A tudomány fogalmának fejlődése

1. A tudomány fogalma
 A tudomány a világ valamely elemére irányuló átfogó megismerési folyamat, és e folyamat
megismerésének eredményeként felismert tudás és ismeretek együttese.
 A megismerési folyamat, valamint az ismeretek kialakítása mindig egy adott tudományos csoport,
kollektíva által elfogadott metodika, fogalmi apparátus segítségével történik. A tudományos csoport és
kollektíva tagjai megállapodnak arról, hogy milyen vizsgálati módokat, terminológiai elemeket,
problémákat tekintenek tudományosnak és ennek jegyében milyen megjelentetési formákat, publikálási
lehetőségeket fogadnak el legitimnek egy adott tudományterületen belül.
 A vizsgált problémák körét tekintve a mai tudományt 3 nagy tudományterület fejlődése befolyásolja:
 reál
 humán
 társadalomtudomány
 A probléma vizsgálatát illetően pedig 2 nagy területet különítünk el:
 a világ valamely elemeire irányuló, átfogó fogalmakra épülő alapkutatások
 a világ valamely elemének emberi gyakorlatra, cselekvésekre gyakorolt hatását többnyire kísérleti
vagy empirikus úton vizsgáló gyakorlati, alkalmazott kutatások
 A gyógypedagógia a fenti besorolások alapján ma alkalmazott társadalomtudományi terület.

2. A tudomány fejlődése napjainkig

 A premodern (írásbeliség előtti), valamint a korai írásbeliséghez köthető tudomány fejlődését az
egységes tudás fogalma és az erre épülő egységes tudomány modellje befolyásolta.
 A premodern tudományos felfogás tehát nem bontotta fel a tudományos felismerés folyamatát kisebb
tudományterületekre és a tudományos teljesítményt is egyéni felismerésekre építette.
 A könyv, főként a nyomtatott könyv megjelenésével teremtődtek meg a mai értelemben vett modern
tudomány alapjai.
 E modern tudomány már a megismerő és a megismert valóság fogalmi, tartalmi elkülönítésére épül és
ennek jegyében több nagyobb és kisebb tudományterületekre bomlik.
 E tudományterületek sajátos módon önálló fogalmi apparátussal és problémakörrel kutatják
tovább a világ valamely elemét vagy magát a megismerési, tanulási folyamatot.
 A tudományterületek határai egyre kevésbé átjárhatók.
 A digitális kultúra megjelenésével ugyanakkor napjainkra egy új későmodern tudományos
felfogás válik uralkodóvá, amely ismételten a tudás és a tudomány egységét tartja
kiindulópontnak és ennek jegyében próbálja kinyitni a tudományok határait.
 A jelen és a jövő tudománya egyre inkább a konkrét problémák mentén erejüket egyesítő
tudományterületek együttműködésére épül.
 Az alaptudományok és kutatások jelentősége csökken, a gyakorlati vagy alkalmazott kutatások
egyre nagyobb súllyal jelennek meg; e jelenség gyümölcse a kortárs gyógyped. is, amely pl.: a tanulási
problémák vizsgálatakor több tud.ter. elemeire, fogalmi apparátusára épít (pl.: neurológia, lélektan,
agykutatás, kognitív nyelvtudomány, nyelvtudomány, neveléselmélet)

3. Gyakorlati tanulságok
 Egy tudományos mű megalkotásakor a mű elején világossá kell tenni a vizsgált problémát, a vizsgálat
tudományterületi kereteit (pl.: mely tudományterület képviselőit tekintjük mérvadónak), a vizsgált
problémával kapcsolatos feltevéseinket és a vizsgálat módját.
 A probléma világossá tétele 2-3 mondatban történik meg a probléma aktualitásának és tudományos
jellegének egyértelművé tételével, majd a konkrét tudományterületek és a tudományterületek által
pontosnak tartott képviselőinek megadásával rá kell világítanunk a tudományterületi keretekre.
 Fontos: hogyha egy névre, kutatóra utalok, akkor minden esetben meg kell adnunk hivatkozás
formájában, hogy mely művét/műveit tekintem irányadónak.
 A feltevést és a kutatási módot néhány mondatban jelenítem meg egyértelművé téve, hogy elsősorban
források vizsgálatával vagy empirikus módon (kérdőívek, interjú) fogom a feltevéseimet beláttatni.