Tudománypedagógia és tehetséggondozás

1. A tudománypedagógia alapjai
A tudománypedagógia a tudományos problémák iránti nyitottság feltételeit megvilágító
pedagógiai elmélet alapját olyan reformpedagógiai modellek jelentik, amelyek a gyermekek
és fiatalok problémák iránti nyitottságát, problémamegoldó képességét, kreativitását erősítik

 Projektpedagógia: a pedagógus és a gyermek a problémamegoldó projekt elemeit, így

magát a problémát is együtt alkotják meg.
 A gyermeki kérdés, kérdéskultúra megerősítése.
 A gyermek mindennapi életét megjelenítő problémákra épülő pedagógiai gyakorlat.
(pl.: élménypedagógia).
 Kooperatívpedagógia: a problémamegoldás során a gyermekek együtt működnek
egymással és értékelik önmagukat és a másik teljesítményét.
A tudománypedagógia alapjait a ’70-es években megjelent tudományoktatás-tan jelentette, de
a mai értelemben vett tudománypedagógia csak jóval később jelenik meg a magyar pedagógia
gyakorlatában is (pl.: Zsolnai József munkásságának eredményeként).

2. A tudományos tehetséggondozás magyar formái

A tudományos tehetségnevelés problémája már a magyar reformkorban, illetve később a
kiegyezés korában megjelenő és megerősödő oktatási terület (pl.: Eötvös József, Eötvös
Lóránd, Treport Ágoston munkássága).
A felsőoktatási tehetséggondozás az ’50-es évek második feléveb kap nagy lendületet a
Tudományos Diákköri munka megjelenésével:

 A TDK olyan, csak a magyar felsőoktatásban működő tehetségnevelési gyakorlat,

amely tanár és diák műhely jellegű együttműködésére épül.
 A TDK-ök kétévente megtartott valamennyi felsőoktatási intézményt érintő fórumára
az OTDK-ra helyi, kari TDK-i tanácskozásokat követően juthatnak el a
legtehetségesebb hallgatók.
 A TDK-i pályamunkákat a kari zsűrik értékelését követően bírálók, majd az OTDK
egyes tagozataiban működő zsűrik értékelik.
 Ma már elmondható, olyan egyetemeken oktató kutatók, tanárok többsége TDK-i
program keretében indította karrierjét.