Tudományelméleti modellek az egyes tudományterületek kapcsolatáról

1. A Nagy Tudomány és a Két Kultúra modell

A tudományelméletben a ’60-as évektől 2 nagy modell keretében mutatták be a későmodern
tudományfejlődés irányait.
E modellek a hagyományos tudományterületi határok modern tudományt befolyásoló
jelentőségeire világítanak rá.

 A Nagy Tudomány modell:

- A digitális kultúra hatásaira utalva jeleníti meg a nyitott tudomány kialakulására
épülő jövőképet.
- A kifelé, tehát a társadalmi igények irányába és a befelé, tehát az új tudományos
együttműködések irányába egyaránt nyitott tudomány képe felülírja a modern
tudomány tudományterületi tagoltságáról alkotott felfogásunkat.
 Két Kultúra modell:
- Az előbb említett tudományterületi tagoltság alapjaira világít rá.
- Arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagy tudományterületek (humán-, reál-, és
társadalomtudományok) határai egyúttal önálló kultúrák határait is kijelölik.
- E határok a lényegileg eltérő fogalmi apparátus, metodika, tudomány és tudóskép
miatt gyakorlatilag áthidalhatatlanok a modernitásra jellemző tudományfelfogásban.
- A digitális kultúra által megerősített későmodern tudomány ugyanakkor a
tudományterületi határok elmosódásával új tudományos együttműködések kialakítását
tartja fontosnak.

2. A későmodern tudományfejlődés hatása a gyógypedagógia tudományára

A fogyatékkal élők mentális és testi problémáinak vizsgálatával és orvoslásával foglalkozó
gyógypedagógia mint tudomány és mint pedagógiai gyakorlat önmagában is több
tudományterület együttműködésének eredményeként jött létre.
Egyes területei egyaránt építenek humán-, társadalmi-, és reáltudományi eredményekre.
Ugyanakkor a gyógypedagógia napjainkban a Nagy Tudomány ideáljának jegyében konkrét
társadalmi problémákra is reflektálva új tudományterületek kialakulását eredményező
együttműködéseket generál:

 Gyógypedagógiai antropológia: a fogyatékkal élők, mint biológiai, lelki és társadalmi

lények problémáit vizsgálja több tudományterület programjainak egyesítésével.
 Gyógypedagógiai gerontológia: az időskori problémákat, valamint az elöregedő
társadalom igényeit, gyakorlati vetületeit a gyógypedagógia fogalmi apparátusával,
pedagógiai metodikájával vizsgáló tudományterület.
 Komparatív gyógypedagógia: a gyógypedagógiai irányokat egy-egy kultúra
gyógypedagógiai gyakorlatát, technikáit egymással egybevető és ennek jegyében új
gyakorlati irányokat kijelölő tudományterület.

3. A tudományos mű forráskutatási alapjai

Miután egy tudományos mű elején egyértelművé tettük, hogy milyen feltevések és metodika
jegyében vizsgáljuk a kijelölt témát, világossá kell tennünk, hogy milyen forrásokra építünk
elméleti modellünk kifejtésekor.
A mintának alapnak tekintett műveket, modelleket pontosan kell megadnunk a tudományos
munka elején.
E műveket, modelleket egyfelől önmagukban is tehetjük kritikai elemzés tárgyává.
Másfelől lehetőségünk van arra is, hogy több más művet egybevetve, mint egy komparatív
módon mutassunk rá e művek, modellek nekünk fontos elemeire.
Ilyenkor hivatkozások formájában pontosan meg kell adni a művek adatait:
I. alkotó
II. mű
III. kiadó
IV. kiadás helye
V. kiadás éve
VI. (ha pontosan idézünk: az adott oldalak paraméterei)
Bármilyen név/alkotó jelenik meg a tudományos műben, mint forrás, minden esetben
egyértelművé kell tennünk, hogy mely művét/műveit tekintjük kiindulópontnak.