A MAROS MEGYEI MAGYARSÁG

TÖRTÉNETÉBŐL

Tanulmányok

III. kötet

Szerkesztette Pál-Antal Sándor és Simon Zsolt

Mentor Kiadó
Marosvásárhely, 2012
 Tartalom

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

BALÁZS LAJOS: Szent királyaink kultusza és a székelyek . . . . . . . . . . . 9

Boér Hunor: A Magyar Autonóm Tartomány Múzeumainak Kollektív
Tanácsa (1956–1957) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
Csáki Árpád: Kendi János, Apafi Mihály fejedelem ítélőmestere
(1661–1677) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
Egyed Ákos: Fejedelemválasztó országgyűlés Nyárádszeredában 1605-ben 53
Garda Dezső: A Lázár család marosszéki otthonalapítása a 16. században . 60
Gidó Csaba: Egy megszűnt vasútvonal-hálózat emlékére. Keskenyvágányú
vicinális kiépítése Maros-Torda vármegyében . . . . . . . 75
Józsa András: Angelescu tanügyminiszter iskolapolitikájának
alkalmazása a Sóvidéken . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
Koszta István: Földindulás – 1916, háborús őszi napok Erdélyben . . . . 101
László Márton: Kulákgyilkolás Vadadon 1950-ben . . . . . . . . . . . . 131
Nemes GyulA: Szakrális emlékek nyomában Marosvásárhely környékén . 141
Pál-Antal Sándor: Pestisjárvány a Székelyföldön 1708–1711 között . . 166
Pál-Antal Sándor: Szemelvények a búzásbesenyői egyházközségek
19. századi jegyzőkönyveiből . . . . . . . . . . . . . . . 177
Szekeres Attila István: Címeres emlékek Radnóton . . . . . . . . . . 192
Takács Péter: A marosszéki falvak lakói a mezővárosi és falusi
vásárokban 1820-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205
Tamási Zsolt: A marosi római katolikus esperesi kerület helyzete
1848/49-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236
Weisz Szidónia: Egy erdélyi nemes Luxemburgi Zsigmond szolgálatában.
Somkeréki Erdélyi Antal élettörténete . . . . . . . . . . . 261
Zepeczaner Jenő: Maros-Torda megye fürdőélete a dualizmus korában . 274

Illusztrációk jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301

A TANULMÁNYKÖTET SZERZŐI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305

Rezumate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307
Abstracts . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 317
 Szekeres Attila István

Címeres emlékek Radnóton

Radnót a Maros bal partján, Marosvásárhelytől 30 kilométerre, nyugatra fekszik,

az egykori Küküllő vármegye északi részén, az 1876-os vármegyésítés után Torda-
Aranyos, Maros-Torda és Kisküküllő megye hármas határa mellett.
A település első írásos említése 1257-ből való Ranoltu alakban.1
Radnóton a névadó Kökényes-Radnót2 nemzetség dobokai ága volt birtokos.3
Nem sokáig, de éppen eleget ahhoz, hogy a település nevét adja. Ezt követően a tör-
ténelem folyamán igen sűrűn váltakoztak a tulajdonosok. Orbán Balázs meg is je-
gyezte: „Alig van birtok, mely annyi kézen; hely, mely annyi viszontagságon ment
volna át, mint Radnóth.”4
Az uradalom főbb birtokosait Bözödi György ismerteti,5 ezért itt csak a tanulmá-
nyunk szempontjából a maguk után címeres emléket hagyó családokat, személyeket
említjük meg: a Bogáthi család, Kendy Ferenc, II. Rákóczi György és felesége, Bá-
thory Zsófia, valamint a bethleni Bethlen család két tagja.

A református templom címerei

Bogáthi Péter 1451-ben uralkodói adományként a radnóti révnél három nyíllö-

vés hosszúságú és szélességű birtokot kapott.6 Az uradalom, mely időközben bővült,
1575-ig volt a család tulajdonában. Akkor a Bekes Gáspár pártján álló Bogáthi Gás-
párt Báthory István fejedelem megfosztotta (fejétől és) birtokaitól.7

1
NAGY Imre (szerk.): Hazai okmánytár. VIII. Budapest, 1891, 72. A helység névalakjának
középkori változásaira lásd: KARÁCSONYI János: A magyar nemzetségek a XIV. század kö-
zepéig. II. Budapest, 1905, 336. (1288.), CSÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza
a Hunyadiak korában. V. Budapest, 1913, 891.
2
Névváltozatok: Kukenus-Rennolth, Kukenus-Renold, Kukenes-Rodnold.
3
KARÁCSONYI János: I. m. 797–799.
4
ORBÁN Balázs: A Székelyföld leírása. V. Pest, 1871, 41.
5
BÖZÖDI György: Székely századok. Csíkszereda, 2002, 169–212. (Radnót múltjából)
6
KIS Bálint: Erdély régi családairól. A Bogáthi család. Turul, 9. (1891) 4. sz. 177.
7
Uo.

192
 Címeres emlékek Radnóton

E két időpont között felépült a település temploma: a mai református templom

szentélye, melyet 1486-ban fejeztek be.8 Valószínűnek tartjuk, hogy az egyház temp-
lomépítő patrónusa Bogáthi László volt, akinek az akkori zavaros időkben sikerült
megtartania a birtokot.9
1587-ben Báthory Zsigmond fejedelem Kendy Ferencnek adományozza a várat
(castrum) a hozzá tartozó uradalommal.10 Az új tulajdonos nem sokáig élvezhette
szerzeményét, mivel törökpártisága okán az uralkodó 1594-ben Gyalu várában lefe-
jeztette. Ez a néhány év arra azonban elegendő volt, hogy a templomot megnagyob-
bítsa: felépíttette a hajót, amelyet 1593-ban fejeztek be.
Radnót ma álló református templomának szentélye tehát 1486-ban, hajója 1593-
ban készült el, tornyát azonban csak 1909-ben emelték (27. kép).
A templomban két címer található: a szentélyt és a hajót egyaránt egy-egy kőből
faragott címer díszíti.
A korábbit a szentélynek az egyik boltzárókövébe faragták: későgót pajzsban hat-
ágú csillag, alatta szarvaival felfele mutató, fekvő holdsarló (30. kép). Noha Radnót
nem esik a Székelyföld területére, közel fekszik ahhoz: Marosszék s Aranyosszék
között helyezkedik el. Így nem tartjuk kizártnak, hogy ez az ábrázolás a szakiroda-
lomban az új székely címerként említett napos-holdsarlós székely címer egyik korai
változata volna.
Ehhez hasonló a csíkszentmihályi római katolikus templom szentélyének egyik
gyámkövébe faragott címer (31. kép). Csillagot, ám ezúttal ötágút, és holdsarlót tar-
talmazó címert faragtak-festettek a csíkrákosi (göröcsfalvi) római katolikus templom
hajójának egyik zárókövére, vörös mezőbe (32. kép). Keöpeczi Sebestyén József a
Hont-Pázmány nemzetség címerét sejti ezekben az emlékekben, amelyek szerinte
Szentgyörgyi és Bazini János gróf, erdélyi vajda révén kerültek helyükre.11 A székely
címer létét azzal az indokkal veti el, hogy ugyanebben az időszakban Bögözben még
a régi székely címert jelenítették meg.12 Véleményünk szerint ettől függetlenül lehe-
tett az új székely címert alkalmazni, hiszen akkor a régi székely címerről az újra való

8
A templom gótikus diadalívébe (a hajó felőli legfelső jobb oldali kváderkőbe) az 1486-os
évszámot vésték, korabeli írásmódban (29. kép). Az írásmódot azért emeljük ki, mert a szen-
télynek a hajó felőli boltzárókövére szintén felfestették az említett évszámot az építés dátu-
maként, de ez az írásmód stílusa szerint a XVIII. és XIX. század fordulója tájékán történhe-
tett (28. kép).
9
Uo.
10
Uo.
11
KEÖPECZI SEBESTYÉN József: A középkori nyugati műveltség legkeletibb határai. In:
Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929, vala-
mint Erdélyi Tudományos Füzetek, 1929/19, 17, 21.
12
Uo. 33., 6. Jegyzet.

193
SZEKERES ATTILA ISTVÁN

áttérés korszakában az ősit még, az újabbat már használták, vagyis mindkettő megje-
lent egyazon időszakban.13 Ráadásul a Szentgyörgyi és Bazini család címerében egy-
értelműen hatágú csillag szerepel, mégpedig egymagában, holdsarló nélkül, kék me-
zőben.14 A Hont-Pázmány nemzetséghez tartozó családok némelyike használt ugyan
holdat is, de „a Szentgyörgyi és Bazini grófok csak a csillagot használták ősi czímer
gyanánt, mégpedig első czímerüktől kezdve kihalásukig”.15
A középkorban előfordult, hogy főméltóságok címerét templomokban is áb-
rázolták. A székelydályai templom szentélyét díszítő címerek között megtalálha-
tó II. Ulászló királyé és Barlabásy Lénárd erdélyi alvajdáé, székely alispáné.16 A
berethalomi szász evangélikus templom főbejárata fölött Magyarország Jagelló-kori
címere17 mellett Szapolyai János erdélyi vajda kőbe faragott címere látható. Radnót
esetében nem lehet szó vajdai címerről, hisz Erdély vajdája, egyben a székelyek is-
pánja a szentély felépítésének/a zárókő elhelyezésének idején, vagyis 1486-ban
vagy az azt megelőző években Báthori István volt (ő 1479–93 között volt vajda). A
Szentgyörgyi és Bazini család tagjai ez időszakon kívül viselték e tisztségeket, éspe-
dig János 1465–67, Zsigmond 1465–67, Péter 1498–1510 között.18 Ezenkívül azt is
figyelembe kell venni, hogy Radnót uradalma sok kézen ment át, de a Hont-Pázmány
nemzetség egyik tagja sem birtokolta.
A radnóti templom másik címere a hajó déli oldalán levő portikus kőből faragott
reneszánsz ajtókerete (33. kép) timpanonjában látható: kiterített, csigában kunkorodó
szélű állatbőrhöz hasonló pajzson karmaival felfele álló, levágott medvemancs, me-
lyet hátulról, azaz balról nyílvessző hegye fúr át (34. kép). A címert a 15 és 93 szá-
mok fogják közre, azaz az építés dátumát jelölő 1593-as évszám. A címer a Kendy
családé, és az építtető patrónus, Kendy Ferenc, fejedelmi tanácsúr és Küküllő várme-
gye ispánja emlékét hivatott őrizni. (Kendy Ferencet ekkor radnóti előnévvel írják:
Franciscus Kendy de Radnoth.19)

13
Erről bővebben lásd: SZEKERES Attila István: A székely címer. In: MIHÁLY János (szerk.):
Jelképek a Székelyföldön – Címerek, pecsétek, zászlók. Csíkszereda, 2011.
14 .
NYULÁSZINÉ STRAUB Éva: Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltár cí­me­res­
levelein. Budapest, 1987, 37–38.
15
KARÁCSONYI János: I. m. 1241.
16
SZEKERES Attila István: A székelydályai református templom címerei. In: MIHÁLY: I. m.
17
II. Ulászló kései vagy II. Lajos címere.
18
Vö. SZÖGI László: Fejezetek a magyar világi és egyházi archontológiából. In SZENT­
PÉTERY Imre: A kronológia kézikönyve. Budapest, 1985, 93–117. (http://mek.niif.
hu/05400/05442/pdf/chronologia.pdf)
19
Például abban az adománylevélben, melyben Báthory Zsigmond fejedelem Szentjobbot tar-
tozékaival Bocskai Istvánnak adományozza. BUNYITAY Vincze: A váradi püspökség törté-
nete alapításától a jelenkorig. Nagyvárad, 1883, 404.

194
27. A radnóti református templom 28. Utólagosan felírt építési dátum
a nyugati boltzárókövön

29. Építési évszám a diadalíven. Háttérben

a szentély boltozata a nyugati zárókővel

30. Napos-holdas faragott címer

a keleti boltzárókövön
31. Székely címer a csíkszentmihályi
katolikus templom egyik gyámkövén

32. Székely címer a csíkrákosi katolikus

templom egyik boltzárókövén
(A szerző felvétele)

33. A déli bejárat reneszánsz kerete

34. Radnóti Kendy Ferenc címere

35. Szentivánfalvi Kendy Ferenc erdélyi 36. Kendy-címer a Haller család
vajda címere pecsétjéről, 1554-ből nemzetségkönyvében

38. Keöpeczi Sebestyén József által

37. Kendy-címer a Siebmacher-albumban 1944-ben rajzolt Kendy-címer
 39. A radnóti kastély

40. A kastély Rákóczi–Báthory-címere

 41. Keöpeczi Sebestyén József címerrajza 1927-ből

42. Lórántffy Zsuzsanna címere 43. Lórántffy Zsuzsanna címere

a munkácsi várban asztalterítőjén
 44. A római katolikus templom

45. Bethlen-címeres terítő a katolikus templomban

 Címeres emlékek Radnóton

A nyílvesszővel átlőtt medvemancsot megjelenítő Kendy-címernek még három

ábrázolását ismerjük. Kettő megjelent az ún. Siebmacher-gyűjteményben.20 Az egy-
szerűbb a régebbi (35. kép), amely tárcsás doborpajzsban karmaival felfele álló, le-
tépett medvelábszárat ábrázol, melynek mancsát a szelés irányában fölfelé álló nyíl-
vessző fúr át. Ez látható szentivánfalvi Kendy Ferenc erdélyi vajda 1554-es címeres
pecsétjén. A másik a hallersteini (hallerkői) Haller család XVI. században még Nürn-
bergben kezdett és Erdélyben folytatott nemzetségkönyve nyomán megrajzolt címer21
(36. kép). Ez már teljes címer: pajzsa kék mezejében arany levélkoronából növekvő
fekete medvelábszár, melynek mancsát a harántszelés irányában, fölfelé mutató nyíl-
vessző döf át. Az oromdíszben megismétlődik az átlőtt medvemancs. Ugyanez a cí-
mer, de más kivitelezésben megjelent a Siebmacher-albumban is (37. kép).
A harmadik alakot Keöpeczi Sebestyén József rajzolta meg 1944-ben22 (38. kép).
A Zsigmond-kori stílusban megjelenített címer pajzsa előre dőlt. Annak kék mezejé-
ben a szelés irányában, lentről felfelé kilőtt nyílvesző a harántszelés mentén lebegő,
ezúttal karmaival lefelé mutató medvemancsot fúr át. Oromdíszként felfelé kinyúló,
nyílvesszővel átlőtt medvemancsot ábrázolt a művész.

A kastélyhoz kötődő címerek

A radnóti kastélyt leírta, történetét, építéstörténetét kimerítően megírta Kovács

András.23 Dolgozatunkban az épületnek csupán a címerekhez kapcsolható tulajdono-
saival foglalkozunk.
Ebből a szempontból elsősorban II. Rákóczi György birtoklása fontos. A fejede-
lem 1649-ben kiváltotta Péchi Simontól a várat és uradalmat, majd 1650-ben Radnót
városával és tizennégy környékbeli településsel együtt feleségének, Báthory Zsófiá-

20
J. SIEBMACHER’S grosses und allgemeines Wappenbuch. Constantin REICHENAUER
von Reichenau, Géza von CSERGHEÖ, Oscar von BÁRCZAY: Der Adel von Siebenbürgen.
Nürnberg, 1898, 176.
21
Az összesen 344 címerképet tartalmazó könyvben a Kendy-címer kétszer jelenik meg, két
feleség kapcsán. Az egyik Haller István (1591–1657), Küküllő vármegye főispánjának első
neje, szentivánfalvi Kendy Judit (1599–1634), a másik Haller Zsigmond (István öccse) fele-
sége, Kendy Krisztina adatai mellett. SZÁDECZKY Lajos: A Haller grófok nemzetség-köny-
ve. I. Czímerek. (Tizenhat czímerrajzzal.) Turul 5. (1888) 1. sz., 8.
22
SAS Péter: A heraldikus. Köpeczi Sebestyén József élete és munkássága. II. Csíkszereda,
2011, 445.
23
KOVÁCS András: A radnóti várkastély. (Erdélyi Tudományos Füzetek 215.) Kolozsvár,
1994.

201
SZEKERES ATTILA ISTVÁN

nak, valamint öccsének, Rákóczi Zsigmondnak és az ő utódainak adományozta.24 A

fejedelem Augustinus Serena velencei építész vezetésével megépíttette a reneszánsz
kastélyt, mely nagyjából ma is őrzi akkori formáját (39. kép). (Az építésznek emléket
állít a kastély északkeleti bejárata fölé kőbe vésett felirat: „AUGUSTINUS SERENA
ARCHITECTUS VENETUS OPERA FECIT”.) A túloldalon, a délkeleti bejárat fölé
címeres kőlapot helyeztek, melyet eredetileg nem oda szántak – ez kitetszik a méret-
beli különbségekből. A címer jelenleg eléggé kopott, időközben lemeszelték, s a fedő-
réteg is pattogzik (40. kép), de Keöpeczi Sebestyén József 1927. évi rajza megőrizte
minden részletét25 (41. kép). Ez egy barokk kartusba foglalt házassági címer: két egy-
más mellett álló ovális pajzs, mindkettő szívpajzzsal. A nagypajzsok egyformák, Er-
dély címerét tartalmazzák: hasított pajzs első mezejében damaszkozott pajzstalpból
növekvő kiterjesztett szárnyú, jobbra néző sas, fölötte Nap, a második mezőben hét
bástya 1-2-2-2 elhelyezésben, fölöttük, a pajzsfő helyén megszemélyesített, növekvő
Hold. Az első címer boglárpajzsában a Rákóczi-címer: hármashalomból növekvő ke-
réken kiterjesztett szárnyú, jobbra néző koronás sas áll. Meg kell jegyezni, hogy a sas
karmai közül hiányzik a szablya – a szabályos Rákóczi-címerben ugyanis a keréken
egyik lábával álló sas jobb lábának karmai között szablyát tart. A második szívpaj-
zsában a Báthory-címer: függőleges állkapocsból jobbra kiálló három farkasfog.26 Az
alappajzsokban a növekvő sas az erdélyi vármegyéket, a Nap és Hold a székely rendi
nemzetet, a hét bástya a szász rendi nemzetet jelképezi.27 A kartuson, mindkét címert
átfogóan, keresztben csúcsosodó, zárt fejedelmi korona nyugszik.
Igen érdekes, hogy Báthory Zsófia címerében megjelennek Erdély címerének ele-
mei. Erre ugyanis nem volt jogosult, csak a fejedelem (így az első, a II. Rákóczi
Györgyöt jelképező címer ebből a szempontból helyes). Minden bizonnyal a szim-
metria jegyében született ez a fajta címerkompozíció.
Nőknél Erdély címerének elemeivel egyesített családi címerrel Báthory Zsigmond
felesége, Habsburg Mária Krisztina, Bethlen Gábor második felsége, Brandenburgi
Katalin és I. Rákóczi György felesége, Lórántffy Zsuzsanna esetében találkoztunk.
Az első két esetben ez a fajta címer pecséteken jelent meg, s jogosan használták: Má-
ria Krisztina Báthory Zsigmond helytartójaként működött annak lemondásakor, két

24
BÖZÖDI György: I. m. 187.
25
LUKINICH Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Budapest, 1927, 414, 299. kép.
26
A Báthory-címer címerképéről tévesen az terjedt el, hogy sárkányfogakat tartalmaz.
27
A címerképek meghatározására később, 1659-ben kerül sor, a május 24-én kezdődött
szászsebesi országgyűlésen.

202
 Címeres emlékek Radnóton

ízben,28 harmadszor pedig Habsburg Rudolf császár megbízásából gyakorolta a hatal-

mat; Brandenburgi Katalin beiktatott fejedelem volt.29
II. Rákóczi György bizonyára anyja, Lórántffy Zsuzsanna egyesített címerét vet-
te alapul a radnóti címer faragtatásánál. Lórántffy Zsuzsannának két, Erdély címeré-
vel egyesített családi címerét ismerjük. Az egyik, kőből faragott nagyméretű címer a
munkácsi várban található, noha nem eredeti helyén (42. kép). Ez egy barokk kartus-
ba foglalt ovális pajzs szívpajzzsal. Utóbbi háromszögű tárcsapajzs, melynek mezejé-
ben fekvő faágból kinövő, hegyével felfele álló hárslevél van. A boglárpajzs jobbján
jobbra fordult, leeresztett szárnyú egész alakos sas, balján hét bástya 1-3-3-as elhe-
lyezésben, fent, a pajzsfő helyén sugárzó Nap-arc és megszemélyesített, növekvő,
sugárzó Hold. Nem a nagypajzson, hanem hibásan a kartuson, zárt fejedelmi korona
nyugszik. Egy másik, ehhez hasonló címer egy asztalterítőn jelenik meg30 (43. kép).
A zöld selyembársony anyagra ezüstszállal hímezték a jelképet.31 Hasított, díszes ba-
rokk pajzs első mezejében sugárzó Nap, alatta jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú,
jobb lábát felemelő sas, második mezejében növekvő holdsarló, alatta hét bástya 2-2-
3-as elhelyezésben. A barokkos díszítésű boglárpajzsban fekvő faágból hegyével hát-
ra hajló, felfelé álló hárslevél növekszik.
A kastély a Rákócziak után szintén az erdélyi fejedelmek, Barcsay Ákos, Kemény
János, Apafi Mihály, II. Apafi Mihály, II. Rákóczi Ferenc kezében volt, majd az utób-
bi vezette szabadságharc leverése után a kincstár tulajdonába jutott, 1764-től 1885-
ig pedig a bethleni Bethlen család birtokolta. Az utóbbi a kastély délnyugati oldalán
emeletes, barokk stílusú fatornyos kapuépületet emelt. A helybeliek az épületet kicsi
kastélynak, kígyós kastélynak, kígyós háznak, vagy egyszerűen „a kígyós”-nak ne-
vezték, ennek alapján a kapuépületen minden bizonnyal elhelyezték a család címerét,
mely a pajzsban ötször, némely ábrázolásokon hétszer tekeredő, jobbra fordult, kitá-
tott szájában országalmát tartó koronás kígyót ábrázol. Első ott jártunkkor, 1974-ben
a feltételezett címer már nem volt meg, amin nem kell csodálkozni, ugyanis az épület
feldúlt állapotban, nyitva, törött ablakokkal leledzett, oda bárki szabadon bemehetett.
(Az épület jelenlegi helyzete még rosszabb, mint 1974-ben volt: teteje beszakadva,
fatornya beomolva, ablak- és ajtókeretei kitépve, bárkinek szabad préda.)
Itt (már) nem, de a római katolikus templomban látható egy Bethlen-címer. Ez a
kastélyból került át. Radnóton csupán református templom lévén, bethleni Bethlen
28
1596. január vége és 1596. március 4., valamint 1597. január vége és 1597. március eleje
között.
29
1629. november 15-én, Bethlen Gábor halálakor kezdte uralmát, 1630. január 25-én iktatták
be a tisztségbe, 1630. szeptember 21-én lemondatták.
30
A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében, leltári száma: 1932.121.
31
A kép forrása: KÖPECZI Béla (szerk.): Erdély rövid története. I., Budapest, 1993, 14. szí-
nes kép.

203
SZEKERES ATTILA ISTVÁN

Gábor a kastélyban katolikus imaházat alakított ki. Itt helyezték el azt a bordó bár-
sonyra hímzett terítőt, melyet felirata szerint 1813-ban a bérlő Bethlen László ké-
szíttetett, majd 1880-ban a tulajdonos Bethlen Kamilló felújíttatott.32 Ez átkerült az
újonnan épített templomba (44. kép). Keöpeczi Sebestyén József 1927-ben még az
oltár antependiumaként látta és örökítette meg.33 A terítő jelenleg faldíszként szolgál
(45. kép). A terítő felső, középső mezejében a bethleni gróf Bethlen-címer látható.
Ovális pajzs teljesen kifehéredett mezejében négyszer (!) tekeredett, jobbra fordult
koronás kígyó szájában országalmát tart. A címer mezeje eredetileg kék volt, hiszen
ez a Bethlen-címer mezejének színe, s így jelenik meg Keöpeczi Sebestyén József he-
raldikai jelzéssel ellátott rajzán is. A pajzs fölött kilencgyöngyös grófi korona lebeg.

A Radnóton található címeres emlékek közül a három kőbe faragott címer igazi
ritkaság. Az 1486 körülire datálható székely címer egyike a három meglévő új szé-
kely címernek. Az 1593-as Kendy-címer az egyetlen, plasztikus alakban fennmaradt
Kendy-címer. Az 1650–1657 közötti időre tehető Rákóczi–Báthory házassági címer
az egyetlen Erdély területén, mely női jelképben Erdély címerének heraldikai alkotó-
elemeit tartalmazza. Érdekessége az is, hogy két fejedelmi család címerét egyesíti.34

32
A terítő alsó mezejében levő felirat szövege: „PIUM OBLATUM IL(LUSTRI) D(OMINI)
COM(ITI) LADISLAI BETHLEN DE B(ETHLEN) SAC(RAE) CÆS(AREAE) R(EGIAE)
AP(OSTOLICAE) M(AJEST)ATIS CAMERARII CONSILIARII SUPREMI COMITIS CO-
MITATUS HUNYAD ANNO MDCCCXIII”, amelynek fordítása: Kegyesen adományozta
méltóságos bethleni gróf Bethlen László, császári, apostoli királyi szent Felségének kamarás
belső titkos tanácsosa, Hunyad vármegye főispánja az 1813. évben. Alatta kisebb betűkkel
ez áll: „RENOVATUM A COMITE CAMILLO BETHLEN ANNO MDCCCLXXX”, azaz:
Felújíttatva Bethlen Kamill gróf által az 1880. évben.
33
LUKINICH Imre: I. m. 415.
34
A kézirat leadása és a kötet megjelenése közötti időszakban a címerművet ismeretlen elkö-
vető leverte.

204
 Rezumate

formaţiilor oferite de documente arhivistice, desfăşurarea şi „rezultatele” ciumei din

1708–1711 în zona Secuimii. Trebuie menţionat că această ciumă a avut o răspândire
largă şi a cuprins mai multe ţări, făcând ravagii în rândul populaţiei din partea central-
răsăriteană a Europei. Ea a apărut în Transilvania în scaunul Giurgeu, fiind adusă de
rromi migratori veniţi din Moldova. De aici s-a răspândit apoi spre apus în tot princi-
patul Transilvaniei, contrar tuturor măsurilor de izolare a zonelor afectate şi a măsu-
rilor de apărare sanitară. Date concrete despre numărul victimelor umane ale ciumei
din 1708–1711 nu există. Cronicarii vremii l-au estimat la 45 000 de persoane pentru
Secuime. Autorul articolului, în baza datelor despre populaţia efectivă a zonei, con-
sideră evaluările în cauză exagerate şi estimează numărul la 20–22 000 de persoane.

Pál-Antal Sándor
Aspecte din viaţa comunităţilor bisericeşti din Valea Izvoarelor în secolul al
19-lea
După o scurtă trecere în revistă a istoriei instituţiilor bisericeşti din localitate, au-
torul publică spicuiri din procesele verbale de şedinţă ale adunărilor generale şi ale
comitetelor parohiale romano catolice şi reformate din satul Beşineu, denumit azi
Valea Izvoarelor. Procesele verbale ori extrasele din acestea sunt luate din registre
parohiale din secolul al 19-lea ale parohiilor respective. Cele cu privire la credincio-
şii romano-catolici sunt din anii 1840–1895, iar cele reformate, din perioada anilor
1860–1880 şi cuprind informaţii referitoare la alegeri de curatori, consilieri, paracli-
seri şi clopotari, la salarizarea cantorului-învăţător, la administrarea averilor biseri-
ceşti, la stabilirea unor reguli de conduită, la sancţiuni disciplinare şi altele, aspecte
care reflectă viaţa comunitară bisericească a unei localităţi cu populația mai puţin nu-
meroasă dintr-o epocă dată.

Szekeres Attila István

Steme care s-au păstrat la Iernut
În clădirile istorice din Iernut s-au păstrat patru steme de odinioară. Cea mai ve-
che este sculptată într-o cheie de boltă din sanctuarul bisericii reformate, construită
în 1486. Prezintă un scut gotic, conţinând o stea cu şase raze şi o semilună, stema
„cea nouă” a comunităţii secuieşti. A doua, care datează din 1593, este sculptată în
ancadramentul renascentist al intrării sudice a navei bisericii. Conţine stema famili-
ei Kendy, comemorând construirea navei de către Ferenc Kendy. Este singura stemă
a familiei amintite, care s-a păstrat în formă sculptată. Mai avem o stemă executată
în piatră, de această dată la castelul de la Iernut, deasupra intrării sud-estice. A fost
sculptată la comanda principelui Gheorghe Rákóczi al II-lea şi reprezintă stema de
alianţă cu soţia sa, Sofia Báthory. Este tot un unicat, deoarece este singura stemă de

313
A Maros megyei magyarság történetéből

pe teritoriul Transilvaniei, în care elementele heraldice ale stemei Transilvaniei apar

combinate cu stema de neam a unei femei, care nu avea atribuţii princiare. A patra
stemă, care aparţine familiei Bethlen de Beclean, este brodată pe catifea, are rol de-
corativ şi se află în biserica romano-catolică din localitate.

Takács Péter
Locuitorii satelor din scaunul Mureş în târgurile orăşeneşti şi săteşti
În acest studiu autorul face o analiză amplă a problemei comerţului sătesc dintr-o
zonă delimitată, scaunul Mureş, de la începutul secolului al 19-lea. Printre altele arată
că este răspândită printre istorici ideea potrivit căreia în viaţa satelor comerţul, chiar
şi în prima parte a secolului al 19-lea, era nesemnificativ. Analizând din această pri-
vinţă obiceiurile săteşti autorul conchide că această constatare este doar parţial ade-
vărată. Este adevărat că secuii agricultori şi crescători de animale nu s-au ocupat de
comerţ, dar o oarecare activitate comercială erau nevoiţi să facă. Din lipsa puţurilor
de sare, cumpărau sarea de la piaţă sau de la cărăuşi, nu se puteau lipsi de obiecte de
bucătărie care erau achiziţionate de la piaţă (cuţit, sită, ac, aţă, var ars, cratiţe şi oale,
cazan de fiert ţuică, piese de plug, topor, firez, potcoavă etc.). În majoritatea gospo-
dăriilor lenjeria de corp şi de pat erau confecţionate de membrii de familie, dar de un
cojoc, de cizme erau nevoiţi să facă rost contracost.
Satele scaunului Mureş aşezate într-o regiune de întâlnire a diferitelor zone geo-
grafice au făcut ca lemnul, folosit pentru încălzit sau pentru construcţii, și alte pro-
duse şi obiecte din păduri folosite pentru diferite unelte de lucru, să devină obiect de
târg. În Secuime vitele cornute au constituit întotdeauna o preţioasă marfă comercia-
lă. Pe de altă parte trebuia făcut rost de bani pentru achitarea dărilor, pentru cumpăra-
rea de diverse obiecte etc. Din aceste motive comerţul, schimbul de mărfuri a deve-
nit parte integrantă a vieţii sătenilor. Dar satele încă nu au reuşit să se dezvolte în aşa
măsură încât să necesite deschiderea de prăvălii comerciale.

Tamási Zsolt
Situaţia Protopopiatului romano-catolic al Mureşului în anul 1848
Preoţii din Protopopiatul romano-catolic al Mureșului au participat activ în anii
revoluționari 1848/49 atât în procesul de reformă internă bisericească, cât și la eveni-
mentele militare revoluționare. În lucrare sunt prezentate dorințele radicale formula-
te în contextul pregătirii lucrărilor sinodului diocezan din 1848. Majoritatea cererilor
nu erau până la urmă soluționate, dar consecvența preoților reiese din faptul că și la
sfârșitul evenimentelor revoluționare, în vara anului 1849 l-au susținut într-o ședință
protopopească. Participarea la evenimentele militare revoluționare a preoţilor roma-
no-catolici mureşeni – prin predici sau chiar cu arma în mână – se remarcă prin faptul

314
 Abstracts

The biggest damage caused to cemeteries and tomb symbols is due to nature’s
destructive force and human ill-will.
The final part deals with a few positive initiatives concerning the rescuing of
shrines and upkeep of cemeteries in a few settlements.

Sándor Pál-Antal
The 1708–1711 Plague in the Székelyland
The plague, also called the Black Death by people, was for centuries the most
feared disease in Europe up to the 18th century. Our study presents, based on
contemporary chronicles and diaries as well as archival documents, the course
and results of the 1708–1711 plague. This epidemic spread on a large area, several
countries, decimating the population of Central and Eastern Europe. In Transylvania,
it started in Gyergyószék (the present Harghita County), introduced by migrant
gypsies from Moldavia. From here, it spread westward, on the whole area of the
Transylvanian Principality, against every measure to isolate the affected zones and
of sanitary prevention. We do not have concrete data concerning the victims of the
1708–1711 plague. The chroniclers of the time estimated them to be of 45,000 in the
Székelyland. The author, based on the effective population of the area, considers the
above numbers exaggerated and estimates the number of the victims to be of 20–
22,000 persons.

Sándor Pál-Antal
Aspects of Parish life in Buzásbesenyő (Valea Izvoarelor) in the 19th century
After a short historical description of the churches in the community, the author
publishes data from the minutes of the general assemblies and Calvinist as well as
Roman Catholic parish committees of Buzásbesenyő in the 19th century. The Roman
Catholic sources date from the years 1840–1895 while the Calvinist ones from 1860–
1880 and comprise information referring to choosing the aldermen, sextons and
bellringers, the salary of the schoolmaster, administering church property, setting up
a codex of conduct, disciplinary measures and other aspects, which reflect the parish
life of a small community of the age.

Szekeres Attila István

Coats-of-arms in the township of Radnót (Iernut)
Radnót (Iernut) town has had four coats-of-arms for centuries. The oldest is a
coat-of-arms carved in a keystone in the sanctuary of the Calvinist church, built in
1486. This is one of the three newest existing Székely coats-of-arms. The second was
carved in the Renaissance stone frame of the southern door of the church in 1593.

323
A Maros megyei magyarság történetéből

This is a unique coat-of-arms of the Kendy family commemorating the builder of this
part of the church: Ferenc Kendy. The third is in the castle of Radnót. It is an alliance
coat-of-arms, carved in stone, of György Rákóczi II, Prince of Transylvania, and his
wife, Zsófia Báthory. This is the only Transylvanian coat-of-arms of a woman other
than those elected to the throne of the country, which contains the elements of the
coat-of-arms of the Translylvanian Principality. The fourth is the coat-of-arms of the
Bethlen family, embroidery on velvet in the Catholic church of Radnót.

Péter Takács
The inhabitants of Marosszék villages at town and country fairs
This study presents an ample analysis of rural trade in Marosszék, the present
Mures County, at the beginning of the 19th century. The concept that trade was
insignificant in villages, even in the early 19th century, is widespread among
historians. Analyzing from this respect village customs, the author concludes this
view is only partially correct. True, Székelys lead a life of animal husbandry and land
tilling and were not into trade; however, a certain amount of trade had to be done. Salt
needed to be bought in market or from itinerant traders as well as some household
utensils (knives, sieves, needles, thread, pots and pans, various kinds of kettles, axes,
plugs, horseshoes etc.). In most households, linen and clothing were made by family
members, but footwear and overcoats etc, needed to be bought for money.
Marosszék villages lay at the meeting point of various geographical zones;
therefore wood, used for heating and building, as well as other products linked to
forested areas became objects of trade. In the Székelyland, oxen were bought and
sold. On the other hand, people had to find the money to pay the taxes etc. For this
reason, the exchange of goods became an organic part of village life. However,
villages were not developed enough for stores to be opened.

Tamási Zsolt
The situation of the Maros Roman Catholic Diocese in 1848/49
In 1848/49, the priests of the Maros (Mureş) Roman Catholic Diocese took an
active part in the internal church reform as well as the revolutionary fights. The
paper presents the radical claims in the context of preparing for the 1848 diocesan
synod. Eventually, most of the claims were not solved, but the priests persevered in
organizing a diocese meeting at the end of the revolution, in the summer of 1849. Ma-
ros Diocese Roman catholic priests took part in the revolutionary fights with church
services or even with weapons in their hands. Despite the Bishop’s interventions,
following the fall of the Revolution, most of the diocese priests were persecuted by
the Austrian authorities.

324