2007. 03. 14.

03:27 Zalai Hírlap

Odaát nemzeti hős Jellasics

Magyarországon a forradalom és szabadságharc ellenségeként, megfutamított, gyáva
hadúrként ismerik, Horvátország- ban viszont a Muraköz felszabadítóját tisztelik
személyében.

Szobra ma is ott áll Zágráb főterén, arcképe a 20 kunásról köszön vissza ránk. Josip Jelacic
vagy ahogy mi ismerjük Jellasics bán a horvátok nemzeti hőse. Fut Bécs felé Jellasics a
gyáva… írta Petőfi. Mi tagadás, közel 160 évvel a szabadságharc leverése után is gyógyírt
jelentenek a költő sorai, hiszen a versben nem mást, mint a magyar virtust, a hazáért való
önfeláldozást énekelte meg a márciusi ifjak vezére. De térjünk vissza Jellasicsra. Ki volt ő
saját nemzete szemében, s miként ítéli meg szerepét a horvát történelem? A válaszokat
Csáktornyán, többek között a múzeum igazgatójánál kerestük. Mint kiderült: Vladimir
Kalsan professzor lelkes kutatója Muraköz megye történetének, így a horvát bánról is sok
érdekes információval rendelkezik, de erről majd később.
Csáktornyára érve, első utunk a megyei hetilaphoz vezetett, ahol Konczér Katalin alkalmi
tolmácsunk segítette leküzdeni a nyelvi nehézségeket.
– Hogy mit tudunk Jelasicsról és a magyar szabadságharcban játszott szerepéről – kérdezett
vissza a főszerkesztő, miközben felhúzta szemöldökét és fújt egy nagyot. – Hát, nem sokat! A
mi időnkben még másként tanították ezt a korszakot, akkor egyáltalán nem volt hangsúlyos,
az ő szerepe csak később értékelődött fel.
– Jellasics bán azzal vált nemzeti hőssé, hogy a Habsburg-ház parancsára elindult 35 ezer fős
seregével leverni a magyar forradalmat, ám eközben felszabadította Muraköz megyét – vette
át a szót Drazan Kovac, a Medimurje (Muraköz) című lap újságírója. – Ez a terület ugyanis
emberemlékezet óta horvátok lakta vidék volt, ám a történelem úgy hozta, hogy többször is
magyar fennhatóság alá került. Egyébként nálunk Horvátországban sem volt mindig nemzeti
hős Jellasics, az 50-es, 60-as években senki sem büszkélkedett azzal, hogy a bán a Habsburg-
ház embere volt. Sőt, a berlini fal lebontásáig még a róla szóló dalokat is tilos volt énekelni,
aki ilyet tett, az 45 napi elzárást kapott. Ebből is láthatja, hogy nálunk a múlt az, ami a
legkönnyebben változik.
A Zrínyi-vár előtti park a helyi fiatalság egyik kedvenc találkozóhelye. Nem telt bele sok idő,
máris új riportalanyra bukkantunk, a 16 éves Josip Pintar kézségesen elmondta, mit írnak
mostanság Jellasicsról az általános és középiskolai horvát történelemkönyvek. Mint
megtudtuk: a bán legnagyobb érdeme az volt, hogy felszabadította Muraköz megye lakóit a
magyar uralkodás alól, s ezzel érvényt szerzett a horvát önállósodási törekvéseknek. Érdemei
elismeréseként a 20 kunásra is felkerült.
A múzeumban Kalsan professzor várt minket.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre

1
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
Csáktornyára érve, első utunk a megyei hetilaphoz vezetett, ahol Konczér Katalin alkalmi
tolmácsunk segítette leküzdeni a nyelvi nehézségeket.
– Hogy mit tudunk Jelasicsról és a magyar szabadságharcban játszott szerepéről – kérdezett
vissza a főszerkesztő, miközben felhúzta szemöldökét és fújt egy nagyot. – Hát, nem sokat! A
mi időnkben még másként tanították ezt a korszakot, akkor egyáltalán nem volt hangsúlyos,
az ő szerepe csak később értékelődött fel.
– Jellasics bán azzal vált nemzeti hőssé, hogy a Habsburg-ház parancsára elindult 35 ezer fős
seregével leverni a magyar forradalmat, ám eközben felszabadította Muraköz megyét – vette
át a szót Drazan Kovac, a Medimurje (Muraköz) című lap újságírója. – Ez a terület ugyanis
emberemlékezet óta horvátok lakta vidék volt, ám a történelem úgy hozta, hogy többször is
magyar fennhatóság alá került. Egyébként nálunk Horvátországban sem volt mindig nemzeti
hős Jellasics, az 50-es, 60-as években senki sem büszkélkedett azzal, hogy a bán a Habsburg-
ház embere volt. Sőt, a berlini fal lebontásáig még a róla szóló dalokat is tilos volt énekelni,
aki ilyet tett, az 45 napi elzárást kapott. Ebből is láthatja, hogy nálunk a múlt az, ami a
legkönnyebben változik.

2
A Zrínyi-vár előtti park a helyi fiatalság egyik kedvenc találkozóhelye. Nem telt bele sok idő,
máris új riportalanyra bukkantunk, a 16 éves Josip Pintar kézségesen elmondta, mit írnak
mostanság Jellasicsról az általános és középiskolai horvát történelemkönyvek. Mint
megtudtuk: a bán legnagyobb érdeme az volt, hogy felszabadította Muraköz megye lakóit a
magyar uralkodás alól, s ezzel érvényt szerzett a horvát önállósodási törekvéseknek. Érdemei
elismeréseként a 20 kunásra is felkerült.
A múzeumban Kalsan professzor várt minket.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
Csáktornyára érve, első utunk a megyei hetilaphoz vezetett, ahol Konczér Katalin alkalmi
tolmácsunk segítette leküzdeni a nyelvi nehézségeket.

3
– Hogy mit tudunk Jelasicsról és a magyar szabadságharcban játszott szerepéről – kérdezett
vissza a főszerkesztő, miközben felhúzta szemöldökét és fújt egy nagyot. – Hát, nem sokat! A
mi időnkben még másként tanították ezt a korszakot, akkor egyáltalán nem volt hangsúlyos,
az ő szerepe csak később értékelődött fel.
– Jellasics bán azzal vált nemzeti hőssé, hogy a Habsburg-ház parancsára elindult 35 ezer fős
seregével leverni a magyar forradalmat, ám eközben felszabadította Muraköz megyét – vette
át a szót Drazan Kovac, a Medimurje (Muraköz) című lap újságírója. – Ez a terület ugyanis
emberemlékezet óta horvátok lakta vidék volt, ám a történelem úgy hozta, hogy többször is
magyar fennhatóság alá került. Egyébként nálunk Horvátországban sem volt mindig nemzeti
hős Jellasics, az 50-es, 60-as években senki sem büszkélkedett azzal, hogy a bán a Habsburg-
ház embere volt. Sőt, a berlini fal lebontásáig még a róla szóló dalokat is tilos volt énekelni,
aki ilyet tett, az 45 napi elzárást kapott. Ebből is láthatja, hogy nálunk a múlt az, ami a
legkönnyebben változik.
A Zrínyi-vár előtti park a helyi fiatalság egyik kedvenc találkozóhelye. Nem telt bele sok idő,
máris új riportalanyra bukkantunk, a 16 éves Josip Pintar kézségesen elmondta, mit írnak
mostanság Jellasicsról az általános és középiskolai horvát történelemkönyvek. Mint
megtudtuk: a bán legnagyobb érdeme az volt, hogy felszabadította Muraköz megye lakóit a
magyar uralkodás alól, s ezzel érvényt szerzett a horvát önállósodási törekvéseknek. Érdemei
elismeréseként a 20 kunásra is felkerült.
A múzeumban Kalsan professzor várt minket.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.

4
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
– Hogy mit tudunk Jelasicsról és a magyar szabadságharcban játszott szerepéről – kérdezett
vissza a főszerkesztő, miközben felhúzta szemöldökét és fújt egy nagyot. – Hát, nem sokat! A
mi időnkben még másként tanították ezt a korszakot, akkor egyáltalán nem volt hangsúlyos,
az ő szerepe csak később értékelődött fel.
– Jellasics bán azzal vált nemzeti hőssé, hogy a Habsburg-ház parancsára elindult 35 ezer fős
seregével leverni a magyar forradalmat, ám eközben felszabadította Muraköz megyét – vette
át a szót Drazan Kovac, a Medimurje (Muraköz) című lap újságírója. – Ez a terület ugyanis
emberemlékezet óta horvátok lakta vidék volt, ám a történelem úgy hozta, hogy többször is
magyar fennhatóság alá került. Egyébként nálunk Horvátországban sem volt mindig nemzeti
hős Jellasics, az 50-es, 60-as években senki sem büszkélkedett azzal, hogy a bán a Habsburg-
ház embere volt. Sőt, a berlini fal lebontásáig még a róla szóló dalokat is tilos volt énekelni,
aki ilyet tett, az 45 napi elzárást kapott. Ebből is láthatja, hogy nálunk a múlt az, ami a
legkönnyebben változik.
A Zrínyi-vár előtti park a helyi fiatalság egyik kedvenc találkozóhelye. Nem telt bele sok idő,
máris új riportalanyra bukkantunk, a 16 éves Josip Pintar kézségesen elmondta, mit írnak
mostanság Jellasicsról az általános és középiskolai horvát történelemkönyvek. Mint
megtudtuk: a bán legnagyobb érdeme az volt, hogy felszabadította Muraköz megye lakóit a
magyar uralkodás alól, s ezzel érvényt szerzett a horvát önállósodási törekvéseknek. Érdemei
elismeréseként a 20 kunásra is felkerült.
A múzeumban Kalsan professzor várt minket.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot

5
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
– Hogy mit tudunk Jelasicsról és a magyar szabadságharcban játszott szerepéről – kérdezett
vissza a főszerkesztő, miközben felhúzta szemöldökét és fújt egy nagyot. – Hát, nem sokat! A
mi időnkben még másként tanították ezt a korszakot, akkor egyáltalán nem volt hangsúlyos,
az ő szerepe csak később értékelődött fel.
– Jellasics bán azzal vált nemzeti hőssé, hogy a Habsburg-ház parancsára elindult 35 ezer fős
seregével leverni a magyar forradalmat, ám eközben felszabadította Muraköz megyét – vette
át a szót Drazan Kovac, a Medimurje (Muraköz) című lap újságírója. – Ez a terület ugyanis
emberemlékezet óta horvátok lakta vidék volt, ám a történelem úgy hozta, hogy többször is
magyar fennhatóság alá került. Egyébként nálunk Horvátországban sem volt mindig nemzeti
hős Jellasics, az 50-es, 60-as években senki sem büszkélkedett azzal, hogy a bán a Habsburg-
ház embere volt. Sőt, a berlini fal lebontásáig még a róla szóló dalokat is tilos volt énekelni,
aki ilyet tett, az 45 napi elzárást kapott. Ebből is láthatja, hogy nálunk a múlt az, ami a
legkönnyebben változik.
A Zrínyi-vár előtti park a helyi fiatalság egyik kedvenc találkozóhelye. Nem telt bele sok idő,
máris új riportalanyra bukkantunk, a 16 éves Josip Pintar kézségesen elmondta, mit írnak
mostanság Jellasicsról az általános és középiskolai horvát történelemkönyvek. Mint
megtudtuk: a bán legnagyobb érdeme az volt, hogy felszabadította Muraköz megye lakóit a
magyar uralkodás alól, s ezzel érvényt szerzett a horvát önállósodási törekvéseknek. Érdemei
elismeréseként a 20 kunásra is felkerült.
A múzeumban Kalsan professzor várt minket.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették

6
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
– Jellasics bán azzal vált nemzeti hőssé, hogy a Habsburg-ház parancsára elindult 35 ezer fős
seregével leverni a magyar forradalmat, ám eközben felszabadította Muraköz megyét – vette
át a szót Drazan Kovac, a Medimurje (Muraköz) című lap újságírója. – Ez a terület ugyanis
emberemlékezet óta horvátok lakta vidék volt, ám a történelem úgy hozta, hogy többször is
magyar fennhatóság alá került. Egyébként nálunk Horvátországban sem volt mindig nemzeti
hős Jellasics, az 50-es, 60-as években senki sem büszkélkedett azzal, hogy a bán a Habsburg-
ház embere volt. Sőt, a berlini fal lebontásáig még a róla szóló dalokat is tilos volt énekelni,
aki ilyet tett, az 45 napi elzárást kapott. Ebből is láthatja, hogy nálunk a múlt az, ami a
legkönnyebben változik.
A Zrínyi-vár előtti park a helyi fiatalság egyik kedvenc találkozóhelye. Nem telt bele sok idő,
máris új riportalanyra bukkantunk, a 16 éves Josip Pintar kézségesen elmondta, mit írnak
mostanság Jellasicsról az általános és középiskolai horvát történelemkönyvek. Mint
megtudtuk: a bán legnagyobb érdeme az volt, hogy felszabadította Muraköz megye lakóit a

7
magyar uralkodás alól, s ezzel érvényt szerzett a horvát önállósodási törekvéseknek. Érdemei
elismeréseként a 20 kunásra is felkerült.
A múzeumban Kalsan professzor várt minket.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
– Jellasics bán azzal vált nemzeti hőssé, hogy a Habsburg-ház parancsára elindult 35 ezer fős
seregével leverni a magyar forradalmat, ám eközben felszabadította Muraköz megyét – vette
át a szót Drazan Kovac, a Medimurje (Muraköz) című lap újságírója. – Ez a terület ugyanis
emberemlékezet óta horvátok lakta vidék volt, ám a történelem úgy hozta, hogy többször is
magyar fennhatóság alá került. Egyébként nálunk Horvátországban sem volt mindig nemzeti
hős Jellasics, az 50-es, 60-as években senki sem büszkélkedett azzal, hogy a bán a Habsburg-
ház embere volt. Sőt, a berlini fal lebontásáig még a róla szóló dalokat is tilos volt énekelni,

8
aki ilyet tett, az 45 napi elzárást kapott. Ebből is láthatja, hogy nálunk a múlt az, ami a
legkönnyebben változik.
A Zrínyi-vár előtti park a helyi fiatalság egyik kedvenc találkozóhelye. Nem telt bele sok idő,
máris új riportalanyra bukkantunk, a 16 éves Josip Pintar kézségesen elmondta, mit írnak
mostanság Jellasicsról az általános és középiskolai horvát történelemkönyvek. Mint
megtudtuk: a bán legnagyobb érdeme az volt, hogy felszabadította Muraköz megye lakóit a
magyar uralkodás alól, s ezzel érvényt szerzett a horvát önállósodási törekvéseknek. Érdemei
elismeréseként a 20 kunásra is felkerült.
A múzeumban Kalsan professzor várt minket.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.

9
A Zrínyi-vár előtti park a helyi fiatalság egyik kedvenc találkozóhelye. Nem telt bele sok idő,
máris új riportalanyra bukkantunk, a 16 éves Josip Pintar kézségesen elmondta, mit írnak
mostanság Jellasicsról az általános és középiskolai horvát történelemkönyvek. Mint
megtudtuk: a bán legnagyobb érdeme az volt, hogy felszabadította Muraköz megye lakóit a
magyar uralkodás alól, s ezzel érvényt szerzett a horvát önállósodási törekvéseknek. Érdemei
elismeréseként a 20 kunásra is felkerült.
A múzeumban Kalsan professzor várt minket.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
A Zrínyi-vár előtti park a helyi fiatalság egyik kedvenc találkozóhelye. Nem telt bele sok idő,
máris új riportalanyra bukkantunk, a 16 éves Josip Pintar kézségesen elmondta, mit írnak
mostanság Jellasicsról az általános és középiskolai horvát történelemkönyvek. Mint

10
megtudtuk: a bán legnagyobb érdeme az volt, hogy felszabadította Muraköz megye lakóit a
magyar uralkodás alól, s ezzel érvényt szerzett a horvát önállósodási törekvéseknek. Érdemei
elismeréseként a 20 kunásra is felkerült.
A múzeumban Kalsan professzor várt minket.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
A múzeumban Kalsan professzor várt minket.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán

11
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
A múzeumban Kalsan professzor várt minket.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot

12
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.

13
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
– Az 1848 első felében kitört forradalmi hullám a soknemzetiségű Habsburg Birodalmat sem
kerülte el – szögezte le a múzeum igazgatója. – A polgári átalakulásra való törekvések a
nemzeti függetlenedéssel párosultak, így ezek alapjaiban fenyegették a birodalom létét. A
nagy összevisszaságban mindegyik nemzet kereste az elszakadás lehetőségét, ezt tették
tulajdonképpen a horvátok is. A Magyarországon élő nemzetiségek már a tavasz folyamán
követeléseket fogalmaztak meg a Batthyány-kormánnyal szemben, ám ezen igényeket rendre
visszautasította a magyar vezetés. Muraköz megyében sokáig a horvát nyelv használata is
tilos volt, a magyart viszont kötelezővé tették. Azt hiszem ez sokat elárul az akkori
viszonyokról. Természetesen lehet azt mondani, hogy a Muraköz évszázadokon keresztül
Zala vármegye része volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a vidéken akkor is és most
is horvátok éltek, élnek. Jellasics tehát azért válhatott nemzeti hőssé, mert ő szabadította fel
Muraköz megyét, s ezzel a horvát nemzeti törekvéseket is segítette.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.

14
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
A professzor Jellasics és a bécsi udvar kapcsolatáról is beszélt. Mint mondta: a horvát bánra
csak akkor volt szüksége a birodalomnak, amikor annak léte veszélybe került. Jellasicsot
egyszer rangjától is megfosztotta a bécsi udvar, majd amikor szükség volt rá, ismét
kinevezték. Mindez jól jellemzi a Habsburgok oszd meg és uralkodj elven működő politikáját.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.

15
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
– Persze Jellasics nem csak az illír mozgalom (tagjai a 19. században a horvát nyelv szabad
használatáért harcoltak) elkötelezett híve volt, a bán a Habsburg-házhoz is lojálisan viszonyult
– folytatta Kalsan professzor. – Feladata egyértelmű volt, megdönteni a forradalmi magyar
kormányt. A magyar határt tehát nem területszerzési céllal lépte át, csupán a császár parancsát
teljesítette.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.

16
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
Ha sokmindenben nem is, de a pákozdi csata megítélésében azért hasonlóan vélekednek a
magyar és a horvát történészek. A csata állítólag sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem
tartozott a jelentősebb események közé.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
– Tudom, Jellasics bán negatív figura a magyar történelemben, ám azt nem hiszem, hogy
gyáva lett volna – mondta mosolyogva az igazgató. – Én úgy tudom, hogy Jellasics azért
indult Bécs felé, mert ott is kitört a forradalom, s annak gyors leverése fontosabb volt a
Habsburg-ház számára, mint a magyar ellenállás megtörése. Ezt bizonyítja az is, hogy a bán
később – a császári sereggel megerősítve – visszatért Magyarországra.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.

17
Jellasics szobra ma is ott áll Zágráb főterén. A parancsnok kardja sokáig Magyarország felé
mutatott. Amikor ennek jelentéséről kérdeztük a professzort, ő egy kérdéssel válaszolt: önök
miért állították vissza Kanizsán a Nagy-Magyarország emlékművet? A tényekhez és az
igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a horvátok 1990-ben elfordították Jellasics
szobrát.

18