Harcosok Törzse Tűz És Jég

HARCOSOK
TÖRZSE
TŰZ ÉS JÉG
EGMONT
Fiamnak, Joshuának, akinek mosolya boldoggá tett írás
közben, valamint szerkesztőmnek, Vickynek, aki nélkül
Tűzszív sohasem vált volna harcossá.
Külön köszönet Kate Carynek.
Tilos a müvet vagy bármely részletét bármiféle információhordozón,
akár grafikusan, elektronikusan, mechanikusan, fotó− vagy fénymásolási
eljárással vagy bármely más módon sokszorosítani, továbbítani,
közvetíteni és tárolni a jogadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.
Fordította: Márton Andrea
Eredeti szöveg © Erin Hunter, 2003
Minden jog fenntartva!
A mű eredeti kiadása az Egyesült Államokban 2003-ban jelent meg
a HarperCollins Children^ Books kiadó gondozásában
A mű eredeti címe: Warriors − Fire and Ice
Kiadja az Egmont-Hungary Kft., Budapest, 2007.
A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője
Szerkesztette: Justh Szilvia
Nyomdai előkészítés: P.R.S. Bt.
Nyomdai kivitelezés: Gelbert Nyomdaipari Kft
Felelős vezető: Geller Róbert ügyvezető igazgató
www.egmont.hu
SZERVEZETEK
VILLÁM TÖRZS
VEZÉR KÉKCSILLAG − szürkéskék nőstény, pofaját
ezüstszőr borítja az orra körül
HELYETTES VÖRÖSFARKÚ − kis cirmos kandúr, különle-
ges vörösesszőke farokkal NÖVENDÉKE: POROSMANCS
0RV0SMfl6SKfl PETTYESLEVÉL − gyönyörű szép, sötét cirmos
nőstény, különleges pettyes bundával
HAR60S0K (kandúrok és nőstények, kiscicák nélkül)
OROSZLÁNSZÍV − hatalmas, aranyszínű kandúr, oroszlánszőrhöz hasonlító, vastag bundával NÖVENDÉKE: SZÜRKEMANCS
TIGRISKAROM − kandúr, sötétbarna színben
játszó bundával, szokatlanul hosszú, elülső
karmokkal
NÖVENDÉKE: HOLLÓMANCS
FEHÉRVIHAR − nagy, fehér kandúr NÖVENDÉKE: HOMOKMANCS
SÖTÉTCSÍKOS − vékony, szürkésfekete árnyalatú kandúr
HOSSZÚFARKÚ − sápadt színű, fekete csíkos kandúr
SZÉLVIHAR − gyors, különféle színekben pompázó kandúr
FŰZFAKÉREG − nagyon sápadt nőstény, szokatlan árnyalatú kék szemmel EGÉRBUNDÁS − kicsi, sötétbarna nőstény
NÖVENDÉKEK (hat holdnál idősebbek − kiképzésben vesznek
részt, hogy harcosokká váljanak) POROSMANCS − kandúr, bundája sötétbarnás SZÜRKECSÍKOS − hosszú szőrű, zömök kandúr
HOLLÓMANCS − kicsi, vékony fekete kandúr, mellkasán vékony, fehér csíkkal; farka hegye is fehér
HOMOKMANCS − világos narancsszínű nőstény
KIRÁLYNŐK (viselős vagy már ellett nőstények)
JÉGBUNDÁS − gyönyörű fehér bundája és kék szeme van
PETTYESFEJŰ − kicsi, csinos, többféle színben játszó szőrű cica
ARANYVIRÁG − sápadt narancsszínű bundája van
FOLTOSFARKÚ − világos színekben játszó macska, a legidősebb királynő
IDŐSEK (volt harcosok, akik nyugalomba vonultak)
CSONKAFARKÚ − nagy, sötétbarna színű kandúr; farka vége csonka
KICSIFÜLŰ − szürke kandúr, nagyon rövid a fű-le. A Villám törzs legidősebb kandúrja
FOLTOSBUNDÁS − kicsi, fekete-fehér kandúr
FÉLSZEMŰ − sápadtszürke nőstény, a Villám törzs legidősebb macskája. Gyakorlatilag süket és vak
TARKAFARKÚ − csinos cirmos nőstény macska, szép, tarka bundával
ÁRNVAK TÖRZSE
VEZÉR TÖRTCSILLAG − kandúr, hosszú, sötétbarna
színekben játszó szőre van
riELYETTES FEKETEMANCS − nagy, fehér kandúr, hatal-
mas, éjfekete színű mancsokkal
0RV0SMA6SKfl NEDVESORRÚ − kicsi, szürkésfehér kandúr
HflR6050K RÖVIDFARKÚ − barna szőrű kandúr
NÖVENDÉKE: BARNAMANCS SZIKLA − ezüstszínekben játszó kandúr NÖVENDÉKE: NEDVESMANCS
KAROMARCÚ − harci sebekkel tarkított pofájú, barna kandúr
NÖVENDÉKE: KICSIMANCS ÉJCSÍKOS − fekete kandúr
KIRÁLYNŐK HAJNALFELHŐ − kis, különféle színekben ját-
szó szőrű macska
MÉZVIRÁG − fekete-fehér nőstény
IDŐSEK HAMUBUNDÁS − vékony, szürke kandúr
SZÉL TÖRZS
VEZÉR MAGASCSILLAG − fekete-fehér kandúr, különö-
sen hosszú farokkal
FOLYÓ TÖRZS
VEZÉR GÖRBECSILLAG − hatalmas, világos színű kan-
dúr, törött állkapoccsal
HELYETTES TÖLGYSZÍV − vörösesbarna kandúr
TÖRZSEKEN KÍVÜLI MACSKÁK
SÁRGAFOGÚ − széles, lapos arcú, öreg, sötétszürke nőstény macska
MASZATKA − kövérkés, barátságos, fekete-fehér kiscica, az erdő szélén lakik egy házban
ÁRPA − fekete-fehér kandúr, az erdőhöz közel, egy tanyán lakik
PROLÓGUS
* Narancsszínű lángnyelvek kaptak a hideg levegőbe, és szikrák repültek az éjszakai ég felé. A tűz fénye
egy letaposott, kopár, füves területet világított meg, s kirajzolta az összekuporodó Kétlábúak alakját.
Két fehér fénycsóva jelent meg a távolban: egy szörnyeteg érkezését jelezte. Az egyik, magasan az égbe
emelkedő Mennydörgő ösvényen száguldott el, keserű füsttel töltve meg a levegőt
A kopár terület szélén megmozdult egy macska, a szeme világított a sötétben. Hegyes füle felmeredt,
majd lelapult a hang hatására. A piszkos füvön egyesével újabb macskák sorakoztak elő. Farkukat lelapítva
közeledtek, és félrebiggyesztett szájjal szimatoltak bele a levegőbe.
− Mi lesz, ha meglátnak a Kédábúak? − sziszegte az egyik macska.
Egy nagy kandúr válaszolt, szeme borostyánkorongként verte vissza a tűz fényét.
− Nem lámák meg. Éjszaka nagyon rosszul lámák. − Ahogy közelebb lépdelt, az árnyak megvilágították
fekete-fehér bundás, erős vállát. Egyenesen, magasra tartott farokkal járt, így bátorította törzsét.
11
ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ
− A többi macska azonban reszketve kushadt le a földre. Ez különös hely volt. A szörnyek zaja
bántotta érzékeny fülüket, a fanyar szag pedig felkúszott orrcimpájukba.
− Magascsillag? − Egy szürke királynő nyugtalanul kunkorította farkát. − Mondd, miért jöttünk
ide!
A fekete-fehér kandúr odafordult a nőstényhez.
− Mindenhonnan elűztek bennünket, ahol megpróbáltunk letelepedni, Hamutalp. Itt talán békét
találunk − nyávogta.
− Békét7 Itt? − visszhangozta Hamutalp hitedenkedve. Odahúzta magához a kiscicáját, és a hasa
alá bújtatta. − A tűz és a szörnyek közelében? A kicsikéim itt nem lesznek biztonságban!
− Otthon sem voltunk biztonságban − nyávogta egy másik hang. A gazdája, egy fekete kandúr
előrefurakodott; erősen sántított kifordult mancsa miatt. Keményen állta Magascsillag borostyánszínű
szemének pillantását. − Nem tudtuk megvédeni a kicsiket az Árnyak törzsétől − köpte a szavakat. −
Még a saját táborunkban sem!
Ideges nyávogások hangzottak fel egyes macskák felől, ahogy eszükbe jutott a rettenetes csata,
amikor elűzték őket a fennsíkról, erdő széli otthonukból. Egy fiatal növendék így kiáltott.
− Lehet, hogy Törtcsillag és a harcosai még mindig vadásznak ránk!
Az éles hang felébresztette az egyik Kétlábút, aki a tűz körül feküdt Bizonytalanul felállt, és
belebámult a sötétségbe. A macskák azonnal elhallgattak, és még jobban a földhöz lapultak; még
Magascsillag is lejjebb engedte farkát A Kétlábú belekiabált az
12
TŰZ ÉS JÉG
éjszakába, majd valamit feléjük dobott. A lövedék elrepült a fejük felett, és hatalmas
csattanással karoméles darabokra tört a mögöttük elterülő Mennydörgő ösvényen.
Hamutalp megrázkódott, ahogy egy szilánk felhorzsolta a vállát, és némán összegömbölyödött a
rettegő kiscica körül.
− Maradjatok a földön − sziszegte Magascsillag.
A tűznél lévő Kétlábú a földre köpött, majd visszaült a helyére.
A macskák pár pillanatig vártak, míg Magascsillag ismét felállt
Hamutalp is felállt; nagyot nyögött a vállában érzett új fájdalomtól.
− Magascsillag, félek, hogy itt nem vagyunk biztonságban. És mit fogunk enni? Nem érzek
zsákmányszagot.
Magascsillag a nyakát nyújtva gyengéden a királynő fejéhez dörgölte az orrát
− Tudom, hogy éhes vagy − nyávogta. − De itt nagyobb biztonságban leszünk, mint otthon, a
régi területünkön vagy a Kétlábúak mezőin és erdeiben. Nézz csak körül! Még az Árnyak törzse sem
tud követni minket ide. Itt nem érződik a kutyák szaga, ezek a Kétlábúak pedig még állni is alig
tudnak. − A kifordult mancsú fekete kandúrhoz lépett − Halottmancs! Vidd magaddal Csonkabajszút,
nézzétek meg, van-e erre valami ennivaló. Ha Kédábúak vannak erre, akkor patkányoknak is kell itt
lenniük.
− Patkányok? − köpte Hamutalp, ahogy Halottmancs és egy kisebb, barna szőrű macska elsietett
− Csak a varjak esznek patkányokat!
13
ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE
− Csitt! − sziszegte mellette egy cirmos. − Inkább eszem patkányhúst, mint hogy éhen haljak!
Hamutalp komoran felpillantott, majd lehajolt, hogy megnyalogassa kölykét borzas füle mögött
− Új telepet kell találni magunknak, Hamutalp − folytatta a barna macska halkan. −
Hajnalvirágnak ennie és pihennie kell. Hamarosan megszületnek a kicsikéi. Erősnek kell lennie.
Halottmancs és Csonkabajszú vékony alakja rajzolódott ki a sötétben.
− Igazad volt, Magascsillag! − kiáltotta Halottmancs. − Mindenhol érződik a patkányok szaga,
és azt hiszem, találtunk valami menedéket is!
− Vezess el oda! − parancsolta Magascsillag, farka egyetlen biccentésével maga köré gyűjtve
törzse többi tagját.
A macskák óvatosan átosontak a kopár területen Halottmancs nyomában. A fekete harcos a
megemelt Mennydörgő ösvény felé vezette őket; a tűz fényében árnyékuk az ösvény hatalmas
kőlábain imbolygott. Egy szörnyeteg rohant el valahol a fejük felett, és megrázkódott a föld.
Szerencsére még a legapróbb kölyök is megérezte, hogy csendben kell maradnia, és hang nélkül
bodadozott tovább.
− Tessék − nyávogta Halottmancs, és megállt egy kör alakú nyílás mellett, amely két macska
magasságba ért fel. Fekete alagút ásított lefelé a földbe, ahonnan folyamatos vízcsobogás hallatszott.
− A víz friss − tette hozzá Halottmancs. − Megihatjuk.
− így is éjjel-nappal nedves a mancsunk! − panaszkodott Hamutalp.
14
TŰZ ÉS JÉG
− Voltam odalent − mondta a fekete kandúr. − Van egy kis teriilet, távol a pataktól. Ott legalább
biztonságban leszünk a Kétlábúaktól és a szörnyektől.
Magascsillag felemelt fejjel előrelépett.
− A Szél törzs eleget vándorolt már − jelentette ki. − Majdnem egy egész hold telt el, mióta az
Arnyak törzse elűzött minket otthonunkból. Az idő kezd hűvösre fordulni, és hamarosan itt a tél. Nem
tehetünk mást, maradnunk kell.
Hamutalp összehúzta a szemét, de nem szólt semmit. Csendesen csatlakozott törzséhez, ahogy a
macskák egyesével becsusszantak az árnyas alagútba.
15
1. FEJEZET
Tűzszív megborzongott. Lángszínű bundája még mindig pillekönnyű volt; jó pár holdnak kell még
eltelnie, mire elég vastag lesz ahhoz, hogy kívül tartson ekkora hideget. Mancsát a kemény földhöz dörzsölte.
Ahogy a hajnal lassan felkúszott az égre, világosodni kezdett. Bár mancsa jéghideg volt, Tűzszív mégsem tudta
elnyomni magában a büszkeséget. Olyan sok hónapi növendéklét után végre harcos lett!
Fejében újra lejátszotta a tegnapi győzelmet az Arnyak törzse felett: a lassan meghátráló vezér,
Törtcsillag parázsló szeme, fenyegető sziszegése, majd gyors távozása áruló társai után az erdő mélye felé. Az
Arnyak törzsének megmaradt macskái hálásak voltak a Villám törzs tagjainak, hogy megszabadították őket
kegyeden vezérüktől. Annak is nagyon örültek, hogy a Villám törzs az újjáépítés idejére békét ígért nekik.
Törtcsillag nem csupán zűrzavart hagyott hátra törzsében, hanem a Szél törzset is elűzte saját területéről, sőt az
összes többi törzs területéről is. Már akkor sötét árnyként bolyongott az erdőben, amikor Tűzszív maga mögött
hagyta házimacska életét, hogy csadakozzon a Villám törzshöz.
16
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív elméjét azonban még egy sötét árny zavarta: Tigriskarom, a Villám törzs
vezérhelyettese. Tűzszív megborzongott, ahogy eszébe jutott a hatalmas harcos, aki megfélemlítette a
saját növendékét, Hollómancsot. Végül Tűzszív és legjobb barátja, Szürkecsíkos segített a rettegő
növendéknek eljutni a Kédábúak területére, a fennsík mögé. Ezután Tűzszív azt mondta a Villám
törzsnek, hogy Hollómancsot megölte az Arnyak törzse.
Ha igaz az, amit Hollómancs mondott Tigriskaromról, akkor az a legjobb, ha a Villám törzs
vezérhelyettese halottnak hiszi egykori növendékét. Hiszen Hollómancs olyan dolgot tudott, aminek
titokban tartásáért Tigriskarom mindent megadott volna. Hollómancs elmesélte Tűzszívnek, hogy a
hatalmas, sötét színű harcos megölte Vörösfarkút, a Villám törzs régi vezérhelyettesét, azt remélve,
hogy ő lesz az új helyettes… s végül így is lett
Tűzszív megrázta a fejét, hogy megtisztuljon a sötét gondolatoktól, és odafordult a mellette ülő
Szürkecsíkoshoz. Szürkecsíkos felborzolta vastag szürke bundáját, hogy így védekezzen a hideg ellen.
Tűzszív arra gondolt, hogy barátja is biztosan várja már a napfelkelte első sugarait, de hangosan nem
mondta ki. A törzsi hagyomány némaságot követelt tőlük erre az éjszakára. Ez volt a virrasztásuk − az
az éjszaka, amikor egy új harcos védelmezi a törzset, és megfelel új nevének és helyzetének. Tegnapig
Tűzszívet növendéknevén, Tűzmancsként ismerték.
Csonkafarkú az elsők között ébredt Tűzszív látta, hogy az idősek barlangjában az öreg macska
megmozdul. A harcosok
ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE
barlangja felé pillantott, a tisztás túlsó végére. A barlangot védelmező faágak között tisztán
kivehette az alvó Tigriskarom széles vallanak formáját.
A Nagyszikla lábánál megrezzent a Kékcsillag barlangját elrejtő zuzmófüggöny, és Tűzszív
látta, hogy törzsének vezére kilép a tisztásra. Kékcsillag megállt, beleszimatolt a levegőbe, majd
némán kisietett a Nagyszikla árnyékából. Hosszú bundája kékesszürkén ragyogott a hajnali fényben.
Muszáj figyelmeztetnem Tigriskarom miatt, gondolta Tűzszív. Kékcsillag törzse többi tagjával együtt
siratta meg Vörösfarkú halálát; úgy tudta, hogy Tölgyszív, a Folyó törzs vezérhelyettese ölte meg egy
csata során. Tűzszív korábban habozott, hogy elmondja-e az igazat, mert tudta, milyen fontos
Kékcsillag számára Tigriskarom, de már túl nagy volt a veszély. Kékcsillagnak tudnia kell róla, hogy
törzse egy hidegvérű gyilkosnak ad otthont.
Tigriskarom kilépett a harcosok barlangjából, és a tisztás szélén találkozott Kékcsillaggal.
Valamit odasúgott neki, miközben sürgetőn tekergette a farkát.
Tűzszív elfojtotta ösztönös üdvözlő nyávogását. Az ég kezdett világosodni, de nem merte
megtörni a csendet, amíg nem volt biztos benne, hogy a nap már magasan jár a horizonton.
Türelmetlenség futott át rajta; kalitkába zárt madárnak érezte magát, Amint lehet, beszélnie kell
Kékcsillaggal. Most azonban csak tiszteletteljesen bólinthatott a mellette elhaladó két macska felé.
A mellette ülő Szürkecsíkos orrával megbökte Tűzszívet, és az ég felé biccentett. Narancsszínű
derengés jelent meg a horizonton.
18
TŰZ ÉS JÉG
− Örültök a hajnalnak, ugye? − Fehérvihar mély hangú nyávogása meglepte Tűzszívet Nem
vette észre a közeledő fehér harcost. Tűzszív és Szürkecsíkos egyszerre bólintott.
− Most már nyugodtan beszélhettek. Virrasztásotok véget ért. − Fehérvihar hangja kedves volt.
Tegnap Tűzszív és Szürkecsíkos mellett harcolt az Arnyak törzse ellen. Újfajta tisztelet ragyogott a
szemében, ahogy rájuk nézett
− Köszönjük, Fehérvihar − nyávogta Tűzszív hálásan. Felállt, és egyenként kinyújtóztatta merev
lábait.
Szürkecsíkos is felállt.
− Brrr! − nyávogta, és lerázta a harmatot a bundájáról. − Már azt hittem, sohasem kel fel a nap!
Morgó hang hallatszott a növendékek barlangja felől.
− Nicsak, megszólalt a nagy harcos!
Homokmancs volt az, sápadt narancsszínű bundája ellenségesen felborzolódott. Porosmancs
mellette ült. Sötét színekben játszó bundájával Homokmancs fekete árnyékának tűnt. Porosmancs
fontoskodva kidüllesztette a mellét, és így szólt.
− Meglep, hogy ekkora harcosok is érzik a hideget! − Homokmancs vidáman felnyávogott.
Fehérvihar szigorú pillantást vetett rájuk.
− Menjetek, keressetek valamit enni, aztán pihenjetek! − parancsolta Tűzszívnek és
Szürkecsíkosnak.
Az idősebb harcos elfordult, és a növendékek barlangja felé sietett,
− Gyertek ti is! − szólt oda Homokmancsnak és Porosmancsnak. − Itt a kiképzés ideje!
19
− Remélem, egész nap kék mókusokat kergettet velük! − sziszegte Szürkecsíkos Tűzszívnek,
ahogy a tisztás egyik sarka felé ügettek, ahol még ott volt a tegnapi zsákmány maradéka.
− De kék mókusok nem is léteznek! − nyávogta zavartan Tűzszív.
− Éppen azért! − Szürkecsíkos borostyánszínű szeme felcsillant
− Nem hibáztathatod őket. Előttünk kezdték meg a kiképzést − mutatott rá kedvesen Tűzszív. −
Ha részt vettek volna a tegnapi csatában, talán őket is kinevezték volna harcosnak.
− Azt hiszem, így van − vont vállat Szürkecsíkos. − Hűha, nézd csak! − Odaértek a friss
zsákmányhalomhoz. − Mindenkinek jut egy egér, és osztozhatunk egy pintyőkén is!
A két barát fogta a maga részét, és összenézett. Szürkecsíkos szeme hirtelen vidáman csillogni
kezdett.
− Azt hiszem, most már a harcosok táborterületére mehetünk enni! − nyávogta.
− Igazad van − dorombolta Tűzszív, és barátja után ballagott a csalánosba, ahol olyan sokszor
látták Fehérvihart, Tigriskarmot és a többi harcost megosztozni a zsákmányon.
− És most7 − kérdezte Szürkecsíkos, miután az utolsó falatot is lenyelte. − Nem tudom, te hogy
vagy vele, de holdfordulóig tudnék aludni!
− Én is − helyeselt Tűzszív.
A két barát felállt, és a harcosok barlangja felé vette útját Tűzszív bedugta a fejét az alacsonyan
lelógó ágak között Egér-bundás és Hosszúfarkú még az igazak álmát aludta a barlang másik oldalán.
20
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív benyomakodott, és talált egy mohás fészket a barlang falánál. A szag elárulta, hogy ezt
az alvóhelyet nem használja más harcos. Szürkecsíkos mellette telepedett le.
Tűzszív hallgatta, ahogy Szürkecsíkos nyugodt lélegzése hosszú, elnyújtott horkolásba megy át.
Tűzszív ugyanolyan fáradt volt, mint barátja, de rettentően szeretett volna beszélni Kékcsillaggal.
Onnan, ahol fejét a földre hajtva feküdt, jól látta a tábor bejáratát. Várta, hogy vezére visszatérjen, de
szeme lassan lecsukódott, és megadta magát az álomnak.
Tűzszív olyan morgást hallott maga körül, mint amikor a szél a magas fák között süvít. A
Mennydörgő ösvény fanyar szaga megcsapta orrlyukát, aztán egy erősebb, félelmetesebb szagot is
érzett. Tűz! Lángcsóvák nyaldosták a fekete eget, és pernyét repítettek a csillagtalan éjszakába.
Tűzszív meglepetésére macskák árnyékai váltak ki a tűz előtt. Miért nem menekülnek el?
Az egyik macska megállt, és egyenesen Tűzszívre nézett. A kandúr sötétkék szeme csillogott az
éjszakában, és üdvözlésképpen felemelte hosszú, egyenes farkát.
Tűzszív megremegett, ahogy eszébe jutottak a Villám törzs egykori orvosmacskája, az idő előtt
eltávozott Pettyeslevél szavai: „Csak a tűz mentheti meg a törzsünket!” Mi köze van ennek ezekhez a
félelmet nem mutató, különös macskákhoz?
− Ébredj, Tűzszív!
Tűzszív felemelte a fejét. Tigriskarom morgása ébresztette fel álmából.
− Nyávogtál álmodban!
A döbbent Tűzszív felült, és megrázta a fejét.
21
− I-igen, Tigriskarom! − Hirtelen rémülettel arra gondolt, hogy álmában hangosan
megismételhette Pettyeslevél szavait. Már korábban is voltak ilyen élénk, szinte kitapintható álmai,
melyek később valóra váltak. Tűzszív nem akarta, hogy Tigriskarom gyanítsa: olyan képességeknek
van birtokában, melyeket az égben lakó Csillag törzs általában csak orvosmacskáknak adományoz.
A hold átvilágított a levelekkel fedett barlangfalon. Tűzszív rájött, hogy átaludhatta az egész
napot.
− Te és Szürkecsíkos csadakoztok az esti járőrcsapathoz − mondta Tigriskarom. − Siessetek! −
A sötétbarna macska megfordult, és kiosont a barlangból.
Tűzszív hagyta, hogy hátán lelapuljon a szőre. Nyilvánvaló, hogy Tigriskarom semmit sem
gyanít az álmáról. De amennyire Tűzszív titka biztonságban volt, ugyanolyan elszántan akarta felfedni
a sötét igazságot Tigriskarom szerepéről Vörösfarkú halálában.
Tűzszív megnyalta a szája szélét. Szürkecsíkos mellette feküdt, és mosakodott. Nemrég fejezték
be az evést a tábori tisztás mellett. A nap lenyugodott, és Tűzszív tisztán látta a holdat: a hideg, tiszta
égen majdnem tökéletes telehold ragyogott, Az utóbbi napok tele voltak izgalommal. Úgy tűnt,
valahányszor lepihennek, Tigriskarom járőrözni vagy vadászni küldi őket. Tűzszív éberen várta a
pillanatot, amikor végre kettesben beszélhet Kékcsillaggal, de mikor éppen nem Tigriskarom egyik
parancsát teljesítette, a Villám törzs vezére mellett mindig ott lézengett a helyettese.
22
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív nyaldosni kezdte a mancsát; szeme körbejárta a tábort, reménykedve kutatta Kékcsillag
nyomát.
− Mit keresel? − nyávogta Szürkecsíkos; szája tele volt szőrrel.
− Kékcsillagot − válaszolta Tűzszív, és leeresztette a mancsát
− Miért7 − Szürkecsíkos abbahagyta a mosakodást, és barátjára nézett. − A virrasztásunk óta
rajta tartod a szemed. Mit tervezel?
− Meg kell mondanom neki, hol van Hollómancs, és figyelmeztetnem kell Tigriskarom miatt −
nyávogta Tűzszív.
− De hát megígérted Hollómancsnak, hogy mindenkinek azt mondod, meghalt! − Szürkecsíkos
hangja meglepettnek tűnt.
− Csak azt ígértem meg, hogy Tigriskaromnak mondom azt, hogy meghalt. Kékcsillagnak az
egész történetet ismernie kell. Tudnia kell, mire képes a helyettese.
Szürkecsíkos sürgető sziszegesse halkította hangját.
− De csak Hollómancstól tudjuk, hogy Tigriskarom ölte meg Vörösfarkút!
− Te nem hiszel neki? − Tűzszív megdöbbent barátja kételkedésén.
− Figyelj, ha Tigriskarom csak hazudta, hogy megölte Tölgyszívet azért, hogy megbosszulja
Vörösíarkú halálát, ez azt jelenti, hogy Vörösíarkú ölte meg Tölgyszívet És nem hiszem, hogy
Vörösíarkú szándékosan megölte volna egy másik törzs vezérhelyettesét a csatában. Ezzel megszegte
volna a harcosok törvényeit Hiszen azért harcolunk, hogy megmutassuk az erőnket és megvédjük a
területünket, nem pedig azért, hogy megöljük egymást
23
− De én nem Vörösfarkút akarom megvádolni! − tiltakozott Tűzszív. − Tigriskarommal van baj.
− Tigriskarom előtt Vörösfarkú volt a törzs vezérhelyettese. Bár Tűzszív nem ismerte őt, tudta, hogy
Vörösfarkút az egész törzs tisztelte.
Szürkecsíkos nem nézett Tűzszív szemébe.
− Amit mondasz, sérti Vörösíarkú becsületét És egyetlen másik macskának sincs gondja
Tigriskarommal. Csak Hollómancs rettegett tőle.
Kényelmeden borzongás futott végig Tűzszív gerincén.
− Tehát azt gondolod, Hollómancs csak kitalált egy történetet, mert nem jött ki jól a
nevelőjével? − kérdezte gúnyosan.
− Nem − mormolta Szürkecsíkos. − Csak azt hiszem, óvatosnak kell lennünk.
Tűzszív barátja aggódó szemébe nézett, és eltűnődött. Arra gondolt, hogy Szürkecsíkosnak
valahol igaza van − csak pár napja voltak harcosok, tehát nincsenek abban a helyzetben, hogy súlyos
vádakkal illessék a törzs legidősebb harcosát
− Rendben van! − nyávogta végül Tűzszív. − Maradj ki belőle! − Némi megbánást érzett a
gyomrában, ahogy Szürkecsíkos bólintott, és visszatért a mosakodáshoz. Tűzszív azt gondolta,
Szürkecsíkos téved, ha azt hiszi, csak Hollómancsnak vannak gondjai Tigriskarommal. Tűzszív
ösztöne azt súgta, hogy ne bízzon a Villám törzs vezérhelyettesében. A törzs és Kékcsillag biztonsága
érdekében meg kell osztania gyanúját a vezérrel.
A tisztás túloldalán a szürke bunda villanása elárulta Tűz-szívnek, hogy Kékcsillag kijött a
barlangjából − egyedül.
24
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív talpra ugrott, de a Villám törzs vezére azonnal fellépett a Nagysziklára, és magához
hívta a törzset. Tűzszív türelmetlenül tekergette a farkát.
Szürkecsíkos füle izgatottan megrezzent, ahogy meghallotta Kékcsillag hívását.
− Névadási ünnepség? − nyávogta. − Gondolom, Hosszú-farkú most kapja meg első
növendékét. Már napok óta célozgat rá. − Elsietett, hogy csatlakozzon a többi macskához, akik a
tisztás szélén gyülekeztek. Tűzszív csalódottan követte.
Apró, fekete-fehér kismacska lépett ki a tisztásra. Puha mancsa hang nélkül érintette a kemény
talajt. Világos szemét a földre szegezve ment a Nagyszikla felé, és Tűzszív szinte várta, hogy remegni
kezdjen − volt valami a kölyök válltar-tásában, amitől túl kicsinek és félénknek tűnt ahhoz, hogy
növendék legyen. Hosszúfarkú nem lesz túl boldog, gondolta Tűzszív. Eszébe jutottak Hosszúfarkú
bántó szavai, amikor a táborba érkezett. Első itteni napján a harcos kigúnyolta azért, mert házimacska
volt. Tűzszív azóta nem kedvelte Hosszú-farkút.
− Mostantól kezdve − nyávogta Kékcsillag, és lenézett a kiscicára −, amíg ki nem érdemli
harcosnevét, ezt a növendéket Gyorsmancsnak nevezzük.
Ahogy vezérére nézett, a fekete-fehér kismacska szemében nyoma sem volt határozottságnak.
Borostyánszínű szeme tágra nyílt az idegességtől.
Tűzszív megfordult, ahogy Hosszúfarkú a növendékéhez lépett.
Ismét Kékcsillag szólalt meg.
25
− Hosszúfarkú, te Sötétcsíkos növendéke voltál. Sok mindent megtanított neked; hűséges és
bátor harcos lett belőled. Remélem, ezt Gyorsmancsnak is átadod.
Amint Hosszúfarkú Gyorsmancsra nézett, Tűzszív kereste arcán a megvetés jegyeit. De a harcos
arca ellágyult, ahogy belenézett új növendéke szemébe, és a törzs két macskája gyengéden
összeérintette az orrát. − Semmi baj, nagyon jól csinálod − mormolta Hosszúfarkú bátorítón. Igen,
persze, gondolta keserűen Tűzszív. Csak azért, mert ez a kismacska a törzsben született. Hosszúfarkú
engem nem fogadott ilyen szívélyesen. Körülnézett a törzs macskái körében, és megbántódva látta,
ahogy gratulációkat mormolnak az új növendék felé.
− Mi bajod van? − suttogta Szürkecsíkos. − Egy nap mi is ilyenek leszünk.
Tűzszív bólintott. Hirtelen megörült a gondolatnak, hogy egyszer neki is lesz növendéke, és
elhessegette magától a meg-bántottságot Most már a Villám törzs tagja, és mi lehet ennél fontosabb?
Következő éjjel telihold volt Tűzszív tudta, hogy örülnie kéne, hiszen először vesz részt a
Gyűlésen igazi harcosként, de még mindig kereste az alkalmat, hogy mindent elmondjon
Kékcsillagnak Tigriskaromról. A feladat nehéz kőként nyomta a gyomrát
− Csak nem lettél férges? − nyávogta mellette Szürkecsíkos. − Olyan különös képet vágsz!
Tűzszív ránézett a barátjára, és azt kívánta, bár rábízhatná a titkát, de megígérte, hogy kihagyja
az ügyből.
− Jól vagyok − mondta. − Gyere, hallom Kékcsillag hívását!
26
TŰZ ÉS JÉG
A két macska csatlakozott a tisztáson gyülekező csoporthoz. Kékcsillag bólintott, hogy jelezze: észrevette
érkezésüket. Majd megfordult, és kivezette a macskákat a táborból.
Tűzszív megállt, és hagyta, hogy a többi macska elhaladjon mellette az erdő felé vezető meredek
ösvényen. Talán ezen az úton alkalma nyílik rá, hogy beszéljen Kékcsillaggal, és össze akarta szedni a
gondolatait.
− Jössz már? − kérdezte Szürkecsíkos.
− Igen! − Tűzszív behajlította erős hátsó lábát, és szikláról sziklára ugrálva maga mögött hagyta a tábort.
A tetőn megállt, hogy levegőhöz jusson; lihegett. Az erdő ott nyújtózott előtte. Mancsa alatt érezte a
frissen lehullott, ropogó avart. Ezüstcsík úgy csillogott az égen, mint fekete macskabundán a hajnali harmat.
Tűzszívnek eszébe jutott első útja a Négyesfához, Tigriskarommal és Oroszlánszíwel. Szomorúság
öntötte el, ahogy Oroszlánszívre gondolt Szürkecsíkos nevelője, aki Vörösfarkú után volt a Villám törzs
vezérhelyettese, melegszívű, aranyszínben pompázó harcos volt Miután egy csatában megölték, Tigriskarom
foglalta el a helyét Amikor Tűzszív először járt a Négyesfánál, Oroszlánszív elvitte őket körülnézni: jártak a
Magasfenyőknél, a Napos Szikláknál, és végigmentek a Folyó törzs határa mentén. Ma éjjel Kékcsillag
egyenesen a Villám törzs területének közepén vezeti majd őket keresztül. Tűzszív látta, hogy Kékcsillag máris
eltűnik az aljnövényzetben, így a macskacsapat után rohant
Kékcsillag elöl haladt, Tigriskarom mellett. Tűzszív figyelmen kívül hagyta Szürkecsíkos meglepett
nyávogását, és utolérte a törzs vezérét.
27
− Kékcsillag! − lihegte, ahogy felbukkant mellette. − Beszélhetek veled?
Kékcsillag ránézett és bólintott.
− Menj elöl, Tigriskarom − nyávogta. Lassított, és Tigriskarom elsietett mellette. A többi
macska kérdés nélkül követte a sötét bundájú harcost, ahogy rohant tovább az aljnövényzetben.
Kékcsillag és Tűzszív kényelmes ügetésre fogta. Egy percen belül egyedül voltak.
Az ösvény a vastag páfrányok közül egy tisztásra vezetett. Kékcsillag felugrott egy kidőlt fára,
leült, és farkát mellső mancsa köré fektette.
− Miről van szó, Tűzszív? − kérdezte.
Tűzszív habozott, hirtelen kétségek rohanták meg. Annak idején Kékcsillag volt az, aki
bátorította, hogy hagyja ott a házimacska életet, és csatlakozzon a törzshöz. És azóta mindig megbízott
benne, még akkor is, amikor más macskák kételkedtek hűségében, hiszen nem volt vér szerinti tagja a
törzsnek. Mit fog szólni Kékcsillag, ha bevallja, hogy hazudott neki Hollómancsról?
− Beszélj! − parancsolta Kékcsillag, ahogy a Villám törzsbeli macskák léptei elhaltak a
távolban.
Tűzszív nagy levegőt vett.
− Hollómancs nem halt meg. − Kékcsillag farka meglepetten megrezzent, de Tűzszív folytatta.
− Szürkecsíkos és én elvittük a Szél törzs vadászterületére. Én… azt hiszem, Hollómancs csatlakozott
Árpához. − Árpa igazi magának való macska volt: nem törzsbeli, de nem is házimacska. A Kédábúak
egyik ta-
28
TOZ ÉS JÉG
nyáján lakott, a Magaskő felé vezető út mellett A Magaskő az összes erdőben élő macska előtt
szent helynek számított
A Villám törzs vezére elnézett Tűzszív mellett, az erdő mélyébe. Tűzszív aggodalmasan
kémlelte Kékcsillag arcát, próbálta kiolvasni, mire gondol. Talán mérges? De nem látott dühöt a nyílt,
kék szemében.
Hosszú percek múlva Kékcsillag megszólalt.
− Örömmel hallom, hogy Hollómancs életben van. Remélem, boldogabban él Árpával, mint itt,
az erdőben.
− De…, de Hollómancs ide született, a Villám törzsbe!
− dadogta Tűzszív. Megdöbbent, hogy a vezér milyen higgadtan fogadta Hollómancs távozását.
− Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy neki való a törzsi élet
− mutatott rá Kékcsillag. − Ahogy te sem születtél a törzsben, mégis kiváló harcos lett belőled.
Hollómancs talán máshol lel rá az igaz ösvényre.
− De nem azért hagyta el a Villám törzset, mert el akart menni! − tiltakozott Tűzszív. −
Lehetetlen volt itt maradnia!
− Lehetetlen? − Kékcsillag pillantása Tűzszíven nyugodott
− Ezt hogy érted?
Tűzszív a földet bámulta.
− Nos? − kérdezte Kékcsillag bátorítón. Tűzszív szája kiszáradt
− Hollómancs tudott egy titkot Tigriskaromról − kezdte rekedten. − Azt… azt hiszem,
Tigriskarom azt tervezte, hogy megöli Hollómancsot Vagy ellene fordítja az egész törzset.
Kékcsillag farka ide-oda járt, és Tűzszív látta, hogy megfeszül a válla.
29
− Miért gondolod? Mi volt az a titok, amit Hollómancs tudott?
Tűzszív vonakodva válaszolt, a lehető leghatározottabban viszonozta Kékcsillag szigorú
pillantását.
− Hogy Tigriskarom ölte meg Vörösfarkút a Folyó törzzsel vívott csatában. − Vörösfarkú volt a
Villám törzs vezérhelyettese Oroszlánszív előtt. Tűzszív nem ismerte őt, de tudta, hogy Vörösfarkú az
egész törzs tiszteletének örvendett.
Kékcsillag szeme összeszűkült.
− Egy harcos sohasem ölné meg törzsbéli társát! Ezt még neked is tudnod kellene, elég hosszú
ideje élsz velünk! − Tűzszív hátrahőkölt a vezér szavaitól, és lelapította a fülét. Ma este Kékcsillag
már másodszor utalt házimacskamúltjára.
Kékcsillag folytatta.
− Tigriskarom azt jelentette, hogy a Szél törzs vezérhelyettese, Tölgyszív ölte meg Vörösfarkút
− nyávogta. − Hollómancs biztosan téved. Látta, hogy Tigriskarom megölte Vörösfarkút7
Tűzszív idegesen ide-oda billegette a farkát, amitől felkavart egy csomó száraz levelet.
− Azt mondta, hogy igen.
− Tudod, hogy ezzel megkérdőjelezed Vörösfarkú becsületességét7 Mert akkor ő felelős
Tölgyszív haláláért! Egy helyettes sohasem ölne meg egy másik helyettest a csatában, ha ez
elkerülhető. Vörösfarkú pedig a legbecsületesebb harcos volt, akit valaha ismertem. − Kékcsillag
szemét fájdalom felhőzte, és Tűzszívbe megbánás hasított ha akaratlanul is, de bemocskolta
Kékcsillag emlékeit régi helyetteséről.
30
TŰZ ÉS JÉG
− Nem számolhatok el Vörösfarkú tetteivel − mormolta Tűzszív. − Csak azt tudom, mit hisz
Hollómancs. Tigriskarom a felelős Vörösfarkú haláláért.
Kékcsillag felsóhajtott és leeresztette a vállát.
− Mindannyian tudjuk, hogy Hollómancsnak élénk a képzelőereje − nyávogta halkan,
együttérző tekintettel. − Csúnyán megsérült a csatában, és elment, mielőtt még a harc véget ért. Biztos
vagy benne, hogy nem csak kitalálta mindazt, aminek nem volt szemtanúja?
Mielőtt Tűzszív válaszolhatott volna, nyávogás hangzott fel, és Tigriskarom bukkant elő az
aljnövényzetből. Szeme egy pillanatig gyanakodva vizslatta Tűzszívet, mielőtt megszólította
Kékcsillagot.
− A határnál várakozunk! Kékcsillag bólintott.
− Mondd meg nekik, hogy mindjárt ott vagyunk! Tigriskarom fejet hajtott, és elszáguldott a
páfrányok
között.
Miközben Tűzszív a távozó harcost figyelte, Kékcsillag szavai visszhangoztak a fülében. Igaza
volt: Hollómancsnak tényleg élénk a képzelőereje. Tűzszívnek eszébe jutott az első törzsi gyűlés, amin
részt vett az összes törzs növendékei Hollómancs szavait itták, ahogy elmesélte a Folyó törzzsel vívott
csatát És akkor Hollómancs nem említette Tigriskarmot.
Tűzszív felugrott, ahogy Kékcsillag felállt.
− Visszahozod Hollómancsot a törzsbe? − kérdezte, és hirtelen attól félt, hogy még nagyobb
bajba sodorta barátját.
Kékcsillag mélyen Tűzszív szemébe nézett.
31
− Valószínűleg boldogabb ott, ahol most van − nyávogta halkan. − Mostantól hagyjuk, hogy a
törzsben azt higgyék, meghalt.
Tűzszív döbbenten bámult Kékcsillagra. Kékcsillag hazudni fog a törzsnek!
− Tigriskarom nagy harcos, de rettentően büszke − folytatta Kékcsillag. − Könnyebb lesz
elfogadnia, hogy a növendéke meghalt, mintsem hogy elfutott. És Hollómancsnak is jobb így.
− Mert Tigriskarom talán a keresésére indulna? − kockáztatta meg a kérdést Tűzszív.
Lehetséges, hogy Kékcsillag, ha egy kicsit is, de hisz neki?
Kékcsillag türelmedenül megrázta a fejét.
− Nem. Tigriskarom talán nagyravágyó, de nem gyilkos. Jobb, ha Hollómancsra hősi halottként
és nem élő gonosztevőként emlékszünk.
Tigriskarom hangja újra felhangzott; Kékcsillag leugrott a kidőlt fáról, és eltűnt a páfrányok
között Tűzszív egy ugrással átugrott a rönkön, és vezére után rohant.
Egy patak szélén érte utol. Figyelte, ahogy Kékcsillag átkel a patakon: kőről kőre ugrált.
Tűzszív óvatosan követte, miközben agyában száguldottak a gondolatok. Napok óta nyomta a szívét a
Vörösfarkú haláláról szóló tény. Most végre elmondta Kékcsillagnak, de semmi sem változott. A törzs
vezére nyilván nem gondolta, hogy Tigriskarom képes lenne elkövetni egy hidegvérű gyilkosságot És
ami a legrosszabb: maga Tűzszív is kételkedni kezdett Hollómancs szavainak igazságában. Átugrott a
túlpartra, és elszáguldott az aljnövényzetben.
32
TŰZ ÉS JÉG
Amint utolérték a többieket, Tűzszív megállt Kékcsillag mögött A csapat a Négyesfához vezető
lejtő tetején állt meg − a Négyesfa az a négy hatalmas tölgyfa, ahol az összes törzs macskái havonta
egyszer békésen összegyűlnek.
Tűzszív hátán felállt a szőr, ahogy megérezte magán Tigriskarom figyelő tekintetét Vajon
gyanítja a sötét harcos, miféle beszélgetés folyt közte és Kékcsillag között7 Tűzszív megrázta a fejét,
hogy megtisztítsa elméjét, és megpróbált Kékcsillag fejével gondolkodni. Persze hogy érdekli
Tigriskarmot, hogy mit mondott Tűzszív Kékcsillagnak, ő a törzs vezérhelyettese, ezért minden
érdekli, aminek köze lehet a törzshöz. Tűzszív Tigriskaromra nézett, a sötét színben ragyogó harcos
fülét éberen hegyezve lebámult a lejtőn. A körülötte lévő macskák várakozásteljesen dörzsölték össze
mancsukat Tigriskarom végignézett rajtuk, borostyánszínű szemének kemény tekintete némán,
egyesével vándorolt végig a macskákon.
Kékcsillag magasba tartva az orrát beleszimatolt a levegőbe. Tűzszív érezte, hogy körülötte
felborzolódnak a szőrök, és megfeszülnek az izmok. Aztán Kékcsillag jelzésül megbillentette a farkát,
és a Villám törzs macskái lerohantak a lejtőn a Gyűlésre.
33
2. FEJEZET
Kékcsillag megállt a tisztás szélén, törzsének tagjai mellette sorakoztak fel. A Folyó törzs és az Arnyak
törzsének macskái közül néhányan megfordultak, és bólintottak érkezésükre.
− Hová tűntél? − kérdezte Szürkecsíkos, aki hirtelen megjelent Tűzszív mellett.
Tűzszív megrázta a fejét.
− Nem fontos! − Még mindig zavart és gondokkal teli volt a Kékcsillaggal folytatott beszélgetés miatt, és
örült, hogy Szürkecsíkos nem nógatja tovább, ehelyett megfordult, hogy körülnézzen a tisztáson.
− Figyelj csak! − nyávogta. − Az Árnyak törzse macskái sokkal erősebbnek tűnnek, mint vártam. Végül is
Törtcsillag félig-meddig kiéheztetve hagyta ott őket.
Tűzszív Szürkecsíkos tekintetét követve az Árnyak törzse egyik karcsú harcosát látta.
− Igazad van! − helyeselt meglepetten.
− Egyébként a csatát nagyrészt mi vívtuk meg! − mordult fel Szürkecsíkos.
Tűzszív izgatott dorombolását Fehérvihar szakította félbe.
7,4
TŰZ ÉS JÉG
− Az Árnyak törzse macskái ugyanolyan keményen harcoltak, mint mi, hogy elűzzék
Törtcsillagot. Tiszteletben kell tartanunk határozott igyekezetüket − nyávogta komolyan, mielőtt
odament a nagy fák egyike alatt gyülekező csapatnyi harcoshoz.
− Hoppá! − nyávogta Szürkecsíkos, és bűntudatos tekintettel nézett Tűzszívre.
A fiatal harcosok a tisztás szélén maradtak. Tűzszív könnyen megismerte a többi törzs
növendékeit − bundájuk pihe-puhának tűnt, arcuk dundi volt, mancsuk pedig puffadt és esetlen.
Két harcos közeledett Tűzszív és Szürkecsíkos felé. Egy kis, barna növendék baktatott
mögöttük. Tűzszív felismerte az Arnyak törzsének szürke cirmos kandúrját, de a szürkésfekete másik
macskát, aki vele volt, még nem látta.
− Szia! − nyávogta a szürke kandúr.
− Szia, Nedvestalp! − mondta Tűzszív. Kérdőn a sötétbarna macskára nézett.
Nedvestalp így szólt.
− Ez itt Feketekarom a Folyó törzsből.
Szürkecsíkos és Tűzszív üdvözlésképpen bólintott. A növendék telénken közelebb lépett.
− Ez pedig a növendékem, Tölgymancs − tette hozzá Nedvestalp.
Tölgymancs tágra nyitott szemével izgatottan nézett Tűzszívre.
− Sz-szia, Tűzszív! − nyávogta. Tűzszív üdvözlésként bólintott.
35
− Hallottam, hogy Kékcsillag harcossá nevezett ki titeket a csata után − nyávogta Nedvestalp. −
Gratulálok! Bár a virrasztáskor biztos nagyon hideg volt
− így van − helyeselt Szürkecsíkos.
− Ez ki? − vágott közbe Tűzszív. Figyelmét egy vékony, barna pettyes bundájú nőstény macska
ragadta meg, aki Tigriskarommal beszélgetett a tisztás közepén álló Oriásszikla mellett.
− Az Párducbundás, a vezérhelyettesünk − morogta a Folyó törzs harcosa.
Tűzszív szőre felállt, ahogy eszébe jutott a Folyó törzs előző vezérhelyettese, Tölgyszív, és az,
ahogy meghalt a Villám törzzsel vívott csatában. Szerencsére megmenekült attól, hogy bármit is
válaszolnia kelljen, mert Kékcsillag felugrott a szikla tetejére, hogy megnyissa a Gyűlést Két másik
macska is csatlakozott hozzá, és egyikük − egy idősebb, fekete kandúr -jelezte az összes macskának,
hogy gyűljenek össze a szikla alatt. Tűzszív felismerte a fekete macskát, és elcsodálkozott: vajon az
öreg Éjcsíkos lett az Arnyak törzsének vezére, miután Törtcsillag elmenekült7
Amikor a macskák elhelyezkedtek az Oriásszikla előtt, Kékcsillag emelkedett szólásra.
− A Villám törzs elhozta a Gyűlésre új orvosmacskáját, Sárgafogút − jelentette be hivatalosan.
Elhallgatott, ahogy minden szem az öreg, vastag bundájú, lapított orrú nőstény macskára szegeződött
Tűzszív észrevette, hogy Sárgafogú keményen a földre szorítja tomporát Tűzszív növendékkorában
majdnem egyholdnyi időn át ápolgatta az öreg nőstényt,
36
TŰZ ÉS JÉG
amikor az a Villám törzs táborába érkezett. Sárgafogú jobb fülének állásából Tűzszív látta, hogy
az idős nőstény kényelmetlenül feszeng a többi törzs macskáinak tekintete alatt. Sárgafogú korábban
az Arnyak törzsének otvosmacskája volt, és a macskák nagyon ritkán hagyják el törzsüket, hogy egy
másikhoz csatlakozzanak Sárgafogú lassan körülnézett a tömegben, amíg szeme össze nem villant
Nedvesorrúéval, aki az Arnyak törzsének új orvosmacskája volt. Rövid szünet után tiszteletteljesen
bólintottak egymás felé. Sárgafogú füle kiegyenesedett, Tűzszív pedig megnyugodott Ismét Kékcsillag
szólalt meg.
− Két újonnan kinevezett harcost is magunkkal hoztunk: Tűzszívet és Szürkecsíkost.
Tűzszív magasra emelte a fejét, de ahogy érezte a feléje forduló tekinteteket, hirtelen zavarba
jött, és elkezdte tekergetni a farkát
Ejcsíkos előrelépett, elhaladt Kékcsillag mellett, hogy felálljon á szikla legmagasabb
kiszögellésére.
− Én, Ejcsíkos, átvettem az Arnyak törzse vezéri posztját − jelentette be. − Korábbi vezérünk,
Törtcsillag megszegte a harcosok törvényeit, és kénytelenek voltunk elűzni őt magunk közül.
− Nem beszélve arról, hogy mi is segítettünk nekik − suttogta Szürkecsíkos Tűzszívnek.
Ejcsíkos folytatta.
− Őseink szellemei szóltak Nedvesorrúhoz, és engem választottak meg vezérnek. Még nem
utaztam el az Anyaszájhoz, hogy a Csillag törzs megajándékozzon a kilenc élettel, de hol-
37
nap indulok, amikor még mindig telihold van. Azután, hogy virrasztottam a Holdkőnél, nevem
Ejcsillag lesz.
− Hol van most Törtcsillag? − szólalt meg egy hang a tömegből. Jégbundás volt az, a Villám
törzs hófehér királynője.
− Azt hiszem, feltételezhetjük, hogy elhagyta az erdőt az elűzött harcosokkal együtt. Tudja,
hogy veszélyes lenne megpróbálkozni a visszatéréssel − válaszolta Ejcsíkos.
− Remélem is − hallotta Tűzszív, amint Jégbundás odamormolt egy mellette álló, gömbölyded,
barna királynőnek.
Görbecsillag, a Folyó törzs vezére lépett elő.
− Reméljük, Törtcsillagnak van annyi esze, hogy egyszer s mindenkorra elhagyja az erdőt.
Területéhsége mindannyiunkat fenyegetett. − Görbecsillag megvárta, amíg az egyetértő nyávogás
elhal, és csak azután folytatta. − Amíg Törtcsillag volt az Árnyak törzsének vezére, megengedtem
neki, hogy törzse a folyónkban halásszon. De most az Árnyak törzsének új vezére van, és ez a
megállapodás többé nem áll fenn. A folyónkban lévő zsákmány csak minket, a Folyó törzset illeti.
Diadalmas nyávogás hangzott fel a Folyó törzs soraiból, de Tűzszív riadtan látta, hogy Ejcsíkos
hátán feláll a szőr. Ejcsíkos felemelte a hangját.
− Az Árnyak törzsének ugyanolyanok a szükségletei, mint Törtcsillag vezérsége idején. Sok
éhes szájat kell etetnünk, Görbecsillag. Az egész Árnyak törzsével megállapodtál!
Görbecsillag talpra ugrott, és Ejcsíkos felé fordult. Fülét lelapítva sziszegett. A macskák
elhallgattak. Kékcsillag gyorsan a két vezér közé lépett.
38
TÜZ ÉS JÉG
− Az Árnyak törzsét mostanában sok veszteség érte − nyávogta halkan. − Mivel kevesebb éhes
szájat kell etetnetek, Ejcsíkos, valóban szükségetek van a Folyó törzs halzsákmányára?
Törtcsillag ismét sziszegett, de Ejcsíkos keményen állta a tekintetét.
Kékcsillag szólalt meg, de most kissé sürgetőbben.
− Nemrég űztétek el a vezéreteket és még néhányat a legerősebb harcosaitok közül! Törtcsillag
megszegte a harcosok törvényeit, amikor arra kényszerítette Görbecsillagot, hogy osztozzanak meg a
folyóbeli zsákmányon!
Tűzszív kényelmetlenül nyelt, mikor észrevette, hogy Ejcsíkos kimereszti a karmait, de
Kékcsillagnak a szeme sem rebbent. Jégkék szemének pillantása ragyogott a holdfényben, amikor
megszólalt.
− Ne feledd: még nem nyerted el a Csillag törzstől kilenc életedet. Olyan biztos vagy magadban,
hogy ilyen követelésekkel állsz elő?
Tűzszív megfeszült, ahogy érezte, hogy a körülötte lévő macskák felborzolják a szőrüket. Az
egész tömeg Ejcsíkos válaszát várta.
Ejcsíkos dühösen nézett félre. Farka ide-oda járt, de nem szólt egy szót sem.
Kékcsillag nyert. Hangja puhán szólt.
− Mindannyian tudjuk, hogy az utóbbi holdtölték során az Arnyak törzse nagy veszteségeket
szenvedett − nyávogta. − A Villám törzs megígérte, hogy békén hagy titeket, amíg magatokhoz tértek
a csapások után. − Tekintetét Görbecsil-
39
lagra fordította. − Biztos vagyok benne, hogy Görbecsillag egyetért velem, és ugyanígy
tiszteletben tart majd titeket Görbecsillag összehúzta a szemét, és bólintott.
− De csak addig, amíg területünkön meg nem érezzük az Arnyak törzsének szagát − morgott,
Tüzszív megnyugodott, és a szőr lelapult a vállán. Most, hogy tudta, milyen igazi csatában
harcolni, még jobban csodálta vezére bátorságát, hiszen két ilyen hatalmas harcossal szállt szembe.
Innen-onnan megkönnyebbült és egyetértő nyávogá-sok hallatszottak, ahogy az Oriássziklán oldódott
a feszültség.
− Nem fogjátok érezni a szagunkat, Görbecsillag − nyávogta Ejcsíkos. − Kékcsillagnak igaza
van, nincs szükségünk a halaitokra. Végül is vadászhatunk a fennsíkon, most, hogy a Szél törzs
elhagyta azt a területet.
Görbecsillag fénylő szemmel nézett Ejcsíkosra.
− Ez igaz − helyeselt − Ez mindannyiunk számára további zsákmányokat jelent
Kékcsillag felvetette a fejét.
− Nem! A Szél törzsnek vissza kell térnie! Görbecsillag és Ejcsíkos a Villám törzs vezérére
nézett.
− Miért? − kérdezte Görbecsillag.
− Ha osztozunk a Szél törzs területén, ez mindannyiunk kiscicái számára több élelmet jelent! −
mutatott rá Ejcsíkos.
− Az erdőnek négy törzsre van szüksége − jelentette ki ellentmondást nem tűrve Kékcsillag. −
Ahogy a Négyesfa is négy fából áll, és négy évszak is van. A Csillag törzs négy törzzsel ajándékozott
meg bennünket A lehető leghamarabb meg kell találnunk a Szél törzset, és vissza kell hoznunk őket!
40
TŰZ ÉS JÉG
A Villám törzs macskái helyeslő hangokat hallattak, de Görbecsillag türelmetlen nyávogása a
zsivaj fölé emelkedett.
− Gyenge az érvelésed, Kékcsillag! Tényleg szükségünk van négy évszakra? Nem lenne jobb
dolgunk tél, hideg és éhezés nélkül?
Kékcsillag nyugodtan nézett a mellette álló harcosokra.
− A Csillag törzs azért adta nekünk a telet, hogy a föld felkészülhessen a tavaszra. Ez az erdő és
a fennsík generációk óta négy törzset lát el. Nem a mi dolgunk, hogy szembeszálljunk a Csillag
törzzsel.
Párducbundás, a Folyó törzs vezérhelyettese szólalt fel.
− Miért maradjunk éhesek egy olyan törzs kedvéért, akik még arra sem képesek, hogy a saját
területüket megvédjék? − nyávogta.
− Kékcsillagnak igaza van! A Szél törzsnek vissza kell térnie! − köpte a szavakat Tigriskarom.
Felállt, és a körülötte lévő macskák fölé magasodott.
Ismét Kékcsillag szólt.
− Görbecsillag − nyávogta, és a Folyó törzs vezére felé fordult −, a Folyó törzs vadászterülete
messze híres gazdagságáról. Tiétek a folyó és a benne lévő összes hal. Miért lenne szükségetek
további zsákmányra? − Görbecsillag félrenézett, és nem válaszolt. Tűzszív észrevette, hogy a Folyó
törzs tagjai idegesen suttognak egymás között Eltűnődött, hogy Kékcsillag kérdésétől vajon miért
borzolódott fel a bundájuk.
− És Ejcsíkos − folytatta Kékcsillag −, Törtcsillag kergette el a Szél törzset otthonából. − A
széles vállú nőstény egy pillanatra elhallgatott − A Villám törzs ezért segített nektek elűzni őt
41
Tűzszív szeme összeszűkült. Észrevette, hogy Kékcsillag gyengéden figyelmezteti Éjcsíkost
arra, mennyivel tartozik a Villám törzsnek.
Az Árnyak törzsének vezére félig lehunyta a szemét. Egy örökkévalóságnak tűnő némaság után
kinyitotta, és így szólt.
− Rendben van, Kékcsillag! Megengedjük, hogy a Szél törzs visszatérjen. − Tűzszív látta, hogy
Görbecsillag dühében elfordítja a fejét, szeme fekete réssé szűkül össze.
Kékcsillag bólintott. − Ketten beleegyeztünk, Görbecsillag − nyávogta. − A Szél törzset meg
kell keresni, és haza kell hozni. Addig pedig egy törzs sem vadászhat a területükön.
A Gyűlés lassan véget ért, ahogy a macskák készülődni kezdtek, hogy visszatérjenek táborukba.
Tűzszív egy pillanatig ott maradt, ahol volt, és figyelte az Oriássziklán álló vezéreket. Kékcsillag
összedörgölte az orrát Görbecsillagéval, és leugrott a talajra. A sziklán Görbecsillag odafordult
Ejcsíkoshoz. Abban, ahogy a két vezér egymásra nézett, volt valami, amitől Tűzszív hátán felállt a
szőr. Lehet, hogy Kékcsillag mégsem nyerte el Ejcsíkos támogatását7 Tűzszív gyorsan körülnézett.
Tigriskarom dühödt tekintetéből megértette, hogy a két harcos összenézése az ő figyelmét sem kerülte
el.
Most az egyszer Tűzszív osztozott Tigriskarom aggodalmában. Nem várt törés következett be a
törzsek között. Vajon hogyan tud majd a Villám törzs a Folyó törzs pártjára állni, miután vállalta a
kockázatot, és segített az Arnyak törzsének elűzni Törtcsillagot?
42
3. FEJEZET
Kékcsillag gyors tempóban vezette vissza őket a táborba. Visszatérésük zaja felébresztette a táborban
maradt macskákat. Ahogy a csapat bevonult a rekettyealagúton, álmos alakok tünedeztek elő a barlangokból.
− Mi hír van? − kiáltotta Csonkafarkú.
− Az Árnyak törzse is ott volt.7 − kérdezte Fűzfakéreg.
− Igen, ott volt − válaszolta Kékcsillag komolyan. Elment Fűzfakéreg mellett, és felugrott a Nagysziklára.
Nem kellett szokásos hívójelével összetrombitálnia a törzset − a macskák már gyülekeztek a szikla alatt.
Tigriskarom felugrott vezére mellé.
− Ma este igen nagy volt a feszültség a különböző törzsek között − kezdte Kékcsillag. − Tudomásomra
jutott egy lehetséges megállapodás Ej csíkos és Görbecsillag között.
Szürkecsíkos odafurakodott Tűzszív mellé. − Miről beszélnek? − kérdezte. − Azt hittem, Éjcsíkos
Kékcsillaggal egyezett meg.
− Éjcsíkos? − mordult fel Félszemű vénséges vén, rekedt hangja a tömeg hátuljából.
43
− Ót nevezték ki az Arnyak törzse új vezérének − magyarázta Kékcsillag.
− De a neve… a Csillag törzs még nem fogadta el vezérnek? − kérdezte Félszemű.
− Holnap este akar elindulni a Holdkőhöz − mondta Tigriskarom.
− Egy vezér sem szólhat törzse nevében a Gyűlésen úgy, hogy nem kapta meg a Csillag törzs
jóváhagyását − mormolta Félszemű, elég hangosan ahhoz, hogy az összes macska meghallja.
− Ejcsíkos élvezi az Arnyak törzsének támogatását, Félszemű − válaszolta Kékcsillag, és az idős
nőstény felé bólintott − Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, amit ma éjszaka mondott.
Félszemű rosszkedvűen szipákolt, és Kékcsillag felemelte a fejét, hogy az egész törzshöz
szóljon.
− A Gyűlésen azt javasoltam, hogy keressük meg a Szél törzset, és hozzuk haza. Görbecsillag és
Ejcsíkos azonban nem akarja, hogy visszatérjenek.
− De aligha egyesítik erőiket, nem? − szólt Szürkecsíkos. − Majdnem összeverekedtek a folyó
vadászati jogai miatt.
Tűzszív odafordult a barátjához.
− Nem láttad, hogy nézett egymásra Görbecsillag és Ejcsíkos a Gyűlés végén? Mindketten
szeretnék rátenni a mancsukat a Szél törzs vadászterületére!
− De miért? − kérdezte Homokmancs, aki nevelője, Fehérvihar mellett ült.
Fehérvihar válaszolt neki.
44
TOZ ÉS JÉG
− Gyanítom, hogy az Árnyak törzse nem olyan gyenge, mint hisszük. És Ejcsíkos sokkal
nagyravágyóbb, mint bármely más macska.
− De a Folyó törzs miért akar a Szél törzs területén vadászni? A drágalátos folyójuk halaiból
úgyis mindig degeszre zabálhatják magukat! − nyávogta Fűzfakéreg. − A fennsík pedig túlságosan
messze van, nem éri meg néhány szélütött nyúlért odamenni!
A valaha gyönyörű királynő, Tarkafarkú szólalt meg kortól rekedtes hangon.
− A Gyűlésen a Folyó törzs egyes macskái arról beszéltek, hogy a Kédábúak elfoglalják a folyó
egy részét.
− így van − tette hozzá Jégbundás. − Azt mondják, hogy a Kédábúak a folyó menti
menedékekben élnek, és zargatják a halakat. A Folyó törzs macskáinak el kell rejtőzniük a bokrokban,
és üres gyomorral kell bámulniuk őket!
Kékcsillag elgondolkodott
− Mostantól kezdve óvatosnak kell lennünk! Semmi olyat nem szabad tennünk, ami közelebb
hozhatná egymáshoz az Árnyak törzsét és a Folyó törzset. Most menjetek aludni! Szélvihar és
Porosmancs, ti mentek hajnali őrjáratra!
A fejük felett lévő fák lehulló leveleit hideg szél reszkettette meg. A macskák egymás között
morgolódva barlangjaikba tértek.
Tűzszív most már másodszor álmodott két egymást követő éjszakán. A sötétben állt Nagyon
közel érezte magához a Mennydörgő ösvény zaját és bűzét Tűzszívet elvakították és megcsapták a
nem messze elrohanó, égő szemű szörnyetegek.
45
A fülsértő lármában Tűzszív hirtelen meghallotta egy fiatal macska szánalmas nyivákolását. A
kétségbeesett kiáltás túlszárnyalta a szörnyetegek robaját is.
Tűzszív felriadt. Egy pillanatig azt hitte, hogy a kiáltás ébresztette fel. De az egyetlen zaj, amit
hallott, a körülötte alvó harcosok horkolása volt. Valahonnan a barlang közepéből morgás hallatszott.
Mintha Tigriskarom lett volna. Tűzszív túlságosan zaklatott volt, hogy visszaaludjon, így némán
kiosont a barlangból.
Odakint sötét volt, és az éjszakai égboltot pettyező csillagokon látta, hogy a hajnal még messze
van. Tűzszív fülét hegyezve az óvoda felé ballagott; agyában még mindig ott visszhangzott a fiatal
macska kiáltása. Mancsok surranását hallotta a tábor falán kívül. Beleszimatolt a levegőbe. Csak
Sötétcsíkos és Hosszúfarkú volt, Tűzszív érezte a szagukat, ahogy a Villám törzs területét őrizték.
Az alvó tábor nyugalma Tűzszívet is megnyugtatta. Biztosan minden macskának vannak
rémálmai a Mennydörgő ösvényről, mondta magában. Visszamászott a barlangba, és kényelmesen
elhelyezkedett vackában. Szürkecsíkos halkan feldorombolt álmában, ahogy Tűzszív lefeküdt mellé,
és behunyta a szemét
Tűzszív arra ébredt, hogy Szürkecsíkos az orrával böködi az oldalát.
− Hagyj békén! − morogta Tűzszív.
− Ébredj! − sziszegte Szürkecsíkos.
− Miért7 Nem mi járőrözünk! − panaszkodott Tűzszív.
− Kékcsillag vár minket a barlangjában, most azonnal.
46
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív zúgó fejjel feltápászkodott, és követte barátját. A nap kezdte rózsaszínbe vonni az eget,
és a tábor körüli fákon megült a dér.
A két macska átment a tisztáson Kékcsillag barlangjához, és halk nyávogással jelezte érkezését.
− Lépjetek be! − A zuzmófüggöny mögül Tigriskarom hangja szólalt meg. Tűzszív megriadt:
eszébe jutott Kékcsillaggal folytatott beszélgetése, útban a Gyűlésre. Vajon Kékcsillag elmondta
Tigriskaromnak, hogy mivel vádolta meg? Szürkecsíkos befurakodott Kékcsillag barlangjába. Tűzszív
nyugtalanul követte.
Kékcsillag a vackában ült, feltartott fejjel, szeme ragyogott. Tigriskarom a puha, homokkal
beszórt padló közepén állt. Tűzszív megpróbált olvasni arckifejezéséből, de a nagy harcos tekintete
hideg és kemény volt, mint mindig.
Kékcsillag rögtön a lényegre tért.
− Tűzszív, Szürkecsíkos, fontos küldetést bízok rátok.
− Küldetést7 − visszhangozta Tűzszív. Aggodalmát megköny-nyebbülés és izgalom váltotta fel.
− Azt akarom, hogy keressétek meg, és hozzátok vissza a Szél törzset a területükre! − jelentette
ki Kékcsillag.
− Mielőtt túlságosan izgatottak lesztek, ne feledjétek, hogy mindez nagyon veszélyes lehet! −
morogta Tigriskarom. − Nem tudjuk, hová ment a Szél törzs, így csak a szagukat követhetitek, és az is
lehet, hogy ellenséges terepre kell lépnetek.
− De már voltatok a Szél törzs területén, amikor elkísértetek engem a Holdkőhöz − mutatott rá
Kékcsillag. − A szaguk ismerős lesz, és a fennsík mögött húzódó területen, a Kétlábúak birtokán is
jártatok már.
47
− Csak mi ketten megyünk? − kérdezte Tűzszív.
− A többi harcosra itt van szükség − nyávogta Tigriskarom. − Közeleg a tél, és annyi zsákmányt
kell összegyűjtenünk, amennyit lehetséges. Sok zsákmány nélküli holdtölte áll előttünk.
Kékcsillag bólintott
− Tigriskarom segít nektek felkészülni az útra.
Tűzszív mancsa kényelmetlenül viszketett. Kékcsillag jobban hitt helyettesében, mint valaha.
Miért én vagyok az egyetlen macska a Villám törzsben, aki nem bízik Tigriskaromban?
− Minél hamarabb indulnotok kell! − mondta Kékcsillag. − Sok szerencsét!
− Megtaláljuk őket − ígérte Szürkecsíkos.
Tűzszív kényszerítette magát, hogy az előttük álló útra összpontosítson, és bólintott,
Tigriskarom kikísérte őket Kékcsillag barlangjából.
− Emlékeztek rá, hogy juthattok el a Szél törzs területére?
− Ó, igen, Tigriskarom, hiszen csak…
Tűzszív félbeszakította Szürkecsíkos készséges válaszát.
− Csak pár holddal ezelőtt jártunk arra − nyávogta gyorsan. Figyelmeztető pillantást vetett
barátjára. Szürkecsíkos majdnem elárulta, hogy alig pár éjszakával ezelőtt jártak arra Hollómanccsal.
Tigriskarom habozott. Tűzszív visszatartotta a lélegzetét Vajon észrevette Szürkecsíkos
nyelvbodását?
− És emlékeztek a Szél törzs szagára? − nyávogta a vezérhelyettes.
Tűzszív magában hálát adott a Csillag törzsnek.
48
TŰZ ÉS JÉG
A fiatal harcosok bólintottak, és Tűzszív már látta magát, amint a fennsík szúrós rekettyebokrai
között kutatja az elveszett Szél törzs nyomát.
− Szükségetek lesz mindenféle gyógynövényre, hogy erősek maradjatok, és ne érezzétek az
éhséget. Kérjetek Sárgafogútól indulás előtt! − Tigriskarom elhallgatott egy pillanatra. − És ne
feledjétek, hogy Ejcsíkos ma este indul a Holdkőhöz! Ne kerüljetek az útjába!
− Igen, Tigriskarom! − válaszolta Tűzszív.
− Nem fogja megtudni, hogy úton vagyunk − biztosította a nagy harcost Szürkecsíkos.
− Ezt el is várom! − nyávogta Tigriskarom. − Most pedig induljatok! − Anélkül, hogy bármit
szólt volna még, megfordult, és elügetett.
− Legalább sok szerencsét kívánhatott volna − panaszkodott Szürkecsíkos.
− Talán azt gondolja, nincs rá szükségünk − tréfálkozott Tűzszív, ahogy átmentek a tisztáson
Sárgafogú barlangja felé. Úgy tűnt, Tigriskarom a minden harcosnak egyformán kijáró tisztelettel
bánik velük is…, lehet, hogy mégsem áruló, és Hollómancs rosszul gondolja? A napfelkelte ellenére
még mindig hideg volt, de egyik macska sem reszketett − a napok rövidülésével Tűzszív érezte, hogy
bundája egyre erősödik.
Sárgafogú barlangja egy alagút végén volt, a páfrányok alatt. Hatalmas, széthasadt szikla állt
egy kis, árnyas tisztás szélén. Sárgafogú előtt Pettyeslevél lakott itt A kedves, cirmos orvosmacs-ka
emléke Tűzszív szívébe nyilallt Pettyeslevéllel az Arnyak törzsének egyik harcosa végzett Tűzszívnek
rettentően hiányzott
49
− Sárgafogú! − kiáltotta Szürkecsíkos. − Utazáshoz szükséges növényekért jöttünk!
A két macska rekedt nyávogást hallott a szikla árnyékából, és Sárgafogú kibukkant a nyíláson.
− Hová mentek? − kérdezte.
− Meg kell találnunk, és haza kell hoznunk a Szél törzset − mondta Tűzszív, akinek hangja
akaradanul is büszkeségről árulkodott.
− Ez az első harci küldetésetek! − mondta reszelős hangján Sárgafogú. − Gratulálok! Hozom a
gyógynövényeket, amire szükségetek lesz. − Pár pillanattal később egy csomag szárított levéllel a
szájában tért vissza. − Jó étvágyat! − dorombolta, és a földre helyezte a kis csomagot
Tűzszív és Szürkecsíkos engedelmesen elrágta a nem valami ízletes leveleket. − Pfuuj! − köpött
Szürkecsíkos. − Épp olyan vacak az ízük, mint a múltkor! − Tűzszív bólintott, és fintorgott.
Pettyeslevél ugyanilyen növényeket adott nekik, amikor Kékcsillaggal a Holdkőhöz utaztak.
Szürkecsíkos lenyelte az utolsó falatot, és orrával megbökte Tűzszív vállát.
− Gyere már, te csiga! Induljunk! Viszlát! − szólt oda Sárgafogúnak a válla fölött, ahogy
kirohant a tisztásról.
− Várj meg! − kiáltotta Tűzszív, és barátja után iramodott.
− Viszlát! Sok szerencsét, fiatal barátaim! − nyávogta utánuk Sárgafogú.
Ahogy átrohant az alagúton, Tűzszív hallotta a reggeli szélben duruzsoló páfrányleveleket. Úgy
tűnt, mintha azt suttognák. − Minden jót! Szerencsés utat!
50
4. FEJEZET
Ahogy kifelé igyekeztek a táborból, a két fiatal harcos majdnem összeütközött Fehérviharral, aki
Homokmancsot és Szélvihart vezette az erdőben a hajnali őrjáraton.
− Bocsánat! − lihegte Tűzszív. Megállt, ahogy Szürkecsíkos is.
Fehérvihar a fejét ingatta.
− Hallom, küldetésre indultok − nyávogta.
− Igen − válaszolta Tűzszív.
− Akkor a Csillag törzs védelmezzen titeket! − nyávogta Fehérvihar komoran.
− Milyen küldetésre indultok? − vicsorgott Homokmancs. − Csak nem pocokvadászatra?
Szélvihar, a vékony, többféle színben játszó macska Homokmancshoz fordult, és a fülébe súgott valamit.
Homokmancs arckifejezése megváltozott, és a zöld szemében égő megvetést óvatos kíváncsiság váltotta fel.
Az őrjáraton lévők arrébb léptek, hogy útjukra engedjék Tűzszívet és Szürkecsíkost. Ok ketten
továbbszáguldottak, és felhágtak a vízmosás tetejére.
,51
Tűzszív és Szürkecsíkos kevés szót váltott, ahogy a Né-gyesfa felé vezető úton keresztülvágtak
az erdőn; erejüket inkább az előttük álló hosszú útra tartogatták. A tölgyfák szegélyezte tisztáshoz
vezető meredek emelkedő tetején megálltak, és erősen lihegtek.
− Itt mindig ilyen erős szél fúj? − morogta Szürkecsíkos. Felborzolta vastag szőrét a fennsíkon
végigfújó jeges szél ellen.
− Azt hiszem, azért, mert itt nincsenek fák, amik felfogják a szelet − mondta Tűzszív, és
összehúzta a szemét. Ez már a Szél törzs területe volt. Ahogy Tűzszív beleszagolt a levegőbe, olyan
illatot érzett, amelyről minden érzéke azt súgta, hogy nem lenne szabad ott lennie. − Énei Folyó
törzsbeli harcosokat7 − mormolta nyugtalanul.
Szürkecsíkos felemelte az orrát.
− Nem. Gondolod, hogy van errefelé néhány?
− Talán. Lehet, hogy a legtöbbet akarják kihozni a Szél törzs távollétéből, főleg hogy tudják,
hamarosan visszatérnek − mondta figyelmeztetőn Tűzszív.
− Most már semmit sem érzek − nyávogta Szürkecsíkos. A két harcos óvatosan lépkedett tovább
a hangával beszórt, fagyos talajon.
Tűzszívet egy friss illatnyom állította meg.
− Te is érzed? − sziszegte halkan Szürkecsíkosnak.
− Igen − suttogta Szürkecsíkos, és a földre lapult. − A Folyó törzs!
Tűzszív lekushadt, és fülét is lelapította. Mellette Szürkecsíkos felemelte szürke fejét, hogy
átkukucskáljon a bokrok felett.
− Már látom őket − mormolta. − Vadásznak.
52
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív kíváncsian előrenyújtózott.
Négy Folyó törzsbeli harcos üldözött egy nyulat a re-kettyésben. Tűzszív felismerte
Feketekarmot a Gyűlésről. A koromfekete harcos kieresztett karmokkal lecsapott, de ismét zsákmány
nélkül ült fel. A nyúl valószínűleg elért biztonságos búvóhelyére.
Szürkecsíkos és Tűzszív ismét a földre lapult. Hasuk a hűvös talajnak nyomódott.
− Nem túl jó nyúlvadászok! − sziszegte Szürkecsíkos megvetőn.
− Azt hiszem, a Folyó törzs inkább a halfogáshoz szokott
− suttogta vissza Tűzszív. Orra megrezzent, ahogy megérezte az egyre közeledő, rettegő nyulat.
Riadtan észlelte, hogy a nyulat követő Folyó törzsbeli harcosok is egyre közelednek.
− Errefelé jönnek! El kell bújnunk!
− Kövess! − suttogta Szürkecsíkos. − Borzszagot érzek erre!
− Borz? − visszhangozta Tűzszív. − És az biztonságosabb?
− Ismerte Csonkafarkú történetét, aki egy rosszkedvű, vén borzzal vívott csatában veszítette el a
farkát.
− Ne félj! A szag erős, de áporodott − biztatta Szürkecsíkos. − Valószínűleg egy régi borzüreg
lehet errefelé.
Tűzszív szimatolt. Szaglószerve egy majdnem rókaszerű szagot ismert fel. − Biztos vagy benne,
hogy az üregben már nem lakik senki?
− Hamarosan megtudjuk. Gyere, el kell tűnnünk innen!
− válaszolta Szürkecsíkos. Gyorsan átbújt az alacsony bokrok alatt. A hanga susogása elárulta
Tűzszívnek, hogy a Folyó törzs harcosai egyre közelednek.
53
ERIN HÜNTER − HARCOSOK TORZSÉ
− Erre! − Szürkecsíkos félrehajtott egy hangacsomót, ami egy földbe vájt, homokos üreget
rejtett. − Bújj be! A borz szaga elrejti a mi szagunkat. Itt megvárhatjuk, amíg elmennek.
Tűzszív gyorsan becsusszant a sötét lyukba, Szürkecsíkos pedig követte. A borz szaga nagyon
átható volt.
A fejük felett mancsdobogás hallatszott. Mindkét macska visszatartotta a lélegzetét Ahogy a
léptek megálltak, az egyik Folyó törzsbeli harcos felnyávogott.
− Borzüreg! − A reszelős hangban Tűzszív felismerte Feketekarmot.
Egy második hang válaszolt.
− Elhagyatott? Talán a nyúl odabent rejtőzik.
Tűzszív érezte, hogy Szürkecsíkos szőre feláll mellette a sötétben. Kieresztette a karmait, és
belebámult a sötétségbe. Készen állt a harcra, ha azok esedeg bejönnek.
− Várjunk! A szagok errefelé vezetnek! − nyávogta Feketekarom. Ismét mancsdobogás
hallatszott, ahogy a harcosok elrohantak.
Szürkecsíkos lassan engedte ki tüdejéből a levegőt.
− Gondolod, hogy elmentek?
Talán várnunk kellene egy kicsit, hogy megbizonyosodjunk arról, egy őrszemet sem hagytak
hátra − javasolta Tűzszív.
Nem jöttek fentről újabb hangok. Szürkecsíkos megbökte Tűzszívet.
− Gyere! − nyávogta.
Tűzszív óvatosan követte Szürkecsíkost, ki a napfényre. A Folyó törzs járőrcsapatának se híre,
se hamva nem volt. A friss levegő kitisztította Tűzszív orrlyukaiból a borzbűzt.
54
TŰZ ÉS JÉG
− Meg kell keresnünk a Szél törzs táborát! − nyávogta Szürkecsíkosnak. − A legjobb az lesz, ha
megpróbáljuk követni a szagukat.
− Oké! − válaszolta Szürkecsíkos.
Lassan haladtak a hangacsomók között, félig nyitott szájjal, hogy megérezzék, ha netán újabb
Folyó törzsbeli harcosok közelednek. Megálltak egy nagy, lapos szikla aljánál, mely meredeken felfelé
ívelt, a rekettyebokrok tetején túlra.
− Felmászok és körülnézek! − ajánlkozott Szürkecsíkos. − Az én bundám jobban beleolvad a
kőbe.
− Rendben! − helyeselt Tűzszív. − De hajtsd le a fejed! Figyelte, ahogy barátja felmászik a
sziklára. Szürkecsíkos
meglapult odafent, és körülnézett a fennsíkon, majd leugrott Tűzszív mellé.
− Azt hiszem, van odalent egy völgy − lihegte, és farkával arrafelé intett. − Látok egy lyukat a
hangamezőben.
− Nézzük meg! − nyávogta Tűzszív. − Lehet, hogy az a táboruk.
− En is erre gondoltam − bólintott Szürkecsíkos. − Itt, fent valószínűleg ez az egyeden
szélvédett hely.
Ahogy a völgy felé közeledtek, Tűzszív elrohant Szürkecsíkos mellett, és lepillantott a
meredélyen. Olyan volt, mintha a Csillag törzs egyik harcosa lenyúlt volna az égből, kihasított volna
egy jókora darabot a fennsíkból, és egy sűrű rekettyéssel helyettesítette volna, ami mindkét oldalon
majdnem a talaj szintjéig ért.
Tűzszív szimatolt. Mindenféle szagot érzett: a Szél törzs szagát, fiatal és idős macskák, hímek
és nőstények szagát, és
55
valahol a háttérben a friss zsákmány szagát is, amely már régóta varjúeledellé vált Biztos, hogy
ez az elhagyott tábor.
Tűzszív leszaladt a lejtőn, és berontott a bokrok közé. A rekettye tüskéje beleakadt a bundájába,
ráadásul szúrta az orrát, amitől a szeme tele lett könnyel. Hallotta maga mögött, amint Szürkecsíkos
átkozódik a fülét felhorzsoló tüskék miatt. Egy árnyas tisztásra értek. A homokos talajt
többgenerációnyi macskamancs taposta keményre. A tisztás egyik végén egy szikla állt, melyet sok
szeles holdtöltén koptattak simára.
− Tényleg ez a táboruk − mormolta Tűzszív.
− Híheteden, hogy Törtcsillagnak sikerült elűznie a Szél törzset egy ilyen védett helyről! −
nyávogta Szürkecsíkos, és megdörzsölte az orrát egyik fájós mancsával.
− Ügy tűnik, nagy csata volt − mutatott rá Tűzszív; megdöbbentette a tábor nyomorúságos
állapota. Mindenfelé szőrcsomók hevertek, és alvadt vérfoltok borították a talajt. A barlangokból
kirángatták és ízekre tépték a mohos fekhelyeket. Mindenhol az Arnyak törzsének erős szaga érződött,
mely összekeveredett a rettegő Szél törzs tagjainak szagával.
Tűzszív megborzongott.
− Kövessük innen a szagukat! − nyávogta. Óvatosan körbeszimatolt, majd elindult a legerősebb
szag után. Szürkecsíkos utánaügetett, és átfúrták magukat a rekettyés egy keskeny lyukán.
− A Szél törzs macskái még kisebbek lehetnek, mint ahogy emlékszem rájuk! − mormolta
Szürkecsíkos, ahogy Tűzszív után átpréselte magát a lyukon.
Tűzszív a barátjára pillantott, és egy pillanat alatt jókedve támadt A szagnyom meglehetősen jól
érzékelhető volt − min-
56
TŰZ ÉS JÉG
denféleképpen a Szél törzs szaga −, de összetett és bűzös, mintha rettegő macskák hagyták
volna maguk után. Tűzszív lepillantott. Alvadt vérfoltok pettyezték a talajt.
− Jó irányba megyünk! − nyávogta komoran. Még kéthold-nyi eső és szél sem mosta el a
szenvedés nyomait Tűzszív tisztán látta maga előtt a Szél törzs legyőzött és sebesült macskáit, ahogy
elmenekülnek otthonaikból. Dühösen indult barátja után.
A nyom a fennsík távolabbi vége felé vezetett, ahol megálltak, hogy egy kicsit kifújják
magukat. Előttük a föld lejteni kezdett a Kétlábúak tanyája felé. Valahol a távolban, ahol a nap már
kezdett nyugovóra térni, a Magaskő árnyai imbolyogtak.
− Vajon ott van-e már Éjcsíkos? − mormolta Tűzszív. A Magaskő alatt, egy alagútban feküdt a
szent Holdkő, ahol mindegyik törzs vezére osztozott álmaiban a Csillag törzzsel.
− Nos, nem akarjuk ott találni! − mondta Szürkecsíkos, és farkával a Kétlábúak szélesen elterülő
tanyája felé intett. − Elég lesz megküzdenünk a Kédábúakkal, a patkányokkal meg a kutyákkal! Nincs
szükségünk arra, hogy még az Árnyak törzsének új vezérével is összefussunk!
Tűzszív bólintott. Eszébe jutott, amikor legutóbb Kékcsillaggal és Tigriskarommal járt itt. Egy
patkánytámadás során majdnem meghaltak, és csak Árpa, a magányos macska érkezése mentette meg
őket Kékcsillag így is elveszítette egyik életét; az emlék olyan volt Tűzszívnek, mint a bolhacsípés.
− Gondolod, hogy Hollómancs nyomát is érezni lehet még odalent 7 − nyávogta Szürkecsíkos, és
széles arcát Tűzszív felé fordította.
57
− Nagyon remélem! − válaszolta Tűzszív ünnepélyesen. Legutóbb akkor látta Hollómancsot,
amikor a fekete macska farkának fehér vége eltűnt a bokrok között a vad viharban. Vajon a Villám
törzs növendéke biztonságban megérkezett Árpához?
A két harcos elindult lefelé a lejtőn, és óvatosan megszimatoltak minden fűcsomót, hogy
megbizonyosodjanak: követik a Szél törzs nyomát.
− Nem úgy tűnik, mintha a Magaskő felé mennénk − jegyezte meg Szürkecsíkos. A nyom egy
széles, füves mezőre vezette őket A mező szélén ők is a sövény alatt kúsztak tovább, akár a Szél törzs
macskái. A szag kivezette őket a mezőről, és egy kis facsoporton át a Kétlábúak egyik ösvényére vitt
− Nézd! − nyávogta Szürkecsíkos. Napszítta zsákmánycsontok hevertek szanaszét az
aljnövényzet között, a tüskebokrok legsűrűbb részén pedig mohaágyat vetettek.
− A Szél törzs valószínűleg megpróbált itt letelepedni − nyávogta meglepetten Tűzszív.
− Vajon miért távoztak innen is? − kérdezte Szürkecsíkos, és beleszimatolt a levegőbe. − A szag
elég régi.
Tűzszív vállat vont, és a két macska követte a szagnyomot, ami egy sűrű sövény mellett
folytatódott. Némi nehézségek árán átbújtak a sövényen, és egy füves tisztás szélére értek. Egy szűk
árok mögött széles, füves ösvény terült el.
Szürkecsíkos fürgén átugrott az árkon, és a kemény, vörös talajú ösvényen ért földet Tűzszív
körülnézett, és megdermedt, ahogy észrevett egy éles körvonalú árnyat a távolban.
− Szürkecsíkos! Állj meg! − sziszegte.
58
TÜZ ÉS JÉG
− Mi a baj?
Tűzszív orrával előrebökött.
− Nézd a Kétlábúak tanyáját! Már Árpa területének közelében lehetünk!
Szürkecsíkos füle idegesen megrezzent.
− Ott laknak a kutyák! De a Szél törzs egész biztosan erre jött! Sietnünk kell! Még napnyugta
előtt el kell hagynunk a Kétlábúak tanyáját!
Tűzszívnek eszébe jutott Árpa figyelmeztetése: a Kétlábúak elengedik a kutyáikat éjszakára, és
a nap lassan eltűnőben volt a Magaskő csipkés oromzata mögött. Bólintott.
− Talán a kutyák üldözték ki a Szél törzset az erdőből.
− Idegesen megrezzent; eszébe jutott Hollómancs. − Gondolod, hogy megtalálta Árpát7 −
kérdezte.
− Ki? Hollómancs? Miért ne? Mi is eljutottunk idáig!
− nyávogta Szürkecsíkos. − Ne becsüld alá Hollómancsot! Emlékezz, hogy Tigriskarom egyszer
elküldte őt a Kígyós-sziklához, és egy viperával tért vissza!
Tűzszív dorombolni kezdett az emlék hatására. Szürkecsíkos leugrott az ösvényről, és átvetődött
a sövény túloldalára. Tűzszív utánarohant, és gyorsított az iramon, hogy utolérje barátját.
Kutyaugatás hallatszott a Kétlábúak tanyája felől, de a dühödt acsargás hamarosan elhalt a
távolban. A hőmérséklet napnyugtával süllyedni kezdett, és dér jelent meg a fűcsomókon.
− Menjünk tovább? − kérdezte Szürkecsíkos. − Mi lesz, ha a nyom mégiscsak a Magaskő felé
vezet7 Ejcsíkos most már biztosan odafent van.
59
Tűzszív felemelte az orrát, és beleszimatolt néhány páfrány barnuló levelébe. A Szél törzs
rettegéssel teli szaga csiklandozta az orrát.
− Jobb, ha továbbmegyünk − nyávogta. − Csak akkor álljunk meg, ha nagyon muszáj.
A hideg szél új szagot hozott Tűzszív orrába: a közelben a Mennydörgő ösvény volt.
Szürkecsíkos elfintorította az orrát. Ö is érezte a szagot. A két harcos csüggedten összenézett, de
siettek tovább. A bűz egyre erősebb lett, míg végül meghallották a Mennydörgő ösvény
szörnyetegeinek dübörgését a távolban. Mire elérték a széles, szürke ösvény mellett futó sövényt, a
Szél törzs szaga már alig volt felismerhető.
Szürkecsíkos megállt, és körülnézett; szemében bizonytalanság csillogott Tűzszív azonban
érezte a félelem szagát Átkúszott az árnyékban a sövény mellett, amíg egy olyan mélyedéshez ért, ahol
a sövény kevésbé sűrű volt
− Itt találtak menedéket − nyávogta Tűzszív. Elképzelte, ahogy a rettegő Szél törzsbeli macskák
átbámulnak a sövényen a Mennydörgő ösvényre.
− Legtöbbjük valószínűleg most látta életében először a Mennydörgő ösvényt − jegyezte meg
Szürkecsíkos, ahogy csatlakozott Tűzszívhez a sövény mellett
Tűzszív meglepetten nézett barátjára. Még sohasem találkozott Szél törzsbeli macskával, mert
éppen akkor űzték el őket a területükről, amikor belőle növendék lett.
− Nem járőröztek a határaik mentén? − kérdezte zavartan.
− Láttad, milyen a területük, vad és elhagyatott, és nem könnyű arrafelé zsákmányt találni. Azt
hiszem, sohasem gon-
60
TŰZ ÉS JÉG
doltak arra, hogy bármelyik másik törzs ott akarna vadászni. Végül is a Folyó törzsnek ott a
folyó, és ha jó évünk van, az erdő tele van zsákmánnyal, így egy macskának sem kellenek a nyeszlett
nyulaik.
Egy szörnyeteg zúgott el a sövény túloldalán; éjszakai szeme ragyogott. Tűzszív és
Szürkecsíkos lekushadt, ahogy a felkavart levegő a sövénylevelek ellenére is felborzolta bundájukat.
Miután elült a zaj, felültek, és kíváncsian körülszaglászták a sövény alját.
− Ügy tűnik, a nyom errefelé vezet, lefelé. − Tűzszív kiugrott a füves rétre, amely a
Mennydörgő ösvény mellett húzódott. Szürkecsíkos odaugrott mellé.
A sövény túloldalán azonban a szag hirtelen eltűnt.
− Vagy visszafordultak, vagy átkeltek a Mennydörgő ösvényen − nyávogta Tűzszív. − Te nézz
körül itt, én meg a túloldalon kutatok! − Igyekezett nyugodt hangon beszélni, de a kimerültségtől
kétségek gyötörték. Lehetséges volna, hogy most veszítik el a Szél törzs nyomát, miután ilyen
messzire jutottak?
61
5. FEJEZET
Tüzsziv addig vart, amíg az egyeden zaj, amit hallott, a fülében doboló vér volt. Majd odalépett a
Mennydörgő ösvény széléhez. A széles, különös szagú ösvény némán nyújtózott előtte. Tűzszív elindult. A talaj
hűvös és puha volt mancsa alatt. Csak a túloldalon állt meg, a füves területen.
A levegő itt telve volt a Mennydörgő ösvénynek és szörnyetegeinek fanyar szagával, így Tűzszív a
sövény felé tartott. A Szél törzs macskáinak azonban itt sem akadt a nyomára. Szíve elnehezült.
Hirtelen egy szörnyeteg zúgott el mellette; Tűzszív az ijedségtől nagyot ugrott. Begurult a sövény alá, és
reszketve a földre lapult, miközben azon tűnődött, mihez kezdjen.
Majd megérezte a szörnyeteg által felkavart levegő odahozta alig érezhető, mégis felismerhető illatot: a
Szél törzs erre járt!
Tűzszív hangosan odakiáltott Szürkecsíkosnak. Csend lett, majd mancsok surrantak át a Mennydörgő
ösvényen.
− Megtaláltad? − lihegte barátja.
− Még nem biztos. Szagot fogtam, de még nem tudom meghatározni, honnan jön. − Tűzszív
átnyomakodott a
62
TCZ ÉS JÉG
sövényen, nyomában Szürkecsíkossal. Orrát az előttük elterülő szabad mező felé emelte. −
Sejted, hogy mi van ott?
− Nem − válaszolta Szürkecsíkos. − Azt hiszem, még egyetlen törzsbeli macska sem jött el ilyen
messzire.
− Kivéve a Szél törzs macskáit − mormolta Tűzszív komoran. A Mennydörgő ösvény zavaros
füstjétől távol a szagnyom hirtelen tisztán érezhető volt. Egészen biztos, hogy a Szél törzs erre jött A
két macska elindult a magas fűben, egyenesen át a mezőn.
− Tűzszív! − Szürkecsíkos hangja ijedt volt.
− Mi a baj?
− Nézd!
Tűzszív megállt, és felemelte a fejét. Egy Mennydörgő ösvényt látott maga előtt, amely
magasan a levegőben lebegett, és hatalmas kőlábak tartották, amiket élesen megvilágított a rajta
száguldó szörnyek szeme. Alatta egy másik Mennydörgő ösvény futott egyenesen a sötétségbe.
Szürkecsíkos egy magas bogáncs felé intett
− Ezt szagold!
Tűzszív belélegezte a szagot. A Szél törzs nemrég megjelölte a területet!
− Biztos, hogy valahol errefelé telepedtek le! − mormolta Szürkecsíkos hitetlenkedve.
Tűzszív gyomra összeszorult az izgalomtól. A két macska egy pillanatig némán nézte egymást,
aztán szó nélkül a bűzlő Mennydörgő ösvények felé vették útjukat
Végül Szürkecsíkos szólalt meg.
− A Szél törzs vajon miért jött egy ilyen helyre?
63
− Azt hiszem, ide még Törtcsillag sem jönne utánuk − válaszolta Tűzszív mogorván. Megállt.
Agyán egy gondolat futott át.
Szürkecsíkos is megállt.
− Mi van? − kérdezte.
− Ha a Szél törzs ilyen közel rejtőzködik a Mennydörgő ösvényhez − nyávogta lassan Tűzszív
−, akkor nagyon nem akarják, hogy megtalálják őket Gyanítom, hogy sokkal nagyobb bizalommal
fogadnak minket, ha nappal érkezünk meg, mint ha éjszaka kúszunk be a táborukba.
− Ez azt jelenti, hogy pihenhetünk? − kérdezte Szürkecsíkos, és máris letottyant a földre.
− Csak napfelkeltéig − nyávogta Tűzszív. − Majd keresünk valami búvóhelyet, és alszunk egy
keveset Éhes vagy?
− Szürkecsíkos megrázta a fejét. − Én sem − bólintott Tűzszív.
− Nem tudom, hogy a gyógynövények miatt van-e, vagy mert a Mennydörgő ösvény bűzétől
összerándult a gyomrom.
− Hol aludjunk? − nézett körül Szürkecsíkos. Tűzszív észrevett egy sötét árnyékot.
-Az mi?
− Egy üreg? − kérdezte Szürkecsíkos zavartan. − Nyúlnak túl nagy. Viszont errefelé nem
lehetnek borzok!
− Nézzük meg! − javasolta Tűzszív.
A lyuk nagyobb volt, mint egy borzlyuk; sima volt, oldalát kő borította. Tűzszív beszimatolt,
majd mellső mancsát a peremre helyezte, és bekukucskált Kő alagút lejtett lefelé a földbe.
− Érzem, hogy átjárja a levegő − nyávogta, hangja visszhangzott az árnyak között. Kibújt, és
orrával az egymásba
64
TŰZ ÉS JÉG
kapcsolódó Mennydörgő ösvények felé intett. − Valahol ott kell kiérnie a szabadba.
− Üres? − kérdezte Szürkecsíkos.
− A szag alapján ítélve igen.
− Akkor gyere! − Szürkecsíkos lépett be elsőnek az alagútba. Pár rókahossz után a föld
egyenletessé vált.
Tűzszív megállt, és beleszimatolt a nedves levegőbe. Csak a Mennydörgő ösvény szagát érezte.
Feje felett dübörgő zaj hallatszott. Tűzszív mancsa remegett, ahogy a kőpadló rezgett Vajon a
Mennydörgő ösvény felettük van? Az állandó légmozgás miatt felborzolta a bundáját, és érezte, hogy
Szürkecsíkos bundája is felborzolódik − barátja lefekvéshez készülődve ide-oda körözött, Tűzszív
lekuporodott, és elfeküdt barátja mellett, Lehunyta égő szemét, és a hűvös erdei szellőre és a susogó
levelekre gondolt. Kimerültsége harcolt a vággyal, hogy otthon lehessen a saját barlangjában, de végül
megadta magát az agyába bekúszó sötétségnek.
Mikor Tűzszív ismét kinyitotta a szemét, az alagút végén szürke fény ragyogott. Közel lehetett a
hajnal. Tűzszív csontjai fájtak a kemény, hideg talajtól. Megbökte Szürkecsíkost, aki felnyögött.
− Már reggel van?
− Majdnem − válaszolta Tűzszív, és talpra ugrott. Szürkecsíkos nyújtózkodott, és ő is felállt.
− Azt hiszem, errefelé kellene mennünk − nyávogta Tűzszív, és elfordította fejét a fénytől. −
Szerintem ez az alagút egy Mennydörgő ösvény alatt nyúlik végig. Talán közelebb visz minket a… −
hangja elhalt; nem talált szavakat az egymásba
65
kapcsolódó Mennydörgő ösvényekre, melyeket előző éjszaka látott. Mellette Szürkecsíkos
bólintott, és némán, együtt indultak neki a sötétségnek.
Hamarosan fényt vettek észre maguk előtt. Meggyorsították lépteiket, amíg fel nem értek egy
meredek emelkedőre, ami egy szürke hajnali fénnyel teli világba vezetett.
Kopár pusztaság mellett értek ki a felszínre; a földet csak néhány piszkos fűcsomó pettyezte.
Két oldalán Mennydörgő ösvények fogták közre, és fejük felett egy harmadik nyújtózott. A fü közepén
tűz égett. Pár Kétlábú feküdt körülötte. Egyikük kinyújtózott, megfordult, és dühösen mormolt valamit
álmában, de a Mennydörgő ösvény zaja és bűze sem keltette fel őket.
Tűzszív gyanakodva szemlélte őket, majd megdermedt, ahogy másvalamit is észrevett: sötét
árnyak vibráltak ide-oda a lángok előtt. Macskák! Lehet, hogy a Szél törzs tagjai? Tűzszív a tűzre és a
macskákra nézett, agyába pedig bevillant az álma − a Mennydörgő ösvény zaja, a lángok emléke és a
macskák. Majd eszébe jutottak Pettyeslevél halk szavai: „Csak a tűz mentheti meg a törzsünket.”
A hirtelen érzelemhullámtól Tűzszív lába elgyengült. Vajon ez azt jelenti, hogy a Villám törzs
sorsa összekapcsolódik a Szél törzs sorsával?
− Tűzszív? Tűzszív!
Szürkecsíkos hangja visszahozta Tűzszívet a valóságba. Mélyet lélegzett, hogy megnyugtassa
magát.
− Meg kell keresnünk Magascsillagot, és beszélnünk kell vele! − nyávogta.
66
TŰZ ÉS JÉG
− Akkor azt gondolod, hogy ez tényleg a Szél törzs? − kérdezte Szürkecsíkos.
− Erezted a szagjelüket, ki más lehetne? − válaszolta Tűz-szív.
Szürkecsíkos ránézett, szeme diadalittasan ragyogott
− Megtaláltuk őket!
Tűzszív bólintott. Nem jegyezte meg, hogy a Szél törzs megtalálásával csak küldetésük felét
teljesítették. Meg kell győzniük őket, hogy most már biztonságos a hazatérniük.
Szürkecsíkos lekushadt, ugrásra készen.
− Menjünk!
− Várj egy kicsit! − figyelmeztette Tűzszív. − Nem akarjuk megijeszteni őket.
Ebben a pillanatban az egyik Kédábú egy kiáltással felült, és üvöltözni kezdett a tűz körül ülő
girhes macskákkal. A zaj felébresztette a többi Kédábút is, akik dühös kiabálással csatlakoztak a
hangzavarhoz.
A Szél törzs macskái szétszéledtek. Tűzszív és Szürkecsíkos, minden elővigyázatosságot
feledve, utánuk iramodtak. Tűzszív érezte, hogy bundája felborzolódik a rettegéstől, amint
Szürkecsíkossal együtt a tűz és a Kédábúak felé futott Ösztöne azt súgta, maradjon távol tőlük, de nem
akarta szem elől veszíteni a menekülő Szél törzs macskáit.
Az egyik Kédábú nagy nehezen felállt, és éppen föléje magasodott Tűzszív felugrott, jó adag
homokot kavarva fel. Valami felrobbant mellette, és éles szilánkokkal borította el, de vastag bundája
miatt nem sérült meg. Visszanézett, Szürkecsíkost kereste. Megkönnyebbülten látta, hogy barátja köz-
67
vétlenül mögötte halad; szeme az ijedtségtől tágra nyílt, és felborzolódott a szőre.
Megbújtak a biztonságos árnyékok között, a felettük ivelő Mennydörgő ösvény alatt. Tűzszív
látta, hogy a Szél törzs macskái megállnak a Mennydörgő ösvény egyik hatalmas kőlábánál. Aztán a
macskákat egymás után elnyelte a föld.
− Hová tűntek? − nyávogta csodálkozva Szürkecsíkos.
− Egy újabb alagútba? − tűnődött Tűzszív. − Gyere, nézzük meg!
A két barát óvatosan megközelítette azt a helyet, ahol a Szél törzs macskái eltűntek. Ahogy
közeledtek, egy lyukat láttak a földben. Előző éjjeli pihenőhelyükhöz hasonlóan ennek a bejárata is
kör alakú és kövekkel kirakott volt, és a teljes sötétségbe vezetett.
Tűzszív ment elöl; minden érzéke éber volt, hátha találkoznak a Szél törzs járőrcsapatával.
Mancsa alatt a föld nedves és csúszós volt, és vízcsobogás visszhangzott körülöttük. Ahogy az alagút
kiegyenesedett, Tűzszív hegyezni kezdte a fülét, és kinyitotta a száját. A nedves levegő áporodott és
keserű volt, rosszabb, mint az alagútban, ahol aludtak. A Mennydörgő ösvény bűze keveredett a Szél
törzsbeli macskák félelmének szagával.
Túl sötét volt ahhoz, hogy bármit is lásson, de pár lépés után Tűzszív bajsza kanyart érzékelt az
alagútban. Tűzszív felkunkorította a farkát, és hegyével megbökte Szürkecsíkost A sötétben nem látta
a barátját, de Szürkecsíkos biztosan érezte a jelet, mert megállt Tűzszív mellett. Óvatosan kinéztek a
sarkon.
68
TŰZ ÉS JÉG
Előttük az alagutat egy, a mennyezetbe vájt szűk lyukon bejövő fény világította meg; a nyílás a
fenti, elhanyagolt területre vezetett. Tűzszív a szürke fényben sok összegömbölyödő macskát látott −
harcosokat és időseket, királynőket és kölyköket − mindannyian szánalmasan soványak voltak.
Folyamatosan hideg levegő áramlott be a lyukon, és meglibegtette a girhes testeket fedő vékony szőrt.
Tűzszív megborzongott, mert a szél betegség− és varjúeledel szagát hozta felé.
Az alagút hirtelen megrázkódott, ahogy egy szörnyeteg zúgott el a fejük felett. A már így is
feszült Tűzszív és Szürkecsíkos nagyot ugrott, a Szél törzs macskái azonban nem reagáltak. Félig
lehunyt szemmel, összegömbölyödve feküdtek tovább, szinte nem is vettek volna tudomást a
külvilágról.
A zaj elhalt. Tűzszív mélyet lélegzett, és a sötétből kilépett a halvány fényre.
Az egyik Szél törzsbeli szürke macska megpördült, és felborzolta a szőrt a hátán, miközben
nyávogásával riasztotta társait. A Szél törzs harcosai egy pillanat alatt sorfalat alkottak az alagútban a
királynők és az idősek előtt. Hátukat begörbítve dühödten sziszegtek.
Tűzszív rémülten látta, hogy a macskák kieresztették karmaikat, és tűhegyes foguk is elővillan.
Ezek a kiéhezett macskák készen állnak a támadásra.
69
6. FEJEZET
Tűzsziv testét figyelmeztetőn Szürkecsikoséhoz nyomta, aki addigra mellette termett. Ha túl akarják élni a
találkozást, nem szabad fenyegetőn viselkedniük.
A Szél törzs harcosai mozduladanul álltak a földön. A vezérük jelére várnak! − ébredt rá Tűzsziv. −
Annak ellenére, hogy így kell tengődniük, még mindig a harcosok törvényei szerint élnek.
A harcosok sorfala mögül egy fekete-fehér kandúr lépett elő. Tűzsziv megdöbbenten ismerte fel az
álmában megjelenő, hosszú farkú macskát. Ez biztosan Magascsillag, a Szél törzs vezére.
Magascsillag beleszimatolt a levegőbe, de Tűzsziv és Szürkecsíkos szélirányba estek, szagukat elvitte a
szellő. Ahogy a fekete-fehér macska feléjük lépdelt, Tűzsziv belélegezte a bundájából áradó, keserű
varjúeledelszagot. Szürkecsíkoshoz hasonlóan ő is mozduladanul állt, szemét lesütötte, miközben Magascsillag
körüljárta őket, és megszaglászta bundájukat
Végül Magascsillag visszatért harcosaihoz. Tűzsziv hallotta a mormolását.
70
TŰZ ÉS JÉG
− Villám törzs. − A harcosok felborzolt bundája lelap-padt, de még mindig fenntartották a
védekező pozíciót.
Magascsillag megfordult, hogy szembenézzen látogatóival, és leült; farkát óvatosan mancsa
köré csavarta.
− Azt hittem, az Arnyak törzsének macskái jöttek el − morogta. Szeme ellenséges tűzben égett −
Mit kerestek itt?
− Azért jöttünk, hogy megtaláljunk titeket − nyávogta Tűz-szív; érezte, hogy hangja rekedt a
feszültségtől. − Kékcsillag és a többi törzs vezérei azt szeretnék, hogy hazajöjjetek.
A Szél törzs vezérének hangja még mindig fásult volt.
− Az a terület már nem biztonságos a törzsem számára − nyávogta. Magascsillag tekintete olyan
hajszoltságról árulkodott, amitől Tűzszívet szánalom fogta el.
− Az Arnyak törzse elűzte Törtcsillagot − nyávogta. − Már nem jelent fenyegetést senkire.
A Magascsillag mögött álló harcosok megfordultak, és összenéztek. Meglepett hangokat
hallattak.
− Minél hamarabb vissza kell térnetek! − sürgette őket Tűzszív. − Az Arnyak törzse és a Folyó
törzs elkezdett a fennsíkon vadászni. Ahogy idefelé jöttünk, láttunk egy Folyó törzsbeli járőrcsapatot a
régi borzfészek környékén.
Magascsillag dühösen felborzolta a szőrét.
− De nagyon rosszul vadásznak nyulakra − tette hozzá Szürkecsíkos. − Azt hiszem, üres
gyomorral tértek haza.
Magascsillag és harcosai elégedetten doromboltak. Jó hangulatuktól Tűzszív is felvidult, de
látta, milyen gyengék mindannyian. Ennek a törzsnek a fennsíkon át a hazavezető út hosszú és
kimerítő lenne.
71
− Esetleg utashatnánk veletek együtt? − kérdezte tisztelettudón Tűzszív.
Magascsillag szeme megvillant Tudta, hogy a kérdés diszkréten felajánlott segítség volt
Komolyan Tűzszívre nézett
− Igen − válaszolta végül. − Köszönjük. Tűzszív rájött, hogy még be sem mutatkozott.
− Ez itt Szürkecsíkos − mondta, és barátja felé biccentett. − Én pedig Tűzszív vagyok. A Villám
törzs harcosai vagyunk.
− Tűzszív − ismételte Magascsillag elgondolkodva. A tetőn lévő lyukon át besütött a napfény,
így Tűzszív narancsszínű bundája aranyszínben ragyogott az alagútban. − Illik hozzád a neved.
Ujabb szörnyeteg zúgott el a fejük felett. Tűzszív és Szürkecsíkos összerezzent. Magascsillag
vidáman nézte őket, farka megrezzent. Ez valószínűleg valami jel volt, mert a mögötte álló harcosok
szétoszlottak.
− Azonnal indulunk! − jelentette be, és felállt.
− Mindannyian elég erősek vagyunk az úthoz? − kérdezte Magascsillag, ahogy a harcosok
mozgolódni kezdtek a királynők és az idősebbek között
− Mindannyian, kivéve Hajnalvirág kölykét − válaszolta egy pettyes, barna harcos. − Még túl
kicsi.
− Akkor felváltva kell vinnünk − válaszolta Magascsillag. A Szél törzs macskái elindultak;
tekintetük kimerültségtől
és fájdalomtól volt egykedvű. Egy cirmos királynő óvatosan, a tarkójánál fogva tartott szájában
egy kölyköt. A kis lény szeme még alig nyílt ki.
− Készen álltok? − kérdezte Magascsillag.
72
TŰZ ÉS JÉG
Egy eldeformálódott mancsú, fekete kandúr körülnézett, és válaszolt a törzs nevében.
− Készen! − nyávogta.
Tűzszív és Szürkecsíkos megfordult, majd visszament az alagút bejáratához. Megvárták, amíg a
Szél törzs macskái hunyorogva kiérnek a fényre. Egyes idősebb macskák arcukat a gyenge napfény
felé fordítva olyan sokáig hunyorogtak, hogy Tűzszív azt gondolta: már jó ideje nem hagyhatták el az
alagutat. Magascsiliag lépett ki legutoljára az alagútból, és odasétált a csapat élére.
− Arrafelé vigyünk vissza titeket, amerre mi jöttünk? − kérdezte Tűzszív. − Azt hiszem, az a
rövidebb út.
− Biztonságos? − kérdezte Magascsillag. Tűzszív ismét ott látta az űzött kifejezést a vezér
szemében.
− Idefelé nem volt semmi gondunk! − nyávogta Szürkecsíkos. Magascsillag elgondolkodva
himbálta ide-oda a farkát,
mintha kétségeit akarná elűzni.
− Jól van! − jelentette ki. − Te velem jössz, Szürkecsíkos! Mutasd az utat! Tűzszív, te utazz a
törzs mellett, és szólj a helyettesemnek, ha valami baj van!
− Melyik a helyettesed? − kérdezte Tűzszív. Magascsillag a fekete kandúr felé intett
− Halottmancs az − nyávogta. A harcos neve hallatára megfordult, és hegyezni kezdte a fülét.
Tűzszív üdvözlésképpen biccentett. Magascsillag mellett hagyta Szürkecsíkost, és csatlakozott a
törzs macskáihoz.
Ahogy a törzs a Mennydörgő ösvény íve alatt haladt, Tűzszív még mindig érezte a tűz szagát, de
mire kiértek a kopár
73
tisztásra, a Kétlábúak már nem voltak sehol. Szürkecsíkos egyenesen az alagút felé tartott, ahol
Tűzszív és ő töltötték az éjszakát. Magascsillag lépett be először, míg Tűzszív a csapat végén
megvárta, hogy az utolsó macska is eltűnjön odabent. Csak Halottmancs maradt hátra.
− Biztos vagy benne, hogy ez a napfényre vezet7 − nyávogta óvatosan a fekete kandúr.
− A Mennydörgő ösvény alatt halad el. Még sohasem használtátok ezt az alagutat7 − kérdezte
meglepetten Tűzszív.
− Amikor a harcosaink átkelnek a Mennydörgő ösvényen, jobban szeretik látni, hová mennek −
morogta Halottmancs. Tűzszív bólintott, és a vezérhelyettes hozzátette. − Menj te elsőnek.
Tűzszív lement a sötét lyukba. Amikor leért, ott találta a Szél törzs bámuló macskáit, akik a
mezőt nézték, ami az utolsó Mennydörgő ösvényhez vezetett. Tűzszív látta, hogy Magascsillag rövid
megbeszélést tart Szürkecsíkossal, mielőtt elindulnak a magas, dértől merev fűcsomók között. Tűzszív
a törzs többi tagjával haladt, ő ment az egyik oldalon, míg Halottmancs ott sántikált a másikon.
Mikor félúton voltak a mezőn, nyilvánvalóvá vált, hogy a legtöbb macska nagyon nehezen tart
lépést velük.
− Magascsillag! − nyávogta Halottmancs. − Lassabban kell haladnunk!
Tűzszív hátranézett a válla felett, és látta, hogy egyes macskák egyre jobban lemaradnak.
Hajnalvirág is köztük volt; a kiscica a szájában lógott. Tűzszív odament hozzá. Hajnalvirág erősen
lihegett. Nemrég hozhatta világra a kölykét.
74
TŰZ ÉS JÉG
− Hadd vigyem én! − ajánlkozott Tűzszív. − Csak amíg egy kicsit lélegzethez jutsz.
Hajnalvirág gyanakodva pillantott Tűzszívre, de tekintete ellágyult, ahogy Tűzszív szemébe
nézett. Letette a kölyköt, akit Tűzszív gyengéden felemelt, és mellette ment tovább, hogy az anya egy
percre se veszítse el szem elől kicsinyét
Magascsillag lassított a tempón, de csak egy kicsit Nyilvánvaló kimerültsége és az oldalán
kirajzolódó bordák ellenére olyan energia zubogott benne, mely gyorsaságot kölcsönzött lépteinek.
Tűzszív valamennyire megértette a sietség okát. A nap egyre magasabbra hágott a horizonton. A
Szél törzs macskái közül sokan betegek vagy öregek voltak, és mindannyiukat legyengítette az éhezés.
Ha úgy akarnak átkelni a Mennydörgő ösvényen, hogy egyiküket se veszítsék el, akkor korán kell
áthaladniuk rajta, mielőtt rajzani kezdenek a szörnyetegek.
Mire Tűzszív és Hajnalvirág megérkezett a sövényhez, a Szél törzs tagjai összegyűltek
vezetőjük körül.
− Itt kelünk át a Mennydörgő ösvényen − jelentette be Magascsillag hangosan, mert egy
szörnyeteg épp akkor zúgott el mellettük. A Szél törzs vezére felugrott a sövényre. Halottmancs,
Szürkecsíkos és egy fiatalabb harcos követte.
Hajnalvirág Tűzszívhez hajolt, és szájába vette kicsinyét. Most már nem lihegett, és ahogy
elvette a kölyköt Tűz-szívtől, arcát gyengéden az övéhez dörzsölte. Tűzszív a cirmos királynő felé
bólintott, és követte Szürkecsíkost a sövény alatt.
75
Magascsillag és Halottmancs némán ülve bámulták a széles, szürke ösvényt. Szürkecsíkos
mellettük állt A fiatal harcos felé billentett a farkával.
− Ez Csonkabaj szú − mondta Tűzszívnek.
Egy szörnyeteg viharzott el mellettük. Zaja elfojtotta Szürkecsíkos szavait, ráadásul bűzös port
vert fel.
Tűzszív szemébe könnyeket csalt a csípős füst, de egy nyá-vogással üdvözölte Csonkabajszút,
majd figyelme a Mennydörgő ösvény felé fordult.
− Kis csapatokban kell átvinnünk a törzset a túloldalra!
− nyávogta. − Szürkecsíkos és én azok mellett maradunk, akiknek segítségre van szükségük! −
A törzs vezérére nézett.
− Ha egyetértesz, Magascsillag − tette hozzá.
Magascsillag bólintott.
− A csoport legerősebbjei mennek át először − nyávogta.
A Szél törzsbeli macskák kezdtek átbújni a sövényen. Hamarosan az egész törzs ott tömörült
körülöttük, és nekinyomódtak a sövény hegyes ágainak, hogy a lehető legtávolabb maradjanak a
Mennydörgő ösvénytől.
Tűzszív és Szürkecsíkos az út széléhez óvakodott, hogy kivárják, amint egy kis szünet
következik a szörnyetegek sorában. A Mennydörgő ösvény most sokkal zsúfoltabb volt, mint mikor
tegnap éjjel áthaladtak rajta.
Csonkabajszú vezette át az első csapatot.
− Szeretnétek, ha átmennénk veletek? − kérdezte Tűzszív.
− Erezte a fiatal kandúr félelmét A pettyes barna macska megrázta a fejét Minden csendes volt,
és a csapat szerencsésen átért a túloldalra.
76
TŰZ ÉS JÉG
Két harcos következett, akiket egy idősebb, vékony páros kísért.
− Most! − kiáltotta Tűzszív, ahogy egy szörnyeteg elhaladt mellettük.
A négy Szél törzsbeli macska kilépett az üres Mennydörgő ösvényre. Az idős macskák
felnyögtek, amint a nedves alagút-tól merev mancsuk érintkezett a kemény talajjal. Tűzszív lé-legzet-
visszafbjtva figyelte őket, ahogy közeledtek a túloldal felé. Egy szörnyeteg száguldott feléjük.
− Vigyázzatok! − nyávogta Tűzszív, és még a két idősebb macska is szőrét felborzolva ugrott;
épp egy szívdobbanással előbb értek a túloldalra, mint ahogy a szörnyeteg elvágtatott mellettük.
Két nagyobb csapat is átkelt, így már csak egy kisebb csoport maradt. Magascsillag és
Halottmancs csak akkor men-; nek át, ha már mindenki biztonságban túljutott.
Hajnalvirág, kölykével a szájában Tűzszív mellé lépett, mögötte három idősebb macska
reszketett.
− Átjövünk veletek együtt! − nyávogta Tűzszív. Szürkecsíkosra nézett, aki bólintott − Szólj, ha
biztonságban átkelhetünk, Szürkecsíkos! − Tűzszív előrehajolt, hogy átvegye Hajnalvirág kölykét, de
a nőstény hátrahőkölt, és fülét is lelapította. Tűzszív
. mélyen belenézett a borostyánszínű szembe, és mindent meg-* értett. Hajnalvirág és a kölyök
együtt él vagy együtt hal meg. i − Most! − Szürkecsíkos kiáltására Tűzszív és Hajnalvirág I kilépett a
Mennydörgő ösvényre. Az idős macskák utánuk I haladtak, mellettük Szürkecsíkos lépdelt. Ügy tűnt,
megállt az I idő, ahogy az öregek harctól merev, sebhelyes lábakon lassan
í 77
vánszorogtak át az úton. Ha most megjelenik egy szörnyeteg, belőlünk friss zsákmány lesz,
gondolta Tűzszív. A túloldal még mindig több nyúlugrásnyira volt.
− Gyerünk! − sürgette őket Szürkecsíkos. Az idős macskák megpróbáltak sietni, de egyikük
felbukott, így Szürkecsíkosnak orrával kellett noszogatnia, hogy felálljon.
Tűzszív egy szörnyeteg zaját hallotta a távolban.
− Gyerünk, menj! − sziszegte oda Hajnalvirágnak. − Mi hozzuk az időseket!
Hajnalvirág megbodott. Kölyke felnyivákolt, ahogy a kemény talajnak csapódott. Tűzszív és
Szürkecsíkos nekidőltek az idősek vékony testének, és előrelökték őket. A közeledő szörnyeteg robaja
egyre hangosabb lett.
Tűzszív megragadta a legközelebbi idős macska grabancát, és előrependerítette, majd
visszafordult a másodikhoz, és az út széléhez taszította. A szörnyeteg egyre közeledett. Tűzszív
lehunyta a szemét, és lekuporodott.
Hangos visítás hallatszott, és a keserű füst csípte Tűzszív torkát; aztán a szörnyeteg hatalmas
robajjal elszáguldott. Tűzszív kinyitotta a szemét, és körülnézett. Szürkecsíkos sértetlenül kuporgott a
Mennydörgő ösvény közepén, de szeme akkora volt, mint a telihold. Kettejük között egy idős macska
lapult meg, a másik kettő az út szélén reszketett. A szörnyeteg egyre távolabb került tőlük a
Mennydörgő ösvényen. Hála neked, Csillag törzs! Mindannyiukat kikerülte.
Tűzszív mély lélegzetet vett.
− Gyere! − nyávogta az utolsó idős macskának. − Már majdnem ott vagyunk.
78
TŰZ ÉS JÉG
Magascsillag átjött az ösvényen Halottmanccsal együtt, és az út szélén maga köré gyűjtötte
reszkető törzsét Csonkabaj szú orrával megérintette Tűzszív orrát.
− Képes lettél volna meghalni értünk − mormolta. − Ezt a Szél törzs sohasem felejti el neked.
Magascsillag szólalt meg mögötte.
− Csonkabajszúnak igaza van: mindkettőtökről megemlékezünk majd hősi történeteinkben. De
most tovább kell mennünk! − folytatta. − Hosszú út áll még előttünk!
Ahogy a macskák indulásra készültek, Tűzszív odaballagott Hajnalvirághoz, aki szorgalmasan
nyalogatta kölykét.
− Jól van a kicsi? − kérdezte Tűzszív.
− Ó, igen! − válaszolta Hajnalvirág.
− Na, és te? − kérdezte Tűzszív. Hajnalvirág nem válaszolt.
Tűzszív odafordult egy szürke királynőhöz, aki a ki nem mondott kérdésre is válaszolt.
− Ne aggódj! − nyávogta a nőstény. − Mostantól én viszem a kicsit.
A törzs követte a Mennydörgő ösvény mentén végighúzódó sövényt, mielőtt ráfordultak az
erdőn átvezető ösvényre. Ügy tűnt, az itteni szagok megnyugtatják a Szél törzs macskáit, de az út nagy
áldozatokat követelt: még sohasem haladtak ilyen lassan, mint most. Mikor elérték a kerítést a
túloldalon, Tűzszívnek minden csepp erejére szüksége volt, hogy a leggyengébb macskákat átsegítse
rajta.
Mire Tűzszív észrevette a Kédábúak tanyáját a távolban, a nap már túljutott a delelőn.
Várakozásteljesen beleszimatolt
79
a levegőbe, de még mindig nem érezte Hollómancs szagát. Tűzszíven megbánás futott át, és
próbálta elhessegetni a gondolatot, miszerint nem lett volna szabad egyedül útnak engednie a barátját
A Magaskő felett egyre sötétedő felhők gyűltek össze, melyek végül eltakarták a lenyugvó
napot. Hideg szél borzongatta meg a macskák bundáját, és hullani kezdtek az első esőcseppek.
Tűzszív végignézett a Szél törzs macskáin. Egészen biztos, hogy képtelenek végigutazni a
hosszú, nedves éjszakát Ő maga is fáradt volt, és mióta megette Sárgafogú növényeit, most először azt
is érezte, hogy kezd éhes lenni. Egy pillantást vetett Szürkecsíkosra, és látta, hogy ő is ugyanígy érez.
A nagy, szürke harcos farka lekonyult, és fülét lelapította a csepergő esőben.
− Magascsillag! − kiáltotta Tűzszív. − Talán meg kéne állnunk, és menedéket keresni éjszakára.
A Szél törzs vezére megállt, és megvárta, amíg Tűzszív utoléri.
− Egyetértek! − nyávogta. − Itt van egy árok, amiben elheveredhetünk napfelkeltéig.
Tűzszív és Szürkecsíkos összenézett.
− Jobb, ha a sövényben keresünk menedéket − javasolta Tűzszív. − Ezekben az árkokban
patkányok is vannak.
Magascsillag bólintott.
− Rendben van. − Odafordult törzséhez, és bejelentette, hogy itt fogják tölteni az éjszakát Az
idősek és a királynők az eső ellenére azonnal lerogytak a földre, míg a harcosok és a növendékek
összegyűltek, hogy megtárgyalják a járőrözés kérdését
80
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív és Szürkecsíkos csatlakozott hozzájuk.
− Nem tudom, milyen lesz itt vadászni − nyávogta Tűzszív. − Túl sok Kétlábú van errefelé.
Szürkecsíkos gyomra egyetértőn megkordult A többi harcos vidáman, de megértőn fordult felé.
Aztán megdermedtek, ahogy a fö megrezzent mögöttük. A Szél törzs harcosai felborzolták a szőrüket,
meggörbítették a hátukat, és kieresztették éles karmaikat, de Tűzszív és Szürkecsíkos vidáman fordult
a hang irányába. A szél által odahordott illat olyan ismerős volt, mint a saját barlangjuké.
− Hollómancs! − kiáltotta Tűzszív, amint egy vékony, fekete macska jelent meg a magas fűben.
Tűzszív odarohant régi barátjához, és összedörzsölte vele az orrát.
− Hála a Csillag törzsnek, hogy biztonságban vagy! − kiáltotta. Hátralépett, és meglepetten
tanulmányozta Hollómancsot. Mi történt a girhes, remegő kis növendékkel? Ez a macska jól fejlett és
karcsú volt, és egykor fénytelen szőre most úgy ragyogott az esőcseppek alatt, mint a magyal.
− Tűzmancs! − nyávogta derűsen Hollómancs.
− Tűzszív! − javította ki Szürkecsíkos. Előrelépett, és orrát a fekete macska orrához érintette. −
Most már harcosok vagyunk! Az én nevem Szürkecsíkos lett.
− Ismeritek ezt a macskát7 − acsargott Halottmancs. Tűzszív összerezzent Halottmancs
ellenséges hangjától.
Rápillantott a szőrét borzoló Szél törzsre, és némán átkozta magát, hogy hangosan kimondta
Hollómancs nevét Remélte, hogy Magascsillag harcosait túlságosan lefoglalta az idegen
81
macska megjelenése ahhoz, hogy hallják. Ha a Szél törzs megemlíti ezt a nevet a Gyűlésen, az
futótűzként terjed el. Hollómancsnak halottnak kellene lennie!
− Ez egy magának való macska? − kérdezte Csonkabajszú.
− Segít nekünk élelmet találni − nyávogta Tűzszív gyorsan, és Hollómancsra pillantott.
A fekete macska bólintott.
− Ismerem az összes jó vadászterületet a környéken!
− nyávogta. − A sok ellenséges pillantás ellenére bundája meg sem rezzent
Mennyire megváltozott! − gondolta Tűzszív.
− Miért segítene nekünk egy magának való macska? − érdeklődött Halottmancs.
− A maguknak való macskák már korábban is segítettek nekünk − mondta Szürkecsíkos. −
Egyszer egy ilyen macska megmentett minket egy patkánytámadástól.
Hollómancs előrelépett, és tisztelettudó főhajtással üdvözölte a Szél törzs harcosait.
− Hadd segítsek nektek! Eletemet Tűzszívnek és Szürkecsíkosnak köszönhetem, és mivel
veletek együtt utaznak, ti biztosan a barátaik vagytok! − Felnézett, és tekintete megpihent a Szél törzs
macskáin. Azok kevésbé ellenségesen, inkább fáradtan viszonozták pillantását. Az eső egyre jobban
zuhogott, és mivel bundájuk összetapadt, még vékonyabbnak tűntek, mint valaha.
− Megyek, megkeresem Árpát − nyávogta Hollómancs.
− Ö is segít majd. − Megfordult, és eltűnt a hosszú fűszálak között.
82
TŰZ ÉS JÉG
Magascsillag szeme kíváncsiságtól égett, de csak ennyit kérdezett Tűzszívtől.
− Megbízhatunk benne?
Tűzszív tekintete találkozott Magascsillagéval.
− Teljes mértékben!
Magascsillag biccentett harcosainak. Azok felborzolt bundája lelapult, és várakozásteljesen
leültek a földre.
Tűzszív már majdnem teljesen elázott, mire Hollómancs ismét felbukkant. Most Árpa is vele
volt Tűzszív barátságos nyávogással üdvözölte a fekete-fehér magának való macskát. Örült, hogy újra
láthatja.
Árpa egy pillantást vetett a víztől csöpögő macskákra, majd így szólt.
− Rendes menedéket kell keresnünk nektek Gyertek velem!
Tűzszív azonnal talpra ugrott Örült, hogy megmozgathatja elgémberedett lábait Szürkecsíkos
azonnal mellette termett, de a Szél törzs macskái vonakodtak elindulni; félelem és gyanakvás villogott
a szemükben.
Magascsillag a törzsre kacsintott.
− Bíznunk kell benne! − morogta, majd odafordult a magányos macskához, hogy kövesse. A
Szél törzs macskái egyesével elindultak vezérük után.
Árpa és Hollómancs átvezette őket a sövényen egy újabb mezőre. A mező egy sűrűn benőtt
sarkában, a tüskebokrok és csalános között, elhagyatott Kétlábútanya állt A falak lyukacsosak voltak
ott, ahol a kő kihullott, és a tető csak félig volt meg.
A Szél törzs rettegve nézte a kalyibát
83
− Én aztán be nem megyek oda! − mormogta az egyik idősebb macska.
− A Kétlábúak már nem jönnek ide − biztosította őket Árpa.
− Legalább védve leszünk az esőtől − mondta Tűzszív sürgetőn.
Az egyik növendék félhangosan megszólalt.
− Nem lep meg, hogy a Kédábúak egyik vackában akar meghúzódni… egy házimacska mindig
is házimacska marad.
Tűzszív hátán felállt a szőr. Már több holdtölte óta nem hallott ilyen gúnyos megjegyzést. De a
történet, hogy egy házimacska csatlakozott az egyik törzshöz, biztosan gyorsan elterjedt bármelyik
Gyűlésen. Persze hogy a Szél törzs is tud róla. Megfordult, és a növendékre bámult.
− Két holdat töltöttél a Kétlábúak egyik alagútjában. Ettől patkány lett belőled?
A Szél törzs növendéke kihúzta magát, felborzolta a bundáját, de Szürkecsíkos közéjük lépett.
− Gyertek! Minél tovább maradunk itt, annál vizesebbek leszünk!
Magascsillag szólalt meg.
− Az utóbbi holdtölték óta rosszabb dolgokkal is szembenéztünk, mint menedéket lelni a
Kétlábúak tanyáján. Egy éjszaka nem a világ.
A Szél törzs macskái idegesen nyávogtak maguk között. Láthatóan haboztak, de Hajnalvirág
egy pillantást vetett Tűz-szívre, és bement a Kédábúak menedékházába. A szürke királynő utánament,
és saját kölykét is beterelte az esőről. A többi
84
TŰZ ÉS JÉG
macska lassacskán utánuk ballagott, míg végül mindannyian bent voltak.
Tűzszív körülnézett a homályos kalyibában. A puszta talajon itt-ott kinőtt a gyom és a dudva,
mely átvágta magát a kőfalak alatt. A tetőn és a falakon lévő lyukon beáramlott a szél és az eső, de itt,
bent szárazabb és biztonságosabb volt, mint odakint bárhol. Tűzszív figyelte, ahogy a Szél törzs
macskái óvatosan körbeszimatolnak. Ahogy lassan elhelyezkedtek, távol a csepegő lyukaktól és szeles
résektől, Tűzszív megkönnyebbülten pillantott Szürkecsíkosra. Csak Magascsillag és Halottmancs
maradt állva.
− Na, és az étel? − kérdezte Halottmancs. Árpa szólalt meg.
− Nektek pihennetek kellene − nyávogta. − Holló… Tűzszív közbevágott, mielőtt Árpa
hangosan kimondta
volna Hollómancs teljes nevét.
− Megmutatjátok nekem és Szürkecsíkosnak, hol lehet itt a legjobb zsákmányt találni?
− Csonkabajszú és Halottmancs veletek megy − nyávogta Magascsillag. Tűzszív nem tudta
eldönteni, hogy Magascsillag vajon még mindig bizalmatlan-e a két idegennel, vagy elhatározta, hogy
megmutatja: törzse képes gondot viselni magára.
A hat macska elindult az esőben. Nehéz vadászat lesz, de Tűzszív már nagyon éhes volt. Éhesen
mindig jobban ment a vadászat Ma este a pockoknak és egereknek esélyük sem lesz ellene.
− Mutassátok meg, merre vannak! − nyávogta Árpának és Hollómancsnak.
85
A két macska egy kis erdei tisztásra vezette őket. Tűzszív teli tüdővel belélegezte az ismerős
illatot. Majd lekushadt, és elosont a páfrányok felé.
Amikor a vadászó társaság visszatért, mindannyian jó csomó friss zsákmányt hoztak a
szájukban. Aznap este a Szél törzs hatalmas lakomát csapott új szövetségeseivel. A legfiatalabb
macskától a legöregebbig mindenki dugig lakott, majd kölcsönösen végignyalogatták egymást, míg
odakint eső és szél csapkodta a menedékház oldalát
Ahogy besötétedett, Árpa felállt.
− Mennem kell patkányra vadászni! − nyávogta. Tűzszív felállt, és megérintette a magának való
macska
orrát a sajátjával.
− Még egyszer köszönöm − dorombolta. − Másodszor segítettél rajtunk.
− Köszönöm, hogy elküldted nekem Hollómancsot − válaszolta Árpa. − Kiváló patkányvadász
lesz belőle. És időnként jó megosztozni egy baráttal a vacsorán.
− Boldognak érzi itt magát7 − kérdezte Tűzszív.
− Kérdezd meg tőle − nyávogta Árpa, és eltűnt az éjszakában. Tűzszív odament a mancsait
nyalogató Magascsillaghoz.
Muszáj volt észrevennie, mennyire megdagadt és fájdalmasnak látszott a vezér tappancsa.
− Ha szeretnéd, felváltva őrködünk ma éjjel − ajánlkozott; fejével Szürkecsíkos és Hollómancs
felé intett
Magascsillag hálásan nézett fel rá, szemében kimerültség tükröződött.
86
TŰZ ÉS JÉG
− Köszönöm! − nyávogta. Tűzszív tisztelettudón pillantott a Szél törzs vezérére, majd odament
Szürkecsíkoshoz és Hollómancshoz, hogy megbeszélje velük az őrködést.
Ajánlata szokatlan volt, de ez azt is jelentette, hogy egyedül lehet két barátjával. Nagyon
szeretett volna Hollómanccsal a Szél törzs hallótávolságán kívülre kerülni, és megkérdezni tőle, mi
van vele. Amint odaszólt nekik, Szürkecsíkos és Hollómancs azonnal mellette termettek.
Tűzszív a Kétlábúak tanyájának egyik sarkába vezette őket, elég közel a bejárathoz, hogy
szemmel tudják tartani, de elég távol a többi macskától, hogy nyugodtan beszélgethessenek.
− Mi történt veled, miután elváltunk? − kérdezte Hollómancsot, amint a három barát
letelepedett.
− Egyenesen áthaladtam a Szél törzs területén, ahogy tanácsoltad.
− Na, és a Kédábúak kutyái? − szúrta közbe Szürkecsíkos. − Szabadon voltak engedve?
− Igen, de könnyen kikerültem őket − válaszolta Hollómancs.
Tűzszívet meglepte, hogy barátja milyen könnyen elintézte a kutyák kérdését.
− Könnyen? − visszhangozta.
− Már jókora távolságból éreztem a szagukat Vártam hajnalig, amikor újra megkötötték őket.
Megkerestem Árpát. Remek macska. Azt hiszem, örül, hogy mellette vagyok. − Hollómancs arca
hirtelen elfelhősödött. − Tigriskarom sohasem érzett örömöt velem kapcsolatosan. Mégis mit
mondtatok neki?
87
Ahogy Tigriskarom szóba került, Tűzszív felismerte a régi, űzött Hollómancs tekintetét, amikor
barátja szemébe nézett.
− Azt mondtuk, hogy megölt az Árnyak törzsének egyik járőrcsapata − válaszolta halkan. Két
Szél törzsbeli növendék arrafelé tévelygett, ahol ültek. Tűzszív fülével biccentett barátainak, hogy
jelezze, hallgatóságot kaptak.
− O, igen − nyávogta Hollómancs megemelt hangon. − Mi, magunknak való macskák törzsi
növendékeket eszünk, ha alkalmunk adódik.
A Szél törzs növendékei megvetőn néztek rá.
− Nem ijesztettetek meg bennünket − nyávogták.
− Tényleg? − dorombolta Hollómancs. − Azt hiszem, hogy a húsotok rágós és ízetlen lehet.
− Hogyhogy ilyen jóban vagytok egy magának való macskával? − kérdezte az egyik növendék
Tűzszívet.
− A bölcs harcos ott szerez barátot, ahol tud − válaszolta Tűzszív. − Ha ezek a maguknak való
macskák nincsenek, még mindig korgó gyomorral reszketnénk odakint, így viszont belaktunk, és fedél
is van a fejünk felett! − Figyelmeztetőn összeszűkítette a szemét, és a növendéket eloldalogtak.
− Tehát a Villám törzs halottnak hisz − nyávogta Hollómancs, miután a növendékek elmentek.
Lebámult a mancsára. − Talán így a legjobb. − Felpillantott, és egyenesen Tűz-szívre és
Szürkecsíkosra nézett. − Örülök, hogy újra láttalak titeket − nyávogta meleg hangon. Tűzszív
dorombolt, Szürkecsíkos pedig kedvesen hátba veregette egyik hátsó mancsával. − De fáradtnak
tűntök − folytatta Hollómancs. − Aludnotok kellene. Ma este én őrködöm. Majd holnap kialszom ma-
88
TŰZ ÉS JÉG
gam. − Felállt, és gyengéden megnyalogatta régi barátai fejét. Majd a menedékház bejáratához
sietett, leült, és kibámult az esőbe.
Tűzszív ránézett Szürkecsíkosra. − Fáradt vagy?
− Kimerültem − ismerte be Szürkecsíkos. A szürke harcos a fejét a mancsára hajtotta, és
behunyta a szemét.
Tűzszív még egy utolsó pillantást vetett a bejáratnál egyedül üldögélő Hollómancsra. Már tudta,
hogy helyesen döntött, amikor segített Hollómancsnak elhagyni a Villám törzset. Talán Kékcsillagnak
igaza volt, amikor azt mondta: lehet, hogy Hollómancs boldogabban él a törzs nélkül. Minden
macskának megvan a maga sorsa, gondolta. Hollómancs most boldog, és ez mindennél fontosabb.
Mire Tűzszív felébredt, Hollómancs már nem volt ott A szürke esőfelhők kezdtek szétoszlani.
Tóban úszó virágszirmoknak látszottak a felkelő nap rózsaszín fényében. Tűzszív a tető egyik lyukán
át bámulta a felhőket, míg a Szél törzs macskái felébredtek, majd nekiláttak elpusztítani a tegnap esti
vacsora maradékait
Egy rövid farkú, barna kandúr csadakozott Tűzszívhez, és együtt nézték a felhőket Tűzszív
felugrott, ahogy ideges nyá-vogás szakadt fel a barna kandúr torkából. A többi macska riadt
mormolással azonnal köréjük gyűlt
− Mi a baj, Kérgesarcú? − suttogta Hajnalvirág. − A Csillag törzs szólt hozzád? − Tűzszív rájött,
hogy ez a kandúr biztosan a Szél törzs orvosmacskája. Minden izma ösztönösen megfeszült, ahogy
ránézett Kérgesarcú felborzolódott bundájára.
89
− A felhők vérfoltosak! − mondta rekedten Kérgesarcú. Szeme tágra nyíltan parázslott. −
Őseink jelt adtak nekünk! Nagy baj vár ránk! A mai nap értelmeden halált hoz!
90
7. FEJEZET
Egy pillanatra az összes macska megdermedt és elnémult. Aztán Halottmancs felmordult.
− Azokat a felhőket minden törzs tagjai látják! Nem lehetünk biztosan benne, hogy nekünk szólnak!
Reménykedő nyávogás hangzott fel a Szél törzs macskái között. Magascsillag végignézett rajtuk, majd
nyugodtan így szólt.
− Bármi is a Csillag törzs terve velünk, a mai napon haza fogunk térni. További esőt érzek a felhőkben.
Ideje indulni.
Tűzszívet megnyugtatta a vezér tárgyilagos hangneme. Egyáltalán nem hiányzott, hogy hisztéria törjön ki
a baljós előjel miatt.
Magascsillag kilépett a friss, csípős reggeli levegőre. Tűz-szív és Szürkecsíkos utánament. A Szél törzs
vezérének igaza volt: a szél újabb, közeli eső ígéretét hozta magával.
− Menjünk előre felderíteni a terepet? − kérdezte Tűzszív.
− Igen, kérlek benneteket − válaszolta Magascsillag. − Szóljatok, ha Kétlábúakat, patkányokat vagy
kutyákat láttok. A törzsem ma reggel jobb erőben van, de idefelé jövet meggyűlt
91
a bajunk a kutyákkal. Ébernek kell lennünk. − Tűzszív látta a vezér aggódó tekintetéből, hogy
Kérgesarcú szavai jobban megzavarták, mint azt magabiztos szavai mutatták. Törzse talán jobb erőben
van, de semmiképp nincsenek felkészülve egy esetleges támadásra.
Tűzszív, nyomában Szürkecsíkossal, előrerohant Felváltva siettek vissza Magascsillaghoz, és
jelentették, hogy előttük sima az út, vagy figyelmeztették: várjanak egy kicsit, amíg egy Kétlábú
elhalad a kutyájával. A Szél törzs macskái némán engedelmeskedtek vezérüknek, bár az éjszakai
pihenés ellenére egyre jobban elnehezülő lábakkal haladtak tovább.
Délidőre újabb felhők gyülekeztek az égen, és szitálni kezdett az eső. A föld meredeken felfelé
emelkedett, és amikor Tűzszív átbújt egy sövényen, felismerte a vörös földes ösvényt, ami a Kédábúak
területétől a Szél törzs vadászterületére vezetett. Hirtelen jókedve támadt, szeme találkozott
Szürkecsíkos diadalmas tekintetével. Már majdnem ott vagyunk!
A sövénynél macskamancsok surranása hallatszott. Tűzszív megfordult, és visszaszaladt a
mezőre. A Szél törzs macskái utolérték őket Halottmancs lépkedett a menet élén. Meglepődött Tűzszív
hirtelen felbukkanásán.
− Erre! − nyávogta Tűzszív, és megmutatta a csöpögő levelek közt megbújó lyukat Szerette
volna látni a Szél törzs reakcióját, amint meglátják a fennsíkot a túloldalon. Halottmancs vezetésével a
macskák átsorjáztak a lyukon.
Tűzszív az utolsó macska után lépett ki, de Halottmancs és két másik harcos már átugrottak az
árkon, átkeltek az ösvényen, és átnyomakodtak a sövény túloldalára. Tempójuk
92
TŰZ ÉS JÉG
meggyorsult − nyilván tudták, hol járnak. Tűzszívnek futnia kellett, hogy utolérje őket. Követte
őket a sövényen át, és tartotta az iramot, ahogy azok a hosszú emelkedő felé igyekeztek, ami a fennsík,
az otthonuk felé vezetett.
Az emelkedő alján Halottmancs és a harcosok megálltak, hogy bevárják a törzs többi tagját.
Szemüket behunyták az eső miatt, de fejüket magasra tartották. Tűzszív látta, ahogy mellkasuk
emelkedik és süllyed, amint belélegzik a fennsík felől jövő ismerős illatokat
Tűzszív visszaszaladt a törzs többi tagjához; szeme Hajnalvirágot kereste. Egy különböző
színekben játszó bundájú harcos mellett találta meg, aki óvatosan vitte kölykét a szájában. Pár
lépésenként a cirmos királynő odahajolt hozzá, és megszaglászta nedves kicsinyét Hamarosan
elhelyezheti a Szél törzs óvodájában.
Tűzszív csadakozott a menet végén haladó Szürkecsíkoshoz. Boldogan összenéztek, de egyikük
sem szólalt meg; túlságosan felkavarta őket a Szél törzs hazaérkezésének izgalma. Még az idősebb
macskák is gyorsabban lépkedtek; a földhöz lapulva haladtak, szemüket összehúzták az eső miatt.
Ahogy a törzs csatlakozott Halottmancshoz az emelkedő alján, a vezérhelyettes felállt, és Magascsillag
vette át a vezetést Magascsillag megállás nélkül ment tovább egy keskeny birkaösvényen, mely a sűrű
fű és hanga között vezetett
Ahogy a törzs az emelkedő teteje felé közeledett, néhány harcos ismét előrerohant A domb
gerincén kirajzolódott büszke alakjuk a viharos háttér előtt, míg a szél felborzolta bundájukat Előttük
ott nyújtózott régi vadászterületük. Hir-
93
telén két növendék viharzott el Tűzszív mellett, és bevetette magát az ismerős hanga közé.
Magascsillag megmerevedett.
− Várjatok! − nyávogta. − Lehet, hogy más törzsek csapatai vadásznak a területünkön!
Amint meghallották, a növendékek megálltak, és visszamentek a törzshöz, bár szemük
izgatottan fénylett.
Egy sziklás kiszögellésről Tűzszív látta a Szél törzs táborát rejtő gödröt Hajnalvirág vidám
dorombolással átvette köly-két a cirmos harcostól, és elindult a völgy felé. Magascsillag
felkunkorította a farkát, így három harcos Hajnalvirág után rohant, hogy elkísérjék a táborba.
A Szél törzs vezére megállt, amíg a törzs többi tagja eltűnt a menedéket nyújtó bokrok között.
Aztán ragyogó szemmel fordult Tűzszív és Szürkecsíkos felé.
− A törzsem hálás nektek a segítségért − nyávogta. − Mindketten bebizonyítottátok, hogy a
Csillag törzs érdemes harcosai vagytok A Szél törzs hazatért Most itt az ideje, hogy ti is hazatérjetek.
Tűzszíven csalódottság futott át. Szerette volna látni, ahogy Hajnalvirág letelepedik az
óvodában kölykével együtt. De Magascsillagnak igaza volt, már nem volt miért maradniuk.
Ismét Magascsillag szólalt meg.
− Lehet, hogy ellenséges csapatok vadásznak errefelé. Cson-kabajszú és Halottmancs elkísér
titeket a Négyesfához.
Tűzszív fejet hajtott
− Köszönjük, Magascsillag!
94
TŰZ ÉS JÉG
Magascsillag odaszólt harcosainak, és parancsokat osztogatott nekik. Majd fáradt tekintetét
ismét Tűzszívre fordította.
− Jó szolgálatot tettetek a Szél törzsnek. Mondd meg Kékcsillagnak, hogy a Szél törzs sohasem
felejti el, hogy a Villám törzs segítette a hazatérésben.
Halottmancs eliramodott a Négyesfa felé. Tűzszív és Szürkecsíkos utánaballagott, oldalukon
Csonkabajszúval. Ahogy a keskeny úton mentek, mely sűrű rekettyésen át vezetett − kiváló menedéket
nyújva az eső elől −, szorosan egymás mellett maradtak.
Csonkabajszú hirtelen megállt, és beleszimatolt a levegőbe.
− Nyúl! − kiáltotta vidáman, majd elrohant a rekettyésbe. Halottmancs megállt és várt. Tűzszív
látta, hogy a fáradt vezérhelyettes szeme felcsillan. A távolban mancsdobogás hallatszott, majd a
rekettyés susogása, aztán csend lett.
Egy perccel később Csonkabajszú visszatért; szájában egy jókora nyulat tartott.
Szürkecsíkos Tűzszív felé hajolt.
− Kicsit jobban vadászik, mint a Folyó törzs harcosai, nem? Tűzszív egyetértőn dorombolt.
Csonkabajszú a földre ejtette zsákmányát
− Éhes valaki?
Hálásan fogyasztották el a nyulat. Mikor megette a részét, Tűzszív felült, és megnyalogatta a
szája szélét. Az evés felfrissítette, de különös hűvösség kúszott fel csontjaiba, és fájt a mancsa. Ha
Szürkecsíkossal azon az úton mennek haza, amelyen jöttek − a Négyesfa felé − még hosszú út vár
rájuk.
95
Mi lenne, ha kerülnének a Folyó törzs vadászterülete felé? Végül is olyan küldetésre indultak,
amelyre a Gyűlésen minden törzs áldását adta. Tiltakozhat-e a Folyó törzs, ha áthaladnak a
területükön? Hiszen nem akarnak zsákmányolni semmit
Tűzszív társaira pillantott, és határozottan így nyávogott.
− Gyorsabban hazaérnénk, ha a folyó mentén mennénk. Szürkecsíkos felnézett a mosakodásból.
− De akkor ez azt jelentené, hogy a Folyó törzs területén haladnánk át
− Mehetnénk a szurdokon át − magyarázta Tűzszív. − A Folyó törzs ott nem vadászik: túl
magas nekik ahhoz, hogy ott jussanak le a folyóhoz.
Szürkecsíkos óvatosan a földre tette nedves mancsát.
− Még a karmom is fáj − mormolta. − Nem bánnám, ha a rövidebb utat választanánk − Sárga
szemét várakozásteljesen a Szél törzs vezérhelyettesére fordította.
Halottmancs eltűnődött
− Magascsillag azt parancsolta, hogy a Négyesfához kísérjünk titeket − nyávogta.
− Ha nem akartok velünk jönni, megértjük − válaszolta Tűzszív gyorsan. − Csak egy rövid időt
töltünk a Folyó törzs területén. Nem hiszem, hogy bármi gond lenne belőle.
Szürkecsíkos bólintott, de Halottmancs a fejét rázta.
− Nem hagyhatjuk, hogy egyedül lépjetek a Folyó törzs területére − nyávogta. − Kimerültek
vagytok. Ha bármi baj lenne, nem vagytok abban az állapotban, hogy megbirkózzatok vele.
96
TŰZ ÉS JÉG
− Úgysem találkozunk senkivel! − győzködte Tűzszív önmagát, és elhatározta, hogy
Halottmancsot is meggyőzi igazáról.
Halottmancs bölcs, öreg szeme végignézett rajta.
− Ha arrafelé mennénk − tűnődött −, akkor a Folyó törzs megtudná, hogy a Szél törzs hazatért.
Tűzszív egyetértőn megbiccentette a fülét.
− És amint megérzik a Szél törzs friss illatát, talán nem akarnak majd nyúlra vadászni a ti
területeiteken.
Csonkabajszú lenyalta a zsákmány maradékát a szája széléről, és megjegyezte.
− Ez azt jelenti, hogy holdfelkelte előtt hazaérünk!
− Csak biztosítani akarod, hogy kényelmes helyed legyen a barlangodban! − vágott vissza
Halottmancs. Hangja szigorú volt, de vidámság csillogott a szemében.
− Akkor a Folyó törzs területén át megyünk? − kérdezte Tűzszív.
− Igen − döntötte el Halottmancs. Irányt változtatott, és elvezette a többieket egy régi
borzösvény felé, amely messzire vitte őket a kopár fennsíktól. Hamarosan a Folyó törzs területén
jártak. Tűzszív a szél és az eső ellenére is hallotta a folyó morajlását, ahogy valahol feljebb hullámai a
partot csapdosták.
A macskák a robaj felé vették útjukat. Az ösvény egyre keskenyebb lett, míg végül csak egy
vékony fűsáv maradt belőle, ami egy szurdok legszélén vezetett el. Az egyik oldalon a föld meredeken
és sziklásán felfelé húzódott, míg a másikon egyenesen lefelé lejtett. Tűzszív csak pár rókaugrásnyi
távolságra látta a szurdok túlsó oldalát A hely megdöbbentően
97
szűknek tűnt, és Tűzszív azon tűnődött, vajon át tudná-e ugrani. Talán ha nem lenne ilyen éhes
és fáradt.. Mancsa viszketni kezdett, ahogy elfogta a zuhanástól való félelem, de muszáj volt átnéznie
a túloldalra.
Mancsa alatt a föld egyetlen sziklává keskenyedett. Apró kiszögellésén páfrányok csüngtek,
leveleik csillogtak, de nem az esőtől, hanem a szurdok alján hömpölygő, megduzzadt patak habjától.
Tűzszív kissé hátrált, hátán felállt a szőr a félelemtől. Előtte Halottmancs, Csonkabajszú és
Szürkecsíkos botorkált lehajtott fejjel. Addig kell követniük ezt az ösvényt, míg le nem térhetnek róla
az erdő felé, amely mögött a Villám törzs vadászterülete kezdődött.
Tűzszív megbodott, ahogy nagy igyekezetében próbálta utolérni a többieket. Halottmancs a
fülét hegyezte, farkát pedig úgy lelógatta, hogy szinte húzta maga után a földön. Csonkabajszú is
láthatóan ideges volt: időnként vissza-vissza-nézett maga mögé, mintha hallana valamit. Tűzszív csak
a folyó dübörgését hallotta. Idegesen hátranézett, szeme ide-oda járt A Szél törzs macskáinak
idegessége őt is felzaklatta.
A meredek út lassan kezdett ellaposodni, amíg végül eltávolodtak a szikla szélétől. Az eső még
mindig az arcukba csapott, és a sötét felhők elárulták Tűzszívnek, hogy a nap nyugovóra tért, de
hamarosan elérik az erdőt. Ott menedéket találnak. Az étel és száraz fekhely gondolata jókedvre
derítette Tűzszívet
Hirtelen figyelmeztető morgás tört fel Halottmancs torkából. Tűzszív megmerevedett, és
beleszagolt a levegőbe. A Folyó
98
TŰZ ÉS JÉG
törzs járőrcsapata! Nyávogás hallatszott fel mögüle; a macskák megfordultak, és hat Folyó
törzsbeli harcossal találták magukat szembe. Tűzszív szőre felállt a rémülettől. A mély, rohanó vizű
szurdok még mindig veszélyesen közel volt
A Folyó törzs egyik sötétbarna kandúrja a hátán landolt Tűzszív elhemperedett a szurdoktól, és
hátsó lábával dühödten kapálózott. Erezte, hogy fogak mélyednek a vállába, és erősen küzdött
sziszegő ellenfele súlya alatt. Kétségbeesetten kaparta a nedves földet, hogy kiszabadítsa magát. A
Folyó törzs harcosának éles karmai az oldalába martak. Tűzszív megfordult, és fogát támadója
bundájába mélyesztette. Összezárta állkapcsát, és hallotta a másik harcos nyávogását, akinek karma
még erősebben vájt belé.
− Utoljára tettétek be a lábatokat a Folyó törzs területére! − sziszegte a barna kandúr.
Tűzszív tudta, hogy körülötte társai is vadul harcolnak. Tudta, hogy ugyanolyan fáradtak a
hosszú úttól, mint ő. Hallotta Szürkecsíkos vad nyávogását és Csonkabajszú dühös, fájdalmas
sziszegését Aztán a mögöttük elterülő erdőből új hang jutott el Tűzszív füléig, amely reménnyel
töltötte el. Tigriskarom harci kiáltása! Tűzszív érezte a Villám törzs gyorsan közeledő harcosainak
szagát: Tigriskarom, Fűzfakéreg, Fehérvihar és Homokmancs!
A Villám törzs macskái vad nyávogással, köpködve érkeztek a harctérre. A barna kandúr
elengedte Tűzszívet, aki gyorsan talpra ugrott. Látta, hogy Tigriskarom a földre szegez egy szürke
színű kandúrt, és figyelmeztetésül beleharap a hátsó lábába. A kandúr nyivákolva rohant a bokrok
közé. Tigriska-
99
rom megfordult, és világos szemét Párducbundásra vetette. A Folyó törzs pettyes színű
vezérhelyettese Halottmanccsal küzdött. Az idős harcos könnyű ellenfél volt a Folyó törzsbeli harcias
nősténynek. Tűzszív a segítségére akart sietni, de Tigriskarom megelőzte. A sötét harcos előrelendült,
és megragadta Párducbundás széles vállát. Fülsiketítő nyávogással lerángatta a nőstényt a Szél törzs
sebesült vezérhelyetteséről.
Tűzszív vad nyávogást hallott maga mögül. Megfordult, és látta, hogy Homokmancs egy másik
Folyó törzsbeli nősténnyel harcol. A két macska ide-oda hemperedett a nedves füvön, miközben
dühödten köpködték és karmolászták egymást Tűzszívnek elállt a lélegzete. A sziklás szurdok felé
hemperedtek! Még egy fordulat, és lezuhannak!
Tűzszív talpra ugrott. Hatalmas ugrással lependerítette a Folyó törzs harcosát Homokmancsról,
és távolabb lökte a szikla szélétől. Homokmancs odébb lépett, így viszont közelebb került a lejtőhöz.
Tűzszív előrelépett, és megragadta a grabancánál. Homokmancs dühödten nyávogott, ahogy Tűzszív
elrángatta a szurdoktól, karma a sáros földet kaparta. Amint Tűzszív elengedte, Homokmancs dühösen
talpra ugrott, és odasziszegte neki.
− Nélküled is képes vagyok megnyerni a csatáimat!
Tűzszív kinyitotta a száját, hogy megmagyarázza a helyzetet, de egy szörnyű nyivákolástól
mindketten odakapták a fejüket, ahonnan a hang jött, Szürkecsíkos áthajolt a szikla szélén, hátsó lábán
tartva magát. Mellette Tűzszív látta, hogy egy fehér mancs kapaszkodik a szikla szélén. Szürkecsíkos
nyitott szájjal előrehajolt, hogy megragadja a mancsot, de az
100
TŰZ ÉS JÉG
szédítő gyorsasággal eltűnt a szemük elől. Szürkecsíkos fájdalmas kiáltása visszhangzott a
szurdokban.
Szürkecsíkos kiáltására a macskák abbahagyták a harcot Tűzszív megmerevedett, lihegett a
döbbenettől és a kimerültségtől. A Folyó törzs macskái a szurdok széléhez rohantak. Tűzszív lassan
követte őket, és lenézett a szurdok mélyére. A víz fülsiketítő lármája közepette látta, amint a Folyó
törzs egyik harcosának barna feje eltűnik a hullámok között.
Tűzszív hideg rettenettel idézte fel a Szél törzs orvosmacskájának szavait „A mai nap
értelmeden halált hoz.”
101
8. FEJEZET
Párducbundás felemelte a fejét, és belekiáltott a szélbe: − Fehérkarom! Neee!
Szürkecsíkos visszahatják a szikláról, míg mind a négy mancsával biztonságosan állt a talajon. Nedves
szőre felborzolódott, szeme tágra nyílt a rémülettől. − Megpróbáltam megragadni… a lába elengedett… nem
akartam… − A szavak fojtottan buktak ki belőle. Tűzszív odasietett barátjához, és orrát az oldalának nyomta, de
Szürkecsíkos kábán elfordult tőle.
A többi macska egyesével elfordult a szikla szélétől, és Szürkecsíkosra bámult. A Folyó törzs macskái
összehúzott szemmel, feszültségtől merev vállakkal vizslatták. Fűzfakéreg és Fehérvihar ösztönösen odaállt
Szürkecsíkos mellé, és védekező pozíciót vettek fel mellette.
Párducbundás mély torokmorgást hallatott, de ez figyelmeztetés volt saját macskáinak, hogy maradjanak
mögötte. A Folyó törzs vezérhelyettese egyenesen belenézett Tigriskarom szemébe.
− Ez már túlment a határharcokon − mormolta. − Visszatérünk a törzsünkhöz. Ezt az ügyet máskor,
máshogy intézzük majd el.
102
TŰZ ÉS JÉG
Tigriskarom büszkén állta Párducbundás tekintetét. Nem mutatta jelét félelemnek, de végül
aprót bólintott. Párducbundás farkával legyintett, majd megfordult és elsietett. A Folyó törzs harcosai
követték, és hamarosan az egész járőrcsapat eltűnt a bokrok között.
Párducbundás fenyegető szavaitól Tűzszívet kirázta a hideg. Rossz előérzet futott át rajta, amitől
elnehezült a szíve. Erezte, hogy ez a csata talán háborút indított el.
− Menjünk innen! − nyávogta Halottmancs, és előrebicegett. − Harcosok, nagy szolgálatot
tettetek törzsünknek, amiért hálásak vagyunk nektek!
De a hála formális szavai üresen kongtak a szemük láttára imént lezajlott tragédia után.
Tigriskarom bólintott, és a Szél törzs két harcosa elindult haza, a saját területére. Tűzszív kurta
nyávogással búcsúzott Csonkabaj szútól, ahogy elhaladt mellette. Csonkabajszú röviden rápillantott,
majd továbbment
Tűzszív észrevette, hogy Homokmancs a szikla szélén áll, és lebámul a szurdokba. Ügy tűnt,
mancsát a földhöz szegezve kémleli a mélységet Tűzszív arra gondolt, Homokmancs rájött, milyen
közel járt ahhoz, hogy osztozzon Fehérkarom sorsában.
Tűzszív már megindult volna felé, de Tigriskarom felmordult.
− Gyertek utánam! − A harcos eliramodott a fák közé, járőrcsapata pedig követte. Tűzszív
azonban Szürkecsíkos mellett maradt
− Gyere már! − sürgette. − Utol kell érnünk őket! Szürkecsíkos vállat vont. Szemét szomorúság
és fájdalom
felhőzte, majd lassan elindult a többiek után. Mancsait úgy húzta maga után, mintha kőből
lennének.
103
Az előttük haladó macskák hamarosan eltűntek szem elől, de Tűzszív a szagnyomukat követte.
Tigriskarom a Villám törzs területe felé vezette őket, egyenesen a Folyó törzs keskeny erdősávján
keresztül. Tűzszív arra gondolt, hogy most nem kell aggódniuk a Folyó törzs járőrei miatt. A baj
megtörtént. Értelmeden lenne a hosszabb úton menni a Négyesfa felé.
Tigriskarom megállította a csapatot, hogy bevárja Szürkecsíkost és Tűzszívet a Villám törzs
területének szélén.
− Azt hittem, azt mondtam, hogy kövessetek! − morogta.
− Szürkecsíkos csak… − kezdte Tűzszív.
− Minél hamarabb ér vissza Szürkecsíkos a táborba, annál jobb! − vágott közbe Tigriskarom.
Szürkecsíkos nem szólt semmit, de Tűzszív felborzolta a bundáját a vezérhelyettes kemény
szavai hallatán.
− Fehérkarom halála nem Szürkecsíkos hibája volt! Tigriskarom elfordult.
− Tudom! − nyávogta. − De megtörtént! Gyertek, és tartsátok a tempót! − Egy ugrással átkelt a
Villám törzs területét határoló illatjelzéseken.
Tűzszív azóta várta ezt a pillanatot, hogy elhagyta a Szél törzs barlangját a Mennydörgő
ösvények mögött Most alig vette észre, hogy elhaladt a jelzések mellett, mert közben szemmel tartotta
Szürkecsíkost
Ahogy végighaladtak a táborba vezető ismerős ösvényen, az eső elcsendesedett. Mikor a
járőrcsapat kibukkant a rekettyésből, egyes macskák farkukat üdvözlésképpen magasba emelve
kiszaladtak a barlangjukból.
104
TŰZ ÉS JÉG
− Megtaláltátok a Szél törzset7 Biztonságban vannak? − kiáltotta Egérbundás. − Tűzszív
szórakozottan bólintott, de túl üresnek érezte magát ahhoz, hogy válaszoljon. Egérbundás farka
lekonyult A többi macska a tisztás szélén várakozott A visszatérő harcosok ábrázata elárulta, hogy
valami súlyos dolog történt
− Gyertek velem! − parancsolta Tigriskarom Tüzszívnek és Szürkecsíkosnak, és Kékcsillag
barlangja felé vezette őket Tűzszív Szürkecsíkos mellett haladt, olyan közel hozzá, hogy bundája az
övéhez dörzsölődött Szürkecsíkos csak ment tovább, nem húzódott közelebb hozzá, de nem is
távolodott el tőle.
A zuzmófüggöny mögül meleg hangú üdvözlés hangzott fel. A három macska benyomakodott a
meghitt barlangba.
− Üdvözöllek titeket! − ugrott fel Kékcsillag dorombolva. − Megtaláltátok a Szél törzset7
Visszahoztátok őket7
− Igen, Kékcsillag − válaszolta Tűzszív halkan. − Biztonságban visszatértek a táborukba.
Magascsillag azt mondta, adjam át neked köszönetüket!
− Jól van, jól van − nyávogta Kékcsillag. Szeme elsötétült, ahogy észrevette Tigriskarom komor
arckifejezését − Mi történt7
− Tűzszív úgy döntött, hogy a Folyó törzs területén át térnek haza − morogta Tigriskarom.
Szürkecsíkos most először nézett fel.
− Nem csak Tűzszív döntése volt, hogy… − kezdte. Tigriskarom közbevágott
− A Folyó törzs egyik járőrcsapata rájuk talált Ha az én járőreim nem hallják meg időben a
kiáltásaikat, egyáltalán nem jöttek volna haza.
105
− Szóval megmentetted őket − nyávogta Kékcsillag megköny-nyebbülten. − Köszönjük,
Tigriskarom!
− Nem ilyen egyszerű a helyzet! − horkant fel Tigriskarom.
− A szurdok mellett verekedtek. A Folyó törzs egyik harcosa, aki Szürkecsíkossal küzdött,
lezuhant a mélybe. − Tűzszív látta, hogy Szürkecsíkos összerezzen Tigriskarom szavaira.
Kékcsillag szeme kikerekedett.
− Meghalt7 − kérdezte döbbenten. Tűzszív gyorsan felnyávogott.
− Véletlen volt! Szürkecsíkos sohasem ölne meg egy macskát a határok miatti harcban!
− Kédem, hogy ezt Párducbundás is így látja! − Tigriskarom Tűzszívhez fordult, farka ide-oda
járt. − Mégis hogy képzelted? Átmenni a Folyó törzs területén! A Szél törzs macskáival! Ezzel azt
üzented neki, hogy szövetségesek vagyunk, amitől a Folyó törzs csak közelebb kerül az Arnyak
törzséhez!
− A Szél törzs is veletek volt a Folyó törzs területén? − Kékcsillag még inkább megrémült.
− Csak két harcosuk. Magascsillag kíséretet adott mellénk, fáradtak voltunk… − mormolta
Tűzszív.
− Nem lett volna szabad a Folyó törzs területére lépnetek!
− csattant fel Tigriskarom. − Főleg nem a Szél törzs macskáival együtt!
− Szó sincs szövetségről! Csak hazakísértek minket! − tiltakozott Tűzszív.
− Ezt a Folyó törzs is tudja? − köpte a szavakat Tigriskarom.
106
TŰZ ÉS JÉG
− A Folyó törzs tudta, hogy a Szél törzs keresésére indulunk, és hazahozzuk őket. A Gyűlésen
beleegyeztek. Nem lett volna szabad megtámadniuk minket! Ez egy különleges küldetés volt, hasonló
ahhoz, amikor egy vezér a Holdkőhöz utazik.
− Abba nem egyeztek bele, hogy átutazhattok a területükön! − dühöngött Tigriskarom. − Még
mindig nem érted a törzsi törvényeket, ugye?
Kékcsillag felállt. Villogó szemmel nézett végig a három macskán, de a hangja nyugodt volt.
− Nem lett volna szabad a Folyó törzs vadászterületére lépnetek! Veszélyes dolog volt! −
Szigorúan nézett Szürkecsíkosra és Tűzszívre. Tűzszív a súlyosabb szemrehányás jeleit kutatta a
szemében, de nem látta. Hála és bűntudat harcolt benne. Olyan harcba keveredett a Folyó törzzsel,
amely több holdtöltére veszélyeztetheti saját törzsének biztonságát.
Kékcsillag farka nyugtalanul járt, ahogy folytatta.
− Ugyanakkor helyesen cselekedtetek, amikor megkerestétek és visszahoztátok a Szél törzset.
Most azonban fel kell készülnünk a Folyó törzs támadására. Újabb harcosokat kell kiképeznünk.
Tűzszív és Szürkecsíkos! Jégbundás azt mondja, hogy két kiscicája majdnem készen áll rá, hogy
elkezdje a kiképzést. Mindkettőtök elvállal egy-egy növendéket
Tűzszív megdöbbent Micsoda megtiszteltetés! Nem akarta elhinni Kékcsillag javaslatát… és
mindez éppen most! Laposan Tigriskaromra pillantott. A sötét harcos arca kemény volt, mint a szikla.
Szürkecsíkos felemelte a fejét.
107
− De Jégbundás kölykei még nem értek meg hat holdat!
− Hamarosan megérik azt a kort. A múlt Gyűlésen történtek aggasztanak, és… − Kékcsillag
hangja elhalt, és Tűzszív látta, hogy Szürkecsíkos ismét a mancsát bámulja.
Tigriskarom szigorú tekintettel nézett Kékcsillagra.
− Nem lenne jobb tapasztaltabb harcosokat felkérni, hogy növendékeket vállaljanak el? −
kérdezte. − Mondjuk Hosszú-farkút vagy Sötétcsíkost, Ezek ketten még szinte maguk is növendékek!
− Ezt már végiggondoltam − válaszolta Kékcsillag. − Hosszú-farkúnak elég Gyorsmancs,
Sötétcsíkos pedig Porosmancsot készíti fel a harcosok életére.
− Na, és Szélvihar? − kérdezte Tigriskarom.
− Szélvihar kiváló vadász és hűséges harcos − válaszolta Kékcsillag. − De nem hiszem, hogy
elég türelme van a tanításhoz. A Villám törzs jobban is felhasználhatja a képességeit.
− És gondolod, hogy ebben a kettőben megvan a képesség, hogy harcosokat neveljenek a
Villám törzs számára? − nyávogta Tigriskarom megvetőn.
Tűzszív összerezzent Tigriskarom egyedül őt nézte beszéd közben. Vajon azt gondolja, hogy
egy házimacska képtelen kiképezni a törzsi macskákat? − gondolta mérgesen.
Kékcsillag a vezérhelyettesre bámult
− Majd megtudjuk Ne felejtsd el, hogy ők hozták haza a Szél törzset! És persze, Tigriskarom −
tette hozzá −, számítok rá, hogy te felügyeled a kiképzést − Tigriskarom bólintott, Kékcsillag pedig
visszatért Tűzszívre és Szürkecsíkosra. − Menjetek,
108
TŰZ ÉS JÉG
egyetek valamit! − parancsolta. − Aztán pihenjetek! Holdtöltekor tartjuk a kölykök névadási
ünnepségét
Tűzszív kivezette Szürkecsíkost a barlangból. Tigriskarom kettesben maradt Kékcsillaggal. Az
eső már csak szemerkélt
− Éhen halok! − nyávogta Tűzszív. Erezte a friss zsákmány gőzölgő illatát a tisztásról. − Te is
jössz enni valamit7
Szürkecsíkos megállt mögötte, tekintete távoli és szomorú volt. Lassan megrázta a fejét.
− Csak aludni szeretnék! − mormolta.
Amint tele volt a gyomra, Tűzszív bement a harcosok barlangjába. Szürkecsíkos
összegömbölyödve aludt, fejét mancsa közé dugva. Tűzszív úgy érezte, leragad a szeme, de mivel
bundája még nedves volt, kényszerítette magát, hogy alaposan megmosakodjon, mielőtt meleg
vackában végre álomba merült
Fűzfakéreg gyengéden megböködte Tűzszívet
− Eljött az ünnepség ideje! − suttogta. Tűzszív felemelte a fejét, és pislogott
− Köszönöm, Fűzfakéreg! − nyávogta, ahogy a másik kibotorkált a barlangból.
Tűzszív megbökte Szürkecsíkost
− Ünnepség! − sziszegte, majd felállt, és kinyújtóztatta lábait, míg végre visszatért beléjük az
erő. Nevelő lesz belőle! Mancsa reszketett az izgalomtól.
Szürkecsíkos megrezzent, és lassan feltápászkodott, akárcsak egy öreg macska. Tűzszív hirtelen
újra érezte mancsaiban a hosz-szú, fárasztó utat, és egyszerre minden porcikája fájni kezdett
109
Legalább az eső elállt Tűzszív és Szürkecsíkos némán kilépett a tisztásra. A hold a fák fölött
ragyogott, fényében a nedves ágak ezüstösen csillogtak.
− Helyesen cselekedtetek, hogy hazahoztátok a Szél törzset! − Tűzszív nagyot ugrott a vidám
hangtól. Megfordult, és látta, hogy Csonkafarkú helyezkedik el mellette. − Valamelyik este mindent
töviről hegyire el kell mesélnetek az öregeknek!
Tűzszív szórakozottan bólintott, majd visszapillantott a tisztásra. Jégbundás már elfoglalta
helyét a Nagyszikla alatt. Mindkét oldalán egy-egy kiscica ült, az egyik szürke volt, a másik vörös. A
fehér királynő megfordult, és mindkettejüket megnyalta a két füle között. A kis szürke cica
türelmetlenül megrázkódott, ahogy anyja végignyalogatta.
Tűzszív szőre ismét felborzolódott az izgatottságtól.
Mellette Szürkecsíkos a földet bámulva álldogált.
− Te nem izgulsz? − kérdezte Tűzszív. Szürkecsíkos vállat vont
− Szürkecsíkos − szólt Tűzszív, és lehalkította a hangját. − Fehérkarom halála nem a te hibád
volt A legrosszabb ötlet volt ilyen helyen háborúskodni, és ezt a Folyó törzs tagjainak tudniuk kellett
volna! Homokmancs is majdnem lezuhant a szakadékba − tette hozzá.
A közelben ülő Homokmancsra pillantott. A mellette ülő Porosmancs szeméből nyers
féltékenység villámai lövelltek felé. Tűzszív még csak nem is hibáztathatta érte. Nevelő lesz belőle,
míg Porosmancs még a harcosnevét sem kapta meg! Akkor viszont már összerezzent, amikor
Porosmancs odahajolt Homokmancshoz, és elég hangosan suttogott ahhoz,
110
TŰZ ÉS JÉG
hogy ő is meghallja. − Máris sajnálom Tűzszív növendékét Gondold el, a törzs macskáját egy
házimacska képezi ki!
Homokmancs azonban most az egyszer nem válaszolt, csak nyugtalan pillantást vetett
Tűzszívre.
Tűzszív visszafordult Szürkecsíkoshoz.
− Kékcsillag nem hibáztat téged − folytatta. − Tudja, hogy kiváló harcos vagy. Saját növendéket
kapsz.
Szürkecsíkos felemelte a fejét, és keserűen válaszolt
− Csak azért teszi, mert a Villám törzsnek újabb növendékekre van szüksége. És miért van
szükségünk rájuk? Mert okot adtam a Folyó törzsnek, hogy gyűlöljenek minket!
Tűzszívet megdöbbentette Szürkecsíkos hangjának maró tónusa. Mielőtt válaszolhatott volna,
Kékcsillag a tisztásra szólította őket. Tűzszív a törzs vezére felé sietett, Szürkecsíkossal a nyomában.
Mikor elérték a tisztás szélét, Kékcsillag szétnézett az összegyűlt macskák között
− Ezen a holdtöltén azért gyűltünk össze, hogy két növendéknek új nevet adjunk. Lépjetek
előre, ti ketten!
A szürke cica otthagyta anyját, és nagy, kék szemét tágra nyitva, bolyhos kis farkát magasra
tartva kiügetett a tisztásra. A vörös kiscica lassabban lépett elő. Fülét hegyezve, komoly
arckifejezéssel egészen a Nagyszikla aljáig lépdelt
Tűzszív szíve dübörögni kezdett a mellkasában. Vajon melyik növendék lesz az övé? Úgy
érezte, hogy az ünnepélyes arcú, vörös cica kiképzése könnyebb lenne, de volt valami a szürke cica
esetlen lelkesedésében, ami egykori önmagára emlékeztette, amikor csatlakozott a Villám törzshöz.
111
− A mai naptól fogva − nyávogta Kékcsillag, és lepillantott a kis szürke cicára − amíg
harcosnevét ki nem érdemli, ezt a növendéket Szénmancsnak fogjuk nevezni.
− Szénmancs! − A kis szürke cicából önkéntelenül kibukott saját neve. Jégbundás lepisszegte,
mire Szénmancs bocsánatkérőn behúzta a nyakát.
− Tüzszív − nyávogta Kékcsillag − készen állsz, hogy elfogadd első növendékedet! Elkezdheted
Szénmancs kiképzését! − Büszkeség érzése villant át Tüzszíven. − Te szerencsés vagy, Tüzszív, mert
nem csak egy nevelőd volt Elvárom, hogy mindent átadj ennek a növendéknek, amit tőlem tanultál! −
Tüzszív úgy érezte, hogy hirtelen ólmos súly nehezedik rá. Egyszerre úgy érezte, még nem biztos,
hogy készen áll egy ilyen felelősségteljes feladatra. Kékcsillag folytatta. − Oszd meg vele mindazt a
tudást, amit Tigriskaromtól és Oroszlánszívtől kaptál!
Oroszlánszív nevének említésére Tűzszívnek eszébe jutott az aranyszínű harcos, ahogy meleg,
bátorító tekintettel néz le rá az Ezüstcsíkról. Tüzszív felemelte a fejét, és komolyan viszonozta
Kékcsillag pillantását
− Ezt a növendéket pedig − Kékcsillag szemével a vörös kiscica felé intett −, a mai naptól
Páfránymancsnak fogjuk nevezni.
Páfránymancs meg sem mozdult, csak némán álldogált.
− Szürkecsíkos, te leszel Páffánymancs nevelője! Elveszített barátunk, Oroszlánszív volt a
nevelőd. Remélem, hogy az ő tapasztalatait és bölcsességét átadod új növendékednek!
Szürkecsíkos felemelte a fejét Kékcsillag szavaira, és egy pillanatig büszkeség villant
tekintetében. Előrelépett, és orrát
112
TŰZ ÉS JÉG
növendéke orrához dörgölte. Páfránymancs udvariasan viszonozta az érintést. Csak csillagként
ragyogó szeme árulta el, hogy ugyanolyan izgatott, mint testvére, a kis szürke nőstény.
Amint Tűzszív meglátta az egymáshoz érő orrokat, rájött, hogy neki is ugyanezt kellett volna
tennie. Gyorsan előrelépett. Szénmancs felvetette a fejét, orruk fájdalmasan összeütődött, Szénmancs
ismét megérintette az orrát, most kevésbé sután, de Tűzszív szeme teleszaladt könnyel. Látta, hogy
Szénmancs megpróbálja elrejteni, hogy bajsza csak úgy remeg az elfojtott nevetéstől, és hirtelen némi
zavarodottság suhant át rajta. Nevelő vagyok, emlékeztette magát
Tűzszív körbenézett a törzs tagjain. Úgy tűnt, minden macska egyetértőn bólint. Tűzszív szeme
végül megállapodott Tigriskarmon. A tisztás szélén ülő vezérhelyettes borostyánszínű szeme gúnyosan
figyelte.
Tűzszív gyorsan lepillantott Szénmancsra, aki leplezeden büszkeséggel bámulta. Tűzszív hátán
hirtelen felállt a szőr. Sohasem akart még ennyire kiváló harcos és jó nevelő lenni, de fájdalmasan
világossá vált előtte, hogy Tigriskarom csak azt várja, mikor bukik el.
113
9. FEJEZET
Tüzsztv arra ébredt, hogy Szürkecsikos ül mellette. Ügy feküdt a hasán, mint egy nyúl, válla merev volt,
bundáját pedig fel borzolta.
− Szürkecsíkos? − nyávogta halkan. Szürkecsíkos felugrott.
− Jól vagy? Szürkecsíkos azonnal felült.
− Igen. − Tűzszív gyanította, hogy barátja nyávogása nem szívből jött, de örült annak, hogy legalább
megpróbál vidámabbnak tűnni.
− Úgy tűnik, hideg van − nyávogta Tűzszív. Szürkecsíkos szavai után párafelhők jöttek ki a száján.
Tűzszív még mindig a többi harcos meleg testéhez simulva feküdt.
− Tényleg hideg van! − Szürkecsíkos lehajolt, hogy lenya lógassa a mellkasát.
Tűzszív felült, és megrázta a fejét. A levegőben fagy szaga érződött.
− Mit csinálsz ma Páfránymanccsal? − kérdezte.
− Megmutatom neki az erdőt − válaszolta Szürkecsíkos.
114
TŰZ ÉS JÉG
− Elhozom Szénmancsot, mehetünk együtt.
− Jobb lenne, ha ma egyedül mennénk − válaszolta Szürkecsíkos.
Tűzszív kissé megbántódott. Növendékkorukban mindkettejüknek megmutatták a Villám törzs
vadászterületét. Mint nevelő, szívesen végigjárta volna barátjával az ismerős ösvényeket. De ha
Szürkecsíkos egyedül akar lenni, Tűzszív aligha hibáztathatja érte.
− Jól van! − nyávogta. − Akkor viszlát később! Megehetünk ketten egy egeret, és
összehasonlíthatjuk a növendékeink képességeit
− Az jó lenne! − nyávogta Szürkecsíkos.
Tűzszív kilopakodott a barlangból. A kinti levegő még hidegebb volt. Orrlyukából füstként
gomolygott elő a levegő. Megborzongott, felborzolta bundáját és egyesével kinyújtóztatta lábait.
Ahogy a növendékek barlangjához igyekezett, úgy érezte mintha, föld helyett kövön lépkedne.
Szénmancs még az igazak álmát aludta odabent. Ahogy lélegzett, a kis szürke csomó felemelkedett,
majd lelapult
− Szénmancs! − szólította Tűzszív halkan, és a kis szürke macska azonnal felemelte a fejét.
Tűzszív kihátrált a barlangból. Egy pillanat múlva már Szénmancs is kint volt, szeme éberen és
izgatottan csillogott.
− Mit csinálunk ma? − nyávogta Szénmancs, és fülét hegyezve nézett fel Tűzszívre.
− Gondoltam, körbeviszlek a Villám törzs vadászterületén.
− A Mennydörgő ösvényt is megnézzük? − kérdezte felcsillanó szemmel Szénmancs.
115
− Oöö…, igen, megnézzük − válaszolta Tűzszív. Azt érezte, hogy Szénmancs biztosan csalódott
lesz, ha meglátja, milyen bűzös, piszkos hely valójában a titokzatos Mennydörgő ösvény. − Éhes
vagy? − kérdezte, eltűnődve azon, hogy előbb egyenek-e.
− Nem! − rázta meg a fejét Szénmancs.
− O, akkor jó! Majd később eszünk − nyávogta Tűzszív.
− Most pedig gyere utánam!
− Igen, Tűzszív! − A fiatal macska csillogó szemmel nézett fel rá. A szomorúságot, ami
Tűzszívet elfogta Szürkecsíkossal folytatott beszélgetése óta, mintha elfújták volna, és forrón elöntötte
a büszkeség. Megfordult, és a tábor bejárata felé indult.
Szénmancs megelőzte, és átrohant a rekettyés alagúton. Tűzszívnek futnia kellett, hogy utolérje.
− Azt hittem, azt mondtam, hogy gyere utánam! − kiáltotta, ahogy felmászott a vizesárok
oldalán.
− De szerettem volna látni, hogy milyen fentről a kilátás!
− magyarázta Szénmancs.
Tűzszív a kis nőstény után ugrott. Könnyen megelőzte, felmászott a domb tetejére, és leült
mosakodni, miközben szemmel tartotta a felfelé csetlő-bodó, egyik szikláról a másikra lépkedő
növendéket Mire elérte a tábor vízmosásának tetejét, lihegett, de lelkesedése nem csappant.
− Nézd meg a fákat! Olyanok, mintha holdkőből lennének! − nyávogta lihegve.
Igaza volt. Az alattuk lévő fák ezüstösen csillogtak a napfényben. Tűzszív mélyet lélegzett a
hideg levegőből.
116
TŰZ ÉS JÉG
− Próbálj meg kevesebb energiát felhasználni! − figyelmeztette növendékét. − Ma még hosszú
út vár ránk.
− Ó, igen! Oké! Most merre megyünk? − Mancsával türelmetlenül topogott, és készen állt, hogy
eliramodjon az erdő irányába.
− Gyere utánam! − nyávogta Tűzszív. Játékosan hunyorított. − Es most tényleg úgy értem, hogy
gyere utánam! − A vízmosás mentén haladtak tovább, a homokos völgybe, ahol Tűzszív vadászni és
harcolni tanult
− A legtöbb kiképzési órát itt tartjuk majd − magyarázta. Tavasszal és nyáron a tisztást
körbevevő fák között átsütött a meleg napfény. Most hideg, nappali fény világította meg a fagyott,
vörös földet.
− Sok holddal ezelőtt itt egy folyó volt A mögött a domb mögött még mindig csordogál egy
patak − nyávogta Tűzszív, és orrával abba az irányba bökött. − Nyáron többnyire kiszárad. Itt
szereztem meg az első zsákmányomat
− Mi volt az? − kérdezte Szénmancs, de a választ nem várta meg. − Befagy majd a patak?
Nézzük meg, van-e rajta jég! − Lerohant a völgybe, és a domb felé iramodott
− Majd máskor megnézed! − kiáltotta Tűzszív. De Szénmancs rohant tovább, így Tűzszív
kénytelen volt utánaszaladni. A domb tetején megállt mellette, és együtt lebámultak a patakra. A patak
szélén már befagyott a víz, de a benti örvény megakadályozta, hogy a homokmederben futó patak
teljesen befagyjon.
− Itt nem sok zsákmányolni való van − nyávogta Szénmancs. − Talán csak halak.
117
A hely láttán, ahol élete első zsákmányát ejtette, Tűzszív-ben boldog emlékek tolultak fel.
Figyelte a patak mentén álló Szénmancsot, és megragadta a nyakánál fogva, hogy belebámulhasson a
sötét vízbe.
− A helyedben a halászatot meghagynám a Folyó törzsnek! − figyelmeztette. − Ha szeretik
bevizezni a bundájukat, akkor csak vizezzék be! Én jobban szeretem, ha a mancsom száraz marad!
Szénmancs nyugtalanul körözött körülötte.
− És most7
Ahogy Szénmancs izgatottsága és saját növendékkori emlékei felidéződtek benne, Tűzszív úgy
érezte, feltöltődik energiával. Elindult, és a válla fölött hátraszólt.
− A Bagolyfához! − Szénmancs utánaszaladt, rövid, bolyhos farka libegett a levegőben.
A patakon egy kidőlt farönkön keltek át, amin Tűzszív már sokszor átment.
− Lejjebb vannak szikladarabok a patakban, amiken át lehet ugrálni a túlpartra, de errefelé
gyorsabb. Azért vigyázz! − A világos színű farönkön már nem volt kéreg. − Ha vizes vagy jeges lesz,
akkor nagyon csúszik!
Hagyta, hogy Szénmancs keljen át elsőnek. Szorosan a nyomában maradt, hogy elkapja, ha
megcsúszik. A patak nem volt különösebben mély, de a víz biztosan jéghideg, és Szénmancs még túl
kicsi volt ahhoz, hogy bőrig ázzon.
A növendék könnyedén átkelt a patakon, és Tűzszív büszkén nézte, ahogy Szénmancs leugrik a
farönkről a túlparton.
− Jól van! − dorombolta.
118
TŰZ ÉS JÉG
Szénmancs szeme csak úgy ragyogott.
− Köszönöm! − nyávogta. − Hol van az a Bagolyfa?
− Erre gyere! − Tűzszív eliramodott az aljnövényzetben. Nyár óta a páfrányok bebarnultak. Az
ősz végére az eső és a szél megtépázza őket, de most még magasak és frissek voltak. Tűzszív és
Szénmancs elhaladt a fejük felett összehajló páfránylevelek alatt.
A környéken lévő fák fölé hatalmas tölgyfa magasodott. Szénmancs egészen hátrahajtotta a
fejét, hogy ellásson a tetejéig.
− Tényleg lakik ott fent egy bagoly? − nyávogta.
− Igen − válaszolta Tűzszív. − Látod azt a lyukat a fatörzsben? Szénmancs hunyorított, hogy
adasson az ágak között.
− Honnan tudod, hogy az nem egy mókusodú?
− Szaglássz! − mondta Tűzszív.
Szénmancs hangosan szimatolt, aztán megrázta a fejét, és kíváncsian felnézett Tűzszívre.
− Majd legközelebb mutatom meg, hogy milyen szaguk van a mókusoknak − nyávogta Tűzszív.
− Itt most egy mókus szagát sem érezni. Egy mókus sem merne ilyen közel megtelepedni egy
bagolyodúhoz. Nézz le a földre! Mit látsz?
Szénmancs zavartan bámult le a földre.
− Leveleket7
− Próbáld meglátni, mi van a levelek alatt!
Az erdei talajt fagytól merev, barna tölgyfalevelek borították. Szénmancs körbeszimatolt, majd
fülig merült az avarban. Amikor felült, egy tobozhoz hasonló nagyságú és formájú tárgy volt a
szájában.
119
− Pfuj, ennek olyan szaga van, mint a varjúeledelnek! − prüszkölt Tűzszív vidáman dorombolt.
− Tudtad, hogy ott van, ugye?
− Kékcsillag ugyanezt eljátszotta velem, amikor növendék voltam. Ezt a bűzt sohasem felejted
el.
− Mi ez?
− Egy bagolygombóc − magyarázta Tűzszív. Eszébe jutott, mit mondott erről Kékcsillag. − A
baglyok ugyanolyan zsákmányvadászok, mint mi, de a gyomruk nem tudja megemészteni a csontokat
és a szőrt, így a gyomruk a maradékot gombóccá gyűri, és végül kiköpik. Ha bagolygombócot találsz
egy fa alatt, ez azt jelenti, hogy baglyot találtál.
− Miért akarnál baglyot keresni? − kérdezte riadtan Szénmancs. Tűzszív bajsza megrezzent,
ahogy növendéke szemébe nézett Szénmancs szeme pontosan olyan kék volt, mint az anyjáé.
Jégbundás biztosan elmesélte az öregek szokásos történeteit arról, hogy a baglyok elragadják az
anyjuktól elkóborló kisdcákat
− A baglyok jobban belátják az erdőt, mint mi. Szeles éjszakákon, amikor nehéz követni a
szagokat, ha találsz egy baglyot, követheted a vadászat idején.
Szénmancs szeme még mindig óriási volt, de a félelem eltűnt belőle, és bólintott. Néha figyel
rám! − gondolta Tűzszív megkönnyebbülten.
− Most hová megyünk? − nyávogta Szénmancs.
− A Nagy Szikomorfához − döntött Tűzszív. Ahogy a nap felkapaszkodott a sápadt kék égre,
átutaztak az erdőn; átvágtak a Kédábúak egyik ösvényén, és átkeltek egy újabb patakon. Végül
megérkeztek a szikomorfához.
120
TŰZ ÉS dÉG
− Hiszen ez hatalmas! − kiáltotta Szénmancs kifulladtán.
− Kicsifülű azt mondta, hogy növendékként felmászott a legmagasabb ágára − nyávogta
Tűzszív.
− Az lehetetlen! − mondta Szénmancs.
− Egyébként, amikor Kicsifülű növendék volt, ez a fa valószínűleg csak egy facsemete lehetett!
− tréfált Tűzszív. Még mindig felfelé bámult, amikor egy surrogó hang elárulta neki, hogy Szénmancs
ismét elszáguldott valahová. Felsóhajtott, és utánaszaladt a páfrányok közé. Orra ismerős szagot érzett
meg, amitől hirtelen ideges lett. Viperák! Tűzszív gyorsított a tempón.
Kilépett a fák közül, és aggódva körülkémlelt. Szénmancs a meredek emelkedő alján állt egy
sziklán.
− Gyere, versenyezzünk a tetejéig! − nyávogta.
Tűzszív majd kővé vált, ahogy Szénmancs lekushadt, és felkészült, hogy átugorjon a következő
sziklára.
− Szénmancs! Azonnal gyere le onnan!
Tűzszív visszatartotta a lélegzetét, amint Szénmancs megfordult, és leügetett hozzá. Reszketve,
felborzolt szőrrel állt, ahogy Tűzszív odasietett hozzá.
− Ennek a helynek Kígyós-szikla a neve − lihegte Tűzszív. Szénmancs tágra nyílt szemmel
nézett rá.
− Kígyós-szikla?
− Errefelé viperák élnek. A viperamarásba egy ekkora macska, mint te, belehalhat! − Tűzszív
gyorsan megnyalta Szénmancs feje búbját. − Gyere, nézzük meg a Mennydörgő ösvényt!
Szénmancs rögtön abbahagyta a remegést.
121
− A Mennydörgő ösvényt7
− Igen! − nyávogta Tűzszív. − Gyere utánam! − Elvezette Szénmancsot a páfrányok között egy
olyan ösvényre, amely kikerülte a Kígyós-sziklát, és az erdőnek annak a részébe vitt, ahol a
Mennydörgő ösvény széles, szürke folyamként vágott át a fák között.
Ahogy kikukkantottak az erdő szélén, Tűzszív fél szemét Szénmancson tartotta. Megrezzenő
farkán látta, hogy Szénmancs legszívesebben előrekúszna, hogy körbeszimatolja a Mennydörgő
ösvényt. Az ismerős robajtól felállt a hátán a szőr, és a föld remegni kezdett a lába alatt.
− Maradj ott, ahol vagy! Egy szörnyeteg közeledik! Szénmancs kissé kinyitotta a száját.
− Pfuj! − nyávogta. Felemelte az orrát, és lelapította a fülét. A dübörgő zaj egyre közeledett, és
egy árny tűnt fel a horizonton. − Ilyen egy szörnyeteg? − kérdezte Szénmancs. Tűzszív bólintott.
Szénmancs kieresztette a karmát, hogy belevájja a földbe, ahogy a szörnyeteg közeledett.
Lehunyta a szemét, ahogy az elszáguldott mellette, és nagy robajjal felkavarta maga körül a levegőt
Szemét behunyva tartotta, amíg a zaj el nem halt a távolban.
Tűzszív megrázta a fejét, hogy kitisztítsa szaglószerveit.
− Szimatolj bele a levegőbe! − nyávogta. − Érzel valami mást is a Mennydörgő ösvény bűzén
kívül? Megvárta, amíg Szénmancs felemeli a fejét, és pár mély lélegzetet vesz.
Pár pillanat után Szénmancs felnyávogott.
− Emlékszem arra a szagra, amit akkor éreztem, amikor Törtcsillag megtámadta a táborunkat.
Amikor hazahoztátok
122
TŰZ ÉS JÉG
a kiscicákat, rajtuk is ugyanezt a szagot éreztem. Ez az Árnyak törzsének szaga! A Mennydörgő
ösvény mögött az ő vadászterületük van?
− Igen − válaszolta Tűzszív, és hátán felállt a szőr a gondolatra, hogy ilyen közel vannak az
ellenséges törzs területéhez. − Jobb, ha elmegyünk innen!
Úgy döntött, hogy a Kédábúak tanyája mellett elhaladó, hosszabb úton viszi haza Szénmancsot,
hogy láthassa a Magasfenyőket és a Favágó telepet.
Ahogy a vékony fenyők alatt ballagtak, a Kédábúak tanyájának szaga kellemeden érzéseket
keltett Tűzszívben, bár kö-lyökkorában nem is olyan messze élt ettől a helytől.
− Légy mindig éber! − figyelmeztette Szénmancsot, ahogy az ott osont mellette. − A Kédábúak
néha kutyákkal járnak errefelé.
A két macska meglapult a fák között, hogy szemügyre vegyék a Kédábúak területét határoló
kerítéseket. A friss levegő olyan illatot hozott Tűzszív orrlyukáig, amelytől egész bensője
megbizsergett, bár nem tudta, miért.
− Nézd! − Szénmancs orrával intett. Egy nőstény macska haladt át az aljnövényzet között. A
világosbarna macska mellkasa és mellső mancsa hófehér volt. Hasa szinte a földig lógott, még meg
nem született kismacskáktól volt súlyos.
− Egy házimacska! − vicsorgott Szénmancs felborzolt bundával. − Gyere, kergessük el innen!
Tűzszív azt hitte, ugyanilyen dühöt érez majd, hiszen idegen lépett a Villám törzs területére, de
nyakszirtjén a szőr lapos maradt. Maga sem tudta, miért, de azt érezte, hogy ez
123
a macska nem jelent fenyegetést számukra. Mielőtt Szénmancs támadásba lendült volna,
Tűzszív szándékosan nekidörgölőzött egy száraz páfránycsomónak.
A nőstényt megijesztette a recsegő hang, és felnézett. Szeme riadtan kitágult, majd elképesztő
gyorsasággal elrohant a fák között. Pár pillanat múlva már a Kédábúak egyik kerítésén trónolt
− Hogy a patkány rúgja meg! − mérgelődött Szénmancs. − Meg akartam kergetni! Biztos
vagyok benne, hogy Páfrány-mancs ma legalább száz állatot megkergetett!
− Igen, de valószínűleg őt nem harapta meg majdnem egy vipera! − válaszolta Tűzszív, és
megtekerte a farkát. − Gyere, kezdek éhes lenni!
Szénmancs követte Tűzszívet a fenyők között, miközben azon morgolódott, hogy a tűlevelek
szúrják a mancsát. Tűzszív figyelmeztette, hogy maradjon csendben, mivel itt nem nő aljnövényzet,
amelyben megbújhatnának, és minden törzsi macskához hasonlóan kényelmedenül érezte magát nyílt
terepen. Követték a Favágó szörnyeteg által vágott egyik bűzös ösvényt, és megálltak a Favágó telep
szélén. A táj csendes volt, és Tűzszív tudta, hogy ilyen is marad a következő tavaszig. Addig csak a
fagyott földbe mélyen bevésődött nyomok emlékeztették a Villám törzset a szörnyetegre, amely az
erdőben élt.
Mire visszaértek a táborba, Tűzszív kimerült, izmai még mindig feszültek voltak a Szél törzzsel
megtett hosszú út miatt. Szénmancs is fáradtnak tűnt Elfojtott egy ásítást, és elsietett, hogy megkeresse
Páfránymancsot.
124
TŰZ ÉS JÉG
Túzszív meglátta Szürkecsíkost, ahogy odaintett neki a csa-lános mellől.
− Tessék, itt van egy kis friss zsákmány! − nyávogta Szürkecsíkos. Karmával elkapott egy
döglött egeret, és Tűzszív felé dobta.
Tűzszív elkapta a fogával, és leheveredett Szürkecsíkos mellé.
− Jó napod volt7 − nyávogta teli szájjal.
− Jobb, mint tegnap! − nyávogta Szürkecsíkos. Tűzszív aggódva rápillantott, de Szürkecsíkos
folytatta. − Tulajdonképpen még élveztem is. Az biztos, hogy Páfránymancs nagyon tanulékony!
− Szénmancs is! − Tűzszív visszatért az evéshez.
− Egyébként − folytatta Szürkecsíkos csillogó szemmel − folyton elfelejtettem, hogy én a
nevelő vagyok, nem pedig a növendék!
− Én is! − ismerte be Tűzszív.
Holdfelkeltéig nyalogatták egymást, amíg az éjszaka hidege be nem űzte őket a barlangjukba.
Szürkecsíkos pár pillanat múlva horkolt is, de Tűzszív különös módon éber volt A viselős nőstény
macska képe vissza-visszakúszott emlékeibe, és bár a Villám törzs ismerős illatai vették körbe, a
nőstény puha házimacskaszagát is ott érezte az orrában.
Végül elaludt, de így is ugyanazt a szagot érezte. Almában ismét kölyök volt Emlékezett rá,
hogyan feküdt az anyja mellett egy olyan ágyban, amely minden erdei mohánál puhább volt, testvérei
társaságában. Azonban még mindig orrában érezte a nőstény macska szagát.
125
Tűzszív kinyitotta a szemét, amiből hirtelen elröppent az álom. Persze! A nőstény macska, akit
az erdőben látott… a testvére volt!
126
10. FEJEZET
Tűzsziv hajnalban úgy ébredt, hogy testvérének képe még mindig ott égett emlékezetében. Kimászott a
barlangból, azt remélve, hogy a mindennapi rutin majd elvonja a figyelmét. Újabb hideg, fagyos reggelre
ébredtek. Fehérvihar és Hosszúfarkú a tábor bejárata mellett várakozott, hogy járőrözni induljanak. Egérbundás
elhaladt mellette, hogy csadakozzon hozzájuk, és vidám nyávogással üdvözölte Tűzszívet. Fehérvihar odaszólt
Homokmancsnak, aki kisietett a barlangjából, épp időben, hogy kövesse a táborból kikanyarodó járőrcsapatot.
Tűzsziv már rengetegszer végignézte ezt a jelenetet, de ahogy a csapat eltűnt a reggeli frissességtől illatos
erdőben, most először nem sajnálta, hogy nem tarthat velük.
Tűzsziv átsietett a tisztáson, és eltűnődött, vajon Szénmancs ébren van-e. Pettyesfejű éppen akkor
nyomakodott ki az óvoda keskeny kijáratán. Egy pettyes cica követte, majd még egy. Egy szürke kiscica, akinek
sötétebb pettyei voltak, mint a másiknak, kizuhant a kijáraton, és a földre esett.
Pettyesfejű a grabancánál fogva gyengéden felemelte, és letette a földre. Pettyesfejű gyengéd mozdulata
visszahozta Tűz-
127
szív álmát. Az ő anyja valószínűleg ugyanezt csinálta vele. Tudta, hogy Pettyesfejű negyedik
kölyke nem sokkal születése után meghalt, így Pettyesfejű még jobban szereti a megmaradt három
kölyköt, mint azelőtt.
Tűzszívet elfogta az irigység a gondolatra, hogy az itteni macskák osztoznak valamiben, aminek
ő nem része: mindannyian a törzs szülöttei voltak. Tűzszív mindig is büszke volt a törzs iránt tanúsított
hűségére, hiszen a törzs befogadta, és olyan életet mutatott neki, amelyet házimacskaként sohasem
ismert volna meg. Ezt a hűséget még mindig érezte − képes lett volna meghalni a Villám törzs
védelmében −, de a törzsben nem akadt senki, aki megértette vagy tisztelte volna házimacskamúltját.
Tűzszív biztos volt benne, hogy a tegnap látott nőstény megértené őt. Szíve megfájdult arra a
gondolatra, hogy vajon milyen közös emlékeik lehetnek.
Tűzszív hallotta maga mögött Szürkecsíkos nehéz lépteit. Megfordult, hogy üdvözölje barátját,
és orrát Szürkecsíkos orrához nyomva megkérdezte.
− Elvinnéd ma Szénmancsot magaddal? Szürkecsíkos kíváncsian nézett Tűzszívre.
− Miért7
− Ó, nem fontos! − válaszolta Tűzszív olyan lazán, ahogy csak tudta. − Csak meg akarok nézni
valamit, amit tegnap láttam. Azért vigyázz Szénmanccsal, nem nagyon figyel oda az utasításokra! Le
ne vedd róla a szemed, különben az ellenkező irányba szalad el!
Szürkecsíkos bajusza vidáman megrezzent.
128
TŰZ ÉS JÉG
− Akkor lesz dolgom vele! De jót fog tenni Páfránymancsnak. O sohasem szalad sehová
anélkül, hogy jól meg ne gondolná.
− Köszönöm, Szürkecsíkos! − Tűzszív eliramodott a tábor bejárata felé, mielőtt barátja
megkérdezhette volna, hogy hová megy.
Amint a Kédábúak tanyája előtűnt, Tűzszív kúszni kezdett. Kinyitotta száját, és belélegezte a
hideg, reggeli levegőt. A Villám törzs járőrcsapatának se híre, se hamva, és a Kédábúak szagát sem
érzi. Kicsit megnyugodott.
Lassan közeledett a Kédábúak kerítése felé, amely mögött a nőstény macska eltűnt. A kerítés
aljánál habozott, és ismét beleszimatolt a levegőbe. Majd egy könnyed ugrással a kerítés egyik
oszlopán termett. Sehol egy Kédábú, csak egy üres kert, amelyben erősen illatoznak a virágok és a
növények.
Tűzszív szabad prédának érezte magát Egy fa ágai lógtak a feje fölött Levelei már lehullottak,
de ott mégis könnyebb lenne elrejtőznie. Csendben felkapaszkodott, és várakozva lekushadt. Szorosan
hozzásimult a kemény fatörzshöz.
Tűzszív észrevett egy macskaajtót a Kédábúak bejáratánál. Kölyökként ő is azon járkált ki-be.
Szemét az ajtóra függesztette, és remélte, hogy hamarosan meglátja a testvérét A nap lassan
emelkedett fel a rózsaszínű égre, de Tűzszív fázni kezdett. A nedves faág kiszívta testéből a meleget
Talán a Kédábúak bezárva tartják a testvérét Végül is hamarosan elérkezik az elles ideje. Tűzszív
megnyalta egyik mancsát, és azon tűnődött, hogy vissza kellene mennie a táborba.
129
Hirtelen hangos csattanást hallott. Felpillantott, és meglátta testvérét, ahogy kijön a
macskaajtón. Várakozásteljesen felállt a szőre, és Tűzszívnek nem kis erőfeszítésébe került, hogy ne
ugorjon le azonnal a kertbe. Tudta, hogy ezzel megijesztené, ahogy tegnap is. Hiszen most olyan a
szaga, mint egy erdei macskáé, nem pedig egy barátságos házimacskáé.
Tűzszív megvárta, amíg testvére eléri a füves terület másik végét, majd kikúszott az ág szélére,
és lehuppant a kerítésre. Halkan beugrott az alatta lévő bokrok közé. A nőstény macska szaga
visszahozta az álmát.
Hogy hívja fel magára a figyelmét anélkül, hogy megijesztené? Kétségbeesetten kutatott
elméjében, próbálta felidézni, milyen nevet adtak testvérének. De csak saját házimacskaneve jutott
eszébe. Halkan kiszólt a bokrok közül.
− Én vagyok, Rozsdás!
A nőstény megállt, és körülnézett. Tűzszív nagy levegőt vett, és kimászott a bokrok közül.
A nőstény szeme kitágult a félelemtől. Tűzszív sejtette, milyennek látja − girhesnek és vadnak,
és az erdő erős illata árad a bundájából. A nőstény felborzolta nyakszőrét, és dühösen sziszegett.
Tűzszív csodálattal adózott bátorságának.
Egy szempillantás alatt eszébe jutott a testvére neve.
− Hercegnő! Én vagyok, Rozsdás, a testvéred! Emlékszel rám?
Hercegnő feszült maradt Tűzszív azt gondolta: biztosan csodálkozik, honnan tudja ez az idegen
macska ezeket a neveket Reménykedve, megadón lekuporodott, és figyelte, ahogy testvére
arckifejezése félelemből kíváncsiságra vált.
130
TŰZ ÉS JÉG
− Rozsdás? − Hercegnő tágra nyílt szemmel, gyanakodva szimatolt a levegőbe. Tűzszív
óvatosan lépett felé egyet. Hercegnő nem mozdult, így Tűzszív közelebb oldalgott. Testvére még
mindig mereven állt, amíg Tűzszív már csak egy egérugrásra volt.
− Nem olyan a szagod, mint Rozsdásnak volt − nyávogta Hercegnő.
− Már nem a Kédábúakkal élek. Az erdőben lakom a Villám törzsnél. Most már az ő szaguk van
rajtam. Valószínűleg még sohasem hallott a törzsekről, döbbent rá Tűzszív. Eszébe jutott saját
tudatlansága, mielőtt Szürkecsíkossal találkozott az erdőben.
Hercegnő előrenyújtotta a fejét, és orrát óvatosan Tűzszív fejéhez dörzsölte.
− De az anyánk illatát még mindig érzem rajtad − mormolta, félig csak magának. Szavai
boldogsággal töltötték el Tűzszívet, Hercegnő szeme azonban összeszűkült, hirtelen hátrált pár lépést,
és fülét bizalmatlanul lelapította.
− Miért vagy itt? − kérdezte.
− Láttalak tegnap az erdőben − válaszolta Tűzszív. − Vissza kellett jönnöm, hogy beszéljek
veled.
− Miért?
Tűzszív meglepetten nézett rá.
− Mert a testvérem vagy. − Csak érez valamit iránta Hercegnő is?
Hercegnő egy pillanatig vizsgálgatta Tűzszívet. Majd megkönnyebbülésére óvatos arckifejezése
megenyhült
− Nagyon vékony vagy! − nyávogta kritikusan.
131
− Talán vékonyabb vagyok, mint egy házimacska, de a törzsnek még ez is sok… úgy értem, egy
erdei macskához képest
− válaszolta Tűzszív. − Tegnap az illatoddal álmodtam. Rólad álmodtam, és a többi
testvérünkről… − Tűzszív elhallgatott
− Hol van az anyánk?
− Még mindig a háziakkal él − válaszolta Hercegnő.
− Na, és a…
Hercegnő kitalálta, mit akar kérdezni.
− A testvéreink? A legtöbben itt élnek a közelben. Időnként látom is őket a kertjeikben.
Egy percig csak ültek némán, majd Tűzszív megkérdezte.
− Emlékszel anyánk kosarának puha aljára? − Hirtelen bűntudat járta át, hogy a házimacskák
kényelmes életére vágyik, de Hercegnő azt nyávogta.
− O, igen! Remélem, amikor megéllek, az én kosaramnak is ilyen puha alja lesz!
Tűzszív kényelmetlen érzése elillant. Jó érzés volt szégyenkezés nélkül beszélgetni egy ilyen
kedves emlékről.
− Most ellesz először?
Hercegnő bólintott, és szemében bizonytalanság jelent meg. Tűzszívet elfogta az együttérzés.
Bár egykorúak voltak, Hercegnő nagyon fiatalnak és nagyon naivnak látszott.
− Minden rendben lesz! − nyávogta Tűzszív, és eszébe jutott Pettyesfejű ellése. − Úgy látom, a
Kétlábúak jól bánnak veled. Biztos vagyok benne, hogy a kölykeid egészségesek lesznek!
Hercegnő közelebb húzódott hozzá, és bundáját Tűzszív oldalához nyomta. Tűzszív érezte,
hogy szívét elborítják az érzelmek hullámai. Kölyökkora óta most először tudatosodott
132
TŰZ ÉS JÉG
benne, hogy mi az, amit a törzsi macskák természetesnek tekintenek: a rokonság közelségét, azt
a közös kapcsot, melyet a születés és az öröklés határoz meg.
Hirtelen Tűzszív mindent el akart mesélni testvérének arról, hogy milyen életet él.
− Tudod, mik azok a törzsek? Hercegnő megbűvölten nézett Tűzszívre.
− Említetted a Villám törzset. Tűzszív bólintott.
− Összesen négy törzs létezik. − A szavak egymás után buktak ki belőle. − A törzsben törődünk
egymással. A fiatal macskák élelmet szereznek az időseknek, és a harcosok megvédik a törzs
vadászterületét a többi törzstől. Egész tavasszal és nyáron kiképzésen vettem részt, hogy harcos
lehessen belőlem. Most már saját növendékem van. − Tűzszív látta Hercegnő arcának zavart
kifejezésén, hogy nem mindent értett, de szeme boldogan világított, mialatt Tűzszív beszélt.
− Ügy tűnik, nagyon élvezed azt az életet − nyávogta Hercegnő csodálattal.
Egy Kétlábú kiáltott ki a házból. Tűzszív azonnal a legközelebbi bokor alá rohant.
− Mennem kell! − nyávogta Hercegnő. − Aggódnának, ha nem mennék vissza, és sok apró éhes
szájat kell jóllakatnom. Érzem, ahogy mozognak bennem. − Ellágyultan tekintett megduzzadt hasára.
Tűzszív kikukkantott a bokor alól.
− Akkor menj! Nekem úgyis vissza kell térnem a törzsemhez. De visszajövök meglátogatni
téged.
133
− O, annak nagyon örülnék! − szólt vissza Hercegnő a válla fölött. Már a Kétlábúak tanyája felé tartott. −
Viszlát!
− Viszlát hamarosan! − kiáltotta Tűzszív. Testvére eltűnt a szeme elől, és hallotta, amint a macskaajtó
becsapódik mögötte.
Amint a kert elcsendesedett, Tűzszív a bokrok alatt a kerítéshez kúszott. Átugrott rajta, és beszaladt az
erdőbe. Kö-lyökkorának illatai elborították elméjét, és hirtelen valóságosabbnak tűntek, mint az őt körülvevő
erdő illata.
Tűzszív megállt a vízmosás tetején, és lenézett a Villám törzs táborára. Még nem érezte úgy, hogy készen
áll a visszatérésre. Aggódott, hogy idegennek érzi majd a tábort. Vadászni megyek, döntötte el. Szénmancs jó
kezekben van Szürkecsíkosnál, és a törzs örülni fog minden újabb zsákmánynak. Megfordult, és visszament az
erdőbe.
Amikor végül visszatért a táborba, egy pockot és egy erdei gerlét tartott a szájában. A nap épp lemenőben
volt, és a törzs macskái összegyűltek a vacsorához. Szürkecsíkos egyedül ült a csalános mellett, mancsai között
egy kövér pintyőkével. Ahogy Tűzszív áthaladt a tisztáson a már felhalmozott zsákmányhoz, odabólintott neki.
Tigriskarom összehúzott szemmel üldögélt a Nagyszikla alatt.
− Észrevettem, hogy Szénmancs Szürkecsíkossal töltötte a napot − nyávogta, ahogy Tűzszív leejtette
zsákmányát a többi közé. − Merre jártál?
Tűzszív viszonozta Tigriskarom pillantását.
− Ügy tűnt, kiváló nap van a vadászatra, túl jó ahhoz, hogy elszalasszam − válaszolta, miközben szíve a
torkában dobogott − A törzsnek most minél több zsákmányra van szüksége.
134
TŰZ ÉS JÉG
Tigriskarom bólintott, de tekintetét gyanakvás árnyalta.
− Igen, de harcosokra is szükségünk van. Szénmancs kiképzése a te felelősséged.
− Értettem, Tigriskarom! − nyávogta Tűzszív. Tisztelettudón fejet hajtott. − Holnap elviszem
gyakorlatozni.
− Jól van! − A vezérhelyettes elfordította fejét, és körülnézett a táborban. Tűzszív kiválasztott
egy egeret, és odavitte Szürkecsíkos mellé.
− Megtaláltad, amit kerestél? − kérdezte Szürkecsíkos szórakozottan.
− Igen. − Tűzszíven szomorúság futott át, mikor látta a barátja szemében megbúvó fájdalmat. −
Szoktál arra a Folyó törzsbeli harcosra gondolni?
− Próbálok nem gondolni rá − válaszolta Szürkecsíkos halkan. − Csak amikor egyedül vagyok,
mindig eszembe jut Kérgesarcú jóslata az értelmetlen halálról és bajról…
− Tessék − vágott közbe Tűzszív, és Szürkecsíkos felé lökte az egeret. − Úgy látom, hogy a
pintyőke súlyának felét a tolla teszi ki, és nem vagyok különösebben éhes. Cseréljünk? − Szürkecsíkos
hálás pillantást vetett rá, a két barát zsákmányt cserélt, majd nekiláttak a vacsorának.
Miközben Tűzszív a pintyőkét ette, megszemlélte a tisztást. Látta Homokmancsot és
Porosmancsot a növendékek barlangja előtt. Porosmancs nagyon elfoglalt volt, épp egy nyulat tépett
szét. Tűzszív elkapta Homokmancs pillantását, aki gyorsan félrenézett.
Szénmancs a régi farönk mellett telepedett le, ahol Tűzszív növendékként olyan sok vacsorán
megosztozott Lelke-
135
sen beszélt Páfránymancshoz, aki időnként bólintott, míg egy verebet fosztott meg a tollaitól. A
két vidám testvért együtt látva Tűzszívnek ismét eszébe jutott Hercegnő, és törzsének ismerős látványa
életében először volt kellemetlen számára. Mielőtt visszatért a táborba, lenyalogatta testvére szagát a
bundájáról, de ahogy a nap eltűnt a horizonton, még mindig orrában érezte Hercegnő illatát Megtalálta
az annyira hiányolt közelséget, de az magányossággá formálódott benne, ami mostanáig néma és
homályos, megnevezhetetlen érzésként lapult meg a szívében. Vajon azok a mélyen gyökerező
emlékek, melyeken Hercegnővel osztozott, erősebbek, mint a törzshöz való hűsége?
136
11. FEJEZET
Ujabb napsütéses napra ébredtünk! − dorombolta Tűzszív Szürkecsíkosnak, és érezte, hogy a gyenge
reggeli nap átragyog túzszínű bundáján. Hála a jó időnek, mostanában mindennap meglátogatta Hercegnőt: a
járőrözés, vadászat és leckeórák között kiszökött a táborból. Most barátjával a homokos völgy felé tartott, ahol
Szénmancs és Páfrány-mancs már vártak rájuk.
− Reméljük, egész ősszel ilyen jó idő marad! − nyávogta Szürkecsíkos. Tűzszív tudta, hogy vastag
bundás barátja mennyire gyűlöli az esőt. Ha Szürkecsíkos bundája vizes lett, a testéhez tapadt, és még mindig
nedves volt, amikor Tűzszív rövidebb szőre már rég megszáradt.
A két harcos abban a pillanatban ért a völgy széléhez, mikor Szénmancs ráugrott egy nagy, fagyos
levélcsomóra. A levelek szerteszét repültek. Szénmancs felugrott és elkapott egyet, mielőtt a földre esett volna.
Tűzszív és Szürkecsíkos vidáman összenézett.
− Legalább Szénmancs már bemelegít a mai kiképzésre − jegyezte meg Szürkecsíkos.
137
Páfránymancs felugrott, és tágra nyílt szemmel nézett fel nevelőjére.
− Jó reggelt, Szürkecsíkos! − nyávogta. − Mi a mai feladat7 -Vadászni indultok! − közölte
Szürkecsíkos. Leügetett
a völgybe, Tűzszíwel a nyomában.
− Hová? − kérdezte Szénmancs, és eléjük szaladt. − Mire fogunk vadászni?
− A Napos Sziklákhoz megyünk − válaszolta Tűzszív, átérezve lelkesedésüket − És azt
zsákmányoljuk, amit tudunk.
− Én szeretnék elkapni egy pockot! − jelentette ki Szénmancs. − Még sohasem ettem pockot!
− Tartok tőle, hogy minden, amit ma zsákmányolunk, az öregeké lesz! De ha szépen megkéred
valamelyiküket, biztosan boldogan megosztja veled a pocokvacsoráját.
− Rendben! − nyávogta Szénmancs. − Merre kell menni a Napos Sziklákhoz? − Felrohant a
völgy egyik oldalán, és bepillantott az erdőbe; farka felfelé meredt.
− Erre! − nyávogta Tűzszív, és leugrott a túloldalon.
− Rendben! − nyávogta Szénmancs, és lerohant a lejtőn, átsietett a tisztáson, és megérkezett
Tűzszív mellé. Nyomában mindenütt falevelek röpködtek.
Szürkecsíkos leugrott, és elkapott egy levelet, amely elszállt az orra előtt. Elégedett
dorombolással a földre szegezte, és elkapta Páfránymancs pillantását.
− Oöö…, sohase szalaszd el az alkalmat, hogy gyakorold a vadászképességeidet! − mondta
Szürkecsíkos gyorsan.
A négy macska az ismerős szagok után haladt a Napos Sziklákig. Mire kiértek a nyílt terepre, a
nap már magasan járt
138
TŰZ ÉS JÉG
a fejük felett. Előttük sziklás domboldal emelkedett ki a puha talajból, sima felületét
mélyedések szabdalták. Ahogy ránéztek, a macskák kénytelenek voltak hunyorogni. Az árnyas erdő
után a szikla vakító fénnyel verte vissza a nap sugarait.
− Ez a Napos Sziklák − jelentette be Tűzszív hunyorogva. − Gyertek!
− Mrrr, jó rálépni! − nyávogta Szénmancs, ahogy felszaladt mögötte a kőemelkedőn. Tűzszív
rájött, hogy a kis nősténynek igaza van. A jéghideg erdei talaj után a szikla kellemesen meleg és sima
volt.
Megpihentek a szikla tetején, amelynek túlsó vége meredeken ívelt az erdő felé. Tűzszív fülelt,
hogy meghallja a Folyó törzs területét határoló, a fennsíkról aláömlő folyó gyengéd vízcsobogását. A
folyó érintette a Napos Sziklákat, majd elkanyarodott, és mélyen behatolt a Folyó törzs területére. Alig
hallotta a folyó zaját, valószínűleg a száraz idő miatt alacsony volt a vízállás.
Tűzszív nyújtózkodott. Élvezte maga alatt a szikla melegségét és a nap melegét a bundáján.
Lehunyta a szemét, és boldogság öntötte el, hogy itt lehet. Ezen a helyen a Villám törzs több
generációja süttette magát a napon, és keményen megharcoltak azért, hogy a sziklást megtartsák
maguknak.
Szürkecsíkos csadakozott hozzá.
− Gyertek! − nyávogta oda a két növendéknek. − Addig élvezzétek a napsütést, amíg lehet! Elég
sok nedves, hideg nap vár ránk amúgy is! − A két növendék leheveredett melléjük, és doromboltak,
ahogy a nap átmelegítette a bundájukat
− Itt halt meg Vörösfarkú? − kérdezte Páfránymancs.
139
− Igen − válaszolta Tűzszív óvatosan.
− És Tigriskarom itt bosszulta meg a halálát azzal, hogy megölte Tölgyszívet7 − sipította
Szénmancs.
Tűzszív szőre felállt, ahogy eszébe jutott Hollómancs elbeszélése a csatáról, hogy Vörösfarkú
volt a felelős Tölgyszív haláláért, és hogy Tigriskarom ölte meg Vörösfarkút, saját törzsének
vezérhelyettesét Tűzszív elhessegette a zavaró gondolatokat, és egyszerűen válaszolt
− Igen, ez az a hely. − A két növendék elhallgatott, és néma csodálattal bámulta a területet.
Tűzszív hirtelen zajt hallott Hegyezni kezdte a fülét
− Sss! − sziszegte. − Na, mit hallotok? A két növendék füle szinte megnyúlt.
− Azt hiszem, hallok valami kaparászást − suttogta Páfránymancs.
− Lehet, hogy egy pocok az − mormolta Szürkecsíkos. − Meg tudod mondani, honnan jön a
hang?
− Onnan! − nyávogta Szénmancs, és talpra ugrott. A kaparászás egyre dühödtebb lett, majd
elhalt.
− Azt hiszem, meghallott téged − jegyezte meg Tűzszív. Szénmancs elszontyolodott.
Páfránymancs vidáman dorombolt, látva testvére ügyetlenségét.
− Ne bánkódj! − nyávogta Szürkecsíkos. − Most már tudod, hogy jobban teszed, ha lassan és
csendben közelíted meg a zsákmányt, főleg ha egy pocokról van szó. Nagyon gyorsak tudnak lenni!
− Üljetek csendben, és figyeljetek! − tanácsolta Tűzszív. − Ha legközelebb hallunk valamit,
derítsétek ki, honnan jön
140
TŰZ ÉS JÉG
a hang, majd nagyon lassan kezdjetek mászni felé! Egy egér valószínűleg még a bundánk
suhogását is hallja, ezért hagyjuk, hogy azt higgye, csak a szél süvít a sziklák között.
A macskák a helyükön maradtak, és egyikük sem mert moccanni, amíg újra nem hallották a
kaparászást Tűzszív fülét hegyezve lassan előreosont Némán rakta egyik mancsát a másik után, amíg
el nem érte a sziklás talaj egyik mélyedését Ott megállt A kaparászó hang folytatódott Tűzszív
előrehajolt, és egyik mancsával benyúlt a mélyedésbe. Kövér pockot halászott ki belőle, amely az
árnyékban keresett menedéket, és a világos kőhöz csapta. Ahogy a pocok földet ért, felvisított, de az
erős ütéstől elkábult, és Tűzszív gyorsan végzett vele.
− Hűha! − nyávogta Szénmancs. − Én is akarok ilyet!
− Ne félj, lesz még rá elég alkalmad! Mostanra elég ennyi, menjünk vissza az erdőbe! −
nyávogta Szürkecsíkos.
− Nem fogunk mást is elejteni? − kérdezte Szénmancs.
− Hallottad, hogy sivított az a pocok? − nyávogta Tűzszív. Szénmancs bólintott − Minden más
élőlény is hallotta a környéken. A zsákmányállatok most egy időre elrejtőznek. Ügy kellett volna
elkapnom és megölnöm, hogy egy hangot se adhasson ki.
Szürkecsíkos bajsza vidáman megrezzent
− Nem akartam szólni − dorombolta.
Tűzszív szájába vette a pockot, majd együtt lesiettek a lejtőn, és mélyen bementek az erdőbe. A
Napos Sziklák melegsége után az erdő hűvösnek tűnt, bár a nap lassan a delelőn járt A Folyó törzs
határa mentén Tűzszív friss jelöléseket szagolt ki. Mögöttük a föld enyhén lejtett, hogy találkozzon a
folyóval.
141
Egy levél szállt Páfránymancs felé. A fiatal macska azonnal felugrott, és a levegőben elkapta a
mancsával. Majd földet ért, és láthatóan büszke volt magára.
− Ügyes vagy! − dicsérte meg Szürkecsíkos. − Nem lesz gondod a pockokkal! − Páfránymancs
még büszkébben húzta ki magát
− Szép fogás volt, Páfránymancs! − nyávogta Szénmancs. Megbökte testvére vállát az orrával,
majd a fákkal borított lejtő felé fordult.
− Ma csendes a folyó − mormolta Tűzszív teli szájjal, miközben a pockot eszegette.
− Mert be van fagyva − nyávogta izgatottan Szénmancs. − Látom a fákon át!
Tűzszív elejtette a pockot.
− Befagyott? Teljesen? − Lebámult a fás lejtőn. A lejtő alján jeges csillogással ragyogott a
folyó. Lehet, hogy Szénmancsnak igaza van? Még sohasem látott befagyott folyót.
− Megnézhetjük? − kérdezte Szénmancs. Anélkül, hogy megvárta volna a választ, elsietett a
szagjelzők mellett. Tűzszív izgalma pánikba fordult, ahogy látta a kis szürke macskát eltűnni a Folyó
törzs vadászterületén nőtt fák között. Nem kiálthatott utána, hiszen nem akarta felhívni magukra az
esetlegesen arra járőröző Folyó törzsbeli macskák figyelmét De vissza kell hoznia növendékét Ott
hagyta a pockot, ahol leejtette, és Szénmancs után rohant. Szürkecsíkos és Páfrány-mancs a nyomában
lihegett.
A folyó partján érték utol Szénmancsot. Az majdnem teljesen befagyott − kivéve a sötét víz egy
vékony sávját, amely
142
TŰZ ÉS JÉG
két széles, fagyott jégdarab között hullámzott. Tűzszív megborzongva emlékezett vissza
Fehérkarom halálára. Már épp javasolni akarta, hogy induljanak, amikor észrevette, hogy Szürkecsíkos
hegyezni kezdi a fülét.
− Vízipocok! − sziszegte a szürke harcos. És valóban, a folyó partján egy kis pocok haladt a
jégen.
Tűzszív félve pillantott Szénmancsra és Páfránymancsra, attól tartva, hogy megpróbálják
elcsípni ezt a parányi zsákmányt is. De egyik növendék sem mozdult. Tűzszív egy percre
megkönnyebbült, aztán meglódult a szíve, amikor látta, hogy Szürkecsíkos nagy sebességgel kirohan a
jégre.
− Gyere vissza! − sziszegte Tűzszív.
De már késő volt. Szürkecsíkos mancsa alatt a jég szörnyű ropogással beszakadt. Szürkecsíkos
ijedt nyávogással a vízbe zuhant. Őrülten taposta a vizet a lábával, aztán eltűnt a folyó hideg, sötét
hullámai között.
Páfránymancs döbbenten bámult, Szénmancs pedig kétségbeesetten felnyávogott. Tűzszív nem
hallgattatta el. A rettegés megbénította. Szeme a vizet pásztázta barátja után. Lehet, hogy Szürkecsíkos
beszorult a jég alá? Tűzszív a jégre lépett. Hideg és csúszós volt a talpa alatt, úgy érezte, hogy
lehetetlen lenne szaladni rajta. Visszaugrott a partra. Elfogta a pánik, majd a megkönnyebbülés, ahogy
az ismerős, szürke fej csapzottan kiemelkedett a vízből, egy kissé távolabb tőle.
Megkönnyebbülése azonban gyorsan újra riadalommá változott, amint észrevette, hogy az erős
sodrás lefelé viszi a kapálózó Szürkecsíkost. Mancsa tehetedenül csapkodott, minden úszóösztönét
megbénította az erős áramlat. Tűzszív
143
végigrohant a folyóparton, és átpréselte magát a tüskebokrokon, de Szürkecsíkos egyre
messzebb sodródott.
Tűzszív hirtelen nyávogást hallott a folyó túlpartjáról, és megállt Karcsú, szürke bundás nőstény
macska ugrott a jégre a folyó alsóbb szakaszán. Könnyedén végigszaladt a befagyott jégen, és beugrott
a vízbe Szürkecsíkos előtt. Tűzszív csodálattal bámulta, ahogy a nőstény macska szívósan úszik az
erős áram ellenére, és biztos manccsal tapossa a jeges vizet Ahogy Szürkecsíkost arra vitte az ár, a
nőstény megragadta a szürke harcos bundáját
Tűzszív rémületére azonban Szürkecsíkos súlya a másik macskát is a vízbe rántotta. Újra
rohanni kezdett, és a vizet fürkészte. Hol vannak? Aztán megjelent egy ezüstösen csillogó fej a
hullámok között. A nőstény ár ellen úszott, magával rángatva Szürkecsíkost. Tűzszív alig akarta
elhinni, hogy ez a karcsú macska elbírja a szürke harcos súlyát A nőstény mellső mancsával
megkapaszkodott a folyópart Tűzszív felé eső talajába. Nyaka furcsán hátracsuklott, ahogy fogai
között tartotta Szürkecsíkos testét. Fel-le csúszkálva kiküzdötte magát a vízből. Szürkecsíkos sután
belelógott a vízbe, és ide-oda forgatta az áramlat, de a szürke nőstény erősen tartotta a fogai között.
Tűzszív lecsusszant a parton, átrohant a jégen, és megállt a nőstény mellett. Szó nélkül
előrehajolt, és fogai közé vette Szürkecsíkost. A két macska együtt húzta ki a víztől csepegő testet a
folyóból, és a biztonságosan partra cipelték.
Tűzszív barátja fölé hajolt, hogy lélegzik-e. Megkönnyebbülten látta, hogy Szürkecsíkos oldala
emelkedik és süllyed.
144
TŰZ ÉS JÉG
Szürkecsíkos felköhögött, és kiköpött egy nyelet folyóvizet Majd csak feküdt némán.
− Szürkecsíkos! − nyávogta Tűzszív sürgetőn.
− Jól vagyok! − lihegte Szürkecsíkos. Levegőért kapkodott, de hangja biztató volt.
Tűzszív felsóhajtott, és leült Közelebbről is szemügyre vette az ezüstszínű macskát. A Folyó
törzs illatát érezte bundáján. Miután látta, hogy úszik, Tűzszív nem volt meglepve. A nőstény hidegen
viszonozta pillantását, megrázta magát, és leült. Erősen lihegett, amíg lassacskán helyreállt a légzése.
Csillogó bundájáról úgy lepergett a víz, mintha szőr helyett kacsatoll borította volna a testét
Szürkecsíkos megfordult, és megmentőjére nézett.
− Köszönöm! − mondta rekedten.
− Te eszeden! − köpte a szavakat a nőstény, és lelapította a fölét. − Mit keresel az én
területemen?
− Éppen megfulladok! − válaszolt Szürkecsíkos.
Az ezüstnőstény füle megrezzent, és Tűzszív látta, hogy vidáman megvillant a szeme.
− Nem tudnál a saját területeden megfulladni? Szürkecsíkos bajsza megmozdult
− Ó, de akkor ki mentene meg? − kérdezte reszelős hangon.
Vékonyka nyávogás hangzott fel Tűzszív mögött Megfordult, és meglátta Szénmancsot, aki a
folyópart felsőbb részén egy fűcsomó mellett kuporgott. − Hol van Páfránymancs? − kérdezte.
− Már jön is − válaszolta Szénmancs, és orrával lefelé bökött. Testvére idegesen kúszott végig a
folyópart mentén.
145
Tűzszív felsóhajtott, és a barátjához fordult.
− Szürkecsíkos, el kell tűnnünk innen!
− Tudom! − Szürkecsíkos nagy nehezen felállt, és a szürke nőstényhez fordult. − Még egyszer
köszönöm!
A nőstény kecsesen bólintott, és azt sziszegte.
− Siessetek! − Átnézett a válla fölött. − Ha az apám tudná, hogy megmentettem egy Villám
törzsbeli macskát, biztosan miszlikbe aprítana!
− Akkor miért mentettél meg? − cukkolta Szürkecsíkos. A nőstény félrenézett
− Ösztönösen tettem. Nem tudnám végignézni, ahogy egy macska megfullad. Most menjetek!
Tűzszív felállt.
− Köszönöm! Hiányzott volna ez a szőrcsomó, ha megfullad. − Megbökte Szürkecsíkost.
Barátja még le sem rázta magáról a vizet, és bőrig ázott. − Gyere, menjünk vissza a táborba.
Megfagysz!
− Oké, jövök! − nyávogta Szürkecsíkos. De mielőtt követte volna Tűzszívet az emelkedőn,
odafordult a nőstényhez. − Mi a neved? Az enyém Szürkecsíkos.
− Ezüstpatak − válaszolta a szürke macska, és egy keskeny jégcsíkon át visszaszaladt a folyó
túloldalára.
Tűzszív és Szürkecsíkos átvezették növendékeiket a reketty6 sen, a határ felé. Tűzszív
észrevette, hogy Szürkecsíkos többször is visszanézett a válla fölött.
Szénmancs is észrevette. A kis szürke macska felpillantott, és csintalanság bujkált tekintetében.
− Milyen szép volt ez a Folyó törzsbeli macska!
146
TŰZ ÉS JÉG
Szürkecsíkos játékos taslit adott neki, mire a növendék előrerohant
− Maradj mellettünk! − sziszegte Tűzszív hangosan.
Még mindig a Folyó törzs területén voltak. Dühös pillantást vetett Szénmancsra, ahogy megállt,
és bevárta őket. Ha ő nincs, akkor nem lennének itt, és Szürkecsíkos nem kerül életveszélybe.
Csuromvizes barátjára nézett. Bár a szürke harcos annyira lerázta a vizet a bundájáról, amennyire csak
tudta, még mindig csöpögött belőle, és apró jégcsapok kezdtek formálódni bajsza végén.
Tűzszív meggyorsította lépteit.
− Jól vagy? − kérdezte Szürkecsíkost.
− J-jól! − válaszolta Szürkecsíkos vacogó fogakkal.
− Bocsánatot kérek! − nyávogta Szénmancs halkan, ahogy beérte Tűzszívet.
Tűzszív felsóhajtott.
− Nem a te hibád! − Átjárta az aggodalom. Hogy magyarázzák meg mindezt a törzsnek? Nem
visznek friss zsákmányt az öregeknek − már nem volt idő visszamenni a pocokért −, és Szürkecsíkos
bőrig ázott. Tűzszív megborzongott, amikor ráeszmélt, milyen közel járt ahhoz, hogy elveszítse
legjobb barátját. Hála legyen a Csillag törzsnek, hogy Ezüstpatak megmentette!
− A völgyben, ahol a kiképzéseket tartjuk, még mindig van víz a patakban − nyávogta
Páfránymancs elgondolkodva hátulról.
− Tessék? − kérdezte Tűzszív. Kissé zavarba jött, mert kiszakították sötét gondolataiból.
147
− A törzsben talán azt fogják hinni, hogy Szürkecsíkos abba esett bele − folytatta a fiatal
növendék.
− Azt mondhatnánk, hogy Szürkecsíkos megmutatta nekünk, hogy kell halászni − tette hozzá
Szénmancs.
− Nem biztos, hogy bármelyik macska elhiszi, hogy Szürkecsíkos ebben az időben szándékosan
bevizezné a mancsát − mutatott rá Tűzszív.
− Nem szeretném, ha a többiek megtudnák, hogy egy Folyó törzsbeli macska mentett meg! −
nyávogta Szürkecsíkos, akinek egy pillanatra visszatért régi énje. − És azt sem árulhatjuk el, hogy
megint a Folyó törzs területén jártunk.
Tűzszív bólintott
− Gyertek! − nyávogta. − Fussunk a hazavezető úton, talán Szürkecsíkos egy kicsit megszárad.
A macskák átszáguldottak a Folyó törzs határán, és elrohantak a Napos Sziklák mellett Ahogy a
nap kezdett lebukni a fák mögé, megérkeztek a tábor elé.
Szürkecsíkos bundája kissé megszáradt, de apró jégcsapok lógtak bajszáról és farkáról.
Tűzszív átvezette őket a rekettyés bejáratán. Szíve elnehezült, ahogy meglátta a tisztáson
üldögélő Tigriskarmot. Rájuk várt
A vezérhelyettes éles pillantást vetett Tűzszívre.
− Zsákmány sehol? − morogta. − Azt hittem, megtanítjátok őket, hogyan kell vadászni.
Szürkecsíkos, úgy látom, félig vízbe fúltál. Biztos beleestél valami patakba vagy folyóba, azért vagy
csuromvizes. − Orrlyuka kitágult és felegyenesedett − Csak azt ne mondjátok, hogy megint a Folyó
törzs területén jártatok!
148
12. FEJEZET
Tüzszív felemelte a fejét, hogy megszólaljon, de Szénmancs megelőzte.
− Az én hibám volt, Tigriskarom! − Egyenesen felbámult a nagy harcosra. − A kiképzővölgyben
vadásztunk, a befagyott patak mellett, azon a részen, ahol mély a víz. Teljesen be volt fagyva az egész.
Megcsúsztam, és Szürkecsíkos a segítségemre sietett, de a jég nem volt elég vastag. Betört, és Szürkecsíkos
beleesett a vízbe. − Tigriskarom belenézett a növendék tiszta, fényes szemébe, aki hozzátette. − Nagyon mély ott
a víz. Tűz-szívnek kellett kihúznia Szürkecsíkost.
Tüzszív összerezzent. Eszébe jutott, hogy bénultan állt, és nézte, ahogy Szürkecsíkos eltűnik a vízben.
Tigriskarom bólintott, és Szürkecsíkosra nézett.
− Menj, keresd meg Sárgafogút, mielőtt még halálra fagysz!
A Villám törzs vezérhelyettese felállt és elosont. Tüzszív megkönnyebbülten felsóhajtott.
Szürkecsíkos nem habozott. A hazavezető út hosszú volt, és még mindig vacogott a foga. Elrohant
Sárgafogú barlangja
149
felé. Páfránymancs Szénmancsra pillantott, és eltrappolt barlangjuk felé. Farka kimerülten
lógott. Tűzszív ránézett Szénmancsra.
− Egy kicsit sem félsz Tigriskaromtól? − kérdezte kíváncsian.
− Miért félnék? − kérdezett vissza Szénmancs. − Tigriskarom hatalmas harcos. Csodálom őt.
Persze, miért ne csodálná? − gondolta Tűzszív.
− Nagyon jól hazudsz − morogta komoran, és megpróbált igazi nevelőként viselkedni.
− Próbálok nem hazudni − nyávogta Szénmancs. − De azt gondoltam, hogy az igazság most
nem sokat segített volna rajtunk
Tűzszívnek be kellett látnia, hogy igaza van. Lassan megrázta a fejét
− Menj, melegedj meg!
− Igen, Tűzszív! − Szénmancs lehajtott fejjel elballagott Páfránymancs után.
Tűzszív a harcosok barlangja felé vette az irányt Aggasztotta, hogy a Szürkecsíkosról szóló
hazugság milyen könnyedén hagyta el Szénmancs száját. De tudta, hogy Szénmancs jóindulatú és
őszinte macska. Eszébe jutott Hollómancs, aki szintén jó macska. Nem lehet, hogy az ő meséje
Tigriskarom-ról, aki megölte Vörösfarkút, szintén csak egy mese volt, ami a pillanat hevében hagyta el
a száját7 Tűzszív elhessegette a gondolatot. Hollómancs rémült volt, amikor Tűzszíwel beszélt Nyilván
hitt a történetében. Miért rettegett volna annyira, hogy képes legyen elhagyni a törzset7
Tűzszív kiválasztott pár zsákmányt, és a csalánoshoz vitte. Leült, és elgondolkodva rágcsálni
kezdett egy egeret Aggasztotta
150
TŰZ ÉS JÉG
a Szénmancs hangjában bujkáló csodálat, amikor Tigriskaromról beszélt Úgy tűnt, csak Tűzszív
az egyetlen, aki szerint a Villám törzs vezérhelyettese titkol valamit Egyértelmű, hogy Kékcsillag
viselkedése sem változott Tigriskarommal szemben. Ugyanolyan bizalommal és tisztelettel viseltetett
iránta, mint korábban. Tűzszív elkeseredetten harapott bele a vacsorájába. Hangos tüsszögés riasztotta
fel. Szürkecsíkos közeledett.
− Hogy vagy? − kérdezte Tűzszív az érkező Szürkecsíkost. Barátja Sárgafogú gyógynövényeitől
illatozott
Szürkecsíkos nehézkesen leült, és köhögött.
− Hoztam neked egy kis ennivalót − nyávogta Tűzszív. Egy jó húsban lévő rigót, és egy pockot
tolt barátja felé.
− Sárgafogú azt mondja, itt kell maradnom a táborban. Megfáztam − nyávogta Szürkecsíkos.
− Nem lep meg. Mit adott neked?
− Kamillát és levendulát. − Szürkecsíkos letelepedett, és nekilátott a rigónak. − Ennyi elég lesz
vacsorára − mormolta. − Nem vagyok különösebben éhes.
Tűzszív meglepetten nézett barátjára. Nem várta, hogy Szürkecsíkos valaha is ilyesmit
mondjon.
− Biztos vagy benne? − kérdezte. ^ Sok ennivaló van. Szürkecsíkos lebámult a rigóra, és nem
válaszolt.
− Biztos vagy benne? − ismételte meg a kérdést Tűzszív.
− Tessék? − Szürkecsíkos távoli tekintetét Tűzszívre fordította. − Ja, igen. − nyávogta.
Biztos lázas, döntötte el Tűzszív, és megrázta a fejét. De legalább itt van vele, hála annak a
Folyó törzsbeli macskának.
151
Pár nappal később Túzszív arra ébredt, hogy az első őszi köd ellepte a barlangot Mikor
kimászott, alig látta a tisztás túlsó szélét Hallotta, hogy valaki felé siet, és Egérbundás bukkant ki a
ködből.
− Tigriskarom látni akar! − nyávogta.
− Igen, köszönöm! − válaszolta Tűzszív. Félelem öntötte el. Tegnap elszökött, hogy
meglátogassa Hercegnőt Lehet, hogy Tigriskarom észrevette?
− Mi van? − Szürkecsíkos szólalt meg mögötte. Felült Tűzszív mellett, tüsszentett egyet, és
ásított.
− Tigriskarom látni akar engem. − Tűzszív barátjára pillantott − Aludnod kéne. − Kezdte
aggasztani Szürkecsíkos állapota. Mostanra már fel kellett volna épülnie. − Tegnap pihentél? −
kérdezte.
− Amennyit tudtam két tüsszögés és köhögés között − panaszkodott Szürkecsíkos.
− Akkor miért nem voltál ágyban, amikor visszajöttem a… − Tűzszív elhallgatott, mert eszébe
jutott, hogy egész délután Hercegnővel beszélgetett − a kiképzésből?
− Gondolod, hogy itt találok egy csepp békét és nyugalmat is? − Szürkecsíkos fejével a barlang
felé intett − Egész nap harcosok mászkálnak ki-be! Találtam egy csendesebb helyet, ennyi az egész.
Tűzszív már épp meg akarta kérdezni, hol van az a hely, de Szürkecsíkos megelőzte.
− Vajon mit akarhat Tigriskarom? Tűzszív hátán felállt a szőr.
− Jobb, ha megyek és kiderítem!
152
TŰZ ÉS JÉG
Látta a Nagyszikla alatt ülő Tigriskarom és Fehérvihar körvonalait. Ahogy Tűzszív odaért,
abbahagyták a beszélgetést, és Tigriskarom odafordult hozzá.
− Ideje, hogy kiértékeljük Páfránymancsot és Szénmancsot − morogta.
− Máris? − nyávogta meglepetten Tűzszív. A növendékek nemrég kezdték meg a kiképzést.
− Kékcsillag látni szeretné, hogy haladnak. Főleg, mivel Szürkecsíkos túl beteg ahhoz, hogy
foglalkozzon Páfrány-manccsal. Ha Páfránymancs lemaradt, Kékcsillagnak tudnia kell róla, hogy új
nevelőt jelölhessen ki mellé, ha szükséges.
Tűzszív farka idegesen megrezzent Szürkecsíkos biztos nemsokára felépül. Nem lenne szép
dolog első növendékét valaki másra bízni.
− Mindennap magammal viszem Páfránymancsot is, amikor Szénmanccsal gyakorlunk − tette
hozzá gyorsan.
Tigriskarom Fehérviharra pillantott, és bólintott.
− Igen, de te is most vagy először nevelő. Ez nagy terhet jelent, és a Villám törzsnek jól képzett
harcosokra van szüksége.
Tudom, és én csak egy házimacska vagyok, nem pedig a törzs szülötte, gondolta keserűen
Tűzszív. Lenézett a mancsára, mely viszketett a dühtől. Senki sem kérte rá, hogy felügyelje
Páfránymancs kiképzését is, és nagyon sok energiát fektetett a kettős munkába.
Tigriskarom folytatta.
− Küldd el Szénmancsot és Páfránymancsot vadászni, a Magasfenyők felé. Menjenek el egészen
a Kédábúak tanyá-
153
jáig! Tartsd szemmel őket, nézd meg, hogyan vadásznak, aztán jelentsd nekem! Érdeklődéssel
várom, mennyi friss zsákmányt hoznak majd haza!
− Ha Szénmancs olyan jó vadász, mint amilyen lelkes, akkor lesz mit enni ma este! − tette
hozzá Fehérvihar. − Hallom, milyen kiváló növendék!
− Igen, így van − helyeselt Tűzszív, bár alig figyelt. Tigriskarom szavaitól meglódult a szíve.
Miért küldi Tigriskarom őt ismét a Kétlábiíak tanyájához? Saját kiértékelésekor ugyanerre kellett
mennie. Tigriskarom meglátta, amint egy régi barátjával beszélgetett, jelentette Kékcsillagnak, aki
ezután megkérdőjelezte Tűzszív törzs iránt érzett hűségét. Tűzszív érezte, hogy hátán feláll a szőr.
Talán Tigriskarom így akarja figyelmeztetni, hogy meglátták, amint Hercegnővel beszélgetett?
Tűzszív hátrafordult, és gyorsan megnyalogatta a hátát Nyelvével lesimította a felborzolódott
szőrt. Felült, és nyugodt hangon javasolta.
− A Napos Szikláknál ugyanolyan jól próbára lehet tenni a képességeiket. Talán ott a napsütés
miatt a köd is felszállt.
− Nem! − morogta Tigriskarom. − A hajnali járőrcsapat jelentette, hogy a Folyó törzs szagát
érezték a Napos Sziklák közelében. Talán ismét vadászni kezdtek arrafelé. − Düh villant meg
borostyánszínű szemében, és előragyogott éles fogsora. − Mielőtt folytatjuk arrafelé a kiképzést,
figyelmeztetni kell őket, hogy táguljanak onnan. Most a Magasfenyőknél sokkal nagyobb
biztonságban lesznek.
Fehérvihar bólintott, míg Tűzszív füle kényelmetlenül megrezzent a hírre. A Folyó törzs a
Napos Szikláknál! Szerencse,
154
TŰZ ÉS JÉG
hogy az ellenséges járőrcsapat nem vette észre őket, amikor Szürkecsíkos beleesett a folyóba!
− Ami pedig a ködöt illeti − folytatta Tigriskarom −, a próbát csak érdekesebbé teszik a nehéz
körülmények.
− Igen, Tigriskarom − nyávogta Tűzszív, és tisztelettudón a két harcos felé bólintott. − Szólok
Szénmancsnak és Páfránymancsnak. Azonnal indulunk.
Amikor Tűzszív elmagyarázta, mi a kiértékelés lényege, Szénmancs farka felállt, és izgatottan
körbeszaladgált.
− Kiértékelés! Szerinted készen állunk rá?
− Persze! − nyávogta Tűzszív, aki jobbnak látta inkább elrejteni kétségeit − Keményen
dolgoztatok, és gyorsan tanultok.
− De a köd nem nehezíti meg a vadászatot7 − kérdezte Páfránymancs.
− Ha csendes a levegő, annak vannak előnyei is − válaszolta Tűzszív.
Páfránymancs eltűnődött, majd felragyogott a szeme, és így szólt.
− Nehezebb lesz kiszimatolni a zsákmányt, de a zsákmány is nehezebben fog kiszagolni minket!
− Pontosan − helyeselt Tűzszív.
− Akkor indulhatunk? − kérdezte Szénmancs.
− Ahogy gondoljátok − válaszolta Tűzszív. − De ne rohanjatok, ez nem verseny! − Szavai nem
érték utol Szénmancsot, aki már a tábor bejáratánál volt − Napnyugtáig van időtök − kiáltotta utána.
Páfránymancs Tűzszívre pillantott, majd egy sóhajjal megfordult, és testvére után ment.
155
Tűzszív egészen a Magasfenyőkig követte a két növendéket A nedves tüleveleket különösen
puhának érezte mancsa alatt a fagyott erdei talaj után. Követte Szénmancsot, amíg meg nem látta,
növendéke határozottan osont az erdőn át Majd Páfránymancs szagát kezdte követni. A nyomok itt-ott
összeértek. Tűzszív érezte, hogy a két növendék mikor rohant, mikor ült le, még azt is, hogy mikor
találkoztak.
Tűzszív hamarosan talált egy helyet, ahol Szénmancs zsákmányt ejtett Magával vitte a prédát,
Tűzszív érezte, hogy amerre a növendék ment, a zsákmány szaga elkeveredett saját illatával. Majd
felfedezte, hogy Páfránymancs is elkapott egy rigót, itt tollak hevertek szerteszét A növendékek jól
vadásztak. Tűzszív ezt biztosan tudta, s ekkor megérezte a friss zsákmány erős szagát Az egyik
fenyőfa alján megszaglászta a tüleveleket Szénmancs rejtette el itt zsákmányát, hogy később
visszajöjjön érte. Tűzszívet büszkeség járta át Szénmancs sok zsákmányt ejtett, és most éppen a
Kétlábúak tanyája mögötti tölgyerdő felé tartott
Tűzszív követte őt. A fenyőerdő szélén megérezte Páfrány-mancs illatát is. Erős volt, ami azt
jelentette, hogy a növendék a közelben van. Tűzszív előreosont, és körülnézett egy fiatal tölgyfa körül.
A növendék egy tüskebokor mögött rejtőzött, jól megbújt az árnyékban. Tűzszív csak ide-oda járó
farkát látta.
Páfránymancs szemét egy erdei egérre függesztette, amelyik egy fa gyökere körül szaladgált.
Páfránymancs türelmesen várt Jó, gondolta Tűzszív. Figyelte, ahogy Páfránymancs lépésenként
előrekúszik. Mancsa alatt alig rezzentek meg a leve-
156
TŰZ ÉS JÉG
lek. Olyan halk volt, mint maga az egér, amelyik mit sem sejtve tovább vadászott élelemre.
Tűzszív lélegzet-visszafbjtva figyelt, közben eszébe jutott saját első vadászata.
Páfránymancs már a közelben volt. Mancsának halk sur-rogása a leveleken beleolvadt az erdő
többi háttérzajába. Tűzszív magában drukkolt a növendéknek. Páfránymancs most már csak egy
egérugrásra volt a zsákmánytól, teste az erdő talajára lapult. Az egér az egyik fa gyökeréhez szaladt, és
körülnézett. Megmerevedett. Valami nem stimmelt
Most! − gondolta Tűzszív. Páfránymancs elugrott, és az egéren landolt, mellső mancsa közé
szorította. Az egérnek ideje sem volt küzdeni. Páfránymancs egyeden harapással végezett vele.
A növendék felemelte a fejét Tűzszív látta elégedett arckifejezését, ahogy megszagolgatta még
frissen gőzölgő zsákmányát, aztán Páfránymancs eltűnt a fák között Tűzszív már nagyon várta, hogy
jelentést tehessen Tigriskaromnak a növendékekről.
− Szia! − A vékony kis hangtól Tűzszív nagyot ugrott Megfordult
− Hogy teljesítünk? − kérdezte Szénmancs, és félrehajtott fejjel felnézett nevelőjére.
− Ezt nem szabad megkérdezned! − köpte a szavakat Tűzszív, és megnyalta felborzolódott
bundáját. − Egyáltalán nem is lenne szabad beszélned velem. Ki kell értékelnem téged, nem tudtad?
− O! − nyávogta Szénmancs. − Bocsánat.
Tűzszív felsóhajtott. Saját kiértékelése során sohasem mert volna odamenni Tigriskaromhoz.
Nem akart engedel-
157
mességet kényszeríteni Szénmancsra, ahogy azt Tigriskarom tette Hollómanccsal, de időnként
nem bánt volna részéről egy kis tiszteletet. Néha egyáltalán nem érezte úgy, hogy ő lenne Szénmancs
nevelője.
Szénmancs egy pillanatig a földet tanulmányozta, majd zavart tekintettel Tűzszívre nézett.
− Tényleg ott születtél a Kédábúak tanyáján?
A kérdés nagyon meglepte Tűzszívet. Idegesen a Kédábúak kerítése felé tekintett Remélte, hogy
Páfránymancs és Szénmancs idegen szaga távol tartja tőle Hercegnőt
− Miért kérdezed? − nyávogta, hogy húzza az időt.
− Tigriskarom említette, ennyi az egész − válaszolta Szénmancs. Egyszerűen kíváncsinak tűnt,
de Tűzszív hirtelen megérezte a Tigriskarom nevével összekapcsolódó fenyegetést Mit mondhatott
még róla Tigriskarom Szénmancsnak?
− Házimacskának születtem − nyávogta Tűzszív komolyan. − De most már harcos vagyok. Az
életem a törzsé. A régi életem nem volt rossz, de véget ért, és örülök neki.
− Ó, jól van − nyávogta Szénmancs. Hangja cseppet sem volt aggodalmas. − Viszlát később! −
Megfordult, és eliramodott a fák között.
Tűzszív egyedül állt az erdőben. Szíve gyorsan vert, ahogy a Kédábúak kerítése felé bámult.
Egy holdtöltével ezelőtt Szénmancshoz intézett szavai igazak lettek volna − akkor még örült, hogy régi
élete véget ért. Most már nem volt olyan biztos benne. Szőre felállt, mert biztosan tudta, hogy
mostanában legboldogabb pillanatait akkor élte át, amikor felidézte gyerekkori emlékeit testvérével, a
házimacskával.
158
13. FEJEZET
Amikor a nap lebukott a fák felett, Tűzszív ott várt a fenyőfa mellett, ahol Szénmancs eltemette első
zsákmányát. Mancsok surranását hallotta, és meglátta a közeledő Szénmancsot és Páfránymancsot. Zsákmány
lógott mindkettejük szájából. Páfránymancsé akkora volt, hogy alig bírta tartani. Tűzszíven megkönnyebbülés
futott át. Még Tigriskarom sem kritizálhatja erőfeszítéseiket.
− Segítek visszavinni a táborba! − ajánlotta Tűzszív, és lesöpörte a tűleveleket Szénmancs eltemetett
zsákmányáról. Kiásta, a foga közé vette, és elindultak a tábor felé.
Mire megérkeztek a tábori tisztásra, pár macska már nekilátott a vacsorának a friss zsákmányhalomból.
Tigriskarom bizonyára várta visszatérésüket, mert amint letették a zsákmányt, odaügetett hozzájuk.
− Ezt egyedül ejtették el? − kérdezte, és hatalmas mancsával a halomra bökött.
− O, igen! − válaszolta Tűzszív.
− Jó! − nyávogta Tigriskarom. − Gyere, csatlakozz hozzám és Kékcsillaghoz! Hozz valami ennivalót is,
mi már egy ideje eszünk!
159
Szénmancs és Páfránymancs rajongó pillantást vetett Tűz-szívre, hiszen különleges kiváltság
volt együtt étkezni a törzs vezérével és vezérhelyettesével. Tűzszív nem osztozott lelkesedésükben.
Azt remélte, hogy egyedül Kékcsillagnak kell jelentést tennie. Tigriskarom volt az utolsó, akivel
szívesen vacsorázott együtt,
− Egyébként nem láttad Szürkecsíkost7 − kérdezte Tigriskarom. Tűzszív hirtelen aggódni
kezdett, és Tigriskarom folytatta. − Amíg ilyen beteg, a táborban kellene maradnia, de delelő óta nem
láttam.
Tűzszív felemelte a mancsát. Lehet, hogy Szürkecsíkos ismét magányra és békére vágyott?
− Nem láttam − ismerte be. − Talán Sárgafogúval van?
− Talán − visszhangozta Tigriskarom, és odasietett Kékcsillaghoz, aki egy kövér galambból
lakmározott.
Tűzszív követte, és próbálta elhessegetni magától növekvő aggodalmát Szürkecsíkos eltűnései
miatt. Ahogy elhaladt a zsákmányhalom mellett, kiválasztott magának egy kis pintyőkét, majd rájött,
hogy inkább pockot kellett volna választania. Hogy tegyen jelentést, ha tollal van tele a szája?
− Üdvözöllek, Tűzszív! − nyávogta Kékcsillag, ahogy Tűzszív leült előtte. A harcos földre tette
a pintyőkét, de úgy döntött, nem lát neki az evésnek.
− Tigriskarom azt mondja, a növendékeitek rengeteg zsákmánnyal tértek vissza. − Kékcsillag
tekintete barátságos volt. A mellette ülő Tigriskarom azonban sokkal kritikusabb szemmel méregette
őt, amitől Tűzszív farka ide-oda kezdett járni.
160
TŰZ ÉS JÉG
− Igen. Még sohasem vadásztak ködben, de úgy tűnt, egyiküket sem bátortalanítja el − nyávogta
Tűzszív. − Figyeltem, ahogy Páfránymancs elkap egy erdei egeret Kiválóan osont.
− Es Szénmancs? − kérdezte Kékcsillag.
Tűzszív észrevette, hogy a vezér szeme acélosan megvillan. Talán aggódik Szénmancs
képességei miatt? Majd így válaszolt.
− Vadászképességei nagyon jól fejlődnek. Az biztos, hogy rettentően lelkes, és úgy tűnik,
semmitől sem fél.
− Nem tartasz tőle, hogy emiatt óvatlan lesz? − kérdezte Kékcsillag.
− Gyors és kíváncsi, így nagyon jól tanul. Szerintem ez ellensúlyozza a… − Tűzszív idegesen
kereste a megfelelő szót − a mohóságát.
Kékcsillag farka meglibbent.
− Ahogy mondod, éppen a mohósága aggaszt engem − nyávogta, és gyors pillantást vetett
Tigriskaromra. − Nagyon oda kell figyelni a kiképzésére. − Tűzszív vidámsága hirtelen elillant Talán
Kékcsillag elégedetlen vele mint nevelővel?
Kékcsillag pillantása ellágyult.
− Szénmancs mindig is nagy kihívást jelentett mint növendék. De egyértelmű, hogy kiváló
vadász lesz belőle. Nagyon jó munkát végeztél, Tűzszív. Tulajdonképpen mindkettejükkel nagyon jó
munkát végeztél. − Tűzszív egyből jobb kedvre derült, és Kékcsillag folytatta. − Észrevettem, hogy
kérés nélkül átvetted Páfránymancs kiképzését, és azt szeretném, ha ez egy ideig így is maradna.
161
Tigriskarom félrenézett, de Tűzszív látta a szemében megvillanó dühöt.
− Köszönöm, Kékcsillag! − nyávogta.
− Látom, eltűnt barátod visszatért − morogta Tigriskarom anélkül, hogy elfordította volna fejét.
Tűzszív megfordult, és látta, hogy Szürkecsíkos éppen akkor tér vissza az óvoda mellől.
− Valószínűleg csak egy kis békére és nyugalomra vágyott
− mondta védelmezőn. − Még mindig lázas, és nem lehet könnyű neki, hogy folyton a táborban
kell csücsülnie.
− Könnyű vagy sem, arra kellene koncentrálnia, hogy meggyógyuljon − nyávogta Tigriskarom.
− Télen nem lehet betegnek lenni a táborban. Ma reggel Egérbundás köhécselt a járőrözés során.
Remélem, a Csillag törzs megvéd minket a zöldköhögéstől. Tavaly öt kismacska pusztult el tőle.
Kékcsillag komolyan bólintott szürke fejével.
− Imádkozzunk, hogy ez a tél ne legyen olyan hosszú és kemény. Ez sohasem könnyű időszak a
törzsek számára.
− Egy pillanatig eltűnődött, majd így szólt. − Fogd azt a pintyőkét, és oszd meg
Szürkecsíkossal! Biztos kíváncsi rá, hogyan teljesített a növendéke a kiértékelés során.
− Igen, Kékcsillag! Köszönöm! − nyávogta Tűzszív. Fogta a pintyőkét, és a csalánoshoz
ballagott, ahol Szürkecsíkos már el is helyezkedett egy kövér erdei egér társaságában. Mire Tűzszív
megérkezett, Szürkecsíkos már az egér felénél tartott. Talán kezd kilábalni a megfázásból.
Ahogy Tűzszív leejtette barátja mellé a pintyőkét, Szürkecsíkos nagyot tüsszentett.
162
TŰZ ÉS JÉG
− Nem javul a náthád? − kérdezte Tűzszív résztvevőn.
− Nem − válaszolta Szürkecsíkos teli szájjal. − Azt hiszem, még egy ideig a táborban kell
maradnom.
Tűzszív azt gondolta, barátja hangja sokkal vidámabb, mint régebben, de nem akarta elárulni
növekvő gyanúját, hogy Szürkecsíkos készül valamire.
− Páfránymancs kitűnően teljesített a kiértékelésen − nyávogta.
− Tényleg? − Szürkecsíkos harapott egyet az egérből. − Az jó.
− Igen, nagyon jó vadász. − Tűzszív nekilátott a pintyőkének. − Szürkecsíkos − nyávogta
hosszú csend után −, az utóbbi napokban elhagytad a tábor területét7
Szürkecsíkos abbahagyta az evést.
− Miért kérdezed?
Tűzszív farka kellemetlenül megrezzent.
− Mikor hazajöttem a tegnap éjjeli őrjáratról, nem voltál itt, és Tigriskarom azt mondta, hogy
ma delelő óta nem látott.
− Tigriskarom? − Szürkecsíkos hangja aggodalmas lett
− Azt mondtam, valószínűleg csak békére és nyugalomra vágysz… talán Sárgafogúnál vagy −
nyávogta Tűzszív. Ismét beleharapott a pintyőkébe. − Nála voltál? − kérdezte teli szájjal, és
kétségbeesetten azt kívánta, bárcsak igennel válaszolna. Lelke mélyén már feltámadt a gyanú, hogy
Szürkecsíkos valamit titkol előle.
Szürkecsíkos azonban figyelmen kívül hagyta Tűzszív kérdését.
163
− Köszönöm, hogy falaztál nekem! − mondta, és folytatta az evést.
Tűzszív nem kérdezett többet, pedig szinte mardosta a kíváncsiság. Amikor Szürkecsíkos felállt,
és kijelentette, hogy elvonul a barlangba, Tűzszív nem lett okosabb azt illetően, hogy mi jár
Szürkecsíkos fejében.
− Rendben! − nyávogta. − Azt hiszem, én még maradok egy kicsit! − Szürkecsíkos röviden
bólintott, majd eliramodott. Tűzszív a hátára fordult, elnyújtózott, és karmával megkapargat-ta feje
fölött a talajt Egy ideig elgondolkodva feküdt a hátán. Szürkecsíkos nemrég alaposan megmosakodott.
Talán el akar rejteni valamilyen szagot7 Tűzszív rájött, hogy Szürkecsíkos több6kevésbé beismerte,
hogy elhagyta a tábort De hová mehetett? Mi az, amit nem mondhat el, vagy nem akar elmondani
Tűzszívnek? Hirtelen viszketni kezdett a mancsa. Na, és a saját látogatásai Hercegnőhöz, a
Kétlábúakhoz, ha már itt tartunk? Olyankor ő is alaposan megmosdott, mielőtt visszatért a táborba, és
sohasem szólt róla Szürkecsíkosnak.
Tűzszív megfordult, és felült. Valami beakadt a karmai közé. Felemelte, és fogával kiszedte
karma közül a piszkos valamit Fűzfabarka volt, régi és töredezett, de mindenképpen fűzfabarka. Hogy
kerülhetett ide? A Villám törzs területén nem nőtt fűzfa − tulajdonképpen Tűzszív eddig egyedül a
folyó közelében látott fűzfákat, a Folyó törzs területén. Tűzszív visszafojtotta lélegzetét, ahogy szíve
hevesebben kezdett verni. Lehet, hogy a barka Szürkecsíkos bundájáról pottyant le?
Visszakúszott a harcosok barlangjába. Szürkecsíkos már aludt. Tűzszív leheveredett mellé, és
eltűnődött: vajon Szür-
164
TŰZ ÉS JÉG
kecsíkos tényleg olyan ostoba, hogy visszatért a Folyó törzs területére? Fehérkarom halála után
Párducbundás tekintete nem sok jót jósolt, és ezt a harcot még meg kell vívniuk. Tűz-szív
megborzongott, és elhatározta, hogy kideríti, hová jár el Szürkecsíkos, és miért
Amikor Tűzszív felébredt, a barlang nedves volt és hideg. Beleszimatolt a levegőbe, és érezte,
hogy nemsokára esni fog. Ásítva kilépett a tisztásra. Nem aludt valami jól, mert nagyon aggódott
Szürkecsíkos miatt. Még most is beleborzongott, ha arra gondolt, hogy barátja egyedül jár a Folyó
törzs területén.
− Hideg van, ugye? − Szélvihar hangja megijesztette Tűz-szívet Átpillantott a válla fölött, és
megbillentette a farkát. A karcsú harcos kilépett a barlangból.
− Ööö…, igen − helyeselt Tűzszív.
− Jól vagy? − kérdezte Szélvihar. − Ugye nem kaptad el a barátodtól a náthát7 Egérbundásnak
egész reggel folyt az orra, és Hosszúfarkú azt mesélte, hogy Gyorsmancs tegnap egész kiképzés alatt
tüsszögött.
Tűzszív megrázta a fejét.
− Jól vagyok, csak elfáradtam a tegnapi kiértékelés után.
− Ó, Kékcsillag gondolta, hogy fáradt lehetsz. Ezért megkért, hogy ma segítsek neked
Szénmancs és Páfránymancs kiképzésében. Nem okoz gondot7
− Nem, dehogy, köszönöm − nyávogta Tűzszív.
− Akkor jó − döntött Szélvihar. − Találkozunk a völgyben reggeli után. Ha Gyorsmancsot is
ledönti a megfázás, akkor csak miénk a terep. Nem vagy éhes? − Tűzszív megrázta a fe-
165
jét Szélvihar elsietett, hogy kiválasszon magának valamit a tegnap esti maradékok közül.
Tűzszív egyenesen a völgybe ment, és várta, hogy a többiek megérkezzenek. Nem a kiképzésen
járt az esze, még mindig Szürkecsíkoson gondolkodott. Biztos volt benne, hogy barátja ma is kislisszol
a táborból.
Amint Szénmancs és Páfiránymancs megérkezett, esősza-gú szél remegtette meg a csupasz
faágakat a völgy felett. A két növendék nyomában Szélvihar ballagott.
− Mit csinálunk ma? − kérdezte Szénmancs, és lerohant a völgybe. Tűzszív bambán rábámult.
Ezen még egy percet sem gondolkodott.
− Vadászunk? − nyávogta Páfránymancs reménykedve, ahogy Szénmancs után sietett.
Szélvihar átügetett a völgyön, és odaért hozzájuk.
− Mi lenne, ha a követést gyakorolnátok? − javasolta.
− Jó ödet − helyeselt Tűzszív gyorsan.
− Ugye nem megint a „nyúl meghall, egér megérez” című lecke jön? − nyafogott Szénmancs.
Szélvihar szigorú pillantásával elhallgattatta, és Tűzszívhez fordult
Tűzszív rájött, Szélvihar arra vár, hogy ő kezdje el.
− Oöö…, először is megtanítom, hogyan lehet a legjobban követni egy nyulat − mormolta.
Lekushadt, és gyorsan, könnyedén haladt előre, amíg el nem érte a völgy szélét Ott megállt, és
megfordult A másik három macska furcsán bámult rá.
− Biztos vagy benne, hogy ezzel be tudsz csapni egy nyulat7 − nyávogta Szénmancs, és rezgett a
bajsza.
166
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív egy pillanatig zavartan állt, amíg rá nem jött, hogy épp most mutatta be a legjobb
madárkövetési technikáját. Egy nyúl már három rókahossznyi távolságból meghallotta volna bundája
surrogását az aljnövényzet között.
Tűzszív zavartan bámult Szélviharra. A másik harcos elvigyorodott.
− Mi lenne, ha megmutatnám nektek, hogy kell megközelíteni egy cickányt? − Szénmancs tiszta
tekintetét Tűzszívről Szélviharra fordította. Tűzszív felsóhajtott, és odament, hogy megnézze.
Delelőkor Tűzszívnek még mindig nehezére esett, hogy a kiképzésre koncentráljon. Folyton a
táborból kiszökő Szürkecsíkost látta maga előtt, és arra vágyott, bárcsak utánamehetne. Végül
nyugtalansága győzött. Odament Szélviharhoz, és a fülébe súgta.
− Nagyon fáj a hasam − nyávogta. − Nem vennéd át a kiképzést a nap végéig? Megkérdezem
Sárgafogút, tud-e adni valami orvosságot rá.
− Láttam, hogy valami elvonja a figyelmedet − válaszolta Szélvihar. − Menj vissza a táborba!
Elviszem őket vadászni!
− Köszönöm, Szélvihar! − nyávogta, és átfutott rajta a szégyen, hogy Szélvihar ilyen könnyen
hitt neki.
Átvánszorgott a völgyön, és próbált úgy menni, mint akinek nagy fájdalmai vannak. Amint
beért a fák közé, futásnak eredt, és visszaszáguldott a táborba. Amikor Szürkecsíkos tegnap este
visszatért, az óvoda felől bukkant elő. Tűzszív tapasztalatból tudta, hogy ez a legjobb hely arra, hogy
észrevédenül ki lehessen surranni a táborból. Sárgafogú is itt osont ki,
167
amikor a törzs macskái azt hitték, hogy az öreg orvosmacska ölte meg Pettyeslevelet
Tűzszív járkált egy darabig a tábor körül, és megszaglászta a rekettyés falát. Szíve nagyot
dobbant, mikor megérezte Szürkecsíkos szagát Erezte, hogy Szürkecsíkos elég gyakran surran itt ki a
táborból. Legalább a szag régi volt, ami azt jelentette, hogy ma még nem ment el.
Tűzszív lekuporodott egy közeli fa alá, és úgy döntött, vár. Az erdő kezdett besötétedni, mert
esőfelhők gyülekeztek az égbolton. Az árnyak tökéletesen elrejtették alakját, és széllel szemben volt,
tehát Szürkecsíkos semmiképpen nem érezhette meg a szagát Most már tényleg fájt a hasa a
bűntudattól és az izgalomtól. Egyrészt remélte, hogy Szürkecsíkos egyáltalán nem jön, másrészt pedig
arra vágyott, hogy ha mégis jön, akkor valami csendes helyre vezeti el, a Villám törzs határain belül.
Tűzszív szíve meglódult, ahogy valami kaparászást hallott a rekettyésben. Egy szürke orr
bukkant elő a levelek között. Tűzszív már lekushadt, mire Szürkecsíkos óvatosan körülnézett. Pár
pillanat múlva a harcos kiugrott a bokrok közül, és a völgy felé vette útját.
Remény töltötte el Tűzszívet Talán Szürkecsíkos náthája javult, és úgy döntött, mégis részt vesz
a kiképzésen. Biztos távolból követte barátját, és inkább csak a szaga után ment.
Azonban mikor a szag elkanyarodott a völgy felől, és egészen más irányba tartott, Tűzszív
tudta, hogy hiába reménykedett. Rossz érzéssel figyelte, ahogy a szürke bunda valahol előtte imbolyog
a fák között, a Napos Sziklák felé. Tűzszív hegyezni kezdte a fülét, és kinyitott a száját ellenséges
járőr-
168
TŰZ ÉS JÉG
csapatok szagát kutatta a szélben. A fák szélén meglátott egy széles vállú, szürke macskát, aki
elsurrant a sziklák mellett, és a Folyó törzs határa felé tartott. Már nem volt kétséges számára, hová
megy Szürkecsíkos.
Amint barátja eltűnt a szeme elől, Tűzszív előresietett, és lebámult a folyó felé vezető lejtőn. Az
aljnövényzet ringató-zásából meg tudta becsülni, merre jár Szürkecsíkos. Remélte, hogy a Folyó törzs
harcosai nem figyelik ugyanúgy, ahogy ő.
Tűzszív keresztülvágott a páfrányokon. A folyó már nem volt befagyva, hallotta a partot
csapkodó hullámok zaját. Ahogy elérte a tüskebokrok szélét, lassított a tempón, és kibámult a
folyópartra.
Szürkecsíkos a kavicsokon ült. A szürke harcos fülét hegyezve körülnézett, de Tűzszív
leeresztett vállán látta, hogy nem zsákmányra vár.
Különös macskahang hangzott fel a távolban. A Folyó törzs járőrcsapata? Tűzszív szőre
felborzolódott, és izmai ösztönösen megfeszültek, de Szürkecsíkos nem mozdult. Majd Tűzszív
mozgást hallott a folyó mögött lévő tüskebokrok közül. Szürkecsíkos még mindig ott maradt, ahol volt
Tűzszív visszafojtotta a lélegzetét, ahogy egy másik macska bukkant elő a távoli folyóparton. Az
ezüstszínű nőstény hangtalanul emelkedett ki az aljnövényzet közül, és belecsusszant a folyóba.
Ezüstpatak volt az, a nőstény, aki megmentette a barátját!
Ezüstpatak könnyedén úszta át a folyót. Szürkecsíkos felállt, és nyávogott egyet
üdvözlésképpen, míg mancsa várakozásteljesen tapodta a kavicsokat Magasra tartott farokkal a víz
széléhez lépett, ahogy Ezüstpatak kimászott a partra.
169
Ezüstpatak lerázta bundájáról a vízcseppeket, és a két szürke macska gyengéden összedörzsölte
az orrát. Szürkecsíkos végighúzta orrát Ezüstpatak állán, aki boldogan emelte fel a fejét. Aztán
Ezüstpatak lábujjhegyre állt, és karcsú testével odatörleszkedett Szürkecsíkoshoz. Szürkecsíkos most
egyáltalán nem bánta, hogy vizes lett, mert ahogy Ezüstpatak nedves bundája hozzáért, elég hangosan
dorombolt ahhoz, hogy Tűzszív is meghallja.
170
14. FEJEZET
Tűzsziv h,átán felállt a szőr a rémülettől. Hogy lehet Szürkecsíkos ilyen ostoba? A harcosok összes
törvényét megszegte, hiszen egy másik törzshöz tartozó macskával találkozik!
− Szürkecsíkos! − sziszegte Tűzszív, ahogy kiugrott a bokrok közül.
A két macska megfordult, hogy szembenézzen vele. Ezüstpatak füle dühösen lelapult, Szürkecsíkos pedig
döbbenten nézett barátjára.
− Követtél!
Tűzszív figyelmen kívül hagyta a meglepett nyávogást.
− Mit művelsz? Nem tudod, milyen veszélyes dolog ez? Ezüstpatak szólalt meg.
− Semmi baj. Napnyugtáig nem jön erre járőrcsapat.
− És te biztos vagy ebben, ugye? Mintha előre tudnád a törzsed tagjainak minden moccanását! − morogta
Tűzszív.
Ezüstpatak felemelte a fejét.
− Tényleg tudom. Apám Görbecsillag, a Folyó törzs vezére.
Tűzszív megmerevedett.
171
− Miért szórakozol? − köpte a szavakat Szürkecsíkos felé.
− Rosszabbul nem is választhattál volna!
Szürkecsíkos egy pillanatig szembenézett Tűzszíwel, majd Ezüstpatakhoz fordult
− Jobb, ha most megyek! − nyávogta.
Ezüstpatak lassan pislogott, és fejét Szürkecsíkos felé nyújtotta, hogy megérintse. Lehunyták a
szemüket, és egy pillanatig csak álltak. Tűzszív figyelt, de mancsa közben viszketett az idegességtől.
Ezüstpatak valamit súgott Szürkecsíkos fülébe, és a két macska szétvált A Folyó törzs macskája
felemelte a fejét, és kihívón Tűzszív szemébe nézett, mielőtt visszacsusszant a patakba.
Szürkecsíkos odaballagott Tűzszív mellé. Ahogy kirohantak a Folyó törzs területéről, és
elsiettek a Napos Sziklák mellett, a két barát egy szót sem szólt egymáshoz. Amint közeledtek a tábor
felé, Szürkecsíkos lassított a tempón.
Tűzszív is csökkentette a sebességet.
− Nem szabad többé találkoznod vele! − lihegte. Most, hogy már messze jártak a Folyó törzs
határától, rémülete némileg csillapodott, de még mindig dühös volt
− Képtelen vagyok rá! − mondta Szürkecsíkos rekedten. Köhögött, miközben nehezen lélegzett.
− Nem értelek! − nyávogta Tűzszív. − Jelenleg a Folyó törzs a Villám törzs esküdt ellensége.
Hallottad, mit mondott Párducbundás, miután Fehérkarom meghalt. − Tűzszív összerezzent, mert
tudta, hogy az emlék felidézése fájdalmas lesz barátja számára, de most már nem tudta visszafogni
magát
− Honnan tudod egyáltalán, hogy megbízhatsz ebben a Folyó törzshöz tartozó macskában?
172
TŰZ ÉS JÉG
− Nem ismered Ezüstpatakot! − köpte a szavakat Szürkecsíkos. Megállt és leült Szeme
fájdalomtól parázslott. − Es nem kell emlékeztetned Fehérkaromra. Gondolod, hogy olyan köny-nyü
nekem, miközben tudom, hogy felelős vagyok Ezüstpatak törzstársának haláláért?
Tűzszív türelmetlenül felhorkant
− Fehérkarom ellenséges harcos volt, nem pedig törzstárs! − De Szürkecsíkos folytatta. −
Ezüstpatak tudja, hogy baleset volt Nem lett volna szabad a szurdokban verekedni. Bármelyik macska
lezuhanhatott volna!
Ahogy Szürkecsíkos elkezdte lenyalogatni Ezüstpatak szagát a bundájáról, Tűzszív ott körözött
körülötte.
− Nem érdekes, mit gondol Ezüstpatak! Es a Villám törzs iránt érzett hűséged? − dühöngött
Tűzszív. − Megszeged a törzs törvényeit azzal, hogy találkozgatsz vele!
Szürkecsíkos abbahagyta a mosakodást
− Azt hiszed, nem tudom? − sziszegte. − Kételkedsz a Villám törzs iránt érzett hűségemben?
− Mi mást gondolhatnék? Nem tudsz úgy találkozni vele, hogy ne hazudj a törzsnek. Es ha
csatázni fogunk a Folyó törzzsel? Erre gondoltál már?
− Túl sokat aggodalmaskodsz! − csattant fel Szürkecsíkos. − Odáig nem fajulhat a dolog. Most,
hogy Törtcsillag elment, és a Szél törzs visszatért, a törzsek békében fognak élni.
− A Folyó törzs nem viselkedik túlságosan békésen − mutatott rá Tűzszív. − Te is tudod, hogy a
Napos Szikláknál vadásznak, a mi területünkön.
173
− Már a születésem előtt is vadásztak a Napos Szikláknál!
− mordult fel Szürkecsíkos, és megfordult, hogy megmossa a farka tövét
Tűzszív újra elindult. Ügy tűnt, Szürkecsíkos egyszerűen nem fogja fel, mit csinál.
− Oké! És ha elkap a Folyó törzs egyik járőrcsapata?
− Azt Ezüstpatak nem hagyta volna − válaszolta Szürkecsíkos, és hosszan nyalogatta bozontos
farkát
− A Csillag törzs áldjon meg, egy cseppet sem aggódsz?
− tört ki Tűzszívből lihegve a szó.
Szürkecsíkos abbahagyta a mosdást, és felnézett barátjára.
− Nem érted, ugye? Ez biztosan a Csillag törzs tervei szerint történik Ezüstpatak találkozni akar
velem, azok után is, ami Fehérkarommal történt. Egyformán gondolkodunk. Olyan, mintha ugyanabba
a törzsbe születtünk volna.
Tűzszív rájött, hogy nincs értelme tovább vitatkozni.
− Gyere! − nyávogta komolyan. − Jobb, ha visszamegyünk, mielőtt megint hiányolni kezdenek.
Szürkecsíkos felállt. Tűzszív oldalán felballagott a szurdok tetejére, és lenézett a táborra.
Tűzszív agyában újra és újra egy gondolat visszhangzott: hogy szeretheti Szürkecsikos Görbecsillag
lányát, és maradhat ugyanakkor hűséges a Villám törzshöz?
Szürkecsíkosra pillantott, és lefelé indultak a meredek lejtőn. Ott osontak vissza, ahol
Szürkecsíkos elhagyta a tábor területét. Ahogy visszalopóztak a határt jelző falon keresztül, Tűzszív
visszafojtotta a lélegzetét. Dühös volt Szürkecsíkosra, hogy miatta kénytelen így, titokban
visszaosonni. Ahogy meg-
174
TŰZ ÉS JÉG
kerülték az óvodát, szíve elnehezült, mert Fehérvihar egyenesen feléjük tartott.
− Szürkecsíkos, neked pihenned kellene, nem pedig mászkálnod! A köhögésed már így is
fertőző! Nem szeretnénk, hogy az óvodában bárki is elkapja! − figyelmeztette őket a harcos.
Szürkecsíkos bólintott, és elsietett a harcosok barlangja felé. − És neked − Tűzszív füle idegesen
megrezzent, ahogy Fehérvihar felé fordult − nem a növendékeidet kellene kiképezned?
− Azért jöttem vissza, hogy kérjek valamit Sárgafogútól a hasfájásomra − mormolta Tűzszív.
− Akkor menj, és kérj tőle! − válaszolta Fehérvihar. − És ha megvan, tedd hasznossá magad, és
szerezz valami zsákmányt! Itt a tél, nem engedhetjük meg magunknak, hogy fiatal harcosok tétlenül
lődörögjenek a táborban!
− Igen, Fehérvihar! − nyávogta Tűzszív. Megkönnyebbülten elfordult, hogy nem kell újabb
kérdésekre válaszolnia, és eliramodott Sárgafogú barlangja felé.
Sárgafogú éppen szorgalmasan kevergette össze a gyógynövényeket. Több kis levélcsomag
feküdt előtte a földön. Tűzszív egy pillanatig csak állt és nézte. A Szürkecsíkossal folytatott vita után
szomorúnak és üresnek érezte magát. Nem tehetett róla, de azt kívánta, bár Pettyeslevél kevergetné a
leveleket Sárgafogú helyett.
Sárgafogú felnézett rá.
− A készleteim lassan kifogynak. Fel kellene töltenem őket Tűzszív nem válaszolt. Azon
tűnődött, megossza-e az orvosmacskával a Szürkecsíkost érintő aggodalmait, amikor Sárgafogú
félbeszakította gondolatait
175
− Ügy tűnik, a táborban felütötte a fejét a fehérköhögés
− morogta, és türelmetlenül rátaposott egy megszáradt levélre.
− Ma reggel két esetet fedeztem fel.
− Gyorsmancs? − kérdezte Tűzszív. Az idős orvosmacska megrázta a fejét.
− Gyorsmancs csupán megfázott Foltosfarkú kölykéről van szó. És Foltosbundásról. Jelenleg
egyiküknek sem súlyos az állapota, de arra kell koncentrálnunk, hogy megerősítsük a törzsünket A
téllel mindig beköszönt a fenyegető zöldköhögés.
− Tűzszív megértette Sárgafogú aggodalmát A zöldköhögés halálos volt Sárgafogú ismét
felpillantott − Miért jöttél?
− Ugyan, semmiség, csak egy kis hasfájás. Nem fontos, ha más dolgod van.
− Nagyon fáj? − nyávogta Sárgafogú.
− Nem − vallotta be Tűzszív. Képtelen volt az idős macska szemébe nézni.
− Akkor gyere vissza, ha már nagyon fáj. − Az orvosmacska visszatért a levelekhez. Tűzszív
megfordult, hogy elmenjen, de Sárgafogú utánaszólt − Ügyelj rá, hogy Szürkecsíkos a barlangjában
maradjon, rendben? Ha pihenne, a köhögése már elmúlt volna!
Tűzszív farka idegesen megrezzent. Lehet, hogy Sárgafogú rájött, hogy Szürkecsíkos időnként
kilopózik a táborból? Dobogó szívvel várt, hátha Sárgafogú mond még mást is, de az orvosmacska
újra a növényekkel foglalatoskodott, így Tűzszív csendesen elballagott.
Kezdett sötétedni, és Tűzszív tudta, hogy kevés ideje maradt vadászni. Gyorsan elkapott egy
rigót, egy pintyőkét meg
176
TŰZ ÉS JÉG
egy egeret, de még habozott, mielőtt visszatért volna a táborba. Szürkecsíkos iránt érzett
aggodalma fontosabb volt bármi másnál, amit Fehérvihar mondana, ha időben nem teszi hozzá a maga
részét a friss zsákmányhalomhoz. Tűzszív döntött: ha Szürkecsíkos nem hallgat a szép szóra, talán
Ezüstpatak igen.
Zsákmányát egy fa gyökerei közé rejtette, és levelekkel betakargatta. Aznap másodszor indult el
a Napos Sziklák felé. Az eső, amely egész nap azzal fenyegetett, hogy elered, végül rákezdett. Mire
Tűzszív lekúszott az árnyas lejtőn a folyóhoz, az esőcseppek hangosan dobogtak a tüskebokrokon.
Még az esőben is könnyű volt megtalálni Ezüstpatak szagát. Tűzszív követte a szagot odáig,
ahol együtt találta Szürkecsíkost és Ezüstpatakot. Különösen éberen sietett le a folyópartra. A sötét víz
nyugtalanul hömpölygött, amitől Tűzszív megborzongott. Nem vágyott rá, hogy átússza a folyót. Az ő
bőrét nem védte az olajos réteg, ami a Folyó törzs macskái bundáján megvolt, és télen nem volt
tanácsos csuromvizesnek lenni.
Tűzszív hirtelen megmerevedett. Folyó törzsbeli harcosok szagát érezte!
Lekushadt, és körülnézett a folyónál. Meglátta Ezüstpatakot, aki utat tört magának egy fűzfa
lelógó ágai között Mögötte törzsének két harcosa haladt Az egyik erős vállú és harcban megtépázott
fülű harcos gyanakodva beleszimatolt a levegőbe, és körülnézett.
Tűzszív érezte, ahogy a vér dübörög a fülében. Lehet, hogy a harcos megérezte a szagát7
177
15. FEJEZET
Tűzszív nagyon-nagyon csendesen visszaosont a tüskebokrok közé. A Folyó törzs harcosa nem szimatolt,
csak körbenézegetett.
Tűzszív, még mindig lekushadva, megfordult, hogy elosonjon. Halk csobbanást hallott maga mögött. Egy
macska csusz-szant bele a folyóba. Tűzszív dobogó szívvel nézett vissza a válla fölött. Ezüstpatak! De hová tűnt
a másik két macska? Óvatosan körözött, és nyitott szájjal kóstolgatta a levegőt Semmi szagot nem érzett a
közelben. Biztosan továbbmentek. Visszanézett Ezüstpatakra, aki határozottan úszta át a folyót. Egy pillanatig
Tűzszív azon tűnődött, nem csapda-e ez az egész, de Szürkecsíkos iránt érzett aggodalma miatt végül is ott
maradt.
Az ezüstszínű macska kimászott a partra, és csendesen odasziszegett Tűzszívnek.
− Tűzszív, tudom, hogy itt vagy! Érzem a szagodat! Nincs semmi baj, Kőbundás és Arnymancs elmentek!
Tűzszív nem mozdult.
− Tűzszív, nem engedem, hogy Szürkecsíkos barátjának bármi baja essen! − Hangja türelmeden volt. −
Higgy nekem, a Csillag törzsre kérlek!
178
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív lassan előkúszott rejtekhelyéről. Ezüstpatak farka ide-oda járt, ahogy nézte őt.
− Mit keresel itt?
− Téged kereslek − suttogta. Fájdalmasan vette tudomásul, hogy ellenséges területen van.
Ezüstpatak füle riadtan megrezzentett.
− Szürkecsíkos jól van? Rosszabbodott a köhögése? Tűzszívet bosszantotta Ezüstpatak
aggodalma. Nem volt
kíváncsi arra, mit érez ez a nőstény macska a barátja iránt.
− Szürkecsíkos jól van! − morogta. Óvatosságát elsöpörte dühe. − De ha továbbra is találkozik
veled, nagy bajba kerülhet!
Ezüstpatak felborzolta a szőrét.
− Nem hagyom, hogy bármi rossz történjen Szürkecsíkossal!
− O, tényleg? − horkant fel Tűzszív. − Nos, és mit tehetsz, hogy megvédd őt7
− A törzs vezérének lánya vagyok! − nyávogta Ezüstpatak.
− És ez felhatalmaz arra, hogy visszafogd apát harcosait7 Alig vagy több mint egy növendék!
− Ahogy te is! − sziszegte Ezüstpatak idegesen.
− Igen, így van! − ismerte be Tűzszív. − És ezért nem vagyok biztos benne, hogy képes vagyok
megvédeni Szürkecsíkost saját törzse dühétől, ha megtudják, hogy ti találkozgattok.
Ezüstpatak megpróbált dühösen nézni Tűzszívre, de szemét érzések felhőzték.
− Nem tudok nem találkozni vele! − Hangja suttogássá halkult. − Szeretem!
− De a törzseink közti feszültség már így is elég nagy! − Tűzszív túlságosan dühös volt ahhoz,
hogy együtt érző le-
179
gyen. − Tudjuk, hogy a Folyó törzs a mi területünkön vadászik…
A dacos pillantás visszatért Ezüstpatak szemébe.
− Ha a Villám törzs tudná, miért vadászunk ott, akkor nem irigyelnék tőlünk azt a zsákmányt!
− Miért vadásztok ott? − vágott vissza Tűzszív.
− Mert éhezünk! A kicsinyeink sírnak, mert az anyjuknak nincs teje! Az idősek elhullanak, mert
nem tudunk rendes zsákmányt szerezni!
Tűzszív döbbenten bámult Ezüstpatakra.
− De ott van nektek a folyó! − tiltakozott. Minden macska tudta, hogy a Folyó törzsé a legjobb
vadászterület: van hal a folyóból és erdei zsákmány a folyó mögött elterülő erdőből.
− Az nem elég. A Kédábúak elvették a területünk egy részét a folyó mentén. Minden nyáron
kunyhót építenek ott, és addig maradnak, amíg elég sok a hal. Mire elmennek, alig marad valami. És
annyi kárt tesznek az erdőben, hogy ott is alig találunk valami ennivalót.
Tűzszívet dühe ellenére is elfogta a szánalom. Sejtette, milyen komolyan érinti mindez a Folyó
törzset Hozzá voltak szokva a gazdag halzsákmányhoz, és minden tavasszal és nyáron dugig tömték
magukat, hogy kibírják az ősz és tél kemény holdtöltéit. Más szemmel kezdett nézni a nőstényre.
Rájött, hogy nem karcsú, hanem sovány. Ahogy nedves bundája hozzátapadt a testéhez, látta a bordáit.
Hirtelen megértette, hogy Görbecsillag viselkedése miért volt olyan ellenséges, amikor Kékcsillag
előhozakodott tervével a Gyűlésen.
− Ezért nem akartátok, hogy a Szél törzs hazatérjen!
180
TŰZ ÉS JÉG
− A nyulak egész évben a mocsárvidéken tanyáznak − magyarázta Ezüstpatak. − Ok voltak az
egyetlen reményünk a tél túl--lésére anélkül, hogy elveszítenénk a kicsinyeinket − Lassan megrázta a
fejét, mielőtt felemelte, hogy tekintete találkozhasson Tűzszívével.
− Mindezt Szürkecsíkos is tudja? − kérdezte Tűzszív. Ezüstpatak bólintott.
Tűzszív egy percig zavartan bámult rá. De nem hagyhatta, hogy az érzelmei elvonják a
figyelmét a harcosok törvényeiről. Es a barátjáét sem.
− Bármilyen gondokkal is küzd a törzsed, többé nem találkozhatsz Szürkecsíkossal!
− De igen! − válaszolta Ezüstpatak, és felemelte a fejét Szeme megvillant − Kinek vagy minek
árthat a mi szerelmünk?
Tűzszív viszonozta a nőstény pillantását Ahogy a hideg eső átszivárgott vastag bundáján, ismét
kirázta a hideg. Ezüstpatak hirtelen sziszegésétől Tűzszív felugrott.
− Menned kell, járőrcsapat közeledik!
Tűzszív távoli mocorgást érzékelt a folyó túlpartján. Értelmetlen és veszélyes lenne tovább
maradni. A zaj egyre közeledett Búcsú nélkül visszarohant a nedves tüskebokrok közé, és hazaindult
Visszafutott a zsákmányhoz, amit a tölgyfa alatt hagyott. Félúton hazafelé a Kédábúak egyik
friss nyoma megállította. Eszébe jutott róla Hercegnő. Eltűnődött, van-e elég ideje, hogy kövesse a
nyomot, vissza a Kédábúak házáig. Tudni szerette volna, hogy Hercegnő megellett-e már. De
Hercegnő bizonyára biztonságban van a Kédábúaknál, és a törzsnek
181
szüksége van a friss zsákmányra. Kényelmeden borzongással jött rá, hogy nem Szürkecsíkos az
egyeden, akinek meg kell osztania hűségét
Eső kezdett csöpögni a bajsza végéről. Lerázta magáról a cseppeket, és tovább rohant a
zsákmányhalom felé.
Mire megérkezett, a tábor már elcsendesedett, a macskák begubóztak barlangjukba. Tűzszív
átment a sáros tisztáson, és zsákmányát odaejtette a többi mellé. Miután elvett magának egy darabot, a
harcosok barlangja felé indult. Biztos, hogy ma éjjel nem fog a szabadban vacsorázni.
Bedugta fejét a barlangba. Megkönnyebbülésére Szürkecsíkos mélyen aludt. Lehet, hogy jobban
lesz, ha nem rohangál keresztül-kasul az erdőn Ezüstpatakot keresve.
− Sárgafogú még egy darab zsákmányt sem vett el − szólalt meg Fehérvihar a sötétből. −
Túlságosan elfoglalt volt. Azt hiszem, nagyon örülne annak az egérnek, ami a szádban van.
Tűzszív bólintott, és ismét kilépett a barlangból. Ha Sárgafogú túlságosan elfoglalt volt ahhoz,
hogy ételt vegyen magához, ez azt jelenti, hogy a betegség tovább terjedt a táborban. Tűzszív átrohant
a tisztáson, és csak azért állt meg, hogy újabb egeret vegyen el a halomból, majd átsietett a páfrány-
alagúton.
Egy kismacska feküdt a mohaágyon, a tisztás szélén, a tüskebokor alatt. Mellette Sárgafogú
térdelt, és megpróbálta meggyőzni, hogy egye meg a gyógynövény leveleit. A kismacska szánalmasan
szipákolva, nedvedző szemmel és orral bámult fel az orvosmacskára. Tűzszív rájött, hogy biztosan ez
a beteg kismacska.
182
TŰZ ÉS JÉG
Sárgafogú megfordult Tűzszív érkezésére.
− Ezt nekem hoztad? − nyávogta, mikor meglátta a Tűzszív szájából lelógó egereket. Az
bólintott és letette őket a földre. − Köszönöm! Most, hogy itt vagy, nem próbálnád meg meggyőzni ezt
a kicsikét, hogy vegye be a gyógyszert? − Egy régi sérülése miatt bicegve odasietett az egerekhez, és
éhesen nekiesett a vacsorának.
Tűzszív megközelítette a kicsit. Az felnézett rá, és apró száját fájdalmas, reszelős köhögésre
nyitotta. Tűzszív gyengéden felé tolt egy kis zöld gyógynövényt.
− Ha harcos szeretnél lenni, hozzá kell szoknod, hogy ilyen szörnyűségeket egyél! − nyávogta.
− Ha egy szép napon útra kelsz a Holdkőhöz, ennél rémesebb ízű leveleket is le kell nyelned!
A kismacska félig lehunyt szemhéja alól kíváncsian nézett fel rá.
− Gondold azt, hogy ez a kiképzés része! − sürgette Tűzszív. − Gyakorolj arra az időre, amikor
már igazi harcos leszel!
A kiscica előrehajolt, és próbaképpen beleharapott a levélbe.
Tűzszív bátorítón dorombolt neki. Sárgafogú jelent meg mellette.
− Jól van − nyávogta. Orrával biccentett, és Tűzszív rájött, hogy négyszemközt akar beszélni
vele. Követte a magas szikla mögé, ahol az orvosmacska aludni szokott. Még mindig esett az eső.
Sárgafogú csapzott bundája csuromvizes volt, csöpögő farkát maga után húzta a sárban.
− Kékcsillagnak fehérköhögése van − nyávogta Sárgafogú komolyan.
183
− De a fehérköhögés nem olyan súlyos, ugye? Sárgafogú megrázta a fejét
− Nagyon gyorsan ledöntötte a lábáról − nyávogta −, és csúnyán elkapta. − Tűzszív gyomra
összeszorult, ahogy eszébe jutott, hogy a törzs vezérének egyre kevesebb élete marad. −
Figyelmeztettem, hogy maradjon távol a beteg macskáktól, de ragaszkodott hozzá, hogy meglátogassa
őket − folytatta Sárgafogú. − Most épp a barlangjában alszik. Jégbundás vele van.
A Sárgafogú szemében tükröződő félelmet látva Tűzszív eltűnődött, vajon tudja-e az igazat
Kékcsillag életeinek számáról? Tűzszív biztos volt benne, hogy Kékcsillag a táborban egyedül vele
osztotta meg titkát. A törzs többi tagja úgy hitte, hogy még három élete van, de talán egy orvosmacska
ezeket a dolgokat ösztönösen megérzi.
Az igazság az volt, hogy ha Kékcsillag ezt az életét is elveszíti, akkor már csak egy marad neki.
184
16. FEJEZET
Az eső egész éjszaka esett, és esett másnap reggel is. Delelőre azonban eltűntek a felhők, és kitisztult az
ég. Sötét hangulat uralkodott, a törzs tagjai várták a híreket vezérük felől.
Tűzszív kimászott a határfal melletti tüskebokorból, ahol hajnal óta feküdt Odaügetett Kékcsillag
barlangjához, a Nagyszikla mellé. Odabentről semmi hang nem jött. Ahogy megfordult, beleütközött az óvoda
felé igyekvő, élelemmel megrakott Fűzfakéregbe, aki kérdőn félrebillentette a fejét.
Tűzszív tudta, hogy Fűzfakéreg Kékcsillagról vár hírt.
− Sajnos semmit sem tudok mondani − mondta, és vállat vont.
Tűzszív pihenőnapot engedélyezett Páfránymancsnak és Szénmancsnak. Látta őket a barlangjuk előtt
elnyúlni, úgy tűnt, unatkoznak. Tűzszív tudta, hogy cserbenhagyta őket, de Kékcsillag betegsége alatt a táborban
akart maradni. Legalább Tigriskarom nem volt ott, hogy felülbírálja a döntését A nagy harcos hajnali őrjáratra
ment
Hirtelen meglibbent a Kékcsillag barlangját fedő zuzmó-függöny, és Jégbundás rontott ki. Átrohant a
tisztáson Sárga-
185
fogú barlangja felé, és pár pillanat múlva ismét megjelent az orvosmacska nyomában.
Tűzszív odarohant Kékcsillag barlangjához. Jégbundás és Sárgafogú éppen akkor furakodott át
a zuzmófüggönyön. Tűzszív megállt kint, és leült; szíve hevesen dobogott. Jégbundás kikukucskált.
− Mi a baj? − kérdezte Tűzszív remegő hangon. Jégbundás lehunyta a szemét
− Zöldköhögése van − közölte borúsan. − Őrködj, és ne engedj be senkit! − Majd visszament.
Tűzszív mozduladanul állt, ahogy eluralkodott rajta a döbbenet. Zöldköhögés! Kékcsillag újabb
élete forgott veszélyben!
A táboron kívül felhangzó éles nyávogásra a rekettyealag-út felé fordult. Porosmancs robbant be
a tisztásra, és megállt Tűzszív előtt − Tigriskaromtól jövök! − lihegte. − Üzenetet hoztam
Kékcsillagnak!
− Kékcsillag beteg! − mondta Tűzszív. − Nem mehetsz be! Porosmancs türelmetlenül
megremegtette a farkát.
− Tigriskaromnak azonnal találkoznia kell vele a Mennydörgő ösvénynél! Nagyon sürgősen!
− Mi a baj? Porosmancs rábámult.
− Tigriskarom Kékcsillagot kérte! − vicsorgott. − Nem pedig egy házimacskát, aki harcosnak
tetteti magát!
Düh áradt szét Tűzszívben, és kieresztette a karmait
− Kékcsillag nem hagyhatja el a tábort! − morogta. Lelapította a fülét, és úgy helyezkedett el,
hogy elzárja a vezér barlangjába vezető utat.
186
TŰZ ÉS JÉG
− Tűzszívnek igaza van! − Sárgafogú kemény nyávogása hangzott fel mögöttük. Épp akkor
lépett ki Kékcsillag barlangjából.
Porosmancs ránézett az orvosmacskára, és összébb húzta magát annak narancsszínű tekintete
alatt.
− Tigriskarom bizonyítékot talált rá, hogy az Arnyak törzsének harcosai átlépték a határt! −
nyávogta. − Beléptek a mi vadászterületünkre!
Kékcsillag iránt érzett aggodalma mellett Tűzszív érezte, hogy ajka dühödten összepréselődik.
Hogy merészelik? Azok után, amit a Villám törzs tett értük!
Sárgafogút azonban nem érdekelte Porosmancs jelentése. Sürgető pillantással fordult vissza
Tűzszívhez.
− Tűzszív! − nyávogta. − Mondd csak, tudod, hol nő macskamenta a Kétlábúak tanyája
közelében?
− Macskamenta? − visszhangozta Tűzszív.
− Kékcsillagnak szüksége lenne rá! − magyarázta Sárgafogú− − Már több holdtölte óta nem
használtam ezt a növényt, de azt hiszem, segítene rajta! − Tűzszív most már teljes figyelmével az
orvosmacska felé fordult, aki így folytatta. − Puha levele és ellenállhatatlan illata van…
Tűzszív közbevágott.
− Igen, tudom, hol nő! − Az erdőben még sohasem látta, de kölyökként gyakran
meghempergőzött benne a Kétlábúak tanyája mellett.
− Jó! − mondta Sárgafogú. − Annyi kellene, amennyit csak elbírsz, és minél hamarabb!
− És mi lesz Tigriskarommal? − követelőzött Porosmancs.
187
− Tigriskaromnak most egyedül kell megküzdenie a gondjaival! − csattant fel Sárgafogú.
Szénmancs a fatuskó mellől figyelte őket, de most felállt.
− Mivel kell Tigriskaromnak egyedül megküzdenie? − nyávogta izgatottan.
Tűzszív farka gyors biccentésével intett neki, hogy hallgasson.
Porosmancs oda sem figyelt a növendékre.
− Lehet, hogy az Arnyak törzse most is a területünkön jár! − sziszegte.
Szénmancs szeme kitágult, de fékezte a nyelvét Sárgafogú eltűnődött
− Hol van Fehérvihar? − kérdezte.
− A Napos Szikláknál járőrözik Homokmanccsal és Egér-bundással − válaszolta Porosmancs.
Sárgafogú bólintott.
− Most, hogy Kékcsillag beteg, és Tűzszív macskamentáért megy, nem kockáztathatjuk, hogy
újabb harcosokat küldjünk ki a táborból. Ha az Arnyak törzse tényleg a területünkön jár, akkor itt
fognak támadni. Már korábban is megtették − emlékeztette őket komoran.
− Ha elég gyorsan elhozom a macskamentát − szúrta közbe Tűzszív −, akkor utána
találkozhatnék Tigriskarommal, és visszahozhatnám az üzenetét Kékcsillagnak.
Porosmancs szeme megvillant
− De Tigriskarom azt akarja, hogy Kékcsillag a saját szemével lássa a bizonyítékokat Az
Arnyak törzse zsákmányának maradványai a Mennydörgő ösvény felénk eső részén vannak.
188
TŰZ ÉS JÉG
Sárgafogú egy morgással elhallgattatta.
− Kékcsillagnak nem szükséges látnia a bizonyítékokat! − morran fel. − Helyettesének szava
elég biztosíték!
− Szólni kell Tigriskaromnak, hogy Kékcsillag nem tud jönni! − nyávogta Tűzszív. − Miután
elhoztam a macskamentát, átadom neki az üzenetet! Merre van?
− Majd én! − köpte a szavakat Porosmancs. − Gondolod, hogy jobb hírvivő vagy nálam, csak
mert te harcos vagy, én meg csak növendék? − Gyűlölettel teli pillantást lövellt Tűzszív felé.
Sárgafogú azonban nem hagyott időt a vitára.
− Amíg Tűzszív távol van, a tábornak védelemre van szüksége! − sziszegte oda Porosmancsnak
lelapított füllel. − Ez nem elég fontos kötelesség neked? Merre van Tigriskarom?
− A kiégett kőrisfa mellett, ami a Mennydörgő ösvény fölé hajlik − válaszolta duzzogva
Porosmancs.
− Jól van! − morogta Sárgafogú. − Menj, Tűzszív! Siess! Ahogy Tűzszív átrohant a tisztáson,
apró mancsok trap-
polását hallotta maga mögött. − Tűzszív, várj!
Tűzszív megállt, és megfordulva fiatal növendékével találta magát szemben.
− Szénmancs, ha tényleg az Árnyak törzsének harcosai vannak a közelünkben, a táborban kell
maradnod! − Szénmancs összeomlott, de Tűzszívnek most nem volt ideje az érzelmeivel foglalkozni.
− Menj vissza a barlangodba! − morogta. Anélkül, hogy megvárta volna, mit szól Szénmancs,
megfordult és kirohant a táborból.
Átszáguldott a Magasfenyők között, és gyorsan cikázott a Kétlábúak tanyája környékén nőtt
aljnövényzet között.
189
Ahogy felugrott a kerítés oszlopára, az otthon ismerős szaga megint bekúszott orrába. Az
emlékek olyan hirtelen rohanták meg, hogy elszédült. Eszébe jutottak a napos délutánok, amikor
azokkal a játékokkal játszott, amiket a Kétlábúak vettek neki. Szinte várta, hogy házimacskanevén
szólítják, és megzörgetik az ételestálját Aztán eszébe jutott a zöldköhögéssel küzdő Kékcsillag.
Tűzszív leugrott a kerítésről a kertbe, és arrafelé indult, ahol emlékei szerint a macskamenta
nőtt. Nyitott szájjal, mélyen beszívta a levegőt, és megkönnyebbülten kifújta. A csábító illat még
mindig ott úszott a levegőben.
Tűzszív elhaladt a növények sora mellett, és szimatolt. Nem látta a macskamentát, és egyre
közelebb került egykori otthonához. Léptei lelassultak. Kölyökkorának illatai összekeveredtek a
macskamenta illatával, és összezavarodott.
Megrázta a fejét, hogy kitisztuljon, és a macskamentára koncentrált Átnyomakodott egy nagy
bokron, mely még mindig nedves volt az éjszakai eső után, és talált egy jó csomót a puha, illatos
növényből. Pár levél ugyan elfagyott, de a védelmet nyújtó bokor miatt volt elég belőle, hogy
Sárgafogú hasznosíthassa. Tűzszív annyi levelet harapott le, amennyit csak elbírt. Az édes nedv
belefolyt a szájába, de bármennyire is szeretett volna, ügyelt arra, nehogy beleharapjon a levelekbe.
Kékcsillagnak az értékes nedű minden csöppjére szüksége volt.
Tele szájjal megfordult, és rohanni kezdett vissza a kerten. Átugrott a kerítésen, és eltűnt az
erdőben, nem törődve a bundájába akadó tüskékkel. Úgy érezte, kiszakad a tüdeje,
190
TŰZ ÉS JÉG
mivel száját csukva kellett tartania, és csak az orrán keresztül vehetett levegőt.
Sárgafogú a rekettyealagútban várt rá. Tűzszív letette lába elé a csomag macskamentát, és
lihegve nagy levegőt vett. Sárgafogú fogta a leveleket, és hálás pillantással elszáguldott Kékcsillag
barlangja felé.
Ahogy Tűzszív lihegve ült, hirtelen megérezte Szénmancs izgatott szagát a rekettyealagútban.
Körbeszimatolt a földön. Lehetséges, hogy Szénmancs elhagyta a tábort annak ellenére, hogy ő
figyelmeztette az Arnyak törzsének harcosaira?
Tűzszív odarohant a növendékek barlangjához, és bedugta a fejét. Páfránymancs egyedül aludt
bent.
− Hol van Szénmancs? − nyávogta Tűzszív. Páfránymancs álmosan felemelte a fejét.
− Ööö…, tessék?
− Szénmancs! Merre van?
− Nem tudom − válaszolta zavartan Páfránymancs. Tűzszív visszahúzta a fejét, és körülnézett a
tisztáson. Jég-
bundás Kékcsillag barlangja előtt járt fel és alá, szőre felállt idegességében.
Tűzszív eltűnődött azon, mit tegyen. Nem volt ideje rá, hogy egyedül keresse meg
Szénmancsot, és nem is akarta megmondani a többi harcosnak, hogy a növendék eltűnt. Szürkecsíkos!
gondolta hirtelen. Szürkecsíkos a keresésére indulhatna, amíg ő elmegy Tigriskaromhoz. Tűzszív a
harcosok barlangjához sietett, és becsusszant.
Szürkecsíkos alvóhelye üres volt. Düh villant át Tűzszí-ven. Hol van a barátja, amikor szükség
van rá? Mintha nem
191
tudná kitalálni! Dühösen szipákolt. Szénmancsnak egyedül kell boldogulnia, amíg ő megtalálja
Tigriskarmot, és elmondja neki, hogy Kékcsillag beteg.
Tűzszív visszarohant a rekettyésen, és elindult a Mennydörgő ösvény felé. Ahogy követte az
ösvényt fel a vízmosás mentén és be az erdőbe, érezte, hogy Szénmancs illata ott úszik a levegőben.
Biztosan erre jött Hát persze! Elindult, hogy találkozzon Tigriskarommal! Tűzszív hátán az
aggodalomtól és a csalódottságtól felállt a szőr. Hogy lehetett Szénmancs ilyen ostoba?
Ahogy elhaladt a Napos Sziklák mellett, Tűzszív megérezte a Mennydörgő ösvény szagát, és
hallotta az elhaladó szörnyetegek robaját.
A fák felől hirtelen éles hangú sikoltás hallatszott. Tűzszív érezte, hogy a vér megfagy az
ereiben. Ugyanezt a sikolyt hallotta álmában is.
Kirohant a fák közül, és megállt a Mennydörgő ösvény melletti füves szegélyen.
Kétségbeesetten ide-oda nézett a határ mentén, végül észrevett egy villámsújtott kőrisfát. Ez lesz az a
hely, ahol Porosmancs szerint Tigriskarom találkozni akart Kékcsillaggal. A vezérhelyettes azonban
még csak most ért oda, nyugodtan lépkedett a kőrisfa felé.
Tűzszív futásnak eredt. A szegély itt nagyon keskeny volt, alig elég egy nyúlnak, de Tűzszív
ment tovább. Futás közben odakiáltott Tigriskaromnak.
− Hallottad azt a sikolyt7 − De egy elhaladó szörnyeteg zaja elfojtotta szavait
Tűzszív borzongva várta, hogy a szörnyeteg elhaladjon, és újra kiálthasson Tigriskaromnak.
Majd észrevett valamit a
192
TŰZ ÉS JÉG
kőrisfa mellett: egy sötét alak hevert a zöld füvön a Mennydörgő ösvény mellett. Rémülten
ismerte fel a mozduladanul heverő alakot. Szénmancs volt az.
193
17. FEJEZET
Tűzsziv iszonyodva bámult. Tigriskarom előtte ért oda a bénán fekvő kis testhez, és lenézett rá. Hatalmas
válla megmerevedett a döbbenettől. Tűzsziv kényszerítette magát, hogy közelebb lépjen. Majd kinyújtotta a
nyakát, és megszimatolta Szénmancs bundáját. A Mennydörgő ösvény szaga érződött rajta. Egyik hátsó lába
kifordult, és vér szivárgott belőle. Tűzsziv úgy reszketett, hogy állni is alig tudott. Majd meglátta, hogy
Szénmancs oldala emelkedik és süllyed. Lélegzik! Tűzsziv a megkönnyebbüléstől megnémulva nézett fel
Tigriskaromra.
− Életben van − morogta a vezérhelyettes. Borostyánszínű szeme megállapodott Tűzszíven. − Mit keresett
errefelé?
− Téged keresett − suttogta Tűzsziv.
− Vagyis te küldted ide?
Tűzsziv szeme kitágult a megdöbbenéstől. Vajon Tigriskarom ilyen ostobának hiszi őt7
− Azt mondtam, hogy maradjon a táborban! − tiltakozott. − Magától jött ide. − Mert nem tudtam elérni,
hogy hallgasson rám!, ébredt rá szomorúan.
194
TŰZ ÉS JÉG
Tigriskarom felhorkant.
− Haza kell vinnünk! − Nyitott szájjal lehajolt a kis, összetört test fölé, de mielőtt hozzáért
volna, Tűzszív lenyúlt, és felemelte növendékét a grabancánál fogva. A lehető leggyengédebben
vonszolni kezdte Szénmancsot az erdőn keresztül. A növendék teste bénán lifegett állkapcsa között.
Sötétcsíkos rohant oda hozzájuk.
− Megint ellenőriztem a Napos Sziklákat, Tigriskarom! Az Arnyak törzsének nyoma sincs, és…
− Elhallgatott, ahogy meglátta a Tűzszív szájából lelógó Szénmancsot. − Mi történt7
Tűzszív nem várta meg Tigriskarom válaszát. Drága terhével átbotladozott a fák között.
Megelőzhette volna ezt a balesetet! Ha képes lett volna elérni, hogy Szénmancs hallgasson rá…, ha
jobb nevelő lett volna! Most Szénmancs összetört teste vérzett, és mozduladanul, hangtalanul lógott
Tűzszív szájából. Hátsó mancsa vékony csíkot húzott a levelek között, ahogy Tűzszív óvatosan vitte őt
hazafelé.
Sárgafogú nem volt a tisztáson. A két fehérköhögéses kölyök összegömbölyödve, mélyen aludt
a helyén. Tűzszív letette Szénmancsot a hideg földre, majd körbe-körbe járkált, hogy fekvőhelyet
alakítson ki neki a tüskebokrok között Amikor végzett, gyengéden megfogta Szénmancs grabancát, és
lefektette.
− Tűzszív? − nyávogott fel Sárgafogú a tisztásról. Tigriskarom bizonyára elmondta neki, mi
történt Szénmanccsal. Tűzszív kiugrott a fekhelyéről. − Itt van Szénmancs − nyögte reszelős hangon.
Az orvosmacska puszta látványára is megkönnyebbülés öntötte el.
195
− Hadd nézzem meg! − parancsolta Sárgafogú. Elrohant Tűzszív mellett, és bemászott a
bokorba, hogy megvizsgálja Szénmancsot. Tűzszív leült, és várt.
Végül Sárgafogú előugrott.
− Csúnyán megsérült − nyávogta, és szeme sötét volt az aggodalomtól. − De azt hiszem, meg
tudom menteni.
Apró reménysugár volt, épp akkora, mint egy ragyogó harmatcsepp, mely a bundájára pottyan.
A reménysugár addig ragyogott, amíg Sárgafogú ismét meg nem szólalt.
− Nem ígérhetek semmit. − Mélyen Tűzszív szemébe nézett, és ezt mormolta. − Kékcsillag
nagyon beteg, és többet nem tehetek érte. Most már a Csillag törzs dönt a sorsáról.
Tűzszív érezte, hogy érzelmek homályosítják el a szemét; alig látta Sárgafogú arcát, de gyengéd
hangját azért hallotta.
− Menj, ülj le Kékcsillag mellé! − nyávogta. − Korábban kérdezett felőled. Majd én vigyázok
Szénmancsra.
Tűzszív vakon bólintott, és elfordult Kékcsillag volt a tanítója, mi több, legelső találkozásuk óta
különös kapocs fűzte hozzá. De most úgy érezte, belül kettészakad. Szénmancs mellett is ott kellene
lennie.
Egy árny jelent meg a rekettyealagút túlsó végén. Tigriskarom ott ült Sárgafogú barlangja előtt,
szokás szerint magasra tartott fejjel. Tűzszív válla megmerevedett a dühtől. Miért nem tudja a nagy
harcos bármilyen jelét mutatni a bánatnak? Végül is Szénmancs az ő keresésére indult És miért7
Tűzszív nem látta, hogy az Árnyak törzse zsákmánymaradványokat hagyott volna a Mennydörgő
ösvény közelében. Szó nélkül
196
TŰZ ÉS JÉG
elment Tigriskarom mellett, és a tisztás felé indult, Kékcsillag barlangjához.
Hosszúfarkú őrködött a barlang előtt. Oldalt pillantott, de nem tartóztatta fel Tűzszívet, aki
átnyomakodott a zuzmófüggönyön.
Aranyvirág, az egyik királynő volt bent. Tűzszív látta sötétben ragyogó szemét, és a helyén
összegömbölyödve fekvő, világító bundás Kékcsillagot Aranyvirág előrehajolt, és köly-két dédelgető
anyaként gyengéden megnyalogatta Kékcsillag homlokát, hogy hűsítse. Tűzszívnek megfájdult a
szíve, ahogy eszébe jutott Szénmancs. Lehet, hogy Jégbundás már a lánya mellett van?
− Sárgafogú macskamentát és kamillát adott neki − mormolta Aranyvirág Tűzszívnek. − Most
már csak figyelünk, és várunk. − Felállt, és gyengéden összedörzsölte orrát Tűzszí-vével. − Nem lesz
semmi gond? Ülsz itt vele egy kicsit7 − kérdezte kedvesen. Tűzszív bólintott, és Aranyvirág puha
léptekkel kisietett a barlangból.
Tűzszív lekushadt, kinyújtóztatta mellső mancsát, ami majdnem megérintette vezére arcát.
Csendben feküdt, szemét Kékcsillag merev testére függesztette. Kékcsillagnak már ahhoz sem volt
ereje, hogy köhögjön. Ahogy múlt az éjszaka, Tűzszív hallgatta halk, reszelős, lassuló lélegzését.
Hajnal előtt a lélegzés abbamaradt. Tűzszív már majdnem elbóbiskolt, amikor rájött, hogy a
barlangban némaság van. Kintről, a táborból sem szűrődött be semmi zaj, csak valami halálos csend,
mintha az egész törzs visszafojtotta volna a lélegzetét.
197
Kékcsillag csendben volt. Tűzszív tudta, hogy most a Csillag törzsnél van, és felkészül
megmaradt életére. Korábban már látta Kékcsillagot elveszíteni egy életet. Erezte, hogy szőre
felborzolódik a Kékcsillagot övező különös nyugalom láttán. Azonban nem tehetett semmit, így várt.
Kékcsillag hirtelen levegőért kapkodott.
− Tűzszív, te vagy az? − kérdezte rekedt hangon.
− Igen, Kékcsillag − mormolta Tűzszív. − Itt vagyok.
− Még egy életet elveszítettem. − Kékcsillag hangja gyenge volt, de Tűzszív a
megkönnyebbüléstől szeretett volna előrehajolni, és megnyalni a füle közét, ahogy Aranyvirág tette.
− Ha ezt az életemet is elveszítem, többé nem térhetek vissza.
Tűzszív nagyot nyelt. Az, hogy a törzs elveszítse erős vezérét, fájdalmas gondolat volt számára,
az azonban még jobban fájt, hogy elveszítheti tanítóját és barátját.
− Hogy érzed magad? Idehozzam Sárgafogút7 Kékcsillag lassan megrázta a fejét.
− A láz elmúlt. Most már jobban vagyok, csak pihenésre van szükségem.
− Akkor jó − nyávogta Tűzszív. Lassan világosság kezdett átszűrődni a zuzmófüggönyön, feje
le-lebillent az álmadan éjszaka miatt.
− Biztosan fáradt vagy − nyávogta Kékcsillag. − Menj, aludj egy kicsit!
− Igen. − Tűzszív nehézkesen felállt. Lába elzsibbadt a hosszú fekvéstől. − Nincs szükséged
valamire?
− Nincs. Csak mondd meg Sárgafogúnak, hogy mi történt
− válaszolta Kékcsillag. − Köszönöm, hogy mellettem voltál.
198
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív dorombolni próbált, de a hang megakadt a torkában. Később majd lesz idő a szavakra.
Kipréselte magát a zuzmóftiggönyön.
Odakint pislognia kellett az erős világosságtól. Éjszaka leesett a hó. Tűzszív csodálkozva nézett
körül. Még sohasem látott havat, mert amikor hideg volt, Kédábú gazdái bezárták a házba. De már
hallotta a törzs öregjeit, ahogy beszélgettek róla. Odabólintott Sötétcsíkosnak, aki Hosszúfarkú helyett
őrködött, és belelépett a különös porba. Nedves volt és hideg, hangosan ropogott a lába alatt.
Tigriskarom a tisztáson állt. Még mindig havazott, és a hópelyhek megültek a nagy harcos
bundáján anélkül, hogy elolvadtak volna. Tűzszív hallotta, hogy Tigriskarom utasításokat osztogat:
erősítsék meg az óvoda falait levelekkel, hogy a hideg ne hatolhasson be. − Aztán ássatok egy lyukat,
ahol majd a zsákmányt tároljuk! − rendelkezett a a Villám törzs vezérhelyettese. − Hóval kerítsétek
körbe, és ha tele van, sok havat toljatok a tetejére. Ha már itt a hó, legalább valami hasznát is vegyük.
Harcosok rajzottak Tigriskarom körül, és végrehajtották utasításait.
− Egérbundás, Hosszúfarkú! Szervezzetek vadászegységeket! Annyi zsákmányra lesz
szükségünk, amennyit csak szerezni tudunk, mielőtt az állatok örökre elbújnak a menedékükbe! −
Tigriskarom meglátta a tisztáson áthaladó Tűzszívet. − Tűzszív, várj! − kiáltotta. − Ó, azt hiszem,
pihenned kell! így nem vehetjük hasznodat a ma reggeli vadászaton.
199
Tűzszív a sötét harcosra bámult, és az ellenségesség íze felkúszott a torkába.
− Előbb megnézem, hogy van Szénmancs! − morogta. Tigriskarom egy pillanatig állta a
tekintetét
− Hogy van Kékcsillag?
A bizalmatlanság hűvös szele felborzolta Tűzszív bundáját Kékcsillag egyszer a füle hallatára
hazudott Tigriskaromnak arról, hány élete maradt
− Nem vagyok orvosmacska! − válaszolta. − Nem tudhatom! Tigriskarom türelmedenül
felhorkant, majd elfordult, és
visszatért a parancsolgatáshoz. Tűzszív Sárgafogú barlangjához ment Örült, hogy megszabadult
a tábor izgatott zsi-bongásától. Szíve elnehezült, ahogy azon tűnődött, milyen állapotban találja majd
Szénmancsot.
− Sárgafogú! − szólt be.
− Csitt! − Sárgafogú kiugrott Szénmancs fekhelye mellől. − Végre elaludt Nehéz éjszakája volt.
Amíg magához nem tér a sokkból, nem adhatok neki mákszemeket, hogy csillapítsam a fájdalmát.
− De életben marad? − Tűzszív lába elgyengült a megkönnyebbüléstől.
− Még néhány napig nem tudom biztosan megmondani. Belül is megsérült, és az egyik hátsó
lába csúnyán eltört
− De rendbe jön, ugye? − könyörgött Tűzszív kétségbeesetten. − Tavasszal újra részt vehet a
kiképzésen, ugye?
− Sárgafogú megrázta a fejét, szeme tele volt együttérzéssel. − Tűzszív, történjen bármi,
Szénmancsból sohasem lehet harcos.
200
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív megszédült. Feje így is zúgott az álmatlanságtól, de ez a rettenetes hír minden maradék
energiáját felemésztette. Szénmancs harcossá nevelését rá bízták. A névadási ünnepség emlékei
tövisként szúrtak bele: Szénmancs izgatottsága, Jégbundás anyai büszkesége…
− Jégbundás tudja már? − nyávogta. Nagyon üresnek érezte magát.
− Igen, hajnalig virrasztott. Most visszament az óvodába, a többi kicsivel is foglalkozni kell.
Majd megkérem az egyik öreget, hogy üljön itt Szénmancs mellett, Melegen kell tartani.
− Majd én ülök mellette. − Tűzszív odament a fekhelyhez, ahol Szénmancs aludt, hogy
megnézze. Az alvó Szénmancs megvonaglott, vérfoltos oldala megmozdult, mintha álmában harcolna.
Sárgafogú gyengéden megbökte orrával Tűzszívet
− Aludnod kellene egy kicsit! − mondta reszelős hangon.
− Hagyd rám Szénmancsot!
Tűzszív ott maradt, ahol volt.
− Kékcsillag újabb életet veszített el − tört ki. Sárgafogú pislogott, majd a Csillag törzs felé
emelte a fejét. Egy szót sem szólt, de Tűzszív látta a gyötrődést narancsszínű szemében.
− Tudod, ugye? − mormolta Tűzszív.
Sárgafogú lejjebb hajtotta a fejét, és Tűzszív szemébe nézett.
− Hogy ez Kékcsillag utolsó élete? Igen, tudom. Az orvosmacskák megérzik az ilyesmit
− A törzs többi tagja is megérzi? − kérdezte Tűzszív. Eszébe jutott Tigriskarom.
201
Sárgafogú szeme összeszűkült
− Nem. Nem lesz gyengébb ebben az életében, mint a többiben volt.
Tűzszív hálásan pislogott.
− Most pedig − mondta parancsoló hangon Sárgafogú − kérsz pár mákszemet, hogy el tudj
aludni?
Tűzszív megrázta a fejét Lényének egy része vágyott a mákszemek ígérte mély, könnyítő
álomra. De ha Tigriskaromnak igaza van, és az Arnyak törzse készen áll, hogy megtámadja a Villám
törzs területhatárát, nem szabad eltompítania énekeit Talán rá is szükség lesz, hogy megvédjék a
tábort.
Szürkecsíkos ismét a harcosok barlangjában volt. Tűzszív egy szót sem szólt hozzá. Amiatti
dühe, hogy előző éjszaka nem találta meg, úgy égette, mint egy csúnya seb. Csendesen a fekhelyéhez
lépett, körbejárta, majd leült, hogy megmosakodjon.
Szürkecsíkos felnézett.
− Tehát visszajöttél. − Hangja ingerült volt, mintha mondani akart volna még valamit.
Tűzszív abbahagyta a mosakodást, és Szürkecsíkosra bámult.
− Megpróbáltad figyelmeztetni Ezüstpatakot − sziszegte Szürkecsíkos dühösen. Fűzfakéreg, aki
a barlang túloldalán aludt, kinyitotta egyik szemét, majd újra lehunyta.
Szürkecsíkos lehalkította a hangját
− Maradj ki ebből, megértetted? − köpte a szavakat − Bármit is mondasz, továbbra is találkozni
fogok vele!
202
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív felhorkant, és rosszalló pillantást vetett barátjára. Ügy érezte, beszélgetése
Ezüstpatakkal olyan régen történt, hogy el is feledkezett róla. De azt nem felejtette el, hogy
Szürkecsíkos eltűnt, amikor segítségre lett volna szüksége, hogy megkeresse Szénmancsot. Fejét
dühösen sáros mellső mancsára hajtotta, és lehunyta a szemét. Szénmancs az életéért küzd, és
Kékcsillag a kilencedik életébe lépett. Tűzszív felől aztán Szürkecsíkos azt csinál, amit akar.
203
18. FEJEZET
Szürkecsíkos már elhagyta fekhelyét, mire Tűzsziv másnap felébredt. A fák közt beszűrődő fényből meg
tudta állapítani, hogy a nap a legmagasabban jár. Feltápászkodott − teste még mindig súlyos volt a bánattól −, és
kilépett a barlangból. A hó egész délelőtt eshetett, mert vastag rétegben borította a földet, és a barlang oldalára is
jutott. Tűzsziv átbámult a válláig érő fehér falon.
Úgy tűnt, a tábor szokásos nyüzsgése elnémult. Tűzsziv látta, hogy a tisztás túlsó végén Csonkafarkú és
Fűzfakéreg sugdolózik. Egérbundás átevickélt a havon a zsákmánnyal teli gödör felé, egy nyúl lógott a szájából.
Megállt, tüsszentett egyet, majd ment tovább.
Tűzsziv felemelte egyik mancsát, és a hó tetejére helyezte. Először keménynek érezte, de ahogy
lenyomta, a vékony jégréteg megreccsent. Levegőért kapkodott, ahogy lába belesüppedt a hótakaróba. Tűzsziv
felhorkant, amikor orra hegyéig belesüppedt a hóba. Megrázta fejét, majd magasba emelte és előreugrott − csak
azért, hogy még mélyebben süllyedjen a hóba. Próbált továbbevickélni, de kezdett eluralkodni rajta az
204
TOZ ÉS JÉG
ijedtség. Úgy érezte, megfullad a hóban! Aztán hirtelen kemény talajt érzett a mancsa alatt.
Elérte a tisztás szélét A hó itt csak egérhosszi mély volt, és Tűzszív egy puha roppanás kíséretében
megkönnyebbülten leült.
Megfeszült, mikor meglátta a hóban felé botorkáló Szürkecsíkost. Úgy tűnt, a szürke harcost
egyáltalán nem zavarja a hó, és vastag bundája megvédte a csikorgó hidegtől is. Szürkecsíkos arcát
bánat árnyékolta be.
− Hallottad, mi történt Kékcsillaggal? − kérdezte, ahogy közeledett. − Elveszített egy életet a
zöldköhögés miatt.
Tűzszív türelmetlenül megbillentette a farkát. Ezt előző este is megmondhatta volna a
barátjának.
− Tudom − csattant fel. − Ott voltam vele.
− Miért nem mondtad el? − nyávogta döbbenten Szürkecsíkos.
− Nem voltál éppen barátságos hangulatban tegnap éjjel, ha emlékszel rá. Egyébként, ha nem
szegnéd meg mindig a harcosok törvényeit, talán tudnád, hogy mi történik a saját törzseden belül! −
acsargott Tűzszív.
Szürkecsíkos füle kényelmedenül megrezzent
− Csak Szénmancsnál voltam − nyávogta. − Sajnálom, hogy beteg.
− Hogy van?
− Csúnyán fest, de Sárgafogú azt mondja, túléli − válaszolta Szürkecsíkos.
Tűzszív idegesen átbámult a tisztáson, és felállt. Maga akarta megnézni a növendéket
Szürkecsíkos így szólt.
205
− Most alszik. Jégbundás vele van, és Sárgafogú nem szeretné, hogy bárki más zavarja.
Tűzszív akaratlanul is megrándult Hogy mondja meg Jégbundásnak, hogy az ő hibája, hogy
Szénmancs elment a Mennydörgő ösvényhez? Tűzszív ösztönösen Szürkecsíkoshoz fordult biztatásért,
de Szürkecsíkos már az óvoda felé ballagott a hóban a tisztáson át. Elmegy, hogy találkozzon
Ezüstpatakkal, gondolta keserűen Tűzszív. Kieresztette, majd behúzta karmait, ahogy nézte, amint
barátja eltűnik a szeme elől.
Tűzszív csak akkor vette észre Foltosfarkút, az óvoda legidősebb királynőjét és a
fehérköhögéses kölyök anyját, amikor a nőstény megállt előtte.
− Tigriskarom odabent van? − kérdezte Foltosfarkú, és a barlang felé intett.
Tűzszív megrázta a fejét. Foltosfarkú így szólt
− Az óvodában felütötte a fejét a zöldköhögés. Pettyesfejű két kölyke megbetegedett
− Zöldköhögés! − Tűzszív lélegzete elakadt, szinte reszketett az idegességtől. − Meg fognak
halni?
− Lehet. De az ősz és a tél mindig magával hozza a zöldköhögést − mutatott rá Foltosfarkú
halkan.
− De biztosan tehetünk valamit! − tiltakozott Tűzszív.
− Sárgafogú mindent megtesz, amit csak tud − válaszolta Foltosfarkú. − De végül mindenről a
Csillag törzs dönt
Új düh hullámzott át Tűzszíven, ahogy Foltosfarkú megfordult, és elballagott az óvoda
irányába. Vajon hogy bír ki a
206
TŰZ ÉS JÉG
törzs ennyi tragédiát7 Elborította a vágy, hogy otthagyja a tábort, elszökjön a baljós levegő elől,
amit úgy tűnt, a törzs többi tagja örömmel szív be.
Felugrott, és vaktában átrohant a havas tisztáson, átszágul-dott a rekettyealagúton, és bement az
erdőbe. Meglepte, hogy akaratlanul is a kiképzővölgy felé vette az útját. A gondolat, hogy ott kellene
lennie, és Szénmancsot kellene oktatnia, több volt, mint amennyit el tudott viselni. Ahogy irányt
változtatott, hogy elkerülje a völgyet, meghallotta Fehérvihar és Páfránymancs hangját. A fehér
bundájú harcos valószínűleg elvitte Páfránymancsot gyakorolni, amíg Tűzszív aludt. Hát egy macska
sem siratta meg Kékcsillag elvesztett életét 7 Tűzszív torka összeszorult a visszafojtott dühtől, és rohant
tovább. Kétségbeesetten vágyott arra, hogy minél nagyobb legyen a távolság közte és a tábor között.
Végül a Magasfenyők mellett megállt Lihegett a futástól, amit megnehezített a magas hó. Az őt
körülvevő csend megnyugtatta. Még a madarak sem énekeltek. Tűzszív úgy érezte, mintha az egész
világon ő lenne az egyetlen élőlény.
Nem tudta, hová megy, csak ment tovább, és hagyta, hogy az erdő megnyugtassa. Séta közben
érezte, hogy feje lassan kitisztul. Semmit nem tehetett Szénmancsért, és Szürkecsíkost sem tudja
elérni, de talán segíthet Sárgafogúnak megküzdeni a zöldköhögéssel. Visz neki még pár csomó
macskamentát.
Tűzszív régi házimacskaotthona felé vette lépteit Átsietett a tölgyek alatt megbúvó
tüskebokrokon, melyek a Kédábúak tanyája felé nőttek. Régi otthona határán felugrott a kerítés
207
tetejére, jó adag havat söpörve a kertbe, ami puha surranás-sal ért földet. Tűzszív belesett a
kertbe. Apró lábnyomokat látott, kisebbeket, mint egy macskáé. Egy mókus vadászott arra, mogyorót
keresve télire.
Tűzszívnek nem tartott sokáig, hogy jól teletömje pofáját a macskamenta leveleivel. Annyit
akart vinni, amennyit csak bírt Talán a puha levelek nem élik túl ezt az időjárást, és ez az utolsó esély,
hogy gyűjtögethessen.
Tűzszív teli szájjal a macskaajtó felé bámult, amit kölyökként olyan sokszor használt Azon
tűnődött, hogy régi gazdái még ott laknak-e. Kedvesek voltak hozzá. Első telét az ő kényelmes
fészkükben vészelte át, melegben és biztonságban, távol a Mennydörgő ösvény és a zöldköhögés
kegyetlenségétől.
A macskamenta illata biztos a fejembe szállt, gondolta dühösen. Egyeden ugrással fent termett a
kerítés tetején. Idegesítette, hogy régi otthonának gondolata ennyire felkavarta. Tényleg a
házimacskák biztonságos és belátható életére vágyik? Persze hogy nem! Tűzszív elhessegette a
gondolatot. De még mindig nem fűlött a foga ahhoz, hogy visszatérjen a táborba.
Hirtelen eszébe jutott Hercegnő.
Tűzszív átrohant az erdő mellett a Kédábúak területén ahhoz a kerthez, ahol a testvére lakott
Amikor meglátta a kerítést, ásott egy lyukat a hóba, és betemette a macskamenta leveleit egy halom
száraz avar alá, hogy megvédje a hidegtől. Még mindig lihegett a futástól, amikor felugrott a kerítésre,
és Hercegnőt szólította. Majd visszabotorkált az erdőbe, hogy bevárja.
208
TŰZ ÉS JÉG
Ahogy nyugtalanul járkált egy tölgyfa alatt, mancsa fájdalmasan sajgott a hideg hótól. Lehet,
hogy épp most ellik, mondta magában, vagy bezárták. Már épp meggyőzte magát, hogy ma nem látja
testvérét, amikor meghallotta az ismerős nyá-vogást. Felnézett, és ott látta Hercegnőt a kerítés tetején.
Várakozásteljesen megborzongott. Hercegnő hasa már nem volt megdagadva. Megellett.
Ahogy testvére közeledett, Tűzszív belélegezte illatát, és úgy érezte, felmelegszik tőle.
− Megellettél! − nyávogta.
Hercegnő gyengéden összedörzsölte orrát az övével.
− Igen − nyávogta halkan.
− Minden rendben volt7 Jól vannak a kicsik? Hercegnő dorombolni kezdett.
− Minden jól ment. Öt egészséges kölyköm van − nyávogta boldogan fénylő szemmel. Tűzszív
megnyalogatta a fejét, és Hercegnő így szólt − Nem vártam, hogy ilyen időben is eljössz.
− Egy kis macskamentáért jöttem − mondta Tűzszív. − A táborban kitört a zöldköhögés.
Hercegnő szemét aggodalom felhőzte.
− Sokan betegek?
− Eddig hárman. − Tűzszív egy pillanatig habozott, majd szomorúan így szólt − A vezérünk
éjjel elveszítette egy újabb életét
− Egy újabb életét7 − visszhangozta Hercegnő. − Ezt hogy érted? Azt hittem, ez csak az öreg
nőstény macskák dajkameséje, hogy a macskáknak kilenc életük van.
209
− Kékcsillag a Csillag törzstől kapta kilenc életét, mert ő a törzsünk vezére − magyarázta
Tűzszív.
Hercegnő csodálattal nézett rá.
− Tehát igaz!
− Csak a törzs vezérére. Nekünk, többieknek csak egy életünk van, ahogy neked is, és
Szénmancsnak is… − Tűzszív hangja megbicsaklott.
− Szénmancs? − Hercegnő megérezhette a bánatot testvére hangjában.
Tűzszív belenézett Hercegnő szemébe, és kitörtek belőle a feledni akart gondolatok.
− 0 a növendékem − nyávogta. − Tegnap este elütötték a Mennydörgő ösvényen. − Hangja
megtört, ahogy eszébe jutott Szénmancs összetört, vérző kis teste. − Csúnyán megsérült. Lehet, hogy
meg is hal, de még ha túl is éli, sohasem lesz belőle növendék.
Hercegnő közelebb jött, és megérintette az orrával.
− Olyan kedvesen beszéltél róla a múltkor − nyávogta.
− Olyannak tűnt számomra, mint aki tele van vidámsággal és energiával.
− Ennek a balesetnek nem lett volna szabad megtörténnie − morogta Tűzszív. − Nekem kellett
volna találkoznom Tigriskarommal. Ö Kékcsillagot kérte, de Kékcsillag beteg volt, így én mentem el
helyette. Előbb macskamentáért kellett mennem Kékcsillagnak, így helyettem ment el Szénmancs.
− Hercegnő egy pillanatig ijedtnek látszott, így Tűzszív gyorsan hozzátette. − Én mondtam neki,
hogy ne tegye. De talán ha jobb nevelő vagyok, akkor hallgatott volna rám.
210
TŰZ ÉS JÉG
− Biztos vagyok benne, hogy te jó nevelő vagy! − Hercegnő próbálta megvigasztalni, de
Tűzszív alig hallotta.
− Nem tudom, Tigriskarom miért akarta, hogy Kékcsillag egy ilyen veszélyes helyen
találkozzon vele! − köpte a szavakat − Azt mondta, bizonyítéka van rá, hogy az Arnyak törzse belépett
a területünkre, de mikor megérkeztem, egyáltalán nem volt érezhető arrafelé a szaguk!
− Nem csapda volt7 − kérdezte Hercegnő.
Tűzszív testvére érdeklődő szemébe nézett, és eltűnődött.
− Miért akarna ártani Tigriskarom Szénmancsnak.7
− Kékcsillagot kérte oda − mutatott rá Hercegnő. Tűzszív hátán felállt a szőr. Lehet, hogy a
testvérének igaza
van7 Tigriskarom valóban a Mennydörgő ösvény legkeskenyebb részéhez rendelte Kékcsillagot.
Lehetséges, hogy Tigriskarom szándékosan veszélybe akarná sodorni törzsének vezérét7 Tűzszív
elhessegette a gondolatot
− N-n-nem tudom − hebegte. − Most minden olyan zavarosnak tűnik. Még Szürkecsíkos is alig
beszél velem.
− Miért7 Tűzszív vállat vont.
− Túl bonyolult lenne megmagyarázni − mondta, miközben Hercegnő elhelyezkedett mellette a
hóban, és puha bundáját az övéhez nyomta. − Most olyan kívülállónak érzem magam − folytatta
Tűzszív sötéten. − Nem könnyű másnak lenni.
− Másnak? − Hercegnő zavartnak tűnt.
− Házimacskának születtem, míg a többiek mind a törzs szülöttei.
211
− Nekem olyan vagy, mintha a törzsben születtél volna − nyávogta Hercegnő. − Tűzszív hálásan
rákacsintott. Hercegnő folytatta. − De ha nem vagy boldog a törzsben, bármikor hazajöhetsz hozzám.
A gazdáim gondodat viselnék, ebben biztos vagyok.
Tűzszív elképzelte, ahogy újra a házimacskák meleg, biztonságos és kényelmes életét éli. De
nem tudta elfelejteni, hogy milyen vágyakozva bámulta az erdőt a Kétlábúak kertjéből, és mennyire
vágyott arra, hogy bemehessen a fák közé. Vastag bundáját szél rezegtette meg, és megérezte egy egér
szagát. Tűzszív határozottan megrázta a fejét
− Köszönöm, Hercegnő! − nyávogta. − De most már a törzsemhez tartozom. Sohasem tudnék
boldog lenni a Kétlábúak között. Hiányoznának az erdő illatai, az, hogy az Ezüstcsík alatt aludhatok,
hogy én szerzem meg a vacsorámat, és megosztom a törzsem tagjaival.
Testvére szeme felragyogott.
− Jó életnek hangzik − dorombolta. Félénken lenézett a mancsára. − Néha még én is bebámulok
az erdőbe, és azon tűnődöm, milyen lehet odakint élni.
Tűzszív dorombolva felállt.
− Akkor megérted? Hercegnő bólintott
− Most visszamész?
− Igen, el kell vinnem Sárgafogúnak a macskamentát, amíg még friss.
Hercegnő kinyújtotta nyakát, hogy orrát Tűzszív oldalához dörgölhesse.
212
TŰZ ÉS JÉG
− Mire legközelebb jössz, talán a kicsinyeim elég erősek lesznek ahhoz, hogy találkozzanak
veled − nyávogta.
Izgatottság rohanta meg Tűzszívet.
− Nagyon remélem! − nyávogta.
Ahogy megfordult, hogy elmenjen, Hercegnő odaszólt neki.
− Vigyázz magadra, testvérkém! Nem szeretnélek még egyszer elveszíteni!
− Nem fogsz! − ígérte meg Tűzszív.
− Ez nagyon okos gondolat volt, Tűzszív − dorombolta Fehérvihar, amikor látta, hogy Tűzszív
macskamentával teli szájjal lép be a táborba.
Tűzszív szájából egész úton hazafelé folyt a nyál, bár lassan arra gondolt, boldog lenne, ha soha
többé nem látna egy macskamentacsomót sem. De boldogabb volt, mint mikor elhagyta a tábort.
Testvére biztonságosan megellett, és a fejét is tisztábbnak érezte.
Sárgafogú barlangja felé tartott, amikor Tigriskarom bukkant fel mellette.
− Ujabb macskamentalevelek.7 − jegyezte meg a sötét harcos gyanakvó pillantással. − Már
eltűnődtem, hol lehetsz. Majd Páfiránymancs elviszi Sárgafogúnak.
Páfránymancs a közelben segített eltakarítani a havat a tisztásról.
− Gyere, vidd el ezt a macskamentát Sárgafogúnak! − parancsolta meg Tigriskarom a
növendéknek.
Páfránymancs bólintott, és azonnal odarohant
213
Tűzszív a földre ejtette a levélcsomót.
− Meg akartam látogatni Szénmancsot − nyávogta Tigriskaromnak.
− Később − morogta a vezérhelyettes. Megvárta, amíg Páfránymancs összeszedi a leveleket, és
eliramodik velük Sárgafogú barlangjához, majd odafordult Túzszívhez. − Tudni akarom, merre járkál
mostanában Szürkecsíkos!
Tűzszív érezte, hogy az idegességtől feláll a szőre.
− Nem tudom − válaszolta, és állta Tigriskarom tekintetét. Tigriskarom hideg, ellenséges
pillantással viszonozta nézését
− Ha találkozol vele − sziszegte −, megmondhatod neki, hogy kötelező a kidőlt tölgyfánál
maradnia.
− Sárgafogú régi barlangjában? − Tűzszív az összetöredezett ágak felé pillantott, ahol Sárgafogú
lakott, amikor a Villám törzs táborába érkezett Akkoriban az Arnyak törzsének számkivetettjeként
tekintettek rá. Most Gyorsmancs hevert ott, mellette Foltosfarkú sötét színű kölyke feküdt.
A fehérköhögéses macskáknak kell ott lakniuk, amíg meg nem gyógyulnak.
− De Szürkecsíkos csak megfázott − tiltakozott Tűzszív.
− Elég baj az is! A kidőlt tölgyfánál marad, és kész! − ismételte Tigriskarom. − A
zöldköhögéssel küzdő macskák Sárgafogúnál fognak lakni. Nem akarjuk, hogy továbbterjedjen a
betegség. − A vezérhelyettes szeme közönyösen villant, és Tűzszív azon tűnődött, hogy Tigriskarom
szerint a betegség nem a gyengeség jele-e. − Mindez csupán a törzs érdekében történik! − tette hozzá
Tigriskarom.
214
TŰZ ÉS JÉG
− Igen, Tigriskarom. Megmondom Szürkecsíkosnak.
− Es ne menj Kékcsillag közelébe! − figyelmeztette a vezérhelyettes.
− De már nem beteg − tiltakozott Tűzszív.
− Tudom, de a barlangja még mindig betegségtől bűzlik. Nem engedhetem meg, hogy újabb
harcosok betegedjenek meg. Fehérvihar azt mondta, hogy a Folyó törzs harcosai még közelebb
merészkedtek a táborunkhoz. Azt is mondta, hogy ma neki kellett gyakorlatoztatnia Páfránymancsot.
Elvárom, hogy holnaptól vedd át Páfránymancs kiképzését.
Tűzszív bólintott.
− Most elmehetek látogatóba Szénmancshoz? Tigriskarom ránézett.
− Kédem, hogy Sárgafogú a zöldköhögéses kismacskák közelében helyezte volna el − tette
hozzá Tűzszív idegesen. − Nem fertőződöm meg.
− Akkor jó − mondta Tigriskarom, és elosont. Tűzszív a tisztás közepén találkozott
Páfránymanccsal.
− Sárgafogú nagyon hálás volt a macskamentáért − nyávogta Páfránymancs.
− Jól van − válaszolta Tűzszív. − Egyébként holnap megtanítalak rá, hogy kell madarat fogni.
Remélem, készen állsz egy kis fára mászásra.
Páfránymancs bajsza izgatottan megremegett.
− Természetesen! Holnap találkozunk a kiképzővölgyben! Tűzszív bólintott, és ment tovább
Sárgafogú barlangja felé.
Azonnal észrevette Pettyesfejű szegény kis kölykeit Ott feküdtek egy páfrányágyon, köhögtek,
szemük és orruk nedvedzett.
215
ERIN HUNTCR − HARCOSOK TÖRZSE
Sárgafogú előjött, hogy üdvözölje.
− Köszönöm a macskamentát, szükségünk lesz rá. Most Foltosbundás kapta el a zöldköhögést.
− Orrával egy másik páfrányvacok felé intett. Tűzszív bent meglátta az öreg kandúr borzas, fekete-
fehér bundáját
− Hogy Van Szénmancs? − kérdezte, és ránézett az orvosmacskára.
Sárgafogú felsóhajtott.
− Korábban ébren volt, de nem sokáig. A lába elfertőződött. A Csillag törzs tudja, mindent
megtettem, de ezt egyedül kell végigharcolnia.
Tűzszív bekukucskált Szénmancs fekhelyére. A kis szürke cica meg-megrezzent álmában, sérült
lába ftircsán féloldalt fordult Tűzszív megborzongott Hirtelen félni kezdett, hogy Szénmancs elveszíti
a csatát Bátorító szavakért fordult Sárgafogúhoz, de az orvosmacska lehajtott fejjel ült Nagyon
kimerültnek látszott
− Gondolod, hogy Pettyeslevél meg tudta volna menteni ezeket a macskákat7 − nyávogta
váratlanul Sárgafogú, és felemelte a fejét, hogy belenézzen Tűzszív szemébe.
Tűzszív megborzongott Még mindig érezte Pettyeslevél jelenlétét a tisztáson. Emlékezett rá,
hogy Pettyeslevél milyen gondosan ápolta Hollómancs sebét, amit a Folyó törzzsel vívott harcban
szerzett, és milyen törődéssel javasolta neki, hogy vigyázzon Sárgafogúra, amikor az öreg
orvosmacska a Villám törzs táborába érkezett Majd Sárgafogúra nézett, akinek vállát
meggörnyesztette a tapasztalat
− Biztos vagyok benne, hogy Pettyeslevél semmit sem csinált volna másképp − mondta
Tűzszív.
216
TŰZ ÉS JÉG
Az egyik kölyök felsírt, és Sárgafogú felugrott. Ahogy elhaladt mellette, Tűzszív előrehajolt, és
orrával gyengéden megsimogatta az öreg macska oldalát Sárgafogú hálásan feléje billentette a vállát.
Majd Tűzszív szomorúan a páfrányalagút felé vette útját
Jégbundás fehér bundája bukkant fel az alagút túlsó végén. Biztosan Szénmancshoz jött. Ahogy
Tűzszív a királynő felé haladt, felemelte a fejét, és belenézett kék szemébe. A benne látott fájdalomtól
elfacsarodott a szíve.
− Jégbundás? − kezdte. A királynő megállt
− Én…, én sajnálom. − Tűzszív remegett beszéd közben. Jégbundás zavartnak tűnt
− Mit sajnálsz?
− Meg kellett volna akadályoznom, hogy Szénmancs a Mennydörgő ösvényhez menjen.
Jégbundás végignézett Tűzszíven, de tekintetében a harcos nem látott mást, csak szomorúságot
− Nem hibáztadak téged, Tűzszív! − mormolta. Majd lehajtott fejjel elindult kölyke felé.
Szürkecsíkos visszajött. Egy pockot eszegetett a csalános mellett.
Tűzszív odaügetett hozzá.
− Tigriskarom azt mondja, a kidőlt tölgyfához kell költöznöd, ahol a fehérköhögéses macskák
vannak − nyávogta. Némi nehezteléssel eszébe jutott, hogy a vezérhelyettes kikérdezte őt a barátja
felől.
217
− Arra már nincs szükség − válaszolta Szürkecsíkos vidáman. − Jobban vagyok. Sárgafogú ma
reggel gyógyultnak nyilvánított.
Tűzszív jobban szemügyre vette Szürkecsíkost Szeme ismét fényes volt, és nedvedző orra
csúnyán megkeményedett. Máskor Tűzszív vidáman ugratta volna, hogy mennyire hasonlít
Nedvesorrúra, az Arnyak törzsének orvosmacskájára, most azonban csak dühösen odaköpte neki a
szavakat
− Tigriskarom észrevette az eltűnéseidet! Óvatosabbnak kellene lenned! Miért nem tartod
magad távol Ezüstpataktól, legalább most7
Szürkecsíkos abbahagyta az evést, és dühösen visszabámult Tűzszívre.
− Te pedig miért nem foglalkozol a saját dolgoddal? Tűzszív lehunyta a szemét, és felhorkant a
csalódottságtól.
Vajon képes lesz valaha is beszélni a barátjával? Aztán elgondolkodott, hogy vajon akar-e még
egyáltalán beszélni vele. Végül is Szürkecsíkos nem kérdezte meg, hogy van Szénmancs. Tűzszív
gyomrának korgása figyelmeztette, hogy éhes. Végül is ehet Kivett egy verebet a zsákmányhalomból,
és elvitte a tábor egy elhagyott sarkába, hogy egyedül vacsorázzon. Ahogy leült, eszébe jutott
Hercegnő, aki most messze van, a Kédábúak otthonában, újszülött kicsinyeivel. A magányos és ideges
Tűzszív átbámult a táboron, és testvére után vágyakozott.
218
19. FEJEZET
A következő napokban Tűzszív küzdött a vággyal, hogy meglátogassa a testvérét. Lassan kezdte
kényelmedenül érezni magát amiatt, hogy mennyire együtt szeretne lenni házimacska rokonával. Azzal foglalta
el magát, hogy a havas erdőben vadászott, és feltöltötte a raktárkészleteket.
Ma délután a sikeres vadászatot követően két egérrel és egy pintyőkével tért haza; a nap lassan lemenőben
volt Elásta az egereket a raktárban, a pintyőkét pedig saját vacsorájának szánta.
Ahogy befejezte az evést, észrevette a felé tartó Fehérvihart.
− Szeretném, ha magaddal vinnéd Homokmancsot a hajnali járőrözésre! − nyávogta a nagy fehér harcos.
− Az Arnyak törzsének szagát érezték a Bagolyfa közelében.
− Az Árnyak törzsének a szagát7 − visszhangozta Tűzszív rémülten. Talán Tigriskarom tényleg talált
bizonyítékot a be-tolakodásra. − Azt terveztem, hogy holnap megint elviszem Páfránymancsot.
− Szürkecsíkos nem érzi jobban magát? − kérdezte Fehérvihar. − Elvihetne Páfránymancsot.
219
Hát perszel − gondolta Tűzszív. És talán növendékének kiképzése egy időre távol tartja
Szürkecsíkost Ezüstpataktól. De ez azt jelentette volna, hogy Homokmanccsal kell jár-őröznie. Nem
tehetett róla, de Tűzszívnek eszébe jutott Homokmancs dühös tekintete, amikor megszakította
csatározását a Folyó törzs egyik harcosával a szurdok mellett. − Csak én és Homokmancs? − kérdezte.
Fehérvihar meglepetten nézett rá. − Homokmancs már majdnem harcos, te pedig tudsz vigyázni
magadra! − válaszolta.
Fehérvihar félreértette Tűzszív aggodalmát. Tűzszív nem attól félt, hogy ellenséges macskák
támadják meg. Attól félt, hogy Homokmancs épp annyira gyűlöli, mint Porosmancs. De Tűzszív nem
javította ki Fehérvihart − Homokmancs már tudja?
− Megmondhatod neki! − nyávogta Fehérvihar.
Tűzszív füle megrezzent. Nem gondolta, hogy Homokmancsot feldobja az ötlet, hogy vele
megy járőrözni, de nem akart vitatkozni.
Fehérvihar röviden bólintott, és eliramodott a harcosok barlangja felé. Tűzszív felsóhajtott, és
odament Homokmancshoz, aki a többi növendékkel együtt üldögélt
− Homokmancs − Tűzszív kényelmedenül megrezzent −, Fehérvihar azt akarja, hogy holnap
hajnalban gyere el velem járőrözni.
Várta a dühös sziszegést, de Homokmancs csak felnézett, és így szólt − Jól van. − Még
Porosmancs is meglepettnek tűnt
220
TŰZ ÉS JÉG
− J-jól van − visszhangozta döbbenten Tűzszív. − Akkor napkeltekor találkozunk
− Napkeltekor − helyeselt Homokmancs.
Tűzszív úgy döntött, megosztja Homokmancs megváltozott viselkedésének jó hírét
Szürkecsíkossal. Ez jó lehetőség, hogy újra szóba álljanak egymással. Szürkecsíkos épp Szélviharral
beszélgetett a csalános mellett.
− Szia, Tűzszív! − nyávogta Szélvihar a közeledő Tüzszívnek.
− Szia! − Tűzszív várakozásteljesen nézett Szürkecsíkosra. De Szürkecsíkos elfordította a fejét,
és valahová a határfal felé bámult. Tüzszívnek nehéz lett a szíve. Lógó orral somfordált vissza a
fekhelyéhez. Alig várta, hogy másnap elinduljanak járőrözni, és minél messzebb lehessen a tábortól.
Az ég halvány rózsaszínben játszott Tűzszív feje fölött, ahogy másnap reggel kilépett a
barlangból.
Homokmancs a rekettyealagúton kívül várt rá.
− Ööö…, szia − nyávogta Tűzszív. Kissé különösen érezte magát
− Szia! − válaszolta Homokmancs halkan.
Tűzszív leült − Várjuk meg, hogy az éjszakai őrjárat visszaérjen − javasolta.
Csendben ültek, amíg meg nem hallották a bokrok ismerős rezzenését, ami Fehérvihar,
Hosszúfarkú és Egérbun-dás visszatérését jelezte.
− Az Arnyak törzse hagyott valami nyomot 7 − kérdezte Tűzszív.
− Ereztük az Árnyak törzsének szagát, az biztos − válaszolta komolyan Fehérvihar.
221
− Különös − nyávogta Egérbundás, szemét összehúzva. − Mindig ugyanazt a csoportnyi szagot
érezzük. Az Arnyak törzse mindig ugyanazokat a harcosokat küldi.
− Jobb, ha megnézitek a Folyó törzs határát! − javasolta Fehérvihar. − Nem volt időnk, hogy
arra is elmenjünk. Legyetek óvatosak, és ne feledjétek, hogy nem akartok harcba keveredni! Csak
annak a jelét keressétek, hogy megint a mi területünkön vadásznak!
− Igen, Fehérvihar! − nyávogta Tűzszív. Homokmancs tisztelettudón bólintott.
Tűzszív ment elöl.
− A Négyesfánál kezdjük, és elmegyünk egészen a Magasfenyőkig! − nyávogta, ahogy
kimásztak a tábori vízmosásból.
− Jól hangzik! − válaszolta Homokmancs. − Még sohasem láttam behavazva a Négyesfát. −
Tűzszív fülelt, hall-e gúnyt a hangjában, de Homokmancs őszintének tűnt.
Elérték a vízmosás tetejét
− Most merre? − Tűzszív úgy döntött, próbára teszi Homokmancsot
− Azt hiszed, nem tudom az utat a Négyesfához? − tiltakozott Homokmancs. Tűzszív megbánta,
hogy nevelőként viselkedett, de csak vidám csillogást fedezett fel Homokmancs szemében.
Homokmancs szó nélkül rohant át az erdőn. Tűzszív utánairamodott.
Jó érzés volt megint egy másik macskával együtt átrohanni az erdőn. Be kellett látnia, hogy
Homokmancs gyors. Már kétrókányi előnyt szerzett, amikor átugrott egy kidőlt fa törzsén, és eltűnt.
222
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív követte, egyeden ugrással átrepült a fán. Ahogy földet ért a túloldalon, valami nekiment
hátulról. Meg-hempergőzött a hóban, megfordult, és talpra ugrott.
Homokmancs meglibbenő bajusszal nézett szembe vele.
− Meglepetés!
Tűzszív játékosan felsziszegett, és ráugrott Homokmancsra. Csodálta Homokmancs erejét, de
méreténél fogva előnyben volt. Mikor végre legyűrte Homokmancsot a hóba, az tiltakozott. − Szállj le
rólam, nagyon nehéz vagy!
− Oké, oké! − nyávogta Tűzszív, és elengedte. − De te akartad!
Homokmancs felült, narancsszínű bundája tiszta hó volt.
− Ügy nézel ki, mint aki eltévedt a hóviharban! − nyávogta.
− Te is. − Mindketten lerázták bundájukról a hópelyheket. − Gyere! − nyávogta Tűzszív. − Ideje
továbbmennünk!
Egészen a Négyesfáig rohantak. Mire elérték a völgyre néző domb tetejét, az ég színe tejeskékre
változott. Halvány napfény világította meg a völgyet. A négy csupasz tölgyfa dértől ragyogott.
Homokmancs tágra nyílt szemmel bámult. Tűzszívet megérintette Homokmancs lelkesedése.
Várt az indulással, amíg társa megfordult
− Nem is tudtam, hogy a hó ennyire megváltoztat mindent
− nyávogta Homokmancs, ahogy elindultak a Folyó törzs határa mentén a folyó felé. Tűzszív
egyetértőn bólintott.
Hirtelen Homokmancs megmerevedett. − Nincs kedved egy kis reggelihez? − suttogta. Tűzszív
bólintott. A növendék vadászállásba kushadt, és előrenyomakodott a hóban, egyik
223
mancsát óvatosan a másik elé helyezve. Tűzszív követte tekintetét, és meglátott egy nyulat egy
tüskebokor alján. Homokmancs gyors szisszenéssel támadt, beugrott a bokorba, és erős mellső
mancsával a földre szegezte a nyulat. Egy puha mozdulattal közelebb húzta magához, hogy végezzen
vele.
Tűzszív odasietett hozzá. − Szép fogás volt, Homokmancs!
Úgy tűnt, Homokmancs örül a dicséretnek. A földre ejtette a friss zsákmányt − Osztozunk rajta?
− Köszönöm!
− Ez az egyik legjobb a járőrözésben − jegyezte meg Homokmancs két harapás között,
− Mi? − kérdezte Tűzszív.
− Az, hogy megeheted, amit elkapsz ahelyett, hogy vissza kellene vinned a törzshöz −
válaszolta Homokmancs. − Azt sem tudom, hány vadászaton éheztem félig halálra!
Tűzszív vidáman dorombolt.
Ismét elindultak. Kikerülték a Napos Sziklákat, hogy megint az erdőbe vezető ösvényen
haladjanak, közel a Folyó törzs határához. Ahogy elérték a folyó feletti, tüskebokrokkal teli emelkedő
tetejét, Tűzszív néma imát küldött a Csillag törzshöz, hogy ne találják ott Szürkecsíkost.
− Nézd! − nyávogta Homokmancs hirtelen. Teste megfeszült az izgalomtól. − A folyó
befagyott!
Tűzszív szíve meglódult, mert eszébe jutott, hogy Szénmancs ugyanezt mondta Szürkecsíkos
balesete előtt.
− Nem megyünk le megnézni! − nyávogta határozottan.
− Nem is kell. Innen is lehet látni. Menjünk vissza, és mondjuk meg a törzsnek.
224
TŰZ ÉS JÉG
− Miért? − Tűzszív nem értette Homokmancs izgatottságát,
− Harcosaink járőrcsapata most átkelhet a folyón! − nyávogta Homokmancs. − Behatolhatunk a
Folyó törzs területére, és egy részét visszalophatjuk annak a zsákmánynak, amit elraboltak tőlünk!
Tűzszív hideg borzongást érzett a gerince mentén. Vajon mit szól ehhez Szürkecsíkos? Es
Tűzszív képes lenne rávenni magát, hogy harcba szálljon az éhező Folyó törzzsel?
Homokmancs türelmetlenül körözött körülötte. − Na, jössz?
− Igen − válaszolta nehezen Tűzszív. Homokmancs után iramodott, aki elrohant az erdőbe, a
tábor felé.
Homokmancs egy fejjel Tűzszív előtt robbant be a táborba a rekettyealagúton át Tigriskarom
felpillantott, ahogy megálltak a tisztáson.
Tűzszív zajt hallott maga mögül. Szürkecsíkos lépett be a tábor bejáratán, Páfránymancs
társaságában.
Kiáltás hangzott fel a Nagyszikláról. − Tűzszív, Homokmancs, hogy ment a járőrözés?
Tűzszíven megkönnyebbülés futott át, mikor látta, hogy Kékcsillag ismét a régi: magasra emelt
fejjel ült a sziklán, farkát mellső mancsa alá dugta.
Homokmancs odaszaladt a Nagysziklához.
− Befagyott a folyó! − robbantak ki belőle a szavak − Most könnyedén átkelhetnénk rajta!
Kékcsillag elgondolkodva nézte a növendéket Tűzszív összerezzent, amikor meglátta a Villám
törzs vezérének megvil-
225
lanó szemét − Köszönöm, Homokmancs! − nyávogta Kékcsillag.
Tűzszív előrehajolt, és Homokmancs fülébe suttogott. − Gyere, mondjuk meg a többieknek! −
Azt gondolta, hogy Kékcsillag valószínűleg meg akarja beszélni a befagyott folyó ügyét idősebb
harcosaival.
Homokmancs megértőn nézett rá, és követte őt, vissza a tisztás közepére. − Ma olyan remek
napunk volt! − nyávogta. Tűzszív bólintott, és idegesen Szürkecsíkosra nézett.
− Úgy nézem, jól szórakoztatok! − Porosmancs jelent meg a növendékek barlangjának
bejáratánál. − Újabb Folyó törzsbeli macskát fojtottál vízbe? − acsargott Tűzszívre.
Porosmancs várakozásteljesen nézett Homokmancsra. Tűzszív azt gondolta, talán arra vár, hogy
az helyeseljen, ahogy szokta, de Homokmancs nem figyelt rá. Tűzszív némi elégedettséget érzett
Porosmancs dühös arckifejezése láttán, amikor Homokmancs így szólt − Megtudtuk, hogy befagyott a
folyó. Szerintem Kékcsillag le akarja rohanni a Folyó törzset!
Abban a pillanatban hallatszott vezérük hívása a Nagyszikláról, és a törzs gyülekezni kezdett a
tisztáson. A nap elérte legmagasabb pontját, ami ősszel és télen azt jelentette, hogy alig volt feljebb a
fák koronájánál.
− Homokmancs és Tűzszív remek hírt hozott. A folyó teljesen befagyott − jelentette be
Kékcsillag. − Megragadjuk ezt a lehetőséget, hogy lerohanjuk a Folyó törzs vadászterületét, s így
üzenjünk nekik, hogy többé ne vadásszanak a mi területünkön. Harcosaink megtámadják egyik
járőrcsapatu-
226
TŰZ ÉS JÉG
kat, és olyan leckét adnak nekik, amire még sokáig emlékezni fognak!
Tűzszív összerezzent, amikor eszébe jutott, mit mesélt Ezüstpatak az éhező Folyó törzsről. A
körülötte lévő macskák elszántan helyeseltek. Tűzszív több holdtölte óta nem látta a törzs tagjait ilyen
izgatottnak.
− Tigriskarom! − kiabálta túl Kékcsillag a hangzavart − Harcosaink elég jó kondícióban vannak
ahhoz, hogy lerohanják a Folyó törzset7
Tigriskarom bólintott
− Kiváló. − Kékcsillag felemelte az állát − Akkor napnyugtakor indulunk. − A törzs tagjai
vidáman nyávogtak. Tűzszív mancsa viszketni kezdett Kékcsillag is velük megy? Csak nem
kockáztatja utolsó életét egy határ menti csetepatéban?
Tűzszív Szürkecsíkosra nézett a válla fölött. Szürkecsíkos felbámult a Nagysziklára, farka
idegesen járt ide-oda. Ahogy a nyávogások elhaltak, megszólalt − Ügy tűnik, ma melegebb az idő. Az
olvadás nagyon veszélyessé tenné az átkelést
Tűzszív visszafojtotta a lélegzetét, ahogy több macska kíváncsian Szürkecsíkos felé fordult.
Tigriskarom borostyánszínű szemében zavar tükröződött, ahogy lenézett Szürkecsíkosra.
− Általában nem habozol, amikor harcról van szó − nyávogta a sötét harcos lassan.
Sötétcsíkos kinyújtotta a nyakát, és hozzátette. − Igen, Szürkecsíkos, nem félsz a Folyó törzs
bolhafészkeitől, ugye?
Szürkecsíkos kényelmedenül feszengett, ahogy az egész törzs a válaszát várta.
227
− Úgy tűnik, fél! − sziszegte Porosmancs Homokmancs mellől.
Tűzszív farka dühösen megrezzent, de sikerült könnyed hangon megszólalnia. − Igen, attól,
hogy bevizezi a mancsát! Szürkecsíkos idén egyszer már belepottyant a jeges vízbe, és nem nagyon
fűlik a foga egy újabb fürdőhöz!
A törzs feszültsége vidám dorombolássá szelídült. Szürkecsíkos lelapított füllel a földet
bámulta. Csak Tigriskarom ábrázata maradt gyanakvón komoly.
Kékcsillag megvárta, amíg a mormolás elhal. − Meg kell tárgyalnom a támadást idősebb
harcosaimmal. − Leugrott a Nagyszikláról, és olyan könnyedén ért földet, hogy nehéz volt elhinni:
néhány nappal ezelőtt még az életéért harcolt. Tigriskarom, Fehérvihar és Fűzfakéreg követte őt a
barlangjába, a törzs többi tagja pedig csoportokba verődve tárgyalta a javasolt támadást.
− Gondolom, azt várod, megköszönjem, hogy zavarba hoztál! − sziszegte Szürkecsíkos Tűzszív
fülébe dühösen.
− Egyáltalán nem! − csattant fel Tűzszív. − De legalább hálás lehetnél, hogy még mindig
falazok neked! − Elvonult a tisztás szélére, bundája felborzolódott a dühtől.
Homokmancs odasietett, hogy csatlakozzon hozzá.
− Ideje megmutatni a Folyó törzs macskáinak, hogy nem vadászhatnak a területünkön akkor,
amikor csak kedvük szottyan! − nyávogta Homokmancs ragyogó szemmel.
− Igen, én is azt hiszem − nyávogta Tűzszív szórakozottan. Képtelen volt levenni tekintetét
Szürkecsíkosról. Csak képzelődött, vagy a szürke harcos tényleg egyre jobban oldalazott
228
TŰZ ÉS JÉG
az óvoda felé? Szürkecsíkos talán azt tervezi, hogy kioson a táborból, és figyelmezteti
Ezüstpatakot7
Tűzszív lassan felállt, és az óvoda felé indult. Szürkecsíkos a közeledő Tűzszívre bámult, de
mielőtt bármelyikük megszólalt volna, Kékcsillag hangja ismét felhangzott a Nagyszikla felől. Tűzszív
megállt ott, ahol volt, de szemét nem tudta elfordítani Szürkecsíkosról.
− Fűzfakéreg veled ért egyet, Szürkecsíkos! − jelentette be Kékcsillag. − Az olvadás úton van. −
Szürkecsíkos felemelte az állát, és kihívó pillantást lövellt Tűzszív felé, de Tűzszívet nem érdekelte.
Tehát Kékcsillag lefújja a támadást! így Szürkecsíkosnak nem kell választania törzse és Ezüstpatak
között, és Tűzszívnek nem kell csatlakoznia egy olyan törzs elleni támadáshoz, akikről tudta, hogy így
is eléggé szenvednek.
Kékcsillag azonban még nem fejezte be. − Ezért azonnal támadunk!
Tűzszív oldalra pillantott. Szürkecsíkos győzelmes pillantása puszta rettegéssé változott.
Kékcsillag folytatta. − Hagyunk egy harcosokból álló különítményt a táborban, hogy őrizzék az
itt maradottakat. Nem szabad elfelejtenünk az Arnyak törzse fenyegetését. Öt harcos végzi el a
támadást Én itt maradok.
Jó, gondolta Tűzszív. Tehát nem tervezte, hogy veszélyezteti utolsó életét. − A támadó csapatot
Tigriskarom vezeti. Sötétcsíkos, Fűzfakéreg és Hosszúfarkú vele megy. Még van egy üres hely.
− Mehetek én? − tört ki Tűzszív. Bár nehéznek érezte a szívét a gondolatra, hogy meg kell
támadnia az éhes Folyó
229
törzs macskáit, ez azt jelentette, hogy Szürkecsíkosnak nem kell döntenie.
− Köszönöm, Tűzszív! Csatlakozz a járőrcsapathoz! − Kékcsillag láthatóan örült egykori
tanítványa lelkesedésének Tigriskarom azonban nem tűnt ilyen boldognak Összehúzott szemmel,
leplezetlen gyanakvással nézett Tűzszívre. − Nem szabad időt vesztegetnünk − nyávogta Kékcsillag. −
Én is énem a meleg szelek illatát Tigriskarom útközben majd mindent elmond. Induljatok!
Sötétcsíkos, Hosszúfarkú és Fűzfakéreg Tigriskarom után iramodott. Tűzszív követte őket,
ahogy átrohantak a rekettye-alagúton és a vízmosás felé tartottak, a Folyó törzs területe irányába.
Elhaladtak a Napos Sziklák mellett, és ahogy az alacsony téli nap kezdett a fák koronája felé
süllyedni, elérték az ellenséges törzs területének határát. Tűzszív beleszimatolt a levegőbe. −
Szürkecsíkosnak és Fűzfakéregnek igaza volt Melegebb szelek illatát érezte, és az esőfelhők már
gyülekeztek is a fák fölött.
Ahogy lerohantak a folyó felé vezető lejtőn, Tűzszív mély nyugtalanságot érzékelt. Ezüstpatak
kétségbeesett története csengett a fülében, és erőszakkal kellett elhessegetnie magától az együttérzést.
A Villám törzs harcosai kiléptek a tüskebokrok közül, és megálltak a folyó szélén. Az eléjük
táruló látványtól Tűzszív lába elgyengült megkönnyebbülésében. A ragyogó jégtakaró, amit korábban
Tűzszív Homokmanccsal látott, széttöredezett, és alatta hidegen és feketén áramlott a víz.
230
20. FEJEZET
Tigriskarom odafordult harcosaihoz, világos szeme csalódottságtól fénylett. − Várnunk kell! − acsargott.
A járőrcsapat megfordult, és elindult hazafelé. Tűzszív néma hálaimát küldött a Csillag törzs felé, de
mégis keserű szájízzel távozott. Most már sohasem tudja meg, képes lett volna-e részt venni a támadásban. Nem
csak Szürkecsíkosban nem bízott, önmagában sem.
Tűzszív egész hazaúton csöndes volt Látta, hogy Tigriskarom időnként rápillant hatalmas, barna válla
fölött Lassú út volt A rövid téli nap fénye már apadóban volt, mire végre elérték a vízmosás tetejét Tűzszív
megvárta, hogy előbb a harcosok induljanak el lefelé. Mire átért a rekettyealagúton, Tigriskarom már a csalódott
törzsnek magyarázta, hogy befagyott a folyó.
Tűzszív a tisztás szélére lopózott, és Szürkecsíkost kereste. Tudnia kellett, hogy barátja kilopózott-e a
táborból. Ösztönösen az óvoda felé tartott. Ahogy a kusza tüskés ágak felé közeledett, ismerős nyávogást hallott.
− Tűzszív!
Tűzszívben remény ébredt. Talán Szürkecsíkos valóban hálás, hogy ő foglalta el az utolsó helyet a
támadó csa-
231
patban? Követte barátja hangját az óvoda mögötti árnyas területre.
Tűzszív halkan belenyávogott a sötétbe, de sehol sem látta Szürkecsíkost. Hirtelen hatalmas
csattanással nekicsapódott valami az oldalának. Tűzszív megfordult; minden érzéke éber lett Meglátta
Szürkecsíkost: szőre felborzolódott, alakja kirajzolódott a homályban.
Szürkecsíkos ismét rátámadt. Tűzszív még idejében bukott le, ahogy Szürkecsíkos széles
mancsa elsuhant mellette a levegőben.
− Mit csinálsz? − lihegte Tűzszív.
Szürkecsíkos lelapította fülét, és odasziszegte neki. − Nem bíztál bennem! Azt hitted, elárulom a
Villám törzset! − Újra nekigyürkőzött. Ez az ütés Tűzszív fülét érte.
Fájdalom és düh hasított Tűzszívbe.
− Csak meg akartalak mentem attól, hogy döntést kelljen hoznod! − köpte a szavakat − Bár az
igaz, hogy momentán nem tudom, kihez vagy hűséges! − Szürkecsíkos nekiugrott, és hátradöntötte. A
két macska kimeresztett karmokkal tusázott.
− Döntök, amikor döntenem kell! − acsargott Szürkecsíkos.
Tűzszív kiszabadította magát, és Szürkecsíkos hátára ugrott − Csak meg akartalak védeni!
− Nincs szükségem védelemre!
Tűzszív a dühtől elvakultan mélyesztette karmát Szürkecsíkos bundájába, de Szürkecsíkos
megfordult, és a két harcos ide-oda hempergett az óvoda előtt.
232
TŰZ ÉS JÉG
A tisztáson lévő macskák elugrattak útjukból, amikor a két fiatal harcos beléjük ütközött.
Tűzszív dühösen felnyávogott, ahogy Szürkecsíkos megharapta egyik mellső lábát. Egyik mancsával
felfelé csapott, és a szeme felett sebesítette meg Szürkecsíkost. Szürkecsíkos ezt azzal viszonozta,
hogy előrehajolt, és fogát mélyen Tűzszív hátsó lábába mélyesztette.
− Azonnal hagyjátok abba! − Kékcsillag komor kiáltásától Tűzszív és Szürkecsíkos
megmerevedett. Tűzszív eleresztette Szürkecsíkost, és fájdalmak közepette odébb bicegett.
Szürkecsíkos felborzolt szőrrel hátrált meg. Tűzszív a szeme sarkából látta az alig titkolt örömmel
acsargó Tigriskarmot, aki elhúzta a száját, láthatóvá téve fogait.
− Tűzszív, gyere a barlangomba, de most azonnal! − morogta Kékcsillag tűzben égő szemel. −
Szürkecsíkos, menj a fekhelyedhez, és maradj ott!
A törzs többi része beleolvadt az árnyakba. Tűzszív Kékcsillag után bicegett a barlangba.
Szemét a földre szegezte, kimerült és zavart volt
Kékcsillag leült a homokos földre, és egy pillanatig hitetlenkedve bámult Tűzszívre. Aztán
dühösen így szólt. − Ezt meg mire véljem?
Tűzszív megrázta a fejét Bármilyen dühös volt, nem leplezhette le barátja titkát
Kékcsillag lehunyta a szemét, és mély lélegzetet vett − Tudom, hogy most az érzelmek magasra
csapnak a táborban, de sohasem hittem, hogy egyszer téged és Szürkecsíkost verekedni látlak.
Megsérültél?
233
Tűzszív érezte, hogy füle és hátsó lába sajog, de vállat vont, és azt mormolta. − Nem.
− Elmondod, mi volt ez az egész?
Tűzszív olyan egyenesen állta Kékcsillag tekintetét, amennyire csak tudta.
− Kékcsillag, sajnálom. Nem magyarázhatom meg. Legalább ez igaz, gondolta.
− Rendben van! − nyávogta Kékcsillag végül. − Intézzétek el a magatok módján! A törzs nehéz
időszakon megy keresztül, és az ilyen belső harcokat nem nézem jó szemmel! Megértetted?
− Igen, Kékcsillag! − válaszolta Tűzszív. − Elmehetek?
Kékcsillag bólintott, így Tűzszív megfordult, és kióvakodott a barlangból. Tudta, hogy
cserbenhagyta egykori nevelőjét, de nem bízhatott meg benne teljesen. Legutóbb megbízott benne −
amikor Hollómancs mindenfélével vádolta Tigris-karmot −, és Kékcsillag nem hitt neki. És ha most
hinne neki, el kellene árulnia a legjobb barátját.
Tűzszív az aggodalomtól betegen vágott át a tisztáson, és becsusszant a harcosok barlangjába.
Elhelyezkedett a fekhelyén Szürkecsíkos mellett, és összegömbölyödött. Mozdulatlanul feküdt, és
érezte, hogy mellette Szürkecsíkos teste megfeszül, végül azonban az álom eluralkodott rajta.
Tűzszív másnap reggel ébredt fel. A nap még nem kelt fél, és a tisztás üres volt, miközben
átballagott Sárgafogú barlangjához. Meg akarta látogatni Szénmancsot.
Sárgafogú összegömbölyödve aludt Pettyesfejű beteg kölykei mellett A kicsik lehunyt szemmel
halkan nyivákoltak
234
TŰZ ÉS JÉG
a fekhelyükön. Sárgafogú hangosan horkolt. Tűzszív nem akarta felébreszteni, így némán
odasurrant Szénmancs alvóhelyéhez, hogy megnézze.
A kis szürke cica is aludt A vért lemosták a bundájáról. Tűzszív eltűnődött: vajon Szénmancs
mosta le, vagy Sárgafogú? Odakuporodott Szénmancs mellé, és figyelte a lélegzését Volt valami
megnyugtató abban, ahogy oldala emelkedett és süly-lyedt Békésebbnek tűnt, mint legutóbbi
látogatásakor.
Addig maradt vele, amíg a hajnali fény át nem szűrődött a páfrányokon, és hallani lehetett a
törzs tagjainak mocor-gását Tűzszív felállt. Behajolt Szénmancs alvóhelyére, és orrát gyengéden a
bundájához érintette.
Ahogy megfordult, hogy távozzon, Sárgafogú nyújtózkodott, és kinyitotta a szemét
− Tűzszív?
− Szénmancshoz jöttem − suttogta.
− Jól érzi magát − nyávogta Sárgafogú, és feltápászkodott. Tűzszív szemét megkönnyebbülés
felhőzte. − Köszönöm,
Sárgafogú!
Amikor elérte a tisztást, Tigriskarom épp egy csapat harcoshoz és növendékhez beszélt Azonnal
észrevette Tűzszívet − Kedves, hogy végre itt vagy − morogta. − Szürkecsíkos is épp most
csatlakozott hozzánk. Elbeszélgetett Kékcsillaggal.
Tűzszív barátjára pillantott, de Szürkecsíkos a földet bámulta. A többi harcos némán nézte,
ahogy Tűzszív odasiet hozzájuk, és leül Homokmancs mellé.
− Az olvadás alatt az erdőben sok lesz a zsákmány − nyávogta Tigriskarom. − A menedékükben
töltött hosszú idő
235
után nagyon éhesek lesznek. Ezzel lehetőséget kapunk arra, hogy annyit ejtsünk el, amennyit
csak tudunk
− De még mindig van zsákmány a raktárban − szúrta közbe Porosmancs.
− Az hamarosan úgyis varjúeledel lesz − mondta Tigriskarom. − Minden alkalmat meg kell
ragadnunk a vadászatra. Ahogy múlik a tél, a zsákmányunk eltűnik, és túl kevés marad. − A harcosok
egyetértőn bólintottak.
− Hosszúfarkú! − Tigriskarom a világos színű harcosra szegezte a tekintetét. − Azt akarom,
hogy szervezz vadászcsa-patokat − Hosszúfarkú bólintott, Tigriskarom pedig felállt, és Kékcsillag
barlangja felé indult Tűzszív nézte, amint eltűnik a zuzmófüggöny mögött, és eltűnődött, vajon a vezér
és helyettese megbeszéli-e verekedését Szürkecsíkossal.
Hosszúfarkú hangja elvonta gondolataitól. − Tűzszív! Te és Homokmancs csadakozhattok
Egérbundáshoz. Szürkecsíkos Fehérviharral és Páfránymanccsal vadászhat Talán az a legjobb, ha most
nem raklak titeket egy csoportba.
Vidám dorombolás tört ki a csapatban, de Tűzszív dühösen összehúzta a szemét. Azzal
szórakoztatta magát, hogy a Hosszúfarkú fülén lévő vágást nézte. Még akkor ejtette rajta, mikor a
világos színű harcos érkezésének napján kötekedett vele.
− Jó kis bunyó volt tegnap este − mondta mellette Egér-bundás reszelős hangon, csintalanságtól
ragyogó szemmel. − Majdnem felért az elszalasztott harccal.
Tűzszív összeráncolta a szemöldökét, ahogy Porosmancs hozzátette. − Igen! Nem is mozogsz
rosszul, Tűzszív… ahhoz
236
TÖZ ÉS JÉG
képest, hogy házimacska vagy! − Tűzszív a fogát csikorgatta, és a földet bámulta, karmát pedig
ki-be húzta.
A két csapat együtt hagyta el a tábort Ahogy a vadászok a vízmosástól elkanyarodó ösvényen
haladtak, Tűzszív felpillantott az égre. A tegnap este óta tornyosuló esőfelhők már eltakarták a napot,
és a mancsuk alatt a hó latyakosodni kezdett.
Egérbundás átvezette Homokmancsot és Tűzszívet a Magasfenyőkön.
− Magammal viszem Homokmancsot − mondta a barna harcos Tűzszívnek. − Vadászhatsz
egyedül! Találkozzunk delelőkor a táborban!
Tűzszív megkönnyebbült a gondolattól, hogy egyedül vadászhat. Eloldalgott a fák között. Még
mindig nem akarta elhinni, hogy olyan csúnyán összeverekedett Szürkecsíkossal. Elveszettnek és
magányosnak érezte magát régi barátja nélkül, bár lassan alig ismert rá. Azon tűnődött, lehetnek-e még
valaha barátok.
Csak akkor jött rá, hogy egész végig a Kétlábúak otthonát körülvevő tölgyerdőben sétált,
amikor megérezte a mancsa alatt a puha leveleket Azonnal eszébe jutott Hercegnő, és elmélázott,
vajon lábai akaradanul vitték-e régi otthona felé?
Tűzszív egyenesen a kerítés felé tartott, és halkan beszólt a kertbe. Majd visszaszaladt az
erdőbe, és az aljnövényzetben várt, hogy testvére előbukkanjon.
Nem kellett sokáig várnia. Kaparászó hang hallatszott a kerítés felől, és megérezte Hercegnő
illatát Tűzszív már épp elő akart ugrani, hogy találkozzanak, amikor egy második, ismeretlen illat érte
el az orrát.
237
A tüskebokor megrezzent, és Hercegnő jelent meg. Szájában apró, fehér kölyköt hozott Ahogy
Tűzszív előrenyomakodott, hogy összetalálkozzanak, Hercegnő melegen üdvözölte, bár szájában ott
lógott apró kölyke.
A kölyök nagyon pici volt Tűzszív azt gondolta, hogy még legalább egy holdtöltéig nem
választják el. Hercegnő mancsával eltakarított egy adag latyakot, és gyengéden az alatta lévő avarra
helyezte a kölyköt. Majd leült, és köréje fonta vastag farkát.
Tűzszívet elöntötték az érzelmek. Ez itt a rokona, született házimacska, amilyen ő is! Halkan
odament Hercegnőhöz, üdvözlésként hozzádörgölte az orrát, majd lehajolt és megszaglászta a kiscicát.
Meleg, tejes illata volt, különös, de valahogy mégis ismerős. Tűzszív gyengéden megnyalta a fejét,
mire a kicsi felnyávogott, kinyitotta rózsaszín száját, és megmutatta apró, fehér fogait.
Hercegnő ragyogó szemmel nézett Tűzszívre.
− Neked hoztam el, Tűzszív − nyávogta halkan. − Azt akarom, hogy vidd el magaddal a
törzsedhez, hogy ő lehessen az új növendéked.
238
21. FEJEZET
Tűzszív az apró kölyökre bámult. − Én sohasem vártam el, hogy… − kezdte. Nagy nehezen elfordította
tekintetét, és szótlanul testvérére bámult.
− A gazdáim választják majd ki, hogy a többi kölyök hol éljen − folytatta Hercegnő. − De ez az
elsőszülöttem, és én akarok dönteni a jövőjéről. − Felemelte a fejét. − Faragj belőle igazi hőst! Olyat, amilyen te
vagy!
Az elviselheteden magány, melyet Tűzszív olyan régóta érzett, kezdett elpárologni. Elképzelte az apró
fehér kölyköt a törzsben. Látta maga előtt, ahogy megmutatja neki a vadászat minden csínját-bínját a vastag
páfránylevelek között. Végre még egy olyan macska lenne a törzsben, aki ugyanúgy házimacska, mint ő.
Hercegnő félrehajtotta a fejét. − Tudom, mennyire felzaklatott, ami a növendékeddel történt. Azt
gondoltam, ha lesz egy új növendéked, aki a te véredből való, akkor nem érzed majd annyira egyedül magad. −
Kinyújtotta a nyakát, és orrát Túzszív oldalához érintette. − Nem értem a törzsed összes törvényét, de abból,
amilyen vagy, és ahogy beszélsz a törzsi élet-
239
ről, tudom, hogy nagy dicsőség lenne számomra, ha a fiamat törzsi macskaként nevelnék fel.
Ahogy a boldogság első vihara elült benne, Tűzszívnek eszébe jutott a törzs többi tagja és az,
hogy mennyire égető szükség van harcosokra. Szénmancsból nem lehet harcos. Mi lesz, ha a
zöldköhögés nemcsak Kékcsillag életét veszi el, hanem másokét is? A Villám törzsnek szüksége lehet
erre a kölyökre.
Hirtelen rájött, hogy bundáját eső áztatja. A kicsinek hamarosan fedél kell a feje fölé. Erősnek
tűnt, de még mindig túl kicsi volt ahhoz, hogy sokáig bírja a hideget és a nedvességet.
− Magammal viszem − nyávogta. − Nagy ajándékot adtál a Villám törzsnek. Magam nevelem a
legjobb harcossá, akit a Villám törzs valaha is látott! − Lehajolt, és megragadta a kölyköt a
grabancánál.
Hercegnő szeme hálától és büszkeségtől fénylett. − Köszönöm, Tűzszív! − dorombolta. − Ki
tudja, talán vezér lesz belőle, és kilenc életet kap!
Tűzszív kedvesen nézett Hercegnő bizakodó, reménykedő arcára. Testvére tényleg hisz abban,
hogy ez megtörténhet7 Kétségek rohanták meg. Visszaviszi ezt az apró kölyköt a táborba, ahol
felütötte fejét a zöldköhögés. Mi van, ha a tavaszt sem éri meg? De a kiscica meleg illata
megnyugtatta. A kicsi megmarad. Erős volt, és az ő vére csörgedezett benne. Tűzszív mély levegőt
vett. Gyorsnak kell lennie, a kicsi már így is fázik. Búcsúzóul Hercegnőre kacsintott, és elrohant a
bokrokon át
240
TŰZ ÉS JÉG
A kölyök nehezebb volt, mint gondolta. Lógott a szájából, és minden lépésnél nekiütődött
mellső lábának, amitől halkan, tiltakozva nyávogott Mire Tűzszív elérte a vízmosás tetejét, megfájdult
a nyaka. A tábor felé tartott, egyik mancsát óvatosan a másik elé helyezve, nehogy megcsússzon a
gyorsan olvadó havon.
A bejáratnál Tűzszív habozva megállt. Most először gondolkodott el azon, hogyan magyarázza
meg a kölyköt a törzsnek. Be kell vallania, hogy eljár házimacska testvéréhez. De most már késő volt.
Erezte, hogy a kölyök borzong a hidegtől. Tűzszív kihúzta magát, és átsietett a rekettyealagúton. A
kölyök fülsiketítőén felnyávogott, ahogy egy tüske a bundájába akadt Meglepett tekintetek fordultak a
tisztásra érkező Tűzszív felé.
Mindkét vadászcsapat visszatért. Egérbundás, Fehérvihar, Homokmancs és Páfránymancs is a
tisztáson volt. Csak Szürkecsíkos hiányzott. A zaj és az ismereden szag sorban előcsalogatta a törzs
tagjait. Egy macska sem szólalt meg. Ellenséges, zavarodott szemmel meredtek Tűzszívre, mintha
idegen lenne.
Tűzszív lassan megfordult a tisztás közepén − a kölyök még mindig ott lógott a szájában −, és
belenézett a kérdésekkel teli szemekbe. Hirtelen kiszáradt a szája. Miért feltételezte, hogy a törzs
elfogad egy olyan kölyköt, aki még csak nem is az erdőben született?
Megkönnyebbült, amikor Kékcsillag előbukkant Sárgafogú barlangjából. De a vezér szeme is
elkerekedett Tűzszív láttán. − Ez meg mi? − kérdezte.
241
Tűzszív rosszat sejtett. A kölyköt mellső mancsa közé helyezte, és köréje tekerte farkát, hogy
melegen tartsa. − A testvérem elsőszülött kölyke − válaszolt.
− A testvéred! − Tigriskarom vádlón bámult rá.
− Van testvéred? − kérdezte Foltosfarkú. − Hol?
− Természetesen ugyanott, ahol Tűzszív is született − sziszegte undorral Hosszúfarkú. − A
Kétlábúaknál!
− Igaz ez? − kérdezte Kékcsillag tágra nyitott szemmel.
− Igen − ismerte be Tűzszív. − A testvérem nekem adta ezt a kölyköt, hogy hozzam el a
törzsnek.
− És miért tenne ilyet7 − kérdezte Kékcsillag fenyegető nyugalommal.
Tűzszív idegesen megrezzent. − Meséltem neki a törzsi életről…, hogy milyen csodálatos…
Kékcsillag hitetlenkedő pillantása nyomán elhalt a hangja.
− Mióta jársz a Kétlábúakhoz? − kérdezte a vezér.
− Nem régóta, ősszel voltam ott először. De csak azért, hogy meglátogassam a testvéremet.
Hűségem még mindig a Villám törzsé.
− Hűség? − Sötétcsíkos nyávogása süvöltött át a tisztáson.
− És képes vagy idehozni egy házimacskát7
− Nem elég, hogy a törzsben már van egy házimacska?
− kérdezte az egyik idős macska reszelős hangon.
− Ha megbízol egy házimacskában, nyakadra hoz egy másikat! − acsargott Porosmancs, és
dühödten felborzolta a szőrét Homokmancshoz fordult, és megbökte az orrával. Homokmancs
zavartan Tűzszívre pillantott, és lebámult a mancsára.
− Miért hoztad ide? − mordult fel Tigriskarom.
242
TŰZ ÉS JÉG
− Harcosokra van szükségünk… − Ahogy Tűzszív megszólalt, a kölyök bemászott a hasa alá, és
a harcos rájött, milyen nevetségesen hangzik mindaz, amit mond. A szavait fogadó megvető
nyávogások hallatán lehajtotta a fejét.
Amikor a törzs sértő megjegyzései elhaltak, Szélvihar szólalt meg. − A törzsnek enélkül is elég
baja van!
− Csak gondot fog okozni! − helyeselt Egérbundás. − Legalább öt holdnak kell eltelnie, hogy
megkezdhesse a kiképzést.
Fehérvihar egyetértőn bólintott. − Nem lett volna szabad idehoznod ezt a házimacskát, Tűzszív!
− nyávogta. − Túl puhány lesz ahhoz, hogy a törzs életét élje.
Tűzszív bundája felborzolódott. − Én is házimacskának születtem. Én is puhány vagyok? − Azt
gondolta, hogy némileg változtatott a törzs házimacskák iránti előítéletein, de tévedett. Egyeden
barátságos arcot sem látott a tömegben.
Ekkor egy hang szólalt meg Fehérvihar mögül. − Ha Tűzszív vére folyik benne, akkor jó törzsi
macska lesz belőle.
Tűzszív érezte, hogy elönti a megkönnyebbülés. Szürkecsíkos volt az! Remény villant fel
benne, ahogy Fehérvihar és a többi macska megfordult, hogy a szürke harcosra nézzen. Szürkecsíkos
körülnézett a macskák gyűrűjén, és egyesével keményen a szemükbe nézett.
− Milyen üdítő változatosság, hogy megvéded a barátodat, Szürkecsíkos! − acsargott
Hosszúfarkú. − Tegnap este még szét akartad tépni!
Szürkecsíkos a világos színű harcosra nézett, majd megfordult, ahogy Sötétcsíkos megszólította.
− Igen, Szürkecsí-
243
kos! Honnan tudod, hogy Tűzszív vére érdemessé teszi őt arra, hogy a Villám törzs tagja
legyen? Tegnap éjjel megkóstoltad, amikor a lábába haraptál?
Kékcsillag előrelépett, kék szemét aggodalom felhőzte. − Tűzszív, elhiszem, hogy nem akartál
hűden lenni a törzshöz azzal, hogy meglátogattad a testvéred, de miért egyeztél bele, hogy idehozod a
kölykét? Nem a te dolgod ilyen döntéseket hozni. Amit tettél, kihat az egész törzsre.
Tűzszív Szürkecsíkosra nézett, további támogatást remélve, de Szürkecsíkos nem viszonozta a
pillantását. Tűzszív hátravetette a fejét, és az összes macska elfordította róla a tekintetét Tűzszív
pánikba esett. Lehet, hogy saját törzsbeli helyzetét veszélyeztette azzal, hogy idehozta Hercegnő
kölykét7
Ismét Kékcsillag szólalt meg. − Tigriskarom, neked mi a véleményed?
− Mi a véleményem? − nyávogta Tigriskarom. Tűzszív érezte, hogy a vezérhelyettes arrogáns
elégedettsége hallatán elnehezül a szíve. − Szerintem most rögtön meg kell szabadulnunk tőle.
− Aranyvirág?
− Biztos vagyok benne, hogy nem éri meg a tavaszt. Nagyon kicsi − jegyezte meg a
gyömbérszínű királynő.
− Napnyugtára elkapja a zöldköhögést! − tette hozzá Egér-bundás.
− Vagy jövő hóesésig eszi a zsákmányunkat, aztán halálra fagy! − köpte a szavakat Szélvihar.
Kékcsillag félrehajtotta a fejét − Elég legyen! Gondolkodnom kell rajta! − A barlangjához ment,
és becsusszant a zuz-
244
TŰZ ÉS JÉG
mófüggönyön át. A törzs komor suttogások közepette szétszéledt
Tűzszív fogta a besározódott kölyköt, és bevitte a harcosok barlangjába. A kölyök reszketett, és
szánalmasan nyivákolt. Tűzszív védelmezőn a kismacska köré gömbölyödött, és lehunyta a szemét,
azonban agyában még mindig ott úsztak a törzstagok ellenséges arcai. Szíve félelemmel telt meg.
Régebben azt hitte, tudja, milyen a magány, de most úgy tűnt, az egész törzs kiközösítette.
Szürkecsíkos belépett a barlangba, és elhelyezkedett a vackán. Tűzszív idegesen rápillantott.
Egyedül Szürkecsíkos szólalt fel a védelmében, és Tűzszív meg akarta köszönni. A kellemetlen csend
után, amit csak a kölyök sírása tört meg, Tűzszív azt mormolta.
− Köszönöm, hogy kiálltai mellettem!
Szürkecsíkos vállat vont − Igen, nos − nyávogta − senki más nem akart kiállni érted. −
Elfordította a fejét, és elkezdte a farkát nyalogatni.
A kölyök tovább nyávogott, egyre hangosabban. A harcosok közül többen bejöttek a barlangba,
hogy menedéket keressenek az eső elől. Fűzfakéreg egy pillantást vetett Tűz-szívre és a kölyökre, de
nem szólt semmit.
− Nem tudnád elhallgattatni azt a valamit7 − panaszkodott Sötétcsíkos, ahogy a fekhelyén lévő
mohát tapodta a mancsával.
Tűzszív kétségbeesetten megnyalogatta a kölyköt Most már biztosan nagyon éhes. A barlang
falának surrogására felemelte a fejét Jégbundás volt az. Odakúszott Tűzszív helyé-
245
hez, és lepillantott a szánalomra méltó kismacskára. Hirtelen lehajtotta a fejét, és megszaglászta
a kölyök puha bundáját. − Jobb helye lenne az óvodában − mormolta. − Pettyesfejűnek van elég teje.
Megkérhetném, hogy etesse meg.
Tűzszív meglepetten bámult a királynőre.
Jégbundás meleg szemmel nézett vissza rá. − Nem felejtettem el, hogy megmentetted a
kölykeimet az Arnyak törzsétől!
Tűzszív ismét megfogta a kölyköt, és követte Jégbundást, ki a barlangból. Az eső még jobban
zuhogott Együtt gyorsan az óvodához mentek. Jégbundás eltűnt a keskeny bejáratban, Tűzszív pedig
utánanyomakodott. Megállt a sűrű szederbokrok között, és pislogott, amíg szeme hozzá nem szokott a
sötétséghez.
A sötét, száraz helyen Pettyesfejű összegömbölyödve feküdt két egészséges kölyke mellett.
Gyanakvón Tűzszívre pillantott, majd a szájából lelógó kölyökre nézett.
Jégbundás odasúgta Tűzszívnek. − Pettyesfejű egyik kölyke meghalt az éjjel.
Tűzszívnek eszébe jutottak a Sárgafogú mellett nyivákoló kölykök, és szomorúan azon tűnődött,
vajon melyik halhatott meg. Letette Hercegnő kölykét, és Pettyesfejűhez fordult − Sajnálom −
mormolta.
A királynő pislogott, szeméből sütött a fájdalom.
− Pettyesfejű − kezdte Jégbundás. − Csak elképzelhetem a fájdalmat, amit érzel. De ez a kölyök
éhezik, neked pedig van tejed. Megeteted?
Pettyesfejű megrázta a fejét, majd lehunyta a szemét, mintha nem is akarna tudomást venni
Tűzszív jelenlétéről a barlangban.
246
TŰZ ÉS JÉG
Jégbundás előrenyújtotta a nyakát, és orrával gyengéden megérintette Pettyesfejű állát. −
Tudom, hogy nem helyettesítheti a fiadat − suttogta. − De szüksége van a melegségedre és az
odaadásodra.
Tűzszív idegesen várt. A kismacska még hangosabban sírt. Megérezte Pettyesfejű tejének
szagát, és vakon puha hasa felé támolygott. Orrával befúrta magát Pettyesfejű másik két kölyke közé.
Pettyesfejű lenézett, ahogy a kölyök a tej szagát követve egyre előrébb nyomakodott Ellenkezés nélkül
figyelte, ahogy a kismacska elhelyezkedett a hasa alatt, és szopni kezdett. Tűzszív egész teste sajgott a
hálától és a megkönnyebbüléstől, ahogy látta, hogy Pettyesfejű tekintete megenyhül, és a kis fehér cica
dorombolni kezd, majd apró mancsával Pettyesfejű duzzadt hasát kezdi tapogatni.
Jégbundás bólintott. − Köszönöm, Pettyesfejű! Megmondhatom Kékcsillagnak, hogy gondját
viseled a kicsinek?
− Igen − válaszolta Pettyesfejű halkan, le nem véve szemét a kölyökről. Egyik hátsó mancsával
közelebb tolta a hasához.
Tűzszív dorombolt, és lehajolt, hogy orrát Pettyesfejű vállához érintse. − Köszönöm. ígérem,
mindennap plusz friss zsákmányt hozok neked.
− Megmondom Kékcsillagnak − nyávogta Jégbundás. Tűzszív felnézett a fehér királynőre,
meghatotta a kedvessége. − Köszönöm − nyávogta.
− A törzs szülötte vagy sem, egy kölyök sem érdemli meg, hogy éhezzen − Jégbundás
megfordult, és kisietett a szederbokor ágai között.
247
− Most már mehetsz! − suttogta Pettyesfejű Tűzszívnek. − A kölyköd biztonságban lesz nálam!
Tűzszív bólintott, és követte Jégbundást ki az esőbe. Azon tűnődött, visszatérjen-e a
barlangjába, de tudta, hogy amíg meg nem hallja Kékcsillag döntését, úgysem tud nyugodtan aludni.
Ahogy rótta a köröket a tisztáson, és bundája nedves csomókká állt össze, meglátta, hogy
Jégbundás csusszan ki Kékcsillag barlangjából, és elsiet az óvoda felé.
Fűzfakéreg már az esti járőrözés előkészületeivel foglalkozott, amikor Kékcsillag végre
előbukkant a barlangjából. Tűzszív megállt. A szíve olyan gyorsan vert, hogy azt hitte, lábai
felmondják a szolgálatot. Kékcsillag felugrott a Nagysziklára, és elkiáltotta a szokásos hívószót, − Az
összes macska, aki elég idős ahhoz, hogy maga fogjon zsákmányt magának, gyűljön össze a
Nagyszikla alatt!
A járőrcsapat megfordult a tábor bejáratánál, és Fűzfakéreg után sietett, vissza a Nagysziklához.
A törzs többi tagja is otthagyta száraz fekhelyét, és azon morgolódott, hogy még mindig esik az eső.
Tigriskarom komoly arccal ugrott fel a sziklára Kékcsillag mellé.
Visszavitetik velem, gondolta Tűzszív. Lassan, kapkodva szedte a levegőt. Még ennél is
sötétebb gondolatok találtak utat agyába. Mi van, ha Kékcsillag megkéri Tigriskarmot, hogy hagyja ott
a kölyköt az erdőben! Azt nem éli túl. Ó, Csillag törzs, mit mondok majd Hercegnőnek?
Amikor az összes macska elhelyezkedett, Kékcsillag megszólalt. − Villám törzs macskái, senki
sem tagadhatja, hogy
248
TŰZ ÉS JÉG
harcosokra van szükségünk. Egy macskát már elveszítettünk a zöldköhögés miatt, és még
nagyon sok holdtölte van hátra tavaszig. Szénmancs súlyosan megsebesült, nem lehet harcos belőle.
Ahogy Szürkecsíkos helyesen rámutatott…
Tűzszív hallotta a közelben Porosmancs suttogását − Szürkecsíkos maga is házimacskává
változott manapság! − Tűzszív odafordult, de mielőtt bármit is mondhatott volna, az egyik idősebb
macska figyelmeztető pillantása elhallgattatta Poros-mancsot
− Ahogy Szürkecsíkos rámutatott − ismételte Kékcsillag −, ez a kismacska Tűzszív vérét viszi
tovább. Minden esély megvan rá, hogy a kölyökből kiváló harcos legyen. − A törzs néhány tagja
Tűzszívre nézett, aki alig fogta fel Kékcsillag bókját. A reménytől szinte elszédült.
Kékcsillag egy pillanatra elhallgatott, hogy végignézzen az előtte összegyűlt macskákon. − Ügy
döntöttem, befogadjuk a törzsbe ezt a kölyköt − jelentette be.
Egy macska sem szólalt meg. Tűzszív hálát akart mondani a Csillag törzsnek, de fékezte a
nyelvét. Delelő óta most vett először nagy levegőt. Az ő rokona a Villám törzs tagja lesz!
− Pettyesfejű felajánlotta, hogy gondját viseli − folytatta Kékcsillag −, így Tűzszívre hárul a
feladat, hogy ellássa Pety-tyesfejűt. − A törzs vezérének pillantása találkozott Tűzszí-vével, de ő
semmit sem tudott leolvasni az arcáról. − Végül pedig nevet kell adnunk a kölyöknek. Ezentúl
Felhőkölyök-nek fogjuk hívni.
− Lesz névadási ünnepség is? − kérdezte meg Egérbundás a tömegből.
249
Tűzszív várakozva nézett fel a Nagysziklára. Vajon testvérének kölyke is részesül majd ebből a
kiváltságból, ahogy ő is, amikor a törzs hivatalosan is befogadta?
Kékcsillag hűvös pillantással nézett le Egérbundásra. − Nem! − válaszolta.
250
22. FEJEZET
Tűzszív számára gyötrelmes lassúsággal teltek a napok a következő holdtöltéig. Ügy tűnt, mintha az
utolsó Gyűlés óta évek teltek volna el. Legutóbb esőfelhők takarták el a holdat, és a törzsek nem mentek a
Négyesfa közelébe. Eközben egyik járőrcsapat a másik után jelentette, hogy a Folyó törzs harcosainak szagát
észlelték a Napos Szikláknál, és az Arnyak törzsének szagát ismét érezték a Bagolyfánál.
Amikor nem vadászott vagy járőrözött, Tűzszív Felhőkö-lyök, Szénmancs és Páfránymancs között
osztotta meg az idejét. Szürkecsíkos visszavette ugyan Páfránymancs nevelését, Tűzszív mégis hamarosan azt
látta, hogy Páfránymancs időnként céltalanul őgyeleg, nevelője pedig nincs sehol. − Vadászik − ez volt
Páfránymancs válasza, amikor Tűzszív megkérdezte, hová ment Szürkecsíkos.
− Te miért nem mentél vele? − kérdezte Tűzszív.
− Azt mondta, holnap vele mehetek.
Tűzszív a szokásos dühöt érezte Szürkecsíkos makacssága miatt, de elhessegette. Már feladta, hogy
megpróbálja észre téríteni Szürkecsíkost, alig beszéltek azóta, hogy Tűzszív
251
a táborba hozta Felhőkölyköt. Tűzszív azonban mindig megpróbálta magával vinni
Páfránymancsot, amikor Szürkecsíkos eltűnt, hogy a növendéket eltüntesse szem elől. Tudta, hogy
Tigriskarom nem fogadná el ilyen könnyen Páfránymancs válaszát.
Végül a telihold megjelent a felhő nélküli égen. Tűzszív korábban jött meg a vadászatból.
Elhaladt a kidőlt tölgy mellett, amely most üresen állt. − Gyorsmancs és Pettyesfejű kölyke
meggyógyult. Letette zsákmányát a többi közé, és Sárgafogú barlangja felé indult, hogy meglátogassa
Szénmancsot. Mostanra végre a zöldköhögés fenyegetése is megszűnt. Csak Szénmancs maradt az
orvosmacska mellett.
Ahogy Tűzszív áthaladt az alagúton, már látta az apró, szürke nőstény macskát a tisztáson.
Sárgafogúnak segített gyógynövényeket előkészíteni. Tűzszív arca megrándult, ahogy nézte, mint
biceg Szénmancs szárított levelekkel teli szájjal a kettéhasadt szikla felé.
− Tűzszív! − Szénmancs kiköpte a leveleket, és megfordult, hogy üdvözölje őt, ahogy a harcos
kilépett az alagútból. − Alig éreztem a szagodat a levelek förtelmes szagától!
− Azok a förtelmes szagú levelek segítettek meggyógyítani a lábadat − morogta Sárgafogú.
− Többet kellett volna használnod belőlük! − vágott vissza Szénmancs, de Tűzszív
megkönnyebbülten látta szemében a vidámság szikráit. − Ezt nézd! − Felemelte kifordult hátsó lábát.
− A karmom is alig érem el, hogy megmosakodjak!
− Talán még néhány gyakorlatot kéne előírnom neked, hogy kilazulj! − nyávogta Sárgafogú.
252
TŰZ ÉS JÉG
− Nem, köszönöm! − nyávogta gyorsan Szénmancs. − Az nagyon faj!
− Fájnia is kell! Ez azt jelenti, hogy mozog! − Az idős orvosmacska Tűzszívhez fordult. − Talán
te több szerencsével tudod meggyőzni, hogy elvégezze a gyakorlatokat Elmegyek az erdőbe, hogy
kiássak pár feketenadálytő-gyökeret
− Megpróbálom − ígérte Tűzszív, ahogy Sárgafogú elhaladt mellette.
− Tudni fogod, mikor csinálja jól! − szólt vissza az orvosmacska a válla fölött. − Panaszkodni
fog!
Szénmancs odabicegett Tűzszívhez, és orrát az övéhez érintette. − Köszönöm, hogy
meglátogattál! − Leült, és arca eltorzult, ahogy maga alá húzta sérült lábát.
− Szeretek látogatóba jönni hozzád − dorombolta Tűzszív.
− Hiányoznak a közös órák. − Amint kimondta, már meg is bánta, hogy megszólalt.
Vágyakozó pillantás jelent meg Szénmancs szemében.
− Nekem is − nyávogta. − Mit gondolsz, mikor kezdhetem el megint a kiképzést7
Tűzszív rábámult, és szíve elnehezült Sárgafogú nyilván nem mondta el Szénmancsnak, hogy
sohasem lehet harcos belőle.
− Talán ha megpróbálkozunk néhány gyakorlattal, az majd segít − nyávogta elodázón.
− Oké! − nyávogta Szénmancs. − De csak néhányat csinálok meg!
Oldalára feküdt és addig nyújtotta ki a lábát, amíg arca el nem torzult a fájdalomtól. Lassan,
összekoccanó fogakkal elkezdte előre-hátra nyújtogatni.
253
− Nagyon jól csinálod! − dicsérte Tűzszív, és elrejtette szánalmát, mely sziklaként feküdte meg
a gyomrát.
Szénmancs hagyta, hogy lába leessen a földre, és egy pillanatig némán feküdt, majd
feltápászkodott. Tűzszív csendben nézte, ahogy Szénmancs megrázza a fejét. − Ugye sohasem lesz
belőlem harcos?
Tűzszív nem tudott hazudni neki.
− Nem! − suttogta. − Nagyon sajnálom! − Orrát Szénmancs felé nyújtotta, és megnyalta a fejét
Pár pillanat után Szénmancs nagyot sóhajtott, és ismét lefeküdt
− Igazából tudtam − nyávogta. − Csak néha arról álmodom, hogy együtt vadászom az erdőben
Páfránymanccsal, aztán felébredek, és a lábamban érzett fájdalom eszembe juttatja, hogy soha többé
nem fogok tudni vadászni. Úgy énem, képtelen vagyok elviselni. Úgy kell tennem, mintha valaha, egy
napon majd képes lennék újra vadászni.
Tűzszív képtelen volt nézni, hogy Szénmancs ennyire szomorú legyen. − Megint kiviszlek az
erdőbe − ígérte. − Megkeressük az erdő leglassabb, legöregebb egerét. Egy fikarcnyi esélye sem lesz
veled szemben.
Szénmancs felnézett rá, és hálásan dorombolt.
Tűzszív visszadorombolt, de volt egy kérdés, mely már a baleset óta gyötörte. − Szénmancs −
kezdte. -Emlékszel, mi történt, amikor a szörnyeteg elütött téged? Tigriskarom is ott volt7
Szénmancs szemét zavar felhőzte.
− N-nem tudom − hebegte. Tűzszívben bűntudat ébredt, mert látta, hogy Szénmancs
összerezzen az emléktől. − Egye-
254
TŰZ ÉS JÉG
nesen a kiégett kőrisfához mentem, ahol Porosmancs szerint Tigriskarom fog várni, aztán jött az
a szörnyeteg, és… nem emlékszem igazán.
− Biztos nem vetted észre, hogy milyen vékony az a fúsáv − rázta meg Tűzszív lassan a fejét −
Biztosan egyenesen kirohantál a Mennydörgő ösvényre.
Tigriskarom miért nem volt ott, ahogy ígérte? − gondolta hirtelen fellobbanó dühvel.
Megakadályozhatta volna, hogy Szénmancs kirohanjon az útra! Hercegnő szavai baljósan csengtek a
fülében. Lehet, hogy csapda volt? Elképzelte a hátszélben kuporgó, fák között rejtőző Tigriskarmot,
amint kibámul a füves sávra és vár…
− Hogy van Felhőkölyök? − Szénmancs nyávogása megakasztotta gondolatait Láthatóan témát
akart váltani.
Tűzszív örömmel engedelmeskedett, főleg, mivel Hercegnő kölykéről beszélhetett. − Napról
napra jobban nő − nyávogta büszkén.
− Alig várom, hogy találkozzak vele. Mikor hozod el látogatóba?
− Amint Pettyesfejű megengedi − válaszolta Tűzszív. − Mostanában egy pillanatra sem téveszti
szem elől.
− Akkor szereti?
− Ügy bánik vele, ahogy a többi kölykével − nyávogta Tűzszív −, hála a Csillag törzsnek
őszintén szólva, nem voltam biztos benne, hogy megszereti. Annyira más, mint a többi kölyök. − Még
Tűzszív sem tagadhatta, hogy Felhőkölyök hófehér, puha bundája merőben különbözött a többi
kiscicáétól, akiknek erdőszínű, rövid, pettyes bundájuk volt − Amíg jól
255
kijön az óvodabeli társaival… − Tűzszív hangja elhalt A földet bámulta, és idegesség villant át
rajta.
− Mi a baj? − súgta Szénmancs halkan.
Tűzszív vállat vont. − Egyszerűen elegem van abból, ahogy más macskák ránéznek. Mintha
ostoba vagy értéktelen lenne.
− Felhőkölyök észreveszi ezeket a pillantásokat7 Tűzszív megrázta a fejét.
− Akkor ne aggódj miatta! − nyávogta Szénmancs.
− De Felhőkölyök azt sem tudja, hogy házimacskának született Szerintem azt hiszi, hogy egy
másik törzs szülötte. De ha továbbra is ilyen csúnyán néznek rá, úgy fogja érezni, hogy valami nem
stimmel vele. − Tűzszív bosszúsan lebámult a mancsára.
− Valami nem stimmel vele? − visszhangozta csodálkozva Szénmancs. − Te házimacskának
születtél, mégis minden stimmel veled! Nézd, mire Felhőkölyök rájön, honnan származik, addigra már
elkezdheti bebizonyítani, hogy egy házimacska is lehet olyan jó, mint bármelyik, törzsben született
harcos. Ahogy te is bebizonyítottad.
− És ha valaki megmondja neki, mielőtt készen állna rá?
− Ha csak egy cseppet is rád hasonlít, akkor már úgy született, hogy készen áll rá!
− Mióta lettél ilyen okos? − nyávogta Tűzszív. Nagyon meglepte növendéke éleseszűsége.
Szénmancs drámai nyávogással a hátára hemperedett − A szenvedés teszi ezt a macskákkal! −
Tűzszív egyik mancsával megütögette Szénmancs hasát, mire az felnyivákolt és
256
TŰZ ÉS JÉG
ismét az oldalára gördült − Nem, komolyan mondom − nyávogta. − Nézd csak meg, kivel
vagyok együtt mostanában! Tűzszív kérdőn félrehajtotta fejét.
− Sárgafogúval, te csacsi! − csúfolódott Szénmancs. − Sárgafogú egy bölcs, öreg macska. Sokat
tanulok tőle. − Felült.
− Sárgafogú azt mondta, ma este Gyűlés lesz. Elmész?
− Nem tudom − vallotta be Tűzszív. − Meg kell kérdeznem Kékcsillagot Most nem vagyok túl
népszerű a törzs körében.
− Majd túljutnak rajta − ígérte Szénmancs. Megbökte Tűzszív vállát − Nem kéne elmenned
megkérdezni, hogy elme-hetsz-e? Hamarosan indulnak.
− Igazad van! − válaszolta Tűzszív. − Nem lesz semmi gond, amíg Sárgafogú vissza nem ér,
ugye? Szeretnéd, hogy hozzak neked egy kis ennivalót7
− Minden rendben lesz velem − biztosította Szénmancs.
− Sárgafogú hoz majd nekem valamit. Mindig hoz. Mire meggyógyulok, én leszek a
legkövérebb macska a törzsben.
Tűzszív boldogan figyelte, hogy egykori növendéke visszanyerte jókedvét. Csábította a
gondolat, hogy itt maradjon vele, és szóval tartsa, de Szénmancsnak igaza volt − meg kell tudnia,
elmehet-e a Gyűlésre. − Akkor viszlát holnap! − nyávogta. − Sok érdekes hírt hozok majd a Gyűlésről.
− Igen, és mindent hallani akarok! − nyávogta Szénmancs.
− Intézd el, hogy Kékcsillag elengedjen! Siess!
− Megyek, megyek! − szólt vissza Tűzszív, és felállt. − Szia, Szénmancs!
− Szia!
257
Tűzszív megállt a tisztás szélén, és körülnézett. Kékcsillagot kereste. Kékcsillag a barlangja
előtt beszélgetett Fűzfakéreggel. Tűzszív akkor ért oda, amikor Fűzfakéreg felállt, hogy távozzon. A
karcsú, szürke harcos távoztában bólintott Tűzszív felé.
Kékcsillag sokatmondó pillantást vetett Tűzszívre.
− El akarsz menni a Gyűlésre − nyávogta. Tűzszív kinyitotta a száját, de Kékcsillag letorkolta. −
Ma este minden harcos jönni szeretne, de nem tudok mindenkit elvinni.
Tűzszív csalódott volt − Szerettem volna újra látni a Szél törzset − magyarázta. − Szeretném
megtudni, hogy vannak, mióta Szürkecsíkos és én hazahoztuk őket.
Kékcsillag szeme összeszűkült. − Felesleges emlékeztetned arra, mit tettél a Szél törzsért −
nyávogta élesen, és Tűzszív összerezzent. − De igazad van, hogy aggódsz! − folytatta Kékcsillag. − Te
és Szürkecsíkos eljöhettek ma este a Gyűlésre.
− Köszönöm, Kékcsillag! − nyávogta Tűzszív.
− Érdekes Gyűlés lesz a ma esti − figyelmeztette Kékcsillag. − A Folyó törzsnek és az Arnyak
törzsének lesz mit megmagyaráznia.
Tűzszív érezte, hogy füle idegesen megrezzen, de közben érezte, hogy elönti az izgatottság is.
Kékcsillag nyilvánvalóan felelősségre vonja majd Görbecsillagot és Ejcsillagot a Villám törzs
területére való behatolás miatt. Tiszteletteljesen fejet hajtott Kékcsillag előtt, és elügetett.
Ahogy elvett két pockot a zsákmányhalomból Pettyesfejű számára, Tűzszív észrevette a táborba
belépő Sárgafogút. Mancsa sáros volt, szájából pedig vastag, dudoros gyökerek
258
TŰZ ÉS JÉG
lógtak ki. Láthatóan sikeres volt a fekete nadálytő utáni kutatás.
Tűzszív a friss zsákmányt bevitte az óvodába. Pettyesfejű odabent összegömbölyödve etette
Felhőkölyköt A többi kölyköt nemrég választották el, és hamarosan Felhőkölyök is megkóstolhatja
élete első igazi zsákmányát.
Ahogy Tűzszív belépett, Pettyesfejű aggódó szemmel nézett fel rá. − Most küldtem el
Sárgafogúért − nyávogta.
Tűzszív azonnal megrémült. − Valami baj van Felhőkö-lyökkel?
− Ma egy kicsit lázas volt − Pettyesfejű lehajolt, és megnyalogatta a kicsi fejét, aki abbahagyta
az evést, és nyugtalanul nyivákolni kezdett. − Lehet, hogy semmiség az egész, de szeretném megtudni,
hogy Sárgafogúnak mi a véleménye… nem akarok kockáztatni.
Tűzszívnek eszébe jutott, hogy a tarka színű királynő nemrég veszített el egy kölyköt, és
reménykedett benne, hogy Pettyesfejű csak túlzottan óvatos. De úgy tűnt, Felhőkölyök jól van. − A
Gyűlés után eljövök látogatóba − ígérte Tűzszív.
Kilépett az óvodából, és a zsákmányhalomhoz ment, hogy kiválassza a saját vacsoráját.
Pettyesfejű hírétől elment az étvágya, de tudta, hogy ennie kell valamit Hosszú az út a Négyesfáig.
Hosszúfarkú és Porosmancs már a zsákmányhalom fölött álldogált. Tűzszív leült, és várta, hogy
elmenjenek.
− Ma még nem láttam a Felhöcsibét − nyávogta Hosszúfarkú. Tűzszív érezte az ismerős dühöt
Hosszúfarkú rosszindulatú megjegyzése hallatán.
259
− Valószínűleg rájött, milyen ostobán néz ki, és elbújt az óvodában! − nyávogta Porosmancs.
− Szeretnék ott lenni, amikor először megpróbálkozik a vadászattal. A zsákmány egy fatörzsnyi
távolságból is észreveszi azt a bolyhos, fehér bundáját! − vigyorgott Hosszúfarkú.
− Hacsak nem téveszti össze egy pöfeteggombával! − Porosmancs bajsza megrezzent, ahogy
oldalvást Tűzszívre pillantott.
Tűzszív lehajtotta fejét, és elfordította a tekintetét. Látta, hogy Sárgafogú, szájában egy adag
kamillával, besiet az óvodába. Sajnos Hosszúfarkú és Porosmancs is észrevette.
− Ügy tűnik, a házimacska megfázott! Micsoda meglepetés! − nyávogta Hosszúfarkú.
− Aranyvirágnak igaza volt! − nem éri meg a tél végét! − A harcos megfordult és Tűzszívre
bámult, várva, mit szól majd, de Tűzszív ügyet sem vetve rá a zsákmányhalomhoz ment Kiválasztott
egy rigót, és odébb vitte, hogy megegye. A végtelen rosszakarattól egészen kiszáradt a belseje.
Szürkecsíkos a csalános mellett osztozott meg ételén Szélviharral. − Szia, jó volt a vadászat7 −
kérdezte Szélvihar, ahogy Tűzszív elhaladt mellette.
− Igen, köszönöm! − válaszolta Tűzszív. Szürkecsíkos fel sem nézett
− Kékcsillag azt mondta, hogy elmehetsz a Gyűlésre − mondta Tűzszív Szürkecsíkosnak.
− Tudom! − mondta Szürkecsíkos két falat között.
− Te is mész? − fordult oda Tűzszív Szélviharhoz.
− Az biztos! Semmiért ki nem hagynám ezt a mostanit!
260
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív elballagott, és talált a tisztás szélén egy csendes helyet. Hosszúfarkú szavai
visszhangzottak a fülében. Vajon a törzs elfogadja valaha is a kis fehér kölyköt 7 Tűzszív lehunyta a
szemét, és nekilátott a mosakodásnak.
Ahogy megfordult, hogy végignyalja az oldalát, bajsza hozzáért valamihez. Kinyitotta a szemét,
és meglátta a mellette álló Homokmancsot. A nőstény vörös bundája ezüstösen csillogott a felkelő
hold fényében. − Gondoltam, örülnél egy kis társaságnak − nyávogta Homokmancs. Leült, és hosszú,
megnyugtató mozdulatokkal mosni kezdte Tűzszív hátát.
Félig lehunyt szemhéja alól Tűzszív észrevette a növendékek barlangjából kikukucskáló
Porosmancsot, aki nem tudta elrejteni meglepődését és irigységét. Homokmancs mozdulata nem
csupán Porosmancsot lepte meg. Tűzszív sem várt ilyen baráti gesztust a harcias nőstény macskától,
de örült a kedvességnek, és nem firtatta az okát. − Mész a Gyűlésre? − kérdezte.
Homokmancs felpillantott. − Igen. Te?
− Én is. Azt hiszem, Kékcsillag felelősségre vonja majd Görbecsillagot és Éjcsillagot azért,
hogy a mi területünkön vadásznak. − Várta, hogy Homokmancs válaszoljon, de a nőstény felbámult a
sötétedő égboltra.
− Bár harcos lehetnék már! − mormolta. Tűzszív megmerevedett, de most Homokmancs
hangjában nyoma sem volt féltékenységnek vagy keserűségnek.
Tűzszív kicsit kényelmetlenül érezte magát. Tudta, hogy az ő kiképzése Homokmancsé után
kezdődött, és most már több mint két holdtölte óta harcosnak számít − Biztos va-
261
gyök benne, hogy hamarosan te is megkapod Kékcsillagtól a harcosnevedet − nyávogta, és
próbált biztató hangon megszólalni.
− Szerinted miért tart ilyen sokáig? − kérdezte Homokmancs, és világoszöld szemét Tűzszívre
emelte.
− Nem tudom − ismerte be Tűzszív. − Kékcsillag beteg volt, és a Folyó törzs meg az Arnyak
törzse sok gondot okoz mostanában. Azt hiszem, Kékcsillagnak más dolgok járnak a fejében.
− Pedig azt hinném, hogy most mindennél jobban szüksége van harcosokra! − nyávogta
Homokmancs.
Tűzszívben feltámadt az együttérzés. − Azt hiszem, Kékcsillag csak a… a megfelelő alkalmat
várja. − Tudta, hogy ez nem túl nagy segítség, de csak ennyit tudott mondani.
− Talán tavasszal − sóhajtott Homokmancs. − Mit gondolsz, mikor kapsz új növendéket7
− Kékcsillag még nem mondott semmit
− Talán neked adja Felhőkölyköt, ha már elég nagy lesz.
− Nagyon remélem. − Tűzszív átbámult a tisztáson az óvoda felé, és eltűnődött, Sárgafogú
végzett-e már Felhőkölyök vizsgálatával. − Ha megmarad addig.
− Persze, hogy megmarad! − nyávogta magabiztosan Homokmancs.
− De láza van. − Tűzszív válla meghajlott az aggodalomtól.
− Minden kölyök szokott lázas lenni! − tromfolta le Homokmancs. − Ezzel a vastag bundával
hipp-hopp meggyógyul. Nagyon sok hasznát fogja látni annak a fehér bundának ősszel és télen; a
hóban tökéletesen fog tudni vadászni.
262
TŰZ ÉS JÉG
A zsákmány nem fogja észrevenni a közeledését, és kétszer olyan hosszan kint maradhat majd a
szabadban, mint a Hosszúfarkú-féle vékony bundájú macskák!
Tűzszív dorombolni kezdett; úgy érezte, kissé megnyugodott. Homokmancs megint jókedvre
derítette. Felállt, és könnyedén megnyalta Homokmancs fejét − Gyere! − nyávogta. − Kékcsillag
összehívja a Gyűlésre igyekvő macskákat.
Csadakoztak a tábor bejáratánál összegyúlt macskák csendes, céltudatos csoportjához.
Kékcsillag farkával intett nekik, és kivezette őket a rekettye-alagúton, majd át a vízmosáson.
Ahogy a Négyesfa felé futottak, az erdő csillogott a holdfényben. Tűzszív orrából párafelhők törtek
elő, az erdei talaj pedig fagyott volt a lába alatt
Mióta Tűzszív csatlakozott a törzshöz, Kékcsillag először nem állt meg a Négyesfa feletti
hegygerincen, hogy felkészüljön a Gyűlésre. Ehelyett a macskák némán követték vezérüket, ahogy
egyenesen lerohant a lejtőn a tisztásra.
263
23. FEJEZET
*
A Folyó törzs és az Arnyak törzse még nem érkezett meg, de a Szél törzs már ott volt. Magascsillag
tiszteletteljes bólintással üdvözölte Kékcsillagot.
Tűzszív észrevette Csonkabaj szút, és odament hozzá, hogy köszöntse. − Szia! − nyávogta. Több mint két
hold telt el azóta, hogy utoljára látta a barna színekben pompázó kis harcost, aki mellette küzdött a szurdokban.
Jó idő után most jutott eszébe először Fehérkarom halála, és érezte az ismerős rettegést, ahogy megjelent előtte a
rohanó víz hullámai között eltűnő Folyó törzsbeli harcos.
− Hol van Szürkecsíkos? − kérdezte Csonkabajszú. − Jól van? Tűzszív látta a Szél törzs harcosának
szemében, hogy
Csonkabajszúnak is eszébe jutott Fehérkarom halála.
− Jól van − válaszolta Tűzszív. − Ott van a többiekkel. − Tűz-szívnek eszébe jutott a Szél törzs
királynője, akinek segített vinni a kölykét − Hogy van Hajnalvirág?
− Boldog, hogy otthon lehet − válaszolta Csonkabajszú. − A kölyke most már gyorsan nő. − Tűzszív
örömmel dorombolt. − Az egész törzs jól van − tette hozzá Csonkabajszú. Vi-
264
TŰZ ÉS JÉG
dám csillogással a szemében tekintett fel Tűzszívre. − Remek dolog megint nyulat enni!
Remélem, soha az életben nem kell többé patkányt ennem!
Tűzszív friss illatot érzett az éjszakai levegőben. A Folyó törzs közeledett. Az Arnyak törzse
macskáinak illatát is érezte. Szeme a völgy körül csordogáló folyót pásztázta. A Folyó törzs macskái
gyorsan úsztak át a folyón. A szemközti domb tetején Tűzszív meglátta az Arnyak törzsének
összegyúlt tagjait, bundájuk ragyogott a holdfényben. A karcsú Ejcsillag állt a csoport élén.
− Végre! − morogta Csonkabajszú. Ő is észrevette őket.
− Ma este túl hideg van ahhoz, hogy ennyit várjunk bárkire is.
Tűzszív elmélázva bólintott. Ahogy a Folyó törzs tagjai beléptek a tisztásra, kutatón körülnézett
közöttük. Ezüstpatakot kereste. Könnyen megismerte a világosszürke nőstényt Ezüstpatak megállt a
lejtő közepén, majd követte apját, aki mértéktartón üdvözölte a többi törzs harcosait
Tűzszív idegesen nézett végig a macskák növekvő tömegén Szürkecsíkos után. Vajon mer szót
váltani Ezüstpatakkal ma este? A szürke harcos háttal állt Ezüstpataknak, miközben a Szél törzs egyik
harcosával beszélgetett.
Tűzszív olyan mereven nézte Szürkecsíkost, hogy nem hallotta a közeledő Halottmancsot
− Jó estét, Tűzszív! − nyávogta a Szél törzs vezérhelyettese.
− Hogy vagy.7
Tűzszív megfordult − Szia! − nyávogta. − Köszönöm, jól! Halottmancs bólintott − Jól van! −
mondta, és elbicegett
265
Csonkabajszú barátságosan megbökte Tűzszívet. − Kiváltságos vagy! − Tűzszívet elöntötte a
büszkeség.
Kékcsillag nyávogása hangzott fel az Oriásszikláról. Tűz-szív megfordult, és meglepődve nézett
fel. A vezérek általában nem kezdték el ilyen hamar a Gyűlést. Görbecsillag és Éjcsil-lag szorosan
egymás mellett állt a sziklán. Kékcsillag Magascsillag mellett várta, hogy a macskák összegyűljenek
alattuk. Tűzszív rádöbbent, hogy most először látja a Gyűlésen a Szél törzs vezérét
Tűzszív és Csonkabajszú követte a macskákat, ahogy elhelyezkedtek a szikla alatt. Tűzszív
várakozón nézett fel. Azt várta, hogy Kékcsillag üdvözölje Magascsillagot és a Szél törzset, de a
Villám törzs vezére láthatóan nem volt abban a hangulatban, hogy barátságos szavakra pazarolja az
időt.
− A Folyó törzs a Napos Szikláknál vadászik! − kezdte Kékcsillag dühösen. − Járőrcsapataink
többször megérezték harcosaid szagát, Görbecsillag! A Napos Sziklák a Villám törzs vadászterülete!
Görbecsillag keményen állta Kékcsillag tekintetét. − Elfelejtetted, hogy nemrég az egyik
harcosunkat megölték, miközben a területünket védte a Villám törzs elől?
Nem volt szükség arra, hogy megvédjétek a területeteket! − válaszolta Kékcsillag. − A
harcosaim nem vadásztak arrafelé. Hazatérőben voltak, miután felkutatták a Szél törzset. Ebben a
küldetésben mindannyian megegyeztünk! A harcosok törvényei szerint nem lett volna szabad
megtámadni őket!
266
TOZ ÉS JÉG
− Te beszélsz a harcosok törvényeiről? − köpte a szavakat Görbecsillag. − Na, és az a Villám
törzsbeli harcos, aki azóta kémkedik a területünkön?
Kékcsillagot készületlenül érte a vád. − Harcos? − visszhangozta. − Láttátok őt7
− Még nem! − sziszegte Görbecsillag. − De olyan gyakran érezzük meg a szagát, hogy már nem
sok híja van!
Tűzszív rémülten pillantott Szürkecsíkosra. Nagyon is jól tudta, melyik harcos szagát találták
meg Görbecsillag törzsének területén. Vajon a Folyó törzs egyik harcosa felismeri ma este azt a
szagot7
Szürkecsíkos mozduladanul ült, szemét le nem vette az Oriásszikláról.
Tigriskarom mély morgása hangzott fel a tömegből. − Az elmúlt holdtölte óta a Folyó törzs és
az Arnyak törzse harcosainak szagát is éreztük a területünkön. Nemcsak egyeden harcost, hanem egy
egész járőrcsapatot, mindig ugyanazokat a macskákat
Az Árnyak törzse vezérének szeme haragosan megvillant. − Az Arnyak törzse nem járt a
területeteken. Harcosaid nyilván nem tudnak különbséget tenni a saját törzsükön kívüli macskák
között! Biztosan gonosz, törvényen kívüli macskák szagát ereztétek! A mi zsákmányunkat is ellopták
mostanában! y
Tigriskarom hitedenkedve felhorkant, és Ejcsillag lebámult rá.
− Kételkedsz az Arnyak törzsének szavában, Tigriskarom? − A tömeg kényelmedenül
felmorajlott, ahogy Tigriskarom leplezeden bizalmadansággal bámult vissza Éjcsillagra.
267
Magascsillag most emelkedett először szólásra, farka bizonytalanul megrezzent. − Harcosaim a
Szél törzs területén ismeretlen szagokat érzékeltek Ügy tűnik, az Arnyak törzsének szaga volt.
− Tudtam! − acsargott Tigriskarom. − A Folyó törzs és az Árnyak törzse összefogott ellenünk!
− Ellenünk? Hogy érted azt, hogy ellenünk? − köpte a szavakat Görbecsillag. − Szerintem ti és a
Szél törzs kötöttetek szövetséget! Ezért akartátok olyan nagyon visszahozni őket, hogy
felhasználhassátok őket arra, hogy megtámadjátok az erdő többi részét 7
Magascsillag szőre felborzolódott. − Nem ezért jöttek vissza, és ezt te is tudod! Az utóbbi
holdtölték óta megmaradtunk a saját területünkön.
− Akkor miért találtuk idegen harcosok szagát a területünkön? − morogta Görbecsillag.
− Az nem a Szél törzs harcosainak szaga! − sziszegte Magascsillag. − Biztosan gonosz macskák
voltak, ahogy Ejcsillag is mondja!
− De a gonosz macskák kényelmes ürügyet szolgáltatnak arra, hogy megtámadjátok a mi
területünket, ugye? − mormolta Kékcsillag. Fenyegetőn nézett a Folyó törzs és az Árnyak törzse
vezéreire.
Görbecsillag felborzolta a szőrét, Ejcsillag pedig begörbítette a hátát. Tűzszív riadtan látta, hogy
Tigriskarom feláll, és minden izmát megfeszítve az Óriásszikla felé oldalazik. Elképzelhető, hogy a
vezérek összeverekednek a Gyűlésen?
268
TŰZ ÉS JÉG
Abban a pillanatban árny vetődött a völgyre. A macskák elnémultak, ahogy mindent ellepett a
sötétség. Tűzszív remegve pillantott fel. Felhő takarta el a teliholdat, és teljesen elfogta a fényét.
− A Csillag törzs küldte a sötétséget! − Tűzszív felismerte Csonkafarkú, a Villám törzsbeli idős
macska hangját.
Az Árnyak törzsének orvosmacskája egyetértőn nyávogott − A Csillag törzs dühös! Ezeket a
Gyűléseket békében kell megtartani!
Nedvesorrúnak igaza van! − szólalt meg Sárgafogú. − Nem szabadna egymás között
harcolnunk, főleg nem télen! Inkább azzal kellene foglalkozni, hogyan őrizzük meg törzseink
biztonságát! − Hangja visszhangzott a rémült csendben. − Hallgatnunk kell a Csillag törzsre!
269
24. FEJEZET
Magascsillag szólalt meg, alakja karcsú árnyat vetett az Oriás-sziklára. − A Csillag törzs akaratából ennek
a Gyűlésnek vége. − A tömeg egyetértőn felmorajlott. A levegő sűrű volt a félelemtől és ellenségességtől.
− A Villám törzs jöjjön utánam! − Tűzszív alig látta Kékcsillagot, amint leugrott az Oriásszikláról, és a
tisztás széle felé tartott. Átnyomakodott a többi macska közt, és vezére után sietett. Látta Tigriskarom hatalmas
alakját, ahogy a vezérhelyettes lépteit Kékcsillag mellé igazítja, és a Villám törzs többi macskájának sápadt
szürke sziluettjét, ahogy összegyűltek a két nagy harcos körül. Egy macska sem szólalt meg, ahogy lassan
haladtak hazafelé, fel a domboldalon. Tűzszív hátrapillantott a válla fölött. A többi törzs is elindult hazafelé.
Mire elérték a domb tetejét, a Négyesfa tisztása üresen állt.
A Villám törzs harcosai némán haladtak át az erdőn, az ismerős illatnyomokat követve. Tűzszív
észrevette a menet végén bandukoló Szürkecsíkost, és lassított léptein. Talán Szürkecsíkos most inkább készen
áll arra, hogy Ezüstpatakról beszéljen. Egyértelmű volt, milyen nagy a feszültség a törzsek
270
TŰZ ÉS JÉG
között Szürkecsíkos szagát felfedezték a Folyó törzs területén! Szürkecsíkos ezekkel a titkos
találkákkal önmagát és saját törzsét is veszélybe sodorta.
Tűzszív kereste a megfelelő szavakat, de Szürkecsíkos sziszegett fel először. − Tudom, mit
akarsz mondani! És akkor is találkozni fogok vele!
− Annyi eszed van, mint egy egérnek, te bolond! − vágott vissza Tűzszív. − Hamarosan
kiderítik, hogy te vagy az! Kékcsillag rájön, vagy valamelyik Folyó törzsbeli macska felismeri a
szagodat! Lehet, hogy Tigriskarom már rá is jött!
Szürkecsíkos ideges pillantást vetett Tűzszívre. − Tényleg azt gondolod?
− Nem tudom − ismerte be Tűzszív, és megkönnyebbült, hogy felfedezte Szürkecsíkos
hangjában a félelem jelét. Szürkecsíkos eddig úgy viselkedett, mintha fogalma sem lenne arról, mi
történhet, ha a törzs tudomást szerez a viszonyáról. − De ha Tigriskarom egyszer elkezd ezen
gondolkodni…
− Oké, oké! − köpte a szavakat Szürkecsíkos. Egy pillanatra elnémult − Mi lenne, ha
megígérném, hogy csak a Négyesfánál találkozom vele? így nehéz lesz megtalálni a szagunkat, és nem
kell a Folyó törzs területére lépnem. Akkor békén hagysz végre?
Tűzszív érezte, hogy szíve elnehezül. Szürkecsíkos nem mond le olyan könnyen Ezüstpatakról.
Aztán bólintott. Ez még mindig jobb, mint ha ellenséges törzsek vadászterületére kéne beosonnia,
hogy találkozzanak.
− Most örülsz? − Szürkecsíkos szeme villogott a sötétben, de hangja remegett Tűzszív hirtelen
fájdalmasan sajnálni
271
kezdte elvesztett barátságukat, és feltámadt benne a szürke harcos iránti együttérzés.
Előrenyújtotta a nyakát, hogy orrával megérintse Szürkecsíkos oldalát, de Szürkecsíkos továbbrohant,
és otthagyta Tűzszívet egyedül a csapat végén.
Bár a macskák fáradtak voltak a hosszú út után, Kékcsillag azonnal a Gyűlést hívott össze.
Egyébként a törzs otthon maradt tagjai nagyrészt ébren voltak. A Gyűlés rövidebb volt a szokásosnál,
és a holdat eltakaró felhő megijesztette a táborban maradt macskákat.
Amíg Kékcsillag és Tigriskarom elhelyezkedtek a Nagysziklán, Tűzszív besietett az óvodába.
Tudni akarta, hogy van Felhőkölyök. Benézett a bejáraton. Odabent koromsötét volt, és meleg.
− Szia, Tűzszív! − suttogta Pettyesfejű, akinek halvány árnyéka kirajzolódott a sötétben. −
Felhőkölyök sokkal jobban van! Sárgafogú adott neki kamillát Csak egy könnyű megfázás volt − A
királynő hangja nyugodtnak tűnt − Mi történt a Gyűlésen?
A Csillag törzs felhőket küldött, melyek eltakarták a holdat. Kékcsillag Gyűlést hívott össze. El
tudsz jönni?
Tűzszív hallotta, ahogy Pettyesfejű megszaglássza a kölykeit. − Igen, azt hiszem, el tudok −
válaszolta végül. − A köly-keim egy ideig még aludni fognak.
Tűzszív visszahúzta a fejét, és csadakoztak a tisztáson lévő többi macskához. Tűzszív érezte,
hogy egy bundás test ér hozzá. Szénmancs nézett fel rá tágra nyílt szemmel, aggodalmas tekintettel.
Kékcsillag már elkezdte a beszédét. − Úgy tűnik, a legnagyobb fenyegetés a Folyó törzstől és az
Árnyak törzsétől ered.
272
TŰZ ÉS JÉG
Fel kell készülnünk az eshetőségre, hogy ezek a törzsek szövetkeztek ellenünk!
Döbbent nyávogások hangzottak fel a tömegből.
− Tényleg azt gondolod, hogy összefogtak? − hangzott fel Sárgafogú reszelős hangja. − A Folyó
törzsnek van a legjobb zsákmányforrása, de el sem tudom képzelni, hogy ezt meg akarnák osztani az
Arnyak törzsével. − Tüzszfvnek eszébe jutottak Ezüstpatak szavai az éhező Folyó törzsről, de fékezte
a nyelvét Attól félt, hogy Kékcsillag megkérdezné, hol hallotta ezt a történetet
− Nem tagadták! − mutatott rá Tigriskarom. Kékcsillag bólintott − Bármi is az igazság, ébernek
kell
lennünk! A mai estétől fogva minden járőrcsapatban négy macska lesz, közülük legalább három
harcos. A járőrözés gyakoribb lesz, éjszakánként kettő, nappal egy, valamint esti és hajnali járőrözés is
lesz. Véget kell vetnünk annak, hogy a Folyó törzs és az Árnyak törzse támadásokat intéz a területünk
ellen, és mivel úgy tűnik, fütyülnek a szép szóra, fel kell készülnünk a harcra.
A törzs tagjai egyetértőn nyávogtak. Tűzszív is csadakozott hozzájuk, bár aggódott, hogy nyílt
ellenségessége milyen hatással lesz Szürkecsíkosra. Körülnézett a macskák között. Látta, hogy minden
szem ragyog, kivéve Szürkecsíkosét A szürke harcos lehajtott fejjel ült a tisztás árnyékos részén.
Amikor a zajongás elhalt, Kékcsillag ismét megszólalt − Az első járőrcsapat hajnalban indul! −
Leugrott a Nagyszikláról. Tigriskarom követte, és a törzs tagjai kisebb csoportokba verődtek. Ahogy
Tűzszív a harcosok barlangja felé indult, hallotta izgatott mormolásukat
273
Tűzszív elhelyezkedett a vackán, de kicsit megtaposta a mohát, hogy kényelmesebb legyen. A
vízmosás fölött egy bagoly huhogott fel. Tűzszív tudta, hogy még egy ideig nem fog tudni elaludni.
Agyában egymást kergették a Gyűlésen elhangzott vádak. Megértette a Folyó törzs dühét. Megérezték
a Villám törzs szagát a területükön, és most, hogy a Kétlá-búak megtizedelték zsákmányukat, éhesek
voltak.
És az Árnyak törzse? Mióta a Villám törzs segített nekik elűzni egykori zsarnoki vezetőjüket és
követőit, az Árnyak törzse jelentősen megfogyatkozott. Törtcsillag még azt is beismerte, hogy megölte
a saját apját, Bozontcsillagot, hogy ő lehessen a törzs vezére. De aztán a törzset békén hagyták, hogy
magához térjen Törtcsillag véres uralma után. Tűzszív arra gondolt, hogy mivel kevesebb szájat kell
etetniük, az Árnyak törzse macskáinak nincs szükségük arra, hogy a Villám törzs területén vagy bárki
másén vadásszanak.
Míg gondolataiba merült, Fehérvihar és Sötétcsíkos jött be a barlangba. Fehérvihar, mielőtt a
helyére ment volna, megállt Tűzszív előtt − Csadakozz hozzám, Homokmancshoz és Egérbundáshoz a
déli járőrözésnél! − nyávogta.
− Igen, Fehérvihar! − válaszolta Tűzszív, mielőtt fejét mellső lábára hajtotta. Aludnia kellett egy
keveset, hogy törzse védelmében tökéletesen harcra kész legyen.
Másnap reggelre a holdat eltakaró felhők szétoszlottak. Ahogy Tűzszív a tisztáson mosakodott,
érezte a hátát simogató gyenge napfényt A túloldalon Felhőkölyök ugrott ki az óvodából; vidámnak és
boldognak tűnt
274
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív hálát adott a Csillag törzsnek, hogy a kölyök ilyen gyorsan meggyógyult
Homokmancsnak igaza volt a kölyök állóképességét illetően. Körülnézett, hogy Hosszúfarkú és
Porosmancs is ott van-e, hogy lássák, de a tisztás üres volt
Tűzszív átsétált az óvodához. − Szia, Felhőkölyök! − nyávogta. − Jobban vagy?
− Igen! − nyávogta Felhőkölyök. Körbefordult, és próbálta szájába venni a saját farkát A
bundájára tapadt apró mohadarab leesett, és végiggurult a földön. Felhőkölyök ráugrott, és mancsával
feldobta a levegőbe. A mohadarab Tűzszív mellett landolt.
Tűzszív visszadobta a kölyöknek, és Felhőkölyök felugrott, hogy a foga közé kapja.
− Jól van! − Tűzszívet lenyűgözte a mutatvány. Egyik mancsával magasra hajította a
mohadarabot, és átküldte a tisztáson.
Felhőkölyök a mohadarab után rohant, és elkapta. Hátára hemperedett, mellső lábával feldobta,
hátsó lábával pedig elrúgta. A mohalabda az óvoda mellett ért földet. Felhőkölyök felugrott, és
utánarohant Egy nyúlugrásnyira tőle lekushadt, hátsó fertálya az égnek meredt.
Tűzszív figyelte, ahogy a kölyök ugrani készült. Hirtelen felállt a hátán a szőr. Az óvoda mögül
egy nagy, sötét mellső mancs nyúlt ki a mohalabdáért
− Felhőkölyök! − kiáltotta Tűzszív. − Várj! − A gonosz macskák sötét képei még ott rajzottak a
fejében.
Felhőkölyök felült, és zavartan nézett Tűzszívre. A kölyök mögött Tigriskarom jelent meg,
fogai között tartva a mohalabdát Odavitte Felhőkölyökhöz, és puha, fehér
275
mancsa közé ejtette. − Légy óvatos! − morogta. − Ugye nem akarsz elveszíteni egy ilyen drága
játékszert7 − Beszéd közben a sötét harcos átnézett Tűzszívre Felhőkölyök feje felett.
Tűzszív megborzongott. Hogy értette ezt Tigriskarom? Ügy tűnt, hogy a mohalabdáról beszél,
de lehet, hogy úgy értette, hogy Felhőkölyök a játékszer? Tűzszív agyába belehasított Szénmancs
képe: ismét maga előtt látta a Mennydörgő ösvény mellett fekvő, sérült kis szőrcsomót. Lehet, hogy
Szénmancs is csak egy játékszer, amit elveszített? Hideg rettegés kúszott szívébe, ahogy ismét
eltűnődött azon, hogy Tigriskarom valahogy felelős lehet növendéke balesetéért.
276
25. FEJEZET
*
− Feífiólcöfyök!
Tűzszív hallotta Pettyesfejű hívását az óvodából. Tigriskarom megfordult, és elment. Felhőkölyök még
egy utolsót lökött a mohalabdán, majd odaszaladt az óvoda bejáratához.
− Viszlát, Tűzszív! − nyávogta, mielőtt belépett. Tűzszív felnézett az égre. Már majdnem delelőn járt a
nap,
a járőrcsapatnak indulnia kellett. Éhes volt, de még nem került zsákmány a tisztásra. Talán járőrözés
közben talál valami ennivalót Átsietett a tisztáson, és átvágott a rekettyealagúton. Fagyott levelek recsegtek a
talpa alatt.
Homokmancs és Egérbundás már a domb aljánál várakozott. Tűzszív üdvözlésként felemelte a farkát.
Váradan örömet jelentett számára Homokmancs látványa.
− Szia! − nyávogta Homokmancs. Egérbundás pedig bólintott felé.
Fehérvihar lépett ki a rekettyealagútból. − Visszajött már a hajnali járőrcsapat7
− Még semmi nyomuk − válaszolta Egérbundás. Ebben a pillanatban megrezzent alattuk az aljnövényzet.
Fűzfakéreg,
277
Szélvihar, Sötétcsíkos és Porosmancs lépett elő a bokrok közül.
− Végigmentünk a Folyó törzs egész határa mentén − jelentette Fűzfakéreg. − Eddig semmi
nyoma vadászcsapatoknak. Kékcsillag csapata ismét ellenőrzi a területet délután.
− Jó − válaszolta Fehérvihar. − Mi az Árnyak törzse határát nézzük végig.
− Remélhetőleg lesz annyi eszük, mint a Folyó törzsnek, és távol maradnak tőlünk − nyávogta
Sötétcsíkos. − Tegnap éjjel óta biztosan tudják, hogy kutatunk utánuk.
− Remélem is − morogta Fehérvihar. Odafordult a járőrcsapathoz. − Készen álltok? − Tűzszív
bólintott. Fehérvihar megbillentette farka végét, és beugrott a tüskebokrok közé.
Tűzszív követte Egérbundást és Fehérvihart Gyors tempóban haladtak, ahogy kikerültek a
vízmosásból. Homokmancs Tűzszív mögött lépkedett, aki nyakában érezte a nőstény meleg leheletét,
ahogy felfelé ugrált a sziklákon.
Még el sem érték a Kígyós-sziklát, amikor Tűzszív ismerős, különös szagot fedezett fel.
Kinyitotta a száját, hogy figyelmeztesse a többieket, de Egérbundás megelőzte. − Az Arnyak törzse!
A négy macska megállt, hogy mélyen magába szívja az orrfacsaró bűzt
− El sem hiszem, hogy máris visszajöttek! − mormolta Homokmancs. Tűzszív észrevette, hogy
a nőstény hátán feláll a szőr.
− A szag nagyon új. − Fehérvihar szeme dühtől fénylett − Abban reménykedtem, hogy Ejcsillag
némi becsületet cse-
278
TüZ ÉS JÉG
pegtetett törzsébe. De azt hiszem, hogy a Mennydörgő ösvény felett fújó hideg szelek az Arnyak
törzse összes macskájának szívét megkeményítették.
Tűzszív megfordult, és elindult a sűrű tüskebokrokon keresztül. Fogát végighúzta a
páfrányleveleken, hogy megérezze az ott maradt szagot. Valóban az Arnyak törzsének szagát érezte! A
szag ismerős volt. Nagyon ismerős. Tűzszív megállt A szag egy olyan Árnyak törzsebeli harcosé volt,
akivel korábban már találkozott, de melyiké?
Tűzszív továbbment, és remélte, hogy a szagjelek felfrissítik emlékezetét. Most valami más
szagot is érzett. Tűzszív lenézett a földre. A tüskebokor ágai alatt egy rakás nyúlcsont hevert A törzsi
macskák általában eltemetik a zsákmány csontjait az elvett élet iránti tiszteletük jeléül. Amikor
hirtelen rájött, mit jelenthet ez, Tűzszív szájába vett pár csontot, és visszarohant a tüskebokrokon át. A
csontokat Fehérvihar mancsa elé ejtette.
Fehérvihar dühösen megszemlélte őket. − Nyúlcsontok.7 Az a harcos, aki ezeket itt hagyta,
tudatni akarta velünk, hogy a mi területünkön vadászik! Kékcsillagnak erről azonnal tudnia kell!
− Akkor háborús csapatot küld az Árnyak törzse ellen? − kérdezte Tűzszív. Még sohasem látta
Fehérvihart ilyen mérgesnek.
− Azt kell tennie! − sziszegte a nagy fehér harcos. − És ha lehet, én magam vezetem a csapatot.
Ejcsillag elárulta a bizalmunkat, és a Csillag törzs tudja, hogy ezért meg kell büntetni!
279
− Kékcsíllag! − Fehérvihar a tisztás közepére hajította a nyúlcsontokat
− Kékcsillag már elment járőrözni! − mondta az árnyékból előlépve Tigriskarom.
Csonkafarkú és Jégbundás kirohant barlangjából, hogy megtudják, mi történt.
Fehérvihar még mindig dühöngve nézett Tigriskaromra.
− Ezt nézd meg! − köpte a szavakat.
Tigriskaromnak nem is kellett magyarázni, mit jelentenek a csontok, a szaguk mindent elárult.
A nagy, sötét harcos szeme dühtől kezdett parázslani.
Tűzszív a tisztás széléről figyelte a két nagy harcost. A bizonyíték valóban baljós volt, de a
csontok felfedezésétől ő nem dühös lett, inkább kérdések merültek fel benne. Csak három holdtölte telt
el, mióta az Arnyak törzse elűzte kegyetlen vezérét a Villám törzs segítségével. Hogy kockáztathatná
ugyanez a törzs a háborút a Villám törzzsel?
Tigriskaromnak láthatóan nem voltak ilyen kétségei. Máris magához hívta Sötétcsíkost és
Szélvihart. − Fűzfakéreg és Egérbundás is csatlakozik hozzánk! − jelentette be. − Felkutatjuk az
Árnyak törzsének egyik járőrcsapatát, és olyan sebeket ejtünk rajtuk, amiktől egy életre megjegyzik,
hogy nem vadászhatnak a mi területünkön!
Fehérvihar bólintott.
− Én is jöhetek? − nyávogta Homokmancs. Izgatottan körözött a fehér harcos körül, majd
megállt, és ragyogó szemmel nézett rájuk.
− Most nem! − válaszolta Fehérvihar.
280
TŰZ ÉS JÉG
Homokmancs arcán csalódottság suhant át − És Tűzszív?
− kérdezte. − Ö találta meg a csontokat!
Tigriskarom összehúzta a szemét, szőre felborzolódott
− Tűzszív itt maradhat, és mindent elmondhat Kékcsillagnak, ha visszajön − sziszegte megvetőn.
− Elmész, mielőtt Kékcsillag visszatér? − kérdezte Tűzszív.
− Persze! − köpte Tigriskarom. − Ezt az ügyet azonnal le kell rendezni! − Fehérviharhoz fordult,
és farkával intett. Tűzszív nézte, ahogy a két harcos kirohan a táborból. Nyomukban Sötétcsíkos,
Fűzfakéreg, Szélvihar és Egérbundás futott. Hallotta mancsuk dobogását a fagyott földön, ahogy a
vízmosás felé nyargaltak.
Tűzszív hirtelen rájött, milyen üres lett a tábor. Ahogy Jégbundás és Csonkafarkú előrelépett,
hogy megszaglásszák a csontokat, Tűzszív megkérdezte. − Ki ment el Kékcsillaggal?
Jégbundás felnézet − Szürkecsíkos, Hosszúfarkú és Gyorsmancs.
Hideg szél borzolta végig Tűzszív bundáját Legalábbis remélte, hogy a szellőtől borzongott
meg. Ö volt az egyeden harcos, aki a táborban maradt. − Megnéznéd a növendékek barlangját, hogy
Porosmancs ott van-e? − kérdezte Tűzszív Homokmancstól.
Homokmancs bólintott, majd átrohant a tisztáson, és bedugta fejét a barlangba. − Itt van! −
szólta vissza, és újra kidugta a fejét − Alszik, Páfránymanccsal együtt.
Sárgafogú kiszaladt a barlangjából, és felemelte a fejét. Tűzszív egy kissé megnyugodott az
öreg orvosmacska láttán. Összehúzta szemét, hogy üdvözölje. Sárgafogú azonban bele-
281
szagolt a levegőbe, és szemét félelem felhőzte. Lassú, merev léptekkel a nyúlcsontokhoz ment,
és óvatosan, egyenként megszagolta őket.
Tűzszív figyelte, és eltűnődött, miért izgathatják annyira az orvosmacskát a régi csontok.
Végül Sárgafogú felpillantott, egyenesen Tűzszív szemébe.
− Törtcsillag! − mondta reszelős, félelemtől elcsukló hangon.
− Törtcsillag? − visszhangozta Tűzszív. Majd rádöbbent, hogy igaz. Ezért volt a tüskebokorban
érzett szag olyan ismerős. Törtcsillag szagát érezte! − Biztos vagy benne? − nyávogta sürgetőn. −
Tigriskarom már elindult az Arnyak törzse területére.
− Ezt nem az Arnyak törzse tette! − kiáltotta Sárgafogú.
− Ez Törtcsillag és régi harcostársai. Én voltam az Arnyak törzsének orvosmacskája. Ott
voltam, amikor megszülettek. Olyan jól ismerem a szagukat, mint a sajátomat. − Elhallgatott. − Meg
kell keresned Tigriskarmot, és meg kell állítanod! Szörnyű hibát követ el, ha megtámadja az Árnyak
törzsét!
Tűzszív fülében úgy dübörgött a vér, hogy szinte elszédült. Mit tegyen? − De én vagyok az
egyetlen itt maradt harcos!
− nyávogta lihegve Sárgafogúnak. − Mi lesz, ha Törtcsillag megtámadja a tábort, amíg távol
vagyok? Egyszer már megtette! Lehet, hogy csalinak hagyta ott a csontokat, hogy a táborunk
őrizetlenül maradjon!
− Muszáj megmondani Tigriskaromnak, mielőtt… − könyörgött Sárgafogú, de Tűzszív
megrázta a fejét.
− Nem hagyhatlak egyedül titeket!
− Akkor én megyek! − sziszegte Sárgafogú.
− Nem, én megyek! − nyávogta Homokmancs.
282
TŰZ ÉS JÉG
Tűzszív egyik macskáról a másikra nézett. Nem engedhette meg, hogy bármelyikük elmenjen −
erejükre és képzettségükre itt volt szükség, hogy megvédjék a törzset. De Sárgafogúnak igaza volt:
ártatlan vért nem szabad ontani. Itt Törtcsillag volt a betolakodó. A Villám törzsnek nem volt oka
haragudni az Arnyak törzsére. Egy másik macskát kell elküldenie. Lehunyta a szemét, és erősen
gondolkodott. A válasz egy pillanat alatt megvolt.
− Páfránymancs! − sziszegte Tűzszív tágra nyílt szemmel. Aztán hangosan kiáltotta a növendék
nevét
A fiatal macska kiszaladt a barlangból, és átrohant a tisztáson Tűzszív elé. − Tessék? − kérdezte,
és álmosan pislogott.
− Sürgős küldetésem van számodra − mondta Tűzszív. Páfránymancs megrázkódott és kihúzta
magát − Igen,
Tűzszív − nyávogta.
− Meg kell keresned Tigriskarmot! Egy háborús csapattal az Arnyak törzse egyik járőrcsapatát
készül megtámadni. Állítsd meg, és mondd meg neki, hogy Törtcsillag hatolt be a mi területünkre! −
Páfránymancs szemében rémület villant, de Tűzszív folytatta. − Lehet, hogy át kell menned a
Mennydörgő ösvényen! Tudom, hogy nem képeztek ki… − Eszébe jutott Szénmancs összetört teste,
de erővel elhessegette a rémképet Mélyen Páfránymancs szemébe nézett. − Meg kell keresned
Tigriskarmot! − ismételte. − Különben ok nélkül háború robban ki a két törzs között!
Páfránymancs bólintott, pillantása nyugodt és céltudatos volt. − Megkeresem − ígérte az
aranybarna növendék.
283
− A Csillag törzs legyen veled! − mormolta Tűzszív, és előrehajolt, hogy orrával megérintse
Páfránymancs oldalát.
Páfránymancs megfordult, és kirohant a rekettyealagúton át. Tűzszív figyelte, és közben
küzdött, hogy nyugodt maradjon. Szénmancs…, a Mennydörgő ösvény…, a képek egymást kergették,
de megrázta a fejét, hogy megszabaduljon tőlük. Most nem volt idő aggódni. Ha Törtcsillag a Villám
törzs területén van, a tábornak fel kell készülnie a támadásra.
− Mi történik itt? − Porosmancs előbukkant a növendékek barlangjából. Tűzszív ránézett, a
tisztás elejéhez rohant, és felugrott a Nagysziklára. Remegő lábakkal lenézett, és úgy tűnt, mintha a
tisztás nagyon távol lenne. Hatalmasat nyelt, és belekezdett a szokásos hívásba. − Azok a macskák,
akik elég nagyok ahhoz, hogy a saját… − De túl sok időbe telt kimondani a szavakat. − A tábor
veszélyben van! Gyertek ide azonnal! − nyávogta sürgetőn.
Az idősek és a királynők kirohantak barlangjukból, nyomukban a kicsikkel. Zavartnak tűntek,
mikor meglátták Tűz-szívet a Nagyszikla tetején. Szénmancs kibicegett a páfrány-alagútból, és erős,
okos pillantással felnézett Tűzszívre. Ahogy Tűzszív meglátta egykori növendékét, az alatta lévő tábor
már nem is tűnt olyan elmosódottnak.
− Mi történik itt? − kérdezte Félszemű, a Villám törzs legöregebb macskája. − Mit képzelsz,
mégis mit művelsz odafent7
Tűzszív nem habozott. − Törtcsillag visszatért. Lehet, hogy máris a Villám törzs területén van!
Az összes harcosunk a táboron kívül van! Ha Törtcsillag támadna, készen kell áll-
284
TŰZ ÉS JÉG
nunk! A kicsik és az öregek maradjanak az óvodában! A többiek álljanak készen a harcra, ha…
Fenyegető nyávogás vágta félbe Tűzszív szavait. Karcsú, sötétbarna színben játszó, borzas,
tépett fülű macska masírozott be a táborba. Farka a közepén megtört, mint egy letört faág.
− Törtcsillag! − kiáltotta Tűzszív, és ösztönösen kieresztette karmait, miközben minden egyes
szőrszál felállt a hátán.
Négy lompos harcos lépett be a táborba vezérük után, szemük gyűlölettől égett.
− Tehát te vagy az egyetlen itt maradt harcos! − sziszegte Törtcsillag acsarogva. − Ez könnyebb
lesz, mint gondoltam!
285
26. FEJEZET
Sárgafogú, Porosmancs és Homokmancs sorfalat formálva előrerohant, a királynők pedig felsorakoztak
mögöttük. Tűzszív látta, amint Szénmancs odaugrik, hogy csadakozzon hozzájuk, de Porosmancs dühösen
rámordult a kis szürke cicára, és Szénmancs sután eloldalgott, majd lekonyult füllel eltűnt Sárgafogú
barlangjában.
Az öregek megragadták a kölyköket, beterelték őket az óvodába, és utánuk nyomultak. Pettyesfejű
megfogta Felhő-kölyköt, és végül őt is betolta a bejáraton. A tüskékkel nem törődve, mancsával összehúzta a
tüskebokor ágait, hogy elfedje a bejáratot, majd csadakozott törzsének többi tagjához a tisztáson.
Tűzszív leugrott a Nagyszikláról, és azonnal Sárgafogú mellé rohant. Begörbítette hátát, és odasziszegte
Tortcsü-lagnak. − Mikor legutóbb megküzdöttünk, veszítettél, és most is veszítesz!
− Soha! − köpte vissza Törtcsillag. − Elvehetted tőlem a törzsemet, de nem tudsz megölni, több életem
van, mint neked!
286
TŰZ ÉS JÉG
− Egy Villám törzsi élet tíz olyannal is felér, mint a tiéd! − morogta Tűzszív. Harci nyávogást
hallatott, és a tisztáson kirobbant a harc.
Tűzszív egyenesen Törtcsillagra ugrott, és karmával megragadta a barna harcost. A törzsön
kívüli élet keményen elbánt az egykori vezérrel, Tűzszív érezte a bolhás bunda alatt Törtcsillag
bordáit. Törtcsillag azonban még mindig erős volt. Megfordult, és fogait Tűzszív hátsó lábába
mélyesztette. Tűzszív dühösen nyávogott és sziszegett, de erősen fogta tovább a gonosz macskát
Törtcsillag küzdött, mancsával a fagyott földet kaparta. Tűzszív érezte, hogy karma végigszántja
Törtcsillag csontos oldalát, de a gonosz harcos kiszabadult. Tűzszív utánavetette magát, de újabb
karmok akaszkodtak a hátsó lábába. Hátranézett, hogy megnézze, ki az. Karomarcú nézett vissza rá,
összehúzott szemmel, gúnyos tekintettel.
Tűzszív hitedenkedve bámult rá. Nem hitte, hogy még egyszer viszondátja ezt a macskát.
Azonnal elfelejtette Törtcsillagot. Hat holddal ezelőtt Karomarcú hidegvérrel megölte a Villám törzs
orvosmacskáját, Pettyeslevelet, hogy Törtcsillag ellophassa Jégbundás kölykeit. A haragtól dobolt a
vér Tűzszív fülében. Ahogy megfordult, és rávetette magát a vézna, barna kandúrra, Tűzszív a szeme
sarkából aranycirmos bunda villanását látta, és Pettyeslevél édes illatát érezte szájpadlásán. Maga
mellett érezte Pettyeslevél szellemét Eljött, hogy segítsen neki megbosszulni a halálát.
Tűzszív alig érezte lábában a fájdalmat, ahogy kiszabadította magát Karomarcú szorításából, és
utánalódult A kandúr felágaskodott, és széles, mellső mancsával ide-oda vagdal-
287
kozott. Tűzszívet éles karmok sebesítették meg a füle mögött A fájdalom tűzként áramlott végig
rajta, és megingott. Karomarcú azonnal ráugrott, a földre szegezte Tűzszívet, és fogát a nyakába
mélyesztette.
Tűzszív kínlódva felkiáltott. − Segíts, Pettyeslevél! Nem bírom!
A súly hirtelen legördült a hátáról. Tűzszív talpra ugrott, és megfordult. Szürkecsíkos! A szürke
harcos mozdulatlanul állt, szemében rémület csillogott. Karomarcú teste élettelenül lógott a szájából.
Szürkecsíkos kinyitotta a száját, és Karomarcú holtan zuhant a földre.
Tűzszív egy lépést ment előre. − Ö ölte meg Pettyeslevelet, Szürkecsíkos! − Most nem volt idő
a megbánásra. − Kékcsillag veled van? − folytatta sürgetőn.
Szürkecsíkos megrázta a fejét − Visszaküldött, hogy vigyem magammal Tigriskarmot! −
válaszolt. − Csontokat találtunk. Kékcsillag felismerte Törtcsillag szagát, és kitalálta, hogy biztosan ő
vezeti a gonosz macskákat
Sziszegés hallatszott a közelből, és két macska ütközött Tűzszíwnek, aki elugrott az útból.
Jégbundás küzdött az egyik idegen macskával. A királynő a Csillag törzs erejével harcolt Ezek a
macskák rabolták el a kölykeit Harc közben olthatatlan harag csillogott szemében. Tűzszív visszafogta
magát Jégbundásnak nem volt szüksége segítségre. Egy pillanattal később a gonosz harcos menekülőre
fogta: átrohant a tüskebokorfalon.
Jégbundás utánairamodott, de Tűzszív rákiáltott. − Elég sebet ejtettél rajta, hogy emlékezzen
rád!
288
TŰZ ÉS JÉG
A királynő megállt a tüskebokorfal mellett, és megfordult. Lihegett, fehér bundája az ellenség
vérétől volt mocskos.
Újabb gonosz harcos rohant el Tűzszív mellett, és a tábor fala felé tartott. Porosmancs vágtatott
utána, és még sikerült a borzas macskát csúnyán megharapnia, mielőtt hagyta, hogy kimeneküljön a
táborból. Már csak Törtcsillag és egy másik harcos maradt, gondolta Tűzszív.
Homokmancs a földre szegezte a gonosz harcost. A kandúr mozdulatlanul hevert alatta.
Vigyázz! − gondolta Tűzszív, mert eszébe jutott a harcos kedvenc trükkje: hagyja, hogy az ellenség azt
higgye, nyert. De Homokmancsot nem kellett félteni. Mire a kandúr talpra ugrott, Homokmancs már
készen állt. Ráugrott, előrelendült, és karmával megragadta a harcost, hogy megforgassa és hátsó
lábával végigszántsa a hasát Csak akkor engedte el, mikor az már úgy nyivákolt, mint egy kiscica. A
gonosz macska nyávogva rohant ki a táborból.
Különös csend állt be. A Villám törzs macskái némán álltak, és a tisztást belepő szőrcsomókat
és a kiontott vért bámulták. Középen hevert Karomarcú teste.
Hol van Törtcsillag7. Tűzszív rémülten megfordult, és végigpásztázta a tábort. Lehet, hogy
betört az óvodába? Már épp indult a tüskebokor rejtette barlang felé, amikor elfojtott kiáltás hangzott
fel Sárgafogú barlangja felől. Szénmancs! Berohant a barlangba. A legrosszabbra számított, de
ehelyett meglátta a földön fekvő Törtcsillagot. Az öreg orvosmacska ott állt fölötte.
Törtcsillag vérzett, és a szeme csukva volt. Tűzszív látta, hogy az oldala még egyet megmozdul,
majd elernyed. A go-
289
nősz harcos testét eluraló mély mozdulatlanságból Tűzszív rájött, hogy Törtcsillag elveszített
egy életet.
Sárgafogú kieresztett karma vértől vöröslött, arca eltorzult, szeme villogott.
Aztán hirtelen Törtcsillag levegőért kapkodott, és ismét lélegezni kezdett Tűzszív várta, hogy
Sárgafogú ismét ráugrik, hogy megölje, de Sárgafogú habozott. Törtcsillag nem kelt fel.
Tűzszív odaszaladt az orvosmacskához. − Ez az utolsó élete? Miért nem végzel vele? − sürgette.
− Megölte az apját, téged pedig elűzött a törzsből, és megpróbált megölni.
− Nem ez az utolsó élete − mondta Sárgafogú reszelős hangon. − De ha az volna, akkor sem
tudnám megölni.
− Miért nem? A Csillag törzs megjutalmazna érte. − Tűzszív alig akarta elhinni Sárgafogú
szavait. Törtcsillag nevére az öreg nőstény mindig dühösen reagált.
Sárgafogú elvonta tekintetét Törtcsillagról, és Tűzszívre nézett. Szemét fájdalom és gyász
felhőzte, ahogy kimondta.
− Ö a fiam.
Tűzszív érezte, hogy a föld meginog alatta.
− De az orvosmacskáknak tilos szülniük − tört ki.
− Tudom − válaszolta Sárgafogú. − Sohasem akartam, hogy kölykeim legyenek. De
beleszerettem Bozontcsillagba.
− Hangja bánattal telt meg. Tűzszívnek hirtelen eszébe jutott a csata, amely során Törtcsillagot
elűzték az Arnyak törzse táborából. Mielőtt elmenekült, a kegyeden vezér elmondta Sárgafogúnak,
hogyan ölte meg a tulajdon apját. Sárgafogú akkor összeomlott. Tűzszív most már tudta, miért.
290
TŰZ ÉS JÉG
− Három kölyköm született − folytatta Sárgafogú. − De csak Törtcsillag maradt meg. Odaadtam
az Arnyak törzse egyik királynőjének, hogy a sajátjaként nevelje fel. Azt gondoltam, hogy a másik két
kölyök elvesztése a Csillag törzs büntetése azért, mert megszegtem a harcosok törvényeit De
tévedtem. Nem az volt a büntetésem, hogy a két kölyök meghalt Az volt, hogy ez életben maradt! −
Sárgafogú undorodva nézett Törtcsillag vérző testére. − Es most képtelen vagyok megölni. El kell
fogadnom a végzetem; a Csillag törzs ezt kívánja.
Sárgafogú megingott; Tűzszív azt hitte, összeesik. Testét az orvosmacska oldalához nyomta,
hogy megtámogassa, és odasúgta neki. − Törtcsillag tudja, hogy te vagy az anyja?
Sárgafogú megrázta a fejét.
Törtcsillag szánalmas nyávogásba kezdett. − Nem látok!
− Tűzszív döbbenten látta, hogy a gonosz macska szeme visszavonhatadan károsodást
szenvedett.
Tűzszív óvatosan megközelítette. Törtcsillag mozdulada-nul feküdt. Tűzszív egyik mancsával
megbökte, mire Sárgafogú fia ismét felnyögött. − Ne ölj meg! − nyivákolta. Tűzszív meghátrált A
harcos rettegése láttán hirtelen ellenérzés rohanta meg.
Sárgafogú nagy levegőt vett − Majd én vigyázok rá. − Odament sebesült fiához, megragadta a
grabancát, és odavonszolta Foltosbundás korábbi helyére.
Tűzszív hagyta, hadd vigye. Meg akarta nézni, vajon Szénmancs jól van-e. Észrevett egy sötét
árnyékot a kettéhasadt szikla üregében, ahol Sárgafogú aludni szokott − Szénmancs?
− szólalt meg.
291
Szénmancs kidugta a fejét.
− Jól vagy? − kérdezte Tűzszív.
− Elmentek a gonosz macskák? − suttogta Szénmancs.
− Igen, Törtcsillagot kivéve. Csúnyán megsérült. Sárgafogú kezeli. − Várta Szénmancs döbbent
reakcióját, de az csak lassan megrázta a fejét, és lebámult a földre.
− Jól vagy? − ismételte meg Tűzszív.
− Melletted kellett volna harcolnom. − Szénmancs hangja remegett a szégyentől.
− Megöltek volna!
− Porosmancs is ezt mondta. Azt mondta, hogy menjek, és bújjak el a kicsikkel együtt. − A kis
macska szeme kétségbeeséssel telt meg. − De nem bántam volna, ha megölnek. Mi hasznom van így?
Csak terhet jelentek a törzs számára.
Tűzszívbe belemart a szánalom. Próbált vigasztaló szavakat keresni, de mielőtt megszólalt
volna, Sárgafogú reszelős hangja hallatszott a tüskebokrok közül.
− Szénmancs! − szólt ki. − Hozz nekem pár pókhálót, de gyorsan! − Szénmancs azonnal
megfordult, és beszaladt a barlangba, majd kisvártatva egy göngyöleg pókhálóval a mancsán tért
vissza. Amilyen gyorsan csak tudott, sután odafutott Sárgafogúhoz, és a betolta a pókhálócsomót a
bokrok közé.
− Most pedig hozz abból a fekete nadálytőből! − utasította Sárgafogú.
Ahogy Szénmancs visszasántikált a kettéhasadt sziklához, Tűzszív megfordult, hogy elmenjen.
Itt már semmit sem tehetett. Meg kell tudnia, mi van a törzs többi tagjával.
292
TŰZ ÉS JÉG
A tábori tisztáson alig mozdult valaki. Tűzszív egyenesen Porosmancshoz ment, és azt
nyávogta. − Sárgafogú kezeli Törtcsillag sebeit. Szénmancs segít neki. − Nem törődött Porosmancs
hitetlenkedő kiáltásával. − Menj, őrködj mellette! − Porosmancs az alagúthoz rohant, és eltűnt benne.
Tűzszív odament Szürkecsíkoshoz. A szürke harcos még mindig Karomarcú holttestét bámulta.
− Megmentetted az életem − mormolta Tűzszív. − Köszönöm.
Szürkecsíkos Tűzszívre pillantott. − Az életemet adnám érted − válaszolta egyszerűen.
Tűzszív torka elszorult, ahogy nézte, amint barátja megfordul és elmegy. Talán mégsem ért
véget a barátságuk.
Gondolatait félbeszakította az alagútban dobogó mancsok zaja. Kékcsillag rohant be a táborba,
mögötte Hosszúfarkú és Gyorsmancs. Tűzszív érezte, hogy válla megroskad a megköny-nyebbüléstől
a törzs vezére láttán. Kékcsillag tágra nyílt szemmel nézett körül a véráztatta tisztáson, amíg pillantása
meg nem állapodott Karomarcú holttestén. − Törtesillag megtámadta a tábort7 − nyávogta.
Tűzszív bólintott.
− Törtcsillag meghalt7
− Sárgafogúnál van − válaszolta Tűzszív, akinek fáradtsága miatt kényszerítenie kellett magát,
hogy beszéljen. − Megsebesült., a szeme.
− És a többi gonosz harcos?
− Elüldöztük őket.
− Közülünk megsérült valaki? − kérdezte Kékcsillag, és még egyszer körülnézett a tisztáson. A
macskák a fejüket rázták. − Jó
293
− nyávogta. − Homokmancs, Gyorsmancs, vigyétek ki ezt a testet, és temessétek el! Nem kell,
hogy bármelyik idős macska jelen legyen! Egy gonosz macska sem érdemli meg, hogy a Csillag törzs
áldásával temessék el!
Gyorsmancs és Homokmancs kezdték Karomarcút az alagút felé vonszolni.
− Az öregek biztonságban vannak? − kérdezte Kékcsillag.
− Az óvodában vannak − mondta Tűzszív. Ahogy beszélt, megrezzent a tüskebokorbarlang
oldala, és Csonkafarkú lépett elő, nyomában a kicsikkel és az öregekkel. Tűzszív látta, ahogy
Felhőkölyök kibotorkál, és izgatottan átrohan a tisztáson Pettyesfejűhöz. Pettyesfejű gyorsan
megnyalta üdvözlésképpen, majd Felhőkölyök megfordult, hogy végignézze, amint Karomarcút
kiviszik a táborból.
− Meghalt7 − kérdezte kíváncsian Felhőkölyök. − Odamehetek megnézni?
− Csitt! − suttogta Pettyesfejű, és farkát Felhőkölyök köré tekerte.
− Hol van Tigriskarom? − kérdezte Kékcsillag.
− Elment egy csapat harcossal, hogy megtámadják az Arnyak törzse egyik járőrcsapatát −
magyarázta Tűzszív. − Járőrözés közben csontokra bukkantunk A csontoknak Arnyak törzse szaguk
volt, így Tigriskarom a támadás mellett döntött Amikor Sárgafogú rájött, hogy a csontokon Törtcsillag
szaga érezhető, elküldtem Páfránymancsot, hogy állítsa meg Tigriskarmot és csapatát
− Páfránymancsot7 − nyávogta Kékcsillag összehúzott szemmel. − Még akkor is, ha a
Mennydörgő ösvényen kell keresztülvágnia?
294
TŰZ ÉS JÉG
− Én voltam az egyeden itt maradt harcos. Nem volt más, akit elküldhettem.
Kékcsillag bólintott A szemében megjelent aggodalom helyébe megértés költözött. − Nem
akartad őrizedenül hagyni a tábort, ugye? − nyávogta. − Helyesen cselekedtél, Tűzszív! Azt hiszem,
Törtcsillag azt remélte, hogy az összes harcost elcsalja a tábortól. Mi is találtunk csontokat.
− Szürkecsíkos mondta. − Tűzszív körülnézett, kereste barátját, de Szürkecsíkos eltűnt
− Küldd be hozzám Sárgafogút, ha végzett Törtcsillaggal! − parancsolta Kékcsillag. Hegyezni
kezdte a fülét, mivel újabb mancsdobogás hangzott fel az alagútból. Tigriskarom rohant be a tisztásra,
nyomában Fehérviharral és a többi harcossal. Tűzszív előrenyújtotta a nyakát, hogy végignézze a
harcosokat, és leghátul megpillantotta Páfránymancsot A fiatal növendék kimerültnek, de sértedennek
tűnt. Tűzszív halkan, megkönnyebbülten felsóhajtott.
− Páfránymancs elért titeket, mielőtt rátaláltatok egy járőrcsapatra? − kérdezte Kékcsillag, és
odament a vezérhelyetteshez.
− Még a területükre sem léptünk be − válaszolta Tigriskarom. − Épp át akartunk kelni a
Mennydörgő ösvényen. − Szeme összeszűkült. − Karomarcút temették el? − Kékcsillag bólintott.
− Akkor Páfránymancsnak igaza volt − nyávogta a vezérhelyettes. − Törtcsillag meg akarta
támadni a tábort. Ö is meghalt7
− Nem. Sárgafogú ellátja a sebeit.
295
− Ez nem lehet igaz! − kiáltotta Egérbundás, és összenézett a mellette álló Szélviharral.
Tigriskarom arca elsötétült − Ellátja a sebeit7 − acsargott. − Meg kellene ölnünk, nem pedig arra
pazarolni az időt, hogy jobban legyen!
− Ezt majd megtárgyaljuk, miután beszéltem Sárgafogúval! − nyávogta Kékcsillag nyugodtan.
− Most is megbeszélheted velem, Kékcsillag! − Sárgafogú kilépett a tisztásra, fejét lehajtotta a
fáradtságtól.
− Egyedül hagytad Törtcsillagot7 − kérdezte Tigriskarom acsarogva. Borostyánszínű szeme
parázslott
Sárgafogú felemelte a fejét, és a sötét harcosra nézett − Porosmancs vigyáz rá. Mákszemeket
adtam neki, így egy ideig aludni fog. Törtcsillag megvakult, Tigriskarom. Nem tud megszökni. Egy
héten belül éhen halna, ha egy rókabanda nem öli meg előbb.
− Ez megkönnyíti a helyzetet − acsargott Tigriskarom. − Nem nekünk kell végezni vele.
Hagyjuk, hogy az erdő elintézze a dolgot!
Sárgafogú odafordult Kékcsillaghoz. − Nem hagyhatjuk meghalni − nyávogta.
− Miért nem?
Tűzszív visszafojtotta a lélegzetét; figyelte, hogy Kékcsillag tekintete ide-oda ugrál Sárgafogú
és Tigriskarom között. Eltűnődött, Sárgafogú elárulja-e Kékcsillagnak, hogy Törtcsillag a fia.
− Ha megölnénk, nem lennénk jobbak nála − válaszolta Sárgafogú nyugodtan.
296
TŰZ ÉS JÉG
Tigriskarom farka dühösen megrezzent
− Mi a véleményed, Fehérvihar? − nyávogta Kékcsillag, mielőtt Tigriskarom megszólalt volna.
− A törzsnek nagy teher lenne törődni Törtcsillaggal!
− válaszolta Fehérvihar elgondolkodva. − De Sárgafogúnak igaza van, ha kiküldjük az erdőbe
vagy hidegvérrel megöljük, a Csillag törzs tudni fogja, hogy olyan mélyre süllyedtünk, mint
Törtcsillag!
Félszemű előrelépett.
− Kékcsillag! − nyávogta reszelős, öreg hangján. − Régebben több holdtöltén át tartottunk
foglyokat. Feléleszthetnénk ezt a hagyományt. − Tűzszívnek eszébe jutott, hogy Sárgafogú is fogoly
volt, amikor a táborba érkezett. Várta, hogy az orvosmacska emlékeztesse erre Kékcsillagot, de az
nem szólt semmit.
− Tényleg meggondolod, hogy a táborban tartsd ezt a gonosz macskát7 − Tigriskarom szeme
dühtől fénylett, ahogy kérdőre vonta vezérét. Tűzszív hirtelen egyetértett a sötét harcossal. Nem
vonzotta a gondolat, hogy megöljék Törtcsillagot
− mindenki másnál jobban tudta, mit jelentene ez Sárgafogú számára −, azonban Törtcsillag
még így, vakon is félelmetes ellenség volt A törzs összes tagja számára nehézkes és veszélyes lenne a
táborban tartani.
− Tényleg megvakult7 − kérdezte Kékcsillag Sárgafogútól.
− Tényleg.
− Vannak más sebei is?
Most Tűzszív válaszolt. − Elég csúnyán megkarmoltam
− ismerte be. Sárgafogúra pillantott, és megkönnyebbült,
297
amikor az öreg nőstény félrehajtotta a fejét − ebből a mozdulatból tudta, hogy megbocsátott
neki azért, hogy megsebesítette a fiát.
− Meddig tart, amíg begyógyulnak a sebei? − kérdezte Kékcsillag.
− Egy holdtöltéig − válaszolta Sárgafogú.
− Akkor addig ápold! Azután ismét beszélünk a jövőjéről. Mostantól fogva pedig legyen a neve
Törtfarkú, ne pedig Törtcsillag. Nem vehetjük el tőle azokat az életeket, melyeket a Csillag törzstől
kapott, de ez a macska már nem törzsvezér. − Kékcsillag kérdőn Tigriskaromra nézett. Tigriskarom
farka megrezzent, de nem szólt.
− Akkor döntöttünk! − nyávogta Kékcsillag. − Törtfarkú itt marad!
298
27. FEJEZET
Tűzszív odabicegett a csalánoshoz, és nyalogatni kezdte a sebeit. Majd később meglátogatja Sárgafogút,
ha már az összes többi macskát ellátta.
A lenyugvó nap gyenge sugarai hosszú árnyékokat vetettek a tisztásra. Porosmancsot Hosszúfarkú
váltotta fel az őrködésben. Tigriskarom elvitte a háborús csapat többi tagját, hogy friss zsákmánnyal térjenek
haza. Tűzszív gyomra meg-kordult. A mancsdobogásra felpillantott, de csak Gyorsmancs és Homokmancs tért
haza a temetés után.
A két macska odament Kékcsillaghoz, aki Fehérvihar társaságában ült a Nagyszikla alatt. Tűzszív felállt,
és odaballagott hozzájuk. Farkával odaintett Porosmancsnak, aki a sebeit nyalogatta a fatuskó mellett.
Porosmancs kételkedve nézett rá, de aztán felállt, és követte Tűzszívet.
− Eltemettük Karomarcút − jelentette Homokmancs.
− Köszönöm − válaszolta Kékcsillag. A Villám törzs vezére egyenesen Gyorsmancsra nézett. −
Elmehetsz! − A fekete-fehér növendék fejet hajtott, és eliramodott a barlangja felé.
299
ERIN HUNTCR − HARCOSOK TÖRZSE 1
Tűzszív ismét intett Porosmancsnak, hogy jöjjön köze− 1 lebb. A sötétbarna színben játszó
növendék összehúzott J szemmel előrelépett, majd megállt Homokmancs mellett. I
− Kékcsillag! − kezdte Tűzszív habozva. − Amikor Tört− ;; farkú megtámadott minket,
Homokmancs és Porosmancs } igazi harcosokként küzdöttek. Bátorságuk és erejük nélkül sokkal
nagyobb baj is történhetett volna. − Porosmancs szeme tágra nyílt, Homokmancs pedig a földet nézte,
miközben Tűzszív beszélt
Fehérvihar torkából dorombolás tört fel. − Nem szokásod félénknek lenni! − nyávogott rá
növendékére.
Homokmancs füle kényelmetlenül megrezzent − Tűzszív volt az, aki megmentette a törzsünket
− tört ki. − 0 volt az, aki riasztotta a tábort, hogy álljunk készen Törtfarkú támadására.
Most Tűzszív jött zavarba. Megkönnyebbült, hogy épp ebben a pillanatban Tigriskarom és a
vadászó társaság lépett a tisztásra, elég sok friss zsákmánnyal megrakodva.
Kékcsillag odabiccentett Tigriskaromnak, majd szembefordult Homokmanccsal és
Porosmanccsal. − Büszke vagyok rá, hogy a Villám törzsnek ilyen remek harcosai vannak! −
nyávogta. − Ideje, hogy mindketten elnyerjétek harcosneveteket Most ejtjük meg a névadási
ünnepséget, amíg a nap lemenőben van, aztán pedig ehetünk.
Homokmancs és Porosmancs izgatottan összenézett. Tűzszív felemelte állát, és dorombolt
Kékcsillag összehívta a törzset, és Tűzszív még boldogabb lett, mikor meglátta, hogy Kékcsillag
hangjára Szürkecsíkos is előbukkan a barlangból. Egyáltalán nem hagyta el a tábor területét.
300
TOZ ÉS JÉG
A törzs összegyűlt a tisztás szélén. Az idősek és a királynők a növendékek társaságában az
egyik oldalon ültek, Tűzszív a harcosokkal a másikon várakozott. Felhőkölyökre pillantott, aki
Pettyesfejű mellett ült A kölyök szeme izgatottságtól fénylett, és Tűzszíven átvillant a büszkeség, hogy
rokona együtt látja őt a törzs harcosaival. Középen Kékcsillag állt Homokmanccsal és Porosmanccsal.
A nap utolsó sugarai rózsaszínen ragyogtak a horizonton. A törzs csendben várt, amíg a nap
lassan eltűnt szem elől, és a sötétedő ég csillagokkal telt meg.
Kékcsillag felállt, és szemét az Ezüstcsík legfényesebb csillagára fordította.
− Én, Kékcsillag, a Villám törzs vezére megkérem harcos őseimet, tekintsenek le erre a két
növendékre. Arra képeztük ki őket, hogy megértsék és megtanulják a harci törvényeket, és most
harcosnak ajánlom őket nektek. − Lepillantott az előtte lévő két fiatal macskára. − Homokmancs,
Porosmancs, ígéritek, hogy betartjátok a harcosok törvényeit, és ha kell, az életetek árán is megvéditek
a törzset7
Homokmancs ragyogó szemmel visszanézett rá. − ígérem! Porosmancs erős, mély hangon
visszhangozta testvére szavát − ígérem!
− Akkor a Csillag törzs által rám ruházott hatalmamnál fogva harcosnevet adok nektek:
Homokmancs, mostantól fogva legyen a neved Homokvihar. A Csillag törzs nagyra értékeli
bátorságodat és okosságodat, és a mai naptól a Villám törzs teljes jogú harcosa vagy. − Kékcsillag
előrelépett, és orrát Homokvihar lehajtott fejéhez érintette.
301
Homokvihar tisztelettel megnyalta Kékcsillag vállát, mielőtt megfordult volna, hogy
Fehérviharhoz menjen. Tűzszív látta, hogy Homokvihar szeme büszkén nevelőjére villan, amint
elfoglalta új helyét a harcosok között
Kékcsillag a sötét színben játszó macskára fordította tekintetét − Porosmancs, mostantól fogva
legyen a neved Poros-bundás. A Csillag törzs nagyra értékeli bátorságodat és őszinteségedet, és a mai
naptól a Villám törzs teljes jogú harcosa vagy. − Megérintette fejét az orrával, és Porosbundás is
tiszteletteljesen megnyalta Kékcsillag vállát, mielőtt csatlakozott a többi harcoshoz.
A törzstagok hangja magasan, diadalmasan szállt a levegőben. Mindenhonnan párafelhők
emelkedtek az éjszakai levegőbe. Egyszerre ismételték az új harcosneveket − Homokvihar!
Porosbundás! Homokvihar! Porosbundás!
− Őseink hagyományai szerint − nyávogta Kékcsillag emelt hangon − Homokviharnak és
Porosbundásnak hajnalig kell némán virrasztania, és egyedül kell őriznie a tábort, amíg mi alszunk!
De mielőtt elkezdik a virrasztást, megvacsorázhatunk. Hosszú nap volt a mai, és okunk van büszkének
lenni ezekre a macskákra, akik megvédték a táborunkat a gonosz betolakodók ellen. Tűzszív, a Csillag
törzs hálás neked bátorságodért! Nagy harcos vagy, és büszke vagyok rá, hogy a törzsemhez tartozol!
A törzs tagjai ismét felnyávogtak. Ahogy Tűzszív körülnézett törzsében, dorombolás tört fel a
torkából. Csak Tigriskarom és Porosbundás figyelte ellenségesen, de most az ő féltékenységüktől is el
tudott tekinteni. Kékcsillag megdicsérte, és ez elég volt.
302
TŰZ ÉS JÉG
A macskák egyesével előléptek, és választottak maguknak vacsorát a Tigriskarom és társai által
hozott zsákmányhalomból.
Tűzszív odament Homokviharhoz. − Ma este harcosokként ehetünk együtt − nyávogta
boldogan. − Ha van kedved hozzá. − Homokvihar dorombolt neki, és Tűzszívben fellobbant az öröm.
− Válassz nekem valamit! − szólt oda, ahogy Tűzszív a zsákmányhalomhoz ment. − Éhen
halok!
Tűzszív Homokviharnak egy egeret választott, ami csábítóan kövér volt ahhoz képest, hogy tél
volt. Magának egy cinkét vett ki, és megfordult, hogy visszavigye Homokviharhoz. Majd szíve
elnehezült − Porosbundás, Fehérvihar és Sötétcsíkos csatlakozott Homokviharhoz. Ostobaság volt azt
hinni, hogy kettesben fogyasztják el vacsorájukat. Most a törzs együtt ünnepel.
Tűzszívnek eszébe jutott Szénmancs. Körülnézett, és rájött, hogy nem látta a névadási
ünnepségen sem. Biztosan még mindig Sárgafogú tisztásán van. Odasietett Homokviharhoz, és
leejtette elé a zsákmányt − Öt nyúlugrás múlva visz-szajövök − nyávogta. − Vinni akarok valamit
Szénmancsnak.
− Persze. − Homokvihar vállat vont.
Tűzszív gyorsan elvett egy pockot a halomból, és átsietett vele a tisztáson. Meglepetten látta,
hogy Sárgafogú a barlangjában ül. Sárgafogú ott volt a névadási ünnepségen, tehát egyenesen utána
kellett megérkeznie.
− Remélem, ezt nem nekem hoztad! − morogta a közeledő Tűzszívnek. − Én már megettem a
magam részét.
303
Tű2szív a földre ejtette a pockot − Szénmancsnak hoztam
− válaszolta. − Gondoltam, biztosan éhes. Nem jött el a névadási ünnepségre.
− Adtam neki egy kis egérhúst, de ezt is odaadhatod neki. Tűzszív körülnézett a páfrányok
árnyalta tisztáson. Tört-
farkú barna bundája épp hogy kilátszódott Foltosbundás egykori lakhelyéről az ágak között A
harcos nem mozdult
− Még mindig alszik − Sárgafogú hangja élénk volt, inkább egy orvosmacskáé, s nem pedig egy
anyáé. Tűzszív megkönnyebbült. Hinni akart benne, hogy Sárgafogú hűséges a Villám törzshöz. Fogta
a pockot, és odavitte Szénmancs fekhelyéhez. − Hé, Szénmancs! − nyávogott be halkan a bokrok közé.
A szürke macska megmozdult, és ülő helyzetbe küzdötte magát. − Tűzszív.
Tűzszív átlépett a páfrányleveleken, és leült a Szénmancs melletti szűk helyre. Mancsához tette
a pockot. − Tessék!
− nyávogta. − Nem Sárgafogú az egyeden, aki megpróbál felhizlalni!
− Koszi! − nyávogta Szénmancs. De otthagyta a pockot a földön. Még azért sem hajolt előre,
hogy megszaglássza.
− Még mindig a támadáson töröd a fejed? − kérdezte Tűzszív halkan.
Szénmancs vállat vont. − Tényleg csak a terhetekre vagyok, ugye? − Szomorú, tágra nyílt
szemmel nézett Tűzszívre.
− Ki van kinek a terhére? − Sárgafogú morgása vetett véget beszélgetésüknek, ahogy az öreg
orvosmacska bedugta a fejét Szénmancs fészkébe. − Csak nem fel akarod bosszantani a se-
304
TŰZ ÉS JÉG
gítőmet7 − nyávogta Tűzszívnek. − Nem tudom, hogy birkóztam volna meg a mai nappal, ha
nincs Szénmancs. − Melegen a kis szürke macskára nézett, sárga szeme egészen ellágyult − Ma este
még a gyógynövényeket is ő keverte!
Szénmancs félénken lenézett, és lehajolt, hogy beleharapjon a pocokba.
− Azt hiszem, még egy darabig magam mellett tartom − folytatta Sárgafogú. − Napról napra
egyre hasznosabb. Egyébként pedig kezdek hozzászokni a társaságához.
Szénmancs huncut pillantással nézett fel az öreg orvosmacskára. − Csak azért, mert már elég
süket vagy ahhoz, hogy elviseld a fecsegésemet! − Sárgafogú úgy tett, mint ha dühösen a fiatal macska
felé köpne, Szénmancs meg odaszólt Tűzszívnek. − Legalábbis nekem mindig ezt mondja!
Tűzszív meglepetten érezte, hogy irigykedve nézi a két macska között kialakult szoros köteléket
Mindig is Sárgafogú egyetlen igazi törzsbeli barátjának tekintette magát, de most úgy tűnt, Sárgafogú
újabb barátra lelt És legalább Szénmancsnak volt hol meghúznia magát, mivel nem vehet részt a
kiképzésen, biztosan úgy érezné, nincs helye a növendékek barlangjában.
Tűzszív felállt. Ideje volt, hogy visszamenjen Homokviharhoz. − Minden rendben lesz
Törtfarkúval? − kérdezte.
Sárgafogú lekicsinylő pillantást vetett rá. − Azt hiszem, elboldogulunk vele, ugye, Szénmancs?
− Nem merne patáliát csapni − helyeselt Szénmancs magabiztosan. − Es Hosszúfarkú is itt van,
hogy segítsen.
Sárgafogú kidugta fejét a vacokból, és Tűzszív utánanyomakodott. − Szia, Szénmancs! −
kiáltotta.
305
− Szia, és köszönöm a vacsorát!
− Szívesen! − nyávogta Tűzszív. Odafordult Sárgafogúhoz. − Tudsz valamit adni erre a
harapásra a nyakamon?
Sárgafogú közelebbről is megnézte a sebet.
− Jó rondának tűnik − morogta.
− Törtfarkú harapott meg − vallotta be Tűzszív. Sárgafogú bólintott.
− Várj meg itt! − Gyorsan besietett a barlangjába, és máris visszatért egy csomag levélbe
göngyölt gyógynövénnyel. − Menni fog egyedül is? Csak rágd össze őket, és a levükkel dörzsöld be a
sebeket Csípni fog, de egy ilyen bátor harcosnak, mint te, meg sem kottyanhat!
− Kösz, Sárgafogú! − Tűzszív a szájába vette a göngyöleget. Sárgafogú elkísérte az alagút
bejáratáig.
− Nagyra értékelem, hogy itt voltál − nyávogta, és Szénmancs szállása felé pillantott − Azt
hiszem, Szénmancs nagyon szomorú volt. Rosszul érezte magát a támadás után, aztán meg jött a
névadási ünnepség…
Tűzszív bólintott. Megértette. Még egy utolsó, bizalmatlan pillantást vetett Törtfarkú felé. −
Tényleg biztonságban lesztek? − kérdezte a göngyölegtől teli szájjal.
− Törtfarkú vak − nyávogta Sárgafogú. Felsóhajtott, és vidámabban hozzátette. − Én pedig még
nem vagyok annyira öreg!
Tűzszív másnap reggel arra ébredt, hogy vakító, fehér világosság ömlik be a barlang falán. Arra
gondolt, hogy ismét eshetett a hó. De legalább a sebei nem fájnak már. Sárga-
306
TŰZ ÉS JÉG
fogúnak igaza volt, az a lé valóban csípett, de a pihentető éjszakai alvás után sokkal jobban
érezte magát.
Tűzszív azon tűnődött, hogy milyen lehetett Homokvihar és Porosbundás virrasztása. Rettentő
hideg lehetett a hóban. Felállt, kinyújtóztatta mellső lábát, begörbítette a hátát, és feje fölé kunkorította
farkát. A Villám törzs két új harcosa a barlang túlsó végében összegömbölyödve aludt. Fehérvihar
biztosan beküldte őket, amikor elment a hajnali járőrcsapattal.
Tűzszív kilépett a hófödte tisztásra. Ahogy megkerülte az óvodát, épp meglátta Jégbundás fehér
bundáját: kicsusszant, hogy kinyújtóztassa a lábait. Két puszta terület volt a tisztás közepén, ahol
Homokvihar és Porosbundás töltötte az éjszakát Tűzszív megborzongott a gondolatra, de még így is
irigyelte őket eszébe jutott első, harcosként eltöltött éjszakája. A gondolat olyan melegséggel töltötte
el, amit a legkeményebb fagy sem dermeszthetett meg.
Az égen újabb hófelhők gyülekeztek, majd lassan szállingózni kezdtek a hópelyhek. Ma sok
zsákmányt kell ejtenünk, gondolta Tűzszív. A törzsnek el kell raktároznia a későbbiekre, amikor a hó
mélyebb lesz.
Hallotta Kékcsillag kiáltását a Nagyszikláról. Hívó szavára a törzs macskái előbújtak
barlangjaikból, és átvergődtek a havon a sziklához. Tűzszív az egyik üres helyen ült le. Homokvihar
illatát érezte rajta. Észrevette, hogy Szürkecsíkos a tisztás túlsó végén ül, és elég fáradtnak látszik.
Tűzszív eltűnődött, hogy vajon kislisszolt-e a táborból előző éjjel, hogy elmesélje Ezüstpataknak a
gonosz macskák támadását
307
Kékcsillag szóra emelkedett. − Azt akartam, hogy mindannyian tudjátok, Törtfárkú a táborban
van! − Egy macska sem szólalt meg. Már tudták. A pletyka futótűzként terjedt a táborban.
− Törtfárkú vak és ártalmatlan. − Pár macska horkantás-sal fejezte ki ellenérzését, és Kékcsillag
bólintott feléjük, hogy megérti félelmüket − Törzsünk biztonságáért én is éppúgy aggódom, mint ti. De
a Csillag törzs is tudja, hogy nem dobhatjuk ki Törtfarkút az erdőbe, hogy aztán ott pusztuljon el.
Sárgafogú fog vigyázni rá, amíg a sebei be nem gyógyulnak. Amint meggyógyult, ismét megbeszéljük
ügyét
Kékcsillag körülnézett, hátha van valakinek hozzáfűznivalója, de mivel senki sem szólalt meg,
leugrott a Nagyszikláról. Ahogy a macskák szétszéledtek, Tűzszív észrevette, hogy a vezér feléje tart.
− Tűzszív! − nyávogta Kékcsillag. − Egyvalami aggaszt! Még mindig nem rendezted el a
dolgod Szürkecsíkossal. Napok óta nem láttalak titeket együtt enni. Már mondtam neked, hogy a
Villám törzsben nincs helye belső viszálynak! Azt akarom, hogy ma együtt menjetek vadászni!
Tűzszív bólintott − Igen, Kékcsillag!
Felőle rendben volt a dolog. A tegnapi csata után abban reménykedett, hogy Szürkecsíkosnak is
tetszeni fog az ötlet Ahogy Kékcsillag elment, Tűzszív végigpásztázta a tisztást, és remélte, hogy
Szürkecsíkos nem tűnt el megint. Nem, ott volt, segített eltakarítani a havat az óvoda előtt
− Szia, Szürkecsíkos! − szólt oda Tűzszív. Szürkecsíkos folytatta a munkát Tűzszív odasietett
hozzá. − Nem szeretnél vadászni menni délelőtt?
308
TŰZ ÉS JÉG
Szürkecsíkos hűvös tekintettel fordult oda hozzá. − Vigyázol, nehogy megint eltűnjek? −
acsargott
Tűzszív megdöbbent − N-nem, csak azt gondoltam… a tegnapiak után… Karomarcú…
− Bármelyik másik Villám törzsbeli macskáért megtettem volna! Ez a törzs iránti hűség
lényege! − Szürkecsíkos hangja dühtől volt reszelős, majd visszatért a hókotráshoz.
Tűzszív reményei szertefoszlottak. Örökre elveszítette barátja bizalmát7 Behúzott farokkal
elfordult, és a tábor bejárata felé vette útját Visszaszólt a válla fölött − Kékcsillag ma reggel azt
mondta, hogy veled együtt menjek vadászni! Menj, és mondd meg neki, hogy miért nem jössz!
− Ó, értem, szóval csak Kékcsillag kedvére akartál tenni, ahogy mindig is! − sziszegte
Szürkecsíkos. Tűzszív megállt és megperdült, hogy valami csípős válasszal vágjon vissza, de meglátta
a tisztáson át felé közeledő Szürkecsíkost, aki lerázta széles válláról a hópelyheket
− Akkor gyere! − morogta Szürkecsíkos, és előrement a re-kettyealagútban.
Lassan másztak csak ki a vízmosásból, mivel a sziklákat hó födte. Ahogy felértek a tetőre, a
hófödte erdő ott terpeszkedett előttük. Szürkecsíkos kemény és határozott arccal azonnal eliramodott
Tűzszív követte. Amikor észrevett egy egeret az egyik fa gyökereinél, meglátta, hogy Szürkecsíkos
egy nyúl után rohan, amely elég ostoba volt ahhoz, hogy elhagyja menedékét Szürkecsíkos dühödten a
nyúl után vetette magát, majd egy jól irányzott csapással végzett vele. Tűzszív leült, és figyelte, ahogy
Szürkecsíkos visszaszalad hozzá a nyúllal, és leejti a lába elé.
309
− Ez egy-két kölyköt jóllakat majd. − Felnyögött
− Nekem nem kell bizonyítanod semmit! − mondta Tűz-szív.
− Nem? − válaszolta Szürkecsíkos keserűen. Szeme hidegen és dühösen villant Tűzszívre. −
Akkor talán elkezdhetnél úgy viselkedni, mintha bíznál bennem! − Elfordult, mielőtt Tűzszív
válaszolhatott volna.
Délre Szürkecsíkos több zsákmányt ejtett, mint Tűzszív, de mindkét macska jól teljesített.
Amikor visszatértek a táborba, állukat lehúzta a szájukban lévő zsákmány súlya. Amikor beléptek a
tisztásra, a szokott helyre ejtették le a zsákmányt. A hely eddig üres volt.
Tűzszív azon tűnődött, hogy elmenjenek-e ismét vadászni. A hó most keményebb volt, és jeges
szél kezdett fújni a vízmosáson. Tűzszív a sötétedő eget tanulmányozta, amikor meghallotta
Pettyesfejű aggodalmas nyávogását az óvoda mellől. Odaszaladt, hogy megnézze, mi a baj. − Mi a
gond?
− Nem láttad Felhőkölyköt? − kérdezte Pettyesfejű. Tűzszív megrázta a fejét. − Eltűnt7 −
Mancsa viszketni kezdett, ahogy átragadt rá Pettyesfejű növekvő rémülete.
− Igen. És a többi kölyköm is. Csak egy pillanatra hunytam le a szemem. Amikor felébredtem,
sehol sem találtam őket! Túl hideg van ahhoz, hogy kint legyenek! Halálra fagynak! − A királynő
mancsa reszketett.
Tűzszíven riadalom futott át, ahogy eszébe jutott, mi történt, amikor utoljára eltűnt egy fiatal
macska a táborból. Az Szénmancs volt
310
28. FEJEZET
− Megkeresem őket! − ígérte Tűzszív. Ösztönösen körülnézett, Szürkecsíkost keresve. A szél egyre
erősebb lett, a hó pedig egyre vastagabb. Nem akart egyedül nekifogni a kutatásnak. Tűzszív a harcosok
barlangjához rohant, és bekukkantott, de Szürkecsíkos nem volt ott.
Homokvihar éppen ébredezett. − Mi a baj? − nyávogta, mert észrevette, hogy Tűzszív nyugtalanul néz
körül a barlangban.
− Pettyesfejű kölykei eltűntek!
− Felhőkölyök is? − Homokvihar azonnal talpra ugrott.
− Igen! Szürkecsíkost kerestem, hogy együtt induljunk a keresésükre, de nincs itt − nyávogta Tűzszív. A
szavak gyorsan buktak ki belőle. Düh lobbant fel benne, hogy Szürkecsíkos megint eltűnt…, főleg azok után,
hogy azzal vádolta Tűzszívet, hogy nem bízik benne!
− Veled megyek! − ajánlkozott Homokvihar. Tűzszív pislogott.
− Köszönöm − nyávogta hálásan. − Gyere! Szólnunk kell Kékcsillagnak, mielőtt elmegyünk.
311
− Majd Porosbundás szól neki. Még mindig havazik?
− Igen, és egyre erősebben. Jó, ha sietünk. − Tűzszív az alvó Porosbundásra nézett. − Ébreszd
fel! Szólok Pettyesfejűnek, hogy indulunk, és találkozzunk a bejáratnál! − Visszarohant az óvodába.
Pettyesfejű még mindig a levegőt szagolgatta, illatnyomok után kutatva.
− Van valami jel? − kérdezte Tűzszív.
− Nem, nincs semmi! − Pettyesfejű hangja remegett. − Jég-bundás elment, hogy szóljon
Kékcsillagnak!
− Ne aggódj! Elmegyek és megkeresem őket! − biztatta Tűzszív Pettyesfejűt. − Homokvihar is
velem jön! Megtaláljuk őket!
Pettyesfejű bólintott és folytatta a keresést Tűzszív és Homokvihar egyszerre érkeztek a
rekettye-alagúthoz, és kirohantak az erdőbe. A táboron kívül a szél még metszőbb volt. Tűzszív
összehúzta a szemét, és meggörbítette vállát a hóviharban.
− Nehéz lesz a friss hóban megérezni a szagukat! − figyelmeztette Homokvihart − Kezdjük
azzal, hogy megnézzük, kimentek-e az erdőbe!
− Oké! − nyávogta Homokvihar.
− Te arra menj! − Tűzszív orrával az egyik oldal felé bökött. − Én a másik úton megyek.
Találkozunk a bejáratnál! Ne maradj soká!
Homokvihar elrohant, Tűzszív pedig átugrott egy kidőlt fát, és azon az ösvényen ment végig,
amelyen a törzs tagjai a leggyakrabban jártak. A vízmosás két szélén még vastagabban állt a hó, mint
délelőtt, és most már csúszott is ott, ahol
312
TŰZ ÉS JÉG
a hó jéggé fagyott. Tűzszív megállt, és nyitott szájjal felemelte a fejét, de nem érezte a kiscicák
szagát Hiába kutatta a mancsuk nyomát., lehet, hogy már eltakarta a friss hó?
Végigment a domb alján, de semmilyen macskanyomot nem talált, nemhogy elveszett
kiscicákét Olyan erősen fújt a szél, hogy Tűzszív már alig érezte a füle hegyét Ezt a hideget egy
kölyök sem éli túl, és nemsokára a nap is lenyugszik. Meg kell találnia őket az éj beállta előtt.
Tűzszív visszarohant a tábor bejáratához. Homokvihar ott várt rá, bundáját vékony csíkokban
fedte a hó. Ahogy meglátta a közeledő Tűzszívet, lerázta bundájáról a hópelyheket
− Valami jel? − kérdezte Tűzszív.
− Semmi.
− Nem juthattak messzire! − mutatott rá Tűzszív. − Gyere, próbáljuk meg erre! − A
kiképzővölgy felé vette az irányt
Homokvihar utánarohant A hó egyre mélyebb lett, és Homokvihar minden lépésnél a hasáig
süllyedt benne. A kiképzővölgy üres volt
− Gondolod, hogy Kékcsillag tudja, milyen ítéletidő van? − kérdezte Homokvihar; emelt
hangon beszélt a szél miatt
− Tudja! − válaszolt Tűzszív.
− Vissza kellene mennünk segítségért, és csatlakoznunk kell egy nagyobb kutatócsapathoz! −
nyávogta Homokvihar.
Tűzszív a reszkető harcosra nézett Nem csak a kicsik fagyhatnak halálra. Talán Homokviharnak
igaza volt − Egyetértek! − nyávogta. − Egyedül nem fog menni!
Ahogy a tábor felé fordultak, Tűzszívnek úgy tűnt, vékonyka nyávogást hall. − Hallottad ezt7 −
kérdezte.
313
Homokvihar megállt, és dühödten szimatolt a levegőbe. Hirtelen felemelte a fejét. − Arra! −
nyávogta, és orrával egy kidőlt fa felé intett.
Tűzszív a fa felé ugrott, Homokviharral a nyomában. A nyávogás egyre hangosabb lett, amíg
Tűzszív meg tudta különböztetni a hangokat Felugrott a tuskóra, és lenézett a másik oldalán. A hóban
két apró cica kucorgott. Tűzszív megkönnyebbült, de aztán rájött, hogy Felhőkölyök nincs velük. −
Hol van Felhőkölyök.7 − nyávogta.
− Vadászik! − sipította az egyik cica. Hangja remegett a hidegtől és a félelemtől, de egy
cseppnyi magabiztosság is vegyült bele.
Tűzszív felemelte a fejét − Felhőkölyök! − kiáltotta és átnézett a hópelyheken.
− Tűzszív, nézd! − Homokvihar a fatörzs tetején volt. Tűzszív megfordult. Sáros, fehér alak
vergődött át a havon feléjük. Felhőkölyök! Az apró macskának minden lépéshez hatalmasat kellett
ugrania, a hó szinte a feje búbjáig ellepte. De csak jött, szájában pedig egy apró, fagyott pockot cipelt.
Megkönnyebbülés és düh egyszerre hullámzott át Tűzszí-ven. Otthagyta Homokvihart a
többiekkel, és Felhőkölyök-höz rohant, majd megfogta a grabancánál fogva. Felhőkölyök tiltakozva
felnyögött, de nem volt hajlandó elengedni a szájából lógó pockot.
Tűzszív Homokviharhoz fordult, aki orrával feléje noszogatta a többieket Azok ott bodadoztak
előtte, fülig süppedve a mély hóba, de azért csak mentek tovább.
314
TŰZ ÉS JÉG
Felhőkölyök felnyivákolt Tűzszív szájában. Tűzszív visszaejtette a hóba. Felhőkölyök felnézett
rá, és büszkén tartotta szájában zsákmányát. Tűzszív, nem tehetett róla, el volt bűvölve. A hó és a szél
dacára Felhőkölyök elejtette első zsákmányát!
− Várj itt! − parancsolta, és visszarohant, hogy segítsen Homokviharnak. Felemelte az egyik
szánalmasan nyávogó, apró nőstény macskát, és orrával előrefelé bökdöste a másikat
A sáros csapat visszaküzdötte magát a táborba. Pettyesfejű a rekettyealagút bejáratánál várt
Kékcsillag mellette állt, szemét összehúzta a zuhogó hóesésben. Amint észrevették Tűzszív csapatát,
előrerohantak, hogy segítsenek. Kékcsillag felkapta Felhőkölyköt, Pettyesfejű meg a másikat,
megfordultak, és visszarohantak a biztonságos táborba, míg Tűzszív és Homokvihar a nyomukban
haladt.
Amint a tisztásra értek, a három macska a földre tette bebugyolált terhét. Tűzszív lerázta
bundájáról a havat, és Felhő-kölyökre nézett, aki még mindig makacsul szájában tartotta zsákmányát.
Kékcsillag a három kölyökre nézett. − Mit képzeltetek, mit műveltek odakint 7 Tudjátok, hogy a
harcosok törvényei szigorúan tiltják, hogy a kölykök vadásszanak!
Pettyesfejű két kölyke összehúzta magát a vezér szigorú pillantása alatt, de Felhőkölyök tágra
nyílt, kék szemmel nézett vissza rá. A földre ejtette a pockot, és így szólt. − A törzsnek zsákmányra
volt szüksége, ezért úgy döntöttünk, elmegyünk vadászni.
Tűzszív összerezzent Felhőkölyök merészsége hallatán.
315
− Kinek az ötlete volt ez? − kérdezte Kékcsillag.
− Az enyém! − jelentette be Felhőkölyök, még mindig magasra emelt fejjel.
Kékcsillag a magabiztos kis kölykön nyugtatta a tekintetét és így szólt − Halálra is fagyhattatok
volna!
Felhőkölyök megijedt a Kékcsillag hangjában megbúvó dühtől, és lekushadt − A törzs
érdekében tettük! − nyávogta védekezőn.
Tűzszív visszafojtott lélegzettel várta, mit lép Kékcsillag. Felhőkölyök megszegte a harcosok
törvényeit Lehet, hogy Kékcsillag meggondolja magát a maradását illetően?
− A szándékod − nyávogta lassan Kékcsillag − jó volt De a tetted akkor is ostobaság. −
Tüzszívben feltámadt a remény. Majd összerezzent, ahogy Felhőkölyök ismét felnézett.
− Azért fogtam valamit
− Azt látom − válaszolta hűvösen Kékcsillag. A három kölyökre nézett. − Anyátokra hagyom,
döntse el ő, mi legyen veletek! De nem akarom megtudni, hogy még egyszer ilyet csináltok!
Megértettétek?
Tűzszív kicsit megnyugodott, ahogy Felhőkölyök a többiekkel együtt bólintott
− Felhőkölyök, tedd hozzá zsákmányodat a többihez! − tette hozzá Kékcsillag. − Aztán
mindhárman menjetek az óvodába, és szárítkozzatok meg! − Tűzszív meglepődött Csak nem anyai
tónust vélt felfedezni a Villám törzs vezérének hangjában?
Pettyesfejű kölykei az óvoda felé botladoztak, anyjukkal a nyomukban, míg Felhőkölyök fogta a
zsákmányát, és a
316
TŰZ ÉS JÉG
tisztás túlsó végén lévő halom felé nyargalt Büszke fejtartását látva Tűzszív mancsa viszketni
kezdett az aggodalomtól, de ahogy Kékcsillag figyelte a távolodó kölyköt, Tűzszív a csodálat szikráját
fedezte fel tekintetében.
− Szép munkát végeztetek − nyávogta Kékcsillag, és figyelmét Homokviharra és Tűzszívre
fordította. − Elküldöm Hosszú-farkút, hogy hozza vissza a másik kutatócsoportot Menjetek a
barlangotokba, és próbáljatok fölmelegedni!
− Igen, Kékcsillag − válaszolta Tűzszív. Megfordult, hogy Homokviharral együtt elmenjen, de
Kékcsillag utánaszólt − Tűzszív! − nyávogta. − Beszélni akarok veled! − Hangnemétől Tűzszív
izgatott lett. Talán korai volt megnyugodnia.
− Felhőkölyök ma kiváló vadászkészségről tett tanúbizonyságot − kezdte Kékcsillag. − De
minden készség hiábavaló, ha nem tanul meg engedelmeskedni a harcosok törvényeinek. Most csak a
saját biztonságáról van szó, de a jövőben az egész törzs biztonsága függhet tőle.
Tűzszív a földet bámulta. Tudta, hogy Kékcsillagnak igaza van, mégis azt érezte, hogy talán túl
sokat vár a kiscicától. Felhőkölyök még mindig nagyon kicsi, és nagyon rövid ideje van a törzsnél.
Tűzszív lenyelte keserűségét, amikor arra gondolt, hogy Szürkecsíkos, a törzs szülötte, hogyan szegi
meg szégyentelenül a harcosok törvényeit Felnézett a vezérre. − Igen, Kékcsillag! − nyávogta. −
Elintézem, hogy megtanulja a leckét!
− Jó! − nyávogta Kékcsillag elégedetten. Elfordult, és bement a barlangjába.
Tűzszív a harcosok barlangja felé vette az irányt, bár már nem érezte, hogy fázik. Kékcsillag
szavaitól izzott a belseje.
317
Bement, elhelyezkedett a fekhelyén, és mosakodni kezdett. Egész délután odabent maradt, és
Szürkecsíkoson meg Felhő-kölykön merengett Tudta, hogy Kékcsillagnak igaza van. A fehér kölyök
szemében látott büszkeség és magabiztosság láttán Tűzszív eltűnődött: vajon képes lesz-e Felhőkölyök
valaha is alkalmazkodni a törzsi élethez?
Ahogy eljött az este, az éhség kiűzte Tűzszívet a barlangból. Elvett egy rigót a
zsákmányhalomból, és a csalános mellé vitte, hogy megegye. Most már sötét volt, és elállt a havazás.
Amint szeme hozzászokott az éjszakához, Tűzszív tisztán látta a tábor bejáratát.
Azonnal meglátta Szürkecsíkost, amint megjelent, és figyelte, ahogy odamegy a
zsákmányhalomhoz. A szürke harcos zsákmányt hozott. Lehet, hogy csak vadászni volt
Szürkecsíkos zsákmányának nagy részét a halomra ejtette. Megtartott magának egy kövér
egeret, és a tábor fala mellett egy árnyas helyen telepedett le vele. Tűzszív apró reménysugara
elhamvadt A Szürkecsíkos szemében felfedezett távoli fény azt sugallta, hogy Tűzszívnek igaza van −
Szürkecsíkos Ezüstpatakkal volt.
Tűzszív talpra ugrott, és bement a barlangba. Nem esett nehezére elaludni. Alvás közben ismét
álmodott
A havas erdő ott terült el előtte, és fehéren ragyogott a holdfényben. Tűzszív egy magas,
csipkézett sziklán állt, mellette Felhőkölyök − felnőtt harcosként, hófehér bundáját borzolta a szél.
Mancsuk alatt a sziklát jég fedte.
− Figyelj! − sziszegte Tűzszív Felhőkölyöknek. Egy erdei egér szaladt át egy fa fagyott
gyökerei között Felhőkölyök kö-
318
TŰZ ÉS JÉG
vette Tűzszív tekintetét, és némán leugrott a szikláról az erdei talajra. Tűzszív figyelte, ahogy a
fehér kandúr lassan megközelíti a zsákmányt. Hirtelen meleg és ismerős illatot érzett; bundája
megremegett. Meleg lélegzetet érzett a fülén, és gyorsan megfordult. Pettyeslevél állt mellette.
Aranypettyes bundája ragyogott a holdfényben, és puha, rózsaszín orrát az övéhez érintette.
− Tűzszív! − suttogta. − Figyelmeztetést hozok neked a Csillag törzstől. − Hangja komoly volt,
parázsló tekintettel nézett Tűzszív szemébe. − Harc lesz, Tűzszív! Ügyelj arra a harcosra, akiben nem
bízhatsz!
Egy egér cincogásától Tűzszív nagyot ugrott és körülnézett. Felhőkölyök biztosan elkapta a
zsákmányt. Odafordult Pettyeslevélhez, de már nem volt sehol.
Tűzszív felriadt, és a mellette lévő fekhelyhez fordult Szürkecsíkos összegömbölyödve, mélyen
aludt, orrát vastag farka alá dugta. Pettyeslevél szavai visszhangoztak Tűzszív fejében: „Ügyelj arra a
harcosra, akiben nem bízhatsz1-”
Tűzszív megborzongott. Ügy tűnt, az erdő fagyos hidegét érzi bundáján, és Pettyeslevél édes
illata még ott lengett orrlyukaiban. Szürkecsíkos megmozdult mellette, motyogott valamit álmában, és
Tűzszív összerezzent Tudta, hogy nem fog tudni visszaaludni, de ott maradt a helyén, és addig figyelte
alvó barátját, amíg a hajnali fény be nem szüremkedett a barlang falain.
319
29. FEJEZET
Ahogy a barlang világosabb lett, Fűzfakéreg felébredt. Tűzszív figyelte, ahogy a nőstény feláll,
kinyújtózkodik, majd kimegy a barlangból. Még egy utolsó pillantást vetett az alvó Szürkecsíkosra, majd
Fűzfakéreg után ment.
− Elállt a havazás − nyávogta Tűzszív, aki kétségbeesetten meg akarta törni a hóborította tábor csendjét.
Hangja visszhangzott a tisztáson, és Fűzfakéreg bólintott.
Surrogó zaj kísérte Tigriskarom és Szélvihar illatát, ahogy előléptek a barlangból. Leültek Fűzfakéreg
mellé mosakodni. Készen állnak a hajnali járőrözésre, gondolta Tűzszív. Eltűnődött, felajánlja-e, hogy velük
megy − nem lett volna rossz egy kicsit futkározni az erdőben −, de lényének egy része otthon akart maradni,
hogy szemmel tartsa Szürkecsíkost Pettyeslevél álombeli szavai még mindig ólomsúllyal nehezedtek szívére.
Nem tudta elhessegetni magától a gondolatot, hogy Szürkecsíkos az a harcos, akiben nem szabad megbíznia.
Szürkecsíkos azt hajtogatta, hogy Ezüstpatakkal való kapcsolata nem változtatott a törzs iránt érzett hűségén, de
hogy lehetséges ez? Már azzal is megszegte a harcosok törvényét, hogy találkozgatott vele!
320
TŰZ ÉS JÉG
Tigriskarom hirtelen felemelte a fejét, mintha megszagolt volna valamit. Tűzszív megfeszült.
Füle megrezzent − mintha valahol a távolban gyors mancsok surrannának a havon. A szél a Szél törzs
illatát hozta feléjük. A mancsdobogás egyre hangosabb lett. A harcosok egyszerre merevedtek meg −
egy macska rohant feléjük a rekettyésen át. Tigriskarom felgörbítette hátát, és sziszegett, amint
Csonkabajszú kibukott a tisztásra.
A Szél törzs harcosa megállt előttük, szemében félelem parázslott. − Az Árnyak törzse és a
Folyó törzs! − lihegte. − Megtámadták a táborunkat! Túlerőben vannak, az életünkért küzdünk!
Magascsillag nem hajlandó eltakarodni! Segítenetek kell, vagy a törzsemet eltörlik a föld színéről!
Kékcsillag kirohant a barlangjából. Minden szem felé fordult Csonkabaj szúról.
− Hallottam − nyávogta Kékcsillag. Anélkül, hogy felugrott volna a Nagysziklára, a Villám
törzs vezére hívogatón felnyávogott, hogy összehívja a törzset. Csonkabajszú félelmének szaga
betöltötte a tisztást, ahogy figyelte a hajnali fényben gyülekező macskákat.
Ahogy a törzs összegyűlt, Kékcsillag elkezdte. − Nem szabad időt veszítenünk! Amitől féltünk,
bekövetkezett − az Árnyak törzse és a Folyó törzs szövetséget kötött, és együtt megtámadták a Szél
törzset! Segítenünk kell nekik! − Elhallgatott, és visszanézett a döbbenten rábámuló arcokra.
Csonkabajszú mellette állt, és tágra nyílt, reménykedő szemmel nézte.
Tűzszív megdöbbent. Miután felfedezték a gonosz macskákat, azt hitte, megbízhatnak
Ejcsillagban. Most úgy tűnt, az
321
Árnyak törzsének vezére megszegte a harcosok törvényeit, mivel szövetkezett a Folyó törzzsel,
hogy a Szél törzset elűzze az otthonából.
− De gyengék vagyunk a tél miatt! − tiltakozott Foltos-bundás. − Egyszer már vállaltuk a
kockázatot a Szél törzsért. Most intézzék el a dolgot maguk! − Helyeslő mormogás hallatszott az
idősek és a királynők felől.
Tigriskarom válaszolt neki, előrelépve Kékcsillag mellé.
− Igazad van, hogy óvatos vagy, Foltosbundás! De ha az Árnyak törzse és a Folyó törzs
szövetséget kötött, csak idő kérdése, mikor fordulnak ellenünk. Jobb, ha most harcolunk a Szél törzs
mellett, mint később, egyedül!
Kékcsillag Foltosbundásra nézett, aki lehunyt szemmel felemelte a farkát − elfogadta
Tigriskarom szavait.
Sárgafogú előrenyomakodott és halkan beszélt a vezérhez.
− Szerintem a táborban kellene maradnod, Kékcsillag. Lehet, hogy a zöldköhögés okozta láz
elmúlt, de még mindig gyenge lehetsz. − A két macska összenézett, amit Tűzszív riadtan értett meg.
Kékcsillag az utolsó, kilencedik életében volt A törzs érdekében vigyáznia kellett, nem kockáztathatta
egy csatában.
Kékcsillag röviden bólintott. − Tigriskarom, azt akarom, hogy szervezz meg két csapatot! Az
egyik támad, a másik pedig a tartalék lesz. Olyan hamar oda kell érnünk, amennyire csak lehet!
− Igen, Kékcsillag! − Tigriskarom a harcosokhoz fordult.
− Fehérvihar, te vezeted a második csapatot, én pedig az elsőt! Elviszem Sötétcsíkost,
Egérbundást, Hosszúfarkút, Porosbun-dást és Tűzszívet! − Tűzszív felemelte a fejét, ahogy Tigriska-
322
TŰZ ÉS JÉG
rom kimondta a nevét. Izgatottság vett erőt rajta. A vezető csapat tagja lesz!
− Hé, te! − szólt oda Tigriskarom Csonkabaj szúnak. − Mi a neved?
A Szél törzs harcosát meglepte Tigriskarom hanghordozása, így Tűzszív válaszolt helyette. −
Csonkabaj szú.
Tigriskarom bólintott, Tűzszívet alig méltatva figyelemre. − Csonkabajszú, az én csapatomban
leszel! A Villám törzs többi tagja Fehérviharhoz csatlakozik! Te is, Páfránymancs!
− Mindannyian készen állunk? − kérdezte Tigriskarom. A harcosok felemelték a fejüket, és
harci kiáltást hallattak. Tigriskarom a rekettyealagút felé iramodott, a többiek pedig követték.
Felmásztak a vízmosáson, és beléptek az erdőbe. A Né-gyesfa és a mögötte elterülő mező felé
tartottak. Tűzszív hátrapillantott a válla fölött. Szürkecsíkos a csapat végén haladt, komoly arccal és
üres tekintettel. Tűzszív eltűnődött: vajon Ezüstpatak is ott lesz a csatában? Hirtelen szánalom fogta el
barátja iránt, de most nem volt kérdéses számára, hogy készen áll-e a harcra. Mióta hazahozta a Szél
törzset, úgy érezte, felelősséggel tartozik értük. Nem hagyja, hogy bármelyik törzs visszazavarja őket
ahhoz a két szörnyű Mennydörgő ösvényhez.
Tűzszív ismét az orrában érezte Pettyeslevél illatát, és hátán felállt a szőr. „Ügyelj arra a
harcosra, akiben nem bízhatsz1-” Ez több szempontból is nehéz küzdelem lesz. Szürkecsíkosnak most
nem lesz más választása: bizonyítania kell, kihez hűséges.
323
Bár a hóesés elállt, nem volt könnyű átvergődni a buckákon. A hó tetején egy vékony rétegben
megfagyott a jég, de a harcosok elég súlyosak voltak ahhoz, hogy betörjék és az alatta lévő puha hóba
süllyedjenek.
− Tigriskarom! − Fűzfakéreg kiáltása hallatszott hátulról. A vezérhelyettes megállt, és
megfordult. − Követnek minket! − kiáltotta Fűzfakéreg.
Tűzszívet riadalom fogta el Fűzfakéreg szavaira. Lehet, hogy csapdába csalták őket7 A
járőrcsapat csendesen lekushadt. Éberek és gyanakvók lettek. Fejük felett megrezzent egy hóval
borított ág, mire Páfránymancs nagyot ugrott.
− Várj! − sziszegte Tigriskarom.
A macskák megbújtak a mély hóban. Tűzszív hallotta a feléjük tartó mancsok surrogását.
Könnyűnek tűntek, mintha apró mancsok tapodták volna a jég kemény felületét. Tűzszív már egy
pillanattal korábban, nehéz szívvel rájött, ki az, mielőtt Felhőkölyök és Pettyesfejű két kölyke
megjelent egy fatuskó mögül.
Tigriskarom föléjük magasodott, és a kölykök rémülten felvisítottak. A harcos azonnal
felismerte őket, és visszaereszkedett a négy lábára. − Mit kerestek itt? − köpte a szavakat.
− Részt akarunk venni a harcban! − nyávogta Felhőkölyök. Tűzszív felnyögött.
− Tűzszív! − kiáltotta Tigriskarom. Tűzszív előresietett, és a sötét harcos türelmetlenül
megszólalt. − Te hoztad ezt a kölyköt a törzshöz, most aztán intézd el a dolgot magad!
Tűzszív belenézett Tigriskarom lángoló szemébe. Tudta, hogy a vezérhelyettes választásra
akarja kényszeríteni: Tűzszív
324
TŰZ ÉS JÉG
vagy csatlakozik a harcoló csapathoz, és megküzd törzséért, vagy gondoskodik házimacska
rokonáról. Az egész járőrcsapat némán várta, hogy Tűzszív megszólaljon.
Tűzszív tudta, hogy azt választja, hogy megküzd a törzsért, de nem áldozhatta fel testvére
kölykét. Felhőkölyköt és a többieket egy másik macskának biztonságban haza kell szállítania. De
melyik harcost tudja nélkülözni a támadó csapat7
− Páfránymancs! − szólt oda Tűzszív Szürkecsíkos növendékének. − Kérlek, vidd haza ezeket a
kicsiket! − Tűzszív várta, hogy Szürkecsíkos tiltakozzon − végül is Páffánymancs az ő növendéke −,
de a szürke harcos néma maradt, ahogy Tűzszív visszaküldte növendékét a táborba.
Páfránymancs farka lehanyatlott, és Tűzszíven átfutott a bűntudat. − Lesz még csata, ahol
harcolhatsz! − ígérte.
− De Tűzszív, azt mondtad, hogy egy napon te meg én egymás mellett fogunk harcolni!
Felhőkölyök tiltakozása visszhangzott a fák között. Tigriskarom gúnyos pillantást vetett
Tűzszívre. Tűzszív érezte, hogy szőre kényelmetlenül feláll, ahogy a járőrcsapat tagjai között
eluralkodott a vidámság az apró kölyök szavai hallatán. De Tűzszív nem volt hajlandó kimutatni
zavarát. − Egy nap tényleg együtt fogunk harcolni! − nyávogta. − De nem ma!
A fehér cica leejtette a vállát, és Tűzszív megkönnyebbülten felsóhajtott, amint látta, hogy
Felhőkölyök vonakodva ugyan, de csadakozik a többi kölyökhöz, akik Páffánymancs nyomában
megindultak a tábor felé.
− Meglepett a választásod, Tűzszív! − acsargott Tigriskarom. − Nem vártam, hogy ennyire
szereméi részt venni ebben a csatában!
325
Tűzszív Tigriskaromra bámult, és érezte, hogy felforr a vére. Egész teste rázkódott a dühtől.
− Bár te is ennyire részt szeretnél venni benne! − vágott vissza. − Hallasd inkább a harci kiáltást
ahelyett, hogy hagyod, hogy itt várakozzunk, miközben a Szél törzs harcosai meghalnak!
Tigriskarom gyűlöletes pillantást vetett rá, hátravetette a fejét, és az égre üvöltött, mielőtt
elindult volna a Szél törzs tábora felé. Tűzszív és a többiek utánarohantak, el a Négyes-fa mellett, fel a
meredek emelkedőn, amely a fennsíkra vezetett. Felrohantak az emelkedő tetejére, de mancsuk nem
ütött zajt a hóban.
Amikor elérték a tetőt, Tűzszívet megcsapta az üvöltő szél, melytől kifordult a füle. A Szél törzs
vadászterülete kopárabb-nak tűnt, mint valaha, a rekettyést is hótakaró borította.
− Tűzszív! Te tudod, merre van a Szél törzs tábora! − nyávogta Tigriskarom a szélben.
− Vezess oda minket! − Tigriskarom lassított, hogy maga elé engedje Tűzszívet Tűzszív
eltűnődött azon, hogy talán Tigriskarom nem bízik meg eléggé Csonkabajszúban ahhoz, hogy a Szél
törzs harcosa vezesse őket. Visszanézett Szürkecsíkosra egy kis segítséget remélve, de a szürke harcos
lehajtotta fejét, és szomorúan leejtette vállát, ahogy a szél felborzolta vastag bundáját. Tőle ugyan
kevés támogatást várhatott. Tűzszív az égre emelte tekintetét, és imát küldött Csillag törzsnek, hogy
vezesse őt a helyes úton.
Meglepetten vette észre, hogy a hó alatt is felismeri a táj formáit Ott volt a borzlyuk és a szikla
is, amelyre Szürke-
326
TŰZ ÉS JÉG
csíkos felmászott, hogy jobban körülnézhessen. Követte azokat a kontúrokat, melyekre a
Szürkecsíkossal tett kirándulása óta emlékezett, míg végül elérték a gödröt, amelyik a Szél törzs
táborát jelezte.
Tűzszív megállt a völgy szélénél.
− Odalent! − kiáltotta. Egy pillanatra elállt a szél, és csatazajt hallottak lentről. Sikoltások és
üvöltések szálltak a levegőben, ahogy a macskák küzdöttek egymással.
327
30. FEJEZET
Tigriskarom harcias sziszegéssel szólította meg a harcosokat, ami még a hóviharon keresztül is érthető
volt. − Fehérvihar, várj, amíg meghallod a csatakiáltásom! Csonkabajszú, vezess át minket a tábor bejáratán, a
többi a mi dolgunk!
Csonkabajszú lerohant a lejtőn a hófödte bokrok felé. Tigriskarom utánaszaladt, Sötétcsíkossal a
nyomában, Tűz-szív a karcsú, sötét harcos mögött futott. Átszáguldottak a keskeny alagúton, amely a Szél törzs
táborába vezetett. A rekettyés épp olyan szúk és tüskés volt, ahogy Tűzszív emlékezett rá. Szürkecsíkos és a
többi harcos az emelkedő tetején maradt, hogy a kezdő támadás után újabb hullámban lepjék el a betolakodókat.
A tisztásra érkezve Tűzszív megállt, visszafogta elébe táruló látvány. Amikor legutóbb itt járt az eltűnt
törzs szagnyomát kutatva, a hely elhagyatott és néma volt. Most a tisztás vonagló, visító, harcoló macskákkal
volt tele. Csonkabajszúnak igaza volt − létszámukat tekintve a Szél törzs macskái reménytelenül alulmaradtak.
Az Árnyak törzse és a Folyó törzs két új, friss csapata várakozott a tisztás szélén, a Szél törzsnek azonban nem
volt tartalékcsapata.
328
TŰZ ÉS JÉG
Az egész törzs harcolt − növendékek és idősek, harcosok és királynők.
Tűzszív meglátta Hajnalvirágot, ahogy az Arnyak törzse egyik harcosával küzd. A Szél törzsbeli
királynő kimerültnek és riadtnak tűnt, bundája csimbókokban lógott Mégis dühödten taszigálta és
karmolta támadóját, de az ellenséges kandúr sokkal nagyobb volt, és egy súlyos csapással könnyedén a
földre szegezte.
Tűzszív egy kiáltással felugrott, és egyenesen az Árnyak törzse kandúrjának vállán landolt.
Belemélyesztette karmait, miközben a meglepett harcos megpróbálta lerázni magáról. Hajnalvirág
karmaival végigszántotta a kandúr testét, ahogy Tűzszív a földbe döngölte. Az Arnyak törzsének
harcosa felvisított, és kiszabadította magát. A szúrós táborfalhoz rohant, és átnyomakodott rajta.
Hajnalvirág hálás pillantást vetett Tűzszívre, majd visszament a csatába.
Tűzszív körülnézett, és lerázta orráról a vércseppeket. Az Árnyak törzse és a Folyó törzs új
csapatai most szálltak be a küzdelembe. A Villám törzs érkezése egy időre kiegyenlítette a létszámot,
de most szükség volt a második csapatra. Tűzszív hallotta Tigriskarom harci kiáltását, és egy
pillanattal később Fehérvihar rontott be a tisztásra, nyomában Szürkecsíkos, Szélvihar és a Villám
törzs többi harcosa.
Tűzszív megragadott egy Folyó törzsbeli harcost, egyik mancsával elgáncsolta, a másikkal
pedig a földhöz szegezte. Átfordította a kandúrt, és hátsó karmaival végigszántott a hasán. A Folyó
törzs macskája elugrott, és nekiütközött a Szél törzs egyik harcosának. A harcos meglepetten fordult
meg.
329
Tűzszív azonnal felismerte Csonkabajszút, és figyelte, ahogy az felágaskodik, és azonnal
megtámadja a Folyó törzsbeli kandúrt. Tűzszív látta a Csonkabaj szú szemében égő tüzet Ráhagyta,
hadd fejezze be a harcot.
Ismerős sziszegés vonta el a figyelmét. Szürkecsíkos egy szürke Arnyak törzsbeli macskával
küzdött. Nedvestalp volt, az a harcos, aki segített nekik megszabadítani az Arnyak törzsét
Törtcsillagtól. A két harcos méltó ellenfél volt egymás számára. Szürkecsíkos lerúgta magától
Nedvestalpat, és megfordult, hogy újabb ellenfelet keressen. Tűzszív látta, hogy egy Folyó törzsbeli
macska kerül Szürkecsíkos mögé. A harc zajában is hallotta, hogy a vér dobol a fülében. Vajon
Szürkecsíkos megtámadja Ezüstpatak egyik harcostársát7
Szürkecsíkos felugrott, és Tűzszív visszatartotta a lélegzetét. De Szürkecsíkos ahelyett, hogy a
Folyó törzs macskájára ugrott volna, átrepült felette, és egy másik Arnyak törzsbeli harcos hátán ért
földet.
Tűzszív hallotta, ahogy Tigriskarom a nevén szólítja. Elfordította fejét, és meglátta a harcost a
tisztás túlsó végén. Arrafelé nagyon sűrű volt a küzdelem, az összes törzsből harcoltak a macskák.
Ahogy a Villám törzs vezérhelyettese felé rohant, Tűzszív érezte, hogy Párducbundás
megragadja a hátsó lábát, és a földre húzza.
− Te! − sziszegte a Folyó törzs vezérhelyetrese. Utoljára a szurdoknál találkoztak, ahol
Fehérkarom meghalt
Tűzszív levetette magáról Párducbundást, és a hátára fordult. Túl későn jött rá, hogy így puha
hasát szabadon hagyta.
330
TŰZ ÉS JÉG
Párducbundás egy pillanatig sem habozott, felágaskodott, és teljes súlyával Tűzszívre zuhant.
Tűzszív érezte, hogy a levegő kiszorul belőle, mielőtt az éles karmok végigszántották hasát
Fájdalmában felkiáltott, Ahogy szeme körbejárt, meglátta a tisztás túlsó végén Tigriskarmot A sötét
harcos hideg, kifejezéstelen tekintettel bámulta.
− Tigriskarom! − kiáltott Tűzszív. − Segíts!
De Tigriskarom meg sem moccant Csak nézte, ahogy Párducbundás újra meg újra lesújt
Tűzszívre.
A puszta düh megadta a kellő erőt Tűzszívnek. Leküzdötte a fájdalmat visszahúzta hátsó lábát,
és olyan erősen belerúgott Párducbundás hasába, amennyire csak tudott Tűzszív látta a vezérhelyettes
döbbent arcát, amint rúgásától felemelkedett és átrepült a tisztáson. Tűzszív nagy nehezen felállt
Fájdalomtól és dühtől égő szemmel nézett Tigriskaromra. Tigriskarom leplezetlen gyűlölettel nézett
vissza rá, és elugrott oda, ahol a csata a legkeményebben tombolt
Tűzszív tarkóját hirtelen ütés érte, amitől elveszítette egyensúlyát Megingott, és meglátta
Kőbundást A Folyó törzs harcosa újabb pofont készült adni neki. Tűzszív elugrott az útból, és
Kőbundás egyenesen nekiszaladt Fehérviharnak. A Villám törzs harcosa megfordult, és megragadta
Kőbundást a grabancánál. Tűzszív megpróbált előrelépni és segíteni a fehér bundás harcosnak, de a
hátsó fertályába maró karmok visszatartották. Megfordult, hogy megnézze, ki az, és szürke bunda
villanását látta. Ezüstpatak volt
A nőstény macska arcát harci düh torzította el, ahogy föléágaskodott Vér csöpögött szemébe, és
Tűzszív látta, hogy
331
nem ismerte fel őt. Ezüstpatak visszahúzta egyik mancsát, és Tűzszív látta a megvillanó éles
karmokat, melyekkel lecsapni készült. Ahogy Tűzszív felpillantott, és összehúzta magát az ütés elől,
fájdalmasan ismerős nyávogást hallott − Ezüstpatak! Ne!
Szürkecsíkos − gondolta Tűzszív.
Ezüstpatak habozott, megrázta a fejét, és elakadó lélegzettel ismerte fel Tűzszívet. Négy
mancsára huppant, szeme tágra nyílt a döbbenettől.
Tűzszív ösztönösen reagált, harci vére hajtotta. Gondolkodás nélkül a Folyó törzs nőstény
macskájára ugrott, és a földhöz szegezte. Ezüstpatak nem küzdött, ahogy Tűzszív hátravetette a fejét,
és felkészült rá, hogy csúnyán beleharapjon a vállába. De ahogy Tűzszív felemelte a fejét, magán
érezte Szürkecsíkos égető pillantását. A szürke harcos iszonyodva nézte őt a csata mellől.
A barátja szemében megjelenő fájdalom és hitetlenkedés magához térítette Tűzszívet Megállt,
visszahúzta karmait, és elengedte Ezüstpatakot A nőstény elszáguldott mellőle, és eltűnt az őket
körülvevő rekettyésben. Tűzszív megdöbbenve látta, hogy Szürkecsíkos utánairamodik.
Tűzszív azt érezte, mintha figyelnék. Körülnézett, és pillantása találkozott a tisztás túloldalán
álló Sötétcsíkos tekintetével. Tűzszív összerezzent Végül is Tűzszív viszonya arra kényszerítette, hogy
hűtlen legyen a törzshöz − szabadon engedett egy ellenséges harcost! Mennyit látott Sötétcsíkos?
Ekkor Tűzszív meghallotta Szélvihar segélykiáltását Szélvihar kétségbeesetten küzdött Ejcsillaggal, az
Árnyak törzsé-
332
TŰZ ÉS JÉG
nek áruló vezérével. Tűzszív átrohant a bokrokon, hogy segítsen neki.
Tűzszív gondolkodás nélkül ugrott, és hátulról ragadta meg Ejcsillagot A sötét harcos dühösen
felmordult, ahogy Tűzszív hátrahúzta, karmát mélyen a bundájába mélyesztve. Csak pár holdtöltével
ezelőtt vállat vállnak vetve harcolt vele, hogy segítsen elzavarni Törtcsillagot Most ugyanazzal az
erővel mélyesztette fogát Ejcsillag bundájába, amit az Arnyak törzse egykori vezére ellen használt
Ejcsillag nyivákolt és fickándozott Tűzszív szorításában. Ezt a kandúrt nem véletlenül
választották meg vezérnek, gondolta Tűzszív, és keményen küzdött, hogy Ejcsillag hátán maradjon.
Ejcsillag kiszabadult, de Szélvihar résen volt Ráugrott, és a két harcos egymásba gabalyodva
hempergett a fagyott tisztáson. Tűzszív figyelte az egymásba fonódó, hentergőző testeket, és végül
tökéletesen kiszámított ugrással pontosan Ejcsillag hátán ért földet Most erősebben markolta meg,
mert felkészült rá, hogy a harcos ki akarja szabadítani magát De Szélvihar szintén leszorította. Együtt
addig karmolták és harapdálták az Arnyak törzsének vezérét, amíg az hangosan fel nem kiáltott Ekkor
elengedték, és még mindig kieresztett karmokkal hátraugrottak.
Ejcsillag talpra ugrott, és sziszegve megfordult Tűzszív látta a szemében megvillanó dühöt, de
az Arnyak törzsének vezére tudta, hogy legyőzték Ejcsillag elhátrált, és szemét végigjáratta a
tisztáson, ahol harcosai hasonló vereségeket szenvedtek a Villám törzs többi macskájától. Ejcsillag
megadta a jelt a visszavonulásra. Harcosai azonnal abbahagyták a csa-
333
tát, és vezérükhöz hasonlóan visszavonultak a tábort körülvevő rekettyésbe. A Folyó törzs
harcosai magukra maradtak, hogy megküzdjenek a Villám törzzsel és a Szél törzzsel.
Tűzszív megállt, hogy lélegzethez jusson, és kipislogja a vért a szeméből. Fehérvihar most
Párducbundással küzdött, oldalán Egérbundással. Homokvihar a Folyó törzs egyik harcosával
verekedett, aki majdnem kétszer akkora volt, mint ő, viszont csak fele olyan gyors. Tűzszív figyelte,
ahogy Homokvihar keményen megküzd vele, végül úgy tűnt, a Folyó törzs harcosa legyőzetett.
Porosbundás egy szürkésfekete kandúrral hadakozott a közelben. Tűzszív felismerte benne
Feketekarmot, azt a Folyó törzsbeli harcost, akit egyszer a fennsíkon látott nyulat kergetni.
Porosbundás makacsul visszaverte a neki szánt ütéseket és harapásokat valahányszor ütés érte, a fiatal
harcos megfordult, és annyit adott vissza, amennyit kapott. Ügy tűnt, nincs szüksége segítségre, és
Tűzszív arra gondolt, hogy Porosbundás nem köszönné meg neki, ha most beleavatkozna ebbe a
harcba.
De hol van Görbecsillag? Tűzszív végigkutatta a tisztást a Folyó törzs vezére után. Nem volt
nehéz megtalálni. Most, hogy az Arnyak törzse megfutamodott, a tisztás kevésbé zsúfolt volt Tűzszív
hamarosan meglátta a világos bundájú, ferde állkapcsú cirmost. Görbecsillag a földre kushadt, szemtől
szembe Tigriskarommal. A két harcos bámulta egymást, és farkuk fenyegetőn járt ide-oda. Tűzszív
vére szinte felforrt ereiben, ahogy várta, hogy valamelyikük megmozduljon. Görbecsillag ugrott
először, de Tigriskarom okosan félreugrott, így Görbecsillag elhibázta. Tigriskarom megfordult, és
Gör-
334
TŰZ ÉS JÉG
becsillag hátára ugrott. A Villám törzs harcosa hosszú karmaival megragadta a Folyó törzs
vezérét, és Görbecsillag meghajlott alatta. Tűzszív lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogy Tigriskarom
felfedte fogait, és előrehajolva Görbecsillag nyakába mélyesztette.
Tűzszívnek a lélegzete is elakadt. Tigriskarom tényleg megöli a Folyó törzs vezérét7
Görbecsillag fájdalmas sikolya elárulta Tűzszívnek, hogy Tigriskarom elvétette a gerincét. De ezzel
megnyerték a harcot. Tigriskarom elengedte ellenfelét, és hagyta, hogy nyivákolva a tábor bejárata
felé rohanjon. Ahogy Görbecsillag farka eltűnt szem elől, harcosai kiszabadították magukat, és
utánarohantak.
A Szél törzs tábora egy szempillantás alatt elcsendesedett − kivéve a rekettyés felett süvítő szél
hangját Tűzszív körülnézett. A Villám törzs harcosai fáradtak és törődöttek voltak, de a Szél törzs
harcosai sokkal rosszabb állapotban voltak. Mindegyik vérzett, és néhányan mozdulatlanul feküdtek a
fagyos földön. Kérgesarcú, a Szél törzs orvosmacskája egyiktől a másikig rohant, hogy ellássa
sérüléseiket.
Magascsillag Tigriskarom felé bicegett, álláról vér csöpögött. Miközben a Szél törzs vezérét
figyelte, Tűzszívnek eszébe jutott sok holdtöltével ezelőtti álma: Magascsillag alakja úgy rajzolódott
ki egy nagy tűz előtt, mint egy olyan harcosé, akit a Csillag törzs küldött, hogy megmentse őket „Csak
a tűz mentheti meg a törzsünket!” − így szólt Pettyeslevél jóslata. Mégis, a Szél törzs fáradt, megvert
macskáit nézve Tűzszív azon tűnődött, nem vezette-e félre az álma. Hogy jelenthetnék ezek a macskák
azt a tüzet, mely a Csillag törzs ígérete szerint
335
megmenti törzsét7 Hiszen nem a Villám törzs mentette meg a Szél törzset − már megint7
Magascsillag halkan beszélt Tigriskaromhoz. Tűzszív nem hallotta őket, de Magascsillag
lehajtott fejéből kita,lálta, hogy a Szél törzs vezére elismeri, milyen sokkal tartoznak a Villám
törzsnek. Tigriskarom egyenesen ült, és magasra tartott fejjel fogadta a hálálkodást. Tűzszívet hirtelen
elfogta az undor a sötét harcos fensőbbségessége láttán. Sohasem felejti el, hogy Tigriskarom csak állt,
és nézett, amikor Párducbundás majdnem miszlikbe szaggatta őt.
− Tessék. − Tűzszívet Fűzfakéreg halk hangja riasztotta fel gondolataiból, az orvosmacska
gyógynövényleveleiből nyújtott feléje néhányat Tűzszív hálásan dorombolt, ahogy Fűzfakéreg
elkezdte kifacsarni a növény nedvét, rá Tűzszív vállse-beire. A lé csípett, de az illat visszavitte
Tűzszívet egy másik időbe, Pettyeslevélhez. Sok holdtöltével ezelőtt Pettyeslevél ugyanezt a növényt
adta neki, hogy kezelje vele Sárgafogút Ahogy a levél illata felszívódott, Tűzszív eszébe jutott előző
éjjeli álma. „Ügyelj arra a harcosra…” − figyelmeztette Pettyeslevél. Ügyeljen a harcosra?
Az igazság jeges szélként borzongatta végig Tűzszívet nem Szürkecsíkosra kellett volna
ügyelnie, hanem Tigriskaromra! Hogy gyanúsíthatta a barátját, amikor tudta, hogy mire képes
Tigriskarom7 Hirtelen Tűzszív biztos volt benne, hogy Hollómancs igazat mondott, bármit is gondol
Kékcsillag. A sötét harcos mai viselkedését látva Tűzszív rájött, hogy Tigriskarom könnyedén
megölhette Vörösfarkút, és aztán megbánás nélkül elsétálhatott
336
TŰZ ÉS JÉG
− Jól harcoltál, Tűzszív! − Szélvihar szakította félbe gondolatait. A barna harcos meleg
tekintettel nézett Tűzszívre, és így fogadkozott − Rajta leszek, hogy Kékcsillag megtudja!
− Igen − helyeselt Fűzfakéreg. − Kiváló harcos vagy. A Csillag törzs megjutalmaz érte. −
Tűzszív rájuk nézett, és füle megrezzent az örömtől. Megkönnyebbülés volt ismét a törzs tagjának
éreznie magát
Tűzszív szőre hirtelen felállt a hátán. Sötétcsíkos osont Tigriskarom felé a tisztáson. Leült
Magascsillag mögé, megvárta, amíg a Szél törzs vezére elmegy, és gyorsan Tigriskarom fülébe
suttogott. A két harcos folyton Tűzszív felé nézegetett.
Látta, gondolta Tűzszív, és elszédült a rettegéstől. Látta, hogy elengedtem Ezüstpatakot.
− Jól vagy? − kérdezte Fűzfakéreg.
Tűzszív rájött, hogy megborzongott − Ööö…, igen, bocsánat. Csak elgondolkodtam. −
Tigriskarom osont felé, szemében gonosz elégedettség égett.
− Nos, ha biztosan jól vagy, akkor megyek, és megnézem a többieket! − nyávogta Fűzfakéreg.
− Igen, jól vagyok! − válaszolt Tűzszív. − Köszönöm! Fűzfakéreg fogta a leveleket, és elszaladt,
Szélvihar utánament.
Tigriskarom lelapította fülét, és felhúzta ínyét, ahogy acsarogva lenézett Tűzszívre.
− Sötétcsíkos azt mondja, futni hagytál egy Folyó törzsbeli nőstényt!
Tűzszív rájött, hogy nem tud mit mondani. Bármennyire is megnehezítette számára a dolgokat
Szürkecsíkos, semmi-
337
képpen nem árulja el barátját ennek a harcosnak. Vágyott rá, hogy visszanyávogja, hogy
Tigriskarom csak ült és nézte, amint a Folyó törzs egyik harcosa megpróbálta megölni őt De ki hinne
neki? Sötétcsíkos odament Tigriskarom mellé. Tűzszív Kékcsillag bölcsessége és tisztasága után
vágyakozott, de Kékcsillag messze volt, a Villám törzs táborában.
Tűzszív nagy levegőt vett, és felkészült a szólásra, bár Tigriskarom fenyegetőn nézett le rá.
Tűzszív ekkor rádöbbent, hogy bármiféle hűtlenség, melyet Szürkecsíkos mutatott, ennek a nagy
harcosnak semmit sem jelentett. Tigriskarom nem ezért üldözte őt A vezérhelyettes még mindig attól
félt, hogy mit tudhatott meg Tűzszív Hollómancstól Vörösfarkú haláláról és mindarról, ami olyan sok
holdtöltével ezelőtt történt De Hollómancstól eltérően Tűzszív nem volt hajlandó behódolni a
félelemnek Szeme kihívón meredt a sötét vezérhelyettesre, és így morgott − Megszökött, igen, ahogy
Görbecsillag is megszökött előled. Miért, talán azt akartad volna, hogy megöljem azt a nőstényt 7
Tigriskarom farka a hideg földet söpörte. − Sötétcsíkos azt mondja, még meg sem karmoltad! −
Tűzszív vállat vont − Talán Sötétcsíkos szaladjon a nőstény után, és kérdezze meg, így volt-e!
Ügy tűnt, Sötétcsíkos visszavág valamit, de végül csendben maradt, amíg Tigriskarom beszélt:
− Nem kell utánaszaladnia. Sötétcsíkos szerint a szürke kis barátod ment a nőstény után. Talán ő majd
megmondja, mennyire sérült meg az a nőstény!
Mióta elkezdtek harcolni, Tűzszív először érezte a szél hidegét Tigriskarom szeme villanásában
burkolt fenyegetés
338
TŰZ ÉS JÉG
volt Vajon a sötét harcos tudomást szerzett Szürkecsíkos szerelméről Ezüstpatak iránt7
Tűzszív még mindig a megfelelő szavakat kereste, amikor Szürkecsíkos csusszant be a tábor
bejáratán.
− Nézzenek oda, ki van itt! − acsargott Tigriskarom. − Na, megkérdezed tőle, hogy van a
nőstény macska? Ne, várj, kitalálom, mit válaszol! Azt fogja mondani, hogy sajnos nem érte utol! −
Tigriskarom meg sem próbálta elrejteni megvetését, és eloldalgott, nyomában Sötétcsíkossal.
Tűzszív Szürkecsíkosra pillantott Barátja arcát kimerültség és aggodalom felhőzte. Tűzszív
átsietett a tisztáson, hogy találkozzon vele. Talán Szürkecsíkos még mindig neheztel Tűzszív
közbeavatkozása miatt7 Dühös lesz, mert Tűzszív megpróbálta megtámadni Ezüstpatakot, vagy hálás
lesz, mert elengedte?
Szürkecsíkos csendben állt, széles fejét lehajtotta. Tűzszív előrehajolt, és orrával gyengéden
megérintette barátja hideg, szürke oldalát Hallotta Szürkecsíkos dorombolását, és felnézett.
Szürkecsíkos visszanézett rá. Szeme szomorú volt, de az a düh nem volt benne, amit Tűzszív
mostanában mindig ott látott
− Jól van Ezüstpatak.7 − kérdezte Tűzszív halkan.
− Igen! − suttogta Szürkecsíkos. -És köszönöm, hogy elengedted.
Tűzszív barátjára kacsintott
− Örülök, hogy nem esett baja! − nyávogta. Szürkecsíkos egy pillanatig a szemébe nézett, majd
így
szólt
339
− Tűzszív, igazad volt! A harc nem volt könnyű. Úgy éreztem, hogy Ezüstpatak törzstársaival
küzdök meg, nem pedig ellenséges harcosokkal. − Szégyenkezve sütötte le a szemét − Mégsem tudok
lemondani róla!
A szürke harcos szavai rossz előérzettél töltötték el Tűzszí-vet, de hirtelen együtt érzett
barátjával.
− Ezt egyedül kell megoldanod! − nyávogta. − Nem az én dolgom ítélkezni feletted! −
Szürkecsíkos felpillantott, ahogy Tűzszív folytatta. − Szürkecsíkos, bárhogy is döntesz, mindig a
barátom leszel!
Szürkecsíkos csak bámult rá, szemét megkönnyebbülés és hála borította el. Aztán a két harcos
némán lefeküdt egymás mellé az ismereden tisztáson. Sok holdtölte óta bundájuk először simult össze
barátsággal. A hóborította rekettyés megvédte őket a fejük felett tomboló vihartól.
340

Harcosok Törzse Tűz És Jég

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Harcosok Törzse Tűz És Jég

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

HARCOSOK

You might also like