A különírás és az egybeírás

94.Az összefüggő szövegben egymás után következő szavakat általában különírjuk: szilárd
jellem, sok lehetőség, nagyon ügyes, rádiót javít stb.
Az összetételek keletkezésének (azaz az egybeírásuknak) többféle forrása lehet:
1. a tagok együttes jelentésének megváltozása (nyitvatartás ’üzemidő’);
2. a tagok egymás közti viszonyának alaki jelöletlensége (állattenyésztő ← állatot tenyésztő,
állatok tenyésztésével foglalkozó);
3. az íráshagyomány (bérbeadás; elmegy). Az összetett szavak egységét kötőjel nélküli
egybeírással vagy kötőjeles kapcsolással fejezzük ki.

A jelentésváltozás mint az egybeírás forrása

95. Ha két szó kapcsolatának jelentése több vagy más, mint a tagok jelentésének együttese,
akkor ezt az alkotóelemek egybeírásával érzékeltetjük. Például a szárazföld nem azt jelenti,
hogy ’nem nedves föld’, hanem hogy ’a Föld felszínének tengerrel, vízzel nem borított része’,
a tízórait nemcsak tíz órakor fogyaszthatjuk el; a tűzrőlpattant menyecske vagy leány
nem tűzről pattant, hanem ’élénk, ügyes, talpraesett’. A szóbeszéd is más, mint
a szó és beszéd: ’közszájon forgó beszédtémá’-t, ’híresztelés’-t jelent.
A jelentésváltozás miatt egybeírt összetett szavak alkotó tagjai természetesen alkalmi
kapcsolatba is kerülhetnek egymással. Ilyen előfordulásukban külön kell írni őket. A kétféle
írásmód jól szemlélteti a kétféle alakulat közötti jelentéskülönbséget: (nagyon) gyors írás (=
sebes írás), de: gyorsírás (= sztenográfia); (veszélyt) jelző lámpa, de: jelzőlámpa (pl. a
közlekedésben); sok szög (= számos szög), de: sokszög (síkidom); a földön futó (bogár),
de: földönfutó (= hontalan ember); stb.
A jelentésváltozás miatt egybeírt összetett szavak csoportjába tartoznak a szóismétlések (alig-
alig), a valódi mellérendelő szóösszetételek (búbánat, süt-főz) és az ikerszók. Ez utóbbiaknak
csak az egyik tagja értelmes szó (csigabiga, dimbes-dombos), vagy egyikük sem (terefere,
csihi-puhi). A jelentésváltozás az egyik forrása az alárendelő szóösszetételek
egybeírásának (drágakő, egyetért, napraforgó). A jelentésváltozás indokolja néhány egyéb
típusú szóösszetétel egybeírását is (csakhogy, nemsokára).
A szóismétlések írása
96.Az alkalmilag (általában nyomatékosítás végett) megismételt szavak nem alkotnak
összetételt, ezért nem írjuk egybe őket, és közéjük vesszőt teszünk: fiam, fiam; várt, várt;
gyorsan, gyorsan; stb.
97.A változatlan formájú tagokból szókettőzéssel keletkezett összetételeket kötőjellel
írjuk: más-más (= mindig más és más), egy-egy (= néhány), sok-sok (= nagyon sok,
tömérdek), ki-ki (= mindenki egyenként), alig-alig (= csak nehezen), már-már (= majdnem,
szinte), néha-néha (= nagyon ritkán), messze-messze (= nagyon messze) stb. Egybeírjuk
viszont az azaz kötőszót és a nana, nini, nono, hehe, dádá típusú szavakat.
A fokozó jelentéstöbbletet hordozó összetételek tagjai nemcsak kétszer, hanem többször is
ismétlődhetnek. Ilyenkor minden tag közé kötőjelet teszünk: csupa-csupa-csupa, nagyon-
nagyon-nagyon.
98.Különírjuk egymástól ugyanannak a szótőnek különböző toldalékokkal ellátott alakjait,
például: háztól házig, napról napra, szemtől szembe; jobbnál jobb, szebbnél szebb; tudván
tudta, kérve kéri, várva várt; továbbá a névutós szóismétlések tagjait, például: fej fej mellett,
nap nap után; hasonlóképpen: ember ember hátán stb.
99.Kötőjellel írjuk az olyan módosított alakú szóismétléseket, amelyeknek tagjai közül az
egyik nem él önállóan, például: nőttön-nő, réges-régi, unos-untalan.
100.A túlzófok kifejezésére használt leges- előtagot egybeírjuk a felsőfokú melléknévvel,
például: legeslegjobb, legeslegnagyobb, legeslegszebb.
A valódi mellérendelő összetételek írása
101.A valódi mellérendelő összetételek írásmódja elsősorban attól függ, hogy mennyire
szoros a kapcsolat az alkotóelemek között.
a)A csak alkalmilag egymás mellé kerülő egynemű (halmozott) mondatrészeket vesszővel
választjuk el egymástól: apja, anyja (eljött); fűrészelt, gyalult (egész nap); tejet, vajat,
kenyeret (vásárolt); stb.
b)Ha az egymásnak mellérendelt tagok együttese mást jelent, mint külön-külön, de mind a két
tag felveszi a toldalékokat, akkor az összetétel laza, ezért elemeit kötőjellel kapcsoljuk
össze: süt-főz, sütnek-főznek, sütött-főzött, sütni-főzni, sütés-főzés; ég-föld, eget-földet; ide-
oda, idébb-odább; stb.
Kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz az egyformán toldalékolt szavakból álló mellérendelő
összetételek tagjait akkor is, ha toldalék nélküli formájuk nem él összetételként,
például: apraja-nagyja, apraját-nagyját, keze-lába, kézzel-lábbal, oktató-nevelő, orrán-
száján, testi-lelki (de nincs: apró-nagy, kéz-láb stb. összetétel).
Két, azonos szerepű toldalékkal ellátott szó alkalmi egységét kötőjeles összefűzésükkel
érzékeltetjük: kínos-fájdalmas (búcsú), gazdasági-társadalmi (változások), nyelvi-
stilisztikai (elemzés), kérő-esdeklő (szavakkal), sírva-nevetve (ölelte át) stb.
Ezzel a lehetőséggel azonban ne éljünk vissza: nem rokon vagy ellentétes értelmű tagokat,
illetőleg kettőnél több szót ne írjunk vessző vagy kötőszó helyett kötőjelesen: nyelvtani,
stilisztikai és helyesírási (gyakorlatok), nem: nyelvtani-stilisztikai-helyesírási (gyakorlatok);
stb.
c)A már teljesen összeforrott, ezért csak második tagjukon toldalékolt mellérendelő összetett
szavakat egybeírjuk, például: rúgkapál, rúgkapálnak, rúgkapáló; búbánat, búbánata,
búbánatos; hadsereg, hadseregben; hányaveti, hányavetiek.
102.A lazább (kötőjellel írt) és az összeforrott (egybeírt) mellérendelő összetételek csoportja
nem különül el élesen egymástól.
a)Számos olyan mellérendelő kapcsolat van, amely nem vagy csak kivételesen – de akkor
csak az utótagon – látható el toldalékokkal. Az ilyen mellérendelő összetételek tagjait
kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz, például: édes-bús, sík-domború (lencse); rabló-pandúr,
szoba-konyha, sakk-matt; piros-fehér-zöld. A tagok közötti kötőjelet az esetleges
toldalékoláskor is megtartjuk, például: édes-búsan, sík-domborúra (csiszolt); rabló-
pandúrt (játszottak), szoba-konyhás (lakás), sakk-mattot (mondott); piros-fehér-zöldet,
piros-fehér-zöldre.
b)Néhány, alapformájában egybeírt mellérendelő összetétel kétféleképpen toldalékolható.
Ilyenkor a toldalékos formák írásképe is vagylagos, például: hírnév: hírneve v. híre-neve;
hírneves v. híres-neves.
c)A kétféle írásmódnak oka lehet a jelentések elkülönülése és a szófaj megváltozása is,
például: (a határban) szántó-vető (emberek), de: a szántóvetők (= földművesek); (a
padlón) csúszó-mászó (kisgyerek), de: a csúszómászók (= hüllők).
Az ikerszók írása
103.Az ikerszók írása a mellérendelő összetett szavakéval azonos szabályokhoz igazodik.
a)A mindkét tagjukon toldalékolható vagy eleve toldalékolt ikerszók elemeit kötőjellel
kapcsoljuk össze, például: irul-pirul, irult-pirult; izeg-mozog, izegnek-mozognak, izgő-
mozgó; dimbes-dombos; hébe-hóba; ímmel-ámmal; tyúkom-búkom.
b)A csak a végükön toldalékolható ikerszókat egybeírjuk, például: csigabiga, csigabigák;
hercehurca, hercehurcát; limlom, limlomot, limlomos; mendemonda, mendemondák;
terefere, tereferél; ugribugri, ugribugrik.
104.A lazább (kötőjellel írt) és az összeforrott (egybeírt) ikerszók csoportja nem különül el
élesen egymástól.
a)Vannak olyan ikerszók is, amelyek nem vagy csak kivételesen toldalékolhatók. Az ilyen
ikerszók tagjait kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz, például: csihi-puhi, piff-puff, csinn-
bumm stb. A tagok közötti kötőjelet toldalékoláskor megtartjuk, például: (nagy) csihi-
puhit (rendezett), (a zenekar) csinn-bummja. Hasonlóképpen írjuk a tulajdonnévi ikerszókat
is, például: Ista-Pista, Ista-Pistát; Anna-Panna, Anna-Pannával.
b)Az ingadozó toldalékolású ikerszókat alapformájukban egybeírjuk, más esetekben azonban
a toldalékolás módjához igazodunk, például: gizgaz, gizgazok, gizgazos v. gizes-gazos;
icipici, icipicit v. icit-picit.
Az alárendelő szókapcsolatok és szóösszetételek írása
105.Az alanyos, a minőségjelzős és a mennyiségjelzős szókapcsolatok tagjait általában
különírjuk egymástól, például: (az) anyja nevelte (gyermek), (az) árvíz mosta (töltés),
(a) gondatlanság okozta (baleset), (a) porhó borította (lejtő), (a) számítógép
ellenőrizte (adatok), (a) traktor szántotta (föld), (a) vihar okozta (kár); általános iskola,
egyetértő mosoly, érett gyümölcs, jobb kéz, mezőgazdasági termelés, olvasó lány, orvosi
titoktartás; ezer esztendő, öt ujj, sok munka, száz forint, több energia, huszonegy köbméter,
két négyzetméter, negyvenöt perc. [Vö. 117.]
Ha azonban a tagok együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese,
akkor egybeírjuk őket, például: botcsinálta (= képzettség nélküli), eszeveszett (=
őrült), lélekszakadva (= nagy sietve), madárlátta (= hosszabb útról maradékként
hazavitt), nyakatekert (= bonyolult), ügyefogyott (= gyámoltalan,
félszeg); forgószél (szélfajta), holtág (folyóé), melegágy (a kertészetben), söröspohár (=
sörnek való pohár); ezermester (= sok mindenhez értő ember), hatökör (=
buta), öttusa (sportág), tizenkétszög (mértani idom). [Vö. 111.]
A növény- és állatnevek írásakor a szakmai helyesírás szabályai érvényesülnek. [Vö. 125.]
106.A raggal jelölt tárgyas, határozós, valamint a birtokos jelzős kapcsolatok tagjait általában
különírjuk egymástól, például: főtengelyt esztergál, kéziratokat összerendez, klímát szerel,
könyvet ír, virágot szed; földre hull, jutalomra érdemes, készpénzért veszi, külföldre utazik,
vizsgára előkészít; a fiúnak a könyve, a gépkocsinak az alváza, a ház alapja, a lakóház
pincéje.
Ha azonban a jelölt tárgyas, határozós és a személyjellel ellátott birtokos jelzős kapcsolatnak
a jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese, akkor egybeírjuk őket,
például: egyetért (= azonos véleményen van), helytáll (= derekasan viselkedik, megfelelően
végzi a feladatát), idejétmúlt (= elavult), jótáll (= szavatol), semmittevő (= lusta,
dologtalan); ágrólszakadt (= szegény), napraforgó (növény), semmirekellő (=
haszontalan), tagbaszakadt (= jól megtermett), tökkelütött (=
buta); barátfüle (tésztaféle), bolondokháza (= felfordulás, zűrzavar), istennyila (=
villám), vásárfia (= ajándék).
A jelentésváltozás miatt egybeírt szóösszetételek egyéb fajtái
107.Az olyan szavak, amelyek gyakran fordulnak elő egymás mellett, nemegyszer új jelentést
hordozó összetételekké forrnak össze. Az ilyen kapcsolatokat egybeírjuk,
például: nemsokára, sohasem; dehogy, hogyne; kétségkívül (= biztosan); csakhogy, hanem,
ugyanis.
A külön- és az egybeírás bizonyos szavak esetében értelmi különbség hordozója is lehet,
például: mintha megsértődött volna, de: szebb, ha nevet, mint ha sír; egyrészt (kötőszó),
de: egy részt kapott belőle; dehogyis! (= nem), de: de hogy is gondolod?
108.A névutós kapcsolatokat a következőképpen írjuk:
a)A névutót az előtte álló névszótól különírjuk, például: bokor mögött, felesége iránt, föld
alatt, ház mellett, idő előtt, munka nélkül, szó szerint, többek között. Ha a névutós
kapcsolathoz -i képző járul, a különírást megtartjuk, például: bokor mögötti, föld
alatti (üreg), ház melletti, idő előtti, munka nélküli (jövedelem), szó szerinti (idézet).
b)Ha azonban az ilyen kapcsolatok jelentése módosult, s ezért összetett szóvá váltak,
egybeírjuk őket, például: délelőtt, délelőtti, délután, délutáni, földalatti (= földalatti vasút;
illegális), hazafelé, holnapután, holnaputáni, mindenekelőtt, mindenekfelett,
munkanélküli (főnév), napközben, rendszerint, visszafelé.
Az alaki jelöletlenség mint az egybeírás forrása
109.A két szó közötti nyelvtani kapcsolat jelöletlensége is lehet az egybeírás oka. Ha egy
jellel vagy raggal is jelölhető, különírt szókapcsolat elemei (pl. félig kész, kéményt seprő, a
nap sugara, pályát tévesztett, vitaminban dús) jel vagy rag nélkül állnak, egybeírjuk
őket: félkész, kéményseprő, napsugár, pályatévesztett, vitamindús stb.
110.A tárgyas, a határozós és a birtokos jelzős kapcsolatok lehetnek jelöltek és jelöletlenek is.
Jelölt tárgyas, határozós és birtokos jelzős szókapcsolatok a következők: autót mentő, kincset
kereső, munkát vállaló; áldozatra kész, háton úszó, széltől védett; (a) gépkocsi
fényszórója, (az) iskolának az udvara, (a) mosógép eladása; stb. Ha hiányzik a viszonyrag,
illetve a birtokos személyjel, akkor a kapcsolat jelöletlen. A jelöletlen tárgyas, határozós és
birtokos jelzős kapcsolatok tagjait mindig egybeírjuk, például: autómentő, kincskereső,
munkavállaló; áldozatkész, hátúszó, szélvédett; gépkocsifényszóró, iskolaudvar,
mosógépeladás [vö. 106., 135.].
111.Sok alárendelő összetett szó elő- és utótagja között olyan, bonyolult kapcsolat van, hogy
az összetétel csak többszavas szerkezettel értelmezhető. Így például: vámvizsgálat (= vámnál
végzett, vámmal kapcsolatos vizsgálat); csigalépcső (= a csiga házához hasonló lépcső); stb.
Az ilyen, úgynevezett jelentéstömörítő összetételek tagjait egybeírjuk, például: árvízvédelem,
barázdabillegető, emlékkönyv, motorcsónak, munkavédelem, szénapadlás, testvérváros,
villanyvilágítás, zsemlegombóc; tengeralattjáró-háború. Ebbe a csoportba tartoznak a
hasonlító összetételek is, például: cinóbervörös, galambősz, hófehér, hollófekete, lángvörös,
mustársárga; búzavirágkék, elefántcsontfehér, napraforgósárga; vattacukor-
rózsaszín. Jelentéstömörítő összetétel sok ételnév is, például: bableves, birkapörkölt;
sárgaborsó-főzelék. [Vö. 139.]
112.Ha egy tulajdonnév egy köznévvel vagy egy melléknévvel valamilyen jelöletlen
összetételt alkot, kötőjellel kapcsoljuk össze őket, például: Afrika-kutató, Budapest-térkép,
Petőfi-szobor; Herkules-erejű. [Vö. 166.]
Ha a tulajdonnév és a közszó kapcsolatából alakult összetételhez újabb utótag járul, ezt is
kötőjellel kapcsoljuk hozzá, például: Afrika-kutató-találkozó, Budapest-térkép-vásár, Petőfi-
szobor-avatás. [Vö. 140.]
113.A betűszókhoz és a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz a köznévi összetételi utótagot
kötőjellel kapcsoljuk, például: EU-csatlakozás, KSH-kimutatás, UNESCO-jogszabály; tb-
járulék, tv-műsor. [Vö. 289.]

Az íráshagyomány mint a különírás és az egybeírás forrása

114.Az egybeírás további oka a szabályzatban rögzített, rendszert alkotó íráshagyomány
(pl. aranygyűrű, ötéves, ugrósánc, feliratkozik, egymagam), valamint a kialakult szokás
(pl. dércsípte, javítóműhely).
A rendszert alkotó íráshagyomány
Az alkotó tagok szerkezete mint meghatározó tényező
115.Bizonyos előtagú kapcsolatok különírása és egybeírása a tagok belső szerkezetétől függ.
Az anyagnévi jelzős kapcsolatoké, valamint a tőszámnévi előtagú, képzővel ellátott
utótagúaké kivétel nélkül, az -ó, -ő képzős igenévi előtagúaké csupán bizonyos esetekben
[vö. 118.].
A két egyszerű szóból álló alakulatokat egybeírjuk, de ha bármelyik tag összetett szó,
különírjuk őket:
– egyszerű szó + egyszerű szó ⇒ egybeírás (aranylánc, ötméteres, védőgát);
– összetett szó + egyszerű szó ⇒ különírás (fehérarany lánc, tizenöt méteres, partvédő gát);
– egyszerű szó + összetett szó ⇒ különírás (arany nyaklánc, öt négyzetméteres, védő
homokgát);
– összetett szó + összetett szó ⇒ különírás (fehérarany nyaklánc, tizenöt négyzetméteres,
partvédő homokgát).
116.Anyagnévi jelzős kapcsolatnak azokat az alakulatokat tekintjük, amelyekben az előtag azt
jelöli, miből készült az utótagként megnevezett dolog. Az anyagnévi jelzőt, ha egyszerű szó,
egybeírjuk a nem összetett főnevekkel, például: aranygyűrű, alumíniumedény, faburkolat,
gyapjúsál, kőfal, platinatégely. Ha azonban az anyagnévi jelzős kapcsolatnak valamelyik
vagy mindkét tagja összetett szó, az anyagnevet különírjuk jelzett szavától, például: acél
mérőszalag, bőr pénztárca; hernyóselyem ing, vasbeton gerenda; műanyag padlóburkolat.
117.Ha két szó kapcsolatában az előtag egyszerű tőszámnév (illetve a sok, több, fél szó), az
utótag pedig egy -i, -ú, -ű, -jú, -jű, -s, -nyi képzős egyszerű szó, akkor a tagokat egybeírjuk,
például: harmincnapi, kétéves, kilenchavi, háromlábú, ötágú, hétfejű, kétzónájú, kétpetéjű,
sokmilliós, többoldalas, húszfőnyi. Ha azonban akár az előtag, akár az utótag, akár mind a
kettő összetett szó, a kapcsolat elő- és utótagját különírjuk, például: hat vegyértékű, egy
szótagos, negyven négyszögöles, száz hektoliternyi; huszonnégy tagú, negyvennyolc órás,
tizenkét emeletes, száztizenhat napi; hetvenöt centiméteres, ötvenhét másodpercnyi; de (a
szófaj megváltozása miatt): ötszázforintos, tízezerforintos (mint bankjegyek). –
Számjegyekkel írva a tagok szerkezetétől függetlenül mindig a különírás a helyes, például: 9
havi, 2 éves, 20 főnyi, 40 köbcentiméteres, 116 napi. [Vö. 105.]
Hasonlóképpen írjuk a -nként és a -nta, -nte toldalékú alakulatokat is: kéthetenként,
háromhavonta, ötévente; tizenöt naponként, három hónaponként; 5 évente, 15
naponként; stb.
118.Az -ó, -ő képzős igenevet, ha csak alkalmi minőségjelző, különírjuk a jelzett szótól,
például: eltérő vélemény, éneklő gyerek, izzó fém, (az újoncokat) kiképző tiszt, közvetítő
javaslat, parancsoló hang, sajgó térd.
Ha viszont az igenévi jelzős alakulat tagjai jelentés tekintetében összeforrtak (vagy az igenév
nem folyamatot fejez ki) [vö. 111.], a két egyszerű szót egybeírjuk, például: desztillálótorony,
izzólámpa, kiképzőtiszt (beosztás), védőnő; eladólány (üzletben), felvonóhíd, ivóvíz,
költőpénz; csónakázótó, hálószoba, kutatóintézet; pihenőnap; belépőjegy, evezőlapát;
sétálóutca [vö. 139.]. De különírjuk őket, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja
összetett szó, például: szélező körfűrész; növényvédő szer, rakétaindító állvány;
földrengésjelző műszer, időjárás-előrejelző rendszer; ellenőrző leltár, előadó körút,
összekötő híd. – Kivételek: mérőműszer, vendéglátóipar stb. [vö. 136.].
119.A színneveket az előtag és az utótag szerkezetétől függetlenül egybeírjuk,
például: halványlila, sötétzöld, világossárga, zöldeskék; almásszürke, haragoszöld, mélykék,
törtfekete, püspöklila; búzavirágkék; vattacukor-rózsaszín. [Vö. 111.] – Ha azonban az
összetett színnévhez árnyalatot kifejező melléknév kapcsolódik, különírjuk őket,
például: sötét rózsaszín, világos narancssárga, halvány kékeszöld.
Az igekötős kapcsolatok írása
120.Az igekötős igék írásában a következő szabályok érvényesülnek.
a)Ha az igekötő közvetlenül az előtt az ige (vagy igenév) előtt áll, amelyikhez tartozik,
egybeírjuk vele: átad, benéz, felnyit v. fölnyit, lebecsül, visszaszerez; kiállítani, megtartó,
eldobott, szembeszállva; stb. Hasonlóképpen: megtartás, szembeszállás stb. – Igekötők
lehetnek a következők: abba, agyon, alá, át, be, bele, benn, egybe, el, ellen, elő, előre,
fel v. föl, félbe, félre, felül v. fölül, fenn v. fönn, hátra, haza, helyre, hozzá, ide, keresztül,
ketté, ki, körül, közbe, közre, külön, le, meg, mellé, neki, oda, össze, rá, rajta, széjjel,
szembe, szerte, szét, tele, tova, tovább, tönkre, túl, újjá, újra, utána, végbe, végig, vissza stb.
b)Ha az igekötő követi az igét (vagy az igenevet), különírjuk tőle, például: pihend
ki (magad), hagyj fel (ezzel), üljünk bele, menjetek előre, ne sározd össze, nem nézve
oda, (akkor) ültünk le, (ti már) mehettek vissza.
c)Az igekötő külön szó marad, ha közte és az ige (vagy igenév) között más szó is van,
például: el ne késs, le nem tenné, újjá is építjük, közre kell bocsátani, haza szabad menni,
föl sem véve. Hasonlóképpen: be nem avatkozás, meg nem értés stb.
Az igekötők különírása vagy egybeírása gyakran jelentéskülönbségre is utal: annak jelölője,
hogy az igekötő a közvetlenül utána álló igéhez tartozik-e, vagy az ezt követő szóhoz. Más és
más tehát: megvan húszéves, de: meg van töltve; megfogom a lepkét, de: meg fogom nézni;
leszokott a dohányzásról, de: le szokott utazni vidékre; beleszeretett a lányba, de: bele
szeretett volna szólni; elleszek nélküle, de: el leszek fáradva; megtudták a hírt, de: meg
tudták javítani; stb.
d)A megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és együttesüket egybeírjuk az igével (vagy
az igenévvel), például: ki-kinéz, le-leereszt, meg-megállt, össze-összevesznek; elő-előtűnő,
vissza-visszatérve. Hasonlóképpen: vissza-visszatérés stb.
Az ellentétes jelentésű igekötőket szintén kötőjellel kapcsoljuk össze, de különírjuk őket az
igétől (vagy az igenévtől), például: ki-be járkál, le-föl sétál, ide-oda tekint; oda-vissza utazni,
előre-hátra pillantva. Hasonlóképpen: le-föl sétálás stb.
Különírjuk az igétől (vagy az igenévtől) az összevissza, szerteszéjjel,
szerteszét határozószókat is, például: összevissza beszél, szerteszéjjel szórták, szerteszét
szórva. Hasonlóképpen: szerteszét szórás stb.
e)Az igekötőként is használt határozószót különírjuk akkor, ha határozószói szerepét emeljük
ki: abba tette (amiben eredetileg volt), de: abbahagyta (a sírást); fenn v. fönn maradt (a
padláson), de: fennmarad v. fönnmarad (a neve); (nem) félre állt (hanem középre), de:
(tapintatból) félreállt; ide jött (nem a szomszédba), de: idejött hozzám; stb.
Az igekötővel alakilag azonos határozószói névmást is különírjuk az igétől (vagy igenévtől),
ha világosan személyes névmási szerepű: hozzá (= őhozzá) ment feleségül (nem tehozzád),
de: hozzájárul (valamihez); neki (= őneki) megy a levél, de: nekimegy (a
szekrénynek), nekimegy Jánosnak (= ölre megy vele); (csak) rá (= őrá) gondolok, rossz rá (=
arra) gondolni is, de (más hangsúlyozással): rossz rágondolni is; stb. Csak különírt
(határozószói) formájuk van a személyjeles formáknak, például: hozzám adták feleségül,
nekünk jött a csomag, mindig rád gondolok.
A névmási szókapcsolatok és összetételek írása
121.Az a, e, az, ez mutató névmásból és a különféle névutókból álló kapcsolatokat egybeírjuk,
ha határozószót alkotnak, továbbá ha egységesen utalószói szerepűek, vagy ha kötőszószerű
szerkezetek részei: Ezelőtt másképp hívták. Ezután mindig jó leszek. Mindent
megbeszéltünk, eszerint cselekedj! Nincs kétségem afelől, hogy ő tette. Azalatt, míg
nyaraltok, kifestetem a lakást. Elment anélkül, hogy köszönt volna. Dolgozz, ahelyett
hogy heverészel! Stb. [Vö. 84., 244. d).] Ha ellenben a névmással nyomatékos rámutatást
fejezünk ki, akkor csak a különírás a helyes: a köré a ház köré; a szerint kell eljárni, nem e
szerint; a nélkül a könyv nélkül; Itt a hiba, e miatt nem működik a gép. A mögé tedd, amelyik
elég széles. Mindene a zene, csak az iránt érdeklődik. Stb.
122.A névmásokat egybeírjuk az előttük álló nyomatékosító elemmel, például:

egymagam, egymagad;

önmagam, önmagad, önmagunk;

önnönmaga, önnönmagunk, önnönmagatok;

ugyanez, ugyanolyan, ugyanakkora, ugyanott;

szintolyan, szintakkora, szintannyi;

csakolyan, csakannyi;

éppolyan, éppakkora, éppannyi.

A következő típusú szavakat is egybeírjuk: énbennem, tenálad, őtőle, mihozzánk, tinektek,

ővelük; énmiattam, teáltalad, őutána, mimellettünk, tinélkületek, őközöttük; stb.
De: én magam megyek; csak annyi szükséges; épp olyan esetben; stb.
123.Tagadó névmások előtagjaként a se, sem, semmi szót egybeírjuk az utána következő
szóelemmel, például: semekkora, semennyi; sehogy, sehol, sehonnan, semeddig; semmikor,
semmilyen, semmint; semmiféle.
Különírjuk viszont a se és a sem szót, ha névmások után állnak, például: semmi se, senki sem,
senkinek se, semmitől sem; semmikor se, sehova se, sehol sem, sehogy sem. – De: sohase,
sohasem, sose, sosem.
124.Az akár-, bár-, mind-, minden-, né- és vala- előtagú névmásokat
egybeírjuk: akármekkora, akárhol, bármi, bármikor, mindannyi, mindenki, mindenhonnan,
némelyik, néha, néhol, valami, valamerre stb.
Egyéb esetek
125.A foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő, úgynevezett főnévi minőségjelzőt
különírjuk a jelzett szavától, például: ajándék könyv, belgyógyász barátunk, gyermek király,
huszár főhadnagy, közgazdász szakértő, mérnök bátyám, mérnök kolléga, professzor
asszony, rendőr százados, tanár úr, tanító néni, tüzér tizedes, vendég néni; körte
alakú. Ugyanígy különírjuk a nyomatékosító szavakat attól a szótól, amelyre vonatkoznak,
például: csuda érdekes, jó nagy, jó néhányszor, kutya hideg, nagy néha, szép piros.
A fajtajelölő főnévi minőségjelzőt egybeírjuk a jelzett szóval (kivéve az állatfajtaneveket),
például: csiperkegomba, fiúgyerek, fűszeráru, jonatánalma, lakatosmester, legényember,
sasmadár. – De mivel állatfajtanevek: mangalica sertés, racka juh stb.
126.Ha egy tulajdonnév egy köznévnek jelzője, a két szót különírjuk egymástól,
például: Dezső bácsi, Fazekas úr, Kovács mérnök, Mariska néni; a Kalmár fiú, a Nagy
család; Fabulon arckrém, Volkswagen gépkocsi. [Vö. 164.]
127.Ha egyetlen képző járul egy különírt szókapcsolathoz, akkor általában megtartjuk a
különírást: házhoz szállít, házhoz szállítás. Ha azonban több képző kapcsolódik a különírt
alakulathoz, akkor azt egybeírjuk, például: házhozszállítási (szolgáltatás), egymásutániság,
egyenlőoldalúság, megnemtámadási (szerződés). [Vö. 135.]
128.Alapformájukban különírt kapcsolatok felsőfokú alakjait egybeírjuk a következő típusú
szerkezetekben: szívhez szóló és szívhez
szólóbb, de: legszívhezszólóbb; hasonlóképpen: legharcrakészebb, leghasznothajtóbb stb.
Az ilyen felsőfokú formák gyakran kiválthatók szerkezetes megoldással, például: harcra
legkészebb, leginkább hasznot hajtó.
129.Az olyan kapcsolatokat, amelyekben az előtag önálló szóként nem használatos (al-, bel-,
elő-, ét-, gyógy-, kultúr-, kül-, pót- stb.), mindig egybeírjuk, például: alelnök, belföld, előtag,
külügy, pótágy.
130.A -d képzős sorszámnévi jelzőt egybeírjuk mind a főnevekkel, mind a melléknevekkel,
például: hetedízben, ötödévben; ezredévi, másodrendű, ötödéves, tizenötödrangú;
harmadfél.
131.A számnevekből alkotott -d képzős jelzőket egybeírjuk a maga névmás alakjaival,
például: másodmagammal, századmagával; huszonötödmagunkkal, tizenkilenced-
magunkkal. [Vö. 139.]
132.A -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű, -szerű stb. utótagot a közszókkal egybeírjuk,
például: másfajta, tízféle (de: 10-féle), többféle, egynemű, negyedrét, sokrétű, gipszszerű,
nagyszerű. Felsorolásban kötőjellel utalunk az elmaradó közös, csak az utolsó taghoz
hozzáfűzött utótagra, például: bükk-, mogyoró- és nyírfafélék [vö. 263. c)].
133.A tulajdonnevekhez a -fajta, -féle, -forma és a -szerű utótagokat kötőjellel kapcsoljuk,
például: Illyés-fajta (ellenállás), Eötvös-féle, Kossuth-forma (egyéniség), Győr-
forma (város), Petőfi-szerű; OTP-szerű; Jedlik Ányos-féle, Madách Színház-féle;
Tömörkény- és Gárdonyi-szerű [vö. 169.].
A kialakult szokás mint a kivételes különírás és egybeírás forrása

134.A kialakult szokás a forrása néhány kivételes írásmódú szó és szókapcsolat

helyesírásának: dércsípte, légiposta, bérbeadás stb. Az ilyen kivételes írásmódú szavak kis
részét alkotják az összetett szavak és a szókapcsolatok csoportjának.
A szabálypontok nem tartalmazzák az összes kivételes helyesírású szót és szókapcsolatot,
ezért szükséges a helyesírási szótár használata is.
135.A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk néhány alanyos,
minőségjelzős, jelölt határozós és jelölt birtokos jelzős kapcsolat tagjait,
például: átokverte (ház), dércsípte (levelek), dérlepte (fa), molyrágta (szőnyeg), napsütötte (t
áj), porlepte (könyv), szúette (bútor); fiatalkorú, haditerv, jótett, útitárs; bérbeadás,
célravezető, életbelépés, kézhezvétel, lényegbevágó, rendbehozatal; szeretetreméltóság;
holdtölte, napkelte, tojásfehérje. [Vö. 139.]
136.A kialakult szokást megtartva néhány olyan (rendszerint jelentésváltozást is mutató) -ó, -
ő képzős előtagú kapcsolatot is egybeírunk, amelynek valamelyik tagja maga is összetett szó
(különösen akkor, ha az összetett utótag mindössze két szótagos), például: bevásárlóközpont,
forgószínpad, javítóműhely, mérőműszer, mozgókórház, vendéglátóipar. [Vö. 118., 139.]
137.Különírjuk számos, mindig együtt használt, egységet alkotó állandó szókapcsolat (szólás,
szakkifejezés stb.) elemeit, például: állást foglal, szemet szúr, véget ér; dugába dől, lépre
csal; főnévi igenév, virtuális tér. [Vö. 94.]
138.Szépirodalmi alkotásokban stilisztikai szándék is indokolttá teheti az általános
szabályoktól eltérő különírást vagy egybeírást, illetőleg a kötőjel alkalmazását.
A többszörös összetételek írása
139.A hosszú összetett szavakat bizonyos esetekben célszerű kötőjellel tagolni, hogy
könnyebben olvashatók legyenek.
A két egyszerű közszóból alakult alárendelő összetételeket (akárhány szótagból állnak is)
egybeírjuk, például: asztallap, felezőegyenes, matematikatanítás, nitrogénasszimiláció,
paradicsomsaláta, televíziókészülék, teljesítménynövekedés. De: sakk-kör stb. [Vö. 61.]
A kettőnél több szóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket hat szótagig kötőjel
nélkül egybeírjuk, például: cseppkőbarlang, élelmiszeripar, gépkocsivezető, ivóvízellátás,
mértékegységrendszer, nyersolajmotor, rendőrjárőr, tapétaszaküzlet, tűzoltólaktanya. A hat
szótagnál hosszabb többszörös összetételeket kötőjellel tagolhatjuk a két fő összetételi tag
határán, például: csapatzászló-avatás, dokumentumfilm-bemutató, foszforműtrágya-gyártás,
könyvritkaság-gyűjtemény, munkaerő-nyilvántartás, tornász-csapatbajnokság.
Kivétel: akasztófáravaló, fizetővendéglátás, pénzügyminisztérium, valószínűségszámítás stb.
[Vö. 134.]
A szótagszámlálás szempontjai a következők:
Szótagszámon az összetett szó jel és rag nélküli alakjának szótagszámát
értjük: anyagcserezavar(a), jogsegélyszolgálat(hoz) stb. A képző – az -i kivételével –
beleszámít a szótagszámba: divatlapszerkesztő, divatlap-szerkesztőség; adó-visszatérítés,
adó-visszatérítési (kötelezettség); híradástechnikai, munkaerőpiaci, szakközépiskolai; stb.
Gyakorlati megfontolásból az igekötők közül csak a két vagy több szótagúakat tekintjük
külön összetételi tagnak, például: adat-visszakeresés, előadó-
művészet, de: befogadóképesség, szövegkiegészítés.
Az idegen előtagokat akkor tekintjük külön összetételi tagnak, ha önállóan is használatosak,
például: miniszoknya, miniszoknya-viselet, vagy ha önállóan is használatos utótag járul
hozzájuk: antialkoholista, antialkoholista-klub; biotechnológia, biotechnológia-ipar; stb.
Az egyébként szabályos, de túlzottan hosszú összetett szavak szerkezetes megoldással
elkerülhetők: tervezőiroda-vezető = a tervezőiroda vezetője, gépkocsivezető-tanfolyam =
gépkocsivezetői tanfolyam stb.
140.Két kötőjelet használunk azokban a többszörös összetételekben, amelyeknek előtagja is
kötőjellel kapcsolt összetétel (tulajdonnévi vagy betűszós előtag, illetőleg három
mássalhangzó találkozása miatt), például: Kossuth-nóta-éneklés, Nobel-díj-átadás, C-
vitamin-adagolás, tb-járulék-csökkentés. sakk-készlet-gyűjtemény, tarokk-kártya-
játékos. [Vö. 166.]
141.Az összetétel elő- és utótagja olykor bonyolultabb alakulat is lehet. A többszörös
összetételek írásában – a szótagszámtól függetlenül – három további esetben alkalmazunk
kötőjelet.
a)Ha egy kötőjellel már tagolt szóhoz újabb, szintén kötőjellel kapcsolandó utótag járul, az
első kötőjelet kihagyjuk, vagyis az eredetileg kötőjelezett szórészt az új alakulatban
egybeírjuk: anyagcsere-vizsgálat, de: anyagcserevizsgálat-kérés; békeszerződés-
tervezet, de: békeszerződéstervezet-kidolgozás; kerekasztal-
konferencia, de: kerekasztalkonferencia-rendezés; stb.
Az ilyen túlzottan hosszúra nyúlt szavak helyett rendszerint világosabb a szerkezetes
megoldás, például: anyagcsere-vizsgálat kérése, a békeszerződés tervezetének kidolgozása,
kerekasztal-konferencia rendezése.
b)Ha egy különírt szókapcsolat (pl. hajlított bútor) olyan utótagot kap (pl. gyár), amely az
egész kapcsolathoz járul, az egyébként különírandó részt az új alakulatban egybeírjuk, és
ehhez az utótagot (a szótagszámtól függetlenül) kötőjellel kapcsoljuk: hajlítottbútor-
gyár. Hasonló esetek: hideg víz, de: hidegvíz-csap; házi feladat, de: házifeladat-készítés; légi
fénykép, de: légifénykép-montázs; stb. – Ritkábban ugyan, de előtag is járulhat
szókapcsolathoz, például: házi feladat, de: kémia-házifeladat.
Ha szószaporítás nélkül lehetséges, célszerű a szerkezetes megoldás használata, például: hőre
lágyuló műanyagok feldolgozása (nem hőrelágyulóműanyag-feldolgozás), lőtt vadak
árusítása (nem lőttvad-árusítás).
c)Vannak olyan többszörös szókapcsolatok, amelyekben két tag egyetlen egységként
kapcsolódik egy harmadik elemhez. Ilyenkor az egységet alkotó szókapcsolat tagjait kötőjellel
kötjük össze, és különírjuk a harmadik elemtől. Például: élet-halál harc, kutya-macska
barátság, réz-arany ötvözet. Ugyanez a szabály érvényesül az ellentétes jelentésű igekötők
összekapcsolódása esetén is: föl-le sétál, ki-be nézeget [vö. 120. d)].
A szaknyelvben bizonyos esetekben nem kifogásolható (az értelem pontos tükröztetése
érdekében) a nagykötőjel használata sem [vö. 264.].