DEBRECENI EGYETEM

Gazdaságtudományi Kar

Vidékfejlesztés, Turizmus- és Sportmenedzsment Intézet

Sportgazdasági és -Menedzsment Tanszék

Intézetigazgató: Dr. Pető Károly, egyetemi tanár

A BOLDOGSÁG ÉRTELMEZÉSE AZ
ÓKORTÓL A XVIII. SZÁZADIG
(Beadandó dolgozat)

Készítette:

Pénzes Ákos

Turizmus-vendéglátás

I. évfolyam

GT_ATVN011-17-E

Tantárgyfelelős: Dr. Bácsné dr. Bába Éva, egyetemi tanár

Debrecen, 2019
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés............................................................................................................................3

2. A boldogságról általánosságban.........................................................................................4

2.1. A boldogság definíciója..............................................................................................4

2.2. A boldogság kategóriái...............................................................................................4

2.3. A boldogság filozófiai és teológiai megközelítései.....................................................4

3. Boldogság az antik filozófiában.........................................................................................5

3.1. Az eudaimonia............................................................................................................5

3.2. A boldogság és az erények viszonya...........................................................................5

3. A boldogság értelmezése az antikvitás után.......................................................................6

3.1. A középkor..................................................................................................................6

3.2. Újkori boldogság-értelmezések...................................................................................7

4. Összegzés...........................................................................................................................8

Irodalomjegyzék.....................................................................................................................9

Internetes hivatkozás..............................................................................................................9
1. Bevezetés
„… az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán
boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.” (ROUSSEAU)

INTERNET 3 szerint az ember egyik legvágyottabb dolgai közé tartozik a boldogság. A

vágyakozás ellenére mégsem tudjuk elképzelni pontosan, hogy mit szeretnénk elérni, a célt
homály fedi. Éppen ezért gyakran olyan elrugaszkodottnak érezzük magunktól a boldogságot,
hogy a megvalósítására tett kísérletet eleve kudarcra ítéljük.

A boldogság elérése viszont egyáltalán nem csak a mai ember vágya. HÁRSING (2010)
leírja, hogy már az ókori gondolkodók elkezdték keresni a boldog élet felé vezető utat. Sőt mi
több, a boldogság „az antik etikai gondolkodás egyik legfontosabb fogalma, … ,mint legfőbb
etikai cél jelenik meg.” (INTERNET 1)

INTERNET 4 beszámol egy skandináv felmérésről, mely szerint az átlag ember számára
az egészség, az anyagi biztonság, a kiegyensúlyozott családi élet és a bizonytalanságok
nélküli jövő jelenti a boldogságot.

Vajon valóban ilyen „egyszerűen” meghatározható a boldogság? Hogyan közelítették meg

elődeink a boldog életet, és hogyan változott annak fogalma az évszázadokon át?

Dolgozatom célja, hogy választ kapjak az előbb említett kérdésekre, filozófiai ismereteket
gyűjtsek a témában és ezáltan hátha magam is közelebb kerülnék a hőn áhított cél felé.

3
2. A boldogságról általánosságban
2.1. A boldogság definíciója

A boldogság „az embernek azt az állapotát jelöli, amely létfeltételeivel való legnagyobb
belső elégedettségnek, élete teljességének és értelmes voltának, emberi rendeltetése
megvalósulásának felel meg.” (GECSE – FARKAS – BARACS, 1984)

2.2. A boldogság kategóriái

INTERNET 2 szerint a boldogság kettős kategóriával bír az erkölcsi tudat történetiségének

szempontjából. Először tekinthetünk rá, mint az ember vele született jogára, viszont emellett a
társadalom elfogadott erkölcse az erény által kiérdemelt jutalomnak tekintette.

INTERNET 2 megemlíti, hogy a vallás az előzőkkel szemben a boldogság megvalósulását

a földi helyett inkább a túlvilági életbe helyezte.

2.3. A boldogság filozófiai és teológiai megközelítései

INTERNET 2-től tudjuk, hogy a filozófia és a teológia nézőpontja a boldogság

kérdéskörében is eltér egymástól.

A filozófia a jelen életben betöltött szerepe alapján közelítik meg a boldogságot, s úgy
tekintenek rá, mint végső értelmi célra, mely lehetővé teszi a kiegyensúlyozott életalakítást.

Ezzel szemben a teológusok elképzelhetetlennek tartják, hogy a boldogság ne nyúlna át a

túlvilágra. Sőt, úgy gondolják, hogy az ember földi boldogsága a túlvilági beteljesülés
érdekében tanúsított magatartás függvénye.

Ezentúl a téma teológiai oldalát félretéve csak a filozófiai oldallal foglalkozunk.

4
3. Boldogság az antik filozófiában
3.1. Az eudaimonia

„Arisztotelész szerint mindenki boldog akar lenni.” (WARBURTON, 2005)

WARBURTON (2005) hozzáteszi, hogy Arisztotelész ebben az összefüggésben az
„eudaimonia” görög szót használja, amit kicsit pontatlanul boldogságnak fordítunk.

INTERNET 1 leírja, hogy az eudaimonia tanát a szókratikusok, majd Arisztotelész

fejlesztették tovább, ezzel megalapozva a későbbi filozófiai irányzatok különböző boldogság-
értelmezéseit.

WARBURTON (2005) és INTERNET 1 által tudjuk, hogy az eudaimonia nem csupán

egyszeri megszerzés által birtokolt pillanatnyi állapotot jelent, hanem sokkal inkább egy egész
életen át tartó tevékenységet.

WARBURTONTÓL (2005) tudjuk, hogy Arisztotelész ezt a tevékenységet a cseresznyefa

gondozásához hasonlította. Ahogy bizonyos módszerek segítik a fa növekedését, úgy
bizonyos életmódok által is megtalálhatjuk a boldogság felé vezető utat.

HÁRSING (2010) hozzáteszi, hogy az eudaimonia nem jelöl ki semmilyen konkrét

cselekvést, viszont az vezet igazán a cél felé, amelyben megnyilvánul az ember minden más
létezőt felülmúló mivolta.

3.2. A boldogság és az erények viszonya

„Arisztotelész azt állította, hogy erények művelése az emberi lény boldogságához vezet.”
(WARBURTON, 2005) Ám ahhoz, hogy tudjuk folytatni az előző gondolatmenetet,
tisztáznunk kell, hogy mit is értünk pontosan erény alatt.

„Az erény egyfajta viselkedési mód és érzés: az a tendencia vagy hajlam, hogy megfelelő
helyzetekben bizonyos módon cselekedjünk, vágyjunk és érezzünk.” (WARBURTON, 2005)
STEIGER (2003) szerint a klasszikus görög erények a következőek: bátorság, jámborság,
igazságosság, mértékletesség és bölcsesség.

INTERNET 1 leírja, hogy ha a boldogsághoz vezető út egy életen át tartó tevékenységen

keresztül vezet, akkor ez a tevékenység az erények folyamatos gyakorlása. HÁRSING (2010)
hozzáteszi, hogy a folyamatos erényes cselekedetek végrehajtásához az ember észbeli
képességeinek élethosszig tartó felhasználására van szükség.

5
 HÁRSING (2010) szerint az erényeket két osztályba sorolhatjuk: léteznek észbeli és
erkölcsi erények. Az észbeli erények feladata, hogy a helyes ész szerinti tettekhez nézőpontot
szolgáltassanak. Ezen kategóriába tartozik például a bölcsesség is. Ezzel szemben az erkölcsi
erény a vágyaink feletti uralkodás képességét jelenti, mely segít, hogy bizonyos helyzetekben
megfelelően cselekedjünk.

HÁRSING (2010) alapján tehát, az erény vágy és ésszerű belátás eredménye, melyre
tudatos gyakorlással, ugyanakkor időbeli megszokással teszünk szert. Az ember ismerheti, sőt
dönthet a rossz mellett, ha ész nélkül a vágyait követi. Viszont ha az ész diadalmaskodik a
vágyak fölött, akkor jót cselekszik, ami ha idővel megszokássá válik, boldogságot
eredményez.

STEIGER (2003) szerint a korai görög etikában az előző álláspontot, miszerint az erény
megléte a boldogság előfeltétele, erényetikának nevezzük. A szerző leírja azonban azt is, hogy
bizonyos nézetek éppen a dolog inverzét állítják: a boldogság feltételezi az erényt. Ezt
boldogságetikának nevezzük.

STEIGERTŐL (2003) tudjuk hogy a boldogságetika három irányzatra tagolódik. A

hedonizmus szerint a boldogság forrása az élvezetekben, a fájdalom elkerülésében rejlik. A
hatalometika a politikai hatalom gyakorlására vezeti vissza a boldogságot, míg a tudásetika
úgy hiszi a boldog élet alapja a tudás, azaz ha ismerjük az erényeket, akkor képesek vagyunk
azok szerint cselekedni, ami boldogsághoz vezet.

3. A boldogság értelmezése az antikvitás után

3.1. A középkor

INTERNET 2 szerint mivel a korai kereszténység követői között egyre nagyobb számban
akadtak filozófiailag iskolázott emberek, ezért elkerülhetetlen volt, hogy a boldogság
fejtegetése vallási színezetet kapott.

„A keresztény vallás és a neoplatonizmus eszmei szintézisét Szent Ágoston (354-430)

valósította meg.” (INTERNET 2) HÁRSING (2010) és INTERNET 2 által tudjuk, hogy
Ágoston tovább viszi az eudaimónia gondolatát. A boldogságot ő is az állandóságban látja,
melyet a biztonsággal azonosít, amit Isten létében vél felfedezni. Tehát Ágostonnál nem az
erény önmagában jelenti a boldogságot, hanem a léleknek, annak is legmagasabb formájának,
a szellemnek az egyesülése Istennel. Azaz a boldogság az evilági élet során elérhetetlen.

6
 INTERNET 2 kiemeli Aquinói Szent Tamást, mint a középkor legnagyobb gondolkodóját.
Szent Tamás szerint „a boldogság az ember intellektuális természetének megfelelően nem
akarati aktus, hanem Isten szellemi látása vagy szemlélése … A cél eléréséhez azonban az
akaratnak szabadon kell a célra irányulnia, és erkölcsileg csak az ember szabad cselekedete
jó.” (HÁRSING, 2010)

3.2. Újkori boldogság-értelmezések

INTERNET 2 szerint a XVII. századtól az autonómia gondolata egyre inkább teret hódít
magának, csakúgy a filozófiában, mint az élet más területein.

HÁRSING (2010) és INTERNET 2 által tudjuk, Benedictus de Spinoza (1632-1677) is az

önállóság felől közelítette a boldog életet, sőt a szabadság és a boldogság fogalmait egyenesen
megfeleltette egymásnak. Spinoza szerint az értelem tökéletesítésével és a tiszta gondolkodást
megzavaró tényezők kizárásával eljuthatunk a lélek csendjéhez, a szabadsághoz, mely
egyúttal a boldogság is. A gondolkodó leélt életével igyekezett erkölcsi érveit igazolni, így
egy olyan korban ahol mindenki tartozott valamilyen hagyományos közösséghez (család,
vallás), ő bátran kiállt közösségnélkülisége mellett.

„A XVIII. század a fény és a felvilágosultság százada. A kor gondolkodói széles körben

hirdették, hogy az ember természeténél fogva földi boldogságra született és a természet e
parancsát valóra is kell váltani.” (INTERNET 2)

HÁRSING (2010) Immanuel Kant (1724-1804) munkásságát az újkori európai etika

csúcspontjának nevezi. HÁRSING (2010) és INTERNET 2 is egyetért abban, hogy kezdetben
Kant szerint a morális cselekedet nem járható út a boldogság felé, ha boldogságot hétköznapi
értelmében, mint hatalomvágy vagy birtoklásvágy beteljesüléseként tekintjük. Később Kant
igyekszik oldani ezt a merev nézetet: „azt állítja, hogy elviselhetetlen volna, ha a
kötelességteljesítést végül is nem koronázná meg a boldogság, amelyre az erényes ember
mindenképpen méltó.” (HÁRSING, 2010) Kant, visszatérve a görögök gondolatához, a
boldogságot a „legfőbb jónak” tekinti.

7
4. Összegzés
Láthatjuk tehát, hogy a boldogság egyáltalán nem csak a XXI. századi ember vágya. A
boldog élet felé vezető út keresése szinte egyidős az európai gondolkodással.

A boldogságot általánosságban valamilyen elégedettséget, teljességet sugárzó állapotként

definiálhatjuk. Ebben az állapotban úgy érezzük, hogy életünk annak rendje és módja szerint
zajlik. Tudjuk azt is, hogy tekinthetünk a boldogságra, mint velünk született jogra, vagy mint
erényes viselkedésünk jutalmára.

A boldogság, mint a legtöbb filozófiai kérdéskör, az ókori Hellászba vezethető vissza. Itt
olyan neves gondolkodók voltak irányadóak a témában, mint Arisztotelész. Neki
köszönhetjük az eudaimonia tanát, mely szerint a boldogság nem egy megszerezhető birtok,
hanem tevékenység, mégpedig az ember lényegét adó gondolkodás tevékenysége.

A következő századok az ókori alapokra építkezve alakították ki saját boldogság-

értelmezésüket. A középkorban a keresztény egyház erős hatása miatt a boldogságot az
Istennel való kapcsolattal hozták összefüggésbe.

A felvilágosodás korában a vallási színezetek visszaszorultak, és filozófusok újra földi

keretek között vizsgálták a kérdéskört, míg végül Kant részben ugyan, de visszatért az
arisztotelészi gondolathoz.

A dolgozat egyik legfontosabb tapasztalata számomra, hogy a beadandó keretei eléggé

leszűkítik egy ehhez hasonló téma kidolgozásának lehetőségeit, hiszen a leírt tartalomnál még
sokkal mélyrehatóbban lehetett volna vizsgálódni.

Dolgozatom írása közben rájöttem, hogy az adott korszak eszméi nagyban befolyásolják a
boldogságról alkotott véleményünket. Ugyanakkor úgy vélem, a legfontosabb, hogy az egyén
kialakítsa magában saját boldogfelfogását, és annak mértéke szerint szemlélje életét.

8
Irodalomjegyzék
1. GECSE G. – FARKAS G. – BARACS G.(1984): Etikai kislexikon. Kossuth Kiadó.
Budapest. 25.p.
2. HÁRSING L.(2010): Az etikai gondolkodás rövid története. Áron Kiadó. Budapest.
13-162 p.
3. STEIGER K.(2003): Filozófia. Tanköny. Holnap Kiadó. Budapest. 155-156. p.
4. WARBURTON N.(2005): Bevezetés a filozófiába. Kossuth Kiadó. Budapest. 64-66 p.

Internetes hivatkozás

 INTERNET 1:
http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index4648.html?
option=com_tanelem&id_tanelem=465&tip=0 (letöltve: 2019. 11. 30. 19:17)
 INTERNET 2: http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/22/22_muv_deak.htm
(letöltve: 2019. 11. 29. 19:58)
 INTERNET 3: https://www.ujakropolisz.hu/cikk/mi-boldogsag
(letöltve: 2019. 11. 29. 19:56
 INTERNET 4: https://lotusz.cafeblog.hu/2015/02/15/mi-a-boldogsag/
(letöltve: 2019. 11. 29. 20:00)