Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar

Egyedül a tiéd

Belinszki Orsolya Anna

pénzügy-számvitel
tantárgyfelelős: Dr. Bácsné Dr. Bába Éva

Debrecen 2022
Életünk, tetteink legelső oka az elméből indul és következményei ugyanide futnak be nagyra
ható következményekkel, ezért kozmikus jelentőséggel bír. Ha nem érezzük, hogy merrefelé
mutat életünk értelme, könnyen olyanok lehetünk, mint céltalanul bolyongó …….. Gyakran
hallhatjuk, hogy az élet értelmét mindenkinek magának kell megtalálnia. De létezik az életnek
egyetemes, mindenkire vonatkozó értelme. Emellett életünk saját, egyéni célját nekünk kell
felismernünk és ez minden ember esetében más-más lehet. De ha létezik közös értelme az
életnek, akkor ez adhat egy alapot az egyéni életutunk megválasztásához is.
Az élet értelmének elérése a testi erőnlétünk, értelmünk tudatos használata és lelki
kiteljesedésünk, mindezek legmagasabb szintű használatával lehetséges. Azáltal, hogy van az
életünkben egy közös cél minden emberrel, ez összeköt minket.
Az ember sajátossága az értelem, az előrelátó gondolkodás, tudás elsajátítása, kultúránk
magas szintre emelése. Együttműködve képesek lennénk a lehető legcsodálatosabb
társadalmat megteremteni. Az emberiség közösségén túl természet adta együttműködéseink
kibontakoztatására ösztönöznek minket.
Létezésünk értelme felé mindig is fokozott figyelmet szenteltünk. Ez azért is foglalkoztat
minket ennyire, mert nem csak egy általános filozófiai kérdés, hanem egy konkrét hétköznapi
kérdés lehet a fejünkben, ami mindannyiónkat foglalkoztathat és a filozófiához nem értő fejjel
is választ adhatunk kérdéseinkre azáltal, ahogy éljük az életünket. Ez a kereső hajlam vihet
minket előre az életben. Ha nem találunk ezekre a spontán kérdésekre tudatos vagy tudatalatti
válaszokat életünk során, akkor könnyen cselekvőképtelenné válhat az ember.
Egyik legősibb elmélet erről Platón Barlanghasonlata, miszerint az élet értelme a tudás
legmagasabb szintjére emelése. Míg ő a lélek segítségével történő megismerést hirdeti, addig
Parmenidész a gondolkozást, nem teret adva érzékszerveinknek, ha meg akarjuk ismerni a
dolgok lényegét. Szókratész is ilyen elméletről írt. Azt mondta, ha a lélek a test segítségével
vizsgálódik könnyen eltévedhet. Ha viszont egyedül keresgél eljut az örökké valóhoz, ahol
azonos tud maradni önmagával. A léleknek ezt az állapotát hívjuk gondolkodásnak. Így
kijelenthető, hogy a három filozófus egyfelől próbálta megközelíteni az elméletet. Platón híres
hasonlatának lényege, hogy megtudjuk miből áll az ember számára a megismerés lehetősége.
Azok az emberek, akik tudattalanul ott ülnek a barlang falai előtt nem is sejthetik, hogy
milyen az élet, nem hogy az értelmét. Arisztotelész Nikomakhoszi etika című művében
kijelenti, hogy mindennek célja van, így az életnek, a létezésnek és a benne lévő
cselekedeteinknek is és ez a cél jó.
Egy filozófiai csoport, a cinikusok is megalkották a saját irányzatukat erről a vitatott
kérdésről. A cinikusok célja a tökéletes szabadság elérése, ami lehetővé teszi az erényes
életet, amely nem más, mint a boldogság. Az általuk hirdetett erényt a boldogsághoz vezető

1
egyetlen útként tisztelték. A cinikusok elvetettek mindent, amit nem tartottak erényesnek.
Tanításukban csak az erény és a bűn fért meg. Ahhoz, hogy elérjük boldogságunkat,
céljainkat valószínűleg az élet során sok bűnt el fogunk követni. Tanításuk hamar el lett
feledve a filozófiában, hiszen ez nem érvelő bizonyításon alapult, hanem személyes
példamutatáson. Később Nietzsche filozófiájában jelent meg ismét.
Életünk legfőbb értelme minden életet a lehető legcsodálatosabbá, legboldogabbá tenni.
Elérni a tőlünk telhető legmagasabb szintű boldogságot, és hozzátenni a már eddig elért
boldogságok egyetemes tárházához a kincsünket.
Manapság a modern ember nem érzi teljesen az őt éltető energiát, pedig az élet értelmének
megtalálása és annak érzése az életminőségünket ötszörösére emelheti. Amíg a fa tudja mit
tegyen ahhoz, hogy megfelelő termést hozzon, addig a modern ember elidegenedett
önmagától, szülőföldjétől és az embertársaitól. Ez az, ami folyamatosan biztosítja a kihívások
között az eredményességet, a megfelelő célok kitűzésének és valóra váltásának képességét.
Egységes és értelmes életet élünk, ha érezzük és átéljük, hogy megtaláltuk a helyünket a
világban és a társadalomban, ha átéljük, hogy a velünk történt események értelemmel teli, és a
kihívások megoldására képesek vagyunk. És a legfontosabb motiváló tényező az lehet
számunkra, hogy testi-lelki-szellemi egészségünk és jólétünk alapja az élet értelmébe vetett
bizalmon nyugszik. Az élet értelmébe vetett bizalom fontosabb, mint az életkor, a nem, mert
ez a személyiség fejlettségének, önazonosságának az alapja. Ha úgy érezzük megtaláltuk a
helyünket az életben, a világban, ha magunk mögött érezzük családunk, barátaink támogatását
és érezzük a kölcsönösséget, az megerősít minket.
Martin Seligman a pszichológia kiemelkedő alakja az életminőséget a boldogsággal
azonosítja, azonban a boldogságnak három szintjét különíti el. Az első szint a pillanatnyi vagy
rövid távon kimerülő öröm állapota. A második szintje magasabb minőségű és erőteljesebb
érzésekkel járó élmény, amit egy feladat teljesítése közben élünk át. Ide sorolható például a
testmozgással együtt járó felszabadult öröm. Az ilyen élmények bevonják egész
személyiségünket a cselekvésbe, mert egyfajta kreativitást igényelnek és így hosszú távú
személyiségfejlesztő hatásuk lehet. A boldogság harmadik szintje akkor bukkan fel a
láthatáron, amikor az élet értelmének keresése kerül életvezetésünk középpontjába. A
boldogság ezen szintjét az életcélok tudatosítása, a személyiség fejlesztésében rejlő öröm
éltetésének igénye, az önálló gondolkodás és életvezetés magas szintje jellemzi.
Általában akkor jövünk rá, hogy nincsen meg létünk értelme, amikor a mindennapi élet
forgatagából valami kizökkent minket. Leginkább a negatív élmények során merülnek fel a
kérdések bennünk. A szaktudományok az átfogó jellege miatt nem tudnak érdemleges választ

2
adni, ezért sokan úgy vélik, hogy ezek megválaszolhatatlanok. Ez azonban téves lehet. Azt a
hiedelmet táplálja, hogy csak a tudományos módszer képes igaz állításokhoz eljutni. Ahogy
ez a hiedelem kialakult és nagymértékben elterjedt, bizonyára szerepet játszik az is, hogy az
emberi lét értelmének kérdéseivel, illetve annak megválaszolásával eredetileg a vallás
foglalkozott. És mivel a felvilágosodás kora óta általánossá vált az a felfogás. hogy vallási
kérdésekre tekintve, nem lehet objektív igazságról beszélni, besorolták a szubjektív csoportba.
A filozófia több mint két évezrede ezen dolgozik. Nem is biztos, hogy tudunk mondani
mindenkinek rendelkezésre álló igazat az emberi lét értelmességének kérdéséről. El kell
ismernünk, hogy a világegyetemben észszerűség van, hogy a világ nem káosz, nem csak
tények összefüggéstelen halmaza. Enélkül mindenféle tudományos kutatás értelmetlen lenne.
Másodszor azt jelenti, hogy az ember léte egészen különös módon értelmes lét, amennyiben
nem csak létezik, előfordul, hanem önmaga és a világ fel tudja fogni, képes ismereteket
szerezni. Mindezekből az is következik, hogy az emberi lét teljes értelmetlenségének állítása
önmagát cáfolja meg. Mert aki azt mondja, hogy a lét általában értelmetlen, az ezt az állítást
igaznak és az ellenkezőjét hamisnak tartja. Vagyis legalább az igazság keresését és annak
kimondását szükségszerűen értelmes tevékenységnek értékeli. De ha minden értelmetlen
lenne, akkor az igazság keresésének sem lenne értelme!
Másodszor a megismerés az egyik legalapvetőbb élettevékenység, mely elsősorban arra
irányul, hogy eligazítson a világban. Az értékekkel nem az a probléma, hogy vajon ezek
megismerhetőek-e, mert mindenki tudja, hogy mi a jó és rossz, mi az érték és értékelhetetlen.
De éppen, mint minden a priori tudás, soha nincsen megfogalmazva megadva, hanem
értékélmények által válhat tudatossá. Ezzel kapcsolatban döntő jelentőségű az értékek
hierarchiájának felismerése. Az ember megragad a számára jónál és nem jut el az önmagában
jó felismeréshez. Az önmagában az, ami megfelel a teljes emberségnek, személyi voltának
amennyiben az értékek rangsorát felismeri és tevékenységében feltétlenül tiszteletben tartja.
Ezek alapján lehetséges megértenünk, miért nem jöhet létre értékmegismerés, ha nem
kötelezzük el magunkat az értékekkel szemben.
Harmadik pont azt mutatja, hogy az emberi létnek értelme, sőt önmagán túlmutató feltétlen
értelme van. Ezen belül is az első, amit megfigyelhetünk, hogy az emberek cselekedeteik által
állást foglalnak az élet érdemes volta mellett, nem pedig elméleti kijelentéseink által.
Tevékenység, döntés, tervezés teljesen lehetetlen lenne, ha ennek nem látnánk valamiféle
értelmét. Minden amit teszünk vagy elkerülünk csak azért történik, mert számunkra értelme
van. Kielégíti tesi vagy szellemi szükségleteinket, mivel örömet okoz, fájdalomtól megóv,
gazdagít érzelmileg és lelkileg is egyaránt. Ez nem jelenti azt, hogy mindig számot tudnánk

3
adni arról, mit miért teszünk. Tetteink sokszor magunk számára sem tudatos mégis ahhoz,
hogy cselekedni tudjunk, a cselekvés pillanatában látnunk kell az értelmét.
Ha mégis pontosabban elemezzük, mi az ami a cselekedeteinket mozgatja, akkor a második
megfigyelhető tény az az, hogy értelmét tulajdonképpen csak annak látjuk, ami túlmutat
önmagán. Nyilvánvaló, hogy vannak események, állapotok, amelyeket önmagukban
értékesnek, boldogítónak él meg az ember. A szerelmi egyesülés extázisa, egy vidám
közösségi együttlét vagy egy megrázó történés és hasonló élmények tartoznak ide. De még
ezek is túlmutatnak önmagukon, amennyiben ezeket az általában túl rövidnek megélt
pillanatokat meg szeretnénk örökíteni, ki szeretnénk terjeszteni egész életünkre. Az ilyen
esetek azért töltenek el örömmel, mivel kiemelnek minket önmagunkba való bezártságból.
Egy mélyen megélt szerelem vagy barátság kiszabadítják az embert szűk világából és
nagyobb perspektívákat nyitnak meg előtte. Azt szokták mondani, hogy az emberi
tevékenység célja, hogy kibontakoztassa, hogy megvalósítsa önmagát. Mert a helyes
önmegvalósítás mindenképpen túlmutat önmagunkon. Az emberi élet értelme nem merülhet
ki abban, hogy csak a magunk boldogságát keressük. Azok, akik csak magukkal törődnek,
szoktak leginkább arról panaszkodni, hogy életük értelmetlen.
Harmadszor pedig megállapíthatjuk, hogy mivel igazán értelme csak annak van számunkra.
ami túlmutat önmagán, ezért végeredményben csak annak van értelme, ami egész életünknek
meg tudja adni az értelmét. Ahol pedig felmerül az élet egészének értelme, ott valójában
olyasmiről van szó, ami nem szorul további megalapozásra.
Ahhoz, hogy az élet értelmét meg tudjuk találni, szükségünk van egy segítőre, másszóval
Istenre. Minden ember feltétlen valóságként kezel valamit életében, akkor is, ha ezt nem
tudjuk így megfogalmazni a mindennapokban. A vallásos ember számára ez a valóság Isten.
De akinek az életében a vallás nem játszik szerepet, az sem lehet meg valamilyen feltétlen
valóság nélkül. Ebben az esetben valamilyen, a világon belül fellelhető értéket értékel túl, ezt
teszi meg élete középpontjának. Ez lehet a tudományos kutatás, harc az igazságtalanság ellen,
egy eszme szolgálata, azonban nem több, mint az egyéni érvényesülés, hatalom, gazdaság
vagy egyszerűen az élvezet. Vagyis az ember valamit életében feltétlenül mérvadónak tart,
ennek rendel mindent alá. Ha pedig nem rendelkezik ilyen, számára feltétlenül mérvadó
értékekkel vagy ha a körülmények megfosztották ettől, akkor életét céltalannak, üresnek éli
meg és ezért csalódott, elkeseredett lesz, emberileg összetörik és másokon fogja a saját
életuntságából származó rossz indulatot kitölteni. Hogy az emberek életükben mindig is
számolnak valamilyen feltétlen értékkel, az paradoxon módon éppen azokban a
tapasztalatokban mutatkozik meg, amelyekből látszólag az élet értelmének a tagadása

4
következik. Ártatlanok szenvedése, jó szándékú törekvése meghiúsulása, igazságtalanságok
felvetik a kérdést, hogy vajon nem csak illúzió, ha értelmesnek tartjuk azt az életet, amelyben
az ilyesmi napról napra előfordul. Azonban a mulandóság ténye veti fel e kérdést, hogy nem
abszurd dolog-e az emberi lét. És mégis az ilyen tapasztalatokban mutatkozik meg, hogy
tudjuk milyennek kellene lennie létünknek.
Életünk alapvetően meg nem kérdőjelezhető és ezért feltétlen értelmét elismerjük. Persze nem
akkor, ha elméleti kérdéseket boncolgatunk, hanem ha elkötelezzük magunkat, ha szeretünk
valakit, ha megtapasztaljuk, hogy szeretnek minket, ha a jót és a rosszat, mint egymást kizáró
ellentéteket megkülönböztetjük. Mind a pozitív, mind a negatív élmények magukban
foglalnak egy utalást arra, aminek feltétlen értelme van és ami ezért minden emberi törekvés
célja. A boldogságot nyújtó pillanatok rövidsége ellenére bennünk él a tudat, hogy nem
minden hiábavaló. Ez a meggyőződés túlmutat az emberi élet korlátján. Olyasmire utal, ami
örök, ami el nem múlik. Ez olyasvalami, ami csak van. Vagyis az ember életének
végeredményben el nem múló és személyes jellegű valóság adhat értelmet. Ez az amit a vallás
Istennek nevez.
Az a bizonyos élet értelme tehát mindenkinek más-más lehet. De ha keressük, úgy érdemes,
hogy valami, ami túlmutat a hétköznapi szükségleteinken, ami nem megehető, elfogyasztható,
így nem is véges és elfogyó. Ha találunk valami ilyesmit, ez lehet az az öröm és értelemforrás
az életünkben, amit az égvilágon semmi és senki nem vehet el tőlünk, nem veszélyeztethet és
nem akadályozhat.
Bárhogy is legyen, az mindenképpen jó, ha van értelme az életünknek. Ha nincs miért élnünk,
könnyen megbetegedhetünk. Az élet értelme pozitívan hat a mentális egészségünkre, mert
enyhíti a szorongásunkat, módot ad z értékek megjelenésére, megkönnyíti a döntési
folyamatainkat, cselekvési tervekkel lát el minket, elviselhetőbbé teszi a szabadságot,
elősegíti a közösséghez való tartozást és a halállal való szembenézést, hiszen beteljesítésével
hagyhatunk magunk után valamit.
Gyakran akkor érezzük értelmetlennek az életet, ha igazából más területeken felgyűl bennünk
a szorongás. Például rettegünk a haláltól, nem tudjuk lefoglalni magunkat, nem kapcsolódunk
senkihez és semmihez. Először ezekkel a területekkel érdemes foglalkozni és utána az élet
újra fel fog dúsulni jelentéssel.

5
Források:
https://divany.hu/eletem/elet-ertelme-pszichologia/
https://jogapont.hu/kutatas-a-letezes-ertelme-utan-az-onmegvalositas-abszolut-dimenzioja/
https://astropapa58.gportal.hu/portal/astropapa58/upload/769193_1458031114_04712.pdf

Weissmahr B (1992): Ontológia

Vikor E. Frankl: Az élet értelméről
Szókratész: Phaidón