r

Volt egyszer egy koncerl

„M aradjatok e g y ü tt!” . . . — k i­
álto ttá k többen a villanásnyi
csendben. Ebben a m ondatban, és
kérlelő hangsúlyában m inden
benne volt. A ztán a több ezer
em ber helyéről felállva — m ár
ak inek v olt ülőhelye — a régi
időkre em lékeztető ütem es ta p s­
ba, és „Illés, Illés” kiáltásb a kez­
dett. A színpad fölött k ia lu d ­
tak a reflektorok, és a zenekar
játszani kezdte: „M iért hagytuk,
hogy így le g y e n ? . . . ” A közön­
ség együtt énekel a zenekarral.
„Ü jra összeáll a régi Illés.” Az­
tá n a találg atáso k : lesz-e foly­
tatás. Ezek a szóbeszédek a kon­
ce rt óta csak fokozódtak. S ta ­
lán éppen azért, m ert am it ők
öten ezen az estén csináltak, az
nem csak egy d ara b volt a beat
őskorából, az nem csak öt fia ta l­
em b er újbóli találkozása volt.
Több e n n é l: bizonyosság.
„Ü jra itt van a nagy csapat!”
A kik d alaik k a l évekig vezették a
különböző slágerlistákat, akik d a ­
laik b an m indig azonosultak nem ­
zedékükkel. Persze, itt vannak
m ások is, a régi és az új idők­
ből. T o lc s v a y é k é s K o n c z Z s u z s a ,
akik akkor a legközelebb álltak
hozzájuk . . . M ost ism ét osztoznak
az öröm ben. És itt van a Fo­
nográf is. De m ost ők a legfon­
tosabbak, ők a legérdekesebbek.
Ezen az estén rá ju k — az Illé-
sék re — kíváncsi m indenki, a
m agyar beat m á r-m á r klasszi­
kussá v á lt alak ja ira. T izenéve­
sek — akik csak hírből ism erhe­
tik őket —, fiatalok, a harm inc
és negyven közötti korosztály, és
a negyvenen túliak. M indenki
látn i és h allan i a k a rja őket. Az
I llé s t. . .
Fél h étkor m á r egy gom bostűt
sem leh et leejteni. Taps, fütty,
„Illés, Illés” kiáltások. M agnó­
ról szól valam i zene, de ki h a ll­
ja azt. R em ek a hangulat. R en­
dezők cirkálnak, nehogy egy-két
néző m egfeledkezzék m agáról.
Nem feledkeznek meg. Vastaps,
V
fütty, fegyelem. A közönség m ár
bizonyított. (Jó öreg S p o rtcsar­
nok, m ikor lá ttá l ilyet u to ljára?)
Még m indig jönnek. Hová fé r­
nek?
A F onográfé az első rész. Le­
vente ra g a d ta tja ta p sra a több
ezres töm eget puszta m eg jelen é­
sével. Azán végigtapsolják, végig-
éneklik vele az U tazást. A Le­
vél a távolból, a Jö jj kedvesem ,
a V idéki kislány, a D al az á r ta t­
lanságról m egalapozza a h angu­
latot. T olcsvayék a ra tn a k szép si­
k e rt régi szám aikkal. A m egze­
n ésíte tt Nem zeti d al eljátszása­
kor v ib rál a levegő . . . M ajd is­
m ét a Fonográf jö tt igényes, tisz­
ta, átgondolt előadásával, és v e­
lük K oncz Zsuzsa. Az első dalok
— Elvesztettem a legjobb b a rá ­
tom, K ertész leszek — még köny-
nyen, elegánsán, a tőle megszo­
kottan m entek. A M ama, k ö riek ­
nél elérzékenyült, később, a Ha
én rózsa voln ék -at pedig nem
tu d ja befejezni. B r ó d y siet se­
gítségére. „Nem tudok tovább
énekelni.” „M uszáj!” „De tén y ­
leg nem megy.” „A kkor éneklem
é n ” — fejezi be az alig h allható
színpadi párbeszédet Bródy. És
énekel, gitározik, fo ly ta tja a dalt.
Az utolsó versszaknál egy e m b er­
k én t énekel a közönség, m á r gi­
tá rk íséret sem k ell: „N em lennék
já té k a m indenféle szélnek ..
A zért am ikor Zsuzsa visszajön,
nagy tap so t kap. Egy ilyen re n d ­
kívüli napon m inden belefér a
h a n g u la tb a . . . Ma itt az Illés
fog játszani. „De m ik o r?”
Lassan te lik a szünet. Félidő­
ben m ár m indenki ism ét a h e­
lyén. V astaps, „Illés, Illés” k iá l­
tások. Egy alk alm i kórus elkezdi:
„Ü jra itt van, ú jra itt van a
nagy csapat” . . . És összecsapják
m ancsaikat. A ztán hirtelen elsö­
té tü l a S portcsarnok, és öt fia ­
talem ber, öt régi b a rá t áll a
színpadon. Egyszerűen, m egille-
tődötten. E gym ásra h á rítjá k :
hogy kinek szól a taps. Percekig

Háromnapos mérkőzés
H árom napon , és három
éjszakán k eresztül tárgyalt
a szabadfoglalkozású elő­
adóm űvészek vadonatú j
szakszervezete a tagokkal
kapcsolatos problém ákról a
m eghívott illetékesekkel. A
házigazda a KISZ B uda­
pesti Bizottsága volt, a
helyszín Tata, K ISZ-iskola.
F urcsa egy szakszervezet
ez. Táncosok, diszkósok,
technikusok, énekesek, ze­
nészek. Ü lünk szem ben az
illetékesekkel. F iatalem ber,
fehér fü lh allgatóval a fején
gesztikulál. Hosszú bot vé­
gén m ikrofon. Nagy ívben
a beszélő szája elé lendül.
A film felvevőben' csendben
ketyeg a m otor.
S. N a g y I s t v á n beszél.
Nem keresgéli a szavakat.
„Az em b er le ad ja a szö­
veget a S anzonbizottságnak,
o tt egy illető rányom ja a
pecsétet, ak k o r a R ádióban
egy m ásik bizottság változ­
tatáso k at kér, aztán a Té­
vében egy harm adik fele­
lős változtatásokat kér,
m ajd a lem ezgyár illeté­
kese m egint m ást változtat.
Így aztán m ás szól a rá ­
dióban, a tévében, a lem e­
zen, és m egint m ás jelenik
m eg a kottás-dalos füzet­
ben.”
A zöld tá b lán á l d r. K ő ­
s z e g i G y u la áll és az adó­
ügyekbe igyekszik beavatni
az érdeklődőket. Négy
szám jegy a táblán, am ikor
valaki m egszólal:
— M ár m ost nem értem !
P á ra n pisszegnek. Ök é r ­
tik, a bőrükre megy. K onk­
ré t k é rd é s: egy négyper­
ces dal elhangzása u tán
m ennyit fizet a Jogvédő?
Dr. P á lo s G y ö r g y válaszol.
K örülbelül 8—9 forintot.
De ez nem ilyen egyszerű,
m ert pon térték táb lázat
van. K o n k rét kérdésekre
k o n k rét válasz. H ány pon­
tos egy könnyűzenei alk o ­
tás három perc id ő ta rtam ­
ra? Huszonnégy. És egy
ugyanennyi id ő tartam ú ko­
moly zenei? Száznegyven-
négy. N éznek egym ásra a
zenészek. Ú jabb kérdés.
M iért kell adót fizetni az
u tán a tizen ö t százalék
után, m ely et a Szerző Jo g ­
védő kezelési költség cí­
m én levon? Peregnek a
kérdések, a válaszok. Itt
m ost nehéz m ellébeszélni.
A kérdezők m aguk is szak­
em berek, kényszerből v á l­
tak azzá.
Egy diszkós á ll fel. M ű­
ködési engedélyében az áll:
m űsorvezető. Ettől függet­
len ü l keresgéli a szavakat,
g yakran egyáltalán nem
ta lálja. Többen m égis értik .
A rockzenészeik ellen b e­
szél. Hogy m it üvöltöznek.
K e n d e P é te r , a házigaz­
da a KISZ részéről. V á­
lasztékos öltözék, választé-
kós beszéd. M iért is vagy­
tok ti itt? M ert p ro p a­
gandisták vagytok, és sze­
retn é n k veletek eg y ü ttm ű ­
ködni.
L e n d v a i Ild ik ó , K ISZ KB
k u ltu rá lis osztály. „A fel­
nőttek nem tu d n ak szót é r ­
teni a tinikkel. A zenészek
szót tu d n ak érte n i velük.
Vagy nem fele jte tté k el,
vagy ú jra m egtanulták. A
K ISZ -nek te h á t szüksége
lehet a zenészekre, és ha
szükség van ráju k , ak k or
segíteni is fog, hogy a p ro b ­
lém áik at m egoldják. Mit
k ell tisztázn i? Hogy ez a
m űfaj m űvészet, a leg n a­
gyobb töm egkapcsolatú,’ sa ­
játos m űfaj. M egoldandók
a továbbképzés, a szervezés
és az érdekképviselet p ro b ­
lémái. M indezekre lépések
tö rtén tek , a KISZ, az ÁIB
és a szakszervezet előké­
szítő m u n k á ja alap já n a
M inisztertanács elé k erü l a
tém a.”
(Vagyis lehet, hogy nem
is olyan so k ára lesz P op­
lap, Téli Ifjú ság i P ark, If­
júsági M űsorellátó K öz­
pont, esetleg n éh án y m ű ­
sorszervező m unkaközösség,
vagyis m enedzseriroda?)
Z orán fá ra d tn a k látszik.
Lassan, és rek ed ten beszél.
K étezer-ötszáz érvényes
m űködési engedély van az
o rsz á g b a n . . . A kérdés,
hogy érdem es-e duzzaszta­
ni ezt a létszám ot?
P a ta k i A t t i l a m ást mond.
Neki a sráco k k al v an egy
kidolgozott ötlete. M iskol­
con csin áln án ak egy olcsó,
könnyűszerkezetes csarno­
k o t Van, ak i lelkes, van,
a k i pesszim ista. Z orán n a­
gyon higgadt. Szerinte
szem léletváltozásra lenne
szükség. A rockzenészek
nem „hivatásos társad alo m ­
ellenesek”. Egy szociológus
egy ko n certen többet ta ­
n u lh atn a, m in t h atszáz csa­
ládlátogatáson. F r e n r e is z
K á r o ly k o n k rét jav aslato t

34