A tanuló körfolyamatról

Ha a tanulásra optimalizálunk, ami egy remek ötletnek tűnik, akkor nem lehet eléggé
hangsúlyozni az Agilitás alapjául is szolgáló tanuló körfolyamat jelentőségét, véget nem érő
KÖR-szerűségét, ellentétben a korábban divatos és használatos tervezéses módszerekkel,
melyek a lineáris programozáson alapultak.

Menjünk ezért bele a tanuló körfolyamat ősképébe egy kicsit mélyebben! Természetesen
megint az emberből indulunk ki, hiszen a szervezet emberekből áll, és a szervezet fejlődése a
szervezetet alkotó emberek fejlődéséből áll, teljes mértékben attól függ. (Beleértve
természetesen a tanácsadót is, aki ha maga nem fejlődik egy fejlesztési folyamat során, akkor
– vélhetően – nem is jött létre semmi releváns abban a szervezetben.)

Az emberről már tudjuk, hogy hármas tagozódású lény, és hogy szervezeteire is örökíti a
hármasságát. Ezt persze könnyű így kimondani... de tegyünk egy kis erőfeszítést, hogy át is
éljük ezt a dimenzióváltást!

Az ember gondolkodik, érez, és akar. Amikor lelki erőit összerendezi – egyenes, gerinces,
prototípusa szerint működik, boldog, küldetésében van, stb. – akkor a primer működése a
teremtés: valami „eszébe jut”, ráhangolódik, sőt be is ”lelkesedik”, és ha van elég bátorsága
és lehetősége, akkor meg is valósítja a gondolatát, anyagba gyúrja ideáit, létrehoz valamit a
szellemiből, ami előtte nem volt, egyszóval teremt. Ez a körfolyamat egyik oldala: a fentről
lefelé nyíl. A másik irány, a másodlagos, a visszaható folyamat, hogy az anyaggal való ütközése,
találkozása során tapasztalatot szerez, érzékel, megfigyel, és ezen megfigyeléseiről új
képzeteket alkot, nagyvonalúan azt mondhatjuk, hogy tanul. (Valójában ez még csak a tanulás
első – fontos – lépése, erről részletesebben majd egy külön írásban elmélkedünk...)

Tehát az egyén teremtő-tanuló körfolyamata egy leegyszerűsített modellben valahogy így néz
ki: gondolkodásommal megismerem a világot, kapcsolódok egy ideához, „eszembe jut” egy
ötlet, belső lelki folyamataim révén elhatározásra jutok, melynek végrehajtása érdekében
akaratom alkotásra mozgósítja a testemet, cselekvésem során átélem az alkotás folyamatát
ahogy az visszahat rám, és jó esetben tudatosítom magamban az egész folyamatot, és
levonom a (saját!) következtetéseimet.

Tudatosítás Idea
Teremtés
Tanulás

Lelki élmények Lelkesedés

Fizikai Megvalósítás
tapasztalás
 Érdekesség: Ha meg tudod magad figyelni,
akkor megláthatod azt a titkot is, hogy reggel
először a fejed ébred, majd fokozatosan a
törzsed és a végtagjaid. Vagyis ébredéskor az
ágyon kívül tartózkodó része az embernek
ugyanezen az úton ereszkedik „alá”, és
elalváskor a lábon keresztül távozik, és viszi
„fel”, be az álmába a napközben szerzett
tapasztalatait.

Meglepő lehet a még nagyobb KÖR képe:

ahogy egy napod épül fel, hogy reggel
beleébredsz a testedbe, és este az álmodba
beviszed az aznap szerzett tapasztalataidat,
úgy az egész életed is eképpen alakul:
„lejössz” a terveddel Földre, itt teszel-veszel,
gyűlölsz és szeretsz, ügyködsz és fontoskodol,
majd időd leteltével életed tanulságait, mint
inkrementumot magaddal viszed.

Elődeinknek még közvetlen tudása volt

ezekről a valóságokról...

Ismerősek számodra a nagy hagyományok körfolyamatai? Néhány példa:

Most lépjünk át az egyénről a szociális térbe, egy (munka-)közösségbe! Szinte semmit nem
tudunk egyedül létrehozni, az egész életünk kevés volna egy jancsiszög előállítására.
Folyamatosan közösségekben, másokkal együttműködésben kell dolgoznunk. Nézzünk rá,
hogyan nézhet ki ez a fenti körfolyamat egy közösségben! Hogyan lehetne közösségben jól
együtt gondolkodni, és hogyan közös elhatározásra jutni? Hogy tudunk együtt lelkesedni,
hogyan érdemes együtt-működni, és együtt tanulni? Úgy értem, mindez a sok csoportos
tevékenység, ideálisan hogyan nézne ki jól? Hogyan esne jól minden résztvevőnek? Hogyan
tarthatná meg mindenki a saját gerincét, a saját küldetését, a saját boldogságát a közös
munkában?
Ezek, és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják a kor szociális művészeit, vagyis minket!
Folytatva a korábbi képet, kirajzolhatjuk a szociális körfolyamat lépéseit:

Közös gondolkodás

Visszatekintés Megállapodás

Megtesszük,
amiben megállapodtunk

1. A szociális térben, az együttLÉTben, amit az ember eddig egyedül elgondolt, most

megbeszélheti társaival. Mindannyiunknak vannak már arról tapasztalataink, hogyan
érdemes együtt-lennünk ahhoz, hogy magasabbra jussunk így együtt-gondolkodásunkkal,
mint ahova egyedül fel tudtunk érni.
2. A sok jó gondolat után közös megállapodásra kell jussunk, hogy mit akarunk majd
megtenni. Egy teljesen más minőség szükséges ezekhez a találkozókhoz. Éljük át, hogy az
értekezlet, ahol azt gyakoroljuk, hogyan jussunk közös elhatározásra, ez korunk
misztérium-helye! Egy hidat építünk a megismerésünk és cselekedeteink közé, közös
céljaink alapján. A szabadság hídját. Itt döntjük el, hogy milyen világot hozunk létre... Vajon
unatkoznának-e az emberek az értekezleteken, ha ezt át tudnák élni?
3. Ha betartjuk megállapodásainkat, akkor folyamatosan építjük a bizalmat, és hozzájárulunk
ahhoz, hogy a tapasztalatokból tanulás jöhessen létre. Azonban minden közösség beteg,
ahol nem tartják be a megállapodásokat, és nem jöhet létre valódi tanulás, ha ki sem
próbáltuk, amiben megállapodtunk.
4. Sok közösség most ér el oda, hogy már igénye van arra, hogy visszatekintsen
tevékenységére, hogy kifejezetten a fejlődés céljával ránézzen önmagára, hogy tanuló
közösséggé váljon. 15 évvel ezelőtt alig találtunk még közösségeket, ahol tudatos
visszatekintés zajlott volna. Az agilitásban számos remek ötlet van arra vonatkozólag,
hogyan tekintsünk vissza, és a tapasztalatokat hogyan csatoljuk vissza egyéni fejlődésünkre
és jövőbeni tevékenységeinkre.

A színek talán adnak némi súgást a munkádhoz, hogy mindig tudjad, éppen melyik fázisban
vagy a csapatoddal, és ennek megfelelően melyek a gyógyító, és melyek a romboló minőségek,
ha ott megjelennek! Milyen kérdéseid merülnek fel ezeket a képeket látván?

Jó tudni: Számos hasonló körfolyamatot találsz a menedzsment szakirodalomban. Van ezek között, ahol tisztán
felismered ezt a körfolyamatot, és van, ahol részben vagy teljesen el van ferdítve. Vedd ezeket észre, mert éppen
ettől függ, hogy gyógyítasz, vagy a káoszt növeled!
Még valami: Divatos szófordulat manapság, hogy „Nem baj, hogy nem sikerült, legalább tanultunk belőle!” –
sajnos ez nem egészen így működik. Attól, hogy valaminek nem vagy elégedett az eredményével, még nem jön
létre automatikusan tanulás. A tanulás akkor fog létrejönni, ha a megfigyeléseid alapján valamit változtatsz,
kipróbálod, visszaigazolódik a változtatásod helyessége, és utána azt begyakorlod. Hasonlóképp, ahogy a
kisgyermek első esése után még nem tanult meg járni, a szociális organizmus tanulása is csak hosszas esés-kelés,
és tudatos begyakorlás után jön létre!