7.

„ Azt mondják az igazi halál a tudatlanság”

Ó, Szanat-Szudzsáta, kérlek, kegyesen oktass engem! Szólította meg a bölcset Dhritarástra. Mond,
miként érhetem el az élet legmagasztosabb célját? A halál mindenkit utolér, de úgy tudom, Te
ismered a halál legyőzésének titkát. Hogyan cselekedjem hát, ha nem akarom, hogy születés és halál
körforgásába zárva örökre e világ foglya maradjak? Szana-Szudzsáta végighallgatta a királyt, majd így
válaszolt: Ó, király a halál elkerüléséről és az örök élet eléréséről kérdezel, én pedig válaszolok neked,
amennyire tudásomból telik. Azt mondják, az igazi halál a tudatlanság. Ahol nincs tudatlanság, ott
nincsen halál sem. Akiben elharapózik a kéjvágy, a düh és a mohóság afelett Jamarádzsa veszi át az
uralmat, és életről életre e nagy király ítélőszéke elé kell járulnia. Jamarádzsa a legülönfébb pokolba
veti az ilyen embert, ahol válogatott kínokat kell elszenvednie. Ezután ismét felemelkedik, és előbb
állati, majd emberi létformába kerül, s újra az élet körforgásában találja magát ám az olyan ember
számára, aki uralkodik az elméjén és az érzékein, annak nem kell átélnie ezeket a szenvedéseket, s a
halál is olyan lesz csupán a számára, mint egy szalmával kitömött játéktigris. Ezért tanácsolom,
óvakodj az érzéki vágyaktól, s mélyedj el inkább az örök lélekről szóló tanításokban, hiszen a lélek
függetlenül létezik mind az érzékektől, mind pedig a testtől.

Szanat-Szudzsáta előtt Vidurával beszélget Dhritarástra.

Vidura Dhritarástra öccse

Szanat-Szudzsáta egy nagy bölcs risi, aki egész életét cölibátusban töltötte.