6.

„ A száműzetés kezdetén Saunaka látta Judhistira kétségbeesését, a Védák

tanításait elevenítette fel, hogy lelket öntsön belé.” Miket mondott
Judhistirának? (274 oldal) (BG. 2.14.)

„Óh, Kuntí fia! A boldogság és boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és
a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek
meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül, hogy zavarnák őt.” (BG. 2.14)
Ha szeretnénk jól végezni kötelességünket, meg kell tanulnunk eltűrni a boldogság és boldogtalanság
ideiglenes megjelenését és eltűnését. A védikus előírások szerint az embernek még Mágha (január-
február) hónapban is kora reggel meg kell fürödnie. Ilyen tájban nagyon hideg van, de a vallásos
elveket követő ember ennek ellenére nem vonakodik a fürdőtől. Éppen így egyetlen nő sem
tétovázik, hogy főzzön-e a konyhában májusban és júniusban, a nyár legforróbb időszakában. Az
embernek az időjárás okozta minden kellemetlenség ellenére is végre kell hajtania feladatát. A
ksatriyák vallásos elve a harc, s előírt kötelességüktől még akkor sem szabad eltérniük, ha úgy adódik,
hogy barátjukkal vagy rokonukkal kell megküzdeniük. Az embernek követnie kell a vallásos elvek által
előírt szabályokat, hogy felemelkedjen a tudás szintjére, mert egyedül a tudás és az odaadás
segítségével szabadulhat meg máyá (az illúzió) karmaiból. A két név, ahogyan Krsna szólítja Arjunát,
szintén jelentőségteljes. Amikor Kaunteyának nevezi, anyai ági nemes vérrokonságra utal, a Bhárata
elnevezés pedig az apai ág szerinti előkelő származásra. Mindkét ágtól nagy örökséget mondhat tehát
magáénak. E nemes származás arra kötelezte, hogy megfelelően hajtsa végre feladatát, éppen azért
nem kerülhette el a harcot.

Mahábhárata részlet:
Reggel a Pándavák nekikészülődtek, hogy bevegyék magukat az erdőbe. A szent tűzhöz ültek, és
imáikban arra kérték a félisteneket, hogy utukat szerencse kísérje. Ezután a bráhmanákhoz fordultak
áldásért, majd engedélyt kértek a távozásra. Judhisthira szavai mély szomorúságról árulkodtak.
-Ó, legkiválóbb férfiúk! Elvették tőlünk a királyságunkat, a vagyonunkat, mindenünket. Bár
kötelességünk volna, a mai naptól nem tudunk gondoskodni rólatok. A vadonban, ahol bármelyik
pillanatban ránk támadhatnak a fenevadak, mi magunk is vadon termő gyümölcsökkel és gyökerekkel
fogunk táplálkozni. Az őserdő nem nektek való hely. Kérlek benneteket térjetek vissza
Hasztinapurába. A bráhmanák szenvedése még a félisteneket is megindítja, nemhogy minket. Ó,
szent bölcsek, nem venném a szívemre, ha miattam kellene nélkülöznötök.
Saunaka, a bráhmanák vezetője így felelt: - Ó, király, miattunk nem kell aggódnotok. Könnyedén elő
tudjuk teremteni az élelmünket, és egyébként is örömünket leljük az egyszerű életben. Imáink és
meditációnk a javatokat szolgálják majd, és a szentírásokból származó idézetekkel és történetekkel
kellemes órákat szerzünk nektek. Engedelmetekkel veletek tartanánk.
-Nem kétlem, hogy úgy van, ahogy mondod- felelte Judhisthira. – És a bráhmanák társaságában
mindig nagy örömömet lelem. Fivéreim elgyötörtek, engem pedig furdal a lelkiismeret. Hogy tudok
majd a szemetekbe nézni, ha arra kényszerültök, hogy az erdőben a földet túrjátok étel után? Ti nem
érdemlitek meg ezt a szenvedést. Ó, jaj! Szégyen Dhritarástra gonosz fiaira!
Judhisthira a földre roskadt, és arcát a tenyerébe temetve zokogott. Indrapraszthában több tízezer
bráhmanát tartott el, most meg néhányról sem tud gondoskodni.
Amikor Saunaka látta Judhistira kétségbeesését, a Védák tanításait elevenítette fel, hogy lelket
öntsön beléje.
-Ezernyi fájdalom, száz és száz félelem közt őrlődik nap mint nap a balga – nem úgy mint a bölcs. Ó,
király, az olyan ember, mint te, soha nem kerül az illúzió hatása alá. Jártas vagy a Védák örök
igazságaiban, s íg nem zavarhatnak meg az élet viszontagságai. Most veszteség ért, ám ha
emlékezetedbe idézed a szentírások bölcs tanításait, lelked megnyugszik, ó, Judhisthira!
Saunaka elmagyarázta, hogy minden szenvedés forrása az anyagi dolgokhoz való ragaszkodás. Ahogy
a fa apró üregében keletkező tűz elemészti az egész fát, úgy a legkisebb ragaszkodás is végzetes lehet
az ember számára, ha egyre csak erősíti magában. Akiben nincs ragaszkodás, az már ebben az
életében megszabadul a pusztító szenvedélyektől, és mindattól a szenvedéstől, mely a nyomukban
jár.
Judhisthira csak úgy itta Saunaka minden szavát. A sokszor hallott bölcs gondolatok boldogsággal
töltötték el a szívét, mint már annyiszor. Soha nem fáradt volna bele a hallgatásukba. Saunaka
elmondta, hogy a gazdagság és a fényűző élet utáni vágy, amely akkor sem apad ki, ha kielégül, az
ember legveszélyesebb ellensége. A legmagasabb rendű boldogságra akkor tehetünk szert, ha
megelégszünk azzal, amink van. Azok a törekvéseink, melyek kizárólag arra irányulnak, hogy hatalmas
vagyont halmozzunk fel, hírnévre tegyünk szert, követőket szerezzünk, és zseretteink társaságát
élvezzük, óhatatlanul az anyagi világhoz láncolnak minket, és előbb-utóbb szenvedést hoznak a
fejünkre.
-Ezért, ó, király, soha ne sóvárogj semmi után. Ne vágyj arra, hogy kincseket gyűjts – még nemes
célokra sem. Jobb az, ha soha nem nyúlsz a sárba, mint az, hogy lemosod, miután már belenyúltál. Ha
valóban erényes kívánsz lenni, öld ki magadból gyökerestől az anyagi gyarapodás vágyát.
Judhisthira meglepetten hallgatta Saunakát. – Ó, nagy risi, hiszen én nem vágyok semmire, amit
megtartani szándékoznék, Mindössze azt szeretném, ha elég vagyonom lenne ahhoz, hogy
gondoskodhassam a bráhmanákról. Mi értelme a családos életnek, ha a családfő nem tudja
fenntartani a családját? Tán nem a családfők – a grihaszthák – feladata, hogy biztosítsák a
családtagjaik, a brahmacsárík és a lemondott szerzetesek anyagi szükségleteit? Ugyanígy a családosok
felelőssége az is, hogy a házába térő vendégeket és vándorokat illő fogadtatásban részesítsék. A
szentírás szerint ez az a gondoskodás, melynek révén a grihasztha eleget tesz vallásos kötelességének
és elnyeri ennek áldásait. Hogyan vélekedsz e kérdésről, ó, nagy tudású bráhmana?
-Ó, jaj, ez a világ tele van ellentmondásokkal – válaszolta Saunaka. – Amitől a becsületes és jó ember
szégyenkezik, az kedvére van a gonosznak. A tudatlanság és a szenvedély fogságába került embert
csak az érdekli, hogy megtöltse bendőjét, és szabad utat engedjen nemi szerve késztetéseinek.
Amikor az érzékek kapcsolatba kerülnek az érzéktárgyaikkal, az ember szívében vágy támad arra,
hogy élvezetet merítsen ezekből az érzéktárgyakból, s vágyaitól elvakultan már csak arra törekszik,
hogy kielégítse csapongó érzékeit, nem tudván, hogy valódi boldogságot úgysem meríthet belőlük.
Saunaka ezután kifejtette, hogy még a jámbor ember is áldozatul eshet a vágyaknak, ha világi
dolgokkal és érzéktárgyakkal kerül kapcsolatba. Judhisthira immár elmondhatja magáról, hogy
családos életének kötelességeit sikeresen ellátta, melynek legmagasztosabb pillanata akkor jött el,
amikor bemutatta a nagy rádzsaszúja-áldozatot. Most új feladata van: ragaszkodás és anyagi vágyak
nélküli jóga és a lemondás gyakorlására kell fordítania figyelmét, hogy lelki síkon is tökélyre fejlessze
az életét. Amennyiben kellő lelki erőre tesz szert, a bráhmanák támogatására is alkalma nyílik majd.
Judhisthira megköszönte a risitől kapott tanítást, és ígéretet tett rá, hogy megfogadja intemeit.