AZ EMBEREK EGYSÉGRE TÖREKSZENEK, DE SOKSZOR VITÁK KEREKENEK

KÖZTÜK.
Az emberi társadalomban az egyenlõtlenségnek az elvek nélküli, istentagadó civilizáció az
oka. Isten, a Mindenható Egyetlen létezik. A ¼r¦mad-Bh§gavatam olyan transzcendentális
tudomány, amely nemcsak mindennek a végsõ forrását tárja fel, de Hozzá fûzõdõ
kapcsolatunkat is, sõt azt is megtudhatjuk belõle, mi a kötelességünk, hogyan tehetjük
tökéletessé az emberi társadalmat e tökéletes tudásra alapozva.
Az egyetlen elengedhetetlen feltétel a transzcendentális tudomány e nagyszerû könyvének
tanulmányozásához az, hogy figyelmesen, lépésrõl lépésre haladjunk, s ne ugorjunk elõre
rendszertelenül, mint más, közönséges könyvnél tennénk. Fejezetrõl fejezetre kell
végigolvasnunk, egyiket a másik után. Az eredeti szanszkrit szöveg, annak latin betûs átírása,
az egyes szavak jelentése, a fordítás és a magyarázatok olyan rendezõelv alapján követik
egymást, hogy az elsõ kilenc éneket elolvasva az ember kétségtelenül Istent megvalósított
lélekké válik.
„Ez a Bh§gavata Pur§£a oly ragyogó, mint a nap, s akkor kelt föl, amikor az Úr ¼r¦ K¥¢£a a
vallás és a tudás kíséretében visszatért saját hajlékára. Azok, akik a Kali-korban a tudatlanság
sûrû sötétsége miatt elvesztették látásukat, ebbõl a Pur§£ából merítenek majd fényt.”
(¼r¦mad-Bh§gavatam 1.3.43)
A Bh§gavatam Par¦k¢it Mah§r§ja bölcs kérdésével kezdõdik, melyet ¼ukadeva Gosv§m¦hoz
intéz: „Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért könyörgöm, mutasd meg
a tökéletesség útját mindenkinek, leginkább pedig annak, aki halálára készül! Kérlek, mondd
el, mit kell hallania, ismételni, mire kell emlékeznie és mit kell imádnia, valamint mondd el
azt is, mit ne tegyen! Kérlek, beszélj nekem minderrõl!”
¼ukadeva Gosv§m¦ válaszát Par¦k¢it Mah§r§jának erre és számos más, mindenre
kiterjedõ kérdésére, kezdve az önvaló természetétõl az univerzum eredetéig, az összesereglett
bölcsek hét álló napon keresztül, egészen a király haláláig lankadatlan figyelemmel hallgatták.
S¡ta Gosv§m¦, aki jelen volt a gyülekezetben, amikor ¼ukadeva Gosv§m¦ elõször beszélte el a
¼r¦mad-Bh§gavatamot, késõbb a Naimi¢§ra£ya erdejében összegyûlt bölcseknek elismételte
mindazt, amit hallott. A bölcsek az emberek lelki életéért aggódva azért gyûltek össze, hogy
áldozatok hosszú sorát bemutatva védekezzenek a beköszöntõ Kali-korszak káros hatása
ellen. Kérésükre, hogy mondja el nekik a védikus bölcsesség lényegét, S¡ta Gosv§m¦
emlékezetbõl idézte fel a ¼r¦mad-Bh§gavatam mind a tizennyolcezer versét, pontosan úgy,
ahogy azt ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta Par¦k¢it Mah§r§jának. Egyidejûleg két párbeszédet
hallhatunk tehát: az egyik Par¦k¢it Mah§r§ja és ¼ukadeva Gosv§m¦ között zajlik a Gangesz
partján, a másik pedig Naimi¢§ra£ya erdejében S¡ta Gosv§m¦ és a ¼aunaka ¹¢i vezette
bölcsek között. Mivel a szövegben a filozófiai mondanivaló sokkal fontosabb, mint a
kronológiai sorrend, csupán arra van szükség, hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam témájára
szenteljünk figyelmet, hogy teljes mértékben befogadhassuk mély üzenetét.
A janm§dy asya szavak arra utalnak, hogy minden teremtésnek, fenntartásnak és pusztításnak
a forrása ugyanaz a legfelsõbb, tudatos személy. Minden energia eredeti forrása az életerõ, Õt
pedig logikusan a Legfelsõbb Személyként fogadják el. Mindenrõl tud a múltban, a jelenben
és a jövõben, s megnyilvánulásának minden egyes részletérõl is tudatos, legyen az akár
anyagi, akár lelki. Rendkívül fontos, hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatamot egy Bh§gavatam
személytõl halljuk. A Bh§gavatam személy az, akinek élete nem más, mint a ¼r¦mad-
Bh§gavatam gyakorlati megvalósítása.
Hogy az Úr missziója sikerrel járjon, a világon minden ember elfogadja majd az Úr szent
nevét az emberiség univerzális vallásának általános alapelveként. A szent név tehát az Úr ¼r¦
Caitanya Mah§prabhu születésekor jelent meg.
A Ved§nta-s¡tra a kiáradások elméletével kezdõdik. Minden kozmikus megnyilvánulás az
Istenség Abszolút Személyiségébõl ered, az Õ különféle felfoghatatlan energiái révén. — A
M§y§v§da-iskola arra alapozza illúzió-elméletét, hogy a kiáradások az Abszolút Igazság
átalakulását eredményezik. Ha ez így lenne, akkor Vy§sadeva tévedne. Hogy ezt elkerüljék,
ügyesen kitalálták az illúzió-teóriát. A világ, vagyis a kozmikus teremtés azonban nem
valótlan, mint ahogy ezt a M§y§v§da-iskola tartja, csupán léte nem állandó.

Ramananda Raya és CMP beszélgetése

1. varnasrama
2. mondjunk le a gyum cselekkedetekről
3. teljes meghodolás
4. hallani a szentektől

Ez a javaslat Brahm§j¦ nyomdokaiban járva született meg, aki azt mondta, hogy az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét ajitának nevezik, vagyis Õ az, akit senki nem tud legyõzni vagy
megközelíteni. Ám az ajita jitává (legyõzötté) válik egy nagyon egyszerû és könnyû folyamat
révén, amely nem más, mint hogy megválunk attól a gõgös viselkedéstõl, hogy Istennek
tekintsük magunkat. Az ember legyen nagyon szerény és alázatos, próbáljon meg békésen
élni, fülét átadva a transzcendentális, önmegvalósított lelkek szavainak, akik a Bh§gavata-
dharma, a Legfelsõbb Úr és bhaktái dicsõsége vallásának üzenetérõl beszélnek. Egy nagy
ember dicsõítése természetes dolog az élõlények számára, ám azt, hogyan dicsérjék az Urat,
nem tanulták meg. Az élet tökéletességét pusztán azáltal elérheti az ember, hogy egy
önmegvalósított bhakta társaságában az Urat dicsõíti.* Az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu az
önmegvalósításnak ezt az egyszerû módját ajánlotta, amelyet általában Bh§gavata-
dharmának ismernek. E cél elérése érdekében a ¼r¦mad-Bh§gavatam tökéletes irányadással
szolgál.
Ebben a Kali korban nincsen más vallás, mint az Úr dicsõítése szent nevének éneklésével. Ez
minden kinyilatkoztatott írás parancsa.
1000 éves Áldozatra készülnek bhakták.
Megközelítik S.G it, aki egy tökéletes tanító
1. nem szennyezi be bűn
2. ismeri a sástrákat
3. ő is tanulta
4. és már tanította
5. SS
6. alázatos> kegyet kapott

1.1.9.
tatra tatr§ñjas§yu¢man bhavat§ yad viniªcitam
pu°s§m ek§ntata¤ ªreyas tan na¤ ªa°situm arhasi
tatra—arról; tatra—arról; añjas§—megkönnyített; §yu¢man—hosszú élettel megáldva;
bhavat§—általad; yat—bármi; viniªcitam—megállapított; pu°s§m—az embereknek;
ek§ntata¤—abszolút; ªreya¤—végsõ java; tat—az; na¤—nekünk; ªa°situm—elmagyaráz;
arhasi—megérdemel.
Ezért arra kérünk téged, hosszú élettel megáldottat, magyarázd el nekünk érthetõen
megállapításodat: mi szolgálja az emberiség abszolút és alapvetõ javát?
1.1.10

pr§ye£§lp§yu¢a¤ sabhya kal§v asmin yuge jan§¤

mand§¤ sumanda-matayo manda-bh§gy§ hy upadrut§¤
 pr§ye£a—majdnem mindig; alpa—csekély; §yu¢a¤—az élet hossza; sabhya—egy mûvelt
réteg tagja; kalau—Kali (a nézeteltérések) e korszakában; asmin—itt; yuge—kor; jan§¤—az
emberek; mand§¤—lusta; sumanda-mataya¤—félrevezetett; manda-bh§gy§¤—szerencsétlen;
hi—és mindenekfölött; upadrut§¤—zavart.
Óh, bölcs! Kali vaskorszakában az emberek rövid életûek. Örökké civakodnak, lusták,
félrevezetettek, szerencsétlenek, s legfõképpen mindig zavarodottak.
1.1.11.
bh¡r¦£i bh¡ri-karm§£i ªrotavy§ni vibh§gaªa¤
ata¤ s§dho 'tra yat s§ra° samuddh¥tya man¦¢ay§
br¡hi bhadr§ya bh¡t§n§m yen§tm§ supras¦dati
bh¡r¦£i—sokféle; bh¡ri—sok; karm§£i—kötelességek; ªrotavy§ni—tanultnak lenni;
vibh§gaªa¤—a téma felosztásával; ata¤—ezért; s§dho—óh, bölcs; atra—itt; yat—bármi;
s§ram—lényeg; samuddh¥tya—kiválasztással; man¦¢ay§—legjobb tudásod szerint; br¡hi—
kérlek, mondd el nekünk; bhadr§ya—a javáért; bh¡t§n§m—az élõlényeknek; yena—ami által;
§tm§—az önvaló; supras¦dati—teljesen elégedetté válik.
Oly sokféle írás van, s mindegyik számtalan kötelességet ír elõ, amelyeket csak különféle
részleteik hosszú évekig tartó tanulmányozása után lehet elsajátítani. Ezért, óh, szent, arra
kérünk, emeld ki és magyarázd el mindezen írások lényegét, minden élõlény javát szolgálva,
hogy e tanítás elégedettséggel töltse el szívüket!
Arra vágynak hogy halljanak Krisnáról. A hallás erejéről beszélnek, nővelik a hitet a
hallásban. Akkor lehet Róla non stop hallani, ha kifeljődőtt a tr kapcsolat íze.
1. mi a szentírások lényege
2. Miért jelent meg Krisna
3. Inkarnációiról
4. Hol vannak most a vallásos elvek
§panna¤ sa°s¥ti° ghor§° yan-n§ma vivaªo g¥£an
tata¤ sadyo vimucyeta yad bibheti svaya° bhayam
§panna¤—belebonyolódva; sa°s¥tim—a születés és halál csapdájába; ghor§m—
túlságosan bonyolult; yat—ami; n§ma—az abszolút név; vivaªa¤—nem tudatosan; g¥£an—
vibrálva; tata¤—abból; sadya¤—egyszerre; vimucyeta—szabadulást nyer; yat—amelyik;
bibheti—fél; svayam—személyesen; bhayam—maga a félelem.
A születés és halál szövevényes hálójába bonyolódott élõlények azonnal
megszabadulhatnak, ha — akár tudatlanul is — éneklik K¥¢£a szent nevét, amelytõl maga a
félelem is retteg.
1.1.1
Egy filozofikus elme természetébõl adódóan kíváncsi a teremtés eredetére. Éjszaka látja a
csillagokat, és elgondolkodik, kik élhetnek e bolygókon. Ez az érdeklõdés hozzátartozik az
ember természetéhez, hiszen fejlett tudata van, magasabb rendû, mint az állatoké.
A megnyilvánult kozmikus természetet az Úr akarata teremti egy adott idõpontban. Egy ideig
fennmarad, majd az Õ akaratából megsemmisül. Ezért tehát a legfelsõbb akarat ott áll minden
tevékenység mögött
Az Istenség Személyisége is ilyen élõlény. Ugyanúgy egyéniség, mint a többi élõlény, ám Õ,
a Legfelsõbb Úr, a legfelsõbb élõlény rendelkezik a legkiválóbb intelligenciával s a
legkülönfélébb, legfelfoghatatlanabb energiákkal. Ha az emberi agy képes létrehozni egy
mûholdat, akkor könnyû elképzelni, hogy egy magasabb rendû elme szintén csodálatos
dolgokat hozhat létre, amelyek messze felülmúlják az emberi agy termékeit.
az embernek brahminikus tulajdonságokra kell szert tennie, azaz teljes mértékben a jóság
szintjén kell megállapodnia ahhoz, hogy sikeresen vibrálhassa a G§yatr¦ mantrát, s hogy
azután elérje az Úr, az Õ neve, dicsõsége, tulajdonságai stb. transzcendentális
megvalósításának szintjét.
Az Úr közvetve és közvetlenül tud mindent, tudatában van minden apró részletnek, és teljesen
független.
Ebben a ªlokában az abhijña¤ és a svar§± szavak jelentõsek. Ez a két szó különbözteti meg a
Legfelsõbb Urat az összes többi élõlénytõl.
Az ateisták azzal érvelnek, hogy Isten nem ügyesebb, mint egy órás. Isten azonban
természetesen hatalmasabb, mert Õ kettõs, nõi és férfi formákban képes gépeket gyártani. A
különféle gépezetek nõi és férfi formái számtalan hasonló gépet hoznak létre Isten további
felügyelete nélkül. Ha az ember képes lenne gépek olyan rendszerét létrehozni, amely az
ellenõrzése nélkül más gépeket tud teremteni, akkor megközelíthetné Isten intelligenciáját.
Aki telihold napján megajándékoz valakit ezzel a magasztos alkotással, az eléri az élet
legtökéletesebb szintjét: visszatér Istenhez.
1.1.2
Az anyagi világban mindenki irigy mindenki másra — ezért folyik örökös verseny. Ám az Úr
transzcendentális bhaktái nemcsak mentesek az anyagi irigységtõl, hanem mindenki jóakarói
is, akik arra törekszenek, hogy egy versengés nélküli társadalmat hozzanak létre, ahol Isten áll
a középpontban.
Akár a Védák szemszögébõl nézzük, akár a közönséges emberi tevékenységek szempontjából,
az anyagi élet alapja az érzékkielégítés. A karma-k§£¨a a mennyei bolygók eléréséért késztet
versenyre a fokozottabb érzékkielégítés érdekében, s ezt a versengést a jñ§na-k§£¨ában és az
up§¢an§-k§£¨ában is megtaláljuk.
A materialista szemléletmódban az ember tévesen az õt körülvevõ dolgok urának véli magát,
emiatt szünet nélkül ostromolja az élet hármas gyötrelme. Amint azonban felismeri eredeti
helyzetét, azt, hogy nem más, mint transzcendentális szolga, nyomban megszabadul minden
szenvedéstõl. Amíg az élõlény az anyagi természet ura akar lenni, addig lehetetlen számára,
hogy a Legfelsõbb szolgájává váljon. Lelki azonosságunk tiszta tudatában az Urat szolgáljuk,
s a szolgálat által azonnal megszabadulunk az anyagi terhektõl.
E transzcendentális üzenet befogadásának leghelyénvalóbb módja az alázatosan hallgatás
folyamata. A kihívó magatartás nem segít ennek a transzcendentális üzenetnek a
megértésében. A ªuªr¡¢u szó alkalmazása arra int, hogy az embernek vágynia kell arra, hogy
hallja ezt a transzcendentális üzenetet. Az elsõ követelmény a vágy az õszinte figyelemre.
1.1.3
Mindezt figyelembe véve a türelmes és alázatos hallgatás mindenképpen nélkülözhetetlen. Az
üzenetet és a tanítást, melyet a ¼r¦mad-Bh§gavatam közvetít, nagy tisztelettel és figyelemmel
kell befogadnunk.
A rasák csak ugyanazon faj tagjai között léteznek. A lelkek azonban minõségileg azonosak a
Legfelsõbb Úrral, ezért a rasák eredetileg a lelki élõlény és a lelki egész, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége között nyilvánulnak meg. A lelki
kapcsolat — rasa — teljességében a lelki létben, az élõlények és a Legfelsõbb Úr között van
jelen.
Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét ezért a ªruti-mantrák, a védikus himnuszok
„minden rasa forrása”-ként jellemzik. Amikor az élõlény a Legfelsõbb Úrral társul, s eredeti
rasáját élvezi Vele, akkor valóban boldog.
A ªruti-mantrák rámutatnak, hogy minden élõlénynek megvan az eredeti helyzete,
amelyben egy bizonyos rasában, kapcsolatban áll az Istenség Személyiségével. Csakis
felszabadult helyzetben tapasztalható teljességében ez az elsõdleges rasaEzért az, aki teljes
tudásra tesz szert a különbözõ rasák terén, amelyek minden tevékenység alapját képezik,
megérti, hogy az anyagi világban az eredeti rasák valótlan tükörképei vannak jelen.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam úgy árad ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ ajkairól, hogy az õszinte és
alázatos hallgató egyszerre megízlelhesse azt a transzcendentális zamatot, amely merõben
különbözik az anyagi világ eltorzult ízeitõl. Ez az érett gyümölcs nem hullik váratlanul K¥¢
£aloka legfelsõbb bolygójáról. Vigyázva száll alá a tanítványi láncon keresztül, minden
változtatás, minden akadály nélkül. Az embernek elegendõ értelemmel kell rendelkeznie,
hogy megértse a ¼r¦mad-Bh§gavatam helyzetét, figyelembe véve olyan személyiségeket,
mint ¼ukadeva Gosv§m¦, aki nagyon óvatosan bánik e témával.
1.1.4
Az Úr Vi¢£u bhaktái számtalanféle áldozatot hajtanak végre az Úr kedvét keresve. Mindig
ragaszkodnak az Úr szolgálatához, szemben a bûnös lelkekkel, akik az anyagi lét örömeihez
kötõdnek. A bölcsek azonban jól ismerik, ezért az emberiség javát szolgálva mindig arra
vágynak, hogy úgy cselekedjenek, hogy azzal békét hozzanak a világra. Minden élõlény
õszinte barátai, s még saját kényelmük árán is az Urat szolgálják, minden ember érdekében.
1.1.5
A gosv§m¦k nem puszta szeszélybõl tartanak elõadásokat a Bh§gavatamból. A legnagyobb
figyelemmel végzik szolgálatukat, követve elõdeiket, akik változtatás nélkül adták át nekik a
lelki üzenetet.
A Bh§gavatam hallgatói tehetnek fel kérdéseket a beszélõnek, hogy feltáruljon elõttük a
Bh§gavatam tiszta jelentése, de ezt sohasem szabad kihívó szellemben tenni. Az embernek
úgy kell elõadnia kérdését, hogy tiszteletet tanúsít mind a beszélõvel, mind a témával
szemben.
1.1.8
A lelki élet sikerének titka abban áll, elégedetté tudjuk-e tenni a lelki tanítómestert, s
megkapjuk-e õszinte áldását. Ezért különösen fontos, hogy a tanítvány legyen nagyon
engedelmes és alázatos a hiteles lelki tanítómesterrel szemben.( rengeteg bölcs volt ott, de
Suta Goswamihoz fordultak, mert Ő volt a legfejlettebb, mivel a jelleme miatt megkapta a
LTM kegyét)
1.1.10
A túl sok evés, a túlzott érzékkielégítés, a nagymértékû függés mások kegyétõl, valamint a
természetellenes életvezetés elszívják az ember energiáját, életerejét. Ezért rövidül meg az
élete. A rossz oktatási rendszernek köszönhetõen azonban az emberek nem is vágynak az
önmegvalósításra. Még ha megismerkednek vele, akkor is félrevezetett tanítóknak esnek
áldozatul. Elméjük mindig háborog, s a tengernyi kötelezettségnek köszönhetõen örökké
aggodalommal teli. A Kali-yugában az egész atmoszférát a hitetlenség hatja át. Az embereket
már nem érdeklik a lelki értékek, a civilizáció alapelve most az anyagi érzékkielégítés. Az
emberi társadalom jelenlegi eltorzult értékrendszere miatt rendkívül nehéz a lelki színvonal
felemelése. Naimi¢§ra£ya szentjei ezért azt szeretnék, ha minden elesett lelket
felszabadíthatnának kötelékei aló. Most ¼r¦la S¡ta Gosv§m¦tól tudakozódnak a gyógyír felõl.
1.1.11
Minden szentírás és lelki tanítás célja az, hogy elégedetté tegye az önvalót, az §tm§tSokféle
megközelítés van, amely bizonyos élõlények számára ajánlott, bizonyos korban és bizonyos
helyen. Emiatt a kinyilatkoztatott szentírások száma végtelen, s mind más és más módszert és
elõírt kötelességet ajánlanak. A Kali-kor emberének mélyre süllyedt helyzetét figyelembe
véve Naimi¢§ra£ya szentjei azt javasolták, ¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ mondja el mindezen írások
lényegét, mert ebben a korban lehetetlen, hogy az elesett lelkek egy var£a és §ªrama
rendszerben megértsék és kövessék a számtalan különbözõ szentírás tanításait.
1.1.13
Az Abszolút Igazság transzcendentális üzenete hallásának feltételei tárulnak itt elénk. Az elsõ
feltétel nem más, mint hogy a hallgatóság õszinte legyen és vágyjon arra, hogy halljon. A
beszélõnek az elismert §c§ryától származó tanítványi lánc tagjának kell lennie.
1.1.14
E versben az áll, hogy K¥¢£a nevétõl még maga a megtestesült félelem is retteg. Ez azt
mutatja, hogy K¥¢£a neve nem különbözik K¥¢£ától, és éppolyan hatalommal rendelkezik,
mint az Úr K¥¢£a Maga. Semmi különbség nincs közöttük.
1.1.16
Azok, akik az Úr tiszta odaadó szolgálatát végzik, akikben nyoma sincs a vágynak, hogy
önmagukat magasztalják, s akik mentesek a gyümölcsözõ cselekedetek és a száraz filozófiai
spekuláció minden hatásától, képesek arra, hogy megszabaduljanak e rideg kor zûrzavarától.
1.1.17
Az anyagi teremtések csupán egy idõre nyilvánulnak meg mint a lelki birodalom eltorzult
árnyai. A mozihoz lehet hasonlítani õket, s a kevésbé értelmes embereket vonzzák, akiket a
látszólagos dolgok ragadnak magukkal. Ezek az ostoba emberek nem ismerik a valóságot, s
biztosra veszik, hogy a megtévesztõ anyagi megnyilvánuláson kívül semmi más nincs. A nagy
szentek — Vy§sa és N§rada — vezette intelligensebb emberek azonban tudják, hogy Isten
örök birodalma örömtelibb, hatalmasabb ennél, valamint örök boldogsággal és tudással teli.
Az Úr inkarnációiban kalandjait élvezve — melyekben azt az örök boldogságot nyilvánítja ki,
amelyet társasága jelent transzcendentális lakhelyén — néha kegyében részesíti azokat is,
akik nem ismerik tetteit és transzcendentális birodalmát. Ezekkel a tettekkel ébreszt Maga
iránt vonzódást az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeiben.
1.1.19
a régmúlt idõk történelme, amelyet az Úr inkarnációinak kedvteléseivel kapcsolatban
jegyeztek le, s ezért örökké frissek maradnak, még többszöri olvasás után is. Az ember élete
során újra és újra elolvashatja a Bhagavad-g¦t§t vagy a ¼r¦mad-Bh§gavatamot, mindig talál
benne új információt.
1.1.20
Tehát az Úr ¼r¦ K¥¢£a születésének és tetteinek transzcendentális természetérõl szóló tudás
elegendõ a felszabaduláshoz. A Bh§gavatam kilenc énekben írja le az Úr transzcendentális
természetét, a Tizedik Ének pedig különleges kedvteléseirõl ír. a Kali-yugában, amikor a
maximális életkor csupán száz év, s az élet rengeteg nehézséggel jár együtt, az
önmegvalósítás érdekében ajánlott folyamat az Úr szent nevének, dicsõségének és
kedvteléseinek hallgatása és éneklése. Naimi¢§ra£ya bölcsei az Úr bhaktái számára
fenntartott helyen kezdték el ezt a folyamatot. Felkészültek arra, hogy ezer évig hallgatják az
Úr kedvteléseit. A bölcsek példáját követve az embernek meg kell értenie, hogy a
Bh§gavatam rendszeres hallgatása és elmondása az önmegvalósítás egyetlen módszere.
1.1.22
Ebben a korban az életkor fokozatosan csökken, az emberek lassanként elveszítik
emlékezõképességüket, nemes érzéseiket, erejüket és jó tulajdonságaikat. Ebben a korban
tehát nagyon nehéz azoknak, akik életüket az önmegvalósításnak akarják szentelni. Az
embereket annyira leköti az érzékkielégítés, hogy teljesen megfeledkeznek az
önmegvalósításról. Õrültségükben nyíltan kijelentik, hogy nincs szükség az önmegvalósításra,
mert nem értik meg, hogy ez a rövid élet nem más, mint az önmegvalósítás felé vezetõ hosszú
utazás egyetlen pillanata. Az egész oktatási rendszer az érzékkielégítésre irányul. Ha egy
mûvelt ember ezt végiggondolja, látni fogja, hogy e kor gyermekeit szándékosan küldik az
úgynevezett oktatás vágóhídjaira. Az okos embereknek tehát óvatosnak kell lenniük ebben a
veszélyekkel teli korban, s ha át akarnak kelni Kali félelmetes óceánján, Naimi¢§ra£ya
bölcseit kell követniük, s a hajó kapitányának ¼r¦ S¡ta Gosv§m¦t vagy hiteles képviselõjét kell
elfogadniuk. Ez a hajó az Úr ¼r¦ K¥¢£a üzenete a Bhagavad-g¦t§ vagy a ¼r¦mad-
Bh§gavatam formájában.
1.1.23
A ¼r¦mad-Bh§gavatam az Istenség Személyiségének transzcendentális hang-képviselõje, s
így teljes mértékben képviseli a transzcendentális tudást és a vallásos elveket.
2 FEJEZET
 SUTA GOSWAMI ELÉGEDETT A KÉRDÉSEKKEL
 IMÁKAT AJÁNL FEL A LTM NEK
 ELÉGEDETTSÉG A KÉRDÉSEKBŐL( DE MINDEN MÁSBÓL),HA KRISNARÓL
ÉS A VILÁG ÉRDEKÉRŐL SZÓLNAK.
 AZ A LEGFONTOSABB DOLOG AMI ÁLTAL ELJUTHATUNK AZ OSZ
IG( AMI TÖRETLEN, ÉS MOTIVÁCIÓKTÓL MENTES, HA ELÉGEDETSÉGET
AKARUNK KAPNI BELŐLE)
 OSZ EREDM> TUDÁS EREDM> LEMONDÁS
 HALLÁS EREDM> OSZ. OLYAN TETT AMINEK NEM AZ AZ EREDDMÉNYE
HOGY SZERETNÉNK HALLANI RÓL, AZ IDŐVESZTESÉG( EMERI ÉLET
CÉLJA A TUDAKOZODÁS)
 DHARMABÓL JÖN ARTHA, DE NE ADJUK ÁT MAGUNKAT AZ ÉLVEZETRE,
MERT AZ ELVESZI AZ IDŐT A TUDAKOZODÁSTÓL
 KRISNÁT AZ OSZ ÁLTAL( ÉS TUDÁS LEMONDÁS) LEHET MEGISMERNI
 TETT TÖKÉLETESSÉGE, HA ÖRÖMET SZERZÜNK VELE KRISNÁNAK
 AKOR TUDUNK ERRE TÖREKEDNI, HA ÁLLANDÓAN SRAV KIRT
SMARANAM ÉS SEVA
 AZ ÚRRAL VALÓ KAPCSOLÓDÁS(OSZ) VÁGJA EL A KARMIKUS
CSOMOKAT
 HONNAN JÖN A VÁGY A HALLÁSRA? SZOLGÁLNI A( FEJLETT)
BHAKTÁKAT
 SS> VÁGY HALLANI> KRISNA TISZTÍTJA A SZÍVÜNKET> NISTHA> JÓSÁG
ÖRÖKRE LEGYŐZI A RAJAST ÉS TAMAST> FELSZAB> TÖK MEGÉRTÉS
RÓLA.
 AZ EMBERNEK A JÓSÁG MINŐSÉGÉRE KELL TÖREKEDNI> OTT KÖNNYŰ
HALADNI
 AZOK TUDNAK TÖREKEDNI E CÉLRA, AKIK MENTESEK AZ IRIGYSÉGTŐL
ÉS TISZTELENK MINDENKIT
 RAJAS TAMAS A VILÁGI ÉLVEZTRE KÉSZTET
 KRISNA A CÉLJA A SZÍVNEK.
 KRISNA MEGTERMETI A MAHAT TATTVÁT ( BRAHMAN AKI
MEGTEREMTI A LEHETŐSÉGET)PRADHANT ÉS BEHATÓL A
TEREMTÉSBE( PARAMATMA AKI ENGEDI AZ ÉLVEZETET) ÉS
INKARNÁCIÓKÉNT ELJÖN( BHAGAVAN , HOGY A VÁGYUNKAT
FELÉRESSZE ÉS ÍGY HAZAHÍVJA JÓSÁGBAN LÉVŐ
SZEMÉLYEKET( ELENGEDJÉK A JÓSÁGOT ÉS ATMANIVEDANAM)
2. VERS
s¡ta uv§ca
ya° pravrajantam anupetam apeta-k¥tya°
dvaip§yano viraha-k§tara §juh§va
putreti tan-mayatay§ taravo 'bhinedus
ta° sarva-bh¡ta-h¥daya° munim §nato 'smi
s¡ta¤—S¡ta Gosv§m¦; uv§ca—mondta; yam—akinek; pravrajantam—miközben elment,
hogy a lemondott életrendbe lépjen; anupetam—anélkül, hogy a szent zsinór által újjászületett
volna; apeta—nem ment keresztül szertartásokon; k¥tyam—elõírt kötelességek; dvaip§yana¤
—Vy§sadeva; viraha—távollét; k§tara¤—félve; §juh§va—felkiáltott; putra iti—óh, fiam;
tat-mayatay§—ily módon elmerülve; tarava¤—minden fa; abhinedu¤—válaszolt; tam—neki;
sarva—minden; bh¡ta—élõlény; h¥dayam—szív; munim—bölcs; §nata¤ asmi—hódolatát
ajánlja.
¼r¦la S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat a nagy
bölcsnek [¼ukadeva Gosv§m¦nak], aki képes behatolni mindenki szívébe. Amikor elindult,
hogy elfogadja a lemondott életrendet [sanny§sát], otthonát anélkül hagyta el, hogy
keresztülment volna a szent zsinór általi megújhodás ceremóniáján vagy azokon a
szertartásokon, amelyeket az elõkelõ kasztok tagjai végeznek el. Apja, Vy§sadeva az
elválástól félve felkiáltott: „Óh, fiam!” De választ csak a fák, amelyek a távollét ugyanazon
érzésében merültek el, visszhangoztak a szomorú atyának.
A var£§ªrama-dharma végsõ soron arra szolgál, hogy a faragatlan embert az Úr tiszta
bhaktájává, Vai¢£avává változtassa. A Vai¢£avák kegyébõl bármilyen alacsony származású a
legmagasabb rendû transzcendentális helyzetbe kerülhet. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ volt ¼r¦
S¡ta Gosv§m¦ lelki tan¦tómestere, ezért S¡ta Gosv§m¦ felajánlja neki tiszteletteljes hódolatát,
mielõtt válaszol a naimi¢§ra£yai bölcsek kérdéseire.

3. VERS
ya¤ sv§nubh§vam akhila-ªruti-s§ram ekam
adhy§tma-d¦pam atitit¦r¢at§° tamo 'ndham
sa°s§ri£§° karu£ay§ha pur§£a-guhya°
ta° vy§sa-s¡num upay§mi guru° mun¦n§m
ya¤—õ, aki; sva-anubh§vam—saját maga elsajátított (tapasztalt); akhila—mindenütt;
ªruti—a Védák; s§ram—java; ekam—az egyetlen; adhy§tma—transzcendentális; d¦pam—
fáklyaláng; atitit¦r¢at§m—vágyik arra, hogy legyõzze; tama¤ andham—a legsötétebb anyagi
lét; sa°s§ri£§m—a materialista embereké; karu£ay§—indokolatlan kegyébõl; §ha—mondta;
pur§£a—a Védák kiegészítése; guhyam—nagyon bizalmas; tam—neki; vy§sa-s¡num—
Vy§sadeva fiának; upay§mi—hadd ajánljam fel hódolatomat; gurum—lelki tanítómester;
mun¦n§m—a nagy bölcseknek.
Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki [¼ukának], minden bölcs lelki
tanítómesterének, Vy§sadeva fiának, aki az anyagi lét legsötétebb régiói átszeléséért küzdõ,
rendkívül materialista felfogású emberek iránti mélységes együttérzésébõl elbeszélte a
védikus tudás legjavának e bensõséges kiegészítését, miután tapasztalati úton õ maga is
elsajátította.
Nincs értelme arról vitatkozni, hogy boldog lehet-e egy materialista. Egyetlen materialista
sem lehet boldog A boldogság elérése érdekében mindenki hosszú távra tervez, de az anyagi
természet törvényei meghiúsítják minden próbálkozásukat, minden, amit anyagi téren
létrehoz, csupán gondot okoz neki, nem akar elmenekülni. A boldogtalan materialisták ennek
ellenére kijuthatnának belõle, pusztán azzal a vággyal, hogy ki akarnak jutni. Ezer és ezer
karm¦ közül csak egynéhány fárad bele az anyagi foglalatosságokba, s vágyik arra, hogy
kijusson e labirintusból. Az ilyen intelligens embereket jñ§n¦knak nevezik. akik azonban
valóban vágynak arra, hogy kijussanak ebbõl az anyagi létbõl, azok menedéket találhatnak a
Bh§gavatamnál, mert azt a felszabadult ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ beszélte el. Ez az a
transzcendentális fáklyaláng, melynek fényénél az ember tökéletesen láthatja a
transzcendentális Abszolút Igazságot
4. VERS
n§r§ya£a° namask¥tya nara° caiva narottamam
dev¦° sarasvat¦° vy§sa° tato jayam ud¦rayet
n§r§ya£am—az Istenség Személyisége; nama¤-k¥tya—a tiszteletteljes hódolat felajánlása
után; naram ca eva—és N§r§ya£a ¹¢i; nara-uttamam—a legfelsõbb emberi lény; dev¦m—az
istennõ; sarasvat¦m—a tudás úrnõje; vy§sam—Vy§sadeva; tata¤—ezek után; jayam—
minden, ami a gyõzelemért van; ud¦rayet—legyen hirdetve.
 Mielõtt bárki elbeszélné e ¼r¦mad-Bh§gavatamot, mely a gyõzelem legjobb eszköze,
ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát az Istenség Személyiségének, N§r§ya£ának, Nara-n§r§ya£a
¹¢inek, a legkiválóbb emberi lénynek, Sarasvat¦ anyának, a tudás istennõjének és ¼r¦la
Vy§sadevának, a szerzõnek.
A Védikus Írások és a Pur§£ák célja az anyagi lét legsötétebb régióinak legyõzése. Az
élõlény megfeledkezett Istenhez fûzõdõ kapcsolatáról, mert idõtlen idõk óta túlzott
ragaszkodás fûzi az anyagi érzékkielégítéshez. A ¼r¦mad-Bh§gavatam a tiszta Pur§£a, s
legfõképpen azoknak szól, akik végképp meg akarnak szabadulni az anyagi kötöttségektõl.
1.2.5.
A Bhagavad-g¦t§ban (15.15) az Istenség Személyisége azt mondja, hogy a Védákban nincs
más, mint ösztönzés az Õ keresésére. Ezért a K¥¢£ára vonatkozó kérdések a védikus kérdések
lényegét képezik. Bár egész életükben csak kérdeznek és válaszolnak, a legkevésbé sem
elégedettek. A lelket csak olyan kérdések és válaszok teszik elégedetté, amelyek K¥¢£ával
kapcsolatosak. Elfelejtettük K¥¢£át, ezért oly sok mindent kitaláltunk, amirõl kérdezni s
amire válaszolni lehet, de egyik sem tud teljes elégedettséget nyújtani. K¥¢£án kívül minden
más csupán ideig-óráig tartó elégedettséget okoz, ezért ha teljesen elégedettek akarunk lenni,
akkor a K¥¢£áról szóló kérdésekhez és válaszokhoz kell fordulnunk. Egy pillanatig sem
tudunk létezni anélkül, hogy ne tennénk fel kérdéseket vagy ne adnánk válaszokat. A
¼r¦mad-Bh§gavatam olyan kérdésekkel és válaszokkal foglalkozik, amelyek K¥¢£ával
kapcsolatosak, ezért a legnagyobb elégedettséget nyújtja számunkra csupán azzal, ha olvassuk
vagy halljuk ezt a transzcendentális írást.
1.2.6.

sa vai pu°s§° paro dharmo yato bhaktir adhok¢aje

ahaituky apratihat§ yay§tm§ supras¦dati
sa¤—az; vai—bizonyára; pu°s§m—az emberiség számára; para¤—magasztos; dharma¤
—hivatás; yata¤—ami által; bhakti¤—odaadó szolgálat; adhok¢aje—a Transzcendensnek;
ahaituk¦—indokolatlan; apratihat§—töretlen; yay§—ami által; §tm§—az önvaló; supras¦dati
—teljesen elégedett.
Az emberiség legmagasabb rendû hivatása [dharmája] az, amely által az ember eljuthat a
transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az odaadó
szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes
elégedettséget nyújtson az önvalónak.
Ebben a kijelentésében ¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ Naimi¢§ra£ya bölcseinek elsõ kérdésére válaszol. A
bölcsek arra kérték, foglalja össze a kinyilatkoztatott írások teljes sorát, s mutassa be ezek
leglényegesebb részét, hogy az elesett lelkek, a köznapi, egyszerû emberek könnyen
megérthessék. A Védák kétféle tevékenységet írnak elõ az ember számára. Az egyiket
prav¥tti-m§rgának, az érzéki élvezet útjának nevezik, a másikat niv¥tti-m§rgának, a lemondás
ösvényének. A szenvedés átmeneti megszûnését nevezik tévesen boldogságnak. Az embernek
ennek érdekében el kell fogadnia a felsõbbrendû tevékenységet az Úr odaadó szolgálatának
formájában, a filozófiai spekuláció, a szükségtelen vágyak és a gyümölcsözõ cselekedetek
leghalványabb árnyalata nélkül. Egyedül ez vezethet örök megnyugváshoz az Úr
szolgálatában. minden élõlény számára K¥¢£a jelenti az örök vonzalmat. Mindenkinek az Úr
transzcendentális, szeretõ szolgálatát kell végeznie, még az anyagi lét jelenlegi, feltételekhez
kötött állapotában is. Ez adja majd az ember kezébe a valódi élet kulcsát, s ez teszi majd
tökéletesen elégedetté.
7. VERS
v§sudeve bhagavati bhakti-yoga¤ prayojita¤
janayaty §ªu vair§gya° jñ§na° ca yad ahaitukam
 v§sudeve—K¥¢£ának; bhagavati—az Istenség Személyiségének; bhakti-yoga¤—az
odaadó szolgálat kapcsolata; prayojita¤—alkalmazva; janayati—létrehoz; §ªu—nagyon
hamar; vair§gyam—lemondás; jñ§nam—tudás; ca—és; yat—ami; ahaitukam—indokolatlan.
Az Istenség Személyiségének, ¼r¦ K¥¢£ának végzett odaadó szolgálat által az ember
azonnal indokolatlan tudásra tesz szert, s eltávolodik a világtól.

A bhakti a legmagasabb rendû minden transzcendentális tevékenység közül, s ezért egyszerre

fenséges és egyszerû. Fenséges a tiszta bhakták számára, akik komolyan arra vágynak, hogy
kapcsolatba kerüljenek a Legfelsõbb Úrral, s egyszerû azoknak a kezdõknek, akik még csak a
bhakti házának küszöbén állnak. A tudás és a lemondás elve két fontos tényezõ a
transzcendentális megvalósítás útján. A lelki folyamat egésze tökéletes tudáshoz vezet minden
anyagival és lelkivel kapcsolatban, e tökéletes tudás eredménye pedig az, hogy az ember
megszabadul az anyagi vonzódástól, s a lelki tevékenységekhez kezd vonzódni. Száraz
okfejtéssel idáig lehetetlen eljutni, ez valójában a Mindenható kegyébõl történik.

8. VERS
dharma¤ svanu¢±hita¤ pu°s§° vi¢vaksena-kath§su ya¤
notp§dayed yadi rati° ªrama eva hi kevalam
dharma¤—elfoglaltság; svanu¢±hita¤—az ember saját helyzetének megfelelõen
végrehajtva; pu°s§m—az emberiségnek; vi¢vaksena—az Istenség Személyisége (teljes rész);
kath§su—az üzenetében; ya¤—ami; na—nem; utp§dayet—hoz létre; yadi—ha; ratim—
vonzalmat; ªrama¤—haszontalan munka; eva—csak; hi—biztosan; kevalam—teljesen.
A kötelesség, melyet az ember saját helyzetének megfelelõen hajt végre, csupán tengernyi
haszontalan munka, ha nem ébreszt vonzódást az Istenség Személyiségének üzenete iránt.

Az ostobák nem tudnak a lélekrõl és arról, hogy az túl van a test és az elme hatáskörén, ezért
kötelességeik végzése nem teszi õket elégedetté. Nem lehetünk boldogok, ha csupán a testet
és az elmét tesszük elégedetté, a lélek szükségletérõl pedig nem tudunk. A test és az elme nem
más, mint a lélek haszontalan, külsõ burkolata. Valójában a lélek igényeit kell kielégíteni. A
léleknek csupán arra van szüksége, hogy kijusson az anyagi kötelékek korlátai közül, és hogy
teljesüljön a tökéletes szabadság utáni vágya. A teljes szabadságot akkor éri el, amikor
találkozik a teljes lélekkel, az Istenség Személyiségével. Az Isten iránti szeretet szunnyadó
állapotban jelen van mindenkiben, a lelki lét pedig a durva testen és az elmén keresztül a
durva és finom anyag iránti eltorzult vonzalom formájában nyilvánul meg. Ezért olyan
tevékenységet kell végeznünk, amely felébreszti isteni tudatunkat. Ez csak úgy lehetséges, ha
hallunk és beszélünk a Legfelsõbb Úr isteni tetteirõl. Azok a kötelességek, amelyek nem
segítenek abban, hogy felébredjen bennünk Isten transzcendentális üzenetének hallgatása és
elmondása iránti ragaszkodásunk, az a fentiek alapján csak idõvesztegetés.

9. VERS
dharmasya hy §pavargyasya n§rtho 'rth§yopakalpate
n§rthasya dharmaik§ntasya k§mo l§bh§ya hi sm¥ta¤
dharmasya—dharma; hi—bizonyára; §pavargyasya—végsõ felszabadulás; na—nem;
artha¤—vége; arth§ya—anyagi haszonért; upakalpate—arra való; na—sem; arthasya—
anyagi haszon; dharma-eka-antasya—annak, aki az eredeti dharma szerint végzi szolgálatát;
k§ma¤—érzékkielégítés; l§bh§ya—megvalósítása; hi—pontosan; sm¥ta¤—a nagy bölcsek
leírják.
A dharma minden fajtája a végsõ felszabadulást szolgálja, és sohasem szabad anyagi
haszon érdekében végezni. A bölcsek szerint annak, aki alapvetõ kötelessége szerint végez
szolgálatot, sohasem szabad az anyagi nyereséget érzékkielégítésre használnia.
A hétköznapi ember mindenhol a világon hajlamos arra, hogy vallásos és másfajta
kötelességbeli szolgálatainak fejében anyagi hasznot reméljen. Miért csábítja az úgynevezett
vallásos embereket az anyagi nyereség? Mert lehetõvé teszi az ember számára, hogy vágyai
beteljesüljenek, s így érzékeit elégedetté tegye. Az ember ne pusztán anyagi haszon fejében
végezze kötelességét, az anyagi nyereséget pedig ne használja érzékkielégítésre.

10. VERS
k§masya nendriya-pr¦tir l§bho j¦veta y§vat§
j¦vasya tattva-jijñ§s§ n§rtho yaª ceha karmabhi¤
k§masya—a vágyaknak; na—nem; indriya—az érzékek; pr¦ti¤—elégedettség; l§bha¤—
nyereség; j¦veta—önfenntartás; y§vat§—annyira; j¦vasya—az élõlényé; tattva—az Abszolút
Igazság; jijñ§s§—érdeklõdés; na—nem; artha¤—vége; ya¤ ca iha—bármi más; karmabhi¤—
kötelesség által.
Az élet során felmerülõ vágyak soha ne irányuljanak az érzékkielégítésre. Az embernek
csupán egészséges életre, önmaga fenntartására kell vágynia, mert feladata az, hogy
tudakozódjon az Abszolút Igazságról. Ne legyen semmi más célja munkájának.

A teljesen megzavarodott anyagi civilizáció helytelenül az érzékkilégítés utáni vágyak

teljesítését helyezi a középpontba. Érzékeit csupán az önfenntartáshoz szükséges mértékben
elégítse ki, ne pedig pusztán az érzékek öröméért. Azok, akik az Abszolút Igazságot keresik,
sohasem vonzódnak a fölösleges érzékkielégítéshez, mert az Abszolút Igazságot keresõ
komoly tanítványokat teljesen lefoglalja az Igazság utáni kutatás. Ezért az élet minden
területén a végsõ cél az Abszolút Igazság keresése kell, hogy legyen, s ez az elfoglaltság
boldoggá teszi az embert, mert eközben kevesebbet törõdik az érzékkielégítéssel.

12. VERS
tac chraddadh§n§ munayo jñ§na-vair§gya-yuktay§
paªyanty §tmani c§tm§na° bhakty§ ªruta-g¥h¦tay§
tat—az; ªraddadh§n§¤—komolyan érdeklõdõ; munaya¤—bölcsek; jñ§na—tudás;
vair§gya—lemondás; yuktay§—jól felvértezve; paªyanti—lát; §tmani—magában; ca—és;
§tm§nam—Param§tm§; bhakty§—az odaadó szolgálatban; ªruta—a Védák; g¥h¦tay§—jól
elsajátított.
A komolyan érdeklõdõ tanítvány vagy bölcs, kellõ tudással és lemondással felvértezve,
odaadó szolgálata által ismerheti fel az Abszolút Igazságot úgy, ahogyan azt a Ved§nta-
ªrutiból hallotta.
A Legfelsõbb Személyt az odaadó szolgálat által lehet megismerni, melyet a tudás és a
materialista környezettõl való elkülönülés segít. A kezdõ bhaktának még meglehetõsen kevés
élvezetet nyújt, ha a hiteles forrásokat hallgatja. Csupán a külsõségek miatt, érzékkielégítése
végett a hivatásos felolvasókat hallgatja — ám ez a fajta hallás és ismétlés mindent elpusztít.
Egy õszinte bhaktának ezért készen kell állnia, hogy saját fejlõdése érdekében az Upani
¢adokat és a Ved§ntát, valamint a Gosv§m¦k, a megelõzõ korok hiteles tekintélyei
hátrahagyott írásait hallgassa. Az ember nem fejlõdhet igazán, ha nem hallgatja ezt az
irodalmat. Ha nem hallja és nem követi az utasításokat, az odaadó szolgálat értéktelen
mutatvánnyá válik, s csak zavart okoz az odaadó szolgálat útján. Ezért ha nem a hiteles ªruti,
sm¥ti, pur§£a vagy pañcar§tra forrásokon alapszik, akkor az odaadó szolgálatnak nevezett
látványosságot azonnal el kell vetni.
13. VERS
ata¤ pumbhir dvija-ªre¢±h§ var£§ªrama-vibh§gaªa¤
svanu¢±hitasya dharmasya sa°siddhir hari-to¢a£am
 ata¤—így; pumbhi¤—az emberi lény által; dvija-ªre¢±h§¤—óh, legkiválóbb a kétszer
születettek között; var£a-§ªrama—a négy kaszt és a négy életrend intézménye; vibh§gaªa¤—
felosztásával; svanu¢±hitasya—az ember elõírt kötelességének; dharmasya—dharma
szerinti; sa°siddhi¤—a legmagasabb szintû tökéletesség; hari—az Istenség Személyisége; to
¢a£am—örömet okozó.
Óh, kétszer születettek legkiválóbbjai! A végkövetkeztetés ezért az, hogy a tökéletesség
legmagasabb szintje, amelyet az ember az életrendek és kasztok szerinti felosztás alapján saját
dharmájának elõírt kötelességét végezve érhet el, nem más, mint örömet okozni az Istenség
Személyiségének.
Az emberi társadalom legfõbb érdekében az élet e felosztásainak jelen kell lenniük, mert
másképp egyetlen társadalmi intézmény sem tud egészségesen fejlõdni. Az élet összes fent
említett szakaszának célja az kell legyen, hogy örömet okozzon az Istenség Személyiségének,
a legfelsõbb tekintélynek. Az emberi társadalomnak ezt az intézményét var£§ªrama-dharma
rendszernek nevezik, amely a civilizált élet teljesen természetes rendszere. Nem az a célja,
hogy az egyik réteg természetellenes módon a másik fölött uralkodjék. A Kali-yugában, a
nézeteltérések korszakában ez a természetellenes uralom máris megfigyelhetõ, de a józan
emberek jól tudják, hogy a rendek és kasztok szerinti felosztás a zavartalan társadalmi
érintkezést és a nemesebb gondolkodási rendszerû önmegvalósítást szolgálja, s nem mást. A
Bh§gavatam kijelenti itt, hogy az élet legmagasztosabb célja, vagyis a var£§ªrama-dharma
intézmény tökéletessége a Legfelsõbb Úr elégedettsége érdekében tett együttmûködés.
14. VERS
tasm§d ekena manas§ bhagav§n s§tvat§° pati¤
ªrotavya¤ k¦rtitavyaª ca dhyeya¤ p¡jyaª ca nityad§
tasm§t—ezért; ekena—eggyel; manas§—az elme figyelme; bhagav§n—az Istenség
Személyisége; s§tvat§m—a bhaktáknak; pati¤—védelmezõje; ªrotavya¤—hallgatni kell;
k¦rtitavya¤—dicsõíteni kell; ca—és; dhyeya¤—emlékezni kell; p¡jya¤—imádni kell; ca—és;
nityad§—állandóan.
Ezért az embernek tántoríthatatlan figyelemmel állandóan hallania kell az Istenség
Személyiségérõl, emlékeznie kell Rá, valamint dicsõítenie és imádnia kell Õt, aki a bhakták
védelmezõje.
Az elõbbiekben említett kasztok és életrendek mindegyikében általános tevékenység a négy
folyamat, azaz a dicsõítés, a hallás, az emlékezés és az imádat. Senki sem létezhet ezek nélkül
az elvek nélkül. Az emberi lény tevékenységeihez hozzátartozik az élet e négy elvének
követése.
15. VERS
yad-anudhy§sin§ yukt§¤ karma-granthi-nibandhanam
chindanti kovid§s tasya ko na kury§t kath§-ratim
yat—amely; anudhy§—emlékezés; asin§—kard; yukt§¤—felvértezve vele; karma—tett,
amelynek visszahatása van; granthi—csomó; nibandhanam—egymásba kapcsolódó;
chindanti—vág; kovid§¤—intelligens; tasya—Övé; ka¤—aki; na—nem; kury§t—teszi meg;
kath§—üzenetek; ratim—figyelem.
Az intelligens emberek karddal a kezükben, az Istenség Személyiségére emlékezve vágják
át a visszahatást eredményezõ tettek [a karma] csomóit. Ki ne figyelne hát az Õ üzenetére?
A Legfelsõbb Úr tettei (l¦l§i) transzcendentálisak az anyagi energia kötõerõihez képest.
Mindent és mindenkit vonzó lelki cselekedetek ezek, s ezért a Legfelsõbb Úr lelki
cselekedeteinek örökös társasága megtisztítja a feltételekhez kötött lelket, s végül elmetszi az
anyagi kötelékek csomóját. Ezért minden értelmes embernek, aki a csekély tudású
átlagembernél magasabb szinten áll, örökké emlékeznie kell az Istenség Személyiségére
azáltal, hogy hall Róla, dicsõíti Õt, emlékezik Rá és imádja Õt mindig, szünet nélkül.
16. VERS
ªuªr¡¢o¤ ªraddadh§nasya v§sudeva-kath§-ruci¤
sy§n mahat-sevay§ vipr§¤ pu£ya-t¦rtha-ni¢eva£§t
ªuªr¡¢o¤—aki hallgatja; ªraddadh§nasya—gonddal és figyelmesen; v§sudeva—
V§sudevára vonatkozóan; kath§—az üzenet; ruci¤—vonzódás; sy§t—lehetõvé vált; mahat-
sevay§—a tiszta bhaktáknak végzett szolgálat által; vipr§¤—óh, kétszer született; pu£ya-
t¦rtha—azok, akik minden bûntõl megtisztultak; ni¢eva£§t—a szolgálat által.
Óh, kétszer született bölcsek! Ha valaki olyan bhaktákat szolgál, akik teljesen mentesek
minden bûntõl, nagy szolgálatot végez. Az ilyen szolgálat által az emberben vonzódás ébred
V§sudeva üzenetének hallgatása iránt.
Az élõlény feltételekhez kötött életének oka az, hogy fellázadt az Úr ellen. Az Úr
felszabadult szolgáinak kegyébõl az asurák a legfelsõbb akaratból — a legkülönfélébb
országokban — lassanként visszatérnek az Istentudathoz.
A bhaktáknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint
Istent. Isten szolgáját szolgálva az ember nagyobb örömet szerez Istennek, mint ha
közvetlenül Õt szolgálja. Az Úr jobban örül, ha látja, hogy szolgáit kellõképpen megbecsülik.
Ezek a szolgák mindent kockára tesznek az Úr szolgálata érdekében, s ezért nagyon kedvesek
Neki. Az Úr szolgáit szolgálva az ember lassanként szert tesz tulajdonságaikra, s így
alkalmassá válik arra, hogy az Úr dicsõségérõl halljon. Annak a bhaktának, aki alkalmas arra,
hogy bejusson Isten birodalmába, legfõbb tulajdonsága az, hogy vágyik arra, hogy halljon
Istenrõl.

17. VERS
ª¥£vat§° sva-kath§¤ k¥¢£a¤ pu£ya-ªrava£a-k¦rtana¤
h¥dy anta¤ stho hy abhadr§£i vidhunoti suh¥t sat§m
ª¥£vat§m—azok, akik kifejlesztették a vágyat üzenetének hallására; sva-kath§¤—az Õ
saját szavai; k¥¢£a¤—az Istenség Személyisége; pu£ya—jámbor; ªrava£a—hallás; k¦rtana¤
—éneklés; h¥di anta¤ stha¤—az ember szívében; hi—bizonyára; abhadr§£i—vágy az anyag
élvezésére; vidhunoti—tisztít; suh¥t—jótevõ; sat§m—az õszintének.
¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége, aki Param§tm§ [a Felsõlélek] mindenki
szívében, s aki az õszinte bhakta jótevõje, megtisztítja az anyagi élvezet utáni vágytól
annak a bhaktának a szívét, akiben felébredt a vágy arra, hogy hallja az Õ üzenetét,
melynek megfelelõ hallgatása és elmondása már önmagában jámbor tett.
Az Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a üzenetei nem különböznek Tõle Magától. Éppen
ezért amikor valaki sértések nélkül hallgatja Istent és dicsõíti Õt, az Úr K¥¢£a jelen van a
transzcendentális hang formájában, amely épp olyan erõvel rendelkezik, mint az Úr Maga. ¼r¦
Caitanya Mah§prabhu a ¼ik¢§¢±akában világosan kijelenti, hogy az Úr szent neve
rendelkezik az Úr minden energiájával, s hogy számtalan nevét ugyanezzel az energiával
ruházta fel. Bárki zengheti figyelmesen és tisztelettel a szent nevet, ahogyan neki jólesik,
szigorú idõponthoz kötöttség nélkül. Az Úr olyan kegyes hozzánk, hogy személyesen jelenik
meg elõttünk a transzcendentális hang formájában, mi azonban szerencsétlenségünkre nem
vonzódunk az Úr nevének és tetteinek hallgatásához és dicsõítéséhez. Már beszéltünk a szent
hang hallgatása és éneklése iránti vonzalom kifejlõdésérõl. Ez az Úr tiszta bhaktájának
végzett szolgálat által történik.
Az Úr nem hagyja válasz nélkül bhaktáit. Ha látja, hogy egy bhakta õszintén bebocsátást
akar az Úr transzcendentális szolgálatába, s emiatt szeretne hallani Róla, akkor belülrõl úgy
irányítja a bhaktát, hogy az könnyen visszatérhessen Hozzá. Az Úr jobban szeretne
visszavinni minket birodalmába, mint amennyire mi vágyunk arra. A legtöbben közülünk
egyáltalán nem akarnak visszatérni Istenhez; csak nagyon kevesen akarnak visszamenni
Hozzá. De bárki legyen is az, ha vágyik erre, ¼r¦ K¥¢£a minden tekintetben segíteni fogja.
 Az ember mindaddig nem juthat be Isten birodalmába, amíg tökéletesen meg nem tisztul
minden bûntõl. Az anyagi bûnök annak a vágynak az eredményei, hogy uralkodni szeretnénk
az anyagi természeten. Ezektõl a vágyaktól nagyon nehéz megszabadulni. A vagyon és a nõk
komoly nehézséget jelenthetnek az Istenhez vezetõ úton haladó bhakta számára. E
csábításoknak rengetegen estek már áldozatul, akik bár rendíthetetlenek voltak az odaadásban,
így mégis letértek a felszabaduláshoz vezetõ útról. Ha azonban valakit Maga az Úr támogat,
számára az Úr isteni kegyelme által az egész folyamat rendkívül könnyûvé válik.
Nem meglepõ, hogy valakit nyughatatlanná tesz a nõk társasága vagy a gazdagság, hiszen
idõtlen idõk óta ezek a dolgok veszik körül az élõlényt, s hosszú idõt vesz igénybe, amíg az
ember megszabadul ettõl a számára idegen természettõl. Ha azonban valaki az Úr
dicsõségének hallgatásában merül el, fokozatosan felismeri valódi helyzetét. Az ilyen bhakta
Isten kegyébõl elegendõ erõt kap, hogy megvédje magát a veszélyektõl, s lassanként minden,
ami zavart okozhat, eltûnik elméjébõl.
18. VERS
na¢±a-pr§ye¢v abhadre¢u nitya° bh§gavata-sevay§
bhagavaty uttama-ªloke bhaktir bhavati nai¢±hik¦
na¢±a—elpusztul; pr§ye¢u—szinte teljesen; abhadre¢u—minden, ami kedvezõtlen;
nityam—rendszeresen; bh§gavata—a ¼r¦mad-Bh§gavatam vagy a tiszta bhakta; sevay§—
szolgálva; bhagavati—az Istenség Személyiségének; uttama—transzcendentális; ªloke—
imák; bhakti¤—szeretõ szolgálat; bhavati—létrejön; nai¢±hik¦—visszavonhatatlan.
A Bh§gavatamról szóló elõadások rendszeres látogatásával és a tiszta bhakták
szolgálatával minden, ami a szívben bajt okoz, szinte teljesen elpusztul, s a
transzcendentális dalokkal dicsõített Istenség Személyiségének végzett szeretõ szolgálat
visszavonhatatlan tényként szilárdul meg.
A gyógyír nem más, mint a Bh§gavaták társasága. Kétféle Bh§gavata van: a Bh§gavata
könyv és a Bh§gavata bhakta. Ha tehát valaki örömet okoz a Bh§gavata bhaktának,
megkaphatja a Bh§gavata könyv áldását. Emberi ésszel lehetetlen felfogni, hogyan halad
lépésrõl lépésre az ember az odaadás útján a Bh§gavata bhakta vagy a Bh§gavata könyv
szolgálatával. Minél többet fejlõdik valaki az odaadó szolgálatban a Bh§gavaták irányítása
alatt, annál szilárdabbá válik az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatában. A Bh§gavata
könyv üzenetét ezért a Bh§gavata bhaktától kell hallani, s a kezdõ bhakta fejlõdését e kettõ
együttesen segíti elõ.
19. VERS
tad§ rajas-tamo-bh§v§¤ k§ma-lobh§dayaª ca ye
ceta etair an§viddha° sthita° sattve pras¦dati
tad§—ekkor; raja¤—a szenvedély minõségében; tama¤—a tudatlanság minõségében;
bh§v§¤—a helyzet; k§ma—kéj és vágy; lobha—vágyódás; §daya¤—mások; ca—és; ye—
bármi legyen is; ceta¤—az elme; etai¤—ezek által; an§viddham—anélkül, hogy hatással
lenne rá; sthitam—szilárd; sattve—a jóság minõségében; pras¦dati—így teljesen elégedetté
válik.
Amint a szeretõ szolgálat visszavonhatatlanul megszilárdul a szívben, a természet
kötõerõi, a szenvedély és a tudatlanság okozta kéj, vágy és sóvárgás eltûnnek a szívbõl.
Ekkor a bhakta a jóság minõségében állapodik meg, s tökéletes boldogságot ér el.
Az anyaggal kapcsolatba kerülve a lélek tevékenysége beszennyezõdik, s így a beteges
cselekedetek a kéj, a vágy, a sóvárgás, a tétlenség, az ostobaság és az alvás formájában
fejezõdnek ki. Az odaadó szolgálat hatása a tudatlanság és a szenvedély következményeinek
teljes megsemmisülésében nyilvánul meg. A bhakta egyszerre megszilárdul a jóság
kötõerejében, és tovább fejlõdik, hogy elérje a vasudeva helyzetet, a tiszta sattva vagy
ªuddha-sattva állapotot. Csakis ebben a ªuddha-sattva állapotban, az Úr iránti tiszta vonzalom
révén láthatja mindig szemtõl szemben K¥¢£át.
 Egy bhakta mindig a vegyítetlen jóság kötõerejének hatása alatt áll; ezért senkit sem bánt.
Aki másokat bánt, ostoba és szenvedélyes, az nem lehet az Úr bhaktája, bármennyire is
igyekszik külsejével annak mutatni magát. Egy bhaktában Isten minden jó tulajdonsága
megtalálható.
20. VERS
eva° prasanna-manaso bhagavad-bhakti-yogata¤
bhagavat-tattva-vijñ§na° mukta-sa¯gasya j§yate
evam—így; prasanna—feléledve; manasa¤—az elmének; bhagavat-bhakti—az Úr
odaadó szolgálata; yogata¤—kapcsolatba kerülve vele; bhagavat—az Istenség
Személyiségére vonatkozó; tattva—tudás; vijñ§nam—tudományos; mukta—felszabadult;
sa¯gasya—a társulástól; j§yate—hatásossá válik.
A tiszta jóság kötõerejében ekképpen megszilárdult ember, akinek elméje az Úrnak
végzett odaadó szolgálattal kapcsolatba kerülve újjáéledt, az anyagi társulástól
megszabadulva alapos, tudományos megértésre tesz szert az Istenség Személyiségét
illetõen.
A sok-sok emberszerû állat között alig akad egy ember, aki tisztában van azzal, milyen
felelõsséggel jár az emberi élet, s az elõírt kötelességek végrehajtásával megpróbálja
tökéletessé tenni az életét. Ezer és ezer olyan ember közül, aki ezáltal sikert ér el az emberi
életben, talán egy akad, aki valóban ismeri az Istenség Személyiségét, ¼r¦ K¥¢£át.
Az élet tökéletességét akkor éri el az ember, amikor megérti, hogy nem az anyag terméke,
hanem lélek. Amint az ember ráébred, hogy nincs köze az anyaghoz, anyagi vágyai
egyszeriben megszûnnek, s mint lelki lény éled újjá. A siker elérése akkor lehetséges, ha az
ember a szenvedély és a tudatlanság kötõereje fölé emelkedik, más szóval amikor
tulajdonságai alapján ténylegesen br§hma£ának minõsül. A brahminikus szint a rá jellemzõ jó
tulajdonságok miatt az emberi élet legfelsõbb szintje.
21. VERS
bhidyate h¥daya-granthiª chidyante sarva-sa°ªay§¤
k¢¦yante c§sya karm§£i d¥¢±a ev§tman¦ªvare
bhidyate—átvág; h¥daya—szív; granthi¤—csomók; chidyante—darabokra vág; sarva—
mind; sa°ªay§¤—kétségek; k¢¦yante—megszûnnek; ca—és; asya—övé; karm§£i—a
gyümölcsözõ cselekedetek láncolata; d¥¢±e—látta; eva—bizonyára; §tmani—az önvalónak;
¦ªvare—uralkodik.
Ezzel a szívben lévõ csomót keresztülvágja, s minden kétsége nyomtalanul
szertefoszlik. A gyümölcsözõ cselekedetek láncolata megszûnik, amint az ember az
önvalót tekinti a mesternek.
A Bhagavad-g¦t§ban (10.11) az Úr azt mondja, hogy azért, hogy kimutassa különleges
kegyét tiszta bhaktái iránt, Õ Maga oszlatja szét a kétségek sûrû sötétségét azáltal, hogy
lángra lobbantja a tiszta tudás fényét a bhakta szívében. A bhakta nem marad sötétségben, és
mivel az Istenség Személyisége világítja õt meg, tudása kétségkívül tökéletes. A tökéletes
tudományt parampar§nak nevezik, deduktív tudománynak, mely a hiteles forrásból érkezik az
alázatos, szolgálata és meghódolása miatt hiteles befogadóhoz. Ha valaki kétségbe vonja a
Legfelsõbb tekintélyét, nem ismerheti meg Õt. Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne
tárja fel Magát egy jelentéktelen szikra kihívására, aki az egésznek csupán töredéke, és az
illuzórikus energia uralmának alárendeltje. A bhakták alázatosak, ezért a transzcendentális
tudás az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl a láncolaton keresztül alászáll Brahm§hoz,
Brahm§tól fiaihoz és tanítványaihoz. A folyamatot a Felsõlélek segíti e bhaktákban. Ez a
transzcendentális tudomány elsajátításának tökéletes módszere.
Ez a megvilágosodás képessé teszi a bhaktát arra, hogy különbséget tegyen lélek és anyag
között, mert a lélek és az anyag csomóját az Úr oldozza ki. Ezt a csomót aha¯k§rának
nevezik, és csalárdul arra kényszeríti az élõlényt, hogy az anyaggal azonosítsa magát. Amint
ez a csomó kioldódik, a kétségek felhõi eloszlanak. Az ember megpillantja mesterét, s
tökéletesen elmélyed az Úr odaadó szolgálatában, egyszer s mindenkorra elszakítva a
gyümölcsözõ tettek láncát. Az anyagi létben az élõlény megteremti gyümölcsözõ tettei
kötelékét, s életrõl életre e tettek jó illetve rossz visszahatásait élvezi. Amint azonban az Úr
odaadó szolgálatába merül, egyszerre megszabadul a karma láncától. Tetteinek többé nincs
visszahatása.
23. VERS
Az élõlények az uralkodás szándékával jelennek meg az anyagi világban, és így a természet
három kötõerejének csapdájába esnek. Az anyagi világ börtönét Brahm§ teremtette az
Istenség Személyiségének utasításai alapján, ¼iva pedig a kalpa végén az egészet elpusztítja.
A börtön fenntartása azonban Vi¢£u kezében van, mint ahogy az állami börtönt az állam tartja
fent. Ezért annak, aki ki akar kerülni az anyagi lét börtönébõl, amely nyomorúsággal, a
születés, halál, betegség és öregség ismétlõdésével terhes, elégedetté kell tennie az Urat az
efféle felszabadulás érdekében. Az Úr Vi¢£ut csak az odaadó szolgálattal lehet imádni,
Egyetlen félisten sem tudja azonban kiszabadítani a bebörtönzött élõlényt az anyagi lét
feltételekhez kötött állapotából — ezt csak Vi¢£u teheti meg. Ezért a végsõ áldás Vi¢£utól, az
Istenség Személyiségétõl származik.
24. VERS
Ha akadályok állnak a fejlõdés útjában, egy képzett lelki tanítómester irányításával
bárki — még a tamas szintjérõl is — fokozatosan felemelkedhet a sattva síkjára. Az õszinte
jelöltnek ezért egy képzett lelki tanítómesterhez kell fordulnia fejlõdése érdekében, s a hiteles,
képzett lelki tanítómester képes lesz vezetni a tanítványt, álljon az élet bármely szintjén,
legyen az a tamas, a rajas vagy a sattva szint.
Egyedül a sattva szint szabadíthatja fel az embert az anyagi kötelékek alól.

27. VERS
Dolgozzon az ember serényen, s a létért folytatott fáradságos munka gyümölcseivel imádja a
Legfelsõbb Urat. Ez legyen élete jelmondata. Figyelnünk kell arra, hogy helyesen, Istenbe
vetett hittel végezzük szolgálatunkat, s ez fokozatosan vezet majd minket az Istenhez
visszavezetõ úton.
Egyetlen vallás van a világon, melyet mindenkinek követnie kell: a Bh§gavata-dharma, az a
vallás, amely kizárólag az Istenség Legfelsõb Személyiségének imádatára tanít.
28. — 29. VERS
v§sudeva-par§ ved§ v§sudeva-par§ makh§¤
v§sudeva-par§ yog§ v§sudeva-par§¤ kriy§¤
v§sudeva-para° jñ§na° v§sudeva-para° tapa¤
v§sudeva-paro dharmo v§sudeva-par§ gati¤
v§sudeva—az Istenség Személyisége; par§¤—a végsõ cél; ved§¤—a kinyilatkoztatott
írások; v§sudeva—az Istenség Személyisége; par§¤—imádni; makh§¤—áldozatok; v§sudeva
—az Istenség Személyisége; par§¤—az elérés módszere; yog§¤—misztikus eszközök;
v§sudeva—az Istenség Személyisége; par§¤—az Õ irányítása alatt; kriy§¤—gyümölcsözõ
cselekedetek; v§sudeva—az Istenség Személyisége; param—a legfelsõbb; jñ§nam—tudás;
v§sudeva—az Istenség Személyisége; param—a legjobb; tapa¤—lemondás; v§sudeva—az
Istenség Személyisége; para¤—felsõbbrendû tulajdonság; dharma¤—vallás; v§sudeva—az
Istenség Személyisége; par§¤—végsõ; gati¤—életcél.
A kinyilatkoztatott írásokban a tudás végsõ célja ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség
Személyisége. Az áldozat bemutatásának az Õ elégedettségét kell szolgálnia, a yoga célja
az Õ felismerése, s végsõ soron minden gyümölcsözõ cselekedetet egyedül Õ jutalmaz. Õ
a legmagasabb rendû tudás, és a szigorú lemondásokat az Õ megismerése érdekében
hajtják végre. A vallás [dharma] nem más, mint a Neki végzett szeretõ szolgálat. Õ az
élet legfõbb célja.
Így van ez a tudomány mûvelése esetében is. A Bhagavad-g¦t§ szerint a tudás
mûvelésének tizennyolc része van. A tudás mûvelésével az ember fokozatosan megszabadul a
büszkeségtõl, az önhittségtõl, az erõszaktól, béketûrõvé, egyszerûvé és fegyelmezetté válik,
átadja magát kiváló lelki tanítómesterének. A tudás mûvelésének hatására az ember nem
ragaszkodik tovább a családhoz és az otthonhoz, s tudatossá válik a halál, születés, öregkor és
betegség okozta gyötrelmekrõl. A tudás mûvelése az Istenség Személyiségének, V§sudevának
végzett odaadó szolgálatban tetõzik, ezért hát V§sudeva a végsõ cél a tudás különféle ágainak
mûvelésében. Az igazi tudást az olyan tudás mûvelése jelenti, amely az embert
transzcendentális szintre emeli, ahol találkozik V§sudevával.
Tapasya azt jelenti, hogy önként vállaljuk a testi fájdalmakat egy magasabb rendû életcél
elérése érdekében.
A tudás, a lemondás, a tettek és az áldozat mindenfajta mûvelésének arra kell irányulnia,
hogy megváltoztassa a bennünket érõ hatások minõségét. Jelenleg mindannyiunkat az Úr
külsõ energiája irányít, s hogy változtassunk e befolyás minõségén, arra kell törekednünk,
hogy a lelki energiával foglalkozzunk.
32. VERS
Az Urat megismerhetjük a transzcendentális üzenet hallgatása révén. Ez az egyetlen
módszer, amelynek segítségével tapasztalatot szerezhetünk arról, ami transzcendentális.
Ahogyan a fát a tûz gyújtja meg, az ember isteni tudata egy másik isteni kegy által lobbanhat
lángra. Õ Isteni Kegyelme, a lelki tanítómester lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához
hasonló élõlénybõl azáltal, hogy megfelelõ lelki üzenetet ad át neki, fogékony fülein
keresztül. Ezért az ember csakis figyelmes füllel forduljon a megfelelõ lelki tanítómesterhez, s
így lépésrõl lépésre valósággá válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban
rejlik az állati és az emberi lét közötti különbség. Az ember tud megfelelõen hallgatni, míg az
állat erre nem képes.
33. VERS
A Bhagavad-g¦t§ban az Úr a különféle testekben megjelenõ élõlényeket a fiainak nevezi. Egy
fiú szenvedése és boldogsága közvetve az apa szenvedése és boldogsága is, mégsem hat
közvetlenül az apára. Õ olyan kegyes, hogy szüntelenül az élõlénnyel marad Param§tm§ként,
s mindig arra törekszik, hogy a valódi boldogság felé vezesse õt.

34. VERS
Az Úr (Vi¢£u) minden egyes bolygón és az élõlények minden egyes társadalmában
megjelenik inkarnációiban. Bemutatja transzcendentális kedvteléseit közöttük, hogy
felébressze bennük a vágyat arra, hogy visszatérjenek Hozzá.
Azt a boldogságot, amelyre az élõlények vágynak, a számtalan univerzum és anyagi bolygó
egyikén sem lehet megtalálni. Az örök boldogságot, amely után az élõlény sóvárog, Isten
birodalmában nyerheti el. A feledékeny élõlények azonban, akik az anyagi kötõerõk hatása
alatt állnak, nem tudnak semmit Isten birodalmáról. Az Úr azért jön el, hogy birodalmának
üzenetét hirdesse.
3 FEJEZET

PURUSA INKARNÁCIÓ MEGJELENIK

16 ALAP ELEM TEREMTÉSE
GARBHADAKASAYI VISNU
BRAHMA
4 KUMARA
NARADA
NARA NARAYANA
VARAHA
KAPILA
DATATREYA
RISABHA
PRITHU
MATSYA
KURMA
DANVANTARI
NRISIMHA
VAMANA
PARASURAMA
VYADEVA
RAMA
KRISNA BALARAMA
BUDDHA
KALKI
RENGETEG INARNÁCIÓ, DE KRISNA AZ ILSZ
AZ URNAK NINCS AI TESTE, ÉS A LÉLEKNEK SEM.
AMIKOR AZ ILLUZIONAK VÉGE, UR KEGYESEN TUDÁSBAN RÉSZESÍT> Ö
KRISNA TEREMTI MEG AZ UNIVERZUMOKAT TARTAJ FENN ÉS SEMMÍSITI MEG,
ÉS EZ NINCS RÁ HATÁSSAL.
KRISNÁT CSAK AZ OSZ TAL LEHET FELSIMERNI
EZ AZ ÉRDEKLŐDÉS AZ ÚR IRÁNT RAJONGÓ SZERETETET ÉBRESZT.
SB KRISNA INKARNÁCIÓJA, VÉDÁK LEGJAVA, LÉNYEGE
SB ADJA VISSZA AZ ÉLETÜNKET.
SUTA GOSWAMI OTT VOLT AMIKOR SG ELBESZÉLTE A SB

1. VERS
Ez a teremtés és pusztítás a legfelsõbb akarat által, a feltételekhez kötött lelkek, a nitya-
baddha élõlények miatt történik. A nitya-baddha, azaz feltételekhez kötött élõlények
énérzettel — aha¯k§ra — rendelkeznek, s ez érzékkielégítésre ösztönzi õket, amelyre
azonban alaptermészetük miatt nem képesek. Az Úr az egyetlen élvezõ, mindenki más csupán
az élvezet tárgyául szolgál. Az élõlények alárendelt élvezõk. Az örökre feltételekhez kötött
élõlények azonban — megfeledkezve errõl az eredeti helyzetrõl — nagyon vágynak az
élvezetre. Az anyagi világban megkapják az anyag élvezetének lehetõségét, ugyanakkor arra
is lehetõséget kapnak, hogy megértsék alapvetõ helyzetüket. Azok a szerencsés élõlények,
akik megértik az igazságot, és sok-sok anyagi világbeli születés után meghódolnak V§sudeva
lótuszlábai elõtt, csatlakoznak az örökké felszabadult lelkekhez, s így beléphetnek Isten
birodalmába. Ezeknek a szerencsés élõlényeknek ezek után már nem kell visszatérniük az
átmeneti anyagi teremtésbe. Azok viszont, akik nem értették meg az alapigazságot, az anyagi
teremtés megsemmisülésekor újra belemerülnek a mahat-tattvába.
2. VERS
A következtetés tehát az, hogy a puru¢a-avat§ra három formában nyilvánul meg: az elsõ
K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£u, aki az anyagi összetevõk teljességét teremti meg a mahat-tattvában, a
második Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u, aki behatol minden egyes univerzumba, a harmadik pedig K
¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u, aki minden szerves és szervetlen anyagi dolog Param§tm§ja. Aki ismeri
az Istenség Személyiségének e teljes kiterjedéseit, az megfelelõ ismerettel rendelkezik
Istenrõl, és így megszabadul a születés, a halál, az öregség és a betegség anyagi feltételeitõl,
ahogyan ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti. Semmi sem történhet ok nélkül. A K§ra£a-óceánt
éppen emiatt Okozati-óceánnak hívják. K§ra£a azt jelenti: „okozati”. Nem szabad ostobán
elfogadnunk a teremtés ateista elméletét. Éppen így nem szabad semmi teremtõerõt elvárnunk
az anyagi összetevõktõl sem; a puru¢a erejében kell hinnünk, aki megtermékenyíti a prak¥tit,
a természetet. Mivel az Úr arra vágyott, hogy meditálva leheverjen, az anyagi természet
számtalan univerzumot teremtett meg egyszerre, az Úr pedig mindegyikben lefekszik. Így
teremtette meg az Úr akarata egyszerre az összes bolygót, minden hozzá tartozó dologgal
együtt. Az Úr korlátlan energiával rendelkezik, ezért tökéletes tervei szerint úgy cselekedhet,
ahogyan csak akar, bár Neki személyesen semmit sem kell tennie. Nincs senki, aki Nála
nagyobb vagy Vele egyenlõ lenne. Ez a Védák határozata.
4. VERS
A Brahma-sa°hit§ szintén kijelenti, hogy az Úr mindig látható azok számára, akiknek szemét
az odaadó szolgálat írja borítja. Olyan emberektõl kell tehát ismereteket szereznünk az Úr
transzcendentális formájáról, akik valóban látják Õt tökéletes, az odaadó szolgálat írjával
bekent szemükkel. Az anyagi világban sem látunk mindent a saját szemünkkel; néha olyan
emberek tapasztalataira támaszkodunk, akik valóban láttak vagy megtettek valamit. Ha ez a
folyamata egy anyagi dolog megismerésének, akkor még tökéletesebben alkalmazható a
transzcendentális témák esetében. Csak türelemmel és kitartással tudjuk megismerni az
Abszolút Igazságra és az Õ különbözõ formáira vonatkozó transzcendentális tudást.
5. VERS
A közvetlen inkarnációk mellett számtalan felhatalmazott inkarnáció is létezik. Ezekrõl
szintén írnak a kinyilatkoztatott írások. Vannak közöttük közvetve és közvetlenül
felhatalmazott inkarnációk. Amikor közvetlenül kapták a felhatalmazást, akkor
inkarnációknak, amikor pedig közvetve, akkor vibh¡tiknak nevezik õket. Közvetlenül
felhatalmazott inkarnációk a Kum§rák, N§rada, P¥thu, ¼e¢a, Ananta és mások. Ami a
közvetett inkarnációkat illeti, a Bhagavad-g¦t§ Vibh¡ti-yoga fejezete részletes leírást ad róluk.
Mindezen különbözõ inkarnációk forrása Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u.
7. VERS
A vadkan-inkarnáció kiemelte a földet a plutói térség szennyes közegébõl.
8. VERS
¼r¦ N§rada Arra tanítja e világ beteg embereit, hogyan léphetnek jelenlegi tetteikkel a lelki
felszabadulás útjára. lehet, hogy a betegség oka és a betegség ellenszere egy és ugyanaz, ám a
bajt olyan jártas orvosnak kell kezelnie, mint N§rada. A Bhagavad-g¦t§ szintén azt a
megoldást ajánlja, hogy az ember szolgálja munkája gyümölcsével az Urat, s ez elvezeti majd
a nai¢karmya, a felszabadulás útjára.
10. VERS
A s§¯khya etimológiai jelentése: „ami az anyagi elemek analízise által nagyon világos
magyarázattal szolgál”. Ezzel elõször az Úr Kapila foglalkozott, akirõl itt azt az állítást
olvashatjuk, hogy Õ az ötödik az inkarnációk sorában.
12. VERS
Sv§yambhuva Manu idejében (jelenleg Vaivasvata Manu korában vagyunk) nem volt élõlény,
aki alkalmas lett volna arra, hogy Indra — Indraloka (a mennyek) királya — posztját betöltse.
Ekkor az Úr Maga lett Indra. Fiai — akik között Yama is ott volt — valamint más félistenek
segítségével az Úr Yajña irányította az univerzumot.
13. VERS
Az emberi létformának azonban nem ez az olcsó boldogság a célja. Az emberi élet azért van,
hogy lelki megvalósítással örök, korlátlan boldogságot érjünk el. A lelki megvalósításig
tapasyával, a vezeklés útjának önkéntes vállalásával és az anyagi élvezetekrõl történõ
lemondással juthatunk el. Azt, aki megtanulta, hogyan tartsa magát távol az anyagi
élvezetektõl, dh¦rának nevezik, olyan embernek, akit nem zavarnak meg az érzékei. Csak a
dh¦rák alkalmasak arra, hogy elfogadják a sanny§sa rendet, s hogy fokozatosan
felemelkedjenek a paramaha°sa szintre, amelyet a társadalom minden tagja tiszteletben tart. ¹
¢abha király ezt a missziót hirdette, s végül tökéletesen megszabadult az anyagi test
követeléseitõl. Ritkán elérhetõ szint ez, amelyet az ostoba embereknek nem utánozniuk,
hanem tisztelniük kell.
14. VERS
Amikor a király elhanyagolja kötelességét, az emberek intelligens osztályának meg kell õt
fosztania trónjától. Az értelmiség azonban nem ragadja magához a hatalmat, mert az emberek
javára gondolva ennél sokkal fontosabb dolgokkal kell törõdnie. Ahelyett, hogy elfoglalták
volna a trónt, az Úr inkarnációjának megjelenéséért imádkoztak, s az Úr alászállt mint P¥thu
Mah§r§ja. Az igazán intelligens emberek, azaz a képzett br§hma£ák nem vágynak politikai
rangra.
20. VERS
Ha a k¢atriyák, a vezetõk nem engedelmeskednek a tanult és intelligens br§hma£ák
utasításainak, minden esetben megfosztják õket rangjuktól, s egy jobb vezetést alakítanak ki.
21. VERS
A Véda eredetileg egy, de ¼r¦la Vy§sadeva az eredeti Védát négy részre osztotta, nevezetesen
a S§ma, a Yajur, a ¹g és az Atharva Védára, majd különbözõ ágakra osztva — mint a Pur§£ák
és a Mah§bh§rata — újra magyarázatokat fûzött hozzájuk. A Védák nyelvezete és témája
nagyon bonyolult a közönséges ember számára. ¼r¦la Vy§sadeva az olyan csekélyebb értelmi
képességekkel rendelkezõ emberek kedvéért osztotta a Védákat számtalan ágára és alágára,
mint a dvija-bandhuk, a ª¡drák és a nõk.
22. VERS
Az anyagi fejlõdés parányi sikerétõl felfuvalkodottan az istentagadó materialisták kétségbe
vonják Isten létezését.
24. VERS
Az Úr Buddha az erõszaknélküliségrõl prédikált, megszánva a szegény állatokat. Azt hirdette,
hogy nem hisz a Védák tanaiban, s azokat a kedvezõtlen pszichológiai hatásokat hangsúlyozta
ki, amelyeket az állatok lemészárlása von maga után. A Kali-korszak csekély értelemmel
megáldott emberei, akik nem hittek Istenben, követték nézeteit, s így az erkölcsi elvek és az
erõszaknélküliség terén tettek szert tudásra, amely az elsõ lépés Isten megvalósításának útján.
Az Úr Buddha eljövetele elõtt az állatok mészárlása volt a társadalom legjellemzõbb jegye.
Azt állították, hogy ezek védikus áldozatok. Amikor a Védákat nem a hiteles tanítványi
láncolaton keresztül fogadják el, gondatlan olvasójukat félrevezetik e tudásrendszer virágos
szavai. Védák egész rendszere arra szolgál, hogy az embert fokozatosan a Legfelsõbb Úrhoz
vezetõ útra terelje. Az egész Védikus Irodalom témája a Legfelsõbb Úr, az egyéni lélek, a
világmindenség helyzete és ezek viszonyának megismerése. Amikor ezt a viszonyt
megismerjük, a kapcsolat életre kel, s eredményeképpen az élet végsõ célja — visszatérni
Istenhez — nagyon könnyen elérhetõvé válik. Sajnos a Védák botcsinálta tudósai csak a
tisztító szertartásokhoz vonzódnak, s ezzel akadályozzák a természetes fejlõdést.
Par¦k¢it Mah§r§ja azt mondta, egyedül azok nem ízlelhetik meg a Legfelsõbb Úr
transzcendentális üzenetét, akik állatokat mészárolnak le. Ezért ha az embereket arra tanítjuk,
hogyan haladjanak az Isten felé vezetõ úton, elõször és legfõképpen azt kell megtanítanunk
nekik, hogy vessenek véget az állatok gyilkolásának, ahogyan azt az elõbb említettük.
Ostobaság kijelenteni, hogy az állatok gyilkolásának semmi köze a lelki megvalósításhoz. E
veszélyes elmélet által a Kali-yuga jóvoltából már rengetegen váltak olyan állítólagos
sanny§s¦vá, akik a Védákra hivatkozva az állatölésrõl prédikálnak. Ezt a témát az Úr Caitanya
és Maulana Chand Kazi Shaheb is megvitatta egy beszélgetés során. A Védák ajánlotta
állatáldozat nem a vágóhidakon folyó korlátlan mészárlást jelenti. Az Úr Buddha egyrészt
azért folyamodott a Védák elutasításához, hogy megóvja az embereket az állatmészárlás
bûnétõl, másrészt azért, hogy megvédje az állatokat nagy testvéreiktõl, akik az egyetemes
testvériségrõl, békérõl, igazságról és egyenlõségrõl harsogva lemészárolják õket. Nem lehet
igazság ott, ahol állatokat ölnek. Az Úr Buddha egyszer s mindörökre véget akart vetni ennek,
ezért ahi°s§-kultuszát nemcsak Indiában, hanem az országon kívül is hirdette.
Az Úr Buddha filozófiája ateistának nevezhetõ, mert nem fogadja el a Legfelsõbb Urat, s
mert ez a filozófiai rendszer nem fogadja el a Védák tekintélyét. Ezt azonban csupán
színlelésbõl tette az Úr. Az Úr Buddha a Védák bevezetõ alapelveit prédikálta a kornak
megfelelõen (ugyanezt tette ¼a¯kar§c§rya is), hogy megalapozza a Védák hitelességét.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam közvetlenül a Kali-kor kezdete elõtt született (körülbelül ötezer
évvel ezelõtt), az Úr Buddha pedig körülbelül 2600 évvel ezelõtt jelent meg. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam tehát megjövendöli az Úr Buddha megjelenését. Ez a hitele ennek a tiszta
írásnak. Számtalan próféciáról olvashatunk benne, amelyek sorra beteljesülnek. Ezek jelzik
annak a ¼r¦mad-Bh§gavatamnak a töretlen tekintélyét, amelyben nyoma sincs hibának,
illúziónak, csalásnak és tökéletlenségnek, a feltételekhez kötött lelkek négy jellemzõ
hiányosságának. A felszabadult lelkek felette állnak e hibáknak, ezért képesek látni és elõre
megjósolni olyan eseményeket, amelyek a távoli jövõben történnek majd meg.
27. VERS
Azokat, akiknek viszonylag kevés a hatalmuk, vibh¡tinak, azokat pedig, akik nagyobb
hatalommal rendelkeznek, §veªa inkarnációknak nevezik.
28. VERS
ete c§°ªa-kal§¤ pu°sa¤ k¥¢£as tu bhagav§n svayam
indr§ri-vy§kula° loka° m¥¨ayanti yuge yuge
ete—mindezek; ca—és; a°ªa—teljes részek; kal§¤—a teljes részek részei; pu°sa¤—a
Legfelsõbbé; k¥¢£a¤—az Úr K¥¢£a; tu—de; bhagav§n—az Istenség Személyisége; svayam
—személyesen; indra-ari—Indra ellenségei; vy§kulam—megzavarták; lokam—minden
bolygó; m¥¨ayanti—megvédelmez; yuge yuge—a különbözõ korokban.
A fent említett inkarnációk vagy az Úr teljes részei, vagy az Úr teljes részeinek
részei, ám az Úr ¼r¦ K¥¢£a az eredeti Istenség Személyisége. Mindegyikük akkor jelenik
meg a bolygókon, amikor a hitetlenek zavart okoznak. Az Úr alászáll, hogy
megvédelmezze híveit.
Eredetileg az Úr minden gazdagsággal, minden erõvel, minden dicsõséggel, minden
szépséggel, minden tudással és minden lemondással teljes. Amikor ez a teljes részeken vagy a
teljes részek részein keresztül részlegesen megnyilvánul, meg kell állapítanunk, hogy
különféle erõinek bizonyos megnyilvánulásai szükségesek adott tevékenységeihez. Amikor
egy szobában parányi villanykörték égnek, az nem jelenti azt, hogy az erõmûvek e
jelentéktelen villanykörtékre korlátozódnak. Ugyanez az erõmû nagyipari generátorokat is
mûködtetni képes, nagyobb feszültséggel. Az Úr inkarnációi ehhez hasonlóan szintén csak
korlátozott erõt mutatnak ki, mivel az adott esetben épp annyi erõre van csupán szükség.
Az Úr felhatalmazott inkarnációja, N§rada, teljes inkarnációja, Var§ha, valamint a
közvetve felhatalmazott Úr Buddha hitet adott az embereknek. R§ma és Dhanvantari
inkarnációi hírnevét, Balar§ma, Mohin¦ és V§mana szépségét, Datt§treya, Matsya, Kum§ra és
Kapila transzcendentális tudását, Nara és N§r§ya£a ¹¢ik pedig lemondását mutatták be. A
legkülönlegesebb jegy, amelyet az Úr ¼r¦ K¥¢£a kimutatott, nem más, mint belsõ
energiájának megnyilvánulása a tehénpásztorlányokkal élvezett kedvtelések során. A
gop¦kkal töltött kedvtelései mind a transzcendentális lét, boldogság és tudás
megnyilvánulásai, noha érzéki szerelemnek látszanak. K¥¢£a és a gop¦k kedvtelésének
különleges vonzerejét sohasem szabad félreérteni. E transzcendentális kedvteléseket a
Bh§gavatam Tizedik Éneke beszéli el. A Bh§gavatam kilenc másik éneken keresztül emeli a
tanítványt fokozatosan arra a szintre, hogy megérthesse az Úr K¥¢£a és a gop¦k
kedvteléseinek transzcendentális természetét.
 Ez a vers azért említi a svayam szót, hogy megerõsítse: az Úr K¥¢£ának Saját Magán kívül
nincs más forrása.
K¥¢£a hatvannégy elsõdleges tulajdonsággal rendelkezik. Az Úr kiterjedései vagy
kategóriái csak e tulajdonságok valamely hányadával rendelkeznek. a transzcendentális
tulajdonságoknak legfeljebb kilencvenhárom százalékát mondhatják magukénak. Az Úr ¼iva,
aki nem avat§ra, nem §veªa, s nem is a kettõ között helyezkedik el, a tulajdonságoknak
majdnem nyolcvannégy százalékával rendelkezik. A j¦vák, a különféle létformákban
megjelenõ élõlények azonban a tulajdonságoknak legfeljebb hetvennyolc százalékát
birtokolhatják. Az anyagi lét feltételekhez kötött állapotában az élõlény nagyon parányi
mértékben, jámbor életétõl függõen rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Az élõlények
közül a legtökéletesebb Brahm§, az univerzum legfõbb irányítója. Õ a tulajdonságok
hetvennyolc százalékát birtokolja teljes mértékben. Más félistenek ezekkel a tulajdonsággal
kevesebb, míg az emberi lények csak nagyon parányi mértékben rendelkeznek. Egy emberi
lény számára a tökéletesség mércéje e tulajdonságok hetvennyolc százalékának teljes
kifejlesztése. Az élõlénynek sohasem lehetnek olyan tulajdonságai, mint ¼ivának, Vi¢£unak
vagy az Úr K¥¢£ának. Isteni természetûvé válhat a transzcendentális tulajdonságok
hetvennyolc százalékának teljes kifejlesztésével, de sohasem lehet olyan Isten, mint ¼iva, Vi¢
£u vagy K¥¢£a. Az Úr K¥¢£a otthona, amelyet K¥¢£alokának vagy Goloka V¥nd§vanának
neveznek, az összes lelki bolygó fölött helyezkedik el, s a tökéletessé vált élõlények a fent
említett tulajdonságok hetvennyolc százalékának teljes kifejlesztésével, jelenlegi anyagi
testük elhagyása után eljuthatnak oda.
31. VERS
Amikor egy híres, elõkelõ ember az autójában utazik, amelyet nagyon könnyen fel lehet
ismerni, az autót a benne ülõ emberrel azonosítjuk. Amikor az elnök közeledik autójában, azt
mondjuk: „Itt az elnök!”, s az autót az elnökkel azonosítjuk.
33. VERS
Az önmegvalósítás azt jelenti, hogy közömbössé válunk a durva és a finom fizikai test
igényeivel szemben, s az önvaló cselekedeteit helyezzük elõtérbe. A tettekre késztetõ
ösztönzés az önvalótól ered, de az önvaló valódi helyzetének ismerete hiányában e tettek
illúzióvá válnak. A tudatlanság következtében önnön érdekünket a durva és finom fizikai test
alapján határozzuk meg, ezért cselekedeteink életrõl életre mind kárba vesznek. Amikor
azonban a megfelelõ folyamat segítségével az ember találkozik az önvalóval, az önvaló tettei
kezdõdhetnek el.
Amikor az élõlény arra vágyik, hogy az anyagi energia (e megtévesztõ tünemény) élvezõje
legyen, az Úr a feledés misztériumával burkolja be az élõlényt, aki így helytelenül a durva
anyagi testet és a pszichikai elmét hiszi önvalójának. A transzcendentális tudást mûvelve
azonban, amikor az élõlény azért imádkozik az Úrhoz, hogy indokolatlan kegyébõl szabadítsa
ki a feledékenység vermébõl, az Úr indokolatlan kegyébõl eltávolítja az élõlényt borító
káprázat függönyét, s az élõlény képes lesz megismerni önmagát.
34. VERS
Transzcendentális energiája mindenhatóságának megfelelõen mûködik. Ugyanez az energia
mûködik külsõ, belsõ és határenergiájaként, s mindenható lévén bármit képes megtenni ezen
energiák bármelyikének közremûködésével. Akarata által a külsõ energiát is belsõvé
változtathatja. Ezért kegyébõl a külsõ energia, amely azokat az élõlényeket tartja illúzióban,
akiknek ez a vágyuk, az Úr akaratából lecsillapodik, a feltételekhez kötött élõlény
megbánásának és vezeklésének arányában. Ugyanez az energia ezután úgy mûködik, hogy
segítse a megtisztult élõlényt az önmegvalósítás útján. Az elektromos energia példája jól
szemlélteti mindezt. Egy tapasztalt villanyszerelõ a villamosenergiát mind fûtésre, mind
hûtésre használni tudja, aszerint, hogyan szabályozza azt. Éppen így a külsõ energia, amely
most megzavarja az élõlényt, s a születés és halál folytonos körforgásába kényszeríti, belsõ
energiává változik az Úr akaratából, hogy az örök élet felé vezesse õt. Amikor az élõlényt az
Úr ily módon kegyében részesíti, megfelelõ, eredeti helyzetébe kerül, hogy az örök lelki életet
élvezze.
35. VERS
Mindig élnünk kell a lehetõséggel, melyet az Úr kedvteléseinek elbeszélései nyújtanak,
amelyek valójában nem mások, mint meditációk Brahmanon, a legmegfelelõbb és
legélvezetesebb formában.
36. VERS
Õ teremti meg, tartja fenn és semmisíti meg idõvel e megnyilvánult univerzumokat, hogy jó
útra terelje az élõlényeket, akik a háromféle nyomorúságtól szenvednek ezekben az
univerzumokban, s mindezt anélkül, hogy e tettek a legkisebb mértékben befolyásolnák Õt.
Csupán felületesen kapcsolódik az anyagi teremtéshez, mint ahogyan az illatot érezzük,
anélkül hogy az illat forrását megérintenénk. Azok tehát, akik istentagadók, sohasem érhetik
el Õt, legnagyobb erõfeszítéseik ellenére sem.
38. VERS
sa veda dh§tu¤ padav¦° parasya
duranta-v¦ryasya rath§¯ga-p§£e¤
yo 'm§yay§ santatay§nuv¥tty§
bhajeta tat-p§da-saroja-gandham
sa¤—Õ egyedül; veda—ismerheti; dh§tu¤—a teremtõé; padav¦m—dicsõség; parasya—a
transzcendensé; duranta-v¦ryasya—a nagyon hatalmasé; ratha-a¯ga-p§£e¤—az Úr K¥¢£áé,
aki egy szekér kerekét tartja a kezében; ya¤—aki; am§yay§—fenntartás nélkül; santatay§—
hiány nélkül; anuv¥tty§—kedvezõen; bhajeta—szolgálatot végez; tat-p§da—az Õ lábainak;
saroja-gandham—a lótusz illata.
Csak azok ismerhetik meg az univerzum teremtõjét dicsõsége, hatalma és
transzcendenciája teljében, akik fenntartás nélkül, szakadatlanul és szeretettel
szolgálják a kezében szekérkereket tartó Úr K¥¢£a lótuszlábát.
A tiszta bhaktáknak semmilyen személyes hasznuk nem származik az Úrnak végzett
vegyítetlen szolgálatból. Szüntelenül szolgálják az Urat, önként, minden fenntartás nélkül. Az
Úr teremtésében közvetve vagy közvetlenül mindenki az Urat szolgálja. Senki sem jelent
kivételt az Úr e törvénye alól. Azok, akik az Úr illuzórikus erejének kényszerítõ hatására
közvetve végeznek szolgálatot, azok kedvezõtlenül szolgálják Õt, míg azok, akik közvetlenül
szeretett képviselõje irányítása alatt végeznek szolgálatot Neki, azok kedvezõen szolgálják
39. VERS
atheha dhany§ bhagavanta ittha°
yad v§sudeve 'khila-loka-n§the
kurvanti sarv§tmakam §tma-bh§va°
na yatra bh¡ya¤ parivarta ugra¤
atha—így; iha—ebben a világban; dhany§¤—sikeres; bhagavanta¤—tökéletesen tudatos;
ittham—ilyen; yat—ami; v§sudeve—az Istenség Személyiségének; akhila—mindent átölelõ;
loka-n§the—minden univerzum tulajdonosának; kurvanti—lelkesít; sarva-§tmakam—száz
százalék; §tma—lélek; bh§vam—eksztázis; na—soha; yatra—ahol; bh¡ya¤—újra; parivarta¤
—ismétlõdés; ugra¤—rettenetes.
Csak az ilyen érdeklõdés révén lehet ebben a világban sikeres és tökéletesen tudatos
az ember, mert ez az érdeklõdés rajongó transzcendentális szeretetet ébreszt az Istenség
Személyisége, minden univerzum tulajdonosa iránt, és teljes védelmet biztosít a születés
és halál rettegett ismétlõdésével szemben.
40. VERS
ida° bh§gavata° n§ma pur§£a° brahma-sammitam
uttama-ªloka-carita° cak§ra bhagav§n ¥¢i¤
ni¤ªreyas§ya lokasya dhanya° svasty-ayana° mahat
idam—ez; bh§gavatam—könyv, amely az Istenség Személyiségérõl és tiszta bhaktáiról
szóló elbeszéléseket tartalmaz; n§ma—nevû; pur§£am—kiegészítés a Védákhoz; brahma-
sammitam—az Úr ¼r¦ K¥¢£a inkarnációja; uttama-ªloka—az Istenség Személyiségének;
caritam—cselekedetei; cak§ra—összeállította; bhagav§n—az Istenség Személyiségének
inkarnációja; ¥¢i¤—¼r¦ Vy§sadeva; ni¤ªreyas§ya—a legfõbb jó érdekében; lokasya—minden
embernek; dhanyam—teljesen sikeres; svasti-ayanam—teljesen boldog; mahat—teljesen
tökéletes.
Ez a ¼r¦mad-Bh§gavatam Isten irodalmi inkarnációja, melyet ¼r¦la Vy§sadeva,
Isten inkarnációja állított össze. Minden ember legfõbb javát szolgálja, s emellett
sikerrel, boldogsággal és tökéletességgel teljes.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam az Úr ¼r¦ K¥¢£a irodalmi inkarnációja, ezért nem különbözik Tõle. A
¼r¦mad-Bh§gavatamot éppen olyan tisztelettel kell imádni, ahogyan az Urat imádjuk.
Figyelmes és türelmes tanulmányozásával elnyerhetjük az Úr végsõ áldását. Ahogyan az Úr a
teljes fény, a teljes boldogság és a teljes tökéletesség, ugyanígy a ¼r¦mad-Bh§gavatam is az.
A Legfelsõbb Brahman, ¼r¦ K¥¢£a teljes transzcendentális fénye áradhat ránk a ¼r¦mad-
Bh§gavatam szavaiból, ha egy tiszta lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül érkezik
hozzánk. A Bh§gavatam tanulmányozása megad minden olyan áldást az embernek, amelyet
az Úr személyes jelenléte biztosíthat, s az Úr minden transzcendentális áldása jelen van
benne, amelyet a Vele létesített személyes kapcsolattól várhatunk.
41. VERS
A különféle bolygók más és más helyzetét, az idõt és a körülményeket figyelembe véve
semmi csoda nincs a Pur§£ák történeteiben, s nem is képzeletbeliek. Jusson eszünkbe a
mondás: ami étel az egyiknek, méreg lehet a másiknak. Nem szabad tehát elutasítanunk a
Pur§£ák leírta történelmet és történeteket, mondván, hogy puszta kitalációk. A nagy ¥¢iknek,
mint amilyen Vy§sa is volt, nem volt céljuk, hogy kitalált történetekkel tarkítsák írásaikat.
A Védikus Irodalom olyan, akár a tudás tejóceánja. A tejszín vagy a vaj a tej legízletesebb
esszenciája, s ilyen a ¼r¦mad-Bh§gavatam is, hiszen az Úr és bhaktái tetteinek élvezetes,
tanulságos, hiteles magyarázatait tartalmazza. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja, hogy a
Védák célja az Õ megismerése, s a ¼r¦mad-Bh§gavatam nem más, mint Maga az Úr ¼r¦ K¥¢
£a, a lejegyzett tudás formájában. Ez tehát a Védák legjava, amely minden idõk összes
történelmi tényét tartalmazza ¼r¦ K¥¢£ával kapcsolatban. Valójában ez minden történelem
lényege.
43. VERS
k¥¢£e sva-dh§mopagate dharma-jñ§n§dibhi¤ saha
kalau na¢±a-d¥ª§m e¢a pur§£§rko 'dhunodita¤
k¥¢£e—K¥¢£áéba; sva-dh§ma—saját hajléka; upagate—visszatérve; dharma—vallás;
jñ§na—tudás; §dibhi¤—összekapcsolódva; saha—együtt; kalau—a Kali-yugában; na¢±a-
d¥ª§m—azoknak, akik elvesztették látásukat; e¢a¤—mindezek; pur§£a-arka¤—a Pur§£a,
amely ragyogó, mint a nap; adhun§—épp most; udita¤—kelt fel.
Ez a Bh§gavata Pur§£a oly ragyogó, mint a nap, s akkor kelt fel, amikor az Úr K¥¢
£a a vallás és a tudás kíséretében visszatért saját hajlékára. Azok, akik a Kali-korban a
tudatlanság sûrû sötétsége miatt elvesztették látásukat, ebbõl a Pur§£ából merítenek
majd fényt.
Az igazi vallás azt jelenti, hogy ismerjük Istent, kapcsolatunkat Vele, kötelességeinket Vele
szemben, s végül megismerjük az anyagi test elhagyása utáni célunkat. A feltételekhez kötött
lelkek, akiket elbûvöl az anyagi energia, alig ismerik az élet ezen alapelveit. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam az élet summun bonumja és az Úr ¼r¦ K¥¢£a megszemélyesülése, ezért az Úr K¥
¢£a közvetlen képviselõjeként kell elfogadnunk. Aki látja a ¼r¦mad-Bh§gavatamot, az Magát
az Úr ¼r¦ K¥¢£át is látja. Nincsen közöttük különbség.
44. VERS
S¡ta Gosv§m¦ hiteles képviselõje ¼ukadeva Gosv§m¦nak, mert azt a tanítást akarja átadni,
amelyet a kiváló, bölcs br§hma£ától hallott. ¼ukadeva Gosv§m¦ úgy adta át a Bh§gavatamot,
ahogyan nagyszerû apjától hallotta, és S¡ta Gosv§m¦ is úgy továbbította, ahogy azt ¼ukadeva
Gosv§m¦ elmondta. A hallás önmagában még nem minden: az embernek megfelelõ
figyelemmel kell megértenie a szöveget. A nivi¢±a szó azt jelenti, hogy S¡ta Gosv§m¦ fülein
keresztül itta a Bh§gavatam nektárját. Ez a Bh§gavatam befogadásának igazi folyamata. Nagy
figyelemmel, a hozzáértõ személytõl kell hallanunk, s azután minden oldalán felismerhetjük
az Úr K¥¢£a jelenlétét. Ez a Bh§gavatam megismerésének titka. Nem tud tökéletesen figyelni
az, akinek nem tiszta az elméje. Senkinek nem lehet tiszta az elméje, ha nem tiszták a tettei.
Nem lehetnek tiszták a tettei annak, aki nem tiszta az étkezés, az alvás, a védekezés és a
párzás terén. Ha azonban valahogyan az ember teljes figyelemmel hallgatja a megfelelõ
személyt, már a kezdet kezdetén kétségtelenül megpillanthatja az Úr K¥¢£át a Bh§gavatam
oldalain.

4 FEJEZET
SAUNAKA RISI FELISMERI SG ALKALMASSÁGÁT
KÉRDÉSEKET TESZ FEL
SRILA VYASADEVA :
 HOGY SEGÍTSEN A DEGRADÁCIÓ ÁLDOZATAIN 4 RÉSZRE OSZTOTTA A
VÉDÁKAT
 ODAADTA ŐKET A TANÍTVÁNYAINAK> PARAMPARÁ
 DE NEM VOLT ELÉGEDETT
 NEM HANGSSÚLYOZTA ELÉGGÉ KRISNA OSZ
 NM MEGJÖN

1. VERS
Amikor a bölcsek gyülekezetében a szónok magasztalására kerül sor, a beszélõnek az alábbi
követelményeknek kell eleget tennie: õ legyen a rangidõs vezetõ, s hatalmas tudás birtokában
legyen. A személyes megvalósítás nem azt jelenti, hogy az ember hiúságból tudását fitogtatva
arra törekszik, hogy felülmúlja az õt megelõzõ §c§ryát. Szilárd hitének kell lennie az elõzõ
§c§ryában, s ezzel egy idõben olyan megvalósítással is rendelkeznie kell a témában, hogy
adott körülmények között megfelelõ módon tudja azt elõadni. A szöveg eredeti célját nem
szabad szem elõl téveszteni. Semmilyen homályos jelentést nem szabad belemagyarázni, s
mégis érdekesen kell elõadni, úgy, hogy a hallgatóság megértse. Ezt nevezik megvalósításnak.
2. VERS
A ¼r¦mad-Bh§gavatamról szóló transzcendentális beszélgetésnek csak azok lehetnek hiteles
részesei, akik készen állnak arra, hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatamot ¼ukadeva Gosv§m¦
szellemében adják át, s akik készek meghallgatni ¼ukadeva Gosv§m¦t és az õ képviselõit.
3. VERS
Melyik korban és hol kezdõdött, s miért fogadták el? Honnan kapta a nagy bölcs, K¥
¢£a-dvaip§yana Vy§sa az ihletet, hogy összeállítsa ezt az írást?
4. VERS
Lehet, hogy a feltételekhez kötött lélek és a felszabadult lélek látszólag azonos szinten állnak,
valójában azonban tevékenységük különbözik. Figyelmük mindig éber, egyiküké az érzéki
élvezet terén, a másiké az önmegvalósításban. A feltételekhez kötött lélek az anyagban merül
el, míg a felszabadult lélek teljesen közömbös azzal szemben. Ezt a fajta közömbösséget
magyarázzák el a következõ sorok.
5. VERS
A családosoknak különbséget kell tenniük férfi és nõ között, másképp nem lehetnének
családosok. Az embernek tehát arra kell törekednie, hogy a lélek és a test közötti különbséget
ismerje föl, anélkül hogy ragaszkodna akár a férfi, akár a nõi nemhez. Amíg ez a
különbségtétel jellemzõ valakire, addig ne próbáljon meg olyan sanny§s¦vá válni, mint
¼ukadeva Gosv§m¦. Legalább elméletben legyen meggyõzõdése, hogy az élõlény nem férfi és
nem nõ. A külsõ öltözék az anyagi természet anyagi terméke, hogy vonzalmat ébresszen az
ellenkezõ nemûekben, s így fogva tartsa az embert az anyagi létben.
6. VERS
Hogyan ismerték fel õt [¼r¦la ¼ukadevát, Vy§sa fiát] a város lakói, amikor látszólag
mint fogyatékos, néma elmeháborodott, megérkezett Hastin§pura [a mai Delhi]
városába, miután bejárta a Kuru és J§¯gala tartományokat?
Egy bölcset tehát nem megjelenése, hanem szavai alapján lehet felismerni. Az embernek
nem azért kell felkeresnie egy s§dhut, hogy lássa, hanem hogy hallhassa õt. Ha képtelen arra,
hogy meghallgassa egy s§dhu szavait, akkor pusztán látni õt mit sem ér. ¼ukadeva Gosv§m¦
s§dhu volt, aki nem azért beszélt, hogy szavaival elégedetté tegye a közönséges embereket,
hanem hogy az Úr transzcendentális cselekedeteirõl szóljon. Akkor lehetett csak felismerni,
amikor a Bh§gavatamról beszélt, és sohasem próbált szemfényvesztõ módjára bûvészkedni a
szavakkal. Ránézésre értelmi fogyatékos, néma õrültnek tûnt, valójában azonban a
legkiemelkedõbb transzcendentális személyiség volt.
7. VERS
katha° v§ p§£¨aveyasya r§jar¢er munin§ saha
sa°v§da¤ samabh¡t t§ta yatrai¢§ s§tvat¦ ªruti¤
Hogyan találkozott Par¦k¢it király e nagy bölccsel, s hogyan vált lehetõvé, hogy az
elénekelje neki a Védák magasztos, transzcendentális lényegét [a Bh§gavatamot]?
8. VERS
Tetteibõl azoknak, akik az élet lemondott rendjébe léptek, és magukat Isten üzenete
prédikálásának missziója mellett kötelezték el, azt kell megtanulniuk, hogy azon túl, hogy
felvilágosítják a családosokat a transzcendentális tudományról, semmi dolguk velük. Azzal a
szándékkal kell adományt kérniük a családosoktól, hogy házát megszentelhessék.
9. VERS
abhimanyu-suta° s¡ta pr§hur bh§gavatottamam
tasya janma mah§ªcarya° karm§£i ca g¥£¦hi na¤
abhimanyu-sutam—Abhimanyu fia; s¡ta—óh, S¡ta; pr§hu¤—azt mondják; bh§gavata-
uttamam—az Úr legkiválóbb bhaktája; tasya—övé; janma—születés; mah§-§ªcaryam—
nagyon csodálatos; karm§£i—cselekedetek; ca—és; g¥£¦hi—kérlek, beszélj; na¤—nekünk.
Azt mondják, Par¦k¢it Mah§r§ja az Úr legkiválóbb bhaktája, s hogy születése és
cselekedetei mind csodálatosak. Kérlek, beszélj nekünk róla!
10. VERS
sa samr§± kasya v§ heto¤ p§£¨¡n§° m§na-vardhana¤
pr§yopavi¢±o ga¯g§y§m an§d¥±y§dhir§±-ªriyam
sa¤—õ; samr§±—az uralkodó; kasya—miért; v§—vagy; heto¤—ok; p§£¨¡n§m—P§£¨u
fiainak; m§na-vardhana¤—az, aki családja dicsõségére válik; pr§ya-upavi¢±a¤—ülni és
böjtölni; ga¯g§y§m—a Gangesz partján; an§d¥tya—semmibe venni; adhir§±—a szerzett
királyság; ªriyam—gazdagság.
Hatalmas uralkodó volt, s a birodalomnak, melyet örökül kapott, minden kincse az
övé volt. Dicsõségével csak növelte a P§£¨u-dinasztia tekintélyét. Miért adott fel hát
mindent, hogy a Gangesz partján ülve haláláig böjtöljön?
12. VERS
ªiv§ya lokasya bhav§ya bh¡taye
ya uttama-ªloka-par§ya£§ jan§¤
j¦vanti n§tm§rtham asau par§ªraya°
mumoca nirvidya kuta¤ kalevaram
ªiv§ya—jólét; lokasya—minden élõlénynek; bhav§ya—a virágzás érdekében; bh¡taye—a
gazdasági fejlõdés érdekében; ye—aki; uttama-ªloka-par§ya£§¤—ragaszkodik az Istenség
Személyiségéhez; jan§¤—emberek; j¦vanti—élnek; na—de nem; §tma-artham—önzõ érdek;
asau—az; para-§ªrayam—mások menedéke; mumoca—feladta; nirvidya—megszabadulva
minden ragaszkodástól; kuta¤—mi okból; kalevaram—halandó test.
Akik átadják magukat az Istenség Személyiségének, azok csupán mások jólétéért,
gyarapodásáért és boldogságáért élnek, s nem vezeti õket semmilyen önzõ érdek. Bár a
király [Par¦k¢it] nem ragaszkodott az anyagi tulajdonhoz, hogyan tudta mégis feladni
halandó testét, amely másoknak menedéket jelentett?

13. VERS
A megvalósítás fontosabb, mint a papagájszerû ismétlés.
16. VERS
Tudatlanságuk következtében képtelenek felbecsülni az élet értékeit, s a lelki tudományt nem
tudják elsajátítani.
17. — 18. VERS
Ebben a korban nagymértékben csökken az emberi test élettartama, valamint romlik az
emlékezõtehetség. Az anyag tevékenysége sem olyan ösztönzõ; a föld nem ad annyi gabonát,
mint az elõzõ korszakokban. A tehén nem ad annyi tejet, mint korábban, kevesebb zöldség és
gyümölcs terem. Az élõlényeknek — sem az embereknek, sem az állatoknak — nem jut
ízletes, tápláló eledel. Az élethez szükséges számtalan feltétel hiányában az élet hossza
csökken, az emlékezet rövidül, az intelligencia csekély, az emberek között a kapcsolat
képmutató, s még sorolhatnánk.
19. VERS
c§tur-hotra° karma ªuddha° praj§n§° v¦k¢ya vaidikam
vyadadh§d yajña-santatyai vedam eka° catur-vidham
c§tu¤—négy; hotram—áldozati tûz; karma ªuddham—a tett megtisztítása; praj§n§m—az
emberek; v¦k¢ya—miután látta; vaidikam—a védikus rítusok szerint; vyadadh§t—változtatott;
yajña—áldozat; santatyai—kiterjedni; vedam ekam—csak egyetlen Véda; catu¤-vidham—
négy részben.
Látta, hogy a Védákban említett áldozatok által az emberek megtisztíthatják
tetteiket. Ezért hogy leegyszerûsítse a folyamatot, az egy Védát négy részre osztotta,
hogy elterjedjen az emberek között.
MAGYARÁZAT: Hajdanán csak egyetlen Véda volt, a Yajur, amely fõképpen a négyféle
áldozatról ír. Annak érdekében azonban, hogy azokat könnyebb legyen végrehajtani, a Védát
az áldozatok négy felosztása szerint négy részre osztották, hogy a négy rend cselekedeteit
megtisztítsák.
22. VERS
atharv§¯giras§m §s¦t sumantur d§ru£o muni¤
itih§sa-pur§£§n§° pit§ me romahar¢a£a¤
atharva—az Atharva Véda; a¯giras§m—A¯gir§ ¥¢inek; §s¦t—megbízták; sumantu¤—
Sumantu Muniként is ismert; d§ru£a¤—eltökélten az Atharva Védának kötelezte el magát;
muni¤—a bölcs; itih§sa-pur§£§n§m—a történelmi feljegyzések és a Pur§£ák; pit§—apa; me
—enyém; romahar¢a£a¤—Romahar¢a£a ¥¢i.
 Sumantu Muni A¯gir§ra bízták az Atharva Védát, s a bölcs teljes odaadással ennek
szentelte életét. A Pur§£ákért és a történelmi feljegyzésekért apám, Romahar¢a£a lett
felelõs.
24. VERS
ta eva ved§ durmedhair dh§ryante puru¢air yath§
eva° cak§ra bhagav§n vy§sa¤ k¥pa£a-vatsala¤
te—az; eva—bizonyára; ved§¤—a tudás könyve; durmedhai¤—a kevésbé értelmesek;
dh§ryante—el tudnak sajátítani; puru¢ai¤—az ember; yath§—amennyire; evam—így; cak§ra
—szerkesztett; bhagav§n—a hatalmas; vy§sa¤—Vy§sa, a nagy bölcs; k¥pa£a-vatsala¤—
nagyon kegyes a tudatlanok tömegéhez.
A nagy bölcs, Vy§sadeva, aki nagyon kegyes a tudatlanok tömegéhez, úgy állította
össze a Védákat, hogy azt a kevésbé értelmes emberek is befogadhassák.
A Védák olyan témákról beszélnek, amelyet a Legfelsõbb Úrnak még Brahm§j¦ számára is el
kellett magyaráznia. Ezt tehát csak azok érthetik meg, akik a jóság kivételes tulajdonságaival
rendelkeznek. Vy§sadeva különféle részekre osztotta a Védákat, hogy azokat a kevesebb
értelemmel megáldott, a szenvedély és a tudatlanság kötõerejének hatása alatt álló emberek is
követni tudják. A következõ ªloka ezt magyarázza el.
25. VERS
str¦-ª¡dra-dvijabandh¡n§° tray¦ na ªruti-gocar§
karma-ªreyasi m¡¨h§n§° ªreya eva° bhaved iha
iti bh§ratam §khy§na° k¥pay§ munin§ k¥tam
str¦—a nõk; ª¡dra—a dolgozók; dvija-bandh¡n§m—a kétszer születettek barátainak; tray¦
—három; na—nem; ªruti-gocar§—a megértés kedvéért; karma—cselekedetekben; ªreyasi—
érdekében; m¡¨h§n§m—az ostobáknak; ªreya¤—a legfõbb áldás; evam—így; bhavet—elért;
iha—ezáltal; iti—így gondolta; bh§ratam—a nagy Mah§bh§rata; §khy§nam—történelmi
tények; k¥pay§—hatalmas kegyébõl; munin§—a muni; k¥tam—befejezte.
Könyörületességbõl a nagy szent úgy gondolta, hogy ez majd lehetõvé teszi az
emberek számára az élet végsõ céljának megértését. Összeállította hát a Mah§bh§rata
címû nagyszerû történelmi elbeszélést, a nõk, a ª¡drák és a kétszer születettek barátai
részére.
Ha az apa és az anya nem fogadják el a lelki családtervezés folyamatát, s gyermekeik
csupán a szenvedély eredményeképpen jönnek a világra, gyermekeiket dvija-bandhuknak
hívják. A ª¡dráknak és a nõknek a házassági szertartáson kívül semmilyen sa°sk§rának nem
kell alávetniük magukat.
A kevesebb értelemmel rendelkezõ emberek — a nõk, a ª¡drák és a magasabb rendû
kasztok képzetlen fiai — nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyek a
transzcendentális Védák céljának megértéséhez szükségesek. Számukra készült a
Mah§bh§rata. A Mah§bh§rata segít a Védák céljának elérésében, ezért benne található a
Bhagavad-g¦t§, a Védák összefoglalása. A Bhagavad-g¦t§ minden védikus tudás lényege; a
lelki értékek elsõ könyve, akárcsak az Upani¢adok.
26. VERS
eva° prav¥ttasya sad§ bh¡t§n§° ªreyasi dvij§¤
sarv§tmaken§pi yad§ n§tu¢yad dh¥daya° tata¤
evam—így; prav¥ttasya—cselekszik; sad§—mindig; bh¡t§n§m—az élõlényeknek; ªreyasi
—legfõbb érdekében; dvij§¤—óh, kétszer született; sarv§tmakena api—minden eszközzel;
yad§—amikor; na—nem; atu¢yat—elégedetté válik; h¥dayam—elme; tata¤—akkor.
Óh, kétszer született br§hma£ák! Elméje azonban nem volt elégedett, noha az
emberiség teljes jólétéért fáradozott.
27. VERS
 MAGYARÁZAT: A bölcs keresni kezdte szíve elégedetlenségének okát. A tökéletességet
nem lehet addig elérni, amíg az ember nem elégedett a szívében, s a szív elégedettségét az
anyagon túl kell keresni.
30. VERS
tath§pi bata me daihyo hy §tm§ caiv§tman§ vibhu¤
asampanna iv§bh§ti brahma-varcasya sattama¤
tath§pi—bár; bata—elégtelenség; me—enyém; daihya¤—a testben foglal helyet; hi—
bizonyára; §tm§—élõlény; ca—és; eva—még; §tman§—magam; vibhu¤—elégséges;
asampanna¤—nélkülözi; iva §bh§ti—úgy tûnik; brahma-varcasya—a ved§ntistáknak;
sattama¤—a legfelsõbb.
Elégedetlen vagyok, bár mindennel rendelkezem, amit a Védák megkívánnak.
MAGYARÁZAT: ¼r¦la Vy§sadeva kétségtelenül ismerte a Védák minden részletét. Az
anyagban elmerült élõlény a Védákban elõírt cselekedetek által tisztulhat meg, de a végsõ cél
nem ez. Addig, amíg valaki ezt nem éri el, nem foglalhatja el helyét transzcendentális,
természetes helyzetében, még ha minden szükséges dologgal rendelkezik, akkor sem. ¼r¦la
Vy§sadeva látszólag elvesztette a megoldás kulcsát, s ezért elégedetlen volt.
31. VERS
ki° v§ bh§gavat§ dharm§ na pr§ye£a nir¡pit§¤
priy§¤ paramaha°s§n§° ta eva hy acyuta-priy§¤
kim v§—vajon; bh§gavat§¤ dharm§¤—az élõlények odaadó cselekedetei; na—nem;
pr§ye£a—majdnem; nir¡pit§¤—irányított; priy§¤—kedves; paramaha°s§n§m—a tökéletes
lényeknek; te eva—az is; hi—bizonyára; acyuta—tévedhetetlen; priy§¤—vonzó.
Talán azért van ez, mert nem hangsúlyoztam ki kellõképpen az Úr odaadó
szolgálatát, amely örömet okoz mind a tökéletes lények, mind a tévedhetetlen Úr
számára.
¼r¦la Vy§sadeva szavai kifejezik az elégedetlenséget, amelyet érzett. Azért érzett
elégedetlenséget, mert az élõlények eltávolodtak természetes helyzetüktõl, az Úr odaadó
szolgálatától. Amíg az ember nem szilárdul meg természetes helyzetében, a szolgálatban,
addig sem az Úr, sem az élõlény nem lehet teljes mértékben elégedett. Ezt a hiányosságot
érezte ¼r¦la Vy§sadeva, amikor lelki tanítómestere, N§rada Muni megérkezett hozzá. Errõl
szólnak a következõ versek.
32. VERS
E versbõl megtudhatjuk, hogy az Úr transzcendentális szeretõ szolgálata nélkül minden üres;
33. VERS
N§rada a második §c§rya a lelki tanítványi láncolatban. Õ Brahm§ képviselõje, ezért éppen
úgy tisztelik, mint Brahm§t, minden vidhi (szabály) atyját. A láncolat minden további
tanítványát is — mint az eredeti lelki tanítómester képviselõit — ugyanilyen tiszteletben
részesítik.

5 FEJEZET
NM: TUDJA MIÉRT ELÉGEDETLEN
SRILA VYASADEVA MENEDÉKET VESZ A LTM NÉL, MINT ARJUNA
NM: NEM BESZÉLTÉL SZ OSZ RÓL, HA NEM BESZÉLSZ RÓLA, AKKOR AZ AI
TÉMÁK CSAK FELKAVARJÁK AZ ELMÉT, ŐK MÁR ELEVE VONZODNAK AZ
ÉLVEZETHEZ, DE HA MÉG TE IS ARRA BIZTATOD ŐKET, MI LESZ???
MUTASD MEG AZ ÚR KEDVTELÉSEIN ÁT AZ Ö ÚTJÁT.
LEHET HOGY TUL MAGAS A CÉL, DE NINCS VESZTESÉG. MÉG HA VISSZA IS
ESIK VALAKI, AKKOR IS TÖBBET ÉR MINTHA CSAK TÖK MATERIALISTA
LENNE. HA MÁR TÖREKSZÜNK AKOR LEGYEN CÉLUNK VALAMI KÜLÖNLEGES,
NE CSAK AZ É TÖREKEDJÜNK, AMI KARMÁNBÓL AMÚGY IS TÖRTÉNNI FOG.
MÉGHA VISSZA IS ESIK, AKKOR SEM TUDJA ELFELEJTENI AZT A MAGASABB
RENDŰ BOLDOGSÁGOT, AMIT MEGÉRZETT, ÉS KERESNI ÉS TÖREKEDNI FOG
RÁ.
a tudás fejlesztésének — a lemondásnak, a Védák tanulmányozásának, az áldozatoknak,
a himnuszok vibrálásának és az adományozásnak — az igazi célja az Úr
transzcendentális leírásában tetõzik, akirõl válogatott költemények írnak.
NM ELMESÉLI ELŐZŐ ÉLETÉT.
ANYJA SZOLGÁLTA A SZENTEKET. Ő MEGETTE AZ ÉTEL MARADÉKUKAT>
TISZTULÁS, AHOGY SZÍV TISZTUL A TRANSZCENDENTÁLISTÁK TERMÉSZETE
VONZÓVÁ VÁLIK
ÉS HALLGATTA KRISNA LILÁIT, VÁGYA NŐTT HOGY HALLJON>
MEGALÓSÍTÁS NET, A RAJAS TAMAS HÁTÁÉRBE SZORULT> ERŐS
RAGASZODÁS ÉBREDT A BÖLCSEK IRÁNT( UDVARIASS VOLT, SS
Óh, Vy§sadeva br§hma£a! A bölcsek kimondták, hogy a legjobb gyógymód minden baj és
gyötrelem megszüntetésére az, ha az ember a Legfelsõbb Úr, az Istenség Személyisége [¼r¦
K¥¢£a] szolgálatának szenteli minden cselekedetét.
A TETT AZ EMBER RABSÁGÁNAK ÉS A SZABADULÁSÁNAK AZ OKA LEHET,
KARMA FÁJÁT ÉPÍTI VAGY BONTJA
Bármilyen munkát is végez az ember ebben az életében az Úr missziójának beteljesítése
érdekében, azt bhakti-yogának, az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatának nevezik, s amit
tudásnak hívnak, az természetes velejárója mindennek.
DOLGOZZON ÉRTE ÉS EMLÉKEZZEN RÁ
Így hát az a valódi látnok, aki transzcendentális hangként megjelent képviselõje formájában
imádja az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Vi¢£ut, akinek nincs anyagi formája.
KRISNA ELŐSZÖR TUDÁST AD, ÉS HA AZT MEGBECSŰLJÜK, ÁTADJA NEKÜNK
AZ Ő SZERETŐ OSZ ÁT
IRJ KRISNAÁRÓL EZ BETELJESÍTI A BŐLCSEK VÁGYÁT, ÉS CSŐKKENTI A Z
EMBEREK SZENVEDÉSEIT. NASTI EVA HOGY A GYÖTRELMETŐL
MEGSZABADULJUNK
1. VERS
Ahogy azt majd lépésrõl lépésre elmagyarázza, Vy§sadeva csalódottságának oka az volt, hogy
hiányosan mutatta be az odaadó szolgálat tudományát.
2. VERS
n§rada uv§ca
p§r§ªarya mah§-bh§ga bhavata¤ kaccid §tman§
paritu¢yati ª§r¦ra §tm§ m§nasa eva v§
n§rada¤—N§rada; uv§ca—mondta; p§r§ªarya—óh, Par§ªara fia; mah§-bh§ga—a nagyon
szerencsés; bhavata¤—tiéd; kaccit—ha; §tman§—az önmegvalósítás révén; paritu¢yati—
kielégíti; ª§r¦ra¤—a testtel azonosít; §tm§—önvaló; m§nasa¤—az elmével azonosít; eva—
bizonyára; v§—és.
Szavait Vy§sadevához, Par§ªara fiához intézve N§rada így kérdezett: Elégedett vagy-
e, ha a testtel és az elmével azonosítod magad, s ezeket tekinted az önmegvalósítás
céljának?
Az ember nem lehet derûs, ha nem jut el az önvaló megismeréséig, amely transzcendentális az
anyagi testhez és elméhez képest.
3. VERS
Vy§sadeva csüggedtsége semmi esetre sem a megfelelõ tudás hiányából eredt, mert
tanítványként mélyreható kérdéseket tett fel a Védikus Irodalmat illetõen, s ennek
eredményeként állította össze a Mah§bh§ratát, a Védák teljes magyarázatával.
4. VERS
A ¼r¦ Vy§sadeva által összeállított Ved§nta-s¡tra vagy Brahma-s¡tra a személytelen abszolút
aspektus teljes magyarázata, amelyet a világ legmagasabb szintû filozófiai magyarázatának
fogadnak el. Tárgya az örökkévalóság, s módszerei tudományosak. Vy§sadeva
transzcendentális tudásához tehát nem férhet kétség. Mi oka lehet hát a szomorúságra?
5. VERS
vy§sa uv§ca
asty eva me sarvam ida° tvayokta°
tath§pi n§tm§ paritu¢yate me
tan-m¡lam avyaktam ag§dha-bodha°
p¥cch§mahe tv§tma-bhav§tma-bh¡tam
vy§sa¤—Vy§sa; uv§ca—mondta; asti—van; eva—bizonyára; me—enyém; sarvam—
minden; idam—ez; tvay§—általad; uktam—elmondott; tath§pi—és mégis; na—nem; §tm§—
önvaló; paritu¢yate—kielégít; me—nekem; tat—annak; m¡lam—gyökere; avyaktam—
észrevétl en; ag§dha-bodham—a korlátlan tudással rendelkezõ ember; p¥cch§mahe—kérdez;
tv§—neked; §tma-bhava—magától született; §tma-bh¡tam—utód.
¼r¦ Vy§sadeva szólt: Minden, amit elmondtál rólam, tökéletesen igaz, mindezek
ellenére mégis békétlen vagyok. Ezért elégedetlenségem alapvetõ okáról téged kérdezlek,
aki korlátlan tudással rendelkezel, hiszen Brahm§ sarja vagy, a magától-születetté [aki
anyagi anya és apa nélkül jött a világra].
MAGYARÁZAT: Az anyagi világban mindenki abban a felfogásban él, hogy az önvaló
azonos a testtel és az elmével. Így aztán minden tudomány, amely az anyagi világban
elterjedt, az elmével vagy a testtel áll kapcsolatban — ez az oka minden elégedetlenségnek.
6. VERS
Aki teljesen elmélyed az Úr szolgálatában, az minden tudás jelképe. ¼r¦la N§rada száz
százalékig tökéletes élõlény, noha nem egyenrangú az Istenség Személyiségével.
7. VERS
tva° parya±ann arka iva tri-lok¦m
antaª-caro v§yur iv§tma-s§k¢¦
par§vare brahma£i dharmato vratai¤
sn§tasya me ny¡nam ala° vicak¢va
tvam—te; parya±an—utazol; arka¤—a nap; iva—mint; tri-lok¦m—a három világ; anta¤-
cara¤—be tud hatolni mindenki szívébe; v§yu¤ iva—éppen olyan, mint a mindent átható
levegõ; §tma—önmegvalósított; s§k¢¦—tanú; par§vare—az okban és az okozatban;
brahma£i—az Abszolútban; dharmata¤—fegyelmezõ szabályok szerint; vratai¤—
fogadalomban; sn§tasya—elmerülve; me—enyém; ny¡nam—hiányosság; alam—világosan;
vicak¢va—megkeres.
Akár a nap, a három világban bárhová mehetsz, s mint a levegõ, mindenki bensõjébe
behatolsz. Épp olyan vagy, mint a mindent átható Felsõlélek. Kérlek hát, találd meg a
hibát, amely annak ellenére bennem rejlik, hogy a szabályokat és fogadalmakat követve
a transzcendensben merülök el!
8. VERS
ªr¦-n§rada uv§ca
bhavat§nudita-pr§ya° yaªo bhagavato 'malam
yenaiv§sau na tu¢yeta manye tad darªana° khilam
ªr¦-n§rada¤—¼r¦ N§rada; uv§ca—mondta; bhavat§—általad; anudita-pr§yam—szinte
nem dicsõíted; yaªa¤—dicsõsége; bhagavata¤—az Istenség Személyiségének; amalam—
tiszta; yena—ami által; eva—bizonyára; asau—Õ (az Istenség Személyisége); na—nem; tu
¢yeta—elégedett; manye—gondolom; tat—az; darªanam—filozófia; khilam—alacsonyabb
rendû.
 ¼r¦ N§rada így szólt: Nem beszéltél az Istenség Személyiségének fenséges és
makulátlan dicsõségérõl. Mit ér az a filozófia, amely nem nyújt elégedettséget az Úr
transzcendentális érzékeinek?
Az egyéni lélek örök kapcsolata a Legfelsõbb Lélekkel, az Istenség Személyiségével nem
más, mint hogy természeténél fogva örök szolgája örök mesterének. Az Úr kiterjesztette
magát élõlényekként, hogy szeretõ szolgálatot fogadhasson el tõlük. Egyedül ez teheti
elégedetté mind az Urat, mind az élõlényeket.
9. VERS
¼r¦ N§rada azonnal kimondta a pontos diagnózist: Vy§sadeva elégedetlenségének alapvetõ
oka az, hogy a különféle Pur§£ák összeállítása során szándékosan kerülte az Úr dicsõítését.
Írt az Úr (¼r¦ K¥¢£a) dicsõségérõl, de nem annyit, mint amennyit a vallásosságról, a
gazdasági fejlõdésrõl, az érzékkielégítésrõl és a felszabadulásról. Megérthetjük ebbõl, hogy
senki sem lehet alapvetõen boldog, ha nem mélyed el az Úr odaadó szolgálatában. Errõl a
tényrõl a Bhagavad-g¦t§ világosan említést tesz.
Az elégedettség azonban a transzcendentális boldogságnak csupán a kezdete. Az embernek
fejlõdése érdekében semlegességet és egyenlõ szemléletet kell elérnie a relatív világban, s a
nyugalom e szintjén túljutva megszilárdulhat az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatában.
N§rada végül azt tanácsolja Vy§sadevának, hogy lelkesen, újra és újra írjon az odaadó
szolgálat útjáról. Ez kigyógyítja majd csüggedésébõl.
10. VERS
na yad vacaª citra-pada° harer yaªo
jagat-pavitra° prag¥£¦ta karhicit
tad v§yasa° t¦rtham uªanti m§nas§
na yatra ha°s§ niramanty uªik-k¢ay§¤
na—nem; yat—az; vaca¤—szavak; citra-padam—díszítõ; hare¤—az Úr; yaªa¤—
dicsõsége; jagat—univerzum; pavitram—megszentelt; prag¥£¦ta—leírta; karhicit—alig; tat
—az; v§yasam—varjak; t¦rtham—zarándokhely; uªanti—gondol; m§nas§¤—szent
személyek; na—nem; yatra—ahol; ha°s§¤—teljesen tökéletes lények; niramanti—élvezetet
merítenek; uªik-k¢ay§¤—azok, akik a transzcendentális lakhelyen élnek.
Azok a szavak, amelyek nem az Úr dicsõségét írják le — aki egyedül meg tudja
szentelni az egész univerzumot —, a szentek szerint olyanok, mint a varjak
zarándokhelye, amely semmi élvezetet nem nyújt a teljesen tökéletes emberek számára,
mert õk a transzcendentális birodalom lakói.
Akik teljesen elmerülnek az anyagi tekintetben egyre kifinomultabb érzéki örömökben,
csupán bábok az anyagi energia kezében. Megrágott, kidobásra ítélt témákban találják meg a
boldogságot. ¼r¦dhara Sv§m¦ szerint ez a prostituáltakra vadászók öröme.
Az Úr dicsõségérõl szóló irodalmat azonban a paramaha°sák élvezik, akik megértették az
emberi tevékenység lényegét.
11. VERS
tad-v§g-visargo janat§gha-viplavo
yasmin prati-ªlokam abaddhavaty api
n§m§ny anantasya yaªo '¯kit§ni yat
ª¥£vanti g§yanti g¥£anti s§dhava¤
tat—az; v§k—szavak; visarga¤—teremtés; janat§—az emberek; agha—bûnök; viplava¤
—forradalmi; yasmin—amelyben; prati-ªlokam—minden egyes versszak; abaddhavati—
helytelenül megalkotott; api—annak ellenére; n§m§ni—transzcendentális nevei stb.;
anantasya—a korlátlan Úrnak; yaªa¤—dicsõsége; a¯kit§ni—lefestett; yat—ami; ª¥£vanti—
hallgatják; g§yanti—éneklik; g¥£anti—elfogadják; s§dhava¤—a megtisztult emberek, akik
becsületesek.
 Ám az az irodalom, amelyet a határtalan Legfelsõbb Úr neve, híre, formája és
kedvtelése transzcendentális dicsõségének leírása tölt meg, másféle alkotás, tele
transzcendentális szavakkal, melyek forradalmat hoznak a világ félrevezetett
civilizációjának istentelen életébe. Az ilyen transzcendentális irodalmat, még ha
tökéletlen alkotás is, a megtisztult, valóban õszinte emberek hallgatják, éneklik és
elfogadják.
Azt mondják, az az intelligens ember, aki a méreggel teli pohárból is ki tudja választani a
nektárt, a legszennyesebb helyen is aranyat talál, egy kétes családban is képes jó feleségre
lelni, s még attól az embertõl vagy tanítótól is el tud fogadni hasznos tanítást, aki az
érinthetetlenek közül való. India nem tett eleget kötelességének. Elhanyagolta ezt a
felelõsségteljes feladatot, s ezért van oly sok vita és gond szerte a világon. Meggyõzõdésünk,
hogy ha a ¼r¦mad-Bh§gavatam transzcendentális üzenetét legalább a világ vezetõi
megkapják, az egészen biztosan megváltoztatja szívüket, a nép pedig természetes módon
követni fogja õket.
A tömegek többnyire csak eszközök a modern politikusok és vezetõk kezében. Ha
legalább a vezetõk szíve megváltozna, az biztosan gyökeres változást idézne elõ a világban.
Ha egy házban tûz üt ki, a ház lakói kiszaladnak, hogy segítséget kérjenek a szomszédoktól.
Szomszédaik lehet, hogy külföldiek, az égõ ház lakói azonban mégis meg tudják értetni
magukat anélkül, hogy ismernék szomszédaik nyelvét, és a szomszédok megértik, mire van
szükségük, még akkor is, ha nem ugyanazon a nyelven beszélnek. Ugyanez az együttmûködõ
szellem szükséges ahhoz is, hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam üzenete elterjedhessen e szennyezett
világban. Végsõ soron a lelki értékek gyakorlati tudománya ez, s ezért bennünket a gyakorlat
érdekel, nem a nyelv. Sikert akkor érünk el, ha az emberek szerte a világon megértik e
nagyszerû írás gyakorlati részét.
Ha a világon az emberek túl sok materialista tevékenységet folytatnak, nem csoda, ha egy
személy vagy egy nemzet a legcsekélyebb kihívásra is egy másik személyre vagy másik
nemzetre támad. Ez a törvény uralkodik a viszályok korában, a Kali-korban. Lehet, hogy
kezdetben nem tetszik majd nekik, mert aki sárgaságban szenved, az nem szívesen fogadja el
a kandiscukrot, de tudnunk kell, hogy a kandiscukor a sárgaság egyetlen orvossága. A
Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-Bh§gavatam olvasását is népszerûsíteni kell, s az úgy hat majd,
mint a kandiscukor az érzékkielégítés sárgaságában. Amikor az emberek megízlelik ezt az
irodalmat, a többi írás, amely csupán megmérgezi a társadalmat, automatikusan el fog tûnni.
12. VERS
A Bhagavad-g¦t§ azt is megerõsíti, hogy a gyümölcsözõ tett eredményét fel lehet ajánlani az
Úrnak — másképp csak anyagi kötöttséghez vezet. A gyümölcsözõ tettek jogos élvezõje az
Istenség Személyisége, ezért ha azokat az élõlény saját érzékkielégítése érdekében végzi,
akkor a bajok kínzó forrásává válik.
13. VERS
Ezek az alkotások, melyek világi verseket, filozófiai spekulációkat tartalmaznak, többé-
kevésbé m§y§ hatása alatt állnak, s érzékkielégítéssel végzõdnek. Bár értéktelenek a szó
valódi értelmében, mégis a legváltozatosabban díszítik fel õket, hogy a csekély értelmû
emberek figyelmét magukra vonják. ¼r¦ N§rada ¹¢i, a legkiválóbb Vai¢£ava, könyörületes az
értéktelen írások szerencsétlen áldozataihoz, s ezért azt tanácsolja ¼r¦ Vy§sadevának, állítson
össze egy olyan transzcendentális írást, amely nem csupán vonzó, de valójában fel is szabadít
minden kötelék alól. Ezer és ezer irodalmár él szerte a világon, akik évezredeken keresztül
irodalmi alkotások ezreit írták meg az emberek tájékoztatására. Sajnos azonban egyik sem
hozott békét és nyugalmat a földre. Mindez amiatt van, hogy ezek az írások lelkileg
tökéletesen üresek. Ezért a Védikus Írások — legfõképp a Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-
Bh§gavatam — különösen ajánlottak a szenvedõ emberiségnek, hogy meghozzák a várva várt
felszabadulást az anyagi civilizáció gyötrelmei alól, amelyek felemésztik az emberi energia
legjelentõsebb hányadát. A Bhagavad-g¦t§ üzenetét Maga az Úr beszélte el, s Vy§sadeva
jegyezte le, a ¼r¦mad-Bh§gavatam pedig az Úr K¥¢£a cselekedeteinek transzcendentális
elbeszélése. Egyedül ez elégítheti ki az élõlények sóvár vágyát az örök béke és a gyötrelmek
alóli felszabadulás után. A ¼r¦mad-Bh§gavatam az univerzum minden élõlényének szól, hogy
végleg megszabadítsa õket az anyagi kötelékek minden fajtájától. Az Úr kedvteléseinek
transzcendentális elbeszélését csak olyan felszabadult lelkek tudják elbeszélni, mint
Vy§sadeva és az õ hiteles képviselõi, akik teljesen az Úr transzcendentális szeretõ
szolgálatába merülnek.
14. VERS
tato 'nyath§ kiñcana yad vivak¢ata¤
p¥thag d¥ªas tat-k¥ta-r¡pa-n§mabhi¤
na karhicit kv§pi ca du¤sthit§ matir
labheta v§t§hata-naur iv§spadam
tata¤—abból; anyath§—más; kiñcana—valami; yat—bármi; vivak¢ata¤—vágysz arra,
hogy leírd; p¥thak—külön; d¥ªa¤—látás; tat-k¥ta—abból következõ; r¡pa—forma; n§mabhi¤
—nevek által; na karhicit—soha; kv§pi—bármennyi; ca—és; du¤sthit§ mati¤—ingadozó
elme; labheta—nyer; v§ta-§hata—a szél megzavarja; nau¤—hajó; iva—mint; §spadam—
hely.
Bármirõl akarsz írni, amiben az Úr nem látható, annak eredménye csupán az, hogy a
különféle formák, nevek és következmények felkavarják az elmét, ahogyan a szél ûzi a
hajót, melynek nincs hol megpihennie.
Az emberek nem tudják, hogyan rögzítsék elméjüket az Úr odaadó szolgálatában: mindig
zavarban vannak az önmegvalósítás valódi útjának megtalálását illetõen.
15. VERS
jugupsita° dharma-k¥te 'nuª§sata¤
svabh§va-raktasya mah§n vyatikrama¤
yad-v§kyato dharma it¦tara¤ sthito
na manyate tasya niv§ra£a° jana¤
jugupsitam—rendkívül elítélendõ; dharma-k¥te—a vallásért; anuª§sata¤—utasítás;
svabh§va-raktasya—természetesen hajlik rá; mah§n—nagy; vyatikrama¤—értelmetlen; yat-
v§kyata¤—akinek utasításai alapján; dharma¤—vallás; iti—így van; itara¤—az emberek;
sthita¤—szilárd; na—nem; manyate—gondol; tasya—arra; niv§ra£am—tiltás; jana¤—õk.
Az emberek természetüknél fogva hajlanak az élvezetre, s te a vallás nevében erre
biztattad õket. Ez elítélendõ és teljesen ésszerûtlen tett. Mivel a te utasításaid vezetik
õket, vallásként fogadják majd el az ilyen cselekedeteket, s nem törõdnek a tilalmakkal.
Az emberi lényeknek a hosszú ideje tartó, életrõl életre folytatódó anyagi körülmények miatt
természetes hajlamuk, hogy az anyagi energia feletti uralomra törekszenek. Nem érzik át az
emberi élet súlyát. Az emberi életforma lehetõség, hogy kikerüljünk e börtönbõl, s így az
emberi lény egyetlen kötelessége, hogy helyreállítsa kapcsolatát Istennel, melyrõl
megfeledkezett. Az ember semmilyen körülmények között ne bátorodjon fel, hogy a vallásos
tettek leple alatt az érzékkielégítés érdekében szõjön terveket
Az anyagias hajlamú emberek azonban jobban vonzódnak a politikához, a gazdasághoz és az
emberbaráti cselekedetekhez, melyekrõl a Mah§bh§rata ír, mint a fõ témához, a Bhagavad-
g¦t§hoz. Vy§sadeva megalkuvó szellemét N§rada egyenesen elítéli, és azt tanácsolja neki,
hirdesse nyíltan, hogy amire az emberi életben elsõdlegesen szükségünk van, az nem más,
mint örök kapcsolatunk megvalósítása az Úrral, s hogy késedelem nélkül meghódoljunk Neki.
Egy beteg szinte mindig olyan ételeket kíván, melyek tiltottak számára. A hozzáértõ orvos
azonban nem alkuszik meg, s nem hagyja, hogy a beteg azt egye, amit nem szabad. A
Bhagavad-g¦t§ azt is elmondja, hogy a gyümölcsözõ cselekedetekhez ragaszkodó embernek
nem szabad megválnia elfoglaltságától, mert fokozatosan az önmegvalósítás szintjére
emelkedhet.
16. VERS
vicak¢a£o 'sy§rhati veditu° vibhor
ananta-p§rasya niv¥ttita¤ sukham
pravartam§nasya gu£air an§tmanas
tato bhav§n darªaya ce¢±ita° vibho¤
vicak¢a£a¤—nagyon hozzáértõ; asya—neki; arhati—megérdemli; veditum—megérteni;
vibho¤—az Úrnak; ananta-p§rasya—a korlátlannak; niv¥ttita¤—visszavonul; sukham—
anyagi boldogság; pravartam§nasya—azok, akik ragaszkodnak hozzá; gu£ai¤—az anyagi
tulajdonságok által; an§tmana¤—nem ismeri a lelki értékeket; tata¤—ezért; bhav§n—te;
darªaya—mutatja az utakat; ce¢±itam—cselekedetei; vibho¤—az Úrnak.
A Legfelsõbb Úr korlátlan. Csak az anyagi boldogságért végzett tettektõl
visszavonult, tapasztalt ember érdemli meg, hogy megértse a lelki értékekkel teli
tudományt. Ezért azok számára, akik anyagi ragaszkodásaik miatt nincsenek ilyen
szerencsés helyzetben, a Legfelsõbb Úr transzcendentális cselekedeteinek leírásán
keresztül kell megmutatnod a transzcendentális megvalósítás útjait.
N§rada ezért azt a tanácsot adja ¼r¦ Vy§sadevának, hogy Isten tudományáról
transzcendentális tetteivel kapcsolatban írjon. Az Úr transzcendentális cselekedeteit
tartalmazza, ezért nincs különbség közte és az Úr között. Ez az írás az Úr valódi irodalmi
inkarnációja. A laikusok tehát hallhatják az Úr cselekedeteirõl szóló elbeszéléseket, ezáltal
elnyerik az Úr társaságát, s így lassanként megtisztulnak az anyagi betegségektõl. Ugyanezt a
módszert követve e nézeteltérésekkel teli kor materialista emberét is a békés élet és a
transzcendentális megvalósítás útjára terelhetjük.
17. VERS
tyaktv§ sva-dharma° cara£§mbuja° harer
bhajann apakvo 'tha patet tato yadi
yatra kva v§bhadram abh¡d amu¢ya ki°
ko v§rtha §pto 'bhajat§° sva-dharmata¤
tyaktv§—elhagyva; sva-dharmam—az ember saját hivatását; cara£a-ambujam—
lótuszlábai; hare¤—Harinak (az Úrnak); bhajan—az odaadó szolgálat során; apakva¤—
éretlen; atha—amiatt, hogy; patet—visszaesik; tata¤—arról a helyrõl; yadi—ha; yatra—ahol;
kva—miféle; v§—vagy (gúnyos értelemben használva); abhadram—kedvezõtlen; abh¡t—
történni fog; amu¢ya—neki; kim—semmi; ka¤ v§ artha¤—milyen érdek; §pta¤—elért;
abhajat§m—az abhaktának; sva-dharmata¤—saját szolgálatát végezve.
Aki felhagyott anyagi kötelességeivel, hogy az Úr odaadó szolgálatába merüljön,
visszaeshet, ha nem jutott még el egy kellõképpen érett szintre, mégsem áll fenn azonban
annak a veszélye, hogy nem ér el sikert. Ezzel szemben egy abhakta még akkor sem nyer
semmit, ha végzi dharmája szerinti kötelességét.
Néha az történik, hogy az ember egy múló érzelem hatására meghódol az Úr szolgálatának,
ám idõvel a rossz társaság és számtalan egyéb ok következtében letér a szolgálat útjáról.
Mindezek ellenére azonban a hangsúly azon van, hogy át kell adnunk magunkat az Úr
lótuszlábainak, még akkor is, ha megvan az esély a visszaesésre, hiszen még ha kudarcot vall
az ember az odaadó szolgálatban elõírt kötelességeit illetõen, az Úr lótuszlábait akkor sem
fogja soha elfelejteni. A Bhagavad-g¦t§ azt mondja, hogy a legcsekélyebb odaadó szolgálat is
a legveszedelmesebb helyzettõl menthet meg bennünket. Sok eset támasztja ezt alá a
történelemben. Aj§mila az egyik példa erre. Aj§mila kezdetben bhakta volt, de fiatal korában
visszaesett. Az Úr azonban végül mégis megmentette.
18. VERS
tasyaiva heto¤ prayateta kovido
na labhyate yad bhramat§m upary adha¤
tal labhyate du¤khavad anyata¤ sukha°
k§lena sarvatra gabh¦ra-ra°has§
tasya—abból a célból; eva—csak; heto¤—ok; prayateta—törekedni kell; kovida¤—az,
aki filozófiai beállítottságú; na—nem; labhyate—el nem ért; yat—ami; bhramat§m—
vándorol; upari adha¤—a tetejétõl az aljáig; tat—az; labhyate—el lehet érni; du¤khavat—
mint a gyötrelmek; anyata¤—az elõzõ tettek eredményeképpen; sukham—érzéki élvezet;
k§lena—az idõ folyamán; sarvatra—mindenhol; gabh¦ra—finom; ra°has§—haladás.
Azoknak, akik valóban intelligensek és filozófiai beállítottságúak, csak arra a fontos
célra kell törekedniük, melyet az ember a legfelsõbb bolygótól a legalsóbbig
[Brahmalokától P§t§láig] vándorolva sem érhet el. Ami az érzéki élvezetbõl származó
boldogságot illeti, azt idõvel automatikusan megkapja az ember, mint ahogyan idõvel
szenvedésben is részünk lesz, bár nem vágyunk rá.
MAGYARÁZAT: Mindenki, mindenhol a lehetõ legnagyobb érzéki élvezetre törekszik.
Az élõlények szenvedése és tökéletlen boldogsága csupán mértékében és minõségében
különbözik, de senki sem mentes a születéstõl, a haláltól, az öregkortól és a betegségektõl, s
ugyanígy mindenkinek csupán a sorsa által meghatározott boldogságban lehet része. Senki
sem kaphat ezekbõl többet vagy kevesebbet saját erõfeszítései eredményeképpen. Még ha
megkapja ezeket az ember, akkor is újra elveszítheti. Nem szabad ezért az idõnket ilyen
értéktelen dolgokra vesztegetnünk, ehelyett arra kell törekednünk, hogy visszatérhessünk
Istenhez. Ez legyen mindenki életének küldetése.
19. VERS
na vai jano j§tu kathañcan§vrajen
mukunda-sevy anyavad a¯ga sa°s¥tim
smaran mukund§¯ghry-upag¡hana° punar
vih§tum icchen na rasa-graho jana¤
na—soha; vai—bizonyára; jana¤—egy személy; j§tu—bármikor; kathañcana—
valahogyan; §vrajet—nem lesz kitéve; mukunda-sev¦—az Úr bhaktája; anyavat—mint
mások; a¯ga—óh, kedvesem; sa°s¥tim—anyagi lét; smaran—emlékezve; mukunda-a¯ghri—
az Úr lótuszlábaira; upag¡hanam—megölelve; puna¤—újra; vih§tum—kész arra, hogy
feladja; icchet—vágy; na—sohasem; rasa-graha¤—az, aki érezte az ízt; jana¤—személy.
Kedves Vy§sám! Az Úr K¥¢£a bhaktája még akkor sem zuhan az anyagi létbe, mint
mások (például a gyümölcsözõ munkát végzõk), ha valahogyan visszaesik, mert az, aki
egyszer megérezte az Úr lótuszlábainak ízét, nem tud semmi mást tenni, mint újra és
újra arra az eksztázisra emlékezni.
MAGYARÁZAT: Az Úr bhaktája automatikusan elveszíti érdeklõdését az anyagi világ
bûvölete iránt, mert õ rasa-graha: egyszer már megérezte az Úr K¥¢£a lótuszlábainak édes
ízét. Számtalan példa van arra, hogy az Úr bhaktái a kedvezõtlen körülmények miatt
visszaestek, akár a gyümölcsözõ munkát végzõk, akik mindig hajlamosak a visszaesésre. De
annak ellenére, hogy visszaesik, egy bhakta sohasem hasonlítható egy kudarcot vallott
karm¦hoz. A karm¦ saját gyümölcsözõ tetteinek visszahatásától szenved, míg a bhakta jó útra
tér a büntetéstõl, amit Maga az Úr mér ki rá. Egy árva gyermek szenvedése és a király
szeretett gyermekének szenvedése nem hasonlítható össze. Az árva valóban sajnálatra méltó,
mert nincs senki, aki törõdne vele, de egy gazdag ember szeretett fiát, bár látszólag éppen
olyan helyzetben van, mint az árva, atyja mindig megvédelmezi. Az Úr bhaktája néha — nem
megfelelõ társasága miatt — a gyümölcsözõ munkát végzõkhöz válik hasonlóvá, akik
uralkodni akarnak az anyagi természet fölött. Egy kezdõ bhakta ostobán az odaadó
szolgálatért cserébe anyagi hatalomra vágyik. Az ilyen ostoba bhaktát néha Maga az Úr teszi
próbára, s különleges kegyébõl megvon tõle minden anyagi áldást. Ezáltal a megzavarodott
bhaktát barátai és rokonai cserbenhagyják, így az Úr kegyébõl újra felocsúdik, s újra készen
áll az odaadó szolgálatra.
A Bhagavad-g¦t§ elmondja azt is, hogy a sikertelen bhakták lehetõséget kapnak, hogy
rendkívül képzett br§hma£ák családjában vagy gazdag kereskedõ-családban szülessenek meg.
Az ilyen körülmények közé kerülõ bhakta nem olyan szerencsés, mint az, akit az Úr
megbüntet s látszólag reménytelenségbe sodor. Az a bhakta, aki az Úr akaratából kilátástalan
helyzetbe kerül, szerencsésebb azoknál, akik jó családban születnek. A jó családban született
sikertelen bhakták elfelejthetik az Úr lótuszlábait, mert nem elég szerencsések. A reménytelen
helyzetbe került bhakták szerencsésebbek: sorsukat minden tekintetben reménytelennek ítélve
hamarosan visszatérhetnek az Úr lótuszlábaihoz.
A tiszta odaadó szolgálat olyan lelki élvezetet nyújt, hogy a bhakta automatikusan
közömbössé válik az anyagi élvezettel szemben. Ez az odaadó szolgálat fejlõdésében a
tökéletesség jele. Egy tiszta bhakta mindig az Úr ¼r¦ K¥¢£a lótuszlábaira gondol, s egy
pillanatra sem felejti el, a három világ minden kincséért sem.
20. VERS
Arról sem tudnak, hogy ha a test szerves részei különválnak a test egészétõl, többé már nem
ugyanazok a kezek és lábak, mint amikor még hozzá tartoztak. Ehhez hasonlóan egy
istentelen civilizáció, amely eltávolodott az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
transzcendentális szeretõ szolgálatától, éppen olyan, mint a különálló kezek és lábak. Ezek a
szerves részek lehet, hogy kezeknek és lábaknak tûnnek, de nem képesek cselekedni.
21. VERS
A Védikus Írások olyan rendszer szerint épülnek fel, amely az elesett lelkek javát szolgálja,
nekik pedig kötelességük, hogy éljenek ezzel a lehetõséggel, s megszabaduljanak az anyagi
lét kötelékeitõl. Habár lelki tanítómestere hivatalosan ¼r¦ N§rada ¹¢i, ¼r¦la Vy§sadeva
egyetlen lelki tanítómestertõl sem függ, mert valójában õ a lelki tanítómestere mindenkinek.
De mivel egy §c§rya feladatát látja el, saját példájával tanított minket arra, hogy az embernek
el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, még ha õ Maga Isten, akkor is.
22. VERS
ida° hi pu°sas tapasa¤ ªrutasya v§
svi¢±asya s¡ktasya ca buddhi-dattayo¤
avicyuto 'rtha¤ kavibhir nir¡pito
yad-uttamaªloka-gu£§nuvar£anam
idam—ez; hi—bizonyára; pu°sa¤—mindenkinek; tapasa¤—a lemondások által; ªrutasya
—a Védák tanulmányozása által; v§—vagy; svi¢±asya—áldozat; s¡ktasya—lelki oktatás; ca
—és; buddhi—a tudás mûvelése; dattayo¤—adományozás; avicyuta¤—tévedhetetlen; artha¤
—érdek; kavibhi¤—az elismerten mûvelt személy által; nir¡pita¤—végkövetkeztetésre jutott;
yat—ami; uttamaªloka—az Úr, akirõl válogatott költemények írnak; gu£a-anuvar£anam—
transzcendentális tulajdonságainak leírása.
A mûvelt körök határozott végkövetkeztetése az, hogy a tudás fejlesztésének — a
lemondásnak, a Védák tanulmányozásának, az áldozatoknak, a himnuszok vibrálásának
és az adományozásnak — az igazi célja az Úr transzcendentális leírásában tetõzik, akirõl
válogatott költemények írnak.
A fejlett tudás valódi felhasználása az Úr dicsõségének megszilárdítása, s ez a valódi lényeg.
Az Úr szolgálatába állított tudományos ismeretek és minden hasonló tevékenység valóban
hari-k¦rtana, az Úr dicsõítése.
23. VERS
¼r¦ N§rada Muni rövid leírást ad arról, milyen csodálatos légkör az, amelyet az Úr odaadó
szolgálata tölt meg. A legjelentéktelenebb szülõk fia volt, s nem volt része megfelelõ
taníttatásban sem. Ám mivel minden energiáját az Úr szolgálatára fordította, halhatatlan bölcs
lett belõle. Ez az odaadó szolgálat hatása. Az élõlények az Úr határenergiájához tartoznak, s
ezért feladatuk az, hogy az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végezzék. Ha nem így
tesznek, akkor helyzetüket m§y§nak nevezik. Így amint valaki az érzéki élvezet helyett az Úr
szolgálatára fordítja minden energiáját, m§y§ illúziója egyszerre szertefoszlik. ¼r¦ N§rada
Muni elõzõ születésének példájából megérthetjük, hogy az Úr szolgálata az Úr hiteles
szolgáinak szolgálatával kezdõdik. Az Úr azt mondja, hogy a szolgáinak végzett szolgálat
jobb, mint az Õ személyes szolgálata. A bhaktákat szolgálni értékesebb, mint az Urat
szolgálni. Az embernek ezért ki kell választania az Úr egy hiteles szolgáját, aki állandóan az
Úr szolgálatában merül el, s el kell fogadnia õt lelki tanítómesterének, valamint szolgálnia
kell õt. Az ilyen lelki tanítómester az áttetszõ közeg, akin keresztül láthatóvá válik az Úr, aki
túl van az anyagi érzékfelfogáson. A hiteles lelki tanítómester szolgálatával az ember eléri,
hogy az Úr a Neki végzett szolgálat arányában feltárja Önmagát A tapasztalt lelki
tanítómester ismeri annak a mûvészetét, hogyan lehet mindent az Úr dicsõítésére használni, s
ezért az õ irányítása alatt az egész világ lelki birodalommá válhat az Úr szolgájának isteni
kegyébõl.
24. VERS
A ved§nta-v§d¦k — vagy bhakti-ved§nták — nem részrehajlóak az odaadó szolgálat
transzcendentális tudományának terjesztésében. Számukra nem létezik ellenség vagy barát,
mûvelt vagy mûveletlen ember. Senki sem igazán kedves és senki sem ellenszenves
számukra. A bhakti-ved§nták látják, hogy az emberek valótlan, érzéki dolgokra pazarolják
idejüket. Feladatuk az, hogy rávegyék a tudatlan embereket: keltsék újra életre elveszett
kapcsolatukat az Istenség Személyiségével. Törekvésük hatására a legbûnösebb lélek is a lelki
élet szintjére emelkedhet, s avatást kapva a bhakti-ved§ntáktól az emberek lassanként
elõrejutnak a transzcendentális megvalósítás útján. Önuralom, önfegyelem és teljes
engedelmesség nélkül senki sem járhat sikerrel a lelki tanítómester utasításainak követésében,
enélkül pedig senki sem térhet vissza Istenhez.
25. VERS
ucchi¢±a-lep§n anumodito dvijai¤
sak¥t sma bhuñje tad-ap§sta-kilbi¢a¤
eva° prav¥ttasya viªuddha-cetasas
tad-dharma ev§tma-ruci¤ praj§yate
ucchi¢±a-lep§n—ételmaradék; anumodita¤—megengedték; dvijai¤—a ved§ntista
br§hma£ák; sak¥t—egyszer; sma—a múltban; bhuñje—vett; tat—az által a cselekedet által;
ap§sta—kiküszöbölt; kilbi¢a¤—minden bûn; evam—így; prav¥ttasya—végezve; viªuddha-
cetasa¤—annak, akinek az elméje megtisztult; tat—e bizonyos; dharma¤—természet; eva—
bizonyára; §tma-ruci¤—transzcendentális vonzalom; praj§yate—megnyilvánult.
Csupán egyszer történt, hogy engedélyükkel megettem ételmaradékukat, s ettõl
minden bûnöm nyomban gyökerestõl megsemmisült. E tettem által szívem megtisztult, s
a transzcendentalisták természete vonzóvá vált számomra.
A bhakti-ved§nták, mint ahogyan az elõbbiekben említettük, tiszta bhakták voltak, s a fiút
társaságuk és az, hogy egyszer elfogyaszthatta ételmaradékukat, megfertõzte tisztaságával. A
tiszta bhakták maradékát engedélyük nélkül is meg lehet enni. Számtalan dolog van, ami
akadályt jelenthet az odaadó szolgálat elkezdésében, de a tiszta bhakták társaságában minden
ilyen akadály eltûnik. A kezdõ bhakta valóban a tiszta bhakták transzcendentális
tulajdonságaival gyarapszik — vagyis vonzódni kezd az Istenség Személyiségének nevéhez,
dicsõségéhez, tulajdonságaihoz, kedvteléseihez és így tovább. Ha megfertõzõdünk a tiszta
bhakta tulajdonságaival, az azt jelenti, hogy az Istenség Személyisége transzcendentális
cselekedetei iránti érzett tiszta odaadás ízét szívjuk magunkba. Ez a transzcendentális íz
egyszerre minden anyagi dolgot ízetlenné tesz. Miután az odaadó szolgálat útján minden
akadály vagy bûn megszûnik, az ember vonzódni kezd, megingathatatlanná válik, tökéletes ízt
érez, transzcendentális érzelmei fejlõdnek ki, s végül eljut az Úr szeretõ szolgálatának
szintjére. Mindezek a szintek a tiszta bhakták társaságában alakulnak ki. Ez a magyarázata
ennek a versnek.
26. VERS
tatr§nvaha° k¥¢£a-kath§¤ prag§yat§m
anugrahe£§ª¥£ava° manohar§¤
t§¤ ªraddhay§ me 'nupada° viª¥£vata¤
priyaªravasy a¯ga mam§bhavad ruci¤
tatra—ezután; anu—minden nap; aham—én; k¥¢£a-kath§¤—az Úr K¥¢£a tetteirõl szóló
elbeszélések; prag§yat§m—leírását; anugrahe£a—indokolatlan kegyükbõl; aª¥£avam—
hallgatva; mana¤-har§¤—vonzó; t§¤—azok; ªraddhay§—tisztelettudóan; me—nekem;
anupadam—minden lépés; viª¥£vata¤—figyelmesen hallgat; priyaªravasi—az Istenség
Személyiségérõl; a¯ga—óh, Vy§sadeva; mama—enyém; abhavat—így lett; ruci¤—íz.
Óh, Vy§sadeva! A kiváló ved§ntisták társaságában, az õ kegyükbõl hallhattam,
amint az Úr K¥¢£a elragadó tetteirõl beszéltek. Figyelmesen hallgattam õket, s az
élvezet, hogy hallhatok az Istenség Személyiségérõl, minden pillanattal fokozódott.
Az ember természetébõl adódóan vonzódik ahhoz, hogy történeteket és elbeszéléseket
hallgasson anyagi tetteket végrehajtó különféle emberekrõl, s nem tudja, hogy ezzel csupán
értékes idejét vesztegeti, és rabjává válik az anyagi természet három kötõerejének. Idejének
pazarlása helyett lelki sikert érhet el, ha figyelmét az Úr transzcendentális kedvtelései felé
fordítja. Az Úr kedvteléseirõl szóló elbeszélést hallgatva közvetlen kapcsolatba kerül az
Istenség Személyiségével, és — ahogyan arról korábban már szó volt — ha az Istenség
Személyiségérõl hall, a felhalmozódott bûnök mind kitisztulnak bensõjébõl. Így, minden
bûntõl megtisztulva, fokozatosan megszabadul az anyagi környezettõl, s vonzódni kezd az Úr
tulajdonságaihoz. N§rada Muni most ezt magyarázta el saját példájával. A legfontosabb az,
hogy az ember csupán azáltal, hogy hall az Úr kedvteléseirõl, az Úr társainak egyikévé válhat.
A hallás e módszere a bhakták társaságában a leginkább ajánlott folyamat a nézeteltérések
korában, a Kali-korban.
27. VERS
tasmi°s tad§ labdha-rucer mah§-mate
priyaªravasy askhalit§ matir mama
yay§ham etat sad-asat sva-m§yay§
paªye mayi brahma£i kalpita° pare
tasmin—így; tad§—akkor; labdha—elért; ruce¤—íz; mah§-mate—óh, nagy szent;
priyaªravasi—az Úrnak; askhalit§ mati¤—töretlen figyelemmel; mama—enyém; yay§—ami
által; aham—én; etat—mindez; sat-asat—durva és finom; sva-m§yay§—az ember saját
tudatlansága; paªye—lát; mayi—bennem; brahma£i—a Legfelsõbb; kalpitam—elfogadott;
pare—a Transzcendensben.
Óh, nagy bölcs! Amint megéreztem az ízt, amit az Istenség Személyisége nyújt,
megingathatatlan figyelemmel hallgattam mindent, ami Róla szólt. S ahogy kifejlõdött
bennem ez az íz, megvalósítottam, hogy csupán tudatlanságom miatt fogadtam el e
durva és finom fizikai burkot, hiszen az Úr és én egyaránt transzcendentálisak vagyunk.
Az Úr kedvteléseirõl hallani önmagában is transzcendentális társulás az Úrral, mert nincs
különbség az Úr és transzcendentális kedvtelései között. Amikor eloszlik a sötétség, s az
ember teljes mértékben megvalósítja, hogy semmi sem létezik az Istenség Személyisége
nélkül, megszûnik a tudatlanság
28. VERS
ittha° ªarat-pr§v¥¢ik§v ¥t¡ harer
viª¥£vato me 'nusava° yaªo 'malam
sa¯k¦rtyam§na° munibhir mah§tmabhir
bhakti¤ prav¥tt§tma-rajas-tamopah§
 ittham—így; ªarat—õsz; pr§v¥¢ikau—esõs évszak; ¥t¡—két évszak; hare¤—az Úrról;
viª¥£vata¤—folyton hall; me—én; anusavam—folytonosan; yaªa¤ amalam—tiszta
dicsõségét; sa¯k¦rtyam§nam—zengték; munibhi¤—a nagy szentek; mah§-§tmabhi¤—nagy
lelkek; bhakti¤—odaadó szolgálat; prav¥tt§—áradni kezdett; §tma—élõlény; raja¤—a
szenvedély kötõereje; tama—a tudatlanság kötõereje; upah§—elpusztul.
Két évszakon keresztül — az esõs évszakban és õsszel — volt alkalmam hallgatni e
nagy lelkeket, a bölcseket, amint állandóan az Úr Hari örök, töretlen dicsõségét zengték.
Ahogy odaadó szolgálatom folyama útnak indult, a tudatlanság és a szenvedély
kötõereje nem fedett be többé.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Úr transzcendentális szeretõ szolgálatához minden
élõlény természetesen vonzódik. Az ösztön ott szunnyad mindenkiben, de az anyagi
természettel való kapcsolat miatt a szenvedély és a tudatlanság kötõerõi fedik ezt be
emberemlékezet óta. Ha az Úr és az Úr nagylelkû bhaktái kegyébõl egy élõlénynek olyan
szerencsében van része, hogy az Úr tiszta bhaktáinak társaságába kerül, s lehetõséget kap
arra, hogy halljon az Úr örök dicsõségérõl, akkor az odaadó szolgálat folyama olyan lesz, akár
egy hömpölygõ folyó. Ahogyan a folyó addig folyik, míg el nem éri a tengert, úgy a tiszta
odaadó szolgálat a tiszta bhakták társasága révén szintén addig folyik, míg el nem éri a végsõ
célt, a transzcendentális Istenszeretetet. Az odaadó szolgálat folyamát nem lehet megállítani,
sõt az egyre fokozódik, határtalanul, és olyan hatásos, hogy még egy szemlélõdõt is
felszabadíthat a szenvedély és a tudatlanság kötõereje alól. A természet e két kötõereje így
eltûnik, az élõlény pedig eredeti helyzetébe kerülve felszabadul.
29. VERS
tasyaiva° me 'nuraktasya praªritasya hatainasa¤
ªraddadh§nasya b§lasya d§ntasy§nucarasya ca
tasya—az övé; evam—így; me—enyém; anuraktasya—ragaszkodva hozzájuk;
praªritasya—engedelmesen; hata—mentes; enasa¤—bûnöktõl; ªraddadh§nasya—aki hisz;
b§lasya—a fiúé; d§ntasya—legyõzött; anucarasya—szigorúan követve az utasításokat; ca—
és.
Nagyon ragaszkodtam azokhoz a bölcsekhez. Udvarias voltam hozzájuk, és
szolgálatukban minden bûnömtõl megszabadultam. Szívem mélyén erõsen hittem
bennük. Érzékeimet legyõztem, testemmel és elmémmel szigorúan követtem õket.
A tanítványnak mindig a tiszta bhakták társaságát kell keresnie. Soha ne hagyjuk, hogy egy ál-
bhakta félrevezessen bennünket. A tanítványnak egyszerûnek és udvariasnak kell lennie, hogy
utasításokat kaphasson egy tiszta bhaktától.
31. VERS
Az odaadó szolgálat, azaz a legbizalmasabb tudás által nagyon könnyen megérthetjük,
hogyan mûködnek az Úr különféle energiái. Az energia egyik része létrehozza az anyagi
világot, másik (magasabb rendû) része pedig a lelki világot. A határenergia az élõlényeket
nyilvánítja meg, akik ezen energiák egyikét szolgálják. Az anyagi energiát szolgáló élõlények
megfeszített erõvel a puszta létért és a boldogságért küzdenek, amely illúzióként jelenik meg
számukra. A lelki energiát választók azonban az Úr közvetlen szolgálatát végzik, örök létben,
teljes tudással és örök boldogságban. Az Úr arra vágyik, ahogy azt személyesen kijelentette a
Bhagavad-g¦t§ban, hogy minden feltételekhez kötött lélek, aki az anyagi energia
birodalmában sínylõdik, térjen vissza Hozzá azáltal, hogy felad minden anyagi világbeli
tevékenységet. Ez a tudás legbizalmasabb része, amelyet azonban csakis a tiszta bhakták
érthetnek meg, és csakis ezek a bhakták jutnak be az Úr birodalmába, hogy személyesen
lássák és személyesen szolgálják Õt.
32. VERS
etat sa°s¡cita° brahma°s t§pa-traya-cikitsitam
yad ¦ªvare bhagavati karma brahma£i bh§vitam
 etat—ennyire; sa°s¡citam—a bölcsek határoztak; brahman—óh, Vy§sa br§hma£a; t§pa-
traya—a háromféle nyomorúság; cikitsitam—gyógyír; yat—ami; ¦ªvare—a legfelsõbb
irányító; bhagavati—az Istenség Személyiségének; karma—saját elõírt kötelesség; brahma£i
—a nagynak; bh§vitam—szentelte.
Óh, Vy§sadeva br§hma£a! A bölcsek kimondták, hogy a legjobb gyógymód minden
baj és gyötrelem megszüntetésére az, ha az ember a Legfelsõbb Úr, az Istenség
Személyisége [¼r¦ K¥¢£a] szolgálatának szenteli minden cselekedetét.
MAGYARÁZAT: ¼r¦ N§rada Muni személyesen tapasztalta, hogy a felszabaduláshoz, az
élet gyötrelmeitõl való megszabaduláshoz vezetõ legalkalmasabb és legcélravezetõbb út az,
ha az ember alázatosan hallgatja a megfelelõ és hiteles forrásokat az Úr transzcendentális
cselekedeteirõl. Ez az egyetlen gyógymód. Az egész anyagi lét gyötrelmekkel teli. Az ostoba
emberek jelentéktelen kis agyuk segítségével számtalan gyógymódot kitaláltak, hogy megálljt
parancsoljanak a háromféle szenvedésnek, amelyek a testtõl és az elmétõl, a természeti
csapásoktól, valamint más élõlényektõl származnak. Az egész világ roppant erõvel küzd,
hogy megszabaduljon e három gyötrelemtõl, de az emberek nem tudják, hogy az Úr
jóváhagyása nélkül semmilyen terv vagy gyógymód nem hozhatja meg a békét és a
nyugalmat, melyre vágynak. A gyógykezelés nem gyógyíthatja meg a beteget, ha az Úr nem
hagyja jóvá. Az óceánt vagy a folyót sem lehet átszelni még arra alkalmas csónakban sem az
Úr jóváhagyása nélkül. Biztosan kell tudnunk, hogy az Úr a végsõ jóváhagyó, ezért
törekvéseinket az Úr kegyébe kell ajánlanunk, a végsõ siker érdekében, hogy
megszabaduljunk a siker útjában álló akadályoktól. Az Úr mindent átható, korlátlan hatalmú,
mindentudó, s mindenütt jelen van. Õ a végsõ jóváhagyója minden jó illetve rossz hatásnak.
Nem számít, kik vagyunk. Az embernek mindenét az Úr szolgálatának kell szentelnie.
Mindig úgy kell gondolkoznunk, hogy összegyûjtött pénzünk az Úr vagyona. A legjobb
azonban, ha megszabadulunk minden anyagi tevékenységtõl, és tökéletesen az Úr
transzcendentális kedvteléseinek hallgatásába merülünk. De az ilyen lehetõség hiányában az
embernek arra kell törekednie, hogy mindent, amihez különösképpen vonzódik, állítson az Úr
szolgálatába.
33. VERS
§mayo yaª ca bh¡t§n§° j§yate yena suvrata
tad eva hy §maya° dravya° na pun§ti cikitsitam
§maya¤—betegségek; ya¤ ca—bármi; bh¡t§n§m—az élõlényé; j§yate—lehetõvé válik;
yena—segítségével; suvrata—óh, jó lélek; tat—az; eva—nagyon; hi—bizonyára; §mayam—
betegség; dravyam—dolog; na—nem; pun§ti—gyógyítja meg; cikitsitam—kezelt.
Óh, nagy lélek! Nem gyógyítható-e egy betegség ugyanazzal a dologgal, mint ami
magát a betegséget okozta, ha gyógykezelésként alkalmazzuk?
Az anyagi lét háromféle szenvedésén szintén nem lehet pusztán az anyagi cselekedetekkel
enyhíteni. Ezeket a tetteket lelkivé kell tenni, ahogyan a tûz is vörösen izzóvá teszi a vasat, s
így a tûz tevékenysége elkezdõdik. Egy dolog anyagi felfogása éppen így egyszerre
megváltozik, amint az Úr szolgálatába állítjuk. Ez a lelki siker titka. Ne próbáljunk uralkodni
az anyagi természeten, de ne is vessük el az anyagi dolgokat! Mindennek kihasználhatjuk a jó
oldalát, ha mindent a legfelsõbb lelki lénnyel kapcsolatban alkalmazunk. Minden a
Legfelsõbb Lélektõl ered, aki felfoghatatlan hatalmával a lelkit anyagivá, az anyagit pedig
lelkivé teheti. Ezért egy anyaginak nevezett dolog egyszerre lelki erõvé válhat az Úr hatalmas
akaratából. E változás feltétele az, hogy az úgynevezett anyagot a lélek szolgálatában
alkalmazzuk. Így lehet gyógyítani anyagi betegségeinket, s így lehet felemelkednünk a lelki
szintre, ahol nincsen szenvedés, bánat és félelem. Amikor már mindent az Úr szolgálatában
használunk, tapasztalhatjuk, hogy nincs más a Legfelsõbb Brahmanon kívül. Így érthetjük
meg a védikus mantrát: „minden Brahman”.
34. VERS
eva° n¥£§° kriy§-yog§¤ sarve sa°s¥ti-hetava¤
ta ev§tma-vin§ª§ya kalpante kalpit§¤ pare
evam—így; n¥£§m—az élõlénynek; kriy§-yog§¤—minden cselekedete; sarve—minden;
sa°s¥ti—anyagi létezés; hetava¤—okoz; te—az; eva—bizonyára; §tma—a tettek fája;
vin§ª§ya—megöli; kalpante—képessé válik; kalpit§¤—áldozott; pare—a Transzcendensnek.
Ha az ember minden cselekedetét az Úr szolgálatának szenteli, akkor ugyanazok a
cselekedetek, melyek addig folytonos rabságát okozták, most a tettek fájának elpusztítói
lesznek.
Amíg vágyik a munka gyümölcsének élvezetére, a léleknek folytatnia kell vándorútját egyik
testbõl a másik testbe, egyik helyrõl a másikra, tettei természete szerint. Az élvezetre való
hajlam az Úr missziójának szolgálata utáni vággyá alakulhat át, s ha így történik, az ember
tevékenysége karma-yogává változik, vagyis olyan úttá, amelyen haladva az ember elérheti a
lelki tökéletességet, miközben természetének megfelelõ munkát végez.. A végkövetkeztetés
tehát az, hogy ha minden gyümölcsözõ és egyéb munka eredménye összekapcsolódik az Úr
szolgálatával, akkor nem fog további karmát létrehozni, és fokozatosan transzcendentális
odaadó szolgálattá fejlõdik, amely nemcsak tökéletesen elvágja a munka banyanfájának
gyökerét, de a munka végzõjét is az Úr lótuszlábaihoz tereli.
Röviden összefoglalva tehát az embernek legelõször keresnie kell a tiszta bhakták
társaságát, akik nem csupán jártasak a Ved§ntában, de õk maguk önmegvalósított lelkek, az
Úr ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége tiszta bhaktái. Társaságukban a kezdõ bhaktáknak
fenntartás nélküli szeretõ szolgálatot kell végezniük, a fizikai test és az elme használatával. Ez
a szolgálatkész hozzáállás arra fogja késztetni a nagy lelkeket, hogy még szívesebben
árasszák kegyüket, amely által a kezdõ szert tesz a tiszta bhakták transzcendentális
tulajdonságaira. Ez fokozatosan oda vezet, hogy a bhaktában erõs ragaszkodás fejlõdik ki az
Úr transzcendentális kedvteléseinek hallgatása iránt. Ez teszi lehetõvé, hogy megértse a durva
és finom fizikai testek eredeti helyzetét, az ezeken túli, tiszta lélekrõl szóló tudást, valamint
örök kapcsolatát a Legfelsõbb Lélekkel, az Istenség Személyiségével. Miután a viszony az
örök kapcsolat megalapozásával megszilárdul, az Úr tiszta odaadó szolgálata fokozatosan az
Istenség Személyiségének tökéletes ismeretévé fejlõdik
35. VERS
yad atra kriyate karma bhagavat-parito¢a£am
jñ§na° yat tad adh¦na° hi bhakti-yoga-samanvitam
yat—bármi; atra—ebben az életben vagy ebben a világban; kriyate—elvégez; karma—
tett; bhagavat—az Istenség Legfelsõbb Személyiségének; parito¢a£am—elégedettségére;
jñ§nam—tudás; yat tat—amit úgy neveznek; adh¦nam—független; hi—minden bizonnyal;
bhakti-yoga—odaadó; samanvitam—a bhakti-yogához kapcsolódik.
Bármilyen munkát is végez az ember ebben az életében az Úr missziójának
beteljesítése érdekében, azt bhakti-yogának, az Úr transzcendentális szeretõ
szolgálatának nevezik, s amit tudásnak hívnak, az természetes velejárója mindennek.
Az általános és elterjedt nézet az, hogy a szentírások utasításainak jegyében végzett
gyümölcsözõ munka által az ember tökéletesen képessé válik arra, hogy transzcendentális
tudásra tegyen szert a lelki megvalósítás érdekében. ha valaki annak érdekében végez munkát,
hogy elégedetté tegye az Urat, fokozatosan megszabadul az anyagi vonzódástól. Ez a
megtisztulás a lelki tudás elérését jelenti. A tudás tehát olyan karmától, azaz munkától függ,
amit az Úr kedvéért végzünk. Más tudás, amelybõl hiányzik a bhakti-yoga — ami nem más,
mint hogy elégedetté tesszük az Urat —, nem vezet vissza Isten birodalmába. A
végkövetkeztetés az, hogy az Úr tiszta szolgálatában — különösen transzcendentális
dicsõségének hallgatásában és annak ismétlésében — elmélyedt bhakta isteni kegybõl
egyszerre lelkileg is megvilágosodik, amint azt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti.
36. VERS
kurv§£§ yatra karm§£i bhagavac-chik¢ay§sak¥t
g¥£anti gu£a-n§m§ni k¥¢£asy§nusmaranti ca
kurv§£§¤—miközben elvégez; yatra—azután; karm§£i—kötelességek; bhagavat—az
Istenség Személyisége; ªik¢ay§—akaratából; asak¥t—folytonosan; g¥£anti—elfogad; gu£a—
tulajdonságok; n§m§ni—nevek; k¥¢£asya—K¥¢£áé; anusmaranti—örökké emlékezik; ca—
és.
Miközben az ember ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége utasításai
szerint végzi kötelességét, állandóan emlékezik Rá, nevére és tulajdonságaira.
Az Úr tapasztalt bhaktája úgy alakítja életét, hogy miközben számtalanféle kötelességét
végzi akár jelenlegi, akár következõ életére gondolva, állandóan képes emlékezni az Úr
nevére, dicsõségére, tulajdonságaira stb. Az Úr utasítása félreérthetetlenül olvasható a
Bhagavad-g¦t§ban: az ember az élet minden területén az Úrnak dolgozzon. Az élet minden
területén az Urat kell tulajdonosként elismerni. E védikus kötelességektõl eltekintve még a
hétköznapi dolgainkban (a család ügyeiben, az üzleti vagy szakmai életben) is figyelembe kell
vennünk, hogy minden cselekedet eredményét át kell adnunk a legfelsõbb élvezõnek, az Úr
K¥¢£ának. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr kijelenti, hogy Õ minden dolog legfõbb élvezõje,
minden bolygó legfõbb tulajdonosa és minden lény legfelsõbb barátja. Az Úr ¼r¦ K¥¢£án
kívül senki sem tarthatja magát az Õ teremtésében létezõ minden dolog tulajdonosának. Egy
tiszta bhakta sohasem felejti ezt el, s így örökké az Úr transzcendentális nevérõl, dicsõségérõl
és tulajdonságairól énekel. Ez azt jelenti, hogy állandó kapcsolata van az Úrral. Az Úr azonos
nevével, dicsõségével — és így tovább —, ezért ezek állandó társasága nem más, mint az Úr
társasága.
Havi jövedelmünk jelentõs részét, legalább felét az Úr K¥¢£a utasításainak végrehajtására
kell fordítanunk. S nem csupán keresetünk hasznát kell erre a célra fordítani, hanem
prédikálnunk kell az odaadást másoknak is, mert ez szintén az Úr utasítása. Az Úr Caitanya
nagyon egyszerû módszert mutatott be ezzel kapcsolatban. A transzcendentális üzenetrõl
énekléssel, tánccal és ételekkel prédikált. Keresetünk felét fordítsuk hát erre a célra. Ha e
nézeteltéréssel és viszállyal teli, bûnös korban legalább a társadalom vezetõi és tehetõs
polgárai hajlandók lennének jövedelmük felét az Úr szolgálatára fordítani, ahogyan azt az Úr
¼r¦ Caitanya Mah§prabhu tanította, akkor egészen biztos, hogy a zûrzavar e pokla az Úr
transzcendentális hajlékává változna. Senki sem fogja ellenezni, hogy részt vegyen egy olyan
tevékenységben, ahol énekelnek, táncolnak és ételeket szolgálnak fel. Egy ilyen eseményen
mindenki megjelenik, és saját maga érezheti majd az Úr transzcendentális jelenlétét. Egyedül
ez segíti majd abban, hogy az Úr társaságát élvezhesse, s ezáltal megtisztuljon a lelki
megvalósításban. Az ilyen lelki cselekedetek sikerének egyetlen feltétele, hogy egy olyan
tiszta bhakta irányítása alatt végezzük, aki teljesen mentes minden anyagi vágytól,
gyümölcsözõ cselekedettõl és unalmas elmebeli spekulációtól, mellyel az Úr természetét
próbálná felfedni.
37. VERS
N§radaj¦ ezért a vegyítetlen odaadó szolgálatot úgy magyarázta el, hogy személyes
tapasztalatát vette alapul, hogyan alakul ki az Úr és az élõlény közötti bizalmas viszony az
odaadó cselelekedetek fokozatosan fejlõdõ folyamata által.
A tanítás legbizalmasabb része az, hogy az ember énekelje örökké az Úr ¼r¦ K¥¢£a, az
Istenség Legfelsõbb Személyisége dicsõségét, s emlékezzen Rá, az Õ teljes kiterjedései,
V§sudeva, Sa¯kar¢a£a, Pradyumna és Aniruddha dicsõségével együtt. Ezek a kiterjedések az
eredeti Istenségei minden más igazságnak, vi¢£u-tattvának vagy ªakti-tattvának.
38. VERS
iti m¡rty-abhidh§nena mantra-m¡rtim am¡rtikam
yajate yajña-puru¢a° sa samyag darªana¤ pum§n
 iti—így; m¡rti—képviselõ; abhidh§nena—hangban; mantra-m¡rtim—a transzcendentális
hang-képviselõ formája; am¡rtikam—az Úr, aki nem rendelkezik anyagi formával; yajate—
imádat; yajña—Vi¢£u; puru¢am—az Istenség Személyisége; sa¤—õ egyedül; samyak—
tökéletesen; darªana¤—aki látta; pum§n—személy.
Így hát az a valódi látnok, aki transzcendentális hangként megjelent képviselõje
formájában imádja az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Vi¢£ut, akinek nincs anyagi
formája.
Jelenlegi érzékeink egytõl egyig anyagi elemekbõl állnak, éppen ezért nem alkalmasak
az Úr Vi¢£u transzcendentális formájának megértésére. Ezért hang formában megjelent
képviselõjén keresztül lehet imádni Õt, a vibrálás transzcendentális módszerével. Minden, ami
túl van azon, amit tökéletlen érzékeinkkel tapasztalhatunk, teljes mértékben megvalósítható a
hang formában megjelent képviselõ segítségével. Egy embert, aki a távolból hangot ad,
ténylegesen lehet érzékelni. Ha ez lehetséges anyagilag, miért ne lenne az lelkileg?
39. VERS
A transzcendentális hang segítségével létrejött bensõséges kapcsolat az Úrral nem
különbözik a teljes lélektõl, az Úr ¼r¦ K¥¢£ától. Ez egy tökéletes módszer az Úr
megközelítésére. Az Úrral létesített ilyen tiszta kapcsolat révén, az anyagi felfogás
következtében elkövetett sértésektõl megszabadulva (tíz ilyen sértés van) a bhakta az anyagi
sík fölé emelkedhet, hogy megértse a Védikus Irodalom belsõ jelentését, beleértve az Úr létét
transzcendentális birodalmában. Az Úr lépésrõl lépésre feltárja kilétét annak, akinek szilárd
hite van mind a lelki tanítómesterben, mind az Úrban. Ezek után a bhakta a nyolc misztikus
képesség áldásában részesül. Ezen fölül csatlakozik az Úr bensõséges társaságához, és lelki
tanítómesterén keresztül megkapja feladatát, hogy egy meghatározott szolgálatot végezzen az
Úrnak. Egy tiszta bhakta többet törõdik azzal, hogy az Urat szolgálja, mint azzal, hogy a
benne szunnyadó misztikus képességeket fitogtassa. Az ember megkaphat minden
lehetõséget, amelyet ¼r¦ N§rada megkapott azáltal, hogy tökéletességre vitte az Urat
képviselõ hang vibrálásának folyamatát. Senki számára nincsenek korlátok a
transzcendentális hang éneklésében, ha azt N§rada képviselõjén, a tanítványi láncolaton, a
parampar§ rendszeren keresztül kapja meg.
40. VERS
tvam apy adabhra-ªruta viªruta° vibho¤
sam§pyate yena vid§° bubhutsitam
pr§khy§hi du¤khair muhur ardit§tman§°
sa¯kleªa-nirv§£am uªanti n§nyath§
tvam—te; api—szintén; adabhra—hatalmas; ªruta—Védikus Irodalom; viªrutam—szintén
hallottál; vibho¤—a Mindenhatóról; sam§pyate—elégedett; yena—általa; vid§m—a bölcsek;
bubhutsitam—akik mindig arra vágynak, hogy a transzcendentális tudományról halljanak;
pr§khy§hi—leír; du¤khai¤—szenvedéstõl; muhu¤—mindig; ardita-§tman§m—az emberek
szenvedõ tömegei; sa¯kleªa—szenvedések; nirv§£am—enyhítés; uªanti na—nem szabadul
meg; anyath§—más módon.
Kérlek ezért, írj a Mindenható Úr cselekedeteirõl, melyeket a Védákról szóló
mérhetetlen tudásod révén ismertél meg, mert ez beteljesíti a kiváló bölcsek vágyait,
ugyanakkor a közönséges emberek gyötrelmeit is enyhíti, akik állandóan szenvednek az
anyagi nyomorúságtól. Nincs más út, hogy megszabaduljanak e gyötrelmektõl.
¼r¦ N§rada Muni élettapasztalata alapján határozottan állítja, hogy az anyagi tettek
minden problémájának elsõdleges megoldása az Úr transzcendentális dicsõségének széleskörû
elterjesztése. A jó és a rossz embereket négy-négy kategóriába lehet sorolni. A jó emberek
négy csoportja elismeri a Mindenható Úr hatalmát, ezért az ilyen emberek (1) ha nehézséggel
kerülnek szembe, (2) ha pénzre van szükségük, (3) ha fejlett tudással rendelkeznek és (4) ha
mind többet és többet akarnak tudni Istenrõl, ösztönösen menedéket keresnek az Úrnál. Így
N§radaj¦ azt tanácsolja Vy§sadevának, terjessze az Úrról szóló transzcendentális tudományt
hatalmas védikus tudása szerint, melyre szert tett.
Ami a rossz embereket illeti, õket is négy csoportba lehet sorolni: (1) azok, akik a
gyümölcsözõ munka rabjai, s akik így kénytelenek szenvedni az ezzel járó gyötrelmektõl, (2)
azok, akik az érzékkielégítés érdekében elkövetett bûnös tettek rabjai, s ennek
következményeitõl szenvednek, (3) azok, akik nagyon fejlettek az anyagi tudás terén, de nem
elég okosak ahhoz, hogy elismerjék a Mindenható Úr hatalmát, s így szenvedésben van
részük, (4) azok az emberek, akik ateisták, s így szándékosan gyûlölik az Úr nevét, bár örökké
nehézségekkel küzdenek.
¼r¦ N§radaj¦ azt javasolta Vy§sadevának, hogy úgy írjon az Úr dicsõségérõl, hogy az
hasznára váljon az emberek e nyolc csoportjának, mind a jóknak, mind a rosszaknak. A
¼r¦mad-Bh§gavatam tehát nem az emberek egy bizonyos rétege vagy egy felekezet számára
íródott. Az õszinte lélekhez szól, aki valóban saját javára és lelki békéjére vágyik.

6 FEJEZET
 SV kérdezi NM: mit Tettél, amikor a bölcsek távoztak? hogyan emlékszel előző
életedre?
 NM élete 2 rész. anyja elment, zarándoklat, gyakorolta a hallottakat> ext> darsan>
utána próbálta, de nem látta többé Őt> Krisna szól hozzá, a távolság segíti az osz t,
találkozik a halállal> beleolvadt Krisnába> teremtéskor pedig mint NM újra
megjelent> vándorolva kirtan>
 Személyesen tapasztaltam, hogy akik mindig gondokkal és aggodalommal vannak teli,
mert örökké az érzékek és azok tárgyainak összekapcsolására vágynak, azok át tudják
szelni a tudatlanság óceánját a legalkalmasabb hajóval — az Istenség Személyisége
transzcendentális cselekedeteinek állandó éneklésével.
4. VERS
pr§k-kalpa-vi¢ay§m et§° sm¥ti° te muni-sattama
na hy e¢a vyavadh§t k§la e¢a sarva-nir§k¥ti¤
pr§k—elõtt; kalpa—Brahm§ napjának hossza; vi¢ay§m—téma; et§m—mindezek; sm¥tim
—emlékezet; te—tiéd; muni-sattama—óh, nagy bölcs; na—nem; hi—bizonyára; e¢a¤—
mindezek; vyavadh§t—különbözik; k§la¤—az idõ folyamán; e¢a¤—mindezek; sarva—mind;
nir§k¥ti¤—megsemmisülés.
Óh, nagy bölcs, az idõ mindent megsemmisít! Hogyan lehet hát, hogy még mindig
frissen él emlékezetedben mindaz, ami Brahm§ e napját megelõzõen történt, s nem
zavarta meg az idõ?
10. VERS
Az anyagi jólét egyfajta anyagi láz. Az Úr kegyébõl ez a láz fokozatosan elmúlik, s minden
lépéssel a lelki egészséghez kerülünk közelebb. Az anyagi felfogású emberek azonban
félreértik ezt.
16. VERS
Ebben a versben nagyon fontos a bh§va szó. A bh§va szintet azután éri el az ember, hogy
transzcendentális vonzalma ébredt az Úr iránt. Az elsõ, kezdeti szintet ªraddh§nak nevezik.
Ez az a szint, amelyen az ember megkedveli a Legfelsõbb Urat, s ahhoz, hogy növelje ezt a
vonzalmat, az Úr tiszta bhaktáinak társaságát kell keresnie. A harmadik szint az odaadó
szolgálat elõírt szabályozó elveinek gyakorlása. Ez oszlat el minden kétséget, s elhárít minden
személyes akadályt az odaadó szolgálatban elért fejlõdés útjából.
Amikor minden kétség és tévedés szertefoszlik, megszilárdul a hit a transzcendentálisban,
s az íz, amit ekkor érzünk, még inkább megnövekszik. Ez a szint a vonzalomhoz vezet, majd
ezután következik a bh§va, az Isten iránti tiszta szeretetet megelõzõ szint. Az említett
különbözõ lépcsõfokok nem mások, mint a transzcendentális szeretet kifejlõdésének különféle
állomásai. Amikor valaki így feltöltõdik transzcendentális szeretettel, a távollét erõteljes
érzése következik, amely nyolcféle eksztázishoz vezet. A bhakta szemébõl hulló könny
önkéntelen reakció.
17. VERS
Az Úr megpillantása után minden érzék teljesen felébred, hogy odaadó szolgálatot végezzen
Neki, mert a felszabadult állapotban az érzékek teljesen az Úr szolgálatában állnak. E
transzcendentális eksztázisban az érzékek mindegyike külön-külön feléled, hogy megkezdje
az Úr szolgálatát. Emiatt történt, hogy N§rada Muni már nem látta sem magát, sem az Urat.
18. VERS
Aki csak egyszer is megpillantotta azt a formát, az semmi mással nem lehet elégedett:
egyetlen anyagi világbeli forma sem tudja többé kielégíteni.
Mivel lelki lények vagyunk, s örök kapcsolatunk van az Úr e transzcendentális
formájával, életrõl életre az Úrnak e formája után kutatunk, s az anyagi kielégülés egyetlen
módja sem tesz elégedetté bennünket. N§rada Muni egyszer megpillanthatta e formát, de
mivel nem látta többé, zavarodottságában hirtelen felállt, hogy felkutassa. N§rada Muni elérte
azt, amire mi életrõl életre vágyunk, s nagy megrázkódtatás volt számára, hogy újra szem elõl
tévesztette Õt.
19. VERS
Nincs olyan mechanikus folyamat, amelynek segítségével meg lehetne látni az Urat. Ez
teljesen az Úr indokolatlan kegyétõl függ. Nem követelhetjük az Úrtól, hogy jelenjen meg
elõttünk, ahogy a naptól sem kívánhatjuk meg, hogy akkor keljen, amikor éppen mi akarjuk.
A nap a maga akaratából kel fel; s az Úr is saját indokolatlan kegyébõl jelenik meg. Az
embernek csupán ki kell várnia az alkalmas pillanatot, és végeznie kell elõírt kötelességeit az
Úr odaadó szolgálatában. N§rada Muni azt hitte, hogy újra megláthatja az Urat ugyanazon
mechanikus folyamat segítségével, amely elsõ próbálkozásra sikeresnek bizonyult, de
másodjára legnagyobb erõfeszítése ellenére sem sikerült elérnie, amire vágyott. Az Úr teljes
mértékben mentes minden kötelezettségtõl — csak a tiszta odaadás kötelezheti le Õt. Nem
látható és nem fogható fel anyagi érzékeinkkel. Ha akarja, s ha elégedett az õszinte kísérlettel,
amely a teljesen az Õ kegyétõl függõ odaadó szolgálatra törekszik, akkor Saját akaratából
láthatóvá válik.
20. VERS
A Védák azt mondják, hogy Isten túl van azon, ami anyagi szavakkal és értelemmel
megközelíthetõ. Indokolatlan kegye azonban az embert mégis olyan érzékekkel áldhatja meg,
melyek alkalmasak arra, hogy segítségükkel hallhatja az Urat vagy beszélhet Hozzá. Ilyen az
Úr felfoghatatlan energiája. Akit kegyében részesít, az hallhatja Õt. Az Úr nagyon elégedett
volt N§rada Munival, aki így megkapta a szükséges képességet, hogy hallhassa Õt.
21. VERS
A Bhagavad-g¦t§ a legtisztábbnak, a Legfelsõbb és Abszolút Igazságnak írja le az
Istenség Személyiségét. Személyében az anyaginak a leghalványabb árnyalata sincs jelen, így
az, akit az anyagi vonzalom akár a legcsekélyebb mértékben is beárnyékol, nem tudja Õt
megközelíteni. Az odaadó szolgálat akkor kezdõdik, amikor valaki az anyagi kötõerõk közül
legalább kettõtõl, a szenvedély és a tudatlanság kötõerõitõl megszabadul. Az eredmény abban
mutatkozik meg, hogy megszabadul a k§mától (vagyis a kéjtõl) és a lobhától (a mohóságtól).
Narada Muni egyik bolygóról a másikra vándorol, hogy megtérítse az embereket, félisteneket,
Kinnarákat, Gandharvákat, ¥¢iket, munikat és mindenki mást, hogy az Úr bhaktáivá váljanak.
Cselekedeteivel számtalan bhaktát — köztük Prahl§da Mah§r§ját, Dhruva
Mah§r§ját — ajándékozott már meg az Úr transzcendentális szolgálatával. Az Úr tiszta
bhaktája ezért a nagy bhakták, mint N§rada és Prahl§da nyomdokait követi, s minden idejét
az Úr dicsõítésének szenteli, a k¦rtana folyamatának segítségével. Ez a prédikálás fölötte áll
minden anyagi kötõerõnek.
22. VERS
sak¥d yad darªita° r¡pam etat k§m§ya te 'nagha
mat-k§ma¤ ªanakai¤ s§dhu sarv§n muñcati h¥c-chay§n
sak¥t—csupán egyszer; yat—az; darªitam—mutatott; r¡pam—forma; etat—ez; k§m§ya—
vágyaknak; te—tiéd; anagha—óh, bûntelen; mat—Enyém; k§ma¤—vágy; ªanakai¤—
megnövelve; s§dhu¤—bhakta; sarv§n—mind; muñcati—felad; h¥t-ªay§n—anyagi vágyak.
Óh, bûntelen! Csupán egyszer láttad személyemet, hogy növekedjen a vágyad
Utánam, mert minél inkább vágyódsz Rám, annál inkább megszabadulsz az anyagi
vágyaktól.
Egy élõlény nem lehet mentes a vágyaktól, hiszen nem egy élettelen kõ. Cselekednie,
gondolkoznia, éreznie és akarnia kell. Amikor anyagi szinten gondolkodik, érez és akar, akkor
annak rabságába kerül, ezzel szemben ha az Úr szolgálata érdekében gondolkozik, érez és
akar, akkor lassanként megszabadul minden kötöttségtõl. Minél inkább elmerül az Úr
transzcendentális szeretõ szolgálatában, annál jobban vágyik majd rá. Ilyen az isteni szolgálat
transzcendentális természete. Az anyagi szogálatból hamar elege lesz az embernek, míg az Úr
lelki szolgálatával soha nem lehet eltelni, és soha nincs vége. Az ember szüntelenül növelheti
az Úr szeretõ transzcendentális szolgálata utáni vágyát, mégsem unja meg sohasem, és soha
nem ér a végére. Az Úr elmélyült szolgálatával az ember transzcendentálisan tapasztalhatja az
Úr jelenlétét. Ezért az Urat megpillantani nem más, mint szolgálni Õt, mert szolgálata és
személye között nincs különbség. Az õszinte bhaktának szüntelenül, õszintén kell szolgálnia
az Urat — az Úr majd megmutatja a helyes utat, hogy mit, hol és hogyan kell tennie.
N§radának nem voltak anyagi vágyai, az Úr mégis ilyen tanácsot adott neki, csupán azért,
hogy az Iránta érzett heves vágyát növelje.
23. VERS
sat-sevay§d¦rghay§pi j§t§ mayi d¥¨h§ mati¤
hitv§vadyam ima° loka° gant§ maj-janat§m asi
sat-sevay§—az Abszolút Igazság szolgálatával; ad¦rghay§—néhány napig; api—még;
j§t§—elérve; mayi—Nekem; d¥¨h§—szilárd; mati¤—értelem; hitv§—feladva; avadyam—
szánalmas; imam—ez; lokam—anyagi világok; gant§—lesz; mat-janat§m—az Én társaim;
asi—válik.
Még ha csak pár napig szolgálja is az Abszolút Igazságot, a bhakta értelme szilárddá
válik s Bennem rögzül. Következésképpen tovább folytatja útját, hogy a jelenlegi
szánalmas anyagi világokat feladva társam legyen a transzcendentális világban.
A kezdõ bhakta nem közelítheti meg az Istenség Abszolút Személyiségét jelenlegi tökéletlen
anyagi érzékeinek segítségével, ezért a lelki tanítómester irányítása alatt tanulhat az Úr
transzcendentális szolgálatáról. Ilyen képzéssel — még ha csak néhány napig tart is — a
kezdõ bhakta intelligenciára tesz szert ebben a transzcendentális szolgálatban, amely végül
odáig vezet, hogy megszabadul az anyagi világbeli folytonos léttõl, s a lelki világba kerül,
hogy az Úr egyik felszabadult társa legyen az Õ birodalmában.
24. VERS
matir mayi nibaddheya° na vipadyeta karhicit
praj§-sarga-nirodhe 'pi sm¥tiª ca mad-anugrah§t
mati¤—intelligencia; mayi—Hozzám ragaszkodó; nibaddh§—lefoglalt; iyam—ez; na—
soha; vipadyeta—különálló; karhicit—bármikor; praj§—élõlények; sarga—a teremtéskor;
nirodhe—a megsemmisüléskor is; api—még; sm¥ti¤—emlékezés; ca—és; mat—Enyém;
anugrah§t—a kegyébõl.
Az Irántam érzett odaadásban elmélyedt értelemnek semmi sem jelenthet akadályt.
Kegyembõl emlékezeted töretlen marad még a teremtés és a megsemmisülés idején is.
Az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgálat sohasem hiábavaló. Mivel az
Istenség Személyisége örök, a szolgálatában alkalmazott értelem vagy bármilyen más Vele
kapcsolatos tett szintén örök. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy az Istenség Személyiségének
végzett transzcendentális szolgálat életrõl életre egyre szaporodik, s amikor a bhakta teljesen
éretté válik, szolgálatainak összessége alkalmassá teszi arra, hogy az Istenség
Személyiségének társaságába kerüljön. Az Úrnak végzett szolgálat sohasem veszíti érvényét,
és csak szaporodik, amíg a bhakta teljesen éretté nem válik.
25. VERS
Nem jelent különbséget, hogy az Istenség Személyiségét csupán hallani lehetett, látni nem.
Az Istenség Személyisége légzésével alkotta meg a négy Védát, s Õ a Védák
transzcendentális hangján keresztül látható és valósítható meg. A Bhagavad-g¦t§ szintén az
Urat képviselõ hang, nincs közöttük különbség. A következtetés az, hogy az Urat a
transzcendentális hang állandó zengésével lehet meglátni és meghallani.
26. VERS
Céljuk az élet legmagasabb rendû célja — visszatérni Istenhez —, ezért sohasem irigyek
senkire, és nem is büszkék arra, hogy visszatérhetnek az Úrhoz. Nem tesznek mást, mint az
Úr szent nevét, dicsõségét és kedvteléseit zengik, emlékeznek ezekre, és egyéni képességeik
szerint, az anyagi nyereség legcsekélyebb vágya nélkül hirdetik ezt az üzenetet mások
áldására.
27. VERS
Tökéletesen, elmélyülten K¥¢£ára gondolni azt jelenti, hogy megtisztulunk az anyagi
szennyezõdésektõl vagy vágyaktól.
28. VERS
A lelki test mentes az anyagi vonzalomtól, és három fõ transzcendentális tulajdonsággal
rendelkezik: örökkévaló, mentes az anyagi kötõerõktõl és a gyümölcsözõ cselekedetek
visszahatásaitól. Az anyagi test mindig szenved e három tulajdonság hiányában. A bhakta
teste egyszerre megtelik transzcendentális tulajdonságokkal, amint az Úr odaadó szolgálatát
végzi. Olyan ez, mint az érintõkõ bûvös hatása a vasra. Ez a transzcendentális odaadó
szolgálat eredménye. Ezért a testcsere a tiszta bhakta esetében az anyagi természet három
minõségi kötõereje visszahatásainak megszûnését jelenti.
31. VERS
antar bahiª ca lok§°s tr¦n paryemy askandita-vrata¤
anugrah§n mah§-vi¢£or avigh§ta-gati¤ kvacit
anta¤—a transzcendentális világban; bahi¤—az anyagi világban; ca—és; lok§n—
bolygók; tr¦n—három (felosztás); paryemi—utazik; askandita—töretlen; vrata¤—fogadalom;
anugrah§t—indokolatlan kegyébõl; mah§-vi¢£o¤—Mah§-Vi¢£unak (K§ra£odakaª§y¦ Vi¢
£unak); avigh§ta—korlátlanul; gati¤—bejutás; kvacit—bármikor.
A mindenható Vi¢£u kegyébõl azóta szabadon vándorlok mindenfelé, mind a
transzcendentális világban, mind az anyagi világ három részében. Mindez azért van,
mert szilárd vagyok az Úr töretlen odaadó szolgálatában.
32. VERS
deva-datt§m im§° v¦£§° svara-brahma-vibh¡¢it§m
m¡rcchayitv§ hari-kath§° g§yam§naª car§my aham
deva—az Istenség Legfelsõbb Személyisége (¼r¦ K¥¢£a); datt§m—megajándékozva;
im§m—ez; v¦£§m—húros hangszer; svara—ének ütem; brahma—transzcendentális;
vibh¡¢it§m—díszítve; m¡rcchayitv§—vibráló; hari-kath§m—transzcendentális üzenet;
g§yam§na¤—állandóan énekelve; car§mi—vándorlok; aham—én.
Így vándorlok, állandóan az Úr dicsõségének transzcendentális üzenetét énekelve, s a
transzcendentális hangú v¦£§n játszom, melyet az Úr K¥¢£a adott nekem.
A hét énekritmus, a ¢a (¢a¨ja), ¥ (¥¢abha), g§ (g§ndh§ra), ma (madhyama), pa
(pañchama), dha (dhaivata) és ni (ni¢§da) szintén transzcendentálisak, és legfõképpen
transzcendentális daloknál alkalmazhatók. Egy önmegvalósított léleknek az anyagi világban
¼r¦la N§rada Muni nyomdokait követve szintén helyesen kell használnia a
hangértékeket — ¢a, ¥, g§, ma stb. — az Úr szolgálatában, azáltal, hogy állandóan az Úr
dicsõségét zengi, amint azt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti.
33. VERS
prag§yata¤ sva-v¦ry§£i t¦rtha-p§da¤ priya-ªrav§¤
§h¡ta iva me ª¦ghra° darªana° y§ti cetasi
prag§yata¤—így énekelve; sva-v¦ry§£i—saját cselekedetek; t¦rtha-p§da¤—az Úr, akinek
lótuszlába minden erény és szentség forrása; priya-ªrav§¤—kellemes hallani; §h¡ta¤—hívták;
iva—éppen olyan, mint; me—nekem; ª¦ghram—nagyon hamar; darªanam—látvány; y§ti—
tûnik; cetasi—a szív trónján.
A Legfelsõbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a, akinek dicsõségét és cselekedeteit oly kellemes hallani,
egyszerre megjelenik szívem trónusán, amint szent cselekedeteit kezdem dicsõíteni,
mintha csak hívtam volna Õt.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Abszolút Személyisége nem különbözik transzcendentális
nevétõl, formájától és kedvteléseitõl, valamint ezek hangvibrációjától. Amint egy tiszta
bhakta az Úr szent neve, dicsõsége és cselekedetei hallásával, éneklésével, valamint rájuk
emlékezve tiszta odaadó szolgálatot végez, az Úr egyszerre láthatóvá válik a tiszta bhakta
transzcendentális szemei elõtt, úgy, hogy egy lelki televízió segítségével visszatükrözi Magát
a szív tükrén. Ezért a tiszta bhakta, aki kapcsolatban áll az Úr transzcendentális szeretõ
szolgálatával, minden pillanatban tapasztalhatja az Úr jelenlétét. Természetes pszichológiai
tény, hogy minden ember szereti hallani, ha mások dicsõítik. Ez temészetes ösztön,
ezért — mivel Õ ugyanúgy egyéniség, mint mások — e pszichológiai jelenség alól az Úr sem
jelent kivételt, hiszen az egyéni lelkeknél megfigyelhetõ pszichológiai jellemvonások az
Abszolút Úrban jelenlévõ ugyanezen pszichológiai jellemvonások visszatükrözõdései. Az
egyetlen különbség az, hogy az Úr mindenki közül a legnagyobb személyiség, s mindenben
abszolút. Ezért egyáltalán nem meglepõ, ha az Úr vonzódik ahhoz, ha tiszta bhaktája az Õ
dicsõségét zengi. Õ abszolút, ezért meg tud jelenni dicsõítése képében, hiszen a két dolog
azonos. ¼r¦la N§rada nem személyes érdekbõl énekli az Úr dicsõségét, hanem azért, mert a
dicsõítés azonos az Úrral. N§rada Muni transzcendentális éneklésével járul az Úr elé.
34. VERS
etad dhy §tura-citt§n§° m§tr§-sparªecchay§ muhu¤
bhava-sindhu-plavo d¥¢±o hari-cary§nuvar£anam
etat—ez; hi—bizonyára; §tura-citt§n§m—azoknak, akiknek elméje mindig gondokkal és
aggodalommal teli; m§tr§—az érzéki élvezet tárgyai; sparªa—érzékek; icchay§—a vágyak
által; muhu¤—mindig; bhava-sindhu—a tudatlanság óceánja; plava¤—hajó; d¥¢±a¤—
tapasztalt; hari-carya—Hari, az Istenség Személyisége cselekedetei; anuvar£anam—állandó
ismétlés.
Személyesen tapasztaltam, hogy akik mindig gondokkal és aggodalommal vannak
teli, mert örökké az érzékek és azok tárgyainak összekapcsolására vágynak, azok át
tudják szelni a tudatlanság óceánját a legalkalmasabb hajóval — az Istenség
Személyisége transzcendentális cselekedeteinek állandó éneklésével.
Az élõlény egyik jellemvonása az, hogy egy kis idõre sem tud nyugton maradni. Mindig
tennie kell valamit, gondolnia kell valamire vagy beszélnie kell valamirõl. Az anyagi
felfogású emberek általában olyan dolgokról gondolkoznak és beszélnek, amelyek kielégítik
az érzékeiket. Ezek az érzéki tevékenységek azonban, nem elégítik ki õket. Éppen
ellenkezõleg, teli lesznek gonddal és aggodalommal. Ezt nevezik m§y§nak — az, ami nincs.
Arról gondolják azt, hogy az elégedettség tárgya, ami nem tud elégedettséget nyújtani nekik.
Valójában csupán a témát kell megváltoztatnunk. Senki sem állíthatja le az élõlény
gondolkodását, érzéseit, akaratát vagy cselekedeteit. Ha valaki valódi boldogságot akar, csak
meg kell változtatnia e tevékenységeinek a tárgyát. Ahelyett, hogy egy haldokló ember
politikájáról beszélne, beszéljen az Úr politikájáról. Ahelyett, hogy a filmszínészek tetteit
élvezné, fordítsa figyelmét az Úr cselekedeteire, melyeket örök társaival, a gop¦kkal és a Lak
¢m¦kkal hajt végre. Ha a feltételekhez kötött lélek megteszi ezt, fokozatosan transzcendentális
szintre emelkedik, és könnyedén átszeli a tudatlanság óceánját, minden nyomorúság forrását.
Olyan tekintély állítja ezt személyes tapasztalatai alapján, mint ¼r¦ N§rada Muni. Mi is
tapasztalhatjuk ugyanezt, ha a nagy bölcs, az Úr legkedvesebb bhaktája nyomdokaiba lépünk.
35. VERS
yam§dibhir yoga-pathai¤ k§ma-lobha-hato muhu¤
mukunda-sevay§ yadvat tath§tm§ddh§ na ª§myati
yama-§dibhi¤—az önmegtartóztatás gyakorlásának folyamatával; yoga-pathai¤—a yoga
(az isteni szint eléréséhez szükséges misztikus testi képességek) rendszerének segítségével;
k§ma—vágy az érzékkielégítésre; lobha—mohóság az érzékek kielégítésére; hata¤—
fékentartott; muhu¤—mindig; mukunda—az Istenség Személyisége; sevay§—szolgálata által;
yadvat—ahogyan van; tath§—úgy; §tm§—a lélek; addh§—minden gyakorlati célra; na—
nem; ª§myati—elégedettnek lenni.
Igaz, hogy a yoga-rendszer segítségével, az érzékek megtartóztatásának
gyakorlásával az ember megszabadulhat a vágy és a kéj izgatásától, a lélek
elégedettségéhez azonban ez nem elegendõ, mert [az elégedettség] az Istenség
Személyiségének odaadó szolgálatából származik.
Az érzékeknek lefoglaltságra van szükségük. Ha mesterségesen próbáljuk fékentartani õket,
nem járunk eredménnyel, mert amint lehetõségük adódik az élvezetre, a kígyóhoz hasonlatos
érzékek nyomban kihasználják az alkalmat.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam szerzõje, ¼r¦la Vy§sadeva e mûben fokozatosan kifejti a
transzcendentális megvalósítás különbözõ rendszereit.
37. VERS
Minden élõlény teljes szabadságra vágyik, mert ez transzcendentális természete. Ezt a
szabadságot azonban csakis az Úr transzcendentális szolgálatán keresztül lehet elérni. A külsõ
energiától megtévesztve mindenki azt gondolja, hogy szabad, pedig valójában megkötik a
természet törvényei. Hasonló módon egy bhakta társaságának elnyerését sem kötik korlátok.
Van, aki olyan szerencsés, hogy megkapja, van, aki sok-sok erõfeszítése ellenére sem érheti
el. Ezért az odaadó szolgálat minden területén a szabadság a fõ pillér. Szabadság nélkül nem
lehet odaadó szolgálatot végezni.
38. VERS
aho devar¢ir dhanyo 'ya° yat-k¦rti° ª§r¯gadhanvana¤
g§yan m§dyann ida° tantry§ ramayaty §tura° jagat
aho—minden dicsõséget; devar¢i¤—az istenek bölcsének; dhanya¤—minden sikert;
ayam yat—az, aki; k¦rtim—dicsõségét; ª§r¯ga-dhanvana¤—az Istenség Személyiségének;
g§yan—énekli; m§dyan—örömmel; idam—ezt; tantry§—a hangszerrel; ramayati—örömmel
tölt el; §turam—szenvedõ; jagat—világ.
Minden dicsõséget és sikert ¼r¦la N§rada Muninak, mert az Istenség
Személyiségének tetteit dicsõíti! Tettében õ maga is boldogságot talál, s örömmel tölti el
az univerzum minden szenvedõ lelkét.
Senki sem boldog ebben a világban, s amit boldogságnak érzünk, az csupán m§y§
szemfényvesztése. Az anyagi világban senki sem lehet igazán boldog. ¼r¦la N§rada Muni
vándorlása során mindenhová elmegy, hogy fényt vigyen a nyomorult emberek életébe.
Küldetése az, hogy visszavigye õket Istenhez. Ez a missziója az Úr minden igaz bhaktájának,
akik e nagy bölcs nyomdokait követik.
7 fejezet
Dro£a fiának bûnhõdése
NM ELMENT> SV MEDITÁLT>MEGLÁTTA AZ URAT MAYA ENERGIÁJÁVAL
EGYÜTT, AKI SZENVEDÉST OKOZ AZ ÉLŐLÉNYNEK
OSZ TAL LEHET LEHET EZEN ENYHITENI
MIVEL AZ EMBEREK NEM TUDNAK ERRŐL> SV LEIRTA AZ OSZ
FOLYAMATÁT(SB)
EZT HALLGATVA> AZ OSZ IRÁNTI VÁGY KIRÜGYEZIK
ÉS ÁTADTA FIÁNAK,SG NAK
SG FELSZABADULT VOLT, DE MÉG IS Ő IS VONZODOTT A LÚ HOZ(ÁTMA
RAMAS CA MUNAYO)
SUTA G ELKEZDI AZ ELBESZÉLÉSÉT
DURYODHANA ELÍTÉLI ASVATTAMAT A SZÖRNYŰ TETTE MIATT.
ARJUNA UTÁNA MEGY, BRAHMASTRA, ASVATTAMAT DRAUPADI ELÉ VISZI
MEGKEGYELMEZ NEKI
ARJUNAT AZ UR TESZT ELÉ ÁLLÍTJA> LEVÁGJA ASVATTAMA FEJÉT

2. VERS
MAGYARÁZAT: A lelki tudás terén a fejlõdéshez elengedhetetlen a megfelelõ környezet
és hely. A Sarasvat¦ nyugati partja különösen megfelel e célnak, s Vy§sadeva §ªramája ott áll,
¼amy§pr§sánál. ¼r¦la Vy§sadeva családos volt, lakhelyét mégis §ªramának hívták. Az
§ªrama az a hely, ahol mindig a lelki életet tartják a legfontosabbnak. Nem számít, hogy
családos ember otthona-e vagy egy koldusé. A varn§ªrama rendszer egésze úgy épül fel, hogy
benne az élet minden egyes állomását §ªramának hívják, s ez azt jelenti, hogy a lelki kultúra a
közös tényezõ mindenki számára. A brahmac§r¦k, a g¥hasthák, a v§naprasthák és a
sanny§s¦k mindannyian az élet ugyanazon misszióját, a Legfelsõbb megvalósítását vallják
magukénak, így lelki kultúra tekintetében egyik rend sem fontosabb a másiknál. A különbség
a lemondás alapján a külsõségekben van. A mindennapi életben megvalósított lemondásuk
miatt a sanny§s¦kat becsülik a leginkább.
4. VERS
A Legfelsõbb Személynek sokféle energiája van, amelyek közül a belsõ, a külsõ és a
határenergia különösen fontos. Itt a külsõ energiáról van szó, ahogyan ez világossá is válik
majd azokból a kijelentésekbõl, amelyek tevékenységérõl beszélnek. A belsõ energia éppen
úgy van együtt az Abszolút Személlyel, mint ahogyan a holdfény a holddal. A külsõ energiát
a sötétséghez hasonlítják, mert ez tartja az élõlényt a tudatlanság sötétségében. Az ap§ªrayam
szó arra utal, hogy az Úrnak ez az energiája teljes ellenõrzés alatt áll. Amikor valaki a belsõ
energiánál keres menedéket, az anyagi tudatlanság sötétsége egyszerre szertefoszlik. Az
odaadó szolgálat, a bhakti-yoga a belsõ energia mûködése, így az alacsonyabb rendû
energiának, az anyagi energiának nincs helye, ahogyan nincs helye a sötétségnek a lelki fény
sugárzásában.
5. VERS
yay§ sammohito j¦va §tm§na° tri-gu£§tmakam
paro 'pi manute 'nartha° tat-k¥ta° c§bhipadyate
yay§—aki által; sammohita¤—illúzióban lévõ; j¦va¤—az élõlények; §tm§nam—önvaló;
tri-gu£a-§tmakam—a természet három kötõereje által feltételekhez kötött, avagy az anyag
terméke; para¤—transzcendentális; api—ellenére; manute—bizonyos benne; anartham—
nem kívánt dolgok; tat—azáltal; k¥tam ca—visszahatás; abhipadyate—keresztülmegy.
E külsõ energiának köszönhetõen az élõlény, noha transzcendentális az anyagi
természet három kötõerejéhez képest, azt gondolja magáról, hogy az anyag terméke, s
így el kell viselnie az anyagi szenvedés visszahatásait.
Az élõlények szenvedéseinek gyökerét emeli ki ez a vers, az ajánlatos gyógymóddal
együtt, s megmutatja a végsõ célt is, amelyet el kell érnünk. Tévesen azt gondolja magáról,
hogy az anyag terméke. A Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti, hogy a feltételekhez kötött lélek
valódi tudását most a tudatlanság fedi be. A jelenlegi feltételekhez kötött állapot a külsõ
energia hatásának tudható be, ami azt jelenti, hogy az illuzórikus energia a kezdeményezõ,
miközben a Legfelsõbb Úr távol marad. Az Úr nem akarja, hogy az élõlény a külsõ energia
varázsa alá kerüljön. A külsõ energia tudja ezt, mégis elfogadja azt a hálátlan feladatot, hogy
a feledékeny élõlényeket megzavarja s így illúzióban tartsa. Az Úr nem avatkozik bele az
illuzórikus energia feladatába, mert munkájára szükség van ahhoz, hogy a feltételekhez kötött
lélek jó útra térjen. Egy szeretõ apa nem szereti, ha engedetlen gyermekeit valaki más
megszidja, mégis egy szigorú ember felügyeletére bízza õket, hogy megjavuljanak. De a
mindenkit szeretõ Mindenható Atya ugyanakkor azt is szeretné, ha a feltételekhez kötött lélek
megszabadulna az illuzórikus energia karmaitól. A király börtönbe zárja engedetlen
állampolgárait, de vágya az, hogy a rabok kiszabaduljanak, ezért néha személyesen odamegy
és kegyelmet kér nekik, s így szabadon engedik õket. Éppen így a Legfelsõbb Úr is alászáll
királyságából az illuzórikus energia birodalmába, és személyesen bocsát szabadon bennünket
a Bhagavad-g¦t§ formájában, amelyben Õ Maga jelenti ki, hogy az illuzórikus energián
nagyon nehéz felülkerekedni, ám aki átadja magát az Úr lótuszlábának, az a Legfelsõbb
utasítására elnyeri szabadságát. Ez a meghódolási folyamat a gyógymód, hogy
megszabaduljunk az illuzórikus energia megtévesztõ hatásától. A meghódolás folyamata a
megfelelõ társaság hatására válik teljessé. Az Úr ezért azt tanácsolja, hogy az olyan szentek
szavainak hatására, akik már valóban felismerték a Legfelsõbbet, az ember végezze az Õ
transzcendentális szeretõ szolgálatát. A feltételekhez kötött lélek vonzódni kezd ahhoz, hogy
halljon az Úrról, s csupán e hallás által fokozatosan felemelkedik az Úr iránti tisztelet,
odaadás és szeretet szintjére. Mindezt a meghódolás folyamata teszi teljessé. Ez azt jelenti,
hogy az Úr e két módszerrel téríti jó útra a feltételekhez kötött lelkeket: külsõ energiájának
segítségével büntet, Õ Maga pedig megjelenik mint lelki tanítómester, kívül és belül egyaránt.
Az Úr mint Felsõlélek (Param§tm§) válik lelki tanítómesterré minden élõlény szívében, kívül
pedig az írások, a szentek és az avató lelki tanítómester formájában lesz lelki tanítómesterré.
¼r¦la Vy§sadeva ezért mindenekelõtt feltárta a feltételekhez kötött lelkek valódi betegségét,
ami nem más, mint hogy a külsõ energia illúzója alatt állnak. Ezenkívül látta a tökéletes
Legfelsõbb Lényt, akitõl az illuzórikus energia nagyon távol áll, s látta a beteg, feltételekhez
kötött lelket és a betegség okát is. Az Úr és az élõlény örök kapcsolata transzcendentális;
másképp miért akarná az Úr kimenteni az elesett lelkeket m§y§ karmai közül?
6. VERS
anarthopaªama° s§k¢§d bhakti-yogam adhok¢aje
lokasy§j§nato vidv§°ª cakre s§tvata-sa°hit§m
anartha—nemkívánatos dolgok; upaªamam—enyhülés; s§k¢§t—közvetlenül; bhakti-
yogam—az odaadó szolgálat összekapcsoló folyamata; adhok¢aje—a Transzcendensnek;
lokasya—az emberek általános tömege; aj§nata¤—akik nincsenek tudatában; vidv§n—a
legbölcsebb; cakre—összeállította; s§tvata—a Legfelsõbb Igazsággal kapcsolatban; sa°hit§m
—a Védikus Írást.
Az élõlény anyagi szenvedéseit, amelyek nemkívánatosak számára, közvetlenül
enyhíteni lehet az odaadó szolgálat összekapcsoló folyamatával. Az emberek nagy része
azonban nem tudja ezt, ezért a bölcs Vy§sadeva összeállította ezt a Védikus Írást, amely
a Legfelsõbb Igazsággal van kapcsolatban.
Vy§sadeva látta az Úr különbözõ energiáit — a belsõ, a külsõ és a határenergiát. Látta a
teljes részeket és a teljes részek teljes részeit is, azaz a különféle inkarnációkat, és fõképpen a
külsõ energia által megzavart, feltételekhez kötött lelkek fölösleges szenvedéseit. Végül pedig
látta a gyógyírt a feltételekhez kötött lelkek számára: az odaadó szolgálat folyamatát.
Hatalmas transzcendentális tudomány ez, amely az Istenség Legfelsõbb Személyisége
nevének, hírének, dicsõségének stb. hallgatásával és ismétlésével kezdõdik. Isten iránti
szunnyadó szeretetünk és vonzalmunk felébresztése nem azon a mechanikus módszeren
múlik, amelyet a hallás és az ismétlés jelent, hanem csak és kizárólag az Úr indokolatlan
kegyén. Amikor az Úr teljesen elégedett a bhakta õszinte törekvésével, akkor szeretõ
transzcendentális szolgálatával ajándékozza meg. Ám még a hallás és az ismétlés elõírt
folyamatával is egyszeriben enyhül az anyagi lét fölösleges és nemkívánatos szenvedése. Az
anyagi ragaszkodás ilyen csökkenése nem vár a transzcendentális tudás kifejlõdéséig, sõt a
tudás az, amely a Legfelsõbb Igazság végsõ megvalósításáért végzett odaadó szolgálattól
függ.
7. VERS
yasy§° vai ªr¡yam§£§y§° k¥¢£e parama-p¡ru¢e
bhaktir utpadyate pu°sa¤ ªoka-moha-bhay§pah§
yasy§m—ezt a Védikus Írást; vai—bizonyára; ªr¡yam§£§y§m—egyszerûen hallás által; k¥
¢£e—az Úr K¥¢£ának; parama—legfelsõbb; p¡ru¢e—az Istenség Személyiségének; bhakti¤
—az odaadó szolgálat érzései; utpadyate—kicsírázik; pu°sa¤—az élõlényé; ªoka—bánat;
moha—illúzió; bhaya—félelem; apah§—ami megszünteti.
Pusztán e Védikus Írást hallgatva az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége
iránti szeretõ odaadó szolgálat vágya egyszerre kirügyezik, hogy eloltsa a bánat, az
illúzió és a félelem tüzét.
Az ember minden pillanatban bánattal teli, csalóka dolgok délibábjára vágyik, és mindig
retteg feltételezett ellenségétõl. Ezek az anyagi betegség elsõdleges tünetei. Azt is
határozottan kijelenti e vers, hogy pusztán a ¼r¦mad-Bh§gavatam hallgatása
eredményeképpen az ember ragaszkodni kezd az Istenség Legfelsõbb Személyiségéhez, ¼r¦
K¥¢£ához, s amint ez bekövetkezik, az anyagi betegség tünetei megszûnnek.
Az odaadó szolgálat végsõ eredménye az, hogy tiszta szerelem fejlõdik ki a Legfelsõbb
Személy iránt. A szerelem az a szó, amelyet nagyon gyakran használnak a férfival és a nõvel
kapcsolatban, s ugyancsak ez az egyetlen szó, amely megfelelõen jelzi az Úr K¥¢£a és az
élõlények kapcsolatát. Az élõlényt a Bhagavad-g¦t§ prak¥tiként említi, s a szanszkrit nyelvben
a prak¥ti nõnemû. Az Urat mindig parama-puru¢aként, a legfelsõbb férfiként írják le, így a
szeretet az Úr és az élõlények között hasonló, mint a nõ és a férfi közötti szeretet. Az Isten
iránti szerelem kifejezés tehát teljesen helyénvaló.
Az Úr szeretõ odaadó szolgálata azzal kezdõdik, hogy hallunk az Úrról. Nincs különbség
az Úr és a Róla hallottak között, hiszen Õ minden tekintetben abszolút. Hallani Róla azt
jelenti, hogy közvetlen kapcsolatot teremtünk Vele a transzcendentális hang vibrációján
keresztül. A transzcendentális hang olyan hatásos, hogy azonnal eltávolítja az említett anyagi
ragaszkodást. Amint azt az elõbbiekben elmondtuk, az élõlényben egyféle zavarodottság
alakul ki annak köszönhetõen, hogy kapcsolatba kerül az anyaggal, s az anyagi test
megtévesztõ bezártságát valódi tényként fogadja el. E hamis zavarodottságban az élet
különbözõ kategóriáihoz sorolható élõlények más és más módon válnak az illúzió rabjává.
Még az emberi élet legfejlettebb szintjén is ugyanaz az illúzió mutatkozik meg a számtalan
izmus formájában, és bontja meg az ember és az Úr közötti szeretetteljes kapcsolatot, s ezáltal
az ember és ember közötti szeretet is. Békét akarnak ember és ember, nemzet és nemzet
között, ugyanakkor a túlzott ragaszkodás miatt, amely az anyag fölötti uralkodáshoz fûzi õket,
az illúzió és a félelem mindig jelen van. Ezért nem teremtenek békét a társadalomban a
politikusok békekonferenciái. Amíg el nem jutunk odáig, hogy visszaállítjuk elveszett
kapcsolatunkat K¥¢£ával, addig érvényesülni fog az az illúzió, hogy a testet az önvalóként
fogadjuk el, így a félelem sem szûnik meg. Csupán e Védikus Írás, a ¼r¦mad-Bh§gavatam
hallgatásával az ember közvetlen kapcsolatba kerülhet az Istenség Legfelsõbb
Személyiségével, ¼r¦ K¥¢£ával, s így elérheti az élet legtökéletesebb szintjét, túllépve az
anyagi szenvedésen, illúzión és félelmen. Ezek gyakorlati próbakövek azok számára, akik
alázatosan hallgatják a ¼r¦mad-Bh§gavatamot.
8. VERS
A ¼r¦mad-Bh§gavatam olyan alkotás, hogy csupán meghallgatásával az ember azonnal
elindul az önmegvalósítás ösvényén. Legfõképpen a paramaha°sáknak szól, azoknak, akik
teljesen elmerülnek az önmegvalósításban, de szívük mélyére hatol azoknak is, akik esetleg
anyagi felfogásúak. Az anyagi felfogású emberek mind az érzékkielégítésbe merülnek — ám
még õk is gyógyírt találnak a ¼r¦mad-Bh§gavatamban anyagi betegségeikre. Par¦k¢it király
eltávozása elõtt és az Úr K¥¢£a eltávozása után állították össze. Amikor Par¦k¢it Mah§r§ja
Bh§rata-var¢a királyaként uralta a világot, megbüntette Kalit. A kinyilatkoztatott írások és az
asztrológiai számítások szerint a Kali-korszak az ötezredik évében jár, így hát a ¼r¦mad-
Bh§gavatamot nem kevesebb mint ötezer évvel ezelõtt állították össze. A Mah§bh§ratát a
¼r¦mad-Bh§gavatam elõtt jegyezték le, a Pur§£ákat pedig a Mah§bh§rata elõtt. Ezekre az
idõpontokra becsülik a különbözõ Védikus Írások összeállításának idejét. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam összegzése N§rada útmutatásai alapján született meg a részletes leírás elõtt. A
¼r¦mad-Bh§gavatam a niv¥tti-m§rga útja követésének tudománya. N§rada helyteleníti a
prav¥tti-m§rga útját, amelyhez minden feltételekhez kötött lélek vonzódik. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam témája az ember anyagi betegségének gyógyítása, vagyis az anyagi szenvedés
teljes megszüntetése.
9. VERS
ªaunaka uv§ca
sa vai niv¥tti-nirata¤ sarvatropek¢ako muni¤
kasya v§ b¥hat¦m et§m §tm§r§ma¤ samabhyasat
ªaunaka¤ uv§ca—¼r¦ ¼aunaka kérdezte; sa¤—õ; vai—természetesen; niv¥tti—az
önmegvalósítás útján; nirata¤—mindig lefoglalva; sarvatra—minden tekintetben; upek¢aka¤
—közömbös; muni¤—bölcs; kasya—mi okból; v§—vagy; b¥hat¦m—hatalmas; et§m—ez;
§tm§r§ma¤—aki önmagában elégedett; samabhyasat—tanulmányoz.
¼r¦ ¼aunaka így kérdezte S¡ta Gosv§m¦t: ¼r¦ ¼ukadeva Gosv§m¦ már az
önmegvalósítás útját járta, így az önvalóból merített elégedettséget. Miért törõdött mégis
azzal, hogy tanulmányozzon egy ilyen hatalmas terjedelmû irodalmat?
MAGYARÁZAT: Az ember számára az élet tökéletességét az jelenti, hogy felhagy az
anyagi cselekedetekkel és állhatatosan követi az önmegvalósítás útját. Azokat, akik az
érzékkielégítésbõl merítenek örömet, vagy azokat, akik az anyagi test jóléte érdekében
tevékenykednek, karm¦knak hívják. Millió és millió karm¦ közül egy válhat §tm§r§m§vá az
önmegvalósítás által. Ýtm§ önvalót jelent, §r§ma pedig azt jelenti: örömet találni. Mindenki a
legtökéletesebb boldogság után kutat, de az egyik ember boldogságának mércéje különbözhet
a másik emberétõl. Ezért a karm¦k által élvezett öröm mércéje különbözik az §tm§r§mákétól.
Az §tm§r§mák minden szempontból, tökéletesen közömbösek az anyagi élvezettel szemben.
¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ már elérte ezt a szintet, mégis vonzódott ahhoz, hogy fáradságot
nem kímélve tanulmányozza a hatalmas Bh§gavatam irodalmat. Ez azt jelenti, hogy a
¼r¦mad-Bh§gavatam a legfelsõbb szintû tanulmány még az §tm§r§mák számára is, akik már
elejétõl a végéig tanulmányozták a Védikus Irodalmat.
10. VERS
s¡ta uv§ca
§tm§r§m§ª ca munayo nirgranth§ apy urukrame
kurvanty ahaituk¦° bhaktim ittham-bh¡ta-gu£o hari¤
s¡ta¤ uv§ca—S¡ta Gosv§m¦ mondta; §tm§r§m§¤—azok, akik az §tm§ból merítenek
örömet (§tm§ általában: a lelki önvaló); ca—szintén; munaya¤—bölcsek; nirgranth§¤—
mentes minden köteléktõl; api—annak ellenére; urukrame—a nagy kalandok kedvelõjének;
kurvanti—végeznek; ahaituk¦m—tiszta; bhaktim—odaadó szolgálatot; ittham-bh¡ta—ilyen
csodálatos; gu£a¤—tulajdonságai; hari¤—az Úrnak.
 A különbözõ §tm§r§mák [akik az §tm§ból, a lelki önvalóból merítenek örömet],
különösen azok, akik az önmegvalósítás útját járják, mentesek minden anyagi
köteléktõl, mégis arra vágynak, hogy tiszta odaadással szolgálhassák az Istenség
Személyiségét. Ez azt jelenti, hogy az Úr transzcendentális tulajdonságokkal
rendelkezik, ezért mindenki, még a felszabadult lelkek számára is vonzó.
Számtalanféle anyagi élvezetet van, s a materialisták — mivel az illuzórikus energia hatása
alatt állnak — arra vágynak, hogy egyre fokozzák ezt az anyagi élvezetet. Vége-hossza nincs
az anyagi élvezetek sorának, s az anyagi világ egyetlen élõlénye sem részesülhet az összes
ilyen élvezetben.
A tiszta odaadás tehát az Úr olyan szolgálatát jelenti, amely mentes az elõbb említett
személyes érdekek utáni vágytól. A hatalmas Istenség Személyiségét, ¼r¦ K¥¢£át tökéletesen
elégedetté tehetik az ilyen tiszta bhakták, akikben nyoma sincs a vágynak, hogy személyes
haszonra tegyenek szert.
Az Úr tiszta odaadó szolgálata különbözõ szinteket érintve fejlõdik. Az anyagi síkon
végzett odaadó szolgálatra nyolcvanegy tulajdonság jellemzõ. E cselekedetek fölött áll a
transzcendentális odaadó szolgálat, amelyet s§dhana-bhaktinak neveznek. Amikor a
s§dhana-bhakti tiszta gyakorlata transzcendentális Istenszeretetté érik, akkor az Úr
transzcendentális szeretõ szolgálata fokozatosan a szolgálat kilenc egymást követõ szintjén
keresztül fejlõdik, melyek a ragaszkodás, a szeretet, a vonzalom, az érzelmek, a kapcsolat, a
kötõdés, a követés, az eksztázis és az elkülönülés erõteljes érzése.
Egy semleges bhakta ragaszkodása fokozatosan a transzcendentális Istenszeretethez vezet.
Az aktív szolga ragaszkodása a kötõdés szintjéig, a baráti kapcsolatban lévõ bhakta
ragaszkodása pedig a követés szintjéig fejlõdik. Ugyanez a helyzet a szülõi kapcsolatban
szolgáló bhaktákkal is. A szerelem kapcsolatában a bhakták az elkülönülés erõteljes érzésének
szintjéig fejlõdnek. Ez csupán néhány jellemzõje az Úr tiszta odaadó szolgálatának.
Az Úr ¼r¦ K¥¢£a személyes formája annyira vonzó, hogy magában foglal minden
vonzódást, minden boldogságot és minden ízt (rasát). Ez a vonzalom annyira erõs, hogy senki
sem akarja anyagi élvezetre, misztikus erõre és felszabadulásra cserélni. A legbiztosabban
tudnunk kell, hogy az Úr tulajdonságainak semmi köze az anyagi tulajdonságokhoz.
Mindegyik boldogsággal, tudással és örökkévalósággal teli. Az Úrnak számtalan tulajdonsága
van, s az egyik ember az egyik, míg egy másik egy másik tulajdonsághoz vonzódik.
A hari szó többféle jelentést takar, ám közülük a legfontosabb az, hogy Õ (az Úr) eltávolít
mindent, ami kedvezõtlen, és elrabolja a bhakta elméjét, tiszta transzcendentális szeretettel
megajándékozva õt. Ha kínzó boldogtalanságában valaki az Úrra emlékezik, megszabadulhat
minden szenvedéstõl és aggodalomtól. Az Úr lassacskán minden akadályt eltávolít a tiszta
bhakta odaadó szolgálatának útjából, és így a bhakta tapasztalhatja a kilenc odaadó
cselekedet — köztük a hallás és az éneklés — hatását.
Személyes vonásaival és transzcendentális tulajdonságaival az Úr a tiszta bhakta minden
pszichikai mûködését magával ragadja. Ilyen az Úr K¥¢£a vonzereje. Ez a vonzás oly erõs,
hogy a tiszta bhakta sohasem vágyódik a vallás négy elve közül egyikre sem. Ezek az Úr
transzcendentális tulajdonságainak vonzó jegyei.
11. VERS
A Brahma-vaivarta Pur§£a szerint ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ felszabadult lélek volt már
anyja méhében is. ¼r¦la Vy§sadeva tudta, hogy a gyermek nem marad majd otthon születése
után, ezért megtanította neki a Bh§gavatam lényegét, hogy a gyermek ragaszkodjon majd az
Úr transzcendentális cselekedeteihez. Születése után a gyermek még több tudásra tett szert a
Bh§gavatam témájában a versek elismétlése révén.
12. VERS
A bhakták és K¥¢£a mindig kapcsolatban állnak egymással, és soha nem választhatók el.
Ezért a róluk folytatott beszéd k¥¢£a-kath§, az Úrról szóló elbeszélés.
13. — 14. VERS
Az Úr Caitanya Mah§prabhu akarata az volt, hogy mindenki, aki Indiában született, alaposan
értse meg e k¥¢£a-kath§kat, s miután teljesen elsajátította, prédikálja a transzcendentális
üzenetet mindenkinek, szerte a világon. Ez hozza majd el a hõn óhajtott békét és virágzást a
meggyötört világnak.
22. VERS
arjuna uv§ca
k¥¢£a k¥¢£a mah§-b§ho bhakt§n§m abhaya¯kara
tvam eko dahyam§n§n§m apavargo 'si sa°s¥te¤
arjuna¤ uv§ca—Arjuna azt mondta; k¥¢£a—óh, Úr K¥¢£a; k¥¢£a—óh, Úr K¥¢£a;
mah§-b§ho—Õ, aki Mindenható; bhakt§n§m—a bhakták; abhaya¯kara—félelmét eloszlatva;
tvam—Te; eka¤—egyedül; dahyam§n§n§m—akik szenvednek; apavarga¤—a felszabadulás
útja; asi—vannak; sa°s¥te¤—anyagi szenvedések közepette.
Arjuna így szólt: Óh, Uram, ¼r¦ K¥¢£a, Te vagy a Mindenható Istenség
Személyisége! Energiáidnak nincs határa, ezért képes vagy rettenthetetlen bátorságot
önteni bhaktáid szívébe. Az anyagi szenvedések tüzében mindenki egyedül Benned
találhatja meg a felszabaduláshoz vezetõ utat.
Az anyagi létezés olyan, mint a lángoló erdõtûz, amelyet csakis az Úr ¼r¦ K¥¢£a kegye olthat
el. A lelki tanítómester az Úr kegyének képviselõje, ezért a lelki tanítómester szavai
segítségével képes behatolni a szenvedõ szívébe, hogy transzcendentális tudással töltse meg.
Ez az egyedüli mód, hogy kioltsuk az anyagi létezés tüzét.
24. VERS
¼r¦ K¥¢£a Indokolatlan kegyébõl csak azért száll alá, hogy jó útra térítse a feltételekhez kötött
lelkeket, akiket az illuzórikus energia elbûvölt. Megtámadta õket az anyagi energia, az
élõlények pedig hamis ürügyekkel élvezni akarják ezt az anyagi energiát, noha alapvetõen
képtelenek az élvezetre. Az élõlény örökre az Úr szolgája, s amikor elfelejtkezik errõl a
helyzetrõl, akkor az anyagi világ élvezetére gondol. Valójában azonban illúzióban van. Az Úr
azért száll alá, hogy megszüntesse az élvezet e hamis érzését, s így visszavezesse Istenhez a
feltételekhez kötött lelkeket. Ilyen végtelenül kegyes az Úr az elesett lelkekhez.
26. VERS
Bármit is tárunk az Istenség Személyisége elé, azt tiszteletteljes imák illõ felajánlása után kell
tennünk. Ez az általános folyamat, és Arjuna, bár az Úr bensõséges barátja, követi ezt, hogy
mások tanulhassanak belõle.
29. VERS
¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Az Istenség Személyiségét végighallgatva Arjuna vizet
érintett meg, hogy megtisztuljon, s miután körüljárta az Úr ¼r¦ K¥¢£át, bevetette
brahm§stra fegyverét, hogy elhárítsa vele a másikat.
32. VERS
A világ csak az Úr akaratából pusztulhat el, nem pedig jelentéktelen politikusok szeszélyébõl.
Az Úr K¥¢£a azt akarta, hogy mind a Drau£i, mind az Arjuna által bevetett fegyvert vonják
vissza, s Arjuna ezt azonnal végre is hajtotta. Hasonlóan, a teljes hatalommal bíró Úrnak
számtalan segítõje van, s csak az Õ akarata segítségével hajthatja végre valaki azt, amire az
Úr vágyik.
34. VERS
Az Õ dühe nem olyan, mint egy feltételekhez kötött élõlényé, aki az anyagi természet
minõségi kötõerõinek hatása alatt áll. Õ abszolút, ezért dühe és öröme ugyanaz. Dühét nem az
anyagi természet három kötõerõjében mutatja ki. Ez csupán a jele annak, hogy elméje
bhaktája felé hajlik, hiszen ez az Õ transzcendentális természete. Ezért még ha dühös is,
dühének tárgya szintén áldott. Az Úr minden körülmények között változatlan marad.
36. VERS
 Aki ismeri a vallás elveit, nem öli meg ellenségét, ha az nem figyel, ha mámoros,
tébolyodott, alszik, retteg vagy harci szekere nincs vele. Nem öl meg fiút, nõt, bolond
teremtményt és meghódolt lelket sem.
37. VERS
Az a kegyetlen és nyomorult ember, aki mások élete árán tartja fenn létét,
megérdemli, hogy saját érdekében megöljék, másképp tettei a mélybe rántják.
A halálbüntetés a lehetõ legenyhébb büntetés a gyilkos számára, és a sm¥ti-ª§stra azt mondja,
hogy azok az emberek, akiket a király a szemet szemért, fogat fogért elv alapján büntet meg,
olyannyira megtisztulnak minden bûnüktõl, hogy még arra is alkalmassá válhatnak, hogy
eljussanak a mennyei bolygókra. Manu azt mondja, Aki engedélyt ad, aki megöli az állatot,
aki eladja a levágott állatot, aki megfõzi, aki segít az étel kiosztásában és végül aki megeszi
ezt a megfõzött állati ételt, mind gyilkos, és a természet törvényei mindannyiukat megbüntetik.
Élõlényt teremteni senki sem tud, az anyagi tudomány minden fejlettsége ellenére sem, ezért
senkinek sincs joga ahhoz, hogy önkényesen, saját szeszélyébõl megöljön egy élõlényt.
40. VERS
S¡ta Gosv§m¦ így szólt: K¥¢£a, aki Arjuna vallásosságát akarta próbára tenni, arra
buzdította õt, hogy végezzen Dro£§c§rya fiával.
Az Úr ¼r¦ K¥¢£a sok tiszta bhaktáját próbára teszi, hogy erõsítse kötelességtudatukat. A
gop¦kat is ilyen próba alá vetette, ahogyan Prahl§da Mah§r§ját is. A tiszta bhakták mind
sikeresen állják e próbákat.
41. VERS
Mindenki élvezheti az Úr társaságát a lelki világban, ha egy kicsit is vágyik rá, és õszintén
próbálkozik a bhakti-yoga folyamata segítségével.
42. VERS
Értelmünket és ítélõképességünket nem szabad csupán az udvariasság kedvéért feladni. Az
embernek józan ítélõképeséggel kell rendelkeznie, hogy mindent érdeme szerint ítéljen meg.
Nem szabad egy nõ szelíd természetét követve olyasvalamit elfogadnunk, ami nem hiteles.
43. VERS
A gurut §c§ryának is hívják, ami azt jelenti, hogy személyesen elsajátította a ª§strák lényegét,
és segíti tanítványait e módszerek elfogadásában. Br§hma£ának csak akkor lehet valakit
elfogadni, ha rendelkezik a kellõ tulajdonságokkal, s nem fogadható el csupán azért, mert egy
br§hma£a fia.
Mindezek ellenére Draupad¦ azt kívánta, hogy Aªvatth§m§t azonnal engedjék szabadon, s
ez ugyanúgy csupán egy nemes érzés volt részérõl. Ez megmutatja, hogy az Úr bhaktája
minden gyötrelmet el tud viselni, s õ maga mégis kedves mindenkihez, még az ellenséghez is.
Ezek az Úr tiszta bhaktájának jellemzõi.
45. VERS
Egy özvegy csak nevében özvegy, amíg férjének fia él.
49. VERS
Együttérzés volt Draupad¦ szavaiban, mert személyes tapasztalatai alapján beszélt. Egy
gyermektelen nõ nem értheti meg egy anya bánatát.
53. — 54. VERS
MAGYARÁZAT: Arjuna zavarban volt, mert Aªvatth§m§t meg kellett ölnie, ugyanakkor
meg kellett hagynia életét, a különbözõ személyek által idézett különbözõ szentírások szerint.
Mint brahma-bandhut, egy br§hma£a méltatlan fiát, nem volt szabad megölnie, ám
Aªvatth§m§ ugyanakkor agresszor is volt. Manu törvényei szerint egy agresszort, még ha
br§hma£a is (nem beszélve arról, ha csupán egy br§hma£a méltatlan fia), meg kell ölni.
Dro£§c§rya minden bizonnyal a szó igazi értelmében br§hma£a volt, de mivel csatába szállt,
megölték. Aªvatth§m§ azonban, bár agresszor volt, minden harci fegyver nélkül állt elõttük. A
szabály az, hogy az agresszort, ha fegyvertelen, vagy ha harci szekere nélkül van, nem szabad
megölni. A helyzet nem volt egyszerû. Mindemellett azonban Arjunának be kellett tartania
ígéretét, amelyet Draupad¦ elõtt tett, hogy megbékítse õt, s Bh¦mát és K¥¢£át is elégedetté
kellett tennie, akik azt javasolták, ölje meg Aªvatth§m§t. Arjuna nehéz helyzet elõtt állt, s
megoldással K¥¢£a szolgált.

NYOLCADIK FEJEZET
Kunt¦ királynõ imái és Par¦k¢it megmenekülése

KURUKSTRAI XSATA UTÁNI GYÁSZ

3 ASVAMEDHA YAJNA
PARIKSIT M VESZÉLYBEN VAN, D KRISNA MEGMENTETTE
KUNTI KIRÁLYNŐ IMÁI(KRINSA MEGMENTI A BHAKTÁIT, KÉRI BÁCSAK E
NEHÉZSÉGEK FOLYT> LÁTNI ŐT, KRISNÁRÓL HALLANI> VÉGE A
SZENVEDÉSNEK, HAD GONDOLJAK CSAK RÁD)
YUDHISTIRA KIRÁLY BÁNATA, SOKAN MEGHALTAK A KIRÁLYSÁG MIATT

4. VERS
Az Úr hozza az összes törvényt és rendelkezést, s e törvényeket és rendelkezéseket általában
dharmának, azaz vallásnak nevezik. A hiteles vallás az, ha tiszteletben tartjuk az Úr
rendelkezéseit. Azon az anyagi szinten, amelyen vagyunk, a lelki látásmód hiányában sem
magunkat, sem az Urat nem látjuk. Az emberi élet kifejezetten arra szolgál, hogy alkalmassá
tegyük magunkat a lelki szabadságra. Sajnos az illuzórikus anyagi energia hatása alatt ezt a
néhány évnyi röpke életet örök létünkként fogadjuk el, s országgal, otthonnal, földdel,
gyerekekkel, feleséggel, közösséggel, vagyonnal a birtokunkban, amelyek m§y§ (az illúzió)
alkotta valótlan megnyilvánulások, hatalmába kerít bennünket az illúzió. M§y§ hatása az is,
hogy nem létezõ birtokunkat védelmezve egymás ellen harcolunk. A lelki tudás mûvelésével
megvalósíthatjuk, hogy semmi közünk sincs ezekhez az anyagi dolgokhoz, s akkor
egyszeriben megszabadulunk az anyagi ragaszkodástól. Az anyagi lét kétségeitõl nyomban
megtisztulhatunk az Úr bhaktáinak társaságában, akiknek segítségével a transzcendentális
hang a megzavarodott szív mélyére hatolhat, s akik így valóban megszabadíthatják az embert
a bánkódástól és az illúziótól. Ez tehát a megnyugvás elérésének módja azok számára, akiket
megrendítettek a szigorú anyagi törvények visszahatásai, melyek a születés, a halál, az
öregkor és a betegség — az anyagi lét leküzdhetetlen tényezõi — formáiban jelentkeznek.
5. VERS
1. A br§hma£ák védelme biztosítja a var£a és §ªrama, a legtudományosabb kulturális
intézmény létét a lelki élet eredményessége érdekében.
2. A tehénvédelem a legcsodálatosabb ételt, a tejet biztosítja számunkra, amely a
finomabb agyszövetek képzõdését segíti elõ, hogy az élet magasabb rendû céljait
megérthessük.
3. A nõk védelme a társadalom erkölcsösségét biztosítja, amely egy jó generáció
születését teszi lehetõvé, a béke, a nyugalom és a haladás érdekében.
4. A gyermekek védelme biztosítja a legjobb lehetõséget az emberi életformában, hogy
felkészüljünk a felszabadulásra az anyagi kötelékek alól. A gyermekek védelmezése a
garbh§dh§na-sa°sk§ra tisztító folyamata általi fogantatással kezdõdik el, amely egy tiszta
életet tesz lehetõvé.
5. Az idõsek védelmezésével lehetõséget adunk nekik, hogy felkészüljenek egy jobb életre
a halál után.
6. VERS
Az Úr mindenkivel egyenlõen bánik, de bhaktája mindig dicsõségesebb, mert örökké
kapcsolatban áll a Leghatalmasabbal. A nap egyenletesen szórja sugarait, mégis vannak olyan
területek, ahol mindig sötétség uralkodik. Ez nem a nap, hanem a befogadó képesség miatt
van így. Ehhez hasonlóan azok, akik az Úr száz százalékos bhaktái, megkapják az Úr teljes
kegyét, amelyet mindig, mindenhol egyformán áraszt.
8. VERS
Az Úr mindenkit védelmez, de aki teljesen Rá bízta magát, arról különösen gondoskodik. Az
apa is jobban figyel kisebbik fiára, aki kizárólag tõle függ.
9. VERS
A kettõsségek világában mindenki a világ ura akar lenni, míg az abszolút világban az Úr az
abszolút Úr, s mindenki más az Õ abszolút szolgája. Az ember az anyagi világban nem tud a
maga erejébõl megmenekülni a halál kegyetlen kezétõl, ha nem hódol meg az Úr
lótuszlábainál.
12. VERS
A brahm§strák kifinomultabb fegyverek, mint a nukleáris fegyverek. Aªvatth§m§ azért
indította útjára a brahm§strát, hogy megölje a P§£¨avákat, az öt testvért, élükön Yudhi¢±hira
Mah§r§jával, valamint egyetlen unokájukat, aki Uttar§ méhében feküdt. A brahm§stra tehát,
lévén hatásosabb és kifinomultabb az atomfegyvereknél, nem volt vak, mint az atombombák.
Ha az atombombát ledobják, az nem tesz különbséget a cél és más objektumok között, ezért
fõként az ártatlanokban tesz kárt, hiszen nincsen irányító kezekben. A brahm§stra nem ilyen.
Kijelöli a célt, és annak megfelelõen halad, anélkül hogy bántalmazná az ártatlanokat.
13. VERS
Az Aªvatth§m§ által mûködésbe hozott halálos fegyver, a brahm§stra hasonló volt a
nukleáris fegyverekhez, csak sugárzása és hõje volt nagyobb. A brahm§stra egy magasabb
rendû tudomány terméke, mert a finom fizikai hang hozza létre, egy mantra, amelyet a
Védákban találunk lejegyezve. E fegyver másik elõnye az, hogy nem vak, mint a nukleáris
fegyverek, mert alkalmas arra, hogy csakis a célra irányítsák, és semmi másra. Aªvatth§m§
azért vetette be ezt a fegyvert, hogy végezzen a P§£¨u család férfi tagjaival. Így aztán
bizonyos értelemben veszélyesebb volt az atombombáknál, mert a legvédettebb helyre is be
tudott hatolni, és sosem tévesztett célt. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a a bhakták által végzett odaadó
szolgálat minõsége vagy mértéke szerint viselkedik velük. A versben az ananya-vi
¢ay§tman§m szó nagyon jelentõs. A P§£¨avák teljes mértékben az Úr védelmére bízták
magukat, bár maguk is mind nagy harcosok voltak. Az Úr azonban még a legnagyobb
harcosokkal sem törõdik, és egyetlen pillanat alatt legyõzi õket. Mikor az Úr látta, hogy a
P§£¨aváknak nincs elég idejük, hogy semlegesítsék Aªvatth§m§ brahm§stráját, saját
fegyverét ragadta meg, azt kockáztatva, hogy megtöri fogadalmát. Bár a kuruk¢etrai csata már
majdnem véget ért, fogadalma alapján mégsem lett volna szabad fegyvert fognia. Ám a
veszély nagyobb volt annál, mint hogy fogadalmának betartásával törõdjön. Az Urat úgy is
ismerik, mint bhakta-vatsala, vagyis aki szereti bhaktáját, s ezért inkább továbbra is bhakta-
vatsala maradt, mintsem hogy csupán világi moralista legyen, aki sohasem töri meg
ünnepélyes fogadalmát.
14. VERS
A legfõbb misztika Ura egyszerre jelen lehet mindenki szívében, sõt az atomokban is
Param§tm§, teljes része által. Uttar§ testében körülvette a magzatot, Par¦k¢it Mah§r§ját, hogy
megmentse, s hogy megvédje annak a Kuru Mah§r§jának az utódját, akinek P§£¨u király is
leszármazottja volt.
15. VERS
A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy a brahmajyoti, a ragyogó transzcendentális sugárzás az
Úr ¼r¦ K¥¢£án nyugszik, más szóval e ragyogó, brahma-tejasként ismert sugárzás nem más,
mint az Úr sugarai, mint ahogyan a napsugarak a nap korongjának sugarai. Az Úr K¥¢£a saját
energiájával semlegesítette és gyõzte le. Õ nem várt senki más segítségére, hiszen Õ abszolút.
17. VERS
Ez az Úr transzcendentális természete — viszonozza bhaktája bizalmát. Nem a tökéletlen
élõlényektõl vagy a félistenektõl kell tehát segítséget kérnünk, hanem K¥¢£ától, mert Õ képes
megmenteni bhaktáit. Az ilyen erényes bhakta soha nem kéri az Úr segítségét, az Úr azonban
saját akaratából mindig segíteni akar.
18. VERS
Kunt¦ maga is zavarba jött azt illetõen, hogy ¼r¦ K¥¢£a mindent átható-e vagy helyhez kötött.
Valójában mind a kettõ, de fenntartja Magának azt a jogot, hogy nem mutatja meg magát
azoknak, akik nem meghódolt lelkek. Ezt az áthatolhatatlan függönyt a Legfelsõbb Úr m§y§
energiájának nevezik, s ez akadályozza a lázadó lélek korlátokhoz kötött látását. Errõl szólnak
a következõ versek.
19. VERS
m§y§-javanik§cchannam ajñ§dhok¢ajam avyayam
na lak¢yase m¡¨ha-d¥ª§ na±o n§±yadharo yath§
m§y§—megtévesztõ; javanik§—függöny; §cchannam—befedve; ajñ§—tudatlan; adhok
¢ajam—az anyagi felfogóképességen túli (transzcendentális); avyayam—feddhetetlen; na—
nem; lak¢yase—megfigyelt; m¡¨ha-d¥ª§—az ostoba szemlélõ által; na±a¤—színész; n§±ya-
dhara¤—színészként öltözve; yath§—mint.
Túl a korlátolt érzékfelfogás határán, Te vagy a megtévesztõ energia függönye
mögött rejtõzõ, örökké feddhetetlen tényezõ. Láthatatlan vagy az ostoba szemlélõ
számára, éppen úgy, ahogy a szerepe szerint öltözött színészt sem ismerik fel.
Vannak olyan démonikus gondolkodású emberek, akik sohasem fogadják el, hogy az Úr a
Legfelsõbb Abszolút Igazság. Ez részben szegényes tudásuknak tudható be, részben pedig
makacs önfejûségüknek, amely múltbeli és jelenlegi bûnös cselekedeteik eredménye.
A kevésbé intelligensek számára szükségesek a templomok vagy mecsetek, hogy
elindulhassanak az Úr tekintélyének felismerése útján, s hogy e szent helyeken Róla halljanak
a hiteles forrásoktól. Számukra nélkülözhetetlen, hogy így kezdjék el a lelki életet, és csak az
ostoba emberek becsülik alá, ha olyan helyeket építenek, ahol Istent imádják, hiszen ez
elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek lelki tulajdonságainak szintjét fölemelhessük. A nem
túlságosan okosak számára épp annyira áldásos, ha leborulnak az Úr elõtt — ahogy ezt
általában teszik a templomokban és a mecsetekben —, mint a fejlett bhaktáknak az, ha az
aktív szolgálaton keresztül Rajta meditálnak.
20. VERS
tath§ paramaha°s§n§° mun¦n§m amal§tman§m
bhakti-yoga-vidh§n§rtha° katha° paªyema hi striya¤
tath§—amellett; paramaha°s§n§m—a fejlett transzcendentalistának; mun¦n§m—a nagy
filozófusoknak vagy elmében spekulálóknak; amala-§tman§m—azok, akiknek elméje képes
különbséget tenni lélek és anyag között; bhakti-yoga—az odaadó szolgálat tudománya;
vidh§na-artham—végzéséért; katham—hogy; paªyema—megfigyelheti; hi—bizonyára;
striya¤—nõk.
Te Magad szállsz alá, hogy az odaadó szolgálat transzcendentális tudományát a
fejlett transzcendentalisták és az elméjükben spekulálók szívébe juttasd, akik
megtisztultak már azáltal, hogy képesek különbséget tenni anyag és szellem között. De
hogyan ismerhetünk meg Téged tökéletesen mi, nõk?
A nõk általában képtelenek arra a fajta gondolkodásra, amire a filozófusok, de megkapják
az Úr áldását, mert azonnal hisznek az Úr felsõbbrendûségében és mindenhatóságában, s így
fenntartás nélkül felajánlják hódolatukat. Az Úr olyan kegyes, hogy nemcsak a nagy
filozófusoknak adja kegyét. Õ tisztában van mindenki szándékának õszinteségével. Az Úr
tekintélyének egyszerû elfogadása eredményesebb, mint az õszintétlen vallásos buzgalom.
21. VERS
k¥¢£§ya v§sudev§ya devak¦-nandan§ya ca
nanda-gopa-kum§r§ya govind§ya namo nama¤
k¥¢£§ya—a Legfelsõbb Úr; v§sudev§ya—V§sudeva fiának; devak¦-nandan§ya—Devak¦
fiának; ca—és; nanda-gopa—Nanda és a tehénpásztorok; kum§r§ya—fiuknak; govind§ya—
az Istenség Személyiségének, aki örömet okoz a teheneknek és az érzékeknek; nama¤—
tiszteletteljes hódolat; nama¤—hódolat.
Ezért hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat az Úrnak, aki Vasudeva fia,
Devak¦ öröme, Nanda és V¥nd§vana többi tehénpásztorának fia, s aki boldoggá teszi a
teheneket és az érzékeket!
Az Úr K¥¢£a Govindaként leginkább a br§hma£ákhoz és a tehenekhez vonzódik, azt jelezve,
hogy az emberek jóléte legfõképpen ezen a két dolgon múlik: a brahminikus kultúrán és a
tehenek védelmén. Az Úr K¥¢£a sohasem elégedett ott, ahol e kettõ nincs jelen.
22. VERS
nama¤ pa¯kaja-n§bh§ya nama¤ pa¯kaja-m§line
nama¤ pa¯kaja-netr§ya namas te pa¯kaj§¯ghraye
nama¤—tiszteletteljes hódolat; pa¯kaja-n§bh§ya—az Úrnak, akinek a hasa közepén egy
különleges mélyedés van, amely lótuszvirágra hasonlít; nama¤—hódolat; pa¯kaja-m§line—
akit mindig lótuszvirágból készült füzér díszít; nama¤—hódolat; pa¯kaja-netr§ya—akinek
pillantása olyan hûsítõ, mint a lótuszvirág; nama¤ te—tiszteletteljes hódolat Neked; pa¯kaja-
a¯ghraye—Neked, akinek talpán lótuszvirág lenyomata látható (s akirõl ezért azt mondják,
lótuszlábai vannak).
Tiszteletteljes hódolatom Neked, óh, Uram, akinek hasát egy lótuszvirágra hasonlító
jel ékesíti, akit mindig lótuszvirágból készült füzér díszít, akinek pillantása olyan hûsítõ,
akár a lótusz, s akinek lábán lótuszvirágok lenyomata látható!
Bár alkalmatlanok arra, hogy felfogják az Úr lelki tetteit, láthatják Õt arc§-vigraha
formájában, aki azért száll alá az anyagi világba, hogy kegyével áldja meg az elesett lelkeket,
a nõket, a ª¡drákat és a dvija-bhandukat is beleértve. Ezek az elesett lelkek nem látnak az
anyagon túlra, ezért az Úr leszáll a számtalan univerzum mindegyikébe Garbhodakaª§y¦ Vi¢
£uként, akinek transzcendentális hasa közepén, a lótuszra emlékeztetõ mélyedésbõl egy
lótuszvirág szára nõ ki, s így megszületik Brahm§, az elsõ élõlény. Ezért nevezik az Urat
Pa¯kajan§bhinak. A Pa¯kajan§bhi Úr elfogadja a különféle elemekbõl álló arc§-vigrahát
(transzcendentális formáját), vagyis az elmében jelen lévõ formát, a fából, földbõl, fémbõl,
drágakõbõl, festékbõl létrehozott vagy homokba rajzolt formát és így tovább. Az Úr e formáit
egytõl egyig lótuszvirág füzérek díszítik. A templomban, ahol imádják Õt, megnyugtató
légkörnek kell lennie, hogy magára vonja a hitetlenek égõ figyelmét, akiket örökké az anyagi
küzdelem foglal le. A meditálók egy elmében jelen lévõ formát imádnak. Az Úr tehát kegyes
a nõkhöz, a ª¡drákhoz és a dvija-bandhukhoz egyaránt, ha hajlandóak látogatni a templomot,
ahol a nekik készült formákban imádhatják az Urat. Az embernek nem szabad tettetnie, hogy
túljutott már a templomi imádat szintjét, miközben még a ª¡drák, a nõk vagy a még
alacsonyabb helyzetûek kategóriájába tartozik. Az Úrnak elõször lótuszlábára kell néznünk,
fokozatosan emelkedve a comb, a csípõ, a mellkas és az arc felé. Ne próbáljunk az Úr arcába
nézni úgy, hogy elõször nem pillantunk lótuszlábára.
23. VERS
A végkövetkeztetés az, hogy K¥¢£a nagyobb keggyel áldja meg azt a bhaktát, aki nagyobb
veszélyben van. Az Úr néha veszélyes helyzeteket teremt tiszta bhaktája számára, mert
kilátástalan helyzetébe a bhakta még jobban ragaszkodni kezd az Úrhoz. Minél jobban
ragaszkodik a bhakta az Úrhoz, annál sikeresebb az élete.
25. VERS
vipada¤ santu t§¤ ªaªvat tatra tatra jagad-guro
bhavato darªana° yat sy§d apunar bhava-darªanam
 vipada¤—gyötrelmek; santu—hadd legyenek; t§¤—mind; ªaªvat—újra és újra; tatra—ott;
tatra—és ott; jagat-guro—óh, univerzum Ura; bhavata¤—Tiéd; darªanam—találkozás; yat—
az, ami; sy§t—van; apuna¤—többé nem; bhava-darªanam—látjuk a születés és halál
ismétlõdését.
Bárcsak mindezek a gyötrelmek újra meg újra megtörténnének, hogy újra és újra
láthassunk Téged, hiszen ha Téged látunk, az azt jelenti, hogy nem látjuk többé az
ismétlõdõ születést és halált!
Többnyire a jámboran cselekvõ, szenvedõ, nincstelen, intelligens és kíváncsi emberek
imádják vagy kezdik el imádni az Urat. Mások, akik helyzetükkel mit sem törõdve csak bûnös
tetteiket szaporítják, nem tudják megközelíteni a Legfelsõbbet, mert az illuzórikus energia
félrevezeti õket. A jámbor embernek tehát baj esetén nincs más választása, mint menedéket
keresni az Úr lótuszlábánál. Ha szüntelenül az Úr lótuszlábára emlékezünk, az azt jelenti,
hogy felkészülünk a szabadulásra a születés és a halál alól. Ezért annak ellenére, hogy vannak
látszólagos nehézségek, ezeknek csak örülhetünk, mert lehetõséget adnak arra, hogy
emlékezzünk az Úrra — s ez a felszabadulást jelenti.
A csekély értelemmel megáldottak csak olyan terveket szõnek, amelyekkel alkalmazkodni
próbálnak a nehézségekhez, anélkül hogy tudnák: e helynek az a természete, hogy
gyötrelemmel teli. A józan embernek ezért kötelessége, hogy ne hagyja, hogy az anyagi világ
nehézségei megzavarják, mert azok minden körülmények között, elkerülhetetlenül
bekövetkeznek. A számtalan elkerülhetetlen szerencsétlenségtõl szenvedve az embernek a
lelki megvalósításban kell fejlõdnie, mert ez az emberi élet küldetése.
26. VERS
janmaiªvarya-ªruta-ªr¦bhir edham§na-mada¤ pum§n
naiv§rhaty abhidh§tu° vai tv§m akiñcana-gocaram
janma—születés; aiªvarya—gazdagság; ªruta—nevelés; ªr¦bhi¤—szépséggel a birtokában;
edham§na—fejleszteni; mada¤—mámor; pum§n—az emberi lény; na—soha; eva—valaha;
arhati—megérdemel; abhidh§tum—érzelmekkel telve megszólít; vai—bizonyára; tv§m—Te;
akiñcana-gocaram—az, akit az anyagi téren kimerült ember könnyen megközelít.
Uram, Téged könnyû megközelíteni, de csupán azoknak, akik belefáradtak már az
anyagi életbe. Aki az [anyagi] fejlõdés útját járja, s a tiszteletre méltó származás, a nagy
gazdagság, a kimagasló mûveltség és a testi szépség által próbál tökéletessé válni, az nem
tud õszinte érzésekkel közeledni Hozzád.
A ª§strában az áll, hogy ha a bûnös ember egyszer kiejti az Úr szent nevét, annyi bûntõl
szabadul meg, amennyit elkövetni sem képes. Ilyen ereje van annak, ha valaki kimondja az Úr
szent nevét, s ebben a kijelentésben egy szemernyi túlzás sincs. Az Úr szent nevének valóban
ilyen hatalma van. Ám nem mindegy, hogyan ejtjük ki: minden az érzelmektõl függ. Egy
kétségbeesett ember képes érzéssel kimondani az Úr szent nevét, de ha valaki ugyanezt a
szent nevet nagy anyagi elégedettség közepette ejti ki, az soha nem lehet olyan õszinte. Egy
anyagi javaira büszke ember kimondhatja alkalmanként az Úr szent nevét, de nem tudja
megfelelõ minõséggel kiejteni. Ezért az anyagi elõrejutás négy alapelve, vagyis (1) az elõkelõ
származás, (2) a vagyon, (3) a jó neveltetés és (4) a vonzó külsõ nem kedveznek a lelki
fejlõdésnek. A tiszta szellemi lélek anyagi burkolata csupán külsõ jelleg, ahogy a láz az
egészségtelen test külsõ jele. A lázat általában csökkenteni szoktuk, nem pedig fokozni egy
rossz kezeléssel. Néha azt látjuk, hogy a lelki fejlõdést elért emberek elszegényednek. Ez
azonban nem elbátortalanítás, ellenkezõleg: az elszegényedés jó jel, ahogy a láz csökkenése is
jó jelnek számít. Életünk elve az legyen, hogy csökkentsük az anyagi mámort, amely egyre
inkább illúzióba hajtja az embert az élet célját illetõen. Azok, aki túlságosan illúzióban
vannak, alkalmatlanok arra, hogy bejussanak Isten birodalmába.
27. VERS
namo 'kiñcana-vitt§ya niv¥tta-gu£a-v¥ttaye
§tm§r§m§ya ª§nt§ya kaivalya-pataye nama¤
nama¤—minden hódolatot Neked; akiñcana-vitt§ya—a szegények kincsének; niv¥tta—
teljes mértékben fölötte áll az anyagi kötõerõk mûködésének; gu£a—anyagi kötõerõk;
v¥ttaye—szeretet; §tma-§r§m§ya—az, aki önmagában elégedett; ª§nt§ya—a legkedvesebb;
kaivalya-pataye—a monisták mesterének; nama¤—leborulok.
Hódolatom ajánlom Neked, a koldusbotra jutottak kincsének, aki fölötte állsz a
természet anyagi kötõerõi mûködésének és visszahatásainak! Önmagadban elégedett
vagy, ezért Te vagy a legkedvesebb, s Te vagy a monisták mestere.
MAGYARÁZAT: Az élõlény nem tud létezni anélkül, hogy ne birtokolna valamit, ezért a
szó valódi értelmét tekintve nem lehet lemondott. Csupán azért mond le valamirõl, hogy
helyette valami értékesebbhez jusson. A bhaktáknak általában nincsen anyagi tulajdonuk, de
van egy titkos kincsestáruk az Úr lótuszlábánál:az anyagi vágyak és a lelki fejlõdés nem
férnek össze egymással.
Ha figyelmünket e számtalan fölösleges dolog köti le, azzal csupán elpazaroljuk az emberi
energiát, s nem teszünk szert lelki megvalósításra, amely a legfontosabb az emberi élet során.
Minden anyagi tulajdon az anyagi természet három kötõerejének a terméke. Csupán akadályt
jelentenek a lelki energia számára, ezért minél kevesebb van belõlük, annál nagyobb esélyünk
van a lelki fejlõdésre.
Az anyagi, beteges állapot abból a vágyból ered, hogy az anyagi természeten uralkodjunk,
e vágy pedig a természet három kötõerejének egymásra hatásából születik.
Az Úrnak nincs szüksége arra, hogy másokkal kölcsönös kapcsolata legyen, ezért Õt
§tm§r§mának hívják, az önvalóban elégedettnek.
28. VERS
Az örök idõ tanúja minden jó és rossz tettünknek, s így ezek eredményeit, visszahatásait Õ
rendeli el. Nincs értelme azt állítani, hogy nem tudjuk, miért, mi miatt szenvedünk. Talán
megfeledkezünk a bûnös tettrõl, amiért jelenleg szenvednünk kell, de nem szabad
elfelejtenünk, hogy Param§tm§ örök társunk, ezért Õ mindent tud — múltat, jelent és
jövendõt. Az Õ jóváhagyása nélkül egy fûszál sem mozdulhat meg. Az élõlények annyi
szabadságot kapnak, amennyit megérdemelnek, és szenvedésüket az okozza, ha visszaélnek e
szabadsággal., akik rossz célra fordítják szabadságukat, az örök k§la elrendelésébõl
gyötrelmes helyzetbe kerülnek. A k§la boldogságot és nyomorúságot egyaránt ajánl a
feltételekhez kötött lelkeknek. Ezért tehát az Úrnak senki sem ellensége vagy barátja;
mindenkinek saját sorsa szerint jut ki a szenvedésbõl és a boldogságból. Sorsát az élõlény
alakítja társadalmi kapcsolatai folyamán. Ebben a világban mindenki uralkodni akar az anyagi
természeten, így mindenki saját sorsának kovácsa, a Legfelsõbb Úr felügyelete alatt.
29. VERS
na veda kaªcid bhagava°ª cik¦r¢ita°
taveham§nasya n¥£§° vi¨ambanam
na yasya kaªcid dayito 'sti karhicid
dve¢yaª ca yasmin vi¢am§ matir n¥£§m
na—nem; veda—tud; kaªcit—bárki; bhagavan—óh, Uram; cik¦r¢itam—kedvtelések; tava
—Tiéd; ¦ham§nasya—mint a világi emberek; n¥£§m—a közembereknek; vi¨ambanam—
félrevezet; na—soha; yasya—Övé; kaªcit—bárki; dayita¤—akire különleges kegyét szórja;
asti—ott van; karhicit—bárhol; dve¢ya¤—akire irigy; ca—és; yasmin—Neki; vi¢am§—
részrehajlás; mati¤—felfogás; n¥£§m—az embereké.
Óh, Uram! Senki sem értheti meg megtévesztõ, emberinek tûnõ, transzcendentális
kedvteléseidet. Senkit sem részesítesz különleges kegyedben, és senkire sem vagy irigy.
Az emberek csupán gondolják, hogy részrehajló vagy.
 MAGYARÁZAT: Az Úr egyenlõen osztja a kegyét minden szerencsétlen léleknek. Nincs
senki, akire ellenséges érzelemmel gondolna. Kétségtelenül úgy ismerik, hogy elõnyben
részesíti bhaktáit, valójában azonban sosem részrehajló, ahogy a nap sem az. A nap sugarait
felhasználva néha még a kövek is drágakõvé válnak, a vak ember azonban nem látja a napot,
pedig elegendõ napsugár veszi körül. A sötétség és a fény két ellentétes fogalom, de ez nem
jelenti azt, hogy a nap részrehajló, amikor sugarait szórja. A napsugár mindenki számára
megadatott, a befogadók azonban nem rendelkeznek egyforma képességekkel. Az ostobák azt
hiszik, hogy az odaadó szolgálat különleges kegyéért hízeleg az Úrnak. A tiszta bhakta nem
vár semmit cserébe, amikor az Urat szolgálja, ezért az Úr teljes kegyében részesíti. A
szenvedõk, a nélkülözõk, a kíváncsiak és a filozófusok csupán egy idõre alakítanak ki
kapcsolatot az Úrral, egy bizonyos cél érdekében. Ha céljukat elérték, nincs többé kapcsolatuk
Vele. Az Úr kegye elérhetõ számára, de vonakodik elfogadni. Ez a különbség egy tiszta és
egy nem tiszta bhakta között. Azok, akik egészében ellenzik az Úr szolgálatát, szánalmas
sötétségben élnek, azok, akik csak szükség esetén kérik az Úr kegyét, csak részlegesen kapják
meg azt, azok pedig, akik teljes mértékben az Úr szolgálatában mélyednek el, megkapják az
Úr teljes kegyét. Az Úr kegyének elnyerése a befogadótól függ, s nem a minden körülmények
között végtelenül kegyes Úr részrehajlóságának tudható be.
A kuruk¢etrai csatában mindenki, aki elesett a harcban az Úr jelenlétében, felszabadult,
anélkül, hogy méltó lett volna rá, hiszen ha az Úr elõtt hal meg, a távozó lélek megtisztul
minden bûn visszahatásától, s ezért helyet kap a transzcendentális birodalomban. Ha valaki
kiáll a napra, egészen bizonyos, hogy minden ezzel járó áldásban részesül, mind a hõ, mind az
ultraibolya sugarak formájában.
31. VERS
Az Úr nagyobb örömmel fogadja a szülõk szidását, mint a védikus himnuszok imáit, s
kedvesei szemrehányásainak is jobban örül. Gyakran még a megszemélyesült félelem is retteg
Tõle, Õ mégis fél anyjától, aki egyszerûen csak meg akarta büntetni. Kunt¦ jól ismerte K¥¢£a
emelkedett helyzetét, míg Yaªod§ nem, így Yaªod§ magasabb rendû helyzetben volt Kunt¦nál.
Yaªod§ mamának gyermeke lett az Úr, aki teljesen elfeledtette vele, hogy gyermeke Maga az
Úr. Ha Yaªod§ mama tisztában lett volna az Úr emelkedett helyzetével, akkor biztosan
habozott volna, hogy megbüntesse Õt. Az Úr azonban elfeledtette vele, ki is Õ valójában,
mert tökéletes gyermekként akart viselkedni a szeretõ Yaªod§val szemben.
36. VERS
ª¥£vanti g§yanti g¥£anty abh¦k¢£aªa¤
smaranti nandanti tavehita° jan§¤
ta eva paªyanty acire£a t§vaka°
bhava-prav§hoparama° pad§mbujam
ª¥£vanti—hall; g§yanti—énekel; g¥£anti—elfogad; abh¦k¢£aªa¤—folyamatosan;
smaranti—emlékezik; nandanti—örömet talál; tava—Tiéd; ¦hitam—cselekedetek; jan§¤—az
emberek; te—õk; eva—bizonyára; paªyanti—láthatják; acire£a—nagyon hamar; t§vakam—
Tiéd; bhava-prav§ha—az újjászületés folyama; uparamam—megszûnés; pada-ambujam—
lótuszlábak.
Óh, K¥¢£a! Akik állandóan hallgatják, mesélik és ismétlik transzcendentális
cselekedeteidet, vagy örömüket lelik abban, ha mások ezt teszik, minden bizonnyal
megpillantják lótuszlábaidat. Egyedül ez vethet véget a születés és halál ismétlõdésének.
Jelenlegi feltételekhez kötött látásunkkal nem láthatjuk meg a Legfelsõbb Urat, ¼r¦ K¥¢
£át. Ahhoz, hogy megpillanthassuk Õt, meg kell változtatnunk jelenlegi látásmódunkat, egy
másféle élet kialakításával, amelyet az Isten iránti õszinte szeretet hat át. Amikor ¼r¦ K¥¢£a
személyesen jelen volt a földön, nem mindenki láthatta Õt az Istenség Legfelsõbb
Személyiségeként. A materialisták — például R§va£a, Hira£yakaªipu, Ka°sa, Jar§sandha és
¼iªup§la — az anyagi javak tekintetében rendkívül fejlettek voltak, de nem tudták felfogni,
hogy az Úr van jelen elõttük. Az Úr tehát akár jelen is lehet a szemünk elõtt, nem láthatjuk, ha
nem rendelkezünk a szükséges látásmóddal. Ezt a szükséges feltételt csakis az odaadó
szolgálat folyamatával lehet kifejleszteni, amely azzal kezdõdik, hogy hiteles forrásból
hallunk az Úrról. A Bhagavad-g¦t§ egyike azoknak a népszerû mûveknek, amelyeket az
emberek általában hallgatnak, elmondanak, ismételnek és így tovább, ám ennek ellenére néha
azt tapasztaljuk, hogy az, aki ilyen odaadó szolgálatot végez, nem látja az Urat szemtõl
szemben. Ennek az az oka, hogy az elsõ dolog, a ªrava£a rendkívül fontos. Ha a helyes forrást
hallgatjuk, az nagyon gyorsan eredményhez vezet. Az emberek általában nem felhatalmazott
személyeket hallgatnak, s azok lehet, hogy nagyon mûveltek az akadémikus tudás terén,
mégis puszta idõpazarlás õket hallgatni, ha nem követik az odaadó szolgálat elveit.
Szövegmagyarázataik nagyon gyakran saját céljaikat szolgálják. Az embernek ezért elõször
egy megfelelõ és hiteles elbeszélõt kell keresnie, s õt kell hallgatnia. Ha a hallás folyamata
tökéletes és teljes, a többi folyamat automatikusan tökéletessé válik.
Az Úr számtalan transzcendentális cselekedetet hajtott végre, és mindegyik a kívánt
eredményhez juttathatja az embert, ha a hallás folyamata tökéletes
37. VERS
Az emberi civilizáció legmagasabb rendû célja azonban az, hogy fáradhatatlanul
dolgozzunk az Úr irányítása alatt, s váljunk teljesen függõvé Tõle. A tökéletes társadalom
legnagyszerûbb eredménye az, ha hõsiesen dolgozunk, de ezzel egy idõben teljesen az Úrra
bízzuk magunkat. A külsõ anyagi energia megtévesztõ hatása miatt elfelejtjük, hogy az anyagi
élethelyzet egy legkevésbé sem kívánatos zûrzavar. A Bhagavad-g¦t§ (7.19) ezért elmondja
nekünk, hogy az, aki szerencsés, sok-sok élet után tudatossá válik arról, hogy V§sudeva
minden, az egyetlen és legjobb út, amely az ember életét abba az irányba tereli, hogy teljes
mértékben hódoljon meg Neki. Ez jellemzõ egy mah§tm§ra.
40. VERS
ime jana-pad§¤ sv¥ddh§¤ supakvau¢adhi-v¦rudha¤
van§dri-nady-udanvanto hy edhante tava v¦k¢itai¤
ime—mindezek; jana-pad§¤—városok; sv¥ddh§¤—virágoztak; supakva—érett; au¢adhi
—növények; v¦rudha¤—zöldségek; vana—erdõk; adri—hegyek; nad¦—folyók; udanvanta¤
—tengerek; hi—bizonyára; edhante—növekvõ; tava—általad; v¦k¢itai¤—látott.
E városok és falvak minden szempontból virágzóak, mert bõségesen van zöldség és
gabona, a fák gyümölcstõl roskadoznak, a folyók bõvizûen hömpölyögnek, a hegyek
ásványoktól gazdagok, az óceán pedig kincseket rejt. Mindez annak köszönhetõ, hogy
rájuk vetetted pillantásodat.
MAGYARÁZAT: Az emberek jólétét a természet ajándékai biztosítják, nem pedig a
hatalmas ipari vállalkozások. A természet ajándékai, mint például a gabona, a zöldségek, a
gyümölcsök, a folyók, a drágakövekkel és ékszerekkel teli hegyek és az igazgyöngyöket rejtõ
tengerek mind a Legfelsõbb akaratából léteznek, és az Õ vágya szerint az anyagi természet
ezeket bõven vagy idõnként korlátozottan méri. Minél inkább megpróbáljuk élvezetünk
szeszélyei szerint kizsákmányolni az anyagi természetet, annál jobban csapdájukba ejtenek a
kizsákmányolásra törekvés visszahatásai.
41. VERS
Egy tiszta bhakta átvágja a családja iránti szeretet korlátozó kötelékeit, s az odaadó
szolgálatban végrehajtott tetteit minden feledékeny lélekre kiterjeszti. A családi szeretet
kötelékének elvágása azt jelenti, hogy az ember kiszélesíti tevékenységének mezejét. Enélkül
senkit sem lehet br§hma£ának, királynak, közösségi vezetõnek vagy az Úr bhaktájának
minõsíteni.
42. VERS
tvayi me 'nanya-vi¢ay§ matir madhu-pate 'sak¥t
ratim udvahat§d addh§ ga¯gevaugham udanvati
 tvayi—Neked; me—enyém; ananya-vi¢ay§—tiszta; mati¤—figyelem; madhu-pate—óh,
Madhu Ura; asak¥t—folytonosan; ratim—vonzalom; udvahat§t—túlcsordulhat; addh§—
közvetlenül; ga¯g§—a Gangesz; iva—mint; ogham—folyik; udanvati—le a tengerig.
Óh, Madhu Ura! Amint a Gangesz örökké zavartalanul hömpölyög a tenger felé,
hadd vonzódjam én is állandóan Hozzád, anélkül hogy bárki másra irányulna
figyelmem!
Az odaadó szolgálat tökéletességét akkor éri el az ember, amikor minden figyelmét az Úr
transzcendentális szeretõ szolgálatára irányítja. Ha valaki véget vet minden más
ragaszkodásnak, az nem azt jelenti, hogy teljesen elutasítja a nemesebb érzéseket, például a
mások iránti szeretetet. Az élet jeleit, mint a vágyat, a dühöt, a szeretõ érzelmeket stb. nem
lehet megszüntetni. Csupán ezek tárgyát kell megváltoztatni. A vágyat nem lehet
megszüntetni, de az odaadó szolgálatban a vágy átalakul, s azontúl az érzékkielégítés utáni
vágy helyett csakis az Úr szolgálatára vágyunk.
¼r¦mat¦ Kunt¦ állhatatosan akarta szolgálni az Urat, s ezért imádkozott. Ez a tiszta odaadás az
élet végsõ célja. Figyelmünk általában mindig valami istentelen vagy az Úr tervén kívül álló
dologra irányul. Ha ezt a tervet az Úr szolgálatára változtatjuk, azaz amikor az érzékek az Úr
szolgálatával kapcsolatba kerülve megtisztulnak, azt tiszta, vegyítetlen odaadó szolgálatnak
hívjuk. ¼r¦mat¦ Kunt¦dev¦ ezt a tökéletességet akarta elérni, s ezért imádkozott az Úrhoz.
Az anyagi kötöttség oka a test alapján létrejött kapcsolat, míg a lélekhez fûzõdõ viszony
szabadságot eredményez. Lélek és lélek kapcsolatát a Felsõlelken keresztül lehet
megalapozni.
43. VERS
ªr¦-k¥¢£a k¥¢£a-sakha v¥¢£y-¥¢abh§vani-dhrug-
r§janya-va°ªa-dahan§napavarga-v¦rya
govinda go-dvija-sur§rti-har§vat§ra
yogeªvar§khila-guro bhagavan namas te
ªr¦-k¥¢£a—óh, ¼r¦ K¥¢£a; k¥¢£a-sakha—óh, Arjuna barátja; v¥¢£i—V¥¢£i
leszármazottjainak; ¥¢abha—óh, legfõbb; avani—a föld; dhruk—lázadó; r§janya-va°ªa—a
királyok dinasztinái; dahana—óh, megsemmisítõ; anapavarga—leromlása nélkül; v¦rya—
hõsiesség; govinda—óh, Golokadh§ma tulajdonosa; go—a teheneknek; dvija—a br§hma£ák;
sura—a félistenek; arti-hara—könnyíteni a szomorúságon; avat§ra—óh, Uram, aki
alászállsz; yoga-¦ªvara—óh, minden misztikus erõ mestere; akhila—univerzális; guro—óh,
tanító; bhagavan—óh, minden fenség tulajdonosa; nama¤ te—tiszteletteljes hódolat Neked.
Óh, K¥¢£a! Óh, Arjuna barátja! Óh, V¥¢£i leszármazottjainak vezére! Te vagy az
elpusztítója azoknak a politikai csoportoknak, melyek csupán zavart okoznak e földön.
Hõsiességed sohasem halványul. Te vagy a transzcendentális birodalom tulajdonosa, s
alászállsz, hogy enyhíts a tehenek, a br§hma£ák és a bhakták szomorúságán.
Rendelkezel minden misztikus erõvel, s az egész univerzum tanítója vagy. Te vagy a
Mindenható Isten, s én tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!
44. VERS
MAGYARÁZAT: Azt mondják, minden, ami elbûvölõ a világban, az Urat képviseli. A
feltételekhez kötött lelkeket, akik uralkodni próbálnak az anyagi világon, szintén elbûvöli
misztikus erejével, bhaktáit azonban másképpen ragadja magával az Úr dicsõsége, s kegyes
áldásában részesülnek. Energiáit sokféleképpen mutatja meg, ahogyan az elektromos energia
is sok mindenre képes. ¼r¦mat¦ Kunt¦dev¦ azért imádkozott az Úrhoz, hogy nyilvánítsa ki
dicsõségének töredékét. Nincs elegendõ szép szó ahhoz, hogy felmérhetnénk az Úr
dicsõségét, Õ mégis elégedett ezekkel az imákkal, ahogyan az apa is elégedett cseperedõ
gyermeke akadozó beszédével.
45. VERS
 Yudhi¢±hira király ereje szeretõ ragaszkodásában rejlett, amelynek az Úr nem tudott
ellenállni. A mindenható Istent tehát csakis a szeretõ szolgálat gyõzi le, semmi más. Minden
tettében teljesen független, de önként elfogadja a tiszta bhaktái szeretõ ragaszkodásából
adódó lekötelezettséget.
46. VERS
sem Vy§sa nem tudták meggyõzni Yudhi¢±hira királyt. Ez azt jelentené, hogy kudarcot
vallott volna emberfölötti tetteiben? Természetesen nem. A magyarázat az, hogy az
Úr — saját vágyából — ¦ªvaraként, azaz Felsõlélekként mind Yudhi¢±hira király, mind
Vy§sa szívében emberfölötti tettet hajtott végre. Yudhi¢±hira király Felsõlelkeként nem
hagyta, hogy Vy§sa és mások — Õt is beleértve — meggyõzzék a királyt, mert azt akarta,
hogy a haldokló Bh¦¢madeva tanítását hallgassa végig, aki az Úr másik csodálatos bhaktája
volt. Az Úr azt akarta, hogy anyagi létének utolsó állomásán a nagy harcos, Bh¦¢madeva
megpillanthassa Õt személyesen, s láthassa szeretett unokáit, Yudhi¢±hira királyt és
testvéreit, akik most a trónra kerültek, s így békében távozhasson. Bh¦¢madevának egyáltalán
nem okozott örömet, hogy a P§£¨avák, szeretett apátlan unokái ellen kellett harcolnia.
Ezenkívül az Úr azt akarta, hogy Yudhi¢±hira király békéljen meg Bh¦¢madeva szavaitól,
hogy az egész világ láthassa: Bh¦¢madeva minden tudásban kiváló, így az Úrról szóló
tudományban is.
47. VERS
Kötelessége teljesítése közben az embert nem szabad, hogy megzavarja az anyagi test
pusztulása, amely csupán az élõlény külsõ öltözete.
49. VERS
Egy háborúban mindig rengeteg ártatlan élõlényt, ifjakat, br§hma£ákat és nõket
mészárolnak le, akiknek megölése a legnagyobb bûn. Ártatlan teremtmények õk, s a
szentírások minden körülmények között megtiltják a megölésüket. Yudhi¢±hira Mah§r§ja
tudatában volt ennek a tömeggyilkosságnak, ezért azt gondolta, évmilliókon át a pokolban fog
lakozni emiatt.
51. VERS
MAGYARÁZAT: A g¥hamedh¦k azok, akiknek egyetlen dolga, hogy az anyagi
boldogulás érdekében jóléti munkát végezzenek. Az anyagi boldogulást néha bûnös
cselekedetek akadályozzák, mert a materialista akaratlanul is mindenképp bûnöket követ el
anyagi kötelességei végzése közben. Hogy megszabaduljon a bûnös visszahatásoktól, a Védák
különféle áldozatokat írnak elõ számára.
A háborúban a férj, a testvér, az apa vagy fiai mennek harcolni, s amikor elesnek, új
ellenségeskedés tör ki, s így egyre nõ a hatások és visszahatások láncolata, amelyet
aªvamedha-yajñák ezreivel sem lehet megállítani.
Ilyen a cselekedetek (a karma) mûködése. Létrehoz egy tettet, azzal egy idõben pedig egy
visszahatást. Így szaporítja az anyagi cselekedetek láncát, a tettek végzõjét pedig anyagi
rabságba juttatják. A Bhagavad-g¦t§ (9.27-28) javasolta gyógyír szerint a tettek folyamatában
a tettek és a visszahatások csak akkor állíthatók meg, ha a Legfelsõbb Úrért cselekszünk.

KILENCEDIK FEJEZET
BHISMADEVA NYILÁGYON(64) FEKSZIK
KOR MINDEN BOLCS SZENTJE ELMENT, HOGY LÁTHASSA ŐT
BISMADEVA BESZÉL
 SZENVEDÉS OKA AZ IDŐ( AI TERM), ILL KRISNA TERVE
 ő szenvedtt, ym is, kunti királynő is, a többi pándava,. darupadi királynő
 KRISNA AZ ILSZ, ÉS Ő TÖK JÓ
 KRISNA ELJŐTT HOGY LÁTHASSAM ŐT, ÉLET TÖK: ANTE NARAYANA
SMRTI
Y.M. KÉRDEZ TŐLE:
 VARNASRAM
 NŐK
 BHAKTÁK
 DHARMA ARTHA KAMA MOKSA
ÉS A MEGELELŐ IDŐT MEGVÁRVA> ELHAGYTA A TESTÉT IMÁKAT AJÁNLVA
KRISNÁNAK A HARCOS RASÁBAN
BHISMADEVA TIROBHAVA
Y.M. URALKODIK
Bh¦¢madeva eltávozása az Úr K¥¢£a jelenlétében

4. VERS
Az Úr, bár tudatában volt legfelsõbb helyzetének, mindig emberi szokások szerint viselkedett,
s így Õ is leborult a haldokló Bh¦¢madeva elõtt, mintha Yudhi¢±hira király öccseinek egyike
lenne.
5. VERS
A ¥¢ik mind a jóság kötõereje alatt állnak. A nagy harcos közelgõ halálának hírére most mind
összesereglettek.
6. — 7. VERS
parvato n§rado dhaumyo bhagav§n b§dar§ya£a¤
b¥hadaªvo bharadv§ja¤ saªi¢yo re£uk§-suta¤
vasi¢±ha indrapramadas trito g¥tsamado 'sita¤
kak¢¦v§n gautamo 'triª ca kauªiko 'tha sudarªana¤
parvata¤—Parvata Muni; n§rada¤—N§rada Muni; dhaumya¤—Dhaumya; bhagav§n—az
Istenség inkarnációja; b§dar§ya£a¤—Vy§sadeva; b¥hadaªva¤—B¥hadaªva; bharadv§ja¤—
Bharadv§ja; sa-ªi¢ya¤—tanítványokkal együtt; re£uk§-suta¤—Paraªur§ma; vasi¢±ha¤—Vasi
¢±ha; indrapramada¤—Indrapramada; trita¤—Trita; g¥tsamada¤—G¥tsamada; asita¤—
Asita; kak¢¦v§n—Kak¢¦v§n; gautama¤—Gautama; atri¤—Atri; ca—és; kauªika¤—Kauªika;
atha—úgy mint; sudarªana¤—Sudarªana.
Minden bölcs jelen volt, köztük Parvata Muni, N§rada, Dhaumya, Vy§sa, Isten
inkarnációja, B¥hadaªva, Bharadv§ja, Paraªur§ma és tanítványai, Vasi¢±ha,
Indrapramada, Trita, G¥tsamada, Asita, Kak¢¦v§n, Gautama, Atri, Kauªika és
Sudarªana.
Dhaumya: Õ volt a P§£¨ava uralkodók kijelölt királyi papja. A P§£¨avák számûzetése
idején is ott volt, s mindig segítette õket útmutatásával, ha tanácstalanok voltak. Õ tanította
õket arra is, hogyan éljenek titokban egy éven keresztül, s a P§£¨avák szigorúan követték
utasításait. A legjobb pap volt a g¥hasthák számára, hiszen a P§£¨avákat is a vallás helyes
útján tudta vezetni. Egy pap feladata az, hogy irányításával a g¥hasthák elõrejussanak az
§ªrama-dharma, a kasztok kötelességeinek helyes útján.
B§dar§ya£a (Vy§sadeva) aki a védikus bölcsességet hirdeti a világon. Ezért aztán annak,
aki a Védikus Írások, különösen a Pur§£ák elmondásába kezd, mindig fel kell ajánlania neki
tiszteletét. össze. Szigorú lemondásainak köszönhetõen õ a legnagyobb tiszteletnek örvendõ
szerzõ. Amikor a Mah§bh§rata nagy eposzát akarta lejegyezni a Kali-kor embere számára,
úgy érezte, különleges képességgel rendelkezõ íróra van szüksége, aki képes leírni diktálását.
Brahm§j¦ utasításásra ¼r¦ Ga£eªaj¦ vállalta ezt a feladatot, azzal a feltétellel, hogy Vy§sadeva
egy pillanatra sem hagyja abba a diktálást. Így készült el a Mah§bh§rata, Vy§sa és Ga£eªa
közös erõfeszítésével.
A Mah§bh§ratát Vy§sadeva a kuruk¢etrai csata után, hõseinek halála után állította össze, és
elõször Janamejaya Mah§r§ja, Par¦k¢it Mah§r§ja fia királyi gyülekezetében beszélték el.
 Bharadv§ja: Egyike a hét nagy ¥¢inek. Jelen volt Arjuna születési ceremóniáján. Úgy
mondják, hogy amikor a ¥¢i a Gangeszban fürdött, találkozott Gh¥tac¦val, a mennyek egyik
csodálatos félvilági hölgyével. Magját, melyet kibocsátott, egy agyagedényben tartották, s
ebbõl született Dro£a. Dro£§c§rya tehát Bharadv§ja Muni fia.
Paraªur§ma vagy Re£uk§suta: Miután az egész földet elvette a k¢atriyáktól, Kaªyapa
Muninak adományozta. Paraªur§ma a Dhanurvedát, a harcmûvészet tudományát átadta
Dro£§c§ryának, aki történetesen br§hma£a volt. Paraªur§ma olyan idõs, hogy találkozott
R§mával és K¥¢£ával is, két különbözõ korban. R§ma ellen harcba szállt, de K¥¢£át
elfogadta mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Arjunát is dicsõítette, mikor K¥¢£ával
látta. Amikor Bh¦¢ma visszautasította Amb§t, aki azt akarta, hogy õ legyen a férje, Amb§
találkozott Paraªur§mával, s kérésére Paraªur§ma megkérte Bh¦¢madevát, hogy fogadja el
Amb§t feleségének. Bh¦¢ma nem engedelmeskedett az utasításnak, noha Paraªur§ma Bh¦¢ma
egyik lelki tanítómestere volt. Paraªur§ma párbajra hívta Bh¦¢madevát, amikor Bh¦¢madeva
megtagadta utasítását. Mindketten erejüket megfeszítve küzdöttek, s végül Paraªur§ma
megelégedett Bh¦¢mával. Megáldotta, hogy a világ legnagyobb harcosa legyen belõle.
Vasi¢±ha: a br§hma£ák ünnepelt, kiváló bölcse, akit Brahmar¢i Vasi¢±hadevaként is
ismernek. Kiemelkedõ alakja mind a R§m§ya£ának, mind a Mah§bh§ratának. Õ celebrálta az
Istenség Személyisége, ¼r¦ R§ma koronázási szertartását. Jelen volt a kuruk¢etrai csatatéren
is. A felsõbb és alsóbb bolygók bármelyikére képes volt eljutni. Neve Hira£yakaªipu
történetével kapcsolatban is felmerül. Egyszer nézeteltérése támadt Viªv§mitrával, aki
magának akarta az õ k§madhenuját, kívánságteljesítõ tehenét. Vasi¢±ha Muni nem adta oda a
k§madhenut, ezért Viªv§mitra megölte száz fiát. Mint tökéletes br§hma£a, mindent eltûrt
Viªv§mitrától. Egyszer öngyilkosságot próbált elkövetni Viªv§mitra kínzásai miatt, de minden
próbálkozása sikertelen volt. Leugrott egy hegyrõl, de a sziklák, amelyekre zuhant,
gyapotheggyé változtak, s így nem esett bántódása. Aztán az óceánba vetette magát, de a
hullámok a partra sodorták. Folyóba ugrott, de a folyó is partra vetette. Minden öngyilkossági
kísérlete hasztalan volt. Vasi¢±ha Muni a hét ¥¢i egyike, valamint Arundhat¦, a híres csillag
férje.
G¥tsamada: A mennyek bölcseinek egyike. Közeli barátja volt Indrának, a mennyek
királyának, s épp olyan kiváló volt, mint B¥haspati. Vitahavya fia volt, vonásai pedig Indrára
hasonlítottak. Indra ellenségei gyakran tévesztették össze õket, s így számtalanszor elfogták.
Sudarªana: A kerék, amelyet az Istenség Személyisége (Vi¢£u, azaz K¥¢£a) személyes
fegyvereként fogad el. Ez a leghatalmasabb fegyver; még a brahm§stránál vagy a többi
hasonlóan végzetes fegyvernél is nagyobb hatású. Néhány Védikus Írás azt mondja, hogy
Agnideva, a tûzisten adta ezt a fegyvert az Úr ¼r¦ K¥¢£ának, valójában azonban ezt a fegyvert
az Úr örökké Magával hordozza. Agnideva úgy adta át ezt a fegyvert K¥¢£ának, ahogy
Rukma Mah§r§ja adta át Rukmi£¦t az Úrnak. Az Úr elfogadja az ilyen ajándékokat bhaktáitól,
még akkor is, ha ezek az ajándékok örökké az Õ tulajdonában voltak. A Mah§bh§rata Ýdi-
parvája részletes leírást ad errõl a fegyverrõl. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a ezzel ölte meg vetélytársát,
¼iªup§lát, és ¼§lvával is e fegyver segítségével végzett. Egyszer azt akarta, hogy Arjuna is
használja, s ölje meg vele ellenségeit (Mah§bh§rata, Vir§±a-parva 56.3).
8. VERS
anye ca munayo brahman brahmar§t§dayo 'mal§¤
ªi¢yair upet§ §jagmu¤ kaªyap§¯giras§daya¤
anye—sokan mások; ca—szintén; munaya¤—bölcsek; brahman—óh, br§hma£ák;
brahmar§ta—¼ukadeva Gosv§m¦; §daya¤—és mások; amal§¤—teljesen megtisztultak; ªi
¢yai¤—tanítványaikkal; upet§¤—együtt; §jagmu¤—megérkezett; kaªyapa—Kaªyapa;
§¯girasa—ݯgirasa; §daya¤—mások.
Sokan eljöttek, köztük ¼ukadeva Gosv§m¦ és számos megtisztult lélek, Kaªyapa,
ݯgirasa és mások, tanítványaik kíséretében.
 MAGYARÁZAT: ¼ukadeva Gosv§m¦ (Brahmar§ta): ¼r¦ Vy§sadeva híres fia és
tanítványa, akinek ¼r¦ Vy§sadeva elõször a Mah§bh§ratát, aztán pedig a ¼r¦mad-
Bh§gavatamot tanította. ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta a Mah§bh§rata egymillió-
négyszázezer versét a Gandharvák, Yak¢ák és R§k¢asák tanácsában. A ¼r¦mad-
Bh§gavatamot elõször Par¦k¢it Mah§r§ja jelenlétében beszélte el. Apja és N§radaj¦
engedélyével néha a napra is ellátogatott. Ûrutazásának leírása a Mah§bh§rata ¼§nti-
parvájában(332) található. Végül eljutott a transzcendentális világba. Számtalan néven
ismerik, például Ara£eya, Aru£isuta, Vaiy§saki és Vy§s§tmaja.
Kaªyapa: A praj§patik egyike, Mar¦ci fia és Praj§pati Dak¢a egyik veje. Õ az apja a
hatalmas madárnak, Garu¨ának, akinek elefántok és teknõsök szolgáltak eledelül. Praj§pati
Dak¢a tizenhárom leányát vette feleségül, nevük Aditi, Diti, Danu, K§¢±h§, Ari¢±§, Suras§,
Il§, ݯgirasa: Mahar¢i A¯gir§ fia. B¥haspatiként ismerik, s õ a félistenek papja. Azt
mondják, hogy Dro£§c§rya az õ részleges inkarnációja volt. Tudott az ûrben utazni, ezért
megjelenhetett még Brahmalokán és Indralokán is. Õ látta el tanácsokkal a mennyek királyát,
Indrát, hogyan gyõzze le a démonokat. Egyszer megátkozta Indrát, akinek így disznóként
kellett megjelennie a földön, s nem akart visszatérni a mennyekbe. Ilyen hatalmas az
illuzórikus energia vonzereje.
9. VERS
Az ember tettekkel, az elméjével, valamint szavakkal tehet eleget kötelességének. Bh¦
¢madeva tudta, hogyan cselekedjen megfelelõen ennek alapján, ezért nem jelentett nehézséget
számára, hogy fogadja a bölcseket, annak ellenére, hogy fizikailag nem volt képes rá.
12. VERS
Bh¦¢madeva különösen azt akarta kihangsúlyozni, hogy a P§£¨avákat mindig megvédték a
br§hma£ák, az Úr és a vallásos elvek. Ameddig e három fontos tényezõ védelme alatt álltak,
nem volt okuk a bánatra. Bh¦¢madeva e szavakkal bátorította Yudhi¢±hira Mah§r§ját, hogy
eloszlassa csüggedését. Ameddig valaki az Úr akaratával összhangban, a hiteles br§hma£ák
és Vai¢£avák irányítása szerint cselekszik, valamint szigorúan követi a vallásos elveket, addig
nincs oka csüggedésre, bármennyire próbára is teszik a körülmények.
14. VERS
sarva° k§la-k¥ta° manye bhavat§° ca yad-apriyam
sap§lo yad-vaªe loko v§yor iva ghan§vali¤
sarvam—mindez; k§la-k¥tam—a könyörtelen idõ okozta; manye—gondolom; bhavat§m
ca—számotokra is; yat—bármi; apriyam—gyûlöletes; sa-p§la¤—az uralkodókkal; yat-vaªe—
annak az idõnek az irányítása alatt; loka¤—mindenki, minden bolygón; vayo¤—a szél
hordozza; iva—ahogy; ghana-§vali¤—a felhõk sora.
Úgy vélem, mindez csupán a könyörtelen idõ hatalmának köszönhetõ, mert az tart
hatalmában mindenkit, szerte minden bolygón, éppúgy, ahogyan a szél tereli a felhõket.
Mindent a legfelsõbb k§la, az Úr nagyhatalmú képviselõje irányít ebben az anyagi
világban. Yudhi¢±hira Mah§r§jának nem szabad hát bánkódnia az idõ felfoghatatlan
mûködése miatt. Mindaddig, míg az anyagi világ feltételei között élünk, el kell tûrnünk az idõ
hatását és visszahatását. Yudhi¢±hirának ezért nem szabad azt gondolnia, hogy elõzõ életében
bûnöket követett el, s most ennek következményeitõl szenved. Még a legjámborabb embernek
is szenvednie kell az anyagi természet feltételeitõl. Egy jámbor ember azonban hûséges az
Úrhoz, mert elfogadja egy hiteles br§hma£a és Vai¢£ava útmutatását, s követi a vallásos
elveket. Ez a három vezérelv legyen az élet célja. Nem szabad, hogy megzavarjanak
bennünket az örök idõ ügyes fogásai. Még az univerzum hatalmas irányítója, Brahm§j¦ is az
idõ ellenõrzése alatt áll. Az embernek nem szabad neheztelnie amiatt, hogy bár hûségesen
követi a vallásos elveket, az idõ mégis markában tartja.
15. VERS
yatra dharma-suto r§j§ gad§-p§£ir v¥kodara¤
k¥¢£o 'str¦ g§£¨iva° c§pa° suh¥t k¥¢£as tato vipat
yatra—ahol van; dharma-suta¤—Dharmar§ja fia; r§j§—a király; gad§-p§£i¤—hatalmas
buzogányával kezében; v¥kodara¤—Bh¦ma; k¥¢£a¤—Arjuna; astr¦—a fegyver hordozója;
g§£¨ivam—G§£¨¦va; c§pam—íj; suh¥t—jóakaró; k¥¢£a¤—az Úr K¥¢£a, az Istenség
Személyisége; tata¤—ebbõl; vipat—gyötrelem.
Óh, milyen csodálatos a könyörtelen idõ befolyása! Az idõ
visszafordíthatatlan — másképp hogyan lennének szerencsétlenségek Yudhi¢±hira
király, a vallást irányító félisten fia; Bh¦ma, a nagy buzogányharcos; a kiváló íjász, a
hatalmas G§£d¦va fegyvert hordó Arjuna és mindenek fölött az Úr, a P§£¨avák õszinte
jóakarója jelenlétében?
Anyagi és lelki források tekintetében a P§£¨avák semmiben nem szenvedtek hiányt.
Anyagi szempontból jól felkészültek voltak, hiszen velük volt a két nagy harcos, Bh¦ma és
Arjuna. Ha pedig lelki szempontból nézzük, a király maga volt a vallás jelképe, s ami a
legfontosabb, az Istenség Személyisége, az Úr ¼r¦ K¥¢£a jóakarójukként személyesen
törõdött velük. S mégis, mennyi balszerencse érte õket! A jámbor tettek eredményei, a nagy
személyiségek társasága, a kitûnõ irányítás és az Úr K¥¢£a közvetlen oltalma alatt álló
fegyverek ereje ellenére a P§£¨aváknak számtalan gyötrelemben volt részük életük során, s
mindez csak azzal magyarázható, hogy k§la, a könyörtelen idõ hatott rájuk. K§la nem más,
mint Maga az Úr, ezért k§la hatalma Maga az Úr felfoghatatlan akaratát jelzi. Nem szabad hát
keseregnünk, ha valami olyan történik, amely fölött emberi lénynek nincs hatalma.
16. VERS
na hy asya karhicid r§jan pum§n veda vidhitsitam
yad vijijñ§say§ yukt§ muhyanti kavayo 'pi hi
na—soha; hi—bizonyára; asya—Övé; karhicit—bármi; r§jan—óh, király; pum§n—bárki;
veda—tudja; vidhitsitam—terv; yat—amelyik; vijijñ§say§—kimerítõ érdeklõdéssel; yukt§¤—
foglalkozik; muhyanti—megzavarodott; kavaya¤—nagy filozófusok; api—még; hi—
bizonyára.
Óh, király! Senki sem ismerheti az Úr [¼r¦ K¥¢£a] tervét. Még a nagy filozófusok is
zavarba jönnek, amikor mélyrehatóan errõl tudakozódnak.
Az Úr tervét még a nagy bölcsek kimerítõ filozófiai kérdései sem deríthetik fel. A legjobb
tehát, ha ellenvetések nélkül elfogadjuk az Úr utasításait. A P§£¨avák sohasem múltbeli
tetteik miatt szenvedtek. Az Úrnak véghez kellett vinnie tervét, a jámbor királyság
megszilárdítását, ezért bhaktáinak egy ideig szenvedniük kellett, hogy megalapozzák az erény
gyõzelmét. Még egy olyan nagy harcos, mint Bh¦¢ma, sem nyerhetett a kuruk¢etrai csatában,
mert az Úr meg akarta mutatni, hogy a bûn sohasem gyõzheti le az erényt, bárki álljon is
mögötte. Bh¦¢madeva az Úr nagyszerû bhaktája volt, de úgy határozott, hogy az Úr
akaratából a P§£¨avák ellen harcol, mert az Úr meg akarta mutatni, hogy még egy olyan nagy
harcos sem arathat gyõzelmet, mint Bh¦¢ma, ha a rossz oldalon áll.
17. VERS
Van egy közismert mondás, mely szerint a háziasszony a lányát tanítva tanítja a menyét.
Az Úr is a bhaktáit tanítva tanítja a világot. A bhaktának semmi újat nem kell megtanulnia az
Úrtól, mert az õszinte bhaktát az Úr belülrõl tanítja. Ezért aztán amikor a bhaktát nyilvánosan
tanítja, ahogyan az a Bhagavad-g¦t§ tanítása esetében történt, az a csekélyebb értelmi
képességekkel rendelkezõknek szól. A bhakta kötelessége tehát az, hogy a szenvedéseket
örömmel, áldásként fogadja az Úrtól.
18. VERS
A tanulás tökéletes folyamata az, amikor hiteles forrásból szerzünk ismereteket. Ezt a
rendszert egyetemes igazságként fogadják el, és csak a hamis érveket felhozók beszélnek
ellene. Manapság modern ûrhajók járják a világûrt, s amikor a tudósok azt mondják, hogy a
hold túlsó oldalán jártak, az emberek vakon elhiszik ezeket a történeteket, mert a tudósokat
hiteles tekintélyekként fogadták el. A hiteles tekintélyek mondanak valamit, a közemberek
pedig hisznek nekik. Ám a védikus igazságokról azt tanították nekik, hogy ne higgyék el.
Ennek az eredménye az, hogy az emberek oly mélyre süllyedtek.
Az Úr azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban, hogy az ostoba emberek emberi lénynek tekintik Õt, s
nem ismerik cselekedeteinek összetettségét.
A ¼r¦ K¥¢£ával kapcsolatos zavarodottságot kétféle — belsõ és külsõ — energiájának
mûködése okozza a harmadikon, a határenergián. Az élõlények az Úr határenergiájának
kiterjedései, így néha a belsõ, néha a külsõ energia zavarja meg õket. A belsõ energia
megtévesztõ hatása által ¼r¦ K¥¢£a számtalan N§r§ya£ává terjed ki, s viszonozza, illetve
elfogadja az élõlényektõl a transzcendentális odaadó szolgálatot a lelki világban. Külsõ
energiájának megnyilvánulásával megjelenik az anyagi világban az emberek, az állatok vagy
a félistenek között, hogy az élet számtalan fajában visszaállítsa elfelejtett kapcsolatát az
élõlényekkel. A kiváló, hiteles tekintélyek azonban, amilyen Bh¦¢ma is volt, az Úr kegyébõl
képesek megmenekülni e zavarodottságtól.
19. VERS
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura, a mostani korszak nagy §c§ryáinak egyike
elmagyarázza, hogy amikor az anubh§vát, az Úr dicsõségét a bhakta elõször ismeri föl,
eksztázisba kerül, kimutatva az izzadás, a remegés, a sírás, a testi kitörések tüneteit, amelyek
az Úr dicsõségének biztos megértésével fokozódnak. A szenvedésekkel, amelyeket az Úr mér
bhaktájára, az Úr a transzcendentális bh§va egy újabb kapcsolatát alapozza meg. Az Úr azt
mondja: „Nehéz helyzetbe hozom hívemet, így jobban megtisztul a közöttünk lévõ
transzcendentális bh§va kapcsolatában.” Ha a bhaktát anyagi megpróbáltatásoknak teszi ki, az
azt eredményezi, hogy a bhakta megszabadul az illuzórikus anyagi kapcsolattól. Az anyagi
kapcsolatok alapját az anyagi élvezetek viszonzása jelenti, amely csakis anyagi forrásokon
nyugszik. Ezért amikor az anyagi lehetõségeket az Úr visszavonja, a bhakta teljes mértékben
vonzódni kezd az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatához. Így emeli ki az Úr az elesett
lelket az anyagi lét mocsarából. Amikor az Úr szenvedést mér bhaktájára, az különbözik
azoktól a gyötrelmektõl, melyeket a bûnös tettek eredményeképpen kell elszenvednie.
21. VERS
Õ az Abszolút Istenség Személyisége, ezért nincs hamis egója, s nem azonosítja Magát
azzal, ami nem Õ. Az ego anyagi fogalma Benne egyensúlyban van. Nem érzi tehát
alacsonyabb rendûnek Magát amiatt, hogy tiszta bhaktája kocsihajtójának szegõdött. A tiszta
bhakta dicsõsége az, hogy egyedül miatta végez szolgálatot a szeretõ Úr.
22. VERS
A Legfelsõbb Úr, az Abszolút Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a egyenlõ mindenkihez,
mégis jobban kedveli rendíthetetlen, tökéletesen meghódolt bhaktáját, akinek Rajta kívül
nincs más védelmezõje és mestere. Az örök élet természetes állapota az, hogy
megingathatatlan hitünk van a Legfelsõbb Úrban mint védelmezõnkben, barátunkban és
mesterünkben. Az élõlényt a Mindenható akarata úgy teremtette, hogy akkor a legboldogabb,
amikor abszolút függõségi helyzetbe kerül. Az ezzel ellentétes hajlam okozza a visszaesést.
Az élõlény hajlamos arra, hogy visszaessen, ha azt gondolja, hogy teljesen függetlenül
uralkodhat az anyagi világban. Minden baj gyökere a hamis énképzet. Az embernek minden
körülmények között az Úr felé kell haladnia. Az Úr K¥¢£a azért jelent meg Bh¦¢maj¦ halálos
ágyánál, mert Bh¦¢madeva az Úr rendíthetetlen bhaktája volt. Arjuna vér szerinti rokonságban
állt K¥¢£ával, hiszen az Úr anyai unokatestvére volt, ám Bh¦¢ma és K¥¢£a között nem volt
ilyen rokoni kapcsolat. A vonzódás oka tehát a lélek bensõséges rokonsága volt. A legjobb
módszer, hogy e transzcendentálisan édes kapcsolatot létrehozzuk, ha elismert bhaktáin
keresztül fordulunk Felé. Nem szabad megpróbálnunk közvetlenül kialakítani e kapcsolatot:
kell lennie egy áttetszõ közvetítõ médiumnak, aki alkalmas arra, hogy a helyes úton vezessen
bennünket.
23. VERS
bhakty§veªya mano yasmin v§c§ yan-n§ma k¦rtayan
tyajan kalevara° yog¦ mucyate k§ma-karmabhi¤
bhakty§—odaadó figyelemmel; §veªya—meditálva; mana¤—elme; yasmin—akiében;
v§c§—szavai által; yat—K¥¢£a; n§ma—szent név; k¦rtayan—zengésével; tyajan—elhagy;
kalevaram—ezt az anyagi testet; yog¦—a bhakta; mucyate—megszabadul; k§ma-karmabhi¤
—a gyümölcsözõ cselekedetektõl.
Az Istenség Személyisége, aki a figyelmes odaadás, a meditáció és a szent név
éneklése eredményeként megjelenik a bhakta elméjében, megszabadítja hívét a
gyümölcsözõ cselekedetek kötelékétõl, amikor az elhagyja anyagi testét.
A yoga az elme rögzítését jelenti, elszakadva minden más tárgytól. Ez a koncentrálás
valójában sam§dhi, teljes elmélyedés az Úr szolgálatában. Aki figyelmét ekképpen tudja
összpontosítani, azt yog¦nak nevezik. A yoga gyakorlása által — amely nem más, mint
összekapcsolódás az Úr szolgálatával — az embert Maga az Úr ismeri fel, ahogyan azt a
Bhagavad-g¦t§ elmagyarázza a sam§dhi legmagasabb, legtökéletesebb szintjével
kapcsolatban. Az Úr az ilyen bhaktát a yog¦k legkiválóbbjának nevezi. A tökéletes yog¦t az Úr
isteni kegye képessé teszi arra, hogy tökéletes tudattal rögzítse elméjét az Úrra, így az Úr
belsõ energiája segítségével, a szent név éneklése révén már anyagi teste elhagyása elõtt az
egyik örök bolygóra kerül, ahol nyoma sincs az anyagi életnek és velejáróinak. Az anyagi
létben az élõlénynek munkája gyümölcsének megfelelõen életrõl életre el kell tûrnie a
háromszoros szenvedés anyagi feltételeit. Az anyagi életet kizárólag az anyagi vágyak
teremtik. Az Úrnak végzett odaadó szolgálat nem öli meg az élõlény természetes vágyait,
csupán attól kezdve az élõlény helyesen az odaadó szolgálatra irányítja ezeket. Ez az a vágy,
amely lehetõvé teszi, hogy a bhakta a lelki világba kerüljön.
24. VERS
sa deva-devo bhagav§n prat¦k¢at§°
kalevara° y§vad ida° hinomy aham
prasanna-h§s§ru£a-locanollasan-
mukh§mbujo dhy§na-pathaª catur-bhuja¤
sa¤—Õ; deva-deva¤—az urak Legfelsõbb Ura; bhagav§n—az Istenség Személyisége;
prat¦k¢at§m—kegyesen várjon; kalevaram—test; y§vat—amíg; idam—ezt (az anyagi testet);
hinomi—elhagyhatom; aham—én; prasanna—vidám; h§sa—mosolygó; aru£a-locana—
szemei, melyek vörösek, mint a reggeli nap; ullasat—gyönyörûen feldíszítve; mukha-
ambuja¤—arcának lótuszvirága; dhy§na-patha¤—meditációm útján; catur-bhuja¤—
N§r§ya£a négykarú formája (Bh¦¢madeva imádott Istensége).
Bárcsak az én négykarú Uram, akinek csodálatosan ékesített lótuszvirág arca örökké
mosolyog, s akinek szeme olyan vörös, akár a kelõ nap, kegyesen várna addig a
pillanatig, amikor elhagyom ezt az anyagi testet!
Anyagi teste elhagyása után Bh¦¢madeva Vaiku£±hadh§mára jut, mint alázatos Vai¢£ava
mégis az Úr csodálatos arcát akarta látni, mert jelen teste elhagyása után talán nem láthatja
többé az Urat ilyen helyzetben. Egy Vai¢£ava nem büszke, bár tiszta bhaktájának az Úr
biztosítja, hogy eljuthasson birodalmába. Egy tiszta bhaktát sohasem nyugtalanítja, hogy
visszatér-e Isten birodalmába vagy sem. Teljesen az Úr jóakaratára bízza magát, s akkor is
elégedett, ha az Úr azt akarja, hogy a pokolba menjen. Egyetlen vágya az, hogy mindig,
fenntartás nélkül az Úr lótuszlábaira gondolhasson. Bh¦¢madeva is csak ennyit akart: bárcsak
mélyen az Úrra gondolhatna, s így távozhatna el! Ez a tiszta bhakta leghõbb vágya.
25. VERS
 Bh¦¢madeva nemcsak ott feküdt nyilak alkotta halálos ágyán, de nagyon bántotta is ez a
helyzet. Senkinek sem lett volna szabad kérdeznie õt akkor, de az Úr ¼r¦ K¥¢£a be akarta
bizonyítani, hogy a bhakta lelki megvalósításának köszönhetõen testben és lélekben mindig
ép, s így minden körülmények között készen áll arra, hogy az igaz életrõl beszéljen. Mindez
az Úr K¥¢£a, a kerék hordozója elrendezésének köszönhetõ, aki megszilárdítja bhaktája
dicsõségét. Az apa szereti látni, ha fia híresebb lesz, mint õ maga. Az Úr nyomatékosan
kijelenti, hogy ha valaki bhaktáját imádja, az értékesebb, mint ha Õt Magát imádjuk.
26. VERS
A négy kaszt és négy életrend elmélete arra szolgál, hogy elõmozdítsa az egyén
transzcendentális tulajdonságainak kialakulását annak érdekében, hogy ezáltal fokozatosan
megvalósíthassa lelki azonosságát és az alapján cselekedjen, s így megszabaduljon az anyagi
kötelékektõl, a feltételekhez kötött élettõl.
A var£§ªrama-dharmát a szentírások azért rendelik el a civilizált emberi lény számára,
hogy felkészítsék õt az emberi élet sikeres befejezésére. Bh¦¢madeva kilenc tulajdonság
elsajátítását javasolja minden emberi lénynek: (1) ne legyen dühös, (2) ne hazudjon, (3)
egyenlõen ossza szét tulajdonát, (4) legyen megbocsátó, (5) csak saját törvényes feleségével
nemzzen gyermekeket, (6) legyen tiszta elmében és testben egyaránt, (7) ne legyen ellenséges
senkivel szemben sem, (8) legyen egyszerû és (9) támogassa a szolgákat vagy a hátrányosabb
helyzetûeket. Senkit sem lehet civilizált embernek nevezni, amíg szert nem tett a fent említett
alapvetõ tulajdonságokra. Emellett a br§hma£áknak, (az intelligens embereknek), a
vezetõknek, a kereskedõk társadalmának és a ª¡dráknak meg kell szerezniük azokat a
dharmájuk szerinti tulajdonságokat, amelyeket minden Védikus Írás megemlít. A jó
intelligenciával rendelkezõ ember számára az érzékek szabályozása a leglényegesebb
tulajdonság. Ez jelenti az erkölcs alapját. Ha egy okos ember nem követi a védikus életutat,
nagyszerû képességei mind kárba vesznek. Komolyan tanulmányoznia kell a Védikus
Irodalmat, különösen a ¼r¦mad-Bh§gavatamot és a Bhagavad-g¦t§t, s a védikus tudomány
tanulmányozása céljából olyan embert kell felkeresnie, aki tökéletesen elmélyed az odaadó
szolgálatban. Nem szabad olyat tennie, amit a ª§strák tiltanak. Napjaink oktatási rendszerében
egy tanárnak csupán akadémikus végzettségét veszik figyelembe, erkölcsi élete értékelése
nélkül. Az ilyen oktatás eredménye az, hogy a ragyogó intelligencia számtalan módon kárba
vész.Egy k¢atriyának, az irányító osztály tagjának legfõképpen azt tanácsolják, hogy
adakozzon, de semmilyen körülmények között ne fogadjon el adományt. Manapság a vezetõk
gyakran gyûjtenek adományt politikai célokra, de sohasem adakoznak az állampolgárok
javára semmilyen állami szervezetben. Ez tökéletesen ellenkezik a ª§strák utasításaival. A
vezetõknek ismerniük kell a szentírásokat, de nem szabad tanítaniuk. Sohasem szabad
tettetniük az erõszaknélküliséget, mert azzal a pokolba kerülnek. Minden vezetõnek
képzettnek kell lennie a hadtudományban; nem szabad csupán a szavazatok száma alapján
gyávákat ültetni az elnöki székbe. Egy csatából egy király vagy egy államfõ sohasem térhet
haza ellenség ejtette sebek nélkül. Amint a k¢atriyákból kereskedõk és munkások lesznek, a
kormány egész gépezete beszennyezõdik.
A vaiªyáknak, a kereskedõk közössége tagjainak fõként azt tanácsolják, hogy védelmezzék
a teheneket. A mezõgazdaság és az élelmiszerek szétosztása jelenti az elsõdleges kötelességet
a kereskedõ közösség számára, akik jól ismerik a védikus tudományt, és akiket
adományozásra neveltek. vaiªyáké az állatok védelme. miközben emberek ezrei éheznek és
aggodalmaskodnak. Ez nem lehet a civilizáció mércéje.
A ª¡drák a csekélyebb intelligenciával megáldott emberek, akik nem lehetnek függetlenek.
Feladatuk az, hogy hûségesen szolgálják a társadalom három magasabb kasztját. Egy ª¡dra
tökéletes kényelemre tehet szert életében csupán a felsõbb rendek szolgálatával. Különösen
fontos utasítás, hogy sohasem szabad pénzzel foglalkoznia. Amint egy ª¡dra vagyont halmoz
fel, nyomban bûnös élvezetekre, borra, nõkre és szerencsejátékra költi pénzét. A bor, a nõk és
a szerencsejáték élvezete mutatja, hogy a népesség jelenleg a ª¡dra szintnél is alacsonyabb
szinten áll. A felsõbb kasztoknak ügyelniük kell a ª¡drák létfenntartására, és el kell látniuk
õket használt, régi ruhákkal is. Egy ª¡drának nem szabad elhagynia urát, ha az megöregszik és
magatehetetlen lesz; annak pedig gondoskodnia kell róla, hogy szolgái mindennel elégedettek
legyenek. Minden áldozat végrehajtása elõtt elõször a ª¡drákat kell elégedetté tenni bõséges
élelemmel és ruhákkal. Ebben a korban számtalan dologra költenek el milliókat, de a szegény
munkásokat nem látják el megfelelõ élelemmel, nem adnak nekik adományt, ruhákat stb. A
munkások éppen ezért örökké elégedetlenek, és csupán zavargást szítanak.
Az §ªrama-dharma fõ célja az, hogy felébressze bennünk a tudást és a lemondást. A
brahmac§r¦-§ªrama a leendõ jelölteket készíti fel. Ebben az §ªramában azt tanítják, hogy az
anyagi világ nem az élõlények valódi otthona. A feltételekhez kötött lelkek az anyagi
rabságban az anyag rabjai, ezért az élet végsõ célja az önmegvalósítás. Az §ªrama-dharma
egész rendszere a lemondást szolgálja. Ha valaki nem tudja magáévá tenni a lemondás e
szellemét, az családi életbe kezdhet, szintén a lemondás szellemében. Aki pedig eljutott a
lemondásig, az rögtön a negyedik, a lemondott rendbe léphet. A családos élet annak való, aki
ragaszkodik az anyagi élethez, a v§naprastha és a sanny§sa életrend pedig annak, aki
lemondott az anyagi életrõl. A brahmac§r¦-§ªrama a ragaszkodók és a lemondottak képzését
egyaránt szolgálja.
27. VERS
Az adományozás egyike a családosok legfõbb feladatainak. A
brahmac§r¦nak — tanulónak — áldozatokat kell végrehajtania, a g¥hasthának adományoznia
kell, a visszavonult vagy a lemondott rendben élõknek pedig lemondást és vezeklést kell
gyakorolniuk. Ezek az §ªramák — az életrendek — általános feladatai az önmegvalósítás
útján. A brahmac§r¦ élet során a tanítványok elegendõ képzésben részesülnek ahhoz, hogy
megértsék: a világ mint tulajdon a Legfelsõbb Úrhoz, az Istenség Személyiségéhez tartozik,
ezért ebben a világban senki sem állíthatja, hogy tulajdonosa valaminek. A g¥hastha életben,
amely egyfajta engedély a szexuális élvezetre, az embernek adományoznia kell, az Úr
szolgálatát segítve. Mindenki az Úr energiaforrásából kapja, kölcsönzi energiáját, ezért bármit
teszünk ennek az energiának a segítségével, azt az Úrnak kell felajánlani a Neki végzett
transzcendentális szeretõ szolgálat formájában. (Ahogyan a folyók a tengerbõl kapják a
vízet). Az Úr ezért a Bhagavad-g¦t§ban (9.27) azt mondja, hogy bármit, amit teszünk,
bármilyen vezeklést végzünk, bármit, amit feláldozunk, bármit, amit eszünk vagy amit
adományba adunk, fel kell ajánlanunk Neki. Ez a módja kölcsönzött energiánk
hasznosításának. Amikor energiánkat így használjuk, megszabadul az anyagi mámortól, mi
pedig alkalmasak leszünk arra, hogy eredeti, természetes életünket éljük, az Úr szolgálatában.
A királyok hajdanán alapos nevelést kaptak annak érdekében, hogy legyenek bõkezûek, s ne
váljanak puszta adóbehajtókká. Azt is megtanulták, hogy alattvalóik jóléte érdekében
különbözõ áldozatokat kell végrehajtaniuk. A királyra nagy feladat hárult azzal, hogy a
praj§kat a felszabadulás elérése felé vezesse. Az apának, a lelki tanítómesternek és a
királynak nem szabad felelõtlennek lennie azt a kötelességét illetõen, hogy a rábízottakat a
születéstõl, a haláltól, a betegségtõl és az öregkortól megmentve a végsõ felszabadulás útjára
terelje. A csalással szerzett szavazatok révén manapság a hatalom a köznép kezében van, noha
a király legfõbb kötelességeire sohasem tanították meg õket — s ez nem is lehetséges
mindenki számára. Lassanként rablókká és tolvajokká züllenek, s csak az adókat emelik, hogy
e feje tetejére állt közigazgatást támogassák, amelynek semmi haszna. A jó király általában a
közemberek példaképe, s ha jámbor, vallásos, erkölcsös és bõkezû, akkor alattvalói
rendszerint követik õt. Az ilyen király nem lusta és érzéki örömökre törõ ember, akit
alattvalói tartanak el, hanem mindig kész arra, hogy megölje a tolvajokat és a rablókat. A
jámbor királyok nem kegyelmeztek a rablóknak és a tolvajoknak, az értelmetlen ahi°s§ra
(erõszaknélküliségre) hivatkozva. Példásan megbüntették õket, hogy a jövõben senki se
merjen szervezett formában felfordulást okozni. Ezek a tolvajok és rablók sohasem
irányíthattak, mint ahogyan az napjainkban szokássá vált.
Az adózási törvény egyszerû volt. Nem volt erõszak, túlkapás. A királynak joga volt, hogy
elvegye alattvalója termésének egynegyedét, s joga volt ahhoz is, hogy az összegyûjtött
vagyon egynegyedét követelje. Emiatt senki sem neheztelt rá, hiszen a jámbor királynak és a
vallási harmóniának köszönhetõen elegendõ természeti kincs — gabona, gyümölcs, selyem,
gyapjú, tej, drágakõ, ásványkincs — állt az emberek rendelkezésére, s ezért anyagi
szempontból nem volt boldogtalan ember.
A királynak ügyelnie kellett arra, hogy az emberiség energiatartalékait megfelelõen
használják. Az emberi energiát nem az állati hajlamok kielégítésére, hanem az
önmegvalósításra kell fordítani. Az egész államvezetést e cél elérése érdekében alakították ki.
A királynak gondosan kellett megválogatnia a kormány minisztereit, de nem szavazás útján.
A minisztereket, a katonai hadvezéreket, sõt a közönséges katonákat is alkalmasságuk alapján
választották ki. A király különösen arra vigyázott éberen, hogy a tapasv¦kkal szemben, akik
mindent feláldoznak a lelki tudás terjesztése érdekében, soha, senki ne legyen tiszteletlen. A
király jól tudta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége sohasem tûri el, ha tiszta bhaktáit
zaklatják. A király különleges védelmet nyújtott országában az írástudatlanoknak, a
védteleneknek és az özvegyeknek. Az adózás rendszere egyszerû volt, s nem arra szolgált,
hogy a befolyt pénzt elherdálják, hanem hogy az ország tartalékait növeljék vele. A katonákat
a világ minden részérõl toborozták, s különleges feladatok végrehajtására képezték ki õket.
Ami a felszabadulást illeti, az embernek le kell gyõznie a kéjt, a dühöt, a törvénytelen
vágyakat, a kapzsiságot és a zavarodottságot. Hogy megszabaduljon a dühtõl, meg kell
tanulnia, hogyan bocsásson meg. Hogy megszabaduljon a törvénytelen vágyaktól, meg kell
tanulnia, hogy ne készítsen terveket. A lelki kultúra segítségével az ember képes legyõzni az
alvást, és csupán türelemmel gyõzheti le a vágyakat és a kapzsiságot. A különbözõ
betegségeket a szabályozott étkezéssel lehet elkerülni. Az önfegyelmezéssel az ember
megszabadulhat a hamis reményektõl, a nemkívánatos társaság elkerülésével pedig pénzt
takaríthat meg. A yoga gyakorlásával felülkerekedhet az éhségen, az anyagi szemléletet pedig
az átmeneti dolgok tudományának tanulmányozásával gyõzheti le. A kábultságot le lehet
gyõzni a felkeléssel, a hamis vitákat pedig valós állításokkal. A bõbeszédûséget komolysággal
és hallgatással lehet elkerülni, bátorsággal pedig az ember elkerülheti a félelmet. A tökéletes
tudáshoz önmûveléssel juthat az ember. Meg kell szabadulnunk a kéjtõl, a kapzsiságtól, a
dühtõl, az álmodozástól, hogy valóban a felszabadulás útjára léphessünk.
Ami a nõket illeti, õket a férfiak ösztönzõ erejeként tartják számon, s emiatt a nõk
erõsebbek, mint a férfiak. Ezeket az erõs asszonyokat a szemérmesség vezérli. A
szemérmesség tehát fontos a nõk számára. Amint ez a szabályozó szelep meglazul, a nõk
zavart teremtenek a társadalomban a házasságtöréssel. A házasságtörés a var£a-sa¯kara, a
nemkívánatos gyermekek születését jelenti, akik az egész világban zavart okoznak.
Az utolsó dolog, amelyrõl Bh¦¢madeva beszélt, az volt, hogyan kell az Urat elégedetté
tenni. Mindannyian az Úr örök szolgái vagyunk, ám amikor elfelejtjük természetünknek e
legfontosabb részét, az élet anyagi feltételei közé kerülünk. Az Úr elégedettségét kivívni egy
egyszerû folyamattal lehet (amely különösen a családosok számára ajánlott): az Úr m¡rtiját
kell csupán otthonukban felállítanunk. Figyelmét a m¡rtira összpontosítva az ember
mindennapi munkájában is sikeres lehet. A m¡rti imádata otthon, a bhakták szolgálata, a
¼r¦mad-Bh§gavatam hallgatása, a szent helyen tartózkodás, az Úr szent nevének éneklése
olyan semmit sem igénylõ folyamatok, amelyekkel az ember elégedetté teheti az Urat.
Ekképpen beszélt tehát a nagyatya az unokáinak.
30. VERS
Anyagi teste elhagyásának emlékezetes órájában Bh¦¢madeva dicsõséges példát állított fel az
emberi életforma oly fontos feladatát illetõen. Az, ami a haldokló ember figyelmét magára
vonja, határozza meg következõ életének kezdetét. Ezért ha valaki elmélyülten a Legfelsõbb
Úrra, ¼r¦ K¥¢£ára gondol, minden kétséget kizárva visszatér Hozzá. Ezt erõsíti meg a
Bhagavad-g¦t§ (8.5-15):
5: Bárki legyen is az, ha élete végén a halál pillanatában Rám emlékezve hagyja el testét,
minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.
6: Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.
7: Ezért, óh, Arjuna, gondolj mindig Rám K¥¢£a formámban, és ezzel egyidejûleg hajtsd
végre harcosi kötelességeidet! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed Rám rögzítve
kétségtelenül elérsz Engem.
8: Óh, P§rtha [Arjuna]! Aki Rajtam, az Istenség Legfelsõbb Személyiségén meditál,
elméjében állandóan Rám emlékezve, anélkül hogy letérne az útról, az biztosan elér Engem.
9: Az ember úgy meditáljon a Legfelsõbb Személyen, mint olyanon, aki mindentudó, a
legõsibb, az irányító, kisebb a legkisebbnél, fenntartója mindennek, túl van az anyagi
felfogáson, felfoghatatlan, s mindig egy személy. Ragyogó Õ, mint a nap, s mivel
transzcendentális, túl van ezen az anyagi természeten.
10: Aki a halál beálltakor életlevegõjét a két szemöldöke közé rögzíti, és teljes odaadással
a Legfelsõbb Személyre emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéhez.
11: A Védákat jól ismerõ bölcsek, akik az o°k§rát vibrálják, valamint a lemondás
rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az ilyen tökéletességre vágyakozók
cölibátusban élnek. Most pedig elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely által
felszabadulhat az ember.
12: A yoga elkülönülést jelent mindennemû érzéki tevékenységtõl. Érzékeinek összes
ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegõjét a koponya felsõ részében tartva
az ember meggyökerezhet a yogában.
13: Ha a yogát gyakorló, a betûk legtökéletesebb kombinációjából eredõ szent o° szótagot
vibráló személy teste elhagyásakor az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondol, akkor
minden bizonnyal a lelki bolygókra jut.
14: Óh, P¥th§ fia! Aki rendíthetetlenül mindig Rám gondol, könnyen el is ér Engem, mert
az ilyen személy állandó odaadó szolgálatban él.
15: A nagy lelkek, az odaadó yog¦k, miután elértek Engem, soha többé nem térnek vissza
ebbe a szenvedésekkel teli, átmeneti világba, mert elérték a legfelsõbb rendû tökéletességet.
¼r¦ Bh¦¢madeva már elérte azt a tökéletességet, hogy saját akaratából hagyhatta el testét, s
olyan szerencsés volt, hogy az Úr K¥¢£a, figyelmének középpontja személyesen volt jelen
halálának idején.
31. VERS
Tiszta meditációval, az Úr ¼r¦ K¥¢£ára nézve egyszerre megszabadult minden
kedvezõtlen anyagi dologtól, s így fájdalma, melyet a testébe fúródó nyílvesszõk okoztak,
megszûnt. Az érzékek külsõdleges tevékenysége hirtelen abbamaradt, s õ
transzcendentális helyzetében az élõlények Urához imádkozott, míg anyagi testét
elhagyta.
Az anyagi test az illúziónak nevezett anyagi energia ajándéka. Az Úr olyan tiszta bhaktája
számára, mint amilyen Bh¦¢madeva volt, ez az illúzió nyomban szertefoszlott, amint az Úr
megérkezett. Az Úr K¥¢£a olyan, mint a nap, a megtévesztõ külsõ anyagi energia pedig
olyan, mint a sötétség. A nap jelenlétében nem lehet sötétség, ezért az Úr K¥¢£a
megérkezésekor minden anyagi szennyezõdés nyomtalanul eltûnt, így Bh¦¢madeva a tisztátlan
érzékek anyaggal kapcsolatos cselekedeteinek véget vetve képes volt transzcendentális
állapotba kerülni. Az Úr minden élõlény irányítója és jótevõje — ez minden Véda véleménye.
Õ minden örök élõlény között a legfelsõbb örökkévalóság és a legfelsõbb élõlény.* Egyedül
Õ gondoskodik minden élõlény minden szükségletérõl.
32. VERS
ªr¦-bh¦¢ma uv§ca
iti matir upakalpit§ vit¥¢£§
bhagavati s§tvata-pu¯gave vibh¡mni
sva-sukham upagate kvacid vihartu°
prak¥tim upeyu¢i yad-bhava-prav§ha¤
ªr¦-bh¦¢ma¤ uv§ca—¼r¦ Bh¦¢madeva így szólt; iti—így; mati¤—gondolkodás, érzés,
akarat; upakalpit§—befektetett; vit¥¢£§—minden érzéki vágytól mentesen; bhagavati—az
Istenség Személyiségének; s§tvata-pu¯gave—a bhakták vezetõjének; vibh¡mni—a nagynak;
sva-sukham—önelégedettség; upagate—Neki, aki elérte ezt; kvacit—néha; vihartum—
transzcendentális örömében; prak¥tim—az anyagi világban; upeyu¢i—fogadd el; yat-bhava—
akibõl a teremtés; prav§ha¤—létrejött és megsemmisült.
Bh¦¢madeva szólt: Gondolkodásomat, érzéseimet és akaratomat, amelyek oly sokáig
a legkülönbözõbb témákkal és kötelességekkel törõdtek, hadd merítsem el most a
mindenható Úr ¼r¦ K¥¢£ában. Õ mindig elégedett Önmagában, néha azonban, hiszen Õ
a bhakták vezetõje, transzcendentális boldogságot élvez, amikor alászáll az anyagi
világba, noha egyedül Tõle származik az anyagi világ.
Mivel Bh¦¢madeva államférfi, a Kuru-dinasztia vezetõje, emellett pedig nagy tábornok és a
k¢atriyák vezére volt, elméjét számtalan téma foglalkoztatta, gondolkodása, érzése és akarata
oly sokféle dologban mélyedt el. Amíg az ember nem tisztul meg minden anyagi vágytól, az
Úr nem lesz a vezetõje. A vágyakat nem lehet eltörölni, de meg kell tisztítani õket. A
közönséges emberek, az abhakták esetében, akik uralkodni akarnak az anyagi természet
fölött, az Úr amellett, hogy jóváhagyja tetteiket és cselekedeteik tanújává válik, sohasem ad
tanácsot arra vonatkozóan, hogyan térjenek vissza Hozzá. Az abhakták sohasem fogadják
meg az Úr egyetlen tanácsát sem, ezért az Úr az õ esetükben mindig csöndben marad, noha
tanúja minden tettüknek, s megajándékozza õket a szükséges eredménnyel, jóval és rosszal
egyaránt.
33. VERS
tri-bhuvana-kamana° tam§la-var£a°
ravi-kara-gaura-vara-ambara° dadh§ne
vapur alaka-kul§v¥t§nan§bja°
vijaya-sakhe ratir astu me 'navady§
tri-bhuvana—a bolygórendszerek három szintje; kamanam—a legkívánatosabb; tam§la-
var£am—kék, mint a tam§la fa; ravi-kara—napsugarak; gaura—arany szín; var§mbaram—
csillogó ruha; dadh§ne—aki viseli; vapu¤—test; alaka-kula-§v¥ta—szantálfa péppel készült
festményekkel borítva; anana-abjam—lótuszvirág arc; vijaya-sakhe—Arjuna barátjának;
rati¤ astu—bárcsak Rajta nyugodna figyelmem; me—enyém; anavady§—a gyümölcsözõ
eredmény vágya nélkül.
¼r¦ K¥¢£a Arjuna bensõséges barátja. A tam§la kékes színére emlékeztetõ
transzcendentális testében jelent meg a földön, és teste mindenkit magával ragad a
három [a felsõ, a középsõ és az alsó] bolygórendszerben. Bárcsak egyedül ragyogó sárga
ruhájához és lótuszvirág arcához vonzódnék, melyet szantálfapépbõl készült festés
ékesít, s bárcsak ne vágyódnék gyümölcsözõ eredményekre!
34. VERS
yudhi turaga-rajo-vidh¡mra-vi¢vak-
kaca-lulita-ªramav§ry-ala¯k¥t§sye
mama niªita-ªarair vibhidyam§na-
tvaci vilasat-kavace 'stu k¥¢£a §tm§
yudhi—a csatatéren; turaga—lovak; raja¤—por; vidh¡mra—hamuszínûre változott; vi
¢vak—hullámzik; kaca—haj; lulita—szétszórt; ªramav§ri—izzadság; ala¯k¥ta—díszítve;
§sye—az arcnak; mama—enyém; niªita—éles; ªarai¤—a nyilak által; vibhidyam§na—
átszúrva; tvaci—a bõrben; vilasat—élvezetet talál; kavace—védõfegyverzet; astu—legyen;
k¥¢£e—¼r¦ K¥¢£ának; §tm§—elme.
A csatatéren [ahol ¼r¦ K¥¢£a barátságból Arjunát segítette] az Úr K¥¢£a hullámos
haja hamuszürkévé változott a portól, melyet a lovak patái vertek föl, s igyekezetében
izzadságcsöppek borították arcát. Mindezen ékessége, melyet az éles nyilaim okozta
sebek még inkább kiemeltek, örömmel töltötték el Õt. Bár örökké így emlékezhetnék
Rá!
MAGYARÁZAT: Az Úr az örökkévalóság, a boldogság és a tudás abszolút formája. Ha
tiszta szeretettel és ragaszkodással ajánljuk fel, Õ kegyesen elfogadja a transzcendentális
szeretõ szolgálatot az öt alapvetõ kapcsolat, a ª§nta, d§sya, sakhya, v§tsalya és m§dhurya
rasa egyikében, azaz a semleges, a szolgai, a szülõi kapcsolatban, a gyermeki ragaszkodásban
és a szerelemben. ¼r¦ Bh¦¢madeva, az Úr nagy bhaktája szolgai kapcsolatban áll Vele. Így
aztán amikor hegyes nyilakat lõ az Úr transzcendentális testére, az ugyanolyan, mint amikor
egy másik bhakta puha rózsákat szórva Rá imádja Õt.
¼r¦ Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura — a nagy §c§rya és bhakta az Úrhoz fûzõdõ szerelmi
kapcsolatban — nagyon lényeges megjegyzést tesz ebben a vonatkozásban. Azt mondja, hogy
a seb, amelyet Bh¦¢madeva hegyes nyila ejtett az Úr testén, olyan örömet okozott az Úrnak,
mint amikor egy kedvese megharapja az Úr testét, a szexuális vágy erõs érzetétõl vezérelve.
Az ellenkezõ nem harapását sohasem szabad az ellenségeskedés jelének tekinteni, még akkor
sem, ha sebet ejt a testen. Ezért a harc, mint a transzcendentális boldogság kapcsolata az Úr és
az Õ tiszta bhaktája, ¼r¦ Bh¦¢madeva között, a legkevésbé sem volt anyagi kapcsolat.
35. VERS
sapadi sakhi-vaco niªamya madhye
nija-parayor balayo ratha° niveªya
sthitavati para-sainik§yur ak¢£§
h¥tavati p§rtha-sakhe ratir mam§stu
sapadi—a csatatéren; sakhi-vaca¤—a barát parancsa; niªamya—miután meghallgatta;
madhye—közepén; nija—az Õ sajátja; parayo¤—és az ellenfél; balayo¤—erõ; ratham—harci
szekér; niveªya—belépve; sthitavati—amíg ott maradtak; parasainika—a katonáknak az
ellenség oldalán; §yu¤—az élet hossza; ak¢£§—végignézve; h¥tavati—a megsemmisítõ tett;
p§rtha—Arjunának, P¥th§ (Kunt¦) fiának; sakhe—barátjának; rati¤—bensõséges kapcsolat;
mama—enyém; astu—legyen.
Az Úr ¼r¦ K¥¢£a barátja parancsának engedelmeskedve Arjuna és Duryodhana
katonái között a kuruk¢etrai csatatér arénájába lépett, s ezalatt kegyes pillantásával
megrövidítette az ellenfél életét, pusztán azzal, hogy rájuk nézett. Bárcsak elmém e K¥¢
£án állapodna meg!
Az Úr megrövidítette az ellenfél életét kegyes pillantásával. Azt mondják, minden harcos,
aki a kuruk¢etrai csatatéren összegyûlt, felszabadult, mert halála pillanatában személyesen
láthatta az Urat. Ezért az, hogy megrövidítette Arjuna ellenségeinek életét, nem azt jelenti,
hogy Arjuna pártján állt. Valójában kegyes volt az ellenfélhez, akik nem szabadulhattak volna
fel, ha otthon, megszokott körülmények között halnak meg. Itt lehetõséget kaptak, hogy
haláluk pillanatában az Urat lássák, és így megszabaduljanak az anyagi élettõl. Az Úr tehát
tökéletesen jóságos, és bármit tesz, az mindenkinek jó. Látszólag bensõséges barátja, Arjuna
gyõzelme érdekében cselekedett, valójában azonban tette Arjuna ellenségeinek javára vált.
Ilyenek az Úr transzcendentális cselekedetei. Bárki, aki ezt megérti, anyagi teste elhagyása
után szintén felszabadul. Az Úr semmilyen körülmények között nem tesz rosszat, mert Õ
abszolút és örökké jó.
36. VERS
vyavahita-p¥tan§-mukha° nir¦k¢ya
sva-jana-vadh§d vimukhasya do¢a-buddhy§
kumatim aharad §tma-vidyay§ yaª
cara£a-rati¤ paramasya tasya me 'stu
vyavahita—távolabb állva; p¥tan§—katonák; mukham—arcok; nir¦k¢ya—rájuk nézve;
sva-jana—rokonok; vadh§t—az ölés tettébõl; vimukhasya—az, aki vonakodik; do¢a-buddhy§
—beszennyezett intelligencia által; kumatim—szegényes tudás; aharat—elpusztít; §tma-
vidyay§—transzcendentális tudás által; ya¤—Õ, aki; cara£a—a lábakhoz; rati¤—vonzódás;
paramasya—a Legfelsõbbnek; tasya—Neki; me—enyém; astu—legyen.
Amikor Arjunát a csatatéren az elõtte sorakozó katonák és hadvezérek láttán
látszólag beszennyezte a tudatlanság, az Úr gyökerestõl elpusztította tudatlanságát,
transzcendentális tudásban részesítve õt. Bárcsak örökké ragaszkodnék lótuszlábaihoz!
37. VERS
Bh¦¢madeva ígéretet tett, hogy a következõ napon megöli mind az öt P§£¨avát egy különleges
fegyverrel, amely erre a célra készült. Duryodhana elégedett volt, s magához vette a
nyílvesszõket, hogy másnap a csata során átadja ezeket Bh¦¢madevának. Arjuna egy fortéllyal
megszerezte a nyilakat Duryodhanától, és Bh¦¢madeva megértette, hogy ez az Úr ¼r¦ K¥¢£a
cselfogása. Megesküdött, hogy a következõ nap K¥¢£a Maga arra kényszerül, hogy fegyvert
ragadjon, másképp barátja, Arjuna meghal. Másnap az ütközetben Bh¦¢madeva olyan hevesen
harcolt, hogy mind Arjuna, mind K¥¢£a veszélybe került. Arjuna kis híján vereséget
szenvedett: a helyzet olyan drámai volt, hogy a következõ pillanatban Bh¦¢madeva majdnem
megölte õt. Ekkor az Úr K¥¢£a örömet akart szerezni bhaktájának, Bh¦¢mának azzal, hogy
Bh¦¢madeva betarthatta ígéretét, amely fontosabb volt, mint a sajátja. Az Úr látszólag
megszegte saját szavát. Azt ígérte a kuruk¢etrai csata kezdete elõtt, hogy nem fog fegyvert, s
nem veti be erejét egyik csapat érdekében sem. Ám hogy megvédje Arjunát, mégis leugrott
harci szekerérõl. Megragadta a szekér kerekét, és Bh¦¢madeva felé száguldott, haragosan,
ahogyan egy oroszlán fut, hogy megölje az elefántot. Még palástja is lehullott Róla az úton, s
haragjában észre sem vette. Bh¦¢madeva azon nyomban letette fegyvereit, s várta, hogy
szeretett Ura, K¥¢£a megölje õt. Ebben a pillanatban véget ért az aznapi küzdelem, s Arjuna
megmenekült. Természetesen Arjuna nem halhatott volna meg, mert Maga az Úr hajtotta
harci szekerét. Ám Bh¦¢madeva azt akarta látni, hogy az Úr K¥¢£a fegyvert ragad barátja
védelmében, ezért az Úr olyan helyzetet teremtett, hogy Arjuna halála a küszöbön álljon.
Megállt hát Bh¦¢madeva elõtt, hogy megmutassa neki: esküje teljesült; s megragadta a
kereket.
38. VERS
ªita-viªikha-hato viª¦r£a-da°ªa¤
k¢ataja-paripluta §tat§yino me
prasabham abhisas§ra mad-vadh§rtha°
sa bhavatu me bhagav§n gatir mukunda¤
ªita—éles; viªikha—nyilak; hata¤—megsebezve; viª¦r£a-da°ªa¤—eldobott pajzs; k¢ataja
—sebek által; paripluta¤—vérrel borítva; §tat§yina¤—a nagy agresszor; me—enyém;
prasabham—haragosan; abhisas§ra—tovább indult; mat-vadha-artham—hogy megöljön
engem; sa¤—Õ; bhavatu—váljon; me—enyém; bhagav§n—az Istenség Személyisége; gati¤
—cél; mukunda¤—aki a felszabadulással jutalmaz.
Bárcsak Õ, az Úr ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége, a felszabadulás
adományozója állna utam végén! A csatatéren úgy támadott Rám, mintha haragos lenne
a sebek miatt, melyeket éles nyilaim ejtettek testén. Pajzsát eldobta, testét sebei miatt
vér borította.
A Legfelsõbb Úrnak nem lehet ellensége, egy látszólagos ellenség pedig nem tud ártani Neki,
mert Õ ajita, legyõzhetetlen. Neki mégis örömet okoz, ha tiszta bhaktája ellenségként legyõzi
vagy feljebbvalójaként megfeddi Õt, habár senki sem lehet felsõbbrendû az Úrnál. Ha Bh¦
¢madeva az Úr ellensége lett volna, nem vágyott volna arra, hogy ugyanez az Úr legyen élete
végsõ célja. Ha Bh¦¢madeva az Úr ellensége lett volna, az Úr K¥¢£ának egy mozdulatot sem
kellett volna tennie, hogy elpusztítsa õt. Nem lett volna szükség arra, hogy vérrel és sebekkel
borítva jelenjen meg Bh¦¢madeva elõtt. Azért tett így, mert a harcos bhakta látni akarta az Úr
transzcendentális szépségét, amint tiszta bhaktája ejtette sebek díszítik. Ez a transzcendentális
rasa, az Úr és szolgája közötti kölcsönös kapcsolat. Az Úr olyan haragos volt, hogy Arjuna az
útját állta, amikor Bh¦¢madeva felé tartott, ám az Úr annak ellenére, hogy Arjuna megpróbálta
feltartóztatni, csak futott Bh¦¢madeva felé, mint ahogyan kedveséhez fut valaki, mit sem
törõdve az akadályokkal. Célja látszólag az volt, hogy megölje Bh¦¢madevát, de valójában
csupán elégedetté akarta tenni kiváló bhaktáját.
39. VERS
vijaya-ratha-ku±umbha §tta-totre
dh¥ta-haya-raªmini tac-chriyek¢a£¦ye
bhagavati ratir astu me mum¡r¢or
yam iha nir¦k¢ya hat§ gat§¤ sva-r¡pam
vijaya—Arjuna; ratha—harci szekér; ku±umbe—a mindenáron megvédelmezett; §tta-
totre—ostorral a jobb kezében; dh¥ta-haya—a lovakat irányítva; raªmini—kötelek; tat-ªriy§
—gyönyörûen állt; ¦k¢a£¦ye—ránézve; bhagavati—az Istenség Személyiségére; rati¤ astu—
hadd vonzódjam hozzá; mum¡r¢o¤—aki meghalni készül; yam—akin; iha—ebben a világban;
nir¦k¢ya—nézve; hat§¤—akik meghaltak; gat§¤—elérték; sva-r¡pam—az eredeti formát.
Bárcsak ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége lenne végsõ vonzódásom a halál
pillanatában! Elmémet Arjuna kocsihajtójára rögzítem, aki jobb kezében ostort, a
balban gyeplõt tartva állt, s aki oly vigyázva, minden körülmények között védelmezte
Arjuna harci szekerét. Mindazok, akik látták Õt a kuruk¢etrai csatamezõn, haláluk
után visszanyerték eredeti formájukat.
A végkövetkeztetés az, hogy bárki, aki úgy hal meg, hogy az Istenség Személyiségére
néz — akár önmagában, akár kívül —, az elnyeri svar¡páját, s ez az élet legmagasabb rendû
tökéletessége.
40. VERS
lalita-gati-vil§sa-valguh§sa-
pra£aya-nir¦k¢a£a-kalpitorum§n§¤
k¥ta-manu-k¥ta-vatya unmad§ndh§¤
prak¥tim agan kila yasya gopa-vadhva¤
lalita—vonzó; gati—mozdulatok; vil§sa—elbûvölõ cselekedetek; valguh§sa—édes
mosoly; pra£aya—szeretõ; nir¦k¢a£a—nézve; kalpita—gondolkodásmód; urum§n§¤—
végtelenül dicsõ; k¥ta-manu-k¥ta-vatya¤—a mozdulatok utánzásában; unmada-andh§¤—
megõrült az eksztázisban; prak¥tim—jellemzõk; agan—keresztülment; kila—bizonyára;
yasya—akié; gopa-vadhva¤—a tehénpásztorlányok.
Bárcsak elmém az Úr ¼r¦ K¥¢£ára rögzülne, akinek szeretõ mosolya és mozdulatai
magukkal ragadták Vrajadh§ma leányait [a gop¦kat], akik [miután eltûnt a rasa
táncból] utánozni kezdték jellemzõ mozdulatait!
Bh¦¢ma vágya, hogy emlékezzen a gop¦kra, nem más, mint egy ima, hogy élete utolsó
pillanatában is megkapja kegyüket. Az Úrnak nagyobb örömet okoz, amikor tiszta bhaktáit
dicsõítik, és Bh¦¢madeva ezért nemcsak Arjuna, figyelmének közvetlen célpontja tetteit
dicsõítette, de a gop¦kra is emlékezett, akik páratlan lehetõséget kaptak, hogy szeretõ
szolgálatot végezzenek az Úrnak.
41. VERS
muni-ga£a-n¥pa-varya-sa¯kule 'nta¤-
sadasi yudhi¢±hira-r§jas¡ya e¢§m
arha£am upapeda ¦k¢a£¦yo
mama d¥ªi-gocara e¢a §vir §tm§
muni-ga£a—a nagy, mûvelt bölcsek; n¥pa-varya—a nagy uralkodók; sa¯kule—hatalmas
gyülekezetében; anta¤-sadasi—gyûlés; yudhi¢±hira—Yudhi¢±hira király; r§ja-s¡ye—királyi
áldozat végrehajtása; e¢§m—minden kiváló elõkelõségnek; arha£am—tiszteletteljes imádat;
upapeda—fogadva; ¦k¢a£¦ya¤—a vonzódás tárgya; mama—enyém; d¥ªi—látvány; gocara¤
—nézõpontjában; e¢a¤ §vi¤—személyesen jelen; §tm§—a lélek.
A R§jas¡ya-yajña [áldozat], melyet Yudhi¢±hira Mah§r§ja mutatott be, a világ
elõkelõsége, a királyi és mûvelt rendek legnagyobb gyülekezete volt. A hatalmas
találkozón az Úr ¼r¦ K¥¢£át mindenki mint a legkiemelkedõbb Istenség Személyiségét
imádta. Mindez jelenlétemben történt, s mindig emlékezem rá, hogy elmémet az Úrra
rögzíthessem.
A kuruk¢etrai csatában aratott gyõzelmét követõen Yudhi¢±hira Mah§r§ja, a világ
uralkodója elvégezte a R§jas¡ya áldozati szertartást. Meditálni a Legfelsõbb Úron annyit
jelent, mint cselekedetein, formáján, kedvtelésein, nevén és dicsõségén meditálni. Ez
könnyebb, mint amit a Legfelsõbb személytelen formáján történõ meditációként képzelnek el.
43. VERS
Az Úr odaadó szolgálata kilenc alapvetõ folyamatból áll: (1) hallás, (2) éneklés, (3)
emlékezés, (4) az Úr lótuszlábainak szolgálata, (5) imádat, (6) imádkozás, (7) az utasítások
végrehajtása, (8) baráti kapcsolat kialakítása és (9) teljes meghódolás. Mindegyik egyformán
képes a kívánt eredményhez juttani, de ehhez arra van szükség, hogy megszakítás nélkül, az
Úr egy tapasztalt bhaktája vezetésével gyakoroljuk õket. Az elsõ dolog, a hallás a
legfontosabb közülük, s ezért a Bhagavad-g¦t§, majd késõbb a ¼r¦mad-Bh§gavatam
hallgatása rendkívül lényeges a komoly szándékú jelölt számára, aki végül el akar jutni arra a
szintre, melyet Bh¦¢madeva elért. Azt az egyedülálló helyzetet, amelybe Bh¦¢madeva a
halálakor került, bárki elérheti, még akkor is, ha az Úr K¥¢£a talán nem jelenik meg
személyesen. Az Úr szavai, melyek a Bhagavad-g¦t§ban vagy a ¼r¦mad-Bh§gavatamban
találhatók, nem különböznek Tõle. Az Úr hang-inkarnációi ezek, melyeket az ember arra
használhat, hogy képes legyen eljutni ¼r¦ Bh¦¢madeva szintjére, aki a nyolc Vasu egyike volt.
45. VERS
A hatalmas félistenekkel egyenrangú tulajdonságokra csakis a lelki tökéletesség elérésével
lehet szert tenni. Bh¦¢madevát tehát az egész univerzumban ismerték. Amikor a távoli
bolygók tudomást szereztek Bh¦¢madeva eltávozásáról, a felsõbb bolygók minden lakója,
akárcsak a föld lakói mind virágesõt szórtak, hogy kifejezzék tiszteletüket az eltávozott nagy
személyiség iránt. A tiszteletet és az elismerést, amelyben Bh¦¢madevát részesítették,
sohasem szabad utánozni, mint ahogyan az úgynevezett jayant¦ ceremónia végrehajtása vált
divattá minden közönséges ember esetében. A hiteles ª§strák szerint a jayant¦ ceremónia, ha
egy közönséges embernek mutatják be, bármilyen kiemelkedõ is legyen az illetõ anyagi
szempontból, sértés az Úr ellen, mert a jayant¦t csakis azon a napon szabad bemutatni, amikor
az Úr megjelenik a földön.
47. VERS
Egy közönséges élõlény cselekedeteit és azok visszahatásait a természet törvénye szabja meg,
az Úr azonban mindig arra vágyik, hogy bhaktáit a helyes útra terelje. A bhaktákra tehát
közvetlenül az Úr visel gondot, s az Úr is önként bhaktái egyedüli gondjaira bízza Magát.
Minden védikus himnuszt azért vibrálnak, hogy örömet szerezzenek vele az Úr K¥¢£ának.
Minden Véda, az Upani¢adok, a Ved§nta stb. Õt keresi, s minden himnusz arra szolgál, hogy
egyedül Õt dicsõítse.
49. VERS
Yudhi¢±hira Mah§r§ja nem egy adószedõ volt. Mindig tudatában volt királyi
kötelességének, mely nem kevesebb, mint az apa vagy a lelki tanítómester kötelessége. A
király feladata az, hogy a társadalmi, politikai, gazdasági és lelki felemelkedés minden
szempontjából gondoskodjon alattvalói jólétérõl. A királynak tudnia kell, hogy az emberi élet
célja az anyagi feltételek börtönébe zárt lélek felszabadítása, s ezért kötelessége gondoskodni
arról, hogy alattvalói elérjék a tökéletesség legmagasabb szintjét.

TIZEDIK FEJEZET
Az Úr K¥¢£a Dv§rak§ba indul

Az uralkodása alatt minden tökéletes volt. A királynak nem volt ellensége, így az emberek
sohasem szenvedtek az elme gyötrelmeitõl, betegségektõl, hõségtõl vagy zord hidegtõl.
Krisna utna indul, mindenki szomorú. Ha vki csak hall Róla nem tudja elfeljteni, mit beszélve
azokól, akik Vele éltek>szenv, csak azért nem sirtak, mert ez kedvezőtlen jel utazás előtt
dícsőiteték, szolgálták, szavaik vonzóbbak voltak a védák himnuszainál

Ugyanaz az Istenség Legfelsõbb Személyisége van itt, akinek transzcendentális formáját azok
a nagy bhakták látják, akik szilárd odaadó szolgálatuk által, életüket és érzékeiket uralva
teljesen megszabadultak az anyagi tudattól. Ez az egyetlen út, amely a lét megtisztításához
vezet. Kétségtelenül csodálatos, hogy Dv§rak§ felülmúlta a mennyei bolygók dicsõségét és
megsokszorozta a Föld hírnevét. Dv§rak§ népe örökké szeretetteljes formájában látja minden
élõlény lelkét [K¥¢£át], aki rájuk pillant, s kedves mosolyával kegyében részesíti õket.

Krisna ahogy haladt Dvaraka felé minden este elvégezte a vallásos ritusokat naplementekor

2. VERS
Ezt a világot az erdõtûzhöz hasonlítják, amelyet a bambuszerdõben a súrlódás lobbant lángra.
Az ilyen erdõtûz magától keletkezik, mert a bambuszok minden külsõ behatás nélkül
dörzsölõdnek egymáshoz. Hasonlóképpen hat egymásra az anyagi világban azoknak a dühe,
akik az anyagi természetet akarják uralni, s így fellobban a háború tüze, amely elpusztítja a
nemkívánt népességet. Ezek a tüzek — háborúk — úgy törnek ki, hogy az Úrnak nincsen
köze hozzájuk. De mivel fenn akarja tartani a teremtést, arra vágyik, hogy az emberek
kövessék az önmegvalósítás helyes útját, amely alkalmassá teszi õket arra, hogy bejussanak
Isten birodalmába. Az Úr éppen ezért azt akarja, hogy hiteles képviselõje uralkodjon a
világon. Az Úr K¥¢£a azért szállt alá, hogy megalapozzon egy ilyen birodalmat, s hogy
elpusztítsa azokat, akikre nincs szükség, mert nem szerepelnek tervében. A kuruk¢etrai csatát
az Úr terve szerint vívták, hogy a nemkívánatos emberek távozhassanak e világból, s hogy
bhaktája uralkodásával megalapozhasson egy békés királyságot.
3. VERS
niªamya bh¦¢moktam ath§cyutokta°
prav¥tta-vijñ§na-vidh¡ta-vibhrama¤
ªaª§sa g§m indra iv§jit§ªraya¤
paridhyup§nt§m anuj§nuvartita¤
niªamya—miután meghallgatta; bh¦¢ma-uktam—amit Bh¦¢madeva mondott; atha—
szintén; acyuta-uktam—amit a tévedhetetlen Úr K¥¢na mondott; prav¥tta—végezve; vijñ§na
—tökéletes tudás; vidh¡ta—teljesen lemosva; vibhrama¤—minden kétség; ªaª§sa—
uralkodott; g§m—a föld; indra—a mennyei bolygó királya; iva—mint; ajita-§ªraya¤—a
legyõzhetetlen Úr védelme alatt; paridhi-up§nt§m—a tengerekkel együtt; anuja—az ifjabb
fivérek; anuvartita¤—követték õt.
Yudhi¢±hira Mah§r§ja, miután Bh¦¢madeva és a tévedhetetlen Úr K¥¢£a szavaitól
megvilágosodott, a tökéletes tudásban mélyedt el, mert minden kételye szertefoszlott. Így
uralkodott földön és tengereken, ifjabb fivérei pedig követték õt.
 Manapság az állam választott vezetõje olyan, mint egy báb, mert nincsen kezében királyi
hatalom. Még ha olyan felvilágosult, mint Yudhi¢±hira Mah§r§ja, helyzeténél fogva akkor
sem tehet semmit saját jószántából. Ezért van oly sok ország a földön, amely ideológiai
különbségek miatt vagy egyéb önzõ érdektõl vezérelve marakodik a másikkal. De egy olyan
királynak, mint Yudhi¢±hira Mah§r§ja, nem volt saját ideológiája. Nem tett mást, mint
követte a tévedhetetlen Úr, valamint az Õ képviselõje és meghatalmazott ügynöke, Bh¦
¢madeva utasításait. A ª§strák arra tanítanak, hogy a kiváló tekintélyeket és a tévedhetetlen
Urat kövessük, minden személyes érdek és kiagyalt ideológia nélkül. Ezért vált lehetõvé,
hogy Yudhi¢±hira Mah§r§ja uralkodjon az egész világ fölött, a tengereket is beleértve, hiszen
elvei csalhatatlanok és egyetemesen mindenkire alkalmazhatók voltak. A világállam eszméje
csak abban az esetben valósítható meg, ha követni tudjuk a tévedhetetlen felsõbb tekintélyt. A
tökéletlen emberi lény nem tud olyan ideológiát létrehozni, amely mindenki számára
elfogadható. Egyedül a tökéletes és tévedhetetlen tud olyan tervet készíteni, amely mindenhol
alkalmazható és a világon mindenki követni tudja. Az egyén uralkodik, nem pedig a
személytelen kormány. Ha az egyén tökéletes, akkor a kormány is tökéletes. Ha az egyén
ostoba, akkor a kormány is csak az ostobák gyülekezete. Ez a természet törvénye.
4. VERS
A gazdasági fejlõdés alapja a föld és a tehenek. Az emberi társadalom szükséglete a gabona,
a gyümölcs, a tej, az ásványok, ruházat, fa és így tovább. Az embernek azért van minderre
szüksége, hogy eleget tegyen teste követeléseinek. Yudhi¢±hira Mah§r§ja uralkodása idején a
világon mindenhol szabályos rend szerint esett az esõ. Az esõ irányítása nem az ember
kezében van. Az esõ ura a mennyek királya, Indradeva, aki az Úr szolgája. Ha a király és
alattvalói engedelmeskednek az Úrnak, akkor szabályosan érkezik az esõ, s ettõl a föld a
legkülönfélébb terményekkel lát el bennünket. A szabályozott esõ nemcsak a gabona és a
gyümölcsök bõséges termését segíti elõ, de a csillagok állásának hatásával együtt az értékes
drágakövek és igazgyöngyök kialakulásának is kedvez.
5. VERS
Yudhi¢±hira Mah§r§ja ajita, a tévedhetetlen Úr védelmét élvezte, ezért — ahogyan az
elõzõ sorok leírják — az Úr tulajdonai, a folyók, az óceánok, a dombok, az erdõk mind
elégedettek voltak, s lerótták rájuk kivetett adójukat a királynak. A siker titka nem más, mint
hogy menedéket kell keresnünk a Legfelsõbb Úrnál. Az Õ jóváhagyása nélkül semmi sem
lehetséges. A siker végsõ oka a daiva, a Legfelsõbb. Az ország valójában a Legfelsõbb Úré. A
folyókat, az óceánokat, az erdõket, a hegyeket, a gyógynövényeket stb. nem az ember
teremtette. A Legfelsõbb Úr teremtése mindez, s az élõlény használhatja az Úr tulajdonát az Õ
szolgálatában. Az Úr irányító keze mindenhol jelen van, s ha Õ elégedett, akkor a
természetnek is minden része elégedetté válik. A gyárakra és szerszámokra épülõ mesterséges
életforma csak az emberek egy részének adhatja meg az állítólagos boldogságot, milliók
rovására.
6. VERS
n§dhayo vy§dhaya¤ kleª§ daiva-bh¡t§tma-hetava¤
aj§ta-ªatr§v abhavan jant¡n§° r§jñi karhicit
na—soha; §dhaya¤—aggodalmak; vy§dhaya¤—betegségek; kleª§¤—a hõség és a hideg
okozta szenvedések; daiva-bh¡ta-§tma—minden, amit a test, a természetfölötti erõk és más
élõlények okoznak; hetava¤—oka; aj§ta-ªatrau—annak, akinek nincsen ellensége; abhavan
—történt; jant¡n§m—az élõlényeké; r§jñi—a királynak; karhicit—bármikor.
A királynak nem volt ellensége, így az emberek sohasem szenvedtek az elme
gyötrelmeitõl, betegségektõl, hõségtõl vagy zord hidegtõl.
Nemcsak gazdasági szempontból ment jól a soruk, de emellett egészségesek is voltak.
Nem okoztak nekik gondot sem a természetfölötti hatalmak, sem az ellenségeskedés más
élõlényekkel szemben, s a test és az elme okozta gyötrelmektõl sem szenvedtek. Aki nem
jámbor s az Úr nem ismeri õt el, az nem tudja boldoggá tenni a rábízottakat. Ember és Isten,
ember és természet között teljes az együttmûködés, s ez a tudatos együttmûködés, ahogyan azt
Yudhi¢±hira király példája mutatja, boldogságot, békét és jólétet eredményezhet a világon.
Egymás kihasználása — amely napjainkban szokássá vált — csupán nyomorúsághoz vezet.
7. VERS
K¥¢£a épp indult volna Dv§rak§ba, saját birodalmába a kuruk¢etrai csata és Yudhi¢±hira
trónra kerülése után, de hogy eleget tegyen Yudhi¢±hira Mah§r§ja kérésének, valamint hogy
különleges kegyében részesítse Bh¦¢madevát, útját megszakította Hastin§purában, a P§£¨avák
fõvárosában.
8. VERS
A feltételekhez kötött lélek csupán az illuzórikus energia varázsa alatt felejti el az Urat,
máskülönben nem lenne képes erre. Az elválásnak ezt az érzését nem lehet leírni; csak a
bhakták tudják elképzelni
11. — 12. VERS
sat-sa¯g§n mukta-du¤sa¯go h§tu° notsahate budha¤
k¦rtyam§na° yaªo yasya sak¥d §kar£ya rocanam
tasmin nyasta-dhiya¤ p§rth§¤ saheran viraha° katham
darªana-sparªa-sa°l§pa- ªayan§sana-bhojanai¤
sat-sa¯g§t—a tiszta bhakták társasága által; mukta-du¤sa¯ga¤—megszabadulva a káros,
anyagi társulástól; h§tum—feladni; na utsahate—sohasem kísérli meg; budha¤—az, aki
megértette az Urat; k¦rtyam§nam—dicsõíti; yaªa¤—hírnév; yasya—akié; sak¥t—csak
egyszer; §kar£ya—csupán hallja; rocanam—elégedetté teszi; tasmin—Neki; nyasta-dhiya¤—
az, aki átadta elméjét Neki; p§rth§¤—P¥th§ fiai; saheran—el tudja viselni; viraham—
távollétet; katham—hogyan; darªana—szemtõl szemben lát; sparªa—megérint; sa°l§pa—
beszélget; ªayana—alszik; §sana—ül; bhojanai¤—együtt eszik.
Az intelligens ember, aki a tiszta bhakták társaságában megismerte a Legfelsõbb
Urat, s aki megszabadult a materialisták káros társaságától, többé nem tud lemondani
arról, hogy az Úr dicsõ tetteirõl halljon, még akkor sem, ha csupán egyszer hallott róluk.
Hogyan tudták hát a P§£¨avák elviselni a távollétét, amikor bensõségesen kapcsolatban
álltak Vele, szemtõl szemben láthatták Õt, megérinthették, beszélgethettek Vele, együtt
aludhattak, üldögélhettek és Vele ehettek?
Az élõlény eredeti helyzete az, hogy egy nála magasabb szinten állót szolgáljon, s most
arra kényszerül, hogy az illuzórikus anyagi energia parancsainak engedelmeskedjen az
érzékkielégítés különféle formáiban. Az érzékek szolgálatába soha nem fárad bele, s ha
belefárad is, az illuzórikus energia szünet nélkül arra kényszeríti, hogy folytassa tovább,
anélkül hogy elégedett lenne. Az efféle érzékkielégítésnek vége-hossza nincs, a feltételekhez
kötött lélek pedig a szabadulás reménye nélkül szolgaságba süllyed. Szabadulást csakis a
tiszta bhakták társasága hozhat számára, amelyben transzcendentális tudata lassanként
felébred. Így tudhatja meg, hogy örök helyzete az, hogy az Urat szolgálja, nem pedig az
eltorzult érzékeket, ahogyan a kéj, a düh, az uralkodási vágy stb. diktálják. A materialista
társulás, barátság és szeretet mind a kéj különféle megnyilvánulásai. A tiszta bhakták
társaságában, õket alázatosan meghallgatva az anyagi élvezet iránti ragaszkodásunk csökken,
s fölébe kerekedik a vágy, hogy az Úr transzcendentális cselekedeteirõl halljunk. Amint ez
bekövetkezik, úgy fejlõdik majd tovább megállás nélkül, mint ahogyan a tûz terjed a
puskaporban. Ilyen körülmények között könnyû megérteni a P§£¨avák helyzetét, akik az Úr
állandó társai voltak. Gondolni sem tudtak arra, hogy távol legyenek ¼r¦ K¥¢£ától, hiszen
ragaszkodásuk az állandó személyes kapcsolat miatt még erõsebb volt.
13. VERS
Az ember tehát elérheti a töretlen békét és jólétet, ha felújítja örök kapcsolatát az Úrral,
amelyrõl m§y§, az Úr illuzórikus energiája hatására megfeledkezett. Ha egyszer ez a
kapcsolat akár a legparányibb mértékben is visszaáll, a feltételekhez kötött lélek nyomban
megszabadul az anyagi energia illúziójától, s szinte õrültként vágyik az Úr társaságára. Ezt
nem csupán a személyes kapcsolaton keresztül válik lehetõvé, hanem azáltal is, ha nevével,
dicsõségével, formájával és tulajdonságaival kerülünk kapcsolatba. A ¼r¦mad-Bh§gavatam
arra készíti fel a feltételekhez kötött lelket, hogy a tiszta bhakták alázatos hallgatásával elérje
a tökéletességnek ezt a szintjét.
14. VERS
Hastin§pura palotájában több száz nõ élt, s mindannyian szerették K¥¢£át. Mindannyian
a rokonai is voltak, s amint látták, hogy elhagyja a palotát és hazaindul, aggódni kezdtek Érte,
könnyük pedig szokás szerint patakokban folyt arcukon. Ugyanakkor azt gondolták, hogy a
sírás ilyenkor szerencsétlenséget okozhat K¥¢£ának, ezért megpróbálták visszatartani
könnyeiket. Nehezükre esett, hiszen a könnyeket nem lehetett megállítani. Ezért aztán
megtörölték szemüket, s csupán szívük zakatolt tovább. Azok a nõk, akik a csatatéren
elesettek feleségei, menyei voltak, sohasem kerültek közvetlen kapcsolatba K¥¢£ával. De
mindannyian hallottak Róla és rendkívüli tetteirõl, ezért gondoltak Rá, beszéltek Róla,
beszéltek nevérõl, dicsõségérõl stb., s ugyanúgy ragaszkodni kezdtek Hozzá, mint azok, akik
közvetlen kapcsolatban álltak Vele. Bárki, aki akár közvetve, akár közvetlenül K¥¢£ára
gondol, K¥¢£áról beszél vagy K¥¢£át imádja, az ragaszkodni kezd Hozzá. K¥¢£a abszolút,
ezért nincs különbség neve, formája, tulajdonságai stb. között. K¥¢£ához fûzõdõ bensõséges
kapcsolatunkat teljes mértékben felújíthatjuk, ha beszélünk vagy hallunk Róla, vagy Rá
emlékezünk. Mindez a lelki energiának köszönhetõen történik.
16. VERS
A gyengébb nem sajátos, különleges és természetes dísze a szemérmesség, s ez mindig
tiszteletet vált ki az ellentétes nembõl. A Mah§bh§ratának ez a leírása határozottan
bizonyítja, hogy a palota hölgyei szigorúan követték a pard§t (a férfiakkal történõ érintkezés
korlátozását), s ahelyett, hogy lejöttek volna a szabadba, ahol az Úr K¥¢£a és mások
gyülekeztek, a palota tetejére siettek, s onnan ajánlották fel tiszteletüket K¥¢£ának, virágesõt
szórva Rá. Egyértelmûen az áll e versben, hogy a hölgyek szégyenlõsen mosolyogtak a palota
tetején. A szemérmesség a természet ajándéka a gyengébb nemnek, amely növeli szépségüket
és tekintélyüket, még akkor is, ha esetleg kevésbé kiemelkedõ családból származnak vagy
nem túlságosan vonzóak.
Az emberi civilizáció az indiai bölcsek felfogása értelmében arra való, hogy segítsen az
embernek megszabadulnia az illúzió csapdájából. A nõk anyagi szépsége illúzió, mert a test
valójában földbõl, vízbõl, tûzbõl, levegõbõl — stb. — áll. Csupán amiatt tûnik gyönyörûnek,
hogy az anyagnak kapcsolata van a lélekszikrával. Senki sem vonzódik egy földbõl készült
bábuhoz, még akkor sem, ha a legtökéletesebben készítették el, hogy magára vonja mások
figyelmét. A halott test nem szép, hiszen egy úgymond gyönyörû nõ halott teste senkinek sem
tetszik. Mindebbõl tehát az következik, hogy a lélekszikra az, ami gyönyörû, s a lélek
szépsége miatt vonzza az embert a külsõ test szépsége. A védikus bölcsesség tehát tiltja, hogy
az ilyen látszólagos szépséghez vonzódjunk. Ám mivel most a tudatlanság sötétségében
élünk, a védikus kultúra szigorú korlátokkal bár, de engedélyezi, hogy a nõk és a férfiak
érintkezzenek egymással. Azt mondják, a nõ olyan, mint a tûz, a férfi pedig olyan, mint a vaj.
A vaj megolvad, ha a tûz közelébe kerül, ezért csak akkor szabad õket közel engedni
egymáshoz, ha szükség van rá. A korlátlan érintkezést a szemérmesség gátolja meg. A
természet ajándéka ez, fogadjuk hát el a lehetõséget, amit kínál.
20. VERS
anyonyam §s¦t sañjalpa uttama-ªloka-cetas§m
kauravendra-pura-str¦£§° sarva-ªruti-mano-hara¤
anyonyam—egymás között; §s¦t—ott volt; sañjalpa¤—beszéd; uttama-ªloka—a
Legfelsõbb, akit válogatott versek dicsõítenek; cetas§m—azoknak, akiknek a szíve így
elmélyed; kaurava-indra—a Kuruk királya; pura—fõváros; str¦£§m—minden nõ; sarva—
minden; ªruti—a Védák; mana¤-hara¤—elmét vonzó.
Hastin§pura házainak tetején a nõk mélyen a válogatott költeményekben megénekelt
Úr transzcendentális tulajdonságaira gondoltak, s beszélni kezdtek Róla. Szavaik
vonzóbbak voltak a Védák himnuszainál.
Amikor tehát a Kuru-dinasztia királyainak fõvárosában a nõk a házak tetején az Úrról
beszélgettek, szavaik kellemesebbek voltak a védikus himnuszoknál. Minden, ami az Úr
dicsõségét énekli meg, ªruti-mantra. Narottama d§sa çh§kura — a Gau¨¦ya-samprad§ya egyik
§c§ryája — egyszerû bengáli nyelven írt énekeket. Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura,
ugyanennek a samprad§yának egy másik bölcs §c§ryája bebizonyította, hogy Narottama d§sa
çh§kura dalai éppen olyanok, mint a védikus mantrák. Ez témájuk miatt van így. A nyelv nem
olyan fontos, annál inkább lényeges a mondanivaló. Ezekben a nõkben, akik mind az Úrról és
tetteirõl szóló gondolataikba merültek, az Úr kegyébõl kifejlõdött a védikus bölcsesség tudata.
Lehet, hogy nem voltak a szanszkrit nyelv — és semmilyen más terület — mûvelt tudósai,
mégis bármit mondtak, szebb volt, mint a védikus himnuszok. Az Upani¢adok védikus
himnuszai néha csak közvetve utalnak a Legfelsõbb Úrra. Ám ezek a nõk nyíltan az Úrról
beszéltek, s ezzel még nagyobb örömet okoztak mindenki szívének. Szavaik értékesebbnek
tûntek a mûvelt br§hma£ák áldásainál.
21. VERS
A megnyilvánult univerzum kétféleképpen semmisülhet meg. Minden 4 320 000 000
napév elteltével, amikor Brahm§, az adott univerzum ura nyugovóra tér, bekövetkezik egy
megsemmisülés. Az Úr Brahm§ élete végén pedig, amikor Brahm§ száz éves lesz — a mi
idõszámításunk szerint ez 8 640 000 000 x 30 x 12 x 100 napévnek felel meg — az egész
univerzum teljesen megsemmisül. A mahat-tattvaként ismert anyagi energia és a j¦va-
tattvaként ismert határenergia mindkét alkalommal egyaránt a Legfelsõbb Úr személyébe
merül. Az élõlények az Úr testében alusznak az anyagi világ következõ teremtéséig.
Vi¢£u Mah§-Vi¢£ut jelenti, aki az Okozati-óceánon fekszik. Puszta kilégzésével
létrejönnek az univerzumok magjai, és fokozatosan számtalan bolygóval teli, gigantikus
formát öltenek minden egyes univerzumban. Az univerzumok magjai felöltik óriási
formájukat, mint ahogyan a banyanfa magjai fejlõdnek számtalan banyanfává.
A transzcendentális témákban csakis a hiteles forrásokból lehet biztos tudáshoz jutni. Nincs
más alternatíva.
Brahm§ száz évének végén az élõlények automatikusan beleolvadnak Mah§-Vi¢£u
testébe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyéni élõlény elveszti egyéniségét. Egyéni léte
megmarad, s amint az Úr legfelsõbb akaratából újra bekövetkezik a teremtés, minden alvó,
tétlen élõlény újra szabad lesz, hogy életük korábbi szintjének megfelelõen tevékenységeikbe
kezdjenek. Ezt suptotthita-ny§yának nevezik: az egyén felébred álmából és folytatja
kötelességének végzését. Éjjel, álmában az ember megfeledkezik arról, kicsoda õ, mi a
kötelessége, és elfelejt mindent, ami ébrenléti állapotával kapcsolatos. Amint azonban
felébred, mindenre emlékszik, amit tennie kell, így újra elõírt tevékenységébe kezd. A
megsemmisülés idõszaka alatt az élõlények ugyanígy merülnek Mah§-Vi¢£u testébe, de a
következõ teremtéskor fölkelnek, hogy folytassák megkezdett tevékenységüket.
22. VERS
A nitya-baddhák, az örökké feltételekhez kötött lelkek azonban az Úr külsõ energiája,
m§y§ gondjaira vannak bízva, hogy jóvátegyék lázadásukat a Legfelsõbb atya ellen. A nitya-
baddhák örökké elfelejtik, hogy kapcsolatban állnak az Úrral, hogy az Õ szerves részei.
Megzavarja õket az illuzórikus energia, s ennek következtében azt hiszik, hogy az anyag
termékei. Így aztán csupán azt tervezgetik, hogyan lehetnének boldogok az anyagi világban.
Terveikkel kellemesen töltik idejüket, az Úr akaratából azonban mind a tervezõk, mind a
tervek megsemmisülnek egy idõ után
Az élõlények, akik alapvetõen az Úr szerves részei, ám elfelejtették édes kapcsolatukat, újra
lehetõséget kapnak, hogy kiszabaduljanak a külsõ energia szorításából, s hogy felébresszék
tudatukat, az Úr létrehozza a kinyilatkoztatott írásokat is. A Védikus Írások adnak útmutatást
a feltételekhez kötött lelkeknek, hogyan szabaduljanak meg az anyagi világ és az anyagi test
ismétlõdõ teremtésétõl és megsemmisülésétõl.
Valójában a lélekszikrák, az élõlények nem rendelkeznek anyagi névvel vagy formával.
De hogy teljesüljön vágyuk, s uralkodhassanak az anyagi formákból és nevekbõl álló anyagi
energián, alkalmuk nyílik erre a látszólagos élvezetre, s ezzel egyidõben arra is lehetõséget
kapnak, hogy a kinyilatkoztatott írások segítségével megértsék eredeti helyzetüket. Az írások
megadják a kulcsot ahhoz, hogy megértsék a valódi helyzetet, de az emberek nem akarnak
tanulni a szentírásokból, melyeket az Úr teremtett a különféle helyek és korszakok számára. A
Bhagavad-g¦t§ például irányadó minden emberi lénynek, de az anyagi energia hatására az
emberek nem törõdnek azzal, hogy életüket a Bhagavad-g¦t§ szellemében vezessék. A
¼r¦mad-Bh§gavatam a tudás egy magasabb szintje annak számára, aki alaposan megértette a
Bhagavad-g¦t§ elveit. Sajnos azonban az emberek nem vonzódnak hozzá, ezért m§y§ karmai
között az ismétlõdõ születés és halál áldozatai.
23. VERS
sa v§ aya° yat padam atra s¡rayo
jitendriy§ nirjita-m§tariªvana¤
paªyanti bhakty-utkalit§mal§tman§
nanv e¢a sattva° parim§r¢±um arhati
sa¤—Õ; vai—a gondviselés által; ayam—ez; yat—az, ami; padam atra—itt van ugyanaz
az Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a; s¡raya¤—nagy bhakták; jita-indriy§¤—akik legyõzték
az érzékek befolyását; nirjita—teljesen fegyelmezett; m§tariªvana¤—élet; paªyanti—láthat;
bhakti—az odaadó szolgálat révén; utkalita—fejlett; amala-§tman§—akiknek elméje teljesen
megtisztult; nanu e¢a¤—kizárólag ezzel; sattvam—lét; parim§r¢±um—az elme teljes
megtisztításáért; arhati—megérdemel.
Ugyanaz az Istenség Legfelsõbb Személyisége van itt, akinek transzcendentális
formáját azok a nagy bhakták látják, akik szilárd odaadó szolgálatuk által, életüket és
érzékeiket uralva teljesen megszabadultak az anyagi tudattól. Ez az egyetlen út, amely a
lét megtisztításához vezet.
Ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ is kijelenti, az Úr valódi természetét csakis a tiszta odaadó
szolgálat segítségével lehet megismerni. Ebben a versben az áll, hogy csupán az Úr nagy
bhaktái, akik a szilárd odaadó szolgálat segítségével képesek megtisztítani elméjüket minden
anyagi szennyezõdéstõl, láthatják meg az Urat teljes valójában. A jitendriya szó jelentése: az,
aki tökéletesen uralkodik az érzékein. Az érzékek a test aktív részei, tevékenységüket nem
lehet leállítani. A yoga-folyamatok természetellenes módszerei, amelyek segítségével az
érzékeket kísérlik meg tétlenné tenni, bizonyítottan szánalmas kudarcra vannak ítélve. Ám
egy tiszta bhakta nem tartja vissza érzékeit természetellenes módon a cselekvéstõl, hanem
hasznos tevékenységgel köti le õket. Amikor az érzékeket vonzóbb cselekedetek foglalják le,
az alacsonyabb rendû tevékenységek többé nem ragadhatják magukkal õket. A Bhagavad-
g¦t§ban az áll, hogy az érzékeket csupán magasabb rendû tevékenységek segítségével lehet
szabályozni. Az érzékszervek gyors tisztulása után azok szívében, akik tudásra tettek szert,
fokozatosan kifejlõdik V§sudeva érzékelése. A folyamat azzal a tudással ér véget, hogy
V§sudeva minden. Az érzékek szabályozásának egyetlen és legkönnyebb módja az odaadó
szolgálat.
24. VERS
¼r¦mad-Bh§gavatamban legfõképpen az Úr cselekedeteinek bensõséges részleteirõl beszél
bizalmas bhaktája, ¼ukadeva Gosv§m¦. A Ved§nta-s¡trákban vagy az Upani¢adokban
csupán utalást találhatunk kedvteléseinek titkos részleteire.
25. VERS
Ahogy azt már említettük, a világmindenség a Legfelsõbb Úr tulajdona. Ez az ¾ªopani¢ad
alapfilozófiája: minden a Legfelsõbb Lényé. Senki sem bitorolhatja a Legfelsõbb Úr
tulajdonát: az embernek csak azt szabad elfogadnia, amit kegyesen kap Tõle. Az élõlények
kétségkívül az Õ szerves részei, azaz fiai, így mindegyiküknek joga van az Úr kegyén élni,
hogy elõírt kötelességüket végrehajtsák. Ezért senki sem korlátozhatja egy másik egyén,
ember vagy állat jogait az Úr jóváhagyása nélkül. Idõnként azonban az anyagi természet
legalacsonyabb rendû anyagi kötõereje, a tudatlanság (a tamo-gu£a) hatására olyan királyok
és vezetõk kerülnek hatalomra, akik nem rendelkeznek tudással és felelõsségtudattal. Ezek az
ostoba uralkodók úgy élnek, mint az állatok, csupán saját érdekeiket szem elõtt tartva. Ennek
eredményeképpen az egész légkört áthatja az anarchia és a bûn. A részrehajlás, a
megvesztegetés, a csalás, az erõszak, ezek következtében pedig az éhínség, a járványok, a
háború és hasonló, zavart okozó tényezõk válnak uralkodóvá az emberi társadalomban. Az Úr
bhaktáit, a hívõket minden eszközzel üldözik. Ezek a jelek az Úr inkarnációjának eljövetelét
jelzik, hogy újra megalapozza a vallás elveit, s hogy elpusztítsa a semmirekellõ uralkodókat.
Az anyagi világ arra teremtõdött, hogy kielégítse a nittya-baddhák, az örökké feltételekhez
kötött lelkek szeszélyeit, ugyanúgy, mint ahogyan a rossz gyereknek építõkockát adnak a
kezébe. Máskülönben nem volt szükség az anyagi világra
26. VERS
Az Úr úgy jelenik meg ebben az univerzumban, mint a nap, majd újra eltûnik szemünk
elõl. Mindig, mindenhol létezik, de amikor indokolatlan kegyébõl megjelenik elõttünk, úgy
gondoljuk, hogy megszületett. A felszabadulást sok-sok élet után, türelmes és kitartó, tudással
és lemondással teli törekvéssel lehet elérni. Ám pusztán azzal, hogy az ember megismeri az
Úr transzcendentális születéseit és tetteit, egyszerre felszabadulhat. Ha csupán az Úr
születésének és cselekedeteinek transzcendentális természetét ismerve az ember
könnyûszerrel felszabadulhat, akkor elképzelhetjük, mi vár azokra, akik valóban személyesen
élvezték az Úr társaságát, családtagként vagy épp szomszédként.
27. VERS
3 hely, V¥nd§vana, Mathur§ és Dv§rak§ fontosabb az univerzum legnevesebb bolygóinál
is. Örökké áldott helyek ezek, mert bármikor száll alá az Úr a földre, transzcendentális tetteit
e három helyen mutatja be. Örökké az Úr szent földje e három hely, s lakóik még mindig
áldásában részesülnek annak ellenére, hogy az Urat nem látják ott többé. Az Úr minden
élõlény lelke, s örökké arra vágyik, hogy minden élõlény eredeti helyzetében, svar¡pájában
Vele legyen, s társa legyen a transzcendentális életben. Vonzó külseje és édes mosolya
mindenki szívének mélyére hatol, s ha egyszer ez megtörténik, az élõlény beléphet Isten
királyságába, ahonnan senkinek sem kell visszatérnie.
Az odaadó szolgálat e három helyen megsokszorozódik, ezért azok, akik azért mennek oda,
hogy kövessék a szabályokat, amelyeket a kinyilatkoztatott írások utasításai ajánlanak,
kétségkívül ugyanabban az eredményben részesülnek, mint amelyet az Úr ¼r¦ K¥¢£a jelenléte
alatt lehetett elérni. Az Úr lakhelye és Õ Maga nem különböznek egymástól, és egy tiszta
bhakta egy másik tapasztalt bhakta vezetésével még ma is tökéletesen eredményes lehet.
28. VERS
A szertartásnak nem maga a szertartás a célja, ahogyan a gyümölcsözõ cselekedetek, a
tudás mûvelése és a misztikus képességek sem önmagukért vannak. Csupán eszközök arra,
hogy elérjük a svar¡pa legfelsõbb szintjét, hogy állandó transzcendentális szolgálatot
végezhessünk az Úrnak. Ha az Úr megcsókolja feleségeit vagy fiatal barátnõit, akik arra
vágynak, hogy az Úr jegyesük legyen, arra semmilyen anyagi tulajdonság nem veti árnyékát.
Ha mindez anyagi lenne, egy olyan felszabadult lélek, mint ¼ukadeva Gosv§m¦ nem törõdne
azzal, hogy élvezetet merítsen belõlük, és az Úr Caitanya Mah§prabhu sem beszélt volna
szívesen errõl, miután lemondott a világi életrõl. Erre a szintre sok-sok lemondásban töltött
élet után juthat el valaki.
29. VERS
Volt tizenhatezer-száz csodálatos leány, akik egytõl egyig királyleányok voltak. Az
elrabolt leányokat feleségül vette, annak ellenére, hogy a társadalom megítélése szerint
bûnösek voltak. A mindenható Úr K¥¢£a elfogadta alázatos imáikat, s királynõknek kijáró
tisztelettel feleségül vette õket.
30. VERS
et§¤ para° str¦tvam ap§stapeªala°
nirasta-ªauca° bata s§dhu kurvate
y§s§° g¥h§t pu¢kara-locana¤ patir
na j§tv apaity §h¥tibhir h¥di sp¥ªan
et§¤—e hölgyek mindegyike; param—legfelsõbb; str¦tvam—a nõk; ap§stapeªalam—
egyéniség nélkül; nirasta—nélkül; ªaucam—tisztaság; bata s§dhu—kedvezõen dicsõséges;
kurvate—csinálnak; y§s§m—akiébõl; g¥h§t—otthonok; pu¢kara-locana¤—a lótusz-szemû;
pati¤—férj; na j§tu—soha, semmikor; apaiti—elmegy; §h¥tibhi¤—ajándékkal; h¥di—a
szívben; sp¥ªan—megörvendeztetett.
E nõk dicsõvé tették életüket annak ellenére, hogy elvesztették egyéniségüket és
tisztaságukat. Férjük, a lótusz-szemû Istenség Személyisége sohasem hagyta õket
egyedül otthon, és szívüket mindig értékes ajándékokkal örvendeztette meg.
Az Úr bhaktái megtisztult lelkek. Amint õszintén meghódolnak az Úr lótuszlábai elõtt, az
Úr elfogadja õket, s így egyszerre megszabadulnak minden anyagi szennyezõdéstõl. A nõk, a
kereskedõk és a ª¡drák nem túlzottan intelligensek, ezért nagyon nehéz megérteniük Isten
tudományát, s nagyon nehéz odaadó szolgálatot végezniük az Úrnak. Többnyire materialisták,
de mindannyian felszabadulhatnak, ha helyesen végzik az Úr odaadó szolgálatát. Az Úr
szolgálatát végezve a külsõdleges alkalmatlanságok megszûnnek, s mint tiszta lelkek,
érdemessé válnak arra, hogy belépjenek az Úr birodalmába. A bûnbe esett leányok
Bhaum§sura foglyaiként õszintén imádkoztak az Úr K¥¢£ához a szabadulásért, és szándékuk
õszintesége egyszerre megtisztította õket az odaadás erényével. Az Úr mindig tizenhatezer-
száznyolc feleségével élt. Tizenhatezer-száznyolc teljes résszé terjesztette ki Magát, s e részek
mindegyike Maga az Úr volt, anélkül hogy eredeti személyiségétõl eltértek volna. Az Úr
bárkinek teljesíti óhaját, aki arra vágyik, hogy az Úr legyen a férje.
32. VERS
Az Úr és bhaktái közötti transzcendentális kapcsolatok mindegyikének alapvetõ elve azért
nyilvánul meg, hogy olyan transzcendentális gyönyört élvezzenek, amelyhez semmi sem
fogható, még a brahm§nanda szintjének boldogsága sem.
36. VERS
tatra tatra ha tatratyair hari¤ pratyudyat§rha£a¤
s§ya° bheje diªa° paªc§d gavi¢±ho g§° gatas tad§
tatra tatra—különféle helyeken; ha—úgy történt; tatratyai¤—a helybéliek által; hari¤—
az Istenség Személyisége; pratyudyata-arha£a¤—ajándékokat kapott és imádó
gondoskodásban részesült; s§yam—az este; bheje—legyõzve; diªam—irány; paªc§t—nyugati;
gavi¢±ha¤—a nap az égen; g§m—az óceánhoz; gata¤—távozva; tad§—akkor.
Útja során az Urat e tartományokon áthaladva mindenhol köszöntötték és imádták, s
ajándékokkal kedveskedtek Neki. Esténként megszakította utazását, s mindenhol
elvégezte az esti rítusokat. Minderre rendszerint naplemente után került sor.
Az Úr abszolút, ezért minden, amit tesz, mindenki számára jó. Amikor azonban alászáll a
földre, a bhakták védelmében és az istentelenek megsemmisítéséért cselekszik. Bár az Úrnak
nincsen kötelessége, mégis mindent úgy tesz, hogy mások követhessék. Ez az igazi tanítás: az
embernek magának helyesen kell cselekednie, és ugyanerre kell tanítania másokat.
 Az Úr az emberi társadalomban azt teszi, ami mindenkinek a kötelessége, de néha
különleges tetteket is végrehajt, amelyet az élõlénynek nem szabad utánoznia. Esti
imáit — amelyrõl itt olvashatunk — követniük kell az élõlényeknek, de nem követhetik azt,
hogy felemelte a hegyet, vagy azt, hogy a gop¦kkal táncolt. A leghatalmasabb tud olyat tenni,
ami minden szempontból jó, de ha mi utánozzuk az ilyen tetteket, az vég nélküli problémát
okozhat nekünk.

TIZENEGYEDIK FEJEZET
Az Úr K¥¢£a bevonul Dv§rak§ba

Megfujta a kagylókürtjét, hogy hallhassák megjött> rohantak a bhakták ajándékokkal, Ahhoz,

Aki mindenkit ellát. Imákat mondanak
Óh, univerzum teremtõje! Anyánk, jóakarónk, Urunk, apánk, lelki tanítómesterünk és imádott
Istenségünk vagy. Téged követve mindenben sikert értünk el, így aztán azért imádkozunk,
hogy áldj meg minket továbbra is kegyeddel. Óh, mily szerencsések vagyunk, hogy
jelenlétedben ma újra védelmedet élvezzük, hiszen oly ritkán látogatod meg még a mennyek
lakóit is! Távollétedben minden pillanat évmillióknak tûnik. Ó tévedhetetlen, szemünk akkor
hasznavehetetlenné válik, mintha nem lenne többé napfény.
Dváraka gazdagsága.
Még a prostituáltak is elé mentek. Költők, művészek zenészek is mentek a menettel.
Köszöntötte őket, majd Édesanyához, és végül a 16108 feleségeihez ment
királynők ujjongtak, sirtak , amikor meglátták Őt
Hogy láthatni lehet Őt, ez volt a legnagyobb ünnep
Úr elpusztíotta királyokat, nem is harcolt, csak ellenségeskedést teremtett köztük
Az Úr úgy élvezte a családi életet, mint egy közönséges ember, a királynők még magát
Kupidót és az Úr Sivát is meg tudják zavarni, de az Úr érzékeit nem tudták, atmarama. Azt
hitték uralkodnak Felette, nem ismerték teljesen a fenségét.

1. VERS
A szeretett Úr a kuruk¢etrai csata miatt meglehetõsen hosszú ideig volt távol virágzó
metropoliszától, Dv§rak§tól, s így a város népén az Úr távolléte miatt erõt vett a szomorúság,
erõs ragaszkodásukban egyetlen pillanatig sem képesek elviselni az Úr távollétét., s minden
pillanatban az Úr jöttét várták. Az áldásos kagylókürt hangja, amely az Úr érkezését adta
hírül, biztató volt, s láthatóan enyhített elkeseredettségükön. Még inkább vágyni kezdtek arra,
hogy maguk között lássák az Urat, s mindannyian felélénkültek, hogy méltó fogadtatásban
részesítsék. Ezek az Isten iránti természetes szeretet jelei.
2. VERS
Mindannyiuknak leghõbb vágya volt, hogy láthassák az Urat, annak ellenére, hogy a lelki
kapcsolat miatt sohasem váltak el Tõle.
Dv§raka lakói ugyanúgy bánatba merültek, amikor az Úr távol volt a transzcendentális
várostól, mint ahogyan éjjel melankólia lesz úrrá rajtunk a nap hiányában. Az Úr K¥¢£a jöttét
hírül adó hang olyan volt, mint reggel a napfelkelte híre. Dv§rak§ minden lakója felébredt
álmából, mert felkelt K¥¢£a napja, s mindannyian lélekszakadva siettek Hozzá, hogy
láthassák.
Jelenlegi anyagi létünk félelemmel teli. Az anyagi lét négy problémája, vagyis az élelem, a
menedék, a félelem és a párzás problémája közül a félelem okozza a legtöbb gondot. Örökké
rettegünk, mert nem tudjuk, mi lesz a következõ megpróbáltatás, amellyel szembekerülünk.
Mindez azért van, mert az Úr illuzórikus energiájának társaságát élvezzük, amit m§y§nak,
külsõ energiának neveznek. Ám minden félelemnek nyoma vész, amint felhangzik az Úr
hangja, melyet szent neve képvisel, ahogyan azt az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu tárta fel a
következõ tizenhat szóban:
Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare
Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare
4. — 5. VERS
MAGYARÁZAT: Az Úr K¥¢£át itt §tm§r§maként jellemzik, aki önellátó, s nincs
szüksége arra, hogy saját Magán kívül bárhol máshol keresse a boldogságot. Ezért hát legyen
bármilyen értékes, Neki semmilyen ajándékra nincs szüksége. Azonban mivel mindenki
jóakarója, mindenkitõl elfogadja azt, amit tiszta odaadó szolgálatban ajánlanak fel Neki. Ezt
nem azért teszi, mert szüksége van rá, hiszen mindezek a dolgok az Õ energiájából
származnak.
Az Akik odaadó szolgálatában merülnek el, azok transzcendentális vonzereje miatt
felemelkedhetnek a tiszta odaadó szolgálat szintjére.
6. VERS
Az idõ és a tér kifejti hatását az alárendelt élõlényekre, akik mind a Legfelsõbb Úr szerves
részei. Az élõlények az alárendelt brahman, míg a Legfelsõbb Úr az uralkodó Abszolút.
Amint megfeledkezünk errõl az egyszerû tényrõl, nyomban az illúzió hatása alá kerülünk, s a
háromféle szenvedés kerít hatalmába bennünket, mint amikor az ember hirtelen sûrû
sötétségben találja magát. A tudatos élõlény tiszta tudata az Isten-tudat, s ilyen tudatban az
ember leborul Elõtte minden körülmények között.
7. VERS
bhav§ya nas tva° bhava viªva-bh§vana
tvam eva m§t§tha suh¥t-pati¤ pit§
tva° sad-gurur na¤ parama° ca daivata°
yasy§nuv¥tty§ k¥tino babh¡vima
bhav§ya—a jólétért; na¤—nekünk; tvam—Te; bhava—csak válj; viªva-bh§vana—az
univerzum teremtõje; tvam—Te; eva—bizonyára; m§t§—anya; atha—szintén; suh¥t—
jóakaró; pati¤—férj; pit§—apa; tvam—Te; sat-guru¤—lelki tanítómester; na¤—miénk;
paramam—a legfelsõbb; ca—és; daivatam—imádott Istenség; yasya—akinek; anuv¥tty§—
nyomdokait követve; k¥tina¤—sikeressé; babh¡vima—váltunk.
Óh, univerzum teremtõje! Anyánk, jóakarónk, Urunk, apánk, lelki tanítómesterünk
és imádott Istenségünk vagy. Téged követve mindenben sikert értünk el, így aztán azért
imádkozunk, hogy áldj meg minket továbbra is kegyeddel.
Az Úr mindenható, és ha elégedett azzal, hogy engedelmeskedünk lótuszlábainak, akkor Õ
képes arra, hogy bármilyen áldásban részesítsen bennünket, hogy sikeresek legyünk mind az
anyagi, mind a lelki életben. A lelki lét elérése érdekében az emberi létforma lehetõséget ad
mindenki számára, hogy megérthesse örök kapcsolatát Istennel. Ez a kapcsolatunk örök, sem
megszakítani, sem elpusztítani nem lehet. Talán most elfelejtkeztünk róla, ám újra életre lehet
kelteni az Úr kegyébõl, ha követjük rendelkezéseit, amelyek a mindenhol, minden korban
kinyilatkoztatott szentírásokban olvashatók.
8. VERS
Amikor Brahm§j¦ és a többi félisten beszélni akarnak az Úr Vi¢£uval, az Úr K¥¢£a teljes
részével, a tejóceán partján kell várakozniuk, ahol az Úr Vi¢£u fekszik a Fehér Földön
(¼vetadv¦pa), csupán a tejóceán partján állhatnak meg és adhatják át üzenetüket az Úr Vi¢
£unak, akit K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£uként ismerünk. Ám Dv§rak§ népe az Úr kegyébõl szemtõl
szemben láthatta Õt, hiszen tiszta bhakták voltak
9. VERS
Mindannyian büszkék vagyunk anyagi érzékeinkre, amelyekkel azért gyûjtünk
tapasztalatokat, hogy meghatározzuk Isten létét. Arról azonban megfeledkezünk, hogy
érzékeink önmagukban nem abszolútak: csupán bizonyos körülmények között mûködnek.
Nézzük csak például a szemünket. Amíg van napfény, addig bizonyos korlátok között
használni tudjuk, de a napfény hiányában teljesen hasznavehetetlenné válik. Az Úr ¼r¦ K¥¢
£át, mivel Õ az elsõdleges Úr, a Legfelsõbb Igazság, itt a naphoz hasonlítják. Nélküle minden
tudásunk hamis illetve részleges. A nap ellentéte a sötétség, K¥¢£a ellentéte pedig m§y§, az
illúzió. Az Úr bhaktái mindent helyes szemszögbõl láthatnak annak a fénynek köszönhetõen,
amelyet az Úr K¥¢£a áraszt. Az Úr kegyébõl a tiszta bhaktákat nem gyõzheti le a tudatlanság
sötétsége. Ezért tehát fontos, hogy mindig az Úr K¥¢£a szeme elõtt legyünk, hogy mindig
láthassuk mind magunkat, mind az Urat különféle energiáival együtt. Ahogy semmit sem
láthatunk a nap nélkül, semmit, még magunkat sem láthatjuk az Úr tényleges jelenléte nélkül.
Nélküle minden tudásunkat illúzió fedi.
10. VERS
Az Úr K¥¢£a olyan vonzó, hogy aki egyszer vonzódni kezd Hozzá, az többé nem tudja
elviselni a távollétét. S hogy miért? Az, hogy a felhõ elválasztja õket egymástól, ideiglenes és
természetellenes elkülönülés. Amint a felhõ eltûnik, a napsugarak újra megmutatják
természetes ragyogásukat a nap jelenlétében. Ehhez hasonlóan az élõlényeket — akik az
egész lélek molekuláris részei — m§y§, az illuzórikus energia mesterségesen befedi és
elválasztja az Úrtól. Ezt az illuzórikus energiát, vagyis m§y§ függönyét el kell távolítani.
Amikor ez megtörténik, az élõlény szemtõl szemben láthatja az Urat, és minden
nyomorúságának egyszeriben végeszakad.
12. VERS
Dv§rak§-dh§ma leírásából az ideális emberi civilizációt ismerhetjük meg.
13. VERS
zászlókra, melyeket a vers említ, Garu¨a vagy Hanum§n — az Úr két kiváló szolgája — képét
festették. A bhakták még mindig rajonganak az ilyen festményekért és díszítésekért: az Úr
szolgája az Úr elégedettségére így nagyobb tiszteletben részesül.
15. VERS
A védikus rítusok szerinti vendégfogadás a legkevésbé sem volt száraz fogadtatás. Nem
csupán abból állt, hogy feldíszítették az utcákat és az utakat, ahogyan arról az elõzõekben
olvashattunk, hanem az is hozzátartozott, hogy a szükséges kellékekkel — füstölõvel,
lámpákkal, virágokkal, édességekkel, gyümölcsökkel és más ízletes ételekkel — imádták az
Urat, mindenki saját tehetsége szerint. Minden egyes ház készen állt arra, hogy így fogadja az
Urat. Az utakon, utcákon minden házban kiosztották a megmaradt ételt a város lakóinak, s ez
mindig sikeressé tette az ünnepséget. Ételosztás nélkül egyetlen szertartás sem lehet
teljes — ez a védikus kultúra.
16. — 17. VERS
Vasudeva: ¼¡rasena király fia, Devak¦ férje és az Úr ¼r¦ K¥¢£a apja. Õ Kunt¦ bátyja és
Subhadr§ apja. Subhadr§t unokatestvére, Arjuna vette feleségül. Ez a szokás még ma is
megfigyelhetõ India néhány területén. Vasudeva Ugrasena kijelölt minisztere volt. Késõbb
feleségül vette Devak§, Ugrasena testvére nyolc leányát. Közülük való Devak¦. Ka°sa a
sógora volt K¥¢£a Baladevával együtt Vasudeva halála elõtt távozott el, s Vasudeva
eltávozása után Arjuna (Vasudeva unokaöccse) végezte el a temetési ceremóniát.
Akr¡ra: A V¥¢£i-dinasztia hadvezére, az Úr K¥¢£a nagy bhaktája. Akr¡ra egyetlen
folyamat segítségével, pusztán imáinak felajánlásával sikert ért el az Úr odaadó szolgálatában.
Õ volt S¡tan¦nek, Ah¡ka leányának a férje. Ah¡ka, Akr¡ra apósa nem volt jó viszonyban
Akr¡rával, de mindketten az Úr bhaktái voltak.
Ugrasena: A V¥¢£i-dinasztia hatalmas királyainak egyike, Kuntibhoja Mah§r§ja
unokatestvére. Másik neve Ah¡ka. Minisztere Vasudeva volt, s az õ fia volt a hatalmas Ka°sa.
Amikor a Yadu-dinasztiát a pusztulás fenyegette, Ugrasenára bízták a S§mba méhébõl
elõkerült vasdarabot. Ugrasena ezt darabokra vágta, aztán péppé zúzta és a tenger vízébe
szórta Dv§rak§ partjainál. Ezek után teljes tilalmat rendelt el Dv§rak§ városában és a
királyságon belül. Halála után felszabadult.
Baladeva: A Védák azt is kijelentik, hogy senki sem ismerheti a Legfelsõbb Urat, ha nem
kapja meg Baladeva kegyét. Bala lelki erõt jelent, s nem fizikait. Néhány csekély értelmû
ember a bala szót testi erõként magyarázza. Ám senki sem tehet szert lelki megvalósításra
fizikai erõ segítségével. A fizikai erõ véget ér, amikor vége a fizikai testnek, a lelki erõ
azonban követi a lelket a lélekvándorlás következõ állomására, éppen ezért a Baladevától
kapott erõ sohasem vész el. Az erõ örök, így Baladeva minden bhakta eredeti lelki
tanítómestere.
A kuruk¢etrai csata idején semleges maradt, és mindent megtett, hogy ne robbanjon ki a harc.
Duryodhana pártján állt, ám nem támogatta egyik oldalt sem. Amikor Duryodhana és
Bh¦masena között buzogányharc tört ki, Õ is jelen volt. Rendkívül dühös lett Bh¦masenára,
amikor az Duryodhana combjára, öve alá ütött, s meg akarta torolni a becstelen tettet. Az Úr
¼r¦ K¥¢£a mentette meg Bh¦mát Baladeva dühétõl. Baladeva azonnal távozott, felháborodva
Bh¦masena tettétõl, s távozása után Duryodhana a földre került, hogy szembenézzen a halállal.
Baladeva végezte Abhimanyunak, Arjuna fiának a temetési szertartását, mivel Õ volt anyai
nagybátyja. A P§£¨avák közül senki sem volt képes elvégezni a szertartást, hiszen
mindannyian a legnagyobb gyászba merültek. Baladeva végül úgy távozott ebbõl a világból,
hogy szájából egy hatalmas fehér kígyó jelent meg, s így ¼e¢an§ga vitte el Õt egy kígyó
formájában.
Pradyumna: K§madeva — vagy mások szerint Sanat-kum§ra — inkarnációja, aki az Úr
¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége és Lak¢m¦dev¦, ¼r¦mat¦ Rukmi£¦, Dv§rak§ elsõ
királynõje fiaként született. A Yadu leszármazottak közötti testvérháborúban Bhoja ölte meg,
a V¥¢£ik egyik királya. Halála után visszakerült eredeti helyzetébe.
C§rude¢£a: Szintén az Úr ¼r¦ K¥¢£a és Rukmi£¦dev¦ fia. Õ is jelen volt Draupad¦
svaya°vara szertartásán. Hatalmas harcos volt, akárcsak apja és fivérei. A csatában
Vivinidhakával harcolt, s megölte õt.
S§mba: A Yadu-dinasztia nagy hõseinek egyike és az Úr ¼r¦ K¥¢£a fia egyik
feleségétõl, J§mbavat¦tól. A nyíllövészet harci mûvészetét Arjunától tanulta. Yudhi¢±hira
Mah§r§ja idejében a parlament tagja lett. Jelen volt Yudhi¢±hira Mah§r§ja R§jas¡ya-
yajñáján. Testvérei néhány ¥¢i elõtt terhes nõnek öltözve mutatták be, és S§mba tréfából
megkérdezte a ¥¢iket, mi fog megszületni méhébõl. A ¥¢ik azt a választ adták, hogy egy
vasdarabot fog szülni, amely a Yadu családban testvérháborút okoz majd, és S§mba ebben a
háborúban esett el.
21. VERS
Úr úgy viszonozza a tiszta bhakták érzéseit, ahogyan illik, tehát mindig figyel mindenre, ami
tiszta bhaktáival kapcsolatos. Vannak azonban, akik személytelennek tartják Õt, így hát az Úr
sem törõdik személyesen velük. Mindenkit lelki tudatának fejlettsége szerint tesz elégedetté.
22. VERS
Az Úr ¼r¦ K¥¢£a fogadására a nép minden rétege összesereglett, az Úr mindegyiküket
rangjukhoz és helyzetükhöz méltóan üdvözölte. Mint tiszta élõlények, mindannyian az Úr
különálló szerves részei, s örök kapcsolatuk miatt egyikük sem idegen. Ezek a tiszta élõlények
aszerint, hogy hogyan szennyezik be õket az anyagi természet kötõerõi, különféle szinteken
állnak. Az Úr azonban egyformán ragaszkodik minden parányi részéhez, tekintet nélkül arra,
hogy anyagi szempontból milyen szinten áll. Csak azért száll alá, hogy visszahívja ezeket a
materialista élõlényeket, vissza az Õ birodalmába. Aki intelligens, az megragadja az alkalmat,
amit az Istenség Személyisége kínál minden élõlénynek. Az Úr senkit sem utasít el
királyságából, s az élõlényen múlik, elfogadja-e a lehetõséget vagy sem.
24. VERS
 Az Urat megpillantani kétségtelenül nagy ünnep, ahogy azt Dv§rak§ nagyvárosi hölgyei is
gondolták. Az Úr transzcendentális formája, amely a templomban áll, nem különbözik az Úr
személyétõl. Ezt a formát arca-vigrahának vagy arc§ inkarnációnak nevezik. Az Úr belsõ
energiája által terjeszti ki ezt a formáját, hogy lehetõvé tegye az odaadó szolgálatot számtalan
bhaktájának, akik az anyagi világban vannak. Az anyagi érzékek nem tudják felfogni az Úr
lelki természetét, ezért az Úr elfogadja az arca-vigrahát, azt a formát, amely látszólag anyagi
elemekbõl áll — például földbõl, fából vagy kõbõl —, de valójában szó sincs anyagi
szennyezettségrõl. A Mindenható Úr egyetlen egy, ezért megjelenhet bármilyen formában,
anélkül hogy az anyagi felfogás beszennyezné. Ezért az ünnepek az Úr templomában
általában éppen olyanok, mint amelyeket Dv§rak§ Ura jelenlétének napjaiban tartottak,
körülbelül ötezer évvel ezelõtt. Ilyen templomokat alapítanak az Úrnak a tudományt
tökéletesen ismerõ hiteles §c§ry§k a szabályozó elvek szerint, hogy segítsenek az egyszerû
embernek. Ezért azok a nõk és férfiak, akik részt vesznek az ünnepeken az Úr templomaiban,
hogy akár csak egy pillanatra is, de lássák transzcendentális formáját, ezerszer dicsõbbek,
mint azok, akik nem hisznek az Úr transzcendentális formájában.
A nõk nem keveredtek az utcai tömeggel, így méltóságukat tökéletesen megõrizték. Nem volt
erõltetett egyenlõség férfiak és nõk között. A nõk jóhírére úgy vigyáztak, hogy távol tartották
õket a férfiaktól. A nemeknek soha nem szabad korlátlanul érintkezniük.
25. VERS
nitya° nir¦k¢am§£§n§° yad api dv§rakaukas§m
na vit¥pyanti hi d¥ªa¤ ªriyo dh§m§¯gam acyutam
nityam—rendszeresen, mindig; nir¦k¢am§£§n§m—azok, akik Ránéznek; yat—bár; api—
ellenére; dv§rak§-okas§m—Dv§rak§ lakói; na—soha; vit¥pyanti—elégedett; hi—pontosan;
d¥ªa¤—látvány; ªriya¤—szépség; dh§ma-a¯gam—a test tárháza; acyutam—a tévedhetetlen.
Dv§rak§ lakói megszokták, hogy rendszeresen láthatják a tévedhetetlen Urat,
minden szépség tárházát, mégsem teltek be vele sohasem.
Amikor Dv§rak§ város hölgyei palotáik tetejére siettek, nem gondoltak arra, milyen sokszor
látták már a tévedhetetlen Úr gyönyörû testét. Ez elárulja, hogy sohasem teltek be az Úr
látványával. Minden anyagi dolog elveszti egyszer a vonzerejét, miután néhányszor láttuk,
mert törvényszerûen ráununk. Ezért aztán senki sem tud betelni azzal, hogy látja az Úr
transzcendentális testét, mert mindig újabb és újabb szépség nyilvánul meg benne. A
transzcendentális név, forma, tulajdonságok, környezet stb. mind lelki megnyilvánulások,
ezért ha az ember az Úr szent nevét vibrálja vagy tulajdonságairól beszél, soha nem telik el
mindezzel. Az Úr korlátlan, s Õ mindennek a forrása.
26. VERS
ªriyo niv§so yasyora¤ p§na-p§tra° mukha° d¥ª§m
b§havo loka-p§l§n§° s§ra¯g§£§° pad§mbujam
ªriya¤—a szerencse istennõjének; niv§sa¤—lakhelye; yasya—akinek; ura¤—mellkasa;
p§na-p§tram—az ivóedény; mukham—arc; d¥ª§m—a szemnek; b§hava¤—a kar; loka-
p§l§n§m—az irányító félisteneknek; s§ra¯g§£§m—a bhakták, akik a legfontosabbról
beszélnek és énekelnek; pada-ambujam—lótuszlábak.
Az Úr hold-arca ivóedény azoknak a szemeknek, akik vágyakoznak minden után,
ami gyönyörû, lótuszlába pedig a tiszta bhaktáknak nyújt védelmet, akik sohasem
beszélnek vagy énekelnek másról, mint Róla.
A mûvészek, akiket elbûvöl a csodálatos teremtés, jobban teszik, ha teljes elégedettségük
érdekében az Úr gyönyörû arcát nézik. Az Úr arca a szépség megtestesülése. Amit gyönyörû
természetnek neveznek, az nem más, mint az Úr mosolya, s amit a madarak édes dalának
hívnak, az az Úr suttogó hangja. Mindennek a lényege a Legfelsõbb Úr: Õt s§ramnak hívják,
azokat pedig, akik énekelnek és beszélnek Róla, s§ra¯g§knak, vagyis tiszta bhaktáknak. ¼r¦la
R¡pa Gosv§m¦, a Gau¨¦ya-Vai¢£ava-samprad§ya nagy bhaktája és §c§ryája írt egy dalt a
lótusz mézérõl, magát egy méhecskéhez hasonlítva: „Óh, Uram, K¥¢£a! Könyörgöm, hadd
ajánljam imáimat Neked! Elmém olyan, akár egy méh, s egyre csak méz után kutat. Kérlek
hát, adj méh-elmémnek helyet lótuszlábadnál, minden transzcendentális méz forrásánál!
Tudom, hogy még az olyan hatalmas félistenek, mint Brahm§ sem látják lótuszlábad
körmeinek ragyogását, noha hosszú évekig merültek mély meditációba. Óh, tévedhetetlen, én
mégis erre vágyom, hiszen Te oly kegyes vagy meghódolt bhaktáidhoz! Óh, M§dhava, tudom
azt is, hogy nincsen igaz odaadásom, hogy lótuszlábadat szolgáljam. Ám felfoghatatlanul
hatalmas vagy, ezért meg tudod tenni azt is, ami lehetetlen. Lótuszlábad még a mennyei
bolygók nektárját is nevetségessé teszi, s ezért én nagyon vonzódom hozzá. Óh, legfelsõbb
örökkévaló, kérlek, hadd rögzítsem elmémet lótuszlábaidra, hogy szüntelenül ízlelhessem
transzcendentális szolgálatodat!” A bhakták elégedettek, ha az Úr lótuszlábainál lehetnek, s
nem vágynak arra, hogy lássák minden szépséggel teljes arcát, s nem vágynak az Úr erõs
karjainak védelmére sem. Természetüknél fogva alázatosak, s az Úr mindig pártfogásába
veszi az ilyen alázatos bhaktákat.
27. VERS
Az Úr mindenható, s jelenlétében minden lehetetlen lehetségessé válhat felfoghatatlan
energiája révén.
28. VERS
Az írások szerint is hét anyánk van: (1) a valódi anya, (2) a lelki tanítómester felesége, (3) a
br§hma£a felesége, (4) a király felesége, (5) a tehén, (6) a dajka és (7) a föld.
30. VERS
Az Istenség Személyisége nem más, mint az, aki minden hatalommal, minden energiával,
minden fenséggel, minden szépséggel, minden tudással és minden lemondással teljes. Ezért az
Úr palotáiból nem hiányzott semmi az Úr összes vágyának kielégítéséhez. Az Úr határtalan,
ezért vágyai szintén határtalanok, s a beteljesülés is korlátlan.
31. VERS
A királynõk szintén az Õ belsõ energiájának kiterjedései voltak, így az energia forrása és
az energiák örökké transzcendentális boldogságot osztanak meg egymás között, amelyeket az
Úr kedvteléseiként ismerünk. Nem szabad ezért elcsodálkoznunk, amikor azt halljuk, hogy az
Úrnak ilyen sok felesége volt. Ellenkezõleg, az embernek szilárdan kell tudnia, hogy az Úr
még akkor sem nyilvánítja ki teljes mértékben korlátlan és kimeríthetetlen energiáját, ha
tizenhatezer-száznyolc felesége van.
Y§jñavalkya vallásos utasításai szerint annak az asszonynak, akinek férje távol van, nem
szabad részt vennie semmilyen társadalmi eseményen, nem szabad feldíszítenie magát, nem
szabad nevetnie, és semmilyen körülmények között nem szabad elmennie egyetlen rokonának
a házába sem. Ez a fogadalom vonatkozik azokra a nõkre, akiknek a férje nincs otthon.
Ugyanakkor az is szabály, hogy egy feleségnek sohasem szabad tisztátlan állapotban
mutatkoznia férje elõtt. Felékszerezve, szép ruhában, mindig vidáman és jókedvûen kell férje
elõtt megjelennie. Az Úr K¥¢£a királynõi az Úr távollétére gondolva mind meditációba
merültek, s örökké Rajta meditáltak.
33. VERS
A lelki kapcsolat az Úrral olyannyira életet adó és lelkesítõ, hogy senki sem tudja elhagyni
társaságát, ha egyszer menedéket talált Nála.
Az élõlények eredeti helyzetükben nõi természettel rendelkeznek. Az Úr a férfi, vagyis az
élvezõ, különféle energiáinak megnyilvánulásai pedig mind nõi természetûek. Ezek az
energiák mindig a mûködtetõ, vagyis az élvezõ elégedettségét szolgálják. A legfelsõbb élvezõ
Maga az Úr, ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ (5.29.) kijelenti. Ezért amikor az energiák
közvetlenül az Úr szolgálatát végzik, a természetes színt keltik életre, így nincsen
egyenlõtlenség az energia forrása és az energia kapcsolatában.
 Azok az emberek, akik valamilyen szolgálatot végeznek, általában valamilyen posztra
vágyakoznak a kormány, vagyis az állam legfelsõbb élvezõje irányítása alatt. Egyetlen
élõlény sem kíván megszabadulni hivatásától, ha egyszer az Úr legfelsõbb irányítása alatt
szolgál. Az emberi élet legtökéletesebb állapota az, ha az Úr legfelsõbb szolgálatában
keresünk elfoglaltságot. Ez igazán boldoggá teszi az embert, s nem kell a csapongó szerencse-
istennõt keresnünk, miközben az Úrral nincs kapcsolatunk.
34. VERS
eva° n¥p§£§° k¢iti-bh§ra-janman§m
ak¢auhi£¦bhi¤ pariv¥tta-tejas§m
vidh§ya vaira° ªvasano yath§nala°
mitho vadhenoparato nir§yudha¤
evam—így; n¥p§£§m—a királyoké vagy uralkodóké; k¢iti-bh§ra—a föld terhe;
janman§m—így született; ak¢auhi£¦bhi¤—a lovasság, az elefántok, a harci szekerek és a
gyalogság haderejével felvértezve; pariv¥tta—ezek miatt felfuvalkodottá válva; tejas§m—
hõsiesség; vidh§ya—létrehozott; vairam—barátságtalanság; ªvasana¤—a szél és a bambuszok
kölcsönhatása; yath§—ahogyan van; analam—tûz; mitha¤—egyik a másikkal; vadhena—
megölve õket; uparata¤—megkönnyebbült; nir§yudha¤—Általa, anélkül hogy részt vett
volna e harcban.
Az Úr megbékélt, miután elpusztította azokat a királyokat, akik terhére voltak a
földnek. Büszkék voltak hadi erejükre, lovaikra, elefántjaikra, harci szekereikre,
gyalogságukra. Az Úr Maga nem vett részt a harcban, csupán ellenségeskedést teremtett
a hatalmas uralkodók között, s azok egymás ellen fordultak. Olyan volt Õ, mint a szél,
amely súrlódást okoz a bambuszok között, s így tüzet lobbant fel.
Amint az elõzõekben olvashatjuk, az élõlények nem tényleges élvezõi azoknak a
dolgoknak, amelyek Isten teremtéseként nyilvánulnak meg. Az Úr a valódi birtokosa és
élvezõje mindennek, ami teremtésében megnyilvánul. Sajnos az élõlény az illuzórikus energia
befolyása alá kerülve, a természet kötõerõinek ösztönzésére hamis élvezõvé válik. Az Istenné
válás e valótlan érzésétõl felfuvalkodva a megtévesztett élõlény számtalan tettel növeli anyagi
erejét, így annyira terhessé válik a földnek, hogy az a józanok számára teljesen lakhatatlanná
válik. Ezt a folyamatot dharmasya-gl§ni¤nak, az emberi energia helytelen használatának
nevezik. Amikor az emberi energiát helytelenül alkalmazzák, a józanabb élõlényeket zavarja a
kellemetlen helyzet, amelyet a bûnös vezetõk idéztek elõ, akik csupán terhet jelentenek a
földnek. Ekkor az Úr belsõ energiája által megjelenik, hogy megmentse az emberiség
józanabb részét, s hogy csökkentse a terhet, amit a föld uralkodói okoznak a világ
legkülönbözõbb részein. Az Úr nem részesíti kegyében egyik nemkívánatos uralkodót sem,
hanem potenciális hatalmával ellenségeskedést szít közöttük, ahogyan a levegõ gyújt tüzet az
erdõben a bambuszok súrlódása révén. A tûz az erdõben magától lobban fel a levegõ hatására.
Ugyanígy tör ki az ellenségeskedés a politikusok különféle csoportjai között az Úr láthatatlan
terve szerint. Így a nemkívánatos uralkodók, akik roppant büszkék látszólagos hatalmukra és
katonai erejükre, ideológiai nézeteltérések miatt kezdenek harcolni egymással, s ez
megfosztja õket minden erejüktõl. A világ történelmének tükrében megláthatjuk, hogy mindez
az Úr tényleges akarata, és ez folytatódni fog mindaddig, amíg az élõlények vonzódni nem
kezdenek az Úr szolgálatához. senki sem teremthet békét és jólétet a világban gyümölcsözõ
cselekedetekkel, spekuláló filozófiával vagy ideológiával. Az egyetlen út az, ha meghódolunk
a Legfelsõbb Úrnak, és így megszabadulunk a megtévesztõ energia illúziójától.
35. VERS
Amikor azonban magához tér, a Brahman-boldogságot keresi, mert biztosan tudja, hogy a
korlátlan boldogság, amelyet keres, sohasem érhetõ el az anyagi világban. Így tehát a
Legfelsõbb Lény, Parabrahman, semmiképpen nem keres boldogságot itt, ahol boldogságának
feltételeit sem lehet megtalálni. Õ nem személytelen. Õ az irányító és a Legfelsõbb Lény a
számtalan élõlény között, ezért nem lehet személytelen. Õ éppen olyan, mint mi, s teljes
mértékben rendelkezik az egyéni élõlény minden hajlamával. Pontosan úgy házasodik meg,
ahogyan mi, az Õ házassága azonban nem világi, és nem kötik korlátokhoz azok a
tapasztalatok, melyeket mi szerzünk feltételekhez kötött helyzetünkben. Feleségei ezért földi
nõknek tûnnek, de valójában mindannyian transzcendentálisan felszabadult lelkek, a belsõ
energia tökéletes megnyilvánulásai.
36. VERS
udd§ma-bh§va-piªun§mala-valgu-h§sa-
vr¦¨§valoka-nihato madano 'pi y§s§m
sammuhya c§pam ajah§t pramadottam§s t§
yasyendriya° vimathitu° kuhakair na ªeku¤
udd§ma—nagyon komoly; bh§va—kifejezés; piªuna—izgalmas; amala—tiszta; valgu-
h§sa—gyönyörû mosoly; vr¦¨a—a szem sarka; avaloka—néz; nihata¤—legyõzött; madana¤
—Cupido (vagy amadana — a nagyon türelmes ¼iva); api—szintén; y§s§m—akié;
sammuhya—felhatalmazva; c§pam—íjak; ajah§t—feladta; pramada—a nõ, aki õrültté tesz;
uttam§¤—magas szintû; t§—mind; yasya—akié; indriyam—érzékek; vimathitum—
megzavarni; kuhakai¤—varázserõkkel; na—soha; ªeku¤—képes volt.
Noha a királynõk gyönyörû mosolyai és titokzatos pillantásai tiszták és
szívdobogtatóak voltak; noha magát Cupidót le tudták gyõzni, arra késztetve, hogy
zavarában mondjon le íjáról, s bár még a türelmes ¼iva is áldozatul esett nekik, az Úr
érzékeit minden varázsuk és vonzerejük ellenére sem tudták megzavarni.
A san§tana-dharma vagy var£§ªrama-dharma rendszere tiltja vagy korlátozza az érintkezést
a másik nemmel. Hogyan lehet akkor elfogadni az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként azt,
aki több mint tizenhatezer feleség rabja? a nõi nem vonzó vonásai, amelyek még Cupidót, sõt
a legtürelmesebb Úr ¼ivát is képesek legyõzni, az Úr érzékeit nem gyõzhetik le. Cupido
feladata az, hogy anyagi kéjt ébresszen. Az egész univerzum Cupido nyilának ösztönzésére
mozog. A világon minden tevékenységnek a férfi és a nõ közötti központi vonzalom a
mozgatórugója. A férfi saját ízlése szerint keres társat, s a nõ is egy alkalmas férfit keres. Így
mûködnek az anyagi ösztönök. Amint a férfi kapcsolatba kerül a nõvel, az élõlény anyagi
köteléke egyszerre szorosra zárul a szexuális kapcsolat által, s ennek eredményeképpen a férfi
és a nõ vonzódása az édes otthonhoz, az anyaföldhöz, a test utódjához, a társasághoz, a
barátsághoz és az összegyûjtögetett vagyonhoz a cselekedetek illuzórikus területévé válik, s
így hamis, ám szûnni nem akaró vonzódás nyilvánul meg az ideiglenes, gyötrelmekkel teli
anyagi lét iránt. Cupido kilövi nyilát az élõlényekre, hogy azok megõrüljenek az ellenkezõ
nemért, függetlenül attól, hogy az valóban gyönyörû-e vagy sem. Cupido még a legcsúnyább
testtel rendelkezõkre is hatással van, nem beszélve a legtökéletesebb szépségekrõl. Az Úr
¼ivát, akit a legtürelmesebbnek tartanak, szintén eltalálta Cupido nyila, mert õ is eszét
vesztette az Úr Mohin¦-inkarnációjáért, s elismerte, hogy vereséget szenvedett. Magát Cupidót
azonban elbûvölte a szerencse istennõinek méltóságteljes és szívdobogtató viselkedése, s
kudarca miatt önként lemondott íjáról és nyiláról. Ilyen szépségesek és vonzóak voltak az Úr
K¥¢£a királynõi — ám az Úr transzcendentális érzékeit mégsem tudták megzavarni. Mindez
azért van így, mert az Úr tökéletes §tm§r§ma, vagyis Önmagában elégedett. Nincs szüksége
senki külsõ segítségére, hogy elégedetté váljon. A királynõk éppen ezért nem nõi
vonzerejükkel tették elégedetté az Urat, hanem õszinte szeretetükkel és szolgálatukkal okoztak
Neki örömet. Csakis tiszta, transzcendentális szeretõ szolgálattal elégíthették ki Õt, az Úr
pedig viszonzásként örömmel bánt velük feleségekként. Õ mindenkinek a férje, de ha valaki
elfogadja Õt így, azt viszonozza.
37. VERS
tam aya° manyate loko hy asa¯gam api sa¯ginam
§tmaupamyena manuja° vy§p¥£v§na° yato 'budha¤
 tam—az Úr K¥¢£ának; ayam—mindezek (a közemberek); manyate—spekulálnak az
elmében; loka¤—a feltételekhez kötött lelkek; hi—bizonyára; asa¯gam—független; api—
ellenére; sa¯ginam—hatására; §tma—önvaló; aupamyena—az önvalóval összehasonlítva;
manujam—közönséges ember; vy§p¥£v§nam—azzal foglalkozva; yata¤—mert; abudha¤—a
tudatlanság miatt ostoba.
A közönséges, materialista, feltételekhez kötött lelkek azt találják ki, hogy az Úr
közülük való. Tudatlanságuk következtében azt gondolják, hogy az Úrra hatással lehet
az anyag, Õ azonban független.
Nincsen kitéve az anyagi természet kötõerõi egyetlen feltételének sem, és eredeti formájában
száll alá, csupán a közönséges ember véli úgy, hogy az Úr azonos szinten áll az ember
korlátolt energiájával. Amikor azt látják, hogy az Úr úgy cselekszik, mint egy közönséges
ember a házasság kötelékében, közülük valónak tartják, anélkül hogy figyelembe vennék azt,
hogy az Úr egyszerre tizenhatezer, sõt annál több nõt is feleségül vehet. Szegényes
tudásuknak köszönhetõen elfogadják a kép egyik oldalát, miközben nem hisznek a másikban.
38. VERS
etad ¦ªanam ¦ªasya prak¥ti-stho 'pi tad-gu£ai¤
na yujyate sad§tma-sthair yath§ buddhis tad-§ªray§
etat—ez; ¦ªanam—isteni tulajdonság; ¦ªasya—az Istenség Személyiségének; prak¥ti-stha¤
—az anyagi természettel kapcsolatban állva; api—ellenére; tat-gu£ai¤—tulajdonságok által;
na—soha; yujyate—hatással van Rá; sad§ §tma-sthai¤—azok által, akik az örökkévalóságban
szilárdultak meg; yath§—ahogy van; buddhi¤—intelligencia; tat—az Úr; §ªray§—azok, akik
a védelme alatt állnak.
Ez az Istenség Személyiségének isteni természete: Rá nincsenek hatással az anyagi
természet kötõerõi, annak ellenére sem, hogy kapcsolatban áll velük. Ehhez hasonlóan a
bhaktákat, akik Nála kerestek menedéket, szintén nem befolyásolják az anyagi
kötõerõk.
Az Istenség és társai ugyanazon a transzcendentális síkon vannak, dicsõségüket pedig örökké
megszentesíti yogam§y§nak, az Úr belsõ energiájának mûködése. Az Úr kihangsúlyozza a
Bhagavad-g¦t§ban (9.30), hogy egy tiszta bhaktát még akkor is tökéletesen
transzcendentálisnak kell tekintenünk, ha korábbi anyagi szennyezõdései következtében
látszólag elbukik, mert tökéletes mértékben az Úr odaadó szolgálatában tevékenykedik. Az Úr
a Neki végzett szolgálat miatt mindig megvédelmezi õt, s elesettségét véletlenszerûnek és
ideiglenesnek kell elfogadnunk, mely hamarosan véget ér.
39. VERS
ta° menire 'bal§ m¡¨h§¤ strai£a° c§nuvrata° raha¤
napram§£a-vido bhartur ¦ªvara° matayo yath§
tam—az Úr ¼r¦ K¥¢£ának; menire—biztosra vett; abal§¤—finom; m¡¨h§¤—az
egyszerûség miatt; strai£am—akin feleségei uralkodnak; ca—szintén; anuvratam—követõ;
raha¤—elhagyatott hely; apram§£a-vida¤—nem ismerve a dicsõség nagyságát; bhartu¤—a
férjüké; ¦ªvaram—a legfelsõbb irányító; mataya¤—feltételezés; yath§—ahogyan van.
Az egyszerû és finom hölgyek valóban azt gondolták, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a, szeretett
férjük követi õket, s hogy õk uralkodnak Fölötte. Nem voltak teljesen tudatában férjük
dicsõségének, mint ahogyan az ateisták sem tudják Róla, hogy Õ a legfelsõbb irányító.
Az Úr ötféle transzcendentális kapcsolatban áll velük: mint tulajdonos, mester, barát, fiú és
szeretõ; s minden ilyen kedvtelésében teljességgel yogam§y§, belsõ energiája által szerepel.

TIZENKETTEDIK FEJEZET
Par¦k¢it király születése
A bölcsek PM ról kérdeznek
Suta G YM ot dícsőti: az osz miatt> mentes volt az é re irányuló vágytól, gazdagsága=mint a
félisteneké( de az Úr osz kivűl semi más nem tette elégedetté)
PM megpillantotta Krisnát, amint felé tartott. 4 kar és a buzogánya körülötte keringett.
A gyermek töprengett, KI LEHET Ő? paryaik¢ata—megfigyel; ka¤—ki; iti asau—ez a test.
Aztán Az Úr hirtelen eltűnt.
YM elvégezte a születési szertartást, és a jósókat kérdezte, ők pedig elmondták az
élté( megjövendőlve a halálát)
Fia az egész világon mint Par¦k¢it lesz híres [az, aki vizsgál], mert azért jön, hogy szemügyre
vegyen minden emberi lényt, miközben az után kutat, akit születése elõtt látott. Azért jön,
hogy örökké Õt lássa.
YM egy áldozaot bemutatott.

1. VERS
A bölcsek elmélyülten hallgatták az elbeszéléseket, most azonban vissza akartak térni az
eredeti témához, s ezért ¼aunaka ¹¢i errõl kérdezett. Újra arról kezdtek hát beszélni, hogyan
vetette be Aªvatth§m§ a brahm§stra fegyvert.születésérõl kérdezték S¡ta Gosv§m¦t, de ennek
elbeszélése közben más is szóba került.
2. VERS
A Kali-korszak hatása akkor kezdett érvényesülni, amikor Par¦k¢it Mah§r§ja hatalomra jutott.
a bûnös Kali-korszak egy szerencsétlen br§hma£a fiút arra használt fel, hogy ítéletet mondjon
az ártatlan Par¦k¢it Mah§r§ja fölött, s így a királynak hét napja maradt, hogy felkészüljön
halálára. Par¦k¢it Mah§r§ja — mint ahogyan mindenki más is — tudta, hogy a br§hma£a átka
igazságtalan volt, de nem akart semmit sem tenni ellene, mert azzal is tisztában volt, hogy
elkezdõdött a Kali-korszak, s hogy e kor elsõ tünete is megjelent, amely nem más, mint a
magasan képzett br§hma£a közösség degradálódása. Nem akarta megbolygatni az idõ
menetét, inkább felkészült, hogy derûsen és a legméltóbb módon találkozzon a halállal. Olyan
szerencsés volt, hogy hét napot kapott arra, hogy felkészüljön rá, s így ezt az idõt helyesen
¼ukadeva Gosv§m¦, a nagy szent és az Úr nagy bhaktája társaságában töltötte.
3. VERS
Az Úr odaadó szolgálatának a Bh§gavatamban elõírt kilenc transzcendentális módszere közül
mindegyik vagy akár csak néhány, sõt egyetlen egy is egyformán eredményes, ha helyesen
végzik. Par¦k¢it Mah§r§ja és ¼ukadeva Gosv§m¦ az elsõ két fontos folyamatot követték
nagyon komolyan: az elbeszélés és a hallgatás folyamatát, s így mindketten sikert értek el
dicséretes törekvésükben. A transzcendentális megvalósításhoz kizárólag ilyen komoly
hallgatás és elbeszélés révén juthatunk. Naimi¢§ra£ya bölcsei nagy tisztelettel hallgatták a
Par¦k¢it Mah§r§járól szóló elbeszélést, mert a király a lelkes hallgatás folyamata által
részesült tudásban ¼ukadeva Gosv§m¦tól. A hiteles lelki tanítómester lelkes hallgatása az
egyetlen eszköz arra, hogy transzcendentális tudásra tegyünk szert, s nincs szükség orvosi
beavatkozásra vagy okkult miszticizmusra ahhoz, hogy csodás eredményeket érjünk el. A
folyamat egyszerû, ám csakis az õszinték érhetik el a kívánt eredményt.
4. VERS
s¡ta uv§ca
ap¦palad dharma-r§ja¤ pit¥vad rañjayan praj§¤
ni¤sp¥ha¤ sarva-k§mebhya¤ k¥¢£a-p§d§nusevay§
s¡ta¤ uv§ca—¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ így szólt; ap¦palat—szétosztott vagyon; dharma-r§ja¤—
Yudhi¢±hira király; pit¥-vat—éppen olyan, mint az apja; rañjayan—örömet okoz; praj§¤—
mindazok, akik megszülettek; ni¤sp¥ha¤—személyes törekvés nélkül; sarva—minden;
k§mebhya¤—érzékkielégítésbõl; k¥¢£a-p§da—az Úr ¼r¦ K¥¢£a lótuszlábai; anusevay§—
folytonos szolgálatot végezve.
 ¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Uralkodása alatt Yudhi¢±hira király mindenkirõl
bõkezûen gondoskodott. Éppen olyan volt, mint apja. Nem volt egyéni törekvése, s
mentes volt minden érzékkielégítéstõl, az Úr ¼r¦ K¥¢£a lótuszlábának végzett folytonos
odaadó szolgálatának köszönhetõen.
A királynak, mint a Legfelsõbb Úr képviselõjének kötelessége, hogy megfelelõ védelmet
nyújtson mindegyikük számára. Yudhi¢±hira Mah§r§ja jól ismerte K¥¢£a tudományát, hiszen
azt olvashatjuk róla, hogy e tudomány folytonos mûvelésével, vagyis az Úrnak végzett
szüntelen odaadó szolgálattal alkalmassá vált arra, hogy a birodalmat irányítsa. Az apa mindig
apa, mert szívében mindig jót akar fiának, s azt akarja, hogy fiai mindannyian jobb emberré
váljanak, mint õ maga. az Úr K¥¢£a bhaktáivá váljanak, hogy megszabadulhassanak az
anyagi lét értelmetlenségétõl. Ideális királyként nem volt semmiféle személyes törekvése.
Nem adott teret az érzékkielégítésnek sem, hiszen mindig, minden érzékét a Legfelsõbb Úr
szeretõ szolgálatában foglalta le, amely az élõlényeknek — akik a teljes egész szerves részeit
alkotják — végzett részleges szolgálatot is magában foglalja. Akik úgy akarnak szolgálatot
végezni a szerves részeknek, hogy figyelmen kívül hagyják az egészet, csak idejüket és
energiájukat vesztegetik, mint az az ember, aki ahelyett, hogy a fa gyökerét öntözné, a leveleit
öntözi. Yudhi¢±hira Mah§r§ja ezért örökké az Úr szolgálatában tevékenykedett, így az Úr
szerves részei, az élõlények az õ gondos irányítása alatt megkaptak minden kényelmet ebben
az életükben, s minden fejlõdést elérhettek a következõ életet tekintve. Ez a tökéletes
államirányítás.
5. VERS
Az embernek áldozattal és szolgálattal kell alkalmassá válnia arra, hogy eljuthasson e
boldogságot kínáló égitestekre. Yudhi¢±hira Mah§r§ja nagyszerû áldozatai olyan magas
szintûek voltak, s õ maga oly kiváló és nemes tulajdonságokkal rendelkezett, hogy még a
felsõ, mennyei bolygók lakói is készek voltak õt maguk közé fogadni.
6. VERS
Két dolog van a világon, ami elégedetté teheti az élõlényeket. Amikor valaki az anyagi
tevékenységekbe merül bele, csak az érzékkielégítés okoz neki elégedettséget. Amikor
azonban megszabadul az anyagi kötõerõk feltételeitõl, akkor csakis az Úr elégedettségéért
végzett szeretõ szolgálat teszi elégedetté. Ez azt jelenti, hogy az élõlény alapjában véve
szolga, s nem pedig szolgált. A külsõ energia feltételei miatt illúzióba kerülve az ember
tévesen azt gondolja magáról, hogy õ az, akit szolgálnak, de valójában ez nem így van: az
érzékek — a kéj, a vágy, a düh, a kapzsiság, a büszkeség, az õrültség és a
türelmetlenség — szolgája õ. Amikor az ember a lelki tudást elsajátítva józanul lát, felismeri,
hogy õ nem az anyagi világ mestere, hanem csupán az érzékek szolgája. Ekkor az Úr
szolgálatáért kezd könyörögni, s így boldog lesz, a látszólagos anyagi boldogság illúziója
pedig nem téveszti meg többé.
Az egész anyagi világ éhes élõlényekkel teli. Nem a jó ételre, a menedékre vagy az
érzékkielégítésre vágynak — a lelki atmoszférára éheznek. Tudatlanságukban azt hiszik, hogy
a világ azért elégedetlen, mert nincs elegendõ élelem, menedék, védelem, s nincs elég dolog,
amelyet érzékeink élvezhetnének. Ezt nevezik illúziónak. Amikor az élõlény a lelki
elégedettségre vágyik, megtéveszti õt az anyagi éhség. Az ostoba vezetõk azonban nem
veszik észre, hogy azok az emberek is éhesek, akik anyagi szempontból teljes mértékben
elégedettek. Akkor hát mi okozza az õ éhségüket és nyomorukat? Valójában lelki ételre, lelki
menedékre, lelki védelemre és lelki érzékkielégítésre éheznek. Mindezt a Legfelsõbb Lélek,
az Úr ¼r¦ K¥¢£a társaságában érhetik el. Éppen ezért akinek mindez megadatott, az soha
többé nem fog már vonzódni ahhoz, amit az anyagi világban ételnek, menedéknek,
védelemnek és érzékkielégítésnek neveznek, még akkor sem, ha a mennyei bolygók lakói
ugyanezt élvezik. A Bhagavad-g¦t§ban (8.16.) az Úr ezért azt mondja, hogy még az
univerzum legfelsõbb bolygóján, Brahmalokán, ahol az élet földi idõszámítás szerint
milliószor és milliószor hosszabb, sem elégítheti ki az ember az éhségét. Ez az éhség csak
akkor csillapítható, amikor az élõlény halhatatlanná válik.
8. VERS
a¯gu¢±ha-m§tram amala° sphurat-pura±a-maulinam
ap¦vya-darªana° ªy§ma° ta¨id v§sasam acyutam
a¯gu¢±ha—hüvelykujj méretû; m§tram—csak; amalam—transzcendentális; sphurat—
ragyogó; pura±a—arany; maulinam—sisak; ap¦vya—nagyon gyönyörû; darªanam—ránézni;
ªy§mam—feketés; ta¨it—villám; v§sasam—ruha; acyutam—a Tévedhetetlen (az Úr).
[Az Úr] csupán akkora volt, mint egy hüvelykujj, ám teljes mértékben
transzcendentális volt. Gyönyörû, feketés, csalhatatlan testén villámsárga ruhát és
ragyogó aranysisakot viselt. Így látta Õt a gyermek.
9. VERS
A Bhagavad-g¦t§ban (9.31) az Úr biztosít mindenkit, hogy bhaktái sohasem pusztulnak el.
Senki sem ölheti meg az Úr bhaktáját, mert õt az Úr védelmezi, és senki sem menthet meg
valakit, akit az Úr meg akar ölni. Az Úr mindenható, ezért egyaránt meg tudja védelmezni és
el tudja pusztítani azt, akit akar. Az Úr nagyobbá válhat, mint univerzumok ezrei, s
ugyanakkor kisebbé is, mint egy atom. Kegyesen alkalmazkodik, hogy a korlátokhoz kötött
élõlények megláthassák Õt. Õ határtalan, és semmiféle mérésünkkel nem korlátozhatjuk.
Nagyobbá válhat, mint amit mi el tudunk képzelni, és kisebbé, mint amit fel tudunk fogni, ám
minden körülmények között ugyanaz a mindenható Úr marad. Nincsen különbség az Uttar§
méhében megjelenõ hüvelyknyi Vi¢£u és a Vaiku£±ha-dh§mában, Isten birodalmában lakozó
teljes értékû N§r§ya£a között. Õ elfogadja az arc§-vigraha (az imádott m¡rti) formáját, hogy
szolgálatot fogadhasson el azoktól a bhaktáitól, akik mást nem tudnak tenni. Az Úr arc§-
vigraha, vagyis anyagi elemekben megjelenõ formájának kegyébõl a bhakták, akik az anyagi
világban élnek, könnyen megközelíthetik az Urat, annak ellenére, hogy Õ felfoghatatlan az
anyagi érzékek számára. Az arc§-vigraha ezért az Úr tökéletes lelki formája, amelyet az
anyagi látásmódú bhakták is képesek felfogni. Az Úrnak ezt az arc§-vigraha formáját
sohasem szabad anyaginak tekinteni. Az Úr esetében nincs különbség anyag és lélek között
11. VERS
vidh¡ya tad amey§tm§ bhagav§n dharma-gub vibhu¤
mi¢ato daªam§sasya tatraiv§ntardadhe hari¤
vidh¡ya—teljesen lemosva; tat—az; amey§tm§—a mindent átható Felsõlélek; bhagav§n—
az Istenség Személyisége; dharma-gup—az igazság védelmezõje; vibhu¤—a Legfelsõbb; mi
¢ata¤—miközben figyelte; daªam§sasya—akit a tíz irány öltöztet; tatra eva—ott és akkor;
anta¤—szem elõl; dadhe—eltûnt; hari¤—az Úr.
Miközben a gyermek így figyelte, a Legfelsõbb Úr, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, a mindenkiben jelen lévõ Felsõlélek, az igazak védelmezõje, aki minden
irányba kiterjed, s akit nem korlátoz idõ és tér, hirtelen eltûnt.
A Bhagavad-g¦t§ mind az élõlényrõl, mind a Legfelsõbb Lényrõl azt mondja, hogy mindent
átható (yena sarvam ida° tatam), mégis különbség van a kétféle mindent áthatóság között.
Egy közönséges élõlény, vagyis a lélek csak saját korlátozott testén belül lehet mindent
átható, míg a legfelsõbb élõlény mindenhol és mindenkor mindent átható. Egy közönséges
élõlény nem terjesztheti ki hatását egy másik élõlényre mindent áthatósága által, de a
Legfelsõbb Felsõlélek, az Istenség Személyisége korlátlanul képes érvényesíteni hatását
mindenhol és mindenkor, minden élõlény fölött. Mivel mindent átható, s az idõ és a tér nem
korlátozza, megjelenhet még a gyermek Par¦k¢it anyjának méhében is.
Az Úr közvetve a nem igazak védelmezõje is, mert külsõ energiáján keresztül jóváteszi
bûneiket. Az Urat úgy említik e versben, hogy a tíz irány öltözteti. Ez azt jelenti, hogy tíz
oldalról, felül és alul visel ruhát. Jelen van mindenütt, és saját akarata szerint bárhol
megjelenhet, vagy bárhonnan eltûnhet. Az, hogy a gyermek Par¦k¢it szeme elõl eltûnt, nem
jelenti azt, hogy máshonnan került arra a helyre. Ott volt, s eltûnése után ugyanúgy jelen volt,
annak ellenére, hogy láthatatlanná vált a gyermek szemei számára. A sugárzó égboltot
eltakaró anyagi réteg szintén olyan, mint az anyatermészet méhe, s mi is az Úr, minden
élõlény apja által kerültünk bele. Az Úr jelen van mindenütt, még Durg§ anya anyagi
méhében is, s akik megérdemlik, láthatják Õt.
12. VERS
Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ elmondja (3.9), az életben minden tett egy visszahatást
eredményez, mely leköt bennünket, s csupán azokat nem kötözik meg e visszahatások, akik
Yajñáért (Vi¢£uért) cselekszenek. Tetteinket felsõbb hatalmak, az Úr ügynökei ítélik meg, és
testet is cselekedeteink alapján kapunk. A természet törvénye olyan kifinomult, hogy testünk
minden részét bizonyos csillagok hatásai befolyásolják. Az élõlény azért kapja mûködõ testét,
hogy az asztronómiai hatások irányítása alatt letöltse börtönbüntetését. Az ember sorsát tehát
az határozza meg, milyen volt a csillagok állása születése pillanatában. Ahogyan egy
tiszteletre méltó személyiség fogadására kiválasztják a megfelelõ helyet és idõt, ugyanígy egy
olyan személyiség fogadására, mint Par¦k¢it Mah§r§ja, akit a Legfelsõbb Úr különös
védelmében részesít, a megfelelõ pillanat akkor érkezett el, amikor minden jó csillag
egyszerre megjelent, hogy kiterjesszék hatásukat a királyra. A csillagok megfelelõ állását
sohasem emberi akarat irányítja: mindez a Legfelsõbb Úr felsõbbrendû elrendezése, ami
természetesen az élõlény jó vagy rossz tettei szerint történik. Emiatt fontosak tehát a jámbor
cselekedetek, melyeket az élõlény végrehajtott. Csak jámbor tettekkel juthat az ember
vagyonhoz, mûveltséghez és szép külsõhöz. A san§tana-dharma (az ember örök kötelessége)
iskolájának sa°sk§rái minden tekintetben alkalmasak arra, hogy olyan atmoszférát
teremtsenek, amely kihasználja a csillagok jó hatását, s így a garbh§dh§na-sa°sk§ra, a
magasabb kasztok számára elõírt elsõ, magot adó tisztulási folyamat minden jámbor tett
kezdete annak érdekében, hogy az emberi társadalomban jámbor és intelligens emberek
jelenjenek meg. Csak jámbor és józan népesség mellett lesz béke és gazdagság a világon; a
pokol és a zavarodottság csak a nemkívánatos, tébolyodott embereknek köszönhetõ, akik a
szexuális élet rabjai.
13. VERS
Ebben a korban azonban lehetetelen újra életre kelteni a védikus tisztító folyamatokat,
mert nincsenek meg hozzá a megfelelõ lehetõségek, és nincsenek jó br§hma£ák. A
P§ñcar§trika rendszer azonban ebben a korszakban is ajánlott. A P§ñcar§trika
rendszer — amely az ebben a korszakban alkalmazható elõírt tisztító folyamat — a ª¡drák
számára van, minden bizonnyal a Kali-yuga emberei számára. Ezt a tisztító folyamatot
semmilyen más célból, csakis a lelki fejlõdés érdekében szabad végezni. A lelki felemelkedést
sohasem befolyásolja az alacsony vagy az elõkelõ származás.
A sa°sk§ra, a tisztító folyamat tehát nem puszta formalitás vagy társadalmi esemény, hanem
gyakorlati célja van. Csak az olyan képzett br§hma£ák, mint amilyen Dhaumya és K¥pa volt,
végezhetik el ezeket sikeresen. Ilyen br§hma£ákat ritkán találunk ebben a korban, olyannyira,
hogy szinte nincsenek is, ezért a lelki felemelkedés érdekében ebben a bûnös korban a
Gosv§m¦k a P§ñcar§trika szerinti tisztító folyamatokat ajánlják a védikus rítusok helyett.
16. VERS
Az Úr arra vágyik, hogy az anyagi teremtésben vándorló feltételekhez kötött lelkek
térjenek haza, vissza Hozzá, így aztán azzal segíti õket, hogy olyan transzcendentális mûveket
alkot meg, mint a Védák, hogy misszionárius szenteket és bölcseket küld, s hogy
felhatalmazza képviselõjét, a lelki tanítómestert. A transzcendentális írások, a
misszionáriusok és az Úr képviselõi makulátlanul tiszták, mert az anyagi tulajdonságok
szennyezõdései megérinteni sem tudják õket. Az Úr mindig megvédelmezi õket, amikor
életüket veszély fenyegeti, melyet a materialisták idéznek elõ ostoba módon.
17. VERS
Azokat, akik látogatják az Úr templomát és felajánlják tiszteletüket a m¡rtiknak, anélkül hogy
a teológia tudományát megfelelõen ismernék, s ezért semmilyen tiszteletet nem éreznek az Úr
bhaktái iránt, materialista bhaktáknak, vagyis kani¢±ha-adhik§r¦knak, harmadrangú
bhaktáknak nevezik. Azok a bhakták, akikben kifejlõdött a vágy az Úr tiszta szolgálatára, s
így barátságot kötnek a hozzájuk hasonló bhaktákkal, kegyesek a kezdõkhöz és elkerülik az
ateistákat, a másodrangú bhakták. Akik azonban mindent az Úrban látnak és mindent az
Úrénak tekintenek, és mindenre úgy néznek, hogy az örök kapcsolatban áll az Úrral, vagyis az
Úron kívül nem látnak mást, õket mah§-bh§gavatáknak, az Úr elsõrangú bhaktáinak nevezik.
A legnagyobb áldásban tehát úgy részesítheti az ember a családját, ha az Úr tiszta bhaktájává
válik.
18. VERS
A vezetõk nap mint nap egymással civakodnak. A miniszteri tárcák nagyon gyakran
változnak a pártok és csoportok önzõségének köszönhetõen. Mindenki az ország kincseibõl
akar hasznot húzni, egészen halála pillanatáig. Senki sem vonul vissza a politikai élettõl, csak
amikor már kényszerítik rá. Hogyan tudnának ezek az alacsony szinten álló emberek jót tenni
a néppel? Az eredmény csupán becstelenség, cselszövés és képmutatás.
19. VERS
A szent királyok minden praj§t, élõlényt védelmeznek, hogy élhessenek, s hogy letöltsék
börtönbüntetésüket.
Az Úr R§ma végrehajtott tíz aªvamedha áldozatot. A ¼arayu folyóban távozott el, fürdés
közben.
20. VERS
Egy királyt többek között az adományozás, a yajñák végrehajtása és a meghódoltak
védelmezése teszi híressé. A mennyek királya egyszer egy galambra vadászó madár (sas)
alakját vette föl, Agni pedig, a tûzisten, galambként jelent meg. A galamb, miközben a sas
üldözte, ¼ibi Mah§r§ja ölében keresett menedéket, ám a vadászó sas vissza akarta szerezni a
galambot a királytól. A király arra kérte a madarat, hogy ne ölje meg a galambot, s másféle
húst akart neki adni, hogy azt egye inkább. A sas elõször visszautasította a király ajánlatát, de
késõbb megegyeztek abban, hogy elfogad a galamb súlyának megfelelõ húst a király testébõl.
A király elkezdte levágni a húsát a testérõl, hogy lemérjen annyit, amennyi a galamb súlya, de
a misztikus galamb mindig nehezebb volt. Ekkor a király maga állt a mérlegre, hogy
kiegyensúlyozza a galamb súlyát. A félistenek nagyon elégedettek voltak vele. A mennyek
királya és a tûzisten felfedték kilétüket, s megáldották a királyt. ¼ibi Mah§r§ja saját fiát is
feláldozta, hogy elégedetté tegye a birodalmában élõket.
21. VERS
Arjunát Ma£ipuránál legyõzte fia, Babhruv§hana, s ájultan esett össze, amikor Ul¡p¦
megmentette õt. (Asvamedha yajnanál vitte körbe a lovat Arjuna elért Manuipurához, ahol
Citragandha fia Babhuravahan uralkodott, aki csak később tudta meg hogy Arjuna az apja.
Arjuna nem ismerte fel a fiat ezért harcoltak egymással. A fia gyözőtt és Arjuna ájulta esett
össze. De Ulupi a Nagak lányának volt egy kő a birtokában ami vissza adta az életét. Miért
vesztett Arjuna. A vasuk megátkozták Arjunát, hogy egy nőt használt pajzsnak Bhismadeva
ellen, Sikhandit. Babhurvahana és Bisma Prabhasa inkarnációja volt.)Miközben Arjuna K¥¢
£a feleségeit Indraprasthába vitte, az úton megtámadták, s nem tudta megvédelmezni a
gondjaira bízott nõket. Végül Vy§sadeva tanácsára a fivérek Mah§prasth§nába indultak.
Útközben bátyja kérésére Arjuna lemondott minden fontos fegyverrõl mint haszontalan
dolgokról, s mindent a vízbe dobott.
23. VERS
rendelkezniük kell az elme kiegyensúlyozottságának tulajdonságával, hiszen az élõlények
javát szolgáló feladatot végeznek. Az irányítás élén álló felelõs vezetõknek különféle
támadásokat kell eltûrniük azoktól, akikért dolgoznak. Brahm§j¦t még a gop¦k, az Úr
legtökéletesebb bhaktái is megbírálták. A gop¦k nem voltak elégedettek Brahm§j¦ munkájával,
mert az Úr Brahm§, univerzumunk teremtõje szemhéjakat teremtett, amely akadályozta õket
abban, hogy lássák az Úr K¥¢£át. Nem tudták elviselni, hogy szemhéjuk akár egy pillanatra is
becsukódjon, mert ez akadályozta õket abban, hogy lássák szeretett K¥¢£ájukat. Mit
mondhatnánk akkor másokról, akiknek természetes hajlamuk, hogy kritikus szemmel nézzék
egy felelõs ember minden tettét?
R§va£a nagyon ragaszkodott az Úr ¼ivához, s mivel könnyen örömet tudott szerezni neki,
olyan erõre tett szert, hogy még az Úr R§ma tekintélyét is alá akarta ásni. Természetesen az
Úr ¼iva sohasem segítette R§va£át, amikor R§va£a R§mával, az Istenség Legfelsõbb
Személyiségével, az Úr ¼iva Urával harcolt.
Csakis Vi¢£u és az Õ bhaktái nyújthatnak védelmet mindenkinek. Par¦ksit Mah§r§ját Maga
Vi¢£u védelmezte, s ezért volt lehetséges, hogy megfelelõ védelmet nyújtson mindenkinek,
aki az õ uralma alatt akart élni.
24. VERS
Az ostoba emberek nem tudják, hogy a tulajdonságok a társulás hatására alakulnak ki. A
tûzzel érintkezve a tárgyak felforrósodnak, még anyagi értelemben is. Az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének társasága az embert olyan tulajdonságokkal ruházza föl, mint amilyenekkel
az Úr rendelkezik. Ahogyan arról már korábban beszéltünk, az Úrral bensõséges kapcsolatba
kerülve az ember az isteni tulajdonságok hetvennyolc százalékára szert tehet. Az Úr
utasításainak követése azt jelenti, hogy az Úr társaságába kerülünk. Az Úr nem anyagi, hogy
jelenléte szükséges legyen ahhoz, hogy az ember érezze társaságát. Az Úr mindig, mindenütt
jelen van. Társaságát már azzal elnyerhetjük, hogy követjük az utasításait, hiszen utasításai,
valamint neve, dicsõsége, tulajdonságai és minden, ami Hozzá tartozik, azonos Vele, mert
abszolút tudás.
Rantideva Egyike azoknak a jámbor királyoknak, akiknek nevére reggel és este.

Jámbor tettei eredményeképpen Yay§ti eljutott a mennyei bolygókra, de mivel önmagát

ajnározta miközben más nagy lelkeket becsmérelt, vissza kellett térnie onnan.
25. VERS
A vallásos élet legtökéletesebb formája az, hogy elérjük az Úr indokolatlan odaadó
szolgálatának szintjét, annak ellenére, hogy nem vagyunk rá alkalmasak, s többé semmilyen
világi kötelezettség nem gátol bennünket.
26. VERS
Ahogyan a következõ fejezetekbõl majd kiderül, Par¦k¢it Mah§r§ja meg akarta ölni a
személyesen megjelent Kalit, amikor az egy tehenet, a béke és a vallás jelképét próbálta
elpusztítani. (1) Bor, (2) nõk, (3) szerencsejáték és (4) vágóhidak — ezek jellemzik Kalit. Az
államok bölcs vezetõinek mind meg kell tanulniuk Par¦k¢it Mah§r§jától, hogyan tartsák fenn
a békét és az erkölcsösséget a semmirekellõk és egymással marakodók megbüntetésével, akik
a bor, a nõkkel való tiltott kapcsolat, a szerencsejáték és a törvényesen fenntartott
vágóhidakról származó hús fogyasztásának élvezetébe merülnek. A honatyáknak az Úr iránti
odaadással, a rendbontók megbüntetésével, a nézeteltérések fentebb említett jeleinek
megszüntetésével követniük kell azt a folyamatot, amellyel bölcsebbé válhatnak. Ha azt
akarjuk, hogy lobogjon a tûz, száraz tüzelõt kell használnunk. A lángoló tûz és a nedvesség
nem férnek össze. A béke és az erkölcs csak Par¦k¢it Mah§r§ja és az õt követõk elvei alapján
virágozhat.
27. VERS
Anyagi ragaszkodásainkat fenntartva nem találhatunk menedéket az Úr lótuszlábainál. Az
anyagi ragaszkodás azt jelenti, hogy nem ismerjük az Úr védelme alatt érzett
transzcendentális boldogságot. Amíg az anyagi világban vagyunk, az Úr odaadó szolgálata az
a folyamat, amelynek segítségével ápolhatjuk a kapcsolatot, mely az Úrhoz fûz bennünket.
28. VERS
Ez az anyagi világ félelemmel teli, s rabjai örökké rettegnek, akár egy börtönben. A börtönben
senki sem szegheti meg a börtön törvényeit és szabályait, s ha mégis megteszi, az a
börtönbüntetés meghosszabbítását jelenti. Ugyanígy félünk mi is ebben az anyagi létezésben.
Ezt a félelmet aggodalomnak nevezik. Az anyagi életben, minden fajban és fajtában mindenki
tele van aggodalommal, akár megszegi a természet törvényeit, akár nem. A felszabadulás,
vagyis a mukti azt jelenti, hogy megszabadulunk ettõl a folytonos aggodalomtól. Ez csupán
akkor válhat valóra, amikor az aggodalmat az Úr odaadó szolgálata váltja fel. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam megadja a lehetõséget, hogy az anyagi aggodalmat lelkivé változtassuk. .
30. VERS
¼r¦la J¦va Gosv§m¦ ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az a gyerek, aki kora
gyermekkorából rendelkezik emlékképpel az Úrról, minden bizonnyal az Úr nagy bhaktája
lesz, mint Par¦k¢it Mah§r§ja. Talán nem mindenki részesül olyan szerencsében, hogy anyja
méhében pillanthatja meg az Urat, mint Par¦k¢it Mah§r§ja. Ám még ha nem is ilyen
szerencsés, szerencséssé válhat, ha szülei azt akarják. Az én életem jó példa erre. Apám az Úr
tiszta bhaktája volt, s még csupán négy-öt éves voltam, amikor egy pár R§dh§ és K¥¢£a babát
ajándékozott nekem. Játékból imádtam ezeket a m¡rtikat nõvéremmel együtt, s mindig
utánoztam a szomszédos R§dh§-Govinda templom szertartásait. Azzal, hogy örökké
látogattuk a szomszédos templomot és utánoztuk a ceremóniákat az én játék-m¡rtijaimmal,
természetes vonzódás ébredt bennem az Úr iránt. Apám mindig elvégezte azokat a
szertartásokat, amelyek koromnak és helyzetemnek megfelelõek voltak. Késõbb az iskolai és
egyetemi környezet hatására felhagytam mindezzel, s teljesen megfeledkeztem ezek
végzésérõl. De fiatalkoromban, amikor találkoztam lelki tanítómesteremmel, ¼r¦ ¼r¦mad
Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦ Mah§r§jával, újra felvettem régi szokásomat, és játék-
m¡rtijaim imádott m¡rtijaimmá váltak a megfelelõ szabályokat alkalmazva. Egészen addig
folytattam mindezt, amíg le nem mondtam a családról, s örülök, hogy nagylelkû apám révén
ilyen benyomás ért elõször, amit késõbb Õ Isteni Kegyelme odaadó szolgálattá fejlesztett.
Prahl§da Mah§r§ja szintén azt tanácsolja, hogy Istennel való kapcsolatunk elsõ benyomásait
egészen a gyermekkor kezdetén kell megszerezni, másképpen az ember elveszítheti az emberi
életforma adta lehetõséget, amely bár éppúgy ideiglenes, mint minden más létforma, mégis
rendkívül értékes.
33. VERS
Szüntelen jámbor tetteinek köszönhetõen Marutta Mah§r§ja képes volt minden betegséget
elûzni birodalmából. cselekedeteinek köszönhetõen egész életében fiatal maradt, s elégedett
alattvalói, miniszterei, törvényes felesége, fiai és fivérei körében ezer évig kormányozta a
világot. Még az Úr ¼r¦ K¥¢£a is dicsõítette jámbor cselekedeteiért. Egyetlen lányát Mahar¢i
A¯gir§nak adta, és az õ áldásából a mennyek birodalmába emelkedett. Elõször föl akarta
ajánlani B¥haspatinak, hogy legyen õ a pap az áldozatain, a félisten azonban visszautasította,
mert a király emberi lény volt, földi halandó. Marutta Mah§r§ja rendkívül sajnálta mindezt,
ám N§rada Mu£i tanácsára Samvartát jelölte ki erre a posztra, s így teljesíthette küldetését.
Egy áldozat sikere teljes mértékben az ezzel megbízott papon múlik. Ebben a korban
minden áldozat tilos, mert nincsenek képzett papok azok között a br§hma£ák között, akik
csupán nevükben azok, mert nem rendelkeznek brahminikus tulajdonságokkal, ám helytelenül
br§hma£áknak hiszik magukat, mert br§hma£ák fiaiként születtek meg. E Kali-korszakban
ezért egyetlen áldozat javasolt csak, a sa¯k¦rtana-yajña, ahogyan azt az Úr ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu bevezette.
34. VERS
az ország lakói teljesen elégedettek voltak csupán azzal, ami életük fenntartásához szükséges
volt, s ezért nem kezdtek puszta érzékkielégítésük végett szükségtelen termelõi
vállalkozásokba. Yudhi¢±hira Mah§r§ja arra használta föl az aranyhegyeket, hogy
áldozatokat hajtson végre, valamint hogy elégedetté tegye Harit, az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét, s nem arra vágyott, hogy csupán az állam kincstárát gyarapítsa az arany
begyûjtésével.
Mindennapi kötelességeink végzése során szándékunk ellenére szintén követünk el
bûnöket, s hogy akaratlan vétkeinket jóvátegyük, áldozatokat kell végrehajtanunk, ahogyan
ezt a kinyilatkoztatott szentírások ajánlják. Az áldozatok végrehajtásának legfõbb célja tehát
az, hogy elégedetté tegyük az Istenség Személyiségét, Harit. Az áldozatok végrehajtásának
folyamatai különbözhetnek egymástól az idõ, a hely és az áldozatot végzõ személyek
tekintetében, de az áldozatok célja mindig, minden körülmények között egy és ugyanaz:
elégedetté tenni a Legfelsõbb Urat, Harit
A Bh§gavatam ezért azt mondja, hogy az ember legfõbb feladata az, hogy kötelességei
végrehajtásával tegye elégedetté Õt. (Bh§g. 1.2.13).
Bárki, bárhol, bármilyen közösségben, kasztban vagy vallásban, bármilyen foglalkozást
ûzzön, el kell fogadnia az áldozatok végrehajtását, ahogyan azt a szentírások ajánlják az adott
helyre, korszakra és személyre vonatkozóan. A Védikus Írások azt ajánlják, hogy a Kali-
yugában az ember K¥¢£a szent nevének sértés nélküli éneklésével dicsõítse az Urat (k¦rtan§d
eva k¥¢£asya mukta-sa¯ga¤ para° vrajet). Ezáltal megszabadulhat minden bûntõl, s így
elérheti az élet legtökéletesebb szintjét: hazatérhet, vissza Istenhez.
A yajñák, azaz áldozatok bemutatásának tökéletes folyamata, amellyel elégedetté tehetjük a
Legfelsõbb Urat, Harit — az Istenség Személyiségét, aki megszabadít bennünket az anyagi lét
minden szenvedésétõl —, nem más, mint követni az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu útját a
viták és nézeteltérések e sötét korszakában.
Hogy megmentsen mindannyiunkat, az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu megalapította a
sa¯k¦rtana mozgalmat, azaz yajñát, amely minden gyakorlati célnak megfelel. A jelen kor
emberének határozottan azt ajánlják, kövesse ezt a biztos és elismert utat.

TIZENHARMADIK FEJEZET
Dh¥tar§¢±ra elhagyja otthonát

Vidura visszatért Maitreya Munitól

Fogadják Őt, majd YM kérdez felőle
Hol jártál, hogyan tartottad fen magad, mit tanultál, milyen szolgálatokat végeztél
Te olyan vagy mint egy szent hely
Vidura nem mesélte el a Yaduk pusztulását.
Vidura, Ő Yamaraja
Elkezdi oktatni Drtharastrat:
 idő mindent elvesz> jobb lemondani
 az élet ö ra való, nem hogy másokkal eltartajuk magunkat
 vanaprastha

Bánkodtak a többiek, hovámnentek.

NM jön és beszél:
Mindenkit Krisna irányt, Ő tereli össze az emberket , majd választja el.Mint a bikat akit egy
orrkarika késztet mozgásra.
Az elkülőnülés érzése, csak az illuzionak köszönhető. Aggodalom a tudatlanságból fakad.
Mások miatt aggodsz, de hogyan tudsz megvédeni vkit, ha te is a kigyó torkában vagy(3 ke)
Elmséli Drtrastra jövőjét.

1. VERS
 Egyszer a birodalom rendjének õrei tolvajokat fogtak, akik Ma£¨¡ka Muni házában
rejtõztek el. Szokásukhoz híven tömlöcbe vetették a tolvajokat — Ma£¨uka Munival együtt. A
bíró a munit lándzsa általi halálra ítélte. Amikor már épp arra készültek, hogy leszúrják, az
esemény híre eljutott a király fülébe, aki azon nyomban parancsot adott nekik, hogy
kegyelmezzenek meg áldozatuknak, mert az egy nagy muni. A király személyesen könyörgött
a muninak, hogy bocsásson meg emberei tévedéséért. A szent nyomban Yamar§jához indult,
az élõlények sorsának elrendelõjéhez. Kérdésére Yamar§ja elmondta, hogy a muni
gyermekkorában egy hegyes szalmaszállal felnyársalt egy hangyát, s emiatt került most ilyen
nehéz helyzetbe. A muni úgy vélte, nem valami okos dolog Yamar§ja részérõl, hogy ártatlan,
gyermeki tettéért megbünteti, így hát megátkozta, hogy legyen ª¡dra. Yamar§ja ª¡dra
inkarnációja lett tehát Vidura, Dh¥tar§¢±ra és P§£¨u Mah§r§ja ª¡dra testvére. Vidura nagyon
ragaszkodott bátyjához, s mindvégig próbálta õt a helyes útra terelni. A kuruk¢etrai
testvérháború alatt Vidura újra és újra könyörgött neki, hogy legyen igazságos a P§£¨u-
fiakkal. Duryodhanának azonban nem tetszett nagybátyja közbelépése, és megsértette
Vidurát. Ennek eredménye az lett, hogy Vidura elhagyta otthonát, hogy zarándokútra induljon
és meghallgassa Maitreya tanítását.
2. VERS
Az élet summum bonumja az, hogy az ember végül megszilárdul az Úr ¼r¦ K¥¢£a
transzcendentális szeretõ szolgálatában, akit Govindának ismerünk, mert Õ az, aki minden
tekintetben elégedetté teszi bhaktáit. A feltételekhez kötött lélek, az anyagi létezésbe került
élõlény érzékeit a materializmus szolgálatába állítva kutat a boldogság után, de ez sohasem
teheti elégedetté. Sem a gyümölcsözõ cselekedetek, sem a száraz filozófiai spekuláció nem
teheti tehát elégedetté az embert, mert természete szerint a Legfelsõbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a örök
szolgája.
Annak, aki nem tesz fel komoly kérdéseket a lelki tanítómesternek, nem kell, hogy puszta
színjátékot játszva legyen egy lelki tanítómestere, s arra sincsen szükség, hogy valaki lelki
tanítómesternek adja ki magát, ha képtelen tanítványát az Úr ¼r¦ K¥¢£a transzcendentális
szeretõ szolgálatába állítani.
3. — 4. VERS
Amikor látták, hogy Vidura visszatért, a palota lakói — Yudhi¢±hira Mah§r§ja,
öccsei, Dh¥tar§¢±ra, S§tyaki, Sañjaya, K¥p§c§rya, Kunt¦, G§ndh§r¦, Draupad¦,
Subhadr§, Uttar§, K¥p¦, a Kauravák feleségei közül sokan, valamint számos hölgy a
gyermekével — mind nagy örömmel siettek elé, mintha csak hosszú öntudatlanságból
tértek volna magukhoz.
G§ndh§r¦ nem pártolta a P§£¨avákkal vívott harcot, sõt férjét, Dh¥tar§¢±rát okolta a
testvérháborúért. Azt akarta, hogy a birodalmat osszák két részre, P§£¨u fiainak és sajátjainak.
Nagy megrázkódtatás volt számára, amikor a kuruk¢etrai csatában minden fia elesett. Meg
akarta átkozni Bh¦masenát és Yudhi¢±hirát, de Vy§sadeva megakadályozta. Vy§sadeva
megmutatta neki halott fiait, akik a mennyei királyságba kerültek, G§ndh§r¦ megnyugodott.
Férjével együtt halt meg a Himalája dzsungelében, közel a Gangesz torkolatához
P¥th§: ¼urasena Mah§r§ja lánya, az Úr K¥¢£a apjának, Vasudevának a nõvére. Késõbb
Kuntibhoja Mah§r§ja fogadta örökbe, ezért Kunt¦ Az Istenség Személyisége siker-
energiájának inkarnációja. A felsõ bolygók mennyei lakói gyakran látogatták Kuntibhoja
király palotáját, s Kunt¦ dolga volt, hogy fogadja õket. A misztikus bölcset, Durv§s§t is
szolgálta, s mivel a Muni elégedett volt hûséges szolgálatával, egy mantrát adományozott
neki, amelynek segítségével azt a félistent hívhatta, amelyiket csak akarta. Egyszer
kíváncsiságból megidézte a napistent, aki kapcsolatba kívánt kerülni vele, de õ
visszautasította. A napisten azonban biztosította, hogy szûzességét megtarthatja. Kunt¦
beleegyezett az ajánlatba. Az együttlét eredményeképpen teherbe esett, s megszületett Kar£a.
A napisten áldásából újra szûz lett, de mivel tartott szüleitõl, megvált újszülött gyermekétõl,
Kar£ától. Ezek után, amikor férjet választott, P§£¨ura esett a választása. P§£¨u Mah§r§ja
késõbb vissza akart vonulni a családi élettõl, és el akarta fogadni a lemondott életrendet. Kunt¦
nem egyezett bele, hogy férje lemondott életet éljen, de végül is P§£¨u Mah§r§ja megengedte
neki, hogy más, méltó személyiségek segítségét kérve fiúgyermekeknek adhasson életet.
Kunt¦ elõször nem fogadta el az ajánlatot, de P§£¨u meggyõzõ érvei hallatán mégis
beleegyezett. Így aztán a Durv§s§ Munitól kapott mantra segítségével Dharmar§ját hívta, s
így megszületett Yudhi¢±hira. Megidézte V§yut, a levegõ félistenét, s így született Bh¦ma.
Elhívta Indrát, a mennyek királyát, s megszületett Arjuna. A másik két fiú, Nakula és
Sahadeva P§£¨utól született, M§dr¦ méhébõl.
Késõbb G§ndh§r¦val együtt az erdõbe vonult, hogy szigorú lemondásokat végezzen. Csak
minden harmincadik napon evett. Végül mély meditációba merült, majd egy erdõtûz során
hamuvá égett.
Draupad¦: Amikor született, egy égi hang szólalt meg, s azt mondta, K¥¢£§nak kell
hívni. Ugyanez az égi hang azt is kijelentette, hogy azért született, hogy sok k¢atriyát
megöljön. ¼a¯kara áldásából öt férje lett, akik egyformán méltók voltak kezére. Draupad¦ az
Úr K¥¢£a hû bhaktája volt, s könyörgésére az Úr egy végtelen hosszú ruhává változott, hogy
megvédelmezze õt a bántalmazástól. Végül férjével, Yudhi¢±hirával és másokkal együtt
útnak indult, s az úton érte a halál. Yudhi¢±hira megmagyarázta, miért bukott el Draupad¦, de
amikor a mennyekbe jutott, megpillantotta ott a dicsõ Draupad¦t mint a mennyei bolygó
szerencse-istennõjét.
a híres Pur¦-i Jagann§tha templom annak állít emléket, amikor az Úr Kuruk¢etrára látogatott
egy napfogyatkozás alkalmával, s aztán találkozott V¥nd§vana lakóival. R§dh§ és K¥¢£a
találkozása ebbõl az alkalomból rendkívül szívfájdító történet. ¼r¦ K¥¢£a tudta, hogy bátyja,
az Úr Baladeva másnak szánta Subhadr§ kezét, s mivel nem akart Baladeva elrendezése ellen
cselekedni, azt tanácsolta Arjunának, hogy rabolja el Subhadr§t. Így hát amikor mindannyian
a Raivata-hegyre indultak kirándulni, Arjunának sikerült elrabolnia Subhadr§t, ¼r¦ K¥¢£a
tervei szerint. ¼r¦ Baladeva nagyon megharagudott Arjunára, s meg akarta ölni, ám az Úr K¥¢
£a könyörögni kezdett bátyjának, hogy bocsásson meg Arjunának. Subhadr§ aztán annak
rendje és módja szerint hozzáment Arjunához, majd megszületett Abhimanyu. Abhimanyu
korai halála nagyon megviselte Subhadr§t, de Par¦k¢it születése boldogsággal töltötte el, és
megvigasztalódott.
10. VERS
bhavad-vidh§ bh§gavat§s t¦rtha-bh¡t§¤ svaya° vibho
t¦rth¦-kurvanti t¦rth§ni sv§nta¤-sthena gad§bh¥t§
bhavat—te; vidh§¤—mint; bh§gavat§¤—bhakták; t¦rtha—a szent zarándokhelyek;
bh¡t§¤—változtat; svayam—személyesen; vibho—óh, hatalmas; t¦rth¦-kurvanti—szent
zarándokhellyé változtat; t¦rth§ni—a szent helyek; sva-anta¤-sthena—a szívben
elhelyezkedve; gad§-bh¥t§—az Istenség Személyisége.
Uram! Az olyan bhakták, mint amilyen te vagy, maguk a megszemélyesült szent
helyek. Mivel a szívedben hordod az Istenség Személyiségét, minden helyet
zarándokhellyé változtatsz.
A szent helyek szerte a földön azért vannak, hogy megtisztítsák az ember beszennyezett
tudatát egy olyan légkörrel, melyet az Úr tiszta bhaktáinak jelenléte hat át. Ha valaki a szent
helyekre látogat, fel kell keresnie a tiszta bhaktákat, akik ott élnek, tanulnia kell tõlük, meg
kell próbálnia tanításaikat mindennapi élete során alkalmazni, s így fokozatosan fel kell
készülnie a végsõ felszabadulásra, a visszatérésre Istenhez.
13. VERS
A N¦ti-ª§stra (a polgári törvények) szerint az embernek nem szabad kellemetlen igazságot
elmondania, amivel másoknak bánatot okozhat. A boldogtalanság magától jön, a természet
törvényei alapján, s nem kell súlyosbítanunk azzal, hogy hírt adunk róla.
14. VERS
A felvilágosodott lelkeknek kötelességük felszabadítani az elesetteket — s Vidura éppen ezért
jött. A lelki megvilágosodást szolgáló beszélgetés azonban olyan frissítõ, hogy miközben
Dh¥tar§¢±rát oktatta, Vidura magára vonta a család minden tagjának figyelmét, és
mindannyian örömüket lelték abban, hogy türelmesen hallgathatták õt. Ez a lelki megvalósítás
folyamata. A tanítást figyelmesen kell hallgatni, és ha egy megvalósított lélek beszéli el,
akkor hatással lesz a feltételekhez kötött lélek alvó szívére, a folytonos hallgatással pedig az
ember elérheti az önmegvalósítás tökéletes szintjét.
15. VERS
Mint mah§janának, Yamar§jának kötelessége, hogy az odaadás vallásáról prédikáljon az
embereknek szerte a világban, mint ahogyan N§rada, Brahm§ és a többi mah§jana teszi.
Yamar§ja azonban pokoli királyságában örökké csak azzal törõdik, hogy megbüntesse a
bûnösöket. Yamar§ját az Úr egy bolygóra küldte, ezer és ezer mérföldnyire a földtõl, hogy
haláluk után oda vigye a bûnös lelkeket, és ítélkezzen fölöttük bûnös cselekedeteiknek
megfelelõen. Így aztán Yamar§jának nem jut sok ideje arra, hogy otthagyja felelõsségteljes
megbízatását, a rosszak megbüntetését. Sokkal többen vannak azok, akik rosszat tesznek, mint
azok, akik jót, ezért Yamar§jának több dolga van, mint a többi félistennek, akik szintén a
Legfelsõbb Úr hiteles megbízottjai. Õ azonban szeretett volna az Úr dicsõségérõl prédikálni,
ezért az Úr akaratából Ma£¨uka Muni megátkozta, hogy Vidura inkarnációjában jöjjön le ebbe
a világba, s nagyszerû bhaktaként végezze dolgát, nagy nehézségek közepette. Amikor
Yamar§ja mint Vidura testesült meg, helyét Aryam§ foglalta el, aki Kaªyapa és Aditi
számtalan fiának egyike volt. Az Ýdityák Aditi fiai, s tizenketten vannak. Aryam§ a tizenkét
Ýditya egyike, és ezért volt lehetséges, hogy átvegye Yamar§ja feladatát, mialatt Yamar§ja
száz évig távol volt, Viduraként megtestesülve.
17. VERS
eva° g¥he¢u sakt§n§° pramatt§n§° tad-¦hay§
atyakr§mad avijñ§ta¤ k§la¤ parama-dustara¤
evam—így; g¥he¢u—a családi ügyekben; sakt§n§m—azoknak, akik túlságosan
ragaszkodnak; pramatt§n§m—õrült módjára ragaszkodik; tat-¦hay§—ilyen gondolatokba
merülve; atyakr§mat—eltelt; avijñ§ta¤—észrevétlenül; k§la¤—örök idõ; parama—
legfelsõbb; dustara¤—legyõzhetetlen.
A legyõzhetetlen, örök idõ észrevétlenül elszáll azok fölött, akik túlságosan
ragaszkodnak a családi ügyekhez és örökké azokra gondolnak.
MAGYARÁZAT: „Most boldog vagyok; mindenem rendben van. A bankszámlámon
elegendõ pénz van; elég vagyont tudok adni a gyermekeimnek. Most sikeres vagyok. A
szegény, koldus sanny§s¦k Istenre bízták magukat, de hozzám jönnek koldulni, ezért én a
Legfelsõbb Isten fölött állok.” Ez csupán néhány azok közül a gondolatok közül, amelyek az
õrülten ragaszkodó családfenntartót foglalkoztatják, aki vak, s nem látja meg az örök idõ
múlását. Az ember élete véges. Senki, egyetlen másodperccel sem képes meghosszabbítani a
legfelsõbb akarat által kiszabott idõt. Ezzel az értékes idõvel — különösen nekünk, emberi
lényeknek — óvatosan kell bánnunk, mert egyetlen észrevétlenül elszállt másodpercet sem
lehet visszahozni, még sok ezer arany ellenében sem, amit fáradságos munkával gyûjtöttünk
össze. Az emberi életnek minden másodpercét arra kell használni, hogy végsõ megoldást
találjunk az élet problémáira: az ismétlõdõ születésre és halálra, a vándorlásra a nyolcmillió-
négyszázezer különféle fajban. Az élõlény minden szenvedésének oka az anyagi test, amely
születésnek és halálnak, betegségnek és öregkornak van kitéve. Elmerülnek az ideiglenes
családi ügyekben, nem is sejtve, hogy az örök idõ észrevétlenül száll el fölöttük. Ezt nevezik
illúziónak.
Ezért minden anyagi boldogság, az élet minden öröme, amely nem biztosít örök életet, nem
más, mint illúzió az örök élõlény számára. Aki megérti ezt, az valóban bölcs, s aki bölcs, az
képes feláldozni bármilyen anyagi boldogságot, hogy elérje a hõn óhajtott célt, amit brahma-
sukhamként, abszolút boldogságként ismernek. Az igaz transzcendentalisták erre a
boldogságra éheznek, és ahogyan az éhes embert nem lehet boldoggá tenni az élet semmiféle
örömével, ha nem kap mellette ételt, úgy az örök, abszolút boldogságra éhezõ ember sem lesz
elégedett, bármilyen anyagi boldogságban van is része.
18. VERS
Hatalmi törekvéseivel Dh¥tar§¢±ra király akart lenni, és sógorával, ¼akunival szövetkezve
cselszövések egész sorát eszelte ki. Az Úr akaratából mindenben kudarcot vallott, de végül
még azután is király akart maradni Yudhi¢±hira Mah§r§ja legidõsebb nagybátyjaként, amikor
már mindent elvesztett: embereit éppúgy, mint vagyonát. Yudhi¢±hira Mah§r§ja
kötelességbõl királyi rangjához méltóan gondoskodott Dh¥tar§¢±ráról, és Dh¥tar§¢±ra, bár
napjai meg voltak számlálva, boldogan élt abban az illúzióban, hogy õ a király vagy Yudhi¢
±hira király királyi nagybátyja. Vidura, aki szent volt, és egyben Dh¥tar§¢±ra legifjabb,
kötelességtudó és szeretõ öccse, fel akarta rázni Dh¥tar§¢±rát a betegség és az öregkor
szendergésébõl. Mindenki az örök idõ szolgája, ezért senki sem lehet király az anyagi
világban. A király az a személy, aki parancsolhat. Egy híres angol király parancsolni akart az
idõnek és az árapálynak, az idõ és az árapály azonban nem engedelmeskedtek.
19. VERS
Az öregkor a halál elõfutára, melyet a kegyetlen idõ szolgál, és senki sem tud ellenállni
sem a figyelmeztetõ jeleknek, sem az örök idõ legfelsõbb ítéletének., a halál azonos az
Istenség Legfelsõbb Személyiségével, ahogyan azt az Úr Maga mondja a Bhagavad-g¦t§ban
(10.34).
A halált senki és semmi sem képes megállítani ebben az anyagi világban. Hira£yakaªipu
arra kérte Brahm§t, hogy jutalmazza meg õt a halhatatlanság áldásával. Brahm§ azonban azt
válaszolta, hogy õ maga is ki van téve a halálnak, még a legfelsõbb bolygón is; hogyan tudná
hát halhatatlansággal megáldani Hira£yakaªiput? A halál még az univerzum legfelsõbb
bolygóján is jelen van, nem beszélve más bolygókról, amelyek messze alacsonyabb rendûek
Brahmalokánál, Brahm§ lakhelyénél.
20. VERS
yena caiv§bhipanno 'ya° pr§£ai¤ priyatamair api
jana¤ sadyo viyujyeta kim ut§nyair dhan§dibhi¤
yena—az idõ hatására; ca—és; eva—bizonyára; abhipanna¤—legyõzve; ayam—ez;
pr§£ai¤—az élettel; priya-tamai¤—ami a legkedvesebb mindenkinek; api—bár; jana¤—
személy; sadya¤—azonnal; viyujyeta—feladják; kim uta anyai¤—más dolgokról nem is
szólva; dhana-§dibhi¤—mint vagyon, tisztelet, gyermekek, föld és ház.
Mindenki, aki a legfelsõbb k§la [az örök idõ] befolyása alatt áll, kénytelen lemondani
még az életérõl is, amely a legkedvesebb neki, más dolgokról, vagyonról, tiszteletrõl,
gyermekekrõl, földrõl és otthonról nem is beszélve.
Még mindennapi életünkben is sok olyan dolog történik, amelybe nem tudunk beleavatkozni,
és szenvednünk kell tõlük vagy el kell viselnünk õket, megoldás nélkül. Mindez az idõ
hatásának köszönhetõ.
21. VERS
Vidura azt akarta, hogy Dh¥tar§¢±ra ráébredjen: mindenkinek a tetteivel és az Úr
kegyével kell védelmeznie magát. Az embernek állhatatosan kell végeznie a kötelességét, az
eredményért a legfelsõbb tekintélyre bízva magát. Egyetlen barát, gyerek, apa, testvér vagy
állam sem tudja megvédelmezni azt, akit a Legfelsõbb Úr nem védelmez. Az embernek ezért
a Legfelsõbb Úr védelmét kell keresnie, mert az emberi életforma azért van, hogy e védelem
után kutassunk.
22. VERS
Az átmeneti tevékenységek kerítik õket hatalmukba, arról pedig teljesen megfeledkeznek,
hogy le kell mondaniuk errõl az ideiglenes testrõl, s el kell fogadniuk egy másikat, egy másik
társadalmat, barátságot és szerelmet, hogy végül újra elmúljon az is
23. VERS
A s§dhu feladata az, hogy tárja a családfenntartók elé az élet meztelen igazságát, hogy azok
felocsúdjanak a bizonytalan anyagi létezésbõl. Miért élt Dh¥tar§¢±ra a P§£¨avák házában?
Mert élete hátralévõ részét kényelmesen akarta eltölteni, vállalva még a megaláztatást is.
Vidurát megdöbbentette, milyen erõs az emberben az életösztön. Az élni akarás ösztöne az
emberben azt jelzi, hogy az élõlény örök, s nem akarja megváltoztatni lakhelyét, a testet. Az
ostoba ember nem tudja, hogy a testi létet egy meghatározott idõre azért kapja, hogy letöltse a
rá kiszabott börtönbüntetést, az emberi testet pedig számtalan születés és számtalan halál után
kapja, hogy lehetõsége nyíljon az önmegvalósításra, hogy hazatérhessen, vissza Istenhez.
24. VERS
Ötezer évvel ezelõtt még csak egyetlen Dh¥tar§¢±ra volt, jelen korunkban azonban
minden otthonban Dh¥tar§¢±rák élnek. Leginkább a politikusok azok, akik nem vonulnak
vissza a politikai tevékenységtõl, amíg el nem ragadja õket a halál könyörtelen keze, vagy
amíg egy ellenségük meg nem öli õket. Az emberi élet végéig tartó családi ragaszkodás a
legerõsebb visszahúzó erõ.
25. VERS
Jobb a jó útra lépni, még az életet kockáztatva is. Az emberi élet arra szolgál, hogy véget
vessen az anyagi lét minden nyomorúságának. Az életet úgy kell szabályozni, hogy az ember
elérje a kívánt célt. Dh¥tar§¢±ra, hibás életfelfogásának köszönhetõen már nyolcvan
százalékát elpazarolta annak az energiának, amelyet kapott, ezért kötelessége az volt, hogy
szánalmas életének hátralévõ napjait a végsõ jó elérésére szentelje. Ha az ember nem tudja
helyesen kihasználni az emberi életforma elõnyeit, életét szánalmasnak nevezik. Egy ilyen
szánalmas ember csak a szerencsének köszönhetõen találkozik egy olyan önmegvalósítást
elért lélekkel, mint amilyen Vidura, és az õ tanításának segítségével megszabadulhat az
anyagi lét tudatlanságától.
26. VERS
Aki nem tett semmit a mûveltség érdekében, az elvesztegette az életét, ajánlatos számára,
hogy barátaival, rokonaival mit sem törõdve hagyja el otthonát, és így — megszabadulva a
család, a társadalom, az ország és minden egyéb iránti kötelességektõl — hagyja el testét egy
ismeretlen helyen, hogy ne tudja senki, hol és hogyan érte a halál. Dh¦ra arra az emberre utal,
aki háborítatlan még akkor is, ha kihívóan viselkednek vele. Az ember felesége és gyermekei
iránti szeretetteljes kapcsolata miatt nem tud lemondani a kényelmes családi életrõl, ám a
túlzott családi ragaszkodás akadályt jelent az önmegvalósításban. Ha valaki teljes mértékben
képes elfelejteni e kapcsolatot, azt háborítatlannak, azaz dh¦rának nevezik. Ez a lemondás
útja, amelynek a csalódásokkal teli élet jelenti az alapját. E lemondás megszilárdítása azonban
csakis a hiteles szentek és önmegvalósult lelkek társaságában lehetséges, amely segít abban,
hogy az ember szeretõ odaadó szolgálatot végezhessen az Úrnak. Ahhoz, hogy õszintén
meghódolhassunk az Úr lótuszlábainál, a transzcendentális szolgálatkészség felélesztésére van
szükség, s ezt az Úr tiszta bhaktáinak társasága teszi lehetõvé.
27. VERS
ya¤ svak§t parato veha j§ta-nirveda §tmav§n
h¥di k¥tv§ hari° geh§t pravrajet sa narottama¤
ya¤—bárki; svak§t—magától felébredve; parata¤ v§—vagy attól, hogy másokat hallgat;
iha—itt, ebben a világban; j§ta—válik; nirveda¤—közömbössé az anyagi ragaszkodáshoz;
§tmav§n—tudat; h¥di—a szívben; k¥tv§—elvette; harim—az Istenség Személyisége; geh§t—
otthonról; pravrajet—elmegy; sa¤—õ; nara-uttama¤—a legkiválóbb emberi lény.
 Minden bizonnyal a legkiválóbb ember az, aki felébred és megérti akár magától,
akár mások segítségével az anyagi világ hamisságát és nyomorúságát, s elhagyja
otthonát, teljesen a szívben lakozó Istenség Személyiségére bízva magát.
Háromféle transzcendentalista van: (1) a dh¦ra, akit nem zavar, hogy távol van
családjától, (2) a sanny§s¦, aki a kiábrándultság érzése miatt az élet lemondott rendjében él,
valamint (3) az Úr õszinte bhaktája, akinek a hallgatás és az éneklés által felébred az Isten-
tudata, s elhagyja otthonát, teljesen az Istenség Személyiségére bízva magát, aki a szívében
lakozik. Az embernek ezért odaadó szolgálatot kell végeznie otthon, a tiszta bhakták
társaságában hallania és dicsõítenie kell az Úr szent nevét, tulajdonságait, formáját,
kedvteléseit, környezetét stb, s ez a gyakorlás segít felébreszteni benne az Isten-tudatot,
õszinte szándékának arányában. Az, aki az odaadó cselekedetektõl anyagi hasznot remél,
sohasem tudja magát az Istenség Legfelsõbb Személyiségére bízni, annak ellenére, hogy Õ ott
van mindenki szívében. Az Úr nem vezeti azt, aki anyagi haszonért imádja Õt. Az ilyen
materialista bhaktákat az Úr talán anyagi áldásban részesíti, ám soha nem válhatnak elsõ
rangú emberi lénnyé, amelyrõl az elõbbiekben szó volt.
28. VERS
A feltételekhez kötött lélek már eleve alacsony szinten áll amiatt, hogy kapcsolatba került az
anyaggal, s a Kali-korban az emberek jó tulajdonságai a legalacsonyabb szintre fognak
süllyedni. Dh¥tar§¢±ra azt a tanácsot kapta, hogy hagyja el otthonát, még mielõtt
beköszöntene a Kali-yuga, mert a Vidura teremtette atmoszféra, az értékes tanítások az élet
igazságairól mind elhalványulnak majd a sebesen közelgõ kor hatására. Csakis az tudja magát
a Legfelsõbb Úrra, ¼r¦ K¥¢£ára, az Istenség Személyiségére bízni, aki tökéletesen
megszabadult a bûnös cselekedetek minden szennyezõdésétõl.
29. VERS
A szentírások elõírják, hogy csakis a s§dhuk társaságát kell keresnünk, elutasítva minden
mást, s így határtalan lehetõséget kapunk arra, hogy hallgathassuk õket, akik képesek
darabokra vágni az anyagi világ illuzórikus ragaszkodásának kötelékeit.
31. VERS
A családosoknak kora reggel kell felkelniük, s miután megfürödtek, fel kell ajánlaniuk
tiszteletüket az otthoni m¡rtiknak imákkal, tüzelõ felajánlásával az áldozati tûzben, földet,
teheneket, gabonát, aranyat kell adományozniuk a br§hma£áknak, és végül illendõen fel kell
ajánlaniuk tiszteletüket és hódolatukat az idõsebbeknek. Nem lehet jó ember pusztán elméleti
tudásával az, aki nem áll készen arra, hogy kövesse a ª§strákban elõírt rendelkezéseket.
Manapság a családfenntartók egészen más életet élnek: késõn kelnek, és utána az ágyban
teáznak, anélkül hogy tisztálkodnának, és anélkül, hogy az elõbbiekben felsorolt tisztító
folyamatok bármelyikét elvégeznék. A gyerekeknek otthon azt tanítják, hogy tegyék
ugyanazt, amit a szülõk, ezért az egész generáció a pokol felé csúszik. Semmi jót nem lehet
várni tõlük, amíg nem keresik a s§dhuk társaságát.

33. VERS
P§£¨avák apa nélkül maradtak, Dh¥tar§¢±ra Mah§r§ja mindent megadott, hogy királyi
körülmények között éljenek, õ pedig viszonzásképpen megölte Dh¥tar§¢±ra fiait a kuruk
¢etrai csatában. Jámbor ember lévén Yudhi¢±hira Mah§r§ja saját vitathatatlan bûneit vette
számításba, és sohasem gondolt nagybátyja és társai bûneire. Dh¥tar§¢±ra az Úr akaratából
saját bûnei miatt szenvedett, de Yudhi¢±hira Mah§r§ja azt gondolta, hogy az õ tagadhatatlan
bûnei okozták mindezt. Ilyen a természete a jó embereknek és az Úr bhaktáinak. Egy bhakta
sohasem talál hibát másokban, de megpróbálja megkeresni a sajátjait, és jóvátenni õket,
amennyire csak lehetséges.
35. VERS
Aki nincs meggyõzõdve arról, hogy jelenlegi életérõl lemondva egy jobb élet vár rá, az nem
tud a lemondott rendben maradni pusztán azzal, hogy a lemondottak öltözékét viseli és
otthonától távol él
38. VERS
Valójában az élõlény eredeti helyzetében csakis bhakta lehet, s ha valaki abhaktává, azaz
hitetlenné válik, abból megérthetjük, hogy állapota nem egészséges. Az Úr bizalmas bhaktái
meggyógyítják ezeket az élõlényeket, s ezért õk okozzák a legnagyobb örömet Neki.
40. VERS
kar£adh§ra iv§p§re bhagav§n p§ra-darªaka¤ kar£a-dh§ra¤—a hajó kapitánya; iva—
mint; ap§re—a hatalmas óceánon; bhagav§n—az Úr képviselõje; p§ra-darªaka¤—aki át tud
vezetni a másik oldalra;
Olyan vagy, akár egy hajó kapitánya a hatalmas óceánon, s képes vagy bennünket
vezetni célunk felé — mondta.
Nagyon állhatatosnak, tanultnak és lemondottnak kell lennie, máskülönben nem lehet tiszta
bhakta. Az Úr tiszta bhaktája át tud vezetni bennünket a tudatlanság túlsó partjára.
41. VERS
n§rada uv§ca
m§ kañcana ªuco r§jan yad ¦ªvara-vaªa° jagat
lok§¤ sap§l§ yasyeme vahanti balim ¦ªitu¤
sa sa°yunakti bh¡t§ni sa eva viyunakti ca
n§rada¤ uv§ca—N§rada szólt; m§—soha; kañcana—mindenáron; ªuca¤—sajnálod; r§jan
—óh, király; yat—mert; ¦ªvara-vaªam—a Legfelsõbb Úr irányítása alatt; jagat—világ; lok§¤
—minden élõlény; sa-p§l§¤—vezetõikkel együtt; yasya—akiknek; ime—mindez; vahanti—
viseld el; balim—az imádat eszközei; ¦ªitu¤—a védelem érdekében; sa¤—Õ; sa°yunakti—
összegyûjt; bh¡t§ni—minden élõlény; sa¤—Õ; eva—szintén; viyunakti—szétszór; ca—és.
¼r¦ N§rada így szólt: Óh, jámbor király! Ne bánkódj senkiért, mert mindenki a
Legfelsõbb Úr irányítása alatt áll, s ezért az élõlények és vezetõik mind Õt imádják,
hogy oltalmazza õket. Az Úr az, aki összetereli az élõlényeket, s aztán eltávolítja õket
egymástól.
Az ember semmiféle tervvel nem tud változtatni a neki járó boldogságon és
szomorúságon. Úgy kell elfogadnia azokat, ahogyan jönnek a k§la, a legyõzhetetlen idõ
kiismerhetetlen elrendezése következtében. Nincs értelme azzal próbálkozni, hogy
szembeszálljunk velük. Ezért hát a legjobb, ha a felszabadulás elérésére törekszünk. Ebben a
kiváltságban csak az ember részesülhet, fejlett elméjének és értelmének köszönhetõen.
42. VERS
yath§ g§vo nasi prot§s tanty§° baddh§ª ca d§mabhi¤
v§k-tanty§° n§mabhir baddh§ vahanti balim ¦ªitu¤
yath§—amennyire; g§va¤—tehén; nasi—az orránál fogva; prot§¤—feszül; tanty§m—a
kötéllel; baddh§¤—megkötözve; ca—szintén; d§mabhi¤—kötelekkel; v§k-tanty§m—a
védikus himnuszok hálójában; n§mabhi¤—az elnevezések által; baddh§¤—feltételekhez
kötött; vahanti—végzi; balim—rendelkezések; ¦ªitu¤—mert a Legfelsõbb Úr irányítása alatt
áll.
Mint ahogyan a tehenet az orránál fogva hosszú kötél tartja fogva, s így feltételekhez
kötött, úgy kötik az embert a különféle védikus parancsolatok, s úgy függ a Legfelsõbb
rendelkezéseinek teljesítésétõl.
MAGYARÁZAT: Minden élõlény, akár ember, akár állat, szabadnak gondolja magát,
valójában azonban senki sem vonhatja ki magát az Úr szigorú törvényei alól. Az Úr törvényei
szigorúak, mert megtagadni õket semmilyen körülmények között nem lehet. Az ember alkotta
törvényeket a törvényszegõk áthághatják, ám a legfelsõbb törvényhozó törvénykönyveiben a
legkisebb lehetõség sincs a törvények kikerülésére. Az Isten alkotta törvényekben a
legparányibb eltérés is hatalmas veszélyt jelenthet, amellyel a törvényszegõnek szembe kell
néznie. A Legfelsõbb ezen törvényeit általában a vallás törvényeiként ismerik, amelyek
különféle körülmények között érvényesek, a vallás alapelve azonban mindenhol egy és
ugyanaz: engedelmeskedni a Legfelsõbb Isten parancsainak, a vallás törvényeinek. Ez az
anyagi létezés állapota. Az anyagi világban minden élõlény a saját akaratából vállalta a
feltételekhez kötött élet kockázatát, és így az anyagi természet törvényeinek csapdájába
került. Az egyetlen út, hogy megszabaduljunk e kötelékektõl, ha engedelmességet fogadunk a
Legfelsõbb Úrnak. Az állam szabályozó törvényei tökéletlen utánzatai a vallásos
törvényeknek. A szekuláris vagy istentagadó állam engedélyezi polgárainak, hogy
megszegjék Isten törvényeit, de kötelezi õket arra, hogy engedelmeskedjenek az állam
törvényeinek. Az eredmény az, hogy az emberek általában többet szenvednek, ha áthágják
Isten törvényeit, mint ha engedelmeskednek a tökéletlen ember alkotta törvényeknek. Az
anyagi létezés feltételei között minden ember alapvetõen tökéletlen, arra pedig, hogy tökéletes
törvényeket alkosson, az anyagi világ legkiválóbb emberének sincsen esélye. Isten törvényei
azonban tökéletesek. Ha a vezetõk tisztában vannak Isten törvényeivel, akkor nincsen szükség
olyan emberek rögtönzött törvénykezésére, akik nem ismerik a célt. A rögtönzött emberi
törvények esetében szükség van az örökös változtatásra, de az Isten alkotta törvényeken nem
kell változtatni, mert a teljesen tökéletes Istenség Személyisége mondta ki azokat. A vallás
törvényeit, az írásos parancsokat Isten felszabadult képviselõi írják a különféle körülményeket
szem elõtt tartva. Az Úr utasításainak végrehajtásával a feltételekhez kötött élõlények
lassanként megszabadulnak az anyagi lét csapdájából. Az élõlény valódi helyzetében azonban
nem más, mint az Úr örök szolgája. Felszabadult szinten transzcendentális szeretettel
szolgálja az Urat, s így teljes szabadságban élvezi az életet, néha az Úrral egyenlõ mértékben,
néha pedig jobban, mint Maga az Úr. Ám a feltételekhez kötött anyagi világban minden
élõlény más élõlények Ura akar lenni, és így m§y§ illúziója alatt uralkodni vágyó mentalitása
a feltételekhez kötött élet folytatódását eredményezi. Az anyagi világban az élõlényt egyre
szigorúbb feltételek kötik, egészen addig, amíg meg nem hódol az Úrnak, s vissza nem kerül
eredeti állapotába, az örök szolga helyzetébe. Ez a Bhagavad-g¦t§nak és a világ minden
elismert szentírásának végsõ tanítása.
43.VERS
yath§ kr¦¨opaskar§£§° sa°yoga-vigam§v iha
icchay§ kr¦¨itu¤ sy§t§° tathaiveªecchay§ n¥£§m
yath§—amennyire; kr¦¨a-upaskar§£§m—játékszerek; sa°yoga—találkozás; vigamau—
elválás; iha—ebben a világban; icchay§—akaratából; kr¦¨itu¤—hogy szerepet játsszon;
sy§t§m—történik; tath§—szintén; eva—bizonyára; ¦ªa—a Legfelsõbb Úr; icchay§—
akaratából; n¥£§m—az emberi lényeknek.
Ahogyan egy játszó ember a játékszereit rakja össze és rombolja le saját akaratából,
úgy tereli össze, majd választja szét az embereket az Úr legfelsõbb akarata.
MAGYARÁZAT: Tisztában kell lennünk azzal, hogy abba a sajátságos helyzetbe,
amelyben jelenleg vagyunk, a legfelsõbb akarat elrendezésébõl kerültünk, a múltban
elkövetett tetteink alapján. A Legfelsõbb Úr helyhez kötött Param§tm§ként minden élõlény
szívében jelen van, ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ (13.23) is megerõsíti, s ezért mindent tud
cselekedeteinkrõl, életünk minden pillanatában. Õ az, aki tetteinket jutalmazza, egy sajátos
környezetbe helyezve bennünket. amikor a gyermeknek el kell hagynia azt a helyet, szintén a
Legfelsõbb akarata távolítja õt el, még akkor is, ha az apa vagy a gyermek nem akar megválni
a boldog kapcsolattól. Valaki ellentmondhatna azzal, hogy mivel az Úr köteles tetteinket
eredménnyel jutalmazni, a játszó ember példáját nem lehet alkalmazni. Nem szabad azonban
elfelejtenünk, hogy az Úr a legfelsõbb akarat, akit semmilyen törvény nem kötelez. a
Legfelsõbb Akarat abszolút szabadon azt tesz, amit akar, s mivel minden szempontból
tökéletes, tetteiben és annak következményeiben nincsen hiba. Ha az Úr képes megváltoztatni
az ember múltbeli cselekedeteinek következményeit, akkor Õt Magát bizonyára nem köti
semmilyen tett vagy visszahatás. Õ tökéletes, és fölötte áll minden törvénynek.
44. VERS
Az elkülönülés érzései minden körülmények között csak és kizárólag az illuzórikus
ragaszkodás miatt támadnak benned.
45. VERS
MAGYARÁZAT: Az a gondolat, hogy barátaink és rokonaink tehetetlenek és csak tõlünk
függenek, tudatlanságból fakad. A Legfelsõbb Úr elrendelése folytán minden élõlény
védelemben részesül, a világban kiérdemelt helyzete szerint. Az Urat bh¡ta-bh¥tnek is
nevezik, amely annyit jelent, hogy Õ minden élõlénynek oltalmat nyújt. Az embernek csupán
a kötelességeit kell végeznie, mert a Legfelsõbb Úron kívül senkit sem képes más
megvédelmezni.
46. VERS
k§la-karma-gu£§dh¦no deho 'ya° p§ñca-bhautika¤
katham any§°s tu gop§yet sarpa-grasto yath§ param
k§la—örök idõ; karma—cselekedet; gu£a—a természet kötõerõi; adh¦na¤—irányítása
alatt; deha¤—anyagi test és elme; ayam—ez; p§ñca-bhautika¤—öt elembõl álló; katham—
hogyan; any§n—mások; tu—de; gop§yet—védelmet nyújt; sarpa-grasta¤—akit megmart a
kígyó; yath§—amennyire; param—mások.
Ez az öt elembõl álló durva anyagi test az örök idõ [k§la], a cselekedet [karma] és az
anyagi természet kötõerõi [a gu£ák] irányítása alatt áll. Hogyan tudna hát megvédeni
másokat, amikor õ maga már a kígyó szájában van?
Ha az ember nem a jóság minõsége alatt áll, nem láthat semmit sem a maga valóságában.
Ezért a szenvedélyesek és a tudatlanok nem is látják úgy a dolgokat, ahogy azok vannak, így
tetteiket sem tudják helyesen irányítani. Csak a jóság kötõereje alatt álló ember tud
valamilyen mértékben segíteni. Az emberek legtöbbje szenvedélyes és tudatlan, ezért terveik
aligha jelentenek áldást másoknak. A természet kötõerõi fölött az örök idõ áll, amit k§lának
neveznek, mert az anyagi világban mindennek a formáját megváltoztatja. Még ha képesek is
vagyunk átmenetileg jót tenni, az idõ gondoskodik róla, hogy hamarosan minden kudarcba
fulladjon. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy megszabadulunk az örök idõtõl, a k§lától,
amelyet a k§la-sarpához, a kobrához hasonlítanak, aminek marása minden esetben halálos.
Senki sem menekülhet meg a kobra marásától. Hogy megszabaduljunk a kobra-k§la vagy
annak teljessége, a természet kötõerõi kezébõl, a legjobb módszer a bhakti-yoga, ahogyan azt
a Bhagavad-g¦t§ (14.26) javasolja. Az emberbaráti cselekedetek legmagasabb rendû,
legtökéletesebb formája az, ha mindenkinek a bhakti-yoga világszerte folyó prédikálásában
adunk feladatot, mert egyedül csak ez mentheti meg az embereket m§y§, vagyis az anyagi
természet uralmától, melyet a k§la, a karma és a gu£a képviselnek, ahogyan azt az
elõbbiekben említettük.
47. VERS
j¦vo j¦vasya j¦vanam
j¦va¤—az élõlény; j¦vasya—az élõlénynek; j¦vanam—fennmaradás.
Minden élõlény egy másiknak a tápláléka.
A vak vezetõknek ezért meg kell érteniük a Legfelsõbb Lényt, aztán pedig meg kell
próbálniuk, hogy létrehozzák Isten birodalmát. Isten birodalmát, azaz a R§ma-r§jyát
lehetetlen létrehozni, ameddig a világon az emberek elméjében fel nem ébred az Isten-tudat.
48. VERS
Röpke boldogság és szenvedés érzékelésének oka egyedül az, hogy a lélek megfeledkezett
tulajdonságairól, amelyek megegyeznek az Úréval. Maga az Úr azonban mindig hírt ad
Magáról, belülrõl és kívülrõl, s ennek az a célja, hogy az élõlény elesett helyzetén javítson.
Belülrõl mint helyhez kötött Param§tm§ igazítja helyre a vágyakozó élõlényeket, kívülrõl
pedig megnyilvánulásai, a lelki tanítómester és a kinyilatkoztatott írások segítségével teszi
ugyanezt. Figyelnünk kell az Úrra. Nem szabad, hogy az állítólagos boldogság és
boldogtalanság megnyilvánulásai megzavarjanak bennünket, hanem meg kell próbálnunk az
Úrral együttmûködni kívül megnyilvánított cselekedeteiben, amelyek célja az, hogy jó útra
tereljék a bûnös lelkeket.
49. VERS
Az Úr alkalmi formája, kála rupa, egyáltalán nem teszi boldoggá az asurákat, ezért hogy
biztosan érezhessék, hogy az Úr nem pusztítja el õket, azt gondolják, hogy az Úr forma
nélküli.
50. VERS
A feltételekhez kötött élõlények saját választásuk alapján kerülnek kapcsolatba az anyagi
környezettel, s ezt a választást az az erõs vágyuk diktálja, hogy uralkodhassanak az anyagi
világ kincsei felett, és hogy ál-urai legyenek mindennek, amit csak látnak.
53. VERS
Ha valaki csupán vizet iszik és nem fogyaszt szilárd ételt, az böjtnek számít. Erre szükség van
ahhoz, hogy az ember fejlõdhessen a lelki tudásban.
54. VERS
A szenvedély és a tudatlanság növeli az anyagi élvezet utáni vágyakozás hajlamát, és ez az
erõs kéj a vagyon és a hatalom gyûjtésére serkenti az embert.
55. VERS
Vágya következtében, hogy uralkodjék az anyagi világ felett, valamint mert megtagadja az
együttmûködést a Legfelsõbb Úrral, az élõlény kapcsolatba kerül az anyagi világ
teljességével, vagyis a mahat-tattvával, a mahat-tattvából pedig kifejlõdik a hamis azonosítás
az anyagi világgal, az intelligenciával, az elmével és az érzékekkel.
56. VERS
dhvasta-m§y§-gu£odarko niruddha-kara£§ªaya¤
nivartit§khil§h§ra §ste sth§£ur iv§cala¤
tasy§ntar§yo maiv§bh¡¤ sannyast§khila-karma£a¤
dhvasta—elpusztítva; m§y§-gu£a—az anyagi természet kötõerõi; udarka¤—utóhatások;
niruddha—felfüggesztve; kara£a-§ªaya¤—az érzékek és az elme; nivartita—megállt; akhila
—mind; §h§ra¤—táplálék az érzékeknek; §ste—ül; sth§£u¤—mozdíthatatlan; iva—mint;
acala¤—szilárd; tasya—övé; antar§ya¤—akadályok; m§ eva—sohasem ilyen; abh¡¤—lenni;
sannyasta—lemondott; akhila—mindenféle; karma£a¤—anyagi kötelességek.
Fel kell függesztenie érzékeinek minden mûködését, még kívülrõl is, és közömbössé
kell válnia az érzékek egymásra hatásával szemben, amelyek az anyagi természet
kötõerõinek befolyása alatt állnak. Miután lemondott minden anyagi kötelességrõl,
rendíthetetlenül szilárddá kell válnia, legyõzve az út közben felbukkanó minden
akadályt.
A természet anyagi kötõerõinek hatása az anyag élvezetének szûnni nem akaró vágya felé
húzza áldozatát. A természet anyagi kötõerõinek teljes felfüggesztése után az ember
bebocsájtást nyer a lelki szférába. A lelki minõség diktálta tetteket odaadó szolgálatnak vagy
bhaktinak hívják.
58. VERS
Egy hûséges feleség, amilyen G§ndh§r¦ is volt, elválását a férjétõl égetõbbnek érezte, mint
magát a tüzet.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Az Úr K¥¢£a eltávozása

Arjuna elment Dvárakába, megkérdezni mi az Úr terve

YM ómeneket látott.
Arjuna visszatért, és faggatni kezdte YM őt, hogy vannak a Dvárakavasaik, legutoljára emltve
Krisna elhagyta a világot?

2. VERS
Az anyagi világban a napot tekintik minden termékenység és minden anyagi energia
forrásának, s egyedül a napnak köszönhetõ az is, hogy életünkhöz minden megvan, ami
szükséges. Ezért hát amikor az Úr személyesen itt volt a földön, békénk és gazdagságunk
minden feltétele, különösen pedig a vallás és a tudás teljességében jelen volt, az Úr
jelenlétének köszönhetõen, ahogyan a teljes fény árad szét a ragyogó nap jelenlétében. Yudhi
¢±hira Mah§r§ja némi zavarra figyelt föl királyságában, és ezért aggódni kezdett Arjuna
miatt, aki oly hosszú ideje távol volt már; s nem érkezett hír Dv§rak§ról sem. Yudhi¢±hira
Mah§r§ja az Úr K¥¢£a eltávozására gyanakodott, másképp nem mutatkozhattak volna a
félelmetes ómenek.
3. VERS
Amikor egy civilizációban megszakad a szeretetteljes kapcsolat az Istenség Legfelsõbb
Személyiségével, az alábbi tünetek válnak uralkodóvá: az évszakok szabályos rendje
megváltozik, az emberek tisztességtelen eszközökkel keresik a kenyerüket, eluralkodik a düh,
a mohóság és a becstelenség. Az évszakok szabályos rendjének megváltozása az, amikor egy
évszak jellemzõi egy másikban nyilvánulnak meg. Aki becstelen úton keresi a kenyerét, az
elõbb-utóbb eltér kötelességétõl. Mindenkinek vannak elõírt kötelességei, a br§hma£áknak, a
k¢atriyáknak, a vaiªyáknak és a ª¡dráknak egyaránt. Aki azonban eltér ezektõl és másvalaki
feladatát tekinti sajátjának, az becstelenül és helytelenül cselekszik. Az ember gazdagságra és
hatalomra vágyva túlságosan kapzsi lesz, ha életének nincsen magasabb rendû célja, s azt
gondolja, hogy ez a néhány évnyi földi élet jelent mindent. Az emberi társadalom minden
ilyen hibájának a tudatlanság az oka. Ám egy hatalmas nap szórja ránk fényét a ¼r¦mad-
Bh§gavatam formájában, hogy eloszlassa a tudatlanságot, legfõképpen ebben a bûnös korban.
4. VERS
Az élõlényt tiszta, eredeti állapotában nem kötik feltételekhez a törvények, mert tudatában
van annak, hogy örökké a Legfelsõbb Lény szolgája, s így számára mindig az a jó, ha
megmarad szolgának, s nem próbálkozik helytelenül azzal, hogy a Legfelsõbb Úr tulajdona
fölött uralkodjék. A kétszínûség világának csakis akkor lehet véget vetni, ha az Úrnak végzett
odaadó szolgálat segítségével szembeszállunk vele, másképp nem lehetséges.
9. VERS
Minden sikeres ember az Úrnak adhat hálát mindazért, amit elért.
10. VERS
A Bhagavad-g¦t§ (7.14) érthetõen kijelenti, hogy az anyagi energia visszahatását sohasem
lehet legyõzni, a három kötõerõ lekötõ hatása miatt.
11. VERS
Egy magasabb rendû energia olyan dolgokat kényszerít ránk, amelyeket nem akarunk, s nem
látjuk, hogy ezek a nemkívánatos események az anyagi kötõerõk kezében vannak. Ezek a
nemkívánatos események az erdõtûzhöz hasonlítanak. Senki sem megy az erdõbe, hogy tüzet
gyújtson, a tûz mégis magától fellobban, roppant szerencsétlenséget okozva az erdõ élõlényei
számára. Ezt a tüzet semmilyen emberi erõfeszítéssel nem lehet megfékezni. Csupán az Úr
kegyébõl lehet eloltani, aki felhõket küld, hogy vízzel árassza el az erdõt.
34. VERS
A brahminikus kultúra, vagyis a jóság szunnyadó tulajdonságai — õszinteség,
kiegyensúlyozottság, önfegyelem, türelem, egyszerûség, általános tudás, transzcendentális
tudás és a védikus bölcsességbe vetett erõs hit — kifejlesztésével az ember br§hma£ává
válhat, és így eredeti valójában láthatja meg az Urat. A bhakta szint, amely transzcendentális
ragaszkodást vált ki az Úrból, nem alakul ki addig, amíg az ember nem fejlesztette ki
magában a br§hma£ák tulajdonságait, amelyekrõl fentebb beszéltünk. Az Úr a br§hma£ákat
tulajdonságaik, s nem valamiféle áltekintély miatt kedveli. Akik tulajdonságaikat tekintve
nem érik el a br§hma£a szintet, nem alapozhatnak meg semmilyen kapcsolatot az Úrral,
ahogyan a tüzet sem lehet meggyújtani a puszta földbõl fa nélkül, annak ellenére, hogy a fa és
a föld között kapcsolat van. Mivel az Úr teljesen tökéletes Önmagában, jólléte nem lehet
kérdéses, és Yudhi¢±hira Mah§r§ja nem is kérdezett errõl. Csak lakhelyérõl, Dv§rak§ Pur¦ról
érdeklõdött, ahol csupa jámbor ember gyûlik össze. Az Úr csak ott van jelen, ahol jámbor
emberek gyûlnek össze, és örömét leli abban, hogy a Legfelsõbb Igazságot dicsõítik.
35. — 36. VERS
MAGYARÁZAT: Ahogyan már sokszor megvitattuk, az Istenség Személyisége két
minõségben van jelen minden egyes univerzumban: Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uként és K
¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£uként. K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£unak saját bolygója van az univerzum északi
csúcsán. Egy hatalmas tejóceán terül el ott, ahol az Úr fekszik ágyán, Baladeva Ananta
inkarnációján. Yudhi¢±hira Mah§r§ja a Yadu-dinasztiát a tejóceánhoz, ¼r¦ Balar§mát pedig
Anantához hasonlította, ahol az Úr K¥¢£a lakik.
37. VERS
yat-p§da-ªuªr¡¢a£a-mukhya-karma£§
saty§dayo dvy-a¢±a-sahasra-yo¢ita¤
nirjitya sa¯khye tri-daª§°s tad-§ªi¢o
haranti vajr§yudha-vallabhocit§¤
yat—akinek; p§da—lábai; ªuªr¡¢a£a—gondoskodni a jólétrõl; mukhya—a legfontosabb;
karma£§—cselekedetei által; satya-§daya¤—a királynõk, élükön Satyabh§m§val; dvi-a¢±a—
kétszer nyolc; sahasra—ezer; yo¢ita¤—a szebbik nem; nirjitya—legyõzve; sa¯khye—a
csatában; tri-daª§n—a mennyek lakói; tat-§ªi¢a¤—amit a félistenek élveznek; haranti—
elveszik; vajra-§yudha-vallabh§—a mennydörgés urának feleségei; ucit§¤—megérdemelve.
Dv§rak§ királynõi minden kényelmet megadtak az Úr lótuszlábának — amely
minden szolgálat közül a legfontosabb
Az Úr K¥¢£a eltávozása után, amikor Arjuna Dv§rak§ba látogatott, a királynõk
Satyabh§m§val és Rukmi£¦vel együtt a legmélységesebb bánatba merültek. Élete végén
Satyabh§m§ az erdõbe vonult, hogy szigorú lemondásoknak vesse alá magát.
Úrnak nem volt feladata, hogy számtalan feleségének utasításait kövesse, mint a közönséges
emberek. Ám a királynõk a legmagasabb szintû odaadó szolgálatot végezték, az Úr
kényelmének szolgálatát, ezért az Úr a hûséges és tökéletes férj szerepét játszotta velük.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET
A P§£¨avák visszavonulnak

Arjuna szomorúsága, Krisnára emlékezve felidézi a saját életét, ahogy Krisna az egyik csodát
a másik után tette Arjunával, és aPándavákkal. Elmondja, hogy erejét Tőle kapta, minen
ugyanaz, de Krisna nélkül nincs semminek az az ereje.
Emlékezik a BG taníásaira> enyhűlést hozznak
Ahogy Krisna elhagyta a világot> Kali belépett, hogy szerencsétlenséggel sújtsa a csekély
tudásúakat Yudhi¢±hira Mah§r§ja kiváló értelmével szerte a fõvárosban, szerte a
birodalomban, az otthonokban és az emberek között felismerte a Kali-kort, melyet a növekvõ
kapzsiság, a becstelenség, a csalás és az erõszak jellemez. Bölcsen felkészült hát, hogy
elhagyja otthonát, s ennek megfelelõ ruhát öltött.
Pariksit Maharájot a tronra ultette, Vajrat, Annirudha fiát pedig Mathura királyává> és
vanaprastha asramba léptek. Befeléforult, testvéreivl sem kommunikált, étel ital minimum>
paramahamsa lét. Testvéraik vele tartottak.
Pándavák GV ba, Vidhura Prtvi loka

5. VERS
Az erõt és az energiát Arjuna azért kapta, mert szükség volt rá az Úr missziójának
teljesítéséhez. Amikor azonban küldetése elérte célját, az Úr visszavette Arjunától e
rendkívüli hatalmat, mert Arjuna megdöbbentõ erejére, amely még a mennyek lakóit is
ámulatba ejtette, nem volt többé szükség, s többé nem arra szolgált, hogy általa Arjuna
hazatérjen, vissza Istenhez. Ha az Úr még olyan kiváló bhakták esetében is, mint Arjuna vagy
akár a mennyek félistenei, erõt adhat és elveheti azt, akkor mit mondhatnánk a közönséges
élõlényekrõl, akik csupán porszemek e nagy lelkekhez képest? A tanulság ebbõl az, hogy
senki se legyen büszke az Úrtól kölcsönkapott erejére. A józan ember inkább érezze magát
lekötelezettnek az Úrral szemben az ilyen jótéteményért, s erejét használja az Úr
szolgálatában. Ezt az erõt az Úr bármikor visszavonhatja, ezért az ilyen hatalmat és
gazdagságot akkor alkalmazzuk a legmegfelelõbben, ha az Úr szolgálatába állítjuk.
8. VERS
Maya D§nava démon a Kh§£¨ava erdõ lakója volt, s amikor az erdõ lángra lobbant,
Arjunától kért védelmet. Maya ilyen materialista volt, aki ismerte a csodák teremtésének
mûvészetét. Az Úr K¥¢£a mégis meg akarta ölni. Amikor a tûz és az Úr K¥¢£a kereke
üldözte, egy olyan bhaktánál keresett menedéket, mint Arjuna, aki megmentette õt a tûz és az
Úr ¼r¦ K¥¢£a dühétõl. A bhakták még az Úrnál is kegyesebbek, s az odaadó szolgálatban a
bhakta kegye még értékesebb, mint az Úr kegye. Mind a tûz, mind az Úr abbahagyták a
démon üldözését, amint látták, hogy a démonnak egy olyan bhakta nyújtott védelmet, mint
Arjuna. A démon, mivel úgy érezte, adósa lett Arjunának, valamiképpen szolgálni akarta õt,
hogy kimutassa háláját, de Arjuna nem fogadott el tõle semmit cserébe. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a
azonban, mivel elégedett volt Maya démonnal, amiért bhaktájánál keresett menedéket,
megkérte, hogy Yudhi¢±hira királynak ajánlja fel szolgálatát azzal, hogy csodálatos
gyûléscsarnokot épít neki. A folyamat tehát az, hogy a bhakta kegyébõl elnyerhetjük az Úr
kegyét, az Úr kegyébõl pedig megkapjuk a lehetõséget, hogy szolgáljuk az Úr bhaktáját.
Bh¦masena buzogánya szintén Maya D§nava ajándéka volt.
10. VERS
Az Úr eltûri, bármilyen gazember követ el sértést Ellene, hiszen az apa még a sértést is
elviseli fiától, ám nem tûri, hogy bhaktáit sértegessék. Egy nagy lélek megsértésével az ember
lemondhat jámbor cselekedeteinek minden eredményérõl és minden áldásról.
11. VERS
Amikor a bhakták nehéz helyzetbe kerülnek, alkalmuk adódik arra, hogy a legmélyebb
figyelemmel emlékezzenek az Úrra. E veszedelmes helyzetben Draupad¦ is az Úr K¥¢£ára
gondolt, és a mindent átható Úr egyszerre megértette, hogy bhaktái bajban vannak. Megjelent
hát, és arra kérte Draupad¦t, adjon Neki bármilyen ételt, amit talál a kamrában. Amikor
Draupad¦ meghallotta, mit kér tõle az Úr, elöntötte a szomorúság: a Legfelsõbb Úr enni kér
tõle, s õ nem tud adni Neki. Az Úr egy darab zöldséget talált egy edény oldalára tapadva.
Nyomban kivette és bekapta, aztán arra kérte Draupad¦t, hogy hívassa vendégeit, Durv§s§t és
társait. a br§hma£ák amiatt, hogy az Úr K¥¢£a elfogadott egy falat ételt, már a vízben
jóllakottnak érezték magukat. Úgy döntöttek, hogy távoznak.
13. VERS
Az Úr mindenható, és kegyébõl tiszta bhaktáját olyan hatalmassá teheti, amilyenre csak
akarja, korlátlanul. Amikor azonban visszavonja az erõt valakitõl, akkor azt — szintén az Õ
akaratából — minden erõ elhagyja.
15. VERS
yo bh¦¢ma-kar£a-guru-ªalya-cam¡¢v adabhra-
r§janya-varya-ratha-ma£¨ala-ma£¨it§su
agrecaro mama vibho ratha-y¡thap§n§m
§yur man§°si ca d¥ª§ saha oja §rcchat
ya¤—egyedül Õ az; bh¦¢ma—Bh¦¢ma; kar£a—Kar£a; guru—Dro£§c§rya; ªalya—¼alya;
cam¡¢u—a katonai falanx közepén; adabhra—mérhetetlen; r§janya-varya—hatalmas
hercegek; ratha-ma£¨ala—harci szekerek sora; ma£¨it§su—díszítve; agrecara¤—elõre
haladva; mama—az enyém; vibho—óh, nagy király; ratha-y¡tha-p§n§m—minden kocsihajtó;
§yu¤—az élet hossza vagy gyümölcsözõ cselekedetek; man§°si—az elme felemelkedése; ca
—szintén; d¥ª§—pillantással; saha¤—hatalom; oja¤—erõ; §rcchat—visszavonta.
Õ volt az, aki megrövidítette mindenki életét, s aki a csatatéren megvonta a taktikai
képességet és a lelkesedés erejét a Kauravák nagy hadi falanxától, melyet Bh¦¢ma,
Kar£a, Dro£a, ¼alya és mások vezettek. Hadmûveleteik kiválóak s a leghelyénvalóbbak
voltak, ám mindez az Úr ¼r¦ K¥¢£a mûve volt, miközben sorra végrehajtotta tetteit.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Abszolút Személyisége, az Úr ¼r¦ K¥¢£a teljes Param§tm§
kiterjedésén keresztül mindenki szívébe kiterjeszti Magát, és így irányít mindenkit az
emlékezés, a felejtés, a tudás, az intelligencia hiánya és minden pszichológiai tevékenység
során (Bhagavad-g¦t§ 15.15). Mint Legfelsõbb Úr, képes meghosszabbítani vagy lerövidíteni
az élõlények életét. Így az Úr saját tervének megfelelõen irányította a kuruk¢etrai csatát. Azt
akarta, hogy a csata alapozza meg Yudhi¢±hira uralmát ezen a bolygón, s hogy
transzcendentális tervét lehetõvé tegye, mindenható akaratával megölt mindenkit, aki az
ellenség oldalán állt. Az ellenséges seregnek minden katonai erõ rendelkezésére állt, nagy
tábornokok, Bh¦¢ma, Dro£a és ¼alya támogatásával. A fizikai erõt tekintve Arjuna nem
nyerhette volna meg a csatát, ha az Úr nem segített volna neki legkülönfélébb taktikáival.
Általában minden politikus alkalmaz ilyen taktikákat, még a modern hadügyekben is, de
mindezt anyagi szinten, kémek, hadicselek és diplomatikus cselfogások segítségével. Arjuna
azonban az Úr szeretõ bhaktája volt, ezért az Úr mindezt Maga tette meg, anélkül hogy
Arjuna vágyott volna erre. Ilyen az Úrnak végzett odaadó szolgálat.
16. VERS
Kar£a a kuruk¢etrai csata kimenetelét elõre látta, s az volt a véleménye, hogy mivel K¥¢£a
volt Arjuna kocsihajtója, a csatát Arjunának kell megnyernie. Õ ölte meg a legtöbb P§£¨ava
katonát., és õ volt az egyetlen, aki képes volt leverni Arjuna sisakját. Ám úgy esett, hogy
szekerének kereke a csatatér sarába ragadt, s amikor leszállt, hogy kiemelje a kereket, Arjuna
kihasználta a lehetõséget, s megölte, ámbár Kar£a kegyelemért könyörgött.
Trigarta vagy Suªarm§: V¥ddhak¢etra Mah§r§ja fia, Trigartadeªa királya, aki szintén
jelen volt Draupad¦ svaya°vara szertartásán. Duryodhana egyik csatlósa volt, s azt a tanácsot
adta neki, hogy támadja meg Matsyadeªát (Darbha¯gát). A vir§±a-nagarai tehénlopás során
foglyul ejtette Vir§±a Mah§r§ját, akit azonban késõbb Bh¦ma kiszabadított. A kuruk¢etrai
csatában szintén hõsiesen harcolt, de végül Arjuna megölte.
Jayadratha: csak az alkalmat leste, hogy kapcsolatba kerülhessen Draupad¦val. sikerült
arra kényszerítenie Draupad¦t, hogy üljön fel a szekérre. Végül Bh¦ma elfogta Jayadrathát, és
szinte halálra verte. Aztán csupán öt hajszálat hagyva a fején levágta a haját, majd sorra a
királyok elé hurcolta, s mint Yudhi¢±hira Mah§r§ja rabszolgáját mutatta be nekik. Jayadratha
kénytelen volt az egész hercegi rend elõtt elismerni, hogy Yudhi¢±hira Mah§r§ja rabszolgája,
s így vitték Yudhi¢±hira Mah§r§ja elé. Így megalázva Ga¯g§triba indult, a Himalájába, ahol
szigorú lemondásokat végzett, hogy elégedetté tegye az Úr ¼ivát. Azt az áldást kérte tõle,
hogy legyõzhesse az összes P§£¨avát, legalább egyet egyszerre. Aztán elkezdõdött a kuruk
¢etrai csata, ahol Duryodhana oldalára állt. A csata elsõ napján Drupada Mah§r§jával harcolt,
azután Vir§±ával, késõbb Abhimanyuval. Miközben Abhimanyut hét hatalmas hadvezér
kerítette be, hogy kegyetlenül megöljék, a P§£¨avák Abhimanyu segítségére siettek, de
Jayadratha az Úr ¼iva jóvoltából ügyesen visszaverte õket. Arjuna megfogadta, hogy megöli
Jayadrathát. Amint ezt Jayadratha meghallotta, nyomban el akart menekülni a csatatérrõl, és
gyáva tettére a Kauraváktól kért engedélyt. Õk azonban nem engedték el, sõt arra kötelezték,
hogy küzdjön meg Arjunával. Harc közben az Úr K¥¢£a emlékeztette Arjunát, hogy ¼iva azt
az áldást adta Jayadrathának, hogy akinek kezétõl feje a porba hullik, az azonnal meghal. Azt
tanácsolta hát Arjunának, hogy Jayadratha fejét dobja rögtön az apja ölébe, aki a Samanta-
pañcaka zarándokhelyen végzett lemondásokat. Arjuna így is tett. Jayadratha apja
megdöbbenve látta, hogy ölébe egy levágott fej hullik, s azon nyomban a földre hajította.
Azonnal holtan esett össze, homlokán hét hasadással.
20. VERS
A vers lényeges gondolata az, hogyan eshetett meg, hogy egy csapat közönséges
tehénhajcsár legyõzte Arjunát, s hogyan fordulhatott elõ, hogy megérinthették az Úr K¥¢£a
feleségeinek testét, akiket Arjuna védelmezett. ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura fényt
derített erre az ellentmondásra a Vi¢£u Pur§£a és a Brahma Pur§£a tanulmányozásával. E
Pur§£ákban az áll, hogy a mennyek hölgyei egyszer örömet szereztek A¢±§vakra Muninak
szolgálatukkal, és a muni megáldotta õket, hogy a Legfelsõbb Úr legyen a férjük. A¢±§vakra
Muni teste nyolc ízületénél görbe volt, s így hajlottan járt. A félistenek lányai a muni
mozgásának láttán nem tudták visszafojtani a nevetésüket, s a bölcs megharagudott rájuk.
Megátkozta õket, hogy annak ellenére, hogy az Úr lesz a férjük, gonosztevõk fogságába
esnek. Késõbb a leányok imáikkal újra kiengesztelték a munit, aki ez alkalommal azt az áldást
adta nekik, hogy miután a gonoszok elrabolták õket, újra visszanyerhetik férjüket. Így aztán
hogy a nagy muni betarthassa szavát, az Úr Maga rabolta el feleségeit Arjuna védelmébõl,
máskülönben csupán eltûntek volna, amint a rablók hozzájuk érnek. Emellett néhány gop¦, aki
azért imádkozott, hogy az Úr felesége lehessen, vágya teljesülése után visszatért eredeti
helyzetébe. Az Úr K¥¢£a azt akarta, hogy eltávozása után egész környezete visszatérjen
Hozzá, és csupán az történt, hogy más és más körülmények között vitte õket vissza.
21. VERS
tad vai dhanus ta i¢ava¤ sa ratho hay§s te
so 'ha° rath¦ n¥patayo yata §namanti
sarva° k¢a£ena tad abh¡d asad ¦ªa-rikta°
bhasman huta° kuhaka-r§ddham ivoptam ¡¢y§m
tat—ugyanaz; vai—bizonyára; dhanu¤ te—ugyanaz az íj; i¢ava¤—nyilak; sa¤—ugyanaz;
ratha¤—harci szekér; hay§¤ te—ugyanazok a lovak; sa¤ aham—én ugyanaz az Arjuna
vagyok; rath¦—a kocsin harcoló; n¥pataya¤—minden király; yata¤—akinek; §namanti—
tiszteletüket ajánlották; sarvam—minden; k¢a£ena—egy pillanat alatt; tat—mindazok; abh¡t
—váltak; asat—hasznavehetetlenné; ¦ªa—az Úr miatt; riktam—üres; bhasman—hamu; hutam
—vajat ajánl; kuhaka-r§ddham—varázserõvel teremtett pénz; iva—mint; uptam—elvetett;
¡¢y§m—terméketlen földön.
Ugyanaz a G§£¨¦va-íj van velem és ugyanazok a nyilak, ugyanazt a kocsit húzzák
ugyanazok a lovak, s ugyanúgy használom ezeket, mint ugyanaz az Arjuna, akinek
minden király hódolatát ajánlotta. De az Úr K¥¢£a nélkül minden egy pillanat alatt
semmivé vált. Épp olyan ez, mint a hamun ajánlott tisztított vaj, mint a varázspálcával
szerzett pénz vagy mint a terméketlen földbe vetett mag.
Ahogyan már többször beszéltünk róla, az embernek nem szabad büszkének lennie, ha
idegen tolakkal ékeskedik. Minden energia és hatalom a legfelsõbb forrástól, az Úr K¥¢£ától
származik, és csak addig mûködik, ameddig Õ akarja, s ameddig vissza nem vonja õket. Az
elektromos áramot az erõmûbõl kapjuk, s amint az erõmû nem szolgáltat több energiát, az
izzóknak nincsen többé hasznuk. Az Úr legfelsõbb akarata egyetlen pillanat alatt képes
megteremteni illetve visszavonni ezeket az energiákat. Az anyagi civilizáció az Úr áldása
nélkül csak gyerekek játéka. Amíg a szülõk hagyják a gyereket játszani, addig minden
rendben. Amikor azonban a szülõk ezt visszavonják, a gyereknek abba kell hagynia a játékot.
Az emberi társadalmat és annak minden tevékenységét az Úr legfelsõbb áldásával kell
összekapcsolni. E nélkül az áldás nélkül az emberi társadalom fejlõdése minden téren
hasztalan, akár a halott test díszítése. A versben az áll, hogy a halott civilizáció és annak
tevékenysége olyanok, mint a tisztított vaj a hamuban, a varázspálcával szerzett pénz és a
terméketlen földbe vetett mag.
24. VERS
Ha a világon béke van, tudnunk kell, hogy az csakis az Úr jóakaratából lehetséges, és
bármikor legyen háborgás, az szintén az Úr legfelsõbb akaratának köszönhetõ. Egy fûszál sem
mozdulhat meg az Õ akaratán kívül. Sohasem árt óvatosnak lenni, s meg kell tanulnunk
különbséget tenni, melyek azok a tettek, amelyek elégedetté teszik az Urat, és melyek azok,
amelyek nem. Egy tettet tehát annak alapján kell megítélnünk, örömet okoz-e az Úrnak vagy
sem. Nincs helye saját szeszélyeinknek; mindig az vezéreljen bennünket, hogyan tehetjük az
Urat elégedetté.
25. — 26. VERS
Az a mentalitás, hogy az élõlény uralkodni akar a természet fölött, a feltételekhez kötött élet
alapvetõ oka. Hogy lehetõséget adjon e hamis uraknak, az Úr illuzórikus energiája
egyenlõtlenséget hozott létre a feltételekhez kötött élõlények között azáltal, hogy erõsebbet és
gyengébbet teremtett minden fajban. Az anyagi természet és a teremtés fölötti uralkodás
mentalitása természetszerûleg megteremtette az egyenlõtlenséget, és egyben a létért folyó
küzdelem törvényét is.
27. VERS
A Bhagavad-g¦t§ minden védikus bölcsesség lényege, mert az Istenség Legfelsõbb
Személyisége beszélte el. Maga az Úr meséli el csodálatosan, mindazok számára, akiknek
nincs idejük arra, hogy áttanulmányozzák a végeláthatatlan Védikus Irodalmat, az Upani
¢adokat, a Pur§£ákat és a Ved§nta-s¡trákat.
A kegyes Úr hátrahagyta a Bhagavad-g¦t§ csodálatos tanítását, hogy követhessük
utasításait akkor is, amikor anyagi szemek számára Õ már többé nem látható. Az anyagi
érzékeknek nem lehet fogalmuk a Legfelsõbb Úrról, ám hogy a feltételekhez kötött lelkek
érzékelni tudják Õt, felfoghatatlan energiája révén az anyagon keresztül jelenik meg, amely
szintén megnyilvánult energiájának egyik formája. Így hát a Bhagavad-g¦t§ és minden más
hiteles szentírás, amely az Úr képviselõje hang formájában, szintén az Úr inkarnációja.
Nincsen különbség az Úr hang-képviselõje és Maga az Úr között.
A védikus bölcsesség egész rendszere arra irányul, hogy megsemmisítse e hibás felfogást, s
ezzel megszabadítsa az élõlényt attól az illúziótól, hogy az anyaggal azonosítja magát. Amint
ez az illúzió a tudás és lemondás hatására szertefoszlik, az élõlények nyomban felelõs
cselekvõk és élvezõk lesznek. Az élvezet érzése az Úrban valódi, míg ugyanez az érzés az
élõlényben egyfajta hõn óhajtott vágy csupán. E tudatbeli eltérés különbözteti meg a két
egyént, vagyis az Urat és az élõlényt, máskülönben nincs különbség közöttük.
A Bhagavad-g¦t§ leírása szerint mind az Úr, mind az élõlény san§tana, azaz örök, s az Úr
hajlékát, messze túl az anyagi világon, szintén san§tanaként jellemzi. Az élõlény meghívást
kap, hogy az Úr san§tana létében éljen, és a folyamatot, amely segít neki, hogy eljusson az Úr
lakhelyére, ahol a lélek felszabadult tevékenységét végzi, san§tana-dharmának nevezik.
Azt a folyamatot, amelynek segítségével megszabadulhatunk az anyagi azonosítás hibás
felfogásától, különbözõ szintjein gyümölcsözõ tetteknek, tapasztalati filozófiának, odaadó
szolgálatnak és transzcendentális megvalósításnak nevezik. Az ember kötelességei, amelyeket
a Védák írnak elõ, fokozatosan megtisztíthatják a feltételekhez kötött lélek bûnös elméjét, és
felemelhetik õt a tudás szintjére. A tudás elsajátításának megtisztult szintje jelenti majd az
alapot az Úr odaadó szolgálatában. Mindaddig, amíg az ember az élet kérdéseire keres
megoldást, tudását jñ§nának, tiszta tudásnak hívják, ám amikor rátalál a valódi megoldásra,
helyzete megszilárdul az Úr odaadó szolgálatában.
28. VERS
Az Úr olyan, mint a nap. A nap megjelenése azonnal eloszlatja a sötétséget, azaz a
tudatlanságot, amikor pedig az Úr jelenik meg a bhakta elméjében, az egyszerre elûzi a
gyötrelmes anyagi befolyást. Az Úr Caitanya ezért azt ajánlotta, hogy vibráljuk állandóan az
Úr nevét, s ez megvédelmez bennünket az anyagi világ minden szennyezõdésétõl.
31. VERS
Az abszolút tudás elsajátításával az ember örökké a Legfelsõbb Úrral lehet jelenlegi életében
is, pusztán azáltal, hogy Róla hall és Róla beszél, Rá gondol és imádja Õt. Láthatjuk Õt,
érezhetjük jelenlétét ebben az életünkben is, ha megértjük az advaya-jñ§na Urat, az Abszolút
Urat az odaadó szolgálat folyamatán keresztül, amely azzal kezdõdik el, hogy hallunk Róla.
Az Úr Caitanya azt mondja, hogy pusztán az Úr szent nevének éneklésével az ember
lemoshatja a port a tiszta tudat tükrérõl, s amint ez a por eltûnik, az ember megszabadul
minden anyagi feltételtõl.
34. VERS
.A Legfelsõbb Úr számára az asurák és a félistenek egyformák, de a félistenek
engedelmeskednek az Úrnak, míg az asurák nem. Jó példa erre a tüske példája, melyet egy
másik tüskével távolítanak el. A tüske, amely megszúrja az Úr lábát, minden bizonnyal
zavarja az Urat, a másik pedig, ami eltávolítja a zavaró tényezõt, kétségtelenül nagy
szolgálatot tesz. Tehát annak ellenére, hogy minden élõlény az Úr szerves része, azt, aki
megszúrja az Urat, asurának hívják, azt pedig, aki az Úr önkéntes szolgája, devat§nak, azaz
félistennek nevezik.
36. VERS
yad§ mukundo bhagav§n im§° mah¦°
jahau sva-tanv§ ªrava£¦ya-sat-katha¤
tad§har ev§pratibuddha-cetas§m
abhadra-hetu¤ kalir anvavartata
yad§—amikor; mukunda¤—az Úr K¥¢£a; bhagav§n—az Istenség Személyisége; im§m—
ezt; mah¦m—a földet; jahau—elhagyta; sva-tanv§—ugyanabban a testében; ªrava£¦ya-sat-
katha¤—érdemes Róla hallani; tad§—akkor; aha¤ eva—attól a naptól; aprati-buddha-
cetas§m—azoknak, akiknek az elméje nem eléggé fejlett; abhadra-hetu¤—minden
szerencsétlenség oka; kali¤ anvavartata—Kali teljességében megnyilvánult.
Attól a naptól kezdve, amikor az Istenség Személyisége, az Úr K¥¢£a saját testében
elhagyta ezt a földet, Kali, aki már részben megjelent, teljességében megnyilvánult, hogy
szerencsétlenséggel sújtsa a csekély tudásúakat.
Kali kizárólag azokra kényszerítheti rá hatását, akiknek Isten-tudata még nem fejlõdött ki
egészen. Kali befolyásának úgy állhatunk ellen, hogy teljes mértékben az Istenség
Személyiségének legfelsõbb védelmére bízzuk magunkat. A Kali-korszak közvetlenül a kuruk
¢etrai csata után kezdõdött el, de az Úr jelenlétében nem tudta kifejteni hatását. Az Úr
azonban elhagyta e bolygót, saját transzcendentális testében, s amint eltávozott, a Kali-yuga
jelei láthatóvá váltak,
38. VERS
Miért fogadták el Hastin§pura királyát, legalábbis Par¦k¢¦t Mah§r§ja idejéig, a világ
uralkodójaként? Ennek egyetlen oka az volt, hogy a világ népei boldogok voltak az uralkodó
kormányzása alatt. Az emberek boldogsága a bõséges termésnek volt köszönhetõ, a tengernyi
gabonának, gyümölcsnek, tejnek, gyógyfûnek, drágakõnek, ásványkincsnek és minden
egyébnek, amire az embereknek szüksége van. Nem volt részük még testi szenvedésben sem,
elméjüknek semmi sem okozott aggodalmat, és sem természeti csapások, sem más élõlények
nem zavarták meg õket. Mivel mindenki, minden tekintetben boldog volt, nem volt sehol sem
harag, bár politikai célokért és a hatalomért az államok királyai között néha kitört a harc.
Mindenkit arra neveltek, hogy az élet legfõbb célját kell elérnie, ezért az emberek kellõképpen
felvilágosultak voltak ahhoz, hogy ne vitatkozzanak jelentéktelen dolgokon.
39. VERS
Miután Par¦k¢it Mah§r§ját Hastin§pura birodalmi trónjára ültette, majd Vajrát, az Úr K¥¢
£a dédunokáját Mathur§ királyává koronázta, Mindenkinek úgy kell rendeznie az életét, hogy
az utolsó idõszakban, legalább tizenöt-húsz évvel a halála elõtt teljesen átadhassa magát az Úr
odaadó szolgálatának, hogy elérje az élet tökéletességét. Nagy ostobaság, ha az ember élete
minden napját az anyagi élvezet megszerzésével és a gyümölcsözõ cselekedetekkel tölti, mert
amíg elméje a gyümölcsözõ munkában merül el az anyagi élvezet kedvéért, addig nincs
esélye, hogy megszabaduljon a feltételekhez kötött élettõl, az anyagi kötelékektõl. Senki se
kövesse azt az öngyilkos politikát, hogy elhanyagolja az ember legfõbb feladatát, az élet
tökéletességének elérését, amely nem más, mint hazatérni, vissza Istenhez.
40. VERS
Ahhoz, hogy az Úr társa lehessen valaki, az szükséges, hogy megszabaduljon az anyagi
szennyezõdéstõl. Yudhi¢±hira Mah§r§ja ezért a lelki tisztaság érdekében egyszerre lemondott
királyi gazdagságáról, megvált a királyi ruháktól és ékességektõl. A ka¢§ya, a sanny§s¦k
sáfrányszínû ruhadarabja azt jelzi, hogy viselõje megszabadult minden csillogó anyagi
ékességtõl. Amíg az ember ragaszkodik e megjelölésekhez, addig anyagilag tisztátlannak
számít.
41. VERS
Valójában az elme mûködését nem lehet megállítani, mert az az örök lélek tükrözõdése,
anyagi minõségét azonban meg lehet változtatni, s az Úr transzcendentális szolgálatába lehet
állítani.
42. VERS
Az embernek nemcsak gondolnia kell, hogy õ Brahman, de úgy is kell cselekednie. Aki
csupán gondolja magát Brahmannak, az imperszonalista. Aki azonban Brahmanként is
cselekszik, az tiszta bhakta.
43. VERS
Yudhi¢±hira Mah§r§ja nem függött többé fivéreitõl, akik mindvégig segítették õt. Ezt a
szintet, amikor valaki tökéletesen függetlenné válik mindentõl, a félelemnélküliség
megtisztult állapotának nevezik.
46. VERS
A Bhagavad-g¦t§ban (7.28) az Úr azt mondja, hogy csak azok tudják a Legfelsõbb Úr, ¼r¦
K¥¢£a lótuszlábára összpontosítani a figyelmüket, akik elõzõ életeik során jámboran
cselekedtek és megszabadultak bûnös tetteik minden következményétõl. ¼r¦ Viªvan§tha
Cakravart¦ szerint a dharma, artha, k§ma és mok¢a elveit azok fogadják el, akik nem
mentesek még a bûnös tettek visszahatásaitól. Akiket ez a négy elv szennyez be, nem tudják
azonnal elfogadni a lelki világ Urának lótuszlábait.
49. VERS
viduro 'pi parityajya prabh§se deham §tmana¤
k¥¢£§veªena tac-citta¤ pit¥bhi¤ sva-k¢aya° yayau
vidura¤—Vidura (Yudhi¢±hira Mah§r§ja nagybátyja); api—szintén; parityajya—miután
elhagyta a testét; prabh§se—Prabh§sa zarándokhelyen; deham §tmana¤—a teste; k¥¢£a—az
Istenség Személyisége; §veªena—abban a gondolatban elmerülve; tat—övé; citta¤—
gondolatok és tettek; pit¥bhi¤—Pit¥loka lakóival együtt; sva-k¢ayam—a saját lakhelye;
yayau—távozott.
Vidura zarándokútja közben, Prabh§sánál hagyta el a testét. Mélyen az Úr K¥¢£ára
gondolt, ezért Pit¥loka bolygó lakói fogadták õt, ahol újra elfoglalta eredeti posztját.
51. VERS
Az Istenség Személyiségérõl és bhaktáiról szóló elbeszélés abszolút önmagában, és így
odaadó hallgatása éppen olyan, mintha együtt lennénk az Úrral és az Úr állandó társaival. A
¼r¦mad-Bh§gavatam hallgatásának folyamatával az ember elérheti az élet legtökéletesebb
szintjét: sikeresen hazatérhet, vissza Istenhez.

TIZENHATODIK FEJEZET
Hogyan fogadta Par¦k¢it a Kali-korszakot?

PM elkezdte az Uralkodását. Feeleségül vette Uttara király leányát, és ltm Kripacarya lett
Találkozott Kalival, és megbüntette. De miért nem ölte meg?
Dharma és Bhumi beszélgetése
Miért vagy szomorú Bhumi?
Felsorol nagyon sok okott.
Bhumi válaszol: Krisna elhagyta a fölett> Kali jön.

1. VERS
A legjobb tulajdonság az, ha az Úr bhaktájává válunk, s aztán lassanként minden olyan jó
tulajdonság kifejlõdik bennünk, amelyre érdemes szert tenni. Par¦k¢it Mah§r§jának és a hozzá
hasonló királyoknak volt egy tanácsadó testülete, amelynek kiváló bölcsek vagy elsõrendû
br§hma£ák voltak a tagjai. Nem fogadtak el fizetséget, és nem is volt szükségük erre. Az
államnak nem kellett költenie arra, hogy jó tanácsot kapjon. Ezek a br§hma£ák sama-darª¦k
voltak, vagyis egyenlõen bántak mindenkivel, az állatokkal és az emberekkel egyaránt, jól
tudták, hogyan lehet a birodalomban minden élõlény boldog mind ebben az életben, mind a
következõben.
2. VERS
Ir§vat¦ Uttara Mah§r§ja leánya lévén Par¦k¢it Mah§r§ja unokahúga volt, de az unokatestvérek
házasodhattak egymás között, ha nem tartoztak ugyanahhoz a gotrához, vagyis családhoz.
Janamejaya: A r§jar¢i királyok egyike, Par¦k¢it Mah§r§ja híres fia. Elfoglalta Tak¢al§t
(Ajantát), és elhatározta, hogy megbosszulja, hogy kiváló apját, Par¦k¢it Mah§r§ját
igazságtalanul megátkozták. Hatalmas áldozatot mutatott be, a Sarpa-yajñát, hogy kipusztítsa
a kígyók faját, köztük a tak¢akát, amely halálra marta apját. Sok befolyásos félisten és bölcs
kérésére meg kellett változtatnia döntését, hogy végez a kígyók fajával, ám annak ellenére,
hogy félbeszakította az áldozatot, minden résztvevõt elégedetté tett, megfelelõen
megjutalmazva õket. A szertartáson Mah§muni Vy§sadeva is jelen volt, és maga mesélte el a
kuruk¢etrai csata történetét a királynak. Késõbb Vy§sadeva utasítására tanítványa,
Vaiªamp§yana a Mah§bh§ratát is elmondta neki. Janamejaya Mah§r§ját mélyen
megrendítette kiváló apja idõ elõtti halála, és nagyon vágyott rá, hogy újra láthassa õt.
Kívánságát elõadta a nagy bölcsnek, Vy§sadevának, s Vy§sadeva teljesítette óhaját. Apja
megjelent elõtte, Mah§r§ja Janamejaya pedig tisztelettel és hatalmas pompával mutatta be
imádatát apjának és Vy§sadevának.
3. VERS
A királyok olyan bõkezûen költöttek az ilyen áldozatok alkalmával, mint ahogyan a felhõ
ontja az esõt. A királyok adománya az ilyen áldozatok idején nem más, mint az alattvalóktól
beszedett adó egy másik formája. De ahogyan az esõ bõségesen esik, és úgy tûnik, több hullik
belõle, mint amennyire szükség van, az adomány, amit e királyok adtak, szintén többnek
tûnik, mint amire az embereknek szükségük lehet. Elégedett polgárok sohasem lázadnak a
király ellen, és így nem volt szükség arra, hogy megváltoztassák a monarchia rendjét.
4. VERS
Par¦k¢it Mah§r§ja megdöbbenten látta, hogy egy fekete ª¡dra uralkodónak öltözve a tehenet,
az emberi társadalom legfontosabb állatát bántalmazza.
6. VERS
 Életünk nem túl hosszú, és nem tudhatjuk, mikor kapunk parancsot arra, hogy mindent
magunk mögött hagyva a következõ állomásra induljunk. Így aztán kötelességünk ügyelni
arra, hogy életünk egyetlen pillanatát se vesztegessük el olyan témákra, melyek nem állnak
kapcsolatban az Úr K¥¢£ával. Semmilyen történetet nem érdemes hallani, legyen bármilyen
kellemes, ha nem kapcsolódik K¥¢£ához.
A lelki bolygó, Goloka V¥nd§vana, az Úr K¥¢£a örök lakhelye olyan alakú, mint a lótusz
virágtakarója. Ha az Úr az anyagi bolygók egyikén száll alá, azt úgy teszi, hogy teljes
valójában megnyilvánítja saját hajlékát. Lába így örökké a lótuszvirág nagy virágtakaróján
nyugszik, s éppolyan csodálatos, mint maga a lótuszvirág. Ezért mondják, hogy az Úr K¥¢
£ának lótuszlába van.
Az élõlény eredeti helyzeténél fogva örök. Úgy is mondhatnánk, hogy a születés és halál
örvénye csupán azért ragadja el, mert kapcsolatba került az anyaggal.
7. VERS
k¢udr§yu¢§° n¥£§m a¯ga marty§n§m ¥tam icchat§m
ihopah¡to bhagav§n m¥tyu¤ ª§mitra-karma£i
k¢udra—nagyon kicsi; §yu¢§m—az élet hossza; n¥£§m—az emberi lényeké; a¯ga—óh,
S¡ta Gosv§m¦; marty§n§m—azok, akik biztosan találkoznak a halállal; ¥tam—örök élet;
icchat§m—azoknak, akik vágynak rá; iha—itt; upah¡ta¤—hívták, hogy jelen legyen;
bhagav§n—az Urat képviseli; m¥tyu¤—a halál ura, Yamar§ja; ª§mitra—elnyom; karma£i—
cselekedetek.
Óh, S¡ta Gosv§m¦! Vannak olyan emberek, akik szeretnének megszabadulni a
haláltól, és örök életre vágynak. Õk megmenekülnek a lemészárlástól azáltal, hogy a
halál urát, Yamar§ját hívják.
Az egyetlen remény, hogy megszabaduljunk Yamar§ja kegyetlen mészárlásától, ha hívjuk õt,
hogy hallja és énekelje az Úr szent nevét. Yamar§ja az Úr hûséges bhaktája, és szereti, ha a
tiszta bhakták, akik örökké az Úr odaadó szolgálatába merülnek, meghívják õt k¦rtanákra és
áldozatokra. Így a nagy bölcsek, élükön ¼aunakával és másokkal, meghívták Yamar§ját a
Naimi¢§ra£ya erdejében bemutatott áldozati szertartásra. Mindez hasznára vált azoknak, akik
nem akartak meghalni.
8. VERS
na kaªcin mriyate t§vad y§vad §sta ih§ntaka¤
etad-artha° hi bhagav§n §h¡ta¤ paramar¢ibhi¤
aho n¥-loke p¦yeta hari-l¦l§m¥ta° vaca¤
na—nem; kaªcit—bárki; mriyate—meg fog halni; t§vat—olyan hosszú ideig; y§vat—
ameddig; §ste—jelen van; iha—itt; antaka¤—aki véget vet az életnek; etat—ez; artham—ok;
hi—bizonyára; bhagav§n—az Úr képviselõje; §h¡ta¤—meghívták; parama-¥¢ibhi¤—a nagy
bölcsek; aho—jaj; n¥-loke—az emberi társadalomban; p¦yeta—hadd igyák; hari-l¦l§—az Úr
transzcendentális kedvtelései; am¥tam—az örök élet nektárja; vaca¤—elbeszélések.
Amíg jelen van Yamar§ja, aki a halálát okozza mindenkinek, senkit sem érhet utol a
halál. A nagy bölcsek meghívták a halál urát, Yamar§ját, aki az Úr képviselõje.
Azoknak az élõlényeknek, akiket markában tart, ki kell használniuk azt a lehetõséget,
hogy hallhatják a halhatatlan nektárt ennek az elbeszélésnek a formájában, amely az Úr
transzcendentális kedvteléseirõl szól.
9. VERS
Az emberi létforma az anyagi természet különleges ajándéka abban a folyamatban, amelyben
az anyagi természet a gyötrelmek szigorú törvényeit kényszeríti az élõlényre, s lehetõséget
nyújt arra, hogy megkapjuk az élet legnagyobb áldását: kiszabadulhatunk az ismétlõdõ
születés és halál szövevényes hálójából. Az okos ember nagyon vigyáz erre az értékes
ajándékra, s fáradhatatlanul törekszik, hogy kiszabaduljon ebbõl az útvesztõbõl. Az egész
napi fáradságos munka után pedig a kimerült ember éjjel vagy alszik, vagy a szexuális
élvezetekbe merül. Ezt kínálja a materialista, civilizált élet a csekély értelmû embernek, s
ezért nevezi õket e vers lustának, szerencsétlennek és rövid életûnek.
10. VERS
Mik a Kali-kor jelei? (1) Tiltott kapcsolat nõkkel, (2) húsevés, (3) önmérgezés és (4) a
szerencsejáték élvezete. A Kali-kor szó szerinti jelentése: a viszályok kora. Az emberi
társadalomban minden nézeteltérés alapvetõ forrása ez a négy dolog.
11. VERS
svala¯k¥ta° ªy§ma-tura¯ga-yojita°
ratha° m¥gendra-dhvajam §ªrita¤ pur§t
v¥to rath§ªva-dvipapatti-yuktay§
sva-senay§ digvijay§ya nirgata¤
su-ala¯k¥tam—szépen feldíszített; ªy§ma—fekete; tura¯ga—lovak; yojitam—felszerelve;
ratham—harci szekér; m¥ga-indra—oroszlán; dhvajam—fellobogózott; §ªrita¤—védelme
alatt; pur§t—a fõvárosból; v¥ta¤—körülvéve; ratha—a kocsihajtók; aªva—lovasság;
dvipapatti—elefántok; yuktay§—így felvértezve; sva-senay§—gyalogossággal együtt;
digvijay§ya—hogy meghódítsa; nirgata¤—kivonult.
Par¦k¢it Mah§r§ja harci szekerére ült, melyet fekete mének húztak. Zászlaját egy
oroszlán jelölte. Nagy pompával, kocsihajtók, lovasok, elefántok és gyalogos katonák
kíséretében hagyta el a fõvárost, hogy meghódítsa a világot.
MAGYARÁZAT: Par¦k¢it Mah§r§ja abban különbözik nagyapjától, Arjunától, hogy
szekerét fekete lovak húzzák, nem pedig fehérek. Zászlaján egy oroszlán jele díszlett, míg
nagyapjáét Hanum§nj¦ jelölte. Egy olyan királyi felvonulás, mint amelyet Par¦k¢it Mah§r§ja is
vezetett a szépen feldíszített szekerekkel, lovassággal, elefántokkal, gyalogsággal és
zenekarral, kellemes a szemnek, s egy olyan civilizáció jellemzõje, amely még a harcmezõn is
törõdik a szépséggel.
12. VERS
A világnak ezt részét Kimpuru¢a-var¢ának vagy néha Himalájai Tartományoknak nevezik
(Himavat¦). Azt mondják, itt született ¼ukadeva Gosv§m¦, s a Himalája tartományain
keresztül érkezett Bh§rata-var¢ába.
Par¦k¢it Mah§r§ja tehát meghódította az egész világot. Meghódított minden kontinenst,
melyek a tengereket és az óceánokat kötötték össze minden irányban, a világ keleti, nyugati,
északi és déli részén.
13. — 15. VERS
Az Úr tettei és dicsõsége által jelen van a bhakta elõtt, így Par¦k¢it Mah§r§ja is érezte az Úr
jelenlétét, amikor tetteit dicsõítették, különösen azt, amikor megmentette õt anyja méhében.
Akkoriban olyan embereket köszöntöttek, mint Par¦k¢it Mah§r§ja; igaz történeteket meséltek
el, valóságos szereplõkkel, s az elbeszélõt mindig kellõképpen megjutalmazták, míg
manapság azzal a szándékkal, hogy az ünnepeltet elégedetté tegyék, nem mindig mondanak
igazat, hanem hízelgõ hazugságokkal tûzdelik tele beszédüket, a szegény címzett pedig a
legritkább esetben jutalmazza meg azokat, akik fogadják õt.
16. VERS
Par¦k¢it Mah§r§ja, az Úr tiszta bhaktája fel tudta becsülni a jelentõségét, hogy az Úr
transzcendentálisan viszonozza bhaktái érzelmeit, s így õ maga is meghatódott az Úr tetteitõl.
Pusztán azzal, hogy felismeri az Úr és tiszta bhaktái kapcsolatát, az ember elnyerheti a
felszabadulást. A P§£¨avák olyan készségesen engedelmeskedtek az Úr akaratának, hogy
minden energiájukat képesek voltak az Úr szolgálatának szentelni. Tiszta elszántságuk
következtében olyan formában kaphatták meg az Úr kegyét, ahogyan csak akarták.
19. VERS
A Kali-kor sajátos jellemzõje, hogy egyetlen családnak sem adatik meg, hogy együtt éljen.
Hogy kenyerét megkeresse, az apa fiaitól távol él, vagy felesége van távol — és így tovább.
Az emberek belsõ betegségektõl szenvednek, szenvednek attól, hogy el kell válniuk
szeretteiktõl, és szenvednek az aggodalomtól, hogy fenn tudják-e tartani adott helyzetüket
20. VERS
A Kali-kor elõrehaladtával különösen négy dolog csökken fokozatosan: az élet hossza, a
könyörületesség, az emlékezet, valamint az erkölcs és a vallás elvei. Mivel Dharma, a vallás
elve négy lábából hármat elveszített, a jelképes bika csak egy lábon állt. Az ember a kívánt
tulajdonságokra saját erejébõl is szert tehet, így aztán egy Vai¢£ava fia mlecchává válhat, és
egy ca£¨§la fia felette állhat egy br§hma£ának, s mindez attól függõen, milyen emberekkel
társulnak és mennyire bensõséges a kapcsolatuk a Legfelsõbb Úrral.
A húsevõket általában mleccháknak hívják, de nem minden húsevõ mleccha. Azok, akik
az Írások utasításainak értelmében esznek húst, nem mlecchák, míg akik minden korlátozás
nélkül teszik ezt, azok mlecchának számítanak.
A Manu-sm¥ti azt mondja, hogy a tûz oltárán végzett áldozati felajánlásokkal a napistent
tehetjük elégedetté. Ha a napisten elégedett, akkor kellõ mennyiségû vizet gyûjt a tengerbõl,
így a látóhatáron elegendõ felhõ gyûlik össze ahhoz, hogy eshessen az esõ. Ha elég esõ esett,
akkor elég gabona terem az emberek és minden állat számára, az élõlénynek pedig lesz
energiája, hogy fejlõdése érdekében cselekedjen.
Az anyagi világ egyfajta börtön, ahogy azt már sokszor elmondtuk. A félistenek az Úr
szolgái, akik gondoskodnak a börtön megfelelõ fenntartásáról. Ezek a félistenek azt akarják
látni, hogy a lázadó élõlények, akik hitetlenül akarnak élni, fokozatosan az Úr legfelsõbb
hatalma felé fordulnak. Ezért ajánlják az Írások az áldozati felajánlások folyamatát.
21. VERS
A Kali-korban a nõket és a gyerekeket a br§hma£ákkal és a tehenekkel együtt rendkívül
elhanyagolják és védelem nélkül hagyják. A nõkkel létesített tiltott kapcsolat miatt számtalan
nõ és gyerek marad gondoskodás nélkül. Így aztán a nõk megpróbálják függetleníteni
magukat a férfiak védelmétõl, a házasság pedig csupán formális megegyezés lesz a nõ és a
férfi között. A legtöbb esetben a gyerekekre sem viselnek majd gondot kellõképpen.
22. VERS
A k¢atra-bandhu szó azokra utal, akik csupán elnevezésükben vezetõk, és azokra, akik úgy
kerültek vezetõ pozíciókba, hogy nem részesültek megfelelõ nevelésben a mûveltség és a
hagyományok tekintetében. Olyan emberek szavazatai alapján kerülnek kiemelkedõ
pozícióba, akik maguk sem tartják be az élet szabályozó elveit. Hogyan tudnák ezek az
emberek kiválasztani a megfelelõ egyént, amikor õk maguk sem tartják be az élet alapvetõ
normáit?
24. VERS
az Úr akaratából az egész föld egy pillanat alatt megváltozhat. Úgy hoz létre vagy semmisít
meg bármit, ahogyan Õ akarja. Ezért senkinek sem szabad magát önállónak, az Úrtól
függetlennek tekintenie.
25. VERS
dhara£y uv§ca
bhav§n hi veda tat sarva° yan m§° dharm§nup¥cchasi
caturbhir vartase yena p§dair loka-sukh§vahai¤
dhara£¦ uv§ca—Földanya így felelt; bhav§n—jómagad; hi—bizonyára; veda—tudod; tat
sarvam—minden, amit kérdeztél tõlem; yat—az; m§m—tõlem; dharma—óh, vallási elvek
megszemélyesítõje; anup¥cchasi—egymás után kérdeztél tõlem; caturbhi¤—négy által;
vartase—létezel; yena—ami által; p§dai¤—lábak által; loka—minden egyes bolygón; sukha-
§vahai¤—fokozza a boldogságot.
A föld istene [egy tehén alakjában] így válaszolt a vallásos elvek személyiségének [aki
egy bika képében jelent meg]: Óh, Dharma! Mindent megtudhatsz, amit kérdeztél
tõlem. Válaszolok e kérdésekre. Valaha téged is négy lábad tartott, s az Úr kegyébõl
csupán növelted a boldogságot szerte az univerzumban.
A vallás elveit az Úr Maga fekteti le, végrehajtójuk pedig Dharmar§ja, azaz Yamar§ja. A
világ boldogsága azzal áll arányban, mennyire tartják be — egyének és közöségek — a vallás
elveit.
26. — 30. VERS
satya° ªauca° day§ k¢§ntis ty§ga¤ santo¢a §rjavam
ªamo damas tapa¤ s§mya° titik¢oparati¤ ªrutam
jñ§na° viraktir aiªvarya° ªaurya° tejo bala° sm¥ti¤
sv§tantrya° kauªala° k§ntir dhairya° m§rdavam eva ca
pr§galbhya° praªraya¤ ª¦la° saha ojo bala° bhaga¤
g§mbh¦rya° sthairyam §stikya° k¦rtir m§no 'naha¯k¥ti¤
ete c§nye ca bhagavan nity§ yatra mah§-gu£§¤
pr§rthy§ mahattvam icchadbhir na viyanti sma karhicit
ten§ha° gu£a-p§tre£a ªr¦-niv§sena s§mpratam
ªoc§mi rahita° loka° p§pman§ kalinek¢itam
satyam—igazmondás; ªaucam—tisztaság; day§—nem tûri el mások boldogtalanságát; k
¢§nti¤—önfegyelem, még akkor is, ha oka van a dühre; ty§ga¤—nagylelkûség; santo¢a¤—
elégedettség; §rjavam—õszinteség; ªama¤—szilárd elme; dama¤—az érzékszervek
szabályozása; tapa¤—a kötelességek hûséges végrehajtása; s§myam—baráttal és ellenséggel
megkülönböztetés nélkül bánik; titik¢§—eltûri, ha mások megsértik; uparati¤—veszteség
vagy nyereség esetén egyaránt közömbös; ªrutam—követi a szentírások utasításait; jñ§nam—
tudás (önmegvalósítás); virakti¤—eltávolodás az érzéki élvezettõl; aiªvaryam—irányító
képesség; ªauryam—lovagiasság; teja¤—képesség, hogy hasson másokra; balam—lehetõvé
teheti azt, ami lehetetlen; sm¥ti¤—megtalálja helyénvaló kötelességét; sv§tantryam—nem
függ másoktól; kauªalam—minden tettében ügyes; k§nti¤—szépség; dhairyam—háborítatlan;
m§rdavam—jószívûség; eva—így; ca—szintén; pr§galbhyam—találékonyság; praªraya¤—
elõkelõség; ª¦lam—udvariasság; saha¤—céltudatosság; oja¤—tökéletes tudás; balam—helyes
végrehajtás; bhaga¤—az élvezet tárgya; g§mbh¦ryam—öröm; sthairyam—szilárdság;
§stikyam—hûség; k¦rti¤—hírnév; m§na¤—méltó arra, hogy imádják; anaha¯k¥ti¤—mentes a
büszkeségtõl; ete—mindezek; ca anye—sok más is; ca—és; bhagavan—az Istenség
Személyisége; nity§¤—örökké tartó; yatra—ahol; mah§-gu£§¤—nagyszerû tulajdonságok;
pr§rthy§¤—érdemes birtokolni; mahattvam—nagyság; icchadbhi¤—azok, akik úgy kívánják;
na—soha; viyanti—elront; sma—valaha; karhicit—bármikor; tena—Általa; aham—én;
gu£a-p§tre£a—minden tulajdonság tárháza; ªr¦—a szerencse istennõje; niv§sena—
nyugvóhelye által; s§mpratam—mostanában; ªoc§mi—gondolkodom; rahitam—megfosztva;
lokam—bolygók; p§pman§—minden bûnt elraktározva; kalin§—Kali által; ¦k¢itam—látható.
Benne lakozik (1) az igazmondás és (2) a tisztaság, s (3) nem tûri mások
boldogtalanságát. (4) Benne nyugszik az erõ, amellyel uralkodni lehet a dühön, (5) az
önelégedettség, (6) az õszinteség, (7) az elme szilárdsága, (8) az érzékszervek
szabályozása, (9) a felelõsségérzet, (10) a kiegyensúlyozottság, (11) a türelem, (12) a
nyugalom, (13) a hûség, (14) a tudás, (15) a lemondás az érzéki élvezetrõl, (16) az
irányító képesség, (17) a lovagiasság, (18) a befolyás, (19) az erõ, amely mindent lehetõvé
tesz, (20) a megfelelõ kötelesség végzése, (21) a teljes függetlenség, (22) az ügyesség, (23)
minden szépség teljessége, (24) a derû, (25) a jószívûség, (26) a találékonyság, (27) a
nemesség, (28) a nagylelkûség, (29) a céltudatosság, (30) a tökéletesség minden
tudományban, (31) a tettek helyes végrehajtása, (32) az élvezet minden tárgyának
birtoklása, (33) a vidámság, (34) a rendíthetetlenség, (35) a kitartás, (36) a hírnév, (37)
az imádat, (38) mentesség a büszkeségtõl, (39) a létezés (mint az Istenség Személyisége),
(40) az örökkévalóság, valamint tengernyi más transzcendentális tulajdonság, amely
örökké jelen van Benne, és amelyet sohasem lehet elválasztani Tõle. Ez az Istenség
Személyisége, az Úr ¼r¦ K¥¢£a, minden jóság és szépség tárháza most befejezte
transzcendentális kedvtelését a föld felszínén. Távollétében a Kali-korszak mindenhová
kiterjesztette hatalmát, s ezt az állapotot látva vagyok oly szomorú.
Ezek a tulajdonságok még így is számtalan további alcsoportra oszthatók. ¼r¦la J¦va Gosv§m¦
szerint a harmadik tulajdonságot, vagyis azt, hogy nem tûri el mások boldogtalanságát, két
részre lehet osztani: (1) a meghódolt lelkek védelmezése, (2) a bhakták iránti jóakarat.

az Úr mindenkinek egyformán jót akar, a szerencsétlen élõlények — csakis annak

köszönhetõen, hogy társaságukat rosszul választják meg — egyáltalán nem képesek elfogadni
utasításait. Az Urat mindezért soha nem lehet hibáztatni. Õt csak bhaktái jóakarójának
nevezik. Úgy tûnik, mintha bhaktáinak kedvezne, de valójában mindez az élõlényeken múlik:
elfogadják-e vagy visszautasítják az Úr egyenlõ bánásmódját.
Az Úr sohasem szegi meg adott szavát. Amikor védelmet ígér, ígéretét minden körülmények
között megtartja. Az Úr tiszta bhaktájának az a kötelessége, hogy szilárd legyen feladata
végrehajtásában, amellyel az Úr vagy az Úr hiteles képviselõje, a lelki tanítómester bízta meg.
Minden mást az Úr végez, szünet nélkül.
A tizennegyedik tulajdonságot, a tudást további öt alcsoportra lehet osztani: (1)
intelligencia, (2) hála, (3) a hely, a tárgy és az idõ körülményeitõl függõ környezet
megértésének képessége, (4) tökéletes tudás mindenrõl és (5) tudás az önvalóról. Csak az
ostobák hálátlanok jótevõikkel szemben. Az Úr senkitõl sem vár jutalmat Önmagán kívül,
mert Õ teljes Önmagában, mégis úgy érzi, bhaktái tiszta szolgálata jutalom Számára. Az Úr
hálát érez bhaktái iránt õszinte és feltétlen szolgálatukért, és szolgálatával próbálja viszonozni
azt, bár a bhaktáknak szintén nincs ilyen vágy a szívükben. Az Úr transzcendentális szolgálata
önmagában transzcendentális áldás a bhakta számára, ezért a bhakta nem vár el semmit az
Úrtól. Az Úr N§r§ya£a-formái nem mások, mint V§sudeva-formájának kiterjedései, és így Õ
V§sudeva, N§r§ya£a és K¥¢£a egyidejûleg. Õ ªr¦-k¥¢£a govinda hare mur§re, he n§tha
n§r§ya£a v§sudeva, minden együtt. Ezért legyen valaki bármilyen kiváló, az Úr
tulajdonságait nem mérheti fel.
31. VERS
Amikor az ostobaság egyre nagyobb tért hódít, s emiatt felbomlik az Isten által teremtett
var£§ªrama-dharma, amely kizárólag arra szolgál, hogy az állati tudatot emberi tudattá, az
emberi tudatot pedig isteni tudattá formálja át, akkor a békés és haladó élet teljes
rendszerében zavar támad. Kali korában a mérgeskígyó elsõ támadása az Isten megalkotta
var£§ªrama-dharmát éri, így a szükséges képességekkel rendelkezõ br§hma£át ª¡drának
nevezik, a ª¡dra tulajdonságokkal rendelkezõ pedig br§hma£aként él, pusztán a helytelen
születési jog alapján. A br§hma£a valódi ismertetõjele az, hogy uralkodik az elméjén, az
érzékein, türelmes, egyszerû, tiszta, tudással rendelkezik, igazmondó, odaadó és hisz a
védikus bölcseletben. Jelen korunkban nem veszik tekintetbe a szükséges tulajdonságokat, és
a helytelen születési jogot még a népszerû, modoros költõ, a R§ma-carita-m§nasa szerzõje is
támogatja.
32. — 33. VERS
Amikor az Úr ¼r¦ K¥¢£a jelen volt ezen a földön, lótuszlábának különleges jelei nyomot
hagytak a porban, és e különleges kegy eredményeképpen az egész föld a lehetõ
legtökéletesebbé vált. A világ gazdagsága így túlszárnyalta minden más bolygó gazdagságát
az univerzum három bolygórendszerében. Könyörögnünk kell, hogy az Úr kegye örökké
legyen jelen a földön, hogy indokolatlan kegyében részesülhessünk és boldogok legyünk,
megkapva mindent, ami életünkhöz szükséges. Az Úr mindenhol jelen van, s ha akarjuk,
velünk lehet. Azáltal, hogy mindenhol jelen van, mindig velünk lehet, ha a hallás, éneklés és
emlékezés segítségével ragaszkodunk odaadó szolgálatához.
 Nincs a világon semmi, ami ne lenne kapcsolatban az Úrral. Az egyetlen dolog, amit meg
kell tanulnunk, az, hogyan fedezzük fel a kapcsolat forrását, és ezáltal hogyan alakítsunk ki
Vele kapcsolatot a sértés nélküli szolgálat segítségével. Az Úrral transzcendentális hang-
képviselõjén keresztül teremthetünk kapcsolatot. Szent neve és Õ Maga nem különböznek
egymástól, s aki sértés nélkül vibrálja szent nevét, azonnal ráébredhet, hogy az Úr jelen van
elõtte. Az, aki az Úr szent nevét sértés nélkül énekli, éppoly áldásos, mint az Úr Maga. Az Úr
tiszta bhaktáinak mozgalma szerte a világon rögtön megváltoztathatja a világ gondokkal
küzdõ arculatát. Csak úgy szabadulhatunk meg a Kali-kor minden befolyásától, ha az Úr szent
nevének éneklését hirdetjük.
34. VERS
Az asurák az érzékkielégítõ életet akarják élvezni, még mások boldogságának árán is.
Hogy törekvésük gyümölcsözõ legyen, az asurák, különösen az ateista királyok vagy
államvezetõk a legkülönfélébb halálos fegyverekkel vértezik föl magukat, hogy háborút
szítsanak a békés társadalomban. Nincs más céljuk, mint saját dicsõségük növelése, és így
Földanya számára a katonai erõk túlzott megnövekedése túlságosan nagy terhet jelent.
35. VERS
k§ v§ saheta viraha° puru¢ottamasya
prem§valoka-rucira-smita-valgu-jalpai¤
sthairya° sam§nam aharan madhu-m§nin¦n§°
romotsavo mama yad-a¯ghri-vi±a¯kit§y§¤
k§—ki; v§—vajon; saheta—képes eltûrni; viraham—az elválást; puru¢a-uttamasya—az
Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl; prema—szeretõ; avaloka—pillantás; rucira-smita—
boldogító mosoly; valgu-jalpai¤—õszinte könyörgések; sthairyam—súlyosság; sa-m§nam—
szenvedélyes haraggal együtt; aharat—legyõzte; madhu—kedvesei; m§nin¦n§m—a nõk,
köztük Satyabh§m§; roma-utsava¤—az örömtõl égnek merednek a szõrszálai; mama—
enyém; yat—akié; a¯ghri—láb; vi±a¯kit§y§¤—nyomot hagyva.
Ki viselné el hát a fájdalmat, amelyet az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
távolléte okoz? Édes, szeretõ mosolyával, boldogító pillantásával és õszinte
könyörgésével legyõzte kedvesei, például Satyabh§m§ komolyságát és szenvedélyes
haragját. Amikor áthaladt felszínemen [a föld felszínén], lótuszlábának porába
merültem. Tengernyi fû borított el, s úgy tûnt, mintha mint szõrszálaim állnának égnek
a gyönyörtõl.
Sokszor megesett, hogy az Úr és sok ezer királynõje távol voltak egymástól, amikor az Úr
nem volt otthon. Ami azonban a földhöz fûzõdõ kapcsolatát illeti, az Úr a földön lépkedett
lótuszlábával, így nem lehetett szó elválásról. Ezért amikor az Úr elhagyta a földet, hogy
visszatérjen lelki hajlékára, a föld számára a távollét fájdalma még hevesebb volt.

TIZENHETEDIK FEJEZET
Kali büntetése és jutalma
PM látta hogy Kali bántja a tehenet és a bikát(Dharma és Bhumi)
PM kérdezi ki az aki bántott?
Dharma: nehéz megmondani, mert a tetteink eredményét kapjuk csak viszza
A király így szólt: Óh, te, aki egy bika formáját öltötted magadra! Te ismered a vallás
igazságát, és azon elv alapján beszélsz, hogy a vallástalan tett elkövetõjének sorsában részesül
az is, aki azonosítja az elkövetõt. Te nem lehetsz más, mint a vallás személyisége.
Satya [az igazmondás] korában négy lábad a lemondás, a tisztaság, a kegy és az igazmondás
négy elvén nyugodott. Ám úgy tûnik, a büszkeség, a nõk iránti kéj és a részegség formájában
a féktelen vallástalanság eltörte három lábadat.
Most csak egy lábon állsz, ami nem más, mint igazmondásod, s így bicegsz utadon. Ám a
viszály megszemélyesítõje [Kali] a csalástól virágzik, és ezt a lábadat is megpróbálja
elpusztítani.
Meg akarta ölni Kalit. De ő meghódolt neki, ezért megkegyelmezett neki.
Ad neki 5 lakhelyet
Könyörgésére Par¦k¢it Mah§r§ja megengedte Kalinak, hogy olyan helyen éljen, ahol
szerencsejáték, ivás, prostitúció és állatmészárlás folyik. Kali még valamit kért, s kérésére a
király engedélyt adott neki, hogy ott éljen, ahol aranyat talál, mert ahol arany van, ott jelen
van a becstelenség, a részegség, a kéj, az irigység és az ellenségeskedés is.
PM miatt volt lehetséges hogy naimisaranyai bölcsek végezhették e 1000 éves áldozatot.

TIZENHETEDIK FEJEZET
Kali büntetése és jutalma
2. VERS
Számtalan akadály gátolja azt is, hogy a vallásos elvek legalább töredékükben létezhessenek,
olyannyira, hogy minden pillanatban remegve összedõlhetnek.
3. VERS
A tehén borjára nemcsak gyönyörûség ránézni, de elégedetté teszi a tehenet is, és így annyi
tejet ad, amennyit csak tud. Ám a Kali-yugában a borjakat a lehetõ leghamarabb elválasztják a
tehenektõl, olyan szándékkal, amelyet a ¼r¦mad-Bh§gavatam oldalain nem is lehet
megemlíteni. A tehén csak áll könnyekkel a szemében, a ª¡dra tehenész pedig mesterséges
módon elveszi a tejét, s amikor már nincs több teje, a vágóhídra küldi. Békére és gazdagságra
törekvõ minden egyéb igyekezetük helyett meg kell próbálniuk a teheneket és a bikákat
boldoggá tenni, minden tekintetben.
9. VERS
Ha óvjuk a teheneket és ápoljuk a brahminikus kultúrát, az Úr, aki nagyon kedves a
tehenekhez és a br§hma£ákhoz (go-br§hma£a-hit§ya), elégedett lesz velünk és valódi békével
áld meg bennünket.
10. — 11. VERS
A Legfelsõbb Úr törvénye szerint minden élõlény az Õ fia, bármilyen testben legyen is, és
senkinek sincs joga megölni egy másik állatot, hacsak a természet törvényei nem rendelték
úgy. A tigris megölhet egy alacsonyabb rendû állatot azért, hogy életben maradjon, az ember
azonban nem ölhet állatot az önfenntartásáért. Ez Isten törvénye, aki megteremtette azt a
szabályt, hogy minden élõlény egy másiknak szolgál táplálékul. Eszerint a vegetáriánusok
számára szintén más élõlények jelentik a táplálékot. A törvény tehát az, hogy az ember csak
bizonyos élõlényeket ehet meg, ahogyan azt Isten törvényei elõírják. Az ¾ªopani¢ad arra tanít
bennünket, hogy az Úr irányítása szerint éljünk, ne pedig pusztán saját akaratunkat követve.
Az ember élhet gabonaféléken, gyümölcsön és tejen, amelyet az Úr rendelt számára, és nincs
szüksége állati élelemre, kivéve bizonyos eseteket.
Bármilyen nagy személyiség legyen, az anyagi világban mindenki feltételekhez kötött lélek.
Kezét és lábát az anyagi természet kötelei kötözik meg, ostobán mégis azt hiszi magáról, hogy
kénye-kedvére, szabadon cselekedhet. az ostoba teremtmények, különösen e Kali korban
ahelyett, hogy tudományosan megismernék Istent, a vallásos hit és Isten létezése ellen
szólalnak fel, annak ellenére, hogy Isten törvényei a születés, a halál, az öregkor és a betegség
tüneteinek formájában örökre megkötözik õket.
12. VERS
A Bhagavad-g¦t§ból megérthetjük Isten törvényeinek összegzését, a ¼r¦mad-Bh§gavatam
pedig még világosabbá teszi ezeket a törvényeket.
 Abban az államban, ahol engedelmeskednek K¥¢£a törvényeinek, senki sem boldogtalan,
ahol azonban nem, annak az elsõ jele az, hogy a vallás képviselõjének levágják három lábát,
és ebbõl csak nyomorúság származik.
15. VERS
Az állam vezetõinek alapelve az legyen, hogy mindig meg kell büntetni azt, aki Isten
törvényei ellen vét.
16. VERS
r§jño hi paramo dharma¤ sva-dharma-sth§nup§lanam
ª§sato 'ny§n yath§-ª§stram an§pady utpath§n iha
r§jña¤—a király vagy vezetõ; hi—bizonyára; parama¤—legfelsõ; dharma¤—kötelesség;
sva-dharma-stha—aki hûen teljesíti elõírt kötelességét; anup§lanam—mindig védelmet nyújt;
ª§sata¤—uralkodása alatt; any§n—mások; yath§—szerint; ª§stram—az írások szabályai;
an§padi—veszély nélkül; utpath§n—a megtévedt személyek; iha—tényként.
Az uralmon lévõ királyok legfõbb kötelessége az, hogy minden védelmet megadjanak
azoknak, akik tisztelik a törvényt, és megbüntessék azokat, akik a mindennapok során,
amikor semmi okuk rá, eltérnek a szentírások utasításaitól.
Az írások említést tesznek az §pad-dharmáról, vagyis rendkívüli esetekben végrehajtandó
kötelességünkrõl. Azt mondják, elõfordult, hogy a nagy szentnek, Viªv§mitrának kutyahúson
kellett élnie, ha helyzete úgy hozta. Vészhelyzetben az ember bármilyen állat húsán élhet, de
ez nem jelenti azt, hogy hivatalos vágóhidakat kell mûködtetni, hogy táplálják a húsevõket, és
hogy ezt a rendszert az államnak támogatnia kell.
Ezt a sva-dharmát végsõ esetben, ha az embert a körülmények arra kényszerítik, meg lehet
törni, de rendes körülmények között sohasem. A királynak kötelessége ügyelni arra, hogy
mindenki hûségesen végezze a feladatát, ahogyan azt a szentírás elõírja.
17. VERS
Egy bhakta bármilyen ígéretet tesz, az Úr kegyébõl még akkor is teljesíti, ha közönséges
körülmények között az szinte lehetetlen lenne. Ezek a feladatok, amelyeket az Úr hajt végre
bhaktái kedvéért, nagy elégedettséget okoznak Neki, mert szolgálni akarja tiszta bhaktáját,
akinek az élete nem áll másból, mint hogy teljes szeretettel és odaadással szolgálja Õt.
18. VERS
Noha a bika, a vallás és a tehén, a föld jól tudták, hogy szenvedésüket közvetlenül Kali
okozta, az Úr bhaktái lévén azt is tudták, hogy az Úr jóváhagyása nélkül senki sem okozhatott
volna gyötrelmet nekik. Így aztán amikor a bhakták látják a gonosztevõket, akkor sem
vádolják õket a szenvedésekért, amiket okoztak. Biztosan tudják, hogy a gonosztevõt valami
közvetett ok kényszerítette a cselekvésre, ezért elviselik a gyötrelmeket, arra gondolva, hogy
Isten adta e szenvedést, amely másképp bizonyára nagyobb lenne.
Par¦k¢it Mah§r§ja vádakat akart hallani a valódi gonosztevõk ellen, de a fent említett okok
miatt a bika és a tehén nem vádaskodtak.
20. VERS
Az Õ akaratából emlékezhet az élõlény, vagy felejtheti el, amit a múltban tett. Ezért Õ a
mindent átható személytelen Brahman, valamint a helyhez kötött Param§tm§ is mindenki
szívében. Õ a múlt, a jelen és a jövõ ismerõje, és semmi sem maradhat rejtve Elõtte. A
bhakták ismerik ezt az igazságot, ezért komolyan végzik kötelességeiket, anélkül hogy
jutalomra sóvárognának. Miért hoz egyeseket nehéz helyzetbe, másokat pedig nem? Senki
sem független Tõle, és mindenki Õt szolgálja valamilyen módon. A feltételekhez kötött
állapotban az élõlényt az anyagi természet kényszeríti szolgálatra, míg a felszabadult szinten a
lelki természet segíti az Úrnak végzett önkéntes, szeretõ szolgálatában.
22. VERS
r§jov§ca
dharma° brav¦¢i dharma-jña dharmo 'si v¥¢a-r¡pa-dh¥k
yad adharma-k¥ta¤ sth§na° s¡cakasy§pi tad bhavet
r§j§ uv§ca—a király mondta; dharmam—vallás; brav¦¢i—ahogyan beszélsz; dharma-jña
—te, aki ismered a vallás törvényeit; dharma¤—a vallás személyisége; asi—te vagy; v¥¢a-
r¡pa-dh¥k—egy bika álarcában; yat—bármi; adharma-k¥ta¤—aki a vallás ellenében
cselekszik; sth§nam—hely; s¡cakasya—az azonosító; api—szintén; tat—az; bhavet—válik.
A király így szólt: Óh, te, aki egy bika formáját öltötted magadra! Te ismered a
vallás igazságát, és azon elv alapján beszélsz, hogy a vallástalan tett elkövetõjének
sorsában részesül az is, aki azonosítja az elkövetõt. Te nem lehetsz más, mint a vallás
személyisége.
Egy bhakta végkövetkeztetése az, hogy senki sem felelõs közvetlenül, az Úr jóváhagyása
nélkül azért, hogy jótevõ vagy éppen gonosztevõ, ezért nem tekint senkit sem közvetlenül
felelõsnek az ilyen tettért. Mindkét esetben biztosan tudja, hogy az áldást vagy a veszteséget
Isten küldte, és így az Õ kegye. Az áldás esetében senki sem tagadja, hogy azt Isten küldte,
míg veszteség vagy szerencsétlenség esetén az embernek kétségei támadnak, vajon hogyan
lehet az Úr olyan rossz bhaktájához, hogy nehéz helyzetbe hozza õt. Jézus Krisztust látszólag
nagy veszedelem fenyegette, mert az ostobák keresztre feszítették, mégsem lett soha dühös a
gonosztevõkre. Így kell elfogadnunk mindent, legyen az akár kedvezõ, akár kedvezõtlen. A
bhakta számára az, aki bûnösnek kiált ki valakit, éppúgy bûnös, mint maga a gonosztevõ.
23. VERS
Felmerülhet a kérdés, miért kell egy bhaktának tartózkodnia attól, hogy azonosítsa a
cselekvõt, amikor határozottan tudja, hogy az Úr mindennek az eredeti végrehajtója. A végsõ
cselekvõt ismerve az embernek nem szabad úgy tennie, mintha nem tudná, ki is cselekszik
valójában. Erre a kétségre a válasz az, hogy az Úr nem közvetlenül felelõs a tettekért, hiszen
mindent felhatalmazott m§y§-ªaktija, vagyis anyagi energiája tesz. Az anyagi energia mindig
kétségeket ébreszt az Úr legfelsõbb tekintélyével kapcsolatban. A vallás személyisége jól
tudta, hogy semmi sem történhet a Legfelsõbb Úr jóváhagyása nélkül, a megtévesztõ energia
hatására mégis kétségek merültek föl benne, és így nem említette meg a legfelsõbb okot. Ez a
kétkedés Kali és az anyagi energia szennyezõ hatása miatt volt. Az illuzórikus energia a Kali-
kor atmoszférájának kedvez, és mértéke felfoghatatlan.
24. VERS
tapa¤ ªauca° day§ satyam iti p§d§¤ k¥te k¥t§¤
adharm§°ªais trayo bhagn§¤ smaya-sa¯ga-madais tava
tapa¤—lemondás; ªaucam—tisztaság; day§—kegy; satyam—igazmondás; iti—így;
p§d§¤—lábak; k¥te—a Satya-yugában; k¥t§¤—megalapozott; adharma—vallástalanság;
a°ªai¤—a részek által; traya¤—három egyesítve; bhagn§¤—eltört; smaya—büszkeség; sa¯ga
—túl sok kapcsolat a nõkkel; madai¤—részegség; tava—tiéd.
Satya [az igazmondás] korában négy lábad a lemondás, a tisztaság, a kegy és az
igazmondás négy elvén nyugodott. Ám úgy tûnik, a büszkeség, a nõk iránti kéj és a
részegség formájában a féktelen vallástalanság eltörte három lábadat.
A félrevezetõ energia, vagyis az anyagi természet olyan mértékben lehet hatással az
élõlényre, amennyire m§y§ illuzórikus vonzerejének áldozatul esik. Az Úr Maga is
figyelmeztet bennünket, hogy az anyagi energia megtévesztõ ereje túlságosan hatalmas ahhoz,
hogy legyõzzük, aki azonban teljesen meghódol az Úrnak, könnyen megteheti. Ám átadni
magunkat az Úr lótuszlábainak szintén nem könnyû. Csak azok képesek rá, akik a lemondás, a
tisztaság, a kegy és az igazmondás jegyében élnek.
A Kali-kor elõrehaladtával az emberek rendkívül büszkék lesznek, s nagyon vonzódnak a
nõkhöz és a mámorhoz. Az ember csupán törvényekkel és rendõri éberséggel nem
akadályozhatja meg e bûnös dolgokat, de meggyógyíthatja az elme betegségét a megfelelõ
gyógyír segítségével, a brahminikus kultúra elveinek, azaz a lemondás, a tisztaság, a kegy és
az igazmondás elveinek támogatásával.
A modern civilizáció és a gazdasági fejlõdés a szegénységnek és az ínségnek egy új formáját
teremtette meg a fogyasztói cikkeken nyert haszonnal. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy az
alaptalan büszkeség vagy az ember saját értékeinek túl magasra becsülése, a túlzott
ragaszkodás a nõkhöz vagy a nõk társaságához, valamint az alkohol és kábítószer fogyasztás
eltéríti az emberi társadalmat a béke útjáról, bármilyen hangosan is követelik az emberek a
békét.
25. VERS
id§n¦° dharma p§das te satya° nirvartayed yata¤
ta° jigh¥k¢aty adharmo 'yam an¥tenaidhita¤ kali¤
id§n¦m—jelen pillanatban; dharma—óh, vallás személyisége; p§da¤—láb; te—tiéd;
satyam—igazmondás; nirvartayet—valahogyan bicegve; yata¤—ahová; tam—ez; jigh¥k¢ati
—megpróbál elpusztítani; adharma¤—a vallástalanság személyisége; ayam—ez; an¥tena—
csalással; edhita¤—virágzó; kali¤—a viszály megszemélyesülése.
Most csak egy lábon állsz, ami nem más, mint igazmondásod, s így bicegsz utadon.
Ám a viszály megszemélyesítõje [Kali] a csalástól virágzik, és ezt a lábadat is
megpróbálja elpusztítani.
A vallás elvei nem dogmákon vagy emberek alkotta szabályokon alapulnak, hanem a négy
elsõdleges szabályozó elven, melyek a lemondás, a tisztaság, a kegy és az igazmondás. Az
embereknek már gyerekkoruktól kezdve ezeknek az elveknek a követését kellene tanulniuk. A
lemondás azt jelenti, hogy önként elfogadunk olyan dolgokat, amelyek esetleg nem nagyon
kényelmesek a test számára, de hasznosak a lelki megvalósítás szempontjából. Ilyen például a
böjt. Ha kéthetente vagy hetente koplalunk, az egyfajta lemondást jelent, amelyet önként
elfogadunk kizárólag a lelki megvalósítás érdekében, és nem politikai vagy más céllal.
Hasonlóan a tisztaság is szükséges mind az elme, mind a test számára. Az egyszerû testi
tisztaság is segít valamilyen mértékben, az elme tisztasága azonban elengedhetetlen, s ez
annak az eredménye, ha a Legfelsõbb Urat dicsõítjük. Senki sem tisztíthatja meg az elméjében
összegyûlt szennyezõdést a Legfelsõbb Úr dicsõítése nélkül. Ezek a tulajdonságok a Tret§-
yugában háromnegyedére csökkentek, a Dv§para-yugában felére, a Kali-yugában pedig
egynegyedére, ami szintén fokozatosan csökken az egyre terjedõ hazugságnak köszönhetõen.
A büszkeség — legyen az jogos vagy alaptalan — elpusztítja a lemondás eredményét, a nõk
társasága iránti túlzott ragaszkodás elpusztítja a tisztaságot, az alkohol és a kábítószer rabsága
következtében megszûnik a kegy, a rengeteg hazug propaganda pedig az igazmondásnak vet
véget.
27. VERS
A képzetlen, alacsonyabb rangú embereket, akik nem vágynak arra, hogy megvédjék a
szenvedõket, nem szabad a vezetõk székeibe ültetni.
Egy megfelelõ király hiányában, aki meg tudná fékezni a vallástalan törekvéseket, csak az
tisztíthatja meg a becstelenség, a megvesztegetés és a zsarolás zavaros atmoszféráját, ha az
embereket következetesen oktatják a ¼r¦mad-Bh§gavatam tanítására.
28. VERS
Ahogy korábban említettük, Kali az, aki szándékosan követ el minden olyan bûnt, amelyet
a kinyilatkoztatott szentírások tiltanak. E Kali-korszak minden bizonnyal tele lesz Kali
tetteivel, de ez nem jelenti azt, hogy a társadalom vezetõinek, a tanult és intelligens
embereknek, mindenekelõtt pedig az Úr bhaktáinak ölbe tett kézzel, közönyösen kellene
szemlélniük a Kali-kor befolyásának terjeszkedését. Az esõs évszakban a bõséges esõzés
elkerülhetetlen, de ez nem jelenti azt, hogy az emberek nem védekeznek valahogyan az esõ
ellen. Az állam minden vezetõjének és mindenki másnak is kötelessége, hogy megtegyen
mindent Kali tevékenysége ellen, vagy azok ellen, akik a Kali-korszak hatása alatt állnak.
Rögtön be kell zárniuk minden üzletet, amely kábítószereket és szeszes italt árul, és
büntetést — akár halálbüntetést is — kell kényszeríteniük mindazokra, aki a különféle
mámorítószerek élvezetébe merülnek.
31. VERS
Par¦k¢it Mah§r§ja volt, nem engedhette meg, hogy a vallástalanság barátja megvesse lábát
királyságában, beszennyezve a P§£¨avák jó hírnevét. Csupán így lehet kisöpörni a
becstelenséget az államból, nincs más lehetõség. A vallástalanság barátját számûzni kell az
országból, és így az ország megmenekül a becstelenségtõl.
32. VERS
tv§° vartam§na° nara-deva-dehe¢v
anuprav¥tto 'yam adharma-p¡ga¤
lobho 'n¥ta° cauryam an§ryam a°ho
jye¢±h§ ca m§y§ kalahaª ca dambha¤
tv§m—te; vartam§nam—amíg jelen van; nara-deva—egy ember-isten, azaz egy király;
dehe¢u—a testben; anuprav¥tta¤—mindenhol megtörténik; ayam—mindezek; adharma—
vallástalan elvek; p¡ga¤—a tömegekben; lobha¤—mohóság; an¥tam—becstelenség;
cauryam—rablás; an§ryam—durvaság; a°ha¤—árulás; jye¢±h§—szerencsétlenség; ca—és;
m§y§—csalás; kalaha¤—civakodás; ca—és; dambha¤—hiúság.
Ha Kalinak, a vallástalanságnak engedik, hogy ember-istenként vagy uralkodóként
cselekedjen, a vallástalan elvek, a mohóság, a becstelenség, a rablás, a durvaság, az
árulás, a balszerencse, a csalás, a civakodás és a hiúság minden bizonnyal tért
hódítanak.
A vallás alapelveit, amelyek a lemondás, a tisztaság, a kegy és az igazmondás, ahogyan
errõl már szó esett korábban, bármely hit hívei követhetik.
33. VERS
na vartitavya° tad adharma-bandho
dharme£a satyena ca vartitavye
brahm§varte yatra yajanti yajñair
yajñeªvara° yajña-vit§na-vijñ§¤
na—nem; vartitavyam—megérdemli, hogy maradjon; tat—ezért; adharma—
vallástalanság; bandho—barát; dharme£a—vallással; satyena—igazsággal; ca—szintén;
vartitavye—benne van; brahma-§varte—az áldozat végrehajtásának helye; yatra—ahol;
yajanti—megfelelõen elvégez; yajñai¤—áldozatokkal vagy odaadó szolgálatokkal; yajña-
¦ªvaram—a Legfelsõbb Úrnak, az Istenség Személyiségének; yajña—áldozat; vit§na—terjed;
vijñ§¤—szakértõk.
Ezért, óh, vallástalanság barátja, nem érdemled meg, hogy azon a helyen maradj,
ahol a hozzáértõk az igazság és a vallásos elvek szerint áldozatokat hajtanak végre, hogy
elégedetté tegyék az Istenség Legfelsõbb Személyiségét.
A világ számtalan táján a különbözõ országokban talán eltérõ áldozatokat végeznek, hogy
elégedetté tegyék a Legfelsõbb Urat, ám a Bh§gavatam megerõsíti, mi a legfontosabb ahhoz,
hogy örömet szerezzünk Neki: az igazmondás. A vallás alapelve az igazmondás, és minden
vallásnak az a végsõ célja, hogy elégedetté tegye az Urat. Ebben a Kali-korban az áldozat
legnagyszerûbb közös formája a sa¯k¦rtana-yajña. Ez a hozzáértõk véleménye, akik tudják,
hogyan kell mindenkivel megismertetni e yajña folyamatát. Az Úr Caitanya ezt a fajta yajñát
hirdette. Ebbõl a versbõl megérthetjük, hogy a sa¯k¦rtana-yajña folyamatát bárhol
végezhetjük, hogy elûzzük Kalit és megmentsük az emberi társadalmat attól, hogy áldozatul
essen e kornak.
35. VERS
Aki nem engedelmeskedik, az az életével játszik. Csakis így lehet felülkerekedni Kalin, aki
megzavarja az állampolgárok békés életét.
37. VERS
Egy meghódolt léleknek minden védelmet biztosítani kell, még akkor is, ha ellenség. Ez a
vallás szabálya. Így aztán elképzelhetjük, milyen védelmet nyújt az Istenség Személyisége
annak, aki nem ellenségként, hanem odaadó szolgaként hódol meg Neki.
38. VERS
s¡ta uv§ca
abhyarthitas tad§ tasmai sth§n§ni kalaye dadau
dy¡ta° p§na° striya¤ s¡n§ yatr§dharmaª catur-vidha¤
s¡ta¤ uv§ca—S¡ta Gosv§m¦ mondta; abhyarthita¤—így megkérve; tad§—akkor; tasmai
—neki; sth§n§ni—helyek; kalaye—Kalinak; dadau—engedélyt adott neki; dy¡tam—
szerencsejáték; p§nam—ivás; striya¤—tiltott kapcsolat nõkkel; s¡n§—állatmészárlás; yatra—
bárhol; adharma¤—bûnös cselekedetek; catu¤-vidha¤—négyféle.
S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Könyörgésére Par¦k¢it Mah§r§ja megengedte Kalinak, hogy
olyan helyen éljen, ahol szerencsejáték, ivás, prostitúció és állatmészárlás folyik.
¼r¦la J¦va Gosv§m¦ arra tanít bennünket, hogy a szentírások parancsaival ellenkezõ ivás,
például a sautr§ma£¦-yajña, a nõkkel létesített házasságon kívüli kapcsolat, valamint az írások
utasításaival ellenkezõ állatölés mind vallástalan tettek. A Védákban kétféle tanítás van: a
prav¥tták, vagyis azok számára, akik az anyagi élvezetekbe merülnek, és a niv¥tták számára,
akik megszabadultak az anyagi kötelékektõl. A prav¥tták számára a védikus utasítások arra
szolgálnak, hogy cselekedeteiket úgy irányítsák, hogy a felszabadulás felé haladjanak.
Azoknak, akik a legsötétebb tudatlanságba merülve élnek, s akik a borban, a nõkben és a
húsevésben lelik minden örömüket, néha azt mondják, hogy ihatnak a sautr§ma£¦-yajñát
végezve, lehet kapcsolatuk nõkkel a házasságon belül, és áldozatokat végezve húst is ehetnek.
A Védikus Írások e tanácsai csupán az emberek bizonyos rétegének szólnak, s nem
mindenkinek. De mivel ezek a Védák utasításai az emberek egy bizonyos fajtájának, a
prav¥tták ilyen cselekedetei nem tekinthetõk adharmának. Az egyik ember étele a másik
számára méreg lehet, s éppen így ami ajánlott azoknak, akik a tudatlanság kötõereje alatt
állnak, méreg lehet azoknak, akikre a jóság kötõereje hat. ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ Prabhu ezért
megerõsíti, hogy azok a tanácsok, melyek az írásokban az emberek egy bizonyos rétegének
szólnak, sohasem tekinthetõk adharmának, vagyis vallástalannak, de valójában mégis
vallástalanok, ezért sohasem szabad ilyen cselekedetekre ösztönözni. Az írások tanácsai nem
azért vannak, hogy az adharmát támogassák, hanem hogy az elkerülhetetlen adharmát a
dharma felé tereljék.
Annak az országnak, amely gyökerestõl ki akarja irtani a tömeges becstelenséget, a következõ
vallási szabályokat kell bevezetnie:
1. Havonta két vagy több kötelezõ böjtnapot kell tartani (lemondás). Ha gazdasági
szempontból nézzük, akkor is hasznos, mert havonta két napi böjttel az állam több tonna
élelmiszert takaríthat meg. Az emberek általános egészsége szempontjából is áldásos ez a
szokás.
2. Azoknak a fiatal fiúknak és lányoknak, akik elérték a huszonnégy illetve a tizenhat éves
kort, kötelezõvé kell tenni a házasságot. A koedukált iskolák és egyetemek nem jelentenek
veszélyt, ha a fiúk és a lányok házasok, abban az esetben pedig, ha bensõséges kapcsolat
alakul ki egy fiú és egy leány között, meg kell házasodniuk, s nem szabad tiltott kapcsolatban
élniük. A válás a prostitúciót segíti elõ, ezért meg kell szüntetni.
3. Az állampolgároknak jövedelmük felét adományként arra kell fordítaniuk, hogy lelki
atmoszférát teremtsenek az országban vagy az emberi társadalomban, mind az egyének, mind
a közösségek számára. A Bh§gavatam elveit kell hirdetni, azaz (a) a karma-yogát, amely azt
jelenti, hogy mindent az Úr elégedettsége érdekében teszünk, (b) azt, hogy az erre
felhatalmazottaktól, a megvalósított lelkektõl rendszeresen hallgassuk a ¼r¦mad-
Bh§gavatamot, (c) hogy együtt dicsõítsük az Urat, otthon vagy a templomban, (d) hogy
minden eszközzel szolgáljuk a bh§gavatákat, a ¼r¦mad-Bh§gavatam prédikátorait, (e) hogy
olyan helyen éljünk, ahol a légkört Isten-tudat hatja át. Ha az országot ezek az elvek
irányítják, annak természetes következménye mindenhol az Isten-tudat elterjedése lesz.
39. VERS
A pénz, mely aranyfedezettel rendelkezik, szintén rossz. Csaláson alapszik, mert valójában
nem fedezi az aranykészlet értékét, s mert a forgalomban lévõ bankjegyek bejegyzett értéke
meghaladja az aranykészlet valódi értékét. A pénz e mesterségesen elõidézett romlása,
amelyet a hatóságok támogatnak, az államgazdálkodás kihasználását segíti elõ. Az árucikkek
ára mesterségesen megemelkedik a rossz, azaz mesterségesen forgalomba hozott pénz miatt.
A rossz pénz elûzi a jó pénzt. A papírpénzek helyett valódi arany-érméket kellene bevezetni, s
az véget vetne a visszaélésnek az arannyal kapcsolatban. A nõk viselhetnek aranyat bizonyos
korlátozások mellett, amely nem minõségi, hanem mennyiségi korlátozás. Ez csökkenti majd
a kéjt, az irigységet és az ellenségeskedést. Ahol valódi aranypénz van forgalomban, ott az
arany hatása, mely többek között csalárdságot és prostitúciót eredményez, nem érvényesül
többé, s nem lesz többé szükség korrupció-ellenes bizottságra, amely csupán egy másféle
kizsákmányolást eredményez, és szándéka ugyanúgy becstelen.
41. VERS
Ha egy br§hma£a nem igazmondó, nincs többé joga br§hma£ának tartania magát. Az
igazmondás minden vallás alapszabálya. Az emberi társadalom négy irányítóját, vagyis a
sanny§s¦t, a br§hma£át, a királyt és a nép vezetõjét jellemük és rátermettségük alapján
alaposan meg kell vizsgálni. a legfontosabb az, hogy mentesek legyenek a szennyezõdéstõl,
melyet a négy kizáró tényezõ, a szerencsejáték, az ivás, a prostitúció és az állatmészárlás
okoz.
42. VERS
Az arany minden bizonnyal a becstelenség, az alkohol és kábítószer élvezet, a prostitúció, az
ellenségeskedés és az erõszak bölcsõje, de egy jó király, vezetõ, br§hma£a vagy sanny§s¦
vezetésével ugyanezt az aranyat helyesen arra lehet használni, hogy visszaállítsuk a bika,
vagyis a vallás személyiségének elveszett lábait.
Par¦k¢it Mah§r§ja — akárcsak nagyapja, Arjuna — összegyûjtötte a tiltott aranyat, melyet
Kali tettei számára tartogattak, és a sa¯k¦rtana-yajñában használta fel, a ¼r¦mad-Bh§gavatam
utasítását követve. Ahogyan már korábban javasoltuk, az embernek három részre kell osztani
összegyûjtött vagyonát, hogy szétossza: felét az Úr szolgálatára kell áldoznia, negyedét a
családtagoknak kell adnia, a fennmaradó egynegyedet pedig saját szükségleteire kell
fordítania A világon az emberek a lelki tudományt és különösen az Úr odaadó szolgálatát
illetõen teljes sötétségben élnek, ezért az odaadó szolgálat rendszerezett transzcendentális
tudományának terjesztése a legnagyobb kegy, amelyben az ember ezen a világon másokat
részesíthet. Amikor mindenki megtanulta, hogyan szentelje összegyûjtött aranyának felét az
Úr szolgálatára, a lemondás, a tisztaság és a kegy minden bizonnyal a nyomába szegõdik, így
a vallás személyiségének három lába újra szilárdan állhat. Amikor a lemondás, a tisztaság, a
kegy és az igazmondás kellõ mértékben jelen van, Földanya is tökéletesen elégedett lesz,
Kalinak pedig rendkívül kevés esélye marad, hogy beszivárogjon az emberi társadalomba.
43. — 44. VERS
A hosszú áldozati ceremóniák, amelyeket Naimi¢§ra£ya bölcsei mutattak be, röviddel
Par¦k¢it Mah§r§ja trónra kerülése után kezdõdtek el. Isteni királyságot akarnak Isten-tudat
nélkül. Hogyan lehetséges összeegyeztetni ezt a két ellentétes dolgot? Ha számûzni akarjuk az
államból a züllöttséget, elõször a társadalmat kell úgy szerveznünk, hogy elfogadja a vallás
szabályait, vagyis a lemondást, a tisztaságot, a kegyet és az igazmondást, és hogy ezt
elõsegítsük, be kell zárnunk minden olyan helyet, ahol a szerencsejáték, az ivás, a prostitúció
és a csalárdság uralkodik. Ilyen gyakorlati intelmekkel szolgál a ¼r¦mad-Bh§gavatam.
45. VERS
Ha az egyszerû emberek nem befogadóképesek, nagyon nehéz elfogadtatni velük, mennyire
szükség van a lelki megvilágosodásra. A lemondás, a tisztaság, a kegy és az igazmondás — a
vallás alapelvei — elõkészítik a talajt a lelki tudás fejlesztésének befogadására. Par¦k¢it
Mah§r§ja megteremtette ezt a kedvezõ légkört, így a naimi¢§ra£yai ¥¢ik bemutathatták az
ezer évig tartó áldozatsort. Más szóval tehát az állam támogatása nélkül a filozófia tételei
vagy a vallásos szabályok nem fejlõdhetnek. A br§hma£áknak és a k¢atriyáknak teljes
mértékben együtt kell mûködniük a közös cél érdekében. Ez a szellem uralkodott egészen
Aªoka Mah§r§ja idejéig. Aªoka király megfelelõ támogatást nyújtott az Úr Buddhának, és így
tudománya szerte a világon elterjedhetett.

TIZENNYOLCADIK FEJEZET
Egy br§hma£a fiú megátkozza Par¦k¢it Mah§r§ját

PM életének utolsó szakaszát összefoglalja SG röviden

Amikor Krisna elhagyja a Födet Kai belép
PM “örüt a Kali kornak, a jó lehetőség miatt(Sankirtan, jó tettre vágyni > eredmény)
Akik vágynak hogy elérjék a tkéletességet, vágyniuk kel hallani Krisnáról.
SR” Suta G te olyan vagy mint egy szent hely”
Akarták hallani, hogyan és minek a hatására érte e PM a tök.
Óh, S¡ta Gosv§m¦! Arra kérünk, meséld el az Úrról mindazt, aminek hallatán Par¦k¢it
Mah§r§ja, aki értelmét a felszabadulásra rögzítette, elérte az Úr lótuszlábát, aki Garu¨ának, a
madarak királyának a menedéke. Mindezt Vy§sa fia [¼r¦la ¼ukadeva] beszélte el.
Suta G” azáta hogy hal vki és SS> fejlődés, de ha HK bhakták társaságában azaz

A Legfelsõbb Úrhoz, ¼r¦ K¥¢£ához ragaszkodó, önmagán uralkodó ember képes azonnal
feladni az anyagi ragaszkodás világát, beleértve a durva testet és a finom elmét is, és képes
elmenni, hogy elérje a lemondott életrend legtökéletesebb szintjét, amelynek szükségszerû
velejárója az erõszakmentesség és a lemondás.
Óh, ¥¢ik, akik olyan áthatóan tiszták vagytok, mint a nap! Megpróbálom elbeszélni nektek Vi
¢£u transzcendentális kedvteléseit legjobb tudásom szerint. Ahogyan a madarak is addig
szállnak az égen, ameddig erejükbõl telik, a mûvelt bhakták is csak annyit mondhatnak az
Úrról, amennyit megvalósításuk enged.
PM szomjas lett és betért SAmika risi kunyhójába, aki éppen samadhiban volt, gy nem tudta
őt illendően fogadni.
Kigyót a vállára tette és elment, de az úton már megis bánta a tettét.
PM ezt az Úr hatására tette, hogy a SB ot hallhassuk.
Srngi meghallotta , és dühében megátkozta őt. Haza érve az apjahoz borult sirva fakadva.
Apja könyörög az Úrnak hogy bocsásson meg neki. Apja leirja monarhia előnyeit és a
demokrata uralkodás hátrányait.Az emberek el fognak térni a szabályoktó, az a erős uralkodó
hiányában.

2. VERS
Par¦k¢it Mah§r§ja ilyen tiszta bhakta volt. A Kali-kor hatására egy br§hma£a tapasztalatlan
fia igazságtalanul megátkozta, õ azonban mindezt úgy fogadta, mint N§r§ya£a elrendezését.
Tudta, hogy N§r§ya£a (az Úr K¥¢£a) megmentette õt, amikor az anyja méhében égett, és ha
egy kígyómadár marásától meg kell halnia, az szintén az Úr akaratából történik majd. Az Úr
bhaktája sohasem szegül szembe az Úr akaratával: minden, amit Isten küld, áldás számára.
Par¦k¢it Mah§r§ja nem félt és nem jött zavarba ezektõl az eseményektõl. Ez az ismertetõjele
az Úr tiszta bhaktájának.
3. VERS
¼ukadeva Gosv§m¦hoz hasonló hiteles lelki tanítómester kegyébõl mindent meg lehet tudni
az Úr felsõbb energiájáról, amely által az Úr kinyilvánítja örök nevét, tulajdonságát,
kedvteléseit, környezetét és változatosságát. A Védikus Irodalomból nagyon nehéz
megismerni az Urat, de egy olyan felszabadult bhakta kegyébõl, mint ¼ukadeva Gosv§m¦,
mindez rendkívül könnyû.
4. VERS
Ha alapos tudással rendelkezik, az ember képes emlékezni az Úrra még az élete végén is,
amikor az emlékezõképesség a test membránjainak mûködési zavara miatt lecsökken. Egy
közönséges embernek a halál pillanatában nagyon nehéz úgy emlékeznie a dolgokra, ahogy
azok vannak, de az Úr és hiteles bhaktái — vagyis a lelki tanítómesterek — kegyébõl
könnyen lehetõvé válik számára. Így történt ez Par¦k¢it Mah§r§ja esetében is.
6. VERS
A Istenség Személyisége nem különbözik szent nevétõl, tulajdonságaitól stb. Kali az
Istenség Személyiségének jelenlétében nem juthatott be a föld területére, s éppen így nincs
esélye bejutni oda sem, ahol az Istenség Legfelsõbb Személyiségének szent nevét és
tulajdonságait — stb. — állandóan éneklik. Így lehet elûzni õt a világból.
7. VERS
n§nudve¢±i kali° samr§± s§ra¯ga iva s§ra-bhuk
kuªal§ny §ªu siddhyanti netar§£i k¥t§ni yat
na—soha; anudve¢±i—irigy; kalim—Kalira; samr§±—az uralkodó; s§ram-ga—realista,
mint a méhek; iva—mint; s§ra-bhuk—aki a lényeget fogadja el; kuªal§ni—kedvezõ dolgok;
§ªu—azonnal; siddhyanti—sikeressé válik; na—soha; itar§£i—amelyek kedvezõtlenek;
k¥t§ni—bemutat; yat—amennyire.
Par¦k¢it Mah§r§ja realista volt, akár a méhek, akik csak a lényeget választják ki [a
virágból]. Tökéletesen tudta, hogy ebben a Kali-korban a kedvezõ dolgok azonnal
kifejtik jó hatásukat, míg a kedvezõtlen cselekedeteket valóban el kell végezni [ahhoz,
hogy hatásuk legyen]. Így aztán sohasem volt irigy Kalira.
A Kali-kort bûnös kornak is nevezik. Az élõlények ebben a korban nehéz helyzetben vannak,
ezért a Legfelsõbb Úr különleges lehetõségeket adott nekik. Az egyik az, hogy az Úr aka
ratából az élõlény nem válik a bûnös cselekedet áldozatává, amíg magát a cselekedetet végre
nem hajtja. Más korokban elég volt egy bûnös tettre csupán gondolni, s az ember a cselekedet
áldozatává vált. Ezzel szemben e korban az élõlény elnyerheti jámbor tettei eredményét már
azzal, hogy gondol rájuk. Megvédte alattvalóit attól, hogy áldozatul essenek a Kali-kor bûnös
cselekedeteinek, ugyanakkor minden lehetõséget biztosított a Kali-kornak azzal, hogy
átengedett neki bizonyos helyeket. A ¼r¦mad-Bh§gavatam végén azt olvashatjuk, hogy annak
ellenére, hogy mindenhol Kali aljas cselekedeteivel találkozunk, a Kali-kor nagy lehetõséget
jelent, hiszen az ember pusztán azáltal elérheti a felszabadulást, hogy az Úr szent nevét énekli.
Par¦k¢it Mah§r§ja mindent megtett annak érdekében, hogy az Úr szent nevének éneklését
terjessze, s így kimentette alattvalóit Kali karmai közül. Csupán e miatt a lehetõség miatt
dicsõítik a nagy bölcsek néha a Kali-kort. A Védákban arról is olvashatunk, hogy az Úr K¥¢
£a cselekedeteirõl beszélve az ember megszabadulhat a Kali-kor minden hátrányától. A
¼r¦mad-Bh§gavatam elején szintén azt találjuk, hogy ha valaki elbeszéli a ¼r¦mad-
Bh§gavatamot, az nyomban szívébe zárhatja a Legfelsõbb Urat. Ilyen nagyszerû lehetõséget
kínál tehát a Kali-korszak. Par¦k¢it Mah§r§ja elfogadta e lehetõséget, és Vai¢£ava hitéhez
híven nem vádolta semmivel a Kali-kort.
10. VERS
y§ y§¤ kath§ bhagavata¤ kathan¦yoru-karma£a¤
gu£a-karm§ªray§¤ pumbhi¤ sa°sevy§s t§ bubh¡¢ubhi¤
y§¤—bármi; y§¤—bármi; kath§¤—témák; bhagavata¤—az Istenség Személyiségérõl;
kathan¦ya—amelyet elmondtam; uru-karma£a¤—Róla, aki csodálatos tetteket hajt végre;
gu£a—transzcendentális tulajdonságok; karma—szokatlan cselekedetek; §ªray§¤—beleértve;
pumbhi¤—személyek által; sa°sevy§¤—hallani kellene; t§¤—mindannyiuknak; bubh¡¢ubhi¤
—azok által, akik a saját javukat akarják.
Azoknak, akik arra vágynak, hogy elérjék az élet teljes tökéletességét, alázatosan
hallaniuk kell mindent, ami kapcsolatban áll a csodálatos tetteket végrehajtó Istenség
Személyisége transzcendentális cselekedeteivel és tulajdonságaival.
12. VERS
MAGYARÁZAT: A naimi¢§ra£yai bölcsek gyújtotta áldozati tûz valóban füsttel és
kétségekkel volt teli a számtalan hiányosság miatt.
Naimi¢§ra£ya bölcsei szenvedtek az áldozati tûz füstjétõl, és kételkedtek az eredményben,
de azáltal, hogy egy olyan önmegvalósítást elért személyt hallgattak, mint S¡ta Gosv§m¦t,
teljesen megnyugodtak. A Brahma-vaivarta Pur§£ában Vi¢£u azt mondja ¼ivának, hogy a
Kali-korban az aggodalommal teli emberek igyekezete a gyümölcsözõ cselekedetek és a
filozófiai spekuláció terén mind hiábavalóak, amikor azonban hozzákezdenek az odaadó
szolgálathoz, az eredmény biztos, s így nem vesztegetik energiájukat.
13. VERS
tulay§ma laven§pi na svarga° n§punar-bhavam
bhagavat-sa¯gi-sa¯gasya marty§n§° kim ut§ªi¢a¤
tulay§ma—egyensúlyban lenni; lavena—egy pillanatra; api—még; na—soha; svargam—
mennyei bolygók; na—sem; apuna¤-bhavam—megszabadulás az anyagtól; bhagavat-sa¯gi—
az Úr bhaktája; sa¯gasya—társaságának; marty§n§m—azok, akikre a halál vár; kim—mi van
ott; uta—beszélni róla; §ªi¢a¤—anyagi áldások.
Ha eljutunk a mennyei bolygókra vagy megszabadulunk az anyagtól, még az sem
hasonlítható össze annak az értékével, ha csupán egyetlen pillanatot is eltöltünk az Úr
bhaktájának társaságában. Mit mondhatnánk akkor az anyagi áldásokról az anyagi
jólét formájában, amelyek azok számára vannak, akikre halál vár?
14. VERS
Miért vonzódik az élõlények leghatalmasabbja az Úr K¥¢£áról szóló transzcendentális
elbeszélésekhez? Mert az Úr K¥¢£a minden élvezet tárháza. Mindenben élvezetet keresünk,
ám aki az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatát végzi, annak ez az elfoglaltság korlátlan
örömet nyújthat. Az Úr határtalan, és neve, tulajdonságai, kedvtelései, környezete,
változatossága — és így tovább — szintén mind határtalanok. Azok, akik ebbõl merítenek
örömet, korlátlanul élvezhetik, és soha nem telnek be vele. Ezt a tényt a Padma Pur§£a is
megerõsíti:
ramante yogino 'nante saty§nanda-cid-§tmani
iti r§ma-paden§sau para° brahm§bhidh¦yate
„A misztikusok határtalan transzcendentális örömet merítenek az Abszolút Igazságból, ezért a
Legfelsõbb Abszolút Igazságot, az Istenség Személyiségét R§maként is ismerik.”
Mivel az Úr és tulajdonságai transzcendentálisak, e beszélgetések csak fokozzák a megtisztult
hallgatóság vágyát, hogy befogadják a hallottakat.
15. VERS
A naimi¢§ra£yai szentek és ¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ közötti beszélgetések azonban
transzcendentálisak, s nyoma sincs bennük az anyagi nyereség utáni vágynak. Az ilyen
beszélgetésekbõl határtalan transzcendentális boldogságot merít mind a hallgatóság, mind a
beszélõ, éppen ezért ezer és ezer évig tudják folytatni. Napjainkban a Bh§gavata-sapt§hák
csak hét napig tartanak, s miután a bemutatónak vége, mind a közönség, mind az elõadó
visszatér szokásos anyagi tevékenységeihez. Mindez amiatt van, hogy a beszélõ nem
bhagavat-pradh§na, célja Krisna,a hallgatóság pedig nem ªuªr¡¢at§m, azok, akik készek
befogadni -ahogyan azt az elõbb elmondtuk.
16. VERS
Felszabadulásnak azt nevezik, amikor megszabadulunk az anyagi kötelékektõl, ám az Úr
transzcendentális szolgálatának elérése a felszabadulás tökéletes szintjét jelenti. Erre a szintre
tudással és lemondással lehet eljutni, ahogyan azt már elmondtuk (Bh§g 1.2.12), a tökéletes
tudás pedig — ahogyan azt ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ átadta — azt eredményezi, hogy az Úr
transzcendentális szolgálatába szegõdhetünk.
18. VERS
s¡ta uv§ca
aho vaya° janma-bh¥to 'dya h§sma
v¥ddh§nuv¥tty§pi viloma-j§t§¤
dau¢kulyam §dhi° vidhunoti ª¦ghra°
mahattam§n§m abhidh§na-yoga¤
s¡ta¤ uv§ca—S¡ta Gosv§m¦ mondta; aho—hogyan; vayam—mi; janma-bh¥ta¤—egy
rangosabb születésig emelkedett; adya—ma; ha—tisztán; §sma—lett; v¥ddha-anuv¥tty§—
azokat szolgálva, akik nagy tudással rendelkeznek; api—bár; viloma-j§t§¤—kevert kasztban
született; dau¢kulyam—származásból adódó hátrány; §dhim—szenvedések; vidhunoti—
megtisztít; ª¦ghram—nagyon hamar; mahat-tam§n§m—azoknak, akik nagyok; abhidh§na—
beszélgetés; yoga¤—kapcsolat.
¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Óh, Isten! Bár kevert kasztban születtünk, mégis a
magasabb származás rangjára emelkedtünk pusztán azáltal, hogy szolgáltuk és követtük
a kiválóságokat, akik nagy tudással rendelkeznek. Csupán azzal, hogy beszélget e nagy
lelkekkel, az ember nyomban megszabadulhat az alacsony származásból eredõ minden
hátránytól.
A transzcendentális tudományt, K¥¢£a tudományát a hiteles szaktekintélyektõl kell
elsajátítani, és ha valaki prédikál is errõl a tudományról, akkor még képzettebbé válik. Ez azt
jelenti, hogy évezredekkel ezelõtt az alacsony származás nem jelentett korlátot a
transzcendentális tudomány tanulásában és prédikálásában. Az úgynevezett merev
kasztrendszer a hindu társadalomban csak az elmúlt száz évben vált uralkodóvá, amikor a
dvija-bandhuk, a felsõbb kasztokban született, de a kellõ tulajdonságokkal nem rendelkezõ
emberek száma megnövekedett. Az Úr ¼r¦ Caitanya újra életre keltette az eredeti védikus
rendszert, és Harid§sa çh§kurát a n§m§c§rya rangjára emelte. Hiteles szaktekintéllyé tette õt
az Úr szent neve dicsõségének prédikálásában, annak ellenére, hogy Õszentsége ¼r¦la
Harid§sa çh§kura mohamedán családban jelent meg kegyesen.
19. VERS
kuta¤ punar g¥£ato n§ma tasya
mahattamaik§nta-par§ya£asya
yo 'nanta-ªaktir bhagav§n ananto
mahad-gu£atv§d yam anantam §hu¤
kuta¤—mit mondhatunk; puna¤—újra; g¥£ata¤—aki vibrálja; n§ma—szent név; tasya—
Övé; mahat-tama—nagy bhakták; ek§nta—kizárólagos; par§ya£asya—aki menedéket talál;
ya¤—Õ, aki; ananta—a Határtalan; ªakti¤—energia; bhagav§n—az Istenség Személyisége;
ananta¤—felbecsülhetetlen; mahat—nagy; gu£atv§t—e sajátosságok miatt; yam—akit;
anantam—ananta néven; §hu¤—neveznek.
Mit mondhatnánk hát azokról, akik a nagy bhakták irányításával a Határtalan szent
nevét éneklik, aki korlátlan energiával rendelkezik? A korlátlan energiával és
transzcendentális sajátságokkal rendelkezõ Istenség Személyiségét anantának
[Határtalannak] hívják.
Aki egy tiszta bhakta vezetésével az Úr szent nevét énekli, az egyszerre megszabadulhat az
alacsony származás hátrányaitól. Az Úr tiszta bhaktája nem követ el semmilyen sértést,
miközben az Úr szent nevét vibrálja. Tíz sértés van, melyet az Úr szent nevének éneklése
közben az ember elkövethet. Amikor azonban egy tiszta bhakta vezetésével vibráljuk a szent
nevet, az sértés nélküli vibrálás. Az Úr szent nevének sértés nélküli vibrálása
transzcendentális, ezért azon nyomban megtisztíthatja az embert minden korábbi bûnének
visszahatásától. E sértés nélküli vibrálás jelzi, hogy az ember teljesen megértette a szent név
transzcendentális természetét, és így meghódolt az Úrnak. Transzcendentálisan az Úr szent
neve és Maga az Úr azonosak, mivel abszolútak. Az Úr szent neve olyan hatalmas, mint Maga
az Úr. Az Úr a mindenható Istenség Személyisége, és számtalan neve van, amelyek nem
különböznek Tõle, s éppolyan hatalmasak, mint Õ. A Bhagavad-g¦t§ utolsó részében az Úr
kijelenti, hogy aki teljesen átadja magát Neki, az kegyébõl minden bûntõl megmenekül. Mivel
neve és Õ Maga azonosak, az Úr szent neve képes megvédelmezni a bhaktát a bûn minden
visszahatásától.
22. VERS
Csupán aki önfegyelmezett, az képes arra, hogy fokozatosan ragaszkodása ébredjen az
Istenség Legfelsõbb Személyisége iránt. Önfegyelmezettnek lenni azt jelenti, hogy az ember
nem enged meg magának több érzéki élvzetet, mint amennyi szükséges, míg azok, akik nem
önfegyelmezettek, teljesen átadják magukat az érzéki élvezetnek. Az önfegyelmet valójában
nem azzal lehet elérni, hogy az érzékektõl mesterségesen megvonjuk az anyagi élvezetet,
hanem azzal, hogy igazán ragaszkodni kezdünk a Legfelsõbb Úrhoz, s ezt akkor érhetjük el,
amikor tiszta érzékeinket az Úr transzcendentális szolgálatával foglaljuk le. Az érzékeket nem
lehet erõszakkal megfékezni — megfelelõen le kell foglalni õket. A megtisztult érzékek ezért
mindig az Úr transzcendentális szolgálatát végzik. Az érzékek mûködésének ez a tökéletes
szintje a bhakti-yoga. Akik tehát ragaszkodnak a bhakti-yoga módszeréhez, azok valóban
önfegyelmezettek, és azonnal képesek megválni az otthonhoz és a testhez fûzõdõ
ragaszkodásaiktól az Úr szolgálatának kedvéért. Ezt a szintet nevezik paramaha°sa szintnek.
A ha°sák, azaz a hattyúk csak a tejet választják ki a tej és a víz keverékébõl, s éppen így a
paramaha°sák az Úr szolgálatát fogadják el m§y§ szolgálata helyett. Az igazi
erõszakmentesség nem más, mint mentesség az irigységtõl. Ebben a világban mindenki irigy a
másikra, ám egy tökéletes paramaha°sa, aki kizárólag az Úr szolgálatának él, teljesen mentes
az irigységtõl. Minden élõlényt szeret, hiszen minden élõlény kapcsolatban áll a Legfelsõbb
Úrral. A valódi lemondás azt jelenti, hogy tökéletesen Istenre bízzuk magunkat. Minden
élõlény valaki mástól függ, mert erre lett teremtve. Valójában mindenki a Legfelsõbb Úr
kegyétõl függ, amikor azonban megfeledkezik a kapcsolatról, amely az Úrhoz fûzi, akkor az
anyagi természet feltételeitõl válik függõvé. A lemondás azt jelenti, hogy lemondunk arról,
hogy az anyagi természet feltételeitõl függjünk, és így teljesen az Úr kegyére bízzuk
magunkat. A valódi függetlenség nem más, mint hogy teljes hitünk van az Úr kegyében, s
nem függünk anyagi feltételektõl.
24. VERS
Az ember akkor térhet vissza Istenhez, ha elõtte lemondott minden ragaszkodásról, amely a
világi kapcsolatokhoz fûzte, és ezért amikor egy bhakta túlságosan elmélyül anyagi
tevékenységében, az Úr olyan helyzetet teremt számára, hogy közömbössé válhat mindezzel
szemben. A Legfelsõbb Úr sohasem felejti el tiszta bhaktáját, még akkor sem, ha az látszólag
világi tettekben merül el. Néha olyan válságos helyzetbe hozza, hogy a bhakta arra
kényszerül, hogy lemondjon minden anyagi tevékenységrõl. Egy bhakta megérti az Úr
jelzéseit, amelyek mások számára kedvezõtlennek és zavarónak tûnnek. Par¦k¢it Mah§r§jának
médiummá kellett válnia, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a kinyilatkoztassa a ¼r¦mad-Bh§gavatamot,
ahogyan nagyapja, Arjuna a Bhagavad-g¦t§ médiuma volt. Ha Arjuna az Úr akaratából nem
került volna a családi ragaszkodás illúziójába, az Úr nem beszélte volna el a Bhagavad-g¦t§t,
mindenki nagy áldására. Ugyanígy ha Par¦k¢it Mah§r§jára nem tör rá a fáradtság, az éhség és
a szomjúság, akkor ¼ukadeva Gosv§m¦, a ¼r¦mad-Bh§gavatam hiteles szaktekintélye nem
mondhatta volna el a ¼r¦mad-Bh§gavatamot.
Ezek tehát az elõzményei azoknak a körülményeknek, melyek között a ¼r¦mad-Bh§gavatam
elhangzott, mindenki hasznára, s ezért ez a bevezetés az „egyszer volt” szavakkal kezdõdik.
28. VERS
A vendégként jelen lévõ ellenségnek, Bh¦mának harcolnia kellett Jar§sandhával, és mégis
ragyogó vendéglátásban részesültek. Éjszakánként együtt ültek le, mint barátok és vendégek,
napközben pedig harcoltak, életüket kockára téve. Ez volt a vendégfogadás szabálya. Ez a
törvénye elõírja, hogy a szegény ember, aki semmit sem tud felkínálni vendégeinek, legalább
egy szalma ülést ajánljon fel, egy pohár vizet és néhány kedves szót. A vendégfogadás
tehát — legyen szó akár barátról, akár ellenségrõl — semmibe sem kerül, csupán udvariasság
kérdése.
31. VERS
A király az Úr bhaktája volt, ezért nem tartotta helyesnek saját tettét. Azon kezdett hát
tûnõdni, hogy a bölcs vajon valóban transzban volt-e, vagy csak úgy tett, hogy ne kelljen
fogadnia a királyt, aki k¢atriya volt, és emiatt alacsonyabb rangú. Egy jó lélekben azon
nyomban felébred a megbánás, amint valami rosszat elkövet.
32. VERS
Az alacsonyabb rendek gyûlölete ettõl a br§hma£a fiútól, Srngitől származik, Kali
hatására, s a kultúra napról napra hanyatlani kezdett. A br§hma£ák igazságtalanságának elsõ
áldozata Par¦k¢it Mah§r§ja volt, s ezzel gyengült a védelem, amelyet a király nyújtott Kali
támadásai ellen.
33. VERS
A br§hma£a fiának minden esélye megvolt arra, hogy br§hma£ává váljon kiváló apja
irányítása alatt, ahogy egy orvos fiának is jó esélye van arra, hogy kiváló orvos legyen belõle.
A kasztrendszer tehát rendkívül tudományos. Egy fiúnak ki kell használnia azt az elõnyt, amit
apja tulajdonságai jelentenek, és így kell br§hma£ává vagy orvossá válnia, nem másként. Kali
hatására a br§hma£a fia büszke lett brahminikus képességeire. Azzal, hogy tekintet nélkül a
mûveltségre csupán a származásnak tulajdonítottak fontosságot, elkezdõdött a brahminikus
erõk hanyatlása.
34. VERS
Az áltekintély mentalitása az oka a tökéletes társadalmi rend széthullásának, és amint
láthatjuk, egy br§hma£a tapasztalatlan fia indította mindezt útjára.
35. VERS
Par¦k¢it Mah§r§ja engedélyezett Kali számára négy területet, ahol élhet, ahogy azt korábban
említettük, de példás uralkodása miatt Kali nehezen találhatott olyan helyet, ahová mehetett.
A Kali-yuga személyisége ezért csak az alkalomra várt, hogy megalapozhassa tekintélyét, és
az Úr kegyébõl meg is kapta a lehetõséget, egy br§hma£a büszke, tapasztalatlan fia révén.
Kali tehát a br§hma£a fián, ¼¥¯gin keresztül lehetõséget kapott, hogy hatalomra törjön.
44. VERS
Állítólagos demokraták magukhoz ragadják az irányítás egész gépezetét, anélkül hogy
felelõsséget vállalnának az emberek jólétéért. Mindenki saját érzékkielégítése érdekében kerül
egy bizonyos posztra, és így az egyetlen király helyett számtalan felelõtlen király lesz, hogy
adóztassa a polgárokat.
45. VERS
Az érzékkielégítés és a gazdasági gyarapodás alapjain nyugvó degradált civilizáció nem más,
mint annak az istentagadó és király nélküli népkormányzatnak a mellékterméke, amelyet
emberek hoztak létre, az emberek érdekében. Az embereknek ezért nem szabad
elégedetlenkedniük a szerencsétlen vezetõk miatt, akiket õk maguk választottak.
46. VERS
Amikor az Úr bhaktáját valaki megbántja, annak a visszahatását nagyon nehéz legyõzni. Az
Úr sohasem bocsájt meg annak, aki tiszta bhaktáját bûnösnek tekinti. A király
megátkozásával tehát az ostoba ¼¥¯gi nemcsak bûnt követett el, de a legsúlyosabb sértést is.
Õ az egyetlen, aki meg nem történtté tehet valamit, amin nem lehet változtatni.
Miért volt felelõs az egész br§hma£a társadalom azért, hogy Kalit engedte befolyni a világ
ügyeibe, a választ a Var§ha-pur§£a adja meg: azok a démonok, akik ellenségként viselkedtek
az Istenség Személyiségével, ám az Úr nem ölte meg õket, engedélyt kaptak, hogy a Kali-kort
kihasználva br§hma£ák családjaiban születhessenek meg. A végtelenül kegyes Úr esélyt adott
nekik, hogy jámbor br§hma£ák családjaiban szülessenek meg, s ezzel a felszabadulás felé
haladjanak. Ám a démonok ahelyett, hogy megragadták volna a nagyszerû lehetõséget,
önteltek s büszkék lettek arra, hogy br§hma£ák, s nem ápolták a brahminikus kultúrát.
vigyázzanak, nehogy elõzõ életük démonikus tulajdonságai újra felszínre kerüljenek.
48. VERS
tirask¥t§ vipralabdh§¤ ªapt§¤ k¢ipt§ hat§ api
n§sya tat pratikurvanti tad-bhakt§¤ prabhavo 'pi hi
tira¤-k¥t§¤—megrágalmazva; vipralabdh§¤—becsapva; ªapt§¤—megátkozva; k¢ipt§¤—
zavartan, amiatt, hogy nem méltatják figyelemre; hat§¤—még ha megölik; api—is; na—soha;
asya—mindezekért a tettekért; tat—õket; pratikurvanti—semlegesít; tat—az Úré; bhakt§¤—
bhakták; prabhava¤—hatalmas; api—bár; hi—bizonyára.
Az Úr bhaktái olyan türelmesek, hogy még ha rágalmazzák, becsapják,
megátkozzák, megzavarják, semmibe veszik vagy megölik õket, akkor sem vágynak
elégtételre.
¼am¦ka ¹¢i magában arra gondolt, hogy ha Par¦k¢it Mah§r§ja is megátkozná a fiút, akkor
megmenekülhetne. Sohasem akar elégtételt a személyes rágalmazásért, átkokért,
nemtörõdömségért és így tovább. Mindezzel egy bhakta, ha róla van szó, sohasem törõdik. De
ha az Úr és bhaktái ellen követi el mindezt valaki, akkor nagyon határozottan fellép ellene.
Most azonban magáról a királyról volt szó, ezért ¼am¦ka ¹¢i tudta, hogy a király nem vág
vissza. Nem maradt hát más választása, mint az Úrhoz könyörögni az éretlen fiúért.
50. VERS
pr§yaªa¤ s§dhavo loke parair dvandve¢u yojit§¤
na vyathanti na h¥¢yanti yata §tm§ 'gu£§ªraya¤
pr§yaªa¤—általában; s§dhava¤—szentek; loke—ebben a világban; parai¤—mások által;
dvandve¢u—kettõsségben; yojit§¤—lefoglalva; na—soha; vyathanti—szenvedve; na—sem;
h¥¢yanti—örömét leli; yata¤—mert; §tm§—önvaló; agu£a-§ªraya¤—transzcendentális.
A transzcendentalisták annak ellenére, hogy másoknak köszönhetõen az anyagi világ
kettõsségeivel kell törõdniük, többnyire nem szomorúak, de nem is lelnek örömet [a
világi dolgokban], hiszen mindannyian transzcendentális síkon cselekszenek.

TIZENKILENCEDIK FEJEZET
¼ukadeva Gosv§m¦ megjelenése

1. VERS
A megbánás megszabadítja a bhaktát minden olyan bûntõl, amelyet véletlenül követett el. A
bhakták természetükbõl adódóan hibátlanok. Véletlenül elkövetett bûneiket õszintén
megbánják, és akaratlan bûnük az Úr kegyébõl elég a megbánás tüzében.
2. VERS
dhruva° tato me k¥ta-deva-helan§d
duratyaya° vyasana° n§ti-d¦rgh§t
tad astu k§ma° hy agha-ni¢k¥t§ya me
yath§ na kury§° punar evam addh§
dhruvam—kétségtelen és biztos; tata¤—ezért; me—enyém; k¥ta-deva-helan§t—mivel
nem engedelmeskedik az Úr parancsainak; duratyayam—nagyon nehéz; vyasanam—
szerencsétlenség; na—nem; ati—nagyon; d¦rgh§t—távol; tat—az; astu—legyen; k§mam—
fenntartás nélküli vágy; hi—bizonyára; agha—bûnök; ni¢k¥t§ya—hogy megszabaduljon; me
—enyém; yath§—úgy; na—soha; kury§m—fogom tenni; puna¤—újra; evam—ahogy tettem;
addh§—közvetlenül.
[Par¦k¢it király ekképpen gondolkodott:] Nem követtem a Legfelsõbb Úr utasításait,
s emiatt biztosan megpróbáltatásra kell számítanom, amely hatalmába kerít hamarosan.
Azt szeretném, ha ez a szerencsétlenség most érne, mert így megszabadulhatnék
bûnömtõl, és nem követném el újra ezt a sértést.
Ember bûnös tettei hatással vannak családjának minden tagjára, ezért Par¦k¢it Mah§r§ja azt
szerette volna, hogy a szerencsétlenség egyedül rá szakadjon. Az, hogy szenved, visszatartaná
õt a jövõben a bûnöktõl, ugyanakkor semlegesítené az elkövetett bûnt, s leszármazottjai nem
szenvednének. Így gondolkodik egy bhakta, aki felelõsséget érez mások iránt. Ha a bhakta
odaadó szolgálatot végez az Úrnak, családjának tagjai ennek eredményébõl is részesülnek.
Prahl§da Mah§r§ja odaadó szolgálatával mentette meg démon apját. Egy bhakta-fiú a
családban az Úr legnagyobb áldása és kegye.
4. VERS
Az ember élete lehetõség arra, hogy felkészüljön a visszatérésre Istenhez, azaz hogy
megszabaduljon az anyagi léttõl, a születés és halál ismétlõdésétõl. A var£§ªrama-dharma
rendszerében minden férfit és minden nõt erre nevelnek. A var£§ªrama-dharmát más szóval
san§tana-dharmának is nevezik, örök hivatásnak. Ez a rendszer az embert felkészíti arra,
hogy visszatérjen Istenhez, és így a családos számára elrendeli, hogy mint v§naprastha
vonuljon az erdõbe, tegyen szert tökéletes tudásra, majd halála elõtt, mely elkerülhetetlen,
lépjen a sanny§sa rendbe. Par¦k¢it Mah§r§ja szerencsés volt, mert a biztos halálra hét nappal
korábban figyelmeztették. A közönséges embert azonban senki sem figyelmezteti, noha a
halált senki sem kerülheti el. Az ostoba emberek elfelejtik, hogy a halál biztos tény, és
kötelességüket elhanyagolva nem készülnek fel arra, hogy visszatérjenek Istenhez. Életüket az
evés, ivás, a boldogság és az élvezetek állatias hajlamait kielégítve vesztegetik el. Ilyen
felelõtlenül élnek az emberek a Kali-korban, annak a bûnös vágynak köszönhetõen, hogy
megtagadják a brahminikus kultúrát, az Isten-tudatot és a tehénvédelmet, amiért az állam
felelõs. Egy államnak arra kell használnia jövedelmét, hogy e három dolog fejlõdését
elõsegítse, és így az embereket megtanítsa arra, hogyan készüljenek fel a halálra. Az az
ország, amely így tesz, valóban jóléti állam.
6. VERS
y§ vai lasac-chr¦-tulas¦-vimiªra-
k¥¢£§¯ghri-re£v-abhyadhik§mbu-netr¦
pun§ti lok§n ubhayatra seª§n
kas t§° na seveta mari¢yam§£a¤
y§—az a folyó; vai—mindig; lasat—folyik; ªr¦-tulas¦—tulas¦ levelekkel; vimiªra—
keverve; k¥¢£a-a¯ghri—az Úr ¼r¦ K¥¢£a lótuszlába; re£u—por; abhyadhika—kedvezõ;
ambu—víz; netr¦—amelyik szállítja; pun§ti—megtisztít; lok§n—bolygók; ubhayatra—az
alsóbb és a felsõbb, belül és kívül; sa-¦ª§n—az Úr ¼ivával együtt; ka¤—ki más; t§m—azt a
folyót; na—nem; seveta—imádja; mari¢yam§£a¤—aki bármelyik pillanatban meghalhat.
A folyó [a Gangesz, amelynek partján a király leült, hogy böjtöljön] a legáldottabb
vizet szállítja, amely az Úr lótuszlábáról származó porral és tulas¦ levelekkel keveredik,
ezért kívül-belül megtisztítja a három világot, sõt az Úr ¼ivát és a többi félistent is.
Következésképpen mindenkinek, akinek az a sorsa, hogy meghaljon, ennél a folyónál
kell menedéket keresnie.
7. VERS
iti vyavacchidya sa p§£¨aveya¤
pr§yopaveªa° prati vi¢£u-pady§m
dadhau mukund§¯ghrim ananya-bh§vo
muni-vrato mukta-samasta-sa¯ga¤
iti—így; vyavacchidya—eldöntötte; sa¤—a király; p§£¨aveya¤—a P§£¨avák méltó
leszármazottja; pr§ya-upaveªam—hogy haláláig böjtöljön; prati—felé; vi¢£u-pady§m—a
Gangesz partján (amely az Úr Vi¢£u lótuszlábától ered); dadhau—átadta magát; mukunda-
a¯ghrim—az Úr K¥¢£a lótuszlábának; ananya—rendíthetetlenül; bh§va¤—szellem; muni-
vrata¤—egy bölcs fogadalmaival; mukta—felszabadult; samasta—mindenféle; sa¯ga¤—
kapcsolattól.
A király, a P§£¨avák méltó utóda egyszer s mindenkorra úgy határozott, hogy leül a
Gangesz partján, haláláig böjtöl és átadja magát az Úr K¥¢£a lótuszlábának, mert
egyedül Õ képes arra, hogy felszabadítsa. Minden ragaszkodástól és kapcsolattól
megszabadulva letette a szentek esküjét.
.A Gangesz vagy a Yamun§ partja lehetõséget nyújt, hogy szünet nélkül az Úrra
emlékezzünk. Par¦k¢it Mah§r§ja megszabadult minden anyagi kapcsolattól, s az Úr K¥¢£a
lótuszlábán kezdett meditálni. Ez az út vezet a felszabaduláshoz. Amikor megválunk minden
anyagi kapcsolatunktól, az azt jelenti, hogy többé nem követünk el bûnöket. Ha az Úr K¥¢£a
lótuszlábán meditálunk, megszabadulunk minden korábbi bûnünk visszahatásától. Az anyagi
világ körülményei olyanok, hogy az ember akarva-akaratlanul örökké bûnöket követ el. Az
alapelv az, hogy nem szabad akarattal semmilyen bûnt elkövetnünk, és örökké,
rendíthetetlenül az Úr lótuszlábaira kell gondolnunk. Csak ilyen hozzáállás esetén segít az Úr
a bhaktának abban, hogy valóban haladjon elõre a felszabadulás útján, és így elérje az Úr
lótuszlábát. Még ha a bhakta véletlenül bûnt követ is el, az Úr megvédelmezi a meghódolt
lelket minden bûntõl, ahogyan ezt minden szentírás megerõsíti.
sva-p§da-m¡la° bhajata¤ priyasya
tyakt§ny abh§vasya hari¤ pareªa¤
vikarma yac cotpatita° kathañcid
dhunoti sarva° h¥di sannivi¢±a¤
(Bh§g. 11.5.42)
14. VERS
tasyaiva me 'ghasya par§vareªo
vy§sakta-cittasya g¥he¢v abh¦k¢£am
nirveda-m¡lo dvija-ª§pa-r¡po
yatra prasakto bhayam §ªu dhatte
tasya—övé; eva—bizonyára; me—enyém; aghasya—a bûnösé; par§—transzcendentális;
avara—anyagi; ¦ªa¤—az irányító, a Legfelsõbb Úr; vy§sakta—túlságosan ragaszkodó;
cittasya—az elmének; g¥he¢u—a családi ügyekhez; abh¦k¢£am—mindig; nirveda-m¡la¤—az
elkülönülés forrása; dvija-ª§pa—a br§hma£a átkával sújtva; r¡pa¤—formája; yatra—ahol;
prasakta¤—akit befolyásol; bhayam—félelem; §ªu—nagyon hamar; dhatte—megtörténik.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, aki a transzcendentális és az anyagi világoknak
egyaránt Ura, kegyesen legyõzött engem egy br§hma£a átkának formájában.
Túlságosan ragaszkodtam a családi élethez, ezért az Úr, hogy megmentsen, így jelent
meg elõttem, hogy puszta félelembõl lemondjak a világról.
Par¦k¢it Mah§r§ja nagy bhakták, a P§£¨avák családjában született, és arra nevelték, hogy
sziklaszilárdan ragaszkodjon az Úr transzcendentális társaságához, a világi családi élet
csábítását mégis olyan erõsnek találta, hogy az Úr tervének segítségével kellett megválnia
tõle. Ilyen közvetlenül csak különleges bhakták esetében cselekszik az Úr. Par¦k¢it Mah§r§ja
az univerzum legkiválóbb transzcendentalistáinak jelenlétébõl érthette ezt meg. Az Úr mindig
bhaktáival van, ezért a nagy szentek jelenléte az Úr jelenlétét is jelentette. A király így a
Legfelsõbb Úr kegyének jeleként fogadta a nagy ¥¢ik jelenlétét.
16. VERS
punaª ca bh¡y§d bhagavaty anante
rati¤ prasa¯gaª ca tad-§ªraye¢u
mahatsu y§° y§m upay§mi s¥¢±i°
maitry astu sarvatra namo dvijebhya¤
puna¤—újra; ca—és; bh¡y§t—hadd legyen; bhagavati—az Úr ¼r¦ K¥¢£ának; anante—
aki határtalan energiával rendelkezik; rati¤—vonzó; prasa¯ga¤—társasága; ca—szintén; tat
—Övé; §ªraye¢u—azokkal, akik bhaktái; mahatsu—az anyagi teremtésben; y§m y§m—
bárhol; upay§mi—elfogadom; s¥¢±im—születésemet; maitr¦—baráti kapcsolat; astu—legyen;
sarvatra—mindenhol; nama¤—hódolatom; dvijebhya¤—a br§hma£áknak.
Újra hódolatomat ajánlva mindannyiótoknak, br§hma£ák, azért imádkozom, hogy
ha újra megszületek ebben az anyagi világban, hadd ragaszkodjam tökéletesen a
határtalan Úr K¥¢£ához, bhaktái társaságához és minden élõlény barátságához!
18. VERS
A félistenek mindig örülnek, ha azt látják, hogy valaki visszatér Istenhez. Mindig elégedettek
az Úr bhaktájával, olyannyira, hogy félisteni hatalmuk révén még segíthetik is õt, minden
tekintetben, tetteikkel pedig kivívják az Úr elégedettségét. Az Urat, a félisteneket és az Úr
földi bhaktáit a teljes együttmûködés láthatatlan szála köti össze.
19. VERS
mahar¢ayo vai samup§gat§ ye
praªasya s§dhv ity anumodam§n§¤
¡cu¤ praj§nugraha-ª¦la-s§r§
yad uttama-ªloka-gu£§bhir¡pam
mahar¢aya¤—a nagy bölcsek; vai—természetes módon; samup§gat§¤—összegyûltek ott;
ye—akik; praªasya—dicsõítve; s§dhu—teljesen jó; iti—így; anumodam§n§¤—mind
helyeselnek; ¡cu¤—mondták; praj§-anugraha—jót tenni az élõlénynek; ª¦la-s§r§¤—
minõségében hatalmas; yat—mert; uttama-ªloka—akit válogatott költemények magasztalnak;
gu£a-abhir¡pam—csodálatos, mint az isteni tulajdonságok.
Az összegyûlt nagy bölcsek szintén mindannyian dicsérték Par¦k¢it Mah§r§ja
döntését. „Nagyon jó!” — mondták, egyetértésüket kifejezve. A szentek természetüktõl
fogva hajlanak arra, hogy jót tegyenek az egyszerû emberekkel, hiszen rendelkeznek a
Legfelsõbb Úr tulajdonságainak minden erejével. Ezért amikor Par¦k¢it Mah§r§ját, az
Úr bhaktáját látták, nagy elégedettségükben a következõképpen szóltak:
Az élõlény természetes szépsége az odaadó szolgálat szintjére emelkedve
megsokszorozódik. a bölcseknek olyan a természetük, hogy szeretnek jót tenni az egyszerû
emberekkel, amikor pedig azt látják, hogy egy olyan személyiség, mint Par¦k¢it Mah§r§ja
fejlõdik az odaadó szolgálatban, örömüknek nincs határa: minden áldást felajánlanak, ami
csak hatalmukban áll.
20. VERS
Prahl§da Mah§r§ja így imádkozott az Úr N¥si°hához: „Óh, Uram! A materialista élettõl
rettegek, ám amikor szörnyû, félelmetes formádban N¥si°hadevaként jelen vagy, a félelemnek
nyoma sincs bennem. A materialista élet olyan, akár a malomkõ: összetör bennünket. Az élet
háborgó hullámainak szörnyûséges örvényébe kerültünk, így hát lótuszlábaidhoz imádkozom,
Uram, hogy hívj vissza örök hajlékodra, mint szolgáid egyikét! Az anyagi életben ez jelenti a
legmagasabb rendû felszabadulást. A materialista életmódról nagyon keserû tapasztalataim
vannak. Bármilyen fajban születtem meg saját tetteim kényszerítõ hatására, két dolgot nagyon
fájdalmasnak találtam: az elválást szeretteimtõl, és a találkozást olyan eseményekkel,
amelyeket nem akartam. S hogy szembeszálljak velük, a gyógyír, melyet elfogadtam, még
ártalmasabb volt, mint maga a betegség. Egyik születésbõl a másikba sodródom, ezért Hozzád
imádkozom: adj menedéket lótuszlábaidnál!”
22. VERS
§ªrutya tad ¥¢i-ga£a-vaca¤ par¦k¢it
sama° madhu-cyud guru c§vyal¦kam
§bh§¢atain§n abhinandya yukt§n
ªuªr¡¢am§£aª carit§ni vi¢£o¤
§ªrutya—miután hallották; tat—az; ¥¢i-ga£a—az összegyûlt bölcsek; vaca¤—beszéltek;
par¦k¢it—Par¦k¢it Mah§r§ja; samam—pártatlan; madhu-cyut—kellemes hallani; guru—
komoly; ca—szintén; avyal¦kam—tökéletesen igaz; §bh§¢ata—mondta; en§n—mindannyian;
abhinandya—köszöntötte; yukt§n—helyesen bemutatott; ªuªr¡¢am§£a¤—vágyott arra, hogy
hallja; carit§ni—cselekedetei; vi¢£o¤—az Istenség Személyiségének.
Amit a nagy bölcsek elmondtak, mind nagyon kellemes volt a fülnek. Mélyértelmû
beszédüket megfelelõen, tökéletes igazságként adták elõ. Par¦k¢it Mah§r§ja
meghallgatta szavaikat, s mert arra vágyott, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség
Személyisége cselekedeteirõl halljon, köszöntötte õket.
23. VERS
sam§gat§¤ sarvata eva sarve
ved§ yath§ m¡rti-dhar§s tri-p¥¢±he
neh§tha n§mutra ca kaªcan§rtha
¥te par§nugraham §tma-ª¦lam
sam§gat§¤—összegyûlt; sarvata¤—mindenhonnan; eva—bizonyára; sarve—
mindannyiótok; ved§¤—a legfõbb tudás; yath§—mint; m¡rti-dhar§¤—megszemélyesült; tri-
p¥¢±he—Brahm§ bolygóján (amely a három bolygórendszer, a felsõ, a középsõ és az alsó
világok fölött helyezkedik el); na—nem; iha—ebben a világban; atha—ezután; na—sem;
amutra—a másik világban; ca—szintén; kaªcana—bármelyik másik; artha¤—haszon; ¥te—
kivéve; para—másoknak; anugraham—jót tenni; §tma-ª¦lam—saját természet.
A király így szólt: Óh, nagy bölcsek! Mind nagyon kegyesen idesereglettetek az
univerzum minden tájáról. Épp olyanok vagytok, mint a legfõbb tudás megtestesítõje,
aki a három világ feletti bolygón [Satyalokán] él. Ezért természetes számotokra, hogy jót
tegyetek másokkal, s ehhez semmi érdeketek nem fûzõdik sem ebben, sem a következõ
életben.
Hat fenséges tulajdonság tartozik eredetileg az Istenség Abszolút Személyiségéhez:
gazdagság, erõ, hírnév, szépség, tudás és lemondás. Az élõlények, akik a Legfelsõbb Lény
szerves részei, részben szintén rendelkeznek e tulajdonságokkal, de legföljebb csupán
hetvennyolc százalékban. Az anyagi világban e tulajdonságokat (az Úr tulajdonságának
hetvennyolc százalékáig) az anyagi energia fedi el, ahogyan a napot is eltakarja a felhõ. A
felhõvel borított nap ereje nagyon halvány az eredeti ragyogáshoz képest — ugyanígy az ilyen
tulajdonságokkal rendelkezõ élõlények eredeti színe is szinte teljesen elhalványodik.
24. VERS
tataª ca va¤ p¥cchyam ima° vip¥cche
viªrabhya vipr§ iti k¥tyat§y§m
sarv§tman§ mriyam§£aiª ca k¥tya°
ªuddha° ca tatr§m¥ªat§bhiyukt§¤
tata¤—mint ilyen; ca—és; va¤—nektek; p¥cchyam—amit meg kell kérdezni; imam—ezt;
vip¥cche—könyörögve kérlek titeket; viªrabhya—bizalomra méltó; vipr§¤—br§hma£ák; iti—
így; k¥tyat§y§m—minden kötelesség közül; sarva-§tman§—mindenki által; mriyam§£ai¤—
különösen azok, akik meghalni készülnek; ca—és; k¥tyam—engedelmes; ªuddham—
tökéletesen helyes; ca—és; tatra—ott; §m¥ªata—teljes megfontolással; abhiyukt§¤—éppen
megfelelõ.
Óh, igaz br§hma£ák! Azonnali kötelességemrõl kérdezlek most benneteket. Kérlek,
kellõ megfontolás után mondjátok el, mi minden ember tiszta kötelessége, amelyet
minden körülmények között el kell végeznie, és legfõképpen mi azoknak a feladata, akik
meghalni készülnek!
Par¦k¢it Mah§r§ja ezt a két kérdést tette fel ¼ukadeva Gosv§m¦nak is megérkezésekor, és
valójában az egész ¼r¦mad-Bh§gavatam, a Második Énektõl kezdve egészen az utolsó,
Tizenkettedik Énekig ezzel a két kérdéssel foglalkozik.
25. VERS
Par¦k¢it Mah§r§ja kérdésével kapcsolatban a nagy bölcsek nem voltak azonos állásponton,
mit is kell tenni. A különféle emberek különféle természetének megfelelõen a lelki
felszabadulásra sok elõírás vonatkozik. Az élet végsõ célja azonban az, hogy eljussunk az
Úrnak végzett odaadó szolgálat legtökéletesebb szintjére. Ahogyan az orvosok különböznek
abban, hogy mit írnak elõ a beteg számára, úgy a bölcsek is különböznek tanácsaikban.
26. VERS
Egy tiszteletre méltó személyiség jellemzését lábánál kell kezdeni, és ¼ukadeva Gosv§m¦
esetében most ugyanezt a tiszteletben tartott módszert figyelhetjük meg. Csupán tizenhat éves
volt. Egy embert az eredményeiért tisztelnek, nem pedig koráért. Csak tapasztalataink alapján
lehetünk idõsebbek, nem pedig korunk által. ¼r¦ ¼ukadeva Gosv§m¦, ahogyan e vers
Vy§sadeva fiaként jellemzi, tudása alapján tapasztaltabb volt minden jelenlévõ bölcsnél, noha
még csak tizenhat éves volt.
30. VERS
¼ukadeva Gosv§m¦t nem ismerték brahmar¢iként, r§jar¢iként vagy devar¢iként, nem volt
inkarnáció sem, mint N§rada, Vy§sa vagy Paraªur§ma, ám a tiszteletet tekintve, melyet neki
ajánlottak, mindannyiukat felülmúlta. Ez azt jelenti, hogy az Úr bhaktáját szerte a világon
jobban tisztelik, mint Magát az Urat.
31. VERS
Par¦k¢it Mah§r§ja készen állt arra, hogy találkozzon a halállal, és nagyon rövid idõn, hét
napon belül meg kellett tudnia, hogyan lehet eljutni Isten birodalmába. Ilyen fontos esetekben
az embernek fel kell keresnie egy lelki tanítómestert. Ha nem akarja megoldani az élet
problémáit, erre nincs szükség. Aki nem tudja, hogyan kell kérdezni a lelki tanítómestertõl,
annak nem kell felkeresnie õt.
33. VERS
ye¢§° sa°smara£§t pu°s§° sadya¤ ªuddhyanti vai g¥h§¤
ki° punar darªana-sparªa- p§da-ªauc§san§dibhi¤
ye¢§m—akinek; sa°smara£§t—emlékezve; pu°s§m—egy személyre; sadya¤—azonnal;
ªuddhyanti—megtisztít; vai—bizonyára; g¥h§¤—minden ház; kim—mit; puna¤—akkor;
darªana—találkozás; sparªa—érintés; p§da—a lábak; ªauca—megmossa; §sana-§dibhi¤—
ülõhely felajánlásával stb.
Csupán az, hogy rád emlékezünk, azonnal megszenteli hajlékainkat, mit sem szólva
arról, amikor látunk, megérintünk téged, megmossuk szent lábad és otthonunkban
ülõhellyel kínálunk.
A szent zarándokhelyek jelentõsége a nagy bölcsek és szentek jelenlétében rejlik. Azt
mondják, hogy a bûnös emberek a szent helyekre látogatva otthagyják bûneiket, s az ott
felhalmozódik. A nagy szentek jelenléte azonban megtisztítja az összegyûlt bûnt, így a szent
helyek továbbra is szentek maradnak az ott élõ bhakták és szentek kegyébõl. Ha ezek a
szentek megjelennek a világi emberek otthonában, akkor az anyagi világot élvezõk
felhalmozott bûnei minden bizonnyal megsemmisülnek. A szenteknek tehát valójában nem
fûzõdik érdekük ahhoz, hogy a családosokkal találkozzanak. Egyetlen céljuk az, hogy
megszenteljék hajlékaikat, ezért a családosoknak hálásnak kell lenniük, amikor ilyen szentek
és bölcsek jelennek meg az ajtajuk elõtt. Az a g¥hastha, aki nem tiszteli a szent rendbe
tartozókat, nagy sértést követ el. Az elõírás az, hogy annak a g¥hasthának, aki nem borul le
egy nagy szent elõtt, egész nap koplalnia kell, hogy jóvátegye a súlyos bûnt.
35. VERS
A megtévesztett emberek nem tudják, hogy jobb szolgálatot tennének családjuknak azzal, ha
az Úr bhaktájává válnának. Az Úr megkülönböztetett védelemben részesíti a bhakta
családjának tagjait és leszármazottjait még akkor is, ha õk maguk nem is bhakták! Az Úr
olyan kegyes, hogy minden védelmet megad bhaktája családtagjainak, és így a bhaktának
nem kell aggódnia értük még akkor sem, ha elhagyja õket az odaadó szolgálat végzése
érdekében.
36. VERS
Az Úr odaadó szolgálatának magját a lelki tanítómester és az Istenség Személyiségének
kegyébõl kaphatjuk meg. A lelki tanítómester az Úr testet öltött képviselõje, aki a legfõbb
siker elérésében segít bennünket. Akit az Úr nem hatalmaz fel, az nem lehet lelki tanítómester
Amint az Úr bhaktája az Úr egy igaz képviselõjével találkozik, semmi kétség nem fér ahhoz,
hogy visszatér Istenhez, amint elhagyta jelenlegi testét. Ez azonban a bhakta õszinteségétõl
függ. Az Úr jelen van minden élõlény szívében, és így mindenki tetteit jól ismeri. Amint az
Úr úgy látja, hogy egy lélek nagyon vágyik arra, hogy visszatérjen Istenhez, elküldi hozzá
hiteles képviselõjét. Így biztosítja az Úr az õszinte bhaktát arról, hogy visszatér Hozzá. A
végkövetkeztetés az tehát, hogy ha valaki segítséget kap egy hiteles lelki tanítómestertõl, az
azt jelenti, hogy Magától az Úrtól kap közvetlen segítséget.
37. VERS
ata¤ p¥cch§mi sa°siddhi° yogin§° parama° gurum
puru¢asyeha yat k§rya° mriyam§£asya sarvath§
ata¤—ezért; p¥cch§mi—könyörögve kérlek; sa°siddhim—a tökéletesség útja; yogin§m—
a szenteknek; paramam—a legfelsõbb; gurum—a lelki tanítómester; puru¢asya—egy
személynek; iha—ebben az életben; yat—bármi; k§ryam—kötelesség; mriyam§£asya—
annak, aki meg fog halni; sarvath§—mindenképpen.
Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért könyörgöm, mutasd
meg a tökéletesség útját mindenkinek, leginkább pedig annak, aki halálára készül!
Ha nem vágyunk teljes szívünkbõl arra, hogy a tökéletesség útjáról kérdezzünk, akkor
nincs szükség arra, hogy egy lelki tanítómesterhez forduljunk. Par¦k¢it Mah§r§ja jó tanítvány,
mert olyan kérdéseket tesz fel, amelyek mindenki számára létfontosságúak, különösen pedig
azoknak, akik a halál szélén állnak. Par¦k¢it Mah§r§ja kérdése a ¼r¦mad-Bh§gavatam teljes
tézisének alapelve.
38. VERS
yac chrotavyam atho japya° yat kartavya° n¥bhi¤ prabho
smartavya° bhajan¦ya° v§ br¡hi yad v§ viparyayam
yat—bármi; ªrotavyam—érdemes hallani; atho—ezért; japyam—vibrált; yat—ami
szintén; kartavyam—véghezvitt; n¥bhi¤—az emberek által; prabho—óh, mester; smartavyam
—az, amire emlékeznek; bhajan¦yam—imádott; v§—akár; br¡hi—kérlek, magyarázd el; yad
v§—mi lehet; viparyayam—a szabály ellen.
Kérlek, mondd el, mit kell hallania, ismételnie az embernek, mire kell emlékeznie és
mit kell imádnia, valamint mondd el azt is, mit ne tegyen! Kérlek, beszélj nekem
minderrõl!
39. VERS
A g¥hastháknak okosan a transzcendentális tudásról kell kérdezniük az odalátogató bölcseket,
nem pedig ostoba módon arról, mi kapható a piacon. Ilyen kölcsönös kapcsolatnak kell
fennállnia a szentek és a családosok között.