MÁSODIK FEJEZET

Isteni természet és isteni szolgálat

1. VERS
vy§sa uv§ca
iti sampraªna-sa°h¥¢±o vipr§£§° raumahar¢a£i¤
pratip¡jya vacas te¢§° pravaktum upacakrame
vy§sa¤ uv§ca—Vy§sa szólt; iti—így; sampraªna—tökéletes kérdések; sa°h¥¢±a¤—
tökéletesen elégedett; vipr§£§m—az ott jelen lévõ bölcsek; raumahar¢a£i¤—Romahar¢a£a
fia, Ugraªrav§; pratip¡jya—miután megköszönte nekik; vaca¤—szavak; te¢§m—övék;
pravaktum—válaszolni nekik; upacakrame—megpróbált.
Ugraªrav§t, Romahar¢a£a fiát [S¡ta Gosv§m¦t] teljesen elégedetté tették a
br§hma£ák tökéletes kérdései. Megköszönte nekik, s megpróbált választ adni rájuk.
MAGYARÁZAT: Naimi¢§ra£ya bölcsei hat kérdést tettek fel S¡ta Gosv§m¦nak, aki most
egyenként mindet megválaszolja.
2. VERS
s¡ta uv§ca
ya° pravrajantam anupetam apeta-k¥tya°
dvaip§yano viraha-k§tara §juh§va
putreti tan-mayatay§ taravo 'bhinedus
ta° sarva-bh¡ta-h¥daya° munim §nato 'smi
s¡ta¤—S¡ta Gosv§m¦; uv§ca—mondta; yam—akinek; pravrajantam—miközben elment,
hogy a lemondott életrendbe lépjen; anupetam—anélkül, hogy a szent zsinór által
újjászületett volna; apeta—nem ment keresztül szertartásokon; k¥tyam—elõírt kötelességek;
dvaip§yana¤—Vy§sadeva; viraha—távollét; k§tara¤—félve; §juh§va—felkiáltott; putra iti—
óh, fiam; tat-mayatay§—ily módon elmerülve; tarava¤—minden fa; abhinedu¤—válaszolt;
tam—neki; sarva—minden; bh¡ta—élõlény; h¥dayam—szív; munim—bölcs; §nata¤ asmi—
hódolatát ajánlja.
¼r¦la S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat a nagy
bölcsnek [¼ukadeva Gosv§m¦nak], aki képes behatolni mindenki szívébe. Amikor
elindult, hogy elfogadja a lemondott életrendet [sanny§sát], otthonát anélkül hagyta el,
hogy keresztülment volna a szent zsinór általi megújhodás ceremóniáján vagy azokon a
szertartásokon, amelyeket az elõkelõ kasztok tagjai végeznek el. Apja, Vy§sadeva az
elválástól félve felkiáltott: „Óh, fiam!” De választ csak a fák, amelyek a távollét
ugyanazon érzésében merültek el, visszhangoztak a szomorú atyának.
MAGYARÁZAT: A var£a és §ªrama intézménye számtalan szabályokhoz kötött
kötelesség végzését írja elõ követõi számára. Ezek a kötelességek azt kívánják meg a Védákat
tanulmányozni akaró jelölttõl, hogy kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, s kérje meg õt,
fogadja el tanítványának. A szent zsinór azokat jelöli, akik alkalmasak arra, hogy a Védákat
tanulják az §c§ryáktól, a hiteles lelki tanítómesterektõl. ¼r¦ ¼ukadeva Gosv§m¦ nem ment
keresztül ilyen tisztító szertartásokon, mert születésétõl fogva felszabadult lélek volt.
Az ember általában közönséges lényként jön a világra, majd a tisztító folyamatok által
másodszor is megszületik. Amikor új fényt pillant meg, s útmutatást keres lelki fejlõdése
érdekében, egy lelki tanítómesterhez fordul, hogy az megismertesse õt a Védákkal. A lelki
tanítómester csak azt fogadja el tanítványaként, s csak annak adja a szent zsinórt, aki õszintén
érdeklõdik. Így válik az ember kétszer születetté, dvijává. Miután valaki dvija lesz,
tanulmányozhatja a Védákat, és miután alaposan megismerte a Védákat, viprává válik. Egy
vipra, azaz képzett br§hma£a így megismeri az Abszolútat, s tovább fejlõdik a lelki életben,
míg el nem éri a Vai¢£ava szintet. A Vai¢£ava szint a br§hma£a posztgraduális szintje. Egy
fejlõdõ br§hma£ának mindenképpen Vai¢£avává kell válnia, hiszen a Vai¢£ava nem más,
mint önmegvalósított, tanult br§hma£a.
¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ kezdettõl fogva Vai¢£ava volt, ezért nem kellett végigjárnia a
var£§ªrama intézmény fokozatait. A var£§ªrama-dharma végsõ soron arra szolgál, hogy a
faragatlan embert az Úr tiszta bhaktájává, Vai¢£avává változtassa. Ezért bárki, aki úgy válik
Vai¢£avává, hogy egy elsõrendû Vai¢£ava, azaz uttama-adhik§r¦ Vai¢£ava elfogadja, azt
br§hma£ának kell tekinteni, származásától és múltbeli tetteitõl függetlenül. ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu elfogadta ezt az elvet, és ¼r¦la Harid§sa çh§kurát a szent név §c§ryájának
ismerte el, annak ellenére, hogy mohamedán családból származott. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦
Vai¢£avaként született, ezért a brahminizmus már a szívében volt, s nem kellett semmiféle
szertartáson átesnie. A Vai¢£avák kegyébõl bármilyen alacsony származású ember — legyen
akár kir§ta, h¡£a, §ndhra, pulinda, pulkaªa, §bh¦ra, ªumbha, yavana, khasa vagy még
elesettebb helyzetû — a legmagasabb rendû transzcendentális helyzetbe kerülhet. ¼r¦la
¼ukadeva Gosv§m¦ volt ¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ lelki tan¦tómestere, ezért S¡ta Gosv§m¦ felajánlja
neki tiszteletteljes hódolatát, mielõtt válaszol a naimi¢§ra£yai bölcsek kérdéseire.
3. VERS
ya¤ sv§nubh§vam akhila-ªruti-s§ram ekam
adhy§tma-d¦pam atitit¦r¢at§° tamo 'ndham
sa°s§ri£§° karu£ay§ha pur§£a-guhya°
ta° vy§sa-s¡num upay§mi guru° mun¦n§m
ya¤—õ, aki; sva-anubh§vam—saját maga elsajátított (tapasztalt); akhila—mindenütt;
ªruti—a Védák; s§ram—java; ekam—az egyetlen; adhy§tma—transzcendentális; d¦pam—
fáklyaláng; atitit¦r¢at§m—vágyik arra, hogy legyõzze; tama¤ andham—a legsötétebb anyagi
lét; sa°s§ri£§m—a materialista embereké; karu£ay§—indokolatlan kegyébõl; §ha—mondta;
pur§£a—a Védák kiegészítése; guhyam—nagyon bizalmas; tam—neki; vy§sa-s¡num—
Vy§sadeva fiának; upay§mi—hadd ajánljam fel hódolatomat; gurum—lelki tanítómester;
mun¦n§m—a nagy bölcseknek.
Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki [¼ukának], minden bölcs lelki
tanítómesterének, Vy§sadeva fiának, aki az anyagi lét legsötétebb régiói átszeléséért
küzdõ, rendkívül materialista felfogású emberek iránti mélységes együttérzésébõl
elbeszélte a védikus tudás legjavának e bensõséges kiegészítését, miután tapasztalati
úton õ maga is elsajátította.
MAGYARÁZAT: Ebben az imában ¼r¦la S¡ta Gosv§m¦ a ¼r¦mad-Bh§gavatam teljes
bevezetését összegzi. A ¼r¦mad-Bh§gavatam a Ved§nta-s¡trák természetes kiegészítõ
magyarázata. A Ved§nta-s¡trákat, azaz a Brahma-s¡trákat Vy§sadeva állította össze azzal a
céllal, hogy átadja a védikus tudás legjavát, s ennek természetes magyarázata a ¼r¦mad-
Bh§gavatam. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ a Ved§nta-s¡tra tökéletes megvalósítást elért mestere
volt, következésképpen személyes megvalósítás volt a birtokában a magyarázatot, a ¼r¦mad-
Bh§gavatamot illetõen is. Ám hogy határtalan kegyében részesítse a megzavarodott
materialistákat, akik meg akarnak szabadulni a tudatlanságtól, elbeszélte — ekkor elsõ
ízben — ezt a titkos tudományt.
Nincs értelme arról vitatkozni, hogy boldog lehet-e egy materialista. Egyetlen materialista
sem lehet boldog — legyen szó akár a hatalmas Brahm§ról, akár egy jelentéktelen hangyáról.
A boldogság elérése érdekében mindenki hosszú távra tervez, de az anyagi természet
törvényei meghiúsítják minden próbálkozásukat. Ezért az anyagi világot Isten teremtése
legsötétebb régiójának nevezik. A boldogtalan materialisták ennek ellenére kijuthatnának
belõle, pusztán azzal a vággyal, hogy ki akarnak jutni. Sajnos azonban olyan ostobák, hogy
nem akarnak megmenekülni. Ezért aztán a tevéhez hasonlítják õket, amely tüskés ágakat
eszik, mert szereti az ágak vérrel keveredõ ízét, s nem veszi észre, hogy az saját vére, s hogy
az ágak felsértik a nyelvét. Éppen így tûnik a materialista számára is saját vére oly édesnek,
mint a méz, s bár minden, amit anyagi téren létrehoz, csupán gondot okoz neki, nem akar
elmenekülni. Az ilyen materialistákat nevezik karm¦knak. Ezer és ezer karm¦ közül csak
egynéhány fárad bele az anyagi foglalatosságokba, s vágyik arra, hogy kijusson e
labirintusból. Az ilyen intelligens embereket jñ§n¦knak nevezik. A Ved§nta-s¡tra ezeknek a
jñ§n¦knak szól. ¼r¦la Vy§sadeva azonban — lévén a Legfelsõbb Úr inkarnációja — elõre látta,
hogy a lelkiismeretlen emberek helytelenül alkalmazzák majd a Ved§nta-s¡trát, ezért õ maga
egészítette ki azt a Bh§gavata Pur§£ával. Egyértelmû tehát, hogy a Bh§gavatam a Brahma-
s¡trák eredeti magyarázata. ¼r¦la Vy§sadeva átadta a Bh§gavatamot fiának, ¼r¦la ¼ukadeva
Gosv§m¦nak, aki már a transzcendencia felszabadult szintjén állt. ¼r¦la ¼ukadeva maga is
megvalósította, majd magyarázatot fûzött hozzá. Kegyébõl a Bh§gavata-ved§nta-s¡tra
minden olyan õszinte lélek elõtt feltárul, aki ki akar jutni az anyagi létbõl.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam a Ved§nta-s¡tra egyedülálló magyarázata. ¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya
szándékosan nem fûzött hozzá magyarázatot, mert tudta, hogy a természetes magyarázatot
nehezen tudná felülmúlni. Megírta a ¼§r¦raka-bh§¢yát, állítólagos követõi pedig elítélték a
Bh§gavatamot mint „újkeletû” mûvet. Nem szabad, hogy félrevezessenek bennünket ezek a
nézetek, amelyeket a M§y§v§da-iskola szorgalmaz a Bh§gavatam ellen. Ebbõl a bevezetõ
ªlokából a kezdõ tanulónak meg kell értenie, hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam az egyetlen olyan
transzcendentális írás, amely a paramaha°sáknak szól, azoknak, akik teljesen mentesek az
irigységnek nevezett anyagi betegségtõl. A M§y§v§d¦k irigyek az Istenség Személyiségére,
annak ellenére, hogy ¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya elismerte: N§r§ya£a, az Istenség Személyisége
fölötte áll az anyagi teremtésnek. Az irigy M§y§v§d¦k nem tudják megközelíteni a
Bh§gavatamot, akik azonban valóban vágynak arra, hogy kijussanak ebbõl az anyagi létbõl,
azok menedéket találhatnak a Bh§gavatamnál, mert azt a felszabadult ¼r¦la ¼ukadeva
Gosv§m¦ beszélte el. Ez az a transzcendentális fáklyaláng, melynek fényénél az ember
tökéletesen láthatja a transzcendentális Abszolút Igazságot, akit Brahmanként,
Param§tm§ként és Bhagav§nként lehet megvalósítani.
4. VERS
n§r§ya£a° namask¥tya nara° caiva narottamam
dev¦° sarasvat¦° vy§sa° tato jayam ud¦rayet
n§r§ya£am—az Istenség Személyisége; nama¤-k¥tya—a tiszteletteljes hódolat felajánlása
után; naram ca eva—és N§r§ya£a ¹¢i; nara-uttamam—a legfelsõbb emberi lény; dev¦m—az
istennõ; sarasvat¦m—a tudás úrnõje; vy§sam—Vy§sadeva; tata¤—ezek után; jayam—
minden, ami a gyõzelemért van; ud¦rayet—legyen hirdetve.
Mielõtt bárki elbeszélné e ¼r¦mad-Bh§gavatamot, mely a gyõzelem legjobb eszköze,
ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát az Istenség Személyiségének, N§r§ya£ának, Nara-
n§r§ya£a ¹¢inek, a legkiválóbb emberi lénynek, Sarasvat¦ anyának, a tudás
istennõjének és ¼r¦la Vy§sadevának, a szerzõnek.
MAGYARÁZAT: A Védikus Írások és a Pur§£ák célja az anyagi lét legsötétebb régióinak
legyõzése. Az élõlény megfeledkezett Istenhez fûzõdõ kapcsolatáról, mert idõtlen idõk óta
túlzott ragaszkodás fûzi az anyagi érzékkielégítéshez. Létért való küzdelme az anyagi
világban szakadatlan, s hiába készít oly sok tervet, lehetetlen kijutnia belõle. Ha gyõzni akar
ebben az örökös, létért folytatott küzdelemben, fel kell újítania örök kapcsolatát Istennel.
Akik el akarják fogadni e gyógymódot, azoknak az olyan szentírásoknál kell menedéket
keresniük, mint a Védák és a Pur§£ák. Az ostobák azt mondják, a Pur§£áknak nincsen közük
a Védákhoz. Ám a Pur§£ák valójában nem mások, mint a Védák kiegészítõ magyarázatai, az
emberek legkülönfélébb típusaihoz szólva. Minden ember más. Vannak, akiket a jóság
kötõereje vezérel, mások a szenvedély, megint mások pedig a tudatlanság kötõerejének hatása
alatt állnak. A Pur§£ák úgy tagolódnak részekre, hogy az az emberek minden rétegének
hasznára válhat. Fokozatosan visszatérhetnek eredeti helyzetükbe, és megszabadulhatnak a
létért vívott könyörtelen küzdelemtõl. ¼r¦la S¡ta Gosv§m¦ azt az utat mutatja meg, amelyet a
Pur§£ák elbeszélése jelent. Követheti õt mindenki, aki a Védikus Irodalom és a Pur§£ák
prédikátorává szeretne válni. A ¼r¦mad-Bh§gavatam a tiszta Pur§£a, s legfõképpen azoknak
szól, akik végképp meg akarnak szabadulni az anyagi kötöttségektõl.
5. VERS
munaya¤ s§dhu p¥¢±o 'ha° bhavadbhir loka-ma¯galam
yat k¥ta¤ k¥¢£a-sampraªno yen§tm§ supras¦dati
munaya¤—óh, bölcsek; s§dhu—ez lényeges; p¥¢±a¤—kérdezett; aham—engem;
bhavadbhi¤—mindannyiótok által; loka—a világ; ma¯galam—jólét; yat—mert; k¥ta¤—
feltett; k¥¢£a—az Istenség Személyisége; sampraªna¤—lényeges kérdés; yena—ami által;
§tm§—önvaló; supras¦dati—teljesen elégedett.
Óh, bölcsek, helyesen kérdeztetek! Kérdéseitek értékesek, mert az Úr K¥¢£ára
vonatkoznak, s lényegesek, mert a világ érdekét szolgálják. Csakis az ilyen kérdések
tudják elégedetté tenni az önvalót.
MAGYARÁZAT: Ahogyan korábban leírtuk, a Bh§gavatamból az Abszolút Igazságot
lehet megismerni. Éppen ezért a naimi¢§ra£yai bölcsek kérdései valóban helyénvalóak, mert
K¥¢£ára vonatkoznak, az Istenség Legfelsõbb Személyiségére, az Abszolút Igazságra. A
Bhagavad-g¦t§ban (15.15) az Istenség Személyisége azt mondja, hogy a Védákban nincs más,
mint ösztönzés az Õ keresésére. Ezért a K¥¢£ára vonatkozó kérdések a védikus kérdések
lényegét képezik.
A világ teli van kérdésekkel és válaszokkal. A madarak, a vadállatok, az emberek
állandóan kérdésekkel és válaszokkal foglalkoznak. Reggel a madarak a fészkükben
kérdésekkel és válaszokkal kezdik napjukat, s ugyanezek a madarak este visszatérve újra csak
kérdésekkel és válaszokkal törõdnek. Az ember, ha nem alszik éjjel, kérdéseken és
válaszokon töpreng. Az üzletember a piacon kérdésekkel és válaszokkal kerül szembe, s
ugyanezt teszik az ügyvédek a bíróságon, a diákok az iskolákban és az egyetemeken. A
törvényhozók a parlamentben szintén kérdésekkel és válaszokkal foglalkoznak, akárcsak a
politikusok és az újságírók. Bár egész életükben csak kérdeznek és válaszolnak, a legkevésbé
sem elégedettek. A lelket csak olyan kérdések és válaszok teszik elégedetté, amelyek
K¥¢£ával kapcsolatosak.
K¥¢£a a legbensõségesebb mesterünk, barátunk, apánk, fiunk vagy szerelmünk.
Elfelejtettük K¥¢£át, ezért oly sok mindent kitaláltunk, amirõl kérdezni s amire válaszolni
lehet, de egyik sem tud teljes elégedettséget nyújtani. K¥¢£án kívül minden más csupán ideig-
óráig tartó elégedettséget okoz, ezért ha teljesen elégedettek akarunk lenni, akkor a K¥¢£áról
szóló kérdésekhez és válaszokhoz kell fordulnunk. Egy pillanatig sem tudunk létezni anélkül,
hogy ne tennénk fel kérdéseket vagy ne adnánk válaszokat. A ¼r¦mad-Bh§gavatam olyan
kérdésekkel és válaszokkal foglalkozik, amelyek K¥¢£ával kapcsolatosak, ezért a legnagyobb
elégedettséget nyújtja számunkra csupán azzal, ha olvassuk vagy halljuk ezt a
transzcendentális írást. Az embernek meg kell ismernie a ¼r¦mad-Bh§gavatamot, s megoldást
kell találnia a társadalmat, a politikát és a vallást illetõ minden problémára. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam és K¥¢£a minden dolog végsõ lényege.
6. VERS
sa vai pu°s§° paro dharmo yato bhaktir adhok¢aje
ahaituky apratihat§ yay§tm§ supras¦dati
sa¤—az; vai—bizonyára; pu°s§m—az emberiség számára; para¤—magasztos;
dharma¤—hivatás; yata¤—ami által; bhakti¤—odaadó szolgálat; adhok¢aje—a
Transzcendensnek; ahaituk¦—indokolatlan; apratihat§—töretlen; yay§—ami által; §tm§—az
önvaló; supras¦dati—teljesen elégedett.
Az emberiség legmagasabb rendû hivatása [dharmája] az, amely által az ember
eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az
odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól,
hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak.
MAGYARÁZAT: Ebben a kijelentésében ¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ Naimi¢§ra£ya bölcseinek elsõ
kérdésére válaszol. A bölcsek arra kérték, foglalja össze a kinyilatkoztatott írások teljes sorát,
s mutassa be ezek leglényegesebb részét, hogy az elesett lelkek, a köznapi, egyszerû emberek
könnyen megérthessék. A Védák kétféle tevékenységet írnak elõ az ember számára. Az
egyiket prav¥tti-m§rgának, az érzéki élvezet útjának nevezik, a másikat niv¥tti-m§rgának, a
lemondás ösvényének. Az élvezet útja alacsonyabb rendû, míg a legfelsõbb célért hozott
áldozat felsõbbrendû. Az élõlény anyagi léte nem más, mint a valóságos élet beteges állapota.
A valódi élet a lelki lét, a brahma-bh¡ta lét, amelyben az élet örök, gyönyörteljes és tudással
teli. Az anyagi lét átmeneti, illúzióval és nyomorúsággal teli, s nélkülöz minden boldogságot.
Nem más, mint hasztalan kísérletezés, hogy megszabaduljunk a gyötrelmektõl, s amelyben a
szenvedés átmeneti megszûnését nevezik tévesen boldogságnak. Ezért az anyagi élvezet útja,
amely ideiglenes, nyomorúságos és csalóka, alacsonyabb rendû, míg a Legfelsõbb Úrnak
végzett odaadó szolgálat, amely az örök, gyönyörteljes és tudatos élethez vezet, felsõbbrendû
elfoglaltság. Néha azonban beszennyezõdik, amikor az alacsonyabb rendûvel keveredik. Ha
például anyagi haszon fejében végezzük az odaadó szolgálatot, az feltétlenül akadályt jelent a
fejlõdésben a lemondás útján. A végsõ boldogulásért végzett lemondás vagy áldozat
mindenképpen jobb, mint az élvezet a beteges élethelyzetben. Az ilyen élvezet csak
súlyosbítja a betegség tüneteit, s meghosszabbítja idõtartamát. Ezért az Úrnak végzett odaadó
szolgálatnak tisztának kell lennie, vagyis mentesnek az anyagi élvezet utáni legkisebb vágytól
is. Az embernek ennek érdekében el kell fogadnia a felsõbbrendû tevékenységet az Úr odaadó
szolgálatának formájában, a filozófiai spekuláció, a szükségtelen vágyak és a gyümölcsözõ
cselekedetek leghalványabb árnyalata nélkül. Egyedül ez vezethet örök megnyugváshoz az Úr
szolgálatában.
Szándékosan utaltunk a dharma szóra mint elfoglaltságra, mert a dharma szó alapvetõ
jelentése „az, ami biztosítja az ember létét”. Az élõlény létfenntartása azt jelenti, hogy
cselekedeteit összehangolja azzal a kapcsolattal, amely a Legfelsõbb Úrhoz, K¥¢£ához fûzi.
K¥¢£a a középpont az élõlények számára; Õ a mindenkit vonzó élõlény, örökkévaló forma a
többi élõlény, a többi örökkévaló forma között. A lelki létben minden élõlény örök formával
rendelkezik, s mindegyikük számára K¥¢£a jelenti az örök vonzalmat. K¥¢£a a teljes egész, s
mindenki más az Õ szerves része. Kapcsolatuk szolga és szolgált közötti kapcsolat, amely
transzcendentális, és teljesen eltér attól, amit az anyagi létben tapasztalunk. A szolga és a
szolgált közötti kapcsolat a bensõségesség legnagyszerûbb formája. Az ember ráébredhet erre,
ahogyan az odaadó szolgálatban fejlõdik. Mindenkinek az Úr transzcendentális, szeretõ
szolgálatát kell végeznie, még az anyagi lét jelenlegi, feltételekhez kötött állapotában is. Ez
adja majd az ember kezébe a valódi élet kulcsát, s ez teszi majd tökéletesen elégedetté.
7. VERS
v§sudeve bhagavati bhakti-yoga¤ prayojita¤
janayaty §ªu vair§gya° jñ§na° ca yad ahaitukam
v§sudeve—K¥¢£ának; bhagavati—az Istenség Személyiségének; bhakti-yoga¤—az
odaadó szolgálat kapcsolata; prayojita¤—alkalmazva; janayati—létrehoz; §ªu—nagyon
hamar; vair§gyam—lemondás; jñ§nam—tudás; ca—és; yat—ami; ahaitukam—indokolatlan.
Az Istenség Személyiségének, ¼r¦ K¥¢£ának végzett odaadó szolgálat által az ember
azonnal indokolatlan tudásra tesz szert, s eltávolodik a világtól.
MAGYARÁZAT: Akik a Legfelsõbb Úrnak, ¼r¦ K¥¢£ának végzett odaadó szolgálatról azt
gondolják, hogy valamilyen anyagi szinten álló érzelmen alapszik, azzal érvelhetnek, hogy a
kinyilatkoztatott szentírások az áldozatot, a jótékonykodást, a lemondást, a tudást, a misztikus
képességeket, valamint a transzcendentális megvalósítás hasonló folyamatait javasolják.
Szerintük a bhakti, az Úr odaadó szolgálata azoknak való, akik nem tudnak magasabb rendû
tevékenységet folytatni. Általában azt mondják, hogy a bhakti végzése a ª¡dráknak, a
vaiªyáknak és a kevéssé intelligens nõknek való. A valóság azonban más. A bhakti a
legmagasabb rendû minden transzcendentális tevékenység közül, s ezért egyszerre fenséges és
egyszerû. Fenséges a tiszta bhakták számára, akik komolyan arra vágynak, hogy kapcsolatba
kerüljenek a Legfelsõbb Úrral, s egyszerû azoknak a kezdõknek, akik még csak a bhakti
házának küszöbén állnak. Az Istenség Legfelsõbb Személyiségével, ¼r¦ K¥¢£ával kapcsolatot
kialakítani nagyszerû tudomány. Nyitva áll minden élõlény elõtt, beleértve a ª¡drákat, a
vaiªyákat, a nõket, sõt azokat is, akik még az alacsony származású ª¡dráknál is alacsonyabb
rendûek, nem beszélve a nemesebb születésû emberekrõl, a br§hma£ákról és a kiváló,
önmegvalósított királyokról. A többi magasabb rendû cselekedet, az áldozat, az adományozás,
a lemondás — és még sorolhatnánk — mind a tiszta és tudományos bhakti végzésébõl
következõ tényezõk.
 A tudás és a lemondás elve két fontos tényezõ a transzcendentális megvalósítás útján. A
lelki folyamat egésze tökéletes tudáshoz vezet minden anyagival és lelkivel kapcsolatban, e
tökéletes tudás eredménye pedig az, hogy az ember megszabadul az anyagi vonzódástól, s a
lelki tevékenységekhez kezd vonzódni. Az anyagi dolgoktól való eltávolodás nem jelenti azt,
hogy az ember tétlenné válik, ahogyan azt a csekély tudású emberek gondolják. A nai¢karma
szó azt jelenti, hogy az ember nem tesz olyat, amelynek jó vagy rossz eredménye van. A
tagadás nem a pozitív dolgok tagadását jelenti. A lényegtelen tagadása nem jelenti a lényeges
tagadását. Ehhez hasonlóan az anyagi formáktól való elkülönülés nem jelenti a tényleges
formák megszûnését. A bhakti végzése a valódi forma megvalósítását szolgálja. Amint
megvalósul a valódi forma, a valótlan formák automatikusan semmissé válnak. Ezért a bhakti
végzésének fejlõdésével, a tényleges formák valódi szolgálata alkalmazásával az ember
természetesen eltávolodik az alacsonyabb rendû dolgoktól, és a magasabb rendû dolgokhoz
fog ragaszkodni. Ehhez hasonlóan a bhakti végzése — mivel az élõlény legmagasztosabb
hivatása — kivezeti õt az anyagi érzéki élvezetbõl. Ez a tiszta bhakta jellemzõje. Nem ostoba,
nem az alsóbbrendû energiában tevékenykedik, és nincsen anyagi tulajdona. Száraz
okfejtéssel idáig lehetetlen eljutni, ez valójában a Mindenható kegyébõl történik. A tiszta
bhakta tehát minden kedvezõ tulajdonsággal rendelkezik — tudás, lemondás és így tovább —
, azonban aki csak tudással és lemondással rendelkezik, az nem feltétlen jártas a bhakti
kultúrájának elveiben. A bhakti az emberi lény legmagasabb rendû elfoglaltsága.
8. VERS
dharma¤ svanu¢±hita¤ pu°s§° vi¢vaksena-kath§su ya¤
notp§dayed yadi rati° ªrama eva hi kevalam
dharma¤—elfoglaltság; svanu¢±hita¤—az ember saját helyzetének megfelelõen
végrehajtva; pu°s§m—az emberiségnek; vi¢vaksena—az Istenség Személyisége (teljes rész);
kath§su—az üzenetében; ya¤—ami; na—nem; utp§dayet—hoz létre; yadi—ha; ratim—
vonzalmat; ªrama¤—haszontalan munka; eva—csak; hi—biztosan; kevalam—teljesen.
A kötelesség, melyet az ember saját helyzetének megfelelõen hajt végre, csupán
tengernyi haszontalan munka, ha nem ébreszt vonzódást az Istenség Személyiségének
üzenete iránt.
MAGYARÁZAT: Számtalan dharma van, az emberek különféle életfelfogása szerint. A
materialisták számára, akik a durva anyagi testen túl semmit sem látnak, nem létezik semmi
az érzékeken túl. Ezért tevékenységeik a központosított és kiterjesztett önzésre korlátozódnak.
A központosított önzés a saját testre irányul — ezt az alacsonyabb rendû állatoknál
figyelhetjük meg. A kiterjesztett önzés az emberi társadalomban mutatkozik meg, a puszta
testi kényelmet helyezve elõtérbe, s középpontja a család, a társadalom, valamely közösség, a
nemzet és a világ. E túlságosan anyagi gondolkodású emberek fölött állnak az elmebeli
spekulálók, akik az elme síkján vannak, s foglalkozásuk a költészet, a filozófia vagy
valamilyen izmus hirdetése, ugyanazzal a testre és az elmére korlátozódó önzõ céllal. Ám a
testen és az elmén túl ott van az alvó lélek, amely ha nincs jelen a testben, akkor a testi és
elmebeli önzés mind semmivé és értelmetlenné válik. A csekély értelmû emberek azonban
nem tudnak arról, mire van a léleknek szüksége.
Az ostobák nem tudnak a lélekrõl és arról, hogy az túl van a test és az elme hatáskörén,
ezért kötelességeik végzése nem teszi õket elégedetté. Ennél a pontnál merül fel az önvaló
elégedettségének kérdése. Az önvaló túl van a durva testen és a finom elmén. Õ az elmének és
a testnek energiát adó aktív alapelv. Nem lehetünk boldogok, ha csupán a testet és az elmét
tesszük elégedetté, a lélek szükségletérõl pedig nem tudunk. A test és az elme nem más, mint
a lélek haszontalan, külsõ burkolata. Valójában a lélek igényeit kell kielégíteni. A madarat
nem tesszük elégedetté azzal, ha csupán kitisztítjuk a kalitkáját. Azt kell tudnunk, mire van
szüksége magának a madárnak.
A léleknek csupán arra van szüksége, hogy kijusson az anyagi kötelékek korlátai közül, és
hogy teljesüljön a tökéletes szabadság utáni vágya. Ki akar törni a nagyobb univerzumot
takaró falak közül; a szabadon áramló fényt és a lelket akarja látni. A teljes szabadságot akkor
éri el, amikor találkozik a teljes lélekkel, az Istenség Személyiségével. Az Isten iránti szeretet
szunnyadó állapotban jelen van mindenkiben, a lelki lét pedig a durva testen és az elmén
keresztül a durva és finom anyag iránti eltorzult vonzalom formájában nyilvánul meg. Ezért
olyan tevékenységet kell végeznünk, amely felébreszti isteni tudatunkat. Ez csak úgy
lehetséges, ha hallunk és beszélünk a Legfelsõbb Úr isteni tetteirõl. Azok a kötelességek,
amelyek nem segítenek abban, hogy felébredjen bennünk Isten transzcendentális üzenetének
hallgatása és elmondása iránti ragaszkodásunk, az a fentiek alapján csak idõvesztegetés. Ez
azért van, mert más foglalatosságok (bármely izmushoz tartozzanak is) nem tudják
felszabadítani a lelket. Még a felszabadulásra vágyók tettei is haszontalannak minõsülnek,
mert nem találják meg minden szabadság forrását. A megrögzött materialista a gyakorlatban
láthatja, hogy az anyagi haszon idõre és térre korlátozódik, akár ebben, akár egy másik
világban. Akkor sem talál örök helyet sóvárgó lelkének, ha a Svargalokára megy. A
vágyakozó lelket a tökéletes odaadó szolgálat tökéletes, tudományos folyamata elégíti csak ki.
9. VERS
dharmasya hy §pavargyasya n§rtho 'rth§yopakalpate
n§rthasya dharmaik§ntasya k§mo l§bh§ya hi sm¥ta¤
dharmasya—dharma; hi—bizonyára; §pavargyasya—végsõ felszabadulás; na—nem;
artha¤—vége; arth§ya—anyagi haszonért; upakalpate—arra való; na—sem; arthasya—
anyagi haszon; dharma-eka-antasya—annak, aki az eredeti dharma szerint végzi szolgálatát;
k§ma¤—érzékkielégítés; l§bh§ya—megvalósítása; hi—pontosan; sm¥ta¤—a nagy bölcsek
leírják.
A dharma minden fajtája a végsõ felszabadulást szolgálja, és sohasem szabad anyagi
haszon érdekében végezni. A bölcsek szerint annak, aki alapvetõ kötelessége szerint
végez szolgálatot, sohasem szabad az anyagi nyereséget érzékkielégítésre használnia.
MAGYARÁZAT: Ahogyan korábban már írtunk róla, az Úrnak végzett tiszta odaadó
szolgálatot automatikusan követi a tökéletes tudás, valamint az anyagi léthez való ragaszkodás
megszûnése. Vannak azonban, akik úgy tartják, hogy a különféle, kötelességbõl végzett
tevékenységek — beleértve a vallás gyakorlatát is — az anyagi haszonszerzést szolgálják. A
hétköznapi ember mindenhol a világon hajlamos arra, hogy vallásos és másfajta
kötelességbeli szolgálatainak fejében anyagi hasznot reméljen. Még a Védikus Irodalomban is
jelen van az anyagi nyereség csábítása a különféle vallásos tevékenységek jutalmaként, s a
legtöbb embert elragadják a kínálkozó lehetõségek és a vallásosság áldásai. Miért csábítja az
úgynevezett vallásos embereket az anyagi nyereség? Mert lehetõvé teszi az ember számára,
hogy vágyai beteljesüljenek, s így érzékeit elégedetté tegye. A dharma ezen körforgásába
tartozik az anyagi nyereséget eredményezõ állítólagos vallásosság, valamint az anyagi haszon,
amelyet a vágyak beteljesítése követ. Az érzékkielégítés általános azok között az emberek
között, akik nagyon elfoglaltak. E ªlokában azonban S¡ta Gosv§m¦ kijelentése — a ¼r¦mad-
Bh§gavatam határozata alapján — ezt elítéli.
Az ember ne pusztán anyagi haszon fejében végezze kötelességét, az anyagi nyereséget
pedig ne használja érzékkielégítésre. A következõkben megtudhatjuk, mire kell fordítanunk az
anyagi nyereséget.
10. VERS
k§masya nendriya-pr¦tir l§bho j¦veta y§vat§
j¦vasya tattva-jijñ§s§ n§rtho yaª ceha karmabhi¤
k§masya—a vágyaknak; na—nem; indriya—az érzékek; pr¦ti¤—elégedettség; l§bha¤—
nyereség; j¦veta—önfenntartás; y§vat§—annyira; j¦vasya—az élõlényé; tattva—az Abszolút
Igazság; jijñ§s§—érdeklõdés; na—nem; artha¤—vége; ya¤ ca iha—bármi más; karmabhi¤—
kötelesség által.
Az élet során felmerülõ vágyak soha ne irányuljanak az érzékkielégítésre. Az
embernek csupán egészséges életre, önmaga fenntartására kell vágynia, mert feladata
az, hogy tudakozódjon az Abszolút Igazságról. Ne legyen semmi más célja munkájának.
 MAGYARÁZAT: A teljesen megzavarodott anyagi civilizáció helytelenül az
érzékkilégítés utáni vágyak teljesítését helyezi a középpontba. Egy ilyen civilizációban az élet
minden területén az érzéki élvezet a végsõ cél. A politikában, a társadalom szolgálatában, az
emberbaráti mozgalmakban, a jótékonykodásban, s végül a vallásban vagy a felszabadulásban
is az érzékkielégítésnek ugyanez a szünet nélkül fokozódó befolyása uralkodik. A politika
terén a vezetõk saját érzékeik kielégítéséért harcolnak egymással. A szavazók csak akkor
rajonganak állítólagos vezetõikért, ha azok érzékkielégítést ígérnek. Amint a szavazók
elégedetlenek az érzékkielégítésükkel, megfosztják a vezetõket a posztjuktól. A vezetõk
mindig csalódást okoznak a szavazóknak, mert nem teszik elégedetté az érzékeiket. Ugyanez
érvényesül minden más területen is, és az élet problémáit senki sem veszi komolyan. Még
akik a felszabadulás ösvényét követik, azok is arra vágynak, hogy eggyé váljanak az Abszolút
Igazsággal, és hogy lelki öngyilkosságot hajtsanak végre az érzékkielégítés érdekében. A
Bh§gavatam azonban azt mondja: ne az érzékkielégítésért éljen az ember. Érzékeit csupán az
önfenntartáshoz szükséges mértékben elégítse ki, ne pedig pusztán az érzékek öröméért.
Mivel a test érzékekbõl áll, melyeknek szintén szükségük van valamilyen mértékben a
kielégülésre, vannak szabályok, melyek az érzékek kielégítését irányítják. Az érzékek feladata
nem a korlátlan élvezet. Házasságra, azaz egy nõ és egy férfi egyesülésére van szükség
például ahhoz, hogy utódok születhessenek, de ennek nem az érzékkielégítés a célja. Az
önmegtartóztató élet hiányában mindenhol a családtervezést hirdetik, az ostoba emberek
azonban nem tudják, hogy a családtervezés automatikusan megvalósul ott, ahol az Abszolút
Igazság után kutatnak. Azok, akik az Abszolút Igazságot keresik, sohasem vonzódnak a
fölösleges érzékkielégítéshez, mert az Abszolút Igazságot keresõ komoly tanítványokat
teljesen lefoglalja az Igazság utáni kutatás. Ezért az élet minden területén a végsõ cél az
Abszolút Igazság keresése kell, hogy legyen, s ez az elfoglaltság boldoggá teszi az embert,
mert eközben kevesebbet törõdik az érzékkielégítéssel. S hogy mi az Abszolút Igazság, arról a
következõ versek írnak.
11. VERS
vadanti tat tattva-vidas tattva° yaj jñ§nam advayam
brahmeti param§tmeti bhagav§n iti ªabdyate
vadanti—azt mondják; tat—az; tattva-vida¤—a bölcs lelkek; tattvam—az Abszolút
Igazság; yat—amely; jñ§nam—tudás; advayam—kettõsségtõl mentes; brahma iti—
Brahmanként ismert; param§tm§ iti—Param§tm§ként ismert; bhagav§n iti—Bhagav§nként
ismert; ªabdyate—így hangzott.
A bölcs transzcendentalisták, akik ismerik az Abszolút Igazságot, e kettõsségtõl
mentes szubsztanciát Brahmannak, Param§tm§nak vagy Bhagav§nnak hívják.
MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság egyszerre alany és tárgy, minõségi különbség
nélkül. Ezért Brahman, Param§tm§ és Bhagav§n minõségileg egy és ugyanaz. Ugyanazt a
szubsztanciát valósítják meg az Upani¢adokat tanulmányozók személytelen Brahmanként, a
Hira£yagarbhák vagy yog¦k Param§tm§ként, a bhakták pedig Bhagav§nként. Más szóval
Bhagav§n, az Istenség Személyisége az Abszolút Igazság végsõ szintje. Param§tm§ az
Istenség Személyiségének részleges képviselõje, a személytelen Brahman pedig az Istenség
Személyiségének ragyogó sugárzása, amint a napsugarak a napisten ragyogó sugarai. A fent
említett iskolák kevésbé intelligens követõi néha vitába bocsátkoznak saját megvalósításukat
védve, de akik tökéletesen látják az Abszolút Igazságot, azok jól tudják, hogy az Abszolút
Igazság e három arculata csupán különféle perspektívák, különféle szemszögekbõl tekintve.
Amint azt a Bh§gavatam elsõ fejezetének elsõ ªlokája elmagyarázza, a Legfelsõbb
Igazság önellátó, tudatos, valamint mentes a relativitás illúziójától. A relatív világban az, aki
tud, különbözik a tudástól, de az Abszolút Igazságban az, aki tud és a tudás egy és ugyanaz a
dolog. A relatív világban az, aki tud, az élõ lélek, a felsõbbrendû energia, amit pedig ismer, az
a tehetetlen anyag, az alsóbbrendû energia. Emiatt van jelen az alsóbb- és a felsõbbrendû
energia kettõssége. Az abszolút birodalmában azonban az, aki tud és az, amit tud egyaránt
ugyanahhoz a felsõbbrendû energiához tartozik. A legfelsõbb energiaforrásnak háromféle
energiája van. Az energiaforrás és az energia között nincsen különbség, az energiák között
azonban minõségi különbség van. Az abszolút világ és az élõlények ugyanahhoz a
felsõbbrendû energiához tartoznak, míg az anyagi világ egy alacsonyabb rendû energia. Ha az
élõlény kapcsolatba lép az alsóbbrendû energiával, akkor illúzióba kerül, azt képzelve, hogy
az alsóbbrendû energiához tartozik. Ezért van jelen a relativitás érzete az anyagi világban. Az
Abszolútban nem érzünk különbséget a tudással rendelkezõ és maga a tudás között, ezért
minden abszolút.
12. VERS
tac chraddadh§n§ munayo jñ§na-vair§gya-yuktay§
paªyanty §tmani c§tm§na° bhakty§ ªruta-g¥h¦tay§
tat—az; ªraddadh§n§¤—komolyan érdeklõdõ; munaya¤—bölcsek; jñ§na—tudás;
vair§gya—lemondás; yuktay§—jól felvértezve; paªyanti—lát; §tmani—magában; ca—és;
§tm§nam—Param§tm§; bhakty§—az odaadó szolgálatban; ªruta—a Védák; g¥h¦tay§—jól
elsajátított.
A komolyan érdeklõdõ tanítvány vagy bölcs, kellõ tudással és lemondással
felvértezve, odaadó szolgálata által ismerheti fel az Abszolút Igazságot úgy, ahogyan azt
a Ved§nta-ªrutiból hallotta.
MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazságot az Úrnak, V§sudevának, vagyis az Istenség
Személyiségének — a teljes Abszolút Igazságnak — végzett odaadó szolgálat folyamatával
lehet tökéletesen megvalósítani. Brahman az Õ transzcendentális testi ragyogása, Param§tm§
az Õ részleges képviselõje, ezért mind a Brahman-, mind pedig a Param§tm§-megvalósítás az
Abszolút Igazság részleges felismerése. Az embereknek négy csoportja van: a karm¦k, a
jñ§n¦k, a yog¦k és a bhakták. A karm¦k materialisták, míg a másik három csoportba tartozók
transzcendentalisták. A legkiválóbb transzcendentalisták a bhakták, akik a Legfelsõbb
Személyt ismerték fel. A második csoportba tartozó transzcendentalisták azok, akik részben
ismerték fel az abszolút személy teljes részét, a harmadik osztályba tartozó
transzcendentalisták pedig azok, akik épp hogy csak megvalósították az abszolút személy
lelki lényegét. Amint az a Bhagavad-g¦t§ban és más Védikus Írásokban áll, a Legfelsõbb
Személyt az odaadó szolgálat által lehet megismerni, melyet a tudás és a materialista
környezettõl való elkülönülés segít. Már beszéltünk arról, hogy az odaadó szolgálatot a tudás
követi, valamint az, hogy lemondunk az anyagi társulásról. Ahogyan a Brahman- és a
Param§tm§-megvalósítás az Abszolút Igazság nem tökéletes megvalósításai, ugyanúgy a
hozzájuk vezetõ módszerek, a jñ§na és a yoga útja is tökéletlen eszközök az Abszolút Igazság
megvalósításában. Az odaadó szolgálat, amely a teljes tudás és az anyagi felfogású
környezettõl történõ elkülönülés elõpillérein áll, és amely a Ved§nta-ªruti hallgatásával válik
szilárddá, az egyetlen tökéletes módszere annak, hogy a komolyan érdeklõdõ tanítvány
megismerhesse az Abszolút Igazságot. Ezért az odaadó szolgálat nem a transzcendentalisták
kevésbé intelligens csoportjának való. A bhakták három osztályba sorolhatók: van elsõ-,
másod- és harmadosztályú bhakta. A harmadik osztályba tartozó bhaktákat, a kezdõket,
akiknek nincsen tudásuk és nem távolodtak még el a materialista társulástól, s akik csupán a
templomi m¡rti-imádat bevezetõ folyamatához vonzódnak, materialista bhaktáknak nevezik.
Ezek a bhakták jobban ragaszkodnak az anyagi, mint a transzcendentális haszonhoz. Ezért az
embernek határozottan fejlõdnie kell, hogy az anyagi odaadó szolgálat szintjérõl a
másodosztályú odaadás szintjére kerüljön. A második szinten a bhakta felismeri az odaadás
folyamatában a négy meghatározó pontot: az Istenség Személyiségét, a bhaktákat, a
tudatlanokat és az irigyeket. Az embernek legalább a másodosztályú bhakta szintjére kell
emelkednie, s így képessé válhat az Abszolút Igazság megismerésére.
A harmadik osztályba tartozó bhaktának ezért a hiteles Bh§gavata forrásokból kell
útmutatást elfogadnia az odaadó szolgálat végzéséhez. Az elsõ számú Bh§gavata nem más,
mint a rendíthetetlen bhakta, a másik Bh§gavatam pedig az Istenség üzenete. A harmadik
osztályba tartozó hívõnek ezért annak érdekében, hogy megismerje az odaadó szolgálat
végzéséhez szükséges útmutatást, a bhaktához kell fordulnia, aki nem olyasvalaki, aki üzletet
csinál a Bh§gavatamból a kenyérkeresete érdekében. Az ilyen bhaktának ¼ukadeva Gosv§m¦
képviselõjének kell lennie — ahogyan S¡ta Gosv§m¦ is az volt —, és az odaadó szolgálat
végzésérõl kell prédikálnia, hogy ezzel minden ember érdekét szolgálja. A kezdõ bhaktának
még meglehetõsen kevés élvezetet nyújt, ha a hiteles forrásokat hallgatja. Csupán a
külsõségek miatt, érzékkielégítése végett a hivatásos felolvasókat hallgatja — ám ez a fajta
hallás és ismétlés mindent elpusztít. Az embernek éppen ezért nagyon körültekintõnek kell
lennie, nehogy rossz folyamatot kövessen. A Bhagavad-g¦t§ban és a ¼r¦mad-Bh§gavatamban
Isten szent üzenetei kétségtelenül transzcendentálisak, ám mégsem szabad az ilyen
transzcendentális témákról olyan hivatásos felolvasótól hallani, aki csupán elrontja õket, mint
ahogy a kígyó mérgezi meg a tejet pusztán nyelve érintésével.
Egy õszinte bhaktának ezért készen kell állnia, hogy saját fejlõdése érdekében az
Upani¢adokat és a Ved§ntát, valamint a Gosv§m¦k, a megelõzõ korok hiteles tekintélyei
hátrahagyott írásait hallgassa. Az ember nem fejlõdhet igazán, ha nem hallgatja ezt az
irodalmat. Ha nem hallja és nem követi az utasításokat, az odaadó szolgálat értéktelen
mutatvánnyá válik, s csak zavart okoz az odaadó szolgálat útján. Ezért ha nem a hiteles ªruti,
sm¥ti, pur§£a vagy pañcar§tra forrásokon alapszik, akkor az odaadó szolgálatnak nevezett
látványosságot azonnal el kell vetni. Egy olyan bhaktát, aki nem hiteles, sosem szabad tiszta
bhaktának tekinteni. Ha elsajátítjuk a Védikus Irodalom e tanításait, állandóan láthatjuk
magunkban az Istenség Személyiségének mindent átható, helyhez kötött megnyilvánulását.
Ezt nevezik sam§dhinak.
13. VERS
ata¤ pumbhir dvija-ªre¢±h§ var£§ªrama-vibh§gaªa¤
svanu¢±hitasya dharmasya sa°siddhir hari-to¢a£am
ata¤—így; pumbhi¤—az emberi lény által; dvija-ªre¢±h§¤—óh, legkiválóbb a kétszer
születettek között; var£a-§ªrama—a négy kaszt és a négy életrend intézménye; vibh§gaªa¤—
felosztásával; svanu¢±hitasya—az ember elõírt kötelességének; dharmasya—dharma szerinti;
sa°siddhi¤—a legmagasabb szintû tökéletesség; hari—az Istenség Személyisége; to¢a£am—
örömet okozó.
Óh, kétszer születettek legkiválóbbjai! A végkövetkeztetés ezért az, hogy a
tökéletesség legmagasabb szintje, amelyet az ember az életrendek és kasztok szerinti
felosztás alapján saját dharmájának elõírt kötelességét végezve érhet el, nem más, mint
örömet okozni az Istenség Személyiségének.
MAGYARÁZAT: Az emberi társadalom mindenhol a világon négy kasztra és négy
életrendre oszlik. A négy kaszt az értelmiség, a harcosok, a termelõk és a munkások. Ezeket a
kasztokat az ember munkája és képzettsége, nem pedig születése határozza meg. Ezenkívül
négy életrend is van: a tanuló élet, a családos élet, a visszavonult élet és az odaadó élet. Az
emberi társadalom legfõbb érdekében az élet e felosztásainak jelen kell lenniük, mert
másképp egyetlen társadalmi intézmény sem tud egészségesen fejlõdni. Az élet összes fent
említett szakaszának célja az kell legyen, hogy örömet okozzon az Istenség Személyiségének, a
legfelsõbb tekintélynek. Az emberi társadalomnak ezt az intézményét var£§ªrama-dharma
rendszernek nevezik, amely a civilizált élet teljesen természetes rendszere. A var£§ªrama
intézménye úgy épül fel, hogy képessé tegye az embert az Abszolút Igazság megvalósítására.
Nem az a célja, hogy az egyik réteg természetellenes módon a másik fölött uralkodjék.
Amikor szem elõl tévesztjük az élet célját, az Abszolút Igazságot, mert túlságosan
ragaszkodunk az indriya-pr¦tihez, az érzékkielégítéshez — amint azt már korábban
elmondtuk —, akkor az önzõ emberek a var£§ªrama intézményét arra használják, hogy a
természetessel ellentétben õk uralkodjanak a gyengébb csoport fölött. A Kali-yugában, a
nézeteltérések korszakában ez a természetellenes uralom máris megfigyelhetõ, de a józan
emberek jól tudják, hogy a rendek és kasztok szerinti felosztás a zavartalan társadalmi
érintkezést és a nemesebb gondolkodási rendszerû önmegvalósítást szolgálja, s nem mást.
 A Bh§gavatam kijelenti itt, hogy az élet legmagasztosabb célja, vagyis a var£§ªrama-
dharma intézmény tökéletessége a Legfelsõbb Úr elégedettsége érdekében tett
együttmûködés. Ezt a Bh§gavad-g¦ta is megerõsíti (4.13).
14. VERS
tasm§d ekena manas§ bhagav§n s§tvat§° pati¤
ªrotavya¤ k¦rtitavyaª ca dhyeya¤ p¡jyaª ca nityad§
tasm§t—ezért; ekena—eggyel; manas§—az elme figyelme; bhagav§n—az Istenség
Személyisége; s§tvat§m—a bhaktáknak; pati¤—védelmezõje; ªrotavya¤—hallgatni kell;
k¦rtitavya¤—dicsõíteni kell; ca—és; dhyeya¤—emlékezni kell; p¡jya¤—imádni kell; ca—és;
nityad§—állandóan.
Ezért az embernek tántoríthatatlan figyelemmel állandóan hallania kell az Istenség
Személyiségérõl, emlékeznie kell Rá, valamint dicsõítenie és imádnia kell Õt, aki a
bhakták védelmezõje.
MAGYARÁZAT: Ha az élet végsõ célja az Abszolút Igazság megvalósítása, akkor azt
bármi áron el kell érni. Az elõbbiekben említett kasztok és életrendek mindegyikében
általános tevékenység a négy folyamat, azaz a dicsõítés, a hallás, az emlékezés és az imádat.
Senki sem létezhet ezek nélkül az elvek nélkül. Az emberi lény tevékenységeihez
hozzátartozik az élet e négy elvének követése. Minden tevékenység — különösen a modern
társadalomban — többé-kevésbé a halláson és a dicsõítésen alapszik. Bárki legyen az,
bármilyen társadalmi helyzetben, rövid idõ alatt hírnévre tesz szert pusztán azáltal, hogy —
akár megérdemelten, akár érdemtelenül — a napilapokban dicsõítik. Néha a pártok politikai
vezetõit újsághirdetésekben is propagálják, s az efféle dicsõítéssel rövid idõ alatt a
legjelentéktelenebb ember is fontossá válhat. Ez a propaganda azonban, amely érdemtelenül
dicsõít egy méltatlan személyt, semmi jót nem hozhat sem a dicsõítettnek, sem a
társadalomnak. Egy ideig lehet hatásos, de hosszabb távon nincsen eredménye. Az ilyen
tevékenység tehát nem más, mint puszta idõvesztegetés. Aki valóban méltó a dicsõítésre, az
az Istenség Legfelsõbb Személyisége, minden elõttünk megnyilvánuló dolog teremtõje. Ezt a
tényt már részletesen megvitattuk a Bh§gavatam „janm§dy asya” ªlokájától kezdve.
Hajlamunkat, hogy másokat dicsõítsünk és hallgassunk, a dicsõítés igazi alanya felé, a
Legfelsõbb Lény felé kell fordítanunk. Ez az, ami boldogsághoz vezet.
15. VERS
yad-anudhy§sin§ yukt§¤ karma-granthi-nibandhanam
chindanti kovid§s tasya ko na kury§t kath§-ratim
yat—amely; anudhy§—emlékezés; asin§—kard; yukt§¤—felvértezve vele; karma—tett,
amelynek visszahatása van; granthi—csomó; nibandhanam—egymásba kapcsolódó;
chindanti—vág; kovid§¤—intelligens; tasya—Övé; ka¤—aki; na—nem; kury§t—teszi meg;
kath§—üzenetek; ratim—figyelem.
Az intelligens emberek karddal a kezükben, az Istenség Személyiségére emlékezve
vágják át a visszahatást eredményezõ tettek [a karma] csomóit. Ki ne figyelne hát az Õ
üzenetére?
MAGYARÁZAT: A lélekszikra és az anyagi elemek kapcsolata egy csomót hoz létre,
amelyet az embernek át kell vágnia, ha meg akar szabadulni a gyümölcsözõ munka végzésétõl
és visszahatásaitól. A felszabadulás nem más, mint kiszabadulni a visszahatást eredményezõ
tettek körforgásából. Ez automatikusan együttjár azzal, ha valaki örökké az Istenség
Személyiségének kedvteléseire emlékezik, mert a Legfelsõbb Úr tettei (l¦l§i)
transzcendentálisak az anyagi energia kötõerõihez képest. Mindent és mindenkit vonzó lelki
cselekedetek ezek, s ezért a Legfelsõbb Úr lelki cselekedeteinek örökös társasága megtisztítja
a feltételekhez kötött lelket, s végül elmetszi az anyagi kötelékek csomóját.
Az anyagi rabságból történõ kiszabadulás tehát az odaadó szolgálat mellékterméke.
Pusztán a lelki tudás elsajátítása nem elegendõ, hogy biztosítsa a felszabadulást: e tudás
fölött — mint egy fedõrétegnek — ott kell lennie az odaadó szolgálatnak, hogy végsõ soron
egyedül az legyen uralkodó. Csak ezután válik lehetõvé a felszabadulás. Még a munkájuk
gyümölcsére törekvõk visszahatást eredményezõ tettei is felszabaduláshoz vezethetnek, ha
odaadó szolgálattal egészülnek ki. Az odaadó szolgálattal társuló karmát karma-yogának
nevezik, az odaadó szolgálattal párosuló tapasztalati tudást pedig jñ§na-yogának. A tiszta
bhakti-yoga azonban nem függ a karmától és a jñ§nától, mert amellett, hogy egyedül ez képes
az embert kiszabadítani a feltételekhez kötött életbõl, az Úrnak végzett transzcendentális
szeretõ szolgálattal is megjutalmazza.
Ezért minden értelmes embernek, aki a csekély tudású átlagembernél magasabb szinten
áll, örökké emlékeznie kell az Istenség Személyiségére azáltal, hogy hall Róla, dicsõíti Õt,
emlékezik Rá és imádja Õt mindig, szünet nélkül. Ez az odaadó szolgálat tökéletes útja. A
v¥nd§vanai Gosv§m¦k, akiket ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu hatalmazott fel, hogy a bhakti
kultúráját prédikálják, szigorúan követték ezt a szabályt, s hogy javunkra váljon, hatalmas
terjedelmû irodalmat hagytak hátra a transzcendentális tudományról. Kijelölték az utat a
különféle kasztok és életrendek minden embere számára, a ¼r¦mad-Bh§gavatam és a többi
hiteles szentírás alapján.
16. VERS
ªuªr¡¢o¤ ªraddadh§nasya v§sudeva-kath§-ruci¤
sy§n mahat-sevay§ vipr§¤ pu£ya-t¦rtha-ni¢eva£§t
ªuªr¡¢o¤—aki hallgatja; ªraddadh§nasya—gonddal és figyelmesen; v§sudeva—
V§sudevára vonatkozóan; kath§—az üzenet; ruci¤—vonzódás; sy§t—lehetõvé vált; mahat-
sevay§—a tiszta bhaktáknak végzett szolgálat által; vipr§¤—óh, kétszer született; pu£ya-
t¦rtha—azok, akik minden bûntõl megtisztultak; ni¢eva£§t—a szolgálat által.
Óh, kétszer született bölcsek! Ha valaki olyan bhaktákat szolgál, akik teljesen
mentesek minden bûntõl, nagy szolgálatot végez. Az ilyen szolgálat által az emberben
vonzódás ébred V§sudeva üzenetének hallgatása iránt.
MAGYARÁZAT: Az élõlény feltételekhez kötött életének oka az, hogy fellázadt az Úr
ellen. Vannak devák, isteni élõlények, és vannak asurák, démonok, akik a Legfelsõbb Úr
tekintélye ellen lázadnak. A Bhagavad-g¦t§ban (a tizenhatodik fejezetben) szemléletes leírás
található az asurákról. Az asurák — olvashatjuk — életrõl életre mind mélyebbre süllyednek
a tudatlanságban, s így az alacsonyabb rendû állati fajokba kerülnek, ahol nincs tudomásuk az
Abszolút Igazságról, az Istenség Személyiségérõl. Az Úr felszabadult szolgáinak kegyébõl az
asurák a legfelsõbb akaratból — a legkülönfélébb országokban — lassanként visszatérnek az
Istentudathoz. Isten ilyen bhaktái nagyon bizalmas társai az Úrnak, s amikor eljönnek, hogy
megmentsék az emberi társadalmat az istentelenség veszedelmétõl, akkor az Úr nagyhatalmú
inkarnációiként, az Úr fiaiként, az Úr szolgáiként vagy az Úr társaiként jelennek meg. De
egyikõjük sem állítja csalárdul, hogy õ maga Isten. Ez az asurák istenkáromló kijelentése, és
az ilyen asurák démonikus követõi Istenként vagy inkarnációjaként fogadják el ezeket a
csalókat. A kinyilatkoztatott írások pontos információt tartalmaznak Isten inkarnációiról.
Senkit sem szabad elfogadni Istennek vagy Isten inkarnációjának, ha a kinyilatkoztatott írások
azt nem támasztják alá.
A bhaktáknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint
Istent. Isten ilyen szolgáit mah§tm§knak vagy t¦rtháknak nevezik, akik a helyet és a kort
figyelembe véve prédikálnak. Arra biztatják az embereket, váljanak az Úr bhaktáivá, és
sohasem tûrik el, hogy Istennek nevezzék õket. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu a kinyilatkoztatott
írások szerint Maga Isten volt, de egy bhakta szerepét játszotta. Akik tudták, hogy Isten, azok
Istennek szólították, Õ azonban ilyenkor fülére tapasztott kézzel az Úr Vi¢£u nevét
ismételgette. Határozottan tiltakozott az ellen, hogy Istennek nevezzék, noha nem fért hozzá
kétség, hogy Maga Isten volt. Azért viselkedett így, hogy figyelmeztessen bennünket:
legyünk óvatosak azokkal szemben, akik gátlástalanul élvezetet találnak abban, hogy Istennek
nevezik õket.
Isten szolgái azért jönnek, hogy az Isten-tudatot hirdessék, s az intelligens embereknek
minden tekintetben együtt kell velük mûködniük. Isten szolgáját szolgálva az ember nagyobb
örömet szerez Istennek, mint ha közvetlenül Õt szolgálja. Az Úr jobban örül, ha látja, hogy
szolgáit kellõképpen megbecsülik. Ezek a szolgák mindent kockára tesznek az Úr szolgálata
érdekében, s ezért nagyon kedvesek Neki. Az Úr kijelenti a Bhagavad-g¦t§ban (18.69), hogy
senki sem kedvesebb Számára, mint az, aki minden veszélyt vállal, hogy prédikálhassa az Úr
dicsõségét. Az Úr szolgáit szolgálva az ember lassanként szert tesz tulajdonságaikra, s így
alkalmassá válik arra, hogy az Úr dicsõségérõl halljon. Annak a bhaktának, aki alkalmas arra,
hogy bejusson Isten birodalmába, legfõbb tulajdonsága az, hogy vágyik arra, hogy halljon
Istenrõl.
17. VERS
ª¥£vat§° sva-kath§¤ k¥¢£a¤ pu£ya-ªrava£a-k¦rtana¤
h¥dy anta¤ stho hy abhadr§£i vidhunoti suh¥t sat§m
ª¥£vat§m—azok, akik kifejlesztették a vágyat üzenetének hallására; sva-kath§¤—az Õ
saját szavai; k¥¢£a¤—az Istenség Személyisége; pu£ya—jámbor; ªrava£a—hallás; k¦rtana¤—
éneklés; h¥di anta¤ stha¤—az ember szívében; hi—bizonyára; abhadr§£i—vágy az anyag
élvezésére; vidhunoti—tisztít; suh¥t—jótevõ; sat§m—az õszintének.
¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége, aki Param§tm§ [a Felsõlélek] mindenki
szívében, s aki az õszinte bhakta jótevõje, megtisztítja az anyagi élvezet utáni vágytól
annak a bhaktának a szívét, akiben felébredt a vágy arra, hogy hallja az Õ üzenetét,
melynek megfelelõ hallgatása és elmondása már önmagában jámbor tett.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a üzenetei nem különböznek Tõle
Magától. Éppen ezért amikor valaki sértések nélkül hallgatja Istent és dicsõíti Õt, az Úr K¥¢£a
jelen van a transzcendentális hang formájában, amely épp olyan erõvel rendelkezik, mint az
Úr Maga. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu a ¼ik¢§¢±akában világosan kijelenti, hogy az Úr szent
neve rendelkezik az Úr minden energiájával, s hogy számtalan nevét ugyanezzel az energiával
ruházta fel. Bárki zengheti figyelmesen és tisztelettel a szent nevet, ahogyan neki jólesik,
szigorú idõponthoz kötöttség nélkül. Az Úr olyan kegyes hozzánk, hogy személyesen jelenik
meg elõttünk a transzcendentális hang formájában, mi azonban szerencsétlenségünkre nem
vonzódunk az Úr nevének és tetteinek hallgatásához és dicsõítéséhez. Már beszéltünk a szent
hang hallgatása és éneklése iránti vonzalom kifejlõdésérõl. Ez az Úr tiszta bhaktájának
végzett szolgálat által történik.
Az Úr nem hagyja válasz nélkül bhaktáit. Ha látja, hogy egy bhakta õszintén bebocsátást
akar az Úr transzcendentális szolgálatába, s emiatt szeretne hallani Róla, akkor belülrõl úgy
irányítja a bhaktát, hogy az könnyen visszatérhessen Hozzá. Az Úr jobban szeretne
visszavinni minket birodalmába, mint amennyire mi vágyunk arra. A legtöbben közülünk
egyáltalán nem akarnak visszatérni Istenhez; csak nagyon kevesen akarnak visszamenni
Hozzá. De bárki legyen is az, ha vágyik erre, ¼r¦ K¥¢£a minden tekintetben segíteni fogja.
Az ember mindaddig nem juthat be Isten birodalmába, amíg tökéletesen meg nem tisztul
minden bûntõl. Az anyagi bûnök annak a vágynak az eredményei, hogy uralkodni szeretnénk
az anyagi természeten. Ezektõl a vágyaktól nagyon nehéz megszabadulni. A vagyon és a nõk
komoly nehézséget jelenthetnek az Istenhez vezetõ úton haladó bhakta számára. E
csábításoknak rengetegen estek már áldozatul, akik bár rendíthetetlenek voltak az odaadásban,
így mégis letértek a felszabaduláshoz vezetõ útról. Ha azonban valakit Maga az Úr támogat,
számára az Úr isteni kegyelme által az egész folyamat rendkívül könnyûvé válik.
Nem meglepõ, hogy valakit nyughatatlanná tesz a nõk társasága vagy a gazdagság, hiszen
idõtlen idõk óta ezek a dolgok veszik körül az élõlényt, s hosszú idõt vesz igénybe, amíg az
ember megszabadul ettõl a számára idegen természettõl. Ha azonban valaki az Úr
dicsõségének hallgatásában merül el, fokozatosan felismeri valódi helyzetét. Az ilyen bhakta
Isten kegyébõl elegendõ erõt kap, hogy megvédje magát a veszélyektõl, s lassanként minden,
ami zavart okozhat, eltûnik elméjébõl.
18. VERS
na¢±a-pr§ye¢v abhadre¢u nitya° bh§gavata-sevay§
bhagavaty uttama-ªloke bhaktir bhavati nai¢±hik¦
 na¢±a—elpusztul; pr§ye¢u—szinte teljesen; abhadre¢u—minden, ami kedvezõtlen;
nityam—rendszeresen; bh§gavata—a ¼r¦mad-Bh§gavatam vagy a tiszta bhakta; sevay§—
szolgálva; bhagavati—az Istenség Személyiségének; uttama—transzcendentális; ªloke—
imák; bhakti¤—szeretõ szolgálat; bhavati—létrejön; nai¢±hik¦—visszavonhatatlan.
A Bh§gavatamról szóló elõadások rendszeres látogatásával és a tiszta bhakták
szolgálatával minden, ami a szívben bajt okoz, szinte teljesen elpusztul, s a
transzcendentális dalokkal dicsõített Istenség Személyiségének végzett szeretõ szolgálat
visszavonhatatlan tényként szilárdul meg.
MAGYARÁZAT: Íme az orvosság, amely a szívben lakozó kedvezõtlen dolgokat egytõl
egyig megszünteti, melyek akadályként jelentkeznek az önmegvalósítás útján. A gyógyír nem
más, mint a Bh§gavaták társasága. Kétféle Bh§gavata van: a Bh§gavata könyv és a
Bh§gavata bhakta. Mindkettõ megfelelõ orvosság, és mindkettõ képes megsemmisíteni az
akadályokat. A Bh§gavata bhakta épp olyan jó, mint a Bh§gavata könyv, mert a Bh§gavata
bhakta a Bh§gavata könyv szerint él, a Bh§gavata könyv pedig teli van tudnivalókkal az
Istenség Személyiségérõl és az Õ tiszta bhaktáiról, akik szintén Bh§gavaták. A Bh§gavata
könyv és a Bh§gavata személy nem különböznek egymástól.
A Bh§gavata bhakta az Istenség Személyiségének, Bhagav§nnak a közvetlen képviselõje.
Ha tehát valaki örömet okoz a Bh§gavata bhaktának, megkaphatja a Bh§gavata könyv
áldását. Emberi ésszel lehetetlen felfogni, hogyan halad lépésrõl lépésre az ember az odaadás
útján a Bh§gavata bhakta vagy a Bh§gavata könyv szolgálatával. Ezek azonban tények,
melyeket ¼r¦la N§radadeva magyarázott el, aki elõzõ életében egy szolgálólány fia volt. A
szolgálólány a bölcsek cselédje volt, s így fia is kapcsolatba került velük. Csupán azáltal,
hogy körükben lehetett és elfogadhatta a bölcsek ételmaradékait, a szolgálólány fia
lehetõséget kapott, hogy nagy bhakta, ¼r¦la N§radadeva legyen. Ilyen csodálatos hatása van,
ha valaki a Bh§gavaták társaságát élvezi. S hogy valóban megértsük ezeket a hatásokat, meg
kell jegyeznünk, hogy ha valaki õszintén csatlakozik a Bh§gavatákhoz, akkor biztosan és
könnyedén tesz szert transzcendentális tudásra, melynek eredményeképpen megszilárdul az
Úr odaadó szolgálatában. Minél többet fejlõdik valaki az odaadó szolgálatban a Bh§gavaták
irányítása alatt, annál szilárdabbá válik az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatában. A
Bh§gavata könyv üzenetét ezért a Bh§gavata bhaktától kell hallani, s a kezdõ bhakta
fejlõdését e kettõ együttesen segíti elõ.
19. VERS
tad§ rajas-tamo-bh§v§¤ k§ma-lobh§dayaª ca ye
ceta etair an§viddha° sthita° sattve pras¦dati
tad§—ekkor; raja¤—a szenvedély minõségében; tama¤—a tudatlanság minõségében;
bh§v§¤—a helyzet; k§ma—kéj és vágy; lobha—vágyódás; §daya¤—mások; ca—és; ye—
bármi legyen is; ceta¤—az elme; etai¤—ezek által; an§viddham—anélkül, hogy hatással
lenne rá; sthitam—szilárd; sattve—a jóság minõségében; pras¦dati—így teljesen elégedetté
válik.
Amint a szeretõ szolgálat visszavonhatatlanul megszilárdul a szívben, a természet
kötõerõi, a szenvedély és a tudatlanság okozta kéj, vágy és sóvárgás eltûnnek a szívbõl.
Ekkor a bhakta a jóság minõségében állapodik meg, s tökéletes boldogságot ér el.
MAGYARÁZAT: Az élõlény természetes, eredeti helyzetében a lelki boldogság tökéletes
elégedettségét élvezi. A létnek ezt az állapotát brahma-bh¡tának vagy §tm§nand¦nak nevezik,
annak az állapotnak, amikor az önvaló elégedett. Ez az elégedettség nem egyezik meg a tétlen
ostoba elégedettségével. A tétlen ostobák a korlátolt tudatlanság állapotában vannak, míg az
önmagában elégedett §tm§nand¦ fölötte áll a lét anyagi állapotának. A tökéletességnek ezt a
szintjét akkor éri el az ember, amikor szilárdan, megmásíthatatlan törekvéssel végzi az odaadó
szolgálatot. Az odaadó szolgálat nem tétlenség, hanem a lélek tiszta tevékenysége.
Az anyaggal kapcsolatba kerülve a lélek tevékenysége beszennyezõdik, s így a beteges
cselekedetek a kéj, a vágy, a sóvárgás, a tétlenség, az ostobaság és az alvás formájában
fejezõdnek ki. Az odaadó szolgálat hatása a tudatlanság és a szenvedély következményeinek
teljes megsemmisülésében nyilvánul meg. A bhakta egyszerre megszilárdul a jóság
kötõerejében, és tovább fejlõdik, hogy elérje a vasudeva helyzetet, a tiszta sattva vagy
ªuddha-sattva állapotot. Csakis ebben a ªuddha-sattva állapotban, az Úr iránti tiszta vonzalom
révén láthatja mindig szemtõl szemben K¥¢£át.
Egy bhakta mindig a vegyítetlen jóság kötõerejének hatása alatt áll; ezért senkit sem bánt.
Az abhakta azonban, legyen bármilyen mûvelt, mindig ártalmas. Egy bhakta nem ostoba és
nem is szenvedélyes. Aki másokat bánt, ostoba és szenvedélyes, az nem lehet az Úr bhaktája,
bármennyire is igyekszik külsejével annak mutatni magát. Egy bhaktában Isten minden jó
tulajdonsága megtalálható. Mennyiségileg lehet, hogy különböznek e tulajdonságok, a
minõséget tekintve azonban az Úr és bhaktája egy és ugyanaz.
20. VERS
eva° prasanna-manaso bhagavad-bhakti-yogata¤
bhagavat-tattva-vijñ§na° mukta-sa¯gasya j§yate
evam—így; prasanna—feléledve; manasa¤—az elmének; bhagavat-bhakti—az Úr
odaadó szolgálata; yogata¤—kapcsolatba kerülve vele; bhagavat—az Istenség
Személyiségére vonatkozó; tattva—tudás; vijñ§nam—tudományos; mukta—felszabadult;
sa¯gasya—a társulástól; j§yate—hatásossá válik.
A tiszta jóság kötõerejében ekképpen megszilárdult ember, akinek elméje az Úrnak
végzett odaadó szolgálattal kapcsolatba kerülve újjáéledt, az anyagi társulástól
megszabadulva alapos, tudományos megértésre tesz szert az Istenség Személyiségét
illetõen.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ban (7.3) az áll, hogy sok ezer közönséges ember
közül csupán egy szerencsés törekszik az élet tökéletességének elérésére. Az embereket
fõképp a szenvedély és a tudatlanság kötõereje irányítja, ezért örökké a kéjben, a vágyakban, a
sóvárgásban, a tudatlanságban és az alvásban merülnek el. A sok-sok emberszerû állat között
alig akad egy ember, aki tisztában van azzal, milyen felelõsséggel jár az emberi élet, s az
elõírt kötelességek végrehajtásával megpróbálja tökéletessé tenni az életét. Ezer és ezer olyan
ember közül, aki ezáltal sikert ér el az emberi életben, talán egy akad, aki valóban ismeri az
Istenség Személyiségét, ¼r¦ K¥¢£át. Szintén a Bhagavad-g¦t§ban (18.55) olvashatjuk, hogy a
¼r¦ K¥¢£áról szóló valódi tudományt csak az odaadó szolgálat folyamatával (a bhakti-yogával)
lehet megérteni.
Ugyanezt erõsítik meg a fenti szavak. Egyetlen közönséges ember sem ismerheti
tudományosan, tökéletesen az Istenség Személyiségét, még azok sem, akik sikeresek az
emberi életben. Az élet tökéletességét akkor éri el az ember, amikor megérti, hogy nem az
anyag terméke, hanem lélek. Amint az ember ráébred, hogy nincs köze az anyaghoz, anyagi
vágyai egyszeriben megszûnnek, s mint lelki lény éled újjá. A siker elérése akkor lehetséges,
ha az ember a szenvedély és a tudatlanság kötõereje fölé emelkedik, más szóval amikor
tulajdonságai alapján ténylegesen br§hma£ának minõsül. A br§hma£a a sattva-gu£át, a jóság
minõségét jelképezi. A többiek, akik nincsenek a jóság minõségében, mind k¢atriyák, vaiªy§k,
ª¡drák vagy a ª¡dráknál is alacsonyabb származásúak. A brahminikus szint a rá jellemzõ jó
tulajdonságok miatt az emberi élet legfelsõbb szintje. Tehát az ember nem lehet bhakta
mindaddig, míg nem minõsül legalább br§hma£ának. Egy bhakta már eleve br§hma£a a tettei
alapján. Ez azonban nem a végsõ szint. Amint a fentiekben utaltunk rá, egy ilyen
br§hma£ának igazán Vai¢£avává kell válnia, hogy valóban transzcendentális szintre kerüljön.
Egy tiszta Vai¢£ava felszabadult lélek, és helyzete még a br§hma£a helyzetéhez képest is
transzcendentális. Anyagi síkon még egy br§hma£a is feltételekhez kötött lélek, mert bár a
brahminikus szinten megvalósítja Brahmant, a transzcendenst, a Legfelsõbb Úrról szóló
valódi tudományos megértése hiányzik. Az embernek túl kell lépnie a brahminikus szinten, s
el kell érnie a vasudeva szintet ahhoz, hogy megértse az Istenség Személyiségét, K¥¢£át. Az
Istenség Személyiségének tudományát a lelki folyamat posztgraduális tanulói
tanulmányozzák. Az ostobák vagy a csekély tudással rendelkezõk nem értik meg a Legfelsõbb
Urat, és K¥¢£át a saját szeszélyeiknek megfelelõen mutatják be. Az igazság azonban az, hogy
amíg az ember nem éri el a br§hma£a szintet, ha nem mentes az anyagi kötõerõk
szennyezõdésétõl, nem értheti meg az Istenség Személyiségének tudományát. Amikor egy
képzett br§hma£a valóban Vai¢£avává válik, akkor a felszabadulás újjáéledt állapotában
megismerheti a Legfelsõbb Urat.
21. VERS
bhidyate h¥daya-granthiª chidyante sarva-sa°ªay§¤
k¢¦yante c§sya karm§£i d¥¢±a ev§tman¦ªvare
bhidyate—átvág; h¥daya—szív; granthi¤—csomók; chidyante—darabokra vág; sarva—
mind; sa°ªay§¤—kétségek; k¢¦yante—megszûnnek; ca—és; asya—övé; karm§£i—a
gyümölcsözõ cselekedetek láncolata; d¥¢±e—látta; eva—bizonyára; §tmani—az önvalónak;
¦ªvare—uralkodik.
Ezzel a szívben lévõ csomót keresztülvágja, s minden kétsége nyomtalanul
szertefoszlik. A gyümölcsözõ cselekedetek láncolata megszûnik, amint az ember az
önvalót tekinti a mesternek.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Személyiségérõl szóló igaz tudás elérése annyit jelent, hogy
egyidejûleg az önvalót is látjuk. Az élõlény lelki önvalójának kilétérõl számos találgatás és
kétség ismert. A materialista nem hisz a lelki önvaló létében, az empirikus filozófusok pedig a
szellemi egész személytelenségében hisznek, az élõlény individualitása nélkül. A
transzcendentalisták azonban azt állítják, hogy a lélek és a Felsõlélek minõségében
megegyezõ, de mennyiségileg különbözõ két külön azonosság. Sok más elmélet is létezik, de
a számtalan találgatás egycsapásra szertefoszlik, amint az ember a bhakti-yoga folyamatával
igazán megismeri ¼r¦ K¥¢£át. ¼r¦ K¥¢£a olyan, mint a nap, a materialisták találgatásai az
Abszolút Igazságról pedig olyanok, mint a legsötétebb éjszaka. Amint felkel K¥¢£a napja az
ember szívében, az Abszolút Igazságra és az élõlényekre vonatkozó materialista kitalációk
sötétségének nyoma sincs többé. A nap jelenlétében a sötétségnek nincs maradása, s K¥¢£a
kegyébõl, aki Felsõlélekként mindenki szívében ott lakozik, fény derül a tudatlanság sûrû
sötétségében rejlõ relatív igazságokra.
A Bhagavad-g¦t§ban (10.11) az Úr azt mondja, hogy azért, hogy kimutassa különleges
kegyét tiszta bhaktái iránt, Õ Maga oszlatja szét a kétségek sûrû sötétségét azáltal, hogy
lángra lobbantja a tiszta tudás fényét a bhakta szívében. Ezért mivel az Istenség Személyisége
gondoskodik arról, hogy fényt gyújtson a bhakta szívében, a bhakta, aki transzcendentális
szeretettel szolgálja Õt, semmiképpen nem marad sötétségben. Mindent megtud az abszolút és
a relatív igazságokról. A bhakta nem marad sötétségben, és mivel az Istenség Személyisége
világítja õt meg, tudása kétségkívül tökéletes. Nem ez a helyzet áll fenn azonban azok
esetében, akik saját, behatárolt megközelítõképességük segítségével csupán találgatnak az
Abszolút Igazságról. A tökéletes tudományt parampar§nak nevezik, deduktív tudománynak,
mely a hiteles forrásból érkezik az alázatos, szolgálata és meghódolása miatt hiteles
befogadóhoz. Ha valaki kétségbe vonja a Legfelsõbb tekintélyét, nem ismerheti meg Õt. Az
Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel Magát egy jelentéktelen szikra kihívására,
aki az egésznek csupán töredéke, és az illuzórikus energia uralmának alárendeltje. A bhakták
alázatosak, ezért a transzcendentális tudás az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl a
láncolaton keresztül alászáll Brahm§hoz, Brahm§tól fiaihoz és tanítványaihoz. A folyamatot a
Felsõlélek segíti e bhaktákban. Ez a transzcendentális tudomány elsajátításának tökéletes
módszere.
Ez a megvilágosodás képessé teszi a bhaktát arra, hogy különbséget tegyen lélek és anyag
között, mert a lélek és az anyag csomóját az Úr oldozza ki. Ezt a csomót aha¯k§rának
nevezik, és csalárdul arra kényszeríti az élõlényt, hogy az anyaggal azonosítsa magát. Amint
ez a csomó kioldódik, a kétségek felhõi eloszlanak. Az ember megpillantja mesterét, s
tökéletesen elmélyed az Úr odaadó szolgálatában, egyszer s mindenkorra elszakítva a
gyümölcsözõ tettek láncát. Az anyagi létben az élõlény megteremti gyümölcsözõ tettei
kötelékét, s életrõl életre e tettek jó illetve rossz visszahatásait élvezi. Amint azonban az Úr
odaadó szolgálatába merül, egyszerre megszabadul a karma láncától. Tetteinek többé nincs
visszahatása.
22. VERS
ato vai kavayo nitya° bhakti° paramay§ mud§
v§sudeve bhagavati kurvanty §tma-pras§dan¦m
ata¤—ezért; vai—bizonyára; kavaya¤—minden transzcendentalista; nityam—idõtlen idõk
óta; bhaktim—az Úrnak végzett szolgálat; paramay§—legfelsõbb; mud§—nagy örömmel;
v§sudeve—¼r¦ K¥¢£a; bhagavati—az Istenség Személyisége; kurvanti—végez; §tma—
önvaló; pras§dan¦m—az, ami felderít.
Ezért idõtlen idõk óta minden transzcendentalista nagy örömmel végez odaadó
szolgálatot az Úr K¥¢£ának, az Istenség Személyiségének, mert az ilyen odaadó szolgálat
felderíti az önvalót.
MAGYARÁZAT: Ez a vers az Úr ¼r¦ K¥¢£ának, az Istenség Személyiségének végzett
odaadó szolgálat sajátosságát emeli ki. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a a svayam-r¡pa Istenség
Személyisége, többi formája pedig ¼r¦ Baladevától, Sa¯kar¢a£ától, V§sudevától,
Aniruddhától, Pradyumnától, N§r§ya£ától kezdve a puru¢a-, gu£a-, l¦l§- és yuga-avat§rokig,
valamint az Istenség Személyiségének ezernyi más megnyilvánulásáig mind az Úr ¼r¦ K¥¢£a
teljes, egyenértékû részei. Az élõlények az Istenség Személyiségének különálló, szerves
részei. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a az Istenség eredeti formája, s a Transzcendens végsõ szintje így
vonzóbb a magasabb szinten álló transzcendentalisták számára, akik az Úr örök
kedvteléseinek részesei. Az Istenség Személyiségének ¼r¦ K¥¢£án és Baladeván kívüli
formáiban nincs lehetõség olyan bensõséges, személyes kapcsolatra, mint amelyet az Úr
Vrajabh¡miban élvezett transzcendentális kedvtelései során. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a
transzcendentális kedvtelései nem újonnan elfogadott dolgok, ahogyan azt néhány kevésbé
intelligens ember állítja: kedvtelései örökkévalók, s a kellõ idõben, Brahm§j¦ napjában
egyszer nyilvánulnak meg, ahogyan a nap kel fel a keleti horizonton minden huszonnégy óra
elteltével.
23. VERS
sattva° rajas tama iti prak¥ter gu£§s tair
yukta¤ para¤ puru¢a eka ih§sya dhatte
sthity-§daye hari-viriñci-hareti sa°jñ§¤
ªrey§°si tatra khalu sattva-tanor n¥£§° syu¤
sattvam—jóság; raja¤—szenvedély; tama¤—a tudatlanság sötétsége; iti—így; prak¥te¤—
az anyagi természet; gu£§¤—kötõerõi; tai¤—általuk; yukta¤—társult vele; para¤—
transzcendentális; puru¢a¤—a személyiség; eka¤—egy; iha asya—ennek az anyagi világnak;
dhatte—elfogad; sthiti-§daye—a teremtés, fenntartás, pusztítás stb. érdekében; hari—Vi¢£u,
az Istenség Személyisége; viriñci—Brahm§; hara—az Úr ¼iva; iti—így; sa°jñ§¤—
különbözõ vonások; ªrey§°si—végsõ java; tatra—itt; khalu—természetesen; sattva—jóság;
tano¤—forma; n¥£§m—az emberi lényé; syu¤—nyer.
A transzcendentális Istenség Személyisége közvetve kapcsolatban áll az anyagi
természet három kötõerejével, a szenvedéllyel, a jósággal és a tudatlansággal. Az anyagi
világ megteremtése, fenntartása és elpusztítása érdekében elfogadja a három minõség-
formát: Brahm§ét, Vi¢£uét és ¼iváét. Hármójuk közül Vi¢£u, a jóság minõségének
alakja az, akitõl az emberek a végsõ áldást kaphatják meg.
MAGYARÁZAT: Ez az állítás megerõsíti a fentiekben elmagyarázottakat, miszerint az Úr
¼r¦ K¥¢£a szerves részeinek odaadó szolgálatot kell végezniük az Úrnak. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a és
minden teljes része vi¢£u-tattva, Maga az Úr. A ¼r¦ K¥¢£a után következõ megnyilvánulás
Baladeva. Baladevából Sa¯kar¢a£a, Sa¯kar¢a£ából N§r§ya£a, N§r§ya£ából a második
Sa¯kar¢a£a, ebbõl a Sa¯kar¢a£ából pedig Vi¢£u puru¢a-avat§rái nyilvánulnak meg. Vi¢£u, a
jóság minõségének Istensége a K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£uként vagy Param§tm§ként ismert puru¢a-
avat§ra ebben az anyagi világban. Brahm§ a rajas (szenvedély) istensége, ¼iva pedig a
tudatlanságé. Õk hárman az anyagi világ három kötõerejének urai. A teremtést Vi¢£u jósága
teszi lehetõvé, s amikor elpusztítására van szükség, az Úr ¼iva teszi azt a t§£¨ava-n¥tyával. A
materialisták és az ostoba emberek Brahm§t illetve ¼ivát imádják, míg a tiszta
transzcendentalisták a jóság alakját, Vi¢£ut imádják különbözõ megjelenéseiben. Vi¢£u millió
és millió teljes illetve különálló formája által nyilvánul meg. A teljes értékû
megnyilvánulásokat Istenségnek hívják, a különálló részeket pedig élõlényeknek, azaz
j¦váknak nevezik. Mind a j¦vák, mind Isten rendelkezik eredeti lelki formával. A j¦vák néha az
anyagi energia irányítása alá kerülnek, a Vi¢£u megnyilvánulások pedig örökké ennek az
energiának az irányítói. Amikor Vi¢£u, az Istenség Személyisége megjelenik az anyagi
világban, azért jön, hogy felszabadítsa a feltételekhez kötött élõlényeket, akik az anyagi
energia uralma alatt állnak. Ezek az élõlények az uralkodás szándékával jelennek meg az
anyagi világban, és így a természet három kötõerejének csapdájába esnek. Az élõlények
emiatt örökké változtatják anyagi burkaikat, hogy hosszabb-rövidebb ideig ezek börtönében
sínylõdjenek. Az anyagi világ börtönét Brahm§ teremtette az Istenség Személyiségének
utasításai alapján, ¼iva pedig a kalpa végén az egészet elpusztítja. A börtön fenntartása
azonban Vi¢£u kezében van, mint ahogy az állami börtönt az állam tartja fent. Ezért annak,
aki ki akar kerülni az anyagi lét börtönébõl, amely nyomorúsággal, a születés, halál, betegség
és öregség ismétlõdésével terhes, elégedetté kell tennie az Urat az efféle felszabadulás
érdekében. Az Úr Vi¢£ut csak az odaadó szolgálattal lehet imádni, s ha valakinek továbbra is
börtönbüntetését kell töltenie az anyagi világban, viszonylagos enyhítésért, ideiglenes
könnyítésért a különféle félistenekhez, ¼ivához, Brahm§hoz, Indrához, Varu£ához fordulhat.
Egyetlen félisten sem tudja azonban kiszabadítani a bebörtönzött élõlényt az anyagi lét
feltételekhez kötött állapotából — ezt csak Vi¢£u teheti meg. Ezért a végsõ áldás Vi¢£utól, az
Istenség Személyiségétõl származik.
24. VERS
p§rthiv§d d§ru£o dh¡mas tasm§d agnis tray¦maya¤
tamasas tu rajas tasm§t sattva° yad brahma-darªanam
p§rthiv§t—földbõl; d§ru£a¤—tûzifa; dh¡ma¤—füst; tasm§t—abból; agni¤—tûz; tray¦—
védikus áldozatok; maya¤—abból áll; tamasa¤—a tudatlanság kötõerejében; tu—de; raja¤—a
szenvedély kötõereje; tasm§t—abból; sattvam—a jóság kötõereje; yat—ami; brahma—az
Abszolút Igazság; darªanam—megvalósítás.
A tûzifa átalakult föld, de a füst jobb a nyers fánál, a tûz pedig még ennél is jobb,
mert a tûz révén elnyerhetjük a felsõbbrendû tudás áldásait [a védikus áldozatokon
keresztül]. Éppen így a szenvedély [rajas] jobb a tudatlanságnál [tamas], de a jóság
[sattva] a legjobb, mert a jósággal az ember eljuthat az Abszolút Igazság felismeréséig.
MAGYARÁZAT: Ahogyan korábban már szó esett róla, az ember az Istenség
Személyiségének végzett odaadó szolgálattal szabadulhat ki a feltételekhez kötött anyagi
létbõl. Ebbõl a versbõl kiderül az is, hogy az embernek fel kell emelkednie a jóság (sattva)
kötõerejének szintjére, hogy alkalmas legyen az Úr odaadó szolgálatára. De ha akadályok
állnak a fejlõdés útjában, egy képzett lelki tanítómester irányításával bárki — még a tamas
szintjérõl is — fokozatosan felemelkedhet a sattva síkjára. Az õszinte jelöltnek ezért egy
képzett lelki tanítómesterhez kell fordulnia fejlõdése érdekében, s a hiteles, képzett lelki
tanítómester képes lesz vezetni a tanítványt, álljon az élet bármely szintjén, legyen az a tamas,
a rajas vagy a sattva szint.
Hiba azt gondolni, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége minden minõségének vagy
formájának imádata ugyanazzal az áldással jár. Vi¢£un kívül minden különálló forma az
anyagi energia feltételei mellett nyilvánul meg, ezért az anyagi energia által létrehozott
formák senkinek sem segítenek a sattva szint elérésében. Egyedül a sattva szint szabadíthatja
fel az embert az anyagi kötelékek alól.
A civilizálatlan életet, az alacsonyabb rendû állatok életét a tamas kötõereje irányítja. Az
ember civilizált élete, melyet a legkülönfélébb anyagi nyereség iránti szenvedély jellemez, a
rajas szintjén van. Az élet rajas szintje parányi mértékben hozzásegít az Abszolút Igazság
megvalósításához a morális és etikai eszmékkel teli filozófiában, mûvészetben és kultúrában
megnyilvánuló nemesebb érzések formájában, ám a sattva kötõereje az anyagi minõségnek
egy ennél is magasabb szintje, amely valóban segíti az embert az Abszolút Igazság
megvalósításában. Más szóval minõségi különbség van az imádat különféle módszerei között,
s minõségi különbség van az uralkodó istenségek — Brahm§, Vi¢£u és Hara — osztotta
áldások között is.
25. VERS
bhejire munayo 'th§gre bhagavantam adhok¢ajam
sattva° viªuddha° k¢em§ya kalpante ye 'nu t§n iha
bhejire—szolgálta; munaya¤—a bölcseket; atha—így; agre—azelõtt; bhagavantam—az
Istenség Személyiségének; adhok¢ajam—a Transzcendens; sattvam—lét; viªuddham—a
természet három kötõereje fölött; k¢em§ya—megkapni a végsõ áldást; kalpante—
megérdemel; ye—azok; anu—követ; t§n—azok; iha—ebben az anyagi világban.
Korábban minden nagy szent szolgálta az Istenség Személyiségét (Bhagav§nt), mert
Õ az anyagi természet három kötõereje fölött áll. Azért imádták, hogy
megszabaduljanak az anyagi feltételektõl, s így a végsõ áldásban részesüljenek. Bárki,
aki követi e nagy szenteket, szintén képessé válik arra, hogy megszabaduljon az anyagi
világtól.
MAGYARÁZAT: A vallás gyakorlásának célja nem az anyagi nyereség, s nem az anyag
és lélek megkülönböztetésére szolgáló egyszerû tudás elsajátítása. A vallás gyakorlásának
végsõ célja az, hogy megszabaduljunk az anyagi köteléktõl, s újra szabadon élhessünk a
transzcendentális világban, ahol az Istenség Személyisége a Legfelsõbb Személy. A vallás
törvényeit tehát közvetlenül az Istenség Személyisége rendeli el. A mah§janákon, az Úr
felhatalmazott képviselõin kívül senki sem ismeri a vallás célját. Az Úrnak tizenkét
különleges képviselõje van, akik ismerik a vallás célját, s mindannyian transzcendentális
szolgálatot végeznek Neki. Azok, akik boldogulni akarnak, követhetik e mah§janákat, s így a
legmagasztosabb áldásban lehet részük.
26. VERS
mumuk¢avo ghora-r¡p§n hitv§ bh¡ta-pat¦n atha
n§r§ya£a-kal§¤ ª§nt§ bhajanti hy anas¡yava¤
mumuk¢ava¤—akik felszabadulásra vágynak; ghora—borzalmas, szörnyû; r¡p§n—olyan
formák; hitv§—elutasít; bh¡ta-pat¦n—a félistenek; atha—ezért; n§r§ya£a—az Istenség
Személyisége; kal§¤—teljes részek; ª§nt§¤—boldogsággal teli; bhajanti—imádják; hi—
bizonyára; anas¡yava¤—nem irigy.
Azok, akik komolyan törekszenek a felszabadulásra, kétségkívül mentesek az
irigységtõl, s tisztelnek mindenkit. Mégis elutasítják a félistenek szörnyû, irtózatos
formáit, és csak az Úr Vi¢£u teljes részeit és tökéletes boldogsággal teli formáit imádják.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a — aki a Vi¢£u-
kategóriák eredeti személyisége — két különbözõ kategóriába terjeszti ki Magát: az egységes
teljes részekre és a különálló szerves részekre. A különálló szerves részek a szolgák, a vi¢£u-
tattvák egységes teljes részei pedig a szolgálat imádott középpontjai.
A Legfelsõbb Úr által felhatalmazott félistenek szintén mind különálló szerves részek. Õk
nem tartoznak a vi¢£u-tattva kategóriába. A vi¢£u-tattvák olyan élõlények, akik ugyanolyan
hatalommal rendelkeznek, mint az Istenség Személyiségének eredeti formája, ám az idõ és a
körülmények figyelembevételével hatalmukat más és más szinten mutatják ki. A különálló
szerves részek hatalma korlátokhoz kötött, nem rendelkeznek korlátlan hatalommal, mint a
vi¢£u-tattvák. Ezért sohasem szabad a vi¢£u-tattvákat, N§r§ya£anának, az Istenség
Személyiségének teljes részeit egy kategóriába sorolni a szerves részekkel. Ha valaki mégis
így tesz, az sértést követ el, és p§ªa£¨¦nak nevezik. A Kali-korszakban számtalan ostoba
ember követi el ezt a törvénybe ütközõ sértést, a két kategóriát egyazon szintre helyezve.
Anyagi képességek tekintetében a különálló szerves részek helyzete eltérõ. K§la-bhairava,
¼maª§na-bhairava, ¼ani, Mah§k§l¦, Ca£¨ik§ jó példák erre. Ezeket a félisteneket leginkább
azok imádják, akik a sötétség, azaz a tudatlanság kötõerejének legalsóbb kategóriáiba
tartoznak. Mások, akik a szenvedély minõségébe tartoznak, s az anyagi élvezetek utáni vágy
vezérli õket, olyan félisteneket imádnak, mint Brahm§, ¼iva, S¡rya, Ga£eªa és mások. Azok
viszont, akik az anyagi természet jóság-kötõerejében (a sattva-gu£ában) vannak, csakis a
vi¢£u-tattvákat imádják. A vi¢£u-tattvákat különféle nevek és formák képviselik, például
N§r§ya£a, D§modara, V§mana, Govinda, Adhok¢aja.
Az igazi br§hma£ák a ª§lagr§ma-ªil§k formájában megjelenõ vi¢£u-tattvákat imádják. A
felsõbb kasztokból — a k¢atriyák és a vaiªyák közül — sokan szintén a vi¢£u-tattvákat
imádják.
A jóság minõségében megállapodott, magasan képzett br§hma£ák nem táplálnak
ellenszenvet mások imádatbeli szokásai iránt. Minden tiszteletet megadnak a félisteneknek,
annak ellenére, hogy azok néha félelmetes külsõvel jelennek meg, mint például K§la-bhairava
vagy Mah§k§l¦. Nagyon jól tudják, hogy a Legfelsõbb Úr e szörnyû arculatai különféle
feltételek között mind az Úr szolgái, mégis elutasítják mind a visszataszító, mind a vonzó
félistenek imádatát, s egyedül Vi¢£u formáira koncentrálnak, mert komolyan törekszenek
arra, hogy megszabaduljanak az anyagi feltételektõl. A félistenek — beleértve Brahm§t, a
leghatalmasabb félistent is — nem tudnak felszabadulást nyújtani. Hira£yakaªipu szigorú
lemondást vállalt, hogy halhatatlanná válhasson, de imádott istensége, Brahm§ nem tudta
ilyen áldásban részesíteni és ezzel elégedetté tenni. Ezért egyedül Vi¢£ut nevezik mukti-
p§dának, vagyis egyedül Õ az Istenség Személyisége, aki muktit, felszabadulást tud nyújtani.
A félistenek, mivel éppen olyanok, mint bármely más élõlény az anyagi világban, mind
elpusztulnak az anyagi világ megsemmisülésekor. Õk maguk sem képesek arra, hogy
felszabaduljanak, hogyan tudnák akkor híveiknek megadni a felszabadulást? A félistenek
csupán ideiglenes áldással jutalmazhatják imádóikat, a végsõ áldásban nem részesíthetnek
senkit.
Csupán ez az oka, hogy a felszabadulásra vágyók szándékosan elutasítják a félistenek
imádatát, bár egyikükkel szemben sem tiszteletlenek.
27. VERS
rajas-tama¤-prak¥taya¤ sama-ª¦l§ bhajanti vai
pit¥-bh¡ta-prajeª§d¦n ªriyaiªvarya-prajepsava¤
raja¤—a szenvedély kötõereje; tama¤—a tudatlanság kötõereje; prak¥taya¤—annak a
gondolkodásmódnak; sama-ª¦l§¤—ugyanannak a kategóriának; bhajanti—imád; vai—
valójában; pit¥—az õsatyák; bh¡ta—más élõlények; prajeªa-§d¦n—az univerzum irányítói;
ªriy§—meggazdagodás; aiªvarya—vagyon és hatalom; praj§—utód; ¦psava¤—így
vágyakozva.
Azok, akikre a szenvedély és a tudatlanság kötõerõi hatnak, az õsatyákat, más
élõlényeket és a világmindenségben végbemenõ tevékenységekért felelõs félisteneket
imádják, mert az a vágy ösztönzi õket, hogy nõkkel, vagyonnal, hatalommal és
utódokkal járó anyagi áldásban részesüljenek.
MAGYARÁZAT: Aki valóban vissza akar térni Istenhez, annak nincsen szüksége a
félistenek imádatára, bármilyen szinten álljanak is. A Bhagavad-g¦t§ (7.20; 23) világosan
kijelenti, hogy akik szinte õrültként vágynak az anyagi élvezetre, azok a különféle
félistenekhez fordulnak az ideiglenes haszon reményében, amely a csekély tudású
embereknek való. Sohasem szabad az anyagi élvezet elmélyítésére vágynunk. Csupán annyi
anyagi élvezetet szabad elfogadnunk, amennyi puszta életszükségleteinket fedezi — sem
többet, sem kevesebbet. Ennél többet elfogadni annyit jelent, hogy egyre inkább az anyagi lét
gyötrelmeihez kötözzük magunkat. Az anyagias hajlamú ember egyre nagyobb vagyonra,
több nõre és hamis elõkelõségre vágyik, mert nem tud arról, milyen áldással járhat Vi¢£u
imádata. Vi¢£u imádatának az ember hasznát látja mind ebben az életében, mind halála után.
Az ostoba ember megfeledkezik errõl, egyre nagyobb gazdagság, több feleség és több gyerek
után kezd vágyakozni, s a félisteneket imádja. Az élet célja az, hogy véget vessünk a
gyötrelmeknek, nem pedig az, hogy szaporítsuk õket.
 Nincs szükség arra, hogy anyagi élvezetért a félistenekhez forduljunk, akik nem mások,
mint az Úr szolgái, így kötelességük, hogy az életszükségleteinket víz, fény, levegõ stb.
formájában biztosítsák. Dolgozzon az ember serényen, s a létért folytatott fáradságos munka
gyümölcseivel imádja a Legfelsõbb Urat. Ez legyen élete jelmondata. Figyelnünk kell arra,
hogy helyesen, Istenbe vetett hittel végezzük szolgálatunkat, s ez fokozatosan vezet majd
minket az Istenhez visszavezetõ úton.
Amikor az Úr ¼r¦ K¥¢£a személyesen jelen volt Vrajadh§mában, véget vetett Indra félisten
imádatának, s azt tanácsolta Vraja lakóinak, hogy saját mesterségük szerint imádják Istent, s
legyen hitük Benne. A számtalan félisten imádata az anyagi áldás érdekében gyakorlatilag
nem más, mint a vallás eltorzulása. Az efféle vallásos cselekedetet a Bh§gavatam már az elsõ
versekben elítéli mint kaitava-dharmát. Egyetlen vallás van a világon, melyet mindenkinek
követnie kell: a Bh§gavata-dharma, az a vallás, amely kizárólag az Istenség Legfelsõb
Személyiségének imádatára tanít.
28. — 29. VERS
v§sudeva-par§ ved§ v§sudeva-par§ makh§¤
v§sudeva-par§ yog§ v§sudeva-par§¤ kriy§¤
v§sudeva-para° jñ§na° v§sudeva-para° tapa¤
v§sudeva-paro dharmo v§sudeva-par§ gati¤
v§sudeva—az Istenség Személyisége; par§¤—a végsõ cél; ved§¤—a kinyilatkoztatott
írások; v§sudeva—az Istenség Személyisége; par§¤—imádni; makh§¤—áldozatok;
v§sudeva—az Istenség Személyisége; par§¤—az elérés módszere; yog§¤—misztikus
eszközök; v§sudeva—az Istenség Személyisége; par§¤—az Õ irányítása alatt; kriy§¤—
gyümölcsözõ cselekedetek; v§sudeva—az Istenség Személyisége; param—a legfelsõbb;
jñ§nam—tudás; v§sudeva—az Istenség Személyisége; param—a legjobb; tapa¤—lemondás;
v§sudeva—az Istenség Személyisége; para¤—felsõbbrendû tulajdonság; dharma¤—vallás;
v§sudeva—az Istenség Személyisége; par§¤—végsõ; gati¤—életcél.
A kinyilatkoztatott írásokban a tudás végsõ célja ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség
Személyisége. Az áldozat bemutatásának az Õ elégedettségét kell szolgálnia, a yoga célja
az Õ felismerése, s végsõ soron minden gyümölcsözõ cselekedetet egyedül Õ jutalmaz. Õ
a legmagasabb rendû tudás, és a szigorú lemondásokat az Õ megismerése érdekében
hajtják végre. A vallás [dharma] nem más, mint a Neki végzett szeretõ szolgálat. Õ az
élet legfõbb célja.
MAGYARÁZAT: Ez a két ªloka megerõsíti, hogy az imádat egyetlen célja ¼r¦ K¥¢£a, az
Istenség Személyisége. A Védikus Irodalom célja ugyanez: megalapozni a kapcsolatunkat
Vele, s végül újra életre kelteni a Neki végzett szeretõ szolgálatot. Ez a Védák lényege. A
Bhagavad-g¦t§ban az Úr ugyanezt az elvet erõsíti meg szavaival: a Védák végsõ célja egyedül
az Õ megismerése. Minden kinyilatkoztatott írás az Úr mûve, ¼r¦la Vy§sadeva testében
inkarnációként megjelenve, hogy ¼r¦ K¥¢£ára, az Istenség Személyiségére emlékeztesse az
anyagi természet feltételeihez kötött, bûnös lelkeket. Egyetlen félisten sem képes azzal
jutalmazni az embert, hogy megszabadítja az anyagi kötelékektõl. Ez az egész Védikus
Irodalom véleménye. Azok a személytelen filozófiát vallók, akik nem rendelkeznek ismerettel
az Istenség Személyiségérõl, alábecsülik a Legfelsõbb Úr mindenhatóságát, minden más
élõlénnyel egy szintre helyezve Õt, s e tettük következtében csak nagy nehézségek árán
szabadulnak meg az anyagi rabságból. Sok-sok élet után, melyet a transzcendentális
tudomány mûvelésére szentelnek, tudnak csupán meghódolni Neki.
Azzal érvelhetne valaki, hogy a védikus tevékenységek alapját az áldozati szertartások
jelentik. Ez így igaz. Ám ezeknek az áldozatoknak az is célja, hogy általuk megismerjük az
igazságot V§sudevával kapcsolatban. V§sudeva másik neve Yajña (áldozat), és a Bhagavad-
g¦t§ érthetõen leírja, hogy minden áldozatot és minden tettet Yajña, azaz Vi¢£u, az Istenség
Személyisége elégedettségéért kell végezni. Így van ez a yoga-rendszerek esetében is. Yoga
azt jelenti, kapcsolatba kerülni a Legfelsõbb Úrral. A folyamatnak azonban számos testi
vonatkozású területe is van, például az §sana, a dhy§na, a pr§£§y§ma, a meditáció és így
tovább, s mindegyiknek az a célja, hogy az ember V§sudeva Param§tm§ként megjelenõ,
helyhez kötött aspektusára koncentráljon. A Param§tm§ megvalósítás nem más, mint
V§sudeva részleges megvalósítása, és ha valaki sikert ér el ebben a törekvésében, akkor teljes
mértékben megismeri V§sudevát. A legtöbb yog¦t azonban szerencsétlenségére zátonyra
futtatja misztikus hatalma, amelyre a testi folyamat által tett szert. A szerencsétlenül járt yog¦k
következõ életükben lehetõséget kapnak, hogy kiváló, mûvelt br§hma£ák családjában vagy
gazdag kereskedõcsaládban szülessenek meg, hogy befejezhessék a V§sudeva-megvalósítás
megkezdett folyamatát. Ha a szerencsés br§hma£ák és a gazdagok fiai élnek ezzel a
lehetõséggel, a szentek áldásos társaságában könnyen megvalósíthatják V§sudevát. Sajnos
azonban az, aki ilyen elõnyös helyzetbe jut, újra az anyagi gazdagság és elismerés
vonzáskörébe kerül, s teljesen megfeledkezik az élet céljáról.
Így van ez a tudomány mûvelése esetében is. A Bhagavad-g¦t§ szerint a tudás
mûvelésének tizennyolc része van. A tudás mûvelésével az ember fokozatosan megszabadul a
büszkeségtõl, az önhittségtõl, az erõszaktól, béketûrõvé, egyszerûvé és fegyelmezetté válik,
átadja magát kiváló lelki tanítómesterének. A tudás mûvelésének hatására az ember nem
ragaszkodik tovább a családhoz és az otthonhoz, s tudatossá válik a halál, születés, öregkor és
betegség okozta gyötrelmekrõl. A tudás mûvelése az Istenség Személyiségének, V§sudevának
végzett odaadó szolgálatban tetõzik, ezért hát V§sudeva a végsõ cél a tudás különféle ágainak
mûvelésében. Az igazi tudást az olyan tudás mûvelése jelenti, amely az embert
transzcendentális szintre emeli, ahol találkozik V§sudevával. A Bhagavad-g¦t§ a testi
tudomány különféle ágait ajñ§naként, a valódi tudás ellentéteként ítéli el. A testi tudás végsõ
célja az érzékek kielégítése, s ez azt jelenti, hogy meghosszabbítja az anyagi létet, s ezáltal
tovább folytatódik a háromféle szenvedés. Az anyagi lét nyomorúságának meghosszabbítása
tudatlanságra vall. Ha azonban ugyanez a fizikai tudás a lelki megértés útjához vezet, segíthet
véget vetni a fizikai lét gyötrelmének, és segít elkezdeni a lelki életet, V§sudeva síkján.
Ez a különféle lemondásokra is vonatkozik. Tapasya azt jelenti, hogy önként vállaljuk a
testi fájdalmakat egy magasabb rendû életcél elérése érdekében. R§va£a és Hira£yakaªipu
szigorú testi szenvedést vállaltak magukra, hogy az érzékkielégítés legmagasabb szintjére
jussanak el. Manapság a politikusok néha szintén komoly lemondásokat végeznek, hogy
politikai céljaikat elérjék. Ez azonban nem tapasya. Az embernek V§sudeva megismerése
kedvéért kell önként vállalnia a testi kényelmetlenségeket, mert ez a valódi lemondás. Minden
más lemondás a szenvedély és a tudatlanság kötõerejébe tartozik. A szenvedély és a
tudatlanság nem tud véget vetni az élet gyötrelmeinek; csak a jóság kötõereje tud enyhíteni az
élet háromféle szenvedésén. Vasudeva és Devak¦, akik az Úr K¥¢£a anyjának és apjának
szerepében jelentek meg, szigorú lemondásokat végeztek, hogy V§sudeva fiukként
megszülessen. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a minden élõlény atyja (Bg. 14.4), ezért minden élõlény közül
Õ az eredeti élõlény. Õ az eredeti, örök élvezõ minden élvezõ között. Senki sem lehet tehát az
Õ nemzõ apja, ahogy azt a tudatlanok gondolnák. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a beleegyezett, hogy
megszülessen Vasudeva és Devak¦ fiaként, mert elégedett volt szigorú lemondásaikkal. Ezért
ha valamiféle lemondást kell végeznünk, azt azért kell tennünk, hogy elérjük a tudás célját,
V§sudevát.
V§sudeva az eredeti Istenség Személyisége, az Úr ¼r¦ K¥¢£a. Ahogyan azt korábban már
elmagyaráztuk, az eredeti Istenség Személyisége számtalan formában terjeszti ki Magát, s e
kiterjedések különféle energiái révén jönnek létre. Energiái szintén sokfélék. Belsõ energiái
magasabb rendûek, mint külsõ, alacsonyabb rendû energiái. A Bhagavad-g¦t§ (7.4-6) par§ és
apar§ prak¥tiként ír róluk. Belsõ energiáin keresztül megnyilvánuló számtalan formájának
kiterjedései magasabb rendû formák, míg a külsõ energiákon keresztül létrejövõ kiterjedések
alacsonyabb rendûek. Az élõlények szintén az Õ kiterjedései. A belsõ energiáján keresztül
kiterjedt élõlények az örökké felszabadult lelkek, míg azok, akik anyagi energiáján keresztül
terjednek ki, örökké feltételekhez kötött lelkek. Ezért a tudás, a lemondás, a tettek és az
áldozat mindenfajta mûvelésének arra kell irányulnia, hogy megváltoztassa a bennünket érõ
hatások minõségét. Jelenleg mindannyiunkat az Úr külsõ energiája irányít, s hogy
változtassunk e befolyás minõségén, arra kell törekednünk, hogy a lelki energiával
foglalkozzunk. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy azok, akik mah§tm§k, akiknek elméje
olyannyira megvilágosodott, hogy elmerülnek az Úr K¥¢£a szolgálatában, a belsõ energia
hatása alatt állnak, s ennek köszönhetõen ezek a felvilágosult élõlények rendíthetetlenül,
állandóan az Urat szolgálják. Ez legyen az életünk célja — ez a Védikus Irodalom véleménye.
Ne törõdjön senki a gyümölcsözõ cselekedetekkel vagy a transzcendentális tudásról szóló
unalmas spekulációval. Mindenki végezzen transzcendentális szeretõ szolgálatot az Úrnak. Ne
a félisteneket imádja az ember, akik az Úr jobbkezei az anyagi világ teremtésében,
fenntartásában és elpusztításában. Számtalan hatalmas félisten van, akik az anyagi világ külsõ
irányításáról gondoskodnak. Õk mind az Úr V§sudeva segítõ kezei. Még az Úr ¼iva és a Úr
Brahm§ is a félistenek közé tartoznak, az Úr Vi¢£u, vagyis V§sudeva helyzete azonban
mindig transzcendentális. Annak ellenére, hogy elfogadja az anyagi világ jóság minõségét,
transzcendentális minden anyagi kötõerõhöz képest. A következõ példa még érthetõbbé teszi
ezt. A börtönben a rabok és a börtön irányítói élnek. Mind a rabok, mind az irányítók kezét a
király törvényei kötik meg, míg a király — annak ellenére, hogy néha ellátogat a börtönbe —
nincs alávetve a börtön törvényeinek. A király mindig fölötte áll a börtön törvényeinek, s
éppen így az Úr is transzcendentális az anyagi világ törvényeihez képest.
30. VERS
sa eveda° sasarj§gre bhagav§n §tma-m§yay§
sad-asad-r¡pay§ c§sau gu£amay§gu£o vibhu¤
sa¤—az; eva—bizonyára; idam—ez; sasarja—teremtett; agre—elõtte; bhagav§n—az
Istenség Személyisége; §tma-m§yay§—személyes energiája által; sat—az ok; asat—az
okozat; r¡pay§—formák által; ca—és; asau—ugyanaz az Úr; gu£a-maya—az anyagi
természet kötõerõiben; agu£a¤—transzcendentális; vibhu¤—az Abszolút.
Az anyagi teremtés kezdetén az Abszolút Istenség Személyisége [V§sudeva]
transzcendentális helyzetében, saját belsõ energiája által megteremtette az ok és okozat
energiáit.
MAGYARÁZAT: Az Úr helyzete mindig transzcendentális, mert Õ hozta létre az anyagi
természet teremtéséhez szükséges oki és okozati energiákat is. Rá tehát nincsenek hatással az
anyagi kötõerõk minõségei. Léte, formája, tettei és minden Hozzá tartozó dolog már létezett
az anyagi teremtés elõtt.* Õ teljes mértékben lelki, és nincsen köze az anyagi világ
minõségeihez, amelyek minõségileg különböznek az Úr lelki tulajdonságaitól.
Lábjegyzet:
*¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya, a M§y§v§d¦-iskola vezéralakja a Bhagavad-g¦t§hoz fûzött
magyarázatában elfogadja az Úr K¥¢£a transzcendentális helyzetét.
31. VERS
tay§ vilasite¢v e¢u gu£e¢u gu£av§n iva
anta¤-pravi¢±a §bh§ti vijñ§nena vij¥mbhita¤
tay§—általuk; vilasite¢u—bár a mûködésben; e¢u—ezek; gu£e¢u—az anyagi természet
kötõerõi; gu£av§n—a kötõerõk által befolyásolt; iva—mintha; anta¤—belül; pravi¢±a¤—
behatolt; §bh§ti—úgy tûnik; vijñ§nena—transzcendentális tudat által; vij¥mbhita¤—teljesen
megvilágosodott.
Az anyagi szubsztancia megteremtése után az Úr [V§sudeva] kiterjeszti Magát és
belehatol, s habár Õ a természet anyagi kötõerõin belül helyezkedik el, és úgy tûnik,
mintha egyike lenne a teremtett lényeknek, transzcendentális helyzetében mégis örökké,
teljes mértékben megvilágosodott.
MAGYARÁZAT: Az élõlények az Úr különálló szerves részei. A feltételekhez kötött
élõlények, akik nem alkalmasak arra, hogy a lelki világban éljenek, az anyagi világba
kerülnek, hogy a legteljesebb mértékben élvezhessék az anyagot. Mint Param§tm§ és az
élõlények örök barátja, az Úr egyik teljes értékû része által az élõlények társául szegõdik,
hogy vezesse õket anyagi élvezetükben, s hogy tanúja legyen minden tettüknek. Míg az
élõlények élvezetet merítenek az anyagi feltételek között, az Úr fenntartja transzcendentális
helyzetét, anélkül hogy az anyagi körülmények hatással lennének Rá. A Védikus Írásokban
(ªruti) az áll, hogy két madár ül egy fán.* Egyikük a fa gyümölcsét csipegeti, míg a másik
csupán tanúja tetteinek. A tanú az Úr, a gyümölcsöt csipegetõ madár pedig az élõlény. A
gyümölcsöt csipegetõ madár (az élõlény) elfeledkezett valódi kilétérõl, s az anyagi feltételek
között a gyümölcsözõ cselekedetekben merül el, az Úr (Param§tm§) azonban mindig
transzcendentális tudással teljes. Ez a különbség a Felsõlélek és a feltételekhez kötött lélek
között. A feltételekhez kötött lelket, az élõlényt a természet törvényei irányítják, míg
Param§tm§, a Felsõlélek Maga az anyagi energia irányítója.
Lábjegyzet:
*dv§ supar£§ sayuj§ sakh§y§ sam§na° v¥k¢a° pari¢asvaj§te
tayor anya¡ pappala° sv§dv atty anaªnann anyo 'bhic§kaª¦ti
(Mu£¨aka Upani¢ad 3.1.1)
32. VERS
yath§ hy avahito vahnir d§ru¢v eka¤ sva-yoni¢u
n§neva bh§ti viªv§tm§ bh¡te¢u ca tath§ pum§n
yath§—amennyire; hi—pontosan úgy; avahita¤—áthat; vahni¤—tûz; d§ru¢u—a fában;
eka¤—egy; sva-yoni¢u—a megnyilvánulás forrása; n§n§ iva—mint a különféle lények;
bh§ti—megvilágítja; viªva-§tm§—az Úr mint Param§tm§; bh¡te¢u—az élõlényekben; ca—és;
tath§—ugyanúgy; pum§n—az Abszolút Személy.
Az Úr Felsõlélekként mindent áthat, ahogyan a tûz járja át a fát, ezért sokfélének
tûnik, noha Õ az abszolút, az egyetlen.
MAGYARÁZAT: Az Úr V§sudeva, az Istenség Legfelsõbb Személyisége egyik teljes
része révén megjelenik szerte az anyagi világban, s léte még az atomenergiában is
érzékelhetõ. Az anyag, az antianyag, a proton, a neutron stb. nem mások, mint az Úr
Param§tm§-arculatának megnyilvánulásai. Ahogyan a fából megnyilvánulhat a tûz, vagy
ahogyan a tejbõl vajat lehet köpülni, az Úr jelenléte Param§tm§ként ugyanígy érezhetõ a
transzcendentális témák megfelelõ hallgatásának és ismétlésének folyamata által, amelyeket a
Védikus Irodalom — különösen az Upani¢adok és a Ved§nta — tárgyal. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam ezeknek a Védikus Írásoknak a hiteles magyarázata. Az Urat megismerhetjük a
transzcendentális üzenet hallgatása révén. Ez az egyetlen módszer, amelynek segítségével
tapasztalatot szerezhetünk arról, ami transzcendentális. Ahogyan a fát a tûz gyújtja meg, az
ember isteni tudata egy másik isteni kegy által lobbanhat lángra. Õ Isteni Kegyelme, a lelki
tanítómester lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához hasonló élõlénybõl azáltal, hogy
megfelelõ lelki üzenetet ad át neki, fogékony fülein keresztül. Ezért az ember csakis
figyelmes füllel forduljon a megfelelõ lelki tanítómesterhez, s így lépésrõl lépésre valósággá
válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban rejlik az állati és az emberi lét
közötti különbség. Az ember tud megfelelõen hallgatni, míg az állat erre nem képes.
33. VERS
asau gu£amayair bh§vair bh¡ta-s¡k¢mendriy§tmabhi¤
sva-nirmite¢u nirvi¢±o bhu¯kte bh¡te¢u tad-gu£§n
asau—az a Felsõlélek; gu£a-mayai¤—a természet kötõerõi által befolyásolt; bh§vai¤—
természetesen; bh¡ta—teremtett; s¡k¢ma—finom; indriya—érzékek; §tmabhi¤—az élõlények
által; sva-nirmite¢u—Saját teremtésébe; nirvi¢±a¤—behatol; bhu¯kte—élvezetre ad
lehetõséget; bh¡te¢u—az élõlényekben; tat-gu£§n—a természet azon kötõerõi.
A Felsõlélek behatol a teremtett lények testébe, akik az anyagi természet kötõerõinek
hatása alatt állnak, s akik így az Õ akaratából élvezik e kötõerõk hatásait a finom fizikai
elmével.
MAGYARÁZAT: Nyolcmillió-négyszázezer életforma létezik, a legmagasabb rendû
intelligenciával rendelkezõ Brahm§tól kezdve egészen a legparányibb hangyáig, s
mindannyian finom fizikai elméjük és durva anyagi testük vágyai szerint élvezik az anyagi
világot. A durva anyagi test alapja a finom fizikai elme állapota, az érzékek pedig az élõlény
vágyai szerint jönnek létre. Az Úr mint Param§tm§ segíti az élõlényt, hogy anyagi
boldogságban lehessen része, mert az élõlény teljesen tehetetlen vágyai elérése terén. Õ
tervez, az Úr végez. Másrészt azonban az élõlények az Úr szerves részei, így egyek Vele. A
Bhagavad-g¦t§ban az Úr a különféle testekben megjelenõ élõlényeket a fiainak nevezi. Egy
fiú szenvedése és boldogsága közvetve az apa szenvedése és boldogsága is, mégsem hat
közvetlenül az apára. Õ olyan kegyes, hogy szüntelenül az élõlénnyel marad Param§tm§ként,
s mindig arra törekszik, hogy a valódi boldogság felé vezesse õt.
34. VERS
bh§vayaty e¢a sattvena lok§n vai loka-bh§vana¤
l¦l§vat§r§nurato deva-tirya¯-nar§di¢u
bh§vayati—fenntart; e¢a¤—mindezek; sattvena—a jóság kötõerejében; lok§n—az egész
univerzumban; vai—általában; loka-bh§vana¤—minden univerzum ura; l¦l§—kedvtelések;
avat§ra—inkarnáció; anurata¤—felvéve a szerepet; deva—a félistenek; tiryak—alacsonyabb
rendû állatok; nara-§di¢u—az emberi lények között.
Így tartja fenn az univerzumok Ura a félistenek, emberek és alacsonyabb rendû
állatok lakta megannyi bolygót. Inkarnációk szerepét Magára öltve élvezi kedvteléseit,
hogy visszahívja azokat, akik a tiszta jóság kötõerejében vannak.
MAGYARÁZAT: Számtalan anyagi univerzum létezik, s minden egyes univerzumban
számtalan bolygó, melyeket a természet különféle kötõerõinek hatása alatt álló, különféle
rendû élõlények népesítenek be. Az Úr (Vi¢£u) minden egyes bolygón és az élõlények minden
egyes társadalmában megjelenik inkarnációiban. Bemutatja transzcendentális kedvteléseit
közöttük, hogy felébressze bennük a vágyat arra, hogy visszatérjenek Hozzá. Az Úr nem
változtatja meg eredeti, transzcendentális helyzetét, de az adott idõnek, a körülményeknek és
az adott társadalomnak megfelelõen látszólag másképp jelenik meg.
Néha Õ Maga száll alá, néha egy arra alkalmas élõlényt hatalmaz fel, hogy cselekedjék
helyette, de a cél mindkét esetben ugyanaz: az Úr azt akarja, hogy a szenvedõ élõlények
térjenek haza, vissza Istenhez. Azt a boldogságot, amelyre az élõlények vágynak, a számtalan
univerzum és anyagi bolygó egyikén sem lehet megtalálni. Az örök boldogságot, amely után
az élõlény sóvárog, Isten birodalmában nyerheti el. A feledékeny élõlények azonban, akik az
anyagi kötõerõk hatása alatt állnak, nem tudnak semmit Isten birodalmáról. Az Úr azért jön el,
hogy birodalmának üzenetét hirdesse, akár személyesen mint inkarnáció, akár hiteles
képviselõjén, Isten jó fián keresztül. Isten ilyen inkarnációi, fiai nemcsak az emberi
társadalomban hirdetik a visszatérést Istenhez. Küldetésükkel minden társadalomban
megjelennek, a félistenek között és más, nem emberi társadalmakban egyaránt.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad-Bh§gavatam Elsõ Énekének
második fejezetéhez, melynek címe: „Isteni természet és isteni szolgálat”.