Happy Navratri

(A Tudatosság kapcsolódásának ünnepe)

A Navaratri az egyik legõsibb módszere annak, hogy az erõt, a saktit,

Isten erejét és bölcsességét felismerjük. Sok elmélet szól arról, hogy
Isten kicsoda vagy micsoda. Azonban míg mindenki jogot formál arra,
hogy az igazságról beszéljen, alig valaki állíthatja, hogy látja is az
igazságot.

Mindannyiunknak van teste, de a testen belül van egy erõ, a Sakti is. Honnan
jön az erõd, amikor gyõznöd kell a 100 méteres síkfutásban, vagy 100 kilót
kell felemelned a válladra? Ez az erõ benne lakozik a testben. Amikor a
testben lévõ energia összpontosított, azt erõnek nevezzük.
Ehhez hasonlóan, amikor Siva energiája összpontosított, amikor a
mindentudás, mindenütt jelenvalóság és mindenhatóság minõsége
összpontosított, az ami megjelenik a teremtés fókuszában, az a Sakti. Épp
úgy, ahogyan az összegyûlõ energiát a te testedben erõként ismerjük, ehhez
hasonlóan az összegyûlõ Sakti – Siva energiája – Siva összpontosításának
kifejezõdése. Itt az anyatermészetet, a teremtés végrehajtóját, mint Siva
sokoldalú jellegének egyikét érzékeljük.

Benne lakozva a testben ez az erõ ezért nem különbözik a testtõl. Tehát

életerõként (prana), az élet alapelveként képzeljük el. Van egy mondás:

„Isten alszik az ásványokban, kinyitja a szemét a fákban, sétál az állatokban

és gondolkodik az emberi lényekben.”

Tehát ha Sakti bennünk a bölcsesség, tudva mikor lépjen elõre és mikor

lépjen hátra, akkor ilyen lényekként önteltség nélkül tisztelhetjük a
kozmikus természetet, a Kozmikus Anyát.

A Navaratri kilenc napos szádhanája egy õsrégi gyakorlat a kozmikus

természetnek, a Kozmikus Anyának, az egyedülálló teremtésnek a
tiszteletére.
Mindent egybevetve ki tudná eldönteni, hogy Isten nõ vagy férfi? Hogyan
ismerheti meg valaki az igazi Önvalót?

Bármit is tudunk, van mögötte egy másik réteg. Olyan ez, mint a hagyma
hámozása, minden, amit találni fogsz az egy másik réteg. Lévén, hogy
transzcendentális, Siva csupán az intellektus által megfoghatatlan. Ezért a
dominánsan intellektuális emberek azt gondolják, hogy az Siva
megvalósítása csak gondolati fantázia. De a szívvel, érzésekkel élõ
embereknek az a meggyõzõdésük és hitük, hogy megtalálhatják és megta-
pasztalhatják Sivát az életükben. A bhaktiból nyernek erõt. A bhakti a szív
kinyitása és eggyéválás a környezõ energiával. Ha olyannal töltöd az idõdet,
akit nagyon mélyen szeretsz, ott a tudatosság teljes összeolvadása történik
meg. Ellehet veszíteni az idõérzékelést akkor, amikor a boldog ság,
megelégedés és eufória érzése van jelen. Ugyanez történik, amikor ez az
energia irányítva, terelve van a teremtés ereje felé, amit Saktiként
ismerünk.

Navaratri énekek

A Szaundarja Lahári, Durga harminc két neve és mind a többi Navaratri

énekek és gyakorlatok az emberi psziché felébresztését célozzák. Épp úgy,
ahogyan van egy mentális szint, egy érzel mi szint, egy pránikus szint és egy
fizikai szint, így van egy rezgési szint is az életünkben. A testek közül ez a
rezgési szint a legfinomabb és az egyetlen dolog, ami hatással van rá: az a
rezgés.
A mantrák hoznak létre olyan frekvenciát a testben, a személyiségben, ame-
lyek stimulálják és felébresztik ezt a finom személyiséget.

A finom személyiségnek ez a felébresztése a szívnek is a felébresztése

egyben. A logika egy pontig irányítja az életet. A logika, a buddhi után jön,
aztán a bhávana, a hit, ami után jön az egyesülés, a tadatmya. Amikor ez az
egyesülés megtörténik bennünk egy finom, pszichikus szinten, egy
spirituális szinten, akkor sokkal fogékonyabbak leszünk az univerzumra, az
életre, a szellemre, a teremtésre. Megtanuljuk az életet egy
felelõsségteljesebb módon élni, értékelni és alkalmazni a bölcsességet,
amelyet évszázadok alatt nyertünk el. Kétségtelenül a mantra a kulcs a
belsõ ébredés felfedezéséhez.

Durga Szaptashati

A Durga mantrák nagyon erõteljes tantrikus mantrák. A hindu tradícióban a

Durga Szaptashatit a Navaratri alatt énekelik. Ez egy tantrikus mû, amely
leírja Durga életrekelését, felébredését.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagy háború az istenek (dévák) és a
démonok (ráksashák) között. A démonok felülkerekedtek és az istenek
veszítettek. A béke és harmónia helyett a káosz és szenvedés uralkodott el.
Az istenek elmentek a hármassághoz (trimurti), Brahmához, Visnuhoz és
Rudra-Bholenath-hoz és elmondták a bánatukat. A három isten nagyon
haragos lett és mindegyikük testébõl egy fénypont emelkedett ki, egy
fénycsóva, amely egyesült és eggyé vált. Ebbõl a fényességbõl emelkedett ki
Dévi – Durga formájában. A „Durga” név azt jelenti, hogy a durgati, az élet
negatív állapotának és körülményeinek eloszlatója. Durga harcolt a
démonokkal, mint Atmashakti, a szellem ereje és Ő volt a gyõztes,
megalapította a béke, bõség, öröm, jóllét és boldogság királyságát.

Tehát a Durga Szaptashati Durga, a Kozmikus Anya történetének elmesé

-lése, aki azért öltött testet, hogy lerombolja az ördögit. Ez a jó és a rossz
harcának szimbóluma, amely mindannyiunk életében megtörténik, ahol az
igazság mindig gyõz.

A tantra egy olyan dolog, amelyben mindenféle gondolat létezik, elfogadás

és elutasítás egyszerre. A tantra mindig arra kényszerít, hogy menj túl a
logikán, menj túl az érzéseken. A Durga mantrák életre keltik azt a fajta
belsõ választ, amely bátorsággal, belsõ erõvel tölt fel, hogy túljuss és
átformáld a negatív beszûkítõ és korlátozó romboló erõket az életedben.

Ráma és Navaratri

A Navaratri Rámához is kapcsolódik. Ráma személyesíti meg azokat a

legmagasabb ideálokat, amelyeket egy ember elérhet. Ráma története a
Rámajánában szerepel, amit Valmiki írt és a Rámacsari-tamanászban,
amelyet Tulszidasz írt. Ráma egy történelmi figura volt, valós személy, aki
késõbb mítosszá vált. Ráma története nagyon egyszerû.

Egy király fiaként született, aki öreg volt, és akinek három felesége volt.
A király neve Dasharatha volt. ’Das’ azt jelenti ’tíz’, ’ratha’ azt jelenti ’harci
szekér’, tehát Dasharatha azt jelenti, harci szekér, amelyet tíz ló húz.
A testünk az a harci szekér és a tíz ló a tíz érzék. A testen belül vannak
bizonyos belsõ vágyak. A spirituális hagyományok az emberi vágyakat
három csoportra osztották: (1) lokésana – elismerés szüksége, (2) vitésana
– a biztonság (társadalmi, pénzügyi, stb.) szüksége és (3) uptrésána – a
sokasodás vágya. Tehát elismerés, biztonság és sokasodás a vágyak hármas
osztályozása. Néhány embernek egy van, néhánynak kettõ, néhánynak mind
a három, de mindig van valamelyik.

Ráma születése

Dasharatha király testében, a harci szekérben, amelyet tíz ló húz a

sokasodás vágya volt túlsúlyban. Tehát Dasharatha elment egy jógihoz,
kérve vágyának teljesülését, és a jógi elvégzett egy jagját, amellyel megfelelõ
környezetet teremtett. A jagjának a következményeként született Ráma
Dasharatha elsõ feleségétõl, Kausaljától, aki a szattvikus (béke és harmónia)
természetet képviseli.
Bhárátá született a második feleségtõl, Kaikéjitõl, aki a tamaszikus
(mozdulatlanság, renyheség) természetet képviseli és Laksman és Satrúgna
az ikrek a harmadik feleségtõl, Szumitrától, aki a radzsaszikus (aktív,
nyughatatlan) természetet képviseli.

A tíz érzék testének szintén három „felesége” van: szattva, radzsasz és

tamasz. Amikor egy bizonyos „feleség” vagy „férj” befolyása alatt vagyunk, a
reakcióink ilyenekké válnak: szattvikus, radzsaszikus és tamaszikus.
Ráma szattvából született, Bhárátá tamaszból, Laksman és Satrúgna
radzsaszból. Így történt Ráma születése.
A tiszta tudatosság csak a szattvában fog leszállni.

Idõvel Ráma elvette feleségül Szítát. Ráma a tiszta Önvalót jelképezi, Szíta
az egyéni önvalót. A házasságuk jelképezi az egyéni önvaló egyesülését a
kozmikus, tiszta tudatossággal.

Ráma számûzetése

Dasharatha király Kaikéji, a tamaszikus feleség befolyása alá került, aki

Rámát számûzetésbe akarta küldeni. Csak a tamasz akarja a tiszta
tudatosságot elküldeni, mert a tiszta tudatosság jelenlétében a tamasz nem
létezik.
Tehát Ráma számûzetésbe került. A tamasz uralma alatt a testbõl a tiszta
tudatosság számûzetésbe kerül. Amikor Isten elhagyja a testet, ki az, aki
elmegy Istennel együtt? Amikor a szeretett személy elhagyja a szobát, a
szeretõ szintén elhagyja a szobát. Szóval Szíta és Ráma elmentek. Bár a
számûzetés csak Rámának szólt, Szíta úgy határozott, hogy nem marad,
mert nem tud Ráma nélkül élni. Tehát jó 13 évig Rámának és Szítának
nagyszerû évei voltak az erdõben.

A szeretett és a szeretõ, a tiszta Önvaló és az egyéni önvaló együtt volt

boldogan, egyetértésben egymással. Aztán a királynak meg kellett halnia,
mert az egyéni lélek eltávozott és a tamasz legyõzte a királyt. Annak a belsõ
Istennek, a tiszta tudatosságnak és az egyéni tudatosságnak az eltávozá
-sával a tíz érzék teste meghal.

Ráma és Szíta szétválasztása

Mindez alatt Ráma és Szíta élvezték egymás társaságát az erdõben, csodálva

egymást, boldogan egymással. Na már most, ha ezek ketten együtt vannak,
az egyéni önvaló, a bezárt, véges önvaló együtt a kozmikus Önvalóval, akkor
hogyan lesz teremtés?

A véges önvalót vissza kell hozni a mi szintünkre, a tíz érzék testébe újra.
Azért, hogy ez meg történjen a tízfejû szörnyeteg, amelyet Dashanamnak
hívnak megjelent a színen. Dashanam azt jelenti tíz fej. A fej jelképezi az
érzékek egóját. A tíz fej az öt karmendrija, a cselekvés szervei és az öt
gjánendrija, a megismerés szervei. Mindegyiknek meg van a saját egója,
tehát így, tíz fejként jelennek meg. Az indriják, az érzékek azok, amelyeket
be kell fogni most, hogy az egyéni önvaló távol került Istentõl.

És mi volt az a varázslat, a vonzódás tárgya, amelyet azért küldtek, hogy

Szítát elcsalogassák?
Egy aranyszarvas. A tiszta tudatosság nagyon jól tudja, Istenként, hogy
minden megteremtésre került ezen a világon, kivéve az arany szarvas.
Ráma tudta, hogy ez csak illúzió volt, csalás volt. De Rámának, a tiszta
tudatosságnak szintén el kell játszania egy szerepet, amelyet lílaként
ismerünk. Engedett ennek a lílának azért, hogy irányítsa az érzékek egóját
és azért is, hogy emelje a pozitív minõségeket és egyensúlyt teremtsen.
Tehát beleegyezett, hogy megszerezze az aranyszarvast Szítának, az egyéni
tudatosságnak. Ahogyan Ráma az aranyszarvas után eredt, a tízfejû
szörnyeteg, Rávana jött és elrabolta Szítát, elvitte a városába, Lankába.
Lanka az arany városa volt, amely megint az egót jelképezi. Szítát egy
kertbe vitték, amit Ashókavatikának hívtak, a helynek, ahová a szomorúság
sohasem lép be.

A testünkben hol van a szomorúság helye? A szívben. A szívet úgy tekintjük,

mint az egyéni lélek lakhelyét. Azért, hogy Szítát újra megtalálja Ráma két
fontos személyiséget vett fel. Az egyik Hanumán volt, aki az odaadást
jelképezi. Annak érdekében, hogy az egyéni tudatosságot a tiszta Önvalóhoz
visszavezessék odaadás szükséges. A bhakti az utolsó átalakulás az emberi
életben ahhoz, hogy megtapasztaljuk az isteni – bhaktit, az odaadást a
legtisztább formájában. Ezért van az, hogy Hanumán volt az, aki megtalálta
Szítát.

Szíta megmentése

Azért, hogy megmentse Szítát, Ráma elment Lankába, amely azt jelzi, hogy a
tiszta tudatosságnak le kell szállnia az emberi tapasztalás szintjére.
Azt mondják, ha Isten egyáltalán éhes, akkor a te érzéseidre sóvárog, és
azokat szeretné megtapasztalni. Istent az odaadáson keresztül, a szereteten
keresztül, a szív tulajdonságain keresztül lehet elérni. Ezért mindig
kihangsúlyozták a szív tulajdonságait – légy kedves, légy együttérzõ, légy
szeretetteljes, légy jóindulatú. Aztán egy küzdelem kezdõdött a tízfejû
szörnyeteg Rávana, az érzékek egója és Ráma, a tiszta tudatosság között.
Bár Ráma sokszor levágta ennek a szörnynek a fejeit és karjait, azok mind
visszanõttek. Ekkor egy másik személy,Vibhishána, Rávana testvére lépett a
színre.

Míg Rávana jelképezi az egó meggondolatlanságát, Vibhishána jelképezi a

vivekát, az értelem megkülönböztetõ képességét. Ez az a viveka, a helyes
bölcsesség, aki elmondja Rámának, a tiszta tudatosságnak, hogy ha meg
akarja ölni a szörnyet, akkor nem helyes csak a tíz karral és fejjel foglal-
kozni, mert újra ki fognak nõni. Helyette el kell mennie az éltetõ forrásukig.
Mi az éltetõ forrás (az élet forrása)? A manipura csakra. A magzat a
köldökzsinórral kapcsolódik az anya testéhez. A manipura csakra a prána
sakti, az éltetõ erõ pecsétje is, amely nagyon fontos központ a krijá-jógában
és a kundalini jógában. A prána a forrása minden megjelenõ teremtésnek.

Tehát Vibhishána azt mondta Rámának, hogy szárítsa ki a forrást, hogy

semmi se tudjon újranőni. A háborúban Ráma egy nyilat lõtt Rávana szörny
köldökébe és tíz nyilat egyenesen Rávana tíz fejé be. Az életerõ, amely
felelõs volt az egó életre keléséért elpusztult és a tényleges egó is elpusztult.
Így Ráma képes volt arra, hogy visszanyerje Szítát.

A mítosz szerint Ráma, a kozmikus tudatosság születése, Ramanavamikor a

Csajtra Navaratri (márciusáprilis) kilencedik napján történt. Vidzsája
Dashámikor, Asvin Navaratri utolsó napján (október) Ráma gyõze
delmeskedik Rávana felett és képes visszanyerni az egyéni önvalót és eggyé
válni vele. Ez a két esemény utal arra, hogy mi az, amire törekedhetünk.

Tehát a Navaratri Rámához és Dévihez, a Kozmikus Anyához is kapcsolódik.

A Navaratri egy erõfeszítés arra, hogy újrakapcsolódjunk a belsõ valóság
mélységeivel, az egyéni tudatosságot a kozmikus tudatosságra hangoljuk,
átirányítsuk az életet a pozitív fejlõdési cél irányába.

Forrás: Yoga magazin, 2004. október