ÖTÖDIK FEJEZET

N§rada a ¼r¦mad-Bh§gavatamra tanítja Vy§sadevát

1. VERS
s¡ta uv§ca
atha ta° sukham §s¦na up§s¦na° b¥hac-chrav§¤
devar¢i¤ pr§ha viprar¢i° v¦£§-p§£i¤ smayann iva
s¡ta¤—S¡ta; uv§ca—mondta; atha—ezért; tam—õt; sukham §s¦na¤—kényelmesen leült;
up§s¦nam—a közelében ülõnek; b¥hat-ªrav§¤—nagy tiszteletnek örvendõ; devar¢i¤—a nagy
¥¢i az istenek között; pr§ha—mondta; viprar¢im—a ¥¢inek a br§hma£ák között; v¦£§-p§£i¤—
az, aki v¦£§t tart kezében; smayan iva—láthatóan mosolygott.
S¡ta Gosv§m¦ szólt: Az istenek bölcse [N§rada] kényelmesen leült, és szemmel
láthatóan mosolyogva így szólt a br§hma£ák bölcséhez [Vedavy§sához].
MAGYARÁZAT: N§rada mosolygott, mert jól ismerte a nagy bölcset, Vy§sadevát, és
tudta, miért bánatos. Ahogy azt majd lépésrõl lépésre elmagyarázza, Vy§sadeva
csalódottságának oka az volt, hogy hiányosan mutatta be az odaadó szolgálat tudományát.
N§rada tudta, mi az, ami hiányzik, s ezt Vy§sa viselkedése is megerõsítette.
2. VERS
n§rada uv§ca
p§r§ªarya mah§-bh§ga bhavata¤ kaccid §tman§
paritu¢yati ª§r¦ra §tm§ m§nasa eva v§
n§rada¤—N§rada; uv§ca—mondta; p§r§ªarya—óh, Par§ªara fia; mah§-bh§ga—a
nagyon szerencsés; bhavata¤—tiéd; kaccit—ha; §tman§—az önmegvalósítás révén;
paritu¢yati—kielégíti; ª§r¦ra¤—a testtel azonosít; §tm§—önvaló; m§nasa¤—az elmével
azonosít; eva—bizonyára; v§—és.
Szavait Vy§sadevához, Par§ªara fiához intézve N§rada így kérdezett: Elégedett
vagy-e, ha a testtel és az elmével azonosítod magad, s ezeket tekinted az önmegvalósítás
céljának?
MAGYARÁZAT: N§rada ezzel Vy§sadeva csüggedtségének okára utalt. Vy§sadeva a
hatalmas szent, Par§ªara leszármazottja lévén rendelkezett a jó származás elõnyeivel, amely
nem adhatott neki okot az elkeseredésre. Egy kiváló apa kiváló fia volt, ezért nem volt helyes,
hogy a testet vagy az elmét az önvalónak tekintette. A szegényes tudással rendelkezõ
közönséges emberek azonosíthatják magukat a testtel vagy az elmével, de Vy§sadevának nem
lett volna szabad ezt tennie. Az ember nem lehet derûs, ha nem jut el az önvaló
megismeréséig, amely transzcendentális az anyagi testhez és elméhez képest.
3. VERS
jijñ§sita° susampannam api te mahad-adbhutam
k¥tav§n bh§rata° yas tva° sarv§rtha-parib¥°hitam
jijñ§sitam—mélyrehatóan érdeklõdött; susampannam—jártas; api—annak ellenére; te—
tiéd; mahat-adbhutam—nagy és csodálatos; k¥tav§n—elkészítetted; bh§ratam—a
Mah§bh§ratát; ya¤ tvam—amit csináltál; sarva-artha—minden folytatásával együtt;
parib¥°hitam—részletesen elmagyarázta.
Érdeklõdésed mindent átfogó volt, s tanulmányaidat sikeresen befejezted.
Kétségtelenül nagy és csodálatos mûvet alkottál, a Mah§bh§ratát, amely a különféle
védikus következtetések részletes magyarázatával van teli.
MAGYARÁZAT: Vy§sadeva csüggedtsége semmi esetre sem a megfelelõ tudás hiányából
eredt, mert tanítványként mélyreható kérdéseket tett fel a Védikus Irodalmat illetõen, s ennek
eredményeként állította össze a Mah§bh§ratát, a Védák teljes magyarázatával.
4. VERS
jijñ§sitam adh¦ta° ca brahma yat tat san§tanam
tath§pi ªocasy §tm§nam ak¥t§rtha iva prabho
jijñ§sitam—alaposan megtárgyal; adh¦tam—a megszerzett tudás; ca—és; brahma—az
Abszolút; yat—ami; tat—az; san§tanam—örök; tath§pi—annak ellenére; ªocasi—
sajnálkozik; §tm§nam—az önvalónak; ak¥ta-artha¤—teljesítetlen; iva—mint; prabho—drága
uram.
Teljes egészében elmagyaráztad a személytelen Brahmant éppúgy, mint az abból
származó tudást. Miért kellene elkeseredned mindezek ellenére, azt gondolva, hogy nem
végeztél teljes munkát, kedves prabhu?
MAGYARÁZAT: A ¼r¦ Vy§sadeva által összeállított Ved§nta-s¡tra vagy Brahma-s¡tra a
személytelen abszolút aspektus teljes magyarázata, amelyet a világ legmagasabb szintû
filozófiai magyarázatának fogadnak el. Tárgya az örökkévalóság, s módszerei tudományosak.
Vy§sadeva transzcendentális tudásához tehát nem férhet kétség. Mi oka lehet hát a
szomorúságra?
5. VERS
vy§sa uv§ca
asty eva me sarvam ida° tvayokta°
tath§pi n§tm§ paritu¢yate me
tan-m¡lam avyaktam ag§dha-bodha°
p¥cch§mahe tv§tma-bhav§tma-bh¡tam
vy§sa¤—Vy§sa; uv§ca—mondta; asti—van; eva—bizonyára; me—enyém; sarvam—
minden; idam—ez; tvay§—általad; uktam—elmondott; tath§pi—és mégis; na—nem; §tm§—
önvaló; paritu¢yate—kielégít; me—nekem; tat—annak; m¡lam—gyökere; avyaktam—
észrevétlen; ag§dha-bodham—a korlátlan tudással rendelkezõ ember; p¥cch§mahe—kérdez;
tv§—neked; §tma-bhava—magától született; §tma-bh¡tam—utód.
¼r¦ Vy§sadeva szólt: Minden, amit elmondtál rólam, tökéletesen igaz, mindezek
ellenére mégis békétlen vagyok. Ezért elégedetlenségem alapvetõ okáról téged kérdezlek,
aki korlátlan tudással rendelkezel, hiszen Brahm§ sarja vagy, a magától-születetté [aki
anyagi anya és apa nélkül jött a világra].
MAGYARÁZAT: Az anyagi világban mindenki abban a felfogásban él, hogy az önvaló
azonos a testtel és az elmével. Így aztán minden tudomány, amely az anyagi világban
elterjedt, az elmével vagy a testtel áll kapcsolatban — ez az oka minden elégedetlenségnek.
Az ember ezt legtöbbször észre sem veszi, legyen bár a legnagyobb tudós az anyagi
tudományok terén. Ezért a csüggedés okának feltárása érdekében jó, ha egy olyan
személyiséghez fordulunk, mint N§rada. Hogy miért hozzá kell fordulnunk, azt a következõ
versek magyarázzák el.
6. VERS
sa vai bhav§n veda samasta-guhyam
up§sito yat puru¢a¤ pur§£a¤
par§vareªo manasaiva viªva°
s¥jaty avaty atti gu£air asa¯ga¤
sa¤—így; vai—bizonyára; bhav§n—te magad; veda—tudod; samasta—mindent magában
foglaló; guhyam—bizalmas; up§sita¤—bhaktája; yat—mert; puru¢a¤—az Istenség
Személyisége; pur§£a¤—a legidõsebb; par§vareªa¤—az anyagi és a lelki világ irányítója;
manas§—elme; eva—csak; viªvam—az univerzum; s¥jati—teremt; avati atti—megsemmisít;
gu£ai¤—az anyagi minõség által; asa¯ga¤—ragaszkodástól mentesen.
Uram! Te ismersz minden titkot, mert az anyagi világ teremtõjét és elpusztítóját, a
lelki világ fenntartóját imádod, az eredeti Istenség Személyiségét, aki fölötte áll az
anyagi természet három kötõerejének.
MAGYARÁZAT: Aki teljesen elmélyed az Úr szolgálatában, az minden tudás jelképe. Az
Úr ilyen bhaktáját, aki tökéletes az odaadó szolgálatban, az Istenség Személyiségének
tulajdonságai is tökéletessé teszik, így a nyolcféle misztikus képesség (a¢±a-siddhi) csupán
parányi hányadát alkotja isteni fenségének. Egy olyan bhakta, mint N§rada csodákra képes
lelki tökéletessége révén, amelynek elérésére mindenki törekszik. ¼r¦la N§rada száz
százalékig tökéletes élõlény, noha nem egyenrangú az Istenség Személyiségével.
7. VERS
tva° parya±ann arka iva tri-lok¦m
antaª-caro v§yur iv§tma-s§k¢¦
par§vare brahma£i dharmato vratai¤
sn§tasya me ny¡nam ala° vicak¢va
tvam—te; parya±an—utazol; arka¤—a nap; iva—mint; tri-lok¦m—a három világ; anta¤-
cara¤—be tud hatolni mindenki szívébe; v§yu¤ iva—éppen olyan, mint a mindent átható
levegõ; §tma—önmegvalósított; s§k¢¦—tanú; par§vare—az okban és az okozatban;
brahma£i—az Abszolútban; dharmata¤—fegyelmezõ szabályok szerint; vratai¤—
fogadalomban; sn§tasya—elmerülve; me—enyém; ny¡nam—hiányosság; alam—világosan;
vicak¢va—megkeres.
Akár a nap, a három világban bárhová mehetsz, s mint a levegõ, mindenki bensõjébe
behatolsz. Épp olyan vagy, mint a mindent átható Felsõlélek. Kérlek hát, találd meg a
hibát, amely annak ellenére bennem rejlik, hogy a szabályokat és fogadalmakat követve
a transzcendensben merülök el!
MAGYARÁZAT: A transzcendentális megvalósítás, a jámbor cselekedetek, a m¡rti
imádata, az adományozás, a kegyesség, az erõszakmentesség és a szentírások tanulmányozása
a szigorú fegyelmi szabályok követésével mindig hasznos.
8. VERS
ªr¦-n§rada uv§ca
bhavat§nudita-pr§ya° yaªo bhagavato 'malam
yenaiv§sau na tu¢yeta manye tad darªana° khilam
ªr¦-n§rada¤—¼r¦ N§rada; uv§ca—mondta; bhavat§—általad; anudita-pr§yam—szinte
nem dicsõíted; yaªa¤—dicsõsége; bhagavata¤—az Istenség Személyiségének; amalam—
tiszta; yena—ami által; eva—bizonyára; asau—Õ (az Istenség Személyisége); na—nem;
tu¢yeta—elégedett; manye—gondolom; tat—az; darªanam—filozófia; khilam—alacsonyabb
rendû.
¼r¦ N§rada így szólt: Nem beszéltél az Istenség Személyiségének fenséges és
makulátlan dicsõségérõl. Mit ér az a filozófia, amely nem nyújt elégedettséget az Úr
transzcendentális érzékeinek?
MAGYARÁZAT: Az egyéni lélek örök kapcsolata a Legfelsõbb Lélekkel, az Istenség
Személyiségével nem más, mint hogy természeténél fogva örök szolgája örök mesterének. Az
Úr kiterjesztette magát élõlényekként, hogy szeretõ szolgálatot fogadhasson el tõlük. Egyedül
ez teheti elégedetté mind az Urat, mind az élõlényeket. Vy§sadeva nagy tudós lévén a
Védikus Irodalom számtalan ágát alkotta meg, a Ved§nta filozófiával bezárólag, de egyik sem
dicsõítette közvetlenül az Istenség Személyiségét. Az unalmas filozófiai spekuláció, még ha
az Abszolút transzcendentális témájáról szól is, nagyon kevéssé vonzó, ha nem Magát az Urat
dicsõíti. Az Istenség Személyisége a transzcendentális megvalósítás végsõ szintje. Az
Abszolút megvalósítása személytelen Brahmanként vagy helyhez kötött Param§tm§ként nem
okoz olyan transzcendentális boldogságot, mint dicsõségének legmagasabb szintû, személyes
megvalósítása.
A Ved§nta-darªana összeállítója maga Vy§sadeva, s bár õ a szerzõ, mégis
aggodalmaskodik. Miféle transzcendentális boldogságot meríthetnek akkor olvasói és
hallgatói a Ved§ntából, melyet Vy§sadeva, az író nem magyaráz meg érthetõen? Itt merül fel
annak szüksége, hogy a Ved§nta-s¡trát a ¼r¦mad-Bh§gavatam formájában elmagyarázza.
9. VERS
yath§ dharm§dayaª c§rth§ muni-vary§nuk¦rtit§¤
na tath§ v§sudevasya mahim§ hy anuvar£ita¤
yath§—amennyire; dharma-§daya¤—a vallásos viselkedés mind a négy elve; ca—és;
arth§¤—célok; muni-varya—általad, a nagy bölcs által; anuk¦rtit§¤—újra leírt; na—nem;
tath§—ily módon; v§sudevasya—az Istenség Személyiségének, ¼r¦ K¥¢£ának; mahim§—a
dicsõsége; hi—bizonyára; anuvar£ita¤—így állandóan írt róla.
 Óh, nagy bölcs! Részletesen leírtad a vallásos cselekedetekkel kezdõdõ négy elvet, ám
az Istenség Személyisége, V§sudeva dicsõségérõl nem beszéltél.
MAGYARÁZAT: ¼r¦ N§rada azonnal kimondta a pontos diagnózist: Vy§sadeva
elégedetlenségének alapvetõ oka az, hogy a különféle Pur§£ák összeállítása során
szándékosan kerülte az Úr dicsõítését. Írt az Úr (¼r¦ K¥¢£a) dicsõségérõl, de nem annyit, mint
amennyit a vallásosságról, a gazdasági fejlõdésrõl, az érzékkielégítésrõl és a felszabadulásról.
Ez a négy dolog messze alacsonyabb rendû az Úr odaadó szolgálatánál. ¼r¦ Vy§sadeva hiteles
szaktekintély lévén tisztában volt ezzel a különbséggel. Ahelyett azonban, hogy jobban
kihangsúlyozta volna az Úrnak végzett odaadó szolgálatot, amely magasztosabb elfoglaltság,
értékes idejét többé-kevésbé elvesztegette, s így erõt vett rajta az elkeseredés. Megérthetjük
ebbõl, hogy senki sem lehet alapvetõen boldog, ha nem mélyed el az Úr odaadó
szolgálatában. Errõl a tényrõl a Bhagavad-g¦t§ világosan említést tesz.
A felszabadulás után, amely az utolsó lépcsõfok a vallásosság és a többi gyakorlat
folyamatának végzésében, az ember elmerül a tiszta odaadó szolgálatban. Ezt nevezik az
önmegvalósítás szintjének, vagyis brahma-bh¡ta szintnek. A brahma-bh¡ta szint elérése után
az ember elégedetté válik. Az elégedettség azonban a transzcendentális boldogságnak csupán
a kezdete. Az embernek fejlõdése érdekében semlegességet és egyenlõ szemléletet kell elérnie
a relatív világban, s a nyugalom e szintjén túljutva megszilárdulhat az Úr transzcendentális
szeretõ szolgálatában. Ezt az utasítást adja az Istenség Személyisége a Bhagavad-g¦t§ban. A
brahma-bh¡ta állapot fenntartása érdekében, s hogy növelni tudja a transzcendentális
megvalósítás mértékét, N§rada végül azt tanácsolja Vy§sadevának, hogy lelkesen, újra és újra
írjon az odaadó szolgálat útjáról. Ez kigyógyítja majd csüggedésébõl.
10. VERS
na yad vacaª citra-pada° harer yaªo
jagat-pavitra° prag¥£¦ta karhicit
tad v§yasa° t¦rtham uªanti m§nas§
na yatra ha°s§ niramanty uªik-k¢ay§¤
na—nem; yat—az; vaca¤—szavak; citra-padam—díszítõ; hare¤—az Úr; yaªa¤—
dicsõsége; jagat—univerzum; pavitram—megszentelt; prag¥£¦ta—leírta; karhicit—alig;
tat—az; v§yasam—varjak; t¦rtham—zarándokhely; uªanti—gondol; m§nas§¤—szent
személyek; na—nem; yatra—ahol; ha°s§¤—teljesen tökéletes lények; niramanti—élvezetet
merítenek; uªik-k¢ay§¤—azok, akik a transzcendentális lakhelyen élnek.
Azok a szavak, amelyek nem az Úr dicsõségét írják le — aki egyedül meg tudja
szentelni az egész univerzumot —, a szentek szerint olyanok, mint a varjak
zarándokhelye, amely semmi élvezetet nem nyújt a teljesen tökéletes emberek számára,
mert õk a transzcendentális birodalom lakói.
MAGYARÁZAT: A varjak és a hattyúk merõben különböznek egymástól
mentalitásukban. A gyümölcsözõ tetteket végzõ, szenvedélyes emberek a varjakhoz
hasonlíthatók, míg a tökéletes szentek olyanok, mint a hattyúk. A varjak a szemétdombon
találnak boldogságot, amint a szenvedélyes gyümölcsözõ munkát végzõk is a borban, a
nõkben és a durva érzéki örömökben lelnek élvezetet. A hattyúk nem ott találják meg a
boldogságot, ahol a varjak gyûlnek össze konferenciáikra és találkozóikra. Õket a szépséges
természetben találjuk meg, áttetszõ vizû tavak közelében, melyeket ezernyi természetes
színben pompázó lótuszvirág borít. Ez a különbség a két madár között.
A természet a különbözõ fajokat más és más mentalitással áldotta meg, és nem lehet õket
egy kategóriába sorolni.
Éppen így a különféle felfogású emberekhez más és másféle irodalom szól. Az a
ponyvairodalom, amelyhez a varjak kategóriájába tartozó emberek vonzódnak, az érzéki
témák megrágott maradékát kínálja, s általában nem más, mint világi társalgás a durva anyagi
testtel és a magasabb rendû elmével kapcsolatban. Ékes nyelvezetû, világi hasonlatokkal teli
írások, s ezzel együtt mégsem az Urat dicsõítik. Az ilyen költészet vagy próza, bármirõl
szóljon, nem más, mint a halott test feldíszítése. A lelkileg fejlett emberek számára, akiket a
hattyúkhoz hasonlítanak, nem jelent örömet az ilyen halott irodalom, amely a lelki értelemben
halott emberek boldogságának forrása. A szenvedély és a tudatlanság kötõerejének hatása
alatt álló írásokat a legkülönfélébb címekkel ellátva terjesztik, az emberek lelki szükségletét
azonban aligha elégítik ki, s így a hattyúhoz hasonlatos, lelkileg fejlett emberek nem
foglalkoznak velük. Az ilyen embereket m§nasának is nevezik, mert mindig lelki szinten
tartják az Úr transzcendentális, önkéntes szolgálatának színvonalát, amely szigorúan tiltja
azokat a gyümölcsözõ cselekedeteket, amelyeket a testi érzékkielégítés vagy az anyagi,
egoista elme kifinomult spekulációja érdekében hajtanak végre.
A társadalom irodalmárai, tudósai, a világi költõk, a teoretikus filozófusok és a
politikusok, akik teljesen elmerülnek az anyagi tekintetben egyre kifinomultabb érzéki
örömökben, csupán bábok az anyagi energia kezében. Megrágott, kidobásra ítélt témákban
találják meg a boldogságot. ¼r¦dhara Sv§m¦ szerint ez a prostituáltakra vadászók öröme.
Az Úr dicsõségérõl szóló irodalmat azonban a paramaha°sák élvezik, akik megértették az
emberi tevékenység lényegét.
11. VERS
tad-v§g-visargo janat§gha-viplavo
yasmin prati-ªlokam abaddhavaty api
n§m§ny anantasya yaªo '¯kit§ni yat
ª¥£vanti g§yanti g¥£anti s§dhava¤
tat—az; v§k—szavak; visarga¤—teremtés; janat§—az emberek; agha—bûnök;
viplava¤—forradalmi; yasmin—amelyben; prati-ªlokam—minden egyes versszak;
abaddhavati—helytelenül megalkotott; api—annak ellenére; n§m§ni—transzcendentális
nevei stb.; anantasya—a korlátlan Úrnak; yaªa¤—dicsõsége; a¯kit§ni—lefestett; yat—ami;
ª¥£vanti—hallgatják; g§yanti—éneklik; g¥£anti—elfogadják; s§dhava¤—a megtisztult
emberek, akik becsületesek.
Ám az az irodalom, amelyet a határtalan Legfelsõbb Úr neve, híre, formája és
kedvtelése transzcendentális dicsõségének leírása tölt meg, másféle alkotás, tele
transzcendentális szavakkal, melyek forradalmat hoznak a világ félrevezetett
civilizációjának istentelen életébe. Az ilyen transzcendentális irodalmat, még ha
tökéletlen alkotás is, a megtisztult, valóban õszinte emberek hallgatják, éneklik és
elfogadják.
MAGYARÁZAT: A nagy gondolkodók rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a
legrosszabból is a legjobbat válasszák ki. Azt mondják, az az intelligens ember, aki a
méreggel teli pohárból is ki tudja választani a nektárt, a legszennyesebb helyen is aranyat
talál, egy kétes családban is képes jó feleségre lelni, s még attól az embertõl vagy tanítótól is
el tud fogadni hasznos tanítást, aki az érinthetetlenek közül való. Ez csupán néhány azokból
az etikai tanácsokból, amelyek kivétel nélkül, mindenhol és mindenkire érvényesek. Egy
szent azonban magasabb szinten áll, mint a közönséges emberek. Mindig a Legfelsõbb Úr
dicsõítésébe merül, mert a Legfelsõbb Úr nevének és hírének terjesztése megváltoztatja a
világ beszennyezett atmoszféráját, s a transzcendentális írások — amilyen a ¼r¦mad-
Bh§gavatam is — népszerûsítésével az emberek józanná válnak tetteikben. Miközben a
¼r¦mad-Bh§gavatam e verséhez fûzök magyarázatot, válság elõtt állunk. A szomszédos Kína
militarista szellemben megtámadta India határát. Mi nem foglalkozunk a politikával, mégis
látjuk, milyen békében élt évszázadokon keresztül Kína és India, minden ellenségeskedés
nélkül. Régen a világot az Istentudat hatotta át, minden országban Istenfélõ, tiszta szívû és
egyszerû emberek laktak, s a politikai diplomácia szóba sem került. Nincs értelme a
nézeteltérésnek Kína és India között egy olyan terület fölött, amely nem alkalmas arra, hogy
emberek éljenek rajta, és semmiképpen nincs értelme a harcnak sem, amit ezért vívnak. De
mivel ez a nézeteltérések kora, a Kali-kor — amelyrõl már korábban beszéltünk —, ezért már
a legkisebb kihívás is lehetõséget ad az összetûzésre. Ez nem a problémának köszönhetõ,
hanem a kor szennyezett szellemi légkörének: van az embereknek egy csoportja, akik
módszeresen a Legfelsõbb Úr nevének és dicsõségének hirdetése ellen beszélnek. Emiatt
óriási szükség van arra, hogy az egész világon elterjesszük a ¼r¦mad-Bh§gavatam üzenetét.
Minden indiainak, aki felelõsséget érez, kötelessége hirdetni a ¼r¦mad-Bh§gavatam
transzcendentális üzenetét az egész világon, hogy ezzel a lehetõ legjobbat tegyék, s elhozzák a
hõn óhajtott békét a világnak. India nem tett eleget kötelességének. Elhanyagolta ezt a
felelõsségteljes feladatot, s ezért van oly sok vita és gond szerte a világon. Meggyõzõdésünk,
hogy ha a ¼r¦mad-Bh§gavatam transzcendentális üzenetét legalább a világ vezetõi megkapják,
az egészen biztosan megváltoztatja szívüket, a nép pedig természetes módon követni fogja
õket.
A tömegek többnyire csak eszközök a modern politikusok és vezetõk kezében. Ha
legalább a vezetõk szíve megváltozna, az biztosan gyökeres változást idézne elõ a világban.
Tudjuk, rengeteg nehézséggel jár õszinte próbálkozásunk, hogy bemutassuk e nagyszerû
irodalmat, amely transzcendentális üzenetet rejt, hogy felébressze az Istentudatot és újra
lelkivé varázsolja a világ atmoszféráját. Bizonyára sikertelen lesz az a kísérletünk, hogy e
témát szabatos megfogalmazásban adjuk át, különösen egy idegen nyelven, s irodalmi
szempontból is számtalan hiányosságot fedezhetnek majd fel, õszinte törekvésünk ellenére is,
mellyel megpróbáltuk megfelelõen tolmácsolni e mûvet. Ám biztosak vagyunk abban, hogy
az e téren elkövetett minden hibánkkal együtt a tárgy komolyságát fontolóra veszik majd, s a
társadalom vezetõi még így is elfogadják, mint õszinte próbálkozást a Mindenható Isten
dicsõítésére. Ha egy házban tûz üt ki, a ház lakói kiszaladnak, hogy segítséget kérjenek a
szomszédoktól. Szomszédaik lehet, hogy külföldiek, az égõ ház lakói azonban mégis meg
tudják értetni magukat anélkül, hogy ismernék szomszédaik nyelvét, és a szomszédok
megértik, mire van szükségük, még akkor is, ha nem ugyanazon a nyelven beszélnek.
Ugyanez az együttmûködõ szellem szükséges ahhoz is, hogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam üzenete
elterjedhessen e szennyezett világban. Végsõ soron a lelki értékek gyakorlati tudománya ez, s
ezért bennünket a gyakorlat érdekel, nem a nyelv. Sikert akkor érünk el, ha az emberek szerte
a világon megértik e nagyszerû írás gyakorlati részét.
Ha a világon az emberek túl sok materialista tevékenységet folytatnak, nem csoda, ha egy
személy vagy egy nemzet a legcsekélyebb kihívásra is egy másik személyre vagy másik
nemzetre támad. Ez a törvény uralkodik a viszályok korában, a Kali-korban. A légkör máris
becstelenséggel szennyezett, s ezt mindenki jól tudja. Oly sok a fölösleges irodalmi alkotás,
amely az érzékkielégítés materialista elgondolásaival van teli. Sok országban mûködik olyan
testület, amelyet az állam azzal bízott meg, hogy fedezze fel és cenzúrázza az obszcén
írásokat. Ez azt jelenti, hogy sem az államvezetés, sem a nép felelõs vezetõi nem akarnak
ilyen irodalmat, az mégis ott van a kereskedelemben, mert az emberek vágynak rá, az
érzékkielégítés érdekében. Olvasni akarnak (ez természetes ösztön), de mivel elméjük
szennyezett, ilyen mûvekre vágynak. Ilyen körülmények között a transzcendentális irodalmak,
mint például a ¼r¦mad-Bh§gavatam, nem csupán véget vet az emberek szennyezett elméjébõl
születõ tetteknek, de az érdekes irodalom olvasása utáni vágyukat is kielégíti. Lehet, hogy
kezdetben nem tetszik majd nekik, mert aki sárgaságban szenved, az nem szívesen fogadja el
a kandiscukrot, de tudnunk kell, hogy a kandiscukor a sárgaság egyetlen orvossága. A
Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-Bh§gavatam olvasását is népszerûsíteni kell, s az úgy hat majd,
mint a kandiscukor az érzékkielégítés sárgaságában. Amikor az emberek megízlelik ezt az
irodalmat, a többi írás, amely csupán megmérgezi a társadalmat, automatikusan el fog tûnni.
Ezért hát biztosak vagyunk abban, hogy az emberi társadalomban mindenki örömmel
fogadja majd a ¼r¦mad-Bh§gavatamot, még akkor is, ha most sok hibával tárjuk az olvasók
elé, hiszen ¼r¦ N§rada javasolja ezt, aki nagyon kegyesen megjelent ebben a fejezetben.
12. VERS
nai¢karmyam apy acyuta-bh§va-varjita°
na ªobhate jñ§nam ala° nirañjanam
kuta¤ puna¤ ªaªvad abhadram ¦ªvare
na c§rpita° karma yad apy ak§ra£am
 nai¢karmyam—önmegvalósítás, megszabadulás a gyümölcsözõ cselekedetek
visszahatásaitól; api—annak ellenére; acyuta—a csalhatatlan Úr; bh§va—felfogás;
varjitam—mentes; na—nem; ªobhate—jónak tûnik; jñ§nam—transzcendentális tudás;
alam—idõvel; nirañjanam—mentes a megjelölésektõl; kuta¤—hol van; puna¤—újra;
ªaªvat—mindig; abhadram—kedvezõtlen; ¦ªvare—az Úrnak; na—nem; ca—és; arpitam—
felajánlott; karma—gyümölcsözõ munka; yat api—ami; ak§ra£am—nem gyümölcsözõ.
Ha az önmegvalósítás tudománya nem tartalmazza a Tévedhetetlenrõl (Istenrõl)
szóló felfogást, nem tûnik jónak még akkor sem, ha minden anyagi vonzalomtól mentes.
Mi haszna hát a gyümölcsözõ cselekedeteknek — amelyek kezdettõl fogva fájdalmat
okoznak és természetükbõl adódóan mulandóak —, ha nem az Úr odaadó szolgálatában
végzik õket?
MAGYARÁZAT: Mint ahogy az elõzõekben már utaltunk rá, nemcsak az Úr
transzcendentális dicsõségét nem említõ közönséges irodalmi alkotások elítélendõk, hanem a
személytelen Brahmanról szóló Védikus Írások és találgatások is, ha nem beszélnek az
odaadó szolgálatról. Ha a fentiek alapján a személytelen Brahmanról szóló spekuláció is
helytelen, mit mondhatnánk akkor a gyümölcsözõ tettekrõl, amelyeknek célja nem az odaadó
szolgálat? A spekulatív tudás és a gyümölcsözõ tettek nem vezetnek el a célhoz, a
tökéletességhez. Majdnem minden ember a gyümölcsözõ tettekben mélyed el, amely az
elejétõl a végéig gyötrelmes. Csak akkor teremhet gyümölcsöt, ha az Úr odaadó szolgálatának
rendeljük alá. A Bhagavad-g¦t§ azt is megerõsíti, hogy a gyümölcsözõ tett eredményét fel
lehet ajánlani az Úrnak — másképp csak anyagi kötöttséghez vezet. A gyümölcsözõ tettek
jogos élvezõje az Istenség Személyisége, ezért ha azokat az élõlény saját érzékkielégítése
érdekében végzi, akkor a bajok kínzó forrásává válik.
13. VERS
atho mah§-bh§ga bhav§n amogha-d¥k
ªuci-ªrav§¤ satya-rato dh¥ta-vrata¤
urukramasy§khila-bandha-muktaye
sam§dhin§nusmara tad-vice¢±itam
atho—ezért; mah§-bh§ga—nagyon szerencsés; bhav§n—te magad; amogha-d¥k—a
tökéletes látnok; ªuci—tiszta; ªrav§¤—híres; satya-rata¤—fogadalmat téve az igazmondásra;
dh¥ta-vrata¤—szilárd a lelki tulajdonságokban; urukramasya—annak, aki természetfölötti
tetteket hajt végre (Isten); akhila—univerzális; bandha—kötelék; muktaye—a
felszabadulásért; sam§dhin§—a transz által; anusmara—újra és újra gondold át, majd írd le
õket; tat-vice¢±itam—az Úr különféle kedvteléseit.
Óh, Vy§sadeva! Látásod tökéletes, hírneved töretlen. Fogadalmad szilárdan állod és
hû vagy az igazsághoz, így képes vagy transzba merülve az Úr kedvteléseire gondolni,
hogy megszabadítsd az embereket az anyagi kötelékektõl.
MAGYARÁZAT: Az emberek ösztönösen vonzódnak az irodalmi alkotásokhoz. Az
ismeretlenrõl akarnak hallani és olvasni a hiteles forrásokból, de ízlésük a nemkívánatos
írásoknak esett áldozatul, amelyek csupa olyan témáról írnak, melynek célja az anyagi
érzékek kielégítése. Ezek az alkotások, melyek világi verseket, filozófiai spekulációkat
tartalmaznak, többé-kevésbé m§y§ hatása alatt állnak, s érzékkielégítéssel végzõdnek. Bár
értéktelenek a szó valódi értelmében, mégis a legváltozatosabban díszítik fel õket, hogy a
csekély értelmû emberek figyelmét magukra vonják. A bûvöletükbe esett élõlények mind
jobban és jobban belebonyolódnak az anyagi világ kötelékeibe, s ezer és ezer életig nincs
reményük a felszabadulásra. ¼r¦ N§rada ¹¢i, a legkiválóbb Vai¢£ava, könyörületes az
értéktelen írások szerencsétlen áldozataihoz, s ezért azt tanácsolja ¼r¦ Vy§sadevának, állítson
össze egy olyan transzcendentális írást, amely nem csupán vonzó, de valójában fel is szabadít
minden kötelék alól. ¼r¦la Vy§sadeva vagy képviselõi alkalmasak erre, mert megfelelõ
tanításban részesültek annak érdekében, hogy mindent valódi perspektívájában lássanak.
Lelki megvilágosodottságuk következtében gondolataik mindig tiszták, az odaadó
szolgálatnak köszönhetõen szilárdak fogadalmaikban, s eltökéltek szándékukban, hogy
felszabadítják az anyagi cselekedetek özönében sínylõdõ lelkeket. Az elesett lelkek naponta
vágynak az új információkra, s az olyan transzcendentalisták, mint Vy§sadeva és N§rada
végtelen mennyiségû hírrel tudnak szolgálni a lelki világról e vágyakozó lelkeknek. A
Bhagavad-g¦t§ szerint az anyagi világ csak része a teljes teremtésnek, s ez a föld csak
töredéke az anyagi világ egészének.
Ezer és ezer irodalmár él szerte a világon, akik évezredeken keresztül irodalmi alkotások
ezreit írták meg az emberek tájékoztatására. Sajnos azonban egyik sem hozott békét és
nyugalmat a földre. Mindez amiatt van, hogy ezek az írások lelkileg tökéletesen üresek. Ezért
a Védikus Írások — legfõképp a Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-Bh§gavatam — különösen
ajánlottak a szenvedõ emberiségnek, hogy meghozzák a várva várt felszabadulást az anyagi
civilizáció gyötrelmei alól, amelyek felemésztik az emberi energia legjelentõsebb hányadát. A
Bhagavad-g¦t§ üzenetét Maga az Úr beszélte el, s Vy§sadeva jegyezte le, a ¼r¦mad-
Bh§gavatam pedig az Úr K¥¢£a cselekedeteinek transzcendentális elbeszélése. Egyedül ez
elégítheti ki az élõlények sóvár vágyát az örök béke és a gyötrelmek alóli felszabadulás után.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam az univerzum minden élõlényének szól, hogy végleg megszabadítsa
õket az anyagi kötelékek minden fajtájától. Az Úr kedvteléseinek transzcendentális
elbeszélését csak olyan felszabadult lelkek tudják elbeszélni, mint Vy§sadeva és az õ hiteles
képviselõi, akik teljesen az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatába merülnek. Csakis
számukra tárulnak fel automatikusan az Úr kedvtelései és azok transzcendentális természete,
az odaadó szolgálat hatására. Senki más nem ismerheti és nem írhatja le az Úr cselekedeteit,
még ha sok-sok évig töpreng rajta, akkor sem. A Bh§gavatam leírásai olyan pontosak és
helyénvalóak, hogy napjainkban éppen az történik, amit ez a magasztos írás ötezer évvel
ezelõtt megjósolt. Az író látásmódja tehát felöleli a múltat, a jelent és a jövõt is. Az ilyen
felszabadult lelkek, mint Vy§sadeva, nemcsak látnoki képességük és bölcsességük miatt
tökéletesek, de hallásukban, gondolkodásukban, érzéseikben és minden más
érzékmûködésükben is azok. Egy felszabadult személy tökéletes érzékekkel rendelkezik, és
csakis tökéletes érzékekkel lehet az érzékek urát, H¥¢¦keªát, ¼r¦ K¥¢£át, az Istenség
Személyiségét szolgálni. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ezért nem más, mint a mindenben tökéletes
Vy§sadevának, a Védák összeállítójának tökéletes leírása a mindenben tökéletes Istenség
Személyiségérõl.
14. VERS
tato 'nyath§ kiñcana yad vivak¢ata¤
p¥thag d¥ªas tat-k¥ta-r¡pa-n§mabhi¤
na karhicit kv§pi ca du¤sthit§ matir
labheta v§t§hata-naur iv§spadam
tata¤—abból; anyath§—más; kiñcana—valami; yat—bármi; vivak¢ata¤—vágysz arra,
hogy leírd; p¥thak—külön; d¥ªa¤—látás; tat-k¥ta—abból következõ; r¡pa—forma;
n§mabhi¤—nevek által; na karhicit—soha; kv§pi—bármennyi; ca—és; du¤sthit§ mati¤—
ingadozó elme; labheta—nyer; v§ta-§hata—a szél megzavarja; nau¤—hajó; iva—mint;
§spadam—hely.
Bármirõl akarsz írni, amiben az Úr nem látható, annak eredménye csupán az, hogy a
különféle formák, nevek és következmények felkavarják az elmét, ahogyan a szél ûzi a
hajót, melynek nincs hol megpihennie.
MAGYARÁZAT: ¼r¦ Vy§sadeva a Védikus Irodalom leírásainak öszszeállítója. A
transzcendentális megvalósításnak sokféle útjáról ír: a gyümölcsözõ cselekedetekrõl, a
spekulatív tudásról, a misztikus képességekrõl és az odaadó szolgálatról. Emellett a
Pur§£ákban a különféle formájú és elnevezésû számtalan félisten imádatát is javasolta. Ennek
eredményeképpen az emberek nem tudják, hogyan rögzítsék elméjüket az Úr odaadó
szolgálatában: mindig zavarban vannak az önmegvalósítás valódi útjának megtalálását
illetõen. ¼r¦la N§radadeva ezt a hiányosságot emelte ki a Vy§sadeva által összeállított
Védikus Írásokban, s megpróbálta kihangsúlyozni, hogy mindent kizárólag a Legfelsõbb
Úrral kapcsolatban kell leírni. Valójában nem létezik semmi más, csak az Úr; az Úr nyilvánul
meg különbözõ kiterjedéseiben. Õ a gyökere a teljes fának, Õ a gyomra a teljes testnek. A
gyökér öntözése a megfelelõ folyamat, ha a fát akarjuk megöntözni, mint ahogy a gyomrot
étellel ellátva a test minden része energiához jut. ¼r¦la Vy§sadevának a Bh§gavata Pur§£án
kívül nem kellett volna más Pur§£át összeállítania, mert a legkisebb eltérés attól zavart
okozhat az önmegvalósításban. Ha a legparányibb eltérés zavart eredményezhet, akkor mit
mondhatunk az Abszolút Igazsághoz, az Istenség Személyiségéhez nem kapcsolódó
gondolatok szándékos terjesztésérõl? A félistenimádat azzal okozza a legnagyobb bajt, hogy
határozott panteisztikus felfogást teremt, és sajnálatos módon sok olyan vallásos szekta
kialakulását eredményezi, amely károsan hat a Bh§gavatam elveinek fejlõdésére, holott
egyedül a Bh§gavatam az, amely a transzcendentális szeretettel végzett odaadó szolgálat által
megmutatja a pontos irányt, hogyan valósíthatjuk meg örök kapcsolatunkat Istennel. Ebbõl a
szempontból helyénvaló a kavargó szél megzavarta hajó példája. A panteisták eltérített elméje
sohasem érheti el az önmegvalósítás tökéletességét, mert imádatuk célját hibásan
megválasztva kedvezõtlen feltételeket teremtettek.
15. VERS
jugupsita° dharma-k¥te 'nuª§sata¤
svabh§va-raktasya mah§n vyatikrama¤
yad-v§kyato dharma it¦tara¤ sthito
na manyate tasya niv§ra£a° jana¤
jugupsitam—rendkívül elítélendõ; dharma-k¥te—a vallásért; anuª§sata¤—utasítás;
svabh§va-raktasya—természetesen hajlik rá; mah§n—nagy; vyatikrama¤—értelmetlen; yat-
v§kyata¤—akinek utasításai alapján; dharma¤—vallás; iti—így van; itara¤—az emberek;
sthita¤—szilárd; na—nem; manyate—gondol; tasya—arra; niv§ra£am—tiltás; jana¤—õk.
Az emberek természetüknél fogva hajlanak az élvezetre, s te a vallás nevében erre
biztattad õket. Ez elítélendõ és teljesen ésszerûtlen tett. Mivel a te utasításaid vezetik
õket, vallásként fogadják majd el az ilyen cselekedeteket, s nem törõdnek a tilalmakkal.
MAGYARÁZAT: ¼r¦la N§rada elítéli azokat a Védikus Írásokat, amelyeket ¼r¦la
Vy§sadeva állított össze a gyümölcsözõ cselekedetek szabályozott végzését alapul véve,
melyrõl a Mah§bh§rata és más mûvek írnak. Az emberi lényeknek a hosszú ideje tartó,
életrõl életre folytatódó anyagi körülmények miatt természetes hajlamuk, hogy az anyagi
energia feletti uralomra törekszenek. Nem érzik át az emberi élet súlyát. Ez az emberi
létforma az esély arra, hogy kiszabaduljunk az illuzórikus anyag karmai közül. A Védák célja
az, hogy segítsenek hazajutni, vissza Istenhez. Nyolcmillió-négyszázezer létformán keresztül
a lélekvándorlás körforgásában keringeni börtön az elítélt feltételekhez kötött lelkek számára.
Az emberi életforma lehetõség, hogy kikerüljünk e börtönbõl, s így az emberi lény egyetlen
kötelessége, hogy helyreállítsa kapcsolatát Istennel, melyrõl megfeledkezett. Az ember
semmilyen körülmények között ne bátorodjon fel, hogy a vallásos tettek leple alatt az
érzékkielégítés érdekében szõjön terveket. Az emberi energia efféle helytelen irányba terelése
egy félrevezetett civilizációt eredményez. ¼r¦la Vy§sadeva hiteles szaktekintély a
Mah§bh§ratában — és a többi Védikus Írásban — található védikus magyarázatokat illetõen,
s az, hogy valamilyen formában az érzékkielégítésre ösztönöz, óriási akadályt jelent a lelki
fejlõdésben, mert az emberek nem fognak egyetérteni azzal, hogy lemondjanak az anyagi
cselekedetekrõl, melyek az anyagi világ börtönében tartják õket. Az emberi civilizáció egy
bizonyos szintjén, amikor a vallás nevében végzett cselekedetek (mint például a yajña
nevében végrehajtott állatáldozatok) túlságosan uralkodóvá váltak, az Úr alászállt mint
Buddha, és aláásta a Védák hitelét, hogy véget vessen az állatáldozatoknak, amelyeket a
vallásra hivatkozva követtek el. Ezt N§rada elõre látta, ezért elítélte az ilyen irodalmat. A
húsevõk még mindig mutatnak be állatáldozatokat valamilyen félistennek vagy istennõnek a
vallás címszava alatt, mert néhány Védikus Írás ilyen szabályozott áldozatot javasol. Úgy
ajánlják ezeket, hogy ne bátorítsanak a húsevésre, de az ilyen vallásos cselekedetek célja
fokozatosan feledésbe merült, s a vágóhidak egyre szaporodnak. Ez azért van, mert az ostoba
materialisták nem hallgatják meg azokat, akik valóban olyan szinten állnak, hogy
megmagyarázhatnák a védikus szertartásokat.
A Védák világosan kijelentik, hogy az élet tökéletességét nem lehet elérni nehéz
munkával, vagyongyûjtéssel vagy a népesség növelésével. Csak a lemondás vezet célhoz. A
materialista emberek nem törõdnek ezekkel a parancsolatokkal. Szerintük az élet lemondott
rendje azoknak való, akik valamiféle testi fogyatékosság miatt képtelenek megkeresni a
kenyerüket, vagy akik nem tettek szert gazdagságra a családi életben.
A Mah§bh§rata és a hozzá hasonló történetek természetesen az anyagi témák mellett
transzcendentális témákkal is foglalkoznak. A Bhagavad-g¦t§ része a Mah§bh§ratának. A
Mah§bh§rata eszméje a Bhagavad-g¦t§ végsõ utasításaiban tetõzik: az embernek le kell
mondania minden más elfoglaltságról, és teljes szívvel, kizárólag az Úr ¼r¦ K¥¢£a
lótuszlábainak kell átadnia magát. Az anyagias hajlamú emberek azonban jobban vonzódnak
a politikához, a gazdasághoz és az emberbaráti cselekedetekhez, melyekrõl a Mah§bh§rata ír,
mint a fõ témához, a Bhagavad-g¦t§hoz. Vy§sadeva megalkuvó szellemét N§rada egyenesen
elítéli, és azt tanácsolja neki, hirdesse nyíltan, hogy amire az emberi életben elsõdlegesen
szükségünk van, az nem más, mint örök kapcsolatunk megvalósítása az Úrral, s hogy
késedelem nélkül meghódoljunk Neki.
Egy beteg szinte mindig olyan ételeket kíván, melyek tiltottak számára. A hozzáértõ orvos
azonban nem alkuszik meg, s nem hagyja, hogy a beteg azt egye, amit nem szabad. A
Bhagavad-g¦t§ azt is elmondja, hogy a gyümölcsözõ cselekedetekhez ragaszkodó embernek
nem szabad megválnia elfoglaltságától, mert fokozatosan az önmegvalósítás szintjére
emelkedhet. Ez néha azokra vonatkozik, akik pusztán csak száraz, empirikus filozófusok, lelki
megvalósítás nélkül. De azoknak, akik az odaadás útját járják, ezt nem mindig tanácsolják.
16. VERS
vicak¢a£o 'sy§rhati veditu° vibhor
ananta-p§rasya niv¥ttita¤ sukham
pravartam§nasya gu£air an§tmanas
tato bhav§n darªaya ce¢±ita° vibho¤
vicak¢a£a¤—nagyon hozzáértõ; asya—neki; arhati—megérdemli; veditum—megérteni;
vibho¤—az Úrnak; ananta-p§rasya—a korlátlannak; niv¥ttita¤—visszavonul; sukham—
anyagi boldogság; pravartam§nasya—azok, akik ragaszkodnak hozzá; gu£ai¤—az anyagi
tulajdonságok által; an§tmana¤—nem ismeri a lelki értékeket; tata¤—ezért; bhav§n—te;
darªaya—mutatja az utakat; ce¢±itam—cselekedetei; vibho¤—az Úrnak.
A Legfelsõbb Úr korlátlan. Csak az anyagi boldogságért végzett tettektõl
visszavonult, tapasztalt ember érdemli meg, hogy megértse a lelki értékekkel teli
tudományt. Ezért azok számára, akik anyagi ragaszkodásaik miatt nincsenek ilyen
szerencsés helyzetben, a Legfelsõbb Úr transzcendentális cselekedeteinek leírásán
keresztül kell megmutatnod a transzcendentális megvalósítás útjait.
MAGYARÁZAT: A teológia bonyolult tudomány, fõleg ha Isten transzcendentális
természetével foglalkozik. Nem egy olyan dolog, amelyet azok is megérthetnek, akik
túlzottan ragaszkodnak az anyagi tettekhez. Csak az igazán tapasztaltak, akik a lelki
tudomány mûvelésének hatására szinte teljesen felhagytak az anyagi tevékenységekkel,
tanulmányozhatják e nagyszerû tudományt. A Bhagavad-g¦t§ban világosan az áll, hogy ezer
és ezer ember közül csupán egy akad, aki megérdemli, hogy eljusson a transzcendentális
megvalósításig, s ezer és ezer transzcendentális megvalósítást elért ember közül csak néhány
érti meg azt a teológiai tudományt, amely az Úr személyével foglalkozik. N§rada ezért azt a
tanácsot adja ¼r¦ Vy§sadevának, hogy Isten tudományáról transzcendentális tetteivel
kapcsolatban írjon. Vy§sadeva maga is olyan személyiség, aki jártas ebben a tudományban, s
megvált az anyagi élvezetektõl. Ezért õ a legalkalmasabb arra, hogy elmondja, ¼ukadeva
Gosv§m¦, Vy§sadeva fia pedig a legalkalmasabb arra, hogy befogadja ezt a tudományt. A
¼r¦mad-Bh§gavatam a legmagasabb szintû teológiai tudomány, ezért olyan hatással lehet a
laikusokra, akár a gyógyszer. Az Úr transzcendentális cselekedeteit tartalmazza, ezért nincs
különbség közte és az Úr között. Ez az írás az Úr valódi irodalmi inkarnációja. A laikusok
tehát hallhatják az Úr cselekedeteirõl szóló elbeszéléseket, ezáltal elnyerik az Úr társaságát, s
így lassanként megtisztulnak az anyagi betegségektõl. A tapasztalt bhakták új utakat és
módszereket is felfedezhetnek, hogy az adott idõt és a körülményeket figyelembe véve a
hitetleneket meggyõzhessék. Az odaadó szolgálat dinamikus tevékenység, és egy tapasztalt
bhakta megtalálja a legjobb utat, hogyan juttathatja az odaadó szolgálatot a materialista
emberek eltompult agyába. A bhakták transzcendentális tettei, melyeket az Úr szolgálata
érdekében tesznek, új rendet hozhatnak a materialista emberek ostoba társadalmába. Az Úr
Caitanya Mah§prabhu és késõbbi követõi ezzel kapcsolatban megmutatták rendkívüli
hozzáértésüket. Ugyanezt a módszert követve e nézeteltérésekkel teli kor materialista emberét
is a békés élet és a transzcendentális megvalósítás útjára terelhetjük.
17. VERS
tyaktv§ sva-dharma° cara£§mbuja° harer
bhajann apakvo 'tha patet tato yadi
yatra kva v§bhadram abh¡d amu¢ya ki°
ko v§rtha §pto 'bhajat§° sva-dharmata¤
tyaktv§—elhagyva; sva-dharmam—az ember saját hivatását; cara£a-ambujam—
lótuszlábai; hare¤—Harinak (az Úrnak); bhajan—az odaadó szolgálat során; apakva¤—
éretlen; atha—amiatt, hogy; patet—visszaesik; tata¤—arról a helyrõl; yadi—ha; yatra—ahol;
kva—miféle; v§—vagy (gúnyos értelemben használva); abhadram—kedvezõtlen; abh¡t—
történni fog; amu¢ya—neki; kim—semmi; ka¤ v§ artha¤—milyen érdek; §pta¤—elért;
abhajat§m—az abhaktának; sva-dharmata¤—saját szolgálatát végezve.
Aki felhagyott anyagi kötelességeivel, hogy az Úr odaadó szolgálatába merüljön,
visszaeshet, ha nem jutott még el egy kellõképpen érett szintre, mégsem áll fenn azonban
annak a veszélye, hogy nem ér el sikert. Ezzel szemben egy abhakta még akkor sem nyer
semmit, ha végzi dharmája szerinti kötelességét.
MAGYARÁZAT: Ami az emberiség kötelességeit illeti, számtalan kötelesség van.
Mindenkinek van kötelessége nemcsak a szüleivel, rokonaival, a társadalommal, az országgal,
az emberiséggel, más élõlényekkel, a félistenekkel, de a nagy filozófusokkal, költõkkel és
tudósokkal szemben is. A szentírások arra utasítanak, hagyjon fel az ember minden ilyen
kötelességgel, s adja át magát az Úr szolgálatának. Ha valaki így tesz, és sikert ér el az Úrnak
végzett odaadó szolgálatban, az jó és helyénvaló. Néha azonban az történik, hogy az ember
egy múló érzelem hatására meghódol az Úr szolgálatának, ám idõvel a rossz társaság és
számtalan egyéb ok következtében letér a szolgálat útjáról. Rengeteg példát találunk erre a
történelemben. Bharata Mah§r§jának õzként kellett megszületnie, mert rendkívül
ragaszkodott egy õzhöz. Amikor meghalt, erre az állatra gondolt, így következõ életében
hasonló testet kellett elfogadnia, noha elõzõ életét sohasem felejtette el. Citraketu szintén
elbukott, mert sértést követett el az Úr ¼iva lábai ellen. Mindezek ellenére azonban a hangsúly
azon van, hogy át kell adnunk magunkat az Úr lótuszlábainak, még akkor is, ha megvan az
esély a visszaesésre, hiszen még ha kudarcot vall az ember az odaadó szolgálatban elõírt
kötelességeit illetõen, az Úr lótuszlábait akkor sem fogja soha elfelejteni. Ha az ember
egyszer odaadó szolgálatot végzett az Úrnak, azt minden körülmények között folytatni fogja.
A Bhagavad-g¦t§ azt mondja, hogy a legcsekélyebb odaadó szolgálat is a legveszedelmesebb
helyzettõl menthet meg bennünket. Sok eset támasztja ezt alá a történelemben. Aj§mila az
egyik példa erre. Aj§mila kezdetben bhakta volt, de fiatal korában visszaesett. Az Úr azonban
végül mégis megmentette.
18. VERS
tasyaiva heto¤ prayateta kovido
na labhyate yad bhramat§m upary adha¤
tal labhyate du¤khavad anyata¤ sukha°
k§lena sarvatra gabh¦ra-ra°has§
 tasya—abból a célból; eva—csak; heto¤—ok; prayateta—törekedni kell; kovida¤—az,
aki filozófiai beállítottságú; na—nem; labhyate—el nem ért; yat—ami; bhramat§m—
vándorol; upari adha¤—a tetejétõl az aljáig; tat—az; labhyate—el lehet érni; du¤khavat—
mint a gyötrelmek; anyata¤—az elõzõ tettek eredményeképpen; sukham—érzéki élvezet;
k§lena—az idõ folyamán; sarvatra—mindenhol; gabh¦ra—finom; ra°has§—haladás.
Azoknak, akik valóban intelligensek és filozófiai beállítottságúak, csak arra a fontos
célra kell törekedniük, melyet az ember a legfelsõbb bolygótól a legalsóbbig
[Brahmalokától P§t§láig] vándorolva sem érhet el. Ami az érzéki élvezetbõl származó
boldogságot illeti, azt idõvel automatikusan megkapja az ember, mint ahogyan idõvel
szenvedésben is részünk lesz, bár nem vágyunk rá.
MAGYARÁZAT: Mindenki, mindenhol a lehetõ legnagyobb érzéki élvezetre törekszik.
Vannak, akik a kereskedelemmel, vannak, akik az iparral, a gazdasági fejlõdéssel, a politikai
hatalommal és hasonlókkal foglalkoznak, mások gyümölcsözõ tetteket hajtanak végre, hogy a
felsõbb bolygókat elérve boldogok lehessenek következõ életükben. Azt mondják, a hold
lakóinak a soma-rasa italt fogyasztva nagyobb mértékû érzéki élvezetre van lehetõségük,
Pit¥lokát pedig a jótékony cselekedetek révén lehet elérni. Az érzéki élvezetekre tehát
számtalan lehetõség van mind ebben, mind a következõ életben. Vannak, akik a holdra vagy
más bolygókra próbálnak eljutni mechanikus segítséggel, mert nagyon vágynak rá, hogy
anélkül jussanak el e bolygókra, hogy jótékony tetteket hajtanának végre. Ez azonban nem így
történik. A Legfelsõbb törvénye a különbözõ szinteken álló élõlények számára különféle
helyeket jelöl ki aszerint, hogy milyen munkát végeztek. Csakis a szentírások elõírta jó
munkát végezve születhet az ember elõkelõ családban, lehet gazdag, s kaphat jó neveltetést és
szép külsõt. Láthatjuk, hogy jámbor cselekedetei még ebben az életben is jó neveltetést vagy
gazdagságot eredményezhetnek valakinek. Következõ életünkben hasonlóan csakis jó
tettekkel kerülhetünk ilyen kívánatos helyzetbe, másképp nem történhetne meg, hogy két
ember, akik ugyanazon a helyen, ugyanabban az idõben születtek, elõzõ tetteik alapján más
körülmények közé kerülnek. Ezek az anyagi körülmények azonban mind átmenetiek.
Helyzetünk a legfelsõbb bolygón, Brahmalokán és a legalsón, P§t§lán szintén változó,
tetteinknek megfelelõen. A filozofikus beállítottságú embert nem szabad, hogy csábítsák e
változó körülmények. Az örök boldogsággal és tudással teli életre kell törekednie, ahol nem
kényszerül majd arra, hogy visszatérjen e nyomorúságos anyagi világ egyik bolygójára. A
gyötrelmek és a tökéletlen boldogság az anyagi élet két jellegzetessége, amelyek a
Brahmalokán és más lokákon is tapasztalhatók, s amelyek a félistenek, a kutyák és a disznók
életében jelen vannak. Az élõlények szenvedése és tökéletlen boldogsága csupán mértékében
és minõségében különbözik, de senki sem mentes a születéstõl, a haláltól, az öregkortól és a
betegségektõl, s ugyanígy mindenkinek csupán a sorsa által meghatározott boldogságban lehet
része. Senki sem kaphat ezekbõl többet vagy kevesebbet saját erõfeszítései eredményeképpen.
Még ha megkapja ezeket az ember, akkor is újra elveszítheti. Nem szabad ezért az idõnket
ilyen értéktelen dolgokra vesztegetnünk, ehelyett arra kell törekednünk, hogy
visszatérhessünk Istenhez. Ez legyen mindenki életének küldetése.
19. VERS
na vai jano j§tu kathañcan§vrajen
mukunda-sevy anyavad a¯ga sa°s¥tim
smaran mukund§¯ghry-upag¡hana° punar
vih§tum icchen na rasa-graho jana¤
na—soha; vai—bizonyára; jana¤—egy személy; j§tu—bármikor; kathañcana—
valahogyan; §vrajet—nem lesz kitéve; mukunda-sev¦—az Úr bhaktája; anyavat—mint
mások; a¯ga—óh, kedvesem; sa°s¥tim—anyagi lét; smaran—emlékezve; mukunda-a¯ghri—
az Úr lótuszlábaira; upag¡hanam—megölelve; puna¤—újra; vih§tum—kész arra, hogy
feladja; icchet—vágy; na—sohasem; rasa-graha¤—az, aki érezte az ízt; jana¤—személy.
Kedves Vy§sám! Az Úr K¥¢£a bhaktája még akkor sem zuhan az anyagi létbe, mint
mások (például a gyümölcsözõ munkát végzõk), ha valahogyan visszaesik, mert az, aki
egyszer megérezte az Úr lótuszlábainak ízét, nem tud semmi mást tenni, mint újra és
újra arra az eksztázisra emlékezni.
MAGYARÁZAT: Az Úr bhaktája automatikusan elveszíti érdeklõdését az anyagi világ
bûvölete iránt, mert õ rasa-graha: egyszer már megérezte az Úr K¥¢£a lótuszlábainak édes
ízét. Számtalan példa van arra, hogy az Úr bhaktái a kedvezõtlen körülmények miatt
visszaestek, akár a gyümölcsözõ munkát végzõk, akik mindig hajlamosak a visszaesésre. De
annak ellenére, hogy visszaesik, egy bhakta sohasem hasonlítható egy kudarcot vallott
karm¦hoz. A karm¦ saját gyümölcsözõ tetteinek visszahatásától szenved, míg a bhakta jó útra
tér a büntetéstõl, amit Maga az Úr mér ki rá. Egy árva gyermek szenvedése és a király
szeretett gyermekének szenvedése nem hasonlítható össze. Az árva valóban sajnálatra méltó,
mert nincs senki, aki törõdne vele, de egy gazdag ember szeretett fiát, bár látszólag éppen
olyan helyzetben van, mint az árva, atyja mindig megvédelmezi. Az Úr bhaktája néha — nem
megfelelõ társasága miatt — a gyümölcsözõ munkát végzõkhöz válik hasonlóvá, akik
uralkodni akarnak az anyagi természet fölött. Egy kezdõ bhakta ostobán az odaadó
szolgálatért cserébe anyagi hatalomra vágyik. Az ilyen ostoba bhaktát néha Maga az Úr teszi
próbára, s különleges kegyébõl megvon tõle minden anyagi áldást. Ezáltal a megzavarodott
bhaktát barátai és rokonai cserbenhagyják, így az Úr kegyébõl újra felocsúdik, s újra készen
áll az odaadó szolgálatra.
A Bhagavad-g¦t§ elmondja azt is, hogy a sikertelen bhakták lehetõséget kapnak, hogy
rendkívül képzett br§hma£ák családjában vagy gazdag kereskedõ-családban szülessenek meg.
Az ilyen körülmények közé kerülõ bhakta nem olyan szerencsés, mint az, akit az Úr
megbüntet s látszólag reménytelenségbe sodor. Az a bhakta, aki az Úr akaratából kilátástalan
helyzetbe kerül, szerencsésebb azoknál, akik jó családban születnek. A jó családban született
sikertelen bhakták elfelejthetik az Úr lótuszlábait, mert nem elég szerencsések. A reménytelen
helyzetbe került bhakták szerencsésebbek: sorsukat minden tekintetben reménytelennek ítélve
hamarosan visszatérhetnek az Úr lótuszlábaihoz.
A tiszta odaadó szolgálat olyan lelki élvezetet nyújt, hogy a bhakta automatikusan
közömbössé válik az anyagi élvezettel szemben. Ez az odaadó szolgálat fejlõdésében a
tökéletesség jele. Egy tiszta bhakta mindig az Úr ¼r¦ K¥¢£a lótuszlábaira gondol, s egy
pillanatra sem felejti el, a három világ minden kincséért sem.
20. VERS
ida° hi viªva° bhagav§n ivetaro
yato jagat-sth§na-nirodha-sambhav§¤
tad dhi svaya° veda bhav§°s tath§pi te
pr§deªa-m§tra° bhavata¤ pradarªitam
idam—ez; hi—egész; viªvam—világegyetem; bhagav§n—a Legfelsõbb Úr; iva—
majdnem ugyanaz; itara¤—különbözik tõle; yata¤—akitõl; jagat—a világok; sth§na—
létezik; nirodha—megsemmisülés; sambhav§¤—teremtés; tat hi—minden; svayam—
személyesen; veda—tud; bhav§n—jómagad; tath§ api—mégis; te—neked; pr§deªa-
m§tram—csupán áttekintés; bhavata¤—neked; pradarªitam—elmagyaráztam.
A Legfelsõbb Úr, az Istenség Személyisége Maga ez a világmindenség, mégis
különbözik tõle. Egyedül Tõle származik ez a kozmikus megnyilvánulás, amely Benne
nyugszik és Bele merül majd a megsemmisülés után. Te jól tudod mindezt; én csupán
egy rövid áttekintést adtam.
MAGYARÁZAT: Egy tiszta bhakta felfogása Mukundáról, az Úr ¼r¦ K¥¢£áról egyszerre
személyes és személytelen. A személytelen kozmikus lét is Mukunda, mert Mukunda
energiájának kiáradása. Egy fa például teljes egységet alkot, míg a fa levelei és ágai csak a fa
kiterjedései, szerves részei. A fa levelei és ágai szintén a fa, de a fa maga nem csupán a
levelek és az ágak összessége. A védikus magyarázat, mely szerint a kozmikus teremtés
egésze nem más, mint Brahman, azt jelenti, hogy mivel minden a Legfelsõbb Brahmanból
ered, semmi sem különálló tõle. Hasonlóan a test szerves részeit, a kezeket és a lábakat
testnek nevezzük, de a test mint teljes egység nem csupán a kezek s a lábak. Az Úr az
örökkévalóság, a tudás és a szépség transzcendentális formája, s így energiájának teremtése
részlegesen öröknek, tudással telinek és gyönyörûnek tûnik. Ezért a rabul ejtett feltételekhez
kötött lelkek, akik m§y§, a külsõ energia befolyása alatt állnak, az anyagi természet hálójának
csapdájába estek. Számukra ez jelent mindent, mert nem ismerik az Urat, az elsõdleges okot.
Arról sem tudnak, hogy ha a test szerves részei különválnak a test egészétõl, többé már nem
ugyanazok a kezek és lábak, mint amikor még hozzá tartoztak. Ehhez hasonlóan egy
istentelen civilizáció, amely eltávolodott az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
transzcendentális szeretõ szolgálatától, éppen olyan, mint a különálló kezek és lábak. Ezek a
szerves részek lehet, hogy kezeknek és lábaknak tûnnek, de nem képesek cselekedni. Az Úr
bhaktája, ¼r¦la Vy§sadeva jól tudja ezt. ¼r¦la N§rada azt is tanácsolja neki, hogy úgy fejtse ki
a gondolatot, hogy a csapdába esett feltételekhez kötött lelkek megtanulhassák tõle, hogyan
értsék meg a Legfelsõb Urat mint elsõdleges okot.
A védikus magyarázat szerint az Úr teljes hatalommal rendelkezik, s így legfelsõbb
energiái mindig tökéletesek és azonosak Vele. Az anyagi és a lelki világ minden hozzá tartozó
dologgal együtt egyaránt az Úr külsõ és belsõ energiáinak kiterjedése. Összehasonlítva õket a
külsõ energia alacsonyabb rendû, a belsõ energia pedig felsõbbrendû. A felsõbbrendû energia
az életerõ, s ezért az teljesen azonos az Úrral, míg a külsõ energia, mivel tehetetlen, csak
részben azonos Vele. A két energia egyike sem egyenlõ az Úrral, s nem is hatalmasabb Nála,
aki minden energia forrása. Mindig az Õ irányítása alatt állnak, pontosan úgy, ahogyan az
elektromos energia, bármilyen hatalmas is, mindig a mérnök irányítása alatt áll.
Az ember és a többi élõlény mind az Úr belsõ energiájának termékei, így az élõlény
szintén azonos az Úrral, ám sohasem egyenlõ Vele vagy hatalmasabb Nála. Az Úr és az
élõlények mind egyének. Az anyagi energia segítségével az élõlények is teremtenek valamit,
de egyetlen általuk teremtett dolog sem egyenlõ az Úr teremtésével, s nem nagyobb annál.
Lehet, hogy az ember megalkot egy kis játék ûrszondát és a világûrbe juttatja, de ez nem
jelenti azt, hogy tud olyan bolygókat teremteni, mint a Föld és a Hold, s hogy pályájukon
tudja tartani õket, ahogyan az Úr. A csekély tudású emberek azt állítják, hogy egyenlõek az
Úrral — pedig sohasem lehetnek egyenlõek Vele; az nem lehetséges. Az emberi lény a teljes
tökéletesség elérése után az Úr tulajdonságainak nagy részére (legföljebb hetvennyolc
százalékára) szert tehet, de sohasem múlhatja felül Õt, és sohasem válhat Vele egyenlõvé.
Csupán beteges állapotukban tarthatják magukat az ostobák azonosnak az Úrral, s így az
illuzórikus energia félrevezeti õket. A félrevezetett élõlényeknek ezért el kell fogadniuk az Úr
felsõbbrendûségét, s hozzá kell járulniuk odaadó szolgálatához. Erre lettek teremtve, s enélkül
nem lehet béke és nyugalom a világon. ¼r¦la N§rada azt tanácsolja ¼r¦la Vy§sadevának, hogy
fejtse ki ezt a gondolatot a Bh§gavatamban. A Bhagavad-g¦t§ ugyanezt az eszmét
magyarázza el: add át magad az Úr lótuszlábainak. Ez az egyetlen kötelessége a tökéletes
emberi lénynek.
21. VERS
tvam §tman§tm§nam avehy amogha-d¥k
parasya pu°sa¤ param§tmana¤ kal§m
aja° praj§ta° jagata¤ ªiv§ya tan
mah§nubh§v§bhyudayo 'dhiga£yat§m
tvam—te; §tman§—általad; §tm§nam—a Felsõlélek; avehi—megkeres; amogha-d¥k—az,
aki tökéletes látással rendelkezik; parasya—a Transzcendensrõl; pu°sa¤—az Istenség
Személyisége; param§tmana¤—a Legfelsõb Úrnak; kal§m—teljes része; ajam—születés
nélküli; praj§tam—megszületett; jagata¤—a világnak; ªiv§ya—az érdekében; tat—az; mah§-
anubh§va—az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a; abhyudaya¤—kedvtelései;
adhiga£ya-t§m—írd le szemléletesen.
Látásod tökéletes. Ismered a Felsõlelket, az Istenség Személyiségét, mert az Úr teljes
részeként vagy jelen. Noha születetlen vagy, megjelentél ezen a földön, hogy az
emberiség javát szolgáld. Ezért kérlek, még színesebben írj az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a transzcendentális kedvteléseirõl!
 MAGYARÁZAT: ¼r¦la Vy§sadeva az Istenség Személyiségének, ¼r¦ K¥¢£ának a
felhatalmazott, teljes rész inkarnációja. Indokolatlan kegyébõl alászállt, hogy felszabadítsa az
anyagi világ bûnös, feledékeny lelkeit, akik eltávolodtak az Úr transzcendentális szeretõ
szolgálatától. Az élõlények szerves részei és örök szolgái az Úrnak. A Védikus Írások olyan
rendszer szerint épülnek fel, amely az elesett lelkek javát szolgálja, nekik pedig kötelességük,
hogy éljenek ezzel a lehetõséggel, s megszabaduljanak az anyagi lét kötelékeitõl. Habár lelki
tanítómestere hivatalosan ¼r¦ N§rada ¹¢i, ¼r¦la Vy§sadeva egyetlen lelki tanítómestertõl sem
függ, mert valójában õ a lelki tanítómestere mindenkinek. De mivel egy §c§rya feladatát látja
el, saját példájával tanított minket arra, hogy az embernek el kell fogadnia egy lelki
tanítómestert, még ha õ Maga Isten, akkor is. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a, az Úr ¼r¦ R§ma és az Úr ¼r¦
Caitanya Mah§prabhu — mindannyian Isten inkarnációi — szintén elfogadtak hivatalos lelki
tanítómestert, annak ellenére, hogy transzcendentális természetüknél fogva minden tudással
tisztában voltak. Hogy az embereket az Úr ¼r¦ K¥¢£a lótuszlábaihoz vezesse, Vy§sadeva
inkarnációjában az Úr Maga írja le transzcendentális kedvteléseit.
22. VERS
ida° hi pu°sas tapasa¤ ªrutasya v§
svi¢±asya s¡ktasya ca buddhi-dattayo¤
avicyuto 'rtha¤ kavibhir nir¡pito
yad-uttamaªloka-gu£§nuvar£anam
idam—ez; hi—bizonyára; pu°sa¤—mindenkinek; tapasa¤—a lemondások által;
ªrutasya—a Védák tanulmányozása által; v§—vagy; svi¢±asya—áldozat; s¡ktasya—lelki
oktatás; ca—és; buddhi—a tudás mûvelése; dattayo¤—adományozás; avicyuta¤—
tévedhetetlen; artha¤—érdek; kavibhi¤—az elismerten mûvelt személy által; nir¡pita¤—
végkövetkeztetésre jutott; yat—ami; uttamaªloka—az Úr, akirõl válogatott költemények
írnak; gu£a-anuvar£anam—transzcendentális tulajdonságainak leírása.
A mûvelt körök határozott végkövetkeztetése az, hogy a tudás fejlesztésének — a
lemondásnak, a Védák tanulmányozásának, az áldozatoknak, a himnuszok vibrálásának
és az adományozásnak — az igazi célja az Úr transzcendentális leírásában tetõzik,
akirõl válogatott költemények írnak.
MAGYARÁZAT: Az emberi értelem a mûvészet, a tudomány, a filozófia, a fizika, a
kémia, a pszichológia, a gazdaság, a politika és egyéb tudományok fejlõdése érdekében
alakult ki. E tudományok mûvelésével az emberi társadalom elérheti az élet tökéletességét, s
ez a tökéletesség a Legfelsõb Lény, Vi¢£u megismerésében tetõzik. A ªruti ezért arra tanít,
hogy azok, akik valóban fejlettek a tudományban, törekedjenek az Úr Vi¢£u szolgálatára.
Sajnos azok, akiket vi¢£u-m§y§ külsõ szépsége bûvöl el, nem értik meg, hogy a tökéletesség
betetõzése, vagyis az önmegvalósítás Vi¢£utól függ. Vi¢£u-m§y§ érzéki élvezetet jelent,
amely mulandó és gyötrelmes. Azok, akiket vi¢£u-m§y§ csapdába ejt, a tudomány fejlõdését
az érzéki élvezet szolgálatába állítják. ¼r¦ N§rada Muni elmagyarázta, hogy a kozmikus
univerzum, minden hozzá tartozó dologgal együtt nem más, mint az Úr kiterjedése különféle
energiái révén, mert felfoghatatlan energiáival az Úr indítja el a teremtett megnyilvánulás
mûködését és visszahatásait. Az Õ energiájából jöttek létre, az Õ energiáján nyugszanak, s a
megsemmisülés után Benne oldódnak fel. Semmi sem különbözik hát Tõle, ám ezzel egy
idõben Õ mindig különbözik tõlük.
Ha az ember a tudomány fejlõdését az Úr szolgálatába állítja, az egész folyamat abszolúttá
válik. Az Istenség Személyiségének transzcendentális neve, híre, dicsõsége stb. nem
különbözik Tõle Magától, ezért minden bölcs és az Úr minden bhaktája azt javasolja, hogy a
bölcsességet, a tudományt, a filozófiát, a fizikát, a kémiát, a pszichológiát és a tudomány
minden más ágát kizárólag és teljes mértékben az Úr szolgálatába kell állítani, ahogyan
például a mûvészettel, az irodalommal, a költészettel, a festészettel szintén lehet az Urat
dicsõíteni. A regényírók, a költõk, az ünnepelt irodalmárok általában érzéki témákról írnak, de
ha az Úr szolgálata felé fordulnak, akkor az Úr transzcendentális kedvteléseit írhatják le.
V§lm¦ki nagy költõ volt, ahogyan Vy§sadeva nagy író, s mindketten kizárólag az Úr
transzcendentális cselekedeteinek leírásával lettek halhatatlanná. A tudományt és a filozófiát
szintén az Úr szolgálatába kell állítani. Nincs értelme unalmas, spekulatív teóriákat kitalálni
az érzékkielégítés érdekében. A filozófiával és a tudománnyal az Úr dicsõségét kell
megszilárdítani. A fejlett szinten álló emberek a tudományon keresztül vágynak az Abszolút
Igazság megértésére, s ezért a nagy tudósoknak arra kellene törekedniük, hogy tudományos
alapon bebizonyítsák az Úr létezését. Ugyanígy a filozófiai spekulációkkal is az érzõ és
mindenható Legfelsõbb Igazságot kell bemutatni. A tudás minden területét az Úr szolgálatába
kell tehát állítani. A Bhagavad-g¦t§ ugyanezt erõsíti meg. Minden olyan „tudás”, ami nem áll
az Úr szolgálatában, csupán tudatlanság. A fejlett tudás valódi felhasználása az Úr
dicsõségének megszilárdítása, s ez a valódi lényeg. Az Úr szolgálatába állított tudományos
ismeretek és minden hasonló tevékenység valóban hari-k¦rtana, az Úr dicsõítése.
23. VERS
aha° pur§t¦ta-bhave 'bhava° mune
d§sy§s tu kasy§ªcana veda-v§din§m
nir¡pito b§laka eva yogin§°
ªuªr¡¢a£e pr§v¥¢i nirvivik¢at§m
aham—én; pur§—azelõtt; at¦ta-bhave—az elõzõ korszakban; abhavam—váltam; mune—
óh, muni; d§sy§¤—a szolgálónak; tu—de; kasy§ªcana—bizonyos; veda-v§din§m—a Ved§nta
követõi; nir¡pita¤—lefoglalt; b§laka¤—szolgafiú; eva—csak; yogin§m—a bhaktáknak;
ªuªr¡¢a£e—a szolgálatában; pr§v¥¢i—az esõs évszak négy hónapja alatt; nirvivik¢at§m—
együtt éltek.
Óh, Muni! A elõzõ korszakban egy cseléd fiaként születtem meg, aki a Ved§ntát
követõ br§hma£ák szolgálatában állt. Míg az esõs évszak négy hónapja alatt e szentek
együtt éltek, személyes szolgálatukba szegõdtem.
MAGYARÁZAT: ¼r¦ N§rada Muni rövid leírást ad arról, milyen csodálatos légkör az,
amelyet az Úr odaadó szolgálata tölt meg. A legjelentéktelenebb szülõk fia volt, s nem volt
része megfelelõ taníttatásban sem. Ám mivel minden energiáját az Úr szolgálatára fordította,
halhatatlan bölcs lett belõle. Ez az odaadó szolgálat hatása. Az élõlények az Úr
határenergiájához tartoznak, s ezért feladatuk az, hogy az Úr transzcendentális szeretõ
szolgálatát végezzék. Ha nem így tesznek, akkor helyzetüket m§y§nak nevezik. Így amint
valaki az érzéki élvezet helyett az Úr szolgálatára fordítja minden energiáját, m§y§ illúziója
egyszerre szertefoszlik. ¼r¦ N§rada Muni elõzõ születésének példájából megérthetjük, hogy az
Úr szolgálata az Úr hiteles szolgáinak szolgálatával kezdõdik. Az Úr azt mondja, hogy a
szolgáinak végzett szolgálat jobb, mint az Õ személyes szolgálata. A bhaktákat szolgálni
értékesebb, mint az Urat szolgálni. Az embernek ezért ki kell választania az Úr egy hiteles
szolgáját, aki állandóan az Úr szolgálatában merül el, s el kell fogadnia õt lelki
tanítómesterének, valamint szolgálnia kell õt. Az ilyen lelki tanítómester az áttetszõ közeg,
akin keresztül láthatóvá válik az Úr, aki túl van az anyagi érzékfelfogáson. A hiteles lelki
tanítómester szolgálatával az ember eléri, hogy az Úr a Neki végzett szolgálat arányában
feltárja Önmagát. Az emberi energiának az Úr szolgálatában történõ alkalmazása a
felszabadulás felé vezetõ ösvényt jelenti. Az egész kozmikus teremtés egyszerre azonossá
válik az Úrral, amint a hiteles lelki tanítómester vezetésével valaki Vele kapcsolatban végez
szolgálatot. A tapasztalt lelki tanítómester ismeri annak a mûvészetét, hogyan lehet mindent
az Úr dicsõítésére használni, s ezért az õ irányítása alatt az egész világ lelki birodalommá
válhat az Úr szolgájának isteni kegyébõl.
24. VERS
te mayy apet§khila-c§pale 'rbhake
d§nte 'dh¥ta-kr¦¨anake 'nuvartini
cakru¤ k¥p§° yadyapi tulya-darªan§¤
ªuªr¡¢am§£e munayo 'lpa-bh§¢i£i
te—õk; mayi—nekem; apeta—nem követte; akhila—mindenféle; c§pale—hajlamok;
arbhake—egy fiúnak; d§nte—az érzékeket szabályozva; adh¥ta-kr¦¨anake—anélkül, hogy
játékokhoz szokott volna; anuvartini—engedelmes; cakru¤—adományozott; k¥p§m—
indokolatlan kegyét; yadyapi—bár; tulya-darªan§¤—nem részrehajló természetû;
ªuªr¡¢am§£e—a hívõnek; munaya¤—a munik, akik a Ved§ntát követik; alpa-bh§¢i£i—az, aki
nem beszél többet a szükségesnél.
Bár természetük nem volt részrehajló, a Ved§nta e követõi megáldottak indokolatlan
kegyükkel. Én magam kisfiú létemre önfegyelmezett voltam. Nem ragaszkodtam a
játékokhoz, sõt csintalan sem voltam, s nem beszéltem többet a szükségesnél.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja: „Minden Véda Engem kutat.”
Az Úr ¼r¦ Caitanya kijelenti, hogy a Védák csupán három témáról írnak: az élõlények és az
Istenség Személyisége kapcsolatának megalapozásáról; az odaadó szolgálattal kapcsolatos
kötelességek elvégzésérõl, s arról, hogy ezáltal eljuthatunk a végsõ célhoz, vissza Istenhez.
Így a ved§nta-v§d¦k — a Ved§nta követõi — kifejezés az Istenség Személyiségének tiszta
bhaktáira utal. A ved§nta-v§d¦k — vagy bhakti-ved§nták — nem részrehajlóak az odaadó
szolgálat transzcendentális tudományának terjesztésében. Számukra nem létezik ellenség vagy
barát, mûvelt vagy mûveletlen ember. Senki sem igazán kedves és senki sem ellenszenves
számukra. A bhakti-ved§nták látják, hogy az emberek valótlan, érzéki dolgokra pazarolják
idejüket. Feladatuk az, hogy rávegyék a tudatlan embereket: keltsék újra életre elveszett
kapcsolatukat az Istenség Személyiségével. Törekvésük hatására a legbûnösebb lélek is a lelki
élet szintjére emelkedhet, s avatást kapva a bhakti-ved§ntáktól az emberek lassanként
elõrejutnak a transzcendentális megvalósítás útján. A ved§nta-v§d¦k tehát felavatták a fiút,
még az elõtt, hogy önfegyelmezettségre tett volna szert vagy lemondott volna a gyerekes
játékoktól. Az avatás elõtt azonban a fiú egyre fejlettebb lett a fegyelem terén, amely nagyon
lényeges dolog egy olyan ember számára, aki fejlõdni akar ezen az úton. A var£§ªrama-
dharma rendszerben, amely a valódi emberi élet kezdete, az ötéves kisfiúkat, hogy
brahmac§r¦kká váljanak, a guru §ªramájába küldik, ahol mindezt módszeresen tanítják
nekik, legyenek akár hercegek, akár közönséges emberek fiai. A tanítás nemcsak azért volt
kötelezõ, hogy az országnak jó fiai legyenek, hanem azért is, hogy jövõbeni életüket a lelki
megvalósításra készítsék fel. Az érzéki élvezet felelõtlen életformáját a var£§ªrama rendszer
követõinek gyermekei nem ismerték. Egy fiú már az elõtt lelki tudásban részesült, hogy anyja
méhébe került volna az apától. Az apa és az anya egyaránt felelõs volt, hogy fiuk sikeresen
megszabaduljon az anyagi kötelékektõl. Ez a sikeres családtervezés folyamata. Célja az, hogy
tökéletes gyermekeink legyenek. Önuralom, önfegyelem és teljes engedelmesség nélkül senki
sem járhat sikerrel a lelki tanítómester utasításainak követésében, enélkül pedig senki sem
térhet vissza Istenhez.
25. VERS
ucchi¢±a-lep§n anumodito dvijai¤
sak¥t sma bhuñje tad-ap§sta-kilbi¢a¤
eva° prav¥ttasya viªuddha-cetasas
tad-dharma ev§tma-ruci¤ praj§yate
ucchi¢±a-lep§n—ételmaradék; anumodita¤—megengedték; dvijai¤—a ved§ntista
br§hma£ák; sak¥t—egyszer; sma—a múltban; bhuñje—vett; tat—az által a cselekedet által;
ap§sta—kiküszöbölt; kilbi¢a¤—minden bûn; evam—így; prav¥ttasya—végezve; viªuddha-
cetasa¤—annak, akinek az elméje megtisztult; tat—e bizonyos; dharma¤—természet; eva—
bizonyára; §tma-ruci¤—transzcendentális vonzalom; praj§yate—megnyilvánult.
Csupán egyszer történt, hogy engedélyükkel megettem ételmaradékukat, s ettõl
minden bûnöm nyomban gyökerestõl megsemmisült. E tettem által szívem megtisztult, s
a transzcendentalisták természete vonzóvá vált számomra.
MAGYARÁZAT: A tiszta odaadás épp olyan ragályos — jó értelemben véve —, mint a
fertõzõ betegségek. Egy tiszta bhakta minden bûntõl mentes. Az Istenség Személyisége a
legtisztább élõlény, s amíg az ember nem tisztul meg ugyanolyan mértékben az anyagi
tulajdonságok fertõzésétõl, addig nem lehet az Úr tiszta bhaktája. A bhakti-ved§nták, mint
ahogyan az elõbbiekben említettük, tiszta bhakták voltak, s a fiút társaságuk és az, hogy
egyszer elfogyaszthatta ételmaradékukat, megfertõzte tisztaságával. A tiszta bhakták
maradékát engedélyük nélkül is meg lehet enni. Vannak ál-bhakták is, és az embernek nagyon
óvatosnak kell lennie velük. Számtalan dolog van, ami akadályt jelenthet az odaadó szolgálat
elkezdésében, de a tiszta bhakták társaságában minden ilyen akadály eltûnik. A kezdõ bhakta
valóban a tiszta bhakták transzcendentális tulajdonságaival gyarapszik — vagyis vonzódni
kezd az Istenség Személyiségének nevéhez, dicsõségéhez, tulajdonságaihoz, kedvteléseihez és
így tovább. Ha megfertõzõdünk a tiszta bhakta tulajdonságaival, az azt jelenti, hogy az
Istenség Személyisége transzcendentális cselekedetei iránti érzett tiszta odaadás ízét szívjuk
magunkba. Ez a transzcendentális íz egyszerre minden anyagi dolgot ízetlenné tesz. Egy tiszta
bhakta ezért a legkevésbé sem vonzódik az anyagi cselekedetekhez. Miután az odaadó
szolgálat útján minden akadály vagy bûn megszûnik, az ember vonzódni kezd,
megingathatatlanná válik, tökéletes ízt érez, transzcendentális érzelmei fejlõdnek ki, s végül
eljut az Úr szeretõ szolgálatának szintjére. Mindezek a szintek a tiszta bhakták társaságában
alakulnak ki. Ez a magyarázata ennek a versnek.
26. VERS
tatr§nvaha° k¥¢£a-kath§¤ prag§yat§m
anugrahe£§ª¥£ava° manohar§¤
t§¤ ªraddhay§ me 'nupada° viª¥£vata¤
priyaªravasy a¯ga mam§bhavad ruci¤
tatra—ezután; anu—minden nap; aham—én; k¥¢£a-kath§¤—az Úr K¥¢£a tetteirõl szóló
elbeszélések; prag§yat§m—leírását; anugrahe£a—indokolatlan kegyükbõl; aª¥£avam—
hallgatva; mana¤-har§¤—vonzó; t§¤—azok; ªraddhay§—tisztelettudóan; me—nekem;
anupadam—minden lépés; viª¥£vata¤—figyelmesen hallgat; priyaªravasi—az Istenség
Személyiségérõl; a¯ga—óh, Vy§sadeva; mama—enyém; abhavat—így lett; ruci¤—íz.
Óh, Vy§sadeva! A kiváló ved§ntisták társaságában, az õ kegyükbõl hallhattam,
amint az Úr K¥¢£a elragadó tetteirõl beszéltek. Figyelmesen hallgattam õket, s az
élvezet, hogy hallhatok az Istenség Személyiségérõl, minden pillanattal fokozódott.
MAGYARÁZAT: Az Úr ¼r¦ K¥¢£ának, az Istenség Abszolút Személyiségének nemcsak
személyes vonásai vonzóak, de transzcendentális cselekedetei is. Ez azért van, mert az
Abszolút nevében, dicsõségében, formájában, kedvteléseiben, környezetében és minden
Hozzá tartozó dologban egyaránt abszolút. Az Úr indokolatlan kegyébõl alászáll az anyagi
világba, s bemutatja transzcendentális kedvteléseit mint emberi lény, hogy a Hozzá vonzódó
emberek visszatérhessenek Istenhez. Az ember természetébõl adódóan vonzódik ahhoz, hogy
történeteket és elbeszéléseket hallgasson anyagi tetteket végrehajtó különféle emberekrõl, s
nem tudja, hogy ezzel csupán értékes idejét vesztegeti, és rabjává válik az anyagi természet
három kötõerejének. Idejének pazarlása helyett lelki sikert érhet el, ha figyelmét az Úr
transzcendentális kedvtelései felé fordítja. Az Úr kedvteléseirõl szóló elbeszélést hallgatva
közvetlen kapcsolatba kerül az Istenség Személyiségével, és — ahogyan arról korábban már
szó volt — ha az Istenség Személyiségérõl hall, a felhalmozódott bûnök mind kitisztulnak
bensõjébõl. Így, minden bûntõl megtisztulva, fokozatosan megszabadul az anyagi
környezettõl, s vonzódni kezd az Úr tulajdonságaihoz. N§rada Muni most ezt magyarázta el
saját példájával. A legfontosabb az, hogy az ember csupán azáltal, hogy hall az Úr
kedvteléseirõl, az Úr társainak egyikévé válhat. N§rada Muni örökké él, határtalan tudással
rendelkezik, felmérhetetlenül boldog, s szabadon vándorolhat szerte az anyagi és a lelki
világban. Az ember elérheti az élet legmagasabb rendû tökéletességét pusztán azzal, hogy a
megfelelõ forrásból, figyelmesen hallgatja az Úr transzcendentális kedvteléseit, ahogyan
N§rada Muni hallgatta a tiszta bhaktákat (bhakti-ved§ntákat) elõzõ életében. A hallás e
módszere a bhakták társaságában a leginkább ajánlott folyamat a nézeteltérések korában, a
Kali-korban.
27. VERS
tasmi°s tad§ labdha-rucer mah§-mate
priyaªravasy askhalit§ matir mama
yay§ham etat sad-asat sva-m§yay§
paªye mayi brahma£i kalpita° pare
tasmin—így; tad§—akkor; labdha—elért; ruce¤—íz; mah§-mate—óh, nagy szent;
priyaªravasi—az Úrnak; askhalit§ mati¤—töretlen figyelemmel; mama—enyém; yay§—ami
által; aham—én; etat—mindez; sat-asat—durva és finom; sva-m§yay§—az ember saját
tudatlansága; paªye—lát; mayi—bennem; brahma£i—a Legfelsõbb; kalpitam—elfogadott;
pare—a Transzcendensben.
Óh, nagy bölcs! Amint megéreztem az ízt, amit az Istenség Személyisége nyújt,
megingathatatlan figyelemmel hallgattam mindent, ami Róla szólt. S ahogy kifejlõdött
bennem ez az íz, megvalósítottam, hogy csupán tudatlanságom miatt fogadtam el e
durva és finom fizikai burkot, hiszen az Úr és én egyaránt transzcendentálisak vagyunk.
MAGYARÁZAT: Az anyagi lét tudatlanságát a sötétséghez hasonlítják, az Istenség
Személyiségét pedig a Védikus Írások mindegyike a naphoz hasonlítja. Ahol fény van, ott
nem lehet sötétség. Az Úr kedvteléseirõl hallani önmagában is transzcendentális társulás az
Úrral, mert nincs különbség az Úr és transzcendentális kedvtelései között. A legfõbb
világosság eloszlat minden tudatlanságot. Csak tudatlanságában gondolja a feltételekhez
kötött lélek tévesen azt, hogy õ és az Úr egyaránt az anyagi természet terméke. Valójában
azonban az Istenség Személyisége és az élõlények transzcendentálisak, és semmi közük nincs
az anyagi természethez. Amikor eloszlik a sötétség, s az ember teljes mértékben megvalósítja,
hogy semmi sem létezik az Istenség Személyisége nélkül, megszûnik a tudatlanság. Mind a
durva, mind a finom fizikai test az Istenség Személyiségétõl ered, ezért a tudás fénye lehetõvé
teszi, hogy az ember mindkettõt az Úr szolgálatába állítsa. A durva fizikai testet az Urat
szolgáló tettekkel kell lefoglalni (ilyen a vízhordás, a templom tisztántartása, a hódolatunk
felajánlása és így tovább). Az arcan§, a templomi m¡rti-imádat folyamatához hozzátartozik,
hogy az ember durva fizikai testét az Úr szolgálatába állítja. A magasabb rendû elmével az Úr
transzcendentális kedvteléseire kell figyelnünk, elmélkednünk kell azokról, valamint
énekelnünk kell az Úr nevét. Minden ilyen cselekedet transzcendentális. Sem a durva, sem a
finom érzékeket nem szabad másra használni. A transzcendentális cselekedetek ilyen
megvalósítása csak az odaadó szolgálatban eltöltött sok-sok tanulóév után lehetséges, azonban
az Istenség Személyisége iránti szeretet — ahogyan N§rada Muniban is kialakult a hallás
révén —, rendkívüli hatást eredményez.
28. VERS
ittha° ªarat-pr§v¥¢ik§v ¥t¡ harer
viª¥£vato me 'nusava° yaªo 'malam
sa¯k¦rtyam§na° munibhir mah§tmabhir
bhakti¤ prav¥tt§tma-rajas-tamopah§
ittham—így; ªarat—õsz; pr§v¥¢ikau—esõs évszak; ¥t¡—két évszak; hare¤—az Úrról;
viª¥£vata¤—folyton hall; me—én; anusavam—folytonosan; yaªa¤ amalam—tiszta
dicsõségét; sa¯k¦rtyam§nam—zengték; munibhi¤—a nagy szentek; mah§-§tmabhi¤—nagy
lelkek; bhakti¤—odaadó szolgálat; prav¥tt§—áradni kezdett; §tma—élõlény; raja¤—a
szenvedély kötõereje; tama—a tudatlanság kötõereje; upah§—elpusztul.
Két évszakon keresztül — az esõs évszakban és õsszel — volt alkalmam hallgatni e
nagy lelkeket, a bölcseket, amint állandóan az Úr Hari örök, töretlen dicsõségét zengték.
Ahogy odaadó szolgálatom folyama útnak indult, a tudatlanság és a szenvedély
kötõereje nem fedett be többé.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Úr transzcendentális szeretõ szolgálatához minden
élõlény természetesen vonzódik. Az ösztön ott szunnyad mindenkiben, de az anyagi
természettel való kapcsolat miatt a szenvedély és a tudatlanság kötõerõi fedik ezt be
emberemlékezet óta. Ha az Úr és az Úr nagylelkû bhaktái kegyébõl egy élõlénynek olyan
szerencsében van része, hogy az Úr tiszta bhaktáinak társaságába kerül, s lehetõséget kap
arra, hogy halljon az Úr örök dicsõségérõl, akkor az odaadó szolgálat folyama olyan lesz, akár
egy hömpölygõ folyó. Ahogyan a folyó addig folyik, míg el nem éri a tengert, úgy a tiszta
odaadó szolgálat a tiszta bhakták társasága révén szintén addig folyik, míg el nem éri a végsõ
célt, a transzcendentális Istenszeretetet. Az odaadó szolgálat folyamát nem lehet megállítani,
sõt az egyre fokozódik, határtalanul, és olyan hatásos, hogy még egy szemlélõdõt is
felszabadíthat a szenvedély és a tudatlanság kötõereje alól. A természet e két kötõereje így
eltûnik, az élõlény pedig eredeti helyzetébe kerülve felszabadul.
29. VERS
tasyaiva° me 'nuraktasya praªritasya hatainasa¤
ªraddadh§nasya b§lasya d§ntasy§nucarasya ca
tasya—az övé; evam—így; me—enyém; anuraktasya—ragaszkodva hozzájuk;
praªritasya—engedelmesen; hata—mentes; enasa¤—bûnöktõl; ªraddadh§nasya—aki hisz;
b§lasya—a fiúé; d§ntasya—legyõzött; anucarasya—szigorúan követve az utasításokat; ca—
és.
Nagyon ragaszkodtam azokhoz a bölcsekhez. Udvarias voltam hozzájuk, és
szolgálatukban minden bûnömtõl megszabadultam. Szívem mélyén erõsen hittem
bennük. Érzékeimet legyõztem, testemmel és elmémmel szigorúan követtem õket.
MAGYARÁZAT: Ezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy leendõ tanítványnak,
aki a tiszta bhakta helyzetébe akar emelkedni. Az ilyen tanítványnak mindig a tiszta bhakták
társaságát kell keresnie. Soha ne hagyjuk, hogy egy ál-bhakta félrevezessen bennünket. A
tanítványnak egyszerûnek és udvariasnak kell lennie, hogy utasításokat kaphasson egy tiszta
bhaktától. A tiszta bhakta nem más, mint az Istenség Személyiségének tökéletesen meghódolt
lélek. Az Istenség Személyiségét mint legfelsõbb tulajdonost ismeri, s mindenki mást az Õ
szolgájának tekint. Csakis a tiszta bhakták társaságában szabadulhat meg az ember minden
bûntõl, amelyek az anyagi környezet eredményeképpen szaporodtak fel. Egy kezdõ bhaktának
hûségesen kell szolgálnia a tiszta bhaktát. Legyen nagyon engedelmes, és kövesse szigorúan
az utasításait. Ezek a jellemzõi annak a bhaktának, akinek eltökélt szándéka, hogy még ebben
az életében sikert ér el.
30. VERS
jñ§na° guhyatama° yat tat s§k¢§d bhagavatoditam
anvavocan gami¢yanta¤ k¥pay§ d¦na-vatsal§¤
jñ§nam—tudás; guhyatamam—a legbizalmasabb; yat—ami; tat—az; s§k¢§t—
közvetlenül; bhagavat§ uditam—Maga az Úr ismertette; anvavocan—utasítást adott;
gami¢yanta¤—miközben távozott; k¥pay§—indokolatlan kegyébõl; d¦na-vatsal§¤—az, aki
nagyon kegyes a szegényekhez és az alázatosakhoz.
Amikor elmentek, az elesett lelkekhez oly kegyes bhakti-ved§nták átadták nekem a
legbensõségesebb tanítást, amelyet Maga az Istenség Személyisége mondott el.
MAGYARÁZAT: Egy tiszta ved§ntista vagy bhakti-ved§nta pontosan az Úr utasításainak
megfelelõen tanítja követõit. Az Istenség Személyisége mind a Bhagavad-g¦t§ban, mind a
többi szentírásban határozottan arra utasította az embereket, hogy csak Õt kövessék. Az Úr a
teremtõje, fenntartója és megsemmisítõje mindennek. Az egész megnyilvánult teremtés az Õ
akaratából létezik, s amikor minden véget ér, saját akaratából egész környezetével együtt örök
birodalmában marad. Õ a teremtés elõtt is örök lakhelyén tartózkodott, s a megsemmisülés
után szintén ott marad. Az Úr tehát nem a teremtett lények egyike; Õ transzcendentális. A
Bhagavad-g¦t§ban elmondja, hogy hosszú-hosszú idõvel azelõtt, hogy a tanítást átadta
Arjunának, a napisten részesült ebben a tudásban. Ez volt az a tanítás, amelyet — mivel az
idõk folyamán gondatlanul ápolták, s így feledésbe merült — az Úr átadott Arjunának, mert
tökéletes bhaktája és barátja volt. Az Úr tanítását tehát csakis az Úr bhaktái érthetik meg,
senki más. A személytelen filozófia hívei, akiknek nincs elképzelésük az Úr transzcendentális
formájáról, nem érthetik meg az Úr e legbizalmasabb üzenetét. A „legbizalmasabb” kifejezés
nagyon fontos, mert az odaadó szolgálat tudománya messze fölötte áll a személytelen
Brahmanról szóló tudásnak. Jñ§nam közönséges tudást jelent, vagy a tudás valamilyen ágát.
Ez a tudás egészen a személytelen Brahmanról szóló tudásig fejlõdik. Ezen túllépve, ha
részben odaadással keveredik, akkor a Param§tm§, a mindent átható Istenség ismeretét
eredményezi, ami egy bizalmasabb tudomány. Amikor azonban tiszta odaadó szolgálattá válik
és eljut a transzcendentális tudás bensõséges részéig, akkor a legbizalmasabb tudásnak
nevezik. Ezt a legbizalmasabb tudást adta át az Úr Brahm§nak, Arjunának, Uddhavának és
másoknak.
31. VERS
yenaiv§ha° bhagavato v§sudevasya vedhasa¤
m§y§nubh§vam avida° yena gacchanti tat-padam
yena—ami által; eva—bizonyára; aham—én; bhagavata¤—az Istenség Személyiségének;
v§sudevasya—az Úr ¼r¦ K¥¢£ának; vedhasa¤—a legfelsõbb teremtõnek; m§y§—energiája;
anubh§vam—hatása; avidam—könnyen megértettem; yena—amely által; gacchanti—
mennek; tat-padam—az Úr lótuszlábaihoz.
E bensõséges tudás segítségével világosan megértettem az Úr ¼r¦ K¥¢£a, mindenki
teremtõje, fenntartója és megsemmisítõje energiájának hatását. Ezzel a tudással az
ember visszatérhet Hozzá és személyesen találkozhat Vele.
MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat, azaz a legbizalmasabb tudás által nagyon könnyen
megérthetjük, hogyan mûködnek az Úr különféle energiái. Az energia egyik része létrehozza
az anyagi világot, másik (magasabb rendû) része pedig a lelki világot. A határenergia az
élõlényeket nyilvánítja meg, akik ezen energiák egyikét szolgálják. Az anyagi energiát
szolgáló élõlények megfeszített erõvel a puszta létért és a boldogságért küzdenek, amely
illúzióként jelenik meg számukra. A lelki energiát választók azonban az Úr közvetlen
szolgálatát végzik, örök létben, teljes tudással és örök boldogságban. Az Úr arra vágyik,
ahogy azt személyesen kijelentette a Bhagavad-g¦t§ban, hogy minden feltételekhez kötött
lélek, aki az anyagi energia birodalmában sínylõdik, térjen vissza Hozzá azáltal, hogy felad
minden anyagi világbeli tevékenységet. Ez a tudás legbizalmasabb része, amelyet azonban
csakis a tiszta bhakták érthetnek meg, és csakis ezek a bhakták jutnak be az Úr birodalmába,
hogy személyesen lássák és személyesen szolgálják Õt. A legjobb példa erre maga N§rada,
aki elérte ezt az örök tudással és örök boldogsággal teljes szintet. A lehetõség mindenki elõtt
nyitva áll, feltéve hogy ¼r¦ N§rada Muni nyomdokait követi. A ªruti szerint a Legfelsõbb Úr
(anélkül, hogy a legkisebb erõfeszítést tenné) korlátlan energiákkal rendelkezik, amelyeket az
elõbbiekben említett három fõ kategóriába lehet besorolni.
32. VERS
etat sa°s¡cita° brahma°s t§pa-traya-cikitsitam
yad ¦ªvare bhagavati karma brahma£i bh§vitam
etat—ennyire; sa°s¡citam—a bölcsek határoztak; brahman—óh, Vy§sa br§hma£a; t§pa-
traya—a háromféle nyomorúság; cikitsitam—gyógyír; yat—ami; ¦ªvare—a legfelsõbb
irányító; bhagavati—az Istenség Személyiségének; karma—saját elõírt kötelesség;
brahma£i—a nagynak; bh§vitam—szentelte.
Óh, Vy§sadeva br§hma£a! A bölcsek kimondták, hogy a legjobb gyógymód minden
baj és gyötrelem megszüntetésére az, ha az ember a Legfelsõbb Úr, az Istenség
Személyisége [¼r¦ K¥¢£a] szolgálatának szenteli minden cselekedetét.
MAGYARÁZAT: ¼r¦ N§rada Muni személyesen tapasztalta, hogy a felszabaduláshoz, az
élet gyötrelmeitõl való megszabaduláshoz vezetõ legalkalmasabb és legcélravezetõbb út az,
ha az ember alázatosan hallgatja a megfelelõ és hiteles forrásokat az Úr transzcendentális
cselekedeteirõl. Ez az egyetlen gyógymód. Az egész anyagi lét gyötrelmekkel teli. Az ostoba
emberek jelentéktelen kis agyuk segítségével számtalan gyógymódot kitaláltak, hogy megálljt
parancsoljanak a háromféle szenvedésnek, amelyek a testtõl és az elmétõl, a természeti
csapásoktól, valamint más élõlényektõl származnak. Az egész világ roppant erõvel küzd,
hogy megszabaduljon e három gyötrelemtõl, de az emberek nem tudják, hogy az Úr
jóváhagyása nélkül semmilyen terv vagy gyógymód nem hozhatja meg a békét és a
nyugalmat, melyre vágynak. A gyógykezelés nem gyógyíthatja meg a beteget, ha az Úr nem
hagyja jóvá. Az óceánt vagy a folyót sem lehet átszelni még arra alkalmas csónakban sem az
Úr jóváhagyása nélkül. Biztosan kell tudnunk, hogy az Úr a végsõ jóváhagyó, ezért
törekvéseinket az Úr kegyébe kell ajánlanunk, a végsõ siker érdekében, hogy
megszabaduljunk a siker útjában álló akadályoktól. Az Úr mindent átható, korlátlan hatalmú,
mindentudó, s mindenütt jelen van. Õ a végsõ jóváhagyója minden jó illetve rossz hatásnak.
Meg kell tehát tanulnunk cselekedeteinket az Úr kegyébe ajánlani, s elfogadni Õt akár mint
személytelen Brahmant, akár mint helyhez kötött Param§tm§t, akár mint az Istenség
Legfelsõbb Személyiségét. Nem számít, kik vagyunk. Az embernek mindenét az Úr
szolgálatának kell szentelnie. Ha az ember mûvelt tudós, filozófus, költõ stb., tudását az Úr
felsõbbrendûségének megszilárdítása érdekében kell alkalmaznia. Meg kell próbálnunk
megfigyelni az Úr energiáját az élet minden területén. Nem szabad lebecsülnünk Õt, és
megpróbálnunk olyanná válni, mint amilyen Õ, vagy töredékes tudásunkkal a helyzetébe
kerülni. Ha az ember vezetõ, államférfi, katona, politikus stb., meg kell próbálnia, hogy az Úr
felsõbbrendûségét megszilárdítsa az államvezetésben. Harcolnunk kell az Úr ügyéért,
ahogyan ¼r¦ Arjuna tette. Kezdetben ¼r¦ Arjuna, a nagy harcos megtagadta a harcot, de amikor
az Úr meggyõzte, hogy a harcra szükség van, ¼r¦ Arjuna megváltoztatta döntését, s harcba
szállt az Úr ügyéért. Hasonló módon, ha valaki üzletember, iparos, földmûves stb., akkor
fáradságos munkával megkeresett pénzével segítse az Úr ügyét. Mindig úgy kell
gondolkoznunk, hogy összegyûjtött pénzünk az Úr vagyona. A gazdagságot a szerencse
istennõjének (Lak¢m¦nak) tartják, az Úr pedig N§r§ya£a, vagyis Lak¢m¦ férje. Próbáljuk
Lak¢m¦t az Úr N§r§ya£a szolgálatába állítani, s így boldogok lehetünk. Így lehet az Urat az
élet minden területén fölismerni. A legjobb azonban, ha megszabadulunk minden anyagi
tevékenységtõl, és tökéletesen az Úr transzcendentális kedvteléseinek hallgatásába merülünk.
De az ilyen lehetõség hiányában az embernek arra kell törekednie, hogy mindent, amihez
különösképpen vonzódik, állítson az Úr szolgálatába. Ez a béke és a jólét útja. Ebben a
versben a sa°s¡citam szó szintén lényeges. Az embernek egy pillanatra sem szabad azt
gondolnia, hogy N§rada megvalósítása csupán gyerekes képzelõdés volt. Ez nem így van. A
tapasztalt és mûvelt tudósok ugyanezt ismerték fel, s ez a sa°s¡citam szó valódi jelentése.
33. VERS
§mayo yaª ca bh¡t§n§° j§yate yena suvrata
tad eva hy §maya° dravya° na pun§ti cikitsitam
§maya¤—betegségek; ya¤ ca—bármi; bh¡t§n§m—az élõlényé; j§yate—lehetõvé válik;
yena—segítségével; suvrata—óh, jó lélek; tat—az; eva—nagyon; hi—bizonyára; §mayam—
betegség; dravyam—dolog; na—nem; pun§ti—gyógyítja meg; cikitsitam—kezelt.
Óh, nagy lélek! Nem gyógyítható-e egy betegség ugyanazzal a dologgal, mint ami
magát a betegséget okozta, ha gyógykezelésként alkalmazzuk?
MAGYARÁZAT: Egy gyakorlott orvos gyógyító étrenddel kezeli betegét. A tejtermékek
például néha rendellenességet okoznak a belekben, ám ugyanaz a tej túróként fogyasztva,
néhány más gyógyszerhez keverve meggyógyítja a rendellenességet. Az anyagi lét háromféle
szenvedésén szintén nem lehet pusztán az anyagi cselekedetekkel enyhíteni. Ezeket a tetteket
lelkivé kell tenni, ahogyan a tûz is vörösen izzóvá teszi a vasat, s így a tûz tevékenysége
elkezdõdik. Egy dolog anyagi felfogása éppen így egyszerre megváltozik, amint az Úr
szolgálatába állítjuk. Ez a lelki siker titka. Ne próbáljunk uralkodni az anyagi természeten, de
ne is vessük el az anyagi dolgokat! Mindennek kihasználhatjuk a jó oldalát, ha mindent a
legfelsõbb lelki lénnyel kapcsolatban alkalmazunk. Minden a Legfelsõbb Lélektõl ered, aki
felfoghatatlan hatalmával a lelkit anyagivá, az anyagit pedig lelkivé teheti. Ezért egy
anyaginak nevezett dolog egyszerre lelki erõvé válhat az Úr hatalmas akaratából. E változás
feltétele az, hogy az úgynevezett anyagot a lélek szolgálatában alkalmazzuk. Így lehet
gyógyítani anyagi betegségeinket, s így lehet felemelkednünk a lelki szintre, ahol nincsen
szenvedés, bánat és félelem. Amikor már mindent az Úr szolgálatában használunk,
tapasztalhatjuk, hogy nincs más a Legfelsõbb Brahmanon kívül. Így érthetjük meg a védikus
mantrát: „minden Brahman”.
34. VERS
eva° n¥£§° kriy§-yog§¤ sarve sa°s¥ti-hetava¤
ta ev§tma-vin§ª§ya kalpante kalpit§¤ pare
evam—így; n¥£§m—az élõlénynek; kriy§-yog§¤—minden cselekedete; sarve—minden;
sa°s¥ti—anyagi létezés; hetava¤—okoz; te—az; eva—bizonyára; §tma—a tettek fája;
vin§ª§ya—megöli; kalpante—képessé válik; kalpit§¤—áldozott; pare—a Transzcendensnek.
Ha az ember minden cselekedetét az Úr szolgálatának szenteli, akkor ugyanazok a
cselekedetek, melyek addig folytonos rabságát okozták, most a tettek fájának elpusztítói
lesznek.
MAGYARÁZAT: A gyümölcsözõ munkát, amely állandóan lefoglalja az élõlényt, a
Bhagavad-g¦t§ a banyanfához hasonlítja, mert nagyon mélyen gyökerezik. Amíg vágyik a
munka gyümölcsének élvezetére, a léleknek folytatnia kell vándorútját egyik testbõl a másik
testbe, egyik helyrõl a másikra, tettei természete szerint. Az élvezetre való hajlam az Úr
missziójának szolgálata utáni vággyá alakulhat át, s ha így történik, az ember tevékenysége
karma-yogává változik, vagyis olyan úttá, amelyen haladva az ember elérheti a lelki
tökéletességet, miközben természetének megfelelõ munkát végez. Az §tm§ szó jelen esetben a
gyümölcsözõ cselekedetek kategóriáit jelöli. A végkövetkeztetés tehát az, hogy ha minden
gyümölcsözõ és egyéb munka eredménye összekapcsolódik az Úr szolgálatával, akkor nem
fog további karmát létrehozni, és fokozatosan transzcendentális odaadó szolgálattá fejlõdik,
amely nemcsak tökéletesen elvágja a munka banyanfájának gyökerét, de a munka végzõjét is
az Úr lótuszlábaihoz tereli.
Röviden összefoglalva tehát az embernek legelõször keresnie kell a tiszta bhakták
társaságát, akik nem csupán jártasak a Ved§ntában, de õk maguk önmegvalósított lelkek, az
Úr ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége tiszta bhaktái. Társaságukban a kezdõ bhaktáknak
fenntartás nélküli szeretõ szolgálatot kell végezniük, a fizikai test és az elme használatával. Ez
a szolgálatkész hozzáállás arra fogja késztetni a nagy lelkeket, hogy még szívesebben
árasszák kegyüket, amely által a kezdõ szert tesz a tiszta bhakták transzcendentális
tulajdonságaira. Ez fokozatosan oda vezet, hogy a bhaktában erõs ragaszkodás fejlõdik ki az
Úr transzcendentális kedvteléseinek hallgatása iránt. Ez teszi lehetõvé, hogy megértse a durva
és finom fizikai testek eredeti helyzetét, az ezeken túli, tiszta lélekrõl szóló tudást, valamint
örök kapcsolatát a Legfelsõbb Lélekkel, az Istenség Személyiségével. Miután a viszony az
örök kapcsolat megalapozásával megszilárdul, az Úr tiszta odaadó szolgálata fokozatosan az
Istenség Személyiségének tökéletes ismeretévé fejlõdik, túl a személytelen Brahmanon és a
helyhez kötött Param§tm§n. E puru¢ottama-yoga által, ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ leírja, az
ember még ebben a testi létben tökéletessé válhat, s a lehetséges legnagyobb arányban
mutatkozhatnak meg benne az Úr jó tulajdonságai. Ez az a fokozatos fejlõdés, amelyet a tiszta
bhakták társasága eredményez.
35. VERS
yad atra kriyate karma bhagavat-parito¢a£am
jñ§na° yat tad adh¦na° hi bhakti-yoga-samanvitam
yat—bármi; atra—ebben az életben vagy ebben a világban; kriyate—elvégez; karma—
tett; bhagavat—az Istenség Legfelsõbb Személyiségének; parito¢a£am—elégedettségére;
jñ§nam—tudás; yat tat—amit úgy neveznek; adh¦nam—független; hi—minden bizonnyal;
bhakti-yoga—odaadó; samanvitam—a bhakti-yogához kapcsolódik.
Bármilyen munkát is végez az ember ebben az életében az Úr missziójának
beteljesítése érdekében, azt bhakti-yogának, az Úr transzcendentális szeretõ
szolgálatának nevezik, s amit tudásnak hívnak, az természetes velejárója mindennek.
MAGYARÁZAT: Az általános és elterjedt nézet az, hogy a szentírások utasításainak
jegyében végzett gyümölcsözõ munka által az ember tökéletesen képessé válik arra, hogy
transzcendentális tudásra tegyen szert a lelki megvalósítás érdekében. Egyesek úgy tartják,
hogy a bhakti-yoga a karma egyik formája, valójában azonban a bhakti-yoga fölötte áll mind
a karmának, mind a jñ§nának. A bhakti-yoga független a jñ§nától és a karmától; a jñ§na és a
karma viszont függ a bhakti-yogától. Ez a kriy§-yoga vagy karma-yoga — ahogy azt ¼r¦
N§rada javasolja Vy§sának — különösképpen ajánlott, mert alapelve az, hogy elégedetté
tegyük az Urat. Az Úr nem akarja, hogy fiai, az élõlények szenvedjenek az élet háromféle
gyötrelmétõl. Arra vágyik, hogy mind visszatérjenek Hozzá és Vele éljenek, de ahhoz, hogy
visszatérhessünk Istenhez, meg kell magunkat tisztítanunk az anyagi fertõzésektõl. Ezért ha
valaki annak érdekében végez munkát, hogy elégedetté tegye az Urat, fokozatosan
megszabadul az anyagi vonzódástól. Ez a megtisztulás a lelki tudás elérését jelenti. A tudás
tehát olyan karmától, azaz munkától függ, amit az Úr kedvéért végzünk. Más tudás, amelybõl
hiányzik a bhakti-yoga — ami nem más, mint hogy elégedetté tesszük az Urat —, nem vezet
vissza Isten birodalmába, ami azt jelenti, hogy még felszabadulást sem kínál, ahogyan azt
korábban már elmagyaráztuk a nai¢karmyam apy acyuta-bh§va-varjitam vers kapcsán. A
végkövetkeztetés az, hogy az Úr tiszta szolgálatában — különösen transzcendentális
dicsõségének hallgatásában és annak ismétlésében — elmélyedt bhakta isteni kegybõl
egyszerre lelkileg is megvilágosodik, amint azt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti.
36. VERS
kurv§£§ yatra karm§£i bhagavac-chik¢ay§sak¥t
g¥£anti gu£a-n§m§ni k¥¢£asy§nusmaranti ca
kurv§£§¤—miközben elvégez; yatra—azután; karm§£i—kötelességek; bhagavat—az
Istenség Személyisége; ªik¢ay§—akaratából; asak¥t—folytonosan; g¥£anti—elfogad; gu£a—
tulajdonságok; n§m§ni—nevek; k¥¢£asya—K¥¢£áé; anusmaranti—örökké emlékezik; ca—és.
Miközben az ember ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége utasításai szerint
végzi kötelességét, állandóan emlékezik Rá, nevére és tulajdonságaira.
MAGYARÁZAT: Az Úr tapasztalt bhaktája úgy alakítja életét, hogy miközben
számtalanféle kötelességét végzi akár jelenlegi, akár következõ életére gondolva, állandóan
képes emlékezni az Úr nevére, dicsõségére, tulajdonságaira stb. Az Úr utasítása
félreérthetetlenül olvasható a Bhagavad-g¦t§ban: az ember az élet minden területén az Úrnak
dolgozzon. Az élet minden területén az Urat kell tulajdonosként elismerni. A védikus
szertartások szerint még az olyan félistenek, mint Indra, Brahm§, Sarasvat¦ és Ga£eªa
imádatában is az a szokás, hogy Vi¢£u képviselõjének minden körülmények között ott kell
lennie mint yajñeªvara, az áldozatok irányító hatalma. Ajánlatos, hogy egy bizonyos célért
egy bizonyos félistent imádjon az ember, Vi¢£u jelenléte azonban nélkülözhetetlen ahhoz,
hogy a szertartást megfelelõen elvégezzék.
E védikus kötelességektõl eltekintve még a hétköznapi dolgainkban (a család ügyeiben, az
üzleti vagy szakmai életben) is figyelembe kell vennünk, hogy minden cselekedet eredményét
át kell adnunk a legfelsõbb élvezõnek, az Úr K¥¢£ának. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr kijelenti,
hogy Õ minden dolog legfõbb élvezõje, minden bolygó legfõbb tulajdonosa és minden lény
legfelsõbb barátja. Az Úr ¼r¦ K¥¢£án kívül senki sem tarthatja magát az Õ teremtésében létezõ
minden dolog tulajdonosának. Egy tiszta bhakta sohasem felejti ezt el, s így örökké az Úr
transzcendentális nevérõl, dicsõségérõl és tulajdonságairól énekel. Ez azt jelenti, hogy állandó
kapcsolata van az Úrral. Az Úr azonos nevével, dicsõségével — és így tovább —, ezért ezek
állandó társasága nem más, mint az Úr társasága.
Havi jövedelmünk jelentõs részét, legalább felét az Úr K¥¢£a utasításainak végrehajtására
kell fordítanunk. S nem csupán keresetünk hasznát kell erre a célra fordítani, hanem
prédikálnunk kell az odaadást másoknak is, mert ez szintén az Úr utasítása. Az Úr
határozottan kijelenti, hogy senki sem kedvesebb Számára, mint az, aki örökké az Õ nevét és
dicsõségét prédikálja szerte a világon. Az anyagi világ tudományos felfedezéseit ugyanígy
lehet az Õ utasításainak végrehajtásában alkalmazni. Az Úr azt akarja, hogy a Bhagavad-g¦t§
üzenetét prédikálják bhaktái között. Nem lehetséges ez azok között, akik nem rendelkeznek a
lemondás, az adományozás és a mûveltség biztosította hitellel. Ezért továbbra is törekednünk
kell arra, hogy megnyerjük a vonakodó embereket, hogy bhaktákká váljanak. Az Úr Caitanya
nagyon egyszerû módszert mutatott be ezzel kapcsolatban. A transzcendentális üzenetrõl
énekléssel, tánccal és ételekkel prédikált. Keresetünk felét fordítsuk hát erre a célra. Ha e
nézeteltéréssel és viszállyal teli, bûnös korban legalább a társadalom vezetõi és tehetõs
polgárai hajlandók lennének jövedelmük felét az Úr szolgálatára fordítani, ahogyan azt az Úr
¼r¦ Caitanya Mah§prabhu tanította, akkor egészen biztos, hogy a zûrzavar e pokla az Úr
transzcendentális hajlékává változna. Senki sem fogja ellenezni, hogy részt vegyen egy olyan
tevékenységben, ahol énekelnek, táncolnak és ételeket szolgálnak fel. Egy ilyen eseményen
mindenki megjelenik, és saját maga érezheti majd az Úr transzcendentális jelenlétét. Egyedül
ez segíti majd abban, hogy az Úr társaságát élvezhesse, s ezáltal megtisztuljon a lelki
megvalósításban. Az ilyen lelki cselekedetek sikerének egyetlen feltétele, hogy egy olyan
tiszta bhakta irányítása alatt végezzük, aki teljesen mentes minden anyagi vágytól,
gyümölcsözõ cselekedettõl és unalmas elmebeli spekulációtól, mellyel az Úr természetét
próbálná felfedni. Senkinek sem kell kitalálnia, milyen az Úr természete. Már elmondta Õ
Maga, legfõképpen a Bhagavad-g¦t§ban, s a többi Védikus Írásban is. Csupán teljes
mértékben el kell fogadnunk, s be kell tartanunk utasításait. Ez vezet majd bennünket a
tökéletesség útjára. Az ember maradhat saját helyzetében; nem kell változtatnia rajta,
különösen ebben a számtalan nehézséggel teli korban. Az egyetlen feltétel az, hogy az
embernek fel kell adnia a száraz elmebeli spekulálást, amelynek célja, hogy eggyé váljon az
Úrral. Az ilyen felfuvalkodott hívságok feladása után az ember nagyon alázatosan
elfogadhatja az Úr utasításait a Bhagavad-g¦t§ból vagy a Bh§gavatamból egy olyan hiteles
bhakta ajkairól, akinek tulajdonságairól korábban már írtunk. Ez minden kétséget kizárva
sikeressé teszi minden törekvésünket.
37. VERS
o° namo bhagavate tubhya° v§sudev§ya dh¦mahi
pradyumn§y§niruddh§ya nama¤ sa¯kar¢a£§ya ca
o°—az Úr transzcendentális dicsõsége éneklésének jele; nama¤—hódolat felajánlása az
Úrnak; bhagavate—az Istenség Személyiségének; tubhyam—Neked; v§sudev§ya—az Úrnak,
Vasudeva fiának; dh¦mahi—zengjük; pradyumn§ya, aniruddh§ya és sa¯kar¢a£§ya—
V§sudeva minden teljes kiterjedésének; nama¤—tiszteletteljes hódolat; ca—és.
Vibráljuk mindannyian V§sudeva és teljes kiterjedései, Pradyumna, Aniruddha és
Sa¯kar¢a£a dicsõségét!
MAGYARÁZAT: A Pañcar§tra szerint N§r§ya£a az Istenség minden kiterjedése —
V§sudeva, Sa¯kar¢a£a, Pradyumna és Aniruddha — elsõdleges oka. V§sudeva és Sa¯kar¢a£a
középen helyezkednek el, bal és jobb oldalon; Pradyumna Sa¯kar¢a£a jobbján van, Aniruddha
pedig V§sudeva balján. Így helyezkedik el a négy m¡rti. Úgy ismerik õket, mint az Úr ¼r¦
K¥¢£a négy szárnysegédje.
Ez a vers egy olyan védikus himnusz vagy mantra, amely az o°k§ra pra£avával
kezdõdik, s így a mantrát a transzcendentális vibráló folyamat, az o° namo dh¦mahi stb.
alapozza meg.
Magyarázata az, hogy minden tevékenység haszontalannak számít úgy a gyümölcsözõ
munka, mint a tapasztalati filozófia terén, ha nem a Legfelsõbb Úr transzcendentális
megvalósítása a végsõ célja. N§radaj¦ ezért a vegyítetlen odaadó szolgálatot úgy magyarázta
el, hogy személyes tapasztalatát vette alapul, hogyan alakul ki az Úr és az élõlény közötti
bizalmas viszony az odaadó cselelekedetek fokozatosan fejlõdõ folyamata által. Az Úr iránti
transzcendentális odaadás fejlõdése az Úr szeretõ szolgálatában tetõzik, amelyet prem§nak
hívnak a rasáknak (ízeknek) nevezett transzcendentális változatosságban. Ezt az odaadó
szolgálatot gyümölcsözõ munkával vagy empirikus filozófiai spekulációval kevert formákban
is végzik.
A ¼aunaka vezette nagy ¥¢ik kérdésére, amely S¡ta lelki tanítómesterén keresztül elért
megvalósításának bizalmas részére vonatkozott, e vers ad választ a harminchárom hangból
álló himnusz vibrálásával. Ez a mantra a négy Istenségnek szól, az Úrnak és teljes
kiterjedéseinek. A központi alak az Úr ¼r¦ K¥¢£a, mert a teljes részek az Õ szárnysegédjei. A
tanítás legbizalmasabb része az, hogy az ember énekelje örökké az Úr ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség
Legfelsõbb Személyisége dicsõségét, s emlékezzen Rá, az Õ teljes kiterjedései, V§sudeva,
Sa¯kar¢a£a, Pradyumna és Aniruddha dicsõségével együtt. Ezek a kiterjedések az eredeti
Istenségei minden más igazságnak, vi¢£u-tattvának vagy ªakti-tattvának.
38. VERS
iti m¡rty-abhidh§nena mantra-m¡rtim am¡rtikam
yajate yajña-puru¢a° sa samyag darªana¤ pum§n
iti—így; m¡rti—képviselõ; abhidh§nena—hangban; mantra-m¡rtim—a transzcendentális
hang-képviselõ formája; am¡rtikam—az Úr, aki nem rendelkezik anyagi formával; yajate—
imádat; yajña—Vi¢£u; puru¢am—az Istenség Személyisége; sa¤—õ egyedül; samyak—
tökéletesen; darªana¤—aki látta; pum§n—személy.
Így hát az a valódi látnok, aki transzcendentális hangként megjelent képviselõje
formájában imádja az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, Vi¢£ut, akinek nincs anyagi
formája.
MAGYARÁZAT: Jelenlegi érzékeink egytõl egyig anyagi elemekbõl állnak, éppen ezért
nem alkalmasak az Úr Vi¢£u transzcendentális formájának megértésére. Ezért hang formában
megjelent képviselõjén keresztül lehet imádni Õt, a vibrálás transzcendentális módszerével.
Minden, ami túl van azon, amit tökéletlen érzékeinkkel tapasztalhatunk, teljes mértékben
megvalósítható a hang formában megjelent képviselõ segítségével. Egy embert, aki a távolból
hangot ad, ténylegesen lehet érzékelni. Ha ez lehetséges anyagilag, miért ne lenne az lelkileg?
Nem bizonytalan, személytelen tapasztalat ez, hanem valóban a transzcendentális Istenség
Személyiségét érzékelhetjük, aki az örökkévalóság, boldogság és tudás tiszta formájával
rendelkezik.
Az Amarakoªa szanszkrit szótárban a m¡rti szónak két jelentése van: forma és nehézség.
Ezért ¼r¦ Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura Ýc§rya az am¡rtikam szó jelentését „nehézség
nélküli”-nek magyarázza. Az örök boldogság és tudás eredeti lelki érzékeinkkel tapasztalható,
amelyeket a szent mantrák, a transzcendentális hangként megjelent képviselõk segítségével
kelthetõk újra életre. Ezt a hangot egy hiteles lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül
lehet megkapni, vibrálását pedig a lelki tanítómester irányítása alatt lehet gyakorolni. Ez
fokozatosan közelebb visz bennünket az Úrhoz. Az imádatnak ezt a módját javasolja a
pañcar§trika elismert és hiteles rendszere. A pañcar§trika rendszer tartalmazza a
transzcendentális odaadó szolgálat leghitelesebb szabályzatát. E szabályok segítsége nélkül az
ember nem közelítheti meg az Urat — száraz filozófiai spekulációval egészen biztosan nem.
A pañcar§trika rendszer egyszerre célravezetõ és megfelelõ a nézeteltérések e korában.
Korunkban a Pañcar§tra fontosabb, mint a Ved§nta.
39. VERS
ima° sva-nigama° brahmann avetya mad-anu¢±hitam
ad§n me jñ§nam aiªvarya° svasmin bh§va° ca keªava¤
imam—így; sva-nigamam—a Védáknak az Istenség Legfelsõbb Személyiségérõl szóló
bizalmas tanítása; brahman—óh, br§hma£a (Vy§sadeva); avetya—jól ismerve; mat—általam;
anu¢±hitam—véghezvitt; ad§t—reám szórt; me—engem; jñ§nam—transzcendentális tudást;
aiªvaryam—fenség; svasmin—személyes; bh§vam—bensõséges érzelmek és szeretet; ca—és;
keªava¤—az Úr K¥¢£a.
Óh, br§hma£a! A Legfelsõbb Úr, K¥¢£a elõször a Róla szóló transzcendentális tudást
adta át, ahogyan az a Védák legtitkosabb részeiben áll, aztán lelki gazdagsággal s
bensõséges szeretõ szolgálatával áldott meg.
MAGYARÁZAT: A transzcendentális hang segítségével létrejött bensõséges kapcsolat az
Úrral nem különbözik a teljes lélektõl, az Úr ¼r¦ K¥¢£ától. Ez egy tökéletes módszer az Úr
megközelítésére. Az Úrral létesített ilyen tiszta kapcsolat révén, az anyagi felfogás
következtében elkövetett sértésektõl megszabadulva (tíz ilyen sértés van) a bhakta az anyagi
sík fölé emelkedhet, hogy megértse a Védikus Irodalom belsõ jelentését, beleértve az Úr létét
transzcendentális birodalmában. Az Úr lépésrõl lépésre feltárja kilétét annak, akinek szilárd
hite van mind a lelki tanítómesterben, mind az Úrban. Ezek után a bhakta a nyolc misztikus
képesség áldásában részesül. Ezen fölül csatlakozik az Úr bensõséges társaságához, és lelki
tanítómesterén keresztül megkapja feladatát, hogy egy meghatározott szolgálatot végezzen az
Úrnak. Egy tiszta bhakta többet törõdik azzal, hogy az Urat szolgálja, mint azzal, hogy a
benne szunnyadó misztikus képességeket fitogtassa. ¼r¦ N§rada mindezt saját tapasztalata
alapján magyarázta el. Az ember megkaphat minden lehetõséget, amelyet ¼r¦ N§rada
megkapott azáltal, hogy tökéletességre vitte az Urat képviselõ hang vibrálásának folyamatát.
Senki számára nincsenek korlátok a transzcendentális hang éneklésében, ha azt N§rada
képviselõjén, a tanítványi láncolaton, a parampar§ rendszeren keresztül kapja meg.
40. VERS
tvam apy adabhra-ªruta viªruta° vibho¤
sam§pyate yena vid§° bubhutsitam
pr§khy§hi du¤khair muhur ardit§tman§°
sa¯kleªa-nirv§£am uªanti n§nyath§
tvam—te; api—szintén; adabhra—hatalmas; ªruta—Védikus Irodalom; viªrutam—
szintén hallottál; vibho¤—a Mindenhatóról; sam§pyate—elégedett; yena—általa; vid§m—a
bölcsek; bubhutsitam—akik mindig arra vágynak, hogy a transzcendentális tudományról
halljanak; pr§khy§hi—leír; du¤khai¤—szenvedéstõl; muhu¤—mindig; ardita-§tman§m—az
emberek szenvedõ tömegei; sa¯kleªa—szenvedések; nirv§£am—enyhítés; uªanti na—nem
szabadul meg; anyath§—más módon.
Kérlek ezért, írj a Mindenható Úr cselekedeteirõl, melyeket a Védákról szóló
mérhetetlen tudásod révén ismertél meg, mert ez beteljesíti a kiváló bölcsek vágyait,
ugyanakkor a közönséges emberek gyötrelmeit is enyhíti, akik állandóan szenvednek az
anyagi nyomorúságtól. Nincs más út, hogy megszabaduljanak e gyötrelmektõl.
MAGYARÁZAT: ¼r¦ N§rada Muni élettapasztalata alapján határozottan állítja, hogy az
anyagi tettek minden problémájának elsõdleges megoldása az Úr transzcendentális
dicsõségének széleskörû elterjesztése. A jó és a rossz embereket négy-négy kategóriába lehet
sorolni. A jó emberek négy csoportja elismeri a Mindenható Úr hatalmát, ezért az ilyen
emberek (1) ha nehézséggel kerülnek szembe, (2) ha pénzre van szükségük, (3) ha fejlett
tudással rendelkeznek és (4) ha mind többet és többet akarnak tudni Istenrõl, ösztönösen
menedéket keresnek az Úrnál. Így N§radaj¦ azt tanácsolja Vy§sadevának, terjessze az Úrról
szóló transzcendentális tudományt hatalmas védikus tudása szerint, melyre szert tett.
Ami a rossz embereket illeti, õket is négy csoportba lehet sorolni: (1) azok, akik a
gyümölcsözõ munka rabjai, s akik így kénytelenek szenvedni az ezzel járó gyötrelmektõl, (2)
azok, akik az érzékkielégítés érdekében elkövetett bûnös tettek rabjai, s ennek
következményeitõl szenvednek, (3) azok, akik nagyon fejlettek az anyagi tudás terén, de nem
elég okosak ahhoz, hogy elismerjék a Mindenható Úr hatalmát, s így szenvedésben van
részük, (4) azok az emberek, akik ateisták, s így szándékosan gyûlölik az Úr nevét, bár örökké
nehézségekkel küzdenek.
¼r¦ N§radaj¦ azt javasolta Vy§sadevának, hogy úgy írjon az Úr dicsõségérõl, hogy az
hasznára váljon az emberek e nyolc csoportjának, mind a jóknak, mind a rosszaknak. A
¼r¦mad-Bh§gavatam tehát nem az emberek egy bizonyos rétege vagy egy felekezet számára
íródott. Az õszinte lélekhez szól, aki valóban saját javára és lelki békéjére vágyik.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad-Bh§gavatam Elsõ Énekének
ötödik fejezetéhez, melynek címe: „N§rada a ¼r¦mad-Bh§gavatamra tanítja Vy§sadevát.”