1.

1 VERS
dhṛtarāṣṭra uvāca
dharma-kṣetre kuru-kṣetre  samavetā yuyutsavaḥ
māmakāḥ pāṇḍavāś caiva  kim akurvata sañjaya

dhṛtarāṣṭraḥ uvāca – Dhṛtarāṣṭra király mondta; dharma-kṣetre – a zarándokhelyen; kuru-kṣetre – a

Kurukṣetra nevű vidéken; samavetāḥ – összegyűltek; yuyutsavaḥ – harcra vágyva; māmakāḥ – az
enyéim (a fiaim); pāṇḍavāḥ – Pāṇḍu fiai; ca – és; eva – bizony; kim – mit; akurvata –
tettek; sañjaya – ó, Sañjaya.

Dhṛtarāṣṭra így szólt: Ó, Sañjaya, mit tettek fiaim és Pāṇḍu fiai, miután harcra vágyva
összegyűltek a kurukṣetrai zarándokhelyen?

2.7. VERS
kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ
pṛcchāmi tvāṁ dharma-sammūḍha-cetāḥ
yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me
śiṣyas te ’haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam

kārpaṇya – szánalmasság; doṣa – gyengeség által; upahata – sújtva; sva-bhāvaḥ –

tulajdonságok; pṛcchāmi – kérdezem; tvām – Neked; dharma –vallás; sammūḍha – zavart; cetāḥ – a
szívben; yat – ami; śreyaḥ – legjobb; syāt – lehet; niścitam – bizalmasan; brūhi – mondd; tat –
azt; me –nekem; śiṣyaḥ – tanítvány; te – Tiéd; aham – vagyok; śādhi – csak oktass; mām –
engem; tvām – Neked; prapannam – meghódoltat.

Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas gyengeségem miatt

elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a
legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek,
oktass engem!

2.13. VERS
dehino ’smin yathā dehe  kaumāraṁ yauvanaṁ jarā
tathā dehāntara-prāptir  dhīras tatra na muhyati

dehinaḥ – a megtestesültnek; asmin – ebben; yathā – mint; dehe – a testben; kaumāram –

gyermekkor; yauvanam – fiatalság; jarā – öregség; tathā – hasonlóan; deha-antara – a test
cseréjének; prāptiḥ – elérése; dhīraḥ – a józan; tatra – azután; na – nem; muhyati – megtéved.

Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a

serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan
embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.

2.14. VERS
mātrā-sparśās tu kaunteya  śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ
āgamāpāyino ’nityās  tāṁs titikṣasva bhārata

mātrā-sparśāḥ – érzékfelfogás; tu – csak; kaunteya – ó, Kuntī fia; śīta –tél; uṣṇa – nyár; sukha –

boldogság; duḥkha – és fájdalom; dāḥ – adó; āgama – megjelenés; apāyinaḥ – eltűnés; anityāḥ –
nem állandó; tān –mindegyiket; titikṣasva – próbáld meg eltűrni; bhārata – ó, Bharata-dinasztia
leszármazottja.
Ó, Kuntī fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a
tél és a nyár kezdete és elmúlása. Ó, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az
embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül, hogy zavarnák őt.

2.20. VERS
na jāyate mriyate vā kadācin
nāyaṁ bhūtvā bhavitā vā na bhūyaḥ
ajo nityaḥ śāśvato ’yaṁ purāṇo
na hanyate hanyamāne śarīre

na – nem; jāyate – születik; mriyate – meghal; vā – vagy; kadācit – mindenkor (a múltban, a

jelenben és a jövőben); na – nem; ayam – ez; bhūtvā – létrejött; bhavitā – létre fog jönni; vā –
vagy; na – nem; bhūyaḥ – újra létrejön; ajaḥ – megszületetlen; nityaḥ – örökkévaló; śāśvataḥ –
maradandó; ayam – ez; purāṇaḥ – a legöregebb; na – sohasem; hanyate –öletik meg; hanyamāne –
meggyilkolása esetén; śarīre – a testnek.

A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a
jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is
ölik, ő akkor sem pusztul el.

3.13. VERS
yajña-śiṣṭāśinaḥ santo  mucyante sarva-kilbiṣaiḥ
bhuñjate te tv aghaṁ pāpā  ye pacanty ātma-kāraṇāt

yajña-śiṣṭa – a yajña elvégzése után maradó ételt; aśinaḥ –

fogyasztó; santaḥ – bhakták; mucyante – megszabadulnak; sarva – mindenféle; kilbiṣaiḥ –
bűntől; bhuñjate – élveznek; te – ők; tu – de; agham – súlyos bűnöket; pāpāḥ – bűnösök; ye –
akik; pacanti – elkészítik az ételt; ātma-kāraṇāt – érzéki élvezetre.

A bhakták megszabadulnak minden bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit először
felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek ételt,
bizony csak bűnt esznek.

3.19. VERS
tasmād asaktaḥ satataṁ  kāryaṁ karma samācara
asakto hy ācaran karma  param āpnoti pūruṣaḥ

tasmāt – ezért; asaktaḥ – ragaszkodás nélkül; satatam – örökké; kāryam –kötelességként; karma – a

munkát; samācara – hajtsa végre; asaktaḥ –ragaszkodás nélkül; hi – bizony; ācaran –
végezvén; karma – a munkát; param – a Legfelsőbbet; āpnoti – eléri; pūruṣaḥ – az ember.

Ezért az embernek kötelességből kell cselekednie, anélkül, hogy tettei gyümölcseire vágyna,
mert aki vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a Legfelsőbbet.

3.27. VERS
prakṛteḥ kriyamāṇāni  guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
ahaṅkāra-vimūḍhātmā  kartāham iti manyate
prakṛteḥ – az anyagi természetnek; kriyamāṇāni – megtett; guṇaiḥ – a kötőerői által; karmāṇi –
cselekedetek; sarvaśaḥ – mindenféle; ahaṅkāra-vimūḍha – a hamis egótól megtévesztett; ātmā –
lélek; kartā – a cselekvő; aham – én vagyok; iti – így; manyate – gondolja.

A hamis ego által megtévesztett lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában
az anyagi természet három kötőereje végzi azokat.

37. VERS
śrī-bhagavān uvāca
kāma eṣa krodha eṣa  rajo-guṇa-samudbhavaḥ
mahāśano mahā-pāpmā  viddhy enam iha vairiṇam

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; kāmaḥ – kéjvágy; eṣaḥ – ez; krodhaḥ –

harag; eṣaḥ – ez; rajaḥ-guṇa – a szenvedély kötőerejéből; samudbhavaḥ – született; mahā-aśanaḥ –
mindent felemésztő; mahā-pāpmā – nagyon bűnös; viddhi – tudd; enam – ezt; iha – az anyagi
világban; vairiṇam – a legnagyobb ellenség.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Csupán a kéjvágy az, ó, Arjuna. A szenvedély
anyagi kötőerejével való kapcsolatból születik, s később haraggá alakul át – ez a világ mindent
felemésztő, bűnös ellensége.

3.43. VERS
evaṁ buddheḥ paraṁ buddhvā  saṁstabhyātmānam ātmanā
jahi śatruṁ mahā-bāho  kāma-rūpaṁ durāsadam

evam – így; buddheḥ – értelemnél; param – felsőbbrendűnek; buddhvā –tudva; saṁstabhya –

megszilárdítva; ātmānam – az elmét; ātmanā – a megfontolt értelem által; jahi – győzd le; śatrum –
az ellenséget; mahā-bāho – ó, erős karú; kāma-rūpam – a kéjvágy formájában; durāsadam –
félelmetest.

Ó, erős karú Arjuna! Ha megértette, hogy transzcendentális az anyagi érzékekhez, az elméhez

és az értelemhez képest, az ember megfontolt lelki értelmével [Kṛṣṇa-tudatával] szilárdítsa
meg elméjét, s lelki erejével győzze le a kéjvágyként ismert telhetetlen ellenséget.

4.2. VERS
evaṁ paramparā-prāptam  imaṁ rājarṣayo viduḥ
sa kāleneha mahatā  yogo naṣṭaḥ parantapa

evam – ily módon; paramparā – a tanítványi lánc által; prāptam –megkapott; imam – ezt a

tudományt; rāja-ṛṣayaḥ – a szent királyok; viduḥ – megértették; saḥ – az a tudás; kālena –
idővel; iha – e világban; mahatā – nagy; yogaḥ – a Legfelsőbbel való kapcsolat
tudománya; naṣṭaḥ – elveszett; parantapa – ó, Arjuna, ellenség legyőzője.

E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá, s a szent királyok
így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány
elveszettnek.
4.6. VERS
ajo ’pi sann avyayātmā  bhūtānām īśvaro ’pi san
prakṛtiṁ svām adhiṣṭhāya  sambhavāmy ātma-māyayā

ajaḥ – megszületetlen; api – habár; san – lévén; avyaya – elpusztíthatatlan; ātmā – test; bhūtānām –

mindazoknak, akik megszülettek; īśvaraḥ –a Legfelsőbb Úr; api – habár; san – lévén; prakṛtim – a
transzcendentális formában; svām – Enyém; adhiṣṭhāya – ilyen helyzetben; sambhavāmi –
alászállok; ātma-māyayā – belső energiám által.

Noha megszületetlen vagyok, és transzcendentális testem sohasem pusztul el, s bár Én vagyok
valamennyi élőlény Ura, mégis minden korszakban megjelenek eredeti, transzcendentális
alakomban.

4.7. VERS
yadā yadā hi dharmasya  glānir bhavati bhārata
abhyutthānam adharmasya  tadātmānaṁ sṛjāmy aham

yadā yadā – bármikor és bárhol; hi – bizony; dharmasya – a vallásnak; glāniḥ – elhajlása; bhavati –

megnyilvánul; bhārata – ó, Bharata leszármazottja; abhyutthānam – túlsúlya; adharmasya – a
vallástalanságnak; tadā – akkor; ātmānam – önmagamat; sṛjāmi – megnyilvánítom; aham – Én.

Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön

fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én magam.

4.8. VERS
paritrāṇāya sādhūnāṁ  vināśāya ca duṣkṛtām
dharma-saṁsthāpanārthāya  sambhavāmi yuge yuge

paritrāṇāya – felszabadításáért; sādhūnām – a bhaktáknak; vināśāya –megsemmisítéséért; ca –

és; duṣkṛtām – a gonoszoknak; dharma – a vallás elveinek; saṁsthāpana-arthāya –
visszaállításáért; sambhavāmi – Én megjelenek; yuge – korszakról; yuge – korszakra.

A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek

visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.

4.9. VERS
janma karma ca me divyam  evaṁ yo vetti tattvataḥ
tyaktvā dehaṁ punar janma  naiti mām eti so ’rjuna

janma – születés; karma – cselekvés; ca – is; me – Enyém; divyam –transzcendentális; evam –

így; yaḥ – aki; vetti – ismeri; tattvataḥ – igazi valójában; tyaktvā – elhagyván; deham – ezt a
testet; punaḥ – ismét; janma – születést; na – sohasem; eti – elér; mām – Engem; eti – elér; saḥ –
ő; arjuna – ó, Arjuna.

Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste

elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök
hajlékomat.
4.34. VERS
tad viddhi praṇipātena  paripraśnena sevayā
upadekṣyanti te jñānaṁ  jñāninas tattva-darśinaḥ

tat – azt az ismeretet a különféle áldozatokról; viddhi – próbáld megérteni; praṇipātena – azáltal,

hogy egy lelki tanítómesterhez fordulsz; paripraśnena – alázatos tudakozódással; sevayā –
szolgálatvégzéssel; upadekṣyanti – be fognak avatni; te – téged; jñānam – tudásba; jñāninaḥ –az
önmegvalósítottak; tattva – az igazságnak; darśinaḥ – a látnokai.

Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle
alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert
ők már látták az igazságot.

5.18. VERS
vidyā-vinaya-sampanne  brāhmaṇe gavi hastini
śuni caiva śva-pāke ca  paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ

vidyā – a műveltséggel; vinaya – és kedvességgel; sampanne – teljes mértékben

rendelkező; brāhmaṇe – brāhmaṇára; gavi – a tehénre; hastini –az elefántra; śuni – a kutyára; ca –
és; eva – bizony; śva-pāke – a kutyaevőre (a kaszton kívülire); ca – egyaránt; paṇḍitāḥ – a
bölcsek; sama-darśinaḥ – ugyanúgy tekintenek.

Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén ugyanúgy tekintenek a tanult és szelíd brāhmaṇára, a
tehénre, az elefántra, a kutyára és a kutyaevőre [a kaszton kívülire] is.

5.29. VERS
bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ  sarva-loka-maheśvaram
suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ  jñātvā māṁ śāntim ṛcchati

bhoktāram – a haszonélvezőjeként; yajña – áldozatoknak; tapasām –vezekléseknek és

lemondásoknak; sarva-loka – minden bolygónak és azok félisteneinek; maha-īśvaram – a
Legfelsőbb Uraként; su-hṛdam –a jótevőjeként; sarva – minden; bhūtānām – élőlénynek; jñātvā –
így ismervén; mām – Engem (az Úr Kṛṣṇát); śāntim – megszabadulást az anyagi kínoktól; ṛcchati –
elér.

Akinek tudata Bennem merül el, s tudja, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés
végső haszonélvezője, minden bolygó és félisten Legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény
jóakarója és jótevője, az megszabadul az anyagi szenvedésektől, és eléri a békét.

6.47. VERS
yoginām api sarveṣāṁ  mad-gatenāntar-ātmanā
śraddhāvān bhajate yo māṁ  sa me yuktatamo mataḥ

yoginām – a yogīk közül; api – is; sarveṣām – valamennyi közül; mat-gatena – Bennem lakozva,

mindig Rám gondolva; antaḥ-ātmanā – magában; śraddhā-vān – teljes hittel; bhajate –
transzcendentális szerető szolgálatot végez; yaḥ – aki; mām – Nekem (a Legfelsőbb Úrnak); saḥ –
ő; me – Általam; yukta-tamaḥ – a legnagyobb yogīnak; mataḥ – tekintett.
Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s transzcendentális szerető
szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s minden yogī közül
ő a legkiválóbb. Ez az Én véleményem.

7.3. VERS
manuṣyāṇāṁ sahasreṣu  kaścid yatati siddhaye
yatatām api siddhānāṁ  kaścin māṁ vetti tattvataḥ

manuṣyāṇām – az embereknek; sahasreṣu – ezrei közül; kaścit – valaki; yatati –

törekszik; siddhaye – tökéletességre; yatatām – a törekvők közül; api – valóban; siddhānām – a
tökéletességet elértek közül; kaścit – valaki; mām – Engem; vetti – ismer; tattvataḥ – igazán.

Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül
igazán alig ismer Engem egy is.

7.8. VERS
raso ’ham apsu kaunteya  prabhāsmi śaśi-sūryayoḥ
praṇavaḥ sarva-vedeṣu  śabdaḥ khe pauruṣaṁ nṛṣu

rasaḥ – íz; aham – Én; apsu – a vízben; kaunteya – ó, Kuntī fia; prabhā – fénye; asmi –

vagyok; śaśi-sūryayoḥ – a napnak és a holdnak; praṇavaḥ – a három hang: a-u-m; sarva –
mindben; vedeṣu – a Védákban; śabdaḥ – hangvibráció; khe – az éterben; pauruṣam –
képesség; nṛṣu –az emberben.

Ó, Kuntī fia! Én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az oṁ szótag a védikus mantrákban, a
hang az éterben, a képesség az emberben.

7.14. VERS
daivī hy eṣā guṇa-mayī  mama māyā duratyayā
mām eva ye prapadyante  māyām etāṁ taranti te

daivī – transzcendentális; hi – bizony; eṣā – ez; guṇa-mayī – az anyagi természet három

kötőerejéből álló; mama – Enyém; māyā – energia; duratyayā – nagyon nehezen legyőzhető; mām –
Nekem; eva – bizony; ye – akik; prapadyante – meghódolnak; māyām etām – ezt az illúziókeltő
energiát; taranti – átszelik; te – ők.

Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De
akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.

7.19. VERS
bahūnāṁ janmanām ante  jñānavān māṁ prapadyate
vāsudevaḥ sarvam iti  sa mahātmā su-durlabhaḥ

bahūnām – sok; janmanām – ismétlődő születés és halál; ante – után; jñāna-vān – a teljes tudással

rendelkező; mām – Nekem; prapadyate –meghódol; vāsudevaḥ – az Istenség Személyisége,
Kṛṣṇa; sarvam – minden; iti – így; saḥ – az; mahā-ātmā – nagy lélek; su-durlabhaḥ – nagyon ritka.

Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert
tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik semmi. Az ilyen nagy lélek
bizony ritka.

8.5. VERS
anta-kāle ca mām eva  smaran muktvā kalevaram
yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ  yāti nāsty atra saṁśayaḥ

anta-kāle – az élet végén; ca – is; mām – Rám; eva – bizony; smaran –emlékezve; muktvā –

elhagyva; kalevaram – a testet; yaḥ – aki; prayāti –megy; saḥ – ő; mat-bhāvam – az Én
természetemet; yāti – eléri; na – nem; asti – van; atra – itt; saṁśayaḥ – kétely.

Bárki legyen is az, ha élete végén egyedül Rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget
kizárva azonnal eléri az Én természetemet.

9.2. VERS
rāja-vidyā rāja-guhyaṁ  pavitram idam uttamam
pratyakṣāvagamaṁ dharmyaṁ  su-sukhaṁ kartum avyayam

rāja-vidyā – a tudás királya; rāja-guhyam – a bizalmas tudomány királya; pavitram – a

legtisztább; idam – ez; uttamam – transzcendentális; pratyakṣa – közvetlen tapasztalat
által; avagamam – megértett; dharmyam – a vallás elve; su-sukham – nagyon boldogan; kartum –
végezni; avyayam – örökkévaló.

Ez a tudás a bölcsesség királya, a legnagyobb titok az összes titok közül. Ez a legtisztább

tudás, és mivel megvalósítása révén közvetlen tapasztalatot nyújt az önvalóról, ez a vallás
tökéletessége; örökkévaló és örömmel végezhető.

9.3. VERS
aśraddadhānāḥ puruṣā  dharmasyāsya parantapa
aprāpya māṁ nivartante  mṛtyu-saṁsāra-vartmani

aśraddadhānāḥ – a hit nélküli; puruṣāḥ – emberek; dharmasya – a vallás folyamatában; asya –

ebben; parantapa – ó, ellenség elpusztítója; aprāpya – nem érve el; mām – Engem; nivartante –
visszatérnek; mṛtyu –a halálnak; saṁsāra – az anyagi létnek; vartmani – az útjára.

Ó, ellenség legyőzője! Akiknek nincs hitük az odaadó szolgálatban, azok nem érhetnek el
Engem, hanem visszatérnek az anyagi világbeli születés és halál ösvényére.

9.14. VERS
satataṁ kīrtayanto māṁ  yatantaś ca dṛḍha-vratāḥ
namasyantaś ca māṁ bhaktyā  nitya-yuktā upāsate

satatam – mindig; kīrtayantaḥ – énekelve; mām – Rólam; yatantaḥ –teljes igyekezettel; ca –

is; dṛḍha-vratāḥ – elszántsággal; namasyantaḥ –hódolatot ajánlva; ca – és; mām –
Nekem; bhaktyā – odaadással; nitya-yuktāḥ – örökké végezve; upāsate – imádatot.

Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségemet zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s

leborulva Előttem szüntelenül odaadóan imádnak Engem.
9.22. VERS
sa tayā śraddhayā yuktas  tasyārādhanam īhate
labhate ca tataḥ kāmān  mayaiva vihitān hi tān

saḥ – ő; tayā – azzal; śraddhayā – a lelkesedéssel; yuktaḥ – megáldott; tasya – annak a

félistennek; ārādhanam – az imádata iránt; īhate – vágyik; labhate – eléri; ca – és; tataḥ –
azáltal; kāmān – vágyait; mayā – Általam; eva – egyedül; vihitān – teljesítetteket; hi – bizony; tān –
azokat.

Ilyen hittel megáldva egy bizonyos félisten imádatára törekszik, s vágyai teljesülnek.
Valójában azonban egyedül Én vagyok az, aki ezeket az áldásokat megadja.

9.26. VERS
patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ  yo me bhaktyā prayacchati
tad ahaṁ bhakty-upahṛtam  aśnāmi prayatātmanaḥ

patram – egy levelet; puṣpam – egy virágot; phalam – egy gyümölcsöt; toyam – vizet; yaḥ –

bárki; me – Nekem; bhaktyā – odaadással; prayacchati – felajánl; tat – azt; aham – Én; bhakti-
upahṛtam – odaadással ajánlottat; aśnāmi – elfogadom; prayata-ātmanaḥ – attól, aki tiszta tudatú.

Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy
egy kevés vizet, Én elfogadom azt.

9.27. VERS
yat karoṣi yad aśnāsi  yaj juhoṣi dadāsi yat
yat tapasyasi kaunteya  tat kuruṣva mad-arpaṇam

yat – bármit; karoṣi – teszel; yat – bármit; aśnāsi – eszel; yat – bármit; juhoṣi – felajánlasz; dadāsi –

elajándékozol; yat – bármit; yat – bármilyen; tapasyasi – lemondást végzel; kaunteya – ó, Kuntī
fia; tat – azt; kuruṣva – tedd; mat – Nekem; arpaṇam – felajánlásként.

Ó, Kuntī fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, felajánlasz vagy elajándékozol,
valamennyi lemondásoddal együtt!

10.8. VERS
ahaṁ sarvasya prabhavo  mattaḥ sarvaṁ pravartate
iti matvā bhajante māṁ  budhā bhāva-samanvitāḥ

aham – Én; sarvasya – mindennek; prabhavaḥ – származásának forrása; mattaḥ – Tőlem; sarvam –

minden; pravartate – árad; iti – így; matvā –tudván; bhajante – odaadóan imádnak; mām –
Engem; budhāḥ – a műveltek; bhāva-samanvitāḥ – nagy figyelemmel.

Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad. A bölcsek, akik
tudva tudják ezt, odaadóan szolgálnak és teljes szívből imádnak Engem.
10.9. VERS
mac-cittā mad-gata-prāṇā  bodhayantaḥ parasparam
kathayantaś ca māṁ nityaṁ  tuṣyanti ca ramanti ca

mat-cittāḥ – akik elméjüket teljesen Rám irányították; mat-gata-prāṇāḥ – életüket Nekem

szentelve; bodhayantaḥ – prédikálva; parasparam – maguk között; kathayantaḥ – beszélgetve; ca –
és; mām –Rólam; nityam – mindig; tuṣyanti – elégedetté válnak; ca – és; ramanti –transzcendentális
örömöt élveznek; ca – és.

Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket teljesen az Én szolgálatomnak szentelték.

Nagy örömet és elégedettséget éreznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam
beszélgetnek.

10.10. VERS
teṣāṁ satata-yuktānāṁ  bhajatāṁ prīti-pūrvakam
dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ  yena mām upayānti te

teṣām – nekik; satata-yuktānām – akik mindig teljesen elmerülnek; bhajatām – az odaadó szolgálat

végzésében; prīti-pūrvakam – szerető eksztázisban; dadāmi – adok; buddhi-yogam – igazi
értelmet; tam – azt; yena – ami által; mām – Hozzám; upayānti – jönnek; te – ők.

Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az

értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.

10.11. VERS
teṣām evānukampārtham  aham ajñāna-jaṁ tamaḥ
nāśayāmy ātma-bhāva-stho  jñāna-dīpena bhāsvatā

teṣām – nekik; eva – bizony; anukampā-artham – hogy különleges kegyből; aham – Én; ajñāna-

jam – a tudatlanságból születő; tamaḥ – sötétséget; nāśayāmi – szétoszlatom; ātma-bhāva – a
szívükben; sthaḥ – elhelyezkedő; jñāna – tudásnak; dīpena – lámpásával; bhāsvatā – ragyogó.

Különleges kegyemből Én, aki szívükben lakozom, a tudás fénylő lámpásával szétoszlatom a
tudatlanságból származó sötétséget.

10.41. VERS
yad yad vibhūtimat sattvaṁ  śrīmad ūrjitam eva vā
tat tad evāvagaccha tvaṁ  mama tejo-’ṁśa-sambhavam

yat yat – bármi; vibhūti – fenséggel; mat – rendelkező; sattvam – lét; śrī-mat – gyönyörű; ūrjitam –

dicső; eva – bizony; vā – vagy; tat tat – mindazok; eva – bizony; avagaccha – tudd; tvam –
te; mama – az Én; tejaḥ –pompámnak; aṁśa – egy részéből; sambhavam – származó.

Tudd meg, hogy minden fenséges, gyönyörű és dicsőséges teremtmény pompám szikrájából
születik csupán!
11.55. VERS
mat-karma-kṛn mat-paramo  mad-bhaktaḥ saṅga-varjitaḥ
nirvairaḥ sarva-bhūteṣu  yaḥ sa mām eti pāṇḍava

mat-karma-kṛt – Nekem dolgozva; mat-paramaḥ – Engem a Legfelsőbbnek tekintve; mat-bhaktaḥ –

az Én odaadó szolgálatomat végezve; saṅga-varjitaḥ – mentesen a gyümölcsöző tettek és az
elmebeli spekuláció szennyeződésétől; nirvairaḥ – ellenség nélküliként; sarva-bhūteṣu –az
élőlények között; yaḥ – aki; saḥ – ő; mām – Hozzám; eti – jön; pāṇḍava – ó, Pāṇḍu fia.

Kedves Arjunám, aki tiszta odaadó szolgálatomat végzi, s mentes a gyümölcsöző tettek és az
elmebeli spekuláció szennyétől, aki Értem dolgozik, és Engem tesz élete végső céljává,
valamint barátja minden élőlénynek, az biztosan eljut Hozzám.

13.22. VERS
puruṣaḥ prakṛti-stho hi  bhuṅkte prakṛti-jān guṇān
kāraṇaṁ guṇa-saṅgo ’sya  sad-asad-yoni-janmasu

puruṣaḥ – az élőlény; prakṛti-sthaḥ – az anyagi energiában elhelyezkedve; hi – bizony; bhuṅkte –

élvezi; prakṛti-jān – az anyagi természet által létrehozott; guṇān – kötőerőket; kāraṇam – az
ok; guṇa-saṅgaḥ – a természet kötőerőivel való kapcsolata; asya – az élőlénynek; sat-asat – a jó és
rossz; yoni – fajokban való; janmasu – megszületésekben.

Így él az élőlény az anyagi természetben, a természet három kötőerejét élvezve, s mindez az

anyagi természettel való kapcsolatának köszönhető. Ily módon hol jó, hol pedig rossz éri őt a
különféle fajokban.

14.4. VERS
sarva-yoniṣu kaunteya  mūrtayaḥ sambhavanti yāḥ
tāsāṁ brahma mahad yonir  ahaṁ bīja-pradaḥ pitā

sarva-yoniṣu – minden fajban; kaunteya – ó, Kuntī fia; mūrtayaḥ – formák; sambhavanti –

megjelennek; yāḥ – amelyek; tāsām – mindegyiküknek; brahma – a legfelsőbb; mahat yoniḥ – az
anyagi állományban a születés forrása; aham – Én; bīja-pradaḥ – a magot adó; pitā – atya.

Ó, Kuntī fia! Tudnod kell, hogy minden faj az anyagi természetben való megszületés által jön
létre, s Én vagyok a magot adó Atya.

14.26. VERS
māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa  bhakti-yogena sevate
sa guṇān samatītyaitān  brahma-bhūyāya kalpate

mām – Engem; ca – is; yaḥ – aki; avyabhicāreṇa – lankadatlan; bhakti-yogena – odaadó szolgálat

által; sevate – szolgál; saḥ – ő; guṇān – az anyagi természet kötőerőin; samatītya –
felülemelkedve; etān – mindezeken; brahma-bhūyāya – a Brahman-szintre; kalpate – elér.
Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az
egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a Brahman síkjára emelkedik.

15.1. VERS
śrī-bhagavān uvāca
ūrdhva-mūlam adhaḥ-śākham  aśvatthaṁ prāhur avyayam
chandāṁsi yasya parṇāni  yas taṁ veda sa veda-vit

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; ūrdhva-mūlam – felfelé álló

gyökerű; adhaḥ – lefelé álló; śākham – ágú; aśvattham – banjanfa; prāhuḥ – mondják; avyayam –
örökkévaló; chandāṁsi – a védikus himnuszok; yasya – amelynek; parṇāni – levelei; yaḥ –
aki; tam – azt; veda – ismeri; saḥ – ő; veda-vit – a Védák ismerője.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Van egy elpusztíthatatlan banjanfa, melynek
gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nőnek, s melynek a védikus himnuszok a levelei. Aki ismeri
ezt a fát, az ismeri a Védákat.

15.15. VERS
sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo
mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca
vedaiś ca sarvair aham eva vedyo
vedānta-kṛd veda-vid eva cāham

sarvasya – mindenkinek; ca – és; aham – Én; hṛdi – szívében; sanniviṣṭaḥ –

elhelyezkedve; mattaḥ – Tőlem; smṛtiḥ – emlékezés; jñānam –tudás; apohanam –
feledékenység; ca – és; vedaiḥ – a Védák által; ca –szintén; sarvaiḥ – mindegyik által; aham – Én
vagyok; eva – bizony; vedyaḥ – a megismerendő; vedānta-kṛt – a Vedānta szerkesztője; veda-vit –a
Védák ismerője; eva – bizony; ca – és; aham – Én.

Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység. Én

vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni, s Én vagyok a Vedānta szerkesztője és a Védák
ismerője is.

16.23. VERS
yaḥ śāstra-vidhim utsṛjya  vartate kāma-kārataḥ
na sa siddhim avāpnoti  na sukhaṁ na parāṁ gatim

yaḥ – aki; śāstra-vidhim – az írások szabályozó elveit; utsṛjya – feladván; vartate – marad; kāma-

kārataḥ – a vágy hatására önkényesen cselekvő; na – sohasem; saḥ – ő; siddhim – a
tökéletességet; avāpnoti – eléri; na –sohasem; sukham – boldogságot; na – sohasem; parām – a
legfelsőbb; gatim – tökéletes szintet.

De aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a

tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.

18.54. VERS
brahma-bhūtaḥ prasannātmā  na śocati na kāṅkṣati
samaḥ sarveṣu bhūteṣu  mad-bhaktiṁ labhate parām
brahma-bhūtaḥ – az Abszolúttal egységben lévő; prasanna-ātmā – teljesen örömteli; na –
sohasem; śocati – bánkódik; na – sohasem; kāṅkṣati –vágyakozik; samaḥ – egyenlő; sarveṣu –
minden; bhūteṣu – élőlényhez; mat-bhaktim – az Én odaadó szolgálatomat; labhate –
elnyeri; parām –transzcendentálisat.

Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre tudatára ébred a Legfelsőbb

Brahmannak, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és
egyformán viszonyul minden élőlényhez. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot
végezhet Nekem.

18.55. VERS
bhaktyā mām abhijānāti  yāvān yaś cāsmi tattvataḥ
tato māṁ tattvato jñātvā  viśate tad-anantaram

bhaktyā – tiszta odaadó szolgálat által; mām – Engem; abhijānāti – megismerhet; yāvān –

amennyire; yaḥ ca asmi – ahogyan vagyok; tattvataḥ –a valóságban; tataḥ – azután; mām –
Engem; tattvataḥ – a valóságban; jñātvā – ismerve; viśate – belép; tat-anantaram – azután.

Engem, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét egyedül az odaadó szolgálat által lehet igazán
megérteni. Ha valaki az ilyen odaadás révén tudatát teljesen Bennem merítette el, beléphet
Isten birodalmába.

18.57. VERS
cetasā sarva-karmāṇi  mayi sannyasya mat-paraḥ
buddhi-yogam upāśritya  mac-cittaḥ satataṁ bhava

cetasā – értelem által; sarva-karmāṇi – mindenféle tettet; mayi – Nekem; sannyasya – átadva; mat-

paraḥ – az Én védelmem alatt; buddhi-yogam –odaadó tetteknél; upāśritya – menedéket
keresve; mat-cittaḥ – Bennem elmerülő tudatú; satatam – napi huszonnégy órán át; bhava – legyél.

Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz mindig az Én védelmem alatt!
Ilyen odaadó szolgálatot végezve tudatod merüljön el teljesen Bennem!

18.61. VERS
īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ  hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati
bhrāmayan sarva-bhūtāni  yantrārūḍhāni māyayā

īśvaraḥ – a Legfelsőbb Úr; sarva-bhūtānām – minden élőlénynek; hṛt-deśe – a szívében; arjuna – ó,

Arjuna; tiṣṭhati – lakozik; bhrāmayan –vándorlásra késztetve; sarva-bhūtāni – minden
élőlényt; yantra – járműre; ārūḍhani – felszállókat; māyayā – az anyagi energia varázsa alatt.

Ó, Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények

vándorútját, akik az anyagi energia szekerén ülnek.

18.65. VERS
man-manā bhava mad-bhakto  mad-yājī māṁ namaskuru
mām evaiṣyasi satyaṁ te  pratijāne priyo ’si me
mat-manāḥ – Rám gondolva; bhava – legyél; mat-bhaktaḥ – az Én bhaktám; mat-yājī – az Én
imádóm; mām – Nekem; namaskuru – ajánld fel hódolatodat; mām – Hozzám; eva –
bizony; eṣyasi – jönni fogsz; satyam –igazán; te – neked; pratijāne – megígérem; priyaḥ –
kedves; asi – vagy; me – Nekem.

Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem, s így
kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám! Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom
vagy.

18.66. VERS
sarva-dharmān parityajya  mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja
ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo  mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ

sarva-dharmān – a vallás minden változatával; parityajya – felhagyva; mām – Hozzám; ekam –

egyedül; śaraṇam – meghódolásért; vraja –menj; aham – Én; tvām – téged; sarva –
minden; pāpebhyaḥ – bűnös visszahatástól; mokṣayiṣyāmi – meg foglak szabadítani; mā –
ne; śucaḥ –aggódj.

Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak
minden bűnös visszahatástól, ne félj!