HATODIK FEJEZET

N§rada és Vy§sadeva beszélgetése

1. VERS
s¡ta uv§ca
eva° niªamya bhagav§n devar¢er janma karma ca
bh¡ya¤ papraccha ta° brahman vy§sa¤ satyavat¦-suta¤
s¡ta¤ uv§ca—S¡ta mondta; evam—így; niªamya—hall; bhagav§n—Isten hatalmas
inkarnációja; devar¢e¤—a nagy bölcsnek az istenek között; janma—születése; karma—tettei;
ca—és; bh¡ya¤—újra; papraccha—kérdezte; tam—õt; brahman—óh, br§hma£ák; vy§sa¤—
Vy§sadeva; satyavat¦-suta¤—Satyavat¦ fia.
S¡ta így szólt: Óh, br§hma£ák! Miután mindent megtudott ¼r¦ N§rada születésérõl
és cselekedeteirõl, Vy§sadeva, Isten inkarnációja, Satyavat¦ fia ekképpen kérdezett:
MAGYARÁZAT: Vy§sadeva egyre kíváncsibb lett N§radaj¦ tökéletességére, ezért mind
többet és többet akart tudni róla. Ebben a fejezetben N§radaj¦ elmondja, hogyan találkozhatott
az Úrral egy rövid idõre, miközben transzcendentális gondolataiba mélyedt az Úr távolléte
miatt, amely nagyon fájdalmas volt számára.
2. VERS
vy§sa uv§ca
bhik¢ubhir vipravasite vijñ§n§de¢±¥bhis tava
vartam§no vayasy §dye tata¤ kim akarod bhav§n
vy§sa¤ uv§ca—¼r¦ Vy§sadeva szólt; bhik¢ubhi¤—a nagy kolduló szentek által;
vipravasite—más vidékre távoztak; vijñ§na—a transzcendens tudományos ismerete;
§de¢±¥bhi¤—azok, akik tanítottak; tava—a tiéd; vartam§na¤—jelen; vayasi—az élet hossza;
§dye—a kezdete elõtt; tata¤—azután; kim—mit; akarot—tettél; bhav§n—te.
¼r¦ Vy§sadeva így szólt: Mit tettél te [N§rada], miután távoztak a nagy bölcsek, akik
jelenlegi életed elõtt valódi transzcendentális ismeretekre tanítottak?
MAGYARÁZAT: Maga Vy§sadeva N§radaj¦ tanítványa volt, ezért természetes, hogy
szerette volna tudni, mit tett N§rada, miután avatást kapott a lelki tanítómesterektõl. N§rada
nyomdokait akarta követni, hogy az élet ugyanazon tökéletes szintjét érje el. A fejlõdés
érdekében alapvetõ tényezõ az a vágy, hogy kérdezzünk a lelki tanítómestertõl. Ezt a
folyamatot pontos kifejezéssel sad-dharma p¥cch§nak nevezik.
3. VERS
sv§yambhuva kay§ v¥tty§ vartita° te para° vaya¤
katha° cedam udasr§k¢¦¤ k§le pr§pte kalevaram
sv§yambhuva—óh, Brahm§ fia; kay§—milyen körülmények között; v¥tty§—elfoglaltság;
vartitam—töltötted; te—te; param—az avatás után; vaya¤—élethossz; katham—hogyan;
ca—és; idam—ezt; udasr§k¢¦¤—feladtad; k§le—idõvel; pr§pte—elérve; kalevaram—testet.
Óh, Brahm§ fia! Hogyan telt életed az avatás után, s hogyan kaptad ezt a testet,
miután elhagytad a régit, amikor elérkezett az ideje?
MAGYARÁZAT: ¼r¦ N§rada Muni elõzõ életében egy egyszerû cseléd fia volt, tehát
bizonyára lényeges dolog, hogyan került az örök léttel, boldogsággal és tudással teljes lelki
testbe. ¼r¦ Vy§sadeva arra kérte, tárja fel a valóságot, mindenki örömére.
4. VERS
pr§k-kalpa-vi¢ay§m et§° sm¥ti° te muni-sattama
na hy e¢a vyavadh§t k§la e¢a sarva-nir§k¥ti¤
pr§k—elõtt; kalpa—Brahm§ napjának hossza; vi¢ay§m—téma; et§m—mindezek;
sm¥tim—emlékezet; te—tiéd; muni-sattama—óh, nagy bölcs; na—nem; hi—bizonyára;
e¢a¤—mindezek; vyavadh§t—különbözik; k§la¤—az idõ folyamán; e¢a¤—mindezek;
sarva—mind; nir§k¥ti¤—megsemmisülés.
Óh, nagy bölcs, az idõ mindent megsemmisít! Hogyan lehet hát, hogy még mindig
frissen él emlékezetedben mindaz, ami Brahm§ e napját megelõzõen történt, s nem
zavarta meg az idõ?
 MAGYARÁZAT: Ahogy a lélek nem semmisül meg az anyagi test pusztulása után, úgy a
lelki tudat sem. ¼r¦ N§rada még az elõzõ kalpában, anyagi testében kifejlesztette ezt a lelki
tudatot. Az anyagi test tudata nem más, mint az anyagi testen keresztül kifejezõdõ lelki tudat.
Ez a tudat alacsonyabb rendû, elpusztítható és torz. A lelki síkon a felsõbbrendû elme
felsõbbrendû tudata azonban éppen olyan, mint a szellemi lélek, és sohasem pusztul el.
5. VERS
n§rada uv§ca
bhik¢ubhir vipravasite vijñ§n§de¢±¥bhir mama
vartam§no vayasy §dye tata etad ak§ra¢am
n§rada¤ uv§ca—¼r¦ N§rada mondta; bhik¢ubhi¤—a nagy bölcsek által; vipravasite—más
vidékre távoztak; vijñ§na—megvalósított lelki tudás; §de¢±¥bhi¤—azok, akik átadták nekem;
mama—enyém; vartam§na¤—jelen; vayasi §dye—ez elõtt az élet elõtt; tata¤—azután; etat—
ennyire; ak§ra¢am—elvégzett.
¼r¦ N§rada így szólt: A nagy bölcsek, akik a transzcendens tudományos ismeretét
adták át nekem, más vidékre távoztak, s életemet így kellett folytatnom.
MAGYARÁZAT: N§radaj¦ elõzõ életében a nagy bölcsek kegyébõl megkapta a lelki
tudást, s élete érzékelhetõen megváltozott, noha még csak öt éves volt. Fontos jel ez, amely a
hiteles lelki tanítómestertõl kapott avatás után mutatkozik meg. A bhakták társasága rövid idõ
alatt változást hoz az ember életében, a lelki megvalósítást elõsegítve. Ez a fejezet sorra leírja
majd, hogyan történt mindez ¼r¦ N§rada Munival elõzõ életében.
6. VERS
ek§tmaj§ me janan¦ yo¢in m¡¨h§ ca ki¯kar¦
mayy §tmaje 'nanya-gatau cakre sneh§nubandhanam
eka-§tmaj§—egyetlen fia volt; me—enyém; janan¦—anya; yo¢it—a nõk; m¡¨h§—ostoba;
ca—és; ki¯kar¦—cseléd; mayi—nekem; §tmaje—gyermeke lévén; ananya-gatau—akinek
nincs más lehetõsége a védelemre; cakre—azt tette; sneha-anubandhanam—a szeretet
kötelékével megkötözve.
Anyám egyetlen fia voltam, aki egyszerû asszony volt és cselédként szolgált. Mivel
egyetlen utóda voltam, nem maradt más lehetõsége a védelemre: a szeretet kötelékével
kötözött meg.
7. VERS
s§svatantr§ na kalp§s¦d yoga-k¢ema° mamecchat¦
¦ªasya hi vaªe loko yo¢§ d§rumay¦ yath§
s§—õ; asvatantr§—függött; na—nem; kalp§—képes; §s¦t—volt; yoga-k¢emam—
fenntartás; mama—enyém; icchat¦—bár vágyik; ¦ªasya—a gondviselés; hi—mivel; vaªe—
irányítása alatt; loka¤—mindenki; yo¢§—bábu; d§ru-may¦—fából készült; yath§—annyira.
Gondoskodni akart rólam, de nem volt független, ezért semmit sem tehetett értem. A
világ teljes mértékben a Legfelsõbb Úr irányítása alatt áll, ezért mindenki olyan, akár
egy fabábu a bábmester kezében.
8. VERS
aha° ca tad-brahma-kule ¡¢iv§°s tad-upek¢ay§
dig-deªa-k§l§vyutpanno b§laka¤ pañca-h§yana¤
aham—én; ca—szintén; tat—az; brahma-kule—a br§hma£ák iskolájában; ¡¢iv§n—élt;
tat—az övé; upek¢ay§—függve tõle; dik-deªa—égtáj és ország; k§la—idõ; avyutpanna¤—
tapasztalatlanul; b§laka¤—csupán gyermek; pañca—öt; h§yana¤—éves.
Csupán öt éves voltam, amikor egy br§hma£a-iskolában éltem. Anyám szeretetén
függtem, s nem ismertem más vidéket.
9. VERS
ekad§ nirgat§° geh§d duhant¦° niªi g§° pathi
sarpo 'daªat pad§ sp¥¢±a¤ k¥pa£§° k§la-codita¤
ekad§—egyszer; nirgat§m—eltávozva; geh§t—otthonról; duhant¦m—megfejni; niªi—
este; g§m—a tehenet; pathi—az úton; sarpa¤—kígyó; adaªat—megmarta; pad§—a lábát;
sp¥¢±a¤—így megmarva; k¥pa£§m—a szegény asszony; k§la-codita¤—a legfelsõbb idõ
hatására.
Egyszer a legfelsõbb idõ elrendezésébõl szegény anyám lábát egy kígyó marta meg,
amikor egy este kiment, hogy megfejjen egy tehenet.
MAGYARÁZAT: Így lehet egy õszinte lelket közelebb vinni Istenhez. A szegény fiúról
egyedül szeretõ anyja gondoskodott, aki a legfelsõbb akaratból mégis eltávozott e világból,
hogy fiát tökéletesen az Úr kegyére bízza.
10. VERS
tad§ tad aham ¦ªasya bhakt§n§° ªam abh¦psata¤
anugraha° manyam§na¤ pr§ti¢±ha° diªam uttar§m
tad§—akkor; tat—az; aham—én; ¦ªasya—az Úrnak; bhakt§n§m—a bhaktáknak; ªam—
kegye; abh¦psata¤—vágyva; anugraham—különleges áldás; manyam§na¤—így
gondolkodva; pr§ti¢±ham—távoztam; diªam uttar§m—észak felé.
Úgy fogadtam ezt, mint az Úr különleges kegyét, aki mindig bhaktái javát akarja. E
gondolatokkal észak felé vettem utamat.
MAGYARÁZAT: Az Úr bensõséges bhaktái mindenben az Úr áldásos kezét látják. Ami
anyagi szempontból válságos vagy nehéz helyzetnek tûnik, azt õk az Úr különös kegyeként
fogadják. Az anyagi jólét egyfajta anyagi láz. Az Úr kegyébõl ez a láz fokozatosan elmúlik, s
minden lépéssel a lelki egészséghez kerülünk közelebb. Az anyagi felfogású emberek
azonban félreértik ezt.
11. VERS
sph¦t§ñ janapad§°s tatra pura-gr§ma-vraj§kar§n
khe±a-kharva±a-v§±¦ª ca van§ny upavan§ni ca
sph¦t§n—rendkívül virágzó; jana-pad§n—nagyvárosok; tatra—ott; pura—városok;
gr§ma—falvak; vraja—hatalmas tanyák; §kar§n—ásványmezõk (bányák); khe±a—
szántóföldek; kharva±a—völgyek; v§±¦¤—virágoskertek; ca—és; van§ni—erdõk;
upavan§ni—faiskolák; ca—és.
Utam során virágzó fõvárosokon, városokon, falvakon, tanyákon, bányákon,
szántóföldeken, völgyeken, virágoskerteken, faiskolákon és erdõkön haladtam keresztül.
MAGYARÁZAT: A mezõgazdaság, a bányászat, a földmûvelés, az ipar, a kertészet
ugyanúgy virágzott már a jelenlegi teremtés elõtt is, mint manapság, s e tevékenységek
éppígy megmaradnak még a következõ teremtésben is. Sok százmillió év elteltével
megkezdõdik egy teremtés a természet törvénye szerint, s az univerzum történelme
gyakorlatilag változatlanul ismétli önmagát. Az anyagi felfogású, örökké civakodó emberek
régészeti ásatásokra vesztegetik az idejüket, a létfontosságú szükségletek utáni kutatással nem
törõdve. Miután ¼r¦ N§rada Muni ösztönzést kapott a lelki életre, gyermek létére egyetlen
pillanatot sem vesztegetett arra, hogy anyagi gyarapodása érdekében bármit is tegyen, pedig
útja városok és falvak, bányák és ipari települések mellett vezetett el. Megállás nélkül a lelki
felszabadulás felé haladt. A ¼r¦mad-Bh§gavatam egy olyan történelmet tár elénk, ami több
százmillió évre nyúlik vissza. Amint olvashatjuk, e transzcendentális irodalom a
történelemnek csak a legfontosabb tényezõit tartalmazza.
12. VERS
citra-dh§tu-vicitr§dr¦n ibha-bhagna-bhuja-drum§n
jal§ªay§ñ chiva-jal§n nalin¦¤ sura-sevit§¤
citra-svanai¤ patra-rathair vibhramad bhramara-ªriya¤
citra-dh§tu—értékes ásványkincsek, például arany, ezüst és réz; vicitra—változatossággal
teli; adr¦n—dombok és hegyek; ibha-bhagna—az óriás elefántok által letört; bhuja—ágak;
drum§n—fák; jal§ªay§n ªiva—egészséget adó; jal§n—tavak; nalin¦¤—lótuszvirágok; sura-
sevit§¤—amelyre a mennyek lakói vágynak; citra-svanai¤—kedves a szívnek; patra-
rathai¤—a madaraktól; vibhramat—megzavar; bhramara-ªriya¤—zümmögés díszíti.
 Dombokon és érceket — aranyat, ezüstöt, rezet — rejtõ hegyeken vágtam át. Olyan
földeken jártam, melyeknek csodálatos lótuszvirágokkal borított tavai a mennyek lakóié
is lehettek volna, s melyek megzavarodott méhektõl és éneklõ madaraktól pompáztak.
13. VERS
nala-ve£u-ªaras-tanba- kuªa-k¦caka-gahvaram
eka ev§tiy§to 'ham adr§k¢a° vipina° mahat
ghora° pratibhay§k§ra° vy§lol¡ka-ªiv§jiram
nala—nád; ve£u—bambusz; ªara¤—ültetvények; tanba—teli; kuªa—éles fû; k¦caka—
gazok; gahvaram—barlangok; eka¤—egyedül; eva—csak; atiy§ta¤—nehéz átmenni; aham—
én; adr§k¢am—meglátogattam; vipinam—mély erdõket; mahat—nagy; ghoram—félelmetes;
pratibhaya-§k§ram—veszélyesen; vy§la—kígyók; ul¡ka—baglyok; ªiva—sakálok; ajiram—
játszóhely.
Magányosan vágtam át számtalan sás-, bambusz- és náderdõn, éles füvön, gazokon,
barlangokon keresztül, ahol nagyon nehéz volt egyedül átkelnem. Sötét és félelmetes
erdõk mélyén jártam, kígyók, baglyok és sakálok birodalmában.
MAGYARÁZAT: Egy kolduló szerzetesnek (parivr§jak§c§ryának) kötelessége, hogy
tapasztalatot szerezzen Isten teremtésének sokszínûségérõl, egyedül vándorolva erdõkön,
dombokon, városokon és falvakon át, hogy hitet nyerjen Istenben, elméje megerõsödjön, s
hogy felvilágosítsa az embereket az Úr üzenetérõl. Egy sanny§s¦ kötelességbõl vállalja
mindezt a megpróbáltatást, félelem nélkül. A jelenlegi kor legpéldamutatóbb sanny§s¦ja az Úr
Caitanya, aki ugyanígy vándorolt Közép-India dzsungelein keresztül, világosságot gyújtva
még a tigrisekben, a medvékben, a kígyókban, az õzekben, az elefántokban is, számtalan más
dzsungellakó állattal együtt. Ebben a Kali-korban a sanny§sa tilos a közönséges emberek
számára. Az, aki csupán a hírnév kedvéért változtatja meg a ruháját, az különbözik a valódi,
példamutató sanny§s¦tól. Az embernek fogadalmat kell tennie, hogy nem érintkezik többé a
társadalommal, s életét kizárólag az Úr szolgálatának szenteli. Az öltözék megváltoztatása
csak külsõség. Az Úr Caitanya nem fogadott el sanny§s¦ nevet. Ebben a Kali-korban az
úgynevezett sanny§s¦knak az Úr Caitanya lábnyomait követve szintén nem szabad
megváltoztatniuk elõzõ nevüket. Korunkban legfõképpen az Úr szent dicsõsége hallgatásának
és éneklésének odaadó szolgálata ajánlott. Annak, aki fogadalmat tesz arra, hogy lemond a
családi életrõl, nem szabad utánoznia az olyan parivr§jak§c§ryákat, mint N§rada vagy az Úr
Caitanya, hanem le kell ülnie egy szent helyen, s minden idejét és energiáját arra kell
szentelnie, hogy hallgassa és örökké ismételje a nagy §c§ryák — például a v¥nd§vanai hat
Gosv§m¦ — hátrahagyott szent írásait.
14. VERS
pariªr§ntendriy§tm§ha° t¥±-par¦to bubhuk¢ita¤
sn§tv§ p¦tv§ hrade nady§ upasp¥¢±o gata-ªrama¤
pariªr§nta—mert fáradt voltam; indriya—testileg; §tm§—szellemileg; aham—én; t¥±-
par¦ta¤—megszomjazva; bubhuk¢ita¤—és éhesen; sn§tv§—megfürödtem; p¦tv§—és vizet is
ittam; hrade—a tóban; nady§¤—egy folyónak; upasp¥¢±a¤—kapcsolatba kerülve vele; gata—
megkönnyebbültem tõle; ªrama¤—fáradtság.
Vándorolásom során testem és elmém kimerült, szomjas és éhes voltam.
Megfürödtem hát egy folyó tavában, s ittam vizébõl. A víz érintésére minden
fáradtságom elszállt.
MAGYARÁZAT: Egy vándorszerzetesnek a természet adta kincseket kell felhasználnia,
hogy testérõl gondoskodjon, szomjúságát és éhségét csillapítsa, hogy ne kelljen a családosok
ajtajánál koldulnia. Így aztán nem azért megy a családos emberek otthonába, hogy
alamizsnáért könyörögjön, hanem hogy felvilágosítsa õket a lelki tudományról.
15. VERS
tasmin nirmanuje 'ra£ye pippalopastha §ªrita¤
§tman§tm§nam §tmastha° yath§-ªrutam acintayam
 tasmin—abban; nirmanuje—emberek nem lakta; ara£ye—az erdõben; pippala—
banyanfa; upasthe—alatta ülve; §ªrita¤—menedéket keresve; §tman§—intelligenciával;
§tm§nam—a Felsõlélek; §tma-stham—a bennem elhelyezkedõ; yath§-ªrutam—ahogy a
felszabadult lelkektõl hallottam; acintayam—átgondoltam.
Azután egy lakatlan erdõben, egy banyanfa árnyékában intelligenciám segítségével
meditálni kezdtem a bennem lakozó Felsõlelken, ahogyan azt a felszabadult lelkektõl
tanultam.
MAGYARÁZAT: Az embernek nem szabad saját szeszélyeit követve meditálnia. Mindent
tökéletesen ismernie kell az írások hiteles forrásaiból, az õszinte lelki tanítómesteren
keresztül, valamint értelmének megfelelõ használata által, amelyet arra képzett ki, hogy a
minden élõlényben jelen lévõ Felsõlelken meditáljon. Ez a tudat alakul ki egyre szilárdabban
abban a bhaktában, aki azáltal, hogy végrehajtja lelki tanítómestere utasításait, az Úrnak
végez szeretõ odaadó szolgálatot. ¼r¦ N§radaj¦ hiteles lelki tanítómesterekkel találkozott,
õszintén szolgálta õket és tökéletes megvilágosodást ért el. Így kezdett meditálni.
16. VERS
dhy§yataª cara£§mbhoja° bh§va-nirjita-cetas§
autka£±hy§ªru-kal§k¢asya h¥dy §s¦n me ªanair hari¤
dhy§yata¤—így meditálva; cara£a-ambhojam—a helyhez kötött Istenség
Személyiségének lótuszlábán; bh§va-nirjita—az Úr transzcendentális szeretetében átalakult
elme; cetas§—az elme minden tevékenysége (gondolkodás, érzés és akarat); autka£±hya—
lelkesedés; aªrukala—könnyek gördültek le; ak¢asya—a szembõl; h¥di—a szívemben; §s¦t—
megjelent; me—enyém; ªanai¤—késlekedés nélkül; hari¤—az Istenség Személyisége.
Amint elmémben, amely már átalakult a transzcendentális szeretetben, az Istenség
Személyiségének lótuszlábain kezdtem meditálni, könnyek csordultak ki szemembõl, és
¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége nyomban megjelent szívem lótuszán.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben nagyon fontos a bh§va szó. A bh§va szintet azután éri
el az ember, hogy transzcendentális vonzalma ébredt az Úr iránt. Az elsõ, kezdeti szintet
ªraddh§nak nevezik. Ez az a szint, amelyen az ember megkedveli a Legfelsõbb Urat, s ahhoz,
hogy növelje ezt a vonzalmat, az Úr tiszta bhaktáinak társaságát kell keresnie. A harmadik
szint az odaadó szolgálat elõírt szabályozó elveinek gyakorlása. Ez oszlat el minden kétséget,
s elhárít minden személyes akadályt az odaadó szolgálatban elért fejlõdés útjából.
Amikor minden kétség és tévedés szertefoszlik, megszilárdul a hit a transzcendentálisban,
s az íz, amit ekkor érzünk, még inkább megnövekszik. Ez a szint a vonzalomhoz vezet, majd
ezután következik a bh§va, az Isten iránti tiszta szeretetet megelõzõ szint. Az említett
különbözõ lépcsõfokok nem mások, mint a transzcendentális szeretet kifejlõdésének különféle
állomásai. Amikor valaki így feltöltõdik transzcendentális szeretettel, a távollét erõteljes
érzése következik, amely nyolcféle eksztázishoz vezet. A bhakta szemébõl hulló könny
önkéntelen reakció, s mivel ¼r¦ N§rada Muni elõzõ életében, otthonát elhagyva nagyon hamar
elérte ezt a szintet, érzékelni tudta az Úr tényleges jelenlétét, melyet a valóságban tapasztalt
fejlett, anyagi szennyezõdéstõl mentes lelki érzékeivel.
17. VERS
prem§tibhara-nirbhinna- pulak§¯go 'tinirv¥ta¤
§nanda-samplave l¦no n§paªyam ubhaya° mune
prem§—szeretet; atibhara—mértéktelen; nirbhinna—nagy mértékben megkülönböztetett;
pulaka—a boldogság érzése; a¯ga¤—különbözõ testrészek; ati-nirv¥ta¤—teljesen elöntötte;
§nanda—eksztázis; samplave—óceánjában; l¦na¤—elmerülve; na—nem; apaªyam—láthatta;
ubhayam—mindkettõt; mune—óh, Vy§sadeva.
Óh, Vy§sadeva! Ekkor teljesen hatalmába kerített a boldogság érzése. Testem
minden tagját külön-külön öröm töltötte el, s az eksztázis óceánjában elmerülve sem
magamat, sem az Urat nem láttam.
MAGYARÁZAT: Nincs semmi anyagi, amit a lelki boldogság és a nagyfokú lelki
eksztázis érzéséhez lehetne hasonlítani, ezért rendkívül nehéz kifejezni ezt az érzést. Csak
sejtésünk lehet arról a boldogságról, amelyrõl ¼r¦ N§rada Muni szavai szólnak. Minden
testrész és érzékszerv adott módon mûködik. Az Úr megpillantása után minden érzék teljesen
felébred, hogy odaadó szolgálatot végezzen Neki, mert a felszabadult állapotban az érzékek
teljesen az Úr szolgálatában állnak. E transzcendentális eksztázisban az érzékek mindegyike
külön-külön feléled, hogy megkezdje az Úr szolgálatát. Emiatt történt, hogy N§rada Muni
már nem látta sem magát, sem az Urat.
18. VERS
r¡pa° bhagavato yat tan mana¤-k§nta° ªuc§paham
apaªyan sahasottasthe vaiklavy§d durman§ iva
r¡pam—formát; bhagavata¤—az Istenség Személyiségének; yat—ahogyan van; tat—az;
mana¤—az elmének; k§ntam—ahogy vágyik; ªuca-apaham—eltöröl minden különbséget;
apaªyan—anélkül, hogy látná; sahas§—hirtelen; uttasthe—felkelt; vaiklavy§t—felzaklatva;
durman§¤—elvesztve azt, amire vágyott; iva—ahogyan volt.
Az Úr transzcendentális formája kielégíti az elme vágyát, s egyszerre eltörli minden
kétségét. E formát szem elõl tévesztve hirtelen felálltam, oly zaklatottan, ahogyan csak
az szokott, aki elveszíti azt, amire vágyott.
MAGYARÁZAT: N§rada Muni tapasztalhatta, hogy az Úr nem forma nélküli, ám teljesen
különbözik minden formától, amelyet anyagi téren tapasztalhatunk. Életünk során különféle
formákat látunk az anyagi világban, de egyik sem képes elégedettséget nyújtani az elmének és
megszüntetni zaklatottságát. Ezek az Úr transzcendentális formájának különleges jellemzõi,
és aki csak egyszer is megpillantotta azt a formát, az semmi mással nem lehet elégedett:
egyetlen anyagi világbeli forma sem tudja többé kielégíteni. Hogy az Úr forma nélküli vagy
személytelen, az annyit jelent, hogy nem rendelkezik anyagi formával, és nem hasonlítható
semmilyen anyagi személyiséghez sem.
Mivel lelki lények vagyunk, s örök kapcsolatunk van az Úr e transzcendentális formájával,
életrõl életre az Úrnak e formája után kutatunk, s az anyagi kielégülés egyetlen módja sem
tesz elégedetté bennünket. N§rada Muni egyszer megpillanthatta e formát, de mivel nem látta
többé, zavarodottságában hirtelen felállt, hogy felkutassa. N§rada Muni elérte azt, amire mi
életrõl életre vágyunk, s nagy megrázkódtatás volt számára, hogy újra szem elõl tévesztette
Õt.
19. VERS
did¥k¢us tad aha° bh¡ya¤ pra£idh§ya mano h¥di
v¦k¢am§£o 'pi n§paªyam avit¥pta iv§tura¤
did¥k¢u¤—arra vágyva, hogy lássam; tat—azt; aham—én; bh¡ya¤—újra; pra£idh§ya—az
elmét összpontosítva; mana¤—elme; h¥di—a szívre; v¦k¢am§£a¤—arra várva, hogy lássam;
api—annak ellenére; na—soha; apaªyam—láttam Õt; avit¥pta¤—elégedettség nélkül; iva—
mint; §tura¤—elszomorodtam.
Arra vágytam, hogy újra megpillanthassam az Úr e transzcendentális formáját, ám
annak ellenére, hogy megpróbáltam a szívre összpontosítani figyelmemet, hogy alakja
újra feltûnjön, nem láttam többé, s így elégedetlenségemben elöntött a bánat.
MAGYARÁZAT: Nincs olyan mechanikus folyamat, amelynek segítségével meg lehetne
látni az Urat. Ez teljesen az Úr indokolatlan kegyétõl függ. Nem követelhetjük az Úrtól, hogy
jelenjen meg elõttünk, ahogy a naptól sem kívánhatjuk meg, hogy akkor keljen, amikor éppen
mi akarjuk. A nap a maga akaratából kel fel; s az Úr is saját indokolatlan kegyébõl jelenik
meg. Az embernek csupán ki kell várnia az alkalmas pillanatot, és végeznie kell elõírt
kötelességeit az Úr odaadó szolgálatában. N§rada Muni azt hitte, hogy újra megláthatja az
Urat ugyanazon mechanikus folyamat segítségével, amely elsõ próbálkozásra sikeresnek
bizonyult, de másodjára legnagyobb erõfeszítése ellenére sem sikerült elérnie, amire vágyott.
Az Úr teljes mértékben mentes minden kötelezettségtõl — csak a tiszta odaadás kötelezheti le
Õt. Nem látható és nem fogható fel anyagi érzékeinkkel. Ha akarja, s ha elégedett az õszinte
kísérlettel, amely a teljesen az Õ kegyétõl függõ odaadó szolgálatra törekszik, akkor Saját
akaratából láthatóvá válik.
20. VERS
eva° yatanta° vijane m§m §h§gocaro gir§m
gambh¦ra-ªlak¢£ay§ v§c§ ªuca¤ praªamayann iva
evam—így; yatantam—aki próbálkozik; vijane—azon az elhagyatott helyen; m§m—
nekem; §ha—mondta; agocara¤—a fizikai hang határán túl; gir§m—kijelentések;
gambh¦ra—komoly; ªlak¢£ay§—kellemes hallani; v§c§—szavak; ªuca¤—szomorúság;
praªamayan—enyhít; iva—mint.
Az Istenség Személyisége, aki felülmúl minden anyagi leírást, látta próbálkozásaimat
azon az elhagyatott helyen, s komolyan, kedves szavakkal szólt hozzám, hogy enyhítse
bánatomat.
MAGYARÁZAT: A Védák azt mondják, hogy Isten túl van azon, ami anyagi szavakkal és
értelemmel megközelíthetõ. Indokolatlan kegye azonban az embert mégis olyan érzékekkel
áldhatja meg, melyek alkalmasak arra, hogy segítségükkel hallhatja az Urat vagy beszélhet
Hozzá. Ilyen az Úr felfoghatatlan energiája. Akit kegyében részesít, az hallhatja Õt. Az Úr
nagyon elégedett volt N§rada Munival, aki így megkapta a szükséges képességet, hogy
hallhassa Õt. Mások számára azonban nem lehetséges, hogy a szabályozott odaadó szolgálat
gyakorló szintjén megérezzék az Úr közvetlen érintését. Különleges ajándék volt ez N§rada
számára. Amikor meghallotta az Úr kedves szavait, a fájdalom, melyet hiányában érzett,
valamelyest enyhült. Az Istent szeretõ bhakta mindig érzi az elkülönülés fájdalmát, ezért
mindig transzcendentális eksztázisba merül.
21. VERS
hant§smiñ janmani bhav§n m§ m§° dra¢±um ih§rhati
avipakva-ka¢§y§£§° durdarªo 'ha° kuyogin§m
hanta—óh, N§rada; asmin—ez; janmani—élet; bhav§n—te magad; m§—nem; m§m—
Engem; dra¢±um—látni; iha—itt; arhati—megérdemel; avipakva—éretlen; ka¢§y§£§m—
anyagi szenny; durdarªa¤—nehezen látható; aham—Én; kuyogin§m—tökéletlen a
szolgálatban.
Óh, N§rada! [ — szólt az Úr.] Sajnálom, de ebben az életben nem láthatsz többé.
Azok, akik nem tökéletesek a szolgálatban és nem mentesek teljes mértékben minden
anyagi szennyezettségtõl, nem láthatnak meg könnyen Engem.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ a legtisztábbnak, a Legfelsõbb és Abszolút
Igazságnak írja le az Istenség Személyiségét. Személyében az anyaginak a leghalványabb
árnyalata sincs jelen, így az, akit az anyagi vonzalom akár a legcsekélyebb mértékben is
beárnyékol, nem tudja Õt megközelíteni. Az odaadó szolgálat akkor kezdõdik, amikor valaki
az anyagi kötõerõk közül legalább kettõtõl, a szenvedély és a tudatlanság kötõerõitõl
megszabadul. Az eredmény abban mutatkozik meg, hogy megszabadul a k§mától (vagyis a
kéjtõl) és a lobhától (a mohóságtól). Az embernek tehát mentesnek kell lennie az érzéki
élvezet utáni vágytól és a mohóságtól. A természet kiegyensúlyozott kötõereje a jóság. Ha az
ember tökéletesen mentessé vált minden anyagi befolyástól, az azt jelenti, hogy a jóság
kötõerejétõl is megszabadult. Ha Istent akarjuk megpillantani egy elhagyatott erdõben, az a
jóság kötõerejében van. Bárki elmehet az erdõbe, hogy elérje a lelki tökéletességet, de ez nem
jelenti azt, hogy személyesen láthatja ott az Urat. Meg kell szabadulnia minden anyagi
ragaszkodástól, s meg kell szilárdulnia a transzcendens szintjén. Egyedül ez segít a
bhaktának, hogy személyes kapcsolatba kerüljön az Istenség Személyiségével. A legjobb
módszer az, ha olyan helyen élünk, ahol imádják az Úr transzcendentális formáját. Az Úr
temploma transzcendentális hely, míg az erdõ csupán anyagi szempontból jó lakóhely. Egy
kezdõ bhaktának mindig az Úr m¡rti formájának (arcan§) imádatát ajánlják, nem pedig azt,
hogy az erdõbe vonuljon, s ott keresse az Urat. Az odaadó szolgálat az arcan§ folyamatával
kezdõdik, ami jobb, mint ha elvonulunk az erdõbe. Jelenlegi életében, amely mentes minden
anyagi vágytól, ¼r¦ N§rada Muni nem megy az erdõbe, bár puszta jelenlétével minden helyet
Vaiku£±hává változtathat. Egyik bolygóról a másikra vándorol, hogy megtérítse az embereket,
félisteneket, Kinnarákat, Gandharvákat, ¥¢iket, munikat és mindenki mást, hogy az Úr
bhaktáivá váljanak. Cselekedeteivel számtalan bhaktát — köztük Prahl§da Mah§r§ját, Dhruva
Mah§r§ját — ajándékozott már meg az Úr transzcendentális szolgálatával. Az Úr tiszta
bhaktája ezért a nagy bhakták, mint N§rada és Prahl§da nyomdokait követi, s minden idejét
az Úr dicsõítésének szenteli, a k¦rtana folyamatának segítségével. Ez a prédikálás fölötte áll
minden anyagi kötõerõnek.
22. VERS
sak¥d yad darªita° r¡pam etat k§m§ya te 'nagha
mat-k§ma¤ ªanakai¤ s§dhu sarv§n muñcati h¥c-chay§n
sak¥t—csupán egyszer; yat—az; darªitam—mutatott; r¡pam—forma; etat—ez; k§m§ya—
vágyaknak; te—tiéd; anagha—óh, bûntelen; mat—Enyém; k§ma¤—vágy; ªanakai¤—
megnövelve; s§dhu¤—bhakta; sarv§n—mind; muñcati—felad; h¥t-ªay§n—anyagi vágyak.
Óh, bûntelen! Csupán egyszer láttad személyemet, hogy növekedjen a vágyad
Utánam, mert minél inkább vágyódsz Rám, annál inkább megszabadulsz az anyagi
vágyaktól.
MAGYARÁZAT: Egy élõlény nem lehet mentes a vágyaktól, hiszen nem egy élettelen kõ.
Cselekednie, gondolkoznia, éreznie és akarnia kell. Amikor anyagi szinten gondolkodik, érez
és akar, akkor annak rabságába kerül, ezzel szemben ha az Úr szolgálata érdekében
gondolkozik, érez és akar, akkor lassanként megszabadul minden kötöttségtõl. Minél inkább
elmerül az Úr transzcendentális szeretõ szolgálatában, annál jobban vágyik majd rá. Ilyen az
isteni szolgálat transzcendentális természete. Az anyagi szogálatból hamar elege lesz az
embernek, míg az Úr lelki szolgálatával soha nem lehet eltelni, és soha nincs vége. Az ember
szüntelenül növelheti az Úr szeretõ transzcendentális szolgálata utáni vágyát, mégsem unja
meg sohasem, és soha nem ér a végére. Az Úr elmélyült szolgálatával az ember
transzcendentálisan tapasztalhatja az Úr jelenlétét. Ezért az Urat megpillantani nem más, mint
szolgálni Õt, mert szolgálata és személye között nincs különbség. Az õszinte bhaktának
szüntelenül, õszintén kell szolgálnia az Urat — az Úr majd megmutatja a helyes utat, hogy
mit, hol és hogyan kell tennie. N§radának nem voltak anyagi vágyai, az Úr mégis ilyen
tanácsot adott neki, csupán azért, hogy az Iránta érzett heves vágyát növelje.
23. VERS
sat-sevay§d¦rghay§pi j§t§ mayi d¥¨h§ mati¤
hitv§vadyam ima° loka° gant§ maj-janat§m asi
sat-sevay§—az Abszolút Igazság szolgálatával; ad¦rghay§—néhány napig; api—még;
j§t§—elérve; mayi—Nekem; d¥¨h§—szilárd; mati¤—értelem; hitv§—feladva; avadyam—
szánalmas; imam—ez; lokam—anyagi világok; gant§—lesz; mat-janat§m—az Én társaim;
asi—válik.
Még ha csak pár napig szolgálja is az Abszolút Igazságot, a bhakta értelme szilárddá
válik s Bennem rögzül. Következésképpen tovább folytatja útját, hogy a jelenlegi
szánalmas anyagi világokat feladva társam legyen a transzcendentális világban.
MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság szolgálata nem más, mint az Istenség Abszolút
Személyiségének végzett szolgálat egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, aki az
áttetszõ közvetítõ közeg az Úr és a kezdõ bhakta között. A kezdõ bhakta nem közelítheti meg
az Istenség Abszolút Személyiségét jelenlegi tökéletlen anyagi érzékeinek segítségével, ezért
a lelki tanítómester irányítása alatt tanulhat az Úr transzcendentális szolgálatáról. Ilyen
képzéssel — még ha csak néhány napig tart is — a kezdõ bhakta intelligenciára tesz szert
ebben a transzcendentális szolgálatban, amely végül odáig vezet, hogy megszabadul az anyagi
világbeli folytonos léttõl, s a lelki világba kerül, hogy az Úr egyik felszabadult társa legyen az
Õ birodalmában.
24. VERS
matir mayi nibaddheya° na vipadyeta karhicit
praj§-sarga-nirodhe 'pi sm¥tiª ca mad-anugrah§t
mati¤—intelligencia; mayi—Hozzám ragaszkodó; nibaddh§—lefoglalt; iyam—ez; na—
soha; vipadyeta—különálló; karhicit—bármikor; praj§—élõlények; sarga—a teremtéskor;
nirodhe—a megsemmisüléskor is; api—még; sm¥ti¤—emlékezés; ca—és; mat—Enyém;
anugrah§t—a kegyébõl.
Az Irántam érzett odaadásban elmélyedt értelemnek semmi sem jelenthet akadályt.
Kegyembõl emlékezeted töretlen marad még a teremtés és a megsemmisülés idején is.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgálat sohasem
hiábavaló. Mivel az Istenség Személyisége örök, a szolgálatában alkalmazott értelem vagy
bármilyen más Vele kapcsolatos tett szintén örök. A Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy az
Istenség Személyiségének végzett transzcendentális szolgálat életrõl életre egyre szaporodik,
s amikor a bhakta teljesen éretté válik, szolgálatainak összessége alkalmassá teszi arra, hogy
az Istenség Személyiségének társaságába kerüljön. Az Úrnak végzett szolgálat sohasem
veszíti érvényét, és csak szaporodik, amíg a bhakta teljesen éretté nem válik.
25. VERS
et§vad uktvoparar§ma tan mahad
bh¡ta° nabho-li¯gam ali¯gam ¦ªvaram
aha° ca tasmai mahat§° mah¦yase
ª¦r¢£§van§ma° vidadhe 'nukampita¤
et§vat—így; uktv§—beszélt; uparar§ma—megállt; tat—az; mahat—nagy; bh¡tam—
csodálatos; nabha¤-li¯gam—a hang által megszemélyesített; ali¯gam—szemmel nem látható;
¦ªvaram—a legfelsõbb tekintély; aham—én; ca—is; tasmai—Neki; mahat§m—a nagy;
mah¦yase—a dicsõítettnek; ª¦r¢£§—fejjel; avan§mam—hódolat; vidadhe—véghezvitt;
anukampita¤—Általa kedvelt.
Ekkor a hangként megszemélyesült, szem számára láthatatlan, ám legcsodálatosabb
legfelsõbb tekintély elhallgatott. Hálásan, fejemet lehajtva hódolatomat ajánlottam Neki.
MAGYARÁZAT: Nem jelent különbséget, hogy az Istenség Személyiségét csupán hallani
lehetett, látni nem. Az Istenség Személyisége légzésével alkotta meg a négy Védát, s Õ a
Védák transzcendentális hangján keresztül látható és valósítható meg. A Bhagavad-g¦t§
szintén az Urat képviselõ hang, nincs közöttük különbség. A következtetés az, hogy az Urat a
transzcendentális hang állandó zengésével lehet meglátni és meghallani.
26. VERS
n§m§ny anantasya hata-trapa¤ pa±han
guhy§ni bhadr§£i k¥t§ni ca smaran
g§° parya±a°s tu¢±a-man§ gata-sp¥ha¤
k§la° prat¦k¢an vimado vimatsara¤
n§m§ni—szent neve, dicsõsége stb.; anantasya—a határtalannak; hata-trapa¤—a világ
minden külsõségétõl megszabadulva; pa±han—elmondás, ismételt olvasás stb. által;
guhy§ni—titokzatos; bhadr§£i—legáldásosabb; k¥t§ni—tevékenységek; ca—és; smaran—
állandóan emlékezve; g§m—a földön; parya±an—átutazva; tu¢±a-man§¤—teljesen elégedett;
gata-sp¥ha¤—teljesen mentes minden anyagi vágytól; k§lam—idõ; prat¦k¢an—vár;
vimada¤—büszkeség nélkül; vimatsara¤—irigység nélkül.
Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és dicsõségét, ügyet sem
vetve az anyagi világ külsõségeire. Az Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni,
azokat dicsõíteni áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, alázatosan
és irigységtõl mentesen.
MAGYARÁZAT: N§rada Muni személyes példája dióhéjban bemutatja az Úr õszinte
bhaktájának életét. Egy ilyen bhakta, miután avatást kapott az Úrtól vagy az Õ hiteles
képviselõjétõl, nagyon komolyan hirdeti az Úr dicsõségét, és a világ minden táját bejárja,
hogy mások is hallhassanak róla. Az ilyen bhakták nem vágynak anyagi haszonra. Egyetlen
vágy vezeti õket: hogy visszatérjenek Istenhez. Ez vár rájuk anyagi testük feladásakor. Céljuk
az élet legmagasabb rendû célja — visszatérni Istenhez —, ezért sohasem irigyek senkire, és
nem is büszkék arra, hogy visszatérhetnek az Úrhoz. Nem tesznek mást, mint az Úr szent
nevét, dicsõségét és kedvteléseit zengik, emlékeznek ezekre, és egyéni képességeik szerint, az
anyagi nyereség legcsekélyebb vágya nélkül hirdetik ezt az üzenetet mások áldására.
27. VERS
eva° k¥¢£a-mater brahman n§saktasy§mal§tmana¤
k§la¤ pr§durabh¡t k§le ta¨it saud§man¦ yath§
evam—így; k¥¢£a-mate¤—aki elmélyülten K¥¢£ára gondol; brahman—óh, Vy§sadeva;
na—nem; §saktasya—annak, aki ragaszkodik; amala-§tmana¤—annak, aki teljesen
megszabadult minden anyagi szennyezõdéstõl; k§la¤—halál; pr§durabh¡t—láthatóvá válik;
k§le—idõvel; ta¨it—villámlás; saud§man¦—megvilágít; yath§—ahogyan van.
Így aztán, óh, Vy§sadeva Br§hma£a, idõvel én, aki tökéletesen, elmélyülten K¥¢£ára
gondoltam, s ezért mentes voltam minden ragaszkodástól, minden anyagi
szennyezettségtõl tökéletesen megszabadulva úgy találkoztam a halállal, mint ahogyan a
villám és a fény jelenik meg egyazon idõben.
MAGYARÁZAT: Tökéletesen, elmélyülten K¥¢£ára gondolni azt jelenti, hogy
megtisztulunk az anyagi szennyezõdésektõl vagy vágyaktól. Ahogyan egy gazdag ember nem
vágyik apró, jelentéktelen dolgokra, úgy az Úr K¥¢£a bhaktája, aki minden kétséget kizáróan
visszatér Isten birodalmába, ahol az élet örök, tudással teli és boldog, természetes, hogy nem
vágyódik jelentéktelen anyagi dolgokra, amelyek olyanok, mint a bábok vagy mint a valóság
árnyékai, tartós érték nélkül. Ez jellemzi a lelkiekben gazdag embert. Idõvel, amikor egy
tiszta bhakta teljesen felkészült, megtörténik a test cseréje, melyet általában halálnak
neveznek. A tiszta bhaktának az ilyen változás pontosan úgy megy végbe, mint a villámlás,
amelyet nyomban fény követ. Úgy is mondhatnánk, hogy a bhakta a Legfelsõbb akaratából
egyszerre hagyja el anyagi testét és fejleszt ki egy lelki testet. Egy tiszta bhaktának még a
halál elõtt sincs anyagi vonzalma, mert teste lelkivé válik, mint ahogyan a vas tüzesen izzani
kezd, ha kapcsolatba kerül a tûzzel.
28. VERS
prayujyam§ne mayi t§° ªuddh§° bh§gavat¦° tanum
§rabdha-karma-nirv§£o nyapatat p§ñca-bhautika¤
prayujyam§ne—megjutalmazva; mayi—rajtam; t§m—azt; ªuddh§m—transzcendentális;
bh§gavat¦m—alkalmas arra, hogy az Istenség Személyiségének társa legyen; tanum—testet;
§rabdha—szerzett; karma—gyümölcsözõ munka; nirv§£a¤—tiltó; nyapatat—felad; p§ñca-
bhautika¤—az öt anyagi elembõl álló test.
Miután transzcendentális testet kaptam, amely alkalmas arra, hogy az Istenség
Személyiségének társa legyen, feladtam öt anyagi elem alkotta anyagi testemet, így
tetteim minden gyümölcse [karmám] megszûnt.
MAGYARÁZAT: N§rada megtudta az Istenség Személyiségétõl, hogy olyan
transzcendentális testet fog kapni, amellyel alkalmassá válik arra, hogy az Úr társa legyen, s
amint elhagyta anyagi testét, azonnal lelki testet kapott. A lelki test mentes az anyagi
vonzalomtól, és három fõ transzcendentális tulajdonsággal rendelkezik: örökkévaló, mentes
az anyagi kötõerõktõl és a gyümölcsözõ cselekedetek visszahatásaitól. Az anyagi test mindig
szenved e három tulajdonság hiányában. A bhakta teste egyszerre megtelik transzcendentális
tulajdonságokkal, amint az Úr odaadó szolgálatát végzi. Olyan ez, mint az érintõkõ bûvös
hatása a vasra. Ez a transzcendentális odaadó szolgálat eredménye. Ezért a testcsere a tiszta
bhakta esetében az anyagi természet három minõségi kötõereje visszahatásainak megszûnését
jelenti. Sok példát találunk erre a kinyilatkoztatott írásokban. Dhruva Mah§r§ja, Prahl§da
Mah§r§ja és számtalan más bhakta látszólag ugyanabban a testben, szemtõl szemben láthatta
az Istenség Személyiségét. Ez azt jelenti, hogy a bhakta anyagi teste transzcendentálissá válik.
Ez a hiteles Gosv§m¦k véleménye a hiteles írásokon keresztül. A Brahma-sa°hit§ban az áll,
hogy az indra-gopa mikrobától kezdve a hatalmas Indráig, a mennyek uráig minden élõlény a
karma törvénye alatt áll, és el kell szenvednie, illetve élveznie kell saját munkájának
gyümölcsözõ visszahatásait. Egyedül a bhakta mentes ezektõl a visszahatásoktól a legfelsõbb
tekintély, az Istenség Személyisége indokolatlan kegyébõl.
29. VERS
kalp§nta idam §d§ya ªay§ne 'mbhasy udanvata¤
ªiªayi¢or anupr§£a° viviªe 'ntar aha° vibho¤
kalpa-ante—Brahm§ napjának végén; idam—ez; §d§ya—együttvéve; ªay§ne—elment,
hogy lefeküdjön; ambhasi—az okozati vízben; udanvata¤—pusztulás; ªiªayi¢o¤—az Istenség
Személyisége (N§r§ya£a) lefekszik; anupr§£am—légzés; viviªe—behatolt; anta¤—belül;
aham—én; vibho¤—az Úr Brahm§nak.
A korszak végén, amikor az Istenség Személyisége, az Úr N§r§ya£a lefeküdt a
pusztítás vizére, Brahm§ kezdett Bele hatolni minden teremtõ elemmel együtt, s én is
Bele hatoltam légzésén keresztül.
MAGYARÁZAT: N§radát Brahm§ fiaként ismerik, ahogyan az Úr K¥¢£át Vasudeva
fiaként. Az Istenség Személyisége és felszabadult bhaktái, mint például N§rada, ugyanazon
folyamat által jelennek meg az anyagi világban. Mint ahogy azt a Bhagavad-g¦t§ mondja, az
Úr születése és cselekedetei mind transzcendentálisak. Ezért tehát a hiteles vélemények
szerint az, hogy N§rada Brahm§ fiaként született meg, szintén egy transzcendentális
kedvtelés. Az õ megjelenése és eltûnése gyakorlatilag egy szinten áll az Úréval. Az Úr és a
bhaktái lelki lényként tehát egyszerre egyek és különbözõek, s a transzcendens egyazon
kategóriájába tartoznak.
30. VERS
sahasra-yuga-paryante utth§yeda° sis¥k¢ata¤
mar¦ci-miªr§ ¥¢aya¤ pr§£ebhyo 'ha° ca jajñire
sahasra—ezer; yuga—4 300 000 év; paryante—az idõtartam végén; utth§ya—lejárt;
idam—ez; sis¥k¢ata¤—újra teremteni vágyott; mar¦ci-miªr§¤—a ¥¢ik, köztük Mar¦ci;
¥¢aya¤—minden ¥¢i; pr§£ebhya¤—az érzékeibõl; aham—én; ca—szintén; jajñire—
megjelentem.
Négymilliárd-háromszázmillió napév elteltével, amikor Brahm§ felébredt, hogy újra
teremtsen az Úr akaratából a ¥¢ik — köztük Mar¦ci, A¯gir§, Atri és mások — mind
megteremtõdtek az Úr transzcendentális testébõl, s velük együtt én is megjelentem.
MAGYARÁZAT: Brahm§ egy napja négymilliárd-háromszázmillió napév hosszú. Ezt a
Bhagavad-g¦t§ is leírja. Ez idõ alatt Brahm§j¦ yoga-nidr§ban pihen Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u, a
teremtõje testében. Amikor Brahm§ felébred, s rajta keresztül újra teremtés következik be az
Úr akaratából, a nagy ¥¢ik mind újra megjelennek a transzcendentális test különbözõ
részeibõl, s N§rada is megjelenik. Ez azt jelenti, hogy N§rada ugyanabban a transzcendentális
testben jelenik meg, úgy, ahogyan egy ember alvás után ugyanabban a testben ébred fel. ¼r¦
N§rada örökké korlátlanul mozoghat a Mindenható transzcendentális és anyagi teremtésének
minden részében. Saját transzcendentális testében jelenik meg és távozik el, melyben nincs
különbség test és lélek között, mint a feltételekhez kötött lények esetében.
31. VERS
antar bahiª ca lok§°s tr¦n paryemy askandita-vrata¤
anugrah§n mah§-vi¢£or avigh§ta-gati¤ kvacit
anta¤—a transzcendentális világban; bahi¤—az anyagi világban; ca—és; lok§n—
bolygók; tr¦n—három (felosztás); paryemi—utazik; askandita—töretlen; vrata¤—fogadalom;
anugrah§t—indokolatlan kegyébõl; mah§-vi¢£o¤—Mah§-Vi¢£unak (K§ra£odakaª§y¦
Vi¢£unak); avigh§ta—korlátlanul; gati¤—bejutás; kvacit—bármikor.
A mindenható Vi¢£u kegyébõl azóta szabadon vándorlok mindenfelé, mind a
transzcendentális világban, mind az anyagi világ három részében. Mindez azért van,
mert szilárd vagyok az Úr töretlen odaadó szolgálatában.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy az anyagi szféráknak három felosztása
van: ¡rdhva-loka (felsõ bolygók), madhya-loka (középsõ bolygók) és adho-loka (alsó
bolygók). Az ¡rdhva-loka bolygókon túl, azaz Brahmaloka fölött találhatók az univerzumok
anyagi burkai, efölött pedig a lelki ég, amelyet a korlátlan kiterjedésû és korlátlan számú
önragyogó Vaiku£±ha bolygók alkotnak, melyeken Maga Isten és az Õ társai, az örökké
felszabadult élõlények laknak. ¼r¦ N§rada Muninak szabad bejárása volt ezekre a bolygókra
mind az anyagi, mind a lelki szférákban, ahogy a Mindenható Úr is szabadon járhat
teremtésének bármely részén. Az anyagi világban az élõlények a természet anyagi kötõerõi, a
jóság, a szenvedély és a tudatlanság hatása alatt állnak. ¼r¦ N§rada Muni azonban
transzcendentális mindezekhez az anyagi kötõerõkhöz képest, így korlátozás nélkül bárhová
utazhat. Õ egy felszabadult ûrutazó. Az Úr Vi¢£u indokolatlan kegye egyedülálló, s ezt a
kegyet a bhakták csak az Úr kegyébõl foghatják föl. A bhakták ezért sosem esnek vissza, de a
materialisták, például a gyümölcsözõ munkát végzõk és a spekulatív filozófusok a természet
adott kötõerõinek hatására mind elbuknak. A ¥¢ik, ahogyan az elõbbiekben említettük, nem
juthatnak úgy el a transzcendentális világba, ahogyan N§rada. Ezt a tényt a Narasi°ha
Pur§£a tárja fel. Az olyan ¥¢ik, mint Mar¦ci, a gyümölcsözõ tettek, az olyanok pedig, mint
Sanaka és San§tana, a filozófiai spekuláció hiteles tekintélyeinek számítanak. ¼r¦ N§rada
Muni azonban az Úr transzcendentális odaadó szolgálatának elsõ számú szaktekintélye. Az Úr
odaadó szolgálatában minden kiváló tekintély N§rada Muni nyomdokait követi a N§rada-
bhakti-s¡tra utasításai alapján, s ezért az Úr bhaktái alkalmasak arra, hogy késedelem nélkül
bejussanak Isten birodalmába, Vaiku£±hára.
32. VERS
deva-datt§m im§° v¦£§° svara-brahma-vibh¡¢it§m
m¡rcchayitv§ hari-kath§° g§yam§naª car§my aham
deva—az Istenség Legfelsõbb Személyisége (¼r¦ K¥¢£a); datt§m—megajándékozva;
im§m—ez; v¦£§m—húros hangszer; svara—ének ütem; brahma—transzcendentális;
vibh¡¢it§m—díszítve; m¡rcchayitv§—vibráló; hari-kath§m—transzcendentális üzenet;
g§yam§na¤—állandóan énekelve; car§mi—vándorlok; aham—én.
Így vándorlok, állandóan az Úr dicsõségének transzcendentális üzenetét énekelve, s a
transzcendentális hangú v¦£§n játszom, melyet az Úr K¥¢£a adott nekem.
MAGYARÁZAT: A hangszerrõl, melyet N§rada az Úr ¼r¦ K¥¢£ától kapott, a Li¯ga
Pur§£a ír, s ezt ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ is megerõsíti. Ez a transzcendentális hangszer azonos az
Úr ¼r¦ K¥¢£ával és N§radával, mert mind ugyanabba a trnszcendentális kategóriába tartoznak.
A hangszer keltette vibráció nem lehet anyagi, és ezért a N§rada hangszere által terjesztett
dicsõség és kedvtelések is transzcendentálisak, az anyagi mámor leghalványabb árnyalata
nélkül. A hét énekritmus, a ¢a (¢a¨ja), ¥ (¥¢abha), g§ (g§ndh§ra), ma (madhyama), pa
(pañchama), dha (dhaivata) és ni (ni¢§da) szintén transzcendentálisak, és legfõképpen
transzcendentális daloknál alkalmazhatók. Mint az Úr tiszta bhaktája, ¼r¦ N§radadeva mindig
teljesíti kötelességét az Úrral szemben amiatt, hogy az Úr neki ajándékozta ezt a hangszert.
Mindig az Õ transzcendentális dicsõségérõl énekel, ezért szilárdan áll emelkedett helyzetében.
Egy önmegvalósított léleknek az anyagi világban ¼r¦la N§rada Muni nyomdokait követve
szintén helyesen kell használnia a hangértékeket — ¢a, ¥, g§, ma stb. — az Úr szolgálatában,
azáltal, hogy állandóan az Úr dicsõségét zengi, amint azt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti.
33. VERS
prag§yata¤ sva-v¦ry§£i t¦rtha-p§da¤ priya-ªrav§¤
§h¡ta iva me ª¦ghra° darªana° y§ti cetasi
prag§yata¤—így énekelve; sva-v¦ry§£i—saját cselekedetek; t¦rtha-p§da¤—az Úr, akinek
lótuszlába minden erény és szentség forrása; priya-ªrav§¤—kellemes hallani; §h¡ta¤—
hívták; iva—éppen olyan, mint; me—nekem; ª¦ghram—nagyon hamar; darªanam—látvány;
y§ti—tûnik; cetasi—a szív trónján.
A Legfelsõbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a, akinek dicsõségét és cselekedeteit oly kellemes hallani,
egyszerre megjelenik szívem trónusán, amint szent cselekedeteit kezdem dicsõíteni,
mintha csak hívtam volna Õt.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Abszolút Személyisége nem különbözik transzcendentális
nevétõl, formájától és kedvteléseitõl, valamint ezek hangvibrációjától. Amint egy tiszta
bhakta az Úr szent neve, dicsõsége és cselekedetei hallásával, éneklésével, valamint rájuk
emlékezve tiszta odaadó szolgálatot végez, az Úr egyszerre láthatóvá válik a tiszta bhakta
transzcendentális szemei elõtt, úgy, hogy egy lelki televízió segítségével visszatükrözi Magát
a szív tükrén. Ezért a tiszta bhakta, aki kapcsolatban áll az Úr transzcendentális szeretõ
szolgálatával, minden pillanatban tapasztalhatja az Úr jelenlétét. Természetes pszichológiai
tény, hogy minden ember szereti hallani, ha mások dicsõítik. Ez temészetes ösztön, ezért —
mivel Õ ugyanúgy egyéniség, mint mások — e pszichológiai jelenség alól az Úr sem jelent
kivételt, hiszen az egyéni lelkeknél megfigyelhetõ pszichológiai jellemvonások az Abszolút
Úrban jelenlévõ ugyanezen pszichológiai jellemvonások visszatükrözõdései. Az egyetlen
különbség az, hogy az Úr mindenki közül a legnagyobb személyiség, s mindenben abszolút.
Ezért egyáltalán nem meglepõ, ha az Úr vonzódik ahhoz, ha tiszta bhaktája az Õ dicsõségét
zengi. Õ abszolút, ezért meg tud jelenni dicsõítése képében, hiszen a két dolog azonos. ¼r¦la
N§rada nem személyes érdekbõl énekli az Úr dicsõségét, hanem azért, mert a dicsõítés azonos
az Úrral. N§rada Muni transzcendentális éneklésével járul az Úr elé.
34. VERS
etad dhy §tura-citt§n§° m§tr§-sparªecchay§ muhu¤
bhava-sindhu-plavo d¥¢±o hari-cary§nuvar£anam
etat—ez; hi—bizonyára; §tura-citt§n§m—azoknak, akiknek elméje mindig gondokkal és
aggodalommal teli; m§tr§—az érzéki élvezet tárgyai; sparªa—érzékek; icchay§—a vágyak
által; muhu¤—mindig; bhava-sindhu—a tudatlanság óceánja; plava¤—hajó; d¥¢±a¤—
tapasztalt; hari-carya—Hari, az Istenség Személyisége cselekedetei; anuvar£anam—állandó
ismétlés.
Személyesen tapasztaltam, hogy akik mindig gondokkal és aggodalommal vannak
teli, mert örökké az érzékek és azok tárgyainak összekapcsolására vágynak, azok át
tudják szelni a tudatlanság óceánját a legalkalmasabb hajóval — az Istenség
Személyisége transzcendentális cselekedeteinek állandó éneklésével.
MAGYARÁZAT: Az élõlény egyik jellemvonása az, hogy egy kis idõre sem tud nyugton
maradni. Mindig tennie kell valamit, gondolnia kell valamire vagy beszélnie kell valamirõl.
Az anyagi felfogású emberek általában olyan dolgokról gondolkoznak és beszélnek, amelyek
kielégítik az érzékeiket. Ezek az érzéki tevékenységek azonban, melyeket a külsõ, illuzórikus
energia befolyása alatt végeznek, nem elégítik ki õket. Éppen ellenkezõleg, teli lesznek
gonddal és aggodalommal. Ezt nevezik m§y§nak — az, ami nincs. Arról gondolják azt, hogy
az elégedettség tárgya, ami nem tud elégedettséget nyújtani nekik. N§rada Muni személyes
tapasztalata alapján tehát azt mondja, hogy ezeknek az érzékkielégítésben elmélyedõ,
reményvesztett lényeknek megelégedést nyújthat, ha mindig az Úr transzcendentális
cselekedeteirõl énekelnek. Valójában csupán a témát kell megváltoztatnunk. Senki sem
állíthatja le az élõlény gondolkodását, érzéseit, akaratát vagy cselekedeteit. Ha valaki valódi
boldogságot akar, csak meg kell változtatnia e tevékenységeinek a tárgyát. Ahelyett, hogy egy
haldokló ember politikájáról beszélne, beszéljen az Úr politikájáról. Ahelyett, hogy a
filmszínészek tetteit élvezné, fordítsa figyelmét az Úr cselekedeteire, melyeket örök társaival,
a gop¦kkal és a Lak¢m¦kkal hajt végre. Az Istenség Mindenható Személyisége indokolatlan
kegyébõl alászáll a földre, és olyan tetteket mutat be, amelyek majdnem olyanok, mint a
közönséges emberek cselekedetei, de ezzel egy idõben különlegesek is, hiszen Õ mindenható.
Minden feltételekhez kötött lélek érdekében teszi ezt, hogy figyelmüket a transzcendens felé
tudják fordítani. Ha a feltételekhez kötött lélek megteszi ezt, fokozatosan transzcendentális
szintre emelkedik, és könnyedén átszeli a tudatlanság óceánját, minden nyomorúság forrását.
Olyan tekintély állítja ezt személyes tapasztalatai alapján, mint ¼r¦ N§rada Muni. Mi is
tapasztalhatjuk ugyanezt, ha a nagy bölcs, az Úr legkedvesebb bhaktája nyomdokaiba lépünk.
35. VERS
yam§dibhir yoga-pathai¤ k§ma-lobha-hato muhu¤
mukunda-sevay§ yadvat tath§tm§ddh§ na ª§myati
yama-§dibhi¤—az önmegtartóztatás gyakorlásának folyamatával; yoga-pathai¤—a yoga
(az isteni szint eléréséhez szükséges misztikus testi képességek) rendszerének segítségével;
k§ma—vágy az érzékkielégítésre; lobha—mohóság az érzékek kielégítésére; hata¤—
fékentartott; muhu¤—mindig; mukunda—az Istenség Személyisége; sevay§—szolgálata által;
yadvat—ahogyan van; tath§—úgy; §tm§—a lélek; addh§—minden gyakorlati célra; na—
nem; ª§myati—elégedettnek lenni.
Igaz, hogy a yoga-rendszer segítségével, az érzékek megtartóztatásának
gyakorlásával az ember megszabadulhat a vágy és a kéj izgatásától, a lélek
elégedettségéhez azonban ez nem elegendõ, mert [az elégedettség] az Istenség
Személyiségének odaadó szolgálatából származik.
MAGYARÁZAT: A yogának az érzékek szabályozása a célja. A misztikus testi
képességek — ülõhelyzetek, gondolkodás, érzés, akarat, koncentrálás, meditálás és végül a
transzcendensbe olvadás — gyakorlása által az ember uralkodni tud érzékszervein. Az
érzékek olyanok, mint a mérgeskígyók, s a yoga rendszere arra szolgál, hogy megfékezze
õket. N§rada Muni azonban egy másik módszert javasol: az érzékek fékentartása érdekében
Mukunda, az Istenség Személyisége transzcendentális szeretõ szolgálatát kell végeznünk.
Tapasztalata alapján kijelenti, hogy az Úr odaadó szolgálata hatékonyabb és célravezetõbb,
mint az érzékek mesterséges szabályozásának módszere. Az Úr Mukunda szolgálatában az
érzékek tevékenysége transzcendentális, így nincs esély arra, hogy érzékkielégítéssel
foglalkozzanak. Az érzékeknek lefoglaltságra van szükségük. Ha mesterségesen próbáljuk
fékentartani õket, nem járunk eredménnyel, mert amint lehetõségük adódik az élvezetre, a
kígyóhoz hasonlatos érzékek nyomban kihasználják az alkalmat. Számtalan példa volt erre
történelemben, például Viªv§mitra Muni esete, aki Menak§ szépségének esett áldozatul.
Harid§sa çh§kurát az éjszaka kellõs közepén a csodálatos ruhában pompázó M§y§ próbálta
elcsábítani, ám nem sikerült a nagy bhaktát csapdájába ejtenie.
Az Úr odaadó szolgálata nélkül sem a yoga folyamata, sem a száraz filozófiai spekuláció
nem járhat sikerrel. Az Úr tiszta odaadó szolgálata, amelyre a gyümölcsözõ tettek, a misztikus
yoga és a spekulatív filozófia halvány árnyéka sem vetõdik, a legkiválóbb módszer az
önmegvalósításra. Az ilyen tiszta odaadó szolgálat transzcendentális természetû, s fölötte áll a
yoga és a jñ§na rendszereknek. Ha a transzcendentális odaadó szolgálat keveredik ezen
alárendelt folyamatokkal, akkor már nem transzcendentális, hanem kevert odaadó szolgálat. A
¼r¦mad-Bh§gavatam szerzõje, ¼r¦la Vy§sadeva e mûben fokozatosan kifejti a
transzcendentális megvalósítás különbözõ rendszereit.
36. VERS
sarva° tad idam §khy§ta° yat p¥¢±o 'ha° tvay§nagha
janma-karma-rahasya° me bhavataª c§tma-to¢a£am
sarvam—minden; tat—az; idam—ezt; §khy§tam—leírt; yat—bármi; p¥¢±a¤—
megkérdezett; aham—engem; tvay§—általad; anagha—bûnök nélkül; janma—születés;
karma—tettek; rahasyam—rejtélyek; me—enyém; bhavata¤—tiéd; ca—és; §tma—önvaló;
to¢a£am—elégedettség.
Óh, Vy§sadeva, te mentes vagy minden bûntõl! Kérésedre beszéltem hát
születésemrõl és az önmegvalósítás érdekében végrehajtott tetteimrõl. Mindez a te
elégedettségedet is szolgálja majd.
MAGYARÁZAT: Az odaadó tettek folyamatáról feltett kérdéseire — annak kezdetétõl
egészen a transzcendentális szint eléréséig — Vy§sadeva kielégítõ és pontos magyarázatot
kapott. N§rada elmagyarázta, hogyan ültette el benne a transzcendentális környezet hatása az
odaadó szolgálat magjait, s hogyan hajtottak ki e magok, amint a bölcseket hallgatta. Ennek
eredményeképpen olyannyira eltávolodott a világi gondolkodásmódtól, hogy kisfiú létére úgy
fogadta anyja halálhírét — aki pedig egyetlen gyámolítója volt —, mint Isten áldását, s
nyomban Isten után kezdett kutatni. Teljesült az az õszinte, heves vágya is, hogy
találkozhasson az Úrral, pedig anyagi szemekkel senki sem pillanthatja meg Õt. N§rada Muni
azt is elmagyarázta, hogyan szabadulhat meg az ember tetteinek felhalmozódott
gyümölcseitõl a tiszta transzcendentális szolgálat végzésével, s hogyan tette õ anyagi testét
lelkivé. Az Úr lelki birodalmába csak lelki testben lehet bejutni, és egyedül a tiszta bhakta
juthat el oda. A transzcendentális megvalósítás rejtélyeit maga N§rada Muni magyarázta el, s
egy ilyen hiteles tekintély meghallgatásával az emberben kialakulhat egy elképzelés az
odaadó élet következményeirõl, melyeket még a Védák eredeti szövegei is csupán
körvonalakban vázolnak föl, s az Upani¢adokkal együtt csak közvetve utalnak rájuk. Ezek az
írások semmit sem magyaráznak el egyértelmûen, ezért a ¼r¦mad-Bh§gavatamot tekintik
minden Védikus Írás fája érett gyümölcsének.
37. VERS
s¡ta uv§ca
eva° sambh§¢ya bhagav§n n§rado v§sav¦-sutam
§mantrya v¦£§° ra£ayan yayau y§d¥cchiko muni¤
s¡ta¤—S¡ta Gosv§m¦; uv§ca—mondta; evam—így; sambh§¢ya—megszólítva;
bhagav§n—transzcendentálisan hatalmas; n§rada¤—N§rada Muni; v§sav¦—V§sav¦
(Satyavat¦) nevû; sutam—fia; §mantrya—meghív; v¦£§m—a hangszerét; ra£ayan—
megpendítve; yayau—ment; y§d¥cchika¤—ahová akar; muni¤—a bölcs.
S¡ta Gosv§m¦ így szólt: E szavakkal szólt Vy§sadevához ¼r¦la N§rada Muni, majd
távozott, s v¦£§ján játszva elindult vándorútjára, melynek saját akarata szabhat csupán
korlátot.
MAGYARÁZAT: Minden élõlény teljes szabadságra vágyik, mert ez transzcendentális
természete. Ezt a szabadságot azonban csakis az Úr transzcendentális szolgálatán keresztül
lehet elérni. A külsõ energiától megtévesztve mindenki azt gondolja, hogy szabad, pedig
valójában megkötik a természet törvényei. Egy feltételekhez kötött lélek még ezen a földön
sem mehet szabadon egyik helyrõl a másikra, hogyan mehetne hát egyik bolygóról a másikra?
De egy teljes szabadságot élvezõ lélek, mint N§rada, aki mindig az Úr dicsõségét zengi,
szabadon járhat-kelhet nemcsak a földön, hanem bárhol az univerzumban, sõt bárhol a lelki
világban. Csupán elképzelni tudjuk szabadságának korlátlanságát, amely olyan, mint a
Legfelsõbb Úré. Nincs oka a vándorlásra, semmi nem kötelezi õt erre, és senki sem tudja
megállítani õt szabadságában. Éppen ilyen szabad az odaadó szolgálat transzcendentális
folyamata is. Valakiben vagy kifejlõdik, vagy nem, még akkor is, ha a legaprólékosabban
betart minden szabályt. Hasonló módon egy bhakta társaságának elnyerését sem kötik
korlátok. Van, aki olyan szerencsés, hogy megkapja, van, aki sok-sok erõfeszítése ellenére
sem érheti el. Ezért az odaadó szolgálat minden területén a szabadság a fõ pillér. Szabadság
nélkül nem lehet odaadó szolgálatot végezni. Az Úr kedvéért feladott szabadság nem azt
jelenti, hogy a bhakta minden tekintetben függõvé válik. Ha átadjuk magunkat az Úrnak a
lelki tanítómester átlátszó médiumán keresztül, az élet tökéletes szabadságát nyerjük el.
38. VERS
aho devar¢ir dhanyo 'ya° yat-k¦rti° ª§r¯gadhanvana¤
g§yan m§dyann ida° tantry§ ramayaty §tura° jagat
aho—minden dicsõséget; devar¢i¤—az istenek bölcsének; dhanya¤—minden sikert; ayam
yat—az, aki; k¦rtim—dicsõségét; ª§r¯ga-dhanvana¤—az Istenség Személyiségének; g§yan—
énekli; m§dyan—örömmel; idam—ezt; tantry§—a hangszerrel; ramayati—örömmel tölt el;
§turam—szenvedõ; jagat—világ.
Minden dicsõséget és sikert ¼r¦la N§rada Muninak, mert az Istenség
Személyiségének tetteit dicsõíti! Tettében õ maga is boldogságot talál, s örömmel tölti el
az univerzum minden szenvedõ lelkét.
MAGYARÁZAT: ¼r¦ N§rada Muni hangszerén játszva dicsõíti az Úr transzcendentális
cselekedeteit, hogy megkönnyebbülést nyújtson az univerzum minden szenvedõ élõlényének.
Senki sem boldog ebben a világban, s amit boldogságnak érzünk, az csupán m§y§
szemfényvesztése. Az Úr illuzórikus energiája olyan erõs, hogy még az ürülékben élõ disznó
is boldognak érzi magát. Az anyagi világban senki sem lehet igazán boldog. ¼r¦la N§rada
Muni vándorlása során mindenhová elmegy, hogy fényt vigyen a nyomorult emberek életébe.
Küldetése az, hogy visszavigye õket Istenhez. Ez a missziója az Úr minden igaz bhaktájának,
akik e nagy bölcs nyomdokait követik.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad-Bh§gavatam Elsõ Énekének
hatodik fejezetéhez, melynek címe: „N§rada és Vy§sadeva beszélgetése”.