KILENCEDIK FEJEZET

Bh¦¢madeva eltávozása az Úr K¥¢£a jelenlétében

1. VERS
s¡ta uv§ca
iti bh¦ta¤ praj§-droh§t sarva-dharma-vivitsay§
tato vinaªana° pr§g§d yatra deva-vrato 'patat
s¡ta¤ uv§ca—¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ mondta; iti—így; bh¦ta¤—félt; praj§-droh§t—az
alattvalók megölése miatt; sarva—minden; dharma—a vallás tettei; vivitsay§—a megértésért;
tata¤—ezek után; vinaªanam—a hely, ahol a csata folyt; pr§g§t—elment; yatra—ahol; deva-
vrata¤—Bh¦¢madeva; apatat—lefeküdt, hogy eltávozzon.
S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Yudhi¢±hira Mah§r§ja attól tartva, hogy túl sok alattvalót
ölt meg a kuruk¢etrai csatamezõn, a mészárlás színhelyére indult. A csatatéren egy
nyílágyon ott feküdt az eltávozni készülõ Bh¦¢madeva.
MAGYARÁZAT: Ebben a kilencedik fejezetben — az Úr ¼r¦ K¥¢£a akaratából —
Bh¦¢madeva tanítja Yudhi¢±hira királyt a dharma szerinti kötelességrõl. Bh¦¢madeva, amint
elhagyni készül e halandó világot, felajánlja utolsó imáját az Úrnak, s így megszabadul a
további anyagi tettek kötelékétõl. Bh¦¢madeva megkapta azt a képességet, hogy akkor hagyja
el ezt az anyagi világot, amikor akarja, s most saját választásából feküdt a nyílágyon. A nagy
harcos eltávozása a kor minden kiválóságának figyelmét magára vonta, s mindannyian
összegyûltek, hogy kimutassák a nagy lélek iránt érzett szeretetüket, tiszteletüket és
ragaszkodásukat.
2. VERS
tad§ te bhr§tara¤ sarve sadaªvai¤ svar£a-bh¡¢itai¤
anvagacchan rathair vipr§ vy§sa-dhaumy§dayas tath§
tad§—akkor; te—mindannyian; bhr§tara¤—a fivérek; sarve—mindannyian; sat-aªvai¤—
elsõ osztályú lovak húzták; svar£a—arannyal; bh¡¢itai¤—díszített; anvagacchan—egymást
követve; rathai¤—a hintókon; vipr§¤—óh, br§hma£ák; vy§sa—a bölcs Vy§sa; dhaumya—
Dhaumya; §daya¤—és mások; tath§—szintén.
Fivérei mind követték õt, gyönyörû harci szekereken, melyeket a legkiválóbb,
arannyal ékesített lovak húztak. Velük tartott Vy§sa és számos ¥¢i is, köztük Dhaumya
[a P§£¨avák mûvelt papja] és sokan mások.
3. VERS
bhagav§n api viprar¢e rathena sa-dhanañjaya¤
sa tair vyarocata n¥pa¤ kuvera iva guhyakai¤
bhagav§n—az Istenség Személyisége (¼r¦ K¥¢£a); api—szintén; vipra-¥¢e—óh, bölcs a
br§hma£ák között; rathena—a harci szekéren; sa-dhanañjaya¤—Dhanañjayával (Arjunával);
sa¤—Õ; tai¤—általuk; vyarocata—rendkívül elõkelõen jelent meg; n¥pa¤—a király
(Yudhi¢±hira); kuvera—Kuvera, a félistenek kincstárnoka; iva—mint; guhyakai¤—kísérete, a
Guhyakák.
Óh, br§hma£ák bölcse! Az Úr ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége szintén követte õt
harci szekerén Arjunával. Yudhi¢±hira király olyan rendkívüli pompával jelent meg,
akár Kuvera és társai [a Guhyakák].
MAGYARÁZAT: Az Úr ¼r¦ K¥¢£a azt akarta, hogy a P§£¨avák fõnemesi pompával
jelenjenek meg, hogy Bh¦¢madeva boldognak látva õket elégedetten haljon meg. Kuvera a
félistenek között a leggazdagabb, és Yudhi¢±hira király úgy jelent meg a színen, akár Kuvera,
hiszen a menet, amelyben ¼r¦ K¥¢£a is jelen volt, méltó volt Yudhi¢±hira király uralkodói
rangjához.
4. VERS
d¥¢±v§ nipatita° bh¡mau divaª cyutam iv§maram
pra£emu¤ p§£¨av§ bh¦¢ma° s§nug§¤ saha cakri£§
d¥¢±v§—így látta; nipatitam—feküdt; bh¡mau—a földön; diva¤—az égbõl; cyutam—
esett; iva—mint; amaram—félisten; pra£emu¤—leborult; p§£¨av§¤—P§£¨u fiai; bh¦¢mam—
Bh¦¢mának; sa-anug§¤—ifjabb fivéreivel; saha—vele szintén; cakri£§—az Úr (a korongot
tartó).
Amikor megpillantották õt [Bh¦¢mát], amint a földön hevert — akár egy félisten, aki
az égbõl szállt alá —, a P§£¨ava király, Yudhi¢±hira fivéreivel és az Úr K¥¢£ával együtt
leborult elõtte.
MAGYARÁZAT: Az Úr K¥¢£a Yudhi¢±hira Mah§r§ja unokatestvére és Arjuna bensõséges
barátja volt, ám a P§£¨ava család minden tagja tudta, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb
Személyisége. Az Úr, bár tudatában volt legfelsõbb helyzetének, mindig emberi szokások
szerint viselkedett, s így Õ is leborult a haldokló Bh¦¢madeva elõtt, mintha Yudhi¢±hira király
öccseinek egyike lenne.
5. VERS
tatra brahmar¢aya¤ sarve devar¢ayaª ca sattama
r§jar¢ayaª ca tatr§san dra¢±u° bharata-pu¯gavam
tatra—ott; brahma-¥¢aya¤—¥¢ik a br§hma£ák között; sarve—mind; deva-¥¢aya¤—¥¢ik a
félistenek között; ca—és; sattama—a jóság minõségében; r§ja-¥¢aya¤—¥¢ik a királyok
között; ca—és; tatra—azon a helyen; §san—jelen volt; dra¢±um—hogy lássa; bharata—
Bharata király leszármazottjai; pu¯gavam—a vezetõjük.
Az univerzum nagy lelkei, a félistenek, a br§hma£ák és a királyok bölcsei, akik a
jóság kötõerejének hatása alatt állnak, mind összegyûltek, hogy láthassák Bharata
király sarjainak vezérét [Bh¦¢mát].
MAGYARÁZAT: ¹¢inek azt nevezik, aki lelki megvalósításaival tökéletességet ért el. A
lelki megvalósításig mindenki eljuthat, legyen akár király, akár koldus. Bh¦¢madeva maga is
brahmar¢i volt, s egyben Bharata király leszármazottjainak vezére. A ¥¢ik mind a jóság
kötõereje alatt állnak. A nagy harcos közelgõ halálának hírére most mind összesereglettek.
6. — 7. VERS
parvato n§rado dhaumyo bhagav§n b§dar§ya£a¤
b¥hadaªvo bharadv§ja¤ saªi¢yo re£uk§-suta¤
vasi¢±ha indrapramadas trito g¥tsamado 'sita¤
kak¢¦v§n gautamo 'triª ca kauªiko 'tha sudarªana¤
parvata¤—Parvata Muni; n§rada¤—N§rada Muni; dhaumya¤—Dhaumya; bhagav§n—az
Istenség inkarnációja; b§dar§ya£a¤—Vy§sadeva; b¥hadaªva¤—B¥hadaªva; bharadv§ja¤—
Bharadv§ja; sa-ªi¢ya¤—tanítványokkal együtt; re£uk§-suta¤—Paraªur§ma; vasi¢±ha¤—
Vasi¢±ha; indrapramada¤—Indrapramada; trita¤—Trita; g¥tsamada¤—G¥tsamada; asita¤—
Asita; kak¢¦v§n—Kak¢¦v§n; gautama¤—Gautama; atri¤—Atri; ca—és; kauªika¤—Kauªika;
atha—úgy mint; sudarªana¤—Sudarªana.
Minden bölcs jelen volt, köztük Parvata Muni, N§rada, Dhaumya, Vy§sa, Isten
inkarnációja, B¥hadaªva, Bharadv§ja, Paraªur§ma és tanítványai, Vasi¢±ha,
Indrapramada, Trita, G¥tsamada, Asita, Kak¢¦v§n, Gautama, Atri, Kauªika és
Sudarªana.
MAGYARÁZAT: Parvata Munit tekintik az egyik legidõsebb bölcsnek. Szinte állandó
társa N§rada Muninak. Mindketten ûrutazók, akik anyagi jármû nélkül képesek az ûrben
utazni. Parvata Muni szintén devar¢i, azaz nagy bölcs a félistenek között, akárcsak N§rada.
N§radával együtt õ is jelen volt Janamejaya Mah§r§ja, Par¦k¢it Mah§r§ja fia áldozati
szertartásán. Ebben az áldozatban a világ összes kígyóját el akarták pusztítani. Parvata Munit
és N§rada Munit Gandharváknak is nevezik, mert az Úr dicsõségét énekelve vándorolnak a
világûrben. Mivel tudnak a levegõben utazni, a levegõbõl nézték végig Draupad¦ svaya°vara
ceremóniáját (amelyen saját maga választhatott férjet). Akárcsak N§rada Muni, Parvata Muni
is rendszeres látogatója volt a királyi gyülekezetnek Indra király mennyei birodalmában. Mint
Gandharva, néha Kuvera, az egyik legkiemelkedõbb félisten királyi udvarát is látogatta.
N§rada és Parvata egyszer bajba került S¥ñjaya Mah§r§ja leánya miatt. S¥ñjaya Mah§r§ja
Parvata Munitól azt az áldást kapta, hogy fia szülessen.
 N§rada Muni neve szorosan kapcsolódik a Pur§£ák elbeszéléseihez. A Bh§gavatam ír
róla. Elõzõ életében egy szolgáló fia volt, de a tiszta bhakták felemelõ társaságában
megvilágosodást nyert az odaadó szolgálatról, s következõ életében tökéletes ember lett,
akihez nem volt senki sem mérhetõ. A Mah§bh§rata számtalan helyen megemlíti a nevét. Õ a
legfõbb devar¢i, a félistenek legkiválóbb bölcse, valamint Brahm§j¦ fia és tanítványa. Tõle
indul a Brahm§ vonalán alászálló tanítványi láncolat. Felavatta Prahl§da Mah§r§ját, Dhruva
Mah§r§ját s az Úr sok más híres bhaktáját. Még Vy§sadevát, a Védikus Irodalom szerzõjét is
õ avatta fel, aki késõbb Madhv§c§ryát részesítette avatásban. Így terjedt el az univerzumban a
Madhva-samprad§ya, amelybe a Gau¨¦ya-samprad§ya is beletartozik. ¼r¦ Caitanya
Mah§prabhu ehhez a Madhva-samprad§yához tartozott. Brahm§j¦, N§rada, Vy§sa, egészen
Madhváig, Caitanyáig és a Gosv§m¦kig mind a tanítványi láncolat ugyanezen vonalát
folytatták. N§radaj¦ idõtlen idõk óta tanítja a királyokat. A Bh§gavatamban olvashatunk arról,
hogyan tanította Prahl§da Mah§r§ját még anyja méhében, hogyan tanította Vasudevát, K¥¢£a
apját, valamint Yudhi¢±hira Mah§r§ját.
Dhaumya: Nagy bölcs, aki szigorú vezekléseket hajtott végre Utkocaka T¦rthánál. Õ volt a
P§£¨ava uralkodók kijelölt királyi papja. A P§£¨avák sok vallásos szertartásában
(sa°sk§rájában) vett részt papként, s a P§£¨avák mindegyikének segített Draupad¦
eljegyzésekor. A P§£¨avák számûzetése idején is ott volt, s mindig segítette õket
útmutatásával, ha tanácstalanok voltak. Õ tanította õket arra is, hogyan éljenek titokban egy
éven keresztül, s a P§£¨avák szigorúan követték utasításait. Nevét a kuruk¢etrai csata utáni
közös temetési szertartáson is megemlítik. A Mah§bh§rata Anuª§sana-parvájában (127.15-
16) nagyon alapos vallási tanításban részesíti Yudhi¢±hira Mah§r§ját. A legjobb pap volt a
g¥hasthák számára, hiszen a P§£¨avákat is a vallás helyes útján tudta vezetni. Egy pap
feladata az, hogy irányításával a g¥hasthák elõrejussanak az §ªrama-dharma, a kasztok
kötelességeinek helyes útján. Valójában nincs különbség a családi pap és a lelki tanítómester
között. E feladatot a bölcseknek, a szenteknek és a br§hma£áknak kell vállalniuk.
B§dar§ya£a (Vy§sadeva): K¥¢£a, K¥¢£a-dvaip§yana, Dvaip§yana, Satyavat¦-suta,
P§r§ªarya, Par§ªar§tmaja, B§dar§ya£a, Vedavy§sa és ezenkívül sok más néven is ismerik.
Satyavat¦ méhében született Par§ªara Mah§muni fiaként, még azelõtt, hogy Satyavat¦
eljegyzést kötött volna ¼antanu Mah§r§jával, a nagyszerû hadvezér, Bh¦¢madeva Nagyatya
apjával. N§r§ya£a nagyhatalmú inkarnációja õ, aki a védikus bölcsességet hirdeti a világon.
Ezért aztán annak, aki a Védikus Írások, különösen a Pur§£ák elmondásába kezd, mindig fel
kell ajánlania neki tiszteletét. ¼ukadeva Gosv§m¦ az õ fia volt, s olyan ¥¢ik voltak tanítványai
a Védák különféle ágaiban, mint például Vaiªamp§yana. Vy§sadeva a szerzõje a hatalmas
eposznak, a Mah§bh§ratának, valamint a csodálatos transzcendentális írásnak, a
Bh§gavatamnak. A Brahma-s¡trákat — a Ved§nta-s¡trákat vagy B§dar§ya£a-s¡trákat —
szintén õ állította össze. Szigorú lemondásainak köszönhetõen õ a legnagyobb tiszteletnek
örvendõ szerzõ. Amikor a Mah§bh§rata nagy eposzát akarta lejegyezni a Kali-kor embere
számára, úgy érezte, különleges képességgel rendelkezõ íróra van szüksége, aki képes leírni
diktálását. Brahm§j¦ utasításásra ¼r¦ Ga£eªaj¦ vállalta ezt a feladatot, azzal a feltétellel, hogy
Vy§sadeva egy pillanatra sem hagyja abba a diktálást. Így készült el a Mah§bh§rata, Vy§sa
és Ga£eªa közös erõfeszítésével.
Anyja, Satyavat¦ utasítására — aki késõbb Mah§r§ja ¼antanuhoz ment feleségül —
, valamint Bh¦¢madeva kérésére — aki Mah§r§ja ¼antanu legidõsebb fia elsõ feleségétõl, a
Gangesztõl — három nagyszerû fiat nemzett: Dh¥tar§¢±rát, P§£¨ut és Vidurát. A
Mah§bh§ratát Vy§sadeva a kuruk¢etrai csata után, hõseinek halála után állította össze, és
elõször Janamejaya Mah§r§ja, Par¦k¢it Mah§r§ja fia királyi gyülekezetében beszélték el.
B¥hadaªva: A régi idõk egyik bölcse, aki gyakran találkozott Yudhi¢±hira Mah§r§jával.
Elsõ ízben K§myavanánál találkoztak. Ez a bölcs mesélte el Nala Mah§r§ja történetét. Van
egy másik B¥hadaªva is, aki az Ik¢v§ku-dinasztia leszármazottja (Mah§bh§rata, Vanaparva
209.4-5).
 Bharadv§ja: Egyike a hét nagy ¥¢inek. Jelen volt Arjuna születési ceremóniáján. A
hatalmas ¥¢i szigorú vezekléseket végzett a Gangesz partján. Pray§gadh§mánál álló §ªramája
a mai napig híres. Úgy mondják, hogy amikor a ¥¢i a Gangeszban fürdött, találkozott
Gh¥tac¦val, a mennyek egyik csodálatos félvilági hölgyével. Magját, melyet kibocsátott, egy
agyagedényben tartották, s ebbõl született Dro£a. Dro£§c§rya tehát Bharadv§ja Muni fia.
Mások azt mondják, hogy Bharadv§ja, Dro£a apja és Mahar¢i Bharadv§ja nem ugyanaz a
személy. Bharadv§ja Brahm§ nagy híve. Egy ízben felkereste Dro£§c§ryát, s arra kérte,
vessen véget a kuruk¢etrai csatának.
Paraªur§ma vagy Re£uk§suta: Mahar¢i Jamadagni és ¼r¦mat¦ Re£uk§ fia. Úgy is ismerik,
mint Re£uk§suta. Isten egyik felhatalmazott inkarnációja, aki huszonegy alkalommal
pusztította el a k¢atriya közösséget. A k¢atriyák vérével õsei lelkét tette elégedetté. Késõbb
szigorú vezekléseket végzett Mahendra Parvatánál. Miután az egész földet elvette a
k¢atriyáktól, Kaªyapa Muninak adományozta. Paraªur§ma a Dhanurvedát, a harcmûvészet
tudományát átadta Dro£§c§ryának, aki történetesen br§hma£a volt. Paraªur§ma jelen volt
Yudhi¢±hira Mah§r§ja koronázásakor is, és más nagy ¥¢ikkel együtt ünnepelte az eseményt.
Paraªur§ma olyan idõs, hogy találkozott R§mával és K¥¢£ával is, két különbözõ korban.
R§ma ellen harcba szállt, de K¥¢£át elfogadta mint az Istenség Legfelsõbb Személyiségét.
Arjunát is dicsõítette, mikor K¥¢£ával látta. Amikor Bh¦¢ma visszautasította Amb§t, aki azt
akarta, hogy õ legyen a férje, Amb§ találkozott Paraªur§mával, s kérésére Paraªur§ma
megkérte Bh¦¢madevát, hogy fogadja el Amb§t feleségének. Bh¦¢ma nem engedelmeskedett
az utasításnak, noha Paraªur§ma Bh¦¢ma egyik lelki tanítómestere volt. Paraªur§ma párbajra
hívta Bh¦¢madevát, amikor Bh¦¢madeva megtagadta utasítását. Mindketten erejüket
megfeszítve küzdöttek, s végül Paraªur§ma megelégedett Bh¦¢mával. Megáldotta, hogy a
világ legnagyobb harcosa legyen belõle.
Vasi¢±ha: a br§hma£ák ünnepelt, kiváló bölcse, akit Brahmar¢i Vasi¢±hadevaként is
ismernek. Kiemelkedõ alakja mind a R§m§ya£ának, mind a Mah§bh§ratának. Õ celebrálta az
Istenség Személyisége, ¼r¦ R§ma koronázási szertartását. Jelen volt a kuruk¢etrai csatatéren is.
A felsõbb és alsóbb bolygók bármelyikére képes volt eljutni. Neve Hira£yakaªipu történetével
kapcsolatban is felmerül. Egyszer nézeteltérése támadt Viªv§mitrával, aki magának akarta az
õ k§madhenuját, kívánságteljesítõ tehenét. Vasi¢±ha Muni nem adta oda a k§madhenut, ezért
Viªv§mitra megölte száz fiát. Mint tökéletes br§hma£a, mindent eltûrt Viªv§mitrától. Egyszer
öngyilkosságot próbált elkövetni Viªv§mitra kínzásai miatt, de minden próbálkozása
sikertelen volt. Leugrott egy hegyrõl, de a sziklák, amelyekre zuhant, gyapotheggyé változtak,
s így nem esett bántódása. Aztán az óceánba vetette magát, de a hullámok a partra sodorták.
Folyóba ugrott, de a folyó is partra vetette. Minden öngyilkossági kísérlete hasztalan volt.
Vasi¢±ha Muni a hét ¥¢i egyike, valamint Arundhat¦, a híres csillag férje.
Indrapramada: Szintén híres ¥¢i.
Trita: Praj§pati Gautama három fia közül az egyik. Õ volt a harmadik fiú, két bátyja neve
Ekat és Dvita volt. A testvérek kiváló bölcsek voltak, akik szigorúan követték a vallás
szabályait. Szigorú lemondásaik eredményeképpen eljuthattak Brahmalokára (arra a bolygóra,
ahol Brahm§j¦ él). Egyszer Trita Muni beleesett egy kútba. Számtalan áldozatnál segédkezett,
s mint a nagy bölcsek egyike, szintén eljött, hogy tiszteletét tegye Bh¦¢maj¦ halálos ágyánál.
Varu£aloka hét bölcsének egyike volt. A világ nyugati felébõl, valószínûleg az európai
országokból származott. Abban az idõben az egész világon a védikus kultúra uralkodott.
G¥tsamada: A mennyek bölcseinek egyike. Közeli barátja volt Indrának, a mennyek
királyának, s épp olyan kiváló volt, mint B¥haspati. Gyakran látogatta Yudhi¢±hira Mah§r§ja
királyi udvarát, s megjelent azon a helyen is, ahol Bh¦¢madeva szíve utoljára dobbant. Egyszer
az Úr ¼iva dicsõségérõl beszélt Yudhi¢±hira Mah§r§jának. Vitahavya fia volt, vonásai pedig
Indrára hasonlítottak. Indra ellenségei gyakran tévesztették össze õket, s így számtalanszor
elfogták. A ¹g-veda kimagasló tudósa volt, akit a br§hma£a közösség emiatt nagy tiszteletben
tartott. Nõtlenségben élt, s minden tekintetben rendkívüli képességekkel rendelkezett.
 Asita: Volt egy hasonló nevû király, de az itt említett Asita nem más, mint Asita Devala
¹¢i, a kor hatalmas bölcse. Apjának másfélmillió verset magyarázott el a Mah§bh§ratából.
Részt vett Janamejaya Mah§r§ja kígyóáldozatában, és Yudhi¢±hira Mah§r§ja koronázási
szertartásán is jelen volt, más nagy ¥¢ikkel együtt. Yudhi¢±hira Mah§r§ját szintén tanította,
amikor az Añjana-hegyen élt. Az Úr ¼iva követõje volt.
Kak¢¦v§n: Gautama Muni egyik fia, a nagy bölcs, Candrakausika apja. Tagja volt
Yudhi¢±hira Mah§r§ja parlamentjének.
Atri: Atri Muni nagy br§hma£a bölcs volt, Brahm§j¦ elméjébõl született fiainak egyike.
Brahm§j¦ olyan képességekkel rendelkezett, hogy elég volt csupán gondolnia arra, hogy
legyen egy fia, s lett. Fiait m§nasa-putráknak nevezik. Atri egyike volt Brahm§j¦ hét m§nasa-
putrájának, valamint a hét nagy br§hma£a bölcsnek. Családjában születtek meg a nagy
Pracet§k is. Két k¢atriya fia volt, akik királyok lettek. Arthama király volt az egyikük. Atri
Munit a huszonegy praj§pati egyikeként tartják számon. Felesége neve Anas¡y§ volt. Segített
Par¦k¢it Mah§r§jának nagy áldozatai végrehajtásában.
Kauªika: Yudhi¢±hira Mah§r§ja királyi összejövetelének egyik állandó ¥¢i tagja.
Találkozott az Úr K¥¢£ával. Rajta kívül több hasonló nevû bölcs is van.
Sudarªana: A kerék, amelyet az Istenség Személyisége (Vi¢£u, azaz K¥¢£a) személyes
fegyvereként fogad el. Ez a leghatalmasabb fegyver; még a brahm§stránál vagy a többi
hasonlóan végzetes fegyvernél is nagyobb hatású. Néhány Védikus Írás azt mondja, hogy
Agnideva, a tûzisten adta ezt a fegyvert az Úr ¼r¦ K¥¢£ának, valójában azonban ezt a fegyvert
az Úr örökké Magával hordozza. Agnideva úgy adta át ezt a fegyvert K¥¢£ának, ahogy Rukma
Mah§r§ja adta át Rukmi£¦t az Úrnak. Az Úr elfogadja az ilyen ajándékokat bhaktáitól, még
akkor is, ha ezek az ajándékok örökké az Õ tulajdonában voltak. A Mah§bh§rata Ýdi-parvája
részletes leírást ad errõl a fegyverrõl. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a ezzel ölte meg vetélytársát, ¼iªup§lát,
és ¼§lvával is e fegyver segítségével végzett. Egyszer azt akarta, hogy Arjuna is használja, s
ölje meg vele ellenségeit (Mah§bh§rata, Vir§±a-parva 56.3).
8. VERS
anye ca munayo brahman brahmar§t§dayo 'mal§¤
ªi¢yair upet§ §jagmu¤ kaªyap§¯giras§daya¤
anye—sokan mások; ca—szintén; munaya¤—bölcsek; brahman—óh, br§hma£ák;
brahmar§ta—¼ukadeva Gosv§m¦; §daya¤—és mások; amal§¤—teljesen megtisztultak;
ªi¢yai¤—tanítványaikkal; upet§¤—együtt; §jagmu¤—megérkezett; kaªyapa—Kaªyapa;
§¯girasa—ݯgirasa; §daya¤—mások.
Sokan eljöttek, köztük ¼ukadeva Gosv§m¦ és számos megtisztult lélek, Kaªyapa,
ݯgirasa és mások, tanítványaik kíséretében.
MAGYARÁZAT: ¼ukadeva Gosv§m¦ (Brahmar§ta): ¼r¦ Vy§sadeva híres fia és
tanítványa, akinek ¼r¦ Vy§sadeva elõször a Mah§bh§ratát, aztán pedig a ¼r¦mad-
Bh§gavatamot tanította. ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta a Mah§bh§rata egymillió-négyszázezer
versét a Gandharvák, Yak¢ák és R§k¢asák tanácsában. A ¼r¦mad-Bh§gavatamot elõször
Par¦k¢it Mah§r§ja jelenlétében beszélte el. Nagyszerû apjától alaposan elsajátította az egész
Védikus Irodalmat, így a vallásos elvekrõl szóló hatalmas tudása segítségével tökéletesen
megtisztult lélekké vált. A Mah§bh§ratából (Sabh§-parva 4.11) megtudhatjuk, hogy õ is jelen
volt Yudhi¢±hira Mah§r§ja királyi gyülekezetében, valamint Par¦k¢it Mah§r§ja böjtölésekor.
Mint ¼r¦ Vy§sadeva hiteles tanítványa, mélyrehatóan kérdezte apját a vallási szabályokról és a
lelki értékekrõl. Nagyszerû apja rendkívül elégedetté tette, amikor a yoga-rendszerrõl —
amellyel az ember eljuthat a lelki királyságba —, a gyümölcsözõ munka és a tapasztalati
tudás közötti különbségrõl, a lelki megvalósítás elérésének módjáról, a négy §ªramáról (a
tanuló, a családos, a visszavonult és a lemondott életrõl), az Istenség Legfelsõbb
Személyisége fenséges helyzetérõl, arról a folyamatról, amelynek segítségével szemtõl
szemben láthatjuk Õt, a tudás megszerzésére méltó hiteles tanítványról, az öt anyagi elem
megfigyelésérõl, az intelligencia egyedülálló helyzetérõl, az anyagi természet és az élõlény
tudatáról, az önmegvalósított lélek jellemzõ jegyeirõl, az anyagi test mûködésének
szabályairól, a természet befolyásoló kötõerõinek tüneteirõl, az örök vágy fájáról és a
pszichikai tevékenységekrõl tanította õt. Apja és N§radaj¦ engedélyével néha a napra is
ellátogatott. Ûrutazásának leírása a Mah§bh§rata ¼§nti-parvájában(332) található. Végül
eljutott a transzcendentális világba. Számtalan néven ismerik, például Ara£eya, Aru£isuta,
Vaiy§saki és Vy§s§tmaja.
Kaªyapa: A praj§patik egyike, Mar¦ci fia és Praj§pati Dak¢a egyik veje. Õ az apja a
hatalmas madárnak, Garu¨ának, akinek elefántok és teknõsök szolgáltak eledelül. Praj§pati
Dak¢a tizenhárom leányát vette feleségül, nevük Aditi, Diti, Danu, K§¢±h§, Ari¢±§, Suras§, Il§,
Muni, Krodhavaª§, T§mr§, Surabhi, Saram§ és Timi volt. Feleségeivel számtalan gyermeket
nemzett, félisteneket és démonokat egyaránt. Elsõ feleségétõl, Adititõl született a tizenkét
Ýditya, akik közül az egyik V§mana, Isten inkarnációja volt. A nagy bölcs, Kaªyapa, szintén
jelen volt Arjuna születésekor. Ajándékként megkapta az egész világot Paraªur§mától, s
késõbb arra kérte Paraªur§mát, hagyja el e világot. Másik neve Ari¢±anemi. Az univerzum
északi részében él.
ݯgirasa: Mahar¢i A¯gir§ fia. B¥haspatiként ismerik, s õ a félistenek papja. Azt mondják,
hogy Dro£§c§rya az õ részleges inkarnációja volt. B¥haspati szembeszállt ¼ukr§c§ryával, a
démonok lelki tanítómesterével. Fiát Kacának hívták, s õ adta a tûzfegyvert elõször
Bharadv§ja Muninak. Feleségével, Candram§s¦val, a híres csillagok egyikével hat fiat nemzett
(köztük a tûzistent). Tudott az ûrben utazni, ezért megjelenhetett még Brahmalokán és
Indralokán is. Õ látta el tanácsokkal a mennyek királyát, Indrát, hogyan gyõzze le a
démonokat. Egyszer megátkozta Indrát, akinek így disznóként kellett megjelennie a földön, s
nem akart visszatérni a mennyekbe. Ilyen hatalmas az illuzórikus energia vonzereje. Még egy
disznó sem akar megválni földi tulajdonától, akkor sem, ha a mennyei királyságot kapja érte
cserébe. Ýngirasa volt a bolygók népeinek vallási tanítója.
9. VERS
t§n samet§n mah§-bh§g§n upalabhya vas¡ttama¤
p¡jay§m §sa dharma-jño deªa-k§la-vibh§gavit
t§n—mindannyian; samet§n—összegyûltek; mah§-bh§g§n—mind nagyon hatalmasak;
upalabhya—megkapva; vasu-uttama¤—a Vasuk legkiválóbbja (Bh¦¢madeva); p¡jay§m §sa—
üdvözölt; dharma-jña¤—aki ismeri a vallás elveit; deªa—hely; k§la—idõ; vibh§ga-vit—aki
tudja, hogyan kell a helyhez és az idõhöz alkalmazkodni.
Bh¦¢madeva, a nyolc Vasu közül a legkiválóbb, fogadta és üdvözölte az összesereglett
kiváló, hatalmas ¥¢iket, hiszen jól ismert minden vallásos elvet, idõt és helyet egyaránt
szem elõtt tartva.
MAGYARÁZAT: Akik jártasak a vallás tudományában, jól tudják, hogyan alkalmazzák a
vallási elveket az idõ és a hely figyelembevételével. A világ minden nagy §c§ryája, vallásos
prédikátora vagy vallásújítója úgy végezte misszióját, hogy az idõt és a helyet tekintetbe véve
alkalmazta a vallásos elveket. A világ különbözõ tájain más és más éghajlat uralkodik, más és
más helyzet jellemzõ, s ha valakinek az a kötelessége, hogy az Úr üzenetét prédikálja, akkor
tapasztaltnak kell lennie, hogy mindent az idõ és a hely figyelembevételével tegyen.
Bh¦¢madeva a tizenkét kiváló tekintély egyike volt, akik az odaadó szolgálatot hirdetik, ezért
üdvözölte a nagy bölcseket, akik az univerzum minden tájáról érkeztek halálos ágyához.
Fizikailag képtelen volt fogadni és köszönteni õket, hiszen nem otthonában volt, s nem volt
egészséges. De ép elméje mûködésének köszönhetõen állapota kielégítõ volt, ezért szívbõl
jövõ kedves szavaival mindannyiukat illendõen fogadta. Az ember tettekkel, az elméjével,
valamint szavakkal tehet eleget kötelességének. Bh¦¢madeva tudta, hogyan cselekedjen
megfelelõen ennek alapján, ezért nem jelentett nehézséget számára, hogy fogadja a bölcseket,
annak ellenére, hogy fizikailag nem volt képes rá.
10. VERS
k¥¢£a° ca tat-prabh§va-jña §s¦na° jagad-¦ªvaram
h¥di-stha° p¡jay§m §sa m§yayop§tta-vigraham
 k¥¢£am—az Úr ¼r¦ K¥¢£ának; ca—szintén; tat—Övé; prabh§va-jña¤—minden
dicsõségének ismerõje (Bh¦¢ma); §s¦nam—ülve; jagat-¦ªvaram—az univerzum Ura; h¥di-
stham—a szívben elhelyezkedve; p¡jay§m §sa—imádott; m§yay§—a belsõ energia által;
up§tta—megnyilvánított; vigraham—egy formát.
Az Úr K¥¢£a jelen van mindenki szívében, belsõ energiája révén mégis kinyilvánítja
transzcendentális formáját. Ez az Úr ült Bh¦¢madeva elõtt, s mivel Bh¦¢madeva ismerte
dicsõségét, méltó módon imádta Õt.
MAGYARÁZAT: Az Úr mindenhatósága mutatkozik meg abban, hogy egyszerre jelen
van mindenhol. Mindig jelen van örök lakhelyén, Goloka V¥nd§vanában, s mégis jelen van
mindenki szívében, sõt a láthatatlan atomok mindegyikében is. Amikor kinyilvánítja örök
transzcendentális formáját az anyagi világban, azt belsõ energiája révén teszi. A külsõ
energiának, vagyis az anyagi energiának nincs köze az Úr örök formájához. ¼r¦ Bh¦¢madeva
jól tudta mindezt, s ennek megfelelõen imádta Õt.
11. VERS
p§£¨u-putr§n up§s¦n§n praªraya-prema-sa¯gat§n
abhy§ca¢±§nur§g§ªrair andh¦bh¡tena cak¢u¢§
p§£¨u—Yudhi¢±hira Mah§r§ja és fivérei néhai apja; putr§n—a fiai; up§s¦n§n—csöndesen
mellette ülve; praªraya—elmerülve; prema—a szeretet érzésében; sa¯gat§n—összegyûlve;
abhy§ca¢±a—köszöntötte; anur§ga—meghatottan; aªrai¤—az eksztázis könnyeivel;
andh¦bh¡tena—elborítva; cak¢u¢§—szemeivel.
P§£¨u Mah§r§ja fiai szótlanul ültek a közelben, haldokló nagyapjuk láttán bánattól
sújtva. Bh¦¢madeva meghatottan köszöntötte õket. Szemében az eksztázis könnyei
ragyogtak, mert a ragaszkodás és a szeretet érzései árasztották el.
MAGYARÁZAT: Amikor P§£¨u Mah§r§ja meghalt, fiai még gyerekek voltak, így
természetesen a királyi család idõsebb tagjai, fõként Bh¦¢madeva szeretete vette körül õket.
Késõbb, amikor a P§£¨avák felnõttek, s a ravasz Duryodhana és társai becsapták õket,
Bh¦¢madeva — bár tudta, hogy a P§£¨avák ártatlanok és érdemtelenül kerültek bajba —
, politikai okokból nem állhatott a P§£¨avák oldalára. Élete alkonyán, amikor megpillantotta
maga mellett csöndesen üldögélõ, nagyszerû unokáit, akiknek élén Yudhi¢±hira Mah§r§ja állt,
a hatalmas harcos-nagyapa nem tudta visszafojtani a szeretet könnyeit, amelyek akarata
ellenére hullottak szemébõl. Visszagondolt azokra a gyötrelmekre, amelyekben jámbor
unokáinak volt részük. Kétségkívül nagyon elégedett volt, hogy Yudhi¢±hira került a trónra
Duryodhana helyett, ezért örömmel köszöntötte õket.
12. VERS
aho ka¢±am aho 'ny§yya° yad y¡ya° dharma-nandan§¤
j¦vitu° n§rhatha kli¢±a° vipra-dharm§cyut§ªray§¤
aho—óh; ka¢±am—milyen szörnyû szenvedések; aho—óh; any§yyam—milyen szörnyû
igazságtalanság; yat—mert; y¡yam—mindannyian, ti jó lelkek; dharma-nandan§¤—a vallás
személyének fiai; j¦vitum—életben maradni; na—soha; arhatha—megérdemel; kli¢±am—
szenvedés; vipra—br§hma£ák; dharma—vallásosság; acyuta—Isten; §ªray§¤—
megvédelmezve.
Bh¦¢madeva így szólt: Óh, mennyi szörnyû gyötrelemtõl és szörnyû
igazságtalanságtól szenvedtetek, jó lelkek, csupán mert a vallás fiai vagytok! Nem
szolgáltatok rá, hogy ilyen szenvedések közepette éljetek, a br§hma£ák, Isten és a vallás
azonban megvédelmezett benneteket.
MAGYARÁZAT: Yudhi¢±hira Mah§r§ja kétségbeesett a hatalmas mészárlás miatt, amely
a kuruk¢etrai csatamezõn történt. Bh¦¢madeva megértette ezt, s elõször Yudhi¢±hira Mah§r§ja
rettentõ szenvedéseirõl beszélt. Yudhi¢±hira Mah§r§ját csupán az igazságtalanság sodorta
nehéz helyzetbe, s a kuruk¢etrai csatát azért vívták, hogy szembeszálljanak az
igazságtalansággal. Nem szabad tehát bánkódnia a szörnyû mészárlás miatt. Bh¦¢madeva
különösen azt akarta kihangsúlyozni, hogy a P§£¨avákat mindig megvédték a br§hma£ák, az
Úr és a vallásos elvek. Ameddig e három fontos tényezõ védelme alatt álltak, nem volt okuk a
bánatra. Bh¦¢madeva e szavakkal bátorította Yudhi¢±hira Mah§r§ját, hogy eloszlassa
csüggedését. Ameddig valaki az Úr akaratával összhangban, a hiteles br§hma£ák és
Vai¢£avák irányítása szerint cselekszik, valamint szigorúan követi a vallásos elveket, addig
nincs oka csüggedésre, bármennyire próbára is teszik a körülmények. Bh¦¢madeva, a láncolat
egyik hiteles tekintélye ezt akarta kihangsúlyozni a P§£¨aváknak.
13. VERS
sa°sthite 'tirathe p§£¨au p¥th§ b§la-praj§ vadh¡¤
yu¢mat-k¥te bah¡n kleª§n pr§pt§ tokavat¦ muhu¤
sa°sthite—a haláleset után; ati-rathe—a nagy tábornoknak; p§£¨au—P§£¨u; p¥th§—
Kunt¦; b§la-praj§—fiatal gyerekekkel; vadh¡¤—az én menyem; yu¢mat-k¥te—miattatok;
bah¡n—sokféle; kleª§n—szenvedés; pr§pt§—keresztülment; toka-vat¦—annak ellenére, hogy
felnõtt fiai voltak; muhu¤—állandóan.
Ami menyemet, Kunt¦t illeti, a nagy hadvezér, P§£¨u halála után sok gyermekével
özvegyen maradt, s tengernyi szenvedés várt rá, amikor pedig felnõttetek, tetteitek miatt
kellett szenvednie.
MAGYARÁZAT: Kunt¦dev¦ szenvedései kétszeresen is szomorúak, hiszen korán
özvegyen maradva sokat szenvedett, hogy kisgyermekeit felnevelje a királyi családban; s
amikor gyermekei felnõttek, tovább kellett szenvednie fiai tettei miatt. Gyötrelmei
folytatódtak. Ez azt jelenti, hogy a sors arra ítélte, hogy szenvedjen, s ezt az embernek
háborítatlanul el kell tûrnie.
14. VERS
sarva° k§la-k¥ta° manye bhavat§° ca yad-apriyam
sap§lo yad-vaªe loko v§yor iva ghan§vali¤
sarvam—mindez; k§la-k¥tam—a könyörtelen idõ okozta; manye—gondolom; bhavat§m
ca—számotokra is; yat—bármi; apriyam—gyûlöletes; sa-p§la¤—az uralkodókkal; yat-
vaªe—annak az idõnek az irányítása alatt; loka¤—mindenki, minden bolygón; vayo¤—a szél
hordozza; iva—ahogy; ghana-§vali¤—a felhõk sora.
Úgy vélem, mindez csupán a könyörtelen idõ hatalmának köszönhetõ, mert az tart
hatalmában mindenkit, szerte minden bolygón, éppúgy, ahogyan a szél tereli a felhõket.
MAGYARÁZAT: Az idõ szerte a világûrben hatalmában tart mindent, a bolygókat is. A
hatalmas bolygók mindegyikét, még a napot is a levegõ ereje irányítja, akárcsak a felhõket. A
könyörtelen k§la azonban, vagyis az idõ még a levegõ és más elemek mûködését is
meghatározza. Mindent a legfelsõbb k§la, az Úr nagyhatalmú képviselõje irányít ebben az
anyagi világban. Yudhi¢±hira Mah§r§jának nem szabad hát bánkódnia az idõ felfoghatatlan
mûködése miatt. Mindaddig, míg az anyagi világ feltételei között élünk, el kell tûrnünk az idõ
hatását és visszahatását. Yudhi¢±hirának ezért nem szabad azt gondolnia, hogy elõzõ életében
bûnöket követett el, s most ennek következményeitõl szenved. Még a legjámborabb embernek
is szenvednie kell az anyagi természet feltételeitõl. Egy jámbor ember azonban hûséges az
Úrhoz, mert elfogadja egy hiteles br§hma£a és Vai¢£ava útmutatását, s követi a vallásos
elveket. Ez a három vezérelv legyen az élet célja. Nem szabad, hogy megzavarjanak
bennünket az örök idõ ügyes fogásai. Még az univerzum hatalmas irányítója, Brahm§j¦ is az
idõ ellenõrzése alatt áll. Az embernek nem szabad neheztelnie amiatt, hogy bár hûségesen
követi a vallásos elveket, az idõ mégis markában tartja.
15. VERS
yatra dharma-suto r§j§ gad§-p§£ir v¥kodara¤
k¥¢£o 'str¦ g§£¨iva° c§pa° suh¥t k¥¢£as tato vipat
yatra—ahol van; dharma-suta¤—Dharmar§ja fia; r§j§—a király; gad§-p§£i¤—hatalmas
buzogányával kezében; v¥kodara¤—Bh¦ma; k¥¢£a¤—Arjuna; astr¦—a fegyver hordozója;
g§£¨ivam—G§£¨¦va; c§pam—íj; suh¥t—jóakaró; k¥¢£a¤—az Úr K¥¢£a, az Istenség
Személyisége; tata¤—ebbõl; vipat—gyötrelem.
Óh, milyen csodálatos a könyörtelen idõ befolyása! Az idõ visszafordíthatatlan —
másképp hogyan lennének szerencsétlenségek Yudhi¢±hira király, a vallást irányító
félisten fia; Bh¦ma, a nagy buzogányharcos; a kiváló íjász, a hatalmas G§£d¦va fegyvert
hordó Arjuna és mindenek fölött az Úr, a P§£¨avák õszinte jóakarója jelenlétében?
MAGYARÁZAT: Anyagi és lelki források tekintetében a P§£¨avák semmiben nem
szenvedtek hiányt. Anyagi szempontból jól felkészültek voltak, hiszen velük volt a két nagy
harcos, Bh¦ma és Arjuna. Ha pedig lelki szempontból nézzük, a király maga volt a vallás
jelképe, s ami a legfontosabb, az Istenség Személyisége, az Úr ¼r¦ K¥¢£a jóakarójukként
személyesen törõdött velük. S mégis, mennyi balszerencse érte õket! A jámbor tettek
eredményei, a nagy személyiségek társasága, a kitûnõ irányítás és az Úr K¥¢£a közvetlen
oltalma alatt álló fegyverek ereje ellenére a P§£¨aváknak számtalan gyötrelemben volt részük
életük során, s mindez csak azzal magyarázható, hogy k§la, a könyörtelen idõ hatott rájuk.
K§la nem más, mint Maga az Úr, ezért k§la hatalma Maga az Úr felfoghatatlan akaratát jelzi.
Nem szabad hát keseregnünk, ha valami olyan történik, amely fölött emberi lénynek nincs
hatalma.
16. VERS
na hy asya karhicid r§jan pum§n veda vidhitsitam
yad vijijñ§say§ yukt§ muhyanti kavayo 'pi hi
na—soha; hi—bizonyára; asya—Övé; karhicit—bármi; r§jan—óh, király; pum§n—bárki;
veda—tudja; vidhitsitam—terv; yat—amelyik; vijijñ§say§—kimerítõ érdeklõdéssel; yukt§¤—
foglalkozik; muhyanti—megzavarodott; kavaya¤—nagy filozófusok; api—még; hi—
bizonyára.
Óh, király! Senki sem ismerheti az Úr [¼r¦ K¥¢£a] tervét. Még a nagy filozófusok is
zavarba jönnek, amikor mélyrehatóan errõl tudakozódnak.
MAGYARÁZAT: A kiváló hiteles tekintély, Bh¦¢ma (a tizenkét hiteles személy egyike)
teljes egészében elveti Yudhi¢±hira Mah§r§ja zavarodottságát múltbeli bûnös tettei és az azok
következtében elszenvedett gyötrelmek miatt. Bh¦¢ma meg akarta értetni Yudhi¢±hira
Mah§r§jával, hogy amióta világ a világ, senki sem tudja kipuhatolni az Úr valódi tervét, még
a nagy félistenek, ¼iva és Brahm§ sem. Mit érthetnénk meg mi belõle? Még kérdezni is
hasztalan róla. Az Úr tervét még a nagy bölcsek kimerítõ filozófiai kérdései sem deríthetik fel.
A legjobb tehát, ha ellenvetések nélkül elfogadjuk az Úr utasításait. A P§£¨avák sohasem
múltbeli tetteik miatt szenvedtek. Az Úrnak véghez kellett vinnie tervét, a jámbor királyság
megszilárdítását, ezért bhaktáinak egy ideig szenvedniük kellett, hogy megalapozzák az erény
gyõzelmét. Bh¦¢madeva minden bizonnyal elégedett volt az erény diadalának láttán, s örült,
hogy Yudhi¢±hira királyt láthatta a trónon, noha õ maga ellene harcolt. Még egy olyan nagy
harcos, mint Bh¦¢ma, sem nyerhetett a kuruk¢etrai csatában, mert az Úr meg akarta mutatni,
hogy a bûn sohasem gyõzheti le az erényt, bárki álljon is mögötte. Bh¦¢madeva az Úr
nagyszerû bhaktája volt, de úgy határozott, hogy az Úr akaratából a P§£¨avák ellen harcol,
mert az Úr meg akarta mutatni, hogy még egy olyan nagy harcos sem arathat gyõzelmet, mint
Bh¦¢ma, ha a rossz oldalon áll.
17. VERS
tasm§d ida° daiva-tantra° vyavasya bharatar¢abha
tasy§nuvihito 'n§th§ n§tha p§hi praj§¤ prabho
tasm§t—ezért; idam—ezt; daiva-tantram—csupán a gondviselés varázslata; vyavasya—
kiderít; bharata-¥¢abha—óh, Bharata sarjainak legjobbja; tasya—Általa; anuvihita¤—ahogy
kívánta; an§th§¤—kilátástalan; n§tha—óh, mester; p§hi—csak óvd; praj§¤—az alattvalókat;
prabho—óh, Uram.
Óh, Bharata sarjainak legjobbja [Yudhi¢±hira], én azt mondom ezért, hogy mindez
az Úr terve! El kell fogadnod és követned kell az Úr felfoghatatlan tervét. Te vagy most
a kiválasztott uralkodó, uram, s vigyáznod kell alattvalóidra, akik támasz nélkül
maradtak.
MAGYARÁZAT: Van egy közismert mondás, mely szerint a háziasszony a lányát tanítva
tanítja a menyét. Az Úr is a bhaktáit tanítva tanítja a világot. A bhaktának semmi újat nem
kell megtanulnia az Úrtól, mert az õszinte bhaktát az Úr belülrõl tanítja. Ezért aztán amikor a
bhaktát nyilvánosan tanítja, ahogyan az a Bhagavad-g¦t§ tanítása esetében történt, az a
csekélyebb értelmi képességekkel rendelkezõknek szól. A bhakta kötelessége tehát az, hogy a
szenvedéseket örömmel, áldásként fogadja az Úrtól. Bh¦¢madeva azt tanácsolta a
P§£¨aváknak, hogy ne habozzanak elfogadni az uralkodással járó felelõsséget. A szegény
alattvalók a kuruk¢etrai csata következtében oltalom nélkül maradtak, s arra vártak, hogy
Yudhi¢±hira Mah§r§ja átvegye a hatalmat. Egy tiszta bhakta a szenvedéseket az Úr kegyének
tekinti. Mivel az Úr abszolút, nincs anyagi különbség a kettõ között.
18. VERS
e¢a vai bhagav§n s§k¢§d §dyo n§r§ya£a¤ pum§n
mohayan m§yay§ loka° g¡¨haª carati v¥¢£i¢u
e¢a¤—ez; vai—határozottan; bhagav§n—az Istenség Személyisége; s§k¢§t—eredeti;
§dya¤—az elsõ; n§r§ya£a¤—a Legfelsõbb Úr (aki a vízen fekszik); pum§n—a legfelsõbb
élvezõ; mohayan—megtévesztõ; m§yay§—Önmaga teremtette energiája révén; lokam—a
bolygók; g¡¨ha¤—aki felfoghatatlan; carati—mozog; v¥¢£i¢u—a V¥¢£i családban.
¼r¦ K¥¢£a nem más, mint a felfoghatatlan, eredeti Istenség Személyisége. Õ az elsõ
N§r§ya£a, a legfelsõbb élvezõ, mégis úgy él V¥¢£i király leszármazottjai között, mintha
közülünk való lenne, Maga teremtette energiájával pedig megzavar bennüket.
MAGYARÁZAT: A tudás megszerzésének védikus módszere a deduktív folyamat. A
védikus tudást a hiteles tekintélyektõl származó tanítványi láncon keresztül sajátíthatjuk el
tökéletesen. Ez a tudás sohasem dogmatikus, mint ahogyan azt a nem túlságosan okos
emberek helytelenül gondolják. Egyedül az anya hivatott arra, hogy igazolja az apa
azonosságát, s egyedül õ hivatott arra, hogy ebben a bizalmas témában választ adjon. Ezért
nem lehet dogmatikus az, ha egy hiteles tekintélyre támaszkodunk. A Bhagavad-g¦t§
megerõsíti ezt az igazságot a negyedik fejezetben (Bg. 4.2). A tanulás tökéletes folyamata az,
amikor hiteles forrásból szerzünk ismereteket. Ezt a rendszert egyetemes igazságként
fogadják el, és csak a hamis érveket felhozók beszélnek ellene. Manapság modern ûrhajók
járják a világûrt, s amikor a tudósok azt mondják, hogy a hold túlsó oldalán jártak, az
emberek vakon elhiszik ezeket a történeteket, mert a tudósokat hiteles tekintélyekként
fogadták el. A hiteles tekintélyek mondanak valamit, a közemberek pedig hisznek nekik. Ám
a védikus igazságokról azt tanították nekik, hogy ne higgyék el. Még ha esetleg el is fogadják,
akkor is más magyarázatot fûznek hozzájuk. Minden ember meg akarja ismerni a védikus
tudományt, de ostobán tagadják ezt. Ez azt jelenti, hogy a félrevezetett emberek hisznek az
egyik forrásnak, a tudósoknak, de elvetik a Védák hitelességét. Ennek az eredménye az, hogy
az emberek oly mélyre süllyedtek.
E versekben egy felhatalmazott személy beszél ¼r¦ K¥¢£áról mint az eredeti Istenség
Személyiségérõl és az elsõ N§r§ya£áról. Még egy olyan hatalmas imperszonalista filozófus is,
mint ¼a¯kara Ýc§rya, azt mondja a Bhagavad-g¦t§hoz fûzött magyarázata elején, hogy
N§r§ya£a, az Istenség Személyisége fölötte áll az anyagi teremtésnek.* Ez az univerzum
egyike az anyagi teremtéseknek, N§r§ya£a azonban transzcendentális az anyaghoz képest.
Lábjegyzet:
*n§r§ya£a¤ paro 'vyakt§d a£¨am avyakta-sambhavam
a£¨asy§ntas tv ime lok§¤ sapta dv¦p§ ca medin¦
(¼a¯kara: Bg. Bh§sya)
Bh¦¢madeva egyike a tizenkét mah§janának, akik ismerik a transzcendentális tudás elveit.
Kijelentését, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a az eredeti Istenség Személyisége, az imperszonalista
¼a¯kara is megerõsíti. Minden más §c§rya is alátámasztja ezt az állítást, így nincs lehetõség
arra, hogy ne fogadjuk el az Úr ¼r¦ K¥¢£át az eredeti Istenség Személyiségeként. Bh¦¢madeva
azt mondja, az Úr az elsõ N§r§ya£a, s ezt Brahm§j¦ is megerõsíti a Bh§gavatamban
(10.14.14). K¥¢£a az elsõ N§r§ya£a. A lelki világban (Vaiku£±hán) számtalan N§r§ya£a van,
mindannyian ugyanaz az Istenség Személyisége, s az eredeti Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a
teljes kiterjedéseinek tekintik õket. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a elsõ formája elõször Baladeva formájává
terjeszti ki Magát, majd Baladeva sok formába terjed ki — Sa¯kar¢a£a, Pradyumna,
Aniruddha, V§sudeva, N§r§ya£a, Puru¢a, R§ma és N¥si°ha. Ezek a kiterjedések mind
ugyanaz a vi¢£u-tattva, ¼r¦ K¥¢£a pedig az eredeti forrása minden teljes kiterjedésnek. Ezért
hát Õ a közvetlen Istenség Személyisége. Õ a teremtõje az anyagi világnak, s Õ az uralkodó
Istenség, aki N§r§ya£aként ismert minden Vaiku£±ha bolygón. Így aztán tettei az emberi
lények között zavart keltenek. Az Úr azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban, hogy az ostoba
emberek emberi lénynek tekintik Õt, s nem ismerik cselekedeteinek összetettségét.
A ¼r¦ K¥¢£ával kapcsolatos zavarodottságot kétféle — belsõ és külsõ — energiájának
mûködése okozza a harmadikon, a határenergián. Az élõlények az Úr határenergiájának
kiterjedései, így néha a belsõ, néha a külsõ energia zavarja meg õket. A belsõ energia
megtévesztõ hatása által ¼r¦ K¥¢£a számtalan N§r§ya£ává terjed ki, s viszonozza, illetve
elfogadja az élõlényektõl a transzcendentális odaadó szolgálatot a lelki világban. Külsõ
energiájának megnyilvánulásával megjelenik az anyagi világban az emberek, az állatok vagy
a félistenek között, hogy az élet számtalan fajában visszaállítsa elfelejtett kapcsolatát az
élõlényekkel. A kiváló, hiteles tekintélyek azonban, amilyen Bh¦¢ma is volt, az Úr kegyébõl
képesek megmenekülni e zavarodottságtól.
19. VERS
asy§nubh§va° bhagav§n veda guhyatama° ªiva¤
devar¢ir n§rada¤ s§k¢§d bhagav§n kapilo n¥pa
asya—az Övé; anubh§vam—dicsõsége; bhagav§n—a leghatalmasabb; veda—tudja;
guhya-tamam—nagyon bensõséges; ªiva¤—az Úr ¼iva; deva-¥¢i¤—a nagy bölcs a félistenek
között; n§rada¤—N§rada; s§k¢§t—közvetlenül; bhagav§n—az Istenség Személyisége;
kapila¤—Kapila; n¥pa—óh, király.
Óh, király! Az Úr ¼iva, N§rada, a félistenek bölcse és Kapila, az Istenség
inkarnációja mind bensõségesen ismerik dicsõségét, közvetlen kapcsolatukon keresztül.
MAGYARÁZAT: Az Úr tiszta bhaktái mind bh§vák, azaz olyan személyek, akik a
különbözõ transzcendentális szeretõ szolgálatokban jól ismerik az Úr dicsõségét. Ahogyan az
Úrnak teljes formájában számtalan kiterjedése van, úgy számtalan tiszta bhaktája is van, akik
a különféle kapcsolatok alapján merülnek el a szolgálatban. Az Urat eredetileg tizenkét nagy
bhakta szolgálja: Brahm§, N§rada, ¼iva, Kum§ra, Kapila, Manu, Prahl§da, Bh¦¢ma, Janaka,
¼ukadeva Gosv§m¦, Bali Mah§r§ja és Yamar§ja. Bh¦¢madeva — habár közéjük tartozik —
csak három fontos nevet említ meg a tizenkettõ közül, akik ismerik az Úr dicsõségét. ¼r¦la
Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura, a mostani korszak nagy §c§ryáinak egyike elmagyarázza,
hogy amikor az anubh§vát, az Úr dicsõségét a bhakta elõször ismeri föl, eksztázisba kerül,
kimutatva az izzadás, a remegés, a sírás, a testi kitörések tüneteit, amelyek az Úr
dicsõségének biztos megértésével fokozódnak. A bh§vák e különféle megértései figyelhetõk
meg Yaªod§ és az Úr között (amikor Yaªod§ megkötözi az Urat), valamint akkor, amikor az
Úr Arjuna harci szekerét hajtja szeretetteljes kapcsolatukban. Az Úr dicsõsége abban
nyilvánul meg, hogy bhaktái elõtt egy alsóbbrendû szerepet vesz föl — s ez csupán az Úr
dicsõségének egy megnyilvánulása. ¼ukadeva Gosv§m¦ és a Kum§rák, bár a transzcendens
szintjén álltak, a bh§va egy másik formája által tértek meg és váltak az Úr tiszta bhaktájává.
A szenvedésekkel, amelyeket az Úr mér bhaktájára, az Úr a transzcendentális bh§va egy
újabb kapcsolatát alapozza meg. Az Úr azt mondja: „Nehéz helyzetbe hozom hívemet, így
jobban megtisztul a közöttünk lévõ transzcendentális bh§va kapcsolatában.” Ha a bhaktát
anyagi megpróbáltatásoknak teszi ki, az azt eredményezi, hogy a bhakta megszabadul az
illuzórikus anyagi kapcsolattól. Az anyagi kapcsolatok alapját az anyagi élvezetek viszonzása
jelenti, amely csakis anyagi forrásokon nyugszik. Ezért amikor az anyagi lehetõségeket az Úr
visszavonja, a bhakta teljes mértékben vonzódni kezd az Úr transzcendentális szeretõ
szolgálatához. Így emeli ki az Úr az elesett lelket az anyagi lét mocsarából. Amikor az Úr
szenvedést mér bhaktájára, az különbözik azoktól a gyötrelmektõl, melyeket a bûnös tettek
eredményeképpen kell elszenvednie. Az Úr dicsõségét legfõképpen a nagy mah§janák
ismerik — Brahm§, ¼iva, N§rada, Kapila, Kum§ra és Bh¦¢ma, ahogy korábban említettük —
, s kegyükbõl bárki szert tehet erre az ismeretre.
20. VERS
ya° manyase m§tuleya° priya° mitra° suh¥ttamam
akaro¤ saciva° d¡ta° sauh¥d§d atha s§rathim
yam—az a személy; manyase—gondolod; m§tuleyam—anyai unokatestvér; priyam—
nagyon kedves; mitram—barát; suh¥t-tamam—lelkes jóakaró; akaro¤—végzett; sacivam—
tanács; d¡tam—üzenethordó; sauh¥d§t—jóakarat által; atha—ezek után; s§rathim—
kocsihajtó.
Óh, király! Akit puszta tudatlanságból anyai unokatestvérednek, drága barátodnak,
jóakaródnak, tanácsadódnak, üzenetvivõdnek, jótevõdnek gondoltál, az nem más, mint
Maga az Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a.
MAGYARÁZAT: Az Úr ¼r¦ K¥¢£a annak ellenére, hogy a P§£¨avák unokatestvéreként,
fivéreként, barátjaként, jóakarójaként, tanácsadójaként, üzenetvivõjeként, jótevõjeként
cselekedett, az Istenség Legfelsõbb Személyisége volt. Tiszta bhaktáit elárasztó indokolatlan
kegyébõl és szeretetébõl számtalanféle szolgálatot elvégez, de ez nem jelenti azt, hogy
helyzete mint az Abszolút Személy, megváltozna. Közönséges embernek gondolni Õt a
legdurvább tudatlanság.
21. VERS
sarv§tmana¤ sama-d¥ªo hy advayasy§naha¯k¥te¤
tat-k¥ta° mati-vai¢amya° niravadyasya na kvacit
sarva-§tmana¤—annak, aki jelen van mindenki szívében; sama-d¥ªa¤—annak, aki
egyformán kegyes mindenkihez; hi—bizonyára; advayasya—az Abszolútnak; anaha¯k¥te¤—
mentes a hamis ego minden anyagi azonosításától; tat-k¥tam—minden, amit Õ tesz; mati—
tudat; vai¢amyam—megkülönböztetés; niravadyasya—minden ragaszkodástól mentesen;
na—soha; kvacit—bármilyen szinten.
Õ az Istenség Abszolút Személyisége, ezért jelen van mindenki szívében. Egyformán
kegyes mindenkihez, és mentes a hamis ego minden megkülönböztetésétõl. Így hát
minden, amit tesz, mentes az anyagi mámortól. Õ mindig kiegyensúlyozott.
MAGYARÁZAT: Mivel az Úr abszolút, semmi nem különbözik Tõle. Õ kaivalya: nincs
más Rajta kívül. Minden és mindenki az Õ energiájának megnyilvánulása, s így mindenhol
jelen van energiája révén, mert nem különbözik attól. A nap azonos a napsugarak minden
centiméterével és minden molekulájával, s ehhez hasonlóan az Úr is különbözõ energiáiban
mindenhová eljut. Õ Param§tm§, a Felsõlélek, aki mint legfelsõbb vezetõ jelen van mindenki
szívében, ezért eredetileg mindenki kocsihajtója és tanácsadója. Ezért amikor Arjuna
kocsihajtójaként jelenik meg, egyedülálló helyzete nem változik meg. Csak az odaadó
szolgálat ereje mutatja Õt meg kocsihajtóként vagy hírvivõként. Nincs köze az anyagi élet
felfogásához, mert abszolút lelki azonosság, s ezért nincs tette, amely magasabb vagy
alacsonyabb rendû lenne egy másik tetténél. Õ az Abszolút Istenség Személyisége, ezért nincs
hamis egója, s nem azonosítja Magát azzal, ami nem Õ. Az ego anyagi fogalma Benne
egyensúlyban van. Nem érzi tehát alacsonyabb rendûnek Magát amiatt, hogy tiszta bhaktája
kocsihajtójának szegõdött. A tiszta bhakta dicsõsége az, hogy egyedül miatta végez
szolgálatot a szeretõ Úr.
22. VERS
tath§py ek§nta-bhakte¢u paªya bh¡p§nukampitam
yan me 's¡°s tyajata¤ s§k¢§t k¥¢£o darªanam §gata¤
tath§pi—még; ek§nta—rendíthetetlen; bhakte¢u—a bhaktáknak; paªya—itt lát; bh¡-pa—
óh, király; anukampitam—milyen együttérzõ; yat—amelyért; me—enyém; as¡n—élet;
tyajata¤—véget ér; s§k¢§t—közvetlenül; k¥¢£a¤—az Istenség Személyisége; darªanam—
látásom; §gata¤—kegyesen eljött.
Mégis, annak ellenére, hogy mindenkihez egyformán kedves, kegyesen megjelent
elõttem, amikor életem véget ér, mert rendíthetetlen szolgája vagyok.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Úr, az Abszolút Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a
egyenlõ mindenkihez, mégis jobban kedveli rendíthetetlen, tökéletesen meghódolt bhaktáját,
akinek Rajta kívül nincs más védelmezõje és mestere. Az örök élet természetes állapota az,
hogy megingathatatlan hitünk van a Legfelsõbb Úrban mint védelmezõnkben, barátunkban és
mesterünkben. Az élõlényt a Mindenható akarata úgy teremtette, hogy akkor a legboldogabb,
amikor abszolút függõségi helyzetbe kerül.
Az ezzel ellentétes hajlam okozza a visszaesést. Az élõlény hajlamos arra, hogy
visszaessen, ha azt gondolja, hogy teljesen függetlenül uralkodhat az anyagi világban. Minden
baj gyökere a hamis énképzet. Az embernek minden körülmények között az Úr felé kell
haladnia.
Az Úr K¥¢£a azért jelent meg Bh¦¢maj¦ halálos ágyánál, mert Bh¦¢madeva az Úr
rendíthetetlen bhaktája volt. Arjuna vér szerinti rokonságban állt K¥¢£ával, hiszen az Úr anyai
unokatestvére volt, ám Bh¦¢ma és K¥¢£a között nem volt ilyen rokoni kapcsolat. A vonzódás
oka tehát a lélek bensõséges rokonsága volt. Mégis, mivel a rokoni kapcsolat nagyon kellemes
és természetes, az Úr elégedettebb, amikor Nanda Mah§r§ja fiának, Yaªod§ fiának, R§dh§r§£¦
kedvesének szólítják. Ez a vér szerinti kapcsolaton nyugvó rokonság az Úrral a szeretõ
szolgálat viszonzásának egyik formája. Bh¦¢madeva tudatában van a transzcendentális
kapcsolat édes ízének, ezért örömet okoz neki, ha az Urat Vijaya-sakhe, P§rtha-sakhe stb.
néven szólíthatja, pontosan úgy, ahogy Nanda-nandanának vagy Yaªod§-nandanának
szólítják. A legjobb módszer, hogy e transzcendentálisan édes kapcsolatot létrehozzuk, ha
elismert bhaktáin keresztül fordulunk Felé. Nem szabad megpróbálnunk közvetlenül
kialakítani e kapcsolatot: kell lennie egy áttetszõ közvetítõ médiumnak, aki alkalmas arra,
hogy a helyes úton vezessen bennünket.
23. VERS
bhakty§veªya mano yasmin v§c§ yan-n§ma k¦rtayan
tyajan kalevara° yog¦ mucyate k§ma-karmabhi¤
bhakty§—odaadó figyelemmel; §veªya—meditálva; mana¤—elme; yasmin—akiében;
v§c§—szavai által; yat—K¥¢£a; n§ma—szent név; k¦rtayan—zengésével; tyajan—elhagy;
kalevaram—ezt az anyagi testet; yog¦—a bhakta; mucyate—megszabadul; k§ma-
karmabhi¤—a gyümölcsözõ cselekedetektõl.
Az Istenség Személyisége, aki a figyelmes odaadás, a meditáció és a szent név
éneklése eredményeként megjelenik a bhakta elméjében, megszabadítja hívét a
gyümölcsözõ cselekedetek kötelékétõl, amikor az elhagyja anyagi testét.
MAGYARÁZAT: A yoga az elme rögzítését jelenti, elszakadva minden más tárgytól. Ez a
koncentrálás valójában sam§dhi, teljes elmélyedés az Úr szolgálatában. Aki figyelmét
ekképpen tudja összpontosítani, azt yog¦nak nevezik. Az Úr yog¦ bhaktája a nap huszonnégy
órájában szolgálja az Urat, hogy teljes figyelmével az Úrra gondolhasson a kilencféle odaadó
szolgálatban: a hallás, a vibrálás, az emlékezés, az imádat, az imádkozás folyamatában,
továbbá azzal, hogy önként szolgává válik, végrehajtja az utasításokat, barátságot köt az
Úrral, s minden tulajdonát az Úr szolgálatának szenteli. A yoga gyakorlása által — amely
nem más, mint összekapcsolódás az Úr szolgálatával — az embert Maga az Úr ismeri fel,
ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ elmagyarázza a sam§dhi legmagasabb, legtökéletesebb
szintjével kapcsolatban. Az Úr az ilyen bhaktát a yog¦k legkiválóbbjának nevezi. A tökéletes
yog¦t az Úr isteni kegye képessé teszi arra, hogy tökéletes tudattal rögzítse elméjét az Úrra,
így az Úr belsõ energiája segítségével, a szent név éneklése révén már anyagi teste elhagyása
elõtt az egyik örök bolygóra kerül, ahol nyoma sincs az anyagi életnek és velejáróinak. Az
anyagi létben az élõlénynek munkája gyümölcsének megfelelõen életrõl életre el kell tûrnie a
háromszoros szenvedés anyagi feltételeit. Az anyagi életet kizárólag az anyagi vágyak
teremtik. Az Úrnak végzett odaadó szolgálat nem öli meg az élõlény természetes vágyait,
csupán attól kezdve az élõlény helyesen az odaadó szolgálatra irányítja ezeket. Ez az a vágy,
amely lehetõvé teszi, hogy a bhakta a lelki világba kerüljön. Bh¦¢madeva tábornok a yoga
egyik fajtájára, a bhakti-yogára utal. Bh¦¢madeva olyan szerencsés volt, hogy az Úr
személyesen jelent meg elõtte, mielõtt elhagyta volna anyagi testét. A következõ versekben
ezért azt kívánja, bárcsak örökké láthatná az Urat.
24. VERS
sa deva-devo bhagav§n prat¦k¢at§°
kalevara° y§vad ida° hinomy aham
prasanna-h§s§ru£a-locanollasan-
mukh§mbujo dhy§na-pathaª catur-bhuja¤
sa¤—Õ; deva-deva¤—az urak Legfelsõbb Ura; bhagav§n—az Istenség Személyisége;
prat¦k¢at§m—kegyesen várjon; kalevaram—test; y§vat—amíg; idam—ezt (az anyagi testet);
hinomi—elhagyhatom; aham—én; prasanna—vidám; h§sa—mosolygó; aru£a-locana—
szemei, melyek vörösek, mint a reggeli nap; ullasat—gyönyörûen feldíszítve; mukha-
ambuja¤—arcának lótuszvirága; dhy§na-patha¤—meditációm útján; catur-bhuja¤—
N§r§ya£a négykarú formája (Bh¦¢madeva imádott Istensége).
Bárcsak az én négykarú Uram, akinek csodálatosan ékesített lótuszvirág arca örökké
mosolyog, s akinek szeme olyan vörös, akár a kelõ nap, kegyesen várna addig a
pillanatig, amikor elhagyom ezt az anyagi testet!
MAGYARÁZAT: Bh¦¢madeva jól tudta, hogy az Úr K¥¢£a az eredeti N§r§ya£a. Az õ
imádott Istensége a négykarú N§r§ya£a volt, ám tudta, hogy a négykarú N§r§ya£a nem más,
mint az Úr K¥¢£a egyik teljes kiterjedése. Titokban arra vágyott, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£a
nyilvánítsa ki négykarú N§r§ya£a formáját. Egy Vai¢£ava mindig alázatosan viselkedik. Bár
egészen biztos volt, hogy anyagi teste elhagyása után Bh¦¢madeva Vaiku£±hadh§mára jut,
mint alázatos Vai¢£ava mégis az Úr csodálatos arcát akarta látni, mert jelen teste elhagyása
után talán nem láthatja többé az Urat ilyen helyzetben. Egy Vai¢£ava nem büszke, bár tiszta
bhaktájának az Úr biztosítja, hogy eljuthasson birodalmába. Bh¦¢madeva azt mondja: „amíg
el nem hagyom ezt a testet”. Ez azt jelenti, hogy a kiváló hadvezér akkor hagyhatta el testét,
amikor akarta, s nem a természet törvényei kényszerítették erre. Olyan képességekkel
rendelkezett, hogy addig maradhatott testében, ameddig csak akart. Apjától kapta ezt az
áldást. Most arra vágyott, hogy az Úr négykarú N§r§ya£a formájában álljon elõtte, hogy
minden figyelmét Rá összpontosíthassa, a meditáció transzába merüljön, s az Úrra gondolva
elméje megtisztuljon. Nem törõdött tehát azzal, hová kerül. Egy tiszta bhaktát sohasem
nyugtalanítja, hogy visszatér-e Isten birodalmába vagy sem. Teljesen az Úr jóakaratára bízza
magát, s akkor is elégedett, ha az Úr azt akarja, hogy a pokolba menjen. Egyetlen vágya az,
hogy mindig, fenntartás nélkül az Úr lótuszlábaira gondolhasson. Bh¦¢madeva is csak ennyit
akart: bárcsak mélyen az Úrra gondolhatna, s így távozhatna el! Ez a tiszta bhakta leghõbb
vágya.
25. VERS
s¡ta uv§ca
yudhi¢±hiras tad §kar£ya ªay§na° ªara-pañjare
ap¥cchad vividh§n dharm§n ¥¢¦£§° c§nuª¥£vat§m
s¡ta¤ uv§ca—¼r¦ S¡ta Gosv§m¦ így szólt; yudhi¢±hira¤—Yudhi¢±hira király; tat—az;
§kar£ya—hallatán; ªay§nam—feküdt; ªara-pañjare—a nyílágyon; ap¥cchat—kérdezte;
vividh§n—sokféle; dharm§n—kötelességek; ¥¢¦£§m—a ¥¢iké; ca—és; anuª¥£vat§m—miután
hallotta.
S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Miután Yudhi¢±hira Mah§r§ja végighallgatta Bh¦¢madeva
megindító szavait, a nagy ¥¢ik jelenlétében a különféle vallásos kötelességek legfontosabb
elveirõl kérdezte õt.
MAGYARÁZAT: Bh¦¢madeva megindító beszédébõl Yudhi¢±hira Mah§r§ja rájött, hogy a
nagy harcos hamarosan eltávozik. Yudhi¢±hira Mah§r§jának az Úr ¼r¦ K¥¢£a sugallta, hogy
Bh¦¢madevát a sok-sok kiváló bölcs jelenlétében a vallás elveirõl kérdezze, s mindezt azért,
hogy megmutassa: az Úr bhaktája, Bh¦¢madeva, annak ellenére, hogy látszólag világi
emberként él, magasan fölötte áll számos nagy bölcsnek, még Vy§sadevának is. Egy másik
fontos dolog az, hogy Bh¦¢madeva nemcsak ott feküdt nyilak alkotta halálos ágyán, de nagyon
bántotta is ez a helyzet. Senkinek sem lett volna szabad kérdeznie õt akkor, de az Úr ¼r¦ K¥¢£a
be akarta bizonyítani, hogy a bhakta lelki megvalósításának köszönhetõen testben és lélekben
mindig ép, s így minden körülmények között készen áll arra, hogy az igaz életrõl beszéljen.
Yudhi¢±hira is inkább Bh¦¢madevától akart választ kapni kérdéseire, mintsem hogy valaki
mást kérdezzen, aki talán látszatra tanultabb, mint Bh¦¢madeva. Mindez az Úr K¥¢£a, a kerék
hordozója elrendezésének köszönhetõ, aki megszilárdítja bhaktája dicsõségét. Az apa szereti
látni, ha fia híresebb lesz, mint õ maga. Az Úr nyomatékosan kijelenti, hogy ha valaki
bhaktáját imádja, az értékesebb, mint ha Õt Magát imádjuk.
26. VERS
puru¢a-sva-bh§va-vihit§n yath§-var£a° yath§ªramam
vair§gya-r§gop§dhibhy§m §mn§tobhaya-lak¢a£§n
puru¢a—az emberi lény; sva-bh§va—szerzett tulajdonságai által; vihit§n—elõírt; yath§—
szerint; var£am—a kasztok osztályzása; yath§—szerint; §ªramam—az életrendek;
vair§gya—lemondás; r§ga—ragaszkodás; up§dhibhy§m—az ilyen megjelölések miatt;
§mn§ta—rendszerezve; ubhaya—mindkettõ; lak¢a£§n—jelek.
Yudhi¢±hira Mah§r§ja kérdésére válaszolva Bh¦¢madeva elõször meghatározta a
kasztok és az életrendek egyéni képességek szerinti osztályozását. Azután kétféle
felosztásban rendszerezve beszélt a lemondásból származó közömbösítésrõl és a
ragaszkodásból eredõ kölcsönhatásokról.
MAGYARÁZAT: A négy kaszt és négy életrend elmélete — ahogyan azt Maga az Úr
tervezte meg (Bg. 4.13) — arra szolgál, hogy elõmozdítsa az egyén transzcendentális
tulajdonságainak kialakulását annak érdekében, hogy ezáltal fokozatosan megvalósíthassa
lelki azonosságát és az alapján cselekedjen, s így megszabaduljon az anyagi kötelékektõl, a
feltételekhez kötött élettõl. Errõl a témáról majdnem minden Pur§£a ugyanebben a
szellemben ír, s a Mah§bh§ratában — a ¼§nti-parvában, a hatvanadik fejezettõl kezdve —
Bh¦¢madeva még részletesebben beszél róla.
A var£§ªrama-dharmát a szentírások azért rendelik el a civilizált emberi lény számára,
hogy felkészítsék õt az emberi élet sikeres befejezésére. Az önmegvalósítás különbözik az
alacsonyabb rendû állatok életétõl, akik csupán az evéssel, az alvással, a védekezéssel és a
párzással törõdnek. Bh¦¢madeva kilenc tulajdonság elsajátítását javasolja minden emberi
lénynek: (1) ne legyen dühös, (2) ne hazudjon, (3) egyenlõen ossza szét tulajdonát, (4) legyen
megbocsátó, (5) csak saját törvényes feleségével nemzzen gyermekeket, (6) legyen tiszta
elmében és testben egyaránt, (7) ne legyen ellenséges senkivel szemben sem, (8) legyen
egyszerû és (9) támogassa a szolgákat vagy a hátrányosabb helyzetûeket. Senkit sem lehet
civilizált embernek nevezni, amíg szert nem tett a fent említett alapvetõ tulajdonságokra.
Emellett a br§hma£áknak, (az intelligens embereknek), a vezetõknek, a kereskedõk
társadalmának és a ª¡dráknak meg kell szerezniük azokat a dharmájuk szerinti
tulajdonságokat, amelyeket minden Védikus Írás megemlít. A jó intelligenciával rendelkezõ
ember számára az érzékek szabályozása a leglényegesebb tulajdonság. Ez jelenti az erkölcs
alapját. Még a törvényes feleséggel fenntartott szexuális kapcsolatot is szabályoznia kell, s
ebbõl automatikusan következik majd a családtervezés. Ha egy okos ember nem követi a
védikus életutat, nagyszerû képességei mind kárba vesznek. Komolyan tanulmányoznia kell a
Védikus Irodalmat, különösen a ¼r¦mad-Bh§gavatamot és a Bhagavad-g¦t§t, s a védikus
tudomány tanulmányozása céljából olyan embert kell felkeresnie, aki tökéletesen elmélyed az
odaadó szolgálatban. Nem szabad olyat tennie, amit a ª§strák tiltanak. Nem lehet valaki tanár,
ha iszik vagy dohányzik. Napjaink oktatási rendszerében egy tanárnak csupán akadémikus
végzettségét veszik figyelembe, erkölcsi élete értékelése nélkül. Az ilyen oktatás eredménye
az, hogy a ragyogó intelligencia számtalan módon kárba vész.
Egy k¢atriyának, az irányító osztály tagjának legfõképpen azt tanácsolják, hogy
adakozzon, de semmilyen körülmények között ne fogadjon el adományt. Manapság a vezetõk
gyakran gyûjtenek adományt politikai célokra, de sohasem adakoznak az állampolgárok
javára semmilyen állami szervezetben. Ez tökéletesen ellenkezik a ª§strák utasításaival. A
vezetõknek ismerniük kell a szentírásokat, de nem szabad tanítaniuk. Sohasem szabad
tettetniük az erõszaknélküliséget, mert azzal a pokolba kerülnek. Amikor Arjuna az
erõszakmentességre hivatkozva gyáva tettet akart elkövetni a kuruk¢etrai csatamezõn, az Úr
K¥¢£a szigorúan megfeddte, s civilizálatlan emberhez hasonlította, amiért nyíltan elfogadta az
erõszaknélküliség eszméjét. Minden vezetõnek képzettnek kell lennie a hadtudományban;
nem szabad csupán a szavazatok száma alapján gyávákat ültetni az elnöki székbe. Az
uralkodók hajdanán mind hõsök voltak, ezért monarchiát csak akkor szabad fenntartani, ha az
uralkodó kellõképpen felkészült a király kötelességeit illetõen. Egy csatából egy király vagy
egy államfõ sohasem térhet haza ellenség ejtette sebek nélkül. Napjaink úgynevezett királyai
sohasem mennek a csatatérre, ám rendkívül értenek ahhoz, hogyan bátorítsák harcosaikat egy
hamis nemzeti tekintély reményében. Amint a k¢atriyákból kereskedõk és munkások lesznek,
a kormány egész gépezete beszennyezõdik.
A vaiªyáknak, a kereskedõk közössége tagjainak fõként azt tanácsolják, hogy
védelmezzék a teheneket. A tehénvédelem a tejtermékek, a vaj és a túró elõállításának
növelését jelenti. A mezõgazdaság és az élelmiszerek szétosztása jelenti az elsõdleges
kötelességet a kereskedõ közösség számára, akik jól ismerik a védikus tudományt, és akiket
adományozásra neveltek. Ahogy a k¢atriyák feladata az állampolgárok oltalmazása, a
vaiªyáké az állatok védelme. Az állatokat sohasem szabad megölni. Az állatok elpusztítása
egy barbár társadalom jellemzõ tünete. Az ember számára a mezõgazdasági termékek, a
gyümölcs és a tej elegendõ és megfelelõ táplálékot jelent. Az emberi társadalomnak nagyobb
figyelmet kell fordítania az állatvédelemre. A dolgozó ember termelõ energiája csak kárba
vész, amikor helytelenül az ipari vállalkozásokba fektetik. Az ipar különféle ágazatai nem
képesek gondoskodni az ember legalapvetõbb szükségleteirõl, vagyis a rizsrõl, a búzáról, a
többi gabonafélérõl, a tejrõl, a gyümölcsökrõl és a zöldségekrõl. A gépek és szerszámok
gyártása egyre természetellenesebbé teszi a tõkés osztály életformáját, miközben emberek
ezrei éheznek és aggodalmaskodnak. Ez nem lehet a civilizáció mércéje.
A ª¡drák a csekélyebb intelligenciával megáldott emberek, akik nem lehetnek
függetlenek. Feladatuk az, hogy hûségesen szolgálják a társadalom három magasabb kasztját.
Egy ª¡dra tökéletes kényelemre tehet szert életében csupán a felsõbb rendek szolgálatával.
Különösen fontos utasítás, hogy sohasem szabad pénzzel foglalkoznia. Amint egy ª¡dra
vagyont halmoz fel, nyomban bûnös élvezetekre, borra, nõkre és szerencsejátékra költi
pénzét. A bor, a nõk és a szerencsejáték élvezete mutatja, hogy a népesség jelenleg a ª¡dra
szintnél is alacsonyabb szinten áll. A felsõbb kasztoknak ügyelniük kell a ª¡drák
létfenntartására, és el kell látniuk õket használt, régi ruhákkal is. Egy ª¡drának nem szabad
elhagynia urát, ha az megöregszik és magatehetetlen lesz; annak pedig gondoskodnia kell
róla, hogy szolgái mindennel elégedettek legyenek. Minden áldozat végrehajtása elõtt elõször
a ª¡drákat kell elégedetté tenni bõséges élelemmel és ruhákkal. Ebben a korban számtalan
dologra költenek el milliókat, de a szegény munkásokat nem látják el megfelelõ élelemmel,
nem adnak nekik adományt, ruhákat stb. A munkások éppen ezért örökké elégedetlenek, és
csupán zavargást szítanak.
A var£ák — mondhatjuk így — a különféle foglalkozások szerinti csoportok, míg az
§ªrama-dharma az önmegvalósítás útjának fokozatos fejlõdése. A kettõ kapcsolódik
egymáshoz, s mindkettõ függ a másiktól. Az §ªrama-dharma fõ célja az, hogy felébressze
bennünk a tudást és a lemondást. A brahmac§r¦-§ªrama a leendõ jelölteket készíti fel. Ebben
az §ªramában azt tanítják, hogy az anyagi világ nem az élõlények valódi otthona. A
feltételekhez kötött lelkek az anyagi rabságban az anyag rabjai, ezért az élet végsõ célja az
önmegvalósítás. Az §ªrama-dharma egész rendszere a lemondást szolgálja. Ha valaki nem
tudja magáévá tenni a lemondás e szellemét, az családi életbe kezdhet, szintén a lemondás
szellemében. Aki pedig eljutott a lemondásig, az rögtön a negyedik, a lemondott rendbe
léphet. Ebben a rendben csak adományokon él, s nem azért, hogy vagyont gyûjtsön. Célja
csupán a test életben tartása a végsõ megvalósítás érdekében. A családos élet annak való, aki
ragaszkodik az anyagi élethez, a v§naprastha és a sanny§sa életrend pedig annak, aki
lemondott az anyagi életrõl. A brahmac§r¦-§ªrama a ragaszkodók és a lemondottak képzését
egyaránt szolgálja.
27. VERS
d§na-dharm§n r§ja-dharm§n mok¢a-dharm§n vibh§gaªa¤
str¦-dharm§n bhagavad-dharm§n sam§sa-vy§sa-yogata¤
d§na-dharm§n—az adományozás tettei; r§ja-dharm§n—a királyok uralkodói feladatai;
mok¢a-dharm§n—a felszabadulás érdekében végrehajtott tettek; vibh§gaªa¤—felosztások
szerint; str¦-dharm§n—a nõk kötelességei; bhagavat-dharm§n—a bhakták tevékenysége;
sam§sa—általában; vy§sa—pontosan; yogata¤—eszközökkel.
Ezután a felosztásokat figyelembe véve beszélt az adományozásról, a király
uralkodói feladatairól és a felszabadulás érdekében végrehajtott tettekrõl, aztán —
tömören és részletesen egyaránt — leírta a nõk és a bhakták kötelességeit.
MAGYARÁZAT: Az adományozás egyike a családosok legfõbb feladatainak. Egy
családfõnek készen kell állnia arra, hogy fáradságos munkával megkeresett pénzének legalább
felét elajándékozza. A brahmac§r¦nak — tanulónak — áldozatokat kell végrehajtania, a
g¥hasthának adományoznia kell, a visszavonult vagy a lemondott rendben élõknek pedig
lemondást és vezeklést kell gyakorolniuk. Ezek az §ªramák — az életrendek — általános
feladatai az önmegvalósítás útján. A brahmac§r¦ élet során a tanítványok elegendõ képzésben
részesülnek ahhoz, hogy megértsék: a világ mint tulajdon a Legfelsõbb Úrhoz, az Istenség
Személyiségéhez tartozik, ezért ebben a világban senki sem állíthatja, hogy tulajdonosa
valaminek. A g¥hastha életben, amely egyfajta engedély a szexuális élvezetre, az embernek
adományoznia kell, az Úr szolgálatát segítve. Mindenki az Úr energiaforrásából kapja,
kölcsönzi energiáját, ezért bármit teszünk ennek az energiának a segítségével, azt az Úrnak
kell felajánlani a Neki végzett transzcendentális szeretõ szolgálat formájában. Ahogyan a
folyók a tengerbõl kapják vizüket a felhõkön keresztül, majd újra a tengerbe ömlenek,
hasonlóan mi is a legfelsõbb forrásból, az Úr energiájából kölcsönözzük energiánkat, amelyet
vissza kell adnunk Neki. Ez energiánk tökéletessége. Az Úr ezért a Bhagavad-g¦t§ban (9.27)
azt mondja, hogy bármit, amit teszünk, bármilyen vezeklést végzünk, bármit, amit
feláldozunk, bármit, amit eszünk vagy amit adományba adunk, fel kell ajánlanunk Neki. Ez a
módja kölcsönzött energiánk hasznosításának. Amikor energiánkat így használjuk,
megszabadul az anyagi mámortól, mi pedig alkalmasak leszünk arra, hogy eredeti,
természetes életünket éljük, az Úr szolgálatában.
A r§ja-dharma nagyszerû tudomány, nem úgy, mint a modern diplomácia, amely a
politikai felsõbbrendûségre törekszik. A királyok hajdanán alapos nevelést kaptak annak
érdekében, hogy legyenek bõkezûek, s ne váljanak puszta adóbehajtókká. Azt is megtanulták,
hogy alattvalóik jóléte érdekében különbözõ áldozatokat kell végrehajtaniuk. A királyra nagy
feladat hárult azzal, hogy a praj§kat a felszabadulás elérése felé vezesse. Az apának, a lelki
tanítómesternek és a királynak nem szabad felelõtlennek lennie azt a kötelességét illetõen,
hogy a rábízottakat a születéstõl, a haláltól, a betegségtõl és az öregkortól megmentve a végsõ
felszabadulás útjára terelje. Ha a király rendben végrehajtja alapvetõ kötelességeit, nincs
szükség népi kormányra, amelyet az emberek jelölnek ki. A csalással szerzett szavazatok
révén manapság a hatalom a köznép kezében van, noha a király legfõbb kötelességeire
sohasem tanították meg õket — s ez nem is lehetséges mindenki számára. Ezek a hozzá nem
értõ vezetõk csupán pusztítani tudnak, amikor az állampolgárokat minden tekintetben
boldoggá akarják tenni. Lassanként rablókká és tolvajokká züllenek, s csak az adókat emelik,
hogy e feje tetejére állt közigazgatást támogassák, amelynek semmi haszna. Valójában
egyedül a képzett br§hma£ák hivatottak arra, hogy a szentírások — például a Manu-sa°hit§
és Par§ªara Dharma-ª§strái — alapján tanácsaikkal lássák el a királyokat, hogy jól
uralkodjanak. A jó király általában a közemberek példaképe, s ha jámbor, vallásos, erkölcsös
és bõkezû, akkor alattvalói rendszerint követik õt. Az ilyen király nem lusta és érzéki
örömökre törõ ember, akit alattvalói tartanak el, hanem mindig kész arra, hogy megölje a
tolvajokat és a rablókat. A jámbor királyok nem kegyelmeztek a rablóknak és a tolvajoknak,
az értelmetlen ahi°s§ra (erõszaknélküliségre) hivatkozva. Példásan megbüntették õket, hogy
a jövõben senki se merjen szervezett formában felfordulást okozni. Ezek a tolvajok és rablók
sohasem irányíthattak, mint ahogyan az napjainkban szokássá vált.
Az adózási törvény egyszerû volt. Nem volt erõszak, túlkapás. A királynak joga volt, hogy
elvegye alattvalója termésének egynegyedét, s joga volt ahhoz is, hogy az összegyûjtött
vagyon egynegyedét követelje. Emiatt senki sem neheztelt rá, hiszen a jámbor királynak és a
vallási harmóniának köszönhetõen elegendõ természeti kincs — gabona, gyümölcs, selyem,
gyapjú, tej, drágakõ, ásványkincs — állt az emberek rendelkezésére, s ezért anyagi
szempontból nem volt boldogtalan ember. Virágzó mezõgazdaságuk és állattartásuk volt,
ezért bõven volt gabona, gyümölcs és tej, s nem volt szükségük természetellenes szappanokra
és kozmetikumokra, mozikra és bárokra.
A királynak ügyelnie kellett arra, hogy az emberiség energiatartalékait megfelelõen
használják. Az emberi energiát nem az állati hajlamok kielégítésére, hanem az
önmegvalósításra kell fordítani. Az egész államvezetést e cél elérése érdekében alakították ki.
A királynak gondosan kellett megválogatnia a kormány minisztereit, de nem szavazás útján.
A minisztereket, a katonai hadvezéreket, sõt a közönséges katonákat is alkalmasságuk alapján
választották ki, s a királynak alaposan meg kellett vizsgálnia õket, mielõtt kijelölt posztjukat
elfoglalhatták volna. A király különösen arra vigyázott éberen, hogy a tapasv¦kkal szemben,
akik mindent feláldoznak a lelki tudás terjesztése érdekében, soha, senki ne legyen
tiszteletlen. A király jól tudta, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége sohasem tûri el, ha
tiszta bhaktáit zaklatják. Ezek a tapasv¦k még a rablóknak és tolvajoknak is a vezetõik voltak,
akik mindig engedelmeskedtek a tapasv¦k utasításainak, s megbíztak bennük. A király
különleges védelmet nyújtott országában az írástudatlanoknak, a védteleneknek és az
özvegyeknek. A védelmi erõket csak az ellenség támadása elõtt állították fel. Az adózás
rendszere egyszerû volt, s nem arra szolgált, hogy a befolyt pénzt elherdálják, hanem hogy az
ország tartalékait növeljék vele. A katonákat a világ minden részérõl toborozták, s különleges
feladatok végrehajtására képezték ki õket.
Ami a felszabadulást illeti, az embernek le kell gyõznie a kéjt, a dühöt, a törvénytelen
vágyakat, a kapzsiságot és a zavarodottságot. Hogy megszabaduljon a dühtõl, meg kell
tanulnia, hogyan bocsásson meg. Hogy megszabaduljon a törvénytelen vágyaktól, meg kell
tanulnia, hogy ne készítsen terveket. A lelki kultúra segítségével az ember képes legyõzni az
alvást, és csupán türelemmel gyõzheti le a vágyakat és a kapzsiságot. A különbözõ
betegségeket a szabályozott étkezéssel lehet elkerülni. Az önfegyelmezéssel az ember
megszabadulhat a hamis reményektõl, a nemkívánatos társaság elkerülésével pedig pénzt
takaríthat meg. A yoga gyakorlásával felülkerekedhet az éhségen, az anyagi szemléletet pedig
az átmeneti dolgok tudományának tanulmányozásával gyõzheti le. A kábultságot le lehet
gyõzni a felkeléssel, a hamis vitákat pedig valós állításokkal. A bõbeszédûséget komolysággal
és hallgatással lehet elkerülni, bátorsággal pedig az ember elkerülheti a félelmet. A tökéletes
tudáshoz önmûveléssel juthat az ember. Meg kell szabadulnunk a kéjtõl, a kapzsiságtól, a
dühtõl, az álmodozástól, hogy valóban a felszabadulás útjára léphessünk.
Ami a nõket illeti, õket a férfiak ösztönzõ erejeként tartják számon, s emiatt a nõk
erõsebbek, mint a férfiak. Még a hatalmas Julius Caesar mögött is egy Cleopatra állt. Ezeket
az erõs asszonyokat a szemérmesség vezérli. A szemérmesség tehát fontos a nõk számára.
Amint ez a szabályozó szelep meglazul, a nõk zavart teremtenek a társadalomban a
házasságtöréssel. A házasságtörés a var£a-sa¯kara, a nemkívánatos gyermekek születését
jelenti, akik az egész világban zavart okoznak.
Az utolsó dolog, amelyrõl Bh¦¢madeva beszélt, az volt, hogyan kell az Urat elégedetté
tenni. Mindannyian az Úr örök szolgái vagyunk, ám amikor elfelejtjük természetünknek e
legfontosabb részét, az élet anyagi feltételei közé kerülünk. Az Úr elégedettségét kivívni egy
egyszerû folyamattal lehet (amely különösen a családosok számára ajánlott): az Úr m¡rtiját
kell csupán otthonukban felállítanunk. Figyelmét a m¡rtira összpontosítva az ember
mindennapi munkájában is sikeres lehet. A m¡rti imádata otthon, a bhakták szolgálata, a
¼r¦mad-Bh§gavatam hallgatása, a szent helyen tartózkodás, az Úr szent nevének éneklése
olyan semmit sem igénylõ folyamatok, amelyekkel az ember elégedetté teheti az Urat.
Ekképpen beszélt tehát a nagyatya az unokáinak.
28. VERS
dharm§rtha-k§ma-mok¢§°ª ca sahop§y§n yath§ mune
n§n§khy§netih§se¢u var£ay§m §sa tattvavit
dharma—dharma; artha—gazdasági fejlõdés; k§ma—a vágyak teljesítése; mok¢§n—
végsõ felszabadulás; ca—és; saha—együtt; up§y§n—jelenti; yath§—ahogy van; mune—óh,
bölcs; n§n§—különféle; §khy§na—történelmi elbeszélések felidézésével; itih§se¢u—a
történetekben; var£ay§m §sa—leírt; tattva-vit—aki ismeri az igazságot.
Aztán történelmi példákat idézve beszélt a különbözõ életrendek és hivatások
kötelességeirõl, hiszen õ maga jól ismerte az igazságot.
MAGYARÁZAT: A Védikus Írásokban, például a Pur§£ákban, a Mah§bh§ratában és a
R§m§ya£ában leírt történetek mind a múltban megtörtént események, habár nincsenek
kronológiai sorrendben. Ezeket a történelmi eseményeket idõrendi megfelelés nélkül
válogatták össze, csupán azért, mert az egyszerû ember számára rendkívül tanulságosak.
Mindemellett más bolygókon, más univerzumokban történtek, így az elbeszélések néha
pontos térbeli leírást is adnak. Minket csupán e történetek tanításai érdekelnek, még ha
korlátolt megértésünk alapján nincsenek is idõrendi sorrendben. Bh¦¢madeva elmesélte e
történeteket Yudhi¢±hira Mah§r§jának, hogy választ adjon kérdéseire.
29. VERS
dharma° pravadatas tasya sa k§la¤ pratyupasthita¤
yo yoginaª chanda-m¥tyor v§ñchitas t¡ttar§ya£a¤
dharmam—kötelességek; pravadata¤—amíg leírta; tasya—övé; sa¤—az; k§la¤—idõ;
pratyupasthita¤—pontosan megjelent; ya¤—az; yogina¤—a misztikusok számára; chanda-
m¥tyo¤—azé, aki akkor hal meg, amikor akar; v§ñchita¤—vágyott; tu—de; uttar§ya£a¤—az
az idõszak, amikor a nap az északi horizonton halad.
Míg Bh¦¢madeva a kötelességekrõl beszélt, a nap áttért az északi féltekére. Ez az az
idõszak, melyre a misztikusok vágynak, akik saját akaratuk szerint halnak meg.
MAGYARÁZAT: A tökéletes yog¦k, azaz misztikusok saját akaratukból, a legalkalmasabb
idõpontot kiválasztva hagyhatják el anyagi testüket, s eljuthatnak arra a bolygóra, amelyre
vágynak. A Bhagavad-g¦t§ (8.24) azt mondja, hogy az önmegvalósított lelkek, akik teljesen
azonosultak a Legfelsõbb Úr érdekével, általában akkor hagyják el anyagi testüket, amikor a
tûzisten ragyogásának ideje következik be, valamint amikor a nap az északi horizonton halad
keresztül, s így eljuthatnak a transzcendentális világba. A Védák ezeket az idõpontokat
kedvezõnek tekintik a test elhagyására, s a tanult misztikusok, akik tökéletesítették e
rendszert, élnek ezzel a lehetõséggel. A yoga tökéletessége olyan magasabb rendû elmeállapot
elérését jelenti, amikor az ember akkor képes elhagyni anyagi testét, amikor csak akarja. A
yog¦k bármely bolygóra eljuthatnak néhány pillanat alatt, anyagi jármû nélkül, és rendkívül
rövid idõ alatt képesek a legfelsõbb bolygórendszert is elérni. Ez a materialisták számára
lehetetlen. Még ha meg is kísérelnének eljutni a legfelsõbb bolygóra, évmilliókat venne
igénybe, több millió mérföldes óránkénti sebesség mellett is. Ez egy másféle tudomány, és
Bh¦¢madeva jól tudta, hogyan kell alkalmaznia. Csak a megfelelõ pillanatra várt, hogy
elhagyja anyagi testét, s a nagy lehetõség akkor következett be, amikor nemes unokáit, a
P§£¨avákat tanította. Így felkészült arra, hogy a magasztos Úr, ¼r¦ K¥¢£a, a jámbor P§£¨avák,
a Bhagav§n Vy§sa vezette nagy bölcsek és a többi nagy lélek jelenlétében elhagyja testét.
30. VERS
tadopasa°h¥tya gira¤ sahasra£¦r
vimukta-sa¯ga° mana §di-p¡ru¢e
k¥¢£e lasat-p¦ta-pa±e catur-bhuje
pura¤ sthite 'm¦lita-d¥g vyadh§rayat
tad§—akkor; upasa°h¥tya—visszavonva; gira¤—beszéd; sahasra£¦¤—Bh¦¢madeva (aki
ezernyi tudományban és mûvészetben volt jártas); vimukta-sa¯gam—tökéletesen
megszabadulva minden mástól; mana¤—elme; §di-p¡ru¢e—az eredeti Istenség
Személyiségének; k¥¢£e—K¥¢£ának; lasat-p¦ta-pa±e—sárga ruhába öltözve; catur-bhuje—a
négykarú, eredeti N§r§ya£ának; pura¤—éppen elõtte; sthite—állva; am¦lita—széles; d¥k—
látás; vyadh§rayat—rögzítette.
Ekkor a férfi, aki oly sok témáról beszélt ezer és ezer jelentést feltárva, aki ezer és
ezer csatatéren harcolt, emberek ezreit védelmezve, elhallgatott. Tökéletesen
megszabadulva minden köteléktõl, elméjét minden másról visszavonta, s tágra nyitott
szemeit az eredeti Istenség Személyiségére, ¼r¦ K¥¢£ára függesztette, aki ott állt elõtte
négykarú formájában, ragyogóan fénylõ sárga ruhába öltözve.
MAGYARÁZAT: Anyagi teste elhagyásának emlékezetes órájában Bh¦¢madeva
dicsõséges példát állított fel az emberi életforma oly fontos feladatát illetõen. Az, ami a
haldokló ember figyelmét magára vonja, határozza meg következõ életének kezdetét. Ezért ha
valaki elmélyülten a Legfelsõbb Úrra, ¼r¦ K¥¢£ára gondol, minden kétséget kizárva visszatér
Hozzá. Ezt erõsíti meg a Bhagavad-g¦t§ (8.5-15):
5: Bárki legyen is az, ha élete végén a halál pillanatában Rám emlékezve hagyja el testét,
minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.
6: Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.
7: Ezért, óh, Arjuna, gondolj mindig Rám K¥¢£a formámban, és ezzel egyidejûleg hajtsd
végre harcosi kötelességeidet! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed Rám rögzítve
kétségtelenül elérsz Engem.
8: Óh, P§rtha [Arjuna]! Aki Rajtam, az Istenség Legfelsõbb Személyiségén meditál,
elméjében állandóan Rám emlékezve, anélkül hogy letérne az útról, az biztosan elér Engem.
9: Az ember úgy meditáljon a Legfelsõbb Személyen, mint olyanon, aki mindentudó, a
legõsibb, az irányító, kisebb a legkisebbnél, fenntartója mindennek, túl van az anyagi
felfogáson, felfoghatatlan, s mindig egy személy. Ragyogó Õ, mint a nap, s mivel
transzcendentális, túl van ezen az anyagi természeten.
10: Aki a halál beálltakor életlevegõjét a két szemöldöke közé rögzíti, és teljes odaadással
a Legfelsõbb Személyre emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsõbb
Személyiségéhez.
11: A Védákat jól ismerõ bölcsek, akik az o°k§rát vibrálják, valamint a lemondás
rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az ilyen tökéletességre vágyakozók
cölibátusban élnek. Most pedig elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely által
felszabadulhat az ember.
12: A yoga elkülönülést jelent mindennemû érzéki tevékenységtõl. Érzékeinek összes
ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegõjét a koponya felsõ részében tartva
az ember meggyökerezhet a yogában.
13: Ha a yogát gyakorló, a betûk legtökéletesebb kombinációjából eredõ szent o°
szótagot vibráló személy teste elhagyásakor az Istenség Legfelsõbb Személyiségére gondol,
akkor minden bizonnyal a lelki bolygókra jut.
14: Óh, P¥th§ fia! Aki rendíthetetlenül mindig Rám gondol, könnyen el is ér Engem, mert
az ilyen személy állandó odaadó szolgálatban él.
15: A nagy lelkek, az odaadó yog¦k, miután elértek Engem, soha többé nem térnek vissza
ebbe a szenvedésekkel teli, átmeneti világba, mert elérték a legfelsõbb rendû tökéletességet.
¼r¦ Bh¦¢madeva már elérte azt a tökéletességet, hogy saját akaratából hagyhatta el testét, s
olyan szerencsés volt, hogy az Úr K¥¢£a, figyelmének középpontja személyesen volt jelen
halálának idején. Ezért tágra nyitott szemeit Rá szögezte, mert õszinte szeretetében hosszú
ideig akarta látni Õt. Tiszta bhakta volt, így hát nem sokat törõdött a yoga szabályainak
részletes követésével. Az egyszerû bhakti-yoga elegendõ a tökéletesség eléréséhez, ezért
Bh¦¢madeva hõn óhajtott vágya az volt, hogy láthassa az Úr K¥¢£a személyét, a
legszeretettebb lényt. Az Úr kegyelmébõl ¼r¦ Bh¦¢madeva megkapta ezt a lehetõséget utolsó
leheletekor.
31. VERS
viªuddhay§ dh§ra£ay§ hat§ªubhas
tad-¦k¢ayaiv§ªu gat§-yudha-ªrama¤
niv¥tta-sarvendriya-v¥tti-vibhramas
tu¢±§va janya° vis¥jañ jan§rdanam
viªuddhay§—megtisztulva; dh§ra£ay§—meditáció; hata-aªubha¤—aki lecsökkentette az
anyagi létezés kedvezõtlen jellegét; tat—Rá; ¦k¢ay§—nézve; eva—egyszerûen; §ªu—azonnal;
gat§—eltávozott; yudha—a nyilaktól; ªrama¤—fáradtság; niv¥tta—abbamaradt; sarva—
minden; indriya—érzékek; v¥tti—cselekedetek; vibhrama¤—teljesen lefoglalva; tu¢±§va—
imádkozott; janyam—az anyagi tabernákulum; vis¥jan—miközben elhagyta; jan§rdanam—az
élõlények irányítójának.
Tiszta meditációval, az Úr ¼r¦ K¥¢£ára nézve egyszerre megszabadult minden
kedvezõtlen anyagi dologtól, s így fájdalma, melyet a testébe fúródó nyílvesszõk okoztak,
megszûnt. Az érzékek külsõdleges tevékenysége hirtelen abbamaradt, s õ
transzcendentális helyzetében az élõlények Urához imádkozott, míg anyagi testét
elhagyta.
MAGYARÁZAT: Az anyagi test az illúziónak nevezett anyagi energia ajándéka. Hogy
anyagi testünkkel azonosítjuk magunkat, az annak köszönhetõ, hogy megfeledkezünk az örök
kapcsolatról, amely az Úrhoz fûz bennünket. Az Úr olyan tiszta bhaktája számára, mint
amilyen Bh¦¢madeva volt, ez az illúzió nyomban szertefoszlott, amint az Úr megérkezett. Az
Úr K¥¢£a olyan, mint a nap, a megtévesztõ külsõ anyagi energia pedig olyan, mint a sötétség.
A nap jelenlétében nem lehet sötétség, ezért az Úr K¥¢£a megérkezésekor minden anyagi
szennyezõdés nyomtalanul eltûnt, így Bh¦¢madeva a tisztátlan érzékek anyaggal kapcsolatos
cselekedeteinek véget vetve képes volt transzcendentális állapotba kerülni. A lélek eredetileg
tiszta, éppúgy, mint az érzékek. Az érzékek az anyagi szennyezõdés következtében fogadják
el tökéletlen és tisztátalan szerepüket. Felelevenítve kapcsolatunkat a Legfelsõbb Tisztával, az
Úr K¥¢£ával, az érzékek újra megszabadulnak az anyagi szennyezõdéstõl. Bh¦¢madeva az Úr
jelenlétének köszönhetõen még anyagi teste elhagyása elõtt elérte ezt a transzcendentális
állapotot. Az Úr minden élõlény irányítója és jótevõje — ez minden Véda véleménye. Õ
minden örök élõlény között a legfelsõbb örökkévalóság és a legfelsõbb élõlény.* Egyedül Õ
gondoskodik minden élõlény minden szükségletérõl. Megadta tehát a lehetõséget, hogy
teljesüljön nagy bhaktája, Bh¦¢madeva transzcendentális óhaja. A következõ versek
Bh¦¢madeva imáit írják le.
Lábjegyzet:
*nityo nity§n§° cetanaª cetan§n§m
eko bahun§° yo vidadh§ti k§m§n
(Ka±ha Upani¢ad)
32. VERS
ªr¦-bh¦¢ma uv§ca
iti matir upakalpit§ vit¥¢£§
bhagavati s§tvata-pu¯gave vibh¡mni
sva-sukham upagate kvacid vihartu°
prak¥tim upeyu¢i yad-bhava-prav§ha¤
ªr¦-bh¦¢ma¤ uv§ca—¼r¦ Bh¦¢madeva így szólt; iti—így; mati¤—gondolkodás, érzés,
akarat; upakalpit§—befektetett; vit¥¢£§—minden érzéki vágytól mentesen; bhagavati—az
Istenség Személyiségének; s§tvata-pu¯gave—a bhakták vezetõjének; vibh¡mni—a nagynak;
sva-sukham—önelégedettség; upagate—Neki, aki elérte ezt; kvacit—néha; vihartum—
transzcendentális örömében; prak¥tim—az anyagi világban; upeyu¢i—fogadd el; yat-bhava—
akibõl a teremtés; prav§ha¤—létrejött és megsemmisült.
Bh¦¢madeva szólt: Gondolkodásomat, érzéseimet és akaratomat, amelyek oly sokáig
a legkülönbözõbb témákkal és kötelességekkel törõdtek, hadd merítsem el most a
mindenható Úr ¼r¦ K¥¢£ában. Õ mindig elégedett Önmagában, néha azonban, hiszen Õ
a bhakták vezetõje, transzcendentális boldogságot élvez, amikor alászáll az anyagi
világba, noha egyedül Tõle származik az anyagi világ.
MAGYARÁZAT: Mivel Bh¦¢madeva államférfi, a Kuru-dinasztia vezetõje, emellett pedig
nagy tábornok és a k¢atriyák vezére volt, elméjét számtalan téma foglalkoztatta,
gondolkodása, érzése és akarata oly sokféle dologban mélyedt el. Most, hogy eljusson a tiszta
odaadó szolgálathoz, minden gondolkodó és érzõ képességét, minden akaraterejét tökéletesen
a Legfelsõbb Lénybe, az Úr ¼r¦ K¥¢£ába akarta meríteni. Ez a vers azt írja az Úrról, hogy Õ a
bhakták vezetõje, s mindenható. Bár az Úr K¥¢£a az eredeti Istenség Személyisége, Õ Maga
száll alá a földre, hogy tiszta bhaktáira az odaadó szolgálat áldását szórja. Néha eredeti
formájában, mint Úr K¥¢£a száll alá, máskor pedig az Úr Caitanyaként. Mindketten a tiszta
bhakták vezetõi. Az Úr tiszta bhaktáinak nincs más vágya, mint hogy szolgálhassák az Urat,
ezért s§tvatának nevezik õket. Az Úr a legfõbb s§tvata. Bh¦¢madevának tehát nem volt más
vágya. Amíg az ember nem tisztul meg minden anyagi vágytól, az Úr nem lesz a vezetõje. A
vágyakat nem lehet eltörölni, de meg kell tisztítani õket. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr Maga
erõsíti meg, hogy azt a tiszta bhaktát, aki szüntelenül elmélyed az Õ szolgálatában, belül,
szívében látja el tanácsokkal. Ilyen útmutatást sohasem ad azért, hogy anyagi célokat
szolgáljon vele. Csakis azért adja, hogy az élõlény hazatérhessen, vissza Istenhez (Bg. 10.10).
A közönséges emberek, az abhakták esetében, akik uralkodni akarnak az anyagi természet
fölött, az Úr amellett, hogy jóváhagyja tetteiket és cselekedeteik tanújává válik, sohasem ad
tanácsot arra vonatkozóan, hogyan térjenek vissza Hozzá. Az Úr tehát nem egyformán
viselkedik az élõlényekkel: másképp bánik a bhaktákkal és másképp az abhaktákkal. Õ
minden élõlény vezetõje, ahogyan az ország királya uralkodik mind a rabok, mind pedig a
szabad állampolgárok fölött, viselkedése azonban attól függõen, hogy bhaktákról vagy
abhaktákról van-e szó, változó. Az abhakták sohasem fogadják meg az Úr egyetlen tanácsát
sem, ezért az Úr az õ esetükben mindig csöndben marad, noha tanúja minden tettüknek, s
megajándékozza õket a szükséges eredménnyel, jóval és rosszal egyaránt. A bhakták az
anyagi jó és rossz fogalma fölött állnak. Õk a transzcendencia útján haladnak, ezért nem
vágynak semmire sem, ami anyagi. A bhakta ¼r¦ K¥¢£át az eredeti N§r§ya£aként is ismeri,
mivel az Úr ¼r¦ K¥¢£a teljes kiterjedése által megjelenik mint K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£u, az egész
anyagi teremtés eredeti forrása. Az Úr vágyik tiszta bhaktái társaságára, és csupán miattuk
jelenik meg a földön, hogy boldoggá tegye õket. Saját akaratából jelenik meg. Nem az anyagi
természet feltételei kényszerítik, ezért vibhunak, azaz mindenhatónak jellemzik, hiszen Õt
sohasem kötik feltételekhez az anyagi természet törvényei.
33. VERS
tri-bhuvana-kamana° tam§la-var£a°
ravi-kara-gaura-vara-ambara° dadh§ne
vapur alaka-kul§v¥t§nan§bja°
vijaya-sakhe ratir astu me 'navady§
tri-bhuvana—a bolygórendszerek három szintje; kamanam—a legkívánatosabb; tam§la-
var£am—kék, mint a tam§la fa; ravi-kara—napsugarak; gaura—arany szín; var§mbaram—
csillogó ruha; dadh§ne—aki viseli; vapu¤—test; alaka-kula-§v¥ta—szantálfa péppel készült
festményekkel borítva; anana-abjam—lótuszvirág arc; vijaya-sakhe—Arjuna barátjának;
rati¤ astu—bárcsak Rajta nyugodna figyelmem; me—enyém; anavady§—a gyümölcsözõ
eredmény vágya nélkül.
¼r¦ K¥¢£a Arjuna bensõséges barátja. A tam§la kékes színére emlékeztetõ
transzcendentális testében jelent meg a földön, és teste mindenkit magával ragad a
három [a felsõ, a középsõ és az alsó] bolygórendszerben. Bárcsak egyedül ragyogó sárga
ruhájához és lótuszvirág arcához vonzódnék, melyet szantálfapépbõl készült festés
ékesít, s bárcsak ne vágyódnék gyümölcsözõ eredményekre!
MAGYARÁZAT: ¼r¦ K¥¢£a saját belsõ örömébõl, belsõ energiáján keresztül jelenik meg a
földön. Transzcendentális testének vonzó jegyeit mind a három világban, a felsõ, az alsó és a
középsõ bolygórendszereken egyaránt imádják. Sehol az univerzumban nem található olyan
csodálatos külsõ, mint amilyennel az Úr K¥¢£a rendelkezik. Transzcendentális teste ezért
távol áll minden anyagi teremtéstõl. Arjunát gyõzedelmesként említi e vers, K¥¢£át pedig mint
bensõséges barátját. Nyílágyán, a kuruk¢etrai csata után Bh¦¢madeva az Úr K¥¢£ának arra az
öltözékére emlékezik, amelyet Arjuna kocsihajtójaként viselt. Miközben Bh¦¢madeva
Arjunával harcolt, figyelmét K¥¢£a csillogó ruhája vonta magára, s titokban csodálta
„ellenségét”, Arjunát, amiért az Úr a barátja volt. Arjuna mindig gyõzedelmeskedett, mert az
Úr a barátja volt. Bh¦¢madeva kihasználja az alkalmat, hogy az Urat vijaya sakhénak (Arjuna
barátjának) nevezze, mert az Úrnak örömet okoz, amikor bhaktáival együtt nevezik meg, akik
különféle transzcendentális kapcsolatokban állnak Vele. Miközben K¥¢£a Arjuna szekerét
hajtotta, napsugarak ragyogtak az Úr ruháján, és Bh¦¢madeva sohasem felejtette el a
csodálatos látványt, melyet a sugarak visszatükrözõdése teremtett. Nagy harcosként K¥¢£ával
a hõsies kapcsolat élvezetében volt része. A bhakták bármelyik rasában (viszonyban) a
legnagyobb eksztázisban élvezhetik transzcendentális kapcsolatukat az Úrral. A csekély
értelmû materialista emberek, akik csupán színlelik, hogy transzcendentális kapcsolatban
állnak az Úrral, Vrajadh§ma leányait utánozva természetellenes módon rögtön a szerelmi
kapcsolatba akarnak ugrani. Az ilyen csekély értékû kapcsolat az Úrral csak a materialisták
alapmentalitását mutatja meg, mert aki megízlelte a szerelmi kapcsolatot az Úrral, az nem
ragaszkodhat az anyagi szerelmi rasához, amelyet még a világi etikusok is elítélnek. Az lélek
örök kapcsolata az Úrral már kialakult. Az élõlény eredeti kapcsolata a Legfelsõbb Úrral az öt
alapvetõ rasa közül bármelyikben megvalósulhat, s a tiszta bhakta számára ez nem jelent
transzcendentális szintbeli különbséget. Bh¦¢madeva élõ példával szolgál erre, s alaposan meg
kell figyelnünk, milyen transzcendentális kapcsolata van a nagyszerû hadvezérnek az Úrral.
34. VERS
yudhi turaga-rajo-vidh¡mra-vi¢vak-
kaca-lulita-ªramav§ry-ala¯k¥t§sye
mama niªita-ªarair vibhidyam§na-
tvaci vilasat-kavace 'stu k¥¢£a §tm§
yudhi—a csatatéren; turaga—lovak; raja¤—por; vidh¡mra—hamuszínûre változott;
vi¢vak—hullámzik; kaca—haj; lulita—szétszórt; ªramav§ri—izzadság; ala¯k¥ta—díszítve;
§sye—az arcnak; mama—enyém; niªita—éles; ªarai¤—a nyilak által; vibhidyam§na—
átszúrva; tvaci—a bõrben; vilasat—élvezetet talál; kavace—védõfegyverzet; astu—legyen;
k¥¢£e—¼r¦ K¥¢£ának; §tm§—elme.
A csatatéren [ahol ¼r¦ K¥¢£a barátságból Arjunát segítette] az Úr K¥¢£a hullámos
haja hamuszürkévé változott a portól, melyet a lovak patái vertek föl, s igyekezetében
izzadságcsöppek borították arcát. Mindezen ékessége, melyet az éles nyilaim okozta
sebek még inkább kiemeltek, örömmel töltötték el Õt. Bár örökké így emlékezhetnék
Rá!
MAGYARÁZAT: Az Úr az örökkévalóság, a boldogság és a tudás abszolút formája. Ha
tiszta szeretettel és ragaszkodással ajánljuk fel, Õ kegyesen elfogadja a transzcendentális
szeretõ szolgálatot az öt alapvetõ kapcsolat, a ª§nta, d§sya, sakhya, v§tsalya és m§dhurya
rasa egyikében, azaz a semleges, a szolgai, a szülõi kapcsolatban, a gyermeki ragaszkodásban
és a szerelemben. ¼r¦ Bh¦¢madeva, az Úr nagy bhaktája szolgai kapcsolatban áll Vele. Így
aztán amikor hegyes nyilakat lõ az Úr transzcendentális testére, az ugyanolyan, mint amikor
egy másik bhakta puha rózsákat szórva Rá imádja Õt.
Bh¦¢madeva — úgy tûnik — megbánja tetteit, amelyeket az Úr személye ellen elkövetett,
valójában azonban az Úr testének egyáltalán nem okozott fájdalmat, hiszen az Õ léte
transzcendentális. Teste nem anyagi. Õ Maga és teste teljes lelki azonosság. A lelket sohasem
lehet megvágni, megégetni, kiszárítani vagy benedvesíteni. Ezt a Bhagavad-g¦t§ nagyon
szemléletesen elmagyarázza. Ugyanerrõl ír a Skanda Pur§£a is: azt mondja, hogy a lélek
örökké szennyezetlen és elpusztíthatatlan. Nem lehet bántalmazni, nem lehet kiszárítani.
Amikor az Úr Vi¢£u megjelenik elõttünk inkarnációjában, olyannak tûnik, mint egy anyagi
börtönbe zárt, feltételekhez kötött lélek, csupán azért, hogy megzavarja az asurákat, a
hitetleneket, akik már az Úr megjelenése pillanatától arra vágynak, hogy elpusztítsák Õt.
Ka°sa K¥¢£ával, R§va£a pedig R§mával akart végezni, mert ostoba módon nem tudták, hogy
az Urat sohasem lehet megölni: a lélek elpusztíthatatlan.
Ezért az, hogy Bh¦¢madeva megsebezte az Úr K¥¢£a testét, egyfajta zavart okoz az
ateisták körében, míg a bhaktákat, a felszabadult lelkeket ez nem zavarja meg.
Bh¦¢madeva felismerte az Úr végtelen kegyét, amikor nem hagyta Arjunát egyedül, annak
ellenére, hogy Bh¦¢madeva hegyes nyilai zúdultak Rá, s nem vonakodott attól sem, hogy
halálos ágyához járuljon, bár Bh¦¢madeva a csatatéren nem viselkedett illendõen Vele. Mind
Bh¦¢ma megbánása, mind az Úr kegyes viselkedése egyedülálló ebben a jelenetben.
¼r¦ Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura — a nagy §c§rya és bhakta az Úrhoz fûzõdõ szerelmi
kapcsolatban — nagyon lényeges megjegyzést tesz ebben a vonatkozásban. Azt mondja, hogy
a seb, amelyet Bh¦¢madeva hegyes nyila ejtett az Úr testén, olyan örömet okozott az Úrnak,
mint amikor egy kedvese megharapja az Úr testét, a szexuális vágy erõs érzetétõl vezérelve.
Az ellenkezõ nem harapását sohasem szabad az ellenségeskedés jelének tekinteni, még akkor
sem, ha sebet ejt a testen. Ezért a harc, mint a transzcendentális boldogság kapcsolata az Úr és
az Õ tiszta bhaktája, ¼r¦ Bh¦¢madeva között, a legkevésbé sem volt anyagi kapcsolat.
Ezenkívül mivel az Úr teste és Maga az Úr azonosak, abszolút testét nem lehetett megsebezni.
Az éles nyílvesszõk okozta látszólagos sebek a közönséges ember számára félrevezetõk, de
aki rendelkezik egy kevés abszolút tudással, megértheti a transzcendentális viszonyt a hõsies
kapcsolatban. Az Urat tökéletesen boldoggá tették a Bh¦¢madeva éles nyilai okozta sebek. A
vibhidyam§na szó nagyon jelentõs, mert az Úr bõre nem különbözik az Úrtól. A mi bõrünk
különbözik a lelkünktõl, ezért a mi esetünkben a vibhidyam§na szó, amelynek jelentése
meghorzsolt, megvágott, teljesen megfelelõ lenne. A transzcendentális boldogságnak
számtalan formája van, s az anyagi világbeli tettek számtalan változata nem más, mint a
transzcendentális boldogság eltorzult tükrözõdése. Az anyagi világban minden anyagi
minõségû, ezért mámorral teli, míg az abszolút tartományban, mivel minden ugyanazzal az
abszolút természettel rendelkezik, csupán az élvezet változatai vannak jelen, mámor nélkül.
Az Úrnak élvezetet okoztak a sebek, melyeket nagy bhaktája, Bh¦¢madeva ejtett a testén, s
mivel Bh¦¢madeva a hõsies rasa bhaktája, e megsebzett állapotában rögzíti K¥¢£ára az
elméjét.
35. VERS
sapadi sakhi-vaco niªamya madhye
nija-parayor balayo ratha° niveªya
sthitavati para-sainik§yur ak¢£§
h¥tavati p§rtha-sakhe ratir mam§stu
sapadi—a csatatéren; sakhi-vaca¤—a barát parancsa; niªamya—miután meghallgatta;
madhye—közepén; nija—az Õ sajátja; parayo¤—és az ellenfél; balayo¤—erõ; ratham—harci
szekér; niveªya—belépve; sthitavati—amíg ott maradtak; parasainika—a katonáknak az
ellenség oldalán; §yu¤—az élet hossza; ak¢£§—végignézve; h¥tavati—a megsemmisítõ tett;
p§rtha—Arjunának, P¥th§ (Kunt¦) fiának; sakhe—barátjának; rati¤—bensõséges kapcsolat;
mama—enyém; astu—legyen.
Az Úr ¼r¦ K¥¢£a barátja parancsának engedelmeskedve Arjuna és Duryodhana
katonái között a kuruk¢etrai csatatér arénájába lépett, s ezalatt kegyes pillantásával
megrövidítette az ellenfél életét, pusztán azzal, hogy rájuk nézett. Bárcsak elmém e
K¥¢£án állapodna meg!
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ban (1.21-25) Arjuna azt az utasítást adja a
tévedhetetlen Úrnak, ¼r¦ K¥¢£ának, hogy vezesse kocsiját a katonák falanxai közé. Arra kérte
az Urat, maradjon ott, amíg szemügyre veszi az ellenséget, akivel a csatában szembe kell
néznie. Kérését az Úr nyomban teljesítette, akár egy parancsvégrehajtó, s megmutatta az
ellenfél minden fontos emberét: „Itt van Bh¦¢ma, itt van Dro£a...”, és így tovább. Az Úr,
mivel Õ a legfelsõbb élõlény, senkinek sem a parancsvégrehajtója, bárkirõl legyen is szó.
Indokolatlan kegyébõl és ragaszkodásából azonban, amelyet a tiszta bhakták iránt érez, néha
végrehajtja a bhakták utasításait, mint egy készséges szolga. A bhakta utasításainak
végrehajtása elégedetté teszi, ahogyan az apa is örömmel teljesíti kisgyermeke utasításait. Ez
csakis az Úr és bhaktája közötti tiszta, transzcendentális szeretet miatt lehetséges.
Bh¦¢madeva jól tudta ezt, ezért Arjuna barátjának nevezte az Urat.
Az Úr megrövidítette az ellenfél életét kegyes pillantásával. Azt mondják, minden harcos,
aki a kuruk¢etrai csatatéren összegyûlt, felszabadult, mert halála pillanatában személyesen
láthatta az Urat. Ezért az, hogy megrövidítette Arjuna ellenségeinek életét, nem azt jelenti,
hogy Arjuna pártján állt. Valójában kegyes volt az ellenfélhez, akik nem szabadulhattak volna
fel, ha otthon, megszokott körülmények között halnak meg. Itt lehetõséget kaptak, hogy
haláluk pillanatában az Urat lássák, és így megszabaduljanak az anyagi élettõl. Az Úr tehát
tökéletesen jóságos, és bármit tesz, az mindenkinek jó. Látszólag bensõséges barátja, Arjuna
gyõzelme érdekében cselekedett, valójában azonban tette Arjuna ellenségeinek javára vált.
Ilyenek az Úr transzcendentális cselekedetei. Bárki, aki ezt megérti, anyagi teste elhagyása
után szintén felszabadul. Az Úr semmilyen körülmények között nem tesz rosszat, mert Õ
abszolút és örökké jó.
36. VERS
vyavahita-p¥tan§-mukha° nir¦k¢ya
sva-jana-vadh§d vimukhasya do¢a-buddhy§
kumatim aharad §tma-vidyay§ yaª
cara£a-rati¤ paramasya tasya me 'stu
vyavahita—távolabb állva; p¥tan§—katonák; mukham—arcok; nir¦k¢ya—rájuk nézve;
sva-jana—rokonok; vadh§t—az ölés tettébõl; vimukhasya—az, aki vonakodik; do¢a-
buddhy§—beszennyezett intelligencia által; kumatim—szegényes tudás; aharat—elpusztít;
§tma-vidyay§—transzcendentális tudás által; ya¤—Õ, aki; cara£a—a lábakhoz; rati¤—
vonzódás; paramasya—a Legfelsõbbnek; tasya—Neki; me—enyém; astu—legyen.
Amikor Arjunát a csatatéren az elõtte sorakozó katonák és hadvezérek láttán
látszólag beszennyezte a tudatlanság, az Úr gyökerestõl elpusztította tudatlanságát,
transzcendentális tudásban részesítve õt. Bárcsak örökké ragaszkodnék lótuszlábaihoz!
MAGYARÁZAT: A királyoknak és a hadvezéreknek a harcoló katonák elõtt kellett
állniuk. Ez volt az igazi harc szabálya. A királyok és hadvezérek nem olyasféle elnökök és
hadügyminiszterek voltak, mint manapság. Nem otthonaikban üldögéltek, amíg a szegény
katonák vagy zsoldosok szemtõl szemben harcoltak az ellenséggel. Lehet, hogy a modern
demokráciában ez a szabály, de a valódi monarchiában nem gyávák uralkodtak, akiket anélkül
választottak meg, hogy rátermettségüket figyelembe vették volna. Ahogyan ez a kuruk¢etrai
csatatéren világossá vált, egyik fél vezetõi — Dro£a, Bh¦¢ma, Arjuna, Duryodhana — sem
aludtak: mindannyian ott voltak a harcban, amely a lakott területektõl távol zajlott. Ez azt
jelenti, hogy az ártatlan állampolgárokat nem érintette az ellenséges királyi csapatok közötti
harc. Nekik nem volt közük ahhoz, mi történik harc közben. Az õ dolguk az volt, hogy
jövedelmük egynegyedét az uralkodónak adják, akár Arjuna az, akár Duryodhana. A csapatok
hadvezérei szemtõl szemben álltak egymással a kuruk¢etrai csatamezõn. Arjuna nagy
együttérzéssel figyelte õket, s bánkódott, hogy meg kell majd ölnie rokonait a csatatéren,
csupán a birodalom kedvéért. A legkevésbé sem félt a hatalmas hadseregtõl, amelyeket
Duryodhana állított fel, de az Úr kegyes bhaktája lévén természetes volt számára, hogy
lemond a világi javakról, s így amellett döntött, hogy nem harcol anyagi tulajdonért. Ez
azonban a csekély tudásnak volt köszönhetõ, s ezért mondja e ªloka, hogy intelligenciája
beszennyezõdött. Arjuna intelligenciája sohasem szennyezõdhetett be, mert az Úr bhaktája és
örök társa volt, ahogyan az a Bhagavad-g¦t§ negyedik fejezetébõl kiderül. Értelme csupán
látszólag szennyezõdött be, mert másképp nem lett volna lehetõség a Bhagavad-g¦t§
tanításának elmondására, minden beszennyezett, feltételekhez kötött lélek érdekében, akiket
hamis, anyagi testi felfogásuk miatt az anyagi kötelék tart rabságban. A Bhagavad-g¦t§t azért
kapták meg az anyagi világ feltételekhez kötött lelkei, hogy megszabadítsa õket a téves
felfogástól, melyben a testet a lélekkel azonosítják, valamint hogy visszaállítsa a lélek örök
kapcsolatát a Legfelsõbb Úrral. Az §tma-vidyát, a Róla szóló transzcendentális tudást az Úr
legfõképpen azok érdekében mondta el, akiket ez érdekel, szerte az univerzumban.
37. VERS
sva-nigamam apah§ya mat-pratijñ§m
¥tam adhikartum avapluto rathastha¤
dh¥ta-ratha-cara£o 'bhyay§c caladgur
harir iva hantum ibha° gatottar¦ya¤
sva-nigamam—saját igazmondás; apah§ya—megsemmisítéséért; mat-pratijñ§m—saját
ígéretem; ¥tam—valóságos; adhi—több; kartum—a megtételéért; avapluta¤—leszállva;
ratha-stha¤—a szekérrõl; dh¥ta—felvéve; ratha—szekér; cara£a¤—kerék; abhyay§t—
sietett; caladgu¤—a földet taposva; hari¤—oroszlán; iva—mint; hantum—hogy öljön;
ibham—elefánt; gata—félrehagyva; uttar¦ya¤—palást.
Teljesítve vágyamat, saját ígéretét megszegve leugrott a harci szekérrõl, felkapta
annak kerekét és sebesen felém tartott, ahogyan az oroszlán száguld, hogy megöljön egy
elefántot. Még palástja is lehullott Róla útközben.
MAGYARÁZAT: A kuruk¢etrai csatát a hadviselés szabályai szerint vívták, de
ugyanakkor küzdõszellemben is, ahogyan két barát küzd egymás ellen. Duryodhana szemére
vetette Bh¦¢madevának, hogy atyai ragaszkodása miatt vonakodik megölni Arjunát. Egy
k¢atriya nem tûri el, ha a harc alapelvei miatt éri sérelem. Bh¦¢madeva ígéretet tett, hogy a
következõ napon megöli mind az öt P§£¨avát egy különleges fegyverrel, amely erre a célra
készült. Duryodhana elégedett volt, s magához vette a nyílvesszõket, hogy másnap a csata
során átadja ezeket Bh¦¢madevának. Arjuna egy fortéllyal megszerezte a nyilakat
Duryodhanától, és Bh¦¢madeva megértette, hogy ez az Úr ¼r¦ K¥¢£a cselfogása. Megesküdött,
hogy a következõ nap K¥¢£a Maga arra kényszerül, hogy fegyvert ragadjon, másképp barátja,
Arjuna meghal. Másnap az ütközetben Bh¦¢madeva olyan hevesen harcolt, hogy mind Arjuna,
mind K¥¢£a veszélybe került. Arjuna kis híján vereséget szenvedett: a helyzet olyan drámai
volt, hogy a következõ pillanatban Bh¦¢madeva majdnem megölte õt. Ekkor az Úr K¥¢£a
örömet akart szerezni bhaktájának, Bh¦¢mának azzal, hogy Bh¦¢madeva betarthatta ígéretét,
amely fontosabb volt, mint a sajátja. Az Úr látszólag megszegte saját szavát. Azt ígérte a
kuruk¢etrai csata kezdete elõtt, hogy nem fog fegyvert, s nem veti be erejét egyik csapat
érdekében sem. Ám hogy megvédje Arjunát, mégis leugrott harci szekerérõl. Megragadta a
szekér kerekét, és Bh¦¢madeva felé száguldott, haragosan, ahogyan egy oroszlán fut, hogy
megölje az elefántot. Még palástja is lehullott Róla az úton, s haragjában észre sem vette.
Bh¦¢madeva azon nyomban letette fegyvereit, s várta, hogy szeretett Ura, K¥¢£a megölje õt.
Ebben a pillanatban véget ért az aznapi küzdelem, s Arjuna megmenekült. Természetesen
Arjuna nem halhatott volna meg, mert Maga az Úr hajtotta harci szekerét. Ám Bh¦¢madeva
azt akarta látni, hogy az Úr K¥¢£a fegyvert ragad barátja védelmében, ezért az Úr olyan
helyzetet teremtett, hogy Arjuna halála a küszöbön álljon. Megállt hát Bh¦¢madeva elõtt, hogy
megmutassa neki: esküje teljesült; s megragadta a kereket.
38. VERS
ªita-viªikha-hato viª¦r£a-da°ªa¤
k¢ataja-paripluta §tat§yino me
prasabham abhisas§ra mad-vadh§rtha°
sa bhavatu me bhagav§n gatir mukunda¤
ªita—éles; viªikha—nyilak; hata¤—megsebezve; viª¦r£a-da°ªa¤—eldobott pajzs;
k¢ataja—sebek által; paripluta¤—vérrel borítva; §tat§yina¤—a nagy agresszor; me—enyém;
prasabham—haragosan; abhisas§ra—tovább indult; mat-vadha-artham—hogy megöljön
engem; sa¤—Õ; bhavatu—váljon; me—enyém; bhagav§n—az Istenség Személyisége;
gati¤—cél; mukunda¤—aki a felszabadulással jutalmaz.
Bárcsak Õ, az Úr ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége, a felszabadulás adományozója
állna utam végén! A csatatéren úgy támadott Rám, mintha haragos lenne a sebek miatt,
melyeket éles nyilaim ejtettek testén. Pajzsát eldobta, testét sebei miatt vér borította.
 MAGYARÁZAT: Az Úr ¼r¦ K¥¢£a és Bh¦¢madeva kapcsolata a kuruk¢etrai csatatéren
rendkívül érdekes, mert az Úr ¼r¦ K¥¢£a tetteivel látszólag Arjunát részesítette elõnyben, míg
Bh¦¢madevával ellenséges volt, valójában azonban mindez fõképp azért történt, hogy
különleges kegyében részesítse Bh¦¢madevát, kiváló bhaktáját. Kapcsolatukban az a
legmeglepõbb, hogy egy bhakta azzal is elégedetté teheti az Urat, ha az ellenség szerepét
játssza. Az Úr abszolút, ezért még ellenségnek öltözött tiszta bhaktája szolgálatát is elfogadja.
A Legfelsõbb Úrnak nem lehet ellensége, egy látszólagos ellenség pedig nem tud ártani Neki,
mert Õ ajita, legyõzhetetlen. Neki mégis örömet okoz, ha tiszta bhaktája ellenségként legyõzi
vagy feljebbvalójaként megfeddi Õt, habár senki sem lehet felsõbbrendû az Úrnál. Ez csupán
néhány példa a bhakták és az Úr közötti transzcendentális, kölcsönös kapcsolatra. Azok, akik
nem ismerik a tiszta odaadó szolgálatot, nem hatolhatnak be e kapcsolatok rejtelmeibe.
Bh¦¢madeva a hõs harcos szerepét játszotta, és szándékosan sebezte meg az Úr testét, hogy a
közönséges szemeknek úgy tûnjön, az Úr megsérült. Valójában ez csupán azért történt, hogy
megzavarja a hitetleneket. Az Úr tökéletesen lelki testét nem lehet megsebezni, s egy bhakta
nem lehet az Úr ellensége. Ha így lett volna, akkor Bh¦¢madeva nem vágyott volna arra, hogy
ugyanez az Úr legyen élete végsõ célja. Ha Bh¦¢madeva az Úr ellensége lett volna, az Úr
K¥¢£ának egy mozdulatot sem kellett volna tennie, hogy elpusztítsa õt. Nem lett volna
szükség arra, hogy vérrel és sebekkel borítva jelenjen meg Bh¦¢madeva elõtt. Azért tett így,
mert a harcos bhakta látni akarta az Úr transzcendentális szépségét, amint tiszta bhaktája
ejtette sebek díszítik. Ez a transzcendentális rasa, az Úr és szolgája közötti kölcsönös
kapcsolat. E kapcsolatban az Úr és a bhakta egyaránt dicsõségessé válik saját helyzetében. Az
Úr olyan haragos volt, hogy Arjuna az útját állta, amikor Bh¦¢madeva felé tartott, ám az Úr
annak ellenére, hogy Arjuna megpróbálta feltartóztatni, csak futott Bh¦¢madeva felé, mint
ahogyan kedveséhez fut valaki, mit sem törõdve az akadályokkal. Célja látszólag az volt,
hogy megölje Bh¦¢madevát, de valójában csupán elégedetté akarta tenni kiváló bhaktáját.
Nem férhet hozzá kétség, hogy az Úr minden feltételekhez kötött lélek felszabadítója. A
személytelen filozófiát vallók felszabadulást akarnak Tõle, s Õ vágyaik alapján mindig
megadja nekik. Bh¦¢madeva azonban személyes formájában akarta az Urat látni — s ez
minden tiszta bhakta vágya.
39. VERS
vijaya-ratha-ku±umbha §tta-totre
dh¥ta-haya-raªmini tac-chriyek¢a£¦ye
bhagavati ratir astu me mum¡r¢or
yam iha nir¦k¢ya hat§ gat§¤ sva-r¡pam
vijaya—Arjuna; ratha—harci szekér; ku±umbe—a mindenáron megvédelmezett; §tta-
totre—ostorral a jobb kezében; dh¥ta-haya—a lovakat irányítva; raªmini—kötelek; tat-
ªriy§—gyönyörûen állt; ¦k¢a£¦ye—ránézve; bhagavati—az Istenség Személyiségére; rati¤
astu—hadd vonzódjam hozzá; mum¡r¢o¤—aki meghalni készül; yam—akin; iha—ebben a
világban; nir¦k¢ya—nézve; hat§¤—akik meghaltak; gat§¤—elérték; sva-r¡pam—az eredeti
formát.
Bárcsak ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Személyisége lenne végsõ vonzódásom a halál
pillanatában! Elmémet Arjuna kocsihajtójára rögzítem, aki jobb kezében ostort, a
balban gyeplõt tartva állt, s aki oly vigyázva, minden körülmények között védelmezte
Arjuna harci szekerét. Mindazok, akik látták Õt a kuruk¢etrai csatamezõn, haláluk
után visszanyerték eredeti formájukat.
MAGYARÁZAT: Az Úr tiszta bhaktája örökké látja az Urat magában, mert a szeretõ
szolgálat által transzcendentális kapcsolatban áll Vele. Az ilyen tiszta bhakta egyetlen
pillantra sem felejti el az Urat. Ezt nevezik transznak. A misztikus (a yog¦) érzékeit minden
más tevékenységtõl visszatartva megpróbál a Felsõlélekre koncentrálni, s így végül eljut a
sam§dhiig. A bhakta azonban sokkal könnyebben eléri a sam§dhit — a transzot —, mert
örökké az Úr személyes tulajdonságaira, szent nevére, dicsõségére, kedvteléseire stb. gondol.
Ezért a misztikus yog¦ meditációja és a bhakta meditációja nem állnak ugyanazon a szinten. A
misztikus yog¦ koncentrációja mechanikus, míg a tiszta bhaktáé természetes, melyet tiszta
szeretet és õszinte ragaszkodás hat át. Bh¦¢madeva tiszta bhakta volt, és mint katonai
hadvezér mindig az Úrnak arra az alakjára emlékezett, ahogyan a csatatéren, P§rtha-
s§rathiként, Arjuna kocsihajtójaként jelent meg. Az Úr P§rtha-s§rathiként élvezett kedvtelése
tehát szintén örökkévaló. Az Úr kedvtelései — attól kezdve, hogy Ka°sa börtönében
megszületett, egészen a végsõ mauªala-l¦l§ig — az univerzumok mindegyikében egymás után
történnek, ahogy az óramutató mozdul egyik pontról a másikra. E kedvteléseiben társai, a
P§£¨avák és Bh¦¢madeva is állandó, örök társak. Bh¦¢madeva így sohasem felejtette el az Úr
csodálatos alakját mint P§rtha-s§rathi, amelyet még Arjuna sem láthatott. Arjuna a szépséges
P§rtha-s§rathi mögött állt, míg Bh¦¢madeva éppen szemben Vele. Ami az Úr harcos
megjelenését illeti, Bh¦¢madevának nagyobb élvezetet nyújtott látványa, mint Arjunának.
A kuruk¢etrai csata katonái haláluk után mind elnyerték az Úréhoz hasonló, eredeti, lelki
formájukat, mert a csatatéren indokolatlan kegyébõl szemtõl szemben láthatták az Urat. A
feltételekhez kötött lelkek az evolúció körforgásában a vízi lényektõl egészen Brahma
formájáig mind m§y§ formáját öltik magukra, azt a formát, amelyet saját cselekedeteik által
megérdemelnek, s melyet az anyagi természet ró ki nekik. A feltételekhez kötött lelkek anyagi
formája idegen ruha, s amikor a feltételekhez kötött lélek megszabadul az anyagi energia
csapdájából, elnyeri eredeti formáját. Az imperszonalisták az Úr személytelen Brahman-
sugárzását akarják elérni, ez azonban egyáltalán nem megfelelõ a lelki szikrák, az Úr szerves
részei számára. A személytelen filozófiát vallók ezért újra visszaesnek és anyagi testeket
kapnak, amelyek a lélek számára mind hamisak. Az Úréhoz hasonló lelki formát, legyen az
kétkarú vagy négykarú, a bhakták vagy a Vaiku£±hákon vagy a Goloka bolygón nyerik el, a
lélek eredeti természete szerint. Ez a forma, amely teljes mértékben lelki, az élõlény
svar¡pája. Minden élõlény, aki részt vett a kuruk¢etrai csatában, bármelyik oldalon, elnyerte
svar¡páját, ahogyan ezt Bh¦¢madeva is megerõsíti. Az Úr K¥¢£a tehát nemcsak a
P§£¨avákhoz volt kegyes, hanem a másik félhez is, hiszen mindannyiukra ugyanaz a sors
várt. Bh¦¢madeva is erre a lehetõségre vágyott, s ezért imádkozott az Úrhoz, holott az Úr
társaként helyzete minden körülmények között biztos volt. A végkövetkeztetés az, hogy bárki,
aki úgy hal meg, hogy az Istenség Személyiségére néz — akár önmagában, akár kívül —, az
elnyeri svar¡páját, s ez az élet legmagasabb rendû tökéletessége.
40. VERS
lalita-gati-vil§sa-valguh§sa-
pra£aya-nir¦k¢a£a-kalpitorum§n§¤
k¥ta-manu-k¥ta-vatya unmad§ndh§¤
prak¥tim agan kila yasya gopa-vadhva¤
lalita—vonzó; gati—mozdulatok; vil§sa—elbûvölõ cselekedetek; valguh§sa—édes
mosoly; pra£aya—szeretõ; nir¦k¢a£a—nézve; kalpita—gondolkodásmód; urum§n§¤—
végtelenül dicsõ; k¥ta-manu-k¥ta-vatya¤—a mozdulatok utánzásában; unmada-andh§¤—
megõrült az eksztázisban; prak¥tim—jellemzõk; agan—keresztülment; kila—bizonyára;
yasya—akié; gopa-vadhva¤—a tehénpásztorlányok.
Bárcsak elmém az Úr ¼r¦ K¥¢£ára rögzülne, akinek szeretõ mosolya és mozdulatai
magukkal ragadták Vrajadh§ma leányait [a gop¦kat], akik [miután eltûnt a rasa
táncból] utánozni kezdték jellemzõ mozdulatait!
MAGYARÁZAT: A szeretõ szolgálat erõteljes eksztázisa miatt Vrajabh¡mi lányai
minõségileg eggyé váltak az Úrral azáltal, hogy táncoltak Vele, mintha azonos szinten
állnának, szerelmesen megölelték Õt, tréfásan Rámosolyogtak, szerelmesen Rápillantottak.
Az Úr kapcsolata Arjunával kétségkívül dicsõ volt az olyan bhakták szemében, mint
Bh¦¢madeva, ám az Úr és a gop¦k kapcsolata még inkább dicsõséges volt, hiszen még tisztább
szeretõ szolgálat fûzte õket az Úrhoz. Az Úr kegyébõl Arjuna olyan szerencsés volt, hogy az
Úr barátként, kocsihajtójaként szolgálta õt, ám azonos erõt nem adott neki. A gop¦k azonban
gyakorlatilag eggyé váltak az Úrral, hiszen egyenjogúvá váltak Vele. Bh¦¢ma vágya, hogy
emlékezzen a gop¦kra, nem más, mint egy ima, hogy élete utolsó pillanatában is megkapja
kegyüket. Az Úrnak nagyobb örömet okoz, amikor tiszta bhaktáit dicsõítik, és Bh¦¢madeva
ezért nemcsak Arjuna, figyelmének közvetlen célpontja tetteit dicsõítette, de a gop¦kra is
emlékezett, akik páratlan lehetõséget kaptak, hogy szeretõ szolgálatot végezzenek az Úrnak.
Azt, hogy a gop¦k egyenlõek az Úrral, sohasem szabad tévesen az imperszonalisták s§yujya
felszabadulásának vélni. Az egyenlõség egyféle tökéletes eksztázis, amelyben a különbözõ
felfogások teljesen megszûnnek, mert a szeretõ és a szeretett érdekei azonossá válnak.
41. VERS
muni-ga£a-n¥pa-varya-sa¯kule 'nta¤-
sadasi yudhi¢±hira-r§jas¡ya e¢§m
arha£am upapeda ¦k¢a£¦yo
mama d¥ªi-gocara e¢a §vir §tm§
muni-ga£a—a nagy, mûvelt bölcsek; n¥pa-varya—a nagy uralkodók; sa¯kule—hatalmas
gyülekezetében; anta¤-sadasi—gyûlés; yudhi¢±hira—Yudhi¢±hira király; r§ja-s¡ye—királyi
áldozat végrehajtása; e¢§m—minden kiváló elõkelõségnek; arha£am—tiszteletteljes imádat;
upapeda—fogadva; ¦k¢a£¦ya¤—a vonzódás tárgya; mama—enyém; d¥ªi—látvány;
gocara¤—nézõpontjában; e¢a¤ §vi¤—személyesen jelen; §tm§—a lélek.
A R§jas¡ya-yajña [áldozat], melyet Yudhi¢±hira Mah§r§ja mutatott be, a világ
elõkelõsége, a királyi és mûvelt rendek legnagyobb gyülekezete volt. A hatalmas
találkozón az Úr ¼r¦ K¥¢£át mindenki mint a legkiemelkedõbb Istenség Személyiségét
imádta. Mindez jelenlétemben történt, s mindig emlékezem rá, hogy elmémet az Úrra
rögzíthessem.
MAGYARÁZAT: A kuruk¢etrai csatában aratott gyõzelmét követõen Yudhi¢±hira
Mah§r§ja, a világ uralkodója elvégezte a R§jas¡ya áldozati szertartást. Akkoriban az
uralkodók, hogy trónra lépésüket kihirdessék, kihívásként egy lovat küldtek körbe szerte a
világba, s a hatalmon lévõ hercegeknek vagy királyoknak jogukban állt vagy elfogadni ezt a
kihívást, vagy kifejezni hallgatólagos beleegyezésüket, azaz vagy megtagadták, vagy
elfogadták az uralkodó hatalmát. Aki elfogadta a kihívást, annak meg kellett küzdenie az
uralkodóval, hogy gyõzelme révén visszaállíthatta saját felsõbbségét. A legyõzött kihívónak
fel kellett áldoznia az életét, hogy helyet adjon egy másik királynak vagy kormányzónak.
Yudhi¢±hira Mah§r§ja tehát ilyen lovakat indított útnak szerte a világba, s az uralkodó
hercegek és királyok mindenhol elfogadták, hogy Yudhi¢±hira Mah§r§ja az egész világ
császára. Ezután a világ uralkodói, akik Yudhi¢±hira Mah§r§ja uralma alá tartoztak, mind
meghívást kaptak, hogy vegyenek részt a nagy áldozati ceremónián, a R§jas¡yán. Ezekhez a
ceremóniákhoz millió és milló dollárnak megfelelõ kincsre volt szükség, s végrehajtásuk egy
jelentéktelen király számára nem volt éppenséggel könnyû dolog. Egy ilyen áldozati
ceremónia bemutatása — mivel túlságosan költséges és a jelen körülmények között rendkívül
nehéz végrehajtani — lehetetlen e Kali-korban, s emellett senki sem tud gondoskodni a
képzett papokról, akik bemutathatnák a szertartást.
Miután tehát meghívást kaptak, a világ összes királya és kiváló, mûvelt bölcse összegyûlt
Yudhi¢±hira Mah§r§ja fõvárosában. A mûvelt réteghez tartozók mind meghívást kaptak,
beleértve a nagy filozófusokat, szerzeteseket, orvosokat, tudósokat és minden nagy bölcset a
világon. A br§hma£ák és a k¢atriyák a társadalom legfõbb vezetõi, s mindannyiukat
meghívták, hogy részt vegyenek ezen a találkozón. A vaiªyák és a ª¡drák a társadalom
kevésbé fontos elemei voltak, így róluk nem esik említés. A társadalmi tevékenység
megváltozásának köszönhetõen manapság az emberek fontossága is megváltozott,
foglalkozásuknak megfelelõen.
A nagy találkozón az Úr ¼r¦ K¥¢£a állt a figyelem középpontjában. Mindenki Õt akarta
látni, s mindenki fel akarta ajánlani alázatos hódolatát Neki. Bh¦¢madeva emlékezett
minderre, s boldog volt, hogy imádott Ura, az Istenség Személyisége valódi formájában van
jelen elõtte. Meditálni a Legfelsõbb Úron annyit jelent, mint cselekedetein, formáján,
kedvtelésein, nevén és dicsõségén meditálni. Ez könnyebb, mint amit a Legfelsõbb
személytelen formáján történõ meditációként képzelnek el. A Bhagavad-g¦t§ (12.5) érthetõen
kijelenti, hogy a Legfelsõbb személytelen formáján meditálni rendkívül nehéz. Valójában
nem is meditáció az, csupán elfecsérelt idõ, mert nagyon ritkán vezet a kívánt eredményhez.
A bhakták azonban az Úr igazi formáján és kedvtelésein meditálnak, ezért könnyen elérhetik
Õt. A Bhagavad-g¦t§ (12.9.) errõl szintén ír. Az Úr nem különbözik transzcendentális
cselekedeteitõl. Ez a ªloka arra is utal, hogy az Úr ¼r¦ K¥¢£át, amíg jelen volt az emberi
társadalomban, különösen a kuruk¢etrai csata miatt a kor legnagyobb személyiségeként
fogadták el, bár azt, hogy Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, esetleg nem ismerték fel.
Az a felfogás, hogy egy nagy embert Istenként imádnak a halála után, félrevezetõ, mert egy
emberbõl nem lehet Isten a halála után. Épp így az Istenség Legfelsõbb Személyisége sem
lehet emberi lény, még ha személyesen van jelen, akkor sem. Mindkét felfogás helytelen. Az
antropomorfizmus gondolata nem alkalmazható az Úr K¥¢£a esetében.
42. VERS
tam imam aham aja° ªar¦ra-bh§j§°
h¥di h¥di dhi¢±hitam §tma-kalpit§n§m
pratid¥ªam iva naikadh§rkam eka°
samadhi-gato 'smi vidh¡ta-bheda-moha¤
tam—az Istenség Személyisége; imam—most jelen van elõttem; aham—én; ajam—a
születetlen; ªar¦ra-bh§j§m—a feltételekhez kötött léleknek; h¥di—a szívben; h¥di—a
szívben; dhi¢±hitam—elhelyezkedõ; §tma—a Felsõlélek; kalpit§n§m—a spekulálóknak;
pratid¥ªam—minden irányban; iva—mint; na ekadh§—senki; arkam—a nap; ekam—csak
egy; samadhi-gata¤ asmi—a meditáció transzába mélyedtem; vidh¡ta—megszabadulva;
bheda-moha¤—a kettõsség téveszméjétõl.
Most tökéletes figyelemmel meditálhatok az egyetlen Úron, ¼r¦ K¥¢£án, aki elõttem
áll, mert immáron túlléptem a kettõsség téveszméjén azzal kapcsolatban, hogy Õ jelen
van mindenki, még az elméjükben spekulálók szívében is. Õ mindenki szívében benne
van. A napot sokféleképpen láthatjuk, noha mindig egy és ugyanaz.
MAGYARÁZAT: Az Úr K¥¢£a az egyetlen Abszolút Istenség Legfelsõbb Személyisége,
de felfoghatatlan energiái révén számtalan teljes résszé terjesztette ki Magát. A kettõsség
elmélete annak a tudatlanságnak köszönhetõ, amely nem ismeri az Õ felfoghatatlan energiáját.
A Bhagavad-g¦t§ban (9.11) az Úr azt mondja, hogy csak az ostobák hiszik Õt közönséges
emberi lénynek. Ezek az ostoba emberek nincsenek tudatában felfoghatatlan energiáinak. Az
Úr felfoghatatlan energiája révén jelen van mindenki szívében, ahogyan a nap is jelen van
mindenki számára az egész világon. Az Úr Param§tm§ formája nem más, mint teljes
részeinek kiterjedése. Felfoghatatlan energiája által mindenki szívében megjelenik mint
Param§tm§, személyes ragyogásának kiterjesztése által pedig a brahmajyoti ragyogó
sugárzásaként szintén kiterjed. A Brahma-sa°hit§ kijelenti, hogy a brahmajyoti az Úr
személyes sugárzása, ezért nincs különbség közte, e személyes sugárzása, a brahmajyoti és
teljes kiterjedései — mint például Param§tm§ — között. Akik nem eléggé okosak, s
nincsenek tudatában ennek a ténynek, a brahmajyotit és Param§tm§t ¼r¦ K¥¢£ától
különbözõnek tekintik. A kettõsségnek e tévfelfogása teljesen eltûnt Bh¦¢madeva elméjébõl,
aki most elégedett, hogy egyedül az Úr K¥¢£a minden. Ezt a megvilágosodást a nagy
mah§tm§k, nagy bhakták kaphatják meg, ahogyan ezt a Bhagavad-g¦t§ is elmondja (7.19):
V§sudeva minden, s V§sudeva nélkül nincsen létezés. V§sudeva, vagyis az Úr ¼r¦ K¥¢£a az
eredeti Legfelsõbb Személy. Ezt most egy mah§jana is megerõsíti, azért mind a kezdõknek,
mind a tiszta bhaktáknak az õ nyomdokait kell követniük. Ez az odaadás útja.
Bh¦¢madeva az Úr ¼r¦ K¥¢£át mint P§rtha-s§rathit imádja, a gop¦k pedig ugyanezt a K¥¢£át
V¥£d§vanában mint a legvonzóbb ¼y§masundarát imádják. Néha a csekély intelligenciával
megáldott tudósok tévesen azt gondolják, hogy a v¥£d§vanai K¥¢£a és a kuruk¢etrai csatában
megjelenõ K¥¢£a két különbözõ személy. De Bh¦¢madeva e helytelen nézettõl teljes
egészében megszabadult. Még az imperszonalisták célja is K¥¢£a mint a személytelen jyoti, s
a yog¦k célja, Param§tm§, szintén K¥¢£a. K¥¢£a egyszerre a brahmajyoti és a helyhez kötött
Param§tm§, de a brahmajyotiban vagy Param§tm§ban nincs jelen K¥¢£a, a K¥¢£ával való édes
kapcsolat. Személyes formájában K¥¢£a P§rtha-s§rathi és V¥£d§vana ¼y§masundarája, de
személytelen formájában sem a brahmajyotiban, sem a Param§tm§ban nincs jelen. Az olyan
nagy mah§tm§k, mint Bh¦¢madeva, felismerik az Úr K¥¢£a különbözõ formáit, s ezért imádják
Õt, hiszen tudják, hogy Õ minden forma eredete.
43. VERS
s¡ta uv§ca
k¥¢£a eva° bhagavati mano-v§g-d¥¢±i-v¥ttibhi¤
§tmany §tm§nam §veªya so 'nta¤ªv§sa up§ramat
s¡ta¤ uv§ca—S¡ta Gosv§m¦ mondta; k¥¢£e—az Úr K¥¢£a, az Istenség Személyisége;
evam—csak; bhagavati—Neki; mana¤—az elmével; v§k—beszéd; d¥¢±i—látás; v¥ttibhi¤—
cselekedetek; §tmani—a Felsõléleknek; §tm§nam—az élõlény; §veªya—beleolvadva; sa¤—õ;
anta¤-ªv§sa¤—belélegez; up§ramat—elcsöndesült.
S¡ta Gosv§m¦ így szólt: Bh¦¢madeva elmerült hát a Felsõlélekben, az Úr ¼r¦
K¥¢£ában, az Istenség Legfelsõbb Személyiségében elméjével, beszédével, látásával és
cselekedeteivel. Aztán elhallgatott, s többé nem lélegzett.
MAGYARÁZAT: Azt az állapotot, amelyet Bh¦¢madeva ért el anyagi teste elhagyásakor,
nirvikalpa-sam§dhinak nevezik, mert önvalóját az Úrról szóló gondolatokba, elméjét pedig az
Úr számtalan tettének emlékébe merítette. Az Úr dicsõségét zengte, s megpillantotta az Urat,
amint személyesen megjelent elõtte. Így minden tevékenysége rendíthetetlenül az Úrra
rögzült. Ez a legtökéletesebb állapot, s odaadó szolgálatot végezve bárki elérheti ezt a szintet.
Az Úr odaadó szolgálata kilenc alapvetõ folyamatból áll: (1) hallás, (2) éneklés, (3)
emlékezés, (4) az Úr lótuszlábainak szolgálata, (5) imádat, (6) imádkozás, (7) az utasítások
végrehajtása, (8) baráti kapcsolat kialakítása és (9) teljes meghódolás. Mindegyik egyformán
képes a kívánt eredményhez juttani, de ehhez arra van szükség, hogy megszakítás nélkül, az
Úr egy tapasztalt bhaktája vezetésével gyakoroljuk õket. Az elsõ dolog, a hallás a
legfontosabb közülük, s ezért a Bhagavad-g¦t§, majd késõbb a ¼r¦mad-Bh§gavatam hallgatása
rendkívül lényeges a komoly szándékú jelölt számára, aki végül el akar jutni arra a szintre,
melyet Bh¦¢madeva elért. Azt az egyedülálló helyzetet, amelybe Bh¦¢madeva a halálakor
került, bárki elérheti, még akkor is, ha az Úr K¥¢£a talán nem jelenik meg személyesen. Az Úr
szavai, melyek a Bhagavad-g¦t§ban vagy a ¼r¦mad-Bh§gavatamban találhatók, nem
különböznek Tõle. Az Úr hang-inkarnációi ezek, melyeket az ember arra használhat, hogy
képes legyen eljutni ¼r¦ Bh¦¢madeva szintjére, aki a nyolc Vasu egyike volt. Minden
embernek és minden állatnak meg kell halnia az élet egy pontján, de aki úgy távozik el, mint
Bh¦¢madeva, az tökéletességet ér el, míg akit a természet törvényei kényszerítenek, az
állatként hal meg. Ez a különbség az állat és az ember között. Az emberi életforma célja
legfõképpen az, hogy úgy haljunk meg, mint Bh¦¢madeva.
44. VERS
sampadyam§nam §jñ§ya bh¦¢ma° brahma£i ni¢kale
sarve babh¡vus te t¡¢£¦° vay§°s¦va din§tyaye
sampadyam§nam—belemerülve; §jñ§ya—miután ezt megtudta; bh¦¢mam—¼r¦
Bh¦¢madeváról; brahma£i—a Legfelsõbb Abszolútba; ni¢kale—határtalan; sarve—a
jelenlévõk; babh¡vu¤ te—mindannyian; t¡¢£¦m—elcsöndesedtek; vay§°si iva—mint a
madarak; dina-atyaye—a nap végén.
A jelenlévõk megértették, hogy Bh¦¢madeva a Legfelsõbb Abszolút határtalan
örökkévalóságába merült, s mindnyájan elnémultak, akár alkonyatkor a madarak.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Abszolút határtalan örökkévalóságába belépni vagy
abban elmerülni azt jelenti, hogy belépünk az élõlény eredeti otthonába. Az élõlények mind
az Abszolút Istenség Személyiségének szerves alkotórészei, ezért mind örök kapcsolatban
állnak Vele, mint szolga és szolgált. Az Urat minden szerves része szolgálja, ahogyan a teljes
gépezetet szolgálják alkatrészei. Azok az alkatrészek, amelyeket eltávolítottak a gépbõl, az
egészbõl, többé már nem fontosak. Hasonlóan az Abszolút bármely szerves része, amely
eltávolodott az Úr szolgálatától, haszontalan. Az anyagi világba került élõlények a legfelsõbb
egészrõl levált szerves részek, s többé már nem olyan fontosak, mint az eredeti szerves részek.
Vannak azonban az egységbe jobban beletartozó, örökké felszabadult élõlények. Az Úr
Durg§-ªakt¦nak nevezett anyagi energiája — vagyis a börtön igazgatója — ügyel a levált
szerves részekre, akiknek így az anyagi természet törvényeinek irányítása alatt a feltételekhez
kötött életen kell keresztülmenniük. Amikor az élõlényben ez tudatosul, megpróbál hazajutni,
vissza Istenhez, s így lelki ösztönzése megkezdõdik. Ezt a lelki késztetést brahma-jijñ§sának
nevezik, vagyis érdeklõdésnek a Brahmanról. Elsõdlegesen ez a brahma-jijñ§sa a tudás, a
lemondás és az Úrnak végzett odaadó szolgálat által válik sikeressé. A jñ§na, azaz a
Brahmanról szóló tudás azt jelenti: mindent tudni Brahmanról, a Legfelsõbbrõl. A lemondás
nem más, mint eltávolodás az anyagi ragaszkodástól, az odaadó szolgálat pedig az újjáéledést
jelenti, az élõlény eredeti helyzetének gyakorlásával. A sikert elért élõlényeket, akik
beléphetnek az Abszolút birodalmába, jñ§n¦knak, yog¦knak és bhaktáknak hívják. A jñ§n¦k és
a yog¦k a Legfelsõbb imperszonalista sugárzásába hatolnak, míg a bhakták a Vaiku£±haként
ismert lelki bolygókra kerülnek. Ezeken a lelki bolygókon a Legfelsõbb Úr mint N§r§ya£a
uralkodik, és az egészséges, feltételekhez nem kötött élõlények ott élnek, odaadóan szolgálva
az Urat, a szolga, a barát, a szülõ vagy a kedves szerepében. Ott a feltételekhez nem kötött
élõlények teljes szabadságban élvezik az életet az Úrral, míg az imperszonalista jñ§n¦k és
yog¦k a Vaiku£±ha bolygók ragyogó, személytelen sugárzásába hatolnak. A Vaiku£±ha
bolygók oly sugárzóak, mint a nap, és sugaraikat nevezik brahmajyotinak. A brahmajyoti
korlátlanul terjed, s az anyagi világ nem más, mint e brahmajyoti jelentéktelen részletének
befedett része. Ez a befedés ideiglenes, ezért csupán egyfajta illúzió.
Bh¦¢madeva, az Úr tiszta bhaktája belépett a lelki birodalomba a Vaiku£±ha bolygók
egyikén, ahol az Úr P§rtha-s§rathi örök formájában uralkodik a feltételekhez nem kötött
élõlények fölött, akik szüntelenül az Urat szolgálják. Bh¦¢madeva esetében az a szeretet és
ragaszkodás mutatkozik meg, amely az Urat és bhaktáját összeköti. Bh¦¢madeva sohasem
felejtette el az Úr transzcendentális P§rtha-s§rathi formáját, az Úr pedig személyesen jelen
volt, amikor Bh¦¢madeva a transzcendentális világba távozott. Ez az élet legmagasabb rendû
tökéletessége.
45. VERS
tatra dundubhayo nedur deva-m§nava-v§dit§¤
ªaªa°su¤ s§dhavo r§jñ§° kh§t petu¤ pu¢pa-v¥¢±aya¤
tatra—ezután; dundubhaya¤—dobok; nedu¤—hangzottak; deva—más bolygók félistenei;
m§nava—emberek minden országból; v§dit§¤—ütve; ªaªa°su¤—dicsõítve; s§dhava¤—
becsületes; r§jñ§m—a királyi rend által; kh§t—az égbõl; petu¤—esni kezdett; pu¢pa-
v¥¢±aya¤—virágesõ.
Ezután tiszteletük jeléül mind az emberek, mind a félistenek megszólaltatták
dobjaikat, a derék királyi rend tagjai pedig tiszteletüket és megbecsülésüket fejezték ki.
Az égbõl virágesõ hullott.
MAGYARÁZAT: Bh¦¢madevát az emberek és a félistenek egyaránt tisztelték. Az emberi
lények a földön és a hasonló bolygókon, a Bh¡r és Bhuvar bolygócsoportokon élnek, míg a
félistenek a Svar bolygókon, a mennyei bolygókon. Valamennyien mint nagy harcost és az Úr
kiváló bhaktáját ismerték Bh¦¢madevát. Mah§jana volt (azaz hiteles tekintély), így egyenlõ
szinten állt Brahm§val, N§radával és ¼ivával, annak ellenére, hogy ember volt. A hatalmas
félistenekkel egyenrangú tulajdonságokra csakis a lelki tökéletesség elérésével lehet szert
tenni. Bh¦¢madevát tehát az egész univerzumban ismerték. Az õ idejében a bolygóközi
utazásokat finomabb módszerekkel bonyolították le, mint a mechanikus ûrhajó hiábavaló
törekvései. Amikor a távoli bolygók tudomást szereztek Bh¦¢madeva eltávozásáról, a felsõbb
bolygók minden lakója, akárcsak a föld lakói mind virágesõt szórtak, hogy kifejezzék
tiszteletüket az eltávozott nagy személyiség iránt. A mennyekbõl hulló virágesõ a nagy
félistenek elismerésének jele, és sohasem szabad ahhoz hasonlítani, mint amikor egy halott
testet feldíszítenek. Bh¦¢madeva teste elvesztette anyagi hatását, mert lelki megvalósítással
lett teli, így teste lelkivé vált, ugyanúgy, ahogyan a vas is vörösen izzóvá változik, amikor a
tûzzel kerül kapcsolatba. Egy teljesen önmegvalósított lélek testét ezért nem szabad
anyaginak tekintenünk. E lelki testek számára különleges szertartásokat mutatnak be. A
tiszteletet és az elismerést, amelyben Bh¦¢madevát részesítették, sohasem szabad utánozni,
mint ahogyan az úgynevezett jayant¦ ceremónia végrehajtása vált divattá minden közönséges
ember esetében. A hiteles ª§strák szerint a jayant¦ ceremónia, ha egy közönséges embernek
mutatják be, bármilyen kiemelkedõ is legyen az illetõ anyagi szempontból, sértés az Úr ellen,
mert a jayant¦t csakis azon a napon szabad bemutatni, amikor az Úr megjelenik a földön.
Bh¦¢madeva egyedülálló volt tetteiben, és távozása Isten birodalmába szintén az.
46. VERS
tasya nirhara£§d¦ni samparetasya bh§rgava
yudhi¢±hira¤ k§rayitv§ muh¡rta° du¤khito 'bhavat
tasya—az övé; nirhara£a-§d¦ni—temetési szertartás; samparetasya—a halott test;
bh§rgava—óh, Bh¥gu leszármazottja; yudhi¢±hira¤—Yudhi¢±hira Mah§r§ja; k§rayitv§—
végrehajtva; muh¡rtam—egy pillanatra; du¤khita¤—szomorú; abhavat—lett.
Óh, Bh¥gu leszármazottja [¼aunaka]! Miután elvégezték a temetési szertartást
Bh¦¢madeva holtteste fölött, Yudhi¢±hira Mah§r§ját egy rövid idõre elöntötte a bánat.
MAGYARÁZAT: Bh¦¢madeva nemcsak Yudhi¢±hira Mah§r§ja családjának kimagasló
vezetõje, hanem nagy filozófus, s egyben Yudhi¢±hira Mah§r§jának, fivéreinek és anyjuknak
barátja is volt. Mióta P§£¨u Mah§r§ja, a Yudhi¢±hira Mah§r§ja vezette öt fivér apja meghalt,
Bh¦¢madeva volt a P§£¨avák legszeretõbb nagyapja, s özvegy menye, Kunt¦dev¦ támasza.
Dh¥tar§¢±rának, Yudhi¢±hira Mah§r§ja idõsebb nagybátyjának kellett volna gondoskodnia
róluk, õ azonban jobban szerette száz fiát, akiknek élén Duryodhana állt. Végül összeesküvést
szõttek, hogy az öt apa nélküli fivért megfosszák jogos követelésüktõl, Hastin§pura trónjától.
Nagy összeesküvés volt ez, amely az uralkodói palotákban gyakorta elõfordult. Az öt fivért
végül a vadonba számûzték. Bh¦¢madeva azonban mindig õszintén együttérzõ jóakarója,
nagyapja, barátja és filozófusa volt Yudhi¢±hira Mah§r§jának, életének utolsó pillanatáig.
Nagyon boldogan halt meg, hogy láthatta Yudhi¢±hira Mah§r§ját a trónon, másképpen már
régen elhagyta volna anyagi testét, ahelyett hogy a P§£¨avák meg nem érdemelt szenvedései
miatt lelki gyötrelmektõl szenvedjen õ is. Csupán a megfelelõ pillanatra várt, mert biztos volt
benne, hogy P§£¨u fiai gyõztesen kerülnek ki a kuruk¢etrai csatából, hiszen az Úr ¼r¦ K¥¢£a
volt védelmezõjük. Az Úr bhaktája volt, így hát tudta, hogy az Úr bhaktáját soha nem lehet
elpusztítani. Yudhi¢±hira Mah§r§ja tisztában volt Bh¦¢madeva jóakaratával, s ezért távozása
minden bizonnyal fájdalmat okozott neki. Sajnálta, hogy nem lehet együtt e nagy lélekkel, s
nem az anyagi testért bánkódott, melyet Bh¦¢madeva elhagyott. A temetési szertartás
szükséges kötelesség volt, noha Bh¦¢madeva felszabadult lélek volt. Mivel nem volt fia,
legidõsebb unokája, Yudhi¢±hira Mah§r§ja jogosult arra, hogy a temetési szertartást
elvégezze. Rendkívüli áldás volt Bh¦¢madeva számára, hogy mint nagy kiválóságnak, a család
hasonlóan kiváló, nagyszerû fia végezte el az utolsó szertartást.
47. VERS
tu¢±uvur munayo h¥¢±§¤ k¥¢£a° tad-guhya-n§mabhi¤
tatas te k¥¢£a-h¥day§¤ sv§ªram§n prayayu¤ puna¤
tu¢±uvu¤—elégedett; munaya¤—a Vy§sadeva vezette nagy bölcsek; h¥¢±§¤—mind
boldogan; k¥¢£am—az Úr K¥¢£ának, az Istenség Személyiségének; tat—az Övé; guhya—
bensõséges; n§mabhi¤—az Õ szent neve stb. által; tata¤—ezek után; te—õk; k¥¢£a-
h¥day§¤—azok, akik örökké az Úr K¥¢£át hordozzák szívükben; sva-§ªram§n—
remetelakjaikba; prayayu¤—visszatértek; puna¤—újra.
Ezután a nagy bölcsek bensõséges védikus himnuszokkal dicsõítették a jelen lévõ Úr
¼r¦ K¥¢£át, majd mindannyian visszatértek remetelakjaiba, szívükben örökké az Úr
K¥¢£át hordozva.
MAGYARÁZAT: Az Úr bhaktái mindig az Úr szívében vannak, s az Úr mindig ott van
bhaktái szívében. Ilyen bensõséges kapcsolatban van az Úr a bhaktáival. Az Úr iránti tiszta
szeretetnek és odaadásnak köszönhetõen a bhakták mindig látják Õt magukban, s az Úr is
mindig bhaktái javát szolgálja, habár nincsen semmi, amit tennie kell, és nincs semmi, amire
vágyik. Egy közönséges élõlény cselekedeteit és azok visszahatásait a természet törvénye
szabja meg, az Úr azonban mindig arra vágyik, hogy bhaktáit a helyes útra terelje. A
bhaktákra tehát közvetlenül az Úr visel gondot, s az Úr is önként bhaktái egyedüli gondjaira
bízza Magát. A Vy§sadeva vezette bölcsek mind az Úr bhaktái voltak, ezért a temetési
szertartás után védikus himnuszok éneklésébe kezdtek, hogy elégedetté tegyék az Urat, aki
személyesen jelen volt közöttük. Minden védikus himnuszt azért vibrálnak, hogy örömet
szerezzenek vele az Úr K¥¢£ának. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti (15.15). Minden Véda,
az Upani¢adok, a Ved§nta stb. Õt keresi, s minden himnusz arra szolgál, hogy egyedül Õt
dicsõítse. A bölcsek ezért pontosan ennek megfelelõen cselekedtek, majd boldogan
visszatértek remetelakjaikba.
48. VERS
tato yudhi¢±hiro gatv§ saha-k¥¢£o gaj§hvayam
pitara° s§ntvay§m §sa g§ndh§r¦° ca tapasvin¦m
tata¤—ezután; yudhi¢±hira¤—Yudhi¢±hira Mah§r§ja; gatv§—odament; saha—együtt;
k¥¢£a¤—az Úr; gaj§hvayam—a fõvárosba, Gaj§hvaya Hastin§purába; pitaram—
nagybátyjának (Dh¥tar§¢±rának); s§ntvay§m §sa—megvigasztalta; g§ndh§r¦m—Dh¥tar§¢±ra
feleségét; ca—és; tapasvin¦m—aszkéta hölgy.
Yudhi¢±hira Mah§r§ja ezután nyomban fõvárosába, Hastin§purába indult az Úr ¼r¦
K¥¢£a társaságában, s ott megvigasztalta nagybátyját és nagynénjét, az aszkéta
G§ndh§r¦t.
MAGYARÁZAT: Dh¥tar§¢±ra és G§ndh§r¦, Duryodhanának és fivéreinek apja és anyja
Yudhi¢±hira Mah§r§ja nagybátyja és nagynénje volt. A kuruk¢etrai csata után a dicsõ párt —
akik minden fiukat és unokájukat elvesztették — Yudhi¢±hira Mah§r§ja vette gondjaiba.
Napjaik rendkívüli gyötrelemben teltek a nagy veszteség miatt, s gyakorlatilag az aszkéták
életét élték. Bh¦¢madevának, Dh¥tar§¢±ra nagybátyjának a halálhíre egy újabb rendkívüli
megrázkódtatás volt a király és a királynõ számára, ezért szükségük volt a vigaszra, melyet
Yudhi¢±hira Mah§r§ja nyújtott nekik. Yudhi¢±hira Mah§r§ja tudatában volt kötelességének.
Azonnal hozzájuk sietett az Úr K¥¢£ával együtt, s kedves szavaikkal megnyugtatták a
gyászoló Dh¥tar§¢±rát.
G§ndh§r¦ rendkívüli képességekkel rendelkezõ aszkéta volt, habár a hûséges feleség és a
kedves anya életét élte. Azt mondják, G§ndh§r¦ férje vaksága miatt önként bekötötte szemét.
A feleség kötelessége az, hogy mindenben kövesse férjét, s G§ndh§r¦ olyannyira hûséges volt
férjéhez, hogy még az örök vakságba is követte õt. Tetteiben tehát rendkívüli aszkéta volt.
Emellett az a nagy megrázkódtatás, amely száz fia és unokái halála miatt érte, minden
bizonnyal sok volt egy nõ számára. Õ azonban mindezt aszkétaként viselte. G§ndh§r¦, noha
nõ volt, jellemét tekintve nem kisebb személyiség, mint Bh¦¢madeva. Mindketten a
Mah§bh§rata figyelemre méltó alakjai.
49. VERS
pitr§ c§numato r§j§ v§sudev§numodita¤
cak§ra r§jya° dharme£a pit¥-pait§maha° vibhu¤
pitr§—nagybátyja, Dh¥tar§¢±ra által; ca—és; anumata¤—beleegyezésével; r§j§—
Yudhi¢±hira király; v§sudeva-anumodita¤—az Úr ¼r¦ K¥¢£a megerõsítésével; cak§ra—
végrehajtott; r§jyam—királyság; dharme£a—a királyi elvek törvényeinek megfelelõen; pit¥—
apa; pait§maham—õsatya; vibhu¤—olyan kiváló, mint.
Ezután a nagyszerû, vallásos király, Yudhi¢±hira Mah§r§ja megszilárdította a királyi
hatalmat birodalmában, szigorúan követve azokat a törvényeket és uralkodói
alapelveket, amelyeket nagybátyja hagyott helyben, s melyeket az Úr ¼r¦ K¥¢£a is
megerõsített.
MAGYARÁZAT: Yudhi¢±hira Mah§r§ja nem egy adószedõ volt. Mindig tudatában volt
királyi kötelességének, mely nem kevesebb, mint az apa vagy a lelki tanítómester kötelessége.
A király feladata az, hogy a társadalmi, politikai, gazdasági és lelki felemelkedés minden
szempontjából gondoskodjon alattvalói jólétérõl. A királynak tudnia kell, hogy az emberi élet
célja az anyagi feltételek börtönébe zárt lélek felszabadítása, s ezért kötelessége gondoskodni
arról, hogy alattvalói elérjék a tökéletesség legmagasabb szintjét.
Yudhi¢±hira Mah§r§ja szigorúan követte ezeket a szabályokat, ahogyan az a következõ
fejezetbõl is kitûnik. Nemcsak követte a szabályokat, de megkapta politikai ügyekben
tapasztalt nagybátyja jóváhagyását is, és az Úr K¥¢£a, a Bhagavad-g¦t§ filozófiájának
elbeszélõje is támogatta tetteit.
Yudhi¢±hira Mah§r§ja ideális uralkodó volt, és egy monarchia, amelyben egy olyan
rátermett király uralkodik, mint Yudhi¢±hira Mah§r§ja, messze a kormány legtökéletesebb
formája, s magasabb rendû, mint a modern köztársaságok vagy a népi kormányzat. Az
emberek többsége, különösen ebben a Kali-korban, ª¡drának születik. Mindannyian
alapvetõen alacsony származásúak, rosszul neveltek, szerencsétlenek és rossz társaság veszi
körül õket. Nem ismerik az élet legfõbb, tökéletes célját. Szavazataiknak ezért valójában
semmi értéke sincs, így azok, akiket ilyen felelõtlen szavazás alapján választanak meg, nem
lehetnek olyan lelkiismeretes képviselõk, mint amilyen Yudhi¢±hira Mah§r§ja volt.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad-Bh§gavatam Elsõ Énekének
kilencedik fejezetéhez, melynek címe: „Bh¦¢madeva eltávozása az Úr K¥¢£a jelenlétében”.