8. Miben áll a Pándavák ereje és gyengesége? Ki ismerheti meg Krisnát? (556.

oldal)
(Szanydzsaja tanítja Dhritarástrát Vjászadéva jelenlétében, elemezd, hogy miről beszél)

Dhitarástra elfogadta titkára javaslatát, és egyúttal Gándhárít is hívatta. Amikor

Vjászadéva és Gándhárí is megjelent és helyet foglalt a király oldalán, Szandzsaja a lelki
tanítómesteréhez fordult és ekként szólította meg:
- Ó, uram, kérlek adj rá engedélyt, hogy jelenlétedben a királlyal beszéljek, aki a Pándavák
erejéről szeretne hallani.
Vjászadéva áldásra emelte a jobb kezét. - Beszélj csak, ó, Szandzsaja, de Krisnáról beszélj,
mert Ő a Pándavák valódi ereje.
Szandzsaja összetette kezét, és így szólt a királyhoz:
- Felség, immár sokadjára kérdezed, miben áll a Pándavák ereje és gyengéje. Az erejükről
könnyen képet kaphatunk, csak fel kell mérnünk, milyen erős Góvinda. Márpedig Góvinda
végtelenül erős. Ha összehasonlítjuk a világ és Dzsanárdhana erejét, Dzsanárdhana az egész
világgal szemben is erősebbnek bizonyul. Ha kedve tartja, egyetlen pillanat alatt hamuvá
égetheti az egész földkerekséget, annak minden teremtményével együtt. Ahol igazság,
erkölcs, erény, szerénység és emberség van, ott megtaláljuk Krisnát is. És ahol Krisna van, ott
biztos a győzelem. Krisna minden élőlény lelke, aki azért jött el ebbe a világba, hogy
bemutassa kedvteléseit. A Pándavák csupán eszközök a kezében, hogy rajtuk keresztül
beteljesítse a vágyait. E mindenható élőlény arra vágyik, hogy eltörölje a föld színéről a
gonosz és istentelen embereket. Tudd meg, király, hogy a te fiaid is közéjük tartoznak!
Dhitarástra a felesége keze után nyúlt és erősen megszorította.
- Késava az idő, a halál, és minden mozgó s mozdulatlan lény ura – folytatta Szanydzsaja. -
Amikor alászáll e világba, illúziókeltő energiája lévén közönséges embernek mutatja magát,
ám akik ismerik őt, átlátnak az illúzió fátylán.
Az agg uralkodóban feltámadt a kíváncsiság Krisna személye iránt, ezért tovább
faggatózott. Mindig is tudta titkáráról, hogy Krisnát a Legfelsőbb Istenségnek tartja.
Szanydzsaja Vjászadéva tanítványa volt, és Vjászadéva maga is a mindenek feletti Istenként
imádta Krisnát. A király azonban nem tudott teljes bizonyossággal így tekinteni rá.
Kétségtelen, hogy Krisna kivételes személyiség. Bámulatba ejtő módon végzett a
legfélelmetesebb démonokkal, és a risik egybehangzó véleménye szerint ő a világmindenség
Ura, az eredeti, mindenki felett álló Legfelsőbb Személy. Ám ezzel együtt Krisna mégis
olyan, mint egy közönséges földi halandó.
 - Miért tartod Krisnát a Legfelsőbb Istennek? Miért van az, hogy te annak tekinted őt, én
azonban nem? - adott hangot kételyeinek az uralkodó. - Kérlek, Szanydzsaja, ha
helyénvalónak tartod kérdésemet, magyarázd el ezt nekem.
- Azok, akik túlságosan ragaszkodnak az anyagi világhoz, nem ismerhetik meg ezt a kiváló
személyiséget. - felelte Szanydzsaja. - Számukra Krisna vagy örök talány marad, vagy
egyszerűen nem hajlandók elfogadni, hogy ő Isten. Én nem rajongok az anyagi dolgokért, s a
vágyaimat mindig igyekeztem kordában tartani, ugyanakkor tanulmányozom a Védákat, és
nagy hittel hallgatom a szentek, például a lelki tanítómesterem, Vjászadéva tanításait. Ennek
köszönhetem, hogy, ha mégoly parányi mértékben is, megismerhettem Késavát. Erre a tudásra
te is szert tehetsz, felség. Lelj menedékre Krisnánál, mert ő a te legigazibb jóakaród. Ne
gyűlöld őt, és ne vesd el a tanácsát. Ostoba fiad nem hisz benne, és ezzel pusztulásba sodor
téged és az egész Kuru nemzetséget.
Gándhári egyetértően bólintott. - Így igaz, Megátalkodott gyermekünk csak pusztulást hoz
ránk. Irigységében és hiúságában soha nem hallgat feljebbvalói tanácsaira. Miútán csalóka
örömöt szerzett a gonoszoknak s annyi fájdalmat nekem, jön majd Bhíma, hogy kioltsa az
életét. Akkor majd eszébe jutnak apja szavai, de akkor már késő lesz.
- Ó, király, téged is ugyan úgy kedvel Krisna, mint minden előlényt – szólalt meg ekkor
Vjászadéva, aki egy selyempárnákkal kibélelt emelvényen ült. - Fogadd meg a tanácsomat:
figyelj jól mindarra, amit Szanydzsaja mond neked. Szanydzsajától megtudhatod, hogyan
ismerheted meg Krisnát, és hogyan fogadhatod el őt menedékedül. Isten megismerésétől csak
a túlzott anyagi világ és a gyűlölet választhatja el az embert. Az emberek szemét, akik szinte
kivétel nélkül anyagi javak és hírnév után sóvárognak, illúzió fedi be, aminek következtében
újra és újra meg kell halniuk. Ezért a bölcs ember felhagy minden ragaszkodással, és a
felszabadulás útjára lép, amely elvezeti őt Krisnához.
Dhritarátra arra kérte Szanydzsaját, hogy beszéljen még neki erről az útról. Szanydzsaja
meghajtotta fejét Vjásza előtt, majd így tanította a királyt:
A felszabaduláshoz vezető út azzal kezdődik, hogy megtanuljuk uralmunk alatt tartani az
érzékeinket. Az érzékek feletti uralom nélkül végzett áldozatok nem teszik lehetővé, hogy
megismerjük Istent. Az érzéki vágyakról csak akkor tudunk lemondani, ha valódi tudás
birtokába jutunk, a valódi tudás gyökere pedig a bölcsesség. Bölcsességre tapasztalatok és a
bölcsek tanításainak hallgatása révén tehetünk szert. A valódi bölcsesség az érzékek feletti
uralmat jelenti. Aki ura az érzékeinek, a saját bensőjéből merít boldogságot az önmegvalósítás
útján. Ó, király, ha követed ezt az utat, te is elérheted Késavát. Ha őszintén vágysz arra, hogy
megismerd és elégedetté tedd őt, az őseredeti istenséget, törekvéseidet kétségtelenül siker
koronázza majd.
Dhritarástra megkérte titkárát, hogy meséljen még Krisna személyiségéről és tulajdonságairól.
Szanydzsaja felsorolta és elmagyarázta Krisnának azokat a neveit, melyek a világ
teremtőjeként, fenntartójaként és elpusztítójaként írják le őt.
Miután végighallgatta a tanításokat, Dhritarástra a gondolataiba mélyedt. Elbocsátotta titkárát,
akit később Vjászadéva is követett. A feleségével maradt agg uralkodó fejében lázasan
kavarogtak a gondolatok. Krisna hatalma megkérdőjelezhetetlen – Szanydzsaja ezt nagyon
világossá tette kimerítő válaszában, melyet Vjászadéva is megerősített. Nyilvánvaló, hogy
Krisnával és a követőivel szembeszállni maga az öngyilkosság. Ám ha Krisna vágya az, hogy
a Kuruk elpusztuljanak, mit tehet ő? Az Úr isteni tervével szemben minden törekvése
kudarcra van ítélve. Dhritarástra a tenyerébe temette arcát és nagyokat sóhajtott. Krisna
valóban azt akarná, hogy minden fia, rokona és barátja odavesszen? De akkor miért jön
békekövetként Hasztinápurába? Megfejthetetlen rejtély…