4.

esszétéma

A háborút megelőzően Dhritarástrát többen is próbálták tanításban részesíteni. Írd le vagy Vidura
vagy Szanat-Szudzsáta tanításait. Ki egy bölcs? (532. oldal) Mi az igazi halál? (534)

Vidura*** sokat hallgatta a risik és bölcsek tanításait, s amikor csak alkalom kínálkozott
rá, kereste is a társaságukat. Szelídebb hangnemben, a risik és bölcsek szavait idézve folytatta
Dhritarástra* tanítását, a király pedig nagy figyelemmel hallgatta.
- Bölcsnek azt tartják, akit a kötelezettségei végrehajtásától nem tántorít el sem düh, sem
diadal, sem büszkeség, sem érzéki vágy, sem pedig tudatlanság. Az ilyen ember egyetlen
pillanatra sem téveszti szem elől az élet legmagasztosabb célját. Aki mindig a szentek
társaságát keresi, kerüli a bűnösöket, hitében rendíthetetlen, és tiszteletet tanúsít
feljebbvalói iránt, arról tudhatjuk, hogy bölcs. A bölcs mindig a vallás elvei szerint
cselekszik. Olyan tetteket végez, amelyek kedvező eredményt hoznak számára mind ebben,
mind a következő életében, s nem tesz olyat, mi csupán az adott pillanatban okoz némi
élvezetet. A bölcs nem bánkódik afelett, ami már elveszett, de olyan dolgok után sem
sóvárog, amelyek elérhetetlenek számára. Örömét leli az erényes cselekedetekben, és
óvakodik a bűntől. Tudja, hogy ez a világ átmeneti és szenvedéssel teli. Elismeri, hogy Isten
őfelette áll, és a szolgájának tekinti magát. Egyetlen cél vezérli tetteit: az, hogy örömöt
szerezzen az Úrnak, és elérje az ő örök hajlékát. Ezzel szemben az ostoba ember még akkor
is büszke, amikor teljes tudatlanságban él. Hiú és felfuvalkodott, s nélkülöznie nem elégszik
meg azzal, amije van, hanem más kincse után sóvárog, és semmi kivetnivalót nem talál
abban, hogy bűnös céljai érdekében szenvedést okozzon másoknak. A bolond arról mond le,
amiről nem volna szabad lemondania, ellenben olyan dolgokra vágyik, amelyekre nem volna
szabad vágynia. Fölényes, haragos, nem válogatja meg a szavait, és mindig cserbenhagyja a
józan ítélőképessége. Olyanokkal barátkozik, akik ellen inkább harcolnia kellene, és gyűlöli
azokat, akik méltók volnának a barátságára. A sorozatos kudarcokért másokat tesz felelőssé,
és az ártatlanokat bünteti. Az ilyen embert nem kerülheti el a gyászos vég, és előbb vagy
utóbb pusztulás vár rá.

.
.

- Ó, Szanat-Szudzsáta****, kérlek, kegyesen oktass engem! – szólította meg a bölcset

Dhritarástra. – Mondd, miként érhetem el az élet legmagasztosabb célját? A halál mindenkit
utolér, de úgy tudom, te ismered a halál legyőzősének titkát. Hogyan cselekedjem hát, ha
nem akarom, hogy a születés és halál körforgásába zárva örökre e világ foglya maradjak?
Szanat-Szudzsáta végighallgatta a királyt, majd így válaszolt:
- Ó, király, a halál elkerüléséről és az örök élet eléréséről kérdezel, én pedig válaszolok neked,
amennyire a tudásomból telik. Azt mondják, az igazi halál a tudatlanság. Ahol nincs
tudatlanság, ott nincsen halál sem. Akiben elharapózik a kéjvágy, a düh és a mohóság,
afelett Jamarádzsa veszi át az uralmat, és életről életre e nagy király ítélőszéke elé kell
járulnia. Jamarádzsa legkülönfélébb poklokba veti az ilyen embert, ahol válogatott kínokat
kell elszenvednie. Ezután ismét felemelkedik, és előbb állati, majd emberi létformába kerül,
s újra az élet körfogásában találja magát. Ám az olyan ember számára, aki uralkodik az
elméjén és az érzékein, annak nem kell átélnie ezeket a szenvedéseket, s a halál is olyan lesz
csupán a számára, mint egy szalmával kitömött játéktigris. Ezért az tanácsolom, óvakodj az
érzéki vágyaktól, s mélyedj el inkább az örök lélekről szóló tanításokban, hiszen a lélek
függetlenül létezik mind az érzékektől, mind pedig a testtől.

*Dhritarástra : Vjászadéva vak fia, akinek Ambiká adott életet, miután férje, Vicsitravírja meghalt.
Amikor Pándu visszavonult az erdőbe, elfoglalta Hasztinápura trónját. Ő volt a Kauravák apja. Lelki
vaksága abban nyilvánult meg, hogy fiai iránti ragaszkodása értelme, intelligenciája fölé
emelkedett, és elfedte azt.

**Szanydzsaja: Dhritarástra szekérhajtója és titkára. Noha a szútra rendbe tartozott, Vjászadéva

emelkedett tanítványa volt, akitől különleges látást kapott. Ennek segítségével Szanydzsaja a
távolból is nyomon követhette a kuruksétrai háború eseményeit, és tudósíthatott a csatatérről
Dhritarástrának.

***Vidura: Vjászadéva és egy palotabeli szolgálólány fia. Jamarádzsa, az igazságszolgáltatás

félistene inkarnációja. (egyszer egy Mandavja nevű risit tévedésből összekevertek egy rablóval. A
király tömlöcbe vetette a bölcset, és büntetésből megparancsolta, hogy szúrják le egy lándzsával.
A bölcs később elment Jamarádzsához, és kérdőre vonta, mivel szolgált rá minderre. A válasz az
volt, hogy azért, mert gyermekkorában egy fűszállal felnyársalt egy bogarat. Amikor a bölcs meg-
hallotta, hogy olyan hibáért büntették meg, melyet még gyermekfejjel, tudatlanságban követett
el, megátkozta Jamarádzsát , hogy súdraként kelljen megszületnie a földön. Így született meg
Jamarádzsa Viduraként.

****Szanat-Szudzsáta : szent risi (A risi, (szanszkritul: ṛṣi, dévanágari: ऋषि) eredeti jelentése: „a
védikus himnuszok szerzője”. A risi az ősi védikus értelemben egy látnok volt, egyúttal ihletett
költő. Az eredeti risik meglátták, vagy előhívták a Védák örök verseit. A Védák nem tekinthetők
olyan műnek, amit bárki írt, vagy alkotott, ezért a risik voltak azok a csatornák, amelyeken
keresztül a Védák megnyilatkoztak. A Védák utáni hagyományok szerint a risi egy olyan „látó”, aki
előtt egy magasabb tudatállapotban feltárulnak a védák eredeti igazságai. A risik akkor váltak
ismertté, amikor a védikus hinduizmus elterjedt, kb. i.e. 1000 körül. A risik a hindu irodalomban
gyakran úgy jelennek meg, mint akik félelmetes átkokat szórnak általuk kiszemelt emberekre,
azért, mert azok nem bántak velük az őket megillető tisztelettel. Ma a risi megtisztelő kifejezés a
hinduk között, gyakran tiszteleti névként (pl. mahárisi, azaz nagyrisi) is megjelenik. forrás:
wikipédia)