Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Olvasónapló
1.: Móricz Zsigmond élete, pályája

Móricz Zsigmond 1879. július 2-án született Tiszacsécsén. Magyar író, újságíró és szerkesztő.

Édesanyja Pallaghy Erzsébet, édesapja magyar parasztember, Móricz Bálint. Földműves,
építési vállalkozó. 1878. május 30-án kötöttek házasságot. Móricz Zsigmondék kilencen
voltak testvérek, közülük kettő meghalt nagyon fiatalon. A család kénytelen volt elköltözni,
ezzel véget ért Zsigmond kisgyerekkora. A család nyomorba került, ezért Prügyre költözött.
Móricz Zsigmond iskolába Istvándiban, és Prügyön járt. Ezután a Debreceni Református
Kollégiumban tanult, ahonnan Sárospatakra került. Mivel rossz tanuló volt, a nagybátyja,
Pallagi Gyula, magával vitte Kisújszállásra, ahol végül le is érettségizett. A kor szokásaihoz
híven gimnazista korában legációba ment Szakolyba. Egyetemen református teológiát
hallgatott, majd jogra járt, és segédszerkesztője volt a Debreceni Hírlapnak. 1900-ban
Budapestre költözött, egyetlen szobát bérelt ki. Jogot és bölcsészetet tanult, de nem tett tanári
szakvizsgát. Négyesy László stílusgyakorlatain részt vehetett így találkozhatott többek
között Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, és Juhász Gyulával. Megélhetési okokból
különböző hivatalokat vállalt el, de egyetemi tanulmányait sohasem fejezte be. 1903-
ban Mikszáth Kálmán hívására egy újság szerkesztője lett, illetve a Kisfaludy
Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett. 1905-ben házasságot kötött Holics
Eugéniával, azaz Jankával. Három lányuk maradt életben, a fiuk meghalt. 1925-ben Janka
öngyilkos lett. 1908-ban megjelent Hét krajcár című novellája, ami azonnali hírnevet hozott
neki, emiatt Ady Endrével is barátságot kötött. Ezt második gyereke halálakor írta, apai
fájdalmában. Ez az állapota szabadította fel benne az ő páratlan élményanyagát. Sorra
születtek sikeres regényei, elbeszélései ezután. 1912-ben házat építtetett az új felesége
társaságában. 1915-ben a katonai fronton önkéntes haditudósítóként dolgozott, több riportot is
írt. A háborúban haditudósító volt. Az újonnan megalakult Vörösmarty Akadémiának
alelnöke volt, 1919-ben pedig a Kisfaludy Társaság beválasztotta tagjai közé. Az írói
direktórium is tagjává választotta, de emiatt kitették a Kisfaludy Társaságból, és más újságok
sem támogatták. Aztán az író magánélete gyökeresen átalakult, mert 1924-ben
megismerkedett Simonyi Máriával. Felesége (Janka) féltékenységből emiatt öngyilkosságba
menekült. Móricz külföldi utazásokkal próbálta enyhíteni önvádló gyötrelmeit. 1926-ban
feleségül vette Simonyi Máriát. 1932-ben megkapta a Rothermere-díjat, és 1933-ban az Írók
Gazdasági Egyesületének elnöke lett. 1936 szeptemberében találkozott Littkey Erzsébettel,
akit később lányává fogadott. Az író megmentette a húszéves lányt az öngyilkosságtól,
amikor ő a Ferenc József hídról akart a Dunába ugrani. A lány gyerekkori történeteiből 28
novellát írt. 1937-ben szakított második feleségével, Simonyi Máriával is, és ekkor végleg
visszavonult Leányfalura. 1942. augusztus 29-én telefonon értesült arról, hogy egyik lányának
gyermeke született, és ettől annyira meghatódott, hogy leejtette a telefonkagylót, és stroke-ot
kapott. Szeptember 5-én hajnali két órakor hunyt el agyvérzésben Budapesten. Gyermekei:
Móricz Virág, írónő,Móricz Gyöngyi, emlékiratíró, Móricz Lili, színésznő, Littkey Erzsébet,
(Móricz Zsigmond fogadott lánya) a Kelet Népe szerkesztőségében dolgozott, Móricz Imre,
valószínűleg Móricz vér szerinti gyermeke, akit csak a család jó híre miatt nem vallhatott
magáénak. Legismertebb művei: Légy jó mindhalálig, Tündérkert, Árvácska.
2.: A regény megírásának körülményei

Móricz Zsigmond a regény megírásának körülményeiről nem nagyon beszélt, és sehol

máshol nem találtam információt, csak annyit, hogy Móricz a saját gyermekkoráról
alapozta a regényt. És ugye az írót több csoportból is kitették az 1920-as évek
előtt/elején, ez sokkal hozzájárult a regény megírásához.

3.: 3 fejezet tartalma (6., 7., 8., fejezet)

6. fejezet:
A fejezet elején Orczy és Misi elmennek megnézni, hogy Gyéres tanár úr felkelt –e
már. Misi izgatott volt amiért őt is őrszemnek állították, de Orczy már rutinos ebben.
Mikor kiérnek az utcára, meglátják, hogy Gyéres tanár úr ablakán még el van húzva a
függöny. Orczy ekkor elkezd mesélni egy közeli bokorról, amit Rákóczi ültetett el.
Mivel Gyéres tanár úr ablakában továbbra sem látnak mozgást, ezért átszaladnak az
úttesten, hogy közelebbről is megnézzék az említett bokrot. Ekkor hirtelen Török
János szólítja meg Misit. Misi megijed, mert Orczyval tilosban járnak, az iskolában
kéne lenniük. János megkérdezi Misitől, hogy átadta-e már a levelet Bellának. Misi azt
mondja, hogy majd csak szerdán megy Doroghyékhoz. János elmegy, majd ezután
Misi Orczyval figyeli, ahogy két gyűjtögető tanuló megy el mellettük egy szekéren. A
bámészkodással elszaladt az idő, ezért Misiék szaladnak vissza Gyéres tanár úr
ablakához, amin már el van húzva a függöny, még az ablak is nyitva van, és ott áll
Gyéres tanár úr. Gyéres tanár úr rászól a fiúkra, hogy azonnal menjenek vissza az
iskolába, és megfenyegeti őket egy büntetéssel. Misi és Orczy fut vissza az osztályba,
és hamarosan érkezik Gyéres tanár úr is. A két fiú büntetést kap. Misinek az osztály
előtt kell hangosan latin mondatokat fordítania. Orczynak pedig következő órára kell
lefordítania azt, hogy ,,A törvény határait áthágni senkinek sem szabad’’. Misi nagyon
szégyelli magát, még a hibátlan dolgozatja sem vidítja fel. Szerda délután Misi
Doroghy Sanyit tanítja, és átadja Török János levelét Bellának. Bella először
meglepődik a dolgon, azt sem tudja, hogy ki az a Török János, de Misi elmagyarázza
neki, hogy mivel bízta meg őt János, és hogy Bella kisasszony csak annyit válaszoljon
a levélre, hogy „szívesen”, vagy hogy „sehogyse”. Ezen Bella jót nevet és azt üzeni
Jánosnak Misin keresztül, hogy ,,sehogyse-szívesen’’. A jelenetet Bella nővérének,
Violának az érkezése szakítja félbe, aki megint elkezd veszekedni Bellával, amiért
még nem végzett a mosogatással. A tanulás után Misi siet Pósalaky úrhoz, de a sarkon
már várja János, aki Bella válaszára kíváncsi. Misi pedig elmondja az
üzenetet: ,,sehogyse-szívesen’’. János ezt persze nem akarja elhinni, hiszen nincs
hozzászokva, hogy egy lány bolondot csináljon belőle és egy barackot akar Misi fejére
nyomni, de Misi inkább beszalad az öregúr kertjébe. Amikor a felolvasás után Misi
visszaér a kollégiumba, a szobában éppen Nagy úr mesél a többieknek a régi
kollégiumi életről, hogy milyen nehézségek között éltek régen a diákok. Misi
elbűvölten hallgatja a régi történeteket. Vacsora után Sándor Mihály tesz elé egy cetlit,
amin a kihúzott lutri számok vannak: 17, 85, 39, 73, 45. Kérdezi, hogy ezeket a
számokat tette-e meg Misi. Misi előveszi a pénztárcáját, hogy megnézze a reskontót,
de nincs benne. Kereste mindenhol, de nem találta. Misi szerencséjére a figyelem
elterelődik róla, nem kell magyarázkodnia, de a dolog akkor is kiborítja, hiszen se a
számokra nem emlékszik, sem arra, hogy hová tette a reskontót (de mi tudjuk, hogy a
reskontó Jánosnál van).

7. fejezet:
Misi egész éjszaka nem tud aludni a reskontó miatt, és emiatt fáradtabban ébred, mint
ahogy lefeküdt. Aznap az első óra földrajz. Orczy éppen a tanár urat figurázza ki,
amikor a tanár belép, majd a naplóból rövid keresgélés után felszólítja Misit felelni.
Misi először nem is akar hinni a fülének, majd kimegy a térképhez, amin
Franciaország van. Misi szerencséjére a földrajztanár már nagyon öreg. Ráadásul
szabadidejében éppen egy tanulmányon dolgozik, ami Debrecen őskoráról szól. A
felelés hamar átmegy a földrajztanár beszédébe Debrecen őskoráról. Misi az egész
felelés alatt meg sem szólal, a tanár beszél helyette, aki felváltva hol a tananyagot
mondja, hol az őskorról beszél, majd beír Misinek egy egyest (ami akkor a legjobb
jegynek számított), tehát Misi úgy kapott kitűnő jegyet a felelésére, hogy meg sem
szólalt. A tanár távozása után, a szünetben Szegedi Feri el is mondja, hogy szerinte ez
igazságtalanság, Misi semmit sem csinált, csak vonogatta a vállát, mégis jó jegyet
kapott. Misi tudja, hogy őt megbántották, és hogy ki kéne állnia magáért, de nem teszi,
mert valójában egyetért Szegedivel, igazságtalanul kapott jó jegyet. Nem úgy mint
Gimesi, aki Misi helyett is magára veszi a dolgot, előbb összevitatkozik Szegedivel,
majd össze is verekednek. A verekedés után Orczy megy oda Misihez és megkérdezi,
hogy kihúzták-e a lutrin Misi számait. Misinek szerencsére nincs ideje válaszolni, mert
jön Gyéres tanár úr, kezdődik a következő óra. Misi azonban nem ússza meg ennyivel,
óra után Orczy most már Gimesihez megy oda, mert tudja, hogy jóban van Misivel,
hogy szedje már ki Misiből a számokat. Gimesi először kedvesen kérdezi Misitől,
majd, mivel Misi nem akar válaszolni, erőszakkal áll hozzá a dologhoz, mint mindig.
Misi azonban továbbra sem mondja a számokat, aminek az lesz a vége, hogy
összeverekednek Gimesivel.

Ezen mindenki meglepődik, mert Misit nem verekedős gyereknek ismerték. Sőt,
kettőjük indulata az egész osztályra átragad, gyakorlatilag egy tömegverekedés alakul
ki, mindenki verekszik mindenkivel, aminek csak Báthori tanár úr érkezése és az
órakezdés vet véget. Az utolsó óra torna, de ezt Misi nem szereti, unalmasnak tartja a
gyakorlatokat, ráadásul a tanár sem szimpatikus neki, mert a kis alkatú fiúkat nem
veszi komolyan, néha még meg is alázza őket, így Misinek minden ilyen tornaóra csak
szenvedés. A gyakorlatok ma sem mennek Misinek, a tanár úr már harmadjára
parancsolja, hogy fusson neki még egyszer, mert nem tudja átugrani a bakot. A
harmadik alkalommal azonban Misi megmakacsolja magát és nem fut neki újra. Istók
tanár úr először elcsodálkozik, majd ordítani kezd Misivel a makacság miatt, Misit
azonban a tornatanár fenyegetőzése ellenére sem mozdul meg. A helyzetet Orczy
próbálja megmenteni, aki kiáll a sorból és közli a tanárral, hogy Nyilas Mihály beteg.
Istókot ez pont nem érdekli, de a figyelme most már inkább Orczyra irányul, és vele
kiabál. Misi szólni akar, hogy ő nem beteg, de ekkor megtántorodik és elveszti az
eszméletét. A tanárt ez egy kicsit visszafogja, most már tényleg elhiszi, hogy Misi
beteg. Misi az óra hátralévő részét egy kötélcsomón ülve tölti. De eközben ez a
beszélgetés zajlik le Gimesi és Orczy között: ,,- Én tudom, mi a baja… Elvesztette a
reskontót, pedig kihúzták a számait.
- Ne beszélj! - mondta Orczy ámulva.
- Én tudom, mik az ő számai, leírta nálunk! És most megkérdeztem Sándor Mihálytól,
és barátom, csak a huszonkettőt nem húzták ki, a másik négyet kihúzták, úgy látom.
Orczy azt mondta:
- Hátha ellopták?... Nincs kizárva!...’’

8. fejezet:
Misi aznap délután a szobájukban levelet ír a szüleinek. A szobában rajta kívül csak az
egyik nyolcadikos diák volt. Misinek nem megy a levélírás, de sikerül megindokolnia
a szüleinek, hogy miért nem írt eddig. Majd a levélírásról a szüleire terelődik a
figyelme, régi emlékek játszódnak előtte, ahogy az apja télen farag, és ahogy az anyja
betegre dolgozza magát, de a visszaemlékezés közben lassan elalszik, viszont délután
nem lenne szabad aludni, és Misi ráadásul rosszat álmodik, amiben az apja kéri tőle a
reskontót, mire Misi nagy nehezen bevallja, hogy ellopták tőle. Apja kérdésére pedig
elmondja, hogy Böszörményi tette, erre az apja nekiáll megélezni az ácsszekercét,
hogy kettévágja Böszörményit, szóval Misi erre felriad az asztalnál (ebből arra jövünk
rá, hogy Misi sokat foglalkozik ezzel a reskontóval, és nem nyugszik tőle, még az
álmában is az van). Misit ekkor megszólítja az a nyolcadikos a szobában, aki eddig az
ágyán fekve olvasott. 
Misi lelkesen figyel rá, mert így végre valami eltereli a figyelmét a reskontóról. A
nyolcadikos úr ezután gyakorlatilag egy kiselőadást tart a magyarok őskoráról, majd
áttér az akkori politikai helyzetre.
Nagy úr előadása nagyon érdekes, megtudjuk belőle, hogy a 19. század végén hogyan
gondolkoztak az emberek a magyarok őstörténetéről, Misi viszont ámulva hallgatja
Nagy úr beszédét, de nem ért meg belőle mindent, mert ő majd csak jövőre fog törit
tanulni. Viszont átveszi Nagy úr lendületét, tetszik neki az, hogy milyen csodásnak
festi le a magyarokat. Misit mondhatni felfrissíti és felüdíti a beszélgetés Nagy úrral,
és a nyolcadikos fiú távozása után új lendülettel folytatja a szüleinek írt levelét.

Misi ezután fogja a könyveit és kimegy tanulni a fűvészkertbe, ahol a templom

órájának kongása juttatja eszébe, hogy mennie kell Pósalaky úrhoz felolvasni.
Pósalaky úr természetesen megkérdezi tőle, hogy kihúzták-e a lutrin a megtett
számokat, és Misi természetesen nem meri bevallani, hogy a reskontó nincs meg, és
még a számokat sem tudja, csak annyit mond, hogy nincs benne az újságban.
Amikor Misi a felolvasás után visszaér a kollégiumba, akkor Sándor Mihály mondja
neki, hogy kereste őt Orczy és Gimesi. Misi megijed, mert biztos benne, hogy Gimesi
és Orczy a reskontó miatt keresték. Ezután jön egy másik meglepetés, amikor Sándor
Mihály megkérdezi tőle, hogy miért nem volt a délutáni tanórákon. Misi teljesen
megdöbben, mert most esik csak le neki, hogy ma nem szombat van. Az egész szoba
csodálkozik Misin, aki saját maga sem érti, hogy hogyan felejthette el a délutáni
tanítást. Másnap a tanteremben Orczy elmondja Misinek, hogy beszélt otthon a
szakácsukkal, aki nagyon ért a lutrihoz és szerinte attól függően, hogy melyik lutrira
tett Misi, legalább 1000, de inkább 2000 forintot nyert. Misi ezen nagyon
elbizonytalanodik, mert persze fogalma sincs, hogy melyik lutrira tett, de a 2000
forint, az egy olyan hatalmas összeg, amit fel sem nagyon tud fogni (édesapja a
házukat 300 forintért vette, szóval ez tényleg egy nagy összegnek számított). Orczy
most már biztos benne, hogy a reskontót ellopták, ezért azt találja ki, hogy alakítsanak
hárman egy titkos társaságot, aminek az a célja, hogy a tolvajt kinyomozza. Orczy
felajánlja, hogy mivel a következő óra neki lyukas, mert nem református, mint a
többiek, hanem katolikus, aki nem jár énekórára, ezért elkészíti az alapszabályt.
Misi és Gimesi ezután persze pont nem tud figyelni az énektanárra az énekórán, mert
az alapszabályon jár az eszük. Szünetben újra találkoznak Orczyval, aki megírta az
alapszabályt: ,,1. A név: lutristák. 2. A tagok vérszövetségben vannak, mint testvérek.
3. Semmi titok nem létezik. 4. Elnök, titkár, jegyző. 5. Idegeneknek elárulni tilos. Ez
az egész.”

4.: Adj címet a fejezeteknek!

1. fejezet: In medias res
2. fejezet: A csínytevés és a bosszú
3. fejezet: Egy elképesztő látogatás
4. fejezet: A sugallat
5. fejezet: Házból házba
6. fejezet: ,,Hova tehettem?”
7. fejezet: Tanári szigor
8. fejezet: A lutri mizéria
9. fejezet: ,,Szabad elmulasztani azt az alkalmat?”
10. fejezet: Hová mehetett a fiatal lány?
11. fejezet: Vallj!
12. fejezet: Soha többet egyedül

5., Kedvenc szereplő jellemzése (háromnegyed oldal)

Ha kedvenc szereplőt kéne választanom, akkor biztos Pósalaky urat választanám.
Egy vén öregember, aki bár nagyon sokat nem szerepel a regényben, de fontos
szerepe van. Ahogy Móricz leírja a regényben: ,,Az öregurat Pósalaky úrnak
hívták, s a patikán túl lakott egy nagy, sárga háznak az udvarában, hátul, egy igen
csinos kis faházban.’’ Pósalaky úrnak fehér, vastag bajsza, kék szeme volt, és alig
lehetett észrevenni, hogy vak, írja Móricz a harmadik fejezetben: ,,,Egészen piros
öregúr volt, nem is lehetett nagyon öreg, vastag bajusza volt, olyan, mint mikor
télen ráfagy a zúzmara a rozmaringra, dús és lobogó, nagyon gyönyörű fehér
bajusz. Egészséges és derült ember volt, s oly tisztán nézett kék szemével, hogy az
ember zavarban volt előtte, nem hitte volna az ember, hogy nem lát, ha a homlokán
nem lett volna egy félkör alakú zöld selyemellenző.’’ Azért nem volt csont és bőr,
elég nagytermetű volt, de mindig jó kisugárzása volt, és mosolygott: ,,Testes
öregember volt, éppen betöltötte a karosszéket, a keze is puha és rózsaszínű volt, az
arca frissen borotválva, s majd kicsattant az egészségtől, s olyan derült volt s olyan
kellemes, a szája mindig mosolygott egy kicsit.’’ Misivel kedves volt, amikor Misi
elsírta magát a történtek miatt, tehát valószínűleg egy kedves, együttérző ember
lehetett. Még azt tudjuk meg a regényből, hogy Pósalaky úr tanácsnok volt
Debrecenben, amíg meg nem vakult. A regényben az első szerepe, hogy felolvasást
kellett neki tartani. Nem minden érdekelte, ezért amikor valami nem fogta meg, azt
mondta, hogy ,,ugorgyunk’’, tehát ugorjunk. Tetszik, hogy Pósalaky úr ennyire
pontos, és ebből látszik, hogy valószínűleg komolyan vette a munkáját, de sajnos
abba kellet hagynia a látássérülése miatt. Misinek mindig pontosan ötkor kellett
kezdenie a felolvasást, és pontban hat órakor kellett abbahagynia és távoznia (mert
ha túl sokáig olvasnak neki, rosszat fog álmodni). Az öregúr második, és fontosabb
szerepe, a furcsa álmának megfejtése, és a Misihez szóló szívessége. Ugyanis egy
este rosszat álmodott, ezt álmot elmondta a takarítónőjének, és ő minden álombeli
dologhoz kapcsolt egy számot. Pósalaky úr megkérte Misit, hogy ezeket a
számokat tegye fel a lutrin (de úgyis tudjuk a történetet :) ) De 100 szónak is 1 a
vége, szóval… a kedvenc szereplőm Pósalaky úr, főleg a szerepe miatt, de a
tulajdonságai is tetszenek.

Jamriskó Áron 8/2