Mihályi Péter–Szelényi Iván: VÁNCSA ISTVÁN:

A nemzetállamok ellenforradalma
∗
Előbb hűl ki a nap – interjú Mezey György egykori szövetségi A püspök álma
kapitánnyal (Szále László) Stadiont épít a Szeged-Csanádi Egyházmegye, tudatta múlt pénteken
∗ a Hír TV, hozzátéve, hogy az e célra szánt állami támogatás már meg
Zsidai Péter riportja: is érkezett. Húszmilliárdról van szó, fele megy a stadionra, a többiből
két tannyelvű iskola lesz, zenei gimnázium, kollégium, ifjúsági park.
Abaúji körkép – az ellenzéki kudarc három arca Ami konkrétan a stadiont illeti, arra vonatkozólag korábban szeré-
∗ nyebb összegről volt szó. „Múlt heti örvendetes hír, hogy a kormány
döntése értelmében megvalósul Kiss-Rigó László szeged-csanádi püs-
Írások Marxról (Vita) pök régi álma: kétmilliárd forint közpénzből hatezer férőhelyes szu-
∗ perstadiont kap az NB II-es csapata Szegeden” – írta Megyesi Gusz-
táv kollégánk alig két és fél évvel ezelőtt. Azóta, mint látjuk, a stadi-
Markó Béla: Tornyok a vízben (Erdélyi valóságirodalom) on bekerülési költsége az ötszörösére nőtt, és megy az még följebb is,
∗ ha minden igaz, de hát így van rendjén. Már csak azért is, mert min-
den fillér, amit a szegedi stadionra költünk, a lehető legjobb helyre,
ÉS Iro­da­lom: Ferdinandy György, Gergely Ágnes, Kun Árpád, Garancsi István kormányközeli iparmágnás egyik cégének bankszám-
lájára kerül, hogy aztán onnan jusson el a folyamok torkolatához, vég-
Lugosi Viktória, Nagy Zsuka, Radnóti Sándor, Takács Zsuzsa ső nyughelyére, mint a megistenülő Utnapistim a vízözön után.
Mindent megteszünk azért, hogy Szegednek örömet szerezzünk,
mondta Kiss-Rigó László a Hír TV-ben, abszolút helyeselhető mó-
don, hiszen az egyház csakugyan azért van, hogy örömet szerezzen a
hívőknek, ez a küldetése, semmi más. Csakhogy az eredeti koncepció

ÉLET ÉS
szerint nem stadionépítőként szerez örömet, hanem avval, hogy az
evangéliumot hirdeti. Evangélium = örömhír, arról szól, hogy Isten
országa elérkezett. Jézus azért küldte világgá a tanítványait, hogy Is-
ten országát hirdessék. „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se ta-
risznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen.” Vagyis
a publikum örömittas állapotba hozásának eszköz- és tőkeigénye nul-
la, mármint Jézus szerint, aki ennek a szakmának mégiscsak a legfőbb
tudora, vagy legalábbis annak minősült valamikor.
Változnak az idők, velük együtt az üdvözülés módszertana is válto-
zik. A szeged-csanádi megyéspüspök már nem elsősorban az örök élet

IRODALOM
reményével kecsegteti a híveket, hanem avval, hogy focicsapata, az
NB II-ből épp kiesni készülő Szeged 2011, amelynek a tízmilliárdos
stadion épül, „esetleg az első osztályban játszik” majd valamikor. Per-
sze ha Isten úgy akarja, bármi megtörténhet, ám egyelőre nem akar-
ja, KRL viszont így is sokmilliárdos összegeket szakít.
Alantasabb lelkek ennek a jogos voltát vitatni szokták. Nemcsak KRL
sokasodó milliárdjait, hanem azt is, hogy az egyházat az állam bármi-
fajta módon pénzelje. Először is arra hivatkoznak, hogy a hit az egyén
legszemélyesebb ügye, ahhoz másnak semmi köze nincs se pró, se kont-
ra. Másodszor azt mondják, hogy a vallás ott és akkor működik, ahol

IRODALMI ÉS POLITIK AI HETIL AP

és amikor semmi támogatást nem kap, sőt esetleg üldöztetésben része-
sül. („Az intézményes egyház ereje mindenekelőtt az üldözések idején
mutatkozik meg: zárt, relatívan homogén kultúrában egyesíti tagjait, és
így őrzi a hagyományos hitletéteményt. Az üldözésmentes időszakok-
LXII. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM ÁRA: 565 FT (éves előfizetőknek 382 Ft) 2018. JÚNIUS 1. ban jobban előtérbe kerül gyöngesége” – írja a Katolikus lexikon.) Har-
madszor pedig arra mutatnak rá (mármint az alantasabb lelkek), hogy
az egyház a II. Vatikáni Zsinat meghatározása szerint az Istennel való
bensőséges egyesülés jele és eszköze. Természetfölötti intézmény, misz-
térium, melynek lényegét csak a hitben fogjuk föl. Arra rendeltetett,
hogy Krisztus eleven teste legyen a tanúságtételre. Ezt mi nem értjük
ugyan, de a Katolikus lexikonban ez áll, tehát nyilván így igaz.
Hogyan kell az államnak Krisztus eleven testét finanszíroznia, te-
hetnénk föl a kérdést, ám ezt kihagyjuk, hiszen e tárgyban a pénz pusz-
ta említése is blaszfémia. Az Istennel való bensőséges egyesülés hü-
lyén fest a költségvetés tételei között, a misztérium nehezen forinto-
sítható. Már amennyiben a föntebb leírtaknak még manapság is szo-
kás valamiféle értelmet tulajdonítani. A jelek azt mutatják, hogy nem
szokás, vagyis az egyház ma már nem transzcendens intézmény, nem
misztérium, nem Isten vándorló népe, amely szegénységben menetel
a végtelen értékek felé, hanem szolgáltató, egyik a sok közül. Aki nem
érzi teljesen kizártnak, hogy az ő porhüvelyében valamiféle maradan-
dó, az idővel szemben invariáns szubsztancia lakozik, megrendeli a
szükséges szolgáltatásokat, vagyis egyfajta sétálójegyet vesz a menny-
országba, amilyet az operabálba szokott. Egyszerű üzleti tranzakció,
olyan, mint a biztosítás, avval a különbséggel, hogy ezt részben az ál-
lam finanszírozza. Nem világos, milyen alapon, de hagyjuk is.
KRL természetesen birtokában van mindama erényeknek, amelyek a
püspökké szentelés szükséges, de nem elégséges feltételei, úgymint kivá-
lóan erős hit, jó erkölcsök, jámborság, a lelkekért való buzgóság, bölcses-
ség és okosság, viszont őt emellett még irigylésre méltó politikai-üzleti ér-
zékkel is megáldotta az Úr. 2010-ben nyíltan és szemérmetlenül kampá-
nyolt a Fidesz és Lázár János mellett, olyan megfogalmazásokkal, ame-
lyeket pirulás nélkül leírni is nehéz, nemhogy kimondani. Leszögezte,
hogy Magyarországon ma egy olyan párt van, amely a keresztény egyház
értékrendjét méltó módon, eredményesen és hitelesen képviseli.
Manapság elég sok rosszat hallani az egyházról, de hogy az érték-
rendje azonos volna a Fideszével, azt eddig még a legádázabb ellen-
ségei se állították.
KRL azt is mondta továbbá, hogy valahányszor Hódmezővásárhely-
re érkezik, „szellemi-lelki oázisba” kerül. Ez nyilván a Lázár Jánosból és a hoz-
zá tartozó dologi létezőkből kiáradó pozitív energiák miatt van így. Ál-
dásos hatásukat KRL is hamarosan megtapasztalta, minthogy a Lázár
felügyelete alá került Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől hipp-hopp 2,4
milliárd forint támogatást kapott. Ám ez még semmi, hiszen 2012 óta övé
a Balaton déli partjának két rendkívül értékes vagyontárgya, a volt fonyó-
di és zánkai úttörőtábor is, persze nem közvetlenül. Az ingatlanokat az
Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Közalapítvány birtokolja, az
alapítvány a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgálathoz tartozik, az pe-
dig a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez, amelyet Kiss-Rigó László ve-
zet. KRL emellett folyamatosan újabb és újabb iskolákat vesz át az ön-
kormányzatoktól, arra hivatkozva, hogy az egyházi iskolák a költségve-
téstől nagyobb támogatást kapnak. Egyházi iskolát működtetni tehát jó
buli, KRL ezt nem is rejti véka alá. Őszinte ember, ami a szívén, az a szá-
ján, menekültügyben a pápát is helyre rakta. Krisztus földi helytartója
2015-ben felszólította az európai plébániákat, hogy egy-egy menekült
családot fogadjanak be, KRL avval reagált, hogy Ferenc pápa nem tud-
ja, mi van Szegeden. Fideszes körökben azóta is csodálják őt emiatt.
Ami a föntebb említett húszmilliárdot illeti, a szent férfiú avval kap-
csolatban se árul zsákbamacskát. A projektek költsége még változhat,
de csakis fölfelé, és persze az ellenszolgáltatás nélkül lenyúlt üdülőin-
gatlanokkal is lesz majd tennivaló. Felújításukra a kormány három év
alatt összesen huszonhatmilliárdot tervez fordítani.
Jézus mondja, hogy akinek van, adatik annak, és akinek nincs, ami-
je van is elvétetik tőle. Kereszténydemokráciát építő kormányunk nem
művel mást, csak, ami írva vagyon.
Matzon Ákos munkája
18022

9 770424 884005

Szabad-e Marxot
ünnepelni?
Széky János szerint nem (Éljen Eötvös
József!, ÉS, 2018/21., május 25.). Széky
úgy véli, Marx munkásságából köz-
vetlenül levezethetők a XX. századi
kelet-európai és keleti kommunista re-
zsimek bűnei. Azt is állítja, hogy Marx-
nak és a munkássága nyomán kibon-
takozó nyugati munkásmozgalomnak
nem volt szerepe a nyugati liberális de-
mokrácia kialakulásában.
Széky álláspontja véleményem sze-
rint történelmietlen, mert sok más írás-
tudóhoz hasonlóan a visszavetítés hibá-
jába esik, amikor a mai ember politikai
és erkölcsi normáit kéri számon egy má-
sik kor emberén. Vegyük például a „li-
berális demokrácia diadalmenetét” a
XIX. században. Visszatekintve való-
ban látványos fejlődés történt. Ám az
adott korban élők számára ez koránt-
sem lehetett ennyire nyilvánvaló. A XIX.
századi Angliában fokozatosan terjesz-
tették ki a választójogot, de a választás
(és választhatóság) előfeltétele sokáig
az elégséges vagyon volt. Az általános
választójogot a 21 éven felüli férfiak vo-
natkozásában csak az 1918-as törvény
biztosította, a nők politikai emancipá-
ciója pedig csak 1928-ban történt meg.
A szakszervezetek dekriminalizálása
1875-ben történt meg, de a sztrájk mi-
atti pénzügyi felelősség alól csak egy
1906-os törvény mentesítette őket. Marx
– szemben a Nyugaton kibontakozó
szociáldemokrata mozgalommal – ter-
mészetesen tévedett, amikor alábecsül-
te az ilyen evolúcióban meglévő lehető-
séget, de hogy a korabeli gyakorlat mi-
att ne lett volna oka hipokritának gon-
dolni a „burzsuá” demokráciát, nos, ez
számomra meglehetős empátiahiány-
nak tűnik (NB. Különösen a mostani
válság fényében a mai kor emberének
is lehet oka arra, hogy a liberális demok-
ráciát hipokritának tartsa.)
Marx – forradalmárként – forradalom-
ról és erőszakról beszélt, és ahogy mon-
dani szokás, nem ezért szeretjük (már
aki szereti). Tegyük hozzá, az erőszak
és az emberi élet szentsége sem volt
ugyanaz a XIX. században, mint a
XXI‑ben. A liberális demokráciát kifej-
lesztő Anglia számára például nem oko-
zott gondot, hogy egy egész birodalmat
építsen fel és fosszon ki hadihajók és szu-
ronyok segítségével, aminek során az
érintettek életének és vagyonának a meg-
óvása nem volt elsőrendű szempont.
Marx korántsem az egyetlen, akinek
a megünneplése kapcsán Széky vétót
emelhetne. Luther Mártont, akinek a
születése 500. évfordulóját szerte a vi-
lágon, köztük Magyarországon is jog-
gal megünnepelték, vajon „szeretjük‑e”
az antiszemitizmusáért („a zsidó an�-
nyira reménytelenül gonosz, mérgező
és ördögi fajta, hogy az elmúlt 1400 év-
ben ők lettek a mi pestisünk, ragályunk
és összes balsorsunk forrása... Szívük-
ben naponta meggyilkolnak bennün-
ket... kiérdemelték a gyűlöletet”.)? És
ami a konkrét kérdéshez kapcsolódik,
okoljuk-e ezért vagy ennek ellenére Lu­
thert a holokausztért, hiszen a nácik
„tudományos” központokat hoztak lét-
re a „zsidó befolyás kutatására és kiik-
tatására”, amelyek sorozatban adták ki
Luther írásait megfelelő kommentárok-
kal ellátva az érdeklődők számára.
És mi a helyzet a keresztény gondol-
kodók és művészek tömegének anti-
szemitizmusával/antijudaizmusával?
Hallgassuk-e Wagnert, a manifeszt an-
tiszemitát, olvassuk-e Nietzschét, Hit-
ler kedvenc filozófusát, vagy éppen
Marxot antijudaizmusa és (talán freu-
di indíttatású) antiszemitizmusa miatt.
És mi a helyzet az erőszakra bíztatással: ne ol-
Jövő heti számunkban könyvheti összeállítás: Berg Judit és Kántor Péter megnyitója,
kritikák, ÉS-kvartett Oravecz Imre Ókontri című regényéről.
Hirdessen az ÉS-ben!
E he­ti szá­munk 13 500 pél­dány­ban
je­lent meg. Eb­bõl a Ma­gyar Pos­ta, a
Lapker Rt. és az al­ter­na­tív ter­jesz­tõk
meg­ren­de­lé­se alap­ján or­szá­go­san
3790 pél­dány jut elõ­fi­ze­tõ­ink­hez,
9 370 pe­dig árus­pél­dány­ként ke­rül
for­ga­lom­ba. Online előfizetőink szá­
ma átlagosan 1532 fő. A hir­de­tések
tech­ni­kai fel­té­tele­i­rõl rész­le­tes in­for­má­
ci­ót ad An­dó­né Vá­czi Gab­ri­el­la a 210-
5149 és a 210-5159-es te­le­fo­non és
a hirdetes@es.hu címen.
VISSZHANG
vassuk a mi Petőfinket („Akasszátok fel a kirá-
Roth marad
lyokat!”), vagy az Újtestamentum Jézusát („el- Kiadja az
lenségeimet... pedig öljétek meg a sze-
mem láttára”), hogy általában a keresz- Irodalom Kft.:
ténység egészéről, amelynek a nevében ÉS Alapítvány
2000 éves történelme folyamán egész ÉS Baráti Társaság
civilizációk és embermilliók pusztul- Fiatalok voltunk, állandóan kincseket leltünk. Olykor ott is, ahol volt.
Megjelenik minden pénteken
tak el, ne is beszéljünk? Akadt, aminek közösen örültünk, s bőven jutott olyan is, ami nem
TARNÓI GIZELLA
Székynek talán el kellene gondolkod- volt megosztható. Kazettákra felvett dalgyűjteményeket kaptam lá-
nia azon is, hogy miért ünnepli a Nyu- nyoktól, de botfülemnek mindegy volt, melyik szól az autóban, bár Fôszerkesztô:
gat politikai és tudományos öröksége mindig nagyon örültem nekik, igyekeztem később, hogy egy-egy ka- KOVÁCS ZOLTÁN
kovacs@es.hu
meghatározó részeként Marxot, és mi- zettáról megmondjam, kitől is van, de ez inkább a kézírás alapján
Fôszerkesztô-helyettes:
ért tiltakozik ez ellen Kelet? Nem arról ment, amivel a vignettára ráíródott valami, mint a dallamok alapján. KÁROLYI CSABA
van-e szó, hogy nem egyetlen, hanem Most már se a kazetták nincsenek meg, se készség, amellyel le lehet- Feuilleton, könyvkritika: kedd 10–13
számos legitim, egymással versengő igaz- ne játszani. karolyi@es.hu
ság van, és ennek el/felismerése – szem- De sok minden megmaradt. VÁNCSA ISTVÁN
ben a kizárólagosság igényével – a szel- Alexander Portnoy, Nathan Zuckerman tépelődései állandóvá vál- vancsa@es.hu
lemi felnőttség és érettség bizonyítéka? tak a magamban folytatott beszélgetésekben. Olvasószerkesztô:
Pár évvel azelőtt, hogy Philip Roth „az enyém lett”, egyszerre két RUFF BORBÁLA
Művészetkritika, ruff@es.hu
Felcsuti Péter dolog történt: lettek igazi szerelmeink, s valahogy egyazon pillanat-
ban állt össze jó néhány barátomban és bennem is: valamit jelent az, Szerkesztôk és fogadóórák:
Próza:
hogy zsidók is vagyunk. Pontosabban, hogy többet, de legalábbis mást
GRECSÓ KRISZTIÁN
Értsük Marxot! is, mint amit hazulról hoz ez a tény. Nem hiszem, hogy tudtuk, mit is
(azaz hogy adtunk volna magunknak egzakt választ, én bizonyosan
kedd 10–13, grecso@es.hu
Vers:
Széky János – akinek az írásait én a ma- nem), a fejem tele volt a nagymamám visszaemlékezéseivel a haláltá- CSUHAI ISTVÁN
gyar sajtó legjobb külpolitikai elemzé- borról, a családunk sok-sok halottjának történetéről. Mindent és min- kedd 10–13, csuhai@es.hu
seinek tartom – nem szereti Marxot (Él- dent elolvastunk, amit lehetett a túlélőktől. Interjú:
jen Eötvös József!, ÉS, 2018/21., május 25.), Volt, aki a hagyományok felé fordult a társaságban, ez engem nem iz- RÁDAI ESZTER
csütörtök 13–14
sőt úgy gondolja – Jean-Claude Jun­cker gatott, viszont felleltem dédnagymamám visszaemlékezéseit, amelyek-
Külföld:
állításával ellentétben –, felelős azokért ben első világháború utáni anekdoták vannak a régi Király utcáról, a SZÉKY JÁNOS
az atrocitásokért, amelyek állítólagos sakterről, a bérházak mindennapjairól. Nem voltak különösen jól meg- csütörtök 13–15
örökösein kérhetők számon. Szerinte írva, de engem elkápráztattak a kesze-kósza humoros történetek. Tárlat, grafika:
az Európai Bizottság elnökének másik (Ennek a dédnagymamának a férjét és így nagyapámat is Rothnak SZIKSZAI KÁROLY
érve „történelmi tudatlanságának tünete”, vé- hívták történetesen, amíg nem magyarosítottak.) hétfô 11–13, szikszai@es.hu
delmezői „nem ismerik a politikatörténetet”, s Azt hiszem, csak Roth és Kardos G. világát felfedezve értettem meg, Tervezôszerkesztô:
az első állításban „közkeletű tévedés munkál”. miért: csodálatos édesség volt a zsidóságról olvasni, úgy, hogy közben KABÁN ESZTER ANNA
Ha az Európai Bizottság és tanácsadói nem áldozati irodalmat olvas az ember. Munkatársak:
DARVASI LÁSZLÓ
ilyen felkészületlenek, akkor én először Nem mintha ne adott volna megannyi remekművet nekem Zsolt Béla,
MEGYESI GUSZTÁV
csak kérdeznék: nem Karl Marx volt az, Primo Levi, Szép Ernő Emberszaga (ott van a fejemben minden része, ha
MOLNÁR ERZSÉBET
aki egész filozófiai, majd közgazdasági az Újlipótvárosban járok, most már a rárakódott Nádas-emlékekkel) és
Korrektor:
kutakodásait azért kezdte el, hogy meg- még mennyi, de mennyi szépség, csakhogy én nem tudtam a dédnagy- WEISZ GYÖRGYI
fejtse, miképpen kerülnek kora polgá- mama anekdotái, Roth, Kardos G. előtt, hogy akad más is.
Terjesztés, hirdetés:
rai olyan helyzetbe, hogy pénzért min- Túlélők újszülöttének minden vicc új.
ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA
denüket, még a becsületüket is eladják, A pszichoanalízis keretébe írt vagy épp az erotikus és halálvágyó bá-
s csak oly mértékben szabadok, hogy bokkal, az elviselhetetlenségig nyomasztó gyermekkort megidéző Ne- Index: 25-44
HU-ISSN 0424-8848
szabadok a termelőeszközöktől? Marx warkkal, a gyerekkor kegyetlenségeivel, az öregkor minden rosszasá- Szerkesztôség:
a szabadságot nem tagadta – mint Szé- gával az inkontinenciától az impotenciáig a mese volt az, a felfestett 1089 Budapest,
ky véli –, de arra kereste a választ, hogy alakok viszonyai, amely tökéletessé tette Roth műveit. Magyarok Nagyasszonya tér 10.
miképpen lehet ezt mindenki számára Bár feltehetően A Portnoy-kórt (ami rendes orvosi terminus techni- (Bejárat a Gaal Mózes utca felôl)
1450 Budapest, Pf.: 84
biztosítani (szerinte osztály nélküli tár- cusszá érlelődött az idők során, író vágyhat-e többet, hipochondri- Telefon: 303-9211, 210-2157,
sadalommal). A Sztálin által megvaló- ával sújtott olvasó kaphat-e ennél varázsosabbat?) fogják a legtöb- 303-9210
sított személyi kultuszra Marxnak nem bet olvasni továbbra is, és az Amerikai pasztorál lesz az a műve, amely Telefax: 303-9241
E-mail: es@es.hu
lehettek utasításai. Az viszont átvett el- a legtöbb kemény fedeles kiadást éri meg a következő évtizedekben Internet­cím: www.es.hu
veinek köszönhető, hogy a kommunis- is, szerintem az Ellenélet a legnagyobb Roth-csoda, vagy ha tetszik, a Kiadja: Irodalom Kft.
ták hatalomra kerülésükkor azonnal bé- legperfekcionistább fricska, ami a most elhunyt szerző kezei közül Felelôs kiadó:
két kötöttek, földet osztottak, s az ad- kikerült. a Kft. ügyvezetô igazgatója
Telefon: 303-9211
dig legnyomorúságosabb országban rö- Öt rész, öt narratíva ugyanazzal a kiindulóponttal. Valaki mindig vál- Hirdetésfelvétel:
vid idő alatt felszámolták az írástudat- lal egy kockázatos műtétet, amely megszabadítja az impotenciától, va- Magyarok Nagyasszonya tér 10.
lanságot, és korszerű ipart teremtettek, laki mindig elmeséli. Valaki belehal a műtétbe, máskor ugyanaz túléli. Lapterjesztés: Irodalom Kft.
miközben ma már elképzelhetetlen tár- Mire végigolvassuk, újratanulunk olvasni, a narratívák szabadsága 1089 Budapest, Magyarok Nagyasszonya tér 10.
sadalmi mobilitást biztosítottak. Ha és játéka úgy bűvöl el, hogy közben maga a történet mint történet mindig Telefon: 210-5149, 210-5159
Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt.
Marx élete végén nem gondolkodik el káprázatosan izgalmas.
és alternatív terjesztôk.
a szocializmus oroszországi bevezeté- És hát ott van mindenki: „Belenézek reggel a tükörbe, és visszanéz
sén, ki állította volna meg Hitlert és a rám az egész család. Látom az anyámat, a húgomat, a bátyámat, ott Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt.
10102237-07105005-00000008
fasizmust? Sajnos amit Marx a parla- látom a halottakat mind a saját ronda bagólesőmön” – s így valahogy
Köszönetet mondunk olvasóinknak,
menti demokráciáról gúnyosan írt, azt mi is, saját alakjaink és démonaink is. A newarki szülőkben ott a nagy- akik adóforintjaik egy százalékával
ma a mindennapjainkban tapasztaljuk: mamám gondolati szűkössége és végtelen szíve, az apokaliptikus vi- támogatják a lapot.
mit ér a szabad választójog vagy a tör- tákban ott van sok-sok hülye és angyal az életemből. Az Élet és Irodalom Alapítvány
vényes felhatalmazás. Amit egyébként (Mellékszál, de mégis fontos a könyv gyönyörű izraeli anziksza, a adószáma: 18001776-1-42
Széky a kínaiakról állít (mármint hogy tipizáltan is egyedi izraeli zsidó karakterek megidézése, miként az is, bankszámlaszáma: 11786001-20043393
kitartanak a tőke megtörésében a mar- hogy harminc éve, amikor íródott, ugyanazokat a gonosz hülyesége-
Lapzárta: kedd, 11 óra
xi recept mellett), nem is lenne olyan el- ket mondták baloldali idióták Londonban – s másutt – Izrael termé-
Meg nem rendelt kéziratokat lehetôségeink
viselhetetlen, mint a mai égbekiáltó igaz- szetes önvédő politikájáról, amiket ma is összelocsognak.) szerint gondozunk, de csak felbélyegzett,
ságtalanságok. Sajnálnám, ha Székyt – „Míg beszélt, arra gondoltam, hogy így fabrikálnak az emberek tör- válaszborítékos levelekre
mint egy-két szabadelvű gondolkodót téneteket az életből, és így fabrikálnak életeket a történetekből” – írja áll módunkban válaszolni.
– a zsigeri antikommunizmus a jobbol- Roth egyik hőséről ironikusan. Varázstükrében ezek a történetek és Az Élet és Irodalom című hetilapot
előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap
dal táborába szorítaná. életek (a „hátha nem úgy van” lebegtetésével különösen) mind ragyo- Igazgatósága. Előfizethető a postahivatalokban,
góvá válnak. a hírlapot kézbesítőknél,
Aradi Emil Ahogy Kardos G. regénytrilógiájában is megvan minden a szépség- illetve a Posta webshopjában
a www.posta.hu/hirlapelofizetes címszó alatt,
ről, az egyetemes jóságról, emberiességről mint természetes jelenség- illetve megrendelhető
(További kapcsolódó reflexió: Tamás Gáspár ről való mesélni tudás. a hirlapelofizetes@posta.hu e-mail címen
és a +36-1-767-8262-es telefonszámon.
Miklós írása a 12. oldalon) Nagyon közel látom őket egymáshoz is és magamhoz is, nagyon kár,
A Kiadóban előfizetési csekk,
hogy nincsenek már itt. számla és ajándékutalvány
Berkovits György De abban bizonyos vagyok, hogy Zuckerman, Nathan (és Avraham a 210-5149, 210-5159-es telefonszámokon,
temetése Bogatir is) még sokaknak fog akkor is megrendülést és örömet adni, a 303-9241-es faxszámon,
valamint a lapterjesztes@es.hu
amikor mi se leszünk már rég itt. e-mailcímen igényelhető.
A 78 éves korában elhunyt író te- Kár, hogy nem beszélgethetünk már velük arról, hogy ők hol jár- Előfizetés és ajándékutalvány vásárolható még:
metése 2018. június 3-án, vasár- nak, amikor ott járnak, azokon a lapoldalokon, ahova még mi is sok- Atlantisz Könyvsziget (Bp., VI. Anker köz 1–3.,
bejárat a Király u. felől.)
nap, 11 órakor lesz a Kozma ut- szor visszatérünk.
cai izraelita temetőben (Budapest, Elô­fi­ze­té­si díj
egy év­re 19 860 Ft, fél év­re 10 800 Ft,
1108 Kozma utca 6., az Új köz- Petri Lukács Ádám ne­gyed­év­re 6300 Ft,
temető mellett) egy hó­nap­ra 2150 Ft.
Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül,
az alábbi bankszámlára történő utalással,
a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett:
Számlavezető: Budapest Bank Nyrt.
Ibanszám: HU82-10102237-07105000-01004309
Swiftkód: BUDAHUHB
Számlatulajdonos az Irodalom Kft.
Előfizetési díj egy évre európai országokba
Hirdetési tarifák La­pun­kat rend­sze­re­sen szem­lé­zi Ma­gyar­or­szág elsőbbségi levélként 260 euró
(kézb. idő 2–3 munkanap),
Méret (mm) F-f ÉS kísérõszín 4 szín
leg­na­gyobb mé­dia­fi­gye­lõ­je, az
normál küldeményként 200 euró
(eFt) (eFt) (eFt) (kézb. idő 7–8 munkanap)
Egyéb országokba 283 euró
2/1 (egyedileg egyeztetett) 655 1050
1/1 270×433 396 490 670
(kézb. idő 8–10 munkanap)
1/2 álló 130×421, fekvõ 270×205 225 280 390 To­váb­bi elô­fi­ze­té­si in­for­má­ci­ók
1/3 álló 105×421, fekvõ 270×135 152 184 264 Observer Budapest Médiafigyelő Kft. a hon­la­pun­kon (www.es.hu).
1/4 álló 160×205, fekvõ 270×100 126 162 215 Ter­jesz­té­si rek­la­má­ci­ók, cím­vál­to­zás stb.
1/6 álló 105×205, fekvõ 270×70 89,5 106 138 1139 Budapest, Frangepán u. 7. be­je­len­té­se a +36-1-767-8262-es számon
1/8 csík 270×50, fekvõ 160×100, álló 105×145 71 85 112 vagy a hirlap@posta.hu e-mail címen.
2/100 105×100 49 Tel.: +36 1 303 47 38
1/100 50×100 25
2/50 105×50 25 Fax: +36 1 303 47 44
1/50 50×50 12,5
E-mail: ugyfelkapcsolat@observer.hu
ÚJ! – 4 szín – címlapcsík (270×50 mm) 440 eFt, fekete-fehér – címlapcsík (105×25
mm) 63 eFt (elõzetes egyeztetés alapján), 4 szín – Junior page (215×305 mm) 475 eFt.
Elhelyezés a hátlapon: + 20%. Az árak az áfát nem tartalmazzák.
 2018. JÚNIUS 1.
Amikor 2008-ban egy Orbán Viktor
nevű magyar ellenzéki politikus kap-
zsisággal magyarázta az éppen akkor
kirobbant nemzetközi pénzügyi vál-
ságot, a liberális demokrácia, a nyílt
társadalom és a nyugati típusú piac-
gazdaság hívei közül kevesen gondol-
ták, hogy az alábbi fejtegetést érdemes
komolyan venni. „Ez egy ember okoz-
ta válság. Nagyon egyszerűen kifeje-
zem magamat: loptak, csaltak, hazud-
tak, hamisítottak, eltitkolták a valósá-
gos tényeket, és mindezt azért tették,
hogy minél több pénzhez juthassanak.
Vagyis kapzsiság, mértéktelenség hú-
zódik meg a mostani pénzügyi válság
legmélyebb dimenziójában.”
Két évvel később Orbán miniszter-
elnök lett Magyarországon, Görögor-
szág pedig úgy omlott össze, hogy
majdnem magával rántotta az európai
közös valutát, az eurót. 2015-ben Ja-
rosław Kaczyński Lengyelországban
kezdett el szembemenetelni az Euró-
pai Unió közös szabályaival, 2016-ban
volt az angliai Brexit-népszavazás,
2017/18 fordulóján Csehországban
előbb egy jobboldali populista párt lett
a parlamenti választás győztese, majd
pedig újraválasztották az ország balol-
dali populista elnökét. 2017-ben – az
„America first” jelszóval – Donald Trump
lett az Egyesült Államok elnöke, majd
globalizációellenes, populista erők ke-
rültek kormányra Ausztriában és leg-
újabban Olaszországban is. „Ennek a
fele se tréfa” – mondhatnák tudós nyu-
gati barátaink és kollégáink, ha tudná-
nak magyarul. De a másik, látszólag
ugyancsak idevágó magyar mondás,
hogy ti. „egy bolond százat csinál” biz-
tosan téves. Nyilvánvalóan nem ez a
helyzet. A világpolitika fentebb emlí-
tett szereplői nem Orbán Viktort és a
magyar modellt másolták az elmúlt 10
évben. Hát akkor mi történik?
Okfejtésünket messziről kell kezde-
nünk. Marx, aki éppen 200 évvel ez-
előtt született, már 1848-ban felismer-
te, hogy a kapitalizmus egyidős a tő-
kés nemzetállammal. Mint a Kommu-
nista kiáltványban olvashatjuk: „Függet-
len, szinte csak szövetséges viszonyban levő tar-
tományokat, melyeknek különböző érdekeik, tör-
vényeik, kormányaik és vámjaik voltak, egy nem-
zetté tömörítettek, melynek egy a kormá-
nya, egy a törvénye, egy a nemzeti osztályérde-
ke, egy a vámhatára.” Polányi Károly
(1886–1964) is úgy látta, hogy a kapi-
talizmus világtörténelme során egy idő-
ben zajlott le a nagy, feudális, rediszt-
ributív birodalmak felbomlása, a gyar-
matok felszabadulása, a világpiac meg-
születése és a nemzetállam kialakulá-
sa. A Marx utáni kapitalizmus törté-
netét úgy is felfoghatjuk, hogy az nem
más, mint a világpiac túlkapásainak
nemzetállami mérséklése, illetve a nem-
zetállamoknak a globalizáció raciona-
lizációját blokkoló provincializmusa
közötti közdelem.
Ha a kapitalizmus világtörténetét
szakaszolni próbáljuk, és nevet kere-
sünk a szemünk előtt mostanában le-
játszódott folyamatoknak, akkor mond-
hatjuk azt, hogy ennek az új, több év-
tizedes, a szovjet világbirodalom fel-
bomlása után, 1990-től kezdődő kor-
szaknak a legfőbb jellemzője a globali-
záció korábbinál is pregnánsabb, összes-
ségében a társadalmi progressziót szol-
gáló térnyerése. Ezzel együtt jár a nem-
zetállamok és nemzeti szuverenitások
hanyatlása és az ezzel szembeni – fő-
ként a partikulárisabb érdekeket szol-
gáló – nemzetállami ellenforradalmak
sorozata. Ennek az antiglobalizációs
ellenforradalomnak pusztán egy (egyik
első) epizódja a 2008-as Orbán-nyilat-
kozat. Legújabb fejleménye pedig az,
hogy Rómában nagy valószínűséggel
a szélsőbaloldali és szélsőjobboldali
populisták fognak EU-ellenes kormányt
alakítani. Világpolitikailag persze en-
nél sokkal fontosabb az a fajta nacio-
nalizmus, amelyet Putyin, Trump és
Hszi elnök képvisel. Mi a bajuk a glo-
balizációval a fentebb már említett, ha-
zájukban széles körben népszerű nem-
zetállami vezetőknek? Legalább öt új
fejlemény van – ezek közül négyről csak
röviden szólunk, az ötödikről viszont
részletesen is.
(1) Az USA-ban, Nyugat-Európá-
ban, sőt Kelet-Európában is jól látha-
tóan vannak olyan rétegek (a jövedel-
mi hierarchia alsó decilisében vagy
kvintilisében), melyeknek a reáljöve-
delme az elmúlt évtizedekben csök-
kent, vagy csak kevéssel emelkedett.
Ennek fontos oka, hogy a világpiac
szabadabbá válásával a központ orszá-
gaiban a munkásoknak ma versenyez-
niük kell a periféria munkásaival. Meg-
jelenés előtt álló, angol nyelven írt kis-
2018. JÚNIUS 1.
MIHÁLYI PÉTER–SZELÉNYI IVÁN:
A nemzetállamok
ellenforradalma
monográfiánkban (Rent-seekers – The top
20 percent) ezt úgy fogalmaztuk: a glo-
balizációnak van egy járadékmegsem-
misítő s ennyiben emancipatórikus,
egyenlőtlenségcsökkentő hatása is.
Akár Európából, akár az USA-ból néz-
zük a dolgokat, világos, hogy koráb-
ban a centrum munkásosztályát a vá-
mok (és a szakszervezetek) megvéd-
ték az olcsóbb, periférián élő munka-
erőtől. Amikor ez fenntarthatatlanná
vált, a reáljövedelmek csökkenéséhez
vezetett a központban, de nagy bér-
emelkedést hozott létre a periférián. A
periférián élő népesség számottevő ré-
szét jelentő Kína és India esetében
százmilliók helyzete javult alapvető-
en. (2) Azoknak is van igazságuk, akik
arra hívják fel a figyelmet, hogy a tőke
szabadon mozog a glóbuszon, míg a
politika maga lokális marad. Ez áll
még az Európai Unióra is: a tőke sza-
badon mozog, de elkerüli az adókat
és szociális terheket. (3) Az is kétség-
telen, hogy maga az unió „demokrá-
ciadeficit”-től szenved, mert nincs a
tőke mozgásához hasonló demokrati-
kus ellenőrzési rendszere. (4) Arról vi-
szont ritkán esik szó, hogy mára a po-
litika is hihetetlen mértékben profes�-
szionalizálódott. Akinek nincs diplo-
mája, és nem tölt napi 3-4 órát politi-
kával, annak esélye sincs arra, hogy
megértse a körülötte zajló folyamatok
lényegét. Ez nagyon frusztrálja a vá-
lasztókat, innen is az elitellenesség, a
közvetett demokrácia és az EU elleni
indulat – és ezért tudnak választást
nyerni populista pártok és vezérek.
Az 5. fontos fejlemény az, hogy az
elmúlt két-három évtizedben a világ
minden részén nőtt és mindenki szá-
mára érzékelhetővé vált a munkaerő
szabad áramlása is (beleértve az egye-
temisták és a pályakezdők korábban
soha nem látott méretű vándorlását
is). Már említett könyvünknek és en-
nek a cikknek is az a legfőbb monda-
nivalója, hogy ez az emberiség egészé-
nek nézőpontjából vizsgálva valójá-
ban hatalmas emancipációs teljesít-
mény – talán a felvilágosodás óta az emberi-
ség legfontosabb emancipatórikus ugrása. Száz-
milliók vannak úton a perifériáról a
központ felé. Ezeknek egy része me-
nekült. Mentik az életüket polgárhá-
borúk vagy természeti katasztrófák
elől, de többségük gazdasági migráns;
a nyomortól menekülnek, s keresnek
maguk és családjuk számra embersé-
ges életfeltételeket. Ez bűn? A XX.
század elején Amerikába tántorgott
másfél millió magyar rosszat tett Ma-
gyarországnak, ártott a befogadó or-
szágnak?
A nemzetállami ellenforradalom –
gondolatmenetünk logikája és opti-
mista reményeink szerint – valójában
nem más, mint az öt, általunk felsorolt
„baj” orvoslására vonatkozó, betelje-
síthetetlen ígéretek halmaza. S miután
az ígéretek beteljesíthetetlenek, mu-
száj folyamatosan hazudni. A Brexit
nem lesz igazi Brexit (Anglia igyek-
szik az európai közös piac részének
maradni), mint ahogyan végül a görö-
gök többsége is fontosabbnak tartot-
ta bennmaradni az euróövezetben,
mint visszatérni a nemzeti valutához.
Trump is inkább fenyegetőzött, de Kí-
nával, Mexikóval, Kanadával és az
EU-val szemben egyelőre nem indí-
tott vámháborút. Magyarország és
Lengyelország aligha fog kilépni az
EU-ból (és aligha zárják ki őket), akár-
hányszor nyer is Orbán vagy Kaczyńs-
ki választást otthon. Ahhoz viszont
van erejük a nemzeti kormányoknak,
hogy hosszú időn át (akár egy évtize-
dig is) vasszigorral korlátozzák a be-
vándorlást. De ne feledjük, a világ leg-
sikeresebb országai, az USA, Kanada,
Ausztrália bevándorlók országai. Ezek
az országok nem a nagymérvű beván-
dorlás ellenére, hanem éppen annak a
következtében lettek sikeresek. Ma-
gyarország is „migránsok” országa volt
egész történelme során. Kevés család
van, amelynek a felmenői között ne
lennének betelepített jászok, kunok,
alapú diszkrimináció. Jól mutatja ezt
az afrikai-amerikaiak és „indián” szár-
mazású amerikaiak vagy az ausztrál
„bennszülöttek” hátrányos helyzete.
Hasonló a muzulmánok elnyomása
hinduk által Indiában, a síiták üldözé-
se a szunniták által (és vice versa). A
legdöbbenetesebb talán a rohingyák
elleni népirtás Burmában. Makacsul
tovább élnek az olyan feudális megkü-
lönböztetések, mint a kasztok szerin-
ti besorolás Indiában, Japánban vagy
Kazahsztánban, ahol az egész népes-
séget három „kasztba” vagy „jüz”-be
sorolják. A családi kapcsolatokon ala-
svábok, szászok, bevándorlott zsidók, nő magyar demográfus, Hablicsek puló lojalitás évtizedek óta meghatá-
németek, bolgárok, szlovákok és ro- László kiszámolta, hogy már ahhoz is rozó Bangladesben. Az 1971-es, Pa-
mánok. Magyarország sikereihez is évente 30 ezres bevándorlási többlet kisztán elleni függetlenségi harcot ve-
igencsak hozzájárultak ezek a „más kell, hogy Magyarország népessége zető kiterjedt család tagjai (az ún. Awa-
származásúak”, gondoljunk csak No- 2050-re ne csökkenjen 9,7 millió fő alá. mi Liga) mai napig megőrizték az ál-
bel-díjasaink és nagy művészeink csa- Ha az egyenleg csak egy kicsit negatív lami tisztviselői állások egyharmadát.
ládfájára. Persze, a tömeges bevándor- – mondjuk, évente 10 ezer fő a nettó Világunkban létezik még rabszolga-
lás akkor sikeres, amikor az a befoga- kivándorlás –, akkor 2050-re a magyar ság is. Mintegy 40 millióra becsülik
dó országok demográfiai helyzetéhez népesség 8 milliós szintre fog zsugo- azoknak a számát, akik fizetség nélkül
és munkaerőpiaci igényeihez alkalmaz- rodni. A tanulmány megírása óta a dolgoznak „uraiknak” családi adóssá-
kodó, átgondolt bevándorláspolitiká- helyzet nyilvánvalóan romlott, csak ép- gok törlesztése fejében (most nem is
ra épül; a 2015-ös gátszakadásokhoz pen azt nem lehet tudni, hogy ponto- beszélve a „szexuális rabszolgákról”,
hasonló folyamatokat lehetőleg el kell san mennyivel. A KSH – bizonyára akiket elraboltak, vagy éhező család-
kerülni. De ennek észszerű (és ember- módszertani bizonytalanságok okán – jaiktól fillérekért megvásároltak. Ke-
séges) megoldása nem egy-egy ország csak 2010-ig mer visszamenni a ki- és let-Európában, különösképpen Bul-
„kerítésépítése” nemzeti határain, ha- bevándorlás éves idősoraival. Az azóta gáriában, Magyarországon, Macedó-
nem az Európai Unió és az ENSZ kö- eltelt 8 év átlagában a „hivatalos” ván- niában, Romániában, Szerbiában és
zös fellépése, a vándorlók menekült- dorlási egyenleg mínusz 1921 fő – ám ez Szlovákiában a cigány népesség is
státuszának nemzetközileg szabályo- biztosan durva alulbecslés. Könnyen diszkrimináció áldozata; ezekben az
zott ellenőrzése, a menekülttáborok lehet, hogy a tényleges szám a mínusz országokban ők alkotják a mélyszegé-
nemzetközi finanszírozása, a menekül- 10 ezer/év/fő szintet is meghaladja. nyek jelentős részét. Kínában, különö-
tek célországokba való elosztása s a Mi a munkaerő szabad áramlásában sen Pekingben és a többi megapolisz-
gazdasági vándorlók számára a befo- a globalizáció nagy esélyét látjuk, s ban a faluról/vidékről származókat
gadásra kész országok megtalálása. egyben azt is gondoljuk, hogy ez ko- másodrendű állampolgárokként keze-
A mostani migrációs hullámnak is runk egyik legjelentősebb defeudalizáci- lik. Az úgynevezett hukou rendszer több
lehetne nyertese Magyarország. 1981 ós mozzanata. Merthogy a Föld lakos- százmillió kínai számára csak a (több-
óta fogy és öregszik a népességünk. A ságának igen jelentős hányada ma még nyire elmaradott falusi) szülőhelyükön
kettő szorosan összefügg. Ha minden nem a kapitalizmustól, hanem a to- kínált szolgáltatásokat biztosítja. Ha-
így marad, fejre áll a nyugdíjrendszer vábbélő feudalizmustól szenved. A sonló rendszerekről tudunk más kelet-
és az egészségügyünk is. Még 2004‑ben, szegénység és egyenlőtlenség fő oka ázsiai országokból is.
vagyis az EU-csatlakozás előtt, a kitű- még mindig az etnikai, vallási, gender Marxnak voltak máig idézhető, zse-
niális meglátásai, de mint oly sok más
kérdésben, éppen a lényeget, a jövőre
vonatkozó előrejelzéseit tekintve téve-
dett. A már idézett, Engelsszel közö-
sen írt munkájában úgy gondolta, hogy
a világ egészét átfogó, emancipatóri-
kus forradalmat az áruk szabad keres-
kedelme már önmagában is ki fogja
kényszeríteni. Idézzük: „A burzsoázia az
összes termelési szerszámok gyors tökéletesítése, a
végtelenül megkönnyített közlekedés révén vala-
mennyi nemzetet, még a legbarbárabbakat is, be-
lerántja a civilizációba. Áruinak olcsó ára az a
nehéztüzérség, amellyel rommá lő minden kínai
falat, amellyel kapitulációra bírja a barbárok
legmakacsabb idegengyűlöletét is.” Hát na-
gyon nem ez történt: volt két világhá-
ború, hetven év szocializmus, és még
az elmúlt évtizedekben is tízmilliók
életét követelték faji, vallási és etnikai
alapon vívott belháborúk. Marx el volt
ragadtatva korának nagy technikai újí-
tásaitól: a gőzhajótól és a gőzvasúttól
meg attól, hogy táviratot lehetett kül-
deni a tengeren túlra. Azt nem látta,
nem láthatta előre, hogy a munkaerő
mobilitásának növekedése szempont-
jából az ő korának csodái eltörpülnek
az internet, a mobiltelefon és a fapa-
dos repülőjegyek kínálta mai lehető-
ségekhez képest. Csak a mából nézve
nyilvánvaló, hogy végső soron ezek a
technikai és üzleti újítások együttesen
hívták életre a globalizáció új fejeze-
tét, a munkaerő szabad áramlását is, s
ez most már tényleg elegendő erő arra,
hogy a legbarbárabb nemzeteket is
„belerántsa” a civilizációba.
Az a sejtésünk, hogy a következő két
Érzéki struktúrák évszázadban a világ népessége át fog
rendeződni. A glóbuszt a homo sapiens
mint olyan lakja majd be, bőrszín, etni-
kum, vallás megkülönböztetése nél-
Matzon Ákos munkáihoz kül. Amikor 1 milliárd ember a tévén
és az interneten keresztül azt látja és
hallja, hogy Harry herceg menyasszo-
A szerkezet, a konstrukció a rációt és nem az érzelmeket hivatott szolgál- nya, Meghan Markle „bi-racial” (anyja
ni. Egy konstruktivista kép aligha vált ki meghatottságot vagy dühöt. Ám afrikai-amerikai, apja „fehér”), akkor
Matzon Ákos – aki mérnökből vált képzőművésszé – alkotói életműve so- nem csak az angol királyi család „etni-
rán épp e tételt cáfolja. Munkái, különböző szerkesztett világok, elmozdu- kai” átalakulását, hanem az emberiség
lások, tükröződések (valós és mesterséges tükrök), síkplasztikái és reliefjei jövőjét is láthatja mindenki egy mik-
bizony emocionálisan is megérintik a nézőt. rokozmoszban.
Visszafogott színvilág, a struktúrák finom elmozdulásai, a szabályostól S hadd zárjuk cikkünket egy aktua-
a szabálytalanig való kikacsintások adják munkáinak „több mint józan” lizáló megjegyzéssel a „demokráciade-
gondolatiságát. ficittel” kapcsolatban is. Természete-
Az Ómega felé elnevezésű új sorozata a nagy vallásfilozófus, Teilhard de sen a politika a mai napig nemzeti és
Chardin gondolatainak képbe, térbe fogalmazása. nem EU-s. De ha az Európai Unió fö-
Matzon az elbillenő sugárnyalábokat – ha megfordítjuk az értelmezést, deralizálódik, akkor minden változ-
az égből aláhulló fénypászmákat – az emelkedés, a törekvés szimbólumai- hat. S ha ez bekövetkezik, miért ne le-
ként használja. A fegyelmezett vonalak már nemcsak a szabályos képfor- hetne az USA-hoz hasonlóan viszony-
mátumban, hanem formázott vásznon – faalapon – jelennek meg. lagosan működőképes föderális de-
De Matzon játékosságát korábbi műveiben is tetten érhetjük. Építő- mokratikus rendje? Már ma is az a
kockák, gyerekjátékok épültek be a képtérbe, színesítve, vidámítva a mű- helyzet, hogy a nemzeti radikalizmu-
egységet. sok antidemokratikus tendenciáival
Matzon alkotói filozófiája a rend és a renden felüli humánum összesimí- szemben éppenséggel az európai uni-
tása. Ezt bizonyítja életműve minden darabjával. ós intézmények jelentenek valamelyes
korlátot és védelmet.
Sinkó István (A szöveg lábjegyzetekkel ellátott változa-
ta a www.es.hu-n olvasható.)

 GADÓ GÁBOR:

Egy koan
az alkotmányról
„Némaság a hang helyett. // De a némaság mi helyett?”
(Tandori Dezső: KOAN III.)

Ki ne szeretne egy rendes országban
élni? Ahol a tüntetők is tudják, törek-
véseiknek határt szab a magánélet Alap-
törvényben szavatolt nyugalma. És
persze ki az, aki ne vágyna arra, hogy
a miniszterelnök szomszédja lehessen?
Ez utóbbi költői kérdés, nem várok rá
választ. Fontosabb, hogy emlékeztes-
sem az olvasót az Alkotmánybíróság
(Ab) közel két évvel ezelőtt hozott ha-
tározatára [13/2016.(VII.18.)], amely-
ben megállapította: „mulasztásban
megnyilvánuló alaptörvény-ellenes
helyzet áll fenn annak következtében,
hogy a törvényalkotó nem szabályoz-
ta a magánszférához való alapjog és a
gyülekezéshez való alapjog kollíziója
esetén a kollízió feloldásának szem-
pontjait és annak eljárási kereteit”. Az
Országgyűlés a törvényt az előírt ha-
Matzon Ákos munkája táridőn belül, 2016. december 31-ig
nem fogadta el, arra a képviselők kí-
lásait. Én azonban fölvethetem, sza-
bad-e az elvek és jogok koherens rend-
szerét lefokozni rendőrhivatalnokok
büntetési kézikönyvévé?
Az Ab 2016-ban elmélyült, egyben
előzékeny értelmezéssel adott felada-
tot a harmadik Orbán-kormánynak.
A testület kimondta, hogy egy politi-
kus házának közelében lévő közterü-
let nem feltétlenül alkalmas arra, hogy
tüntetések helyszínéül válasszák. Dön-
tésükben a bírák kifejtették, hogy „a
demokratikus társadalomtól elvárt to-
lerancia sem ad okot arra, hogy a de-
mokratikus véleményformálás szerep-
lőit (a közéleti szereplőket és azok nem
közéleti szereplő lakótársait, szomszé-
dait) a magánszférához való alapjo-
guk aránytalan sérelmével helyezzék
nyomás alá”. Az Ab ugyanakkor kon-
zekvens maradt korábbi ítéleteihez: a
gyülekezési jogból így nem vált ön-
zők célját, létszámát, a rendezvények
időtartamát, gyakoriságát, dinamikus
vagy statikus jellegét, és azt, hogy a
résztvevők milyen napszakban, milyen
hangosítás mellett kívánják üzenetü-
ket eljuttatni a gyülekezés címzettjé-
hez”. Ha például a lakásuk elhagyásá-
ra kötelezett adósok vonulnak egy köz-
szereplő ingatlanához, ez utóbbi szom-
szédsága – gondolhatnánk – bizonyá-
ra megértéssel fogadja az ezzel járó ké-
nyelmetlenséget. Az Ab határozata
alapján sor kerülhetett volna – Alap-
törvény-módosítás nélkül – a gyüleke-
zési törvény olyan pontosítására, amely
nyomán nem lehetne ugyan „ostrom-
gyűrűt” vonni a vezető közjogi méltó-
ságok háza köré, ám egy legfeljebb fél-
órás időtartamban – jeltolmács közre-
működésével – előadott kora esti szó-
noklat tolerálható lenne.
A héten beterjesztett Alaptörvény-

Archívumsirató
sérletet sem tettek. Mindazonáltal a maga paródiája. Az Ab számára a ma- módosítás viszont várhatóan olyan
kormánypártok ebben az időszakban gánélet jogi védelmének elismerésé- rendőri döntéseket támogat, amelyek
is rendelkezhettek szempontokkal a ből nem következett a tüntetést szer- a gyülekezés és a nyilvános megszó-
jogfejlődés kívánatos irányáról, csak vezők kategorikus kitiltása a politiku- lalás szabadságát alárendelnék a „nem-
éppen a megvalósítással kellett április si lakóházak közelében lévő utcákról zeti elnémulás” követelményének. A
A Lukács Archívum körül évek óta zajló szappanopera híre már mind 8-áig várni. A Fidesz–KDNP-koalíció és terekről. A határozat szerint: „(...) hetedik Alaptörvény-módosítás kidol-
az öt kontinenst bejárta, a fél világ tiltakozott, a rendcsinálás címszó- választási győzelme után tehetett ele- lehetővé kell tenni, hogy a rendőrség gozói tisztában vannak azzal, hogy
val fedett rombolás mindennek ellenére tovább folyt, és íme, elért a get – az Alaptörvényt módosítva – an- egyeztessen a gyülekezések szervező- egy befolyásos politikus lakóhelye –
végeredményig: a Lukács Archívum bezárt. Már csak egy vödör só hi- nak az orbáni elvárásnak, hogy „a véle- ivel annak érdekében, hogy megtalál- már csak a szolid jómód külső jelei
ányzik. Én nem a tudományos botrányhoz szólnék hozzá, nem fejte- ménynyilvánításnak megvan a maga helye”. ja a gyülekezés megtartását is lehető- folytán is – példázat arról, hogy mi,
getném, hogy milyen szakmai, jogi és erkölcsi problémákat vet fel a Amiből persze az is leszűrhető, hogy vé tevő, de az Alaptörvényben foglalt akik arra járunk (tüntetünk), mennyit
lukácsi végrendelet, a tényleges hagyaték és a Lukács Archívumban vannak, illetve lesznek helyek, amelyek konkuráló jogok érvényesülését is biz- érünk valójában. A választóknak eset-
őrzött egyéb (ajándékozott, vásárolt stb.) dokumentumok halmazá- nem kedveznek a politikai szabadság- tosító egyensúlyt”. leg az eszükbe juthat: ők is élhetné-
nak egybesöprése, hogy micsoda inkompetens hozzáállást mutat azt jogok gyakorlásának. A politikusok lakhelyéhez szerve- nek (élhettek volna) másképp. Indo-
gondolni, hogy egy filozófus munkásságának kutatása megoldható De vajon a napokban nyilvánosság- zett demonstráció megengedhetősége kolt ezért, hogy sűrű legyen a csend
kéziratainak és könyvtárának elválasztásával, vagy hogy a kéziratok ra hozott Alaptörvény-módosítás ter- tárgyában a szükségesség-arányosság az árnyas budai utcákban. A koan
puszta lefényképezése és digitális formában való közrebocsátása (ha vezete az Ab ítéletének végrehajtását teszt segítségével érhető el kielégítő gyakorlatok sajátossága, hogy a mes-
majd egyáltalán...) hozzáértő, nem pusztán a kézirattári paragrafuso- szolgálja? Szükséges-e egyáltalán az megoldás. Az Ab következtetése az ter az elbeszélt történet végére érve
kat, hanem magát az anyagot bensőségesen, tartalmilag ismerő mun- Alaptörvény rendelkezésein változtat- volt, hogy „a körülmények mérlegelé- botjával – a katarzist elősegítendő –
katársak hozzájárulása nélkül egy hagyaték valóságos gondozását je- ni? Az alkotmánybírák ezekre a kérdé- se alapján akár itt is tartható tehát gyü- nagyot csap a tanítványok fejére. Noha
lentheti. Arról sem szeretnék beszélni, hogy mennyire nevetséges az sekre nem válaszolhatnak: nincsen lekezés, de adott esetben szigorúbb a botot mifelénk egy ideje Alaptör-
Archívum egykori és közelmúltbeli munkatársait illetéktelennek te- ugyanis hatáskörük, hogy kifogásol- technikai feltételek mellett: így figye- vényből faragják, a megvilágosodás
kinteni, akiknek semmi keresnivalójuk ott – ahogy az a végleges zár- ják az Alaptörvény kínos szövegrom- lembe kell venni különösen a gyüleke- nem késhet sokáig.
csere és kódcsere előtt történt. Sztálin fenyegetése jut eszembe, ami-
kor állítólag megfenyegette Krupszkaját, hogy ha nem viselkedik ren-
desen, megvonja tőle a „Lenin özvegye” címet. Ezeket az embereket Magyarország tönkretéve, a visegrádi négyek közül Len- hoz képesti szerénysége garantálja a bizonytalanságot, a
nem lehet onnan kitiltani, mert ott van a jelenlétük a falakban, a köny- gyelország a romlás útján. De Szlovákia és Csehország rövid pórázon tartott rétegek lelkét kitölti a gyűlölet. En-
vespolcokon, az íróasztalokon, a könyvekben és tanulmányokban, mintha mégse lenne annyira oda a magyar államvezetési nél az elődjének tekintett Helmut Kohl politikai és intel-
amelyek az Archívumban születtek, a több száz, talán több ezer kuta- gyakorlatért, talán ezért is Orbán Viktor szeme egy ideje lektuális horizontja azért mégiscsak tágasabb volt. Né-
tó emlékezetében és munkásságában, akiknek a kutatómunkáját az el- megakadt Szlovénián. Mondván, jó esély kínálkozhat a hány éve, amikor a második Orbán-kormány még csak
múlt évtizedek folyamán segítették. Mert minden ellenkező híreszte- magyarországi berendezkedéshez hasonló nacionalista és nekilátott az alaptörvényben manifesztálódott intézmény-
léssel, minden hazugsággal, minden pökhendi rágalommal szemben bevándorlásellenes kurzus hatalomba segítésére, a még rombolásnak, olykor szórakoztató, de inkább elborzasz-
a hetvenes évektől kezdve bizony komoly, precíz, alapos munka folyt meglévő demokratikus intézmények lebontására. Meg úgy tó volt, amikor a párt agytrösztjéhez, a Századvéghez tar-
a Lukács Archívumban. Ha nem is kizárólag szigorú értelemben vett általában is, Szlovéniában pillanatnyilag túl nagy a nyuga- tozó ideológiai beszállítómunkások lázas homlokkal ma-
lajstromozó, katalogizáló munka (az is). Mert a Lukács Archívum fény- lom. Orbán világosan látja, hogy a kelet-közép-európai erő- gyarázták, hogy amit Orbán tesz, annak szellemi elődje
korában alkotóműhely volt. koncentráció, a visegrádi négyek jelentősége nem puffaszt- Adenauer és de Gaulle. Mélyebben nem szántottak már
Erről szeretnék beszélni. Arról, hogy azon az ötödik emeleti ajtón ható tovább, inkább gyengül, mint erősödik. Nyugat-Eu- akkor sem, a gondolat erre nem is ad alkalmat. Azóta ezek
kívül is kilincs volt, amit, ha nem volt éjszakára kulcsra zárva és beri- rópából a korábbinál erősebb és konkrétabb bírálatokat a futamok többnyire a feledés meg a kijózanodás homá-
asztva, bárki lenyomhatott. Azon az ajtón át közlekedtek az ott állo- kap, sőt, a vonal a német és francia rosszallások miatt meg- lyába is vesztek, de jól mutatják, hogy a hülyeségnek és a
mányban levő dolgozók, a szerződéses vagy megbízással dolgozók, gyengült, bővítenie kell a kelet-európai, szervilizmusnak a határai folyamatosan

az alkalmi munkatársak, a szellemi társak, a kutatók, a látogatók, a ba-
rátok, a csak benézők, akik egy jó kis beszélgetésre vágytak, vagy az
első időkben akár azért jöttek, hogy az ördögi Soros segítségével be-
állított, akkoriban még ritkán előforduló xeroxgépen egy-két maszek
másolathoz hozzájussanak. Ezek a csak benézések néha órákig tartó
szakmai vitát, néha csak jó nagy közös röhögést eredményeztek, ezzel
is stimulálva a gondolkodást, a kreativitást. Bizony ez is munka volt,
nem is kevésbé termékeny, mint az alephozás. Mert a barátságos kör-
nyezet alkotó közérzetet teremtett. Ebben a környezetben, amellett,
hogy szívesen jöttek a kutatók a világ négy sarkából, születtek bőség-
gel például kéziratkiolvasások és -leírások, amikor heteken, hónapo-
kon keresztül görnyedtek a kollégák Lukács kibetűzhetetlen német
nyelvű szövegei fölött, íródtak tanulmányok, kötetek, szerkesztődött
ott kiváló folyóirat, de született például könyvkiadó is. Lehetett kör-
beolvasni és nagyon kritikusan megbeszélni egymás írásait. Oda lehe-
tett szervezni megbeszéléseket, hívni tanítványokat, szemináriumot
tartani. Vagy beülni folyóiratot lapozgatni, jaj, istenem, különösebb
beiratkozás nélkül. Közben kimenni, kávézni, és megint csak dumál-
ni, gondolatokat cserélni, minden megkötöttség nélkül. Ha valakit na-
gyon izgatott a munkája, ott ülhetett éjfélig, és, ó borzalom, kisgyere-
kes munkatársak oda vonultak fel családostul, barátostul augusztus
huszadikán tűzijátékot nézni.
Jó hely volt a Lukács Archívum valamikor, vagy csak egyszerűen hely
volt. Ennek a lehetősége szűnt most meg végleg, ezt siratom én most
el. Archívum és könyvtár volt a nevében, mert valóban őriztek benne
könyveket és kéziratokat, de ráadásul meleg fészek, barátságos tűz-
hely, egyben valóságos birodalom, messze néző szép könyöklő. Nem
szikár, poros kézirattár, inkább kutatóintézeti szoba vagy kiadói szer-
kesztőség. Kis köre a szabadságnak. Mostanában megint fogyatkoz-
nak az ilyen helyek. Van még néhány, de nem nevezem meg őket, nem
akarok tippeket adni. Eggyel most kevesebb. Megint egy fokkal ba-
rátságtalanabb lett a városunk.
Lenkei Júlia
ÉLET
nevezetesen a balkáni kapcsolatot. A kor- és jelentősen tágíthatók.
mányfő Európát – de alighanem az egész Amit Orbán a kereszténydemokráci-
világot – egy ideje katonai terepasztal- án ért, azt jól érzékeltette az új parlament
nak tekinti, időnként rápillant, és straté- első ülésnapját ünnepélyessé avató ci-
giai gondolatai csillapíthatatlanul szár- gányzenekar meg az alakulás előtti mise.
nyalnak a Kaukázustól a Brit-szigetekig Terepasztal A kormányfő tudatában ez jelenti a ke-
meg vissza. Az európai civilizációs érté- reszténydemokráciát: a püspök meg a
kek nála már régen nem számítanak, koponyájában ezek cigányprímás – a dzsentroid aberráció tipikus kellékei.
helyett ilyen-olyan érdekszövetségek rajzolódnak ki, állnak Mindez persze nem zavarja abban, hogy orbanizálja a
össze, majd esnek szét, politikai víziója nincs egyéb, mint déli szomszédállamot. Először az Átlátszó, majd a Magyar
a hatalom erős markolása. Ezért van szüksége Szlovéniára Narancs számolt be arról, hogy a Magyarországon már jól
is. Politikájának értékrendszerét újabb választási győzelme ismert alakok, a magyar üzletember fröccsöntött típusfi-
után a „régivágású kereszténydemokráciaként” összegez- gurái, már nekiláttak a szlovéniai sajtó lebutításának: „Az
te, aminek tartalmát meg sem próbálta meghatározni. Ilyen SDS (az Orbánnak kedves Janša pártja, KZ) – tagjai és
alighanem nincs is. Találgatni lehet: fejében valószínűleg szimpatizánsai 2015 nyarán elindították az ország egyik
a klérus és állam két háború közötti összeborulása jelenti a első hírcsatornáját, a Nova24TV-t, nyilvánvaló politikai
kereszténydemokráciát, de ha mégsem, akkor a régivágást célból – írja a Magyar Narancs. – A csatornán alig van rek-
bizonyosan. De ha már kereszténydemokrácia, akkor leg- lám, cserébe az új szlovén szélsőjobboldal egyik fontos
alább tisztázzuk, mi is az. A második világháború után (il- médiuma lett. Egyik központi témája a menekültválság
letve Olaszországban még az illegalitás éveiben) alakult ke- és a migránsok jelentette fenyegetés bemutatása – jellem-
reszténydemokrata pártok, ahogy Lipovecz Iván egy hete zően álhírek formájában –, valamint gyakran jelennek
ezeken az oldalakon kifejtette, alapvetően két célt követ- meg tudósítások Orbán Viktorról is, aki ezekben Euró-
tek: a demokratikus intézményrendszer helyreállítását a dik- pa védelmezőjeként tűnik fel. Három, Habony Árpád-
tatúra évtizedei után, illetve olyan szociális piacgazdaság hoz köthető magyar médiacég összesen 800 ezer eurós
megteremtését, amely megakadályozza, hogy széles társa- (250 millió forint) tőkeemelést hajtott végre az NTV24-
dalmi rétegek az elszegényedés révén újra a gyűlöleten és ben; erről itthon először, szlovén híradások alapján az Át-
a megfélemlítésen alapuló demagógia „természetes befo- látszó számolt be.”
gadóközegévé” váljanak. Hamarosan úgynevezett nemzeti konzultáció indul a
Mit valósít meg ebből az Orbán-kormány? Semmit, Kell-e Szlovéniának menekült? gondolati körben. Ezen akár jó-
pontosabban épp az ellenkezőjét! A demokratikus intéz- kat is lehetne derülni, de ne feledjük: a saját nyomorunk
ményrendszert nem helyreállítja, hanem lebontja, a piac- exportálódik, az ilyenre Kelet-Európában mindig is volt
gazdaságot felváltja azzal a taszítóan nyálas vazallusi rend- igény. Aztán időről időre megjelentek alakok, akik átme-
szerrel, amelyben Mészárosok meg Garancsik nőnek az netileg sikeresen kamatoztatták emberi romlottságukat.
égig. Az elszegényedés persze az eddigi kohéziós pénzek
tömege miatt relatív, de az emelkedés környező államok- Kovács Zoltán

 2018. JÚNIUS 1.
Az új országgyűlés néhány napos mű-
ködése alapján elképzelem, mi történt
volna, ha nem a Fidesz (és a KDNP),
hanem az egyesült ellenzék nyerte vol-
na meg a választásokat, és most az
újra széjjelvágott EMMI maradéka-
in osztozkodnának. Az MSZP vagy
a DK nyilván ragaszkodna az egész-
ségügyhöz, ezért a Jobbik kapná az
oktatási tárcát, és Dúró Dóra vonul-
na be a miniszteri irodába, de mond-
juk egy LMP-s közigazgatási állam-
titkárral, egy párbeszédes közoktatá-
si és egy DK-s felsőoktatási helyettes
államtitkárral, a visszakerült szakkép-
zés pedig a Liberális Párt jelöltjéhez
tartozna, aki azóta persze már sértő-
dötten lemondott volna a megbízatá-
sáról. Kedvező esetben is legalább fél
év telne el, mire felállna a régi-új szer-
vezet, és elkezdenék a tulajdonkép-
peni munkát a labilis kompromisszu-
mok megszületése után.
Új műsor, új férfi
Aki azonban azt hitte volna, hogy az
ellenzék kudarca egy kiszámítható jö-
vőt vetít elénk, az bizony tévedett. Nem
is annyira az EMMI miniszterváltásá-
ra gondolok, hanem az oktatási állam-
titkár távozására, aki Czunyiné Berta-
lan Juditnak a közoktatási (NER-nyel-
ven: köznevelési) kudarcai után az ok-
tatás csaknem teljes vertikumáért volt
felelős. Működésével főnökei elége-
dettek lehettek, hiszen a kezdeti nagy
mozgolódások a mandátuma lejártá-
ig elcsendesedtek. Az autonómiák el-
vonásába az intézmények és a Magyar
Rektori Konferencia (MRK) látható-
lag belenyugodott, a finanszírozási
problémáknak a pályázati rendszerrel
való látszólagos befoltozása sokakat
lehiggasztott, és a béremeléseknek is
kedvező hatásuk volt. Igaz, nem min-
denhol hagyott tiszta helyzetet utód-
jára, mint alább látni fogjuk.
Palkovics Lászlóról már egy tava-
lyi nyilatkozata alapján sejthető volt,
és e hasábokon is megírtuk, hogy nem
éri be az államtitkári beosztással, ha-
nem önálló minisztériumra vágyik –
csak az volt kérdéses, milyen tárca bir-
tokosa lesz. A szóbeszéd sokáig tar-
totta magát, hogy egy összevont ku-
tatási és felsőoktatási területet kap
meg, ami azért volt reális feltevés, mert
mindkettőhöz értett, illetve alaposan
beletanult. Az oktatási portfólió to-
vábbi osztódása meg igazán nem lett
volna meglepetés azután, hogy a szak-
képzés felügyelete három évvel ezelőtt
a most megszüntetett Nemzetgazda-
sági Minisztériumba költözött.
A kormányba került kevés felké-
szült szakember egyikeként végül Pal-
kovics alapvetően gazdasági, ponto-
sabban gazdaságélénkítési feladatok-
hoz jutott, és a korábbi Nemzetgaz-
dasági, valamint Nemzeti Fejlesztési
Minisztériumból kerülnek hozzá re-
szortok és reszortfelelősök, kivéve két
egyetemi embert: a már államigazga-
tási tapasztatalatot is szerzett Kader-
ják Pétert a Corvinusról, illetve az ál-
láshalmozóként négy intézményben
is elkötelezett György Lászlót, aki a
BME-ről az ELTE-re átigazolt Gaz-
daságtudományi Intézet, valamint a
kecskeméti Neu­mann János Alkalma-
zott Tudományok Egyeteme docen-
se (s utóbbiban a gazdasági képzés
kialakítása tartozik hozzá), továbbá
a Századvég vezető közgazdásza, vé-
gül a Pallas Athéné Domus Mentis
Alapítványának az igazgatója. Mint
az általános gazdaságpolitikai és gaz-
daságvezetési kérdések államtitkára,
ahogy Kecskeméten, valószínűleg itt
is a Matolcsy György jegybankelnök
nevéhez fűződő alternatív gazdaság-
politikát fogja képviselni az alapvető-
en műszaki profilú Innovációs és Tech-
nológiai Minisztériumban.
A további államtitkárságok felada-
tainak felsorolásából (fenntarthatóság,
energia- és klímaügy, közlekedéspoli-
tika, infokommunikáció és fogyasztó-
védelem, tudás- és innovációmenedzs-
ment), valamint a szak- és a felnőttkép-
zésnek az idecsatolásából arra lehet
következtetni, hogy a felsőoktatás ma-
rad az EMMI-ben, és ezzel eloszlik az
a fenyegetés, amit a parlamenti meg-
hallgatás előtt sokan komolyan vettek,
nevezetesen, hogy ha a felsőoktatás
egésze nem is, de a műszaki felsőokta-
tás „krémje” (Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem, Mis-
kolci Egyetem, Széchenyi István Egye-
tem), továbbá az MNB-alapítványok
által kistafírozott és a Mercedes-köze-
lisége miatt Palkovicsnak kedves Neu­
2018. JÚNIUS 1.
KENESEI ISTVÁN:
Már a jövő sem biztos
mann János Egyetem az új miniszté-
rium felügyelete alá tartozna.
Nyilvánvaló, hogy az új minisztéri-
um vezetője igen testhezálló feladato-
kat kapott – feltehetőleg neki is volt be-
leszólása, alkupozíciója abban, mi ke-
rüljön hozzá, és kétségtelen menedzse-
ri képességei, innovációs gyakorlata,
műszaki fejlesztési múltja egy további
emelkedő pálya képét vetíti elénk, ami-
ben neki is több öröme lehet majd, mint
a mindig sok konfliktussal járó köz- és
felsőoktatási szféra irányításában.
Ugyanakkor maradtak más kérdé-
sek, például az Innovációs Alap hova-
tartozása, melyekre csak a jövőben kap-
hatunk választ. Itt a gazdasági társa-
ságok által kötelezően befizetett, éven-
ként 70–80 milliárd forint körüli ös�-
szegről van szó, amelynek nagy része
visszakerül hozzájuk az innováció ser-
kentésére, de egy részét a kutatóhelyek,
egyetemek és a fejlesztő cégek közö-
sen megpályázhatják. Amikor 2015‑ben
megalakult a Miniszterelnökség nevű
monstre minisztérium alatt a korábbi
MTA-elnök, Pálinkás József vezette
Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Inno-
vációs Hivatal, akkor egy kézbe került
az alap- és alkalmazott kutatások, va-
lamint az innováció pályázati támoga-
tása. Ha most az innovációs források
az új minisztériumba kerülnének, ak-
kor az NKFIH-ban nem maradna más,
csak az évi kb. 10 milliárdos keretből
gazdálkodó, de korábbi önállóságától
teljesen megfosztott „OTKA”, és kér-
déses, hogy a Pálinkás által itt is meg-
indított új kezdeményezések, például
a nemzetközi színvonalú kutatásokat
támogató „Élvonal” pályázatok fenn-
maradnának-e.
Még a választások előtt a Pesti Srá-
cok nevű „kormánybulvár-portál” ke-
ményen megtámadta Pálinkást, akit
nem sokkal ezután a hivatalos kor-
mánylapnak számító Magyar Idők igye-
kezett egy pozitív hangú interjúval
megvédeni. Ebből nem érdemes vér-
mes következtetéseket levonni, csak
annyit, hogy a kormánypárttal hajó-
zó írnokok és főnökeik, ugyanúgy
mint történelmünk korábbi korszakai­
ban, különböző – képzelt, vágyott
vagy valós – utasításoknak igyekez-
nek eleget tenni, s nekünk, kremlino-
lógián edződött olvasóknak újra elő
kell vennünk a régi recepteket.
Megvannak
az új rektorok is
Az oktatási államtitkárnak jelölt és je-
lenleg még hivatalban lévő pécsi rek-
tornak, a szülész-nőgyógyász Bódis
Józsefnek a kapcsolata közvetlen fő-
nökével, a miniszternek kinevezett on-
kológus Kásler Miklóssal nyilván kol-
legiális lesz, és akár latinul is megtár-
gyalhatják az oktatás- és egészségügy
kórisméjét, de az alagsorban remél-
hetőleg még nem készülődnek a pro-
szektúra felállítására.
A Palkovics László által hátraha-
gyott örökségnek az egyik kérdéses
pontja szerencsére a napokban tisz-
tázódott. Az ÉS január 26-i számában
(Rektorok és választások) írtam meg, hogy
Matzon Ákos munkája
tavaly nyáron azért hozták előre a rek-
torválasztásokat, hogy a folyamat ne
essen egybe az országgyűlési válasz-
tások kampányidőszakával. Sikerült
is karácsony előtt lezárni a szenátusi
szavazásokat, csakhogy az öt utolsó-
nak maradt egyetemen megválasztott
rektorjelölteket a választásokig még-
sem nevezték ki, a szóbeszéd szerint
azért, mert az egyik intézményben,
éppen a Pécsi Tudományegyetemen
nem a kormány által „támogatott” je-
lölt végzett az első helyen. A 24.hu
kérdésére még április 8-a előtt adott
minisztériumi válasz, miszerint „a dön-
tési eljárás még folyamatban van”,
csak tovább táplálta ezeket a pletyká-
kat, hiszen az érvényes szabályozás
értelmében a miniszternek nincs joga
mást kinevezni, legfeljebb csak érvény-
telenítheti a rektorválasztást.
A Magyar Közlöny május 24-i számá-
ban megjelent határozatok szerint a
köztársasági elnök április 23-án írta
alá a rektori megbízásokat, az első hí-
rek Kásler Miklós miniszterségéről
pedig április 25-én láttak napvilágot.
Elképzelhető, hogy az új miniszter
véleményére vártak, aki talán még
konzultálhatott pécsi kollégájával is,
máskülönben nem érthető, miért a
már leköszönőben lévő miniszter és
miért pont akkor terjesztette fel a ki-
nevezéseket.
Idézzük fel, hogy annak idején a
Magyar Rektori Konferencia tiltako-
zott a leghangosabban a törvény ko-
rábbi módosítása ellen, amely a mi-
niszteri felülbírálatot lehetővé tette,
és nem kis részben emiatt változott is
vissza a szabályozás. Márpedig az
MRK jelenleg még hivatalban lévő
elnökét Bódis Józsefnek hívják.
És mit fogunk
ünnepelni?
A július 1-től hivatalba lépő oktatási
államtitkár Pécsett igazán eseménydús
programsorozatot vezényelt le tavaly
ősszel a városban 650 évvel ezelőtt
megalapított egyetem évfordulóját
megünnepelendő, amelybe még 650
palacsinta megsütése és kiosztása is be-
lefért. Nem tudni, lesz-e alkalma ha-
sonló nagyszabású ünnepségekre az
EMMI-ben, ilyesmire ugyanis kevés
okot adnak például a legjobb egyete-
meinknek az egyik nemzetközi rang-
listán való további visszacsúszásáról
szóló újabb információk. Őszintén
szólva ezeket a mínuszos híreket, hogy
meddig süllyedünk még, már magam
is unom felhánytorgatni. Csak az a re-
ményem, hogy az ötszázasról pár éve
1000 tételesre növesztett listát tovább
bővítik majd, s így mindig ott marad-
hatunk a legjobb 1500, 2000, 3000 stb.
egyetem között.
Palkovics László másik hagyatéka
ugyanis az a finanszírozási rendszer,
amely a feljebb kerülést továbbra is aka-
dályozza. Ma már lényegében csak a
hallgatók létszáma alapján számítják ki
az intézmények kvótáját. A létszámok
viszont legalább három okból csökken-
nek: 1) a demográfiai helyzet miatt egy-
szerűen kevesebben érettségiznek, 2)
még ezen az alacsonyabb abszolút szá-
mon belül is kisebb arányban jelentkez-
nek a felsőoktatásba, és 3) már tízezres
nagyságrendben tanulnak más orszá-
gokban a magyar diákok.
Az általános demográfiai helyzettel
nem tud mit kezdeni az oktatáspoliti-
ka. Jóllehet a migránsellenes nagypo-
litikát valamelyest ellensúlyozza a fel-
sőoktatásban a külügyminiszter ked-
venc ötlete, a Stipendium Hungaricum
elnevezésű ösztöndíjrendszer, amely
külön meghatározott, főleg ázsiai, arab
és latin-amerikai országokból hoz be a
magyar költségvetés, vagyis az adófi-
zetők által támogatott diákokat, hogy
főleg a mester- és doktori szinteken ta-
nuljanak, de ez a tízmilliárdos nagy-
ságrendű befektetés nem pótolja a ki-
eső hazai hallgatókat. Nagyszámú kül-
földi fizető diákot pedig csak az egye-
temek nemzetközivé válásával lehetne
idecsábítani, de ehhez előbb komoly
befektetésekre lenne szükség.
A kevesebb jelentkező és a külföldön
tanulók számának növekedése nyilván-
valóan összefügg, de mivel az utóbbi-
akról nincsenek pontos statisztikák,
csak feltételezni lehet, hogy ha a külföl-
dön továbbtanulókat is hozzávesszük
a hazai jelentkezőkhöz, akkor is csök-
kenést tapasztalnánk. Azt pedig már
világosan mutatják a trendvonalak, hogy
a 2020-ra ígért és az EU 40 százalékos
céljánál amúgy is alacsonyabb 34 szá-
zalékos felsőfokú végzettségi arányt
sem érjük el, hiszen már 2015-től kezd-
ve a korábbi biztató emelkedés után
csökkenést mutat a statisztika, amely
tavaly 32,2 százaléknál tartott.
További fenyegetést jelent majd, ha
tényleg bevezetik 2020-tól a középfo-
kú nyelvvizsgát mint felvételi köve-
telményt. Ismeretes, hogy a mai na-
pig tízezrével vannak olyan államvizs-
gát tett, azaz végzett egyetemisták,
akik a diplomájukat nem kapják kéz-
hez, mert hiányzik a nyelvvizsgájuk.
A középfokú oktatás pedig még ma
sem képes arra, hogy különórák nél-
kül nyelvvizsgával bocsássa ki a vég-
zetteket.
Egyik kollégám szerint azért választ-
ják a magyar diákok a külföldi egyete-
meket, mert azok jobbak. Az említett
rangsorok alapján ez tagadhatatlan
tény, de nyilván az is közrejátszik dön-
tésükben, hogy a kint szerzett diplo-
mával könnyebb ott elhelyezkedni.
Ám nem ártana azt is megvizsgálni,
milyen hátterű tanulók jelentkeznek
az osztrák, német, brit stb. intézmé-
nyekbe. Valószínűleg az lesz az ered-
mény, hogy a (felső) középosztály gyer-
mekei vannak elsöprő többségben,
akik a hazai oktatási rendszernek
amúgy is a legnagyobb haszonélvezői,
hiszen ők a legjobb középiskolák kö-
zött válogathatnak, amelyeknek pedig
érdekük, hogy jól teljesítő diákjaik le-
gyenek, mert így kerülhetnek az orszá-
gos rangsorok élmezőnyébe. Nálunk
ugyanis egyik oktatási szinten sem az
számít, mennyi az iskola által nyújtott
hozzáadott érték a gyermekek teljesít-
ményéhez, hanem csak az abszolút
számok. Durva példával élve az az is-
kola hátrányban van, amelyik egy el-
maradott körzetben a kettes átlagú di-

ákokat négyes átlagúvá tornássza fel,
azzal szemben, amelyik a négyes átla-
gúakból jeleseket állít elő. E két egy-
mást erősítő párhuzamos folyamat te-
het arról, hogy Magyarország annak
a listának is a legalján található, amely
a tanulók teljesítményét a társadalmi
hátterükkel hozza összefüggésbe.
Egyfelől tehát nem „a magyar diá-
kok”, hanem közülük a tehetősek men-
nek külföldre tanulni, másfelől pedig
az oktatási rendszerünk újratermeli az
esélyegyenlőtlenséget, végül pedig nem-
csak azokat a tehetségeket veszítjük el,
akik a más országbeli egyetemekről már
sohasem jönnek vissza itthon dolgoz-
ni, kutatni, tanítani, hanem azokat is,
akiket a társadalmi helyzetük miatt az
iskolarendszer nem tud olyan képzés-
ben részesíteni, amelynek a segítségé-
vel a lehetőségeik kibontakozhatnának
– saját javukra, de a köz hasznára is.
Palkovics Lászlónak az utódjára ha-
gyott örökségében van még egy kese-
rű pirula. Többször is, és utoljára ta-
valy ilyenkor írtam itt arról, hogy a ki-
zárólag létszámalapú finanszírozás
csőddel fenyegetheti az egyetemeket,
még ha sikerült is tavaly nyáron egy 15
milliárdos kutatási kiválósági keretet
beépíteni az idei költségvetésbe (Egye-
temi autonómia Magyarországon, ÉS,
2017/26., jún. 30.). A kezdeti öröm
azonban sokak számára ürömmé vál-
tozott, amikor kiderült, hogy ebben az
intézmények által megpályázható prog-
ramban humán- és társadalomtudomá-
nyi kutatások egyáltalán nem szerepel-
hetnek; a pályázati kiírás ugyanis ele-
ve kizárta az ilyen jellegű témákat.
Nem csoda hát, hogy legnagyobb
egyetemeink bölcsész- és társadalom-
tudományi, de még természettudomá-
nyi karai is hatalmas, 100 milliós nagy-
ságrendű hiányokkal kell hogy szem-
benézzenek, és radikális intézkedése-
ket kénytelenek hozni, hogy egyálta-
lán fennmaradhassanak. Egyikükben
például, amelyik egyébként kétmilliár-
dot nyert el az új kiválósági pályáza-
ton, rektori utasítás írja elő, hogy terü-
leteket adjanak bérbe, csökkentsék a
bértömeget, rég esedékes kinevezése-
ket halasszanak el, épületeket ürítse-
nek ki. Máshol olyan hírek keringenek,
hogy elvonják a doktori szintű oktatás-
ra, illetve a Stipendium Hungaricum
keretében a külföldi hallgatókra kapott
kereteket. Amire az érintett oktatóknak
és vezetőknek csak az az egyetlen fegy-
verük maradt, hogy megfenyegetik,
pontosabban megzsarolják a főnökei-
ket: ha nem kapják meg az erre a célra
rendelt összegeket, megfelelő finanszí-
rozás hiányában idén már nem vesz-
nek föl hallgatókat ezekre a képzések-
re. Máshol sztrájkolni készülnek az elő-
lépések elmaradása miatt.
Tudvalevő, hogy a tanársegéd és az
adjunktus kevés pénzért sok órában
tanít, szemben a docenssel és a pro-
fesszorral, aki pont fordítva (viszont
a kutatásaival emeli az intézmény rang-
ját). A létszámalapú pénzosztás ezek
után arra kényszeríti az egyetemeket,
hogy minél kevesebb professzort és
minél több alacsony beosztású okta-
tót foglalkoztassanak. Egyik jeles egye-
temünk nemrég pénzhiány miatt le is
mondott egy külföldről hazatért fia-
tal professzor alkalmazásáról.
Azt pedig már csak említeni tudom
itt, hogy az intézményekben elképesz-
tő mértékben megnövekedtek az in-
dokolhatatlan adminisztratív terhek:
a törvényben megkövetelt külső bírá-
lókkal, vizsgáztatókkal ezerforintos
kifizetésekhez, útiköltség-térítésekhez
úgynevezett „önkéntes szerződése-
ket” kell kötni, ezeket többször oda-
vissza postázni a különböző gazda-
sági és oktatási egységvezetők között,
és magyarázatképpen az EU-ra mu-
togatnak, miközben tudjuk, hogy mi-
kor más országokban felkérnek min-
ket előadni, bírálni, elég csak a jegye-
ket bemutatni a térítések kifizetésé-
hez. És akkor a kötelező közbeszer-
zések kutatáslassító és utazásdrágító
szerepére még csak nem is utaltam.
Bódis József még az MRK elnöke-
ként tavaly melegen üdvözölte a ki-
válósági programot, és kijelentette: „a
cél a magyar felsőoktatási kutatás hos�-
szú távú nemzetközi versenyképessé-
gének a biztosítása”. A felsorolt eg-
zisztenciális és adminisztratív problé-
mák között lavírozva úgy vélem, az
egyetemek legkisebb gondja most a
nemzetközi versenyképesség. Arra
legföljebb akkor gondolhat az új ál-
lamtitkár, amikor például eszébe jut
egy másik időzített bomba, a Közép-
európai Egyetemnek a kormányfői
szándékok ködébe vesző jövője.
1. „Fölemeljük tiltakozó szavunkat NYERGES ANDRÁS:
az ellenzéki jogvédő irodák eltűré-
se ellen. Úgy, ahogy ezeket beállít-
Színrebontás
ják, kifogás ellenük persze nem le-
hetne. Azonban a hang Jákobé, a
kéz ellenben Ézsaué. Ezek az iro-
dák nem jogot fognak védeni, ha-
nem terrort fognak gyakorolni a dest-
ruktív sajtó segítségével. Le fognak
piszkolni minden becsületes törek- Stop Apponyi
vést, el fognak ijeszteni minden
gyöngédebb lelkiismeretet, meg fog-
ják hamisítani a népakaratot” – írta ságot létrehozni, hogy a hatalom ál-
a Szózat hasábjain, 1922 februárjá- lítólagos atrocitásai elleni tiltakozás
ban Kenedy Géza, mert ő bizony fóruma legyen. Más körülmények
már kilencvenhat évvel ezelőtt is közt az efféle bizottságosdira akár
tudta, hogy valamit tenni kell a vér- fütyülni is lehetett volna, de nem ak-
szemet kapott mindenféle civil egy- kor, ha Apponyi Albert a bizottság
letek, ligák, szövetségek és irodák elnöke, s annak tagjai között ott ül
ellen, melyek jogvédelem vagy em- Beniczky Ödön, Ugron Gábor, Szi-
berbarátság örve alatt nem átallják lágyi Lajos, Vázsonyi Vilmos, Mé-
kritikával illetni a kormányt. Hogy hely Kálmán, Sándor Pál és Rassay
1922-ben mi volt az, amit minden Károly. A jogsérelmek felhánytorga-
lehetséges eszközzel meg kellett ál- tása a T. Házban Rassay Károly fel-
lítani, azt Kenedy Géza így fogal- adata volt. „Bűncselekmények ma-
mazta meg: „Az agrár és keresztény radnak megtorlatlanul. Itt a Dohány
szervezetekhez fordulunk, hogy eze- utcai bombamerénylet, ahol 8 em-
ket a jogvédő irodákat sehol az or- ber lelte halálát. Rumbold Attila tár-
szágban meg ne tűrjék, és energiku- sakat toborzott, hogy a Nemzetgyű-
san tegyék lehetetlenné a felforgató lés feloszlása után azok ellen a kép-
munkát. Kitartó és piszkos izgatási viselők ellen, akik az atrocitásokat
eszközök használata nálunk a nagy szóvá tették, eljárjanak. Héjjas Iván
tömegek eszét képes egészen meg- nyilatkozatai elhangzottak anélkül,
zavarni. Nemcsak a hiszékeny köz- hogy Héjjast bíróság elé idézték vol-
népét, hanem még az értelmiség ama na” – s mindezt még a konzervatív
részét is, amely helyzetével nincs Budapesti Hírlap 1922. július 16-i tu-
megelégedve.” Egy ezek működé- dósítása sem hallgathatta el. Alakult
sét tiltó-korlátozó törvény megalko- továbbá egy Jog és Szabadságvédő Liga
tása kilencvennégy évvel ezelőtt a nevű szervezet is, amelynek reszort-
jobboldalnak még eszébe sem jutott ja az ellenzéki népgyűlésekkel szem-
(ez is mutatja, hogy azóta mekkorát ben előforduló állítólagos atrocitá-
fejlődött ez a tábor), de minden más sok nyilvánosság elé vitele volt.
megoldás szóba került, például a ci- 3. Az efféle, egyre sűrűbben gya-
vil jogvédők agyontaposása, ez pe- korolt bírálatokat a kormány feje
dig 1922-es viszonylatban felér a rendszerint azzal próbálta közömbö-
„stop!” kimondásával. síteni, hogy mindenféle bírálatot ha-
2. Ennek a fölgerjedt politikai in- zafiatlan tettnek minősített. „A Nem-
dulatnak a motivációja így festett: zetgyűlésen elhangzott beszédeket
„Mi ezeket az irodákat nagyon jól is- ellenünk használják föl. Legutóbb
merjük. Nekünk az ilyen irodák nem Angliában, egy előkelő folyóiratban
kellenek sem Budapesten, sem vidé- jelent meg egy cikk, melyben Seaton-
ken, sem sehol. Persze, most jön az Watson, ennek a nemzetnek ellensé-
a bizonyos joguralom, jogegyenlő- ge, hivatkozva ellenzéki politikusok-
ség. De ha az ember emlékszik rá, ra, bizonygatja, hogy milyen állapo-
miként lett az ilyen irodákból Nem- tok vannak ebben az országban, s
zeti Tanács, abból forradalom, ab- hogy ezekkel az állapotokkal szem-
ból Károlyi Mihály uralma, s abból ben a külföldnek fel kell lépnie. Dest-
román megszállás, akkor talán még- ruktív kritika ez, mely sorompóba ál-
is azt kell mondania, hogy a szikrát lítja a nemzet érdekei ellen a külföl-
legjobb kicsi korában eltaposni és a di érdekeltségeket, és fegyvert ad el-
Nemzeti Tanácsot még Jogvédő Iro- lenfeleink kezébe önmagunk ellen!”
da korában agyontaposni!” Ez a po- – jelentette ki Bethlen István, 1922.
litikai tábor úgy érezte, feltétlenül március 23-án, Hódmezővásárhe-
tennie kell valamit, mert ez idő tájt lyen. Mindez végül is arról győzte
már a nyugatról átplántált és eszméi­ meg Apponyi Albertet és elvbaráta-
nek sokakat meghódító cobdeniz- it, hogy van miért kiépíteni Jogvédő
mus is felütötte a fejét. „A Cobden Irodák egész hálózatát. Ennek vi-
Szövetség Budapesten felvonultatta szont már (a hatalom szemszögéből
vendégeit és vendégein keresztül a nézve) a fele se volt tréfa, hiszen Ap-
programját, melyet a reklám és ün- ponyi a hazai politikai garnitúra leg-
nepeltetés baltacsapásaival a magyar tekintélyesebb s leginkább kikezd-
közgondolkodás fejébe akar hasíta- hetetlen figurája volt. Tudni lehetett,
ni. Örömmel üdvözöljük az idegen ha sajtóban és gyűléseken ő hirdet
kultúrországok képviselőit, mint ér- renitens nézeteket, annak bel- és kül-
tékes egyéniségeket, de mint a cob- földön egyaránt nagy a hatása. Ap-
denizmus képviselőivel szemben bi- ponyi ráadásul a kommunikációt il-
zonyos aggódásnak adunk hangot. letően is kifejezetten rossz példát mu-
Az egész Cobden-színjáték nem tatott, mert például nem átallott még
egyéb, mint szellemi flottatüntetés a baloldali lapoknak, nevezetesen a
magyar liberalizmus mellett. Akik a Népszavának is nyilatkozni, mint tet-
mai viszonyok között az európai ál- te 1922. június 10-én: „A jog és a sza-
lamok felé a szabad gazdasági for- badság nem pártkérdés. Nem válla-
galmat prédikálják, ezt politikai cé- lok semmi közösséget az erőszakot
lok szolgálatában teszik. A cobde- alkalmazó kormánnyal vagy annak
nizmus palástja alatt akarják a szé- támogatóival. Ami a demokráciát il-
gyenbékék állandósítását a köztudat- leti, az többé nem kérdés, hanem
ba mérgezni, azzal az érvvel, hogy tény, és mi nem vagyunk elég hatal-
az egyes államoknak a szabadkeres- masak, hogy szembeszálljunk egész
kedelem mindent kiegyenlítő erejé- Európa demokráciájával, mert akkor
vel szemben nem is fontosak a poli- olyan szirtre kerülnénk, melyen ha-
tikai határok. Az integritásról való jótörést szenvedne az ország.” Az eu-
lemondást még cobdeni csomago- rópai demokrácia mint figyelembe
lásban sem szabad engedni becsem- veendő szempont – végképp tűrhe-
pészni engedni a köztudatba!” – fog- tetlen volt a kormányoldal szemé-
lalt állást a Szózat felháborodott, de ben. Amolyan utolsó csepp a pohár-
névtelenségbe burkolódzó vezércikk- ban, mely eldöntötte, hogy ideje Ap-
írója. Amúgy is sok volt tehát az el- ponyinak megálljt kiáltani és a Jog-
lenzék rovásán, de 1922. március védő Irodák működését lehetetlen-
10‑én az is kiderült, hogy nem átal- né tenni. S ha még csak ezért főtt vol-
lott a parlamentben is Jogvédő Bizott- na a jobboldal feje! De egyre több
A Librarius.hu kiemelt cikkei:
 z ellenkultúra attól függően változik, hogy a hatalom milyen
lA
korlátokat teremt – beszélgetés a Courage Parevo Nemzetkö-
zi dokumentumfilm-fesztiválról
 z egyik 15 éves: Táncolni és szeretkezni szeretek – Anna
lA
Onichimowska: A világ tíz égtája című könyvéről
 rongyos ékszerdobozban igazi emberek élnek! – Kiss Noé-
lA
mi: Rongyos ékszerdoboz című könyvéről
 ogyan hat a technika a művészetre? – beszélgetés a Trafó
lH
Connection című programsorozatáról
 ogyan készülnek föl az ifjú zongoristák? – beszélgetés Bo-
lH
ros Misi tanárnőjével
 ánátban a pálinka sem segít! – Matěj Hořava Pálinka / Pró-
lB
zák a Bánátból című könyvéről
 2018. JÚNIUS 1.
kormányzó beszédének következő gadtatva a mai kormányzat uralkodá-
hivatalos szövegét”. Ezek után kö- sától, különösen a jogtisztelet szem-
vetkeztek a direkt Apponyinak szánt pontjából.” Horthy kénytelen volt két
keménykedő passzusok: „Nincs olyan nappal később (egy merőben másról
irány, melyet ne lehetne tetszetősen szóló beszédben, Fóton) legalább azt
beállitani, mert nincs bűn, melyet leszögezni, hogy „mint államfőt, en-
palástolni ne lehetne. Azért kezdik gem a pártpolitikai küzdelmek nem
destruktív erők munkájukat mindig érdekelnek, de természetszerűleg ér-
a tekintélyek lerombolásával. Ros�- dekel, hogy győzedelmeskedjék a ma-
szul áll annak az országnak sorsa, gyar újjászületés”. Nehezítette az Ap-
ahol a jogrendet nem a kormány, ha- ponyival szembeni fellépést, hogy vele
nem jogvédő irodák biztosítják. Az szemben még a keresztényellenesség
gondot okoztak mindenféle más alt- ilyen irodákból már egyszer Nemze- vádját sem lehetett bevetni, tudniillik
ruista szervezetek is. A nemzetgyű- ti Tanács lett, ebből forradalom, majd ezt megelőzendő ő maga szögezte le:
lésen Peyer Károly számolt be arról bolsevizmus és megszállás. A szik- „Azt hiszem, arról, hogy mi az igazi
a mostoha bánásmódról, amelyben rát legjobb keletkezésében elfojtani, kereszténység, sokkal inkább vagyok
az efféle képződmények újabban ré- mielőtt a láng fellobban.” hivatott ítéletet mondani, mint azok,
szesülnek: „Van egy politikamentes 5. Apponyi Albertnek ebből meg akik egyebet se tesznek, csak komp-
egyesület, a Munkások Gyermekbarát kellett volna értenie, hogy tekintélye romittálják a keresztényeket.” Ráadá-
Egyesülete, amelynek Budapest kör- ellenére bizony „a szikra elfojtására” sul ezt mintha egyenesen Bethlennek
nyékén van egy pár fiókja. 1922. ja- is sor kerül, ha csak nem hagy fel a üzente volna, aki Szegeden, március
nuár 1. óta napközi gyermekotthont jogvédős tevékenységgel. Apponyi 28-án kijelentette: „Ne közjogi kérdé-
tart fenn, ápolónőket, gondozónő- ezt ugyan megértette – mégsem vis�- sekkel foglalkozzunk. Keresztény de-
ket képez ki, hogy így beteg mun- szakozott. Sőt. A Magyarság hasábja- mokráciát akarunk, mert elég volt a
kásasszonyoknak és gyermekágyas in már másnap (teljes önérzettel) vá- materialista tanokból.”
asszonyoknak segédkezet nyújtson laszolt a Horthy-beszédre. „A főmél- 6. Apponyi nem tartotta magára
és nevelje őket. Pestvármegye alis- tóságú Kormányzó Úr a Műegyetem nézve kötelezőnek azt az íratlan sza-
pánja ennek az egyesületnek kikéz- jubiláris ünnepén beszédet mondott, bályt sem, hogy a nyilvánosság előtt
besittetett egy végzést, amely műkö- melynek éle főleg a Jogvédő Iroda el- még ellenzékiként sem leplezzük le,
dését a 44.126 számú rendeletre való len irányul, melynek elnöke én va- mennyire farizeus jellegű a hazai szó-
hivatkozással betiltja és a 77.000. szá- gyok. Akik a fent idézett szavakat a lásszabadság. Ő a Reggeli Hírlap tudó-
mú rendelet alapján felszólítja, hogy kormányzó úr szájába adták, nem he- sítójának csak azért is elárulta, hogy
tagjainak megbízhatóságát és a he- lyesen informálták őt a Jogvédő Iro- korábban elhangzott kritikus szavai-
lyi csoportok felállításának szükség- da hivatásáról. Mondatai összefüggé- nak mi lett a sorsuk: „Nyilatkozatom
szerű voltát igazolja. Ennek a tisztán séből világos, hogy a Jogvédő Iroda közlését a Magyar Távirati Iroda letiltot-
humánus célt szolgáló egyesületnek mint a destruktív erők egyike mutat- ta!” Mindez bőven elég volt ahhoz,
a működését e rendeletek alapján tatik be, amelyek a tekintélyt lerom- hogy vége legyen az Apponyit mind-
most betiltják.” bolják…” A közvélemény ámuldoz- addig, évtizedeken át övező áhitatos
4. Kecskeméten mondott beszédé- hatott, mert már az magában is pél- és mindenféle rendű és rangú kritikát
ben Bethlen (1922. május 22-én) né- dátlan volt, hogy valaki feleselni mer- kizáró tiszteletnek. Hegedűs György
pes hallgatóság előtt így skiccelte fel jen Horthyval, ő azonban szellemi fö- például így fakadt ki a T. Házban:
a politikai palettát: „Az országban lénye teljes fegyverzetének birtoká- „Kénytelen vagyok kitérni Apponyi
vannak pártok, melyek magukat sza- ban képes volt Horthy szavait fordí- képviselőtársunk ama megjegyzésé-
badelvűnek nevezik, de nem azok, tani Horthy ellen: „Valóban rosszul re, hogy a keresztény kereskedelem
hanem radikális pártok, budapesti áll ennek az országnak a sorsa, mikor tanulhatna morált az előző, a zsidó
demokraták, maradványai annak az nem a kormány, hanem a jogvédő iro- kereskedelemtől. Mikor Apponyi Al-
irányzatnak, amely l918-ban tönkre- dák biztosítják (már amennyire tud- bert gróf véleményét kritizálom, mély-
tette ezt a nemzetet. A másik olda- ják) benne a jogrendet. A Jogvédő séges fájdalommal teszem, de ha az-
lon van az úri politikusok kis cso- Iroda ellen irányuló éles támadás a zal fenyeget is bennünket köztiszte-
portja, akik kalandokkal akarják ezt mai körülmények közt a pártharcnak letben álló képviselőtársunk, hogy
a nemzetet megmenteni, akik azt hi- egy megnyilvánulása.” Végül még amennyiben ez a keresztény intranzi-
szik, hogy közjogi kérdéseknek ál- ezen túlmenően is kimondott vala- gens (engesztelhetetlen) küzdelem to-
landó felszínre hozatalával lehet a mit, ami a „Stop Apponyi!” megva- vább folyik, vele fogjuk magunkat
nemzetet megmenteni. Ezek nem ba- lósulását az addiginál is sürgetőbbé szemben találni, akkor is kénytelenek
rátai a nemzetnek (felkiáltások: El- tette: „Vagyunk nem kevesen, a ma- vagyunk kijelenteni, hogy a küzdel-
lenségeink!), mert kalandokba viszik gyar kultúrának rajongói, sőt munká- met folytatni fogjuk Apponyi Albert
az országot, amelyet pedig csak nyu- sai is, akik nem vagyunk éppen elra- ellenében is”.
godt és becsületes munkával lehet
talpra állítani.” A hatalmi türelem
fogytán létének jele volt az is, ahogy
némely kormánypárti honatyák (pél-
dául Zeőke Antal) reagáltak a jogvé-
delmet indokolttá tevő esetek ismer-
tetésére. Amikor például Esztergá-
lyos János interpellációjából kide-
rült, hogy „V. Jenő bedőházi cukor-
gyári munkást zsidó hangzású neve
miatt összeverték, s azóta V. Jenőnek
nyoma veszett, hollétéről értesítést
a Jogvédő Iroda mindezideig nem
kapott”, Zeöke foghegyről odavetet-
te: „A jogvédő iroda nekem nem
kompetens!” – és a kérdés e tábor
számára ezzel el is volt intézve. Ap-
ponyiék számára szégyenteljes és kí-
nos volt, hogy ez az oldal így kezeli
a problémákat, és mindez félreérthe-
tetlenné tette számukra, hogy éppen
ebben az országban nagyon is szük-
ség van jogvédelemre. Nyilatkozata-
ik ennek megfelelően egyre kemé-
nyebbek lettek. Az MTI például egy
ízben arról volt kénytelen közleményt
kiadni, hogy „Apponyi Albert gróf
Sopronban olyan nyilatkozat kiadá-
sával foglalt állást, melyben az egész
rendszert alkotmány- és törvénysze-
gések sorával vádolta meg”. A hata-
lom erre már felhördült: ha Appo-
nyi az egész rendszert vádolja, akkor
igen­is itt az ideje a „stop Apponyi!”
kimondásának. Ahhoz azonban,
hogy ennek komolyságát a közvéle-
mény is érzékelje, olyan valakinek
kell a stopot kimondania, aki politi-
kai kérdésekben ritkán szólal meg,
a szava épp ezért szinte törvénnyel
ér fel. Így került sor arra, hogy Hor­
thy Miklós a Műegyetem jubileumi
ünnepségén tartott szónoklatába
(meglehetősen keserves módon) be-
leszőjön egy Apponyinak szánt fi-
gyelmeztetést. Az esetnek azonban
van az utókor számára különös pi-
kantériája is: az MTI tudósításából
éppen ezek a fenyegető mondatok
(mint végképp oda nem illők) elő-
ször kimaradtak, majd valaki (de csak
pár órával később) észrevette, hogy
hiányzik a szövegből az, amiért a be-
széd egyáltalán megszületett, és kap-
kodva ki kellett adni egy úgyneve-
zett .„pro domo”-t, amely így szólt:
„A műegyetemi ünnepségről szóló
tudósításunkba kérjük beilleszteni a

– Most ötvenedikek vagyunk. Miért?
– Ez túl nagy kérdés. S miért engem
kérdez, én csak egy lassan elfelejtett
futballedző vagyok.
– Én nem felejtettem el, s akik igen,
azok se múlták fölül az eredménye-
it. Több mint fél évszázadot töltött el
a magyar futballban – játékosként,
többszörös bajnok edzőként, szövet-
ségi kapitányként s az edzőképzés ve-
zetőjeként –, van felelőssége a történ-
tekért, tehát érdekel a véleménye.
– A felelősségem elsősorban abban
látom, hogy nem tudtam – persze,
nem is tudhattam – elérni: a magyar
futball fejlődését a saját egyedülálló
tradíciójára építse. Mi azt sutba dob-
tuk, s először a szovjet szisztémát kö-
vettük – fuss többet –, aztán pedig
hol holland, hol német mintákat.
– A periférián elő, gazdaságilag min-
dig elmaradott magyarság történel-
mi reflexe, hogy nyugati mintákat
követve igyekszik fölzárkózni. Miért
tenne másképp a futballban?
– Mert a futballban nem voltunk el-
maradva. Sőt. Tőlünk tanult a vi-
lág. A harmincas években volt idő,
amikor tizenkét magyar edző dol-
gozott a 18 csapatos olasz bajnok-
ságban. Világraszóló eredményeket
ért el Guttmann Béla, Weisz Árpád,
Orth György és társai. Mi is tanul-
tunk, persze. Amikor szükség volt
rá: száz évvel ezelőtt. Addig a ma-
gyarok is az angol „rúgd és fuss”
szisztémát játszották, amikor a zse-
niális Brüll Alfréd fölismerte, hogy
váltani kell. Megszerezte az akkor
már Ausztriában dolgozó Jimmy
Hogant, aki a rövid passzos, tech-
nikás skót stílust tanította meg elő-
ször az MTK-nak, mellyel a kék-fe-
hérek a tízes–húszas években soro-
zatban nyerték a bajnokságokat. Eb-
ből lett az ún. közép-európai stílus,
ezt fejlesztették tökélyre Puskásék,
s uralták hosszú éveken át a világot.
Tehát Európa tetején voltunk a tí-
zes években, 1938-ban vb-döntőt
játszottunk, aztán jött az ötvenes
évek csodája, s az én csapatom is vi-
lágelső volt rövid ideig.
– Álljunk meg itt. Ha még nem unja
nagyon, magyarázza el, végül is mi a
’86 előtti sikerek és a mexikói bukás
titka.
– Elmondtam akkor is, de a hiszté-
rikus sajtó lármájától nem hallat-
szott. A mi felemelkedésünk szak-
mai természetű volt. Ezt – érdekes
módon – senki sem bolygatja. Mint-
ha csak véletlen lett volna. Csak a
bukást, a szovjetek elleni 0:6-ot em-
legetik – azt is a legképtelenebb vá-
dakkal „magyarázva”: a tésztaevés
svédasztalos étkezés volt – vérdop-
ping –, azt se tudtam, mi az.
– Mit rontott el ön, mit csinálna ma
másképp?
– Először is: minden valamire való
edző kap és rúg is életében hat-hét
gólt. A brazil válogatott egy hetest ka-
pott otthon a németektől – s Scolari
még mindig életben van. Az történt
velem, ami minden futballedzővel
megtörténhet: a végére szétesett a csa-
patom. Miért? A csapat sikert sikerre
halmozott, a játékosok egy része el-
szakadt a valóságtól. Kiemelt státus-
ba kerültek, ami számukra – mond-
juk finoman – pszichológiailag nehe-
zen kezelhetőnek bizonyult. Vezető
klubom játékosai bundameccs után
helikopterrel menekültek az utolsó
bajnoki mérkőzésükről két héttel a
VB- re indulás előtt. Kulcsjátékosaim
mind az utolsó pillanatig külföldi szer-
ződésekről tárgyaltak. Volt, akit a szov-
jet mérkőzés délelőttjén láttam a szál-
ló halljában tárgyalni Platini apjával,
aki akkor játékosügynök volt. Én meg-
tanultam, és mindenkinek meg kell
tanulnia a leckét: a futball igazságos.
Büntet, ha vétkeznek ellene. Ami a
mérkőzést illeti: a négy perc alatt be-
kapott két gól sokkolt mindenkit. En-
gem is. Át kellett volna szervezni a
csapatot egy biztonságosabb védeke-
zésre. Nem tudtam megszervezni, ta-
lán belátni sem a megoldást – és ak-
kor még itatási szünet sem volt. Utó-
lag már tudjuk, hogy akár 0:4-gyel is
tovább lehetett volna jutni. Akkor ezt
nem tudhattam. De a lényeg: az ad-
dig három éven át gyakorolt, a labda
2018. JÚNIUS 1.
Előbb hűl ki a nap
Nem véletlen az UEFA-nak az a ja-
vaslata, hogy egy menedzsernek egy
csapatban háromnál több játékosa
ne legyen. Ha több van, akkor a csa-
pat lényegében a menedzser kezé-
ben van, akit nyilvánvalóan elsősor-
Mezey György egykori szövetségi kapitánnyal Szále László készített interjút ban a saját haszna érdekel.
A felejthető magyar bajnokság befejezése, a különleges Bl-döntő, a tuk, a régiós válogatottak tornáival. – Önről sokan azt mondják, hogy túl
közelgő világbajnokság újra fölveti a hazai drukkereket régóta gyötrő Az itt kiválogatott tehetségekre épült érzékeny és sértődékeny. Hamar föl-
kérdéseket: miért olyan nagy a különbség a magyar és a világfutball a későbbi U20-as VB-n bronzérmes adja...
között, miért nem vagyunk ott most sem a vb-n? A kérdéseket dr. Me- magyar válogatott. Koman Vladi-
zey Györgynek tesszük fel, a háború utáni kapitányok sorában Gallo- mir, Varga Roland, a Simon testvé- – Azt hiszem, ez nem pontos megfo-
wich Tibor és Sebes Gusztáv után a legsikeresebbnek, akit 1985-ben rek, Gosztonyi András és még so- galmazás. Igaz, nehezen viselem el
Európában az év szövetségi kapitányának választották. És akivel leg- kan a Bozsik-program felfedezettei. a rendetlenséget, az elvtelenséget, a
utóbb 1986-ban – 32 éve! – vettünk részt világbajnokságon. Igaz, csú- Az ígéretes indulást a politika pilla- tisztességtelenséget, de amikor
nyán leszerepeltünk. Legalábbis ahhoz képest, hogy 1985-ben egy ide- natok alatt szétverte. Aztán az újra- 1988‑ban visszahívtak Kuvaitból,
ig a magyar válogatott világelső volt a nemzetek ranglistáján. S még a kezdés után még egyszer. újra vállaltam a kapitányságot. Per-
kudarcos vébé után is az első tízben voltunk. sze, hamar be kellett látnom, men�-
– Mégis mit kéne csinálni ma? nyire naiv voltam. Aztán 1990-ben
felé előre tolódó együttes védekezést zetek. A futball lényege az adott hely- Finnországból első szóra hazajöttem,
csak úgy átállítani ellentétes irányú, zetben való tökéletes tájékozódás, és – Megkeresni azokat, akik a magyar amikor hívtak a Videotonhoz Kaszás
visszahúzódó együttmozgásra – kép- ott a legjobb döntés gyors megtalálá- futballt értve nőttek fel, s akik ön- Gabi tragikus balesete után. Évekkel
telenség. Ez is a szakma! Ha ma len- sa. Ez csak a játékhelyzetek állandó zetlenül a fociért élnek és dolgoz- később újra felpezsdült futballista-
ne a mérkőzés, valószínűleg ugyan- gyakorlásával érhető el – gyerekkor- nak évtizedek óta. Még mindig sok vérem, amikor visszatértem Fehér-
úgy belebuknék. Megérdemeltük, ban elkezdve. Hogy telt Puskás Öcsi- ilyen szakember van! Nekem is van várra! Vidéki nagycsapat, csodálatos
megérdemeltem, mert akkor már én ék egy napja? Öcsi iskola után – vagy egy baráti társaságom, akikkel rend- történelmi város, futballt imádó, oda-
is azt hittem, ilyen nem fordulhat elő helyett – bekopogott Bozsik Cucuék- szeresen találkozom, rengeteget be- adó szurkolói háttér. Ígéretes anya-
velünk. Így hát rohantunk tovább elő- hoz, és kimentek a pályára gyakorol- szélgetünk – természetesen a futball- gi bázis. Óriási munka kezdődött:
re, futva az eredmény után. Nem áll- ni. Amikor elkezdődött a nagyok edzé- ról. Úgy vagyunk, mint a testvérek, rendezni kellett a klub zilált anyagi
tunk vissza bekkelni, amit jelez, hogy se, leültek a pálya szélére, és lesték, köztük frissülök fel, s építem újra helyzetét, s fölépíteni egy komoly
az első félidőben kilenc lest rúg- hátha beállhatnak ők is. Ha beállhat- meg-megrendülő hitemet. profi csapat tiszta szervezeti hátte-
tunk. tak, játszottak a nagyokkal – és tanul- rét. Nekem a szakma, a tulajdonkép-
tak tőlük. Edzés után még kint ma- – Mondjon néhány nevet. peni színpadi kép restaurálása jutott.
– Most esélyünk sincs efféle nagy bu- radtak, s Purczeld bácsi, Öcsi edző Rémálom volt. Játékosokról játéko-
kásra. Már a bukásaink is kicsik: An- papája tanítgatta, mutogatta nekik a – Csak néhányat a szűkebb körből: sokra mentem. Nem volt olyan szer-
dorra, Feröer-szigetek, Luxemburg. „fogásokat”. Nézze meg Messi útját, Balázs András, a közelmúltig az ződés, amelyben ne lett volna buk-
Ha jól értem, ön szinte a társadalmi- vagy Ronaldóét. Ugyanaz. Szegény MLSZ Borsod megyei igazgatósá- tató! Tartozások, beváltatlan ígére-
politikai viszonyok ellenében építet- világból indultak, óriási belső moti- gának társadalmi elnöke volt, Jakab tek, szerződésszegések... De a Video­
te föl a csapatát, és volt eredmény. vációkkal a kiemelkedésre – és persze Gábor Heves megyei, Réfi Gábor tontól sem azért jöttem el, mert meg-
Most nincs, pedig a mai politika na- óriási tehetséggel. baranyai társadalmi elnök, Egervári sértődtem. Kirúgtak – ez igaz még
gyon is támogatja a futballt, s talán Sándor edző kollégám, a Szalai–Ré- akkor is, ha „hivatalosan” lejárt a szer-
még jobban ambicionálja a sikert, – A szegénység mindig nagy fölhaj- pás–Básti zseniális salgótarjáni fede- ződésem. Ám azt a vezetőt, aki ren-
mint Rákosiék. tóerő volt... zetsor – Répás Béla közülük az MLSZ det vág a félelmetes kuplerájban, aki
Nógrád megyei társadalmi elnöksé- edzőként két év alatt ezüst, majd a
– A kormányzati törekvések jó szán- – Ez ma is működik a világban, de gének elnöke. Rájuk merném bízni klub életében először bajnoki arany-
dékát nem vonom kétségbe. Látom, a menedzserek rémuralma miatt ren- az egész magyar futballt. éremhez vezeti csapatát, nem szok-
hogy óriási tenni akarással próbál- geteg tehetség elvész. Fölvásárolnak ták csak úgy kirúgni. Hallottam, ami-
ják segíteni a futballt. Épülnek-szé- száz tehetséget, tíz beválik, a köze- – Mit tanácsolna nekik? kor a klub egyik korifeusa magabiz-
pülnek a stadionok, ömlenek a tao- géből kiszakított kilencven többsé- tosan kijelentette: a Videotonhoz csak
pénzek, működnek az akadémiák, ge elkallódik. – Semmit, ők is tudják, mit kellene külföldi edző jöhet.
próbálják növelni a gyereklétszá- tenni. Ha ön kérdi, azt mondanám,
mot, a merítési bázist. Ezek fontos – Nálunk hol van az a száz tehetség, hogy a játékosképzésben a hangsúlyt – Máshova is. Ma a pályák szélén
részletek, de részletek. Azt kell mon- vagy hol van az a tíz? a minőségi, technikai-taktikai kép- többségében külföldi edzők szalad-
danom, az ördög most nem a rész- zettségre kéne helyezni, mert a játék gálnak, a szövetségi kapitányt is be-
letekben van, hanem az egészben. – A hivatalos statisztika szerint Ma- iramát nem követte a készségszint ál- leértve. Hol vannak a magyar
A stadionok épülnek, de a lelátók gyarországon növekszik a futballozó talános emelkedése. A fizikum fej- edzők?
üresek. A háború előtt a tízezernél gyerekek száma. Igaz, azért is, mert lesztése sokkal könnyebb edzői fel-
több nézőt befogadó stadionok szá- beleszámítják az iskolában focizó gye- adat, mint a technikai, játékügyessé- – Az edzőképzés kálváriája hosszú
mát tekintve elsők voltunk Európá- rekeket is, ami szemfényvesztés, hiszen gi képzés. Erről szólt az 1994-ben történet, nem mennék bele. Húsz
ban. A baj most az, hogy fordítva az iskola a minőségi futball szempont- megvédett kandidátusi értekezésem éve szerepelek a FIFA és az UEFA
ülünk a lovon. Akkoriban a tömeg- jából indifferens, nem helyettesítheti is. A címe: Komplex cselekvésifeladat-hely- technikai instruktori, szakmai meg-
igény kényszerítette ki az új és na- a klubokban folyó nevelést. De ha zetek megoldása modellek segítségével. figyelői csapatában. Az UEFA edző-
gyobb stadionokat, most ott a sta- emelkedik is a létszám, az még mindig képzésért felelős testületének, a Jira
dion, tárva-nyitva a kapuja, de az nagyon kevés. Ahhoz is komoly szak- – Azért futni is kell tudni. Hiszen bizottságnak a tagja vagyok alaku-
embereket nem érdekli, ami ott tör- emberek kellenének, hogy megtalál- azért szűkülnek le a játékhelyzetek, lásától fogva. 18 európai ország
ténik. Mint mindent, a futballt is a ják a módját: hogyan lehetne vissza- mert sokat futnak a játékosok. edzőképzését felügyeltem, vagy elő-
mélyben zajló társadalmi mozgások hozni a gyerekeket a futballba. Ez az adóként vettem részt a képzésben,
határozzák meg. Ami most zajlik, egyetlen olyan sportág, amelynek a jö- – Az erőnlét persze alapkövetelmény, Romániától a Feröer-szigetekig, a
az nem rendszerszintű, csak felüle- vőjében százszázalékosan biztos va- de aki sokat és intenzíven játszik, volt Jugoszlávia valamennyi orszá-
ti kezelés. Hogy mi az az út, amely gyok. Gyönyörű játék: az egyszerű sza- annak az is megvan. Ma már az erőn- gától Angliáig, Írországig. Össze-
visszavezet a gyökerekhez, s meg- bályok, a mindenhol játszhatóság, az lét elsősorban a meccsterhelés függ- hasonlítási alapom van tehát arra,
alapozhatja a magyar futball felemel- általa nyújtott esztétikai és közösségi vénye. A mérkőzések intenzitásának hogy felelősséggel kijelentsem: a ma-
kedését, az sokkal mélyebb tudomá- élmény még nagyon sokáig élteti. Ta- növekedése agresszívebb ember em- gyar edzők képzettségi szintje sem-
nyos elemzést, magasabb dimenzió­ lán túlzok, de előbb hűl ki a nap... ber elleni harcot hozott, ami térben mivel nem alacsonyabb, mint Euró-
jú stratégiai gondolkodást igényel- és időben leszűkült cselekvési lehe- pa bármely országának edzőié.
ne. Ilyen volt az említett Brüll Alf- – Mégse jön elég gyerek... tőségeket jelent.
réd, aki a tízes években fölismerte a – Ezt, úgy fest, becsszóra kell elhin-
paradigmaváltás szükségességét. – A magyar népesség nagyjából fél- – A galaktikusokra ez sem érvényes. nünk.
úton van a jólét és a rosszlét között. A Messik, Ronaldók a leszűkült te-
– Tehát kellene egy új Brüll Alfréd? Ez bizonytalanságot, zűrzavart szül: reket is képesek uralni... – Csak azt mondhatom el, mit tettünk.
És egy paradigma-visszaváltás? Ön a szegénység taszító ereje már nem, Agonizált a hazai szakemberképzés,
nem volna erre alkalmas? a nagy pénz „gravitációja” még nem – Ők kivételek. Olvastam Xavinak amikor megcsillant az UEFA-konven-
elég erős. Ráadásul abból nagyon egy figyelemre méltó interjúját. Azt cióhoz való csatlakozás lehetősége. Az
– Én csak egy futballedző vagyok. Ha sokan „nyelnek”. mondja róluk, hogy mindkettő utol- UEFA egységes modellje nem a kü-
korábban fölkérnek rá, talán mélyebb- érhetetlen, de míg Messi a pálya min- lönféle egyetemi, főiskolai s egyéb kép-
re tudtam volna ásni az okok keresé- – Úgy tapasztalom, hogy a szegény- den pontján zseniális, Ronaldo főleg zésekre bízza, hanem a labdarúgó szö-
sében. De csak talán. Egész éltemben ség felhajtó ereje is gellert kap. A klu- akkor, ha oldalról befelé húz. Ma- vetségek felügyelete alá helyezi a szak-
futballoztam, edzősködtem, tanul- bok többségében 8–10 ezer forint a gyarázata igen eredeti. Szerinte Mes- emberképzést. Ez jó elv, hiszen a fele-
tam, érdekelt a futball társadalmi-lé- havi tagdíj, s meg kell venni a drága si 360 fokban lát és játszik a pályán, lősség azé, akire visszahat az eredmény.
lektani háttere és a pedagógiája. Ezért cipőt, mezeket. A legszegényebb gye- míg Ronaldo csak 180 fokban. Ezért Mindenekelőtt felépítettük az orszá-
lettem a pedagógiai tudomány kan- rekeknek esélyük sincs, hogy kide- játszik a szélen. Hogy ezt a különb- gos instruktori rendszert. Jött a sajtó-
didátusa. De a szakmát könyvből nem rüljön, tehetségesek-e. séget valaki észrevegye és megfogal- roham: mit akar az UEFA, itt van ne-
lehet megtanulni. Csak a kispadon mazza, ahhoz nagyon mély tudásra künk a Testnevelési Egyetem. Négy-
ülve, megbukva és sikert aratva. Volt – A mi gyerekkorunkban a futball va- van szükség. Hozzáteszem, Xavi – szer jelentettek fel bennünket az UEFA-
részem ebben is, abban is. Az elmúlt rázsa őrjített. Mit számított akkor a és társa, Iniesta – is 360 fokban ját- nál. Mégis elértük: Magyarország
tíz világbajnokságból héten ott vol- gatya, a mez! Meg a szögekkel át- szik. Szerintem nemsokára ő lesz a UEFA-diplomákat és licenceket adhat
tam. Szakmai megfigyelőként, a ka- ütött stoplis cipő! Most a felhúzott Barcelona edzője. Nagyon jó edző- ki a hazai edzőknek. Mindezt német,
pitány segítőjeként, kapitányként, vállú mobilozás elűz a futballtól is. je. De ne a kivételekről beszéljünk. belga, szlovák, holland, ír UEFA-el-
FIFA- vagy MLSZ-kiküldöttként. Nézzük az aránytalan képzés rom- lenőrök előtt vezetett gyakorlati és el-
Nem hiszem, hogy Magyarországon – Pedig volt ígéretes kezdeményezés, boló következményeit: egyre maga- méleti vizsgák eredményei alapján ér-
valaki többet látott és tapasztalt ná- a Bozsik-program. Miért nem sike- sabb összegekért felvásárolják a ki- tük el. S amiről alig esik szó: a magyar
lam. Ezért is olyan nehéz elviselni, rült igazi eredményt elérnie? emelkedő tehetségeket, akik adott- edzőképző központ európai minta-
hogy a szeretett sportágunk tévúton ságaikban születetten nagyobb tech- ként, az UEFA egyetértő támogatásá-
jár. Végképp kiürültek a hagyomá- – A magyar labdarúgás az elmúlt nikai kapacitást hordoznak. Követ- val, megoldotta az értelmetlen ellen-
nyok, s meggyengült a hozzá tartozó harminc évben elvesztette hátorszá- kezésképpen megnövekedett az ügy- téteket a Testnevelési Egyetemmel is.
erkölcsi alap. Magyarországon vala- gát. Mi, instruktor barátaimmal in- nökök, a játékosmegfigyelők szere- Az MLSZ és a Semmelweis Egyetem
mi fölépült a tízes évektől kezdve. Ezt dítottuk el az amatőr utánpótlás fut- pe és a befolyásoló tevékenysége is. szerződése szerint az UEFA-képzés
kellene tovább építeni, fejleszteni – ball reformját jelentő Bozsik-prog- egyetemi modulja keretében a TE-n
persze másoktól is tanulva. Nehéz fel- ramot. Volt politikai hátszél és anya- – Az ügynökök uralmát aligha lehet oktatják a szakterület tudományágait,
adat, de nincs más út, mint visszata- gi támogatás is. Rövid időn belül megtörni – úgy tudom, a pénz be- s csak az ott tett sikeres vizsga után
lálni önmagunkhoz. Hiszen a modern országos mozgalommá vált. Meg- szél... kezdhetik a hallgatók UEFA A- és Pro-
futballhoz ideális a magyar hagyo- háromszorozódott a kis csapatok- licences tanulmányaikat az MLSZ
mány. A játék egyre gyorsabb, és egy- hoz igazolt gyerekek száma. A prog- – De azt el lehetne érni, hogy egy edzőképző központjában. Úgy hal-
re jobban összeszűkülnek a játékhely- ramot minden évben Zánkán zár- csapaton belül ne uralkodhassanak. lom, azóta már ez is máshogy van.

Harmadszor vesztette el a választást
az a liberális gondolkodású, világra
nyitott, városias életformát kedvelő, a
jólétéért piacon elért teljesítményével
fizető szavazócsoport, amelyhez tar-
tozom. Igaz, korántsem volt tiszta az
a verseny, amelyben a lakosságot tú-
szul ejtve Orbán Viktor győzött, hogy
célját megvalósítsa: az ország javainak
jelentős részét zsákmányként maga és
hívei között ossza szét. Orbán győzel-
me azon alapult, hogy gátlástalanul
kihasználta a magyar társadalom na-
gyobb, a piaci bizonytalanságoktól tar-
tó, az állami jövedelemtől függő részé-
nek a jövőtől való rettegését, és bete-
relte őket saját karámjába. Nem Or-
bán a felelős, hogy az állami karám-
ban ilyen sokan vannak, hanem első-
sorban azok a magukat demokratikus-
nak mondó pártok, amelyek 1990-től
a 2010-es választásokig fékezték vagy
éppen gátolták a piacgazdaság kiala-
kulását és megerősödését. Lassították
a „saját lábukon álló”, (munka- és áru-
) piacon versengő polgárok számának
a gyarapodását, gyávaságukat a szegé-
nyek, az elesettek iránti együttérzéssel
takargatva, vagy ők is élvezték, hogy
sokan függnek tőlük. Orbán győzel-
mei miatt az ország piacbarát felének
saját gyávasága következményeit kell
elszenvednie.
Sokszor írtam arról, hogy Orbán
kihasználta a magyar társadalom
kettéhasítottságát (piaci jövedelmű-
ek és állami jövedelműek). Egyik
írásomban (Sötét lyuk Európa közepén,
ÉS, 2016/31., aug. 5.) táblázatban
is bemutattam, hogy az állami újra-
elosztás révén a jövedelmeiket az ál-
lamtól várók: így a közalkalmazot-
tak és köztisztviselők, a nyugdíja-
sok, a munkanélküli-segélyen lévők
és a közmunkások, a táppénzen lé-
vők és az átképzésre kerülők, a gye-
sen és gyeden lévők együtt jóval töb-
ben vannak (kb. 4,5 millióan), mint
a piacról (munka- és vállalkozói piac)
jövedelmüket szerzők 3,2 milliónyi
tábora. Sőt, ehhez még célszerű hoz-
zátenni, hogy a piaci jövedelműnek
tartott kis- és középvállalkozók kö-
zül is sokan csak a keresztapának
(és helyi vazallusainak) adott kéz-
csók + százalék esetén jutnak meg-
rendeléshez, munkához.
A választási győzelem Orbánnak
mindig ahhoz kellett és kell, hogy a
vagyonfosztás és a családi vagyon-
osztás legitimnek tűnjön, senki se
kérdőjelezhesse meg a szövetkezést
mások vagyonával való rendelkezés-
re, az Orbán és politikai családja va-
gyonosodását szolgáló hatalomgya-
korlásra. Ha nem félemlíti meg az ál-
lami jövedelműeket Orbán (bár tud-
juk, nagyon is megfélemlítette), ha
nem kezd osztogatásba a választások
előtt (bár tudjuk, hogy ezt tette), ha
nem folytat gyűlöletkampányt, ami-
re az államtól függőek azonnal rea-
gálnak (bár tudjuk, nagyon is ezt tet-
te), akkor is nehéz elképzelni, hogy
csupán a meggyőződés, az értékvá-
lasztás, a programok döntötték vol-
na el a választást. Orbán arra a szé-
les, az állami újraelosztástól függő-
vé tett társadalmi csoportra támasz-
kodva tartja fenn a hatalmát, amely
tagjainak számát mi – merő jó szán-
dékból – folyamatosan bővítettük.
Sorolhatnám a háromszor zsinórban
elvesztett választásokhoz vezető töb-
bi okot, a pénzügyi válság hatását,
O rbán vazallusaként viselkedő
ügyészségét, Putyin barátságát, az
ellenzéki pártvezérek önzőségét és
rövidlátását, de a saját hibáinkkal
való szembenézés idején azt kell meg-
vizsgálnunk: mit csináltunk rosszul,
hol hibáztunk, miért és hogyan en-
gedtük át a teret az ország javaira pá-
lyázó, a szélsőjobboldali ideológiá-
tól sem idegenkedő populistáknak,
hogy kiépíthessék fasisztoid maffia-
államukat. Tíz olyan hibát látok, ami
akkor is vereséghez vezethetett vol-
na, ha nem alkotmányos államcsínyt
végrehajtó, felkészült bűnszervezet-
tel kerültünk volna szembe.
1. Az érzelmi azonosulás hiánya, miért nem
a Kossuth-címer vezet minket. Amíg a zász-
ló fennen és elöl lobog, addig követik
azok, akiknek a zászló a feltétel nélkü-
li tájékozódási pont. A zászló megkü-
lönböztet másoktól, és külön kérdőív
kitöltése nélkül azonossá tesz az elv-
barátokkal. A kokárda is a magyar zász-
ló színeit hordozza, de a szabadságel-
vű, köztársaságpárti, az elesettekkel, a
rászorulókkal szolidáris és ezek iránt
elkötelezett polgárt a nemzeti színeket
tartalmazó Kossuth-címer különbözteti
meg. A szabadelvű köztársaságpárti-
2018. JÚNIUS 1.
CSILLAG ISTVÁN:
Saját hibáink
Itt az ideje, hogy nézzünk szembe saját hibáinkkal,
hogy „ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde!” (Gogol)
aknak már a rendszerváltáskor a Kos-
suth-címerhez kellett volna ragaszkodni-
uk. A kokárdát kisajátító Fidesszel
szemben Kossuth születésének 200.
évfordulójától (2002) a demokraták-
nak ezt kellett volna viselniük, és most
is kellene viselniük.
2. A nemzeti érzés nemzeti kultúra általi
hangsúlyozásának a hiánya (Petőfi és Ady).
Be kell ismernünk, hogy képtelenek
voltunk a politikai nemzet fogalmat a kul-
turális nemzet fogalomtól megkülönböz-
tetni. Ezért az erdélyi birtokaikat Tri-
anon miatt elvesztett alcsúti és felcsú-
ti keresztapákkal szemben butasá-
gunkban nem tudtuk, a gyávaságunk
miatt nem mertük folytatni az eszmei
küzdelmet. A kulturális nemzet ös�-
szeköt, a politikai nemzet szembeál-
lít. Az egyik a béke, a másik a hábo-
rú. A nemzeti kultúra Balassitól Ber-
zsenyiig, Petőfitől Adyig, Aranytól
Jókaiig, Mikszáthtól Gion Nándorig,
Gaál Gábortól Kós Károlyig minden
demokratát: jobb- és baloldalit, kon-
zervatívat és liberálist összeköt. De
csak a kulturális nemzet egysége köt
össze, a politikai nemzet óhatatlanul
nacionalistává tesz, ezért szétválaszt,
mert szembeállít szomszédainkkal.
Nem kell ahhoz „visszafoglalni” Ko-
lozsvárt, hogy tudjuk, Mátyás király
szobra a Pozsonyban született Fad-
rusz János keze munkáját dicséri. Nem
kell ahhoz fehér lovon bevonulni
Aradra, hogy a zsidó származású Zala
György szabadságszobránál megem-
lékezzünk az aradi tizenhármakról,
akik között volt olyan, aki alig tudott
magyarul, a többségük pedig magyar
származású sem volt. A demokraták
Budapesten, Kolozsváron, Szegeden,
Kassán, Pécsen és Szabadkán ugyan-
azt a kulturális örökséget őrzik, ugyan-
annak a nemzeti kultúrának a találó
nyelvét beszélik, őrzik és az ápolják.
Mi állt az útjában, hogy könyveket,
újságokat – de mindet – adófizetői
pénzből minden magyar nyelvet be-
szélő faluba és városba, a könyvtárak-
ba, a klubokba eljuttassunk? Ne ál-
tassanak azzal, hogy ne lett volna erre
pénz! Mi más a nemzetpolitika, mint
a nemzeti kultúra ápolása? A nemze-
ti kultúra fennmaradásának, az erő-
szakos asszimiláció kulturális eszkö-
zökkel történő megállításának képvi-
selete azon múlik, hogy azok közül,
akik alulról jönnek, egyre többen lesz-
nek képesek felkapaszkodni, egyre
több kapcsolatuk lesz anyanyelvükön
és olvasmányaikon keresztül.
3. Kíméletlen szakítás a háborús retoriká-
val, a háborús készülődéssel. A szabadelvű
demokratáknak ahhoz ugyan volt ere-
jük, hogy a kötelező katonai szolgá-
latot megszüntessék, de ahhoz már
nem, hogy a kormányt eltérítsék a fö-
lösleges hadi eszközök beszerzésétől,
a kardcsörtetéstől. Demokratákat nem
a hadseregük és a férfiasságuk tesz
naggyá. A katonáskodáshoz való hoz-
záállás, a háborús fenyegetés kedvez
a bunkó-macsó modornak, ezért nem-
csak a béke megőrzése, hanem a bun-
kó modor háttérbe szorítása is kön�-
nyebben ment volna, ha hazánkban
is végre nő (asszony) a honvédelmi
miniszter. Egy nő jelenlétében aligha
merné mondani az öregedő Trump,
Putyin vagy Orbán – öve alá nézve –,
hogy legyen újra nagy, mert nevetsé-
gessé válik. A Putyin háborús játékai­
hoz asszisztáló Orbánnal szemben a
szomszédokkal békében élni akaró
magyarokat képviselő honvédelmi mi-
niszter asszony szájából hitelesen és
világosan csengtek volna egy ameri-
kai demokratának, Lincolnnak a sza-
vai: „Semmi jó nincs a háborúban, ki-
véve a végét!”
4. Nem az egyházakkal, hanem a hívőkkel
kellett volna szövetséget kötni! A szabadelvű
demokraták kormánya lehetett volna
nagyvonalú, hogy állami alamizsna helyett
a hívek személyi jövedelemadójuknak
nem csupán egyetlen, hanem legalább
három százalékát is felajánlhatták vol-
na annak az egyháznak, de szűkebben
annak a helyi papi, tiszteletesi, rabbi-
nátusi közösségnek a javára, amelyet
magukhoz közel éreznek. Ettől még
az egyházi fenntartású iskola, kórház,
szeretetotthon éppúgy megkapja a nor-
matív állami támogatást, mint az álla-
mi vagy az alapítványi. A történelmi
értékkel bíró egyházi épületek karban-
tartására – mert városképi és történe-
lemhordozó szerepük van – adhat tá-
mogatást a kormány.
5. A jó minőségű oktatáshoz, a jó tanárok-
hoz és nem a téglához kellett volna ragaszkod-
ni. Méretgazdaságosság tesz várossá, nem az
ünnepélyes várossá nyilvánítás! A települé-
sek nem attól maradnak életképesek,
hogy a szaktanárok nélküli, a méret-
gazdaságosságnak nem megfelelő is-
kolák fennmaradnak, hanem ha a jó
iskolába viszi a szülők számára elfo-
gadható iskolabuszrendszer a gyere-
keiket. Középtávú, a települések
együttműködésére építő iskola- és is-
kolabusz-hálózatot fejlesztő progra-
mot kellett volna pénzelni, a kisisko-
láknak adott támogatás fokozatos
megvonása és a tanárok korszerű is-
kolákba való költöztetése és tovább-
képzése mellett. Ha van helyi ügy, ami
a polgárokat érdekli, az a gyerekeik
iskoláztatása, ha van integrációs lehe-
tőség a szegények gyerekeinek a be-
kapcsolására, az a szaktanárokkal, sza-
kosított tantermekkel felszerelt isko-
la, az önellátó, bezárkózást őrző, kép-
zetlenséget fenntartó, iskolarendszer
helyett. A szülők foggal-körömmel
küzdöttek volna a jó iskolákért, azok
átnevelőtáborokká való átalakítása el-
len. Nagyvárosokban lehet gazdasá-
gosan működtetni főiskolát, egyete-
met, jó minőségű szakiskolát és kö-
zépiskolát; múzeumot, színházat, a
modern infrastruktúra (szennyvíztisz-
tító, egészséges ivóvízhálózat, fenn-
tartható energiatermelő telep stb.) ele-
meit. Éppen emiatt a nagyvárosok
könnyű elérését kellett volna szorgal-
mazni, ami elsősorban nem autópá-
lyát, hanem jól karbantartott, nagy
áteresztőképességű egy számjegyű út-
hálózatot, az igényekhez igazított (ki-
sebb méretű buszokra alapozott) tö-
megközlekedést, a modern informa-
tika és kommunikáció alapján műkö-
dő forgalomszervezést (menetrend
helyett/mellett zöldszámos mobil-
pénztárcás bejelentkezést) kíván. Ek-
kor a falvak, a kisvárosok nem ragad-
tak volna bele a korrupcióba, a nagy
állami adminisztrációba és a polgár-
mester kardhatalmába.
6. A piaci mozgások, a verseny átlátható-
sága helyett alkalmazott demagógia meg-
bosszulja magát! Nem igaz, hogy Or-
bánék kezdték a választók demagóg
megtévesztését. A magukat demok-
ratáknak mondó erők sem voltak
mentesek a hazudozástól: Horn
Gyula 3,60-as kenyerétől, „lassan
mondom, hogy mindenki értse: nem
lesz gázáremelés!” mondásig. Hiá-
ba hivatkoztak arra, hogy a benzin-
ár-emelkedés eltagadása miatt kitört
taxissztrájkba majdnem belebukott
az Antall-kormány. Ennek nem az a
tanulsága, hogy hazudni kell éjjel
és nappal, hanem éppen ellenkező-
leg, amit nem lehet megúszni, azt
meg kell csinálni. Jobb, ha világo-
san elmagyarázza a politikai vezető
osztály, hogy a jólét, a magasabb jö-
vedelem, a vagyonosodás csak a ka-
pitalizmusban, a verseny által elér-
hető, de ennek a következménye az
árak hullámzása, sőt az időszakos
visszaesések és a válságok. Ha az
árakat nem a kereslet meg kínálat
alakítja, akkor azok – a „begyűrű-
zés” megállításának lehetetlensége
miatt – vagy hiányokhoz, vagy hir-
telen ugrásokhoz vezetnek. Ráadá-
sul az alacsony árak pazarló fogyasz-
táshoz, a szükséges takarékossági
intézkedések (ld. nyílászárócserék,
házszigetelés) elhalasztásához, majd
elmulasztásához vezetnek ahelyett,
hogy a legolcsóbb energiapolitika:
a takarékosság és a megújuló ener-
giák elterjesztéséhez vezetnének. Az
autósoknál megszakadt az energia-
hordozó-árakkal való bűvészkedés,
de másutt fennmaradt, így válhatott
a Fidesz csodafegyverévé a rezsi-
trükk, illetve a szabad piaci árak
megszüntetése a lakosság megkáro-
sításává, amely, ha a piaci árak érvé-
nyesültek volna, nem következett
volna be. Sőt, még a paksi eladóso-
dást se lehetett volna Orbánnak el-
fogadtatnia. Éppen ezért ideje tisz-
ta vizet önteni a pohárba, már csak
azért is, mert a tiszta víz bizony na-
gyon drága. A tiszta víz hiányában
milliós tömegek élete kerül veszély-
be (ld. Afrika Száhel-övezete), amit
csak közös erőfeszítéssel, de az iga-
zat bevallva lehet enyhíteni.
7. Osztogatás helyett túlnyomórészt a mun-
kapiacra jutást kell segíteni! A baloldaliak,
a konzervatívok és a szegényekkel, öre-
gekkel szolidaritást vállaló liberálisok
kerülték a konfliktusokat és a terhes,
„aprómunkát”, ezért már Antall kor-
mánya is folytatta a nyugdíjba vonu-
lás kedvezményezésének régi szocia-
lista gyakorlatát, és nyugdíjba küldték
a munkahelyüket elvesztőket, annak
is inkább szociális támogatást adtak,
akinek a munkahely-kereséshez vonat-
jegyet vagy tiszta inget kellett volna
adni. Ezzel a rendszerváltás első két
évtizedében az állami újraelosztástól
függő óriási, milliós létszámú csopor-
tot hoztak létre, arányaiban legalább
kétszer akkorát, mint amekkora a töb-
bi átalakuló országban is kialakult.
Ezek a társadalmi csoportok kiszakad-
tak a munkapiacról, függővé váltak az
országos és a helyi politika osztogatá-
sától, ahonnét már csak macskaugrás,
hogy szavazatukat tüzelőutalványért
vagy vásárlási lehetőségért eladják, hi-
szen munkavégző képességük fenn-
maradásáért már a demokraták se tet-
tek túl sokat. Orbán erre a lehetőség-
re cuppant rá, ezt aknázta ki ajándék-
osztással, megfélemlítéssel. Ha a de-
mokraták a lemaradók felemelését a
„helikopterről osztott” segélyek helyett
a számon kért és támogatott munka-
ügyi szolgálatokra, a munkájukban tá-
mogatott szociális gondozókra, a ci-
gány gyerekekkel foglalkozó tanárok-
ra, a kollégiumi férőhelyek bővítésére
alapozták volna, akkor az ország és a
demokrácia máshol tarthatna.
8. A fiatal öregeket kellett volna segíteni,
hogy aktívak maradjanak, az öregeket a mun-
kapiactól távoltartó általános támogatás he-
lyett. A munka és a tanulás jobban
konzervál, frissebben tart, mint a sze-
rény nyugdíj melletti otthoni bezár-
kózás. A szabadelvű és a baloldali
demokraták abbahagyták a nyögve-
nyelve elfogadott reformok érvénye-
sítését, így a magánnyugdíj-pénztá-
rak kvázi szövetkezetek maradtak, és
nem lettek megtakarításokat felelős-
séggel kezelő, versengő befektető
szervezetek, emiatt a megtakarítások-
kal finanszírozott jövő könnyen vált
a fideszes markecolás áldozatává.
Nem hirdették a korai nyugdíjba vo-
nulást büntető, az aktív életet jutal-
mazó bonus-malus rendszert. Az
egész életen át tartó tanulást, a foly-
tonos képzést is csak szóban hirdet-
ték, de nem követelték meg, különö-
sen elnézőek voltak a felzárkóztatá-
sért felelős tanárokkal szemben. Nem
bővítették – holott a demográfiai okok
miatt csökkenő gyerekszám ezt lehe-
tővé tette volna – a felnőttképzésre
átképzett pedagógusok, családsegí-
tők, terapeuták számát, pedig az el-
néptelenedő falvakban, kisvárosok-
ban éppen erre lett volna a legna-
gyobb szükség. Nem kerültek volna
a falvak lakói az éppen uralkodó ha-
talmat, az államot, a kormányt kép-
viselő polgármesterek, a hamis igét,
a kormánynak való alávetettséget hir-
dető papok markába.
9. Kevesebb hatóság, kevesebb ügyintéző, az
eljárások informatikai rendszerekbe terelése. An-
nak ellenére, hogy hazánk nemzetkö-
zi rangot szerzett a programok, a szoft-
verek készítésében, az informatikai
megoldások alkalmazásában, a köz-
igazgatás és a közszolgáltatások szer-
vezése megmaradt az ügyintézők uram-
bátyám kapcsolatánál. A valahai szo-
cialista táborban hazánk tette meg az
első lépéseket a kisvállalkozások libe-
ralizálása, a magántőke előtti akadá-
lyok lebontása terén, így az is elvárha-
tó lett volna, hogy a vállalkozás- és ügy-
félbarát, átlátható ügyintézés is elter-
jedjen. A rendszerváltás sokkját köve-
tően ezer alkalom kínálkozott, hogy
viszonylag kevés pénzből a túlburján-
zó államiságot felszámoló új rendszer
épülhessen ki a korrupció melegágya-
ként szolgáló diszkrecionális hatósági
eljárások és állami beszerzések átlát-
hatóvá tételével, annál is inkább, mert
az új magyar vállalkozások között na-
gyon sok a saját szoftverei kifejleszté-
sével lépett piacra (ld. Graphisoft).

Nincs szükség arra, hogy háromezer
vagy akár csak 200 kisközpontban ba-
sáskodjanak, ehelyett ki kellett volna
építeni valamennyi eljárás előre kiszá-
mítható, logikus lépésekkel ellenőriz-
hető elektronikus rendszerét, a szemé-
lyes beavatkozások, autokratikus dön-
tések maximális kiiktatásával. Ekkor
az önkormányzatok is a polgárok ügye-
ivel és nem a központi akarat közvetí-
tésével foglalkozhattak volna, nem
szolgálhatnának a „szervezett felvilág”
álcájául, amely látszólag a közös jólét
emelésére használja fel a közpénzeket,
miközben a simlicskásan kiépített há-
lózaton keresztül Orbánék gazdagod-
nak. Az igazság az, hogy azért nem le-
hetett ezt az uram-bátyám világot, a
„megalvadt struktúrákat” széttörni,
mert a magukat demokratikusnak mon-
dó erők is élvezték, hogy saját aktivis-
tahálózatukat állásokhoz juttathatták.
Igaz, nem építették ki szolgáló nemes-
ségüket, mint a Fidesz, de a kormány-
zásuk idején megtartott kapcsolati-köz-
igazgatási-közszolgáltatási hálót Or-
bán és politikai családja semmi perc
alatt elfoglalta, így a megtartott sze-
mélyes közigazgatási rendszer az ál-
lamnak, az uralkodó politikai csoport-
nak való alávetettség feudális rendsze-
rébe torkollott. A demokraták sohase
tanulták, de ha mégis, akkor végképp
elfelejtették a cserkészjelszót: „Magad-
dal szemben légy szigorú!”
10. A fennmaradásáért, a fenntartható nö-
vekedésért, a fejlődésért szükséges áldozatok el-
tagadása, a rövid távra: csupán a fogyasztás-
ra koncentráló kádári örökséghez ragaszkodás;
a „háttal a holnapnak” szemlélet. A modern
tömegdemokráciákban, a fejlett, civi-
lizált országokban éppen, mert vá-
lasztásokon dől el, milyen politikai
csoport milyen értékek képviseleté-
ben kormányoz, állandó a csábítás a
hosszabb távú folyamatok eltagadá-
sára, a szükséges áldozatok elhallga-
tására. Elég az államhatalom megra-
gadása ahhoz, hogy a kedvezőtlen je-
lenségeket az államhatárokon kívül
rekesszék (ez sem igaz), de még in-
kább általános, hogy a megszokott
fogyasztási színvonalat csupán álla-
mi intézkedésekkel hiszik fenntarta-
ni. Márpedig az öregedés, az egész-
ségi állapot fenntartása, a civilizációs
(ld. hosszabb idejű képzés, későbbi
karrier, későbbi családalapítás, későb-
bi szülés) demográfiai változások már
ma áldozatot követelnek, aminek leg-
fontosabb iránya a mai fogyasztás ter-
hére a megtakarítások növelése. A je-
len és a jövő dilemmája a mai fogyasz-
tás és a jövőbeni fogyasztáshoz szük-
séges megtakarítások ellentétében ölt
testet, amiben a nyugdíjrendszer, az
egészségügyi ellátórendszer finanszí-
rozása, a saját életünk alakításával el-
érhető megtakarítások (egészségesebb
étkezés, mozgáshiány leküzdése, sa-
ját elhatározásból történő takarékos-
kodás stb.) mind-mind benne van. A
demokraták csak kivételesen voltak
képesek magukat elszánni a jelen-jövő
és a fogyasztás-megtakarítás kérdésé-
nek kezelésére, aminek egy sikeres
(bár félszívű) nyugdíjreform (1997)
és egy elvetélt egészségügyi finanszí-
rozási reform (2006) volt a következ-
ménye. A jövőnek is felelős polgár
döntéseinek intézményrendszere ki
sem alakulhatott, így a Fidesz állam-
központúsága szőröstül-bőröstül be-
kebelezte a szavazópolgárt, és meg-
erősítette az egyközpontú, fasisztoid
ideológiával aládúcolt és Orbán és
politikai családja által kiszivattyúzott
maffiaállamot.
Az Orbán-rendszer kiépítéséhez
vezető 10 ok között vannak olya-
nok, amelyek csak évtizedes, szívós
munkával csillapíthatóak (ld. állam-
függőség), de vannak olyanok is,
amelyek – mint a nemzeti kultúra,
a demokratikus szimbólumok kér-
dései – viszonylag könnyen orvosol-
hatóak. Ami az államfüggőségek le-
építését illeti, ott Bibó István segít:
„Az általánosan elterjedt ellenkező
nézettel szemben le kell szögeznünk,
hogy a politikában hazudni nem lehet. Pon-
tosabban: lehet itt-ott hazugságo-
kat mondani, de nem lehet hazugság-
ra politikai konstrukciókat, politi-
kai programot felépíteni.”
Szántó T. Gábor török
kiadásban
Szántó T. Gábor Kafka macskái
című regénye az egyik legnagyobb
török könyvkiadó, az Epsilon /
Kafka Kitap gondozásában jelent
meg Leyla Önal fordításában.
„Kádár börtönbe zárt, ha nem dolgo-
zunk, most meg azért fizetnek, hogy
ne dolgozzunk” – ekképpen sűrítette
egybe a magyar társadalom állapot-
változásai alapján szerzett tapasztala-
tát a szikszói járásban egy ötvenes évei
felé tartó közmunkás az árok partján
cigarettázva. Tűzött a nap, jobban
esett az árnyékban rágyújtani, a ka-
pákat a villanyoszlopnak támasztani.
Többen vannak, idősebb asszonyok,
középkorúak, férfiak, romák, magya-
rok együtt. Miattuk nem írjuk, pon-
tosan hol az a villanyoszlop, félnek
kritizálni a polgármestert, de már egy-
mást is a faluban. Azt mondják, a sze-
génységben már a cigányok is egymás
ellen fordultak, ez az igazi baj. A kép-
viselő-testület ülésén is egymást mar-
ják, ahol tudják.
 Borsod-Abaúj-Zemplén megye 4.
számú országgyűlési egyéni választó-
kerülete Kazincbarcikát és térségét
fogja össze Edelénytől Szikszóig, a
Sajó menti falvaktól a határig sorako-
zó abaúji falvakig, amelyekben a Fi-
desz csúcsokat döntött. A legkisebb
vásárlóerejű magyar települések kö-
zül a média a szlovák határtól 16 ki-
lométerre eső Fájt szúrta ki, ahol 99
százalékot kapott a fideszes Demeter
Zoltán, 212 érvényes szavazatból
211‑et. Az egyetlen nem Fidesz-vok-
sot az egyik kamupárt, a Rend Párt
jelöltje vitte. A részvétel is kiugró volt,
81 százalékos, négy éve a fájiaknak
csak 48 százaléka szavazott. Az ered-
mény egyébként akkor se volt más:
Demeter ugyanúgy 99 százalékot ka-
pott, 2010 óta hozza ezt a választó-
kerületet a Fidesznek. 2014-ben be-
segített az egymást holtversenyre küz-
dő jobbikos és szocialista jelölt, 27-
27 százalékkal, ekkor Demeter 37 szá-
zalékkal tudott nyerni, idén már erre
sem volt szüksége, 7 százalékkal nö-
velte szavazóbázisát. Most a válasz-
tók arról is egyértelmű döntést hoz-
tak, ki a második ember a házban: a
Jobbik 30 százalékkal. A Szocialista
Párt 10 százalékpontot zuhanva a do-
bogó aljára töpörödött, ebben a ke-
rületben is csak töredékszavazatokat
gyűjtögetett. A legszegényebbnek ki-
kiáltott Csenyétén, ahol nem kívánt
nyilatkozni a polgármester, a balol-
dal katasztrófamenete látványosan
mutatkozott meg: az MSZP szó sze-
rint lenullázta magát, jelöltjére
2014‑ben még 71-en szavaztak, idén
senki, miközben Demeter megtízsze-
rezte szavazóit, 8-ról 96-ra.
 
60 autó, 150 közmunkás
„Nem nyomorgó falu, ne írják ezt!” –
a felszólítást a fideszes tarolás okai elé
szúrja a második ciklusát töltő Dávid
József polgármester. „Itt 90 családnál
60 autó van, egy háztartásban előfor-
dul több is. Nálunk nincs szegénység,
nem éheznek a gyerekek. Fáj sose volt
önhikis (önhibájukon kívül hátrányos hely-
zetű önkormányzatok – a szerz. megj.) tele-
pülés, még a legrosszabb években
sem.” A falu úgy is megáll a lábán,
hogy kétezer fő alatti településként a
törvény hat szomszédjával való ko-
operálásra kényszeríti az önkormány-
zati feladatellátáshoz: Szemerével,
Litkával, Szalaszenddel, Baktával, Be-
rettel, Detekkel, Felsőgaggyal.
 A Cserehát lankáira kapaszkodó
Fájon szinte csak romák élnek, nin-
csenek betelepülők, a népességszám
anélkül emelkedik, az ötszáz fő fele
gyermek. A munka csak a közmun-
ka, egyedülálló felnőtt esetén – 25 éves
kor felett lehet közfoglalkoztatásba
kerülni – 52 ezer forint, többgyerme-
kesnek 82 ezer forint havonta. A pol-
gármester szerint a közmunka bevál-
totta azt a kormányzati szándékot,
hogy visszasegítse a munka világába
a munkátlanokat. Ezt látja abban a
tizenkét emberben, akik idén már a
miskolci Bosch gyárban dolgoznak.
Az önkormányzat 100–150 közmun-
kást foglalkoztat évente, tavaly a fű-
kaszálás és ároktisztítás mellett két sa-
ját egységet hozott létre, varrodát és
sertéstelepet. Strapabíró szövetből
több méretben munkaruhákat készí-
tenek közmunkásaik számára, a pol-
gármester következő lépésben más
önkormányzatoknak értékesítene a
konfekcióból. A kapacitás bővítésé-
hez még két gépet fognak beszerez-
ni, jelenleg öt asszony dolgozik, ami-
kor belépünk, éppen alkatrészre vár-
nak. A sertéstelepen 20 állatot nevel-
nek, de volt már 40 is, hat közmun-
kásnak jut feladat, a húsból a fájiak
kapnak karácsonykor és falunapon.
Van az önkormányzatnak földje is,
ahol eddig takarmányt vetettek, de át
ZSIDAI PÉTER RIPORTJA:
Abaúji körkép
Az ellenzéki kudarc három arca
A vidék fideszes tarolása tanulságos módon elkerülte a kétszáz lakosú
Abaújszolnokot, ahol kimagasló eredményt, harminc százalékot kapott
a Borsod megyében szétzuhant Szocialista Párt jelöltje. A mélyszegény-
ség és a kormánypártiság közötti feltétlen összefüggés cáfolata egyet-
len helyi aktivistának köszönhető. Fájon viszont, ahol csak villanyoszlo-
pon volt látható az ellenzék, négy éve és most is 99 százalékot kapott a
Fidesz. Edelényben a kampány sem segített a baloldalon, a polgármes-
ter szerint pedig semmi se fog, ameddig ennyire impotensek.
fognak állni babra és kukoricára. Nem-
régiben nyertek pályázaton egy trak-
tort a közvetlen szomszéd zsákfalu-
val, az idősek lakta Litkával.
 Dávid József, aki előzőleg a falu
gondnoka volt, nem tanácsolja, hogy
a helyiekkel beszéljünk a választási
eredményről. Amióta április 8. után
az egyik tévéstáb üldözőbe vette a
postást, nem szeretnek nyilatkozni.
Két közmunkás azért szóba áll ve-
lünk, a falu határában a pihenőben
üldögélnek az iskola mellett. Rendes,
megfizetett munkát akarnának köz-
munka helyett, az idősebbik ingázna
is a 60 kilométeres messzeségbe bújt
Miskolcra, de megszűnt a közvetlen
buszjárat, nincs már kohászat, utol-
jára a fáji tsz veszett oda, amelynek
falai elhagyottan meredeznek a domb-
oldalon. Egy helyi gazdálkodó, aki
arra panaszkodik, nem kap olyan
munkaerőt a környéken, aki kitartó-
an, megszakítások nélkül tudna dol-
gozni, ezért kénytelen családi kaláká-
ban művelni földjeit, pontosan tud-
ja az összeget, 20 millió 800 ezer fo-
rintért vitte el egy hajdúsági társaság
a szövetkezet összes ingóságát
1998‑ban. A közmunkás férfi mun-
katársa 25 éves, négy szakképesítése
és érettségije is van, de sehogy nem
veszik fel, legutóbb a honvédségnél
próbálkozott hiába Miskolcon. „A
tanfolyamon szemünkbe mondta a
tanfolyamvezető, cigányként ne hig�-
gyük, hogy esélyünk lesz bárhol.” Au-
tóval persze bejárhatna, mondja, több
esélye lenne munkát találni, de akkor
a fizetés felét elvinné a benzinkölt-
ség. Ami maradt: négy buszjárat na-
ponta, de ezekkel nem sokat érnek,
a megyeszékhelyhez Encsen át kell
szállni, és bár Szikszó közel van, ott
alig van munka.
Ami a szegénységben is igazán ag-
gasztja őket, azok a migránsok. Az
idősebb férfit erre a hívószóra elkap-
ja az indulat, feláll, cigarettát tartó ke-
zével dicséri a miniszterelnököt, hogy
jól csinálja, hogy nem engedi őket az
országba, megerőszakolják az asszo-
nyokat, elveszik a munkájukat, a té-
vében is ezt mutatják mindennap. Ké-
sőbb elpanaszolja, a szlovák oldalon
működő szárnyasfeldolgozó üzem-
ben már mindenki román munkás –
kérdésünkre elgondolkozik, valóban
a migránsoktól kell-e félteniük a mun-
kájukat. Aztán Lázár Jánost sem érti,
miért mondta rájuk, hogy lopnak, azt
meg végképp nem érti, miért csak
most figyelt fel rájuk az ország, más-
kor miért nem foglalkoznak velük.
„Mindezek számítanak, a több gyer-
mek után járó adókedvezmény, a vá-
lasztások előtt kapott Erzsébet-utal-
vány, az ingyenes iskolai ebéd, a re-
zsicsökkentés” – elemzi a polgármes-
ter a kormánypárti sikert. Dávid Jó-
zsefet azonban nem lepte meg az ered-
mény, Fáj mindig fideszes falu volt.
A jobbikos és az LMP-s ellenzéki je-
lölt plakátja két villanyoszlopon je-
lent meg, se többet, se kevesebbet
nem láttak belőlük. Demeter Zoltán
viszont évek óta jelen van, többször
találkozhattak vele a fájiak, eljön, ha
a polgármester hívja: az emberek tud-
ják, kire szavaznak – emeli ki a lénye-
get. Gúr Nándorról itt senki se hal-
lott, amit elég pontosan tükröz az
MSZP-s jelöltre jutó nulla szavazat.
A polgármester nem gyakorolt nyo-
mást senkire, kire szavazzanak, mond-
ja kérdésünkre, értelme se lenne, min-
denki tisztában van vele, melyik párt
tett értük. Ez elég egyszerű képlet.
Demeter Zoltán abaúji beágyazottsá-
gát, az iránta áramló helyi és kormány-
zati rokonszenvet egyébként jelzi,
hogy a közeli Bánhorvátiban, amely-
nek polgármestere volt, 2016. szep-
temberben a díszpolgári cím átadá-
sakor hálaadó istentiszteletet tartot-
10
tak számára. Maga Balog Zoltán em-
berminiszter köszöntötte a 30 éve szol-
gáló református lelkészt, kiemelve:
maga is jól ismeri az itt élők lelküle-
tét, ahogy Demeter is, akinek minden
szavát érdeklődve hallgatja az Ország-
gyűlésben.
Fájra Brüsszelből is érkezik több
százmillió forint. A járdaépítés mel-
lett a szegregált élethelyzetek felszá-
molását szolgáló két projektben vesz-
nek részt. (A programok az EU finanszíro-
zásával valósulnak meg 22 milliárd forintból.
Az összeg az érintett 709 település, 1380 ro-
mák lakta településrész közül 120 pályázatra
elég – a szerz. megj.) Az első, az oktatás-
ra fordítható pályázatot már megnyer-
ték, motorfűrészes, növénytermesz-
tői, informatikai tanfolyamokat indí-
tanak 60 fő számára, a részvétel köz-
munkával egyenértékű státusszal, fi-
zetséggel jár. A szakképesítést adó
tanfolyamokat helyben fogják tarta-
ni, a fűkaszák tárolóját alakítják tan-
teremmé. Az erre a programra épülő,
lakhatást segítő pályázatuk még elbí-
rás alatt áll, ha nyernek, öt család szá-
mára épülhet új ház. Mindkét projekt
190 millió forint keretösszegű.
Ami kézenfekvő lenne, arra viszont
nem jut támogatás. Fáj legnagyobb
értéke a Fáy család 1700-as években
épült, pusztuló kastélya, tetején fél-
holddal. Kiemelhetne a közmunká-
ból helybelieket, de ide már nem osz-
tanak turizmusfejlesztési pénzeket.
Pedig bővelkedik a történeti ékessé-
gekben, a fájiak mentették meg IV.
Bélát a muhi csata után átadott lovuk-
kal – e nemes tettet a Fáy család címe-
rébe foglalták –, jutalmul az ezerhek-
táros birtokot és földvárat kapták a
királytól. 2014-ben bekerültek a kor-
mány kastélyfelújítási programjába,
mesemúzeumot, meseligetet álmod-
tak oda, megvásárolták hozzá a plé-
bánia düledező épületét egy fogadó-
étterem számára. 2016-ra azonban a
kormány másképpen látta, felülvizs-
gálata során kihúzta a támogatott épü-
letek listájáról, Fájban úgy hallották,
az edelényi kastély szippantotta el a
forrást. Akárhogy volt is, a számtalan
funkción átesett, félig romos, félig lá-
togatható, vakolt és vakolatlan, fűtet-
len épületben aligha lesz vendégjárás
az elkövetkező években, ahogy a kas-
tély sokadik felújítási nekibuzdulása
is elbukott az elmúlt 30 évben.
Munka és család: Fidesz
A tízezer lakosú Edelényben Sajó-
szentpéter és Kazincbarcika ölén a
kézzelfogható jelenlét sem segített az
ellenzéki pártokon, hiába kampá­nyol­
tak, itt se tudtak a Fidesz fölé kere-
kedni. Olyannyira nem, hogy alulma-
radásban erősödtek: Gúr Nándor és
Egyed Zsolt (Jobbik) is száz szava-
zattal kevesebbet kapott, mint
2014‑ben – 784/664, 1459/1364 –,
miközben Demeter Zoltán még több
mint ötszázat behúzott – 2320/2877.
Az adatok Molnár Oszkár polgármes-
ter gyűjtéséből valók, de azok nélkül
is megkérdőjelezhetetlen számára,
hogy Edelény a jobboldalhoz húz,
csak egyszer, 1994-ben ingott ki bal-
ra. Azóta az MSZP, ahogy az ország
más részein, e szegénységben élő vi-
dékeken is folytatta leépülését. Az ős­
szo­ci fellegvárban, Kazincbarcikán,
amit az MSZP-s Szitka Péter irányít,
most áprilisban a Jobbik kapta a leg-
több szavazatot. Molnár szerint Ede-
lény sosem lesz balos város, az embe-
rek nem felejtik el azt a nyolc évet,
amikor a devizahitelek katasztrófája
a nyakukba szakadt, és elvették 13.
havi nyugdíjukat.
Molnár Oszkár ismeri az ott élők
lelkületét, azt mondja, vidéken két
dolog számít az embereknek: legyen
munka, és el tudják tartani a család-
jukat. Közbevetjük, a civil szerveze-
tek kormányzati sanyargatása men�-
nyiben téma a városban: a polgármes-
ter meglátása szerint az emberek ma-
gasan tojnak a civil szerveztek
(ál)­prob­lémáira. Molnár régi moto-
ros a vidéken, a rendszerváltozás óta
politizál, az SZDSZ-ben kezdte,
1993‑ban a Fideszben folytatta or-
szággyűlési képviselőként több cik-
lusban. Pártkarrierje 30 éven át tar-
tott, egy önkormányzati testületi ülés
vetett neki véget 2009-ben, amelyen
azt állította, hogy cigányok által több-
ségében lakott településeken a terhes
nők szándékosan ártanak születendő
gyereküknek azért, hogy emelt szin-
tű családi pótlékot kaphassanak,
gyógyszert szednek be, és gumikala-
páccsal ütik a hasukat. A Fidesz emi-
att nem indította 2010-ben az ország-
gyűlési választáson, majd kizárta, mi-
vel függetlenként indult, és nyert a fi-
deszes jelölttel szemben. Független-
ként dolgozik azóta is, népszerűsége
halványulóban, 2010-ben 56, 2014-
ben 33 százalékos aránnyal választot-
ták polgármesternek.
Molnár az idei Fidesz-siker kulcsát
abban látja, hogy a kormánypárt
ugyanazt a nagyon fontos témát
mondta hónapokon át, az ellenzék vi-
szont, amit képes volt állítani, annak
az ellenkezőjét is mondta, egymással
vitatkozott, impotens volt, pedig az
országnak szüksége lenne egy normá-
lis, konstruktív ellenzékre. „Az embe-
reknek nem volt nehéz ebből leven-
ni, hogy ilyen erőket nem szabad kor-
mányhoz engedni” – állapította meg.
Ezen kívül a családi adókedvezmény,
a gyerekek ingyenes iskolai étkezteté-
se, tankönyve, a közmunka is kifejtet-
te jótékony hatását a Fidesz erősödé-
sére. A város az elmúlt években szé-
pen gyarapodott: újjávarázsolták a
belvárost, korszerűsítették az intéz-
ményeket, visszanyerte régi fényét a
kastély, sport- és szabadidőközpon-
tot építettek, tanuszodát adtak át. Az
uniós finanszírozású „Gyerekesély”
program keretében egy „Biztos Kez-
det” házat alakítottak ki, amely óvo-
dáskorukig fogadja a gyerekeket és
szüleiket. Az igazi megoldásra az esély
az idén 720 millió forintból megvaló-
suló munkahelyteremtő zöldmezős
beruházás lesz, az ipartelep.
Molnár, fáji kollégájához hasonló-
an, képtelenségnek tartja azt a felté-
telezést, hogy az önkormányzattal
függelmi viszonyban dolgozó köz-
munkások a polgármester akarata
szerint szavaztak volna. Ez azért sem
lehetséges, mondja, mivel a közfog-
lalkoztatottakat alkalmazó városi cég
vezetője felsőzsolcai, akinek fogalma
sincs róla, melyik dolgozónak mi a
pártszimpátiája. „Vicc az egész” – raj-
zolja meg az ellenzék képességét a
polgármester, aki ugyanakkor kor-
mánypártisága ellenére sincs minden-
nel megelégedve. A közmunkások
három hónapos átképzési tanfolya-
mait komolytalannak látja. „Képez-
nek kőműveseket úgy, hogy legfel-
jebb egyszer láttak habarcsot meg
téglákat valamelyik építkezésen. Be-
lőlük nem lesznek kőművesek, csak
papíron, de továbbra is segédmun-
kásként alkalmazzák majd őket.” A
közfoglalkoztatás mértékét is túlzó-
nak tartotta, három éve járatták csúcs-
ra, 600 közmunkása volt Edelénynek,
ekkora létszámnak viszont már nem
tudtak érdemi munkát biztosítani. A
közfoglalkoztatásra költendő forrá-
sok szűkítését ezért jó döntésnek tart-
ja, meg is feleződött a három évvel
ezelőtti keretszám. Persze ez sem old-
ja meg az alapproblémát, az egyszer-
re jelen levő munkaerőhiányt – köny-
velő, hegesztő, kőműves, pénzügyes
azonnal el tud helyezkedni – és mun-
kanélküliséget.
Népkonyha a hivatalban
A 200 lakosú Abaújszolnok érdekes
ellenpéldát produkált. Itt igazolódott,
nem feltétlen és kizárólagos az össze-
függés a mélyszegénység és a Fidesz-
re szavazás között. Abaújszolnokot,
ahol csak két háztartás rendelkezik
autóval, nem tarolta le a Fidesz. A
GKI kutatása alapján a legcsekélyebb
vásárlóerővel bíró magyar települé-
sek G7 blog által szerkesztett tízes
toplistáján lévő mikrofaluban kiugró
teljesítményt ért el az ellenzék. A po-
litikai elemzők által hiányolt vidéki
hálózatépítés itt létező aktivitással mű-
ködött, bizonyítva, akár egyetlen tag
képes mozgósítani a mindent begyűj-
tő kormánypárttal szemben. Bár De-
meter futott be, de Abaújszolnokon
nyert a legkisebb arányban a szegény
falvak toplistásai között, 29 szavazat-
tal, Gúr Nándor viszont 17-et kapott.
56 százalék kormánypárti szavazóval
szemben 32 százalék az MSZP jelölt-
jére szavazott. Ennek pedig egyetlen
oka volt, tudjuk meg Gönczi Gábor-
né polgármestertől, a kistelepülésen
volt egyvalaki, aki képes volt meg-
győzni a baloldali jelölt alkalmassá-
gáról másokat.
Pedig ide se jött senki az ellenzék-
től se korábban, se kampányidőszak-
ban, miközben Demeter Zoltán el-
érhető, ha kell, segít. Ott járt miku-
láskor, emberi hangon beszél az em-
berekhez, és neki köszönhető az idei
20 millió forintos járdafelújítás. A
rekonstrukció csupán 8 millióval
múlja alul a falu teljes éves költség-
vetését, aminek minden forintja fel-
adatellátáshoz kötött. A hivatal há-
rom légkondicionálójára is pályáza-
ti forrásból – nem hűtő, hanem fű-
tőképességük, a csövek szétfagyásá-
nak megelőzés miatt volt szükség
rájuk –, kistelepülési önkormányza-
tok alacsony összegű fejlesztéseinek
támogatásából futotta.
Éppen az idei fejlesztéseknél tar-
tunk, amikor érkezik a nagy sebes-
ségű internetelérést adó kábelt fek-
tető vállalkozó. „Ez hasznos lesz ná-
lunk, van olyan ház, ahol áram sincs”
– jegyzi meg derűs mosollyal a pol-
gármester. A szakemberek viszont-
érvelnek: lehet wifi, és kamerákat is
telepíthetnek, amire jön a riposzt:
„az nekünk nem jó, mert akkor hogy
megyünk (lopott) fáért.” Azt a mű-
szaki vezető se tudja, ez miért éri
meg nekik, de valami oka biztosan
volt, hogy pályáztak a feladatra a
Kormányzati Informatikai Fejlesz-
tési Ügynökségnél.
Abaújszolnok is a szegénységen
próbál enyhíteni, a polgármesteri hi-
vatal átalakításához már nem sok kell,
az épület népkonyhaként kap új funk-
ciót. Száz adag meleg ételt hoz majd
egy szikszói vállalkozó, a mosogató-
kat, a tálalót, a vécéket szerelik, a kép-
viselő-testület ülésterme ebédlőként
is hasznosul majd. Abaújszolnokon
86 gyermek jogosult gyermekgondo-
zási támogatásra, ők ingyen kapják
az ebédet az iskolában, ami Fájhoz
hasonlóan csak alsó tagozatot visz, a
felsőhöz a szomszédos Selyebre jár-
nak a gyerekek. A mikrofalu részt vesz
a szociális földprogramban, 19 csa-
lád igényelt választási malacot (nem az
országgyűlésit, a kocától való elválasztást jel-
zi), kilencen előnevelt csirkéket és a
hozzájuk tartozó egyhavi takarmányt.
Nem mindenki motiválható az állat-
tartásra, mondják a falu szélén ejtőző
közmunkások, a kész termék viszont
érdekli őket. Van, aki azonnal túl is
ad a csirkéken, ez még a jobbik eset,
mondják, nem döglik meg az állat, ha
nem kap elég meleget.
A közmunka itt is meghatározza a
mindennapokat. A Bosch hiába to-
borzott itt is, csupán egy fő jelentke-
zett, ő is késve. Gondot okoz a falu-
belieknek a teszt kitöltése, tudom
meg a polgármestertől, amin a köz-
munkások nem lepődnek meg, miu-
tán írási és olvasási képesség nélkül
engednek ki nyolcadikosokat. A nyolc
osztály hiánya mellett a büntetlen
előélet mint feltétel sem teljesül több
helybeli esetében, teszi hozzá a pol-
gármester: nyolc abaújlaki ül előze-
tesben, öten egy 86 éves nyéstai as�-
szony ellen vascsővel elkövetett gyil-
kosság és rablás gyanújával.
A közmunkásokat itt is a kilátásta-
lanság foglalkoztatja, és hátrányos
megkülönböztetésük, takarítónak se
veszik fel őket Miskolcon a hiper-
marketekbe, hiába végezték el a tisz-
títástechnológiai tanfolyamot. A fáji
varrodáról hallva irigykednek, mi-
lyen jó lenne itt is egy kis üzem, hi-
szen a selyebi Virradat Tsz már rég
bezárt. Szerencsére a közelben van
alkalmi munka, egy gyümölcsösben
két hétre 80 ezer forintot meg lehet
keresni, a fiatalok is ezt csinálják, két-
hetes turnusokban fővárosi építke-
zésekre járnak. Büszkeségeik gyer-
mekeik, akiket Máhr Ágnes, a Mis-
kolci Nemzeti Színház tagja mento-
rált két éve az Utcaszak program ke-
retében. A Liliomban kaptak szerepet,
szüleik alig ismerték fel őket jelmez-
ben a színpadon. Meghatott, széles
mosoly íródik arcukra, amint felidé-
zik, legszebb ruhájukban eljutottak
Miskolcra, a színházba, busszal hoz-
ták-vitték őket, életükben először fo-
gadáson vettek részt. Nem felejtik el,
milyen érzés volt emberként tiszte-
letet és köszönetet kapni.
2018. JÚNIUS 1.

páratlan oldal
Futóverseny
Éppen a rózsáimat locsoltam a kert-
ben, amikor egy autó állt meg a kapu
előtt, benne négy fiatal lány, márkás
futómezben.
– Merre van itt a Spar? – kérdez-
te egyikük, miután leengedte az ab-
lakot. A mi nemzedékünk még lete-
kerte, ők már leengedik.
– Tihanyban nincs Spar – felel-
tem. – Amúgy jó reggelt. Itt ez a szo-
kás. Köszönnek.
– Na, öreg, ezzel nem sokra men-
tünk – mondta, és elhajtottak.
Sok sikert, gondoltam.
-odze-
MAGYAR
ÉJBEN
„Hogyha hagyjuk, a modern idők
és az új kordivatok folyamatosan
alááshatják azokat a kulturális ala-
pokat, amelyek a cserkészeket cser-
készekké, Magyarországot pedig
magyar országgá teszik”, mondta a
miniszterelnök a 2,5 milliárd forint-
ból felújított nagykovácsi Teleki–Ti-
sza-kastély ünnepélyes átadásán. A
„XXI. századi kereszténydemokrá-
cia egyik erőcentrumát” végre bir-
tokukba vehették minap ifjú cserké-
szeink.
Pótor József, az országos szövet-
ség elnöke viszont arról beszélt, hogy
a cserkészet igenis „modern ifjúsá-
gi mozgalom”! Úgy tervezik, a kas-
télyt bérbe adják esküvőkre, konfe-
renciákra, ameddig éppen nem cser-
készkednek.
Azért megnyugtató: itt rendezik
majd országos és nemzetközi talál-
kozóikat, amelyen felhangozhat a
híres cserkészinduló is:
„...Fiúk, fel a fejjel, az óra közel,
/ Kel a magyar éjben a hajnal. / Most
kell az erős kar, a férfiú-mell, / Ezer-
éves acél-akarattal. / Zúg, mint a
harci trombita: / A Lomnic és a Har-
gita, / Értünk kiált, felénk süvölt /
Az ősi föld, a drága föld...”
-átkai
Első számú
közellenség
Mióta tudjuk, főleg tőlük, hogy az
Orbán-hatalomnak a média (mi
más?!) az igazi ellenzéke, jókat szó-
rakozhatunk ennek buzgó bizony-
gatásán, s nyilván számíthatunk is
az ebből a tételből következő oda-
csapásokra. Az ekként megbélyeg-
zett sajtó kitiltása az Európa jövő-
jét kutatók (és természetesen az or-
bánizmus diadalra jutásában felfe-
dezők) magasröptű konferenciájá-
ról gyaníthatóan csak az első volt.
Nehogy már az ellenség keze bete-
gye a lábát a dolgok kebelébe! Ahol
is olyan lényeglátó elmélkedések
hangzottak el, mint a Gulyás kan-
celláriaminiszteré, aki szerint Trump-
nak sem a demokratákkal, hanem a
médiával kellett megküzdenie. Mi-
vel a fő- avagy díszvendég, a manap-
ság szélsőjobboldali internacionálé
összetákolásán ügyködő Bannon is
ezt pedzegette, alighanem fel kell
adnunk tévképzetünket, hogy Trump
éppenséggel a médiának köszönhe-
ti bejutását a Fehér Házba.
Például azoknak a kábeltévés me-
nedzsereknek, akik több milliárd
dollárt érő ingyenreklámot biztosí-
tottak a mások becsmérlésében ver-
hetetlen tévécelebnek, amikor élő-
ben közvetítették odamondogató
gyűléseit, állítólag nem akarván le-
maradni a nyilvánosan elkövetett
2018. JÚNIUS 1.
verbális harakiriről, amire csak nem
került sor. Hiszen maga Trump kö-
zölte, hogy ő nemcsak szavakkal öl-
hetne, hanem tényleg le is lőhetne
valakit a Fifth Avenue-n, hívei ak-
kor is rajonganának érte. Vagy an-
nak a mérvadó sajtónak, amely kí-
nosan igyekezett kiegyensúlyozott
lenni, s evégett Hillary bolhájából
is elefántot csinált, míg Donaldot,
a demokrácia porcelánboltjában
törő-zúzó elefántot nem vette iga-
zán komolyan, hiszen úgysem nyer-
het... Szóval legyünk mi is megér-
tők a jövő újsütetű mérnökeivel,
mert amint Esterházy írta, nehéz
úgy hazudni, ha az ember nem ös-
meri az igazságot.
(avar)
VAN
AZ A PÉNZ
A kilencvenes évek elején Frideri-
kusz Sándor aktuális show-műsorá-
ban azt kérdezte egy korpásodás el-
leni sampon reklámjának főszerep-
lőjétől, Prokopp Dóra tévés műsor-
vezetőtől, hogy nem ciki-e felvállal-
ni, eljátszani, hogy korpás a haja.
Prokopp Dóra frappánsan és látha-
tóan őszintén válaszolt: „Van az a pénz,
amiért az embernek korpás a haja.” Erre
többen is úgy reagáltak, hogy ez így
simán korrupció.
Miért is jut manapság többször is
eszembe ez a szellemes közjáték?
Mert napjainkban a korrupciót ille-
tően nem az a fontos kérdés, hogy
egy-egy reklámban szereplő színész,
közszereplő a saját életét, felfogását
közvetíti, képviseli-e, hanem az, hogy
milliárdok szabálytalan körülmé-
nyek között kerülnek méltatlan em-
berek birtokába, kikerülve, semmi-
be véve a piacgazdaság demokráciák­
ban világszerte elfogadott, a szabad
versenyt garantáló törvényeit.
Prokopp mosolyogva lépett túl
azon a kérdésen, hogy felvállalha-
tó-e egy ilyen kínos stigma, hisz meg-
mondta, jól kifizették érte. Adódik
a kérdés: akik ma ötletadóként, sza-
vazataik könnyelmű adásával as�-
szisztálnak az ország demokráciájá-
nak lebontásában, vajon tőlük is elég
a szlogenszerű válasz: Van az a pénz,
amiért... eladjuk a tisztességünket, meggyő-
ződésünket, hitünket?
Alig vagyunk túl a választásokon,
máris felröppentek újabb diktatóri-
kus ötletek: megszüntetik a legma-
gasabb szakmai bírói grémiumot
(hogy ne akadályozhassák meg Han-
dó Tünde kormánynak hízelgő dön-
téseit), aztán újra felerősödött a köz-
igazgatási bíróság létrehozásának
szándéka (nyilván kormánypárt-kö-
zeli bírók kinevezésével), és, mint
tudjuk, hamarosan tovább tombol
a milliárdokat felemésztő, néphülyí-
tő Soros-kampány egy újabb tör-
vény elfogadásával.
Uraim! Ott a közvetlen kormány-
döntések környezetében és a frak-
ciófegyelem utasításai alapján mű-
ködő szavazások mezején nem attól
féltem önöket, hogy előbb-utóbb
korpás lesz a hajuk (hát, az lenne az
elviselhetőbb), hanem attól, hogy
egyszer eljön majd az igazság pilla-
nata, amikor számot kell adniuk
azért, mert megtagadták a hellaszi
és római demokrácia (és az alaptör-
vény) alapelveit, és bizony egyik
napról a másikra megőszülhetnek,
vagy kihullhat a maradék hajuk is.
Lendvay Gábor
Ennyi
Egy azonos évjáratú iskolatárs ka-
ján, baráti fülszövege Nyerges And-
rás most megjelent önéletrajzi köte-
téhez:
Tűztánc után / kanosszát járva, /
csoda, hogy itt maradtam / állva, /
voltomiglan / negligálva / Pártköltők
/ már új utakon, / múltjukat / csak én
kutatom / s végre azt is / kimondha-
tom: / az elvtársakat / megvettettem,
/ az urakat meg / leszarom.
 Mester Ákos
SZIKSZAI KÁROLY: BRIGÁDNAPLÓ
Politikai páncélzat
Ezt sem
Azt nyilatkozza a jelenlegi magyar mi-
niszterelnök, hogy otthonában senkit
nem lehet zargatni (plusz szomszé-
dok). Kézenfekvő a visszavágás: ta-
lán akkor mégsem kellene bugyuta
„konzultációkkal” bombázni a ma-
gántulajdonomban lévő postaládát!
De – átlépve ezt az alacsonyra tett
lécet – felteszem a kérdést: Mi van/
lesz a szimpátiatüntetésekkel? S
megelőzve a felzúdulást – hogy
mi?! – vázolok egy történetet.
A régmúltban elérkezett a – nap-
jainkban is dívó – ballagási szere-
nád időszaka. Kisvárosi gimnázium
lévén a miénk – aránylag kis terüle-
tet kellett körbejárnunk –, az osz-
tály úgy döntött, annak a tanárnak
is énekelünk, aki minket ki nem áll-
hat, s mi sem soroltuk a kedvencek
közé. Egy életünk, egy halálunk!
Utolsónak hagytuk e rizikófak-
tort. Éjnek évadján ott álltunk a pa-
nel tövében, s rázendítettünk. So-
káig semmi. Aztán fény itt-ott, fejek
az ablakokban, fémcsörrenés: do-
bálták nekünk a forintokat!
S egyszer csak leereszkedett egy
csomag a vágyott célpontból: sok–
sok Sportszelet himbálódzott előt-
tünk. Fentről egy integető kéz.
Szóval már ezt sem lehetne. Min-
den a gyűlölködésre van beállítva.
Esetleg még nosztalgiázhatunk.
msz
Jégrevü
A kormány célja olyan fiatalok neve-
lése, „akik hisznek a magyarságot ezer
éve megtartó értékekben”, és „a jég
hátán is megélnek” – mondta Orbán
Viktor. Megalapozott ez a cél, ha a
magyar fiatalok tömeges külföldre
vándorlását figyelembe vesszük,
ugyanakkor merész is; a globális fel-
melegedés időszakában az Arktisz
egyre fogyatkozó jégmezőiért már ha-
talmas jegesmedvék harcolnak. Ezek
a vadállatok a magyarokat migrán-
soknak néznék, és talán még nemze-
tünk fővadászának skandináviai sike-
rei sem riasztanák el őket az ellenál-
lástól. Lehet, hogy az orbáni terv az
Antarktiszra fókuszál, mert ott sok-
kal több a jég, és a pingvinek is befo-
gadóbbnak tűnnek. Csak a biztonság
kedvéért, kellene egy olyan közneve-
lési terv (vészforgatókönyv) is, amely
lehetővé tenné, hogy a magyar fiata-
11
lok Magyarországon is meg tudjanak
élni, ha esetleg a sarki jégmezők felé
irányuló expanzió befuccsolna.
Pártvita
Szilasi László
Az LMP fegyelmi bizottsága úgy
döntött, hogy Hadházy Ákos a pár-
ton belül két évig semmilyen tiszt-
ségért nem indulhat. Az egykori társ-
elnök fellebbezett, az ítélet négy évre
történő emelését kérte. Állítólag az
illetékesek a kérelmet annyira sértő-
nek találták, hogy korábbi határo-
zatuk súlyosbításán, egy évre törté-
nő csökkentésén gondolkodnak.
Völgyi Ferenc
A törvény
szele
Párizsban menekült mentette meg
egy kisgyermek életét az egyik magas
ház erkélyén. Bátorságáért állampol-
gárságot kapott, és a tűzoltóság is al-
kalmazza. Nálunk a kormánymédia
mélyen hallgatott a nemes tettről. Akik
mégis hírnek ítélték, azok egy férfi
cselekedetéről beszéltek. Ezek után
már nem szabad csodálkozni azon,
hogy ha kis hazánkban a menekült
szót ki kell majd törölni a szótárból.
Spányik Miklós
Heti textus
„Méltatlan, ahogy a magyar népet ke-
zelik. A magyar kormány mélyen tisz-
teli az ENSZ-et, de egyáltalán nem
lesz megijedve, ha nem fogadják el a
magyar küldöttség mandátumát. Sőt,
amennyiben a magyar delegációval
sértő módon, megalázóan bánnak, a
baráti küldöttekkel konzultálva a kül-
döttség jöjjön ki. A társadalmi igaz-
ság mellettünk van, mégpedig azon
az alapon, hogy mi egy néphatalmat
képviselünk, ők pedig imperialisták,
a nép elnyomói” – jelentette ki a Po-
litikai Bizottság 1958. augusztusi ülé-
sén Kádár János
(celebrálta Nyerges András)
 Az állam én vagyok
Az Országgyűlés kormánypárti kép-
viselői két nap alatt megteremtették
annak lehetőségét, hogy a kormány sa-
ját hatáskörben megváltoztassa Ma-
gyarország közjogi berendezkedését.
Az Országgyűlés 2018. április 11-én
127 (2/3-nál kevesebb) szavazattal el-
fogadta a „Magyarország minisztériu­
mainak felsorolásáról, valamint egyes
kapcsolódó törvények módosításáról”
címmel, 2018. április 9-én, egyéni kép-
viselői indítványként benyújtott tör-
vényjavaslatot. Ez a törvény azért mér-
földkő az ország irányításának alakí-
tásában, mivel a ténylegesen kialakult
helyzetnek megfelelően törvénybe fog-
lalta a demokratikus jogállam meg-
szüntetésének befejezését. Nem kel-
lett hozzányúlni az Alaptörvényhez.
Elégséges volt – „feles” törvényekkel –
megváltoztatni a kormányzati munka-
megosztás rendjét.
A kormányzati feladatmegosz-
tás rendje az Alaptörvényben
A változás megértéséhez nélkülözhe-
tetlen megismerni az Alaptörvény kor-
mány és tagjai jogállását meghatározó
rendelkezéseit. „A Kormány a végre-
hajtó hatalom általános szerve, amely-
nek feladat- és hatásköre kiterjed mind-
arra, amit az Alaptörvény vagy jogsza-
bály kifejezetten nem utal más szerv
feladat- és hatáskörébe.” [Alapt. 15.
cikk (1) bek.] Az Alaptörvény a lehe-
tő legtágabb körben biztosít mozgás-
teret a kormánynak, amikor – az alkot-
mánytól eltérően – nem sorolja fel a
kormány feladatait. Ez a megoldás jog-
bizonytalanságot eredményez, mivel
fogalmai felfoghatók szűkebb és tá-
gabb értelemben. Szűkebb értelem-
ben a kormány „mozgástere” azokra
az ügyekre terjed ki, amelyekben van
jogszabály – jogszabály az önkormány-
zat rendelete is –, azonban az nem ha-
tározza meg kifejezetten az elintézés-
re jogosult szervezetet. Tágabb érte-
lemben – az előzőeken túl – a kormány
„jogköre” kiterjed minden olyan kér-
désre, amelyben nem született jogsza-
bály. A „szerv” fogalom szűkebb érte-
lemben a közigazgatás szerveit, tágabb
értelemben a jog által elismert minden
szervezetet jelenti.
Ez a bizonytalanság kihat a kormány
rendeletalkotási jogosultságának meg-
ítélésére is. Egyik lehetséges kormány-
zati filozófia e területen: az alapvető
jogoknak és kötelezettségeknek tör-
vényben kell megjelenniük. A végre-
hajtó hatalom a törvény keretei között
szabályozhat. Ennek az elvnek az ér-
vényesítése valóságos korlátozását je-
lenti a végrehajtó hatalomnak. Fontos
és árulkodó, hogy a kormányzás során
a törvényalkotás élvez elsőbbséget,
vagy a rendeleti szintű szabályozás. A
törvényi felhatalmazáson alapuló ren-
deletalkotás elismeri a törvényhozói
hatalom elsőbbségét a végrehajtó ha-
talommal szemben. Az Alaptörvény
nem ezt a megoldást választotta.
Az Alaptörvény szerint: „Feladatköré­
ben eljárva a Kormány törvényben nem
szabályozott tárgykörben, illetve tör-
vényben kapott felhatalmazás alapján
rendeletet alkot.” [Alapt. 15. cikk (3)
bek.] Minél szélesebb értelemben fog-
ják fel a kormány feladatkörét, annál
szélesebbé válik rendeletalkotási hatás-
köre, amely két együttes feltételhez kö-
tött: saját feladatkörében járjon el a kor-
mány, és az adott tárgykörben ne le-
gyen törvényi szabályozás. Nem csak
a feladatkör értelmezhető többfélekép-
pen. A „tárgykör” fogalom is. Széles
körű értelmezése kizárja a kormány ere-
deti jogalkotói hatáskörben történő
rendeletalkotási jogosultságát minden
olyan esetben, amikor adott területre
nézve született már törvény. Szűken ér-
telmezve ezt a fogalmat, csak akkor ki-
zárt a kormány eredeti jogalkotói ha-
táskörben történő rendeletalkotása, ha
a törvényben a konkrét kérdéskörre ta-
lálható rendelkezés.
2012-től a kormány feladatkörének
lehető legszélesebb körben történő ér-
telmezése miatt az eredeti jogalkotói
hatáskörében történő rendeletalkotás
gyakorlattá vált. (2006. július 28-tól
kezdődően számos kormányrendelet
született ily módon. Igaz, az Alkot-
mánybírósághoz fordulás jogát még
nem korlátozták, és a végrehajtó hata-
lom „számíthatott” az Alkotmánybí-
róság kontrolljára.)
A miniszterelnök kormányzati
feladata az Alaptörvény szerint
Az Alaptörvény szerint a kormánynak
és nem a miniszterelnöknek vannak
feladat- és hatáskörei. A miniszterel-
nöknek a napi kormányzati feladatok-
kal összefüggésben egy nevesített jo-
gosítványa van az Alaptörvényben:
„...meghatározza a Kormány általános
politikáját.” [Alapt. 18. cikk (1) bek.]
Ez a megoldás alapjaiban tér el a ko-
rábbi alkotmányos megoldástól: az
Országgyűlés – a miniszterelnök meg-
választásakor – elfogadja a kormány
programját.
A kormány általános politikája meg-
határozásának műfaja, közzététele, nyil-
vánosságra hozatala nem rendezett és
nem is megoldott, holott az egész kor-
mányzati tevékenységet meghatároz-
za: a „miniszter a Kormány általános
politikájának keretei között önállóan
irányítja az államigazgatásnak a feladat-
körébe tartozó ágazatait és az aláren-
delt szerveket.” [Alapt, 18. § (2) bek.]
A minisztériumok felsorolásá-
ról szóló törvény
A Magyarország minisztériumainak
felsorolásáról, valamint egyes kapcso-
lódó törvények módosításáról szóló
2018. évi V. törvény a hagyományok-
nak megfelelően létrehozza a „szakmi-
nisztériumokat”. Újdonság viszont,
hogy tovább bővíti a közvetlen kor-
mányzati feladatokat ellátó szerveze-
teket. Két minisztérium is létrejön a
kormányzás feladatainak ellátásához:
a Miniszterelnöki Kabinetiroda és a
Miniszterelnökség. A Miniszterelnö-
ki Kabinetiroda 2015. október 15-étől
létezik, az általános politikai koordi-
náció feladatainak az ellátására, és az
új kormányban a miniszterelnök poli-
tikai munkaszervezeteként működik
tovább. A Miniszterelnökség felada-
tairól nem szól a törvény. Az előző Or-
bán-kormányban az állam tevékeny-
ségének kormányzati, valamint a kor-
mány társadalompolitikai tevékenysé-
gének összehangolása volt a feladata.
Új szervezetként létrejött a Miniszter-
elnöki Kormányiroda mint a minisz-
terelnök kormányzati igazgatási mun-
kaszervezete. A Miniszterelnöki Kor-
mányiroda nem minisztérium, ebben
a törvényben nem lenne helye. A rá-
osztott szerep miatt jelentősége túlmu-
tat a minisztériumokon, így érthető a
minisztériumok közé „keveredése”.
Az Alaptörvény az Országgyűlés
faladataként fogalmazza meg, hogy
meghatározza a kormány tagjai jogál-
lásának részletes szabályait, javadal-
mazását, valamint a miniszterek he-
lyettesítésének rendjét. Az Alaptörvény
e rendelkezésére hivatkozással szüle-
tett meg a központi államigazgatási
szervekről, valamint a kormány tagjai
és az államtitkárok jogállásáról szóló
2010. évi XLIII. törvény [Kásztv.]. Ezt
a törvényt is módosítja a „salátatör-
vényként” kiadott, minisztériumok fel-
sorolásáról szóló törvény, világossá
téve, hogy a Miniszterelnöki Kormány-
iroda külön típusát alkotja a közpon-
ti államigazgatási szerveknek. [Kásztv.
1 . § (2) bek. c)-d) pont.]
A miniszterelnöki jogkörök
bővülése
A központi államigazgatási szervekről
szóló törvény folyamatosan értelmezi,
tágítja a kormány Alaptörvényből le-
vezethető feladatkörét, kiterjesztve az
eredeti jogalkotói hatáskörét, bővítve
a miniszterelnök jogosítványait. Ennek
a folyamatnak az eredményeképpen a
miniszterelnök 2012. január 1-jétől a
kormány irányítása alatt álló, illetve a
miniszter irányítása vagy felügyelete
alá tartozó szervek vezetőinek felada-
tokat határozhat meg, tájékoztatást kér-
het tőlük. 2018. május 18-tól az állami
vezetőknek feladatokat határozhat meg,
valamint beszámolóra kötelezheti őket.
A miniszterelnök ily módon minden
államtitkárt, közigazgatási államtitkárt
és helyettes államtitkárt közvetlenül irá-
nyíthat, korlátozva a miniszterek Alap-
törvényben meghatározott jogosítvá-
nyait. [Kásztv. 18. §.]
A kormány 2012. június 22. óta jo-
gosult arra, hogy eredeti jogalkotói ha-
táskörében meghozott rendelettel ki-
jelölje a miniszterelnököt az államigaz-
gatás egyes ágazatai, illetve egyes köz-
ponti államigazgatási szervek irányí-
12
tására, továbbá a miniszterelnök rész-
letes feladat- és hatáskörének megálla-
pítására. [Kásztv. 18-19. §.]
A központi államigazgatási
szervek köre
Néhány a központi államigazgatási
szervek közül, amelyek irányítására a
miniszterelnök kijelölhető: a Közbe-
szerzési Hatóság, az Egyenlő Bánás-
mód Hatóság, a Gazdasági Verseny-
hivatal, a Nemzeti Adatvédelmi és In-
formációszabadság Hatóság, a Nem-
zeti Választási Iroda, kormányhivatal-
ként működik a Központi Statisztikai
Hivatal. [Kásztv. 1. §.]
A kizárólagos hatalom megszer-
zésének útján
A Miniszterelnöki Kormányirodát köz-
vetlenül a miniszterelnök irányítja. Or-
bán Viktor e szervezet segítségével lát-
hatja el a reá átruházott irányítási fel-
adatokat. A Miniszterelnöki Kormány-
irodát a miniszterelnök közvetlen irá-
nyítása alatt álló közigazgatási államtit-
kár vezeti. A kormány eredeti jogalko-
tói hatáskörben kiadott rendelete alap-
ján a miniszterelnök a közigazgatási ál-
lamtitkár útján is gyakorolhatja feladat-
és hatáskörét. A közigazgatási államtit-
kár így miniszteri jogosultságokat is kap-
hat. A Miniszterelnöki Kormányiroda
szervezetében államtitkár működhet,
ezért a miniszterelnökhöz átrendelt fel-
adatok államtitkárságba szervezhetők.
[Kásztv. 33/A-33/D. §.]
A változások pontos megértéséhez
részletesen elemezni kell a kormány tag-
jainak feladat- és hatásköréről rendel-
kező 94/2018. (V. 22.) Korm. rendele-
tet. Ennek áttekintése, a feladat- és ha-
táskörök megosztásának kiértékelése
hosszabb időt, átfogó elemzést igényel.
Első ránézésre is világossá válik, hogy
a rendelet jóval terjedelmesebb, mint
az e témakörben eddig hatályos –
152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet –
szövege. Az új kormányrendelet rész-
letesen foglalkozik a miniszterelnök és
a közvetlen irányítása alá tartozó mi-
niszterek és állami vezetők helyzetével.
Ez idáig a miniszterelnök kormányza-
ti tevékenységét nem szabályozta a kor-
mányrendelet. Szembeötlő, hogy a mi-
niszterek, a szakminisztériumok min-
den lépését többszörösen ellenőrzi a mi-
niszterelnöki „stáb”, elsősorban a Mi-
niszterelnöki Kormányiroda közigaz-
gatási államtitkára. Például minden elő-
terjesztés és miniszteri rendelet terveze-
tét meg kell küldeni részére előzetes
egyeztetésre. Soron kívül tájékoztatást,
felvilágosítást, szakmai előkészítő anya-
got, adatszolgáltatást, szakértői közre-
működést kérhet a kormány vagy a kor-
mány tagjainak irányítása vagy felügye-
lete alá tartozó központi államigazga-
tási szervektől. Több tucat, politikailag
fontos és kényes, gazdasági szempont-
ból jelentős – egyébként szakminiszté-
riumhoz telepíthető – ügy továbbra is
ott maradt, illetve került közvetlen mi-
niszterelnöki befolyás alá. Néhány pél-
da: a miniszterelnök a Miniszterelnöki
Kormányiroda szervezetén belül mű-
ködő államtitkár útján elemzi, értékeli,
koordinálja a hírszerzési tevékenységet.
A miniszterelnök kabinetfőnöke felel –
többek között – a turizmusért, a ven-
déglátásért. A Miniszterelnökséget ve-
zető miniszter felel – többek között –
az állampolgársági ügyekért, a közbe-
szerzésekért, a kulturális örökség védel-
méért, a társadalmi és civil kapcsolatok
fejlesztéséért. Újdonság: a Kormány-
zati Ellenőrzési Hivatal miniszterelnö-
ki irányítás alá került (ilyen jogköre ed-
dig nem volt a miniszterelnöknek).
Az Alaptörvény rendelkezései alap-
ján a miniszterelnök a kormány felha-
talmazásával rendeletet adhat ki.
[Alaptv. T. cikk, (2) bek., 18. cikk (2)
bek.] Adódnak a kérdések: milyen –
ez idáig még nem szabályozott terüle-
tekre – terjeszti ki feladat- és hatáskö-
rét a kormány? Az eredeti jogalkotói
hatáskörben kiadott kormányrendelet
az átruházott feladat- és jogkörökhöz
ad-e rendeletalkotásra szóló felhatal-
mazást a miniszterelnöknek? Szükség
van-e a kormányra?
A legújabb kutatások szerint
XIV. Lajos nem mondta: L’ État, c’
est moi. Orbán Viktor se mondta,
törvénybe íratta.
Szüdi János
AGORA
Marx és a magyar
értelmiség
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
Egyszerű lenne azt mondani: „elma-
radottság, tudatlanság, provincializ-
mus”. De ez nem ilyen egyszerű. A
Marxhoz és a marxizmushoz való vi-
szony Magyarországon – az általános
jobbratolódáson túl, ami nem hazai
specialitás, bár ilyen barbár módon
nem zajlik sehol Európában – alá van
rendelve az általános filozófiaellenes-
ség, elméletellenesség, az „eszmék”
iránti ellenszenv majd’ háromszáz esz-
tendős szindrómájának. Ez mára már
része a kultúránknak. Természetesen
ez se kizárólagosan magyar dolog. Ér-
demes összehasonlítani az osztrák em-
pirizmus, szkepszis és antimetafizikus
miszticizmus hagyományával és a sa-
játos, a magyar műveltséghez közel
álló osztrák konzervatizmussal. Az an-
timarxista, antiszocialista és antifasisz-
ta osztrák konzervatívok jellegzetesen
Angliába emigráltak (Friedrich-Au-
gust von Hayek, Sir Karl Popper; nem
szólva a legnagyobb osztrákokról Lon-
donban: Freud, Wittgenstein, Canet-
ti; Perry Anderson szerint „fehér emig-
ráció”, hm), akárcsak a hozzájuk sok
tekintetben hasonló Polányi Mihály
(The Contempt of Freedom, 1940, The Logic
of Liberty, 1951) vagy Kolnai Aurél (The
War Against the West, 1938), mindketten
katolikus konvertiták. E körből szár-
mazik a szocializmus és a fasizmus an-
timetafizikus, antiplatonikus bírálata
– Hannah Arendt német antitotalitariz-
musa (Amerikában) más volt.
De ami ismerősebb a mai Pesten: a
cseh „új hullám” filmjei és Bohumíl
Hrabal könyvei – ezeket mindig heve-
sen utáltam és megvetettem –, amelyek
abban az eszmeellenes, gondolattalan
szellemben „demokratikusak”, hogy
aszongya, az idea erőszak, a megvál-
tás pedig a szalonnás gombóc, a sör
és a gömbölyded női tomporok kultu-
szában keresendő, Quatsch. (Ugyan-
ezért viszolyogtam az olyan forradal-
minak látszó ellenforradalmi kultmű-
vektől, mint a kaposvári Marat/Sade és
a Megáll az idő c. Gothár-film.)
Széky János lendületes vezércikke
(Éljen Eötvös József, ÉS, 2018/21., május
25.) abban a hiszemben íródott, hogy
„ellenzékiek” (ugyan kicsodák?) „hajdani
szemináriumok ködös emléknyomaival érvel[nek]
Marx védelmében”. Az aljnövényzetben
biztosan van ilyen is, de a legtöbb mai
magyar marxista a nyugati (főleg ang-
liai és skóciai, kisebb mértékben né-
metországi és más nyugat-európai,
részben amerikai és kanadai) egyete-
mekről hozta vissza a marxizmust, har-
minc év alatt van, és az égvilágon sem-
mi köze nincs a valaha létezett „szoci-
alizmus” (államkapitalizmus) emlékei­
hez, nem is érdeklik, sőt: a kelleténél
kevésbé törődik velük. A sztálini és
posztsztálini évtizedek alatt Kelet-Eu-
rópa semmiféle marxizmust nem pro-
dukált (csak a föld alatt). A fiatal ma-
gyar marxisták angolul és németül ol-
vassák Marxot és a manapság elké-
pesztően termékeny, virágzó marxiz-
mus követhetetlenül sokrétű és hatal-
mas mennyiségű termékeit.
Széky – és úgyszintén lendületes és
ékesszóló neokon eszmetársa, Seres
László (Marxon nincs mit ünnepelni, Juncker
úr, hvg.hu, 2018. máj. 4.) – úgy véli, s ez
nem csoda, hiszen a neokon áramlat a
hidegháborús liberalizmus utóda, hogy
Marxból következik a Gulag stb.
Ezt empirikusan játszi könnyedség-
gel lehet cáfolni, amint a szerzőknek
is tudniuk illenék.
Gondolom, nem kételkednek ben-
ne, hogy Karl Kautsky, a szociálde-
mokrácia „pápája” megtestesítője volt
a marxista ortodoxiának (Lenin sze-
rint is). Akkor hogyan lehetséges, hogy
1918-tól 1938-ig (haláláig) úgyszólván
mást se tett, mint a bolsevikokkal po-
lemizált, és támadta őket számtalan
írásában? Tessék elolvasni Massimo
Salvadori klasszikus monográfiáját
(1990). (Akik komolyan vették őt: Le-
nin, Trockij és Karl Korsch – akkor
már a pártból kizárva – is írt ellene.)
Nem szólva a marxista (forradalmi)
ortodoxia másik jeleséről – vö. Rosa Lu-
xemburg és az orosz forradalom, szerk. Ma-
gyar György, Bp.: ELTE, 1983, „fél-
szamizdat”, könyvárusi forgalomba
nem került nyomtatvány –, Rosa Lu-
xemburgról, a kommunista forrada-
lom mártírjáról, aki előre látta már
1917/18-ban az orosz forradalom zsar-
noki fordulatát, nem szólva az ún. „bal-
oldali kommunisták” és „tanácskom-
munisták” antibolsevik gondolatairól
és akcióiról. Ők épp úgy Marxból szár-
maztatják politikai elképzeléseiket,
mint Lenin – tehát azt mindenesetre
meg lehet állapítani, hogy Marxból
különféle következtetéseket lehetett le-
vonni, de hogy ebben egyértelműen
Sztálinnak lenne igaza („ő az igazi
utód”), mégis elég fura állítás. Ezt csak
Sztálin (meg Széky és Seres) gondol-
ta így. Még az igazi bolsevikok se, akik
szerint – pl. Trockij szerint, mint köz-
tudomású – Sztálin a forradalom sírá-
sója és árulója. Tehát ha Marxból le-
vezették a sztálinizmust és az ellenke-
zőjét (ez utóbbit nálunk is 1956-ban),
akkor az egyértelmű genealógiai, le-
származtatási érvelésről le kell tenni.
Szóval az egyenes és fordított sztáli-
nizmust immár hanyagolni kellene: ne-
vetséges. Ami nem azt jelenti, hogy
Marx 1848 után polgári demokrata lett
volna, és szegény Jean-Claude Juncker
persze őrültségeket beszél, amikor „szo-
ciális jogokkal” gyanúsítja Marxot, aki
nem ilyen terminusokban gondolko-
zott. De hát persze ugyanazt csinálja,
amit az őt támadó Seres. „Torz, ember-
telen és beteg egyenlőségi ideológia” –
írja a marxizmusról Seres László.
Egyenlőségi ideológia? A marxizmus?
Megáll az ember esze.
Tudvalévő, hogy a korai munkás-
mozgalom csakugyan az akkor a bal-
oldalon domináns egyenlőségi ideoló-
giából, a francia forradalom ideológiájából –
és nem Marx nézeteiből – indult ki. A
munkásmozgalom ihletői (Rousseau,
Fichte), kezdeti nagy alakjai (Saint-Si-
mon, Leroux, Fourier, Proudhon,
Owen, Louis Blanc, Blanqui – akitől
a „proletárdiktatúra” gondolata szár-
mazik) egalitáriusok voltak, és őket kö-
vette sok tekintetben az államszocializ-
mus igazi alapítója, Ferdinand Las­salle
(1825–1864). Az ő ellenfelük az egyen-
lőtlenség, a társadalmi igazságtalan-
ság volt, eszményük az egyenlőség, a
társadalmi igazságosság. Ők voltak
Marx ellenfelei, az „utópista szocialis-
ták” és „polgári szocialisták”. Így vagy
úgy, ez utóbbiak valamennyien az (ál-
lami) újraelosztás különféle változata-
inak hívei voltak, de érvelésük norma-
tív (természetjogi, igazságossági) ma-
radt, szemben a kizsákmányolás, az
árutermelés, a bérmunka és az érték-
többlet marxi elméletével, s mind­avval,
ami belőle következik logikailag – ami
nem egyszerű kérdés, hiszen a műve-
lődéstörténet egyik legbonyolultabb
életművéről van szó.
Hallom a Klubrádióban, hogy a mai
magyar állam által még így-úgy tole-
rált (bár támadott), de mégis létező
baloldali kutatóközpont, a Politikatör-
téneti Intézet főigazgatója, dr. Földes
György történész, a félhivatalos balte-
vékenység irányítója – akivel jóban kel-
lene lennem, hajjaj – így foglalja össze
a marxizmussal kapcsolatos dilemmáit:
hogyan lehet kibékíteni a szabadságot az egyen-
lőséggel.
Csakugyan eltalálta: ugyanis ez a li-
beralizmus nagy dilemmája.
Itt van a baj eredete: Széky János
és Seres László azt a polgári demok-
ratizmust, azt a baloldali liberalizmust
gyűlöli, amelyet Földes György sze-
ret, és ezt mindhárman „marxizmus-
nak” nevezik.
A liberalizmusról szóló negyedszá-
zados magyarországi csacsogás még
nem jutott el oda, hogy valaki meg-
nézzen egy jobb lexikont.
Rendkívül jellemző, hogy a John
Rawls egalitárius filozófiájából kiin-
duló Kis Jánost liberálisnak nevezik
(helyesen), a szintén John Rawlsszal
rokonszenvező Pogátsa Zoltánt pedig
(helytelenül) „újbaloldalinak” (az új
baloldal több mint harminc éve meg-
szűnt), mert a szüntelen politikai lo-
csogás-fecsegés közepette se ismeri sen-
ki az alapfogalmakat ebben a búval-
bélelt országban.
„Liberálisnak” meg magyar értelmi-
ségi nem hívathatja magát, hiszen az
Magyarországon „zsidó”-t jelent. A
„nyugati (azaz nem szovjet) marxiz-
mus” fogalmának a taglalásába bele
se kezdhetek (a fogalom Karl Korsch-
tól származik), már csak annyi fér ide,
hogy „neomarxizmus” nem létezik,
csak magyar újságírók fejében, akik-
nek a voltaképpeni marxista Biszku
Bélát jelenti.
Mindez hungarikum, mint Buda-
házy Edda.
2018. JÚNIUS 1.

N
égyszázötven éve, majdnem pontosan
fél évszázaddal azután, hogy Luther
Márton elindította Németországban a
reformációt, az 1568. január 6. és 13. között
Tordán ülésező erdélyi országgyűlés kimond-
ta a lelkiismereti és vallásszabadságot. A re-
formáció ötszázadik évfordulóját Európa-szer-
te, Erdélyben és Magyarországon is megün-
nepelték a tavaly, és ezeknek a rendezvények-
nek már nem a lutheri vagy kálvini, netán Dá-
vid Ferenc-i megújulás, hanem a közös keresz-
tény kultúra megőrzése volt a fő üzenetük.
Úgy tűnik, ma Európa hozzánk közelebb eső
fele nem reformokon gondolkodik, hanem
sündisznóállást vett föl, és védekezni próbál
hol a migránsokkal, hol saját liberális értelmi-
ségével szemben. Mégis fontos volt, úgy vé-
lem, ez a reformációs ünnepségsorozat, hi-
szen eszünkbe juttathatta, hogy nem ártana
mérleget készíteni erről a fél évezredről szó-
lásszabadság és tolerancia dolgában. Miért is,
kérdezhetné valaki, anélkül is tudható, hogy
meg-megtorpanva, néha egyet-egyet hátralép-
ve, de gyakorlatilag haladtunk eléfelé. Vajon
ilyen egyszerű ez? Itt van a másik évforduló,
ez a nyilván helyi érdekűnek, csak erdélyi je-
lentőségűnek tekinthető négy és fél évszáza-
dos tordai határozat: „Minden helyükön az
prédikátorok prédikálják, hirdessék, ki-ki az
ő értelme szerint, és az község, ha venni akar-
ja, jó, ha nem penig, senki kénszerítéssel ne
kénszerítse.” Ötven évvel Luther Márton egy-
házi és ugyanakkor társadalmi-politikai for-
radalma után születik meg ez a toleranciatör-
vény legelőször a világon Erdélyben, miután
itt is, másutt is patakokban folyt a könny és a
vér azért, hogy szabad lehessen kinek-kinek
prédikálni „az ő értelme szerint”. Folyt a könny,
folyt a vér addig, és folyt azután is még sok-
felé. Rá négy évre, 1572-ben Párizsban a Szent
Bertalan-éj, és ami utána következett egész
Franciaországban, becslések szerint legkeve-
sebb 10 000 hugenotta áldozatot követelt. A
tordai országgyűlés határozata harminc évvel
előzte meg az 1589-es nantes-i ediktumot.
Volt ugyan megemlékezés az idén Tordán
erről az egykori világelsőségről, sok papi ál-
dással és néhány politikusi kampánybeszéd-
del, ahogy az lenni szokott, de azt hiszem, is-
mét elszalasztottunk egy fontos alkalmat,
hogy megbeszéljük, honnan hova is jutot-
tunk toleranciaügyben. Meg aztán arról is
kellett volna – kellene – szót ejteni, hogy a
már akkor többnyelvű, többvallású Erdély ki-
termelt-e olyan sajátos értékeket, amelyek eb-
ből a kulturális sokszínűségből erednek. Sze-
rintem nem kétséges, hogy vannak ilyen ma-
radandó értékek. Tudom, sokakat irritál nem-
csak a politikai, hanem a kulturális transz-
szilvanizmus is, de egyezzünk meg, hogy az
erdélyi sajátosságok érvényesülése nem elvett
valamit a magyar, német, román kultúrától,
hanem hozzátett ezekhez. Ki vitathatná, hogy
például az építészetben a magyar főúri kas-
télyoktól és nemesi kúriáktól a szász erőd-
templomokig vagy a román fatemplomokig
van egy olyan erdélyi architektúra, amelynek
egy része ugyanakkor a magyar, más része a
német vagy román épített örökséghez is tar-
tozik. De nem is kell feltétlenül a magyar, né-
met és román hasonlóságokról meg különb-
ségekről elmélkedni ahhoz, hogy belássuk,
például az írásművészetben is sajátos stílust
– és műfajokat – teremtett a magyar nyelvű
Erdély annak következtében, hogy hosszú-
hosszú időn át önálló államként működött
az Erdélyi Fejedelemség, és ezek a sajátossá-
2018. JÚNIUS 1.
MARKÓ BÉLA:
Tornyok a vízben
(Erdélyi valóságirodalom)
gok az önállóság megszűnése után is fenn-
maradtak. Gondoljunk csak a sokat hangoz-
tatott közhelyre az erdélyi emlékírókról. Mi-
szerint nálunk a fő irodalmi műfaj az emlék-
irat volt. Lehet, csupán azt takargatjuk ezzel
a közhellyel, hogy szépírói fikcióban, vers-
ben, drámában, később szépprózában vi-
szonylag szegények voltunk, de azt hiszem,
végső soron mégis arról van szó, hogy itt a
történelem során a valóság igencsak felülmúl-
ta a fantáziát, illetve olyannyira forgandó volt
a szerencse, hogy az események megörökíté-
sét napi feladatnak tekintették sokan.
Ezért aztán kialakult a napló- és memoár-
írás általános divatja, ami nemcsak a papokat,
hanem az erdélyi főurakat és kisnemeseket vagy
ilyen-olyan tisztségviselőket is arra késztetet-
te, hogy az általuk tapasztaltakat papírra ves-
sék. Talán nem is csak annak okán, hogy szí-
nes fantázia nélkül is színes volt itt az élet, hi-
Matzon Ákos munkája
szen Európában máshol is vérben gázoltak a
haladásért – vagy éppen a maradásért – síkra
szálló fanatikusok, talán még több vérben is,
mint nálunk, ha szabad ilyesmit mondani. Vi-
szont Erdélyben volt egy nemzedékről nemze-
dékre öröklődő feladat: meg kellett magyaráz-
ni a sokszínűséget, érvelni kellett a tolerancia
mellett, miután az intolerancia sokáig nem volt
igazán elfogadható alternatíva, nem érzelmi,
hanem poltikai okokból: a több oldalról fenye-
getett Erdély belülről csak úgy erősödhetett,
ha akárcsak hajdanában a függetlenségét vé-
delmező Svájc, tiszteletben tartotta lakóinak
sokféleségét. Ez a magyarázata nyilván a tor-
dai országgyűlés határozatának is, mint ahogy
tőlünk jóval nyugatabbra, Párizsban a Szent
Bertalan-éj is hatalmi érdekeket szolgált. Mi-
nálunk pedig az sem lehetett véletlen, hogy az
állandó fenyegetettségben ezt a belső – néha
csak vágyott, néha meg is valósult – szolidari-
tást vagy harmóniát próbálták dokumentálni
az utókor számára az írástudók. A tizennyol-
cadik század első fele egyidejűleg dobott fel-
színre olyan zseniális műveket, mint a szám-
űzött Mikes Kelemen episztolái vagy Apor Pé-
ter utolérhetetlen remeke, a Metamorphosis Tran-
sylvaniae. Igaz, ma már olvasó is kell ezekhez.
Nem tagadom, volt idő, amikor már-már un-
tam ezt az egykori valóságirodalmat, ma vi-
szont egyre nagyobb élvezettel olvasom, még
akkor is, ha tudom, „mi lesz a vége”. Bár az er-
délyi történetnek, minden ellenkező híreszte-
lés dacára, remélhetőleg még nincs vége.
Meg aztán életkorról életkorra amúgy is
másképpen olvas az ember. Apor Péterről van
egy kissé gyermeteg előítélet: hogy elejétől vé-
géig konzervatív művet írt, valamiféle öreges
morgolódás az egész arról, hogy minden jobb
volt régen. Igen ám, de el kell fogadnunk,
hogy tényleg van, ami jobb volt régen. Apro-
pó tordai országgyűlés! Mert igaz ugyan, hogy
csak a bevett felekezetekre, katolikusokra, re-
formátusokra, evangélikusokra, unitáriusok-
ra vonatkozott az ott deklarált szabadság, és
nem a román ortodox egyházra például, de a
törvény szelleme a benne felsorolt egyházak-
nál szélesebb körben hatott. Ugyanis Erdély
története a sokféle identitás együttéléséért
folytatott szakadatlan küzdelem története, és
ezt ebben az egykor már-már államszerveze-
tileg is megvalósulni látszó „keleti Svájcban”,
ismétlem, valamiféle folyamatos nyitással pró-
bálták eleink érvényesíteni. Például úgy, hogy
az erdélyi peregrinus diákok Közép- és Nyu-
gat-Európa legjobb egyetemein tanultak, Né-
metországtól Hollandiáig.
Ez a nyitottság persze azt jelenti, hogy az iden-
titások is állandóan, de nem kényszerűen vál-
toznak, új meg új identitásokat termelt ki az a
tolerancia is, amelyre Apor Péter indokolt nosz-
talgiával emlékezik ifjúkorából: „Nem vala in-
ter privatos religionis respectus, az akár katoli-
kus, akár kálvinista, akár unitárius, és ha talál-
tatott magyar, csak emberséges ember volt, egy-
aránt szerették magokat, együtt vigadtanak; sőt
a házasok között is nem vala respectus religio-
nis, ugyanis Bethlen Gergelynek katolika fele-
sége vala, Apor István katolikus, az felesége kál-
vinista, Gyulaffi László katolikus, az felesége
unitária, Thoroczkai István katolikus, az felesé-
ge kálvinista [...] Nem vala az házasok között
is az religióból semmi visszavonás; ha egyik ház-
ban szentmise volt, az másikban könyörgés;
nézd meg, kérlek, ma a religióért is úgy nézik
egymást, mint két ellenség. Az más vallású em-
bernek adjon Isten Szentlelket, hogy jöhessen
az igaz hitre; személyiben miért lehessen ellen-
ségem, nem látom, sőt az igaz katolika anya-
szentegyház azt tartja, hogy mi katolikusok az
olyanokhoz legyünk szeretettel.”
Néha bizony felemelőbb a múlt, mint a jövő,
és ez nemcsak a hőseposzok költőinek ked-
venc ideája, hanem emlékiratíróink is úgy gon-
dolják, hogy van fejlődés, de lehetséges vis�-
szafejlődés is erkölcsben, nyelvi, kulturális,
vallási türelemben. Már csak ezért is olvasok
egyre szívesebben dokumentumirodalmat, és
ezért vélem egyre jobban érteni, miért is volt
nálunk akkora feladat a valóságértelmezés,
hogy jelentős írók figyelmét jobban lekötöt-
te ez a műfaj, mint a fikció. A minap egy má-
sik, keserű évfordulónk is volt, annak példá-
jaként, hogy nem mindig az egyre nagyobb
tolerancia felé visz ezeken a tájakon az a bi-
zonyos haladás: ezelőtt harminc évvel, 1988
áprilisában hirdette meg Romániában Nico-
lae Ceaușescu a településrendezési progra-
mot, amely sok ezer, 2500–3000-nél kevesebb
lakosú település felszámolását irányozta elő
2020-ig országszerte, és helyettük úgyneve-
zett agráripari központokat hoztak volna lét-
re. Közismert elnevezéssel ez volt a „falurom-
bolási terv”, magam is láttam – és továbbítot-
tam, ahova kellett – a marosvásárhelyi villa-
mosművektől „kikerült” listát azokkal a Ma-
ros megyei falvakkal, ahol záros határidőn be-
lül kikapcsolták volna a villanyáramot. A már
régebben meghirdetett „társadalomhomoge-
FEUILLETON
nizálási” elképzeléssel együtt ez nyilván arra
is kiváló eszköz lett volna, hogy az egyes ré-
giók etnikai arányait megváltoztassák. Sze-
rencsére jött 1989 decembere, és a terv nagy
része terv maradt.
De nem minden. Ugyancsak 1988-ban egy
völgyzáró gáttal elárasztották Bözödújfalut,
lakóit pedig máshová költöztették. Ezzel vég-
leg ki is törültek az egyre szürkülő térképről
egy olyan erdély színt, ami több évszázadot
kibírt a XVI. század végétől. A Péchi Simon
erdélyi kancellár – és kiváló költő meg hebra-
ista tudós – által alapított székely szombatos
vallásról van szó, amely bár nem volt ott a tor-
dai országgyűlés által felsoroltak között, még-
is részesülhetett tessék-lássék abból a toleran-
ciából. A szombatosság tulajdonképpen „eu-
femisztikus” megnevezés, hiszen pontosabb
„zsidózó székelyként” emlegetni őket. 1620
körül már legalább 20 000 zsidózó székelyt
tartottak nyilván. Tessék-lássék voltak tole-
ránsak persze az akkor regnáló fejedelmek is,
hiszen Péchi Simon közben a börtönt is meg-
járta ezért a térítésért, viszont a zsidók vallá-
sát – étkezési szabályokkal stb. – átvevő szé-
kelyek egészen a huszadik századig megma-
radhattak hitükben. Történetüket megrendí-
tő könyvben idézi fel Szávai Géza (Székely Je-
ruzsálem. Esszéregény az identitásról). Őt megelő-
zően is írtak a bözödújfalusiakról hosszab-
ban-rövidebben, nála olvasom, hogy Jókai
Mór és Móricz Zsigmond is foglalkozott a té-
mával, aztán valamivel később – ez már köz-
ismert – a szomszéd faluból, Bözödről szár-
mazó Bözödi György, illetve a bözödújfalusi
újságíró, Kovács András is, de Szávai Géza
munkája mindenképpen kimerítő összegezé-
se mindannak, amit erről a témáról tudnunk
kell, és a több évszázados történetet végigkí-
sérve – nem lineárisan, hanem egy-egy erköl-
csi dilemma vagy ideológiai alternatíva men-
tén, közben saját memoárját is írja, a szintén
szomszéd falusi, küsmődi gyermekkortól Bu-
karesten át Budapestig, ahol évtizedek óta él.
Esszéregénye emlékezés és elmélkedés az iden-
titásról, a toleranciáról, de kimondatlanul ar-
ról is, hogy barbárság-e regényt írni – nem
csak verset, ahogy Adorno mondta – Ausch-
witz után. Mert a bözödújfalusi nem zsidó
zsidók – „lelki zsidók”, Szávai Géza így em-
legeti őket – átvészeltek évszázadokat, aztán
1944-ben egyesek kikeresztelkedtek, mások
Auschwitzban pusztultak el. Voltak néhányan,
akik próbálták menteni ezeket az embereket,
mint például egy Ráduly István nevű plébá-
nos (részletesen ír róla Szávai), mások meg
hagyták a halálba menni őket, ahogy ez a zsi-
dókkal is történt sokfelé.
Szávai Géza könyve nem most jelent meg,
hanem 2000-ben, közben voltak újrakiadásai,
más nyelvekre is lefordították, mégis úgy ér-
zem, nem tartjuk igazán számon. Lám, én is
Bözödújfalu atlantiszi sorsának harmincadik
évfordulója alkalmából hozom most szóba,
pedig ettől függetlenül úgy vélem, alapmű:
azzá teszi egyrészt szimultán szerkezete, gaz-
dag tényanyaga, másrészt a folyamatos intel-
lektuális erőfeszítés az erdélyi – szűkebben:
székely – múlt megértésére. De ezt a sajátos
múltat értelmezve, legfontosabb figyelmezte-
tése éppen az, hogy egy adott pillanatban el
is kell vonatkoztatnunk a sajátostól, mert ha
különbséget teszünk szenvedés és szenvedés,
zsidó és nem zsidó, székely és nem székely kö-
zött, soha nem fogjuk megérteni, hogy mi tör-
ténik velünk: emberekkel. Az emlékezés iga-
zi tétje éppen az, hogy saját identitásunkon
túl szót tudunk-e emelni minden más identi-
tás védelmében. Csakis így lehetünk képesek,
sugallja Szávai, véget vetni annak a szörnyű
gyűlöletsorozatnak, amelyet csupán a husza-
dik századról, csupán Erdélyről, sőt, csupán
Bözödújfaluról beszélve, így listáz: „Zsidó-
törvények. Deportálás. Holocaust. Falurom-
bolás. Mindent elpusztítani és kiirtani akaró
sovinizmus.” A huszadik század természete-
sen lezárult, de attól tartok, a lista még nem.
Bözödújfalu helyén ma tó van, sokáig kilát-
szott belőle a katolikus templom tornya, az-
tán összeroskadt. A víz közben apadt vala-
mennyit, a romos unitárius templom száraz-
ra került. A zsidó hitű székelyeknek templom-
tornyuk nem volt. A tó partját körös-körül
felparcellázták, üdülőtelep tulajdonképpen
az egész. A közeli Erdőszentgyörgy önkor-
mányzata valamilyen nagyszabású emlékmű-
vet szeretne oda mementóként. Ez dicséretes,
de nem lehetnek illúzióink, Bözödújfalu el-
pusztult végleg. Annyit tehetünk, hogy pró-
báljuk megfogalmazni a tanulságokat, az újra
meg újra előhívható gyűlöletre gondolva, ám
a tordai országgyűlés elévülhetetlen határo-
zatára is, hogy minden közösség: „oly prédi-
kátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tet-
szik”. Egyébként 2020-ig még két évünk van,
ajánlom, gondoljunk bele, ha 1989-ben nem
omlik össze Nicolae Ceaușescu terve, és ha
utána nem próbáljuk így-úgy megtartani, új-
jáépíteni és továbbvinni a magunk identitá-
sát, vajon mekkora képzeletbeli víztükör hul-
lámzana ma a szélfújta Erdélyben a Székely-
földtől a Partiumig. Ezt végiggondolva, talán
optimisták is lehetnénk.
13 ÉLET ÉS
IRODALOM
 TAKÁCS ZSUZSA: GERGELY ÁGNES:

Egykori kínai Baleseti kórház

Ez hát az Üres Város, hajdani otthonunk: Az esti órán, az estéli ködben
a hagymázas beszédek színhelye. nagy fehér kapu tárult fel mögöttem,
Utcáit fölverte a dudva és muhar. szegleteit boltív nem lengte át,
Ide jár vissza a Szónok éjjelente. megfordultam, bal lábam rést talált,
Itt látjuk sírni tegnapi oktatóját:
küszöbre léptem, könnyű volt, ahogy
a megalázott, rettegő öregembert, éreztem, hogy a küszöb megfogott,
a kamerák előtt, a híres-neves professzort. s láttam, hogy ennyi lesz a pillanat,
Fejébe ragasztva a hosszú papírcsákó, már emeltem is a jobb lábamat,
nyakába akasztva a tábla: áruló vagyok.
S egykori kínai sípokat képzelünk hallani, ekkor egy nagyobb erő megjelent,
térfogatával úrrá lett a csend,
jóllehet béke van, s nem minket hajtanak. és nem volt többé se kapu, se köd,
S a gárdisták alszanak. Ülünk egy teraszon. és tudtam, nem lesz könnyű a küszöb,
Halálos nyugalom. Holott mi az Egmont
lázító nyitányán nevelkedtünk. a hosszú esték, a pillanatok,
Halálos nyugalom. Ülünk egy teraszon. a hűség, amely mindig visszafog,
és nem lesz könnyű útitárs a hit,
hogy elvesztettem végképp valamit.

TÁRCATÁR – Radnóti Sándor

A 2000-es évek elején valami lábbántalom támadt meg, amely-
ről egy ideig azt hitték, hogy mélyvénás trombózis, de később
kiderült, hogy csak vénafalgyulladás, azaz tromboflebitisz.
Könczöl Csaba – még az előbbi diagnózis hírét véve – igen
élénken és jókedvűen hívott fel érdeklődni. Jókedve azért volt
meglepő, mert akkor már agyvérzés után, lebénulva feküdt
otthonában, s ha néha beszéltünk telefonon, mindig igen dep-
resszív volt. Amikor kiderült, hogy nem olyan súlyos a hely-
zet, jókedve elpárolgott, s hamarosan le is tette a kagylót. Ezt
a tragikomikus jelenetet már akkor is jól értettem: nem nekem
kívánt rosszat, hanem magának bajtársat.
Könczölről mindig ezek az Ady-sorok jutnak az eszembe:
„Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik, / Lalla, lalla, / Rokkan-
va ér el az éjszakáig.” Nem teljesen jogos magyar fátummá sti-
lizálni fel az ő sorsát, mert fátuma nagyon is egyéni volt. Biz-
tos nem lesz szabatos, amit mondok, bár éppen tőle sok alko-
hológiát tanultam, de soha nem láttam embert, akinek szen-
vedélybetegsége ennyire genetikusan determinált lett volna.
Tizenhat éves korában megkóstolta, és attól kezdve alkoho-
lista volt. De hát sok minden egyéb is volt, elragadó fiatalem-
ber, nagy womanizer (magyar megfelelői – szoknyapecér, szok-
nyabolond, nőcsábász –mind pontatlanok lennének), hatal-
mas tehetség, nagyszerű stiliszta, bátor közéleti ember, az
egyik legjobb magyar irodalomkritikus, remek fordító (Bah-
tyin és más nagy oroszok magyarországi megismertetője és
propagátora).
A Szabad sajtó úton ment előttem bőrkabátban, amikor Ba-
kos István rámutatott, mondta, hogy jó fej, majd bemutatott
bennünket egymásnak. 1969-ben volt ez; egy nappal azelőtt,
hogy a bölcsészkari KISZ-gyűlésen elkergettük a régi veze-
tést, Balogh András titkárt (aki 2010-ben mint a szocialisták
köztársaságielnök-jelöltje tűnt föl). Bakos lett az új titkár,
Könczöl is bekerült a vezetőségbe, s még én is szóba kerül-
tem, de mielőtt magam tiltakozhattam volna, nagy tudású,
gyönge idegzetű és jellemű ókorifilozófia-történész tanárunk,
Simon Endre (Defi) jelentette, hogy én a prágai bevonulás
miatt nem kértem a párttagságból, és ezért nem lehetek KISZ-
funkcionárius (amivel én is mélyen egyetértettem). A kari gyű-
lés érdeménél nagyobb port vert, még Kádár is kijött kétna-
pos (!) látogatásra, s a Gólyavárban hallhattuk dermesztő
mondatát: – Mert kérem, nálunk cenzúra nem volt; akasztás
volt, cenzúra nem. Könczölnek hamarosan kitelt az ideje; ami-
képpen az új vezetők vesztettek radikalizmusukból, úgy ma-
radt egyedül, s fonódott szorosra a mi barátságunk, s talált
egy időre otthonra az én barátaim körében.
Követett a Magvetőbe, ahol jó időt töltöttünk, míg előbb
őt ki nem rúgták, majd utóbb engem. 1971. május 1-én vicc-
ből elhatároztuk, hogy felvonulunk. Előző nap azonban jócs-
kán belehajoltunk az éjszakába, s reggel lemondtunk tervünk-
ről. Nagy szerencse volt, mert olyan kevesen mentek el a ki-
adóból, hogy Kardos igazgató pénzjutalmat osztott ki a fel-
vonulók között, s ez azért már túl jól sikerült vicc lett volna.
Ez volt Könczöl fiatalkori nagy rohamának ideje. Habzó
jókedvvel és munkakedvvel vágott neki az életnek, elképesz-
tő munkabírását egyelőre nem befolyásolta a minden esti ita-
lozás. 1975-ben írta, huszonnyolc évesen A csend szinonímái című
esszéjét Juhászról és Tandoriról, amelynek minden leendő ma-
gyar kritikatörténeti antológiában klasszikusként kell szere-
pelnie. Szervezett, fordított, irodalomelméleti tanulmányo-
kat publikált, az akadémiai kereteken kívül. „Remekül írt,
nemzedékében talán a legjobb stílusa volt, igazi műfaja az es�-
szé, éppen azért, mert a nyelvvel olyan fokon meghitt viszony-
ban volt, hogy publicisztikái és kritikái is miniesszékké for-
málódtak” – írta róla Kardos András. Volt szerkesztő, muzeo­
lógus, könyvtáros, sajtódokumentátor, szabadúszó. Politikai
ellenálló is volt, a demokratikus ellenzék tagja.
Még tolmácskodott is, ő volt Jevtusenko tolmácsa. A költő
ellenzéki magyar fiatalokkal akart beszélni, s nálunk rendez-
tük meg a találkozást. Az Intercontinentalban lakott, és min-
Könczöl Csaba
den estéjét a Pipacs bárban fejezte be, az Aranykéz utcában,
egy háztömb távolságban. Az itt töltött hét utolsó estéjén Csa-
bát is meghívta, s rögtön taxit rendelt. Amikor Csaba meg-
kérdezte, hogy miért kell a néhány perces sétához taxi, kide-
rült, hogy „Zsenya” minden este taxival ment és jött, mert
minden taxis tudta a dolgát, s aki hülye (vagy külföldi), hal-
jon meg alapon körbeutaztatták a városban.
A fényes fiatalkori roham egy évtized múltán alábbhagyott.
Megjelent a betegségre jellemző és a karaktert is kikezdő szo-
lipszizmus: az ember egyedül maga van az italával, és min-
dent el akar hárítani, ami a kettő közé férkőzne. Egyre nehe-
zebb volt vele együtt lenni, botránydramaturgiával ritkította
maga körül a levegőt. Kerülni kezdték, ki-kihagyták a meghí-
vásokból, mert nyitott borotvának vagy időzített bombának
érezték. Ő pedig érzékelte ezt, és zokon vette. Közös bará-
tunk, Gelléri András, a kémikus (Tamás Gáspár Miklós azt
mondta róla, hogy a legokosabb ember, akivel valaha is talál-
kozott) elnevezte székesfehérvári Sztavroginnak. S ez Csabá-
tól sem volt idegen. Egyik levelében ezt írta nekem: „...a vi-
lág kronológiája összezavarodott, Dosztojevszkij fantáziája
gyenge volt, valahol találkozhattunk, esetleg Baden-Baden-
ben egy kártyaasztalnál, ott eltöltöttünk egy estét, – és így szü-
letett a számomra mindennél reálisabb Sztavrogin. (Ügyes
skribler volt, néhány vonást egész jól elkapott. Igaz, minisz-
teri tanácsost orránál fogva báltermen végig még nem von-
szoltam, de ennek csak egy az oka: eddig nem voltam hivata-
los miniszteri bankettre.)”
A botrányok, nagyjelenetek, szeszes színházi produkciók –
különösen Csaba tehetségével – persze mindig súrolták az
igazságot. Hogy a fenébe ne – írtam neki, mert akkoriban
mindketten úgy éreztük, hogy levelekben kell leszögeznünk
az álláspontunkat –, hiszen valóban futunk érdekeink, pénzünk,
pecsenyénk, időnk után, nevetségesen komolyan vesszük ma-
gunkat, unatkozunk egymás társaságában, elkerüljük a lénye-
get és nem tudjuk, mi a lényeg, fölületes szemünk elsiklik tra-
gédiák fölött, helyezkedünk. De ha sportot csinálunk abból,
hogy mindezt kimondjuk, hogy mindent így lássunk, akkor
elvétjük a részvétet, a sajnálatot, a szeretetet is, és eleve kizár-
juk másokban a jó akaratot, jó szándékot vagy esetleg az igaz
és nyílt szívet.
Narcisztikus önutálat – találta meg a legpontosabb szót ma-
gára. Tőlem is meg akart szabadulni, akit szeretett és valami-
képp mindig kivett az általános világmegvetésből. Erre való-
ban dosztojevszkiji ötlettel tett kísérletet: elkezdett úgy álta-
lában zsidózni, no nem előttem, azt röstellte volna, de nem
lehetett kétsége, hogy előbb-utóbb visszahallom. Ez azért volt
démonikus, mert írmagja sem volt benne az antiszemitizmus-
nak. Éppen a gyakori zsidózástól való viszolygás tartotta tá-
vol a népiek körétől, ahol kényelmes helye lett volna (apja, a
tiszteletre méltó, márciusi frontos, falukutató, parasztpárti,
majd 56-os börtönmúltú székesfehérvári, később várpalotai
könyvtárigazgató a népi mozgalom peremén megbecsült em-
ber volt). Amikor azonban már sokadszor hallottam hírét ré-
szeg tirádáinak e tárgyban, kényszeredett szakító levelet írtam
neki, pontosabban ultimátumot, hogy el kell mennie elvonó-
kúrára. Hogy nekem ez a feltételem.
1980. január 22-én írtam ezt, augusztusban „Drága Sán-
dor” megszólítással jött levél Samu doktor híres salgótarjáni,
erősen nyitott zárt osztályáról. De nem ultimátumom volt a
közvetlen oka ottani tartókodásának. Közbejött Gelléri And-
rás rettenetes öngyilkossága, amely alapjaiban rázott meg ben-
nünket (Kardos Juli a kollégája volt) s baráti körünket, Vaj-
da Misut, Háber Juditot, Pető Katit, Berényi Gábort, Szalai
Julit, Tamás Gazsit és másokat. Csaba az alkoholt és a szedu-
xent tolta túl, öngyilkossági tervekre utaló megjegyzéseket
tett, s Bognár Éva, Bognár Szabolcs, Hajnóczy Péter, vala-
mint Mátis Lívia éjjel 1 órakor betuszkolta egy kocsiba és le-
szállította Salgótarjánba a Samu István féle krízisintervenci-
ós pszichiátriai osztályra, amely intézményhez mindegyikük-
nek volt már valami köze. Ez a kényszerintézkedés meglepő-
en jól sikerült. Úgy látszik, azt várta, hogy valakik kezükbe
vegyék a sorsát. Csaba jól érezte ott magát, 6–8 gépelt olda-
las, lendületes önanalizáló leveleket írt nekem, tájékozódott
a betegek és a város társadalmi helyzetéről, barátkozott Samu
doktorral és a Szentesi–Ratkóczi házaspárral (fiatal pszichiá-
terekkel), valamint elkezdte foglalkoztatni az antialkoholista
propaganda. Meg is látogattam ott, emlékszem, Dalos Rim-
mával együtt.
„Fehér” alkoholistaként tért vissza, cikkeket írt az alkoho-
lizmusról, monomániás antialkoholista lett. A magyar Pimodán
címen antológiát szerkesztett, amelyet az Alkoholizmus Elle-
ni Országos Bizottság adott ki. A Fiatal Művészek Klubjá-
ban tanúja voltam, hogy megszólította Petrit: – Mondd, Gyu-
ri, nem gondolod... – eddig tudta mondani, amikor Petri nagy
nyomatékkal rávágta, hogy nem!, és sarkon fordult.
Aztán visszaesett. Jöttek jobb és rosszabb periódusok. Szo-
rosabb kapcsolatot alakított ki a régi Mozgó Világ szerkesztősé-
gével. Előadásokat szervezett a Fiatal Művészek Klubjában.
Aláírásokat gyűjtöttünk (emlékszem, Karinthy Ferenc tüze-
tes nyugatológiai vizsgának vetett alá bennünket). 1985-ben
kezdetben nagyon boldog volt New Yorkban, ahová a Soros-
alapítvány segítségével jutott el. Frenetikusan vicces levelet
írt a szigligeti alkotóházból, közölve, hogy Galsai Pongrác és
Pilinszky János rendszeresen tőle kér időjárásjelentést, mert
ki nem dugják az orrukat a házból. És megemlékezett egy kis-
sé alultájékozott veterán hölgyről, aki prominens marxistának
nevezte Pilinszkyt. Szerkesztője lett (Kardos Andrással) a Hi-
ány című szamizdat folyóiratnak, 1986-ban megjelent első és
utolsó kötete, a Tükörszoba, amelyet ennek tudatában s ezekkel
a szavakkal dedikált nekem. De a rendszerváltás, noha csak
negyvenkét éves volt, későn jött a számára; a kínálkozó eg-
zisztenciális lehetőségeknek már nem tudott megfelelni.
2004‑ben, ötvenhét évesen halt meg.
1980-ban, harminchárom évesen, még „szakítólevelemre”
válaszolva ezt is írta: „Vágó Márta írta valahol a könyvében
József Attiláról, hogy egy, az én mostani helyzetemhez hason-
ló állapotban, végsőkig kétségbeesetten panegirikuszt akart
írni Bethlen Istvánról, és föl akarta a »hivatalosságnak« aján-
lani a szolgálatait. Később, tudjuk, letett róla. Nos, nemrég
valami hasonló bennem is fölvetődött. Aztán letettem róla.
És a párhuzam alapján megértettem, miért tett le róla JA. Mert
ekkora pálforduláshoz élni akaró és energikus kétségbeesés kell.
Vagyis erő. Az, hogy valaki reméljen. Őbenne pedig ez akkor
már éppúgy nem volt meg, ahogy bennem ma.” Ezek is egy
dosztojevszkiji karakter sorai.
„Én megtehetném és mégsem teszem” – írta Pilinszky. Ami-
kor kikértem papírjaimat a belügyi szervektől, nagy kő esett
le a szívemről. Az nem okozott meglepetést, hogy a Keleti Ká-
roly utcai Fondue bárban, Csaba törzshelyén a kompániája
egyik-másik tagja jelentget. De ő – ha megtörten és remény-
telenül is – megmaradt a jó oldalon.

14 2018. JÚNIUS 1.
E
rzsike már az elején máshogyan csinálta, mint Misi, aki szó-
fogadóan kivárta a betervezett császármetszést, és miután ki-
vágták, egy méltatlankodó, de rövid sírás után, amiért felza-
varták, hogy világra jöjjön, és a köldökzsinórról lélegzésre váltson,
ugyanolyan rendületlenül aludt tovább, mint a méhben. Erzsike
két héttel a terminus előtt nekiindult, de a magzatvíz elfolyása után
hiába vajúdott vele Bori egy álló napig, végül őt is császármetszés-
sel kellett kivágni, miután mindketten a végsőkig kimerültek a fö-
löslegesnek bizonyult küzdelemben.
Misi miatt úgy tudtuk, hogy a csecsemő az első hetekben kép-
telen kaszálni a végtagjaival, emiatt megmarad rajta a takaró, de
Erzsi azt már az első éjjel lerúgta, és maga alá gyűrte. Ahogy Mi-
sivel ellentétben, aki ezt hathetesen tette, már a hazahozatala nap-
ján ránk mosolygott, méghozzá jól láthatóan gúnyosan. Később
szemrehányást tettem magamnak, amiért saját romlott belső tar-
talmaimat kivetítettem egy ártatlan újszülöttre. Pedig ez a gúnyos
mosoly tényleg ott volt, még ha reflexszerűen, örökletes anyag-
ként derengett is át az arcvonásokon, hogy amikor néhány hétre
rá újra, már valóban és szívből mosolygott, azt már bájosan tegye.
A gúny pedig jóval később mint személyiségjegy tért vissza, még
ha az egy ötévesnél egyelőre csak csírájában mutatkozott is.
Misi példáján nála is szüntelen mozgásra, lázas tevékenykedés-
re számítottunk, de ő „alapjáraton” megfigyelt, és hosszas bámu-
lásaiba mintegy szüneteket iktatott azzal, ha időnként foglalatos-
kodott valamivel. Ami nekem, aki otthon maradtam vele, kedve-
zett, hiszen legtöbbször jól elvolt magában, én meg olvashattam,
néha még írhattam is, nem kellett felvennem vagy melléje guggol-
nom. Mégsem voltam felhőtlenül boldog. Szorongtam, vajon elég
élénk-e a gyerek.
A háztól a közeli vízesésig szoktam elsétálni a csecsemővel. Egy-
szer télen, a csikorgó hideg utáni enyhületben mentünk. A szem-
lélődő Erzsike a babakocsiban ülve, vastagon bebugyolálva egész
úton meg se moccant. Annak a régi kőhídnak a közepén álltunk
meg, amely a sziklafalról lezúduló vízesés előtt boltozódott. A ba-
bakocsit úgy fordítottam, hogy Erzsike mindent lásson. A máskor
tomboló vízesés a korábbi nagy mínuszoktól sokszintes, bonyo-
lult kristályformációvá változott. Dermedtségének pazar parado-
xona ekkor az a mozgás volt, amely a hirtelen felmelegedés miatt
a jég alatt újra megindult. A víz a mélyebb rétegekben kisebb-na-
gyobb ágakban folyt, míg máshol csorgott és szivárgott, közvet-
lenül a kéreg alatt cseppekre bomolva préselődött tovább. Voltak
felületek, ahol száz és száz vízcsepp egyszerre látszott, mintha
üvegtáblák mögé lennének szorítva. A legtöbbje egy helyben lük-
tetett, egyik-másik nekiiramodott, hosszabban-rövidebben arrébb-
gurult. A pulzálás, a cikázások szeszélyes mozgásalakzatokba ren-
deződtek, mintha gyöngyök játéka lenne az egész, sajátos látvány-
szimfónia.
Mindkettőnk életében ez volt az első befagyott vízesés. Én, túl
a negyvenen, nagyon lelkes voltam. Tőle, a kilenc hónapostól azt
vártam volna, hogy kézzel-lábbal hadonászik. Ehelyett úgy bá-
mult, mint szokott. Semmi jelét sem adta, hogy érdekeset látna.
A teljes értetlenségből fordultam át. Hirtelen fogtam fel. Nem
azt látja, ami körülötte van, hanem, ami belül. Ő oda figyel. Túl
erős a saját világa, a képzelete köti le. De miért akadok fenn ezen?
Min csodálkozom? Magam is szakasztott ilyen voltam és vagyok.
Amióta az eszemet tudom, mindig az volt a bajom, hogy ezzel mit
tudok kezdeni. A fantáziámmal. Amit belül láttam, legtöbbször
erősebb és hatalmasabb volt, mint az, amit odakinn. Sokáig fél-
tem, hogy a fantáziám egyszer legyőzi a valóságot. Hogy végleg
erősebb lesz. Hogy megőrülök. Míg végül a remény, hogy isme-
rem annyira a valóságot, hogy mégse őrüljek meg, átfordult bizo-
nyosságba.
Erzsikénél is másból lett baj. Az evésből.
Mondanom se kell, hogy Misi mindent mindig örömmel meg­
evett. Egyévesként két pofára falta a camembert-t Bordeaux-ban,
ahol akkor éltünk, és az egyik korosabb tanítványom az egyetem-
ről, aki a hetvenes években volt kismama, egy nálunk tett látoga-
tása alkalmával megajándékozott minket a hajdani, gyerekeknek
szóló ételkalauzával, ahol többek között az állt, hogy a szülők ne
siessék el a csecsemő sajttal való megkínálását, és a roquefortot, a
benne lévő nemespenész miatt, féléves kora előtt ne tegyék elé.
Bárhányszor újraolvastunk, pukkadoztunk a nevetéstől. A magam
részéről ráadásul közelebb kerültem annak a francia gyomornak
a titkához, amelyet nem bírtam eléggé csodálni.
Eleinte Erzsike se volt az a kákabélű, de markáns ízlése igen
korán megmutatkozott. A vörös húsokat már a legelején kiköp-
te, a csirkét, pulykát egy ideig elfogadta, de később már azt se.
A virslit és a sült baconszalonnát ette a legtovább, de két-három
évesen ezekkel is felhagyott. Azzal egy időben, hogy kisütötte,
az állatokat amiatt ölik meg, hogy megegyék. Ő viszont sajnál-
ta őket. De akkor még a tojás és a hal ellen nem tiltakozott, csak
például a főtt tojásból a fehérjét a tányérja szélére piszkálta, a
halból pedig kizárólag a panírozott rudacskákat ette meg, és a
sült lazacot. Azután az egyik mondókáskönyv illusztrációja mi-
att fennakadt azon, amit már régről tudott, csak nem helyezte
ebbe az összefüggésbe. Tudniillik, hogy a tyúk tojja a tojást. Lát-
hatólag elemi erővel érte a felismerés. Többet a tojást sem volt
hajlandó megenni. Ugyanakkor végigvehette magában, milyen
étel származik még az állatoktól. A sült lazac, amit rózsaszínű
szeletnek hívott, a színe miatt az egyik kedvence volt. Most kér-
lelhetetlenül kiiktatta az étrendjéből, de a halrudacskáknak sem
kegyelmezett. A tejjel mindig válogatós volt, néha a soványat
itta, a zsírosra fanyalgott, néha fordítva, mondhatni, felváltva
nem szerette őket. A továbbiakban már egyiket sem itta. A saj-
tok közül egyféle félkemény sajtot, a Jarlsberget ette meg, hiába
kínáltuk camembert-rel és roquefort-ral „féléves kora után”. Egy
nagy kedvence volt viszont: a parmezán. Azt mindenre ráreszel-
tette velem, még magában is rágicsálta.
Történt aztán, hogy egyszer a nagytükör előtt illegett. Először
jó vastagon kisminkelte magát Bori régi, kidobásra szánt kencefi-
céiből, majd felpróbálta a bizsuit, miközben a nappali másik felé-
ben Misi, aki ezzel töltötte az engedélyezett, napi számítógépide-
jét, bekapcsolta magának az internetes norvég tévén a Newton
nevű gyerekprogramot, ahol a sajtgyártásról beszéltek, és érdekes-
ségképpen megemlítették, hogy a híres olasz sajtnak, a különle-
ges ízű parmezánnak az oltóanyaga borjúgyomorból készül.
A konyhában voltam. A nappalitól csak egy tolóajtó válasz-
tott el, amely, mint mindig, most is félre volt húzva. Tettem-vet-
tem beavatkozásra készen. Bár Erzsikének segített az anyja a
sminkelésben, de a szakácskötényem benedvesített sarkával az
előbb én töröltem ki a szemét, amit csípett a belekerült szemfes-
ték. Már elmúlt a sírás, és tartott a csillogó gyöngyök és láncok
feletti öröm, én meg a mosogatógépbe pakoltam a szennyes
edényt, amikor elhangzott a nagy okosság a parmezánról. Fel-
néztem a koszos vizespoharak rekeszéből, és egyből megtalál-
2018. JÚNIUS 1.
tam Bori tekintetét. Dühöt és kétségbeesést olvastam ki belőle.
Magam is azt éreztem. Hát miféle eszement világban élünk, ahol
csak úgy röpködnek a hülye információk? Kilökik őket a virtuá­
lis univerzumba, ahol, mint valami űrszemét keringenek tovább.
A fenébe a francia felvilágosodás nagy illúziójával! Miért kéne
mindig mindent tudni az embernek? Ez is most mire jó? Borjú-
gyomor és parmezán! Marha érdekes. Valójában egy apró rész-
let, ami tökéletesen mindegy. Egyedül nekünk nem. Mi elveszít-
hetünk miatta egy nagyon értékes és fontos fehérjeforrást Erzsi-
ke számára. Már, ha meghallotta.
Nem kínáltuk egyből, rögtön a következő étkezésnél. Türelme-
sek voltunk, pedig izgultunk az anyjával. Azt gondoltuk, kiha-
gyunk pár napot a parmezánnal. Kérje esetleg ő. Nem kérte, de
nem ám. Amikor végül eléje tettem, határozottan rázta a fejét. Len-
gett, lobogott Boritól örökölt, vörösbarna hajkoronája. Érveltem,
hogy nem magával a gyomorral készítették, hanem az azon ne-
velt... Majdnem kicsúszott a számon, hogy „állatokkal”, amivel az
„enzimeket” akartam helyettesíteni, hogy érthetőbb legyek, de kis
megtorpanás után sikerült „lényecskéket” mondanom. Rögtön
érzékeltem a baklövésemet. Mert hát nem ugyanolyan ronda do-
log lényecskéket enni, mint állatokat? Hol a különbség? Talán in-
kább még gonoszabb! Erzsike, különben is, messze nem volt ezen
az elvontsági szinten. Mit értett? Neki elég volt, hogy közvetlen
Kun Árpád:
Aki bújt
Matzon Ákos munkája
kapcsolat van a „boci pocakja, amit kicsinálnak”, és a valahai ked-
venc sajtja között. Ezek után már csak a Jarlsberget próbáltam
megmenteni. Lyukat beszéltem a hasába, hogy annak az oltóanya-
gát, bizonyisten, növényekből csinálják. Nem bántanak miatta
semmilyen állatot. De hogy akkor is a boci elől veszik el a tejet,
így Erzsike. De, nyugodjon meg, mi csak azt isszuk, amit ő már
nem bírt kiszopizni, így én. Nagy szofista lettem, de legalább a
Jarlsberget később is meg-megette.
Jómagam egy mindenféle megalkuvásra kész zabagép voltam
világ életemben, ami azon az elvtelen elven működött, hogy amit
be lehet falni, azt be kell. A petrezselymes-foghagymás csigától a
pirított sáskacsipszen át a füstölt ecetes bárányfejig mindent válo-
gatás nélkül megettem, de egy egyszerű, jó lecsót se vetettem meg
soha. Szenvedélyesen érdekelt minden ismeretlen íz, és akárhány-
szor szívesen újra próbáltam a régieket. Igazából minden elisme-
résem Erzsikéé volt azért, hogy ő, velem ellentétben, mennyire a
„fejével” eszik. Hogy nála ez elméleti kérdés. A világról alkotott
képzetei cenzúrázzák, milyen ételt vesz a szájába, és képes örök
nemet mondani olyan ínycsiklandozó falatoknak, amelyeknek én
fél percig se bírnék ellenállni.
Pedig Erzsike előtt előítélettel viseltettem a vegetáriánusok
iránt, amit öntudatos értelmiségiként gondosan rejtegettem még
magam előtt is. Ettől függetlenül többé-kevésbé úgy néztem rá-
juk, mint fogyatékkal élő evőkre, akik nevetséges gátlások miatt
nem merik átadni magukat teljesen az ízvilág csodájának, és túl-
bonyolítanak valami pofonegyszerűt. Erzsike miatt testközelből
megtapasztalhattam egy valódi vegetáriánus kialakulását. Miat-
ta kellett kibogoznom egy gubancos előítéletemet. Amiért hálás
lehettem neki.
Bár a fejével evett, nem jelentette, hogy ne lett volna érzékeny
az ízekre és szagokra. Éppen ellenkezőleg. Ő volt a legérzéke-
nyebb nyelvű kóstoló, akivel valaha találkoztam. Egy-egy bonyo-
lultabb fogásban egy kanál alapján rögtön megmondta, miből
főztem, mivel fűszereztem, még ha, zsenge kora miatt, nem tud-
ta is mindegyik hozzávalót és fűszert megnevezni. Mert egyéb-
ként meglepően sokat meg tudott, tekintve, hogy már egészen kis-
korától tanítottam neki azokat. Erre úgy került sor, hogy gyakran
odasündörgött hozzám a konyhába, felkéredzkedett, hogy ültes-
sem a pultra magam mellé. Ettől az anyja mindig aggódni kez-
dett, de csak egyszer tettem figyelmetlenségből az ölébe egy for-
ró fedőt, ám egy kis síráson kívül nem lett nagyobb baj. Később
hozta a kisszéket, hogy azon állva felérjen oda, ahol dolgozom, és
feladatokat kért. Szenvedélyesen érdekelte a sütés-főzés, szívesen
kuktáskodott, és tátott szájjal hallgatott, ha magyaráztam, még ha
nem is mindig egyszerűsítettem le a mondandómat az ő szintjé-
re. A hozzávalókat és a fűszereket ilyenkor tanulta meg, menet
közben, ahogy előkerültek. Ha pedig bort nyitottam az étkezés-
hez, és dekantálás után kitöltöttem Borinak és magamnak, egy-
ből ott termett, hogy kicsike orrát a pohár nyílása fölé dugja, és
beleszagoljon a felszálló aromákba. Nem telt bele sok idő, és té-
vedhetetlenül beazonosította az aszalt szilvától, sárgabaracktól a
frissen kaszált füvön keresztül a nedves vadszőrig a borillatok leg-
finomabb árnyalatait.
Az utóbbi időkben néha halálsápadt tudott lenni. Bori tapogat-
ta a homlokát, faggatta, hogy van, mire Erzsike egy bosszús „jól
vagyok”-ot mormogott vagy nem válaszolt. Nemegyszer ránk te-
lefonáltak az óvodából is, mondták, hogy, „Essi” (ahogy ők ejtet-
ték az Erzsit) levert és fáradt, rosszul érzi magát, fekszik a kanapén,
és várja, hogy érte menjünk. Hazavittük, arra számítottunk, hogy
kijön rajta valami vírus, ami az ovisok között körbejárt, de legtöbb-
ször már estére új erőre kapott, és másnapra sem lett beteg.
Állandó aggodalmunkká vált fektetés után, amikor a gyereke-
ket megbeszéltük, hogy „ez így nem állapot Erzsikével”, hús, to-
jás és hal nélkül nem kapja meg a szervezete a szükséges tápanya-
gokat. Utánanéztünk a neten a vegetáriánus gyerek táplálásának.
Hogy mivel tudjuk pótolni a „kieső” fehérjéket és vitaminokat.
Csicseriborsót, paradicsomos babot, spenótot, brokkolit, amit ér-
tünk, eléje tettük, aztán vagy megette, vagy nem. Az óvodai gyen-
gélkedések idején már elég tájékozottak voltunk, hogy vérszegény-
ségre gyanakodjunk. Elvittük az egészségközpontba a háziorvo-
sunkhoz, aki megvizsgálta, súlyt és magasságot mért, mutatta a
görbéjét, hogy az utóbbi évben az átlagos alá esett a növekedése,
és lassan eléri a piros határt. A laborban vért vetetett tőle. A vér-
minta alapján kimutatták a vashiányt. Mentünk a patikába, hogy
megvegyük a vastablettát, a B12-vitamint és egy annál is erősebb
dózisú D-vitamint, mint amit addig kaptak a gyerekeink. Az első
pár napban szépen szedte a felírt bogyókat, láthatólag megijedt a
hercehurcától a háziorvossal és a vérvétellel, nekünk meg egy te-
endővel több lett, amire emlékeznünk kellett a gyerekekkel kap-
csolatban, ráadásul vigyázhattunk, nehogy Jarlsberget vagy más
tejterméket kapjon ilyenkor – mert az azokban lévő kalcium gá-
tolja a vas felszívódását –, mígnem egy reggel megtagadta, hogy
bevegye a „vasát”.
A felgyűlt szorongás miatt rosszul reagáltunk, idegesek lettünk,
ráparancsoltunk, amire ő, határtalan öntudatával, végleg megma-
kacsolta magát. Ekkor megfenyegettem, hogy ha alultáplált lesz,
elveszi tőlünk a norvég gyerekvédelem, aminek akkoriban olyan
rossz híre volt, hogy az leszivárgott az óvodások közé is, miután
Norvégia-szerte több bevándorló szülőtől elvette a gyerekét, és
tüntettek ellene Moszkvában, Varsóban és Bukarestben az ottani
norvég nagykövetségek előtt. Misi megrettenve pislogott, Bori vil-
lámló szemekkel a fejét csóválta, és én is elröstelltem magam alpá-
ri módszeremért. Viszont Erzsike duzzogva, de bevette a vaspót-
ló tablettát. Következő reggel már az első pillanattól bömbölt, si-
koltozott, hogy nem és nem. Kitörése mindkettőnket megrendí-
tett. Megnyugtattuk, majd egy óvatos faggatózás után, amiben
Bori volt igazán jó, kiszedtük belőle, hogy valójában „megrozsdá-
sodni” nem akar. Győzködhettük, hogy azt csak az autók meg a
gépek csinálják, ő a vaspótló tablettától nem fog, hiába.
Eszembe jutott egy néhány héttel korábbi jelenet, amikor az
öreg dongatemplom mellett elhajtva megemlítettem, milyen csend
van, pedig hogy nyüzsögtek itt nyáron a turisták. A visszapillan-
tóban láttam, hogy a hátul ülő Erzsike arca eltorzul a rémülettől.
Egyből megértettem, hogy a turistákkal van baja. Sietve elmagya-
ráztam, hogy azok mik, és hogy tulajdonképpen mi is azok vol-
tunk a nyári vakációban Budapesten. Szavamba vágott, hogy hall-
gassak. Mintha a gyerekevő zombiról beszéltem volna. Tudtam,
most ugyanilyen mágikus erővel hat rá a „megrozsdásodás”. Hon-
nan szedte, rejtély, de nem számított. A lényeg az volt, hogy a vas-
tablettát akár a vécébe is lehúzhattuk volna. Nem volt többé az a
furfang, az a hatalom, ami lenyelethette volna vele. Tettünk ké-
sőbb egy elkeseredett kísérletet. Ezúttal a vaspótló gyógyszer fo-
lyékony „kiszerelésével” próbálkoztunk. Jobb meggyőződésem
ellenére titokban kevertem a reggeli spenótós-áfonyás szmúdijá-
ba. Még egy előkóstolást is tartottam. A szmúdinak már magá-
ban olyan erős és kellemetlen íze volt, hogy azon mit se rontott a
vaspótló – állapítottam meg én, de tévedtem. Erzsike rögtön meg-
érezte. Fröcsögve köpte szét a kortyát, és a zöldeslila permettel be-
terített mindent az étkezőasztalon. Majd ugyanazzal a lendület-
tel rám mutatott:
– Az az ember be akart csapni – harsogta felháborodva.
Felugrott az asztaltól, kiszaladt, bevágta maga mögött az ajtót,
csak úgy döngött, és feltrappolt a szobájába.
Felhívtuk a háziorvost, megbeszéltük vele, hogy minél nagyobb
adag nyers spenótot keverjünk bele az ételeibe, amíg a „vasát vis�-
sza nem hozzuk a rendes szintre”.
Az egésszel kapcsolatban engem egy bevallhatatlan bűntudat
is gyötört, egy személyes rémkép is üldözött.
Radulescu Réka Oanától, az első feleségemtől, amikor 1997
márciusában elhagyott, egy nagy batyut kaptam a további életem-
re útravalóul, válogatott kudarcaimmal tele. Lelke mindenféle pol-
cairól előrámolta a sérelmeit, és szemrehányásként összecsoma-
golta nekem. A legtöbbjét már ismertem korábbról, számítottam
rájuk. Többé-kevésbé még azt is meg tudtam becsülni, melyiknek
milyen súlya van. Azért adta át mindezeket a terheket nekem, ami-
ből egy rész nem engem illetett, hogy ő minél könnyebben me-
hessen el.
Talán az étkezést illető kifakadása képesztett el legjobban. Őszin-
tén azt hittem, hogy ha minden be is csődölt közöttünk, első he-
lyen a szex, ezzel minden a lehető legnagyobb rendben van. Ami-
kor csak tudtunk, együtt ettünk, sokszor étteremben, de gyakran
főztem otthon is, képességeimhez képest a legjobbakat. Az ösz-
töndíjaimból, az írásaim honoráriumából rendszeres munka hí-
ján is gondtalanul megéltünk. Futotta az időnkből, hogy terített
asztalhoz üljünk, ahol mindig több fogást tálaltam, elbeszélget-
tünk a falatok és a kortyok között. Egyszóval megadtuk a mód-
ját. Réka távozásakor hirtelen kiderült, hogy ezt is elhibáztam.
Hogy a „zabálás” csak nekem volt fontos. Ő bármit bekapott vol-
na, az egész hülye ceremónia az agyára ment. Hogy nálunk „ét-
kezési diktatúra” volt.
Akkor mi van, ha Erzsike, Radulescu Réka Oana távoli visszfé-
nyeként, az étkezési diktatúrám ellen lázad? Miközben maga a
konyha meg a főzés érdekli (tőlem örökölte, szegény), a saját evé-
sét gyökeresen máshogyan képzeli el, és az ellenállását növény-
evéssel demonstrálja?
Isten nem ver bottal.
15
A Héthalmi testvérekről – akármennyire Ferdinandy György:
töröm a fejem – keveset tudok. Talán mert
később érkeztek. A táborban már min­

A gerillák magyar orvosa

denki megtalálta a helyét, barátságok szö­
vődtek, kapcsolatok. Az is, hogy két test­
vér, együtt! Szobatársak voltak, együtt
jártak mindenhová. Nem volt szükségük
senkire. Amikor pedig egy motorra is szert
tettek, alig láttuk őket. Reggel bepöfög­
tek a városba, és csak estére kerültek
haza.
Az, hogy haza, nagy szó. A láger egyet­
len hosszú barakkból állt, az Army húzta
fel, később a háborús menekülteket tele­
pítette ide a francia kormány. 1956 után
pedig a budapesti felkelőket: a magyar diá­
kokat.
Eleinte, az első hónapokban, a nyelvet
tanulták. Arra, hogy ki minek készül, csak
később került sor. Amikor már el tudták
dadogni a terveiket.
Csaba, a fiatalabb testvér, orvosira je­
lentkezett. Aztán neki is elmagyarázták,
hogy orvos itt, Galliában, csak francia ál­
lampolgár, mi több, csak született francia
lehet. A többiek átmentek fogorvosira, kö­
vesse ő is a példájukat. Fogorvosokban hi­
ány van, fogász mindenki lehet. A bátyja
valami praktikusabb pályát nézett ki ma­
gának. De ő, Csaba, nem engedett. A me­
dikusok között ő lett az első, az egyetlen
idegen.
A tábor – mondanom se kell – kívül esett
a városon. A buszmegálló talán három ki­
lométerre lehetett. Begyalogoltunk, annyi
baj legyen. Ezen az úton történt a baleset.
A Héthalmi testvérek egy fának rohantak.
Életben maradtak, de Csaba bal lába da­
rabokra szakadt.
És itt tulajdonképpen véget is érne a tör­
ténetem. Levizsgáztam, meghívott ven­
dégtanárnak egy trópusi egyetem. A tábor
lakói szétszóródtak a világban, jómagam
is csak egy-két régi társsal tartottam a kap­
csolatot. Tőlük tudtam meg, hogy Csaba
talpra állt. Orvos lett belőle, csak azért is.
Valahol Afrikában él, Albert Schweitzer
nyomdokain halad.
Él a genfi tó partján – Nabokov és Char­
lie Chaplin közelében – egy asszony, aki­
be idestova fél évszázad óta szerelmes va­ Matzon Ákos munkája
gyok. Ő küldte nekem a párizsi Expresst,
amiben – egy afganisztáni riportban – Héthalmi Csaba nevé­ ki: „Héthalmi doktor vért ad.” Húsz év ide vagy oda, Csaba hatos társamat, akinek a jelek szerint édes mindegy volt, hogy
re akadt. nem sokat változott. Néhány festői részlet: „Durván (nyer­ hősöket vagy terroristákat gyógyított.
Akkor, a nyolcvanas években, csakúgy, mint mi 1956 őszén, sen) tréfálkozik egy szakállas sebesülttel, akinek kádnyi sóol­ Nemrég ismét kaptam a genfi tó partjáról híreket. Barátnőm mel­
a szovjetek ellen harcoltak az afgán gerillák. És ott, a sivatag­ datban ázik a karja. lékelte egy Perpignanban élő francia asszony, Annie levelét. Ebben
ban, hűen a múlthoz, Csaba volt Amin Wardakék első orvo­ – Visszavarrtam! – mutatja. Csaba özvegye – mert ő volt a feladó – leírta férje utolsó napjait.
sa. Az Express riportja Daniella Lorch amerikai újságírónő Jól beszél perzsául is. „Hazaérkezése – 2001 – óta súlyos beteg volt. Tizenkét évig
beszámolójára támaszkodik. „Tar koponyáján hosszú, fehér És megy tovább. Mosdat és kötöz, minden munkát egyma­ húzta a malária következményeit. A szíve gyenge volt, és a
forradás…” – így kezdődik dr. Héthalmi női szemre valló le­ ga végez. Ide, a sivatagba, nem könnyű találni orvosokat. Az mája sem működött. Itthon tartottuk, nem töltötte kórház­
írása. „Széles állkapocs, nehéz, izmos test, nagy, kemény ke­ első, az akkor még egyetlen sebész csak 1987-ben érkezett. ban csak az utolsó hónapot.”
zek. Csak rekedt hangja és szaggatott beszéde árulja el, hogy Idővel aztán – akárcsak tőlünk – Afganisztánból is kivonul­ „2013-ban halt meg, május 19-én. Végig mellette marad­
valahonnan Kelet-Európából érkezett.” tak a szovjetek. Most a változatosság kedvéért az amerikaiak tam. Aznap klasszikus zenét hallgattunk, a kezemben tartot­
A folytatás már a szokványos francia szöveg. Héthalmi dok­ ellen harcoltak a gerillák. Vezérük, Bin Laden pedig nemze­ tam a kezét. Nagy orvos volt” – így fejeződik be Annie leve­
tor „magyar származású” és tizenkilenc éves, amikor Francia­ ti hősből egyik napról a másikra veszedelmes terrorista lett. le. „Nagy orvos, és csodálatos ember.”
országba érkezik. Az újságírónő Kabulban talál rá, a gerillák A filmen, amire véletlenül rákapcsoltam, Csabáék táborában Manapság, fél évszázad után, az ötvenhatosok megírják a
sátrai alatt. „Tsaba” végtagokat varr össze, aknák által szétté­ éppen célba lőnek, amikor a hasaló katonák fölött nagydarab, kalandjaikat. Sok sikertörténet, aki végigolvassa, belefárad.
pett gyermekeket és asszonyokat. burnuszos alak halad át. Szerencsénkre itt van nekünk ő is: doktor Héthalmi Csaba,
A hátborzongató riportot fekete-fehér amatőrkép egészíti Arról, ahogy a bal lábát húzta, azonnal felismertem ötven­ az afgán gerillák orvosa.

Lugosi Viktória: már melltartót hord, de hogy ez a simogatás ott és csak ott
nincs rendben, nyilvánvaló volt, de nem tudta, mit kellene

Vándorhomár
Anya odaállította az ajtófélfához: még mindig csak 116 cen­
ti magas. Vizsga a zeneiskola színpadán. Nincs menekvés, mö­
götte egy hosszú asztalnál fásultan könyöklő tanárok, előtte
büszke szülők. Sötétkék szoknya, fehér blúz, túl kell élni. Az­
tán egyre több gyakorlás és szabóbéla. Egymás közt csak úgy
emlegették a tanár urat, hogy a szabóbéla. Unalmasabb ne­
vet elképzelni sem lehet. És az ember, aki viseli, olyan, mint
egy beszáradt fogkrémes tubus. Hosszú, vékony, alaktalan.
Minden pattogzik róla: a korpa a fejbőréről, a száraz bőr a ke­
zéről. A szavak pedig ütemesen hullottak ki belőle, ismétlőd­
tek, da capo al fine, semmi meglepetés, folyton ugyanaz. Tavasz­
tól őszig egérszürke öltönyben és lyuggatott szürke cipőben
járt, a drapp zokni, mint valami gusztustalan meztelen csiga,
apró kerek huplikban türemkedett ki a réseken.
– A legjobb zongoratanár! Vass Lajos tanítványa!
Anya alapos kutatást végzett, hogy kitől tanuljon. Szolfézs­
ra továbbra is a zeneiskolába kellett járnia, de szabóbéla ház­
hoz jött. Hogy ne legyen már annyira leterhelt a gyerek – ma­
gyarázta az anyja.
– Hoztam a jó időt, kezicsókolom (vagy éppen a rosszat,
hoztam az esőt vagy a jeget, a szelet vagy a fagyot) – derék­
ból olyan egyenes háttal hajolt meg, mintha törzsdöntést dik­
tált volna egy képzeletbeli tornatanár, és úgy is maradt, amíg
kezet csókolt. Dohos fiókszagot húzott maga után, mintha
egy két lábon járó ing volna, amit az előző szezonban ott fe­
lejtettek.
Szabóbéla türelmes volt, de nem ismert tréfát, ha ritmusról
és ujjrendről volt szó. Főleg fiú tanítványai voltak, ezért foly­
ton a sporttal példálózott, a zongora olyan, mint a karate, tö­
kéletes mozdulatokból épül fel, ameddig azok nem rögzül­
nek, nincs érzelem, művészet, győzelem. Minden darab aka­
dályfutás, könnyebb és nehezebb részek váltják egymást, aki
rosszul osztja be az erejét, azt a precízebb futó lehagyja.
Unalmas órák voltak, de szabóbéla az ötvenedik perc letel­
tével játszott öt olyan percet, amivel elvarázsolta őket. Elhi­
tette az emberrel, hogy ha másnap százszor eljátssza a hülye
Czerny-etűdöt vagy a lebutított fúgát, egyszer majd, talán, ha
semmi nem jön közbe, játszhat így egy pódiumon, zúg a taps,
és nem béna gyerekek lakásába kell felcaplatnia a hetedikre.
Bach vagy Chopin hangjaira anya beszaladt a konyhából, úgy,
ahogy volt, kötényben, lehuppant a koloniál fotel kopottas san­
zsanülésére, és ahogy szabóbéla ujjai szaladtak a billentyűkön,
mintha élesebbé váltak volna a fények, valódibbá MS mester
képe a bekeretezett papírposzteren, és testetlenné vált a szabó­
béla, a zene elfújta áporodott öregszagát, a szabadságérzetet,
amiről nem hitték, hogy megérkezhet a keleti blokkba.
Mindennap kellett gyakorolnia, nehogy szabóbélát elcsá­
bítsa egy szorgalmasabb növendék.
Anya az óra elején kávét hozott, amit a tanár úr még állva,
kisujját eltartva ivott meg a pici csészéből, nem győzve hang­
súlyozni, hogy ebbe anya nemcsak a szívét, de a kávét is be­
letette. Hogy lehetett ezen századszor is nevetni?
Amikor már érdemesnek tartotta rá, négykezeseket játszot­
tak, és a két alsó szólamot a háta mögött állva úgy felturbózta,
hogy az olcsó pianínó – amelynek páncéltőkéjéről anya úgy tu­
dott beszélni, mintha legalábbis egy Bösendorfert spendíroz­
tak volna meg a gyereknek – zengett, mint soha máskor.
Egy átlagos csütörtöki zongoraórán aztán szabóbéla szoro­
sabban mögé állt, és rátette a kezét a vállára. Azt hitte, ros�­
szul tartja magát, elvégre szabóbéla gyakran hangsúlyozta,
hogy a művészek a testükkel is játszanak. Egy hosszú darab
megterhelő fizikai munka, ahhoz pontos levegővétel szüksé­
geltetik, aminek egyik feltétele a helyes tartás, a nyitott, sza­
bad mellkas. Ezt már tízévesen tudta, hallotta eleget. Csak­
hogy szabóbéla keze egyre lejjebb csúszott, rásimult a mellé­
re, ami neki még alig nő, holott van olyan osztálytársa, aki
tenni, rémület vett erőt rajta, de a Bartókot folytatta, szabó­
béla azt mondta, tartsa a ritmust, figyeljen a legatóra, de hogy
figyelhetett volna, amikor égett az arca, szeretett volna feláll­
ni, de finoman visszanyomták a recsegő zongoraszékre, amit
egy néni hagyatékából vettek, egyelőre jó lesz ez is, mondta
apa, majd meglátják, nem kidobott pénz-e ez is. Kezdje a da­
rabot elölről, és ne törődjön semmivel, mondta szabóbéla, és
anya csak ennyit hallhatott a konyhában, ha hallott valamit
egyáltalán, kiabálni kellene, ezt gondolta, de nem jött ki hang
a torkán, csak érezte a száraz, fehér, repedezett bőr érintését
a blúza alatt. Újrakezdte a Bartókot, persze nem ment, akkor
szabóbéla besegített a bal kezével, de a jobb keze ugyanott,
illetve már nem is, te jó isten! Kúszott lefelé, és már a piros
kockás, pliszírozott miniszoknyája alatt járt, ott, ahol ő még
megmosni is szégyellte magát, és mozgott, és azt suttogta, mi­
lyen jó kislány, és milyen ügyes, addigra neki már a keze is le­
bénult, de még ott volt a billentyűk felett, csak a könnyei foly­
tak, és nem tudta, hogy fél perc telt el vagy fél óra, és akkor a
szabóbéla visszaült mellé, elővette a zsebkendőjét, aminek
pont olyan áporodott szaga volt, mint az egész szabóbélának,
és letörölte vele a könnyeit. Valami borzasztó vigyor ült ki a
vörös pofájára, lihegett, és azt mondta, cseréljenek helyet, és
bár az órának még nem volt vége, nekiállt és játszott valamit,
hosszan, nagyon hosszan, a szégyen dallama volt az, forró,
vörös, mély áradás.
Anyának kétszer is el kellett mondani, hogy hol, hova, mi­
vel. Meg kellett ígérnie, hogy apának egy szót se, cserébe meg­
ígérte, hogy gondoskodik róla, hogy soha ne ismétlődhessen
meg, ami történt.
Abban reménykedett, hogy lesz új zongoratanár, fiatalabb,
egy nő, ahogy kérlelte anyát, de kedden újra szabóbéla állt az
ajtóban, hozta a jó időt, kezet csókolt, felhörpintette a kávé­
ját, és ügyelt a legatóira. Anya pedig strázsált a koloniál fo­
telben, nem volt rajta kötény, olvasott. És ez így ment még
négy éven át.
– Vigyázok rád, mint egy anyatigris – mondta az anyja.
– Igen – mondta ő. De azt gondolta, hogy nem.
Szabóbéla óráinak sajnos nem az anyja vetett véget, hanem
az infarktus.
Hiába na, a zene olyasmi, mint a gátfutóverseny. Az anyja
hármukat indította, őt, szabóbélát meg a zenét. Holtverseny­
ben vesztettek.

16 2018. JÚNIUS 1.
 Nagy Zsuka:

földutakon, rövidre vágva

(helyzetjelentés)
restauráció

Anyád egy nagy malterkádban piszoárokat, vécécsészéket tisztít.

Hatalmas mennyiségű sósavban áznak.
Mikor leszereltétek, vigyáztatok, hogy ne törjetek el semmit.
A megrendelő teljes cserét kért, de nálunk a csere mindig csak egy kis restaurálás.
A sósav olcsóbb egy új kollekciónál, ezt mindenki belátja.
És az anyád malterkádja főnyeremény. Fejőskoca. Hozza a pénzt.
Számlát meg ír, aki szokott. Lemeszeljük az államot, az összes budijával.
És a napokig sósavban ázott testek újabbnak látszanak az újabbaknál.
Minden régi régi, minden új is régi. kontraszelekció, rendszer, váltás,
Sósavasabbak az örömök és a könnyek. Millió malterkád otthona vagyunk.

bor és gázolaj

Hetente többször leszívod a buszból a gázolajat, fáznak az utasok télen,

megveszed az Isten hidegét, és egy sörrel többet iszol.
Hátul magában beszél az öreg, örül, hogy nem lát semmit,
csak azok a szagok ne lennének, azok rosszabbak, mint a valóság.
Befelé nézni szebb, a múltban maradtak a színek.
Gázolajat ő is lopott, most együtt érzően didereg Nyíregy és Cserkesz között.
Ő két üveggel ivott mindig többet.
Régen, mikor a kádat megtöltötték borral, és onnan merítették korsóval az italt,
az volt az igazi, emlékezik vissza.
Az orvos azt mondta, hogy ha nem hagyja abba, megvakul.
A barátját akkor elvitte ez a kúra, bekerült a kórházba, szétitta a máját,
infúzióra kötötték, gyógyszerekkel kezelték, mikor jobban lett,
kiszedte a kezéből a branült, felvette a pizsamájára a köntösét,
és kiment leinni magát a Gyógyegérbe, két nap múlva meghalt.
Az öreg azóta nem lát. Két szagot már messziről megérez, a borét és a gázolajét.
És a felesége amo- és wu2-szagát nem adná semmiért.

sör, kinti budival

Ha új csapról töltik a sört, fröcsköl, mint egy részeg farok,

céloz, de nem talál bele a pohárba, aztán megnyugszik, mint aki már tíz éve
látja ugyanazt a testet, és nem köpköd, nem vonaglik, csak rohama lesz.
Elterül a földön, min a kutyája, mikor játszani akar, fennakad a szeme, mintha
gyönyört élne át, vagy akasztanák, vagy mint aki végleg megőrült, mert nem akarja
tartani tovább magát. Váttöfákizlájf. Kár, hogy így mondod, magyarul sokkal erősebbet lehet,
mindenből, almából, szőlőből, szilvából, körtéből. Halálból, életből is erősebbet. Üszkös,
fekélyes élet. Káromkodást, nyögést, kéjt hoz a szél a kinti budi körül, tavasz van,
a csirkék dudváznak a kertben, a disznóól oldalát süti a nap, letolt nadrágok virítanak,
minden udvarnak van egy segg holdja, kicsi csillaga. Verbálisan és orálisan is a szívben,
csak így lehet.

mennyország, föld utca

Erzsi néninek akkora bajusza van, hogy Erzsi bácsi presszójába megyünk, ha kérdik.
Kusza szabásminták az orrán, orcáján összegabalyodott kicsi évtizedek.
Medvelábán nagy mamusz, tenyerében sok pofon, néha félünk tőle, néha ugratjuk.
Erzsi bácsi a mosogatóvizet nyáron a lábunkra önti, télen a sörbe. Sok tepertős pogácsa is
van a tenyerében. Egyikkel azt süti, a másikkal pofozza málé fiait. Én nem tudom, hogy
kellene élni, de Erzsi bácsi presszójában érzem, huncut angyalok köröznek.
Néha leütik egymást, máskor egymásba gabalyodnak, aztán kibékülnek, hazatámolyognak,
felköltik, végignótázzák és -hugyozzák az utcát, mert ilyen az élet, ennyi boldogság.

2018. JÚNIUS 1. 17
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG – Bazsányi Sándor
n Mohácsi Balázs: hungária út,
hazafelé. lassúváros-kiáltvány.
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018,
80 oldal, 1499 Ft
Ha már a költőként bemutatkozó
Mohácsi Balázs kötetének tartalom-
jegyzékében közvetlenül a verscímek
után, mondhatni, a versek közé so-
rolva találom az intertextualitás & kol-
lázs című, külön mottóval is kitünte-
tett szövegegységet, amely ráadásul,
és persze erős túlzással, lényegében
nem is igazán különbözik a könyv
alcímét adó lassúváros-kiáltvány felso-
rolásalakzatától, talán megengedhe-
tek magamnak egy gyors utalást az
„intertextualitás” egyik „kollázs”-sze-
rű példájára. Még ha párhuzamom
két szereplője közül történetesen sem
Italo Calvino, sem Esterházy Péter
nem szerepel az egyébként nagyon
sok nevet tartalmazó, mérsékelten
eklektikus seregszemlében (a „30y”
zenekartól számos szerzőn és elő-
adón át a „zokogó majom”-ig). Mind-
azonáltal az irodalomközi kölcsön-
FIZESSEN ELÕ
AZ ÉLET ÉS
IRODALOMRA!
Lapunkat minden pénteken
házhoz viszi Önnek
a Magyar Posta munkatársa!
Elõfizetés
egy évre 19 860 Ft
Megrendelhetõ
a szerkesztõségben.
Telefon: 210-5149, 210-5159
Fax: 303-9241,
e-mail: lapterjesztes@es.hu
Hejh, én, a városlakó, itt vagyok!
zéseiről híres magyar író 1991-es úti-
rajzának, a Hahn-Hahn grófnő pillantá-
sának Le città invisibili (Láthatatlan vá-
rosok) című fejezete úgy élősködik
az olasz kolléga regényszerű „kollá-
zsán”, hogy közben ráolvassa–írja an-
nak képzeletbeli városait a valóságos
Budapest elképzelt másaira. Látha-
tóvá téve így mintegy a „láthatatlant”:
„Álmukból ébredve elindultak meg-
keresni azt a várost; nem találták meg,
de elhatározták, hogy fölépítenek
egyet, amely olyan, amilyen az álom-
beli volt.” Továbbá, azazhogy a hi-
peraktív „Utazó” titokzatos „Megbí-
zójának” vagy „Bérlőjének” (Calvi-
nónál az előbbi Kublaj kán, az utób-
bi Marco Polo) címezve a bókot:
„Senki nem tudja nálad jobban [...],
hogy a városokat sohasem szabad
összetéveszteni az elbeszéléssel, amely
leírja őket. Mégis a kettő között szo-
ros összefüggés van.”
Nos, valószínűleg „senki nem tud-
ja jobban” Mohácsinál, hogy egyfe-
lől Pécs városát „sohasem szabad
összetéveszteni” a hungária út, hazafe-
lé című könyv poétikus téralakzatá-
val, másfelől viszont „a kettő között
szoros összefüggés van”. Vagy leg-
alábbis lazán szoros összefüggés.
Merthogy könyvéből, ugyanúgy,
ahogyan a Calvino-műből, bizony
nem teljesen derül ki, és ez persze
egyáltalán nem baj, hogy „a jelek e
sűrű burkolata alatt milyen is való-
jában a város, mit tartalmaz vagy
rejteget”; vagy hogy milyen viszony-
ban van az úgynevezett „égi város”
a „föld alatti ikertestvérével”; vagy
hogy mit tudhatunk „két annyira
különböző tárgy titokzatos kapcso-
latáról, amilyen a szőnyeg és a vá-
ros”... Ámde ugyanitt azt is mond-
ja Kublaj kán a „láthatatlan váro-
sok” jövőbeli tapasztalataiba már jó
előre beleszédülő Marco Polónak:
„Én mégis felépítettem gondolat-
ban egy városmodellt, amelyből min-
den lehetséges város kikövetkeztet-
18
hető [...]” (Karsai Lucia fordítása).
Mohácsi pedig nem csupán „gon-
dolatban” építette fel a maga „vá-
rosmodelljét”, hanem valóságosan
is: először azzal, hogy családi kör-
ben mozgó gyerekből szabad város-
lakó és -használó felnőtt lett Pécsett;
másodszor meg azzal, hogy mind-
ezen tapasztalatokat szövegvárossá
transzformálta kiáltványszerűen be-
mutatkozó kötetében: Hejh bur-
zsoá! hejh proletár! – / én, a város-
lakó, itt vagyok! (És azonnal meg-
nyugtatom kritikám olvasóit: József
Attila már szerepel a névmutatóban.
Viszont a város- és épületleírások-
kal sosem fukarkodó költőtárs, Té-
rey János meg nem – ami persze egy-
általán nem hiba, és még csak hiány
sem. Csak mondom, mert, ha sze-
met nem is szúrt, de azért feltűnt.)
A kiáltványszerűség, kötetünk teo­
retikus igényű retorikus abrakadab-
rája egyfelől tényleg jól áll a fiatal
férfiként megszólaló költőnek, az
ön- és közegtudatos költői hangnak
– különösképpen akkor, ha ennek
műfajilag tisztázott igénye már a
címben is megnyilvánul, mint pél-
dául a tíz pontba szedett, sortörde-
lés nélküli lassúváros-kiáltványban: „(4)
a lassú város értékeivel értelmet ad
a város–vidék kapcsolatnak, de el-
veti a fel-le bináris irányoppozíció
mentális hierarchiáját, és...” (21.) És
így tovább. Másfelől viszont olykor
esetlennek tűnhet ugyanez a nyelvi
sűrűség, mint például a kazinczy klub
meggyőzően sodró épületleírását
berekesztő fordulat stiláris kevert-
ségében, annak fülsértő fogalmi fe-
szességében: „jelölt nélküli / jelölő-
nek állni az ígéret / homlokzata
mögé.” (9.) És ha már többszörös
alliterációra ragadtatta magát a ter-
minologikus túlságokon megütkö-
ző kritikus, nézzük a rézgálic című
vers kissé erőszakosan kopogó, pus-
karopogás-szerű alliterációsoroza-
tát is: „parazita préshang / pirosan
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest
VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A
listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10%
kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu
weboldalon.
Költészet
Balló László: Keringő álom. Szombathelyi
történet
Szülőföld Könyvkiadó, 398 old., 2990 Ft
Stermeczky Zsolt Gábor: Tévedések tárgya
Scolar Kiadó, 72 old., 1495 Ft
Wirth Imre: Ő volt a rejtélyes állat
Scolar Kiadó, 89 old., 1495 Ft
Elbeszélő próza
Axelsson, Majgull: Nem vagyok Miriam
Ford.: Rácz Judit
Athenaeum Kiadó, 423 old., 3999 Ft
Birnbaum, Marianna D.: Láthatatlan törté-
netek
Magvető Könyvkiadó, 157 old., 2999 Ft
Centauri: Jégvágó
Magvető Könyvkiadó, 414 old., 3699 Ft
Hořava, Matěj: Pálinka. Prózák a Bánátból
Ford.: Peťovská Flóra
Typotex Kiadó, 188 old., 2500 Ft
Laurain, Antoine: A piros notesz
Ford.: Kiss Kornélia
Park Könyvkiadó, 190 old., 2500 Ft
Liu, Ken: A papírsereglet. És más történetek
Ford.: Ballai Mária, Beke Zsolt, Benkő Ferenc,
Bosnyák Edit et al.
Agave Könyvek, 390 old., 3780 Ft
Loe, Erlend: Doppler, az utak királya
Ford.: Lőrincz Balázs Bendegúz; második, át-
dolgozott kiadás
Scolar Kiadó, 242 old., 3450 Ft
Menasse, Robert: A főváros
Ford.: Győri László
Geopen Könyvkiadó, 399 old., 4500 Ft
Millet, Catherine: Catherine M. szexuális élete
Ford.: Tótfalusi Ágnes
Magvető Könyvkiadó, 255 old., 3499 Ft
Mora, Terézia: Szerelmes ufók
Ford.: Nádori Lídia
Magvető Könyvkiadó, 224 old., 3499 Ft
Az ÍRÓK BOLTJA júniusi programja
A bemutatók 17 órakor kezdődnek, az ettől eltérő időpontokat külön jelezzük. (Bp., VI., Andrássy út 45.)
1., péntek: MENHELY ALAPÍTVÁNY
Elmúlásunk hamutartója – A Fedél Nélkül alko-
tóinak antológiája (1993-2018). A bemutató
résztvevői: Dvorcsák Gábor, Pollák László, Akó
Tícián, Ho.Csi., Móritz Mátyás, Zilahy Tamás,
Pethő N. Gábor. Moderátor György Péter. A ver-
seket tolmácsolja Illésy Éva és Libor Laura
4., hétfõ: PRAE
Nyerges Gábor Ádám: Berendezkedés
A szerzővel Hercsel Adél újságíró,
kritikus beszélget
szakít tőlem el.” (56.) Vagy vegyük
a belső város hasonlatkényszerének
nagyszabású képzavarát, amely ro-
konságban áll a kazinczy klub fentebb
idézett szóképével, és amelyben bi-
zony nincs igazán végiggondolva,
mintegy épületszerkezetileg tisztáz-
va, mi is volna valójában – a „jelö-
lő” oldalán, a „jelölt” vonatkozásá-
ban – a „ház”, és mi a „homlokzat”:
„majd tartalom / nélküli vázként bi-
zonyítom létezésem, / mint egy ház,
amit kibontottak / a műemlékvédett
homlokzat mögül.” (59. – kiemelés:
BS.) Tényleg nem tudom eldönte-
ni, miféle képlogikai kapcsolatban
állna itt a „jelölő” (a „homlokzat”
mögül hiányzó „ház”) a „jelölttel”
(az úgynevezett lírai én „tartalom
nélküli vázával”). A magam részé-
ről inkább ezt a hasonlatot hallom
ki abból, amit ténylegesen olvasok
Mohácsi versében: mint egy műemlék-
védett homlokzat, amely mögül kibontották
a házat. És ez nem holmi iskolames-
teri kukacoskodás.
Merthogy tényleg érdemes röviden
elidőzni ennél az apró metaforikus
döccenőnél. Ugyanis a kiáltványköl-
tő városkötete hangsúlyosan ezen áll
vagy bukik: a retorika működőképes-
ségén, a célirányult nyelvhasználat
olajozottságán, az érzéki logika pon-
tosságán. Tehát akkor: létező „váz” a
(költő) költészet(e), vagy hiányzó „tar-
talom”? Vagy mindkettő? Tulajdon-
képpen Mohácsi az ön- és világszem-
léleti, valamint költészettörténeti és
poétikai síkokon érzékelhető hiányo-
kat vagy üres helyeket tölti fel a prog-
ramszerűen harsány igénybejelentést
megtestesítő költői nyelvével, amely
ugyanakkor megleli a vállalkozása si-
kerét biztosító szemléleti tárgyat, a
várost. Az avantgárd lelkületű, nyel-
vi túlmozgásra hajlamos szerző tehát
hajlandó alázatosan lelassulni a „las-
súváros” tapasztalatához, legyen an-
nak mintája akár Pécs (sokszor), akár
Berlin (néhányszor). Hangsúlyos gesz-
Petrarca, Francesco: Liber sine nomine – Cím
nélküli könyv
Ford.: Ertl Péter
Lazi Könyvkiadó, 243 old., 2200 Ft
Száraz Miklós György: Osztozkodik
Scolar Kiadó, 120 old., 2990 Ft
Szép Ernő: Emberszag
Osiris Kiadó, 195 old., 1480 Ft
Életrajz, napló
Apter, Jeff: High Voltage. Angus Young élete
Ford.: Bajtai Zoltán
Helikon Kiadó, 279 old., 3999 Ft
Ifjúsági irodalom
Auer, Margit: Mágikus állatok iskolája – Kővé
válva
Ford.: Nádori Lídia, ill.: Nina Dulleck
Tessloff és Babilon, 219 old., 2990 Ft
Kertész Erzsi: Panthera 3. A párduc hazatér
Ill.: Bernát Barbara
Pozsonyi Pagony, 414 old., 2990 Ft
Stilton, Tea: A fekete tulipán nyomában
Ford.: Túri Zsuzsanna
Kolibri Kiadó, 216 old., 3499 Ft
Irodalomtudomány
Jelzés a világba. Háború – Avantgárd –
Kassák
Szerk.: Dobó Gábor és Szeredi Merse Pál
Kassák Alapítvány, 79 old., 2625 Ft
Művészet akcióban. Kassák Lajos avantgárd
folyóiratai A Tett-től a Dokumentumig (1915–
1927)
Szerk.: Balázs Eszter, Sasvári Edit és Szeredi
Merse Pál
Petőfi Irodalmi Múzeum–Kassák Múzeum–
Kassák Alapítvány, 243 old., 5250 Ft
Szörényi László: Hunok és jezsuiták. Fejeze-
tek a magyarországi latin honfoglalási epika
történetéből
Nap Kiadó, 275 old., 3750 Ft
Művelődéstörténet, néprajz
Fejezetek a magyarországi könyvtárügy tör-
ténetéből (1945–1956)
Szerk.: Sonnevend Péter
Országos Széchényi Könyvtár–Gondolat Ki-
adó, 342 old., 2900 Ft
6., szerda: FISZ
Fitos Adrián: Készülődés. A szerzővel Molnár Illés
és Tinkó Máté beszélget
5., kedd: ORIOLD ÉS TÁRSAI
Dr. Purebl György: Alacsony intenzitású pszicholó-
giai intervenciók a mindennapi orvosi gyakorlat-
ban. A könyvet bemutatja dr. Purebl György, Szűcs
Anna neurológus (Országos Klinikai Idegtudomá-
nyi Intézet) és Dr. Kovács József igazgató (Semmel-
weis Egyetem Magatartástudodmányi
Intézet)
tusnak érzékelhetjük továbbá, hogy
a lassúváros-kiáltványban megnevezett
két költőelőd: Tamkó Sirató Károly
és Kassák Lajos – ráadásul az előbbi
egy tudományos–fantasztikus regény
szerzőjeként, az utóbbi meg az aláb-
bi ironikusan képmutató fordulatban:
„a lassú város legyen az első vers, ami-
ben semmit sem lopunk kassák lajos-
tól, se senki mástól, de félek, hogy ez-
zel letörölnénk mindazt, ami eddig
épült, amit olyan tisztán látni az em-
lékezetben. deleaturt jegyez a szer-
kesztői kéz: sok ez, túl sok.” (25.)
Egyfelől tényleg „sok ez, túl sok”;
másfelől meg a sokban, a várossze-
rű szöveghálózatban való bolyon-
gás során, örömmel bukkanhatunk
olyan árnyas helyekre, mint példá-
ul a liliom utca / tűzoltó utca, 150603
című városidill. Továbbá elismerő-
en nyugtázhatjuk a nyelvi folyama-
tot, ahogyan a huszonötsorosban, pusz-
tán a műveltető igealakok ceremo-
niális többlete által, az „előregyár-
tott vasbeton pillérek” beépítésének
leírása fokozatosan átváltozik iro-
dalmisággá, verssé. Vagy ahogyan
az ikarusz című költemény éjszakai
busza „szeli” retorikus érvénnyel
„két részre a várost”. Vagy ahogyan
ironizáltan heroikus „küldetéssé” fo-
galmazódik a die berühmter letzten wör-
ter szabatos berlini utazástörténete.
Vagy ahogyan a nagyvárosi metró
„bélrendszer” metaforája visszatér
a belső város című darabban. Vagy
ahogyan...
Tulajdonképpen ilyesféle részle-
teken, tetszésünkért ágáló aprósá-
gokon múlik, vajon át tudjuk-e adni
magunkat a lassúváros-kiáltvány nagy-
igényű nyelvi műveletsorának, va-
lamiféle poszt-neo-neoavantgárd re-
torikájának.
Scheurmann, Erich: A Papalagi. A tiaveai Tu-
iavii törzsfőnök beszédei
Ford.: Tax Ágnes
Typotex Kiadó, 141 old., 2500 Ft
Történelem, politika
Görgei Artúr válogatott írásai. Értekezések,
vitairatok, cikkek, interjúk 1848–1915
Vál. és sajtó alá rendezte: dr. Hermann Róbert
Zrínyi Kiadó, 519 old., 6800 Ft
Honukban otthontalanok. Tanulmányok az
1951. évi budapesti kitelepítések történetéből
Szerk.: Gyarmati György és Palasik Mária
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levél-
tára–Kronosz Kiadó, 409 old., 4200 Ft
Trócsányi László: Párizsi Napló. Avagy ami
a nagyköveti jelentésekből kimaradt... 2010.
július–2014. június
Századvég Kiadó, 432 old., 4490 Ft
Filozófia
Le Bon, Gustave: A tömegek lélektana
Ford.: Dr. Balla Antal
Belső EGÉSZ-ség Kiadó, 161 old., 2500 Ft
Szilágyi-Gál Mihály: A félreértés esélyei. Fi-
lozófiai, politikaelméleti és retorikai írások
Gondolat Kiadó, 137 old., 2500 Ft
Tuboly Ádám Tamás: Egység és tolerancia. A
logikai empirizmus tudományos világfelfogása
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Filozófia Intézet, 515 old., 2490 Ft
Keleti kultúra
Thich Nhat Hanh: Megbékélés. A belső gyer-
mek meggyógyítása
Ford.: Máriás Petra
Ursus Libris, 165 old., 2450 Ft
Pszichológia, pedagógia
Pennebaker, James W.–Evans, John F.: Gyó-
gyító írás. Ha fáj a történeted
Ford.: Török Péter
Kulcslyuk Kiadó, 244 old., 3150 Ft
Trauma-eredetű disszociáció. Elmélet és te-
rápia
Szerk.: Kuritárné Szabó Ildikó, Molnár Judit
és Nagy Anikó
Oriold és Társai Kiadó, 458 old., 4500 Ft
A Város és a kolóniák
– Zágoni Balázzsal beszélgetett
Csokonai Attila
könyves újság neten és papíron
2018. JÚNIUS 1.
Az alábbiakban ismertetett szépirodalmi al-
kotások közös nevezőjeként az újrakezdést je-
lölném meg. A hatalmi, politikai, családi vi-
szonyok okozta, kényszerű, legtöbbször hely-
változtatással is járó újjászületést, melynek
során az ismeretlen élethelyzetekbe kerülő hő-
sök addig rejtve maradt személyiségjegyei is
feltárulnak.
A további három regény elméleti alapveté-
seként is olvasható a horvát származású né-
met írónő,
Marica Bodrožić:
Cseresznyefa asztal
című alkotása, amennyiben a kényszerű újra-
kezdés folyamatát nemcsak végigjárja, de a
folyamat minden egyes állomásán a hőse lel-
kében zajló transzformációról is tudósít. Fő-
szereplője a szarajevói Arjeta, akinek a dél-
szláv háború kitörésekor sikerül elhagynia
szülővárosát, s először – hangsúlyozom – elő-
ször Párizsba tennie át a székhelyét. Az innen
induló újjászületés tehát tranzitléttel, azaz
olyasfajta átmeneti állapottal kezdődik nála,
amely minden további itt bemutatandó alko-
tás hősére is vár. A meg nem állapodottság
nyugtalanító érzése ez, amelynek elsősorban
a múltból hozott nyomasztó emlékek és a gyö-
kerek elvesztése okozta félelem az oka.
Bodrožić hősnője újrakezdését lelkiismeret-
furdalás kíséri: a családjából ő az egyetlen,
akinek volt lehetősége elmenekülni az ostrom-
lott Szarajevóból, s „boldogan” majszolni a
croissant-t, miközben, ahogyan azt maga Ar-
jeta megfogalmazza, „az otthon maradottak
éheznek. És szenvednek. És az életükért ag-
gódnak. Leginkább gránátokat számolnak,
és a halottak lajstromba vétele foglalkoztatja
őket.” (45.)
A lelkiismeret-furdalás elnyomására Arjetá-
ban tolerálható lélektani folyamat indul be:
lyukak, szünetek keletkeznek az emlékezeté-
ben, amelyekről sokáig úgy gondolja, hogy ő
nem is vesz részt bennük, s lassú léptekkel
úgy mehet át felettük, mint egy befagyott ta-
von. Ám a tranzitléte során fokozatosan, az
anyjától kapott több nejlonzacskónyi családi
fotó társaságában rá kell döbbennie, hogy „a
lyukak valamikor felolvadnak, s az ember be-
szakadhat” (12.). Azaz csak a lyukak betöm-
ködése után, a múltjával való szembenézése
árán találhat ismét önmagára. Amíg ezt nem
teszi meg, addig tranzitléte sem szűnhet meg:
bármely városban telepszik is le, soha nem
fogja otthon érezni magát.
Arjetában a felismerés, hogy „egy új élet
mindig a régi összegzése” (214.), a regény-
ben hét „napon”, azaz hét fejezeten keresz-
tül, tehát a bibliai teremtéstörténet szimbo-
likus idejére utalva történik meg. Ahhoz azon-
ban, hogy a hetedik napon, immár Berlin-
ben Arjeta „megpihenhessen”, s végre teljes
értékű új életbe foghasson, az újjászületése
minden egyes állomásán őt kísérő, nagyany-
jától örökölt cseresznyefa asztalra is szüksé-
ge van. Hiszen ennek az asztalnak a legmeg-
bízhatóbbak az emlékei, múltja Arjeta múlt-
ja is egyben, s ha a fiatal nő egy ponton meg-
karcolja, „akkor a cseresznyedeszka vérezni
kezd és mesélni, előrukkol mindennel, amit
a fa az utóbbi száz évben hallott és látott”.
(32.) Ami azért fontos, mert – tanulja el szin-
tén az asztaltól a hős – a látást változásnak
hívják. Az emlékekkel való bátor szembené-
zés nélkül, azok meglátása nélkül változni
sem vagyunk képesek.
(Fordította Szalai Lajos. Napkút Kiadó, Budapest,
2017, 224 oldal, 2990 Ft)
2018. JÚNIUS 1.
EX LIBRIS
GYÜRKY KATALIN
Az amerikai írónő,
Alexandra Silber:
Anatevka után
című regényének hősei mintha Arjeta sorsán
keresztül értenék meg a múlttal való bátor
szembenézés fontosságát. A regény, ahogyan
arra a címe is utal, a klasszikus mű, a Tóbiás a
tejesember (Hegedűs a háztetőn) folytatásaként a
tejesember másodszülött lányának, Hódel-
nek a további sorsát, s férjével, Percsikkel
együtt vállalt újjászületési kísérletét tárja elénk.
Pusztán a kísérletét, mert – szemben Arjeta
berlini, végleges letelepedésével és újrakezdé-
sével – Hódelt és Percsiket végig a tranzitlét
állapotában látjuk. A politikai szervezkedé-
Matzon Ákos munkája
sei miatt Szibériába száműzött fiatalembert a
klasszikus orosz irodalom iránt rajongó író-
nő művében dobrovolnijként, azaz önkéntes-
ként követi a kedvese is, maga mögött hagy-
va mindazt, amit Anatevka s a zárt zsidó kö-
zösség vallási és társadalmi szokásai jelentet-
tek a számára.
Silber, miközben továbbszövi a zseniális
klasszikus fikciót, nemhogy nem kívánja meg-
tagadni azt, hanem retrospektíve, Hódel Szi-
bériában megélt visszaemlékezésein és az ott-
honi életét felidéző álmain keresztül azt is
megmutatja, hogy a lánynál mik voltak a tran-
zitlét vállalásának, a lehetséges újjászületés
érdekében megtett radikális lépésnek az okai.
A vágy, hogy kitörjön a megszokott, ám szá-
mára már unalmasnak érzett anatevkai létből:
„A csecsek húzgálásának ritmusosan ismétlő-
dő hangja, az azt követő, bádoghangú loc�-
csanás és az állatok folyamatos nyögése – ez
jelentette az otthon zenéjét. (...) De a hang
valamiféle csenddel párosult — a kibírhatat-
lan üresség érzésével, amely azóta növekedett,
amióta Hódel az eszét tudta.” (15.)
Ezért nem véletlen – legalábbis a Hódel
múltjával párhuzamosan láttatott, Percsik-
életrajzot is felvázoló Silber-regény ezt sugall-
ja számunkra –, hogy a lány épp abba a fiúba
lesz szerelmes, aki nemcsak zsidó közössége
merevnek vélt szokásain, de egész Oroszor-
szág sorsán változtatni akar.
Percsik politikai célkitűzéseit a szibériai
tranzitlét ugyan megpróbálja megakadályoz-
ni, ám épp a hatalom brutalitása, a fogvatar-
Az Írók boltja (Bp., VI., Andrássy út 45.) sikerlistája
  1. Esterházy Péter: Az olvasó országa 
  2. Zoltán Gábor: Szomszéd 
  3. Daniel Kehlmann: Tyll 
  4. Kemény István: Nílus 
  5. Perneczky Géza: Művészet az ezredfordulón 
  6. Bödecs László: Az árvíz helye 
  7. Tompa Andrea: Omerta 
  8. Hont András: Senkiföldjén harmadszor 
  9. Szabó T. Anna: Határ 
10. Derek Jarman: Chroma 
tottakkal való kegyetlen bánásmód az, amely
Hódel vágyait – paradox módon – beteljesí-
ti. A fiatal nő ugyanis itt, a zord és emberte-
len körülmények között – saját maga számá-
ra addig ismeretlen szívósságának és kitartá-
sának köszönhetően – úgy kezdheti meg új-
jászületése folyamatát, hogy az emlékeiben és
álmaiban élő zsidó hagyomány motívumai a
szeme láttára válnak semmissé. Silber regé-
nye már önmagában ezek miatt a motívum-
ütköztetések miatt is remekmű. Mert miköz-
ben azzal szembesít, hogy ellentétben Tevje
fő bevételi forrásának, a tejnek az anatevkai
értékével, Szibériában ez az éltető nedű nem
más, mint a kiéheztetett foglyok kínzóeszkö-
ze, a féltve őrzött női test az elvileg Úriember-
nek tartott parancsnok „használati tárgya”, il-
letve a zsidó hagyományban tiszteletreméltó
holttest, amelyet „olyan gyorsan kell végső
nyughelyére juttatni, amennyire csak lehetsé-
ges” (248.), kutyáknak odavetendő „holmi”,
rájövünk, hogy Hódel mekkora árat fizetett
azért, hogy a szülőfaluját elhagyva a szerel-
mével új életet kezdhessen. Abban a térben,
ahol a történet egy pontján a szintén minden-
re emlékező kártyaasztalt is tűzbe kell vetni
annak érdekében, hogy ne fagyjanak meg.
(Fordította Ács Eleonóra. K.u.K. Kiadó, Budapest,
2017, 320 oldal, 3890 Ft)
A tranzitlét személyiségformáló erejét tárja
elénk az angolul író, orosz származású
Olga Grushin: A sor
című regénye is, amely arra világít rá, hogy az
embernek még csak távoznia sem kell a szülő-
városából, hogy egy másfajta, a politikai hata-
lom szimbólumaként is értelmezhető térbe ke-
rülve, akarva-akaratlanul felcsillanjon előtte az
új élet lehetősége. Ahogyan arra a regény címe
is utal, Grushin a szovjet éra meghatározó „föld-
rajzi képződményét”, a sort, valamint a sorban
állást mint személyiségformáló jelenséget tá-
gítja regényméretű fikcióvá. a sorban állást
már az egyik legnépszerűbb kortárs orosz író,
Vlagyimir Szorokin is elemezte egy esszéjében.
A sor létrejöttét Szorokin szerint három törté-
nelmi esemény „okozta”. Az 1896-os Hodin-
ka mezei népünnepély, amikor II. Miklós cár-
rá koronázása alkalmából a nép mindenféle
(Magvető)
(Kalligram)
(Magvető)
(Magvető)
(Palatinus)
(FISZ)
(Jelenkor)
(Kalligram)
(Magvető)
(Palatinus)
földi jóban részesült ugyan, de a területen tar-
tózkodó tömeget körülkerítették, és se ki, se
be alapon, „kollektív testként” kezelték. Ez a
„kollektív test” lázadt fel 1917-ben, hogy a for-
radalom után már valóban mindenért: a kenyé-
rért, a cukorért, a lisztért, de a színház- és kon-
certjegyekért is sorba kelljen állnia. A sorban
állás rendre, fegyelemre szoktatta az ácsorgó-
kat, akik egyfajta „rítusban” vettek részt, s irá-
nyíthatóvá válva a legnagyobb sort 1953-ban,
Sztálin halálakor képezték.
A regény mintha kronológiailag ezt a há-
rom fontos eseményt követné, hiszen 1954‑ben,
a műben Változásként aposztrofált 1917-es for-
radalom harminchetedik évfordulóján kezdő-
dik, amikorra a sor mint rituálé már kikristá-
lyosodott, s a szocializmus valódi áruvédje-
gyévé vált. Hogy ekkorra mennyire a város-
kép részévé, sőt, önálló földrajzi hellyé ala-
kultak a sorok, arra a családregényként is ér-
telmezhető mű családfője, Szergej is utal, ami-
kor először szembesül az őt is csalogató sor-
ral: „Nem nézett se jobbra, se balra, így azt se
tudta, hol van, amikor egy sarkon találomra
befordulva teljes gőzzel belerohant a járdán
hullámzó sokaságba; a hihetetlenül furcsa lát-
vány úgy zavarba hozta, mintha váratlan for-
dulattal egy idegen város ismeretlen negyedé-
be tévedt volna.” (179.)
A sor ettől kezdve válik Szergej és családja
– Anna, a felesége, Alekszandr, a fia és az anyó-
sa – számára a tranzitlét színhelyévé. A sor a
kecsegtető ajánlatával – mely szerint a Nyu-
gatra szakadt, egy este erejéig hazalátogató
Igor Szelinszkij koncertjére lehet itt (majd
egyszer) jegyet venni – mindegyikük számá-
ra felvillantja egy új élet lehetőségét. Hiszen
a szintén zenész Szergej a Szelinszkijjel való
személyes találkozástól várja, hogy a karrier-
je s ezzel az élete is gyökeresen megváltozzon,
az anyósát pedig, aki annak idején prímaba-
lerinaként a „mester” szimfóniáira táncolt,
szintén ez a koncert zökkenthetné ki a fásult,
csendbe és depresszióba burkolózó állapotá-
ból. Csakhogy a sorban mint sajátos képződ-
ményben és a sorban állás során mint sajátos
létállapotban olyan új impulzusok érik a sze-
replőket, amelyek egészen más vágyakat éb-
resztenek bennük. Így válik számukra a kon-
certjegy megvételének vágya egy idő után már
csak ürüggyé. A megunt férj és feleség lecse-
rélésének, a családból való kitörésnek, az em-
lékekbe burkolózás valódi okai felismerésé-
nek előszobájává. De csak az előszobájává,
mivel – figyelmeztet a regény – a szovjet érá-
ban a tranzitlétet jelentő sor nem ereszti, nem
eresztheti el az új életre vágyó „áldozatát”.
(Fordította Ladányi Katalin. Geopen Kiadó, Buda-
pest, 2016, 625 oldal, 4990 Ft)
Érdekes módon a kazanyi származású, oro-
szul alkotó
Guzel Jahina:
Zulejka kinyitja a szemét
című alkotása eleve olyasfajta tranzitlétben való
tartózkodással indul, amiről sokáig maga a hős,
Zulejka sem tudja, hogy csak átmeneti állapot
egy új, teljes értékű élet megélése érdekében. Fi-
atal nőként tizenöt éve él a nála jóval idősebb
tatár férje, Murtaza oldalán, aki borzalmas „sor-
ban” tartja: megalázza, halálra dolgoztatja, ki-
használja, miközben a nő négy alkalommal is
teherbe esik tőle, ám egyik gyermeke sem ma-
rad életben. Az öröknek és megmásíthatatlan-
nak hitt falusi létből itt is a politikai viszonyok
„segítségével” lehetséges kitörni. A regény a
szovjet, erőszakos kolhozosítás idején játszódik,
amikor az addig szabadon gazdálkodó Murta-
zától fokozatosan mindent elvesznek. Még az
életét is. S Murtaza halála az a pont, amikor Zu-
lejka egyfelől arra döbben rá, hogy „még soha
életében nem maradt egyedül” (71.), másfelől
arra is kezd ráeszmélni, hogy egyedül végre új
életet kezdhet. Ám mindezt, hasonlóan Bodro-
žić Arjetájának sorsához, nagymértékű lelkiis-
meret-furdalás kíséri. Az egyedül maradt Zulej-
kának ugyanis egyetlen esélye a túlélésre, ha
hagyja magát száműzni Szibériába. A száműze-
tés mint szüzséelem működtetésével Jahina mint-
ha az Anatevka után című regény történetén „csa-
varna egyet”, amikor Zulejka újjászületésének
„árát” a Hódelt megerőszakolni szándékozó
Úriember hasonmásában, Ignatovban ábrázolja.
Abban a szovjet tisztben, aki egyben a férj, Mur-
taza gyilkosa. Zulejka – bármennyire is tiltako-
zik a sorsa ellen, s akármekkora is emiatt a lel-
kiismeret-furdalása – igenis beleszeret a férje
gyilkosába. A Bodrožić-mű elemzésekor emlí-
tett, az új élet kialakításához oly fontos változás
eléréséhez azonban új kapcsolatának elfogadá-
sa csak az első lépcsőfok. Ahhoz, hogy Zulejka
a megváltozott életével végleg azonosulni tud-
jon, látnia is kell, valóban „ki kell nyitnia a sze-
mét”. Fel kell ismernie: már önmagában az is
csoda, hogy a szibériai, kietlen tájon sorstársa-
ival képesek emberhez méltó körülményeket ki-
alakítani maguknak. Zulejka csak ennek a cso-
dának a felismerésével, ennek a látásnak a bir-
tokában „pihenhet meg” új életében, Arjetához
hasonlóan – és szemben a két korábbi regény
tranzitlétben rekedt hőseivel.
(Fordította Iván Ildikó. Európa Könyvkiadó, Buda-
pest, 2017, 520 oldal, 4290 Ft)
19
 CSEPELI GYÖRGY:
Az anómia üzenete
n Pasqualetti Ilona: Balogvilág.
Magyarország felfedezése sorozat.
Gondolat Kiadó, Budapest, 2018,
349 oldal, 2950 Ft
Térben elképzelve a társadalmat,
mondhatjuk, hogy vannak, akik fent,
s vannak, akik lent vannak. De azt is
mondhatjuk, hogy egyesek a peremen
élnek, s mások a központban. Bárho-
gyan képzeljük is el a helyeket, ahol
az emberek a társadalomban élnek,
abban nincs különbség, hogy senki
sem menekülhet sorsa elől, a születés
és a halál között megtett utat minden-
kinek magának kell befutnia.
Pasqualetti Ilona az újraindult Ma-
gyarország felfedezése sorozat keretében
jelentetett meg egy könyvet, mely-
ben egy család tagjait szólaltatja
meg, akiknek a mondatait nyolc éven
át szóról szóra rögzítette. A szavak-
ból irodalmi mű született, melynek
ott a helye a megszomorítottakról
és a megalázottakról szóló nagy mű-
vek között. A magyar irodalomban
utoljára Tar Sándor és Csalog Zsolt
merészkedett ily messzire a szépek
és a gazdagok szemével láthatatlan
világba, mint most Pasqualetti.
A könyv felkavaró, mert azt mu-
tatja meg, hogy a Balog családot s
a hozzájuk hasonlóan élő milliókat
Matzon Ákos munkája nem azért nem látjuk, mert fizikai-
lag távol vagyunk tőlük, nem azt a
levegőt szívjuk, amit ők, ha meg-
KIRÁLY JÚLIA: szúrják őket, nem ugyanúgy vérzik
a testük, mint a mienk, hanem azért
Elveszett illúziók
nem látjuk őket, mert riasztóan
ugyanolyanok, mint mi.
A színpad, melyen élnek, teljesen
más, de a színek dermesztően ha-
sonlóak. Űzött vadként költöznek
n Mellár Tamás: Elvesztegetett évek. Progress könyvek, Noran Libro egyik lakásból a másikba, aluljárók-
Kiadó, Budapest, 2018, 100 oldal, 2400 Ft ban, közterekben éjszakáznak, be-
vásárlóközpontok előtt koldulnak,
A Progress könyvek sorozatban Karácsony Gergely valószínűleg már soha nem börtönökben, intézetekben sínylőd-
regnáló árnyékkormányának két tagja is megjelent szerzőként, Andor Lász-
ló jóléti modellekről szóló írása után most Mellár Tamás a magyar gazda-
ságot elemző esszéje került a boltokba kiváló időzítéssel akkor, amikor a KONKOLY DÁNIEL:
szerzőt országgyűlési képviselőnek választották Pécsett.
A könyv sokkal inkább a szerző gazdaságfilozófiáját bemutató esszé,
Megtartani a titkot
semmint alapos gazdaságtörténet, amelyik a fülszöveggel ellentétben – rö-
vidsége ellenére – nem csak az utolsó két Orbán-kormány gazdaságpoliti-
kájával foglalkozik, hanem a rendszerváltástól kezdve vázolja fel és bírálja
meg a magyar gazdaságpolitikát. Azaz a cím, az „elvesztegetett évek” ko-
rántsem csak az elmúlt 8 évre (az Orbán-féle 8 évre), hanem szinte egész
legújabb kori gazdaságtörténetünkre vonatkozik. n Bónus Tibor: A másik titok.
A „miért is nem tudtunk felzárkózni” kérdésre a szerző válasza elég egy- Kosztolányi Dezső: Édes Anna.
értelmű. 1990–2010 között azért, mert az akkor követett liberális, a szerző Kortárs Kiadó, Budapest, 2017,
szerint az úgynevezett „mainstream”, azaz főárambeli közgazdasági elve- 548 oldal, 5000 Ft
ken alapuló gazdasági modell („liberalizáció, privatizáció, dereguláció”)
eleve hibás, és alkalmatlan egy elmaradott ország felzárkóztatására. 2010 Bónus Tibor könyve igazi értelme-
után pedig az alapvetően helyesen megfogalmazott, a nemzeti gazdaságot zői teljesítmény, hiszen egy transz-
védő és fejlesztő gazdaságpolitikai elvek helyett a kormány saját hatalmá- parensnek tetsző regény szövegének
nak bebetonozására használta a bőségesen rendelkezésére álló külső és bel- nyelvi összetettségét mutatja meg mi-
ső forrásokat. nuciózus elemzésekkel, folyamato-
Az általa végzetesen elhibázottnak tartott rendszerváltás utáni gazdaság- san párbeszédet folytatva az Édes Anna
politika, ha valóban azokon az elveken alapult volna, mint a szerző felté- könyvtárnyi szakirodalmával, ame-
telezi, akkor valószínűleg Magyarország ma nem a balti országok, Csehor- lyet a monográfia nemcsak feldolgoz
szág, Szlovákia és Lengyelország (sőt, hamarosan Románia, Bulgária, ne és jogos kritikával illet, hanem ter-
adj’ Isten Albánia) mögött kullogna, hanem ugyanolyan magabiztosan fel- mékenyen továbbgondol, elkerülve
zárkózó, erős gazdaságot építő, jelentős magántőkés réteggel rendelkező a recepció legjellemzőbb lépését,
ország lenne, mint az előbb felsoroltak. Mint ahogy 1995 után egy rövid vagyis azt, hogy olyan kérdésekre is
ideig még volt is erre esélye Magyarországnak, majd a jobbnál jobb állami egyértelmű válaszokat adjon, ame-
beavatkozások eredményeként csúszott le egyre mélyebbre a sorban. lyekre a szöveget szorosan olvasva
Több évtizedes gazdaságfilozófiai vitánkat most sem fogjuk tudni lezár- korántsem adhatók ilyen könnyen
ni: Mellár Tamás évtizedek óta csökönyösen és következetesen hirdeti, hogy stabilizálható feleletek. Másképpen
a főáramú közgazdaságtanból valamifajta szélsőségesen liberális gazdaság- szólva: Bónus elemzései nem Kosz-
politika, magára hagyott és rosszul teljesítő gazdaság következik. Illúziók- tolányi regényének rejtélyeit oldják
kal telve várta a második Orbán-kormányt, amelyik hűen az általa hitt ideo­ meg, inkább csak még több izgalmas
lógiai alapvetéséhez, erős államot, nemzeti érdekvédelmet, a szegényeket és megoldhatatlan titkot jelentenek
felemelő nagyobb egyenlőséget volt hivatott elhozni. A könyv második ré- be. Ez természetesen nem azt jelen-
sze valójában ugyanolyan szomorú leszámolás saját illúzióival, mint a hat- ti, hogy a monográfus nem veszi szá-
vanas–hetvenes években a kor marxistáinak rádöbbenése arra, hogy a „meg- mításba a szöveg által nem egyértel-
valósult szocializmusnak” vajmi kevés köze van a marxi ideológiai alapve- műsített lehetőségeket. Nagyon is
téshez. Mellár a gazdaság területeit sorra véve szembesíti saját magát és ol- számol a körülményekkel, amelyek
vasóját a szomorú valósággal: az Orbán-korszak ideológiai lózungjai kö- a gyilkosságot magyarázhatják, vagy
szönő viszonyban sem álltak a megvalósított (gazdaság)politikával, legyen az Annára vonatkozó egyéb eldönt-
szó akár a nemzeti tőkésosztály védelméről, akár egyenlőségről, akár mo- hetetlen kérdésekkel: miként veszi rá
dernizációról, akár a „munkaalapú társadalomról”. A létrejött rendszer pa- Ficsor arra, hogy elszegődjön Vizy-
zarló és a jövőt felemésztő: nem biztos, hogy látványos gazdasági összeom- ékhez? (352.) Miért nem megy hoz-
lás lesz a következménye, de lassú leszakadás mindenképp. És majd meg- zá Báthoryhoz? (346.) Miért kéri a
indulnak a bevásárlóvonatok Tirana irányába... felmondás bejelentése miatt ágynak
Ezért és ennyiben nem csak nagyon fontos, de megrendítő alkotás Mel­ esett Vizynét, hogy parancsoljon
lár könyve: az elveszett illúziókról való számadás. Hibái így bocsánatosak, neki? (374.) Titok emellett még az,
tévedései elnézhetők. Két alapvető irodalmat mindenképp ajánlanék a szer- hogy mit érez, mit gondol egy-egy
ző figyelmébe: ha a saját csalódásán túlmenően az Orbán-rendszer lénye- szereplő, főként Anna, hiszen a má-
gét, gazdaságszociológiáját mélyen meg akarja érteni, akkor nem hagyhat- sik belsője mindig titok. Pontosan
ja figyelmen kívül Kornai János Látleletét és Magyar Bálint Magyar polipját. ezek a rejtve maradó gondolatok és
A könyv jó formátumú, könnyen olvasható, sajnálatos, hogy a gyors meg- érzelmek teremtik meg az Anna irán-
jelenés érdekében a szerkesztői munka rendkívül felületes volt, sok az el- ti részvét lehetőségét.
írás, a pontatlanság (például a 13. oldalon „osztrák mélyrepülés” olvasha- Külső és belső, érzéki és érzékfe-
tó magyar helyett), sok a tévedés (például a 89. oldalon említett népszava- letti, privát és nyilvános, látható és
zás 2008-ban és nem 2009-ben volt). titkos szembenállásai, illetve ezek
bizonytalan határai mindvégig az
20
nek, de miközben olvassuk a rette-
netes életükről szóló beszámolókat,
soha egy pillanatra nem tudunk nem
arra gondolni, hogy mindez velünk
is megtörténhetett volna.
A család hőse, az apa a rendszer-
váltás nyertese, akit a szabadság hir-
telen bekövetkezett rendje kiszaba-
dít a roma származás miatt neki ren-
delt nyomorúságból, s esze, kezde-
ményezőkészsége teret nyit számá-
ra. Ám amit a szabadság rendje egyik
kezével adott, azt a másik kezével
elvette. Túl sokat akart az élettől.
Felesége paraszti ivadék, aki grófo-
kat fantáziál felmenői között. A há-
zaspárnak sorra születnek gyerme-
kei, a könyv leendő hősei, akik feje
fölött egyre inkább elkomorodik az
ég. A gyerekek megállíthatatlanul
születnek, még akkor is megjelenik
egy, amikor a házasság már végleg
zátonyra futott. A biztatóan induló
politikai karrier megbicsaklik, a fér-
fi nem tud ellenállni az alkohol, a
játékgép, a nők csábításának. Egye-
nes út vezet a börtönbe, mely után
az alkoholizmus, a hajléktalanság,
a testi-lelki romlás következik. A
könyv az ő sorsát helyezi középpont-
ba, mely mint mag a leendő növényt,
gyermekei sorsát is előrevetíti.
A legijesztőbb, hogy amit Gyula,
az apa tett, azt gyermekei, unokái is
megteszik. Nekik már nem tartogat
esélyt a tisztességes érvényesülésre
az 1989 után létrejött gazdasági-tár-
sadalmi rend, mely áthághatatlan
szakadékot vágott a rendszerválto-
zás nyertesei és vesztesei között, ki-
jelölvén a következő generációk tag-
jai számára is a teret, ahol életüket
mint nyertesek, vagy mint vesztesek
fogják leélni.
Gyula gyermekei mind megszó-
lalnak a könyvben. Szép, kerek mon-
datokban beszélnek, láthatóan örö-
értelmezés fókuszában állnak. Pél-
dául nem állítható teljes bizonyos-
sággal, hogy a regény narrátora hoz-
záfér a szereplők tudatához. Leg-
többször inkább külső jegyekből,
gesztusokból, a szereplő mimikájá-
ból következtet azok belső történé-
seire. (136.) Az érzékek számára így
feltáruló látványból levont követ-
keztetés legalább annyira múlik az
észlelő diszpozícióján, mint az ér-
zékelés tárgyán. Ennek legemléke-
zetesebb példája, mikor Vizy a Vö-
rös Újságban a Tanácsköztársaság bu-
kásáról olvasva immár más szemmel
tekint az utcán járőröző vörös kato-
nára, aki már nemhogy félelmetes-
nek nem, de még embernek sem lát-
szik Vizy megváltozott perspektívá-
jából. Hasonlóan lényegül át a for-
dulat után Berény Róbert közismert
plakátja is (Fegyverbe, fegyverbe!), amely-
re korábban Vizy jóformán rá se mert
tekinteni. (51–52.)
Az érzéki tapasztalatok és a hoz-
zájuk konvencionálisan társítandó
jelentések feszültségét érthetjük
azon, amit Bónus az érzékek topo-
lógiájának nevez. (57.) Ilyen példá-
ul mikor Vizyéket kiengesztelendő,
Ficsor felajánlja, hogy megjavítja el-
romlott csengőjüket. A létra tetején
ügyködő házmester, aki önzetlen-
nek beállított segítségével a Tanács-
köztársaság idején a háziak iránt ta-
núsított magatartását igyekszik fe-
ledtetni, éppen ezzel emlékezteti
őket bűnére, arra, hogy magasabb-
ra akart törni. (62.)
Sokat tárgyalt témája a könyvnek
az esztétikai identifikáció is, amely
alól sem a laikus, sem a professzioná-
lis olvasók nem képesek kivonni ma-
gukat, hiszen minden olvasó a kettős
gyilkosságot elkövető cseléd iránt érez
részvétet, és nem a meggyilkolt urak
iránt. Részvét és megértés bonyolult
viszonya Kosztolányi másik, Bónus
által is elemzett regényének, a Pacsir-
költék apjuk kiváló képességeit. De
a forgatókönyv, melyet kora gyer-
mekkorukban láttak és megtanul-
tak, nem ereszti őket. A gyermekek
beszámolóiban mindaz előfordul,
amit előttük az apa már korábban
megtapasztalt. A szemünk előtt fel-
nőttsorba lépő gyermekek, akár fiúk,
akár lányok, ha különböző mérték-
ben is, de mind találkoznak az alko-
holizmus, a kábítószerezés, a pros-
titúció, a szexuális szabadosság, a
vérfertőzés, az agresszivitás, a nyo-
morba életre hívott gyermekek, a
pénzzel és az anyagi javakkal való
bánni nem tudás, a pazarlás kísér-
téseivel.
A gyermekek közül kettő van, aki-
ket az olvasó bizonyosan nem felejt
el. Ők eredeti módon alakítják to-
vább az apjuktól ellesett forgató-
könyvet. Dóra Nyugat-Európában
megjárja az egyik legsikeresebb ma-
gyar export szolgáltatás, a prostitú-
ció poklait. Kuncsaftjai mintha csak
Buñuel filmjéből léptek volna elő,
mind a polgári társadalom beérke-
zett, konszolidált figurái, olyanok,
mint amilyenné Gyula akart volna
lenni, ha nem szippantja be az ör-
vény, melynek nem tudott ellenáll-
ni. A másik emlékezetes hős Már-
ko, aki afféle józsefvárosi Rambó-
ként tiporja a női (esetenként férfi‑)
szíveket, üt-vág, a jég hátán is meg-
él, apja szabadságvágya féktelenül
él benne tovább.
A szociológia nyelvén fogalmaz-
va ez a könyv az anómia könyve.
Hőseit ugyanazok a célok éltetik,
mint a társadalom minden más tag-
ját, de nincsenek eszközeik, melyek-
kel e célokat elérhetnék, csak olya-
nok, amelyeket a jog és a szokás a
tudat mélyére száműzött az emberi
világból. A Balogvilág e bennünk lévő
világ üzenetét hozza.
tának is témája (A csúf másik, Ráció,
2006). Az olvasói részvét, azaz a má-
sikkal történő látszólagos azonosu-
lás során éppen az látszik felszámo-
lódni, amire Kosztolányi regénye ta-
nít minket, és amit a monográfus is
visszatérően hangsúlyoz: tiszteletben
kell tartanunk a másik szuverenitá-
sát, csak így őrizhetjük meg a másik
emberi méltóságát.
Bónus Tibor invenciózus módon
von be az elemzésébe a regény szö-
vege által diktált, de irodalmon kí-
vüli kontextusokat is: gazdasági (lásd
a 4. fejezet elemzéseit a pénzről, az
aranyról és a bankról), történelmi (az
1919-ben gyorsan változó politikai
rezsimek: 395–397.), szociológiai
(például a cselédség helyzete a fővá-
rosban: 325), vagy politikai vonat-
kozásokat (a politikai állásfoglalás,
a társadalmi csoport és a konvencio­
nalitás bonyolult viszonya: 527–
533.). Ezeket nem a regény hátteré-
ül szolgáló díszletekként fogja fel,
hanem az így aktiválódó összefüg-
géseket a regényben felmerülő prob-
lémákra vonatkoztatja. A külső-bel-
ső szembenállás elbizonytalanítása
tehát számos helyen előkerül a mo-
nográfiában, melynek regénybeli tük-
re, mikor Druma és kortesei megpil-
lantják a saját verandájára kilépő
Kosztolányi Dezsőt. (287.)
Az Édes Anna irodalomtörténeti be-
ágyazottságáról szívesen olvastam
volna részletesebb elemzéseket, de
ez már valószínűleg túlzottan meg-
növelte volna a monográfia terjedel-
mét. Úgy tűnik, hogy a könyv leg-
nagyobb erénye, vagyis az alapos-
ság rejti a legnagyobb kockázatot
is, mivel bizonyosan sokakat elret-
tent az olvasástól a monográfia te-
kintélyes terjedelme. Az ekképpen
elrettentetteknek üzenem: a Kosz-
tolányi-recepció számára ne Bónus
Tibor kitűnő Édes Anna-elemzése le-
gyen a másik titok!
2018. JÚNIUS 1.
BENEDEK SZABOLCS:
Miért éppen Anglia?
n Csepelyi Adrienn: Belemenés.
Európa Könyvkiadó, Budapest,
2018, 306 oldal, 3299 Ft
Huszonhárom évvel ezelőtt ugyan-
ebben a lapban recenzeáltam Nick
Hornby első könyvének legelső ma-
gyar kiadását. Az angol író a Fociláz-
ban a futball iránti mániákus rajon-
gásáról mesél, közelebbről pedig ar-
ról, hogy mekkora szerepet játszik
az életében kora gyerekkorától fog-
va az Arsenal csapata. A recenziót
úgy fejeztem be, hogy az ember leg-
inkább azt fájlalhatja, hogy ezt a
könyvet nem ő írta meg. Aztán el-
telt majdnem negyedszázad, és Cse-
pelyi Adrienn megírta. Természete-
sen nem a Hornby könyvét újra, ám
az alapséma hasonló: az egyes szám
első személyben megszólaló elbe-
szélőnek – aki nem mellesleg a fő-
szereplő is – egy szép napon derült
égből villámként beüt a mindennap-
jaiba a futball, ami aztán akkora be-
kattanást okoz, hogy attól kezdve
köréje szervez mindent, a hétközna-
pi tevékenységektől kezdve az élet-
korból adódó útkeresésen át az em-
beri kapcsolatokig.
A párhuzam azért is adja magát,
mert Csepelyi még a könyv megje-
lenése előtt egy interjúban elárulta,
hogy egyik meghatározó olvasmány-
élménye a Fociláz. Bár regényszerű
BIHARI PÉTER:
Bipoláris kamasztükrök
n Kunt Gergely: Kamasztükrök. A
hosszú negyvenes évek társadalmi
képzetei fiatalok naplóiban. Korall
Kiadó, Budapest, 2017, 456 oldal,
3900 Ft
Kunt Gergely kivételesen fontos és
súlyos művel gazdagította a törté-
nettudományt és a magyarságisme-
retet; megkockáztatom, hogy ed-
dig senki sem tárta fel ilyen közel-
ről s ilyen mélységben a II. világ-
háború időszakának honi mentali-
tásait. A Kamasztükrök húsz 1921 és
1936 között született fiatal napló-
jának elemzéséből áll össze; szer-
zőik zömmel lányok, vannak köz-
tük budapestiek és vidékiek, kato-
likusok, reformátusok és izraeliták,
úri és kevésbé úri családok gyerme-
kei. Kisebb részüket már publikál-
ták, nagyobb részüket a szerző gyűj-
tötte – volt olyan, amelyiket az ócs-
kapiacról. (A gyűjtés folytatódik,
várja a további naplókat!)
Kuntot a háború, a német meg-
szállás, a holokauszt, az ostrom, a
szovjetizálás és a kiépülő új dikta-
túra megélése érdekli. Módszere-
sen széttördeli a naplók szövegeit,
témák szerint folyamatosan szem-
besíti őket egymással: az így kiraj-
zolódó mentalitások, „társadalmi
képzetek” összességükben döbbe-
netesek, bár meglepőnek nem ne-
vezném őket. A naplóírók mind-
egyike osztozik a Horthy-kultusz-
ban, a zsidók végig hiszik, hogy a
kormányzó megvédi, megmenti
őket. Mindannyian támogatják a
revíziót és Nagy-Magyarországot –
a későbbi cionista hős, Szenes Anna
beszámolt arról, hogy egy 1938-as
felvidéki kiránduláson „egy padba
berajzoltam Magyarországot, és
odaírtam n(em) n(em) s(oha)”.
A kamaszok társadalomképe hie­
rarchikus, illetve – ez a kötet egyik
gyakran használt jelzője – „bipolá-
ris”: világuk urakból és nem urak-
ból, zsidókból és magyarokból áll.
Önmagát szinte mindenki az „urak”
csoportjába helyezi, akkor is, ha
anyagi helyzete mást mutat. A zsi-
dók a német megszállásig próbál-
ják magyarnak vallani/képzelni ma-
gukat, a többiek szemében azon-
ban zsidók maradnak – még ha ki
is keresztelkedtek –, mert a nem zsi-
dó naplóírók egyértelműen fajként
2018. JÚNIUS 1.
megoldások is föllelhetők bennük,
ahogy Hornby műve, úgy a Beleme-
nés se a szó szoros értelmében vett
regény: mivel a főszereplő-elbeszé-
lő többször is megnevezi magát
(vagyis valós nevén szólítják a tár-
sai), továbbá a kulturális újságíró-
ként tevékenykedő szerző életének
másutt nyilvánossá tett elemei is vis�-
szaköszönnek a könyv lapjairól, nem
kétséges, hogy egy kedélyesen szto-
rizgató, olykor esszébe, olykor nap-
lóba hajló, színesen és jól megírt,
fiktív elemeket nélkülöző önéletrajz-
zal állunk szemben. Ami persze egy-
általán nem kevés, sőt. Adott egy
szatmári faluból származó lány, akit
lépésről lépésre, előbb a megyeszék-
helyen, majd a fővároson keresztül
vezet el tehetsége a világ számtalan
stadionjába, végül pedig, de minde-
nekelőtt a liverpooli Anfield Road-
ra, hiszen Csepelyi gyerekkorától
fogva az angol válogatottnak és a
Liverpool csapatának szurkol. Ő
már a magyar drukkerek azon gene-
rációjához tartozik, akik – túl azon,
hogy, mint a könyvből is kiderül,
számukra már fakultatív nyelv volt
az iskolában az orosz – a hazai fut-
ballugar okán a külföldiek között
találják meg rajongásuk tárgyát, és
nem abba borzonganak bele, hogy
(miként Esterházy Péter írta) Varga
Zoltán „oda-vissza felbőrözi a Nos-
definiálják őket. „Anyu már szab-
ja, varrja a sárga csillagot. [...] Nem
értem az egészet. Én mindig ma-
gyar voltam. Az is vagyok” – írta
Klein Mária 1944 tavaszán.
A zsidó–nem zsidó viszony vizs-
gálata a könyv meghatározó része.
Kunt leszögezi: „Hierarchizált és
differenciált bipoláris társadalom-
képük állandó és változatlan eleme
a zsidók és magyarok ellentétéből
indul ki. A zsidóság negatív tulaj-
donságokkal felruházott, a magya-
rokra veszélyes, azokat elnyomott
helyzetbe kényszerítő domináns
csoportként élt a fejükben. Folyto-
nos fenyegetettség érzése mutatha-
tó ki a naplóikban...” A többségi
társadalom egészen 1944‑ig úgy lát-
ta, hogy Magyarországon zsidóura-
lom van, amelyet a (vegyes érzések-
kel fogadott) német megszállás vég-
re megszüntetett, és helyreállította
a normális rendet, a társadalmi
egyensúlyt. Ahogy a pesti Molnár
Margit még 1941-ben feljegyezte:
„annyi a kampós orrú Grűn és Svarc
és Grünhut, hogy el lehetne rekesz-
teni velük a Dunát. [...] Azt mond-
ják, ha vége a háborúnak, Hitler itt
is rendet teremt a zsidók között.”
A háborús sebesültek érkezésekor
Balog Gabriella ismét „bipolárisan”
látott: „amikor a mi fiaink elvérez-
nek”, „a rossz, piszkos, szipolyozó
nép” [zsidó] „aratja le a diadalt”.
(A cigányokról sokkal kevesebb és
enyhébb előítélet élt a fiatalok-
ban.)
Kunt szerint a holokausztra a
nem zsidó kamaszok „döntően pas�-
szivitással és érdektelenséggel, mo-
rális közönnyel reagáltak”, „a zsi-
dók elleni atrocitásokat a háború
brutalitásával hozták összefüggés-
kó nevűt”. Jelen sorok szerzője pél-
dául harminc évvel ezelőtt Détári és
Garaba kedvéért vonatozott föl vi-
dékről, hogy életében először eljus-
son a Népstadionba, és csak melles-
leg figyelte Robsont vagy Linekert
– tizenegy esztendővel később Cse-
pelyi ugyancsak egy magyar–angol
meccsen debütált, ám ő már McMa-
namant és társait akarta látni, a ha-
zai játékosok nevét (akkor még) nem
is ismerte. Később persze a magya-
rok is fölkerültek a horizontra, olyan�-
nyira, hogy a magyar futball legutób-
bi, mint azóta kiderült, átmeneti föl-
villanásakor, a 2016-os Eb-n Csepe-
lyi szatmári népviseletben jelent meg
a marseille-i lelátón.
Hogy miért az angolok és a Liver-
pool, azt egy fanatikustól dőreség
lenne megkérdezni, egyébként meg
Csepelyi szerint nem a szurkoló vá-
laszt csapatot, hanem fordítva. Horn-
byt az Arsenal iránti rajongása indí-
totta el az írói pályán. A Belemenés
több mint önéletrajz és több mint
futballkönyv: bár a foci bűvkörén
kívül nem minden kiszólását érthe-
ti mindenki, mégis, emberábrázolá-
sai, lendülete, olvasmányos stílusa,
kulturális utalásai nyomán hű tük-
rét adja ennek a részben a futball ál-
tal is determinált világnak. Kíván-
csian várjuk, hogy írója innét mer-
re mozdul el.
be”. De a nyilasuralmat egyértel-
műen elítélték, a látható terrort el-
utasították. „Ez igazán terrorizmus.
Az emberek már szinte várják, hogy
jöjjenek az oroszok, mert már egé-
szen felborult a rend” – írta az ad-
dig zsidóellenes Molnár Margit.
„Ha van isten (irgalmas és igazsá-
gos) az égben, akkor ezt nem tűr-
heti” – tette hozzá a mélyen katoli-
kus Császár Gyula, aki félt, hogy
az isteni bosszú nem csak a nyila-
sokat, de általában a magyarokat is
elérheti.
A döbbenet keltette szolidaritás
érzése hamar elmúlt; a háború után
mindenki a saját traumái miatt ke-
sergett. Az orosz megszállással ki-
alakult rendszert a naplóírók a zsi-
dók újbóli hatalomra jutásának te-
kintették; visszatért a zsidóuralom,
„zsidókommunista” elnyomással.
Nincsen évekig tartó átmenet: „hogy
itt diktatúra van, amely most már
rosszabb, mint a fasizmus, az nyil-
vánvaló, mivel más vélemény, né-
zet nem láthat napvilágot, aki nem
mellettük, az ellenük van, s azt el-
tiporják” – rögzítette már 1945-ben
Császár Gyula. A „bipoláris” pers-
pektíva a háború végével sem tűnt
el, mi több, Kunt szerint az anti-
szemitizmus a holokauszt után,
1945-ben érte el a csúcspontot, ami-
kor némely zsidók visszajöttek a ki-
tudja-honnan.
Végül: az utóbbi évtizedekben
elterjedt az Erdei–Hanák-féle „ket-
tős társadalom” tételének felül-
vizsgálata. Kunt Gergely okos,
őszinte, empatikus könyvének
egyik fő tanulsága, hogy eljött a
revízió revíziójának ideje; a ket-
tős társadalom(kép) élt, virult és
velünk maradt.
WEISS JÁNOS:
„Kedves
hallgatóim!”
n Heller Ágnes: A filozófia rövid története gólyáknak. III. Az újkor. Múlt
és Jövő Kiadó, Budapest 2018, 384 oldal, 4500 Ft
Eljutottunk a harmadik szemeszterig: ez az eddigi legnehezebb, mind a
szerzőnek, mind a hallgatóknak. Ezt érezhetjük már a könyv első mon-
datának elolvasásakor is: „Ebben a szemeszterben a szokásos tizennégy
helyett tizenhat előadásban vagyok kénytelen megismertetni veletek az
újkor legkiemelkedőbb gondolkodóit.” (7.) Aztán az előadások végén
(sőt néha közben is) elhangzik, hogy ez nagyon hosszú volt, vagy az időnk
már régen lejárt, vagy biztosan alig várjátok, hogy rátérjünk valamire vagy
valakire. A könyv hatalmas, nagy ívű filozófiatörténeti áttekintés Descar-
tes-tól Hegelig. De hogyan lehet elrendezni ekkora anyagot?
Valamikor a XIX. század elején erre volt még egy viszonylag egyszerű
válasz. „A [filozófia] az idő műve és állandó fejlődésben van. És minden-
ki, aki képesnek gondolja magát arra, hogy nagyobb vagy kisebb lépés-
sel előbbre lendítse, magától is hajlani fog arra, hogy megmutassa a maga
viszonyát mindahhoz, ami előtte történt […].” (Schelling: Geschichte der
Philosophie, Stuttgart, 1856, 19.) Nevezzük ezt teleologikus megközelítés-
nek: filozófiatörténetet csak a nagy filozófus írhat, azzal a céllal, hogy a
saját filozófiájának előtörténetére reagáljon. Ezen az eljáráson a XIX. szá-
zad végén, a XX. század elején sikerült átlépni, amikor a filozófiatörté-
net önálló filozófiai diszciplínává vált. Windelband például olyan tan-
könyvet akart írni, amely egyértelműen az oktatás és a vizsgára való fel-
készülés céljait szolgálja. „Amit kínálni szeretnék, komoly tankönyv, amely
áttekinthetően és tömören bemutatja az európai filozófia eszméinek fej-
lődését; így próbálom megmutatni, hogy milyen gondolati mozgatóru-
gók [...] tudatosították és alakították ki azokat a princípiumokat, ame-
lyek szerint ma a világot és az emberi életet értelmezzük.” (Lehrbuch der
Geschichte der Philosophie, Tübingen, 1912, 4.) Ha jól látom, Heller Ágnes
azt a megoldást választja, hogy először összefoglalja az újkor arculatát
meghatározó legfőbb vonásokat (még kérdések formájában): „Mitől mo-
dern a modern filozófia? [...] Attól, hogy az »újat« szorgalmazza? Attól,
hogy önmagából, saját elméjéből kiindulva építi ki rendszerét? Attól,
hogy a [...] modern tudományt, az új tudományt [...] propagálja ˙[és] tá-
masztja alá?” (8.) És azután mozaikszerű képet ad, rámutat ugyan szá-
mos hatásra, de ezek fölvázolását nem erőlteti.
A könyvben nagyjából hét előadás foglalkozik Kant és Hegel filo-
zófiájával; ezekről sokat lehetne beszélni. De én most inkább e könyv
előadásainak előzményére szeretnék vetni egy pillantást: az 1976-ban
megjelent Portrévázlatok az etika történetéből című könyvben öt olyan szer-
zőről is szerepel egy-egy nagyesszé, akik a mostani könyvben is meg-
határozó szerepet kapnak (Hobbes, Mandeville, Spinoza, Rousseau
és Kant). Ám ezeknek az előadásoknak az ethoszára a legnagyobb ha-
tást mégis az 1995-ben megjelent Leibniz egzisztenciális metafizikája című
kis könyv gyakorolta. Ebben olvashatjuk: „Az embernek arra van el-
sősorban szüksége, hogy az őt leginkább érintő dolgok okát-célját ku-
tassa, de mindenekelőtt éljen becsületesen, adja át magát saját jelene,
azaz kertje művelésének.” (16.) Most pedig: „Sosincs teljes szabadsá-
gunk, kinek több, kinek kevesebb, hol több, hol kevesebb. Mi erre az
egzisztenciális korlátra az orvosság? A régi [...] gyógyír, Leibniz kife-
jezésével »honeste vivere«, azaz »tisztességesen élni.«.” (111.)
„Kedves hallgatók”, talán ennyi a végső tanulság, akkor és most.
A LITERA HETI AJÁNLATA
A HÓNAP SZERZŐJE: Júniusban Térey János a hónap szerzője a Literán, akitől hétvégén friss művet közlünk.
2FLEKKEN: Radics Viktória tárcája.
NEKROLÓG: Berkovits Györgytől Tábor Ádám búcsúzik.
ERDÉLY 90: Németh Gábor írása és helyszíni tudósítás Szilasi Flórától.
KÖNYVHETI ELŐZETES: 3×7 könyv, amit nagyon várunk; részletek, hírek.
PODCAST: Jelena Lengold Vásári mutatványos című novelláskötetéről Fehér Renátó, Jánossy Lajos, Nagy Gabriella és
Seres Lili Hanna beszélgetett.
LITERATV: A Black Mirror sorozat San Junipero részéről Gazdag Józseffel Fehér Renátó beszélget az Írómoziban.
http://www.litera.hu/ https://www.facebook.com/Litera.irodalom/
Egy te­le­ví­zió, amely hu­má­nus, hi­te­les, füg­get­len, ame­lyen egy­re több nép­sze­rû tu­do­má­nyos mû­sort, do­ku­men­tum­
fil­met, kul­tu­rá­lis mû­sort és meg­hitt be­szél­ge­tést lát­hat. Értesítjük nézõinket, hogy a Fõnix TV normál antennával a
levegõbõl az UHF 31-en, a T-Kábel rendszerén az S41 csatornán fogható.
KOR-TÁRS Beszélgetések – június 5., kedd, 17.30 (ism. vasárnap, 20.00)
Vendég: dr. Solymos András gépészmérnök, a hadtudományok kandidátusa
KÖZÉLETI MÉLYINTERJÚ – június 5., kedd, 19.30 (ism. szerda, 16.00)
Vendég: Dér András filmrendező
ÍRÁSTUDÓK – június 10., vasárnap, 17.30 (ism. hétfő, 14.00)
Vendég: Szöllősi Mátyás költő, szerkesztő
A FÕ­NIX TV IRO­DAL­MI-KÖZ­ÉLE­TI MÛ­SO­RA MIN­DEN
PÉN­TE­KEN 19.30-kor ÉS SZOM­BA­TON 16.00-kor a kép­er­nyõn
…ÉS… ar­cok – június 8., péntek, 19.30 (ism. szombat, 16.00)
Wiegmann Alfréd vendége Vitéz F. Ibolya Tarnói Gizalla-díjas újságíró

Kattintson a www.es.hu-ra!
SMS-sel is előfizethet!
21
CSENGERY KRISTÓF:  Zene WAGNER ISTVÁN: 
Színesedő portré Utódok új utakon
Úgy él a köztudatban, hogy Antonio Vivaldi (1678–1741) volt a verseny-
mű egyik első, nagy mestere. Az utókorból visszatekintve elgondolkod-
hatunk: vajon jót tett-e ez a műfaj a zeneszerzőről kialakult kép hiteles- Habár a duális Monarchia tucatnyi
ségének? Mert miközben természetesen igaz, hogy Vivaldi szólóhangsze- nemzetre bomlott, az utódállamok-
res versenyművei nagy posztumusz népszerűséget hoztak alkotójuknak, ban a két világégés között egymás-
ugyanakkor mindmáig szinte teljesen eltakarják az életmű többi részét. tól függetlenül, mégis bizonyos szim-
Ha Vivaldi, akkor versenymű, vagyis egy rövid, virtuóz, háromtételes da- biózisban alakult a művészeti élet,
rab, egyenként nagyjából három-négyperces (azaz nyúlfarknyi) tételek- egyrészt a hagyományok továbbfej-
kel: így tartják számon a zenehallgatók. Azért ez mégiscsak szűkös világ, lesztésével, másrészt teljesen új el-
még akkor is, ha versenyműből Vivaldi annyit termelt, hogy lagúnát le- járások keresésével. Ezek az irány-
het velük rekeszteni. zatok hol keresztezték egymást, hol
Mert emellett ott van az életmű többi része: a nagyszámú opera (több párhuzamosan haladtak. Geográfi-
mint kilencvenet írt, ebből részben vagy egészben húsz maradt fenn) s az ai és kronológiai térképüket vázol-
izgalmas kettősség, melynek értelmében a rőt pap egyrészt egy velencei ár- ja fel a császárvárosban a bécsi Bel-
vaház, az Ospedale della Pietà zenetanáraként működött, másrészt újra és újra vedere, valamint Budapestről a Szép-
szabadságot kérve, operaszerzőként a jelek szerint tudatosan épített egy művészeti Múzeum–Magyar Nem-
másik karriert. De nemcsak operák készültek műhelyében: egyházi művek zeti Galéria nagy ívű, közös vállal-
is (az Ospedale pontosan kikötötte, ezekből mikor, mit és mennyit kell írnia), kozása, a folytonosságok, szakítá-
valamint olasz nyelvű világi kantáták, serenaták, kamarazene – egy színes, sok és úttörések tükrében.
a sok elveszett kompozíció ellenére hatalmas életmű, amelynek a verseny- Közép-Európa nyolcvan konti-
mű-komponálás csupán egy fejezete, ha mégoly jelentős is. nentális hírű alkotójának műveiből
Ha mindennek ismeretében arra gondolunk, hogy ma Vivaldit elsősor- válogatott Alexander Klee német
ban versenyművek szerzőjeként ismeri a világ, beláthatjuk, hogy ez mél- kurátor, az osztrák Stephanie Auer,
tánytalan. Valójában azonban a helyzet ennél is kedvezőtlenebb, mert Vi- valamint a szlovák Mirosláv Halák
valdi a nagyközönség számára nemcsak hogy versenymű-komponista, de asszisztenciájával. Utóbbi jegyezte
még e műfajon belül is egy körülhatárolt csoporté: a hegedűversenyeké. A az egyes fejezetek összefoglaló be-
Vivaldi-hegedűversenyek előfordulása ugyanis a koncertprogramokon ös�- vezetőit, és számunkra megtisztelő,
szehasonlíthatatlanul gyakoribb, mint bármilyen más hangszerre írt Vival- hogy például A szecessziótól az expres�-
di-versenyműé. Pedig komponált furulya-, fuvola-, oboa-, fagott-, csellóver- szionizmusig címmel „az alapító atyák
senyeket – sőt a mandolin is szerepel a szólóhangszerek között. Ennek el- nemzedékéből”, Klimt, Mucha és
lenére legtöbbször a hegedűversenyek szólalnak meg, a többi instrumen- Rippl-Rónai triójából a két elsőt in-
tumot szinte teljesen háttérbe szorítva. kább dekoratívnak, utóbbit viszont
A Capella Savaria (művészeti vezető Kalló Zsolt) új lemeze ebben az ös�- egyéni posztimpresszionistának tart-
szefüggésben tekinthető gesztusértékűnek. Az elegánsan koncepciózus ja, míg a „fiak” közül Schiele, Ko-
szerkesztésű CD-n megszólaló hét mű összeállításának sugallata az, hogy koschka és Tihanyi individualizmu-
lépjünk egy kicsit hátrébb, távolabb a hegedűversenytől, s pillantsunk rá sát emeli ki, amely szerinte elüt a
szélesebb távlatban a Vivaldi-versenymű-termésre. Az első hat mű két he- germánok uniform modorától, az
gedű- (g-moll, RV 332; d-moll, RV 241), két fagott- (e-moll, RV 484; C- egész oldalas reprók közt pedig fel-
dúr, RV 472) és két fuvolaverseny (G-dúr, RV 437; D-dúr, „Il gardellino” – A bukkan Nemes-Lampérth is. A For-
tengelice –, RV 428), a hetedikben azonban (D-dúr, RV 91), mint ünnepé- maművészet és absztrakció rész cseh ku-
lyes záródarabban, a fuvola, a hegedű és a fagott együtt szólózik. A művek bistái mellett (mint Filla, Špála vagy
sorrendjének összeállításakor arra is ügyeltek, hogy a magas fekvésű és kön�-
nyed szólammozgású hegedűversenyeket mindkétszer egy mélyen brum-
mogó (és értelemszerűen valamivel nehézkesebb) fagottverseny kövesse, MÉLYI JÓZSEF: 
hogy azután ismét a magas hangzásrégiókba emelkedhessünk egy csicser-
gő fuvolaverseny hallgatásakor. Vagyis a sorrend hegedű, fagott, fuvola –
Cseh festők Pesten
majd ugyanez még egyszer.
Egy effajta lemez célja: legyen színesebb és teljesebb a versenymű-szer-
ző Vivaldiról alkotott kép. A csak hegedűversenyei által képviselt Vivaldi
olyan, mint egy fekete-fehér felvétel. Minél többet hallgatjuk más kompo-
zícióit, annál inkább esélyünk lesz arra, hogy a róla bennünk élő portré szí-
nesedjék. Arról nem is beszélve, hogy a fagott- és fuvolaversenyek műsor- Clement Greenberg az Avantgárd és giccs
ra tűzésével a Capella Savaria lehetőséget teremtett arra, hogy két kiváló című híres, 1939-es írásának elején azt
fúvós tagja is a figyelem reflektorfényébe lépjen. a kérdést veti fel, miként lehetséges,
A zenekari játék valamennyi concertóban élettelien lendületes, dús za- hogy egy civilizáció egyidejűleg és
matú, rugalmas ritmusú és kontrasztokban bővelkedőn karaktergazdag. A egymás mellett termel ki olyannyira
Capella Savaria érett, sokat próbált muzsikusközösség, ezért nem csoda, különböző dolgokat, mint egy Eliot-
ha szólistáival teljes összhangban muzsikál: a produkciókban a zenekar tö- vers és egy tinglitangli slágerszöveg,
kéletesen együtt lélegzik a szólistákkal, működik a versenyművekben is egy kubista festmény és egy képes ma-
alapvető kamarazenei kommunikáció elve. A három szólista közül nekem gazin címlapja. És ami még érdeke-
– s ez talán nem lesz meglepő – Kalló Zsolt tűnik a legszuverénebbnek, de sebb: „vajon a kultúrának miféle szem-
hát ezen nincs sok csodálkoznivaló: nagy tapasztalatú, fölényes tudású he- lélete elég tág ahhoz, hogy egymást
gedűs, sok versenymű tolmácsolása és hanglemezfelvétele van már a háta kölcsönösen megvilágító kapcsolat-
mögött, és régóta megvan az az abszolút hangszeres biztonsága, amely le- ba hozhassuk őket?” Manapság, a re-
hetővé teszi számára, hogy a zenei kifejezéssel foglalkozzék. Ennek meg- mix korában a kérdés a fenti össze-
felelően indulatgazdag, temperamentumos, ötletekben bővelkedő játékot függésben látszólag értelmét vesztet-
hallunk tőle, sok spontán hatású elemmel és a stílus magabiztos értésével- te – minden azonnal kapcsolatba ke-
birtoklásával. rül mindennel: a költemény a sláger-
Feriencsik László fagottjátéka is örömteli élmény: kellemes hallgatni a ből, a galériában látható festmény egy
hangszer enyhén érdes-nazális tónusát, staccatóinak jóleső pattogását, és szinte tetszőlegesen kiválasztott ins-
hasonlóképp kellemes találkozni azzal az alapvetően rusztikus, de a lassú tagram-képből építkezhet és vice ver-
tételekben az érzelmeket sem nélkülöző közelítésmóddal, amelynek szel- sa. A kérdés hosszabb távon inkább
lemében Vivaldi versenyműveit értelmezi. Bertalan Andrea csevegő fuvo- az, hogy a kultúrában egymás mellett
lázása leveszi a lábáról a hallgatót, mind a gyors tételekben, mind a lassúk- élő szemléletek, amelyekkel differen-
ban. Karcsú, könnyed hang, hajlékony dallamvonalak, választékos és jól- ciálunk (vagy nem) a festmény és a
esőn improvizatív hatású ékítmények és figurációk. Ez a muzsikálás meg- közösségi médiumok termékei között,
nyerően játékos és természetes, közlékeny és virtuóz – élvezet találkozni vajon inkább az éles elválasztás vagy
vele, leginkább a madárhangutánzó, varázslatos Il gardellinóban. az egybeolvadás felé tartanak-e. Va-
(Vivaldi Concertos. Capella Savaria on period instruments. Hungaroton) jon kiderül-e a közeljövőben (ismét),
hogy a festmény a maga sajátos és szi-
gorú kereteivel alkalmasabb lehet a
világ értelmezésére, mint egy műfaji
korlátok nélküli pixelhalom? A vá-
laszt (valójában azt, hogy kiderülhet-
e bármi az alkalmasságról) nagyban
befolyásolhatja az a tény, hogy digi-
talizálódó és virtualizálódó világunk-
ban a hamis üzenetek egyre nehezeb-
ben szűrhetők ki az információfolya-
mokból. Fake news, vágjuk rá ma már
szinte automatikusan a jelenségre az
angol formulát, amelyet jellemző mó-
don Magyarország miniszterelnöke
is egyre gyakrabban használ.
Hogy mennyire közkeletű a kifeje-
zés, azt jelzi, hogy május végén Bu-
dapesten két kiállításnak is Fake News
volt a címe, az egyik Soós Tamás és
Ember Sári tárlata a Fugában, a má-
sik pedig három cseh festőé a Deák
Erika Galériában. A magyar művé-
szek témája valóban szorosan a ha-
misság és a híradás; megközelítésük-
ben nincs műfajkényszer, ősi formák-
ból álló súlyos maszkok ellenpontoz-
zák az alaktalan papírmasé-figurákat
és a széles ecsetvonásokkal átfestett,
így átszerkesztett valódi újságlapo-
22
Čapek) kedvence az erdélyi szász
Mattis-Teutsch, nála a mértani re-
dukciót az organikus-ritmikussal
való összefonódás miatt értékeli. A
haditudósítók sorában Schiele fo-
golytábori munkái mellett Med-
nyánszky és Vaszary frontélménye-
it emeli ki, míg Lada, Hašek Švejk-
jének illusztrátora a háborús abszurd
megtestesítője. A Forradalom és kitörés
keretében Kassáktól a MA aktivista
folyóirat címlapját hozza egy kol-
lázzsal, illetve Tábor Vörös katonák,
előre! meg Berény Fegyverbe! Fegyverbe!
feliratú frappáns plakátját. A kubiz-
mustól a konstrukcióig terjedő pe-
riódusból a magyarok tiszta geomet-
rikus alapállását dicséri: Uitz „pro-
letár futurizmusától” Bortnyik me-
tafizikus festészetéig. A bécsi Kon-
zerthaus 1924-es nemzetközi szín-
háztechnikai seregszemléjén a do-
mináns főszereplő Moholy-Nagy
elektromos színpadvilágításaival és
kinetikus-konstruktivista rendszerei­
vel, továbbá Weininger „mechani-
kus színi revüjével”. Az expresszivi-
tásra példaként Boeckl és Kokosch-
ka mellé Farkast, Kádárt, Berényt
állítja, majd Pálffyval és Barcsayval
folytatja. Az egyesek által máig el-
sősorban „német stílusnak” vélt új
tárgyiasságot Halák az utódállamok-
ban nagyon sokrétűnek ítéli meg, a
társadalomkritikai és politikai szí-
nezettől a valóság távolságtartó, el-
idegenítő szemléletéig (nálunk Der-
kovitstól Kontulyig). Az addigi,
több évtizedes európai gyakorlat
kat. A cseh alkotók ennél szűkebb
műfaji keretek között dolgoznak, rá-
adásul a legtöbb esetben táblaképe-
ik és mindennapi politikai környeze-
tünk között is nehezebb felfedezni az
összefüggést. A kurátor, Jane Neal
széles és átvitt értelemben használja
a fake news kifejezést, így a művekre
ráhelyezhető a hatalom által irányí-
tott képek összefüggésrendszere, de
akár a művészettörténeti régiségek-
be illesztett hamis újdonságok gon-
dolata is. A három művész közül Da-
niel Pitín munkái állnak a legtávo-
labb a fake news hétköznapi jelenté-
sétől; egyik művén egy fiatal lány egy
romjaiban is inkább műteremre em-
lékeztető fürdőszobában a haját szá-
rítja. Ha a címadó fogalom felől néz-
zük, a kép elsősorban a festői igaz-
ságkeresésről és a valóság megjelení-
tésének lehetőségeiről szólhat – már
Greenberg korában is erről vitatkoz-
tak az értelmezők –, újat nehéz erről
mondani. Az újdonságon és a mo-
dernizmuson jócskán túl kezdődhet
el Adam Štech képeinek értelmezé-
se; a festményeken a művészettörté-
neti múlt egyes elemeinek kifigurá-
zása jelenik meg, frivol és kegyetlen
eszközökkel egymás mellé vagy egy-
másra helyezett giccses alakzatok for-
májában. Štech művein minden igaz-
nak induló elemről gyorsan kiderül,
hogy mögötte szörnyűségek rejtőz-
nek: borzalmas alakok vagy maga az
üresség. A fake news mai fogalmához
legközelebb Miroslav Polách hiper-
realista képei állnak. Egy fekvő em-
bert éles fény világít meg, lábán a tor-
nacipő furcsa gépezetet takar. A ké-
pen valójában minden művi, nem le-
het azonnal eldönteni, maradt-e még
valami, ami természetes: egyszerűen
egy furcsa szögből, megfelelő időben
Mik voltak a bányaügyek?
Mik voltak a szőlőügyek?
Fejezetek az Orbán család gazdagodásáról
Kattintson a www.es.hu -ra!
SMS-sel is előfizethet!
Tárlat
nemzetközi művészegyletei és kül-
földi tanulmányútjai helyett a fasi-
zálódott harmincas évek végén a zsi-
dók meg a romák lágerbe hurcolá-
sa, a menekülés vagy az emigráció
lett a jellemző (tőlünk az auschwit-
zi haláltáborban megölt Farkast ne-
vesíti)...
A különféle nációjú 19 tanulmány-
író közt honi műtörténészeink szin-
te minden nemzedéke jelen van. Baj-
kay Éva főleg a Bauhausról érteke-
zik, Breuertől Molnáron át Vasare-
lyig. Barki Gergely a francia orien-
tációtól a germán expresszionizmus
magyar variációin át eljut a szent-
endrei iskoláig, a korábban már em-
lített mestereken kívül Czóbeltől
Scheiberen át Vajdáig. Mészáros
Flóra az „abstraction-création” irány-
zatát részletezi, Beothyvel az élen.
Végül Dobó Gábor és Szeredi Mer-
se Pál szerzői párosa a korabeli kö-
zép- és kelet-európai avantgárd fo-
lyóiratok rendkívül változatos spekt-
rumát tekinti át, dicséretre méltóan
széles kitekintéssel, a MA egész hát-
oldalát betöltő, határokon túli „test-
vér-lap”ajánlataitól kiindulva töb-
bek között a varsói Blok, a prágai Ži-
vot, a zágrábi Dada-Tank, a belgrádi
Zenit meg a bukaresti Integral részle-
tesebb bemutatásával.
(Klimt ist nicht das Ende – Aufbruch in
Mitteleuropa, Unteres Belvedere, Bécs. Meg-
tekinthető augusztus 26-ig, a müncheni Hir-
mer Verlag kiadásában megjelent német vagy
angol katalógus kíséretében, 393 oldalán
301 képpel.)
Tárlat
készített pillanatfelvételről van szó,
vagy csak egy hátborzongató kiborg-
film egy kockájáról. Másik, hatalmas
méretű festményén éjszaka van, egy
félmeztelen férfi ás egy ház előtt, a je-
lekből ítélve csöveket szerel. Más je-
lek – az autó fényszórója, a hosszú
haj, a sírszerű gödör – viszont a holly-
woodi filmekből ismerős bűntényre
utalnak. Mintha Polách Gregory
Crewdson profi filmes világosítókkal,
díszlettervezőkkel, maszkmesterek-
kel közösen egyetlen kattintásra kom-
ponált képzeletbeli filmjeleneteit
emelné át a festészetbe. Vajon job-
ban hiszünk neki így, ecsetnyomok-
kal? Vagy minden nyomtól függetle-
nül szétválaszthatatlanul összefolyt
már a film, a fotó és a valóság? An�-
nyi bizonyos, hogy az elmúlt évtize-
dek egyik legfontosabb fejleménye,
hogy korábban lehetetlennek gon-
dolt képek váltak lehetségessé, s ez
alól a festészet sem bújhat ki.
Ha a cseh festők idén készült mű-
veit összevetjük a Budapest Galériá­
ban szintén ezzel egyidejűleg zajló
Meanwhile in Painting című kiállításon
látható magyar festményekkel, ak-
kor a legfontosabb tanulság (ha meg-
engedhető bármilyen általánosítás)
a menekülés vágya. Mintha a festők
– fiatal magyarok és harmincas-negy-
venes csehek egyaránt – saját eszkö-
zeikhez, színekhez, ecsetvonások-
hoz, kompozíciókhoz (vissza)vonul-
va próbálnának saját jogon, de a
fake-re épülő környezet csalóka va-
lóságát megkerülve valamit elmon-
dani a világról. Ezek a menekülőút-
vonalak, ha nem is 1939-ben, de a
második világháború utáni Ameri-
kában már nyitva álltak.
(A Fake News című kiállítás június 16‑ig
látható a Deák Erika Galériában.)

2018. JÚNIUS 1.
BÁRON GYÖRGY: 
2018-Űrodüsszeia
Ötvenéves Stanley Kubrick 2001-Űro-
düsszeiája. Ennyi idő a művészetek tör-
ténetében nem számít hosszú távnak,
ám a filmművészet eddigi röpke his-
tóriájának csaknem a fele. A rendező
1968-ban az akkor beláthatatlan jö-
vőbe, egészen pontosan 2001-re vizi-
onálta nemcsak az űrállomások rend-
szeres cirkálását a bolygóközi térben,
hanem a Jupiterre szállást is. Tudjuk,
tévedett, mint minden sci-fi szerző. A
jövő rendre más arcot ölt, mint ami-
lyennek megfesteni próbálják, elvég-
re – mi másból – az akkori jelenből in-
dulnak ki. Ezért a jövőt beszélő, in-
telligens robotokkal, jókora űrállomá-
sokkal képzelték el, ám sejtésük sem
volt – hogyan is lett volna – a digitá-
lis forradalomról vagy az internet-ga-
laxisról, vagyis azokról a technikai
vívmányokról, amelyek valóban meg-
határozták az új évezred hajnalát.
Ma már nemcsak 1968 történelem,
hanem 2001 is. A film bemutatásá-
nak félszázados évfordulója alkalmá-
ból Cannes-ban ünnepélyes körülmé-
nyek között levetítették az eredeti Ci-
nerama-celluloid felújított változatát,
Christopher Nolan bevezetőjével,
nemrég pedig a budapesti Pólus mo-
ziban is látható volt, ha nem is hetven
milliméteres filmtekercsről, de a Bri-
tish Film Insti­tute restaurált digitális
kópiájáról, az eredeti formátumra em-
lékeztető 120 négyzetméteres gyöngy-
vásznon.
Félve írom le, mint Kubrick művé-
szetének tántoríthatatlan tisztelője, s
az Űrodüsszeiáról is szép emlékek őri-
zője, hogy – csalódást okozott. Tudjuk,
nincs avulékonyabb művészet a moz-
góképnél. Meglepő, hogy mely mű-
veket rágott meg az idő vasfoga, s me-
lyek maradtak meg érintetlenül, ere-
deti, csorbítatlan szépségükben. Min-
den moziműfaj közül a sci-fi van ki-
téve a legnagyobb veszélynek. Mert
ami elavul, megkopik, az soha nem a
VÉGSŐ ZOLTÁN: 
Elfolkostalankodásaitokról
A világzene kétségkívül elfesztiválo-
sodott, ami jó a fellépőknek, jó a szer-
vezőknek, jó a közönségnek, de nem
biztos, hogy magának a műfajnak
(jobb híján nevezzük most így a vi-
lágzenét) jó. A fesztiválok miatt szü-
letnek meg produkciók, ezeken a jó
hangulatú eseményeken szépen be le-
het mutatni azokat, többségük a me-
nedzseri éleslátásnak köszönhetően
tényleg csúcsteljesítmény, mégis kér-
dés, hogy a világzene fejlesztendő
árucikk vagy a zene egy fejlődő, mo-
dern ága. Igen, modern, mert a világ-
zenét csak harminc éve hívják így, bár
kicsit homályossá lehet tenni azzal,
hogy azt mondjuk rá, hogy „folk”,
ahogy a „Budapest Folk Fest”-en is
történik. Ugyanis a folk ma még in-
kább megfoghatatlan fogalom, mint
a világzene, angolul (és miért is ne az
angol jelentését nézzük, ha már a fesz-
tivál elnevezése angol) például egy-
szerűen a népzenét jelenti, nálunk vi-
szont van valamiféle hippi, tovább-
gondolt, esetleg táncházas árnyalata
is, ugyanakkor nem igazán azt jelen-
ti a folk, amit a fesztivál negyedik nap-
ján hallhattunk a koncerteken.
Dresch Mihály egy ideje két külön-
böző karakterű kvartettet működtet.
A különbözőt az ő belső világában kell
értelmezni, mert a hallgató oldaláról
nagyon is megvannak a kapcsolódási
pontok. Nem véletlenül állt most egy
színpadon egyszerre mindkét kvartett,
a végén röviden kiegészülve Borbély
Mihállyal, akivel Dresch nemrégiben
készítette el a Körbe-körbe című lemezt.
Volt, hogy csak a hagyományos kvar-
tett állt színpadon, új bőgőssel, a Mak-
rohangból megismert Gyányi Marcel-
lel. Dresch mindig megtalálja a zené-
jéhez jól idomuló zenészeket, Gyányi
Szanday Mátyás karakterét viszi to-
vább, a két zseniről, Baló Istvánról és
Lukács Miklósról pedig mit is lehetne
mondani. A kvartettben ők megbont-
2018. JÚNIUS 1.
gondolat, az érzés, az emberi tekin-
tet, az arc, a dráma, hanem a techni-
ka. Az előbbi az antikvitás óta válto-
zatlan, míg az utóbbi folyamatosan
változik az időben. Márpedig az Űro-
düsszeia elsősorban az – akkori – lenyű-
göző technikára épít. Az óriáskerék
vagy furkósbot alakú űrállomások fen-
séges lebegésére-forgására-táncára a
végtelen csillagtérben – az Imígyen szó-
la Zarathustra, a Kék Duna keringő, Ha-
csaturján és Ligeti György impozáns
zenéjére, amely betölti a mozitermet.
Az űrállomás gondosan megtervezett-
bevilágított belseje akkor revelatívnak
tűnt, ám ma már tudományos-fantasz-
tikus tucatfilmekből vagy futuriszti-
kus szállodalánc-berendezésekből kö-
szön vissza, időnként még az Orion űr-
hajót is eszünkbe juttatja. Hogy azok
utánzatok, s Kubrick volt az első? –
innen nézvést szinte mindegy. A film
nagyjelenete, az áthaladás a Csillag-
kapun egy másik dimenzióba, ame-
lyet olyan gondosan komponáltak
meg nem digitális effektekkel a zse-
niális trükkmesterek (egyikőjük maga
Kubrick volt, aki ezért – és csak ezért
– Oscart is kapott), korunk digitális
technikájával immár könnyedén elő-
állítható, diszkók falára kivetítve lát-
hatjuk esténként. Mindettől lehetne
még ma is megrázó mű az Űrodüsszeia,
ha mindez pusztán technika és lát-
vány maradna – mint például a Clock-
work Orange-ban vagy a Dr. Strangelove-
ban –, s lenne története, élő, valódi
karakterekkel. Ám a rendező ezúttal
kifejezetten látványköltészetre töre-
kedett, s ezért a magyarázatok és dia­
lógusok többségét utólag kivágta a
filmből (vagy sokat eredetileg le sem
forgatott). Így egy teljes játékfilmnyi
időben – 88 percben – egyetlen szó
sem hangzik el, nincs dráma, s főleg
nincsenek hősök, akiknek sorsát kö-
vethetnénk – a megvadult robottal
történő küzdelem körülbelül fél órá-
hatatlanul erős pillérek, alkalomról al-
kalomra képesek ma is megújulni, Lu-
kács különösen élt a vonós kvartettel
kiegészülő nagyzenekarban, irgalmat-
lan cimbalomszólói most keménysé-
get sugároztak, volt valamiféle kita-
pintható emberi feszültség a játéká-
ban, magához ragadta az irányító sze-
repét, amit Dresch jó kedéllyel foga-
dott. Érezhettük közelről – és ebben
tényleg remek helyszín volt a Várkert
Bazár –, amint Dresch lubickol, ör-
vénylett a zene. A vonóskvartett kü-
lönlegességét a két brácsa adja, Dresch
alatt Brasnyó Antal és Csoóri Sándor
Sündi kontráznak, szerepeket válto-
gatnak, és mivel hallottam már ezt a
felállást korábban is, látnivaló, hogy
az egészet tekintve is változtatnak, Bog-
nár András pedig a jazzvonallal szem-
ben egy erősebb népies hangütést kép-
visel a bőgővel. A legcsodásabb pedig
mégiscsak az a hangszer, a fuhun, amin
senki más nem játszik, hiszen azt
Dresch találta ki, másnak nincs ilyen-
je, aminek a hangjában, a figuráiban,
a mélységeiben ott van egy teljes pá-
lyafutás, egy nép dallamkincsének a
hozadékai, maga Dresch Mihály.
A lengyel VOŁOSI-t Lajkó Félix-
szel együtt ősszel, a Ritmo Fesztivá-
lon hallhattuk először, ami akkora
hatású volt, mint amikor a 18-19 éves
Lajkó az akkori Dresch Quartetben
először feltűnt. A programpárosítás,
valamint hogy Lajkó brácsása, Bras-
nyó Antal most Dresch vonósai kö-
zött foglalt helyet, jó gondolat volt,
így megérezhettünk valamit a külön-
böző karakterű produkciók kereszt-
metszetéből. A bő fél év alatt sokat
erősödtek, összeszokottabbá váltak
Lajkóék, és azt hiszem, ki lehet mon-
dani: ez ma a világ legjobb vonós vi-
lágzenei produkciója. Mintha lenné-
nek népi gyökerek, miközben fordu-
latos, vagány rockot hallunk, kön�-
nyű volt elmerülni ebben a való vi-
Film
ját leszámítva. A soványka filozófiai
üzenet a képáradatban közhelyessé
lúgozódik az idők kezdete óta dúló
emberi agresszióról, vagy a másik idő-
dimenzióban elénk lépő öregkori és
gyerekkori énünkről. Ez Kubrick
egyetlen filmje, amelyből hiányzik a
nagy rendező anti-hollywoodiasan ke-
serű, mondhatni cinikus világnézete,
az ember reménytelenül javíthatatlan
természetéről. A tiszta képköltészet
ellen önmagában aligha lehetne kifo-
gásunk, Huszárik minden képsora,
hogy hazai példát hozzak, ma is ér-
vényes, ám a bolygóközi űrhajók fo-
lyamatos tánca ehhez akkor is kevés,
ha a legfülbemászóbb klasszikus mu-
zsikára történik. A sci-fi avulékonysá-
gának problémáján még a nagy Tar-
kovszkij sem tudott túllépni, aki a So-
larisszal alighanem egyetlen nem tö-
kéletes művét alkotta meg, miközben
lenyűgöző megoldást talált ugyaner-
re a kérdésre remekműve, a Sztalker sá-
ros-pocsolyás, majd buján kiszínese-
dő valóságos és képzeletbeli univer-
zumában, mindenfajta trükk nélkül.
De még Spielberg is, akinél amúgy
Kubrick fényévekkel eredetibb ren-
dező, hitelesebben tudta érzékeltetni
a földönkívüliek világát Zsigmond
Vilmos valódi fényeivel és tükörjátéká-
val a Harmadik típusú találkozások nagy-
jelenetében.
Nem sokkal az Űrodüsszeia díszbe-
mutatója előtt néztem meg a mester
előző, fekete-fehér filmjét, a Dr. Strange­
love-ot. Bár kultuszfilm nem lett belő-
le, nincsenek benne szemkápráztató
vizuális bravúrok, viszont jottányit
sem kopott, ma is aktuális, mert nem
a jövőről mesél, hanem – lidérces fe-
kete humorral – arról, amiről A dicső-
ség ösvényeintől kezdve Kubrick min-
den maradandó műve: a fenyegető je-
lenről.
(2001-Űrodüsszeia. Angol–amerikai film.
Rendező: Stanley Kubrick.)
Zene
lágban sosem létezett világban. A ko-
reográfia szerint a VOŁOSI kezd,
két hegedű, brácsa, cselló, bőgő, azaz
öt férfi mozog, pózolnak a surló fé-
nyekben, hatásos, ahogy a por száll
körülöttük, a számok végén megme-
revednek. Arra gondolunk, hogy ha
a prímás Krzysztof Lasoń ilyen elké-
pesztően bírja az iramot, és ennyire
tudja a Lajkó-szerű tremolókat, nem
lesz oka magának Lajkónak a szín-
padra lépni. Aztán mégis kiderül,
hogy a könnyed ívekkel besétáló Laj-
kó legalább egy léptékkel a VOŁO-
SI felett jár, de azért ő is kiveszi a ré-
szét a pózokból, most már hat férfi
vonójából foszlik a lószőr. Nincs hová
fokozni ezt a zsigeri színpadi jelenlé-
tet; nem a tempót, nem a hangma-
gasságokat, nem az időt érzékeljük,
hanem a zene egy eddig ismeretlen
összetevőjét. A világzene ernyőfogal-
ma is értelmetlennek tűnt ezen az es-
tén, a folk pedig nem fedte azt, amit
hallunk. Lehet, hogy a térből, időből
kizárkózás az új irány? És vajon a fal-
vakban, az élő népzene területén van
legitimitása mindennek? Számos kér-
dés, amelyekre még válaszokat vá-
runk, és talán idővel kapunk is.
(Budapest Folk Fest a Fonó szervezésé-
ben: Dresch kvartettek; VOŁOSI és Lajkó
Félix – Várkert Bazár, május 26.)
Molnár Zsófia:  Színház
Edét megevé
Shakespeare örök. Húsz év telt el azóta, hogy Lőrinczy Attila írt egy
főleg nyelvezetében igen erős Shakespeare-parafrázist/montázst, ame-
lyet beoltott némi Tarantinóval, két akkor legendás színházi műhely
(a Katona és Kaposvár) pedig rögtön be is mutatta. A szövegben volt
szellem, hév, lendület, korrajz, és mindez várakozáson felül viszony-
lag friss is maradt, csak a világ lett azóta még romosabb.
Fiatal, de már nem hamvas rendezőnek a Balta a fejbe hálás feladat –
és manapság szinte logikus választás, mivel nagyszerű eszköz a nyi-
tásra egy olyan színházban, ahol nem egészen ez a fajta kortárs a pro-
fil, és valamelyest új közönségre vágynak, mondjuk az egyetemista
korosztályra. Logikus, mert a darabban a Hamlettől a Rómeón és a Mac-
bethen át a Pulp Fictionig sok az ismerős elem, és akkor még csak tan-
anyagról, tárgyi tudásról, irodalmi és filmes (még és már) klasszikus
műveltségről beszéltünk, ezekre lehet és érdemes támaszkodni, mert
ezektől van a nézőnek siker- és felismerésélménye. A téma pedig szin-
tén örök: az emberi gyarlóság és az évszázadok óta megoldatlan tár-
sadalmi és családi értékválság, amelyre ki-ki a maga módján reagál:
hazugsággal, görcsös ragaszkodással, betegséggel, önbódítással, erő-
szakkal. Mindenki kompenzál. De hogy mit is? Talán a szeretetlensé-
get. Mert ebben a darabban, akárcsak a Pesti Magyar Színház előadá-
sában, lassan, fokozatosan az derül ki, hogy a szeretet, vagyis a szere-
tet kimutatásának defektje mindennek az alfája és ómegája.
Horváth Illés olyan családot rendezett, amely látszólagos összetar-
tozása ellenére szorgosan gyűjti a szekrényben a csontvázakat (egé-
szen konkrétan a hamvakat). Ahol anyagilag mindenkinek mindene
megvan, mégsem boldog senki. Három generáció él együtt egy fedél
alatt, férfiágon már az alaphelyzetben foghíjasan. Richárd apja meg-
halt (ha jól silabizáljuk, szívrohamban, kicsinálta a felesége és az any-
ja), a nagyszülőkkel és a család megmaradt, női tagjaival épp nagy-
bátyját, Edét készülnek temetni, akinek a halála viszont már Richár-
dot terheli, ugyanis a kamasz ezen az úton látta elháríthatónak az aka-
dályt szerelme beteljesülése elől. Szóval a fiú azért nem makulátlan,
de távolról sem velejéig romlott. Vilmányi Benett (e. h.) játékában is
inkább vívódó, töprengő alkata jön ki, nem a törni-zúzni vágyó. Ricsi
olyan srác, akinek csak a szája nagy, ugyanakkor könnyen meggyőz-
hető, olyan, aki magától nem ártana, csak képzeletben gyárt durva for-
gatókönyveket a család lemészárlására, viszont ha érdeke úgy kíván-
ja, nem is ugrik utána a fuldoklónak, hogy kimentse. Áldozatból lesz
gyilkos, és gyilkosból áldozat. És ne feledjük: ivarérett, de még gye-
rek. Szobájában fontos helyet foglal el a második rész elején hangsú-
lyosan leereszkedő plüssmackó, hősei Darth Vader és Batman.
Áldozat, mert élni akar, nem a múltban, a jelenben. Persze az, hogy
ki milyennek látja az igazi életet, relatív. Ricsi ideálja az apja, aki
„kurva jó fej volt [...], / Tudott élni, mer’ tudta, mi a pálya, / kaja,
pia, minden, kaszinó, csajok...”, és „Én nem fogom majd vén fasz-
ként siratni / hogy eliramlott mellettem az élet” – vallja. Csakhogy
az a bizonyos élet megakadt a torkán: amikor Ede hamvai kiborul-
nak, és mindenki takarít, üt a beszúrt poén, hogy „letüdőztem Edét”,
ugyanakkor mellbe is vág. Bucit, a haverját, aki a végzetes betörést
megszervezi, vagyis a fantázia ártatlan játékát komolyra váltja, mint-
ha nem motiválná semmi, talán csak, hogy legyen kinek a kontójára
megvenni a drogot és a whiskyt. A színpadon Takács Géza őt sem
romlottnak mutatja, inkább csak együgyűnek, meggondolatlannak,
aki saját ostobaságán és a körülmények szerencsétlen összjátékán vé-
gül rajta is veszt. Rossz társaság ő Ricsinek, de nála is van rosszabb,
a két bűnöző, bérgyilkos, Bitó és Szenes. Ugyanolyan egyenlőtlen
páros ők, mint Ricsi és Buci. Gémes Antos az ész és az ököl, neki a
mogorva képével és a lomha hasvakargatással még van némi tekin-
télye, bár a tettek mezején ő sem mindig viselkedik valami férfiasan:
ütni kész, de ha töltött fegyvert lát, behúzza fülét-farkát. Mellette
Kálid Artúr afféle samesz, csak asszisztencia, nehezék, akire a legkü-
lönösebb helyzetekben tör rá az érzelem és az éhség. De semelyikük
sem vehető komolyan, mintha tényleg a Ponyvaregényből ugrottak vol-
na ki, pólójukon Goofy kutya vigyorog, gazdagokat ölni kezükben
pereccel és csokornyi lufival mennek. Komoly arccal játszanak, egy
percre sem esnek ki a szerepből, a két figura valahogy mégsem jut
tovább a felszínnél, nem lüktet bennük sem a tragikum, sem a paró-
dia, megrekednek valahol a kettő között, eldöntetlenül.
Aki viszont ezt a két réteget mesterien ötvözi, az a két nagyszülő, Api-
ka és Anyika – nyilván bennük gyökerezik ennek a családnak a nyomo-
ra. Kovács Zsolt (aki a kaposvári előadásban Erzsébetet, Richárd any-
ját alakította) teljes megszállottsággal védi fia hamvait az ezüst flitter-
borítású, koponya formájú urnában. Koránál és két fia elvesztése felet-
ti fájdalmánál fogva valamelyest meggárgyult öregember, aki sutyiban
kiskanállal meri a hamvakat a kávéjába, mondván: „Belőlem lett, belém
is tér vissza.” Egyszerre félelmetes és nevetséges ez a rögeszmés figura,
aki bár egykoron nagy vadász volt, most már csak bénázásban ér fel a
bérgyilkos „profizmusához”. Hámori Ildikó Anyikája csupa elegancia,
csupa lágyság, csupa passzív agresszió – úgy tűnik, ő tart ebben a ház-
ban a kezében mindent, ő rendezte így a családi viszonyokat, amelyek-
ben státusszimbólumként központi helye van a gyerekeknek, már amed-
dig nem zavarognak, ameddig azt csinálják, amit ő akar. Richárd kibo-
rulásával azonban a rendszer is borul, és a jóságos Anyikából vészba-
nya lesz – legalábbis Richárd fejében, amit a rendezés zöldes villaná-
sokkal és torzítóval jelez tulajdonképpen finoman. Szétválik itt a két vi-
lág, lehet ez az eszmélés, de ugyanúgy az őrület pillanata is: Richárd-
nak megjelenik apja szelleme, szintén inkább parodisztikus, enyhén ci-
nikus kiadásban (Bede-Fazekas Szabolcs), akinek jobbjára később, a
halála után Richárd letelepszik, hogy a síron túl végre elhangozhasson
a várva várt bűvös szó: szeretlek.
Halálesetek sora ez a darab, ha jól számolom, tizenvalahány jelenet-
ben legalább hárman meghalnak színen belül és kívül. De nem úgy
és nem azok, ahogy és akiknek az eredeti tervek szerint kellett volna.
A család nem omlik össze, csak végleg feláll a nőuralom, amelyben az
asszonyok megbékélnek és szövetséget kötnek egymással, miután az
életerős férfiakat tönkretették és eltemették, a legifjabbat a leharcolt
használati tárgyak barikádjának tövében. Majd lesz másik. Vége a lé-
haságnak, a kicsapongásnak, ismét beköszöntenek a szent, helyeseb-
ben álszent mindennapok – Erzsébet (a két regisztert végig finom fe-
ketehumor- és arányérzékkel kezelő Csarnóy Zsuzsa) belebakizik a Mi-
atyánkba.
Természetesen vannak még rétegei ennek az előadásnak (Zságer-
Varga Ákos baljós hangulatzenéje, Pater Sparrow többsíkú díszlete és
mások), de talán nem mindig kell mindennel kezdeni valamit. A há-
rom változatban leeresztett festménymontázs viszont – hogy stílusos
legyek – nagyon ott van. A kulcsszó: vanitas.
(Lőrinczy Attila: Balta a fejbe, Pesti Magyar Színház, május 24.)
23
 FÁY MIKLÓS:  Zene GRECSÓ KRISZTIÁN:  Televízió különben víz van. Ezt a tevékenységet
kommentálják és dokumentálják mű-
sorvezetők, Till Attila és Majka, két

Indián királynő Jaj

egészen másképpen tehetséges, mégis
remek képességű ember, akik már nem
először rágják arccal a kassza felé for-
dulva a semmit. Itt ezredszerre is mű-
lelkesen próbálják azt kiabálni, „jaj”.
Van egy népi játék Magyarországon, amióta POSZT is van: közzéte- Vagy, hogy „ne”.
szi a válogató a Pécsre meghívott előadásokat, és akkor nézők és szí- Gyakori koncepciózus vita a szerkesz- végig három másik interjút, anyagot Az emberben nyilván örökké ott ma-
nikritikusok kórusban vagy egyénileg közlik, hogy ez egy hülye. Ezt tőségben, hogy a netes fórumok vide- azért, mert a negyedikre kíváncsi, mint rad a gyermek, repetitív cselekvéseket
beválogatta? Ezt nem válogatta be? Nem komplett. ói, sorozatai televíziós adásnak számí- a mai harminc-negyven pluszosok te- és élményeket igényel, egy kisbaba szá-
Nyilván az ember ennek a felismerésnek a birtokában szívesen tanak-e, vagy én időről időre csalok eb- szik ezt hagyományosan. Egyszerűen zadszor is tud nevetni azon, ha eldől a
kimaradna a vonítókórusból, de most szépen belesétáltam a csap- ben a rovatban. Hogy a fiatalok televí- kimazsolázza a neki érdekes informá- kockavár. Esetünkben a nem József At-
dába. Csárdáskirálynő, Kecskeméten. POSZT-válogatott, nem lehet ziózási és rádiózási szokásai radikáli- ciószeletet. Nyilván, ha ez korábban is tila-i értelemben gyermekké tett néző is
rossz. san megváltoztak, az biztos. Ahogy ol- lehetséges lett volna, eleve így fejlődik újra és újra örül annak, ha valaki leesik,
De. Lehet. Még úgy is lehet, hogy beszámítok mindent, ez most az vasom és látom, általában hagyomá- a televíziózás, és akkor nem lettek, le- és arra megint azt mondja a jóvágású
évad utolsó előadása (persze jön még a pécsi vendégszereplés), nincs nyos készülékekkel már nem is rendel- hettek volna a tévés alkotóknak peda- műsorvezető, hogy „ó”.
a színen Szemenyei János és Egyházi Géza, akik mégiscsak jelentéke- keznek (jómagam néhány hete lettem gógiai, sőt, bizonyos értelemben eszté- A készítők most más oldalról köze-
nyebb játékerőt képviselnek. De ott van a színen maga a szín, poro- nevetség tárgya a családban egy inter- tikai szempontjaik sem, mert a zárt, ön- lítettek, nem az állatit, az ösztönöst ke-
san és bordélyosan, és ott van a címszereplő, a sanzonett, Dobó Eni- netrádió-készülékkel, csak mert életide- magában létező egységnek először is resik az emberben, nem a gyilkos mo-
kő. Nem épp reprezentatív személyiség, pici is, szörnyű fejhangon éne- gennek találtam a „telefondokkolót” a azt kell elérnie, hogy a befogadó meg- tivációkra, elemi gyűlöletre építenek
kel, és folyton koreográfikusan dobog. Egy kicsit jobban össze kellett konyhában, illetve azzal, hogy még ak- nyissa, ez minden „küldetéses” szem- (ez legalább jó), hanem az egyszerűsé-
volna barátkoznia a ruhatervező Pilinyi Mártával, és akkor talán nem kor is ragaszkodom egy „készülékhez”, pontnál fontosabb. gében, fejletlenségében maradt egóra,
olyan tollakkal ékesített fejdísz alatt kellett volna énekelnie azt, hogy amin nyomógombok vannak, ha a Nem tudom, hogy ebben keresen- ami nem érti – és mivel az akarata már
Hajhó, hajhó, amiben úgy festett, mint Tangua, a kajovák főnöke a BBC4-et akarom hallgatni főzés köz- dő-e az átalakulás oka, de mintha a mű- így-úgy érvényesül –, nem is akarja ér-
Winnetou egy operettváltozatában. ben). Ebből adódóan a tradicionális sorkészítők el is engedték volna magu- teni a világot, nincsenek viszonyítási
Még az előadás elején járunk, nem tudja az ember, hogy búsuljon adásszerkezetet egy egész generáció kat, amolyan végítélet előtti nyugalom- pontjai, ezért minden információ za-
vagy kárörvendjen, bénák vagytok, és úgy is néztek ki, de közben van már nem is ismeri. A műsor mint egy- ban igyekeznek alulmúlni mindent, és varba hozza, irritálja. Ebben a, mond-
azért egy nagyon félelmetes szám is a színlapon: 200 perc egy szünet- ség ugyanúgy megszűnt létezni, mint egyre érdektelenebb műsorokat adap- juk így, ügyességi játékban csak a ku-
tel. Ennyi kárörvendési lehetőség nincs azért a színrevitelben, itt mind- a lemez. A zenei formák átalakulásá- tálnak. A Ninja Warrior egy sorverseny, lissza igyekszik elfedni ezt a pofátlanul
járt le kezdi élni az Orfeum a maga vidámnak szánt életét, mintha új- nak mintájára kisebb egységek, trac- kidolgozott, izmos testű emberek csim- a primitív ismétlődésre alapozó, a biz-
rahasznosították volna egy valamikor Chicago-előadás jelmezeit, pucér kek, esetünkben podcastok léteznek, in- paszkodnak és ugranak, általában a tos kiszámíthatóság elemi örömét el-
keblű tánclegények között kibontakozik a nagy tragédia. A nagy tra- formációs fájlok (vagy fájlsorozatok), táncosok vagy balettosok a legügye- hozó gesztust, ami a nézőt egy viszony-
gédia azonban nem is annyira Szilvia és Edvin között bonyolódik, amik hanganyagot vagy rövid videót sebbek és legkitartóbbak, ők esnek le lag új értelemben nézi hülyének.
mint inkább Bóni gróf és színház mint olyan között. Tiszteletben tart- tartalmaznak. Vagyis a fiatal nem néz legkésőbb a magasról a mélybe, ahol A Ninja Warrior nem nélkülözi a va-
va Aradi Imre erőfeszítéseit, mégis azt kell mondjam, iszonyat ez a ku- lóságshow-s elemeket sem, hiszen azok
korékolás, amit éneklésként előad, és ráadásul ömlik róla a verejték, eleve a régi mintákat követik, szóval
fénylik a feje, nehéz fizikai munka ez az egyszerre táncolás és éneklés. nincs is értelme a helyszíni bejelentke-
Nem mindenkinek való. zést, a külső stúdióhelyszínt, a megsze-
Mintha a rendező, Béres Attila azt érezte volna, hogy keserű orvos- mélyesített, tipizált versenyzőt valóság-
ság a Csárdáskirálynő, de ezüstkanálban nem lesz semmi gond megetet- show-elemnek nevezi, régi-új módsze-
ni a néppel, csak hagyni kell a zenét érvényesülni. Hagyja is, mindent rek ezek.
ezerszer énekelnek el, van visszatérés, hiába pipálná az ember, hogy Nem tudom, hogy az előítéleteim
ezen a slágeren is túl vagyunk, meg azon is, mindig jön valami ötlet, rabja vagyok-e, mikor ezt a tévéműsort
hogy miképp lehetne újradalolni a Hajmási Pétert. Tényleg nincs is, csak egy más típusú mélypontnak látom.
minek? Mert Sáfár Mónika huhuhahajmáháássihi jellegű, operás hang- Elvégre a Játék határok nélkül is sorver-
ütéséből épp csak a derű vagy a lazaság hiányzik, a rokonszenvesen seny volt, és ott is a látványosság, a vi-
szorgalmas és alázatos Kőszegi Ákos pedig minden kifundált tréfájá- zes és csillogó helyszín és a felnőttes-
ban ott a küszködés, most úgy járok, mint egy versenyparipa, az jó nek felfújt feladatok igyekeztek men-
lesz? Vicces? teni a menthetőt, de végeredményben
Nem nagyon vicces. Viszont tényleg nagyon hosszú. És az ezüstö- ugyanazt kellett csinálni, mint az ovi-
sen csillogó alumíniumkanálban a keserű orvosság csak annyi, hogy ban. Ráadásul egyfajta verseny- és csa-
a nagy vidulásban mégis leszerepel egy uralkodni is képtelen osztály, patszellemet ebben a „modern” verzió­
megrázzák a társadalom nagy koktélkeverőjét, fölülre kerül, aki alul ban is tanulhatnak a fiatalok, ha akar-
volt, és alulra, aki fölül. Mélységesen igaz, meg majdnem ennyire mély- nak. Mégis, szomorú, magára hagyott
ségesen nem igaz. Mire a Csárdáskirálynőt bemutatták, benne voltunk embernek éreztem magam, miközben
a világháborúban, mire ezt, az itt játszott változatot előadták, túl vol- estek bele a versenyzők a vízbe, mint-
tunk a másodikon, persze, érdekes elmélkedni azon, hogy odakint lő- ha egy olyan helyen élnék, ahol pol-
nek, vagy átélni, hogy most idebent is lőnek, de fölkel a magyar, és gártársaim jó részét szeretnék meghagy-
húzza csak kivilágos virradatig, sose halunk meg. Ha ez csak tréfa, ni abban az elemi állapotban, hogy
nem tudok nevetni. Ha komoly, akkor nem igaz a nagy túlélés. Én nem értesült róla, a fejlődés iránya az,
ebbe a 200 percbe is majdnem belehaltam. ha az egóját korlátozni képes.
(Kálmán: Csárdáskirálynő – Kecskeméti Katona József Színház) (Ninja Warrior 2018, TV2)

Amikor azt hinnénk, hogy a táncnak KRÁLL CSABA:  Tánc harmóniákkal, megindulásokkal és le- És jön is, mit jön, zúdul, mármint
végleg befellegzett, hiszen alig születik csengésekkel, lobogással és intimitás- Coltrane és vele együtt a tánc. Mert ezek
már előadás, ami mindenféle határátlé- sal, mint Coltrane-nél, mégis szabadon után minden továbbit úgy élünk meg,

A testté lett zene

pés, műfaji keveredés és elbeszélő man-
kó nélkül csak és kizárólag a mozgás
esszenciájáról, a táncban, a tánc által
való létezés érzéki tapasztalatáról szól,
akkor jön a belga Rosas, a kortárs main­
stream egyik zászlóshajója, és nyomban
helyrebillent mindent. Való igaz, hogy
Anne Teresa De Keersmaeker és Salva
Sanchis A Love Supreme című koreográfi-
ája a szó szoros értelmében nem új da-
rab, hanem egy 2005-ös mű repríze és
részbeni újragondolása, sok tekintetben
mégis frissebbnek, fiatalosabbnak, ha
tetszik, kortalanabbnak hat megannyi,
a kortárs címkével önkényesen felruhá-
zott, ma születő alkotásnál. A szellemi-
ség, ahogy a Rosas a mozgást átélhető-
vé, hosszan tartó, eleven élménnyé te-
szi a néző számára, egyszerűen utánoz-
hatatlan. A darab maga a megtestesült
muzsika, a nyolc (férfi‑)­­lábon életre kelő
csoda – az ősbemutatón a főszólamot
még hölgy, Cynthia Loemij táncolta –,
a lehető legkivételesebb szinergia, amit
zene és tánc közös erőből színpadon
megképezhet.
Mondom ezt úgy, hogy a tánctörté-
net lényegében minden korszakából,
Balanchine-tól a posztmodernekig, iko-
nikus művek sorát lehetne sorolni, ame-
lyek egytől egyig a műfaj talán legköz-
pontibb paradigmájára, zene és tánc
(egyáltalán nem egyszerű és magától
értetődő) kapcsolatára adtak aktuális
válaszokat, és alkottak maradandót.
Csakhogy jelen helyzet némileg más,
hiszen a koreográfia alapjául szolgáló
szerzemény, a XX. századi dzsessztör-
ténet egyik legendás alkotása, az ame-
rikai John Coltrane 1964-es, spirituális
töltetű, négytételes zeneműve, a kore-
ográfiával megegyező című A Love Sup-
reme nem egyszerűen egy (kötött) zene
(a sok közül), hanem strukturált improvi-
záció, amire De Keersmaekerék szintén
strukturált improvizációval felelnek, azzal a
szigorú megkötéssel, hogy leosztják a
szerepeket a táncosok között, azaz pon-
tosan tudható, hogy Coltrane kvartett-
jéből (tenorszaxofon, bőgő, zongora,
dob) ki melyik hangszert táncolja.
De Keersmaeker az az alkotó, aki
előszeretettel veszi elő és tűzi reperto-
árra régi darabjait – Fase, Rain, Drum-
ming stb. – fiatal táncosokkal (ahogy
most is történt), az A Love Supreme eddig
azonban valamiért mostohagyereknek
számított, csak a P.A.R.T.S.-on, az ál-
tala alapított és vezetett nemzetközi
kortárs táncművészeti intézményen be-
lül volt forgalomban, de ott is tananyag-
ként, pedagógiai szándékkal. Keers-
maeker figyelme egyébként épp a
P.A.R.T.S. indulásakor (1995) irányult
az improvizáció fontosságára, amit az-
óta is az alkotómunka és tanítás-tanu-
lás szerves és elengedhetetlen részének
tart. „Az improvizációnak alapnak kéne
lennie a táncosok számára, nem kivé-
telnek ” – mondta egy interjúban, és ha
e kijelentésnek a gyakorlatban utána
akarunk járni, elég csak belekukkanta-
nunk az A Love Supreme-be, ahogy a tán-
cosok egy fix strukturális kereten és li-
mitált mozgáskészleten belül szabadon
gazdálkodnak térrel, tempóval, ener-
giával, motívumokkal.
Ami pedig így felépül, szorosan ölel-
ve és ezer szállal kapaszkodva a felvé-
telről elhangzó zeneműbe, egy párhu-
zamos univerzum. Hasonló erővona-
lakkal, színekkel, tónusokkal, zabolát-
lan kitörésekkel és egymásba simuló
kiteljesedve és kiteljesítve önmagát: a
tánc hol finom és játékos, hol lehenger-
lő erejét és hatását.
De Keersmaeker nem bonyolítja túl
a dolgokat, mindent alárendel a kore-
ográfiának, mintha fény, jelmez nem
is létezne (pedig van). Üres, falakig le-
csupaszított fekete térben zajlik az elő-
adás, szinte egyetlen világító reflektor
alatt, minimális fényváltásokkal, a zár-
latban falra vetülő táncoló árnyakkal.
A darab eleje azonban még nem Colt-
rane, hanem egy zene nélküli prológ
(utóbb kiderül: a zárótétel rövidített
változata), melynek végén a laza ter-
mészetességgel színpadra lépő négy
fekete ruhás táncos megszabadul a be-
melegítésre utaló tréningfelsőktől. De
még ezután sem Coltrane következik:
csak a magára maradt, a többieknél jó
egy fejjel magasabb Thomas Vantuy-
com tesz úgy hosszan, nagyon hos�-
szan, mintha (főleg fejben) lejáró pró-
bát tartana. Méricskél, tapogat, jobbá-
ra persze csak a tekintetével, teret és
időt, mert amúgy alig mozdul, mozog,
akkor is keveset. Sokak számára kínos
lehet ez a bő nyolcperces alig mocca-
nó csönd, de feladata van: olyan, mint
étkezések során az előétel – rávezet,
előkészít, megalapoz a főfogásnak.
mint egy zúdulatot, független attól,
hogy milyen amplitúdói, mélységei és
magasságai, áramlásai és apadásai, vad
kitörései és lamentáló elerőtlenedései
vannak. Mind a négy szereplőnek jut-
nak improvizatív(abb) szólópercek a
laza mozgásrendek, random összesod-
ródások mellett: a tenorszaxofont (Colt-
rane) viharos belépőkkel megtestesítő,
hatalmasakat ugró, karjaival szélesen
kaszáló Vantuycomnak, a zongorát
(McCoy Tyner) megszemélyesítő, min-
den lében kanál Bilal El Hadnak, a do-
bot (Elvin Jones) érzékeny fegyelem-
mel játszó José Paulo dos Santosnak, a
bőgőt (Jimmy Garrison) puha, lágy vo-
nalakkal táncoló Jason Respi­lieux-nek.
Mesteri libikóka ez: előbújni, ki a tö-
megből, a szabad(abb) improvizációra,
majd visszahúzódni az együttes játék-
ba, a kötött(ebb) formák felé. A negye-
dik tételen üt át leginkább a spirituali-
tás: Mr. Szaxofon itt már nem kitör a
többiek közül, mint egy vad mén, ha-
nem a társaira támaszkodik. Ahogy a
mások is, az egymásba kapaszkodó ka-
rokban, az egyszerre támaszt nyújtó és
megtámogatott testpozíciókban keres-
nek és találnak biztonságot.
(Rosas: A Love Supreme – Trafó, má-
jus 24.)

24 2018. JÚNIUS 1.