Szakcikk

A segítő termékek
támogatáspolitikájáról
A Rehabilitációs Szakmai Kollégium mintegy két évtized óta többször kezdeményezte a segédeszközök
támogatási rendszerének módosítását. Javaslatainak logikája nem különbözött lényegesen a
gyógyszerek, illetve egészségügyi technológiák támogatási rendszereivel kapcsolatos általános
alapelvektől. Kiszámítható, méltányos, országosan gyűjtött adatok elemzésén alapuló, átlátható,
rendszeresen karbantartott támogatási rendszer kialakítását, továbbá az ellátás minőségének
ellenőrzését is szorgalmazta.

Dr. Kullmann Lajos

A
kollégium egyúttal felhívta a figyelmet néhány, a se-
gédeszközök jellegéből adódó sajátos szempontra is.
Ilyen szempont a segédeszköz-használat várható idő-
tartama. Egyes esetekben, főleg teljes gyógyulás lehetőségével
járó balesetek után, a segédeszközök használata átmeneti ide-
ig szükséges. Az eszközök bizonyos köre esetében tehát a köl-
csönzés is megfelelő megoldás lehet. Szükségesnek tartotta az
utalványozási jogosultság korlátozását, illetve megfelelő kép-
zettség (pl. vizsgaköteles tanfolyam) megszerzéséhez kötését.
Ritkán használt segédeszközök rendelése esetében a korláto-
zást a megfelelő gyakorlat megszerzése és karbantartása indo-
kolhatja. Egyes esetekben azt is javasolta, hogy az utalványo-
zást előzze meg multidiszciplináris team konzultációja, esetleg
eszközök használatának próbája, illetve az elkészült eszközök
átadását kövesse azok használatának megtanítása.
A javaslatok egy része meghallgatásra talált. Így például
lehetőség van bizonyos eszközök kölcsönzésére, bár a lehe-
tőségek még korántsem kiaknázottak. Korábban elsősorban
az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Szervezési és Mód-
szertani Osztálya kezdeményezésére létesültek ortetikai-
protetikai teamek, szakrendelések. Jelentős részük később
finanszírozási és munkaerőhiány miatt megszűnt. Az orszá-
gos intézetek kompetenciáját a területi ellátás szervezésének
támogatásában időközben egészségügyi miniszteri rendelet
megszüntette.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a segédeszközök támogatá-
si rendszerében – különösen összehasonlítva a gyógyszerek
támogatáspolitikájának szabályozottságával – szerény fej-
lődés következett be. A jó megoldások keresését nehezíteni
látszik a segédeszközök technológia elemzésének számtalan
problémája is. Erről a problémakörről a közelmúltban számolt
be Goreczky Péter, az ESKI munkatársa. (Goreczky 2008) Itt rá
kell mutatnunk egy terminológiai problémára is. A közlemény
– összhangban a hazai jogalkotással, annak terminológiájá-
val – „gyógyászati segédeszközökről” beszél. Ez az elnevezés
szerepel a támogatást szabályozó rendelet címében is. (EüM.,
2007) A gyógyászati segédeszközök a szélesebben értelmezett
segédeszközök körének, jelenleg elfogadott nemzetközi néven
„segítő termékeknek” csak egy szűkebb csoportját jelentik. Tu-
lajdonképpen a hazai támogatott termékkör is szélesebb, még
ha a magyar jogalkotás eddig nem is vette át az új elnevezést.
A továbbiakban jelen írásban a Nemzetközi Szabványügyi Szer-
vezet (International Organization for Standardization, ISO) ter-
minológiáját fogjuk használni. (ISO 2007)
A segítő termékek technológia elemzése és annak
problémái
Goreczky (2006) az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet
„gyógyászati segédeszköz” értékelési gyakorlatában szerzett
tapasztalatait nyolc pontban összegezte. Ezek tartalmi lénye-
gét még jobban sűrítve és a feltárt tapasztalatoknak a közle-
ményben szereplő sorrendjét némileg megváltoztatva meg-
állapításait az alábbi öt pontban foglaljuk össze:
– nincsenek epidemiológiai adatok, nem lehet megismerni,
kik lesznek az új termékek jövőbeni felhasználói,
– kevés adat érhető el a komparátorokkal való
összehasonlításhoz, nincs elegendő klinikai vizsgálat,
még kötszerek esetében sem, illetve az egyes eszközökről
elérhető információmennyisége jelentős különbségeket
mutat,
– alig van elérhető egészség-gazdaságtani elemzés,
hiányoznak az új technológiákra vonatkozó
költséghatékonysági tanulmányok, publikációk,
– a jelenlegi befogadási rendszer nem alkalmas a minőségi
különbségek vizsgálatára,
– az árviszonyok csak hasonló termékek esetében
ismeretesek, újak esetében nem, az áremelési kérelmek
nincsenek adatokkal kellően alátámasztva.
A bemutatott problémalista nem kecsegtet a helyzet gyors

2 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/1.


1. ábra. A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása koncepciójának ábrája. (WHO, 2001)
EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT (betegség, rendellenesség)
TEST funkció/struktúra (károsodások)
környezeti tényezők
javulásának valószínűségével. Jelen írás sem tud ilyen irányú
biztatást adni. Inkább a problémák hátterére kíván rávilágítani,
és a későbbi, igen jelentős munkaráfordítást feltételező elem-
zésekhez néhány támpontot adni. Bemutat továbbá néhány
olyan korábbi kedvező tapasztalatot, amelyek felhasználása a
támogatási rendszer továbbfejlesztése során mérlegelhető.
A segítő termékek használói – a fogyatékosság
értelmezése
Arra a kérdésre, hogy „kik a felhasználók?” egyértelműen lehet
felelni. Fogyatékos embereknek van szükségük segítő termé-
kekre. A magyarázatot megadja az Egészségügyi Világszerve-
zet (WHO) által közzétett „A funkcióképesség, fogyatékosság
és egészség nemzetközi osztályozása” (FNO). (WHO, 2004)
Az FNO értelmezése szerint az emberi létnek három dimen-
ziója van. (1. ábra) Minden ember biológiai lény, akinek testi
funkciói és struktúrái vannak. A funkciók és struktúrák meg-
léte, megfelelő működése szükséges mindennapi életünk
zavartalan viteléhez, ám ezek elsősorban betegségek követ-
keztében (beleértve a baleseteket és fejlődési rendellenessé-
geket is) károsodhatnak. Az ember azonban nemcsak biológi-
ai lény, hanem sajátságos emberi jelenség is, akire leginkább
az jellemző, hogy szinte folyamatosan tevékenykedik. Tevé-
kenysége betölti mindennapjait. Különböző tényezők hatá-
sára – ezekre alább visszatérünk – az ember tevékenysége
akadályozottá válhat. Végül, az ember egyúttal szociális lény
is, életét, családi, munkatársi és más szerepeit szűkebb vagy
tágabb emberi környezetében éli, részt vesz különböző élet-
szituációkban. Ebből a szempontból, ebben a dimenzióban
tehát, a részvétel jellemző az emberre. A részvétel különböző
hatásokra korlátozottá válhat.
Az FNO funkcióképességnek nevezi gyűjtőnéven a bemu-
tatott három dimenzióban a zavartalanság állapotát. A fogya-
tékosság az emberi lét három dimenziójában keletkező zava-
rok, problémák gyűjtőneve.
Témánk szempontjából szükséges még röviden ismertetni a
fogyatékosság FNO szerinti értelmezésének két alapelvét. A fo-
gyatékosságot nem egyszerűen az egészségi állapot megválto-
zása okozza. A fogyatékosság a megváltozott egészségi állapotú
ember és környezete kölcsönhatásának eredményeképpen jön
létre. Beláthatjuk ezt, ha arra gondolunk, hogy két azonos módon
és mértékben kóros egészségi állapotú ember közül az egyik, aki
támogató környezetben él, nem válik fogyatékossá, míg a másik,
akinek környezete hátrányos, akadályozó (és/vagy, személyes
tulajdonságai kedvezőtlenek) tevékenységeiben akadályozottá,
Szakcikk
TEVÉKENYSÉG (akadályozottság) RÉSZVÉTEL (korlátozottság)
személyes tényezők
részvételében korlátozottá válhat. Példaként említhetjük, hogy
két csípőízületi porckopás miatt mozgásaiban azonos módon
korlátozott ember közül az egyik támogató családban él, lakása
liftes házban van, nagy valószínűséggel tevékenységei és rész-
vétele nagy részét problémamentesen végzi. Hasonló korú és
állapotú társa, aki egyedül él, lift nélküli ház harmadik emeletén,
számtalan tevékenységében akadályozott (pl. háztartási tevé-
kenységek, bevásárlás), részvételében korlátozottá válik (pl. tár-
sas kapcsolatai ápolása kedvéért sem indul el).
A másik alapelv úgy szól, hogy a fogyatékosság olyan életta-
pasztalat, amely bárkivel, bármikor előfordulhat, mint pl. egy
probléma az ember tevékenységében vagy a részvételében.
Tehát lehet időleges, nem szükségszerűen végleges. Azaz, az
átmenetileg szükséges segítő termékek használói is lehetnek
fogyatékos emberek.
A felhasználók köre tehát fogalmilag ismert. Goreczky meg-
állapítása azonban igaz. Fogyatékossági epidemiológiai adatok
gyűjtése hazánkban jelenleg rendszerszerűen nem történik,
bár indokolt lenne. Az utolsó népszámlálásnak (a II. világhábo-
rút követően először) ismét voltak fogyatékosságra vonatkozó
kérdései. Eredményei a cikk szerzője számára nem ismertek. Az
OEP birtokában vannak a támogatással rendelt segítő terméke-
ket felhasználó személyek életkori, diagnózis (BNO kód alapján,
amint azonban fentebb láthattuk a fogyatékosság FNO alapú
kódolása is szükséges lenne) és lakóhelyi adatai, az utalványo-
zó szakorvos adatai, szakmai kódja, valamint a segédeszközök
pontos megnevezése, a felírás, valamint a támogatás kifizetésé-
nek alapját képező kiszolgálás időpontja. Az ismételt ellátásra
vonatkozó adatok ugyanígy. Noha ezek nem epidemiológiai
adatok, hiszen a segítő termékekhez a hozzáférés is számtalan
környezeti tényező által befolyásolt (lakóhely, szociális környe-
zet, egészségügyi ellátórendszer elérhetősége a régióban stb.),
feldolgozásuk értékes adatokat szolgáltathat a támogatási
rendszer szabályozásához.
A segítő termékek fogalma, nemzetközi osztályozása
A segédeszköz, később technikai segédeszköz elnevezése
az ISO nemzetközi szabványában segítő termékre változott.
A szabvány új neve „A fogyatékos emberek segítő termékei
– osztályozás és terminológia”, jelzése: ISO 9999:2007 (ISO
2007). Az új szabvány kinyilvánítottan az FNO-n alapul, funk-
cionális szemléletű, tehát a termékeket funkció szerint kate-
gorizálja.
„A segítő termék: bármely termék (beleértve bármilyen
berendezést, felszerelést, eszközt, technológiát és szoftvert),
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/1. | 3
Szakcikk
amelyet egyedileg készítettek vagy általánosságban elérhe-
tők, és amelyeket a károsodások, a tevékenység akadályozott-
sága vagy a részvétel korlátozottságának megelőzése, kom-
penzálása, monitorozása, csökkentése vagy semlegesítése,
céljából állítottak elő.” (ISO 2007) Tehát ez a definíció is fogya-
tékos emberek szükségleteinek kielégítésére alkalmas eszkö-
zökként definiálja a segítő termékeket. Az általánosságban
elérhető termék, pl. a mobiltelefon, többségünk részére egy
a választható termékek közül. Olyan ember részére, aki súlyos
funkciókárosodásai miatt más módon nem tud kommunikál-
ni, ugyanaz a mobiltelefon segédeszköz lehet. Nemcsak elkül-
deni tudja SMS-üzeneteit, hanem megmutathatja közvetlen
környezetében lévő kommunikációs partnerének is.
Az osztályozásba beletartoznak azok a segítő termékek
is, amelyek használata során más személy segítsége is szük-
séges. Ezzel szemben kizárásra kerültek ebből a nemzetközi
szabványból: „a segítő termékek felszerelését célzó eszközök;
ebben a nemzetközi osztályozásban szereplő termékek kom-
binációjából származó megoldások; a gyógyszerek; kizárólag
az egészségügyi személyzet által használt segítő termékek;
nem technikai megoldások, mint személyes segítés, vakveze-
tő kutya vagy szájról olvasás; a szervezetbe ültetett eszközök;
valamint az anyagi támogatás”.
Az osztályozás szerkezetének áttekintése is segítheti a
rendszer megértését. (1. táblázat) Eredetileg minden osztály
hármasával növekvő számozást kapott. Ezzel eleve lehető-
séget kívántak teremteni későbbi módosításokra. Így az ere-
detileg 03 jelzésű osztály kettébontása után most 04, illetve
05-ös osztályokkal kezdődik azok sora. A korábban 21 jelzésű
osztály pedig, tartalmi bővítése miatt kapott más számjelzést.
Az osztályozás ilyen szerkezetét indokoló másik szempont az
volt, hogy nemzeti sajátosságoknak is helyet kívántak adni.
Magyarország élt is ezzel a lehetőséggel. Az eredendően
nem a segítő termékek körébe tartozó kötszereket is tech-
nikai okok miatt az OEP által támogatott „gyógyászati se-
gédeszközök” ISO 9999:2003 alapú listájában helyezte el, 02
osztályjelöléssel. (EüM., 2007) Természetesen azt is minden
ország szabadon döntheti el, hogy mely termékekhez nyújt
anyagi támogatást. A támogatott segédeszközök hazai listája
nemcsak az 1. táblázatban jelölt osztályokat nem tartalmazza,
hanem pl. a fennmaradó osztályok egyes alosztályait, illetve
csoportjait sem. Az így kimaradó eszközök természetesen a
segítő termékek körének részét képezik.
A segítő termékek használatának rendszerszemlélete
A segítő termékek technológia értékelését több tényező is
megnehezíti. Ezek egyike az, hogy a fogyatékos ember segítő
termékével (termékeivel) egy adott környezetben, a környe-
zet támogató vagy akadályozó jellegétől befolyásolva végzi
tevékenységét, illetve vesz részt különböző élethelyzetekben.
Az ember, a segédeszköz, valamint a környezet, mint a rend-
szer elemeinek az összhangját kell megteremteni a jó funkci-
ók biztosításához. (Batavia és munkatársai, 2001) Gyógyszerek
esetében általában csak az ember és a gyógyszer interakcióit
kell figyelembe venni. (Kivétel azért van, hiszen pl. anyagi hely-
zete miatt nem mindenki váltja ki a felírt gyógyszerét.) Segítő
termékek esetében ennél több szempontra is figyelemmel kell
lenni. Az ember és segédeszköze között az illeszkedés okozhat
problémát. (Egyszerű példa: nem szűk-e a művégtag tokja, nem
töri-e az amputált személy végtagcsonkját? A segítő termék el-
4 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/1.
fogadását, átvitt értelemben vett „illeszkedését” olyan további
tényezők is befolyásolják, mint pl. a neveltetés.) A személy és
környezete viszonya a funkcióképesség és fogyatékosság kér-
dését veti fel, ahogyan ezt már korábban bemutattuk. Végül
a segédeszköz és a környezet kapcsolatában az elérhetőség a
jellemző kérdéskör. (Pl. kerekes székével az egyén bejut-e a kí-
vánt épületbe? Tud-e ott tevékenykedni? Elfogadja-e őt ebben
az állapotában az ott tevékenykedő többi ember, pl. munkatár-
sak, akik az adott szociális környezetet jelentik? Hallókészüléke
az emberi hangokat vagy a túlzott környezeti zajokat erősíti-e
jobban? Meghallja-e a hozzá intézett szavakat?) Minél jobban
megfelelnek egymásnak a három elem: az egyén, a segítő ter-
mék, valamint a környezet, annál jobb, annál több lesz a funk-
ció. (2. ábra) Itt jegyezzük meg, hogy ez a vázolt modell annak
ellenére igaz, és az értékelés alapját képezi, hogy az FNO szerint
a segítő termékek is a környezeti tényezők részét képezik.
A röviden bemutatott modell nem teszi lehetetlenné a segí-
tő termékek technológia elemzését, de rávilágít annak nehéz-
ségére. A több változó jelenléte miatt csak nagyobb megfigyelt
elemszámra alapozva vonhatók le megbízható következteté-
sek. Egyúttal részletesebb, több szempontú dokumentáció is
szükséges. A nagyobb elemszám összegyűjtéséhez és megfi-
gyeléséhez általában hosszabb idő szükséges. A hosszabb idő
alatt viszont új segítő termékeket fejleszthetnek, lehet, hogy a
korábbi megfigyelési sorozat befejezetlen marad. Ezek és ha-
sonló szempontok okozzák, hogy nehéz megfelelő információ-
hoz jutni az elemzések elvégzése céljából.
A segítő termékek minőségértékelésének nehézségei
Vizsgáljuk meg, miért nehéz a segítő termékek minőségének
vizsgálata? Egyrészt a segítő termékek használatának rend-
szerszemléletéből fakadóan következik, hogy az ellátást,
annak minőségét is többféle kontextusban kell vizsgálni.
A másik, az értékelést nehezítő szempont az egészségügyi
szolgáltatás minőségének fogalmából ered.
„Az egészségügyi szolgáltatás minősége olyan értékítélet,
amely az egészség megőrzésében, helyreállításában és fenn-
tartásában részt vevők által kinyilvánított, elvárható igények
megvalósulásának mértékét fejezi ki. A megvalósulás mérté-
ke minden egyes komponens tekintetében az arra jellemző
mutatóval írható le.” (Belicza és Boján, 1996)
Ha elfogadjuk, hogy a segítő termékekkel történő ellátás
az egészségügyi szolgáltatások része, valamint elfogadjuk
az egészségügyi szolgáltatás minőségének fenti definícióját,
akkor logikusan következik, hogy a minőség értékelése során
1. táblázat. Az ISO 9999:2007 szabvány osztályai
04 A személyes orvosi kezelés segítő termékei (ST)
05 A képességek fejlesztésének ST
06 Ortézisek és protézisek
09 A személyes gondozás és védelem ST
12 A személyes mobilitás ST
15 A háztartás ST
18 Bútorok, lakások és más helyiségek adaptációi
22 A kommunikáció és információ ST
24 Tárgyak és eszközök kezelését célzó ST*
27 A környezet javítását szolgáló ST, szerszámok és gépek*
30 A szabadidő eltöltésének ST*
* A jelölt osztályokban nem szerepelnek OEP-támogatást élvező termékek.

figyelembe kell vennünk a fogyasztó – valamint az ellátásban
érdekelt többi szereplő – elvárásait. A különböző elvárások
a különböző szereplők, ki kell emeljük a segítő termékeket
használó személyeket, különböző jelentőséggel bírhatnak,
más-más súlyozással eshetnek latba.
Általában a segítő termékekkel kapcsolatban az alábbi el-
várások fogalmazódnak meg. Ezek nem mindegyike elsődle-
gesen fogyasztói szempont, de azért mindegyikben érdekel-
tek a többi szereplők is valamilyen mértékben. Mivel az egyik
leggyakrabban használt segítő termék a szemüveg, az egyes
elvárásokhoz csatlakozó gyakorlati példákat a szemüveghasz-
nálattal kapcsolatban hozzuk.
A legelső szempont az optimális, rendeltetésszerű funkció.
– Elvárás, hogy a szemüveg korrigálja a látásélességet, akkor
is, ha pl. a szem nem szférikus fénytörési hibával rendelkezik,
azaz pl. a cilinderes üveg megfelelő szögben legyen beállítva.
Ha ezt az elvárást a szemüveg nem elégíti ki, azt nem fogják
használni.
Hasonlóan fontos szempont, hogy a termék használata a
lehető legkevesebb kényelmetlenséget okozza. – Vastagabb
üvegből készült lencsék különösen szélesebb orrgyökű em-
bereken okozhatnak kellemetlen nyomást, ami a használat
megszakítását, a nyomásnak kitett bőr dörzsölgetését, vérke-
ringésének helyreállítását igényelheti. Másik példa: cilinderes
szemüveglencsét viselők ismerik, hogy két egymást követő
szemüveg esetében ritkán sikerül pontosan a megfelelő hely-
zet (szögérték) beállítása. Ilyenkor, ha az eltérés csak kismér-
tékű, néhány hetes kényelmetlenséget okoz, amely idő alatt
lehetséges az alkalmazkodás.
A segítő termékek utalnak használójának fogyatékosságá-
ra. Talán ezért is, általában elvárás a kozmetikus, esztétikus ki-
vitel. – Ez a szempont szemüvegeknél elsősorban a keretekre
vonatkozik. A szemüveghasználó emberek többsége igyekszik
a változó divatot követni. Mások viszont divathóbort eredmé-
nyeként készített feltűnő keretek viselésétől tartózkodnak.
Mindkét álláspont megérthető, elfogadható.
Ugyancsak fontos a biztonságos használat. – Szemüvegnél
problémát okozhat, ha a keret nem rögzít megfelelően a fül-
kagylón, a szemüveg ilyenkor kellemetlen helyzetekben vá-
ratlanul leeshet, akadályozva használóját a tevékenységében.
Bifokális lencse esetében – különösen a hozzászokás idősza-
kában – a látótér alsó területein a távolabbi tárgyakat, pl. lép-
csőt, létrafokot nehéz pontosan észlelni, ez balesetveszélyt
rejthet magában.
Minden huzamosabb ideje segítő terméket használó sze-
mély igyekszik ragaszkodni eszközéhez, hiszen megszokta,
tudja, hogy egy új eszköz kényelmetlenségekkel járhat, ezért
elvárja, hogy a termék tartós is legyen. Ez természetesen nem-
csak fogyasztói, hanem finanszírozói elvárás is. – A műanyag
szemüveglencse jóval kisebb súlyú, mint üvegből készült ha-
sonmása. Ezért műanyag lencsék használatával a már emlí-
tett kellemetlen nyomás az orrgyök feltámaszkodási pontjain
csökkenhet. Ugyanakkor ezek a lencsék jóval sérülékenyeb-
bek, kevésbé ellenállóak pl. a tisztítással járó mechanikai hatá-
sokkal szemben, vagy oldószerrel való érintkezés során.
A termék egyszerű kezelése, karbantartása különösen idős
embereknél fontos, akik nehezebben alkalmazkodnak, nehe-
zebben szoknak meg újdonságokat. – Szemüveg esetében,
pl. a műanyag lencsék tisztítása, az óvatosabb kezelés meg-
szokása okozhat problémákat. Az összekarcolt lencse azután
a megfelelő funkciót nem tudja megfelelően biztosítani.
Szakcikk
Végül mindenkinek elvárása, hogy a termék legyen lehető-
ség szerint olcsó is. – Könnyen beláthatjuk, hogy a felsorolt
elvárások mindegyikét szinte lehetetlen kielégíteni. Ha a ko-
rábbiakat mind tudja a szemüveg, akkor az várhatóan nem
lesz olcsó. Az egymásnak ellentmondó szempontok között az
egyensúly megtalálásában a fogyasztónak van döntő szere-
pe. Döntéséhez természetesen kellő mélységű, előképzettsé-
gének megfelelő tájékoztatásra van szüksége. Az ellátó team
feladata a választás elősegítése.
Ajánlás a segítő termékekkel történő ellátás
megalapozottabbá tételéhez
A fentiekből következően a segítő termékekkel való ellátás
alapos vizsgálatot, sok türelmet és szükség esetén személyre
szabott támogatást igénylő folyamat. A mindennapi gyakor-
latban, talán részben azért, mert az alapos munkát a teljesít-
ményfinanszírozás nem ismeri el, az ellátás olykor egyszerű
utalványozássá silányul, annak mindenkire háruló hátrányos
következményeivel. Vizsgáljuk meg a kerekesszék-ellátás so-
rán vizsgálandó területeket Routhier és munkatársai (2003)
javaslata alapján.
Ők a kerekes szék rendelésekor az alábbi öt terület vizsgá-
latát javasolják:
– A felhasználó személy.
– A környezet.
– A napi tevékenységek és szociális szerepek.
– A felmérés és gyakorlás.
– A kerekes szék tulajdonságai.
A következőkben ezeket vesszük szemügyre, kissé részlete-
sebben, továbbra is Routhier és munkatársaira hivatkozva.
A felhasználó személy orvosi, biológiai paraméterei ma-
gukba foglalják többek között az életkort, a testméreteket,
a károsodás természetét és súlyosságát, a fizikai állapotot,
kondíciót, az ízületek mozgásterjedelmét, a törzsmozgáso-
kat, az izomerőt és -tónust, a terhelhetőséget, a koordiná-
ciót, egyensúlyt, gyorsaságot, az érzékszervi működéseket,
esetleges fájdalomérzést. Ezek mellett azonban vizsgálnunk
kell személyiségét, attitűdjeit, így különösen felfogását és
viselkedését, motivációját, analitikus és problémamegoldó
képességét, megértését, reakcióit és adaptációképességét,
és nem utolsósorban testképét, büszkeségét, türelemét, opti-
mizmusát. A felhasználó személy vizsgálatához tartozik még a
szociokulturális viszonyok és lelkiség, ezen belül az emberközi
kapcsolatok (pl. család, barátok, közösség) felmérése, az élet
értelmezése, hite és értékrendje.
A környezetnek mind a fizikai, mind szociokulturális di-
menzióit fontos vizsgálni. A fizikai dimenzióba tartozik a ter-
mészetes és az épített környezet, különösen a lépcsők, lejtők,
rámpák, járdák és útszéli letörések, az ajtók és küszöbök, a
szokásosan szűk terek (pl. fürdőszobák, közlekedőutak az üz-
letek polcai között), szőnyegek, mélyedések, függőleges (pl.
póznák, ajtók) és vízszintes akadályok (pl. asztalok, íróasztal-
ok). A szociális és kulturális környezetből kiemelendők a jogi,
gazdasági, társadalmi és kulturális jellemzők a segédeszkö-
zökkel és rendelésükkel kapcsolatban, valamint az emberi és
anyagi erőforrások.
A napi tevékenységek és szociális szerepek felmérése az
FNO valamennyi kategóriájára kiterjed. Kerekes székekkel
kapcsolatban a tevékenységek és szociális szerepek kivitele-
zéséhez szükséges helyváltoztatás, az önellátás, a háztartási
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/1. | 5
Szakcikk
tevékenységek, a közösségi élet (pl. részvétel társadalmi szer-
vezetekben), a tanulás, a munka és a szabadidő (pl. részvétel
sport-, játék- vagy művészeti tevékenységben) képességeinek
felmérése bír jelentőséggel.
Ismételt ellátásnál az elsődleges ellátás során biztosított fel-
mérés, annak alapossága, terjedelme, első ellátás esetében a
gyakorlás lehetőségeinek ismerete fontos. A használat gyakor-
latának tanítása előtt szóba jön funkcionális feladatok szimu-
lálása. Meg kell tanítani a kerekes szék vezetését, az átszállást
(gyakoriak a balesetek a befékezetlen kerekes székbe, székből
átülés során), és más segédeszközök használatát, amelyekre
a kerekes szék mellett még szükség lehet. A felhasználó sze-
mély adottságainak megfelelően szükséges meghatározni a
gyakorlás időbeosztását és intenzitását.
Végül a szóba jövő kerekes székek mechanikai és elektro-
nikus tulajdonságainak és ergonómiai jellemzőinek ismerete
is fontos, mint pl. a gördülési ellenállás, hajtási hatékonyság,
manőverezhetőség, a súly, a hordozhatóság, elektromos kere-
kes szék esetében a sebesség, a gyorsulás és a fékezhetőség
jellemzői, a biztonsági berendezések és az elektronikus kont-
rollrendszer. Az ergonómiai jellemzők közül különösen fontos
pl. a vízszintes elrendezés (súlypont, tengelyek távolsága –
befolyásolja a hajtáshoz, irányításhoz szükséges erőkifejtést
és figyelmet, valamint a kerekes szék stabilitását, mennyire
könnyen borul esetleg fel) a háttámla, illetve az ülés magassá-
ga, szélessége, mélysége, döntése (hiszen ha nem megfelelő-
ek, felfekvés, trombózis vagy gerincdeformitás kialakulásának
kockázatát fokozhatják.)
Azt gondolhatnánk, hogy a kerekes szék különlegesen
bonyolult segítő termék, más esetekben ezek a szempontok
nem ennyire fontosak. Kétségtelen, hogy a teendők a termé-
kek, eszközök bonyolultságával is összefüggenek, de vélemé-
nyünk szerint az ismertetett példa koránt sem egyedi. Talán a
szemüveg példája is rávilágított a sokféle ellátási szempont-
ra. Egy másik példa, a hallókészülék, igen vázlatosan felso-
rolunk néhány mérlegelendő szempontot, a kerekes székkel
kapcsolatos öt pont alapján. A felhasználó személy jellemzői
közül fontos pl. az életkor, az elfogadás, a türelem stb. A kör-
nyezet tényezői közül a háttérzajok, zörejek, vagy a szokásos
kommunikációs partnerek alkotta környezet. Nyilvánvalóan
a hallókészüléknél is fontosak a felhasználás célterületei, a
napi tevékenységek az ezekkel kapcsolatos potenciális zava-
ró hatások. Hallókészülékek használatát is segíti a megfelelő
felkészítés és gyakorlás. Végül az egyre bővülő kínálat mellett
a hallókészülékek tulajdonságainak ismerete is időszakos fel-
frissítést igényel.
A segítő termékek árképzésének néhány sajátossága
Egyetértésben Goreczkyvel (2008) mi is úgy gondoljuk, hogy
a segítő termékek esetében nehéz az árképzés. Miért nehéz?
Ennek, azon túl, hogy nyilvánvalóan nem tagadható az érde-
kek esetleges torzító szerepe sem, néhány a segítő termékek
jellegéből adódó különbözősége is van, pl. a gyógyszerekkel
szemben.
Először is, jóval kisebbek a termelési volumenek. Néhány
évtizeddel ezelőtt a termékek jelentős része még manufak-
turális módszerekkel készült. A gyógyszerek előállítását a
globalizáció hamarabb elérte. A kisebb volumen előállításá-
nak másik oka, hogy egy-egy gyógyszert is különböző kiszere-
lésekben kell ugyan előállítani, a segítő termékek vonatkozá-
6 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/1.
sában azonban még a sorozatgyártásban készülő termékeket
is nem csak típus-, hanem teljes méretválasztékban kell el-
készíteni. Gondoljunk csak olyan egyszerű termékre, mint a
lúdtalpbetét.
Egy sor segítő terméket nem lehet sorozatgyártásban előál-
lítani, még akkor sem, ha ilyen törekvések tapasztalhatók. Ma
már a művégtag is sok előre gyártott alkotóelemet tartalmaz.
A csonkágy, azaz a művégtag tokja azonban egyedi mintavé-
tel alapján készül. Itt rá kell mutatni az egyedi előállítás egy
másik sajátosságára is. A felhasználó és a készítő szakember
között nyugodt, bizalmi légkört, jó kontaktust kell kialakíta-
ni. Ha ez nem történik meg vagy nem alakul megfelelően, a
mintavétel, majd később a próbák során az amputált személy
nem tudja a csonk izomzatát megfelelően ellazítani, így nem
lehet igazán jó művégtagot készíteni, vagy ez csak a sokadik
kísérletre sikerül. Sok lesz tehát a „hulladék” anyag, és termé-
szetesen a munkaidő-ráfordítás is. A kontaktus kialakításának
eredménye, az ehhez szükséges idő nemcsak a szakember
emberi tulajdonságaitól, hozzáállásától függ, hanem a fo-
gyasztóétól is. Mindez a művégtag készítésének valós beke-
rülési költségét tág határok között tarthatja.
Egy további különbséget jelent, hogy jelentős innovációt
elősegítő profitot – szemben a gyógyszeriparral – általában
csak kiegészítő tevékenységgel lehet elérni. Ma a művég-
tagkészítés egyik világszinten is vezető cége, az Otto Bock
elsősorban az autóiparban tud jelentős termelési volument
értékesíteni, ennek nyereségét forgatja vissza az ortézis-, pro-
tézisrendszerek fejlesztésébe. Ilyen jellegű árukapcsolásra
azonban kevés lehetőség kínálkozik. Akinek ez nem sikerül,
az esetleges fejlesztő tevékenységének költségeit a segítő ter-
mékek árában kénytelen érvényesíteni, amit azonban sem a
fogyasztó, sem a nevében szolgáltatást vásárló biztosító nem
ismer el egykönnyen.
Gyakorlati példák, amelyek elősegíthetik a támogatási
rendszer javítását
A továbbiakban bemutatunk három gyakorlati példát, ame-
lyek a segítő termékek ésszerű támogatáspolitikáját voltak,
vannak hivatva elősegíteni.
Az első ilyen a segítő termékek rendelésének, támogatá-
sának norvég modellje. (Lorentsen, 1982) A programot az
indokolta, hogy egy vizsgálat során megállapították, hogy
a támogatással felírt és kiszolgáltatott segédeszközök jelen-
tős hányadát a kedvezményezettek nem használták. Egyes
termékek vonatkozásában ez elérte azok 90%-át is. Rögtön
hozzá kell tennünk, hogy Norvégiában sokkal könnyebb volt
segítő termékekhez biztosítói támogatással hozzájutni, mint
hazánkban. Az okok vizsgálata során több fontos tényezőt
is találtak. A segítő termékeket utalványozó szakorvosok
képzettsége, naprakész ismeretei sok tekintetben hiányo-
sak voltak. Nem volt kielégítő a kommunikáció, sem a fel-
használó személy elvárásai, a használat célterületei, sem a
környezeti tényezők feltárása során, sem pedig a használat
ajánlott módjával kapcsolatban. Ezek fontosságára fentebb
rámutattunk. Megoldásként segédeszköz-ellátó szakmai
teamek felállítását kezdeményezték. A teamek összetétele
széles körű volt. Az induláskor egységes képzést nyújtottak.
Nemcsak különböző szakorvosok vettek részt bennük (álta-
lában részmunkaidőben), hanem a rehabilitációs team más
fontos tagjai, pl. fizioterapeuták, ergoterapeuták is. A team

2. ábra. A segítő termékkel történő ellátás rendszerszemléletének ábrája.
(Batavia és munkatársa, 2001)
SEGÍTŐ TERMÉK
illeszkedés elérhetőség
funkció
EGYÉN KÖRNYEZET
fogyatékosság
segítő termékek széles választékával felszerelt járóbeteg-
ellátóhelyen működött. Biztosítani tudták a nem egyedileg
előállított segítő termékek kipróbálását. Részletes tájékozta-
tást adtak, és ezen túl a szükség szerinti gyakorlás lehető-
ségét is megszervezték. A rendszer bevezetésének kedvező
tapasztalatai alapján szórványosan lakott területeken mobil
teameket szerveztek.
Az 1970-es években vált ismertté az Otto Bock cég mo-
duláris alsóvégtag-protéziseinek rendszere. Magas ára miatt
Magyarországon nem volt hozzáférhető. Az Országos Orvosi
Rehabilitációs Intézet (OORI) pályázati forrásból száz művég-
tag készítéséhez szerzett be anyagokat, alkatrészeket, és biz-
tosított kettős ellátást arra alkalmasnak ítélt, jól kooperáló
alsóvégtag-amputált személyeknek. A társadalombiztosítás
által támogatott protézis mellett, vagy ilyen ellátást köve-
tően, újabb ellátásként készített második művégtagot. Az
ellátás előtt igen részletes felmérést, majd folyamatos köve-
tést biztosított, nemcsak a járásképesség vonatkozásában,
hanem a közösségi életben való részvételről is. Az adatokat
pontosan dokumentálta, és ennek alapján korlátozott indi-
kációs kör részére javasolta támogatási befogadásra – siker-
rel. (László és Radnai 1981) – Ezzel a vizsgálattal egy időben
kezdődött meg az ortetikai-protetikai szakrendelések szer-
vezése, létrehozása. Ebben szakorvos, az ortopéd műszerész
és a használat betanítását végző gyógytornász vett részt, a
művégtag-ellátás minden fázisában. Nemcsak átadták az
elkészített protézist, hanem a szükségleteknek megfelelően
a használatot is megtanították, közösen gyakoroltatták. Ké-
sőbb az említett indikációs javaslat már nem volt feltétele a
társadalombiztosítási támogatásnak, az Otto Bock protézis-
hez bármely művégtagrendelésre jogosult szakorvos vénye
alapján hozzá lehet jutni. Az ortetikai-protetikai teamek je-
lentős része megszűnt. Tipikus magyar történet?
A harmadik példa szintén hazai. Súlyosan fogyatékos
emberek részére a széria kerekes szék gyakran nem nyújt
megfelelő támogatást a tevékenységekhez, részvételhez.
Ilyen esetekben szóba jön a kerekes szék kiegészítése meg-
felelő eszközökkel, illetve az eszköz adaptációja, átalakítása.
Mivel ennek lehetősége csak igen korlátozottan állt ren-
delkezésre, sikeres PHARE Access pályázati támogatással
Szakcikk
a Mozgássérültek Állami Intézete (MÁI) és az OORI az FNO
kategóriáin alapuló felmérő rendszert fejlesztett ki súlyosan
mozgássérült személyek szükségleteinek felmérése és kere-
kes szék adaptációjának megtervezése céljából. A fejlesztés
irodalomkutatást és a gyakoribb problémák fókuszcsoport
munkán alapuló feltárását foglalta magába. A kifejlesztett
rendszer dokumentációját a MÁI munkatársai készítették
el. A felmérés teammunkával történik, amelyben szakorvos,
fizioterapeuta, esetleg más mozgásterapeuta, ergoterapeuta
vesz részt. A team összetétele a szükségleteknek megfelelő-
en, pl. pszichológussal, szociális munkással kiegészülhet. A
felmérés rendszere és az ennek alapján megtervezett kere-
kes szék (és szabadidős-, sporteszközök) adaptációja a MÁI
gyakorlatában bevált, működik. (Kullmann és munkatársai,
2006; Ilosvai, 2008 a, b)
Elmondhatjuk tehát, hogy rendelkezünk olyan lehetősé-
gekkel, módszerekkel, amelyek elősegíthetik egyik oldalról a
technológiaelemzéshez használható célzott, pontos, kellően
részletes adatgyűjtést, másik oldalról a fogyatékos emberek-
nek azt a fajta támogatását, amely lehetővé teszi a gyakor-
latban rendeltetésszerűen nem használt segítő termékek
arányának csökkentését. A nem megfelelő termék helyett
a rászoruló emberek általában újat igényelnek, a megfele-
lőt viszont megbecsülik. Ezek a megoldások tehát pazarlást
szüntethetnek meg. E módszerek alkalmazásának befekteté-
si szükséglete van, amely azonban hosszabb távon megté-
rülhet.
Következtetések
A segítő termékek támogatáspolitikáját megalapozó techno-
lógia értékelését célszerű azok használatának rendszerszem-
lélete alapján végezni.
A segítő termékeket használó személyek funkcióképessé-
gének felmérése, életcéljainak, elvárásainak és környezetének
figyelembevétele nélkül támogatással rendelt eszközök egy
része a gyakorlatban nem hasznosul. A körültekintő felmérés
szakértői team munkáját is igényelheti.
Javasolt, különösen a bonyolultabb, költségesebb termé-
keket használó személyek adekvát felkészítését a technológi-
ai ajánlások részévé tenni.
Összefoglalás
Segítő termékekre (segédeszközökre) fogyatékos emberek-
nek van szükségük. A támogatáspolitika tervezését tehát fo-
gyatékossági adatok gyűjtése segíthetné elő.
Másik oldalról fontos támaszt jelenthet a technológia-
elemzés. Ez segítő termékek esetében azok használatának
rendszerszemléletén alapul, vagy azon kellene alapulnia. A
technológiaelemzés részeként mind a minőség értelmezé-
se, mind az árképzés sajátosságai eltérnek a gyógyszerek,
illetve egyéb egészségügyi technológiák hasonló jellemző-
itől. A segítő termékek minőségértékelésének a fogyasztói
elvárásokat is magában kell foglalnia. További nehézséget
jelenthet, hogy a rutin ellátás során nem mindig érvénye-
sülnek a fogyatékosság WHO szerinti értelmezésén alapuló
elvek. Az utalványozást, rendelést megalapozó vizsgálat
sokszor nem kellően körültekintő, ennek eredményeként a
technológiaértékelést esetleg nem adekvát ellátások ada-
taira lehet csak alapozni.
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/1. | 7
Szakcikk
Végül a cikk ismertet néhány olyan, a gyakorlatban ki-
próbált megoldást, amelyek támogatást nyújtanak a fo-
gyatékos embereknek a segítő termékek használatának
megértésében, elsajátításában. E megoldások alkalma-
zása, bár befektetést igényel, a nem használt termékek
arányának csökkentésén keresztül a finanszírozó részére
megtakarítást eredményezhet.
Irodalomjegyzék
1. Batavia M., Batavia A. I., Friedman R.: [2001]
Changing chairs, anticipating problems in prescribing
wheelchairs. Disability and Rehabilitation. 23. évf.
539–548.
2. Belicza Éva, Boján Ferenc: [1996] Konszenzus
konferencia a „Minõség az egészségügyben” magyarországi
definíciójának megalkotására. Lege Artis Medicinae. 6.
évf. 600–601.
3. Egészségügyi minisztériumi rendelet 14/2007. (III.
14.) a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási
támogatásba történõ befogadásáról, támogatással történõ
rendelésérõl, forgalmazásáról, javításáról és kölcsönzésérõl.
4. Egészségügyi Világszervezet: [2001] A funkcióképesség,
fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása. EüM-
OEP-Medicina. Budapest.
5. Goreczky Péter: [2008] Gyógyászati segédeszközök
értékelése az ESKI-ben. IME 7. évf. Egészség-gazdaságtani
különszám: 18–20.
6. Ilosvai Georgina Ilona: [2008] A funkcióképesség,
fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozásának
8 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2009/1.
(FNO) gyakorlati alkalmazása. Rehabilitáció 18. évf. 1.
sz. 21–24.
7. Ilosvai Georgina Ilona: [2008] Segéd- és sporteszköz
adaptáció az FNO módszerének alkalmazásával.
Rehabilitáció 18. évf. 1. sz. 25–29.
8. International Organization for Standardization:
[2007] Assistive products for people
with disabilities. Classification and terminology.
ISO 9999:2007.
9. Kullmann Lajos, Pauló Szilvia, Mészáros Edit, Ginzery
Patrícia: [2006] Tanulmány a „Kerekedj felül” címû
2003/004-347.02.02/Makro számú PHARE Access
Program állapotfelmérõ módszerének fejlesztéséhez.
Kerekedj Felül Füzetek 1.
ADDETUR, Budapest, 14–71.
10. László Gergely, Radnai László: [1981] Otto Bock
csõvázas alsóvégtag-protézisek hazai tapasztalatai,
indikációja, rendelhetõsége. Balneológia, Rehabilitáció,
Gyógyfürdõügy II. évf. 335–344.
11. Lorentsen Øivind: [1982] Provision of technical aids for
the handicapped in Norway. WHO EURO Reports and
Studies.
12. Routhier F., Vincent C., Desrosiers J., Nadeau S.: [2003]
Mobility of wheelchair users a proposed performance
assessment framework. Disability and Rehabilitation 25.
évf. 1. sz. 19–34.
A szerző egyetemi tanár az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán.