FLÓRIÁN-URAI

Magyar
népviseletek

KOLIBRI KÖNYVEK

MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ

ÍRTA DR. FLÓRIÁN MÁRIA
RAJZOLTA U R A I E R I K A
A BORÍTÓT SZABÓ ÁRPÁD TERVEZTE
© D R . F L Ó R I Á N M Á R I A , 1980
„ R u h a teszi az e m b e r t " - e n n e k a szólásnak az elmúlt századok­
ban nagyon h a t á r o z o t t jelentése volt. Részletesen kidolgozott sza­
bályok írták elő, milyen r u h a a n y a g o k , milyen díszek, ékszerek
viselése a nemesemberek kiváltsága, ezeket a városi p o l g á r o k ,
a parasztemberek n e m viselhették. A r u h a különböztette meg a
t á r s a d a l o m k ü l ö n b ö z ő rétegeit, tette fölismerhetővé bizonyos
tisztségek betöltőit, például a városi tanács tagjait. A r u h á r ó l
lehetett megítélni egykor, hogy valaki magyar-e vagy olasz,
német-e vagy éppen görög. A népviseletek, kivált a későbbi válto­
zatos, színes viseletek tájanként, sőt községenként is k ü l ö n b ö z t e k
- ruhájáról meg lehetett m o n d a n i , ki hová való.
Ez a könyvecske a magyar falvak és mezővárosok l a k ó i n a k vise­
letét mutatja be az elmúlt százötven esztendőből. Ebben az időben
még viselték a z o k a t a régies, egyszerű, tartós ö l t ö z e t d a r a b o k a t ,
amelyek a k o r á b b i jobbágyparaszti s z á z a d o k b a n a t á r s a d a l o m
legaljára besorolt „ n e m t e l e n " paraszti népességet m e g k ü l ö n b ö z ­
tették. Az elmúlt másfél évszázadban a z o n b a n nagy változások
is zajlottak a falusi öltözködésben. A X V I I I - X I X . század forduló­
jától egyre szélesebb a r á n y b a n terjedtek el a színes gyári kelmék,
szövetek, s kialakultak a közismert, színes, díszes ü n n e p l ő öltö­
zetek. A felszabaduló parasztság, különösen eleinte a k o r á b b i
nemesi öltözet számos elemét átvette, de a polgári divatok egyes
vonásai is h a t o t t a k rá. U t ó b b a viselet sokfelé úgy alakult, hogy
megsokszorozódtak az öltözetdarabok, h a l m o z ó d t a k a r u h á r a ke­
r ü l ő díszek. Kiformálódtak azok az ünnepi öltözetek, amelyeket
„ p a r a s z t o s n a k " könyvelt el az egykori közvélemény.
Egy-egy viseletben j á r ó község öltözködése finoman kidolgozott
jelzésekkel, eltérésekkel kifejezésre j u t t a t t a a nem, életkor, családi
állapot, rang szerinti különbségeket.
3
Dunántúli asszonyok vászonruhában (1810-es évek). A legna­
g y o b b m ú l t ú , legrégiesebb ö l t ö z e t d a r a b o k olyan a n y a g o k b ó l
készültek, amelyeket a paraszti h á z t a r t á s m a g a is elő t u d o t t állí­
t a n i : így b ő r b ő l , gyapjúszövetből, m i n d e n e k e l ő t t a z o n b a n kender-,
illetve lenvászonból. A kender- és a lenföldek termését a család
nő tagjai dolgozták föl fonallá, a fonalat m a g u k szőtték vászonná.
A falusi szövőszékek mérete a d t a meg a végvászon szélességét.
Ez m e g h a t á r o z t a a belőle v a r r t r u h a n e m ű k formáját is: a r u h á t
minél kevesebb hulladékkal, egyenes vonalakkal szabták ki.
A k o r á b b i s z á z a d o k b a n férfinak is, n ő n e k is a teljes nyári öltö­
zete kitelhetett vászon r u h a d a r a b o k b ó l . Még a múlt s z á z a d b a n is
előfordult, hogy a nyári m u n k á b a n a h á z körül forgolódó, h a t á r ­
b a n dolgozó asszony egész öltözete vászonból volt. Ez m a g y a r á z z a ,
hogy országszerte fejércselédnek, fejérnépnek, vászoncselédnek
nevezték az asszonyokat. Vászonból volt az ing, a m i régies hosszú
formájában lábszárközépig ért, s egyetlen r u h a d a r a b lehetett.
A derékig é r ő félinget vagy ingvállat viszont pendely, vászon szok­
nyaféle egészítette ki. Az ingnek tájanként k ü l ö n b ö z ő változatai
a l a k u l t a k ki aszerint, hogy az ujja hosszabb vagy rövidebb, szűk
vagy bő volt, a nyak mellé vagy a vállba illesztették be, eleje hasí­
téka hogy z á r ó d o t t .
A pendely elé a múlt század elején m á r országszerte kötényt
kötöttek. Ez is készülhetett fehér házivászonból, egyes tájakon
a z o n b a n a vásznat megfestették a kékfestőknél. K é k r e festett
vászonból v a r r t a k felsőszoknyákat is.
A nyári m u n k á h o z öltözött d u n á n t ú l i asszonyok a képen m á s
színes r u h a d a r a b o k a t is viselnek. Az egyik kékfestő vállkendőt,
a másik piros gyári kelméből pruszlikot. A múlt század elején ezek
a d a r a b o k még sok tájon ú j d o n s á g n a k számítottak. (A palóc köz­
ségekben pl. a p a p o k fáradoztak a z o n , hogy a n ő k vállkendőt kös­
senek „mezítelenségük" eltakarására.)
N e m h i á n y o z h a t o t t az asszonyok fejéről a kendő (vagy a főkötő),
a m i k o n t y b a fésült hajukat t a k a r t a .

4
Fekete-körös-völgyi férfiak vászonruhában ( K ö r ö s t á r k á n y , R o m á ­
nia, v. Bihar m . , 1910 körül). Férfiemberek nyári m u n k á r a , kivált
aratásra még ebben a században is sokfelé v á s z o n r u h á b a , ingbe,
gatyába, öltöztek. A fekete-körös-völgyieknek a z o n b a n az ü n n e p l ő
öltözete is vászon volt. A nyáriasan öltözött fiatalabb férfi hím­
zett, prémes j u h b ő r mellényt, k u z s ó k o t viselt. H a s o n l ó a n vászon­
r u h a volt rajtuk egyébként a k k o r is, ha téliesen öltöztek föl, csu­
p á n d a r ó c , szűrposztó kabátféle került az idősebb férfi vállára.
A fekete-körös-völgyi férfiak vászoninge régies m ó d o n , egyenes
v o n a l a k m e n t é n szabott. Nyakkivágása T alakú nyílás, mely elöl
galanddal, madzaggal c s u k h a t ó . Az ing ujja b ő , lobogós, n é h a a
kar hosszúságát is meghaladta, ezért m u n k a közben a csuklónál
összecsavarták és visszatűrték. E régies típus mellett a századfor­
d u l ó n m á r az ing újabb, hosszabb derekú, galléros, kézelős ujjú
formái is megjelentek. Ezeket nemcsak kendervászonból, h a n e m
gyári p a m u t t a l elegyesen szőtt vagy tiszta pamutvászonból és
gyári gyolcsból is varrták.
A gatya vászonból szabott, d e r é k o n gatyakorcba ráncolt nad­
rág. Volt szűk változata is, a k ö r ö s t á r k á n y i férfiakon a z o n b a n
lerakott bőgatyát. l á t h a t u n k . Szára rövid, térdig é r ő - eltérően
egyes m á s vidékek hosszú bőgatyájától -, alján rojttal.
Az ingnyak fölé fekete nyakravalót kötöttek. Az ing-gatya vise­
letet n y á r o n a m u n k á b a n kötény, kötő és bocskor egészítette ki.
Régies volt a fejrevaló is, a süveg egy alacsony tetejű helyi formája,
amelynek p á r ujjnyi karimája szorosan a fejhez simult. Régi k o r o ­
kat idézett fel a századfordulón még néhány idős e m b e r vállig
érő, kerekre vágott bundás haja.

6
Csökölyi öregasszonyok fehér gyászban ( S o m o g y m., 1930 k ö r ü l ) .
A múlt században - egyik vidéken k o r á b b a n , m á s u t t k é s ő b b -
gyári kelméből készült színes ö l t ö z e t d a r a b o k terjedtek el, a régies
vászonruha alsóruhává lett. N é h o l a z o n b a n a t ö b b rétegűvé vált
n ő i öltözetnek alsó és felső rétege egyaránt vászonból készült.
E r r e példa a csökölyi idős asszony öltözete, aki két-három le­
r a k o t t vászonszoknya fölött ugyancsak vászon felsőszoknyát
viselt, az elé pedig széles, gyakran h á r o m szélből összeállított
kötényt k ö t ö t t . Ingujja hosszú, még fodorral is m e g t o l d o t t á k ,
fölötte vállkendő v a n , ugyancsak vászonból. Vászon a régies
széles homlokkötő is, és a ráterített nagy fejkendő. A fejkendő
is, a vállkendő is az igen régi, szabatlan lepelruhák közé tartozik.
A két világháború között a csökölyi lányok, fiatalasszonyok
öltözete m á r színes volt, bőven h a s z n á l t a k gyári a n y a g o k a t , gyári
csipkéket. Az idős asszonyok a z o n b a n felsőruhaként is a lenből
szőtt vásznat viselték, fehérítve vagy a kiskertekben termesztett
sáfránnyal t o m p a sárgára színezve. Itt és a D é l - D u n á n t ú l n é h á n y
m á s régies községében a fehér, illetve a sáfránysárga szín fejezte
ki a gyászt. Az élet múlásával az asszonyok letették színes r u h a ­
darabjaikat, és idős k o r u k r a fehérbe, sárgába öltöztek. A csökö-
lyiek fehér, illetve halványsárga gyásza régi hagyományt őrzött
m e g : a k ö z é p k o r b a n volt olyan idő, m i k o r Európa-szerte fehér­
ben gyászoltak. Itt jegyezzük meg, hogy a fekete, a sötét gyász­
színek, gyászöltözetek viszonylag későn, polgári, városi h a t á s r a
terjedtek el a magyar falvakban. K o r á b b a n a fehér és sárga mellett
más színek is kifejezhették a gyászt. Ha fiatal volt a halott, Csö-
kölyben piros hímmel díszített halottas p á r n á k b ó l , lepedőkből,
kendőkből állították össze ravatalát. A gyászöltözetek és a gyász­
színek különféle árnyalatai jelezték azt is, hogy kit mennyire kö­
zelről érintett a haláleset. Palóc községekben például a mélygyászba
öltözött közeli hozzátartozók tiszta feketében voltak, a távolabbi
r o k o n o k a z o n b a n kék, zöld félgyászban. E gyászöltözeteket visel­
ték egyébként adventben, böjtben is.

8
Alföldi csikós fekete ingben, gatyában (Mezőhegyes, Békés m . ,
1810 körül). Az Alföld mezővárosaiban, falvaiban egykor népes
réteget a l k o t t a k a pásztorok. Ők őrizték a végeláthatatlan legelő­
kön kora tavasztól késő őszig - sőt n é h a még télen is - szabad ég
alatt t a r t o t t nyájakat. A lovakat őrző csikósok, a m a r h á v a l b á n ó
gulyások, a j u h o t , illetve disznót terelgető juhászok, kanászok egy­
mástól elkülönültek, különállásukat viseletük egyes vonásaival is
kifejezték. Éjjel-nappal, esőben, viharban, h ó b a n helyt kellett áll-
niok a jószág körül. E h h e z az edzettséget, szívósságot kívánó élet­
m ó d h o z jól illettek a régi vászon, bőr, szűrposztó ö l t ö z e t d a r a b o k .
Ezeket a pásztorok még a k k o r is viselték, a m i k o r divatjuk a föld­
műves n é p k ö r é b e n m á r megszűnt.
A múlt század közepén, valószínűleg a felvirágzó kékfestőipar
h a t á s á r a , rövid időre divatba j ö t t a kék ing és gatya. K é s ő b b
a parasztemberek közt ismét a fejír ruha vált általánossá, de
a pásztorok tovább h o r d t á k a kék inget és gatyát, a hortobágyi
csikósok szinte napjainkig. A h a g y o m á n y szerint a kéket fekete
gatya és ing előzte meg a pásztorviseletben. A pásztor juhtejjel
kevert z a b s z a l m a h a m u b a avatta be vászonruháját, majd m i u t á n
kiterítve megszikkasztotta, hájjal is bekente. Az így v í z h a t l a n n á
tett felsőruha alatt szűkebb, g y a k r a b b a n cserélt fehér inget, gatyát
viseltek.
A mezőhegyesi csikóson lobogós ujjú, rövid derekú inget l á t u n k .
S z a b a d o n hagyott derekára a csikós széles bőrövet csatolt, az egy­
k o r országszerte elterjedt tüszőt. E b b e kését, tűzszerszámát és n a p ­
közben szükséges egyéb a p r ó eszközeit is elrejthette. Övére akasz­
totta sallangos d o h á n y t a r t ó j á t , a kostökzacskót.
A csikós fejét nemezsüveg fedi, m a g a s tetejű, visszahajtott pere­
mű fejrevaló. E g y k o r ezt is országosan viselték, még a kisgyere­
kek és a k a t o n á k is, a k i k n e k a süvegkarimáját oldalt ferdén
csákósra, vágták. A csikós süvegének karimájába szúrta cserép­
fejű, hosszú szárú pipáját. A süveghez illik a régies hosszú haj­
viselet is, kétoldalt csimbókba kötve.

10
Hortobágyi juhász előbőrben, hátibőrben (1910 körül). A pászto­
r o k a közelmúltig megőrizték a b ő r kikészítésének és a b ő r r u h á k
összeállításának k o r á b b a n általánosan ismert eljárásait is, melyek
a parasztság körében m á r feledésbe m e n t e k , hiszen a falvakban,
m e z ő v á r o s o k b a n b ő r r u h á k készítésével egyre i n k á b b a szűcsök és
m á s kézművesek foglalkoztak. A j u h szőrös bőrének kidolgozásá­
h o z különösen a j u h á s z o k értettek. Subát, ködmönt, mellényt, nad­
rágot, elöbőrt, hátibőrt készítettek belőle.
Az előbőr és a hátibőr az emberiség legrégibb ruhaféléi közé
tartozik. A hortobágyi pásztor cserzetlen, csávázatlan, csupán sós
vízzel p u h í t o t t és fadarabbal, csonttal tört j u h b ő r b ő l készítette
m a g á n a k . A két j u h b ő r t természetes alakjában hagyta, csak az
állat fejét, farkát vágta le, a mellső és a h á t s ó lábak bőre szolgált
a r r a , hogy az elülső és a h á t s ó bőrt vállán és derekán összekösse.
A hátibőrt viselték e l ő b ő r nélkül is, e k k o r kacagánynak nevezték.
M a g a készítette, fűzte a pásztor bocskorát is. A X I X . század
elejéig a b o c s k o r o k a t j o b b á r a cserzővargák, bocskormetélők gyár­
t o t t á k . U t ó b b a divat változásával ezeknek a mestereknek a száma
megcsappant, ez is ráutalta a b o c s k o r b a n j á r ó k a t , hogy m a g u k
g o n d o s k o d j a n a k lábbelijükről. Készítéséhez elég volt egy téglalap
alakú m a r h a b ő r d a r a b , melyet a saroknál és a lábujjaknál késsel
lekerekítettek, aztán a szélén körbe lyukakat vágtak. A lyukakba
vékony szíjat fűztek, ezzel húzták össze a b ő r t , és ezzel kötötték
fel a bocskort. Ez a kerek o r r ú , egylábas, tehát bal és j o b b lábra
egyaránt h ú z h a t ó bocskor volt a legegyszerűbb pásztorlábbeli.
A pásztor egyébként vászoninget, -gatyát viselt. Hidegben a
gatya szárát b e k ö t ö t t e , a csizmaszárba gyűrte, a bocskoros
pásztor pedig a lábbőr - kikészítetlen, szőrével befelé lábára tekert
j u h b ő r - vagy a csizmaszárhoz h a s o n l ó habda alá szorította.
A pásztorok bőrből készítettek tarisznyát, dohányzacskót is,
és számos a p r ó használati tárgyat: tűzcsiholó kovát, taplót t a r t ó
erszényt, késtokot, ezeket összefűzve a k a s z t o t t á k ö v ü k r e vagy a
gatya k o r c á b a mint pásztorkészséget.

12
Alföldi férfiak subában (1930-as évek). A suba a j u h szőrös bőré­
ből készült, ujjatlan, hosszú palást. Készítéséhez a hosszabb, dur­
v á b b szőrű m a g y a r r a c k a j u h o k bőrére volt szükség - a többi
b ő r r u h a , előbőr, hátibőr, k ö d m ö n stb. is ilyen b ő r b ő l készült -,
a finomgyapjas merinó birkák b ő r e erre n e m volt a l k a l m a s . Szűk
subát lehetett készíteni m á r h á r o m és fél j u h b ő r b ő l is, a b ő ,
ü n n e p l ő subákba a z o n b a n n é h a 12-14 bőrt is beledolgoztak. Ha
ezeket kiterítették a földön, teljes kört b o r í t o t t a k be. A k i subát
a k a r t készíttetni, e l ő b b j u h o k a t vett, szaporította őket, és a m i k o r
megvolt a megfelelő s z á m ú j u h a , a k k o r vágta le az állatokat, hogy
bőrüket elvigye a szűcshöz megcsináltatni.
A suba a s z a b a d b a n élő, dolgozó parasztemberek, p á s z t o r o k ,
hosszú u t a k r a j á r ó fuvarosok nélkülözhetetlen r u h a d a r a b j a volt.
A subát szőrével befelé viselték hidegben, szőrével kifordítva eső
ellen, mivel a zsíros, természetes gyapjúfürtökről lepergett az eső.
Szőrével kifelé öltötték fel melegben is. Az egész n a p a nyájat
vigyázó p á s z t o r o k n a k szinte háza volt a s u b a : b e n n e vészelték át
a vihart, esőt, belé burkolózva a l u d t a k a földön, az összehajtott
subára ültek, n é h a a kiterített suba volt az asztaluk. A hidegben,
esőben a tanyára i n d u l ó parasztemberek vagy a szekérrel vásárra
indulók is subájukba b u r k o l ó z t a k , és ha megálltak p i h e n n i ,
a subával t a k a r t á k le lovukat. Ezek a subák dísztelenek, egysze­
rűek voltak.
Készültek a z o n b a n d ú s a n hímzett, irharátéttel díszített ü n n e p l ő
subák is - a m a g y a r szűcsök művészetének valóságos remekei.
Ilyen subára egy-egy faluban, m e z ő v á r o s b a n csak kevés e m b e r n e k
telt: a l e g m ó d o s a b b g a z d á k n a k , az egyházi és a községi elöljáró­
ság tisztségviselőinek. A suba válltányérjára, régiesen irhából
kimetszett bonyolult virágdísz került, irharátét borította az egy­
m á s mellé illesztett b ő r ö k összevarrását. N a g y divatja volt a
selyemhímzésnek is, a m i k o r á b b a n sokféle színnel, s z á z a d u n k ele­
jén a z o n b a n egyes s z ű c s k ö z p o n t o k b a n m á r csak egy színnel, sötét­
zölddel vagy feketével készült.

14
Turai asszony ködmönben (Pest m., 1930-as évek). A b ő r b ő l ké­
szített r u h a d a r a b o k közül a ködmön volt a legáltalánosabb. Visel­
ték férfiak, n ő k , volt térdig é r ő változata is, de gyakrabban csípőig,
derékig ért. Egyszerű példányait cserzetlen b ő r b ő l a pásztorok
maguk is megcsinálták, a parasztemberek számára a z o n b a n álta­
lában a szűcsmesterek készítették. A régi leltárak, történeti föl­
jegyzések a nemesi viseletben sohasem említenek k ö d m ö n t : az
kizárólag a parasztemberek, mezővárosi polgárok öltözetéhez tar­
tozott. Készítői is a „ m a g y a r szűcsök" voltak, míg a szövettel be­
vont, úri, polgári prémes r u h á k a t „német szűcsök" varrták.
Igen régóta s z o k á s b a n volt a k ö d m ö n ö k cifrázása. M á r a XVI.
századból van róla híradás, a XVII. s z á z a d b a n az alföldi v á r o s o k
tanácsai m á r a k ö d m ö n ö k túlzó, mértéktelen díszítése ellen har­
coltak. Debrecen városa azt a k a r t a elérni például, hogy csak
a csináltatott, „ m o n d v a c s i n á l t " k ö d m ö n t cifrázhassa a szűcs,
a vásárba vitt p o r t é k a legyen egyszerű. K e c s k e m é t e n az egyik
szűcsöt, aki egy j u h á s z n a k „ m ó d nélkül való czifra K ö d m e n t " csi­
nált, a r r a ítélték, hogy a b ö r t ö n b e n fejtse le a díszt. E b b ő l a r r a
következtethetünk, hogy irharátétről volt szó, amit a régies díszű
alföldi, erdélyi k ö d m ö n ö k ö n fehéren fehér, a D é l - D u n á n t ú l o n ,
az Ipoly m e n t é n fehéren piros színösszeállításban még a század­
forduló körül is viseltek. U t ó b b egyre t ö b b lett a színes szűcs­
selyemmel varrt hímzés. K é s ő b b a többféle szín e l m a r a d t -
a nagykunsági, hajdúsági k ö z p o n t o k b a n egyszínű feketével, a
Jászságban, ahol a turai asszony k ö d m ö n e is készült, zöld fonallal
dolgoztak. A múlt század végén a Jászság mezővárosaiban, főkép­
pen Jászberényben t ö m ö r ü l t a legtöbb szűcsmester, t ö b b száz is,
a forgalmas jászsági vásárokon széles környéküket ellátták bőr­
ruhával.
A férfiködmön a múlt század közepére általában kiment a divat­
ból, az asszonyok a z o n b a n egyes helyeken még néhány évtizede is
viselték. A leány sokszor kelengyéjében k a p t a meg a k ö d m ö n t , ami
egész életére szóló ünnepi felsőruhája lett.

16
Székely férfiak harisnyában, zekében (Lövéte, R o m á n i a , v. U d v a r ­
hely m., 1900 körül). Egykor a paraszti h á z t a r t á s o k m a g u k állí­
t o t t á k elő a gyapjúszövetet is. Saját j u h a i k lenyírt d u r v a gyapját
m a g u k fonták és szőtték meg, a gyapjút színe szerint válogatva
fehér, szürke, b a r n á s s z ü r k e vagy fekete szövetnek. A szövőszékről
lekerült anyagot a k a l l ó m a l m o k b a , ványolókba vitték, a h o l a
r á z ú d u l ó víz és a sulykolás h a t á s á r a a gyapjú összeugrott, t ö m ö r r é
vált. A gyapjú házi szövése a közelmúlt időket csak szórványosan
érte meg, és általában a k k o r is c s u p á n t a k a r ó k a t , p o k r ó c o k a t ké­
szítettek ilyen m ó d o n . T ö b b keleti magyar népcsoportnál, így a
székelyeknél, a fekete-körös-völgyi m a g y a r o k n á l , az erdélyi M e ­
zőségen a z o n b a n j ó f o r m á n a mai napig készítenek felsőruhát házi­
szőttes gyapjúszövetből.
A legjellegzetesebb gyapjú r u h a d a r a b o k a lövétei székely férfia­
k o n l á t h a t ó k . Egyik a fehér háziposztóból szabott, szűk szárú,
elöl ellenzővel z á r ó d ó , korcos n a d r á g , a harisnya, ezt a varrások
m e n t é n fekete posztócsík szegte - m á s székely vidékeken m á s
színű posztó. A harisnyához az ü n n e p l ő b e öltözött lövéteiek csiz­
m á t viseltek, egyébként gyakran b o c s k o r j á r t vele. Ingüket a n a d ­
r á g b a tűrték, nyakravalónak fekete k e n d ő t kötöttek. A hideg
időre való posztó felsőruha a fekete zeke volt, rövid és hosszú vál­
t o z a t b a n . Igen egyszerű a zeke régies szabása: eleje, h á t a egy da­
r a b b ó l volt, a végposztót elöl középen végigvágták a nyak magas­
ságáig, s a nyak kerületét kivágták. Egyenes d a r a b b ó l , derékszög­
ben illesztették be ujját hónaljába, az ujj alá pálhát, oldalába
aszalyt toldottak, hogy kellő szélességű legyen. N y a k á t vissza­
szegték. Elöl gombolás nélkül, piros szőrkötővel (gyapjúmadzag­
gal) c s u k ó d o t t . A rövid zekének keskeny, felálló gallérja is volt.
A századfordulón a zekét m á r csak öregek viselték t e m p l o m b a ,
l a k o d a l o m b a , temetésre - a rövidet n y á r o n , a hosszút télen.
N y á r o n magas, kerek tetejű k a l a p o t vettek fel hozzá, télen in­
k á b b fekete b á r á n y b ő r kucsmát, kereksapkát.

18
Dunántúli betyár cifraszűrben (Veszprém m . , X I X . sz. közepe).
A szűr nevét a n y a g á r ó l , a szűrcsapók által készített d u r v a , erős
szűrposztóról k a p t a . Hosszú, egyszerű szabású kabátféle felső­
r u h a volt, amit a k ö z r e n d ű e k , parasztemberek, p á s z t o r o k ország­
szerte századok ó t a viseltek.
A korábbi dísztelen szűrköpönyegek, cifrázásáról a X V I I I - X I X .
század fordulóján szólnak az első híradások. Először a szabás­
v o n a l a k mellé és a szélekre került piros posztórátét, majd ezek
mellé m i n d t ö b b színes hímzés. A h a t ó s á g o k , a vármegyék meg­
lepően erőszakosan léptek föl az új divattal s z e m b e n : büntetést rót­
t a k a szűrszabóra, ha cifra d a r a b o t készített, és elrendelték, hogy
a s o k a d a l m a k b a n a p a n d ú r o k hasogassák le a rátétet, cifrát azok­
ról, akik cifraszűrben jelennének meg. A tilalmak i n d o k o l á s a : félő,
hogy a falusi fiatalok a drága cifraszűrök á r á t b ű n ö s ú t o n is meg
fogják szerezni. Annyiból volt is valami igaza e n n e k az okfejtés­
nek, hogy a X I X . század első felének híres d u n á n t ú l i betyárjai,
Sobri J ó s k a , Milfajt F e r e n c , P a t k ó B a n d i valóban különösen
díszes szűröket viseltek, a m i k é p p e n viseletük többi darabja is
előtte j á r t a falusi fiatalságénak hetykeségben, cifrázásban.
A hatósági tilalmak ellenére a cifraszűr néhány évtized alatt
a N y u g a t - D u n á n t ú l t ó l Erdély széléig elterjedt, és a parasztférfiak
legszembetűnőbb, legjellegzetesebb ü n n e p l ő r u h a d a r a b j a lett. Sok­
felé a legény meg se h á z a s o d h a t o t t szűr nélkül. H á z t ű z n é z ő b e n
a legény a lányos h á z n á l hagyta a szűrét. Ha m á s n a p hajnalra
„kitették a s z ű r é t " a pitvar elé, azt jelentette, nincs keresnivalója,
ha bent t a r t o t t á k , mehetett lánykérőbe.
A cifraszűr díszítésének, de s z a b á s á n a k is a k ü l ö n b ö z ő készítő
k ö z p o n t o k b a n eltérő változatai a l a k u l t a k ki. A bakonyi cifra­
szűrnek is emlegetett d u n á n t ú l i szűrtípus szabása rövid volt és
különösen bő, gallérja igen nagy. Vállra vetve viselték, és rövid
ujját többnyire befenekelték, így viselője b e n n e t a r t h a t t a kisebb
használati tárgyait, pénzét.

20
Szatmár megyei férfiak gubában (1930 körül). A guba első ráte-
kintésre szőrével kifordított s u b á h o z hasonlít, valójában a z o n b a n
durva szövésű gyapjúszövetből készült, amelynek szálai közé gyap­
júfürtöket szorítottak szövés közben. Ez a meleg, ujjas kabátféle
északkeletről terjedt el a XVIII. s z á z a d b a n . U t ó b b fontos készítő­
helyévé vált D e b r e c e n . A gyapjú természetes színében készült
fekete, fehér és szürke guba is. Volt hosszú, lábszárközépig érő
változata - ilyeneket használtak a szekerező, fuvarozó paraszt­
emberek, p á s z t o r o k . A derékig é r ő , rövid gubát fehér színben
asszonyok viselték.
A guba olcsóbb volt mint a suba, a szegényebbek viselték.
Ezért m o n d t á k e g y k o r : „guba gubával - suba subával", vagyis
a szegény keressen szegény élettársat, a gazdag tehetőset.
Szövése szerint k ü l ö n b ö z ö t t a kisbárány gyapjúfürtjeivel készí­
tett bárányfürtös guba a felnőtt j u h gyapjával m e g r a k o t t rakott
gubától, volt végül olyan guba is, a m i b e egyáltalán n e m szőttek
be fürtöket, a gyapjúszövet sima felületét utólagos fésüléssel tették
bolyhossá, ez volt a füsült guba.
A guba szabása igen egyszerű: két ujja, hát- és mellrésze egy
vízszintesen kettéhajtott g u b a p o s z t ó d a r a b b ó l került ki, derékré­
sze pedig egy másik, oldalvarrás nélkül a mell- és hátrészhez varrt
d a r a b b ó l . A guba egyetlen dísze a n y a k a t szegő piros posztócsík.
Ujja hosszú volt, a kéznél hosszabb, de n e m is igen öltötték fel,
i n k á b b csak vállra vetve viselték. A guba télen a b ő r r u h á t p ó t o l t a
a v á s z o n r u h á k felett, n y á r o n s z a b a d k é m é n y alatt, füstös, száraz
helyen lógott, hogy a féreg bele ne essen. Amíg új volt, ü n n e p l ő ­
nek h o r d t á k , ha viselt, szekerezni, vásárba, h a t á r b a j á r t a k b e n n e ,
s ha elkopott, a d i k ó n , ágyfőn volt a helye, s t a k a r ó n a k , fejaljnak
szolgált.

22
Zobor vidéki idős házaspár ( K o l o n , Csehszlovákia, v. N y i t r a m.
X I X . sz. közepe). A r e f o r m k o r b a n egyre s z a p o r o d ó viseletábrá­
zolásokon t ö b b olyan parasztembert l á t h a t u n k , aki posztóöltö­
zetet visel. K e z d e t b e n a j ó m ó d ú a k n a k , a községi, egyházi elöl­
j á r ó s á g b a n tisztségviselőknek telt erre az öltözetre. A m i k o r kék-
beliekről beszéltek, ezekre a tekintélyes, m ó d o s emberekre gondol­
t a k . A posztóruha fokozatosan terjedt e l : az inges, gatyás paraszt­
emberek eleinte csak posztómellényeket, -ujjasokat kezdtek viselni,
s nemegyszer a falu egyetlen kék posztónadrágját s o r b a n köl­
c s ö n a d t á k a vőlegényeknek, hogy az új divat szerint illően jelen­
hessenek meg az esküvőjükön.
A Nyitra megyei Z o b o r vidéki m a g y a r nyelvszigetről b e m u t a t o t t
idős házaspárról 50. házassági évfordulójukon egy m ű k e d v e l ő
festő készített képet. M ó d o s e m b e r lehetett az idős férfi. M o r v a ­
országi finom kék posztóból készült a teljes öltözete: szűk szárú,
ellenzős, zsinórozással kihányt nadrágja és a szintén testhezállóra
szabott, derékig é r ő , állógalléros dolmánya. A d o l m á n y o n fölte­
hetően ezüstből készültek a g o m b o k . A k o r „nemeses" divatjához
igazodik a férfi zsinórral szegett fekete csizmája is. Prémsapkája
alól kilógó haja a z o n b a n régiesen csimbókba, kacskára van
kötve - e k k o r i b a n m á r csak idős emberek fésülték így a hajukat.
Az idős asszony fehér vászonruhája fölé az asszonyok legéke­
sebb, legdrágább öltözetdarabját, a mentét öltötte föl. A m e n t é t
gyakran csak vállukra vetették m i n t a férfiak - olykor ugyanazt
a mentét viselte felváltva az asszony is, az ember is.
Az asszony fejét fátyolszerű, hosszú fehér k e n d ő b o r í t o t t a a
főkötő felett. A kendővel letakarták fejüket, majd két végét nya­
kuk köré tekerték, bulázgatták, a m i r ő l a k e n d ő is a bulázó nevet
k a p t a , bár hívták fidelnek is. Ez a régies asszonyi fejviselet isme­
retes a Felföld m á s helységeiből is, hozzá hasonlók megtalálhatók
m á s tájakon is. A régi leírások különösen az újasszonyok, újme-
nyecskék hosszú fátyolkendőit emlegetik, amelyek vége rendszerint
csipkés vagy hímzett volt.

24
 1

Rábaközi fiatalok ünneplőben ( K a p u v á r , G y ő r - S o p r o n m . , X I X .

sz. második fele). A N y u g a t - D u n á n t ú l , a R á b a k ö z volt az egyik
első vidék, a h o l a régi fehér vászon ö l t ö z e t d a r a b o k alsóruhává
lettek. A n ő k felsőruhája színes gyári kelmékből, a férfiaké posz­
tóból készült. A termékeny, Bécshez közel fekvő Kisalföldön ko­
rán kezdtek a parasztemberek piacra termelni, k o r á n megjelentek
falvaikban az iparcikkek. A női viseletben a kendők, szalagok
mellett a gyári kelmék először azzal törtek be, hogy v á n d o r á r u s o k
m a r a d é k selyemdarabokat kínáltak eladásra - a selyemből prusz-
likok készültek. A X I X . század első évtizedeiben a „ k ö z r e n d kö­
z ö t t " terjedő „ruházatbéli fényűzés"-ről olvashatunk, 1833-ban
pedig m á r azt írják, hogy egyes jobbágyasszonyok egyáltalán n e m
m a r a d n a k el a nemesasszonyok m ö g ö t t r u h á z a t u k a t illetően.
„ F i a t a l n ő k , s' lányok czifrák Isten' m a d a r a i k é n t " , olvashatjuk
1842-ben - egy-egy közülük 12-15 rőfnyi kelmét is visel m a g á n ,
„mellyel pedig egy lóhátas huszárt bőven be lehetne t a k a r n i . . . " ,
teszi hozzá egy másik beszámoló.
A polgári divathoz hasonlóan a z o n o s anyagból, g y a k r a n csil­
lagos bársonyból varrták az asszonyok ujjasát és szoknyáját.
A férfiaknak a nemesi divatot követő posztóruhája itt világos­
kék anyagból készült. A zsinórozással, vitézkötéssel díszített,
szűk, ellenzős csizmanadrágot nadrágszíjjal erősítették d e r e k u k r a .
E h h e z évszaktól és a l k a l o m t ó l függően mellényt, dolmányt, mentét
öltöttek az e k k o r i b a n m á r gyolcsból készült, galléros, kézelős ing
fölé. A d o l m á n y r a az idősebb férfiak még mentét is vettek, ez
hosszabb volt a d o l m á n y n á l , d e r é k b a n fodrosra szabták, elöl
f é m g o m b o k k a l c s u k ó d o t t , bélése sokszor drága p r é m volt. Az
öltözetet kiegészítette a kis karimájú k a l a p és a fekete nyakravaló.
Bár K a p u v á r o n igen k o r á n kiformálódott a tájra jellemző színes
viselet, sajátos m ó d o n igen hosszan, j ó f o r m á n napjainkig fönn
is m a r a d t , természetesen sok kisebb-nagyobb változással. U t ó b b
tűntek fel például a férfiviseletben a t a r k a selyemmellények, a
keskeny karimájú pörgekalap pedig egészen kicsiny lett.

26
Ormánsági lány és asszony (Baranya m . , századforduló). Az or­
mánsági n ő k öltözete arra példa, hogy a finom, új gyári kelmék
megjelenhettek egy táj öltözködésében úgy is, hogy a k o r á b b i
házivászon öltözetek fehér színhatását alig változtatták meg.
A házivászon öltözetdarabok itt is alsóruhává lettek, de föléjük
fehér színű gyári kelmék kerültek. Az asszonyok, lányok, rövid,
k a r h o z simuló ujjú kis imögjükre, finom fátyolszövetből, tilángli-
ból, gyolcsból, batisztból varrt, n y a k b a n ráncolt, bő ujjú nagy
imögöt vettek. Az ing szertelenül hosszú ujját a felsőkaron átkö­
tötték, az ingujjat efölött bő redőzessél a csuklóig leengedték.
A finom a n y a g o n esetleg áttetszett az alsóing ujjára varrt piros
keresztöltéses hímzés. A háziszőttes és gyolcs alsószoknyák fölé
került legfelső szoknya a bikla vagy kebel az inggel a z o n o s finom
anyagból készült. Az ingre sem pruszlikot, sem vállkendőt nem
vettek fel.
A századforduló körül még az egész öltözet viselőjének k o r á t ó l
függetlenül tiszta fehér volt, csupán a fiatalok k ö t ö t t e k a bikla elé
széles, színes kötényeket. Színes volt még az újmenyecskék kon-
tyára illesztett f ő k ö t ő is, amit piros és m á s színű m ű v i r á g o k , gyön­
gyök, szalagok díszítettek. Ahogy az asszony idősödött, a f ő k ö t ő
színe kékre, zöldre, majd tiszta fehérre változott, fehér volt a fej­
k e n d ő is, amit föléje kötöttek. A lányok az általában országosan
ismert m ó d o n elöl kettéválasztott hajukat hátul egy fonatba fog­
t á k össze, végére színes szalagból csokrot kötöttek.
Országszerte kiegészítője lehetett a n ő k öltözködésének az eső­
abrosz. Az esőabrosz különösen t ö m ö t t r e szőtt vászonból készült,
fiatalok számára piros sávosan. Az igen régies lepelruhák egyik
változata. A lepelruhák olyan r u h a d a r a b o k , melyeket szabás-var­
rás nélkül, m a g u k r a terítve, csavarva viseltek.

28
Torockói asszony és leány ( R o m á n i a , v. T o r d a - A r a n y o s m., X I X .
század közepe). T o r o c k ó lakosai vasbányászatból éltek, és a vízi­
erővel hajtott vasverőkben Erdély nagy része számára szerszámo­
kat (ekevasat, k a p á t , fejszét, kaszapengét) gyártottak. A múlt szá­
zad m á s o d i k felére a m o d e r n gyáripar s a m o d e r n bányászat fölös­
legessé tette szinte középkori technikával dolgozó műhelyeiket,
lassacskán megszűnt a bányászat és az érc feldolgozása - meg­
m a r a d t a z o n b a n a városi ö n t u d a t . A torockói viseletben is meg­
ő r z ő d ö t t t ö b b olyan sajátság, a m i n e k p á r h u z a m a i t k o r á b b i szá­
z a d o k városi, nemesi öltözködésében találhatjuk meg.
Az asszonyok, lányok a régies, pendellyel összevarrt, hosszú
inget viselték, erre öltötték föl a bő ujjú, d ú s a n ráncolt gyolcs­
inget, a m i n e k n y a k á t , kézelőjét a lányok piros, az asszonyok kék
hímzéssel díszítették. A színes kelmékből készült szoknyák mellett,
nagy ü n n e p e n , istentisztelethez gyolcsfersinget, a p r ó r a lerakott
fehér p a m u t v á s z o n szoknyát is viseltek. A fersinghez vállpánt,
mellényke kapcsolódott, a kösnyő, ezt hímzés díszítette, akárcsak
a vízszintesen ráerősített fűdzőt és az alattuk az ing elé elhelyezett
mejjrevalót. A szoknyát posztó- vagy bársonykötény t a k a r t a .
A torockói lányok ékessége a párta volt, a m i az idők folyamán
egyre szélesebbé vált, aranycsipke b o r í t o t t a , kétfelől a vállra és
hátul dúsan leomló pántlikák függtek róla. Díszes volt az asszo­
nyok főkötője is, amit a régi k o r o k nemesasszonyaihoz h a s o n l ó a n ,
az esküvő u t á n n é h á n y évig finom fátyolkendővel borítottak be.
A fátylat kétoldalt ékes fejű tűkkel rögzítették. Régi előkelőségek
viseletének n y o m a i t őrzi a lányok, fiatalasszonyok sötétkék vagy
fekete posztóból készített, a p r ó r á n c o k b a szedett, t e m p l o m b a j á r ó
palástja is. Viseltek ezenkívül a n ő k sokszor csak vállra vetve,
sötétkék, fekete posztómentét, melynek széles prémszegése, maga­
san felálló gallérja volt, és fehér zsinórozás díszítette. H o r d t a k
fehér j u h b ő r mellényeket is, magas, r ó k a p r é m e s gallérral. Ezeket
is derékban b ő v ü l ő r e szabták, s p a n y ó k á r a vetve viselték, a k á r a
palástot.

30
 Kalotaszegi fiatalok ünneplőben ( R o m á n i a , v. Kolozs m . , század­
forduló). Kolozsvártól délnyugatra mintegy 40 m a g y a r falu tar­
tozott Kalotaszeghez. Lakóit m á r a századforduló k ö r ü l ország­
szerte ismerték népművészetükről, gazdag viseletükről.
Ez az egyes községekben még ma is élő viselet sok régies vonást
megőrzött. A X V I I . századi erdélyi úri viseletben találjuk meg
például a női ingvállak p á r h u z a m a i t . Ujjuk d ú s a n hímzett, fiata­
loknak piros, időseknek fekete fonallal. M a g a a vászon különleges
technikával szőtt és a vízben fodrosra vert, hullámos felületű
fodorvászon volt. Az alsóruhának viselt két-három pengyel közül
a legfelső g o n d o s a n a p r ó r a be volt rakva, m e r t kilátszott a föléje
öltött, elöl föltűzött muszuj vagy bagazia nevű szoknya alól. Ez az
igen bő és a p r ó r á n c b a szedett fekete klott szoknyaféle belülről
színes, széles posztócsíkkal volt szegve. Ahogy a szoknya össze-
varratlan elejét a d e r é k h o z feltűzték, ez a szegély kifelé fordult.
A helyi szólás szerint, „addig terjed Kalotaszeg, ameddig a muszuj
é r " . Valójában ennek az öltözködési m ó d n a k másutt és k o r á b b i
századokban is megtalálhatók a változatai. Ugyanígy m á s u t t is
megtalálható a másik ü n n e p l ő szoknyaféle, a fehér gyolcsfersing.
Muszujhoz, fersinghez egyaránt díszes kötényt, zöld posztó csipkés
kötőt, vagy két-három szélből összeállított, színes szalagokkal,
u t ó b b egyre t ö b b hímzéssel díszített kötényt viseltek. Az ingváll
fölé a X I X . századi úri viselet halcsontos pruszlikjaihoz h a s o n l ó a n ,
vas- vagy falemezekkel merevített vállat öltöttek.
A párta Európa-szerte a k ö z é p k o r ó t a a lányok, a menyasszo­
nyok ünneplő viselete volt, h a z á n k b a n a X V I I I . században
m á r á l t a l á n o s a n viselték. A kalotaszegi lányok pártájának vázát
papírabroncs a d t a , amelyet hátul a p á r t a p á n t l i k a fogott össze.
A különböző nagyságú, üveg- és csigagyöngyökkel, színes pillan­
gókkal ékesített p á r t á t a lány esküvő u t á n i kontyolásakor cserélte
fel az asszonyoknak j á r ó főkötővel. Ünnepélyes a l k a l m a k k o r az új-
menyecske fejére még r á b o r í t o t t á k a dulandlét is, az újasszonyo-
kat ország-szerte megillető fátyolkendő kalotaszegi változatát.

32
Széki asszonyok munkába menet ( R o m á n i a , v. S z o l n o k - D o b o k a
m . , 1950-es évek). Szék Kolozsvártól északkeletre fekvő régi só­
bányahely. M á r a X I I I . s z á z a d b a n városi kiváltságot k a p o t t . La­
kói a k ö r n y e z ő „ f a l u k k a l " szemben m i n d m o s t a n á i g őrzik városi
ö n t u d a t u k a t , b á r a sóbányászat m á r évszázadokkal ezelőtt abba­
m a r a d t . A kiemelkedően népes Szék sokféle iparosával, vásáraival,
régi iskoláival t o v á b b r a is fölötte állt a k ö r n y e z ő falvaknak.
A széki férfiak és nők viseletében megtaláljuk a régi vászon és
posztó ruhaféléket, a férfiak öltözetében a vászoninget, -gatyát,
a többnyire szürke vagy fehér háziposztóból kék szegővel v a r r t
harisnyát, az ugyancsak kékkel szegett szokmányt, a régies csuklyás
szűrt (bár az u t ó b b i helyét kb. a századfordulón kék posztóból
szabott lajbi és kettős gombsoros ujjas foglalta el). A férfiak
csizmában j á r t a k . A m ú l t században a csizma kíméletére h o r d t a k
egy rövid szárú, oldalt fűzött lábbelit is, ami talán a X V I I . századi
magyar sóvágók sarujának leszármazottja lehetett.
F e h é r vászonból készült a n ő k bő ujjú inge és a t ö b b részből
szabott pendely. Az ingre fekete vállkendőt, a n n a k tetejébe pedig
fekete posztólajbit öltöttek. Az inget szorosan bekötötték a mindig
piros-fekete mintás, pamut-vagy gyapjúszövetből készített, hosszú,
bokáig é r ő szoknyába, fersingbe. Meleg n y á r b a n vagy ha h a r m a ­
tos fűben mentek m u n k á b a , a szoknyát elöl a korcba a k a s z t o t t á k ,
ilyenkor az ugyancsak piros-fekete kötény és a szoknya között
kivillogott a pendely fehérje. A széki asszonyok is csizmában jár­
tak, csizmájuknak piros szegése volt, és kérgére t u l i p á n m i n t á t
varrtak.
Férfiak és n ő k egyaránt viseltek szalmakalapot. A férfiak kis
karimájú kalapjukat a k á r t e m p l o m b a menet is, az asszonyok széles
karimájú kalapjukat viszont csak a mezei m u n k á h o z tették fel.
T a r t ó z k o d ó a n válogatott színek és nemesen egyszerű öltözet­
d a r a b o k jellemzik a széki viseletet. A férfiak öltözetében a fehér­
fekete-kék, a női r u h á z k o d á s b a n a fehér-fekete-vörös szín d o m i ­
nált.

34
Kecskeméti fiatal pár (1850 körül). Az alföldi nagy m e z ő v á r o s o k
- így Kecskemét - kereskedő, kézműves polgárai, állatot t a r t ó ,
jószágot nevelő gazdái a X V I — X V I I . században öltözködésükben
lépést t u d t a k t a r t a n i a királyi v á r o s o k lakóival, a nemesekkel.
A későbbi s z á z a d o k b a n ugyan a távoli kereskedelmi k a p c s o l a t o k
és a városias iparágak elsorvadtak, a m e z ő v á r o s o k t á r s a d a l m a
mégis sokkal differenciáltabb volt a falvakénál: a gazdagok itt
t ö b b e n voltak és jóval v a g y o n o s a b b a k , m i n t a falvakban élő j ó ­
m ó d ú a k , sokkal népesebb volt a szegénység is. A m e z ő v á r o s o k
tehetős gazdái k o r á n átvették a múlt századi polgári divat újítá­
sait. Az ő viseletük és a p á s z t o r o k , béresek, n a p s z á m o s o k egy­
szerű öltözete közt sokféle á t m e n e t i forma volt.
A múlt század d e r e k á n a mente és a dolmány helyett polgária-
sabb r u h a d a r a b n a k számított az övig érő, lehajtott gallérú mándli,
ezt nagy, fehér g o m b o k díszítették. A l a t t a a divatozó legények
színes selyemből szabott pruszlikot, mellényt is h o r d h a t t a k . Az el­
lenzős „ m a g y a r n a d r á g " mellett viselték a p a n t a l l ó h o z hasonló,
oldalvarrása m e n t é n gombos, rajthuzlinak nevezett lovaglónadrá­
got. A p o s z t ó r u h a színe többnyire fekete volt, jól illett hozzá a
szintén e k k o r i b a n divatba j ö t t széles karimájú pörge kalap.
A korabeli leírások szerint a n ő k túltettek a férfiakon a városi
divat követésében. „ G y a k r a n lát az e m b e r olyan asszonyt, ki
legalább két-háromszáz ezüst forint értékű r u h á z a t b a n j á r a leg-
nyilvánosabb helyeken végig, s u t á n a a férj s u b á b a n sompolyog
nyomról n y o m r a " - írják 1853-ban. Selyemből volt „ s u h o g ó
ránczos szoknyájuk", pruszlikjuk, glaszékesztyűs kezükből n e m
hiányzott a n a p e r n y ő vagy a „csipkés b a t i s t k e n d ő " . Míg az „első
r a n g ú hölgyek" fátyolos k a l a p o t viseltek, a p ó r n é p asszonyai
fekete a l a p o n aranycsipkével ékesített főkötőt h o r d t a k . A l á n y o k
egy ágba font, leeresztett hajjal j á r t a k , végébe szalagcsokrot k ö t ö t ­
tek. Szoknyájuk előtt kötényt viseltek, a m i ha selyemből, csipkésen
készült is, parasztossá tette divatosnak szánt öltözetüket.

36
Debreceni leány és asszony ( X I X . század közepe, m á s o d i k fele).
Az 1870-es években D e b r e c e n b e n még n e m jelent meg a m o d e r n
gyáripar. L a k ó i n a k ugyan t ö b b m i n t h a r m a d a kézműves és keres­
k e d ő volt, a mesteremberek nagy részére a z o n b a n találóan m o n d ­
t á k a helybéliek: „ n y á r o n gazda, télen m e s t e r " . A jelentős, de
kevés számú értelmiségen kívül az egész város túlnyomórészt a
mezőgazdaságból élt. A 94 ezer hektárnyi h a t á r n a k e k k o r még jó
h a r m a d a legelőül szolgált. A tősgyökeres, régóta debreceni pol­
gárjoggal rendelkező birtokos családok őrizték a cívis h a g y o m á n y t .
A k o r debreceni viseletében az egész Alföldre jellemző vászon­
r u h á k és a szűr, suba, k ö d m ö n mellett m e g lehetett találni a posztó­
öltözet „ n e m e s e s " darabjait - melyeket a „ m a g y a r s z a b ó k " készí­
tettek -, így a k ü l ö n ö s e n sok v á l t o z a t b a n említett m e n t é t . De meg­
rendelhette a debreceni polgár az e u r ó p a i , nemzetközi divat sze­
rint dolgozó „ n é m e t s z a b ó k n á l " a pantallókat, rokkokat is, és
a két stílus közé helyezhető mándlit, lajbit, rajthuzlit.
A n ő k öltözetében is a helyi paraszti h a g y o m á n y és a nemesi,
polgári divat k ü l ö n b ö z ő k o r ú elemei találkoztak. Rövid, b ő , csip­
kés ujjakat v a r r t a k a halcsontos fűzőbe, a zsinóros pruszlikhoz
egy-két alsószoknyát, e r r e földig é r ő , alul abronccsal merevített
bő szoknyát öltöttek. A szoknyát selyemkötény fedte. Ez az össze­
állítás ebben a k o r b a n mint általános m a g y a r o s női öltözet terjedt
k ü l ö n b ö z ő t á r s a d a l m i rétegekben. A lányok n y a k á t öt-tíz sor
gyöngy díszítette, fejükre p á r t a került. A p á r t a a b r o n c s á n igaz­
gyöngyből, arany- és ezüstszálakból kialakított d u d o r o k voltak,
h á t u l hosszan lecsüngő, fémszálas szalagok fogták össze.
Az asszonyok haját teljesen elfedte a fekete selyem vagy bár­
sony, merev vázas főkötő, a kaskétli, melyet k ö r b e n sűrű fekete
csipkével szegtek. Télen az asszonyok kedvelték a kisbundát, a
férfisuba rövid párját, a m i csípőig é r ő , ujjatlan, kerek gallér volt.
A b a r n á r a festett j u h b ő r r e k o r á b b a n színes irharátét és selyem­
hímzés került, u t ó b b a hímzés egyszínű zöldre, illetve egyszínű
feketére változott, és egyre a p r ó l é k o s a b b lett.

38
Szegedi alsóvárosi házaspár ünnepi viselete ( X I X - X X . század for­
dulója). A régi Szeged egyes városrészeinek a középkorig vissza­
n y ú l ó a n eltérő foglalkozási a r c u l a t a és életmódja volt. Az Alsó­
város a földművesek, paprikakertészek lakóhelye volt, Felső­
városon hajósok, halászok, céhes kézművesek laktak, T a b á n nevű
negyedében például t í m á r o k és a híres szegedi p a p u c s készítői,
a F a z é k s z ö r ö n a fazekasok. A P a l á n k lakói tisztviselők, értelmi­
ségiek voltak, a R ó k u s é céhen kívül rekedt iparosok, vásározók.
A k ü l ö n b ö z ő foglalkozású szegedieknek, a k ü l ö n b ö z ő város­
részek l a k ó i n a k eltért az öltözete is. A felsővárosi p o l g á r o k búza­
kék, az alsóvárosiak sötétkék p o s z t ó r u h á b a n j á r t a k . Egyes céhek
mesterei is szinte egyenruhaszerűen egyformán öltöztek. A csizma­
diák j á r t a k a legdrágább r u h á k b a n . F i n o m sötétkék p o s z t ó b ó l
készült, nagy ezüstgombos és ezüstláncos mentét, d o l m á n y t , ezüst-
sarkantyús csizmát viseltek, t o v á b b á sötétkék galléros k ö p ö n y e ­
get, ezüstláncos akasztóval. A kőművesek és ácsok ő z b a r n á b a n ,
a m o l n á r o k , hajósok molnárkékben j á r t a k . A híres szegedi halá­
szok búzavirágkék magyar n a d r á g j u k h o z fekete halászdolmányt,
efölött rövid s z ű r k a b á t o t , kankót h o r d t a k .
A nők öltözetének n e m kellett ilyen p o n t o s a n kifejeznie vise­
lőjük h o v a t a r t o z á s á t , s általában t ö b b polgárias vonást m u t a t o t t ,
mint a férfiaké. A k ü l ö n b ö z ő gyári kelmék mellett a szegedi
lányok, asszonyok szívesen vásárolták a kékfestővásznat, amit a
híres szegedi kékfestőipar állított elő. Mint a polgárosultabb tája­
k o n általában, a felsőruha két részből állt, szoknyából és sonka­
ujjú blúzból, melyek anyaga, mintája megegyezett. Ehhez a z o n b a n
e l m a r a d h a t a t l a n u l csatlakozott a parasztos fejkendő és kötő.
A hosszú szoknya alól alig látszott ki a nők papucsa. Ezt eleinte
csak a ház k ö r ü l , később a kikövezett, városi utcán is viselték.
Fölvirágzott a papucsos-szakma, melynek múltja a török korig
nyúlt. Számtalan papucsféleséget gyártottak, minden nő a korá­
hoz, az a l k a l o m h o z illőt választhatta. A vőlegény még a közel­
m ú l t b a n is jegypapucsot készíttetett menyasszonyának.

40
 Ajaki lányok vasárnapi ünneplőben ( S z a b o l c s - S z a t m á r m . , X X .
század eleje). Az Alföldön a falusi n ő k öltözködésében r i t k á n
j u t o t t főszerephez a m á s tájakon oly gyakori élénk színű k a s m í r
vagy a színes selyem. A kevés példa közé tartozik Ajak viselete.
A századforduló táján kialakult n ő i viseletet m á r helyi tanult
v a r r ó n ő k szabták és v a r r t á k , akik az egykorú polgári divatot is
j ó l ismerték. A s z o k n y á h o z vele megegyező anyagból varrt, test­
hezálló, szűk ujjas rékli vagy sonkaujjú, d e r e k á n fodrozott ráncos
ujjas társult. Az alj és a derék a z o n o s anyaga, színe polgárias
vonás, az viszont parasztos, hogy a szoknya elé kasmírból, selyem­
ből bő kerek kötőt k ö t ö t t e k . M á r n e m volt szokás a l á n y o k haját
hátul lecsüngő egy fonatba fonni. M é g a kislányok haját is koszo­
r ú b a , pacsirta kontyba kötötték. N y a k u k a t fodrosra h ú z o t t fehér
slingelt gallér, a mizli és üveggyöngy, a gránát díszítette, erről
széles pántlika függött a mellükre. A l a k o d a l o m s o r á n az újme-
nyecske m a g a vette le a mizlit, pántlikát és g r á n á t o t - a m i az asz-
szonyt m á r n e m illette meg -, és á t a d t a leánytestvérének vagy leg­
közelebbi l e á n y r o k o n á n a k .
Az ajaki n ő k a h ó n a p négy vasárnapján egyöntetűen u g y a n a b b a
a színbe öltöztek. Az első v a s á r n a p o n vakvirágos fehér selyemben
m e n t e k a t e m p l o m b a , ez volt egyébként a menyasszonyi r u h a is.
A m á s o d i k o n piros virágos fehér k a s m í r b a n vagy delénben, har­
m a d i k v a s á r n a p piros virágú zöld k a s m í r b a n illett megjelenni, a
negyedik v a s á r n a p o n pedig vörös k a s m í r b a n . Ezeket a szabályokat
olyan szigorúan b e t a r t o t t á k , hogy a k i n e k valamelyik öltözete hi­
ányzott, i n k á b b e l m a r a d t a t e m p l o m b ó l .
K o r á n p o l g á r o s o d o t t az ajaki férfiak viselete is. E b b e n a század­
b a n m á r csak az idősebbek h o r d t á k a fekete posztó zsinóros ellen­
zős n a d r á g o t , ujjast, lajbit, a fiatalok m á r p a n t a l l ó b a n j á r t a k .
A legények kalapjuk mellé virágot, kalászt, tollat szúrtak, a vő­
legény csináltvirág-bokrétát. A m i k o r a menyasszony a l a k o d a ­
l o m b a n letette mizlijét és gránátját, a vőlegény is levette bokrétáját
- m i n t újházas m á r n e m viselhetett semmit a kalapja mellett.

42
Őrhalmi asszonyok ünneplőben ( N ó g r á d m . , 1920-as évek). Őr-
h a l o m előtte j á r t a legtöbb nógrádi falunak az öltözködés egyes
polgárias v o n á s a i n a k átvételében. T a l á n mozgékony, vállalkozó
g a z d á l k o d á s u k lehetett e n n e k alapja. Termékeny, bár szűk Ipoly
m e n t i h a t á r u k b a n d o h á n y t termesztettek, majd káposztát, bur­
gonyát. Terményeiket jórészt m a g u k is értékesítették szekerező
vándorkereskedéssel, piacozással. A p i a c o k r a , v á s á r o k r a járva az
asszonyok is rendszeresen megfordultak a v á r o s o k b a n .
Az őrhalmi asszonyok az első világháború idején m á r plüss-
bársonyból, selyemből, b r o k á t b ó l varrt hosszú szoknyát és ugyan­
abból az anyagból készített sonkaujjú blúzt h o r d t a k . A blúzt
széles fehér csipke vagy selyemgallér díszítette. A b r o k á t s z o k n y a
elé is felkötötték a z o n b a n a házilag m i n t á s a n szőtt kötényeket,
szakácskákat, amelyekbe nevüket is beszőtték, behímezték. Eze­
ket később selyem kötényre cserélték, majd elhagyták.
H a j u k a t h o m l o k u k fölött h u l l á m o s í t o t t á k , és cukros vízzel
rögzítették. Az asszonyok k o n t y á r a hosszú rojtos, színes virágos
selyemkendőt k ö t ö t t e k úgy, hogy a rojt kétfelől a fül mellett
csüngjön, a k e n d ő t később papírral merevítették.
Emellett h o r d t a k olyan nyári ü n n e p l ő t is, amelyikhez ingvállat
vettek, e n n e k drága kelmékből v a r r o t t bő ujja a z o n b a n hitvány
anyagból készült derékrészhez volt varrva, a derekat ugyanis tel­
jesen elfedte a nyakig begombolt zsinórdíszes pruszlik. Ez a prusz­
lik szükségtelenné tette a k o r á b b a n használt vállkendőt. Télire
a blúzra testhez szabott, d e r é k b a n fodros, vattával bélelt fekete
k a b á t o t , bujkát h o r d t a k . Ez a balassagyarmati, losonci, szécsényi
szűcsök által készített, régi, hímzett és irharátétes k ö d m ö n ö k e t
pótolta, váltotta le.
Az őrhalmi asszonyok a két világháború között m á r a k ö n n y e b ­
ben kezelhető gyári anyagokból varrt r u h á k a t viselték szívesebben
m u n k a közben, vásárra, piacra m e n e t a z o n b a n öltözetükkel,
kiváltképp ő r h a l m i a s a n kötött menyecskekendőikkel igyekeztek
felhívni a figyelmet m a g u k r a , illetve á r u i k r a .

44
Sárközi asszonyok (Decs, T o l n a m., X I X . század vége). A Sárköz,
nevének megfelelően vízjárta táj volt a Sió, Sárvíz és a D u n a
között. Az idetelepült, a t ö r ö k időket itt átvészelő református fal­
vak h a t á r á t az 1860-as évekre mentesítették a vizek j á r á s á t ó l .
M e g n ő t t ezzel a lakosság j ó m ó d j a , és házaik berendezésében,
öltözködésükben páratlan p o m p a b o n t a k o z o t t ki. A parasztházak­
b a n virágos, festett b ú t o r o k , mázas cserépedények, szőttes asztali,
ágyi r u h á k h a l m o z ó d t a k , melyeken a szedettes hím szinte az egész
felületet elborította. A századvég viseletére a legdrágább selymek,
selyembrokátok, széles jacquard-szalagok, aranycsipkék, selyem­
ből k ö t ö t t rojtok voltak jellemzők, s a h a l m o z o t t díszítés. A szok­
nya, kötény szélére két-három sor szalagot varrtak, a k e n d ő r e t ö b b
sor selyemrojtot egymás fölé, a lányok, fiatalasszonyok vállken-
dője négy k e n d ő b ő l volt összeállítva.
A n ő k ingének az a d o t t sajátos vonást, hogy finom f o d r o z ó d ó
felületű szádából készült, fodros nyaka volt, bő ujját hímzés díszí­
tette. A h á r o m a p r ó r a ráncolt, keményített gyolcsalsószoknya
egyenként 12 méter bőségű is lehetett, ezek szélesen, kereken tar­
tották a selyemszoknyát. A szoknya elé szalagokkal díszített, r o j ­
tos selyemkötényt kötöttek. Az ingváll fölé került a széles rojtú
négyes vállkendő, csupán a széles gyöngygallér látszott ki a nyak­
nál. A nők csizmaviseletét itt h a m a r hímzett papucsok és vastag,
cifrán kötött színes p a m u t h a r i s n y á k váltották föl.
A lányok fejére itt is p á r t a került, egykor aranyszállal díszített,
kiemelkedő díszeiről elnevezett tülkös párta. A századfordulóra
ezt m á r bársonyszalagra fölrakott gyöngyös művirágkoszorú vál­
t o t t a föl, ebből is h á r o m egymás fölé illesztve. Az asszonyok
főkötője nem a kontyra, h a n e m a homlok fölé került. Szalagok
közé foglalt fekete muszlinlapját aprólékos fehér hímzéssel varrták
ki. Az újasszony, a gyermektelen fiatalasszony feje k ö r é keskeny,
majd két méter hosszú fátyolkendőt tekert, a tekerődző bíbort,
amit kétoldalt fátyoltűkkel rögzített, a k e n d ő selyemmel, arany­
szállal kivarrt végét pedig mellére tűzte.

46
Matyó vőlegény és menyasszony (Mezőkövesd, Borsod m., X X .
század eleje). Mezőkövesd országszerte híres volt arról, hogy itt
h o r d t á k talán a legcifrább, legszínesebb viseletet, de a r r ó l is,
hogy a város népességének jó része s u m m á s k é n t , távoli nagy­
b i r t o k o k r a m u n k a c s a p a t o k b a n elszegődve kereste meg a kenyerét.
A század elején, még i n k á b b a két világháború között s z e m b e t ű n ő
volt a nehéz megélhetés és a t a r k a , csillogó öltözetek ellentéte.
M a g u k a m a t y ó k m o n d t á k is: „ h a d d korogjon, csak r a g y o g j o n ! " .
Szemben a k o r rövid szoknyás parasztos viseleteivel, a m a t y ó
n ő k szoknyája majd a földig ért, sajátos h a r a n g alakját az alsó­
szoknyák aljára varrt rendkívül bő fodor a d t a meg. A szoknya
elé a századfordulón még fekete bőkötőt kötöttek, u t ó b b ezt a kes­
keny surc váltotta föl, amit alul egyre szélesebb sávban kihímeztek.
A vászon ingváll itt nem vált alsóruhává, h a n e m magát az ing-
vállat, előbb az ujját, majd a derekát kezdték az éppen divatos
atlasz vagy kasmír anyagokból készíteni. Ezzel elmaradt az ing
fölül a k o r á b b a n használt vállkendő. A színes mezőkövesdi nyári
ing a fellökő, téli hosszú ujjú változata a litya.
A n ő k fejviseletének jellegét a toknak nevezett kemény, csúcsos
főkötőre k ü l ö n b ö z ő m ó d o n felkötött k e n d ő k a d t á k . A csavarítós
kendő vastag, színes gyapjúrojtja tarajszerűen állt a fejen, a sátoros
kendőt kéregpapírral merevítették, a szakállas kendő hosszú rojtja
az áll alatt csüngött le. A menyasszonynak különösen széles,
magas művirágkoszorúja volt.
Egyedülálló a m a t y ó férfiviselet alakulása is. A század utolsó
h a r m a d á b a n itt is elterjedtek a p o s z t ó r u h á k , zsinórozásuk piros,
sárga, kék, zöld volt, pitykével is díszítették, sőt piros és világos­
kék mellények, m e n t é k is megjelentek. A lobogós ujjú ing ujja a
m a t y ó k r a jellemző szertelenséggel két m é t e r bőségű is lehetett és
arasznyi színes hímzés került rá. Színes selyem-, u t ó b b műselyem-
hímzés díszítette az ingek elejét és a férfiak surcát is. A vőlegény
ingujjára a színes hímzés helyett fehér lyukvarrás került, d e r e k á r a
kitűzték a jegykendőt, m a g a s tetejű kalapja mellé a jegybokrétát.

48
Martosi asszonyok vasárnap délutáni öltözetben ( M a r t o s , v.
K o m á r o m m., Csehszlovákia, 1940-es évek). A martosi lányok,
asszonyok viselete az újabb, sokszoknyás, ingvállas, vállkendős
női viseletek közé tartozik. Az alsószoknyák mellett itt farpár­
nát is viseltek, hogy a szoknya kerekebben álljon, a szabott, fod­
ros szélű vállkendőt és a pruszlikot az újabban divatba j ö t t ujjas,
a kaci helyettesítette.
A még n é h á n y évtizede is eleven martosi viseletben sokféle
színű, mintájú anyagot használtak, sokféle volt az öltözetdara­
b o k r a r a k o t t dísz is. A sokféle szín és anyag különösen finoman
kifejezte, milyen alkalomra való a r u h a . A legdíszesebb nagy
ü n n e p délelőtti templomi r u h á k h o z m á s szín és anyag illett, m i n t
a táncba való báldos ruhákhoz vagy a k ö z n a p városba m e n ő
asszonyok ide s tova menő ruhájához. A színek és díszek változtak
az életkorral, családi állapottal. Az első aranycsipke a konfirmáló
lány ruhájára került. Az eladó lányról és az új menyecskéről azt
m o n d t á k : „fehérbe v a n " , fejkendője, vállkendője, köténye fehér
alapú volt. Az újmenyecske főkötőjére két sor széles aranycsipkét
varrtak, hátul színes szalagok csüngtek le róla. M i k o r első gyer­
meke megszületett, egy sor csipkét levettek, m i k o r harminc-har­
mincöt éves lett, elmaradtak a pántlikák, alig m a r a d t az arany­
csipkéből is. E b b e n az időben m á r a fehér ünneplőt is letette az
asszony, helyette színeset vett: piros a l a p ú fejkendőt, vállkendőt,
búzavirágkék kötényt. „Cifrába v a n " , m o n d t á k róla. Negyven év
fölött a z o n b a n m á r „ b a r n á b a n volt", kendőinek, kötényének
fekete volt az alapja, rajta kék, zöld vagy fehér m i n t a - ötvenen
túl m á r csak pettyek. Az idősebb asszony főkötőjén m á r csak kék
és lila rátét volt a dísz, az egészen öregek főkötője viszont díszte­
len fehérre változott. Egyéb „jelzések" is utaltak az asszony családi
helyzetének változásaira: akinek gyermeke megházasodott, m á s
szabású inget öltött, akinek gyereke született, az első sorból hát­
r á b b ült a t e m p l o m b a n a második sorba, s télen m á r muffot,
tuszlit viselhetett.

50
Keresztelőre készülő kazáriak ( K a z á r , N ó g r á d m., 1920-as évek).
A két világháború közt a mátraalji palócok szűkös és kevéssé
termékeny földjeik mellett főként s u m m á s m u n k á b ó l és - kivált
télen - a s z é n b á n y á k b a n vállalt m u n k á b ó l éltek. A b á n y á k meg­
nyitása idején, az 1880-as években attól t a r t o t t a k , a b á n y a m u n k a
meg fogja szüntetni a paraszti h a g y o m á n y o k a t : „ a m i a szőlőre
a filoxera, a b u r g o n y á r a a c o l o r á d o , az a palóczra a kőszéntelep".
Az a g g o d a l m a k k a l ellentétben a z o n b a n számos kétlaki községben,
így K a z á r o n , M a c o n k á n a két világháború közt, sőt szinte n a p ­
jainkig különösen díszes viseletek m a r a d t a k h a s z n á l a t b a n .
E b b e n az időben a férfiak egykori posztóruháit fekete k o r d b á r ­
sony öltözetek váltották föl, kihajtott galléros kabátjuk nagy
fehér gyöngyházgombokkal z á r ó d o t t .
A fiatal n ő k öltözetében különösen nagy szerepet k a p o t t a tüll.
„Virágos, sejtes" tüllből készült a bő ujjú ingváll, a vállkendő,
a szélesen lerakott szoknya és a nemzetiszínű szalaggal díszített
széles kötény. A tüll felsők alá erősen kékített, keményített gyolcs-
ingváll és alsószoknya került, ami megjelenésüket vakítóan fehérré
tette. Ebben a t ü l l r u h á b a öltöztek a legnagyobb ü n n e p e k e n az el­
a d ó lányok s az újmenyecskék, ezt viselte a menyasszony. Más­
különben pruszlikkal egybevarrt kasmír, selyem lajbitos szoknyá­
kat vettek fel alsószoknyáik fölé, elébe pedig színesen kihímzett,
szedettesen szőtt vagy fehér lyukvarrással díszített kötényt, gangát
kötöttek. Ezt a fehér és színes ü n n e p l ő t az idősebb asszonyok kék­
festőre cserélték - az egész öltözet indigószínű sötétkékjéből csak
az ingváll fehérje vált ki.
K ü l ö n ö s e n díszes és változatos volt a kazári asszonyok fejvise­
lete. Kontyvasra tekert hajukat kontyruhával fedték, erre került
a kis alsó főkötő, amit a felső főkötő t a k a r t el. Még a k ö z n a p i kis
főkötő fodros, gyöngyös pártaszerű része is kisarasznyi magasságú
volt. Az ünnepélyesség k ü l ö n b ö z ő fokait kifejező nagyrózsás,
ezüstcsipkés, aranycsipkés nagyfőkötők magassága m á r a nagy­
araszt is m e g h a l a d t a , s k o r o n a s z e r ű e n keretezte a fejet.

52
Hollókői asszony munkához öltözve ( N ó g r á d m., 1930-as évek).
A Cserhát belsejében, a középkori vár tövébe települt H o l l ó k ő
azok közé a felföldi falvak közé tartozik, ahol a századfordulón
kialakult viselet szinte napjainkig használatban m a r a d t .
A férfiak az általánosan viselt vászon- és p o s z t ó r u h á k mellett
hímzett kötényeket h o r d t a k , k o r á b b a n fehér p a m u t v á s z o n sza-
kácskákat, aljukon piros-kék szabad rajzú pamuthímzéssel, u t ó b b
cifra szakácskákat, fekete klottkötényeket, t a r k a műselyemhím-
zéssel. Az a p r ó r á n c o k b a lerakott kötényt az asszony frissen sült
meleg kenyérrel vasalta le. Az ing elejét a p r ó mintás fehérhímzés
díszítette, amit mindig látni lehetett, mert a föléje öltött pityke-
gombos lajbit, mellényt sosem gombolták be.
A hollókői n ő k viseletében is helyet k a p o t t a virágos kasmír és
selyem, mégis a közelmúltig jellemző volt rá a többféle kékfestő
használata. A ráncos alsók és a vasalt alsók fölött a lányok, asz-
szonyok egyaránt h o r d t á k a habos (fekete), lángszín (indigószín),
a fehér babos, zöld virágú és egyéb m i n t á s kékfestő s z o k n y á k a t .
Kékfestő volt a szoknya elé k ö t ö t t széles kecele - amit a kivarrt
szakácskák mellett viseltek - és a vászon ingváll, selyemlajbi fölé
k ö t ö t t vállkendő. Ha közeli halottat gyászoltak mély gyászban,
teljesen kékfestőbe öltöztek. Böjtben, a d v e n t b e n viszont a zöld
és a kék szín is megjelenhetett a gyászos öltözeten.
A legdrágább r u h a d a r a b r a , az ujjas, cifrán hímzett, fehérföldű
nagyködmönre csak a boldogabbaknak, tehetősebbeknek tellett,
az ujjatlan bőrmelles, a báránybőrös cucaj a z o n b a n elengedhetetlen
tartozéka volt a hajdani hollókői kelengyének a harmónikás torkú,
piros, néha kivarrt r á m á s csizmával egyetemben.
A lányok színes virágos szalagokba burkolva fonták hajukat
egyetlen brekocsba, az asszonyok k o n t y b a csavarták, amit főkö-
tővel fedtek. A fiatalasszonyok gyöngyös, fodros főkötőjére
menyecskekendőt kötöttek. U t ó b b a kendőt egyre keskenyebbre
hajtogatták, hogy alatta érvényesüljenek a főkötő csillogó díszei,
végül a főkötőt és a kimerevített k e n d ő t összetűzték.

54
Nógrád megyei búcsús asszonyok (Ludányhalászi, H a s z n o s , Buják
1930-as évek). Az öltözködés szabályai községről községre kisebb-
n a g y o b b mértékben eltértek. A Börzsöny, Cserhát, Mátraalja sok
a p r ó falujában ez volt a helyzet még a két világháború között
is. Négy-öt szomszéd falu viselete általában h a s o n l ó volt: ezek
voltak azok a községek, amelyek egy plébániához, egy a n y a t e m p ­
l o m h o z t a r t o z t a k , és lakóikat általában ismeretség, r o k o n s á g szálai
is összefűzték. Sokszor közös varróasszonyok, főkötőkészítők
dolgoztak s z á m u k r a . Ahol szélesebb vidékről gyűltek össze, mint
egy-egy b ú c s ú b a n , vásáron, k ü l ö n b ö z ő öltözetük m e g m u t a t t a , ki
h o n n a n érkezett.
A ludányhalászi asszony viseletében legfigyelemreméltóbb a
fehér csipkés, nagy szalagos farkas főkötő volt. A n n a k idején
e n n e k a főkötőnek elődje annyira megtetszett Petőfinek, hogy
naplójában följegyezte: ha megházasodik, feleségének majd innen
hozat főkötőt. A ludányiak öltözete elütött a rövid szoknyás
szomszéd falvakétól azzal, hogy szoknyájuk hosszú, k ö t é n y ü k
körben fodros, egész öltözetük egyszerű volt.
A hasznosiak rendkívül a p r ó r a b e r a k o t t szoknyái féllábszárig
értek, a slingelt ingvállra fehér vállkendőt kötöttek, az egész
öltözet világos színéből a pruszlik élénk pirosa vált ki. K o n t y u k r a ,
a kis, kovásszal keményített alsó f ő k ö t ő fölé kúposra alakított
aranycsipke főkötőt tettek, amit piros szalag, kehelyszerűen kiala­
kított szalagcsokor díszített.
A k o r á b b a n egymáshoz közelebb álló viseleti formák az egyes
községekben más-más irányban formálódtak A bujákiak alakí­
tották legrövidebbre és a legtöbb alsószoknyával legkerekebbre
szoknyáikat. T e m p l o m b a készülő leányán az anya rendezte el,
igazította egymáshoz az alsószoknyák a p r ó rakását, u t á n a ő indí­
totta meg a szoknyák ringását, hogy lánya szépen menjen az utcán.
Vállukat a vállkendő sűrű, magasra felálló, keményített csipke­
fodra szélesítette, nyakukat, mellüket szinte beborította az üveg­
gyöngyök sora. (Lásd a könyv hátsó borítóján.)

56
Törökkoppányi menyecske ( S o m o g y m., 1930-as évek). A t ö r ö k ­
koppányi fiatalasszonyon, a k i fején díszes k o s á r b a n , m i n t á s a n
szőtt kendővel letakarva húst, kalácsot, süteményt, kezében pedig
bort visz ajándékba egy r o k o n asszonynak, a sokszoknyás színes
viseletek egy késői változatát látjuk. K ü l s ő - S o m o g y n a k ezen a
részén m á r az első világháború idején sem öltöttek vállkendőt
az ing fölé. Az alsó ing fölött másik, elején és két rövid ujján
fehér lyukvarrással vagy piros keresztszemes hímzéssel díszített
fölső inget h o r d t a k . Az ingmellet hosszában elhelyezett téglalap
a l a k b a n fedte a dús hímzés. A hímzést középen n e m osztották
meg, h a n e m mellette, féloldalasan helyezték el a gombolást.
Az ilyen inget k é s ő b b mintás anyagból varrt blujzok váltották le,
amiket a szoknya fölé kivetve, a d e r é k o n övvel szorítottak le.
M a g a a szoknya készülhetett selyemből, atlaszból, bársonyból, ki­
kivillant alóla a legfelső gyolcs alsószoknya slingelt, c a k k o s széle.
Sötétfalú, sötét alapszínű s z o k n y á h o z fekete, világosabb árnya­
latúhoz színes kötényt kötöttek. L á b u k r a félmagas sarkú, fekete
vagy sötétkék fűzős bársony félcipőt vettek vagy bőrcipőt, a m i r e
színes fonállal cifrázást varrtak. Ezekkel a cipőkkel m i n t á s a n
k ö t ö t t , fehér, piros, rózsaszín vagy kék bubókákkal, böckökkel
díszített p a m u t h a r i s n y á t viseltek.
A helyi szépségideál szerint a s z o k n y á n a k elöl l a p o s a n , hátul
kereken kellett állnia, e n n e k érdekében használták a farpárnát,
pufándlit, amit az alsóing h á t s ó széléhez varrtak.
A t ö r ö k k o p p á n y i asszonyok szögletes, ronggyal betekert r á m á r a
csavarták föl két fonatba font hajukat, erre került a kontyruha
és a fejkendő. A k e n d ő t hátul a t a r k ó n kötötték meg, két végét
kétfelől úgy rendezték el, mint a „pille szárnyát". E b b ő l a k e n d ő ­
kötésből u t ó b b kéregpapírral merevített főkötő lett, a pille, ami­
nek ü n n e p l ő példányait islóggal, üveggyönggyel is díszítették.
A kendőt, illetve a pillét elöl a h o m l o k fölött fejcsipke egé­
szítette ki.

58
Kalocsai asszony és lány ünneplőben (Bács-Kiskun m . , 1950-es
évek). A m i k o r kalocsai viseletről beszélünk, voltaképp a régi kalo­
csai h a t á r b a n faluvá fejlődött csoportos szállások népének öltöz­
ködésére g o n d o l u n k . A kertkultúra és a paprikatermelés gazdaggá
tette a vidék lakóit. A gazdák lányai, asszonyai selyemszoknyában
és -ujjasban j á r t a k , a zsinóros p o s z t ó r u h á s férfiak ingük fölött
selyem untercikket, hosszú ujjú, csípőig é r ő , kivetve viselt felső
ingfélét, s efölött keskeny h á t ú zsinóros mellényt viseltek.
Kalocsa-környék viseletét a z o n b a n elsősorban a színes virág­
mintákkal kihímzett fehér gyolcs öltözetdarabokról ismerik. Vi­
szonylag későn, az 1910-es években kezdték kivarrni a r u h a d a r a ­
bokat kék és piros p a m u t t a l . A h a r m i n c a s évekre m á r 30-40-féle
színárnyalatból válogattak a varróasszonyok. A régebbi hímzé­
sektől eltérően a színek megválasztásában is, a m o t í v u m o k rajzá­
ban is a természethű ábrázolásra törekedtek. A nagy felületeket
beborító hímzés megtervezése íróasszonyok dolga volt, akik közül
a legjobbak t ö b b mint 40 virágmotívumot ismertek, s megkülön­
böztették a koszorús, bukros, dobát rózsás (vagyis szétszórt virágú)
térkitöltő m ó d o k a t . U t ó b b a virágmotívumok közt a gyolcsalap na­
gyobb részét á t t ö r t lyukvarrás foglalta el.
A legünnepélyesebb öltözet továbbra is a selyem és a bársony
m a r a d t , de szívesen viselték a színesen kivarrt fehér p a m u t v á s z o n ,
illetve gyolcsünneplőket is. A sok alsószoknyára felöltött színes,
b e r a k o t t k a s m í r s z o k n y á h o z hímzett ingvállat, pruszlikot vagy
viganért (bő derekú, ujjas ingfélét) öltöttek, a szoknya elé fehér
hímzett kötényt. H a s o n l ó hímzés díszítette az asszonyok főkötő-
jét, az asszonyok, lányok zsebkendőjét. A j ó m ó d ú gazdalány
selyemruhában m e n t a táncba, ám e b b e n csak egy-kettőt fordult,
u t á n a átöltözött a p a m u t v á s z o n vagy gyolcsruháiba. A fekete
selyemben esketett menyasszonyt, m i k o r felkontyolták, ugyan­
csak ilyen színesen kivarrt v á s z o n r u h á b a öltöztették át.
Böjti időre vagy fél gyászban felöltött ruháikat kék, lila, zöld
színnel varrták ki, ezeket m o n d t á k szomorú pamukosnak.

60
TARTALOM

(Az első szám a tábla sorszámát, a második szám a hozzá tartozó szö­
vegoldalt jelzi.)

Dunántúli asszonyok vászonruhában 1., 4

Fekete-körös-völgyi férfiak vászonruhában 2., 6
Csökölyi öregasszonyok fehér gyászban 3., 8
Alföldi csikós fekete ingben, gatyában 4., 10
Hortobágyi juhász előbőrben, hátibőrben 5., 12
Alföldi férfiak subában 6., 14
Turai asszony ködmönben 7., 16
Székely férfiak harisnyában, zekében 8., 18
Dunántúli betyár cifraszűrben 9., 20
Szatmár megyei férfiak gubában 10., 22
Zobor vidéki idős házaspár 11., 24
Rábaközi fiatalok ünneplőben 12., 26
Ormánsági lány és asszony 13., 28
Torockói asszony és leány 14., 30
Kalotaszegi fiatalok ünneplőben 15., 32
Széki asszonyok munkába menet 16., 34
Kecskeméti fiatal pár 17., 36
Debreceni leány és asszony 18., 38
Szegedi alsóvárosi házaspár ünnepi viselete 19., 40
Ajaki lányok vasárnapi ünneplőben 20., 42
Őrhalmi asszonyok ünneplőben 21., 44
Sárközi asszonyok 22., 46
Matyó vőlegény és menyasszony 23., 48
Martosi asszonyok vasárnap délutáni öltözetben 24., 50
Keresztelőre készülő kazáriak 25., 52
Hollókői asszony munkához öltözve 26., 54
Nógrád megyei búcsús asszonyok 27., 56
Törökkoppányi menyecske 28., 58
Kalocsai asszony és lány ünneplőben 29., 60
Tíz éven felülieknek

H U I S S N 0133-9591

I S B N 963 11 2120 8

M ó r a Ferenc Ifjúsági K ö n y v k i a d ó , Budapest

Felelős k i a d ó : Szilvásy György igazgató
K o s s u t h N y o m d a (79.1083), Budapest, 1980
Felelős vezető: Bede István vezérigazgató
Felelős s z e r k e s z t ő : Balassa A n n a
Szakmailag ellenőrizte: K r e s z M á r i a
Műszaki vezető: H a á s Pál
K é p s z e r k e s z t ő : Árva Ilona
M ű s z a k i szerkesztő: S u p p Emilné
120 000 példány. Terjedelem: 2,8 (A/5) ív. 1F 3934