A könyvnyomtatás „feltalálása” és technikája Európában.

Az ősnyomtatványok
jellegzetességei. Könyvdíszítés: kézzel rajzolt/festett, illetve fa- és rézmetszetes
illusztrációk.
A „könyvnyomtatás föltalálása”
Előzmények:
 pecsétek, bélyegzők (ókori Egyiptom, Mezopotámia)
 szövetnyomás (ókori Kelet) →keresztes hadjáratok idején Európába
 a lenyomaton fölcserélődik a jobb és a bal oldal
- képeknél nem zavaró, de a betűket fordítva kell kivésni (pecsétek, billogok, érmek készítésénél szintén)
- a nyomótáblán nemigen lehet javítani
 fatáblanyomás → képek, szövegek
- fadúcnyomás: a szöveget
- illusztrációkkal együtt
- kivésték fából, befestékezték, rátették egy nedves papírra, dörzsölték
- a dörzsnyomat (kefelevonat) hátlapjára nem lehet
- a fatáblanyomás kínai találmány, japánok is átvették (fennmaradt példányok a VIII. sz.-tól)
 fatáblanyomás Európában a XIV. sz. végétől; eleinte szentképek és játékkártyák, a XV. sz. elejétől könyvek:
- eleinte üres hátlapjuknál összeragasztott dörzsnyomatokutóbb egyenletes nyomást biztosító
présekkel kétoldalas nyomás
- dúckönyvként kis terjedelmű, kelendő művek: Donatusok, Ars moriandik, Biblia pauperumok
- a könyvnyomtatással nem versenyezhet →1520-as évekig
„Könyvnyomtatás feltalálása” →hibás szóhasználat
 nem a könyvek nyomtatása újdonság, hanem a különálló, mozgatható betűk használata, de elvben ez sem
volt ismeretlen:
- antik világ óta használtak különálló betűket, de mindig „eredeti”, metszett példányokat (patrica) oktatási
célra, ill. éremkészítők, aranyművesek, könyvkötők
- a Phaisztoszi Korong (Kréta, Kr. e. XVI–XVII. sz. [ha eredeti]) jeleit is így nyomták a lágy agyagba
- Pi Sing kínai kovács (XI. sz.) égetett agyagból készített betűi
- koreaiak rézbetűkkel kísérleteztek (XIV. sz.)
Gutenberg találmánya a fémből öntött, elvben végtelen számú, egyforma példányban előállítható és elvben
végtelenszer felhasználható betű és az ehhez szükséges betűöntő készüléklehetővé tette a mai értelemben vett
nyomtatást
Nyomdai betűkhöz a XX. századig főként ólomötvözetek.
Már az ősnyomdászat korában:
- önállóvá vált a betűmetszés és –öntés
- megindult a betűtípusokkal történő kereskedés
Vélekedés, hogy nem Gutenberg találmányanémetalföldi Laurenz Janszoon Costeravignoni Prokop Waldvogel
(║a Shakespeare-kérdés)
Johannes Gutenberg
 mainzi patríciuscsalád, *1390-es évek, eredeti neve Gensfleisch (szülőházáról „zum Gutenberg”)
 sokat pereskedett, élete bírósági aktákból ismert
 1420 k. száműzték (városon belüli hatalmi harc)
 legkésőbb 1434-től Strasbourgban élt–tíz évvel később visszatelepült Mainzba
 a „feltalálás” folyamata Strasbourgban zajlott, de nyomtatványok csak a 2. mainzi korszakból ismertek
 a feltalálás egyezményes dátuma: 1440
- XIX. sz.-ban határozták meg → Vörösmarty: A Gutenberg-albumba
 alapanyagok, felszerelés drága → Gutenberg eladósodik
- leginkább Johann Fust(†1465) mainzi polgárnak
 - Fust zálogjogot szerez, betársul, győz a perben
 Gutenberg anyagi kára jelentős →önállóan többé vsz. nem nyomtat, más vállalkozások résztvevőjeként
igen pl. a Harminchatsoros Biblia(B36) munkálataiban (1461 előtt)
 a mindenéből kiforgatva agonizáló zseni legenda
- G. 1465-től a mainzi érsek udvari embere: nem fizet semmilyen adót, évente új öltözéket, valamint
bor-és gabonaellátmányt kap (†1468. febr.)
A legrégebbi ismert Gutenberg-nyomtatványok
 Szibilla-könyv(az Utolsó Ítéletről, 1445 k.)
- dülöngélő, életlen betűk (vastagságuk sem egységes)
- sorai nincsenek kizárva
 számos Donatus-és több kalendárium (pl.‘köpölyöző és hashajtó kalendárium’ 1457, csillagászati
kalendárium 1457/1458, német nyelvű csízió azaz verses naptár)
 két búcsúcédula (1454/1455) és egy pápai bulla (1455)
 Provinciale Romanum(érsekségek és püspökségek áttekintése, 1456 körül)
 közülük néhány kifejezetten gyatra kivitelű → a késeiek nem Gutenberg munkái
(alkalmazottak/tanítványok)
Negyvenkétsoros Biblia (B42)
 egy-egy lapján mindkét hasábban 42 sor (kivéve 1–9. és 129–132. → 40 soros; 10. →41 soros)
 igyekszett utánozni a kézírásokat → 290 jel
- rövidítések (abbreviatura)
- összevont betűk (ligatura)
 betű-és szóközei egyenletesek, sorkizárása pontos, szedésképe szép, arányai harmóniát sugároznak
 vsz. 180 vagy 200 példány
- 20–25% pergamenre, a többit papírra
- minden ötödik (49 db) fennmaradt
- számos töredék (OSzK, MTA KIK, Soproni Levéltár)
 Vitéz János Mainzban (1454. március 14–25.)
- feltételezhetően ő értesíti Aenea Silvio Piccolominit (II. Pius)
- másfél évtizeddel később Budára hívja Andreas Hesst

A második nyomda: Fust & Schöffer

 Gutenberg felszerelésének nagy része –az adósság fejében –Fustté lett
 Fust a könyvek forgalmazását irányította, a nyomdát Peter Schöffer(†1502) vitte tovább
 már első kiadványukban (Mainzi Zsoltároskönyv, 1457) közös cég tagjaiként szerepelnek
 Schöffer korábban Gutenberg mellett dolgozott, de a perben Fustot támogatta
- Fust lányát vette feleségül, apósának halála után egyedül vezette a céget, amelyet fia, majd unokája
örökölt
- Schöffer kiváló nyomdász (B48, 1462)ő készített először görög nyomdabetűket (1465)

A nyomtatás előkészítése
Alább leírt munkák a XVIII. sz. végéig kizárólag emberi erővel
 betűk és vakanyag (szóközök) –méret és fajta szerint –a szedőszekrényrekeszeiben
 onnét darabonként a szedővasba (sorjázó/sorzó/vinkel)
 a sorokat a szedőhajóra, egy keretes falapra gyűjtik
 sorkizárása vakanyaggal
 egyenletes sortávolságot térzővel
 kiszedett sorokat erősen körbekötik (kikötés)
 korrektura számára kefelevonat (XV–XVI. sz.: korrektorként/ emendátorként latinul jól tudó klerikus, vagy
humanista, mert a nyomtatványok háromnegyede latin nyelvű)
  javítások és módosítások után (ha az ívfüzet összes lapjának szedése kész)
 kilövés (annak beosztása, hogy mely lapokat, milyen állásban nyomtatnak együtt, hogy a füzetet összehajtva
megfelelő legyen a sorrend)

A nyomtatás
 a kiszedett lapot a „kocsi”-ra téve festékezik
- olajos alapú festékek lámpakoromból, gyantából és kenceolajból
- a festéket szőrlabdával viszik fel a nyomóformára
 ráfordítják a papírt (esetleg pergament)
 betolják a prés (sajtó) alá, ennek tégelyét a szedésre szorítják
- a tégely eleinte fából, később fémből → biztosítja a nyomás egyenletességét
 préselés után a kocsit kihúzzák
- a papírt leemelik, majd szárítják, ezután lehet a másik felére is nyomtatni
 kézzel festett díszítés/illusztrálás helyett fokozatosan metszetek
- fametszeteket gyakran kiszínezték
- rézmetszetes illusztráció ősnyomtatványokban ritka

A nyomdászat és előnyei
 a nyomtatás összetett műveletsor →szervezés, összeszokott munkatársak, nagy gyakorlat
 nem gyorsabb a kézírásnál, de eredménye nem egy, hanem több száz vagy ezer példány
 a példányok garantáltan egyformák
- ha nyomtatás közben is változtattak a szedésen →variánsok
 egy nyomdában egy időben (akár egy nyomtatványon is) dolgozhat egyszerre több szedő (B42: 6 szedő)
 több prés egyazon nyomtatványhoz (B42: 4 sajtó)
 XV–XVIII. sz.: manufakturális jellegű:
- kézi erővel, munkamegosztásban
- lehető legjobban megszervezett, leggazdaságosabban kivitelezett
 a felszerelés és üzemeltetés tőkeigényes → gyakori társasági forma, de számos nyomda így is tönkrement
Terjesztés: boltok, vásárok, utazó árusok
 ált. kötés nélkül szállítottak és árultak → a vevők köttették be (ízlés, anyagi lehetőségek)
 a kiadói, a kereskedői és a nyomdászi tevékenység elkülönülése az ősnyomdászat korára nem jellemző (a
nagy nyomdák vezetői főleg szerveztek és kereskedtek, a kisebbeknél mindenki részt vett)
 szerzői és kiadói jog nincs → utánnyomásokat készítő versenytársak ellen csak privilégiumok védenek
 példányszám: kezdetben százas nagyságrend, később ezer körül
 XV. sz.: mintegy 4.000 betűtípussal, kb. 30.000 féle nyomtatvány, összesen kb. 15.000.000 példány
 nyomdák száma 1501 előtt: kb. 250 helyszínen kb. 1100 nyomda (ebből 2 Magyarországon)
 a „szent nyelvek” (latin, görög, héber) mellett egyre több nemzeti nyelvű kiadvány
 a vallásos témájúak mellett: jogi (latin), orvosi (latin + népnyelvű), tankönyvek (görög, latin, népnyelvű),
klasszikus auktorok (görög, latin), természettudományos művek (latin), szórakoztató irodalom (népnyelvű)

Az ősnyomtatványok
Az ősnyomtatványok 1500. december 31-gyel bezárólag Európában szedés-nyomással készített nyomtatványok
- a távol-keleti nyomtatványok és a fadúc/tábla-nyomatok nem ősnyomtatványok
- az ősnyomtatványok feldolgozása hasonló a kódexekéhez, de az incunabulumok nem egyedi darabok, még akkor sem, ha csak
egy példányuk maradt fenn
A legkorábbi nyomtatványokon nem jelzik, hogy nem kézírásosak, sőt eleinte egy részüket kódexként árulták
- Chatolicon(latin nyelvtannal kiegészített szótár), Mainz, 1460. →vsz. Gutenberg részvételével nyomtatták; kolofonjában: ,,e mű
a Mindenható segedelmével nem náddal, íróvesszővel avagy lúdtollal íratott, hanem patronoknak és sablonoknak csudás
összeillesztése, aránya és egyformasága nyomán”