Az írás és a nyomtatás rövid története

Az írás kialakulása i.e. négyezer évvel ezelőttre tehető. Az egyiptomi hieroglifírásból fejlődött
ki (többszöri átalakulással) az ékírás. Az i.e. II. évezredben észak-föníciai
kereskedővárosokban formálódott az ékírás kifejezetten fonetikus írássá. I. e. 2500 körül a
babilóniai ékírás eljutott Szíriába, ahol ezt leegyszerűsítették és kialakították a harminc
betűjelből álló észak-szíriai alfabetikus ékírást. Valószínű, hogy a babilóniai ékírás és az
egyiptomi hieroglifírás elemeiből formálódott ki a föníciai betűírás, amely 22 mássalhangzós
jelből állt. A görögök a föníciai írást az ie XI. sz.-ban vették át. Papirusztekercsekre írtak,
amely Egyiptomból jutott el a görögökhöz. A legősibb görög alfabétum már tiszta hangírás,
amely mássalhangzókból és magánhangzókból áll. A rómaiak kb. az i.e. VI. sz-ban vették át a
görög írást lényeges változtatás nélkül. Számjegyekként a betűsor egyes betűit alkalmazták
(hasonlóan a görögökhöz). Íróanyaguk a papirusz volt, új íróanyagnak a pergamenhártyát
használták, melynek mindkét oldalára lehetett írni. Tekercskönyv helyett megszületett a
lapokból álló könyv, a kódex. A XV. sz.-ban a kézzel írott kódexek helyét fokozatosan
elfoglalta a nyomtatott könyv.

A nyomtatás kialakulása, fejlődése

A pecsétnyomókat, hengerpecséteket, bélyegzőket (patrica) már a könyvnyomtatást megelőző
korokban is ismerték és használták. A legelső tömeges könyvsokszorosítás kísérlete L. J.
Coster holland fametsző mester nevéhez fűződik. Fatáblába metszette a betűket és erről
nyomtatott 32 oldalas füzeteket. Gutenberg találmánya megteremtette a nagyobb terjedelmű
szövegek nyomtatásának lehetőségét. A könyvnyomtatás széleskörű elterjedésével a
betűmetszés és öntés egy új iparág segédiparává vált. A magasnyomtatáshoz alkalmazott első
illusztrációs nyomóforma a fametszet és favéset volt, de a keményfából készült nyomóformák
is gyorsabban elkoptak, mint az ólombetűk. A megoldást a fémből készült klisék alkalmazása
jelentette, melyek készítésére számos kísérlet során különféle megoldások születtek. A
magasnyomtatás mellett kialakult a mélynyomtatás, majd a síknyomtatás módszere. W. Rubel
amerikai síknyomtató gépmester 1904-ben véletlenül rájött a mai ofszet-(közvetett) nyomtatás
alapelvére. Az első körforgó rendszerű ofszetgépet 1905-ben készítették, míg az első
kétszínnyomó ofszetgépek 1912-ben jelentek meg. 1926-ban jelent meg az első gyorsjáratú
két- ill. többszínnyomó, nagy teljesítményű, önberakó ofszetgép. Ekkor jelentek meg a
tekercsnyomó rotációs ofszetgépek is. Az ofszetnyomtatás fokozatosan háttérbe szorította a
magas és mélynyomó technológiákat. A számítástechnika és digitális eljárások fejlődésével
létrejött a digitális nyomda, napjaink és a jövő nyomdatechnoógiája.
A könyvnyomtatás kialakulása, fejlődése

A nyomtatott könyv a XV. sz.-ban fokozatosan foglalta el a kézzel írott kódexek helyét. A
kézzel írott és nyomtatott könyvek között az átmenetet a fametszetű nyomatok képviselték. A
XV. sz. első felében már fatábláról nyomtatott képeskönyvek jelentek meg. Nagyobb
terjedelmű szövegek nyomtatására ez az eljárás nem volt alkalmas. A pecsétnyomókat,
hengerpecséteket, bélyegzőket (patrica) már a könyvnyomtatást megelőző korokban is
ismerték és használták. A mikor Gutenberg (Johannes) a patricát (acélpálcikába faragott betű)
puhább fémbe préselte, megszületett a matrica. Ez azonban még nem oldotta meg a
betűöntést. Olyan öntőkészüléket készített, amely alkalmas volt a szétszedhető és
összerakható, többszörösen felhasználható, sokszorosítható, pálcika alakú ólombetű
készítésére. Hosszú kísérletezés után találta meg a megfelelő ötvözetet (ólom, antimon, ón),
amely alkalmas a nagysorozatú nyomtatásra. Kikísérletezte a megfelelő nyomdafestéket,
amelyet labdaccsal vittek fel a nyomóformára. Gutenberg 1440-ben készítette el az első
nyomtatott könyvet.

A magyar nyomdászat története dióhéjban

Mátyás király uralkodása idején állították fel az első nyomdát Budán. 1471-ben Hess András
két könyvet nyomtatott, de ezek gyenge minősége miatt megszüntették a nyomda működését.
Ezután 60 évig nem működött nyomda Magyarországon. 1535-ben Brassóban Honterus János
alapított nyomdát. Az első magyar nyelven sokszorosító nyomdát Sárvár mellett Nádasdi
Tamás 1537-ben alapította, Abádi Benedek vezetésével. Vizsolyban 1585-ben kezdték
szervezni a műhelyt Mautskovits Bálint vezetéséve, ahol Károli Gáspár bibliáját 1590-ben
nyomták. A XVI.-XVII. sz.-ban jelentős volt a nagyváradi és gyulafehérvári nyomda. A
debreceni nyomda, melyet Huszár Gál alapított, már több mint 400 éve áll fenn. A nyugati
országrészben nagyrészt vándornyomdászok működtek. Telegdi Miklós 1577-ben alapította a
ma is működő Egyetemi Nyomdát. Kolozsvárott Heltai Gáspár 1550-ben kezdte meg
működését. Az erdélyi tipográfusok legjelesebbje Tótfalusi Kis Miklós volt. 1680-tól
Hopllandiában tanult 3 évig, 1694-ben nyitotta meg kolozsvári nyomdáját. A török uralom
után 1-2 évvel alakult Budán az első nyomda Heyll Quirinus vezetésével, melyet a Landerer
család vezetett. 1840-ben Landerer Lajos társult Heckenast Gusztáv könyvkereskedővel, a
nyomda felvette a Landerer és Heckenast nevet. Itt nyomták Kossuth Pesti Hírlapját és Jókai
Életképek c. folyóiratát. 1848. március 15-én itt nyomtatták ki a Tizenkét pont-ot és Petőfi
Nemzeti dal c. versét. A századfordulót követően a nyomdászat eliparosodik, színvonala
csökken. A gyomai Kner Izidor és fia, Kner Imre valamint a békéscsabai Tevan Andor
nyomdája teremtették meg a XX. sz. új magyar könyvművészetének alapját. A II. világháború
után a nyomdavállalatokat államosították és központosították. Napjainkban a nyomdatechnika
egyre nagyobb mértékben a számítástechnikára épül, teret hódít a digitális nyomtatás.