Laszlo Gabor Puzsar Imre Fejezetek Rakos

László Gábor–Puzsár Imre
Fejezetek Rákoshegy történetéből

Egy nagyközség és társadalma Budapest peremén,
1892–1950
László Gábor–Puzsár Imre
Fejezetek Rákoshegy történetéből

Egy nagyközség és társadalma
Budapest peremén, 1892–1950
Szerkesztette és
az utcajegyzéket összeállította
Lakatos Bálint
Budapest, 2014
A kötet megjelenését támogatta:
Dr. Bényi Zsolt önkormányzati képviselő
Szabó Tiborné önkormányzati képviselő
Szakáll Ágnes festőművész
Rákosmenti Múzeumbarát Egyesület
Lektorálta: Ádám Ferenc
A kötetben szereplő térképet Nagy Béla rajzolta.

A képeket Szakáll Ágnes válogatta.
A borítón látható képek (fentről lefelé; részletesen lásd a képek jegyzékében):

Téli csoportkép a Hackl-villa kerítése előtt, a bányagödrön át vezető út felső végénél,
1930 körül; Az Aulitzky-üzlet belseje
A hátsó borítón: A Diófa vendéglő
ISBN 978-963-12-0187-1
© szerzők, 2014
Szerkesztés © Lakatos Bálint, 2014
Képszerkesztés © Szakáll Ágnes, 2014
Képek © a képek tulajdonosai, őrző intézményei
Kiadja a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság és a Rákoshegyi Polgári Kör

Felelős kiadó: Szakáll Ágnes vezetőségi tag
A borító és a tördelés Balogh-Papp Krisztina munkája.
A nyomdai munkálatokat a GMN-Color Digital Kft. (www.gmn-color.hu) végezte.
Minden jog fenntartva.
Printed in Hungary
TARTALOM 5
Tartalom
Előszó 6
Parcellázástörténet. Rákoshegy területi fejlődése (Puzsár Imre) 8
Zsófiateleptől Rákoshegyig (Puzsár Imre) 25
Rákoskeresztúr déli településrésze 25
Az önállósodás 33
Az önálló nagyközség keretei. A „hegyi gondolat” (László Gábor) 38
A működés keretei 38
A nagyközségi szervezet (Puzsár Imre) 41
Rákoshegyi elitek 44
A település adottságai 48
A „hegyi gondolat” 54
Költségvetés és a településfejlesztés anyagi háttere 76
Rákoshegy népessége és társadalma (László Gábor) 83
Rákoshegyi hullámzás: népmozgások és gyarapodás 84
Rákoshegy benépesítői 89
Életkörülmények a statisztikák tükrében 103
A nagyközség közlekedési infrastruktúrája 111
Társasági és egyházi élet (László Gábor) 120
Társasági élet 120
Egyházi élet, felekezetek 141
Rákoshegy, 1939–1950 (Puzsár Imre) 152
Rákoshegy a második világháborúban 152
Rákoshegy, 1945–1950 156
A nagyközség beolvadása Nagy-Budapestbe 160
Zárszó: Rákoshegy 1950 után 164
Felhasznált források és irodalom 168
Őrző intézmények 168
Levéltári és kézirattári források 168
Kéziratos és nyomtatott térképek 170
Nyomtatott források és szakirodalom 172
Adattár I. Rákoshegy nagyközség vezetői és
képviselő-testülete, 1921–1949 (Puzsár Imre) 180
Rákoshegy nagyközség elöljárósága és képviselő-testülete 181
Rákoshegyi Nemzeti Bizottság 204
Élethosszig választott tisztviselők 209
Adattár II. Rákoshegy teljes utcajegyzéke, 1892–2014 (Lakatos Bálint) 210
Képek jegyzéke 243
Rákoshegy területrészei 1892-től napjainkig (térkép) 248
6 LAKATOS BÁLINT
Előszó
Rákoskeresztúr területéből kiszakadva 1921-ben önálló nagyközséggé alakult a ma Bu-

dapest XVII. kerületében, Rákosmentén található Rákoshegy. Sok más budapesti perem-
kerületi városrészhez hasonlóan Rákoshegyet is az 1872-től meginduló agglomerációs
folyamatok hívták életre. A település, illetve a mai városrész története és sorsa kialakulá-
sától kezdve eltéphetetlenül kötődik a fővároshoz. A századfordulón világvárossá növő
székesfőváros urbanizációs folyamatában a városhatáron túlra való kirajzás és vidékről a
város előterébe való „felköltözés” alakította ki azt az agglomerációs gyűrűt, amelynek
során a régebbi falvak mellett új telepek, települések is létrejöttek és amelyek fejlődésü-
ket kedvező közlekedési helyzetüknek (vasút) és jó környezeti adottságaiknak köszön-
hették. Ezek a települések a főváros köldökzsinórján saját helyi identitást is kialakítottak:
a sok helyről származó, fővárosban dolgozó, ingázó lakosságuk különböző hitéleti, kul-
turális, politikai és sportegyesületeket hívott életre és közösséggé kovácsolódott.
A Rákoskeresztúr belterületétől délre fekvő, mezőgazdasági és szőlőművelés alatt álló
földek az újszász–szolnoki vasútvonal 1882-es megnyitása után értékelődtek fel. Parcel-
lázásuk 1892-ben kezdődött meg, a területen kertes házas villatelep alakult ki. A telep
1896-ban vasúti megállót is kapott. A vasút vált közvetve a formálódó település név-
adójává: a nehézkes Rákoskeresztúri-Nyaraló elnevezést a Magyar Államvasutak az
1913-as menetrendben változtatta meg Rákoshegyre. Az első világháború után az akkor
már külön vízművel, postával, magániskolával rendelkező mintegy 1700 fős telep siker-
rel kérvényezte az eltérő identitású, hagyományos paraszti kultúrájú anyaközségtől való
elszakadást. Rákoshegyről mint közigazgatásilag önálló nagyközségről tehát az
1922–1950 közötti időszakban beszélhetünk. A főváros közelsége ugyanis „végzetessé”
is vált abban az értelemben, hogy Budapest az önálló települések egy részét, így Rákos-
hegyet is volt anyaközségével, Rákoskeresztúrral együtt 1950-ben magába olvasztotta. A
két világháború közötti dinamikus fejlődést, pezsgő társadalmi és társasági életet tehát
Rákoshegyen is egy szürkébb peremkerületi lét követte, ez azonban szerencsére nem járt
együtt a helyi identitás(ok) teljes megszűnésével.
Rákoshegy történetéről az évfordulóhoz kapcsolódóan a korábbi helytörténeti össze-
foglalásokat meghaladni kívánó kötetet tarthat kezében az olvasó Puzsár Imre, a Magyar
Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és László Gábor, a Magyar Baptista Levéltár mun-
katársainak tollából. Két különböző megközelítési mód, különböző nézőpont egységes
szerkezetű és gondolati ívű könyvbe foglalása a szokásosnál nagyobb és gondos mérle-
gelésen alapuló szerkesztői munkát kívánt. Ezért is választottuk azt a megoldást, hogy a
fejezeteknél és a tartalomjegyzékben is feltüntettük, hogy melyik rész kinek a tollát di-
cséri. Kötetünket alapvetően tudományos igényű munkának szántuk, az eddigi helytör-
ELŐSZÓ 7
téneti kutatások eredményeit feldolgozó és a további kutatás számára kiindulópontot

jelentő összegzésnek. Célunk társadalomtörténeti nézőpontból, levéltári források és saj-
tó alapján bemutatni és elemezni azt a folyamatot, amelynek során Rákoshegy mint
nagyközség létrejött, működött és fejlődött, rámutatva azokra a helyi tényezőkre is,
amelyeknek sajátos karakterét köszönhette.
A helytörténeti munkákban általában két hibát szokás elkövetni. Az egyik a térbeli és
időbeli bennfentesség, azaz hogy a szerzők a szöveg írásakor feltételezik, hogy az olvasó
is „bennszülött”, ezért nem kell mindent megmagyarázni. Szerzőink esetében ez nem áll,
mivel XVII. kerületi kötődéseik ellenére egyikük sem rákoshegyi. Mondanivalójukat
lehetőségeinkhez képest igyekeztünk szöveges, képi és térképi segédletekkel világossá
tenni. A másik fogyatékosság a korábbi szakmunkák megállapításainak, illetve a helyi
(száj)hagyományon alapuló értesüléseknek a gyakran kritikátlan átvétele. Ettől is igye-
keztünk távol tartani magunkat, sőt, helyenként megpróbálkoztunk annak visszafejtésé-
vel is, hogy a helybéli közönségben máig élő Rákoshegyről kialakult sztereotípiák mire
alapozódtak – és mennyiben voltak igazak. Ahogy a vizsgált korszaktól egyre jobban tá-
volodunk az időben, a „hegyi gondolat” újra- és továbbgondolásra érdemes. A kötetet az
önálló nagyközség tisztségviselőit felölelő archontológia, egy analitikus utcajegyzék,
egy térképvázlat, valamint fényképekből és képeslapokból álló szövegközi képek egé-
szítik ki.
A szerkesztő kedves kötelességének tesz eleget, amikor köszönetet mond a nehézsé-
gek árán, hosszas munka után megszülető kötet körül bábáskodóknak. Ádám Ferenc,
Millisits Máté, Szakáll Ágnes segítsége és nem utolsósorban Szabó Tiborné anyagi
forrásokat megteremtő önzetlen munkája nélkül mindez nem sikerült volna. Munkánkat
a nemrégiben elhunyt Albrecht Gyula, a „régi Rákoshegy” hűséges nyomozója emléké-
nek ajánljuk.
Lakatos Bálint
8 PUZSÁR IMRE
Parcellázástörténet.
Rákoshegy területi fejlődése
(Puzsár Imre)
Budapest Főváros XVII. kerület Önkormányzata 1992-ben megállapította, illetve

megváltoztatta a kerületi településrészek határait. Ennek alapján a 873/1993. (VI.24.) sz.
Fővárosi Közgyűlési határozat jogerősen is lehatárolta a fővárosi városrészek között a
rákosmenti településrészeket is. Azóta a kerület déli felét alkotó Rákoshegy határait (a
budapest–újszász–szolnoki vasútvonaltól északra fekvő legkorábban parcellázott terü-
letet és a mai Ásvány utca vonalától délre fekvő részt nem számítva) a vasút és a kerület
nyugati, déli és keleti közigazgatási határai jelentik (utóbbi egyben magának Budapest-
nek is a határa Ecser felé).1 Ez a szabályozás teljesen figyelmen kívül hagyta a történeti ha-
tárokat, hiszen Rákoshegy így utólag az egykori rákoskeresztúri anyaközség teljes déli
külterületét megkapta. Mindez különösen annak fényében tanulságos, hogy az 1922-ben
Rákoskeresztúrból kiváló nagyközségnek önálló léte során egyáltalán nem volt saját
külterülete, minden oldalról a hajdani anyaközség határolta. Éppen ez a rejtett ellent-
mondás világít rá arra a tényre, hogy Rákoshegy területe történeti szempontból Rákos-
keresztúr területéhez tartozik: magának a községnek a születése sem érthető meg Rá-
koskeresztúr parcellázástörténete nélkül. Mivel azonban ez a maga teljességében még-
sem tartozik tárgyunkhoz – egyrészt Keresztúr történetének ezt a szeletét már ismertet-
tük2, másrészt a Rákoskeresztúr területéből 1907-ben kiváló másik település, Rákosliget
történetéről sem kívánunk szólni3 – ezért Rákoskeresztúr történetéből csak azokat az ele-
meket kívánjuk kiemelni, amelyek a későbbi Rákoshegy területét érintik.
A későbbi Rákoshegy területe a XIX. század végén a Keresztúr területileg mintegy
egyötöd, földrajzilag középső részét birtokló Wenckheim-örökösök kezén volt. (A
település nagyobb részét a Podmaniczky-örökösök birtokolták az 1867-es örökváltság
után is.) Wenckheim Józsefné született Orczy Terézia 1875-ben bekövetkezett halála után
öt gyermeke osztozhatott keresztúri birtokrészén: Mária, Béla (1875-ben Magyarország
miniszterelnöke), László, Viktor és Paulina. Az ő birtokrészüket vásárolta meg 1880 kö-
1
BpUn 2013, 64. (94/2012. (XII. 27.) Főv. Kgy. rendelet melléklete. Az önkormányzati rendelet óta 1999-ben
megnyitották a Madárdomb és Rákoshegy határvonalában a Táncsics utcával részben párhuzamosan a
Széncinke utcát, ezért a határvonal már ezt a közterületet is említi.)
2
Puzsár–Ádám 2003.
3
Lásd Dombóvári 2007.
PARCELLÁZÁSTÖRTÉNET. RÁKOSHEGY TERÜLETI FEJLŐDÉSE 9
rül Fuchs Ignác. Ekkor valószínűleg már csak Mária, Viktor és Paulina élt. Mindenesetre
a későbbi rákoshegyiek úgy emlékeztek, hogy Wenckheim Béla jogutódainak tulajdonát
képezte a terület. 4
Fuchs Ignác zsidó származású kiskereskedő volt, aki a környéket járva megfigyelte,
hogy Rákoskeresztúr délnyugati részén a vékony humuszréteg alatt sóder található,
ezért mezőgazdasági szempontból értéktelen, a sóder viszont könnyen kitermelhető.
Ezért kibérelte a területet, és megnyitotta rajta az ország egyik legelső sóderbányáját.
Mindez egybeesett a vasútépítés dinamikus időszakával (az 1869-ben államosított, Rá-
koskeresztúr belterületét északról megkerülő Magyar Északi Vasút vonalán, azaz a mai
hatvani vasútvonalon először 1867 májusában indult meg a közlekedés, míg az újszász–
szolnoki vonal 1882 márciusában nyílt meg),5 így a sódert jó áron adhatta el a vasúti tölté-
sek építéséhez, amiből meg is gazdagodott. Az első bányarész a mai Bakancsos utca déli
végétől nyugatra feküdt, de az igazi nagy bánya a mai Táncsics utca északi végétől nyu-
gatra, a mára feltöltött területen terült el. Innen vasúti kocsikkal szállították el a sódert.6
Egy vasúti szárnyvonal is kiépült a nagy bányába, ami a mai keresztúri Határhalom utcá-
nál ágazott le, amint az az 1882-ben az ún. harmadik katonai felmérés keretében felvett,
környékünket ábrázoló térképszelvényen jól látszik. Eszerint ekkor már megnyitották a
bányát a mai Táncsics utca déli végétől nyugatra is, sőt a parcellázás kezdetére nyílt egy a
későbbi rákoshegyi vasútállomással szemben is, ez volt a Holzbach-féle kavicsbánya.7 A
mai Táncsics utcai vasúti átkelőnél ekkor már állt egy vasúti őrház, ahol később a Kavics-
bánya megálló lehetett.8 A déli bánya rajzolata alapján az őrháznál rakhatták vagonokba
az itteni kavicsot. Később iparvágány is ágazott le innen, ami két vágányra szétválva a
Táncsics utcai déli9 és a Holzbach-féle bányába is levezetett.10 Keresztúr és a környék la-
kosai közül számosan évtizedekig a Fuchs-bányákban keresték meg kenyerüket.11
Fuchs Ignác a 447 holdas későbbi Rákoshegy mellett a Wenckheim-örökösöktől meg-
vásárolta még a Cinkotai és Ferihegyi út közötti rákosi rét keleti felét (Fuchs-rét), valamint a
keresztúri, később lebontott Orczy-kúriát is a hozzá tartozó részekkel is. Emellett sikerült
megszereznie a mai Rákosliget és az attól északra Szőlőhegy néven napjainkban már jó
4
BFL V.713.d. Hangácstelep, 41910/1921. alispáni számú ügyirat.
5
Tisza 1995, 103. (Utóbbi alapja az 1880:XXXVIII. tc. 3.§-a volt.)
6
Sinkovicsné 1988, 13–14, 72.
A név a korabeli forrásokban Holczpach, Holzspach és Holczspach alakban is előfordul, a szövegben egysé-
7
gesen a Holzbach alakot használjuk. (A szerk.)

8
„Wh.” rövidítéssel jelölve: Wächterhaus, magyarul bakterház. A bakterházakra lásd Lovas 2003. A megálló az
1898. évi menetrendkönyvben már szerepel, „Keresztúr-Kavicsbánya” néven. Lásd ERH 75.17.1. [Keresztúr-
Kavicsbánya (Rákoshegy) vasútállomás neve 1898-ban. (Közlekedési Múzeum értesítése)]
9
Albrecht 1997, 36–37., 2009, 28.
10
Sinkovicsné 1958, 34., Albrecht 2008, 134.
11
Sinkovicsné 1958, 34., 1988, 72. A Fuchs-kastély.
10 PUZSÁR IMRE
1. kép. A harmadik katonai felmérés térképszelvényének részlete a későbbi Rákoshegyről a Kis- és

Nagy-Hangács-dűlőkkel, a sóderbányákkal és a bányákba vezető vasúti leágazások őrházaival
1882-ből, közvetlenül az újszászi-vasútvonal megépülése után
pár éve tervezett új telep keresztúri részének területét, ahol az 1883-i kataszteri felmérés
szerint nagy kiterjedésű táblák voltak.12 Más forrás szerint Keresztúr maradék 1/5-ét csak
1892-ben vásárolta meg Vigyázó Sándor és Podmaniczky Zsuzsanna báró Marburg Re-
zsőtől,13 akire minden bizonnyal a Wenckheimektől származott, de hamarosan tovább is
12
Rákoskeresztúr 1883 és MTA 1939. – A Fuchs-réthez: Albrecht 2011, 28.
13
Vargha 1931.
adták Fuchsnak, aki feltehetően már azelőtt is bérelte. A harmadik változat szerint Fuchs
Ignác közvetlenül Marburgnétól vásárolta a területet.14 Ezeknek az adatoknak a tisztázá-
sa még további kutatásokat igényel.
Fuchs Ignác fiai, Ármin és Géza segítségével gazdálkodásba is kezdett a megszerzett
területen. (Fuchs Ignác és Ármin 1897-ben együtt voltak virilisek, vagyis a legtöbb adót
fizetők közül kikerülő képviselő-testületi tagok Rákoskeresztúron.) A visszaemlékezé-
sek szerint a keresztúri Óhegyen (a mai Rákosligettől északkeletre), valamint a falutól
délre a vasútig valószínűleg szőlőműveléssel foglalkoztak,15 míg a vasúttól délre szántó
lehetett,16 illetve egyesek szerint később akácerdők terültek itt el.17
A szőlőket az 1880-as évek második felében országszerte filoxérajárvány pusztította,
amely a későbbi rákoshegyi részeken fekvő szőlőt is teljesen tönkretehette. Fuchs Ignác
ekkor dr. Haas Ferenc keresztúri körorvos javaslatára megbízta Komoróczy Sándor
budapesti mérnököt a Holzbach-féle bányáig terjedő terület felparcellázásával.18 (Fuchs
Ignác egyébként fenntartotta magának a jogot, hogy ha a kavicsbánya melletti telkeket 8
éven belül nem tudná értékesíteni, akkor a Holzbach-bánya mellett, de az eladott telkek-
től legalább 25 ölre kavicsbányát nyithasson.19 Ez arra utal, hogy a Holzbach-bánya Fuchs
konkurenciájaként jelent meg Keresztúron.) A felosztási tervezet 1892. július 7-ére ké-
szült el. Fuchs Ignác a telepet feleségéről Zsófiatelepnek nevezte el, és még az év folyamán
árulni kezdte a telkeket.20 Feltehetően ezt az első, zsófiatelepi parcellázást reklámozta az a
hirdetés, amely szerint Keresztúron nyaralótelkek eladók 5 évi részletre, árak megegye-
zés szerint; érdeklődni magánál Fuchs Ignácnál vagy a községházán lehet.21 Fuchs kikö-
tötte, hogy a telep északnyugati sarkától sorban adja csak el a házhelyeket és ebben a
rendben bocsátja a község rendelkezésére a közterületeket. Utóbbiakat csak a vetés/ülte-
tés és a betakarítás közötti időben lehetett birtokba venni, ami szántóföldi művelésre
utal. Még ebben az évben, 1892-ben felépült az első ház is, Géczi asztalosé, majd Haas
14
Albrecht 1997, 14., 2009, 15.
15
Albrecht 1997, 31., 2009, 23.
16
Rákoskeresztúr 1(1897), 5. sz. júl. 5., 2–3., Múlt, jelen és jövő.
17
Albrecht 1997, 141., 2009, 94., ERH 77.98.1. [Rákoshegy községről adatok (Ivánka Zoltán szobafestővel készí-
tett interjú) 1977], 1. „A volt Zrínyi utcától (jelenleg Melczer u.) egészen a Homoki szőlőkig sűrű erdőség hú-
zódott.” ERH 79.36.1. [Szini Gyula rákoshegyi lakos emlékei a régi Rákoshegyről], 1. „1927-ben még Rá-
koshegy nagyrészt szántóföld volt.”
18
Kósa 2006, 167.
19
Albrecht 1997, 18., 2009, 12. (A fényképen közölt adásvételi szerződés 1.c. pontja.) A parcellázásra az egyik
legfontosabb dokumentumunk a Szilágyi Endre édesanyájával, özv. Mártonnéval kötött 1893. nov. 22-i adás-
vételi szerződés. Ennek eredetije lappang, de szövegéről gépirat másolat található az ERH gyűjteményében:
80.59.1–3. (A szerk.)
20
Kósa 2006, 168., Albrecht 1997, 13–14., 2009, 11.
21
Hódos 2006, 56.
12 PUZSÁR IMRE
Ferenc körorvosé, mellette Szegedy Albert rákoskeresztúri községi jegyzőé és Polner Re-
zső urasági gazdatiszté.22
A parcellázás jó üzletnek bizonyult, így Fuchs Ignác elkezdett a vasúton túl is parcel-
lázni, először csak a mai Melczer utca vonaláig.23 1894–1895 folyamán a Budapesti Hírlap-
ban jelentetett meg hirdetést: Keresztúron 5-600 négyszögöles telkek 6 évi törlesztéssel
eladók, a saroktelkek ára 1 forint/négyszögöl, a közbülső telkeké 80 krajcár/négyszögöl.
A hírre állítólag olyan sokan jöttek Budapestről, hogy a keresztúri községházán, ahol
szerződni lehetett, már sorok álltak. A jelentkezők előbb kimentek a területre kiválaszta-
ni a megfelelő telket, ami időigényes volt, mert nem csak gyalog ki kellett sétálni és visz-
sza, de a telkek megtalálása sem volt egyszerű a parlagon heverő szántóföldön, ahol a
gazban alig látszódtak a karók. Ezután a községházán ki kellett várni az embernek a so-
rát, mire lehet, hogy kiderült, hogy a kiszemelt házhely már elkelt. Ekkor vagy elölről
kellett kezdeni az egészet, vagy térkép alapján választani.24
A házhelyek igen nagy mérete (nem véletlenül nevezték később villatelepnek) egyér-
telműen módosabb célközönségre utal. Így nem csoda, hogy számosan csak spekulációs
céllal vettek házhelyet, arra várva, hogy hamarosan többszörös áron adhatják tovább. Jól
számítottak, hiszen két évvel később már kétszeres áron is el lehetett adni a telkeket. A
megvett házhellyel azonban sokan nem törődtek, körbe sem kerítették. A szomszédok
ösvényeket jártak a magasra növő gazban, amire a Vigyázó- és a Fuchs-csorda is rájárt.
Egy tehén még fel is öklelt egy asszonyt. Évente csupán 8-10 ház épült az új telepeken.25
Valószínűleg ezen az sem segített, hogy 1897-ben építési szövetkezet alakításával próbál-
koztak.26
Bár az adásvételi szerződésekben a Zsófiatelep már belterületként és utcanevekkel
szerepelt korábban is,27 erről valójában csak az 1894. szeptember 1-jei ülésén döntött a ke-
resztúri községi képviselő-testület, mégpedig külön szabályrendelet formájában. A Zsó-
fiatelep belterületté való minősítéséről, utcáinak elnevezéséről, valamint az utcarende-
zés, fásítás és a telep rendőri felügyeletének költségeiről szóló szabályrendelet hatálya
kiterjedt a telektulajdonosok által Zsófiatelepnek nevezett területre, aminek „A” részéről
(a vasútig terjedő rész) kimondták, hogy az az ősi Kálvária-dűlő, míg a „B” rész (a vasúttól
a mai Melczer utcáig) az ősi Nagyhangács-dűlő. Ettől kezdve Rákoskeresztúr hivatalosan
22
Albrecht 1997, 15., 2009, 15., 2011, 19.
23
Albrecht 1997, 14., 2009, 15.
24
Rákoskeresztúr 1(1897), 5. sz. júl. 5., 2., Múlt, jelen és jövő; uo. 3–4., Telepegyesület választmányi ülése.
25
Rákoskeresztúr 1(1897), 5. sz. júl. 5., 3. és 4.
26
Rákoskeresztúr 1(1897), 3. sz. máj. 5., 2., Meghívó (a Tárgysorozat 2. pontja).
27
Albrecht 1997, 18. 2009, 12. (A fényképen közölt adásvételi szerződés 1. és 1.a. pontja.)
jobbára Kálvária-Nagyhangács-telepnek nevezte az új községrészt. A szabályrendeletben –

állítólag a telekbirtokosok egyetértésével – azt is kimondták, hogy a fenti feladatok költ-
ségeire önkéntes telekadót vetnek ki. Pest vármegye törvényhatósága jóvá is hagyta a
rendeletet. Haas Ferenc és telektulajdonos társai azonban a belügyminiszterhez felleb-
beztek, aki az önkéntes telekadóra vonatkozó paragrafusokat megsemmisítette arra való
tekintettel, hogy Magyarországon adót csak és kizárólag az Országgyűlés fogadhat el,
még ha egyesek önként vállalják is. Azt azonban a belügyminiszteri határozat is kimond-
ta, hogy különleges szükségletek külön költségvetésben megállapíthatóak. A község
küldöttséget is küldött a belügyminiszterhez, aki nevében Széll Ignác államtitkár erősí-
tette meg, hogy az ilyen költségvetések a jövőben jóváhagyást fognak nyerni. Adót egye-
lőre azonban mégsem vetettek ki.28
Rákoskeresztúr belterülete a XIX. század legvégén négy kerületre volt osztva. Az I. ke-
rület az anyaközség volt, a II. a Zsófiatelep. A III. kerületet a kavicsbánya (a Holzbach-
féle) választotta el az előbbitől, és csak két út kötötte össze a két szélén, de ezeket is
keresztezte az újszászi vasútvonal. Ez a Sándorkatelep vagy Sándortelep néven is szereplő
térség a vasúton túl. A IV. kerület minden bizonnyal ettől délre, a keresztúri Fő utcától,
vagyis a mai Pesti úttól a legtávolabb feküdt. A II., III. és IV. kerület a Fuchs-féle I., II. és III.
házhelykiosztásnak feleltethető meg.29 Azt ma már sajnos nem tudjuk megállapítani,
hogy hol volt a határ a III. és a IV. kerület között, csak feltételezzük, hogy ez a mai Melczer
utca vonala lehetett, így a Sándorkatelep a Zsófiatelep „B” részével, azaz a fentebb
Nagyhangács-dűlőnek nevezett területtel egyezik meg. A IV. kerület ebben az esetben
viszont a teljes fennmaradó dűlőterület felparcellázását jelentette volna, ahogy azt egy
1902. évi Budapest környékét is ábrázoló térképen fel is tüntették.30 Ennek feleltethető
meg a Dubovszky Nándor evangélikus lelkész által lejegyzett adat is, amely szerint a
telep déli határa az Orgoványi dűlő.31 Ez azonban a kezdeti időszakban csak részlegesen
valósult meg.
A Nagyhangács-dűlő elhelyezkedése nem teljesen egyértelmű a térképek alapján.32 A
dűlőket és a helyükön felparcellázott telepek elhelyezkedését utólag nem könnyű
azonosítani, illetve megfeleltetni. Az 1854. évi rákoskeresztúri birtokvázlat33 és az 1883-as
28
29
Rákoskeresztúr 1(1897), 5. sz. júl. 5., 4., Múlt, jelen és jövő, 5., Hírek; uo. 1(1897), 5. sz. szept. 5., 1–3., Ipar és
kereskedelem. Vö. ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983, 9.]
30
Rákoskeresztúr 1(1897), 5. sz. júl. 5., 3., Múlt, jelen és jövő, 5., Hírek; uo. 7. sz. szept. 5., 1–3., Ipar és kereske-
delem; Budapest környéke 1902.
31
Albrecht 1997, 14., 2009, 15. Lásd: Orgoványi szőlő és Orgoványi szántóföldek, Budapest környéke 1902. évi
térképen.
32
A kérdésre 1983-as előadásában már Bartók Albert is kitért: ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy
történetéről, 1983, 3.]
33
Catastral 1854.
14 PUZSÁR IMRE
2. kép. Budapest környéke térkép részlete, 1902

kataszteri térkép34 különböző helyekre teszi a dűlőket, bár meg kell jegyeznünk, hogy az
egyik térkép a tagosítás és örökváltság előtti, a másik az azok utáni állapotot ábrázolja.
Az előbbi ebből a szempontból eléggé megbízhatatlan, mert például a Homoki-szőlőt
szántóterületként tünteti fel. Két tényt illetően azonban a két térkép egyezik. Az egyik a
dűlők sorrendje, amelyek északról délre a Kálvária, Kishangács, Nagyhangács, Orgová-
nyi nevet viselték. A másik, hogy a Kálváriának, azaz Kálváriántúli dűlőnek a községből
nézve a keresztúri katolikus temetőn túl (tehát a mai Széchenyi utcánál) kellett kez-
dődnie, hiszen nyilván a temetőben állt a kálvária. Ha az 1883-as években készült térké-
pet vesszük alapul, akkor kijelenthető, hogy a Zsófiatelep a Kálvárián, a Sándorkatelep –
ezek szerint – a Kishangácson és a IV. kerület a Nagyhangácson helyezkedett el. A Kis-
hangács- és a Nagyhangács-dűlő ilyen elhelyezkedése azonban a többi forrásban éppen
fordított. A zsófiatelepi parcellázás az egyik első szerződés szerint a Nagyhangács-dűlő-
ben volt.35 A korabeli Rákoskeresztúr című lap egyik cikkében is arra utal, hogy a telkek a
Kálvária- és a Nagyhangács-dűlőkben lettek kihasítva,36 és ezt erősíti a már említett 1894.
évi szabályrendelet is. 1908-ban a Kishangácsot már mint felosztott, de csak 4 álló házzal
bíró területnek említik.37 Mindent egybevéve valóban a Nagyhangács lehetett északra,
míg a Kishangács délre, és a IV. kerület a Kishangács-dűlőn valamivel később felparcel-
lázott Kishangácstelep. (Ennek felosztása után a XX. század legelső éveiben a Keresztúr
által használt Kálvária-Nagyhangácstelep megnevezést a Kálvária-Hangácstelep név
váltja fel.)
1897. augusztus–szeptember folyamán ismét egy hirdetés jelent meg a Budapesti Hír-
lapban a Sándorkatelepen eladó 600 négyszögöles villatelkekről. A hirdetés idilli képet
festett: a terület lombos erdővel környezett pormentes fennsík, ami a gödöllői és újszászi
vasútvonalak szomszédságában fekszik, de a kőbánya-rákosi villamos vasút meghosz-
szabbítása is már csak idő kérdése. A telepen már 80-100, télen is lakott villa áll. Az építő-
anyag könnyen beszerezhető a szomszédos rákosi téglagyárból. Az eladással dr. Haas
Ferenc van megbízva.38 Ennek egy része, például a felépült házak száma egyáltalán nem
felelhetett meg az igazságnak. Ami a közlekedést illeti, valóban zajlott a villamos irányki-
jelölése Budapest és Pécel között, ami egyes tervek szerint Rákoshegy határán a mai Szé-
chenyi utcában közlekedett volna,39 de a villamosvasút terve végül többszöri próbálkozás
34
Rákoskeresztúr 1883.
35
Albrecht 1997, 18., 20., 2009, 12., 14. (A fényképen közölt adásvételi szerződés 1. és 9. pontja.)
36
Rákoskeresztúr 1(1897), 3. sz. máj. 5., 2. „vasút felé vezető” utat említik.
37
Bárczy–Harrer 1908, I. tábl., 7. jegyz.
38
Rákoskeresztúr 1(1897), 7. sz. szept. 5., 4. Vö. Buskó 2001, 132.
39
Rákoskeresztúr 1(1897), 5. sz. júl. 5., 5–6., Hírek. A cikk szerzője leágazást javasolt a mai Lőrinci úton egészen a
mai Melczer utcánál kezdődő erdőig (feltehetően csak az út nyugati oldalán volt erdő). Ennek érdekében
anyagi áldozatra is buzdította a telepieket.
16 PUZSÁR IMRE
3. kép. A kavicsbánya partja a századfordulón a Kállay- (későbbi Erdős Renée-), a báji Patay- és
a Hackl-villával, alul a kavicsbánya iparvágányával 1905 körül
után sem valósult meg.40 Az újszászi vonalon Keresztúr-Kavicsbánya megállóhelyen nem

volt teherrámpa, így az építőanyaggal és a bútorokkal a hatvani vonalon Rákoskeresztúr
állomáson kellett leszállni, és onnan kellett a mai Bakancsos utcai meredek lejtőn ko-
csival felkaptatni.41 (Az újszászi vasút mellett a mai Helikopter utca és folytatása csak
hosszú évtizedekkel később, 1984-ben lett kiépítve, így erre természetesen nem lehetett
kocsival jönni.)
40
1922-ben a BSzKRt szerződést kötött a rákosmenti községekkel a villamosvasút kizárólagos jogára, amit 1947-
ig évente meg is újított (BFL XVII.43., 1947. ápr. 13-i jegyzőkönyv.) 1943/44 táján felmerült, hogy az Új közte-
metőtől hosszabbítsák meg a villamosok útvonalát (PML IV.427.b. Általános közigazgatási mutatókönyvek,
2519/1931., 1538/1932., 4982/1943., 3985/1944.). 1947. ápr. 13-án tartották a Rákosmenti Nemzeti Bizottság
egyetlen ismert ülését, aminek a rákosmenti villamos volt a témája. Az ülésen Rákoskeresztúr, Rákoscsaba és
Rákoshegy képviselői jelentek meg. Elfogadták a keresztúri Baranyai Lajos javaslatát, miszerint a BSzKRt
hosszabbítsa meg a 28-as villamos vonalát egy sínpárral a Jászberényi úton, és vezesse körbe a Pesti–Zrínyi–
Csabai úton, egy-egy leágazás pedig vezessen a Ferihegyi úton Rákosliget és Rákoshegy felé. A rákoshegyi
Kardos Jakab azt is felvetette, hogy a hegyi vonalat kössék össze a pestszentlőrinci villamos (ma 50-es villa-
mos) Béke téri végállomásával (BFL XVII.43., 1947. ápr. 13-i jegyzőkönyv). A vonal még 2000-ben is szerepelt
a Budapesti Közlekedési Vállalat távlati terveiben Rákoskeresztúr városközpont végállomással.
41
Rákoskeresztúr 1(1897), 7. sz. szept. 5., 3., Ipar és kereskedelem.
1899-ben a Zsófiatelep 236 telkének egyharmada már beépített, és a vasúton túl (tehát a
Sándorkatelepen) is kialakítottak 254 házhelyet.42 Valószínűbb azonban, hogy ezek a szá-
mok az eladott telkek mennyiségét fejezték ki, hiszen ekkor már ennél jóval több teleknek
kellett lennie. Erre utal, hogy 1897-ben csak a Felső-Rákoskeresztúri Telepegyesület 157
tagjának 238 telek volt a birtokában,43 pedig biztosan sokan nem is léptek be. Az önállósult
Rákoshegy 1923. évi kataszteri térképe pedig 426 telket mutat csak a Zsófiatelepen,44 ami
még akkor is magas szám, ha tudjuk, hogy időközben számos telket felosztottak, elfelez-
tek. 1908-i tanulmányukban Bárczy Gusztáv és Harrer Ferenc is 380 parcelláról tud a Sán-
dortelepen, amiből 5 volt beépítve.45 Ez viszont túl kevésnek tűnik ahhoz képest, amennyi
házat az 1902. évi Budapest környéke című térkép jelöl. Emellett Bárczy és Harrer mun-
kája említi a frissen parcellázott Kishangácsot, ahol 370 telken 4 ház állt.46
4. kép. A rákoshegyi vasútállomás, 1907 körül
Albrecht 1997, 15–16., 2009, 16. – Az adat forrása: Dombóvári–Dallos II. 7., de itt is csak a tényt említik, részle-
42
tezés és forrásmegjelölés nélkül. (A szerk.)

43
Rákoskeresztúr 1(1897), 4. sz. jún. 5., 2., Telepegyesületi közgyűlés. – E cikk név szerint felsorolja a 157 telek-
tulajdonost, így társadalomtörténeti szempontból is fontos forrás. (A szerk.)
44
Rákoshegy 1923.
45
Bárczy–Harrer 1908, I. tábl. 7. jegyz.
46
Bárczy–Harrer 1908, I. tábl., 7. jegyz.
18 PUZSÁR IMRE
Az 1902-i Budapest környéke térképen a vasútállomást már a mai helyén tünteti fel a
térkép,47 ami egy korabeli képeslapon a Rákoskeresztúri-nyaraló nevet viselte. Emellett az
is megfigyelhető rajta, hogy a későbbi Zsuzsannatelep és a mai Madárdomb területe is fel
van osztva, mégpedig úgy, hogy előbbi utcái a Sándorkatelep utcáinak egyenes folytatá-
sát képezik, tehát a maitól eltérő utcahálózattal szerepelnek.48
Feltételezhető, hogy Fuchs Ignác sikerein felbuzdulva és a vasútállomás, valamint az
anyaközség közelségét kihasználva Vigyázó Sándor is parcellázásba kezdett.49 Valószínű-
leg későn. A kezdeti lendületet és sikereket követően a telkek iránti kezdeti erőteljes ér-
deklődés ugyanis alábbhagyott, a parcellázás évekre leállt és a benépesülés üteme le-
lassult. Nemcsak a későbbi Zsuzsannatelep és Madárdomb területe került ismét mező-
gazdasági hasznosítás alá, de a IV. kerület, a Kishangácstelep legnagyobb része is. Erre
bizonyíték, hogy az 1902. évi és a mai utcahálózat éppen itt tér el egymástól a mai Mel-
czer utcától délre. Az 1902-es térképen a Kép utca eredetileg nagyjából a mai Csokonai
utca magasságáig tartott, nem csak a Melczer utcáig.50 A Kishangácson ismét erdők, lege-
lők, szántók virultak. Délkeleti csücskében 80 magyar (60 katasztrális) holdon szőlőt ala-
kított ki a Fuchs-család, aminek sakktáblaszerű parcelláiban más és másfajta szőlőt ter-
meltek, amelyek júliustól folyamatosan értek. A területet ekkortól kezdték Fuchs-szőlő
néven emlegetni. A bortermelésért a helyben lakó vincellér felelt, és a legkorszerűbb
borospince állt rendelkezésére sajtolókkal, présekkel, több száz literes üveghordókkal. A
készterméket fővárosi kereskedők szállították el. Az utakat gyümölcsfák szegélyezték:
eper, meggy, cseresznye, barack és ringló. A területen voltak baromfiólak, intézői és cse-
lédlakások is,51 ahol később vidéki dinnyések is laktak.52 Az 1930-as években valószínűleg
a Klingenfeld-szőlőgazdaság működött a területen.53
1912-ben a Fuchs-család ismét beadta III. parcellázását a keresztúri elöljárósághoz a
Hieronymi Károly (a mai Melczer) utcától délre eső területre, amivel ekkor már valószí-
nűleg a pesti munkásokat célozták meg. A telkek azonban annyira kicsik lettek, hogy a
vevők egyszerre 2-3 vagy még több házhelyet vettek, amin már egy „normális” méretű
ház elfér. Az eredetileg csak 120–144 négyszögöl közötti telkek közül csak 11 volt olyan,
amin önállóan építkeztek.54 A társadalmi különbségek hamar megmutatkoztak a nép-
47
Budapest környéke 1902.
48
Lásd a 2. képet is!
49
50
51
Sinkovicsné 1988, 18.
52
Albrecht 2008, 134.
53
Zsemley 1938, 421. (Szuróczky János)
54
BFL V.712.b:1, 1723/1922. (1922. dec. 9.)
nyelvben is. A Zsófiatelep volt egyértelműen az előkelőbb rész, amit ezért a helyi „Bu-
dá”-nak neveztek, míg a vasúttól délre eső, kevésbé előkelő negyed „Pest” lett.55
A Fuchsék által szervezett parcellázáson kívül a már meglévő beépítések egyes szom-
szédos területek lakóterületté alakulására is hatást gyakoroltak. Ennek jó példája a rákos-
hegyi törzsterülettel keletről közvetlenül érintkező Ladjánszkytelep esete. Ez Rákos-
keresztúr Zsellér-dűlő avagy Csapás-hegy nevű egykori külterületének vasúttól délre eső
része volt (a mai Ferihegyi út–Erdő utca–Erdőtelek utca–vasút által határolt terület). Ne-
vét valószínűleg Ladjánszky János után nyerte, aki 1914–1917 között volt községi esküdt.
A keresztúri Zsellér-dűlőt – amint neve is mutatja – szintén zsellérek kapták meg, később
aztán szőlő (Csapás-hegy) lett sok más keresztúri határrészhez hasonlóan. A „Csapás”
nevet onnan kaphatta, hogy a mai Ferihegyi út vonalában, majd a dűlő alatti csapáson te-
relték a keresztúri gulyát a legelőre. A dűlőnek ezen részét a keresztúri nép szlovákul „za
zseleznyicé”-nek, vasúton túli résznek nevezte.56 Az 1902-i térképen még szőlőhegyként
jelölt terület lakói biztosan hamar felismerték a közeli vasútállomás és a rákoshegyi épít-
kezések hatására, hogy szőlőiket drága pénzért eladhatják fővárosi betelepülőknek ház-
hely céljára vagy maguk is építkezhetnek rajta. A szőlőskertekre egyébként is jellemző,
hogy könnyen a település belterületi lakott részévé válnak. A parcellák a szántókhoz ké-
pest általában kicsik, gyakran gazdasági épületeket emelnek rajtuk a borkészítéshez és a
lakott részekhez közel szoktak elhelyezkedni. Így jöhetett hát létre a századforduló évti-
zedeiben Ladjánszkytelep is, amelynek lakói 1921-ben a zsófiatelepiekkel együtt kezde-
ményezték Rákoshegy önállósodását.
Rákoshegy önállósodása újabb lendületet adott a parcellázásoknak. A Fuchs-testvé-
rek, Ármin és Géza 1922-ben azonnal bejelentkeztek a frissen megalakult nagyközség ve-
zetőségénél az 1912-ben még Keresztúr által engedélyezett III. parcellázás, tehát a Kis-
hangácstelep felosztása ügyében. Úgy döntöttek, hogy csak a „Répássy-féle” (az elneve-
zés hátterét nem ismerjük) 45000 négyszögölnyi (28,125 hold) területet hagyják meg az
eredeti parcellázás szerint, a többit újraosztják 200 négyszögölesnél nagyobb parcellák-
ra.57 Még ebben az évben az a hír kelt szárnyra, hogy az említett 45000 négyszögöl egy
„pénzérdekeltség” tulajdonába jutott, és az az eredetileg 548-600 négyszögöles telkeket
kisebbekre kívánta osztani, hogy 300-400 parcellát értékesíthessen, vagyis alig lenne na-
gyobb egy-egy házhely 100 négyszögölnél. A községi főjegyző a közgyűlésben egy kép-
viselői kérdésre bevallotta, hogy a Fuchs-fivérek bejelentették az elöljáróságnak, hogy
55
Albrecht 1997, 41., 2009, 30.
56
57
BFL V.712.b:1, 1723/1922. (1922. dec. 9.)
20 PUZSÁR IMRE
eladták a területet, amit a vevő kisebb parcellákra szeretne osztani, és ehhez kérték a
község együttműködését, azonban azzal nyugtatta meg az interpelláló képviselőt, hogy
az érvényben lévő szabályzat szerint 150 négyszögölnél, a hamarosan bevezetendő értel-
mében pedig 274-nél kisebb új házhelyeket egyáltalán nem lehet kialakítani Rákos-
hegyen.58
Az 1923. évi kataszteri felmérés idején, ami az önállósulás idejét tükrözi, a felosztott te-
rületek határa nagyjából a mai Rákóczi Ferenc–Baross–Melczer utcák vonala volt,59 és a
község saját vallomása is ezt támasztja alá, amikor 1922-ben a vármegye kérdésére azt vá-
laszolták, hogy csak belterületeik vannak, amelyből a lakott rész szintén nagyjából eddig
tartott.60
A parcellázás azonban nem haladt gyorsan, ráadásul 1923-ban a Fuchs-birtokok is a
legnagyobb földbirtokosokat sújtó Nagyatádi-féle földreform hatálya alá estek. A rákos-
hegyi képviselő-testület, amelynek Fuchs Géza és Ármin is tagja volt, ekkor még kihúzta
a vonatkozó passzust az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak tett javaslatából, és gr.
Vigyázó Sándorné Lőrinci utcán túli, Keresztúrhoz tartozó földjeit, a későbbi Zsuzsanna-
telepet ajánlotta felosztásra.61 Azonban két évvel később, 1925-ben az OFB Elnöki Tanácsa
feloldotta az erre vonatkozó ítéletet, és újabb javaslattételre utasította a nagyközséget.
Ekkor már a mai Melczer utca déli oldalán felosztott Fuchs-féle III. parcellázás beépített
területekkel összefüggő és a közművek mellett lévő, átlagosan 548 négyszögöles telkeit
is ajánlották kiosztani 274 négyszögöles darabokban.62 (A Fuchs-család egyébként nem
Rákoshegyen, hanem Rákosligeten tett eleget a törvénynek. Így alakult ki Rákosligetnek
a mai XXI. és XXII. utcától északra eső része.)63
A Podmaniczky-Vigyázó család birtokát sem hagyta érintetlenül a földreform. Három
helyen történt házhelyosztás földjeiken. Így jött létre a ma a XVIII. kerülethez tartozó
Bélatelep, a rákoshegyi közgyűlés javaslatának megfelelően a Zsuzsannatelep (gróf Vi-
gyázó Sándorné báró Podmaniczky Zsuzsanna után), és felosztottak egy sor házhelyet a
mai Táncsics Mihály utca nyugati oldalán, a kavicsbányák és a Zsófiatelep között is.64 Így
a földreform keretében összesen 608 házhelyet osztottak ki Keresztúron.65
1924-ben Fuchs Ignác örökösei képviseletében Fuchs veje, dr. Földes Árpád budapesti
ügyvéd és társai kérvényezték a Fuchs-szőlő nyugati, 36 magyar (27 katasztrális) holdnyi
58
BFL V.712.a:1, 101/1922. és 2047/1925. kig. vagy 113/1925. kgy. számú ügyirat.
59
Rákoshegy 1923.
60
BFL V.712.a:1, 1059/1922. kig. és 81/1922. kgy. számú ügyirat.
61
BFL V.712.a:3, 2571/1923. kig., 177/1923. kgy. számú ügy (1923. okt. 27.), 83–84.
62
BFL V.712.a:1, 2047/1925. kig., 113/1925. kgy. számú ügyirat.
63
Dombóvári 2007, 96., vö. PPSKk címtár III. 365., V. 105.
64
MTA 1939.
65
PPSKk címtár V. 99.
részének felosztását.66 Rákoshegy, Rákoskeresztúr és Rákosliget 1938. évi közigazgatási

térképén még látszik az eredeti birtokhatár, ami a mai Fuchsszőlő utcával párhuzamosan
haladt a Vörösmarty utcától a Batthyány utca déli végpontjáig.67
1926–1927 folyamán még mindig jelentős területek álltak Rákoshegy déli részén mező-
gazdasági művelés alatt: Fuchs Ármin 34 hold, Fuchs Géza 24 hold, özvegy Schwarz
Pálné (Schwartz Pál Lipótné született Fuchs Irma) 24 hold, Földes Árpádné született
Fuchs Adél 24 hold és Tolnai István 37 hold földet bírt Rákoshegyen.68 (Utóbbi bérelhette
Rákoskeresztúron a kavicsbányák által határolt ún. Tolnai-táblát is.)69 A Fuchs-örökösök
egy részt bérbe adtak a Szeleczky-családnak, amiről a Szeleczky-tábla kapta a nevét. Ez
eredetileg a Homoki-szántótól (Homoki-szőlő) nagyjából a mai Baross utca és a Vörös-
marty utca sarkáig terjedt. A család évtizedekig bérelte, és harmadába adta ki művelésre
keresztúri lakosoknak.70 Valószínűleg Szeleczky Illés is a család tagja volt. Őt 1921-ben
képviselővé, majd többször is községi esküdtté választották (1935-ben bekövetkezett ha-
lála után 1943-ban özvegye virilis pótképviselőt nevezhetett meg).
1928-ban a monori Hirkó Béláné és társai kérték 16351 négyszögöles (10,2 hold) birto-
kuk felosztását,71 azonban a rákoshegyi elöljáróság kikötötte, hogy a mai Vörösmarty, Baj-
za és Klapka utcákat egyenes vonalban kell folytatniuk, és 150 négyszögölnél kisebb ház-
helyet nem alakíthatnak ki. Ez tehát a mai Baross utca és a Fuchs-szőlő utca közötti terü-
let felparcellázását jelentette. A közgyűlési jegyzőkönyv szövegéből az is kiderül, hogy
korábban már ők parcellázták ezen utcák másik felét is.72 1931-ben Hirkóék újabb parcel-
lázási engedélyt kaptak valószínűleg ugyanerre a területre, ahol 82 telket hasítottak ki.
1936-ig ez volt az utolsó házhelyosztás, és addig is csak 56 telek kelt el belőle.73
1930–31-ben a Rákoshegy északi részétől keletre fekvő keresztúri Zsellér-dűlő felső,
északi részét (a mai Ferihegyi út–Ásvány utca–Bélavár utca–vasút határolta területet)
Steinhübel Károly és más lakosok aláírásgyűjtő akciója következtében, aminek egyik fő
66
BFL V.712.b:1, 1151/1924. (1924. máj. 6.) és V.712.a:3, 82–85/1924. kgy. számú ügy, 160–164. Földes társai: neje,
Földes Árpádné született Fuchs Adél, Schwartz (Pál) Lipótné született Fuchs Irma, dr. Fuchs Jenőné született
Fuchs Sarolta és Fuchs Géza. Adél kivételével biztosan mind Fuchs Ignác gyermekei voltak, lásd Hódos 2006,
36–37., 39. Egy keresztúri visszaemlékezés Fuchs néniről (sajnos pontos neve nélkül): Albrecht 2011, 25–27.
67
Rákosok 1938.
68
Mo. címtára 1926/1927, 711. = Hódos 2006, 57. Fuchs Ármin 1924-ben elhunyt, mégis szerepel a felsorolásban.
69
70
71
Társai Schwarz H. Ármin (feltehetően Schwartz Pál Lipótné örököse), Mezei Lajos és ifj. Hader Lajos
budapesti lakosok voltak.
72
BFL V.712.b:1, 2253/1928. (1928. szept. 17.) és V.712.a:6, 8/1928. kgy. számú ügy.
73
BFL V.712.a:1, 10127/1936. kig. számú ügyirat.
22 PUZSÁR IMRE
mozgatója báji Patay András rákoshegyi bíró volt, Rákoshegyhez csatolták.74 A 16 hold
1273 négyszögöl méretű területről 1933-ban készíttetett a község szabályozási tervet,
aminek egyik lényeges eleme az volt, hogy az eredetileg a mai Ferihegyi úttól a Bélavár
utcáig tartó nadrágszíjtelkeket (amikből persze addig is sokat felosztottak) utcával törik
meg. A szabályozás értelmében minden telektulajdonosnak a telke 15%-át át kellett ad-
nia a községnek utcanyitás céljára, illetve ha nem volt rá szükség, akkor 6 pengő/négy-
szögöl járulékot kellett fizetni a Zsellérdűlő szabályozási alapjába, amit utcarendezésre
és további területmegváltásra szántak. A vármegye törvényhatósága, bár megjegyezte,
hogy a szabályozás nem teljesen felel meg az előírásoknak, jóváhagyta a szabályozást.75
1938-ban a rákoshegyi vízvezeték-hálózatot is kiterjesztették a mai Szilágyi Dezső és
Rákóczi Ferenc utca közötti területre.76 Valószínűleg ezt kihasználva létesített lakótelepet
a mai Rákóczi utca–Lőrinci út–Apponyi utca által határolt területen Braun Mór fa- és
épületanyag-kereskedő valamikor az 1930-as évek végén. Ez volt az ún. Brauntelep, ahol
az építési vállalkozó szoba-konyhás, vízvezetékes kis házakat építtetett és azokat kedve-
ző részletfizetési lehetőséggel árusította.77 (Ő volt az, aki a Lőrinci út végén levő, tehát a
Brauntelephez közel fekvő községi temetőben 1924-ben a község megbízásából 47700000
koronás áron temetőőri lakás és hullaház építését is végezte.)78
A parcellázás egy másik dimenziója, a felosztás is már a kezdetektől megfigyelhető
volt Rákoshegyen: a korábbi telek- és földtulajdonosok 600-1000-1200-1500 négyszög-
öles parcelláikat 150-200-300 négyszögölnyi házhelyekre darabolták fel és adták el eze-
ket az újabban érkezőknek. Ezt tette például a híres írónő, Erdős Renée is 1939–40 folya-
mán, aki rákoshegyi villája melletti 1122 négyszögöles parcelláját 4 egyenlő részre osztat-
ta fel.79 (A mai Báthory utca 31–39. szám alatt fekvő telkek hajdani egybetartozására az ut-
ca hosszában előttük ültetett platánsor ma is emlékeztet.)
Rákoshegy területi bővülése a második világháború után, röviddel a Budapesthez
csatolás előtt Rákoskeresztúrtól való újabb átcsatolásokkal folytatódott. A Keresztúrhoz
tartozó, Rákosheggyel délről, keletről, illetve nyugatról közvetlenül érintkező Homoki-
szőlő, Rózsahegy és Zsuzsannatelep lakói már 1945. június 25-én a Rákoskeresztúri Nemzeti
74
Albrecht 2008, 40.
75
BFL V.712.e. Zsellérdűlő.
76
Albrecht 1997, 109., 2009, 74.
77
Hódos 2006, 61.
78
BFL V.712.a:1, 2150/1924. kig. és 139/1924. kgy., valamint 2963/1924. kig. és 176/1924. kgy. számú ügyirat.
79
BFL V.712.a:9, 149–150. (Erdősnek egyébként leánya taníttatására kellett a pénz.)
Bizottsághoz fordultak, hogy telepeiket engedje Rákoshegyhez csatolni. Ez végül 1948.

október 10-én következett be.80
További változásokat eredményezett 1940-től a Ferihegyi repülőtér kialakítása. Annak
ellenére, hogy Rákoskeresztúr egykori földesurának, Podmaniczky III. Jánosnak még
1876-ban sikerült megvásárolnia Ferihegy-pusztát,81 a terület közigazgatásilag valójában
sohasem tartozott Rákoskeresztúrhoz. Viszont a repülőtér kialakításakor igénybe vették
a Keresztúrhoz tartozó Orgoványi első és második szántót, valamint a Választóvonali
csapási tábla egy részét is, így a repülőtér területe majdnem összeért Rákoshegy délkeleti
csücskével. (A megépülő kifutópálya egyébként elvágta az eredetileg a Gyömrői útig,
azaz a mai Ferihegyi repülőtérre vezető út nevű közútig kivezető Ferihegyi utat, Baross
utcát és Lőrinci utat is.) Mindenesetre igen valószínű, hogy a Homoki-szőlővel együtt az
Orgoványi-szőlőt, a közöttük található kis erdőt, valamint a Rákoshegytől délre fekvő
Választóvonali csapási tábla részt is Rákoshegyhez csatolták a Lőrinci úttól a Ferihegyi
útig és a reptérig. (A Rózsahegyet, a Homoki- és az Orgoványi-szőlőt az 1930-as években
Keresztúron külterületi lakott helyként tartották számon.82 A Homoki-szőlőben annak
idején zsellérek kaptak földet, akiknek jobbára csak szamaraik voltak, valószínűleg erről
kapta a terület másik nevét: Szamár-hegy.83 A szőlő itt is kipusztult, így szántóként kezd-
ték hasznosítani, nem csoda, hogy később inkább Homoki-szántóként ismerték. Az Or-
goványi-szőlőben 1867-ben ugyancsak a zsellérek kaptak 13–14 sor szőlőt, majd házakat
kezdtek építeni rajta.84 Itt és a Rózsahegyen a szőlő mellett idővel egyre inkább előtérbe ke-
rült a gyümölcstermesztés,85 majd a Rózshegyen is házakat kezdtek építeni, amellett, hogy
egy kisebb részét szántóként művelték meg.86 A Rózsadombnak is nevezett terület rende-
zési tervét 1942–1943 folyamán a Fővárosi Közmunkák Tanácsa készítette el.87 Minden-
nek persze az önálló nagyközség szempontjából már nem volt nagy jelentősége: 1950-
ben Rákoshegy Budapest, egyúttal a XVII. kerület része lett.
Amint már a fejezet elején említettük, 1992–1993 folyamán megváltoztatták a kerületi
településrészek határait. Így történt, hogy Rákoshegy városrész – persze a mindenna-
80
BFL XVII. 43., 1945. jún. 25-i ülés jegyzőkönyve, BFL XVII. 42., 1948. okt. 12-i ülés jegyzőkönyve. Gyalay 1997,
II. 1194., Rákoskeresztúr szócikk adata szerint az átcsatolás 1948. nov. 1-jén történt meg. A Zsuzsannatelep
területét a Vigyázó-örökös Magyar Tudományos Akadémia 1931-ben parcelláztatta fel: ERH 83.29.1. [Bartók
Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983, 24.]; A Rózshegyre lásd még: ERH 75.20.9. (A szerk.)
81
Vargha 1933.
82
PPSKk címtár V. 99., Zsemley 1938, 311–312.
83
Pesty 1984, 316. (1864. évi adat)
84
85
Sinkovicsné 1958, 20., 29–30.
86
BFL XV.17.d.322a/253a-b.
87
24 PUZSÁR IMRE
pokban jóformán csak az utcatáblák szintjén látható – új határa az egykori tágas keresztúri
dűlők java részével gyarapodott. Ezáltal, és a rendszerváltozás után újból megélénkülő
urbanizációs-agglomerációs folyamatoknak (Budapest belső részéről való kiköltözés és
a vidékről a főváros vonzáskörzetébe történő áramlás) megfelelően születhettek újabb
telepek Rákoshegyen. 2000 novemberében készült el Zsuzsannateleptől nyugatra egy
szántóföldön kialakított Helikopter lakóparkra vonatkozó szabályozási terv,88 amit egy
hónappal később már el is fogadott a kerületi képviselő-testület. Eszerint a Helikopter
utcáról nevet kapó területen 362 darab 800 nm-es telket alakítottak ki családi házak szá-
mára, a Helikopter utca mentén intézményi területet alakítottak ki, és a belső magban ve-
gyes, csoportházas és intézményi övezetet terveztek bölcsődével, orvosi rendelővel, is-
kolával és parkkal.89 2004 nyarától árulni kezdték a társas- és sorházi lakásokat, valamint
az összközműves telkeket.90 Néhány hónappal később az önkormányzat lemondott a be-
ruházó által drága pénzért felajánlott közintézményi területek vásárlási jogáról, így a te-
lep bölcsőde, orvos és iskola nélkül maradt.91 (Néhány évvel később az Újmajori utcában
óvoda épült fel, illetve a telep déli részén játszóteret alakítottak ki.) Napjainkban szerves
fejlődéssel még egy új településrész kialakulása zajlik a Zsuzsannateleptől és a Helikop-
ter lakóparktól délre fekvő, a Lőrinci út–Magvető utca–Lilaakác utca–Nagylegelői utca
által határolt területen, ahol tudomásunk szerint a zártkerti övezetet a Kertművelő utcáig
már belterületbe vonták. A történet tehát folytatódik.
88
Hírhozó X. évf. 10. sz., 2000. nov., 10.
89
Hírhozó X. évf. 11. sz., 2000. dec., 6.
90
Hírhozó XIV. évf. 6. sz., 2004. jún., 21. és 31.
91
Hírhozó XIV. évf. 9. sz., 2004. okt., 15. és 28.
ZSÓFIATELEPTŐL RÁKOSHEGYIG 25
Zsófiateleptől Rákoshegyig
(Puzsár Imre)
Rákoskeresztúr déli településrésze
A Zsófiatelep benépesülése a parcellázások 1892-es megkezdése után gyors ütemben ha-

ladt. A vevőknek a Fuchsszal kötött adásvételi szerződés szerint kötelező volt belépniük
a Zsófia telepegyesületbe, amely ezek szerint nagyjából egyidejűleg, valószínűleg 1892
végén vagy 1893 első felében alakult meg Zsófia teleptulajdonosok egylete néven.92 Alapsza-
bályaikat a szokásos módon a gödöllői járás főszolgabírója beküldte Pest-Pilis-Solt-
Kiskun vármegye alispánjának, aki 1893. július 22-én felterjesztette azt jóváhagyásra a
belügyminiszterhez. A minisztériumban azonban aggályok merültek fel (éppen a belé-
pés kötelező volta, illetve amiatt, hogy amennyiben az alapszabály magánjogi szerződés-
nek tekinthető, úgy hatósági megerősítést nem igényel, de mint alapszabály nem hagy-
ható jóvá). Ezért a kereskedelemügyi és az igazságügy-miniszternek is írtak, véleményt
kérve. A kereskedelemügyi minisztérium válasza szerint az alapszabályok lényegileg az
Almásy Pál telep (a mai Rákosszentmihály egy része) telektulajdonosainak egyesületi
szabályaival egyeznek meg, amelyeket korábban nem hagytak jóvá.93 Az ügy végét
egyelőre további kutatások híján még nem ismerjük, de elképzelhető, hogy az elutasítás
miatt végül újjá kellett alakulnia az egyesületnek, és egy évvel később, 1894-ben ezért
kezdte meg működését a Felső-Rákoskeresztúri Telepegyesület. Mivel a telektulajdonosok
jelentős része budapesti lakos volt, az egyesület is kezdetben budapesti székhellyel mű-
ködött.94
1896-tól már a vonat is megállt Rákoshegyen, az ebben az időben Keresztúr-Kavicsbá-
nya nevű megállóhelyen. Ennek a helye a mai vasútállomástól nyugatabbra, a mai Tán-
92
Albrecht 1997, 15., 19., 2009, 13., 15–16. (A fényképen közölt adásvételi szerződés 2. pontja.) Vö. ERH 83.29.1.
[Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983, 7–10.]
93
MNL OL K 150, 1893-VII-8, nr. 64070. (Az összes említett irat ebben az aktában található, fénymásolatukat az
ERH gyűjteményében tanulmányoztuk. A szerk.)
94
Albrecht 1997, 15., 19., 2009, 13., 15–16. (A fényképen közölt adásvételi szerződés 2. pontja.) Vö. ERH 83.29.1.
[Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983, 7–10.] A Felső-Rákoskeresztúri Telepegyesületnek is
voltak alapszabály-problémái, erre utal, hogy az 1894/111080 sz. (vlsz. belügyminiszteri) rendelet értelmé-
ben Budapesten 1895. jan. 29-én hozott (módosított) alapszabályaikat, amelyet a székesfőváros tanácsának és
a vármegyének is megküldtek, a belügyminiszter csak 1896. ápr. 12-én (az alapszabály példányára való rá-
jegyzés szerint 17-én) némi módosítással hagyott csak jóvá. MNL OL K 150, 1896-VII-2, nr. 18169. (Fénymá-
solata az ERH gyűjteményében is elérhető. A szerk.)
26 PUZSÁR IMRE
csics Mihály utcai vasúti átkelőnél volt, ahol a korábban említett bakterház is állt.95 1897-
ben napi 5-5 személyvonat közlekedett Budapest viszonylatában, sőt a nyári vasár- és
ünnepnapokon még eggyel több is.96 A Telepegyesület kezdeményezésére fordult ekkor a
rákoskeresztúri közgyűlés a Magyar Államvasutakhoz egy állomásépület létesítése ér-
dekében.97 Ugyanebben az évben báró Purczell Andor panaszával kieszközölte, hogy a
villaterületen is beltelki illetékért kézbesítse a posta a leveleket.98 Az első üzletet Záborsz-
ky Mór nyitotta meg a Lőrinci és a Paula utca (mai Táncsics Mihály és Árpád fejedelem
utca) sarkán.99 Valószínűleg az egész községben elsők voltak azok a hirdetőtáblák, ami-
ket tájékoztatás céljából és kidobolás helyett állítottak fel, természetesen az egyiket a vas-
útállomásnál. Az ezeken kihelyezett első állandó hirdetés azt adta tudtára az arra já-
róknak, hogy az építési engedély adómentes, de csak ha három héten belül kérik a men-
tességet.100
1897. április 28-án volt a keresztúri községi tisztújítás, ahol sikerült elérni, hogy Pájer
Gyula teleptárs legyen az első zsófiatelepi esküdt az elöljáróságban. A Telepegyesület azt
várta tőle, hogy jogsegélyt nyújt a telepieknek, és szorosabb kapcsolatot teremt az
elöljárósággal.101 Szegedy Albert, a telep harmadik háztulajdonosa, egyben Keresztúr
főjegyzője is aktívan részt vett a Telepegyesület munkájában. Elvállalta például, hogy
Luka László titkár rendelkezésére bocsátja az adatokat az utcatáblák megtervezésé-
hez.102 A telep első utcanév-változtatása során érdemeiért természetesen a Telepegye-
sület javaslatára ugyanebben az évben a Katica utcát Szegedy Albert utcára (ma Petőfi
utca) nevezték át.103
1897-re a Telepegyesület már valódi érdekképviseleti szervezetnek tűnik. Javaslatukra
határozta el a keresztúri képviselő-testület, hogy ezentúl hetente kétszer legyen vásár
Keresztúron.104 Ugyanebben az évben a Telepegyesület tagjai Budapesten meglátogatták
95
Kósa 2006, 168., Albrecht 1997, 15., 2009, 16. (Kósa Pál alapján). Vö. Értesítő. A felső rákoskeresztúri telep-
egyesület hivatalos közlönye 1(1896), 3. sz. márc. 15., 2. Egyesületünk kérvénye a vasútigazgatósághoz. =
ERH ltsz. n. (fénymásolat)
96
Rákoskeresztúr 1897. febr. 30., 4., Közlekedés. Vö. ERH 75.17.1. [Keresztúr-Kavicsbánya (Rákoshegy) vasút-
állomás neve 1898-ban. (Közlekedési Múzeum értesítése)], 77.98.1. [Rákoshegy községről adatok (Ivánka
Zoltán szobafestővel készített interjú) 1977], 1.
97
Rákoskeresztúr 1897. febr. 30., 3., Hírek.
98
Rákoskeresztúr 1(1897), 3. sz. máj. 5., 4., Póstaügy. A postaigazgatóság válasza, 1898. júl. 28.
99
ERH 77.42.5. [Adatok Rákoshegy ipar- és kereskedelemtörténetéhez, Krieger István gyűjtése], é.n.
100
Rákoskeresztúr 1(1897), 5. sz. júl. 5., 6., Hírek.
101
Rákoskeresztúr 1(1897), 3. sz. máj. 5., 2–3., Községi ügyek. Vö. ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákos-
hegy történetéről, 1983, 14.]
102
Rákoskeresztúr 1(1897), 3. sz. máj. 5., 5., A Felső-Rákoskeresztúri Telepegyesület 1897. március havi ülése.
Vö. ERH 73.2.832. [Zsófia-telep (a későbbi Rákoshegy) keletkezésére vonatkozó néhány adat] és 75.20.6.
103
Rákoskeresztúr 1(1897), 5. sz. júl. 5., 4., Telepegyesület választmányi ülése.
104
Uo.
Bulyovszky Gyuláné úrnőt, aki ígéretet tett iskola vagy óvoda létesítésére.105 A Rákoshe-
gyen jelenleg is fontos szerepet betöltő teke volt az első sportág a telepen, amit a tekekör
tagjai a Telepegyesület saját telkén űztek.106
Ugyanebben az évben, 1897. május 9-én megalakult a Rákoskeresztúri Casino (röviden
Kaszinó) is.107 Alapszabályát a belügyminiszter már május 13-án jóváhagyta 40927/V.b
számon.108 A kaszinó célja az volt, hogy a telektulajdonosok megismerjék egymást, ami-
nek eszközéül felolvasóesteket, hangversenyeket, színielőadásokat és táncmulatságokat
választottak.109 Egyesek azonban továbbgondolták a Casino funkcióit, és azt szerették
volna, hogy átvegye a Felső-Rákoskeresztúri Telepegyesület feladatait, ami azzal meg is
szűnhetne. A Casino tagjai közé várta az 1892-ben már telekkel bírókat, minden bizony-
110
nyal az anyaközségieket is. Az alapító tagoknak csak beiratkozási díjat kellett fizetni 100
forint összegben, míg a rendes tagok számára 5 forint volt a beiratás és 10 forint az éves
5. kép. A kaszinó épülete a Károly király út (a mai Táncsics Mihály utca) felől
105
Rákoskeresztúr 1(1897), 3. sz. máj. 5., 5., A Felső-Rákoskeresztúri Telepegyesület 1897. március havi ülése.
106
Rákoskeresztúr 1(1897), 4. sz. jún. 5., 2., Telepegyesületi közgyűlés.
107
Rákoskeresztúr 1(1897), 3. sz. máj. 5., 2., Meghívó (az első).
108
Rákoskeresztúr 1(1897), 4. sz. jún. 5., 6., Hírek.
109
Rákoskeresztúr 1(1897), 3. sz. máj. 5., 1., Casinó.
110
Rákoskeresztúr 1(1897), 4. sz. jún. 5., 1–2., Létczél.
28 PUZSÁR IMRE
6. kép. Tóth Terézia magániskolája korabeli fényképen
tagdíj. 1897 júliusában a Casino alapja javára nyári mulatságot is rendeztek.111 A Kaszinó
székháza 1900 körül épült fel a Souheitl Ferenc Pestszentlőrinci Gőztéglagyára által gyár-
tott téglából. Bálokat, kártyapartikat tartottak benne. Két aszfaltozott tekepálya is volt itt,
az egyik a föld alatt télen is üzemelt. A kertben a második világháborúig teniszpályák
voltak – ezeket télen fellocsolták és korcsolyapályává alakították.
112
1900-ban megállapították a „kálvária-hangácsi” rész külön költségvetését is, amit a

telep rendőri felügyeletére, utcarendezésére és befásítására fognak fordítani, és amit a la-
kosok telkeik után négyszögölenként fognak fizetni mint kivetett és behajtott adót. Így
aztán 1900-tól 1903-ig külön költségvetése volt a telepnek, de a lakosok csak részben
fizették meg, sokan különböző jogcímen kibújtak alóla. A keresztúri közgyűlés végül
1904-től már el sem fogadta a költségvetést.113
111
Rákoskeresztúr 1(1897), 4. sz. jún. 5., 5., Hírek.
112
Albrecht 1997, 59., 110., 2009, 42–43., 75., 2008, 45.
113
A Zsófiatelepnél néhány évvel később, 1896-ban „induló” Rákosliget 1907-ben már

önálló nagyközség lett,114 Zsófiatelep azonban továbbra is Rákoskeresztúr része maradt.
Fejlődése azonban nem állt meg: 1907-ben a telepet választotta Fiúnevelő Intézete ott-
honául az 1906-ban alakult Országos Gyermekvédő Liga. (1931-ig működött iskolájuk és
intézetük a mai Bél Mátyás utca 55. szám alatt, majd Sopronba költöztek.)115 1908-ban
Tóth Terézia, Teca néni is megnyitotta magántanodáját, Rákoshegy első iskoláját a mai
Táncsics Mihály utca 23. szám alatt.116 Amikor 1917 elején vakbélműtét következtében
elhunyt,117 a magániskola is megszűnt, de mivel az oktatást biztosítani kellett, még
ugyanabban az évben megnyílt a Rákoshegyi Állami Elemi Népiskola az épületben.118
A telepi járulékot 1909-ig próbálta meg beszedni Keresztúr elöljárósága, ami egyre ke-
vesebb eredménnyel járt. Ezért 1909. december 23-ára a telep lakóinak részvételével érte-
kezletet hívtak össze. Itt elhangzott, hogy 1908-ig mintegy 9300 korona folyt be, amelyből
6500 korona kiadást teljesítettek 1903-ig a telep közvilágítására és rendőri felügyeletére,
de a többi feladatot nem látták el. 1904-től pedig semmire sem költöttek, mert nem volt el-
fogadott költségvetés. Így maradt 2800 korona, a hátralék pedig 10700 korona. 1909-ben
1900 koronával nőtt az összeg, így 4700 korona sorsáról kellett döntenie a hegyieknek,
amelyet végül takarékpénztárban helyeztek el azzal, hogy csak a telep céljaira lehet majd
felhasználni.
Nem kellett rá soká várni. 1910-ben nagy szárazság köszöntött a környékre. Ennek kö-
vetkeztében a rákoshegyi 24-28 méter mély kutak is elkezdtek kiszáradni. A vízhiányt a
magasabb igényű pesti úri emberek nehezen viselték, és hamarosan „forrongás” támadt.
Egy vízmű lett a közigény tárgya. Ennek érdekében a telepiek a keresztúri vezetőséghez
és a főszolgabíróhoz fordultak, hogy kívánságukat támogassák, ha anyagilag nem is,
mert akár saját erőből is megépítik a vízművet. Emellett azt kérték, hogy a telep céljaira
takarékpénztárba tett összegből a község utaljon át 3000 koronát a vízmű megtervezésé-
re, és 500 koronát a Lőrinci út járdájára. A község támogatta a kérést és át is utalta a kért
összegeket. A járdaépítési munkát Pillich Gyula képviselőnek és kavicsbánya-tulajdo-
nosnak adták ki,119 aki 1900-ban még a Holzbach A. és fiai virilis jogú társaság megbízá-
sából lett képviselő, majd feltehetően kavicsbánya-tulajdonosként (nyilván ekkoriban
vásárolta meg a bányát a Holzbach társaságtól) 1905–1908 között saját jogon volt virilis,
114
Dombóvári 2007, 16–17., 35–36.
115
Ádám 2004, 188–191.
116
Albrecht 1997, 16., 2009, 16–17.
117
Ádám 2004, 175–176.
118
Ádám 2004, 177–179., Albrecht 2008, 41., 134.
119
30 PUZSÁR IMRE
7. kép. A víztorony, 1930 körül

8. kép. A rákoshegyi vízművek helyszínrajza a rákoskeresztúri Malom utcában az 1941-es bővítés

jelölésével
32 PUZSÁR IMRE
végül 1910-ben választott képviselőként szerepelt.120 Minden bizonnyal még az év folya-

mán megkezdődött a vízmű építése társulási, pontosabban egyesületi alapon, lakossági
összefogással.121 Ehhez Rákoskeresztúr is hozzájárult azzal, hogy mint kedvezőbb felté-
telekkel hitelt szerezni képes ügyfél, 360 000 korona kölcsönt vett fel a Magyar Jelzálog
Hitelbanktól, amit az érdekelteknek adott tovább hitelbe, hogy azok önrészként fel tud-
ják használni a vízmű létesítésére.122 A rákoshegyi vízmű és kútjai a Rákos-patak korabeli
(eredeti) medre és az úgynevezett malom-ág között voltak a Malom utca (a mai Ferihegyi
út) mellett Keresztúron.123 A rákoshegyi víztorony 1911-ben épült, amikor a vízvezeték is
létesült.124 A hegyiek Keresztúrnak is felajánlották a vizet, de azok sokallták az árát. Ezért
a vízmű szervezési szabályrendeletébe bevették, hogy „Keresztúr (…) semmi szín alatt
nem kaphat a rákoshegyi «Zsófia-telepi» vízből még vízcsapot sem!”125 A vizet a Kaszinó
székházába is bevezették. 1912-ben kezdett el működni a vízmű.126
Szintén 1912 táján kezdte el szolgáltatni a közvilágítást és az áramot a rákosmenti köz-
ségekben az újpesti székhelyű Phöbus Villamos Vállalatok Rt.127 Ugyancsak 1912-ben ka-
pott iparengedélyt Kalocsay Mihály építési vállalkozó, aki megvette a későbbi Meluzsin-
háztól (a mai Szabadság és Jókai utca sarkán) a mai Baross utca és Szilárd utca sarkán álló
orvosi rendelőig terjedő telkeket, és minden bizonnyal beépítve adta tovább őket, de sok
házat épített máshol is a községben.128
Végre 1913. május 1-jétől a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyta a Magyar Állam-
vasutak legújabb menetrendjét, amiben Rákoskeresztúri-Nyaraló helyett már Rákos-
hegy állomás szerepelt.129 A név eredete kissé homályos. Az első betelepülők még gyak-
ran találkozhattak szőlővel (a Zsófiatelepen, a Sándorkatelep inkább szántó lehetett),
ami a Fuchs-gazdálkodás emlékeként maradhatott a területen, és emléke nyilván még
élénken élt a helyi köztudatban is. Ráadásul az 1854. évi keresztúri birtokvázlat szerint a
falu alatt, a későbbi Rákoshegy felé mind a Német-, mind a Tótfalu egymástól távolabb
120
BFL V.713.d. Hangácstelep, 42226/1910. alispáni számú ügyirat. 1907-ben választhatták meg pótképviselő-
nek, és csak később lépett be.
121
Albrecht 1997, 32., 2009, 24. Szilágyi Endre visszaemlékezése szerint édesapja, Szilágyi Boldizsár mérnök volt
a tervezéssel megbízva. A víztornyot egy Erseher nevű német cég építette.
122
BFL V.713.d. Hangácstelep, 1452/1923. rákoshegyi elöljárósági számú ügyirat.
123
Albrecht 2011, 23.
124
Szabályrendelet 1911 = ERH 82.11.1. (Fénymásolat a FSZEK B 614/859. jelzetű példányáról.)
125
Kósa 2006, 168., Albrecht 1997, 108., 2009, 74. (Kósa Pál alapján)
126
Albrecht 1997, 110., 2009., 75. A visszaemlékezések annyiban pontatlanok, hogy a Kaszinó épülete az önálló-
sodás után nem maradt közigazgatásilag Keresztúron, bár a mai Táncsics Mihály utca azon oldalán az volt az
utolsó ház. Ez jól látszik a kataszteri térképeken: Rákoshegy 1923 és Rákosok 1938.
127
Szánthó 1912, 211., Dombóvári 2007, 36., BFL V.712.e Phöbus.
128
Albrecht 2008, 23–24.
129
PML IV.427.b., 9530/1918.
eső végeiben szőlőskertek (jelölése: „Wgtn” azaz Weingarten) feküdtek. Míg a szántóföl-
deket általában laposnak vagy dűlőnek nevezték, addig a szőlőművelés alatt álló mező-
gazdasági területeket – legyenek azok akár dombos, akár sík jellegűek – a népnyelv álta-
lában hegynek nevezte, így könnyen elképzelhető, hogy Rákoskeresztúr Rákos előtagjá-
ból és a szőlőterület „hegy” elnevezéséből képezték a Rákoshegy nevet. Másik lehetőség
az elnevezésre térszemléleti: a terület Keresztúrról nézve valóban egy jelentősebb emel-
kedő tetején (a katolikus temető és kálvária mögött) kezdődött. Az elnevezést nem
hivatalosan már a századfordulón is használták, a vasútállomás átnevezése azonban a
hivatalos névhasználatban is elősegítette terjedését. 1918-ban a postát is Rákoshegyre
keresztelték át130 (bár a rendelkezés nem biztos, hogy ekkor ténylegesen megvalósult,
mivel a Magyar Távirati Iroda csupán 1922. december 1-jén tudósított a postaügynökség
postahivatallá alakulása kapcsán a névváltozásról).131
Az önállósodás
1921-ben báji Patay András és Szegedy Albert kezdeményezték a telepek elszakadását és

önállósodását Rákoshegy néven. Június 19-én a Kaszinóban gyűltek össze a rákoske-
resztúr-nyaralói ház- és telektulajdonosok, és megszavazták az önállósodást, mert az
anyaközség által elhanyagolva érezték magukat, és mindezt aláírásaikkal is megerősítet-
ték.132 Azonban az összegyűlt 329 aláírás nem mindegyike származott tőlük. Csatlakoz-
tak a Ladjánszkytelep lakói is.133
A törvényhatósághoz az önálló nagyközséggé alakulás tárgyában benyújtott kérelem-
ben a rákoshegyiek leírták, hogy 1052 házhely van eddig kimérve; ezek kétharmadát
szinte kivétel nélkül mind fővárosi lakosoknak adták el. A lakosok kilenctizede köz- és
magánalkalmazott, egytizede szabadfoglalkozású, és gyakorlatilag mind Budapesten
dolgoznak. Az elszakadás okát a keresztúri anyaközségtől való kulturális különbségek-
ben és a községi közigazgatás elégtelenségeiben jelölték meg. Ehhez többek között mel-
lékeltek egy községi igazolást arról, hogy az elszakadni kívánó területen az előző nép-
számlálás alkalmával, tehát 1920-ban összesen 1722-en laktak, 293 ház állt rajta és 234 bir-
tokos bírta, ami a törvény által előírt 50 állandóan helyben lakó család több mint négysze-
130
PML IV.427.b., 9530/1918. Rákoshegyen 1913-ban nyílt postaügynökség. A rákoshegyi közgyűlés egyik első
határozatával kérvényezte a kereskedelmi minisztertől a postaügynökség postamesterséggé fejlesztését (BFL
V.712.a:1, 1/1922. kgy. számú ügyirat). Felajánlották, hogy a posta szállítási költségeihez évi 1500 koronával
járulnak hozzá három éven át (uo. 186/1922. kig. és 42/1922. kgy. számú ügyirat). Erre már a posta
vezérigazgatója is kérte az illetékes minisztertől a postahivatal jóváhagyását (BFL V.712.a:1, szám nélkül).
131
Debnár 2014, 5.
132
PML IV.408.b., 18170/1924.
133
34 PUZSÁR IMRE
rese. Próbaköltségvetést is benyújtottak bizonyítandó, hogy a községi terheket képesek

fizetni. Eszerint a Keresztúrnak akkor fizetett 167,9%-os pótadó helyett csupán 122%-ot
kellene fizetniük, ha önállóak lennének. Leírták, hogy ehhez képest közel 50000 korona
adót fizetnek, piaccal, temetővel134 (a temető csak 1924-ben ajándékozással lett az akkor
már önálló nagyközség tulajdona),135 dögtérrel a parcellázás óta rendelkeznek, és egy bé-
relt helyiségben van állami elemi iskolájuk is igazgatóval és öt tanítóval. Mellékelték az
Aulitzky Ottóval kötött szerződést is, amelyben az önálló község belügyminiszteri jóvá-
hagyásától kezdve községháza céljára kibérelik annak Adél és Szegedy Albert utca (a mai
Damjanich és Petőfi utca) sarkán álló házrészét évi 7000 koronáért 6 évre – ebben a szer-
ződéskötéskor egy fodrászműhely és az iskola működött, valamint egy részt Szegedy
Albert használt. A kérelmet a korábbi értekezlet által kiküldött bizottság írta alá. Ennek
tagjai báji Patay András, Kalocsay Mihály, Molnár Aladár, dr. Nagy Dezső és Szegedy Al-
bert voltak.
9. kép. Az Aulitzky-ház a mai Petőfi és Damjanich utca sarkán, 1930 körül
134
135
Albrecht 1997, 153., 2009, 100.
A kérelmet Rákoskeresztúr is megkapta, amelyet a községi közgyűlés alapvetően nem

ellenzett Fuchs Géza kivételével, aki 80 magyar (60 katasztrális) hold szőlőt és 150 ma-
gyar (112,5 katasztrális) hold szántót, valamint az üres telkeket bírta a születő községben,
azaz Rákoshegy későbbi területének összesen mintegy egyharmadát. Tarnay Béla közsé-
gi főjegyző a próbaköltségvetés hiányosságaira, főként a beszerzendő eszközökre hívta
fel a figyelmet, illetve arra, hogy Rákoshegynek semmi külterülete nem lesz, így az új
község fenntartása túl nagy anyagi terhet fog jelenteni. (Ekkoriban a községi lét alapfelté-
tele volt, hogy az ott élők tartsák el intézményeiket, tehát semmiféle állami támogatásra
ebben nem számíthattak, legjobb esetben is csak kamatmentes államkölcsönre.) A ke-
resztúri közgyűlés mindemellett emlékeztetett a rákoshegyi vízműre általuk felvett 360
ezer korona kölcsönre is.136 Az anyaközség tehát támogatta ugyan a nyaralótelep függet-
lenedését, de azt kérték a vármegyétől, hogy a be nem épített területeket ne csatolják a
születendő községhez.
A Fuchs-örökösök külön beadványban ellenezték a különválást. Arra hivatkoztak,
hogy a lakók majd nem tudják fenntartani a községet. Ugyanis Fuchs Ignác alapvetően
nyaralótelepnek osztotta fel birtokát közép- és tisztviselő-osztálybeliek részére. Azelőtt
szántó volt (és szőlő is), de még ekkor is 190000 négyszögöl (118,75 hold) szántó és 90000
négyszögöl (56,25 hold) szőlő volt rajta.137 Az örökösök számítása szerint az 1722 lakó
többsége budapesti nyaraló, így a tényleges községi lakóknak négyszögölenként 1 koro-
na adót kellene fizetni, noha még a család bérbe adott földjei is csak 10000 korona bevételt
hoztak. A Fuchs-család szerint hiányzott a temető, és nem voltak tisztviselői földek sem,
amik újabb kiadásokat jelentettek. Véleményük szerint az előzetes büdzsé is hibás, mert
túl alacsony tisztviselői fizetésekkel kalkuláltak. Az egyéb költségekkel együtt így 300%-
os pótadót kellene kivetni a fennmaradáshoz. Ráadásul milyen visszás, hogy a község a
nevét is a helyi vasútállomásról venné. Végül ők is kérték, hogy amennyiben az új község
mégis megalakulna, a szántók és szőlők maradjanak Keresztúrnál.138
A telepiek erre úgy reagáltak, hogy a termőföldek átengedését nem, csak a telkekét ké-
rik, és a lakosok máris 375000 koronát ajánlottak fel a költségekre.139 Pest-Pilis-Solt-Kis-
kun vármegye, bár csak véleményezési joga volt, elutasította ezeket a kéréseket, de támo-
gatta „néhai gr. Wenckheim Béla rákoskeresztúri Kis- és Nagyhangács dűlőjében lévő,
részben beépített, ún. Zsófiatelep lakóinak” kérelmét a Rákoshegy községgé alakulásra.
Az ő számításaik szerint a lakóknak nem kell majd nagyobb adót fizetniük, mint ameny-
136
137
PML IV.408.b., 18170/1924.
138
Uo.
139
36 PUZSÁR IMRE
nyit eddig fizettek Keresztúrnak, viszont azt garantáltan mind Rákoshegyre fogják for-
dítani, szemben a korábbi gyakorlattal, amelyre a telepiek panaszkodtak.140
A huzavonára a belügyminiszter 92313/1921.V.a számú rendelete tett pontot, ebben
kimondta Rákoshegy nagyközség megalakulását. 1922. január 5-én ült össze az első ren-
des képviselő-testület.141 A rendelet végrehajtásának részeként a tényleges megalakulást
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja mondta ki 1922. február 13-án, ezzel együtt a
választói és virilis névjegyzék összeállítására Kottász Zoltán rákoskeresztúri adóügyi
jegyzőt nevezte ki helyettes jegyzővé. A vármegye közgyűlése a nagyközséget a gödöllői
járásba osztotta be, és az 1722 fő lakos alapján 20 tagból álló képviselő-testületet enge-
délyezett. 1922. május 22-én megalakult a rákoshegyi anyakönyvi kerület. Állatorvosi
tekintetben a rákoskeresztúri körbe osztották be, és Rákoskeresztúrhoz tartozott községi
orvosi szempontból is: egy orvosi községet alkottak, amíg a hegyiek 1927–1929 folyamán
meg nem szervezték saját községi orvosi állásukat.142
A születő község vagyoni önállósága érdekében meg kellett egyezni Rákoskeresztúr-
ral a vagyonjogi függő kérdésekben is. A témában kiküldött rákoshegyi bizottság 1923-
ban a következő vagyonelemek igénylésére tett javaslatot: 1. Bulyovszky Gyuláné óvoda
alapítványa, ami egy rákoshegyi telekből és 10000 korona tőkéből állt; 2. a Kálvária-
hangácsi alap, ami ekkor 7100 koronát tett ki (ennek alapja a korábban kivetett járulék
volt, amit takarékpénztárba tettek, majd abból kaptak a vízmű tervezésére, de vissza kel-
lett fizetni négyszögölenként 98 fillérjével); 3. az 1920/21. évi közmunkaváltság, amelyet
1922-ben, már az elszakadás után állapított meg az anyaközség, és amiért cserébe sem-
milyen munka nem történt Rákoshegyen; 4. a közellátási osztály jövedelemfeleslege az
ellátatlanok arányában az 1921 végi állapot szerint – ebbe beletartozott a már kifizetett
borelőleg, a közben megejtett elszámolás különbözete és a Hangya Szövetkezetnek
használatra átengedett malomzsákok; 5. a tűzrendészeti felszerelések arányosan (hiszen
ezek beszerzéséhez annak idején a hegyiek is hozzájárultak): 1 fecskendő, 1 szivattyú; 6. a
községi irodai eszközökből összesen 1 pénztári vasszekrény; 7. a vízvezetéki tartalék
alap és végül 8. a kivált község területéhez tartozó ingatlanjavak, különösen a Phöbus
oszlopai és berendezései. Sajnos csak feltételezhetjük, hogy ezeket mind sikerült is
megszerezniük.143 Legnehezebben talán a közvilágítás ügyében sikerült megállapodni,
ugyanis itt Keresztúr mellett a szolgáltatóval is tárgyalni kellett. Az anyaközség ugyan
belement abba, hogy a 152 lámpából 62-t (25 egész és 37 fél éjjeles) Rákoshegy kapjon
meg, csakhogy a Phöbus Villamos Művek rájött, hogy túl sok lámpát állított fel eddig,
140
PML IV.408.b., 18170/1924.
141
BFL V.712.a:1, szám nélkül. Albrecht 1997, 17., 2009, 18.
142
PML IV.427.b., 3803/1922.
143
BFL V.713.d. Hangácstelep, 1452/1923. rákoshegyi elöljárósági számú ügyirat.
ezért csökkenteni akarta számukat. A lámpák száma akkoriban a fogyasztók számától

függött, és a közvilágítási és áramszolgáltatási hálózatot együtt építették ki. Ekkorra
azonban már elkészült a hálózat bővítésének terve a Kossuth Lajos (a mai Kép) utcán egé-
szen a Rákóczi Ferenc utcáig, így a lámpák számáról a vita hamarosan értelmét vesztette.
Ugyancsak 1923-ban a Phöbus egyesült a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési
Vállalatok Számára nevű céggel „Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok
Számára Phöbus Villamos Művei” néven, de a községben – mint ahogy máshol is a kör-
nyéken – továbbra is csak Phöbusnak hívták.144
Alig telt el néhány év, és dr. Pechány Adolf és társai 1926-ban már kérvényezték is Rá-
koshegy és Rákoskeresztúr visszaegyesítését a belügyminisztertől, bár nem tudni, miféle
okból. Mindenesetre a községek és a vármegye is egyaránt ellenezték, és nem is lett belőle
semmi.145
144
Lásd BFL V.712.e. Phöbus.
145
PML IV.408.b., 6891/1926.
38 LÁSZLÓ GÁBOR
Az önálló nagyközség keretei.

A „hegyi gondolat”
(László Gábor)
A működés keretei
Amikor 1922. január 5-én első alkalommal ült össze tanácskozásra a rákoshegyi képvise-
lő-testület és a hajdani telep elitjének régi vágya, az adófizető polgárok többségének
óhaja és a vármegyei jóváhagyás hivatalosan is életre hívta Rákoshegy nagyközséget, a
lakosság megízlelhette az önállóság egyszerre szívmelengető és szívszorongató érzését.
A kezdeményezés értelmi szerzői – és a döntés melletti későbbi egységes kiállásból ítélve
bizonyára nem csak ők – azonban a kezdetektől tisztában voltak vele: az önállóvá válás-
sal nem kaptak egyebet, csupán úgy-ahogy szabad kezet a település sorsának alakítá-
sára.146
A már ekkor sajátos önbizalomtól duzzadó hegyi polgárokat azonban hiányok, aka-
dályok és feladatok szakadéka választotta még el a célként megálmodott, életképes, fej-
lődő község megteremtésétől. A részben még a milleniumi Magyarország és főleg Bu-
dapest századelői prosperitásában fogant gondolatokat egy új, társdalmi és gazdasági
szempontból egyaránt depressziós környezetben nyílt csak lehetőség tettekre váltani. Ez
a kezdeti ellentmondásosság nagyban meghatározta a vállalkozás kimenetelét.
Az önállóvá váláskor működő intézmények, elérhető funkciók közül számos éppen
nem a függetlenségnek, hanem a más településeknek, általában, mint fentebb láttuk, a
Rákoskeresztúrnak való alárendelődésnek az irányába mutatott – gondolhatunk itt az
oktatásra,147 az egészségügyre,148 az egyházszervezet jellemzőire,149 vagy a mindennapi
élet számos apró szituációjára. A község vezetése és lakosságának tenni képes rétege szá-
146
Az elszakadást aláírásával támogatta 329 fő, a településrészi adó 90%-ának befizetői. BFL V.712.a:4, 134. A
döntés melletti egységes kiállásra jó példa a Pechány Adolf (1921-ben a magyarországi szlovákok kormány-
biztosa) által szervezett újraegyesítési aláírásgyűjtés éles elutasítása. BFL V.712.a:4, 112, 134–138. Az elindu-
lás nehéz körülményeinek és ezek tudatos vállalásának ecsetelése az előbbi helyen, illetve BFL V.712.a:4,
100–103., BFL V.712.a:9, 127–128, 148–149 alatt olvasható.
147
Az önállósodás idején a korábbi magán elemi iskola, „Teci néni iskolája” a vezetője váratlan halálát követő bi-
zonytalanság után már állami fenntartású iskolaként működött. Ádám 2004, 178–179. 1918 húsvétján a bizo-
nyítványokban már a Rákoshegyi Áll. El. Népiskola Pecsétje felirat szerepel a bélyegzők köriratain, majd 1920-
tól folyamatosan: „Állami elemi” megjelölés szerepel (ERH, bizonyítványok, Ádám Ferenc szíves közlése).
148
Rákoshegynek saját községi orvosa egészen 1929-ig nem volt. BFL V.712.a:5, 126., BFL V.712.a:6, 64. A lakos-
ság több betegbiztosító pénztárhoz tartozott, például a Munkásbiztosító Pénztárhoz vagy a MÁV beteg-
AZ ÖNÁLLÓ NAGYKÖZSÉG KERETEI. A „HEGYI GONDOLAT” 39
10. kép. Az első községháza a mára lebontott jegyzőház volt
mára a lehető legtöbb szerepkörben saját lábra állni ebben a helyzetben elsődleges fel-
adatnak, az önállóvá válással elkezdett munka betetőzésének tűnt.150
Nemcsak a nincs hordozott azonban nehézségeket magában. Mindezeknél komolyabb
és főleg sürgősebb tehertételként nyugodott az ifjú község vállán a leromlott állapotú,
lényegében csődbe jutott vízmű ügyeinek mihamarabbi rendbetétele. Mivel az elszaka-
dás melletti érvelés egyik alapja – mint láthattuk – éppen ennek a polgári erőfeszítéssel
pénztárához, amelyeket, csakúgy, mint a település szegényeit, Keresztúrról látták el. Hegyen 1929 előtt csak
magánpraxisok álltak rendelkezésre, de gyógyszertárért, fogorvosért, kórházért is vagy a hajdani anyaköz-
ségre vagy Budapestre kellett utazni. Dombóvári 2003, 23–27., BFL V.712.a:3, 121.
149
A lakosság zömét kitevő római katolikus, evangélikus, református és izraelita felekezetűek az alapításkor
még a saját gyülekezetek ígéretét hordozó kis közösségekkel sem bírtak a hajdani telepen. Lelki élet terén Rá-
koskeresztúrtól, Rákosligettől, Gödöllőtől és Budapesttől függtek, erős széttagoltságban. Albrecht 2007,
60–61., 2009, 44–45., 2008, 97., 98., 102., Hódos 2006, 56–66.
150
BFL V.712.a:9, 151.
40 LÁSZLÓ GÁBOR
létrehozott vezetékes vízszolgáltatásnak a biztosítása volt,151 az új vezetésre minden

lakos felé fennálló erkölcsi adósságként terhelődött a kérdés megoldása – a kudarc pedig
az életképtelenségnek és a község „mondvacsináltságának” lett volna szégyenfoltként
megmaradó bizonyítéka.152 Az elemi iskola meg- és fenntartása, ha nem is ilyen ólomsú-
lyú, de mégiscsak a mérlegnek ezt a serpenyőjét gyarapító és azonnali tehertételnek bi-
zonyult.153
A feladatokkal összemérve a rendelkezésre álló anyagi erőforrások aggasztóan cse-
kélynek tűnhettek. A község Keresztúr törzsvagyonából – amelyet a korábbi telepiektől
befolyó adó ugyancsak gyarapított – lényegében semmit nem kapott, sem átadás, sem in-
gyenes megosztás, sem kárpótlás formájában.154 1922 szeptemberében a főszolgabíró
meghirdette a rákoshegyi főjegyzői, aljegyzői, írnoki, írnokvégrehajtói és szülésznői
állásokat, azonban a Rákosi Szántó cikkírója megjegyezte, hogy a fizetések egy földmíves
151
A telepiek életében, kényelmében, sőt öntudatában nagyon fontos szerepet betöltő vízmű már megszületése-
kor is komoly konfliktus forrása volt a kérvényezők és a keresztúri községi vezetés között, annak ellenére,
hogy csak az utóbbi segítségével sikerült azt megvalósítani. Keresztúr segített hitelt szerezni, illetve kötele-
zővé tenni a bekötést a telepen, e feladatokhoz ugyanis a Felső-Rákoskeresztúri Telepegyesület eszközei ke-
vésnek bizonyultak. Ugyanakkor a község vezetői kikötötték: a telepen kívül lakók csak háromszoros díj
ellenében vehetik igénybe a vezetékes vizet. A világháború alatt, majd azt követően az igen komoly költség-
gel létrehozott műtárgyak, berendezések állapota leromlott az idejét gyakran napszámban töltő gépész gon-
datlansága miatt, az üzemeltetés pedig a zűrzavaros, áruhiányos időszakban gyakran csak egy-egy napi
mennyiségben beszerezhető fűtőanyagok miatt veszteségessé vált. E károk kijavítása, a szolgáltatás hely-
reállítása az önállósodási törekvések fontos hivatkozási alapjává vált. A kép teljességéhez hozzátartozik,
hogy az áldatlanná fajult helyzetért a keresztúri községi vezetés mellett éppoly felelős volt a nehéz gazda-
sági helyzet, a gépész túlzottan alacsony bére és maga a telepi lakosság is, amely 4 tagot delegált a 6 fős víz-
vezetéket felügyelő bizottságba. ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983.], ERH
76.31.1–9. [Rákoshegyi vízművel kapcsolatos iratok – Wagner Gyula vízdíjtartozása és -befizetései
1912–1943 között], BFL V.712.a:4, 100–102. További, a vízműre vonatkozó levéltári adatok: BFL V.712.a:1.,
961/1922. kig. számú ügyirat (új vízvezetéki szabályrendelet terve); uo. 1/1923. kig. számú ügyirat (vízmű-
bizottság jelentése a vízmű állapotáról); uo. 10–11/1923. kgy. számú ügyirat (Leidenberger Lajos nyertes pá-
lyázata a vízmű gépsorára, és az erre felveendő hitelszövetkezeti kölcsön kérdése); uo. 84/1923. kgy. számú
ügyirat (kiszabott vízdíj törvényhatósági jóváhagyásának kérdése); uo. 1679/1923. kig. és 162/1923. kgy.
számú ügyirat (a vízmű községesítése, illetve ideiglenes kezelése a keresztúri vízmű szabályrendelet alap-
ján); BFL V.713.d. Hangácstelep, 1452/1923. kig. számú rákoshegyi ügyirat (Rákoshegy községi üzemeként a
vízmű költségvetése törvényhatósági jóváhagyást igényel). (Puzsár Imre kiegészítése.)
152
E vád, a község „mondvacsinált” volta, életképtelensége Rákoskeresztúr részéről gyakran illette Hegyet,
mint például 1930-ban. BFL V.712.a:7, 191–192.
153
Ádám 2004, 179–180. A községi kötségvetést az állami átvétel után különösen a két magánháznál bérelt szo-
bák díja, fenntartása és rezsije terhelte meg, amely az új iskolaépületek vásárlásáig, illetve építéséig fennállt.
A község fizette ezen túl a tanárok nyugdíjalapját, a biztosítást és a nyári tanítás költségeit. BFL V.712.a:3,
87–88., BFL V.712.a:4, 36.
154
„Mikor ez a község megalakult, oly szegények voltunk, hogy egyik polgártársunknak szívességből átenge-
dett egyetlen kis szobájában kellett magunkat meghúznunk, s ezt is csak úgy tudtuk befűteni, hogy egy má-
sik polgártársunktól néhány ezer koronát kölcsönkértünk” – mondta el a bíró 1925-ben. BFL V.712.a:4,
100–102.
keresetével sem érnek fel.155 „Még egy ív papírjuk sincs” – állapította meg a kárörvendő
környék is az önállósodás idején.156
A nagyközségi szervezet (Puzsár Imre)
Rákoshegy önálló nagyközség lett. Lássuk, mit jelentett ez törvényileg, hogyan állt össze,
hogyan választották, és hogyan működött a korabeli községi szervezet. Az 1886. évi XXII.
ún. második községi törvény157 a községek két típusát állapította meg, a nagy- és a kisköz-
ségekét. Amelyek képesek voltak saját erejükből ellátni feladataikat, nagyközségek let-
tek, amelyek viszont nem, kisközségek (mint 1903–1907 között a szomszédos Rákosli-
get). Ez utóbbiak összefogva alkottak körjegyzőségeket, de önálló képviselő-testülettel
bírtak. A kis- és nagyközségeket a járási főszolgabíró közigazgatási és kihágási hatósága
alá rendelték. A község önálló közigazgatási egység és helyhatóság, teljes önkormány-
zati jogkörrel. Szabályrendeleteket alkothatott, szabadon rendelkezhetett vagyona felett,
és kivethette a községi adót.158
A község az önkormányzat jogát képviselő-testülete által gyakorolta. A községi képvi-
selők száma a község népességéhez igazodott, minden 100 fő után egy képviselőt számít-
va, de kisközségekben 10-nél kevesebb és 20-nál több, nagyközségekben 20-nál kevesebb
és 40-nél több nem lehetett. A képviselők felét a választóközönség választotta, másik fe-
lük a helybéli legnagyobb adófizetők, az ún. virilisek közül került ki.159 Választójoga an-
nak volt, aki országgyűlési választójoggal is rendelkezett, és legalább két éve fizetett
helyben adót, továbbá nem állt gazdai hatalom alatt. A Tanácsköztársaság időszaka után
ezt megszigorították (1925: XXVI. és 1929: XXX. törvénycikkek)160 azzal, hogy legalább
hat éve a község területén kellett élnie vagy házzal, lakással kellett ott bírnia. Választó
volt továbbá minden magán- és jogi személy, aki vagy ami a község területén ingatlanva-
gyonnal bírt és azután adót fizetett, de a gyámság (kiskorúak) vagy gondnokság alatt
lévők helyett gyámjuk, illetve gondnokuk, nők és jogi személyek esetében megbízottjuk
szavazhatott. Választhatók voltak mindazon férfiak, akik választók voltak és legalább a
24., a szigorítást követően legalább a 30. életévüket betöltötték. A képviselő-testület
választott tagjainak felét háromévente választották 6 évre. Az első választáskor (a község
megalakulásakor) vagy a népességnövekedés miatti létszámemelésekor az engedé-
155
Rákosi Szántó 1922. szept. 17., Községi hírek, 3.
156
BFL V.712.a:9, 151.
157
A törvény szövege: MTörvTár 1884–1886, 405–446.; Magyary 1942, 301–303.
158
1886:XXII. tc. 21. §, MTörvTár 1884–1886, 409–410.
159
1886:XXII. tc. 32. §. MTörvTár 1884–1886, 413–414., vö. Forró 2010, 132.
160
MTörvTár 1925, 139–241. (1925:XXVI. tc. az országgyűlési képviselők választásáról), 1929, 333–407.
(1929:XXX. tc. a közigazgatás rendezéséről).
42 PUZSÁR IMRE
lyezett összes képviselői helyre választottak, de három évvel később annyi tagot sorsol-
tak ki, hogy csak a tagok fele maradjon bent a testületben, és a másik felét újonnan meg le-
hessen választani. Ha a választópolgárok száma a 600 főt meghaladta (mint Rákoshe-
gyen is), a képviselő-testületnek választókerületeket kellett alakítania. Ezekben a válasz-
tópolgárok számának 200 és 600 fő közé kellett esnie (1886. évi XXII. tc. 35. §). A kerüle-
tekben a választópolgárok arányában választottak lehetőleg páros számú rendes tago-
kat. A választott képviselők számához mérten negyedannyi pótképviselőt is kellett vá-
lasztani, választókerületenként legalább egy főt. Ha valamely választó mandátuma lejár-
ta előtt lemondott vagy meghalt, automatikusan a választókerületben soron következő
póttagot hívták be a helyére. Ha a póttagot a következő választásig nem hívták be, három
év után póttagsága megszűnt. A választás napját a főszolgabíró jelölte ki, amit a választás
előtt legalább 3 nappal ki kellett hirdetni. A választás szavazólapokon történt, amire ki-ki
felírhatta az általa megválasztani kívánt jelöltek neveit. Ha több nevet írt fel, mint ahány
képviselőt a választókerület adhatott, akkor sorban annyi jelöltet vettek csak figyelembe,
ahányat a kerületben választani lehetett.161 Az induló pártok, csoportok gyakran nyom-
tattak szavazólapokat, amiket eljuttattak a választókhoz. Ezek gyakran különböző szí-
nűek voltak, így hiába dobták urnába ezeket, a voksoláskor látni lehetett, hogy ki kire
szavaz.162 A választás elnöke a főszolgabíró vagy az általa megbízott szolgabíró, akadá-
lyoztatásuk esetén az alispán által kinevezett személy volt. Ha több kerületben zajlott a
választás, akkor a választás elnöke jelölte ki a kerületek vezetőit. Az elnök mellé a
választók négy bizalmit állíthattak a választások felügyeletére és a szavazatszámlálásra,
ha azonban ezzel a joggal nem éltek, a választókerület elnöke nevezte ki őket. A vá-
lasztást egy nap alatt be kellett fejezni.
1931 végén a képviselő-testület választható tagjainak a létszámát a növekvő népesség
miatt 10-ről 16-ra emelték fel, így az esedékes választás alkalmával a meglévő 5 képviselő
mellé még 11-et választottak.163 Szintén a választók növekvő száma miatt 1936-ban a kép-
viselő-testület az addigi egy, az egész települést magába foglaló helyett két választókört
alakított, amelyeket a vasútvonal osztott ketté. Az I. választókörben (északi) az év végén
599, a II. választókörben (déli) 822 fő választót írtak össze. Továbbra is 3 évente 8 rendes
és 2 póttagot választottak a képviselő-testületbe (egyszerre mindig csak a testület felét
választották meg), amelyből 3 rendes és 1 póttag jutott az I. választókörre, 5 rendes és 1
póttag a II. választókörre.164
161
Magyary 1942, 316–322., 1886. évi XXII. tc. és Gyöngyössy 2005, 45–50.
162
Forró 2010, 148.
163
BFL V.712.a:9, 269/1936. kgy. és 5993/1936. kig. számú ügy (1936. dec. 19.), 83–84.
164
BFL V.712.a:9, 140/1936. kgy. és 3758/1936. kig. számú ügy (1936. júl. 9.), 17–18., ill. 269/1936. kgy. és 5993/1936.
kig. számú ügy (1936. dec. 19.), 83–84.
A képviselők másik felét a virilisek alkották. (Rákoshegyen a fentiek értelmében 10,

később 16 fő.) Névjegyzéküket a helyi adókimutatás alapján a községi jegyző előterjesz-
tésére a főszolgabíró állapította meg évente az adó nagyságának sorrendjében és ugyan-
így a rendes tagok után póttagokat is megállapított. A névjegyzéket öt napig közszemlére
kellett kihelyezni a községházán, és 30 napig volt megfellebbezhető. A virilis képviselők
lehettek gyámság vagy gondnokság alatt állók, ilyenkor gyámjuk, illetve gondnokuk,
nők és jogi személyek esetén megbízottjuk gyakorolta a képviselői jogokat. Ha a virilis
nem lakott a községben, szintén joga volt maga helyett megbízottat küldeni. A virilisek
esetében értelmi cenzust is figyelembe vettek: a Magyar Tudományos Akadémia tagjai-
nak, a lapszerkesztőknek, a kereskedelmi és iparkamarák tagjainak, valamint az oklevél-
lel, egyetemi diplomával rendelkezőknek, továbbá 1929-től a vitézi rend tagjainak adója
duplán számított, és adóegyenlőség esetén elsőbbséget élveztek.
A képviselők mellett a községi közgyűlés szavazati joggal bíró tagjai voltak még az
elöljárók közül a bíró, a rendes jegyzők, az esküdtek (nagyközségben legalább 4, kisköz-
ségben legalább 2 fő), és ha volt, a pénztárnok, a számvevő, a közgyám, az orvos vagy
körorvos, a mérnök, végül a községi erdőtiszt. (Rákosmentén minden községben volt
pénztárnok, közgyám és orvos vagy körorvos.) Egy személy csak egy jogon lehetett tagja
a testületnek. Az elöljáróság tagja volt még a helyettes vagy törvénybíró és az állatorvos
vagy körállatorvos is. A bírót a tisztújító szék elnökének (a járási főszolgabíró vagy
küldötte) jelöltjei közül, a törvénybírót, a pénztárnokot és az esküdteket a községi kép-
viselő-testület jelöltjei közül a választók 3 évente választották meg. Minden tisztségre
egyszerre három személyt kellett jelölni, amennyiben volt legalább ennyi jelentkező. A
főszolgabíró által jelölt tisztségek esetében a választópolgárok vagy a tisztségre pályázók
gyakran levélben keresték meg a járási vezetőt, aki gyakran kikérte a községi jegyző véle-
ményét is. A választás a tisztújító széken a községi választásokhoz nagyjából hasonló
módon történt. A községi választás és tisztújítás között legalább 2 napnak el kellett telnie,
és ugyanennyi idővel előbb ki kellett hirdetni. A jegyzőt, az orvost (szintén a tisztújító
szék elnökének jelöltjei közül) és az állatorvost élethosszig a képviselő-testület válasz-
totta meg. Csak a három kiemelt elöljáró választásához volt szükség általános szavazat-
többségre, más esetben elég volt viszonylagos többség is.
A községet a laikus bíró és a szakképzett jegyző képviselte kifelé, a kiadott iratokat
mindketten aláírták. A bíró a képviselő-testület elnöke, a községi végrehajtó hatalom
gyakorlója volt. A megválasztott bíró köteles volt állását legalább egy évig betölteni,
egyébként pénzbírsággal volt sújtható. A jegyző a községi adminisztráció vezetője volt, ő
adta elő a tárgysorozatot a testületi üléseken és ő vezette azok jegyzőkönyveit is. Jegyző
érettségi után az lehetett, aki a kétéves községi közigazgatási tanfolyamot elvégezte és a
közigazgatási vizsgát letette. A körjegyző ugyanezt a feladatot látta el a kisközségekben.
A körjegyzőt a szövetkezett községek képviselő-testületeinek együttes közgyűlése vá-
lasztotta. A községbeli gyámok és gondnokok ellenőrzése a közgyám feladata volt.
44 PUZSÁR IMRE
Közgyámot, körorvost, körállatorvost szintén több község tarthatott fent, de ezek körze-
teinek nem kellett egybeesnie egymással és a körjegyzőség területével sem. Az esküdtek
feladata volt eljárni azokban az esetekben, amelyek előírás szerint községi elöljáró köz-
reműködését igényelték. A községi igazgatás székhelye a községháza volt, de a község-
nek gondoskodnia kellett jegyzői és orvosi lakásról és rendelőszobáról is. A jegyző, az
orvos és az állatorvos rendes fizetést húztak, de díjazni lehetett az elöljáróság többi tagját
is.165 Amíg a rendezett tanácsú városok közvetlenül a vármegye alá voltak rendelve, a
községek a járási főszolgabíró útján érintkeztek a vármegyével. A járások önkormányzat
nélküli, vármegyei adminisztratív egységek voltak élükön a szolgabíróval. 1867 után a
községi törvény értelmében a járások felügyelték és ellenőrizték a kis- és nagyköz-
ségeket. A vármegyék járási beosztását a megyei közgyűlés, majd a kisgyűlés állapította
meg.166
Rákoshegyi elitek (László Gábor)
Az ifjú település növekedését számos veleszületett nehézség hátráltatta, ezek többsége

ráadásul strukturális problémaként végig megmaradt, ha a tünetek időnként enyhültek
is. Láthatjuk: a kezdetben szinte életveszélyben lévő, de később is „problémás növen-
dék” sorsának irányítása, a felette való gyámkodás sem könnyű, sem hálás feladatnak
nem ígérkezett, amikor 1921 decemberében valakiknek kezükbe kellett fogniuk a kor-
mányt.
Kikből állt a rákoshegyi községi vezetés, mely társadalmi csoportokból milyen arány-
ban verbuválódtak annak tagjai? A vizsgált egy emberöltőnyi korszakban, választott-
ként vagy virilis jogon, rendes vagy póttagként összesen 155 személy vette ki részét hosz-
szabb-rövidebb ideig a község irányításából.167 A mozgás, a be- és kiáramlás nem volt
nagyarányú, és hajtóereje gyakran csak az idősebb képvielők visszavonulása, halála,
esetleg valakinek az elköltözése volt. A 155 főből 96-nak tudjuk vagy sejtjük rangját, fog-
lalkozását. Öten voltak földbirtokosok vagy őstermelők, tizenketten töltöttek be szabad-
foglalkozású értelmiségi munkakört (ügyvédek, orvosok, művészek, mérnökök), to-
vábbi 14 fő a nyugdíjából élt, 18 fő kereskedelemből vagy más vállalkozásból. A legtöb-
ben, húszan tisztviselők, harmincan pedig iparosok voltak.
165
Magyary 1942, 316–322., Gyöngyössy 2005, 45–50.
166
Magyary 1942, 322–324.
167
A névsor alapjaként a Puzsár Imre által összeállított adattár szolgált. Az egyes személyekhez tartozó
foglalkozások meghatározásának forrásai összefoglalóan: Rákoshegyi Szemle, Katholikus Értesítő, ERH
77.42.1–6. [Adatok Rákoshegy ipar- és kereskedelemtörténetéhez, Krieger István gyűjtése], é.n., RK Historia
Domus, Mo. címtára 1931, Zsemley 1938, Albrecht 1997, 2008, 2009, Hódos 2006, Kósa 2006.
Az egyes csoportokon belül nagy volt a szórás: a földbirtokosok között kisbérlőket

ugyanúgy találunk, mint a két Fuchs-örököst, Ármint és Gézát. A tisztviselők és a nyug-
díjasok „skálája” az altiszttől és mozdonyvezetőtől a vállalatigazgatóig, az ezredesig és a
kúriai bíróig terjedt, de a kereskedők kategóriája is felölelte a helyi fűszerest és a nagy té-
telben üzletelő terménykereskedőt egyaránt. A virilis jogon bekerülők között általában
helyi boltosok, az építő- vagy az élelmiszeriparban érdekelt személyek, ügyvédek és ki-
emelkedő nyugdíjú hajdani vezetők szerepeltek. A tényleges munkával járó státuszokat
az esküdtekkel bezárólag egyértelműen a legtöbbet adózók mögött elhelyezkedő helyi
iparosok, boltosok, illetve a nyugdíjasok töltötték be. Ezek két csoportra oszthatók: egy-
részt azok, akik a közéletben megszerezhető tekintély révén juthattak csak közelebb a
„valódi” középosztályban helyet foglalókhoz és egyúttal hasznos kapcsolatokhoz, infor-
mációkhoz saját vállalkozásuk működtetésére; másrészt pedig azok, akik rendelkeztek a
kellő hivatali rutinnal és szabadidővel ahhoz, hogy egy efféle községi vezetésben megta-
lálják a helyüket. Az aktív tisztviselők, értelmiségiek ingázással sűrített életébe jóval ke-
vésbé férhettek csak bele a település ágas-bogas életével kapcsolatos problémák, így ez a
csoport kifejezetten alulreprezentált maradt a nagyközségi irányításban. Igaz, nemcsak a
községháza termeiben, hanem a Kaszinó asztalainál informális keretek között is sok min-
den eldőlhetett.
Természetesen ez a vezetés sem működött hibák és tévedések nélkül, sőt. Mégis bizton
állíthatjuk, hogy kevésbé elkötelezett tisztviselők és képviselők kezében a község nem
fejlődhetett volna arra a szintre, amelyről ebben a kötetben beszámolhatunk. Némely ki-
emelkedő „sáfár” számára pedig egyenesen az életművet jelentette Rákoshegy építése.168
A méltatás kijár a községi alkalmazottak számára is, akikről – különösen a vízműben169 és
168
Megemlékezhetünk itt a tisztviselők és képviselőtestületi tagok közül mások mellett Patay András bíróról,
Kottász Zoltán jegyzőről, Pribelszky Györgyről, Kalocsay Mihályról, Braun Mórról, a Dohy-testvérekről,
Hackl N. Lajosról. A község anyagi megalapozására tett erőfeszítései elismeréseképpen 1923-ban Szegedy
Albert javaslatára a közgyűlés az Isaszegi utcát az első községi bíró után báji Patay András utcára (ma Bél
Mátyás utca) keresztelte át: BFL V.712.a:1, 111/1923. kgy. számú ügyirat. Talán ez volt Szegedy Albert utolsó
jelentős tette, ugyanis 1923. dec. 4-én elhunyt. BFL V.712.a:3, 3220/1923. kig. és 186/1923. kgy. számú ügy.
(Puzsár Imre kiegészítése.) Temetésére dec. 7-én a rákoshegyi temetőben került sor: Debnár 2014, 7.
169
A visszaemlékezések ritkán említik ugyan, de a községért erőn felül dolgozók köréből kiemelkedik Epple
Antal és családja, akik egy toronyőr segítségével az önállósodástól 1949-ig maguk végezték a teljes vízmű
üzemeltetését és műszaki karbantartását, amely a kutak és a vízszint folyamatos ellenőrzésétől a gépek
javításán át az egész községre kiterjedő ellenőrző körutakig sokféle feladatot magába foglalt. A gépész
találékonysága gyakran vette le az új berendezések azonnali beszerzésének vagy pótlásának terhét a község
válláról: többször kiemelik, hogy milyen olcsón volt képes üzemeltetni a legelavultabb gépezeteket is.
Mindezt egy szerény szolgálati lakásért és egy közepes szakmunkásénak megfelelő bérezésért végezte
hűségesen. BFL V.712.a:4, 88., BFL V.712.a:5, 109. A vízszolgáltatás stabilitását jelzi, hogy a két világháború
között összesen két komolyabb üzemzavart jegyeztek fel a források. BFL V.712.a:3, 48–49., BFL V.712.a:7,
147., Albrecht 2008, 35.
46 LÁSZLÓ GÁBOR
a közigazgatásban dolgozókról – nem mulasztja el megejteni a dicsérő szavakat egyik év

végi képviselő-testületi jegyzőkönyv sem a jutalmazottak körének kijelölésekor. A
mindvégig kényszerűen alulméretezett adminisztráció valóban erején és rendes munka-
idején felül teljesített.170
A községi pénzkezelés tisztasága, illetve a parcellázásokkal általában kéz a kézben járó
panamák171 hiánya Pest környéki összevetésben is kiemelkedett – ahogyan több, a hajda-
ni közbizalom magas fokát tükröző visszaemlékezés is fogalmazott: „legfőbb mérce a
tisztesség volt” és „egy tű sem veszett el”.172 A közbeszerzési eljárásokat végigkövetve er-
re számos bizonyítékot találunk. A nagyobb beruházások versenytárgyalásai során min-
dig az olcsóbb kivitelező részesült előnyben, hiába volt a nevezők között akár községi es-
küdt is,173 ha viszont „irreálisan alacsony” árral próbált előnyt szerezni egy-egy képvi-
selő, ajánlatát elutasították.174 Ha mégis egy megválasztott vagy virilis képviselő-testületi
tag nyert egy-egy terv megvalósítására megbízást, ugyanolyan feltételek mellett kellett
munkájával elszámolnia, mint bárki másnak – az ő járandóságát is visszatartották, ha
arra volt szükség a megfelelő minőségű végeredményhez.175
170
A község a legínségesebb időkben sem mulasztotta el karácsonyi jutalommal kiegészíteni alkalmazottainak
egyébként valóban nem magas, a megénekelt „200 pengő fix” szintjét sem mindig elérő, közalkalmazotti
bértábla szerinti fizetését, „belátván azt a rettenetes küzdelmet, amellyel az állami segélyezésben és kedvez-
ményes ellátásban nem részesülő községi alkalmazottak magukat fenntartani kénytelenek…” (BFL
V.712.a:3, 104.). A feladatokhoz képest elégtelen létszámú alkalmazott gyakran túlórázott, akár este 9-10
óráig is égtek a lámpák a hivatalosan 8 és 19 óra között nyitva tartó községházán, de a jegyző is sokszor ágyá-
ba vitte magával a munkát. BFL V.712.a:4, 131., BFL V.712.a:8, 85., BFL V.712.a:9, 127–128.
171
A község gyarapodó területén ugyan képviselőtestületi tagok is parcelláztak, például Kalocsay Mihály (Alb-
recht 2008, 23.) vagy Braun Mór (többek között BFL V.712.a:4, 151, 153–154., BFL V.712.a:6, 20., BFL V.712.a:7,
49–50.), ám tevékenységük, áraik nem lépték túl az etikus határt, sőt, a visszaemlékezés szerint „Braun-te-
lep” állítólag a szociális segítségnyújtás programjával épült. (Albrecht 2007, 60., 2009, 43.) Ugyanakkor a
szájhagyomány szerint a valóban kedvező részletetfizetés mellett állítólag Braun Mór kikötötte, hogy akinek
kölcsönt ad, az melyik boltban vásárolhat. (A szerk.) A telekspekuációk ellen pedig folyamatosan küzdött a
vezetés, akár az állami kényszervásárlás eszközével is elrettentve a befektetőket (BFL V.712.a:3, 93., BFL
V.712.a:5, 155, 165.). Ennek ellenére a telekárak folyamatosan emelkedtek, az 1930-as évekre 6-25 pengő/
négyszögölre nőtt a terület értéke. (Rákoshegyi Szemle 1. évf. 4. sz., 2.) Részben ennek tudható be, hogy a
község hosszú ellenállás után harmonizálta építészeti szabályrendeletét a vármegyei rendelkezésekkel, és
hozzájárult a korábbi 250 helyett a 150 négyszögölnél nem kisebb telkek kiméréséhez – a nagyobb földdara-
bok árát ugyanis már nem tudták elegen megfizetni, a település gyarapodásának tempója lefékeződött. BFL
V.712.a:4, 151., BFL V.712.a:5, 85., BFL V.712.a:6, 20.
172
Albrecht 2008, 37, 47.
173
Például Kalocsay Mihály, a nagyra becsült, Hegynek sok szívességet tevő kőműves, községi esküdt is
eredménytelenül indult az elemi iskola építésére 1928-ban kiírt pályázaton, mert más olcsóbb ajánlatot tett.
BFL V.712.a:5, 160.
174
BFL V.712.a:10, 109.
175
Ez történt többek között a képviselő-testületi tag, Orosz Ferenc kőműves esetében is, aki az elemi iskola
kivitelezéséért járó összeg egy részét csak munkájának többszöri kijavítását követően kapta kézhez. BFL
V.712.a:9, 62.
A bírságok, köztartozások terén sem élveztek előnyt másokkal szemben a vezetők –

például az évről-évre előforduló vízcső-elfagyás okozta, gyakran több száz pengőre rúgó
túlfogyasztás költségeit az elit köreihez tartozók számára éppúgy nem engedték el, aho-
gyan semmilyen más polgár kérésére sem tették azt.176 Olyan esetről van tudomásunk,
hogy egy bizonyos engedményt, lehetőséget képviselő-testületi tag harcolhatott ki első-
ként a maga számára, ám ezt kisvártatva követte annak általános, mindenki számára
érvényes szabályrendeletbe való foglalása.177 Mindez persze nem jelenti azt, hogy a kép-
viselő-testületi tagok ne küzdöttek volna a maguk saját személyes- vagy klikkérdekének
érvényesítéséért, azonban ezt ritkán tették kizárólag az önérdeket szolgálva – sokkal
inkább egymástól alapvetésekben vagy árnyalatokban eltérő községfejlesztési koncep-
ciókat megfogalmazva, amelyek időnkénti egymásnak feszülése adta a községi politika
„pártjait”.178 Nagyarányú korrupcióról, elsikkasztott pénzeszközökről azonban sem a fá-
ma, sem a fennmaradt források nem tanúskodnak. Még egy adalékkal hadd támasszuk
alá a békés, alkotó közéletről felvázolt képet: a vizsgált 24 év során összesen egy esetet
ismerünk, amikor a vezetőségből valakinek – fegyelmi ügy miatt, külső nyomásra – le
kellett mondania,179 és egyetlen másikat, amikor egy vezető további működéséhez elég-
176
A községi vízmű szabályrendelete szerint az utcai gerinccsöveken nyitott leágazások és a telken belüli esz-
közök a telektulajdonos felelősségi körébe tartoztak. Az ólom vagy kovácsolt vas vezetékek lefektetésekor
előfordultak olyan technológiai mulasztások, amelyek a keményebb teleken a vízcső elfagyásával, kire-
pedésével jártak. (BFL V.712.a:6, 121.) Mivel a homokos talaj rengeteg vizet képes volt elnyelni, mielőtt a szi-
várgás nyoma a felszínen észlelhető lett volna, a megtérítendő kár gyakran igen tetemes volt; a rekordot a
baptista gyülekezet tartotta, 6920 elfolyt hl-rel, az éves átlagfogyasztás huszonháromszorosával. (BFL
V.712.a:8, 16.) (Ezek az esetek arra is rávilágítanak, hogy hiába készítettek kötelezően és nagy lakossági
ellenérzések közepette minden telken betonaknában elhelyezett vízórát, a lakosság egy része az évnegyedes
ellenőrzéseket leszámítva nem barátkozott meg a berendezés használatával, figyelésével. BFL V.712.a:6,
49–50, 123.) E károk megtérítése ellen szinte mindenki fellebbezett, volt, aki másodfokon a vármegyénél is,
Erdős Renée pedig szabályos pert indított a község ellen (BFL V.712.a:11, 55.), de senkinek, a képviselő-
testületi tag Dohy Mihálynak sem sikerült elkerülnie az elfolyt víz árának kifizetését. (BFL V.712.a:9, 25.)
177
Ilyen volt a 171. jegyzetben említett 150 négyszögöles telekminimum elfogadtatása, amelyet először a Braun-
telep parcelláihoz, egyszeri engedményként nyert el a vállalkozó, ám – bizonyára részben az ő, részben
mások lobbijnak eredeményeként – néhány hónappal később kiterjesztették e lehetőséget mindenkire. BFL
V.712.a:4, 153–154.
178
E „pártokat” a Hegyi gondolat című fejezetben ismertetjük.
179
A Kottász Zoltánt a jegyzői állásban követő Priebelszky György, 1939 augusztusában hagyta el tisztjét
önkéntesen, vármegyei fegyelmi eljárásban való elmarasztalása miatt. Az ügy mibenlétét nem ismerjük.
Priebelszky ezután képviselőtestületi tagságát sem tartotta meg. BFL V.712.a:10, 87, 109.
48 LÁSZLÓ GÁBOR
telennek érezte önmagával szemben a közbizalmat – utóbbi lemondását azonban a kép-

viselő-testület nem fogadta el.180
A település adottságai
Szigorú kezek rajzolták meg a település térképét. Rákoshegy 477 hektáros induló terüle-
tével az agglomerációs községek egyik legkisebbjeként született meg. „Hegynek nincs
határa” – állapították meg szabadkozva-keseregve többször is a képviselő-testület
ülésein,181 így az agrárszektor számára egyszerűen nem jutott hely.182 A Budapest közelsé-
géből, majd áttételesen a hadseregfejlesztést célzó 1938-as győri programból fakadó
helyi mezőgazdasági konjunktúra-hullámok éppen ekkor könnyítettek számottevően
először a zsebkendőnyi parcellákon gazdálkodó, majd a világválság után az 1930-as évek
elején csődbe ment kisbirtokokat összevásárló vállalkozó keresztúriak sorsán.183 Rákos-
hegyen azonban a kezdetektől tisztában voltak vele: nem számíthatnak sem a földműve-
sek és bolgárkertészek termelésére kivethető adókra, sem a községi közéletben, áldozat-
vállalásban egy jómódú agrár-tőkés csoportra. Az egykor szőlőhegyen született telepü-
lés illetékességi területén pedig (ha a Fuchs-szőlőket nem számítjuk) még hírmondója
sem maradt a komolyabb bortermelésnek184 – a közvetlen közelében termő gyümölcsö-
180
A vízvezeték átmeneti – gépészi hibából származó – üzemzavarait használták ki községi ellenfelei a báji
Patay András bíró elleni lejáratókampány indítására. Az egyébként köztiszteletben álló bíró azonnal benyúj-
totta lemondását a „közbizalom elvesztése” okán, ám azt a képviselőtestület nem fogadta el. BFL V.712.a:3,
48–49. A hajdani főispán személye és a különböző csoportok közötti állandó kiegyenlítő szerepe egyébként
annyira eggyé vált a hegyi politikai rendszerrel, illetve a stabilitás és haladás fogalmával, hogy későbbi
lemondási kísérleteit is egytől-egyig visszautasították, hosszú betegszabadságai idejére pedig átmeneti
helyettest állítottak mellé. BFL V.712.a:5, 170., BFL V.712.a: 9, 148–150.
181
BFL V.712.a:4, 36.
182
A község területe 1940-ben 502 hektár, teljes egészében belterület volt, ebből szántó 93 hold, szőlő 54 hold,
erdő egy holdnál kevesebb, legelő 26 hold, kert 171 hold, egyéb, földadó alá nem eső terület pedig 156 hold. A
rákoshegyi földművelés, gyümölcsös- és szőlőkultúra a parcellázásokkal és beépítésekkel párhuzamosan,
hosszú évek alatt épült le. Kezdetben a beépítetlen belterületi telkeken a tulajdonosok, vagy a spekulánsok-
tól azokat bérlő vállalkozók, környéki parasztok gyakran gazdálkodtak, elsősorban kapásnövényekre és
szőlőkre vannak adataink. Albrecht 1997, 31., 2008, 184., 2009, 23., ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rá-
koshegy történetéről, 1983]. Ezek a kedvezőtlen adottságú talajon folytatott próbálkozások azonban komoly
adóalapot nem jelentettek, inkább csak színezték a község arculatát. Belterjes gyümölcsös- és kertgazdálko-
dás, házi állatok tartása, méhészkedés ugyan folyt a település – közelebbről meg nem határozható számú,
arányú – kertjében, bizonyára nem kevesen egészítették ki jövedelmüket telkük ilyen irányú hasznosításával
vagy akár terményeik piaci árusításával, ám a községnek adóbevételt ez sem jelentett.
183
Sinkovicsné 1958, 33–38.
184
Kevesek kedvtelése maradt Hegyen, kis telepítéseken, parcellázás előtt álló területeken a szőlőművelés, a
saját csemegeszőlő, de főleg bor termelése. A maga borát ki-ki 50% adókedvezménnyel fogyaszthatta vagy
fizetségképpen kioszthatta, ám a községi kocsmák, vendéglők töretlenül emelkedő bevétele és adóösszege
alapján nem hihető, hogy összességében számottevő lett volna ennek az igen időigényes tevékenységnek a
jelenléte a településen. BFL V.712.a:4, 35.
sök és dűlők kellemes kirándulóhelytől185 és az ott működő vállalkozások által biztosított

csekély számú munkahelytől186 eltekintve semmilyen közvetlen hasznot nem hajtottak
Rákoshegynek. Az a tény pedig, hogy minden oldalról Keresztúr ölelte körül a hajdani
telepet, számos konfliktushoz vezetett és hamar gátja lett a növekedésnek.
A község adottságai a nagyobb ipari befektetéseknek sem kedveztek. A kavicsbányák
bezárása után (amelynek hátterében talán részben a vasúti talpfafektetés technológia-
váltása, illetve az építkezések ütemének csökkenése állhatott) az egész környéken – talán
a rákoscsabai kavicsbányát és Stefánia virágcserépgyárat leszámítva – véglegesen abba-
maradt a föld rejtett értékeinek kiaknázása. Igaz, a hegyi képviselő-testületben felmerült
egy községi kavicsbánya létesítésének,187 máskor barnakőszén kitermelésének a gondo-
lata, illetve nagy izgalommal lesték a Keresztúr határában tervezett kőolaj-kutatásról ki-
szivárgott híreket, de ezek a remények mindig hamar elhaltak. 188
Sem kellő számú olcsó ipari munkaerőt, sem nagy felvevőpiacot nem nyújtott ekkor a
Rákosvidéknek ez a szeglete, de közvetlenül a háború és Trianon után a kellő helyi tőke
sem állt rendelkezésre, amellyel komolyabb ipari termelést – versenyképesen – ide lehe-
tett volna helyezni vagy csábítani. A helyzet később bizonyos könnyűipari ágazatokban
ugyan javult,189 de alapvetően változatlan maradt. Ennek korai tudatosítását, a község
fejlesztésének koncepciózusan más elvek mentén való kibontakoztatását mi sem mutatja
jobban, mint a községi vízmű szabályrendelete, amely a bőséges tartalék mellett történő
üzemelés idején sem tette lehetővé az ipari vízszolgáltatást.190 (Ennek hátterében a reali-
185
Sinkovicsné 1958, 30–31.
186
A Fuchs-szőlők napszámosai, kasznárai és időnként mérnökei is Rákoshegyre költöztek, illetve a hegyi
legszegényebbek közül kerültek ki a községi bejelentőkönyvek tanulsága szerint (BFL V.712.f:16–18.).
187
Elsősorban a községi építkezések segítésére, az úthálózat karbantartására igényelt – sikertelenül – területet a
község az Akadémiára hagyományozott Vigyázó-birtokból 1926-ban homok- és kavicsbánya létesítésére.
BFL V.712.a:4, 179.
188
ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983], Rákoshegyi Szemle 1. évf., 3. sz., (1931), 3.
189
Külön kiemelik a községről készült leírások az itt működő péküzemeket, amelyek a környék élelmiszer-ipa-
rának élvonalába tartoztak. Zsemley 1938, 356., lásd még a 335. és 339. jegyz. Ide sorolható Koss Jakab és
Áron tollválogató üzeme Rákoshegyen 1934-től 40 munkással. (Puzsár Imre kiegészítése.)
190
A vízmű önállósodás utáni első évei a harmadik kút létesítéséig, 1924-ig a fokozott takarékosség jegyében
folytak. Amikor a kínálat a fejlesztéseknek és a lelkiismeretes munkának köszönhetően jelentősen túlhaladta
a keresletet, módosították a vízmű szabályzatán. Lefektették működési céljait: tűzvész ellen, háztartás ellá-
tására, építkezésre, tömlő nélküli házi öntözésre, közfürdő és kertészet létesítésére, utcák pormentesítésére
használhatták a községi vizet. A felsorolásben nem kapott helyet az ipari vízfelhasználás, viszont az adottsá-
gokhoz jobban illeszkedő „kisebb ipari üzemek” évi legfeljebb 150 köbméteres igényének kielégítése beke-
rült az alapműködési lajstromba. BFL V.712.a:4, 8.
50 LÁSZLÓ GÁBOR
11. kép. A vasútállomásnál lévő Mitrovátz vendéglő, 1939
12. kép. K. Szabó János vendéglője (a mai Bulyovszky és Petőfi utca sarkán), 1930 körül
tások felismerése mellett azonban más megfontolások is álltak.)191 A kisipar, ettől eltérő-
en, folyamatos növekedési pályát írt le, de összvolumenében így sem lett soha jelentős, a
helyi igények kielégítésén túlmutató tényező – az önállósodás idején pedig még jócskán
gyermekcipőben járt.192
A községi háztartás szempontjából a helyi ipar gyengesége nemcsak az azok műkö-
dését és bevételét terhelő adók csekély összegét jelentette, hanem a helyben foglalkozta-
tottak tartósan alacsony arányát is.193 Ez az önállóság kivívásakor nem jelentett problé-
mát, mert az alkalmazottak jelentős arányban lakóhelyükre fizették be kereseti adójukat,
1924-ben azonban a rendszer megváltozott, s e forrást a továbbiakban az alkalmazás
helyét jelentő település kapta meg.194 A módosítás hatására Rákoshegy jövedelmeinek te-
temes hányadától, Budapesten dolgozó lakosainak adójövedelmétől elesett, ez pedig
megrengette költségvetését és jövőképét.195 A kiesett bevételt a helyi foglalkoztatás növe-
kedése ellentételezhette volna, de ennek mutatószáma azonban csak lassan növekedett.
A rákoshegyi munkahelyek teremtéséhez azonban a szolgáltató szektor alighanem na-
gyobb arányban járult hozzá, mint az előzőleg ismertetett ágazatok. A legfeljebb néhány
főt foglalkoztató vállalkozások itt is – érthető – többségben voltak a nagyobb munkálta-
tókkal szemben. A Rákoshegyen lakók városi életmódra jellemző fogyasztási szokásai a
191
Nagyobb üzemeket valószínűleg azok környezetet romboló, társadalmi „proletarizáló” hatása miatt nem kí-
vánt a területére engedni az „amerikai fejlődéstől”, a rohamos népességgyarapodástól örvendeztetett vagy
kísértett községi vezetés és közvélemény, amely nem tartotta kizártnak, hogy Rákoshegy – megfelelő óvin-
tézkedések hiányában – egy második Újpestté vagy Csepellé váljon. (Rákoshegyi Szemle 1. évf. 1. sz., 1, 4., 3.
sz., 1.) A gyáraktól való „polgári” ódzkodás nem volt egyedülálló jelenség az agglomerációban, a cinkotai
középosztály is hasonló véleményt fogalmazott meg. Rákosi Szántó 5. évf. 28. sz. (1925), 29–30.
192
1930-ban 131 iparost, illetve iparvállalatot tartott nyilván a statisztika. Ezek közül 96 egyedül, segéd nélkül
dolgozó iparos volt, a legnagyobb „üzem” pedig, egyedüliként, a 6-10 főnyi személyzetet alkalmazó kategó-
riába tartozott. Thirring 1935, 104–105.
193
Ugyanebben az évben a helyi ipar a 131 „fővállalkozón” kívül mindössze 65 alkalmazottnak jelentett kenyér-
keresetet, vagy legalábbis ennyien fizettek adót iparengedéllyel űzött tevékenység után. Thirring 1935,
104–105.
194
BFL V.712.a:4, 35. A település éppen ezért a legmagasabb, 50%-os pótadó kivetésére kényszerült a községi
költségvetés egyensúlyban tartása, a fejlesztések lehetőségének életben tartása érdekében. E nehéz helyzet
köztudomású lehetett: a település életképességéről Keresztúrral folytatott 1926-os vitában a hegyiek sem
tudták megcáfolni például azt, hogy pénzügyeik részben az újonnan birtokba vett parcellák után fizetendő
telekilletéktől, illetve a betelepülők által fizetendő egyszeri díjtól függnek – csak abbéli hitüknek tudtak
hangot adni, hogy a telekforgalmi konjunktúra számításaik szerint tartós marad. BFL V.712.a:4, 124–135.
195
Megjegyzendő, hogy a lakosság eközben Budapestre járt például középiskolába és kórházba, amiért a
nagyközség egyébként semmit nem fizetett. (Puzsár Imre kiegészítése.)
52 LÁSZLÓ GÁBOR
kisebb-nagyobb üzletek, vendéglátó és szolgáltató egységek gyors és szerteágazó fejlő-

dését hozták magukkal, kis túlzással már az első zsófiatelepi házak megjelenése óta.196
A kereskedések és „szalonok” forgalmára kivetett forgalmi és fogyasztási adók jelen-
tették a községi bevételek egyik meghatározó részét.197 E szektor növekedésének vagy ha-
nyatlásának azonban komoly korlátja volt a közönség – lélekszám vagy konjunktúra-vi-
szonyok által meghatározott – mindenkori vásárlóereje.
Volt azonban még egy, az eddigi kereteken kívül eső erőforrása is a községnek, amelyet
nem is késlekedett programszerűen kihasználni sem a vezetés, sem a lakosság erre képes
rétege. Ez a tartalék pedig – maga a község volt, annak kihasználatlan, parcellázatlan te-
rületeivel, bérbe adható házaival, házrészeivel, szobáival. Rákoshegy területét a civilizá-
ció a korábbi évszázados, részben természeti, részben mezőgazdasági állapotából né-
hány évtized alatt kiragadta, átalakította és minden lehetséges módon kiaknázta. Az em-
beri számítás először kinyerte a föld alá rejtett értékeket a kavicsbánya megnyitásával,
majd a felszínt vette intenzív művelés alá, szőlőt telepítve a korábbi vegetáció helyére.
Miután nem bírt a természettel, a magányos érdek nagyobb és gyorsabb haszonért az em-
berek rendelkezésére bocsátotta ezt a vidéket: először nagyvonalú pazarlással „játszóte-
reket” alakított ki, amelyeken vagyonos, kezdetben idényjellegű lakók próbálták meg-
őrizni, reprodukálni parkjaikban az éppen az ő jelenlétük által fokozottabb eróziónak
kitett természetes környezetet. Majd hamar befektetési- és élettérré vált a terület. Tulaj-
donosai és állandó használói éppen saját hívogató értékeiknek: csendjének, jó levegőjé-
nek, természetes állapotának egy részét áldozták fel a saját egzisztenciájuk érdekében
építkezve, parcellázva, közlekedve, hulladékot képezve és mesterséges környezetet léte-
sítve, új utcákat nyitva és foghíjakat kitöltve. Így amíg a község önnön kezével vette ki lét-
rája alsó fokait és igyekezett azokat maga elé helyezve feljebb jutni rajtuk, másik karjával
azon kellett dolgoznia, hogy megtámogassa hajdan szilárdnak hitt alapjait. Az 1920-as
évektől egészen a második világháborúig dolgoztak egymás mellett (vagy éppen egy-
más ellen?) ezek a kezek, de amíg az első egyre kevesebbet ért el, addig a másodiknak
folyton több dolga akadt, miközben a birtokba venni érdemes területek és a terjeszkedés
energiái lassan elfogytak.
De nem volt Rákoshegy minden kis- és „nagybirtokosának” módjában, hogy új terüle-
196 -
Hosszú és látványos fejlődés vezetett el az első lépéstől, a „Lusztig-, majd Záborszky-féle fűszer- és cse
megekereskedéstől” az 1930-as évek végének több tucatnyi kis üzlettel, butikkal, vendéglővel és
könnyűipari vagy szellemi foglalkozású szolgáltatóval benépesített Rákoshegyéig. Albrecht 2007, 31., 2009,
23. A településen beszerezhető áruk, szolgáltatások összetétele lassan lefedte az igények teljes skáláját, és
bizonyos üzletekről nem mulasztják el megjegyezni a források: „budapesti színvonalú”. Mo. címtára 1931,
424–425., illetve lásd a 339. jegyz. A szélesebb árfekvésű választék és a fővárosi áru kedvezőbb megítélése
miatt persze sokan szívesen vásárolták tartós fogyasztási cikkeiket Budapesten. (Értesítő 1937, 8.)
197
Szendy 1942, 195–215.
13. kép. A báji Patay András (a mai Bél Mátyás) utca házsora az 1930-as években
teket adjon át mások birtokába. Az igény, a szükség az anyagi gyarapodásra, a következő

generáció útjának egyengetésére vagy éppen egy-egy mállóban lévő egzisztencia tataro-
zására való törekvés azonban közös volt a helyi „földnábobok” és a többséget jelentő kis-
emberek körében. Utóbbiak előtt egyetlen, bejáratott és bevett út maradt: a saját tulajdo-
nukban lévő Rákoshegy-darab továbbosztása fél-, és harmadtelkek eladásával, önállóan
bérelhető kisház, házrész létesítésével, vagy akár egy-egy szoba felhagyása utáni bérlő-
tartással azaz „partajkodással”, önnön kényelmüknek, a csendes, elzárt, tágas rákoshe-
gyi otthon ideájának megsértésével vagy átalakításával. A település lakosai, amikor a
környezetüktől már nem volt mit elvenniük, végül önmagukat zsákmányolták ki egy
jobb élet reményében.
54 LÁSZLÓ GÁBOR
A „hegyi gondolat”
Fel kell tennünk a kérdést, hogy milyen értékek, milyen eszmék nevében működött a rá-
koshegyi vezetés. Mi serkentette őket a – gyakorta nem is járó, vagy önként elhárított198 –
közvetlen és nem feltétlenül kimutatható közvetett anyagi előnyökön túli munkára? (Ne
feledjük: nem csupán tiszteletbeli cím, hanem tényleges időráfordítással járó hivatal volt
még a képviselő-testületi tagság is – az esküdtek számára pedig kötelező kötelesség volt
előbb kéthetente, majd hetente egy napon személyesen segíteni az adminisztrációt, vagy
maguk helyett napidíjast fizetni.)199 Hasonlóan fontos megismerni azt is, miféle tervek,
elgondolások mentén fejtették ki tevékenységüket, milyen Rákoshegyet láttak maguk
előtt döntéseik meghozatala során.
A társadalomtudományoknak természetesen vannak erre kész válaszaik, ezek egyike
a Bourdieu-féle szimbolius tőkeképzés elmélete. Eszerint az emberek, különösen a fel-
sőbb osztályok tagjai, ha egy közösségben hatalomra és anyagi előnyökre vágynak, lát-
szólagos altruizmussal áldozatokat hoznak a befolyásolni szándékozottakért, és az így
szerzett tekintélyt és megbecsülést azután a saját javukra fordítják, egyben a saját ma-
gukkal egyenlőek körében is növelik a presztízsüket.200 Ha azonban alaposabban meg-
vizsgáljuk a hegyi híreket, nyilvánvalóvává válik: bár a fent leírt mechanizmust sem te-
kinthetjük nem érvényesülőnek, itt többről van szó, mint puszta számításról. Ez a visel-
kedésforma ugyanis – ma úgy neveznénk, lokálpatrióta tevékenység – és ennek széles-
körű megsüvegelése általánosan jellemezte legalábbis a hegyi állandó lakosok társadal-
198
A 169–170. jegyzetben már írtunk a községi alkalmazottak nem mindig könnyű anyagi helyzetéről. A község-
házát vezető jegyzőnek szintén nem járt magas fizetés. BFL V.712.a:6, 138–139. A még díjazásban részesülő,
nem „hivatásos” tisztviselők közül a bíró és Székely László közgyám – mindketten jómódú nyugdíjasok –
még 1923-ban lemondtak a fizetésükről, előbbi csak utazási költségeinek megtérítését vette fel; ez 1932-ben
760 pengőt(!) tett ki. Székely László utóda, és a törvénybíró ugyanerre az évre fejenként 93 pengőt kapott.
BFL V.712.a:5, 93., BFL V.712.a:8, 146. Akik felvették tiszteletdíjukat, azok számára sem volt ez több csekély
kiegészítésnél – az „örök pénztáros” Kurucsó Gergely például őstermelő volt, és mellé 1932-ben összesen
332 pengőt kapott nagy felelőséggel járó szolgálataiért. BFL V.712.a:8, 146., Albrecht 2008, 37. Az esküd-
teknek törvényesen nem is adhattak fizetést, csak vízdíjukat törölhették el költségeik ellentételezéseként.
BFL V.712.a:7, 123. Ahogyan szintén láthattuk, a képviselőtestületben, a „tűz közelében” lenni nem jelentett
automatikusan megrendeléseket, jó üzleteket az iparosok, kereskedők számára sem.
199
Az általános gyakorlathoz képest méltányosabb, kéthetes periódust 1923-ban, a teendők megszaporodásával
elkerülhetetlenné váló heti egy napot 1928-ban rendelte el a bíró. BFL V.712.a:3, 48., BFL V.712.a:5, 118. Az
esküdtek feladata volt gyakran a Budapestre vagy Gödöllőre való utazással járó hivatali ügyintézés, a „kül-
szolgálat”. Helyettesítő napidíjast alkalmankénti 3 pengőnél olcsóbban nehezen találhattak, ennél keveseb-
bért községi napszámost sem sikerül fogadni. BFL V.712.a:8, 186., BFL V.712.a:8, 16. Az érme másik oldalán
azokat a képviselőtestületi tagokat találjuk, akik nem akarták vagy nem tudták vállalni a tisztségükkel járó
kötelezettségeket. Nem volt példanélküli, hogy egy fontos kérdésben hetekig nem tudott határozatot hozni
a testület a határozatképtelen létszámban való megjelelenés miatt. BFL V.712.a:3, 95., BFL V.712.a:3 103.
200
Pokol 2011, 97–98., 104–106.
mának középosztályhoz tartozó tagjait (de a maga saját logikája mentén részben talán a
munkásosztályt is). Nem csak a mindenkori vezetés számára volt irányadó gyakorlat a
községért való munkálkodás és áldozathozatal. Olyanok is rendre megtették ezt, akik-
nek nem lehetett reménye bármit is elérni azzal a parányi „tőkével”, amelyet erőfeszíté-
seik árán nyerhettek – és azok is, akiknek vagyonuk, rangjuk, (helyi) elismertségük mel-
lett erre már egyáltalán nem volt szükségük. Részint ez pótolta a jótékonysági intézmé-
nyeket, emberbaráti szervezeteket is hagyományos, a pártfogásnak és nagylelkűségnek
teret adó szerepükben.
A középosztály normarendszerébe, viselkedési kódexébe szervesen illeszkedett a ka-
ritatív, emberbaráti tevékenység – keresztényi kötelességként, reprezentációs eszköz-
ként és „szociális olajcseppként” egyaránt megállta a helyét a másoknak való segítség-
nyújtás. Ennek általában felekezeti vagy laikus egyesületek biztosították a szervezeti
hátterét, irányait pedig hagyományosan a szegények, az (árva) gyermekek, a betegek, há-
borús időkben a frontkatonák családjai, és esetleg a hajdani fegyencek (patronázs-mun-
ka) jelentették. Rákoshegyen az ehhez szükséges bázisok hiányosan álltak rendelke-
zésre, vagy egyáltalán nem képviseltették magukat. Egyházközségek, gyülekezetek hí-
ján nehezen indult meg a felekezeti szervezésű karitász. Az Országos Gyermekvédő Liga
(hadi)árvaháza, amíg működött, az érdeklődés és jótékonykodás középpontjában állt, a
„mi árváink” sorsát, életkörülményeit, iskolai előmenetelét szívén viselte a község.201 Ez
azonban önmagában kevés volt, illetve 1931-ben az árvaház Sopronba költöztetésével
meg is szűnt.202 A jószándék és a lelkesedés így folyamatosan más, illetve új utakat kere-
sett magának, és erre legalkalmasabbnak a községfejlesztési kezdeményezések bizo-
nyultak. Aláírni egy gyűjtési ívet, támogató jegyet vásárolni vagy fellépéssel segíteni a
gyűjtési esteket, Szépészeti Egyesületet szervezni vagy egyszerűen csak fákat ültetni a
templomkertben és a ház előtt mind-mind ennek a segítséget és megjelenést, köz- és ön-
érdeket összekapcsoló reflexnek az – összvolumenében igen jelentős hatású – eredménye
volt.
Ez a magatartás egyszersmind módot adhat arra, hogy felderítsük a rákoshegyi öntu-
datot, az itt élő középosztály identitásának helyspecifikus elemeit. A község sorsával va-
ló foglalkozás ugyanis – több, egymástól valamelyest eltérő – koncepció mentén rendezte
az annak jövőjéről alkotott, az éppen akkor aktuális helyzet különböző értelmezéseivel
született településpolitikai nézeteket. Ilyen nézetrendszereket a források eltérő csopor-
toktól, különböző időpontokból többet is hagyományoztak ránk – ezek vizsgálatával pe-
dig mind a községi vezetés alapelvei, mind a potens társadalmi csoportok mentalitásá-
nak helyi jellegzetességei jobban megérthetőek.
201
ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983].
202
ERH 80.108.1. [Adatok a XVII. kerületi iskolák történetéhez..., Losó József: Adatok az Országos Gyermekvé-
dő Liga Rákoshegyi fiúnevelő Intézete történetéhez, 1977, 16–19.]
56 LÁSZLÓ GÁBOR
Honnan fakadt tehát a rákoshegyi középosztály és a mindenkori vezetés községgyara-

pító szenvedélye? A magyarázatot vélhetőleg a körülmények és remények sajátos ele-
gyében találjuk meg. A „hegyi gondolat” egyik alapvető élménye volt a Rákoskeresztúrral
szerzett rossz tapasztalat, az elhanyagoltság érzése és a nehéz szakítás. Értelmezésük
szerint „a túlnyomó részt intelligens lakosság a zömmel földművesek lakta Keresztúr-
ban nem talált megfelelő érdekképviseletet, és nem látta lehetségesnek ebben a házasság-
ban a földrajzi adottságokat, a magasságot kihasználva nyaralóteleppé fejlődni a főváro-
siak számára...” Keresztúr földműves gondolkodású képviselő-testülete nem törődött a
„teleppel, ahol urak laknak” – vagy legalábbis képtelen volt megérteni azt. „A cultur igé-
nyek kielégítése sem volt lehetséges a földműves vezetés által.”203
Ma már nehezen állapítható meg, hogy vajon tényleg tudatosan elhanyagolta-e a főleg
földművesek által vezetett Keresztúr a déli telepet a Rákosligettel szerzett rossz tapasz-
talatai és a – hajdan munkát jelentő szőlőhegy helyén terpeszkedő – „urakkal” kapcso-
latos ellenérzések miatt, vagy egyszerűen csak nem jutott pénz és figyelem a sok prob-
lémával terhes központi településterület mellett egy ilyen, csekély lélekszámú és részben
időszakosan lakott, ráadásul teljesen más igényeket támasztó telepre. A hegyi részről
megfogalmazott panaszok részben objektív tények (például a túl messze eső közintéz-
mények, a nehezen járható utak, a Budapesten dolgozóknak kedvezőtlen nyitva tartás,
másutt csak kulturális eltérések miatti meg nem értés vagy részigazság a hegyi jeremiád,
mint a vízművek esetében.
A hatás persze ellenhatást szült: „...a rákoshegyi lakos soha nem is érezte magát – 1922
év előtt sem – rákoskeresztúri polgárnak.”204 Keresztúron földművesek élnek, „40-50 fő-
nyi intelligencia”, Hegyen „hivatalnokok és kereskedők” – „de iparos és munkáslakossá-
gunk is minden törekvésében és gondolkozásmódjában teljesen más”. Ráadásul a két né-
pesség közötti korábbi diszharmónia, „sajnos, valóságos ellenséges érzületté fejlő-
dött”.205 A szomszéd település – az előforduló tényleges nehézségeken, súrlódásokon túl
is – sokáig volt egyfajta természetes ellenség, kölcsönös levélváltásokkal, rágalmakkal fű-
szerezve a viszonyt a vármegye és a sajtó nyilvánossága előtt. A keresztúri vezetés, külö-
nösen Tarnay főjegyző idején, nehezen nyugodott bele a telep elvesztésébe, és életképte-
203
BFL V.712.a:4, 24, 124–139.
204
BFL V.712.a:4, 133–134.
205
BFL V.712.a:4, 137–138. Hogy ebben és az előző állításban mennyi a valóság és mennyi az ideológia, sajnos le-
hetetlen megállapítani. A lakosság mozgását mutató bejelentőkönyvek tanulsága szerint a „békés” években
sem volt számottevő a népmozgás a két szomszédos település között, ám ez az adat önmagában kevés bár-
miféle következtetés levonásához.
lennek állította be Hegyet, időről-időre javasolva önállóságának visszavonását.206 Ez a

politika csak fokozta azt, ami már eleve megvolt: a rákoshegyiek bizonyítási vágyát. Ke-
resztúr kimondva-kimondatlanul viszonyítási ponttá, lehagyandó riválissá vált, ame-
lyet túl kellett szárnyalni, értelmet és alapot adva ezzel az elszakadási mozgalomban
hangoztatott érveknek.207 Ez a merev álláspont az 1930-as évekre bizonyos területeken
206
Különösen heves indulatok dúltak az 1925 és 1926 között. Ekkor (mint fentebb már említettük) dr. Pechány
Adolf kormánybiztos és Masztich József rákoshegyi lakosok aláírásgyűjtést kezdeményeztek az „életképte-
len” település visszacsatolásáért. A közvélemény többsége ugyan elítélte az akciót és „a fejlődéshez szük-
séges harmóniának felesleges izgalmakkal való megzavarásának felfüggesztésére” szólított fel (BFL V.712.
a:4, 112), ám ez módot nyújtott Keresztúrnak a támadásokra. Az elfajuló vita, amely a Belügyminisztérium
előtt ért véget, a hegyi gondolat nagy – és talán még egy tényleges újraegyesítési veszély ellen folytatott –
apologetikája. (BFL V.712.a:4, 124–135.) A következő nagy botrányt 1929-ben a kényszerűségből közösen
fenntartott iparos tanonciskola jelentette, amelynek költség-megosztásakor a keresztúri fél az iskolafenn-
tartó államsegélyt titokban kizárólag a maga javára könyvelte el, és ezen változtatni, valamint az iskola fel-
ügyelőbizottságában egy rákoshegyi pozíciót biztosítani csak hosszú és kíméletlen tárgyalássorozat után
volt hajlandó. (BFL V.712.a:6, 141., BFL V.712.a:7, 58, 112., BFL V.712.a:8, 4.) A két rákoshegyi „határkiigazí-
tás”, kisebb keresztúri lakóközösségek sikeres illetékesség-váltási kérelme 1930-ban szintén nagy port ka-
vart, a „mondvacsinált községet” tudatos rablással, lakóinak megvásárlásával, kecsegtetésével vádolta meg
a nyilvánosság előtt a főjegyző, és némi igazság volt is állításaiban. Ekkor került (talán nem először) felvetés-
re általa a négy település (Keresztúr, Hegy, Csaba és Liget) egyesítésének ötlete, amely nagy tiltakozást vál-
tott ki a hegyiekből. (BFL V.712.a:7, 191–192., Rákoshegyi Szemle 1. évf., 4. sz., 2.) Albrecht 2008, 40. A követ-
kező bonyodalmat már Hegy nyílt „támadása” támasztja, amikor az MTA parcellázásai, a Zsuzsanna-telep
kialakítása idején nyíltan beszél e Keresztúrhoz tartozó terület Hegyhez csatolásának szükségességéről, és
ennek szellemében alakítja ki a vezetékes vizet kérő területtel szembeni politikáját. Egyúttal a település déli
területeit, a Zsellér-dűlőt, a temető környékét és a Károly király utca végének folytatását is szeretné kiigazí-
tani. Kérelmét eljuttatja a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, a Zsuzsanna-telepet pedig kevés híján meg is
szerzi – az összegyűjtött aláírásokat végül is elégtelennek találja a bíróság: Keresztúr megkönnyebbülhetett,
a viszony azonban sokáig fagyos maradt. BFL V.712.a:10, 107., BFL V.712.a:7, 137–139.
207
Ez a gondolatmenet, amely minden nagyobb évfordulón, avatáson elmondott rákoshegyi beszédben ott búj-
kált, talán báji Patay András díszpolgárrá avatásakor mondott beszédében ragadható meg leginkább. A bíró
itt fogalmazta meg nyíltan: a környéki települések mosolyogva, kárörvendve figyelték Hegy első bukdá-
csoló lépéseit, hiszen „még egy ív papírjuk sincsen” – a polgárok azonban bizonyítani akartak és irigyeltté
tenni községüket a szomszédos települések tagjai előtt, és lám, napjaikban mindenki elismerését fejezi ki a
település bámulatos fejlődése miatt. (BFL V.712.a:9, 148–149.) Nem alaptalanul érezhetjük úgy, hogy ez a két-
ségtelenül végbement gyarapodás az öntudatos hegyi polgár számára saját és közössége teljesítményének
egyfajta „hőskölteménye” volt.
58 LÁSZLÓ GÁBOR
kényszerű együttműködéssé szelídült,208 és az ellentét egy Liget, Hegy és Keresztúr felett

„univerzálisan” mozgó és mindenütt szívesen látott értelmiségi kör kialakulásának kö-
szönhetően is mérséklődött, de soha nem enyészett el teljesen.
Ennek az értelmiségi csoportnak a kialakulásában – a lassan Keresztúron is előtérbe
kerülő egyházi megújulás erőinek a Hegyen buzgolkodókhoz való közeledése mellett –
elsődleges szereppel az elemi és polgári iskolai tanítók közössége bírt. Ez a hivatása,
műveltsége, életkörülményei által erősen integrált csoport munkahelye, lakóhelye és
társasági életben betöltött szerepe alapján nem csak egy-egy településhez kötődött, ha-
nem sok esetben kettőhöz, háromhoz is, például Fülöp Jolán keresztúri polgári iskolai
igazgatóhelyettes, aki a hegyi lakhatás biztosította színvonalhoz ragaszkodva egyszerre
volt jelen mindkét község kulturális életének szervezésében.209 Ez a csoport a települése-
ket átfogó eseményeket, programokat szervezett, például népművelő előadássorozatot,
grafikai kiállításokat, és keresztúriként is gyakran vette igénybe munkája során a Hegy
nyújtotta szolgáltatásokat, például a mozit210 vagy a kiránduló útvonalakat.211 Működé-
sük révén közeledett egymáshoz a két község (illetve harmadikként Liget) „intelligen-
ciája”. Bár hatása már inkább a következő, háború utáni generációban érződhetett, de
meg kell említeni a közös tanteremben, padban eltöltött iskolás évek hatását is, amely
szorosabbra vonta a hasonló státusú hegyi és keresztúri gyermekek között a pajtási, bará-
ti szálakat, és egy, a szüleikétől alapvetően eltérő szocializációs kontextusban alakította
ki a két település közötti viszony alapvetéseit.
A közvetlen szomszédság mellett a másik identitásformáló tényező a gyarapodó, a la-
kosság életéhez és mindennapjaihoz ezer szállal kötődő főváros volt. Budapest jelentette a
megélhetést,212 az igazán nívós kikapcsolódás, oktatás, egészségügyi ellátás helyét, egyes
208
A már említett tanonciskola mellett más intézményeken is osztozott a két település: a rákoshegyi elemi és a
rákoskeresztúri polgári iskolán, a közösen felépített és üzemeltetett keresztúri vágóhídon (BFL V.712.a:5,
152.), a szintén ott működő Stefánia Szövetség állomásán (BFL V.712.a:6, 74.), de közös volt az Iparos Kör (Rá-
koskeresztúri Általános Ipartestület Értesítője 1. évf., 1. sz. (1935), 2.), a „Maribusz” (Albrecht 1997, 131–135.,
2009, 88–92.), az egyházi élet bizonyos elemei, a teherforgalmi vasútállomás (ERH 83.29.1. [Bartók Albert
előadása Rákoshegy történetéről, 1983]) – a felsorolás messze nem teljes. Mindezek a mindennapi szituációk
előbb az egyének szintjén, később, Rákoshegy pozíciójának megerősödésével, „politikai” viszonylatban is
kialakítottak egy nem feltétlenül szívélyes, de mégiscsak működő modus vivendit. Az ellentétek mindemel-
lett önmaguktól, a migrációnak és a következő generáció felcseperedésének köszönhetően is tompultak.
209
Lásd Értesítő 1940, 1942.
210
A mozi történetével külön nem foglalkozunk; az intézmény történetének legújabb részletgazdag összefogla-
lása: Reitinger 2013. (A szerk.)
211
Lásd pl. Értesítő 1931, 1932, 1938.
212
Erről részletesen a rákoshegyi társadalom ismertetésénél szólunk, itt csak néhány adatot közlünk: egy 1931-
es statisztika szerint az iparban, a szolgáltató szektorban és a közlekedésben dolgozó hegyi lakosok 56%-a
dolgozott Budapesten. (Magyary 1938, 63.). Más felmérések a kenyérkeresők 40–60%-át tekintik ingázónak,
az utóbbi számot valószínűbbnek tartjuk. (Ruisz 1948, 12–13.)
árukhoz vagy kezdetben a vallásos élet színvonalas gyakorlásához való hozzáférés lehe-
tőségét a hegyiek többsége számára. Néhány szemléltető példát hadd idézzünk. Az éjjeli
utolsó vonatot „színházi járatnak” keresztelte el a köznyelv, mert a nap utolsó óráiban
ezzel jöttek haza (nem kevesen) azok, akik a budapesti színházak vagy mulatók valame-
lyikében töltötték az időt. A hazatérés időpontját így is túlságosan korainak találó lako-
sok többször kérvényezték egy még későbbi járat forgalomba állítását.213 A helyben elér-
hető oktatás legmagasabb szintjét a hegyiek számára a keresztúri vagy ligeti polgári isko-
la jelentette, és a gimnáziumi kihelyezett tagozatért folytatott – eredménytelen – harc
ellenére az érettségire vagy csak magasabb szintű szakképzettség elérésére törekvők
előtt csak a mindennapos ingázás lehetősége maradt. (Legtöbben általában a kőbányai
Szent László Gimnáziumba jártak.)214 A községnek sokáig nem volt saját, önálló orvosa,
fogorvosa, de még patikája sem. A nőgyógyászati ellátást helyben egyetlen szülésznő
jelentette, járványos megbetegedés esetén csak a vármegyei fertőtlenítő kocsira, meg egy
hamvába holt járványkórház-tervezetre számíthattak. Sürgősségi vagy kórházi ellátá-
sért a fővárosba kellett utazni, amely éjszaka, a mentőszolgálat kiforratlansága miatt,
nem volt mindig magától értetődő és gyors lehetőség.215 A hitéleti igények helyi kielégíté-
sének – legalábbis kezdeti – nehézségeit pedig érzékletesen fejezi ki a tény: az evangéli-
kusok egy része vasárnaponként a Deák térre utazott istentiszteletre.216
Budapest a kiköltözötteknek a feladott, a vidékről Rákoshegyig eljutottaknak a még
éppen el nem ért civilizációs szintet jelentette tehát. Villamost, aszfaltot, kávéházat, köz-
ponti fűtést, telefont és korzót.217 Hordozta azonban, jelképként és valóságosan egyaránt,
mindazt, aminek a tagadását, jobbra cserélését látták saját földjükben a korábban a fővá-
rosban élő hegyiek: az egészségkárosító hatásokat, különösen a port és az elkapható fer-
213
Albrecht 2008, 117., Rákoshegyi Szemle 1. évf., 3. sz., 3.
214
Rákoshegyi Szemle 1. évf. 2. sz., 4., Albrecht 1997, 58., 2009, 41.
215
Lásd bővebben Melly 1936, 143–144.
216
Lásd bővebben az Egyházi élet, felekezetek c. fejezetben.
217
E rövid, kiragadott felsorolás olyan elemeket foglal magába, amelyek rákoshegyi megvalósítására alkalman-
ként vagy programszerűen törekedett a közösség. A kötött pályás városi közlekedési hálózatba való bekap-
csolódás az 1930-as évektől kezdve, ha úgy tetszik, napjainkig élő kívánság. A burkolt útfelületek kérdésére
később részletesen kitérünk. A klasszikus értelemben vett úriember-térrel, a kávéházzal szemben csak rész-
ben állta meg a helyét a jellegükben hasonló vendéglők, kocsmák és egy félig-meddig annak tekinthető cuk-
rászda alternatívája. (ERH 77.42.1–6. [Adatok Rákoshegy ipar- és kereskedelemtörténetéhez, Krieger István
gyűjtése], é.n.) A fővárosban terjedő gázvezetékek és a nyomukban kialakuló, új fűtési rendszerek ugyan
nem feltétlenül hatékonyabb, de mindenképpen kényelmesebb megoldást jelentettek, mint a fa- és szén-
fűtésű kályhák, kandallók és kazánok Rákoshegyen. (Albrecht 2008, 113.) A telefonvonal sokáig tartó hiánya
komoly politikai tiltakozást szült 1931-ben, nem eredménytelenül: 1937-ben már legalább 49 embernek volt
telefonja a községben. Végül a sétatér, a korzó, a középosztály kultúrájának, napirendjének (is) fontos eleme
is csak hosszú várakozás után alakulhatott ki a maga kissé félmegoldás jellegű arculatával. (Rákoshegyi
Szemle 1. évf., 2. sz., (1931), 2., 1. évf., 4. sz., (1931), 3., Katholikus Értesítő 4. évf., 5. sz., (1937), 6.)
60 LÁSZLÓ GÁBOR
14. kép. Erdős Renée családjával a kertben (Színházi Élet riportja, 1928. július 22–28.)
tőzéseket, a tömeget és a zajt, a bűnözést, nyomort és prostitúciót, a szocializmust és koz-

mopolitizmust.218 Budapest szomszédsága egyszerre volt inspiráló és frusztráló, a hiá-
nyok és az előnyök állandó egymásra mutogatásának kiindulópontja.219 Éppen ezért volt
elemi jelentősége az itteniek számára annak, hogy újra és újra megerősítsék önmaguk és
a külvilág előtt is: nem választottak rosszul azzal, hogy Rákoshegyen rendezték be hosz-
szabb-rövidebb időre az életüket, az így szerzett előnyök meghaladják a döntésből faka-
dó kellemetlenségeket.
218
Különösen igaz ez a járványos betegségekre és a bűnözésre, amelyektől fokozottan tartottak a községben, és
nem csekély összeget fektettek az egészségügyi ellátás színvonalának fejlesztésébe egészen az 1941-ben át-
adott egészségházig, illetve a közbiztonságot biztosító, állandó csendőri jelenlét garantálásához is megte-
remtették a feltételeket egy előírás szerinti pihenőszoba megvásárlásával és kiépítésével. BFL V.712.a:6, 29.,
BFL V.712.a:11, 520.
219
BFL V.712.a:3, 129., BFL V.712.a:6, 29.
Ez a választás, illetve Rákoshegy híre, megítélése korántsem volt ugyanis olyan kedve-
ző a közvélemény szemében, mint ahogyan azt az itteni lakosok látták vagy láttatni akar-
ták. Jól mutatja ezt Erdős Renée 1936-ban a Pesti Hírlapba „A subalpin” címmel írt cikke.
Az írónő ebben hosszan részletezte Rákoshegy előnyeit: nagyszerű, „szubalpin” levegő-
jét, a csendet, az akácillatot, a jó közlekedést – és maga is beismerte, hogy ez a cikk részint
apologetika a lakhelyválasztását nem értő barátai számára.220 Bizonyára az sem volt üres
formaság, hogy a képviselő-testület határozatban köszönte meg ezt a méltatást, és a köz-
ség jó hírén való munkálkodás folytatására kérte fel a község híres lakóját.221 Budapest
határain kívülre költözni és ingázni ugyanis mindenképpen presztízsveszteséggel járt
tisztviselőnek, kereskedőnek, de akár még egy iskolásnak is.222 Hiába jelenthettek a „pe-
rifériás” vagy vidéki otthonok tágasabb, egészségesebb környezetet, az „olcsóság,” a pa-
raszti vagy proletár környezet, az alacsony „kultúrszínvonal” képzetei mégis gyakran
kötődtek ezek állandó lakóhelyként való használatához. Ez alól kivételt a pesti oldalon
csak néhány település élvezett, amelyeket a középosztály tágas, fényűző, főleg nyaralás-
ra használt saját villáival hozott összefüggésbe a közvélemény, és amelyek közül alig-
hanem Mátyásföldet tekintették etalonnak. Ebbe az exkluzív körbe azonban nem, vagy
nem egyértelműen kap helyet az iparos és munkás lakossággal is rendelkező, az igazán
módosaknak megfelelő nyári társasági életet nem feltétlenül kínáló, még formálódóban
lévő Rákoshegy. Ha megnézünk néhány, Nagy-Budapest községeiről készült összefogla-
lót, kiderül, hogy egyik sem alkalmazza Hegyre a Mátyásföld, vagy akárcsak Rákosliget
leírásánál használt pozitív jelzőket. A nagyközönség nem tartotta tipikus középosztályi
paradicsomnak Rákoshegyet, noha elismerte bizonyos érdemeit.223
A helyben lakók viszont rendületlenül hittek településük nagyszerűségében, és a csen-
220
Albrecht 2008, 15. „Oh, ennek egyszer még nagy jövője lesz!” – adja a cikkben az írónő orvosa szájába a
„gyógyhelyet” méltató szavakat a „kis, ismeretlen, négyezer lakosú nyaralótelep” adottságairól, amelyet el
fognak lepni az emberek.
221
BFL V.712.a:9, 26.
222
Németh László „A Medve utcai polgári” című írásában emlékezik meg arról, hogy az iskolába Budapest ha-
tárain kívülről járó tanulók hasonló pozíciójú budapesti családok gyermekeinél kevesebb tekintélyt élvez-
tek. Megörökíti azt a közkeletű vélekedést is, hogy a szűkebb fővárosi lakásokban élők számára a nagyobb
vidéki házak nem gyakran számítottak vonzó alternatívának, inkább sok bérlőt vagy több családot összezsú-
foló, vagy a nyomorúság más titkait rejtő, kellemetlen és korszerűtlen lakóhelyeket tételeztek fel a kertvárosi
vagy falusi ingázók otthonaként. Németh 1988, 154.
223
Az 1938-as, Nagy-Budapestet bemutató fővárosi kötet például nyaralóhelyként csupán két települést, Alagot
és Mátyásföldet említ. Rákoshegyről alkotott véleménye: szépen fejlődő kertes település, és „e fejlődésnek
ipartelepek sem állnak útjában”, de más, „odahaza” gyakran emlegetett adottságairól nem számol be az
egyébként igen alapos kötet. Magyary 1938, 59. Zsemley Oszkár gyakran idézett munkájában megemlíti
ugyan a Rákoshegyen nyaraló középosztályt, az előnyös természeti tulajdonságokat, de hosszan sorolja a
hiányosságokat és fejletlenségeket is, és az a hangnem, amellyel a hegyi polgár beszélt saját településéről, itt
– jogosan és reálisan – csak Mátyásföldnek, a „kulturoázisnak” jár ki. Zsemley 1938, 301., 306.
62 LÁSZLÓ GÁBOR
15. kép. Bartók Béla fiával a rákoshegyi ház kertjében, 1913
16. kép. Vecsey Ferenc gyermekkorában a tengerparton 17. kép. Vidor Imre
des, falusiból egyre inkább kertvárosivá alakuló miliő előnyeit élvezve mélyítették rá-
koshegyi polgári önbizalmukat. Ha valamely felettes közigazgatási szerv vagy egy közü-
let nem értett egyet az aktuális községi állásponttal, vagy késlekedett egy Rákoshegyen
már régóta szorgalmazott fejlesztés, bővítés megvalósításával – mint például a telefon-
vonalak bekötésével, a budapesti villamosközlekedés kiterjesztésével vagy a vonatok sű-
rítésével – ez az önérzet mindjárt jogtalan elhanyagoltságot kiáltott, a település „mosto-
hagyermekké” való lefokozódását állapítva meg a nyilvánosság előtt. (Ez a sérelmi kom-
munikáció önmagán túlmutatva jelzi: a nagyvárosból kiköltözött rákoshegyiek igényei
és valós lehetőségei közötti különbség mértékét nem feltétlenül érzékelték reálisan a la-
kosok, és alkalmasint olyan hangot ütöttek meg, amelynek alapján otthonuk, ha nem is
Budapesttel, de legalábbis annak „perifériáival” egyenlő súlyú és fontosságú település
lenne: bizonyos értelemben egy későbbi külvárosi önértékelés és annak kommunikációs
panelei előképeit láthatjuk már ekkor.)224
Ha viszont egy legalább kicsit is ismert közéleti személy, művész, üzletember töltött
egy-két nyarat a nagyközségben vagy telepedett le köreikben, személyét szinte trófea-
ként kitették a községháza homlokzatára: egyetlen Budapest-környéki település önképé-
ben, kommunikációjában sem kaptak olyan hangsúlyos szerepet a „csillagok”, mint Rá-
koshegyében.225
Hasonlóképp ezt a községi önbecsülést erősítette az összes kedvező természeti körül-
mény a széljárástól226 az akácvirágzás illatáig,227 illetve minden civilizációs vívmány a
széles gyalogjáróktól a vízműven át a temető kerítéséig – még akkor is, ha némelyik új
224
A főváros szempontjából a kortárs vélemény éppen ennek ellenkezője volt: a kertvárosi és falusi jellegű
agglomerációban Nagy-Budapest fejlődésének akadályozó tényezőit, építészetileg és infrastrukturálisan
pazarló, nehezen vagy sehogyan sem felzárkóztatható területeket láttak, amelyekre csak a városias beépí-
tésű környéki települések után lehetséges forrásokat fordítani. (Rákoshegyi Szemle 1. évf., 1. sz., 4., 2. sz., 2.,
Tattay 1940, 6.)
225
Szerényi Gyuláné visszaemlékezése (ERH 82.12.1. [Rákoshegyi nevezetes személyiségek adatai. Szerényi
Gyuláné sz. Joó Klára visszaemlékezése, 1982]) kiváló példa erre a szemléletre és gyakorlatra, de Zsemley
munkájában (Zsemley 1938, 306–307.) is ugyanez tükröződik a – nyilván a községtől nyert információk
alapján készített – hosszú, és más ismertetésekben sokkal kevésbé hangsúlyos híresség-listán. Hogy a mai
rákoshegyi emlékezet-konstruálás hasonló szemlélete erről a tőről fakad-e vagy önmagától kialakult
jelenség, a rendelkezésre álló források alapján nem tudtuk eldönteni.
226
Visszatérő elem, lásd például Erdős Renée „A subalpin” című cikkében. (Albrecht 2008, 15.) Elsősorban az itt
uralkodó, tavasszal általában különösen élénk északnyugati szélnek (BFL V.712.a:3, 137.), és az ennek megfe-
lelő, az itteni falvak hagyományára támaszkodó utcatájolásnak (Haltenberger 1947, 435.) és domborzati sa-
játosságainak köszönhetően Rákoshegy valóban nem a Pest-környékre jellemző, a főváros felől érkező
szennyezett levegővel telítődött. Magyary 1938, 64.
227
A mellékutcák fölött összeboruló akácfasor, illetve a még birtokba nem vett telkeken erdőként növő akácos
vegetáció nem csak az írónőben, de a jelen visszaemlékezőiben is mély nyomot hagyott: „a gyógyító csend és
a környező erdők lehelte, testet-lelket üdítő tiszta levegő, a tavaszi tömény akácillat vonzotta ide” például
Zsótér Ferenc családját is. Albrecht 1997, 123., 2008, 15., 2009, 83.
64 LÁSZLÓ GÁBOR
fejlesztés átadása, megléte egyenlő volt az adott terülen való viszonylagos lemaradás
elismerésével, mint például az az egészségügy vagy a közlekedés terén előfordult. Az –
egyébként gyakran jogosan elismeréssel szemlélt – eredmények így időnként „helyiérté-
küket vesztve” épültek be a községi tudatba. Ennek iskolapéldája lehetne a község észa-
ki, nagy telkeken, tágas kertekben megépült illusztris házakkal ékes részének elkereszte-
lése – villanegyednek,228 amely megnevezés nem csak egyszerűen túlzás, de tanulságos
módon irányzatos is: sosemvolt tekintélyt ad így maga a község nem villanegyedi több-
sége az egyik településrész kiemelésével egész Rákoshegynek. Ahol még a nevezéktan-
ban is a község ilyen mértékű bizonyítási vágya érvényesült, ott ugyanez megvalósult a
gyakorlat apróbb-nagyobb lépéseiben is, a saját kertek díszeinek feláldozásával létesített
közparkoktól a közadakozáskor rendre megnyíló pénztárcákon át a Szépítő Egyesület
életre hívásáig.
Érdemes megemlítenünk azt a tényt is, hogy a rákoshegyi identitás a lakosság ezt valló
részének többsége számára (mert nem minden rákoshegyi lakos volt kötődéseit tekintve
is rákoshegyi) egy felnőtt fejjel, tudatosan felvett érzület volt. A község demográfiai sajá-
18. kép. Rákoshegy látképe a víztoronyból észak felé, 1930 körül. A fehértetős épület a mára lebontott
jegyzőház
228
A legkorábbi írásos emléke e szóhasználatnak 1928-ból származik, egy képviselő-testületi ülésről – tehát a
mindennapi szóhasználatban már valószínűleg hamarább elterjedt ez a megnevezés. BFL V.712.a:5, 204.
tosságai miatt csak igen kevés gyermeket neveltek fel a beépítetlen telkek spontán játszó-
terei,229 és az iskolapadokban ide szocializálódott fiatalok közül felnövésük után Rákos-
hegyen maradók aránya sem volt nagy a betelepültekéhez viszonyítva.230 Természetes
kötődése tehát csak keveseknek volt a községhez. De akiknek volt is: Rákoshegy, fiatal
kora miatt, alig termelt ki olyan gyakorlati vagy szimbolikus tényezőket, emlékezet-he-
lyeket, amelyek elfogadásával, értékrendbe építésével a helyi mentalitás komolyabban
azonosulhatott volna, és még kevésbé olyanokat, amely egy kívülről jövő számára a meg-
különböztető jegy szerepkörébe kerülhettek volna. Igazság szerint a község hősei sokkal
inkább voltak az itt megfordult hírességek, illetve a községi vezetők és alkalmazottak.
Nincs is ezen mit csodálni, hiszen a rákoshegyi identitás pilléreit díszítő szobrok valóban
inkább a jelent, mint a múltat ábrázolták. Rákoshegyhez kötődni ugyanis elsősorban azt
jelentette: egy életformához kötődni, egy más ritmusú, sajátos körülmények között
folytatott életre mondani nap mint nap (nem feltétlenül könnyű) igent. A „hegyi álom”, e
nagy mozgósító erejű eszme a mindennapi lét és az anyagiak talajában gyökeredzett, és
örömei, céljai is jószerivel ugyanebbe a „szférába” irányultak.
Nem jelenti ez persze azt, hogy a hegyi lakosság anyagiasabb lett volna, mint a kör-
nyék polgárai, azonban az identitás szellemi, erkölcsi alapjai lakóhelytől függetlenül
adottak voltak részint a kereszténység, részint az „intelligencia” számára a nemzeti kö-
zéposztály, a munkások számára pedig általában a szociáldemokrácia univerzális ká-
nonjainak értékcsomagjai által. A miliő, az életkörülmények természetesen árnyalhatták
ezeket a nézetrendszereket, például a Rákoshegyen a fővárosinál könnyebben megte-
remthető „veszíteni valók” konzervativizmust serkentő befolyásával, különösen az átla-
gosnál jobb körülmények között élő (szak)munkások körében. A községi mentalitáshoz
azonban így sem adott hozzá sok egyedi vonást a polgárok jellemző társadalmi-politikai
229
A természetben való játék, barangolás, kerékpározás – szinte társadalmi helyzettől függetlenül – a Hegyen
nyaraló vagy itt lakó gyermekek számára elérhető és kedves foglalatosság volt. Különösen a bányagödör, a
házaktól délre fekvő szőlők, gyümölcsösök és erdők, illetve a Rákos-patak jelentettek vonzó célpontot nyá-
ron és némelyik télen is. A nagy kertek szintén módot adtak a szabadban való kikapcsolódásra, módosabb
családoknál akár asztali tenisszel és más külső játékokkal vagy éppen medencével kiegészítve. Albrecht
1997, 31–32., 85., 2009, 23–24., 59., Albrecht 2009, 74–75., 125–129.
230
Erről részletesebben a Rákoshegy társadalmát bemutató fejezetben írunk.
66 LÁSZLÓ GÁBOR
gondolkodásmódja, legfeljebb azután, hogy a korábbi összhangot megbontotta a hun-

garista eszmék231 által támasztott, gyászos kimenetelű verseny.
A hétköznapokat a hegyi kis „tusculanumokban” töltve, az itteni társaságban kikap-
csolódva (vagy épp a településen lakók kiszolgálásából megélve) azonban e mikrovilág
lüktetése a be- és kiutazás, a Budapest, a környék és a „mi”, a már említett előnyök és
hátrányok körül zajlott, ebben találva témát, dicsőséget és ellenvéleményt, örömet és bá-
natot is akár. Az érem két oldalát ugyanis a Kaszinó legjobb tarokk-partijai, a leghangula-
tosabb kora őszi esték és a Mitrovátz-vendéglő legkellemesebb vacsorái sem fedhették el
teljesen. A Budapest és Rákoshegy közötti távolság – civilizációsan és fizikailag egyaránt
– nap mint nap megtapasztalható valóság és hiány, ha úgy tetszik: tövis maradt a lakos-
ság életében. És nem is feltétlenül csekély vagy észrevétlen, ahogyan erről a rövid életű
községi lap, a Rákoshegyi Szemle hasábjain megjelent lírai hangvételű tárca is tanúsko-
dik, komor képekkel ecsetelve az alig-alig kivilágított téli éjszakában botorkáló „hazajá-
ró lelkek”, az „élet rabszolgái” – az állomásról hazatérő munkások és hivatalnokok fá-
radt végzetét.232
Éppen a mérleg két serpenyője közötti egyensúly önmagukba mélyedve sem egyértel-
műen megállapítható volta késztette arra a rákoshegyi vezetést és középrétegeket, hogy
231
A településen az 1930-as évek végéig problémamentesen működött együtt a közéletben és a társaságban a
keresztény és zsidó identitású középosztály – közös volt részvételük a kulturális, a jótékonysági akciókban,
a képviselőtestület munkájában egyaránt szerepet vállaltak, például az evangélikus templom építésére
zsidók is adakoztak, stb. A hungarista eszmék azonban – elsősorban a kispolgárok és a munkások körében,
és főleg a később betelepültek között – fokozatosan teret nyertek. Az 1935-ös választásokon 656 fő szavazott
rájuk, 1939-ben, az első zsidó törvények után már több, mint 856 voksot, 35%-ot kaptak a községben a szélső-
séges erők, és a választások előtt egy évvel már röplap-háború dúlt köztük és a szocdemek között. Egy ke-
véssé hiteles, de a történések fő vonalait megbízhatóan visszaadó regény (Dohány–Falus 1987) szerint a
mozgalom vezetői, gyakorlati irányítói a kisebb boltok tulajdonosai közül kerültek ki, azonban az 1939-ben
megválasztott új főjegyző, Csanády György, a hírhedt Endre László Pest megyei főispán közeli rokona
erősen rokonszenvezett velük. Az általa is serkentett, bár kétségtelenül nem egyedül az ő számlájára írható
új áramlatok jele, hogy a község 1000 pengő támogatást utalt 1944-ben a Bosnyák Zoltán-féle, Endre László
pártfogását élvező Zsidókérdéskutató Magyar Intézet támogatására, pártoló tagdíjként. Hódos Mária
kutatásai alapján úgy tűnik, az 1940-es évekre a korábban integrált társadalmi csoportok egysége megbom-
lott, és a keresztény középosztály többsége fásultan vagy épp a haszon reményében szemlélte a zsidóság sor-
sát – mentésre, közbenjárásra vállalkozó, tiszteletet érdemlő kivételekkel. Gyöngyössy 2005, 15–17., 61., Hó-
dos 2006, 157., 182., 208–209., 243., 262., 264., 269., 324–325., 333–336., László 2008, 8–17., BFL V.712.a:12, 282.,
BFL V.712.a:39–40., Dohány–Falus 1987, 59, 178.
232
„Kik ezek? Láttad-e már őket? Pedig mindig láthatod, amikor ilyen ködös, hideg estben zakatolva gördül be a
sötét, hatalmas érckolosszus – a vonat [...] Mikor fekete ajtajai felnyílnak s egyenként szállnak ki belőle nagy,
súlyos léptekkel az élet rabszolgái. Meggörnyedve a napi munkától, a vállukon lévő súlyos tehertől: az élet
keresztjétől; fáradtan, komoran lépdelnek egymás után. Kisértetiesen, zajtalanul, némán. Bele a nagy sötét-
ségbe. Egy-egy villanylámpa fényénél újra meg újra feltűnik imbolygó körvonaluk, aztán ismét belevesznek
a sötétségbe [...] Kik ezek? Láttad már őket? [...] Úgy-e, ismeritek? Hiszen mi vagyunk, saját magunk. Te is. Ő
is. Én is. Mert hiszen mi vagyunk ezek a – hazajáró lelkek.” Rákoshegyi Szemle 1. évf., 1. sz. (1931), 3.
mindent megtegyenek a Hegyen lakozás előnyeinek gyarapítására, fejlesztésére – hiszen

maguknak építették azt.233 Azonban annak a meghatározásában, hogy ezt milyen
vezérfonal mentén is kellene – vagy inkább: milyen mentén szabad – végrehajtani, már
erősen megoszlottak a vélemények. Természetesen mindig voltak naiv, vagy a realitás-
érzéknek híján lévő elképzelések és kezdeményezések – az ötletek kavalkádjáról talán
fogalmat alkothatunk az említett lapban leközölt esetből, amikor is egy nyugdíjas kártya-
kör kezdett aláírásgyűjtésbe a közel kilencszázezer köbméter űrtartalmú bányagödör –
horgásztóvá alakításának érdekében.234 Az időnként messzire szárnyaló fantázia észre-
vételezése mellett az eset fontos és kiemelendő vonása az alulról jövő, önszerveződő
mozgalmak gyakori és hatékony fellépése egy-egy cél vagy érdekcsoport érdekében: a
polgári társadalom efféle megmozdulásai végigkísérik a település történetét, gyakran
sikeresen lobbizva a vezetés szűkebb köreiben vagy a mecénások pénztárcája körül.235
A meseországba tartozó felvetéseken túl azonban ténylegesen átgondolásra érdemes
koncepciókat is megfogalmaztak a község jövője felől gondolkodók. Ezek sem alapultak
persze konkrét költségvetési számadatokon vagy a közelmúlt gazdasági folyamatainak
beható elemzésén. Fundamentumuk a hit volt: a megingathatatlan bizalom abban, hogy
a község alaptermészete a folyamatos növekedés, a gyarapodás lélekszámban, beépítettség-
ben, bevételben, kultúrában, „komoly emberekben”. Még községi háztartást is alapoztak
erre a reménységre, hitelt véve fel a majdani bővülés kontójára.236
A település gyarapodása valóban folyamatos és lendületes volt az egész korszakban,
különösen az 1920 és 1930 közötti évtizedben. Pontos számadatokat nehéz megállapíta-
ni, mert az ideiglenesen bejelentett, néha csak pár hónapig itt tartózkodó bérlők, illetve a
nyaralók rövid idő alatt akár ezres nagyságrendű változást is képesek voltak okozni
Rákoshegy összesítéskori lakóinak számában. Általában az 1910-es évre 1296 főt, 1920-ra
1606-ot, 1930-ra 4198-at tart nyilván a statisztikák nyomán a szakirodalom. Utóbbi kettő
között a község saját számításai szerint 1927-ben 2087 állandó lakos élt Rákoshegyen,
amely szám nyáron megközelítette a 3000-t. 1935-ben 5697 főt tartottak nyilván, 1941-
233
Ahogyan báji Patay András fogalmazott, Rákoshegy „csak a polgárságnak kizárólag saját otthona”. BFL
V.712.a:4, 124.
234
Rákoshegyi Szemle 1. évf., 3. sz., 2. Hogy a társadalmi szatírára erősen hajlamos lapnak a nyugdíjasok
teadélutánjairól és kártyapartijairól készített, gúnyos leírása csupán a csattanó hatásosabbá tételét szolgálta-
e, vagy valamiféle kritikai éllel is bírt e korosztály társadalmi tevékenységére vonatkozólag, azt sajnos nem
tudjuk eldönteni. Mindenesetre az idézett hasábokon felvázolt kép haszon nélkül való, magukba zárkózó, a
modern Rákoshegyről leszakadt rétegként ábrázolja a nyugdíjasokat.
235
Csak néhány példa ezekből: társadalmi összefogással gyalogjáró készítése a bányagödrön keresztül. BFL
V.712.a:6, 80. A templomok felépítése, jelentős társadalmi hozzájárulással. A Kaszinó renoválása, felújítása a
tagság költségén. BFL V.712.a:7, 162.
236
1928-ban például fedezet nélkül illesztették be a költségvetésbe a Keresztúrral közös tanonciskolára
fizetendő összeget, mert a büdzsé elfogadásakor még nem tudták, melyik bevételi forrásuk fog folyó évben
annyit növekedni, hogy fedezze ezt a – becsülhetően 2000-3000 pengőre rúgó – költséget. BFL V.712.a:6, 102.
68 LÁSZLÓ GÁBOR
ben egy számítás szerint 5478-at, egy másik adat szerint viszont közel 7000-t. Az állandó
növekedésnek részint az új parcellázások és a lassan beépülő foghíjak, részint a telekap-
rózódások, a fokozottabb bérlőfogadás, a nyaralók állandó lakóvá válása az életkörülmé-
nyek javulásával, és valamelyest a Rákoshegyhez csatolt keresztúri házcsoportok bizto-
sítottak teret. (Nagy-Budapest vonatkozásában ez volt az egyik legkiegyensúlyozottabb
és leghosszabban tartó növekedési pálya a két világháború között.)237
Hogy azonban a növekedés hullámait hogyan lovagolja meg a község, arra nézvést
már több alapvető koncepció alakult ki az egyes csoportok érdekkülönbözőségei alapján
– nem keveset merítve ehhez a Pestkörnyék útkeresésének általános sablonjaiból is. A nö-
vekedést ugyanis egyszerre üdvözölték és egyszersmind féltek tőle. Féltek attól, hogy el-
hozza a nagyváros problémáit Rákoshegy csöndes utcáira, hogy a lélekszám gyarapodá-
sával felszökik a „züllött elemek” száma, hogy búcsút inthetnek a jó közbiztonságnak a
soha be nem zárt ajtók településén.238 Az „amerikai mértékűnek” érzett terjeszkedés239 kö-
zepette volt, aki fontosnak tartotta leszögezni: Rákoshegy nem akar Újpest lenni, inkább
lemond a „periféria” (külváros) rangjáról.240 Ettől tartani természetesen nem volt szüksé-
ges, de az extenzív helyett intenzív fejlesztéseket szorgalmazók tábora kétségtelenül lé-
tezett. Ők voltak azok, akik Hegyet nem megváltoztatni, új magasságokba emelni akar-
ták – hanem jobbá, kellemesebbé, élhetőbbé tenni azt saját polgárai számára. Ezért elle-
nezték a túlzott parcellázást, a túl sűrű beépítést, a nagy tömegű kirándulót vonzó létesít-
mények építését, az árdrágító népszerűséget,241 egyszersmind a túl könnyen elérhető új
házhelyeket, büszkén jegyezve meg: „Rákoshegy nem olcsó hely”,242 ezért nem hígul fel a
népessége. S ezért nem támogatták azt sem, hogy Hegyet „teljes értékű” nyaralóteleppé
és kirándulóhellyé fejlesszék fel.
Ilyen arányú fejlődéshez persze sem a község területe, sem a foglalkozásszerkezete
vagy fejlesztésének megszabott iránya nem volt alkalmas, hiszen ilyen léptékű fejlődés
237
Thirring 1935, 18–19., BFL V.712.a:11, 426., BFL V.712.a:7, 147.
238
Egy visszaemlékező szerint egyáltalán nem volt szokás zárni az ajtókat, ablakokat Rákoshegyen. Ez legfel-
jebb csak az egész évben lakott házakra lehetett igaz, amelyek kb. 2/3-át tették ki (pl. 1930-ben 1029 egész év-
ben, 565 fél évben söprendő kémény (BFL V.712.a:7, 150.), 1932-ben 1261 és 700 (BFL V.712.a:8, 165.), 1937-ben
2230 és 1296 (BFL V.712.a:9, 189.) a teljes állománynak. A nyaralók őrzött vagy őrizetlen házai viszont az ön-
álló csendőr-őrjárat létesítése előtt is esetenként betörések áldozatává váltak, de templomrablásra is volt pre-
cedens Rákoshegyen. Bűnügyi hírekben akkor sem volt hiány (Debnár 2014, 7–8.), de az állandó lakosok
életét viszont valóban áthathatta a közbizalom egymásban és a rendben. BFL V.712.a:4, 29., Albrecht 2008,
47., 182.
239
A nagy-budapesti rálátású statisztikai irodalom inkább alkalmazta ezt a jelzőt például Pesterzsébetre, amely-
nek nem csak százalékos arány szerint, de abszolút számokban mérve is óriási volt a növekedése. Magyary
1938, 60.
240
Rákoshegyi Szemle 1. évf., 3. sz., 1.
241
Albrecht 2008, 33.
242
Albrecht 2008, 15.
19. kép. Látkép a víztoronyból kelet felé, 1930 körül. Jobbra a háttérben a mozi épülete látható
alighanem csak az ipari munkásság koncentrálásával valósítható meg. Talán kissé ironi-
kus, hogy az épp ezt elkerülni kívánó, az „intelligencia” és hírességek gyűjtögetésére tö-
rekvő község növekedését az 1930-as évek második felétől – feltételezésünk szerint –
egyre kevésbé a városból „kertvárosba” vágyó középosztály, sokkal inkább a gazdasági
válság utáni talpraállás és a győri program által kínált lehetőségeket kihasználni szándé-
kozó, megfizethető bérletet kereső iparosok, segédek, munkások tartották fenn.
A Rákoshegynél sokkal rosszabb helyzetben lévő cinkotai gyenge középosztály 1925-
ben gondolta végig saját települése jövőjének lehetséges és kívánatos irányait. Elvetette a
mezőgazdasági utat annak szűk korlátai miatt, hasonlóképpen a gyáripar terjeszkedését
sem javallotta annak egészségkárosító és proletarizáló hatása miatt. Szorgalmazta azon-
ban a kisipar fejlesztését, hasznosnak minősítve az ezáltal beindítható, a független és jó-
módú egyének kiemelkedése felé mutató társadalmi folyamatot. Végső célkitűzésként
viszont a nyaralótelepi profil kiépítését állapította meg, hangsúlyozva a természeti kör-
nyezet, az útburkolatok és a forgalom, valamint a vendégfogadási hajlandóság növelésé-
nek, a fővárosi lakosság számára is vonzó „kultúrszint” elérésének szükségességét – ezt
látva egyedüli kiútnak a település (cikkírók szerinti) sanyarú állapotából.243 Rákosligeten
243
Rákosi Szántó 5. évf., 28. sz., (1925), 29–30.
70 LÁSZLÓ GÁBOR
1903-ban fogalmaztak meg hasonló gondolatokat, alaposan kielemezve a nyaralóteleppé

válás lehetséges előnyeit a községi háztartás és a lakosság anyagi előnyeitől a cél
eléréséhez szükséges „kultúrszint” fenntartásának állandó kényszerén át a várható jó
sajtómegítélés miatt itt letelepedő értékes emberekig.244 De láthatjuk, Rákoshegy is ezzel
a szándékkal fogant,245 a közelében fekvő Mátyásföld pedig a „műfaj” megkoronázója-
ként élvezte a „kultúroázis” megtisztelő címét.246 Látható tehát, hogy a pestkörnyéki kö-
zéposztály számára vonzó (ugyanakkor a két világháború közötti időszakban csak nehe-
zen és részlegesen megvalósítható) lehetőség volt saját lakóhelyének nyaralóteleppé fej-
lesztése. Ennek révén növelhette bevételeit, mivel a nyári bérlők fogadása részét képezte
a számára társadalmilag engedélyezett haszonszerzési eszközkészletnek,247 és ha boltja,
műhelye, vendéglője volt, annak forgalomnövekedését is remélhette az idelátogatóktól –
ugyanakkor saját presztízsét is emelve azzal, hogy otthona immár nyaralótelepen, nem
pedig agrár- vagy munkásfaluban található.
Mindezek az érvek a jövője felől gondolkodó Rákoshegyen is gyakran elhangzottak,
de nem mindig az egyetértés jegyében. A külterjes-belterjes vélemények táboraival rész-
ben átfedve léteztek ugyanis a sokkal hangsúlyosabb, a nyaralóteleppé válást támogató
és ellenző pártok is. A település hivatalos megnyilvánulásaiban és kommunikációjában
önmagát következetesen, részben vagy egészben nyaralóhelyként határozta meg a kez-
detektől az 1930-as évek végéig,248 azonban a belső diskurzusokban, különösen a „köz-
ségháza nyelvén” ezt a kijelentést mindig csak jövő időben fogalmazták meg,249 tisztában
lévén vele: akkori állapotában a község még nem volt a turisták paradicsomának és idő-
szakos pihenőhelynek tekinthető. Ez hosszú távú közösségi és magánberuházásokat, ha-
tékony hírverést igényelt volna, a munka gyümölcse pedig mindezek mellett is ki lett
volna szolgáltatva a budapesti nyaralók pénztárcáinak és változó igényeinek.
A feladat nehézsége azonban nem riasztotta vissza az ötlet kitartó híveit, akiknek kitű-
zött céljához szellemi muníciót biztosított az 230.327/1924 számú belügyminisztériumi
244
Rákoskeresztúr és Vidéke 1. évf., 2. sz., (1903), 4–5.
245
ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983], Albrecht 1997, 15.
246
Lásd 223. jegyz.
247
Németh László megfogalmazásában: „A szoba-konyhás főbérleti lakás a mi szülőinkre csaknem épp olyan
jellemző, mint a polgáriba járó gyerek. Aki mint lakó alatta van a szoba-konyhás főbérletnek, mint szülő csak
nehezen és kivételesen győzheti a polgárit.” (Németh 1988, 154.) Főbérlőnek lenni pedig korántsem volt
egyszerű a fővárosban, ahol a háború után két évvel 24 000, 1926-ban 15 000 lakás hiányzott a teljes lakosság
normális lakhatásának kialakításához. Frühwirth 1921 (1992), 126. Ilyen szűkösségben sem a főbérletbe vo-
nulás, sem a partajkodás (szobaúr-tartás) nem volt megvetendő lakhatási forma az egyik, a lecsúszás elleni
stratégiai eszköz a másik oldalon – még a „klasszikus” középosztály alacsonyabb fizetési osztályú tagjainak
körében sem.
248
BFL V.712.a:8, 121., BFL V.712.a:4, 151., BFL V.712.a:5, 155.
249
BFL V.712.a:4, 60–61., BFL V.712.a:4, 134–139., BFL V.712.a:11, BFL V.712.a:12, 282.
rendelet. Ebben a miniszter a Trianonnal elveszített üdülőhelyek pótlására hívta fel

mindazon községeket, amelyek alkalmasnak érezték magukat ilyen szerep betöltésére,
különösen a főváros környékén, ahol az átlagosnál nagyobb igény és közgészségügyi
szükség mutatkozott a forró hónapok Budapesten kívüli eltöltésére.250 A községi jegyző-
könyvekben vissza-visszatérő elem az erre a rendeletre való hivatkozás, amelynek révén
a nyaralópártiak hatékonyan kapcsolták össze a középosztályi közérdeket és a haza üd-
vét az önérdek szolgálatával.
A „nyaralók” és „nem nyaralók”, illetve külterjesek és belterjesek közti véleménykü-
lönbségeket, a látens, de csak néha szikrát vető ellentétet részleteiben, felvonásaiban nem
ismerjük. Nem tudhatjuk meg már azt sem, melyik tábor volt fölényben létszámát, gaz-
dasági erejét tekintve. Néhány szereplőt ismerünk csak név szerint, mint a nyaralók irá-
nyát ellenző, a lakosság csendes békéjét és (viszonylag) olcsón fenntartható egziszten-
ciáját féltő, ez utóbbi szempontra mindig nagyon sokat adó Kottász Zoltán jegyzőt, vagy
az azt támogató, vendéglőbe és tízszobás panzió építésébe fektető Tandlich Kálmánt251 –
de az arányokat a vezetésben vagy a szélesebb közvéleményben nem ismerjük. Ugyan-
20. kép. A Löwenstein villa kertje a mai Bél Mátyás utcában, 1930-as évek
250
BFL V.712.a:4, 60–61.
251
Zsemley 1938, 422–423. A felvidéki származású, 1927-ben Rákoshegyre költöző szeszkereskedő volt a
strandépítési mozgalom egyik motorja.
72 LÁSZLÓ GÁBOR
úgy nem tudjuk térképre vetíteni sem az egyes csoportokat – de tisztán spekulatívan ta-
lán tehetünk néhány megjegyzést, amelyek a település mentalitásának térszerkezetével
is kapcsolatban állhatnak. A szerényebb, belterjes fejlődést kívánó csoport gondolatme-
nete talán nem minden alap nélkül tartható a „villanegyedre” jellemző álláspontnak, hi-
szen ott, a vasúttól délre fekvőknél akár kétszer-négyszer nagyobb telkeken épült ottho-
nokban érvényesültek leginkább azok az értékek, amelyet a megnövekedő forgalomtól
féltettek, itt számított legkevésbé üzleti vagy megélhetési szempontból a vásárlóerő bő-
vülése, ide koncentrálódott a legmagasabb „hozott presztízs”, amelynek nem volt talán
akkora igénye a bizonyításra, ahogyan itt működött a község társasági életének tényle-
ges és szimbolikus központja, a Kaszinó is. A villanegyed elsősorban a „klasszikus kö-
zéposztály” tagjainak adott otthont, akiknek a foglalkozásukból, illetve a munkahelyük-
nek az igazgatási hierarchiában elfoglalt helyéből eredő tekintélye, mint univerzális „va-
luta”, a lakóhelyük társadalmába való különösebb erőfeszítés (és integrálódás) nélkül is
pozíciót és presztízst biztosíthatott számukra – ellentétben a kispolgárokkal, altisztekkel
(és részben a magánhivatalnokokkal), akiknek sikeres vállalkozásra valamint a községi
politikában, közéletben való tevékeny részvételre volt szükségük a közösség megbecsü-
lésének, tiszteletének elnyeréséhez.
Azonban a települést nem a villanegyed lakói tartották el. A község verőere a vasút és a
Tisza István–Agorasztó–Baross utcák vonala volt. Ezek mentén, ezeken keresztül lükte-
tett az élet, ha úgy tetszik, az elkülönülés északi negyede mellett ez volt a központ, a „ci-
ty”.252 Ide, és ezek közvetlen környékére települtek a legnagyobb forgalmú üzletek, itt állt
az egyetlen emeletes sorház, a község képének legvárosiasabb eleme.253 Erősen szimboli-
kus, hogy a Baross–Agorasztó utcák kereszteződésében kellett (lehetett?) a település tör-
ténetében először megbontani a „villaszerű építésmód”254 féltve őrzött zálogát, az előkert
méretét – a közlekedési forgalom ugyanis nem fért már el a „pihenő világ” keskeny út-
252
Ezt a tényt majd 1939-ben ki is mondja a község egy hivatalos jelentésben. „Megállapítja a képviselőtestület,
hogy a községnek úgy közigazgatási, mint üzleti és kulturális központja a község déli részén fekvő község-
háza körül van.” BFL V.712.a:10, 104.
253
Ez volt a Schulcz-ház, Schulcz Ernő rákoshegyi orvos és fogorvos családjának és rendelőjének, továbbá öt
testvérének és kis üzleteiknek, műhelyeiknek otthona. Albrecht 2008, 87–89.
254
A visszatérő szófordulat, a féltve őrzött települési jellegnek a sarokköve ez, amely túlmutat az egyszerű telek-
méret-határ kérdésen. A községi építési szabályzat megszavazásakor így fogalmazzák ezt meg: „...nagyobb
ügyelettel legyen a község szépészeti érdekeire, értve ezalatt különösen azt, hogy a kisebb épületek építését
csupán a telek hátsó részére engedélyezze, úgy hogy későbbi időben a telekre való villaszerű építkezés lehet-
séges legyen, amivel az építtető érdekei is azonosak, mert telkének értéke így nagyobb; fokozottabb mérték-
ben ügyeljen a bizottság a közegészségügyi érdekekre (tágas, magas szoba), továbbá a közbiztonsági érde-
kekre (falak vastagsága, erőssége), mégis úgy, hogy a szegényebb néposztály részére az építkezés lehetetlen-
né téve ne legyen.” BFL V.712.a:3, 167., illetve BFL V.712.a:3, 99. Az utcától és a szomszéd házaktól tisztes tá-
volságra való építkezés tette lehetővé a természeti környezet imitációját, a közlekedés zajainak kizárását, a
mindennapi élet intimitását – akár 540, akár 150 négyszögöles telken épült fel a „villa”.
21. kép. A Schulcz-ház a Baross utca sarkán, 1960-as évek eleje
jain, bővíteni kellett a fordulót a szomszédos telkek rovására.255 Ezen a tájékon már kisebb
parcellákon, sűrűbben álltak, és több bérlőt fogadtak be a családi házak, a népesség több-
sége errefelé összpontosult. Az élelmiszert még beszerezhette saját környezetében a vil-
lanegyedi polgár, de öltözékét frissíteni, óráját, rádiókészülékét javíttatni, vagy akár bor-
bélyhoz is ide,256 ebbe a kevésbé álmos, de sokkal inkább poros és zajos257 negyedbe kellett
255
BFL V.712.a:11, 113–114. A Baross utca egy szakaszán az eredendően minimum 6 méteres előkertekből mind-
két oldalon 5-5 métert kellett elvenni, így lett eredendően szintén „villaszerűen” elhelyezett Schulcz-házból
egészen az utcafronton álló épület. Később az egész törvényhatósági útszakaszon 3 méterre csökkentették az
előkertek méretét. BFL V.712.a:10, 246.
256
Nem szeretnénk azonban megtévesztő képet kialakítani az olvasóban az egyes községrészekről, amelyek
egyike sem mutatott sem társadalmilag, sem városképileg homogén arculatot. A „villanegyedben” is volt ro-
mos, toldott-foldott ház rendes ajtó nélkül, működött ott nagy kapacitású péküzem, lármás piac, amelyet át-
helyezése után hangosan követelt vissza az északi településrész, aprózódtak a telkek, ha máshogy nem, hát a
családtagok között, béreltek ott is szobát az erre szorulóktól az olcsó(bb) lakhatást keresők. Másfelől a vasút-
tól délre eső telkek és házak mindegyike sem volt kicsiny vagy szerény épület: impozáns templommal és zsi-
nagógával, jobb utakkal is ez a fertály dicsekedhetett. Arányaiban, tendenciáiban azonban világosan elkülö-
nül a két (három) terület. Albrecht 1997, 32., 2009, 24., Albrecht 2008, 31., BFL V.712.a:5, 69, 155.
257
A porra és zajra az úthálózatról külön szólva még ki fogunk térni, hiszen általában a közlekedést tették fele-
74 LÁSZLÓ GÁBOR
jönnie. E gócpont ráadásul – új volt: míg a villanegyed nem sokat változott az önállóso-
dás óta, legfeljebb csak a foghíjak épültek be itt is, ott is, addig a központot a különválást
követő parcellázások lendítették fel, a délre települők tették az ipari-kereskedelmi beru-
házásokat, vállalkozásokat nyereségessé. A katolikus templom és a Katolikus Kör 1935-
ös használatba vételével pedig a Kaszinóval versenyre kelő társasági intézmény is épült a
központ területén.258 A ránk maradt korabeli szájhagyomány, a hegyi Buda és Pest talán
nem is a középosztály és a munkások lakhelyének, hanem a „pihenő-övezet” és az új köz-
pont elkülönítésének volt a frazeológiája. Annál is inkább, mert a „prolinegyed” kifeje-
zés, ha ugyan tényleg így használták, a források alapján főleg a Zrínyi (a mai Melczer)
utcától délre fekvő részt illette meg.259
Lezárva témánk fővonalát: a nyaralótelepi jellegért folytatott munka és diskurzus az
1930-as évek közepére – kétségtelen eredmények elérése után – alábbhagyott. A gondolat
belefulladása a gazdasági nehézségekbe egyet jelentett a községi közéletben a vezérelv
eltűnésével; a beruházások némiképp megtántorodtak, perspektívátlanná váltak.260 Elő-
térbe került e téren a Rákoshegy belterjes, önmagáért való fejlesztését szorgalmazó cso-
port koncepciója, amely „túlélte” riválisait, és a rendelkezésre álló forrásokat egyre na-
gyobb arányban fordították a helyiek életminőségének javítására – ez azonban nem volt
már olyan koherens és nagyban gondolkodó cél, amely betölthette volna a korábbi nya-
ralótelep-perspektíva helyét. Az így létrejött űrbe bizonyos tekintetben a már korábban
megerősödő, az eddigi gondolatkörökhöz lassan felzárkózó felekezeti tevékenység, az
egyházi közéleti szereplés lépett, új, immár sokkal hagyományosabb és csak kevéssé
lőssé ezekért. Voltak azonban más okai is e civilizációs kellemetlenségeknek, például a nagyszámú, a köz-
ségben valahol mindig zajló építkezés, vagy éppen az a – katolikus templom közelében fekvő – Általános Fo-
gyasztási Szövetkezet által üzemeltetett fatelep, amelynek működését a község a legnagyobb erőfeszítések-
kel sem tudta megakadályozni, hiába hivatkozva a gazdasági érdek ellenében a nyaraló-jelleg védelmére.
BFL V.712.a:8, 121, 140, 154, 201.
258
A Katolikus Kör épülete 1935-re már „sportlétesítményi” minőségében is közelebb került a Kaszinóhoz, ezév
nyarától ugyanis teke- és teniszpályával is bírt az épület. Katholikus Értesítő 2. évf., 6. sz., (1935), 11.
259
A Dohány Zoltán–Falus György-szerzőpáros Rákoshegy 1944 című regénye az egyetlen, amely konkrétan
megjelöli ezt a vonalat, mint az „előkelő” és a „prolinegyed” közötti szilárd határt (Dohány–Falus 1987,
240.), és egy szocialista propaganda-regényt e kérdésben talán joggal tartunk jól informáltnak, mégha az át-
menet a különböző tekintélyű településrészek között valószínűleg nem is volt ilyen éles. Érdekes, ezzel
összecsengő, de nem biztos, hogy összefüggő adat, hogy az 1940-es években éppen ennek az utcának a
vonaláig építi ki a főutcákon a Szépítő Egyesület a betonjárdát, ezen túl maradnak a kavicsos gyalogjárók.
ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983].
260
Végigtekintve a hosszú- és rövidtávú beruházási és fejlesztési terveken, az 1930-as évek második felétől egy-
értelműen látható a „teljes értékű” nyaralóteleppé fejlesztés ideájának visszaszorulása a szólamok szintjére,
sőt a lassú kikopásuk ezekből is. A strandfürdő régtől dédelgetett tervének nyilvánvaló kútba esése, a meg-
valósításához szükséges hitel éves költségvetésnyi mérete volt talán az a kudarc, amely eltérítette a gyakor-
lati cselekvés irányát a nyaralójelleg erősítésétől. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának írt 1939-es jelentés már
utalásnyi szinten sem említ ilyen irányú törekvéseket. BFL V.712.a:9, 63–64, 183., BFL V.712.a:10, 107, 119.
Hegy-specifikus módon rajzolva újra a szekértáborokat és határaikat, jelölve ki az erőfe-

szítések célját a hitélet, az egyházi infrastruktúra és hálózatok kiépítésében, fejlesztésé-
ben.261 Az 1930-as évek végére azonban ezek a gondolatok is sokat veszítettek lendületük-
ből. A háború, a hungarista térnyerés, a zsidókérdés mellett (illetve részben ez utóbbi
miatt) a „hegyi gondolat”, az építés körüli közös vívódás egyre eszköztelenebbé vált, így
lekerült a napirendről. A második világháború után viszont már egy gyökeresen más
összefüggésrendszerben működő, új szereplők által mozgatott, és talán általánosabb
érvényű gondolatkörnek adta át a helyét.262
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy mindez egyáltalán nem tekinthető sem uni-
verzálisnak, sem a középosztály határain túl is mérvadónak. Rákoshegy társadalma
ugyanis – mint később látni fogjuk – kezdettől fogva meglehetősen rétegzett volt. Ha két
fontos faktor: az életszínvonal, illetve a rákoshegyi lakosként eltöltött idő alapján próbál-
nánk a fentebb leírt gondolatkörökkel való azonosulás eloszlását vizsgálni a középosz-
tálybeliek körében, alighanem arra az eredményre jutnánk, hogy minél nehezebb körül-
mények között élt valaki, illetve minél rövidebb időt töltött el Rákoshegyen, annál kevés-
bé hatották át saját nézeteit a község jövőjéről vagy a következő akció tervéről folyó viták.
Létezett az az elsősorban anyagi küszöb, ami alatt már nem a „Mit építsünk?” volt a meg-
határozó kérdés, hanem a pótadó vagy a húsfogyasztási adó százaléka, az iskolai beirat-
kozási díj mértéke vagy épp a következő, budapesti bérleményre való takarékoskodás.
Másképpen fogalmazták meg viszonyukat Keresztúrhoz, Budapesthez, nyaralókhoz és
hangversenyekhez, vízvezetékhez és növekedéshez, ezekben saját, őket Hegyhez fűző
értékrendjüket jelenítve meg.
Azonban a domináns az egész korszakban a tehetős középosztály mindenkori értel-
mezési szintje, cselekvési és honorálási gondolatmenete maradt – és ezt nem csupán a ko-
rabeli hivatalos települési önértelmezésre érthetjük. Az ebben a közegben fogant gondo-
latok olyan erős pozíciókat foglaltak el, hogy nemcsak a két világháború között jelentet-
ték Rákoshegy „hivatalos”263 önértelmezését, de a későbbi szocialista-kommunista kriti-
261
Az 1930-as évek nem csak az épületek és felszerelések tekintetében – természetesen lassú, megelőző építke-
zés után – nagy áttörés a rákoshegyi kisebb és nagyobb felekezetek számára, de ezzel párhuzamosan, vagy
ha úgy tetszik, ennek előfeltételeként, vallási megújulásról is beszélhetünk.
262
Albrecht Gyula könyvének Somogyvári Lajosnével készült interjúját elolvasva megismerhetjük az 1945 utá-
ni, rövid átmeneti kurzus alatt felszabaduló, új, a szó tényleges értelmében vett demokratikus politikai és
művelődési célokat maga elé tűző politikai mozgalmak, konkrétan a Rákoshegyen erős FKgP erejét és lendü-
letét, amelyet az 1945-ös választások közel 53%-os kisgazda sikere is bizonyít. Albrecht 2008, 205–211.,
László 2008, 33–34.
263
A hivatalos iratokban hatósági folyamodványokban általában két csoport, a tisztviselők és a nyugdíjasok,
vagy más terminológiával az intelligencia jelenik meg hangsúlyosan, a kispolgárok, munkások ritkábban,
sőt alkalmanként középosztályi-jellegű mentalitással ruházzák fel őket is az önkép teljességének érdekében.
BFL V.712.a:3, 177., BFL V.712.a:4, 24, 36, 124, 138., BFL V.712.a:12, 87–88.
76 LÁSZLÓ GÁBOR
ka264 alapjául is ezek szolgáltak. A történeti emlékezet is szinte teljes mértékben a korabeli
valóságnak ezt a tényeket csak részben fedő leképzését őrizte meg az utódok büszkesé-
gének alapjaként.
Költségvetés és a településfejlesztés anyagi háttere
A tervek mögötti szellemi háttér után most röviden vizsgáljuk meg az anyagi alapokat is,
és egy példaként kiragadott, a változások ívét szépen követő terület, az úthálózat ala-
kulásának példáján nézzük meg, milyen kézzel fogható eredmények valósultak meg az
elképzelések és realitások egyeztetésének eredményeként!
Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a községfejlesztés irányainak kijelölésekor
számos tényező csökkentette a vezetés mozgásterét. A rendelkezésre álló források fel-
használását alapvetően befolyásolta a sokat emlegetett növekedés, az alig több, mint egy
emberöltő alatt 1606 főről nagyjából 7000 környékére duzzadó lakosságszám.265 A népes-
ség folyamatos gyarapodása újra és újra túlterhelte a közműveket, az infrastruktúrát, a
kötelező, illetve a szükséges szolgáltatásokat biztosító hálózatokat. Ezek kapacitásainak,
lehetőségeinek felzárkóztatása az igénybevételhez, a színvonal fenntartása nem kevés
pénzt és energiát emésztett fel. Arra is csak ritkán adatott meg a lehetőség, hogy a község
elébe menjen a várható bővülésnek – szinte minden esetben utólagosan, néha már-már
tűzoltásszerűen, akár az előzetes terveket felborítva kellett erőforrásokat hozzárendelni
a szinten tartás sürgető feladataihoz.
A növekedés nemcsak „méretezési” problémákat hozott magával, hanem néhány
olyan civilizációs kihívást is, amelyek éppen a hegyi értékek természeti alapjait kezdték
ki. Az egészséges, pormentes levegő, a tiszta, szeméttől, állati és emberi piszoktól jórészt
mentes környezet, a fában gazdag vegetáció fennmaradása időről-időre megkérdőjele-
ződött,266 megőrzése rendeletek szigorú betartatását és nem elhanyagolható mennyiségű
pénz elköltését igényelte. Eltekinteni ettől sem lehetett, már csak a nyaralóforgalom
fenntartásának érdekében sem.
A megmaradt lehetőségeket időnként a község törvényben lefektetett (új) feladatai,
264
Két példa: 1948-ban egy, a Pest vármegye szabadművelődési felügyelőjének kiadásában megjelent folyóirat
Hegyet az „értelmiségi dolgozók” individualizmusba fulladt, együgyű közösségeként festi le, ahol csak
néhány haladó szellemiségű fiatal nőtt fel. A jelenlévő munkásnépesség ezzel való ellentmondását úgy oldja
fel, hogy ezt a néhány száz családot mint épp beköltözöttet írja le. Albrecht 2008, 205. Egy másik, egyébként
nem marxista történészi tollból származó írás szerint a település a „kisfizetésű tollforgatók” otthona, akik
„csak modorosságukban voltak urak”, és 1940 előtt nem foglalkoztak iparral Rákoshegyen. ERH 71. 2.171.
[Szebeni Olivér: A rákoshegyi gyülekezet története, 1965, 1.].
265
Lásd 237. jegyz.
266
Valójában a levegő minőségének romlása folyamatos volt, párhuzamosan követve a fák számának csök-
kenését és a forgalom mennyiségének és útterhelő hatásának növekedését. A tünetek láttán már 1925-ben
megkongatták a vészharangot a község légköre és turisztikai vonzereje fölött. BFL V.712.a:4, 62.
vagy a vármegyei és magasabb szintű befektetésekhez való kötelező hozzájárulás apasz-

totta tovább. Utóbbiak kedvező hatásaiban a község nem mindig részesült közvetlenül,
bár vitathatatlanul voltak olyan civilizációs vívmányok, amelyekhez a közös teherviselés
nélkül nem jutottak volna hozzá saját erejükből a rákoshegyiek – jó példa erre az egész-
ségügyi mentés267 vagy a járványos időszakokban bevett fertőtlenítés igénybevétele.268
Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy az állami, illetve néha megyei költségvetésből a
Rákoshegy intézményeinek finanszírozására kiutalt összegek jelentős könnyebbséget je-
lentettek az éves költségvetés tételei között. Gondolhatunk itt elsősorban az iskolai ok-
tatás és az óvoda, a gyermekvédelem és az egészségház építési és működési költségei
jelentős részének folyamatos finanszírozására.269
Az új utak keresését, hosszú távú fejlesztések alapjait jelentő beruházások általában
csak mindezek után következhettek a megmaradt erőforrásokon osztozva. Nem kevés
terv porba hullásánál tételezzük fel a háttérben rejlő okként e „maradék” elégtelenségét.
Hazudnánk azonban, ha azt mondanánk, hogy ezek a kötött-kényszerű tevékenységek
nem lendítettek a község fejlődésén, nem modernizálták annak arculatát, vagy nem segí-
tették a „hegyi álom” kibontakozását. Az emlékezetben élő „régi Rákoshegy” legalább
annyit köszönhet ezeknek a „konzervatív” lépéseknek, mint amennyit az alapvető kere-
teket átalakító tervek megvalósult részeinek. Minden fejlesztés bővítette Hegy városias
jellemzőit, lakói és nyaralói számára élhetőbbé tette a községet.
Hosszú távon, illetve szélesebb, budapesti vagy környéki összevetésben azonban min-
den erőfeszítés dacára is érzékelhető bizonyos területeken a község lemaradása: amikor
a beruházások, fejlesztések csak a lemaradást csökkentették vagy éppen megszilárdítot-
ták a modernebb megoldásokat alkalmazó települések és Rákoshegy különbségét. Eze-
ket az apró, de érezhető különbségeket egy, nem a budapesti agglomerációhoz tartozó
településen persze a haladás csalhatatlan jegyének mondanánk – Hegy azonban egy
anyagi erején felüli „ligában játszott”, és a budapesti lakosságot saját utcáira csábító kö-
zéposztályi nyaralótelep ideájához időnként kellemetlen kontrasztot adott a valóság.
Rákoshegy nagyközség anyagi erejét, pénzügyi lehetőségeit, illetve költekezési priori-
tásait csak felületes adatokból tudtuk rekonstruálni. Ismerjük általában az éves bevétele-
267
A Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületének tagjaként, 1926 óta. BFL V.712.a:5, 17., Zsemley
1938, 305.
268
1925-ben vásárolt a vármegye a kiütéses tífusz elleni védekezés jegyében három gőz fertőtlenítőgépet, ame-
lyet közösen fizet ki és használt a megyei közönség. BFL V.712.a:3, 166.
269
A község az állami elemi iskola költségeihez csupán a dologi kiadások finanszírozásával járult hozzá, aho-
gyan a keresztúri polgári és tanonciskoláknál is viszonylag csekély lakbér- és fejkvóta alapján fizetett. A Ste-
fánia Szövetség keresztúri fiókjához (Melly 1936, 106–107.) havonta egy nővér bérének finanszírozásával já-
rult hozzá. Az egészségház fenntartásához az Országos Közegészségügyi Intézet járult hozzá a zöldkeresz-
tes egészségvédelmi szolgálat költségei 2/3-ának fedezésével. Ezekkel a hozzájárulásokkal becsléseink sze-
rint a község évi költségvetésének kb. 10–12%-át spórolta meg. BFL V.712.a:8, 227., BFL V.712.a:10, 156., BFL
V.712.a:11, 123, 249.
78 LÁSZLÓ GÁBOR
ket, illetve a nagyobb beruházások költségét. Tételes költségvetésünk mindössze két-há-

rom évből maradt fenn, a puszta számadatokat kontextualizáló összehasonlításra pedig
összesen két évben adtak lehetőséget az általunk áttekintett források.
Többször említettük már azt a meghatározó tényt: Rákoshegy megszületésekor alap-
vetően szegény és sok tekintetben szegényes település volt. Az önállóság előtti telepi kor-
szakban, a korlátozott önigazgatás éppen aktuális letéteményeseinek kezében csekély
források összpontosultak (gondoljunk csak a Telepegyesület 10 forintos tagdíjakra ala-
pozott területfejlesztési szándékaira), míg az itt lakók által fizetett adók mind a zömmel
Keresztúrra koncentrálódott funkciók, intézmények és adminisztráció fenntartására for-
díttattak. Ezért a saját lábára álló és közvetlenül utána gyors növekedésnek induló közös-
ségnek hatalmas erőfeszítéseket kellett tennie, hogy helyből, lendület nélkül (sőt külön-
böző terhekkel) ugorja át az alapvető működés folyamatosan magasabbra kerülő lécét.
Miből kellett a községnek gazdálkodnia? Számszerűleg a következő összegeket je-
gyezték fel az egyes évek tervezett költségvetéseként:
Év Bevétel Kiadás
1924 24 808 000 korona 34 341 000 korona270
1926 269 622 000 korona 314 974 000 korona271
1927 20 547 pengő 27 827 pengő272
1928 29 190 pengő 39 417 pengő273
1929 35 424 pengő 48 507 pengő274
1931 42 303 pengő 55 421 pengő275
1933 41 062 pengő 44 261 pengő276
1934 51 800 pengő (becsült érték) 46 170 pengő277
1938 78 864 pengő 87 410 pengő278
1939 58 728 pengő (csak adók és illetékek)279
1940 72 933 pengő 87 261 pengő280
1941 73 535 pengő 89 231 pengő
281
1. táblázat. Rákoshegy nagyközség költségvetési főszámai 1924 és 1941 között
270
BFL V.712.a:3, 118.
271
BFL V.712.a:4, 91.
272
BFL V.712.a:5, 19.
273
BFL V.712.a:5, 90.
274
BFL V.712.a:6, 4.
275
BFL V.712.a:7, 150.
276
BFL V.712.a:8, 165.
277
Szigeti 1934, 5.
278
BFL V.712.a:9, 188.
279
Szendy 1942, 195–215.
280
BFL V.712.a:10, 96.
281
BFL V.712.a:11, 61.
A költségvetés szinte folyamatos bővülési tendenciája elsősorban a lakosság gyarapo-

dására vezethető vissza. Míg Rákoshegy lélekszáma 1926 és 1944 között 4,2-szeresére nö-
vekedett, bevételei ezzel párhuzamosan 3,8-szeresükre változtak az (1:12 500-ös korona-
pengő átváltási arány alapján az 1926. évi főösszeg 21570 pengőnek feleltethető meg).282 A
két emelkedés nem párhuzamos: a népességnövekedés a válság és a világháború évei
alatt sem állt meg, ám az 1930-as évektől az egy főre jutó, „fajlagos” községi bevétel csök-
kent. Részint azért, mivel a nagy recesszió alatt nőtt a munkanélküliség és estek a bérek,283
így kevesebb lett a befolyó kereseti adó, részint pedig azért, mert a válság hatására jelen-
tősen csökkent a forgalmi és fogyasztási adóval sújtott alapvető fogyasztási cikkek iránti
kereslet. Az 1933 előtti szint elérése után pedig nem sokkal a második világháború hatá-
sára megindult a pengő elértéktelenedése.284
Mit jelentett ennyi pénz egy évre, egy ekkora település számára, különösen a budapes-
ti agglomerációban? Meglehetősen keveset. Ha összevetjük az agglomeráció községei-
nek anyagi erejét, Rákoshegyet tartósan a sereghajtók között találjuk. 1934-ben, a folya-
matos erősödés megannyi éve után is csak Budatétény összesített bevétele volt kevesebb:
Rákoshegy körülbelül Alaggal egy szinten állva, jelentős távolságból követte Keresztúrt,
Ligetet és Albertfalvát.285 1939-ben már 4 községet előzött meg: Budatétény továbbra is az
agglomeráció legszegényebb települése maradt, amelyet a kis területe miatt fejlődésében
korlátozott Rákosliget követett, nagyságrendileg a hegyi büdzsé kétharmadával, majd
Mátyásföld és Cinkota után következett Rákoshegy.286
Az abszolút értékek mellett – amelyek alapvetően meghatározták, hogy milyen nagy-
ságrendű beruházásokba vagy intézményalapításokba kezdhetett bele egy-egy település
– célszerű létszámarányosan is megnézni Budapest környékének költségvetési kereszt-
metszetét. A keresőket és az eltartottakat, nyugdíjasokat, vagy egyenes adókat más okból
nem fizetőket sajnos nem tudjuk elkülöníteni, így a teljes népességre kell kivetíteni az
adatokat, amely módszer számos különbséget elfed. 1939-ben az egy lakosra jutó átlagos
községi bevétel 8 pengő és 55 fillér volt, amely egy gyakori alsó-középértéket képviselt a
6,07 pengős Pestújhely és az ipari üzemeinek forgalmi adóhányada miatt kiemelkedő,
27,84 pengős Csepel között. A kiegyenlített „mezőny” miatt viszont ez egyben azt is je-
lentette: Rákoshegy anyagi ereje, pénzügyi színvonala nem volt annyival fejlettebb, hogy
magánál népesebb településekkel állíthassuk párhuzamba, a bevételi sorrendben elfog-
lalt helye szigorúan követte a demográfiai adottságokat.
282
1925. évi XXXV. tc. a pengőérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről. MTörvTár 1925,
271–280., vö. Mo. tört. 8/I. 496.
283
Még magának a községnek is csökkentenie kellett saját alkalmazottainak fizetését a központi rendeleteknek
engedelmeskedve. BFL V.712.a:6, 137.
284
Marton 2012, 376.
285
Szigeti 1934, 5.
286
Szendy 1942, 214–215.
80 LÁSZLÓ GÁBOR
22. kép. Rákoshegy község levélborítékja
Mi lehet az oka az alacsony népesség mellett Rákoshegy csekély összegű jövedelmei-

nek? Az egyes települések három fő bevételi forrását a jövedelem után fizetett adók, a ter-
melésre és fogyasztásra kirótt adók és a különböző helyi díjak, illetékek tették ki. A jöve-
delemre kirótt közterhekből legfontosabb az általános, általában 5%-os kereseti adó volt,
amelyet ki-ki lakhelye szerint tartozott megfizetni. Az ennél jóval nagyobb kulcsú alkal-
mazotti kereseti adót a munkavégzés helyén kellett leróni. Mivel Rákoshegy lakosságá-
nak túlnyomó többsége Budapesten dolgozott, a helyben munkálkodók pedig többnyire
önállóak voltak, az utóbbi adónemből a település csak minimálisan részesült: alig 5%-át
tette ki az általános kereseti adónak a helyben dolgozók hozzájárulása, szemben a jellem-
zően 20%-os, vagy komolyabb helyi ipar esetén akár 100%-nál is magasabb aránnyal. Te-
hát míg Rákoshegyen 15 128 pengő általános kereseti adóra 741 pengő alkalmazotti kere-
seti adó jutott, addig a szerencsésebb helyzetű, ötezer főnél is kisebb Albertfalván 10329
általános adópengőre 21 369 pengő esett, de még a kevésbé fejlett és Rákosheggyel közel
azonos méretű Cinkota lakosai is 4188 pengő alkalmazotti kereseti adót fizettek az 5%-os
kulcs szerint beszedett 13 089 pengő mellé.
A helyben befizetett forgalmi-fogyasztási adóknak éppen ezért kiemelt szerep jutott a
nagyközség pénzügyi mérlegében. Noha az ebből befolyó összeg sem tekinthető magas-
nak budapesti agglomerációs összevetésben, mégis 220%-a volt a jövedelmet terhelő
adókból befolyó összegnek: összesen kicsit több, mint 35 000 pengőt jelentett. Megjegy-
zésre érdemes jelenség még, hogy a helyi gyár- és kézműipar fejletlensége miatt ebből a
kontingensből az egész Pestkörnyék egyik legalacsonyabb arányát jelentő 8%-ot tett ki
csupán a forgalmi adóból a településeket illető hányad. Rákoshegy fejlődése tehát valójá-
ban legnagyobb mértékben saját lakóinak és nyaralóinak pénztárcáján, vásárlóerején,
illetve a fogyasztásban a budapesti és rákoshegyi szolgáltatók, termelők közötti konku-
rálás eredményén múlott. Annál is inkább, mert az egyéb, a települést illető díjakból, ille-
tékekből a község ekkorra már igen csekély, 6045 pengős bevételt könyvelhetett el – 1939-
ben a feleakkora Budatétény mellett ez volt az egyetlen négyszámjegyű bevételi adat a
térségben. A hajdani rákoshegyihez hasonló „ingatlanboomot” ekkor átélő Rákoscsaba
például hatszor akkora jövedelmet húzott a főleg a beköltözéseket és ingatlanforgalmat
terhelő befizetésekből. Az 1920-as évek parcellázásai során Rákoshegy fejlődését is ez az
átmeneti, konjunkturális jövedelem hozta lendületbe, még a községi vezetés saját
bevallása szerint is, ám a gyarapodás lelassulásával ezek a források elapadtak.287
Mit jelentett ez az évek során lassan 20 ezres nagyságrendről 70 ezres értékkörbe gya-
rapodó pénzügyi mozgástér? Ezt legjobban talán a község nagyobb beruházásainak költ-
ségeit ismertetve ítélhetjük meg. A községi vízmű, egy alapvetően nem nagyméretű, há-
rom alkalmazottat és fénykorában 40-45 lóerőt mozgósító üzem éves fenntartási költsége
az 1920-as évek elején még vetekedett a község teljes évi bevételével,288 1927-ben pedig a
kapacitás bővítése (egy telek megvásárlása, egy kút ásása és bélelése, továbbá az egyik
gép cseréje) önmagában 20 ezer pengőt emésztett fel, míg a község pénze ebben az évben
27 ezer pengő körül alakult.289 1928-ban emeltek óvodát Rákoshegyen. A szolgálati lakást
és két termet magában foglaló szerény épület felépítése 40 ezer pengőbe került, annyiba,
mint a település egész éves bevétele! (Az építkezés a 60%-os állami támogatás nélkül nem
is sikerült volna.)290 Két hosszú utca, a Szegedy Albert és a Baross makadám burkola-
tának kiépítésére 15 ezer pengőt költöttek,291 a MÁV kavicsbánya területét 24 ezer pen-
gőért sikerült megvenniük 1936-ban.292 1940-ben egészségház építését, valamint a tűzol-
tó-szertár kibővítését határozták el.293 A háború alatt, közel 80 ezer pengő bevétel mellett
egy kicsiny lőtér felépítése 29 ezer pengőbe került; ehhez két évbe telt a szükséges forrá-
sok összegyűjtése.294
287
BFL V.712.a:4, 124 –134.
288
A becsült fenntartási költségek rendre – 1923: 13 millió korona, 1924: 106 millió korona, 1925: 12320 arany-
korona, 1926: 216 millió korona. BFL V.712.a:3, 98., 197., BFL V.712.a:4, 10., 92.
289
BFL V.712.a:5, 62.
290
BFL V.712.a:5, 156.
291
BFL V.712.a:7, 100.
292
BFL V.712.a:10, 7–9.
293
Rákosi Hírlap 2(1940), 14. sz. ápr. 4., 4., Rákosmenti hírek, és 26. sz. jún. 27., 4., Rákosmenti hírek.
294
BFL V.712.a:11, 194., BFL V.712.a:12, 265.
82 LÁSZLÓ GÁBOR
Ezek alapján nem lehet csodálni, hogy a község gyakran emlegetett vezérelvévé vált az
„okszerű, takarékos gazdálkodás”.295 Szükség is volt erre, hiszen a növekedés fenntartása
érdekében a költségvetési hiány fedezésére kivethető községi pótadót, amelyet a lakosok
által fizetett állami egyenes adók egy bizonyos százalékában állapítottak meg, igyekez-
tek a lehető legalacsonyabban tartani (noha ez az érték így is gyakran elérte az 50%-ot).296
Mindezért komoly ügyességet és következetes takarékoskodást igényelt a községi funk-
ciók és a szükséges (lassú) fejlesztések egyszerre történő finanszírozása. De ennek ellené-
re is elmondhatjuk: ha nincsenek a beruházásokat időnként kisegítő állami vagy várme-
gyei támogatások,297 illetve bizonyos feladatokat, különösen az elemi iskolai oktatást
nem vállalja magára az állam, akkor vagy a nagyközség minőségi gyarapodása vált vol-
na lehetetlenné, vagy a végletes eladósodás és deficit várt volna az önfinanszírozásra
csak a fejlődés perspektíváját kizárva megvalósítani képes községre.298
23. kép. Az óvoda a Kossuth (ma Kép) utca sarkán, szemben az elemi iskola épülete
295
BFL V.712.a:7, 191–192.
296
Lásd 194. jegyz., Szendy 1942, 216.
297
Ilyen volt az iskola mellett (BFL V.712.a:5, 119.) többek között az óvoda (BFL V.712.a:5, 156.) vagy épp a szilárd
burkolatú úthálózat kiépítése (BFL V.712.a:6, 21.), sok egyéb más hatóságilag támogatott beruházás mellett.
298
Az évek során lassan így is kialakult egy még kezelhető méretű, de mégiscsak jelen lévő adósságállománya a
községnek. BFL V.712.a:9, 187.
RÁKOSHEGY NÉPESSÉGE ÉS TÁRSADALMA 83
Rákoshegy népessége és társadalma

(László Gábor)
A Rákoshegy társadalmáról, lakosságának összetételéről, belső arányairól, mozgásairól

való ismereteink többsége közvetlenül a két világháború között vallott, általános helyi
vélekedésekre, illetve az 1930-as statisztikai felmérés adataiból Zsemley Oszkár munká-
jában leközölt számsorokra vezethetők vissza.299 Ezek a megszokott, szerzőről-szerzőre
vándorló adatok jó közelítésnek tekinthetők ugyan, azonban rendelkezésünkre állnak
olyan források is, amelyek révén ezt a vázlatos képet részint a szomszédos községekkel
való összehasonlítással, részint magáról Rákoshegyről további információkkal egészít-
hetjük ki és pontosíthatjuk. Ilyen irányban végzett munkát korábban Gyöngyössy Már-
ton300 és különösen Ádám Ferenc, aki iskolatörténeti tanulmányaiban a rákoshegyi elemi
iskolában tanulók szüleinek foglalkozásszerkezetét elemezve hitelesítette és pontosí-
totta korábbi ismereteinket.301
Ezen a csapáson továbbmenve vontunk be a község társadalmának vizsgálatába két
további forráscsoportot: a fővárost és közvetlenül határos agglomerációs településeket
jelentő Nagy-Budapestről két évtized során készült további statisztikákat,302 illetve a he-
lyi adminisztráció által vezetett, jelenleg Budapest Főváros Levéltárában őrzött bejelen-
tőkönyvet.303 Gyökeresen mást ugyan ezek a kútfők sem tükröznek az eddigi vélemé-
nyekhez képest, de talán mégis segíthetnek azok alátámasztásában és emberközelivé té-
telében.
299
Zsemley 1938, 302–304.
300
Gyöngyössy 2005, 8–9., 51–52., 56., 58–59.
301
Ádám 2004, 180–186.
302
Thirring 1935, Szél 1939. E fejezetben folyamatosan utalunk Nagy-Budapestre, ezért itt szeretnénk tisztázni: a
sokféle lehetséges határ és definíció közül, amelyek 22 és 183 közötti számú településben határozzák meg a
főváros korabeli agglomerációjának körét, mi a legszűkebb, „statisztikai Nagy-Budapestet” választottuk
összehasonlításunk alapjaként. Ennek 22 települése: Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Rákospalota és
Újpest városok, továbbá Alag, Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Csepel, Mátyásföld,
Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentlőrinc, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget,
Rákosszentmihály, Sashalom, Vecsés községek. Thirring 1935, 8., 3. jegyz. (Ebbe Soroksár nem tartozik bele.)
303
BFL V.712.f:16.
84 LÁSZLÓ GÁBOR
Rákoshegyi hullámzás: népmozgások és gyarapodás
A Rákoshegyen lakók számának, összetételének változásairól szólva első helyen és talán

a legfontosabb meghatározó tényezőként kell kiemelni a település elhelyezkedését. A né-
pesség alakulását ugyanis alapvetően befolyásolta Budapest székesfőváros összetett és
nagy nyomatékú urbanizációs folyamata. Korábban kiemeltük: a nagyközség alapter-
mészete volt a folyamatos növekedés, a gyarapodás ingatlanokban és a lakosság számá-
ban egyaránt. 1910-ben még 1296 fő élt itt, tíz évvel később 324 házban 1606 fő, 1930-ban
már 4198 fő lakott 1110 házban, 1944-ben pedig 6888-an mondták otthonuknak az 1878
lakóházat.
Ismeretes, hogy ebből a növekedésből a természetes szaporulat aránytalanul csekély
részt tett csak ki: 1920 és 1930 között, a tényleges 2592 fős gyarapodásból csupán 76 főt
köszönhetett a község a természetes szaporulatnak!304 (A rákoshegyiek döntő többsége
budapesti kórházakban született.) Hiába volt általánosan alacsony az ezer főre jutó
halálozások száma, és ezen belül is kortárs összevetésben kiváló a csecsemőhalandóság,
Budapest-környéki viszonylatban csak Rákosligeten született kevesebb gyermek, mint
Hegyen. A helyzet később sem javult, sőt a gazdasági válság éveiben a nagyközség de-
mográfiai képe a természetes fogyás állapotát mutatta.305
Ez a jellegzetesség csak aláhúzza az önmagában is roppant hangsúlyos, folyamatos
migrációból származó lakosság-növekedést. Rákoshegy felduzzadását a nagy-budapesti
urbanizáció párhuzamosan zajló ún. második és harmadik hulláma,306 a városba és annak
előszobáiba kívülről való betelepülés, és a fővárosból a kevésbé urbanizált területre való
kiköltözés, a „zöldbe menekülés” egyszerre okozta. A hegyi közvélekedés – a villásodás,
a villanegyed klasszikus funkcióját307 az egész településre kiterjesztve értelmezve – álta-
lában a kiköltözést hangsúlyozza a település múltjának leírásakor. Éppen ezért fontos
megvizsgálni a második és harmadik típusú népességmozgás mértékét és arányait, hogy
megtudhassuk: valóban a fővárosiak „kerti pavilonja” volt-e Rákoshegy, vagy inkább
előszobája volt a község a Budapestre beköltöző Vidék számára? Az utóbbi lehetőségé-
ből adódik a kérdés: vajon mennyire volt állandó a település lakossága, mennyiben szol-
gáltak a helyi telkek és házak az ide költözők tartós egzisztencia-teremtésének céljára?
Utóbbi megválaszolásához azonban először a nyaralókról kell szót ejtenünk, a
személyeket és épületeket egyaránt értve e szó alatt. Rákoshegyen – alapul véve például
304
Thirring 1935, 18–19.
305
Melly 1936, 114. Az adatok szélsőértékei ezrelékben (1922–1933): élveszületés 7,6–12,5, halálozás 6,3–9,8,
csecsemőhalandóság 0,78–1,1, természetes szaporulat -1 és 5,4 között.
306
Magyary 1938, 66.
307
Voit 1993, 322.
az 1930-as házszám-308 – és kéményadatokat309 – a beépült telkek több, mint 90%-ára jutott

egy egész éves lakhatásra alkalmasnak szánt (azaz egész éves kéményseprési díjjal meg-
terhelt) lakóegység, ugyanakkor közel felükön szezonálisan használt épületet vagy lak-
részt is kialakítottak. Sokan alkalmaztak például egész évre karbantartót, kertészt, ma-
guk pedig csak a májustól szeptember-októberig tartó időszakban költöztek ki villájuk-
ba.310 Szintén bevett megoldásnak tűnik, hogy egy háromgenerációs család kettéválva
hátrahagyja az idős családtagot vagy családtagokat, általában az özvegy nagyszülőt, a
család maga pedig Budapesten rendezkedik be az ingázást kellemetlenné tévő őszi-téli
hónapokra.311 Mindez fordítva is működhetett: a (gyakran éppen rendszeres nyaralóból
azzá váló)312 állandó lakosok közül is sokan törekedtek arra, hogy rendszeres nyaraló-
fogadással egészítsék ki jövedelmüket. A törekvések eredménye sokatmondó. 1927-ben
a község vezetősége a következőket írja: a lakosság száma 2087 fő, ez a nyaralási szezon-
ban eléri a 3000 főt is.313 Az évek előrehaladtával egyre nőtt az összes kéménynek a beépí-
tett telkekhez viszonyított aránya,314 és ezt az eltolódást részben bizonyosan az önállóan
igénybevehető lakrészek számának növekedésével magyarázhatjuk. Rákoshegyen a
nyaralók és bérlők az évek során egyre szélesebb kínálatból választhattak, nem is szólva a
szoba-, esetleg ágybérlet lehetőségéről.
Azonban a nyaralóforgalomra mégsem tekinthetünk a nagy-budapesti városiasodás
migrációjának részeként. E sajátos, rendszerességet feltételező kétlakiságot űző populá-
ció Rákoshegy szezonális népességét, az „időszakos bérlők” speciális csoportját jelen-
tette, amelyet a korabeli adminiszráció is megkülönböztetett a „szabályos” bérlőktől.315 A
nyaralóknak ugyanis a községben töltött hónapok alatt sem kellett hivatalos lakcímvál-
tozást bejelenteniük, mert általában megvolt a maguk saját, állandó fővárosi egziszten-
ciája (éppen ezért fizették a számukra kalkulált, kedvezményes, féléves kéményseprési
díjat a nagyközségnek),316 míg a migráció résztvevői adminisztratívan is áthelyezték éle-
tüket az új lakhelyükre, függetlenül attól, hogy saját házat vettek vagy csupán két hónap-
ra béreltek egy szobát maguknak.
Itt jegyezzük meg, hogy bérleményben lakni az állandó rákoshegyi polgárok számára
is gyakran járhatóbb út volt, mint az ingatlanvásárlás, hiszen például a tisztviselők java-
308
Szendy 1942, 172
309
BFL V.712.a:7, 150.
310
Pl. Albrecht 2008, 66–68., BFL V.712.f:16.
311
BFL V.712.f:16.
312
Pl. Albrecht 2008, 25., 67., 155.
313
BFL V.712.a:4, 155.
314
BFL V.712.a:9, 189.
315
Jelzi ezt a bejelentőkönyvbe tévedésből felírt nyaralók bejegyzésének korrigálása is.
316
Pl. BFL V.712.a:8, 27.
86 LÁSZLÓ GÁBOR
dalmazásának részét képező lakáspénz317 is inkább ezt, mint a vásárlást tette lehetővé. A
forrásokat böngészve könnyen az a benyomása támad az embernek, hogy Rákoshegy je-
lentős része lényegében nem is a rákoshegyiek tulajdonában volt, hanem a jó befektetési
lehetőségre időben lecsapó cégek és tőkeerős magánszemélyek kezében.318 A vezetés ép-
pen ezért nem tudta például bevezetni 1937-ben a háztulajdonosok kötelező éjjeliőri szol-
gálatát, túl magas lévén a házától nagy távolságban élő birtokosok száma.319 Bőven volt
tehát lehetőség a ki- és beköltözők előtt a rákoshegyi letelepedésre.
A migráció 1931 és 1936 közötti adatait a bejelentőkönyv alapján áttekintve úgy tűnik,
szükség is volt erre a fogadókészségre: a vizsgált hat év alatt ugyanis, amíg a népesség
összességében 1300-1500 fővel gyarapodott, Rákoshegyre összesen 6784, 12 éven felüli
személy költözött be. Nézzük meg most ezt a közel egy rákoshegynyi néptömeget részle-
teiben, amely a későbbi vizsgálatok során – a zömmel 1930-ig vezetett statisztikák adatai
mellett – a hegyi társadalomról megfogalmazott állításaink fő forrását képezi majd.
A bevándorlás üteme a vizsgált években meglepően egyenletes. Nem voltak „döm-
ping”-időszakok és komolyabb csökkenés sem mutatkozik a világválság tetőzésekor
sem: 1933-ban 987 fő költözött be Rákoshegyre, a többi évben 1063 és 1290 fő között vál-
tozott a betelepülők száma. Közismert adat, hogy az 1930-as népszámlálás 4200320 főt írt
össze a községben. Öt évvel később a helyi nyilvántartás 5700 lakosról tudott,321 azaz az
abszolút növekedés jóval kisebbnek bizonyult, mint a beáramlás. Mivel a bejelentő-
könyvben feljegyzettek közül ebben a periódusban 1900-an költöztek el, kitűnik: 1935-ig
az előző másfél évtized lakóinak is közel fele, 2200 ember halt meg vagy költözött el a te-
lepülésről. Rákoshegy lakossága tehát gyorsan és meglehetősen nagy arányban cserélő-
dött, újult, változott. Ez a folyamat egyszerre lehetett hasznos és vitalizáló, egyszersmind
azonban nagyobb terhet, feladatot és felelősséget rótt a tartósan itt lakó, lokálpatrióta
identitásúvá váló „törzsökös” polgárokra, akiknek mentalitásáról a „hegyi gondolatot”
bemutató részben írtunk.
A cserélődés mértéke után annak jellegét és sebességét a bejelentőkönyvbe felírt sze-
mélyek itt-tartózkodásának vizsgálatával kísérelhetjük meg bemutatni. A 6800 személy
317
Az állami tisztviselők fizetési osztályukkal, tehát rangjukkal arányosan kaptak lakáspénzt, olyan összeget,
amelyből hivatásukhoz illő lakást tudtak bérelni maguknak. Az összeget az egyén lakcímének árzónája
szerint, arányosan kapta a tisztviselő. Rákoshegy ebből a szempontból az V. zónába tartozott, amely az agg-
lomeráción belül a drágább, a városiakhoz képest viszont az olcsóbb kategóriát jelentette. Utóbbira Szendy
1942, 17. térkép.
318
BFL V.712.a:3, 93., BFL V.712.a:5 171.
319
BFL V.712.a:9, 140.
320
A pontos érték 4198, de a befogadhatóbb szövegezés érdekében az adatokat, ahol lehet, a legközelebbi százas
értékre kerekítettünk.
321
BFL V.712.a:9, 175.
közül 2800-an élték meg a község lakosaként 1945-öt, a második világháború végét.322 A
többi 4000 közül alig 2% döntött tíz év Rákoshegyen élés után a költözés mellett. 4 és 10 év
közötti hegyi polgárság után 11% váltott lakóhelyet. 4 évet töltött itt 6%, 3 évet 12%, 2 évet
a bevándorlók egynegyede, azaz 25%-a. A fennmaradó 44% 1 évet vagy annál is keveseb-
bet időzött Rákoshegyen – ez azt jelenti, hogy hat év alatt közel 1700 ember tűnt fel mind-
össze villanásnyi időre a településen. Mindent egybevéve a ki- és bevándorlás közel any-
nyi mozgást és lüktetést vitt a község életébe, mint az éves nyaralóforgalom.
Hogyan oszlott el ennek az emberforgalomnak a hatása a község területén? A villane-
gyed az állandó letelepedőknek és az átmeneti rákoshegyieknek egyaránt 25-25%-át fo-
gadta be. Utóbbi adat, a 771 időszakos beköltözés hátterében kettős magyarázat húzód-
hat meg: részint a középosztály anyagi nehézségekkel küzdő családjai fogadhattak „fe-
lesleges” szobáikba bérlőt helyzetük könnyítése végett, részint a jómódú háztartásokban
szolgáló cselédek, kertészek, mindenesek költöztek be alkalmazóik telkére. Rákoshegy
szegényebb, a Zrínyi (a mai Melczer) utcán túli kiterjedt területén, a „prolinegyed” és a
mezőgazdasági jellegű területen legalább 657, becsülhetően minimum 700 fő tartóz-
kodott állandó jelleggel, az egész népesség nagyjából harmada. Ugyanez a településrész
az átmeneti lakosokból már kisebb arányban, mintegy 25%-ban részesült: a kisebb telke-
ken épült, szűkösebb házakban általában nem lehetett olyan körülményeket teremteni,
mint amilyenek a villanegyedben megengedték a nagyobb arányú befogadást. A migrá-
ciós forgalom nagyját viszont „Pest”: a vasút és a Melczer utca közötti szűk terület, illetve
a meghatározó közlekedési útvonalak (Ferihegyi út, Baross, Lőrinci és Deák Ferenc ut-
cák) „vezették le”.
Más szemszögből megközelítve az eloszlást: összesen 1004 házszám alatt jegyzett a
bejelentőkönyv átmeneti hegyi lakost, ám ezek közül 405-ben a hat év alatt csupán egy
bérleti jogviszony született, és a szóban forgó házak 70%-ában ez az érték nem haladta
meg a hármat. Tíznél több bejegyzett átmeneti lakost csak az összes épület 2%-a láthatott
áthaladni kapuin. A fennmaradó 28% számára ugyanakkor komoly segítséget jelenthe-
tett (vagy épp komoly foglalkoztatásra enged következtetni) a 4-10 átmeneti lakó, aki
megfordult ennyi idő alatt az ingatlanán.
Visszakanyarodva az eredeti kérdésfelvetéshez, miszerint Rákoshegy inkább a kiköl-
tözők, vagy inkább a beköltözők számára volt úticél vagy állomás: erre egyértelmű vá-
laszt adni sajnos nem tudunk, ugyanis a bejelentőkönyv nem tünteti fel a beköltözők ko-
322
Azokat a rákoshegyieket, akikről az adatok alapján látható volt, hogy lakhelyüket kényszerű kitelepítés,
gettóba hurcolás miatt hagyták el 1944-ben, állandó lakosként vettük fel az adatbázisba. A második vi-
lágháború végét azért tekintjük korszakhatárnak, mert azt követően a korábbi középosztály társadalmi
pozícióinak szétverése, a lakások kiutalása, a menekültek visszatérésének lehetetlensége és kis mértékben
talán a kitelepítések olyan külső és erőszakos népmozgásokat eredményeztek a helyi társadalom szerkezeté-
ben is, amelyek gyökeresen megváltoztatták annak képét.
88 LÁSZLÓ GÁBOR
rábbi lakhelyét, így támpontot csak születési helyük, illetve esetleges további költözésük
iránya jelenthet.
Az ilyen szempontból vizsgálható állandó lakosok közül (2150 fő), jó közelítéssel ki-
költözőnek tarthatunk 570 főt, akik Budapesten vagy valamelyik perifériáján születtek.
Biztosan felköltözött, korábbi lakhelyéhez képest magasabb urbanizáltsági fokra lépett-
nek tekinthetünk 230 főt, akik Rákoshegy szűkebb vagy tágabb vonzáskörzetébe tartozó
községek valamelyikében születtek. A fennmaradó 1350 személy is kivétel nélkül (távo-
labbi) vidéken született, így összességében az ő életükben is a kezdeti esélyeknél városia-
sabb létet jelentette rákoshegyi otthonuk – ám nem tudjuk, hogy itteni lehorgonyzásuk
az általuk elérhető maximum vagy egy budapesti egzisztencia önkéntes vagy kényszerű
megszűnésének eredménye volt-e.
Az átmeneti letelepedők körében már pontosabbak az eredmények. A 3000 személy
(valójában csak 2700, mert 300-an kétszer is Rákoshegyre költöztek) több mint fele, 1530
fő Budapest felé törekedett, akár vidékről érkezve, akár korábbi fővárosi egzisztenciáját
visszaállítva. Közel 400 fő a Rákoshegy munkaadó vonzáskörzetéből:323 Rákoskeresztúr-
ról, Pécelről, Maglódról, Ecserről, a Tápió-vidék településéről és Újszászról települtek át,
majd szülőfalujukba telepedtek vissza, mikor munkájuk befejeződött. A fennmaradó 770
lélek töredéke külföldre vagy az agglomeráció más településére távozott. Többségük
azonban egy születési helyétől eltérő vidéki település felé vette az útját: ez a csoport nem
tudta vagy nem akarta Budapesthez és környékéhez kötni az életét.
Rákoshegy migrációja tehát összességében egy a község méretéhez képest igen nagy
volumenű, lendületes folyamat volt, amelynek során a lakosság jelentős része csak át-
menetileg telepedett le, sőt közülük majdnem minden második ember legfeljebb egy évet
töltött itt, négy évnél hosszabb távra pedig csak töredékük tervezett. A község lakossága
egy évtized alatt akár fele részében is kicserélődhetett. Az átmenetileg itt tartózkodók
többsége nem kifelé igyekezett az agglomerációból, hanem előszobaként, ugródeszka-
ként használta a községet, Budapestre tervezve életét berendezni vagy e „peremben” kis
időre megkapaszkodva visszarendezni – ha pedig ez nem sikerült nekik vagy más irányt
vett az életük, akkor távolabbi vidékre költöztek. Az átmeneti lakosok tömegét tehát nem
tudta megtartani a csak az ingázóknak és a helyi lakosság kiszolgálóinak megélhetést
biztosító agglomerációs életforma, így ezek az emberek nem tekinthetőek az urbanizá-
ciós népmozgás ún. harmadik típusú hullámához tartozóknak.
Az állandó jelleggel letelepedő lakosságnak kicsivel kevesebb, mint negyedéről állít-
hatjuk pozitívan, hogy Budapestről költözött ki, és 10%-áról, hogy közvetlenül vidékről
323
A nevezett településekről nemcsak munkaerő ármalott Rákoshegyre, hanem vállalkozókedv és tőke is. A
Tápió vidékéről többen kíséreltek meg műhelyt, üzletet, vállalkozást nyitni több-kevesebb sikerrel (pl.
Zsemley 1938, 389., Kun Ferenc). Kísérleteik legismertebbje a mozi: Reitinger 2013, 3. Ennek két egymás
utáni üzemeltetője is nagykátai volt.
költözött fel a főváros közelébe. A fennmaradó nagy többség is vidéken kezdte az életét,
de nem tudjuk róluk, hogy vajon megjárták-e már Budapestet, mielőtt véglegesen Rákos-
hegyen telepedtek meg. Az azonban bizonyos, hogy ezek az emberek találtak olyan érve-
ket vagy értékeket, amelyek hatására véglegesen az agglomerációhoz kötötték az életü-
ket, és nem törekedtek a városi lét előrehaladottabb formái közé költözni. Összességében
azonban a számadatok alapján nem jelenthetjük ki biztosan, hogy a két világháború
közötti Rákoshegy arculatát, sorsát és növekedését tisztán a kiköltözés határozta volna
meg, sőt: az inkább a kiköltözés állítását is csak a figyelmen kívül nem hagyható nyaralófor-
galom miatt tartjuk igaznak.
Rákoshegy benépesítői
Azt már tudjuk, Rákoshegyre mikor, honnan, hányan telepedtek le. Talán még szándé-
kaikról is lehetnek felületesen általános megállapításaink. Arról azonban, hogy ezek az
emberek kik voltak, mivel foglalkoztak és milyen társadalmi állást töltöttek be, Rákos-
hegy korabeli lakói, sőt vezetői is inkább csak változó vélekedésekkel és becslésekkel,
mintsem pontos kimutatásokkal rendelkeztek. Ezek általában a következő elemeket
tartalmazták: tisztviselők vagy tisztviselők/iparosok/munkások adják a lakosság többsé-
gét, emellett nagyszámú nyugdíjas él még itt, sokuk pedig anyagi nehézségekkel, megél-
hetési gondokkal küzd.324 Ez a kép nagy vonalakban helytállónak és állandónak mondha-
tó, de az iskolázottsági és foglalkozási adatok és statisztikák vizsgálatával meg lehet pró-
bálni árnyaltabb képet festeni a hajdani nyaralótelep társadalmáról.
A népesség foglalkozási jellemzőit az 1920 és 1930 közötti adatokat tartalmazó kimuta-
tások, illetve a bejelentőkönyvek rekordjai segítenek megismerni. A népességet a kora-
beli statisztikai szemlélet elsődlegesen „függőlegesen”, ágazatok szerint tagolta, beso-
rolva mindenkit az őstermelés, a bányászat, az ipar, a kereskedelem és hitel, a közleke-
dés, a közszolgálat és szabadfoglalkozás, a véderő, a napszámosok, a cselédek, a nyudíja-
sok és az egyebek kategóriájába – nem téve különbséget például egy gyártulajdonos, egy
gyár által alkalmazott könyvelő és egy ipari segédmunkás között, mindhármat ipari
dolgozónak tekintve. A vízszintes tagolódást az önálló, a tisztviselő és a segédszemélyzet
besorolás jelentette. Thirring Lajos táblázata a következőképpen néz ki:325
324
BFL V.712.a:3, 137., BFL V.712.a:4, 36.
325
Thirring 1935, 94–96.
90 LÁSZLÓ GÁBOR
Az 1920-as és 1930-as foglalkozási adatok

Foglalkozás 1920 1930, keresők 1930, eltartottak
Őstermelés 53 55 78
Bányászat 0 1 1
Ipar 638 838 1092
Kereskedelem és hitel 148 216 249
Közlekedés 282 160 293
Közszolgálat, szabadfoglalkozás 179 163 249
Véderő 21 7 14
Napszámos 21 21 14
Nyugdíjas 125 248 314
Házi alkalmazott 50 88 3
Egyéb és ismeretlen 89 17 77
Összesen 1606 1814 2394
Önálló keresők 443 664
Tisztviselők 323 419
Segédszemélyzet 1048 1234
2. táblázat. A népesség foglalkozási jellemzői Rákoshegyen 1920-ban és 1930-ban
Az 1920-as kiindulási adatok még meglehetősen puritánok, csupán az egyes ágazatok

által eltartott emberek (tehát a 625 kenyérkereső és családtagjaik) számát örökítették
meg. Ekkor 53 őstermelő mellett egyetlen ember sem élt meg a bányászatból, annál
többen viszont, 638-an az iparból. A kereskedelem és a pénz világa 148 főt, a közlekedési
vállalatok, hegyiek számára főleg a MÁV és a BESZKÁRT 282 embert tartottak el. Az
„intelligencia” gerincét jelentő szabadfoglalkozású értelmiségiek és a közszolgálatot tel-
jesítők azaz közigazgatási tisztviselők és hozzátartozóik 179-en voltak, a nyugdíjasok pe-
dig 125-en. A katonák és a napszámosok 21-21, illetve a cselédek 50 fős csoportja mellett
89 egyéb és ismeretlen foglalkozású személy alkotta a rákoshegyi polgárok közösségét.326
Az egyik, rögtön szembetűnő jelenség az agrárnépesség szinte teljes hiánya. Az „intelli-
genciához” rendelt számadat, mégha az ipari, pénzügyi és közlekedési ágazatban alkal-
mazott tisztviselőkkel kiegészítjük is, messze alatta marad annak, hogy meghatározó
társadalmi erőként tekintsünk rájuk. Rákoshegy az önállóság kapujában egy merőben
kispolgári társadalom képét mutatta, ahol létszámukat tekintve a kisiparosok és kereske-
326
Thirring 1935, 95–96.
dők, illetve a fix fizetésesek altiszti rétege volt a legszámottevőbb, a nem elhanyagolható
munkás népesség mellett. Lakóinak többsége tehát fokozottan ki volt szolgáltatva az
évtized eleji válságos időszak nehézségeinek, ami újfent hangsúlyozza, hogy a község
saját lábra állása milyen kockázatokat is rejtett magában 1921-ben.
A látszat azonban némileg csal. Ennek igazolását a tíz évvel későbbi, árnyaltabb adatok
teszik lehetővé. A foglalkozás ekkor egy háromtengelyű összefüggés szerint helyezte el
az egyént a társadalomban, amelyben a koordinátákat az illető személy jövedelme, az
általa végzett munka, és ha volt ilyen, akkor alkalmazójának jellege határozta meg, nem
feltétlenül ebben a fontossági sorrendben. A szélesebb értelemben vett középosztályban
a nagy foglalkozási kategóriák között nem volt éles cezúra a javadalmazás terén, sokkal-
ta inkább finom – és talán néhol meglepő – átmenetek sorakoztak egymás mellett ebből a
szempontból, de még az ipari szakmunkások jobban kereső csoportjait is odailleszthet-
jük ennek az ívnek az alsó tartományára.
A Rákoshegyen otthont lelő munkások bizonyára nem kis részben ebből a viszonylag
jól szituált csoportból kerültek ki, hiszen a sokszor még a két világháború között is fővá-
rosi ágy- vagy szobabérletekben nyomorgó segédmunkásokkal és betanított munkások-
kal szemben módjukban állt egészségesebb és tágasabb környezetben önálló egziszten-
ciát teremteni vagy elfogadhatóbb bérleményben berendezkedni, vállalva a mindennapi
megélhetésen felül a napi beutazás vagy az esetleges hiteltörlesztés költségeit is. A Jövő
Munkásotthon sem épülhetett volna fel ennyi idő alatt, ilyen számú munkásnépesség
mellett, ha nem tartozik bizonyos hányaduk ehhez a „munkás-arisztokráciához”.327 Szin-
tén ebbe az irányba mutat, hogy az iparos besorolásúak között 1930-ban 707 kereső férfi-
re csak 131 kereső nő jutott,328 és ez nem csupán munkásasszonyokat, de az ipari admi-
nisztrációban dolgozó tisztviselőnőket is magában foglalta. Nem volt tehát akkora
szükség a feleségek, anyák, leányok munkába állására; egy gyáripari dolgozó családapa
keresménye – esetleges háztáji gazdálkodással kiegészítve, amire a hegyi kertes viszo-
nyokat sokan kihasználták329 – szűkösen, de önmagában is biztosíthatta a rákoshegyi
megélhetést. A gyáripari munkások átlagos havi keresete 1929-ben 124,5 pengő, más for-
rások szerint 146 pengő volt, de egyes kiemelt ágazatokban, például a vas- és fémiparban
ez elérhette a 210-240 pengőt is.330 Ez utóbbi értékek már elérhették az állami alkalmazotti
bértábla X. vagy IX. fizetési osztályának bérjövedelmeit is.331
327
ERH [Visszaemlékezés a rákoshegyi munkásmozgalom múltjára], é.n.
328
Thirring 1935, 94.
329
Lásd pl. Rákoshegyi Szemle 1. évf., 2. sz., 1.
330
Kovács 1978, 229.
331
1893. évi IV. tc. az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról, és a megyei
törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről, B melléklet. MTörvTár 1892–1893, 407.
(forintértékben), lásd Kovács 1978, 243.
92 LÁSZLÓ GÁBOR
Mindezek mellett természetesen a munkásság volt Rákoshegy legalacsonyabb presz-

tízsű rétege, ha az alig jelen lévő őstermelőket, napszámosokat, illetve a cselédeket nem
számítjuk. Jelzik ezt a jellemző házasságkötési irányok: egy-egy jól kereső szakmunkás,
ha nem saját csoportjából keresett házastársat, esetleg beházasodhatott egy iparos vagy
kisebb eséllyel egy csekély fizetésű altiszt családjába, de kereskedő- vagy tisztviselőlányt
szinte soha nem kaphatott feleségül.332
Az iparosok alkották a kispolgárság körébe soroltak tekintély dolgában legalacso-
nyabb rangú csoportját. Anyagi helyzetük tekintetében nehéz róluk egységes képet al-
kotni, hiszen az otthonában egyedül dolgozó, portékáit maga áruló szegény embertől a
sok segédet irányító, befutott „vállalkozóig” terjedő csoport önmagában is sokféle hely-
zetű embert foglalt magában. Az viszont kétségtelen, hogy általában is és Rákoshegyen is
az előbbiek voltak túlsúlyban.333 A lakossági tömegigényeket kielégítő kisiparosok, pél-
dául szabók vagy cipészek számára egyre erősebb versenytársat jelentett termékeivel a
gyáripar, és ezt a fővárosi agglomerációban is jócskán érzékelni lehetett.334 A rákoshegyi
iparosok egy része nem helyben, hanem a fővárosban készítette és hozta forgalomba
portékáját, az ottani stabil vevőkörére alapozva költözött ki az agglomerációba. Mások a
helyi lakosság ellátására törekedtek, és ha ezt olyan szakmában tették, amelyre állandó
igény mutatkozott, döntésük busás haszonnal járhatott. Rákoshegyen elsősorban az épí-
tőiparhoz és az élelmiszeriparhoz kapcsolódó vállalkozások prosperáltak,335 de az elér-
hető termékek és szolgáltatások köre lényegében lefedte a városias életmódot és fogyasz-
tási szokásokat mutató lakosság igényeinek teljességét. Összességében elmondható,
hogy a szegényebb iparosok jövedelme akár alatta is maradhatott a jobban fizetett mun-
kások bevételeinek, így előfordult Hegyen is, hogy az iparos szülők gyermeke inkább
munkásként kereste a kenyerét, így segítve a család megélhetését.336 Az önálló iparosok
átlagos évi adóalapja országosan ekkor ekkor 83%-ban 1000 pengő alatt, 6%-ban 2000
pengő fölött volt.337 Ezeket a családokat már nem fenyegette a lesüllyedés veszélye, és ha
volt, aki továbbvigye az atyai hivatást, akkor előszeretettel igyekeztek legalább egy gyer-
meküket kereskedelmi pályára kitaníttatni, esetleg leányaikat tisztviselői munkára ké-
pesítő oktatásban részesíteni. Ilyenre is láthatunk példát a Rákoshegyre települt csalá-
332
L. Nagy 1997, 40. (Ebben a felekezeti hovatartozás is szerepet játszhatott.)
333
Thirring 1935, 104.
334
L. Nagy 1997, 27–29.
335
A folyamatos éptkezések előbbit magától értetődővé teszik; az élelmiszeripart nem csak a lakosság eltartása
futtatta fel, hanem – elsősorban a sütőipar területén – nagy befektetéssel épült üzemek emelkedtek kistérségi
vezető pozícióba. Zsemley 1938, 356. (Braun József), 422. (Tandi Sándor), 427. (Ifj. Varga István).
336
L. Nagy 1997, 30., 40.
337
L. Nagy 1997, 30., 33.
doknál.338 A legvagyonosabb iparosok pedig akár a község vezetői közé is bejuthattak,

közel kerülve – bár teljesen soha be nem épülve – a társadalmi elit köreibe.
Az „átlagos” iparosok fölött álltak általános társadalmi megbecsülésüket és az átlagos
bevételüket tekintve a kereskedők. Ez a csoport is széles vagyoni egyenetlenségeket rejt
magában, hiszen beletartozott a piaci kofa vagy a zsibárus éppúgy, mint a kicsiny bolt-
jában egyedül serénykedő butikos, a több alkalmazottal dolgozó üzlet vezetője és a dús-
gazdag nagykereskedő is. Rákoshegyen inkább a középrétegek, a legfeljebb néhány főt
foglalkoztató, néhány termékcsoportra specializálódott kis üzletek voltak többségben,
bár egyes helyek, mint például a Braun-féle építőanyag-telep, vagy az Általános Fo-
gyasztási Szövetkezet fatelepe a többiekhez képest óriási forgalmat bonyolíthattak. A
boltok sorából kiemelkedett néhány „fővárosi színvonalú” jelzőt kiérdemelt kereskedés,
amelyeket jellemzően korábban ott vállalkozó, vagy a kereskedelemben tisztviselőként
dolgozó rákoshegyiek üzemeltettek.339 A verseny azonban számukra is nagy volt: a bolt-
hálózat ugyanis valamivel sűrűbb volt, mint azt a lakosság létszáma és vásárlóereje igé-
nyelte volna. Ezért az azonos profilú üzletek időnként komoly harcban álltak egymással.
Megtörtént például, hogy a fűszer- és csemegekereskedők vasárnap a segéddel vagy a
kifutóval figyeltették egymás boltjait, és ha az egyikük úgy döntött, hogy kinyit, siettek
maguk is „felhúzni a rolót”, nehogy elveszítsenek néhány vásárlót.340 A település ütő-
erére, a vasút környékére inkább koncentrálódó bolthálózat mellett fontos szerepe volt a
piacoknak is, amelyeken szintén árultak rákoshegyi kofák is, jellemzően élelmiszert és
apró iparcikkeket, szűkösebb megélhetési viszonyaik kiegészítő bevételi forrásaként.341
Országos átlagban a kereskedők jövedelme némiképp magasabb tartományban moz-
gott, mint az iparosoké, de ez nem jelentette azt, hogy feltétlenül jobban keresett egy ke-
reskedő egy iparosnál: a jellemző évi adóalapok 40%-a 1200 pengő alatt, 43%-a 1200 és
3600 pengő között mozogtak.342 Rákoshegyen sokuk be tudta verekedni magát akár viri-
lis alapon is a községi vezetésbe; a kaszinózó elitnek is könnyebben válhattak részesévé,
mint a gazdag iparosok, gyermekeik pedig nagyobb eséllyel vitték tovább a családi vál-
lalkozást vagy léptek be a „fixesek” sokra tartott világába.
Ezek a pályák azonban nem csak az önálló mestereket és kereskedőket jelentették,
hanem az ő alkalmazottjaikként dolgozó tanoncokat és segédeket is. Ez az előbbieknél
nagyobb létszámú csoport jóval kevesebb reménységgel tekinthetett az életbe, mint az
338
BFL V.712.f:16.
339
Zsemley 1938, 357. (Buzgó Dénes), 370. (Golarz Mihály), 373. (Handl Ferenc), 385. (Konkoly József), 392.
(Lukács Lajos), 399. (Nagy József), 406. (Puskás Sándorné), 416. (Schreiber Miklós), 417. (Szabó István), 431.
(Wächter Alfrédné), 431. (Weinberger Ferenc)
340
Rákoshegyi Szemle 1. évf., 3. sz., (1931), 3.
341
BFL V.712.a:9, 168.
342
L. Nagy 1997, 30., 33.
94 LÁSZLÓ GÁBOR
őket alkalmazó, patriarchális gazdák vagy kapitalista szellemiségű vállalkozók, akiktől

nagyban függhetett sorsuk alakulása. Rákoshegyen csak 88 segéd találta meg a munka-
helyét 1930-ban,343 de számosan dolgoztak Budapesten is. A segédek számára az önálló-
sulás lehetett a távlati cél, de ez a szűkös piaci lehetőségek és az önálló tevékenység elkez-
désének nagy tőkeigénye miatt sokuknak nem sikerült. Bérük általában olyan alacsony
szinten mozgott, hogy sokuk családalapítását megakadályozta. Igaz, egyes mesterek
mellett az évek során mintegy a család tagjává válhatott az alkalmazott is.344
A kispolgárság tetején a kis fizetésű alkalmazottak, az úgynevezett altiszti réteg tagjai
foglaltak helyet. Ez a társadalmi berendezkedés kritikusai által oly gyakran kárhoztatott
csoport egyfajta átmeneti réteget képezett a „valódi” középosztály és két kezének,
vállalkozásának jövedelméből megélő iparosok és kereskedők között. Jövedelmi viszo-
nyai, reprezentációs lehetőségei inkább utóbbiakhoz kötötték, ám identitásában és men-
talitásában az előbbiekhez tartozónak vallhatta magát, amelyet egyetlen más kispolgári
kategória sem mondhatott el magáról. Az altiszt és családja a nem fényes, de tisztes meg-
élhetés jegyében tölthette napjait. Havi keresete és főleg respektusa a beosztása mellett
attól is függött, hol volt alkalmazásban: a munkahely tekintélye ugyanis – akárcsak a
tisztviselők körében – itt is meghatározta az egyén presztízsét.345 A magánalkalmazottak,
a pénzügyi, ipari és kereskedelmi magánvállalatoknál dolgozók megítélése kevésbé volt
kedvező, mint ugyanezen szektorok állami tulajdonú szereplőinek alkalmazottaié.
Mindkét csoportnál többre becsülték az állami vagy fővárosi közlekedésben, illetve a
hírközlésben, postán dolgozó altiszteket, akiknek munkája általában egyenruha viselé-
sével is járt – egy BESZKÁRT-kalauz, egy postai vagy MÁV-állomásfőnök346 a társada-
lom megbecsült tagja volt. A közigazgatás járási, megyei, fővárosi vagy központi intéz-
ményeiben dolgozók pedig a portástól az irodatisztig a Hivatal adta büszkeség teljes
tudatában alakíthatták kapcsolataikat. Az állami, törvényhatósági alkalmazásban állók
gyakran nevezték magukat megkülönböztetően nemzeti altiszti csoportnak is, meghúz-
va a határt a magánalkalmazottak mindig kisebb tekintélyű – bár alkalmasint többet ke-
reső – csoportja irányában.347 Az altisztek jövedelme, fizetési osztályuktól függően, 80 és
120 pengő között alakulhatott.348
343
Thirring 1935, 104–107.
344
L. Nagy 1997, 204.
345
Makkai 1942, 209–212, 232.
346
Nem véletlen a Csenky Sándor állomásfőnököt övező társadalmi megbecsülés sem, amely nélkül bizonyára
nem végezhette volna folyamatos, nagyarányú közéletszervező tevékenységét. Zsemley 1938, 358., Albrecht
2008, 61.
347
Kulcsár 1980, 64.
348
1927/9000 M.E. számú rendelet az állami, a vármegyei, a m. kir. államvasúti és a m. kir. állami vas-, acél- és
gépgyári tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, valamint a honvédség, csendőrség, vámőrség, folyamőr-
ség és államrendőrség tagjait megillető illetményeknek, továbbá az említetteket, valamint mindezeknek öz-
vegyeit és árváit megillető ellátási díjaknak újabb szabályozásáról. MRT 61(1927), 2267–2319, ebből: 2281–2291.
E három csoport összesített létszámát az 1930-as „pillanatfelvétel” idején körülbelül

870 főben állapította meg a statisztika, tehát az 1814 fős kereső népességnek valamivel
kevesebb mint felét tette ki ez a három meghatározó társadalmi réteg. Az „intelligencia”,
illetve az önálló egzisztenciák aránya tehát valójában jóval nagyobb volt, mint azt az
1920-as adatokból sejthetnénk; valószínűleg visszafelé következtetve is hasonló ará-
nyokkal találkoznánk. (A 870 személy mellett még az 55 főt számláló agrárnépességet
soroltuk a segédszemélyzet kategóriájába, illetve a napszámosok, a cselédek és egyebek
126 személyből álló csoportját – ám ezen foglalkozások űzői az átlagosnál is gyorsabban
cserélődtek, és nem épültek be szervesen Rákoshegy társadalmába.)
Ebből a 870 főnyi „segédszemélyzetből” 65-en végeztek ipari, 23-an kereskedelmi és
pénzügyi munkát a lakóhelyük kicsiny műhelyeiben és üzleteiben, illetve a község és a
helyi posta és vasút is alkalmazott néhány altisztet. Önálló iparosként 131 fő működött a
községben, közülük 96-an egyedül, vagy ilyen minőségben be nem jelentett családtagjaik
segítségével dolgoztak, 17 fő 1 segéddel, 11 fő 2-vel üzemelt, 3 segéd 5 műhelyben, ennél
több pedig csak kettőben állt alkalmazásban. A kereskedelemben is hasonló a helyzet, itt
30 önálló kereskedő osztozott a 23 főnyi segédszemélyzeten, ebből 15 főt három vállalat
alkalmazott. Hogy e szerény egzisztenciák mellett még hány önálló iparos és kereskedő
tartott fenn műhelyt vagy üzletet Budapesten, azt az „önálló” kategóriába tartozók el-
lentmondásos definiálása miatt nem tudtuk meghatározni. Számuk valahol 34 és 281 fő
közöttre tehető.349
A segédszemélyzet kategóriájába soroltakból a nem Rákoshegyen dolgozók, azaz va-
lamivel kevesebb mint 780 fő járt be Budapestre, esetleg annak valamelyik perifériájára
dolgozni. Hogy közülük mennyien voltak munkások, iparosok, altisztek vagy tisztvise-
lők, azt sajnos nem tudjuk megmondani. Az iparban – bármilyen minőségben – alkalma-
zott keresők többségét a gépgyártás, a ruházati ipar, élelmiszeripar, a vas- és fémgyártás,
illetve a nyomdaipar szívta fel, összesen 397 munkás, mérnök, altiszt és hivatalnok dol-
gozott ezekben az ágazatokban. A maradék a fa-, bőr-, csontfeldolgozásban, a papírgyár-
tásban, a textil-, illetve vegyiparban vagy építkezéseken és vendéglőkben helyezkedett
el.350
A kereskedelem és a pénzvilág kínálta lehetőségekből a legtöbb rákoshegyi a bankok-
nál vagy hitelintézeteknél jutott munkához, összesen 42-en. Őket követte a ruházati ter-
mékek árusításával foglalkozó 37 személy, és az élelmiszerek forgalmazásában résztve-
vő 24 fő. A fennmaradó hányad patikákban, könyvesboltokban, építőipari és mezőgaz-
dasági áruforgalomban kapott helyet.351
349
Thirring 1935, 88–89, 94–96, 98.
350
Mozolovszky 1934, 26–29.
351
Uo.
96 LÁSZLÓ GÁBOR
A státusz szerinti társadalomfelosztás harmadik elemeként a tisztviselők számát

összesen 443 főben határozták meg a statisztikusok.352 Ez a társadalmi csoport, a „valódi
középosztály” szintén megoszlott az egyes gazdasági szektorok között: az ipari és keres-
kedelmi vállalatok, a bankok, biztosítók és alapítványok éppúgy alkalmaztak hivatalno-
kokat, mint a közlekedési és oktatási szervezetek, a köz- és államigazgatás vagy az igaz-
ságszolgáltatás. Előbbi csoportot, a magánhivatalnokokat és magántisztviselőket éppen
az 1910/1920. számú miniszterelnöki rendelet erősítette meg az állami alkalmazásban
lévő tisztviselőkéhez hasonló jogállásukban.353 Tisztviselő a klasszikus jogászi-államtu-
dományi műveltség mellett a pénzügyi vagy a műszaki tudás révén is válhatott az erre
törekvőből, és utóbbiakkal is bejuthatott – az altiszteknél már ismertetett logika alapján –
valamiféle tekintélyesebb állami szolgálatba.354 A tisztviselők csoportját általában együtt
emlegetik az értelmiséggel és szabadfoglalkozásúakkal, ide sorolva a tanárokat, az orvo-
sokat, az ügyvédeket, a műszaki és egyházi értelmiséget, a sajtó és az irodalom „dolgo-
zóit”, a művészeket, és alkalomadtán a katonatiszteket és a nyugdíjasokat is.355 Ezek a
foglalkozások együttesen határozták meg az „intelligenciát”, a valódi középosztályt, a
két világháború közötti magyar társadalom nehézségekkel küzdő, politikailag és ideoló-
giailag meghatározó részét. Sem a hivatalnoki, sem az értelmiségi pályák nem voltak
teljesen elzárva a nők elől sem, és ha olyan magasra nem is juthattak mint a férfiak, mégis
volt lehetőségük karriert építeni. Jellemző, hogy az 1930-as adatok szerint egyetlen szek-
torban sem volt olyan magas (több, mint 30%-os) a kereső nőknek a kereső férfiakhoz vi-
szonyított aránya, mint éppen a közszolgálati és szabadfoglalkozású csoportban.356 A kö-
zéposztály megélhetését biztosították a versenyszféra állásai, sikerdíjai vagy az államtól
fizetési osztályok alapján kapott bérezés, lakáspénz és egyéb juttatások. Ha az intelligen-
cia tagja nem veszítette el munkahelyét, viszonylagos (bár a reprezentáció mögött időn-
ként már málló és egyre nehezebben fenntartott) jólétet tudott teremteni családja számá-
ra, ha pedig gyermekeit vagy legalább egyiküket megfelelő oktatásban tudta részeltet-
ni,357 jó eséllyel biztosíthatta ezt a következő generáció számára is. Ugyanakkor az
értelmiségi, illetve a fiatal diplomás munkanélküliség fenyegetése az egész korszakban
készenlétben állt a szép remények szertefoszlatására és az „értelmiségi nyomor” kiter-
jesztésére.358 A közszolgálatot betöltők fizetése osztálytól függően 1929-ben, reálértéke
csúcsán, osztálytól függően 134 pengő (gyakornok) és 2640 pengő, a (nem egyetemi)
352
Thirring 1935, 88–89, 94–96, 98.
353
Bódy 2003, 197–198.
354
Makkai 1942, 131–133.
355
Valló 2010, 261.
356
Thirring 1935, 60.
357
Utasi 1996, 22.
358
Kovács 1978, 237.
tanároké 134 és 555 pengő között mozgott, lakáspénz nélkül. A szabadfoglalkozásúak és

a versenyszférában dolgozók körében a határ ténylegesen a „csillagos ég” volt,359 noha
Rákoshegyen a magántisztviselők is a földhöz közelebb járók táborát erősítették az
államiaknál kevésbé biztos, de általában kicsit magasabb bérükkel. Ez utóbbi csoport, az
időnként „nem nemzeti” jelzővel illetett, azaz nem köztisztviselői középosztály-rész al-
kotta a rákoshegyi intelligencia többségét is: a 443 tisztviselő státuszú lakosnak az altisz-
tekkel együtt is kevesebb, mint 200 főnyi közszolgálati és szabadfoglalkozású szektor hi-
vatalnok tagjai valószínűleg még a felét sem tették ki.360 A nagyobb tekintélyt azonban
természetesen így is ők élvezték a község lakói előtt.
Az eddig felvázolt általános képet konkrétabbá az 1931 és 1936 között Rákoshegyre
települtek foglalkozási adatainak vizsgálatával tehetjük. Az összesen 5315 hasznosítható
bejegyzésből kiderül, hogy melyik szektor, illetve melyik státus mennyiben kapott szere-
pet a település lakosságának összetételében, illetve az is, volt-e bármilyen meghatároz-
ható társadalmi mintája az állandó, illetve a nem állandó lakosok csoportjának (3. tábla).
Az áttekintést kezdjük a nem dolgozó, illetve ismeretlen népesség kizárásával. A
háztartásbeliek, azaz általában a háztartást vezető feleségek száma ebben az adatsorban
658 fő,361 amelynek kicsit kevesebb mint fele maradt tartósan Rákoshegyen. Hasonló az
arány a 131 tanulónál, illetve hallgatónál is. Munkátlan, illetve ismeretlen foglalkozású
összesen 228 ember volt, többségük idővel elhagyta a községet. A betelepülő kenyérke-
resők számát így körülbelül 4300 főben határozhatjuk meg. Közülük átlagosan 40% azaz
1700 fő maradt tartósan a nagyközség lakója.
Haladjunk tovább a segédszemélyzetbe soroltakkal. Az ipari segédekként és tanon-
cokként nyilvántartottak száma minden iparágat egybevéve igen magas, összesen 797 fő.
Meghatározó részük dolgozott a ruházati iparban (155 fő), az építőiparban (113 fő), az
élelmiszeriparban (109 fő) és a faiparban (94 fő), tehát olyan területen, amelyekben akár
Rákoshegyen is állást kaphattak, de valószínűbb, hogy ilyen nagy számban inkább Bu-
dapesten találtak maguknak (gyakran bizonytalan) munkát. A vizsgálatban még külön
csoportosított, ma inkább szolgáltatásnak tartott iparágak (például fodrász, kozmetikus,
stb.), illetve az új, a technológiai fejlődés vívmányainak elterjedése nyomán gyökeret ve-
rő iparágak (villanyszerelő, rádiótechnikus, autófényező, autószerelő, fényképész, stb.)
szerepe csekélyebb (79, illetve 30 fő). Az összes többi iparágban összesen 217 főt foglal-
koztattak.
359
Kovács 1978, 228–233, 235, 258, 7. jegyz.
360
Thirring 1935, 88–89, 94–96, 98.
361
Valójában a bejelentőkönyv adatszerkezete miatt ennél jóval több is lehet a számuk, de mivel a nem önállóan,
hanem a házastársuk „függelékeként” bejegyzett asszonyok esetében háztartásbeli státusukat vagy munka-
helyüket általában nem tüntették fel, így ezt a csoportot nem tudtuk volna foglalkozási összefüggésben vizs-
gálni.
98 LÁSZLÓ GÁBOR
Betelepülők Betelepülők
Foglalkozás helyben tovább - Foglalkozás helyben tovább-
maradók költözők maradók költözők
SEGÉDSZEMÉLYZET 965 1538 ÖNÁLLÓK 367 559
Iparos segédek 302 495 Iparosok 255 404
Építőipar 41 72 Építőipar 27 44
Élelmiszeripar 49 60 Élelmiszeripar 11 22
Faipar 28 66 Faipar 12 12
Konfekcióipar 52 103 Konfekcióipar 83 118
Szolgáltatóipar 36 43 Szolgáltatóipar 28 52
Új iparágak 12 18 Új iparágak 21 40
Egyéb iparágak 84 133 Egyéb iparágak 73 116
Kereskedő személyzet 81 143 Kereskedők 58 82
Segédek, tanoncok 47 64 Kereskedő 53 77
Alkalmazottak 34 79 Kofa 5 5
Munkások 138 211 Őstermelők 18 24
Segédmunkás 18 28 Magánzók 36 49
Napszámos 64 72 TISZTVISELŐK 207 280
Szakmunkás 56 111 Magán 88 152
Altiszt 103 171 Ipari 7 19
Ipari 7 13 Kereskedelmi 8 9
Más nem nemzeti 30 39 Pénzügyi 9 20
Közszolga 6 17 Egyéb magán 64 104
Közlekedés 31 42 Állami 73 80
Posta 12 30 Közszolgálati 29 31
Egyéb nemzeti 17 30 Közszolgálati fő 4 4
Házi alkalmazott 341 518 Fővárosi 12 8
Cseléd 309 456 Fővárosi fő 2 3
Gondnok, egyéb 8 20 Csúcsszervi 4 3
Kocsis, sofőr 24 42 Csúcsszervi fő 1 0
Agrár alkalmazott 10 12 Közlekedési 10 13
INTELLIGENCIA 149 211 Közlekedési fő 5 5
Rendvédelem 11 17 Postai 4 11
Oktatás, nevelés 30 35 Postai fő 2 2
Orvoslás, gyógyszerek 23 16 Egyéb 35 37
Műszaki értelmiség 16 21 Vezető 11 11
Sajtó és irodalom 5 4 NEM KERESŐK 351 468
Művész, iparművész 19 23 Háztartásbeli 284 374
Egyházi kötelékben 7 13 Tanuló, hallgató 55 76
Egyéb 4 3 Munkátlan 12 18
Nyugdíjas 34 79 ISMERETLEN 72 126
3. táblázat. Az 1931 és 1936 között Rákoshegyre betelepültek foglalkozási adatai és

megoszlásuk a helyben maradás és továbbköltözés alapján
Az ipari munkások száma ezzel szemben meglepően alacsony, bár meg kell jegyezni,
hogy bizonyos esetekben nem lehetett elkülöníteni egymástól a segédeket és munkáso-
kat, amikor utóbbiak csak az általuk végzett szakmát jelölték meg az adatszolgáltatáskor.
Az viszont szépen kirajzolódik, hogy a segédmunkások és ipari napszámosok 182 fős
csoportjával egyensúlyt alkottak a Rákoshegyre telepedő szakmunkások (167 fő).
A kereskedelmi tanoncok és segédek összesen 111-en voltak, míg a kereskedelmi alkal-
mazottak (kifutók, csomagolók, utazó ügynökök, stb.) ennél leheletnyivel többen, 113-
an. Sajnos az adatszolgáltatásból az ezen belüli specializálódás irányait nem sikerül meg-
határoznunk.
Az altiszti réteg kiválogatása sem mindenütt egyértelmű. Esetükben is csak a minimá-
lis számadatot tudjuk meghatározni: összesen 274 főről jelenthető ki egyértelműen al-
tiszti mivolta. A „nem nemzeti” foglalkoztatásúak száma 89 fő volt, a legtipikusabb al-
tiszti foglalkoztatók, a közlekedés és a posta 115 embernek, egyéb állami kötődésű intéz-
mények 70 főnek adtak munkát a nagyközségből.
A segédszemélyzet másik nagyszámú csoportját a házi alkalmazottak: cselédek, min-
denesek, szakácsnők, házvezetőnők, dajkák, masamódok, kertészek, gondnokok, kar-
bantartók, esetleg kocsisok vagy a terjedő mobilizáció miatt egyre inkább sofőrök. Rá-
koshegyen a tisztviselőknek, a módosabb nyugdíjasoknak, de akár még a kispolgárok
dúsabbjainak is szinte „illett” cselédet tartani, részint a háztartás vitelének megkönnyí-
tése, a parkszerű kert rendben tartása végett, részint ranghoz, vagyonhoz illő minimum-
ként. Ezenfelül a rendszeres nyaralók is gyakran alkalmaztak valakit a ház vigyázására,
karbantartására, aki általában ott is élt a felügyeletére bízott ingatlanon. Így érthető, hogy
e hat év alatt miért fordult meg összesen 859, a fenti foglalkozások valamelyikét űző sze-
mély a nagyközségben. Sokan származtak közülük Rákoskeresztúrról, a Tápió-vidéké-
ről egészen Zagyvarékasig a vasút nyomvonala mentén, illetve érdekes módon a mai
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területéről is jöttek fiatal lányok, egy-két évi szolgálattal
előteremtve a hozományra valót.
Röviden meg lehet még említeni a segédszemélyzetként dolgozók még egy csoportját,
a 22 agráralkalmazottat (kasznárok, kertészek, tehenészek, vincellérek). Velük együtt
összesen 2588 főt sorolhatunk Rákoshegy 1931 és 1936 közötti új lakói közül a segéd-
személyzet csoportjába, a betelepülők több mint 60%-át. Arányuk jelentősen meghaladja
a korábbiakat, és bár egyes csoportjaik nem feltétlenül tekinthetők szegénynek (altisztek,
kereskedelmi ügynökök, a szakmunkások egy része), a rengeteg tanonc, segéd, házi
alkalmazott és napszámos mindenképpen azt jelzi: egy, a községről lefestett általános
képhez képest rosszabb anyagi helyzetű, és a gyakran emlegetett kulturális színvonal-
hoz képest töredéknyi művelődési lehetőséggel bíró népesség áramlott be, illetve áram-
lott keresztül Rákoshegyen az 1930-as években.
Ha vetünk egy pillantást a segédszemélyzethez tartozók körében az állandó és nem ál-
landó letelepedők arányára, elsőként az átlagos községi arány leképzését láthatjuk. A
100 LÁSZLÓ GÁBOR
vizsgált korszakban állandó jelleggel letelepedett 1688 kenyérkeresőnek 53%-a, 965 fő

került ki ebből a csoportból. Ezek legnagyobb része, meglepő módon, házi alkalmazott:
összesen 341 ember talált itt állandó munkahelyre. Közülük is 300 fő házi cseléd volt –
más szóval kevesebb mint minden második önálló vagy tisztviselő státuszú, állandó lete-
lepedő munkavállalóra jutott egy új, véglegesen letelepedő cseléd. Az összefüggés bi-
zonyára nem ennyire egyértelmű, de mégis megmutat valamit az ide érkező középosz-
tálybeli családok anyagi képességeiről.
A házi alkalmazottak után viszont 300 iparos segéd következik a sorban, azaz minden
nyolc próbálkozóból három tudott gyökeret verni közülük a községben. Az arányok nem
egyenletesek: faipari, építőipari segédből még 30% sem lett állandó lakos, a konfekció-
ipar kerek egyharmadot, és a szolgáltatók és az élelmiszeripar viszont több, mint 45%-ot
tudtak befogadni. A szolgáltatók, illetve az új iparágak segédei létszámukból fakadóan jó
eséllyel helyi alkalmazásban is állhattak, ahogyan a fejlődő hegyi fatelepek és különösen
a sütödék is okai lehetnek az ágazati letelepedésnek. A munkások közül a szakmunká-
soknak alig harmada, a napszámosoknak közel fele maradt végleg a községben (tehát
közvetve kitapintható, hogy megjelentek a nyomort kiszolgálni képes albérletek is a
községben), az agrárium pedig alig 10 fővel gyarapította a község lélekszámát. Úgy
tűnik, hogy az altiszti réteg jól érezte magát az ingázásra épülő kertes környezetben, de
így is az átlagot kicsit alulmúló 38 százalékuk, összesen 103 kenyérkereső vert gyökeret a
településen; többségük, 66 fő „nemzeti” volt.
A Rákoshegyen ebben a hat évben otthonra találóknak tehát több mint fele a segédsze-
mélyzet kategóriájába, azon belül is az életmódjában és mentalitásában legkevésbé pol-
gárosult csoportokba tartozott. Ennek a 860 lakosnak (és persze családtagjaiknak) nem a
községnek vagy önmaguknak fejlettségi-pallérozottsági fokáért való aggódás vagy tény-
kedés, nem a „hegyi gondolat” volt mindennapi kenyere, hanem a kispolgári lét szélén
kapaszkodva, vagy azt csak a horizonton szemlélve a napról napra való megélhetés ne-
hézségei kötötték le a be- és kiutazástól is apasztott energiáit.
Az önállóakhoz ebben az összevetésben az iparosokat, a kereskedőket, az őstermelő-
ket és a magánzókat soroljuk, köreikbe összesen 926 fő tartozott. Az iparosok (71 építő-
ipari, 33 élelmiszeripari, 24 faipari, 201 konfekcióipari, 80 szolgáltatóipari dolgozó, 61 fő
új iparágakbeli, 189 egyéb, összesen 659 ember) megoszlása, illetve állandó letelepedése
hasonló a segédeknél megfigyelt trendekhez. A számok általában az átlagos 40% körül
mozognak. Összesen 255-en maradtak itt a második világháború végéig, 404 személy pe-
dig átmeneti lakosként hagyott nyomot maga után az adminisztrációban. A betelepülők
jelentős része bizonyára Budapesten vitte üzletét, legalábbis nehéz elképzelni, hogy pél-
dául 83 új szabóra, cipészre, kalaposra, bőröndösre, bőrkabátkészítőre és ezek rokon
szakmáinak művelőire termett volna fizetőképes kereslet hat év alatt Rákoshegyen. Na-
gyobb arányú helybéli tevékenységet inkább a szolgáltatók és az új iparágak művelőinek
esetében tételezhetünk fel.
24. kép. A Kalocsay-„üzletház” 1932 körül (ma orvosi rendelő, Baross utca 18.)
A kereskedelem 140 önálló résztvevője – 130 „valódi kereskedő” és 10 piaci árus – to-
vábbi specializációjáról, szakosodásáról sajnos semmit nem tudunk mondani. Helyben
maradásuk aránya az átlagos 40% körül állt.
Két kis csoport ismertetése maradt hátra az önállóak köréből. A magánzók, akiket leg-
inkább vállalkozóként, befektetőként értelmezhetünk, 85-en próbáltak szerencsét Rá-
koshegyen, közülük 36 fő le is települt a községben. A 42 őstermelőből 18 fő vált rákos-
hegyivé – bár az ennek hátterében álló okok talán meg is kérdőjelezik rákoshegyi identi-
tásukat. Ezeknek az embereknek a többsége ugyanis Rákoskeresztúrról költözött át a
jobb körülményeket nyújtó hajdani telepre, annak szegényebb peremterületeire, életü-
ket továbbra is a keresztúri kis (vagy a válság zavarosában ügyesen halászva nem is
olyan kis) parcella műveléséhez kötve.
Elmondhatjuk, hogy az önállóak csoportja hasonló, 40-60 arányban oszlott meg a hely-
ben maradók és az átmeneti lakosok között. Rákoshegy a (kis)iparosok és földművesek
számára is alkalmas kereteket nyújtott az egzisztencia felépítésére, de az általánosság-
ban jobban szituált, mobilabb és gyakran műveltebb kereskedők is megtalálták a számí-
tásukat a településen. Ha köztes mérleget akarunk vonni a tisztviselők és az értelmisé-
giek nélkül, körülbelül 890 kispolgári kategóriákon kívül élő kenyérkereső mellett 452
102 LÁSZLÓ GÁBOR
önálló, kispolgári vagy abba az irányba tartó helyzetű és identitású személy biztosította a
hátteret, az alapot a tisztviselők, a rákoshegyi „intelligencia” társadalma számára.
Az 1931 és 1936 között Rákoshegyre költözött tisztviselők száma 487 fő. Ez nem sokkal
marad el az 1930-ban összeírt 443 főtől. Hasonlóak a számok az állami és nem állami
tisztviselők akkor becsült arányához is: 240 magántisztviselő és 153 állami hivatalnok
diktálta be adatait a bejelentőkönyvbe (71 főről csak tisztviselő mivolta állapítható meg,
22 főt pedig mint a hierarchia csúcsán állókat, a vizsgálat kedvéért kiemeltünk a többi
közül). A magántisztviselők 11%-a, 26 fő volt valamely ipari üzem alkalmazottja, 17-en a
kereskedelemben dolgoztak, közel 200-an pedig a pénzügyi szektorban, bankoknál,
hitelintézeteknél keresték kenyerüket: ezek aránya már 1930-ban is magas volt. Az állami
hivatalnokok jellemzően az államigazgatásban (68 fő), a közlekedésben (25 fő), a fővárosi
intézményekben (25 fő), a postánál (19 fő), illetve mutatóban a „csúcsszervekben”, mi-
nisztériumokban, bíróságokon (8 fő) dolgoztak, bár nem a legfelsőbb fizetési osztá-
lyokban – főtisztviselőként 28 főt tartottak közülük nyilván, vezető pozíciót pedig 8-an
foglaltak el, igaz, ebből 6-an az intézményi hierarchia csúcsán álltak. A velük összemér-
hető magánhivatalnoki elit, az igazgatók köre 14 főből állt.
Mennyire köthette magához Rákoshegy ezt a csoportot? Összességében az átlagot kis-
sé meghaladó mértékben. A magántisztviselők körében ugyan a megmaradási arány
csak 36%, az állami alkalmazásban lévők, a meg nem határozhatók, illetve a felsővezetők
48-50%-a választotta végleges lakhelyéül a települést. A község tisztviselőrétege össze-
sen 207 hegyivé váló kenyérkeresővel gyarapodott a hat év alatt, és érdemes azt is meg-
jegyezni, hogy az állami hivatalnoki ranglétra minden fokáról közel azonos arányban
telepedtek le itt az emberek – Rákoshegy tehát azok igényét is képes volt kielégíteni, akik
szinte bárhová áthelyezhették volna életüket, mégis találtak elég okot arra, hogy itt ma-
radjanak.
A középosztály másik korpusza, a kor felfogása szerinti értelmiség tagjai közül 360 fő
fordult meg Rákoshegyen hosszabb-rövidebb időre. Bár az ő mozgásukat alkalmazásuk,
állomáshelyük változása legalább annyira befolyásolta, mint szabad akaratuk, mégis
összesen 41%-uk, 149 személy vált a község társadalmának hosszú időre integráns
részévé. Legtöbben közülük nyugdíjasok voltak (34 fő állandó és 79 átmeneti), őket az
oktatói munkát végzők (30 és 35 fő), a művészetből és iparművészetből élők (19 és 23 fő),
majd az egészségügyiek (23 és 16 fő) és a műszakiak (16 és 21 fő) követték, a további 27,
illetve 37 fő más ágazatokban dolgozott. Mindent összevetve a középosztály összesen
356 taggal gyarapodott 1931 és 1936 között.
Rákoshegy társadalmára végső soron igaznak tekinthetőek a község saját sztereotí-
piái, amelyek egyszerre hangsúlyozzák az intelligencia jelenlétét és a szegény sorsú ipa-
ros-munkás népesség nagy arányát. Az 1931 és 1936 közötti periódusból származó ada-
tokat megismerve szinte hajszálpontosan középen metszhetnénk ketté a lakosságot egy
szegény, a polgárosult életforma és az anyagi biztonság elérésétől általában messze eső
rétegre és egy kispolgári és polgári elemekből álló rétegre, amely az általában stabilabb
anyagi helyzete és eltérő mentalitása miatt teljesen máshogyan tekintett az otthonául
szolgáló településre. Rákoshegynek egyszerre legjellemzőbb alakja az állomás váróter-
mében álló iparossegéd és kisfixes alkalmazott – és ez a kép az adatok tükrében állandó-
nak mondható. A két meghatározó „községi arcél” között az arányok valamelyest módo-
sulhattak ugyan, de alapvetően nem változtak meg az idők során.
Életkörülmények a statisztikák tükrében
Ami a lakóházakat illeti, Rákoshegy – nem meglepő módon – Nagy-Budapest civilizál-

tabb települései közé tartozott, bár bizonyos mutatóiban megjelenik a kétpólusú népes-
ség legszegényebb rétegeinek tagadhatatlan részvétele a község arculatának formálásá-
ban. Az újonnan emelt épületek anyaghasználatában a vármegyei építési szabályzat szi-
gorú előírásai miatt362 általánosságban a korszerű és a lehető legkevésbé tűzveszélyes
építőanyagok jelentették a fő tendenciát. A házak tetőzete – elavult kivitelezés esetén az
állandóan rettegett tüzek legfőbb táptalaja363 – 1910-ben még 20%-ban zsindelyes héjaza-
tot kapott, ám ez az arány 1930-ra alapvetően megváltozott, szinte 100%-ban pala, illetve
cserép fedte a megnégyszereződött mennyiségű lakóház tetejét. A fejlődés jegyében a
korábban zsindelyes házak kétharmadát is modernizálták. Ugyanakkor, bár arányuk
csak ezrelékben mérhető, de mégis épült nádfedeles ház a „villanegyed” településén,
még a legnagyobb fellendülés évtizedében is.364
A falak valamivel kevesebb mint 90%-a állt téglából vagy kőből az 1930-as, utolsó hoz-
záférhető vizsgálat adatainak felmérésekor. (Húsz évvel korábban, 1910-ben még közel
annyi vályog- és sáralapú építmény állt a községben, mint ilyen, időtállóbb összetételű
lakhely.) Azonban, noha a vályogházak többségét lebontották vagy átépítettek, 1920 és
1930 között is épültek újonnan ilyenek.365 Népszerűvé vált a fa, körülbelül 50 telken épít-
keztek ebből az alapanyagból, közülük néhányan bizonyára inkább divatból mint szük-
ségből.366 A házak padlózatáról rendelkezésre álló adatok is hasonló képet mutatnak: a
362
BFL V.712.a:4, 45. Rákoskeresztúrnak már a járási szabályrendelet 1913-as bevezetése előtt volt saját építési
szabályrendelete, épp ezért annak előírásai elvileg nem is vonatkoztak rá, tehát az önállósodásig Rákos-
hegyre sem. (Puzsár Imre kiegészítése.)
363
BFL V.712.a:3, 69 –71.
364
Mozolovszky 1938, 10.
365
Egyik, nagy méretű vályogból és téglából épült „képviselőjük” pl. a Deák Ferenc (a mai Szilárd) utcában állta
ki az egész korszak során az idő és a korszerűsítő szándékok viharait: ERH 76.25.1. [Wagner Gyula adóössze-
írása az 1938. évre] – További példa lehet az Auliczky-ház 2014 nyarán még álló melléképülete, amelyben La-
katos József cipészmester és családja élt még a második világháború utáni bő két évtizedben is, de nagyjából
az ezredfordulóig lakott volt. (A szerk.)
366
104 LÁSZLÓ GÁBOR
szobák és hálóhelyiségek 95%-át faalapú burkolattal, deszkával vagy parkettával alakí-

tották ki, 70 darab helyiséget valószínűleg kő vagy csempe fedett, míg az érme másik
oldalát a 47 vert földes szoba jelentette. A konyhák esetében közel ugyanennyi volt a vert
padlók száma, míg 220-an fával, 909-en pedig kővel, csempével burkolták be ezeket a
helyiségeket 1930-ig.367
A lakások átlagos méretét nehéz meghatározni, de ismerjük az egyes helyiség-kategó-
riák községenkénti összesített számát. A rendelkezésre álló szobák száma az épület elhe-
lyezkedése mellett a legfontosabb rang- vagy értékmérője volt a házat építtető vagy bérlő
családnak – a közvélemény érzékenyen reagált a rangjához, vagyonához, fizetési osztá-
lyához képest alul- vagy felülépítkező, bérlő polgár magatartására. Noha a fenntartási
költségek által a gyakran egyre-másra morzsolódó középosztályi egzisztenciákra nehe-
zedő teher, illetve az új, modernebb, többfunkciósságot és praktikumot hangsúlyozó bú-
tortervezés folyamatosan csökkentette a (kihasznált) lakóterek méretét, túlságosan
összehúzódni nem vált divattá a korszakban, legfeljebb – régi stratégiaként – a szobák
egy részét a takarékoskodás jegyében nem használták vagy télen nem fűtötték. Másik le-
hetőségként az üres szobát vagy lakrészt – amivel már egy kispolgár is könnyen rendel-
kezhetett Rákoshegyen – bérbe lehetett adni, szobaurat fogadva nyárra vagy éppen
egész évre.368
A lakások összesített száma mintegy 180 darabbal meghaladta az 1110, 1930-ban ösz-
szeírt házat – igaz, a felmérés időpontjában ezekből 153 házat nem laktak, azaz valószí-
nűleg nyaralók lehettek. Pincében, padláson, egészségtelen körülmények között alig né-
hányat alakítottak ki közülük, a többség a jellemzően földszintes házak lakóterületéből
került kialakításra. Az 1290 lakás összesen 5151 helységet foglalt magába: 2023 szobát, 33
hálófülkét, 431 előszobát, 49 cselédszobát, 282 fürdőt, 1172 konyhát, 838 éléskamrát és
323 egyéb funkciójú helyiséget.369 Ezek pontos eloszlását sajnos nem tudjuk felmérni: a
választék a villanegyed néhány, különösen fényűző, akár tucat szobát is magába foglaló
kastélyszerű épületétől370 a déli részek jó esetben szoba-konyhás, legszegényebb mun-
káslakásaiig terjedt.
A higiénikus, egészséges élet számára minimális alapnak tekintett, említett szoba-
konyhás lakások száma az adatok alapján bizonyára nem volt jelentéktelen. Nem szeret-
nénk bizonytalan találgatásokba bocsátkozni az összesen – nézőponttól függően – 2056–
2487 lakóhelyiség eloszlásáról, mindenesetre az egy lakásra jutó, legfeljebb két szobás átlag
csak nagy szórással fedheti le a valóságot, ha a rákoshegyi középosztály és a módosabb
kispolgárok inkább 3-4, mint 2-3 szobás lakhatási viszonyait is számításba vesszük.
367
368
Gergely 1992, 57.
369
Mozolovszky 1938, 18–19.
370
Albrecht 2008, 50–59.
Néhány konkrét példával ragadhatjuk meg a korabeli valóságot. A MÁV-tól nyugdíjba

vonult Wagner Gyula 95 pengős nyugdíjából egy négyszobás, előszobás, cseléd- és für-
dőszoba nélküli házat tartott fenn.371 A községi orvosnak, dr. Ferber Józsefnek a mellék-
helyiségeket nem számítva háromszobás lakást emelt a község, amelyet később kiegészí-
tettek egy különálló fáskamrával, üstházas mosókonyhával és árnyékszékkel, mert ezek
első ütemben nem kerültek bele az épületbe.372 A „szomszédban” a komoly anyagi gon-
dokkal küzdő rákoskeresztúri katolikus egyházközség is három szobát, cselédszobát,
konyhát, fürdőt és mosókonyhát magába foglaló szolgálati lakással csalogatott kántort a
faluba 1928-ban.373 A Rákoshegy déli részén szociális érzékenységgel telepet építő Braun
Mór is 2-3 szobával, konyhával, kamrával, sőt részben fürdőszobával felszerelt házakat
húzott fel a havi 5-10 pengős részletekben törlesztő szegényebb tisztviselők, iparosok
vagy éppen jobban kereső szakmunkások számára.374 Még a temetőőrnek is parkettázott
szobás, betonkonyhás, cseréptetős szolgálati lakást emelt a bővelkedőnek nem nevezhe-
tő község.375 Ugyanakkor egy Pesten dolgozó csizmadiasegéd is fenntartott a saját keres-
ményéből egy „kisebb házat” gyermeke és felesége számára Rákoshegyen, másutt egy
alkalmi varrónő és házvezető-takarítónő tartja fenn magát „kis házikójában”. Bizonyára
az ilyen kis keresményűek építették vagy bérelték azt a 210 lakóépületet,376 az összes
otthon közel 20%-át, ahol még éléskamra sem csatlakozott a konyhához. Efféle házaknál
nehezen tételezhetnénk fel egynél több szoba meglétét, és ez csak a minimuma az ezen a
szinten kivitelezett épületeknek. Hozzá kell azonban tennünk: valószínűleg még a leg-
zsúfoltabb, akár három, együtt lakó generációt vagy több családot magába foglaló, egy-
szobás lakás is élhetőbb és egészségesebb volt, mint a fővárosi bérkaszárnyák felső eme-
leteinek és nyomortelepeinek túlzsúfolt szállásai.
A község respektusában fontos szerepet betöltő vezetékes víz, illetve a másik fontos
közmű, az elektromos áram a község lakásainak 1930-ban összesen 50, illetve 62%-ába
volt bekötve, bevezetve.377 Előbbi részben a községi vízmű korlátozott szolgáltatási terü-
letéből fakadt, de szerepet kapott benne az a tény is, hogy azok sem mind vették igénybe
a vízszolgáltatást, akiknek erre lehetősége lett volna. Noha a község igyekezett a haszná-
lati alapdíjat és a vízfogyasztás költségét a szociális szempontokat mérlegelve lehetősége
371
ERH 76.25.1. [Wagner Gyula adóösszeírása az 1938. évre]
372
BFL V.712.a:8, 126., 182.
373
RK Historia Domus, 49.
374
Albrecht 2007, 60., 2009, 43.
375
BFL V.712.a:1, 2150/1924. kig. és 139/1924. kgy., valamint 2963/1924. kig. és 176/1924. kgy. számú ügyirat. A
község megbízásából 47 700 000 korona áron 1924-ben Braun Mór építette a hullaházzal együtt. 1939-ben ra-
vatalozót és új hullaházat építettek: Rákosi Hírlap 1(1939), 16. sz., júl. 6., 4., Rákosmenti hírek. (Puzsár Imre
kiegészítése.)
376
Az egyértelműség kedvéért: ezt a számot nem az 1290 lakást, hanem az 1110 házat alapul véve határoztuk meg.
377
Szendy 1942, 172–173.
106 LÁSZLÓ GÁBOR
szerint alacsonyan tartani,378 a vezetéket, vízórát, aknát kiépíteni, üzembe helyezni hoz-
závetőlegesen egy kút kiásásának költségeivel vetekedett. Ahol pedig az (egyébként ve-
zetékes víz nélkül is működtethető) fürdőszoba, a településen sem túl gyakori vízöblíté-
ses vécé vagy a kellően kiépített konyha ezt nem indokolta, ott kútvízzel is nagyobb erő-
feszítés nélkül elboldogulhattak az emberek, ha pedig kertjüket, veteményüket rendsze-
resen öntözték, talán még jobban is álltak a kiásás után ingyen rendelkezésre álló, tetszés
szerint használható vízforrással. A vezetékes víz elsősorban az ezáltal nyújtott komfort-
lehetőségeket kihasználni tudó módosabbak számára volt igazán fontos szolgáltatás. Az
elektromos áramot már könnyebben hasznosíthatta a lakosság, elsősorban világítás cél-
jára, amelyhez külön olcsóbb tarifát alakított ki az egyébként ügyfeleivel és az azokat
képviselő községekkel állandóan hadilábon álló mindenkori áramszolgáltató.379 A drá-
gább, úgynevezett motoros áramot változatos háztartási eszközök működtetésére hasz-
nálhatták a sütő- és főzőedényektől a padlókefélő gépeken át a ventilátorokig és a rádió-
kig, ezek szerepe azonban másodlagos volt a lámpák kiváltása mellett.380 A víz és a villany
a házak 50-40%-ából hiányzott teljesen, a fűtéshez használható gázt viszont egyetlen
telekre sem vezették be, hasonlóan az összes nagy-budapesti községhez. (Nem is volt
honnan, mivel akkor még egyáltalán nem volt gázvezeték.) A fától, széntől való mentes-
ség csak Budapest és Újpest lakóinak kiváltsága maradt.381
A közvetlen lakókörnyezeten kívül leggyakrabban talán a közlekedés eszközeivel, inf-
rastruktúrájával kerültek kapcsolatba a Rákoshegyen lakók. A lakosság meghatározó há-
nyada számára a közlekedés a Budapestre való mindennapos be- és kiutazást jelentette.
Ennek elsődleges eszköze, a vasúti közlekedés állandó viták és belső feszültségek centru-
mában állt. A járatok sűrítéséért, a kocsik minőségének, télen fűtött voltának eléréséért
gyakorta kellett tiltakoznia vagy közvetítenie a község vezetésének, de így is jellemző
volt a zsúfoltság, a harmadosztályú kocsik másodosztályúként való alkalmazása, a szol-
gáltatás igénybevétele pedig folyamatosan drágult.382 Ugyanakkor a járatok száma folya-
matosan nőtt, a második világháború előestéjén már 24 pár személyvonat állt meg a szé-
pen rendben tartott rákoshegyi állomás előtt.383 A motorizált közösségi közlekedés másik
irányát jelentő autóbuszok (a Kovács Mihály által 1931-ben megalapított Rákoshegyi
Autóbusz Vállalatnak a tulajdonos testvére, a kalauz Kovács Mária után a népnyelvben
elnevezett „Maribuszok”) egy rugalmasabb, Rákoshegyet Keresztúrral és a kőbányai
378
BFL V.712.a:4, 120., BFL V.712.a:5, 44. Vö. Debnár 2014, 5. (Vízdíj mérséklése 1931-ben.)
379
380
BFL V.712.a:5, 77–78.
381
Szendy 1942, 80.
382
Rákoshegyi Szemle 1. évf., 3. sz., (1931), 3., 1. évf., 2. sz., (1931), 3.
383
Albrecht 1997, 58., 2009., 41.
villamos vonalakkal összekötő közlekedési alternatívát jelentettek.384 A „Maribusz” Rá-

koscsabára, a keresztúri strandra és Keresztúron át a kőbányai sörgyárig járt kezdetben
egyetlen, majd a második világháború előtt már 4 busszal.385 (1939-ben egy személykocsit
is forgalomba helyeztek, amelyet ünnepélyes alkalmakra lehetett bérelni.)386 Ezek ellené-
re a rákoshegyiek nem alaptalanul panaszkodtak a helyi érdekű vasút, a beszkártos köz-
vetlen kapcsolat hiányára, és több agglomerációs településsel összehasonlítva helyzetü-
ket nem alaptalanul vetették fel időnként a kőbányai villamosok pályájának meghosz-
szabbítása iránti igényüket – végső soron mindmáig eredménytelenül.387
25. kép. A Maribusz Budapesten, 1939
384
Zsemley 1938, 408. (Rákoshegyi Autóbusz Vállalat), Albrecht 1997, 129–135., 2009, 88–91., 2011, 47.
385
Albrecht 1997, 135., Puzsár 2008.
386
Rákosi Hírlap 1(1939), 14. sz., jún. 22., 4., Rákosmenti hírek.
387
Lásd 40. jegyz.; Rákoshegyi Szemle 1. évf., 4. sz., (1932), 2.
108 LÁSZLÓ GÁBOR
Az általánosan jónak tekinthető lakáskörülmények mellett tehát a mindennapos köz-

lekedési kényszer és annak körülményei a Rákoshegyen berendezett otthon kellemetlen
kompromisszumát jelentették. Mit mutatnak a számok, ha a település gyakran hangozta-
tott értékének: kellemes, az egészségnek kedvező környezetének nyomait keressük
bennük? Az ellátási oldalon tagadhatatlanul sokat fejlődött a település az évek során. A
nagyközség lakosságának számottevő része biztosított volt. Ekkoriban már kötelező volt
a munkások és az évi 6000 pengőnél kevesebbet kereső magántisztviselők társadalombizto-
sítása, ami kiterjedt a baleseti, betegség- és nyugdíjbiztosításra egyaránt. Őket a három
nagy biztosító intézet látta el: az OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet), a MaBI
(Magánalkalmazottak Biztosító Intézete) és az OTBa (Országos Tisztviselő Betegalap).
Emellett saját biztosítója volt a MÁV-nak és a Postának is, és számos kisebb biztosító
intézet is működött. Helyben ellátták az illetékes kerületi munkásbiztosító pénztár, illet-
ve a MÁV betegbiztosító gondoskodásába tartozókat.388 Ezeken kívül még két magánor-
vos is praktizált a településen 1930-ban, 1928-tól pedig községi orvos váltotta fel a keresz-
túri körorvos tevékenységét.389 Dr. Ferber József községi és OTI orvos a mai Kép utcában
rendelt.390 Hajnal Dezső és Schulcz Ernő nem csak orvosi, de fogorvosi praxist is vittek.391
A fogorvosi ellátás jutányos áron az iskolai tanulókra is kiterjedt.392 1933 körül költözött a
községbe dr. Meluzsin János, aki később községi, majd körzeti orvos lett.393 Így 1930-ban
összesen 1,2 orvos jutott 1000 lélekre, ami térségi összevetésben igen jónak mondható,
bár az utolsó másfél évtized lélekszám-növekedését nem tudjuk, hogy követte-e az orvo-
si praxisok szaporodása.394 Szülésznőt is tartott a község,395 de vármegyei rendelet alapján
kötelező saját anyaotthon helyett inkább a keresztúri Stefániában létesített egy ápolónői
státust.396 Gyógyszertárnyitási engedélyhez csak nehezen jutott hozzá Rákoshegy, mivel
a keresztúri patika túlzott verseny támasztására hivatkozva többször sikeresen megvé-
tózta azt, ám 1929-ben végül sikerült jogot nyerni az első és egyedüli rákoshegyi patika
működésére. Lengyel Endre gyógyszertárát 1929. szeptember 24-én a vármegyei tiszti-
főorvos nyitotta meg. (A patika 1934-ig a mai orvosi rendelő épületében, akkor Kalocsay
Mihály üzletházában működött, ekkorra épült fel az utca túloldalán Lengyel Endre saját
üzlethelyisége, amely máig gyógyszertárként üzemel.)397 Az egészségügyi ellátást az
388
BFL V.712.a:5, 71.
389
BFL V.712.a:5, 69., BFL V.712.a:6, 64., Melly 1936, 90., 92. (1934-es adatok)
390
Albrecht 1997, 127., 2009, 87., PPSKk címtár III.366.
391
Albrecht 2008, 85–89., 92., 124.
392
BFL V.712.a:11, 117.
393
Albrecht 2008, 92.
394
Melly 1936, 91.
395
BFL V.712.a:3, 197., Melly 1936, 90.
396
BFL V.712.a:3, 177., BFL V.712.a:6, 74.
397
BFL V.712.a:4, 24., BFL V.712.a:5, 185., BFL V.712.a:6, 131., Albrecht 2008, 26., 90–91., Melly 1936, 90.
26. kép.
Dr. Hajnal Dezső orvosi receptje
1940-ben a Zöldkereszt által üzemben tartott, többek között röntgennel is ellátott egész-
ségház tetőzte be.398 Emellett rendelkezésre álltak a nehézkesen és körülményesen, de
mégiscsak elérhető budapesti kórházak is, amelyekben 1932-ben összesen 297 esetben
kezeltek rákoshegyi polgárokat.399
A megbetegedések oldaláról közelítve meglehetősen ellentmondásos a nagyközség
képe. Általában jobb volt a csecsemőhalandóság, illetve az 1 év alatti gyermekek halan-
dósága Nagy-Budapest átlagánál, de járványos betegségek idején ez könnyen felül tudta
múlni a környékre jellemző értékeket.400 A fertőző betegségek pedig könnyen terjedtek a
községben: tífusz, bárányhimlő, kanyaró, skarlát, szamárköhögés és diftéria lakosság-
398
BFL V.712.a:10, 156-157., BFL V.712.a:11, 57., BFL V.712.a:12, 385–386. Az épület a jegyzői lak kertjének az
orvosi lakás felé eső részéből kihasított, 300 négyszögöles területén épült fel, ma gyermekorvosi rendelő.
399
Melly 1936, 97.
400
Melly 1936, 135.
110 LÁSZLÓ GÁBOR
arányos előfordulása az adatokat szolgáltató 1932/33-as évben lakosságarányosan a leg-

magasabb volt a Pestkörnyéken – nem véletlenül féltették a települést a fővárosból ingá-
zók által behurcolt kórokozóktól a község vezetői.401 A korszak fontos betegsége, a tuber-
kulózis viszont térségi összevetésben éppen ellenkezőleg tartósan a legkevesebb meg-
betegedésért volt felelős.402 A híres „jó levegő” orvosi hatásait sajnos nem engedik láttatni
a statisztikák, a légzőszervi megbetegedések száma ugyanis semmilyen eltérést nem mu-
tat az átlagtól. Bár ezt, ha tényleg voltak, akik a tüdő gyógyulása miatt költöztek Rákos-
hegyre, akár pozitív bizonyítéknak is tekinthetjük.
Még egy tényezőt kell még röviden szemügyre vennünk a hegyi életkörülmények
nagy vonalakban való bemutatásához: a közoktatást. Az egyes intézmények történetét,
működését, minőségét Rákosmente helytörténészei már korábban bemutatták.403 Fontos
azonban néhány szót ejteni erről a kérdésről a társadalmi mobilitás szemszögéből. A két
világháború közötti korszakban megváltoztak az egyes szakmákhoz, tisztségekhez tár-
suló minimális iskolai követelmények: a polgári iskola elvégzése az emelkedő sztender-
dek miatt már a munkás családból származó fiatalok számára is elérhető vagy akár el-
érendő célnak számított, míg a jobb helyzetben lévő iparosok, kereskedők egyre gyak-
rabban az érettségi elérésig iskoláztatták gyermekeiket a feljebb lépés reményében. A kö-
zéposztályi minimum pedig még erősebben a felsőoktatás felé tolódott.404
Rákoshegyen azonban csak elemi iskola működött: minden helyi erőfeszítés és kez-
deményezés ellenére sem sikerült polgári osztályokat indítani a nagyközségben.405 Ezért
az itt lakók gyermekei hamar ingázásra kényszerültek, hiszen legközelebb Rákoskeresz-
túron és Rákosligeten járhatták ezeket az osztályokat, 1940-ben előbbi helyen 83-an, Li-
geten 15-en tanultak rákoshegyi diákként.406 Ugyanebben az évben a fővárosba járt ipa-
rostanonc-iskolába 40 fiú és 29 leány, kereskedőtanoncnak 20, polgári osztályokba 28,
illetve 58 fő. Gimnáziumba 8-an, kereskedelmi középiskolába 31-en jártak.407 Ugyanezzel
egyidejű demográfiai adatok híján ezeket a számadatokat nem tudjuk egyértelműen
értelmezni, de az bizonyos: a Budapesttől való távolság a polgári iskola szintjén túljutva
egyre komolyabb versenyhátrányt jelenthetett a rákoshegyi fiatalok számára a jobb
jövőért való küzdelemben.408 Budapesti intézményekbe már bekerülni sem volt egyértel-
401
BFL V.712.a:4, 24., vö. Melly 1936, 132–133., 135.
402
Melly 1936, 129–133.
403
Legújabban: Ádám 2004.
404
L. Nagy 1997, 35, 39, 87–91.
405
Rákosvidéki Szemle 1. évf., 9. sz., (1931), 1., 1. évf., 2. sz. (1931), 4., Asztalos 1936, 9., 35., 40. (1934/35. tanév
adatai).
406
Értesítő 1940, 20.
407
Szendy 1942, 134.
408
Gimnáziumalapítási, -indítási tervek kihelyezett tagozattal 1931-ben: lásd Ádám 2004, 191–193., Gyöngyös-
sy 2005, 27.
műen fennálló lehetőség, a mindennapi utazáshoz szükséges idő és költség pedig szin-
tén ellehetetleníthette az iskoláztatási terveket. Ha a Rákoshegyen berendezett otthon
legnehezebb kompromisszumát keressük, a gyermekes, középosztálybeli családok szá-
mára egyértelműen az oktatás korlátozott lehetőségeiben találhatjuk meg azt.
A nagyközség közlekedési infrastruktúrája
Rákoshegy önállóvá válása előtt, az alacsony népsűrűségű, nagy arányban csak átmene-
tileg lakott telepen a közlekedés nem volt elsődleges fontosságú kérdés. Lovon, kocsin,
télen szánon, gyalogszerrel, esetleg kerékpárt hajtva intézték ügyes-bajos dolgaikat az
itteniek.409 Ez a kevés és könnyű közlekedési eszköz nem károsította a burkolatlan, leg-
jobb esetben is csak döngölt kavicsos utakat. A magas sódertartalmú altalaj így akár ön-
magában, alapozás nélkül is megállta a helyét,410 ráadásul meggátolta a mély, vendégma-
rasztaló sár kialakulását.411 A „helyi érdekű forgalom” olyan kevéssé terhelte az utakat,
hogy azok még be is tudtak füvesedni.412 Ennek áldásos hatása a község szinte teljes por-
mentessége volt, amelyet a környékbeli erdők és a különösen tavasszal gyakori nagy sze-
lek is segítettek.413 Része volt ebben annak a – más szemszögből gyakran keserűen emle-
getett – körülménynek is, hogy Hegyen nem volt teherforgalmi pályaudvar, ehhez Ke-
resztúrt kellett igénybe venni.414
A levegőben szálló porra első számú ellenségként tekintett a kor orvostudománya.
Részint úgy vélték, megköti és hordozza a baktériumokat és a szennyeződéseket, részint
önmagában, belélegezve is a légzőrendszer fizikai károsítójának, az asztma, a tuberku-
lózis és más tüdőbetegségek legfőbb okozójának tartották. A nagyvárosokkal szemben
megfogalmazott egyik legfőbb egészségügyi kritika éppen a magas légköri szállópor-
koncentráció volt. Ahol túl magasra nőtt ennek aránya, ott a lakások állott levegőjét sem
lehetett egykönnyen kicserélni, de a napi rutin részét képező olyan alapvető háztartási
cselekmények is ellehetetlenültek, mint az ágynemű szellőztetése.
A féltve őrzött pormentes klíma legfőbb ellensége maga az élet lüktetése, az építkezé-
sek, az ipari tevékenység, a közlekedési forgalom voltak. A döngölt vagy döngölés nél-
küli kavicsos utak ugyanis nem tartósak – nehéz járművek, megrakott szekerek rövid idő
alatt szétzúzzák kerekeikkel a köveket, és felverik az így kialakult port, homokot. A Ke-
resztúr és Liget közötti, rövid összekötő szakasz is erre a sorsra jutott 1922-ben, a kavargó
409
Albrecht 1997, 27., 2008, 73., 75., 2009, 22.
410
BFL V.712.a:4, 40.
411
1924-ben már mindenképpen létezik: BFL V.712.a:3, 125., BFL V.712.a:5, 175.
412
Albrecht 1997, 51., 2009, 23.
413
Albrecht 2008, 15.
414
ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983]
112 LÁSZLÓ GÁBOR
porszemcsék miatti panaszok pedig oldalakat töltöttek meg a helyi lapban, követelve a
kavicsozás felújítását.415 Hogy a hasonló eseteket elkerüljék, Zsófiatelep lakói megtiltot-
ták utcáik többségén az átmenő forgalmat – csak a település szélső útjait, a Károly király
(a mai Táncsics Mihály), a Ferihegyi és a Temető (mai Széchenyi) utcát nyilvánították sza-
badon használható közdűlőútnak. A földjeikre igyekvő keresztúri gazdák megrakott, ne-
héz társzekerei így nem tették tönkre a sérülékeny kavicsos utcákat. (Bár a jelentős kelle-
metlenséget okozó rendelkezés tovább mélyítette a meglévő konfliktusokat.)416
Zsófiatelep, majd az önálló Rákoshegy azonban nőttön-nőtt, és közben folyamatosan
változott is, évről-évre jobban megterhelve az utakat. A lélekszám gyarapodásánál is
hangsúlyosabb volt azonban az állandó és időszakos lakók közötti arány eltolódása az
előbbiek javára. Többen és többet ingáztak a főváros és a település között; többen, többet
és többfélét vásároltak a helyi üzletekben és iparosoknál, amelyek áru- és nyersanyag-
igényét növekvő teherforgalom tudta csak kielégíteni; újabb és újabb parcellákon vetet-
ték meg kisebb-nagyobb házak alapjait, és ezzel párhuzamosan fogyott a zöldterület is.
De nemcsak Hegy növekedett – a forgalom élénküléséhez hozzájárult Pestszentlőrinc és
Pesterzsébet hangsúlyosabbá válása is,417 amelyeket a településen keresztül volt a leg-
logikusabb megközelítenie az észak vagy kelet felől érkezőknek (az alternatív útvonal a
Vigyázó-földeken vezetett keresztül). Az alapvető civilizációformáló erő, a robbanómo-
tor terjedésének hatását sem szabad alábecsülnünk: nehezebb, nagyobb tengelyterhelé-
sű, nagyobb sebességre képes gépek, elsősorban teherautók rótták az utakat418 – egy új
korszak hírnökeként pedig, talán 1931-től, rendszeres autóbuszjárat, a „Maribusz” ingá-
zott Budapest, Rákoshegy és Rákoskeresztúr között,419 és az első 2 autótaxi-engedélyt is
kiadták 1931-ben.420
Ez a nyüzsgés a nem erre tervezett utakra nézve katasztrofális következményekkel járt
– a képviselő-testület asztalára az 1920-as évek közepétől folyamatosan érkeztek a pana-
szok, a beavatkozást sürgető beadványok. A szellőztetés lehetetlenségét, vagy épp a fel-
vert, kavargó homoktól használhatatlan utakat előtérbe állító polgárok siratták, temették
az egészséges levegőt és a nyaralók jelentette bevételt. Ugyanakkor nem kevesen voltak
olyanok is, akik üdvözölték a forgalom növekedését, és örültek, hogy Rákoshegy „be-
415
Rákosi Szántó 2. évf., 36. sz. (1922), 1–2.
416
BFL V.712.a:3, 186, 200., Albrecht 1997, 31., 2009, 23.
417
Pestszentlőrinc népessége 1910-ben 3141, 1920-ban 4962, 1930-ban már 13795 fő, Pestszenterzsébet lélekszá-
ma pedig rendre 12424, 18001 és 32261 fő. Thirring 1935, 18–19.
418
BFL V.712.a:5, 61.
419
Zsemley 1938, 408., Albrecht 1997, 132., 2009, 88., ERH 77.42.1–6. [Adatok Rákoshegy ipar- és kereskedelem-
történetéhez, Krieger István gyűjtése], é.n.
420
BFL V.712.a:7, 223.
kapcsolódott a vérkeringésbe”.421 Kétségkívül volt igazság a szavaikban, azonban a tran-

zitútvonallá és kisvárosi módon forgalmas hellyé válás esetleges előnyeinek kihasználá-
sához fel kellett venni a harcot a megváltozott helyzet állandóan újratermelődő, a növe-
kedés miatt mindig új meg új utcában felbukkanó hátrányaival.
A megoldások egyik lehetséges útja a „politikai” volt. Az úthálózat fenntartói szem-
pontból egyrészt községi, elsősorban mezőgazdasági szempontból fontos közdűlőutak-
ra, másrészt vármegyei részfinanszírozású törvényhatósági utakra oszlott. Utóbbiak
magukban hordták a forrásszegény községek lehetőségeinél jobb technológiával, egy-
szersmind a települések túlzott megterhelése nélkül kiépíthető útburkolatok ígéretét –
azonban az ezeken folyó (a jobb minőség miatt önmagát gerjesztően növekvő) közleke-
dést nem lehetett megtiltani vagy korlátozni.
A törvényhatósági utak kijelölésekor ezért Rákoshegy azon igyekezett, hogy azok
mintegy elkerülő útvonalként működjenek, és nyugat felől, a Károly király és a Lőrinci
utcák vonalában vezessék el a Jászberény–Pestszentlőrinc útvonal forgalmát. A várme-
gye azonban másképp döntött: a Keresztúrról a Ferihegyi úton kilépő, a vasút mellett
párhuzamosan elhaladó, majd a Temető és Lőrinci utcákon dél felé kivezető törvényha-
tósági nyomvonal a község közepén, a vasútállomást érintve vezette el az átmenő for-
galmat. Ennek élénkítő hatását és előnyeit később a település is elismerte.422 A „nyugati
elkerülőt” (Károly király–Lőrinci utca) ezzel együtt vicinális törvényhatósági úttá nyil-
vánították. Utóbbiakat csak döngölt kaviccsal, de a valódi főutakat igen erős makadám
szerkezetű burkolattal látta el a vármegye.423 Ezek lettek a község legjobb minőségű útjai,
és a vizsgált korszakban nem is érkezett rájuk panasz.
Rákoshegy viszont, a régi hagyományok folytatásaként, továbbra is korlátozta saját
kezelésű utcáinak közlekedését, kizárólag a helyi érdekű és célforgalomnak engedve
korlátlan használatot. Az egyetlen változás, hogy a kezdetleges, utcákat lezáró sorompó-
kat felváltotta az átmenő- és teherforgalomra kivethető és hatóságilag ellenőrzött, nagy
összegű bírság.424 A helyi forgalom növekedésével azonban a probléma túlnőtt ezen a
megoldási kísérleten.
A politika mellett a másik megoldást a technológia kínálta. A hajdani, döngölés nélkü-
li, csupán terített kavicsos utak helyett lehetett jobbat, tartósabbat – és persze drágábbat
építeni. A döngölt, alapozott kavicsos burkolat, a makadámút és az aszfalt sokkal inkább
421
BFL V.712.a:6, 21. A község 1928-ban a Vasút utca Agorasztó Tivadar utcára keresztelésével köszönte meg a
főispán segítségét abban, hogy lehetővé tette az utak fejlesztését és „községünket a kocsiforgalom számára is
hozzáférhetővé” tette.
422
BFL V.712.a:4, 114–115, 167., BFL V.712.a:5, 88., BFL V.712.a:9, 119.
423
BFL V.712.a:6, 21.
424
Ennek első hagyományai: BFL V.712.a:4, 60–61., amikor 40 aranykorona(!) kiszabható bírság megállapítását
kérik a mellékutcákba irányuló teherszállítást tiltó szabályok megszegőire.
114 LÁSZLÓ GÁBOR
megfeleltek az igényeknek. Alkalmazásuk azonban sokáig váratott magára. Az 1920-as

évek parcellázásainak engedélyeztetése során még csak „mindkét oldalon 2-2 méter szé-
les, 8 cm mélységű hengerelt kavicsból álló járdát, és 4-5 méter széles, 10 cm hengerelt
kavicsból álló utat”425 írt elő a vállalkozók számára a község. Ez – a tapasztalat szerint –
erősebben igénybevett szakaszokon még alaposan ledöngölve is 1-2 év alatt semmivé,
homokká válhatott.426 Az 1922 áprilisában megalakult Pest Vármegyei Kőbánya és Útépí-
tő Rt.-nek éppen ezért Rákoshegy község is alapító tagja lett 1000 korona részvény jegy-
zésével abban a reményben, hogy így majd olcsóbban tudják megoldani a település ut-
cáinak kavicsolását.427
27. kép. Később, az 1940-es években is főleg aszfaltozatlanok voltak az utcák
425
BFL V.712.a:6, 25.
426
BFL V.712.a:7, 100.
427
Rákosi Szántó 1922. ápr. 2., Vármegyei ügyek, 3. (Puzsár Imre adata.)
A fejlettebb makadám-szakaszokat a már említett törvényhatósági útvonalon alkal-

mazták legkorábban. A község saját erejéből először csak 1930-ban, a Baross utcában
alkalmazta ezt az eljárást – bár a 13 cm vastag terméskő alapból és 10 cm zúzott, döngölt
kavicsból álló burkolatot csak erős szakértői nyomásra választották az egyszerű gödör-
kavics helyett. A rövid, 650 méter hosszú szakasznak csak az anyagköltsége 15000 pen-
gőre rúgott.428 Ezt 1932-ben további 250 méterrel bővítették, 4-7000 pengő közötti összeg-
ből.429 A makadámút-hálózat 1937-re érte el legnagyobb kiterjedését, ekkor 1600 méter
törvényhatósági és – a Szegedy Albert (a mai Petőfi) utca 600 méterével kiegészítve – 1500
méter községi makadám burkolatot említenek a jegyzőkönyvek.430 Utóbbiak minősége
azonban elmaradt az előbbiektől: néhány év használat után igen komoly javításokat
végeztek a „tönkrement” Baross utcán.431 A község többi útja ekkorra már mindenütt
hengerelt vagy döngölt kavics, amelyek alapanyaga a környéki bányákból érkezett. Asz-
faltozott útszakasszal nem dicsekedhetett Rákoshegy – noha ezt a vívmányt Keresztúr is
magáénak mondhatta a sokkal nagyobb forgalmú Pesti út egy szakaszának saját költsé-
gén(!) való kiépítését követően.
A forgalom igényeit azonban így sem lehetett teljesen kielégíteni, az úthálózat alulmé-
retezett maradt. A kocsik, automobilok, teherautók forgatagában a balesetek sem voltak
ismeretlenek – ezek ellen a 70 cm átmérőjű, veszélyes helyekre figyelmeztető háromszö-
gek sem használtak sokat.432 A saját vasúti átkelőjét sem alap nélkül nevezte több telepü-
lés is „halálsorompónak”.433 A községnek szűkös forrásai ellenére is költenie kellett az
Agorasztó és Baross utcák kereszteződésének kiszélesítésére, az eredetileg kijelölt mére-
tek ugyanis 1940-re elégtelennek bizonyultak – az Agorasztó utcát 11-ről 15 méter, a Ba-
ross utcát a torkolatnál 21,5 méter szélesre növelték. Ahogyan korábban utaltunk rá, eh-
hez a helyszíni házak előkertjeiből kellett területet kisajátítani.434
Az utakat azonban nem csupán építeni kellett, hanem karban is kellett tartani. A porral
szembeni küzdelem alapeleme volt a burkolatok gyakori locsolása, öntözése. A rend-
szeres vízzel vagy kőolaj-származékkal való nedvesítés részint megkötötte a szálló port,
részint pedig – különösen az utóbbi anyag alkalmazása – ellenállóbbá tette az utat a kör-
nyezeti hatásokkal szemben. A vizet részint a vízvezeték részeként megnyitott csapok-
ból, részint a tűzoltóság számára is használatos fa lajtos kocsiból végezték, hetente több
alkalommal.435 1939-től viszont már csak a jóval költségesebb olajozással lehetett elfogad-
428
BFL V.712.a:7, 53.
429
BFL V.712.a:8, 108.
430
BFL V.712.a:9, 119.
431
BFL V.712.a:9, 10.
432
BFL V.712.a:7, 44–45.
433
434
BFL V.712.a:10, 246., BFL V.712.a:11,113–114.
435
BFL V.712.a:4, 89.
116 LÁSZLÓ GÁBOR
ható szinten tartani a Baross és Agorasztó utcák porosodását.436 A községi útkaparói állás
1940-es létrehozása tanúskodik az utak tisztán tartásának,437 a négy évvel későbbi útfel-
ügyelői tisztség pedig állagmegóvásuknak erőforrás-igényes, ugyanakkor kiemelten
kezelt voltáról.438 Utóbbira – a gödrök és megsüllyedt utcák feltöltésére, egyengetésére – a
községi közmunka alapot is gyakran igénybe vették.439
Az utak megőrzésében kulcsfontosságú szerepe volt a helyes vízelvezetésnek, amely-
re a kezdetektől gondot fordítottak. Az utak mentén mindkét oldalon, a járda és az úttest
között árkot kellett ásatnia a parcelláztató vállalkozóknak – az egyszerű, építetlen, füves
medrű árkok általában jól ellátták a feladatukat.440 Műtárgy – beton áteresz – létesítésére
csupán a Ferihegyi út hat kereszteződésében volt szükség.441 Ennek jótékony hatása a
gyalogos közlekedésben is érződött – a hirtelen tavaszi olvadásokat leszámítva a telepü-
lés lakóinak mindennapjait nem keserítette meg tartós, mély sár.442
A „gyalogjárók” kérdése is szorosan összefüggött az úthálózat dolgával. Községren-
dezési alapelv volt, hogy a parcellázott területeken az utak mellett a járdák számára is
biztosítani kellett a megfelelő szélességű területet mind a két oldalon, és ezeket a vállal-
kozók költségén kaviccsal burkolni is elvárás volt.443 Az összetömörödő, kopó fedőréteg
pótlására bizonyára időről-időre sor került a községi közmunka alap felhasználásával,
illetve a telektulajdonosok költségén, de komoly beruházást egészen az 1940-es évekig
nem igényelt ez a terület. Az egyéb karbantartási munkálatok, többek között a heti egy-
szeri seprés, zöldhulladék-takarítás a lakosság rendeletben rögzített kötelessége volt.444
1942-ben fogott nagy vállalkozásba a község a gyalogjárókkal kapcsolatban: ekkor kezd-
ték el az összes utcában kiépíteni kőből a járdaszegélyeket, és ezek szintjéhez feltölteni a
kavicsburkolatot. A magasságemelkedés helyenként olyan számottevő volt, hogy a lako-
sok kerítésük felemelését kérték a képviselő-testülettől.445
Azért, hogy a gyalogos közlekedés biztosítása ennek ellenére igen sok pénzébe került a
községnek, a bányagödrök voltak felelősek. A hatalmas mélyedések, amelyek már mesz-
sziről látszottak és a település külső kritikusainak állandó témát adtak,446 jócskán megne-
hezítették az átjárást az északi és déli fertályok között. A nagyobbik gödör a „villane-
436
BFL V.712.a:10, 85.
437
BFL V.712.a:10, 250.
438
BFL V.712.a:12, 254.
439
BFL V.712.a:4, 40, 185., BFL V.712.a:5, 175.
440
BFL V.712.a:6, 25.
441
BFL V.712.a:5, 177.
442
BFL V.712.a:9, 111.
443
BFL V.712.a:6, 25.
444
BFL V.712.a:3, 125, 150., BFL V.712.a:6, 48.
445
BFL V.712.a:10, 92., BFL V.712.a:12, 34.
446
Zsemley 1938, 301.
28. kép. A vasútállomáshoz a bányagödrön át vezető úgynevezett szerpentin út...
29. kép. ... és az út végén az aluljáró, 1930

118 LÁSZLÓ GÁBOR
gyednek” okozott bosszúságot – a vasutat a Szegedy Albert utcánál induló szerpentines

ösvényen leereszkedve, majd a gödör túlsó oldalán 28 lépcsőfokot megmászva tudták
ebből az irányból megközelíteni – ez esős időben a sár, télen pedig a gyakori felfagyások
miatt sem kellemes, sem veszélytelen nem volt.447 A kisebbik bánya pedig a délieket zárta
el a sínek alatt átvezető aluljárótól, így azok csak a peronokon keresztül juthattak el az ál-
lomásra.448
Az áldatlan helyzet megoldására, a gödrök áthidalására többször készítettek terveket.
A lakosság egy része már 1923-ban kérte a nagyközség segítségét ahhoz, hogy támogassa
a nagy kavicsbányán keresztül építendő salaktöltés „társadalmi úton megindított actio-
ját”. A legalább 6 méter magas, 3 méter koronaszélességű monstrum felhúzásához a
MÁV-tól reméltek ingyen szénsalakot kérni. A község 2000 koronát szánt volna a kezde-
ményezésre, de az elképzelés végül nem valósult meg.449 Három évvel később a bányagö-
dör már a község tulajdonában volt, ekkor felmérték egy vasbeton szerkezetű híd építé-
sének költségeit.450 Az infláció tetőfokán 100 millió koronás beruházást a nagyközség vé-
gül nem vállalta, ahogyan az olcsóbb fahíd sem épült meg – részint a MÁV nem először és
nem utoljára beharangozott feltöltési és parcellázási tervei miatt.451 1929-ben végül töltés
épült a nagyobb bányán keresztül a hat évvel korábbi terveknek megfelelően, ingyen
vasúti szénsalakból. Egy évvel később már emelni kellett a nagymérvű ülepedés miatt, il-
letve a téli felfagyások sem szűntek meg,452 ezért 1939-ben döntöttek a szilárd burkolattal
való ellátásáról.453 A kisebbik gödörre valószínűleg 1930-ban került sor – az aluljárótól a
Baross utcáig húzódó, mintegy 50 méteres töltés 4500 vagon salakból készült el.454
Az utak, járdák „kínálatából” a töltésekhez hasonló mértékben hiányzott a polgárok
számára a „korzó”: az esztétikus kialakítású, zöld környezetű, széles sétány, a társasági
élet mindennapos rutinjának egyik helyszíne. Rákoshegyen drága volt ahhoz az ingat-
lan, hogy a parcellázó vállalkozók önnön jószántukból tágas tereket alakítsanak ki áruba
bocsátott területeiken. Az északi részen csak a Bulyovszky tér (a mai Tessedik tér) maradt
meg beépítetlenül, amely – különösen a 6-700 négyszögöles, parkosított telkek környeze-
tében – igencsak szűkös volt. Délen, a nagy parcellázási hullám idején kötelezték a tu-
lajdonosokat egy 1000 négyszögöles terület községi célokra való átadására – ebből lett
később a Wesselényi tér (a mai Szent István tér).455 Ezek azonban sokáig nélkülözték a
447
BFL V.712.a:6, 80.
448
BFL V.712.a:7, 52.
449
BFL V.712.a:6, 80–81.
450
BFL V.712.a:4, 179.
451
BFL V.712.a:4, 181.
452
BFL V.712.a:7, 52.
453
BFL V.712.a:10, 50.
454
BFL V.712.a:6, 86.
455
BFL V.712.a:3, 161.
kellemes, parkjellegű kialakítást, illetve részben piactérként456 is szolgáltak, ami nem tet-
te őket kedveltebbé az középosztály számára. A bekerítetlen üres telkek,457 a környéki er-
dők kellő teret biztosítottak a kevésbé módosok, illetve a fiatalság számára a friss levegőn
való kikapcsolódáshoz458 – a véleményformáló csoport számára azonban ez kevés volt.
Éppen ezért merült fel újra és újra egy korzó kialakításának igénye a képviselő-testület
és a szélesebb közvélemény körében. Erre az egyetlen alkalmas – nem forgalmas, kellően
tágas, és senkinek az ingatlanához nem tartozó – területnek a nagyobb bányagödör partja
bizonyult. Füvesítés, széles, kavicsos út, kihelyezett padok és mintegy kétezer facsemete
elültetése tette kiessé és a polgárok számára kedveltté ezt a csendes helyet 1936-tól.459 Ké-
sőbb, a katolikus templom felépülte után a plébánia tagjai önerőből, részben saját kertjük
növényeivel építettek ki csinos, fenyőerdős parkot a Szent István téren.460 Ezzel párhuza-
mosan a község törekedett a piacokat egységesen áthelyezni a nagyobb bányagödör te-
rületére,461 így a két templomtér (a Bulyovszky téren felépült az evangélikusok temploma
is) egyre inkább városi funkciókat betöltő közterületté válhatott. Az igények kielégítet-
lenségét jelzi azonban, hogy a Baross és Agorasztó utcák kereszteződésének már említett
rendezésekor megpróbálták felvásárolni az állomás előterében fekvő épületeket és el-
bontásukkal egy kis teret kiképezni a község központjában – a terv kimenetelét nem is-
merjük, források hiányában valószínűleg kútba esett az elképzelés.462
456
A kereskedelmi miniszter még 1915-ben engedélyezte 47909/1915.VI.A. sz. alatt a vásártartást Zsófiatelepen
szombati napokon. Az önállósulással rögtön kérvényezték szerdára is, amit jóvá is hagytak (BFL V.712.a:1,
671/1922. kig. számú ügyirat). A piacot a római katolikus templom felépítéséig a mai templomkertben
tartották (Albrecht 1997, 140–141., 2009, 23.), majd átkerült az állomással szembeni ún. Kisbányába (Albrecht
2008, 218.). (Puzsár Imre kiegészítése.)
457
BFL V.712.a:9, 111.
458
Albrecht 2008, 68., 75., 191.
459
BFL V.712.a:9, 15. Az egyik visszaemlékező Nemecskay Dezső állomásfőnökhöz és az első világháború
időszakához köti: Albrecht 1997, 37., 2009, 28.
460
Albrecht 2008, 185. A fenyőfák nagyobb részét 2014 tavaszán vágták ki.
461
BFL V.712.a:4, 157. Az elképzelés az északi részen lakók tiltakozása (BFL V.712.a:5, 69.), illetve a nagyobb
bánya-gödörben megrekedő, zöldségfonnyasztó forró levegő miatt nem eredményezett tartós megoldást.
ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983, 24a, eredetileg a 77.9.1. leltári számon,
Machács Lajos visszaemlékezése], vö. Albrecht 2008, 218. (Tőkei Ferenc visszaemlékezése). Vö. Rákosok
1938.
462
BFL V.712.a:11, 113–114. A mai Kodolányi János tér már a XX. század második felében alakult ki.
120 LÁSZLÓ GÁBOR
Társasági és egyházi élet

(László Gábor)463
Társasági élet
A két világháború közötti Rákoshegy képének megfestésekor nem tekinthetünk el a

településen lakók kisebb-nagyobb köreinek, népszerűbb közösségi tevékenységeinek,
az ezekben kifejezett kapcsolatrendszernek és hierarchiának bemutatásától. Mikor, ho-
gyan, hol kapcsolódott ki és kereste a reprezentáció lehetőségét a hegyi társasági ember?
Az utókor emlékezete kétféle képet őrzött meg a községiek – elsősorban a községi kö-
zéposztály – magánéletén túlmutató tevékenységéről. A kritikus irányban elfogult véle-
mény szerint Rákoshegy a kertes házaik magányában, önző elvonultságban élő családok
otthona, ahol nem létezik a telekhatáron túlnyúló kollektivitás, csak az individuumok
nyomorúsága.464 A község szeretetének szemüvegén át látó álláspont éppen ennek ellen-
kezője: állandó pezsgő társasági, sőt értelmiségi életet vél a múltban felfedezni, amely
általános jellemzője, sőt betelepülőket vonzó csábereje volt a községnek, egyúttal forrása
a fejlődésnek és a művelődésnek egyaránt.465 Ez a két megközelítés valószínűleg ugyan-
annak a hajdani valóságnak két különböző, egyidejűleg létező és egymással átfedésben is
lévő oldalát ragadta meg.
Rákoshegy társadalma, mint láthattuk, erősen rétegzett volt foglalkozás, státusz és
anyagi lehetőségek, illetve a községhez való kötődés szempontjából egyaránt. Mindez a
társasági élet kereteit is alapvetően meghatározta, hiszen egyrészt minden társadalmi
csoportnál más és más funkciót töltött be a közösségi tevékenység, másrészt ettől függő-
en kinek-kinek megvolt erre a saját, elvárható „sablonja”, amelyet ha kötelezőnek nem is,
de mindenképpen iránymutatónak tekinthetett. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy
kit-kit például foglalkozása vagy származása kizárólagosan predesztinált volna egy-egy
körbe.
A visszaemlékezőktől efféle mondatot is olvashatunk: szombat este egész Rákoshegy
felkerekedett és a vendéglőkben kapcsolódott ki, a főtisztviselőtől a kútfúró munkásig.466
Bármilyen szép is ez az emlék a hegyi társaság pezsgő életéről, tartalmát mégis kétkedés-
sel kell fogadnunk, elsősorban a lakosság anyagi helyzetének ismeretében. A forrásokból
463
A fejezet szövege László Gábor munkája, Puzsár Imre néhány kiegészítésével.
464
ERH 71.2.171. [Szebeni Olivér: A rákoshegyi gyülekezet története, 1965, 1.]
465
466
Albrecht 2008, 176.
TÁRSASÁGI ÉS EGYHÁZI ÉLET 121
kiderül: nem elhanyagolható mértékben volt jelen a szegénység a településen. Az önálló-

sodás előtt is jártak már mezítlábas gyermekek egy osztályba a magasrangú szülők fiai-
val a községi iskolában467 – és ha már a lábbelinél tartunk: egy állással rendelkező altiszt,
kisforgalmú iparos is kerülhetett olyan helyzetbe, hogy a megfelelő minőségű, állapotú
öltözék hiánya ellehetetlenítette számára a presztízsigényének megfelelő társaságban
való megjelenést. Egy helyben megőrzött, 200 pengőt kereső magántisztviselő számára
kiállított szegénységi bizonyítványból tudjuk: tisztes fizetés mellett is lehetett szűköl-
ködni, ha túlontúl nagy létszámú volt a család.468 Fizetése sem volt mindenkinek: az egy-
házi forrásokban visszatérő elem a sok munkanélküli egyháztag feletti kesergés.469 Csak a
római katolikus felekezethez tartozott legalább 100-120 olyan család, amelyik rászorult a
karácsonyi élelmiszer-adományra.470 Az alacsonynak valószínűleg nem feltétlenül ne-
vezhető rákoshegyi megélhetési költségek471 pedig éppen ezt a réteget sújtották legin-
kább. E cseppet sem elhanyagolható csoport számára tehát a társadalmi élet aligha volt a
krónikások által megénekelt rendszeres, pezsgő vígasság. Ha pedig a község egyre nö-
vekvő számú472 vendéglátó egységeire gondolunk, talán joggal rémlik fel az alkoholiz-
musba torkolló életút a község társadalmi (és ezzel összefüggésben gyakran térbeli) peri-
fériáján élők számára.
Noha a község vezetése és az emlékezet előszeretettel állította be az úriemberek és ér-
telmiségiek által benépesített és meghatározott közösségnek a települést, ennek ellenére
nem lehet sem egyértelműen a tisztviselő „intelligencia” által vezetett, sem mereven
kasztosodott közösségnek tekinteni Rákoshegy társadalmát. Ezzel gyökeresen ellentétes
tendenciákat is megfigyelhetünk. A középrétegek egymás közti keveredése, a kapcsolati
hálók heterogenitása azért is figyelemre méltó, mert a környéki településeken – a hely-
történeti irodalom, illetve a sajtóban megjelenő kép alapján legalábbis – ennek ellenkező-
467
Ádám 2004, 173–175.
468
ERH [Községi szegénységi bizonyítvány], 1928. Fényképe: Ádám 2004, 181.
469
Pl. Katholikus Értesítő 3. évf., 2. sz., (1936), 6–9.
470
Számukra egyre nagyobb mennyiségű segélycsomagot sikerült kiosztani a „katolikus kivirágzás” idején. (72
db: Katholikus Értesítő 3. évf., 2. sz., (1936), 13., 82 db: uo. 4. évf., 1. sz., (1937), 6., 130 db: uo. 4. évf., 7–8. sz.,
(1937), 4.
471
Erre talán legegyértelműbb az az indirekt bizonyíték, hogy a község érdemeinek méltatásakor sehol, a leg-
csekélyebb mértékben sem találni utalást arra, hogy Rákoshegyen alacsonyabbak a létfenntartás költségei.
Intő jel az is, hogy a hagyományosan egészen a Duna mellé elutazó rákoskeresztúri kofáknak megérte He-
gyen áruba bocsátani a portékájukat (Sinkovicsné 1958, 34, 77.), illetve kispolgári szülők is előszeretettel vá-
sároltak Budapesten (Értesítő 1937, 8.), tehát a két település árszínvonala között túlságosan nagy különbség
nem állhatott fenn. Ezek fényében joggal tételezhetjük fel, hogy van igazság a megörökített, büszke kijelen-
tésben: „Rákoshegy nem olcsó hely.” Albrecht 2008, 15.
472
1924-ben 1 korlátlan borkimérési engedélyt nyert a község, amely mellé még 4-et kérvényezett ugyanebben
az évben. 1930-ban már 6 engedély helyett kér és nyer el 8-at, 1942-ben pedig 9 italmérési joga bővül 12-re.
BFL V.712.a:3, 124., BFL V.712.a:3, 141., BFL V.712.a:7, 147., BFL V.712.a:12, 10.
122 LÁSZLÓ GÁBOR
je volt a kellemetlenségeket okozó valóság. A gazdák, munkások és kispolgárok szem-

benállása Keresztúron,473 Cinkotán,474 az újonnan jöttek és a régóta itt lakók hűvös viszo-
nya Csabán,475 és az ezeket tetéző nemzetiségi vagy vallási pengeváltások,476 ha jelentkez-
tek is Hegyen, csak sokkal tompábban, pontszerűen felvillanva jelentkeztek, és nem
okoztak a községi fejlődésben lassító, tartós torzsalkodásokat.
Mi állhatott ennek a keveredésnek a hátterében? Miért nem érvényesült a tisztviselők
foglalkozásból eredő tekintélye olyan mértékben, hogy ezt exkluzivitásra tudják vagy
akarják váltani? Hogyan lett a módosabb iparos és kereskedő közel egyenrangú partner a
község reprezentációjában, az érdekérvényesítésben? A heterogén együttműködés
egyik alapja minden bizonnyal az egymásrautaltság lehetett: az, hogy a „hegyi álom”
nem lett volna megvalósítható az iparosok és szolgáltatók által kitermelt adók és az azo-
kon felüli áldozatvállalás nélkül, pusztán a „fixesek” szerényebb bevételeiből. Másrészt
láttuk, hogy a hegyi tekintélyépítésnek mennyire érzékeny eleme volt a községfejlesztés
támogatása: ebben a praktikus vállalkozók szintén méltó társai voltak a „valódi” közép-
osztálynak – elég akár csak Braun Mór tevékenységére utalnunk.477 A képviselő-testület-
ben a szülők, az oktatási lehetőségek miatt pedig az iskolapadban a leszármazottak ke-
rültek össze. A társasági (és a mögötte meghúzódó politikai) valóságot a község „hivata-
los” önképével összehasonlítva pedig mintha egy kimondatlan alku rejlett volna a hát-
térben: névleg tisztviselőtelep vagyunk, és formálisan tietek is az elsőbbség, de semmi
nem történhet a mi, módos kispolgárok tudta nélkül vagy ellenünkre. Emellett segítség
lehetett még ennek az egyensúlyi állapotnak a fenntartásában az is, hogy a helyi vezető
kereskedők és iparosok nem csekély arányban a „fővárosi színvonalat” képviselték, ko-
rábban vagy aktuálisan is Budapesten tartva fenn üzletet, üzemet, mások pedig a korábbi
nagyvállalati szakmai tisztviselői múltjukat odahagyva kezdtek helyben önálló vállalko-
zásba.478 Nem feledhetjük azt a tényt sem, hogy a község gyökereit jelentő Felső-Rákoske-
resztúri Telepegyesületben, az önállósodást kimunkáló tulajdonosi körben is együttesen
vállaltak szerepet a tisztviselők, kereskedők és iparosok. Azt is érdemes megemlíteni,
hogy a község jelentősebb törésvonalai sem „vízszintesen”, foglalkozás vagy tekintély
alapján húzódtak, illetve a területi, ittlakási, vallási, községpolitikai, majd az 1940-es
években a fajpolitikai csoportok határai keresztbe metszették a fentebb ismertetett szem-
pontokat, és nem (elsősorban) ez utóbbiak alapján szervezték a társaság egyébként sze-
mélyi- és érdekharcoktól önmagát meg nem tartóztató klikkjeit. A csoportosulások és az
473
BFL V.712.a:4,134–138.
474
Rákosi Szántó 5. évf. 28. sz. (1925), 29–30.
475
Szánthó 1912, 17–18., 250–264.
476
Kósa 2006, 70.
477
Albrecht 2007, 60., 2009, 43.
478
Lásd pl. a 339. jegyzetben felsoroltakat.
azok közötti csipkelődések, ütközetek ugyanis legalább annyira jellemezték a rákoshe-

gyi társasági életet, mint annak heterogén társadalmi összetétele – igaz volt ez a kártya-
partnerek kiválasztásától a politikai petíciók benyújtásáig számtalan kérdésben.479
A társasági élet persze nem csak vagy talán nem is elsősorban a községi politikáról
szólt, attól eltérő funkciókkal is bírt résztvevői számára – már a puszta kikapcsolódáson
kívül. A teljesség igénye nélkül utalunk csak néhány fontosabbra, amelyek már nem csak
a tehetősebb középréteg, hanem minden egyes társadalmi réteg saját köreire igaz volt. A
társaság volt az „információs sztráda”, a fontos hírek és a pletykautánpótlás beszerzésé-
nek terepe – a sajátos ingázó életmód miatt helyi és fővárosi merítésben egyaránt. Az elő-
rejutáshoz szükséges kapcsolatok is gyakran köttettek a kuglipálya vagy a söntéspult
mellett, bár a kétlakiság miatt a többség számára valószínűleg kevesebb haszonnal járha-
tott, kevésbé volt fontos, mint például egy hasonló nagyságrendű vidéki városban, illet-
ve voltak olyan csoportok, amelyek éppen emiatt és Budapestre determinált jövőképük
miatt alig vettek részt a helyi közéletben – leginkább körülhatárolható ezek közül az
egyetemisták köre.480 A kapcsolatok „speciális” fajtája, a házastárs-keresés, bizonyos érte-
lemben szintén a társaság köreiben zajlott.481 Nem utolsó a sorban a reprezentációs rész-
vétel sem. A társadalmi státusszal együtt járt annak folyamatos felmutatása az egyívá-
súak előtt. Megléte, a családi jelenlét ügyes szervezése akár egy-egy anyagi megingást is
segíthetett áthidalni – míg a „jelenlét” hiánya, vagy korábbi szintjének csökkenése „rossz
üzenet” lehetett a kívülállók számára. Talán erre az időszakra és környezetre is igaz még
kicsit az állítás: az az úr, aki úrnak látszik. A reprezentáció tette – szinte életformaszerűen
– kötelezővé a „jó ügyekhez” való csatlakozást, a gyermekek részvételét színdarabok-
ban, dalárdában, focicsapatban, a legjobb leventék között – minden olyan területen, ahol
azok jó teljesítménye az egész családnak elismerést szerzett a folyton figyelő közvéle-
mény részéről. Különösen fontos eleme volt az önképépítésnek a jótékony célokhoz való
csatlakozás, adakozás. Akinek tellett rá, szinte mindig részt vett az adománygyűjtési al-
kalmakon, résztvevőként vagy méginkább szervezőként, fellépőként.482 A jótékonyság és
szolidaritás azonban időnként nem nélkülözte a felületességet és képmutatást sem,
ahogyan azt Béky László plébános sommás véleményében is írva találjuk.483
A társasági életbe belebonyolódni mindemellett egyéni döntés eredménye maradt,484
479
Bizonyító erejű lenyomata ennek a következő sorozat: Rákoshegyi Szemle 1. évf., 2. sz., (1931), 2., 1. évf., 3. sz.,
(1931), 1., 1. évf., 3. sz., (1931), 2., 1. évf., 4. sz., (1931), 1., 1. évf., 5. sz., (1931), 1., 1. évf., 6. sz., (1931), 1., 1. évf., 6.
sz., (1931), 3., 1. évf., 9. sz., (1931), 1., vagy RK Historia Domus, 45., 58–59., 65–66.
480
Makkai 1942, 107.
481
Makkai 1942, 111–113.
482
Pl. Rákoshegyi Szemle 1. évf., 2. sz., (1931), 1. Albrecht 2008, 60–61., RK Historia Domus, 45., 53., 59., 74., ERH
83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983].
483
RK Historia Domus, 45. [1926. év]
484
Pl. Albrecht 2008, 63., 74., 92.
124 LÁSZLÓ GÁBOR
annak ellenére, hogy tagadhatatlanul érvényesült egyfajta társadalmi elvárás a részvé-

telre – a már sokszor idézett rákoshegyi lap helyi ihletésű tárcát is közölt például a kima-
radók fölött gúnyolódva.485 Az abban felvázolt abszurd helyzet – az ifjú papucsférj inkább
a még üres bölcsőt ringatva gyakorolja a csecsemőaltatást a közösségi kikapcsolódás he-
lyett – nem csupán arról tanúskodik, hogy egy „szint” felett szinte magától értetődő volt
a társasági részvétel, de talán arról is, hogy a község értékeként, jó tulajdonságaként te-
kintettek annak már-már topikusan emlegetett „intelligens társasági életére”, amely al-
kalmas a továbbiakban e rétegnek beköltözőkkel való gyarapítására és „komoly embe-
rek” becsalogatására.
Ez az intelligencia azonban nem feltétlenül állt meg a község határainál. Az önállóso-
dás után a környéki településekkel, különösen Keresztúrral nem valószínű, hogy szoro-
sabb kapcsolatot ápolt volna Hegy a társasági élet terén. Az 1930-as évekre azonban, fő-
leg a keresztúri polgári iskola és a környéki elemi iskolák révén kialakult egy olyan, mai
fogalmainknak megfelelően is értelmiségi csoport, amely az egész környéken szerepet,
sőt tisztséget vállalt, és nem utolsó sorban univerzálisan mozgott Hegy, Keresztúr és Li-
get társasági életében egyaránt.486 E csoport ráadásul vezető szerepet játszott a „lefelé”
irányuló közéleti munka, jelesül a népművelő előadássorozat megszervezésében, amely
a társasági élet csekély számú, a kultúrát ilyen szempontból megközelítő aspektusa kö-
zül egyértelműen kiemelkedett.487 Hasonló „környéki” szerephez azonban legfeljebb az
egyházi élet néhány képviselője juthatott, de csak felekezeti keretek között. „Külkapcso-
latok” terén pedig Budapest összességében legalább olyan fontos lehetett, mint a közvet-
len „szomszédság”.
A társasági élet már az egyes családok közti interakciókban elkezdődött. Különösen a
klasszikus középosztály mindennapjainak volt része a rendszeres vizit, látogatás, teázás
a vendégfogadás megszokott óráiban, amelyre a viszonylag nagy alapterületű házakat
könnyebben is alkalmassá lehetett tenni, mint a pesti bérpaloták lakásait, nem is beszélve
a kertek, verandák nyújtotta lehetőségekről.488 A névnapi, születésnapi köszöntések,
majd a látogatások visszaadásai, a gyermekek életének fontosabb eseményei, az esetlege-
sen ezekhez kapcsolódó új rokoni szálak (műrokonságok) még a szerényebb körülmé-
nyek között élők számára sem voltak ismeretlenek. Ezek az alkalmak, továbbá a közös
kirándulások, mini-bankettek, zsúrok valamelyest a háztűznézés céljait is szolgálhatták.
Különösen az utóbbiak adtak módot az iskoláskorú gyermekek ismeretségei, barátságai
révén a családi kapcsolatok gyarapítására.489
485
486
Értesítő 1931–1942.
487
488
Albrecht 2008, 53., 66., 110.
489
Pl. Albrecht 2008, 134.
30. kép. Csáky Gyula tűzoltóparancsnok (középen) és vendégei a verandán
31. kép. A Kalocsay család a kertben az 1920-as évek végén

126 LÁSZLÓ GÁBOR
32. kép.
Kossuth Asztaltársaság lapjának előoldala...
33. kép.
... és hátoldala, 1926
Társasági életet több szervezettségi és közösségi szinten is lehetett élni. Az alapvető

bázist a gyakran csak néhány fős, informális társaságok, baráti körök jelentették. Ezek
rokoni, szomszédsági, szakmai alapon egyaránt létrejöhettek. Gyakran nem nyújtottak
többet, mint kellemes uzsonnát, csevelyt és kártyaasztalt, társasjátékot – esetleg közös ér-
deklődési kör esetén valamiféle specialitást – amelyek közül éppen a spiritiszta szeán-
szok szenzációt és botrányt keltő emlékét őrizte meg az emlékezet,490 de tudunk méhész-
körről is,491 vagy épp ide sorolhatjuk a Puky-féle vonósnégyest is, amely bizonyára nem
egyetlen műkedvelő együttese volt a nagyközségnek.492 Az ilyen kis körök kedélyes
csendjéről, és burkolt kritikát gyakorolva önmagukért való voltukról emlékezik meg a
Rákoshegyi Hírlap is, bizonyára nem véletlenül társítva e képhez néhány nyugdíjas há-
zaspár teadélutánját.493 De nem kellett mindehhez szalon és porcelán, az effajta közös-
ségápolás a község legszegényebbjeinek körében is működhetett.
Az „ingavándorforgalom” és a kevés számú közlekedési mód egy sajátos társasági te-
ret is kitermelt: az utasközösségeket. A kezdetben ad hoc-jellegű útitársak idővel mindig
ugyanazzal a járattal utazva lassan ismerőssé váltak. A vonatokon – már amikor nem ele-
ve zsúfolásig telve futottak be az állomásra – kialakult egy általában tiszteletben tartott
ülésrend, így a szétszórt és kevert utazóközönség állandó beszélgetőtársakra, partnerek-
re talált egymásban. Az így megszerzett és megerősödött kapcsolatot azután igen gyak-
ran meg is tartották.494 Az eltérő kocsiosztályok és az azokhoz tartozó két váróterem vala-
melyest vagyonilag tagolta az utazóközönséget,495 azon túl azonban a vasúton utazás erő-
sen kevert közegben történt. Méginkább igaz ez a „Maribusz”-ra, amelynek utasai szin-
tén rendszeresek voltak – noha a buszjegyek ára egy homályos utalás szerint nem volt
rendszeresen megfizethető a munkások, segédek számára.496
Ezeknél az alkalmi társasági tereknél egy fokkal tudatosabban születtek meg a hegyi
asztaltársaságok. A település városi kultúrszínvonaltól való lemaradásának egyik szembe-
szökő jele a kávéházak teljes és a cukrászdák részleges hiánya.497 Efféle közösségi terek
hiányát a vendéglők, kocsmák próbálták meg enyhíteni. Rákoshegy vendéglátóipara
együtt fejlődött, gyarapodott a község lakosságával, 1924-ben 1, 1930-ban 6, a korsza-
kunk végére, 1942-re 12 személy bírt italkimérési engedéllyel.498 A nívósabbakat szabá-
490
Katholikus Értesítő 3. évf., 2. sz., (1936), 2–3.
491
ERH 75.20.8. [Rákoshegy község történetéhez adatok, Méhészkör]
492
Albrecht 2008, 115.
493
494
Albrecht 1997, 58., 2009, 41.
495
E témáról, az állomások jellegzetességeiről, városképi és polgárosító szerepéről bővebben Majdán 2001,
125–134.
496
Dohány–Falus 1987, 24.
497
ERH 77.42.1–6. [Adatok Rákoshegy ipar- és kereskedelemtörténetéhez, Krieger István gyűjtése], é.n.
498
Albrecht 2008, 176–180.
128 LÁSZLÓ GÁBOR
34. kép. Meghívó a Rákóczi Egyesület rákoshegyi tagozatának Kuruc báljára, 1935
lyos étteremmé fejlesztették, a többiek megmaradtak a csapszékek szintjén. Közönségük

részben színvonaluktól, részben a településen belüli elhelyezkedésüktől függött; ennek
nem elhanyagolható része lehetett „törzsgárda”. A közös étkezés, a közös mulatozás – hi-
szen volt itt bor is, cigány is, több helyütt a táncteremről sem feledkeztek meg – szintén
kapcsolatokat épített, mélyített, így összeszokott kis köröket hozott létre a település min-
den pontján, „Budától” a „prolinegyedig”, hol a vonó és a csattogó cipősarkak, hol a ne-
héz söröskupák pultra koppintásának hangjától kísérve. Volt az asztaltársaságoknak
olyan válfaja is, amely hivatalosan is egyesületté alakult, bizonyos célok vagy eszmék
zászlóra tűzésével. Rákoshegyen ezek közül a Turult és a Rákóczit ismerjük, bár elsősor-
ban az 1920-as évek elejéről vannak említéseink róluk. A Turul vélhetőleg a helyi tekinté-
lyekben sem szenvedett hiányt, mert tagjai egy, az egész községet felvonultató ünnepély,
Agorasztó Tivadar fogadására külön küldöttséggel és köszöntővel jelentek meg.499
Ezeken túl azonban számos, komolyabb egyesület vagy szervezet is alakult, amelyek
részint helyet adtak a társasági életnek, részint maguk is szereplői, résztvevői voltak
annak. Egy részük alapításában szerepet kapott bizonyos szakmai közösség, vagy akár
499
Rákosi Szántó 5. évf., 40. sz., (1925), 3.
adhatta ez a tevékenységük súlypontját is, mások kizárólag közéletszervező vagy kultu-

rális céllal jöttek létre. Tagságukat tekintve jelentős átfedést találhatunk közöttük: ki-ki
igyekezett annyi körben szerepet vállalni, amennyiben erejéből tellett. Bizonyos egyesü-
letek országos hálózatot képező szervezetek helyi fiókjai, mások jellemző szervezettí-
pusok helyi megfelelői voltak. Mindezek felsorolása és rövid ismertetése előtt meg kell
említenünk a tényt: maga Rákoshegy is egy egyesületből, egy érdekképviselet belső nyil-
vánosságában megfogant gondolatból nőtt ki, és az önszerveződésnek, a közösségi tevé-
kenységnek ez a vérükké vált hagyománya átitatta a későbbi társadalmi életet is, segítve
annak pezsgővé tételét.
Minden egyesületek atyjaként és rangban legelsőként a Kaszinót nevezhetjük meg. Ez a
Zsófiatelep idejére visszanyúló intézmény, amelynek impozáns épülete a település nyu-
gati szélén, a Károly király (a mai Táncsics) utcában emelkedett, a községi elit teljességét
magában foglalta.500 Informális keretek között itt születtek a községpolitikai döntések
szövetségei és lövészárkai, itt volt állandó alkalom a lobbizásra.501 Az épület, amelyet
1931-ben a tagok kezessége mellett felvett hitelből, illetve a község támogatásával felújí-
tották és kibővítették, a kulturális igények kielégítésére maximálisan alkalmassá vált.
Helyet kapott benne színházterem, táncparkettnek is alkalmas nagyterem, több kisebb
szoba a kártya, a billiárd szenvedélyének való hódolásra, de fogadást, ebédet is gyakorta
rendeztek a kiszolgáló létesítményekre támaszkodva. Az épület alatt a kedvelt községi
sport, a tekézés számára létesült pálya, jó időben teniszezni, télen pedig korcsolyázni le-
hetett az udvaron.502 Gyakran rendeztek itt műkedvelő színházi előadásokat, amatőr és
profi zenés-verses műsoros esteket. Ez volt egyszersmind a község „konferenciaköz-
pontja” is, a fontosabb események, ülések színtere, mint például az evangélikus leány-
egyház megalakulásakor.503 Alapvetően azonban a társaság önmagáért való összegyűlé-
sének helyszíne volt és maradt a Kaszinó, amelynek a mindennapjait szépen kifejezi az
átépítés előtti panasz: a táncosok minduntalan megzavarják a falhoz támasztott asztal-
káknál tarokkozók játékát.504 A források megemlékeznek a törzsközönséget megosztó
személyi ellentétek időnkénti fel-fellángolásáról, amelyek megszüntetésére 1931-ben
báji Patay Andrást választották meg elnöknek, tekintélyétől és pártok felett állásától re-
mélve az alkotó békesség helyreállítását. Tisztségét egészen a korszak végéig megtar-
totta – és hogy emiatt-e vagy személyétől függetlenül, de úgy tűnik: a Kaszinó tipikus
középosztályi kulturális és szervezői tevékenységét hatékonyan és kitartóan teljesítette.
500
Albrecht 1997, 59., 2008, 161., 180., 2009, 42–43.
501
Zsemley 1938, 306., PPSKk címtár III.367.
502
BFL V.712.a:8, 209., Rákoshegyi Szemle 1. évf., 6. sz., (1931), 1.és 7. sz., (1931), 1.
503
Kósa 2006, 169. (1929. április 28-án.)
504
130 LÁSZLÓ GÁBOR
35. kép. Farsangi bál a Kaszinóban, 1928 körül (a jobb oldalon álló cilinderes hölgy Erdős Renée)
36. kép. Teniszparti résztvevői a Kaszinó udvarán, 1930-as évek

A többi egyesület működéséről sajnos még ennél is kevesebbet tudunk elmondani a ró-
luk szóló források szinte teljes hiányában. Létezett, ahogyan minden „tisztességes” köz-
ségben, úgy Rákoshegyen is Iparoskör.505 Ennek ereje, tevékenységi köre azonban jóval
szerényebb volt, mint azt a rákoshegyi iparosok aránya indokolta volna. Ennek oka vél-
hetőleg az lehetett, hogy igazán tehetős képviselőiket a Kaszinó vagy a MOVE tudta so-
rai között. Az Iparoskör nem volt azonos az iparosok ügyeit, illetve a tanoncképzést fel-
ügyelő ipartestületi szervezettel. Ezt a szerepet az 1927. február 7-én alakult, majd egy
évtized múlva a 1936. évi VII. törvénycikk következtében megszűnt Rákoshegyi Általá-
nos Ipartestület töltötte be.506 A törvény értelmében a keresztúri, ligeti és hegyi önálló
ipartestületek helyett létrejött a Rákoskeresztúr és Környéke Általános Ipartestület, ami
az Ipartestületek Országos Központjának (IPOK) tagja lett.507 1940-ben 130 rákoshegyi
iparos volt a tagja.508 Az ipartestületnek – természetesen – nem számított tisztviselőnek az
elnöke sem – noha Wiesinger János üveges mester az iparosok elitjéhez tartozva községi
képviselő-testületi tag volt.509 Az Iparoskör kezdetben voltaképpen a korábbi önálló Ipar-
testület művelődési intézménye volt, kezdetben a Baross utca 24. szám alatti vendéglő-
ben működött.510 Már maga a helyszín is sokat elárul e kör pozíciójáról, hiszen szimboli-
kusan és fizikailag is messze esett a Kaszinótól. Nem volt ugyan periférikus helyen, hi-
szen józan számítás szerint megérte például a közvetlen tőszomszédságában zöldséges
üzletet nyitni,511 de mégiscsak „Pest” déli részén helyeszkedett el. Később a községi veze-
tés ezt a szervezetet is támogatta, önálló épületüket ingyen építhették fel a víztorony kö-
zelében (a mai Ady utca 58. szám alatt).512 A szerény terem ingyenes vízfogyasztásához
már nem járultak hozzá, de a fizetés nélkül használatba vehető telekkel még így is na-
gyobb kedvezményt kaptak, mint például a templomépítő katolikus egyházközség. Az
Iparoskörben is rendeztek előadásokat, koncerteket, de tevékenységük fénypontja min-
den évben az iparosbál volt, a kisebb bevételű mesterek reprezentációjának csúcspont-
ja.513 A tény pedig, hogy a kör tagjai maguk kérték ezt a telket, mutatja, hogy önértelme-
zésük szerint sem voltak „kaszinózó” kispolgárokként a középosztály magasabb köreibe
tartozók, nem jelentett számukra gondot kollektíven itt vetni ki társasági életük horgo-
nyát – mégha egyénileg esetleg törekedtek is felfelé jutni.
505
BFL V.712.a:3, 170., BFL V.712.a:5, 161., BFL V.712.a:6, 47., BFL V.712.a:8, 113., BFL V.712.a:9, 13.
506
Ipartestület 1943.
507
Rákoskeresztúri Általános Ipartestület Értesítője 1. évf., 1. sz. (1935), 2., Ipartestület 1939.
508
Ipartestület 1941.
509
Rákoshegyet a Rákoskeresztúri Iparostanonciskola felügyelőbizottságában is képviselte. BFL V.712.a:9, 38.
510
Albrecht 2008, 178.
511
BFL V.712.a:7, 202.
512
BFL V.712.a:5:161.
513
132 LÁSZLÓ GÁBOR
Az Iparoskör hívta azonban életre a község legfontosabb hivatalos sportegyesületét, a

Rákoshegyi Sport Egyesületet, amelynek egyetlen alakulata, a futballcsapat lett a két világ-
háború közötti időszakban Rákoshegy „élsportja”.514 Az amatőr elit- és tömegsportok
természetesen nem kizárólag a labdarúgással képviseltették magukat a településen. Már
utaltunk a tekére, a teniszre és a különösen népszerű korcsolyázásra, amely utóbbi a
szánkózással kiegészítve a lakosságnak általános téli kikapcsolódása volt. A kertes kör-
nyezet lehetővé tette a fiatalság számára az asztalitenisz, a tollaslabda, a terjedő kerékpá-
rozás élvezetét. Iskolás koruk óta nevelték őket egészségvédelmi terápiás célzattal a ter-
mészetjárásra,515 túrázásra, de a környező erdők maguktól is felfedezésre, az üres telkek
pedig közös labda- és egyéb játékokra hívogattak gyermeket és kamaszt egyaránt. A fel-
nőtteket a korszakban végig működő, a háború közeledtével már községileg dotált, bár
kissé bezárkózó Polgári Lövész Egyesület várta a bányagödörben berendezett lőterén, de
homályos utalást vívásoktatásra is találunk.516 A szomszédos települések strandjai, vagy
esetleg a Rákos-patak pedig mindenki előtt – viszonylag elérhető áron – nyitva álltak és
ezeket fel is keresték a saját strandjuk ötletével viaskodó hegyi lakosok is.517
A futballcsapat, az 1927-ben alakult Rákoshegyi Torna Club (RTC)518 azonban más volt
– nem csak a maguk örömére űzött játék, a kispajtások, majd az eladó leányok előtt bemu-
tatott bravúroskodás, hanem nyilvános, sőt hamarosan a községet képviselő, annak ne-
vére dicsőséget vagy szégyent hozó közszereplés. A középrétegek keblükre ölelték a csa-
patot – ha pénztárcájukat nem is erőltették meg nagyon, de dicséretben és büszkeségben
mindenképp. A „mi csapatunkról” cikkezett az újság,519 a meccsek eredményeit a Kaszi-
nóban éppúgy megvitathatták, mint a Deák-vendéglő munkás törzsközönségének köré-
ben. Maga a csapat is, későbbi korok kiforgatott jelzőjével élve „demokratikus” volt – a
nagy tekintélyű Csenky állomásfőnök együtt rúgta a bőrt a kisiparosok tanonc gyer-
mekeivel és a munkásokkal.520 A sportláz pedig bizonyára a pályák füve mellé sem csu-
pán érettségi és 200 pengő fix alatt vagy fölött hívta az embereket a csapat buzdítására.
Ha pedig a sport és testmozgás szóba került, akkor nem lehet nem megemlíteni a Le-
514
515
ÁDÁM 2004, 174.
516
BFL V.712.a:9, 220.
517
Albrecht 2008, 33., 203–204. 1937. április 2-án épp a bányai strand próbafúrásairól vitázott a közgyűlés,
amikor Kottász Zoltán főjegyző szívrohamot kapott és meghalt. Ő maga ellenezte az ötletet a zajos vendégek
és az általuk okozott árdrágulás miatt.
518
Albrecht 2008, 162. Színe a fekete-fehér volt, és pályája 1939-ig a mai Szabad május téren állt. Uo. 170. A rákos-
hegyi Iparosok és Kereskedők Köre (IKK) 1928-ban változtatta meg a nevét Rákoshegyi Iparosok és Kereske-
dők Sport Egyesületére (IKSE), ami 1930-ban egyesült az RTC-vel. Magyar futball, Rákoshegyi IKSE (http://
www.magyarfutball.hu/hu/csapat/5123). Az RTC-t 1939-ben vette át a MOVE (lásd alább), 1945-ben a klub
ismét RTC néven alakult újjá. Albrecht 2008, 173.
519
520
Albrecht 2008, 61., 170.
37. kép. Focicsapat a bányagödörben, balra vasutas egyenruhában Csenky Sándor állomásfőnök.
Háttérben a part szélén a Löwenstein-villa épülete látszik
38. kép. A rákoshegyi leventék tornabemutatója, 1930 körül

134 LÁSZLÓ GÁBOR
vente Egyesületet, amely szintén jelentős szereplője volt a község életének.521 A Levente
Egyesületeket minden községben az 1921. évi LIII., a testnevelésről szóló törvénycikk ér-
telmében szervezték meg, ami előírta a 12–21 év közötti fiúk kötelező testnevelési képzé-
sét. Valószínűleg az övék volt eredetileg a kisbányai futballpálya, amely 1929–30-ban ka-
pott kerítést és öltözőt.522 A leventék – az oktatásba való integráltságon túl – egy minden
fontos területet átfogó községi részvételi programot is követtek. A leventeoktató magán-
szorgalmából leventezenekart szervezett, színjátszókört indított; az ezekben részt vevő
diákok befektetett energiája gyakori szerepléseket és a község részéről elismerést ered-
ményezett.523 Az extra munka erőfeszítéseiről az újság is írt. Az ilyen alkalmak a repre-
zentáció mellett a készségfejlesztésre, az életben várható különböző szerepekre is felké-
szítették az ifjakat a pedagógia ezen jól bevált és nagyon régi módszereivel. A kulturális
szerepvállalás mellett a testnevelésben, a sportban elért eredményeket megmutató és
regionálisan összemérő versenyeken, bajnokságokon is jelen voltak a leventék és képvi-
selték Rákoshegyet a focistákéhoz hasonló jellegű, ha nem is olyan mértékű figyelem
mellett.524 A leventemozgalomnak hol jószomszédja, hol riválisa, a cserkészet ellenben tel-
jesen súlytalan volt Rákoshegyen, noha tudunk a keresztúri őrsökben hegyi tagokról, ez
szinte teljes egészében magánügy és keresztúri közügy maradt.525
Nem túlzás azonban az önkéntes tűzoltóságot sem a közéleti, társasági tényezők sorában
említeni. A katasztrófavédelem eme létfontosságú vonatkozását ekkor még minden köz-
ség maga látta el, javarészt a település tulajdonát képező eszközökkel, de önkéntes mun-
kaerővel, hiszen kielégítő létszámú állandó személyzet alkalmazása lehetetlen és szük-
ségtelen is lett volna egyszerre. (Rákoshegyen 1924-ben hozott a község szabályrendele-
tet a tűzoltóságról.)526 Az önkéntesek azonban Rákoshegyen kemény munkát végeztek:
állandó ügyeletet és figyelőszolgálatot tartottak fenn, a vezetőséget pedig rábírták esz-
közeik szisztematikus fejlesztésére, nem beszélve arról, hogy minden vasárnap gyakor-
latozással töltötték a délutánt a katolikus templom előtti téren.527 Erőfeszítéseikért külön-
leges kitüntetésben: a vízdíj elengedésében részesültek a „mindenki egyenlőt fizet”
elvétől semmi módon el nem téríthető településen.528 Részt vettek kitüntetett helyen a
körmenetekben, reprezentatív vendégfogadásokon, fényes külsőségekkel, tűzijátékkal
521
BFL V.712.a:9, 7–9., BFL V.712.a:11, 159–160.
522
BFL V.712.a:3, 66., BFL V.712.a:4, 141., BFL V.712.a:5, 51., BFL V.712.a:5, 171., BFL V.712.a:6, 75., BFL V.712.a:6,
125., BFL V.712.a:7, 105. Lásd még BFL V.712.e. Levente. (Puzsár Imre adata.)
523
524
BFL V.712.a:7, 156.
525
526
BFL V.712.a:1, 1764/1924. kig. és 104/1924. kgy. számú ügyirat. (Puzsár Imre adata.)
527
Albrecht 1997, 140., 2009, 92–93. A helyszín két okból érthető: a szomszédos utcasarkon (a mai Szilárd és Kép
utca sarkán, a víztorony mellett) állt a tűzoltószertár. Másrészt a katolikus templom felépültéig a téren álló,
1927-ben állított harangláb szolgált vész esetén tűzjelzésre is.
528
BFL V.712.a:5, 46.
39. kép. Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület csoportképe a Deák (a mai Szilárd) utca sarkán lévő tűzoltó
szertár előtt, középen Csáky Gyula parancsnok
megrendezett évi tűzoltóbáljuk pedig a tavaszbúcsúztatás egyik fénypontjának számí-

tott a község mulatságnaptárában.529 A vármegyei tűzoltóversenyeken elért eredményeik
pedig a korábbiakhoz hasonlóan a rákoshegyi büszkeség tárgyát képezték.530
Hasonlóképpen a közjó szolgálatának gondolata hívta életre korszakunk végén – már
egy megváltozott paradigma és romló anyagi viszonyok közepette – 1940-ben a Község-
szépítő Egyesületet is, amely elsősorban a módos és a még éppen nem szegény községi la-
kosokat szólította meg, tagdíjaikból, havi 5 és 2 pengőkből remélve tőkét, évente talán
kétezernyit gyűjteni a település építésének-szépítésének apró lépéseire.531
A községért való fáradozás mellett a karitatív akciókban való részvétel is a hagyomá-
529
Katholikus Értesítő 3. évf., 2. sz., (1936), 2–3.
530
Albrecht 2009, 93.
531
ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983, 24.] Eszerint az egyesület neve
Rákoshegyi Községi Fejlesztő és Szépítő Egyesület, elnöke Deák János, pénztárnoka Mühlbauer Lajos volt.
136 LÁSZLÓ GÁBOR
nyos, bevett társasági reprezentatív szerepvállalások közé tartozott, időnként őszinte se-
gítő szándékkal vagy épp küldetéstudattal támogatva. Ennek nem voltak dedikált szer-
vezetei és önálló terei, ám a nagy mozgósító erejű célok mégis fontos csomópontjai voltak
a helyi közéletnek. Az első világháború után a Kaszinó lett helyszíne a szegény gyerme-
kek számára rendezett uzsonnáknak és vöröskeresztes akcióknak.532 Az Országos Gyer-
mekvédő Liga Patay utcai árvaháza 1931-ig, a növendékek Sopronba költöztetéséig és a
telephely felszámolásáig a községi mecenatúra középpontjában állott – a „mi kis ár-
váink” megajándékozása, részükre műsor vagy gyűjtés szervezése népszerű és folyto-
nos elfoglaltsággá vált. E lehetőség elmúltával az emberbaráti gesztusok szervezett és
nyilvános gyakorlása is valamelyest visszább szorult.533 A jórészt asszonyok kézimun-
kájából rendezett karácsonyi jótékonysági vásárok és az ilyenkor szokásos egyházi tevé-
kenység mellett534 a szervezett karitatív fellépésre majd csak Mitrovácz Miklós egyéni fel-
lépése biztosít rövid időre lehetőséget. A vendéglős ugyanis egymaga kezdett 1938-ben
rajzlapokra vakoknak szóló újságot szerkeszteni, ezzel az egyedülálló és jól működő öt-
lettel segítve a Vakok Intézetét. Amikor azonban a kezdeményezés felfutott, és községi
üggyé válását követően már az iskolások is gyűjtötték használt rajzlapjaikat a lap alap-
anyagaként való felhasználásához, a kiadást áthelyezték Budára.535 A kép teljességéhez itt
el kell mondanunk: a kor szociális gondolkodásmódja szinte csak a magára hagyott gyer-
mekben és a munkaképtelen, sérült vagy magatehetetlen emberben látta meg a segélye-
zésre szoruló szegényt. Aki a többségi álláspont, a közvélemény szerint képes lenne dol-
gozni, de nem teszi, azaz nem keres és talál munkát, az veszélyezteti a közt és így nem is
méltó a segítségre. Ez a szemlélet megmutatkozott a társasági élet karitatív tevékenysé-
gében is, a szegénység és nyomorúság, a válságidőszakban áldozatokat szedő munka-
nélküliség ugyanis végig jelen volt a településen, a „budai” szemektől sem feltétlenül el-
takarva. Ennek ellenére a község ezzel a csoporttal alig, legfeljebb az egyházi jótékony-
ságban való részvétellel és a különböző ínségmunkák536 szorgalmazásával foglalkozott,
de a cselekvő tünetcsillapítás inkább ellenpéldaként létezett. Egyszeri akciók, egyénileg
folytatott jószolgálat persze volt, ahogy a bíróék „kolduskájának” esete is mutatja,537 akár
meglehetősen archaikus formában, vagy kamatmentes áthidaló hitelek és haladékok
alakjában – ám a társaság összességében elégedett volt e téren csekély eredményeivel és
nem törekedett többre, akár például a fővárosi példák (ínségkonyha, csecsemő- és anya-
532
Albrecht 2008, 62., RK Historia Domus, 32.
533
ERH 80.108.1. [Adatok a XVII. kerületi iskolák történetéhez..., Greguss József: Kiegészítés az Országos
Gyermekvédő Liga történetéhez, 1980.]
534
Pl. RK Historia Domus, 87. [1940. év]
535
ERH 77.20.1. [Mitrovátz Miklós és a Vakok Világtalan Szövetsége], 83.29.1. [Bartók Albert előadása
Rákoshegy történetéről, 1983].
536
537
Albrecht 2008, 63.
otthonok, dologház, stb.) valószínűleg anyagi lehetőségeiket jóval meghaladó kivitele-

zésére.
A sport, az önkéntesség és a karitász mellett a társaság szervezőerejének szerepét az
országos politikai formációk helyi alakulatai is felvehették. Nem feltétlenül pártokra gon-
dolhatunk csupán: a községben például már 1920-ban megalakult a MANSZ (Magyar
Asszonyok Nemzeti Szövetsége) helyi szervezete, Hackl N. Lajos feleségének vezetésé-
vel. A csoport főleg jótékonykodással foglalkozott, de első éveiben még voltak politikai
manifesztumaik, például Trianon miatt az összes franciaországi parfüm- és pipere boj-
kottálására való felhívás – amely a tagság rekrutációjáról is információkkal szolgál, és
egy kissé talán rávilágít a két világháború közötti középosztály lokalitásba zárkózott sze-
replésének és gyakran emlegetett nemzetfenntartó küldetésének keserű disszonanciá-
jára.538
Ennél jóval fajsúlyosabb szerepe volt a község életében a MOVE (Magyar Országos
Véderő Egylet) helyi szervezetének. A trianoni békeszerződés értelmében Magyaror-
szágnak tilos volt tartalékos népfelkelő haderőt fenntartania, így más különböző módo-
kon igyekeztek kikerülni a rendelkezést. A MOVE Rákosmentén eleinte főként lövész-
40. kép. Az Országos Gyermekvédő Liga rákoshegyi fiúnevelő intézetének épülete a Báji Patay András
(ma Bél Mátyás) utcában
538
Rákosi Szántó 1. évf., 3. sz. (1920), 4. Vö. Zsemley 1938, 306.
138 LÁSZLÓ GÁBOR
egyleteket tartott fenn Keresztúron és Csabán,539 majd több más sportegyesületet is szer-
vezett, illetve átvett vagy támogatott. Ilyen volt például a rákoshegyi focicsapat is: az
RTC-t 1939-ben vette át a MOVE, neve Rákoshegyi MOVE lett, és pályája átkerült a Holz-
bach- avagy Kisbányába.540 A járási főszolgabírónak gyakran már karhatalmat kellett ki-
rendelnie akár a rákosmenti csapatok egymás elleni meccseire is.541 A MOVE rákoshegyi
helyi sejtje aktívnak bizonyult: támogatói köre a legmagasabb szintekig ért fel, a sport, a
kultúra és a politika terén egyaránt hallatta hangját, és az 1940-es évek elejének politikai
hangulatában már komoly befogadásra tett szert.542 Erősen kötődött a Lövészegylethez,
egyik forrásunk pedig – a munkás és iparos réteggel szembeállítva – a polgári fiatalok
gyülekezőhelyeként utal az Egyesületre.543 A MOVE-nak nem volt székháza Rákoshe-
gyen, összejöveteleiket szintén a mai Baross utca 24. szám alatti kocsmában tartották.544
Hogy mennyire volt a helyi MOVE komolyan vehető politikai erő, illetve, hogy bázisa
hogyan oszlott meg a polgárság és az általában radikálisabbnak tekintett kispolgárság
között, nem tudjuk. A Gömbös-kormányzat idején vélhetőleg valamelyest megerősöd-
tek; a források ebből az időszakból a legbőkezűbbek: egy „klasszikus” ínségbál, illetve
szimbolikus lábnyomként 1938-ban az egyik utca Gömbös Gyula utáni elkeresztelése
őrzi tevékenységük emlékét.545 A MOVE-nek természetesen a helyi Levente-mozgalomra
is ráhatása volt. Politikailag a vezető szerepe ennek ellenére a mindenkori kormánypárti
iránynak volt. A KNEP, EP, NEP (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, Egységes Párt,
majd Nemzeti Egység Pártja) fölénye azonban – talán valamelyest az 1918-tól itteni kép-
viselőként opportunizmusát szocialista színekben megvalósító Milsevics János pályafu-
tásának középosztályi sokkélménye miatt is546 – olyan egyértelmű és távoli volt, hogy ko-
moly jelenlétet nem követelt az uralomban lévő párttól.547
Ennél jóval fontosabb és több energiát igénylő feladat volt Rákoshegy megszerzése a
radikális harapófogó két szárát jelentő politikai irányok: a radikális munkásmozgalom
és a hungarizmus számára. A munkásmozgalom számára a szóba jöhető „emberanyag” bő-
539
PPSKk címtár V. 97., 102.
540
Albrecht 2008, 173.
541
PML IV.427.b. Általános közigazgatási mutatókönyvek; BFL IV.402.a. Mutatókönyvek.
542
BFL V.712.a:10, 220., BFL V.712.a:11, 159–160., BFL V.712.a:11, 210.
543
ERH 74.1.910. [Ifjúmunkás-mozgalom és a pártmozgalom kialakulása Rákoshegyen (Nagy Antal
feljegyzése)], é.n.
544
Albrecht 2008, 178.
545
Gyöngyössy 2005, 11. (Az utca eredeti neve innen nem derül ki, azonosításra vár.)
546
Milsevics János, a források (legalábbis az általunk olvasott források) alapján egy párját ritkító imposztor, aki
1919/21-ben a politikai élet teljes palettáját végigjárva szerzett Budapest környékére támaszkodva
mandátumot, és hosszú ideig borzolta a középosztály tagjainak idegeit. Lásd például Rákosi Szántó 1. évf., 1.
sz., (1920), 2., 1920., 1. évf., 3. sz., (1920), 4., 1920., 1. évf., 5. sz., (1920), 1–2. Lásd még Gyöngyössy 2005, 20–21., 35.
547
Gyöngyössy 2005, 24., 26–27., 30–31., 42–43.
ven akadt a településen, hiszen annak nem csekély hányada volt gyáripari munkás. A
mozgalom lokális talpraállásában azonban először a keresztúri keményvonalas kommu-
nista szervezet mellett kellett kiharcolniuk saját egységüket és nyilvánosságukat.548 Az
elérendő célt azonban a „párton” belüli idősebbek és egy ezektől függetlenül, eltérő meg-
látások alapján működő ifjúmunkás mozgalom ellentéte hátráltatta, egészen a már em-
lített Jövő Munkásotthon 1939-es felépítéséig.549 Ekkor egyesült a két különálló, a telepü-
lésen belül elszigetelten, és legjobb tudomásunk szerint bármiféle „értelmiségi” rokon-
szenv nélkül létező szociáldemokrata platform, és együttesen létrehozták a saját társasá-
gi életüket, amely vonzóbbá és látogatottabbá tette pártéletüket. Jellemző módon a házat
alig 4-5 házaspár húzta fel550 a település perifériáján, a Batthyány utcában, míg az abban
szervezett munkás kultúrestekre megtelt az épület szimpatizánsokkal, lehetséges tagok-
kal, akik számára vonzó volt ez a részben a községi polgári kultúra helyett állított ellen-
kultúra, ami azonban módszertanában is számos elemet átvett a középosztálytól. Még
Bóbis Gyula olimpiai bajnok birkózó is tartott itt edzéseket.551
A hungarista csoport rövidebb fennállása alatt kevésbé tudta szétforgácsoltságát és
fiatal korosztályi voltát leküzdeni, és a később erőszakkal megszerzett államhatalom
ellenére azonban mégiscsak megteremtették a maguk zárt saját társasági életét, mind kö-
zül a legkirekesztőbbet, amely – a visszaemlékezések szerint – jellegzetes kispolgári ösz-
szetétellel tervezgette a „hegyi álom” torz, rémisztő változatát.552
A rákoshegyi közélet mindeme felsorolt alakzataiban és szintjeiben a közös – és az
egyéni résztvevő számára elsődlegesen és közvetlenül megtapasztalható – jellemző
mód, vezérfonal, tevékenységi kör a kulturális tevékenység volt. Úgy is fogalmazhat-
nánk: ahol koncert vagy színdarab, ott ül a rákoshegyi társaság. A MOVE estjein éppúgy
népszerű zene szólt, mint a „szocdemeknél”; a leventék színdarabjai hasonló kútfőktől
merítettek, mint Csenky Sándor jótékonysági truppja. Nem véletlen, hogy olyan jelentő-
sége volt Hegyen a zenetanulásnak, az énekhang csiszolásának, a tánclépések elsajátítá-
sának, hiszen ezzel az „eleggyel” bármit meg lehetett tölteni, háztűznézőtől születésna-
pig, jótékonysági alkalomtól politikai gyűlésig vagy vallásos összejövetelig.553 Ezért lé-
teztek színjátszókörök, ezért alakult meg a Dalkör 1926-ban, ahol Hackl N. Lajos, majd
Szerényi Gyula és részben Vidor Imre dirigálta a 30-40 tagú, vegyes társadalmi hátterű
548
ERH [Visszaemlékezés a rákoshegyi munkásmozgalom múltjára], é.n.
549
Az épület a Batthyány és a Klapka utca sarkán ma lakóház (Klapka u. 12.). (A szerk.)
550
ERH 74.1.922., 74.1.930. és 72.1.675. [Fényképek a Jövő Munkásotthon építéséről, 1939]
551
Albrecht 2008, 156.
552
Gyöngyössy 2005, 17., vö. Dohány–Falus 1987, 178.
553
140 LÁSZLÓ GÁBOR
kórust.554 És hát ezért voltak olyan kiemelt szerepben Rákoshegy énekes és zenész csilla-
gai, mint Szoyer Ilonka, Hackl N. Lajos vagy éppen Vidor Imre, mert míg igazán szín-
vonalas líráért, drámáért Budapestre kellett utazni – utaztak is sokan –, addig a kiváló
zene mindvégig rendelkezésre állt, a hírességek meghívottjaiként szinte „házhoz jött”.555
Ez a mindenkor hasonló kulturális fogyasztás az emlékezet – és talán valamelyest a kor-
társak szemében is homogenizálta ezt a valójában nagyon is cizellált és néha ellentétektől
szabdalt társasági életet. Bár alkalmanként még ennek résztvevői is hangot adtak két-
ségeiknek, hogy tényleg csupán az eddig ismertetett mederben kell-e folynia a község
szabad energiáinak, összességében mégis megállapíthatjuk, hogy a gondok, az elszegé-
nyedés és az országot-világot feszítő politikai-ideológiai küzdelmek közepette a rákos-
hegyi középrétegek és kispolgárok meg tudtak teremteni önmaguk számára egy néha ta-
lán unalmas és kissé naiv, de összességében harmonikus és élvezhető társasági életet – és
ez a gondolat nem csak magára a társasági életre, de valamelyest az egész település miliő-
jére nézve is igaznak tekinthető.
41. kép. A Rákoshegyi Dalkör tagjai
554
ERH 82.12.1. [Rákoshegyi nevezetes személyiségek adatai. Szerényi Gyuláné sz. Joó Klára visszaemlékezése,
1982, 3.], 81.39.1. [Rákoshegyi Dalkör hangverseny műsora 1937-ből (Szerényi Gyula műsorösszeállítása)].
Igaz, a községi lap a rendszeres községi anyagi támogatással (BFL V.712.a:8, 17., BFL V.712.a:9, 78., BFL
V.712.a: 9, 216.) nem tartotta egyenértékűnek a Dalárda teljesítményét. Rákoshegyi Szemle 1. évf., 5. sz.,
(1931), 3. Hackl személyéről és tevékenységéről legújabban: Ádám 2012.
555
Pl. RK Historia Domus, 48., ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983].
42. kép. Vidor Imre tanítványaival (Marschalkó Gyuszi, Kleineisel Hédi, Mohácsi Gizi, Papp Ági), 1940
Egyházi élet, felekezetek
A figyelmes olvasó bizonyára észrevette, hogy a társasági élet előbbi ismertetéséből

kimaradtak olyan fajsúlyos elemek, mint a Katolikus Kör vagy a Katolikus Legényegylet,
és egyáltalán: a vallásosság társasági élethez köthető megnyilvánulásai. Hogy funkció-
juk, nemük szerint ezek hová is tartoznak a két szféra közül, az a kortársak számára sem
volt egyértelmű és könnyen megválaszolható kérdés,556 mi eredetük szerint, a település
vallásos életének bemutatásába illesztve írjuk le ezeket a társasági élettereket.
A rákoshegyi keresztény gyülekezetek ügye és fejlődése már létrejövetelüktől a bel-
missziós szemléletért, eszköztárért és módszertanért kiáltott, hiszen kezdetben gyöke-
rüket vesztett, egymásnak idegen, a helyben elérhető egyházi szervezetet nélkülöző
556
Folyamatosan hangsúlyozzák például a Katolikus Kör kapcsán a vezető férfiak, hogy a szerveződés
„elsősorban katolikus, másodsorban kör” – a hangsúlyok ugyanis időnként nem voltak egyértelműek.
Katholikus Értesítő 1. évf., 1. sz., (1934), 6., 2. évf., 5. sz., (1935), 10.
142 LÁSZLÓ GÁBOR
egyénekből álltak csupán az akkor még telepi szinten létező Rákoshegy egyházai. Az
ideköltözők elveszítették korábbi személyes egyházi kötelékeiket, és ezzel együtt gyak-
ran kötődéseiket is: gyakorlatilag a lelkipásztoroknak kellett vagy kellett volna vadász-
niuk az egyháztagokra, amely feladatot a lakosság gyors cserélődése igencsak megnehe-
zítette. Maguk a lelkészek sem feltétlenül bírtak az ilyen munkához illeszkedő habitus-
sal, tapasztalatokkal – községi birtokosként, keresztúri notabilitásként, az egyszerű né-
pért dolgozva töltötték szolgálati éveik javarészét. A keresztúri gondok, nehézségek mel-
lett idejük és figyelmük sem sok maradt a „szárnyakkal” foglalkozni.557
A szomszédos Rákoscsaba példáján látszik, hogy a századfordulón voltak beköltözők,
akik – a közömbösség vagy az egyházi adó alóli mentesülés szándéka miatt – nemhogy
kerülték egyházukat, de az illetékesek érdeklődése esetén le is tagadták odatartozóságu-
kat, többekről csak temetésük intézésekor derült ki valódi felekezeti hovatartozásuk.558
Pedig Csabán temploma és plébániája volt a felekezeteknek – Zsófiatelepen majd Rá-
koshegyen viszont nem volt önálló egyházi intézményesség. A fővárosi vagy akárcsak
városi nívóhoz szokott lakosok pedig nem találtak, nem találhattak otthonra az anyatele-
pülés szomszédos gyülekezeteiben. A népi vallásosság, a hittel keveredő babonaságok,559
a gazdáktól dominált így az ő ízlésük szerint működő egyházközségek, az egyszerű és
elhanyagolt templomok560 ugyan semmivel sem voltak rosszabbak, mint bármely falusi
gyülekezet, de a modern vallásosságot keresőket sem a formák, sem a tartalom tekinteté-
ben nem elégíthették ki. A település déli részéről, Zsófiatelepről eljárni vagy kocsizni a
nem is teljesen magyar nyelvű keresztúri közösségekbe, amelyek tagjai hasonló idegen-
kedéssel szemlélték a jövevényeket – nos, ez nem volt vonzó választás még a hitüket ko-
molyan venni akarók számára sem.
A szájuk íze szerint való prédikációért fővárosi gyülekezetekbe vonatoztak az igénye-
sek és az igényeskedők, vagy ha hallgattak is helyben misét – ahogyan a katolikus Histo-
ria Domus panaszolja –, a személyes kapcsolatot és bizalmat feltételező gyónást már a fő-
városban végezték.561 Ekkor még hiányoztak (az anyatelepülésen is) a laikus szerepvál-
lalást biztosító egyesületi és szolgálati pozíciók, amelyekben a korábbi lakhelyükön a
középosztály tagjai megjelenhettek, vagy amelyeknek a betöltésére törekedhettek. A
557
Az egyes felekezetek történetét a tágabb szervezeti-földrajzi keretbe illesztve, illetve részletgazdagabb tár-
gyalásban lásd elsősorban RK Historia Domus, Kósa 2006, Szánthó 1912, 46–166., Millisits 2006, Albrecht
1997, 60–61., 63–87., 2008, 73–74., 96–107., 2009, 44–61. E fejezet keretei között csak az alapvető, jórészt közös
tendenciákat, a meghatározó különbségeket, illetve a fejlődés legfontosabb lépcsőfokait vázoljuk fel.
558
Szánthó 1912, 146.
559
Katholikus Értesítő 1. évf., 2. sz., (1934), 8., Sinkovicsné 1958, 45., 47.
560
Kósa 2006, 169.
561
RK Historia Domus, 13. [1917. év]
munkások pedig, akiknek megszólítása legalábbis tételezett célként létezett a főváros-

ban, itt gyászos egyszerűséggel „sehol sem” voltak. 562
Ezeken a helyzeteken a cselekvés kényszerében minden felekezetnek néhány „láng-
lelkű” laikus tagja változtatott, hatékonyan kezdeményezve és propagálva a közép-
osztály körében az egyházi élet elindításának eszméjét. Az önszerveződés polgári erénye
a gyülekezetépítés kérdésében mutatkozott meg legszebben az önállóvá vált nagyköz-
ség történetében, mert e spiritus rectorok folyamatos ösztönzése mellett sokan megmoz-
dultak és valóságos mozgalommá tették a hitélet szervezeti és lelkiségi feltételeinek meg-
teremtését. A szép eredmények mellett azonban ez azzal is járt, hogy a felekezeti tér na-
gyon szorosan összeépült a társasági élettel, és az utóbbiból számos konfliktus, moti-
váció és tevékenységi forma költözött át a templomok falai közé. A középosztályi elgon-
dolások alapján kialakított fiókegyházak egyszersmind magukban rejtették a szegé-
nyebbek, a közösségtől távolabb esők felé való viszonylagos rugalmatlanság, oda nem
figyelés és értetlenség tüneteit is – a számos, kifejezetten polgári jellegű egyházi egyesü-
let és kör mellett az első, kifejezetten „lefelé” nyitó felekezeti intézmény a Rákoshegyi
Katolikus Legényegylet lett 1936-ban.563
Az egyházi intézmények és a vallásos élet ügye tehát egyszerre lett – a belső, lelkiisme-
reti ösztönzés mellett – a Keresztúr nem megfelelő viszonyaitól való önállósodás és ön-
álló építkezés zászlajára hímezve, és vált Budapest és a lakóhely közötti dichotómia ré-
szévé, a községépítő öntudat és becsvágy alapvető elemévé. Nyaralótelepként vagy tu-
risták nélkül, újabb negyedekkel vagy a legszerényebb keretek között, de Rákoshegy
nem lehetett befejezett település addig, amíg nem szólaltak meg a harangok a község
templomtornyaiban. Polgárai ezért minden követ meg is mozgattak az előrehaladás és a
saját szájuk íze szerint való fiókegyházak fejlesztése érdekében. Noha ez a kérdés sem
volt természetesen elválasztható a társadalom tekintélyképzésétől, ez nem jelenti azt,
hogy a háttérben ne állt volna elsődleges szempontként a hit és az őszinte vallásosság:
ezek nélkül aligha cserélte volna el bárki is például a pesti Deák téri evangélikus temp-
lom magasztosságát a rákoshegyi községi iskola termében vagy folyosóján való szoron-
gásra az istentiszteleteken. A lélekért hozott áldozatok hátterében persze ott állhatott az
önállósodás előtti éveknek az első világháború, majd az országot ért nagy veszteségek ál-
tal hajtott vallási nekibuzdulás.
Az események mindhárom nagy keresztény felekezetnél, a római katolikus, az evan-
gélikus és a református közösségnél is e forgatókönyv szerint zajlottak le, természetesen
eltérő időzítéssel, személyekkel és lehetőségekkel. Legszámosabban a katolikus egyház
hívei voltak (viszonyításképpen: 1930-ban a magukat római katolikusnak vallók száma
562
Uo.
563
Albrecht 2009, 146.
144 LÁSZLÓ GÁBOR
2909 fő, míg a reformátusoké 690, az evangélikusoké 242 fő),564 a két protestáns közösség
viszont, amelyek együttes létszáma ezer körül alakult, sokáig a községi vezetés legmaga-
sabb pozícióit betöltő férfiakat mondhatta magáénak: Patay András bíró református,
Kottász Zoltán pedig evangélikus volt, így a három felekezet közel azonos módon tudta
érdekeit érvényesíteni, nem ritkán keserű szavakat csalva ezzel a katolikus véleményfor-
málók szájára vagy tollára.565
A katolikusok papja a kezdetekkor a rákoskeresztúri Lokaicsek Károly plébános volt.
Szigorú erkölcsű, tehetséges vezető és szervező, de hátrahagyott írásai alapján nem a
lelkiekben való elmélyedés embere, sokkal inkább földesúr és politikus, a világháború
után a kommunista diktatúrával szembeni ellenállás, majd a KNEP helyi vezetője, akinek
éppen elég feladatot adott a pénzügyileg leterhelt keresztúri iskola felszínen tartása.
1925-ben Csabára helyezték át esperes-plébánosként, helyére Béky László került.566
A gyülekezeteiért már-már önfeláldozóan sokat dolgozó új plébános Rákoshegy első,
frissen alapult egyháztanácsával együttműködve megkezdte a „hiányok tömkelegének”
felszámolását, elsősorban az infrastrukturális és szervezeti hiányosságok felszámolását.
Ennek jegyében a szentmiséket kezdetben a hegyi iskola épületében, hordozható oltár
előtt tartó katolikus egyházközség 1927-ben templomtelket szerzett,567 majd hosszú évek
spórolása és gyűjtése révén 1935-ban használatba vehette, 1937-re pedig befejezhette a
ma is álló, a kor egyik kedvelt „modern” szentje, Lisieux-i Kis Szent Teréz patrocíniumá-
ra felszentelt templomát, 1939-ben pedig önálló plébániának megfelelő épülettel egészít-
hette ki ingatlanjainak sorát.568 Ezzel párhuzamosan szervezetileg és társadalmi-társasá-
gi pozícióiban is kiépült a katolikus közösség. Az egyház ügyében való sürgölődést veze-
tő férfiak: Dohy Mihály, a Pálya testvérek, dr. Ferber József községi orvos, illetve más
színtereken ezeknek és számos más polgárnak a feleségei először a kultúra és kikapcso-
lódás terén tették hangsúlyossá a katolikus jelenlétet, havi vagy annál is gyakoribb
koncertekkel, kultúrestekkel, bálokkal és népünnepélyekkel (felhasználva ezeket az al-
kalmakat a templomépítési adományok gyűjtésére is), majd az 1930-as években meg-
564
Zsemley 1938, 303. (Zsemley adatai általában pontatlanok, ezt azonban a megfelelő statisztikai kiadványból
vette, így ideiktatható.)
565
Katholikus Értesítő 2. évf., 1. sz., (1935), 14., RK Historia Domus, 44. [1928. év]
566
RK Historia Domus, 43.
567
Ugyanebben az évben, 1927 szeptemberében már harangja is volt az egyházközségnek. Millisits 2007b, 4.
568
A templomépítés részleteire: Albrecht 1997, 63–71., 2009, 45–51., legújabban, egyházmegyei levéltári forrá-
sok alapján: Dóka 2012, 5–6. A község eredetileg a mai Sóska és a Baross utca sarkán adott telket plébánia
céljára, de az egyházközségnek sikerült elérnie, hogy visszavegyék, és inkább anyagi támogatást adjanak,
amiből 1941-re megvásárolták a Gerő-villát. Albrecht 2008, 46. A templom épületére összefoglalóan: Buda-
pest templomai 2006, 23–24. (A vonatkozó rész Mayerné Lendváry Mária munkája.)
kezdték a katolikus egyesületi rendszer helyi képviseleteinek megalakítását, 1936-tól

már az új adminisztrátor és keresztúri plébános, Richter József vezetésével.569
Első és az utána következőket megalapozó lépés volt a Katolikus Kör megalakítása,
illetve saját épülettel való ellátása. Magának az alapításnak az ürügye az egyesületi élet
későbbi, folyamatosan és minden szerveződésben jelenlévő rákfenéje, a belső vetélkedés
volt: néhányan ellenzéki platformként szerették volna használni az új szervezetet. Ter-
vük nem sikerült, és az 1931–1932 folyamán megszületett Kör és épülete hamar Rákos-
hegy egyik kulturális központjává nőtte ki magát színielőadásaival, teadélutánjaival és
más alkalmaival.570 (A mára erősen átalakított, emelettel megtoldott épület a Czimra
Gyula Általános Iskola alsó tagozatos osztályait szolgáló iskolaépület a Szabadság és a
Kép utca sarkán, a református imaház közvetlen szomszédságában.) 1935-től pedig sorra
alakult meg helyi szinten az Actio Catholica, a Mária Kongregáció, a gyermekeknek szóló
Szívgárda, a kifejezetten az elitet tömörítő Emericana Montana, a Jézus Szíve Szövetség, a
Credo Egyesület és az iparosokat megszólító Katolikus Legényegylet.571 Működésük során
ugyan folyamatosan óvni kellett őket mind a bomlasztó személyi konfliktusoktól, mind
az „eltársaságiasodástól”, de így is jelentősen hozzájárultak a gyülekezet folyamatos
„számszaki” és hitéleti növekedéséhez.572
A katolikus jelenlétet és szervezettséget az 1934-ben alapított, Keresztúrt, Hegyet és
Ligetet lefedő Katholikus Értesítő című lap tetézte be, amely egyként utasította el a feleke-
zetek közötti békét és a képmutató vagy lanyha vallásosságot, buzdítva a híveket a rend-
szeres templomlátogatásra, az erkölcsös életvitelre és a katolikus érdekek társadalmi ér-
vényesítésére. Hangneme része a helyi társasági és politikai életben lassan kialakuló, az
1940-es évekig hangsúlyos felekezetiesedési folyamatnak. Rákoshegy folyamatosan erő-
södő katolicizmusa 1941-ben önállósult, első saját plébánosa Nacsa Lajos lett.573
Az evangélikusok lelkésze az önállósodáskor a keresztúri Noszkó István volt. Az erősen
magyarosodó, de valójában részben szlovák, részben német gyülekezet anyagi és iskola-
fenntartási gondjai és belső vitái erősen lekötötték a megújulásra törekvő, bár módszerei-
ben és nézeteiben régi vágású lelkészt, így a „szárnyak”, Liget és Hegy ápolása inkább a
mindenkori segítőkre maradt, elsősorban a Fébé diakonisszáira és Szabó Lóránt hitokta-
tóra. Az istentiszteleteket, havonta egy-két alkalommal a községi iskolaépületben (a mai
Bulyovszky utcai óvódában) tartották.574
569
RK Historia Domus, 80. Jellemző példa a legpezsgőbb évekből: 1935 márciusa és májusa között 13 nagy-
szabású katolikus rendezvényt szerveztek (Katholikus Értesítő 2. évf., 5. sz., (1935), 11.). Richterre: Albrecht
2008, 73.
570
Albrecht 2008, 146.
571
Dóka 2012, 6–7.
572
Pl. Katholikus Értesítő 2. évf., 2. sz., (1935), 12., 13., 6. sz., (1935), 12., 3. évf., 12. sz., (1936), 12.
573
RK Historia Domus, 90., Tevékenységére: Dóka 2012, 7–8.
574
Kósa 2006, 169.
146 LÁSZLÓ GÁBOR
43. kép. A római katolikus templom

45. kép.
Az evangélikus templom látványterve
képeslapon, 1936
44. kép.
Az épülő evangélikus templom,
középen táskával Sándy Gyula,
a tervező, 1938
148 LÁSZLÓ GÁBOR
Az önálló fiókegyházzá szerveződés gondolata, ligeti mintára, 1928-ban került be elő-

ször a köztudatba, és 1929 áprilisában formálisan is létrejött a közösség Kralovánszky Er-
nő és Macskássy Lajos gyámkodása mellett. A lelki életet vezető Szabó Lórántot azonban
1932-ban elvesztette a gyülekezet – egyes vélekedések szerint az általa alkalmazott
modern, belmissziós módszereket nézte rossz szemmel Noszkó, más értelmezés szerint
Szabó sértette meg a keresztúri parókus lelkész jogait, és ezért kellett távoznia. A helyébe
lépő, majd 1935-ben, Noszkó halála után a három település vezető lelkészévé váló Kósa
Pál viszont sokáig és mindhárom település megelégedésére szolgált itt több évtizeden át.
1933-tól már minden vasárnap tartottak istentiszteletet a Bulyovszky utcai iskolaépü-
letben, majd háromévi előkészítő munka után az 1938 és 1939 között épített templomban.
A templomhoz a telket a községtől ingyen kapta a gyülekezet, amelyet a saját területü-
kért fizető katolikusok komoly és gyakran emlegetett sérelmükként éltek meg. 575
A gyülekezet belső élete a katolikusokéhoz hasonlóan sokrétű és mozgalmas volt,
noha erről csak néhány közvetett forrásból értesülünk. A diakonisszák révén működött
körükben vasárnapi iskola, bibliatanulmányozó foglalkozás, emellett rendszeresen láto-
gatták a betegeket, a nyomorultakat. Fontos szerepe volt az 1934-ben megalakult és főleg
polgári állású asszonyokat tömörítő Nőegyletnek is, amely a karitatív tevékenység mellett
estélyeivel, zsúrjaival nagyközségi szinten is jelentős kultúraszervezőnek és társasági
közegnek számított, ahogyan az egyébként katolikus vallású Ligeti Gyula által dirigált
vegyeskart is szívesen hallgatták.
A reformátusokról, a községben általában legszegényebbként nyilvántartott felekezet-
ről sajnos csak nagyon keveset hagyományoztak ránk a hajdani, megsemmisült iratok
maradványai. A köztudatban szereplő állítás, miszerint 1920 előtt szinte nem voltak
református lakói a településnek, a statisztikák fényében nem állja meg a helyét: az
önállósodás idején több mint 250-en, az evangélikusoknál kétszer többen voltak a köz-
ségben, és nem hiányzott körükből a befolyásos pártfogó a bíró, báji Patay András vagy a
gondnok Puky Gyula személyében sem.576
A hegyi reformátusok szerveződésében nem a keresztúrihoz hasonló jellegű és hely-
zetű Rákoscsaba „anyagyülekezete” töltött be kulcsszerepet, hanem az 1915-ben önálló-
sult rákosligeti közösség, amellyel valamikor az 1920-as években társegyházközségi vi-
szonyba kerültek. Batta Árpád ösztönzése mellett még 1925-ben, a két másik felekezetnél
hamarabb és alkalmasabb időben vásároltak telket istentiszteleti hely számára, amelyen
1933-ban építette fel Juhász József kőművesmester, aki egyben a tervező is volt, a szerény,
átmeneti megoldásnak szánt, torony nélküli imaházat a korábban a szintén a Bulyovszky
utcai iskolában tartott istentiszteleteket befogadó helyként. (Templomot később a telek
575
A templomépítés részleteire: Albrecht 2008, 104–107., Budapest templomai 2006, 27. (A vonatkozó rész
Kovács Mária munkája.), valamint Ádám 2006, 10., Millisits 2007b, 5. (A harang 1947-ben készült.)
576
Thirring 1935, 78–79., Albrecht 2008, 98–99.
46. kép. A református imaház épülete a Baross utca sarkán
Baross és Szabadság utcai sarkára szerettek volna építeni, de ez a második világháború,

majd az utána következő időszak miatt végül sohasem valósult meg.)577
Bizonyára a reformátusok gyülekezeti életéből sem hiányoztak a különféle egyletek,
csoportok, a kulturális és társasági események, vagy épp a jószolgálati munka – ezek
közül konkrétan csak az ifjúsági foglalkozásokat, a házi bibliarórákat és a szeretetven-
dégségeket ismerjük. A közösség finanszírozását, a településen egyedülálló módon, nem
csupán a tagság adakozása és adózása, hanem saját egyházi vagyon is biztosította bérbe-
adott üvegházak és szántóföldek formájában. (A bevételből a templomot szerették volna
felépíteni.) A közösség 1940-ben saját presbitériumot választott, ezzel elindítva a saját
lábra állás 1947-re befejeződő folyamatát.578
A három nagy felekezet mellett létezett még egy keresztény gyülekezet Rákoshegyen,
a baptistáké. Az önállósodáskor alig 20, korszakunk végén közel 50 bemerített tagot és
577
Albrecht 2008, 98., 100., Millisits 2012, 9. Az épület felszentelésére lásd Budapest templomai 2006, 22. (A
vonatkozó rész Millisits Máté munkája.) Az épület melletti haranglábon függő harang 1940. évi
felszenteléséről fényképfelvétel is maradt fenn az ERH gyűjteményében, ennek közlése: Millisits 2007a, 6.,
lásd még 2007b, 5.
578
Albrecht 2008, 98., Millisits 2006, 432., ERH 71.2.192. [A Budapest-Rákoshegyi Református Egyházközség
adatai, Szalay István lelkész közlése, 1968]
150 LÁSZLÓ GÁBOR
47. kép. A baptista imaház egykori épülete a Kölcsey utcában, 1935

48. kép. A zsinagóga épülete
ezek közvetlen családtagjait, gyermekeit számláló közösségbe a helyiek mellett beletar-

toztak Rákoskeresztúr baptistái is. Növekedésüket a betelepülés mellett annak is kö-
szönhették, hogy ha rokonszenvvel nem is fogadták jelenlétüket, de hatóságilag nem ül-
dözték őket a községben, ellentétben az ország számos más településével. Körükben is
működött ifjúsági csoport, vasárnapi iskola, énekkar, pengetős zenekar, bár közéleti,
társasági eseményt egyik megmozdulásuk sem jelentett a felekezet periférikus helyzete
miatt.
A rákoshegyi baptisták Rákoscsaba körzetéhez tartoztak, majd 1937-ben váltak önálló-
vá és egyben körzetközponttá, a vasútvonal mentén egészen a Tápió-vidék széléig gon-
dozva és irányítva az ottani kicsiny, jóval kedvezőtlenebb helyzetben lévő baptista kö-
zösségeket. Tehették ezt annál is könnyebben, mert a közösség létszámához képest meg-
lepően sok, négy, olykor öt igehirdetőt, illetve a felekezetben országos szinten is komoly
szerepet vivő családot találunk tagjaik között. A közösség saját imaházát a Kölcsey utcá-
ban 1925-ben rendezte be, egy tagjának adományként adott lakóházát alakítva át erre a
célra.579
A protestáns gyülekezetekkel összemérhető létszámú izraelita lakosság is élt Rákos-
hegyen, 1920-ban 115, 1930-ban 251, 1944-ben mintegy 450 fő.580 A holokausztnak szinte
teljesen áldozatul esett közösségről nagyon kevés adat maradt fenn. A gödöllői rabbiság-
hoz tartozó ortodox hitközséget 1931-ben alapították, és ugyanebben az évben neológ
hitközség is létrejött, ám utóbbinak a forrásokban később sehol sem találni nyomát. Zsi-
nagógát még korábban, az 1920-as évek végén épített a helyi zsidóság, a keresztény fele-
kezeteket mind időben, mind a végeredmény impozáns voltát tekintve jócskán megelőz-
ve. (Az egyik fő támogató Braun Mór volt, akinek a mai Szabadság utca 13. szám alatti há-
za és mellette lévő fatelepe adott helyet kezdetben az ideiglenes imaháznak is.) „A temp-
lom reprezentatív, díszes külseje arról tanúskodik, hogy a rákoshegyi izraelita hitközség
tagjai között számos tehetős család is volt.”581 A háború alatt a zsinagógát kirabolták,
megrongálták. A visszatérők a színes üvegablakokat fehér üveggel pótolták, és a falakat
is fehérre meszelték. Hivatalosan 1948-ig működött a hitközség, amikor a
497738/1948.IV.3. sz. belügyminiszteri rendelet mint egyesületet feloszlatta.582
579
ERH 71.2.171. [Szebeni Olivér: A rákoshegyi gyülekezet története, 1965, 1–2.], BL XV/A:1922-1945. (A Kölcsey
utca 45. alatt álló épület ma, miután a gyülekezet a volt zsinagóga épületét 1997-ben megvette és az imaház
épületét eladta, újból lakóház lett.) Lásd még: Budapest templomai 2006, 18–19. (A vonatkozó rész Székely
Imre munkája.)
580
Thirring 1935, 78–79., Hódos 2006, 59. (tévesen 150 fő szerepel), 62., de lásd még uo. 25. Az 1944-es létszám a
„zsidó fajú” magyarok száma, ami kb. kétszerese lehetett a tényleges hívő neológ és ortodox zsidók együttes
számának. (Puzsár Imre kiegészítése.)
581
Hódos 2006, 59–60., Albrecht 2008, 96–97.
582
Hódos 2006, 60–61., Albrecht 2008, 97.
152 PUZSÁR IMRE
Rákoshegy, 1939–1950
(Puzsár Imre)
Rákoshegy a második világháborúban
Az 1939. évi IV. törvény a zsidók legnagyobb részét, akiket immár faji alapon határozott
meg (bár a köznyelvi gyakorlatban a keresztény–zsidó kifejezéspárt használták), kizárta
a képviselő-testületből és a választók közül. A törvénynek és a kiadott 7790/1939. ME ren-
deletnek megfelelően a nagyközségi közgyűlés szeptember 15-én törölte az utolsó zsidó
képviselő, Dirnfeld Sándor tagságát. 1940 októberében az összeíró választmány jelentése
szerint így már csak 1049-en rendelkeztek választójoggal.584 (1930-ban a lakosság 6%-a
volt zsidó,585 de valószínűleg felülreprezentáltak voltak a választók között.) Ekkor a ko-
rábbi kettővel szemben három, az országgyűlésivel megegyező választókerületet hoztak
létre. Mivel a lakosságszám 6890 fő volt, a képviselő-testületi tagok számát 32-ről 40-re
emelték. Így a következő választás alkalmával az I. választókerületben 394 választó 5
rendes és 2 póttagot, a II.-ban 360 választó 4 rendes és 1 póttagot, míg a III. kerületben 295
választó 3 rendes és 1 póttagot választhatott, de az I. és II. kerületben 1-1 képviselő csak 3
évig, a rákövetkező választásig lehetett tag, amikor már összesen csak 10 rendes tagot vá-
lasztottak.586
A változó politikai körülményekkel elégedetlen Porszász Pál 1941-ben így mondott le
18 évnyi képviselőség után: „A képviselő-testületnek saját összetételére, a község elöljá-
rósága összetételére irányuló befolyása megsemmisült, alapvető, szervezeti és minden
más kérdésben csak fejet hajtó, tudomásulvételi szerepe van. Bírálatok, ellenvélemények
akadékoskodásnak, rosszindulatnak, demagógiának minősíttetnek.”587 Akkora volt az
elégedetlenség a képviselő-testületben, hogy sorra mondtak le a képviselők, így 1941
januárjában, három hónappal a választások után már nem volt a testületbe behívható
póttag. Végül 1941. június 20-án „megismételt választást” tartottak.588
1942-ben egy új, ámbár hangsúlyozottan átmeneti rendelkezés, az 1942. évi XXII. tör-
vénycikk megszüntette a második községi törvény vonatkozó szabályozását, és a közsé-
gi jegyzői állások betöltését a belügyminiszter, a nagyközségi állásokét pedig az alispán
583
BFL V.712.a:3, 202/1939. kgy. és 7893/1939. kig. számú ügy.
584
Gyöngyössy 2005, 61.
585
Thirring 1935.
586
587
Uo.
588
BFL V.712.a:11, 1941. jan. 30-i, máj. 30-i, jún. 13-i, 20-i és 25-i ülések jegyzőkönyvei.
RÁKOSHEGY, 1939–1950 153
hatáskörébe utalta.589 Így a központi kormányzati befolyás tovább erősödött. Az 1942. évi
XV. törvénycikk elrendelte, hogy zsidók nem szerezhetnek és birtokolhatnak sem mező-
gazdasági ingatlant, sem bármilyen egyéb községi ingatlant, hanem azokat 3,5%-os ka-
matú, 30 éves futamidejű államkötvényért cserébe át kell engedniük. A 3746/1942/Eln.
BM rendelet előírta a zsidó üzlethelyiségek igénybevételét is. A főszolgabíró 1943. június
21-i levelében utasította Csanády főjegyzőt arra, hogy zsidók csak 10 és 12 óra között vá-
sárolhassanak Rákoshegyen.
1944. április 4-én, alig két héttel a német megszállás után adta ki a Belügyminisztérium
azt a titkos rendeletet (6136/1944.VII.), ami elrendelte a zsidóság 48 órán belüli összeírá-
sát. Az összeírás a zsidó hitközségi vezetők feladata volt, és természetesen nemcsak a
hívő zsidókra terjedt ki, hanem mindenkire, akit a törvény faji alapon annak tekintett.590
Rákoshegyen Grünsberger Fülöp, az ortodox hitközség elnöke végezte el az összeírást,
ami körülbelül 450 főt vett számba.591 Ez nagyjából a duplája lehetett az ortodox és neológ
hívek együttes létszámának. 1944. május 12-én adta ki a vármegye a 27409/1944. kig. szá-
mú rendeletet a Pest vármegyei zsidók gettósításáról. A gödöllői és aszódi járások gyűj-
tőközpontja Rákoskeresztúr és Rákoscsaba volt. Itt különböző épületeket jelöltek ki get-
tónak, köztük a Fuchs-kastélyt is.
A központi járásba tartozó Rákoshegyen előbb a Berzsenyi, Ady és Jókai utcában ki-
jelölt házakba gyűjtötték össze az embereket, miközben a hegyi zsidók egy része buda-
pesti rokonaihoz költözött, majd május 24–25. között költöztették át őket a rákosszent-
mihályi „csillagos házakba”.592 Innen június 30-án a budakalászi téglagyári gyűjtőtábor-
ba vitték őket, ahol élelem és tisztálkodási lehetőségek nélkül töltöttek egy hetet, míg vé-
gül július 6–8. között elindultak velük a vonatok Auschwitz-Birkenauba. 24128 zsidó in-
dult innen a halálba, egy részük már azután, hogy Horthy Miklós kormányzó július 7-én
leállíttatta a deportálást.593 Többek között odaveszett Braun Mór és családja, és nem tért
vissza dr. Schulcz Ernő és családja sem, míg a Budapestre menekült Kingenfeld (Klin-
genfeld) Sámuel később visszatért a budapesti gettóból.594 Tanulságos apróság, hogy
mindeközben 1944. augusztus 17-én Rákoshegy közgyűlése pártoló tagja lett és 1000
pengővel támogatta a Zsidókérdést Kutató Magyar Intézetet.595
589
590
Hódos 2006, 133.
591
Hódos 2006, Rákoshegy, 56–66.
592
Hódos 2006, 25., 143.
593
http://htkp.org/index.php?option=com_content&task=view&id=43&Itemid=33 [Holokauszt és Társadalmi
Konfliktusok Program / Holokausztoktatás / Helytörténeti mintaanyag / A holokauszt Rákosszentmihályon
aloldal] (A letöltés ideje: 2014. augusztus 8.)
594
Hódos 2006, 352–355. (Rákoshegy névsora)
595
Lásd a 231. jegyz.; Hódos 2006, 155.
154 PUZSÁR IMRE
49. kép. Csoportkép egy lelőtt repülőgép roncsaival
1944-ben megérkezett a háború a nagyközségbe. A visszaemlékezések szerint a Rákos-

hegyre érkező német csapatok a Ferihegyi út melletti, illetve a Fuchs-erdőbe telepített ba-
rakkokban laktak és a vizet a Merzse-mocsárból szivattyúzták.596 Ekkoriban dr. Csanády
György főjegyző irodájában már állandóan szólt a Budapest I. rádió. Amikor bemondták
a légiriadót, a jegyző beindította a légvédelmi szirénát.597 A postát bombatalálat érte, ezért
a hivatal egy időre átköltözött a szemközti, Baross utca 5. alatti házba. 598
1944. november elején Rádly László iskolaigazgató ötletére a leventéket és a hadköte-
596
Albrecht 1997, 126., 2009, 86.
597
Albrecht 2008, 196.
598
Albrecht 2008, 140. A posta az 1920-as években a Jókai utca 3. szám alatt működött, majd egy darabig Hackl
Napoleon Lajos villájában, a mai Petőfi és Bányapart utca sarkán. 1930–1941 között a mai Ady Endre utca 58.
szám alatti kéttornyú házban volt elhelyezve a posta az 1928-ban létesített telefonközponttal együtt. (A tele-
fonközpontra: Puzsár 2008, PPSKk címtár III 365–366. és TV vetélkedő 1969, 167–168.). Ezután 1940/41
folyamán felépült a máig postaként funkcionáló Baross utcai épület, ahol addig a Bableves csárda működött.
(Ennek Meluzsin és Ferber doktor, valamint Németh János is tulajdonosa volt az építő rokkant katonatiszt
mellett.) Albrecht 2008, 139–140. A postahivatalban takarékpénztár is működött, amelyet a helyi szóhaszná-
latban csak „Bank”-ként emlegettek. Alapító főrészvényese és egyben a bankigazgató Dohy Mihály volt.
Albrecht 2008, 78–80.)
RÁKOSHEGY, 1939–1950 155
les ifjakat, megmentendő a katonáskodástól Kisegítő Karhatalmi Alakulatot (KISKA) szer-

veztek a Kép utcai fiúiskolában. Feladata a közrend fenntartása volt, amit járőrszolgálat-
tal kívántak biztosítani. Parancsnoka Rádly László mint főhadnagy lett, a tényleges ve-
zénylő tiszt azonban Fenyvesi Jenő zászlós volt, akit csak Lobinak (zászlós = lobogós)
becéztek. Később az élelmiszerellátásban is segédkeztek. Két Maribusszal hordták a So-
roksári úti malmokból a lisztet. Nem sokkal később büntető alakulatként tábori csend-
őröket küldtek a községbe részint a partizánok ellen (akiknek a Vadgalamb vendéglő
volt a törzshelyük), részint, mivel rájöttek a KISKA valódi céljaira. A tábori csendőrök a
Deák és Podmaniczky utca sarkán álló házat foglalták le, de mire megérkeztek, a KISKA
eltűnt.599 1944. november 4-én a nyilas hatóságok a németekkel egyetértésben elrendelték
Rákoshegy 24 órán belüli kiürítését. A nagyközség vezetősége el is menekült, de Csenky
Sándor MÁV állomásfőnök600 kieszközölte, hogy halasztást kapjanak. Ez elég volt arra,
hogy közben a nyilasok a szovjetek közeledtének hírére elmeneküljenek a községből.601
1944. november végén már csak Rákoshegyig jártak a vonatok, itt elakadtak a szállít-
mányok. Köztük volt két vagon faszén is, amit Csenky javaslatára áramfejlesztésre hasz-
náltak fel, hogy vizet tudjanak szivattyúzni, így a háború alatt is végig volt vezetékes víz
a községben. A front közeledtével a németek a víztoronyból lőtték az oroszokat, majd fel
akarták robbantani, de néhányan megakadályozták őket. (Később az oroszok alakítottak
ki a tetején géppuskaállásokat, ahonnan a németeket lőtték a főváros irányába.)602 Csen-
kynek azt is sikerült megakadályoznia, hogy a vasútállomást, ahol családjának és több
vasutasnak is volt lakása, a németek felrobbantsák. Az újszász–szolnoki vonalon csak ez
az egy állomásépület menekült meg, de a síneket így is megrongálták.603 Az állomás és a
víztorony megmentésében a KISKA-nak is szerepe volt.604
Az első szovjet katona 1944. december 27-én érkezett meg Rákoshegyre.605 A visszaem-
lékezések szerint az orosz megszállás első perceiben Ferber doktor Kép utcai rendelőjébe
gyűjtötte a község fiatal lányait, és a megjelenő katonáknak azt mondta, hogy súlyos ne-
mi betegségben szenvednek, mire az oroszok még meg is köszönték a jóindulatú intel-
met.606 Az orosz bevonulás után tilos volt nappal temetni, mert a temetőben és mellette
599
Albrecht 2008, 198–202.
600
Albrecht 2008, 203. Csenky Sándor 1927-ben lett állomásfőnök, miután elődje, bizonyos Ottlik élete árán
mentett meg egy nőt a vonat elől. Albrecht 1997, 37–38., 2008, 61., 2009, 29.
601
Albrecht 2008, 203.
602
Albrecht 1997, 143., 2008, 36., 2009, 95–95.
603
Albrecht 1997, 38., 2009, 29.
604
Albrecht 2008, 199–200.
605
Albrecht 2008, 94. Szini Gyula dec. 26-át említ meg visszaemlékezésében: ERH 79.36.1. [Szini Gyula
rákoshegyi lakos emlékei a régi Rákoshegyről, 1979, 2.]
606
Albrecht 1997, 127., 2009, 87.
156 PUZSÁR IMRE
orosz hadirepülők rejtőzködtek.607 Emellett az evangélikus templom tornyát a szovjet ka-

tonák tüzérségi megfigyelésre használtak.608 A főváros irányába a Ferihegyi útról a so-
rompótól Keresztúr felé eső szakaszon felállított messzehordó ütegekkel lőttek.609
Rákoshegy, 1945–1950
Rákoshegy közvetlen háború utáni közigazgatási helyzetéről keveset tudunk. Minden

bizonnyal itt is rövid időn belül megalakult a helyi Nemzeti Bizottság és hozzálátott a
közellátás, a közbiztonság és a községi élet újjászervezéséhez. A közellátás hosszabb tá-
vú biztosításának legfontosabb feladata a környékbeli mezőgazdasági termelés beindí-
tása volt. Közellátási szempontból Rákoshegy már 1945 márciusában kezdeményezte az
egyesülést Keresztúrral, de ez végül nem valósult meg.610 A rákoshegyiek előbb a saját
kertjeiket kezdték el megművelni, de bevetették az üres házhelyeket is, majd a szomszé-
dos keresztúri dűlőkből kaptak a földreform során.611 Rákoshegyen is megalakultak a he-
lyi földműves szervezetek.612
Rákoshegyen nagyszámú szovjet katona maradt a front elvonulta után is. Olyannyira,
hogy 1946. február 20-án a Nemzeti Bizottság arról tárgyalt, hogy a községben a lakosság
számát többször meghaladó katona állomásozik. Mivel újabb csapatok fognak érkezni,
ezért elhatározták, hogy intézkedni fognak a szovjet katonáknak a környező öt község-
ben történő elosztása érdekében.613 Ugyanezt a megterhelést bizonyítja a Vörös Hadsereg
által igénybe vett házak száma. Az orosz főhadiszállás előbb Hegymegi Kiss Aladár
1932-ben épített házában, a mai Ady Endre utca 3. szám alatt volt,614 majd egy idő múlva a
közeli Puky-kúriába (ma Ady Endre utca 13.) költöztették át, mivel azt nagyobbnak és
kényelmesebbnek találták.615 A Wächter-villában (Damjanich utca 54.) és Hackl-villában
orosz hadikórház működött.616 Szintén katonai kórház céljára foglalták le 1945 január-
jában a református gyülekezeti termet. A reformátusok ettől kezdve közös istentisztelete-
ket tartottak az evangélikusokkal. Eközben a református imaház „használói” az összes
egyházközségi iratot eltüzelték vagy szemétbe dobták, továbbá 150 darab szeretetven-
607
Albrecht 1997, 154–155., 2009, 101–102.
608
Albrecht 2008, 106.
609
Albrecht 2008, 218.
610
BFL XVII.43., 1. doboz.
611
BFL XVII.42., 1. doboz és XVII.43., 1. doboz.
612
A Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége (FéKOSz) és az Újgazdák és Földhöz Juttatottak
Országos Szövetsége (UFOSz) helyi szervezetei. BFL XVII.42., 1. doboz és XVII.43., 1. doboz.
613
BFL XVII.42. 1946. febr. 20-i ülés jegyzőkönyve.
614
Albrecht 1997, 100., 2009, 68.
615
Lásd előző jegyz. és Albrecht 2008, 114., 117–118.
616
Albrecht 2008, 51., 206.
RÁKOSHEGY, 1939–1950 157
50. kép. Az első szabad május elsejét ünneplő, a községháza és a vasúti alkalmazottakból álló csoport,
középen Csenky Sándor állomásfőnök. A felvétel a vasútállomással szemben, a Kisbánya partján
készült, háttérben a Hackl-villa teteje látható
51. kép. A Szociáldemokrata Párt transzparensei a bányagödörben tartott május 1-jei ünnepségen
158 PUZSÁR IMRE
dégségi csészét és csészealjat, valamint az aranyhímzéses bordóbársony úrasztal terítőt

is elvitték. Az épület a visszaszolgáltatás után is még virágvasárnapig használhatatlan
volt.617
A háború elvonultával a rákoshegyi Hajnal Pál műszaki főtanácsos, az orvos Hajnal
Dezső fivére tervezte, szervezte és vezette a vasútvonal helyreállítását.618 (A két vágány
közül évekig csak az egyik működött, mivel a Szolnok felé vezető sínpár helyreállítására
csak évekkel később került sor.)619 A vasútvonalak helyreállításáig a Maribusz egyetlen
megmaradt járműve biztosította egész Rákosmente lakosságának a kizárólagos közleke-
dési lehetőséget Budapestre a gyaloglás mellett.620
1945-ben sorra megalakultak a helyi pártszervezetek. Az ősszel még nyilas pártházként
működő Schulcz-ház emelete 1945 tavaszán már kommunista pártház volt.621 Báji Patay
Andrásnak a mai Petőfi és Bél Mátyás utca délnyugati sarkán álló házából622 a háború
után a Független Kisgazdapárt székháza lett, ahol színháztermet is kialakítottak. Dr. Tar-
nóczy Tamás, a párt helyi szervezetének titkára623 vezetésével 1945 szeptemberében itt
alakult meg a Független Ifjúsági Szövetség. Tarnóczy a Központi járás szabadművelési
ügyvezetőjeként 1946 januárjától már kultúrprogramokat is szervezett itt.624
A rákoshegyi Nemzeti Bizottság 1945. június 5-i ülése a rendelkezésre álló források
alapján újjáalakuló ülés lehetett. Ez volt az első alkalom, hogy a Független Kisgazdapárt
küldöttei is részt vettek az ülésen. Ettől kezdve már csak pártdelegáltak voltak és lehettek
tagjai a Nemzeti Bizottságnak, „polgári tagok” (megbízott magánszemélyek) nem. A Ma-
gyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt 3-3, a kisgazdák és a Szabad Szakszer-
vezet 2-2 tagot küldhetett. 1946 februárjában ezt a létszámot is tovább csökkentették: pár-
tonként már csak 2-2 delegált vehetett részt a Nemzeti Bizottságban, valószínűleg a tes-
tület ismét újjáalakult.625 Ez minden bizonnyal azzal állhatott összefüggésben, hogy a
nemzeti bizottságok kénytelenek voltak hatáskörük egy részét visszabocsátani a megala-
kult községi közgyűléseknek. 1945. október 7-én ugyanis Nagy-Budapesten községi vá-
lasztásokat tartottak. Ez azért is érdekes, mert az 1950-es tanácsválasztásokig sehol más-
hol nem tartottak Magyarországon helyhatósági választásokat.626 Rákoshegyen két tábor
617
Albrecht 2008, 99.
618
Albrecht 1997, 37–38., 2009, 29. Szini Gyula magát is említette mint az önkéntes helyreállítási munka résztve-
vőjét. ERH 79.36.1. [Szini Gyula rákoshegyi lakos emlékei a régi Rákoshegyről, 1979, 3.]
619
Legalábbis Losó József megjegyzése szerint. ERH 75.113.1. [Rákoscsabai és Rákoshegyi községi elöljáróság
említése „Újáépítő magyarok” c. kiadványban, 1947, 653. Kijegyezte Losó József.]
620
Albrecht 1997, 134., 2009, 91., Puzsár 2008.
621
Albrecht 2008, 89. A rendszerváltozásig az MSZMP, 1990-től a Munkáspárt működött benne.
622
Albrecht 1997, 59–60., 2009, 43.
623
BKN I. 228.
624
Albrecht 2008, 206–209., 212–216.
625
BFL XVII.42.
626
Hubai 2010, 152., 165.
RÁKOSHEGY, 1939–1950 159
küzdött egymással: a Dolgozók Egységfrontjába tömörült Magyar Kommunista Párt és

Szociáldemokrata Párt, valamint a Független Kisgazdapárt. A választói akarat az orszá-
gos viszonyoknak megfelelően Rákoshegyen is az utóbbinak kedvezett 55,44%-kal.627
Az ellenfelek csatározása természetesen a választások után tovább folytatódott. 1945-
ben a községi közgyűlésben Jambrik József kommunista vezetőjegyző628 megválasztását
az kisgazdapárt képviselői és a tisztségre szintén pályázó Kaas Imre megfellebbezték.
Jambriknak nem volt megfelelő végzettsége a jegyzőséghez, ezért a képviselő-testület a
belügyminisztertől kérte az alaki képesítés alóli mentesítését. A fellebbezést Pest vár-
megye törvényhatósági kisgyűlése 1946 nyarán elutasította.
1946 augusztusában megalakult a Nemzeti Parasztpárt rákoshegyi szervezete is, amit
a két tábor mindegyike saját céljaira szeretett volna felhasználni, míg a parasztpártiak
feltehetően épp ezt próbálták kiaknázni. Helyi szervezetének vezetői Szabó István629 és
Portscher Lajos voltak, azonban egyúttal az előbbi kommunista, utóbbi kisgazdapárti
tagsági igazolvánnyal is bírt. Mindenesetre 1946. szeptember 6-tól két küldöttel ők is
részt vettek a Nemzeti Bizottság munkájában. November 18-án azonban Szabó István
tagságát felfüggesztették, mivel olyan kijelentést tett, hogy azért van szükség szövetke-
zetre, hogy a zsidó nagytőke ne uzsorázza ki a népet. A Szociáldemokrata Párt ezért a ki-
jelentéséért azonnal feljelentette a rendőrségen. A Nemzeti Bizottság 1947. augusztus 7-i
ülésén a közeledő országgyűlési választások kapcsán a kisgazdapártiak nehezményez-
ték, hogy a választói névjegyzékből feltűnően sok embert zártak ki elmebetegség és né-
metbarátság címén. Egy héttel később, a következő ülésen kiderült, hogy a kisgazdák
sorra felkeresik a választójogból kizárt embereket, és hozzájárulásukat kérik, hogy eljár-
hassanak érdekükben a választójogért. A joguktól megfosztottak azt állították, hogy a
kommunisták zárták ki őket, amit Csath János kommunista nemzeti bizottsági tag,630 Ha-
vas Jenő elnök631 és Jambrik jegyző is cáfolt. Nem sokkal később, augusztus 25-én – keve-
sebb mint egy héttel a később kékcédulás választásként elhíresült 1947-es választás előtt
– a munkáspártok panaszt tettek választási plakátjaik „leragasztása” ügyében. A kom-
munista párt plakátján Rákosi Mátyás szemeit ragasztották le, míg a Szociáldemokrata
Párt nevéből a „Szoci”-t takarták ki, és a parasztpárti plakátokat is megrongálták. Az
ügyben a Független Kisgazdapártot vagy annak ifjúsági szervezetét, a Független Ifjúsá-
got – akik a kisgazda plakátokat ragasztották ki – gyanúsították meg. A kampányban jól
hangozhatott az is, hogy Csath János eljárt Rákosi miniszternél, és elintézte, hogy „beál-
lítsák” a telefonközpontot. Így aki befizette a kapcsolási díjat, az hamarosan telefonálha-
627
Hubai 2010, 166.
628
BKN I. 102.
629
BKN I. 213.
630
BKN I. 44–45.
631
BKN I. 87.
160 PUZSÁR IMRE
tott a községben.632 Az Kisgazdapárt végül koalícióban indult a Baloldali Blokkal a vá-

lasztásokon, de a kommunisták és a szociáldemokraták vélhetően enélkül és a Nemzeti
Parasztpárt nélkül is megszerezték a szavazatok többségét Rákoshegyen.
1948 márciusában olyan helyzet állt elő, hogy a szociáldemokraták 3 tagot delegáltak a
Nemzeti Bizottságba, mivel szabálytalanul Havas (Hizsa) Pál lemondott bizottsági el-
nök633 helyett is küldtek új tagot. Amikor március 30-án ezt a kisgazdapárti Pernyész De-
zső634 szóvátette, kérve, hogy pártja is küldhessen harmadik tagot, elutasították azzal,
hogy már lecsökkentették kettőre a szocialista küldöttek számát és kizárólag a 10000 fő-
nél népesebb településeken képviseltethetik magukat a pártok 3-3 fővel. A két munkás-
párt egyesülési kongresszusa után a Nemzeti Bizottság természetesen Rákoshegyen is
elfogadta, hogy a Magyar Dolgozók Pártja ugyanannyi tagot küldhessen, mint a két előd-
párt együtt. A képviselő-testület munkájában a források alapján a politikai ellentétek alig
tükröződnek, hiszen az idekerülő ügyekről a pártok a pártközi értekezleten már jó előre
megegyeztek.635
A nagyközség beolvadása Nagy-Budapestbe
Rákosmente integrációja tulajdonképpen két különböző folyamatot jelöl, amelyek végül

egyetlen jogi aktussal valósultak meg. Egyrészt a négy község (Rákoskeresztúr, Rákos-
csaba, Rákosliget és Rákoshegy) egyesülését, másrészt a községek csatlakozását Budapest-
hez. Rákosmente integrációját tulajdonképpen Nagy-Budapest létrejöttének köszönhet-
jük. Bár a községek egyesítésére már a századforduló óta voltak tervek, a megvalósulás
mindenképpen a Budapesthez csatolásnak köszönhető.
Nagy-Budapest fogalma a két társfőváros rivalizálása során már a XIX. század végén
megszületett Groß-Wien (1890) mintájára, és a közigazgatás némely ágában már 1950
előtt is használták (Államrendőrség, Közmunkatanács, Pestkörnyéki választókerület).
Az első elképzelések negyedszázaddal a főváros egyesítése után születtek meg, aminek
oka Budapest és közvetlen környezetének rendkívüli fejlődése és egyre szorosabb szim-
biózisa volt. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közigazgatási bizottsága már 1901-ben je-
lentést készített arról, hogy a megye elégtelen közbiztonsági szervezete miatt a székesfő-
várost övező községeket rendészetileg csatolják Budapesthez (Államrendőrség). A jelen-
tés 1902. március 13-án a miniszterelnök elé került, de elfogadásáról nem rendelkezünk
egyértelmű információkkal.
1906-ban a frissen megválasztott budapesti polgármester, Bárczy István programbe-
632
BFL XVII.42.
633
BKN I. 87.
634
BKN I. 180.
635
BFL XVII.42.
RÁKOSHEGY, 1939–1950 161
szédében Harrer Ferenc írása alapján már Nagy-Budapestről beszélt. 1908-ban ők ketten
dolgozták ki azt a tervezetet, ami évtizedeken keresztül a Nagy-Budapest-koncepció
alapja maradt. Ez a tanulmány urbanisztikai, statisztikai és közigazgatási elemzés alap-
ján először tett javaslatot az egyesítendő területre. Ebben Rákoskeresztúr és telepei is sze-
repeltek, de Rákoscsaba még nem. A tanulmány szerint a főváros népessége gyorsabban
nő a vártnál, de statisztikailag alacsonyabb, mint ahogyan azt korábban prognosztizál-
ták. Ennek oka a városlakóknak a várost övező nyaraló- és gyártelepekre való kiköltözé-
se. Ezekből a telepekből 1908-ra már 29 volt Budapest környékén és a szerzők adatai sze-
rint további 4740 hold terület volt felparcellázva.636 A telepek előnye, hogy fejlett közleke-
dési hálózattal (vasút) rendelkeznek, kisebbek a helyi adók, olcsóbb a lakhatás és az élel-
miszer, és egyes területeken a gyártelepek munkát is kínáltak. Noha a város határain be-
lül is lenne hely a terjeszkedésre, a városi tömegközlekedés hiánya és a telekspekulációk
nem teszik ezt vonzóvá, ráadásul vidéken könnyebb a parcellázás, és enyhébbek vagy
egyáltalán nincsenek építési szabályok, szabályozási tervek, ami egyébként később
káros lehet a települések szabályozási, telek- és építésügyi politikájára is.637 A kiköltözők
beindították a községek városiasodását, de ennek költségeit elégtelen közhatalmi, jogi és
anyagi lehetőségeik miatt a községek nem tudják vállalni, ahogy nem tudnak biztosítani
más közszolgáltatásokat (kórházak, iskolák) sem. Ezeket a fővárosba ingázók továbbra is
Budapesten veszik igénybe, de úgy, hogy ezek fenntartásához valójában nem járulnak
hozzá.638 A sorok között persze megfigyelhetők politikai szempontok is, hiszen a főváros
fejlődésének városhatárok közé szorítása azoknak a városi telekspekulánsoknak is ked-
veztek, akik választóként és virilisként egyaránt segíthették Bárczy hatalmon maradását.
Ezzel együtt a tanulmány egy olyan viszonyrendszerre mutat rá, amely évtizedeken ke-
resztül változatlanul fennállt. (Míg a főváros népessége csak lassan nőtt, a Budapest irá-
nyába tartó vándorlás főleg az elővárosokat érintette, az agglomerációban 1900–1941 kö-
zött megnégyszereződött a lélekszám.)639
Az első világháborút követően a Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzó
Tanács (éppen az 1908-as tanulmány koncepciójára építve) 1919. április 27-én elhatározta
Nagy-Budapest létrehozását Rákoskeresztúrral (benne Rákosheggyel) és Rákosligettel,
de Rákoscsaba nélkül.640 Az intézkedés azonban papíron maradt a hatalomváltás miatt. A
Horthy-korszakban ugyan a főváros és az agglomeráció további növekedése indokolttá
tette, hogy városépítészeti és -fejlesztési szempontból a térséget egyetlen nagy egészként
kezeljék, viszont a kormányzat számára ez politikai veszélyeket rejtett magában. A ko-
636
Bárczy–Harrer 1908, 6.
637
Bárczy–Harrer 1908, 7–11.
638
Bárczy–Harrer 1908, 11–16.
639
Gyáni 2004, 208.
640
TV vetélkedő 1969, 50.
162 PUZSÁR IMRE
rábban a forradalmak tömegbázisául szolgáló munkásság jórészt az elővárosokban élt,

és választojogát is ott érvényesítette. Ezáltal a kormányzat félelmei szerint Nagy-Buda-
pest a szociáldemokrácia előretörését vonhatta volna maga után nemcsak a fővárosi, ha-
nem az országos politikai életben is, amit megerősítettek Nagy-Bécs 1892. évi és Nagy-
Berlin 1920. évi létrehozásának tapasztalatai is. Bár a budapesti listás országgyűlési vá-
lasztókerületek mellett létrejött a szintén listás pestkörnyéki választókerület, hosszú
ideig ez maradt az egyetlen lépés Nagy-Budapest irányába.641 A szakigazgatási szükség-
letek azonban kikényszerítették az 1937. évi VI. törvénycikk megalkotását a városrende-
zésről és az építésügyről, ami Nagy-Budapest tekintetében a Fővárosi Közmunkák Taná-
csa illetékességi területének 1939-től való kiterjesztését jelentette a Budapesthez csato-
landó városokra és falvakra. 1939 márciusban a szervezeten belül ezért külön Pestkör-
nyéki Tanács alakult,642 majd pályázatot hirdettek családiház-tervekre. Ugyanis sok agg-
lomerációban épült ház nem felelt meg a korszerű építési követelményeknek, mert az
építtető nem tudta megfizetni a terveket, ezért az Fővárosi Közmunkák Tanácsa a nyertes
terveket ingyen kívánta rendelkezésre bocsátani.643 A terv megvalósulásáról nem rendel-
kezünk adatokkal, de az integrációs törekvések egyik látványos eredménye lehetett
volna.
Rákosmente minden községében megszervezték a községi rendőrséget és az éjjeli
őrséget a helyi szabályrendeletek betartatására és a közrend védelmére, valamint a bűn-
cselekmények megelőzésére. 1920–1924 között a csabai községházán működött állam-
rendőrség, amelynek az illetékessége első ízben terjedt ki az egész Rákosmentére. 1924-
ben visszatértek a csendőrök Rákoscsabára,644 de volt őrs Keresztúron és idővel Hegyen
is,645 a mai Szabadság utca 30. alatt, ahol néhány csendőr teljesített szolgálatot.646
Mivel Rákoshegy és Rákosliget Rákoskeresztúrról váltak le, ezek lakóterületei már
kezdettől össze voltak nőve. Rákoscsaba új telepei azonban csak az 1920-as évektől kerül-
tek közvetlen kapcsolatba előbb Rákosligettel, majd az 1930-as évektől Rákoskeresztúr-
ral. Ettől kezdve merültek fel különféle helybéli ötletek a községek összekapcsolására.
1932-ben Rákoskeresztúr javaslatot is tett Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákosliget és Rákos-
641
Az egyéni képviselői választókerületekben a legtöbb szavazatot kapott jelölt szerzett mandátumot, de aki
nem rá szavazott, akár a választók többsége, annak szavazata elveszett. A kerületek határait és méreteit az
erre felhatalmazott belügyminiszter könnyen módosíthatta olyan módon, hogy a kormánypárti jelölt
nyerjen, másrészt gyakorlat volt kormánypárti területen kis kerületeket létrehozni, hogy sok képviselő
jusson be, ellenzéki helyeken meg nagyokat, hogy minél kevesebb. A listás kerületekben ezzel szemben a
leadott voksok arányában jutottak be a pártok jelöltjei a listákról.
642
Rákosi Hírlap 1(1939), 1. sz. márc. 22., 3., Pestkörnyéki Tanács.
643
Rákosi Hírlap 1(1939), 2. sz. márc. 30., 1. Ingyen házterveket.
644
Puzsár 2008, PPSKk címtár V. 96.
645
PPSKk címtár III. 365. és V. 100. (1930/31-ben még csak Keresztúron.)
646
Albrecht 1997, 58., 2009, 41.
RÁKOSHEGY, 1939–1950 163
keresztúr egyesítésére, de Rákoscsaba elutasította, mivel nagy parcellázások folytak a

községben és alkalmasabbnak tartották arra az időre halasztani ezt a döntést, ha már egy-
beépültek a települések. 1934-ben már a belügyminiszter szorgalmazta az egyesítést, és
kérte a községek hozzájárulását. Ekkor a települések már összeépültek, és a közigazgatás
is olcsóbb lett volna együtt. Egy évvel később az alispán el is rendelte az egyesítendő köz-
ség próbaköltségvetésének összeállítását, amit Keresztúr készített el. Eszerint a kiadás
749123 pengő, a bevétel 201733 pengő, a hiány 547390 pengő lett volna, amelyre 313%-os
pótadót kellett volna kivetni. Rákoscsaba így nem járult hozzá az egyesítéshez.647
Végül az 1945 utáni új politikai helyzetben Nagy-Budapest megvalósulása csak idő
kérdésévé vált. 1947. április 13-án tartották a Rákosmenti Nemzeti Bizottság egyetlen is-
mert ülését, aminek a már fentebb említett rákosmenti villamos volt a témája.648 1948. má-
jus 27-én a négy rákosmenti község vezetőjegyzői és a Nemzeti Bizottságok helyi elnökei
közös ülést tartottak, ahol elhatározták, hogy mozgalmat indítanak a községek várossá
fejlesztésére.649 Augusztus 17-én a Rákoshegyi Nemzeti Bizottság ülésén már az hangzott
el, hogy „Rákosváros” megvalósítása küszöbön áll.650 1949 végén viszont mind a négy
községben megtartották az 1949. december 31-ig meghosszabbított mandátumú képvi-
selő-testületek utolsó üléseit, ahol egyhangúan megszavazták a Budapesthez csatlako-
zást, és egyben tagokat választottak a Fővárosi Közgyűlésbe. Nagy-Budapest, benne a
négy rákosmenti községet egyesítő XVII. kerület 1950. január 1-jével jött létre.
Az első kerületi tanács 1950. augusztus 15-én alakult meg a Magyar Függetlenségi
Népfront által kijelölt személyekből.651 Az október 22-i tanácsválasztásokra a jelölteket és
a választási bizottságokat egyaránt a Népfront állította össze. Szavazni a korábbiaknak
megfelelően továbbra is csak listára lehetett, de az előre összeállított lista módosítására
nem volt mód, az ember vagy elfogadta, vagy nem.652 1954-ben bevezették az egyéni vá-
lasztókerületeket és a jelölőgyűléseket, amit a Hazafias Népfront szervezett.653 Az 1955.
november 27-i első időközi tanácsválasztás a kerületet nem érintette.654
647
Puzsár 2008.
648
BFL XVII.43., 1947. ápr. 13-i jegyzőkönyv. Lásd még 40. jegyz.
649
BFL XVII.43.
650
BFL XVII.42. 1935-ben Budapest XIV. kerülete az országgyűlések ősi színhelye, a Rákos-mező tiszteletére
Rákosváros néven született meg, noha egyesek már ekkor is a szintén történelmi Zugló nevet javasolták.
Végül a Zugló név maradt használatban 1950 után is.
651
ERH 72.2.791. [XVII. kerületi tanács alakuló ülésére meghívó (1950. augusztus 15.) Losó József részére]
652
Feitl 2010, 170–171.
653
Feitl 2010, 181–184.
654
Feitl 2010, 190.
164 PUZSÁR IMRE
Zárszó: Rákoshegy 1950 után
A „szocialista kor” beköszöntével Rákoshegy területe és népessége az újonnan létrejövő

kerület, a kerület pedig a főváros igazgatási viszonyrendszerébe és központosító város-
politikájának erőterébe került. Ez azonban csak középtávon éreztette hatását, mivel a
térség valamennyire mégis kívül esett az elfoglalt belvárosi döntéshozók szemhatárán,655
így a kerület sokáig falusias maradt. (Rákoshegy esetében ezt az helyzetet a kerületen be-
lüli alárendeltség is erősítette, de paradox módon ez elősegítette a helyi identitás bizo-
nyos fokú továbbélését is.) Infrastruktúráját tekintve Budapest XVII. kerülete 1950-ben
minden bizonnyal az egyik legelmaradottabb volt fővárosi viszonylatban. 1945-ben
10 442 lakásának656 többségében nem volt vezetékes víz, nagy részében még áram sem. Az
új kerületben emellett egyáltalán nem volt sem gáz-, sem csatornahálózat. Bár a régebbi
és újabb parcellázások egyre inkább beépültek, ezekkel inkább csak az olcsón telepíthető
villamos-, majd kissé lemaradva, de folyamatosan az egészségügyi szempontból oly fon-
tos vízvezeték-hálózat tarthatott lépést. A gáz- és csatornahálózat igazán csak az 1970-es
években jelent meg, és akkor is a születő lakótelepeken koncentrálódott, mert itt kisebb
ráfordítással sokkal több lakást és lakót el lehetett látni ezekkel a közművekkel, ahogy
szilárd burkolatú utakkal is, ami jól mutatott a statisztikákban.657 A kerület településfej-
lesztési politikája ugyanis egyértelműen Rákoskeresztúrra, az új igényeknek megfelelő
városközpont kialakítására korlátozódott, a családi házas területek, közöttük Rákoshegy
területe is másodlagosak voltak. (Ennek következtében 1990-ben a nagyjából 7400 panel
és több száz téglaépítésű lakótelepi lakás majd mindegyikében volt vezetékes víz, 95%-a
csatornázott volt, és közel 90%-a vezetékes gázzal is rendelkezett. Ezzel szemben a kerü-
let 16 600 családi háza közül még minden huszadikban nem volt víz, kevesebb, mint felé-
ben volt gáz, és kevesebb, mint negyedében volt csatorna, noha ezeket a lakók sokszor
már önerőből igyekeztek megvalósítani. A gáz-, csatorna- és útépítés csak 1985-től gyor-
sult fel;658 ennek következtében 2001-re a 27455 lakás 90%-ában volt gáz, és kétharmadá-
ban csatorna.)659 Rákoshegy helyzete a XVII. kerületen belül változó képet mutatott. La-
kásállomány szempontjából nem állt rosszul: 1946-ban házainak 96,5% téglaépítésű volt,
97,5%-a cseréptetővel rendelkezett.660 Feltehetően elég jó volt a vízvezetékkel és a villany-
655
Buskó 2001, 138.
656
TV vetélkedő 1969, 51. (Ez összesített adat a későbbi kerület területére.)
657
Buskó 2001, 139–140.
658
Buskó 2001, 140.
659
Népszámlálás 2001. 6. Területi adatok. Budapest, 3. Kerületenkénti adatok. XVII. kerület. 3.4.1 A lakott laká-
sok tulajdonjellege, szobaszáma, komfortossága, építési éve használati jogcím, lakás-alapterület, felszerelt-
ség, fűtési mód és falazat szerint (http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/06/01/data/tabhun/3/load
04_1_0-17.html).
660
Haltenberger 1947, 435. (Vlsz. Thirring 1935 alapján.)
RÁKOSHEGY, 1939–1950 165
nyal való ellátottság is. A víztoronyot és a vízművet még sokáig használták, előbbit az
1960-as évekig, míg a a Ferihegyi úton működő keresztúri gépházat még tovább, sőt
1970-ben kibővítették az épületet. Ezután épült meg az új vízmű gépháza 1986–88 kö-
zött.661 Ezzel szemben amíg a budapesti csatornahálózat évtizedenként mintegy 1000 ki-
lométerrel bővült, 1986-ban Rákoshegyen még az alapcsatorna is teljesen hiányzott.662
Néhány kiragadott példával szeretnénk érzékeltetni az épületek, intézmények válto-
zását is. 1948-ban a MÁV megkezdte a Kisbánya keleti felének feltöltését, amit addig az
itt létesítendő strandfürdő miatt nem engedélyeztek.663 Itt működött a háború után is még
néhány évig a piac.664 A bánya másik felében megmaradt a sportpálya. A csapat utoljára
Rákoshegyi Aszfaltozó TC néven működött.665 A feloszlatott Kaszinó épületét előbb a
FÉKON Ruházati Vállalat Budapesti Gyár Rákoshegyi Üzeme kapta meg, majd a
KÖZÉRT Vállalat tanfolyam céljából bérelte egy ideig.666 (Ebből az időszakból származik
52. kép. A rákoshegyi posta épülete, 1960-as évek eleje
661
Albrecht 1997, 109., 2007, 110., 2009, 74–75.
662
BpCs 1990, 16. (1971. évi helyzet), BpCs 1998, 26. (1992. évi helyzet), Buskó 2001, 140–141.
663
BFL XVII.42.
664
Rákoskeresztúr 1948–1950.
665
Magyar futball, Rákoshegyi Aszfaltozó TC (http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/3661).
666
Albrecht 1997, 59., 2008, 45., 2009, 42.
166 PUZSÁR IMRE
az épület köznyelvi „Gatyagyár”, illetve „Szatyorgyár” elnevezése is.) De nem maradt

tekepálya nélkül a település. A ma is működő Rákoshegyi Vasutas Sportkör tekepályáját
az 1950-es években építették a vasútállomás mellett.667
A háborúban bombatalálatot kapott postaépületet (Baross utca 8.) valamikor az 1950-
es évek legelején építették újjá, szocreál stílusban Az épület ma Rákoshegy egyetlen ilyen
stílusú, városképi értékű eleme. Homlokzati domborműveit, a Kézbesítő brigádot és a
Levélszekrénytől a címzettig címűt 1954-ben Nyárádi Ferenc és Gondos József készítet-
te.668 A szemközti Baross utca 5. számú épület földszintjét, ahol a postahivatal a visszaköl-
tözéséig működött, rendőrőrs céljára használták.669 1956. október 25-én itt alakult meg a
helyi Nemzetőrség.670
A községi, biztosítói és magánorvosok helyett 1952-től bevezették a körzeti orvosi
rendszert, amit 1958-tól gyerekorvosi körzetekkel egészítettek ki. Az egészségügyi ellá-
tás ingyenes lett.671 Az első rákoshegyi körzeti orvos dr. Meluzsin János lett. 1950. július
28-án államosították a patikát, novemberben pedig a ház lakórészét is, ahol tanácski-
rendeltséget alakítottak ki. (Ebben jelenleg a Hétszínvirág Óvoda egyik részlege műkö-
dik.)672 1954-ben központosították a korábban Stefánia, majd Zöldkeresztes anya- és
csecsemővédő intézeteket, létrehozva a védőnői hálózatot, és nemsokára bevezették a
kötelező kórházi szülést. (A zöldkeresztes „Védő” Rákoshegyen –mint említettük – a mai
Kép utca 1/b szám alatt működött, ahol ma a gyermekorvosi rendelő található.)673
A nyolcosztályos általános iskolákat még a második világháború alatt, 1940-ben vezet-
ték be.674 A Kép utcai iskola 1946-ban Állami Általános Iskola lett, majd leány- és fiúisko-
lát alakítottak ki belőle. Előbbi 1952-ben került át a volt községháza épületébe, és iskolá-
nak adták át később a volt (mára lebontott) jegyzői lakot is.675 1950-től napközi is műkö-
dött az iskolában, majd 1958-tól néhány évig dolgozók iskolája is. 1976-ban egyesítették a
két iskolát, ekkor az alsó tagozat került a volt leányiskolába. Az eredeti iskolaépület
előbb új, kétszintes szárnnyal bővült, majd 2007-ben újabb emeletet kapott. A felső tago-
667
Albrecht 2008, 186.
668
Albrecht 2008, 140.
669
Albrecht 2008, 140.
670
Albrecht 2008, 239.
671
TV vetélkedő 1969, 163–164.
672
Albrecht 2008, 95.
673
Albrecht 1997, 142., 2009, 95.
674
TV vetélkedő 1969, 138–143.
675
Albrecht 2008, 24., 204. A jegyző háza, másképp Dobos-, majd Agorasztó-háznak nevezett épület volt először
a községháza, annak megépülte, 1935 óta volt a jegyző szolgálati lakása. A ház előtti sarkon egy turulmadár
szobra állt. (A szobor talapzat nélkül még az 1990-es években is látható volt a Kölcsey utca 26. előkertjében,
majd a ház felújításakor eltűnt. – A szerk.) A községházat Kalocsay Mihály vállalkozó építette. 1939-ben a
templom felé eső szárnyát megtoldották, és óvóhelyet is kialakítottak benne.
RÁKOSHEGY, 1939–1950 167
zatnak 1987-ben, az alsónak 2007-ben építettek tornatermet.676 (1996-ban az iskola meg-

kapta a szomszédos egykori bölcsődeépületet is. Ma Czimra Gyula Általános Iskola a
neve.) A Bulyovszky utcai iskola épületében 1960 óta óvoda működik.677 (Ma ez az Esz-
terlánc Óvoda épülete.)
A néhány elősorolt adat azonban nem feledtetheti velünk, hogy az intézmények mö-
gött társadalmi csoportok, egyéni sorsok és kollektív tapasztalatok rejtőznek. A mai Rá-
kosmente, és benne Rákoshegy városrész társadalma bizonyos mértékig folytatása a két
világháború közöttinek egy mára már szinte teljességgel átalakuló, léptékváltó környe-
zetben. Az 1950 utáni időszak rákoshegyi és/vagy kerületi társadalomtörténete, a to-
vábbélő és átrétegződő helyi identitások feltérképezése egyszer majd önálló feldolgozást
érdemelne, de ennek elkészítése – a nagyobb történelmi távlat reménye miatt is – a jövő
feladata.
676
Értékeink a Rákosmentén I.
677
Albrecht 2008, 225.
168
Felhasznált források és irodalom
Őrző intézmények
BFL Budapest Főváros Levéltára (Budapest)

BL Baptista Levéltár (Budapest)
ERH Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem (Budapest),
a volt Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény iratanyaga1
FSZEK Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (Budapest)
MNL OL Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Budapest)
MTAKK Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ
(Budapest), Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye
OSZK Országos Széchényi Könyvtár (Budapest)
PML Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára (Budapest)
RK Rákoskeresztúri Római Katolikus Plébánia (Budapest)
Levéltári és kézirattári források2
BFL
IV.402.a A Központi járás főszolgabírájának iratai, Elnöki iratok
(1925–1949)
V.712.a Rákoshegy nagyközség iratai, Képviselő-testületi iratok
(1922–1949). (A sorozat első két egysége kisdoboz, a többi
kötet. A 14–16. kötetek a Vízvezetéki bizottság
jegyzőkönyvei 1924–1949 között, ezeket külön nem
használtuk fel. Az 1–13. kötet tételesen:)
1. kisdoboz. Közgyűlési iratok (1922–1936)
2. kisdoboz. Közgyűlési iratok (1945–1949)
3. kötet. Képviselő-testületi jegyzőkönyv (1923. máj.
5–1924. okt. 14.)
1
Ennek tételeire a jegyzetekben leltári szám szerint hivatkozunk vagy ennek híján „ltsz. n.” formában; a
képjegyzék esetében „ERH digitális adattára” megjelöléssel. A Rákoshegyi Polgári Kör dokumentumgyűjte-
ménye az ERH-tól szervezetileg független, túlnyomórészt fényképfelvételeket tartalmaz. Jelenleg rendezés
alatt áll. (Aszerk.)
2
E részben a tételeket az őrzőhelyek betűrendjében, azon belül a levéltári egységek szám- vagy betűrendjében
soroljuk fel.
FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALOM 169
4. kötet. Képviselő-testületi jegyzőkönyv (1924. nov.

24–1926. nov. 5.)
5. kötet. Képviselő-testületi jegyzőkönyv (1926. dec.
2–1928. júl. 6.)
6. kötet. Képviselő-testületi jegyzőkönyv (1928. júl.
30–1929. júl. 25.)
7. kötet. Képviselő-testületi jegyzőkönyv (1929. aug.
13–1931. márc. 20.)
8. kötet. Képviselő-testületi jegyzőkönyv (1931. ápr.
17–1933. febr. 9.)
9. kötet. Képviselő-testületi jegyzőkönyv (1936. jún.
19–1937. nov. 22.)
6–1940. máj. 20.)
20–1942. júl. 30.)
12. kötet. Képviselő-testületi jegyzőkönyv (1942. júl.
8–1946. aug. 5.)
13. kötet. Képviselő-testületi jegyzőkönyv (1946. szept.
10–1949. nov. 25.)
V.712.b Rákoshegy nagyközség iratai, Tanácsülési jegyzőkönyvek
(1922–1939). (Az iratsorozat két kötetből áll; tételesen:)
1. kötet. Tanácsülési jegyzőkönyvek (1922. ápr. 26–1935.
ápr. 3.)
2. kötet. Tanácsülési jegyzőkönyvek (1935. ápr. 10–1939.
jan. 25.)
V.712.e. Levente Rákoshegy nagyközség iratai, Építési iratok, 9. kisdoboz,
Levente sportpálya építési iratok.
V.712.e. Phöbus Rákoshegy nagyközség iratai, Építési iratok, 9. kisdoboz,
Phöbus villamossági iratok.
V.712.e. Zsellérdűlő Rákoshegy nagyközség iratai, Építési iratok, 9. kisdoboz,
Zsellérdűlő szabályozási terve, 1933.
V.712.f. Rákoshegy nagyközség iratai, Vegyes iratok (Ebben talál-
ható a külön felhasznált bejelentőkönyv: 16. tétel)
V.713.d. Hangácstelep Rákoskeresztúr nagyközség iratai, Vegyes iratok, 1. kis-
doboz, Kálvária-Hangácstelep különkezelt iratai.
XV.17.d.322.a/253a-b. Budapest (székes)főváros tervei, Fővárosi Közmunkák Ta-
nácsa tervei és térképei, Épülettervek és térképek, A rózsa-
hegyi Ferihegyi út melletti terület rendezési terve, 1943.
170
XVII.42. Rákoshegyi Nemzeti Bizottság iratai (1945–1949)

XVII.43. Rákoskeresztúri Nemzeti Bizottság iratai (1945–1949)
XVII.44. Rákosligeti Nemzeti Bizottság iratai (1944–1949)
BL
XV/A Nyilvántartások és jegyzékek, Országos összeírások
MNL OL
K 150 Belügyminisztérium, Általános iratok (1967–1944)
PML
IV.408.b. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai,
Közigazgatási iratok (1876–1944)
IV.427.b. Gödöllői járási főszolgabírájának iratai, Általános iratok
(1897–1944)
RK
Historia domus Historia domus ab anno 1916. A rákoskeresztúri rk. plébániai
egyház Házi Krónikája 1916. évtől. Vezetni kezdte Lokaicsek
Károly plébános. Kézirat.
Kéziratos és nyomtatott térképek
Budapest 1958 Budapest térképe. [1:330000] Lezárva 1957. okt. 20. Budapest,
Kartográfiai Vállalat, 1958. – (BpTérkKat 4376. sz.)
Budapest 1969 Budapest munkatérképe. [Helyrajzi térkép XVII. kerület]
1:1000. Szolgálati használatra. Készítette a Budapesti Geo-
déziai és Térképészeti Vállalat. Záróhelyszínelés éve: 1969.
Budapest, 1973, 767., 778., 779., 789., 790., 791., 801., 802.,
803., 820., 821. szelvények. ERH 75.118.1.
Budapest 1974 Budapest. Térkép–map–carte–Plan–карта. [1:33 000.] A 11. ki-
adás változatlan utánnyomása. Budapest, Kartográfiai
Vállalat, 1974. 1974-601-949/XII.
Budapest 1979 Budapest atlasz. Méretarány nélkül. Szerk. Ajtay Ágnes et al.
10., jav. kiad. Az adatok lezárva 1979. márc. 31. Budapest,
Kartográfiai Vállalat, 1979. ISBN 963 350 146 6.
Budapest 1997 Budapest atlasz. 1:20000. Szerk. Papp-Váry Árpád et al. Le-
zárva 1997. máj. 31. Budapest, Cartographia Kft., 1997.
ISBN 963 352 213 7 CM.
Budapest–Mo. 2012 Magyarország autóatlasz. 1:250000. Budapest atlasz 1:20000.

Szerk. Szalamonidesz Sándor, Szigeti Borbála. Budapest,
Cartographia Kft., 2012. ISBN 978-963-352-649-6. (a Buda-
pest részé).
Budapest környéke 1902 Budapest környéke. [Budapest], Magyar Királyi Állami
Nyomda, 1902. – OSZK TM 936 – (BpTérkKat 2383. sz., a
további lelőhelyek feltüntetésével)
Catastral 1854 Catastral Gemeinde Rákoskeresztúr. Rákoskeresztúr birtokvázla-
ta utólagos bejegyzésekkel. Készítette Josef Renn. Kézirat,
1854. – OSZK Bv 2040 (1–8) – (BpTérkKat 2304. sz.)
Fodor 1936 Fodor László: Rákoshegy község térképe. 1936. 1:8333. Kézirat.
ERH II. 83.87.1. – (BpTérkKat 4220. sz.)
Google Maps www.google.hu/maps (A látogatás ideje: 2014. augusztus
22.)
Közintézményi 1948–1949 [Rákoshegy közintézményi térképe.] [1948 vagy 1949 nyara].
Kézirat a közösségi helységek és befogadóképességük fel-
tüntetésével. – BFL XV.16.f.284/2c. – (BpTérkKat 4222. sz.)
Minerva 2008 Minerva térinformatikai rendszer, Budapest XVII. kerület Rá-
kosmente. Kataszteri térkép. Készült az állami alapadatok
felhasználásával. Fejleszti és karbantartja a CompArt Stú-
dió Kft. http://rakosmente.minerva.hu/minerva/bp17ker/
internet.php (A látogatás ideje: 2014. augusztus 22.)
MTA 1939 Magyar Tudományos Akadémia rákoskeresztúri birtokának gaz-
dasági térképe. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia,
1939.
Rákoshegy 1923 Rákoshegy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei kisközség katasz-
teri térképének másolata az 1923. évi részletes felmérés szerint.
1:1440. Budapest, Magyar Királyi Államnyomda, 1925. –
OSZK Rákoshegy kat. (1–10). – (BpTérkKat 4219. sz.)
Rákoshegy 1949 M. állami földmérés. 1949. évi XXVI. törvény alapján Budapest,
azelőtt: (Rákoshegy) (pest-pilis-solt-kiskun[!] vármegyei nagy-
község) térképének másolata. 1:1440. – BFL XV.16.f.284/3b
(1–11, hiányos), XV.16.g.219/2 (1–12), variánsa: ERH Rákos-
hegy 1950 kataszt. 1–12. – (BpTérkKat 5116. és 5119. sz.)
Rákoskeresztúr 1883 Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun megye. Rákos-Keresztúr nagyközség.
Kataszteri térkép, 1883. 1:2880. Nyomta a Magyar Királyi
Államnyomda 1884. – MTAKK, Régi Akadémiai Levéltár,
ltsz. n. (utólagos színezéssel). – Másik példánya: OSZK Rá-
koskeresztúr kat. (1–21). – (BpTérkKat 4223. sz.)
172
Rákoskeresztúr 1948–1950 Rákoskeresztúr, Rákoshegy és Rákosliget pest-pilis-solt-kiskun[!]

vármegyei nagyközségek átnézeti térképe a m. kir. állami föld-
mérés térképei alapján. 1:5000. Budapest, [Fővárosi Közmun-
kák Tanácsa, 1938] – OSZK TM 8 897 (hiányos). Másik, szí-
nezett példánya 1945–1961 közötti utólagos bejegyzések-
kel, utcanévváltozásokkal: BFL XV.16.f.284/1a (1–4) –
(BpTérkKat 5114.)
Rákosok 1938 Rákoskeresztúr, Rákoshegy és Rákosliget pest-pilis-solt-kis-
kun[!] vármegyei nagyközségek átnézeti térképe a m. kir. állami
földmérés térképei alapján. 1:5000. Budapest, Fővárosi Köz-
munkák Tanácsa, 1938. – BFL XV.16.f.284/1 (1–4) –
(BpTérkKat 4221., 4229. és 4231. sz.)
Útburkolat 1937 [Rákoshegy és Rákoskeresztúr egy részének térképvázlata.] 116
Rákoskeresztúr nk. 117 Rákoshegy nk. Méretarány nélkül.
50×69. Kéziratos, színezett. – BFL XV.17.d.322a/251. –
(BpTérkKat 4229e. sz.)
XVI–XVII 2004 Budapest várostérkép. XVI. kerület. 1:11000. XVII. kerület.
1:12500. Lezárva: 2004. dec. 8. Budapest, TopoPressMap
Térképészeti Kft., 2004. ISBN 963 9113 28 X CM.
XVI–XVII 2007 Budapest várostérkép. XVI. kerület. 1:11000. XVII. kerület.
1:12500. Lezárva: 2007. febr. 28. Budapest, TopoPressMap
Térképészeti Kft., 2007. ISBN 963 9113 41 1 CM.
Nyomtatott források és szakirodalom
Ádám 2004 Ádám Ferenc: Fejezetek Rákoshegy iskolatörténetéből. In:

Szanyi Dezső–Dombóvári Antal–Ádám Ferenc: Tanulmá-
nyok a rákosmenti iskolák történetéből. Budapest, 2004 (Rákos-
menti helytörténeti füzetek II/2.), 171–208.
Ádám 2006 Ádám Ferenc: Sándy Gyula rákosmenti evangélikus temp-
lomai. Rákosmenti Múzeumi Estek 1(2006), 4. sz., 10–12.
Ádám 2012 Ádám Ferenc: Hackl Napoleon Lajos. Ludwig N. Hackl, a
magyarországi németek himnuszának szerzője. Rákosmenti
Múzeumi Estek 7(2012), 1. sz., 10–11.
Albrecht 1997 Albrecht Gyula: A régi Rákoshegy. 1. köt. Budapest, 1997.
Albrecht 2009 Albrecht Gyula: A régi Rákoshegy. 1. köt. 2., újraszerkesztett
kiad. Budapest, 2009.
Albrecht 2008 Albrecht Gyula: A régi Rákoshegy. 2. köt. Budapest, 2008.
Albrecht 2011 Albrecht Gyula: Barangolás a nádfödeles Rákoskeresztúron.

Budapest, 2011.
Asztalos 1936 Asztalos József: Nagy-Budapest közoktatásügye. Budapest,
1934 (Statisztikai közlemények 81/1.).
Bárczy–Harrer 1908 Bárczy István–Harrer Ferenc: Tanulmány a szomszédos
községeknek Budapesthez való kapcsolásáról. Budapest, 1908.
BKN I–II. Budapesti közéleti névmutató 1945–1950. [1. köt.] A budapesti
nemzeti bizottságok és népfrontbizottságok tagjai. 2. köt. Buda-
pest főváros törvényhatósági bizottsága, a fővároshoz csatolt vá-
rosok és községek képviselőtestületei, a főváros képviseleti bizott-
sága tagjai. Az anyagot gyűjtötte és összeáll. Halasi László,
az 1. kötet bev. írta Sarlós István. Budapest, 1980–1988 (Bu-
dapest Főváros Levéltára kiadványai. Levéltári dokumen-
táció 4., 9.).
Bódy 2003 Bódy Zsombor: Egy társadalmi osztály születése. A magán-
tisztviselők társadalomtörténete, 1890–1938. Budapest, 2003.
BpCs 1990 Budapest csatornázása 1972–1986. Szerk. Mattyasovszky Já-
nos, Paizs Iván, Párnay Zoltán. [Budapest, 1990].
BpCs 1998 Budapest csatornázása 1987–1996. Szerk. Mattyasovszky Já-
nos, Ódor István, Rymorz Pál. [Budapest, 1998].
BpUn 2013 Budapesti utcanevek A–Z. Szerk., bev. Ráday Mihály, össze-
áll. Mészáros György, az utcanévtörténeteket írta Buza Pé-
ter et al. Budapest, 2013. (A Budapest teljes utcanévlexikona c.,
több kiadásban is megjelent kötet átdolgozott változata.)
BpTérkKat Fabó Beáta–Holló Szilvia Andrea: Budapest térképeinek kata-
lógusa. A térképeket rajzolta Kuczogi Zsuzsa, a fényképe-
ket készítette Bodor Miklós, Fábryné Szalatnyay Judit. 1/1.
köt. 1660–1873. 1/2. köt. 1660–1873. 2/1. köt. 1873–1949. 2/2.
köt. 1873–1949. 3. köt. 1950–2000. Budapest, 2003. [Az eb-
ben szereplő azonosító számot a térképeknél is feltüntet-
jük. A kiadvány a BFL-ben őrzött térképek digitális felvéte-
leivel együtt elektronikus dokumentumban is kutatható:
Budapest régi térképei. Az összeállítást készítette Fabó Beáta.
DVD-ROM. I–IV. rész. Budapest, 2005–2006, ill. online a
BFL honlapjáról elérhető adatbázisban: http://archivpor-
tal.arcanum.hu/lear/opt/a130323.htm?v=pdf&a=start (A
látogatás ideje 2014. szeptember 5.)]
Budapest templomai 2006 Budapest templomai. Rákosmente XVII. kerület. Összeáll. a Bu-
dapesti Városvédő Egyesület Templomtörténeti csoportja.
174
Az ismertetéseket írták Fabó Beáta, Kovács Mária, Mayer

László, Mayerné Lendváry Mária, Millisits Máté, Székely
Imre. Budapest, [2006] (Budapesti Városvédő Egyesület,
Templomtörténeti sorozat V.).
Buskó 2001 Buskó Tibor László: A centrum-periféria relációk Budapest
és Rákosvidék között (1872–1990) avagy egy integrációs fo-
lyamat tanulságai. Tér és Társadalom 15 (2001), 3–4. sz., 125–146.
Debnár 2014 Debnár László: Rákoshegy a magyar hírügynökségek hí-
reiben. Rákosmenti Múzeumi Estek 9(2014), 2. sz., 5–9.
Dohány–Falus 1987 Dohány Zoltán–Falus György: Rákoshegy 1944. Regény.
Szerk. Varga Pál. Budapest, 1987 (Határőrök kiskönyvtá-
ra).
Dóka 2012 Dóka Klára: Rákoshegy, Lisieux-i Szent Teréz plébánia. Rá-
kosmenti Múzeumi Estek 7(2012), 1. sz., 5–8.
Dombóvári–Dallos II. Dombóvári Antal–Dallos Zsuzsanna: A XVII. kerület törté-
nete. Segédanyag a XVII. kerület helytörténetének tanításához.
II. köt. (1849–1939). [Budapest], 1994.
Dombóvári 2003 Dombóvári Antal: Orvoslás a Rákosmentén. Egészségügy a
XVII. kerület elődközségeiben. Budapest, 2003 (Rákosmenti
helytörténeti füzetek I/1.).
Dombóvári 2007 Dombóvári Antal: Rákosliget története 1907–1950. Budapest,
2007 (Rákosmenti helytörténeti füzetek V/1.).
Értékeink a Rákosmentén I. Értékeink a Rákosmentén I. – Rákosmente oktatási-nevelési in-
tézményei. Budapest, 2010.
Értesítő 1896 Értesítő. A felsőrákoskeresztúri telepegyesület hivatalos
közlönye 1(1896).
Értesítő 1931–1942 [A rákoskeresztúri m. kir. polgári fiú- és leányiskola értesítője.]
Cegléd, 1931–1942.
Feitl 2010 Feitl István: „Úgyis az lesz, amit mi akarunk” – tanácsvá-
lasztások 1956 előtt. In: Önkormányzati választások Budapes-
ten 1867–2010. Szerk. Feitl István, Ignácz Károly. Buda-
pest, 2010, 170–193.
Forró 2010 Forró Katalin: Helyhatósági választások az 1950-ben Buda-
pesthez csatolt településeken, 1920–1940. In: Önkormányza-
ti választások Budapesten 1867–2010. Szerk. Feitl István, Ig-
nácz Károly, Budapest, 2010, 130–151.
Frühwirth 1921 (1992) Frühwirth Mátyás nemzetgyűlési felszólamlása a fővárosi
lakáshelyzetről, 1921. június 7. In: Így éltünk Pannóniában.
Szerk. Léderer Pál. Budapest, 1992, 126–129.
Gergely 1992 Gergely András: Budapesti lakásviszonyok. In: Így éltünk

Pannóniában. Szerk. Léderer Pál. Budapest, 1992, 45–58.
Gyalay 1997 Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon.
2., bőv. kiad. 1–2. köt. Budapest, 1997.
Gyöngyössy 2005 Gyöngyössy Márton: Országgyűlési és önkormányzati válasz-
tások Rákosmentén (1920–1944). Budapest, 2005 (Rákosmen-
ti helytörténeti füzetek III/1.).
Haltenberger 1947 Haltenberger Mihály: Nagy-Budapest falvai. Városi Szemle
33(1947), 7–8. sz., 425–448.
Hírhozó Hírhozó. A XVII. kerületi Önkormányzat értesítője 1–17–
(1991–2007–).
Hódos 2006 Hódos Mária: Kétezren voltak. [Budapest], 2006.
Hubai 2010 Hubai László: A demokrácia főpróbája – 1945. In: Önkor-
mányzati választások Budapesten 1867–2010. Szerk. Feitl Ist-
ván, Ignácz Károly. Budapest, 2010, 152–169.
Ipartestület 1939 A Rákoskeresztúr és Környéke Általános Ipartestület II.-
(XXXVI.) jelentése az 1939. évi rendes közgyűlés elé. Rákoske-
resztúr, 1939.
Ipartestület 1941 A Rákoskeresztúr és Környéke Általános Ipartestület IV.-
(XXXVIII.) jelentése az 1941. évi rendes közgyűlés elé. Rákos-
keresztúr, 1941.
Ipartestület 1943 A Rákoskeresztúr és Környéke Általános Ipartestület VI.-(XL.)
jelentése az 1943. évi rendes közgyűlés elé. Rákoskeresztúr,
1943.
Katholikus Értesítő Katholikus Értesítő. A rákoskeresztúri és rákoshegyi egyház-
községek körlevele 1–5(1934–1938).
Kósa 2006 Kósa Pál: A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházköség történe-
te. Budapest, 2006.
Kovács 1978 Kovács I. Gábor: Az értelmiségi keresetek változása (1920–
1975). In: Értelmiségiek, diplomások, szellemi munkások. Szo-
ciológiai tanulmányok. Szerk. Huszár Tibor. Budapest, 1978,
227–260.
Kulcsár 1980 Kulcsár Kálmán: A mai magyar társadalom. Budapest, 1980.
László 2008 László Gábor: Választások a Rákosmentén, 1939-1947. Kéz-
irat. Budapest, 2008.
Lovas 2003 Lovas Gyula: A bakterház. Budapest, 2003 (Vasúthistória
könyvek).
Magyar futball www.magyarfutball.hu (A letöltés ideje: 2014. augusztus
8.).
176
Mo. tört. 8/I. Magyarország története tíz kötetben. Főszerk. Pach Zsigmond
Pál. 8. köt. Magyarország története 1918–1919, 1919–1945. Fő-
szerk. Ránki György, szerk. Hajdu Tibor, Tilkovszky Ló-
ránt. I. félkötet. 3., jav. kiad. Budapest, 1984.
MRT Magyarországi Rendeletek Tára 1–79(1867–1945).
Magyary 1938 Magyary Zoltán: A magyar várospolitika alapvetése. In: A mai
magyar város. Az 1938. évi közigazgatási továbbképző tanfolyam
előadásai. Szerk. Mártonffy Károly. Budapest, 1938 (A kor-
szerű közszolgálat útja 8.).
Magyary 1942 Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. Budapest, 1942.
Majdán 2001 Majdán János: Modernizáció – vasút – társadalom: tanulmá-
nyok a vasútépítések hatásáról a XIX–XX. században. Pécs,
2001.
Makkai 1942 Makkai János: Urambátyám országa: középosztályunk illem-
rendszerének és társadalmi viselkedésének szociográfiája. Buda-
pest, 1942.
Marton 2012 Marton Ádám: Infláció, fogyasztói árak Magyarországon a
második világháború után. I. (1945–1968). Statisztikai Szem-
le 90(2012), 5. sz., 373–393.
Melly 1936 Melly József: Nagy-Budapest közegészségügyi vonatkozásban.
Budapest, 1936 (Statisztikai közlemények 79/2.).
Millisits 2006 Millisits Máté: A budapesti református egyházközségek.
In: Reformátusok Budapesten. Tanulmányok a magyar főváros
reformátusságáról. Szerk. Kósa László. 1. köt. Budapest,
2006, 303–465.
Millisits 2007a Millisits Máté: Református harangok az Erdős Renée Ház
„Egyházak a Rákosmentén” című időszaki kiállításán. Rá-
Millisits 2007b Millisits Máté: Harangok a rákoshegyi templomokban. Rá-
Millisits 2012 Millisits Máté: A Budapest-Rákoshegyi Református Egy-
házközség rövid története. Rákosmenti Múzeumi Estek
7(2012), 1. sz., 9.
Mo. címtára 1926/1927 Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára.
Ungarns Adressbuch für Handel, Industrie, Gewerbe und Land-
wirtschaft. 2. kiad. Kiadja a Rudolf Mosse Berlini cég Ma-
gyarországi Képviselete Rt. Budapest, 1926–1927.
Mo. címtára 1931 Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára.
Ungarns Adressbuch für Handel, Industrie, Gewerbe und Land-
wirtschaft. 3., hivatalos adatok alapján összeállított kiad.

Kiadja a Rudolf Mosse Berlini cég Magyarországi Képvise-
lete Rt. Budapest, 1931.
Mozolovszky 1934 Mozolovszky Sándor: Nagy-Budapest népességének foglalko-
zási megoszlása 1930-ban és az ingaszerű vándormozgalom.
Mozolovszky 1938 Mozolovszky Sándor: Nagy-Budapest lakóházai. Budapest,
1938.
MTörvTár 1884–1886 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. Millenniumi em-
lékkiadás. Szerk. Márkus Dezső. 1884–1886. évi törvényczik-
kek. Budapest, 1897.
MTörvTár 1892–1893 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. Millenniumi em-
lékkiadás. Szerk. Márkus Dezső. 1892–1893. évi törvényczik-
kek. Budapest, 1897.
MTörvTár 1925 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1925. évi törvény-
czikkek. Jegyzetekkel ellátta Térfy Gyula. Budapest, 1926.
MTörvTár 1929 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1929. évi törvény-
cikkek. Jegyzetekkel ellátták Degré Miklós, Várady-Brenner
Alajos. Budapest, 1930.
L. Nagy 1997 L. Nagy Zsuzsa: A haszonból élő kispolgár. Kisiparosok és kiske-
reskedők a két világháború közötti Magyarországon. Debrecen,
1997 (Történelmi Figyelő 5.).
Németh 1988 Németh László: A Medve utcai polgári. [Pécs], 1988 (Pannó-
nia könyvek).
Népszámlálás 2001 www.nepszamlalas2001.hu (A letöltés ideje: 2014. augusz-
tus 8.).
Pesty 1984 Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából. Pest-Pilis-Solt vármegye
és kiegészítések. Kiad. Bognár András, jegyz. Horváth Lajos,
közreműködött Kabai Ilona, Ládi László. Szentendre, 1984
(Pest megyei téka 6.).
Pokol 2011 Pokol Béla: Társadalomtudományi trilógia. Szociológiaelmélet,
jogelmélet, politikaelmélet. Internetes előadások. 2., változatlan
kiad. Budapest, 2011.
PPSKk címtár III, V Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és
címtára. Főszerk. F. Szabó Géza, szerk. Gyulay Sándor, Rexa
Dezső, Szathmáry István. Harmadik körzet. [Pestkörnyéki vá-
rosok ismertetője.] Ötödik körzet. [Északkeleti körzet ismerte-
tője.] Budapest, [1931] (A vármegyék országos címtára).
Puzsár 2008 Puzsár Imre: Budapest XVII. kerület (Rákoscsaba, Rákoskeresz-
178
túr, Rákoshegy, Rákosliget) története 1950-ig. Rákoscsaba törté-

nete 1950-ig, különös tekintettel a kül- és belterületek alakulásá-
ra. Szakdolgozat, ELTE BTK, Budapest, 2008.
Puzsár–Ádám 2013 Puzsár Imre–Ádám Ferenc: Rákoskeresztúr politika-, tár-
sadalom- és gazdaságtörténete az újratelepüléstől a város-
egyesítésig. In: Rákoskeresztúr története. Szerk. Ádám Fe-
renc. Budapest, 2013, 25–77.
Rákoshegyi Szemle Rákoshegyi Szemle. Rákosvidéki hetilap 1(1931).
Rákosi Hírlap Rákosi Hírlap. Politikai hetilap 1–6(1939–1944).
Rákosi Szántó Rákosi Szántó. A cinkotai választókerület keresztény nemzeti
pártjának lapja 1–18(1920–1938).
Rákoskeresztúr Rákoskeresztúr. Helyi érdekű társadalmi értesítő 1(1897).
Rákoskeresztúr és Vidéke Rákoskeresztúr és Vidéke. Társadalmi és közgazdasági közlöny.
1–2(1903–1904)
Reitinger 2013 Reitinger Ildikó: Mozgó, mozi, filmszínház a Jókai utcában.
Rákosmenti Múzeumi Estek 8(2013), 3–4. sz., 3–6.
Ruisz 1948 Ruisz Rezső: Budapest ingavándorforgalma. Budapest, 1948.
Sinkovicsné 1958 Sinkovics Istvánné Kalina Julianna: Rákoskeresztúr. Buda-
pest, 1958 (Tanulmányok Budapest néprajzából I.).
Sinkovicsné 1988 Sinkovicsné Kalina Julianna: Rákoskeresztúr belső emlékei és
földrajzi dűlőnevei. Budapest, 1988.
Szabályrendelet 1911 Rákoskeresztúr község vízvezetéki szabályrendelete. Rákosliget,
Boros Nyomda, 1911, 27p. [FSZEK B 614/859.]
Szánthó 1912 Szánthó Géza: Rákoscsaba község leírása – Régi és újkori ismer-
tetése. Rákoscsaba, 1912. (Reprint: Budapest, 1996.)
Szél 1939 Szél Tivadar: Nagy-Budapest népmozgalma. Budapest, 1939
(Statisztikai közlemények 91/2.).
Szendy 1942 Szendy Károly: Tanulmány Nagy-Budapest megalkotásának
előfeltételeiről és lehetőségeiről, 1870–1930. Budapest, 1942.
Szigeti 1934 Szigeti Gyula: Nagy-Budapest terve pénzügyi vonatkozásban
az érdekelt városok és községek háztartási előirányzatai alapján.
Tattay 1940 Tattay Pál: Műszaki városkép. [Előadás az 1940. évi közigaz-
gatási továbbképző tanfolyamon.] Budapest, 1940.
Thirring 1935 Thirring Lajos: Nagy-Budapest népessége. Budapest, 1935
(Statisztikai közlemények 78/1.).
Tisza 1995 Tisza István: A magyar állami és magán vasúttársaságok
kialakulása 1847 és 1875 között. In: Magyar vasúttörténet.
Főszerk. Kovács László. 1. köt. A kezdetektől 1875-ig. Buda-

pest, 1995, 82–104.
TV vetélkedő 1969 TV vetélkedő segédkönyve 1969. április. Kiadja a a XVII. kerü-
leti Tanács V. B., Hazafias Népfront és Rákosmenti Helytör-
téneti Bizottság. Az adatgyűjteményt összeállították a Dó-
zsa György Művelődési Házban működő Rákosmenti
Helytörténeti Bizottság adatgyűjtő és adatfeldolgozó szak-
csoportjainak tagjai. Kézirat. Budapest, 1969.
Utasi 1996 Utasi Ágnes: A 30-as évek elit családjainak státuszregene-
rációs stratégiái. In: Kisvárosi elit. Szerk. Utasi Ágnes, A.
Gergely András, Becskeházi Attila. Budapest, 1996, 19–103.
Valló 2010 Valló Judit: Belbudai modern bérházak és lakóik az 1930-as
években. Tanulmányok Budapest múltjából 35(2011), 279–306.
Vargha 1931 Vargha Zoltán: Gróf Vigyázó Sándorné, báró Podmaniczky
Zsuzsanna (1838–1923) életrajza. Budapest, 1931.
Vargha 1933 Vargha Zoltán: Báró Podmaniczky János (1786–1883) életrajza.
H. n., 1933.
Voit 1993 Voit Pál: Régi magyar otthonok. Az 1943-as kiadás bővített
változata. Szerk. Sturcz János. Budapest, 1993.
Zsemley 1938 Rákospalota és Rákosvidék. Szerk. Zsemley Oszkár. Budapest,
1938 (Magyar városok és vármegyék monográfiája XXIV.).
180 PUZSÁR IMRE
Adattár I.
Rákoshegy nagyközség vezetői és
képviselő-testülete, 1921–1949
(Puzsár Imre)
A jegyzék összeállítása a Budapest Főváros Levéltárában őrzött két legfontosabb iratso-

rozat, az 1923–1949 közötti képviselőtestületi jegyzőkönyvek (BFL V.712.a., tíz kötet),
illetve az 1922–1939 közötti időszakból fennmaradt tanácsülési jegyzőkönyvek (BFL
V.712.b., két kötet) alapján történt, ezekre külön nem hivatkozunk. Az 1945–1950 közötti
időszakra, a Nemzeti Bizottságok és Népfrontbizottságok tagjaira egy levéltári forrásokon
alapuló, jól használható adattár is rendelkezésre áll, ezért adatainkat tudtuk ellenőrizni.1
Az archontológiát a források által megszabott rendben az önkormányzati képviseleti cik-
lusok, időszakok szerint csoportosítottuk. Így, bár a jegyzék terjedelmesebb, a községi
közgyűlés szavazati joggal bíró tagjainak: az elöljáróságnak és a képviselő-testület tagsá-
gának összetétele nyomon követhető.2 A ciklusokon belül előbb az elöljáróságot soroljuk
fel betűrendben, majd a választott képviselőket és pótképviselőket, végül a virilis képvi-
selőket és pótképviselőket adójuk nagyságának csökkenő sorrendjében (az összegek
nem álltak minden esetben rendelkezésünkre.) Mivel a képviselő-testület felét három
évente választották hat évre, ezért a hároméves ciklusok személyei között átfedések van-
nak, ilyenkor több esetben az előző ciklusnál szerepelnek a következőre is érvényes ada-
tok. 1945 után előbb a képviselő-testületeket, ezután a Nemzeti Bizottság tagjait veszzük
számba. A forrásokban szereplő névalakok pontosságát több esetben nem volt alkal-
munk leellenőrizni. A rákoshegyi vezetők és képviselők részletes személyi adattárának
összeállítása a jövő feladata. Jegyzékünk végén a nagyközség élethosszig választott tiszt-
ségviselőit (főjegyző és orvos) tüntettük fel. (A szerk.)
Rövidítések FKgP – Független Kisgazdapárt P – pengő

K – korona SzDP – Szociáldemokrata Párt
megb. – megbízott, megbízottja (virilis képviselőnek) SzSz – Szabad Szakszervezet
MKP – Magyar Kommunista Párt NPP – Nemzeti Parasztpárt
(2x) – kétszeres érték (a vagyoni cenzus számításánál)
1
BKN I–II. Erre a munkára az 1945 utáni időszakban a személyek első előfordulásakor hivatkozunk, akkor is,
ha az adott személy esetleg már korábban is szerepelt a képviselők között (pl. Szendi Bertalan), mivel az efféle
esetek száma minimális. A II. világháborút követő időszakra lásd még: BFL XVII.44. Rákosligeti Nemzeti
Bizottság iratai, 1. kisdoboz, jegyzőkönyv, 1944–1949. Erre sem hivatkozunk külön.
2
A nagyközségi szervezet bemutatását lásd a Puzsár Imre által írt fejezetben! (A szerk.)
RÁKOSHEGY NAGYKÖZSÉG VEZETŐI ÉS KÉPVISELŐ-TESTÜLETE, 1921–1949 181
Rákoshegy nagyközség elöljárósága és képviselő-testülete
1921–1922 tisztújítás: 1921. december 30.

bíró: báji Patay András
törvénybíró: Kurucsó Gergely
pénztárnok: Schleisz János
közgyám: Székely László
esküdtek: Bazala Gyula
Kalocsay Mihály3
Kovács Ede
Mártha Sándor
Porszász Pál
Schwendtner Mihály
választás: 1921. december 27.

választott képviselők: Kádé Károly
Krausz Sándor
Kurcz Lipót
Moóri István
Pálya Miklós
Sándor József
Szabó János
Szelle Andor
Szeleczky Illés
Szilágyi Boldizsár
választott pótképviselők: Mérő Lipót
Mitrovátz Adolf
Wagner Gyula
virilis képviselők (1921): Fuchs Géza 2424 K (2x)
Záborszky Ernő 1928 K
Szegedy Albert 1325 K
Fuchs Ármin 1180 K (2x)
Kalocsay Mihály4 1175 K
Molnár Aladár 1026 K (2x)
Braun Mór 932 K
3
Eredetileg virilis képviselő (lásd alább), később választják meg esküdtnek.
4
Esküdtté választásáig.
182 PUZSÁR IMRE
Bohnyevitz József 768 K

Salzberger Adolf 760 K
Dr. Nagy Dezső 704 K (2x)
virilis pótképviselők: Dr. Unger Béla5 672 K (2x)
Hackl N. Lajos 664 K (2x)
báji Patay András6 657 K
1922–1925 tisztújítás: 1922. szeptember 15.

törvénybíró: Kurucsó Gergely
pénztárnok: Schleisz János (1922–1924†)
Dohy Mihály (1924. szept. 24–1925)
közgyám: Székely László
Kalocsay Mihály
Kovács Ede
Porszász Pál
Schwendtner Mihály
Szeleczky Illés
választás: 1922. szeptember 11.

választott képviselők: Dirnfeld Sándor
Fejes Imre
Kurcz Lipót (1925. szept. 11-ig)10
Márta Sándor11
Moóri István (1925. szept. 11-ig)12
Pálya Miklós (1925. szept. 11-ig)13
Sándor József
Szabó János (†1924. febr. 26.)14
5
Kalocsay Mihály helyére hívták be. PML IV.408.b., 18170/1924.
6
PML IV.427.b., 3803/1922. Bíró volta miatt ennek csak elvi jelentősége volt.
7
8
1923-ban lemondott: PML IV.427.b., 6372/1923., de minden bizonnyal elutasították, így hivatalban maradt.
9
Schleisz János helyére választották meg.
10
Ekkor sorsolással kiléptették.
11
1925-ben már nem képviselő.
12
13
14
Helyére Wagner Gyulát hívták be (lásd alább).
Szelle Andor (1925. szept. 11-ig)15

Szilágyi Boldizsár16
választott pótképviselők: Krausz Sándor17
Mérő Lipót18
Wagner Gyula19
virilis képviselők (1922): Bazala Gyula
Bochnyevitz József
Kalocsay Mihály
Kovács Ede
Kurucsó Gergely
Molnár Aladár
Dr. Nagy Dezső
báji Patay András
Porszász Pál
Schlein János
Schwendtner Mihály
Székely László
Záborszky Ernő
virilis képviselők (1923): Gretzmacher Jenő (†1923. júl. 16.)
Szegedy Albert (†1923. dec. 4.)
Záborszky Ernő
virilis képviselők (1924): Fuchs Géza 279582 K (2x)
Fuchs Ármin (†1924. máj. 30.) 131180 K (2x)
Záborszky Ernő 35104 K
Dr. Nagy Dezső 12724 K (2x)
Molnár Aladár 11516 K (2x)
Bochnyevitz József 8419 K
özv. Mayer Adolfné
megb. Salgó Ernő 5814 K
özv. Szoyer Zsigmondné
megb. Dr. Molnár Gyula 4802 K
Berencsy Károly 4174 K
Dr. Unger Béla elöljáró 3864 K (2x)
15
16
1925-ben már nem képviselő.
17
Később behívták képviselőnek. BFL V.712.a:1, 89/1925. kgy. és 1798/1925. kig. számú ügyirat.
18
Később képviselő, majd 1925. szept. 11-én sorsolással kiléptették.
19
Később behívták képviselőnek Szabó János helyére. PML IV.427.b., 8055/1922.
184 PUZSÁR IMRE
virilis pótképviselők: özv. Gerő Nándorné

megb. Takáts Pál20 3765 K
Kozma Viktor 3501 K
Németh József21 2820 K
1925–1928 tisztújítás: 1925. október 14.

bíró: báji Patay András22
törvénybíró: Moóri István (1926-ig)
Wiesinger János (1927-től)23
pénztárnok: Kurucsó Gergely
közgyám: Székely László24
Dohy Mihály
Kovács Ede
Porszász Pál
Schwendtner Mihály
Szeleczky Illés
választás: 1925. szeptember 30.

választott képviselők: Kozma Viktor25
Kurz Lipót
Dr. Nagy Dezső (1926. febr. 22-ig)26
Pálya Miklós
Szelle Andor
választott pótképviselők: Bauer Endre
Baueth Adolf (1926. febr. 22-ig)27
virilis képviselők (1925): Salzberger Adolf28
Záborszky Ernő
20
Őt később Fuchs Ármin helyére hívták be.
21
PML, IV.427.b., 6260/1924.
22
1928. máj. 24-én lemondott, de elutasították; 1928. május 15-től aug. elejéig egészségi állapota miatt
szabadságon volt. BFL IV.402.a., 9284/1928.
23
BFL IV.402.a., 4690/1944.
24
1927. aug. 23-án lemondott, de ezt nem fogadták el.
25
BFL IV.402.a., 5277/1936.
26
Elköltözött, ezért lemondott.
27
Ekkor behívták képviselőnek Nagy Dezső helyére.
28
virilis pótképviselő (1925): Blázy János29

virilis képviselő (1926): Záborszky Ernő
virilis képviselő (1927): Záborszky Ernő (†1927. márc. 30.)
1928–1931 tisztújítás: 1928. október 23.

törvénybíró: Wiesinger János
közgyám: Puskás Sándor (1929. jan. 5-ig)31
esküdtek: Berényi János
Dohy Mihály
Moóri István
Porszász Pál
Vereb Lajos
Wagner Gyula
választás: 1928. október 15. és 18.

választott képviselők: Baueth Adolf (1929. ápr. 27-ig)32
Dirnfeld Sándor
Fejes Imre
Joó Károly (†1930 végén)33
Krausz Sándor
Tormay Dezső34
választott pótképviselők: Demeter Andor (1929. ápr. 27-ig)35
Komlódi Pál (1930. dec. 18–)36
virilis képviselők (1929): Puskás Sándor (1929. jan. 5-ig)37
Roszner Lajos
Braun Mór38
29
Később behívták képviselőnek Salzberger Adolf helyére. BFL V.712.a:1, 34/1925. kgy. és 763/1925. kig. számú
ügyirat.
30
1931. jún. 1–aug. 20. között betegszabadságon volt, Wiesinger János helyettesítette.
31
Ekkor lemondott.
32
Ekkor lemondott.
33
1930. dec. 18. előtt. Helyére Komlódi Pált hívták be (lásd alább).
34
1930. szept. 12-én lemondott, de nem fogadták el.
35
Ekkor behívták képviselőnek Baueth Adolf helyére.
36
Ekkor behívták képviselőnek Joó Károly helyére. BFL IV.402.a., 5277/1936.
37
Ekkor lemondott.
38
Rosznerrel együtt vlsz. 1929-ben voltak virilisek. PPSKk címtár III.
186 PUZSÁR IMRE
virilis pótképviselő: Rónai Mihály (1929. jan. 5-ig)39

virilis képviselő (1930): Kralovánszky Imre (†1930. ápr. 17.)40
1931–1934 tisztújítás: 1931. november 23.

közgyám: Puskás Sándor
esküdtek: Babják István
Orosz Ferenc
Rónai Mihály (1932. jan. 18-ig)41
Schöberl János
Szeleczky Illés
Szmilkó Ferenc
Vereb Lajos
Wagner Gyula
választás: 1931. november 17.

választott képviselő: Bauer Endre
Borszéky Ákos
Dr. Deutsch Miklós
Egyed József (†1932. dec. 10.)
Kovács József42
Kozma Viktor
Kurz Lipót43
Moóri István (1934 előttig)44
Pálya Miklós
Pisztory Zoltán
Porszász Pál
választott pótképviselők: Csáky Gyula45
Fedák Lajos (1932. dec. 27-ig)46
39
Ekkor behívták képviselőnek Puskás Sándor helyére.
40
Helyére Dr. Gerő Nándorné megbízottját hívták be.
41
Ekkor lemondott.
42
BFL IV.402.a., 5277/1936.
43
Valamikor 1934 és a következő ciklusban 1937 közötti időben megszűnt mandátuma, Sevcsik Antalt hívták be
helyette. (Lásd a következő időszakot!)
44
Legkésőbb 1934-ben megszűnt mandátuma, Csáky Gyulát hívták be helyette.
45
Feltüntetését indokolja, hogy később, 1936. febr. 26-án már behívottként szerepel. BFL IV.402.a., 5277/1936.
46
Ekkor behívták képviselőnek az elhunyt Egyed József helyére.
virilis képviselők (1932): Rónai Mihály (1932. jan. 18-ig)47

Szeleczky Illés (1932. jan. 18-ig)48
virilis pótképviselők (1932): Tallián János (1932. jan. 18-ig)49
özv. Kralovánszky Imréné
megb. Macskássy Lajos50

közgyám: Mészáros Gyula
esküdtek: Bödör Ferenc (1936. febr. 28–)52
Gál András
Hegyi Rezső53
Orosz Ferenc
Schiedl György
Steininger Ferdinánd
(id.) Szeleczky Illés (†1935. dec. 20.)54
Tolvay Andor
Wagner Gyula
választás: 1934. november 24.

választott képviselők: Bácskai (Bauer) Endre
Dr. Deutsch Miklós (1936. júl. 17-ig)55
Dirnfeld Sándor (1939. szept. 15-ig)56
Hackl N. Lajos
Kajári (Krausz) Sándor
Kovács József
47
Ekkor lemondott.
48
Ekkor lemondott.
49
Behívták képviselőnek; ekkor lemondott.
50
Macskássyt azután Rónai Mihály helyére hívták be.
51
1937. febr. 12-én lemondott. Hálából elhatározták, hogy megfestetik a képét a közgyűlési terem falára, Piszto-
ry Zoltán lett a helyettes bíró 1937. ápr. 9-én. Patay azonban a továbbiakban is szerepel. Pisztory nyugalma-
zott kúriai bíró volt, így a helyettesítést rendben el tudta látni.
52
Szeleczky Illés helyére választották meg.
53
BFL IV.402.a., 5277/1936.
54
Esküjét betegsége miatt már nem is tudta letenni.
55
Ekkor lemondott.
56
A testületi tagok sorából a 7790/1939. ME. rendelet értelmében az 1939:IV. tc. 1. § alapján törölték izraelita
származása miatt; nem volt több behívható póttag.
188 PUZSÁR IMRE
Kurz Lipót (1934–1937)57

Marossy Kálmán58
Pisztory Zoltán59
Tormay Dezső
választott pótképviselők: Mühlbauer Lajos (1936. júl. 17-ig)60
Sefcsik Antal (1934–1937 közöttig)61
virilis képviselők (1936): Dr. Schultz Ernő
Dr. Reismann Ödön
Hajnal Dezső
Braun Mór
[Gy.] Deák János
Dr. Puky Gyula
Aulitzky Ottó
Márta Ferenc
Macskássy Lajos
Reszner Lajos
Lengyel Endre
Komlódi Lajos
Márton Endre
Dr. Meluzsin János
Füzesi József
Braun József

Schiedl György esküdt (1939. okt. 18–dec. 11.)63
Weinberger Ferenc
közgyám: Borszéky Ákos
57
Vagy még az előző ciklus végén 1934-ben, de 1937 előtt megszűnt mandátuma.
58
1940. okt. 25-én lemondott, de nem fogadták el.
59
Báji Patay Andrást (lásd feljebb) helyettesítette 1934. ápr. 9-től a ciklus novemberi végéig.
60
Ekkor behívták képviselőnek Deutsch Miklós helyére. BFL V.712.a:9, 157/1936. kgy. és 4714/1936. kig. számú
ügy, 24. és IV.402.a., 5277/1936.
61
1934–1937 közötti időszakban behívták képviselőnek Kurz Lipót helyére. BFL IV.402.a., 2227/1939.
62
1940. jan. 27–márc. 10. között betegszabadságon volt, Wiesinger János helyettesítette.
63
Kurucsó betegsége idejére, ideiglenesen helyettesített.
esküdtek: Bödör Ferenc64

Gaál András (1939. szept. 15-ig)65
Gönczi Lajos
Hegyi Rezső
Dr. Litteczky Lajos (1939. szept. 15–)66
Mészáros Gyula
Schiedl György
Sevcsik Antal
Tolvay Andor
választás: 1937. november 24. és 27.67

választott képviselők
(I. vál. ker.): Csenky Sándor
báji Patay András (1941. dec. 9-ig)68
Porszász Pál (1941. máj. 30-ig)69
(II. vál. ker.): Csáky Gyula
vitéz Faragó László (1941. dec. 9-ig)70
Fedák Lajos
Mühlbauer Lajos (1940. nov. 27-ig)71
Pálya Miklós
vál. pótképviselők
(I. vál. ker.): Tóth Iván72
(II. vál. ker.): Szendi Bertalan (1940. aug. 9-ig)73
virilis képviselők (1937): Dr. Schultz Ernő
Dr. Reismann Ödön
Braun Mór
Hajnal Dezső
Lengyel Endre
64
BFL IV.402.a., 6209/1942.
65
66
Gaál András helyére választották meg.
67
A 6 évre választott képviselők esetében a póttagokra lásd a következő, 1940 (1941)–1943. éveket is!
68
Mivel bíró is volt, ekkor Csurgay Bélát hívták be helyette.
69
Ekkor lemondott. Nem volt behívható póttag; 1941. dec. 9-én Szentgyörgyi Zoltánt hívták be helyette.
70
A következő ciklus elején elköltözött, ezért lemondott.
71
A ciklus végén esküdtté választották, helyette Bödör Ferencet hívták be a megismételt választás után 1941.
dec. 9-én. (Lásd ott is!)
72
Később hívták be.
73
Ekkor behívták képviselőnek a még korábban kizárt Dirnfeld Sándor helyére.
190 PUZSÁR IMRE
[Gy.] Deák János

Márta Ferenc
Dr. Puky Gyula
Tandlich Kálmánné Janka
megb. Macskássy Lajos
Aulitzky Ottó
Márton Endre
Dr. Meluzsin János
özv. Kalocsay Mihályné megb. Rádly László
Klein József
Erdős Renée megb. Löffler Artúr
Hajagos Andor74
virilis pótképviselő: Braun József
virilis képviselő (1939): Hajnal Dezső

közgyám: Borszéky Ákos (1940. dec. 18.)75
Mühlbauer Lajos, helyettes (1941. jan. 30–jún. 26.)
esküdtek: Bereczky Antal
Fodor József
Goór József
Gönczi Lajos (1941. jún. 13-ig)76
Hegyi Rezső
Dr. Litteczky Lajos
Mészáros Gyula
Mühlbauer Lajos
Schiedl György
Tolvay Andor
74
BFL IV.402.a., 2227/1939.
75
Kolozsvárra való távozása miatt lemondott; ezt csak 1941. jan. 30-án vették tudomásul.
76
Ekkor lemondott; nem helyettesítették.
megismételt tisztújítás: 1941. június 26.

közgyám: Pisztory Zoltán, választott
(1941. jún. 26–okt. 10.)78
Skolnik János
(1941. okt. 10./1942. szept. 9–1943. nov. 25.)79
Fodor József
Goór József
Hegyi Rezső
Dr. Litteczky Lajos
Mészáros Gyula
Mühlbauer Lajos
Schiedl György
Tolvay Andor (†1942)
választás: 1940. november

választott képviselők: Bácskai Endre
Hackl N. Lajos
Ivánkay József
Kovács József (1941. jan. 1-ig)80
Marossy Kálmán
Pisztory Zoltán
Szendi Bertalan81
Tóth Iván
77
1942. jún. 1–21. között, majd 1943. máj. 11–25. között szabadságon volt, Wiesinger János helyettesítette.
78
A választást idős volta miatt nem fogadta el. Okt. 10-én lemondott.
79
Helyettesként 1941. okt. 10–1942. szept. 9. között, amikor ténylegesen megválasztották. BFL IV.402.a.,
6209/1942. Virilis képviselői helyére csak 1943. ápr. 14-én hívták be Marschalkó Gyulát.
80
E hatállyal mondott be. Ekkor már nem volt behívható póttag.
81
1940. aug. 9. óta már behívott képviselő volt.
192 PUZSÁR IMRE
megismételt választás: 1941. június 20.

választott képviselők: Dr. Bedő József
Buzgó Dénes
Dávid Gábor
Győrfy [Györffy] János (csak 3 évre)
vitéz Hajdu Géza
Jónás László82
Machács [=Macskássy] Lajos
Nagy László83
Szemess István
Szendi Bertalan (csak 3 évre)
Tóth Iván
ifj. Virág József
választott póttagok: Bödör Ferenc (1941. dec. 9-ig)84
Csurgay Béla (1941. dec. 9-ig)85
Somogyi Gyula (1941. dec. 9-ig)86
Szabó Ferenc
Szentgyörgyi Zoltán (1941. dec. 9-ig)87
virilis képviselők (1940): Dr. Puky Gyula
Molnár Aladár
Tandi Sándor
Bozzay Zoltán
Rádly László
virilis képviselők (1941): Lengyel Endre
Kovács Béla
Gy. Deák János
id. Márta Ferenc
Dr. Puky Gyula
özv. Aulitzky Ottóné megb. Hajagos Andor
báji Patay András88
82
Mivel a nyilas listán választották meg tudta és akarata ellenére, 1942. márc. 6-án lemondott, de nem fogadták
el.
83
Mivel tűzoltó alparancsnok, összeférhetetlenség miatt képviselőségétől meg kell válnia 1943. dec. 28-án, de
nem volt kit behívni helyette.
84
Ekkor behívták képviselőnek az előző ciklusban már megválasztott Mühlbauer Lajos helyére.
85
Ekkor behívták képviselőnek az előző ciklusban már megválasztott báji Patay András helyére.
86
Ekkor behívták képviselőnek az előző ciklusban már megválasztott vitéz Faragó László helyére.
87
Ekkor behívták képviselőnek az előző ciklusban már megválasztott Porszász Pál helyére.
88
Mivel bíró is volt, 1941. dec. 9-én Karácsonyi Pált hívták be helyette.
özv. Kalocsay Mihályné

megb. lovag Kriegs-Au Ottó György
Bozzay Zoltán
Orsos Imre megb. Libik Zsigmond
Dr. Meluzsin János
Elek János megb. Bock Endre
özv. Grams Dezsőné megb. ifj. Fojtovics Antal
Tandi Sándor
Horváth Varga Mátyás
Machula Zoltán megb. Marschalkó Gyula
id. Molnár Aladár
Skolnik János
Dr. Hirth Géza
özv. Bochnyervitz Józsefné megb. Rádly László
virilis pótképviselők: Karácsonyi Pál (1941. dec. 9-ig)89
ifj. Molnár Aladár90
özv. Tallián Jánosné
Lukács István
Ahrenberger Nándorné
virilis képviselők (1942): id. Molnár Aladár 1918,22 P
Lengyel Endre 1883,16 P
Kovács Mihály 1614,06 P
Dr. Puky Gyula (†1942 tavasz)91 1171,48 P
Gy. Deák János 1065,80 P
özv. Grams Rezsőné
megb. Rádly László 1027,73 P
id. Márta Ferenc 948,35 P
Kovács Béla 536,27 P
özv. Aulitzky Ottóné
megb. Tormay Andor 749,98 P
Bozzay Zoltán 745,54 P
Baán László 694,29 P
Dr. Meluzsin János 690,54 P
megb. Marschalkó Gyula 669,29 P
89
Ekkor behívták virilis képviselőnek báji Patay András helyére.
90
Később behívták.
91
Helyére Lukács Istvánt hívták be.
194 PUZSÁR IMRE
Skolnik János, közgyám 657,44 P

Füzesi József 632,89 P
Boros Imre megb. vitéz Varga Alajos 626,77 P
Dr. Hirt Géza 584,08 P
Horváth Varga Mátyás 574,54 P
Karácsonyi Pál 551,10 P
Hajagos Andor 546,23 P
Verbászy István 525,25 P
virilis pótképviselők: Tormay Andor 514,48 P
Mitrovátz Miklós 484,15 P
Vizy Béla 477,87 P
Lukács István (1942. máj. 6-ig)92 452,83 P
Dr. Tóth Zsigmond 436,96 P
báji Patay András93 413,17 P

bíró: báji Patay András (1944. ápr. 28-ig)94
id. Molnár Aladár (1944. aug. 1795–1945. ápr. 25.96)
pénztárnok: Nagy László
közgyám: Krovina József (1944. febr. 23-ig)97
Németh László, helyettes (1944. február 23.–)
Bödör Ferenc
Fodor József
Goór József
Kovács József
Dr. Litteczky Lajos
Németh László (1944. febr. 23-ig)
Szigetvári Pál
92
Ekkor behívták virilis képviselőnek Puky Gyula helyére.
93
BFL IV.402.a., 20627/1941.
94
Ekkor lemondott, ezt elfogadták.
95
Gyöngyössy 2005, 56. Addig a bíró feladatát Wiesinger János látta el.
96
Utóbbi napon ő is lemondott. Lásd még BKN II. 142.
97
Ekkor lemondott reumára való hivatkozással. Ugyanaznaptól Németh László esküdttel helyettesítették.
választott képviselők: Bíró József (1944. febr. 23-ig)98

Bödör Ferenc (1943. dec. 28-ig)99
Csáky Gyula
Csenky Sándor
Fedák Lajos
Pálya Miklós
Somogyi Gyula
Szendi Bertalan
Szentgyörgyi Zoltán
választott pótképviselő: Szabó Ferenc (1943. dec. 28-ig)100
virilis képviselők (1943): id. Molnár Aladár 931,98 P (2x)
báji Patay András (1943. ápr. 14-ig)101984,60 P
Dr. Meluzsin János 845,22 P
Bozzay Zoltán 829,80 P
Skolnik János (1943. ápr. 14-ig)102 795,72 P
Borsos Imre 760,66 P
Czakó Béla 755,92 P
Horváth Varga Mátyás 731,71 P
Dr. Hirth Géza 695,94 P
Verbászi István 646,05 P
özv. Kalocsay Mihályné 595,95 P
Tormay Andor 553,52 P
Gy. Deák János 258,12 P
Lengyel Endre 221,40 P (2x)
Vacsek Ilona 179,83 P
Füzesi József 34,87 P
Rádly László megb. 103
98
Ekkor esküdtté választották Németh László helyére.
99
Elöljáró volta miatt lemondott, ekkor Szabó Ferencet hívták be helyette.
100
Ekkor behívták képviselőnek Bödör Ferenc helyére.
101
Bíró volta miatt lemondott. ekkor Lukács Istvánt hívták be helyette.
102
Ekkor Marschalkó Gyulát hívták be helyette.
103
Egyelőre nem tudjuk, kié.
196 PUZSÁR IMRE
virilis pótképviselők: Lukács István (1943. ápr. 14-ig)104 499,46 P

özv. Szeleczky Illésné
megb. Marschalkó Gyula
(1943. ápr. 14-ig)105 489,03 P
Szentgyörgyi Zoltán 485,92 P
Riffer Pál 403,90 P
Baán László 388,96 P106
virilis képviselők (1944): Lengyel Endre 2455,48 P (2x)
Molnár Aladár 2070,58 P (2x)
Gy. Deák János 1533,94 P (2x)
Vacsek Ilona megb. Füzesi Antal 980,75 P
Füzesy József 927,17 P
Skolnik János 924,70 P
Bozzay Zoltán 913,12 P (2x)
Dr. Meluzsin János 855,32 P (2x)
Horváth-Varga Mátyás 807,97 P
Boros Imre megb. Rádly László 732,97 P
Dr. Hirth Géza 707,62 P (2x)
Szentgyörgyi Zoltán
(1944. ápr. 28-ig)107 653,03 P
id. Tandi Sándor 647,06 P
megb. Schiedl György 605,06 P
Tormai Andor 553,52 P
özv. Somfai Jánosné
megb. Dr. Topán Elemér 537,13 P
104
Ekkor behívták virilis képviselőnek báji Patay András helyére.
105
Ekkor behívták virilis képviselőnek Skolnik János helyére.
106
BFL IV.402.a., 644/1943.
107
Ekkor lemondott virilis képviselői helyéről; helyére Dr. Czakó Zoltánt hívták be. Választott képviselői helyét
tartotta meg.
virilis pótképviselők (1944): Dr. Czakó Zoltán (1944. ápr. 28-ig)108 526,58 P
Lukács István 518,76 P
Buzgó Dénes 503,16 P
Dr. Radisics Elemér 487,12 P
Reinhardt József 452,54 P109
[1945 első hónapjaiban a csak a későbbi Rákoshegyi Nemzeti Bizottság, korábbi nevén a Rákoshe-
gyi Munkás- és Paraszttanács működött. Ennek szervezetét lásd lejjebb.]
1945. április–június
pénztárnok: Gy. Deák János110
közgyám: Németh László111
megalakulás: 1945. április 25.

képviselők: Ágoston Ferenc112
Baán László113
Bábel István114
Bácskai Endre korelnök115
Békési (Blau) József116
Bosánszky András117
Cséfán István118
Deák András119
Gy. Deák János
Gieber Károly120
Gönczi Lajos121
108
Ekkor behívták virilis képviselőnek Szentgyörgyi Zoltán helyére.
109
BFL IV.402.a., 97/1944.
110
BKN I. 52.
111
BFL IV.402.a., 160/1945., BKN I. 151.
112
BKN I. 18.
113
BKN II. 17.
114
BKN I. 22.
115
BKN II. 17.
116
BKN I. 30.
117
BKN II. 34.
118
BKN I. 45.
119
BKN II. 46.
120
BKN I. 77–78.
121
BKN II. 75.
198 PUZSÁR IMRE
Győrvári Vince122
Hanga Ferenc123
Harmath Gyula124
Havas (Hizsa) Pál125
Horváth Béla126
Jánosi Sándor127
Jávorszky Antal128
Kerekes Kálmán129
László (később Lukács) András130
Lanczmann Rezső131
Luczay Tivadar132
Manzel László133
Marschalkó Gyula134
Mihályfi János135
Olajos István136
Rákosi (Reichert) Miklós137
Reichl János138
Salgó Ernő139
Sárközy János140
Szabó István141
122
BKN II. 79.
123
BKN II. 84.
124
BKN II. 85.
125
BKN I. 87.
126
BKN I. 94.
127
BKN II. 97.
128
BKN II. 98.
129
BKN II. 107.
130
BKN I. 144–145.
131
BKN II. 125.
132
BKN II. 131.
133
BKN II. 134.
134
BKN II. 135.
135
BKN II. 140., de 252. Mihályffy névalakban szerepelteti.
136
BKN II. 155.
137
BKN II. 171.
138
BKN II. 171–172.
139
BKN I. 198.
140
BKN II. 178.
141
BKN I. 213. (a 2. helyen)
Szalontai (Szaller) János142

[Szekeres András]143
Takáts Károly144
Tomsits Károly145
Tóth B. István146
Vári Béla147
Várszegi István148
1945. június–november
[Az ekkor megválasztott elöljáróság 1949. dec. 31-ig hivatalban maradt, a Budapesthez való csato-
lásig csak képviselő-választást tartottak.]
tisztújítás: 1945. június 2.
bíró: Bácskai Endre (1949. jún. 21-ig)149
Kiss Árpádné (1949. jún. 21–)150
törvénybíró: Deák András (1948. szept. 1./okt. 18-ig)151
Uliczky Kálmán152 (1949. jún. 21–)153
pénztárnok: Gy. Deák János (1949. okt. 28.)154
Bíró József155 (1949. okt. 28–)
közgyám: Csath János156
esküdtek: Bíró József157
Goór József158
Kovács József159
142
BKN II. 193.
143
BKN II. 196. alapján; az adat bizonytalan.
144
BKN II. 204. Takács névalakban.
145
BKN II. 208.
146
BKN I. 233.
147
BKN I. 243.
148
BKN I. 244.
149
Pártja, az MDP ekkor visszahívta.
150
Megválasztása időpontja, de a teendőket már 1945. jan. 1. óta ő látta el. Személyére: BKN I. 118.
151
Lemondott, mivel a Pénzügyigazgatóság szerint kocsmáros nem lehet bíró; az MDP már 1948. szept. 1-jével
visszahívta.
152
BKN II. 214.
153
Megválasztása időpontja, de a teendőket már 1948. szept. 1. óta ő látta el.
154
Ekkor lemonodtt betegeskedése miatt.
155
BKN II. 31.
156
BKN I. 44.
157
Vlsz. csak pénztárnoki tisztségének kezdetéig.
158
BKN II. 75.
159
BKN II. 118.
200 PUZSÁR IMRE
Mészáros Gyula160
Németh János (1949. nov. 23–)161
Szabó István (1947-ig)162
Szalontai János (1947-ig)163
Szántai Mihály (1949 elejéig)164
Szigetvári Pál165
Vass [=Kapás?] József (1945. nov. 25–)166
megalakulás: 1945. június 2.

képviselők: Ágoston Ferenc
Baán László
Bábel István
(id.) Baran György167
Békési (Blau) József
Cséfán István
Gaszner Miklós168
Gönczi Lajos
Győrvári Vince
Hajdu Andor169
Handl [Mandl?] Ferenc170
Hanga Ferenc
Havas (Hizsa) Pál
Horváth Béla
Jambrik József
Jánosi Sándor171
Jávorszky Antal172
160
BKN II. 139.
161
BKN II. 150–151. Az e napon kelt meghívón már szerepel, nem sokkal korábban lett esküdt. BFL V.712.a:2,
1949. nov. 23-i meghívó.
162
Ezévben már nem szerepel a meghívókon. BFL V.712.a:2, 1947. jan. 3-i, jan. 23-i, márc. 11-i, máj. 19-i meghívó.
163
Ezévben már nem szerepel a meghívókon. (Lásd az előző jegyzetet.)
164
Az 1949. február 26-i meghívón már nem szerepel, tagsága ezelőtt szűnhetett meg. BFL V.712.a:2, 1949. febr.
26-i meghívó. Személyére: BKN II. 193.
165
BKN II. 199.
166
Az e napon kelt meghívón már szerepel, nem sokkal korábban lett esküdt. BKN II. 103. Kapás névalakban.
167
BKN I. 27.
168
BKN I. 75.
169
BKN II. 81.
170
BKN II. 134. Mandl névlakban szerepel.
171
BKN II. 97.
172
BKN II. 98.
Kapás József173
Kardoss Imre174
Kerekes Kálmán
Koleszár Aladár175
László (később Lukács) András
László Lajos176
Lengyel Endre177
Luczay Tivadar
Magyar Károly178
Manzel László
Marschalkó Gyula
Pernyész Dezső179
Reichl János
Szabó István
Szalontai János
Takács Lajos180
Tomsits Károly
Tóth B. István
[Urbán Mihály]181
Vári Béla
[Verner Sándor]182
Vidra Béla183
173
BKN II. 103.
174
BKN I. 110.
175
BKN II. 113–114.
176
BKN II. 126.
177
BKN II. 128.
178
BKN II. 132.
179
BKN I. 180.
180
BKN II. 204.
181
BKN II. 214. alapján; bizonytalan adat.
182
BKN II. 221. alapján; bizonytalan adat.
183
BKN I. 248.
202 PUZSÁR IMRE
1945–1949
[Az 1945. június 2-án választott elöljáróság a helyén maradt. A képviselő-testület:]
megalakulás: 1945. november 25.
választott képviselők: Ágoston Ferenc (1947. júl. 13./okt. 16-ig)184
Baran György
Békési József (1947. júl. 13./okt. 16-ig)185
Dr. Czakó Zoltán (1947-ig)186
Füle Kálmán (1947-ig)187
Gaszner Miklós
Hajdu Andor
Havas Pál (1949. február 26-ig)188
Jánosi Sándor
Kardoss Imre (1949. márc. 1-ig)189
Kerekes Kálmán (1949. márc. 1-ig)190
Kurta Árpád (1947-ig)191
Ladányi Ferenc (1949. márc. 1-ig)192
László Lajos
Dr. Meluzsin János (1949. márc. 1-ig)193
Manzel László (1947. júl. 13./okt. 16-ig)194
Németh László (1947-ig)195
Pernyész Dezső
Portscher (Pusztai) Lajos196
184
Az 1947. júl. 13-i meghívón már nem szerepel: BFL V.712.a:2, 1947. júl. 13-i meghívó. Okt. 16-án lemondott, az
MDP Nagy Antalt küldte helyette.
185
Az 1947. júl. 13-i meghívón már nem szerepel: BFL V.712.a:2, 1947. júl. 13-i meghívó. Okt. 16-án lemondott, az
SzDP Tomsits Károlyt küldte helyette.
186
Ezévben neve már nem szerepel a meghívókon. Személyére: BKN II. 38. 1948-ban elhunyt.
187
Ezévben neve már nem szerepel a meghívókon. Személyére: BKN II. 66.
188
Az e napon kelt meghívón már nem szerepel. BFL V.712.a:2, 1949. febr. 26-i meghívó.
189
E napon pártja, az FKgP visszahívta, de már 1947-ben nem szerepel a meghívókon. BFL V.712.a:2, 1947. jan. 3-
i, jan. 23-i, márc. 11-i, máj. 19-i meghívó.
190
E napon pártja, az MDP visszahívta, de az 1949. február 26-i meghívón már nem szerepel. BFL V.712.a:2, 1949.
febr. 26-i meghívó.
191
Ezévben neve már nem szerepel a meghívókon (lásd az előző jegyzeteket). Személyére: BKN II. 123.
192
E napon pártja, az MDP visszahívta, de az 1949. február 26-i meghívón már nem szerepel. (Lásd az előző
jegyzeteket.) Személyére: BKN I. 135.
193
E napon pártja, az MDP visszahívta. Személyére: BKN I. 151–152.
194
Az 1947. júl. 13-i meghívón már nem szerepel: BFL V.712.a:2, 1947. júl. 13-i meghívó. Okt. 16-án lemondott, a
pótképviselők közül Baráth Emilt kérték fel helyette (lásd alább).
195
Ez évben már nem szerepel a meghívókon. (A levéltári jelzeteket lásd feljebb.) 1945-ben közgyám volt. BKN
II. 151.
196
BKN I. 187.
Salgó Ernő (1949. márc. 1-ig)197

Takács Lajos (1947-ig)198
Dr. Tarnóczy Róbert199
Tóth B. István
Tóth Gyuláné200
Vidra Béla (1949. márc. 1-ig)201
id. Vörös Ferenc (†1949)202
Zsámboki Sándor203
választott pótképviselők: Baráth Emil (1947. júl. 17./szept. 30.–okt. 16.)204
Budai Miklós (1949. március 1–)205
Farnadi Józsefné (1949. március 1.–nov. 23.)206
Gieber Károly (1949. március 1–)207
Győrvári Vince (1949. február 26.–)208
Hegedüs Ignác (1947–1949. nov. 23. előtt)209
Kiss Árpádné (1949. március 1–)210
Kurta Árpád (1949. március 1–)211
Nagy Antal (1947. júl. 17.–okt. 16.)212
197
E napon pártja, az MDP visszahívta, de az 1949. február 26-i meghívón már nem szerepel. BFL V.712.a:2, 1949.
febr. 26-i meghívó.
198
Ezévben neve már nem szerepel a meghívókon (lásd az előző jegyzeteket).
199
BKN II. 206.
200
BKN II. 209. 1950-ben elhunyt.
201
E napon pártja, az FKgP visszahívta, de már 1947-ben nem szerepel a meghívókon. BFL V.712.a:2, 1947. jan. 3-
i és későbbi dátumú meghívók.
202
BKN II. 224. szerint 1948-ban halt meg.
203
BKN II. 230.
204
Az 1947. júl. 17-i meghívón már szerepel, de a szept. 30-in nem. BFL V.712.a:2, 1947. júl. 17-i és szept. 30-i
meghívó. Okt. 16-án képviselőnek kérték fel Manzel László helyére. Képviselőként az 1949. február 26-i
meghívón már nem szerepel. BFL V.712.a:2, 1949. febr. 26-i, márc. 29-i és jún. 19-i meghívó. A BKN II.
kötetében nem szerepel.
205
E napon pártja, az MDP jelölte. Személyére: BKN II. 36.
206
E napon pártja, az MDP jelölte. A nov. 23-i meghívón viszont neve már nem szerepel. BFL V.712.a:2, 1949. nov.
23-i meghívó. Személyére: BKN II. 59.
207
E napon pártja, az MDP jelölte.
208
Az e napon kelt meghívótól kezdve már szerepel. BFL V.712.a:2, 1949. febr. 26-i és későbbi dátumú meghívók.
209
Meghívókon való szerepeltetésének időköre. Amelyiken már nem szerepel: BFL V.712.a:2, 1949. nov. 23-i
meghívó. Személyére: BKN II. 87.
210
E napon pártja, az MDP jelölte.
211
E napon pártja, az FKgP beküldte.
212
Az 1947. júl. 17-i meghívón már szerepel. Okt. 16-án pártja, az MDP képviselőnek küldte be Ágoston Ferenc
helyére. Személyére: BKN I. 160.
204 PUZSÁR IMRE
Szabolcsi Antal (1947–)213

Szendi Bertalan (1947–)214
Dr. Tarnóczy Tamás (1949. március 1–)215
Tomsits Károly (1947. júl. 17.–okt. 16.)216
Várszegi (Wirth) József (1949. nov. 23–)217
Vucsinovics János (1949. március 1–)218
Walder Artúr (1949. március 1–)219
Rákoshegyi Nemzeti Bizottság
1945 eleje (Rákoshegyi Munkás- és Paraszttanács néven)

elnök: Szaczinger (később Szentesi) Ede
(1945. jún. 5-ig)220
titkár: Kóbor Ferenc221
[A tagok valószínűleg a későbbi Nemzeti Bizottság egyes tagjaival azonosak.]
1945–1946
[1945. jún. 5-én a testület Rákoshegyi Nemzeti Bizottság néven újjáalakult. Az FKgP tagjai e
naptól vesznek részt munkájában.]
elnök: Havas (Hizsa) Pál (1945. jún. 5–)222
főjegyző: Szentesi Ede
Jambrik József, helyettes (1945. szept. 10–)
jegyzőkönyvvezető: Dr. Kovács István
Somogyi Béla223
községi bíró: Bácskai Endre
213
Ez évtől már szerepelt a meghívókon. BFL V.712.a:2, 1947. jan. 3-i, jan. 23-i, márc. 11-i, máj. 19-i meghívó. Sze-
mélyére: BKN II. 191.
214
Ezévtől már szerepelt a meghívókon (lásd az előző jegyzetet). Személyére: BKN II. 197.
215
E napon pártja, az FKgP beküldte. Személyére: BKN I. 228.
216
Az 1947. júl. 17-i meghívón már szerepel. Okt. 16-án pártja, az SzDP képviselőnek küldte be Békési József he-
lyére.
217
Az e napon kelt meghívón már szerepel. Személyére: BKN II. 219.
218
E napon pártja, az MDP jelölte. Személyére: BKN II. 224.
219
E napon pártja, az FKgP beküldte. Személyére: BKN II. 225.
220
Személyére: BKN I. 221., eml. Albrecht 2008, 34. Ezen az ülésen mondott le. Utóda, Havas (Hirsa) Pál már jún.
5. előtt is ideiglenes elnök volt.
221
Albrecht 2008, 39. közölt, jan. 10-i keltezésű igazolvány fényképén látható aláírás alapján. (Később nemzeti
bizottsági tag.) Kóbor személyére: BKN I. 121.
222
E napon választották meg.
223
BKN I. 208.
rendőrparancsnok: Vári Béla224

tagok: Ágoston Ferenc (MKP, elnök)
Bábel István (ismeretlen párt)225
Békési József (SzDP)
Csath János (MKP)
Cséfán István (MKP)226
Gy. Deák János (FKgP)227
Gaszner Miklós (FKgP)
Kardos István [Kardoss Imre] (FKgP, elnök)228
László (később Lukács) András (MKP)229
Dr. Meluzsin János (MKP)
Pernyész Dezső (FKgP, 1945. nov. 9–)230
Vidra Béla (FKgP)
1946–1949 elnök: Havas Pál (SzDP, 1948. márc. 9-ig)231

Csath János (MKP, 1948. márc. 9–)232
bizottsági jegyző: Jambrik József (1946 máj.–)233
jegyzőkönyvvezető: Dr. Kovács István
Rózsás Lajos234
Sevcsik Gabriella235
Solti Györgyné236
Tomacsik Éva (Gyuk Jánosné)237
községi főjegyző: Jambrik József238
Dr. Kovács István, helyettes (1947. júl. 31–)239
224
BKN I. 243.
225
BKN I. 22. párttagságát nem ismeri és csak 1945-ben tag.
226
BKN I. 45.
227
BKN I: 52.
228
Részvétele ellenére hivatalosan nem tagja a testületnek. A BKN II. 110. Kardoss Imre néven tünteti fel.
229
A BKN I. kötetében ilyen nevű személy nem is szerepel.
230
Ekkortól vesz részt az üléseken, de lehet, hogy korábban is tagja már a testületnek.
231
E napon lemondott.
232
E napon választották meg.
233
E hónapban választották meg.
234
A BKN I. 195–196. Rózsási Lajos nevű MKP tagot ismer a Rákosszentmihályi Nemzeti Bizottságban, aki 1947-
ben volt ott bizottsági tag.
235
BKN I. 204.
236
BKN I. 207.
237
BKN I. 231.
238
Hivatalosan 1947. aug. 1-től szabadságon van.
239
E naptól vett részt a bizottság munkájában és helyettesítette Jambrikot.
206 PUZSÁR IMRE
rendőrparancsnok: Balázs Károly (1947–1948)240
tisztújítás: 1948. november 30.241

elnök: Csath János
alelnök: Piller Béla242
titkár: Kiss Árpádné
[1946. febr. 1-jétől valószínűleg paritásos alapon pártonként 2-2 tag:]243
MKP (1948 nyarától MDP): Csath János (1948. márc. 9-ig)244
Ágoston Ferenc (1946. aug. 8-ig)245
Kóbor Ferenc (1946. aug. 8–1947. jan. 16.)246
Ladányi Ferenc (1947. jan. 16–1948. febr. 10.)247
Havas Jenő (1948. febr. 10–)248
Preseka Béla (1948. márc. 30–máj. 31.)249
Farnadi József (1948. máj. 4–)250
Halmágyi Ferenc (1948. máj. 31–)251
SzSz: Piller Béla (1948. nov. 30-ig)252
Halmágyi Ferenc (1947. júl. 24-ig)253
Salgó Ernő (1946. ápr. 17–szept. 20.)254
Práger Árpád (1947. febr. 21–1948. márc. 30.)255
Kazinczy Ferenc (1948. márc. 30–)256
Silber Károly (1948. dec. 30–)257
240
BKN I. 24.
241
A Pestvármegyei Nemzeti Bizottság határozata értelmében.
242
BKN I. 183.
243
A tagokat szervezetek szerinti csoportosításban, azon belül időrendben közöljük.
244
Elnökké választásáig. Márc. 30-án Preseka Bélát küldték be helyette.
245
E napon visszahívták.
246
1946. aug. 8-án küldték be Ágoston Ferenc helyett, 1947. jan. 16-án visszahívták.
247
1947. jan. 16-án küldték be Kóbor Ferenc helyett, 1948. febr. 10-én visszahívták.
248
E napon küldték be Ladányi Ferenc helyett. A testület megszűnéséig tag maradt. Személyére: BKN I. 87.
249
1948. márc. 30-án küldték be Csath János helyett, 1948. máj. 31-én visszahívták. Lásd még BKN I. 186.
250
Dokumentált részvételének kezdete. Vlsz. a testület megszűnéséig tag maradt. Lásd BKN I. 64.
251
E napon küldték be Preseka Béla helyett. A testület megszűnéséig tag maradt. Lásd még BKN I. 84.
252
E napon a testület alelnökévé választották, ezért Silber Károlyt küldték be helyette.
253
E napon lemondott. Később az MKP/MDP színeiben újból tag (lásd fentebb).
254
A bizottságban való dokumentált részvételének időköre. Vlsz. Piller Béla helyett működött. 1946. szept. 20-
án már nem szerepelt, de Piller Béla igen.
255
Dokumentált részvételének kezdetétől visszahívásáig. BKN I. 186.
256
1948. márc. 30-án küldték be Práger Árpád helyett. A testület megszűnéséig tag maradt.
257
1948. dec. 30-án küldték be Piller Béla helyett. A testület megszűnéséig tag maradt.
SzDP (1948 nyarától MDP): Békési József (1947. márc. 12-ig)258

Horváth Endre (1946. szept. 20-ig)259
Horváth Béla (1946. jún. 7–1947. febr. 21.)260
Dr. Meluzsin János (1946. dec. 3–1947. nov. 18.)261
Salgó Ernő (1947. febr. 21–1948. máj. 31.)262
Kardoss Jakab (1947. márc. 12–1948. márc. 9.)263
Békési József (1948. márc. 9–)264
Tóth B. István (1948. márc. 9–máj. 31.)265
Kiss Árpádné (1948. máj. 31–nov. 30.)266
Varga Ferenc (1948. aug. 17–)267
MDP (1948 nyarától): Várszegi István (1948. dec. 30–)268
Bíró István Alajos (1948. dec. 30–)269
FKgP: Dr. Tarnóczy Tamás (1946. szept. 20-ig)270
Gaszner Miklós (1946. szept. 20-ig)271
Pernyész Dezső (1946. ápr. 17–)272
Portscher (később Pusztai) Lajos
(1946. ápr. 17–szept. 13.)273
Baran György (1946. szept. 13–1947. nov. 18.)274
258
E napon visszahívták, Kardoss Jakabot küldték be helyette.
259
Az e napon kelt meghívóban már nem szerepel.
260
Dokumentált részvételének kezdetétől visszahívásáig.
261
Dokumentált részvételének időköre. Községi orvosi kinevezését követően vlsz. visszavonult. Lásd még BKN
I. 151.
262
1947. febr. 21-én delegálták Horváth Béla helyett. 1948. márc. 9-én az elnökválasztás alatt korelnök, máj. 31-én
visszahívták, Kiss Árpádnét küldték be helyette.
263
1947. márc. 12-én küldték be Békési József helyett, 1948. márc. 9-én lemondott. Személyére: BKN I. 110., II.
104.
264
1948. márc. 9-én küldték be Kardoss Jakab helyett, majd máj. 31-én Tóth B. István helyett is. A testület
megszűnéséig tag maradt.
265
1948. márc. 9-én küldték be Havas Pál lemondott elnök helyett, de máj. 31-én visszahívták.
266
1948. máj. 31-én küldték be Salgó Ernő helyett, majd nov. 30-án titkárrá választották.
267
Dokumentált részvételének kezdete. Vlsz. a testület megszűnéséig tag maradt. Lásd még BKN I. 241.
268
E napon küldték be valószínűleg Kiss Árpádné helyett. A testület megszűnéséig tag maradt.
269
A testület megszűnéséig tag maradt. BKN I. 34.
270
E napon neve a tagok között már nem szerepel.
271
E napon neve a tagok között már nem szerepel.
272
Dokumentált részvételének kezdete, de tagsága valószínűleg folyamatos volt, mivel a korábbi ciklusban is
már delegált volt (lásd feljebb).
273
Pártja delegálta, a megalakuló NPP vezetője is, ezért a kisgazdák 1946. szept. 13-án visszahívták.
274
Portscher Lajos helyett küldték; 1947. nov. 18-án már nem vett részt az ülésen.
208 PUZSÁR IMRE
NPP:275 Szabó István (1946. szept. 6.–nov. 18.)276

Szilágyi Károly (1946. nov. 18.)277
Goór Péter (1946. nov. 18–1947. máj. 16.)278
Pakott Árpád (1947. jan. 16–nov. 18.)279
Pusztai (Portscher) Lajos
(1947. máj. 16–1948. nov. 30.)280
Olajos Béla (1947. dec. 9–)281
Nagy Gáborné (1948. nov. 30–)282
ismeretlen párttagság: Kozma Miklós (1946. dec. 3–1947. nov. 18.)283
275
Delegáltjai 1946. szept. 6-tól vettek részt a bizottság munkájában.
276
Egyúttal az MKP tagja is; 1946. nov. 18-án tagságát felfüggesztették.
277
E napon pártja visszahívta. Személyére: BKN I. 223.
278
1946. nov. 18-án küldték be Szilágyi Károly helyett, 1947. dec. 9-én visszahívták és Olajos Bélát küldték be
helyette, mégis továbbra is részt vett az üléseken! BKN II. 78., Gór néven.
279
Dokumentált részvételének időköre. Lásd még BKN I. 175. Pakot névalakban.
280
Parasztpárti delegáltként ismét részt vett a bizottságban. 1948. nov. 30-án visszahívták, Nagy Gábornét
küldték be helyette.
281
Pártja Goór Péter helyére küldte be. A testület megszűnéséig tag maradt. Lásd BKN I. 171.
282
Pártja Pusztai (Portscher) Lajos helyére küldte be. A testület megszűnéséig tag maradt. Lásd BKN I. 161. 1958-
ban hunyt el.
283
Dokumentált részvételének időköre. BKN I. 129 sem ismeri párthovatartozását.
Élethosszig választott tisztviselők
főjegyző:
1922 Kottász Zoltán helyettes284
1922–1937. ápr. 2. (†) Kottász Zoltán285
1937. ápr. 14–1937 Pribelszky György helyettes
1937–1939. aug. 2. Pribelszky György286
1940. máj. 20–júl. 20. Dr. Csanády György helyettes
1940. júl. 20–1945 eleje Dr. Csanády György287
1945 eleje Györffy [Győrfy] János288
1945. ápr. 4–jún. 30. Szentesi Ede289
1945. aug. 4–nov. 25. Jambrik József helyettes
1945. nov. 25–1949 Jambrik József290
1947. júl. 31–1947 Dr. Kovács István helyettes291
1949. aug. 2–dec. 31. Németh János helyettes292
községi orvos:
1929. jan. 7–1946. jún. (†) Dr. Ferber József293
1946–1949. dec. 31. Dr. Meluzsin János294
284
A főszolgabíró rendelte ki az alakuló községbe. PML IV.427.b., 3803/1922.
285
Halála után 1937. ápr. 14-én a Báthory utcát róla nevezték át. – Ez a térképek alapján nem igazolható. (A szerk.)
286
1937: BFL IV.402.a., 25927/1937. Fegyelmi eljárás miatt felfüggesztették, majd 1939. szept. 30-i hatállyal
nyugdíjazták. A második világháború után 1946. aug. 12-én nem igazolták; az indoklás szerint népellenes
volt, és a közpénzekből sikkasztott.
287
1946. ápr. 17-én B-listára került, mivel nyugatra menekült és nem tért vissza; a politikai rendőrség is kereste
háborús és népellenes bűnök miatt.
288
BKN II. 79.
289
A Rákoshegyi Nemzeti Bizottság nevezte ki, amelynek egyébként ő volt az elnöke. BFL IV.402.a., 221/1945. A
járási főjegyző mentette fel akadályoztatása miatt; 1945. okt. 24-én jún. 2-i tisztségében való megerősítését
formai okok miatt hatályon kívül helyezték; nov. 25-én lemondott.
290
1946. dec. végzett a községi közigazgatási tanfolyamon, amelyen jegyzői oklevelet szerzett. A központi járási
jegyző az Országos Jegyzői Egyesületbe rendelte ki, amelynek főtitkára lett, így aug. 1-jétől szabadságra
ment. Szabadságolását nov. 1-jétől meghosszabbították, majd 1949. aug. 2-től ideiglenesen Pomázra helyezte
az alispán, illetve 1949. szept. 26-án háromhónapos számviteli tanfolyamra rendelték ki Felsőgödre. Későbbi
pályájára: BKN I. 102.
291
Az 1947. dec. 13-i meghívón már nem szerepel. BFL V.712.a:2, 1947. dec. 13-i meghívó.
292
Hivatala a nagyközség Budapesthez való csatolásával megszűnt.
293
Lásd még BKN II. 61.
294
1946. aug. 8-án Dr. Meluzsin János kinevezését kérték a járási tisztiorvostól. Meluzsin 1946-ban helyettes,
1947–1949 között teljes hatáskörű községi orvos. Hivatala a nagyközség Budapesthez való csatolásával
megszűnt.
210 LAKATOS BÁLINT
Adattár II.
Rákoshegy teljes utcajegyzéke, 1892–2014
(Lakatos Bálint)
Az alábbi betűrendes lajstrom a Budapest XVII. kerület Rákoshegy városrész jelenlegi

határai közé eső összes közterület elnevezéseit tartalmazza. A ma hivatalos elnevezések
vastagított, a megszűnt vagy hivatalosan nem létező közterületek vastagítás nélküli be-
tűvel szerepelnek. A megszűnt névtől a mai névhez utalunk át. Az egyazon utcára vonat-
kozó összes adatot és korábbi elnevezést a jelenleg érvényes, hivatalos elnevezés alá
gyűjtöttük. (A címszóval való névazonosságot ~ jelöli, a nevek után lokalizálásul az utca
szélső telkeit tüntetjük fel ↔ között.) Az utcák térbeli azonosításához javasoljuk a kötet
végi térkép használatát. A meghatározást alapvetően BpUn 2013 adatai alapján, annak
kéziratos, nyomtatott és elektronikus térképek, valamint helyszíni bejárás alapján törté-
nő korrekciójával végeztük. (A térképek rövidítéseinek feloldását lásd a bibliográfiában.)
A szócikk élén betűkóddal adjuk meg, hogy az utca melyik területen található. Ezek a kö-
vetkezők:
A Zsófiatelep („villanegyed”, parcellázva 1892-ben)
B Sándorkatelep („city”, a vasúttól a mai Melczer utcáig terjedő rész,
parcellázva 1910 körül)
C Déli rész a mai Melczer utcától a temetőig, a Bocskai István utcáig
D A keresztúri Zsellérdűlőnek 1930/31-ben Rákoshegyhez csatolt része
DL Zsellérdűlő Ladjánszkytelep (az önállóság kezdetétől fogva
Rákoshegy része)
E Zsuzsanna-telep (1948-ig Rákoskeresztúr része)
F Fuchs-szőlő (az önállóság kezdetétől fogva Rákoshegy része, jelenleg
is jobbára beépítetlen)
G Rózsahegy (1948-ig Rákoskeresztúr része)
H Homokiszőlők (1948-ig Rákoskeresztúr része)
I Orgovány (1948/1950-ig Rákoskeresztúr része)
J Magvető utcától délre fekvő rész (mára belterületbe vonva)
K Helikopter lakópark (parcellázva 2000-ben, utcanevek: 2003.)
Rákoshegy utcanévadásában hat korszakot különíthetünk el. Rákoskeresztúrtól örökölt
a parcellázás előtti alapszerkezet két utcaneve, a Ferihegyi út és a Lőrinci út. Ezek irá-
nyokról vannak elnevezve: Keresztúrról nézve Ferihegypusztára, illetve Lőrincre vezet-
tek, vezetnek. (A Lőrinci út északi szakasza a vasútig a mai Táncsics Mihály utca, a vasút
1882-es megnyitása óta közlekedési okokból épült meg a sorompón való átkeléshez a
RÁKOSHEGY TELJES UTCAJEGYZÉKE, 1892–2014 211
nagy kanyarulat.) A második a zsófiatelepi korszak, itt női nevek utcanévbokra szerepel,
a Temető utcát és a Bulyovszky teret leszámítva. Annak mintájára, hogy a telepet Fuchs
Ignác a feleségéről nevezte el, esetleg feltételezhető, hogy az utcák a Fuchs család nőtag-
jai után kapták volna nevüket.1 Egyelőre az Adél név azonosítható ekképpen (Földes Ár-
pádné Fuchs Adél), Fuchs Irma és Sarolta keresztneve viszont nem szerepel utcanévként.
Ezzel majdnem párhuzamosan a vasúton túli területet, a Sándorkatelepet is felparcelláz-
zák, de itt szinte kivétel nélkül magyar történelmi személyiségek a névadók. Már 1896-
ban találkozunk Dobó, Hunyadi, Jókai, Rákóczi stb. utcanevekkel.2
Az önállósodás után lezajlott a volt zsófiatelepi, azaz villanegyedi rész utcáinak átne-
vezése is. A folyamat részleteiben még nem ismert, ehhez további levéltári kutatások
szükségesek. Annyi bizonyos, hogy az 1923. évi, 1925-ben kiadott kataszteri térkép még
egy átmeneti helyzetet jelöl, majd az 1920-as évek végére lezajlik egy átrendeződés: a zsó-
fiatelepi női nevek eltűnnek, ezzel párhuzamosan a vasúttól délre is cserélődnek bizo-
nyos utcanevek. (További kutatást igénylő jelenség, hogy bizonyos esetekben, például Szi-
lágyi Dezső utca, Wekerle tér maga az elnevezés vándorolt egyik közterületről a másik-
ra.) Már az 1920-as évek elejétől feltűnnek a helyi vagy vármegyei élő notabilitásokat
megörökítő utcanevek (Szegedy Albert, báji Patay András, Hieronymi Károly, Agorasztó
Tivadar, Némethy Jenő, illetve az ekkor még Rákoskeresztúrhoz tartozó Zsuzsannate-
lepen vitéz Endre László és Preszly Elemér). Bizonyos részek azonban érintetlenek ma-
radnak; az önállósodáskor Rákoshegyhez csatlakozó Ladjánszkytelep utcáit például
nem nevezték át (Nyár utca, Örömvölgy utca, Wesselényi utca).
A negyedik korszakot az 1945–1990 közötti időszak jelenti. Itt több alkorszakot különít-
hetünk el. 1945–1950 között, még az önálló nagyközség idején szüntettek meg több olyan
utcanevet, amelyeket az előző rendszerhez tartozónak véltek. Így 1945-ben eltűnnek az
Agorasztó, báji Patay, Szegedy Albert, Tisza István, Nagyatádi Szabó István, Podmaniczky,
Csáky Albin, Bethlen István stb. nevek. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy bizonyos utca-
neveket csupán „demokratizáltak”, így lett a Báró Jósika Miklós utcából Jósika Miklós
utca, a Gr. Apponyi Albert utcából Apponyi utca, a Báthory utcából Báthori utca, a Bocs-
kay István utcából Bocskai utca stb. Az átnevezések legkevésbé a zsófiatelepi részt érin-
tették. Az új nevek már egyértelműen a baloldali propagandát tükrözték, a szabdsághar-
1
BpUn 2013, 220. (Vlsz. rákosmenti adatközlő alapján, forrásmegjelölés nélkül.) Az adat Bartók Albert előadá-
sának egy megjegyzésére megy vissza: ERH 83.29.1. [Bartók Albert előadása Rákoshegy történetéről, 1983, 5.]:
„Az utcák neveivel kapcsolatban pedig valamikor régen azt hallottam, hogy a parcellázó leányainak nevéről
nevezte el azokat. Ezt azonban csak fenntartással közlöm és Igen Tisztelt Hallgatóim majd kijavítanak, ha ezt
helytelenül mondtam volna!”
2
Értesítő 1896, 3. sz., márc. 15. 2–3. Telekcserék rovat. Nem történelmi személyiség, hanem vlsz. kortárs Lukács
Béla.
212 LAKATOS BÁLINT
cos vagy munkásmozgalmi hősöket (Petőfi, Klapka, Táncsics, illetve Bacsó Béla, Rózsa
Ferenc, Somogyi Béla, Ságvári Endre stb.) állítják elénk.
A Budapesthez csatolás után 1951. január 1-jével több, addig névtelen vagy rendezet-
len közterületet is megszámoztak. Rákoshegyen főleg a Homokiszőlők, illetve a telepü-
lés szélén lévő kisebb közterületek kaptak számból álló nevet. Ugyanekkor lecserélték az
addig békén hagyott, ártalmatlanabb elnevezések egy részét is (így lett például Szent Ist-
vánból Bajcsy-Zsilinszky tér). 1953–1954 folyamán azután megjelentek az első utcanév-
bokrok és átnevezések. A párhuzamosságok kiszűrésére Zrínyiből Melczer, Deákból Szi-
lárd, Kossuthból Kép utca lett; ennek már átnevezett elemek is áldozatául estek: Dózsá-
ból Bél Mátyás, Somogyi Bélából Sóska utca lett. Érdekes és talán véletlen névpárok is ki-
alakultak (Sóska–Paraj, Szilárd–Homokos). A Zsuzsannatelep párhuzamos utcanevei-
nek rendezése, a Ferihegyi út kerületi szintű átszámozása (a rákosligeti szakasz miatt),
majd bizonyos számozott utcák elnevezése jellemezte az 1960–1980 közötti időszakot.
Egyrészt köznyelvi, illetve területnévi elnevezések is felbukkantak (Katlan, Kerülő, Ró-
zsahegy, Nagyhangács, Orgoványi), és kerületi szinten az 1960-as évektől utcanévadók
lettek a kerület kartográfiai-honismereti megismertetéséhez köthető szereplők (a keresz-
túri Lázár deák utca és a rákoshegyi Tessedik Sámuel tér és Bél Mátyás utca ugyanannak
a lokálpatrióta hevületnek köszönheti létét). 1978-ban kapta nevét a mára jelentős útvo-
nallá váló Helikopter utca is.
1990 után több lépésben változtak meg és vissza az utcanevek. Tanulságos módon
azonban minössze három közterület kapta vissza Rákoshegyen korábbi, háború előtti
nevét: a Homokos utca Tisza István utca, a Bajcsy-Zsilinszky tér ismét Szent István tér, a
Paraj utcából Podmaniczky utca lett. Igaz, ez utóbbi esetben a megkülönböztetés miatt
Podmaniczky Zsuzsanna lett a névadó. Bizonyos utcanevek azért nem lettek visszane-
vezve, mert kerületi szinten máshol már szerepelnek (Szent Imre herceg helyett maradt
Ady Endre). Néhány közterület teljesen új nevet kapott (Szenczi Molnár Albert utca).
Hatodik korszaknak az 1990-es évektől napjainkig terjedő időszakot tekinthetjük. No-
ha bizonyos központi közterületek névrendezése is megtörtént, így kapott nevet például
a Kodolányi János tér, napjainkat leginkább az újonnan létrejött utcák elnevezése jel-
lemzi, és ezek rendszerint a lakott terület szélén történnek: a Fuchsszőlők területén, a
Kertművelő utca környékén és az ezredfordulón a Helikopter lakóparkban. Utóbbi helyen
szép utcanévbokrot láthatunk, amelyhez a terület gerincútvonala, a Helikopter utca adta
az ötletet. Igaz, Rákosmentén máshol is találunk ebből az utóbbi időszakból utcanévbok-
rokat: a Madártelepen (hivatalos nevén Madárdomb) madárnevek, a Home Center mö-
gött felparcellázott területen erdélyi, pontosabban székelyföldi településnevek, a Strá-
zsahegyen kerületi híres emberek fordulnak elő az utcanevekben.
*
Adél utca → Damjanich utca
Ady Endre utca

[B] 1896: Szilágyi Dezső utca (Értesítő 1896, 3. sz., márc. 15., 3., Rákoshegy 1923, 4. és 6.
szelvény) 1928(?): Szent Imre herceg utca (Fodor 1936 már így, BpUn 2013: „útja”), 1948: ~
(Közintézményi 1948–1949 már így).
Ferihegyi út 197. ↔ Lőrinci út 12. (BpUn 2013, 97.). A korábbi név visszaállítása nem ke-
rült szóba, mivel Rákoscsaba-újtelepen visszanevezték a vasút melletti utat Szent Imre
herceg útra.
Agorasztó út → Szabadság utca
Agorasztó utca → Szabadság utca
Agorasztó Tivadar utca → Szabadság utca
Agyagdombi dűlő
[F]: 1996: ~.
Vörösmarty utca ↔ Rákóczikert utca. Középtájon van egy merőleges kiágazása a
Ferihegyi úthoz. (BpUn 2013, 98. tévesen a Rákóczi Ferenc utcát adja meg alsó végének.)
2014-ben még aszfaltozatlan. A Rákosok 1938 már egy keskeny utat jelöl a helyén, közben
egy különálló nagyobb épülettel. Az 1949. évi kataszteri térképen már utcaként a felpar-
cellázott területen.
Akácos utca → Lilaakác utca
Apponyi utca
[C]: 1921: gróf Apponyi Albert utca, 1946: Apponyi Albert utca (Közintézményi 1948–1949
már így), 1953: ~.
Rákóczi Ferenc utca 64. ↔ Bocskai István utca (BpUn 2013, 113.) Az ún. Braun-telepet
határolja kelet felől.
Apponyi Albert tér → Zsuzsanna tér
Apponyi Albert utca → Apponyi utca
Arany János utca

[C] 1910 körül: ~ (Rákoshegy 1923, 6. szelvény).
Bem utca 1. ↔ Lőrinci út 46. (BpUn 2013, 116.)
Aranykoszorú köz
[K] 2003: ~.
Ősrepülő utca 4. ↔ Rákosmezei repülők útja 5. (BpUn 2013, 116.) A páratlan oldalon az
első három telek a „Török-kastély” kertjét alkotja.
214 LAKATOS BÁLINT
Árpád fejedelem utca

[A] 1892: Paula utca (Albrecht 2009, 23., BpUn 2013, 145. és 467.; még 1923-ban is: Rá-
koshegy 1923, 1–2. szelvény), 1923 után: ~ (Fodor 1936 már így).
Ferihegyi út 125. ↔ Táncsics Mihály utca 4. (BpUn 2013, 120., tévesen Karolina utca és
mai néven „útja” megjelöléssel.)
Ásvány utca
[D és Rákoskeresztúr] 1930-as évek: Tavasz utca (Rákosok 1938 már így, Közintézményi
1948–1949 még így), 1954: ~.
Ferihegyi út 204. ↔ vasútvonal (BpUn 2013, 121., 667/255. jegyz.) Jelenleg ez Rákoshegy
városrész határutcája; a páros oldala Rákoskeresztúrhoz tartozik. Ez nem fedi a korábbi
állapotot: 1930/1931 folyamán az utca mindkét oldala lett a mai Bélavár utcáig átcsatolva
Rákoskeresztúrtól Rákoshegyhez. Az 1938-as kataszteri térkép szerint is nem az utcán,
hanem a páros számú házak hátsó telekhatáránán húzódott a községhatár. Ezen a páros
oldalon állnak az ún. Braun-házak, a Braun Mór építési vállalkozó által épített házsor
(Ásvány utca 4–40., egy részüket átépítették). Az Ásvány utca délnyugati végénél állt a
keresztúri határba vezető dűlőútnál épített vasúti híd, amelyet az 1990-es évek elején
bontottak le; az újszászi vonalon Mendén található ugyanilyen vasbeton típushíd.
Bacsó Béla utca → Tisza István utca
Bajcsy-Zsilinszky tér → Szent István tér
báji Patay András utca → Bél Mátyás utca
Bajza utca
[C] 1910 körül: Bajza József utca (Rákoshegy 1923, 6. és 7. szelvény, ekkor még csak a
Lőrinci és a Baross utcák közötti szakasza van felparcellázva), 1945 után: ~.
Fuchsszőlő utca 7. ↔ Lőrinci út 44. (BpUn 2013, 128., 668/282. jegyz.) A Fuchsszőlő utca
felé eső vége eredetileg zsákutca lehetett.
Bajza József utca → Bajza utca
Bákány köz → Bokány köz
Bakter utca
[B] 1951: 576. utca (Budapest 1958, K19 már így, Budapest 1969, 790. szelvényen jelöletlen,
Budapest 1979, 21c2 a név jelölve), 1996: ~
Ferihegyi út 153. ↔ Kodolányi János tér (BpUn 2013, 129.) A vasúttal párhuzamos utca, ere-
detileg a rakodóvágány megközelítését szolgálta. A buszközlekedés miatt (itt van a vasútál-
lomásnál a végállomása és fordul vissza a jelenleg 98E jelű buszjárat), és a tekepálya megkö-
zelítése miatt jelentősége az 1980-as évekre megnőtt. A Szabadság utca páratlan oldala tel-
keinek hátsó része erre a közterületre néz. Az átmenő forgalmat jelenleg is tiltják rajta.
Bánya park → Bányapart utca
Bányapark utca → Bányapart utca
Bánya part → Bányapart utca
Bányapart utca
[A] 1923 előtt: Bánya part (Rákoshegy 1923, 4–5. szelvény), 1938: Bányapart (Rákosok
1938), 1958: ~ (Budapest 1997, 52B2).
Az elnevezés Rákoshegy kezdetei óta létezik, hiszen a Holczpach-féle sóderbánya koráb-
bi mint Zsófiatelep maga (BpUn 2013, 133. „Bánya part” formában szerepelteti), de ez so-
káig nem vált hivatalos utcanévvé. Ma is a Bél Mátyás utca páros oldalának telkei alkot-
ják házsorát, ezért postai címzésekben nem fordul elő. A GoogleMaps térképén tévesen
„Bányapark u.” formában, A Minerva 2014 térképen szintén tévesen „Bánya park” for-
mában fordul elő (Ugyanígy korábban pl. Budapest 1974, L8 mezőben). A 198-as busz
Táncsics Mihály utcában található megállóját egy ideig Bánya park, majd helyesen jelen-
leg is Bányapart utca formában nevezték el.
Ferihegyi út 73. ↔ Táncsics Mihály utca 36. (BpUn 2013, 133.)
Bánya utca → Bélavár utca
báró Eötvös József utca → Eötvös utca
báró Jósika Miklós utca → Jósika utca
báró Podmaniczky János utca → Podmaniczky Zsuzsanna utca
Baross utca
[B, C] 1910 körül: ~ (Rákoshegy 1923, 4. szelvényen már így szerepel).
Szabadság utca 22. ↔ Bélatelepi út 1. (BpUn 2013, 136. „Eredetileg Baross Gábor utca.” Ez
nem igazolható, bár a névadó nyilvánvalóan a vasminiszter lehetett, hiszen a Rákos-
hegynek ez a tengelyútvonala a vasútállomásig tart.
Báthori utca → Báthory utca
Báthory utca
[A] 1892: Olga utca (1923-ban is: Rákoshegy 1923, 5. szelvény), 1923 után: Báthory István
utca vagy Báthory utca (Fodor 1936 már így), 1946 után, ill. 1990 előtt: Báthori utca (az i-s
forma állandósult, lásd pl. Budapest 1974, L8), 1990 után: ~.
Ferihegyi út 145. ↔ Táncsics Mihály utca 30. (BpUn 2013, 139., 668/282. jegyz.)
Báthory István utca → Báthory utca

216 LAKATOS BÁLINT
Batthyány utca
[C] 1923 után: gróf Batthyány Lajos utca (Rákoshegy 1923 térképen még nem szerepel;
Fodor 1936 már így), 1946: Batthyány Lajos utca, 1953: ~.
Melczer utca 24. ↔ Bocskai István utca 15. (BpUn 2013, 141., 668/282. jegyz.)
Batthyány Lajos utca ↔ Batthyány utca
Bél Mátyás utca

[A] 1892: Karolin utca vagy Karolina utca, 1910 után(?): Isaszegi utca, 1923: báji Patay András
utca (BFL, V.712.a:1., 111/1923. kgy. számú ügyirat, Rákoshegy 1923, 4–5. szelvény), 1945:
Dózsa utca (Közintézményi 1948–1949 már így), 1967: ~ (pl. Budapest 1974, L8, BpUn
2013, 145., a Karolina névalak itt helyes, de a 120. oldalon az Árpád fejedelem utcánál
tévesen ismét ez szerepel; a báji előnév helyett uo. tévesen „béji”.)
Ferihegyi út 69–71. ↔ Táncsics Mihály utca 32. (BpUn 2013, 145–146.)
Bélatelepi út
[H] 1951: 560. utca (de még később is felbukkan: Budapest 1974, L9, a Lőrinci és Baross
utca közötti szakaszra), 1964: Csévéző utca (XVII. kerületi szakasza), 1996: ~ (Budapest
1997, C3–D4).
Baross utca 105. ↔ kerülethatár. (BpUn 2013, 145.) A Csévéző utca ezen szakaszának csak
páratlan oldala volt mivel déli oldala zajvédő erdő; átnevezésekor sorként átszámozva. A
XVIII. kerületi Csévéző utcában folytatódik. Kiépítésére még a Ferihegyi repülőtér 1940-
es létesítése következtében került sor, hogy a kifutópálya révén a Pestszentlőrinctől és a
Szemereteleptől elvágott Baross utca és Lőrinci út forgalmát Bélatelep felé elvezessék.
1940 és 1951 közötti neve egyelőre nem ismert, valószínűleg nem volt hivatalos neve. (Az
utóbbi évszámra a BpUn 2013, 43–45. felsorolt védett utcanevek elnevezéséből következ-
tethetünk.) A terület 1948-ig Rákoskeresztúrhoz tartozott.
Bélavár utca
[D és Rákoskeresztúr] 1920-as évek: Bánya utca (Rákosok 1938, BpUn 2013, 145. tévesen
„Felsőbánya utca” formában), 1946: Rózsa Ferenc utca (Rákoshegy 1949), 1954: ~ (Buda-
pest 1958, K19 a régi és az új névforma egyaránt szerepel).
Cséplő utca 31. ↔ vasútvonal, illetve Sülysápi utca (BpUn 2013, 145., és 667/255. jegyz.)
1930/1931 folyamán az utca páratlan oldala a vasút és a mai Ásvány utcai szakaszon Rá-
koskeresztúrtól Rákoshegyhez lett átcsatolva. Jelenleg az Ásvány utcától délre fekvő sza-
kasza (91–131. és 106–144. szám) tartozik Rákoshegy városrészhez. Az 1980-as, 1990-es
években az utcát átszámozták. Dél felé a vasúton túl az Erdőtelek utcában folytatódik.
Bem utca
[C] 1920 körül: Petőfi Sándor utca (Rákoshegy 1923, 6. szelvény, de még csak a Bajza és
Csokonai utca között), 1945: ~ (Közintézményi 1948–1949 már így).
Bajza utca 70. ↔ Rákóczi Ferenc utca 81. (BpUn 2013, 146.) Az utca tengelye a Csokonai
utcánál megtörik. A Szegedy Albert utca átnevezése miatt volt szükség átnevezésére.
Berta utca → Bulyovszky utca
Berzsenyi Dániel utca

[C] 1920 körül: ~ (Rákoshegy 1923, 6. szelvény, még parcellázatlan).
Batthyány utca 48-ig (1–12. számú telkek) zsákutca ↔ Apponyi utca 8. (BpUn 2013, 150.)
Bethlen István utca → Klapka utca
Berta utca → Bulyovszky utca
Bocskai utca → Bocskai István utca
Bocskai István utca

[C] 1930 körül: ~, illetve Bocskay István utca (Fodor 1936 már így; az 1940-es évek második
felétől az 1990-es évekig, sőt részben máig a keresztnév nélküli névforma is használatos,
vö. Minerva 2014).
Bocskaikert utca ↔ Lőrinci út 78. (BpUn 2013, 156.) Alsó végén, az 56. számú telken talál-
ható Rákoshegy nagyközség ma használaton kívüli köztemetője.
Bocskaikert utca
[F]: 1999: ~ (XVI–XVII. 2004, F10).
Ferihegyi út ↔ Bocskai utca 1. (BpUn 2013, 156.) Folytatása a Bocskai István utca. (Bu-
dapest 1997, 52B4 mezőben még mint jelöletlen út szerepel.)
Bokány köz
[C, F] 1930-as évek: Csávoly köz (Fodor 1936 már így). 1940-es évek: ~ (Rákoshegy 1949
már így).
Csokonai utca 4. ↔ Rákóczi Ferenc utca 5. Lásd még BpUn 2013, 157.: „A kerület 1947. évi
műszaki térképén Bákány köz. Az 1952 után kiadott utcajegyzékek szerint Csávoly köz volt,
de ezt más nyilvántartás nem erősíti meg.” (Budapest 1958, L19 „Bókány köz”. A Buda-
pest 1997 térképen 52B3 mezőben tévesen a Fuchsszőlő utca helyére rajzolva.)
Brassó utca
[G] 1930 körül: ~.
Katlan utca 6. számnál nyíló zsákutca. (BpUn 2013, 162.) Jelöletlen közterület. Eredetileg
a Ferihegyi út és Erdő utca sarkától átlósan a Katlan utca és a Kerülő utca torkolatáig tartó
út (név nélkül már Rákosok 1938 is jelöli, névvel Budapest 1958, K19), majd a laktanya (je-
lenleg a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Gazdasági Ellátó Központ köz-
ponti raktára) építésekor a területet elkerítették, az utca zsákutcává vált. (Ennek ellenére
földútként ugyanúgy jelöli pl. Budapest 1974 L8, Budapest 1974, 21c2–3, sőt Budapest
1997, 52B2–3.) A Google Maps szerint (és a XVI–XVII. 2004, G9 szerint is) a Kerülő utcával
218 LAKATOS BÁLINT
párhuzamos, attól északra fekvő, a Rózsahegy utcából nyíló, de azon a felén lezárt szol-
galmi út nyugati szakasza is ezt a nevet viseli. A helyszínen utcatábla és házszámtábla je-
lenleg egyáltalán nem található.
Bulyovszky tér → Tessedik tér
Bulyovszky utca
[A] 1892: Berta utca (1923-ban is: Rákoshegy 1923, 1. és 5. szelvény), 1923 után: Bulyovszky
Gyula utca vagy Bulyovszky utca (Fodor 1936 már így), 1946: ~
Ferihegyi út 137. ↔ Táncsics Mihály utca 22. (BpUn 2013, 166.)
Bulyovszky Gyula utca → Bulyovszky utca
Csáky Albin utca → Sóska utca
Csávoly köz → Bokány köz
Csermely Károly utca

[K] 2003: ~.
Ősrepülő utca 1. ↔ Koch Aladár utca 29., L alakban visszakanyarodva (BpUn 2013, 180.)
A Helikopter utcával párhuzamos oldala egyelőre belépítetlen.
Csík utca
[E] 1936: vitéz Endre László utca (Rákosok 1938 már így), 1945: Táncsics Mihály utca, 1972: ~.
Lőrinci út 19. ↔ Svachulay Sándor utca 16. (BpUn 2013, 181., tévesen a Zsuzsanna sorig).
A terület 1948-ig Rákoskeresztúrhoz tartozott. Utolsó átnevezésének oka a párhuzamos
elnevezések megszüntetése lehetett. A Helikopter lakópark felparcellázásakor építették
be az utca végét (Csík utca 21–27. és 34–40.).
Csillagmotor köz
[K] 2003: ~.
Ősrepülő utca 34. ↔ Rákosmezei repülők útja 35. (BpUn 2013, 182.)
Csokonai utca
[C, F] 1920 körül: Csokonai Vitéz Mihály utca vagy Csokonai utca (Rákoshegy 1923, 6. és 7.
szelvény), 1945 után: ~ (pontosabban a keresztnév nélküli forma állandósult).
Agyagdombi dűlő ↔ Lőrinci út 50. Felső vége korábban zsákutca, valójában dűlőútban
folytatódik a Fuchsszőlő utcát keresztezve az Agyagdombi dűlőig. (BpUn 2013, 184.,
668/282. jegyz.)
Csokonai Vitéz Mihály utca → Csokonai utca

Damjanich utca
[A] 1892: Adél utca (1923-ban is: Rákoshegy 1923, 5. szelvény), 1923 után: Damjanich János
utca vagy Damjanich utca (Fodor 1936 már így), 1946: ~ (pontosabban a keresztnév nélküli
forma állandósult)
Damjanich János utca → Damjanich utca
Dedics Ferenc utca

[K] 2003: ~.
Rákosmezei repülők útja 16. ↔ Wéber Károly utca 19. (BpUn 2013, 192.)
Deák Ferenc utca → Szilárd utca
Dobó utca
[B] egyelőre nem azonosítható (eml. Értesítő 1896, 3. sz., 2.) A Sándorkatelepen feküdt.
Dobos István utca

[K] 2003: ~.
Ősrepülő utca 17. ↔ Minár Gyula utca (BpUn 2013, 198. szerint kifut a Helikopter utcára,
de a valóságban ez nincs kiépítve, a Minár Gyula utca tengelyében van földút
felhajtónak). A Dobos István utca 22. számú, beépítetlen telken keresztül a Takács Sándor
utca felé is van földútként összeköttetése (lásd Minerva 2014, 2008. évi ortofotó), ezt a
Google Maps térképe mint utcát jelöli.
Domború utca
[J] 1996: ~ (Budapest 1997 52A2).
Kertművelő utca ↔ Tisza István utca (BpUn 2013, 200. és Budapest 1997, 52A2 szerint
tévesen a Magvető utcáig tart, de a valóságban az északi vége zsákutca keletről a Tisza
István utca folytatásának tekintett köz betorkollása után). A Rákosok 1938 már az utca
vonalában egy földutat, gyalogösvényt jelöl a Homokiszőlők irányába.
Dózsa utca → Bél Mátyás utca
Dózsa György utca

[E] 1910-es évek: Úri utca (mai Zsuzsanna tértől északra lévő szakasz) és Por utca (a tértől
délre eső szakasz), 1946: ~.
Martinovics utca 16. ↔ Magvető utca 15. (BpUn 2013, 202.) A terület 1948-ig Rákoske-
resztúrhoz tartozott, így a mai Bél Mátyás utca korabeli nevével elvben nem volt össze-
keverhető.
Endre László utca → Csík utca

220 LAKATOS BÁLINT
Eötvös utca
[C] 1930 körül: báró Eötvös József utca, 1946: ~.
Batthyány utca 54-ig (1–12. számú telkek) zsákutca ↔ Lőrinci út 78. (BpUn 2013, 212.) A
63. számú teleknél, az Apponyi utcát keresztezve megtörik, és délebbre fut ki a Lőrinci
útra. Ez a szakasz az ún. Braun-telep egyik keresztutcája.
Eötvös József utca → Eötvös utca
Erdélyi Lóránt utca → Zsuzsanna utca
Erdő utca
[D és DL] 1900-as évek: Vecsési utca (BpUn 2013, 214., Fodor 1936), 1953: ~.
Ferihegyi út ↔ Erdődűlő utca, majd tovább dűlőútban folytatódik (BpUn 2013, 214.)
Keresztúri határrészről kaphatta a nevét; az északra fekvő merőleges utcák
utcanévbokrát is vlsz. ennek nyomán alakították ki. A mai Erdőtelek utca sarkáig (Erdő
utca 2–28.) az önállóság kezdetétől fogva Rákoshegyhez tartozott. A rákoshegyi rész
neve már 1936-ban is Erdő utca, míg a Keresztúrnál maradt szakasz neve maradt Vecsési
utca.
Erdődűlő utca
[D] 1954: ~ (Budapest 1958, K19).
vasútvonal ↔ Erdő utca 58. (BpUn 2013, 214.) Keleti, páros oldala már külterület. Észak
felé gyalogos vasúti átjárón lehet a vasút túloldalára jutni, ebben az irányban folytatása a
Felsőbánya utca. 1950 előtt Rákoskeresztúrhoz tartozott. A Rákosok 1938 térképen már
név nélküli dűlőútként jelölve.
Erdőkövesd utca
[D] 1954: ~ (Budapest 1958, K19).
vasútvonal ↔ Erdő utca 40. (BpUn 2013, 214.) A vasúttól északra folytatása a Kévekötő
utca. A vasút mentén gépjárművel a párhuzamos Erdőtelek utcába is be lehet kanyarod-
ni, ennek a közterületnek külön elnevezése nincs (már helyesen ábrázolja Budapest 1979,
21c2). 1950 előtt Rákoskeresztúrhoz tartozott. A Rákosok 1938 térképen az utca vonala
még nincs kijelölve, Rákoskeresztúr 1949–1950, 4. lap [BpTérkKat 5114. sz.] már igen, itt
„volt Brassó utca” megjegyzéssel. E tévedés került át a BpUn 2013, 214. oldalra is.
Erdőkürt utca
[D] 1951: 553. utca, 1954: ~ (Budapest 1958, K20).
Az Erdődűlő utca 17. számú telekkel szemben nyílik az Erdő utcával párhuzamosan, dű-
lőútban folytatódik. (BpUn 2013, 214.). 1950 előtt Rákoskeresztúrhoz tartozott. A Ráko-
sok 1938 térképen már név nélküli dűlőútként jelölve.
Erdőtelek utca
[D és DL] 1900-as évek: Erzsébet utca (1923-ban már így: Rákoshegy 1923, 5. szelvény),
1954: ~ (Budapest 1958, K19).
vasútvonal ↔ Erdő utca 28. (BpUn 2013, 215.) A vasút mentén gépjárművel a párhuza-
mos Erdőkövesd utcába is be lehet kanyarodni, ennek a közterületnek külön elnevezése
nincs. (Budapest 1958, K19 mezőben a Virág utca egyenesen folytatódik az Erdődűlő ut-
cáig.) Észak felé a vasúton túl a Bélavár utcában folytatódik, errefelé a síneken át nincs ki-
épített gyalogos átkelő, de a Ferihegyi úti sorompótól a Virág utca páros teleksora mögött
a vasútvonaltól délre vezető ösvény itt torkollik be az utcába, és általában itt szoktak gya-
logosan átkelni. 1950 előtt csak a páratlan oldala tartozott Rákoshegyhez, ez volt az ún.
Ladjánszkytelep keleti határa (lásd pl. Rákosok 1938).
Erzsébet utca → Erdőtelek utca
Felsőbabád utca
[I] 1999 (ténylegesen 2008 előtt): ~. (BpUn 2013, 227.) Az Orgoványi utca Baross utcától
keletre fekvő szakaszát (egykor 1–17. szám) nevezték át. (Utóbbira a Baross utca torkola-
tában kihelyezett állatorvosi rendelőt hirdető tábla alsó fele is emlékeztet. Vö. Budapest
1979, 21b3–4, eközben a Baross utcától nyugatra eső rész még számozott utcanévvel sze-
repel.)
Baross utca ↔ Ferihegyi út (BpUn 2013, 227. értelmezése szerint félkör alakban visszaka-
nyarodik a Baross utca Bélatelepi útnál lévő végéhez. Ez Minerva 2014 térképen nem sze-
repel. Az utcáról több magánút is vezet be merőlegesen.) Az egyetlen kihelyezett utcatáb-
la és a házszámtáblák szerint is az utca telkei sorként, folyamatosan számozódnak, mivel
északi oldala akácerdő. A terület 1948-ig Rákoskeresztúrhoz tartozott. A Budapest 1974
térkép L9 mezőjében az út még földútként, de mai nyomvonalán jelölve, „Homokiszőlő
út” néven fordul elő.
Felsőbánya utca
[D és Rákoskeresztúr] 1954: ~ (a név eredetét magyarázhatja, hogy a Bélavár utca eredeti-
leg Bánya utca volt, így lett ez a „Felső Bánya” utca. BpUn 2013, 227. tévesen 1920-as
években Szabadság utcaként ismeri, de mint közterület ekkor még nem volt kijelölve).
Cséplő utca 39. ↔ vasútvonal, illetve a táblával nem jelölt Sülysápi utca (BpUn 2013, 227.)
Déli végén gyalogos vasúti átjárón lehet átkelni, itt egykor vasúti őrház is állt (a Felsőbá-
nya utca 141–143. számmal szemben). Dél felé folytatása az Erdődűlő utca. 1950 előtt tel-
jes egészében Rákoskeresztúrhoz tartozott, és a terület rendezetlen volt (vö. Rákoske-
resztúr 1949–1950, 4. lap [BpTérkKat 5114. sz.]). Jelenleg az Ásvány utcától délre fekvő
szakasza (93–145. és 26–34. szám) tartozik Rákoshegy városrészhez.
Fenyő sétány → Nagylegelői utca

222 LAKATOS BÁLINT
Fenyősétány → Nagylegelői utca
Ferihegyi út
[A, B, C, F, stb.] 1890 előtt: ~ (eml. pl. Értesítő 1896, 3. sz., 2–3. és a mai Melczer utcától a
mai Orgoványi utcáig Külső Ferihegyi út néven (Fodor 1936 már így).
Rákosliget, XXV. utca 1. ↔ Felsőbabád utca, repülőtér kerítése (BpUn 2013, 231.) Eredeti
nevét azért kapta, mert erre vezetett az út Rákoskeresztúrról Ferihegy-pusztára. Eredeti-
leg széles marhajárás volt (Albrecht 2009, 15.). Rákoshegy önállósodása után 1921-től Rá-
koskeresztúr és Rákoshegy keleti határvonalát alkotta, a Zsellérdűlő 1930/31-es átcsato-
lása után a mai Ásvány utca és a vasút közötti, ill. az Erdő utcáig terjedő szakaszon a Feri-
hegyi út páros oldala is Rákoshegyhez került. 1948-ban a Rózsahegy és Orgovány átcsa-
tolásával a Ferihegyi út ezen oldalának az Ásvány utcától délre lévő teljes szakasza Rá-
koshegyhez került. A XVII. kerületben a ~-t 1958-ban számozták át, mivel hozzávették
Rákosligeten a XXV. utcától a hatvani vasútvonalig, illetve Rákoskeresztúron a vasútvo-
naltól a Pesti útig terjedő útszakaszt is, és a számozást az út rákosligeti végétől kezdték.
Újabb számozási anomáliát eredményezett a rákoskeresztúri szakaszon a régi paraszt-
házak lebontása és a lakótelep építése. A ~ rákoshegyi szakaszán a páratlan oldal szá-
mozása legalább 50 számmal „le van maradva” a páros oldalhoz képest. Jelenleg a Bocs-
kaikert utcáig (Ferihegyi út 267.) van leaszfaltozva. Az utcanév védetté nyilvánítása in-
dokolt lenne.
Flamingó köz
[A, egy része Rákoskeresztúr, Madárdomb] 1930-as évek: (név nélkül, pl. Rákosok 1938
név nélkül jelöli), 1951: 579. köz (Budapest 1974, L7–8, Budapest 1979, 21b2), ugyanakkor
1960-as évek: Kaszinó köz (nem hivatalos elnevezés?), 1987: ~.
Táncsics Mihály utca 45. ↔ Flamingó utca (BpUn 2013, 233.) A Minerva 2014 városrész-
határ-jelölése szerint az utca páratlan oldala jelenleg sem Rákoshegy része, a páros olda-
lon pedig a 15. számú házzal szemben nyíló magánút (6. és 8. szám között) a határ. Ezzel
szemben a Fővárosi Közgyűlés 94/2012. (XII. 27.) rendeletének 3. melléklete szerint a
Táncsics Mihály utcával párhuzamos Széncinke utca a határ (BpUn 2013, 64.) így a Fla-
mingó köz páratlan oldalának eleje is Rákoshegyhez tartozik. Ez megfelel az 1938-as álla-
potnak (Rákosok 1938). A közterület páratlan oldala az 1980-as évekig csak a 11. számig
volt beépítve, ennek nyugati telekhatáránál az utcán jelzőkő is található. A 13–21. számú
emeletes családi házak az ezredfordulóig épültek fel. Ekkorra szűnt meg az 578. utca
(Széncinke utca) bekötése a 13. számú telken keresztül a Flamingó közbe (ahogyan azt a
Budapest 1997, 52 B1 is feltünteti).
Fuchs-szőlő utca → Fuchsszőlő utca

Fuchsszőlő utca
[F] 1974 körül: ~ (Budapest 1974, L8–9. „Fuchsszőlő út” alakban; lehet, hogy még nem hi-
vatalos elnevezés, Budapest 1979, 21b3 „Fuchs-szőlő u.” névformával).
Vörösmarty utca ↔ Rákóczikert utca. (BpUn 2013, 241., tévedésekkel.) A név területnév-
ként már az 1920-as évek óta létezik. A Rákosok 1938 térkép már egy keskeny utat jelöl a
nyomvonalon, az 1949-es kataszteri térképen pedig már utcaként, név nélkül, felparcel-
lázott területen szerepel, a Bajza, Klapka, Csokonai és Rákóczi utcák is beletorkollanak. A
közterület hivatalos elnevezése az Agyagdombi dűlő és a Rákóczikert utca elkeresztelé-
sénél korábban, és nem az 1990-es évek második felében történt meg. 2014-ben még asz-
faltozatlan. A helyszínen szemrevételezett utcanévtáblák kötőjellel, „Fuchs-szőlő u.” for-
mában írják az utca nevét, helytelenül. A házszámtáblákon viszont általában helyesen,
egybeírva szerepel.
Golyófogó utca
[J] 1996: ~ (Budapest 1997, 52A2–3 tévesen „Gólya u.” alakban.)
Kertművelő utca felől zsákutca (BpUn 2013, 253. szerint tévesen a Magvető utcáig tart).
gróf Apponyi Albert utca → Apponyi utca
gróf Apponyi Albert tér → Zsuzsanna tér
gróf Batthyány Lajos utca → Batthyány utca
gróf Bethlen István utca → Klapka utca
gróf Bethlen István utca (Zsuzsannatelep) → Martinovics utca
gróf Széchenyi István utca → Széchenyi utca
gróf Csáky Albin utca → Sóska utca
gróf Tisza István utca → Tisza István utca
Gyémántkoszorú köz
[K] 2003: ~.
Helikopter utca
[E, K] 1978: ~ (Budapest 1979, 21b2).
Lőrinci út 2. ↔ Régi vám utca (kerülethatár). (BpUn 2013, 280.) A X. kerületben a Tündér-
fürt utcában folytatódik. Az utca elején a páros oldal a párhuzamos Szilárd utca páratlan
oldali telkeinek hátulja. A páros oldali házsor helyett az 1930-as években még üres tér
volt, a Rákosok 1938 szerint faiskola volt itt, és közigazgatásilag a Szilárd utca Zsuzsan-
natelepre eső részével együtt ekkor már Rákoshegyhez tartozott. Az 1960-as években a
Szabadság utca nyugati szakasza volt, a Zsuzsanna sorig tartott és dűlőútban folytató-
224 LAKATOS BÁLINT
dott (pl. Budapest 1958, K19, Budapest 1969, 789. szelvény). Kiépítése az 1980-as évek
második felében történt meg, ekkor műútként kiépítették Kőbányáig, majd megindult
rajta a buszközlekedés is (a 168-as, ma 168E jelzésű járat, illetve a 46-os közlekedik rajta;
Budapest 1997, 51C–D1 és 52A1–2). A Helikopter lakópark névadó utcája.
Hermina utca → Kölcsey utca
Hieronymi Károly utca → Melczer utca
Horváth Ernő utca

[K] 2003: ~.
Helikopter utca ↔ Zsemlye Elemér utca 16., alsó végén L alakban bekanyarodva (BpUn
2013, 292–293.) A felső végén a Helikopter utcába a bekötése jelenleg még nincs kiépítve,
egy földút-szakaszon lehet lehajtani. Az 1. számú, jelenleg még beépítetlen telken át föld-
úton összeköttetés nyílik a Lányi Antal utca felé is (Minerva 2014, 2008. évi ortofotó,
Google Maps).
Homokiszőlő dűlő
[H, illetve I] 1996: ~.
Ferihegyi út ↔ Baross utca (BpUn 2013, 290.) A Bocskai István utca páros oldala mögött
futó földút, a Bocskaikert utcától délre. A Minerva 2014 térképen nem szerepel, mivel
nem belterület: akácerdőben húzódó dűlőút. Lehetséges, hogy a mai Felsőbabád utca
(lásd ott) korábbi elnevezése „csúszott feljebb”. A terület 1948 előtt Rákoskeresztúrhoz
tartozott.
Homokiszőlő út → Felsőbabád utca
Homokos utca → Tisza István utca
Hősök tere → Tessedik tér
Hunyadi utca
[A] 1892: Teréz utca (1923-ban is: Rákoshegy 1923, 1–2., 5. szelvény), 1923 után: Hunyadi
János utca vagy Hunyady utca (Fodor 1936 már így). 1946: ~ (pontosabban az i-s alak állan-
dósult)
Ferihegyi út 129. ↔ Táncsics utca 10. (BpUn 2013, 297., 668/282. jegyz.)
Hunyadi János utca → Hunyadi utca
Hunyady utca → Hunyadi utca
Isaszegi utca → Bél Mátyás utca

Jókai utca
[B] 1896: Jókay utca és ~. (Értesítő 1896, 3. sz., 2. és 3.); később az i-s alakváltozat állandósul.
Szabadság utca 14. ↔ Szilárd utca 13. (BpUn 2013, 312.)
Jósika utca
[C] 1923 körül: báró Jósika Miklós utca (Rákoshegy 1923, 6. szelvény, még parcellázatlan),
1946: Jósika Miklós utca vagy ~ (a keresztnév nélküli névforma állandósult).
Batthyány utca 60-ig (1–14. számú telkek) zsákutca ↔ Apponyi utca 18. (BpUn 2013, 313.)
József Attila utca → Szenczi Molnár Albert utca
Karolin utca → Bél Mátyás utca
Karolina utca → Bél Mátyás utca
Károly király út → Táncsics Mihály utca
Kaszinó köz → Flamingó köz
Katica utca → Petőfi utca
Katlan köz
[G] 1958: ~ (Budapest 1997, 52B3).
Kerülő utcából nyíló zsákutca (BpUn 2013, 332.). A helyszínen utcatábla jelenleg nem
található.
Katlan utca
[G] 1951: 551. utca, 1958: ~ (Budapest 1958, K–L19).
Kerülő utca ↔ Orgoványiszőlő dűlő (BpUn 2013, 332.) A Rákosok 1938 térképen már az
utca nyomvonala mint dűlőút jelölve, két oldalán nadrágszíjtelkekkel. Ma is a Kerülő
utca felé eső vége jobban beépített majd, már csak a páratlan oldalon vannak épületek, a
másik oldal külterületi erdősáv. Az utca dűlőútként csatlakozik be az Orgoványiszőlő
dűlőbe. A terület 1948-ig Rákoskeresztúrhoz tartozott.
Kép utca
[B] 1910 körül: Kossuth Lajos utca (1923-ban már így, Rákoshegy 1923, 4. szelvény), 1964: ~.
(Az utca a Kossuth Lajos utcának csak a mai Melczer utcától északra fekvő részéből lett
átnevezve, a déli felét korábban átnevezték Kiss János utcára).
Szabadság utca 30. ↔ Melczer utca 67. (BpUn 2013, 338. és 351.) Az átnevezésre a buda-
pesti utcanevek párhuzamosságainak kiszűrése miatt került sor.
Kertművelő utca
[J] 1996: ~ (Budapest 1997, 52A2–3).
Lőrinci út ↔ Lilaakác utca (BpUn 2013, 341.) Az Arany János utca folytatása nyugat felé.
226 LAKATOS BÁLINT
Kerülő utca
[G] 1951: 550. utca, 1954: ~ (Minerva 2014 „Kerülő út” néven).
Ferihegyi út 282. ↔ Rózsahegy utca. BpUn 2013, 341. szerint tévesen csak a Katlan utcáig.
Ennek az lehet az oka, hogy a mai Katlan utcától kelet felé eső része dűlőútban folytató-
dott, és erdetileg a mai Brassó utcán keresztül kapcsolódott a Ferihegyi úthoz (így jelöli
név nélkül pl. Rákosok 1938). A terület 1948-ig Rákoskeresztúrhoz tartozott. A házszá-
mok tekintetében a helyszínen zavar tapasztalható: a Kerülő utca 2. két egymás utáni há-
zon is szerepel, de az egyetlen, a Ferihegyi út sarkán kihelyezett utcatábla az áttelenes ol-
dalt jelöli páros oldalnak. Az 1958-as térképen még Közlegelő utca néven, a Katlan utca
ettől délebbre egy Ferihegyi útról nyíló zsákutcaként szerepel (Rákoskeresztúr 1949–
1950, 4. lap [BpTérkKat 5114. sz.], Budapest 1958, K19). Ugyanez a helyzet a Budapest
1974, L8 mezejében, azzal a különbséggel, hogy a Kerülő út földútként a Melczer utca tor-
kolatával szemben köti össze a Ferihegyi utat a Katlan utcával. Először helyesen a Buda-
pest 1979, c3 mezőn szerepel.
Kévekötő utca
[D és Rákoskeresztúr] 1954: ~.
Cséplő utca 33/c. ↔ vasútvonal, illetve a táblával nem jelölt Sülysápi utca (BpUn 2013,
343.) Dél felé a vasúton túl az Erdőkövesd utcában folytatódik. 1950 előtt teljes egészében
Rákoskeresztúrhoz tartozott, nem volt felparcallázva. (vö. Rákoskeresztúr 1949–1950, 4.
lap [BpTérkKat 5114. sz.]). Jelenleg az Ásvány utcától délre fekvő szakasza (99–155. és
92–154. szám) tartozik Rákoshegy városrészhez.
Kisfaludy utca
[C] 1920 körül: Kisfaludy Sándor utca (Rákoshegy 1923, 6. és 7. szelvény, ekkor még csak a
Baross és a Lőrinci út közötti szakasza van felparcellázva), 1950(?): ~.
Ferihegyi út 215. ↔ Lőrinci út 32. (BpUn 2013, 348.)
Kisfaludy Sándor utca → Kisfaludy utca
Kiss János utca

[C] 1923 előtt: Kottász Zoltán utca (Rákoshegy 1923, 7. szelvény), 1923 után: Kossuth Lajos
utca (egy része), 1945: ~ (Közintézményi 1948–1949 már így).
Melczer utca 68. ↔ Bocskai István utca 42. (BpUn 2013, 351.)
Klapka utca
[C] 1920 körül: gróf Bethlen István utca (Rákoshegy 1923, 6. és 7. szelvény, ekkor még csak a
Baross és Lőrinci út közötti szakasza van felparcellázva), 1945: Klapka György utca vagy
Klapka utca (Budapest 1958, K18–19 már így), 1960-as évek: ~ (pontosabban a keresztnév
nélküli forma állandósult).
A felső vége (1–12. számú telkek) a Batthyány utcáig zsákutca ↔ Bem utca 4. (BpUn 2013,
352., 668/282. jegyz.)
Klapka György utca → Klapka utca
Koch Aladár utca

[K] 2003: ~. (BpUn 2013, 354. szerint az elnevezés éve 2001, de ez elírás.)
Ősrepülő utca 5. ↔ Csermely Károly utca 32. (BpUn 2013, 354.) Nyugat felé földúton a
Kvasz András utca, illetve közvetlenül a Helikopter utca felé (Minerva 2014, 2008. évi
ortofotó, Google Maps).
Kodolányi János tér

[B] 1996: ~.
(BpUn 2013, 355.) Korábban önálló közterületként nem létezett, előzménye a Szabadság
utcától a vasútállomás bejáratáig vezető rövidke 575. utca, amelyet a többi kerületi
számozott utcához hasonlóan 1951. január 1-jei hatállyal „kereszteltek el” (korábban
névtelen közterület, lásd Rákoshegy 1923, 4. szelvény, Rákosok 1938). Ennek a Szabadság
(Agorasztó) utcai sarkán áll a Mitrovátz-vendéglő épülete (ma Szabadság utca 20. és
Kodolányi János tér 3.). Már az önálló nagyközség idején szó volt arról, hogy az állomás
és a mai Baross utca torkolatában, a központban teret alakítsanak ki. Az 1960-as, 1970-es
években a vendéglővel szembeni telken a lakóházat lebontották, így 1975-ben a korábban
az budapesti Lánchídnál, a Clark Ádám téren 1952-ben felállított 0. kilométerkő szobra a
térre került. 2009–2010-ben a pavilonsor lebontásával felszabaduló újabb területen P+R
parkolót létesítettek.
Kossuth Lajos utca → Kép utca, Kiss János utca
Kotász Károly utca

[D] 1938: Névtelen utca (Rákosok 1938), 1946: Ságvári utca (Közintézményi 1948–1949 tér-
kép még előző néven szerepelteti), 1991: ~.
Ásvány utca 9. ↔ vasútvonal, illetve a táblával nem jelölt Sülysápi utca (BpUn 2013, 364.)
1930/1931 folyamán Rákoskeresztúrtól Rákoshegyhez lett átcsatolva. 1950 után egy ideig
tervezték, hogy az Ásvány utcán át összenyitják a Hűvöskert utcával (Rákoskeresztúr
1949–1950, 4. lap [BpTérkKat 5114. sz.], így szerepel Budapest 1958, K19 is).
Kottász Zoltán utca → Kiss János utca
Kölcsey utca
[A] 1892: Hermina utca (1923-ban is: Rákoshegy 1923, 1. és 5. szelvény), 1923 után: Kölcsey
Ferenc utca vagy Kölcsey utca (Fodor 1936 már így), 1946: ~ (pontosabban a keresztnév
nélküli forma állandósult)
228 LAKATOS BÁLINT
Kölcsey Ferenc utca → Kölcsey utca
Közlegelő utca (ténylegesen nem létezik)

[G] 1974: ~.
Katlan utca ↔ Rózsahegy utca (BpUn 2013, 371.) A terület 1948-ig Rákoskeresztúrhoz
tartozott. Az utca a térképeken szerepel (pl. Budapest 1997, 52B–C3); a Google Maps sze-
rint a belterület határán fekszik, itt azonban jelenleg még ösvény sem létezik. A BpUn
2013 térkép 53B1 ettől északabbra tünteti fel, itt is csupán egy hosszanti parcellán áthala-
dó ösvény található. A megfejtéshez a korábbi térképek segítenek hozzá. Ezek szerint a
mai Kerülő utca Katlan utca és Rózsahegy utca közötti szakaszát hívták ~-nek, mivel en-
nek folytatása kelet felé egy valóban a közlegelőre menő dűlőút volt (név nélkül már Rá-
kosok 1938 is jelöli; lásd még Rákoskeresztúr 1949–1950, 4. lap [BpTérkKat 5114. sz.], Bu-
dapest 1958, K19.)
Kutassy Ágoston utca

[K] 2003: ~.
Ősrepülő utca 33. ↔ Lányi Antal utca 20. (BpUn 2013, 377.) Az utca végén a 18. számú,
egyelőre beépített telken át földúton összeköttetés nyílik az Újmajori utca felé is (Miner-
va 2014, 2008. évi ortofotó, Google Maps).
Kvasz András utca

[K] 2003: ~.
Helikopter utca ↔ Thorotzkay Péter gróf utca 15., L alakban visszakanyarodva (BpUn
2013, 378.) A Rákosmezei repülők útjáig terjedő szakaszán közlekedik a 168E és a 46 jelzé-
sű busz is. Az 1. és 3. számú telek egyelőre beépítetlen, rajtuk keresztül földúton össze-
köttetés nyílik a Csermely Károly, Minár Gyula, illetve Koch Aladár utcák felé.
Lányi Antal utca

[K] 2003: ~.
Ősrepülő utca 29. ↔ Kutassy Ágoston utca 17., L alakban visszakanyarodva (BpUn 2013,
381.) A 21. számú beépítetlen telken át földúton összeköttetés nyílik a Helikopter és Hor-
váth Ernő utcák felé, illetve a Kutassy Ágoston utca 18. számú beépítetlen telken át az Új-
majori utca irányába is (Minerva 2014, 2008. évi ortofotó, Google Maps)
Légcsavar köz (jelenleg nem létezik)

[K] 2003: ~.
Helikopter utca ↔ Lányi Antal utca (még jelöli XVI–XVII. 2004, D7; BpUn 2013, térkép,
41A3, de az 384. oldalon összekeveri a XVI. kerületi Légcsavar utcával). A Minerva 2014 a
Helikopter utca 82–84. számú telkek között, amelyek hátsó oldala a Lányi Antal utca 23–
25. számmal azonos, egy név nélküli közt jelöl. A terület jelenleg teljesen beépítetlen,
rendezetlen.
Létai András utca

[K] 2003: ~.
Rákosmezei repülők útja 2-től jelenleg zsákutca, illetve gyalogösvényben folytatódik
(BpUn 2013, 387. a Magyar szárnyak „dűlőig” tartónak mondja, ez azonban nem épült ki).
Lilaakác utca
[J] 1996: ~ (Budapest 1997 52A2–3).
Magvető utca ↔ Kertművelő utca (BpUn 2013, 388.) A Zsuzsanna sor folytatása dél felé, a
Magvető utca 34. számú telek mögött. Jelenleg a Kertművelő utcáig a keleti oldala belte-
rület, a nyugati oldala végig erdősáv. Dél felé elvileg a Nagylegelői utcáig folytatódna, de
ténylegesen nincs megnyitva, az utca tengelyében telek és erdő található. A XVI–XVII.
2007, E8 zárójelben „Akácos” utcanevet is feltüntet, ennek is talán a Nagylegelői utca
nem hivatalos párhuzamos nevéhez hasonlóan valami helyi névadás lehet az alapja.
Lőrinci út
[C, E, H, J] 1900 előtt: ~ (1923-ban is: Rákoshegy 1923, 5–6. szelvény), 1923 után a
Zsuzsannateleptől (a mai Melczer utcától) délre eső szakasza: Temető utca (Fodor 1936
már így; a temetőt 1924-ben nyitották, tehát az elnevezésnek ezután van értelme; BpUn
2013, 394.), míg a felső szakasza maradt ~ (Útburkolat 1937; mindkét elnevezést mutatja
Rákosok 1938 és vlsz. e korábbi adat átvételével Budapest 1958, K18), 1945 után: ~
(Rákoshegy 1949).
Szabadság utca 64. és Helikopter utca 2. ↔ Bélatelepi út 36. (BpUn 2013, 394.)
Lőrinczi út → Táncsics Mihály utca
Lukács Béla utca → Szilágyi Dezső utca
Magvető utca
[E] 1920-as évek: Nagyatádi Szabó István utca (Rákosok 1938 már így), 1954: ~.
Lőrinci út 29. ↔ Svachulay Sándor utca, de ténylegesen csak a Zsuzsanna sorig (BpUn
2013, 399. Zsuzsanna sorig!). A Helikopter lakópark felparcellázása előtt dűlőútban foly-
tatódott, azóta a Rákosmezei repülők útja a folytatása, de ennek számozása hátrébb kez-
dődik. Az utca végén mindkét oldalon jelenleg beépítetlen terület található. A Svachulay
Sándor utca ugyanis végül a „Török-kastély” telkei miatt nem ér ki a Magvető utcáig. A
terület 1948-ig Rákoskeresztúrhoz tartozott.
Magyar szárnyak utca (jelenleg nem létezik)

[K] 2003: ~.
A Helikopter lakópark déli szélén, egyben a belterület határán kijelölt közterület, amely
elvileg párhuzamosan futna a Rákosmezei repülők útjával a Létai András utca végétől az
Újmajori utcáig. Még nem épült ki. (A XVI–XVII. 2004, D–E7 és XVI–XVII. 2007, D–E7 a
230 LAKATOS BÁLINT
telep északi részén a Helikopter utcával párhuzamos szervízútként jelölik, ugyanakkor

délen egy „Repülő dűlő” nevű közterületet tüntetnek fel.)
Martinovics utca
[E] 1910-es évek: Tarnay Béla utca, 1920-as évek: gróf Bethlen István utca [nem keverendő a
mai Klapka utcával!] (Rákosok 1938 már így), 1945: ~.
Lőrinci út 9. ↔ Svachulay Sándor utca 6. (BpUn 2013, 408., tévesen még a Zsuzsanna
sorig). A terület 1948-ig Rákoskeresztúrhoz tartozott, és korábban valóban a Zsuzsanna
sorig tartott, majd a Helikopter lakópark felparcellázása után újabban az utca végét is
beépítették (Martinovics utca 33–39. és 30–36.)
Melczer utca
[B] 1923 előtt: Hieronymi Károly utca (Rákoshegy 1923, 6. és 7. szelvény), 1928(?): Zrínyi
utca (Fodor 1936 már így), 1964: ~.
Ferihegyi út 211. ↔ Lőrinci út 28. (BpUn 2013, 413. Hieronymi elnevezést nem ismeri.)
Mai nevét Melczer János rákoskeresztúri evangélikus lelkészről, az 1848–49. évi forrada-
lom és szabadságharc helyi hőséről kapta.
Minár Gyula utca

[K] 2003: ~.
Ősrepülő utca 13. ↔ Dobos István utca 21., L alakban visszakanyarodva (BpUn 2013,
419.). A beépítetlen 23. és 25. számú telken át jelenleg több földúton összeköttetés nyílik a
Kvasz András, illetve a Helikopter utca irányába; a Dobos István utca 22. számú telken
keresztül az utca tengelyében pedig a Takács Sándor utca felé is (Minerva 2014, 2008. évi
ortofotó, Google Maps, ezen utcaként is jelölve).
Monoplán köz (jelenleg nem létezik)

[K] 2003: ~.
Helikopter utca ↔ Koch Aladár utca (még jelöli XVI–XVII. 2004, E7, BpUn 2013, 422. és
térkép, 41A3). A Minerva 2014 a Helikopter utca 54–56. számú telkek között, amelyek
hátsó oldala a Csermely Károly utca 31–33. számmal azonos, egy név nélküli közt jelöl. A
terület jelenleg teljesen beépítetlen, rendezetlen.
Nagyatádi Szabó István utca → Magvető utca
Nagy-Hangács köz → Nagyhangács köz
Nagy-Hangács utca → Nagyhangács utca
Nagyhangács köz
[H] 1951: 561. utca (Budapest 1979, 21a3), 1984: ~ (XVI–XVII. 2004, E10).
Orgoványi utca 22/a ↔ Nagyhangács utca 29. (BpUn 2013, 432.) A helyszínen az alsó
végén kint lévő egyetlen utcanévtábla felirata szerint helytelenül különírva „Nagy-Han-
gács köz” formában szerepel. (A Budapest 1974, L9 mezőben név nélkül jelölt utcaként
már szerepel, de tényleges helyétől nyugatabbra. Budapest 1997, 51D1 mezőn mint a
Nagyhangács utca kiágazása szerepel.)
Nagyhangács utca
[H] 1951: 559. utca (Budapest 1974, L9, Budapest 1979, 21a3), 1984: ~ (Budapest 1997, 51D4).
Baross utca 99. ↔ Lőrinci út, onnan tovább az 565. utcáig (Budapest 1997, 51D4, BpUn
2013, 432., 659/37. jegyz., a Minerva 2014 térkép szerint a Lőrinci úttól nyugatra fekvő
szakasza rendezetlen. Valójában a Lőrinci úttól nyugatra fekvő része zsákutca, illetve a
telkeken keresztül ösvény vezet tovább.) Az 1949. évi kataszteri térképen is csak a Baross
és Lőrinci út közötti szakasza van feltüntetve, igaz, név nélkül. A kihelyezett és jelenleg,
2014-ben is kintlévő utcanévtáblákon kétféle módon szerepel: a Baross utca sarkánál
helyesen egybeírva, a Lőrinci úti sarkokon hibásan „Nagy-Hangács utca” formában.
Nagyhomoki utca → Svachulay Sándor utca
Nagylegelői utca
[J] 1996: ~ (Budapest 1997, 52A3), illetve Fenyősétány (nem hivatalos elnevezés, ugyan-
akkor XVI–XVII. 2007, E9 mezőben zárójelben szerepel).
Lőrinci út ↔ a Lilaakác utca tengelyéig, onnan dűlőút. (BpUn 2013, 433. szerint és az
újabb térképek egy részén is a Lilaakác utca a Nagylegelői utcába betorkollik, de ez a sza-
kasza még nincs megnyitva. Északi oldala jelenleg folyamatos házszámozású. A helyszí-
nen utcatábla jelenleg nincs kihelyezve, két házszámtáblán a fellengzős „Fenyősétány”
olvasható (Fenyő sétány 6. és Fenyősétány 20.).
Némethy Jenő utca → Szenczi Molnár Albert utca
Névtelen utca → Kotász Károly utca, Új utca
Nyár utca
[D és DL] 1923 előtt: ~ (Rákoshegy 1923, 5. és 8. szelvény, ekkor még nem parcellázott).
Ferihegyi út 252. ↔ Erdődűlő utca 47. (BpUn 2013, 443.) Az utca az Erdőtelek utcánál
megtörik. Ez is mutatja, hogy 1950 előtt csak az utca alsó szakasza (ma 1–21/b és 2–34.
számú telkek) tartoztak Rákoshegyhez, a felső szakasza Rákoskeresztúr része volt.
(Rákosok 1938 és származékai tévesen az Örömvölgy utcát nevezik így, mivel az
utcanevek el vannak csúszva. Ugyanezen a térképen a felső szakasza még név nélkül
szerepel, mivel a terület még beépítetlen.)
Olga utca → Báthory utca
Orgoványi utca
[H, illetve I] 1953: 558. utca (Budapest 1974, L9), 1984: ~ (ekkor még csak a Baross utcától
keletre eső részét nevezték el így, lásd Budapest 1979, 21b3–4, ez a későbbi Felsőbabád ut-
232 LAKATOS BÁLINT
ca, mivel eközben a Baross utcától nyugatra eső rész még mindig számozott utcanévvel
szerepel; Budapest 1997, 51D4 és 52A–B4 mindkét szakasz ~ néven szerepel).
Baross utca 95/97. ↔ Lőrinci út 61. (kikövetkeztetett házszám), illetve onnan az 563. ut-
cáig. (BpUn 2013, 452., 659/37. jegyz.) Csak a déli oldala bepített, ezért sorként számozott.
A Baross utca és a Ferihegyi út közötti részét 1999-ben (vö. BpUn 2013, 227, de ténylege-
sen csak 2008 előtt) Felsőbabád utcára nevezték át (eredetileg Orgoványi utca 1–17.
szám), ezután az Orgoványi utcát is átszámozták. A terület 1948-ig Rákoskeresztúrhoz
tartozott. (Az Orgoványi utca 9/a-nál kiágazó 567. utca a Google Maps térképe szerint
szintén Orgoványi utca nevet visel.) Az 1949. évi térképen már jelölve, de név nélkül.
Orgoványiszőlő dűlő
[I] 1996: ~ (Budapest 1974, L–M9 „Orgoványiszőlő út” formában).
Ferihegyi út ↔ Rózsahegy utca, onnan tovább jelöletlen dűlőút a Ferihegyi repülőtér
északi kerítése mentén. (BpUn 2013, 452.) A terület 1948-ig Rákoskeresztúrhoz tartozott.
Örömvölgy utca
[DL] 1920-as évek: ~ (Rákoshegy 1923, 5. szelvény).
Ferihegyi út 250. ↔ Erdőtelek utca 25. (BpUn 2013, 457.) A Ladjánszkytelep utcájaként az
önállóság kezdete óta Rákoshegyhez tartozott. (A Rákosok 1938 és származékain tévesen
a Nyár utca helyén jelölve, mivel az utcanevek el vannak csúszva.)
Ősrepülő utca
[K] 2003: ~.
Zsuzsanna sor ↔ Újmajori utca 20. (BpUn 2013, 458.) Néhány térkép a zsuzsannatelepi
Perem utca folytatásaként jelöli, ez azonban téves. A Zsuzsanna sortól a Svachulay Sán-
dor utcáig nem számoznak rá telket, ez a szakasza keskenyebb és jelenleg aszfaltozatlan.
Az Ősrepülő utca 1. a Svachulay Sándor utca és Csermely Károly utcák közti saroktelek.
Paula utca → Árpád fejedelem utca
Perem utca
[E] 1920-as évek: Preszly Elemér utca (Rákosok 1938 már így), 1954: ~.
Lőrinci út 23. ↔ Zsuzsanna sor. (BpUn 2013, 470., 483.) Bizonyos újabb térképeken a Heli-
kopter lakópark felé tévesen úgy jelölik, hogy az Ősrepülő utcában folytatódik, de ennek
torkolata ténylegesen északabbra van.
Petőfi Sándor utca → Bem utca
Petőfi tér → Szabad május tér
Petőfi utca
[A] 1892: Katica utca, 1923: Szegedy Albert utca (Rákoshegy 1923, 1. szelvény) vagy Szegedi
Albert utca (pl. Fodor 1936), 1948: ~ (Közintézményi 1948–1949 már így).
Széchényi utca 22/a ↔ Bányapart utca. (BpUn 2013, 473.) A vasúti aluljáróhoz vezető
gyalogos útban folytatódik.
Piac tér → Zsuzsanna tér
Podmaniczky János utca → Podmaniczky Zsuzsanna utca
Podmaniczky Zsuzsanna utca

[B] 1896: br. Podmaniczky János utca (Értesítő 1896, 3. sz., 3.), később általában csak vezeték-
névvel (Rákoshegy 1923, 4. és 7. szelvény; Közintézményi 1948–1949 még így), 1953: Pa-
raj utca (Budapest 1958, K19 már így), 1996: ~ (Budapest 1997, 52B2).
Szabadság utca 18. ↔ Szilárd utca 21. (BpUn 2013, 479.) br. Podmaniczky Zsuzsanna gróf
Vigyázó Ferenc felesége. A két világháború között Rákoskeresztúron viselte utca a nevét
(Babvirág utca, 1983-ban területrendezés miatt megszűnt, BpUn 2013, 123.). 1996-ban az
utca eredeti nevét nem lehetett visszaállítani, mivel azonos névforma lett volna a terézvá-
rosi Podmaniczky utcával.
Por utca → Dózsa György utca
Preszly Elemér utca → Perem utca
Rákóczi Ferenc utca

[C] 1896: Rákóczy utca (Értesítő 1896, 3. sz., 3.) vagy ~ (Rákoshegy 1923, 6. szelvény).
Rákóczikert utca ↔ Lőrinci út 62. Felső vége a Rákóczikert utca folytatása. (BpUn 2013,
488., tévesen a Ferihegyi utat adja meg a felső végének.)
Rákóczikert utca
[F] 1999: ~ (XVI–XVII. 2004, F10).
Ferihegyi út ↔ Rákóczi Ferenc utca 1. Utóbbi utca a folytatása. (BpUn 2013, 489.) 2014-ben
még aszfaltozatlan. Déli oldalán két merőleges kiágazás található. Az 1949. évi kataszteri
térkép már név nélküli dűlőútként jelöli, az északra lévő felparcellázott és a déli, parcellá-
zatlan terület határán. 1958-ban már a Ferihegyi útra kifutó névtelen utca (Budapest 1958,
L19), 1997-ben mint a Rákóczi utca folytatása szerepel (Budapest 1997, 52B4).
Rákosmezei repülők útja

[K] 2003: ~.
Magvető utca ↔ Újmajori utca 38. (BpUn 2013, 491.) A Helikopter lakópark tengelyét
alkotó utca a zsuzsannatelepi Magvető utca folytatásában; ezen közlekednek a 46 és 168
E jelzésű buszok is. Az 1. számú ház a Létai András utca torkolatával szemben található; a
Svachulay Sándor utca eredetileg ide kifutó alsó szakaszát a „Török-kastély” kertje ketté-
vágta. A Zsuzsanna sor és a Svachulay Sándor utca csonk-torkolata közötti szakasz elvi-
leg a Magvető utcához tartozik, de jelenleg déli oldala beépítetlen, északi oldala pedig a
„Török-kastély” kertje, magas fallal lekerítve. A terepbejárás alkalmával azt is észleltük,
234 LAKATOS BÁLINT
hogy az utcatáblák hibásak. Némelyek (valószínűleg ezek a korábbiak) az utca nevét

„Rákosmezeje repülők útja” formában, más táblák „Rákosmezei Repülők útja” formá-
ban tüntetik fel. Az első nyelvileg hibás, a második esetben pedig a repülők szó nagybe-
tűs szedése indokolatlan. Kívánatos volna az utcatáblák teljes körű cseréje.
Régi vám köz

[K] 1996: ~ (Budapest 1997, 51C1–D2).
Régi vám utca ↔ Újmajori utca (BpUn 2013, 494.) Déli oldala erdő, részben
Régi vám utca

[K, de közvetlenül nem kapcsolódik Rákoshegy belterületéhez] 1996: ~ (Budapest 1997,
51B3–C1 „Régi vám sor” alakban).
Helikopter utca ↔ XVIII., Álmos utca. Valójában délen a Tünde utca folytatásába torkol-
lik bele (Budapest 1997, 51B3), északon a vasúti átjárón túl az 526. sorban folytatódik.
Csak a keleti oldala tartozik Rákoshegyhez, egyben a XVII. kerülethez, az úttest maga a
X. kerület területére esik. Itt húzódott 1872-ig Pest, 1950-ig Budapest keleti határa.
Risztics János utca

[K] 2003: ~.
Rákosmezei repülők útja 36. ↔ Surányi Ferenc utca 16., L alakban visszakanyarodva
(BpUn 2013, 499.)
Rózsahegy utca
[G] 1950-es évek: ~ (Budapest 1958, K–L19, Budapest 1974, L9–M8, Budapest 1979, 21c3
helytelenül „Rózsa-hegy utca” alakban).
Erdő utca ↔ Orgoványiszőlő dűlő (BpUn 2013, 503.). A belterület keleti határa. Csak pá-
ratlan oldala van, keleti oldala telepített erdősáv. A Kerülő utca magasságában tengelye
megtörik, innen a Katlan utcával párhuzamos. A terület 1948-ig Rákoskeresztúrhoz tar-
tozott. Az utca neve ma is ingadozik: Rózsahegy utca (Katlan utca sarkán lévő, házilago-
san készített utcatábla, valamint a 27. szám számtáblája) vagy Rózsahegyi utca (Erdő ut-
ca sarkán kitett házilagos utcatábla, valamint a 23. szám postaládája).
Rózsahegyi utca ↔ Rózsahegy utca
Ságvári utca → Kotász Károly utca
Siklórepülő köz
[K] 2003: ~.
Somogyi Béla utca → Sóska utca

Sóska utca
[B] 1910 vagy 1920 körül: gróf Csáky Albin utca (névváltozat: Gróf Csáky Albin utca; 1923-
ban már e néven: Rákoshegy 1923, 2., 4. és 7. szelvény), 1945: Somogyi Béla utca (Közintéz-
ményi 1948–1949 már így), 1953: ~.
Ferihegyi út 203. ↔ Lőrinci út 18. (BpUn 2013, 522.)
Surányi Ferenc utca

[K] 2003: ~.
Rákosmezei repülők útja 32. ↔ Risztics János utca 11. (BpUn 2013, 527.)
Sülysápi utca
[D] 1951: 549. utca, 1996: ~ (Budapest 1997, 52C2).
Ferihegyi út 242. ↔ vasútvonal (BpUn 2013, 527.), de valójában kiépített műútként to-
vább a Felsőbánya utcáig a vasúti töltés mentén, csak nincsenek telkek számozva rá.
(BpUn 2013, 527. szerint az 1940-es években Kaszinó utcának hívták, de ez tévedés a
település túloldalán lévő Kaszinó köz helyett.) 1930/1931 folyamán a mai Bélavár utcáig
terjedő rész Rákoskeresztúrtól Rákoshegyhez lett átcsatolva. A Budapest 1979, 21c2 az
akkor valós helyzetnek megfelelően a Bélavár és Felsőbánya utca közötti részen nem jelö-
li, akkor még nem volt elég széles a vasúti töltés mellett a hely. A XVI–XVII. 2007, G–H8
szerint a Sülysápi utca folytatása a Bélavár és Felsőbánya utcák között szintén Bélavár ut-
ca nevet visel.
Svachulay Sándor utca

[K] 2003: ~.
Helikopter utca 50. ↔ Ősrepülő utca 1. (BpUn 2013, 528.) A Helikopter utcától a Marti-
novics utcáig tartó szakasza eredetileg a Zsuzsannatelep nyugati határutcája volt, ame-
lyet a Helikopter lakópark területének felparcellázása előtt bizonyos térképeken Nagy-
homoki utca néven találunk (pl. Budapest 1997, 52 A2). A Helikopter lakópark kialakítá-
sakor eredetileg azt a szerepet szánták az új utcának, hogy a Zsuzsannatelep kifutó utcáit
és az új telep utcáit elhatárolja egymástól, mivel a Zsuzsanna sor túlságosan keskeny. Az
utca eredetileg a Magvető utca és Rákosmezei repülők útja sarkáig tartott volna (XVI–
XVII. 2004, E8, ugyanakkor a Martinovics és Helikopter utcák közötti szakasza „Zsu-
zsanna sor” megjelöléssel), a „Török-kastély” megépülte után azonban az Ősrepülő utcá-
tól délre fekvő alsó szakasza magánkézbe került, mivel a tulajdonos a házától nyugatra, a
Svachulay Sándor utca túloldalán található telkeket az Aranykoszorú utcáig összevásá-
rolva összefüggő kertet kívánt kialakítani. A Minerva 2014 térkép 2008. évi ortofotóján
még jól látszik az aszfaltozott utca nyomvonala, amely mára megszűnt.
236 LAKATOS BÁLINT
Szabad május tér

[C] 1923 előtt: Petőfi tér (Rákoshegy 1923, 7. szelvény), 1953: ~.
A Baross utca 62–66., Bajza utca 53–59., Vörösmarty utca 53–65. és Kiss János 13–17. szá-
mú telkek által határolt területen. (BpUn 2013, 529.)
Szabadság utca
[B] 1928 előtt: Vasút utca (Rákoshegy 1923, 4. szelvényen „Károly király út”, vlsz. téve-
désből), 1928: Agorasztó Tivadar utca (BFL V.712.a:6, 21.; a térképeken többször „út”, pl.
Fodor 1936 is így), 1946: ~ (Közintézményi 1948–1949 már így).
Ferihegyi út 151. ↔ Lőrinci út 2. (Bp Un 2013, 530.). Az utcát Agorasztó Tivadarról, Pest-
Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjáról nevezték el. (Róla nevezték el a mai XVIII. kerü-
leti miklóstelepi Derkovits Gyula utcát is 1925-ben. BpUn 2013, 98.) A jegyző háza, más-
képp Dobos-, majd Agorasztó-háznak nevezett épület volt először a községháza (a Sza-
badság utca 30. és Kép utca 1. számú telken; lebontották).
Széchenyi utca
[A] 1890 előtt: Temető sor, 1923: Temető utca (Rákoshegy 1923, 1–2. szelvény), 1923 után:
gróf Széchenyi István utca (Fodor 1936 már így), 1946: ~.
Ferihegyi út 115. ↔ Bakancsos utca 10. (BpUn 2013, 537.) Eredeti nevét a később felszá-
molt rákoskeresztúri temetőről kapta. 2005 körül meghosszabbították Rákoskeresztúron
az Újlak utcáig: a 80-as majd 198-as busz közlekedik ezen a szakaszon.
Szegedi Albert utca → Petőfi utca
Szegedy Albert utca → Petőfi utca
Szenczi Molnár Albert utca

[C] 1921: Némethy Jenő utca (vö. BpUn 2013, 438., 665/232. jegyz., Fodor 1936 is így), 1945:
József Attila utca (Közintézményi 1948–1949 már így), 1991: ~ (Budapest 1997 52A–B3).
Batthyány utcáig (1–12. számú telkek) zsákutca ↔ Apponyi utca 4. (BpUn 2013, 542–543.)
Szent Imre herceg utca → Ady Endre utca
Szent István tér

[B] 1897 előtt: Wekerle Sándor tér (Rákoskeresztúr 1. évf. 1897, 4. sz., 5., Rákoshegy 1923, 4.,
7. szelvény), 1930 körül (a katolikus templom felépülte: 1937): ~ (Fodor 1936 már így),
1946: Bajcsy-Zsilinszky tér (Budapest 1958, K19 a régi és új névforma egyaránt szerepel),
1991: ~ (Budapest 1997, 52B2). (BpUn 2013, 547.) A „templomtér” a Baross utca, Szilárd
utca, Kép utca, Ady Endre utca között határolt területen.
Szilágyi Dezső utca

[B] 1896: Lukács Béla utca (Értesítő 1896, 3. sz., 2–3., ugyanekkor itt Szilágyi [Dezső] utcát is
említenek a 3. oldalon, amely a mai Ady utcával azonos, 1923-ban is így: Rákoshegy 1923,
6. szelvény), 1923 után: ~ (Fodor 1936 már így).
Ferihegyi út 207. ↔ Lőrinci út 24. (BpUn 2013, 558. szerint mindig ez volt a neve)
Szilárd utca
[B, E] 1910 körül: Deák Ferencz utca (1923-ban már így, Rákoshegy 1923, 4. és 7. szelvény),
1953: ~.
Ferihegyi út 189. ↔ Svachulay Sándor utca 2. (BpUn 2013, 559.) A Lőrinci úton túli, Zsu-
zsannatelepre eső szakasza (Szilárd utca 70–108., illetve 73–113. számú telkek alkotta te-
rület) 1938-ban már Rákoshegyhez tartozott (Rákosok 1938). Az utca végét a Helikopter
lakópark felparcellázása után építették be (108–114. és 115–121. számú telkek). A párat-
lan számú telkek hátsó része a Helikopter utca páros oldalát alkotják.
Szondi utca
[C] 1930-as évek: Szondy utca vagy ~ (Fodor 1936, Budapest 1958, K18: y-os névforma).
Apponyi utca 7. ↔ Lőrinci út 70. (BpUn 2013, 563.) Az ún. Braun-telep teleksorának egyik
keresztutcája. Az Apponyi utca felé eső végén „Szondy utca” formában tünteti fel az ut-
catábla.
Szondy utca → Szondi utca
Takács Sándor utca

[K] 2003: ~.
Ősrepülő utca 21. ↔ Horváth Ernő utca 4., L alakban visszakanyarodva (BpUn 2013, 568.)
A 21. számú beépítetlen telken át földúton összeköttetés nyílik Dobos István és Minár
Gyula utcák felé (ezt a Google Maps utcaként jelöli), a 23. és 25. beépítetlen telkeken át a
Helikopter utca felé, valamint a Horváth Ernő 1. szám alatti telken át a Lányi Antal utca
irányába is (Minerva 2014, 2008. évi ortofotó, Google Maps).
Táncsics utca → Táncsics Mihály utca
Táncsics Mihály utca

[A] 1890 előtt: Lőrinczi út, 1917: Károly király út (Fodor 1936 is így), 1923: Lőrinci út (Rákos-
hegy 1923, 1. szelvény, a 4. szelvény szerint a Károly király út a mai Szabadság utca len-
ne), 1945 körül: Táncsics utca vagy ~ (Közintézményi 1948–1949 már így; a keresztneves
névalak 1990 után állandósul)
Széchenyi utca 56. ↔ vasútvonal (BpUn 2013, 570.)
Eredeti nevét azért kapta, mert erre vezetett az út Rákoskeresztúrról Pestszentlőrinc felé
(a mai Lőrinci út ma is a ~ vasúton túli folytatása). Mai rákoskeresztúri csatlakozó szaka-
sza a Bakancsos utca. A ~ páratlan oldala Rákoshegy önállósulása után a kataszteri térké-
pek (Rákoshegy 1923, Rákosok 1938) tanúsága szerint az önállósuló nagyközséghez ke-
238 LAKATOS BÁLINT
rült. Jelenleg a hátsó telekhatár mögött futó, 1999-ben kialakított Széncinke utca vonala
jelenti itt a városrészhatárt.
Táncsics Mihály utca (Zsuzsannatelep) → Csík utca
Tarnay Béla utca → Martinovics utca
Tavasz utca → Ásvány utca
Temető sor → Széchenyi utca
Temető utca → Széchenyi utca
Temető utca → Lőrinci út
Teréz utca → Hunyadi utca
Tessedik tér
[A] 1892: Bulyovszky tér (1923-ban még így: Rákoshegy 1923, 4. szelvény), 1930 körül:
Hősök tere, 1936 körül: Wekerle tér (miután a Szent István tér megkapta mai nevét; Fodor
1936, Rákosok 1938), 1945(?): Hősök tere (Budapest 1958, J19), 1964: Tessedik Sámuel tér
vagy Tessedik tér (Budapest 1969, 778. szelvény, Budapest 1974, L8).
A Damjanich utca 34–40., a Bulyovszky utca 31–37. és a Petőfi utca 26–28. számú telkek
kereszteződésénél. (BpUn 2013, 580., 668/282. jegyz.) A térre a templom mögötti házsor
van számozva (1–3. szám).
Tessedik Sámuel tér → Tessedik tér
Thorotzkay Péter gróf utca

[K] 2003: ~.
Rákosmezei repülők útja 6. ↔ Kvasz András utca 49. (BpUn 2013, 582.) A névadó az erdé-
lyi Thoroczkay család tagja, így nevét (és az utcanevet is) helyesebb volna cz-vel írni.
Tisza István utca

[C, J] 1920 körül: gróf Tisza István utca (névváltozat: Gróf Tisza István utca; Rákoshegy 1923,
6. és 7. szelvény, ekkor még csak a Baross és a Lőrinci út közötti szakasza van felparcel-
lázva), 1945: Bacsó Béla utca (Közintézményi 1948–1949 már így), 1953: Homokos utca (Bu-
dapest 1958, K18–19 már így, Budapest 1997, 52A–B2–3 még így), 1999: ~.
Ferihegyi út 219. ↔ Lőrinci út 36. (BpUn 2013, 584.), illetve legújabban a Lőrinci út túlol-
dalán kevéssel északabbra, a 39. számnál nyíló utca is Tisza István utcaként szerepel a
legújabb térképeken (még Homokos utca névvel XVI–XVII. 2004, E8, azután pl. Buda-
pest–Mo. 2012, 28A1 vagy Google Maps), így a Domború utcáig tart. A Minerva 2014 tér-
képen ez a közterület név nélkül szerepel.
Új utca
[D] 1938: Névtelen utca (Rákosok 1938), 1948: ~ (Közintézményi 1948–1949; a régi és az új
név rövidítése egyaránt szerepel a Budapest 1958, K19 mezőben).
Ferihegyi út 222. ↔ Kotász Károly utca 25. (BpUn 2013, 598.) 1930/1931 folyamán Rákos-
keresztúrtól Rákoshegyhez lett átcsatolva.
Újmajori dűlő → Újmajori utca
Újmajori utca
[K] 1996: Újmajori dűlő (az elnevezés korábbi; Budapest 1997, 51C3–D1), 2003: ~.
Helikopter utca ↔ Bélatelepi út, kerülethatár (BpUn 2013, 599.) Déli része dűlőút, míg
északi része a Helikopter lakópark felparcellázása óta kiépített műút. Nyugati oldalán
erdősáv húzódik, csak páros oldala beépített. Eredetileg vasaúti aluljáró kötötte össze az
513. utcával.
Úri utca → Dózsa György utca
Ürge utca → Zsuzsanna utca
Vasút utca → Szabadság utca
Vasút utca (megszűnt) → Kodolányi János tér

[B] 1951.: 575. utca, 1978(?): ~ (Budapest 1979, 21c2, rövidítve, az időpont a Helikopter
utca elnevezése alapján kikövetkeztetett). 1996 óta hivatalosan nem létezik, mivel az ak-
kor kialakított Kodolányi János tér része lett. (BpUn 2013, 617., ugyanakkor a Budapest
1997, 52B2 még szerepelteti.)
Vecsési utca → Erdő utca
Virág utca
[D] 1920-as évek: ~ (Fodor 1936 már így, de több későbbi térképen nincs feltüntetve a ne-
ve, pl. Rákosok 1938 és származékai, mivel az utcák eggyel el vannak csúszva).
Ferihegyi út 244. ↔ Erdőtelek utca 15. (BpUn 2013, 626.) Az utca gépjárművel a Ferihegyi
útról az Örömvölgy utca torkolatánál balra fordulva, a vasúti töltés aljában közelíthető
meg. Ezt az 1950-es években nyitották meg a Ferihegyi út 244. szám északi telekrészének
kisajátításával. (Budapest 1969, 791. szelvényen már így szerepel.) Addig az utca az Erdő-
telek utca felől zsákutca volt; a vasúti töltés oldalában a Ferihegyi út 244. szám kerítése
mellett egy gyalogjárón keresztül lehetett megközelíteni. Az utca páros oldalának telek-
sora mögött, a vasúti pályatest mentén ma is gyalogösvény vezet az Erdőtelek utca torko-
latáig. A Ladjánszkytelep utcájaként az önállóság kezdete óta Rákoshegyhez tartozott.
vitéz Endre László utca → Csík utca

240 LAKATOS BÁLINT
Vörösmarty utca
[C] 1910 körül: Vörösmarty Mihály utca (Rákoshegy 1923, 6. és 7. szelvény, ekkor még csak
a Lőrinci és Baross utcák közötti szakasza van felparcellázva), 1945 után: ~.
Ferihegyi út 223. ↔ Lőrinci út 40. (BpUn 2013, 631., 668/282. jegyz.)
Vörösmarty Mihály utca → Vörösmarty utca
Wéber Károly utca

[K] 2003: ~.
Rákosmezei repülők útja 20. ↔ Dedics Ferenc utca 16., L alakban visszakanyarodva
(BpUn 2013, 634.)
Wekerle tér → Szent István tér (kb. 1910–1936), Tessedik tér (kb. 1936–1945)
Wesselényi utca
[D] 1920-as évek: ~.
Ferihegyi út 256. ↔ Erdőtelek utca 31. (BpUn 2013, 636.) A Ladjánszkytelep utcájaként az
önállóság kezdete óta Rákoshegyhez tartozott. (Rákosok 1938 és származéktérképein té-
vesen a tényleges utcától délebbre a hátsó telekhatárok helyén lévő nem létező utca he-
lyén húzódik, ezért az utanevek el vannak mind csúszva.)
Zrínyi utca → Melczer utca
Zsák utca
[D] 1938: Zsákutca (Rákosok 1938), 1948: ~ (Közintézményi 1948–1949).
Új utca 7. ↔ Sülysápi utca (BpUn 2013, 646.) Az elnevezés arra utal, hogy eredetileg való-
ban zsákutca volt (Rákosok 1938, térképen a vasút felé zsák utca, Közintézményi 1948–
1949 szerint éppen fordítva, a mai Új utca felé az.) A terület 1930/1931 folyamán Rákoske-
resztúrtól Rákoshegyhez lett átcsatolva.
Zsemlye Elemér utca

[K] 2003: ~.
Rákosmezei repülők útja 22. ↔ Horváth Ernő utca 43. (BpUn 2013, 646.)
Zsuzsanna sor
[E] 1951: 577. sor, 1954: ~.
Martinovics utca 28. ↔ Magvető utca 34. (BpUn 2013, 649., tévesen a Helikopter utcától).
Eredetileg valóban a Helikopter utcáig tartott, a Martinovics utca és Svachulay Sándor
utca első szakasza (Budapest 1958, K18, Budapest 1974, L8, Budapest 1979, 21b2). Az utca
keskeny, külön számozása nincs, mivel a telkek a keresztutcákra vannak számozva. A
Minerva 2014 szerint a Magvető utcától délre a Svachulay Sándor utca folyatásaként, a
Létai András utca páros számozású teleksora mögött is Zsuzsanna sor található, de ez
ténylegesen nem létező közterület. Valójában jelenleg dél felé némi kanyarodással a Lila-
akác utcában folytatódik. A terület 1948-ig Rákoskeresztúrhoz tartozott.
Zsuzsanna tér
[E] 1910-es évek: Piac tér, 1921: gróf Apponyi Albert tér (Útburkolat 1937 már így), 1946:
Apponyi Albert tér, 1953: ~.
Zsuzsanna utca 13–19. és Csík utca 14–20. által határolt tér (számozva a keleti oldalon
1–4., a nyugatin 5–8.) a Dózsa György utca tengelyében (BpUn 2013, 649.). A terület 1948-
ig Rákoskeresztúrhoz tartozott.
Zsuzsanna utca
[E] 1910-es évek: Ürge utca, 1920-as évek: Erdélyi Lóránt utca (Rákosok 1938 már így), 1953:
~.
Lőrinci út 13. ↔ Svachulay Sándor utca 12. (BpUn 2013, 649.) Eredetileg a Zsuzsanna so-
rig tartott, a Helikopter lakópark felparcellázása után építették be az utca végét (Zsu-
zsanna utca 33–39. és 22–28.)
549. utca → Sülysápi utca
550. utca → Kerülő utca
551. utca → Katlan utca
553. utca → Erdőkürt utca
558. utca → Orgoványi utca
559. utca → Nagyhangács utca
560. utca → Bélatelepi út
561. utca → Nagyhangács köz
563. utca (jelenleg közterületként nem létezik)

[H] 1951: ~.
Bélatelepi út ↔ Orgoványi utca (Budapest 1997, 51D3, BpUn 2013 térkép 52B1 alapján).
Elvileg a Homokiszőlők nyugati szélét alkotó dűlőút. Jelenleg a terület rendezetlen, ilyen
közterület nincs, csak az Orgoványi utcából, illetve a Bélatelepi útról bevezető
magánutak.
564. utca (jelenleg közterületként nem létezik)

[H] 1951: ~.
Bélatelepi út ↔ Orgoványi utca (Budapest 1997, 51D3, BpUn 2013 térkép sem jelöli, csak
feltételesen azonosítható az 563. utca és az 565. utca közötti területre). Jelenleg a terület
242 LAKATOS BÁLINT
rendezetlen, ilyen közterület nincs, csak az Orgoványi utcából, illetve a Bélatelepi útról
bevezető magánutak.
565. utca (ténylegesen nem létezik)

[H] 1951: ~.
Orgoványi utca ↔ Nagyhangács utca (Budapest 1997, 51D3, BpUn 2013 térkép 52B1
alapján). Az utca valójában nem létezik, helyén telkek vannak.
566. utca (jelenleg közterület jellege kérdéses)

[H] 1951: ~.
Orgoványi utca 6. ↔ Nagyhangács utca (Budapest 1997, 51D3, BpUn 2013 térkép 52B1
alapján). Az utca valójában nem ér el a Nagyhangács utcáig, zsákutca. Utcatábla nem je-
löli, valójában szolgalmi útnak vagy magánútnak tekinthető.
567. utca (jelenleg közterület jellege kérdéses)

[H] 1951: ~.
Orgoványi utca 9/a ↔ Nagyhangács utca (Budapest 1997, 51D3, BpUn 2013 térkép 52B1–
2). A Google Maps térkép felirata szerint ez csupán az Orgoványi utca merőleges bekötő-
ága. Utcatábla nem jelöli, valójában szolgalmi útnak vagy magánútnak tekinthető.
575. utca → Kodolányi János tér, Vasút utca
576. utca → Bakter utca
577. utca → Zsuzsanna sor
578. utca (megszűnt)

Madárdomb és Rákoshegy határán a mai Széncinke utca szerepében a Flamingó köz és a
Széchenyi utca között. Területrendezés miatt megszűnt. (BpUn 2013, 654. Lásd még Rá-
koshegy 1949, BpTérkKat 5116. sz., Budapest 1979, 21b2, Budapest 1997, 52B1 mezőben
még szerepel.)
579. köz → Flamingó köz

KÉPEK JEGYZÉKE 243
Képek jegyzéke
1. A harmadik katonai felmérés térképszelvényének részlete a későbbi Rákoshegyről a Kis- és

Nagy-Hangács-dűlőkkel, a sóderbányákkal és a bányákba vezető vasúti leágazások őrházaival
1882-ből, közvetlenül az újszászi-vasútvonal megépülése után – (térkép) 1:25000 (fénykép-
másolata az ERH gyűjteményében)
2. Budapest környéke térkép részlete, 1902 – (térkép) Budapest környéke. H. n., Magyar Kirá-
lyi Állami Nyomda, 1902. (fényképmásolata az ERH gyűjteményében)
3. A kavicsbánya partja a századfordulón a Kállay (későbbi Erdős Renée)-, a báji Patay- és a
Hackl-villával, alul a kavicsbánya iparvágányával 1905 körül – (képeslap) Készítője isme-
retlen, Kaszás Kálmán kiadása (Zempléni Múzeum, Szerencs; fényképmásolata az
ERH gyűjteményében)
4. A rákoshegyi vasútállomás, 1907 körül – (képeslap) Vasút állomás Üdvözlet Keresztúr-
Nyaralóról. Futott, a postabélyegző kelte 1907. aug. 10. Készítője ismeretlen, Kaszás
Kálmánné kiadása (Szakáll Ágnes tulajdona)
5. A kaszinó épülete a Károly király út (a mai Táncsics Mihály utca) felől – (fénykép) id. Mar-
schalkó Gyula felvétele, 1926 (A Marschalkó család tulajdona)
6. Tóth Terézia magániskolája korabeli fényképen – (fénykép) 1919 körül készült. Eredetije
lappang, digitális másolata az ERH gyűjteményében
7. A víztorony, 1930 körül – (képeslap) Víztorony Rákoshegy. Postatiszta, 1930 körül, a fel-
vétel valószínűleg inkább 1925 körüli. Készítője és kiadója: Divald (Szakáll Ágnes tu-
lajdona)
8. A rákoshegyi vízművek helyszínrajza a rákoskeresztúri Malom utcában az 1941-es bővítés je-
lölésével – (térkép) Papír, 20,8×30 cm (Rákoshegyi Polgári Kör gyűjteményében)
9. Az Aulitzky-ház a mai Petőfi és Damjanich utca sarkán, 1930 körül – (fotóképeslap) Posta-
tiszta, évszám nélkül. Készítette Szász Károly fényképész, Rákoshegy (Szakáll Ágnes
tulajdona)
10. Az első községháza a mára lebontott jegyzőház volt – (képeslap) Községháza Rákoshegy.
Futott, a postabélyegző kelte 1930 júl. Készítője és kiadója: Divald (Szakáll Ágnes
tulajdona)
11. A vasútállomásnál lévő Mitrovátz vendéglő, 1939 – (képeslap) Üdvözlet Rákoshegyről
Mittrovátz vendéglő. Futott, a postabélyegző kelte: 1939. A képeslap alapjául szolgáló
felvételt kutatásaink szerint id. Marschalkó Gyula készítette, a képeslap készítője:
Stengel (11797 sz.), Záborszky Ernő kiadása (Szakáll Ágnes tulajdona)
244
12. K. Szabó János vendéglője (a mai Bulyovszky és Petőfi utca sarkán), 1930 körül – (képeslap)
K. Szabó János vendéglője Rákoshegy Postatiszta, 1930 körül. Készítője és kiadója: Di-
vald (Haraszthy Andrea tulajdona)
13. A báji Patay András (a mai Bél Mátyás) utca házsora az 1930-as években – (képeslap) Báj[i]
Patay András ucca Rákoshegy. Futott, a postabélyegző kelte 1932. szept. Készítője és
kiadója: Divald (Reitinger Ildikó tulajdona)
14. Erdős Renée családjával a kertben (Színházi Élet riportja, 1928. július 22–28.) – (fénykép)
Kluger felvétele, 1928. (ERH digitális adattára)
15. Bartók Béla fiával a rákoshegyi ház kertjében, 1913 – (fénykép) Kodály Zoltán felvétele,
1913 (fényképmásolata az ERH gyűjteményében)
16. Vecsey Ferenc gyermekkorában a tengerparton – (képeslap) Készítője ismeretlen. Futott, a
levél keltezése 1904. dec. 8. (fotómásolata: ERH 77.25.1.)
17. Vidor Imre – (fénykép) Készítője ismeretlen, 1935 körül. (ERH digitális adattára)
18. Rákoshegy látképe a víztoronyból észak felé, 1930 körül. A fehértetős épület a mára lebontott
jegyzőház – (fotóképeslap) Rákoshegy látképe. Postatiszta, 1930 körül Készítője isme-
retlen, Göbl László kiadása (Szakáll Ágnes tulajdona)
19. Látkép a víztoronyból kelet felé, 1930 körül. Jobbra a háttérben a mozi épülete látható – (fo-
tóképeslap) Rákoshegy látképe. Postatiszta, 1930 körül. Készítője ismeretlen, kiadója:
Göbl László kiadása (Szakáll Ágnes tulajdona)
20. A Löwenstein villa kertje a mai Bél Mátyás utcában, 1930-as évek – (fotóképeslap) Dr. Lő-
wenstein-villa. Postatiszta, 1930 körül. Készítője ismeretlen, Göbl László kiadása
(Szűcs László tulajdona)
21. A Schulcz-ház a Baross utca sarkán, 1960-as évek eleje – (fénykép) Készítője ismeretlen
(ERH digitális adattára)
22. Rákoshegy község levélborítékja – (nyomtatvány) Rákoshegy község elöljáróságától.
Postatiszta, 1940–1941 körül, 16,5×11,5 cm. Kirchner Nyomda, Rákoscsaba kiadása,
41080. sz. (ERH, ltsz. n.)
23. Az óvoda a Kossuth (ma Kép) utca sarkán, szemben az elemi iskola épülete – (fotóképeslap)
Rákoshegy Áll. el. iskola és Óvoda. Postatiszta, 1930 körül. Készítője ismeretlen, Göbl
László kiadása (Szakáll Ágnes tulajdona)
24. A Kalocsay-„üzletház” 1932 körül (ma orvosi rendelő, Baross utca 18.) – (fénykép) Készítője
ismeretlen. A képen jobbra a homlokzat előtt a cilinderes úr Kalocsay Mihály, mellette
kézenfogva lánya, Kalocsay Lilly. A kép bal szélén a gyógyszertár ajtajában álló sze-
mély Lengyel Endre gyógyszerész. Kalocsay Lilly hagyatékából (Szakáll Ágnes tulaj-
dona)
25. A Maribusz Budapesten, 1939 – (fénykép) Készítője ismeretlen. A kép forrása: www.for-
tepan.hu (22611. sz.) A kép egy sorozat része, amely az autóbuszt egy budapesti szere-
lőműhely udvarán ábrázolja. (ERH digitális adattára)
26. Dr. Hajnal Dezső orvosi receptje – (nyomtatvány) Felül perforált papíron, 8×13 cm. A re-
cept kelte 1935. ápr. 9. (Szakáll Ágnes tulajdona)
27. Később, az 1940-es években is főleg aszfaltozatlanok voltak az utcák – (fénykép) Készítője is-
meretlen, az utca egyelőre nem azonosítható (Szakáll Ágnes tulajdona)
28. A vasútállomáshoz a bányagödrön át vezető úgynevezett szerpentin út... – (képeslap) Szer-
pentin út Rákoshegy. Futott, a postabélyegző kelte 1930. jún. 30. Készítője és kiadója:
Divald (Szakáll Ágnes tulajdona)
29. ... és az út végén az aluljáró, 1930 – (képeslap) Vasútállomás az átjáróval. Futott, a pos-
tabélyegző kelte 1930. febr. 15. Készítője ismeretlen, Göbl László kiadása (Szakáll
Ágnes tulajdona)
30. Csáky Gyula tűzoltóparancsnok (középen) és vendégei a verandán – (fénykép) Szabó fény-
képész felvétele, Rákoshegy, Szilágyi utca 57. (ERH ltsz. n.)
31. A Kalocsay család a kertben az 1920-as évek végén – (fénykép) Készítője ismeretlen. Ka-
locsay Lilly hagyatékából (Szakáll Ágnes tulajdona)
32. Kossuth Asztaltársaság lapjának előoldala... –
33. ... és hátoldala, 1926 – (képeslap) Az előoldalon a kép keretén felül: A Rákoshegyi Kos-
suth Lajos Asztaltársaság kiadása. Jobbra oldalt: Szász műterméből. A hátoldalon:
Szorgalma és jó magaviselete jutalmául a Rákoshegyi Kossuth Lajos Asztaltársaság-
tól Kustár Margitnak Rákoshegyen, 1926. június hó 29-én (ERH F.1.136.93., özv.
Knapp Károlyné ajándéka)
34. Meghívó a Rákóczi Egyesület rákoshegyi tagozatának Kuruc báljára, 1935 – (nyomtatvány).
Papíron, kb. 15,5x10 cm. Az 1935. márc. 2-i, a Kasznóban megrendezett bálra küldött
számozott meghívó, ez a 276. sz. példány (Dr. Bényi Zsolt tulajdona)
35. Farsangi bál a Kaszinóban, 1928 körül (a jobb oldalon álló cilinderes hölgy Erdős Renée) –
(fénykép) Sugár Fotoszalon Heller Márton, Széchenyi u. 38. felvétele (Dombó László-
né Kiss Katalin tulajdona, digitális másolatban az ERH gyűjteményében)
36. Teniszparti résztvevői a Kaszinó udvarán, 1930-as évek – (fénykép) id. Marschalkó Gyula
felvétele, 1930 körül (A Marschalkó család tulajdona)
37. Focicsapat a bányagödörben, balra vasutas egyenruhában Csenky Sándor állomásfőnök. Hát-
térben a part szélén a Löwenstein-villa épülete látszik – (fénykép) Készítője ismeretlen, év
nélkül (Egressyné Szántó Ilona tulajdona)
38. A rákoshegyi leventék tornabemutatója, 1930 körül – (fénykép) Készítője ismeretlen (ERH
ltsz. n.)
246
39. Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület csoportképe a Deák (a mai Szilárd) utca sarkán lévő tűzoltó
szertár előtt, középen Csáky Gyula parancsnok – (fénykép) Heller Márton fényképész fel-
vétele, 1934 (Zsótér Ferenc tulajdona)
40. Az Országos Gyermekvédő Liga rákoshegyi fiúnevelő intézetének épülete a Báji Patay András
(ma Bél Mátyás) utcában – (képeslap) Országos Gyermekvédő Liga nevelőintézete Rá-
koshegy. Postatiszta, 1920-as évek első fele. Készítője és kiadója: Divald (Haraszthy
Andrea tulajdona)
41. A Rákoshegyi Dalkör tagjai – (fénykép) Készítője ismeretlen, 1935 körül. Az ülő sorban
jobbról az ötödik valószínűleg Hackl N. Lajos, mellette, a zászló alatt felesége ül (ERH
digitális adattára)
42. Vidor Imre tanítványaival (Marschalkó Gyuszi, Kleineisel Hédi, Mohácsi Gizi, Papp Ági),
1940 – (fénykép) id. Marschalkó Gyula felvétele, 1940 (A Marschalkó család tulajdo-
na)
43. A római katolikus templom – (képeslap) Rákoshegy Róm. kath. templom. 1937 után. Fu-
tott, a postabélyegző kelte 1941. júl. Készítette Monostory György, Kalocsai Ernő Zol-
tán papírkereskedő kiadása. A jobb oldalon a víztorony tetejét kiretusálták (Reitinger
Ildikó tulajdona)
44. Az épülő evangélikus templom, középen táskával Sándy Gyula, a tervező, 1938 – (fotóképes-
lap) Készítője ismeretlen, 1938 (ERH, ltsz. n.)
45. Az evangélikus templom látványterve képeslapon, 1936 – (képeslap) A rákoshegyi ág. ev.
hitvallású evangélikus templom Sándy Gyula építész műegy. tanár Budapest. 1936.
szept. hó. Futott, a postabélyegző kelte 1939. A rákoskeresztúri ev. egyházközség ki-
adása (Szakáll Ágnes tulajdona)
46. A református imaház épülete a Baross utca sarkán – (képeslap) Rákoshegy Református
gyülekezeti ház. Postatiszta, évszám nélkül, FÉBÉ-kiadás (Turcsányi Istvánné tulaj-
dona)
47. A baptista imaház egykori épülete a Kölcsey utcában, 1935 – (fénykép) Készítője ismeret-
len, 1935 (Lakatos József Péter tulajdona)
48. A zsinagóga épülete – (képeslap) Rákoshegy Izraelita templom. Postatiszta, évszám
nélkül. Készítője ismeretlen, Varga Edith könyv- és papírkereskedő kiadása (Szakáll
Ágnes tulajdona)
49. Csoportkép egy lelőtt repülőgép roncsaival – (fénykép) Lelőtt amerikai repülőgép roncsai
a Ferihegyen, 1944. A képen szereplő személyek nem azonosíthatók. Abonyi Ferenc
hagyatékából került Albrecht Gyulához (Rákoshegyi Polgári Kör gyűjteményében)
50. Az első szabad május elsejét ünneplő, a községháza és a vasúti alkalmazottakból álló csoport,
középen Csenky Sándor állomásfőnök. A felvétel a vasútállomással szemben, a Kisbánya part-
ján készült, háttérben a Hackl-villa teteje látható – (fénykép) Készítője ismeretlen. (Egres-
syné Szántó Ilona tulajdona)
51. A Szociáldemokrata Párt transzparensei a a bányagödörben tartott május 1-jei ünnepségen –
(fénykép) Készítője ismeretlen, 1946? (ERH ltsz. n.)
52. A rákoshegyi posta épülete, 1960-as évek eleje – (fénykép) Váriné Drahota Gabriella felvé-
tele képeslap engedélyezéshez, 1960-as évek eleje (Egressyné Szánthó Ilona tulajdo-
na)
A borítón:
Téli csoportkép a Hackl-villa kerítése előtt a bányagödrön át vezető út felső végénél, 1930 körül –
(fénykép) Készítője ismeretlen, 1930 körül (ERH digitális adattára)
Az Aulitzky-üzlet belseje – (fénykép) Sugár Fotoszalon Heller Márton, Széchenyi u. 38.
felvétele 1930 körül. Bal szélen a pult mögött fehér ruhában Aulitzky Ottóné. A kép
forrása: www.profila.hu (digitális másolatban az ERH gyűjteményéből)
A hátsó borítón:
A Diófa vendéglő – (fotóképeslap) Rákoshegy Diófa vendéglő. Postatiszta, 1930 körül. Ké-
szítője ismeretlen, Göbl László kiadása (Szakáll Ágnes tulajdona)
248

Laszlo Gabor Puzsar Imre Fejezetek Rakos

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Laszlo Gabor Puzsar Imre Fejezetek Rakos

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

László Gábor–Puzsár Imre

Fejezetek Rákoshegy történetéből

Fejezetek Rákoshegy történetéből

Lektorálta: Ádám Ferenc

A kötetben szereplő térképet Nagy Béla rajzolta.

A borítón látható képek (fentről lefelé; részletesen lásd a képek jegyzékében):

Kiadja a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság és a Rákoshegyi Polgári Kör

Minden jog fenntartva.

Rákoskeresztúr területéből kiszakadva 1921-ben önálló nagyközséggé alakult a ma Bu-

téneti kutatások eredményeit feldolgozó és a további kutatás számára kiindulópontot

Budapest Főváros XVII. kerület Önkormányzata 1992-ben megállapította, illetve

gesen a Holzbach alakot használjuk. (A szerk.)

1. kép. A harmadik katonai felmérés térképszelvényének részlete a későbbi Rákoshegyről a Kis- és

jobbára Kálvária-Nagyhangács-telepnek nevezte az új községrészt. A szabályrendeletben –

2. kép. Budapest környéke térkép részlete, 1902

után sem valósult meg.40 Az újszászi vonalon Keresztúr-Kavicsbánya megállóhelyen nem

4. kép. A rákoshegyi vasútállomás, 1907 körül

tezés és forrásmegjelölés nélkül. (A szerk.)

részének felosztását.66 Rákoshegy, Rákoskeresztúr és Rákosliget 1938. évi közigazgatási

Bizottsághoz fordultak, hogy telepeiket engedje Rákoshegyhez csatolni. Ez végül 1948.

Rákoskeresztúr déli településrésze

A Zsófiatelep benépesülése a parcellázások 1892-es megkezdése után gyors ütemben ha-

6. kép. Tóth Terézia magániskolája korabeli fényképen

1900-ban megállapították a „kálvária-hangácsi” rész külön költségvetését is, amit a

A Zsófiatelepnél néhány évvel később, 1896-ban „induló” Rákosliget 1907-ben már

7. kép. A víztorony, 1930 körül

8. kép. A rákoshegyi vízművek helyszínrajza a rákoskeresztúri Malom utcában az 1941-es bővítés

végül 1910-ben választott képviselőként szerepelt.120 Minden bizonnyal még az év folya-

1921-ben báji Patay András és Szegedy Albert kezdeményezték a telepek elszakadását és

rese. Próbaköltségvetést is benyújtottak bizonyítandó, hogy a községi terheket képesek

9. kép. Az Aulitzky-ház a mai Petőfi és Damjanich utca sarkán, 1930 körül

A kérelmet Rákoskeresztúr is megkapta, amelyet a községi közgyűlés alapvetően nem

ezért csökkenteni akarta számukat. A lámpák száma akkoriban a fogyasztók számától

Az önálló nagyközség keretei.

10. kép. Az első községháza a mára lebontott jegyzőház volt

létrehozott vezetékes vízszolgáltatásnak a biztosítása volt,151 az új vezetésre minden

A nagyközségi szervezet (Puzsár Imre)

A képviselők másik felét a virilisek alkották. (Rákoshegyen a fentiek értelmében 10,

Rákoshegyi elitek (László Gábor)

Az ifjú település növekedését számos veleszületett nehézség hátráltatta, ezek többsége

Az egyes csoportokon belül nagy volt a szórás: a földbirtokosok között kisbérlőket

a közigazgatásban dolgozókról – nem mulasztja el megejteni a dicsérő szavakat egyik év

A bírságok, köztartozások terén sem élveztek előnyt másokkal szemben a vezetők –

telennek érezte önmagával szemben a közbizalmat – utóbbi lemondását azonban a kép-

sök és dűlők kellemes kirándulóhelytől185 és az ott működő vállalkozások által biztosított

11. kép. A vasútállomásnál lévő Mitrovátz vendéglő, 1939

kisebb-nagyobb üzletek, vendéglátó és szolgáltató egységek gyors és szerteágazó fejlő-

teket adjon át mások birtokába. Az igény, a szükség az anyagi gyarapodásra, a következő

Honnan fakadt tehát a rákoshegyi középosztály és a mindenkori vezetés községgyara-

lennek állította be Hegyet, időről-időre javasolva önállóságának visszavonását.206 Ez a

kényszerű együttműködéssé szelídült,208 és az ellentét egy Liget, Hegy és Keresztúr felett

tőzéseket, a tömeget és a zajt, a bűnözést, nyomort és prostitúciót, a szocializmust és koz-

15. kép. Bartók Béla fiával a rákoshegyi ház kertjében, 1913

gondolkodásmódja, legfeljebb azután, hogy a korábbi összhangot megbontotta a hun-

mindent megtegyenek a Hegyen lakozás előnyeinek gyarapítására, fejlesztésére – hiszen

1903-ban fogalmaztak meg hasonló gondolatokat, alaposan kielemezve a nyaralóteleppé

rendelet. Ebben a miniszter a Trianonnal elveszített üdülőhelyek pótlására hívta fel

21. kép. A Schulcz-ház a Baross utca sarkán, 1960-as évek eleje

Hegy-specifikus módon rajzolva újra a szekértáborokat és határaikat, jelölve ki az erőfe-

Költségvetés és a településfejlesztés anyagi háttere

vagy a vármegyei és magasabb szintű befektetésekhez való kötelező hozzájárulás apasz-

ket, illetve a nagyobb beruházások költségét. Tételes költségvetésünk mindössze két-há-

1. táblázat. Rákoshegy nagyközség költségvetési főszámai 1924 és 1941 között