MISKOLC 

TÖRTÉNETE 
m/i.
1702­1847­ig 

A  magyar  millennium,  a  kereszténység  felvételének  1000.  évében 

és  Miskolc  városi  jogállásának  650.  évfordulóján 
Miskolcon 
 A  kötet  szerzői 
BARSI  JÁNOS  Ö.  KOVÁCS  JÓZSEF 
DIENES  DÉNES  PAPP  KLÁRA 
DOBROSSY  ISTVÁN  STIPTA  ISTVÁN 
FARAGÓ  TAMÁS  SZEGŐFI  A N N A 
FAZEKAS  CSABA  SZENDI  ATTILA 
GYULAI ÉVA  TÓTH  PÉTER 
NÉMETH  GYÖRGYI  VERES  LÁSZLÓ 

Szerkesztette 
FARAGÓ  TAMÁS 

A  szerkesztésben  közreműködött 
FAZEKAS  CSABA 

Rajz 

HOMOLA  KRISZTINA 

Fotó 
CZIKKELYNÉ  NAGY  ERIKA 
DOBRIK  REZSŐ 
H A L M A I  LÁSZLÓ 
KULCSÁR  GÉZA 
Borítóterv 
VARGA ÉVA 

I S B N 963-7241-65-5-Ö
963-9271-06-3

A  kötet  megjelent  M i s k o l c  Város  Ö n k o r m á n y z a t a  t á m o g a t á s á v a l 

a  N e m z e t i  Kulturális  Örökség  M i n i s z t é r i u m a 
v a l a m i n t  M i s k o l c  M i l l e n n i u m i  Bizottsága  a n y a g i  hozzájárulásával 
a  Borsod­Abaúj­Zemplén  M e g y e i  Levéltár 
és  a  m i s k o l c i  H e r m a n  Ottó  M ú z e u m  közös  k i a d v á n y a k é n t 
Felelős  kiadó:  dr.  D o b r o s s y  István 
Készült  a  B o r s o d i  N y o m d a  Kft.­ben,  2000.  é v b e n 
Felelős  vezető:  D u c s a i  G y ö r g y 
 TARTALOMJEGYZÉK 

MISKOLC  A Z ORSZÁGOS  POLITIKÁBAN  7 

A  Rákóczi­szabadságharc  kora  (7) ­  A Rákóczi­szabadságharctól  a 
XIX.  századig  (28) ­  Miskolc  híre  és  szerepe  a  reformkor  politikai 
életében  (39) Fazekas  Csaba 
TOPOGRÁFIA  ÉS VÁROSKÉP  57 
Országutak  és  a  város  határai  (57) ­  Határ  és  gazdálkodás  (76)  ­
Városszerkezet  és  utcák  (99)  ­  Városkép  és  építkezés  (124)  Gyulai 
Éva 
A  VÁROS  NÉPESSÉGE  151 
Település  ­  népesség  ­  társadalom  (151) ­  Demográfiai  szerkezet 
(160)  ­  Népesedési  folyamatok  (175)  ­  Az  élet  ritmusa  (222)  ­
Összegezés  (231)  Faragó  Tamás 
MEZŐGAZDASÁG  ­  ÁRUTERMELÉS ­  PIAC  273 
Tulajdon  és  szolgáltatás  (273) ­  Állattenyésztés  (283) ­  Növényter­
mesztés,  szőlőművelés  (291) ­  A  miskolci  piac  (304)  Szegőfi  Anna 
IPARFEJLŐDÉS  317 
Az  iparfejlődés  sajátosságai  (317) ­  Nyersanyagok  (324) ­  Az iparo­
sok  száma  (332) ­  Az ipar struktúrája  (339) ­  A céhes ipar  (335)  Veres 
László  ­  Kamarai vállalkozás a  diósgyőri  koronauradalomban (379) 
Németh  Györgyi 
VÁROSGAZDÁLKODÁS  395 
Bevételek  (395) ­  Kiadások  (405) ­  Számadók  és  számadások  (414) 
Szegőfi  Anna 
A  KERESKEDELMI  ÉLET  FÓRUMAI  ÉS KÉPVISELŐI  429 
A  görög  kereskedők  megjelenése és  térhódítása  a városban  (430)  ­
A  görög  kereskedők  országos  és  helyi  összeírásai, működésük  sza­
bályozott  keretei (436) ­  A koronauradalommal kötött  szerződések­
ből  kitűnő  görög­zsidó  kapcsolatok  (450) ­  Pénzgazdálkodás  és hi­
telviszonyok.  Az  üzlethálózat  kialakulása  (460) ­  A zsidó  kereske­
dők  XVIII.  századi  megjelenése  és  térhódítása  a  városban  (478)  ­
A  zsidó  gazdasági  (és  vallási)  közösség  szervezeti  rendje,  út  az 
emancipáció  felé  (490) Dobrossy  István 
ÁBRÁK  499 
VÁROSI  TÁRSADALOM  517 
1702­1790  (517) ­  Térbeli elhelyezkedés  (519) ­  Jogi helyzet  és  nor­
mák  (523) ­  Szegregáció  (532) ­  Foglalkozás, vagyon  (545) ­  Mik­
roképek  (561)  Ö.  Kovács  József­Szendi  Attila  ­  1790­1848.  Források 
és módszerek  Miskolc  reformkori  társadalmának  kutatásához  (578) 
­  Előzetes  adatok  a  nemesek  és  nem  nemesek  arányára  vonatko­
zóan  (581) ­  Miskolc  társadalma  az  1820­as  évek  forrásainak  tük­
rében  (583) ­  Mezőgazdaságból  élők,  őstermelők,  jobbágyok,  zsel­
lérek,  szolgák  (589)  ­  Kézművesek  (595)  ­  Kereskedők  (606) ­  Ér­
telmiségiek,  tisztviselők,  katonák  (610) ­  Lakásviszonyok,  bérletek, 
lakbérek  az  1820­as években  (613) ­  További adatok  az  1820­as évek 
összeírásaiból,  egyéb  forrásaiból  (619) ­  Adatok  és  folyamatok  az 
1830­as  évekből  (626) ­  Az  1840­es  évek  néhány  jellemzője  (635)  ­
Miskolc  polgárosultsága  ­  a  kortársak  és  az  utókor  szemével  (645) 
Fazekas  Csaba ­  Mellékletek  (654)  (1­9.)  Ö.  Kovács  József  és  Szénái 
Attila  (10­47.)  Fazekas  Csaba 
MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK 
ÉS  JOGÉLETÉNEK  JELLEGZETESSÉGEI  679 
A  korszak  városigazgatásának  jellemzői Magyarországon  (679) ­  A 
városigazgatást  meghatározó  politikai­közjogi  keretek  (683)  Stipta 
István  ­  A  társadalmi  változások  hatása  a városigazgatásra  a  XVIII. 
század  első  felében  (695) Tóth  Péter  ­  Miskolci  közigazgatás  jelleg­
váltása  (706)  ­  A  városigazgatás  szervezete,  működése  (717)  ­  A 
város  jogélete  (720) Stipta István 
MŰVELTSÉG  ÉS MŰVELŐDÉS  737 
Az  iskolák  építése  és szervezése  (739) ­  A református  iskolák (747) 
Evangélikus  iskolák  (769)  A  katolikus  oktatás  (775)  ­  A  görögök 
iskolái  (778) ­  Az iskolai  könyvtárak  (780) ­  A tanulók  létszáma  és 
társadalmi  összetétele  (786) ­  Az iskolai  törvények  (793) ­  A  társas 
élet ­  közélet Miskolcon  (a katolikus előretöréstől  a  nemzeti­polgári 
meghatározottság  felé)  (809)  Papp  Klára 
EGYHÁZI,  VALLÁSI  ÉLET  835 
Református  egyház  (835)  Dienes  Dénes  ­  Katolikus egyház  (868) 
Barsi  János  ­  Evangélikus  egyház  (909) Dienes Dénes  ­  Görög  kato­
likusok  (919) Barsi  János  ­  Görögkeleti  (ortodox) egyház  (928) ­  Zsi­
dó  hitközség  (944)  Dobrossy István 
MISKOLC  A Z ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN 
A  XVIII.  SZÁZAD ELEJE 
ÉS  A  XIX.  SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó  Tamás  955 
KÉPEK  977 
LEVÉLTÁRI  FORRÁSOK  993 
IRODALOM  .  996 
TÁRGY­  ÉS NÉVMUTATÓ Zimányi  Katalin  1021 
 TOPOGRÁFIA  ÉS VÁROSKÉP 

ORSZÁGUTAK  ÉS  A  VÁROS  HATÁRAI 

IVliskolcnak  az  országutak  hálózatában  a  középkorban  k i a l a k u l t 

helyzete  a  X V I I I .  században  alapvetően  megváltozott  a m e l l e t t 
hogy  a  városba  vezető  és  onnan  továbbinduló  utak  jelentősége  álta­
lában  is  módosult  a  török  k o r t  követő  új  p o l i t i k a i  és  közigazgatási 
szituációban.  A  Pestről  észak  felé  vezető,  Miskolcra  Hejőcsabán  ke­
resztül  érkező  „ország  útja",  ahogy  a  korban  a  főközlekedés  vonalát 
nevezték,  változatlanul  haladt  Sajószentpéter  felé,  majd  i n n e n  Gö­
mör  vármegye  vidékére,  illetve  az  felső­magyarországi  bányaváro­
sok  felé.  1864­ben,  amikor  Pesty  Frigyes  összegyűjtötte  az  ország­
ban  használt  földrajzi  neveket,  s  tudakolta  eredetüket  is,  a  miskolci­
ak  így  magyarázták  a  Szentpéteri  k a p u  nevét:  „Mivel  erre  viszen  k i 
Miskolcból  az  országút  Szentpéter  fele,  Gömör  vármegyével  erre 
tartatik  fel  a  közlekedés."   1830  körül  egy  bécsi  utazó  egyenesen  a 
1

felső­magyarországi  bányavidékre  vezető  útnak  mondja,  a m i k o r  azt 

írja:  „a  s z o m o l n o k i országút  Miskolcról  Sajószentpéteren  át  vezet". 2   

A  I I . József­kori  katonai  felmérés  szintén  a  gömöri  összeköttetést 

emeli  k i , rozsnyóinak  nevezve  ezt  az  utat.   A  Pestről  jövő,  s  Gömör 
3

felé  vezető  ősi  útról  Miskolc  főutcáján  ágazott  el  az  országút  Diós­
győr  felé,  amely  a  nevezetes  várhoz,  a  diósgyőri  u r a d a l o m  központ­
jához  vezetett.  A  X V I I I .  század  első  felében  csökkent  a  diósgyőri  or­
szágút  jelentősége,  hiszen  a  vár  már  omladozott,  s  Miskolc  a  meg­
váltakozás  révén  egy  fél  évszázadra  kiszakadt  az  uradalomból.  1755 

1  PESTY F.  1988. 211., 214. p. 
2  Die  Schmöllnitzer­Straße  von  Miskolci  führt  zuerst  nach dem  Orte  Szent  Péter.  K R I C K E L 
A.  J.  1830.  141.  p . 
3  CSORBA  CS.­BARSI  J.  (szerk.)  1990.  73. p. 
után  azonban,  amikor  Grassalkovich  A n t a l  irányítása  alatt  újjászer­
veződött  a  koronajószág,  Diósgyőr  mezőváros  fontos  u r a d a l m i h i ­
vatalok  helyszíne  lett,  így  a  miskolciaknak ismét  fontosabbá  vált  a 
Bükk  felé  vezető  országút,  amelyen  keresztül  Egert  is  elérhették. 
A  gömöri  úttal  ellentétben  az  Abaúj,  illetve  Zemplén  felé  vezető 
Sajó­  és  Hernád­vidéki  országút  éppen  Miskolc  körzetében  változott 
a  X V I I I .  század  folyamán.  A  középkorban  és  a  török  időkben 
ugyanis  M o h i  mezővároson  keresztül,  a  körömi  révnél  ágazott  el  a 
pesti  út  Tokaj  felé,  illetve  Ónodon  keresztül  vezetett  a  zsolcai  vám­
hoz,  majd  tovább  Kassára.  Miskolcról  azonban  a  szomszédos  FelsŐ­
zsolcát  nehéz  v o l t  elérni,  a  Sajó  folyó  két  ágán,  az  Előérnek  nevezett 
kisebben,  és  a  főmedren  kellett  ugyanis  átkelni,  nem  számítva  a  Sa­
jó  m e n t i  kisebb  vízfolyásokat,  s  hidak,  illetve  rév  híján  ez  lehetetlen 
volt.  így  Miskolcról  a  X V I I I .  század  elejéig  csak  Sajóvámoson  átkel­
ve,  Szikszón  át  érhették  el  Felső­Magyarország  katonai  és  gazdaság­
irányítási  központját,  Kassát. 
A  hódoltságot  követően  az  országrészek  közötti  kommunikációt 
erősítette,  hogy  a  zsolcai  h i d a k  megépülésével  Miskolc  az  abaúji  és 
zempléni  utak  csomópontja  lett.  A z  Előér  nevű  Sajó­ágon  és  a  Sajón 
épült  hidakat  a  század  elején  emelhették,  hiszen  1722­ben  már  az 
Előér  hídjának  javítására  rendelik  a  miskolciakat, a m i k o r  Zsolca  fe­
lől  katonai  csapatok  közelednek.   A  Sajó  folyón  a  X V I I I .  század  vé­
4

gén  lezajlott  mederváltás  n e m  érintette  lényegesen  az  új  országutat, 

hiszen  m i n d  az  Előéren,  m i n t  főágon,  m i n d  a  régi  Sajón  továbbra  is 
h i d a k  vezették  át  az  országút  forgalmát,  a  X V I I I .  század  végétől 
azonban  a  nagyobb,  fontosabb  átkelő  az  Előér  hídja  lett.  A  hídon 
átmenő  utat  kassai  országútnak  nevezték.   A  Sajó­ágakon  áthaladó 
5

országúti  csomópont  három  vármegye  összeköttetését  teremtette 

meg.  A  Sajó­híd  után  Felsőzsolcán  az  arnóti  határon  át  Újfalu  pusz­
ta  mellett  vezet  a  kassai  út  Abaújba,  míg  a  Zemplén  felé  leágazva 
Ongán  és  a  gesztelyi  Hernád­átkelőn  át  halad  az  út  Tokaj  felé.   A  6

Sajó­ágakon  átkelve  Zsolcáról  nemcsak  Tokaj,  hanem  Ónod  és  Deb­

recen  felé  is  v i t t  országút.  A z  1780­as  években  készült  katonai  fel­

4  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  1.  köt.  811. p. 

5  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 501/b.  X. I . 300.  [18] 
6  ZSÍROS  S.  1993.  92­93.  pp. 
mérés  Miskolcot  és  környékét  már  a  vidék  legfontosabb  csomópont­
jaként  mutatja  be:  „Miskolcról  különböző  főutak  i n d u l n a k  k i Kassá­
ra,  Tokajra, Ónodra  és  Debrecenbe.  Ezek  Felsőzsolcáig együtt  halad­
nak.  A z o k n a k az  utaknak,  amelyek  Pestre  és  Egerbe  visznek,  s  ame­
lyek  Csaba  falu  elhagyása  után  a  Bukanc  fogadó  mellett  ágaznak  el 
egymásból,  és  annak,  amely  Szentpéteren  és  P u t n o k o n  keresztül 
Rozsnyóra  megy,  feketeföld  az  alapja."   A  kassai  út  egy  része  a  Sajó 
7

mellett  haladt  észak  felé,  s  a  folyó  mesterséges  gátrendszere  termé­

szetes  kilátóként  szolgált  az  utazóknak.  A m i k o r  Kazinczy  Ferenc 
kocsiján  és  kocsisával  1789­ben  Miskolcról  elindult  Zsolcán  keresz­
tül  Szikszó  felé,  az  út  háromnegyed  óráig  a  Sajó  töltésén  haladt, 
melyről  még  a  Kárpátok  gerincét  is  láthatta. 8 

A  dél­borsodi  főútvonalak  X V I I I .  század  végi  módosulásának,  az 

új  miskolci  csomópont  kiépülésének  oka  és  következménye  is  lehe­
tett  a  postajáratok  megszervezése.   Miskolc  viszonylag  későn  kap­
9

csolódott  be  a  rendszeres  postába,  a m i  talán  annak  a  következmé­

nye,  h o g y  a  szatmári  béke  után  kiépült  posta  legfontosabb  észak­ke­
letmagyarországi  útvonala  a  hagyományos  középkori  útvonalon, 
Ónodon  és  Szerencsen  keresztül  vezetett  Tokajba,  majd  onnan  Kas­
sára.  M i s k o l c o n  a  levélszállítást  még  sokáig  az  u r a d a l m i  telkek  la­
kóit  terhelő  levélszerrel  végezték,  a  levélszeresek  vitték  hetente  egy­
szer  az  összegyűlt  leveleket  az  ónodi  postaállomásra.  Nemcsak  M i s ­
kolc  maradt  azonban  évtizedekre  k i  a  X V I I I .  századi  postajáratok­
ból,  hanem  Eger  is,  így  a  Kamara  az  1760­as  években  Kassáról  M i s ­
kolc  és  Eger  felé  kívánta  bővíteni  a  vonalat.  A  Kassát  Egerrel  össze­
kötő  új  posta  első  miskolci  állomása  1790­ben  nyílt  meg,  Kassáról 
Hidasnémeti,  Forró  és  Szikszó  érintésével  ért  el  Miskolcra,  ahonnan 
Harsányon  keresztül  haladt  tovább  a  középkori  egri  úton  Tard  felé, 
majd  az  útvonal  módosítása  után  Mezőkövesd  érintésével  lehetett 
Egerbe  j u t n i .  Borsod  vármegye  jegyzőkönyve  tanúsága  szerint  a 
Harsányon  túli  útszakasz  ősszel  és  tavasszal  nehezen  járható,  biz­
tonságosabbá  tételéhez  új  hidakra  lenne  szükség,   ezért  terelődött  10

7  CSORBA  CS.­BARSI  J.  (szerk.)  1990.  73.  p. 

8  K A Z I N C Z Y  F.  1878.  I . sz. 
9  A z  újkori  miskolci  posta  monográfiája:  K A M O D Y  M . 1990. 
10  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 501/a.  49.  köt.  843.  p.  217.  sz.  (1817.  év) 
át  postajárat  Kövesd  és  Ernőd  felé.   A  legelső  miskolci  postaállo­
11

mást  a  Piac  utcán,  a  Szathmáry  kapitány­féle  bérelt  házban  n y i t o t t a 

meg  Bakos  László  postamester,  de  megfelelőbb  telek  után  kellett 
néznie,  ahol  a  postalovak  elhelyezését  is  megoldhatta.  Ekkor  a  pesti 
országút  közelében  a  pálos  remeték  nevezetes  középkori,  Szinva­
melléki  telkét   jelölte  k i  n e k i  a  Kamara,  de  a  telken  működő  mé­
12

szárszék  és  dohányárus  sok  szeméttel  és  bűzzel  járó  tevékenysége,  a 

húsmérés  kutyái  visszarettentették  a  posta  ügyfeleit.   A  hivatal  ve­ 13

zetőjének  lakásul  is  szolgáló  postaállomás  méltó  elhelyezése  csak  a 

következő,  1794­ben  szolgálatba  lépett  postamester,  Szedlicky  József 
működése  alatt  rendeződött,  akinek  az  u r a d a l o m  a  szentpéteri  or­
szágút  mentén  adott  egy  saroktelket,  amely  nemsokára  az  ország­
útból  nyíló  utca  névadója  lett  (Felső  és  Alsó  Posta  utca).  A  fundussal 
együtt  külsőséget  is  kimértek  neki,  h o g y  a  hivatallal  együtt  járó  ter­
heket  könnyebben  viselje.   A  postaállomás  a  hírek,  információk  to­
14

vábbításának,  a  társaséletnek  is  fontos  helyszíne  lett.  A m i k o r  a  ne­

ves  jövendőbeli  calcuttai püspök,  Reginald  Heber  1806­ban  Magyar­
országon  járt,  miskolci  tartózkodása  alatt  ­  a  fogadók  zsúfoltsága 
miatt  ­  a  postamester  házában  szállt  meg,  akivel  l a t i n u l  társalgott 
m i n d  a  magyarországi,  m i n d  a  nemzetközi  politika  állásáról.  Fel­
tűnt  neki  a  postamester  osztrákellenessége.  A z  előkelő  angol  úr  és 
kísérője  alig  fért  el  a  kicsiny  házban,  ahol  akkora  v o l t  a  zsúfoltság, 
h o g y  a  kisgyereknek  egy  fiókban  vetettek  ágyat. 1 5 

A  postaszolgálat  egyszerre  jelentett  lovas  levélpostát,  illetve  a 

postakocsit,  amely  poggyászt,  értékeket  és  utasokat  szállított.  A  sze­
mélyszállítást  a  postamester  egyrészt  saját  fogatával  végezte,  más­
részt  az  utasok  saját  kocsijukhoz  rendelhették  m e g  a  l o v a k  váltását 
nála.  A  X V I I I .  század  közepén  átszervezett  menetrend  szerinti  tár­

11  K A M O D Y  M . 1990.  40­41.  pp. 

12  A  telekről  bővebben:  G Y U L A I  É.  1996.  198.,  214­216.  pp.  és  G Y U L A I  É.  1998.  125­
126.  pp.  j . ;  G Y U L A I  É.  1998/a.  215­218.  pp. 
13  K A M O D Y  M . 1990.  61. p. 
14  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 501./e.  217.  sz.  (1817.  év) 
15  The  addition  of  two  strangers  to  their  houshold  caused  a good  deal of  inconvenience  to  our 
kind  host;  but  we  could  not  lielp  being  amused  at  condensibility  of  which  large family  is 
capable  in  a  small  house  on  little  boy  was  put  to  bed  in  a  drawer.  The  mistress  knew  only 
Magyyar,  but  their  maid­servant,  a pert  lass  in  red boots,  spoke German.  HEBER, R.  1830. 
I .  köt.  295.  p. 
saskocsi­járat,  a  delizsánsz  már  gyorsabb  volt,  s  fő  célja  utasok,  illet­
ve  értékes  áruk  szállítása.   A  Buda­Eger­Kassa  delizsánsz  1802­ben 
16

létesült,  s  kezdetben  kéthetenként  járt.  A  reformkor  kezdetén  beve­

zették  az  éjjel­nappal  járó  gyorskocsit,  sőt  magánvállalkozók  is  be­
szálltak  a  szállítási  üzletbe.  A  Pestről  Eperjesen  át  Kassára  tartó 
gyorskocsit  a  Pest­Eperjes  Gyorskocsi Intézet  működtette,  s  1837­től 
k e d d i  napokon  i n d u l t  Miskolcra,  ahol  az  A r a n y  Korona  Szállodánál 
Lichtenstein  József,  a  társaság  megbízottja  várta.  A  gyorskocsi  M i s ­
kolcról  Putnok,  Rozsnyó  és  Igló  érintésével  ért  Lőcsére.   Ez  a  ver­
17

seny  a  postát  is  járatai  gyorsítására  és  sűrítésére  ösztönözte.  1834­től 

a  posta  Miskolcról  csatlakozó  járatot  indított  Sajókazincon,  Putno­
k o n  át  Tornaijáig.   A  levélposta  a  XIX.  század  elején  hetenként  két­
18

szer  i n d u l t  Budáról,  s  péntek  estétől  vasárnap  délutánig  ért  M i s ­

kolcra,  a  k e d d  reggeli p e d i g  csütörtök  délelőtt  érkezett  meg,  de  a  42 
órás  időtartam  az  1840­es  évekre  32  órára  csökkent. 
A z  országutak,  postajáratok  nevezetességei  és  elmaradhatatlan 
kísérői  voltak  a  kocsmák,  így  a  kassai  úton  az  arnóti  határban  a 
Kutyakaparó  és  az  Újfalusi  kocsma,   a  görömbölyi  úton  a  Vakaró  és 
19

a  környék  leghíresebb  kocsmája,  az  egri  elágazásban  álló  Bukanc,  s 

a  szintén  útelágazásra  telepített  felsőzsolcai  Borhalom  fogadó,  i l ­ 20

letve  a  felsőzsolcai  Megállj és  az  alsózsolcai  Szaladj  csárdák.   A  csa­ 21

bai  országúton  közvetlenül  Miskolc  határában  állt  a  hírhedt  Vörös 

Rák,  ahol  a  halálos  végű  bűnesetek  sem  voltak  ritkák,  a  leggyakrab­
ban  azonban  verekedés  és  lopás  fordult  elő.   1832­ben  a  Veres  Rák 
22

bérlőjét,  Szőllősi Menyhértet  „városunk  határán  kívül  lévő  korcsmá­

rosként"  említik.   A  diósgyőri  u r a d a l o m  1818­ban  az  Előér  hídja 
23

mellett,  „a  Zsebe  nevű  pást  széliben"  akar  országúti  kocsmát  felállí­
tani,  de  a  környéken  marháikat  legeltető  miskolciak tiltakoznak  az 

16  A N T A L F F Y  Gy.  1975.  217­222.  pp. 

17  SZENDREI  J.  1904.  819.  p.  és  K A M O D Y  M . 1990.  92.  p. 
18  K A M O D Y  M . 1990.  95.  p. 
19  DOBROSSY  I .  1985. 
20  CSORBA  Cs.­BARSI  J.  (szerk.)  1990.  79­80.  pp. 
21  ZSÍROS  S.  1993.  93.  p. 
22  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501 /a.  24.  köt.  69.  p. 
23  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  58.  köt.  191. p. 
u r a d a l m i  hivatalnál,  feltehetően  jószágaikat  féltik  az  útszéli  kocs­
mák  közönségétől.   A z  országút  forgalmát  szolgálta  k i  a  város 
24

mindszenti  szélén  épült  fogadó,  amelyet  1778­ban  így  neveznek:  „a 

Csabára  járó  út  mellett  a  Zöldfás  címerű  Vendégfogadó".   A z  or­ 25

szágút  másik  oldalán  1731­ben  már  említik  a  később  A r a n y  Bárány 

néven  ismert  fogadót,  amely  a  tapolcai  apátság  majorsági  telkén 
épült.   De  a  szirmai  és  a  petri  kisebb  utak  mentén  is  voltak  kocs­
26

mák  Miskolcon,  ezeket  azonban  fából  rótták  össze,  míg  a  két  nagy 
fogadó  kőből  épült.   Valószínűleg  már  a  török  korban  is  működött 
27

a  tapolcai  út  mellett,  a  miskolci  és  tapolcai  határban  álló  Csermőke 

szőlőhegyen  működtetett  Csermőke  kocsma. 2 8 

A z  országutak  környéke  általában  rossz  hírű,  elhagyatott  helynek 

számított,  így  történhetett,  hogy  1837  egyik  márciusi  éjjelén  egy 
lány  a  zsolcai  országút  mellett  lévő  árokba  fojtotta  3  hónapos  cse­
csemőjét.   A  helységek  közötti  szakaszokon  országúti  rablásoktól  is 
29

lehetett  tartani.  A  városi  jegyzőkönyv  tanúsága  szerint  1824­ben  a 

pesti  országúton  a  csabai  erdőnél  Kotsis  András  útonálló  Sonkoly 
Mátyástól  elvette  a  bundáját. 3 0 

A  főutak  mellett  Miskolcról  több  középkori  eredetű  alacsonyabb 

rendű  út  is  vezetett  a  környék  helységeibe,  illetve  Egerbe.  X V I I I . 
század  közepén  készült  térképe   szerint  Hejőcsabán  ágazik  el  az 
31

„Egri  út"  nevű  országút,  amely  Görömbölyön  keresztül  halad  Eger 

felé.  Ezen  a  Harsányon  keresztül  menő  úton  haladt  a  postakocsi  is 
az  1790­es  évek  elején,  amíg  át  nem  helyezték  Mezőkövesd  felé.  A 
Sajó  mentén  több  út  is  haladt  a  közeli  helységekbe.  Egy  Sajólád  kör­
nyékét  ábrázoló  kéziratos  térképen  (1783)  az  Alsózsolcáról  Sajóládra 
menő  utat  miskolc­ónodinak  nevezik  (Via  ex  Miskolcz  ad  possessionem 
Sajó  Lád  et  oppidum  Ónod  ducens),  de  az  alsózsolcai  m a l o m  melletti 
hídon  keresztül  haladó  út  is  Miskolcról  visz  Jenkén  át  Sajópetribe 

24  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  44.  köt.  129.  p. 

25  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/a.  7.  köt.  599.  p. 
26  M O L . E  156.  60/77,  210/10. 
27  CSORBA  Cs.­BARSI J.  (szerk.)  1990.  73.  p. 
28  B.­A.­Z.  m .  Lt.  IV. 1501/b.  XIV. 325.,  B.­A.­Z.  m.  Lt.  I V . 1501/b.  V.  866. 
29  B.­A.­Z.  m .  Lt.  IV. 1501/a.  63.  köt.  245.  p. 
30  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  50.  köt.  23.  p. 
31  H O M . H T D . Lt.  sz.:  II.  326. 
(Via  ex  Miskolcz  per  praedium  Jenke  ad  Sajo  Petri  ducens)?   A  diósgyőri 
2

u r a d a l o m  1759.  évi  határjárása  Diósgyőr  és  Tardona  határán  a  H a r i ­

ca­patak  közelében  említi  azt  a  bükki  országutat,  amely  az  ún.  erdő­
háti,  vagyis  a  Bükk  hegység  mögötti  településekről  (Tardona,  Radis­
tyán)  vezet  Miskolcra.   Diósgyőr  felől  jártak  a  bükki  Varbó  lakói  is 
33

Miskolcra.  A  diósgyőri  országút  közelében  a  Győr  felé  való  nyomás 

dűlőnevei  között  szerepel  a  „Nagykőbánya­Varbai  piac"  nevű, 3 4 

amely  azért  kapta  a  nevét,  mert  a  varbóiak  Miskolcra  jövet  i t t  rak­

ták  k i  piaci  áruikat.   A  Miskolccal  határos  helységekbe  is  v i t t e k 
35

utak,  a  város  1759.  évi  térképén   a  város  északi  határán  a  Bedeg­

36

völgyön  keresztül  vezet  egy  szekérút  Bábony  felé.  Besenyőre több  is 

v i t t ,  a  Forrásvölgyön  át,  illetve  a  szentpéteri  országúiból  elágazva 
kettő  is,  ezek  egyike  a  Maróci/Moróci út  nevet  viselte.  Keresztúrról 
is  vezetett  egy  kisebb  út  Miskolc  északi  hegyein  át,  ahogy  1774­ben 
egy  keresztúri  határjárás  során  lefolytatott  tanúvallatásból  kiderül: 
„a  Békás­tótul  feljövő  út  megyén  az  miskolci  Pápa­hegy  és  kereszt­
úri  Meleg­oldal nevű  hegy  tetejeken  Miskolc  felé".   A  Szirmára  ve­ 37

zető  út  Miskolc  egyik  Szinva­parti utcájának  is  nevet  adott. 

A z  országutak  karbantartása  elsősorban  a  vármegye  kötelessége 
volt,  de  az  útjavítás  egy  részét  ­  m i n d  a  városon  kívül,  m i n d  a  la­
kott  területen  ­  a  helységek  végezték.  A z  utak  építményét  töltésnek 
nevezték,  s  az  egyik  legnehezebb  m u n k a  v o l t  ezek  kaviccsal  való 
javítása.  A z  1810­es  években,  főként  a  postajáratok  miatt  a  várme­
gyei  országutak  töltéseit  mindenütt  konzerválták,  megújították. 3 8 

1814­ben  a  szentpéteri  töltés  és  az  országút  városba  eső  szakaszá­

nak  javításával  bízza  meg  a  vármegye  a  miskolciakat.  1824­ben  a  39

mályi  országúton  a  Bukanc  kocsma  környéki  út  javítása, v a l a m i n t  a 

„szentpéteri  töltésnek  kavacsolására"  gyalog,  illetve  szekérrel,  ök­

32  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. A .  P.  X. I . 292. [16] 

33  Ad  Viani  Regiam  e  locis  Erdőhátiensibus  ad  oppidum  Miskolcz  deservientem  penes  eundem 
fluvium  (Harica).  B.­A.­Z.  m.  Lt. I V . 501/c.  I I I .  I . 18 
34  1817.  év.  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/g.  1. 
35  PESTHY F.  1988.  208.  p. 
36  H O M .  H T D .  I I .  326. 
37  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/b.  V I .  2. 
38  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 510.  1.  doboz 
39  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  40.  köt.  233.  p. 
rökkel  kellett  megjelenniük,   s  a  két  töltésre  összesen  11 ezer  öl  ka­
40

vicsot  h o r d t a k  fel.   1827­ben  azonban  a  városra  kirótt  útjavítást,  a 

41

„nyéki  töltésnél  újonnan  kimért  80  ölnyi  hosszúságú  töltés  megka­

vacsoltatását  és  a  mellette  lévő  160  ölnyi  árok  kiásattatását"  bér­
munkások  felfogadásával  hajtják  végre. 4 2 

A z  utak  karbantartásánál  is  nagyobb  terhet  rótt  a  vármegyére  és 

a  lakosokra  a  h i d a k javítása.  A  M i s k o l c o n  átvezető  országutak  legte­
kintélyesebb  hidjai,  a  Sajó­hidak  a  X V I I I .  században  még  fából  épül­
tek,  s  a  Sajó­ágak  állandó  áradásainak  következtében,  a  szabályo­
zást  megelőzően  hamar  leromlottak.  1762­ben  Miskolc  főbírája  pa­
43

naszolja  a  vármegyének,  hogy  az  egyre  bővebb  vizű  Előérre  építen­

dő  új  híd  építésére  és  fenntartására  a  város  már  képtelen.   Különö­ 44

sen  veszélyes  v o l t  a  hidaknak  a  jeges  áradás,  ezért  a  miskolciakat 

zajlás  idején  a  vármegye  kirendelte  az  Előér  hídjához,  h o g y  meg­
akadályozzák  a  jég  összeszorulását.   A  Sajó  X V I I I .  századi  szabá­
45

lyozásai,  mederváltása,  v a l a m i n t  a  megélénkült  forgalom  új  h i d a k 

építésére  ösztönözte  a  vármegyét.  A z  Előér  hídját  1782­ben  Reindl 
Ferenc  Borsod  vármegyei  mérnök  tervei  alapján  a  réginél  feljebb  he­
lyezik,  egyben  rövidebbre  cserélik,  ugyanakkor  a  híd  melletti  szige­
teket  is  eltüntetik  egy  új  csatornával.   1807­ben  a  főággá  való  Elő­
46

éren  a  régi  helyett  új,  kőlábazatos  h i d a t  építenek.  A  több  m i n t  9  öl 

(17  m)  szélességű,  közel  öt  méter  magas  kváderkövekből  épített 
hídlábakat  4  m  magas  támaszoszlopok  erősítették.  A  hídnak  a  szá­
razföldre  levezető  részét,  korabeli néven:  szárnyait  szintén  óriási  fa­
ragott  kövek  alkották.  A z  építmény  összekötő  része  tölgyfából  ké­
szült,  melyet  Tiszapalkonyán  faragtattak.  A z  építkezéshez  szüksé­
ges  vaseszközök,  illetve  a  beépített  szögek,  kapcsok  a  Sturman­féle 

40  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV.  1501/a.  50.  köt.  251. p. 

41  B.­A.­Z.  m.  L t . IV. 1501/a.  50.  köt.  257. p. 
42  B.­A.­Z.  m.  L t . IV. 1501/a.  54.  köt.  124. p. 
43  Supra  fluvium  Sajó  versus  possessionem  Felső  Zsolcza  stratus  et  immo  dicis  sumptibus 
constans  major  pons  occasione  exundalionum  propinqui  fluentis  Előér  nuncupati  eluvione 
Sajonis  aquas attollente,  plurimum  infirmetur.  propediem  fore,  ut  idem pons  operám  et  im­
pensas faltere  debeat. B.­A.­Z.  m.  L t . I V .  501/a.  39.  k.  224­225.  pp.  1777. 
44  B.­A.­Z.  m.  L t . IV. 1501/b.  IX. 996. 
45  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/a.  15.  köt.  49.  p. 1789. 
46  Situs  plagae pontis  Előér  in  territorio  Miskolcziensi,  ubi antiqus  pons  stratus  et  neoerigendi 
locus  apparet. 1782. okt. 2.  B.­A.­Z.  m .  L t . I V .  501 / b .  X. I. 300. [18] 
hámorból  származtak,  s  Pach  János  kovácsmester  dolgozta  fel 
őket.   A  h i d a k  környéke  a  kétes  elemek  találkozó­  és  búvóhelye 
47

volt,  főként  a  közelben  legeltető  béresek  csoportosultak  itt.  1840­ben 

a  borsodi  szolgabíró  kéri  a  várost,  hogy  a  marhatartó  városi  gazdá­
kat  szólítsa  fel, cselédeiket  tiltsák  el  a  Sajó­híd  körüli  időzéstől. 4 8 

A  város  belterületén  a  Pestről  jövő  országút  legfontosabb  hídja  a 

Szinvát  átszelő  Forgó­híd  v o l t  (az  Forgó  hídja....  az  Szinyván  keresztül 
menő  ország  úttya),   amelyet  a  Forgó  család  közeli  házáról  neveztek 
49

így.  Ez  az  objektum  a  X V I I I .  században  lett  a  fő  országúti  átkelő, 

hiszen  a  korábbi  évszázadokban  a  Vágómalomnál  fordult  az  ország­
út  a  miskolci  Piac  utcára.   A  hidat  1757­ben  teljesen  újjáépítik  (ex 
50

fnndamento  újonnan  erigáltatván),  ekkor  még  fából.  A  szerkezetet  „te­

mérdek  vastagságú  spontolt  gerendák"  alkották,  ezekből  18  darab 
jutott  a  lábakra.  Két  szélén  végig  karfákat  tettek  14  „véknyas"  ge­
rendából,  melyeket  124  „csinos  meccéssel  ormózott,  három  s  három 
kötésekkel  megerősített  oszlop"  tartott  és  díszített.  A  favázat  vas­
kapcsokkal  fogatták  össze.   1787­ben  még  m i n d i g  fából  van,  akkor 
51

a  Lyukó­hegy  erdejéből  vágnak  fát  a  javításához,   sőt  1789­ben  is  52

fagerendákkal  javítják.   A  híd  anyagát  a  X V I I I .  század  legvégén  szi­

53

lárdra  cserélik,  1794­ben  „az  kőből  épült  Forgó­hídjánál"  dolgozók 

közt  egy  100  iccés  hordó  bort  mér  k i  a  város  tanácsa/""   1803­ban  1

p e d i g  „Forgó­kőhídnak"  nevezik.   A  híd  korlátja  is  kőből  volt,  de  a 

55

használatban  nem  vált  be,  így  1836­ban  a  városi  tanácsosok  azt  ja­
vasolják,  cseréltesse  k i a  város  faépítményre,  v a g y  a  régebbinél  kes­
kenyebb  kőfalra.   A  híd  fenntartása  részben  a  város  kötelessége 
56

volt,  de  időről  időre  szabadulni  igyekezett  ettől  a  súlyos  tehertől, 

így  1785­ben  is  ezt  kérvényezi  a  városi  tanács  a  vármegyénél.   Ezt  57

47  A z  1807.  évi  építkezés  rajza  és  számlái:  B.­A.­Z.  m .  Lt.  IV. 510.  1.  doboz 
48  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  66.  köt.  180.  p. 
49  B.­A.­Z.  m .  Lt.  IV. 1501/b.  V.  776. 
50  G Y U L A I  É.  1998.  91.  p. 
51  B.­A.­Z.  m.  Lt. I V . 1501/a.  4.  köt.  135­136.  pp. 
52  B.­A.­Z.  m.  Lt.  IV. 1501/a.  14.  köt.  102.  p. 
53  B.­A.­Z.  m .  Lt.  IV. 1501/a.  15.  köt.  223.  p. 
54  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  20.  köt.  72.  p. 
55  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  29.  köt.  212.  p. 
56  B.­A.­Z.  m.  L t . LV. 1501/a.  62.  köt.  213.  p. 
57  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  12.  köt.  78.  p. 
azonban  nem  sikerült  elérni,  1805­ben  például  2230  Rft­ot  [=  rhénes 
forintot]  költ  a  város  a  hídjavításra,  melynek  egy  részét  kéri  a  vár­
megyétől  megtéríteni. 5 8 

A  Szinva­átkelőhöz  egyenesen  haladt  az  országút  M i n d s z e n t  irá­

nyából,  s  itt  fordult  rá  a  Piac  utcára,  s  onnan  a  Boldogasszony  v a g y 
K l a s t r o m  utcán  keresztül  a  m i n o r i t a  kolostornál  haladt  tovább  Sajó­
szentpéter  felé.  Ezt  a  kitérőt  csak  a  X V I I I .  század  végén  sikerült k i ­
küszöbölni  azzal,  hogy  a  Szentpéteri  kapuhoz  egy  egyenes  utcát 
nyitottak.  Ez  a  Reindl  Ferenc  mérnök  által  tervezett  utcanyitás  az 
újkori  topográfia  legmeghatározóbb  változása  volt,  s  egészen  a XX. 
század  utolsó  harmadáig  meghatározta  a város  fő  közlekedését.  Reindl 
mérnök  1792­ben  készült  rajza  mutatja,  hogy  a  nagyszabású  m u n ­
kához  9  telket  kellett  kisajátítani.  A z  új  utca  létesítése  a  város,  az 
u r a d a l o m  és  a  vármegye  közös  akaratából,  a  közjó  és  hasznosság 
céljával  jött  létre,  s  a  korabeli bizottság  véleménye  szerint  „a  Csabai 
k a p u  nevezetű  utcát  a  Szentpéteri  k a p u  nevezetű  utcával  egyesíteni 
­  m i n d  az  országnak,  de  a  városnak  is  n e m  kevés  hasznára  s  ékesí­
tésére"  szolgál. 5 9 

Amíg  az  országút  a  Klastrom  utcán  haladt  Szentpéter  felé,  a d d i g 

a  m i n o r i t a  kolostor  előtt  álló  hídon  vezetett  át.  A  nyugat  felől  folyó 
két  Pece­ág  ugyanis  éppen  i t t  egyesült.  1789­ben  ezt  „a  Klastrom 
előtt  való  h i d a t "  10,  7  és  6  méter  hosszú  és  fél  méter  széles  geren­
dákkal  javították  k i ,  a  padlóját  pedig  25  darab  2  méteres  hasított 
tölgyfadeszkákból  rótták  össze.   Ennek  a  faépítménynek  a  rajza  is 
60

fennmaradt  a  Kamara  levéltárában  annak  az  új  Pece­hídnak  tervé­

vel  együtt,  melyet  Reindl  Ferenc  szerkesztett  1794­ben,  m i v e l  a 
megnyitandó  új  utca  is  átszelte  a  Pecét.   A z  új  hidat  Veres­hídnak 
61

nevezték,  s  a  tervrajz  szerint  kő  alapú  faszerkezet  alkotta.  Ez  a  híd 

a  XIX.  század  elejétől a  névtelen  új  utcának  is  nevet  adott,  s  az  1817. 
évi  Domby­féle  térképen  már  így  szerepel.  A  Veres­híd  gerendáit 
csak  a  reformkorban  cserélték  kőre,  1836­ban  a  tönkrement  h i d a t  a 

58  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  31. köt.  118. p. 

59  K O M Á R O M Y  J.  1955.  16. p. 
60  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  15.  köt.  223. p. 
61  Delineatio  pontos  super  torrentent  rivum  Pecze  in  oppido  Miskoltz  ad  novarn  piateam ada­
periendam  sternendi.  Közli:  K O M Á R O M Y  J.  1955.  16. p.  13­14.  pp. 
vármegye  a  város  segítésével  kőből  építi  újjá.   A  m i n o r i t a  kolostor 
62

előtti  régi  hidat  is  többször  javítják  a  XIX.  században.  Először  1819­
ben  fizet  a  város  a  javításáért/   majd  1832­ben  a  vármegye  szólítja 
3

fel  a  tanácsot  a  düledező  fahíd  helyrehozására. 6 4 

A z  általában  8  öl  (kb.  15  méter)  széles   országút  városi  szakaszát 

65

sokszor  az  építkezések  törmelékével  töltötték  fel  a  miskolciak.  A m i ­

kor  1771­ben  a  „Szentpéter  felé  kimenő  út  mellett"  a  város  tanácsa 
pincéből  k i h o r d o t t  köveket  és  földkupacot  talált,  ezeket  elhordatta 
„az  ország  úttyára,  ahol  lapos  és  gödrös",  m i v e l  a  pincék  mellett 
igen  nagy  gödrök  vannak  az  országúton.   A  Forgó­  és  a  Veres­híd 
66

közötti  új  utca  1288  négyszögölnyi  felületét  már  megnyitásakor  kő­

vel  burkolták.   A  vármegye  utasítására  1834­ben  Miskolc  város  is­
67

mét  kikövezi  ezt  az  utat. 6 8 

A  fő  közlekedési  utak  módosulásával  Miskolc  belterületének  kö­

zépkor  végi  topográfiája  új  városkapu  létesítésével  is  módosul.  A 
török  k o r i  kapukat  ­  M i n d s z e n t i  vagy  Csabai,  Diósgyőri,  Szentpéte­
r i  ­  ott  állították  fel, ahol  az  országutak  a  városba  értek.  A  K l a s t r o m 
utcát,  amíg  az  országút  ott  vezetett,  „a  Szentpéteri  kapura  menő  ut­
cának"  is  n e v e z t é k /   a  Forgó­hídtól  Mindszentre  vivő  utat  p e d i g  „a 
9

Csabai  kapura  vivő  útnak"  (1761).  A  k a p u  nagyobb  területet,  utcá­

70

n y i  házsort  is jelentett, nemcsak  egyetlen  pontot.  1796­ban  bejegyez­

ték  a  Városkönyvbe,  hogy  Sugovits  György  testamentumában  a m i ­
noriták  konventjére  hagyta  Szentpéteri  kapuban  lévő  quantumos 
gyümölcsösét,  melynek  szomszédai:  gróf  A s p r e m o n t  fundusa  a  Po­
povics  A n t a l  kertje.   A  X V I I I .  században  a  kassai  országút  M i s ­
71

kolcra  terelődésével  újabb  k a p u  született  a  város  keleti  szélén,  a 

Zsolcai  k a p u ,  amelyet  1742­ben  már  bizonyosan  így  hívnak,   s  72

62  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  62.  köt.  397.  p. 

63  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  45.  köt.  283.  p. 
64  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  58.  köt.  116.  p. 
65  B.­A.­Z.  m.  Lt. LV.  1501/a.  6.  köt.  540.  p. 
66  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  6.  köt.  540.  p. 
67  K O M Á R O M Y  J.  1955.  17.  p. 
68  B.­A.­Z.  m.  L t . I V . 1501/a.  60.  köt.  96.  p. 
69  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  3.  köt.  1745.  márc.  1. 
70  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  4.  köt.  407.  p. 
71  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  22.  köt.  198.  p. 
72  LEVELES  E.  1929.  73.  p. 
1767­ben  Alsó  Zsolcai­kapunak  neveznek.   A  k a p u n  átvezető  or­ 73

szágút  mellett  kocsmát  is  nyitottak,  1785­ben  említik  a  „Zsolcai  ka­

p u b a n  lévő  korcsmárost",  Füzéry  Istvánt  és  a  kocsmájában  mulató 
„gyanús  személyeket".   A  „zsolcai  töltésnek"  is  nevezett  országút 
74

mentén  terjeszkedett  a  város,  1810­ben  a  töltés  oldalában  lévő  f u n ­

dusát  adja  bérbe  Kormos  András  H e r m a n n  Lőrinc  zsidónak  20  év­
re.   A  zsolcai  út  a  Szentpéteri  k a p u  felől  kanyarodott  vissza  a  Búza­
75

vásáron  keresztül,  és  a  Zsolcai  k a p u  érintésével  haladt  a  Sajó­hidak 

felé.   A  k a p u k b a n  működött  kocsmák  a  város  nevezetes  helyei  v o l ­
76

tak.  1717­ben  már  állt  a  „Mindszenti  k a p u n  kívül  való  korcsma" ,  77

melyet  1737­ben  így  említenek:  „a  város  Csabai  kapunál  lévő  korcs­
mája  az  szekérszínnel  együtt".   Ez  a  későbbi  Zöldfa  Fogadó  elődje. 
78

A  k a p u k  a  város  határához  is  vezettek,  „a  Csabai  kapunál"  szántó­

földek  kezdődtek,   s  szüretkor  dézsmaszékeket  is  felállítottak  a D i ­
79

ósgyőri  és  a  Csabai  kapuban.   A  város  északi,  Fábián  nevű  közép­

80

k o r i  városrészéhez,  illetve  a  határba  vezető  Fábián  k a p u  ­  leg­

alábbis  nevében  ­  szintén  megmaradt,  ez  a  Városház,  illetve  Mészár 
utca  folytatása  volt. 
A  k a p u k  a  hódoltság  korában  a  várost  körülvevő  palánknak  v a g y 
sáncnak  is  részei  voltak,  s  ez  a  védmű  a  X V I I I .  században  sem  tűnt 
el  Miskolcról, sőt  a  kuruc  időkben  meg  is  újították,  a  palánkfák  kö­
zé  újabb  gallyakat  fonva.   1768­ban  is  úgy  emlékeznek  a  miskolci­
81

ak,  hogy  50­60  évvel  azelőtt  ásták  a  város  árkát.   1713­ban  a  82

Meggyesalja  felső,  vagyis  diósgyőri  végén,  a  k a p u n  kívül  említik. 8 3 

A z  árok  és  a  mellette  lévő  palánkkerítés  körbevette  a  várost,  s  a 

k u r u c  idők  után  is  többször  javították.  1734­ben  a  város  „közönsé­
ges  árkát"  egyértelműen  a  lakosok  védelmére,  a  rájuk  „sokfélekép­

73  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  4.  köt.  565.  p. 

74  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  12.  köt.  72.  p. 
75  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  36.  köt.  47.  p. 
76  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 510.  1.  doboz. 
77  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  1.  köt.  607.  p. 
78  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  2.  köt.  541. és  670.  p p . 
79  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 413. 
80  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  28.  köt.  87.  p. 
81  FÉNYES  E.  1851. I I I . köt.  103.  p. 
82  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  6.  köt.  15.  p. 
83  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  16.  köt.  160.  p . 
p e n  következhető  gonoszoknak  eltávoztatásáért"  újították  meg  a 
kassai  katonai  parancsnok  egyetértésével.  A  kerítést  a  „Mindszenti 
kapunál  lévő  város  közönséges  kocsma  v a g y  vendégfogadó  házán 
kívül"  építették  fel,  a  város  diósgyőri  végén  p e d i g  a  Meggyesalja 
telkeihez  tartozó  kertek  mögött  ásták  k i az  árkot.   Később is  a  foga­
84

dó  mögött  említik  a  sáncot.   1741­ben  „az  idők  mostohasága"  ismét 

85

megkövetelte,  h o g y  a  várost  körbeárkolják.  A  felmérést  ekkor  is  a 

Csabai  kapunál  kezdték,  majd  a  Szinván  áthaladva  haladtak  a 
Szentpéteri  k a p u i g ,  innen  az  Újvároson  keresztül  a  Fábián  k a p u i g 
jutottak,  majd  a  Pecén  átkelve  a  H u n y a d  utca  telkeinek végén  ásták 
k i  az  árkot,  amely  a  Borsy­malmot is  érintve  az  Avasig  tartott.  A z  86

újkori  sánc  az  Avas  hegytől  az  Avas  h e g y i g  ért,  míg  délről  a  szőlő­
hegyek  ormai  védelmezték  a  mezővárost.  A  város  árkán  nemcsak 
k a p u ,  hanem  sorompó  is  volt,  a  diósgyőri  országút  közelében  emlí­
tenek  egy  kenderföldet  1737­ben  és  1738­ban  „az  város  árkán  v a g y 
sarampón  kívül",  illetve  e  mellett.   1742­ben  bizonyos  Kenő  utcai 
87

telkek  a  „sorompónál"  vannak.   M i v e l  a  csabai  országútnál  kezdő­

88

dött,  a  Miskolcra  érők  rögtön  beleakadtak,  ugyanis  az  országút  a 

„Csabai  kaputól  az  város  sáncán  vagy  árkán  belől  az  Szinyva  folyá­
sig  menő  közönséges  szekérúton"  (1741)   haladt.  A m i k o r  Déryné 
89

1815­ben  először  Miskolcra  érkezik,  kocsija  ezen  a  sáncon  keresztül 

ér  a  városba,  s  ugyancsak  meglepődik,  a m i k o r  a  szekér  l e b u k i k  a 
mély  árokba.   Ezt  az  árkot  a  „város  Szirma  felől  való  sáncának"  is 
90

nevezték,  a m i k o r  1768­ban  a  város  terjeszkedése  következtében 

ezen  kívül  telket  mértek  k i .  U g y a n i t t  „a  Sáncárokban"  a  X V I I I .  szá­
9 1

zad  végén  már  utca  is  létesül,  a  városszéli  G o r d o n  utca.   A  sánc  92

észak  felé  haladva  a  Búzavásár  környékén  kettévágta  az  Újváros  ut­

84  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  2.  köt.  414.  p. 

85  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/a.  7.  köt.  94.  p. 
86  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  2.  köt.  698.  p. 
87  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  2.  köt.  527.,  575.  pp. 
88  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/a.  3.  köt.  34.  p. 
89  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  3.  köt. 71. 
90  DÉRYNÉ  1955.  I . köt.  242.  p. 
91  B.­A.­Z.  m.  L t . I V . 1501/a.  6.  köt.  27.  p. 
92  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  24.  köt.  124.  p. 
cat,   s  a  város  északi  részén  is  áthaladt  rajta  az  országút.   A z  Újvá­
93 94

ros  utca  egyik  része  már  „a  váras  árkán  kívül,  a  Tetemvár  alatt" 
feküdt.   A  sánc  az  Avas  alatt  a  Gyöngyvirág  utcán  ért  véget,  s  i t t  a 
95

sajátos  d o m b o r z a t i  viszonyok  miatt  az  árok  egyben  a  vízgyűjtő  csa­

torna  szerepét  is  betöltötte,  hiszen  az  Avas­tetőről  és  a  Pipis­domb­
ról  a  pincék  között  lefolyt  esővizet  fogadta  magába.  1768­ban  az 
árok  mellett  lakó  gazdák  kérik,  hogy  m i v e l  a  Pipis­domb  szekérút­
jának  javítása  miatt  a  víz  már  másfelé,  n e m  az  árokba  folyik,  az  ár­
kot  betölthessék.  Egyébkén  sokan  önhatalmúlag  már  meg  is  kezdték 
„bevonni".  A  város  tanácsa  azonban  n e m  engedi,  m e r t  ez  csak  tíz 
gazdának  lenne  hasznára,  míg  száz  v a g y  több  lakosnak  tetemes  kárt 
okozna,  ugyanis  az  árok  még  m i n d i g  betölti  az  esőcsatorna  funkció­
ját.   A  X V I I I .  század  közepétől  halványult  a  sánc  jelentősége,  1763­
96

ban,  a m i k o r  a  város  alsó,  vagyis  Szirma  felőli  végén  a  Szirma  utcá­

ban  a  sánc  területén  telkeket  mért  k i  a  város,  a  sáncot  már  hajdani­
nak  nevezik.   A  X V I I I .  század  végére  az  egykori,  török,  k u r u c  idő­
97

ket  idéző  árkokra  eredeti  rendeltetésükben  már  n e m  v o l t  szükség, 

de  még  sokáig  rontották  a  városképet,  s  jelentettek  kényelmetlensé­
get  a  lakosoknak  és  utazóknak. 
Miskolc  középkorban  megszilárdult  határai  a  X V I I I .  században 
sem  változtak,  p e d i g  a  megváltással  saját  urává  lett  várossal  szem­
ben  a  környező  helységek  határigénnyel  léptek  fel.   A  zsolcaiakkal  98

folytatott  határvitáknak,  melyek  a  Sajó  m e n t i  ártéri  legelők  m i a t t 

lángoltak  fel  időről  időre,  a  megelőző  k o r o k b a n  is  v o l t  előzménye. 
Ezeket  az  ellentéteket  főként  a  Sajó  folyásirányának  változása,  gya­
k o r i  kiöntései,  s  ezáltal  a  határ  pontos  megállapításának  nehézségei 
táplálták.  De  a  szirmaiak  is  szerettek  v o l n a  v a l a m e n n y i  területet  el­
b i r t o k o l n i  Miskolc  határából.  A  határvitákból  azonban  Miskolc  ke­
rült  k i  győztesen,  a  török  k o r i  határvonalhoz  képest  ugyanis  sike­
rült  területét  némileg  gyarapítania  a  szomszédok  rovására.  A  város 
újkori  határainak  legpontosabb  d o k u m e n t u m a  a  Borsod  vármegye 

93  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  4.  köt.  78­79.  p p .  8.  köt.  78.  p. 
94  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  10.  köt.  266.  p. 
95  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  5.  köt.  54.  p. 
96  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  6.  köt.  15.  p. 
97  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  5.  köt.  83.  p. 
98  LEVELES  E.  1929.  73­74.  pp. 
közgyűlése  által  elrendelt  1759.  évi  határjárás,  amelyet  a  többnyire 
földből  emelt  határjelek  vizsgálata  és  megújítása  céljával  folytattak 
le  a  diósgyőri  u r a d a l o m b a n . "  Ekkor  készült  Miskolc  első  ismert  tér­
képe  is,  melyet  H u g o  Hazael  szervita  szerzetes,  az  egri  püspök 
földmérője  rajzolt.  Míg  a  határjárás  csak  a  koronauradalom  határ­
100

jelein  megy  végig,  a d d i g  a  térkép  Miskolc  és  Diósgyőr,  illetve  Bá­

b o n y  közigazgatási  határát  is  tartalmazza. 
A  város  természetes  határa  Zsolca  és  Arnót  felé  a  Sajó  folyó  ma­
radt,  melynek  fele  évszázadok  óta  Miskolchoz tartozik,  a  térkép  is 
így  jelöli  (medietas  fliroii  pertinet  ad  Miskolcz).  A  zsolcai  határban  ka­
nyargó  medret  ártéri  legelők,  kaszálók,  cserjések  kísérik,  s  i t t  ömlik 
az  Előér  a  Sajóba, miután  felvette  a  Szinva  vizét.  Bár a  Sajó  határvíz, 
folyásának  változásai  miatt  a  X V I I I .  században  sem  szűntek  meg  a 
korábbi  határviták  Miskolc  és  Felsőzsolca  között.  1746­ban  a  Sajó­
híd  felújítása  során  új  vízmedret  ástak  a  folyónak,  s  az  így  ­  a  kö­
zépkori  felsőzsolcai  puszta  t e m p l o m  romjainak  közelében  ­  szüle­
tett  szigetet,  m i v e l  az  egykori  miskolci  ártér  fáinak  kivágásával  jött 
létre,  a  miskolciak  maguknak  vindikálják,  s  tiltják  használatától 
zsolcai  birtokosokat. 1 0 1 

Miskolc  vízrajzában  azonban  a  X V I I I .  század  végén  döntő  válto­

zás  állt  be.  A  város  határfolyója,  a  Sajó  ­  feltehetően  a  közeli  Bódva­
torkolat  szabályozása  m i a t t  ­  megszűnt  a  folyó  főágaként  funkcio­
nálni,  ezt  a  szerepet  a  Miskolc  területén  folyó,  és  a  Szinvával  feldú­
sult  Előér  nevű  Sajó­ág  vette  át,  amely  előzőleg  a  város  határában 
ömlött  az  eredeti  Sajóba.  A  Szinva  folyásiránya  már  korábban  meg­
változott,  hiszen  a  középkorban  még  dél  felé  i n d u l t  Miskolcról,  és 
M o h i  mezőváros  mellett  folyt,  s  feltételezhetően  a  török  kor  végén 

99  Reambulatio  metarum  Coronalis  Dominii  DiósGyőriensis.  1759.  jún.  25.  B.­A.­Z.  m.  Lt. 
IV.  501/c.  I I I .  I . 18. 
100  Mappa  Regii  Coronalis  Boni  Miskolcz  jussu  Antonii  comitis  Grassalkovics  de  Gyárak  deli­
neata  a  P(atre)  Hugone  Maria  Hazael  Sacri  Ord(inis)  Serv(itorum)  B.M.V.  Francisci  Bar­
koczy  episcopi  Agriensis  geometra  MDCCL1X.  H O M  H T D  I I .  326.  A  térképről  bőveb­
ben:  K O M Á R O M Y  J.  1958/a.  és  G Y U L A I  É.­TÓTH  P.  1993. 
101  ...notabilem  versus  Orientent  et  desolatum  Felső  Soczaiense  templum  ex  respectu  moderni  et 
a  seculis  decurrentis,  ac  nunc  noviter  extructi  alvei  insulam  constituerez  Ne  itaque  per 
ejusmodi  fluvii  declinationem  terrénum  idem  jam  defuturo  aquis  interclusum,  quo  pacto  a 
possessoribus  possessionis  Felső  Socza  in  questionem  summi  queat.  1746.  B.­A.­Z.  m .  Lt. 
IV.  1501/b.  V I I .  7. 
f o r d u l t  Miskolc  határában  a  Sajó  felé.  A  XIX.  század  közepén  az  A l ­
só  nyomás  dűlőnevei  között  a  Fövenyszer  és  a  Pástrajáró  között 
szerepel  a  „Holt­Szinva  melléke".   A  Bába­sárja  nevű  vízfolyás  és 
102

mocsaras  környéke  is  feltételezhetően  az  egykori  Szinva­meder 

öröksége. 
A  Sajó  mederváltása  Sajószentpéternél  kezdődött,   s  a  természeti  103

viszonyok  változása  mellett  emberi  beavatkozás  is  bizonyosan  hoz­

zájárult.  Amellett,  hogy  a  X V I I I .  század  közepén  az  Előér  egyre  bő­
vebb  vizű  lett,  a  Sajó  szabályozása  is  kisebbítette  az  eredeti  főmed­
ret.  Már  a  X V I I I .  század  közepén  az  országúti  h i d a k  építése  során 
úgy  alakították  a  Sajó­medret,  hogy  a  víz  a  hidak  alatt  folyjon,  s  az 
újonnan  ásott  folyóágyhoz  Miskolc  területén  sok  fát  és  ártéri  gyü­
mölcsöst  kivágtak.  A z  új  folyáson  egy  kis  sziget  is  létrejött  a  Sajó­
híd  m e l l e t t .  A  Sajót  lejjebb  is  szabályozták,  s  így  a  miskolci  határ­
104

ban  már  a  X V I I I .  század  közepén  létrejött  a  Kerek­tó  nevű  holtág 

Jenke­puszta  közelében.   A  szabályozást,  amely  a  vármegye  fel­
105

adata  volt,  az  is  indokolta,  hogy  a  folyó  kiöntésekor  a  Sajó  és  az 
Előér  medre  összeért.  A  I I .  József  korában  elvégzett  katonai  felmé­
rés  szerint,  amikor  tavasszal  a  8­14  öl  (15­27  méter)  széles  és  4­6 
láb  (1,5­2  méter)  mély  Sajó  a  Bódvával  és  a  Bársonyossal  együtt  k i ­
önt,  Miskolc  környékén  az  egész  völgy  egyetlen  nagy  tóvá  válto­
z i k .   A  Sajó  áradásakor  a  Sajó  és  Előér  is  egybefolyik,  s  medrüket 
106

nem  lehet  megkülönböztetni,  ezért  a  vármegye  1777­ben  földmérőt 

küld  a  zsolcai  hídhoz,  hogy  a  két  folyóág  medrét  fatörzsek  és  ágak 
leverésével  határozzák  meg,  a  két  folyást  elválasztandó.   N e m  sok­ 107

kal  később  Sajóecsegre menesztenek  egy  küldöttséget,  h o g y  mikép­

102  PESTY F.  1988. 204.  p. 

103  MOLNÁR  B. 1999.  12. p. 
104  Qualiter  in  provisionem  consercvationemque publici  inter  pontes  Felső  Soczaineses  curren­
ts  itineris  hicce  comitatus  Borsodiensis  supra  praefatos  pontes  immediate  certum  alvei  duc­
ium,  aquam  scilicet  fluvii  Sajó  directe  ad  pontes  ducentem,  ex  utraque  parte  in  territorio 
oppidi  Miskolcz,  cum  exstripatione  quoque  arborum  et fruticeti  effodi  curando...  insulam 
conficeret.  1746.  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V I I .  7. 
105  1 759.  év.  H O M .  H T D .  I I . 326. 
106  CSORBA  CS.­BARSI  J.  (szerk.)  1990. passim 
107  (Sajó­Előér)  ...nisi  utrique  fluento  suus  alveus  disterminetur  ...jurato  geometra  adminiculo 
necessariorum  hominum  utrisque  fluviis  distinctum  spatiandi  alveum  ordinäre  ac ab  invi­
cem  positis  solidis  trabibus  et  adfirmius  robur  coacervandis  per  trabibus  intermedia  virgul­
tis  eosdem secernere  noverit.  \777.  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 501/a.  39.  köt.  224.  p. 
pen  lehet  a  Sajón  Ecsegnél egy  o l y a n gátat  építeni,  amely  a  két  Sajó­
ág  összefolyását  megakadályozná.   A  legnagyobb  szabályozási 
108

munkák  1790  körül  folytak  a  Sajón,  s  a  vármegyei  irattár  mutató­

könyvének   tanúsága  szerint  térképek  és  d o k u m e n t u m o k  is  ké­
109

szültek  a  munkálatok  segítendő,  ezeket  azonban  a  XIX.  század  so­

rán  az  újabb  szabályozások  alkalmával  a  mérnököknek  kiadták,  s 
így  elsődleges  forrás  nem  maradt  a  levéltárban.  A  borsodi  protocol­
l u m  1791.  évi  bejegyzése  szerint  a  szabályozást  már  1782­ben  ter­
vezték,  de  az  1790­es  években  részben  megváltozott  tervek  alapján 
ment  végbe.  A  Sajón  felfelé  a  miskolci  Bába­sárja  nevű  területtől 
egészen  a  Bódva  torkolatáig,  majd  Sajóvámos  területén  újonnan 
ásandó  csatornákkal  kívánták  szabályozni  a  folyót,  m i v e l  sebessége, 
sok  kanyarulata  veszélyt  jelentett.  A  Bódva  és  a  Sajó  megregulázása 
együtt  haladt  a  szendrői  járásban  és  Sajóecseg  körzetében  is.   Fel­ 110

tehető,  hogy  ez  a  szabályozás  „ásta  m e g "  végleg  a  Sajónak  m i n t  fő­

ágnak  sírját,  hiszen  ettől  kezdve  az  Előérbe  még  több  víz  jutott,  s 
így  főmederré  válhatott.  A  Sajó  szabályozása  a  X I X . században  is 
folytatódott.  1827­ben  a  vármegye  újabb  csatornát  ás  a  folyónak  az 
alsózsolcai  erdőn  keresztül,  s  ennek  kiásására  a  miskolciaktól  160 
gyalogos  embert  rendel  k i  kétnapos  hideg  élelemmel.   A  régi  Sajó,  111

bár  egyre  csökkent  a  jelentősége  m i n t  a  környék  fő  folyójának,  to­

vábbra  is  Miskolc  s  Felsőzsolca határvize  maradt.  Áradásai  tovább­
ra  sem  szűntek  meg.  1836.  március  8­án  a  vármegye  kéri  a  m i s k o l ­
ciaktól:  „határunkon  keresztülfolyó  Sajó  víz  áradásával  a  felsőbb  he­
lyekről  elhordott  hídfákat  amennyire  megtaláltatnának,  vennénk 
felvigyázat  alá". 1 1 2 

Miután  a  régi  Sajóban  egyre  csökkent  vízhozam,  az  Előér  főme­

derré  vált,  s  a  mederváltást  követően  már  a  korábbi  Sajó  ömlött  az 
Előérbe.  A z  összefolyástól  kezdve  ismét  a  régi  Sajó  medrében  folyt 

108  ...ad praecavendas  fluvii  Sajó  semet adflnentem  Előér  dictum  ferme  ex  tot  recipients  exun­
dationis  ad  possessionem  Ecsegh  obicem poni  posse.  1777.  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 501/a.  39. 
köt.  311.  p. 
109  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 501/a.  161. köt. 
110  Cursus  fluvii  Sajó  eo accuratius  regulari  valeat,  damnaque  per  rapdidtatem  et  velocitatem, 
pluresque  gyros  ejusdem  causata  cum  fundamento  antevertantur.  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 
501/a.  49/c.  köt.  980­981.  pp. 
111  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  53.  115. p. 
112  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  62.  köt.  100. p. 
össze  a  két  ág.  Bár  a  mederváltás  a  XIX.  század  elejére  teljessé  vált, 
a  folyóágak  elnevezése  csak  lassan  változott.  1827­ben,  a m i k o r  „In­
dzsinér"  Tót  Andrásné  tehene  belefulladt  a  határon  folyó  vízbe, 
még  m i n d i g  Előérnek  hívják  a  folyót.   A z  Előér  csak  a  XIX.  század 
113

közepére  vette  át  végleg  a  Sajó  nevet,  míg  a  régi  mederből  Kis­Sajó 
lett,  az  1858.  évi  katonai  felmérés  térképén   már  ezen  a  néven  sze­
114

repel.  A  Sajót  mosásra  és  fürdésre  is  használták.  1811­ben  a  benne 

mosott  gyapjút,  melyet  feltehetően  a  kallómalmokhoz  készítettek 
elő,  a  partján  szárították.   A  h i d a k o n  áthaladó  fuvarosok  és  utasa­
115

ik,  valamint  a  miskolciak  is  fürödtek  a  Sajón.  1763  júniusában  a 

Sopron  vármegyei  Nemeskérre  való  evangélikus  diák,  Czempel  Já­
nos,  akit  fuvarosok  szállítottak  a  lőcsei  líceumból  haza,  a  szekere­
sekkel  együtt  megfürdött  a  folyóban,  de  bele  is  fulladt.   A  Sajó  a 
116

reformkorban  már  a  rekreáció  helyszíne  és  eszköze  is  Miskolc  hatá­

rában.  M i v e l  gyakoriak  a  vízbefulladások,  a  vármegyei  főorvos  ja­
vaslatára  Miskolc  tanácsa  1840­ben  a  biztonságos  fürdőzés  érdeké­
ben  elrendeli,  hogy  jelöljenek  k i  állandó  fürdőhelyet  a  folyóban,  s 
megtiltja  a  szeszes  italok  fogyasztását,  valamint  a  rendbontást,  éjjeli 
lármát.  A  tisztiorvosnak  azt  a  kérelmét,  hogy  a  Sajón  mentőcsóna­
kokat  tartsanak,  és  úszni  tudó  őrök  segítsenek  a  vízbe  fulladóknak, 
figyelmen  kívül  hagyják. 1 1 7 

A z  1759.  évi  határjárás  szerint  Felsőzsolcától  délre  a  Dőry  és 

Bárczay  család  birtokával,  Jenke­pusztával  határos  M i s k o l c ,   i t t  118

egyébként  a  tapolcai  apátságnak  is  v a n  alapítványi  földje.   Miskolc 

119

területéről  Jenkére  folyik  el  a  Bába­sárja  nevű  ér,  amely  feltehetően 

a  kora  újkorban  medret  váltott  Szinva  egykori  nyomvonalán  halad 
dél  felé.  A z  1759. évi  térkép  tanúsága  szerint  az  egykori  jenkei  hatá­
ron  túlnyúló  Sajó­menti  területre  a  miskolciak  tartanak  igényt  (Mis­
kolcienses  praetendunt  hoc  aquisitum),  s  a  határjárásba  is  felvették, 
hogy  bizonyos  miskolci  lakosok  saját  területükhöz  csatoltak  egy  da­

113  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  53.  köt.  171.  p. 

114  Másolata:  H O M . H T D . I I . 849.  2. 
115  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  37.  köt.  122.  p. 
116  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  5.  köt.  76.  p. 
117  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  66.  köt.  172.  p. 
118  B.­A.­Z.  m.  L t . LV. 1501 /c.  I I I . I . 18. 
119  M O L . E  156.  6 0 / 7 1 ,  60/77,  210/10. 
rabot  a  jenkei  határból.   Hasonlóan  járt  el  Miskolc  a  Bába­sárja 
120

mentén  a  szirmai  határon  is,  pedig  i t t  a  földből  rakott  határjelek 

mellett  határkövek  is  jelezték  Szirma  falu  és  a  mezőváros  határát, 
melyekre  az  M.V.  [=  Miskolc  Városa]  betűjelet  vésték.   Miskolc  tel­ 121

jes  szirmai  határán  területi  gyarapodást  (aquisitum)  rajzolt  be  az 

u r a d a l m i  földmérő.   A  határ  csabai,  tapolcai,  diósgyőri,  bábonyi, 
122

kelecsényi  és  besenyői  része  a  X V I I I .  században  is  pontosan  a  kö­

zépkori,  kora  újkori  n y o m v o n a l o n  halad.  A z  Előér  Besenyő  terüle­
123

téről  ért  Miskolcra,  partján  szántóföldek  húzódtak  a  határon.   Be­ 124

senyő  és  Miskolc  határa  a  d o m b o k o n  a  Szép­hegy  nevű  szőlőhe­

gyen  haladt.   1774­ben  egy  sajókeresztúri  határjárásnál  jelöltek 
123

meg  egy,  a  hegytetőkön  Miskolc  felé  menő  utat,  amely  egyben  hár­
mas  határként  is  szolgált:  „ezen  keresztút  különbözteti  az  miskolci, 
keresztúri  és  bábonyi  határokat,  m e l y  iránt  soha  villongás  n e m 
v o l t . "  Ugyanezen  tanúvallatás  során  említik  a  Lyukó­bércet,  „amely 
helyen  napkeletrűl  az  miskolci,  napnyugatról  a  diósgyőri,  északról 
a  bábonyi  határok  együvé  mennek".   A  miskolci  dűlőnevek  között 
126

szerepel  1817­ben:  a  „Pápa­tető  a  bábonyi  határnál"  és  a  „Diósgyőri 

határnál". 1 2 7 

A  határok  megjárása,  a  határjelek  megújítása  m i n d  a  város  közös­

ségének,  m i n d  az  uradalomnak  fontos  feladata  volt,  s  ezt  a  munkát 
általában  a  szomszédos  helységek  hites  képviselőivel  együtt  végez­
ték.  M i n d  a  közigazgatási,  m i n d  a  művelési  határjeleket  a  város 
képviselői  ellenőrizték.   1810­ben  az  u r a d a l m i  számtartó,  a  m i s k o l ­
128

ci  magisztrátus  képviselői  és  a  szirmai  „hitesek"  együtt  k e z d i k  a 

120  Miskolc­]enke  [...] possesorium  hoc,  tunc  per  ­  Dőry,  Bárczy  ­familias  ad  praedium  Jenke 
pertinere,  tunc  vero  per  incolas  Miskolczienses  suo  indubitato  Miskolcziensi  terreno  ingre­
miatum  esse praetenderetur.  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 501/c.  I I I .  I . 18. 
121  64.  Linea  septentrionali  ad  orgias  25.  invenimus  lapidem  metalem  Uteris  M.  V.  insignatutn, 
et  nomenclaturam  Miskolcz  várossá  signantem  metali  terreo  cumido  nonnulla  ex  parte  in­
fossum.  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 501/c.  I I I .  I . 18. 
122  H O M .  H T D .  I I .  326. 
123  Miskolc  korábbi  határairól  vö.:  G Y U L A I  É.  1996.  Folyók  ­  határok  ­  utak,  és 
G Y U L A I  É.  1998.  A  város  határa  c.  fejezeteit. 
124  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/b.  V. 11. 
125  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/b.  V. 72. 
126  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/b.  V I .  2. 
127  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/g.  1. 
128  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  72.  köt.  69.  p. 
„határdombok  újítását",  majd  a  felsőzsolcai  és  arnóti  lakosokkal 
folytatják  a  földhalmok  újrarakását.  A  miskolci  Pápa­tetőn  a  sajóke­
resztúri  határjárásban  is  említett  három  helység  találkozott,  i t t  hár­
mas  határdombot  újítanak  m e g  1810­ben.   A  határok  bejárására  129

azért  is  szükség  v o l t ,  mert  a  gazdák  földjük  művelése  során  időről 

időre  módosították  a  határvonalat.  1769­ben  csorba  esett  a  város  te­
rületi  integritásán,  s  miskolci  tisztviselők  mentek  k i a  csabai  és  mis­
kolci  határon  lévő  Csermőke  szőlőhegyre,  ahol  megállapították, 
hogy  a  szőlők  mellett  haladó  szekérutat,  amely  egyben  a  két  hely­
ség  közigazgatási  határának  funkcióját  is  betöltötte,  Böszörményi 
István  a  saját  szőlejéhez  csatolta,  s  ezzel  néhány  ölnyi  darabot  elvett 
Miskolc  területéből,  s  Csabához  csatolta. 1 3 0 

A  miskolci  határok  jórészt  őrizték  a  középkori  királyi  u r a l o m 

alatt  és  a  diósgyőri  u r a d a l o m  részeként  megszilárdult  n y o m v o n a l u ­
kat,  még  a  Sajó  mederváltása  sem  változtatott  ezen,  jóllehet  a  XIX. 
század  elejétől  a  főmeder  az  Előér  lett,  a  régi  Sajó  megmaradt  határ­
víznek.  A  vízrajzi  változások  mellett  a  leginkább  figyelemre  méltó 
nóvum  a  Sajó­hidak  megépülése,  s  ezzel  a  Felsőzsolcával való  köz­
vetlen  összeköttetés  megteremtése.  Ennek  következtében  a  régió  or­
szágútjai  is  M i s k o l c o n  koncentrálódtak,  a  város  utcahálózatában  is 
alapvető  változásokat  indukálva. 

HATÁR  ÉS  G A Z D Á L K O D Á S 

Miskolc  mezőváros  mezőgazdasága  a  késő  középkor  és  kora  új­

kor  forrásaiban  többszektorú,  de  a  bortermelést  preferáló  gazdaság­
ként  tűnik  fel, a  legintenzívebb  borkereslet  idején  sem  követte  azon­
ban  a  monokultúrás  agrárkultúrát.  A  mezőgazdaság  sokszínűsége, 
amelyet  a  sajátos  d o m b o r z a t i viszonyok, az  Alföld  és  Felföld  talál­
kozása  nyújtotta  táji  előnyök  teremtettek  meg,  a  határ  tájképében  és 
topográfiájában  is  megjelent,  és  megjelenik  az  újkor  évszázadaiban 
is.  Benkő  Sámuel  történeti­orvosi  topográfiájában  a  miskolci  határt 
az  agrárium  jellemző  római  istenségéivel  népesíti  be.  A  síkságon 

129  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  510.  1. doboz  és  LV.  1501/a.  6.  köt.  4 1 ^ 2 .  pp. 
130  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 1177. 
Ceres,  a  szántóművelés,  a  búzakalász  istennője  u r a l k o d i k  és  Pán  te­
reli  nyájait  a  legelőkön,  míg  a  város  dombjait  Bacchus  ültette  be  fe­
hér  fajtájú  szőlővesszőkkel.   A  határban  már  a  középkorban  kiala­
131

k u l t  a  gazdálkodási  szektorok  elválása,  a  jellemző  mezőgazdasági 

formák  topográfiai  rendje.  A  belterületet  közvetlenül  a  szőlőhegyek 
és  szántók  határolták,  ez  utóbbiak  mellett, sokszor  közöttük  helyez­
kedtek  el  a  rétek  és  legelők.  Erdeje  már  az  előző  századokban  alig 
v o l t  Miskolcnak,  hiszen  az  erdők  helyét  főként  szőlő,  illetve  szántó 
foglalta  el. 
A  szántóművelés  nyomáskényszeren  alapuló  szisztémája  már  a 
X V I .  században  a  háromnyomásos  gazdálkodást  követte.   A  három  132

­  Felső vagy  Szentpéteri,  Alsó  vagy  Csabai  és  a  Diósgyőr  felé  való  ­

nyomás  az  őszi­tavaszi,  illetve  ugaroló  agrárkultúrával  a  X V I I I .  szá­
zadban  is  megmaradt,  a  rendszert  csak  a  kapásnövények  elterjedése 
módosította.  A  X V I I I .  században  a  Kamarával  folytatott  b i r t o k p e r ­
ben  ismert  v o l t  a  negyedik  nyomás  is,   az  u r a d a l o m  allódiuma,  ez 
133

azonban  csak  birtokjogilag  jelenthetett  elkülönülést,  s  n e m  az  agrár­

technika  tekintetében. 
A  X V I I I .  század  elején,  1702­ben  a  megváltakozás  terhét  elosztan­
dó  készült  el  a  város  első  telekkönyve,  a  Kötelkönyv,   amely  elő­ 134

ször  fektette  le  írásban  a  mezőváros  középkorra  visszamenő,  s  a  ko­

ra  újkorban  megszilárdult  telekrendszerét.  A z  összeírás  pregnánsan 
mutatja,  hogy  Miskolcon  az  ősi  jobbágyi  telekállományban  négy 
beltelek  alkotott  egy  kötélnek  v a g y  kötélnek  nevezett  egységet,  s  a 
négy  fundushoz  a  határban,  a  külsőségen  v a g y  appertinentián  is 
egymás  melletti  szántók,  rétek  és  legelők  tartoztak,  az  ősi  nyilas 
osztás  emlékeként.   A  telekkönyv  n e m  tartalmaz  mértékegységet, 
135

az  egyetlen  egység  az  e x t r a v i l l a n u m „föld"  megnevezése,  ez  is  alá­

húzza,  hogy  a  kötél  földmérték  is,  mégpedig  a  középkorban  általá­

131  Ipsa  in  planitie  Ceres  colitur  et  Pan  greges  suos  pasát  [...]  Colles  oppido  fere  singulos 
Bacchus  peragravit,  vitibus  inplantavit  albis.  BENKŐ  S.  1782. 24., 29.  p p . 
132  A  késő  középkori  és  kora  újkori  nyomásos  rendszerről  bővebben:  G Y U L A I  É. 
1999/a.,  G Y U L A I  É.  1998.  104­108. p.,  G Y U L A I  É.  1998/a.  248­254. p. 
133  LEVELES  E.  1929.  90­91.  pp. 
134  TÓTH  P.  (szerk.)  1986.  A  Kötelkönyvre a  továbbiakban  külön  nem  hivatkozunk. 
135  A  miskolci  telekszervezetről  bővebben:  G Y U L A I  É.  1997.  és  G Y U L A I  É.  1998/a. 
250­251.  p. 
nosan  dívott  ­  és  a  mérés  eszközéről  kötélnek  is  nevezett  ­  királyi 
h o l d d a l ,  kb.  8400  m ­ r e l  azonos,  a  X V I I I .  század  használt  mérték­
2

egységgel  kifejezve:  kb.  2400  bécsi  négyszögöl.  Ezt  támasztja  alá, 

h o g y  a  Vármegyeháza  1728.  évi  építése  során  négy  egymás  melletti 
beltelket  sajátítottak  k i , ezek  korabeli  ­  bemondás  alapján  becsült  ­
területe  2406  négyszögöl  v o l t  (ezt  különben  később,  a  tagosítás  so­
rán  2242  négyszögölben  állapították  m e g ) .   Feltűnő,  hogy  a  mis­
136

kolci  határban  m i l y e n  sok  1100­1200,  illetve  2300­2400  négyszögöl 

körüli  szántó  és  rét  v a n  a  telekkönyvi  összeírásban,  a m i  szintén  az 
eredeti  királyi  holdas  vagy  köteles  kimérés  emléke.  A  X V I I I .  századra 
azonban  a  földmérték  jelentés  elhalványul,  és  a  kötél  az  i n t r a v i l l a ­
n u m b a n  négy  beltelek  együttesét,  illetve  az  e x t r a v i l l a n u m b a n a  f u n ­
dusokhoz  tartozó  egymás  melletti  parcellák  közösségét,  v a l a m i n t 
külön­külön  a  földdarabokat  jelentette.  A  telekrendszert  időről  időre 
felmérték,  1702­ben  79  kötelt  írtak  össze,  míg  1774­ben  ­  ebből  az 
évből  csak  a  Szentpéteri  nyomás  összeírását  ismerjük  ­  legalább  91 
kötél  létezett.   A  X V I I I .  század  legpontosabb  telekkönyvét  1744­
137

ben  állították  össze,  ugyanis  még  1775­ben  is  ehhez  nyúlnak  vissza, 
amikor  a  határban  a  parcellák  tulajdonviszonyait  tisztázni  akar­
j á k .   1805­ben  Ónodi  Szabó  Pál  f o r d u l  a  tanácshoz,  hogy  a  levéltár­
138

ban  kutassák  k i ,  m e l y i k  beltelekhez  tartozik  egy  rét.   A  Kötel­ 139

könyvben  és  a  későbbi  összeírásokban  a  kötelek  általában  sorszá­

mot  viselnek,  de  a  számozás  nem  állandó.  1702­ben  a  68.  kötélbe 
sorolták  a  Városháza  telkét  és  külsőségét,  míg  1774­ben  ugyanez  a 
19.  kötélben  található.  A  kötelek  sorrendje  a  dűlőkön  belül  is  válto­
zott  a  nyilas  osztás  maradványaként,  ezért  a  közbeszédben  a  legne­
vesebb  tulajdonosról  nevezték  el  a  köteleket.  1774­ben  a  Felső  n y o ­
máson  a  Szentpéteri  út  melletti  dűlőben  a  Dőry­fundus  utáni  kötél 
a  2.,  Bük  Z s i g m o n d  és  a  Bató­fundus  kötele  a  3.,  míg  a  Halickára 
járó  10  kötél  között  az  övéké  a  9.  és  8.,  vagyis  i t t visszafelé  kezdték 
osztani  a  parcellákat.  A jobbágyi  telekrendszer  alapegységei,  a  köte­
lek  szerinti  szomszédság  a  feudális  korban  végig  megmarad  a  mis­

136  LEVELES  E.  1929.  4 1 . p. 

137  B.­A.­Z.  m.  Lt. I V . 1501/b.  XXI.  82. 
138  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 52. 
139  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  31. köt.  94.  p. 
kolci  határban  és  belsőségen,  s  a  szomszédság  egyben  a  gazdálko­
dásban  is  egy  helyre  kényszerít  sokszor  különböző  jogállású  embe­
reket  is.  1802­ben  Takácsi  Mihálynak  több  kötélben  is  vannak  föld­
jei,  a  Bodgál­kötelben  a  Hosszú  járás  nevű  dűlőben  Pap­Szabó M i ­
hály  és  nemzetes  Szepessy  György  a  szomszédja,  a  Haraszt  alatt 
Pap­Szabó  Mihály  és  Török  István,  a  Beller­kötelben  a  Haraszt  alatt 
Szepessy  és  a  Balajti  árvák,  a  Maróci  útnál  szintén  Szepessy  és  a 
Szilvási­örökösök,  a  Besenyei  útnál  levő  laposon  a Szilvási­örökösök 
és  Szepessy  György.   Négyesi  Szepessy  József  1746­ban  miskolci 
140

szántóföldjeit  Szepes  vármegyei  bányákra  cseréli, s  az  általa  pénzen 

szerzett  ún.  Bekény­fundushoz  tartozó  földek  szomszédai  m i n d e n 
dűlőben  (Újvárosi­rész,  Felső­mező,  Bábonyi­bérc,  Felső­Bábonyi­
bérc,  Halicka,  Görbe­ér,  Bugyik)  Fitsky  Ferenc  és  maga  Szepessy J ó ­
zsef,  a  szomszéd  telket  ugyanis  a  várostól  szerezte  m e g . 1 4 1 

A  kötelén  belül  négy  egyforma  földnek  kellett  a  határban  lenni,  s 

jó  esetben  a  szomszédos  kötelek  nagysága  is  megegyezett.  1792­ben 
vitézlő  Tatár  András  kérte  a  várost,  hogy  mérjék  újra  neki  a  B u g y i ­
k o n  lévő  kettős  rétjét.  A  város  kiküldött  szenátorai  úgy  jártak  el, 
hogy  megmérték  a  szomszédságban  lévő,  s  a  városhoz  tartozó  ket­
tős  rétet,  s  ugyanazt  a  területet  hasították  k i a  kérelmezőnek  is,  mivel 
„egy  kötélbe  lévén,  következés  szerint  egyformának  is  kell  lenni''.   A  142

XVni.  században  földmértéknek  már  a  bécsi  ölet  ( ­  1,896  m)  használ­

ják  Miskolcon,  s  szinte  kizárólag  a  földek  szélességét  mérik,  hiszen 
a  hosszúságot  meghatározta  a  dűlők  természetes  határa  (út,  vízfo­
lyás,  másik  dűlő  stb.).  A  szántók  általában  2­5  öl  szélességűek  leg­
többször  4 öl  körüliek,  így  egy  kötél  föld  szélessége  15­21  ölnyi  (28­
40  m ) .   Szepessy  József  említett  8  parcellájának  m i n d e g y i k e  3  V 2 
143

és  4  bécsi  öl  (6,5  és  7,5  m )  széles  volt.  A  külsőség  kimérése,  újramé­
rése  a  város  hatáskörébe  tartozott.  A  mérést  kötéllel  v a g y  lánccal 
végezték.  1796­ban  a  városi  szenátorok  vitézlő  Pap­Szász  György 
kérésére  mennek  a  Bugyik  nevű  rétre,  hogy  egy  előző  évi birtokosz­

140  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  28.  köt.  107. p. 

141  Testimoniales  domini  spectabilis  Josephi  Szepesi  super  terras  arabiles,  quas egregio  Martino 
Bodnár  introscripto  modalitate  in  oppido  Miskocziensi  praeattactus  dominus  spectabilis  re­
signavit.  1746. febr.  1. M O L  E  148. 829/13. 
142  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V. 996. 
143  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/b.  XXI.  82. 
tályt  felülvizsgálva  újramérjék  lánccal  a  rétjét.   1791­ben  is  „lánc­
144

húzás"  segítségével  ellenőrizték  két  szomszédos  kötélben  a  rétek 

szélességét. 1 4 5 

A  köteleket  és  a  parcellákat  különféleképpen  választották  el.  A 

legősibb  határjel  a  közigazgatási  határnál  is  használt  kő  volt.  1786­
ban  D o m b y  Sámuel  és  szomszédja  rétjeit  mérik  k i  újra  Rakottyás­
szögben,  ahol  a  8  rét  közé  6  követ,  illetve  hancsiknak  nevezett  föld­
kupacot  tesznek.   1771­ben  a  Nádszögben  a  Vármegyeháza  f u n d u ­
146

sához  tartozó  réthez  mennek  k i ,  s  a  kötelek  határát  jelölő  régi  kövek 

mellett  új  elválasztó  gödröket  is  kiásnak.   Volt  példa  a  gödrök  és 
147

kövek  együttes  alkalmazására  is.  A  Perbaj  nevű  vízfolyás  körüli  ré­

ten  egy  határvitát  lezárandó,  a  város  képviselői  „a  rétnek  a  régi  tör­
vényes  határában  és  akkoron  csinált  gödrökben  öt  határköveket  le­
tétiének. "   Sokszor  ekével  szántották  fel  a  határvonalat,  amelyet  a 
148

mezőgazdasági  munkák  során  könnyen  elronthattak,   de  ismert  149

v o l t  a  parcellák  sövénnyel  való  elkerítése  is.   A  X I X .  században 

150

v a n  példa  a  kötelek  számozott  kővel  való  megjelölésére  is.  1841­ben 

említik  a  bedeg­völgyi  dűlőben  a  32., v a l a m i n t  a  33.  határkövet. 1 5 1 

(Szántók)  Miskolc  határának  három  nyomása  részben  a Sajó­ágak 

és  a  Szinva­menti  sík  területen,  részben  a  várostól  északra  fekvő 
d o m b o k o n ,  v a l a m i n t  a  keleti  határban  a  Szinva  partján  feküdt.  A z 
Alsó  nyomás  a  Csabai  kaputól  a  Felső nyomás  határáig  terjedt,  s  ezt 
a  két  ősi  határrészt  n e m  természetes  ütköző,  hanem  a  Szinva  folyá­
sától  északra,  azzal  párhuzamosan  haladó  út  választotta  el. Ez  az  út 
a  X V I I I .  századi  térképeken  a  zsolcai  országúttal  azonos.  A z  Alsó 
nyomás,  amelyen  keresztülfolyt  a  Szinva,  az  Avas  lábánál  kezdődik, 
ezt  mutatja  a  Túzköves­alja  (vagy  Szilfák  alja)  nevű  dűlő,  s  nyuga­
t o n  a  Pást  nevű  legelőig tart.  Dűlőnevei  ­  Borsószer, Kisföveny(szer) 
v a g y  Kutyakaparó,  Nagyföveny(szer),  Rókalyuk,  Holt­Szinva  mellé­

144  B.­A.­Z.  m.  Lt. I V . 1501/b.  V. 924. 

145  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V. 892. 
146  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V. 495. 
147  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V I . 16. 
148  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/a.  4.  köt.  102.  p. 
149  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  72.  köt.  69.  p. 
150  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  7.  köt.  42.  p. 
151  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  67.  köt.  157.  p. 
ke,  Hosszú  és  Rövid  Pástra  járó,  Félhóldos,  Keskenyfarkú,  Új  Osz­
lás,  Kallószer, Keresztfaszer  ­  részben  a  talaj  homokos,  vízközeli  jel­
legére  utalnak,  illetve  a  Szinva  egykori  folyásirányára,  részben  a  le­
gelő  közelségére.   A  Kallószer  a  Szinván  működött  gubakalló  ma­
152

l o m  utal,  két  földrajzi  név  pedig  a  parcellák  nagyságára,  illetve  for­

májára.   A z  Új  Oszlás  és  a  Keresztfaszer  már  a  Szinvától  északra 
153

fekszik,  az  előbbit  csak  a  X V I I I .  század  végén  fogták  fel  szántó­

nak,   az  utóbbi  egykori  útszéli  kereszt  emlékét  őrzi. 
154

A  Felső  vagy  Szentpéteri  nyomás  a  zsolcai  töltés  északi  oldalán 

kezdődik,   s  nyugatról  többször  is  az  Előér  (később:  Sajó)  határolja, 
155

m i v e l  a  vízen  túl  már  csak  legelők  és  rétek  vannak.  A  régi  Sajó  m e n ­
t i  legelők  mellett  csak  néhány,  árvíz  n e m  mosta  kiemelkedő  helyen 
szántottak,  m i n t  a  N a g y ­ B u g y i k o n ,  a  Gömös­ér  mellett,  v a g y  az 
Iván­domb  és  Várdomb  nevű  Sajó­parti  természetes  magaslatokon. 
A  Szentpéteri  nyomást  m i n d  a  d o m b o r z a t i jelleg,  m i n d  a  szentpéteri 
országút  jól láthatóan  két  részre  osztja,  a  folyóágat  követő  síkvidéki, 
és  a  szőlődombok  közé  ékelődött,  a  várostól  északra  lévő  dombháti 
dűlőkre.  A  földrajzi  nevek  is  a  vizek  jelenlétét,  illetve  a  legelők  kö­
zelségét  igazolják:  Halickára  vagy  Görbe­érre  járó,  Kövecsesdomb, 
Kövecsesdomb­alja,  Baromállás,  Hosszújáró,  Középjáró  (ti. a  legelő­
re),  Halicka  (a  terület  Sajón  túli  része  legelő), Hídláb  alján,  Örvény­
szög,  Nádszög.  Ez  utóbbi  dűlő  az  Előér  magas  partjánál  szakad 
meg,  ezt  a  helyet  úgy  is  hívják:  Nádszögi  szakadékok  Előérre  vég­
g e l .   A z  Előér/Sajó  kanyarulatába  ékelődött  Nádszög  alatt  fekszik 
156

a  Fecskésdomb,  amelynek  elnevezését  a  miskolciak  így  magyaráz­

zák:  „E  dűlő  keleti  részét  a  Sajó  folyam  mosván,  emelkedettségénél 
fogva  e  hely  martjai,  amennyiben  az  árvíz  ritkán  fogja  meg,  a  p a r t i 
fecskéknek  fészekhelyül  szolgálnak".   A  további  dűlők  az  országút 
157

és  a  közigazgatási  határ  körül  fekszenek:  Szentpéteri  k a p u ,  Szentpé­

152  A  miskolci  földrajzi  nevekre  vö.:  TÓTH  P.  1986., PESTY F.  1988.,  LEVELES  E.  1929., 
G Y U L A I  É.  1999/a.,  M O L E  156.  5/5.,  81/6.,  H O M . H T D . I I .  6.,  44. 325.,  326.,  B.­A.­Z. 
m.  Lt. I V . 1501/g.  1.,  t.  121/3. 
153  PESTY  F.  1988.  204.  p. 
154  PESTY  F.  1988.  204.  p. 
155  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/b.  10.  köt.  339.  p. 
156  B.­A.­Z.  m .  L t . LV. 1501/g.  1. 
157  PESTHY F.  1988.  213­214.  pp. 
teri  útról  a  Halickára  járó, Besenyei  határ,  Maróci  út,  Harasztalja.  Ez 
utóbbi  vadvizes  terület,  ahol  magas  fű,  haraszt  terem.  A  város  Felső 
járásban  fekvő  saját  földjeit  egy  1705.  évi  összeírás  alapján  vízfolyá­
sok  határolják:  „a  szentpéteri  út  felé  a  Perbaj  ( t i . ér)  felé  jár  véggel 
egy  föld,  más  föld  is  ugyan  szentpéteri  út  felé  a  Pető­ér  felé jár  vég­
gel,  h a t o d i k  az  Örvényre  jár  véggel." 1 5 8 

A  Felső  nyomásnak  vagy  Szentpéteri  járásnak  az  országúton  túli 

részén  a  Tetemvár  felett  már  a  szőlőhegyekkel  beültetett  dombság 
kezdődik.  I t t  csekélyebb  kiterjedésű  szántók  vannak,  köztük  a  leg­
különösebb  nevű  az  Akasztófabérc  és  az  Akasztófánál  dűlő.   Ezen  139

a  városszéli  és  az  országútról  is  jól  látszó  helyen  már  a  X V I I .  szá­
zadban  akasztófa  állt,  a  X V I I I .  században  pedig  m i n d  a  városnak, 
m i n d  a  vármegyének  i t t  állt  a  bitófája,  amelyet  egy  osztrák  utazó  is 
megörökített  1830­ban  megjelent  útirajzában:  „Szirmabesenyőre  az 
út  éppen  a  vármegyei  akasztófa  mellett  vezet  el.  Ezen  egy  ember 
lógott,  teste  még  egészben  volt,  s  egy  másiknak  már  csak  a  feje". 1 6 0 

A z  Akasztóbérctől  nyugatra  a  Felső  nyomás  többi,  szőlőhegyek  kö­

zötti  dűlőjének  neve  is  a  hegyvidékre  utal:  Felsőmező v a g y  Fermező 
(más  néven  Veres  Bugyik),  Forrásvölgy­oldal,  Birsalmás ,  Be­ 161

bék/Bebek­tető,  Kakas­hegy,  Bábonyi­bérc,  Bábonyi­bérc  a  Kakas­

hegyre  véggel,  Rózsás­hegy,  Forrásvölgy,  Bábonyi­völgy,  Kiskőbá­
nya,  Nagykőbánya.  A  Felső nyomás  ezen  dűlői  értéktelenebbek  v o l ­
tak,  m i n t  a  Sajó­mentiek.  A  Kamara  1728­ban  készített  összeírásban 
említik,  hogy  a  város  szántói  három  nyomásban  vannak,  de  az 
egyik  kevésbé  termékeny.   A  bércek  között  folyó  vizek  miatt  gyak­
162

ran  vizes,  kavicsos,  tövises,  sovány  v o l t  a  föld,  a  Veres  B u g y i k n a k is 

az  itteni  jellemző  talajtípus,  a  „veres  n y i r o k "   adta  a  nevét.  A  föld 
163

gyenge  minősége  ellenére  a  X V I I I .  században  g y a k o r i  az  irtás  ezen 

158  B.­A.­Z.  m.  L t . IV. 1501/b.  V.  11. 

159  A z  akasztófáról  bővebben:  G Y U L A I  É. 1999/a.  182­184. p p . 
160  KRICKEL,  A . J.  1830.  14. p. 
161  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  41. köt.  276. p. 
162  Territorium  loci  est  in  trčs  calcaturas  divisum,  una  est  est  ex  Us minus  fertilis.  M O L .  E 
156.  5/5 
163  PESTY F.  1988. 208.  p. 
a  területen,  többen  próbálnak  elhagyott  parlagot,  vagy  soha  műve­
lés  alá  nem  v o l t  berket,  tövises  bozótot  irtványként  felfogni. 1 6 4 

Miskolc  harmadik,  területileg  legkisebb  nyomása  a  „Győr  felé" 

elnevezést  kapta,  m i v e l  a  diósgyőri  határban  feküdt,  ott  ahol  a  Szin­
va  Miskolcra  lépett.  „A  Diósgyőr  felől  való  szántóföldek"   néven  is 
165

ismert  nyomást  a  Diósgyőr  felől  folyó  patak  két  részre  osztotta,  erre 
utalnak  az  alábbi  dűlőnevek:  a  Szinván  innen  és  Szinván  túl,  illetve 
a  Víz  között,  Kövecses­rév,  Füzes  végében.  A  további  földrajzi  ne­
vek:  Varbai  piac,  Kerekhegy,  Győri­oldal,  Bodó­hegy,  Bodó­alja  vagy 
Bodó­völgye,  illetve  a  Kőporos,  amely  „ezen  hegyben  létező  kőpor­
bányáktól,  pincéktől  és  kőporba  beásott  házaktól  vette  nevét."   A  166

Szinva  mellett  ismert  a  Malomra­düllő,  a  Kalló­melléke a  Szinvánál 

vagy  Felső­Kallószer,  amely  „az  ezen  dűlő  melletti  gubás  kallótól 
vette  nevét",   akárcsak  a  város  másik  végén  az  Alsó  nyomásban  az 
167

Alsó­Kallószer.  A  Szinvától  délre  a  város  hasonló  nevű  utcájánál 

szakad  meg  a  Régi  akoly  nevű  dűlő,  amely  a  X V I I I .  században  i t t 
állt  marhaakolról  kapta  a  nevét,  amikor  ez  a  terület  még  az  urada­
l o m  közlegelője  v o l t .   A  Győri  nyomás  földje  is  hasonló  a  többi 
168

dombháti  talajhoz,  tele  v a n  mély  vízmosásokkal,  s  az  itteni  berket, 

bozótost,  tövises  gyepet  is  gyakran  törik  fel irtványnak  a  X V I I I .  szá­
zadban.   Miskolc  déli  szőlőhegyei,  a  Ruzsin  és  a  Szentgyörgy  mel­
169

lett  n e m  voltak  jelentős  szántók,  csak  az  Avas­tető  környékén  fogtak 

fel  némi  földet  a  szántáshoz.  A z  1817.  évi  Telekkönyvben  két  kisebb 
dűlő  szerepel  itt: a  Zsidó  temetőnél  és  az  Avas­tető. 
A  három  nyomás  szántóiba  főként  őszi,  másodsorban  tavaszi  ga­
bonát  vetettek,  de  a  X V I I I .  század  első  felétől  már  kukoricát  is. 
1792­ben  a  Csabai  nyomás  Keskenyfarkú  nevű  dőlőjében  egy  b i r ­
tokháborítási  per  tanúsága  szerint  éppen  őszi  vetés  volt,  mégpedig 
„kétkeresztes  tiszta  járó  búza".   1784­ben  az  Alsó  nyomás  Köve­
170

164  G Y U L A I  É.  1999/a.  157­159.  pp. 

165  1 775.  B.­A.­Z.  m .  L t . LV. 1501/b.  V. 52. 
166  PESTY  F.  1988.  208.  p. 
167  PESTY  F.  1988.  207.  p. 
168  PESTY  F.  1988.  207.  p. 
169  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 318. 
170  1792.  máj.  5.  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV. 1501/b.  V.  1043. 
csesdomb  nevű  dűlőjébe  tavaszi  gabonát  vetettek.   A z  akasztófát  171

csak  akkor  lehetett  az  Akasztófánál  lévő  dűlőkön  át  megközelíteni, 

ha  földjei  ugaron  voltak,  vetés  idején  csak  egyetlen  szekérút  v i t t  a 
kivégzőhelyhez.   A  kukoricát  kezdetben  a  kalászos  parcellák  közé 
172

vetették,   de  a  síkvidéki  szántóföldek  végében  összefüggő  k u k o r i ­

173

caföldek  is  létrejöttek.  1776­ban  a  legelő  közé  enkláveként  beékelő­

dött  szántóföldön,  a  Sajó­parti  N a g y ­ B u g y i k o n  már  csak  kukoricát 
termesztettek.   1817­ben  a  Domby­féle  Telekkönyvbe  az  alábbi  k u ­
174

koricaföldeket  vették  fel:  Sajóra  járó  Bugyik,  N a g y ­ B u g y i k  a  Sajó 

felé  és  a  Farkas­szögre  véggel.  Ekkor  a  legtöbb  kukoricát  a  Kis­Bu­
g y i k  nevű  dűlőbe  vetették.   Ugyanebben  az  évben  kérik  a  m i s k o l ­
175

ciak,  h o g y  a  Szentpéteri  nyomásban  lévő  ugarföldeket  kukoricával 

vethessék  be.  A  tanács  n e m  ellenzi,  csak  arra  vigyáz,  h o g y  a  vetések 
ne  zavarják  a  marhacsorda  legelőre  való  kijárását.   A z , hogy  a  k u ­ 176

koricaföldek  a  Sajó­menti  legelők  szélére  szorultak,  jelzi,  hogy  a  tra­

dicionális  miskolci  gabonatermesztést  n e m  rendítette  meg  az  új  nö­
vénykultúra. 
A  miskolci  határ  Sajó­menti  magaslatain  nemcsak  kukoricát,  hanem 
kendert  is  termesztettek.  A háziipar  fontos  alapanyagát  a  X V I I I .  század 
elején  még  főként  a  beltelkek  végébe  vetették,  főként  a  városszéli  ne­
gyedekben,  az  Újvároson  és  Meggyesalján.   A  Kötelkönyv  alapján  a 
177

X V I I I .  század  elején  különösen  sok  kenderföldet  képzelhetünk  a  Diós­

győri  kapu  környékére.  A  kendertermesztés  nagyobb  része  később k i ­
szorult  a  vízparti  magaslatokra,  így  a  Berek,  Várdomb  és  Iván­domb 
nevű  határmenti  helyekre,   ez  utóbbin  már  1717­ben  említenek  ken­
178

dert.   A  Várdombon  1780­ban  az  irtványrétek  mellett  „kenderföldecs­

179

kék"  vannak,   ugyanakkor  a  Szinva­parton  a  város  árkának  nyugati 

180

171  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/a.  10.  köt.  339.  p.,  1501/b.  V . 378. 
172  G Y U L A I  É.  1999/a.  183.  p. 
173  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 797. 
174  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/b.  V. 138. 
175  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/g.  1. 
176  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV. 1501/a.  43.  köt.  65.  p. 
177  LEVELES  E.  1929.  83.  p. 
178  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/g.  1. 
179  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  1.  köt.  706.  p. 
180  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/b.  V. 219. 
részén  is  maradtak  kenderföldek.   1791­ben  a  Sajó­szögben lévő  ber­
181

ken  említenek  egy  irtással  teremtett  kenderföldet.   A  beltelken  túli 182

zöldségtermesztésre  alig  van  Miskolc  határában  adat,  az  Alsó  nyomás 

Borsószer  nevű  dűlőjébe  is  főként  kalászost  vetettek.  Káposztáskert  is 
a  városhoz  közel,  az  Alsó  nyomáson  volt.  1790­ben  a  város  kiküldi 
szenátorait  egy  kóbor  tehén  ügyében  Lévai  Márton  „Mintszent  szélin 
lévő  káposztáskertjébe". 1 8 3 

Miskolc  három  nyomása  a  tájképben  is  alapvető  jelentőséggel 

v o l t  jelen,  hiszen  egy  1780  körül  felvett  kataszteri  felmérés  és  térkép 
szerint  a  város  13 897 840  négyszögölnyi  (4998  ha),  vagyis  közel 
5000  hektárnyi  területéből  a  kalászosok  termesztése  3 904  889  négy­
szögöl  (1405  ha)  területet  foglalt  e l ,   a  közigazgatási  határok  között 
184

mért  összes  terület  több  m i n t  28%­át.  A  város  első  földmérők  által 

készített  Telekkönyve, az  1817.  évi  Domby­féle  összeírás   szerint  a  185

XIX.  századra  a  szántóterület  alig  változott,  ekkor  ugyanis  3 872 616 

négyszögölt  (2420  h o l d  =  1393  ha)  vettek  fel, a m i  az  összes  terület 
(5260  ha)  26,5%­a.  Bár  a  nyomások  eredetileg  az  ősi  jobbágyi  telki 
állomány  részei  voltak,  a  XIX.  század  elején  már  csak  918 902  négy­
szögöl  szántó,  az  összes  szántó  alig  24%­a  után  fizettek  földesúri 
dézsmát  a  miskolciak.  A  három  nyomásból  évenként  legalább  kettő­
be  vetettek,  arattak,  így  m i n d  a  gabonavetés,  m i n d  az  aratás  utáni 
17  kévés  keresztek ,  m i n d  az  ugar  tájalkotó  tényezők  voltak  M i s ­
186

kolcon,  részben  a  városkép  részei  is,  hiszen  a  szántók  közvetlenül  a 

lakott  terület  után  következtek.  Ezek  kísérték  az  országutakat  is.  A z 
újkori  államismereti  irodalomban  Miskolc  kiváló  búzájáról  és  búza­
kenyeréről  ismert. 1 8 7 

(Rétek)  A  miskolci  telekrendszerhez  a  fundusok  után  kimért  ré­

tek  is  hozzátartoztak.  A  szántókon  túl  a  folyók  és  vízfolyások  men­
tén  sok  kaszáló  v o l t  a  város  határában,  s  ezeket  ugyanúgy  kötelek­
ben  mérték  k i , m i n t  a  gabonaföldeket.  Míg  a  Csabai  nyomás  körül 

181  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/a.  5.  köt.  116.  p. 

182  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/b.  V. 894. 
183  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 916. 
184  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . T.  12/3. 
185  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/g.  1. 
186  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/a.  69.  köt.  118.  p. 
187  A  miskolci  búza  híréről  bővebben:  G Y U L A I  É. 2000.  és  G Y U L A I  É.  2000/a. 
csak  a  Kallószer  és  Győri­oldal  nevű  szántók  mellett  voltak  rétek, 
a d d i g  szinte  az  összes  többi  rét  a  Felső  nyomás  szántóin  túl  az  Elő­
ér  és  Sajó  m e n t i  ártéri  v a g y  vízjárta  területen  húzódott,  a m i n t  a  dű­
lőnevek  is  igazolják:  Sajórét,  Várdomb  környéke,  Sütő­ér  (Kövestő­
érre  véggel),  Iván­ér  és  Sütő­ér  közi,  Holt­Sajóra  járó,  Holt­Sajó­
szög,  Péter­rév,  Perbaj­éren  keresztül  Kis­Ásvány,  Nagy­Ásvány, 
Nádszög,  Kerektó­rét  Iván­ere  között,  Kövestó­ér,  Kövestó­hát, 
Iván­domb  és  Iván­ere  között,  Halicka,  Görbe­ér,  Fecskezug,  ­szög, 
Bornyú­déllő,  N a g y  Bikás  (Iván­érre  véggel),  Kis  Bikás,  Bakos­rét. 
A z  1750­es  években  nemzetes  Szentpétery  János  rétjét  egyik  oldalról 
a  Perbaj­ér  határolja.   A  városhoz  közel,  az  Előér  másik  oldalán 
188

fekvő  rétek  neve:  Kis  és  N a g y  Játékhely  (másként:  Kis  és  N a g y  Ra­
kottyás)  mutatja,  hogy  ez  a  terület  nemcsak  a  szénanyerés,  hanem  a 
rekreáció  helyszíne  is  volt.  M i v e l  a  többi  rétnél  magasabban  feküdt, 
s  ezért  víz  ritkán  érte,  a  miskolciak  fákkal,  b o k r o k k a l ,  főként  re­
kettyével  benőtt  részét  szabadidős  tevékenységre  használták.   A  189

református  gimnázium,  később  líceum  diákjait  is  idehozták  játsza­

n i .   Miskolc  szűk  határában  különösen  nagy  értéke  volt  a  rétnek, 
190

ezért  irtással  növelték,  bár  a  város  terjeszkedése  éppen  a  rétek  rová­

sára  történt.  1762­ben  a  diósgyőri  u r a d a l o m  kamarai  prefektusa, 
Rottenstein  Ignác  szerzett  egy  rétet  azzal,  h o g y  az  Iván­dombnál 
egy  sűrű  ártéri  ligetet  a  várossal  k i i r t t a t o t t .   1780­ban  említik  az  Új 
191

Ortvány  nevű  réteket  a  Sajó  közelében  a  Várdomb  m e l l e t t .  A  mis­192

kolci  telki  kaszálók  1780  körüli  teljes  nagysága  3 198 275  négyszögöl 

(1150  ha)  volt,  a m i  az  összes  terület  (4998  ha)  23%­a,   1817­re  azon­
193

ban  igencsak  lecsökkent  m i n d  a  tényleges  kiterjedés,  m i n d  a  rétek 

és  a  teljes  terület  aránya.  Ekkor  ugyanis  már  csak  2 819 563  négy­
szögölnyi  (725  ha)  rét  v a n  a  miskolci  határban,   ez  az  összes  terü­
194

let  (5260  ha)  14%­a,  s  a  X V I I I .  század  utolsó  harmadához  képes 

37%­os  csökkenést  mutat,  alig  több  m i n t  egy  emberöltő  alatt  2 / 3 ­

188  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  4.  köt.  102.  p. 

189  PESTY  F.  1988.  213.  p. 
190  SKRLt  R.  B. I .  5 / 1 . 
191  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  5.  köt.  7.  p. 
192  B.­A.­Z.  m.  L t . IV. 1501/a.  7.  köt.  611. p. 
193  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. T.  121/3. 
194  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/g.  1. 
ára  csökkent  a  rétek  nagysága.  A  város,  úgy  tűnik,  a  rétek  rovására 
terjeszkedett. 
(Legelők)  A  rétgazdálkodás  m i n d  topográfiailag,  m i n d  a  gazdál­
kodás  tekintetében  szorosan  összefügg  a  legeltetéssel, hiszen  a  rétek 
és  legelők  egybeérnek  a  határban,  ugyanakkor  mindkettő  az  állat­
tartás  alapját  képezi.  A jobbágyi  telki  állományon  kívül  eső,  s  közös 
használatban  lévő  legelőkön  való  legeltetés  rendjét  a  város  k o m m u ­
nitása  szabályozta  ősidők  óta,  így  a  pásztorok  felfogadását,  csorda 
kihajtását  is  a  tanács  határozta  meg,  s  a  helyi  adókon  alapuló  közös 
kasszából  fizették.  Külön  voltak  pásztoraik  a  város  negyedeinek,  h i ­
szen  m i n d i g  a  legrövidebb  úton  hajtották  k i  az  állatokat.  1763­ban 
három  marhacsordát  tartottak  fent  a  miskolciak.   K o n d a  is  több 193

volt,  1794­ben  az  újvárosi  nyájhoz  Zöldági  Jánost  szegődtették  k o n ­

dásnak.   A  disznókat  esténként  hazahajtották,  így  a  k o n d a  esti  be­
196

hajtása  is  hozzá  tartozott  az  utcaképhez.   A  marha­  és  ménespász­

197

torokat  is  évenként  fogadták  fel, de  ezek  tavasztól  a  legelőn  marad­

tak  az  állatokkal.  A  kihajtás  idejét  szintén  a  város  rendelhette  el  a 
szokás  és  időjárás  függvényében.  1723­ban  nagypéntek  napját  hatá­
rozták  meg  a  lovak  kihajtását,   1838­ban  például  március  20  körül 
198

állapították  meg  a  „csordabeli  marhák"  legelőre  hajtását.   A  mar­ 199

hákat  ősszel  Szent  János­nap  körül,  a  lovakat  Szent  András­nap  tá­

ján  terelték  vissza  a  városba  gazdáikhoz.   A  csordák  bikáiról  is  a 
200

tanács  gondoskodott,  a  X V I I I .  század  közepén  a  Városházától  nem 

messze  lévő  városi  majorban  tartották  egy  akolban  összezsúfolva  a 
bikákat,  s  innen  hajtották  k i  őket  naponta  háromszor  a  csordákhoz. 
A  város  utcáin  keresztülhajtott  állatok  zavarták  a  lakosokat,  ugyan­
akkor  a  csordásoknak  is  nem  kevés  fáradságot  okoztak,  ezért  1763­
ban  a  felső  (a  város  diósgyőri  végében  lakó  gazdákhoz  tarozó)  csor­
da  bikáinak  a  Meggyesalja  utcán,  a  Szinva  mellett  építettek  egy  ak­
lot,  n e m  messze  a  csordás  házától.   A  legelők  felügyelete,  karban­
201

195  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  5.  köt.  144­145.  pp. 

196  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  20.  köt.  103.  p. 
197  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  36.  köt.  154.  p. 
198  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  1.  köt.  613.  p. 
199  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  64.  köt.  112.  p. 
200  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  41. köt.  188.  p. 
201  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  5.  köt.  144­145.  pp. 
tartása  is  a  város  feladata  volt.  A m e n n y i b e n a  gaz  ellepte  a  pástot,  a 
tanács  pénztárából  fizették  a  megtisztítását,  de  a  gazdáknak  marhá­
i k  után  meg  kellett  ezt  f i z e t n i .   Ügyeltek  arra  is,  h o g y  a  legelőket 
202

ne  kaszálják  le  a  miskolciak,   illetve,  hogy  idegenek  ne  hajtsák 

203

marháikat  az  egyébként  is  szűkös  legelőkre.   Ugyancsak  ellenőriz­

204

ték  a  pásztorok  tanyáit  is. 2 0 5 

A  miskolci  legelők  a  rétek  mögött  és  mellett  főként  az  Előér  és 
Sajó  között  terültek  el.  A  Nagy­Pástnak  nevezett  legnagyobb  legelő 
az  Alsó  nyomáson  túl  az  Előér  torkolatától  a  Sajóig  terjedt.  A  zsolcai 
úttól  északra  volt  a  Zsebehát­pást,  illetve  a  Gömös­ér  melletti  és  a 
Holt­Sajó­szögben  lévő  legelő.  A  városhoz  legközelebb  a  Halicka 
esett  a  Felső  nyomás  földjei  mellett.   A  város  n y u g a t i  határában 
206

alig  voltak  legelők,  a  Csabai  nyomásba  beékelődve,  a  Szinva  két 

partjának  vizenyős  területe  megmaradt  legelőnek,  a  közelben  a  X V I I I . 
században  a  mészárosok  aklot  is  építettek.  A  legelők  egy  részét  a 
folyók  áradásakor  elöntötte  a  víz,  s  ilyenkor  az  egyébként  is  cse­
kélynek  tartott  pást  még  inkább  lecsökkent.   A  legelőkön  tűnt  k i 
207

leginkább,  hogy  Miskolc  a  vizek  városa  v o l t  az  újkorban,  s  aki  a 

rétek,  legelők  világába  merészkedett,  vízfolyások,  hidacskák,  úszta­
tok,  holtágak,  vizenyők,  rekettyés­galagonyás  berkek  között  találta 
magát,  körülötte  csordák,  gulyák,  ménesek  és  kondák  legeltek,  ittak 
vagy  deleltek.  A z  Előér  nagy  hídján  kívül  számtalan  kisebb  hidacs­
ka  segítette  az  állatok  közlekedését,  ilyen  v o l t  közvetlenül  a  folyón 
túl  a  Görbe­éren   és  a  zsolcai  Sajó­híd  felett  a  folyóba  szakadó  Gé­
208

mes­  vagy  Gömös­éren  is.   A  folyók  veszélyt  is  jelentettek  a  legel­

209

tetésben,  meredek  partjukról,  vagy  a  hidakról  az  állatok  könnyen  a 

vízbe  estek,  a m i n t  1769­ben  történt  a  Sajó­parton.   A  telki  rétek 
210

földrajzi  nevei  is  utalnak  a  legelők  használatára  és  az  állatok  m o z ­

202  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/a.  23.  köt.  82.  p. 

203  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  39.  köt.  177­178.  p. 
204  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  56.  köt.  89.  p. 
205  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  27.  köt.  226.  p. 
206  Domby­féle  határtérkép:  1817.  H O M . H T D . Lt. sz.:  I I .  6. 
207  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV. 1501/a.  56.  köt.  89.  p. 
208  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  7.  köt.  221. p. 
209  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/b.  IX. 996. 
210  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  6.  köt.  56.  p. 
gására:  Baromállás, Bornyú­déllő,   Bikás,  Halickára­járó,  Görbe­ér­
211

re  járó,  Pástra­járó,  Péter­rév.  A  szántók  dűlőneveiben  a  „­járó"  utó­

tag  m i n d i g  legelőre járó  utakat  jelöl.  A  legelőt  vásár  idején  a  szeke­
res  árusok  éjszakázásra  is  használták,  hiszen  a  több  napos  sokadal­
m a k  idején  n e m  maradhattak  éjszakára  a  miskolci  utcákon.  A  szeke­
rükön  a  csillagos  ég  alatt  háló  vásározók  könnyű  prédát  jelentettek 
az  űtonállóknak,  tolvajoknak.  A  kereskedők  néha  a  legelőn  árul­
212

ták  a  miskolci  vásárra  hajtott  állatokat,  ezt  azonban  a  város  vezetése 

szigorúan  t i l a l m a z t a .  A  város  északi  dombjain  a  szőlőhegyek  és 
213

szántók  között  is  legeltek  a  miskolci  csordák,  erre  utal  a  Kőbánya 

alatti  Közdomb  neve. 
M i s k o l c o n  1780  körül  a  rétek  és  legelők  nagysága  n e m  különbö­
zött  jelentősen,  a  3  198 275  négyszögöl  (1150  ha)  nagyságú  legelőál­
l o m á n y   a  város  teljes  területének  23%­át  tette  k i .  A  kaszálókkal 
214

szemben  a  legelők  területe  n e m  csökkent, sőt  v a l a m e n n y i t még  nőtt 

1817­re,  talán  éppen  a  rétek  egy  részét  alakították  legelővé.  A 
Domby­féle  telekmérés  szerint  1817­ban  1309  ha  legelő  v o l t  M i s k o l ­
con,  a  város  területének  25%­a,  vagyis  a  legelők  aránya  nem  válto­
zott  számottevően.  A  miskolciak  mégis  csekélynek  tartották,  s  akár­
csak  a  korábbi  századokban,  a  X V I I I ­ X I X .  században  is  a  szomszéd 
helységek  rétjeire  és  legelőire  szorultak.  1797­ben  a  szárazság  miatt 
„marháink  szokott  legelője  megfogyván  és  kiszikkadván",  kevés 
v o l t  a  használható  legelő,  ezért  a  város  tanácsa  a  tapolcai  apátság 
inspektorához  fordult,  engedélyezze,  h o g y  a  város  csordája  „szokás 
szerint"  Jenkén,  gulyája  és  ménese  a  tapolcai  mezőn  legelhessen. 
U g y a n a k k o r  a  diósgyőri  u r a d a l o m  Tebe  körüli  legelőjét is  bérbe  vet­
ték. 2 1 5 

(Erdő)  Még  inkább  a  szomszéd  határba  szorultak  a  miskolciak  az 

erdőket  illetően.  A z  erdők  hiánya  már  a  korábbi  századokban  is  jel­
lemezte  Miskolc  természet­  és  gazdaságföldrajzát,  s  az  ártéri  ligete­
ket  kivéve  továbbra  sem  élhették  saját  erdejüket  a  mezőváros  lakói. 

211  PESTHY F.  1988.  213.  p . 

212  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  31. köt.  141. p. 
213  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  2.  köt.  641. p. 
214  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. T.  121/3. 
215  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  23.  köt.  91. p. 
A  X V i n ­ X I X .  században  is  leginkább  az  u r a d a l o m  erdejébe  jártak, 
változó  feltételek  mellett.  Általában  cédulát  válthattak  az  erdőhiva­
talnál  tűzifa  gyűjtésére,  főként  a  Miskolchoz  közeli  Csanyik  v a g y 
Barát­erdő  nevű  u r a d a l m i  (egykor  pálos)  birtokra.  U g y a n a k k o r  pén­
zért  is  vehettek  fát  a  Királyasztal  nevű  diósgyőri  erdőnél  a  papírma­
l o m m a l  szemben.   A  miskolciak  nemcsak  cédulára,  hanem  lopva  is 
216

szereztek  fát  az  uradalom  diósgyőri  erdeiből,  főként  a  Lyukó  és  Ere­
nyő  nevű  helyekről.   A  miskolci  és  diósgyőri  határon  lévő  Csókás 
217

nevű  erdő  élését  sem  engedte  az  u r a d a l m i  tiszttartó,  p e d i g  azt  a 

miskolciak  saját  erdejüknek  tartották.   A z  u r a d a l o m  hónapokra  fel 
218

is  függeszthette  a  diósgyőri  erdők  használatát,  ha  az  erdő  fenntartá­

sa  úgy  kívánta,  ekkor  semmiféle  száraz,  h u l l o t t  fát  nem  szedhettek 
a  tűzre. 2 1 9 

(Szőlők)  A  szőlőhegyek  topográfiája  is  középkori  hagyományok­

ra  megy  vissza,  s  a  XVIII.  századi  kataszteri  felmérés  mutatja  meg 
először,  hogy  m i l y e n  az  arányuk  a  város  területének  egészéhez  ké­
pest.  A z  1780  körüli  térképes  felmérés   szerint  2 357 002  bécsi 
220

négyszögöl  (848  ha)  szőlőültetvény  v a n  a  határban,  a m i  a  város 

majdnem  5000  hektárnyi  területének  17%­a.  A z  1817.  évi  Telek­
könyv  alapján  ez  az  arány  n e m  változott,  jóllehet  a  szőlőterület  nőtt 
valamivel,  2 448 615  négyszögölre  (880 ha),  de  a  város  hasznos  terü­
lete  is  megnőtt  5260  hektárra.  A  jelentős  szőlővagyonból  azonban 
csak  706 640  négyszögöl  (28,8%)  után  fizettek  szőlődézsmát  1817­
ben,  vagyis  alig  kevesebb  m i n t / 4  része  szabad  szőlő  volt. 
3

A z  a  tény,  hogy  ­  a  lakott  területet  is  beszámítva  ­  a  város  terü­

letének  közel  Vó­át  szőlők  tették  k i , ez  a  szektor  nemcsak  a  város 
gazdaságában,  hanem  a  tájban  is  meghatározó  elemként  tűnt  fel, 
még  inkább  m i n t  a  szántók  és  rétek­legelők,  hiszen  a  szőlőket  hegy­
oldalakba  ültették.  A  promontóriumok  délről  és  északról  koszorúz­
ták  a  várost.  A  szőlővel  beültetett  domboldalak,  a  szőlőhegyek  ma­

216  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  40.  köt.  39.  p. 

217  Miskolczienses  incolae.  ligna  ex  vallibus  Lyukó  ac  Renyó  infra  Diós­Győr  situatis  furtim 
evehant.  1742.  M O L .  E  156.  5/5. 
218  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  1. köt.  782. 
219  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  39.  köt.  44.  p. 
220  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  T.  121/3. 
gaslati  p o n t o k  is  voltak  Miskolc  határában.  D o m b y  Sámuel,  Borsod 
vármegye  tudós  orvos  a  megye  gyógyvizeiről  írt  monográfiájában 
elméleti,  hogy  Miskolcról  szabadon  ellátni  a  híres  tokaji  h e g y i g .  A  221

város  magaslatai  közül  a  Szent  György­hegy  a  legjelentősebb, m e l y ­

ről  Diósgyőrig  lehet  tekinteni és  jól  belátható  az  Ónod  és  Kelecsény 
közötti  széles  Sajó­völgy  is  a  városból.   Egy  német  utazó,  aki  az 
222

1830­as  években  járt  Magyarországon,  útleírásában  megjegyzi,  hogy 

a  Miskolctól  Szikszóig  nyúló  hegyvonulatról  m i n d e n  oldalra  remek 
a  kilátás  a  közeli  folyókra,  mezőkre,  a  szürkemarha­nyájakra,  a j u ­
hokat,  disznókat  legeltető  pásztorokra. 2 2 3 

A  szőlőhegyek  a  város  északi  részén  az  előző  századokban  is  is­

merteken  kívül  ­  Fermező,  Isten­hegy,  Bedeg­völgy,  Kis­Ágazat, 
Nagy­Ágazat,  Kálnás,  Bábonyi­bérc,  Kerek­hegy,  Győri­oldal  ­  k i ­
sebbekkel  bővültek,  ezek  egy  része  feltehetően  irtvánnyal  jött  létre, 
vagy  nagyobb  promontóriumból  szakadt  le.  1763­ban  szántóföldet 
fordítanak  szőlővé  át  a  Kőbánya  nevű  dűlőben.   Új  földrajzi  nevek 224

X V I I I .  században:  Darvas,  Csattos  (vagy  Csattos­orra),  Kártyás,  Sza­

kadka,  Kakas,  Bandzsalgó,  Bikás,  Gallér,  Bunda,  Pocem,  Kis­Kőbá­
nya,  Bodó,  Rózsás.  A  XLX. században  feltűnik  a  Hársas  K u t y o r 
(1806)   és  Nagy­Császár  (1817)   is.  A  L i k ­ o l d a l  (Lyukó)  földrajzi 
225 226

név  viszont  a  X V I I I .  században  már  nem  szerepel.  A  Pápa  és  Szép­

hegy  nevét  a  miskolciak északi  szomszédaiktól  kölcsönözték.  A  dél­
n y u g a t i  hegyeken  a  Szentgyörgy,  Középszer,  Ruzsin  és  Öröm­hegy 
mellett  megjelent  a  Varga­oldal, Filke,  Kutyás,  Mendikás,  Sas,  Tűz­
köves,  Papis,  Ásító,  Komlós,  Szemszúró,  s  a  Szentgyörgy  és  Ruzsin 
is  több  részre  szakadt.  A  legnagyobb  összefüggő  ültetvény  a  X V I I I . 
század  második  felében  a  Szent  György­hegy  (214 ha),  a  Nagy­Ága­

221  ...vollem  utilissimo  fluvio  Szimjvo  divisant...  in  cujus  infima  [parte]  oppidum  Miskolcz  cum 
liberó  ad  celeberrimum  montent  Tokaiensem  usque  prospecta  visum,  non  mediocriter  delec­
tarunt.  D O M B Y  S.  1766. 9.  p. 
222  ...vollem  utilissimo  fluvio  Szinyva  divisant...  in  cujus  infima  [parte]  oppidum  Miskolcz  cum 
liberó  ad  celeberrimum  montent  Tokaiensem  usque  prospectu  visum,  non  mediocriter  delec­
torunt.  D O M B Y  S.  1766. 73.  p. 
223  ELSNER  J.  G.  1840.  1. köt.  232.  p . 
224  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  5.  köt.  88. p. 
225  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  32.  köt.  51. p. 
226  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/a.  43.  köt.  70.  p. 
zat  (175  ha)  és  a  Bábonyi­bérc  (125  ha).   A  szőlőterületet  még  a 
227

X V I I I .  században  is  a  bizonytalan  és  helységek  szerint  változó  ka­

pás  v a g y  kapaalja,  illetve  emberkapáló  (latinul fossor)  földmértékkel 
határozták  meg,  a  kataszteri  felmérések  azonban  már  négyszögöl­
ben  mérték  a  kiterjedést.  A z  1817.  évi  kataszteri  felméréskor  200  bé­
csi  kvadrátölet  számítottak  egy  kapásra,  ettől  azonban  a  korábbi 
mértékek  bizonyosan  eltértek.  Egy  1772.  évi  összeírásban  a  Szép­he­
gyen  többek  között  szerepel  nemes  Recski  István  8 kapás,  özv.  Guba 
Pálné  3  kapás  szőlővel.   A  Domby­féle  telekkataszterben  szintén  a 
228

család  tulajdonában  vannak  még  a  szőlők,  Recski  Istvánnak  3959 

négyszögöl,  Guba  Jánosnak  1456  négyszögöl  nagysággal.  H a  az  ér­
tékeket  megfeleltetjük  egymásnak,  egy  X V I I I .  századi  miskolci  ka­
pás  m i n t  földmérték  495,  ill.  486,  kerekítve  500  négyszögöllel  (0,18  ha) 
azonosítható. 
A  szőlők  nemcsak  a  tőkéket,  hanem  gyümölcsöst  is  m a g u k b a n 
foglaltak,  m i v e l  Miskolcon  alig  találunk  gyümölcsöskerteket,  általá­
ban  csak  a  birtokos  nemesek  tulajdonában.  A  legnevesebb,  s  szinte 
egyedülálló  kertet  már  a  X V I .  században  említették  M i s k o l c o n  (He­
vesi­kerte)  a  Diósgyőri  k a p u  közelében,  a  Meggyesalja  utca  végében. 
Feltehetően  ez  került  a  Szepessyek  birtokába,  a  Kötelkönyv  már 
megemlékezik  erről  az  ingatlanról.  1723­ban  is  összeírják  a  nagy,  ke­
rítéssel  védett  gyümölcsöst  a  Meggyesalja  végén  Szepessy  János  b i r ­
tokaként,  melyben  különféle  gyümölcsfákat  neveltek.   A z  öröklött  229

kertet  Szepessy  János  újíttatta  meg  és  keríttette  be  az  1720­as  évek 
elején. 2 3 0 

A  szőlőben  azonban  szinte  m i n d e n k i n e k  voltak  kisebb­nagyobb 

gyümölcsöse.  A  szőlőtövek  mellé  legtöbbször  szilvafákat  ültettek,  s 
a  gyümölcsöst  általában  is  szilvásnak  nevezték.  1790­ben  a  N a g y ­
Kánás­oldal  nevű  szőlőhegyen  a  város  megvizsgáltat  egy  parlag 

227  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  T.  121/3. 

228  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/b.  XXI.  82. 
229  Piatea  Medgyesallya.  In  cujus  suyeriori  parte  respiciente  Diós­Győr  datur  hortus  domini 
Joannis  Szepesy  diversos  arboribus  fructiferis  refertus,  sepibus  cinctus,  utcunque  magnus. 
1723.  M O L .  E  156.  5/5 
230  Johannes  Szepessi  de  Négyes...  hortum  suum  in  piatea  Medgyesallya  situatum  multifariis 
suis  expensis  in  conservationem  etiam  arborum  suarum  fructiferarum  ibidem  implantata­
rum  ac idoneis  sepimentis  circumsepire  non  intermisset.  1741. B.­A.­Z.  m .  Lt. TV.  1501/a. 
2.  köt.  808.  p. 
szőlőt,  melynek  „szilvásában  egynéhány  almafát,  dió­  és  szilvafát" 
találtak.   Ugyanezek  a  gyümölcsök  termettek  Bartus  István  Kerek­
231

hegyi  szőlője  alatt  1792­ben.   A  gyümölcsfákat  legtöbbször  a  sző­

232

lők  alá  ültették,  hogy  ne  árnyékoljanak,  s  így  is  nevezték:  „gyü­
mölcsösalja".   Miskolc  legészakibb  szőlőhegyén  a  bábonyi  határnál 
233

lévő  Szép­hegyen  1772­ben  a  szőlők  mellett  140  és  400  négyszögöl 

(500­1440  m )  közötti  gyümölcsösöket  írtak  össze  a  3­4  kapás  nagy­
2

ságú  szőlők  mellett.   1817­ben  a  szőlőkön  belül  külön  is  feltűntet­

234

ték  a  szőlőaljak  (subvineta)  területi  arányát,  a  2 448  615  négyszögöl 

szőlőterületből  263  040  négyszögöl  (94,6  ha),  vagyis  az  összes  szőlő­
ültetvény  10,7%­át  gyümölcsösök  foglalták  el.  A  szőlőparcellák  mű­
veléséhez  elengedhetetlen  szükség  v o l t  mezsgyék  és  szüretelőhe­
lyek  kihasításához.  A  mezsgyék  vagy  gyepük  füves,  gyakrabban 
azonban  fákkal,  bokrokkal  beültetett,  árkos  határsávok  voltak  a  sző­
lők  között,  melyek  védelmül  is  szolgáltak,  főként  az  állatok  ellen. 2 3 5 

A  szüretelőhelyet  nemcsak  szüretkor  használták,  hanem  a  szőlőbe 

felhordott  trágyát  is  ezen  a  helyen  tartották.   A  szőlőkben  kunyhót 
236

is  felállítottak  a  gazdák.   Ezek  a  kunyhók  m i n t  félreeső  helyek  a 

237

bűnözésnek  is  helyszínei  voltak,  így  1794­ben  is,  a m i k o r  N a g y  Sári 

nagykállói  illetőségű  „korhely  személy  városunkba  bécsapongván" 
K r i e g  János  fésűs  legényt  leitatta,  és  kicsalta  a  szőlőhegyen  lévő 
kunyhóba,  ahol  cinkosával  együtt  kifosztotta.  Bár  a  szőlőhegyekre 
238

szőlőpásztorokat  (csőszöket)  fogadtak  fel  a  gazdák,   mégsem  őriz­ 239

ték  állandóan  a  birtokokat,  így  nagyobb  veszélynek  voltak  kitéve, 

m i n t  a  többi  ingatlan.  1810­ben  tűzifa  szűkében  v o l t  a  város,  s  a 
kóborlók  a  szőlőkben  található  éghető  anyagot:  szőlőkarót,  gyü­
mölcsfát,  sőt  a  kunyhók  fedelét  is  elhordták. 2 4 0 

Bár  a  miskolci  szőlők  nagyobb  része  dézsmamentes  volt,  a  dézs­

231  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V.  788. 

232  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V.  1007. 
233  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V.  255. 
234  G Y U L A I  É.  1999/a.  152.  p. 
235  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V.  457. 
236  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V.  1188. 
237  B.­A.­Z.  m.  L t . I V . 1501/a.  6.  köt.  353.  p. 
238  B.­A.­Z.  m.  L t . IV. 1501/a.  20.  köt.  307.  p. 
239  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  20.  köt.  254.  p. 
240  B.­A.­Z.  m.  Lt.  IV. 1501/a.  36.  köt.  8.  p. 
más  szőlők  terméséből  szüretkor  az  u r a d a l o m  és  az  egyház  össze­
gyűjtötte  a  járadékot.  Miskolcon  négy  helyre  hordták  össze  a jobbá­
g y i  szőlőkből  a  dézsmabort.  A z  ún.  dézsmaszékeket  a  szőlőhegyek 
közelében:  a  Bábonyi­bércen,  a  Diósgyőri  kapuban,  a  Zsidó  temető­
nél  és  a  Csabai  kapunál  állították  fel.   A  miskolci  illetőségűek  ext­
241

ráneusként  a  szomszéd  helységek  szőlőhegyein  is  tetemes  m e n n y i ­

ségű  szőlővel  bírtak,  s  szüretkor  az  adott  helységben  kellett  a  borjá­
radékot  leadniuk.  Diósgyőrött  a  miskolci  határban,  a  Lyukó  szőlő­
hegy  alatti  országúti  „Megállj"  kocsma  nemcsak  a  vendéglátás  i n ­
tézménye  volt,  hanem  a  dézsmafelügyeleté  is,  a  kocsmáros  ugyanis 
meg  v o l t  bízva,  hogy  ne  engedje  szüret  idején  a  diósgyőri  szőlőhe­
gyekről  dézsmafizetés  nélkül  városukba  m e n n i  a m i s k o l c i a k a t . 2 4 2 

(Pincék)  A  miskolci  határ,  a  telkekhez  tartozó  appertinentia,  lege­

lők  és  szőlők  m i n d  a  gazdálkodásban,  m i n d  a  tájban,  m i n d  a  hét­
köznapokban  elvált  a  belterülettől,  az  épített  környezettől,  bár  a  ha­
tárban  is  megtaláljuk  az  építő  ember  kezenyomát,  főként  a  hidak, 
pallók,  v a l a m i n t a  kutak,  vályúk,  pásztorkunyhók,  karámok,  sőt  ha­
tárbeli  k o c s m á k   objektumaiban,  ezek  azonban  csak  kísérő  elemei 
243

a  határ  képének.  A  miskolci  pincék  átmenetet  képeztek  a  határ  és  a 

lakott  település  között,  n e m  csak  topográfiailag,  jelesül,  hogy  a  vá­
ros  szélén,  a  szőlőhegyek,  szántók  szélében  épültek,  s  n e m  is  csu­
pán  természetföldrajzi  értelemben,  hiszen  a  miskolci  hegyek  oldalá­
ba  vájták  őket,  hanem  gazdaságilag  is.  A  város  lakosainak  egyik  fő 
megélhetési  forrását  jelentette  a  bortermelés,  s  ennek  helyszíne, 
m i n d  a  készítés,  m i n d  a  tárolás  tekintetében  a  miskolci  pince.  A  p i n ­
cék  topográfiáját  ugyanúgy  a  domborzati,  természetföldrajzi  viszo­
n y o k  határozták  meg,  m i n t  a  szőlőkét,  s  a  miskolci  v u l k a n i k u s  he­
gyek  a  pincéknek  is  kiváló  helyszínéül  szolgáltak  már  a  középkor 
óta.  A  szőlőhegyeket  követve  a  pincék  is  körbevették  a  várost,  s 
sokszor  a  szőlőhegyek  alacsonyabb  lankáin  húzódtak.  A  város  déli 
oldalán  közvetlenül  Mindszent  község,  illetve  a  Papszer  felett  kez­

241  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  28.  köt.  87.  p. 

242  ...non  liquorum  modo  editcülationi...  deserviat,  verum  etiam  adhibita  per  educillatorem  in­
dustriel  impedimenta  sit,  ne  Miskolczienses  incolae...  vinearum  procreationem  prius  quam 
décimant  praestiterint  ac foenum  in  syivis  dominalibus  cumulatum  ante  persolutionem  ta­
xae  asportare  possint.  1742.  M O L .  E  156.  5/5. 
243  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/a.  10.  köt.  257. p. 
dődött  az  Avas  hegy  északkeleti,  északi  oldalában  a  legnagyobb k i ­
terjedésű  „pinceváros",  míg  a  hegy  déli  oldalát  szőlők  borították.  A 
Csabai  kapunál  a  Tűzkövesnek  három  pincesora  volt,  s  i t t  M i n d ­
szent  községnek  is  v o l t  a  tapolcai  apátság  birtokán  5  sora  összesen 
106 pincével,  ezek  közvetlenül  a  t e m p l o m és  plébánia  fölött  kezdőd­
tek.   A z  Avas  legmagasabban  fekvő  pincéi  a  Hóhérbástyán  feküd­
244

tek  3  sorban,  majd  az  Angyalvölgy  vagy  Mélyvölgy  és  a  Papszer 

feletti  alsó  és  felső  sor  következett.  A  Jézus  kútja  fölött  szintén  több 
egymás  feletti  pincesor  kezdődött.  További  pincék  az  Avason:  Szem­
szúró­alja  (alsó  és  felső),  az  Avas­tetőn  három  sor,  Avas­fark, Kőpo­
ros,  Közdomb­alja,  Közdomb,  Pipis­temető  (alsó­középső­felső), Da­
nyi­völgy.  A z  északi  pincék  is  az  országúinál,  a  Szentpéteri  k a p u ­
ban  kezdődtek,  előbb  a  Tetemvár  több  sorban,  a  Bábonyi­bérc pincéi 
(Galagonyás  oldal,  Hosszú  sor,  alsó­középső­felső),  majd  a  Ban­
dzsalgó  két  sora,  Kis­Bedegvölgy,  Birsalmás  és  Embertelen  sor.  A 
Kötelkönyvben  a  pincék  száma  még  n e m  érte  el  a  600­at,  míg  1744­
ben  már  897  pincét  írtak  össze.   1817­ben  pedig  1779  v o l t  a  pincék 
245

száma,  melyeknek  43%­a  borházzal  és  a  pince  előtt  kis  térséggel 

rendelkezett,  32%­nak  csak  borháza  volt,  előtte  p e d i g  már  az  út  kez­
dődött,  míg  u g y a n i l y e n  arányban  voltak  a  „kőlyukak",  vagyis  bor­
ház  nélküli  vájatok.  A  Telekkönyv  alapján  a  pincéknek  majdnem  a 
fele  igényes,  m i n d  a  szüretet,  borkészítést,  más  gazdasági  tevékeny­
séget,  m i n d  egyéb  célt  kiszolgáló  ingatlan  volt.  Érdekes,  hogy  8  p i n ­
cét  úgy  írtak  össze,  hogy  csak  borháza  van,  pince  nélkül. 
A  pincék  számának  növekedése  a  gazdaság,  s  nemcsak  a  szőlő­
kultúra  élénkülését  jelzi.  Új  pincék  ásása  az  1720­as  években  kezdő­
dött,  s  folytatódott  végig  a  X V I I I .  században.  1738­ban  az  Avasi 
t e m p l o m  és  a  Jézus  kútja  felett  ásnak  új  sorokat,  szekérúttal 
együtt.   A z  1780­as  években  a  Bedeg­völgy  elején  említik  az  „Új­
246

sor"  pincéket,  ahol  a  város  a  pincelyukhoz  borháznak  való  helyet 

mér  k i  Gyöngyösi  Fuder  Ferencnek.   A  legnagyobb  bővülés  a  te­
247

244  1777.  M O L . C  38.  Diocaesis  Agriensis  6.  cs.  N o . 26.  fasc.  209. 
245  LEVELES  E.  1929.  82.  p. 
246  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  2.  köt.  570.,  648.  pp. 
247  1783.  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/b.  V. 339. 
temvári  pincéknél  figyelhető  meg,  ott  egy  egész  sort  így  neveznek: 
„Új  fogás".  A  szakértelmet  kívánó  pinceásást  nagyrészt  mecenzéfiek 
végezték,  akik  a  bányászati  munkák  ugyanúgy  mesterei  voltak, 
m i n t  egyéb  tájalakító  tevékenységnek  (irtás,  árokásás,  medertisztí­
tás). 
A  hegyoldalba  vájt  pincék  használatában  a  legnagyobb  g o n d o t  a 
vízelvezetés  okozta.  Se  szeri,  se  száma  azoknak  a  peres  ügyeknek, 
panaszoknak,  melyekkel  a  tanács  kénytelen  v o l t  foglalkozni  a  p i n ­
cék  beázása  miatt.  A  pincékkel  ugyanis  megbomlott  a  hegyek  ter­
mészetes  vízrendszere,  az  ember  beavatkozott  a  hegyről  lezúduló 
vizek  hagyományos  árokrendszerébe.  A  pincék  építésével  együtt 
kötelező  v o l t  m i n d e n  gazdának  helyet  h a g y n i  a  „csurgásnak",  hogy 
a  víz  akadály  nélkül  lefolyhasson  az  épületek  között,  de  a  helyszű­
ke  és  más  okok  miatt  ezt  sokszor  elhagyták.  A z  újabb  építkezéssel 
p e d i g  az  utak  vízlevezető  rendszerét  is  megbontották,  a  kihányt  tör­
melékkel  elzárták,  elterelték,  a m i  a  pincék  vizesedését  idézte  elő, 
ugyanakkor  a  talajt  is  elmosta.  A m i k o r  az  Avas­oldal  felső  során 
1740­ben  új  pincéket  ástak,  a  víz  az  alsóbb  sorok  felé  terelődött.  Ek­
kor  a  város  meghagyta,  hogy  a  pincék  elejéhez  szúrt  karókkal  tart­
sák  meg  a  földréteget,  az  útnak  töltést  építsenek,  és  széles  medret 
készítsenek  a  lefolyó  víznek  egészen  a  Szinváig.   A  felső  sorok 
248

földjének  elhordása  is  gondot  okozott,  hiszen  a  víz  irányt  változtat­

va,  ismét  csak  az  alsóbbakra  folyt.  1788­ban  Zsupán  Mihály  görög 
kereskedő  a  pincéje  előtti  földet  mélyítette,  s  így  egy  nagy  esőzés 
során  a  víz  elöntötte  a  középső  és  alsó  sor  pincéit,  az  egyikben  még 
a  hordókat  sem  tudták  megközelíteni.   A z  esőzések  egyébként  is  a 
249

legnagyobb  veszélyforrást  jelentették  a  pincéknek.  Oláh  Gyöngyösi 

János  1750­ben  a  Márton  nap  körüli  nagy  esők  m i a t t  szenvedett  óri­
ási  kárt,  szinte  az  egész  pinceháza  leszakadt  az  esők  és  „az  azokbúl 
származott  titkos,  föld  alatt  vagy  kövek  között  csatornák  által  az  fel­
ső  soron  lévő  pincéktűi  leszármazott  és  pinceházához  lejött  víznek 
miatta".  A  leszakadt  épület  az  aszúborait  is  tönkretette.   Nemcsak 250

a  borház,  maga  a  pince  is  beszakadhatott,  ha  az  esőzés  elmosta  m e l ­

248  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  2.  köt.  813­814.  pp. 

249  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 614. 
250  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  IX. 986. 
lette  földet.   A  hirtelen  hóolvadás  is  beázáshoz  vezethetett,  s  a  p i n ­
251

cék  természeti  viszonyai,  a  hegyoldalak  vadvizes  jellege,  s  a  vizet 

könnyen  áteresztő  „szappankő"  anyaga  is  oka  lehetett  a  csepegés­
nek. 2 5 2 

A  pincék  legfontosabb  része  a  kőlyuk  v a g y  más  néven  a  „pince 

sírja"  volt,  ezt  a  szabadba  vezető  torkával  együtt  vésték  k i  különféle 
hosszúságúra,  sokszor  lépcsővel.  1779­ben  a  Tetemváron  özvegy  Ro­
kitovszkynénak,  újabb  nevén  Galuskánénak  4 öl  (7,6 m) hosszú  v o l t  a 
pincéje,  míg  Hegedűs  Mihálynak  1781­ben  a  Hóhérbástyán  13 /2  öl    L

(26  m )  hosszú  1 öl  és  5 láb  (3 m)  széles. A m i k o r  ez  utóbbit  felbecsül­
ték, levontak az  értékéből  durva  megmunkálású  falának  „simítás  nél­
kül  való vágása"  m i a t t .   Ugyancsak  az  Avason, a Papszer  feletti  p i n ­
253

cesorban  nemzetes  Szálai András  pincéjét  17 / 2  öl  (33 m)  hosszúnak 

 1

és  1 V 2 öl  (2,8 m)  szélesnek  mérték  1781­ben.   A vájatok  magassága 

254

két  méter  körül  v o l t .   Egy  ingatlanhoz  több  járatot  is  vághattak  a 

255

pincetorokból  vagy  az  előző  vájatból,  kettőt,  de  v o l t  eset,  hogy  hár­
mat,  m i n t  Víg  László  tetemvári  ingatlanán  1770­ben.   H a  a  pince­
256

ásást  szakértelem  vagy  vigyázat  nélkül  ásták,  könnyen  egy  másik 

üregbe  akadhattak,  s belyukadhatott a  szomszéd  pincéje. 2 3 7 

A  kb.  2­3  m  hosszú  pincetorkot az  igényesebbek  boltozassál  fed­

ték  (ezen  pincének  az  torka  vagyon  köbül  bóthajtással  kirakva) ,  s  ajtót 258

tettek  rá,  s  a  pince  többi  részét  már  kívülről  építették  hozzá.  A  p i n ­

ceház  v a g y  borház  csak  a  módosabbak  ingatlana  volt,  s  különféle 
építőanyagból,  formában  és  minőségben  készülhetett.  A  legegysze­
rűbb  a  „bogárhátú  pinceházacska"   volt,  melyet  náddal,  v a g y 
259

zsúppal  fedtek.   1768­ban  egy  Angyal­völgyi  pincét  becsülnek  fel 

260

„régimódira  alkalmaztatott  külső  részével"  együtt.  A z  5,7  m  hosszú 

épületbe  tőkezáras  fenyőfaajtón  keresztül  lehetett  bejutni,  s  ez  elé 

251  B.­A.­Z.  m.  Lt. I V . 1501/b.  IX. 986. 

252  B.­A.­Z.  m.  Lt. I V . 1501/b.  V.  1232. 
253  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V.  262. 
254  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V. 261. 
255  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V.  1252. 
256  G Y U L A I  É.  1999/a.  166­167.  pp. 
257  B.­A.­Z.  m .  Lt. TV. 1501/b.  V.  1197. 
258  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V.  212. 
259  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  6.  köt.  169.  p. 
260  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  1501/e.  1822/250. 
„az  elejit  elzáró  vagy  oltalmazó  kevés  sövényből  és  nádból  álló  haj­
lékocskát"  építettek.   A  tehetősebbek  borháza  már  a  lakóépületek 
261

nívóját  közelítette.  Túróczi  Péter  tetemvári  pinceházában  három  ab­

lak  v o l t  (keresztvassal  és  dróttal),  pléhvel  borított  ajtó,  sőt  padlást  is 
építettek  rá.   A  házacskákat  általában  a  pinceásásnál  kitermelt  kő­
262

ből  emelték.   Voltak  azonban  tekintélyes  borházak  is,  m i n t  Pepik 

263

Mártoné,  akinek ingatlanát  1759­ben  mérték  fel. A  9 öl  egy  láb  (17,5 m ) 

hosszú  és  egy  öl  5  láb  (2,5  m)  széles  borházra  emeletet  is  húztak, 
melyre  12  lépcsőn  lehetett  feljutni.  A z  emelet  alatti  helyiségbe  heve­
der­bolthajtást  építettek,  ugyancsak  bolthajtással  fedték  a pincetorok 
előtti  részt.   A  kőpincéket  zsindellyel  fedték,  így  a  Szepessy  Jáno­
264

sét  is,  aki  1719­ban  a  várostól  vette  az  ingatlant,  s  felújításakor 

szomszédja  és  rokona,  Szepessy  Pálné  zsindelyes  pincéjének  falához 
„ragasztotta". 2 6 5 

A  pince  szellőzősére  ún.  „léleklyukat"  vágtak  a  szabadba,  de 

ezek  gyakran  akadályozták  a  pincék  között  vezető  szekérutak  for­
galmát.  1774­ben  K o z m i c z k y  Anasztáz  görög  kereskedő  szeretné  lé­
l e k l y u k a t  n y i t t a t n i  a  Tűzköves­alja  nevű  pincesoron,  de  az  a  szekér­
útnak  „szorulását"  okozná.  A  vitában  a város  döntött,  s  3  ölnyi  (5,7 m ) 
széles  szekérutat  hagyott  k i , míg  a  pince  hátsó  falától  1  ölre  jelölte 
k i  a  szellőző  helyét.   A  léleklyukat  faraghatták  kőből,  de  építhették 
266

téglából  is.   A  pincék  nemcsak  a  borkészítés  tárolás  helyei  voltak, 

267

hanem  több  járat  esetén  a  zöldséget  is  raktároztak  bennük.   Közel  268

lévén  a  pincékhez,  sokszor  a  szőlőművelés  eszközeit  is  pincékben 

őrizték. 

261  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  6.  köt.  4.  p.,  1501/b.  V.  1183. 
262  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/b.  V.  148. 
263  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V.  148. 
264  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V. 1071. 
265  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  1.  köt.  763.  p. 
266  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  7.  köt.  88.  p.,  1501/b.  V.  1428. 
267  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/b.  V.  148. 
268  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/b.  V.  1276. 
 VÁROSSZERKEZET  ÉS  U T C Á K 

( M i n d s z e n t )  A  városszerkezet  legszembetűnőbb  sajátossága, 

Mindszent  és  Miskolc  különválása  már  a  X V I I .  század  végére  vég­
bement.  Más  újkori  városokkal  ellentétben  Miskolcba  n e m  beolvadt, 
hanem  éppen  kiszakadt  egy  külön  község,  amely  a  XIX.  század  vé­
géig  közigazgatásilag  n e m  tartozott  a  városhoz.  A  szétválást  a  bir­
tokjog  magyarázza,  hiszen  a  középkori  miskolci  Mindenszentek 
egyház  és  ispotály,  v a l a m i n t  ugyancsak  alapítványi  zsellérutcája  a 
X V I I .  század  elején  beolvadt  Miskolc  környékének  egyik  legjelentő­
sebb  egyházi  birtokába,  a  tapolcai  bencés  apát  uradalmába,  sőt  a 
kolostor  elpusztulván,  a  birtokigazgatás  központja  is  átkerült  az 
egykori  miskolci  ispotályhoz.   A  hódoltság  korában  Mindszentből 
269

u r a d a l m i  központ,  az  egykori  miskolci  zsellérutcából  a m i n d e n k o r i 

apát  földesúri  joghatósága  alatt  álló  külön  község  lett,  amely  az 
egyház  egykori  patrociniumának  nevét  kapta,  s  ez  az  új  entitás  segí­
tett  a  törökkorban  a  reformációra  áttért  borsodi  vidékeken  a  kato­
likus  egyház  bizonyos  folytonosságát  megőrizni.  így  n e m  véletlen, 
h o g y  Miskolc  rekatolizációja  során  az  első  plébánia  éppen  itt,  M i n d ­
szenten  alakult k i a  X V I I .  század  végén,  X V I I I .  század  legelején. Bár 
a  birtokközpont  és  plébánia  n e m  jobbágyfalu  volt,  népes  helységnek 
számított  a  X V I I I .  században.  A  Miskolc  területére  enkláveként  be­
ékelődött  település  jellegét  a  kortársak  sem  tudták  egyértelműen 
meghatározni,  1731­ben  Mindszent  utca  nevű  „különálló  utca,  utcá­
n y i  telekállomány,  utcányi  b i r t o k "  (piatea  seorsiva,  platealis  sessio,  pla­
tealis  possessio)  státusban  említik,   míg  1810­ben  városrészne/c  (vi­
270

ens)  mondják,  amelyet  mindenfelől  Miskolc  területe  határol  (Mind­

szent  utca  mint  Miskolc  királyi  mezővárosban  fekvő  birtokrész).   A  X V I I I . 
271

század  első  harmadában  azt  írják  Mindszentről:  „semmiféle  külte­

rülete  (territórium),  vagyis  szántója,  rétje,  legelője nincs...  lakosai  fő­
leg  kézművességgel  tartják  fenn  magukat".   M i n d s z e n t e n  ekkor  43 
272

269  Mindszent  község  múltjáról  vö.:  G Y U L A I  É.  1998.  120­123.  p p . 

270  M O L . E  156.  60/77. 
271  M O L . E  156.  210/10. 
272  M O L . E  156.  60/77. 
taxas  telek  v a n ,  ezek  után  évi  1  forint  30  krajcár  taxát  fizetnek  az 
apátnak. 
A  kizárólag  bel  telki  állományból  álló  községet  1777­ben  felmér­
ték,  és  Reindl  Ferenc  földmérő  térképet  rajzolt  róla.   E  szerint  273

M i n d s z e n t  teljes  területe  10  567  bécsi  négyszögöl,  vagyis  3,8  ha.  A 

térkép  jól  mutatja,  hogy  a  Csabai  k a p u  környékén  a  község  területe 
valamelyest  túlnyúlik  az  országúton,  s  a  mérnöki  rajz  a  település 
szerkezetét  is  feltárja.  A z  országút  mellett  az  1720­as  években  épült 
plébániatemplom  körül  húzódnak  a  plébánia  és  az  u r a d a l o m  telkei, 
az  ispotály,  a  plébános  és  a  tanító  háza,  a  gazdasági  központ  (serfő­
ző,  fogadó,  istálló),  ezeken  felül  az  Avas  hegy  északkeleti  oldalán 
fekszenek  a  pincék,  illetve  Miskolc  felé  a  zsellértelkek.  Megjegyzen­
dő,  h o g y  az  az  alapítványi  cél,  amellyel  a  középkorban  a  M i n d e n ­
szentek  ispotályt  és  egyházat  Miskolc  szélén  létrehozták,  jelesül  a 
beteg  és  elesett  emberekről  való  kegyes  gondoskodás,  m i n t h a  elhal­
ványult  volna,  hiszen  a  török  korban  elpusztult  katolikus  ispotályt 
csak  az  1740­es  években  állítják  fel  újra  M i n d s z e n t e n ,   a m i k o r  a 
274

reformátusoknak  már  v o l t  szegényápoldájuk  Miskolcon.  M i n d s z e n t 

különállása  csak  birtokjogi  volt,  hiszen  a  t e m p l o m  és  intézményei  a 
miskolci  katolikusok  egyetlen  X V I I I .  századi  plébániáját  alkották, 
így  határjelölést  sem  alkalmaztak  az  utcákon  és  a  telkeknél.  M i n d ­
szent  a  városképben  csak  m i n t  zsellérházak  negyede,  illetve  egyházi 
központ  jelent  meg,  kis  zsellérházai  nem  alkottak  valódi  utcákat, 
így  utcaneveket  sem  használtak  itt. A  tapolcai  apátsági  javaknak  a 
munkácsi  görög  katolikus  püspök  joghatósága  alá  való  átkerülése 
tovább  bonyolította  a  község  birtokjogát,  hiszen  a  t e m p l o m  megma­
radt  a  katolikusok  kezén,  s  Miskolc  plébániájaként  a  városnak  to­
vábbra  is  része  volt,  kegyura  természetesen  az  uralkodó,  miközben 
a  körülötte  fekvő  telkek  az  apát  javadalmát  élvező  görög  katolikus 
püspök  birtokába  jutottak. 
Miskolc  közigazgatási  határain  belül  a  X V I I I .  század  utcaszerke­
zet  a  korábbi  formát  őrizte,  s  ezt  csak  a  népesség,  illetve  a  város 

273  Reindl  Ferenc  színezett  térképe,  1777.  M O L .  C  38.  Diocaesis  Agriensis 6.  cs.  N o . 26. 
fasc.  209. 
274  Novum  hosvitak  catholicorum.  1743.  B.­A.­Z.  m.  L t . IV.  501/a.  23. köt.  525. p.,  1501/a. 
2.  köt.  865.  p. 
területének  gyarapodása  módosította.  A  város  fő  tengelye,  sőt  ütő­
ere  az  országútként  is  funkcionáló  Piac  utca  maradt,  amelyet  Nagy, 
illetve  Derék  utcának  is  neveztek.  Ez  az  ősi  n y u g a t ­ k e l e t i  utca  a 
X V I I I .  században  tovább  terjedt  kelet  felé,  a  terjeszkedésnek  a  Pece 
kanyarulata  m i n t  természetes  ütköző  szabott  csak  határt,  s  a m i n t 
korábban,  most  is  megkülönböztették  bizonyos  szakaszait  a  h e l y 
presztízse,  illetve  használata  okán.  Derék  utcának  főként  a  X V I I I . 
század  végéig  országútként  is  ismert  Boldogasszony  v a g y  K l a s t r o m 
utcától  nyugat  felé  eső,  H u n y a d  utcáig  tartó  részét  nevezték,  ame­
lyen  már  a  középkor  végén  is  kőházak  sora  állt.  A  X V I I I .  században 
is  i t t  voltak  a  birtokos  nemesek,  a  Dőry,  Rácz,  Vay,  Almássy,  Fáy, 
Szentpétery,  Szathmáry  Király,  Szepessy,  Máriássy,  Debreczeni, 
Ráczkövi,  Bük,  Mocsáry  családok  rezidenciái,  illetve  a  vármegye  és 
a  város  háza,  emellett  az  egri  káptalan  kiváltságos  telke  is.  M i s k o l c 
1761.  évi  ingatlanösszeírása   külön  veszi  fel  a  Derék,  és  külön  a 
275

Piac  utcát,  az  előbbi  a  Vármegyeháza  és  a  Városháza  körüli  város­

részt  jelenti,  míg  a  Piac  a  fő  utca  összes  többi  részét.  Hasonló  meg­
különböztetést  tesz  az  1781. évi  kéményösszeírás  i s .   A  Városháza  276

melletti  tömlöcöt  a  „Derék  utcán,  a  közönséges  Piac  utca  felső  vége 

táján"  építik  meg  1715­ben.   A  Piac  két  oldala  sem  v o l t  egyformán 
277

értékes,  hiszen  ha  a  Pece  felől  i n d u l t  valaki,  akkor  az  utca  napos 
oldalán  felfelé  ment,  ha  a  Derék  utca  felől  i n d u l t  vissza  az  árnyékos 
oldalon,  akkor  lefelé;  az  1783.  évi  összeírás  is  így  osztotta  meg  a 
Piac  utcát  (Piac  utca  felfele,  Piac  utca  lefele).   A  Forgó­híd  nemcsak 
278

az  utcát,  hanem  a  várost  is  felosztotta  felső  és  alsó  részre,  a  Diós­
győri  k a p u  környéke  volt  a  város  felső,   a  Piac  utca  Pece  m e n t i 
279

környéke  az  alsó  vége,  Alsó­Piacnak  is  nevezték.   A  Pece  és  Szinva 280

összefolyása  közelébe  telepített  Dőry­malmot  továbbra  is  a  város  al­

275  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/b.  V. 389. 

276  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/b.  X.  105/13. 
277  B.­A.­Z.  m .  L t .  LV.  1501/a.  1.  köt.  680.  p. 
278  B.­A.­Z.  m .  Lt.  LV.  1501/b.  Összeírások/31. 
279  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 818.,  1501/b.  V.  1334. 
280  B.­A.­Z.  m .  Lt.  LV.  1501/g.  1. 
só  végén  lévő  m a l o m n a k  hívták   A  város  alsó  szélén  érintkezik  a 
281

település  az  Alsó  nyomás  szántóföldjeivel.   Ez  a  korábbi  k o r o k r a 

282

visszamenő  distinkció  nemcsak  a  fő  utcával  párhuzamosan  haladó 

Szinva  folyásirányának  felelt  meg,  hanem  a  diósgyőri  vár  és  földes­
úri  rezidencia  jelentőségének  emlékét  is  őrizte. 
A z  országutak  forgalmával  függött  össze  Miskolc  utcaszerkezeté­
ben  az  észak­déli  ­  igaz  a  Piacnál  jóval  rövidebb  ­  tengely  létrejötte 
is,  amely  1794­ben  a  Forgó­hídtól  kiinduló  új  utca  és  országút  meg­
nyitásával  keletkezett.   Ez  a  kereszteződés  a  Piac  alsóbb  szakaszá­
283

ra  terelte  az  országúti  forgalmat,  s  ha  ez  a  mérnöki  kéz  alkotta  vál­
tozás  n e m  is  hasonlítható  a  jelentős  barokk  városok  nagyszabású 
rendezési  terveihez,  egyszerűbb,  átláthatóbb  és  kényelmesebb  köz­
lekedést  nyújtott  a  városon  áthaladóknak,  ugyanakkor  teret  n y i t o t t 
a  M i n o r i t a  t e m p l o m  és  rendház  impozáns  barokk  tömbjéhez,  fontos 
városképi  elemmé  emelve  a  Szinva  hídjától  is jól látszó  elegáns  épü­
letet.  A  Forgó­hídtól  a  minoriták  egyházáig  m e g n y i t o t t utca  a  Veres­
híd  utca  nevet  kapta  a  miskolciaktól. Ennek  az  új  utcának  a  kolostor 
mögötti  sarkára  költözött  a  X V I I I .  század  végén  a  postaállomás  is,  s 
ettől  kezdve  az  országútról  nyíló  egymással  szembeni  utcákat  (Alsó 
és  Felső)  Posta  utcának  hívták.  A  Zsolcai  kapuhoz  feltehetően  ezen 
jutottak  k i  a  postakocsik  a  XIX.  század  elejétől,  a  Pece  kanyarulata 
miatt  ugyanis  nem  v o l t  mód  a  Vereshíd  utcáról  egyenes  levezetést 
építeni,  s  a  Szentpéteri  kapuból  kellett  visszafordulnia  és  kerülnie 
annak,  aki  Kassa  irányába  tartott. 
(Újváros)  A  város  népességének  növekedésével  csak  a  város  szé­
lén  terjeszkedhetett  tovább  a  település,  a  belső  utcaszerkezet  a  fő 
utcáról  észak  felé  nyíló  régi  utcácskákkal  (Czikó,  Klastrom)  együtt 
jórészt  konzerválódott.  A  Szentpéteri  és  a  Zsolcai k a p u  határolta  vá­
rosrész  a  X V I I I .  században  alakult  k i ,  egyrészt  az  országutak  mellet­
ti  telekosztással,  másrészt  a  Búzavásár  fölötti  Szeles  utcának  az  Elő­

281  Molendinum  successorum  condam  Andreáé  Döry  in  inferiore  parte  oppidi  sitnatum.  Consc­
riptio  oppidorum  Miskolcz  et  Mezőkeresztes  ad  coronale  dominium  Diós­Győriense  perti­
nentium  mense  Septembri  1723.  peracta.  M O L .  UeC  5/5.  A z  összeírás  másolata:  M O L . 
E  156.  24/58. 
282  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/a.  55.  köt.  86. p. 
283  K O M Á R O M Y  J. 1955. 
ér  felé  való  kiterjesztésével.   A  város  ezen  északkeleti  negyedére, 
284

amelyet  délről  a  Pece  folyása  és  torkolata  határolt,  a  Búzavásár  és  a 

zsolcai  töltés  n y o m t a  rá  a  bélyegét,  s  i t t  a  belterülettel  ellentétben 
nem  alakultak  k i  klasszikus  utcák.  A z  1817.  évi  kataszteri  felmérés 
csak  a  „Búzavásár  n a p n y u g a t i / n a p k e l e t i  oldal",  illetve  a  „Búzavá­
sár  és  Újvárosi  közök"  néven  említi  az  itteni  házakat.  A  Búzavasár 
felé  az  Újváros   és  az  Alsó­Posta  utcákon  lehetett  k i j u t n i ,  amelyet  a 
285

postajáratok  megindulása  előtt  „a  Búzavásárra  vivő  utcának"  ne­

veztek.   A  Búzapiac  rendezetlen,  a  várostervezést,  sőt  sokszor  az 
286

ésszerűséget  is  teljesen  nélkülöző  módon  formálódott  területe  a  kor­

társak  szerint  is  nehezen  megközelíthető,  zsákutcákkal  teli  része 
v o l t  a  városnak.  Piac  alkalmával  a  Pecén  és  a  házak  udvarán  keresz­
tül  közelítették  meg  a  vásárt,  út  nem  vezetvén  az  árulóhelyekhez. 2 8 7 

Ezért  az  Újváros  utca  végén,  az  itteni  katonai  istállónál,  korabeli  ne­
vén  a  lóoskolánál  lakók  kérik  a  város  vezetését,  hogy  nyisson  új  ut­
cát  az  istálló  felé  zsákutcájuk  végén,  m i v e l  a  hetivásárok  idején  sok 
kocsi  kénvtelen  onnan  visszafordulni. 2 8 8 

A  Búzavásár  környéke  nemcsak  a  város  keleti  széle  volt,  hanem  a 

középkori  Újváros  is  i t t  végződött.  A  Pece  ágai  köré  települt,  s  a 
középkorban  önálló  plébániával  rendelkező  Újváros  egyre  terjeszke­
dett  a  X V I I I .  században,  s  m i n t h a  megőrzött  volna  valamit  e g y k o r i 
különállásából.  N e m  csupán  a  szóhasználat  utal  erre,  hiszen  az  Új­
várost  ritkán  mondták  utcának,  hanem  az  is, hogy  a  minoriták  meg­
telepedésével  ismét  v o l t  egyháza,  igaz,  n e m  plébánia,  de  b a r o k k 
pompával  sugárzó  épületegyüttes.  A  X V I I I .  század  elejéig  a  tetem­
vári  temetőben  álló  egyszerű  református  Deszkatemplom  a  kultusz 
egyetlen  intézménye  a  környéken.  A  katolikus  egyház  nemcsak  a 
kolostorral  v a n  jelen,  hanem  iskoláival  is.  M i n d  a  rendház  gimnázi­
uma,  m i n d  a  minoritákkal  szembeni  sarkon  felállított  ún.  „normá­
lis"  iskola  hozzájárult,  hogy  az  Újváros  az  egyházi  intézmények  tér­
szervező  erejénél  fogva  ismét  a  városmaghoz  integrálódjon.  A z  egy­

284  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 378. 

285  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  12.  köt.  257.  p. 
286  B.­A.­Z.  m .  Lt.  LV.  1501/a.  24.  köt.  61. p. 
287  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV. 1501/a.  9.  köt.  169.  p. 
288  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV. 1501/a.  10.  köt.  342­343.  pp. 
k o r i  plébánia  ­  a  minoriták  által  ismét  meghonosított  ­  titulusa,  a 
Boldogasszony  helyett  a  Piacról  idevezető  utcát  (és  országutat)  a 
X V I I I .  század  közepétől  már  k e z d i k  Klastrom  névvel  illetni.  I t t ,  az 
Újvárosban  alakult  k i  a  görög  közösség  kultuszának  központja  is, 
a m i  egyrészt  a  negyed  kevésbé  előkelő  rangját  mutatja,  másrészt 
hozzájárult  az  Újváros  nívójának  emelkedéséhez.  A  gazdag  berende­
zésű,  égbeszökő  karcsú  tornyával  a  városkép  meghatározó  alkotó­
elemévé  váló  késő  barokk  ortodox  t e m p l o m o t  és  a  görög  iskolát  a 
X V I I I .  század  végétől  Miskolc  látványosságai  között  tartották  szá­
mon.  A  két  utca  felé  nyíló  hatalmas  görög  telek  egyházi  intézmé­
nyeinek,  köztük  ispotályának  kiépülése  az  Újváros  arculatváltásá­
nak  szimbóluma  is  lehet,  hiszen  helyén  a  X V I I .  században  a  város­
rész  jellegét meghatározó  gazdaság  állt,  mégpedig  a  Boldisárok  ma­
jorja.   Tőlük  és  szomszédaiktól  szerzi  meg  a  görög  közösség.
289 2 9 0 

A  „új  t e m p l o m "  nevű  Czikó  utcai  református  egyház  X V I I I .  szá­

zadi  megépülésével  a  vallás  újabb  intézménye  települt  az  Újváros 
szélére,  s  ezzel  végképp  sikerült  a  Piac  környékének  nyomasztó  túl­
súlyát  egy  második  centrummal  ellensúlyozni.  A z  Újváros  nyugat 
felőli  részét  a  neves  miskolci  családról  a  X V I I I .  században  már  Ká­
das  utcának  hívták.  Ezen  a  környéken  az  1770­es  években  több  zsi­
dó  háztartásfőt  írnak  össze,  sőt  az  1778.  évi  Pece­áradás  Rácz M i ­
hály  fundusát  a  „zsidó  t e m p l o m m a l  együtt"  károsította  m e g .   A z 
291

új  t e m p l o m  telkét  nem  messze  a  református  új  templomtól,  ugyan­

csak  a  Kádas  utcában,  a  Vármegyeház  telke  mögött  veszi  m e g  a 
miskolci  zsidóság  1784­ben,   s  végleg  létrejön  vallási  és  közösségi 
292

központjuk.   A z  új  zsinagógát  a  tűzvészt  követően  1797­ben  építte­

293

t i  fel  a  közösség  vezetése.   A  zsidóság  egy  része  a  Piac,  illetve  a 

294

XIX.  század  elején  a  Búzavásár  körüli  telkeken  telepedik  le,  boltjai­

kat,  pálinkaméréseiket  is  i t t  üzemeltetik,  s  a  XIX.  században  a  Ká­
das  utcai  zsinagógán  kívül  a  pálinkapiac  lesz  k u l t u s z u k  másik  hely­

289  Vö.  G Y U L A I  É.  1998/a.  230­233.  p . 

290  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V I I . 
291  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/b.  V.  1456. 
292  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  14.  köt.  108.  p. 
293  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V. 841. 
294  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  24.  köt.  61­62.  pp. 
színe,  ahol  iskolát  és  imaházat  is  fenntartanak.   A  zsidó  fürdőt  is  a 
295

Piac  környékén,  a  Papmalma  vizesárkánál  építik  fel  a  XIX.  század­

ban,  s  onnan  vezetik  a  folyóvizet  egy  csatornával  a  fürdőhöz. 2 9 6 

A z  Újváros  északi  részén  az  itteni  agyaggödrökre  települt  meste­

rekről  elnevezett  Fazekas  utca,  v a l a m i n t  a  pincéknek  is  helyet  adó 
Tetemvár  egyike  v o l t  Miskolc  újabb  betelepítésű  negyedeinek,  s  ez­
zel  együtt  a  város  külterületét,  szegénysorait  gyarapította.   A  Ká­ 297

das  és  Fazekas  utca  a  Piacról  kivezető  Fábián  utca  folytatása  volt, 
1786­ban  Kalinay  Bálint  elad  egy  házat  M e n s i k  Jánosnak  a  m i n o r i ­
ták  birtokában  lévő  taxás  telken  „a  Fazekas  avagy  Fábián  uccá­
b a n " .   A z  utcák  neve  a  X V I I I .  században  még  n e m  rögzült  végle­
298

gesen,  ezért  használták  a  „Felső­Újváros,  Újváros  Pece  mentében, 

Újváros  Pece  mellett,  Újváros  észak  felől,  Újváros  Közép  utca,  Újvá­
ros  Napkeletrül"   megnevezéseket  is.  I t t húzódott  v a l a m i k o r  a  kö­
299

zépkori  eredetű  Pece­sor  vagy  Egyházszer,  amely  a  X V I .  század  kö­

zepén  elpusztult  plébániaegyház  zsellérsora  volt.  Ez  a  zsellérnegyed 
a  X V I I I .  századra  megszűnt,  de  a  Pece  körüli  apró  telkek,  a  g y a k o r i 
áradások  áztatta  és  rombolta  utcácskák  zsúptetős,  paticsfalu  házaik­
kal  megőrizték  falusias,  kevéssé  urbánus  arculatukat.  A z  Újváros 
szélén,  közel  a  Városházához  több  új  utca  is  keletkezett  a  X V I I I .  szá­
zadban.  A  Nyakvágó  korábban  vesztőhely  volt,  s  a  terjeszkedő  vá­
ros  egy  középkori  temetőre  is  rátelepült  ezen  a  helyen.  A  Nyakvágó 
környékén,  amelyet  Pece­fenéknek  is  hívtak,  hiszen  i t t  találkoztak  a 
Forrás­völgyről  és  a  Bedeg­völgyről  lezúduló  patakágak,  a  város 
osztott  telkeket,  s  ez  az  utca  a  X V I I I .  század  közepétől  a  miskolci 
cigányság  egyik  szegregációja.  A  Nyakvágóban  építette  fel  a  város 
300

a  kondásházat  is,   hiszen  már  közel  voltak  a  szőlőhegyekkel,  szán­

301

tókkal,  legelőkkel  tarkított  domboldalak. 

A  városrész  másik  utcájának,  a  Major  utcának,  amelyhez  a  Város­

295  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  73.  köt.  117.  p. 

296  SRK.  Lt.  5/2. 
297  G Y U L A I  É.  1999/a.  passim 
298  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  12.  köt.  113.  p. 
299  B.­A.­Z.  m .  Lt.  LV.  1501/b.  V. 389.,  1501/b.  X. 105/13.,  1501/b.  Összeírások/31. 
300  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  5.  köt.  179.  p.  A  Nyakvágó  körüli  cigány  szegregációról 
vö.:  G Y U L A I  É.  1999/a.  180­182.  pp. 
301  1821. B.­A.­Z.  m .  Lt. LV. 1501/a.  47.  köt.  21. p. 
háza  felől,  a  Fábián­kapun  keresztül  lehetett  k i j u t n i ,  a  város  gazdál­
kodásának  centruma  adott  nevet.  A  X V I I I .  század  elején  a  major  tel­
ke  már  a  város  tulajdonában  volt,  s  gabonaraktárnak  használták,   a  302

század  második  felére  p e d i g  több  funkciós,  épületekkel  (istálló, bor­

ház,  faraktár  stb.)  felszerelt  gazdasági  központ  lett.   A z  utca  vége 303

már  a  szántóföldekkel  találkozott,  ahol  szintén  hasítottak  k i telkeket 

az  arra  rászorulóknak. 3 0 4 

A  majort  és  az  Újvárost  a  középkori  eredetű  Fábián  utca  kapcsol­

ta  a  város  igazgatási  központjához.  A  X V I I I .  században  a  Városháza 
előtti  teret,  amelyen  az  1720­as  években  a  Vármegyeháza  is  felépül, 
már  ritkán  nevezik  Mészár  vagy  Szék  utcának,  ahogyan  koráb­
ban,   hiszen  fontosabb  volt,  hogy  ez  a  hely  a  vármegyei  joghatóság 
305

és  a  város  reprezentációjának  színhelye,  ezért  hívják  „Várassunk  ut­

cájának" ,  v a g y  a  Vármegyeházához  vezető  utcának   is.  Innen, 
306 307

ahol  a  Piac  térré  szélesedik,  i n d u l t  k i  a  Szinva  folyásával  párhuza­

mosan  haladó  H u n y ad  utca  a  Diósgyőri  kapuhoz.  A z  utca  elején,  a 
Városháza  mögötti  telkeken jön  létre  a  X V I I I .  század  végén  az  evan­
gélikusok  egyházi  ingatlana,  a  telek  közepére  épített  imaházzal, 
majd  t e m p l o m m a l . Ez  a  telek  1783­ig a  Szepessyeké v o l t ,   s  a  Sze­ 308

pessy­rezidencia  Szinva  felől  végén  Szepessy  János  a  1720  körül  a 

Szinvára  levezető  csatorna  segítségével  halastavat  épített,  amely  el­
vette  a  vizet  a  város  lejjebb  fekvő  m a l m a  elől.   A  X V I I I .  században 
309

már  N a g y ­ H u n y a d  utcának  nevezett  út  másik  oldalán  a  telkek  vé­

gét  a  Szinva,  illetve  a  malomárkok  vize  mosta,  s  az  utca  elején  a 
Papmalmához  vezető  nagy  csatorna  által  képzett  kis  szigeten,  ame­
lyet  a  miskolciak  a  XIX.  században  m i n t  a  pálinkapiac  helyét  ismer­
ték,  alakult  kis  a  zsidó  kultusz  másik  központja.  A z  1817.  évi  Telek­
könyvben  az  itteni  u r a d a l m i mészárszék  és  kovácsműhelyek  mellet­
ti  területen  már  három  telek  zsidó  néven  van, s  a Falkenstein­örökö­

302  Piatea  Fábián  útza.  Déserta  oppidi  concta  sepibus  ad  quam  convehunt  fruges  in  diversis 
desertis  oppidi  procreata  constitur.  1723. M O L .  E  156.  5/5. 
303  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  10.  köt.  223. p.,  12. köt.  16., 39. pp.,  1501/b.  V. 1032. 
304  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V.  681. 
305  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  4.  köt.  70. p. 
306  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  2.  köt.  512. p. 
307  Piatea  ad  Dornum  Comitattensem.  1781. KOMÁROMY  J.  1955. illusztráció. 
308  M A R J A L A K I  KISS  L. 1958. 152. p. 
309  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  1. köt.  811. p.,  1501/b.  XXII.  36. 
sök  (akiknek  házában  1837­ben  a  rabbi  lakik  m a j d )  és  H a i m a n  310

K l e i n  mellett  az  egyik  313  négyszögöles  ingatlan  a  zsidó  községé 

(fundus  communitatis  Judaicae).   Ezen  a  telken  iskolát  és  imaházat 
311

tartanak  fenn,   sőt  itt  állítják  fel  a  hitélet  fontos  intézményét,  a 

312

mikvét  is.  A  zsidó  fürdőt  a  Papmalmára  vivő  malomárok  folyóvizé­

re  telepítik,  s  onnan  vezetik  a  folyóvizet  egy  csatornával  a  fürdő­
höz. 3 1 3 

(Felsőváros)  A  H u n y a d  utcával  új  negyed  kezdődik  a  városban,  s 

ez  az  ősi  országút  a  rendi  korszak  végén  egyre  hosszabb  lesz, jelen­
tőségét  növeli  a  városi  majd  u r a d a l m i  serfőzdének  az  1710­es  évek­
re  tehető  megnyitása.  A  fontos  ipari  objektum  helyét  1723­ban  még 
Új  utcának  nevezik,   csak  később  tekintik  a  H u n y a d  utca  folytatá­
314

sának.  A z  utcától  északra  eső  Pece  m e n t i terület  az  Újváros  folytatá­

saként  is  tekinthető,  hiszen  a  X V I I I .  század  folyamán  új  utcák  jelen­
nek  meg  itt, a  dombokra  is  felhúzódva.  A  K i s ­ H u n y a d ,  Tót  utca  fö­
lött  a  Szepesi­újsor  és  a  Bagaméri­sor  telkeit   a  X V I I I .  század  má­
315

sodik  felében  kezdik  benépesíteni.  A  X V I I .  században  a  Szepessy 

családnak  volt  a  Pece­medrénél,  a  város  árkán  kívül  földje,   amelyet  316

1770  körül  kezdtek  házhelynek  felosztani.   De  ismert  volt  a  kör­

317

nyéken  a  Kis­Arnót  utca  is.   A  X V I I I .  század  legvégén  épül  a Sváb­

318

házak  sora,   s  a  Szent  A n n a ­ t e m p l o m XIX.  század  eleji  megalapítá­

319

sával  ez  a  Szinva  és  az  északi  d o m b o k  (Kőporos, Kőbánya, Bábonyi­

bérc)  közötti  Pece­parti  negyed  is  a  település  integráns  része  lesz, 
kültelki  arculatát  azonban  n e m  vetkőzi  le.  A  Szent  A n n a  lesz  M i s ­
kolc  második  plébániája,  s  alapításához  hozzájárul,  h o g y  a  Felsővá­
rosban,  illetve  általában  a  városszélen  a  kortársak  szerint  főként  ka­

310  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  63.  köt.  83.  p.,  64.  köt.  74.  p. 
311  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/g.  1. 
312  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  73.  köt.  117.  p . 
313  SRK.  Lt.  5/2. 
314  Piatea  Uj­utza  vocata.  Braxatorium  ad  fluvium  Szinyva  per  oppidanos  exstructum.  1723. 
M O L .  E  156.  5/5 
315  PESTY  F.  1988.  216.  p. 
316  ...certum  terrénum  extra  aggerem  intra  fossatum  praetensum  Pecze  nuncupatum,  quondam 
Paulum  Szepessy  seniorem  in  anno  1662  una  ac  altera  vicibus  a  diversis  possessoribus 
aquisisse.  1737.  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V I I .  4 L 
317  B.­A.­Z.  m .  Lt.  LV.  1501/a.  7.  köt.  299.  p. 
318  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/b. Összeírások/31. 
319  PESTY F.  1988.  218.  p. 
tolikus  szegény  emberek  laknak.  1833­ban  az  alsóvárosi  plébánia 
katolikus  hívei  azzal  hárítják  el  a  normális  iskolák  építéséhez  való 
hozzájárulást,  hogy  szegények,  és  ha  a  közmunkán  dolgoznak,  nem 
tudják  megélhetésüket  megkeresni.   A  közeli  fáskert  ( u r a d a l m i  fa­
320

raktár)  közelében  építi  fel  Butykay  József  kőedény gyárát  az  1830­as 

években. 3 2 1 

Akárcsak  az  Újváros  vízparti  részének,  a  H u n y a d  utcán  túli  ne­

gyednek  is  a  Pece  vize  határozta  meg  hangulatát.  A z  i t t lakók  állan­
dó  küzdelmet  folytattak  a  patakkal,  amely  g y a k o r i  áradásaival  el­
mosta  a  telkeket,  hidakat,  pallókat.  1786.  január  végén  egy  városi 
bizottság  vizsgálja  meg  a  K i s ­ H u n y a d ,  más  néven  Tót  utca  „az  Pece 
által  rossz  romlását",  s  megállapítja,  hogy  a  víz  „alkalmatlanná  tette 
m i n d  az  szekérjárást,  és  az  gyalogutat",  ezért  100  darab  karóval  és 
10  szekér  gallyal,  v a l a m i n t  új  földtöltéssel  próbálják  az  elmosott 
utat  h e l y r e h o z n i . 3 2 2 

A  H u n y a d  utca  környékét,  a  Felsővárost   a  több  ágra  szakadt 

323

Szinva  is  alakította.  A  folyó  természetes  és  mesterséges  szigetein 

több  utca  is  létrejött,  ezek  között  a  legtalányosabb  nevű  a  Tizenhá­
romváros.  Ennek  a  Felső  Szepessy­malmot  és  a  Királymalmot  össze­
kötő  malomárok  partján  m e g n y i t o t t utcácskának   telkeit  az  1780­as 
324

évek  elején  m i n t  „új  fogást"   és  „cespitius  [=  gyepből  kihasított] 

325

f u n d u s t "   említik,  vagyis  csak  nem  sokkal  előbb  kezdték  benépesí­

326

teni  a  szigetet.  1783­ban  egyszerre  10  embernek  hasítanak  k i  házhe­

lyet  a  régi  „marhajáró  út"  meghagyásával,  hogy  az  állatokat  to­
vábbra  is  szabadon  terelhessék  a  folyó  itatójához.   A  Tizenhárom­ 327

város  utca  déli  házsora  a  malomárok  és  a  Szinva­ág  közé  szorult,  s 

a  telkekről  csak  a  malomcsatornát  áthidaló  pallókon  lehetett  az  ut­
cára  j u t n i .  A z  utca  nevét  a  miskolciak  az  1860­as  években  azzal  ma­
gyarázták,  h o g y  amikor  a  várost  tizedekre  felosztották,  ez  v o l t  a  13. 

320  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  59.  köt.  62.  p. 

321  K A T O N A  I . 1977.  22.  p. 
322  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 486. 
323  B.­A.­Z.  m.  Lt. I V . 1501/a.  12.  köt.  128.  p. 
324  B.­A.­Z.  m.  Lt. LV.  1501/a.  24.  köt.  13.  p. 
325  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  8.  köt.  49.  p. 
326  B.­A.­Z.  m.  L t . IV. 1501/a.  8.  köt.  57.  p. 
327  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  9.  köt.  51. p.,  1501/b.  V. 332. 
számú.   Egyébként  a  X V I I I .  század  második  felében  még  az  egész 
328

városnegyed  ezt  a  nevet  viselte,  nemcsak  a  sziget  utcácskája.  1782­

ben  ugyanis  a  „Felső­Váras  vagy  helyesen  Tizenhárom  Váras"  vé­
gén  a  szőlők  alatt  kérnek  bizonyos  miskolci  lakosok  kukoricaföldet 
m a g u k n a k .   A z  1781. évi  kéményösszeírás  a  Tizenháromvárosban 
329

kezdődik,  s  nemcsak  az  u r a d a l m i  m a l m o t  írják  i t t  össze,  hanem 

még  a  Városházát  is.   A  Szinván  tovább,  a  város  felé  újabb  sziget 
330

képződött,  amely  már  a  X V I I .  százban  is  telkekre  v o l t  osztva.  A  szi­

get  egy  része  „Szinva  mellyéke" néven  került  be  az  1817.  évi  katasz­
teri  felmérés  utcái  közé,  s  a  vizek  közé  épült  házakat  gyakran  el­
mosta  a  víz,  sőt  a  szigetet  is  alakította,  rongálta.   A  többi  utcanév  ­
331

Vargaszög,  Malomszög,  Két  víz  közi,  Vízköz  ­  a  tímárvargák  nagy 

vízigényű  műhelyeire,  illetve  az  itteni  m a l m o k r a  utal.  Ez  a  belterü­
lethez  közeli  kézműves­szegregáció  a  bőrös  mesterségek  köztudot­
tan  sok  szennyel  és  bűzzel  járó  tevékenysége  m i a t t  állandó  összeüt­
közések  helyszíne  v o l t  a  vargák  és  a  többi  lakos  között.  1771­ben  az 
ímri  család  tagjait  panaszolta  be  egy  szomszédjuk  a  Vargaszögben, 
mert  „a  Szinva  mellyéken  munkálkodván,  magok  vargamestersé­
gekhez  képest  a  nyers  marhabőrök  körül  (az  abból  eredni  szokott 
undokságokkal,  melyek  gyakran  a  háznak  ajtajáig  is  elhatnak),  nagy 
praejudiciumára  [= kárára]  volnának,  áztató  kádjokat  is  szüntelen  a 
víz  mellett  tartván,  az  utat  elszorítják".  A  város  tanácsa  azonban 
úgy  látta,  a  vargák  jogszerűen  használják  a  vizet,  sőt  az  áradások 
ellen  oltalmazzák  is  az  utcát,  ugyanakkor  utasította  őket,  hogy  az 
áztatás  végeztével  kádjukat  az  u d v a r u k r a  szállítsák  vissza.   A v i ­
332

zek  közelsége  nemcsak  az  i p a r i  tevékenységnek,  hanem  a  gazdálko­

dás  bizonyos  szektorainak  is  segítségére  volt.  Fáy  Bertalan  birtokos 
nemes  ugyanis  a  „Víz  között"  halastavat  épített,  m e l y n e k  gödrét  ké­
sőbb  feltöltötték,  s  kertnek  mérték  k i .   A  szigeten,  a  lakóházak  kö­
3 3 3

zé  épült  Miskolc  egyik  katonaistállója,  amely  1816­ban  már  annyira 

328  PESTY  F.  1988.  218.  p. 

329  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/a.  9.  köt.  65.  p. 
330  B.­A.­Z.  m .  L t .  LV.  1501/b.  X.  105/103. 
331  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V. 321. 
332  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  6.  köt.  520.  p. 
333  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV. 1501/a.  12.  köt.  268.  p 
romos  volt,  hogy  elhatározták  a  lebontását.   A z  itteni  lakosok  kö­
334

zössége,  a  „vízmellyéki  gazdaság"  főként  nemesemberekből,  illetve 

igen  szegény  adózókból  állt,  ezért  nem  tudták  az  istállót  helyreállí­
t a n i .   A  vízre  mészárszék  is  települt,  1837­ben  Kovács  Istvánnak 
335

van  mészárszéke  „a  két  Szinva  között".   A  város  legvégén,  a  kalló­

336

m a l o m  körüli  területet  Kenyérmezejének  nevezték,  amikor  1786­ban 

házhelyeket  hasítottak  k i .   A  két  Szinva  közti  terület  még  a  beépí­
3 3 7

tés  után  is  megtartott  v a l a m i t  eredeti  ligetes,  bokros,  rekettyés  nö­

vényzetéből,  sőt  hangulatából.  Egy  tanúvallatás  során  mondja  el  a 
60  éves  Hangácsi  György  1782­ben  a  Vízköz  egyik  fundusáról,  hogy 
„járt  is  oda  hintókázni,  m i n t  gyerek,  m i v e l  nagy  füzes  v o l t  ott,  me­
lyért  m e g  is  szólította  az  öreg  Pere  János, hogy  a  fűzfának  békesség 
adattassék,  ne  rongáljátok". 3 3 8 

A  Szinva  folyásának  jobb  oldalán  az  Avas  felé  a  korábbi  száza­

d o k b a n  csak  egyetlen  utcát  neveztek  meg,  a  Meggyesalját.  A z  itteni 
telkek  háttal  voltak  a  Szinvának,  s  csak  lassan  alakult  k i  a  Szinva­
p a r t i  utca  (1783­ban:  Meggyesalja  víz­mentiben) ,  amelyet  a X I X .  339

század  második  felében  már  m i n d e n k i U r a k  utcája  néven  ismer.  A z 

elnevezés  csak  a  feudális  kor  végén  jelenik  meg  a  miskolci  források­
ban,  1842­ben  a  református  leányiskolák  összeírásánál  említik  a  „fel­
végesi,  az  U r a k  utcájában"  álló  tanítói  lakást.   A  Meggyesalja  több 
340

összefüggő  telkén  a  X V I I .  század  végén  Miskolc  egyik  zálogbirtokos 

földesura,  Haller  báró  létesít  majort  gyümölcsöskerttel,   de  a  város  341

visszakerülése  a  Kamarához,  illetve  a  megváltakozás  elsöpörte  a  ré­

gi  urakat.  A  telek  1723­ban  már  puszta  és  a  városé,  bérlők  építenek 
rajta  házat.   A  Szepessyek  azonban  i t t  maradnak,  nemcsak  telkeik 
342

334  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  41. köt.  168. p. 

335  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  41. köt.  198. p. 
336  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  63.  köt.  100. p. 
337  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  12.  köt.  295.  p. 
338  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/b.  V.  321. 
339  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/b.  Összeírások/31. 
340  SRK.  Lt.  RB.  I .  3/5. 
341  Domus  residentiae  in  Miskolcz  domini  Baronis  ad  instar  quatuor  sessionum,  ab  uno  com­
pendia  hortum,  foenile  et  poniarium  comprehendit....  aedificium  iigneum  cum  cellario  ex 
lapidibus  erecto.  1702.  M O L .  E  156.  5/4. 
342  Platea  Medgyesallya.  Desertus  locus  Hallerianus  ad oppidum  pertinens,  in  quo  construxe­
runt  domuncula hi: Gregorius  Kiss,  Michael  Langi,  Joannes  Molnár.  1723. M O L .  E 156.  5/5. 
vannak  a  Meggyesalján,  hanem  gyümölcsösük  is.   A  XIX.  század  343

elején  több  birtokos nemesnek  v a n  a  Meggyesalján  telke  és  gazdasá­

ga,  a  Szepessyek  mellett  Lőcsey  Károlynak,  Tomka  Miklósnak, 
Ováry  Milósnak,  a  Herge  családnak,  vagyis  valóban  az  „urak"  utcá­
ja  lett.   A z  utca  és  a  Meggyesalja  környékének  legismertebb  tájéko­
344

zódási  pontja  a  terjedelmes  Szinva­partig  kimenő  Lőcsey­ház  lett, 3 4 5 

amely  a  Jézus­kútjához  hasonló  igen  egészséges  hideg  vizű  forrást 

felfogó  kútjáról  is  nevezetes  volt,  még  Benkő  Sámuel  is  említi  To­
pográfiájában. 3 4 6 

A  miskolci  kertkultúra  már  a  korábbi  századokban  is  virágzott 

ezen  a  helyen,  amint  elnevezéséből  kiderül,  s  az  újkorra  is  megma­
radtak  i t t  a  gyümölcsösök.  A  kéményösszeírások  külön  utcaként 
tüntetik  fel  a  Meggyesalja­Kertekalját  (1781),   a  Meggyesalja­Ker­ 347

tek­közét  (1783) , 1817­ben  pedig  Felvégesi Kertekalja néven  szere­

34íi

pelnek  az  itteni  kertek,  melyek  között  egyre  szaporodnak  a  házas 

telkek.   A z  utca  végén  húzódott  a  város  árka,  azon  kívül  p e d i g 
349

kendert  ültettek,   1781­ben  a  Kenderföld  utcában  írják  össze  a 

330

csordásházat,  hiszen  a  Szinva­parti  legelők  közel  v o l t a k  ide.  A 

Meggyesaljával  párhuzamosan  húzódott  a  Gyöngyvirág  utca,  ame­
lyet  a  X V I I .  században  még  n e m  említenek.  A  megnevezés  is  jelzi, 
h o g y  az  Avas  lábánál  egykor  az  erdők  aljnövényzete  u r a l k o d o t t ,  s 
csak  a  város  növekedésével  építették  be  ezt  a  területet.  A  telkek  egy 
része  átvágta  az  utcát,  hiszen  a  Szinvától  egészen  az  Avasig  nyúlt. 3 5 1 

A  két  párhuzamos  utcát  keskeny  sikátorok  kötöttek  össze,  melyeket 

a  szomszédos  házak  tulajdonosáról  neveztek  el,  így  volt:  Tomka­
közi,  N a g y  András­köze,  Kerékjártó­köze.   A  Gyöngyvirág  utcai 
352

telkek  vége  már  az  Avasra  ért,  de  még  a  hegyen,  az  Avas­fark  pincéi 

343  TÓTH  P.  (szerk.)  1986. és  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  2.  köt.  808.  p. 
344  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/g. 1. 
345  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  21. köt.  39.  p. 
346  Reliquae  aquae potui  et domesticis  usibus  inservientes  sunt  partim fontanae,  útfons  Salva­
toris  JESU  et  Löcseianus  ad ripam  Szinvae gelidus  et  saluberrimus.  BENKŐ  S.  1782. 24. p. 
347  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/b.  X. 105/103. 
348  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  Összeírások/31. 
349  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V. 938.  p. 
350  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  22.  köt.  123. p. 
351  B.­A.­Z.  m .  L t . TV.  1501/a.  4.  köt.  578.  p. 
352  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/g. 1. 
alatt  is  nyitottak  egy  utcácskát  amely  nevével  is  a  hely  n y o m o r t e ­
lep­jellegére  utal:  Patkány­sor.   A  Patkány­sor  mellett,  ahová  télen 
353

nem  sütött  be  a  nap,  v i t t  fel  az  út  a  Pipisdombra,  amelynek  alján 
szintén  telkeket  mértek,  s  utcát  nyitottak  a  X V I I I .  század  második 
felében.   A  Meggyesalján  túl  a  Szinvát  kísérő  Füzes  utca,  v a l a m i n t 
354

a  salétromfőzőkről  elnevezett  Salétrom,  illetve  az  A k o l y  utca  m e g i n t 

csak  sejteti,  hogy  a  város  szélén  járunk. 
(Papszer)  H a  a  felvégről  a  Szinva  partján  a  város  felé  i n d u l u n k , 
nemsokára  a  középkori  város  fontos  negyedébe,  a  gótikus  t e m p l o m 
köré  épült  egyházi  városrészbe  érünk.  Míg  az  Újvárosban  a  török 
kor  folyamán  eltűnt  az  egyházi  zsellérség  utcája  és  intézménye,  az 
Avason  megmaradt.  A  várost  délről  határoló  hegy  északi  oldalába 
épült  városrész  Toronyalja  nevű  zsellérutcája  a  X V I .  században  ­  a 
t e m p l o m  leégett  tornya  helyett  kényszerűségből  épített  ­  hatalmas 
haranglábról  kapta  nevét.  A z  Avas  oldalában  a  Szinvához  levezető 
kanyargós  utca   apró  telkeinek  lakosait  1723­ban  a  város  m a l m a i ­
355

nak  karbantartóiként  írják  össze,   sőt  a  Papszer  részének  tekintet­

356

ték  (a  Torony  alatt  a  Papszeren)?   A  Toronyalja nemcsak  a  t e m p l o m ­

57

hoz,  hanem  a  református  iskolához  is  közel  volt,  így  az  egyházi  jog­
hatóság  mellett  ez  is  közrejátszhatott,  hogy  az  utca  lakosainál  nagy 
számban  vettek  k i  szállást  a  vidéki  diákok.   A  X V I I I .  századi  ké­
338

ményösszeírásokban  nem  említik  külön  a  Toronyalját,  a  Papszernél 

veszik  fel  telkeit,  ami  szintén  az  egyház  zselléreinek  összefüggő 
szegregációját  mutatja.  A  t e m p l o m  körüli  egyházi  városrészhez  az 
Avas  meredek  északi  oldalába  vájt  pincesorok  alatt  egy  kis  utcácska 
kapcsolódott,  „a  Jézus­kút  sora"  v a g y  „Jézus  kútjánál",  ugyanis 
m i n d  a  pincesorokat,  m i n d  a  házsort  a  X V I I .  században  már  említett 
kútról  nevezték  meg. 
A  tornyát  vesztett  középkori  gótikus  t e m p l o m , a  „parton  lévő  ek­

353  PESTY  F.  1988.  218.  p. 

354  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/b.  V. 1335. 
355  SKR.  Lt. RB.  I .  3/4 
356  Piatea  Toronyallya.  Cujus  incolae  ad  molas  oppidi  laborant,  siquidem  semet  ob  exigutateni 
fundorum  suorum  non  exemerint,  et  ideo nec pro  sessionibus  computantur.  1723.  M O L .  E 
156.  5/5. 
357  1824.  SRK. Lt. RB. I .  3/6. 
358  1837.  SKR.  Lt..  RB. I .  3/4. 
lézsia"   és  a  reneszánsz  ízlésű  fatornácos,  a  török  k o r  vészterhes 
339

idejében  épült  sűlyos,  rendíthetetlennek  tetsző  harangtorony  a  vá­

roskép  legfontosabb,  szimbolikus jelentőséggel  is  bíró  épületegyüt­
tese  maradt  a  X V I I I ­ X I X .  században  is.  A  t e m p l o m  és  az  Avasra  fel­
kapaszkodó  temető  kettéosztotta  az  egyházi  várost,  hiszen  a  To­
ronyalja  a  Felsőváros,  a  Papszer  az  Alsóváros  irányába  vezetett, 
egészen  M i n d s z e n t i g ,  a  város  széléig.  A  középkori  zsellérutca,  a 
Papszer  a  rendi  korszak  késő  századaiban  is  megtartotta  korábbi 
különállását,  amelyet  továbbra  is  a  sajátos  joghatóság  határozott 
meg,  hiszen  ellentétben  a  város  többi  telkétől,  az  itteni  házhelyek 
felett  a  református  lelkész  és  konzisztórium  rendelkezett.  A z  ingat­
lanok  adásvételekor  a  református  egyház  adta  meg  jóváhagyását  a 
megtelepedéshez.   A  Papszer  ­  melyet  ritkán  „Zsellér  utcának"  is 
360

hívtak   ­  adófizetői  közösségének,  a  „papszeresi  gazdaságnak"  kü­

361

lön  igazgatása  volt  a  „Papszeresi  Törvények  és  Rendtartások"   sze­ 362

rint,  élén  bíróval.   A  Papszer  legfontosabb  közterületen  álló  objek­

363

t u m a  és  tájékozódási  pontja  a  t e m p l o m  közelében  ásott  Donga­kútja 

v o l t .   Ez  a  közeli  telektulajdonosról  nevét  vett  kút  nemcsak  a  lako­
364

sok  használták,  hanem  az  állatoknak  is  itatóhelyül  szolgált  nagy  vá­
lyújával. 3 6 5 

A  hegyoldalban  két  sorra  szakadt,  s  a  Szinvára  lefutó  Papszer 

fundusai  után  lakóik  taxát  fizettek  az  egyháznak,  kivéve  az  eklézsia 
saját,  privilégiummal  rendelkező  telkeit.   A z  egyházi  negyed  Pap­
366

szeren  és  templomon­temetőn  kívüli  ingatlanai: a  két  paplak,  a  Pap­

malma,  az  iskola  a  XIX.  század  elején  már  3  professzori  telekkel, 
v a l a m i n t  az  ispotály.   A  középkori  eredetű  egyházi  centrumban  ta­
367

lán  az  iskola  telke  ment  át  a  legnagyobb  átalakuláson  a  rendi  kor­
szak  végére,  az  egyetlen  objektum  és  intézmény  azonban,  amely  az 

359  G Y U L A I  É.­TÓTH  P.  1993. 

360  SRK.  Lt. RB.  I .  5 / 1 . 
361  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  4.  köt.  87.  p. 
362  SRK.  Lt.  RB. 1.  3/2. 
363  SRK.  Lt.  RB.  I .  3/5. 
364  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  21. köt.  38.  p. 
365  SRK.  Lt.  RB. I .  3/2. 
366  SRK.  Lt.  RB. I .  3/3. 
367  1755/1842.  SRK.  L t .  RB. I . 3/5. 
előző  századokban  nem  létezett,  a  református  ispotály  volt.  A  XIX. 
században  kórháznak  is  nevezett  szociális  célú  ingatlan nem  messze 
az  iskolától,  közvetlenül  a  Szinva  partján,  a  Vágómalom  közelében 
egy  saroktelken  épült  fel, s  a  Mindszent,  illetve  a  Papszer  felső  ré­
sze  felé  vezető  utcácskát  1723­ban  még  M a l o m  utcának  hívták,   h i ­ 368

szen  a  tapolcai  apát  legfontosabb  miskolci  birtokához  vezetett.  Már 

ekkor  is  összeírták  az  utca  végén  a  református  ispotályt  (Xenodochi­
um  oppidi),  amelyet  n e m  sokkal  korábban  építtetett  a  tanács.   A z  369

utcának  később  már  az  Ispotály  ad  nevet,  s  míg  1723­ban  csak 
egyetlen  görög  telektulajdonosa  van,  Denovár  András,   az  1781.  370

évi  pince  összeírásban  majd  50  görög  háztartásfőt  írnak  a  Papszer 

és  Vágómalom  környékén  össze. A  Piac  utca  felső végén  kívül  az  Ispo­
tály  utca  lesz  a  miskolci  görögség  legjelentősebb  szegregációja,  amely 
ezt  a  fő  utca  mögötti  városrészt  a  rangosabb  utcák  közé  emeli. 
A  református  egyház  városrészét,  amely  a  rekatolizáció  időszaká­
ban  is  megtartotta  korábbi  kiváltságait,  presztízsét,  sőt  az  egyházi 
és  városi  önigazgatás,  a  protestáns  kultusz  és  kultúra  jelképe  lett,  a 
Szinva  választotta  el  a  városmagtól.  M i v e l  a  folyó  mosta  m i n d  az 
ispotályt,  m i n d  az  iskola  hatalmas  saroktelkeit,  sajátos  vízparti  vá­
371

roskép  alakult  k i ezen  a  helyen,  melyből  a  m a l m o k  sem  hiányoztak. 

A  kálvinista  ispotállyal  szembeni  kis  szigeten  állt  a  Vágómalom, 
ezért  ezt  a  környéket  is  nevezték  Malomszögnek,  akárcsak  a  város 
felső  végén  lévő  szigeten.  A z  iskolával  átellenben  zúgott  a  Papmal­
ma,  melyhez  malomárok  is  vezetett.  A z  iskolától  a  Szinva  folyásirá­
nyában  közvetlenül  a  vízparton  haladó  utcának  már  a  X V I I .  század­
ban  is  Kandia  v o l t  a  neve,  ez  v i t t  k i  a  csabai  országútra,  s  innen 
malomhídon  lehetett  a  Piacra  j u t n i . 3 7 2 

(Alsóváros)  A  csabai  országút  töltésének  és  az  i t t  húzódó  sánc­

nak  a  másik  oldalán  már  a  Szirma  utca  kezdődött,  amely  a  szom­
szédos  Gordonnal  együtt  a  város  alsó  végéhez  tartozott  a  szántóföl­
dekre,  illetve  a  szomszédos  Szirmára  vezető  út  mellett.  Ezt  a  későn 

368  M O L .  E  156.  5/5. 

369  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  1.  köt.  701.  p. 
370  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  X.  105/13. 
371  SRK.  Lt.  RB.  I .  5/2. 
372  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  4.  köt.  151.  p. 
beépült,  és  a  régebbi  utcák  nívóját  soha  el  nem  érő  városrészt  észak­
ról  a  Szinva,  nyugatról  az  országúti  töltés  és  M i n d s z e n t  község,  dél­
ről  a  város  árka,  a  Csabai  k a p u  és  az  Alsó  nyomás  szántói  határol­
ták,  s  állandóan  újabb  és  újabb  telkeket  hódított  el  a  város  határá­
ból.  1783­ban  így  írják  össze  az  itteni  telkeket:  „Gordon  utca  földe­
k e n " .   Ennek  a  szuburbán  területnek  a  legkülönösebb  utcanevét  a 
373

legkülső  sor,  a  Kenő  utca  viselte,  amely  a  miskolciak szerint  az  i t t 

lakott  kenőasszonyokról  nevezték  e l .   Benkő  Sámuel  orvosdoktor 
374

is  megemlékezik  Miskolcról  írt  könyvében  a  javasasszonyokról, 

akik  tudatlan  és  orvost  kerülő  betegeiket  kenőcsökkel  gyógyítják. 3 7 5 

A  környék  legnevezetesebb  tájékozódási  pontja  a  pesti  országútra 

épült,  s  a  város  tulajdonában  lévő  Zöldfa  Fogadó.   A  városrész  fel­ 376

ső  szélén,  ahol  a  Pece  a  Szinvába  ömlik,  szintén  szigetek  képződtek 

a  folyón,  s  ezeknek  a  telkeit  felosztván,  a  közeli  malomról  a  házak 
sora  is  a  Belegrád  nevet  kapta,  ahol,  akárcsak  a  Szinva  felső  diós­
győri  végén,  tímárok  működtek. 
A  Pece  és  a  Szinva  összefolyása  egyben  az  Alsó­Piac  természetes 
határát  is  képezte,  így  a  település  is  i t t szakadt  meg.  Miskolc  közép­
k o r i ,  de  a  X V I I I .  században  mindkét  irányban  egyre  hosszabbra 
nyúló  fő  utcája  nemcsak  a  korábbi  évszázadokban,  hanem  a  r e n d i 
korszak  végén  is  a  hetipiacok helyszíne  maradt.  Benkő Sámuel,  M i s ­
kolc  tudós  helyrajzírója  éppen  azzal  különböztette  meg  az  Újvárost 
és  az  Óvárost,  vagyis  a  fő  utca  környékét,  hogy  az  előbbin  az  orszá­
gos,  több  napig  tartó  vásárokat,  az  utóbbin  a  heti  két  piacot  tart­
j á k .   A  4,  majd  a  X V I I I .  század  végétől  5  országos  vásár  idején  a 
377

város  szinte  egész  területe  egyetlen  hatalmas  vásártérré  változott, 

de  az  évszázadok  alatt  kialakult  és  a  város  tanácsa  által  időről  időre 

373  B.­A.­Z.  m .  L t . IV.  1501/b.  Összeírások/31. 

374  PESTY F.  1988. 220.  p. 
375  Ubi  rudiores  aegrotant  [...] denique  verendas  rugis  anus,  divinationibusque,  et  quaestuosis 
oscitationibus  infames,  sed quae mercenario  ore de felici  sui  decocti  et  unguenti  apud  mul­
tos  successu  mentiri  sciunt.  tamquam  tripoden  et  Aescidapii  templum  consulunt.  BENKŐ 
S.  1782. 8.  p. 
376  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  21. köt.  37.  p. 
377  Forum.  Duplex  est,  unum  in  medio  oppidi,  sive  in  veteri  oppido,  in  quo  omni hebdomada 
diebus  Mercurii  et  Saturni  nundinae  hebdomadales celebrantur,  alterum  in  novo  oppido, ad 
quod  quater  in  anno  ex  vicinis  oppidis  coitur,  et  nundinae  annuae  appellantur.  BENKŐ  S. 
1782.  9.  p. 
szabályozott  rend  alapján.   A  vásározók  topográfiája  tükrözte  M i s ­
378

kolc  városrészeinek  és  utcáinak  a  település  hierarchiájában  elfoglalt 

helyét.  A  Búzapiac  északi  része  az  állat­  és  gabonavásár  színhelye 
v o l t  a  zsolcai  országút  töltése  körül  a  szomszédos  falvak  tejtermé­
keket  és  baromfit,  zöldséget  áruló  kofái  sorakoztak.  De  a  Búzapia­
con  árultak  a  híres  miskolci  lacikonyhások  is,  a  város  itteni  állandó 
kocsmája  mellett.  A z  Újváros  északi  részén  a  nagy  területet  igénylő, 
illetve  bűzzel  járó  árukat  rakták  k i : a  Tetemváron  a  faárut,  a  N y a k ­
vágóban  a  bőröket.  Közeledve  a  Piac  utca  felé  megjelentek  az  élel­
miszert  és  kézműipari  termékeket  árulók  sátrai,  amelyek  nemcsak  a 
sokadalmakon,  hanem  a  hetipiacokon  is  hasonló  vásári  rendet  kö­
vettek  a  hét  két  napján,  vagyis  a  miskolci  városképhez  szorosan 
hozzátartozott  a  piaci  forgatag.  A  Posta  utcán  az  asztalosok  követ­
keztek  bútoraikkal,  a  Major  utca  környékén  a  „háti  faárulók"  és  a 
fazekasok,  v a l a m i n t a  meszes  szekerek  árultak,  s  az  Újvárosnak  ez  a 
része  volt  a  kékfestők  és  házi  vásznakat,  kartonokat  árusítók  helye, 
de  i t t v o l t  a  sáfrányos  piac  is. A z  Alsó­Piac Pece  és  Szinva  határolta 
szöglete  hentesek,  halárusok  helye  v o l t ,  illetve  a  kevésbé  előkelők 
kézművesek  (pipakészítők,  szitások,  kötelesek,  szíjgyártók)  rakták 
k i  áruikat.  A z  1780­as  évektől  a  Forgó­hídnál  a  Szinva­parton  v o l t  a 
város  legismertebb  halpiaca,  ahol  főként  szekerekről  árulták  a  ha­
l a t ,   de  kezdtek  kis  halasbódékat  is  felállítani.
379 3 8 0 

(Piac)  A  Forgó­hídtól  már  az  igényesebb  termékek  sátrai  követ­

keztek,  bádogosok,  mézeskalácsosok.  A  Vereshíd  utcán  a  cipészek 
és  szabók,  az  utca  és  a  Piac  sarkán  a  Három  Rózsa  Fogadó  előtt, 
ahol  a  Piac  felső  része  kezdődött,  finomabb  áruk  következtek  (fésű, 
szappan,  gomb),  majd  a  pékáruk  és  a  k o n y h a k e r t i termékek  a  tapol­
cai  apátság  sarokházáig.  I t t kezdődött  a  Czikó  utca  mészárszékeivel, 
amelyek  az  előző  századokban  még  a  Városháza  előtt  voltak.  A  Vá­
gómalom  környékén,  közel  a  Szinvához  fiatal  állatokat  és  ismét 
csak  zöldséget,  gyümölcsöt,  tejterméket  árusítottak.  A  vásárosok 
szétszedhető  sátrakból  vagy  butykáknak  nevezett  bódékból  árultak, 
sokszor  elfoglalva  az  utcák  nagy  részét,  sőt  kapualjakat  és  u d v a r o ­

378  SZENDREI  J.  1904.  779­782.  p p . 

379  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  10.  köt.  331. p. 
380  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 431.  p. 
kat  is,  s  ezek  elé  lécekkel ponyvát  feszítettek.  Ezek  az  alkalmatossá­
gok  a  miskolci  kereskedők  leltáraiban  is  előfordulnak. 
A  Piac  felső  végét  azonban  az  igényesebb  kereskedelem  művelői­
nek  állandó  boltjai  és  árulóhelyei  jellemezték, hiszen  ilyenek  csak i t t 
voltak  Miskolcon.  Ezek  az  üzletek  és  tulajdonosaik,  sőt  vásárlóik 
hozzájárultak  a  belváros  polgárosodásához,  a  városi  és  megyei  jog­
hatóság,  birtokos nemesek  rezidenciái  mellett  egy  m o d e r n  üzleti  ke­
reskedelmi  negyed  és  arculat  megteremtéséhez.  A  görögök  majd  zsi­
dók  állandó  boltjai  mellett  a  miskolci  utcakép  jellegzetességei  voltak 
az  ún.  árulószínek,  a  céhek  deszkából  összerótt,  többször  emeletes 
állandó  építményei,  melyeket  az  épületek  elé  v a g y  közé  állították 
fel.  Ezeket  a  hodályszerű,  az  ideiglenesség  képzetét  keltő  árulóhe­
lyeket  a  r u h a i p a r i  szakmák  húzták  fel  a  Felső­Piac  területén.  1768­
ban  a  szűrszabók  a  Piac  északi  részén,  a  Kis  Kvártélyház  és  Zsám­
b i k  Tamás  görög  kereskedő  kerítése  elé  szándékoznak  egy  árulóhe­
lyet  felépíteni.   A  szűcsök  már  1745­ben  kérnek  „a  Piacon  m a g o k 
381

árujok  kirakása  felől  való  helyet,  holott  v a l a m i  épületet  tétethetné­

nek",  ugyanekkor  a  vargáknak  és  csizmadiáknak  már  v a n  árulószí­
nük.   A  csizmadiák  1762­ben  kétszintes  faépületben  árusítják  ter­
382

mékeiket,  melyben  a  korabeli  kereskedelmi  kultúra  mezővárosi  ní­

vójának  megfelelő  berendezés  (lócák,  17  öles  árulóasztal)  szolgálja 
k i  a  kereskedést,  igaz,  szék  vagy  lóca  helyett  több  helyen  csak  ge­
rendák  vannak. 3 8 3 

A  Piac  felső  végén  a  városi  és  vármegyei  igazgatási  c e n t r u m o n 

felül  (itt vannak  a  kvártélyháznak  nevezett  kaszárnyák  i s )   a  város  384

elegáns  görög  boltjait  is  megtaláljuk,  elsősorban  a  Czikó  utca  és  a 

Korona  vagy  Tambúr  Fogadó  határolta  utcarészen.  1781­ben  48  (!) 
n e m  egyesült  görög  személyt  (köztük:  Saguna,  Demeter,  K o z m a , 
Csuka,  Pap  K o t i ,  Vese  Ferenc,  Olaszi,  Brezina,  Pomperi,  Demcsó, 
Zsámbik)  írnak  össze  együttesen  a  Dominális  Kávéház  körül,  akik 
részben  boltot,  részben  lakást  tartottak  fenn  a  görögség  legfonto­

381  B.­A.­Z.  m.  L t . IV. 1501/a.  6.  köt.  29.  p. 

382  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/a.  3.  köt.  177.  p. 
383  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  4.  köt.  709­712.  pp. 
384  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 510.  5.  doboz,  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/a.  4.  köt.  260.  p.,  15101/b. 
V.  1171.,  H O M M T D 53. 4462.  4. 
sabb  szegregációjában.   Mielőtt  az  újvárosi  teleken  felépítették  v o l ­
385

na  kompániájuk  és  vallásuk  intézményeit,  imaházuk  is  a  Felső­Pia­

con  v o l t ,  az  árendában  bírt  Vay­telken,  melynek  épületeit  1745­ben 
nagy  költségen  átalakítják.   A z  épületben  két  boltot  is  béreltek,  így 
386

a  X V I I I .  század  közepén  még  együtt  v o l t  egyházi  és  gazdasági  cent­

r u m u k .  A  görög  boltok  miatt  nevezték  a  Derék­Piacot,  az  u r a d a l m i 
vendégfogadó  környékét  Cifra  utcának  i s . 3 8 7 

(Tizedek)  A  város  házait  a  X V I I I .  század  végére  nagy  általános­

sággal  az  utcák,  s  n e m  a  szomszédok  szerint  azonosították,  de  a 
házszámok,  hivatalos  bevezetésük  ellenére  a  rendi  korszakban  n e m 
gyökeresedtek  meg.  1784­ben  a  házszámokra  vonatkozó  királyi  ren­
delet  végrehajtására  Miskolcon  betűfestő  asztalost  bíztak  meg  a  „há­
zak  numerisatiójával".   A z  első  mindenre  kiterjedő  kataszteri  fel­
388

mérést  1817­ben  D o m b y  Sámuel  földmérő  készítette,  s  a  Telek­

k ö n y v b e   m i n d e n  ingatlanhoz  helyrajzi  számot  rendelt,  ezek  azon­
389

ban  n e m  mentek  át  a  m i n d e n n a p i  élet  gyakorlatába,  továbbra  is  a 

szomszédokkal  határozták  meg  pontosan  egy­egy  telek  nevét. 
Ismert  v o l t  azonban  a  város  saját  közigazgatási  beosztása,  amely 
a  település  utcáit  közel  egyenlő  részekre  bontva  megkönnyítette  a 
városvezetés  és  a  lakosság  kommunikációját.  A  város  lakosainak  te­
rületi  alapon  való  felosztása  a  lakosok  érdekeit  is  szolgálta,  hiszen 
az  ingatlanaikkal  kapcsolatos  fontos  ügyeikben  együttesen  érvénye­
síthették  érdekeiket.  Ennek  az  önigazgatásban  gyökerező  rend­
szernek  legfontosabb  célja  a  tűzveszély  elhárítása  volt,  de  egyéb 
közérdeket  is  szolgálhatott.  A  várost  először  1724­ben  osztották  fel 
ún.  tizedekre,  mégpedig  a  város  utcáin  végighaladva,  s  az  egységek 
élére  a  házak  sorában  lakó  tizedeseket  és  kapitányokat  neveztek  k i . 
A  tizedek  felváltva  teljesítettek  őrszolgálatot  este  9  órától  a  strázsa­
helyeken,  főként  a  tűz  esetleges  feltámadását  figyelendő.   A  tize­
390

dek  beosztását  időről  időre  megreformálták,  így  1792­ben  újra  fel­

osztották  az  utcákat,  ügyelve,  hogy  a  tizedek  vége  és  az  utcák,  kö­

385  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/b.  X.  105/13. 

386  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  X I I I .  185. 
387  B.­A.­Z.  m .  L t .  LV.  1501/a.  7.  köt.  357.  p. 
388  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  10.  köt.  314.  p. 
389  B.­A.­Z.  m.  Lt. LV. 1501/g.  1. 
390  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  18.  köt.  2.  p. 
zök  szeglete  egybe  essék.   1794­től  az  éjjeli  őrzés  foglalkozássá  lett, 
391

s  a  város  hivatásos  strázsákat  alkalmazott,  akik  egyrészt  a  t o r n y o k ­

ban  vigyáztak,  másrészt  a  városban,   ez  utóbbiaknak  strázsaháza­
392

kat  állítottak  fel  a  város  különböző  pontján.   Külön  őrök  vigyáztak 

393

a  pincékre  az  Angyal­völgyön  és  Papszeren,  az  Avas­tetőn,  a  Bábo­

nyi­bércen  és  a  bedeg­völgyi  pincéknél.   A  tizedeket  ún.  spártákba, 
394

más  néven  fertályokba  osztották,  ezeket  további  szakaszokra,  s  a  4 

spárta  határát  a  város  térképén  húzták  meg.  A  spártákat  egy­egy 
szenátorra  bízták,  aki  egyben  a  tizedesek,  illetve  utcakapitányok 
elöljárója  is  volt.  A  negyedeket  előbb  a  Szinva  osztotta  meg  (az  első 
Spártában,  a  Szinyván  túlnan,  az  második  Spártában  az  Szinyván 
innét),   majd  ezeket  újabb  két  részre  vágták,  így  alakult  k i  a  négy 
393

fertály:  N a g y ­ H u n y a d , Újváros,  Szirma  utca,  Gyöngyvirág  utca.   A  396

város  által  felfogadott  pásztorok  bérét  is  spártánként  adták  össze, 3 9 7 

de  a  negyedek  külön  is  tartottak  pásztort.  A z  állami  adólajstromo­

kat  is  a  spárták  szerint  vették  fel  a  szenátorok.  A  tizedesek  egyik 
legfontosabb  feladata  az  évi  kéményjárás  volt,  amikor  összeírták  a 
tűzveszélyes,  romos  kéményeket,  melyek  javítását,  elrontását  a  ta­
nács  rendelte  el,  ugyanakkor  megvizsgálta,  h o g y  a  tűzoltáshoz 
szükséges  víz  és  eszközök  készenlétben  állnak­e.   A  tizedek  ma­ 398

guk  is  léphettek  fel kezdeményezéssel  területükre  vonatkozó  kérdé­

sekben.  1846­ban  a  K i s ­ H u n y a d  és  Szepesi­sor  környékén  lakók  ha­
tározták  el, h o g y  fahidat  építenek  a  Pecén,  melyhez  a  város  pénztá­
rából  kértek  támogatást.   A  spárták  szenátorai  voltak  megbízva, 
399

h o g y  a  területükön  lakó  személyekről  erkölcsi bizonyítványt  állítsa­

nak  k i ,   sőt  az  1828­ban  elrendelt  himlőoltást  is  az  utcakapitányok, 
4 0 0

391  B.­A.­Z.  m .  L t .  I V . 1501/a.  18.  köt.  2.  p. 

392  B.­A.­Z.  m .  Lt.  I V . 1501/b.  21. köt.  37­43.  p. 
393  B.­A.­Z.  m .  Lt.  IV. 1501/a.  6.  köt.  216.  p. 
394  B.­A.­Z.  m.  Lt.  I V . 1501/a.  39.  köt.  5.  p. 
395  B.­A.­Z.  m.  L t .  IV. 1501/a.  17.  köt.  195.  p. 
396  B.­A.­Z.  m.  L t .  IV. 1501/a.  12.  köt.  24.  p. 
397  B.­A.­Z.  m .  L t .  IV. 1501/a.  39.  köt.  46.  p. 
398  B.­A.­Z.  m .  Lt.  IV. 1501/a.  17.  köt.  46.  p. 
399  B.­A.­Z.  m .  Lt.  I V . 1501/a.  72.  köt.  80.  p. 
400  B.­A.­Z.  m .  L t .  I V . 1501/a.  43.  köt.  110.  p. 
tizedesek  hirdették  k i .   A  közös  munkára,  töltésjavításra,  a  város 
4 0 1

legelők  kaszálásra  is  tizedenként  követelték  a  munkásokat. 4 0 2 

(Temetők)  A  városban  lejátszódó  demográfiai  és  társadalmi,  sőt 

etnikai,  vallási  változásokat  nemcsak  a  település,  utcák  szerkezeté­
ben,  kiterjedésében  idéztek  elő  változást,  hanem  a  településhez  szo­
rosan  kapcsolódó,  részben  azonban  a  határban  elhelyezkedő  teme­
tők  viszonylatában  is.  A  X V I I .  századi  három  temetőhely  mellett  a 
X V I I I .  században  újabbak  nyíltak,  s  szinte  körbefogták  a  települést. 
A  hódoltság  k o r i  vallási  viszonyokat  tükrözve,  a  régi  temetők  a  hel­
vét  egyházhoz  tartoztak,  s  ezek  továbbra  is  a  reformátusok  kezén 
maradtak,  így  a  legősibb,  N a g y  Temetőnek   hívott  Avasi  temető,  a 
403

Deszkatemplom  körüli  és  a  Diósgyőri  k a p u n  kívül  létesített  teme­

tő.   Ez  utóbbit  a  X V I I I .  században  Nagyleány­temető  néven  isme­
404

r i k  Miskolcon,  feltehetően  annak  emlékére,  hogy  a  X V I I .  században 

egy  járvány  után  nyitották  meg.  A  református  egyház  az  ősi  temető­
kön  kívül  egy  újabbat  is  létesített  az  Avas  hegy  diósgyőri  oldalában, 
a  Pipisdombon,  így  a  X V I I I .  század  közepén  már  4  temetője  v o l t . 4 0 5 

A z  Avasi  és  a  tetemvári  temető  mellett  t e m p l o m o k is  v o l t a k  (temető 

az  város  északi  részén,  az  h o l  van  ún.  K i s t e m p l o m  i s ) ,   sőt  a  Desz­
406

k a t e m p l o m o t  éppen  a  temető  miatt  építettek  erre  a  helyre  a  X V I I . 

században.  A z  1724­ben  átalakított  istentiszteleti  hely  a  X V I I I .  szá­
zad  végén  egyre  elhagyatottabb  lett,  deszkái  elkorhadtak,  madará­
szó  gyermekek  és  kétes  elemek  tanyája  v o l t ,   s  az  1840­es  években 
407

is  csak  nyáron  használták,  illetve  némely  temetések  alkalmával. 4 0 8 

Érdekes,  hogy  a  X V I I I .  században,  amikor  már  több  temető  v o l t  a 

városban,  a  tetemvárit  még  m i n d i g  új  temetőnek  hívták,  de  nevez­
ték  külsőnek  is. A  Kőporoson  és  a  P i p i s d o m b o n lévő  református  sír­
kertet  csak  temetésre  használták.  A z  1817.  évi  kataszteri  felmérésen 
az  Avasi  t e m p l o m  körüli  temetőt  nem  tüntetik  fel, míg  a  többit  p o n ­

401  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  54.  köt.  90.  p. 

402  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  31. köt.  104.  p. 
403  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  56.  köt.  161. p. 
404  G Y U L A I  É.  1998.  99­100.  pp. 
405  SRK.  Lt.  RB.  I .  3/5. 
406  SRK.  Lt. RB.  A / X X V I I I / 1 0 3 7 6 / 2 0 2 . 
407  SKR.  Lt.  RB.  I .  52. 
408  SRK.  Lt.  RB.  I .  6 / 1 
tosan  felmérik  és  térképre  rajzolják,  a m i  szintén  ősiségére  m u t a t ,  a 
kezdetektől  n e m  lévén  része  a  jobbágyi  telekállománynak.  1782­ben 
a  reformátusok  a  Bedeg­völgyi  pincék  feletti  irtványföldeken  újabb 
­  2808  kvadrátöles,  vagyis  kb.  1  hektáros  ­  temetőt  akarnak  kihasí­
tani,  melyet  a  tulajdonosok  a  föld  „soványsága  és  kavicsossága" m i ­
att  át  is  engednek.   Egy  évvel  korábban  a  református  egyház  po­
409

zsonyi  ágense  már  beadott  a  Kamarához  egy  új  temetőhely  engedé­

lyezésére  vonatkozó  kérvényt,   s  1795­ben  már  említik  a  bedeg­
410

völgyi  temetőt,  melynek  kapujánál  Drabant  Mihálynak  taxas  f u n d u ­

sa  v a n .   A  legnagyobb  létszámú  felekezetnek  főként  a  XIX.  század 
411

20­as  éveitől  v a n  egyre  nagyobb  szüksége  újabb  sírhelyekre.  Erre 

utal,  hogy  1825­ben  a  tetemvári  temető  fölötti  Veres  B u g y i k  nevű 
dűlő  szántóiba  a  gazdák  tudta  nélkül  sírokat  ástak.   A z  e g y k o r i 
412

pestistemetőről  írják  a  Felsőváros  lakosai  1830­ban,  h o g y  „a  N a g y l e ­

ány  temetőkert  annyira  megtölt,  hogy  már  abban  temetkezni  igen 
kevés  ideig  lehet",  ezért  kérik  az  egyházat,  gondoskodjon  új  temető­
ről.  Levelüket  a  „Nagyleány  temetőhöz  tartozó  nagy  Vidék  lakosai" 
aláírással  látták  el, s  meg  is  magyarázzák  területük  és  a  temető  kap­
csolatát:  „Minthogy  pedig  ezen  nagy  Vidék,  m e l y  áll  a  Szepesi­so­
r o n  lévő  négy  hosszú  utcákból,  a  Kis­  és  N a g y ­ H u n y a d  utcáknak 
nagyobb  részéből,  egyszóval  a  Felvégnek  egy  nagy  kiterjedésű  ré­
széből,  temetőkert  nélkül  tovább  el  n e m  lehetvén,  esedezünk  ezen 
nagy  Vidéknek  egy  temetőkert  eránt". 4 1 3 

A  temetőket  részben,  vagy  egészben  el  is  hagyhatták,  így  települt 

rá  a  Nyakvágó  környéke  egy  korábbi  (talán  középkori  ?)  temetőre, 
de  az  Avasi  sírhelyek  egy  része  is  az  enyészeté  lett.  Erre  utal,  h o g y 
1792­ben  a  Papszeren  egy  házat  említenek  „az  régi  elhagyatott  te­
metőhely"  mellett. 4 1 4 

A  katolikusoknak  csak  a  plébánia  megalapítása,  a  XVLL  század 

vége  után  lett  ismét  temetőjük  Miskolcon,  s  az  egyházi  forrásokból 
n e m  tűnik  k i , hogy  pontosan  m i k o r  létesült.  A  Domby­féle  Telek­

409  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  8.  köt.  29.  p. 

410  SRK.  Lt.  A / X V I I I / 6 3 2 5 / 1 3 7 . 
411  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  21. köt.  242.  p. 
412  SRK.  Lt.  RB.  I .  3/6. 
413  SRK.  Lt.  RB.  I .  5/5. 
414  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/b.  V. 962. 
könyv  hiányzó  lapjai  éppen  azt  a  területet  hagyják  homályban,  ahol 
a  Szirma  utca  végén  a  kataszteri  térképre  berajzoltak  egy  temetőt. 
Ezt  a  sírkertet  említik  1768­ban  a  Szirma  utca  végén  és  a  kenderföl­
deknél,  a  város  sánca  közelében.   A z  egri  egyházmegye  1746.  évi 
415

canonica  visítatiojában  megemlékeznek  a  katolikusok városon  kívül 

fekvő,  Szirma  irányában  fekvő  tágas  temetőjéről,  amely  ekkor  még 
nincs  kerítéssel  körbevéve.   M i n d e n  b i z o n n y a l  ez  lehetett  az  első 
416

katolikus  sírkert  az  újkori  városban,  A  Domby­térkép  másik  két  ka­

tolikus  temetőt  is  feltüntet  a  M i n d s z e n t i  plébániától  távol  eső  he­
lyen,  a  Pipisdombon, az  egyik  neve:  a  katolikusok régi  temetője.  A z 
egyházlátogatási  jegyzőkönyvek  tanúsága  szerint  a  t e m p l o m  építése 
idején  a  t e m p l o m  köré  is  temetkeztek,  Mindszent  1777­ben  készült 
térképén  a  t e m p l o m  telkén  temetőt  is  jelölnek  (Fundus  ecclesiae  cum 
coemeterio).   A  t e m p l o m  körüli  temetkezés  feltehetően  a  plébánia 
417

X V I I I .  század  eleji  alapítására  megy  vissza,  amikor  a  katolikus  lako­

sokat  n e m  engedték  a  kálvinista  sírhelyekre.  A  templomkertbe  való 
temetkezés  szokása  lassan  elhal,  1746­ban  már  ritka  gyakorlatként 
említik.  A z  egyházmegye  az  1769.  évi  canonica  visitatio  alkalmával 
a  t e m p l o m  épületének  megóvása  érdekében  megtiltja,  hogy  M i n d ­
szenten  két  ölnél  (kb. 3,8  m)  közelebb  temetkezzenek  a  templomfal­
h o z .   A  M i n d s z e n t i  t e m p l o m n a k  kriptája  is  van,  ide  bárkit  elhe­
418

lyeznek,  aki  az  elhantolás  díját  meghaladó  összeget  megfizeti,  a  hí­

vek  azonban  kevéssé  választják  ezt  a  módot.  A  m i n o r i t a  templomba 
csak  Miskolc  környéki  katolikus  elit  családok  temetkezhetnek  a 
X V I I I .  században. 4 1 9 

A  p i p i s d o m b i régi  katolikus temető  mellett m i n d e n b i z o n n y a l k o ­

rán  felfogták  Mindszenttel  szemben   miskolci  területen  ­  a  város 
420

Zöldfa  fogadója  mellett ­  épült  katolikus temetőt  is,  amelynek  végé­

ben  az  evangélikusok  nyithatták  meg  a  sajátjukat.  A  katolikusok  a 
X V I I I .  században  h a r m a d i k  temetőjüket  is  megnyitják,  ezúttal  a  te­

415  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V.  1729. 

416  FLE. A N . V I I .  Canonica  visitatiok Comitatus  Borsod  1746.  N o .  3412. 
417  M O L .  C  38.  Diocaesis  6.  cs.  N o .  26.  fasc.  209. 
418  FLE.  A N .  V I I .  Canonica  visitatiok  Districtus  superior  Borsodiensis  1767­1769.  N o . 
3418. 
419  FLE. A N . V I I .  Canonica  visitatiok Comitatus  Borsod  1746.  N o .  3412. 
420  B.­A.­Z.  m.  L t . LV. 1501/b.  V.  962. 
temvári  kálvinista  temetőtől  nyugatra,  a  Bábonyi­bércen.   Ehhez  a  421

temetőhöz  a  Major  utca  vezetett,   s  feltehetően  az  újvárosi  hívek 

422

használták,  a m i n t  a  p i p i s d o m b i  és  a  Mindszenthez  közeli  temetke­

zés  is  a  városrészek  szerint  oszlott  meg. 
A  lutheránusok  a  X V I I I .  században  a  m i n d s z e n t i  katolikusok  sír­
kertje  mellett  kaptak  helyet,  de  ez  szűknek  b i z o n y u l t ,  s  1829­ben  a 
város  szántóföldjeinek  egyik  árendatora  panaszt  nyújt  be  ellenük, 
mert  szántójából  hozzácsatoltak  egy  részt  temetőjükhöz.   A  követ­ 423

kező  évben  a  tanács  képviselőinek  jelenlétében  kellett  körülsáncolni 

a  temetőt,  s  így  a  szántó  épségben  maradt.   1841­ben  a  lutheránu­
424

sok  kérik  az  u r a d a l m i  főkormányzót,  h o g y  hasítson  k i  új  temetőt 

nekik  az  urasági  földön.   Feltételezhetően  megkapják,  hiszen  még 
425

ugyanebben  az  évben  említik  a  felső  temetőjüket. 4 2 6 

A  miskolci  görög  közösség  nem  rendelkezik  a  r e n d i  korszakban 

saját  temetővel.  A z  1817.  évi  térkép  a  tetemvári  temetőtől  nem 
messze,  a  Nyakvágó  telkeinek  sorában  egy  csekély  méretű,  413 
négyszögöles  (1486  m )  temetőt  is  feltüntet  a  2479.  helyrajzi  szám 
2

alatt.  Ez  a  két  Fazekas  utcai  telek  végében  lévő  földdarab  az  orto­
dox  vallású  görögök  temetője  volt.  A  Fazekas  utca  másik  oldalán 
lévő  tekintélyes  telket  már  a  X V I I I .  század  második  megszereztek, 
ide  építették  ispotályukat,  t e m p l o m u k a t  és  iskolájukat,  s  m i v e l  te­
metőhelyet  n e m  kaptak,  bérelt  telkükre  temetkeztek.  Ez  az  áldatlan 
állapot  azonban  nemsokára  megszűnt,  hiszen  1820­ban  már  a 
Deszkatemplom  melletti  református  temető  fölött  v a n  a  görögök  új 
temetkezési  helye,  ezen  felül  p e d i g  a  Vers  B u g y i k  szántói  kezdőd­
nek. 4 2 7 

Míg  a  görögöknek  n e m  v o l t  külön  temetőjük,  a  zsidók  rögtön 

megtelepedésük  után  az  Avas­tetőn  kaptak  temetőhelyet,  amelyet 
Miskolc  első,  1759.  évi  térképére   már  berajzoltak.  A  város  határá­
428

421  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  13.  köt.  51. p. 

422  B.­A.­Z.  m .  L t .  LV.  1501/a.  14.  köt.  88.  p.,  1501/b.  V. 864. 
423  B.­A.­Z.  m .  Lt.  LV.  1501/a.  55.  köt.  86.  p. 
424  B.­A.­Z.  m .  Lt.  LV.  1501/a.  68.  köt.  128.  p. 
425  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  67.  köt.  215.  p. 
426  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  67.  köt.  157.  p . 
427  SRK.  Lt. RB.  I . 562. 
428  H O M .  H T D .  I I .  326. 
nak  egyik  legmagasabb  pontján  lévő  temető  a  szőlőhegyek  topográ­
fiájában  fontos  viszonyítási  p o n t  lett,  sőt  az  egyik  dézsmaszéket  is 
itt  állították  f e l . 4 2 9 

VÁROSKÉP  ÉS  ÉPÍTKEZÉS 

(Vizek)  Miskolc  ivóvizeiről  az  orvos  Benkő  Sámuel  is  elismerően 

szól  Topográfiájában,  egészségesnek  tartván  m i n d  forrásait,  m i n d  az 
ásott  k u t a k  vizét,  ez  utóbbiból  m i n d e n  utcára  j u t  egy.   A  kutakat 430

az  utca  lakosai  ásták  és  tartották  fent,  s  jobb  esetben  m i n d e n  utcá­
nak  v o l t  saját  kútja,   s  a  kutakhoz  általában  itatóvályút  is  szerel­
431

tek.   A  kutak  főként  a  folyóvizektől  távolabbi  miskolci  gazdák  éle­

432

tét  és  gazdálkodását  segítették,  hiszen  marháikat  n e m  kellett  a  Szin­

va­itatókhoz  lehajtani.  A  X V I I I .  században  csak  gémeskutakat  állí­
433

tottak,   még  a  református  új  t e m p l o m  építésekor  is  meghagyták  a 

434

telken  lévő  gémeskutat,  új  vedrekkel  és  vályúval  szerelve  f e l ,   s  ez  435

is  hozzájárult,  hogy  megmaradt  a  városkép  falusias  jellege.  A  kút 

körül  felgyülemlett  vizet  igyekeztek  a  folyóvizekre  vezetni,  így  a 
korabeli  néven  „kotymán  folyásának"  nevezett  kis  csatornák  át­
meg  átszelték  az  utcát  és  a  telkeket,  önkényes  betömésüket,  m e l y  a 
kút  környékén  tartotta  a  vizet,  tócsát,  a  város  tilalmazta.  A  k u t a k  436

környéke  azonban  így  is  sáros,  nehezen  járható  volt,  s  ezt  a  közelé­
ben  lakók  sérelmezhették,  Liszkai  György  például  1807­ben  a  To­
ronyalja  utcai  Donga­kútnál  a  papszeresi  marhatartó  gazdák  által 
felszerelt  itatóvályút  össze  is  törte.   A  gémeskutak  mellett  kőkávás 
437

kerekes  kutakat  is  használtak,  főként  a  módosabb  házak  és  középü­

letek  udvarán.  A  korszerűbb,  higiénikusabb  víznyerésnek  az  első je­
le  és  igényei  csak  a  XIX.  század  elején  jelent  meg,  egy  miskolci  or­

429  Ex  sede decimali  Miskolcziensi  Sido  temető  dicta.  1773. H . m.  L t .  XII­3c.  r.680. 1774. 
430  BENKŐ  S.  1976. 26. p. 
431  B.­A.­Z.  m.  Lt. LV.  1501/b.  V. 497. 
432  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  V. 67. 
433  SRK.  Lt. RB. I . 3/2. 
434  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  5.  köt.  14. p. 
435  SRK.  Lt. RB. 1.  5 / 1 . 
436  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  C.  117. 
437  SRK.  Lt.  RB.  I . 3/2. 
vos,  Bódogh  doktor  azt  javasolja  ugyanis,  hogy  a  református  iskola 
sáros­agyagos  vizét  n e m  a  kút  gyakori  tisztításával  kellene  megjaví­
tani,  hanem  csőrendszerbe  vezetésével.   A z  urbanizáció  jeleként  a 
438

XIX.  század  elején  M i s k o l c o n  is  megjelentek  a  nyomókutak.  A legel­

sők  egyike  v o l t  a  Városháza  és  Vármegyeháza  előtti  strázsaháznál 
álló,  amelyre  már  korábban  is  többször  költött  a  város  és  a  várme­
gye.   1837­ben  azzal  a  céllal, hogy  a  város  „csinosodása  előmozdí­
439

tódna"  a  vármegye  a  Piac  irányába  át  akarja  helyeztetni az  ivókutat, 

illetve  „szivárványra  általtétetni",  vagyis  szivattyút  szereltetni  rá  a 
két  joghatóság  közös  költségén.   A  város  legszebb  u r a d a l m i  foga­
440

dójában,  a  Koronában  már  1832­ben  használtak  nyomókutat,  míg  a 

többi  fogadóban  még  kerekes  kút  állt  az  u d v a r o n .   M i n d  az  utcá­
441

k o n ,  m i n d  a  telkek  udvarán  álló  vályús  k u t a k  a  városképre  is  rá­

nyomták  bélyegüket,  v o l t  azonban  egyetlen,  az  Avas  oldalában  fa­
kadó  forráskút,  amelyet  építmény  vett  körül.  Ez  a  X V I I .  századtól 
ismeretes  Jézus­kútja  a  város  leghíresebb  ilyen  intézménye  lett,  még 
utcát  is  jelöltek  vele.  A  régi,  romladozó  k u t a t  1760  körül  a  környék­
beli  pincetulajdonosok  a  város  segítségével  átépítik,  s  bolthajtásos 
kőépületet  emelnek  fölé.   Forrást  máshol  is  felfogtak  a  városban,  a 
442

H u n y a d  utcán  Csapó  János  fundusa  előtt  említik  a  Szép­forrást, 

amelyet  egy  új  malomárok  teljesen  tönkretett.   A  város  nevezetes 
443

ásott  kútja  v o l t  a  Tetemvár  előtt,  a  katonai  ispotálynál,  amelyet  az 

ispotály  is  használt,  de  vonakodott  fenntartásához  hozzájárulni. 4 4 4 

Miskolc  számos  közterületi  kútja  ellenére  folyói  vizéről  v o l t  neve­

zetes.  A  városképnek,  a  település  jellegének, sőt  hangulatának  m i n ­
dennél  inkább  meghatározója  v o l t  a  Pece  és  a  Szinva  vize.  Bárhová 
nézett,  lépett  az  újkori  ember,  vizet  talált,  s  nemcsak  a  folyókat,  ha­
n e m  az  épített  környezet  folyókhoz  kapcsolódó  objektumait:  hida­

438  Aqua  putealis  Scholae  Ref.  Miskolczinae  magnam  vim  tenet  terrae  limoso­argillaceae  sibi 
mechanice  mixtam,  eamque adeoque,  nisi  saepe purgato  puteo,  quod  vix  sperari  potest  puri­
or  redderetur,  uti  nunc  est,  infarctus  vasorum  et  glandulearum  lymphaticarum  perducere 
posse.  ­  Michael  Bódogh  med.  doctor.  1820. SRK. Lt. R.  B. I . 3/3. 
439  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/a.  17.  köt.  398. p.  és  48.  köt.  4.  p. 
440  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  63.  köt.  138­139. pp. 
441  DOBROSSY  I.­IGLÓI  Gy.  1982.  142­145. p p . 
442  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  3.  köt.  213. p. 
443  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  1. köt.  566.  p. 
444  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  57.  köt.  15. p. 
kat,  pallókat,  malmokat,  malomárkokat,  csatornákat,  gázlókat,  vá­
góhidakat.  Bél  Mátyás  országleírásában  az  1720­as  években  készült 
kézirat  Szinva­szócikke  Miskolc  folyójának  és  jelképének  első  t u d o ­
mányos  igényű  leírása.  A  másfél  mérföldnyi  hosszú  Szinva  arról  hí­
res,  h o g y  a  borsodi  régióban  a  legtöbb  benne  a  rák  és  pisztráng. 
Miután  a  Bükkben,  a  „Szent  István­erőse"  nevű  hegy  oldalában 
megered,  a  Garadna  patakkal  bővülve  jelentős  víz  lesz  belőle,  s  már 
a  hegyek  között  fűrészmalmot  hajt.  Diósgyőrön  átfolyva,  M i s k o l c i g 
d o m b o k k a l  övezett  síkságon  halad  végig,  majd  kettészeli  a  várost. 
Itt  is  igen  sok  m a l o m  v a n  rajta,  éppen  ezért  a  tiszta  patak  igen 
szennyessé  válik,  s  Miskolcról  már  piszkosan  kavargó,  a  korábbira 
alig  hasonlító  vízként  folyik  e l .   Miskolc  másik  folyócskája,  a  Pece, 
445

melynek  első  leírását  Benkő  Sámuel  orvosi  helyrajzából  ismerjük, 

Miskolc  északi  hegyeiről  több  vízfolyásban  szakad  le,  tajtékköveket 
hozva  magával,  s  még  M i s k o l c o n  is  több  ágban  folyik,  majd  a  város 
területén  szakad  a  Szinvába.  A  hegyi  patak  nyáron  kiszárad,  de 
esős,  olvadásos  időben  nagyon  m e g d u z z a d .   A  diósgyőri  határban 
446

ismert  v o l t  a  Pecét  tápláló,  Lyukó­völgyről  lefolyó  patak  i s .   M i s ­ 447

kolc  lakosait  leginkább  a  kiszámíthatatlanabb  Pece  veszélyeztette 

g y a k o r i,  hirtelen  áradásaival.  A z  egyik  legnagyobb  pusztítást  1778­
ban  végezte  a  patak,  amikor  a  m i n o r i t a  rendházig  és  a  Piacig, sőt  a 
Szinváig  elmosta  a  telkeket,  több  házat  is  magával  sodorva.   Külö­ 448

nösen  k i v o l t  téve  az  árvíznek  a  Pece­fenéknek  nevezett  városrész,  a 

Nyakvágó  környéke,  illetve  a  K i s ­ H u n y a d  utca,  amelyet  a  Pece k i ­
sebb  áradása  esetén  is  teljesen  elöntött  a  víz,  s  ha  a  Szinva  is  kilé­
pett  a  medréből,  a  Derék  utcát  semerről  sem  tudták  megközelíte­

445  Szinyva  [...]  tenet  cursum  versus  orientem  pulchra  collibus  intermissa  planitie,  dum  Mis­
kokzinum  adtingat.  Inlabitur  autem  Miskolczinum  ab occidente,  et  quum  medium  interlu­
isset,  exit  orientali  eius  latere.  Media  fere  parte  oppidi  eleganter  in  piscinam  colligitur, 
molisque  servit  compluribus.  Sed  pro  his  beneficiis  sordes  recipit,  sitque  ex  nitido  sordus. 
Quapropter  egressus  ex  oppido  iam  turbidus,  et  sui  prorsus  dissimilis  in patentiores campos 
diffunditur,  tandemque  in  Sajonem  cadit  infra  vicum  Felső­Zsolcza.  BELIUS,  M . é.  n.  12­
13.  pp. 
446  BENKŐ  S.  1976. 26. p. 
447  A  Lyukó  völgyérül  lefolyó  patak  alveussának  excavatioja.  1740.  B.­A.­Z.  m .  Lt.  LV. 
1501/a.  2.  köt.  806. p. 
448  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/b.  V. 1456. 
n i .   1781 június  29­én  a  nagy  esőzések  mindkét  folyót  megárasztot­
4 4 9

ták,  de  ekkor  is  főként  a  Pece  környékét  pusztította  az  ár,  még  a 
minoriták  kolostorába  is  bement  a  víz,  a  házakból  ingóságokat 
h o r d v a  magával,  de  emberéletben  n e m  tett  kárt.   A z  állandó  ára­ 450

dások  miatt  a  víz  levonulta után  is  tócsák,  sártenger,  piszkos  tavacs­

kák,  korabeli  nevükön  „zsemlyékek"  maradnak  a  vízparti  utcá­
k o n ,   ezért  ezekről  kis  csatornákkal  vezetik  vissza  a  vizet.  Ilyet  ás­
451

nak  újra  1786­ban  a  Szirma  utcában,  egy  régi,  betemetett  medret k i ­

tisztítva.   A  legismertebb  ilyen  csatorna  a  Piacról  vezette  el  a  vizet 
452

az  egykori  pálos,  később  városi  saroktelek  mellett,  a  Forgó­híd  kö­

zelében.   A  korszak  legnagyobb  katasztrófáját  az  1845  júliusi  árvíz 
453

okozta,  amikor  a  Szinva  rázúdult  a  Piac  utcára,  elsodorva  magával 

az  összes  hidat,  több  m a l m o t ,   az  országút  kőhídját  is  erősen  meg­
454

rongálva.  A  Piac  boltjaiba  is  becsapott  a  víz,  áldozatokat  is  köve­

telt.   Pedig  a  Pece  és  a  Szinva  szabályozását  már  a  X V I I I .  század­
455

ban  megkezdték,  majd  a  reformkorban  a  vármegye  és  város  közös 

feladataként  folytatta.   A  nagy  munkát  azonban  a  rendi  korszak­
456

ban  n e m  lehetett  elvégezni,  hiszen  az  árvizek  egyik  okozója  a  m a l ­

mok  működése  volt,  s  a  mezőváros  lakosainak  érdekeit  n e m  helyez­
hették  a  feudális  birtokjog  elé. 
A  Szinva,  amely  Miskolc  topográfiájában  egyébként  is  meghatá­
rozó  szerepet  játszott,  hiszen  a  fő  utca  a  meder  vonalát  követte,  s  a 
városrészek  kialakulásában  is  alapvető  szerepe  volt,  Miskolc  város­
képéhez  talán  a  m a l m a i v a l  járult  leginkább  hozzá.  A  X V I I I .  század 
gazdasági  élénkülése  sem  a  vízimalmok  számában,  sem  topográfiá­
jában  n e m  hozott  lényeges  változást,  úgy  tűnik,  az  előző  századok­
ban  elérték  a  m a l m o k  és  a  folyó  gazdasági  és  vízrajzi,  ökológiai 
szisztémájában  a  vizek  eltartó  képességének  maximumát,  s  ennél 
több  objektumot  már  alig  bírt  el  a  víz.  A z  egyetlen  lényeges  válto­

449  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 468. 

450  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  7.  köt.  432­433.  pp. 
451  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  6.  köt.  346.  p. 
452  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 488.  p. 
453  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  13.  köt.  166.  p. 
454  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  71. köt.  163.,  181. pp. 
455  SZENDREI  J.  1911. I V . köt.  4­5.  pp. 
456  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  60.  köt.  179. 464.  pp.,  1838.  64.  köt.  671. p. 
zás  a  híres  középkori  pálos  m a l o m  megszűnése  a  Forgó­híd  mellett, 
ugyanakkor  a  város  nem  sokkal  a  megváltás  kivívása  után  v a l a m i ­
vel  feljebb  teljesen  új  m a l m o t  épít,   hiszen  a d d i g  csak  a  református 
457

egyháznak  v o l t  M i s k o l c o n  m a l m a  a  birtokos  nemességen  kívül.  Ezt 

a  m a l m o t  1720  körül  árvíz  pusztította  e l ,   de  1740  körül  újjáépítet­
458

ték,  még  ekkor  is  a  város  új  malmának  nevezik.   A  m a l m o k n a k 

459

inkább  a  tulajdonosa  változott,  s  ezzel  sokszor  a  neve  is.  A z  urada­

lom  az  egykori  Szepessy­malom  megszerzésével  a  Szinva  felső  ré­
szén  egész  ipari  birodalmat  teremtett,  újabb  m a l m o k a t  is  építve  itt. 
Ehhez  a  centrumhoz  kapcsolódott  az  egykori  városi  serfőző  is.  A 
Kamara  ugyanarra  a  malomárokra  az  egykori  Szepessy­malom  mel­
lett  egy  másikat  is  felépített  a  X V I I I .  században,  így  ezeket  Alsó­  és 
Felső­Királymalom  névvel  illették  a  miskolciak. A  kétkövű  m a l m o k 
mellett  kendertörőt  is  működtettek.   A  Királymalmokon  felül  az 
460

egykori  csertörő  Tímármalom  és  a  gubások  kallómalma  is  kamarai 

tulajdonba  került,  s  ezzel  nemcsak  a  diósgyőri  uradalomnak,  hanem 
a  Bükk­vidék  régiójának  legnagyobb  m a l o m i p a r i telepe  is  létrejött. 
A  miskolci  m a l m o k  régi  birtokosai  között  megmaradt  a  tapolcai 
apát,  akinek  javadalma,  a  kis  mesterséges  szigetre  épült  Vágóma­
l o m  a  város  legforgalmasabb  részén  feküdt,  u r a d a l m i  mészárszékek, 
piaci  árulóhelyek  mellett.  A z  apát  kisebb  malma,  az  egykori  Ispo­
tálymalom  vagy  K i s m a l o m  birtokcserével  a  Dőryekhez  került,   a  461

H u n y a d  utcai  ősi  Bük­malmot,  melyet  az  alispánról  Borsy­malom­

nak  is  neveztek,  örökösök  perelték,  köztük  Fáy  Lászlóné  Borsy  Ka­
t a l i n ,   s  így  1817­ben  a  Fáy­örökösök  malmaként  írják  be  a  Telek­
462

könyvbe.  A  város  alsó  végén,  akárcsak  az  u r a d a l m i  malmoknál, 

eggyel  több  m a l o m  forgott  a  X V I I I .  század  végén,  m i n t  a  kora  új­
korban.  I t t  a  régi  háromkövű  Dőry­malom  közelében  ­  melyet  Be­
legrád­malomnak  is  hívnak  ­  újabb  m a l m o t  építenek,  s  ezeket  1817­
ben  a  Bük  család,  illetve  a  Fáy­örökösök  ingatlanaként  veszik  fel  az 

457  SZENDREI  J.  1890. 610. p. 

458  Déserta  oppidi.  Huic  vicinatur  molendinum  oppidi  per  proximam  exundationem  aquarum 
praeter  cubicidum  unicum  ligneum  de toto  ruinatum.  1723.  M O L .  E  156.  5/5 
459  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  1. köt.  699.  p. 
460  DOBROSSY  I.­IGLÓI  GY.  1982.  156­162. pp. 
461  FLE. A N .  V I I .  Canonica  visitatiok  1767­1769. N o . 3418. 
462  SZENDREI  J.  1890.  I I I . köt.  516.  p. 
összeírásba.  A  m a l m o k  általában  fából  összerótt  tágas  épületek  v o l ­
tak,  padlással,  s  külön  helyiségek  szolgáltak  a  molnár  lakásának.  A 
református  egyház  1824­ben  a  Papmalmát  kőből  kívánja  átépíteni,  s 
kiegészíteni  kása­  és  kendertörő,  v a l a m i n t  fűrészmalommal.   A z  463

u r a d a l m i  m a l m o k  épületei  és  felszerelése  korszerű  technikákat  és 

anyagokat  alkalmaznak,  s  így  mintául  szolgálnak  a  többi  m a l o m n a k 
is.  A  Királymalmok  kőből  vannak,  zsindellyel  fedve,  padlással  és 
pincével,  s  a  molnár  lakását  is  némi  kényelem  jellemzi  a  XLX.  szá­
zad  elején.  A  város  malmaihoz  a  sárospataki  kőbányából  hozták  a 
464

malomkövet,  míg  az  építéséhez  szükséges  (máramarosi)  gerendákat 

a  tiszalúci  révnél  szerezték  be. 4 6 5 

A  m a l m o k h o z az  épületeken  kívül  az  ásott  és  cölöpökkel  megerő­

sített  gátak  között  folyó  malomárkok   zűgói  is  hozzátartoznak,  h i ­
466

szen  a  levert vastag  karók  felemelte,  majd  lezűgó  víz  hajtóereje  mű­

ködtette  őket.  Ezek  a  kis  vízesések  nemcsak  látványként,  hanem  ál­
landó  zűgásukkal,  jellegzetes  hangzásukkal  is  állandóan  jelen  v a n ­
nak  a  város  hangulatában.  A  m a l m o k  melletti  h i d a k  p e d i g  nemcsak 
a  m a l m o k a t ,  a  várost  is  szolgálták,  s  a  h i d a k n a k  nevet  adtak.   A  467

m a l m o k  a  társas  élet,  sőt  a  kétes,  csavargó  elemek,  korabeli  néven  a 

betyárok  találkozásának  is  helyszínei  v o l t a k . 4 6 8 

A  Szinva  a  miskolciaknak nemcsak  gazdaságuk  egyik  alapját, i l ­

letve  állandó  veszélyforrást  jelentett, hanem  a  polgári  szórakozás  le­
hetőségét  is.  Gyermekek  fürödni  jártak  a  folyóra,   Déryné  p e d i g  a  469

város  falusias,  a  romantika  művészét  is  megkapó  jellegéről  megem­

lékezve  meséli  a  népszínműbe  illő jelenetet,  ahogyan  az  U r a k  utcája 
környékén  a  Szinvára  járt  felfrissülni.   A  folyóban,  feltehetően  a 
470

tisztább  részein,  még  hajat  is  mostak  a  környékén  lakók.   A  zsidók  471

vallásgyakorlatukban  szintén  a  Szinva  folyóvizét  használták  a  ma­

463  SRK.  Lt.  RB.  I .  3/6. 

464  DOBROSSY I.­IGLÓI  Gy.  1982.  156­160.  pp. 
465  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  41. köt.  228.  p. 
466  A  Papmalma  árkáról  és  zúgójáról  bővebben:  SRK.  Lt. R.  B. I . 3/4.,  6 / 1 . 
467  B.­A.­Z.  m .  Lt.  I V . 1501/a.  7.  köt.  570.  p.,  1501/b.  V .  782.,  1501/a.  70.  köt.  73.  p., 
1501/a.  51. köt.  269.  p. 
468  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  9.  köt.  21. p. 
469  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/a.  33.  köt.  158.  p . 
470  DÉRYNÉ  1955.  I . köt.  249.  p. 
471  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  XV.  285. 
lomárokra  épített  fürdőjükben.  A  város  asszonyai  mosásra  vették 
igénybe  a  folyót  külön  erre  a  célra  készült  mosószék  segítségével/ 7 2 

amely  többször  előfordul  miskolci  vagyonleltárakban. 

A  Szinván  és  Pecén  átívelő  h i d a k  fontos  viszonyítási  p o n t o k  v o l ­
tak  a  városban,  ugyanakkor  javításuk,  karbantartásuk  állandó  fel­
adatot  rótt  a  lakosságra.  A z  országúti  h i d a k o n ­  a  Forgó­híd,  amely 
mellé  gyaloghidat  is  építettek/   a  Veres­híd,  illetve  a  m i n o r i t a  klast­
73

r o m  előtti  Pece­híd,  amelyet  a  szomszédos  telekről  Fáy­hídjának  is 

neveztek  ­  számtalan  más  híd  biztosította  a  folyókon  és  malomár­
k o k o n  való  átjárást.  Ezek  között  a  legnevesebb  a  református  iskola 
melletti  volt,  amelyet  ezért  Oskola­hídjának  is  neveztek.   M i n t  a  474

belváros  legfontosabb  hídját,  a  vármegye  is  felügyelte,  de  úgy  ítélte 

meg,  h o g y  karbantartása  az  egyházra  tartozik,  hiszen  a  legnagyobb 
hasznát  a  reformátusok  veszik  azzal,  h o g y  az  iskolához  és  a  N a g y ­
t e m p l o m h o z  eljuthatnak  rajta.   Elsőként  a  gyaloghidak  közül  1803­
475

ban  kővel  alapozzák  meg,  a  munkával  a  vármegye  utasítására  K l i r 

Vencel  építőmestert  és  Valitsák  Sámuel  ácsot  bízzák  m e g .   Ismert  476

gyaloghíd  v o l t  a  Piac  utca  végén,  ahol  a  Pece  a  Szinvába  szakadt, 

illetve  a  református  új  t e m p l o m  mellett,  és  több  híd  kötötte  össze  a 
H u n y a d  utcát  a  Meggyesaljával.   A  Piac  közelében  a  Czikó  utcát 
477

átszelő  Pecén  is  hídon  kellett  átkelni,  ezt  a  reformkorban  már  kőből 
építik  f e l .   A  gyaloghidak  építéséhez  az  utca  lakóinak  is  hozzá  kel­
478

lett  járulniuk.   Sajátos  városképi  elem  v o l t  a  házakhoz  vezető  ru­

479

dacskák,  pallók  rendszere,  hiszen  sok  telket  csak  a  vizeken  át  lehe­
tett  megközelíteni,  s  a  vízárkok,  folyók  egyben  a  telekkimérésben  a 
határt  is  megszabták.   A  város  hídjaihoz  a  diósgyőri  u r a d a l o m 
480

bükki  erdeiből  biztosított  építőfát. 4 8 1 

A  Szinva  nemcsak  m a l m o k a t  hajtott,  gyapjút  mosott,  hanem  vá­

472 B. ­ A. ­Z.  m .  Lt. IV.  1501/a.  37.  köt.  177.  p. 

473  B. ­ A. ­z.  m.  Lt.  LV.  1501/a.  70.  köt.  73­74.  pp. 
474  B. ­ A. ­z.  m .  Lt. IV.  1501/a.  44.  köt.  178.  p.,  1501/a.  62.  köt.  272.  p. 
475 B. ­ A. ­z.  m.  Lt. I V .  1501/a.  41.  köt.  187.  p. 
476 B. ­ A. ­z.  m .  Lt. IV.  1501/a.  29.  köt.  77.  p. 
477 B. ­ A . ­z.  m.  Lt. IV.  1501/a.  25.  köt.  153.  p.  1825. 
478 B. ­ A . ­Z.  m .  Lt. IV.  1501/a.  63.  köt.  246.  p. 
479 B. ­ A . ­z.  m .  Lt.  IV.  1501/a.  64.  köt.  122.  p. 
480 B. ­A. ­z.  m .  Lt. IV.  1501/a.  40.  köt.  104­105.  pp. 
481 B. ­A. ­z.  m.  Lt. IV.  1501/a.  51.  köt.  256.  p. 
góhídjaival  is  segítette  az  iparűzést.  Ez  a  tevékenység  kezdettől  a 
város  belsejében  folyt,  beszennyezve  a  víz  környékét.  A m i k o r  a  vá­
ros  Kura­féle  fundusán  lévő  mészárszéket  átadta  a  miskolci  céhnek, 
a  mesterek  egyszersmind  vágóhídnak  való  helyet  is  kértek.   De  vá­
482

góhidakon  kívül  is  több  helyen  vágtak  marhát  a  mészárosok.  1780­

ban  a  Czikó  utca  lakosai  panaszolták,  h o g y  az  utca  a  levágott  álla­
tok  vérétől  szennyes,  s  ez  sokféle  betegséget  terjeszt  a  lakosok 
közt.   A  városképet  rontó,  bűzös  vágóhidakkal  kapcsolatban  „vá­
483

rosunk  díszesebb  voltára"  tekintettel már  a  X V I I I .  század  végén  kéri 

a  város  tanácsa  az  uradalmat,  hogy  a  városon  kívülre  tegyék  vágó­
hídjaikat  a  mészárosok. 4 8 4 

(Telkek  és  épületek)  A  miskolci  telekrendszer  a  rendi  korszak 

késői  századában  is  befolyásolta  a  város  lakosainak  jogait,  köteles­
ségeit,  sőt  v a g y o n i  helyzetét,  presztízsét,  bár  a  pezsgő  ingat­
lanforgalom,  a  lakosság  számának  növekedése  a  házhelyeket  tekint­
ve  is  átalakította  Miskolc  arculatát.  A z  ősi  négytelkes  beosztást v i ­
szont  őrizték  a  városi  nyilvántartások  és  a  társadalom  emlékezete, s 
egy  telek  legfontosabb  ismérve  az  volt,  h o g y  van­e  pertinentiája.  A 
régi  beltelek­határokat,  melyeket  az  épületek,  kerítések,  sőt  őrkarók 
jeleztek  ­  nemigen  lehetett  megváltoztatni,  feltéve,  h o g y  v a l a k i  egy­
szerre  több  fundust  is  birtokolt,  s  a  kötelek  szerint  telekosztásnak  a 
nemesi  házhelyek  is  alá  voltak  vetve.  A  Kötelkönyvben  291  p e r t i ­
nentiával  rendelkező  telket  írtak  össze,  míg  a  zsellértelkek,  illetve 
külsőség  nélküli  sessiok  száma  200 volt.  A  Kamara  ellenben  a  neme­
si  ingatlanok  nélkül  1723­ban  200  egész  és  99  pertinentia  nélküli 
fundust  írt  össze,   az  1744.  évi  összeírásban  p e d i g  501  miskolci  te­
483

lek  szerepel,   a m i  a  Kötelkönyv  adatához  közeli  érték.  A  D o m b y ­

486

féle  felmérés  már  nem  fundusok,  hanem  házhelyek  szerint  mérte  fel 
a  várost  közel  4000  ingatlannal. A  lakott  terület  (a  pincékkel  együtt) 
1780  körül  781 275  bécsi négyszögöl  (281 ha)  v o l t ,   ez  a  város  teljes 
487

mért  területének  5,6%­a,  míg  1817­ben  810  094  négyszögöl,  vagyis 

482  B.­A.­Z.  m.  Lt. I V . 1501/a.  3.  köt.  14.  p. 

483  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  2.  köt.  311. p. 
484  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  20.  köt.  46.  p. 
485  M O L .  E  156.  5/5. 
486  M O L .  E  148.  274/18 
487  B.­A.­Z.  m .  Lt. T.  121/3. 
1200­as  magyar  h o l d b a n  675  h o l d  (291 ha),   a m i  az  a k k o r i  terület­
488

nek  5,5%­a,  e  szerint  a  beépítettség  aránya  n e m  változott,  miközben 

egy  emberöltő  alatt  10  hektárral  nőtt  a  lakott  territórium. 
A  4­11  öl  (7­20  m )  szélességű  klasszikus  középkori  telkek  50­150 
öl  (kb. 85­300  m )  hosszúak   voltak,  és  a  2400  négyszögöl  (8400  m ) 
489 2

körüli  területnagyságú  királyi  h o l d  egynegyedét  tették  k i .  A  Várme­

gyeháza  melletti  fundust  az  1760­as  években  a  Balogh­örökösök  kö­
zött  osztották  meg,  s  ez  a  telek  két  64  öl  hosszú  részre  oszlott,  szé­
lessége  7,  illetve  a  Pece  felé  keskenyedve  3  öl  v o l t ,  vagyis  az  eredeti 
telek  1200­1300  négyszögöles  lehetett.   A  keskeny  beltelkeket  álta­
490

lában  keresztben  vágták  el  a  telekosztásnál,  hiszen  az  utcai  házat 

nehéz  v o l t  megosztani.  A z  u r a d a l m i  vendégfogadó  melletti  Dőry­
fundus  belső  részéből  1764­ben  44  öl  hosszú  részt  választottak  le  a 
hitelezőknek,  majd  1770­ben  a  megmaradt  részből  újabb  10  öl 
hosszúságút.   A  város  a  Derék  utcai  Vetéssy Sámuel­féle  6,5  öl  szé­
491

les  telket  12;  9  és  11,5  öl  hosszúságú  részekre  hasogatta  fel  három 
bérlő  között.   H a  új  házhelyeket  mértek  k i a  város  szélén,  ezeket  is 
492

a  régiekhez  hasonló  szélességben  határozták  meg,  igaz,  a  terület 

már  nemigen  érte  el  a  klasszikus  egész  jobbágytelek  600  négyszögö­
les  értékét.  1776­ban  Gajzler  Ferenc  kovácsmesternek  a  Zöldfa  v e n ­
dégfogadó  mellett  egy  7x24  öles  (168  négyszögöl  =  605  m ) ,  telket  2

hasítottak  k i .   Németh  Mártonnak  a  Pece  partján  a  Bábonyi­bérc 

4 9 3

pincéi  alatt  1786­ban  egy  szabálytalan  alakú  198  négyszögöles  ház­

helyet  mértek  k i a  helyszínre  delegált  tanácsnokok.   A  telkek  nagy­
494

ságánál  is  fontosabb  v o l t  azonban,  hogy  járt­e  hozzá  a  határban  kül­

sőség,  szabad,  nemesi  ingatlan  volt­e,  illetve  a  városi,  vármegyei  és 
állami  adózás  tekintetében  milyennek minősült,  kellett­e utána  a  vá­
rosnak  k v a n t u m o t ,  a  királynak  dicát  fizetni,  beszállásoltak­e  oda 
idegen  katonákat,  illetve  forspontra,  levélszerre  kötelezhették­e  t u ­

488  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 501/g.  1. 

489  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  4.  köt.  176.  p. 
490  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  4.  köt.  479.  p. 
491  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 501/1.  5.  köt.  535­536.  pp. 
492  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  3.  köt.  200.  p. 
493  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V.  1448. 
494  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/b.  V. 494. 
lajdonosát.  Sokszor  egy  telken  a  különböző  ingatlanok  különféle  já­
radékkal  voltak  megterhelve.   Ezért  a  telkek  értékét  igencsak  meg­
495

növelte,  ha  nemesi  fundus  lett  belőlük.  1786­ban  az  urasági  telken 
lakó  33  görög  kereskedő  a  város  tanácsához  fordult,  hogy  hasonló 
jogokhoz  jussanak,  m i n t  a  nemes  telkeken  lakó  görögök,  s  megsza­
baduljanak  a  kvártélytartás  és  forspontozás  terhétől,  m i v e l  ezek 
akadályozzák  őket  a  kereskedésben,  utazásban,  mert  „minden  or­
szágban  megkülönböztetik  a  kereskedőt  a  valóságos  földmíves  em­
berektől". 4 9 6 

A z  eredeti  telek  sokad  részére  aprózódhatott,  s  a  telkekre  felhú­

zott  épületek  száma  a  telekosztással  együtt  nőtt.  A z  épületek  minő­
sége,  nagysága  elsősorban  a  telektulajdonos  vagy  bérlő  tehetségétől, 
rangjától,  társadalmi  státusától  függött.  A  város  tehetősebb  lakosai 
fundusaikon  a  X V I I .  százból  már  ismert  rend  szerint  építik  fel  házu­
kat.  A z  utca  frontján  jobb  esetben  kőből  épül  az  ún.  „fejér  h á z " ,   a  497

lakás  legértékesebb  része,  ezt  követi  a  kisebb  lakóépület.   Nemes  498

Bodgál  István  Piac  utcai  örökségén  a  „residentialis  ház"  végében 

borház,  hizlaló  és  egy  színecske  van,  s  az  u d v a r o n  külön  áll  „az  új 
ház  hizlalóval  és  istállóval".  A  Szirma  utcai  kisebb  telkükön  ugyan­
csak  két  épület  v a n  (első ház  istállójával  és  ugyanott  lévő  házacska) 
de  ezek  a  piaciaknak  alig  egynegyedét  érik.   A  telek  ingatlanai  kö­
499

zött  az  építés  ideje  szerint  is  megkülönböztetést  tettek,  az  utcai  álta­
lában  a  régi,  az  u d v a r i  az  új  ház  v o l t .   A z  épületek  anyaguk  sze­
500

r i n t  is  elválhattak,  ha  az  egyik  rész  kőből,  a  másik  fából  készült. 5 0 1 

A z  örökösök  osztályt  téve,  sokszor  az  épületeket  is  megosztják  a 

többi  v a g y o n n a l  együtt.   Pitvart,  az  épülethez  ragasztott,  sokszor 
502

kémény  nélküli,  a  szabadba  nyíló  bejáró  helyiséget  általában  k o n y ­

495  Nemes  Isó  István  fundusa  a Szirma  utcában,  első  része  181  bécsi  négyszögöl  taxas,  a  többi 
része  38  öl  és  4  such  kvantumos,  eladta  a  rajta  lévő  kvantumával  Hamari  Jánosnak.  1805. 
B.­A.­Z.  m.  L t . IV. 516.  1501/a.  31. köt.  36.  p. 
496  B.­A.­Z.  m .  L t . I V .  1501/a.  1790. nov. 19. 
497  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  14.  köt.  201. p. 
498  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/b.  V.  271. 
499  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 516.  103.  Bodgál család. 
500  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  4.  köt.  202.  p. 
501  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  4.  köt.  675. p. 
502  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  4.  köt.  66. p. 
hának  nevezett  tűzhellyel  a  felső  és  alsó  házhoz  is  építhettek.  Van 
példa  rá,  hogy  még  a  pitvar  elé  is  felhúztak  egy  kezdetleges,  cölö­
pökön  álló  helyiséget,  így  bővítve  tovább  a  házat.   A  kevésbé  tehe­ 503

tősek  egy­  vagy  kétosztatú  házában  a  szobán  kívül  csak  kamrát  és 
p i t v a r t  találunk.   A  X V I I I .  században  kihasított  ún.  „cespitalis" 
504

fundusok  eleve  csekélyebb  terrénummal  bírtak,  így  a  házak  mellett 

csak  kis  udvarok,  esetleg  gyümölcsösök  fértek  e l .   A  város  telkek  505

nagy  részén  az  utca  felől  két,  esetleg  több  ablakos  földszintes  épüle­
tek  sorjáznak.  A z  egyszerűbb,  sokszor  paticsból, vályogból  épült  há­
zacskák  mellett  a  telek  szélességében  még  elfér  a  deszkakerítés  is. 
Ilyen  formájú  maradt  az  országút  és  a  Piac  sarkán  álló  Három  Ró­
zsa  fogadó  is,  egyszerű,  parasztházakat  idéző  homlokzatával  és 
mellette  a  lécekből  összerótt  kerítéssel.  A  telkekhez  a  lakóházakon 
felül  ólak,  színek,  raktárak,  istállók  és  egyéb,  általában  deszkából 
vagy  vesszőből  összerótt,  esetleg  vályogból  rakott  épületek  álltak, 
sokszor  csak  parányi  kalyibák  (kulibák).   Bár  az  egyszerű  házak 
506

szerkezete,  építései  technikája,  lakáskultúrája  lassan  változott,  a  p o l ­

gári  igények  a  sötét  szobákat,  boglyakemencéket,  bódékat  lassan  ké­
nyelmesebb,  esztétikusabb  formákra  cserélték.  1804­ben  Szabó M i ­
hálynak  az  Alsó­Piacon lévő  házát  K l e i n  Wolf  zsidó  bérelte  k i ,  s  rög­
tön  átalakításokat  kezdett,  istállót  és  színt  épített  a  házhoz,  oszlopo­
k o n  álló  előtetővel,  az  ablakokat  nagyobbra,  a  búbos  kemencét  cse­
répkályhára  cserélte.  A  miskolci  házak  változatos  építőanyagokból 
507

készültek,  ismert  v o l t  faépület,  építkeztek  vályogból,  sárral  bevert 

503  B.­A.­Z.  m.  Lt. I V . 1501/a.  7.  köt.  645.  p. 

504  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  5.  köt.  16.  p. 
505 A  fundus  cespitalis...  az  házát  és  csekély  udvarkáját  kivévén,  a  ház  mellett  lévő  gyü­
mölcsössének  hossza  6  öleket,  in  summa  pedig  51  quadrátöleket.  1791. B.­A.­Z.  m .  Lt.  I V . 
1501/b.  V. 874. 
506  Bizonyos  faépület  építése  és  consiliarius ifjabb  Vay József  miskolci  háza  falához  lett 
ragasztása  miatt  [...] A  nagy  égés  előtt  a  mostani  felépült  fatartó  helyen  más,  és  a 
mostaninál  sokkal  nagyobb  kulibácsaka  állott  volt  fel. az  efféle  ragasztások  a  vara­
son  számosabban  is  találtatnak.  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  XIII.  I .  61. 
507  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/a.  30.  köt.  185.  p . 
paticsból,  és  kombinálhatták  is  a  technikákat.   A  házakat  gazzal 
508

(zsúppal),  náddal  v a g y  zsindellyel  fedtek,  csak  a  XIX.  százában  je­

lent  meg  a  cseréptető.  A z  ablakok  üvegezése  és  házak  fűtése  is  kü­
lönféle  lehetett,  az  ólomba  foglalt  üvegkarikák  mellett  egyre  gyako­
ribb  a  fába  foglalt  üveg.  Még  a  XIX.  században  is  általános  a  bog­
lyakemence,  de  gyorsan  hódít  a  cserépkályha,  s  egyre  gyakrabban 
cserélik  erre  a  régi  kemencét.  1768­ban  Draskóczi  Cseper  János  a 
házán  újításokat  végez,  s  i t t  együtt  vannak  a  régi  és  újabb  formák 
is.  A  lakóház  régi  ólomüveg  ablakait  megnagyobbítja,  kibéleli,  de 
készít  egy  kisebb  fába  foglalt  ablakot  is. Csináltat  egy  sütőkemencét 
és  egy  kívülről  fűthető  „kályhás  kemencét",  miután  m i n d  a  lakó­
házban,  m i n d  a  kamarában  elbontatja  a  boglyakemencéket. A z  ajtó­
kat  pléhvel  erősít  meg,  új  zárakat  szereltet  fel. A  p i t v a r b a n  épít  egy 
tűzhelyet  (kisded  konyhát  katlannal). 509 

A  telek  tartozéka  v o l t  még  a  konyhakert,  esetleg  a  kenderföld. 5 1 0 

A  nemesi  rezidenciák  végében  is  ott  voltak  a  kiskertek, így  a  neves 

középkori  eredetű  H u n y a d  utcai  Patay­kúriában  is,  zöldségverem­
m e l  együtt.   M i v e l  a  város  szélén  hiányzott  a  kertövezet,  a  m i s k o l ­
511

ci  gyümölcskultúra  a  szőlőaljak  mellett  a  beltelkekre  korlátozódott. 

A  legkedveltebb  v o l t  a  telkeken is  a  szilva,  akárcsak  a  szőlőben.   A  512

miskolciak  változatos  fajtájú  és jelentős mennyiségű  gyümölcsöt  ter­

mesztettek  az  intravillanumban,  egy  Zsolcai  kapuban  lévő  kertben 
1790­ben  18  termő  meggyfa  v o l t .   Pap  György  Szirma  utcai  telkén 
513

1790­ben  34  gyümölcsfát  (már  termő  oltványok  cseresnye­  és  szilva­

508  Adamusz  György  uramnak  az  Újvároson  a  Pece­soron  lévő  quantumos  fundusa  raj­
ta  lévő  kőépülettel,  hason  szoba,  egy  pincéből  álló  java  [...] A  Piac  utcán  lévő  quan­
tumos  fundusa,  rajta  lévő  kőépülettel,  mely  különös  3  szobákból  áll,  vagyon  az  ura­
ság  sóháza  szomszédságában,  becsültetett  1000  Rf­ra.  B.­A.­Z.  m .  Lt.  IV. 1501/b.  V . 
655.  Takács  Mihály  u r a m  Torony  alatt  lévő  quantumos  fundusa,  rajta  lévő  faépület­
tel  becsültetett  280  Rf­ra.  1791.  1501/b.  V .  910.  A  Fazekas  utcában  az  a  ház,  amely 
fonadékkal  tapaszos.,  a  pitvarban  lévő  konyhával  és  az  benne  lévő  kályhával  61 
vonás  forintokra.  1792.  1501/b.  V. 987.  A  Pece  mellett  vitézlő  Szalay  Pál  u r a m  fun­
dusán  Tóth  Miklós  háza.  sárral  épült  másfél  such  vastagságú  kőfal,  hátrulsó  fal  ke­
resztül  vályogfal,  az  alja  pedig  kőből.  1787.  B.­A.­Z.  m.  Lt. I V . 1501/b.  V. 271. 
509  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  5.  köt.  443­445.  pp. 
510  B.­A.­Z.  m.  L t . I V . 1501/a.  5.  köt.  303.  p. 
511  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  4.  köt.  674.  p. 
512  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 579. 
513  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/b.  V. 791. 
fákkal  beültetvén),   Ürményi  N a g y  Mihályné  telkén  7  darabot 
514

(szilvafa,  két  alma,  két  körtvély,  egy  vén  odvas  eperfa)   írtak  össze. 
515

A z  utóbbi  telken  találtak  az  összeírok  három  fiatal  jegenyefát  is,  s 

m i v e l  ez  a  fafajta  „nem  annyira  haszonvételre,  m i n t  kedveltetésre 
való",  csak  tűzifa  értékben  vették  lajstromba.  A  virágoskerteket  r i t ­
kán  említik  a  források,  hiszen  ezeknek  nem  v o l t  pénzben  kifejezhe­
tő  értékük.  Forrai János  azonban  megírja,  hogy  a m i k o r  a  X V I I I .  szá­
zad  elején  a  város  tőle  telkeket  bérelt  a  Városháza  mellett,  az  áren­
dás  ingatlanon  folytatott  építkezések  során  veteményes  és  gyü­
mölcsös  kertjét  tönkre  tették,  17  fáját  ­  mandula,  gesztenye,  meggy, 
kajszi  és  vérbélű  barack  ­  kiásták  vagy  letördelték,  piros  és  fehér 
rózsabokrait  tövestől  tépték  k i ,  p e d i g  m i n d  a  borbélyok,  m i n d  a 
rozsnyai  bélessütők  szépen  fizettek  a  rózsákért. 5 1 6 

A  város  telkei  sorában  és  a  topográfiában  is  speciális  helyet  fog­

lalnak  el  a  kézműves  fundusok,  hiszen  a  céhes  és  kontár  ipar  sok­
szor  egymást  kiegészítő  tevékenysége  is  a  telkekhez  kötődött.  A 
miskolci  kézműipar  egyik  legnépesebb  ága  képviselői,  a  vargák  ál­
talában  vízközeli  telkét  már  messziről  azonosíthatta  bárki,  nemcsak 
a  cserzés  jellegzetes  bűze  miatt, hanem  az  u d v a r o n  felállított  cserző­
ház  okán  is,  ugyanis  ezt  a  tevékenységet  m i n d i g  külön  épületben 
végezték.  Siparóczky János  Szirma  utcai, a  Szinva  partján  álló  p i t v a ­
ros  lakóházához  és  kisházához  egy  4x2  m­es  cserzőház  is  tartozott, 
v a l a m i n t  egy  nagy  szín,  abban  istálló,  kamra  és  raktár  a  cserzőszer­
számoknak.   A  cserzőházban,  melyet  hívtak  „cserző  k o m o r á n a k "
517 5 1 8 

is  tartották  a  „csertörő  kölyű"  nevű,  általában  lábbal  hajtható 

egyszerű  szerkezetet,  amellyel  a  csertölgy  termését  zúzták  össze, 
bár  ezt  m a l m o k k a l  is  végezhették.  Faragó  István  háza  szintén  a 
Szinva  mellett  feküdt,  s  csertörőjét  a  szomszéd  épületekhez  ragasz­
tott  színben  működtette,  szomszédai  n e m  csekély  kárára,  hiszen  a 
száraz  csermakk  igen  gyúlékony  v o l t .   A  műhelyeket  általában 
519

azért  ellenezték  a  szomszédok,  mert  a  tűzzel  dolgozó  mesterek  te­

514  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V. 896. 

515  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V.  1791. j ú l  12. 
516  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  IX. 43. 
517  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  5.  köt.  46­47.  pp. 
518  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  3.  köt.  138.  p. 
519  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  4.  köt.  664.  p. 
vékenysége  megnövelte  a  tűzvész  eshetőségét,  így  a  kovácsok,  laka­
tosok  munkáját  sem  nézték  jó  szemmel,  sőt  az  u d v a r o n  felhalmo­
zott  nagy  mennyiségű  fa  miatt  a  fazekasok  és  bodnárok  tevékenysé­
ge  is  veszedelmet  h o r d o z o t t .   A  bodnárok  is  külön  u d v a r i  épület­
520

ben,  a  bodnározó  színben  dolgoztak  telkükön.   A  legtöbb  mester­ 521

ség  vízigénye  m i a t t  a  vizek  mellé  települt,  ilyen  v o l t  a  kékfestőké 

522 

IS. 
A  X V I I I .  században  a  város  belső  terjeszkedése  is  m e g i n d u l , 
vagyis  nemcsak  újabb  telkeket  hasítanak  k i  a  szántókból,  hanem  az 
eddig  pincének  használt  ingatlanok  lakássá  alakulnak  át.  Ennek 
egyik  terrénuma  a  tetemvári  „pinceváros",   ahol  szaporodnak  a  la­
523

kóingatlanok.  A  jobb  borházakban  máshol  is  v a n  példa  a  beköltö­

zésre,  így  Pepik  Márton  özvegye  gyermekeivel és  új  férjével  a Jézus­
kútjánál  lévő  emeletes,  kőboltozatos  pinceház  felső  részében  l a k i k . 5 2 4 

A  városszéli  szegénynegyedekben  nemcsak  apró  telkek,  vályogvis­

kók,  paticskunyhók  szolgálták  a  társadalom  legalsó  rétegének  lak­
hatását,  hanem  a  XIX. században  megjelent  barlanglakások  is.  1843­
ban  Ragályi  Márton,  Simon  András  és  Becsekházi  Márton  a  város 
tanács  előtt  előterjeszti,  hogy  a  Birsalmáson  vagy  Kőporoson  kőbe 
vágott  házakban  laknak,  ezért  n e m  járulnak  hozzá  a  strázsák  fenn­
tartását  biztosító  városi  adó  fizetéséhez,  „fizetni  n e m  is  kívánnak, 
m i v e l  ők  a  tűzi  vésznek  nem,  hanem  a  vízáradásnak  lévén  kitéve,  s 
strázsára  szükségük  nincsen".   A  tanács  a  helyszínre  küldött  ta­
523

nácsnoktól,  Pásztor  Sámueltől  megtudta,  hogy  „a  kőporosi  lakosok 

többnyire  házaló  k o l d u s o k  léttökre,  miután  nagy  részben  kőbe  vá­
gott  s  házi  eszközök  híjával  is  szűkölködő  üres  l y u k a k b a  laknak, 
sem  a  tűzi  eszközök,  sem  az  őrökre  ­  n e m  lévén  m i t  félteniök  ­
szükségök  nincsen",  ezért  javasolja,  hogy  valóban  oldják  fel  őket  a 
jóléti  kasszába  való  fizetés  alól.   A  város  északi  hegyvonulatának 
526

egyik  domboldalán  a  miskolciak már  régtől  súrolópornak  használ­

520  B.­A.­Z.  m.  L t . IV. 501/a.  22.  köt.  294.  p.,  1501/b.  V. 9.,  1501/b.  V. 230. 
521  1811. SRK.  Lt. RB. I .  3/2. 
522  G Y U L A I  É.  1999.  153­155.  pp. 
523  G Y U L A I  É.  1999/a. 
524  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/a.  7.  köt.  143.,  1501/b.  V.  1429. 
525  B.­A.­Z.  m.  Lt. LV. 1501/a.  69.  köt.  246.  p. 
526  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  70.  köt.  6­7.  p p . 
ják  az  itteni  könnyen  vájható  követ,  de  csak  a  XIX.  századtól  jelen­
nek  meg  i t t  a  k o l d u s o k .   Ez  a  déli  d o m b o l d a l  az  első  s l u m  a  k a p i ­
527

talizálódó  városban,  hiszen  korábban  a  zsellérnegyedek  funkciója 

v o l t  a  szegények  társadalmi  integrációja.  A  miskolci  társadalomból 
és  telkekről  kiszorult  személyek  néha  a  szántóföldön  vernek  fel  egy 
ideiglenes  kalyibát. 5 2 8 

A  keskeny  miskolci  telkek  m i a t t  a  nagyobb  ingatlanok,  az  emele­

tes  palotácskák  egybeépültek  a  városi  építészeti  hagyományból  jól 
ismert  kőkeretes,  a  X V I I I .  századtól  már  barokk  kosáríves  k a p u v a l , 
melynek  jó  példája  a  Vay­féle  ház  a  Piac  déli  oldalán.  Ez  a  kőház 
1723­ban  még  vitézlő  Kecskeméti Miklósé,   tőle  és  feleségétől, Tor­
529

nallyai  Zsuzsannától  veszi  meg  vajai  Vay  Ábrahám,  de  feltehetően 

nem  sokáig  v o l t  városi  rezidenciája,  hiszen  az  1740­es  években  már 
görög  bérlők  lakják  (a  ház  extravillanumát  Vay  megtartja).  A  görö­
gök  költségén  a  birtokos  1746­ban  átépíti  a  házat,  az  utcára  két  b o l ­
tot  n y i t ,  majd  a  k a p u  feletti  emeleti  traktust  is  átadja  nekik. A  kúri­
ában  lévő  ortodox  imaháznak  és  az  ott  lakó  görög  papnak  az  u d v a ­
ron  külön  épületet  emelnek,  a  pópa  házát  kamrával  és  konyhácská­
val  tervezik.   A  fennmaradt  tervrajz   alapján  az  emeleten  három 
530 531

ablakos,  manzárdtetős,  a  földszinten  két  egymás  melletti  bolttal 

megépített  palotába  címeres  kőkapun  lehetett  bejutni.  Faragott  kö­
vekből  összerakott  kőkapu  nemcsak  városi  palotát,  hanem  nagy  tel­
ken  épült  udvarházat  is  díszíthetett,  ilyet  építtetett  Fáy  Bertalan  is  a 
m i n o r i t a  kolostorral  szembeni  kúriája  elé  a  X V I I I .  század  második 
felében. 5 3 2 

A  X V I I I .  századi  építkezések  és  átépítések  a  legjelentősebb  kora 

újkori  elit  család,  a  Dőryek  egykori  ingatlanain  folynak.  M i n d  a  Vá­
gómalom  közelében  lévő  több  telkes  kúriájuk,  m i n d  a  Vármegyehá­
za  közelében  fekvő,  a  X V I I .  században  megszerzett  i n g a t l a n u k  ka­
marai  tulajdonba  kerül.  A  X V I I I .  század  elején  a  Piacon  a  Dőryek­

527  PESTY  F.  1988.  217.  p. 

528  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  56.  köt.  142.  p. 
529  M O L .  E  156.  5/5. 
530  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/b.  X I I I .  185. 
531  A  miskolci  Vay­féle  ház.  Bécs,  Hofkammerarchiv  U n g .  K a m m .  Fass.  3362.  Karten­
sammlung  Rb  114/1­1.  Másolata:  H O M . H T D . 77.  272.  149. 
532  K O M Á R O M Y  J.  1966. 
nek  még  több  telkük  van,  köztük  Dőry  András  3  telket  elfoglaló 
kőháza  a  Papmalma  közelében,   1763­ban  is  több  kéményt  írnak 
533

össze  a  méltóságos  Dőry  urak,  András  és  László  birtokában.   A z  534

1780­as  évekre  azonban  ez,  az  u r a d a l m i  sóelosztó  szomszédságában 

a  telek  már  a  görögöké  (Sós boltnál  Dőry­funduson:  Sagona  Miklós, 
R i z u  Tamás,  Csuka  János, Kozma  Miklós, Demeter  Márton,  Pap  K ö ­
ti,  Vese  Ferenc  görög).   1767­ben,  a m i k o r  a  Dőryek  kénytelenek 
335

megválni  a  kúriától,  az  épület  az  uradalomhoz  kerül,  a  X V I I .  szá­

zadban  épült  városi  földszintes  rezidencia  még  az  előző  évszázad 
divatját  őrzi.  „Az  első  ház"  boltozott  részei:  „a  három  ablakos  fejér 
ház,  hálóház,  leányasszonyok  háza,  legények  (vagy  ifjak)  há­
za".  Van  azonban  a  hatalmas  telken  az  utca  felé  egy  bolt  is,  beépí­
tett  szekrényekkel  (fennálló  almáriom  kétfelé  nyíló  ajtóval), bent  ab­
lakos  pitvar,  két  kályhás  ebédlőház  és  sütőház,  ezen  kívül  inas­
vagy  kulcsárház,  konyha,  pince,  oldalház,  k o m o r n y i k  háza,  cseléd­
ház,  élésház  padlással,  istálló,  borház,  szekérszín,  kőkávás  kút,  jég­
verem,  hizlaló  ól.  A  padlót  gerendákra  szögezett  lécek, az  ablakokat 
fába  foglalt  üvegkarikák  alkotják,  a  cselédházén  30  karika,  míg  az 
első  ház  utcai  szobájának  3  ablakán,  v a l a m i n t  a  kis  szoba  és  tornác 
ablakain  60  karikás  faablak  v a n ,  a  bolt  ablakán  p e d i g  84  karikát  szá­
m o l n a k  m e g .   Ezt  a  X V I I .  században  épült  udvarházat  a  görög 
536

kompánia  és  a  zsidó  község  a  X V I I I .  század  végén  árverésen  meg­

szerzi  a  Kamarától,  s  az  ekkor  már  emeletes,  több,  m i n t  tízezer  fo­
r i n t  értékű  épületen  és  tartozékain  (udvar,  istálló,  szekérszín)  meg­
osztoznak,  mindkét  közösségnek  j u t  földszinti  bolt  és  emeleti  trak­
tus  i s .   A  Kamara  az  1767­ben  megvett  udvarházat  1­2  évtized  alatt 
537

elegáns,  emeletes  barokk  palotává  formálta,  míg  a  bérlők,  majd  t u ­

lajdonosok  a  város  egyik  legszebb  üzletházává  tették.  Hasonlóan 
meghatározó,  sőt  divatot  teremtő  épületet  köszönhet  a  város  a  má­
sik  Dőry­funduson,  a  Vármegyeház  közelében  is.  Ez  1757  óta  kama­
rai  tulajdon, s  az  1770­es  években  Korona  néven  négyszobás  szállo­

533  D. Andreáé  Dőry  domus  lapidea  praetensive  curia  ­  3  sessiones.  1723.V  M O L .  E 156. 
534  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/b. 309/1764. 
535  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/b.  XXI.  105/13. 
536  Aestimationales  domus  residentionalis  reliquorumque  aedificiorum  in fundo  I . Baronis  And­
reáé  Dőry  existentium  de anno  1767.  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/b.  V . 1086. 
537  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/b.  V.  1051. 
dát  építenek  itt, amely  azonban  a  népes  miskolci  vásárok  és  megye­
gyűlések  miatt  szűknek  b i z o n y u l ,  s  nem  sokkal  később  K l i r  Vencel 
építésszel  átépíttetik,   s  ezzel  Miskolc  talán  legnagyobb  hírnévnek 
538

örvendő  szállóját  teremtik  meg. 

Hasonló  metamorfózison  ment  át  a  Dőry­fundussal  szembeni  ősi 
tapolcai  apátsági  kúria  is.  A  középkori  telken,  ahol  híres  kocsma 
állt,  a  X V I I I .  század  elején  a  tapolcai  egyházi  u r a d a l o m  fogadót  épí­
tett,  ekkor  még  Vörös  Ökör  néven.  A  telek  Piac  felőli  oldalán  fából 
ácsolt,  agyaggal  tapasztott  boltok  álltak,  ezeket  három  görög  keres­
kedő  és  egy  mészáros  bérelte.  A  X V I I I .  század  végére  az  egész  épü­
letegyüttest  kőből  építették  át,  s  az  említett  három  b o l t o n  a  görögök 
már  zsidó  kereskedőkkel  osztoztak.  A z  épületnek  a  kor  kívánalmai 
szerinti  átalakítása  hozta  magával,  hogy  a  hírhedt  Zsodoma  kocsma 
feletti  emeleten  három  helyiségből  álló  kávéházat  rendeztek  be, 
amelyet  bálteremnek  (Bálház)  is  használtak.  I t t  kávén,  rozsólison, 
puncson,  szilvóriumon,  aszúboron  s  egyéb  édes  italon  kívül  egyebet 
nem  szolgálhattak  fel,  s  v o l t  biliárd  és  egyéb  játék  is.  Bort  és  sört 
csak  az  u r a d a l m i Zsodomából  hozathatott  a  bérlő  a  vendégeknek.  A 
kávéház  és  szála  együttesen  600  forintot  ért  meg  bérlőjének,  Szafro­
na  Tamás  görög  vállalkozónak.  A  Piac  felől  oldalon  megmaradt  a 
mészárszék,  sőt  az  épület  mellé  fából  felállítottak  még  egy  hentes­
bódét.   A  Zsodoma  elé  kis  ivót  is  építettek,  a  „Rozsólisos  Boltot", 
539

ebben  azonban  zsidó  bérlője  az  1808.  évi  szerződés  szerint  rozsóli­
son,  szilvapálinkán  és  kóser  b o r o n  kívül  mást  n e m  árulhatott. 5 4 0 

A  feudalizmus  késői  századaiban  ­  az  egyházak  m i n t  t e m p l o m ­

építők  mellett  ­  Miskolc  legnagyobb  építtetője,  s  egyben  az  építé­
szeti  újítások  terjesztője,  a  városképileg  meghatározó  épületek  b i r t o ­
kosa,  a  város  földesura,  a  M a g y a r  Kamara.  A  visszaváltást  követő­
en,  a  X V I I I .  században  pezsdül  meg  az  élet  az  építőiparban  és  az 
építkezési  üzletben,  jelennek  meg  az  addig  igencsak  ritkaságszámba 
menő  emeletes  épületek,  s  a  barokk  és  késő  barokk  t e m p l o m o k m e l ­

538  KOMÁROMY  J.  1956. 

539  1731. M O L .  E  156.  6/77  és  1810.  M O L .  E  156.  210/10. 
540  Contractus  de fornice  Rosolii  ad  Sodornám  extestente  cum  Emanuele  Levitter  anno  1808 
initus.  M O L . E  156.  2110/10  Series  documentorum  N o .  8. 
lé  a  k o r  ízlésének  megfelelő  kamarai  házak  is  felsorakoznak.   A  541

kincstár  új  birtokán  tucatnyi,  sőt  több  épületet  felhúz  az  1750­es 
évektől  az  1830­as  évekig  a  városban,  itteni  építkezései  azonban  k i ­
merülnek  a  funkciójukat  ellátó  épületek  létesítésében,  a  városkép  és 
utcák  tudatos  alakítása,  netán  várostervezés  hiányzik  a  gyakorlatá­
ból.  Miskolc  ugyanis  jövedelmező,  népes  mezőváros,  de  n e m  rezi­
dencia,  székváros,  u r a d a l m i  központ,  m i n t  más  szerencsésebb  kora­
beli  városok,  melyeknek  földesura,  püspöke,  főurai  palotáikkal,  ne­
tán  gazdag  polgárai  egész  városrészeket  meghatározó  építkezéseik­
kel  és  terveikkel  tudatos  városrendezést  hajtanának  végre.  A  Kama­
ra  koncepciójában  csak  épületek  létrehozása  szerepel,  de  környeze­
tük,  a  város  építészeti  szerkezetében  betöltött  helyük,  hatásuk  már 
nemigen  érdekli  az  u r a d a l m i  szakembereket. 
A  város  másik  nagy  építtető  intézménye  a  görög  közösség,  amely 
előbb  üzleteit,  majd  lakásait  is  nem  csekély  eleganciával  építi  meg. 
A  város  középületei  azonban  elmaradnak  m i n d  a  vármegye  1720­as 
években  épült  székházának  nívójától,  amelyet  Bél  Mátyás  is  meg­
említ,  m i n d  a  kamarai  épületek  képviselte  építészeti  színvonaltól.  A 
város  országúti  fogadója,  a  Zöldfa  a  X V I I I .  század  első  felében  egy­
szerű,  falusias  csárda,  míg  u r a d a l m i  tulajdonban  a  XIX.  század  ele­
jén  már  emeletes,  a  kor  színvonalának  megfelelő  vendéglátó  intéz­
mény.  A  Városháza,  a  város  legrégibb  középülete,  állandó  átépítése 
ellenére  sem  képes  a  kamarai  épületek  szintjére  felemelkedni,  i n ­
kább  tekinthető  a  város  gazdasági  funkcióit  kiszolgáló  egyszerű 
épületnek,  m i n t  az  igazgatás,  hatalom  presztízsét  sugalló  rezidenci­
ának.  A  Városházát  1762­ben  az  utca  felé  kőből  m e g é p í t i k /   majd 
42

kocsmaházat  létesítenek  az  udvarán,   1785­ben  bővítik  a  Kis­Ta­

543

nácsházzal,  vagyis  tanácsteremmel,  ugyanekkor  építek  fel  a  levéltá­

rat  i s .   Úgy  tűnik  azonban,  hogy  a  tanács  sokkal  többet  törődik  a 
544

többi,  hasznot  hajtó  ingatlannal, m i n t  saját  székházával.  A  városi  i n ­

tézmények,  a  kocsmák,  a  fogadó,  a  majorház  és  strázsaházak  a  vá­
ros  gazdálkodásának  alapját  képezték,  ezért  fontosabb  v o l t  fenn­

541  K O M Á R O M Y  J.  1958. 

542  B.­A.­Z.  m .  L t . LV. 1501/a.  4.  köt.  731. p. 
543  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/a.  11. köt.  84.  p. 
544  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  11. köt.  72.  p. 
tartásuk.  U g y a n a k k o r a  református  ispotály  és  az  egyik  kvártélyház 
működtetése  is  a  város  feladata  volt,  n e m  beszélve  az  istállókról, 5 4 3 

a  legterhesebb  feladat  azonban  kétségkívül  a  börtön  fenntartása 

v o l t .   1822­ben  nagyobb  átalakítást  végeznek  a  Városháza  épülete­
546

i n ,  újrazsindelyezik  az  u d v a r o n  lévő  borházat,  v a l a m i n t a  börtön  és 

hajdúház  tetejét  is.  Ekkor  még  egyszintes  az  épület,  miközben  a 
szemben  lévő  Megyeháza  már  egy  évszázada  emelettel  bír,  s  a  ná­
das  ún.  stukatúra­mennyezetet  kőboltozásra  cserélik  kettős  céllal, 
egyfelől  a  m i n d i g  szem  előtt  tartott  tűzbiztonság,  másfelől  a  terve­
zett  emeletráépítés  megalapozása.   A  város  építkezései  a  X V I I I . 
547

század  utolsó  negyedében  a  Fekete  Sas  fogadó   átépítésével  csú­ 548

csosodtak  k i , feltehetően  az  u r a d a l m i konkurenciája  hatására.  M i v e l 

a  Csabai  kapuban  lévő  Zöldfa  az  uradalomhoz  került,  a  Szerafi­fun­
dus  maradt  az  egyetlen  frekventált  helyen  lévő  nagyobb  ingatlan, 
amelyen  a  kor  színvonalának  megfelelő  fogadót  építhettek.  A  ház 
földszinti  boltjait,  akárcsak  a  korábbi  épület  földszinti  helyiségeit,  a 
görögök  foglalták  el. A  Czikó  utca  és  a  Piac  sarkán  álló  többteleknyi 
területen  már  a  fogadó  megépítése  előtt  is  végrehajtottak  bizonyos 
korszerűsítést,  az  itteni  mészárszéknek,  a  fából  épült  „megavult 
boltnak  kőrakással  lejendő  megépítését".   A  Fekete  Sas  1750­ben 
549

nyílik  meg  Új  Fogadó  néven,  majd  végleges  formáját  az  1770­es 
években  n y e r i  e l .   Megépítésével  a  magisztrátus,  amely  inkább  a 
550

gazdálkodásra,  adóügyekre,  az  u r a d a l m i  és  vármegyei  joghatóság­

gal  való  kényes  viszonyra,  semmint  a  tudatos  várostervezésre  k o n ­
centrált,  a  városképet  és  Miskolc  eleganciáját  is  előnyösen  befolyá­
soló  épületet  teremtett.  A  város  a  többi  ingatlanán  is  szükség  szerint 
megtette  a  legfontosabb  újításokat,  így  1818­ban  a  hajdúk  házában 
cserépkályhát  állíttatott  fel  Kovatsek  József  fazekasmesterrel, 5 5 1 

1823­ban  p e d i g  az  ezredesi  kvártélyon  a  kandallót  szintén  cserép­

545  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  6.  köt.  239­240.  pp. 

546  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  48.  köt.  258.  p. 
547  B.­A.­Z.  m.  Lt. LV.  1501/a.  48.  köt.  178.  p. 
548  M O L .  T  1. N o .  182. 
549  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  2.  köt.  894.  p. 
550  K O M Á R O M Y  J.  1956/b. 
551  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  44.  köt.  17.  p. 
kályhára  cserélte,  az  ablakokra  téli  ablakot,  a  kocsiszínekre  p e d i g 
kapukat  csináltatott.   1839­ben  pedig  ventillátort  szereltetett  a  Vá­
552

rosháza  kistermére,  illetve  az  írnok  hivatalába,  hogy  az  ülések  alatt 
keletkezett  füstöt  a  szabadba  terelje.   De  nemcsak  ezzel  v o n u l n a k 
553

be  a  technika  újdonságai  a  Városházára,  hiszen  az  1830­as  évek  vé­

gére  esik  a  tanácstermek  kályháinak  cseréje  is,  amikor  hatalmas  vas­
kályhát  építtetnek  be  a  N a g y  Tanácsházba,  illetve  a  jegyző  szállásra. 5 5 4 

A  középületek  közösek  abban,  hogy  egy  nagyobb  terem,  helyiség 

köré  szervezik  a  többi  kisebbet,  s  egyszerre  sok  embert  kell  kiszol­
gálniuk,  ezért  a  Városháza  „kis  és  nagy  tanácsháza",  vagyis  tanács­
termei,  a  fogadók  ivója  v a g y  kávéháza  és  bálháza  mellett  rendelkez­
niük  kell  árnyékszékkel  is.  A  fogadókban  és  rangosabb  épületekben 
az  árnyékszékek  n e m  külön  deszkabódét  foglalnak  el,  hanem  az 
épületek  részét  képezik.  A  Korona fogadóban  m i n d  a  főépületben  (a 
konyhától  n e m  messze,  a  szolgák  szobája  után),  m i n d  a  szárny­
épületben  két  részből  álló  árnyékszék  található,  míg  az  egyszerű 
Három  Rózsában  a  tűzifabódét  alakították  át  árnyékszékké.  A  Zöld­
fában  szintén  a  kőépület  földszintjén  v a n  az  árnyékszék,  a  k o n y h a 
(!)  mellett,  a  kocsmáknál  azonban  az  u d v a r o n  van,  a  Hóhér  kocs­
mán  az  udvar  sarkában.   A  lakóházak  udvarán  szinte  kizárólag  az 
555

u d v a r o n ,  külön  épületben  helyezték  el  ezt  a  fontos  tartozékot  (egy 

színecske  és  benne  árnyékszék) ^,  általában  az  u d v a r  kevéssé  előkelő 
5

helyén,  m i n t  a  sertésól  mellett.   A  régi  Dőry­kúria  óriási  telkén 

557

több  is  v a n  a  X V I I I .  század  közepén,  az  épületben  lévő  a  pitvarból 

nyílik,  de  v a n  az  udvaron,  az  istálló  mellett  is  két  árnyékszék,  sőt  a 
kertben  is.   A z  árnyékszékhez  ásott  emésztőgödör  a  szomszéd  há­
558

zakat  és  a  kutakat  is  károsíthatta,  ha  túl  közel  építették.  1841­ben 
egy  peres  ügy  során  a  fából  épült  árnyékszéket  kőre  cserélték,  hogy 

552  B.­A.­Z.  m .  L t . LV. 1501/a.  49.  köt.  281.  p. 

553  B.­A.­Z.  m .  L t . LV. 1501/a.  65.  köt.  73.  p. 
554  B.­A.­Z.  m .  L t . LV. 1501/a.  63.  köt.  246.,  267.  pp. 
555  DOBROSSY  I.­IGLÓDI  Gy.  1982.  140­148.  pp. 
556  B.­A.­Z.  m .  L t . LV. 1501/a.  7.  köt.  658.  p. 
557  B.­A.­Z.  m .  L t . LV. 1501/a.  7.  köt.  200.  p. 
558  B.­A.­Z.  m .  L t . LV. 1501/b.  V .  1036. 
ne  nedvesítse  át  a  ház  falát.   A z  emésztőgödröket  időről  időre  tisz­
559

títani  kellett,   ezt  a  középületeknél  rabokkal, v a g y  betyároknak  ne­

560

vezett  marginális  elemekkel  végeztették.   A z  árnyékszék,  v a g y 

561

ahogyan  a  latinos  műveltségűek  hívták  a  korban:  „secretum  h e l y " 5 6 2 

és  emésztőgödör  a  vizeket  is  szennyezte,  sőt  v o l t  olyan,  amelyet 

egyenesen  a  vízre  építettek.  1808­ban  a  református  egyház  megbí­
zottai  végigjárják  ingatlanjaikat, s  úgy  találják,  h o g y  a  t e m p l o m h o z 
közeli  iskola  árnyékszékei  túlságosan  szem  előtt  vannak,  ráadásul 
büdösek,  mert  „nem  a  vízjárásra  vannak  építve".  A z t  javasolják, 
építsék  fel  újra  az  iskola  háta  mögött  úgy,  h o g y  két  deszka  széles­
ségben  a  víz  fölé  nyúljon.   A z  1840­es  években  a  középületek  fel­
563

újítása  során  már  megjelennek  az  emeletre  épült  árnyékszékek,  így 

a  kaszárnya  emeletén  kíván  egyet  a  hadfogadó  főhadnagy  építtetni, 
a d d i g  azonban  követeli  a  várostól,  h o g y  a  Leibstuhl  nevű  hordozha­
tó  árnyékszéket  tisztíttassa  k i , a  tanács  azonban  túlzottnak  találja  a 
parancsot. 5 6 4 

A  joghatóságok  építkezéseit,  a  város  lakossága  körében  is  meg­

pezsdült  építései  kedvet  szakasztotta  meg  a  város  legnagyobb  újko­
r i  katasztrófája,  az  1843.  évi  tűzvész.  M i n d e n  feudális  k o r i  város 
történetében  vannak  égések,  M i s k o l c o n  is  több  is  tűzvészről  t u d u n k 
a  X V I I I ­ X I X .  században,  de  a  reformkori  nagy  katasztrófa  m i n d ­
egyiken  túltett  a  pusztításban.  Miután  a  császáriak  tűzzel  pusztítot­
ták  a  várost,  a  XVIÜ.  század  közepén  igen  súlyos  v o l t  az  1746.  évi 
égés,   de  a  legvészesebb  tűz  1781. évi  május  25­én  reggel  tört  rá  a 
565

városra,  a  m i n o r i t a  kolostor  környéki  egyik  kézműves­műhelyből 

ütvén  k i , s  az  erős  szél  a  Piac,  majd  a  Papszer  és  az  Angyalvölgy 
felé  terelte  a  lángokat.  Nemcsak  a  házak,  pincék  és  berendezésük 
égett  el, hanem  a  kertek  fái  is  elhamvadtak.  A  lakosok  csak  egyetlen 
módon  védekezhettek,  h o g y  a  házak  tetejéről  leverték  a  zsindelyt. A 
katasztrófa  legtragikusabb  eseménye  egy  angyalvölgyi  pincéhez 

559  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  67.  köt.  78.  p. 

560  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  69.  köt.  146.  p. 
561  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  66.  köt.  282.  p . 
562  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  7.  köt.  448.  p. 
563  SRK.  Lt. RB. I .  3/2. 
564  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  71. köt.  56.  p. 
565  B.­A.­Z.  m.  Lt. IV. 1501/b.  IX. 982. 
kapcsolódik,  ahol  27  személy  fulladt  meg.  A  tűzvész  171  házat,  93 
kamrát  és  istállót,  219  pincét  hamvasztott  el,  Miskolc  teljes  kára 
majdnem  250  000  rhénes  forintra  rúgott.  Mindszenten  33  ház,  15 
kamra  és  istálló  és  38  pince  lett  a  tűz  martaléka.  E k k o r  határozta  el 
a  város  a  kémények  évenkénti  összeírását,  41  numerusra  osztva  fel 
az  utcákat,  s  m i n d e g y i k élére  egy  nemes  státusú  ifjú  kapitány  neve­
zett  k i .   Ettől  kezdve  a  Városházánál  tartott  vízipuskák,  egyéb  tűz­
5 6 6

oltó  felszerelések,  v a l a m i n t  az  utcákon  és  házakban  őrzendő  oltó­

vizek  (kapitányvizek),  bőrvedrek  ellenőrzését  is  megszigorították,  a 
tűzoltás  intézményes  rendszerét  tovább  fejlesztették,  olyannyira, 
hogy  a  XIX.  század  közepén  már  országszerte  híresek  voltak  a  mis­
kolci  tűzoltók.   Voltak  hely i  tüzek  is,  egy  i l y e n  az  1720­as  évek  ele­
567

jén  egyetlen  éjszaka  elpusztította  a  Városházát,  miközben  más  épü­

letek  n e m  sérültek  m e g .   Megtiltották  a  bozótégetést  is,  mert  a  tűz 
568

a  szőlőkre  átterjedve,  sok  kárt  okozott.   A z  1843.  július  18­i  tűz­

569

vész  a  Papszeren  ütött  k i ,  s  szintén  a  Piac  felé  terjedt,  s  egymás 

után  kapott  a  házak  fedelébe,  meggyújtva  a  m i n o r i t a  t e m p l o m  tor­
nyát  is,  majd  elemésztette  az  újváros  összes  egyházát,  kivéve  a  gö­
rögökét,  amely  palával  v o l t  fedve.  805  ház  lett  a  tűz  martaléka,  514 
kamra,  251  ól  és  291  szín  az  u d v a r o k o n .   A z  Avasi  t e m p l o m  és 
570

iskola  is  megmenekült.  A z  egyetlen  terület,  ahol  kisebb  v o l t  a  vesz­

teség,  m i n t  az  1781. évi  tűz  esetében,  a  pincéké  volt.  A  tűzvészt  kö­
vetően  az  u r a d a l o m  segítségét  kérte  a  város  az  építőanyagok  be­
szerzésében.   A  főbíró  megegyezett  bizonyos  pesti  ácsokkal,  hogy 
371

az  újjáépítéshez  szükséges  épületfát  ne  M i s k o l c o n  faragják,  mert  el­

árasztanák  forgáccsal  a  várost,  hanem  rögtön  a  Tisza  mellett,  ahol 
vásárolják.   Miskolc  ezt  az  óriási  katasztrófát  a  r e n d i  korszakban 
572

már  n e m  tudta  kiheverni,  bárhogyan  igyekeztek  is  lakosai,  a  polgári 

korszakra  maradt  a  teljes  újjáépítés,  ugyanakkor  a  régi,  földszintes, 
sok  helyen  falusias  település  városias  arculatának  megteremtése. 

566  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  7.  köt.  681­656.  pp. 

567  K U B I N Y I  F . ­ V A C H O T  I .  (szerk.)  1853­54.  I I .  köt.  115.  p. 
568  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  1.  köt.  549.  p. 
569  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  1.  köt.  581.  p . 
570  SZENDREI  J.  1904.  I I I .  köt.  36­39.  p p . 
571  B.­A.­Z.  m.  L t . IV. 1501/a.  69.  köt.  198.  p . 
572  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  69.  köt.  220.  p. 
 (Építkezés)  A z  építőipar  Miskolc  igazi  sikerágazata  lett  a  X V I I I ­
XIX.  században,  amellyel szinte  m i n d e n  városi  polgár  és  nemesem­
ber  kapcsolatba  került,  ha  másként  nem,  örökösödés  vagy  per  ese­
tén  az  építőipar  szakemberei  becsülték  fel  ingatlanjait.  1790­ben, 
amikor  az  egykori  Dőry­fundust  a  görög  és  zsidó  közösség  meg­
osztja  egymás  között,  az  óriási  kúria  felmérésére  az  ipar  m i n d e n  va­
lamire  való  miskolci  mestere  megjelent  (Scheudler  János  kőmíves, 
Oppensieder  József  ács, Rosenblatt  József  asztalos,  Traub  András  la­
katos,  Pochmaister  János  kovács,  Kraus  Jószef  kőfaragó,  Kasteli  Ja­
kab  üveges  és  Görgei  János  fazekas). 5 7 3 

A z  építkezés  legfontosabb  matériái,  jelesül  a  kő  v a g y  tégla,  mész 

és  fa,  ha  korlátozottan  is,  de  rendelkezésre  álltak.  A  miskolci  he­
gyek,  ha  nem  is  nagy  mennyiségben,  de  végig  szolgáltattak  követ, 
egy  újvárosi  ház  vagyonleltárába  kőfejtő  szerszámokat  is  felírtak. 5 7 4 

A  Kőporos  és  Kőbánya  földrajzi  név  is  utal  a  hegyekben  található 

építőkőre,  de  a  Szép­hegy  nevű  P r o m o n t o r i u m közelében  is  említe­
nek  egy  elhagyott  (ócska)  kőbányát  1777­ben.   1787­ben  Scheudler  575

Mihály  kőműves,  aki  a  miskolci  görög  t e m p l o m  építője  is,  vesz  egy 

szőlőt  nemes  Kiss  Mihálytól  azzal  a  feltétellel,  h o g y  a  szőlőben  ta­
lálható  kőbányából  a  miskolci  református  egyház  továbbra  is  szaba­
d o n  hordhatja  a  követ  bármilyen  építkezéséhez.   A z  ingatlan  a  576

Kiskőbánya  nevű  szőlőhegy  alatt  van,  s  az  építőmester  a  református 

új  t e m p l o m  építésekor  kezdi  használni.   1800­ban  a  bányán  Sche­
577

udler  örököse  és  az  egyház  osztozik, s  kiderül,  h o g y  a  közelben  v a n 

az  uradalomnak  is  kőbányája,  s  a  területen  összesen  négy  bánya 
működik,  melyeknek  kiszolgálásra  a  néhai  kőműves  egy  k u t a t  is 
ásott  a  szekereseknek  és  bányamunkásoknak.   Kőbányája  v a n  578

1844­ben  özvegy  Kányi  Lajosné  Kenf  Eleonórának  is,  aki  panaszolja 

a  miskolci  tanácsnak,  hogy  özv.  K l i r  Károlyné  az  ő  kőbányájából  50 
öl  követ  elhordatott.   Használnak  M i s k o l c o n  tibolddaróci  és  bükk­
579

573  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/b.  V. 1051. 

574  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  6.  köt.  63.  p. 
575  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/b.  V.  173. 
576  SRK.  Lt. RB.  I .  5 / 1 . 
577  M A R J A L A K I  KISS  L.  1956/a. 
578  SRK.  Lt. RB.  I .  3/3. 
579  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  70.  köt.  86.  p. 
aranyosi  követ  is  az  építkezésekhez,   v a l a m i n t harsányi  szürke  kö­
580

vet  is,  de  a  miskolci  hegyek  ún.  darázsköve  is  megfelelő.   A  refor­ 581

mátus  új  t e m p l o m h o z  a  Görömbölyön  túli  Cseh­völgyi  kőfejtőkből 

hordták  a  követ  az  egyháztagok  ingyenmunkájával.   A  legegysze­ 582

rűbb  építkezési  mód,  főként  pincéknél  alkalmazzák,  h o g y  a  pince­

ásásnál  kitermelt  követ  építik  be  az  épületekbe.  Ugyanez  a  kő  és 
törmelék  az  utak,  gödrök  javítása,  feltöltése  során  is  használatos. 
Téglát  is  gyártottak  M i s k o l c o n  a  Nyakvágó  anyagnyerő  helyének 
közelében,  a  Deszkatemető  alatt.   A  város  környékének  legismer­
583

tebb  téglaégetője  a  tapolcai  apátság  görömbölyi  birtokán  nyílt  meg 

az  1730­as  évek  elején.  A  falu  mellett  kőből  épült,  rakott  falú,  de 
zsúppal  fedett  téglakemencéhez  fából  téglaszínt  emeltek.  A X I X . 
század  elején  évente  87  ezer  téglát  égettek  i t t .   A  tetőcserép  v i ­
584

szonylag  későn  jelenik  meg  Miskolcon,  a  nagy  tűzvészek  többek  kö­

zött  a  zsindelytetők  miatt  pusztítottak  o l y a n  sebességgel.  A  reform­
korban  azonban  már  nem  v o l t  ritka  a  cserép,  a  város  középületeihez 
Mátraderecskén  és  Zsaluzsányban  vásárolják  a  cserépzsindelyt 
1834­ben,   de  még  1841­ben  is  vesznek  fenyőzsindelyt,  összesen  18 
585

ezret.   Többször  említik  a  források  a  rimaszombati  téglát  az  építő­

586

anyagok  között. 
Fáért  a  legegyszerűbb  módon  a  diósgyőri  u r a d a l o m  bükki  erdé­
szetét  kereshették  fel, de  a  nagyszabású  építkezésekhez  a  Tiszán  t u ­
tajon  szállított  máramarosi  fát  használjak,  melyért  a  tiszalúci  kikötő­
be  kellett  elmenni,  hiszen  ott  óriási  választékot  találtak.  1840­ben  a 
máramarosi  királyi  erdészeti  intézethez  küldenek  egy  megbízottat 
Miskolcról,  hogy  fát  vegyen  a  város  ingatlanainak  javításához.   A  587

nagyobb  hidakhoz  szinte  kizárólag  innen  szerezték  be  az  ölfákat. 

Oltott  mész  v o l t  elég  a  Bükkben,  1823­ban  is  az  uradalomtól  vesz  a 
város  tanácsa  a  középületek  helyrehozására.   H o m o k o t  az  Előérről 
588

580  SRK.  Lt. RB.  I .  3/4. 

581  SRK.  Lt. RB.  I .  3/5. 
582  M A R J A L A K I  KISS  L.  1956/a. 
583  G Y U L A I  É.  1999/a. 
584  M O L .  E  156.  210/10. 
585  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  69.  köt.  302.  p. 
586  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  67.  köt.  8.  p. 
587  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  66.  köt.  67.  p. 
588  B.­A.­Z.  m .  Lt. 1501/a.  49.  köt.  247.  p. 
szereznek  be.   Használnak  mortéglának  nevezett  vályogkockákat 
589

is  az  igénytelenebb  épületekhez,  v a g y  kiegészítésként  kőfalak  m e l ­

lé.   Egy  istállóhoz  például  5000  vályogtégla  kellett.
590 5 9 1 

A  legnagyobb  építkezéseket,  a  mindszenti  és  m i n o r i t a  t e m p l o m 

impozáns  b a r o k k  épületeit  a  püspök  által  megbízott  külföldi  és  jó 
nevű  hazai  építészek  tervezték,  s  részben  építették,  a  legtöbb  mis­
kolci  épület  azonban  hely i  szakemberek  rajzasztaláról  és  keze  alól 
került  k i . A z  építkezéshez  a  X V I I I .  században  már  mesterek  is  v o l ­
tak  Miskolcon,  a  legnevesebb  K l i r  Vencel  volt,  akinek  családjában 
öröklődött  a  mesterség.   K l i r  Vencelnek  tervrajzai  is  fennmaradtak. 
592

A  Kamara  saját  mestereivel  dolgoztatott,  akik  miskolci  épületeikkel 

és  terveikkel  a  magánszemélyek  ízlését,  megrendelői  kívánalmait  is 
formálták.  A  szakma  fontosságát  mutatja,  h o g y  a  város  tanácsa  elle­
nőrizte  az  elkészült  falakat,  s  ha  azok  veszélyesek  voltak,  megbün­
tette  a  kőművest.  1792­ben  Brassai  Györgyöt  panaszolja  be  egy 
megrendelő,  s  a  szemlén  kiderült,  h o g y  az  általa  felrakott  kőfal 
egyenetlen  és  rossz  fundamentumra  épült,  s  bármikor  ledőlhet, 
ezért  12  botütésre  ítélték.   A  kőműves  a  m u n k a  elvállalása  után 
593

tervrajzot  készített,  s  ezt  be  kellett  a  megrendelőnek  mutatnia.  I l y e n 

„obriszt"  készítettek  a  céh  tagjai,  amikor  1792­ben  a  városi  kaszár­
nya  mellé  új  szobákat  építtetnek  velük.  Ekkor  számítják  k i az  építő­
anyag  szükségletet  i s .   K u n  János  kőművesmester  „abritz"  és 
594

„uberslap"  (Abriss,  Überschlag)  nevű  dokumentációt,  amikor  a  vá­

ros  1810­ben  megrendeli  nála  a  Pech­ház  és  egy  új  strázsaház  építé­
sét.   A  kőműveseknek  írásban  kellett  ajánlatukat,  a  „relatiot"  a 
595

megrendelőnek  bemutatni,  ilyet  kértek  1792­ben  a  Forgó­híd  építé­

sekor  is  tőlük.   A  XIX.  században  már  rajziskolai  végzettségű  szak­
596

ember  is  v a n  Miskolcon,  1820­ban  Ádám  Márton  ács­pallér  b e m u ­

tatja  a  rajztudását  igazoló  rajziskolai  bizonyítványát,  s  így  akar  a 

589  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/b.  V . 632. 

590  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/a.  7.  köt.  572.  p.,  8.  köt.  33.  p. 
591  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/b.  861. 
592  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  47.  köt.  275.  p. 
593  B.­A.­Z.  m .  L t . LV.  1501/a.  18.  köt.  45.  p . 
594  B.­A.­Z.  m .  L t . FV. 1501/a.  22.  köt.  36.  p. 
595  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  36.  köt.  122.  p. 
596  B.­A.­Z.  m .  Lt. LV.  1501/a.  18.  köt.  286.  p . 
város  polgárai  közé  bekerülni.   Ebben  az  időben  több  kőműves  is 
597

letelepedik  a  városban,  1814­ben  Fróla  Ágoston  szolnoki  kamarai 

kőművesmester,  1829­ben  a  pesti  Vátzi  István  kőműves­pallér  kí­
vánja  a  városban  folytatni  mesterségét,  a  város  tanácsa  azonban  a 
céh  véleményétől  teszi  függővé  a  letelepedési  engedélyt.   Ajánlásra  598

is  a  városba  kerülhetett  valaki,  1813­ban  Duschon  János  ács­pallért 

Losonczy  József  vármegyei  mérnök  ajánlólevelére  veszik  fel  a  város 
lakosai  k ö z é .   A  miskolci  megélhetés  vonzónak  tűnhetett,  s  meg­
599

rendelés  is  lehetett  bőven,  m e r t  1845­ben  az  egri  kőművescéh  kéri  a 

várost,  hogy  a  M i s k o l c o n  kontárkodó  Majoros  Sándor  és  Reinitz J ó ­
zsef  kőművesek  az  egri  mestertől  elcsaltak  több  legényt  m i n d e n  en­
gedelem  s  vándorkönyv  nélkül.   A  kőművesek  nemcsak  épülete­
600

ket,  falakat  készítettek,  hanem  pálinkafőző  k a t l a n  és  üst,  kályha  be­

építését,  sőt  kútépítést  is  vállaltak.  1841­ben  legények  építettek  egy 
kutat  a  Szeles  utcai  gazdáknak,  de  a  város  szemléje  megállapította, 
h o g y  bedőléssel  fenyeget,  s  ez  kőművesek  hibája. 6 0 1 

A  városban  nemcsak  helyi  kőműveseket  alkalmaztak,  s  n e m  csu­

pán  a  kamarai  megbízók,  hanem  egyéb  megrendelők,  így  az  egy­
házak,  polgárok  is.  A  Korona  fogadót  Pfajtenberger  egri  építész 
k e z d i  el  építeni  1746­ban,  a  református  új  t e m p l o m o t  az  időközben 
elhalálozott  Scheudler  helyett  Pottinger  Ferenc  kassai,  majd  Rábel 
Ferenc  gyöngyösi  mesterre  bízzák.   1783­ban  egy  Miskolcra  beköl­
602

töző  nemes,  Tőrös  Tamás  Czikó  utcai  telkén  új  házat  épít,  s  az  „ob­
risz"  alapján  kassai  kőművest,  Johann  Michael  Scheudlert  és  egy 
miskolci  ácsot,  Josef  Oppenriedert  bíz  meg  a  munkával  szerződés 
alapján. 6 0 3 

Kőművesek  mellett  dolgozó  kőfaragók  is  működtek  a  városban, 

i l y e n  v o l t  Krausz  Lénárt  (1814),   a k i  1838­ban  a  Kádas  utcai  Pece­
604

hídhoz  6  és  V 2  bécsi  öl  kváderkövet  szállított,   v a g y  K u k l e r  Már­

605

597  B.­A.­Z.  m.  L t . ÍV.  1501/a.  46.  köt.  37.  p. 

598  B.­A.­Z.  m .  L t . IV. 1501/a.  40.  köt.  130.  és  164.  pp.,  55.  köt.  6.  p. 
599  B.­A.­Z.  m.  L t . IV. 1501/a.  39.  köt.  164.  p. 
600  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  71. köt.  202.  p. 
601  B.­A.­Z.  m .  Lt. IV. 1501/a.  67.  köt.  129.  p. 
602  M A R J A L A K I  KISS L.  1956/a. 
603  BODÓ  S.  1972. 
604  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  40.  köt.  143.  p. 
605  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  64.  köt.  97.  p. 
ton  (1780),   illetve  Kaczesberger  János,  aki  1814­ben  már  v a k o n 
606

kérte  a  tanácsot,  hogy  mentsék  fel  a  jobbágyi  szolgáltatások  alól. 6 0 7 

A z  előző  évben  még  Almássy  József  tanácsosnak  dolgozott, a  csabai 

töltés  mellett  fekvő  szőleje  alatt  lévő  borháza  elé  faragott  két  kőosz­
l o p o t .   1813­ban  a  bodrogkeresztúri  születésű  Spáda  Ferenc  abla­
608

kosmestert  vették  fel  a  város  lakosai  k ö z é . 6 0 9 

A  XIX. században  már  az  alapvető  szakmák  ­  kőműves,  ács,  üve­

ges,  kőfaragó  ­  mellett  cserépzsindelyező  és  szobafestő  is  megtele­
pedett  a  városban.   A  miskolci  építőmesterség  rangját  mutatja, 
610

h o g y  Várad­Olaszi  (Nagyvárad)  tanácsa  1829­ben  levelet  ír  a  mis­

kolci  tanácsnak,  h o g y  „a  város  egy  theatrumot  az  ide  való  [ t i .  mis­
kolci]  theatrum  formájára  kívánván  építeni,  annak  rajzolatját  külde­
nénk  meg. 6 1 1 

606  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  7.  köt.  357.  p. 

607  B.­A.­Z.  m .  Lt. I V . 1501/a.  40.  köt.  191. p. 
608  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  39.  köt.  173­174.  p. 
609  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  39.  köt.  172.  p. 
610  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  62.  köt.  81. p.  72.  köt.  60.  p. 
611  B.­A.­Z.  m .  L t . I V . 1501/a.  55.  köt.  37.  p.