Referencia kamatlábak jelentése

 referencia-kamatlábon – más néven benchmarkrátán vagy referenciamutatón – olyan

rendszeresen aktualizált kamatlábat értünk, amely a nyilvánosság számára hozzáférhető.
Hasznos alapot biztosít többféle olyan pénzügyi ügylethez, mint például a jelzáloghitel, a
banki folyószámlahitel és egyéb, összetettebb pénzügyi tranzakciók. A referencia-kamatlábat
független testület számolja ki általában abból a célból, hogy láthatóvá tegye a különféle
piacokon történő hitelfelvétel költségét. Kifejezheti például a bankok egymás közötti
hitelfelvételének az árát, de azt is, hogy mennyibe kerül, ha egyéb forrásból, például
nyugdíjalapból, biztosítótól vagy pénzpiaci alaptól vesznek fel kölcsönt.

Miért fontosak a referenciamutatók?

A referencia-kamatlábakat gazdaságszerte mind az egyének, mind a szervezetek széles körben

alkalmazzák.

A bankok például a magánszemélyeknek és a vállalatoknak való hitelnyújtás során veszik

őket igénybe.

A vállalatok, a bankok és egyéb szervezetek a mérlegtételeiket szintén a referenciamutatók

alapján értékelik. Segítségükkel a számviteli szakemberek könnyebben ki tudják számolni
az adott szervezet (konkrétabban az általa birtokolt pénzügyi eszközök) valódi értékét.

A referenciamutatók egyéb alkalmazási módjai (a teljesség igénye nélkül) a készpénzszámlák

büntetőkamatának és egyes lakossági betéti kamatoknak a kiszámítása, a lakossági
jelzáloghitelek és kölcsönök kamatának meghatározása.

A referenciamutatók segítik a központi bankot feladatai ellátásában

A referenciamutatók a jegybanki tevékenységben is fontos információkat nyújtanak. Itt, az

EKB-ban például az euroövezeti árak stabilitását biztosító munkánkban támaszkodunk rájuk.
Ha a referenciaráta helyesen tükrözi a bankok hitelnyújtási és hitelfelvételi kamatait,
jobban tudjuk értelmezni a pénzügyi piacok működését és az euroövezeti pénzforrások
elérhetőségét. Ez a pénzpolitikai döntések során is hasznos információ, hiszen ha tudjuk,
hogy milyen könnyen jutnak a bankok forráshoz, meg tudjuk becsülni, hogy ugyanezek a
bankok milyen könnyen tudják a pénzt kölcsönként továbbítani a vállalkozásoknak és a
lakosságnak. Mindez végső soron befolyásolja az árszínvonalat is.

Az aktuális referenciaráták ismeretében lehetőségünk van pénzpolitikai döntéseink gyakorlati

hatásainak ellenőrzésére is. Amikor például az EKB úgy dönt, hogy kamatot emel vagy
csökkent, a döntésből következő hatásokat úgy követhetjük nyomon, hogy megvizsgáljuk,
hogyan változnak az euroalapú referencia-kamatlábak.

Miért folyik a referenciamutatók átalakítása, és pontosan mivel

jár ez a folyamat?

A referenciamutatók addig hasznosak, ameddig megbízhatónak és pártatlannak

tekinthetőek. Ideális esetben számításuk átlátható, és a nyilvánosság számára könnyen
elérhetőek. Ha egy ügylet megbízható referenciakamaton alapul, egyik fél sem tudja
befolyásolni a kölcsönösen elfogadott kamatlábat. A referencia-kamatlábbal tehát
biztosítható, hogy az ügylet értéke részrehajlásmentes és nem vitatható.

Mivel a referencia-kamatlábak fontos szerepet töltenek be a gazdaságban, kiemelt

kérdés, hogy a megbízhatóságukat világos irányítási struktúrákkal és átlátható
módszertanokkal garantálják.

Ennek a célnak az érdekében folyik jelenleg az európai referenciamutatók jelentős

átalakítása. A reformfolyamat mozgatórugója nagyrészt a referenciamutatókról
szóló uniós rendelet (BMR) bevezetése, amely 2016-ban jelent meg, és 2018.
januárban lépett hatályba.

Nemzetközi Kamatlábak
Libor

LIBOR: Londoni bankközi deviza referencia-kamatláb, amelyet a bankközi piaci szereplők

meghatározott periódusra egymás között irányadónak tekintenek; A Libor referenciaértéket
adott a hitelkibocsátóknak a különböző pénzügyi termékek kamatlábának meghatározásához.
Ezt úgy határozták meg, hogy naponta 18 globális bank becsléseit gyűjtötték össze a
különböző lejáratú hitelek kamatlábairól, tekintettel a helyi gazdasági kilátásokra. A
libort öt pénznemben számították ki: angol font sterling, svájci frank, euró, japán jen és
amerikai dollár.

A londoni bankközi kamatlábat változtatható kamatozású jelzáloghitelek,

eszközfedezetű értékpapírok, önkormányzati kötvények, hitel-nemteljesítési
csereügyletek, magán diákhitelek és egyéb adósságtípusok árazására használták. 2019-ig 1,2
billió dollár értékű lakossági jelzáloghitelt és 1,3 billió dollár fogyasztási hitelt áraztak
Libor segítségével.

A TONAR (Tokyo Overnight Average Rate) a japán központi bank (Bank of Japan) által
közzétett kamatláb. A TONAR (más néven TONA) az az átlagos kamatláb, amelyen a
kiválasztott pénzügyi intézmények 1 napos (egynapos) lejáratú japán jenben (JPY)
kölcsönöznek egymásnak. A TONAR egy referencia-kamatláb (benchmark kamatláb) és a
japán jen LIBOR alternatívája. A TONAR kamatlábat úgy számítják ki, hogy az összes
fedezetlen egynapos ügylet volumenével súlyozott átlagát veszik az ügyletkötés napján
elszámolt, de a következő munkanapon lejáró ügyletekből. A végső számot várhatóan
ugyanúgy számítják ki, mint az olyan új benchmarkokat, mint a SONIA és a SOFR, a
pénzügyi intézmények múltbeli tranzakcióinak felhasználásával. A bankárak piaci
kamatlábakra vonatkozó becslésein alapul, nem pedig történelmi tranzakciókon. De a
LIBOR-hoz hasonlóan a TIBOR-kamatlábat is manipulálták a bankok, köztük a Citigroup és a
UBS 2011-ben.

Az EURIBOR egy olyan biztosíték nélküli piaci referencia-kamatláb, amelyet többféle

futamidőre (egy hétre, egy, három, hat és 12 hónapra) kiszámítanak; kezelője az Európai
Pénzpiacok Intézete (EMMI). Hogy a referenciakamat megfeleljen az EU
referenciamutatókról szóló rendeletének (BMR), az EMMI pontosította az EURIBOR
meghatározását, és e szerint azt a kamatlábat jelenti, amelyen a bankok a fedezet nélküli
nagybani piacon forrást szerezhetnek az EU és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás
(EFTA) területén.

€STR  :
Az €STR rendeltetése szerint tükrözi, mennyit kell egy banknak fizetnie azért, hogy
különféle pénzügyi partnerektől fedezet (tehát biztosíték) nyújtása nélkül egynapos
hitelt vegyen fel. Ilyen partnerek lehetnek bankok, pénzpiaci alapok, befektetési vagy
nyugdíjalapok, egyéb pénzügyi szereplők, így például központi bankok.
Az €STR tehát szélesebb kört fed le, mint az EONIA, amely csak a bankközi
kereskedésre irányul. Mi több, az EONIA-val összehasonlítva az EKB az €STR
kiszámításához reálgazdasági ügyletek adatait használja fel, amelyeket nagyobb számú
banktól gyűjt össze. Így a szereplők nagyobb köre véd a manipuláció ellen, lehetővé téve,
hogy az €STR megbízhatóan tükrözze a biztosíték nélküli hitelfelvétel árát az euroövezetben.

Hazai kamatlábak

Bubor

2016. november elsejétől a Magyar Nemzeti Bank végzi a Budapesti Bankközi Forint
Hitelkamatláb (BUBOR) pénzügyi referenciamutató előállítását és kezelését.

A BUBOR értékének napi meghatározása a panelbankok által beadott kamatjegyzéseken

alapul. A BUBOR kamatjegyzés azoknak a kamatlábaknak a benyújtására vonatkozik, amely
kamatlábak alkalmazásával a kamatjegyző bank az adott banki munkanapon a különböző
futamidők vonatkozásában, valamely más kamatjegyző bank részére forintban
denominált fedezetlen bankközi hitel (ún. unsecured interbank loan) nyújtására üzleti
ajánlatot tenne.

A beérkezett kamatjegyzések közül az MNB a legmagasabb és legalacsonyabb értékek

elhagyása után átlagolással határozza meg a BUBOR adott napi értékét, melyet minden
magyar banki munkanapon 11 órakor publikál.

Birs
Budapesti Kamatswap Ügyletek - Budapest Interest Rate Swap
2016. november elsejétől a Magyar Nemzeti Bank végzi a Budapesti Kamatswap Ügyletek
(BIRS) pénzügyi referenciamutató előállítását és kezelését.

A BIRS a BUBOR-hoz hasonló, de az éven túli szegmensre vonatkozó kamatfixing. A BIRS

értékének napi meghatározása a panelbankok által beadott kamatjegyzéseken alapul. A
kamatjegyzés a bankközi piacon, átlagos piaci feltételek mellett, a kamatjegyző bankok által,
egymás részére, az adott futamidőre jegyzett kamatswap ajánlati és kínálati kamatlábak
számtani középértékének benyújtását jelenti, azzal, hogy az adott futamidőre vonatkozó éves
fix kamat kerül jegyzésre a 6 hónapos BUBOR jegyzéssel szemben.

Jegybanki alapkamat:

A jegybanki alapkamatról a jegybank legfontosabb monetáris politikai döntéshozó testülete, a

Monetáris Tanács hoz döntéseket. Az MNB a hitelintézetek kötelező tartalékára a jegybanki
alapkamatot fizeti. Alultartalékolás esetén a mindenkori jegybanki alapkamat mértékével
megegyező büntető kamatot számít fel a jegybank a hitelintézeteknek, túltartalékolás esetén
pedig a Hirdetményben meghatározott kamatot a kötelező tartalékon felüli összegre.Azért
fontos, hogy mennyi a jegybanki alapkamat, mert a kereskedelmi bankok ennek alapján
határozzák meg, hogy milyen betéti- vagy hitelkamatokat nyújtanak/várnak el az ügyfeleiktől.

Mi történik, ha nő, vagy csökken a jegybanki alapkamat?

A jegybanki alapkamat mértéke mindig az adott ország gazdasági helyzetével, jövőbeli

kilátásaival függ össze, ennek tekintetében nő, vagy éppen csökken. A jegybanki alapkamat
jellemzően akkor nő, amikor nagyobb a bizonytalanság az ország jövőjével kapcsolatban
(például magas a költségvetési hiány, gyorsabb ütemben nőnek a bérek, mint a gazdaság
teljesítménye, magas a várható infláció). Ilyenkor, hogy a gazdasági növekedés
fennmaradhasson, a jegybanknak emelnie kell az alapkamatot, hogy elérjük azt az inflációs
szintet, ami az ország gazdaságának aktuálisan a legjobb. Minél inkább egyensúlyban van egy
ország (alacsony a költségvetési hiány, a bérek a gazdaság fejlődésével egy ütemben
nőnek), annál alacsonyabb jegybanki alapkamattal érhető el az árstabilitás.