штЛ

JÓZSEF ATTILA

ЗНАВ Я...

TUDTAM, ÉN
IN MEMÓRIÁM ATTILA JÓZSEF
(1905-1937)
 Kárpátaljai Magyar Könyvek
140.

Készült
a Magyar Köztársaság
Nemzeti Kulturális Örökség
Minisztériuma
támogatásával

Illusztrációk: Horváth Anna ( 1926 - 2005)

© INTERMIX KIADÓ, 2006

© IVAN PETROVTSIJ
© JURIJ SKROBINEC
©MIKOLA LUKAS

MB 205.661

2006

INTERMIX KIADÓ
88000 Ungvár, Babuskin tér 5/a
Tel: 00380-3122/4-37-37
E-mail: gyorgy@cl.uzhgorod.ua
Felelős kiadó: Dupka György
Felelős szerkesztő: Kovács Gábor, Kudla György
Budapesti képviselet: H-1011 Budapest, Hunyadi János u. 5.
Készült a Borneo Kft-ben.
ISBN 963 865675 1
ISSN 1022-0283
 АТТ1ЛАЙОЖЕФ/JÓZSEF ATTILA

ЗНАВ Я...
*

TUDTAM ÉN

Bipiui / Versek

IBAH ПЕТР0ВЦ1Й / IVAN PETROVTSIJ

eidiőpae / válogatásában

ПЕРЕКЛАЛИ / FORDÍTOTTÁK:
IBAH ПЕТР0ВЦ1Й / IVAN PETROVTSIJ
ЮР1Й ШКРОБИНЕЦБ / JURIJ SKROBINEC
МИКОЛА ЛУКАШ / MIKOLA LUKAS

INTERMIX KIADÓ
Ungvár - Budapest
2005
ПЕРЕКЛАДИ IВАНА ПЕТРОВЦ1Я
IVAN PETROVTSIJ FORDÍTÁSAI
КОЛИ ДУША IЛОГ1КА...

Коли душа i логжа

по кам'яному дну
женуть дша, мов плин струмка,
в небесну вишину,

а пульс i хвиля у дупл

торують шлях шзнань,
чужу поез1ю лиши,
i* сам поетом стань!

В M O Ï M саду не на показ
тютюн - i той! - без меж.
Ал1рикае лопка,
та не наука все ж.
(HA LELKED, LOGIKÁD...)

Ha lelked, logikád,
mint patak köveken,
csevegve folyik át
dolgokon, egeken -

ver az ér, visz az ár,

eszmélhetsz nagyot:
nem kell más verse már,
költő én vagyok!
*

Kertemben érik a
leveles dohány.
A lira: logika;
de nem tudomány.
 дощить
Дощ пилюгу
змивае гуркггно з житпв побляклих -

3 площ дивний гул

вриваеться в серця давно закляюп!

Одеж1 скинь
i теж полинь
до л!су, чиста, мов краплина з BHCÍ -

BH04Í, в ДОПП
мовчи, мовчи! -
у тебе в серщ блискавки злилися!

Бшь - крий, з гроз - пий! -

вггри, громи
твш CMÍX розпатлують, немов волосся...
о! сюльки марень у донн злилося!

До наших серць под Í 6 H Í - збл щл i ! x B o p i ! -

ридають на плл1 листки npo3opi.
 ESIK
(részlet)

1
Esik e s i k -

a por nedvesen reszket életünkön -

csattog, dörög -
dörömbölnek - hallod? - a szivünkön!
Meztelenül
futni futni
tárt karral futni egy erdő felé

esik e s i k -
kis tenyered
mért tartod ki a mennykő elé?

A szél hozta -
a szél
hangosan kacagó lányok
bontott hajából zudulva lebeg

recsegve jajdulnak az ágon

hibás-szivü száraz levelek.
ЖУРБ1, ЧИ В РАДОСТЬ..

В журб1, чи в радости палаю,

скоряюся, благословляю,
i бережу тебе ревниво
пшеничним полем, небом сивим.

Вмирае музика, м1ж нами

встае стша, тверда, мов камшь,
щ е й п о CTÍHÍ МОЯ Т Ш Ь Х О Д И Т Ь ,

а я вгортаюся в твШ подих.

Нехай! кохаеш - не кохаеш,

i к серцю серце не пускает,
в мш шжний погляд оповита,
ти - бог, моя любов - молитва.

Так aie над ранок оживае,

до сонця руки простягае,
зривае промшь полум'яний
i сповивае в cepui рани.
ÁLDALAK BÚVAL, VIGALOMMAL

Áldalak búval, vigalommal,

féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,

falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,

szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.

Hajnalban nyújtózik az erdő,

ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.
 КОЛИСКОВА

Небо заплющило в1ченька C H H Í ,

BÍKHB заплющив наш д1м i погас,
вкрився туманами луг у долиш -
л к ш , MÍÍÍ Балаже, спатоньки час.

C H O B Í скоряеться бджшонька рання,

джмшь пщ пшвоньку вклав контрабас,

спить в контрабаш джмелеве дзижчання -
л к ш , мш Балаже, спатоньки час.

Вулищ вмовкли. Поснули трамва'!,

в CHÍ, мов у ваН, знаходячи лаз,
мляво трамвайний дзвшок залунае -
л к ш , мш Балаже, спатоньки час.

Твш пщжачок я на стшьчик поклала,

латка, на л1вому лжт1 якраз,
вже б вщ1рвалась, якби не заспала -
л к ш , мш Балаже, спатоньки час.

М'ячик заснув, задр1мали в обгортках

COHHÍ цукерки - на завтра припас,
бшка в дупл!, у город! спить морква -
л к ш , мш Балаже, спатоньки час.

Спатимеш гарно, то й виростеш дужим -

вгд BoporiB захищатимеш нас!
BÍ4Ka заплющ, мов пелюсточки ружа -
л к ш , мш Балаже, спатоньки час.

Будеш пожежником, будет солдатом,

взнаеш i казку, й життя без прикрас...
Стала й матуся твоя засинати -
л к ш , мш Балаже, спатоньки час.
 ALTATÓ

Lehunyja kék szemét az ég,

lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,

alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,

szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a sip,

az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg

golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.

Tűzoltó leszel s katona!

Vadakat terelőjuhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.
П1СНЯ ПРОЛЕТАРЯ

Де 6e3MÍp вод глибинно дише

материки пливуть у rami
парапамм парамм папамм
материки пливуть у THIHÍ

капуста ось наш хл1б щоденний

життя i смерть у нас злиденш
парапамм парамм папамм
життя i смерть у нас злиденш

н а в щ о плакати не треба
не випросиш сорочки в неба
парапамм парамм папамм
не випросиш сорочки в неба

жалобу теть бщняче чуеш

в ряди 1дея нас гуртуе
парапамм парамм папамм
в ряди 1дея нас гуртуе

Переклад з французько\
 PROLETÁRDAL

A világrészek csöndesen
úsznak a hűvös vizeken
parapamm paramm papamm
úsznak a hűvös vizeken.

Van krumplink és van kanalunk,

piszokban élünk s meghalunk
parapamm paramm papamm
piszokban élünk s meghalunk.

Mért görbül, kicsikém, a szád?

új inget gondolok reád
parapamm paramm papamm
új inget gondolok reád.

Minden halál és semmi gyász,

akire csak a Párt vigyáz
parapamm paramm papamm
akire csak a Párt vigyáz.
 ПРО ЗАВТРАШН1Х МУЖ1В

Про завтрашшх муж1в тепер я мовлю.

ÍM буде притаманна лапднють i сила.

Вони з1рвуть крицеву маску Í3 обличчя знань,
i душу Bei побачать там вщкриту !
Поцшувавши хл1б i молоко,
руками грубими дитятко шжно приголублять,

i тут же руди так надшно перечавлять,

що чистими постануть перед ними сталь й метали iHini.
Де були гори - виростуть мюта,
приборкавши грозу, вдихнуть ïï у груди,
i ДО ÏX Hir nOKÍpHO
тулитимуться води океашв.
Вони ж чекатимуть нечеканих гостей,
для яких накриють
столи широю i серця щедротнг
I берегтиме Borïx i нащадюв ÍXHÍX.

Шукайте ïx в co6i! Щоб дНи Banii

на шжках-лшях цнотливо чистих
могли ступати в майбуття
морями Kpoßi.
 (JÖVENDŐ FÉRFIAK)

Most a jövendő férfiakról szólok.

Ok lesznek az erő és szelídség,

szétszaggatják a tudás vasálarcát,
hogy az arcán meglássák a lelkét.
Megcsókolják a kenyeret, a tejet
s amely kezükkel simogatják gyermekük fejét,
ugyanavval kifacsarják az érckövekből
a vasat és minden fémeket.
Városokat raknak a hegyekből,
nyugodt és roppant tüdejük a vihart,
a fergeteget magába szívja
s megcsöndesülnek mind az óceánok,
mindig várnak váratlan vendégre,
az ő számára is terítenek
és megterítik a szívüket is.

Legyetek hasonlók hozzájuk,

hogy kisgyerekeitek liliomlábaikkal
ártatlanul mehessenek át
az előttük álló vértengeren.
ХТО РОЗБУДИТЬ В НАШИХ ДУШАХ ДУШУ?

Ми розорали чола naropőie Ü Í C H H X ,

ми пщвелися в вись за пломшкими думами про 3opi,
ми запускаемо все вище й вище
лггальш апарати,
ïx траектор1ями постиравши
шляхи rrraxiB,
на рейки металев1 ставши,
долаем обшири земш,
i океашв niHHi гриви
повхоплювали вуздечками електрокорабл1в.
А все ж бо, люди! люди,
хто скаже нам, щоб ми в домах CBOÏX СТОЛИ повщмивали,
хто жшкам нашим дозволить
скорботу з дому вимести, немов пилюку?
Хто в очах побляклих виростить сади,
хто розбудить в душах наших душу?!
KI VERNÉ FÖL LELKÜNKBEN A LELKET?

A meddő dombok homlokából

Kiemeltük a csillagvizsgáló gondolatokat,
Föl, föl a magasságig
Repülőgépeket hajigálunk
És roppant, visszahulló pályájukkal
Kipányváztuk a madarak birodalmát,
Mozdonyokkal korcsolyázunk messze földre
És kantárt holnap elektromos hajókból dobunk
A sörényes, üvöltő tengerekre,
De emberek, emberek!
Ki venné újból észre,
Hogy le kell sikálni asztalainkat,
Ki mondaná meg az asszonyoknak,
Hogy kisöpörhetik a szomorúságot,
Ki ültetne kerteket szemünkbe,
Ki verné föl lelkünkben a lelket?
 ЗНАВ Я..

Знав я, що прийдеш ти доконечне -

повернули соняхи сюди
кам'яш обличчя, й - диво з див! -
B Í T e p щось салатов1 лепече.

MypKOTÍB я: це вщ сукш вихор,

а в piiji - червоних маюв T Í H B ,
жито - рибам вигщна бистршь.
Y C M Í X Т В Ш прошелеспв так тихо!

Купеле моя! Хмшьне й шалене

руки T B O Ï л1то проетягло -
дивозгучно, щедро загуло,
як схилилась на плече до мене.

Губ торкнись! Пркий напш хвоши

лиш ковтну i - вже й над смертю пан
J I Í T O - дивовижний пива жбан,

над яким клекочуть хмари шни.

 TUDTAM ÉN

Tudtam én, hogy itt leszel közel -

erre fordította köfejét
minden napraforgó és a lég
salátánkat úgy borzolta fel.

Mormolgattam: szoknyád szele ez!

csermely: pipacsbúborral habos,
aranyhalak raja benn a rozs,
illanásuk mosolyodnyi nesz.

Fürdöm vagy te, csengő italom.

Karod hüs ár, melled kavarog,
fülemben is csupán úgy csobog,
hogyha lélegzel a vállamon.

Zúdulj fogamra! parázsban remeg!

Igyalak én, mert szomjas a halál:
óriási korsó sör a nyár,
habok rajta pufók fellegek.
УГОРСЬКИЙ АЛФЕЛЬД

Алфельд. Край насправд1 дорогий:

клопоНв - вшами!
Тут земля - молочш береги,
BTHKani брудними валунами.

Мов ганч1рка - прапор у мадяр,

Ужа, й та - жебрацька.
Наших пшь шених й житпв владар -
смерть, що жбухае косою хвацько.

Гей, поете! Хай T O 6 Í болить

ця життя й душ суша:
лиш черкнеш пером - все загорить,
та й перо, немов шрник, задушать.

Хто Б для BOBÍ заховав, 36epir

все, що не на вол i L
Подивпься: йдуть уздовж дорщ
полишають землю цю тополь
 MAGYAR ALFÖLD

Magyar Alföld - gond a dombja;

temploma cövek;
talaja mély aludttej, de benne
hánykolódnak szögletes kövek.

Magyar ember - rongya zászló;

étele a tál;
dudvaszedö nemzet vagyunk, értünk
mezítláb jön foltozott halál!

Nosza költő! Holt a holdad;

köldököd kötél;
csettintésed égő város, tollad
füstölög s egy szál gyufát nem ér!

Ó, kik nőttök felhőt leveledzvén,

bodzás kis fenék -
nézzétek, ím, országúton, némán
vándorolnak ki a jegenyék!
 НЕВ1Д

Без хл1ба..., ще й перо ступилось,

волоеея випада...
Отак мш брат, рибар, загинув -
взяла його вода.

Мов невщ, нерви опускаю

у холод, в чорторий -
в тяжкш вод1 вловити хочу
сон хоч один легкий.

Невже десь невщ роз1рвався?

тягну, i водночас
пщлатую npopixH, витягаю,
вже й здобич близько... враз

роз1сланий пщ небесами
був невщ мш тонкий -
вузли порвалися, а з нього
посипались з1рки.
 HÁLÓ

Hull a hajam, nincs kenyerem,

tollam vásik,
halász bátyám így veszett el.
El így más is.

Idegeim elmeritem,
mint a hálót,
hust fogni s a nehéz vizén
könnyű álmot.

Szakadt lehet - gondolkozom, -

az én hálóm.
Kiaggatom, megfoltozom.
S íme, látom -

Kiterített fagyos hálóm

az ég, ragyog -
jeges bogai szikrázón
a csillagok.
ПЕРЕКЛАДИ ЮР1Я ШКРОБИНЦЯ
JURIJ SKROBINEC FORDÍTÁSAI
 Б1БЛ1ЙНЕ
Бризнуло твое волосся густогронно-чорно вниз,
мов щвки смоли духмяш,
що з цебра столггрового, пахкаючи, полились.
I ВИСЯТЬ, ЯК три BOpOHÍX
чорношатих, дужих зграй. -
Груди в тебе, люба, схож1
на KOUIÍ, що бшим хл1бом переповнились украй.
Ти - неначе
цим гарячим
KopißKaM родина,
що в травц молокодухц
над ршою
чередою полягали.
Гей, скупаймося у pinni яснотип,
серце в cepui променисНм, -
може, й ми потечемо на хвшп чистш.
Серце маю, чисте маю.
бо кохаю.
Бачу: бог твош любов1
вцщае свою, безкраю.
Бачу: йде в TOÖÍ Д О мене,
йде зустр1чно, -
i любов моя, i смерть - BÍH,
BÍH Д О В 1 Ч Н О .
Люба! Так одне ми одного жадаем,
так кохаем, -
що вбрання i соромлив1сть, ледь придбаем,
вже й зшмаем.
I нехай впаде на мене злива камешв -
не брила,
i нехай на легкш хмарщ ти лежиш, як eenip,
мила.
Хай icTopia жене нас в европейсью
rayni Honi;
iHuioro кохай, хто сильно так, як я, тебе
захоче.
I пливи ти з ним, кохана, про ги течи
помалу...
Не в1ддай-но Нльки бога,
славного мого добрягу
на поталу.
1924 р.
 [BIBLIAI]

A te hajad kövérfürtü feketében lecsordul,

Mint a jóillatú kátrány,
Mikor kéthektós kondérból gőzölögve kifordul.
Lebeg is, mint három csapat
Erős testű, fodor fekete holló -
A te melled, szerelmesem,
Szőke kenyerekkel teli kosarakhoz hasonló.

Rokona vagy
A nagy
Meleg teheneknek,
Melyek tej szagú csordában
Füzes parton
Egymás mellé heverednek. -
Fürödjünk meg a folyóban, szív a szívben,
Hiszen mi is tiszták vagyunk.
Hátha mi is elfolyunk a tiszta vizben.

Tiszta vagyok, azért vagyok,

Mert szeretlek,
Látom én az Istent, amint
Szivét adja a szivednek.
Hogy tebenned jött most elém,
Azt is l á t o m -
Ö az én örök szerelmem
S a halálom.

Szerelmesem, mi már egymás úgy kívánjuk, úgy szeretjük,

Hogy ruhánkat, szemérmünket, alig vettük, már levetjük.
Akkor is, amikor énrám sok szörnyű és nagy kő esnék
És te könnyű fellegeken heverésznél, mint az esték.

Most akár a történelem Európa két zúgába szétzavarhat,

Megszerethetsz másik fiút, aki téged igy akarhat.
Szerelmesen, mint én veled, evezhettek föl a viznek -

Csak az Istent, szerelmesem,

Az én szép, nagy Istenemet,
Megőrizzed.
 М Ш БОГ

Щаджу твою турботу божу,

люблю тебе, як тшьки можу.
Щоб ти продав газетш етоеи,
я б теж кричав i ïx розносив.

Аби зорав ти ниву, отче,

я б помагав TO6Í охоче.
TBOÏX би коней гнав я чемно,
нжоли б ïx не бив даремно.

Чи краще, за чешги взявшись,

я за тобою йшов би завше
i пильнував ле\пш покутий
у солончак поглибше вткнути.

Якби ж C T e p i r ти урожш,
я б одганяв ворон швзграг
I що б ти не робив, 3Í мною
Нжоли б не томивсь нудьгою.

Рад1в би я з тобою впору,

а по Benepi CÍB би поруч,
ти в мене люльки попросив би,
всю душу я TO6Í вщкрив би.
 ISTENEM

Dolgaim elől rejtegetlek,

Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítnék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,

segítnék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva

szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat,

én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.
БУДУ Я САДОК ПЛЕКАТИ

Буду я садок плекати,

з раншм сонцем уставати;
не журюся бшыне CBÍTOM,
тшьки щепами та KBÍTOM.

СтШЬКИ ЛЮ60К, СКШЬКИ K B Í T y ,

дорогою на швсвггу;
пильнуватиму й жаливу,
кожну гшочку правдиву.

Не нассуся з люльки диму,

добру славу берегтиму,
не вбоюся лиха злого -
висаджу й себе самого.

Стане сад мш у пригод1

i на заход1 й на сходи
згине CBÍT, хоч будуть KBÍTH
на його могши M p i r a .
KERTÉSZ LESZEK

Kertész leszek, fát nevelek,

kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom

kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,

jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,

napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
3 ЧИСТИМ СЕРЦЕМ

MaTepi не маю я.
Ця вггчизна - не моя.
Hi колиски, HÍ труни!..
Бог? Кохана? Де ж вони?

Вже три дш, як я не ÏB,

А по-людськи й noroTÍB.
Двадцять лгг меш... Це - крам!
Двадцать юних лЛ продам!

Тож купггь, а то 6 i m e
Дщько лисий ïx BÍ3bMe.
3 чистим серцем, - не таю, -
Крастиму, людину вб'ю.

Схоплять - кату в1ддадуть,

В отчу землю загребуть... -
Серце ясно-молоде
Зшлям-трутою зшде.
TISZTA SZÍVVEL

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretöm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörüszép szívemen.
 БОГ

Побачивши твоУ, Всевишнш, гори,

я став тепер такий малий.
А хочу бути, як i ти, великий,
щоб на nopir твш CÍCTH Й серце
покласти. Тшьки, отче,
чи догоджу? Воно ж таке др1бненьке.
У пульсуванш rip TBOÏX страшенних
загубиться його за'Укувата pÍ4;
та я не BMÍIO красивше,
aнiж вершини й трави щ, i в мене
пщ л1жком спочивае горе;
у cepni rip горять огш зелеш,
i втомлеш жуки летять по них додому.
як смеркае,
а ти, в дзвшюм спокоУ по колша,
в юнщ дороги Ух С Т 0 1 Ш ,
одкривши руки для обшм1в;
To6i не заважатиму я, отче, -
твш 3ip ковзне над напи скромш KBÍTH.
 ISTEN

Láttam Uram, a hegyeidet

S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szivemet,
De apró szivem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész az ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szivükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha
esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyu-
galomban
Ott állsz az utjuk végén -
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.
 ДЗВ1НОК

Таемницю дзвшкоробства
тшьки той вщкрити може,
хто кохано'1 СИНЬ-OMÍ
позабути будь-що-будь не може.

Задзеленчали дзвшочки на BÍTTÍ:

то знак—пршхав хтоеь.
У св1тання теж дзвшюв немало,
те свгання
вщ молодих еердець жшочих узялось.

Якееь д1вчисько мстиве

закинуло дзв1нок свш м1ж купи
i, бач, блще, велухаеться
в загублений голосочок.
Якийсь багатий пан
на шию своему слуз1 почепив дзвшочок.
I дзеньком тим
нерщко сон слуги сповитий.
Якби на CBÍTÍ не було дзвшка,
я б заходився сам
його вщкрити.
 CSENGŐ

A csengettyücsinálást
Felfedezni csak az tudta,
Aki kedvese kék szemét
Elfeledni sohasem tudta.

A fákon megszólalnak a csengők:

Valaki megérkezett.
A hajnalnak is sok csengője van,
A hajnal.
Fiatalasszonyok szivéből keletkezett.

Egy bosszús leány

A bokrok közé dobta csengőjét
S most halványan figyel az elvesztett csengő
szavára.
S egy gazdag úr
Csengőt akasztott szolgája nyakába.

S a csengőszó
Néha átszáll a szolga álmán.
Ha nem volna csengő, akkor én magam
Kitalálnám.
 ПЩБАДЬОРЛИВЕ

В Кита!' висить мандарин.

Вбивав i H H H Í кока'ш.
Шурчить солома, йди поспи.
Вбивав i H H H Í кокаш.

KpÍ3b скло вприни осяйне

до кас бщацьких 3ip сягне.
Шурчить солома, йди поспи.
До кас бщацьких 3Íp сягне.

Купи хл1бину, ковбаси.

Живий еси, поки ÏCH.
Шурчить солома, йди поспи.
Живий еси, поки Уси.

Цшунок дасть i ÏCTH теж, -

колись дружину заведеш...
Шурчить солома, йди поспи.
Колись дружину заведеш.
 BIZTATÓ

Kínában lóg a mandarin.

Gyilkolt ma is a kokain.
Zizeg a szalma, menj, aludj.
Gyilkolt ma is a kokain.

Az áruházak üvegén
a kasszáig lát a szegény.
Zizeg a szalma, menj, aludj.
A kasszáig lát a szegény.

Végy kolbászt és végy kenyeret,

őrizd meg jól az életed.
Zizeg a szalma, menj, aludj,
őrizd meg jól az életed.

Aki majd főz is, csókol is,

kerül majd egyszer asszony is.
Zizeg a szalma, menj, aludj,
kerül majd egyszer asszony is.
 МОЯ МАТИ

Вона взяла горня oôipyn;

в недшю якось, понадвеч1р,
злегенька всм1хнена, принишкла,
посидша недовго в штьмь

То ж принесла вщ милостивих
вечеряти у сковородщ...
Лягли ми спати, й м1ркував я:
а в тих Уди - казан повнющий.

Др1бна була i молодою

померла: прал1 мруть так рано!
Вщ Horni в нихтрясуться ноги,
вщ прасування - бшь у скронях.

Брудна бшизна Ум - за гори,

а випари - за хмари, лши
на XBopi нерви, а горище -
Í3 перем1ною пов1тря.

Дивлюсь: Í3 праскою спинилась.

Визискувач крихкеньке тшо
зламав; воно щодня мал1е, -
над цим подумай, пролетарю!

Прання надгорбило У'й спину.

I я не знав: та молодиця
у CHÍ носила чистий фартух,
у CHÍ й поштар вНався з нею.
 ANYÁM

A bögrét két kezébe fogta,

úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban —

Kis lábaskában hazahozta

kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltűnődtem,
hogy ök egész fazékkal esznek —

Anyám volt, apró, korán meghalt,

mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól —

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!

Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás —

Látom, megáll a vasalóval.

Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindig keskenyebb lett -
gondoljátok meg, proletárok —

A mosástól kicsit meggörnyedt,

én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki —
ПЕРЕКЛАДИ МИКОЛИ ЛУКАШ А
MIKOLA LUKAS FORDÍTÁSAI
 МУРАШКА

Mi>K подушок заснула мурашина.

Ти, B Í T p e , подушок не воруши нам -
як е, так i покинь.

Гшпвкою утомлено припала

до здовжено-овального опала,
а поряд спить п др1бненька тшь.

Збудить, чи що? Вже взяв i соломину,

та глянь, нахмарило.
Додому не пора б?

М1ж подушок спить тихо мурашина.

Меш на руку перша крапля - крап!
 HANGYA

A bábok között elaludt a hangya.

Szél, a bábokat most el ne fúdd!
Különben jó az is.

Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja

és alszik véle csöpp árnyéka is.

Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!

De jobb, ha már indulunk haza.
erősen beborult —

A bábok között elaludt egy hangya

és - hopp - egy csöpp már a kezemre hullt.
 ЗНАЙОМТЕСЬ

Це Лщочки молодший брат,

далекий пагонець Батия;
BÍH хл1бу чорному був рад,
про синю ковдру i не мр1яв.

За Bipini смерть йому у дар

пуд бобу зварить, ще й доложить.
Гей, буржуа! Гей, пролетар!
Це я, поет Атпла Иожеф.
 BEVEZETŐ

Lidi nénémnek öccse itt,

Batu khán pesti rokona,
kenyéren élte éveit
s nem volt azúrkék paplana;
kinek verséért a halál
öles kondérban főz babot -
hejh burzsoá! hejh proletár!
én, József Attila, itt vagyok!
 KOPAJII

Гей, корал1 на шнурку,

жаби-крал1 на ставку...
ДР1БН1 6Í6KH,

др1бш 6Í6KH на сшжку.

Ружа в мюячшм вшку,

злотний пояс на станку.
А для мене
добрий мотуз на трямку.

В сукш знадний звин колш

шд той ладний мщний дзвш,
а на pinni
двох тополь низький уюпн.

В cyKHi зграбний стегон згин

шд той звабний ср1бний дзвш,
а по pinui
листя хвилям навздопн.
 KLÁRISOK

Klárisok a nyakadon,
békafejek a tavon.
Báránygané,
bárányganéj a havon.

Rózsa a holdudvaron,
aranyöv derekadon.
Kenderkötél,
kenderkötél nyakamon.

Szoknyás lábad mozgása

harangnyelvek ingása,
folyóvízben
két jegenye hajlása.

Szoknyás lábad mozgása

harangnyelvek kongása,
folyóvízben
néma lombok hullása.
РОСА-РОСИЧКА

Малинник мов приав,

тихенько хить та хить...
На B Í T K a x у poci
nanip вощаний спить.

A Beqip - чистий перл!

Сшнтаеться листва,
i rip далеких флер,
i cniß мого ества.

Я гув як гай, як луг

i працював аж так!
А небо - чистий пух...
В майстерш темнота.

Утома трудова.
Здуб1в Я - ЧИ 3flOÖpÍB?
Тремчу, як та трава
ч и 3opi yropi.
HARMATOCSKA

Guggolva ringadoz
a málnatő, meleg
karján buggyos, zsíros
papiros szendereg.

Lágy a táj, gyöngy az est;

tömött, fonott falomb.
Hegyek párája rezg
a halmokon s dalom.

Hát dolgoztam híven,

zümmögve, mint a rét.
Milyen könnyű a menny!
A műhely már sötét.

Fáradt meg együgyü,

vagy tán csak jó vagyok
s reszketek, mint a fü
és mint a csillagok.
 СМУТОК

Гнав я оленем прудким,

смуток лапдний в очах.
А за серцем за M O Ï M
сто зголоджених вовчаг.

Роги й пароги роняв -

на rùmi он-о висять...
Скоро сам я з оленя
в вовка перекинуся.

Буде з мене cipoMaH

ходом i подобою;
м1ж брат1в я не тума -
ycMixaTHCb пробую.

Чую зови олениць,

04Í млою повняться...
А на плеч1 пада ниць
листя Í3 шовковищ.
 BÁNAT

Futtám, mint a szarvasok,

lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
űznek vala szivemben.

Agancsom rég elhagyám,

törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.

Farkas leszek, takaros.

Varázs-üttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.

S ünőszóra fülelek.
Hunyom szemem álomra,
setét eperlevelek
hullanak a vállamra.
 сьомий
Хочеш жити як годиться,
мусиш CÍM раз1в родиться!
Раз в órai, на пожариш,
раз на pÍ4ui, на крижиш,
раз м1ж блазшв у дурдомц
раз у пол1 на соломц
раз у uepKBi у цвинтарнш,
раз м1ж свиньми у свинарнг
Вже uiecTipKo рот деруть,
а ти co6i сьомий будь!

Як тебе притисне ворог,

CÍM вас е, б ш щ в бадьорих.
Тшьки ж той десь на po6oTÍ,
той шабашить по cyöoTÍ,
той шкшьним в1ддався лавам,
той десь плава самоплавом,
той славетний чийсь нащадок,
той C Í M ' Í кладе початок.
Хай вони хто верть, хто круть,
а ти co6i сьомий будь!

Як прийдеться закохатись,
CÍM вас буде залицятись.
Той за ycMÍx вр1же серця,
той задарма напасеться,
той cnieae вокал1зи,
той за пазуху вже л1зе,
той po3CTÍ6ye петельки,
той хапае за бретельки...
Хай HiicTb мух на мед гудуть,
а ти coöi сьомий будь!

Хоч BipiuaMH вийти в люди -

CÍM поеПв хай вас буде.
 AHETEDIK

E világon ha ütsz tanyát,

hétszer szüljön meg az anyád!
Egyszer szüljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!

Ellenség ha elődbe áll,

hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, -
a hetedik te magad légy!

Szerető után hajárnál,

hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, -
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.

Ha költenél s van rá költség,

azt a verset heten költsék.
Той село вбира в колони,
той 1зроду ходить сонний,
той л1тае гтонад хмари,
той глаголом снить i марить,
той свою рятуе душу,
той пацючу поре тушу...
Хто герой, хто вчений мудь,-
а ти co6i сьомий будь!

Як не бреше нам Писания,

смерть yciM C Í M O M та сама.
Хто молочне смокче вим'я,
хто не 1вши чуха т1м'я,
хто жбурля пусту посуду,
хто життя дае для люду,
хто гаруе i рве пупа,
хто на мюяць B Í H M H лупа, -
того дива не минуть.
I ти co6i сьомий будь!
Egy, ki márványból rak falut;
egy, ki mikor szülték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy.

S ha mindez volt, ahogy írva,

hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy!
 ВЕДМЕЖИЙ ТАНЕЦЬ

Танцюристий, волохатий,
ну, та й ловю ж крупи п'яти!
- Ти куди, мишко, чап-чап?
- Не до кого, до д1вчат!
Брумма, брумма, бруммадза.

В мене славна кожушина,

пазурами сам i шив я -
з вовка, з бшки, Í3 бобра,
Í3 собаки, Í3 тхора.
Брумма, брумма, бруммадза.

Скшьки перл1в перекидав,

поки зуби гарш вибрав...
Де д1тей аж дев'ять душ,
там i ждуть мене чимдуж.
Брумма, брумма, бруммадза.

Я навмисне йду помалу -

хай мене змалюе маляр;
Í3 бабиних френзл1в
хай наробить пензл1в.
Брумма, брумма, бруммадза.

Гордий дука дукачами,

BÍH ночуе з брязкачами.
Не скарбами горд1 ми -
пазурами гострими.
Брумма, брумма, бруммадза.

Хай щось м1дне а чи cpiÖHe

у таршку меш стрибне!
А рука в того осла
до кишеш приросла.
Брумма, брумма, бруммадза.

Не дивЬься, як не мило,
хто не платить, той бурмило.
В кого змерзли ноги,
хай norpie в rpo6i...
Брумма, брумма, бруммадза.
 MEDVETÁNC

Fürtös, láncos, táncos, nyalka,

aj de szép a kerek talpa!
Hova vánszorogsz vele?
Fordulj a szép lány fele!
В rummá, brummá, brummadza.

Híres, drága bunda rajtam,

húsz körömmel magam varrtam.
Nyusztból, nyestböl, mókusból,
kutyából meg farkasból.
В rummá, brummá, brummadza.

Gyöngyöt őszig válogattam,

fogaimra úgy akadtam.
Kéne ott a derekam,
ahol kilenc gyerek van.
В rummá, brummá, brummadza.

Azért járom ilyen lassún,

aki festő, pingálhasson.
A feje a néninek
éppen jó lesz pemszlinek.
В rummá, brummá, brummadza.

Kinek kincse van fazékkal,

mér a markosnak marékkal.
Ha nem azzal, körömmel,
a körmösnek örömmel.
В rummá, brumma, brummadza.

Szép a réz kerek virága,

ha kihajt a napvilágra!
Egy kasznárnak öt hete
zsebbe nőtt a két keze.
Brumma, brumma, brummadza.

Állatnak van ingyen kedve,

aki nem ád, az a medve.
Ha megfázik a lába,
takaródzzék deszkába.
Brumma, brumma, brummadza.
 СВ1ДОМ1СТБ
I
Рань землю й небо розхиля;
дня св1тле й радюне провютя
д1тей i кузьок звеееля,
що висипали в передмютя.
Даль оеяйна така i чиста,
мла ледве Mpie в1ддаля...
B H O H Í метеликами листя
понасщало на плля.

II
Було, що сни ш л и шдряд
червой!, CHHÍ, ЖОВТ1 - барвн1,
i думалось: оце-то лад,
де мюце е й пилинц! марнш.
Та зблякли TÍ видшня r a p H i ,
бо CBÍT зал1зний - рад-не-рад...
Вдень в cepni мюяць блима хмарний,
BHOHÍвирус сонцепад.

Ш
Я схуд, на хл1бов1 сид1вши,
а серед шушвал1 й пролаз
шкода шукати щось певшше
за карти випадковий тас.
Жирок 6 O K Í B MEHI не пас,
синок дуип мен1 не T Í U I H B -
в xaTi й надвор1 воднораз
найкращий KÍT не вловить минп.

IV
Цей CBÍT порубано на дрова,
не стос, а купа, як на те,
i кожне кожного до слова
тут давить, тисне, мне i тре
детермшовано й дшово.
Чого нема - зросте казково,
що буде - буйно розцвНе,
що с - згние обов'язково.
 ESZMÉLET
1
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2
Kék, piros, sárgái, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4
Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.
 V
Я на товарнш причаУвсь,
до пня туливсь, мов THUii кусень.
Густий бур'ян навколо pic,
в рот лоскотав мене i в вуси.
За сторожем я стежить мусив,
що T Í H B його якось навюс
ламалася з платформи 6pycie
на вугшля росистий блиск.

VI
В T O 6 Í c a M Í M T B O Ï страждання,
поза тобою ix резон.
Цей C B Í T - твоя пекуча рана,
що душу кидае в огонь.
Поки бунтуеш - раб рабом;
настане воля та жадана,
як до будованих хором
не пустиш дармовиса пана.

Ml
З-шд вечора я 3Íp послав
у неба мерехку зубчатку:
верстат минул ого там ткав
ясний закон з ниток випадку.
Та nocTepir я неполадку
K P I 3 B C H Í B MOÏX 1млистий плав:

не все iimio в тканиш гладко,

там десь пробш, а там провал.

vin
Пробило N Í B H Í 4 . Мир i лад.
Вертайся на юнацью броди
чи м{ж цементних тих громад
шукай хоч кришечку свободи.
Та на мовчазшм небозвод1
cy3Íp'K Воза i Плеяд
блищать, байдуж1 та холоди},
под1бно до тюремних грат.
5
A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagonokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6
ím itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindig fölfeslik valahol.

8
Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.
 IX
Зал1за плач i C M Í X дощу
я чув не раз в свою бездомнють.
Минуле трюнуло, я чув,
i Mpiï кануть в невщомють:
любити можу я натомють,
хоч шд вагою аж пищу!
Невже, о золота свщомють,
тебе на зброю я пущу?

X
Дорослий тшьки той, по cyri,
хто серцем круглий сирота,
хто зна, що лиш додатком купим
до CMepTi додано жиггя,
той, хто його, як час спита,
ладен щохвши повернута,
той, хто за Бога чи попа
co6i й комусь не хоче бути.

XI
Я бачив щастя в швтора
центнери — лагщне й бшяве:
по щшьшм морогу двора
воно BCMixanocb кучеряво,
a noTÍM плюх в калюжу прямо,
моргнуло, хрокнуло: «Ура!»
I floci бачу, як 1млаво
в його щетиш сонце гра.

XII
Живу при коли. Jliny
TÍ по1'зди, що, HeeroMOHHi,
туди-сюди б1жать-течуть,
вогнями св1тяться В BÍKOHHÍ.
Отак i дн1 в шалешм TOHÍ
nÍTbMy пронизують HÍ4Hy,
а я у кожному вагон i
стою, i слухаю, й мовчу.
9
Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12
Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy' szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben,
így iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.
 МАМА

Цей тиждень я чогось до мами

весь час вертаюся думками, -
як то, бувало, на горище
вона прання в корзиш ричить.

А я, хлоп'я, пряме на вдачу,

аж тупочу, було, та плачу:
хай кине геть чужу бшизну,
синка нехай в корзину в1зьме.

Hi слова, HÍ швслова мати,

бере, po3BÍmye TÍ шмати;
прання вилискуе, лопоче,
шамшить, в1трилиться, тршоче.

Тепер би я... Та вже не вернеш.

Тепер я бачу и велич:
прибравши хмари пщ косинку,
вона розводить в He6i синьку.
 MAMA

Már egy hete csak a mamára

gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,

nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
СОБ1 НА ДЕНЬ НАРОДЖЕННЯ

Меш сьогодш тридцять два -

тож сам co6i ради Р1здва,
шу-шу,
пишу

pi Bipuii, сидячи в кафе,

звичайно, трохи шд шофе,
бом-бом,
в альбом.

Вже тридцять два, та будь-що-будь,

а дв1ст1 в м1сяць не дадуть.
Гай-гай,
мш край!

Я Mir би буть викладачем,

а не нещасним рифмачем
(хи-хи,
стихи)...

Та в славшм MÍCTÍ Сегед}

мене позбавив BCÍX надш
сам пан
декан.

«Хто « A H Í роду» написав? -

мечем BÍH rpÍ3HO потрясав.-
Це ж бунт!
Во фрунт!»

ВНчизну, Господа i власть

MEHIобразить B Í H не дасть,
оплот
BCÍX цнот.
SZÜLETÉSNAPOMRA

Harminckét éves lettem én -

meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem

e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt

s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,

nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden

eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért

a „Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.

Ideidézi szellemem
hevét
s nevét :
«Що? Вам - диплом? Даремний труд, -
сказав цей зав, - через мш труп!»
Як з а в ' -
язав.

Рад1е в гордощах царьок,

що дав noeTOßi урок.
О'кей,
лакей!

Без ваших BÍ3, без ваших згод

я буду вчити мш народ -
i край!
I край.
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,

hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
ekéj-

Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon
taní-
tani!
Я, МАБУТЬ, НАГЛО ПРОПАДУ

Я, мабуть, нагло пропаду,

як гине слщ зв1риний в дебрях.
Усе, що мав, я геть продув,
шкода виводить кредит-дебет.

Тшьце дитяче зеленцем

дими щю меш зв'ялили.
Як гляну дол1 у лице,
туск на дуип прчить полинний.

Жага зарання й без пуття

мене вчепилась - приведеться ж!
Тепер мордуе каяття:
було б заждати P O K Í B десять.

Малим я маминих наук

не слухав, неслух, анггршки,
а згодом, сирота-шпурлюк,
з учителя вже стро'Ув CMÍUJKH.

О юнь моя, зелений гай!

Гадалось, будеш ти в1чиста...
Тепер тужи i наслухай,
як шелестить усохле листя.
(TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN...)

Talán eltűnök hirtelen,

akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet

szem-maró füstön szárítottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát

a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha

értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
НАРЕШТ1 Я ЗНАЙШОВ ОТЧИЗНУ

HapeiiiTi, я знайшов отчизну,

де хоч напишуть в головах
без помилок мое наймення -
як хто, звичайно, похова.

Земля ця прийме, як скарбона,

мене, коли настане „авс",
военний гривеник зал1зний -
кому BÍH i нав1що здавсь?

Зал1зш nepcHi теж не в мод1,

Хоча слова на них святи
«наш край», «права»... Вшнатривае.
В IJÍHÍ каблучки золоти

Я довго, довго був самотнш,

а там зшшовся з багатьма;
«Будь сам»,— вони меш сказали.
Я з ними, може б, щастя мав.

Даремно жив я на щм C B Í T Í ,
бо дався дурням одурить,
це й сам тепер я добре бачу;
а вмру - кому яка користь?

Вщколи сам себе зазнаю,

я завжди йшов на ураган.
Завдав я лиха - правда, C M Í U I H O ? -

не бшьш, шж сам добувся ран.

Як гарно навесш i влНку,

ще краше восени, взим1
тому, що не co6i, лиш людям
кутка над!еться й C Í M " Í .
(IME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT...)

íme, hát megleltem hazámat,

a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.

Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.

Sem a vasgyürű, melybe vésve

a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az aranykarikák.

Egyedül voltam én sokáig.

Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

így éltem s voltam én hiába,

megállapíthatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben

próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,

de szebb az ösz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.
ПОЕТИЧНЕ МИСТЕЦТВО

Так, я поет - та не цжавить

мене поез1я така,
де в небо дибиться з1рками
загониста шчна ржа.

Час точиться - немае впину,

минувся кашки й казки BÍK:
здуваючи небесну шну,
я п'ю терпкий реальний CBÍT.

EIOTÍK чудовий - поринаймо!

То буйний рин, то тихий плин,

та все поеднуеться зграйно
у мудрий roßip хвиль-хвилин.

Нехай там ÍHIIIÍ BipuioTBopni

по лоб забрьохуються в твань,
хай ÍMÍTyioTb TBopni Kopni
натхнень, ropiHb i вщувань.

Шинки минаю новомодш,

до розуму - i вище - рвусь!
Не знизиться мш дух свободний
до пристосовництва лакуз.

1ж, пий, розмножуйся... Та ну ж бо!

Ти - Mipa B c e c B Í T y , затям!
Здихай, а не ставай на службу
людським гнобителям-властям.

Я щастя хочу - лиш без торгу.

A HÍ - хай трясця мене б'е,
в плямовану, безчшьну морду
нехай хто хоч меш плюс!
 ARS POETICA
Németh Andornak

Költő vagyok - mit érdekelne

engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.

Az idö lassan elszivárog,

nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.

Szép a forrás - fürödni abban!

A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők - mi gondom ezekkel?

Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,

az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Nincs alku - én hadd legyek boldog!

Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
Я не защплюсь, я горлатий!
На мене дивиться доба,
про мене думае оратай,
що ниву ope шд xni6a,

сприймають po6ÍTHH4Í м'язи

мене м1ж двох цупких напруг,
мене жде хлопець чорномазий
бшя KÍHO, як давнш друг.

Нехай там пруть орангутанги

проти MOÏX бунтарських рим,
та вже рушають братш танки,
п1сень розлунюючи rpiM.

Ще ти, людино, недоросла,

та дшдеш зросту будь-що-будь!
Батьки твói - любов i розум -
TO6Í укажуть праву путь.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón e század:
rám gondol, szántván a paraszt;

engem sejdít a munkás teste

két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok

verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
 ЛАСЛО BAPIФАБ1АН

КОЛИСКОВА

Ти воду ПИВ 3Í слщу дичини.

I не сягнути нам TBOCÏ далини.
Та, чуеш, - рветься стопн олешв до неба:
Аттило Иожефе, TO6Í заснуть вже треба!

На кришталевому, на гострому Mopo3Í

Краплина Kpoei захолоне, стане чорна.
Але дшти до тебе холод вже не в 3M03Í -
Твоя могила глибша, ашж горе.

Якщо бог е, то зараз BÍH В турботн

Тебе вкривае крижаною млою.
Кого ж цей BÍTep хоче побороти,
Що б'етак жаско шибкою шччю?!...

Переклад 1ВАН А ПЕТРОВ Ц1Я

VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓ

ALTATÓ

Ittál a vadak lábnyomából,

azért vagy most ilyen távol.
Szarvasok sóhaja tör az égre:
József Attila, aludj el végre!

Csipkés fagyon, éles fagyon

színét veszti, kihűl a vércsepp.
Nem fogsz fázni, nem fogsz fázni,
Sírod bánatodnál mélyebb.

Aki Isten, most van gondban,

hideg homályba takar szépen.
Remeg az alkony, fél az alkony
ablakot rázó nomád szélben.
 ЗМ1СТ/TARTALOM

П Е Р Е К Л А Д И IBA Н А П Е Т Р О В Ц 1 Я 5

IVAN PETROVTSIJ FORDÍTÁSAI 5

КОЛИ Д У Ш А I Л О Г 1 К А 6
(HA LELKED, L O G I K Á D . . . ) 7

ДОЩИТЪ 8
ESIK 9

ЖУРБ1, ЧИ В РАДОСТ1 10
ÁLDALAK BÚVAL, VIGALOMMAL 11

КОЛ И С КО В A 12
ALTATÓ 13

П1СНЯ П Р О Л Е Т А Р Я 14
PROLETÁRDAL 15

ПРО З А В Т Р А Ш Н 1 Х М У Ж 1 В 16
(JÖVENDŐ FÉRFIAK) 17

ХТО РОЗБУДИТЬ В Н А Ш И Х Д У Ш А Х Д У Ш У ? 18
KI VERNÉ FÖL LELKÜNKBEN A LELKET? 19

ЗНАВ Я 20
TUDTAM ÉN 21

УГОРСЬКИЙ АЛФЕЛЬД 22
MAGYAR ALFÖLD 23

НЕВ1Д 24
HÁLÓ 25

П Е Р Е К Л А Д И Ю Р Ы Ш К Р О Б И Н Ц Я 27

JURIJ SKROBINEC FORDÍTÁSAI 27

Б1БЛ1ЙНЕ 28
BIBLIAI 29

М1Й Б О Г 30
ISTENEM 31
 БУДУ Я С А Д О К П Л Е К А Т И 32
KERTÉSZ LESZEK 33

3 ЧИСТИМ СЕРЦЕМ 34
TISZTA SZÍVVEL 35

БОГ 36
ISTEN 37

ДЗВ1НОК 38
CSENGŐ 39

П1ДБАДБОРЛИВЕ 40
BIZTATÓ 41

МОЯ МАТИ 42
ANYÁM 43

П Е Р Е К Л А Д И М И К О Л И Л У К А Ш А 45

MIKOLA LUKAS FORDÍTÁSAI 45

МУРАШКА 46
HANGYA 47

ЗНАЙОМТЕСЬ 48
BEVEZETŐ 49

КОРА Л1 50
KLÁRISOK 51

РОСА-РОСИЧКА 52
HARMATOCSKA 53

СМУТОК 54
BÁNAT 55

СЬОМИЙ 56
A HETEDIK 57

ВЕДМЕЖИЙ ТАНЕЦБ 60
MEDVETÁNC 61

СВ1ДОМ1СТБ 62
ESZMÉLET 63

МАМА 68
МАМА 69
 СОБ1 НА Д Е Н Ь Н А Р О Д Ж Е Н Н Я 70
SZÜLETÉSNAPOMRA 71

Я, М А Б У Т Ь , НАГЛО П Р О П А Д У 74
(TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN...) 75

НАРЕШТ1 Я З Н А Й Ш О В ОТЧИЗНУ 76
(ÍME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT...) 77

ПОЕТИЧНЕ МИСТЕЦТВО 78
A R S POETICA 79

Л А С Л О BAPI Ф А Б 1 А Н : КОЛ И С КО В A 82
VÁRI F Á B I Á N LÁSZLÓ: ALTATÓ 83