LUKÁCS GYoRGY

UTAM MARXHOZ
VÁrocerorT rrrozÓrret r.a'Nul,uÁNyox

I. xorsr

MAGVETÓ KÖNYVKIÁDT . BUDAPEST

l*,
Í[
/t
t{i'
 -\.\--___\
h
mazása csN.[pán. Ésugyanígy kimutathatő vo|na az is, hogy TAKTIKA ÉS ETIKAI h,
semmi más áítalános elv (pl' boldogság) nem alkalmas az
osszes progresszív kcivetelések ilyen egységes rendszerbe fog-
|aIására, csak ez a ,,forrnális'' princípium.

A taktika helye és ielentósége a politikai cselekvésben pátton.

ként és osetályonként - a pártok és osztályok struktriráia és
t<irténetfilozÓfiai szerepe szerint _ mélyen kiil nbÖzó: ha a
taktikát mint a cselekvó csopoft által kitiíz<itt célok megv3. I
losításáii.izo1gálő eszkÓzt határozzuk meg, *int cisszekoió |
kapcsot végce!"i.q.valÓság kii,z1i1t" 3kkor alapvetó. ktilonbségek
l
adÓdnak aszerint, hogy a végrcélaz adott tárq4$almi valÓság
I
kÜ..éteiir beliil vagy azokon t l feÉv r,alamiként va!:e téE. !
ls?,,q:.'.A vcgiél i"ni im má Á. nciájta,. i r.t"á."ii'ii,'..J'ffi n,ffi ,'
"
r

mindenekelőtt azt a ktil<inbséget rcjti magában, hogy az e|s6

esetben az adolt, iogrend mint a cselekvés taktikai kereteit
sziikségképpen és normatíve meghatátoző elv van megadva,
mig a társadalmilag tfanszcendens célkitíízés esetében az
rnint puszta valőság, mint reális hatalom szerepel, s a vele
va|o számotásnak legfeljebb célszerííségiértelme lehet. Hang-
srilyozzuk, hogy legfel|ebb célszeriíségi,mert egy olyan célki.
tíjzésszámára, mint amt1yen p|. a Í.rancia legitimista restau-
ráciÓ volt, a Í.orcada|om iogrendjét bármiképpen elismerni
már kompromisszum számba ment. De ez a pé|da is mutatia,
l Ez a tanulmány, valamint a kilvetkezó kettó még a prolerárdiktatura
elótt írÓdott. A megvalÓsulással beállő funkciőváltozás a tanulmányok ak-
tuális értelmét dokumentárissá, tőrténelmivé vá|toztaaa. Ez a szempont
mirrdegyik tanulmány olvasásánál szem előtt tartandÓ.

186 * 187
 hogy a
kiilőnbtjzó transzcendens célkitíízések egyá|ta|ában
nenr helyezhetók - még a teljesen elvont és rninden éttéke-
léstól távol á||o szocio|őgia szempontiáből sem - egy síkra.
Mert ha a végcélkéntszerepló társadalmi rend a mriltban már
megvolt, ha csak egy megtortént feilódés visszacsinálásáről
van szÓ, akkor a fennállÓ jogrend el-nem.ismerése csak lát-
szőlagos trilhelyezkedés az adott jogrendek keretein; valősá.
gos jogrencl ál1 akkor valőságos jogrenddel szernben, a Í.ei|ó-
dés folytonossága nincs mereven tagadásba véve, csak egy
kijzbeesó állomás meg nem torténttétevése szerepel, mint
1 végsó célkitíízés. vtildp"9*.l'94yegében {pr1adalnl''cé1|5!tiíz{5""
i ezze| el|en1étben tagadja a fennállÓ és fennállt. jog19nd9}.-95;
k<ilc5i létjogosultságát és tőrténetfi|ozófiai aktualitását,..sz4r.
i mára te'hát kizarólag taktikai kérdéssévá|ik, számol.. ."sJ{F
i egyáltalán, és ha igen, mennyiben teszi azt.
! Azá|ta| azonban, hogy a taktika ilyen mÓdon felszabadul
a jogrend normális kor|átozásai a|ő|, a célszeriíségnek,mely
; a taktikai á|lásÍog|a|ást szabáIyozza, va|{mi
i méiiékétkén
Méii=a .ét."éiii,éá.iÜ*j-;Kt'É=rtelq : a,zetiii,
]megP................1ii!ti.
; hogy egy aktuális, kon.krÉ'Lg:&-értenek-e alatta, vagy pedig
i.gy, " r'alÓság síkjáta még le nem szállott ."..ia:"ÉlL Az o|yan
'osztályok és pártok számáta tehát, melyeknek végcélia mát'
lényegébenmegvalősult, a taktika sziikségképpenaz aktuális
és konkrét célok elérhetósége szerint szabá|yozódik, és az a
szakadék, ame|y az aktuális célt a végcéltÓl elválasztia, azok
a konfliktusok, melyek ebból a kett sségból erednek, szá.
mukra nem adődnak. Itt a taktika a legális reálpolitika for.
máiát o|ti magára, és nem véletlen, hogy azokban a (kivéte.
les) esetekben, amikor egy ilyen konfliktus felmeriil, pl. a
hábor val kapcsolatban, ezek a2 osztályok és pártok a legse-
kélyesebb, legkatasztrofálisabb,,reálpolitikát'' kovetik; nem
tehetnek mást, mert a |étezó végcélcsak ilyen reálpolitikát
enged meg.
188
Ez az ellentét igen alkalmas arta' hogy a forradalmi osz.
tályok és pártok taktikáiát megvilágítsa ; ezek sziffia ."k.
tikát nem a pillanatnyi, az aktuá|isan elérhetó elónytik' sz,a.
bá|yozzák,,söt, nem egy ilyen elónyi el kell utasítaniok ma.
{uktol,.fieit ez az igazán fontoJat:'á végcé|tveszélyeztetné.
Viszont azanbáÁ, mivel á végcélnem mint utőpia, hanem
mínt elérendö' oalőság van'téte|ezve, a végcélnakái ákíuális
elóny fÖlé vaÍÓ helyezése nem ielenthet a valőságtől valő el.
vonatkoztatást, kísérletetbizonyos ideálokat a valőságra iá. u:
kén.vszeríteni,hanemannakfelismerésétéscselekvésbevalÓ
áttéte|ét,hogy 4e.ly9! a.zok a tátsadalmi valőságon betiit míí.
ft
r
kodó erók, a végcéImegvalősítás u Í,íei.anyutn"k' {;f I
"mely.| nélkiil
E nélkiii'a felismerés mindén foriadalmi osztá|y.r,"dy Í
r
párt taktikáia itány nélkiil ingadozik, az ideá|tól iires reálpo-
litika és a reiílis tartalom nélkiili ideolÓgia kóziltt' Bz a Í'e|-
ismerfs hiáni-zott a polgáti o.sztá|y forradalmi ki.izdelméből;
ott is szerepeit ugyan egy végcél-ideolőg[a, azonban nem volt
képes organikusan belekapcsolődni a konkrét cseiekvéseÉ
szabályozásába; azok - messzemenóen _ az 3ktvalritás'.3rtel:
mében intéz dtek el, intézményeket hoztak létre, melyek r<i.
videsen tjncél akká vá|tak, elhomályosítván, puszta, immár
nem hatékony ideolőgiává alacsonyitva |e 1 .vé3c91q magáp.
A -szocializrnrrs egyediilálló szocio|ógiai |elentósége éppen ab.
ban áI|, hogv eme probléma számáta van megoldása. Mett
a szocia|izmus végcélia "
ása in"áz. ertelemben,. hoga
"topit.u.,
tril van a Í1}ai társadalom gazdasi4i, iogi és szociális keretein,
hogy csakis ezeknek megsemmisítése átán valősulhat meg,
de nem utÓpikus gy, mintha a Í'e|éievezetö t valami tár. l
saaátmcin.kíviii""va# felett lebegó eszméknek l r.;ta."'".i} J.
lása lenne. A marxi osztá|yharc-elmélet Gbboi.íizé.pont6ol
teljesen a hegeli fogalomalkotást kiivetve) a transzcendens
c élk i tíízést i* q'-+
lplts-s é' y.á|toz1ati 4 ; a p r o|etariátu s o ztályk #
.
s
delme egyszetre maga a célkitíízésés annak megvalÓsulása.
189
 Ba.l r9!l.l*91*gffn'*9.,-zkiiz. *r'...l:net é+p1+-"'js-^ért{!*e;egr vel ezt a végcé|tnem t1i|e* min1lsr:gben kiiltinbÖzQ eszkrjzÖk
I
'"iiá.t"i
tiijci célon lenne mérhetó, hanem
-1ér;
a célnak, az ili, az szo|gá|ják, han em
",,íi{azot,'ffi
j.jIellik -
t.9 Y?gy ktilscí kozelebbjottét.
"r.
miniia-. eslÉoilo,
I
utőpikus társadafmí réndnékftÍ;é#t'l 'e!is..j.qsy . I
uglásia ;i1rtén4i - á'"".int, ahogy azt, a torténel.ern 'g.i9'$Ot
logiká|a amelyben ez a toftéÍ|etÍi|ozofiaifolyamat iineszméletre, l'"- t
n'egv-i1ágosodása, belépéseaz aktuális tátsadalmi lÓságra ébredésrejut, és minden eszkoz rossz, amely ezt a2
.,alőságba. p', ab ,'eszkoz;; n.rn má,nemi a cÉ1'h<jí.kffst
"ibi.;"..- iineszméletet elhomályosítia, mint pl. a iogrendkez', a ,'tÖrté.

i;#;;" .i ;j;"ia'x.,ii'éá"uia,"ra,á6án"'-.jíi)Ih"n.' "

nmegvalősulásáLoz. Ami azt ie-
I célnak mrlgának k zeledése
iá."i; 6#Íá-r..ir.ui ;izkoz és á. v: égse| k&ott fogalmilag .
a .
m" gf o ghaiatia n. á riréiéiekvín,íáli; iohai em lé[éí?Tőit.
t
tiid:
rii,:mei;,ik"-:*,tákti'Í{ái - tépéi*Íffi"már magát a végcéltmeg-
valosítani.
Ezzel eliutottunk a szocialista taktika eld<intó nrertékéhez:
a t<irténetfil ozoÍiához. Az osztá|yhar'c ténye nem más, mint
szociolÓgiai leírása és tőrvényszeriíségrehozása annak, ami a
társadalmi valÓságban tiirténik, a proletariátus osztálvlnrqá.
nak értelne azonban ezeken a tényeken trilmenóen, bas.sz*.
tól lényegileg elr'áiaszthatatlanul, arta itányll., hog}' esy T11-
a.n .áaisi.á'minóségében kiiliinbÖzó társadalmi reodlifi6ií
nem ismer t bbé elnyomőt és elnyomottat,;[j)iitirr-Jsgg hogy
megszííniiina gazdasági fiiggésnek az emberi méltÓságot le'
a|ázó kotszaka, hogy - mint Marx mondia - a gazdasági
erók vak hatalma megtijressék, és helytikbe az azok feletc
nelmi'' fejlódés folytonosságához, s t, akát a proletariátus
pillanatnyi anyagi érdekeihez l'alÓ ragaszkodás. Ha l,an t r.
ténelnri mozgalom, amely számáta ,,a teálpolitika'' végzetes
és vészhoző, akkor az a szocializmus.
Konkréten kifeiezve ez azt ielenti, hogy a fennállő társa.l
dalmi renddel valő minden szolidaritás ilyen veszedelem le*
hetóségét re|ti magában. Mert hiába hangs lyozzuk a legiga.
zabb belsó meggyózt3déssel, hogy ez a szolidaritás csak pil:
|anatnyi, csak aktuális érclekkőztisség, hogy nenr tcibb, mint
egy konkrét cél elérésekedvéértvalÓ ideiglenes sz<ivetség,
elkeriilhetetlen az a r'eszedelem, hogy a szolidaritás érzése
ullekertit az clntud,attba, és a sziiksége a világttil,tdneti c;nt1i
d*?y,tog, az
. : T!:lile-
o nnagára''
9y14mé1ését'm9si 1 "9}rromályo9it.
ia. Á proletariátus osztályktizdelme nem puszta osztálykiizde-
'íé.il.(r,"
csak ez volna, tény1cg csak reálpolitikai elónyiik sza;
bályoznák), hanem eszkilze az emberiség felszabadulásának,
az enberi t rténelem igaz kezdetének. Minden n<crnpromisz- ]

valő adekvá t és az emberi méltőságnak megfeleló uralotn ke- szum sziikségképp.e4.,a kiizdelemnek'"%t. ??'o!{*}*t ilomályo-.
I

rtiliiin.2 A gazd1sáqi és társadalmi aktuális helyzetek, a.tehát. tény- sÍtj'1'.:J' és ezéft - minden esetleges piÍlanatnyi, bár felette
{

leges eróviszonyok mérlegllése és heÍyes fe1iinié;6a problematikus elónye ellenére - vjsz-e1e-.s*. .az.' 14z! végcil l
mii,dig csak état'ittételeés nem kritériuma a szacianista érte-
t szempontiábj* Mert mindaddig, amíg a mai társadalmi rend' \
{

'ri,'"^, vaiÓ helyes cselekvésnek,

lemben a helyes taktikának. A vég- íennáll, bárme|y ily mÓdorr elért gazdasági vagy politikai
;;,8;r:, ,rop'is az lehet, ad8tt esetben elónyt mődjában áI| az uralkodÓ osztályoknak nyílt vagy rei.
^ertek '^iona ^' tett mÓdokon kompenzálni, és a kompenzáciő után - ha a
valő cselekr.és mikéntje alkalmas-e ennek celnak''*3 szoli1.
lista mozgai-".-ss:!**h-r1sva.|9$1{sa1a; éspedig - mi. kompromisszum a harcí hangulatot, mint természetes' meg-
br*{ÉPfu*;w.*:étr.*fi{r)Nry
gyengítette - a kiizdelem csak kedvezótlenebb ktiriilmények
2 L. Marx: Á tóke, III. Brrdapest, |96|. 786' ) kijziitt folytathatÓ. Ezért mé|yebbre hatÓ a takdkai eltéréselc

r91
190
 ielentósége a szocializmuson beliil, mint bárhol másutt; a tak;
tika mértékeitt a világt<irténelem értelme es a torténgld',ü
elótt vállal felelósséget tninden tettéért az, aki _ célszerriségi
nreggondolásokbol - |etér a tiirténetfilozÓfia diktálta helyes
cselekvés keskeny és meredek, de egyediil a cé|hoz vezetó t.
iátő|.
x zete hogyan
ÍJgy |átszik. mintha ezze| az etikai kérdésreis meg lenne
már adva a feÍelet (és bizonyos tekintetben meg is van már
adva), mintha a helyes taktika kővetése mát magában véve
etikus ii.voÍna.. D-c- most áhhdf.á ponthoZ. éitÜna ?d-aT-ol.a
*"'iiá"u'"'iGátti <irtikségénekr,eszélyes oldalai napfényre
$i |utnak. Hegel rendszerének nincs etikáia; náira az et\kát azon
f;1i anyagi, szellemi és társadalmi jar'aknad rerrciffi_!6.tolja]
f { amelyekben társada|omÍi|ozőÍiáia kulminái'
Az eti'liffiFát
{li a formáját a marxizmus lényegében átvette (lásd pl. Kautsky
{| kiinyvét*), csak más iavakat tett a hegeliek helyébe, anélkiil
.=_
).
I tlogy f9lve.t9.qp volna a kérdést,vaiori a táisadalmi JzeÁpo"ff
j bÓ[ fontos iavak, a társadalmil4g-h9ly,.5;élok akarása - te.
J kintet nélkiil a cselekvés belsó tugőira _ mát magában véXE
i etikus-e. Pedig nyilvánvalÓ, hogy az etikai kérdésfeltevés
i csak itt kezdódhet; aki a kérdésfeltevésnekitt adődő ketté-
az tagadia az ettkai lehetóségét, és ellen.
ágazását tagadia,
tétbe kerÍil a legprimitívebb és legáltalánosabb lelki tények.
kel; a lelkiismerettel és a felelósségérzettel. Ezeknek mind.
egyike elsósorban nem azt keresi, hogy ruit tett vagy akartp
ember (ezt a iáisadalmi, a politikai cselekvés normái szabá.
|yozzáÉ), \ane."-ry*.'hosJ a1b ??!!.t.g.t'!' Yagx'pka$-* r"kár b*
|yes az obiektíve, akár nem _, rniért tette, illetve
.",.!*,@
akafta. Ez
.
Éb-'ro |.BE*ry.4ai4@**1**.. *-*
* Vő.: K Kautsky: Etbik und' materia|istiscbe Gescbicbtsau||assang,
S!r!rtgart, 1906.
192
a miért-kérdésazonban..'9sak".4z egvénekbeq.-'vetódhet fet, 1
, .'; ;'
csak egyénekkei szemben van egyáltalában értelme, éi ej. Í
l"Áa.#n - ooffi{|netyesség Jut.it.ui kerEév''ei, ;;i;;i1
szont egyediiÍ errrbercsoportok kollektír- .Á.z
99;|9kvésé59.'y'gry!-. l
kozo|ag találhat egyéttelmíímegoldásra. elóttiint arrá }|
kérdéstehát, az, hogy az egyén lelkiismerete és felelósségér. [J
vi'szonylik a Jakíi[áilas
",';*-.:;,.'.í.'' 'r hefiö]Tollektív cselek- I l
-'prr*r.
, I .
ves proDlemalanoz,
Itt mindenekelótt egy ktilcsiinős ftiggési viszonyt kell meg.
á|lapítani, éppen azétt' meÍt az egymással iisszefiiggésbe ho.
zott két cselekvéstípus lényegébenfÍiggetlen egymástől. Egy.
részt az a kérdés,hogy valamely adott taktikai dtintés he.
lyes-q vagy sem- fÍ.iggetlen attől a kérdéstól, hogy az értel.
mében cselekvók e|határozását erkőlcsi motívumok határ6z-.
ták-e meg; rrtásrészt a legtisztább etikai forrásből fakadd6tr
a legteljesebb rnértékbenhelytelen lehet a taktika ,z"rnponí.
iábÓl.' De ez az egymástől valő ftiggetlenség mégis csak láti
szÓlag<ls. Mert - mint a késóbbiekben látni fogjuk _ ha az
'
a politika tiára |ép, még etikailag sem lehet kiiziimbiis an.'
nak obiektíve (t<irténetfilozőfiailag) helyes vagy helyteleil
I
volta. Ésa szocialista taktika t<irténetfilozófiai beá||ítottsá,3
I ga'k vetkeztében kell hogy az egyéni akaratokban, amelyek.:
nek sszegezódéséból a kollektív cselekvés létreiiin, a szabá.
I
|yozo t<irténerfilozÓfiai eszmélet tcibbé.kevésbékifeiezésrc
iu.!99.'g; hiszen enélktil az akuá|is elónynek. ? vég9é-|. érdeké.
ben valő sziikségszerií elvetése lehetetlenné válnék. A kérdés
tehát most mfu így foga|mazhatÓ meg: mi{yen etikai meggon. í |
dolások eredményezik az egyénben aat, hogy benne a helyes i I
I politikai cselekvéshéía melyben'.i:gí,.koileÍ(tívakarát att<ío. | |
tészévélesz _ sziikséges tiirg.énetf ilo7őffu!'.Qntudaq-fetebr"ed;' Í l
ien, és a cselekv-é5t e!-dr'ntő:yé-,váljéh: l
Ismét hangsú|yozzukl az etika az egyénhez fordul, és en. ' if
%,d ',l.--. -,.*
791

nek a- beállítottságnak sziikségszerrí kiivetkezményekéntaz
egyéni lelkiismeret és felelósségétzet e|é azt a'ptob|émát he.
|yezi, hogy rigy kell cselekednie, mintha az ó.
15]gkvégjl:uy
nem.cselekvdsénm'lil ;1'il4*so6ffi ru;Tor?u|,a.{ffi -
}#.Jft* ;nek eljővetelét elómozdítáni vagy megak1dá|ybini a7 qÍ-{:.ir{,-
lis taktika hiyatá.sa. (Mert etikailag nincs semlegesség és pár-
datlanság,. aki nem akar cse|ekedni' annak nem-cselekvése is
lelkiismetete e|é tattoző tett.) Tehát mindenki, aki a ielen
pillanatban a kommunizmus mellett affiétit<aitag kiitelezv8.
.m.ly -
vaii minderi. embeiéletéri, az étiévívott. hartffi-éf-
fiJltul, o|yan egyéni felelósséget viselni, mintha ó cilte volna
meg valamennyit. Viszont mindenkinek, aki az e|Ienkezö o|-
da|hoz csatlakozik, d kapita|izmus további fennállásáért, a
biztosan elirivendó j imperialista revansháborrik okozta
pusztulásért, nemzetiségek és osztályok további elnyomatá.
sáért stb. kell ugyanezt az egyéni felelósséget éteznie, Etikai.
t^,
|í lag senki sem b jhat ki a felelósség alől azza|, hogy. ó csak
j egres -ember, akin nem mrilik a q.g.r-". Ezt nemcsák o6-
I
l | |.ktil,. nem lehii,'iohád'ém uiztásán
"t!4g.
tu.á"i, mert mindig lehet.
séges, hogy mégis éppen óraita m lott, hanem az etika !énye-
8j, a-lelkiismefet, a felelósségérzet teszi lehetetlenné az ígi
ffiffit;áEi*néii' é66Bi a meggondolasbÓt dont'l és lé-
gyen másktiltinben bármennyire fejlett lény -, az az etika
szempontiábÓl a primitív, <intudatlan oszt nélet színvonalán
áll.
, De az egléni cselekvésnek ez a pusztán formális etikai
meghatározottsága nem elegendcí a taktiká'ei. aá etikíviűo.
nyának tisztázásáta', AzáItaJ, hogy az etikai bhatáioiáii'fra-
gában végrehai tÓ egyén valamely taktikái" fi6v.1.13gy.
.el.,et, a
cselekvésnek egy speciális síkiára, a p9l!ti\-{g1]gl' és cse-
a tiszta etika szempontiáből
lekvésének saiá99.1. t....lTéY:!.: -
_ azt a kijvetkezményt hordia magában, hogy tud-nia*kel1:
t'l="5s.l*x\ jxx*'*:,k"q,.'#-.:'..935Á],t**
194
T
dás''-nak igy adódó Í'oga|ma azonban további tisztázásra szo-
rul. Egyfelól nem jelentheti az aktuális politikai helyzetnek
és ijsszes lehetséges k<ivetkezményeinek tokéletes ismeretét,
másfelól azonban nem tekinthetó pusztán szubjektív meggon-
dolás eredményének sem, hogy ti. az i||et ,,leglobb tudása
és belátása'' szerint cselekszik. Az elsó esetben minden embe-
ri cselekvés eleve lehetetlenné válnék, a másik esetben szabad
t nyílna a legnagyobb kiinnyelmriségnek és frivolitásnak, és
minden erktjlcsi mértékilluzÓrikussá lenne. Holott igenis
minden cselekedet számáta r'an erktilcsi mértékekomolvsásá- }
naK vagy lelelotlenseg ének: az, hogy az ille ta tuat,attl oor|
n|a.ecs;e!3ke!'9téne[-,!ilyetksz,'q9ly9i1*-i1-g5?',r,l]*!?-s-[
p-e 1í'k.e9je.lkiigm91e1e p|őtt. Ez az objektiv lehetóG!-.éffi- l
nenként és esetenként ktiliinbiizó ugyan' de lényegében
egyénenként és esetenként - mindig meghatfuozhatÓ. j\,Iost
már minden szocialista számár'a ennek az objgk^qív .le!r.9-qó9Óg-
nek q1lalma a szoeia|iz,mus társadalomiaeai;ffi
lása, ,é.s
-gig jd93l ']g".'J-
tl:lí.*g.;'t:l*e,?9!ils|i ' tehetóqjg. ..y''9l.9á;9.-9*z..gr
.;;;;i;iffii
torténetfilozőfiai aktualitása határozza meg,*^ Ar'
:*tl'.l*i|"w
helye9 cselekvé.s"'tehá; -l;J; zámára a legmé.
lyebb e n gg az ad pJt". .!oÍ:gé p.gt.f ij oző f'l?,!.- h
Ö9 szef ii
:]1l-:: klr'*
|elismeréséve-l, s ennek ritja csak az |ehet, lrogy mindenki
egyénenkéntezt az ontudatot igyekszik magában tudatosság:
rá* i áItani'',. Kz. iísz*lyo ntu dat ki f ei ód éi é en n efl.els í ?T *.i t-
I
hatátlan ei6f.1télele, de,hoár a helyes cselekvés igazán és
helyesen szabá|yozővá válhassék, az osztá|yontudatnak feliil I
kelI emelkednie puszta valőságbeli adottságán, és világt rtá
$
ng1.L és felelósségének tudatára kell ébrednic. f
lf319ttságának
Mert az az osztáIyétdek, amelynek eléréseaz osztá|yontuda.
tos cselekvésnek tartalma, nerncsak az osztá|yhaz tattozó
egyének egyéni érdekeinek sszességévelnem egyen|ö, hanem
még az osztáIynak mint kollektív egésznek aktuális, pí|Ianat.
nyi érdekeivel sem. A szocia|izmust megvalősítÓ osztályérde.
195
kek és az azokat kifeiezésre iuttatő osztályontudat r'ilágtiir. hogy itt. az eszme, mint a világtiirténeti helyzet par:ancsa, nrint
téneti hivatíst ielentenek, és a fent említett obiektirj-Gffitö: a tii riffi íf íÍiizőIiáilrj vá o tts.ág i' t t e 9-9! !.' R6ETn (B o ií .sa'.
.
t 1

ség ennétf<ilva-azt a kérdéstielenti: itt van.e már a..pillanaL vinkov, az 79a4-6-os orosz forradalom terrorisra csoportjá-
,-.*..rc.--,r*

amel'v a szakadatlan ktjzeledés stádiumábÓl- .-*-:g3i'9Y::.[en nak vezére) egyik regényében így Í.oga|mazta meg az egyén!
- Áz igazi nregvalÓsuláséba veiet''' terror problémáiát: gyilkolni nem szabad, feltétlen és megb<l.
de tudniá kell mindenkinei!: iq_.'É''9!,--ÍnlLlqtr"'g. csáthatat|an bíÍn,de elkeriilhetetlentil sziikséges; nem szabad
r9|' :j9t9s lényeeénÉlfsgya'Jc!0.J9b9L*9z9. El nem képzel. megtenni, de meg kell tenni. Ésugyanezen regényénekmás
hetó olyan emberi tudomány, amely a társadalmat illetóleg helyén abban látja a terÍoÍista tettének nem igazoláslit (cz
azza7 a porrtossággal és biztossággal, mellyel a csil|agászat # lehetetlen)' hanem végsó erlrÖlcsi gyiikerét, hogi' nemcsak
egy Íist kcis jtittét elöre meghatározza, megmondhatná: ma é|etétá|dozza fe| testvéreiért,hanem tisztaságát, erkrilcsét,
megi tt a pillanat a szocia|izmus elveinek megvalÓsítására. lelkét is. Más szavakkal: csak annak gyilkos tette lehet -
De éppoly kevéssé lehet olyan tudomány, me|y azt mond- tragikusan - erk<ilcsi, aki tudia, megingathatatlanul és min.
hatná: ma még nincs itt ez a pillanat, várni kell, holnap vagy den kétségetkizáróan tudia, hogy gyilkolni semnri k riilmé-
két év mrilva lesz csak itt. A tudomány, a megismerés csak nyek ktiztitt sem szabad. Vagy hogy Hebbel Juditiának utolér-
lehetcíségeket mutathat meq - ér'ci6[' á lehetós6g!| # hetetlen szépségííszavaival Íejezz k ki a végstíerrrberi tragé-
-}ryg-
gó1c av, abol az erkiilcsi,.1-,fe'1etcis'9-.égt9li9c.'.c.s.49\yj1"jn*1g31i diának ezt a gondolatát:,,És ha Isten kiizém és a nekem
emberi cselekvés lehetséges. Aki pedig |átia a lehetóséget, rendelt tett kozé a b nt helyezte volna - ki vagvok én, hogy
atlnak számára, ha szacialista, nincsen választás és ingadozás. ez a|ol magamat kivonhatnám?''
Ez azonban semmiképp sem ielenti, mintha az így létte.
i<ivó cselekr'és már szíikségképpenerktilcsileg hibátlan és ki.
fogástalan volna. Semmiféle etikának nem lehet Í,e|adata az,
hogy recepteket találion ki.a korrekt cselekvések számára, és
h<igy e]simiisa vagl letagadja az em!9ri sol lekri-zpffi.tlgfi
tragikui konfliktusait. Ellenkezóle1i az etikai tineszmé|et .
*""'""t.
m"táíárrá, t,"ái t'.t"'.t.t - t helyzetek -,
amel-vekben lehetetlán rigy cselekedni, hogí-bÍínt*ne T6i-*.
siinÉ éi j-cié églítta[megia"ii áil-ii, Éogl:Áeg ha |5-it !qg.
kozijtt kell is választanunk, akkor is .v"4n. még mértékea*}.'e.
lyes és a nem-helyes cselekvésnek' Ez a mérték:az á|dozat.
Ésahogy az egyén,'"két brín kőiÖll" ííEsiftva,áTlior válasát
helyesen, ha alacsonyabb rendííéniétá|dozza Í'e|' a magasabb.
rendíí,az eszme oltárán, ugyanrigy fennáll ennek az á|dozat.
nak mérlegelii ereie a kollektív cselekedetek számára is; csak.

196 t97