14.

tétel: Orthodonciai anomáliák

Az orthodonciai anomáliák jellege

Normális, de előnytelen arcszerkezet–a kezelt esetek többsége előnytelen normális változat
Patológiás orthodonciai anomália–lehet fejlődési rendellenesség, kórfolyamat vagy trauma
eredménye

• a betegség maga eredményezi az anomáliát

• módosít egy anomáliát, amely tőle függetlenül is kifejlődött volna
Az orthodonciai anomáliák okai
Öröklött okok(rendkívül bonyolult) :

• pl. az arc különböző részletei nem összeillő növekedési programmal rendelkeznek

Nem öröklött okok:

• az izmok funkcionális működészavara

• külső hatások pl. korai tejfogvesztés
Orthodonciai anomáliák osztályozása
Az állcsontok mesiodistalis viszonyait veszi alapul. Három osztályt különböztet meg, oly
módon, hogy a felső első nagyőrlő helyzetét mindig szabályosnak tételezi fel. Feltételezését
arra alapozza, hogy a felső fogsor a processus alveolaris révén a koponyával szilárdan
összefügg, tehát aligha lehet kitéve jelentős eltolódásoknak. Az alsó fogsornak a felsőhöz
viszonyítva anatómiailag meghatározott pontos helyzete van. Ebben a helyzetben a felső hatos
mesiobuccalis csücske az alsó hatos mesiobuccalis és centrobuccalis csücske közötti
barázdába harap.

Angle I. osztály:
Semleges harapás, neutroocclusio. A felső első nagyőrlő mesiobuccalis csücske az alsó első
nagyőrlő mesiobuccalis és centrobuccalis csücske közötti barázdába harap. A két fogsor
közötti mesiodistalis viszony normális. Ilyenek az egyes fogak eltérései, helyzeti
rendellenességei, fogívszűkület, torlódás, nyitott- és mélyharapás.

Angle II. osztály: Az alsó hatosok a normális helyzetnél distalisabban harapnak. Ezen az
osztályon belül két csoportot különböztetünk meg:
1. csoport: Jellemzője a distalharapás mellett a felső frontfogak előreállása, esetleg az alsók
befelé dőlnek. E csoportra jellemző a szájlégzés.
2. csoport: A felső frontfogak hátrafelé dőlnek, az alsó és felső frontfogak találkozására a
fedőharapás (overbite) jellemző. Az alsó állcsont a felsőhöz viszonyítva a normálisnál hátrább
helyezkedik el, gyakran ún. kényszerharapásban van. Az ajkak fedik a fogakat. Jellemző e
csoportra az orrlégzés.

Angle lll. Osztály: Az alsó hatosok a szabályos helyzetnél előrébb, mesialisan állnak. E
csoportra jellemző a fordított metszőfogharapás, az alsó metszőfogak a felsők elé harapnak.
Súlyossági fok szerint tovább oszthatjuk dentális, dentoalveoláris és mandibuláris eltérésekre.

Angle occlusiós diagnosztikai rendszerének előnyei:

• Igen egyszerű, könnyen áltekinthető. A diagnózis csupán a száj klinikai vizsgálatával

nagy valószínűséggel megállapítható.
• Pontosan meghatározza a két fogsor mesiodistalis viszonyait.
• Magába foglalja az egyes fogak helyzeti rendellenességeit.
• Az anomáliák nagy része elhelyezhető benne.
Hátrányai:

• A felső első nagyőrlőket mindig szabályos helyzetben levőnek tekinti, pedig ez nem
mindig van így, melyet teleröntgen –diagnosztika is bizonyít.
• Elsősorban a mesiodistalis viszonyokat vizsgálja, a verticalist és transversalist nem.
• Funkcionális eltérésekkel nem foglalkozik (kivétel az Angle II. osztály 1. Csoport:
szájlégzés).
• Az említett hiányosságok miatt szükséges egyéb szempontokból is vizsgálnunk az
egyes fogsorokat, illetve azok egymáshoz való viszonyait:
• A mediansagittalis síkhoz viszonyítva kétféle elváltozást különböztetünk meg:
fogívszűkületet (contractio) vagy pedig fogívtágulatot (distractio). A fogívszűkület
mértékének kiszámítására szolgál a Pont-index.
• Különböző indexek segítségével a fogívek méreteinek a normál nagyságtól való
eltérését számítjuk ki, sagittalis vagy transversalis irányban.
• Korkhaus-index a fogív elülső hosszát méri.