Mr.

Jaguar
K.A. Merikan

RAJONGÓI FORDÍTÁS

Fordító: Aemitt
Lektor: Jane
Korrektor: Sylvanis

2022
 --- Egy nap te fogsz benzint tankolni nekem ---

Mike Miller élete tönkrement. Az egykor népszerű középiskolai

hátvéd most egy benzinkúton dolgozik a semmi közepén. Az
utolsó dolog, amire szüksége van, hogy találkozzon azzal a
sráccal, akit az iskolában terrorizált, és lássa, hogy
mindenféleképpen ki van fényezve. James most egy csodálatos
ezüst Jaguár büszke tulajdonosa és önjelölt milliomos. Úgy
tűnik, hogy Mike számára már nem is lehetne rosszabb a nap,
de James „Nőcsábász” Austinról kiderülhet, hogy ő lesz az
aranybilétája, amivel megúszhatja a gyűlölt munkáját.

Amikor James Austin egy régi, koszos benzinkúton dolgozva

találkozik Mike Millerrel, középiskolai szerelmével és kínzójával
egy személyben, úgy érzi, mintha a csillagok állása végre a javára
álltak volna be. Végre bosszút akar állni a srácon, de amikor
kiderül, hogy Mike meleg, az egész délután szürreális fordulatot
vesz. Ahelyett, hogy csak a munkahelyén alázná meg Mike-ot,
James úgy dönt, hogy kibérli egy hétvégére, hogy kísérje el egy
konferenciára, amelyen részt vesz. Egy dögös srác az oldalán az
egyetlen kellék, amire Jamesnek szüksége van ahhoz, hogy a
sikerét az ellenségei orra alá dörgölje.

A probléma csak az, hogy egy meleg Mike Miller talán

túlságosan is a múltba repítheti, mint amire James valaha is
számított. Ha James azt akarja, hogy stréber szíve biztonságban
legyen a dögös sportolótól, akkor Mike-ot távol kell tartania
magától. A feladat sokkal könnyebb lenne, ha Mike nem hajtana
szemérmetlenül Jamesre. Vagy csak James pénzére hajt?
 Első fejezet

A forróság miatt Mike úgy érezte, hogy mentem kigyullad az

egyenruhájában, ezért, bár a főnöke azt mondta neki, hogy ne
tegye, a csípőjéig tolta le a kezeslábas felső részét. Mike egészen
biztos volt benne, hogy az öreg disznó csak irigykedett, hogy az
alkalmazottja sokkal dögösebb volt nála. Arról nem is beszélve,
hogy Vega felesége és a lányuk, Vanessa, is Mike-on legeltette a
szemeit, ami nem tetszhetett annyira a fickónak. Vega
valószínűleg csak azért tartotta meg Mike-ot, mert nem talált
senki mást, aki hajlandó lett volna elvállalni a munkát azért a
rabszolgabérért, amit ő hajlandó volt ajánlani, és a benzinkút
melletti ütött kopott motelben is ellakni.
Mike egy láda sört vitt be a kis vegyesboltba, ahol Vega ült a
pult mögött, izzadva, fingadozva tévét nézett, és egy újsággal
legyezgette magát. Mike szó nélkül a hűtő felé vette az irányt,
hogy tele pakolja sörrel. Amikor három évvel ezelőtt elment
otthonról, soha nem gondolta volna, hogy egyszer egy lepukkant
benzinkúton végzi majd a sivatagban, egy becstelen állásban, és
senkivel sem kefélhet. Nem, amikor coming outolt, és a családja
ajtót mutatott neki, biztos volt benne, hogy ami rá vár, az a
melegek paradicsoma lesz, a forró, feszes seggek és mohó torkok
véget nem érő parádéja. Ehelyett itt ragadt ezen a
szemétdombon, alig kaparta össze a megélhetését, nem tudott
félretenni semmire sem, nem engedhetett meg magának egy
autót, még akkor sem, ha folyton másokét javította.
Az élet nem volt igazságos Mike Miller számára. Hát nem egy
dögös szerelő volt minden meleg srác álma? Hála az ingyenes
edzőteremnek, amit Vanessa megengedett, hogy a motelben
használhatott, a gimnázium után sosem vesztette el a formáját,
ellentétben néhány korábbi csapattársával, de ez nem segítette
az esélyeit, mert egy fittyingje sem volt félretéve, és sosem
találkozott senkivel. A pokolba is, ha a dolgok továbbra is olyan
ütemben haladnak, mint ahogy életének elmúlt huszonhét
évében vánszorogtak, talán teherbe kéne ejtenie Vanessat, és a
Vega Gas & Motel büszke örököse lehetne?
Jelenleg nem volt nagy forgalom, de Vega nem hagyta egy
pillanatra sem pihenni, ezért elővett egy rongyot, és úgy tett,
mintha a hűtőszekrény ajtaját tisztítaná a mindig jelenlévő
portól. Most ölni tudott volna egy hideg sörért. A torka lassan
csiszolópapírrá változott, miközben a bőre nem is lehetett volna
nedvesebb, anélkül, hogy beállna egy zuhanyfülkébe.
Kívülről egy autó halk zúgását hallotta, de amikor az hirtelen
megállt, tudta, hogy vásárlójuk van. Mike felnyögött, de csak
tovább pakolta a sört a hűtőszekrénybe, és élvezte a hideg falak
közül érkező hűvös szellőt. Olyan volt, mintha Narnia ajtajában
állt volna. Drukkolt, hogy a vevő saját maga tankolja a benzint,
fizessen Veganak, és tűnjön el a szem elől. De nem, a rekedt,
cigarettával átitatott rikoltás megragadta Mike tarkóját, hogy
engedetlen kiskutyaként visszahúzza az ajtóhoz.
– Hé, te! Ott van Mr. Jaguar, aki a barátnőjét várja. Gyorsan,
gyorsan!
Mike forgatta a szemeit, és egy pillanatra a homlokához
szorította a hideg sört, mielőtt becsukta a hűtőt. – Megyek már,
megyek. Nem tud saját maga tankolni? Gazdag seggfej. – Végig
sétált a polcok mentén, de amikor éppen fel akarta venni a
napszemüvegét, meglátta a Jaguart teljes pompájában. A karcsú
és sebességre tervezett kabrió, akárcsak az állat, amelyről a
nevét kapta, szinte elvakította az ezüstös karosszériájáról
visszaverődő napfény. Mike tekintete máris az oldalának
támaszkodó karcsú alakra tévedt. Mr. Jaguar nem úgy nézett ki,
mint aki egy ilyen lepusztult helyhez tartozna. Egy jól szabott,
krémszínű nadrágba és fehér ingbe öltözve ő volt a férfi
változata annak a bombázó szőke vásárlónak, akiért még Vega
is kirohanna benzint tankolni. Egy ilyen nő jelenléte itt olyan
megfoghatatlan volt, mint annak a lehetősége, hogy egy
meteorit csapódjon be Vega tetőszerkezetén keresztül. Mike a
meteoritra szavazott volna, kétségtelenül. Vagy Mr. Jaguarra,
aki sötét haját fésülgette az ujjaival, és koromfekete
napszemüvegen keresztül nézett Mike-ra.
Mike úgy vonult ki a kisboltból, mintha a fickó az a hideg sör
lenne, amiről álmodott. Az egész testét végigdörzsölte, nem csak
a homlokát. Feltette a napszemüvegét is, nem is igazán álmodott
arról, hogy a fickó amúgy is meleg lenne. De megbámulni azért
lehetett, még ha egy heteró pasiról is volt szó.
– Mit tehetek érted? – kérdezte Mike, odasétált a kocsihoz, és
szemérmetlenül végigsimította ujjait a Jaguar ajtajának oldalán.
A lelkét is eladná egy ilyen gépért. Az ügyfél szája kissé elnyílt,
mintha Mike láthatatlan ujját nyomta volna a dús alsó ajkának
közepébe. Az arcán sötét borosta árnyéka látszott, ami csak
kiemelte az ügyfél szögletes arccsontjait. Éles, mint a
borotvapengék, gondolta Mike, de ez semmit sem használt
izgalmának elfojtására. Nem gyakran találkozott személyesen
ilyen dögös férfival. Karcsú, de a feltűrt ujjak tónusos alkarokat
mutattak, amelyeket fekete szőrzet borított. A vásárló némán
bámult rá, szemöldöke mély ráncba szaladt a napszemüveg
fölött.
– Nem érek rá egész nap, tudod? – duzzogott Mike, és csípőre
tette a kezét. Nem tűrte, hogy Mr. Jaguar szarakodjon vele,
akármilyen dögös is volt. De valójában szívdöglesztően nézett
ki. Mike elképzelte, ahogy megragadja a pasit, és megdugja a
motorháztetőn. Beletemetkezhetne a farkával egy darab forró
húsba, és simogathatná a kocsi karosszériáját is.
 – Ismerősnek tűnsz. – A kuncsaft lassan felemelte a kezét, és
levette a napszemüveget, felfedve egy pár összeszűkült, kifejező
szemet. Olyan kékek voltak, mint az ég felettük.
Mike még egyszer alaposan szemügyre vette, a stílusos
bőrcipőtől kezdve a katalógus szerint vágott hajáig. – Soha nem
hagytam el a megyét, úgyhogy kétlem – mondta, de egy kicsit
közelebb lépett, remélve, hogy Vega nem látja a fingós székéből.
Mi van, ha a fickó tényleg meleg volt? Lehet, hogy az „ismerős”
kifejezést csak felszedésnek szánta? Miért volt olyan rossz az
ilyesmiben?
– Régebben errefelé laktam – mondta Mr. Jaguar, és hosszan
nézett Mike-ra. – Nem az Alberta gimnáziumba jártál?
Mike a homlokát ráncolta, és hátrált egy lépést. – De, miért?
– Lehúzta a napszemüvegét, és végigfésülte barna haját. Baszd
meg! Meg kellett volna fésülnie aznap reggel. Ez volt az a
pillanat, amikor valami olyasmit kellett volna mondania, hogy
emlékeznék egy ilyen dögös pasira a suliból, mint te, és
mindketten nevettek volna, mielőtt hátramennek egy gyors
szopásra? Mr. Jaguarnak valóban szép ajkai voltak, amelyek
most mosolyra húzódtak.
– Mike Miller, igazam van? Az irányító.
Mike féloldalas mosollyal nézett rá. Mike Miller, az irányító.
Ez tényleg jól hangzott. Kár, hogy ez már nem a középiskola volt,
és nem lehetett megélni abból, hogy az ember középszerű
focista. Az iskolában jó volt, csak nem elég jó ahhoz, hogy
ösztöndíjat kapjon.
De Mike-nak az aktuális problémára kellett koncentrálnia.
Egyáltalán nem tudta összekapcsolni azokat a kék szemeket egy
névvel. – Igen, régen – mondta, és kezet nyújtott a fickónak,
remélve, hogy Mr. Jaguar megmenti a nyomorúságától, és
bemutatkozik. De nem fogadta el a kezet, amit Mike nyújtott
neki.
 – Tudod, hogy ki vagyok? – kérdezte apró mosollyal.
Mike oldalra hajtotta a fejét, és úgy dörzsölte a kezét izzadt
hasához, mintha sosem nyújtotta volna ki. Ez kezdett igazán
idegesítő lenni. – Nem, nem igazán. – Megvonta a vállát,
próbálta megőrizni a hidegvérét, még akkor is, ha a szégyen
okozta libabőr kúszott végig a hátán. Egy seggfej, akit állítólag
még a suliból ismert, megállt egy Jaguarral, és nem volt más
választása, mint benzint tankolni neki. Tökéletes. Egy újabb
tökéletes nap Mike Miller életében.
Az ügyfél felsóhajtott, és felszínesen bólintott. – Segítek a
memóriádnak. Én vagyok az a pasi, akit sarokba szorítottál a
zuhanyfülkében. Bekapcsoltad a jéghideg vizet, hogy jót nevess
a csapattársaiddal – mondta, és mosolyra kényszerítette az
ajkait.
A vigyor minden jele izzadságként csöpögött le Mike arcáról.
Ez nem történhetett meg vele. Ott voltak ők ketten, az iskola
rezidens meleg strébere és ő, éppen tankolni készültek. Ez
kellett, hogy legyen a srác valóra vált álma. Egy csillagokba írt
prófécia. Ennél csak az lehetett volna rosszabb, ha Mike
mostanra már kövér lenne. Még Mr. Jaguar nevére sem
emlékezett olyan jól. Csak a becenevére, amit egy nem kívánt
coming out után kapott egy diavetítéses bemutató során.
– Lovelace. – Mint a színésznő a Mélytorok/Deep Throat
című filmben. Mike felnyögött, és még egy lépést hátrált. Az
élete újabb mélypontra jutott.
– James vagyok. És biztosan nem „Lovelace” – suttogta...
James, aki egyáltalán nem hasonlított arra a vékony, alaktalan,
hosszú hajú tinédzserre, akire Mike emlékezett az iskolából. –
De örülök, hogy elég szórakoztató voltam ahhoz, hogy emlékezz
rám.
Bármennyire is dühítette Mike-ot ez a találkozás, nem tudott
mit kezdeni azzal a tudattal, hogy ez a pasi valóban meleg. Mike
az alacsonyan lógó overallja zsebébe dugta a kezét, és nyelt
egyet. James volt az első igazi meleg srác, akit Mike valaha is
ismert, és már akkor is megpróbált összejönni vele, amikor
James még rút kiskacsa volt. Egyik próbálkozása sem sikerült
azonban úgy, ahogyan szerette volna. Az sem segített, hogy nem
vállalta fel magát a nyilvánosság előtt. Mint az a zuhanyzós
mutatvány. Az egy hatalmas kudarc volt. Mike azt képzelte, hogy
minden úgy fog működni, mint egy pornóban. Eláztatja Jamest,
levetkőzteti, és... történnek majd dolgok. Ehelyett az egész
kibaszott focicsapat bejött az öltözőbe, és tönkretette a
hangulatot.
– Igen, mindegy. Nekem mindig Lovelace maradsz. – Mike
vigyort formált. Oké, lehet, hogy olyan szegény volt, mint a
templom egere, de legalább még mindig elégedettséggel
tölthette el ez a fickó. Mr. Nézz-rám-van-egy-Jaguarom.
James a szemére húzta a napszemüveget, és a homlokát
ráncolta. – Hozok egy kávét. Mosd le a kocsit – mondta, és
elindult a bolt felé.
Mike széttárta a karját. – Te most szórakozol velem!
– A kulcs benne van – mondta James, és megmutatta feszes
fenekét, legalábbis Mike-nak így tűnt. Az a nadrág tökéletesen
illett Jamesre.
Mike visszanézett a Jaguarra. A másodperc töredékére
elképzelte, hogy beugrik, felmutatja Veganak a középső ujját, és
elhajt, hogy soha többé ne is jöjjön vissza. Azzal a bónusszal,
hogy James kocsi nélkül marad. Mike azonban tudta, hogy nem
tenné meg. Nem volt bűnöző, még akkor sem, ha ez
megkönnyítené az életét.
Vett egy mély levegőt, és újra megsimogatta az ajtó oldalát.
Az autó annyira szép volt, mindegy, kié volt. Mike-nak valóban
eltartott egy darabig, mire beült a vezetőülésbe, félénken,
mintha egy szűznek udvarolna. A kárpit puha, krémszínű bőr
volt, és az ülésen álom volt ülni. Soha nem volt még alkalma
arra, hogy valóban egy ilyen fényezett, új és előkelő járművet
vezessen. Igen, ez volt a megfelelő szó. Hátul nem volt akvárium,
nem volt tévé vagy nagy hangszórók, de belül minden a
legmagasabb minőséget képviselte. És olyan kölni illata volt,
ami nagyon is felpezsdítette Mike érzékeit.
Óvatosan behajtott az autóval a garázsba, ahol a kocsikat
mosta. Itt legalább volt árnyék. Még a rövid autózás is olyan
simán ment, mintha puha vajat kent volna a pirítósra. Mike
alaposan szemügyre vette a kocsit, amikor kiszállt, és valójában,
fele annyira sem volt fényes, mint amilyennek első pillantásra
tűnt neki. Mint a dögös srác, akiről aztán kiderült, hogy
túlságosan is ismerős.
Ez volt az élete. Vagy nem találkozott meleg pasikkal, vagy
olyan csábító meleg pasikkal, akik soha nem szopták le. Az orra
alatt morogva előkészítette a szükséges kellékeket, és elkezdte a
beszappanozott szivaccsal átdolgozni a gyönyörű külsőt. Csak
amikor a nyitott ajtók felé pillantott, vette észre James már
ismerős sziluettjét. Isten tudja, mióta állt ott, és bámulta Mike-
ot a buzis szemeivel!
– Nem kell felügyelned engem. Tudom, mit csinálok. – Mike
kiöblítette a szivacsot egy vödör tiszta vízben, majd újra
belemártotta a tisztítószeres vízbe.
– Tudom – mondta James, miközben kávét kortyolgatott egy
papírpohárból. Mike-ot némi elégedettséggel töltötte el a tudat,
hogy az üzlet automatájában lévő kávépor már lejárt
szavatossági idejű volt. – Csak élvezem a kilátást.
Mike megállt a mozdulatban, és visszanézett Jamesre,
miközben a nedves fémet fényesítette. Érezte, ahogy a hasizmai
megmozdulnak egy mélyebb lélegzetvétellel. Még jó, hogy
lebarnult, mert a megjegyzés hallatán forróság gyúlt az arcán. –
Fogadok, hogy a suliban belém voltál zúgva, ugye? – kísértette
Mike a szerencséjét. – Hogy megy neked ez a melegség dolog? –
kérdezte, de közben leöblítette az imént megmosott részt a
slaggal, mintha a találkozás egyáltalán nem hatott volna rá.
– Te voltál az egyik srác, akire kivertem, tény. – James
szürcsölte a kávéját, és a falnak dőlt. – Melegnek lenni nagyon
jó móka. Neked hogy megy a heteró lét?
Mike a homlokát ráncolta, a szavak megakadtak a torkán.
Mikor lett Lovelace ennyire magabiztos? Aztán persze,
valószínűleg ugyanabból a pénzből, amiből a gyönyörű Jaguart
és a dizájner napszemüveget szerezte. Elképzelve, ahogy ez a
felnőtt James kiveri, Mike még tovább húzta az időt a válasszal,
miközben fél térdre ereszkedett egy kefével, hogy lesúrolja a
kereket. – Jól – nyögte ki végül. Istenem, mekkora lúzer volt. –
Ezekkel a hasizmokkal mindig kapok puncit.
– Igen, el tudom képzelni. Eléggé álomszerűek, főleg, ha
csupa izzadság gyöngyözik rajtad. – James elmosolyodott, és
közelebb lépett, a kezét egy fa székre támasztotta.
Mike hirtelen késztetést érzett, hogy felhúzza overallja másik
felét, amit azonnal ellensúlyozott a késztetés, hogy teljesen
levetkőzzön. – Ez egy autómosó, nem egy peepshow. – Mike
rápillantott, és olyan erősen súrolt, hogy az izmai megfájdultak.
James letette a poharat a székre, és elővette a tárcáját. Egy
zöld bankjegy zizegett a kezében, és játszani kezdett vele az ujjai
között. – Akár le is vetkőzhetnél a kedvemért.
Mike gyomra összeszorult, és majdnem a földre ejtette a
kefét, ahogy a százdolláros bankjegyet bámulta. Vajon méltó az
hozzá? Valószínűleg nem. Olyan helyzetben volt, hogy
Vanessaval együtt mosta a ruháit, hogy megspórolja a
mosodába járást. – Többet – köpte ki végül, és körülnézett az
üres garázsban, majd az aszfalt felett hullámzó meleg levegőre
nézett az út távolabbi részén.
 James felhorkant. – Egy sztriptízért? Már így is félmeztelen
vagy.
Mike nyelt egyet, és leöblítette a kereket a slaggal. – Fogadok,
hogy tényleg látni akarod a nedves álomfarkamat – mondta
sokkal magabiztosabban, mint amilyen valójában volt. James
vállának olyan szép formája volt. Nem tudta felfogni, mennyire
kikupálódott Lovelace.
– Nem tudom. Talán valami olyasmit reklámozol, ami nem
érdemli meg a figyelmemet? – kötekedett James. Felvette a
csészét, és tovább ivott.
Mike elzárta a vizet, és közelebb lépett, a szíve a torkában
kalapált. James egyszerre rémítette és izgatta fel. – Oké, száz egy
vetkőzésért, ezer egy meztelen autómosásért? – Tudta, hogy
ezzel kísérti a szerencséjét (és ezzel megalázza magát), de
senkinek sem kell megtudnia, hogy ez valaha is megtörtént, és
Mike egyszer az életben tényleg félretehetne egy kis pénzt.
Persze csak akkor, ha nem válik alkoholistává e traumatikus
élmény után.
James lassan leült a székre, és keresztbe tette a lábát. A
mosoly egyszer sem tűnt el az arcáról. Úgy élvezte a dolgot, mint
egy macska, amelyik egy meggyötört egérrel játszik. – Kétszázat
adhatok neked egy recskázásért.
Mike nyelt, fájdalmasan érzékelve, ahogy minden egyes
csepp a tömlőből a padlóra hullik. Persze, hogy meg akarta
érinteni Jamest. Megtenné ingyen, vagy akár fizetne is érte, ha
lenne pénze, de amikor James árat szabott rá, sokkal
mocskosabbnak érezte, mint a Jaguart, amit épp letisztított.
Tényleg csak ennyit ért? A betonozott földre nézett, és bólintott.
Nem mintha utálná. Nem mintha arra kérték volna, hogy puncit
nyaljon, vagy akár csak leszopja a fickót.
 – Becsukom az ajtót – motyogta lélegzetvisszafojtva, szégyen
és izgalom keveredett benne, mint egy rosszul elkészített
Jägerbombában.
James bólintott, és kényelmesen elhelyezkedett a székben. –
Tudod, az egyetlen ok, amiért mindig is sajnáltam, hogy nem
sportoltam a suliban, az az volt, hogy kimaradtam a zuhany alatt
a farkak bámulásából.
Mike lehúzta a garázsajtót, fájdalmasan tudatában annak,
hogy a kezeslábas lecsúszik a csípőjén. Egy pillanatra sötétség
vette körül őket, de amikor felkapcsolta a villanyt, minden újra
fájdalmasan valóságossá vált. Miután gyorsan megmosta a kezét
a kis mosdókagylóban, Mike megdörzsölte a tarkóját, és lassan
megközelítette Jamest, nem tudta, hogyan kellene megkerülnie
a dolgot, miközben James ült. – Mondhattad volna, hogy az
egész csapatot le akarod szopni.
James éles lélegzetet vett, ami nagyon is jól hallatszott a
néma garázsban. Megköszörülte a torkát. – Igen, persze. Az
összes heteró játékos, aki egy buzival élvezkedik.
– Talán voltak melegek is. – Mike megvonta a vállát, és
Jameshez lépett. Minden további nélkül előrehajolt, kezét a szék
háttámlájára tette, James válla fölé, a másikkal pedig a sliccéhez
nyúlt. Elsüllyedni vagy kiúszni. Három éve nem volt senkivel, és
ezt a jóképű madárkát nem engedhette ki a kezei közül.
De az biztos, hogy repülni akart. James zihálva kibújt az
ölelésből, és a falhoz botorkált. A csésze a padlóra esett, barna
nyomot hagyva a nadrágja szárán. – Ez meg mi volt? – suttogta
James, és a torka annyira összeszorult, hogy zihálásnak
hangzott.
Mike a homlokát ráncolta, és felegyenesedett. – Kézimunkát
akartál. Azt hitted, nem fogom megcsinálni? Ha ez valami
kibaszott vicc a számodra, akkor ez nem vicces. – Ökölbe
szorította a kezét.
 – Nem! – Úgy hangzott, mintha James undorodva köpte
volna ki a szót. – Azt akartam, hogy te verd ki. Krisztusom! –
mondta lélegzetvisszafojtva.
Ó! Szóval Mike még ahhoz sem volt elég jó, hogy megérintse
Mr. Jaguart, csak arra volt érdemes, hogy megbámulja. Egy
darabig rágódott ezen a gondolaton, mert keserű utóízt hagyott
a szájában. Vett egy mély lélegzetet, és hátralépett, úgy érezte
magát, mint egy idióta. – Oké, mindegy, meg tudom csinálni –
nyögte.
James nyelt egyet, de a fal mellett maradt, karjait a mellkasán
keresztbe fonta. – Oké. – Túl dögösnek tűnt még így is.
Mike nyelt egyet, próbált küzdeni az ellen, hogy úgy érezze
magát, mint James dizájner cipője alatt a kosz, és hátrált, a
seggét a Jaguar motorháztetejére helyezve. – Milyen érzés, hogy
valóra vált az álmod, Lovelace?
Még a sötét sarokban is, ahová James elbújt, nem lehetett
eltéveszteni, ahogy az ádámcsutkája megmozdult a
megjegyzésre. – Még nem kaptam semmit.
Mike felnyögött, de úgy gondolta, itt az ideje, hogy
megmutassa az árut. Egy gyors mozdulattal lehúzta az
egyenruha cipzárját. Az olyan forró napokon, mint a mostani,
nem viselt alatta semmit, szóval ennyi volt. A farka ott állt, ott
mutogatta magát az erős fényben, és máris megduzzadva.
Felnézett Jamesre, és elképzelte, milyen lenne, ha azok a dús
ajkak körülölelnék.
Mike nagydarab volt, és mindketten tudták, hogy könnyedén
lenyomhatta volna Jamest, dögös volt, és a farka is rohadt jó
volt, mégis olyan furcsa érzés volt, hogy valaki más szeme láttára
vetkőzik le, az ő kizárólagos örömére. Megkapná a maga örömét,
de nyilvánvaló volt, hogy az orgazmusa nem lesz igazán az övé.
Teljes csend volt, ahogy felfedte magát, a nedves fém
felmelegedett a feneke alatt. James nem tett megjegyzést, nem
mozdult, egy tapodtat sem. Csak bámulta őt, mint egy élő
kamera.
Mike igyekezett lazának tűnni, miközben a kezét a farkához
csúsztatta, és lassan életre keltette. Megérte a kétszáz dollár,
hogy így elveszítse a méltóságát? Már nem volt benne olyan
biztos. De aztán megint csak eszébe ötlött, nem vesztette el már
minden önbecsülését múlt héten, amikor fel kellett takarítania
Vega hányását a földről a boltban? Ó, Istenem, nem szabadna
most Vegara és a hányásra gondolnia. Ehelyett ismét Jamesre
koncentrált. A szögletes arccsontjaira, kék szemére, a tónusos
karján lévő erekre...
Mike a kezébe köpött, és nyögve izgatni kezdte a farkát.
James kifújta a levegőt, és egy lépéssel közelebb lépett, ami
éppen elég volt ahhoz, hogy a fény elérje az arcát. Az ajkai félig
nyitva voltak, ellentétben a szemhéjakkal, amelyek
leereszkedtek a szemére, és Jamesnek kábult tekintetet
kölcsönöztek.
Mike mély levegőt vett, és felgyorsította a mozdulatait.
Feltételezte, hogy ez volt az összes hatalma, amivel James fölött
állt. Nem sok egy Jaguarhoz és egy teli pénztárcához képest. Egy
nyögéssel lenézett a makkjára, mielőtt tekintetét ismét Jamesre
szegezte volna. Mike hasizmai táncoltak minden egyes mély
lélegzetvételnél és nyögésnél. A teste bizsergett a szégyen, a
tehetetlenség és az izgalom keveredő érzéseitől. Ez egy igazi
meleg srác volt, aki őt figyelte, izgatott volt, közelebb jött... mi?
James lassan odalépett Mike-hoz, kezeit erősen
összekulcsolta a tarkójánál, de mivel a nadrágja eleje sátrat
vetett, nem volt kétséges, hogy James mit gondol a tortúráról.
– Még ötszáz, ha le akarsz szopni – krákogta Mike, remélve,
hogy James valóban elfogadja az ajánlatot. Tekintete ismét
James nadrágjának elejére vándorolt, és felgyorsította a
mozdulatait. James azonban hátralépett, egészen a
félhomályba, és teljes csendben figyelte Mike megvilágított
testét.
Mike egy pillanatra elvesztette a lendületét, túlságosan
szégyellte, amit felajánlott, és még jobban szégyellte, hogy
visszautasították. Gazdag fasz. Lenézett a farkára, és új
vadsággal kezdte pumpálni, próbálta elfelejteni, hogy James ott
van. Amúgy is szerette nézni a saját farkát. Ahogy a farka hegye
folyton kibukkant az ökléből. Mike elképzelte, ahogy ezt egy
másik fickóval csinálja, és a látvány mindig segített. Nem tartott
sokáig, mire nyögve elélvezett, szétfröcskölve a betonra, és
levegőért kapkodva. Elégedetten dörzsölgette a Jaguar
motorháztetejét, és elképzelte, hogy az az övé.
Lassan felnézett a mennyezetre, ahol csövek és kábelek
lógtak, mert senki sem törődött azzal, hogy rendet teremtsen,
vagy akár csak portörlést végezzen. James biztonságos sarkából
még mindig nem érkezett semmilyen reakció.
Mike megengedte önmagának, hogy levegőhöz jusson,
mielőtt újra felállt volna. Nyújtózkodott, próbált hűvösnek és
lazának tűnni. Felnézett Jamesre, és felhúzta a cipzárját. –
Boldog vagy?
– Igen, elég szórakoztató volt – mondta James, és kinyújtotta
a kezét, benne két bankjeggyel, amit Mike tíz perc munkával
szerzett.
Oda kellett mennie Jameshez, hogy kivegye őket a kezéből,
ami a csúcspontja volt ennek az élménynek. – Csak ezért jöttél
ide? – nyögte, és a zsebébe nyomta a pénzt.
– Nem, még mindig azt akarom, hogy lemosd a kocsimat –
mondta James, és a zsebébe dugta a kezét, a nadrágjában lévő
dudor két oldalán. Vágyillata volt, és ezt hirtelen még Mike is
meg tudta állapítani.
– Persze, miért ne. Miért ne néznéd meg, hogy mennyire
elbaszódott az életem, mi? – Mike visszasétált a vödrökhöz, és
megpróbált nem tudomást venni az égető szégyenérzetről. –
Nézz rám, régen én voltam a suli lúzere, most meg van egy
Jaguárom – motyogta gúnyosan, miközben belemártotta a nagy
szivacsot a szappanos vízbe.
James felsóhajtott. – Biztos nagyon utálod, ugye?
Mike pulzusa felgyorsult, és érezte, hogy a nyakán
kidudorodik az ér. Még az iménti orgazmus sem tudta
csillapítani az idegeit, amikor James a sikerét dörzsölte Mike
sebzett büszkeségébe. Mi másra is kényszerítette volna James?
Polírozza ki a kibaszott cipőjét? A legrosszabb az volt, hogy elég
pénzért Mike azt is megtette volna. Tagadhatta volna magának,
miközben a kocsi motorháztetejét mosta, de sok mindent
megtenne azért, hogy kijusson erről a szemétdombról.
– Biztos utálod, hogy ennyire kéjelegsz utánam – ragadta
meg Mike az egyetlen előnyét, amit remélt, hogy még birtokolt.
James felhorkant, minden idegesség eltűnt a hangjából. – Te
csak egy dögös hal vagy a bőség tengerében.
Mike nem mert felnézni rá, mert félt, hogy az arca mostanra
már annyira vörös lett, hogy ez látszani fog. – Egy fasz vagy –
motyogta, és leguggolt, hogy lemossa a kocsiajtót. A jármű nem
volt koszos, inkább csak száraz por borította, így a mosás simán
ment.
– Akkor sok közös van bennünk – mondta James.
– Szart se tudsz rólam. – Mike növekvő dühvel dörzsölte az
ezüst felületet. Milyen joga volt ennek a szemétládának, hogy
csak úgy itt strázsáljon, parancsolgasson neki, hogy mocsoknak
érezze magát, és úgy álljon ott, mint egy jégkrém, amit Mike
nem tudott nyalogatni?
– Talán kellene.
– Ó, igen? – nyögött fel Mike. – Miért?
 James elindult a fal mentén, az autó mellett. Mike nem
emelte fel a fejét, de az ablakokon keresztül James felsőtestét
figyelte. Az arcát azonban esélye sem volt látni.
– A jó öreg kíváncsiság. Mindig is szerettem új információkat
gyűjteni.
Mike vére felforrt, és felállt, nem bírta tovább. Összenyomta
a szivacsot a kezében, és James szemébe nézett. – Hát persze,
hogy tudni akarod. Egy stréber, mindig stréber marad. Egy szar
állásban ragadtam, és nincs hova mennem, és nem vagyok
valami seggfej, hanem egy rendes srác. Csak kellene valaki, aki
ad nekem egy esélyt, de senki sem ad. – Vett egy mély levegőt,
megdöbbenve azon, hogy mennyire megrázta, hogy mindent
kiadott magából. – És én vagyok az a meleg játékos, aki csak egy
szopást akart az egyetlen meleg sráctól, akit valaha is ismert.
Baszd meg ezt a szart! – Beledobta a szivacsot a vödörbe, és az
ajtó felé indult. Annyira kész volt. Még neki is voltak határai.
Útközben belerúgott egy seprűbe.
– Mit mondtál? – James hangja hangos és tiszta volt,
akárcsak a léptei a betonon Mike mögött.
Mike felnyögött, és forgatta a szemét. – Hallottad, amit
mondtam, úgyhogy most húzz a picsába.
– Te meleg vagy? – ragadta meg James Mike vállát, és
visszarántotta.
Mike vett egy mély lélegzetet, és kényszerítette magát, hogy
megforduljon, de ellökte magától a kezet. – Igen, kurvára meleg
vagyok.
James tágra nyílt szemmel figyelte őt. – Miért nem mondtál
semmit? – tette fel a kérdést, karjait a mellkasán keresztbe
fonva.
Mike duzzogva követte a gesztust. – Miért? Hogy még jobban
kigúnyolhasd a szánalmas életemet?
 James pislogott, és lassan ide-oda ingatta a fejét. – Hát,
egyrészt lehet, hogy leszoptalak volna. Nem hagyom, hogy egy
heteró srác hozzám érjen. Az undorító lenne.
– Megtennéd? – Mike agya kizárta az összes többi
információt.
James vállat vont, és félrenézett. – Igen, miért is ne?
– Nem tudom, talán mert most valami lúzer vagyok, akihez
nem akarod, hogy bármi közöd legyen? Ja, és mert utálsz
engem?
– Nem hiszem, hogy annyira utálnálak, mint amennyire te
utálod a munkádat – mondta James, és hirtelen Mike szemébe
nézett. Úgy tűnt, hogy még néhány centit is nőtt.
Mike elővette a kétszáz dollárt. – Hát, most legalább van egy
kis pénzem, amibe belefojtom a bánatom. Nem olyan könnyű
innen kijutni. Mit csináltál, hogy mindezt megszerezted? –
mutatott James és a kocsi közvetlen irányába.
James a homlokát ráncolta. – Ha szeretnél velem tartani a
hétvégére, mindent megtudhatsz róla. Kétezer elég lenne az
idődért?
Mike nyelt egyet, és belenézett azokba a gyönyörű kék
szemekbe. – Én... ez valami őrült szex-dolog? – kérdezte,
percről percre jobban elveszítve a talajt.
James a szemét forgatta. – Persze, hogy nem. Akarsz egy
esélyt? Itt van. Húsz percen belül indulni akarok, úgyhogy
döntsd el, mit akarsz – mondta komor arckifejezéssel.
Mike szíve olyan hevesen vert, hogy biztos volt benne,
hamarosan szívritmuszavart kap és meghal. – És mit kellene
tennem ezért?
James nagyot nyelt, de egyenesen tartotta a tekintetét. – Tégy
úgy, mintha a partnerem lennél egy konferencia alatt, amin
részt veszek.
 Mike fejében lassan megfordult néhány rozsdás fogaskerék.
Aha. Tehát valami hiányzott Lovelace életéből. – Kétezer és egy
jegy Vegasba.
James felhorkant. – Miért, belevágsz hivatásos sztriptíz
táncolásba?
Mike rábámult. – Nem, csak mindig is el akartam menni. Jó
helynek tűnik az újrakezdéshez. Lehetnék csapos vagy valami
egyéb szarság.
– A „valami egyéb szarság” már jobban hangzik – mondta
James, de sóhajtva széttárta a karját. – Megegyeztünk.
– Akkor hagyd abba a partnered gúnyolását. Bassza meg –
morogta Mike, és felhúzta a garázsajtót, még mindig alig értette,
hogy milyen alkut kötött.
– Mosd le a sampont, mielőtt elmész! – intett James a kocsija
felé, de a szeme másképp csillogott. Valami megváltozott, de
Mike nem tudta megmondani, mi az.
 Második fejezet

Ez James életének legrosszabb döntése lehetett volna.

Folyton nyomogatta az MP3-lejátszó gombját, hogy
megtalálja azt a számot, amely megnyugtatja vagy energiát ad
neki, de nem találta meg. Mégis mit gondolt? Túl öreg volt már
ahhoz, hogy kétszer ugyanabba a folyóba lépjen. A srác egy
zsarnok volt, és James még emlékezett rá, hogy mennyire félt
miatta iskolába menni. Miért gondolt egyáltalán arra, hogy
pénzt ajánljon Mike Millernek egy háromnapos randevúért?
Három nap túl hosszú. A megállapodás még szexet sem
tartalmazott, mert Jamesnek nem volt ínyére a gondolat, hogy
valami ilyesmiért fizessen. Lehet, hogy felnőtt, lehet, hogy
kifinomult, de néhány dolgon egyszerűen nem volt hajlandó
változtatni.
De Istenem, Mike még mindig dögös és csábító volt, mint egy
frissen készült Mars szelet. James arra gondolt, hogy az érettség
jól állt a gimnáziumi szerelmének. Maszturbálását nézni James
számára olyan volt, mint egy tudósnak a Nagy
Hadronütköztetőben tett látogatás. James kiváltságosnak érezte
magát tőle, még akkor is, ha tudta, hogy semmi különös nincs
abban, ami a garázsban zajlott. Azon kívül, hogy Mike-ról
kiderült, hogy meleg.
És ott volt Mike, az a nagy darab fickó, a mellkasát fehér trikó
takarta, amely még mindig minden domborulatát felfedte.
Narancssárga napszemüveggel, mélyen lógó farmerrel és egy
nagy hátizsákot a vállára vetve úgy nézett ki, mint a nedves
álom, ami mindig is volt James számára. Most még inkább úgy
nézett ki, teljesen felnőtt, vaskos és széles vállú. Valószínűleg
gyorsan lezuhanyozhatott, mert barna haja nedves volt, és az
arcához tapadt. Mike olyan boldognak tűnt, hogy James alig
hitte el. Úgy tűnt, a srácnak nem sok mindenre volt szüksége.
Mellékesen bedobta a zsákot a Jaguar csomagtartójába.
James szeretett volna egy gúnyos megjegyzést tenni, de a
szava elakadt. A tekintete követte Mike-ot a kisboltba. A nagy
ablakon keresztül figyelte, ahogy a férfi a pulthoz, az ősz hajú,
állandóan mogorva tekintetű férfihoz igyekszik.
James látta, hogy Mike egy bankjegyet csapott a pultra, és az
öregember visszaadott neki valamennyit. Mike mindet a
tárcájába tette, és amikor kifelé mutatott, James érezte, hogy
rászegeződik a tekintetük. Megdermedt, nem tudta, hogy
mosolyogjon-e, vagy indítsa el a kocsit, és meneküljön.
Mike főnöke felállt, és ököllel a pultra csapott, arca a düh
maszkjává merevedett. James gyanította, hogy Mike nem fog
referenciákat kapni ezután a mutatványa után. De aztán még
rosszabb lett a helyzet. Jamesnek elkerekedett a szeme, amikor
Mike elkezdett valamit kiabálni a boltban, és a középső ujját
mutatta a főnökének. Erre elszabadult a pokol, az idősebb férfi
agresszívan átnyúlt a pulton, és Mike hátrálva nekiment egy
rakás vécépapírnak, az összes tekercset a földre küldve. James
alig hitt a szemének, amikor Mike elkezdte felszedegetni őket,
csak hogy aztán a sikoltozó főnöke irányába hajigálhassa.
Az egyetlen értelmes dolog, ami eszébe jutott, az volt, hogy a
dulakodást azzal szakítsa félbe, hogy megkéri Mike-ot, szálljon
be a kocsijába. Így hát megnyomta a dudát. Mike felé fordult, és
épphogy sikerült lebuknia, amikor a főnöke hozzávágta a tévé
távirányítóját. Felkapott még néhány vécépapírt, és kirohant a
kisboltból. James tévedett. Mike egy cseppet sem nőtt fel.
Csak bámulta a jelenetet. Valahol volt egy rejtett kamera? Ez
az egész csak egy bonyolult cselszövés volt, hogy James
viccesnek tűnjön? Mike nevét kiáltotta, kétségbeesetten
menekülni akart. A gyomra máris görcsbe rándult az
idegességtől.
– Jövök! Csak megmutatom ennek a rohadéknak, hogy mit
gondolok! – kiabált Mike, és a kocsi felé futott. De nem ő volt az
egyetlen, aki kirohant az ajtón. A főnöke a nyomában volt.
– Jobb, ha visszajössz, baszd meg, és rendet raksz, vagy
hívom a zsarukat! – ordította a férfi, és összeszorított öklében
egy mobiltelefont rázott. Úgy mozgott, mint egy csimpánz, rövid
lábain ide-oda ugrált, miközben végigrohant a parkolón.
James hatalmasat fújt, és beindította a kocsit. Ez volt az a
pillanat, amikor véletlenül megölik egy nem neki szánt
mobiltelefon elhajításával?
– Baszd meg! – kiáltotta Mike, és a férfi fejéhez vágott egy
guriga WC papírt. Tökéletesen a homlokára célzott, és lepattant,
hosszú papírcsíkot hagyva a földön. – Hozd rendbe a saját
szarodat, vén szarházi!
A telefon általi halál minden gondolata eloszlott, mint egy
gyermeki hóbort, amikor a töltőállomás tulajdonosa fegyvert
rántott. Mike beugrott a Jaguar anyósülésére, és még csak nem
is vette a fáradságot, hogy kinyissa az ajtót.
– Mi a faszt mondtál, Miller? – üvöltözött rájuk a férfi, és a
levegőben hadonászott a fegyverrel.
James rátaposott a gázra, és teljes sebességbe kapcsolt.
Hipnotizálta az előtte lévő aszfalt. Legbelül egyetlen nagy
kavargó szorongás volt, mert arra számított, hogy bármelyik
pillanatban egy golyó szilánkosra törheti a visszapillantó tükröt.
Mike az anyósülésen térdelt, és tekercset tekercs után dobált,
amíg ki nem fogyott a lőszere. – Baszd meg, Vega! És mellesleg
megdugtam Vanessat!
Az állomástulajdonos hangos, hörgő kiáltással felrobbant,
James pedig felgyorsított. Az utolsó pillanatban döbbent rá,
hogy nem tudja, hogy biztonságosan ki tudnak-e hajtani az
állomásról, de az út üres volt.
– Mi... mi volt ez? – kérdezte, és a megkönnyebbüléssel
együtt elöntötte a melegség, amely a megmeneküléssel együtt
ereszkedett rá.
Mike önelégült vigyorral ült vissza az anyósülésre, és
keresztbe fonta a karját a mellkasán. – Nem, én sosem dugtam
meg a lányát, csak szórakozom vele.
James lelassított, és megpróbálta visszahozni a pulzusát a
normális szintre. – Én csak... miért kellett ennyire feldühítened?
– Három évig dolgoztam ott. Fogalmad sincs, mekkora fasz
az a fickó. – Mike kifújta a levegőt, és úgy kezdte el nézegetni
James kocsiját, mintha a sajátja lenne. Legalább a száguldó
levegő jóleső hűvösséget biztosított James fejének.
– Igen, de... hogyan segít ez? Soha nem jó ötlet felégetni a
hidakat – sóhajtott fel James, és hátradőlt a puha háttámlának.
Ez az egész egy szörnyű ötlet volt. Szörnyű.
Mike vállat vont. – Mit érdekel engem? Vegasba megyek.
James a homlokát ráncolta, és visszanézett az útra. Most már
volt némi elképzelése arról, hogy Mike hogyan kerülhetett ide.
Egyáltalán nem volt rá esély, hogy egy ilyen kiszámíthatatlan
jellemű embert valaha is előléptessenek. Bárhol is.
– Ha te mondod.
– Szóval igen, mi ez a konferencia? Most már tényleg nagyon
várom. Teljesen fel vagyok pörögve meg minden. – Mosolygott
rá Mike a napszemüvege mögül.
Ez annyira kívül esett James komfortzónáján, hogy nem
tudta, hogyan reagáljon Mike viselkedésére. – Nos, az
orvosoknak szánt gyógyszerekről és ellátmányról van szó –
mondta végül, remélve, hogy ez elég világos lesz Mike számára.
– Király. Szóval, mit akarsz, mit csináljak? Hívjalak „édes
pofikának” meg „mézes bödönnek”, meg ilyen szarságok? –
Mike kitette a kezét a kocsiajtón, és még csak nem is nézett
Jamesre.
– Ne légy nevetséges. Ki csinál ilyet? – sóhajtott fel James. –
Biztos tudod, hogyan viselkednek az emberek a
párkapcsolatokban.
– Gondolom, de azt akarod, hogy inkább olyanok legyünk,
mint Obamáék, vagy inkább, mint Kardashianék? – Mike
lehúzta a felsőjét, és nem zavarta semmi. A hirtelen felvillanó
bőr eléggé elvonta James figyelmét ahhoz, hogy erőszakkal
vegye le a tekintetét a napbarnított felsőtestről.
– Jézusom, biztosan nem úgy, mint a Kardashianok –
morogta James, miközben érezte, hogy lüktet a halántéka. –
Nem is tudom... Obamáék, de kevésbé hivatalosan, gondolom?
– Legszívesebben a kormánykerékhez csapta volna a fejét.
– Én lehetek a tökéletes pasi, ne aggódj – legyintett Mike
elutasítóan a kezével. – Megállhatnánk az albertai Walmartnál?
Szeretnék venni valamit inni. Egy darabig nem lesz más bolt.
James tízig számolt, kétségbeesetten próbálta megnyugtatni
hevesen kalapáló szívét. – Nem hiszem el, amíg be nem
bizonyítod nekem – motyogta. Azok után, amit az állomáson
látott, mindenképpen szükségük volt néhány próbára, mielőtt
megmutatná Mike-ot a nyilvánosságnak.
– Most kezdjük, édesem? – Mike kinyitotta a kesztyűtartót,
és kotorászni kezdett benne.
– Próbálkozz keményebben. Legyél előkelőbb. Mint egy
gazdag plasztikai sebész felesége – mondta James, bár már
tudta, hogy rossz lóra tett.
– Ó, szóval én egy trófea pasi vagyok. Van munkám, vagy csak
vodka martinit szürcsölgetek és rendelésre kefélek? – Mike
elővett egy csomag rágógumit, és átnyújtott egy keveset
Jamesnek, mintha az övé lenne.
 – Ne mondd ezt. Azt mondtam, hogy előkelő. Tudod
egyáltalán, hogy mit jelent az? – morogta James frusztráltan.
Mike elhallgatott, és elkomorult, bár a szeme nem látszott a
szemüveg mögött. – Igen, igen – motyogta. – Nincs dugás, csak
„szeretkezés”.
– És az, hogy az üzleti partnereimmel nem beszélsz ilyen
dolgokról. Légy támogató, kedves és gyengéd – mondta James,
és az utolsó szóra lehalkította a hangját. Mibe keverte magát? Ez
így nem sikerülhetett.
Mike felsóhajtott. – Ugyanolyan unalmas vagy, mint mindig,
Lovelace.
James mellkasában forróság támadt. Elege volt ebből. – Ez a
megállapodásunk kiegészítése. Mostantól kezdve minden
alkalommal, amikor „Lovelace-nek” szólítasz, száz dollárt
levonok a honoráriumodból.
Mike megütötte a karját. – Ez annyira igazságtalan!
James megfeszült a személyes terének megsértése miatt, de
Mike felháborodásának hatására mégis egyfajta elégedettséget
érzett. Ezúttal James kezében volt minden kártya, és nem
habozott volna kijátszani őket. – Nem tűröm, hogy sértegetsz
engem.
– Nem is. Én csak... – Mike úgy tűnt, nem tudja, hogyan
fejezze be a mondatát, ezért csak a levegőben gesztikulált.
Jamesnek fogalma sem volt róla, hogy az olyan emberek, mint
Mike, hogyan élték túl. – Te ezt élvezed, ugye?
– Mit? – kérdezte James, bár jól tudta, mire gondol Mike. De
nem hátrált meg a „Lovelace” betiltásától. Ez a becenév a múlt
jelképe volt, amit egy hatalmas bevásárlóközpont alá akart
temetni, hogy soha senki ne áshassa ki.
Ezt azután érdemelte ki, hogy a tinédzserkori
pornóraktárából származó egyik kép valahogy egy mikroszkópot
ábrázoló képe helyére került egy prezentációban, amelyet James
tartott az órán. Egy fickó volt rajta, amint egy hatalmas farkat
mélyen lenyel, és azóta Mike nem hagyta annyiban a dolgot.
James most már kezdett rájönni, hogy ez miért van így. Így
ahelyett, hogy megvédte volna meleg társát, Mike a
Mélytorokból származó becenévvel illette Jamest. Arról nem is
beszélve, hogy Jamesnek hány faszszopással kapcsolatos viccet
kellett elviselnie. Az egy rémálom volt.
– A szerencsét az életben. Csak azért akarsz engem magad
körül tudni, hogy nagynak és hatalmasnak érezd magad. Ez
rendben van. Meg tudok birkózni vele – duzzogott Mike, és
végigsimított az ujjaival a haján.
James a homlokát ráncolva nézett az útra. Nem tagadhatta le
Mike szavainak igazságát, de nem is akarta kifejezetten élvezni.
– Próbáljuk csak el. Próbálj meg úgy viselkedni, mint a pasim.
– Persze. De... tudnál úgy viselkedni, mint a pasim egy
percig? – kérdezte meg Mike, amikor befordultak a mellékútra,
amely a Walmarthoz vezetett. Ez a szülővárosuk szélén volt, és
James már régóta nem járt itt, így nem bánta.
– Ez a lényeg. Mindketten úgy teszünk, mintha.
– Jó. – Mike megmozdult az ülésben, ahogy behajtottak a
parkolóba. – Látod azt az őrt? Parkolj le mellé – mondta, és
elővette a tárcáját.
James megvonta a vállát, és az üres helyekhez hajtott, közel
ahhoz, ahol egy középkorú biztonsági őr tevékenykedett. James
abban a pillanatban tudta, hogy valami nincs rendben, amikor a
férfi rájuk meredt. Testes volt, de a nadrágja derékszíja fölött
enyhe sörhasa kilógott.
– Szia, apa – szólalt meg Mike, és James felé hajolt, hogy
megnézze az őrt. – Hogy vagy? Örülnénk, ha extra figyelmet
fordítanál a kocsinkra. Nem tart sokáig.
James forróságot érzett az arcán. Micsoda? Mi volt ez? Mike
és az őr komoly arca felé pillantott. Ez tényleg Mike apja volt?
 Mi történt?
– Mi a fene ez, Mike? – Az őr olyan mély homlokráncolással
szólalt meg, mint a Grand Canyon.
– Csak gondoltam, benézek hozzád, hogy megismerd a
pasimat. Később Vegasba megyünk, úgyhogy nem leszek itthon.
– Mielőtt James felfogta volna, mi történik, Mike lehajolt hozzá,
és megcsókolta. Keményen. Mike ajkai kissé szárazak voltak, de
ahh, olyan forróak és puhák. Mentolos rágógumi és sör íze volt.
James csengő hangot hallott a fülében, és egy pillanatra teljesen
máshol volt, egy hullócsillagokkal teli égboltot nézett.
Amikor a csók véget ért, azon kapta magát, hogy Mike övét
szorongatja, és gyorsan visszahúzta a kezét, levegő után
kapkodva. Mike olyan szédülten hagyta ott, hogy James nem
tudta, elmenjen-e, vagy maradjon itt.
– Kifelé – mondta Mike apja hűvös hangon. – Gyalázatos
vagy.
– Mi? – Mike oldalra hajtotta a fejét, és hangosan rágta a
mentolos rágót. – Tudod, valahol le kell parkolnom a
Jaguárommal – mondta, és kicsatolta James biztonsági övét. Ez
őrület volt.
– Mike, ne provokáld. Mi van, ha kárt tesz a kocsiban? –
suttogta James, miközben kinyitotta az ajtót a saját oldalán. Mi
baja volt ennek a fickónak? Miért szerzett ellenségeket minden
sarkon?
– Nem fog, vannak kamerák.
James a homlokát ráncolta, de nem fűzött hozzá megjegyzést.
– Ha csak egy italt akartál, akkor egy benzinkúton is
megtehettük volna.
– Valami különlegeset akarok. – Mike kiszállt a kocsiból, és
odasétált James mellé, hogy... kinyissa neki az ajtót, miközben
az apja még mindig nézte. Most már kezdett szürreális lenni.
 – Ööö... köszönöm – mondta James, és imádkozott, hogy
kifelé menet ne botoljon meg, vagy ne üsse be a fejét. A mellkasa
annyira összeszorult, hogy küzdenie kellett a levegőért. Jó érzés
volt, hogy valaki ilyen gáláns volt vele.
– Te is akarsz valamit inni? – kérdezte meg Mike, és vastag,
határozott karját James vállára tette. Hihetetlen volt, hogy Mike
Miller ezt a szülővárosában teszi. James minden bizonnyal
lemaradt valami tájékoztatóról.
A kar úgy fonódott rá, mint egy nehéz köpeny, amely még
jóképűbbé, még kívánatosabbá tette. A tekintete lejjebb meredt,
Mike csupasz felsőtestére, és remegő lélegzetet vett. Kurva
régen volt már, hogy egy férfi ezt tette vele. Ezért kezdett el
izgulni, mint valami tinédzser szűz. De Mike illata most olyan
intenzív volt, olyan közeli, párolgott a napfényben, és James
bőrére tapadt.
– Talán.
– Király. – Mike bekísérte, teljesen figyelmen kívül hagyva az
apja homlokráncolását. James megdermedt, amikor Mike egy
cetlit csúsztatott a férfi mellzsebébe, de nem történt semmi.
– Szia, Donna, hogy vagy? – Mike egy nőt kérdezett, aki
amint meglátta őket, rögtön a lánya szemére tette a kezét.
– Mit csinálsz? – kérdezte James, és igyekezett nem
túlságosan körülnézni. A tekintetek, amelyeket a bőrén érzett,
túlságosan is elbizonytalanították. Mint amikor a titkos
szenvedélye kiderült a sötét osztályteremben, annyi évvel
ezelőtt.
– Nyugi. Annyira dögös vagy. Mindenki csak kurvára
féltékeny. Még egy utolsó „baszódj meget” adok ennek a
városnak – mondta Mike, amikor az italos folyosóhoz értek.
– Csak... nyugodj meg. Könyörgöm, ne dobálj semmit
senkire. Ma este nem tartóztathatnak le. – James beszívta a
levegőt, és lassan felemelte a kezét, hogy megérintse a vállán
nyugvó tenyeret. Ezt csinálta az első barátjával is még a
főiskolán. Imádott játszani a vastag, férfias ujjakkal.
– Jól vagyok, édesem. Semmi dobálózás, értettem. – Mike
lehajolt, és újra megcsókolta. James hálát adott minden létező
istenségnek, hogy a hely nem volt tele. Csak oldalról hallotta,
hogy néhányan felhördülnek, mintha egy bigott kórus lenne.
– Mi a faszt csinálsz? – sziszegte valaki, és James feje úgy
rándult fel, mint egy bólogató fejű kutyáé. A tekintete egyenesen
a szőke, bolti egyenruhás férfira siklott. A mellkasán
megmozdult a kezében tartott boros láda. Jaj, ne! Ez is egy olyan
ember volt, akinek Mike a középső ujját akarta bemutatni?
– Évfordulót ünneplünk a párommal, mutasd meg a
legdrágább borodat – parancsolta Mike, mintha ő lenne a
Walmart királya.
– Annyira elcseszett vagy, Mike – nyögte a szőke, és letette a
ládát. Ujjai ökölbe szorultak.
James nagyot nyelt. Ő is tudta ezt a játékot játszani. –
Vöröset, ha kérhetem – mondta, és most az egyszer egyenesen a
srác szemébe nézett. Ha úgy döntene, hogy megtámadja Jamest,
Mike biztosan a segítségére sietne, mint egy jó színlelő pasi.
Most a férfi gúnyosan rávigyorgott Jamesre is.
– Hallottad a vőlegényemet. – Mike a fickó felé mutatott. –
Gyorsan, gyorsan.
A szőke megrázta a fejét, de egy felső polchoz nyúlt. –
Kiraboltad az élelmiszerjegybankot, vagy mi?
– Nem értem, mi közöd van ehhez – mondta James, Mike
testének melegébe simulva. Hiányzott neki, hogy valaki máshoz
ilyen közel legyen.
– Pontosan. – Mike bólintott, és szorosan átölelte Jamest. –
De ha tudni akarod, készpénzzel fizetek. – Elővette a tárcáját, és
a férfi felé intett vele. – Pont úgy, ahogy az új Jaguaromért
tettem.
 James kuncogott, és befogta a száját, hogy ne legyen túl
hangos. Nem tudta, hogy ez a stressz miatt van-e, amiért részese
volt ennek a tervnek, vagy tényleg ennyire vicces volt. – Ez úgy
hangzik, mintha drogokkal kereskednél.
– Mi a fene van veled? Nem elég, hogy buzi vagy, most még
drogdíler is? – A fickó három üveg vörösbort nyújtott át Mike-
nak, az arca csak egy árnyalattal volt világosabb, mint az alkohol
színe.
– A pasim csak viccel. – Mike óvatosan megbökte Jamest az
üveggel. – Olyan vicces srác. És remek segge is van. A feleséged
beleegyezett már az anális szexbe? Ki kellene próbálnod.
James érezte, hogy a térdei elernyednek, és minden érzéke
azt súgta neki, hogy itt az ideje megfordulni, beülni a Jaguárba,
és keresztülhajtani az országon, hogy soha többé ne találkozzon
azokkal az emberekkel, akik ezt hallhatták. Megcsípte Mike
ujját. Erősen. Klassz, a seggem... várjunk csak, ez nem jött ki
jól. Bassza meg. James a padlóra nézett, és követte a terapeutája
utasításait. Egy napsütötte tengerparton volt, és csak a szellőt és
a sirályok rikácsolását hallotta.
– Fogd be a mocskos pofád, vagy mindent elmondok
apánknak, és meg fogod bánni – mondta a fickó.
– Azt hiszed, érdekel? Baszódjon meg az a vénember. – Mike
közelebb húzta magához az üvegeket és Jamest is. – Vegasba
megyek.
– Helyes. Pont oda, ahová egy ilyen torzszülött, mint te is való
vagy – vicsorgott a férfi.
Még a borral a kezében is sikerült Mike-nak a középső ujját
bemutatni a testvérének. – Élvezd az anális szex nélküli életed,
Kevin. – Mike megfordult, és magával húzta Jamest a
kasszákhoz.
Egy sirály sereg sem lenne elég ahhoz, hogy megvédje James
elméjét ettől. Remegő sóhajjal engedte ki a levegőt. – Ha még
egyszer nyilvánosan használod ezt a szót, megöllek.
Megmondom a madaraimnak, hogy vágjanak darabokra.
Mike ránézett, és a napszemüvegét a homlokára tolta. –
Melyiket? A „dugást”?
James bámult rá, egy pillanatig képtelen volt kimondani a
gondolatait.
– Az „anált”, te idióta. Nem akarom, hogy bárki is így
gondoljon a seggemre... mármint... főleg nem heteró emberek –
tette hozzá egy pillanatnyi habozás után.
– Nem szereted az anált? – ráncolta Mike a homlokát. – Az
nagy kár.
– De igen, de nem ez a lényeg! – sziszegte James, aki saját
szégyenében vergődött. – Nem akarom, hogy beszélj róla... az
embereknek.
– Olyan leszek, mint egy Disney-hercegnő, aki csak az
állatoknak beszél a seggedről – vigyorgott Mike, ahogy a
pénztárakhoz közeledtek. – Később kipróbálhatom rajtad?
James belefulladt a zavar és az izgalom sűrű keverékébe. Ami
úgy zúdult végig a testén, mint egy folyó, miután áttörte a
zsilipeket. Nem tudta, mit mondjon. Fogalma sem volt, hogy
egyáltalán mire gondol. Az élete az őrületbe torkollott.
– Végül is én vettem neked bort. – Mike rákacsintott, és a
pénztáros elé tette az üvegeket. Elengedte Jamest, aki már
abban sem volt biztos, hogy Mike komolyan gondolja. Vajon
csak játszania kellene? Nem volt biztos benne, hogy képes lenne
lépést tartani ezzel a mocskos szájjal. Elhaladt a pénztárak
mellett, és az ablakon keresztül a kocsijára nézett, amely most
fényesebb volt, mint valaha. El kellett ismernie, hogy Mike jó
munkát végzett.
Amint Mike majdnem az összes pénzét elköltötte, amit a
kiveréssel keresett, nagy, forró kezét James csípőjére tette, és
finoman az ajtó felé terelte. James nem volt az a fajta srác, aki
random dögös pasikkal hetyeg, de ettől a gesztustól mégis
teljesen elolvadt belülről. Vajon tényleg megteszik? Nem volt
benne biztos, hogy ez jó ötlet. Mi van, ha Mike csak a pénz miatt
akarta őt? Szörnyen boldognak tűnt, hogy felvághat és elköltheti
az egészet.
– Hűha, ez aztán a hidegzuhany – motyogta Mike, és elhúzta
a kezét, amikor a kocsihoz értek.
– Mi? – James pislogott, és ránézett, kezét a zsebébe dugta.
Egyetlen óra alatt egy alternatív univerzumba zuhant. Ez volt az
egyetlen hihető magyarázat arra, ami vele történt. Legalább
Mike apja sehol sem volt.
– Még választ sem érdemlek, csak egy gúnyos mosolyt? –
sóhajtott fel Mike, és beült az anyósülésre, amint James
kinyitotta a kocsit.
– Miről beszélsz? – James leült mellé. – Te voltál az, aki
nyilvánosan a seggemről beszélt. – A pasi a másik irányba
nézett.
– De aztán megkérdeztem, amikor megint kettesben voltunk.
James összekulcsolta a kezét, egész teste megmerevedett, de
a feneke bőre sokkal érzékenyebbnek tűnt, mint máskor. Miféle
varázslat volt ez? – Én... azt hittem, csak viccelsz.
– Végzős korom óta nem volt benne részem, amikor Tiffany
Jordannel csináltam, persze, hogy nem vicceltem.
James felnyögött. Nem akarta ezt a mentális képet. Hirtelen
elzsibbadt az agya, és felemelte a fejét, hogy Mike-ra nézzen. Ez
azt jelenthette, hogy ő, James, a szexhiányos stréber sokkal
tapasztaltabb volt, mint Mike, a dögös szerelő? – Mi van?
– Tényleg megdolgoztatsz érte, ugye? Menjünk – sóhajtott fel
Mike, és visszavette a felsőjét.
– Én csak... nem értem. Olyan lelkesnek tűnsz... hogy érted,
hogy az volt az utolsó alkalom?
 Mike most az egyszer elhallgatott, és csak nézte Jamest,
amint beindítja az autót. A szeme sarkából James látta, hogy
Mike felmutatja az ujját az egyenruhás férfinak, aki csakis az
apja lehetett. Úgy döntött, hogy nem vesz róla tudomást.
– Tök dögös vagy és meleg. Miért ne lennék lelkes? Elvégre a
pasid vagyok – motyogta Mike kevesebb energiával, mint
korábban.
James az autópálya felé hajtott a bevásárlóközpont másik
oldalán. Soha többé nem bízott volna a GPS-ben. Másrészt
viszont a GPS-nek köszönhette, hogy találkozott a konferenciára
tervezett partnerével, így talán nem is lesz olyan rossz a hétvége.
Remélte, hogy így lesz.
– De... te is dögös vagy és meleg. Nincs pasid? – Mike jóképű
profiljára pillantott.
Mike megvonta a vállát. – Hol? A Vega's Gas & Motelben?
Egyszer elmentem egy melegbárba Austinban. Leszoptak.
Jamesnek össze kellett szorítania az állkapcsát. Ez nem
történhetett meg. Kizárt dolog. – Semmi... egyéjszakás kaland?
Semmi? – kérdezte, képtelen volt uralkodni a döbbenetén. Ez
annyira... szomorú volt.
– Csak három éve coming outoltam – Mike kinyitotta az
egyik borosüveget. – Ismered a városunkat. Nem sok lehetőség
van ott. Ismered ezt a melegradaros dolgot? Az enyém biztos
hibás.
– Internet? – suttogta James, és gyorsan befordult. Majdnem
lemaradt a kijáratukról.
– Ember, ne nyaggass már! Még autóm sincs – morogta
Mike, és ivott egy korty bort, egyenesen az üvegből.
– Bocsánat, csak... olyan dögös vagy – suttogta James, és az
volt a szándéka, hogy minél hamarabb elérje a szállodát, bár
még így is legalább egy órába telik.
 – Én csak egy dögös hal vagyok a bőség tengerében –
ismételte Mike azokat a szavakat, amelyeket James mondott
neki korábban. Az ajtónak támaszkodott, levette a
napszemüvegét, és mindenhová nézett, csak Jamesre nem.
 Harmadik fejezet

Az út többnyire kínos csendben telt, James néha-néha

véletlenszerű dolgokról beszélt. Legalább azt kifejtette, hogyan
lett az előkelő sportautó büszke tulajdonosa. Mike nem értette
az összes technikai részletet, de kiderült, hogy James, aki most
már mérnök volt, egy hordozható laboratóriumi gép feltalálója.
Kicsi volt, viszonylag olcsó, és egyre népszerűbbé vált a kis
települések orvosi központjaiban. Mike le volt nyűgözve, de a
furcsa hangulat még akkor sem oszlott el, amikor behajtottak
egy bevásárlóközpont melletti parkolóba, amely mindössze tíz
percre volt az úti céljuktól. James megjegyzése, hogy milyen
furcsa, hogy Mike-nak nincsenek kapcsolatai,
mindenféleképpen kellemetlen helyzetbe hozta Mike-ot. Nem
volt benne része. Na és akkor mi van? Ez nem azt jelentette,
hogy nem akarta. Egyszerűen csak sosem jött össze neki. Most
már nem csak heterónak érezte magát, hanem a melegségében
is kudarcot vallott. Arról nem is beszélve, hogy még a
képzeletében is émelygett a szopástól, amitől valószínűleg a
melegség terén is kudarcot vallott volna. Lefogadta, hogy a
szuperszexi James aljasul jól szopott, hogy tudta, hogyan kell
mélytorkozni, meg mindenféle szarság.
James megköszörülte a torkát. – Gondoltam, szeretnél az
alkalomhoz illően felöltözni. Mit gondolsz?
Mike a homlokát ráncolva nézett rá. Miért érdekelte volna
Lovelace-t, hogy mit gondol? – A hétvégére a tiéd vagyok.
Öltöztess fel, amibe csak akarsz.
James a homlokát ráncolta, és a kormánykerékre nézett. –
Azt akarom, hogy kényelmesen érezd magad. Így jobban fogod
érezni magad a szerepedben. Biztos vagyok benne, hogy tudunk
kompromisszumot kötni.
– Nem szeretem annyira az öltönyöket. De valószínűleg azok
a menők a puccos, légkondicionált szállodádban? – Ez lett volna
a Pretty Woman pillanata, vagy mi?
James felsóhajtott, és kicsatolta a biztonsági övét. – Tudod,
nem kell úgy kiöltöznöd, mintha az Oscar-gálára mennél.
– Nem tudom. – Mike kiszállt a kocsiból, már nem volt biztos
benne, hogy mit is jelent James pasijának megjátszása. –
Inkább inget viselnék kabát nélkül. Ja, és azt a keretes
szemüveget. – Talán James szívesebben dugna, ha Mike
okosnak nézne ki?
– Az nagyszerű lenne. És vehetnénk néhány farmert és
alkalmi cuccot is, ha van kedved hozzá. – James széles mosollyal
nézett rá. Felemelte a fejét, és megdermedt, de végül Mike
tarkójára tette a kezét. – Szóval... gyakorolunk, ha már itt
tartunk?
– Igen, persze. – Mike átkarolta James derekát. Kellemesen
kemény volt. Mindig is úgy gondolta, hogy csodálatos lenne, ha
lenne egy gazdag barátja, aki csak úgy odaadná neki a dolgokat,
de ebben a helyzetben már nem volt annyira biztos benne, hogy
mit gondol erről.
James szeme elsötétült, de halk kuncogással félrenézett. –
Folyton elfelejtem, milyen hosszú a karod.
Mike a homlokát ráncolta. – Mit akar ez jelenteni? Ez valami
elvont flörtölés? Mert én ezt nem értem.
– Nem... csak már egy ideje nem randiztam. Kapirgálod a
rozsdát a szerelmi ízületeimről… Istenem, ez sem sült el jól –
nyögte James. Megcsípte az orrnyergét, miközben az arca
kipirult. Az a világos bőre volt az egyik olyan tulajdonsága, ami
miatt olyan könnyű volt őt ugratni.
 – Hát, ez igazából nem randi, szóval lazíts, és mondd el, amit
akarsz. Hacsak nem akarod, hogy megolajozzam a „szerelmi
ízületeidet”, vagy valami szarságot. – Mike a bevásárlóközpont
ajtaja felé vezette. Furcsa érzés volt nyilvánosan melegnek lenni,
mintha minden egyes szempár körülöttük rá szegeződött volna.
A Walmart műsor egy nagyszerű mutatvány volt, de most az
egész sokkal valóságosabbá vált.
James felsóhajtott. – Oké, első lecke: soha ne mondj
ilyeneket a szállodai szobánkon kívül. – Odasétált a pláza
térképéhez, és összehúzta a szemét, láthatóan valami
konkrétumot keresett.
– Azt mondtad, hogy „szerelmi ízületeidet” – motyogta Mike.
Már nem tudta, mit akar James.
– Igen, ez szörnyű volt. Felejtsük el, és menjünk tovább
valami előkelő randira. – James felnézett a térképről, és a keze
Mike keze köré zárult. – Menjünk el vásárolni, aztán
megihatnánk egy kávét.
– Elegáns. – Mike idegesen felnevetett, érezte, hogy izzad a
keze. Csak arra tudott gondolni, hogy nyilvánosan fogja egy srác
kezét, és nem valami őrült, adrenalintól túlfűtött mutatvány
miatt tette.
James keze kisebb volt, mint az övé, kevésbé húsos, de annál
melegebb. Nem emlékezett rá, hogy valaha is így fogta volna
meg a srácot. Még a pláza légkondicionálója sem tudta volna
megállítani a testében szétáradó meleget. Bámulták őt. Elítélték.
Mindez most történt. Tudta, hogy ez csak színjáték, de senki
más nem tudta.
– Képzeljük el, hogy kártyázom a konferencia néhány
résztvevőjével. Én nyerek. Mit csinálsz? – kérdezte James. –
Mutasd meg nekem.
 Mike mély levegőt vett, és mosolyt erőltetett magára. – Szép
munka! – Megveregette James hátát. – Ööö... elkaptad őket,
Tigris?
James pislogott. – Próbáld újra.
Mike torokhangon morgott, és lehalkította a hangját. – Ez
nagyszerű volt, ma este olyan keményen megduglak, ha még
több pénzt nyersz. – Közelebb hajolt, és megszaglászta James
fülét.
James összeszorította a száját, és a padlót nézte. Jó harminc
másodpercbe telt, mire összeszedte magát, és újra megszólalt. –
Komolyan beszélek. Nem mondhatsz ilyeneket nyilvánosan.
– Csak próbálok bátorító pasid lenni. Te szereted, ha
megdugnak, én pedig ezt a szolgáltatást nyújtom neked. – Mike
kuncogott, és elképzelte, hogy egyedül vannak, nem veszik körül
őket kíváncsi szemek. Meglepődött, hogy valójában senki sem
szólt semmit. Legalábbis nem voltak olyan sokan a környéken.
– Én nem ezt akarom tőled. Azt akarom, hogy a partnerem
légy. Csókold meg az arcom, és mondd, hogy jól csinálom, vagy
valami ilyesmi – morogta.
Mike nyelt egyet. Nem az ő hibája volt, hogy nem tudta,
hogyan kell bánni egy férfival. – Mondj egy másik példát. És
menjünk el valahová.
– Elmegyünk az áruházba. – James a folyosó végén lévő nagy
bejárat felé biccentett, ami drága helynek tűnt. – Még egy példa?
Milyen helyzetek miatt aggódsz a legjobban?
– Nem akarlak zavarba hozni, amikor a konferencia-barátaid
jönnek – nyögte ki Mike, követve James-t. Egyáltalán, mikor lett
valaki olyan, mint Lovelace, ilyen főnökösködő? – Mint például,
hogy milyen emberek a barátaid ott? Nyugodtak, nagyon
komolyak, vagy viccelődjek velük, bratyizzak velük?
James bevezette őt az üzletbe, és végigvezette a folyosón,
amely a női ruházati részlegen vezetett keresztül, ahol gyönyörű
próbababák álltak a legújabb márkakollekciókban. Sóhajtott
egyet. – Nem a barátaim, és pont ez a lényeg. Nyíltan meleg
vagyok, és ezt nem mindegyikük helyesli. Itt jössz te a képbe.
Szükségem van rád, hogy te legyél az álompasi, akiről
mindannyian látják, hogy egy jó fogás, még akkor is, ha heterók.
Mike lassan bólintott, és erősebben megszorította James
kezét. – Hogy azt képzeljék, hogy ha melegek lennének, én
lennék a trófea pasi?
– Igen, de jobb, mint némelyikük hülye felesége – motyogta
James. Felemelte a fejét, hogy apró mosollyal Mike-ra nézzen. –
Csak nem akarom, hogy túl egyértelmű legyen. Tudod,
Obamáék.
Mike visszamosolygott. – Meleg Obamáék, ígérem.
James az ajkába harapott és bólintott. Az évek során olyan
jóképűvé vált, hogy az nem volt túl egyértelmű, de Mike látta a
hasonlóságot James tinédzser énjével. Jamesnek még csúnya
kiskacsaként is remek csontozata volt, magas arccsontja és
egyenes orra. Aztán ott voltak a dús ajkak, amelyek egy
nagyszerű szopás ígéretét hordozták magukban.
– Szóval, mit vásárolunk? – kérdezte Mike, és elkezdte
böngészni a férfiosztály elején bemutatott ingeket. – Ja, és miért
nem a barátaid ezek a fazonok?
James felhorkant, miközben kivett egy ruhát, mielőtt
visszatette volna egy kerek állványra. – Csak bizonyos
érdeklődési körökben osztozunk, és úgy teszünk, mintha
barátok lennénk. Nem hiszem, hogy beilleszkednék közéjük, de
ezt nehéz megmagyarázni.
Mike nem tudta elhinni, hogy Jamesnek tényleg vannak
álbarátai. – Ez meglepően hasonlóan hangzik, mint a
középiskolában. De azok nem a stréber barátaid vagy ilyesmi?
James megállt, és egy magas, szürke öltönyös próbababát
bámult. Összevonta a szemöldökét, és bólintott. – Most, hogy
belegondolok, igen. Azt hiszem, még mindig én vagyok a kocka
meleg srác. – Megköszörülte a torkát. – Azt mondanám, hogy
szükséged van egy fehér ingre, és legalább egy más színűre.
– Jól áll nekem a szürke. – Mike felnézett a próbababára.
Nem viselne ilyesmit mindennap, de kíváncsi volt, hogy nézne
ki egy ilyen finom öltönyben. – És te nem vagy egy kocka meleg.
– Mike szemügyre vette Jamest. A srác olyan elegánsan nézett
ki. – Te edzel, ugye? – Mike felvonta a szemöldökét, és az öklével
James hasát bökdöste.
James megmerevedett, de ez csak egy pillanatig tartott. –
Igen, minden második nap. Van egy huszonnégy órás edzőterem
a bérházamban. Válaszd ki a neked megfelelő ingeket, és
felpróbáljuk őket.
– Felpróbáljuk őket? Segítesz felvenni? – Mondta Mike, és
vigyorgott a lehetőségen. – Szeretem, hogy olyan nagy és feszes
vagy. Szeretném látni, ahogy felpróbálod a cuccokat.
James kuncogott. – Közös szállodai szobán osztozunk,
úgyhogy meglesz az esélyed, hogy mindent élőben láss. Most
pedig válaszd ki, amit szeretnél, és onnan folytatjuk.
Mike egy pillanatig csak állt ott, és szégyentelenül elképzelte
Jamest meztelenül. Vajon a mellkasán is ugyanúgy burjánzik
majd a szőr, mint a karján? Mike-nak fogalma sem volt róla,
milyen érzés lenne egy kemény mellkast megérinteni a puha
helyett, de alig várta, hogy megtudja. Négy különböző inget vett
el, még az árcédulákra sem mert ránézni, és elindultak a
próbafülkék felé.
– Hé, mi van a többivel? Nadrág? Pólók? Alsónemű? Válassz.
Büszke akarok lenni a páromra – kuncogott James, és követte
őt.
– Mennyit választhatok? – Mike belenézett a fekete
szempillákkal keretezett, gyönyörű kék szemekbe, és a szíve
kihagyott egy ütemet. Belehalna, ha egy hotelszobán osztozna
Jamesszel, és nem dugná meg ma este.
James vállat vont. – Csak válaszd ki, ami tetszik, és később
majd eldöntjük, mi áll jól neked.
– Pontosan mennyire is vagy gazdag? – Mike szemezett vele,
miközben még több ruhát halmozott a karjára. Hazudna, ha azt
állítaná, hogy nem féltékeny. Úgy tűnt, Jamesnek mindene
megvan, amire Mike csak vágyhatott. Okos volt, gazdag, jóképű,
és mindennek tetejébe még egy Jaguárt is vezetett.
James felhorkant. – Eléggé gazdag. Most pedig mondd el,
hogyan kérnél tőlem sót az asztalnál.
Mike a kezében tartott ruhára nézett, és érezte, hogy forróság
kúszik fel a nyakán. – Most gúnyolódni próbálsz velem? Biztos
azt hiszed, hogy idióta vagyok.
James a homlokát ráncolta. – Csak mondd meg, mit
mondanál.
Ez volt tehát az az ár, amit Mike-nak meg kellett fizetnie a
ruhákért. – Jamie, ideadnád a sót, kérlek? – Úgy érezte magát,
mint egy idomított majom.
James megállt, és kissé tágra nyílt szemmel pillantott rá. –
Ez... igen, ez nagyon szép volt. – Megvakarta a tarkóját, és
továbbment a farmerrészleg felé.
Mike követte, figyelve James széles vállának formáját,
amelyet a karcsúsított ing szépen hangsúlyozott. Nem volt olyan
nagydarab, mint Mike, de majdnem olyan magas, és szép,
keskeny csípővel rendelkezett. Mike csak elképzelni tudta,
milyen pompásan nézhetett ki a feneke. Legszívesebben
beletemetné az arcát, és ott aludna. A gondolatra a homlokát
ráncolta, nem tudta, hogy ez furcsa-e vagy sem. Végül is egy
másik férfi fenekéről volt szó.
– Lepj meg – mondta James, és egy cipőfal felé pillantott. –
Gyere mögém, és lepj meg.
 Mike a homlokát ráncolta. Ez nem lenne nagy meglepetés,
ugye? Mégis, egy pillanatra letette a ruhákat egy polcra, és halk
léptekkel James felé indult, megpróbálta elképzelni, hogy
nászúton lévő párként viselkednek. Átcsúsztatta a karját James
karja alatt, és hátulról átölelte. – Tetszik valamelyik cipő,
Jamie?
James halk sóhajjal dőlt hátra hozzá. – Igen. Be kellene
szerezned néhányat, ami illik az új ruháidhoz.
– Akkor válassz nekem. – Mike megszaglászta James fülét. –
Olyan kiváló ízlésed van.
James felsóhajtott, és lassan megfordult a karjában.
Magabiztos mosolya volt, de az arcán lévő pír sokat elárult. –
Miután eldöntöttük, hogy milyen ruhát veszünk, rendben?
– Persze, amit csak akarsz. Nem bánom. – Mike
rámosolygott, bár érezte, hogy valaki tekintete hátba szúrja.
James nem gondolná, hogy Mike nem tudja rendesen elvégezni
a munkáját. Mi a fene volt ez? Sót kérni. James tényleg azt
feltételezte, hogy Mike nem néz tévét, vagy mi? Oké, lehet, hogy
Mike nem volt Mr. Proper, de ha akarta, eljátszhatta, hogy az. A
pokolba is! Az év pasija is lehetne, ha akarná. Mindig is gyengéd
és imádnivaló volt. Mindegy.
– Kik vannak itt? Hát nem ő a mi rezidens zsenink? –
kérdezte egy mély, férfias hang, és a boldogság kifejezése úgy
olvadt le James arcáról, mint a hókupac a radiátor alatt.
Megfordult, és egy magas férfit pillantott meg, aki szigorú,
szürke öltönyt viselt, hasonlót ahhoz, amit percekkel korábban
az egyik próbababán láttak. Napbarnított, kék szemű, fogai
olyanok voltak, mint a drága porcelán (ami valószínűleg így is
volt), és apró ráncok a szeme sarkában. Ha jobban belegondolt,
a fickó maga is egy kicsit úgy nézett ki, mint egy próbababa. Úgy
mosolygott rájuk, mint egy tévés műsorvezető. – Látom, idén
társaságod van.
 James karja fává vált Mike érintése alatt, de a hangja nem
árulta el a feszültséget. – Ó, szia, Richard. Beszerzel valamit az
utolsó pillanatban?
– Ó, Savannah új cipőt akart venni a konferencia előtt –
mondta, és egy fiatal szőke lány felé mutatott a cipőosztályon.
Magas sarkú cipőjében ugyanolyan magas volt, mint Mike, de
valószínűleg a súlyának az egyharmada. – És nem kell
Richardnak szólítanod, csak hívj Richnek. – Továbbra is
fenntartotta a nevetségesen széles mosolyt, és kezet nyújtott
Mike felé. – És te vagy?
– Mike. – Megrázta Richard kezét, még mindig
bizonytalanul, milyen taktikát válasszon, de a karját nem vette
le James derekáról. – Egyenesen Los Angelesből jöttem,
úgyhogy szükségem van néhány új ruhára a hétvégére.
Richard hosszasan végig mérte, amitől Mike-ban csak még
inkább tudatosult, hogy milyen szar ruhákat visel.
– Szóval, régóta ismeritek egymást? – kérdezte, mire James
megköszörülte a torkát.
– Nem sokkal a legutóbbi konferencia után találkoztunk.
– De szerelem volt első látásra – vigyorodott el Mike, és
megcsókolta James arcát. Ha ez volt az a pasi-élmény, amire
James vágyott, akkor megkapta.
Richard lassan bólintott, és visszanézett a feleségére. – Igen,
Tabitha Miles tavaly elhozta a férjét, de a szervezők nem
gondolták volna, hogy a partnerek között lesznek férfiak is.
Szegény fickó végül arcmasszázst kapott.
James hátradőlt, éppen annyira, hogy Mike valóban
érezhesse. – A férje egy kedves ember.
Mike vigyorgott. – Ez az, ami olyan nagyszerű abban, hogy
meleg vagy. Elmehetek Jamesszel az összes olyan programra,
amit a férfiaknak terveznek. – Lehet, hogy James tudta, hogyan
kell csúnyán viselkedni, de Mike nem hagyta volna cserben
most, hogy egy csapatban voltak.
Richard kuncogott. – Ez nem szexista egy kicsit?
– Nagyon lelkesedik a munkámért – mondta James.
Mike megvonta a vállát. – Nem tudom, hogy ez szexista-e,
nem én voltam az, aki a hölgyeket szem előtt tartva tervezte meg
az összes programot a résztvevők partnerei számára. Én csak
azért jöttem ide, hogy támogassam Jamie-t bármiben, amit csak
akar. – Megsimogatta James tarkóját, és adott neki még egy
csókot. – Élvezem, hogy rövid időre elszakadhatok a
munkámtól.
– És mivel foglalkozol? – kérdezte Richard, közelebb lépve.
Kicsit úgy nézett ki, mint egy Ken baba, amit Mike
unokatestvére mindig a Barbie kupac aljára helyezett.
– Személyi edző vagyok. Mit gondolsz, Jamie hogyan került
ilyen elképesztő formába? – Mike nevetett, és megcsípte James
derekát.
Richard felhorkant. – Akkor, ő már egy befejezett projekt?
James kiegyenesedett, ismét megfeszült a háta, de mielőtt
válaszolhatott volna, Mike megragadta James ingének alját, és
felhúzta, hogy felfedje a hasát. – Most viccelsz velem? – Mike
megsimogatta a feszes, lapos izmot, amely megfeszült az
érintése alatt. Akkor sem tudott volna jobb ürügyet kitalálni, ha
megpróbálta volna. – Ez kőkemény. Ez már csak karbantartás.
Richard széles vigyorral nézett rájuk, amely még a szeme
közelébe sem ért. – Akkor talán ezúttal nem rúgják szét a segged
a paintballban.
James felsóhajtott. – Amúgy sem érdekel különösebben a
paintball, de majd meglátjuk.
Mike szemei tágra nyíltak, és gonosz vigyorral nézett Richre.
– Paintball? Hajrá! Jamie, miért nem mondtad, hogy paintball
lesz? Annyira király.
 Savannah két pár cipővel a kezében odalépkedett. Olyan
hosszú volt a lába, hogy tényleg úgy nézett ki, mint egy gazella a
szavannán. – Ejnye, ejnye! – Olyan fehér fogsorral vigyorgott
rájuk, mint Richardé.
James megköszörülte a torkát, és lehúzta az inget, eltakarva
Mike kezét. – Örülök, hogy újra látlak. Jól érzed magad?
Savannah átölelte férje karját. – Őrülten unalmas lesz, de
tudja, hogyan győzzön meg arról, hogy vele tartsak.
– Úgy hallottam, a szállodában van spa és szauna – mondta
Mike, bár fogalma sem volt róla, hogy van-e.
– Igen, tudom – kuncogott Savannah. – Mehetnénk együtt.
– Csak egy úszónadrágot kell vennem a medencéhez. Hacsak
nem akarsz meztelenül fürdeni. – Mike rávigyorgott, és egy
kicsit közelebb lépett hozzá.
Richard a karjánál fogva magához rántotta a feleségét. –
Velem jöhetsz meztelenül fürödni. Mehetnénk most is.
Savannah kuncogott, és megölelte. – Menjünk, de előbb te
kifizeted a cipőmet, édesem. – Megcsókolta a férfi arcát.
Mike kifújta a levegőt. Egy pillanatra azt hitte, hogy Richard
meztelenül akar vele fürdeni.
– Később találkozunk – mondta James, és megszorította
Mike kezét, amelyeket a kőkemény hasa fölé fektettek.
Richard felsóhajtott, és hátralépett. – Jó szórakozást a
bevásárláshoz.
– Viszlát, Rich – mondta Mike vigyorogva.
James felszisszent. – Látod, kivel van dolgom? – sziszegte,
amint a páros hallótávolságon kívülre került.
Mike elhúzta a kezét, és felvette a ruhákat. – Igen, seggfejnek
tűnik, de most már van egy rendkívül menő pasid, úgyhogy
nincs miért stresszelned.
 James felsóhajtott, és visszafordult hozzá, visszagyömöszölte
az ingét a nadrágjába. – Igen. Nincs szükséged sok kiképzésre,
ugye?
Mike vigyorgott, és büszkén kiegyenesedett. – Mondtam,
hogy meg tudom csinálni. Még a brit akcentust is el tudom
játszani.
James a homlokát ráncolta, dús ajkai álomszerűen mozogtak,
valahányszor mondott valamit. – Tudsz?
Mike a hatás kedvéért megköszörülte a torkát, mielőtt
akcentust váltott volna. – Igen, imádom James Bondot. Az
összes filmet láttam, némelyiket többször is. – Jamesre nézett,
hogy lássa, van-e hatása. És bármennyire is próbált James
sztoikus lenni, a szeme nagyon sötét lett.
– Megváltoztál – mondta végül James.
– Hm? – Mike nem tudta, mit válaszoljon erre. Nem erre
számított. – Hogy érted ezt?
James megvonta a vállát. – Sokkal... szocializáltabb vagy,
mint vártam.
Mike ismét angol akcentusra váltott. – Úgy érted, kedves
James, hogy egy vademberre számítottál, mégis a tökéletes
úriembert kaptad.
James forgatta a szemét. – Kicsit túlzásba viszed a
szerencsédet.
Mike felsóhajtott, és elfordult a próbafülkék felé. Mindig
kurvára leoltották. – Igen, valószínűleg még mindig részeg
vagyok attól a drága bortól.
– Nekem elég józannak tűnsz – vonta meg James a vállát. –
Egyébként jó munkát végeztél ezzel a seggfejjel.
– Nem fogom hagyni, hogy ok nélkül szarul érezd magad
miatta – mondta Mike, miközben beléptek a próbafülkékbe. –
Egyébként is, mi a baja?
 James követte őt a csillogó padlón. – A zaklatók a középsuli
után is ugyanolyanok?
Ezzel most Mike-ra utalt? – Nem értem.
James felhorkant. – Csak nézz rá. A népszerű srác húsz évvel
később. Még mindig a strébert piszkálja.
Mike besétált az egyik nagy fülkébe, becsukta maguk mögött
az ajtót, és levette a felsőjét. – Nem értelek. Dögös vagy és
gazdag, miért érdekel ez téged? Még akkor is, ha meleg vagy,
vagy furcsa.
James pislogott. – Nézd csak, ki beszél.
Mike az arca belsejébe harapott, hogy ne mondjon ki
szitkokat. Hőség kúszott végig a gerincén. Megfordult, úgy tett,
mintha az ingek között válogatna, de valójában nem akart
Jamesre nézni. A beszélgetés aknamezőnek tűnt. Mike csak
próbált a valóságban maradni. – Mindegy, akkor legyél te az
áldozat.
– Nem vagyok áldozat, és nem hagyom, hogy „köcsögnek”
nevezzenek – morogta James, Mike háta mögött járkálva.
Mike mély levegőt vett, és gondolatban elszámolt tízig. –
Persze, bocs, bébi. – Magára húzta a drága inget. Sima és puha
érzés volt a bőrén, még akkor is, ha semmi illata nem volt.
– Még több ilyen ember van odakint, ezért a konferencia alatt
óvatosnak kell lennünk. – James megköszörülte a torkát, és
Mike meglátta maga mögött a tükörben. Leült a sarokban álló
székre, tekintete fel-alá futott Mike testén. Egyszerre volt kínos
és izgalmas.
– Minden rendben lesz. Ez egy jó tesztvezetés volt. – Mike
gyorsan begombolta az ingét, és megfordult, széttárta a karját.
– Ez rendben van?
James az ajkába harapott, és ujjával végigsimított az állán. –
Nagyon is – mondta, de ahogy a szemei csillogtak, Mike számára
egyértelmű volt, hogy a közönség élvezte a látványt.
 Mike lecsatolta az övét James előtt, csak hogy megnézze,
hogyan reagál. Letolta a cipőjét, és kigombolta a farmerját. Egy
része már arról fantáziált, hogy itt és most leszopják. Végül is jól
elbánt Richy Rich-csel.
James zavartan nézett le a karórájára. Aztán elővette az
okostelefonját, és böngészni kezdte.
Mike csalódottan fújt egyet, és felvette a fehér inghez illő,
elegáns barna nadrágot. Szép, félig hétköznapi stílus, amit
magától sosem választott volna. Talán inkább nyíltan kéne
beszélnie a közeledéseiről? Ha James ennyire nem volt társasági
ember, talán nem vette észre a jeleket? A seggfej fizetett azért,
hogy nézze, ahogy Mike kiveri, de most nem nézett rá?
– Jól áll a nadrág, bébi? – próbálkozott Mike, játszva a pasis
szerepet.
James hüvelykujja megállt az érintőképernyőn, és lassan,
nagyon lassan felnézett. A szeme körül enyhe feszültség látszott,
de elmosolyodott. – Talán egy kicsit túl szűk az ágyéknál? Másik
méretet kellene kérnünk.
Mike közelebb lépett egy lépéssel, így a csípője csak centikre
volt James arcától. Kezeit a falra tette, James feje fölé. – Vagy
talán csak túl nagy a csomag? – suttogta.
James gyorsan hátrahúzódott, és felnézett, Mike arcába. –
Nem! Azért vagyunk itt, hogy ruhát vegyünk.
Mike mély levegőt vett, és meghátrált. – Oké, oké. Olyan
kibaszott unalmas. Csak gondoltam, szórakoztató lenne itt egy
gyors menet – nyögte, és vetkőzni kezdett.
– A nyilvános helyek nem ideálisak a szexhez – mondta
James, kezében a telefont szorongatva.
– Szóval, miért nincs barátod? Fogadok, hogy a srácok
mostanában állandóan rád hajtanak. – Mike átöltözött a másik
nadrágba, amit hozott.
 James megvonta a vállát. – Elfoglalt vagyok. És sosem
tudhatod, mire vadásznak az emberek, ha egyszer a
jövedelmedhez igazítod az életmódodat.
– Hogy érted ezt? – Mike felvett egy nyakkendőt, amit csak a
vicc kedvéért vitt be a próbafülkébe. Utoljára jó négy-öt évvel
ezelőtt viselt nyakkendőt, egy állásinterjún a Walmartban. Nem
volt olyan előkelő, mint a selyem nyakkendő, amit most a
kezében tartott.
James hátradőlt, ujjai között forgatva a telefont. – Nem
akarok olyasvalakit, akit a bankszámlám érdekel, vagy csak az,
hogy hogyan nézek ki.
– Azt hiszem, ezért szerettünk egymásba olyan gyorsan,
miután találkoztunk, Jamie. Elkezdtünk beszélgetni, és
egyszerűen nem volt rá mód, hogy ne szeressem meg a
személyiségedet. Annyira kedves és odaadó vagy. Felizgatsz. –
Mike rávigyorgott önmagára a tükörben. Szóval lehet, hogy ő
nem volt klasszis, de ez az öltöny biztosan az volt.
 Negyedik fejezet

Mike el sem hitte, amikor több teli szatyornyi ruhával,

cipővel, fehérneművel és kiegészítővel távoztak az áruházból,
amit egymillió év alatt sem engedhetett volna meg magának.
Miután James kijelentette, hogy mit kell venniük, Mike nem
számított rá, hogy mindent kifizet, ami Mike-ra illett, beleértve
a néhány nagyon alkalmi ruhadarabot is. James aztán elvitte a
lenyűgözött Mike-ot vacsorázni, és nem ódzkodott a drága
ételek kifizetésében sem, így Mike homárt, kaviárt (amiről
kiderült, hogy szar íze van) és szarvast evett, és mindezt
pezsgővel együtt öblítette le. James egy platina hitelkártyával
gondoskodott róla. Mike rájött, hogy a jó ételek mellett még egy
olyan fura alakkal, mint James, sem volt macerás beszélgetni.
Könnyen rátértek az autók témájára, és James bevallotta, hogy
csak azért vette meg a Jaguárt, mert a Mini Coopert, amit tavaly
vezetett, nem értékelték annyira, mint szerette volna. Ami azt
jelentette, hogy Jamest diszkréten kigúnyolták az
autóválasztása miatt. Megtanulta szeretni a Jaguart, de ez nem
volt meglepő, hiszen egy kibaszott Jaguar volt.
A szálloda messze állt attól a lepukkant moteltől, amelyet
Mike csak órákkal korábban hagyott el. Márványpadlóval és
elegáns bőrfotelekkel a hallban olyan volt, mintha egy filmből
léptek volna elő. A falakon még műalkotások is voltak. Nem
poszterek. Valódi festmények. Az új öltönyében Mike úgy érezte,
mintha az övé volna a hely. A régi, elnyűtt zsák, amit magával
hozott, már nem illett hozzá, ezért megkérte a londinert, hogy
vigye a szobájukba. Már csak egy martini kellett neki, és máris
James Bond lehetett. Egy meleg James Bond. Ez tetszett neki.
 A londiner kinyitotta nekik az ajtót, és James behúzta Mike-
ot a krémszínű színekkel díszített nagy nappaliba. A nagy,
padlóig érő ablakok mellett bőrbútorok álltak. Két fotel között
egy kis asztal, rajta egy váza friss virágokkal, és Mike egy
modern festményt is kiszúrt, amely a bárpult fölött lógott. Még
egy nagy, síkképernyős televízió is volt.
Minden olyan elsöprően jó minőségű volt, hogy Mike alig
hitte el, hogy itt van. Odasétált az ablakhoz, és az üvegre tette a
kezét. Egy darabig csak állt ott, és nézte az éjszakai város
ragyogó fényeit. Ezt kapd be, Vega! Mike azt sem tudta mikor
történt, de ahelyett, hogy az üvegen keresztül nézett volna kifele,
a tekintete James tükörképét kezdte követni. Mint egy CIA-s
kém, aki titokban figyeli a célpontját.
James egy bankjegyet nyomott a londiner kezébe, és a férfi
magára hagyta őket a pompás lakosztályban. Ez még nem volt
minden. Mike tekintete egészen addig követte a fantom Jamest,
amíg az el nem tűnt a szomszédos szobában, csupán a kis
bőröndjével.
Mike elmosolyodott magában, és megfordult, hogy kövesse
őt. Ha nem most jött el az ideje, hogy beinduljanak, Mike nem
tudta, mikor jön el az az idő. Lefogadta, hogy egy ilyen helyen
van jakuzzi a fürdőszobában. Az ajtókeret mellett pózolt, és
Jamesre vigyorgott. Tudta, hogy jobban néz ki, mint valaha, és
egymillió dollárosnak érezte magát a bőrcipőjében. – Szia!
James rámosolygott, miközben aprólékosan pár
összehajtogatott alsóneműt és zoknit rakosgatott egy fiókba,
amely az egyedül álló franciaággyal szemben állt. – Remekül
nézel ki. Alig várom, hogy lássam az arcukat holnap.
Mike úgy vélte, ez jó kezdet, így hát lazán, zsebre dugott
kézzel lépett be a szobába. A pezsgő még mindig pezsgett a
fejében. – Meg akarod nézni a jakuzzit, bébi? – A hatalmas,
bőrrel borított fejtámlás ágy majdnem ugyanilyen csábítónak
tűnt.
James pislogott. – Elmehetsz, ha lazítani akarsz.
Mike meglazította a nyakkendőjét. – Inkább a pasimmal
töltenék egy kis időt helyette – mondta, és közelebb lépett
Jameshez. Tényleg szükség volt rá, hogy ezt Jamesnek is
lebetűzze? „S-Z-E-X. A-N-Á-L”.
A fiók becsapódott, és James összeszűkült szemmel pillantott
rá. – Mike, úgy tűnik, itt valami félreértés van. A szex nem része
az egyezségnek, nem kell tovább színlelned, és szabadon
szórakozhatsz, amíg senki sem lát minket.
Mike az arca belsejébe harapott, nem tudta, mit mondjon.
Jamesnek megvolt ez a tulajdonsága, hogy mindenkit
kellemetlen helyzetbe hozott. – Miért kell úgy bánnod velem,
mint a szeméttel, mi? – morogta Mike a végén, és levette az
öltönykabátját, ami hirtelen hamisnak tűnt. Mintha
öltöztetősdit játszott volna.
James lehajtotta a fejét. – Nem értem. Megkértelek, hogy
legyél a partnerem a konferencián. Ez nem foglalja magában a
szexet. Nem szexelek random srácokkal.
– Valami baj van velem? Nézni akartad, ahogy kiverem, de
nem akarsz hozzám érni? Én ezt nem értem. – Mike növekvő
indulatossággal tárta szét a karját.
James hátrált egy lépést, de az arca továbbra is sztoikus
maradt. – Ez nem jelenti azt, hogy bármi mást akarok csinálni.
Nem értem, miért utalsz folyton arra, hogy szexelnünk kell.
Nem ismerlek másként, csak egy srácként, aki folyton lejáratott
a suliban.
Mike alig hitte el, amit hallott. – Az évekkel ezelőtt volt! Kit
érdekel? Akkor is dögös voltál számomra, most is dögös vagy,
úgyhogy számomra csak logikus volt, hogy lefeküdjünk
egymással. Nézz csak rám! Miféle bu... homoszexuális vagy te?
– Mutatott Mike a testére.
James ádámcsutkája megremegett, és elfordította a
tekintetét Mikeról. – Nekem ez fontos. Csak... menj és használd
a jakuzzit, ha akarod.
Mike lehúzta a selyem nyakkendőt, és az ágyra dobta. – Azt
hiszed, hogy feltaláltál valami puccos-csinos gépet, és sokkal
jobb vagy nálam? – Érezte, ahogy a düh bizsergése felforrósodik
az ereiben.
James felhorkant, és elutasító mozdulattal megrázta a fejét.
– Tényleg? Hát, én találtam ki. Azok az emberek, akik a
konferenciára jöttek ide, csak forgalmazni tudják. Ennyi az
egész. Ez nem elég jó neked?
– Nem én vagyok az, aki kerüli a szexet, úgyhogy azt hiszem,
ez nekem elég. A Jaguár is segít. – Ferde vigyort villantott
Jamesnek, de abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, James
szeme jegessé vált.
– Akkor miért lennél te elég jó nekem? Mit értél el az
életedben?
Mike-ot annyira megdöbbentette a támadás, hogy egy lépést
hátrált és megtorpant. Mondani akart valamit arról, hogy dögös,
de megakadt a torkán, amikor eszébe jutott, hogy James már
mondta neki, hogy Mike csak egy a sok csinos arc közül. – Én...
tudok, ó a kurva életbe – bökte ki.
– Valószínűleg tudsz autókat javítani. – James megrázta a
fejét. – De nem tudtál olyan biztos munkát szerezni, ami
valóban elfogadhatóan fizetne. A középiskola után halálra
dolgoztam magam, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Te mit
csináltál?
Mike lenyelte a torkában felgyülemlő epét. Ez több volt, mint
igazságtalan. – Én akartam csinálni dolgokat – sziszegte. –
Fogalmad sincs, min mentem keresztül! És tudok autókat
javítani. És más dolgokat is.
James közelebb lépett egy lépést, és széttárta a karját. –
Dolgok? Én is akartam dolgokat csinálni, de túl sok munkám
volt ahhoz, hogy állandóan bulizzak.
– Ó, fogadok, hogy nem volt időd bulizni az egyetemen, amit
a szüleid fizettek. Egy fantáziavilágban élsz. Az olyan srácoknak,
mint én, nem így volt! – Mike nagy levegőt vett, mert a
legszemélyesebb módon érezte magát megtámadva. Olyan
módon, ahogyan egy olyan valaki, mint Vega, soha nem tudta
volna elérni őt.
James halk kuncogással a tarkójára kulcsolta a kezét. – Nem,
és ha nem sikerült volna, akkor nyakig ülnék az adósságban. Az
egész az én munkám. És te mit csináltál? Nem vagy idióta, akkor
miért nem vagy valahol vezető beosztásban? Hány éves is vagy,
huszonhét?
Mike érezte, ahogy a forróság elönti az arcát, és idegesen
játszadozott új ingének egyik gombjával. – Nem tudtam
megtenni, amit akartam. A családom abban a pillanatban mosta
kezeit, amikor előbújtam. Semmiben sem hasonlít a tiédhez!
Fogalmad sincs, min mentem keresztül! – Felemelte a hangját,
bár nem állt szándékában. – Hajléktalan voltam, nem volt
pénzem, és nem volt hova mennem. Biztos kurvára boldog
lehetsz magaddal. Fizethetsz Mike Millernek, hogy egész
hétvégén parancsolgass neki. Baszd meg!
James a homlokát ráncolta. – Igen, így van. Most az egyszer
Mike Miller azt teszi, amit én mondok, nem pedig fordítva. Én
pedig jól érzem magam.
Mike dühösen ökölbe szorította a kezét, de nem volt hová
mennie, ha vasárnap meg akarta kapni a pénzét. Érezte, ahogy
a körmei belemarnak a tenyerébe. – Akkor itt vagyok – recsegte,
és igyekezett nem üvölteni és nem ütni. – A kibaszott
szórakozásod. Az idióta, aki semmit sem ért el az életben.
James nyelt egyet, és tekintetét továbbra is szilárdan rá
szegezte. – Mindketten fáradtak vagyunk. Menjünk aludni.
Mike vicsorított. – Azt csinálsz, amit akarsz, baszd meg. Én
megyek, és megfürdök. – Megfordult, mielőtt a szeme
túlságosan szúrni kezdett volna. Még soha életében nem érezte
magát ennyire megalázva. Az egyetlen dolog, ami még mindig
itt tartotta, az a pénzösszeg ígérete volt, ami segíthetett volna
neki új életet kezdeni. James olyan kiváltságos rohadék volt.
Mike egyik álmának sem volt esélye arra, hogy valóra váljon.
Nem számított, hogy mit akart csinálni a középiskola után, soha
nem volt pénze arra, hogy megpróbálja.
A lehető leggyorsabban besétált a fürdőszobába, és először fel
sem kapcsolta a villanyt, a tükörbe nézett a sötétben, amelyet
csak egy kis ablakon beszűrődő fény tört meg. Mély, hosszú
lélegzeteket vett, miközben a másik Mike Miller a fogát
csikorgatva küzdött a fejében és a mellkasában növekvő perzselő
forrósággal. Csak percek múltán nyomta meg a
villanykapcsolót, megvilágítva az aranyszínű mozaikkal borított
falakat. A fürdőszoba hatalmas volt, a pulton egy tálszerű
mosdókagylóval, egy tágas zuhanyfülkével, mögötte pedig egy
nagy káddal a sarokban.
Most, hogy itt volt, azt kívánta, bárcsak elővette volna a bort
a táskájából. Másrészt, vajon az ivás még nagyobb lúzert
csinálna belőle James szemében? Mély lélegzetet vett, miközben
megnyitotta a csapot. Nem is tudta, mi volt rosszabb, ez a nap,
vagy az a nap, amikor a testvére melegpornót talált a
számítógépén, és Mike úgy döntött, tisztázza, hogy ki is ő
valójában. Kibaszott rossz döntés. Úgy gondolta, hogy az volt a
megfelelő alkalom, hogy coming out-oljon, még akkor is, amikor
az apja szarrá verte és kidobta. Mike-ot túlságosan lefoglalta,
hogy elképzelje a sok meleg szexet, amit a családjával dacolva át
fog élni. De semmi ilyesmi nem történt. Soha nem találkozott
senkivel. Soha nem volt képes felismerni, hogy ki meleg és ki
nem. Arról nem is beszélve, hogy mennyire megrémítette, hogy
esetleg ráhajt egy heteró srácra, és a végén élete végéig
kigúnyolják. A szorongás olyannyira hangulatgyilkos volt, hogy
nem bírta elviselni. Mielőtt Mike észbe kapott volna, Vega
benzinkútjánál kötött ki, hogy meg tudjon élni, és ez volt a
szexuális életének a halála. Az biztos, hogy olyan dolgokról
fantáziált, amiket megtehetne, amik megtörténhetnének, de
pénz, autó és mobiltelefon nélkül csak a fantáziája maradt.
Fantáziák a „mi lett volna, ha” világában. Mi lett volna, ha
megdugja azt a rút kiskacsát, a meleg fiút a suliban? Mi lett
volna, ha sikerült volna titokban megállapodniuk?
Amikor a víz megtöltötte a kádat, levette a ruháit, amelyek
amúgy sem álltak jól neki, és szépen összehajtogatta őket,
mielőtt belecsusszant a vízbe. A vízbe merüléstől újra nehezen
lélegzett, és próbált nem sírni. Ő nem volt söpredék. Csak sosem
jött össze neki semmi az életben. Nem kellett volna
kitárulkoznia. Sokkal jobb lett volna, ha csak egy agglegény
marad, aki nyilvánosan flörtöl a lányokkal, de soha nem vesz el
egyet sem.
Sosem volt túl sok szerencséje, de ez a „lehetőség”, amit
James kegyesen felajánlott neki, csak egy hatalomfitogtatásnak
bizonyult, egy felnőtt férfi visszavágásának, egy srácnak, aki az
iskolában szívatta. Mennyire nevetséges volt ez? Először James
felajánlott Mike-nak minden szépet, olyan ruhákat, amelyekben
jól nézett ki, aztán kiderült, hogy ez nem volt elég ahhoz, hogy
Mike akár csak távolról is vonzó legyen számára. Lehet, hogy a
seggfej végig ezt tervezte, ki tudja? Amit Mike a legjobban
megvetett, az az volt, ahogy James ránézett, amikor elmondta
neki, hogy milyen szemétláda is Mike a szemében. Az a tekintet
olyan fagyos volt, de tele elégedettséggel, mintha James most
érte volna el azt a valamit, amire egész életében várt. Mike
lefogadhatta, hogy a rohadék ma éjjel úgy fog aludni, mint egy
csecsemő, és mindezt azután, hogy Mike túltett magán, hogy
bebizonyítsa, mennyit ér.
Egész nap „baby”-nek és „Jamie”-nek szólította. Bókokat
osztogatott Jamesnek, a legtöbbjük valódi volt, és olyan
udvarias volt, amennyire csak lehetett. Mike-nak rosszul esett
belegondolni, hogy James valószínűleg egész nap csak nevetett
rajta. Mike vett még egy mély lélegzetet, és a forró víz alá merült.
Egy aprócska része zavarba jött attól, hogy elképzelte, hogy
olyan valaki lehetne, akibe James belezúghat. Micsoda kibaszott
hülye ötlet. Valószínűleg úgysem jönnének ki egymással, de
amikor meglátta Jamest, ahogy ott állt a Jaguár mellett, abban
a napszemüvegben és fehér ingben, a semmi közepén, Mike azt
hitte, hogy délibábot látott, hogy ennyire vonzódott Jameshez.
Majdnem olyan magas volt, mint Mike, olyan férfias alakja volt,
széles vállakkal és keskeny csípővel... Mike annyira szerette
volna megérinteni, ugyanakkor annyira gyűlölte is. A melegség
okozta szégyen soha nem hagyta el igazán, bármennyire is
magabiztosnak vallotta magát. Az egész csak egy fal volt, amit
azért emelt, hogy ne bántsák a homofób megjegyzések. Amikor
James testére gondolt, az izmos hasára, amit megérintett, vagy
arra, hogy megcsókolja a borostás arcát, a szégyen nem tűnt el,
de könnyebben elviselhetővé vált, mivel a jutalom olyan finom
volt.
Zihálva dugta ki a fejét a víz alól. Ezt a hétvégét jól kellett
befejeznie, találnia kellett magának egy pasit Las Vegasban,
hogy úgy dughassanak, mint a nyulak. Annyira elege volt abból,
hogy szerzetesként éljen.
Csak akkor hagyta el a kádat, amikor a víz már kezdett
kihűlni, de mindent megtett, hogy még egy kicsit a
fürdőszobában maradjon. Újra James szemébe nézni az utolsó
dolgok közé tartozott, amire vágyott. Azon felül, hogy
gúnyolódtak rajta, még szexuálisan is visszautasítva lenni
egyáltalán nem volt szórakoztató.
Végül a csípője köré tekerte a bolyhos szállodai törölközőt, és
lenyomta a kilincset. Meglepődve látta, hogy a hálószobában
sötétség van, még inkább, amikor a mögüle érkező fénysugár
James lábára esett, amely majdnem az ágy széléig ért. Mike
kihajolt a fürdőszobából, és lekapcsolta a villanyt, félhomályba
temetve a hálószobát. Most, hogy a szeme már kezdett
hozzászokni, közelebb lépett az ágyhoz, ahol James az oldalán
feküdt, a takaró alatt összegömbölyödve, mintha elaludt volna,
várva a saját fürdőidejét. Hála Istennek, hogy az ágy másik felét
üresen hagyta, mert Mike nem szeretett volna a földön aludni.
Kétkedve vette fel a CK pizsamanadrágot, amit James
szerzett neki, de mégis felvette, mert különben meztelenül vagy
csak alsónadrágban kellett volna aludnia. Mike még egy utolsó
hosszú pillantást vetett az ablak mögötti ragyogó fényekre, és
Jamesnek háttal bebújt az ágyba.
Már csak két nap volt hátra.
 Ötödik fejezet

Az ablakon beszűrődő fény olyan volt, mintha lisztet szórtak

volna Mike arcára. James bámult rá, képtelen volt
megmozdulni, teste még mindig merev volt a hirtelen ébredés
után. Nem akart elaludni tegnap este. Mike távollétének minden
egyes percével a dühe átadta a helyét a bűntudat gombócának,
amely a gyomrában növekedett, és ettől elszorult a torka.
Akkora seggfej volt. Mi volt vele a baj? Soha nem volt zsarnok,
mi változott? Elég volt az, hogy most fölényben volt Mike-kal
szemben? Nem akart ilyen ember lenni, és valahányszor eszébe
jutott Mike egyre táguló szeme, sápadt arca, az, ahogyan
elvesztette a megszokott könnyedségét a beszédében, James
gyomra összeszorult a jeges bűntudattól.
Lassan kicsúsztatta egyik lábát a takaró alól, és közelebb
húzódott a matrac széléhez. A legkevésbé sem akarta
felébreszteni Mike-ot. Még nem állt készen arra, hogy
szembenézzen vele. Meg kellett fürödnie, és ki kellett találnia
egy stratégiát. Bocsánatot kellett kérnie, ehhez nem férhetett
kétség, de hogyan tehette volna, ha Mike nem volt hajlandó
bocsánatot kérni mindazért a szarságért, amit tett? A gyomrát a
torkában érezte, és Jamesnek sikerült egyik lábát letennie a
fapadlóra, majd azt használta fel, hogy lecsúsztassa a teste többi
részét a matracról. A légzése már csak a stressztől is felszínessé
vált, hogy Mike ilyen közel aludt hozzá. A pasi csak alsóneműt
viselt a takaró alatt? A mellkasa csupasz volt, húsos mellizmait
szabadon hagyta a takaró. Még ha a bűntudat magával is
rántotta, James elképzelte, hogy a fejét Mike mellkasának izmos
párnáján pihenteti.
 James nem tehetett róla, és bekukucskált a takaró alá, arca
kipirult a forróságtól. Mike azt a Calvin Klein pizsamanadrágot
viselte, amit James tegnap vett neki. Szürke kockás, a csípő
fölött vastag gumiszalaggal, amely éppen elég alacsonyan van
ahhoz, hogy egy icipicit megmutassa a fenekét. James gyorsan
elengedte a takarót, és lábujjhegyen a fürdőszobába sétált,
útközben lehúzta magáról az inget. Becsukta az ajtót, és mély
levegőt vett, a mellkasához szorítva a meleg anyagot. Halvány
virágillat terjengett a levegőben, ami még idegenebbé tette a
helyzetet. James utálta a virágokat, kivéve a kaktuszokat, és
soha nem engedné, hogy a saját lakása ilyen illatú legyen.
Röviden elgondolkodott, vajon Mike-nak tetszik-e, és lassan
beleszagolt ingébe. Felháborító. Persze, mivel olyan ideges és
dühös volt, úgy izzadt, mint egy disznó, és az esti vita sem
javított rajta. Ledobta az inget a padlóra, és lassan bemászott a
zuhanyfülkébe, amelybe simán befért volna három átlagos
méretű férfi is, ha kétségbeesetten spórolni akarnak a vízzel.
Felkészült a hideg víz sokkolására, ami túl hamar jött.
Annyira megérdemelte. Egész nap élvezte az apró csókokat,
érintéseket, a becézgetéseket. Jamie. Csak az anyja hívta így.
Még a hosszú távú pasija is ragaszkodott ahhoz, hogy James
teljes nevét használja, és mégis olyan édesnek hangzott Mike
szájából. Meleg hangja minden alkalommal végigcsorgott
James nyakán, hátán, mellkasán, és lecsorgott a farkára,
akárcsak a vízcseppek, amelyek most James petyhüdt farkának
ívén lezúdultak a lábánál lévő lefolyóba.
Olyan nehéz volt, amikor azok az édes szavak és gesztusok a
farkát és a szívét is feszítették, és ellen kellett állnia.
Semmiképpen sem akart belebonyolódni egy olyan valakibe,
mint Mike Miller, aki valószínűleg eltapossa, ha egyszer
megkapja, amit akar, akárcsak a középiskolában. Az emberek
nem változtak, és James volt ennek a bizonyítéka. Lehet, hogy
javított a külsején, de belül még mindig ugyanaz az esetlen srác
volt, akinek a teste megdermedt, valahányszor Mike Miller
rászólt. Sajnos, még mindig ideges és izgatott lett, valahányszor
Mike a közelébe került. Bizarr, véget nem érő déja vu érzés
kerítette hatalmába. Meg kellett tartania a dolgokat úgy, ahogy
voltak. Mike megkapná a pénzét, James pedig azt mondaná
magának, hogy túltette magát mind a félelmén, mind a férfi
iránti vágyán. Hivatalosan is vége lenne.
James nem siette el, hogy testének minden egyes zegzugát
lemossa. A Mike-on való töprengéssel töltött idő és a tegnapi
hullámvasút ellenére a feje üres maradt, még akkor is, amikor
lenyomta a kilincset, és kilépett a fürdőszobából.
Az sem segített neki a gondolkodásban, hogy Mike-ot csak
egy fehér boxeralsóban látta, háttérben a ragyogó napsütéssel.
Mintha a nap csak azért lett volna ott, hogy reggelente üdvözölje
Mike-ot, és simogassa izmos testét. Jamesnek fogalma sem volt
arról, hogy Mike most mit gondolhat róla. Abban a pillanatban
azonban, ahogy James kijött, Mike a másodperc töredékére felé
fordította a fejét, mielőtt szó nélkül folytatta volna az
öltözködést. Felvette a világosbarna nadrágot, amit tegnap
választottak, hogy Mike lenyűgözze James nemezisét.
James megköszörülte a torkát, és gyorsan a szekrényhez
sietett. – Szia – köszönt oda, és amint bizseregni kezdett a háta,
tudta, hogy Mike hátra kellett nézzen. Kifújta a levegőt, és
megnézte a ruhákat, amiket hozott. És ha belegondolt, hogy
annyira biztos volt magában, amikor bepakolta őket. Most úgy
tűnt, hogy egyik sem volt elég jó.
– Melyik inget vegyem fel? – Mike úgy kérdezte, mintha azt
hinné, hogy James úgy véli, nem elég jó ahhoz, hogy véleménye
legyen. – A teaszínűt vagy a fehéret?
 Ez mind James műve volt. Nagyot nyelt, sikertelenül próbálta
eltakarni magát erős kék színű ingével. – Vedd azt fel, amelyik
tetszik.
James válasza csak csend és a szövet zizegése volt. Egy
pillantást vetett Mike-ra a tükörben, és meglátta őt a fehér, puha
pamutingben, feltűrt ujjakkal. Mike megkötötte a vékony barna
nyakkendőt, és úgy nézett ki, mintha egymillió dollárja lenne.
Olyan volt, mintha az inget neki készítették volna. Vagy talán az
ing beleszeretett Mike alakjába, a széles vállaktól a vaskos
karokon át a határozott hasig, és úgy döntött, hogy átöleli.
James nyelt egyet, és odasétált hozzá. Tanácsot akart adni
neki a nyakkendővel kapcsolatban, de a lélegzete a torkában
akadt, amint megérintette a puha barna selymet.
Mike egyenesen a szemébe nézett, ami nagyon hasonlított egy
ütésre, de nem szólt semmit, elhúzta a kezét, és hagytam, hogy
James kösse meg a nyakkendőt.
James összeszorította a fogait, és befejezte a kötést, majd a
nyakkendő végét két gomb közé csúsztatta Mike mellkasán,
hogy ne lógjon ki lazán. – Jól áll neked – suttogta.
– Ahogy egy milliomos trófea pasijához illik. – Mike
hamiskás mosollyal nézett Jamesre.
James megköszörülte a torkát, és gyorsan visszament a
szekrényhez. – Elég jóképű vagyok ahhoz, hogy ne nevezzem a
barátomat trófeának. Nem úgy, mint az a seggfej Richard.
Fogadok, hogy Savannah halálra unja magát, amikor nem a
hitelkártyájával vásárolgat – morogta, miközben felvette az
inget.
Mike zsebre dugta a kezét, és az ajtókeretnek támaszkodott.
– Úgy tűnik, szereti a műfogakat.
– Túl nagy a szájához, igaz? – James nyelt egyet. – Tavaly azt
mondta nekem, hogy L.A.-ben csináltatta meg őket, ugyanazon
a klinikán, ahol a kedvenc híressége.
 – Anne Hathaway? Annak a nőnek rengeteg foga van.
– Fogalmam sincs – mondta James, de nem tudta
visszatartani a mosolyát. Begombolta az inget, és a boxeralsóért
nyúlt, majd hirtelen megállt a fehérneművel a levegőben. A
törölköző alá kellett volna felcsúsztatnia, mintha a strandon
lenne, vagy csak hagynia kellett volna, hogy a törölköző
lehulljon, és megmutatni Mike-nak azt a segget, amiért az
edzőteremben megdolgozott?
Mike megspórolta neki a fáradságot. – Majd a társalgóban
várok.
– Persze – mondta James színlelt magabiztossággal.
– Rendelhetsz valami innivalót a számlámra. A kulcskártyád
pedig ott van a polcon az ajtó mellett.
– Nem, nem fogok inni. Éber akarok lenni – mondta Mike, és
már ment is kifelé.
James kinyitotta a száját, de úgy döntött, nem biztatja, hogy
legalább kávét hozzon. Ráillő szürke öltönyt vett fel, rózsaszín
és kék nyakkendővel. Régebben kétkedett abban, hogy feltűnő
legyen, de mióta felfogadott egy stylistot, hogy segítsen neki
vásárolni, egyre többen nézték meg. Férfiak és nők egyaránt, és
ezt értékelte. Nem akart öreg és unalmas lenni, mint néhány
befektető a konferencián.
A zsebébe gyömöszölte azt a néhány dolgot, amire szüksége
volt, és elindult a lift felé, már a reggeli gondolatát is utálta.
– Szia, James! – hallotta a háta mögül. Mindig is felismerte
Rich Carrington undorító hangját. – Épp most meséltem a
srácoknak a férjedről.
James félúton megállt, és megfordult, hogy meglássa, amint
három szigorú öltönyös férfi egyenesen felé tart, mint egy falka
éhes farkas. Imádkozott, hogy ne izzadjon, az teljesen elárulná.
– Á, ő a párom. Nem szeretek elhamarkodott döntéseket hozni
– mondta mosolyogva, tudta, hogy Rich ezt az elhamarkodott
házassága elleni döfésként értelmezheti.
Ehelyett egy apró ráncot látott Richard homlokán, ami
valószínűleg ráncos lenne, ha nem lenne botoxszal átitatva az
arca. – Ó, Istenem, milyen érzéketlen vagyok. Elfelejtettem,
hogy Texasban még mindig nem házasodhatsz.
Látta, hogy a Richard melletti pasik úgy vigyorognak, mintha
gonosz ikrek lennének. Mindig Richardot követték, mint a
révészhalak, és várták, hogy a cápa milyen falatokat hagy nekik.
– Várj néhány évet – mondta James, és próbált nem úgy
hallatszódni, mintha összeszorított fogakkal beszélt volna, pedig
így volt. Azon tűnődött, milyen kifogás lehet elég hihető ahhoz,
hogy megússza anélkül, hogy gyávának tűnne. Egy sem jutott
eszébe.
Richard azonban ahelyett, hogy megállt volna beszélgetni,
odasétált Jameshez, és fél karral átölelte, ami inkább olyan érzés
volt, mintha megfojtották volna. – Reggelizz velünk, az majd
felvidít.
– Pontosan, James. Majd te beavatsz minket a találmányod
új funkcióiba – mondta az ott lévő másik két fickó közül az egyik.
James nem emlékezett a nevére, de esküdni mert volna rá, hogy
valami olyasmi volt, mint Darby vagy Harold. Azon tűnődött,
vajon ezekkel a nevekkel születtek-e.
– Holnap előadást tartok erről. Nincs okom arra, hogy reggel
az első dolgom az legyen, hogy a technikai részletekkel
untassalak benneteket – mondta mosolyt erőltetve.
– Badarság, semmi sem ébreszti fel jobban az embert, mint a
kávé és a mérnöki munka – mondta Richard egyik tanítványa.
James valóban elgondolkodott azon, hogy vajon jópofizással
kell-e szintet lépniük ahhoz, hogy olyan papír fehér fogaik
legyenek, mint Richardnak.
 – Alisternek igaza van – veregette meg Richard a barátja
vállát. – Előre fel akarunk készülni, James – mondta, miközben
a lifthez sétáltak. – Mikor lesz holnap a prezentációd?
James kihúzta a hátát. Nem akart úgy viselkedni, mintha egy
ketrecben lenne három cápával. Még ha ott is volt. Ő, egy
védtelen búvár a vadállatok között. – Délben a fő
konferenciateremben – mondta, a büszkeséget távol tartva a
hangjából. Ez volt a nap legjobb időpontja.
Alister füttyentett, amikor a lift ajtaja becsukódott. A hang
átható volt a szűk térben. – Szép munka! Ha a kocsid
korszerűsítéséből lehet következtetni, akkor nagyszerű lesz.
James becsukta a száját. Mi volt erre az okos válasz? – Ez egy
nagyszerű autó.
– Igen, bár szerintem jobban is csinálhatnád.
Megmutathatom neked az új babámat. Csak a múlt hónapban
kaptam – mondta Alister önelégült mosollyal.
– Igaz, igaz, igaz, kezeskedem érte. Haladni kell a korral,
James. – Richard felkacagott azzal a hamis nevetésével, és
James még soha nem örült annyira, hogy kinyílt a liftajtó, mint
most.
– Nem látok okot arra, hogy csak azért vegyek valamit, mert
új – mondta ingerülten.
– Á, ez nem jött ki jól – mondta Alister, és felemelte a kezét
az emberiség történetének leghamisabb bocsánatkérő
mozdulatára. Jamesnek eszébe jutott egy középiskolai alkalom,
amikor nyilvánosan leszólta Mike-ot, hogy homofób, és csak
annyit hallott, hogy a „Lovelace” csak egy vicc volt, ártalmatlan.
És ahogy Mike-ra gondolt, ott állt a társalgóban, egy csapat
nővel beszélgetett, és egyáltalán nem hasonlított arra a dögös és
izzadt szerelőre, akivel James tegnap szembenézett. Oké, Mike
robosztus vonásaiban, nagy kezeiben és erezett alkarjában még
mindig volt egy csipetnyi ilyen, de inkább úgy nézett ki, mint egy
modell, aki véletlenül keresztezte James útját.
– Egyébként megígértem a pasimnak, hogy vele eszem,
szóval azt hiszem, reggeli után beszélhetünk.
– Menj csak – nevetett Richard. – Gondolom, meg kell
tervezned a paintball taktikádat. Vagy ő a te taktikád?
Jamesnek a körmeit a kezébe kellett nyomnia, hogy ne vágja
pofon azt a napbarnított fattyút. Tudta, hogy előbb-utóbb eljön
a tökéletes visszavágás, de nem ebben a percben. – Szóval, a
feleséged idén is játszik?
Mike észrevette őket, és mosolyogva kimentette magát az
asztalnál folyó beszélgetésből. James gyomra még jobban
megfeszült. Csak remélni tudta, hogy Mike nem talál túl sok
közös pontot a cápákkal.
– Savannah? Istenek, nem! Ő túl gyengéd ahhoz. Inkább
olyan otthonos típus, aki kész leápolni a harci sebeimet.
Alister finoman megbökte Richardot a könyökével. – És
minden igényedet kielégíti, mi?
– Jobban szeretem, ha együtt sérülünk meg, és együtt
nyalogatjuk a sebeinket – mondta James.
Alistertől csak egy mély homlokráncolás volt a válasz, de Rich
felkapta a fejét ragadozótársáért. – Szóval mindketten egymás
sebeit nyalogatjátok? Vagy csak Mike-ét nyalogatod?
James érezte, hogy a lába a padlóhoz fagy, miközben az
elméjében teljes káosz uralkodott. Baszd meg! Miért nem jutott
eszébe semmi, amit mondhatna? De ott volt, Mike erős karja
átkarolta a derekát.
– Mi ez a sok nyalás, amiről hallottam? Remélem, nem a
punciról van szó, mert az elég undorító. – Mike elvigyorodott,
és adott Jamesnek egy puszit az arcára.
James beleolvadt álpasija karjába, és egyenesen szívből jövő
mosollyal nézett fel rá. – Nem, én nem tennék veled ilyet.
 És most az egyszer Richard volt az, aki nem tudott
frappánsan visszavágni.
Mike visszamosolygott Jamesre, de aztán Richardra nézett. –
Savannah azt kérdezte, hogy hoznál-e neki lekvárt a
palacsintához. Azt mondta, hogy mindig gondoskodsz róla, hogy
legyen minden, amire szüksége van. Olyan édes. – Gyengéden
megbökte Richard karját az öklével, majd megfordult, és
elvezette magával Jamest. Valami, amit James egyedül nem
tudott volna megoldani, egyszerűen elsétálni, olyan könnyen,
végre sikerült.
A feszültség úgy hagyta el Jamest, mint a lágytojást a sárgája.
Felnézett Mike-ra, és megszorította a kezét. – Köszönöm. Nem
tudtam, hogyan szabaduljak ki onnan.
– Igen, úgy néztél ki, mintha ostrom alatt lennél – horkant fel
Mike, és elvezette Jamest az étterembe, ahol az összes küldött
reggelizett. – Van valaki, akihez le akarsz ülni?
James remegő lélegzetet vett. Volt! De nem volt bátorsága
odamenni a félteke legnagyobb gyógyszergyárának elnökéhez.
És ott ült a férfi az ablak melletti asztalnál, és két kollégájával
beszélgetett egy adag palacsinta mellett a stílusos
reggelizőhelyiségben. – A fickó a sarokban, de nem biztos, hogy
szeretné, ha megzavarnánk.
– Menjünk, derítsük ki. – Mike a félénkség legkisebb jele
nélkül húzta magával Jamest. James kényszerítette magát, hogy
megnyugodjon, és hosszú, reszkető lélegzetet véve sétált tovább.
Nem tudta megállni, hogy ne pillantson álbarátja jóképű arcára.
Miért voltak ezek a dolgok olyan könnyűek Mike számára,
amikor James minden mozdulatával küszködött egy ilyen
társaságban? Gondolatai félbeszakadtak, amikor az asztalhoz
értek, és az ott ülő összes férfi felkapta a fejét, hogy rájuk nézzen.
Alig egy perc alatt Mike mindenkinek bemutatta Jamest, és
lelkesen invitáltálták őket, hogy üljenek le. Mike ilyen
simulékony volt. És amint nekiláttak a reggelinek, James rájött,
hogy nem minden népszerű ember cápa egy ilyen helyen.
 Hatodik fejezet

James alig tudta visszafojtani a sikolyát, amikor vörös festék

fröccsent rá, amint egy golyó eltalálta a fa oldalát, amely mögött
rejtőzött. A sárga csapat sarokba szorult egy lejtős terep mögött,
de úgy küzdöttek tovább, mintha egy lövészárokban lennének,
és ez volt az a pillanat, amely lehetővé tette számukra, hogy élve
hazatérjenek. A földön fekve, a mellkasához szorított fegyverrel
a kezében James-t elborította a körülötte lévő káosz. Mindenki
kiabált, mind az ő, mind az ellenség oldalán, a golyók túl közel
robbantak. Kényelmetlenül érezte magát a védőpáncélban és a
durva overallban, és szenvedélyesen utálta az egészet. Az
egyetlen dolog, ami játékban tartotta, az az akarat volt, hogy
bizonyítson a cápáknak, akik az ellenséges vonalak mögött
harcoltak. Legalább nem kellett együttműködnie velük.
Amit nem igazán tudott megérteni, az az volt, hogy Mike
végig mellette volt, mintha a tegnapi vita meg sem történt volna.
Elemében volt, jó néhány fickót leszedett a vörös csapatból.
Jamesben bugyuta büszkeséget keltett, hogy a pasija volt az,
akiről kiderült, hogy a csapat legjobb lövője, még akkor is, ha
csak a hétvégére volt az övé.
Mike megrántotta James karját, és megmentette egy újabb
vörös golyótól, szorosan magához ölelte a mellkasán lévő
műanyag páncélhoz. – Folytasd a nézelődést – dörmögte azon a
összpontosított hangon, mintha tényleg élet-halál lenne a tét.
James egy pillanatra lehunyta a szemét, és úgy olvadt bele a
melegébe, mint egy forró serpenyőbe dobott vajdarab. Jó érzés
volt, hogy mindig van valaki a háta mögött, aki vigyáz arra,
amiben James szar volt, még akkor is, ha kénytelen volt a
mocsokban mászni.
 – Egyszerűen csak... annyi minden történik – mondta, pedig
csak annyit akart mondani: Nem akarsz hazamenni?
– A pokolba is, igen. – Mike még csak rá sem nézett Jamesre,
a sisakja alatt hevesen lélegzett. – Szemek a fej körül, mint
valami pók.
James összerezzent. – Köszönöm a mentális képet.
– Hé, srácok – sziszegte valaki a szomszédos bokorból. –
Abbahagyták a tüzelést. Gyerünk!
– Van egyáltalán tervünk? – mormolta James. Két oldalról
kellene bevenniük az ellenséget, nem pedig csoportosan
osonniuk, mint egy birkanyáj.
– A terv az, hogy lőjétek le a rohadékokat! – kiáltotta Mike,
amit néhány lelkes éljenzés követett. Csak az Isten tudja, mikor
lesz alkalma bratyizni azokkal az emberekkel. Mike elengedte
Jamest, és rohant előre, fekete műanyag páncéljában úgy nézett
ki, mint a Gears of War egyik szereplője.
James rájött, hogy egyedül marad, ha nem mozdul, ezért
kihúzta magát, és a csapata többi tagja után futott, miközben a
bepárásodott szemüveg legalább a látása egyharmadát elvette.
Összegörnyedt, és olyan gyorsan futott, ahogy csak tudott, a
szemét Mike két méterrel előtte lévő seggére szegezve. A feje
lüktetett a hőségtől és a feszültségtől. Már szerzett egy kisebb
sebet, és kurvára fájt.
Hirtelen több vörös golyó robbant a fákon és a földön James
körül, amitől megbotlott. A hátuk mögül agresszív kiáltások
kórusa árult el mindent. Hátulról támadta meg őket a vörös
csapat katonáinak egy kisebb csoportja. Ez volt az a taktika,
amivel James is élni akart. Miért nem hallgatott rá soha senki?
Egyenesen Mike-nak ütközött, és a száraz földbe zuhant,
körülötte barna porfelhő szállt fel. Az ellenség gyorsan
közeledett.
 James a fegyverrel babrált, és mielőtt még számított volna rá,
egy sárga golyó lőtt ki a fegyveréből, és az egyik támadó csípőjén
pattant el. A fickó morogva esett össze, de ez nem állította meg
a többieket. Valamiért James mindenhova lőtt, csak oda nem,
ahova kellett volna. Az egyetlen alkalom, amikor betalált,
nyilvánvalóan csak szerencsés véletlen volt. A teste minden
másodperccel merevebbé és forróbbá vált, ahogy a szemüveges
katonák egyre közelebb és közelebb jöttek. Ez háború volt. Meg
fog „halni”.
James lehunyta a szemét. Egy lövés hallatszott, egy nyögés...
de nem az övé. Valaki lelökte, és amikor kinyitotta a szemét, az
első dolog, amit látott, Mike volt, aki a sisakján lévő nagy piros
folt alatt mogorván nézett maga elé.
– A szentségit – nyögte Mike, és térdre rogyott.
A másik csapat tagjai már rohantak, hogy szétzúzzák a sárga
csapat maradékát.
A dühtől fűtve James felpattant, ami azzal fenyegette, hogy
felrobban, és lyukat robbant a mellkasában. Egyenesen a
közeledő csoportra küldött egy sorozatott, ami elég volt ahhoz,
hogy megállítsa a közeledésüket, de a vére megfagyott, amikor a
fegyver tompa hangot adott ki, és James rájött, hogy kifogyott a
lőszer.
– Kibaszottul baszd meg.
– Hasalj! A földre! – ordított rá Mike, miközben ő maga is
elesett.
– Fogd be, ember! Halott vagy! – ordította az egyik ellenség
egy fa mögül.
James összepréselte az ajkait, és a földön lévő háromszög
alakú formára hajolt. Felemelte a követ, és egy éles mozdulattal
a nyakán keresztül húzta, a torokmetszés jeleként. Ezután térdre
esett, és úgy zuhant a földre, mint egy zsák krumpli, úgy
gurgulázott, mintha a saját vére fojtogatná. Ha nem számoltuk
a köveket és egyéb szarokat a háta alatt, ez sokkal
szórakoztatóbb volt, mint a lövöldözés és a próbálkozás, hogy ne
lőjenek rá. Mike sisakjához nyúlt, és összeszedett egy kis
festéket, csakhogy a saját páncéljára kenje. Tessék. Annyira kész
volt.
Oldalra fordította a fejét, és találkozott Mike tágra nyílt
szemeivel. – Miért ölnéd meg magad? – zihálta Mike, és felhúzta
vörösre festett szemüvegét.
James bámult rá, nem törődve a Vörös csapat katonáival,
akik a sárga csapat megmaradt tagjait üldözve rohantak el
mellettük. Nyelt egyet. – Nem tudok a pasim nélkül élni?
Mike megtorpant, de csak egy pillanatra. – Elég drámai,
gondolom. Menjünk innen, ha már kivégeztek.
James állt fel először. – Ugye nem sérültél meg? – kérdezte a
biztonság kedvéért. Elvégre Mike az áléletét adta érte, és James
még mindig nem tudta egészen felfogni.
– Nem. – Mike megdörzsölte a homlokát, miközben felállt. –
Semmi sem fáj odabent, ugye? – Felhorkant, és megkopogtatta
a fejét.
James nyelt egyet, és felvette a fegyverét. – Köszönöm, hogy
megmentettél, de nem vagy csalódott? Úgy tűnt, jól érezted
magad.
Mike megvonta a vállát, és egyenletes, lassú kocogással
haladt vele. – Inkább győztem volna, de ez ösztönös impulzus
volt. Nem fogom megbánni. Ami megtörtént, az megtörtént.
James felsóhajtott, és kérdés nélkül követte őt. Ez a nap
mindenféle érzelmet felkavart benne. Mike Miller tényleg
megváltozott? Ahogy ígérte, Mike egész nap mindig mellette
volt, segített neki barátkozni, és mindig készen állt apró gyengéd
gesztusokra. Ez a legutóbbi mozdulat tényleg nem olyan volt,
mint amilyet az iskolából ismert srác tett volna. Nem tudott mit
kezdeni azzal a ténnyel, hogy furcsán kezdte érezni magát,
valahányszor együtt voltak. Megköszörülte a torkát.
– Talán várhatnánk abban a bázishoz közeli rejtekhelyen.
– Akkor menjünk előre. – Mike elsétált mellette, és a
műanyag pisztolyával játszott. A paintball-páncél csak
nagyobbnak és impozánsabbnak tűnt tőle, ami Jamesnek azokat
az időket juttatta eszébe, amikor az iskola focipályája melletti
lelátón ült. Imádta nézni a játékosokat a hatalmas
felszerelésükben és a szűk nadrágjukban, különösen Mike-ot,
akinek nem kellett semmi ahhoz, hogy lenyűgözően nézzen ki.
– Még mindig játszol?
– Nem, csak edzek – vont vállat Mike, arckifejezése teljesen
olvashatatlan volt.
James nagyot nyelt. – Úgy tűnt, nagyon szereted, ennyi az
egész...
– És akkor mi van? Sosem voltam elég jó benne. Mindig
kibaszott középszerű voltam. Mindegy, tényleg, te magad
mondtad, nem kell színészkedni, ha egyedül vagyunk. – Mike
nyögve megdörzsölte a homlokát, és már látták a kis faházat egy
sima, fűvel borított mező közepén.
James szája összeszorult, és a zsebébe dugta a kezét, a lába
alatt a száraz földet nézte. Mike persze még mindig emlékezett
a tegnapi napra. Ki ne emlékezne? Minél többet gondolt James
arra, amit tegnap este mondott, annál inkább szarul érezte
magát.
A kis fakunyhóhoz csak a föld zizegése kísérte őket a cipőjük
alatt, és a madarak csicsergése a fákon. Mike egyszer sem nézett
Jamesre. A srác remek színész volt, ha képes volt úgy előadni,
ahogy egész nap tette, és mindenkit elhitetni, hogy mélyen
szerelmes Jamesbe. Annyira meggyőző volt, hogy még James is
a hitelesség határán volt.
 – Van ott valaki? – kiáltotta James, ahogy a kunyhó alacsony
ajtajához közeledett.
– Ugyan már, ez üres. – Mike a hangsúly kedvéért belerúgott
az ajtóba, és az nyikorogva kinyílt. Mike gondolkodás nélkül
besétált, de meg kellett fordulnia és lehajtania a fejét, hogy
beférjen az apró ajtón.
James egy sóhajjal követte őt. A sarokban állt néhány üres
üveg és szemét, de egyébként a kunyhó teljesen az övék volt,
ezért letérdelt, és elkezdte levenni magáról a kényelmetlen
felszerelést. A levegő fülledt volt, de nem volt kellemetlen.
Legalább árnyékban voltak és nem kellett rohangálniuk.
Mike leült a földre, és levette a szemüvegét és a sisakját. –
Meddig fog ez tartani?
James megvonta a vállát. – Fogalmam sincs. Legutóbb az első
tizenöt percben meghaltam.
Mike a plafonra, a padlóra, a falra, a csizmájára nézett,
bárhová, csak nem Jamesre, mintha még kevesebbet jelentene,
mint az iskolában, amikor Mike szerint vicces volt őt piszkálni.
James megköszörülte a torkát, és néhány méterrel arrébb
keresztbe tett lábakkal leült, kényszerítve magát, hogy Mike-kal
szembenézzen. Ez így nem mehetett tovább. Bocsánatot kellett
kérnie, de ha Mike nem fogadja el, akkor minden joga megvolt
hozzá, hogy ne tegye.
Mike tekintete végül rászegeződött. – Most akkor a
„Kumbaya-t” fogjuk énekelni, vagy mi?
– Sajnálom. – James remegő lélegzetet vett, és összekulcsolta
az ujjait. – Nem kellett volna azt mondanom, amit mondtam.
Megbocsáthatatlan volt.
Mike arcán elmélyült a homlokráncolás. – Micsoda? Miről
beszélsz?
– Tudod, miről beszélek – mondta James, egyenesen a
szemébe nézve, és olyan volt, mintha egy forró mezőn keresztül
sétált volna az egyetlen árnyékforráshoz mérföldeken belül. –
Nem volt jogom elítélni téged. Egy seggfej voltam.
Mike keresztbe tette a karját a mellkasán. – Mindegy. Gazdag
vagy, meg minden. Azt csinálsz, amit akarsz.
James a combjára szorította a kezét. Olyan nehéz volt
elviselni a nyers vádaskodást Mike szemében. – Nem, nem
tehetem. Soha nem akartam ilyen ember lenni, és nem is vagyok
az. Nem kell megbocsátanod nekem, de tényleg nagyon
sajnálom. Sokat dolgoztam, de szerencsém is volt.
– Nos, nekem nem volt ilyen szerencsém. Ez nem jelenti azt,
hogy soha nem fogok szart se csinálni. Rossz helyen voltam
rossz időben. – Mike beszívta az alsó ajkát, és olyan feszülten
ült, mint amilyen feszült szokott lenni a fontos focimeccsek
előtt.
James felsóhajtott, előrehajolt, és könyökét a combjára
támasztotta. A kunyhó hűvös fényében Mike töprengőnek és
nyugodtnak tűnt. – Mi történt?
Mike felnyögött, és a térdén lévő laza fonalat piszkálta. –
Voltak terveim, de sosem volt elég pénzem, hogy a középiskola
után azt csináljam, amit akartam, ezért elmentem dolgozni, és
megpróbáltam spórolni.
James az ajkába harapott, megkönnyebbülve, hogy Mike
mégiscsak beszélgetni akart vele. – Mit akartál csinálni?
Mike megvonta a vállát. – Számít ez? Miután előbújtam, a
családom kidobott, a testvérem pedig ellopta az összes
megtakarításomat, úgyhogy azon a kibaszott benzinkúton
kötöttem ki. Ettől még nem vagyok haszontalan.
James üres fejjel bámult rá. – A testvéred ellopta a pénzed?
– Ez már túlmutatott Jamesen. A saját családja eleinte nem volt
elragadtatva a szexualitásától, de megbarátkoztak vele. Nem
csoda, hogy Mike olyannyira fel akart vágni az apja és a fivére
előtt.
 – Gyűlölöm a rohadékot. Azt hiszi, hogy ő mindent
megérdemel csak azért, mert a farkát egy punciba dugja –
morogta Mike, és ökölbe szorította a kezét.
– Ez aligha eredmény – motyogta James, és düh forrongott
benne. – Az a pénz volt az, amit az iskolában kerestél? A Choco
Pandában?
– Igen, és utána a Walmartban. Nem kerestem sokat, de az
évek során jócskán spóroltam. Nem utáltalak a suliban, vagy
ilyesmi. Csak... nem tudtam, hogyan közelítsek hozzád. Még
mindig szar vagyok ebben a meleg dologban. – Sóhajtott, és a
kezébe temette az arcát.
James pislogott, hátradőlt, a levegő fáradtan áramlott át a
légcsövén, mintha az el lenne zárva. – Ez meg mit jelentsen? Te
és a barátaid mindent megtettetek, hogy pokollá tegyétek az
életemet. Ilyen kibaszott közel voltam ahhoz, hogy miattad
otthagyjam a sulit! – morogta, és megmutatta Mike-nak
összeszorított ujjait.
Mike tekintete végül rá szegeződött. – He? Egy kis ugratás
miatt? Ugyan már... Én állandóan próbáltam kettesben lenni
veled. – Tényleg felnevetett. – Ez annyira szánalmasan hangzik.
James a homlokát ráncolta. – Ez nem „ugratás” volt, oké?
Nem érdekelt, hogy sértegetnek, de amikor az olyan srácok,
mint te, tényleg megkörnyékeztek, fogalmam sem volt, hogy mit
fogsz csinálni. Elvették a cuccaimat, földhöz vágtak, a szemétbe
dobtak, megrugdostak, és leszorítottak. – Nagy levegőt vett,
amikor elfogyott a levegője. Mindez még mindig ott volt, mélyen
eltemetve az elméjében, de mindig készen állt arra, hogy a
legrosszabb pillanatban visszakússzon a tudatába. A lábát
megbénító hideg félelem, a hányinger, és az a sok gyűlölet, amit
akkor érzett, amikor nem volt képes semmit tenni. – Te nem
tudod, milyen ez egy olyan fickónak, mint én.
 Mike lassan odanyúlt hozzá, és ujját James ujjára tapasztotta.
– Én nem tudom. Sajnálom.
A gesztus annyira meglepő volt, hogy James a szemét az
összekulcsolt kezükre szegezte. Szíve lassan vágtára váltott,
amikor Mike egyetlen ujjának melege szétáradt James egész
vérkeringésében. – Annyiszor éreztem már magam szarul
miattad.
– Én valahogy... ezt csináltuk egymással a srácokkal a
csapatban, tudod? Ez normális volt. – Mike nyelt egyet. –
Szerintem nálad ez csak az előadás miatt eszkalálódott. Te voltál
az egyetlen meleg srác, akit ismertem, és én állandóan olyan
kanos voltam. Nem is érdekelt a hajad, a szemüveged... nem
érdekelt.
Valami úgy szorította James mellkasát, mint egy óriási ököl.
– Szóval csak meg akartál dugni bárkit, és úgy gondoltad, hogy
én megteszem?
Mike felsóhajtott, és közelebb csúszott. – Nem, azt hittem,
hogy te akarsz engem. Ne ítélj el engem. Tizenhét éves voltam,
és csak a farkakra, a seggekre és a dugásra tudtam gondolni.
Sokat tettem volna azért, hogy a te telt ajkaid a farkam köré
fonódjanak. – Mike duzzogva megszorította James kezét,
mintha romantikus bókot mondott volna.
James kifújta a levegőt, és meglepődött, hogy a legfurcsább
módon tényleg jobban érezte magát tőle. – El sem hiszem, hogy
ezt mondom, de ez valójában... nagyon édes – suttogta,
miközben Mike nagy, erezett kezét figyelte az övén. Egy évnyi
alapos edzés után Jamesé sem volt olyan karcsú. Már nem volt
az a stréber kölyök, de a fejében Mike mindig is az a nagydarab
sportoló maradt, akinek elég ereje van ahhoz, hogy lenyomja őt.
– Sajnálom a becenevet. Kicsit bunkó volt – ismerte el Mike,
és közelebb ült, hogy a combjaik összeérjenek.
 James bólintott. – Az volt. Annak a fotónak nem lett volna
szabad bekerülnie abba a hülye prezentációba. – Mindent
megtett, hogy egyenletes legyen a lélegzete, de a mai napig
minden egyes dolgot, amit diavetítésen mutatott vagy küldött
valakinek, legalább háromszor ellenőrzött. Újra elolvasta az e-
mailjeit, miután megnyomta az „küldés” gombot, mert attól félt,
hogy valami terhelő dolog valahogy bekerült. Soha nem felejti el
azt a harsogó nevetést és fújjolást, amikor az osztálya meglátta
azt az obszcén fotót a képernyőn. A lába a padlóhoz tapadt.
Olyannyira, hogy a tanárnő volt az, aki lezárta helyette a
prezentációt.
Mike lehajtotta a fejét, és James fülébe suttogott. – Annyira
felállt az órán, amikor megláttam...
James beszippantott egy kis levegőt. Mike lehelete olyan volt,
mint a sivatagi levegő, viperaként keringett a füle körül.
Elfordította a fejét, orrát végigsimította Mike borostás arcán. A
szégyen volt az egyetlen dolog, ami visszatartotta attól, hogy a
nyelvével is végigsimítsa.
– Azt hiszem, ezért találtam ki ezt a becenevet. Megszállottja
voltam az ötletnek – sóhajtott fel Mike, és a kezét James
tarkójára csúsztatta.
Ez tényleg megtörtént? James lehunyta a szemét, és
belélegezte az elszáradt levelek, a festék és a friss izzadság
szagát, amely a kezeslábasukhoz tapadt. – És most már Jamie-
nek hívsz.
– Már nem vagyok tizenhét éves. Ez a hétvége volt
tulajdonképpen az első alkalom, hogy nyilvános helyen voltam.
Azt hittem, agyvérzést kapok vagy ilyesmi. – Mike felnevetett,
és... megnyalta James arcának oldalát. Mély borzongás futott
végig James feje búbjától egészen a lábujjaiig, és közelebb
hajolt, kezeivel Mike hátánál az anyagba kapaszkodott. Mintha
a bőre életre kelt volna, és várna minden érzést, amit csak
megragadhat.
– Az volt? A terveid miatt döntöttél úgy, hogy nem állsz ki a
nyilvánosság elé?
– Nem, én csak... nem érzem magam túl jól az egész meleg
ötletben. – Mike azonban nem habozott, hogy ajkával
végigsimítsa James arcát. – Vega sem alkalmazott volna engem,
ha tudta volna.
– De te meleg vagy – suttogta James, és még szorosabban
átölelte.
– Hát, igen. Bár én egy rakás szerencsétlenség vagyok. Soha
nem volt barátom vagy ilyesmi. Úgy tenni, mintha a tiéd lennék,
tulajdonképpen elég vicces. Mindenféle szarságot elmondhatok,
amitől egyébként ideges lennék.
– Ez azért vicces, mert az a srác, akinek tetteted magad, a
valaha volt legjobb pasi akim volt – suttogta James, miközben a
kezét Mike vállára, majd a mellkasára csúsztatta. Tessék,
kimondta.
Mike megsimogatta az ujjával James fülét. –
Elgondolkodtam, hogy ha már Vegasban leszek, akkor szuper
buzis leszek. Senkitől sem kérek elnézést.
– Tudom. Soha nem akarnék megváltozni, még a sok rossz
dolog ellenére sem, ami azután történt, hogy coming outoltam
– sóhajtott fel James, és élvezte Mike mellizmainak formáját a
keze alatt. Olyan melegek voltak, még az anyagon keresztül is.
– És milyen volt az utolsó pasid? – Mike megfeszült, de nem
mozdult el.
James kuncogott, és még közelebb húzódott. – Nagyon
komoly, nagyon... rendes. – James nem igazán hiányolta. Soha
nem is hiányzott neki igazán.
 – Ó, igen? Sebész vagy valami szarság? – Mike megsimogatta
James haját, és megcsókolta az arcát, de aztán lassan lelökte
Jamest a poros fapadlóra.
Jamesben nyoma sem volt az ellenállásnak, ahogy hátradőlt,
és felnézett Mike gyönyörű mellkasára, karjaira, arcára,
amelyek mind fölé tornyosultak. – Nem, egy fizikus. Ő... nem
nagyon tetszett neki, amikor elkezdtem sokkal jobban
érvényesülni, mint ő.
Mike rávigyorgott, de a mosoly nem ért el a szeméig. – Á,
szóval ezért szedtél fel egy szemetet egy benzinkútnál. – Nem
habozott, hogy levegye a műanyag mellényt, és teljes
testsúlyával Jamesre másszon. Ez egészen a biztonság és a
fenyegetés határáig vitte Jamest. A tarkóján felborzolódott a
szőr, amikor Mike szemébe nézett.
James megrázta a fejét. – Nem! Azért hoztalak magammal,
mert dögösebb vagy, mint bármelyikük felesége – suttogta
lélegzetvisszafojtva. Ott volt az öröm, hogy Mike Miller a
sarkában volt, de közel sem ez volt a fő ok.
– Szóval mégsem csak egy „dögös hal” vagyok? – Mike James
arca mellé tette a kezét, majd lassan a testéhez dörgölődött.
James kikerekedett szemekkel rázta meg a fejét. Szélesebbre
tárta a combjait, hogy befogadja Mike-ot. Ezt a
magabiztosságot, ezt az erőt, ezt az intenzitást azokban a zöld
szemekben soha nem tudta kiheverni. Számára soha nem lesz
még egy Mike Miller. – Megcsókolnál? – suttogta.
Mike mosolya kiszélesedett. – Én valaha is... – Úgy vágott
bele a csókba, mintha nem lenne holnap, nyelvével szétfeszítette
James ajkait, és erekcióját James farkához dörzsölte. A csók a
földre nyomta James fejét, és elakadt a lélegzete, miközben
Mike nyelve a szája minden egyes centiméterét felfedezte, és
minden alkalommal, amikor James be akarta zárni, kinyitotta
azt. Az élmény csak arra késztette, hogy elképzelje, vajon
ugyanilyen lenne-e, ha Mike farkát beledöfné.
Megragadta Mike vállát, és a bokáját a férfi hátára kulcsolta.
Az olvadt láva, amely szétáradt az egész testében, elfeledtette
vele, hogy levegőre van szüksége, de végül meg kellett szakítania
a csókot. – Ó, hűha...
Mike felnyögött, és folyamatosan dörzsölte magát James
fenekéhez. Ez volt a legédesebb masszázs James életében. –
Annyira meg akartalak dugni, amióta csak megpillantottalak.
Meztelenül akarok veled lenni, látni, ahogy elélvezel.
A kijelentés a vágy hullámát gerjesztette Jamesben, amit egy
mély nyögéssel fejezett ki, amiről nem is tudta, hogy
visszatartja. Mintha már nem is ismerte volna fel a saját testét.
Bólintott, kezével Mike hajába túrva.
– Igen? Megtehetem itt? – Mike reszketett, és úgy bámult
James szemébe, mintha lángolna.
Ez volt az ébresztő, ha James valaha is hallott ilyet. Megrázta
a fejét. – N-nincs síkosító – suttogta, és a kezét Mike arcához
vitte. Még mindig meg akarta nyalni.
– A kurva életbe – nyögte Mike. – Van belőle a szállodába?
James megrázta a fejét. A keze végigsimított Mike arcán és
nyakán, mintha egy állatot simogatna.
– Nos, akkor szereznünk kell néhányat. Én az análomat
akarom. – Mike buta vigyorral suttogta a szavakat.
James kuncogott, miközben az arca felhevült. – Olyan
mocskos vagy.
– És úgy tűnik, hogy szereted. Akkor viszont nem vagyok az a
mocskos szemétláda, aki azért fizet a pasiknak, hogy nézzék,
ahogy kiveri nekik. – Megragadta James alsó ajkát a fogaival, és
meghúzta.
 James nyöszörgött, és combjait Mike köré szorította. – Már
évek óta vártam, hogy láthassam azt a faszt. Hogy hibáztathatsz
engem?
– Nem igazán tudlak. A helyedben én is látni akarnám a
farkamat. – Mike megszívta James ajkát. Az öröm döbbenetté
változott, amikor Mike fogai James húsába haraptak a lövés
hangjára.
A fölötte lévő nehéz test megfeszült. – A kurva anyád! –
szólalt meg Mike, és hátranézett, még mindig James fölé
görnyedve. Abban a pillanatban, ahogy James követte a
tekintetét, észrevette Richard arcát is az ablakban, a puskát az
ablakpárkányon nyugtatva.
– Elment a kibaszott eszed? – kiáltott fel Mike, és felállt, két
hatalmas vörös foltot mutatva Jamesnek a hátán. – Már
halottak voltunk!
– Nekem egy kicsit túl élőnek tűnt – kuncogott Richard.
– Nagyon vicces – morogta James, miközben
feltápászkodott. Nem akart ilyenkor zavarba jönni. – Nincs rajta
a páncél.
Alig fejezte be a mondatot, amikor Mike máris átmászott az
ablakon, hogy elérje Richardot. – Ilyen kemény vagy, te
szemétláda? Hadd lássam, mennyire vagy kemény, amikor az a
csupa porcelán a szádból szétrepül!
– Mike! – sziszegte James, megragadta a derekát, és
visszarántotta. – Nem éri meg!
– Ez csak egy játék! – kiabálta Richard, és már el is ballagott.
– Nyugi!
Mike felszisszent és nyugton maradt. – Elengedem, de nem
érdekel, mikor ér véget ez a játék. Szerezzünk egy kis síkosítót.
– Miért, máshová akarod fordítani az agressziódat? –
kérdezte James, Mike testéhez simulva, akit még mindig a
derekánál fogva ölelt át.
 Mike hirtelen megfordult az ölelésében, mintha megégett
volna. – Igen, igen, egész kibaszott éjszaka – mondta, és
megcsókolta James fájó ajkát.
James felhorkant, és gyorsan összeszedte a felszerelését.
Kanos volt és izgatott, de mindezek mögött egyre növekvő
szorongás húzódott meg. A dolgok olyan gyorsan haladtak, hogy
hamarosan elveszíti az egyik karját ezen a hullámvasúton.
 Hetedik fejezet

Mike úgy viselkedett, mint egy Viagrát szedő gerjedt kanos

tinédzser. A szállodába menet folyton megérintette Jamest, és
mindenféle mocskos dolgokról mesélt Jamesnek, amiket meg
akart csinálni. A tudat, hogy ő volt az, James Austin, aki ezeket
a késztetéseket táplálta Mike Millerben, minden edzést megért.
Amikor átöltöztek normális ruhákba, James észrevette, hogy
Mike hátán két hatalmas zúzódás van. Azokért ő maga is
megpofozta volna Richardot. Megálltak egy benzinkútnál, hogy
beszerezzék a szükséges ellátmányt, és úgy érezték, hogy a
maradék út már nem is lehetett volna hosszabb, bár James még
mindig bizonytalan volt, hogy belemenjen-e ebbe vagy sem.
Abban a pillanatban, ahogy megállt a kocsival a szálloda
parkolójában, máris versenyfutás kezdődött a szobájuk felé, és
James imádkozott, hogy ez az éjszaka ne legyen olyasmi, amit
élete végéig bánni fog.
Ő ment be először, és azonnal lerúgta a cipőjét. Szokás szerint
elővette a tárcáját és a mobiltelefonját, és a kulcsokkal együtt az
ajtó melletti polcra tette. Annyira ideges volt, hogy testének
minden egyes porcikája fájni kezdett az izmaiban lévő
feszültségtől.
Még nem döntötte el, mit akar mondani, amikor Mike
megragadta az inge elejét, és a fürdőszoba felé húzta. –
Megmutatom neked, mit hagytál ki a suliban – mondta mély,
reszelős hangon.
Erre a hangra minden gondolat elillant James fejéből, és a
nyaka körüli gallér szorításával együtt érezte, ahogy a farka
körül is szorul a hurok. Érzékelte, ahogy a szövet minden egyes
darabkája a bőréhez súrlódik.
 Furcsa hideg futott végig a gerincén, amikor Mike belökte őt
a zuhanyfülkébe, és az emlékek olyan mélyen gyökerező
hullámát indította el James fejében, hogy nem tudott mit
kezdeni az izgalommal keveredő félelemmel.
– Valószínűleg azt hiszed, hogy csak gúnyolódtam veled, nem
igaz? – mondta Mike hullámzó mellkassal.
James lassan bólintott, túlságosan zaklatott volt ahhoz, hogy
megszólaljon. Nem tudta elszakítani a szemét az előtte álló
gyönyörű férfiról, és nem is akarta. Mike volt az egyetlen igazán
élénk dolog, amit az elmúlt két nap során tapasztalt.
– Én csak meg akartam nyitni a csapot. – A hideg vízsugár
megcsapta James fejét, de ez sem tudta lehűteni az ereiben
tomboló tüzet. – És levetkőztetni téged. – Mike levette James
nyakkendőjét, és elkezdte kigombolni az ingét.
James hipnotizáltan bámult rá, bár a mellkasán lévő nagy
kezek állandó mozgása csak tovább táplálta a gyomrában
gyülekező mélységes vágyat. Vajon itt fogják megtenni, a
vízsugárban, amely mostanra már meleggé vált?
– Arról álmodtam, hogy megérintem egy férfi testét, ami
annyira különbözik egy lányétól. Kemény és szőrös – suttogta
Mike, miközben a nedves inget és kabátot a csempére tolta, és
mindkét tenyerét végigsimította James mellkasán. A bőrét
súroló érdes ujjbegyek érzése és Mike illata olyan markáns volt,
hogy James térdei elgyengültek.
– Igen – suttogta James, és megérintette Mike bicepszét,
amely még nagyrészt száraz volt, mivel távol maradt a meleg
sugártól, amitől James már teljesen átázott, és az anyag úgy
tapadt a bőréhez, mint a meleg, simogató tenyér.
– Elképzeltelek meztelenül és tehetetlenül, amint alig várod,
hogy leszophasd a farkam, amint meztelen leszel. Annyira
szerettem volna látni a farkadat. – Mike közelebb lépett, és
kicsatolta James övét. – Fogadok, hogy gyönyörű. Körülmetélt
vagy sem? – Mike arca kipirult, és az ujjai remegtek.
Ez a megjegyzés valami mély és primitív dolgot mozgatott
meg James agyában, és elnyomott egy nyögést. A gondolat, hogy
Mike a farkáról fantáziált, olyan volt, mint egy valóra vált álom.
– Körülmetélt – suttogta, és lejjebb pillantott, a kezekre,
amelyek durván kicsomagolták Mike zsákmányát. – Már a
benzinkútnál is le akartam szopni a farkadat.
– Megtehetted volna. – Mike minden figyelmét a nadrágra
összpontosította, amit éppen lecsatolt, és zihált, amikor James
ruhája végül a csempére hullott. Belelépett a vízsugárba, és
átkarolta James derekát, miközben ujjai megtalálták a farkat,
amit a férfi állítólag annyira meg akart érinteni. Mike meghajolt,
és hanyag csókot hagyott James nyakán egy nyögés kíséretében.
James lehunyta a szemét, amikor a feje hátraesett, és a víz az
arcára zúdult, teljessé téve a súlytalan élvezetet, amit Mike
nyújtott neki. – Nem fizetnék azért, hogy engedélyt kapjak erre
– zihálta, a mellette lévő meleg, szilárd testbe kapaszkodva.
– Mit szólnál most egy ingyen menethez? – A durva kéz
megsimogatta James hátát, de gyorsan lejjebb csúszott, mivel
Mike láthatóan élvezte, hogy James farkának minden
centiméterét felfedezheti. Mike zihált. Ujjaival megszorította az
egész hosszát, és a hüvelykujját a feje körül forgatta, amitől
James megremegett.
James megcsókolta Mike állát, megnyalta, és megborzongott,
amikor a borosta megkarcolta a nyelvét. – Ezt szeretted volna,
ha ezt csinálom még anno az iskolában? – suttogta, miközben
kicsatolta Mike nadrágját. Megpróbálta kiélvezni Mike minden
egyes molekuláját, még akkor is, amikor a víztől megenyhült a
finom illat.
– Igen, azt akartam, hogy térdelj le előttem a zuhany alatt. –
Mike kezének minden egyes simítása James farkán az iskola
hátvédjével kapcsolatos évek nedves álmait idézte fel. Az egyik
farkofáját markoló Mike olyan volt, mintha emlékeztetett volna
a kéj-gyűlölet érzéseire, amelyekkel James évek óta együtt élt,
és most végre bezárulhatott a kör.
Mély sóhajjal James elhúzta a nagy kezét a farkától, és Mike
csuklójába kapaszkodott, miközben térdre rogyott a lába előtt
lévő víztócsában. Egyetlen pillantás a tónusos istenre, aki a
ragyogó lámpafényben állt, elég volt ahhoz, hogy Jamest
megerősítse abban, hogy itt akar lenni. Nem tudta visszatartani
az ajkán kiviruló mosolyt. – Mutasd meg nekem.
Mike nehezen lihegve tolta le a nadrágját, arcán csöpögött a
víz. Jamesnek már volt szerencséje látni a fenevadat Mike
nadrágjában, de nem kevésbé volt lenyűgöző újra látni, ahogy
megmerevedik, készen áll a játékra, és kecses ívén víz csöpög
lefelé. – Tudsz mélytorkozni? – kérdezte Mike, és a falnak dőlt.
James forróságot érzett az arcán, és mosolyogva bólintott,
miközben felnézett. Egyik partnere sem közelítette meg Mike
egyenes viselkedésmódját, ami meglehetősen tetszett neki. – Ez
egy kihívás – suttogta, miközben mindkét kezével betakarta
Mike farkát. Lassan pumpálta. Nyögés hagyta el az ajkát, amikor
a vastag farok megrándult a markában, és közelebb hajolt,
egészen az ujjai között kiemelkedő lilás fejig. Lassú, lágy csókot
adott, és megborzongott a simaságától, amikor elképzelte,
ahogy becsúszik, végigcsúszik a nyelvének sikamlós útján, és a
torkába hatol.
– Nem akarom túlságosan erőltetni, de nagyon szeretném
érezni. – Mike James fölé hajolt, és kezét James vállára
csúsztatta. – De a kamasz agyam is úgy képzelte, hogy igen.
James kuncogott a farka hegyénél, majd kinyitotta a kezét,
hogy a lüktető húst végignyalja az alján domborodó ér mentén.
– Nem tudtam volna, hidd el. – Eltartott egy ideig, amíg
megtanulta, de lelkes tanítvány volt. Büszkeséggel töltötte el,
hogy most Mike-nak mutathatta be ezt a képességét a végső
próbatételre. Elvégre Mike farka nagyobb volt, mint James
exeinek.
Mike kigombolta az ingét, hogy felfedje a takarásra méltatlan
hasizmokat. Olyan jól ki voltak hangsúlyozva, hogy James egy
pillanatig csak bámulta a vízcseppeket, amelyek lezúdultak
Mike testén, egészen a csípőjéig, és végigcsúsztak a combján.
– Ez a farok olyan izgatóan néz ki a szádban – suttogta Mike.
James elmosolyodott, és úgy érezte, mintha kavarogna belül,
amikor kinyitotta a száját, hogy beszívja. Egyik kezét a tövénél
tartva, a másikkal Mike herezacskóját ölelte körbe, és a
tenyerében méregette a golyókat, gyengéden megszorítva. A
szájában összefutott a nyál, amikor a nehéz makk a nyelvén
pihent. Ívesen meggörbítette az izmokat, felemelte Mike farkát
a szájába, csak hogy érezze, ahogy finoman csúszik a
szájpadlásán, és bizony, a saját farkának lüktető nyomása eléggé
elviselhetetlenné vált.
– Ez nagyon jó, Jamie... szopd. – Mike nagy keze James
hajába csúszott, és élvezettel markolta meg.
James nyögve belenyalt a farkába, és egyre mélyebbre vette,
ügyelve arra, hogy a makk bőséges figyelmet kapjon. Váltakozva
kezdte el a fejét a finom, pézsmaillatú farok felett bólogatni, és
csak a nyelvével és az ajkaival simogatni. Nem tudta eldönteni,
melyik érzés jobb. Széttárta a combjait, hogy némi terhelést
vegyen le a saját farkáról, James hagyta, hogy a teste vegye át az
irányítást, és fokozatosan egyre többet és többet tudott
befogadni Mike hosszából. Félt a szégyentől, ha nem teljesíti,
amit ígért, ezért lassan haladt, még ha a torka fájt is, hogy
befogadja Mike pompás farkát.
– Álomszopás – suttogta Mike, és a falnak dőlt. – Tudtam,
hogy meg tudod csinálni – zihálta, miközben a farka forrón és
mereven lüktetett James szájpadlásánál.
 James nyöszörgött, és három ujjával átfésülte Mike
fanszőrzetét, miközben még mindig a farok tövét fogta. Kissé
remegve, óvatosan helyezkedett el, és benyomta. Abban a
pillanatban, amikor Mike farkának hegye áttörte a láthatatlan
gátat, és James torkába hatolt, James lábujjai begörbültek a
bőrén végigsöprő extázistól. Már egészen bent volt. James az
orrát a fanszőrzet nedves pézsmájába temette, és gyengéden
megszorította a kezében lévő golyókat. Imádta ezt. Annyira
szerette ezt.
A szeme Mike-ra meredt, kereste a tekintetét. Újra szüksége
volt a súlyos tenyérre a tarkóján.
– Ó, baszd meg, baszd meg, mindjárt elélvezek – nyögte
Mike, féloldalasan James fölé hajolva. Látva a jóképű férfi
kipirult és feszült arcát, csak még jobban megérte. James szemei
elkerekedtek, és Mike, aki mindkét kezével a helyén tartotta,
csak még jobban megremegett tőle.
A meleg csokoládé érzését keltve, amely James minden
félelmét beterítette, robbant a szájába. Vajon a szopása olyan jó
volt, hogy Mike nem tudta visszatartani? Elmosolyodott volna,
de amint hátrahúzódott, hogy levegőt vegyen, folyékony
forróság csapott a torkába, és ujjait az oldalán lévő húsos
combokba karmolta.
– Annyira kibaszottul csodálatos. – Mike lihegett,
hüvelykujjával James halántékát simogatva. Olyan
gyönyörűnek és erőteljesnek tűnt a gyönyörtől kipirult arccal. –
Lenyeled? – Mike a szemébe nézett, és James bólintott,
miközben a farok még mindig félig a szájában volt. Megtenné,
ha még nem tette volna meg, még ha csak azért is, hogy Mike-ot
boldoggá tegye.
Lassan visszahúzódott, kezét a lüktető torkára téve.
Elképzelve a széles farkat, amely még mindig benne volt,
benyúlt a combjai közé, és halk nyögéssel megszorította a saját
farkát.
– Állj. Látni akarom, ahogy elélvezel, amikor ájulásig duglak
– mondta Mike félig lehunyt szemmel, és kezeit James vállára
csúsztatta.
James felsóhajtott, de nem tiltakozott, annak ellenére, hogy
az ágyékában egyre nagyobb lett a szükség. Szerette, ha Mike
irányította a tempót. – Csodálatos farkad van – suttogta,
miközben feltápászkodott a remegő lábaira. Egyetlen mozdulat
elég volt ahhoz, hogy elveszítse a nadrágot, és máris meztelenül
állt szemben a világ legdögösebb srácával.
Semmi sem tudta elrontani azt a pillanatot, amikor Mike
Miller belemélyesztette ujjait James seggébe, és felkapta őt.
Nem kellett javasolni, James ösztönösen a dereka köré kulcsolta
a lábait, és szorosan magához ölelte. Mike még mindig lihegett,
amikor megfordult, és egészen a hálószobáig vitte Jamest,
miközben a fal mentén haladva csókolta az ajkát, és gyengéden
megharapdálta.
Valahol az elméje mélyén James aggódott, hogy Mike-ot
túlságosan lefoglalja a közelségük, és megbotlik, de túlságosan
el volt ragadtatva a köztük lévő kémiától ahhoz, hogy ezzel
foglalkozzon. A hirtelen megváltozott gravitáció egy kiáltást
csalt ki az ajkai közül, de az elhalt, amint a háta a matracnak
ütközött, és Mike teste úgy borult rá, mint egy tigrisé. Az éhes
fenevad készen állt arra, hogy felfaljon mindent, amit James
kínál, és kiszívja a csontjaiból a csontvelőt.
– Olyan dögös vagy. Pillanatokon belül újra felizgulok –
morogta Mike, és ujjai alig várták, hogy felfedezhessék James
testének mindenét, amit még mindig nyújtani tudott. – Csak
hozom a síkosítót – motyogta, de valójában még nem húzódott
vissza. James halk sóhajjal átölelte az arcát, és elvigyorodott. El
volt ragadtatva. Mike csinált vele valamit, és még fogalma sem
volt, hogyan reagáljon erre. Elvégre egy olyan férfiról volt szó,
akit egyszerre ismert és nem ismert.
– Igen.
Amikor Mike elhátrált, és felállt, a látvány lenyűgöző volt.
Majdnem olyan volt, mint amikor James először látta
felnőttként, amikor félig lehúzott overallban kisétált abból a
vacak kisboltból a benzinkútnál, sötét napszemüvegben,
izzadságtól csillogó testtel. James végre jobban megnézhette
Mike kerek, izmos fenekét és a feszes combjait. Még Mike hátán
lévő zúzódások sem tudták elrontani a látványt, miközben az
ajtóhoz sétált, mint az a fenséges ragadozó, aki volt.
James nagyot nyelt, visszalökte a takarót anélkül, hogy
ránézett volna, mert nem akarta levenni a szemét erről a
gyönyörű férfiról. Az idegesség eluralkodott rajta, görcsösen
szorította a gyomrát. Ez volt Mike Miller. Mike Miller benne
akart lenni. Az egész teste megremegett az érzelmektől, amikor
a szeme találkozott Mike szemével a szoba másik végéből, és a
válasz, amit kapott, egy éhes vigyor volt. Mike a kis
óvszercsomaggal intett Jamesnek, mielőtt visszaindult volna.
Lassabban, mintha időt adna Jamesnek a bámészkodásra,
büszkén, mint egy oroszlán a szavanna közepén, aki közeledik
választott nőstényoroszlánja felé.
James nagy levegőt vett, és kinyújtotta a kezét. A takaró túl
hideg volt a bőrével szemben, szüksége volt arra, hogy Mike újra
betakarja a melegével. Semmit sem akart jobban a világon.
– Fordulj meg – parancsolta Mike, és térdre csúszott a
matracon. – Már régóta várok arra, hogy rendesen megnézzem
a segged. – Olyan lusta, önelégült mosoly ült ki az arcára, amit
James el tudott képzelni, hogy minden nap erre ébred. Abban a
pillanatban, ahogy ez a gondolat eszébe jutott, a szívébe
mélyesztette karmait, és nem volt hajlandó elengedni. Ez sokkal
ijesztőbb volt, mint a szüzességének elvesztése. Ez már nem csak
a szexről szólt.
James kifújta a levegőt, és lassan a hasára fordult, és
felnyögött, amikor a farka nekicsúszott az anyagnak, és a súlya
alatt belesüllyedt. Mike ujjai végigjárták James hátát, egészen a
fenekéig, amíg finoman szét nem választotta a két félgömböt,
ezzel felébresztve James egész testében a mély, testi
szükségletet. Zihált, vonaglott a lepedőn, a csípőjét hozzá
dörzsölte és a levegőbe emelte, és Mike volt az egyetlen férfi, aki
ki tudta elégíteni.
– Olyan feszes. Fogadok, hogy külön gyakorlatokat végzel
csak a fenekedre. – Horkant fel Mike, és végigfuttatta az ujjait a
rés mentén.
James behajlította a lábujjait, és még jobban széttárta a
combjait. – Bűnös vagyok. – Elmosolyodott, és lehunyta a
szemét, és a bőrébe szívta Mike melegét.
– Azt akarod, hogy a srácok észrevegyék az edzőteremben, és
kikezdjenek veled? – nevetett Mike, és egy kis síkosítót
csorgatott James farpofái közé. A hűvös sikamlósságtól James
megborzongott, de hátát ívbe feszítette és a csípőjét éppen csak
annyira mozgatta, hogy a bőrét Mike térdéhez érintse.
– Általában akkor edzek, amikor senki sincs ott. Az
edzőterem a hét minden napján éjjel-nappal nyitva van.
– Miért vennéd el a látvány örömét? Félsz, hogy nem tudnál
segíteni magadon? – Mike szétkente a síkosítót James
félgömbjei között, a hüvelykujjával az ánuszát ingerelte.
James közelebb húzott egy párnát, és átölelte. Megdöntötte a
csípőjét, és apró mozdulatokkal válaszolni kezdett. A nyomás
olyan jól esett. – Nem vagyok oda a random srácokkal való
kalandozásért – suttogta James.
 – Jó fiú. Készen állsz egy igazi csődörre. – Mike beletolta
csúszós hüvelykujját James fenekébe, és finoman megmozgatta.
– Olyan kurva szoros...
James felsikoltott, és összeszorította a fenekét az ujj körül.
Még a síkosítóval együtt is durva volt, és visszanézett Mike-ra.
Többre volt szüksége annál, mint hogy az ujj hozzáérjen. –
Feküdjek le?
Mike vigyorgott, és James mellé kuporodott, el sem vette az
ujját, és az érzékeny ánuszt ingerelte. – Imádom az ötletet, hogy
megdugjak egy pasit – nyögte, és megcsókolta James ajkát.
– Úgy tűnik, tudod, mit csinálsz – suttogta James, és beszívta
Mike meleg leheletét. Közelebb húzódott hozzá, párnaként
biztosítva a karját.
– Néhányszor csináltam már lányokkal. – Mike lassan
belenyomott egy újabb ujjat, feszítette Jamest, és az ajkát
harapdálta ott, ahol a feje James bicepszén pihent. Az ujjak
egyszerre voltak határozottak és gyengédek, megnyugtató
jelenlétet jelentettek James testének legsebezhetőbb pontján.
Lassan feljebb tolta a térdét, hagyta, hogy Mike lábának
támaszkodjon, és a szájába lihegett. – Miután előbújtál?
– Még azelőtt. Bár most nem akarok erre gondolni. A
golyóidra, a farkadra, a mellkasodra akarok inkább
koncentrálni... – nyögött fel Mike, és még mélyebbre tolta az
ujjait.
Válaszul James egész teste lüktetett, és lefelé nyúlt, ujjait
Mike vastag csuklója köré kulcsolta. Meghúzta, mélyebbre
nyomta az ujjperceket, egy finom csúszás, amitől a férfi agya
összezavarodott. Lassan oldalra fordult, még közelebb nyomva
magát Mike-hoz. Éppen a szeretője melege és a sokkal hűvösebb
levegő között volt. – Most már érezheted.
Mike újabb hosszú csókra indult, és a hátára döntötte Jamest.
Ködös tekintete arra késztette Jamest, hogy újabb csókra
vágyjon. Mike kihúzta az ujjait, és James combjai közé térdelt.
– Látni akarom, ahogy szétnyitod nekem azokat a lábakat. – A
fogaival feltépte az óvszercsomagot. Meleg hangja, a szemében
csillogó kéjvágy volt a kulcs James szívéhez, és érezte, hogy
elfordul.
A meleg szövetek fészkében James széttárta a térdeit,
tekintetét Mike-ra szegezve. A tüdeje minden egyes
lélegzetvételnél fájt, mintha Mike még mindig James mellkasán
tartaná a nagy tenyerét, anélkül is, hogy hozzáérne. Nyugtató és
édes volt, ahol James érezte a bordáinál. – Nem vagy ideges.
– Kellene? Csak mert melegként még szűz vagyok? – horkant
fel Mike, miközben az óvszert a farkára tekerte. A farka újra
kemény volt, és még nagyobbnak tűnt, mint korábban. – Túl
kanos vagyok ahhoz, hogy ideges legyek. – Minden további szó
nélkül megragadta Jamest a térde alatt, és feljebb tolta a lábát,
hogy teljes hozzáférést kapjon James seggéhez. Mike súlyát
magán érezni a legédesebb feszültséget jelentette, amit csak el
lehet képzelni.
James zihálva megragadta Mike vállát. Olyan sebezhetőnek
érezte magát. Mi van, ha az egészről kiderül, hogy csak egy jól
kidolgozott tréfa? Mi van, ha Mike csak azért fogadta el a
bocsánatkérését, hogy a nadrágjába férkőzhessen? A teste
azonban nem kételkedett abban, hogy mit akar. A gyomra
remegett, forró volt és lüktetett egy olyan fajta viszketegségtől,
amit csak Mike tudott megvakarni. – Nos, én igen – ejtette ki.
– Hogyhogy? – kérdezte meg Mike, James állát harapdálva,
miközben a farka hegyét a síkos nyíláson siklatta, egyelőre csak
ingerelve Jamest.
James nagyot nyelt, és felnézett rá. Kezét Mike vállán
tartotta, arra az esetre, ha úgy érezné, hogy egy kicsit hátrébb
kell tolnia. – Ez megváltoztatja a dolgokat. Tegnap óta minden
olyan őrületes. Mintha az Alkonyzónában lennék a te alternatív
változatoddal. Olyannal, amit tényleg könnyen elviselhető.
– „Könnyen elviselhető”? Hűha, ez aztán a bátorítás. Te
tényleg tudod, hogyan kell lenyűgözni egy pasit – nyögött Mike,
és finoman megnyomta a farkával, anélkül, hogy ténylegesen
belecsúsztatta volna.
James zihált, és kezeit végigkísérte Mike vastag, meleg
nyakán. – Igazából úgy értem... Azt hiszem, ez hiányozni fog –
ejtette ki, teljesen elmerülve a fölötte lévő férfi arcban. A világ
megállt az ágy szélénél.
– Túl sokat gondolkodsz – mondta Mike, és a farkát
egyenesen becsúsztatta, kiürítve James elméjét minden
felesleges gondolattól. Meg sem tudott szólalni, mert Mike ajkai
ismét az övén voltak, az a forró nyelv ugyanúgy benyomult, mint
a vastag farok.
James belekapaszkodott Mike-ba, és mindenféleképpen
szorosan tartotta, ahogy csak tudta. Teljesen a nagy, meleg test
köré csavarodva James boldog súlytalanságba csúszott, amely
mintha teljesen elnyelte volna. Teljesen megnyílt Mike előtt.
Semmi sem fájt, és csak azt az édes bizsergést érezte a hasában,
és ott, ahol Mike belé hatolt. Nem tudott volna tízig számolni
anélkül, hogy hibázott volna.
Mike egészen benyomult, és minden levegőt kipréselt James
tüdejéből. A kemény farok félig visszahúzódott, hogy aztán újra
és újra és újra behatoljon. James térdét magasra kényszerítve,
Mike egész testsúlyával ráfeküdt, és csípőjét gyors ütemben
James fenekéhez tolta. Olyan volt, mint egy húsból és vérből álló
meleg ketrec, amely megakadályozta, hogy James a feneke közé
tolakodó farokkal és az arcán lévő buzgó, mégis gyengéd
ajkakkal, lerepüljön a matracról.
James felnyögött, megdöbbenve az egyszerre érkező érzések
intenzitásától. Ujjait Mike arcába mélyesztette és combjait
szeretője buzgó csípője köré szorította. – Lassíts – suttogta, és
teste megremegett, amikor Mike kemény lökése elérte a
prosztatáját.
– Túl sok Jamie-nek? – Mike vigyorogva reszketett, de
lelassított, csípőjének mozgása komótossá vált, elnyújtotta, de
nem állt meg.
– Régen volt már – motyogta James, de egy éles örömteli
fájdalom csont nélküli pudinggá változtatta a testét. – Sokkal
jobb... ez jó. – Megfogta Mike arcának mindkét oldalát, és úgy
dőlt a csípője, hogy ismét azt a pontot találja el. Minden
alkalommal, amikor az a nagy, dicsőséges farok végigsimított a
prosztatáján, olyan volt, mintha egy meleg tenger hulláma
mosná át, és rángatná a farkát. Belülről. – Ez a szög... nagyszerű
– suttogta, miközben Mike olvadt csokibarna szemébe nézett.
– Ó, igen? Ezt egész éjjel tudom csinálni. – Mike hangja halk
morgás volt, épp olyan édes, mint testének hullámszerű
mozgása James fölött. A farka minden egyes alkalommal
eltalálta azt az édes pontot Jamesben, ahogy Mike újra
gyorsabban belé hatolt.
A hang, ami Jamesből kiszakadt, félúton volt a nevetés és a
nyögés között. – Ne tegyél üres ígéreteket – suttogta, és
beleharapott Mike orra hegyébe. Most, hogy a teste
alkalmazkodott a behatoláshoz, a sebesség szívmelengetően
édes lett. Azt kívánta, bárcsak Mike teljesítené, amit ígért, mert
Jamesnek annyira szüksége volt erre, hogy kész volt elviselni
minden kellemetlenséget, ami másnap következhet.
– Semmi légből kapott ígéret. – Mike a szemébe nézett, és a
világ lelassult, még a köztük lévő forróság és lökések ellenére is
könyörtelenül.
James zihálva húzta lejjebb Mike arcát. A forróság centiről
centire közeledett, Mike szemei elsötétültek, és James készen
állt arra, hogy elélvezzen. Megragadta a farkát, és eszeveszetten
elkezdte simogatni Mike lökéseinek ritmusára.
– Én akarok lenni az, aki elélveztet téged – suttogta Mike
James ajkába, és ezzel a világa megpördült. A behatolás
lassabbá vált, de erős és kemény lett, miközben Mike James
hajába kapaszkodott. Mindegyik tökéletes szögben volt, hogy
James prosztatájába fúródjon. Fogalma sem volt róla, hogy
Mike mennyit tudott a két pasi közötti szexről, de az biztos, hogy
éles szemű megfigyelő volt.
Jamesnek ezer szava lett volna erre, de ahogy Mike szemébe
nézett, semmi sem hagyta el a száját. Bólintott, és lehúzta
partnerét egy éhes, kétségbeesett csókra. Tűzben égtek.
Mindjárt elélvezett, miközben Mike Miller benne volt.
Mike átkarolta Jamest, hogy olyan közel húzza magához,
amennyire csak emberileg lehetséges, és ez volt James számára
a kiteljesedés. Halk kiáltással elélvezett, és úgy kapaszkodott
Mike-ba, hogy az ízületei fájtak. A szemhéjai lecsukódtak,
szaggatottá vált a lélegzete, és egyszerűen elengedte. A
boldogság olvadt lávaként ereszkedett rá, és olyan volt, mintha
évekig tartó incselkedés után jött volna el, minden titkos
fantáziája és fájdalma egyetlen dicsőséges pillanatban egyesült,
amikor a feszültség elhagyta a testét.
– Imádom, ahogy összeszorítod azokat az izmokat – fecsegte
Mike, és az utolsó néhány lökésnél James fülébe nyögött. Mike-
ot a lábai között érezni a félelem legkisebb jele nélkül olyan
elsöprő élmény volt, hogy James csak kapaszkodott belé,
csókolgatta partnere forró bőrét, nyalogatta a friss izzadságot.
Alig hitt a szerencséjének. Ez volt a legnagyobb lezárás, amit
valaha is kaphatott. Átölelte Mike-ot az orgazmusa alatt,
gyengéden simogatva és karmolászva a tüzes húst. Mike háta
olyan feszes és izmos volt, hogy James legszívesebben
végigcsókolta volna, majd még egyszer a hátára gördült volna
Mike-nak.
Mike remegve lélegzett, amikor kihúzódott. Egy pillanatra
eltűnt, hogy megszabaduljon az óvszertől, de aztán rögtön
visszatért, és szoros ölelésbe húzta Jamest. – Soha nem voltam
még senkivel sem így.
– Én sem – suttogta James, arcát Mike nyakának ölelésébe
rejtve. Jól igénybe vett nyílása lüktetett, mintha máris
hiányozna a farka, de a véget nem érő csókok, amelyeket Mike a
vállára adott, kárpótolták.
James hagyta, hogy a lábai ellazuljanak, és az, hogy Mike
forró ujjai a combjait kutatták, még jobbá tette a helyzetet.
Vicces, sosem hitte volna, hogy Mike ennyire összebújós.
– Nem jöttem volna rá, hogy ez volt az első számodra –
suttogta James, és szorosan magához ölelte. A combjának
gyengéd simogatása a legédesebb masszázs volt.
– Jó volt neked? – nézett fel rá Mike, olvadt csoki barna
szemei őszinték és elismerésre éhesek voltak.
James nyelt egyet. Mike Miller önbizalomhiányos volt az
ágyban nyújtott teljesítménye miatt? Elmosolyodott, és Mike
orrához simult, egyik térdét partnere csípője fölé fonta. Furcsa,
a hosszú távú kapcsolata során soha nem érezte magát olyan jól
a pasijával, mint most, a múltja szellemével. Egy nagyon izmos
szellemmel. Minden lehetséges értelemben meztelen volt. És ezt
imádta. – Remekül vagyok, köszönöm – suttogta.
Mike kuncogott, és betakarta magukat egy puha takaróval. –
Az öröm az enyém. Talán holnap újra megadhatom. – A
szemében az az álmodozó tekintet volt, amikor köröket rajzolt
James alkarján. Égett, mintha valami ismeretlen jelekkel jelölte
volna meg Jamest.
– Mutatok neked néhány trükköt – suttogta James,
megrészegülve attól az édességtől, amivé Mike vált.
 – Mint a mélytorok. Meg kell ismételni, mert azt hiszem,
elsőre nem értettem – mondta Mike. Nem számított, hogy
mindketten izzadtak és ragacsosak voltak, James sokáig képes
volt így maradni. – Azt hiszem, nem is tudtam, hogy mennyi
mindenből kimaradtam – tette hozzá Mike, de bár a
szövegkörnyezet mocskos volt, furcsán komolyan hangzott.
James felkuncogott, szorosan átölelte, és megcsókolta a
borostás arcát. – Miért, meg akarod tanulni?
– N-nem – mondta Mike, de egy pillanatra sem hátrált meg.
– Úgy értem... Ez többről szól, mint a szex. Arról szól, hogy közel
kerülj egy másik férfihoz. Ez sokkal mélyebb. Egy ilyen
kapcsolat. – Megnyalta az ajkát, és enyhe homlokráncolással
figyelte Jamest.
James kifújta a levegőt, a mellkasa összeszorult, miközben
megsimogatta Mike arcát. – Ez nem olyasmi, ami mindig
megtörténik.
– El tudom képzelni, hogy nem mindenki van ilyen
szinkronban veled. – Mike el sem fordította a tekintetét, alig
pislogott.
James torka a szívdobogásával együtt lüktetett. – Ez... eléggé
intenzív volt – suttogta, és próbálta elfojtani a mellkasában
feltörő reményt. Talán ő és Mike jobban megismerhetik
egymást?
Mike lassan újra Jamesre gördült fél testével. – Ettől úgy
éreztem, hogy élek.
James kétségbeesetten bólintott neki. – Olyan, mintha...
Egész idő alatt beléd voltam zúgva, és most végre megkaptalak.
Mike visszamosolygott rá, és megsimogatta James testének
oldalát. – Valóban. Sokkal édesebb vagy, mint képzeltem.
James kuncogott, és forróság szökött az arcára. – Nem, én
egy pöcs vagyok.
 – Neked határozottan van farkad – Mike megsimogatta az
arcát.
Ez a kijelentés teljes vigyort csalt James arcára. Olyan jól
érezte magát Mike mellett, mintha a világon semmi gondjuk
nem lenne. – Szóval... ez volt a végső lökés a meleg életmód felé?
– suttogta, kissé zavarba jött attól, hogy hova fajult a
beszélgetés.
Mike felhorkant. – Igen, azt hiszem, nincs visszaút. Most már
bármi megtörténhet.
James felsóhajtott, és odahajolt, hogy megcsókolja Mike
mellbimbóját. – Mi volt az eredeti terv? Mit akartál csinálni?
Mike az ajkába harapott, és mély levegőt vett az orrán
keresztül. – Ez hülyeség. Arra spóroltam, hogy jogosítványt
szerezzek helikopter vezetésére.
James egyre nagyobb veszteségérzettel bámult rá. Nagy
csapás lehetett ez Mike számára, aki egész középiskolás korában
megtartotta a munkáját, gyűjtötte a pénzt, csakhogy aztán
elvették tőle. Nem tudta, hogy ez elég lett volna-e ahhoz, hogy
kifizesse azt a tanfolyamot, amit Mike akart, de kezdetnek elég
lett volna, valami, ami Mike-nak nem volt. Valaki, aki ennyire
megváltozott, aki olyan kedves, gondoskodó srác volt,
megérdemelt volna egy esélyt. – Ez nem hülyeség.
– Az. Nem tudom, mit gondoltam. Valahogy úgy képzeltem,
hogy egy másik világba kerülök. Hogy látni fogok dolgokat. Még
akkor is, ha csak légi sofőr leszek. – Mike az ujjaival
végigsimított James haján.
James belehajolt a simogatásba, és magához húzta Mike
másik kezét, hogy az ajkához szorítsa. – Remek légi sofőr lettél
volna. Jól bánsz az emberekkel.
– Jamie-vel és a seggével is tudok bánni – nevetett fel Mike,
és egy birkózóhoz méltó gyors mozdulattal a matrachoz
szorította.
 James zihált, amikor a feneke bizsergett, mintha már
kondicionálva lett volna arra, hogy reagáljon Mike erejére. Ezzel
semmiképpen sem tudott vitatkozni.
 Nyolcadik fejezet

Mike a legboldogabb emberként ébredt. Az oldalára fordult,

és elégedett mormogással húzta magához Jamie-t. Folyton a
tegnap estére gondolt. Meghatározó szexuális élmény volt.
Pontosan az, amire szüksége volt ahhoz, hogy megtudja, ki ő, hol
a helye a Földön, és hol akar lenni, amíg meg nem hal. Mike-nak
soha nem volt olyan felismerése, amit ő „transzcendensnek”
nevezett volna, a pokolba is, minden ostoba hippit kinevetett
volna, aki ezt a szót használta, de ez pontosan az volt. Jamie
mélyen eltemetve, és úgy döngette a seggét, mintha nem lenne
holnap, miközben belenézett azokba a kék szemekbe, és gyúrta
a combjainak feszes húsát... Nem volt se eleje, se vége annak,
amit erről mondhatott volna.
Jamie orrát ráncolta, tüsszentett, és a szemei tágra nyíltak,
mintha a hang ébresztette volna fel. Pislogott, ártatlanul és üres
fejjel, mint egy újszülött csecsemő. De aztán újra pislogott, és az
arcán széles mosoly ragyogott fel. – Szia.
– Szia. – Mike visszamosolygott, belülről nyúlósnak érezte
magát, mint egy lávatorta. Bár nem tudta, mi mást mondhatna.
Akarod megint csinálni?, Imádom a segged?, Menjünk együtt
Vegasba és házasodjunk össze? Semmi sem tűnt megfelelőnek.
A mellkasa összeszorult, amikor Jamie kígyózó mozdulattal
előrehajolt, és meleg lábait Mike lábához nyomta. A combján és
a vádliján lévő szőrzet a lehető legédesebb módon csiklandozta
Mike bőrét. Jamiet megérinteni egyáltalán nem volt olyan, mint
egy lány, a bőre közel sem volt olyan sima, helyette sovány
izomzat volt alatta, olyan hajlékony és elfogadó. Jamie reggeli
borostája sötét volt az arcán és az állán, amitől még
férfiasabbnak tűnt.
 – Nem szeretném, ha elkésnél a konferenciáról. – Mike
végigcsókolta az állát, és Jamie úgy terült el alatta, mint egy
macska.
– Kirúgsz az ágyból? – kérdezte, hátát a puha pamut
ágynemű fölé döntve. A testén lévő sötét szőrzete éppen úgy volt
nyírva, hogy Mike tekintetét lefelé, Jamie lábai közé vezesse.
– Soha. Szeretnél tovább így maradni? – kérdezte Mike, és
csak bámulta Jamie gyönyörű farkát.
– Igen, még van egy kis időnk. Nem kell néznem, ahogy
néhány öregember az eladásokról szövegel. – Jamie meleg keze
utat talált Mike füléhez, és gyengéden simogatni kezdte, mintha
egy apró állat lenne. Jamie olyan gyengéd volt, amikor
megérintette Mike-ot, mintha minden egyes gesztusát
komolyan gondolta volna.
Mike azonban nem pontosan ezt kérdezte. Arra gondolt, hogy
Jamie szeretne-e vele lógni még a hétvége után is, amitől már
most is elég furcsán érezte magát. Mike inkább úgy képzelte,
hogy Jamie elfelejti a megállapodásukat, és úgy kezeli ezt, ami
közöttük van, mintha az igazi lenne.
– Biztos, hogy ez nem izgat fel? – kuncogott Mike.
Jamie megrázta a fejét, és odahajolt, telt ajkait Mike ajkaihoz
nyomta. – Inkább téged hallgatlak.
Mike a kezét Jamie tarkójára csúsztatta, hogy
megbizonyosodjon róla, hogy nem fog egyhamar elszabadulni,
és élvezte a forró csókot. Lehunyta a szemét, és minden
figyelmét annak a puha szájnak, a meleg végtagoknak
szentelhette, amelyek tökéletesen átölelték őt. Mike szíve olyan
gyorsan vert, hogy már kezdett felébredni. – Hű, én nyerek,
amikor a konkurenciám az eladásról beszélgető öregemberek.
Nem túl behízelgő – motyogta mosolyogva a csókba.
– Nem azért vagyok itt, hogy hízelegjek neked – kuncogott
Jamie, de szorosan átölelte Mike-ot.
 Mike végigsimított Jamie erős hátán, a bensője teljesen
megremegett. – Ó, elfelejtettem, én vagyok az, aki a
rendelkezésedre áll. Gyönyörű mosolyod van, Jamie. Az
ajkaidnak cukorka íze van, Jamie. Neked van a legszűkebb
segged, Jamie. Imádom a bőröd illatát, Jamie. Elég jó?
Jamie Mike arcába nyávogott, és megsimogatta a tarkóját. –
Csak ha őszinte.
– Őszintén szeretlek dugni téged. – Mike végigsimította
ujjbegyeivel Jamie fenekét. Mindent megtenne azért, hogy újra
belecsússzon, hogy érezze Jamie testének közelségét, hogy
megcsókolja az ujjait és a lábujjait.
– Tudom. Érzem. – Jamie hangosan felnevetett, és
belehempergett a takaróba.
– Hogyhogy?
Jamie kinyújtózott, hasra feküdt, és óvatosan széttárta a
combjait a takaró alatt. Most az egyszer semmi sem korlátozta
Mike hozzáférését a férfihoz, de ez nem csillapította az éhségét.
Ha valami, akkor az étvágya tegnap óta csak nőtt, amit egy
hajnali három körüli éjszakai gyors menet táplált.
– Hát, én egy kicsit... érzékeny vagyok, azt hiszem.
Mike közelebb csúszott, és megcsókolta a fülét. – Remélem,
nem fájt? Szólnod kéne, ha fáj.
– Nem, minden rendben van. Nagyon lelkes voltál – suttogta
Jamie, mintha lett volna rá oka. De senki sem hallhatta őket,
egyedül és biztonságban, a meleg hotelszobában. – Nem érzem
rosszul magam.
– Én még mindig lelkes vagyok, ha te is az vagy. – Mike Jamie
tarkójára csúsztatta a kezét.
– Most már nincs elég idő – mondta Jamie, és a fejét forgatta
hozzá. – Mit szólnál későbbhez?
 – Csak ha megint azt csinálod a torkoddal. – Mike
elvigyorodott, és lassan hátrahúzódott, bár az ágy elhagyása volt
az utolsó dolog, amit akart.
Jamie nevetése után egy párna csapódott Mike hátába.
– Mi van? Csak mondom! – Mike kuncogott, és felállt. Nem
is emlékezett, mikor érezte magát utoljára ilyen jól valaki
mellett. Még az iskolai csapattársaival is mindig ott volt az a
mögöttes félelem, hogy valaki rájön, hogy meleg, de Jamievel
mindez nem számított. A srác úgy döntött, hogy lefekszik vele,
még a korábbi rossz viszonyuk ellenére is, és ez olyan érzés volt,
mintha megtalálta volna a hiányzó kirakós darabkát, amit egész
életében keresett.
– Annyira megsértődtem – kuncogott Jamie, és átmasírozott
a szobán a fürdőszoba felé.
Mike a nyomában haladt, épp csak annyira, hogy Jamie
fenekét bámulhassa. Az élete a feje tetejére állt, és ezt imádta.

****

Jamie előadása remekül sikerült, még a melegpornó nélkül

is. A pódiumon, amikor senki sem tudta kizökkenteni, a
magabiztosság mintaképe volt. És bár Mike a magyarázott
technikai részletek felét sem értette, de azt igen, hogy miért
olyan nagy dolog Jamie találmánya, és miért keresett vele annyi
pénzt. Mike ügyelt rá, hogy mindenkinél hangosabban
tapsoljon, miután Jamie befejezte a beszédét. Fütyülni azonban
nem fütyült. Megőrizte az előkelőséget. Michelle Obama nem
fütyülne.
Mike elégedetten látta, hogy még az a szemét Rich is
jegyzetelt az előadás alatt. Alig várta, hogy elmondhassa Jamie-
nek.
 Az ebédet közvetlenül a beszéd utánra tervezték, így a
szálloda éttermébe mentek. Jamie nem zárkózott el a diszkrét
érintésektől, miközben végigmentek a finom ételek
svédasztalán, és még akkor sem tett megjegyzést, amikor Mike
kicsit túl sokat szedett a tányérjára.
Mike nem tudta megállni, hogy ne tekintsen új módon Jamie-
re, mintha új szeretőjében egy teljesen új szépségre bukkant
volna a szeme. Jamie is olyan elegánsan nézett ki a méretre
szabott öltönyében, selyem nyakkendőjében, és azzal a
mosollyal, amellyel az egész szobát be tudta volna ragyogtatni.
Mike csak arra vágyott, hogy visszavigye Jamiet a szobájukba,
és végigsimíthassa borostás arcát.
Az elsők között érkeztek, és ugyanazt az asztalt választották,
mint előző nap. Jamie belekortyolt a gyümölcslevébe, és úgy
nézett a svédasztalra, mintha egy varázsnyulat várna tőle, de
Mike tudta, hogy abban reménykedik, hogy valaki kellemes
személy csatlakozik hozzájuk.
– Az ételek elképesztőek – mondta Mike, miközben ügyelt
arra, hogy ne zabálja túl gyorsan a steakjét. Közelebb hajolt
Jamie füléhez. – A prezentációd mindenféleképpen fantasztikus
volt, még fasz nélkül is.
Jamie kipirult, és nyögve lehajtotta a fejét. – Tudtam, hogy
erre fogsz gondolni! Csak ne mondd el senkinek!
Mivel a nap ilyen remekül telt, az utolsó dolog, amit Mike
akart, hogy Richard önelégült arcát lássa, és a társait, akik
feléjük tartanak. – A kurva életbe, ez a fickó nem tudja feladni?
– nyögte.
Jamie az ujjaival az asztallapra koppintott, anélkül, hogy
egyelőre felnézett volna. – Richie?
Mike bólintott, mielőtt keselyűk lepték volna el az asztalukat.
– Micsoda elképesztő előadás, James! – kiáltott fel Richard,
miközben az asztalra tette a salátával és grillezett csirkével
megrakott tálcáját. – Ki gondolta volna, hogy ennyi energiát
találsz hozzá a tegnapi vesztes csata után.
– Ez valahogy törölve lett azzal, hogy Mike hátába két lövést
eresztettél – mondta Jamie. Már nem tűnt olyan könnyen
becsaphatónak, mint előző nap, de a hangja udvarias volt,
miközben a steakjébe mélyedt.
– Ezt győzelemnek nevezném. Ti két turbékoló madárka
túlságosan is életrevalók voltatok – mondta Rich, mire a barátja
felhorkant.
Mike fintorogva nézett fel rájuk. – A játékszabályok szerint
halottak voltunk. És levettük a felszerelésünket.
– Igen, biztos vagyok benne, hogy James az alapos kutatás
jegyében hamarosan hagyná, hogy megvizsgáld – mondta
Richard, miközben széles mosollyal a salátáját majszolta.
Jamie pislogott, és teljesen elképedve bámult rá. És ott volt,
az áruló pír szétterült az egész arcán. Mike magában felnyögött,
de elmosolyodott. Nem akart elégtételt adni a köcsögnek.
Átkarolta Jamie vállát. – Naa, a háborús sebeim ilyen mélyek,
Jamie volt az, aki megvizsgált engem mindenhol.
– Mi nem ezt hallottuk – kóstolgatta vigyorogva Alistair. –
James mindenkit meglepett azzal, hogy ennyire megváltozott,
hogy alig ismertünk rá, de azt nem tudtuk, hogy katonafeleség
is lett belőle.
Oké, Mike nem igazán akarta elmondani senkinek sem, hogy
valaki megdugta a seggét, de Jamie rémült arckifejezése rávette,
hogy a busz elé ugorjon. Nem hagyhatta, hogy ezek a fickók
piszkálják a... szeretőjét? Kamu pasiját?
Széles vigyorral dőlt hátra a székben. – Ó, ember, fogalmad
sincs, mit tud Jamie a prosztatával művelni. Ha tudnád, nem
nevetnél. Egyszer meg kellene kérdezned az orvosodat. Ki tudja,
talán a lehetőségek egy egészen új világát nyitná meg neked.
Szerinted Jamie hogy szerzett meg egy olyan pasit, mint én?
Nem a tudományról beszélt. Minden a prosztatáról szólt.
Az asztaltársaság elhallgatott.
Jamie nevetésben tört ki, és tenyerével beborította Mike
kezét, amely izzadságtól nyirkos, de meleg volt, amikor
megszorította az ujjait. – Szerinte a stréberségemet egy kicsit
túlértékelik. De én nem csak az vagyok. Hallották, uraim.
Richard még a narancssárga réteg alatt is kissé sápadtnak
tűnt. A telefonjára mutatott. – Savannah hívott, bocsássatok
meg – motyogta, és felállt, majd gyorsan követték a barátai is,
ugyanolyan béna kifogásokkal.
Mike tulajdonképpen elégedett volt magával, még ha égett is
a nyaka.
Jamie befogta a száját, és úgy kuncogott, hogy a szemei
teljesen bekönnyeztek. – Láttad az arcukat? Életük hátralévő
részére traumatizáltad őket.
– Helyes. Talán legközelebb elhúznak, ha eszükbe jut, hogy
erre jöjjenek. Nem fogom hagyni, hogy kigúnyoljanak.
Jamie arcán megmerevedett a mosoly, és valami
visszafogottabbá, de mégis lágy és gyengéd mosollyá változott.
– Én... nem számítottam rá, hogy ezt teszed. Köszönöm. Semmi
rossz nincs abban, ha valaki alul van, csak... azok a fickók nem
így látják, és nem engedhetem, hogy még gyengébbnek
lássanak.
Mike megsimogatta Jamie karját. – Tudom. Úgy értem, ez
nem... ööö, nem az én preferenciám, de nem hiszem, hogy bármi
baj lenne vele. Tulajdonképpen úgy érzem, hogy ez egy ilyen...
ööö... kiváltság, hogy megengedted, hogy felül legyek. – A
pénteki kudarc után Mike már sejtette, hogy Jamie nem tartja
őt elég jónak.
 Jamie az ajkába harapott, tekintetét Mike-ra szegezve. Még a
körülötte lévő zaj ellenére is úgy érezte, mintha egyedül
lennének. – Azt gyanítom. Elég válogatós vagyok.
– Te tudod, hogyan érd el, hogy egy pasi különlegesnek
érezze magát – bökött Mike a bordáiba az asztal alatt.
– Dettó – mondta Jamie kuncogva, miközben a tányérján
lévő ételével játszott.
– Túl nagy kérés lenne, ha a következő előadás meghallgatása
helyett szundítanánk egyet? – bökte meg Mike a könyökével
Jamie-t.
Jamie elvigyorodott, de megrázta a fejét. – Bocsánat, nem
véletlenül vagyok itt, de nyugodtan maradhatsz a szobában, ha
unatkozol.
– Király. – Mike a szájába tette az utolsó szelet steaket. – Pár
óra múlva visszajövök, akkor majd együtt vacsorázhatunk
mindenkivel, meg minden.
– Elkísérlek. Szükségem van egy nyugodt pillanatra az
előadás után. A stressz megöl.
Mike előrehajolt, hogy lágyan megsimogassa, mielőtt felállt
volna. – Ó, igen, stresszoldás. Tetszik, a gondolkodásmódod. –
Felvonta a szemöldökét.
Jamie pislogott, és a tányérján maradt ételre nézett. Világos
volt, hogy nem arra gondolt, amit Mike javasolt, de még mindig
azon töprengett, hogy belemenjen-e a dologba. – Gondolom,
lehet egy kis valami útközben is.
– Vagy lenyelni menet közben. – Mike megcsípte Jamie
hasát, és a kijárat felé vette az irányt. Minél előbb vissza akart
menni abba a szobába.
Jamie követte, miközben ismerősöknek köszönt, amikor
átmentek az ebédlőn. Mike szerette látni, ahogy mosolyog, mint
most, és feltűnt neki, hogy ezt az iskolában soha nem látta. Jó
érzés volt, hogy kihozta belőle.
 Csendben mentek végig az elegáns folyosón a szobájukba, de
furcsa módon ez egyáltalán nem volt kínos. Mike átkarolta
Jamie vállát, és jó volt csak úgy vele lenni. Arról nem is beszélve,
hogy az itteni legvonzóbb sráccal.
Jamie odahajolt hozzá, és a kulcskártyával kinyitotta az ajtót.
Apró mosollyal húzta be Mike-ot. – Egy álomcsapat vagyunk,
nem gondolod?
– Remélem is. – Mike finoman megsimogatta Jamie haját,
nehogy összekuszálja.
Jamie becsukta az ajtót, egészen az alacsony asztalig kísérte
Mike-ot, és leült egy bőrrel borított székre. – Arra gondoltam...
mivel a következő néhány órában magadra hagylak, így lesz egy
kis időd átgondolni... nos, valamit, amiről szeretnék veled
beszélni. – A kék szemek tágra nyíltan és őszintén néztek Mike-
ra.
– Um, igen? – Mike a homlokát ráncolta. Komolynak
hangzott. Jamie tényleg meg akarta dugni? Úgy, mint
kibaszottul megdugni? Nem volt biztos benne, hogy készen állt-
e erre.
Jamie nagy levegőt vett, majd lassan kifújta. A nyakkendője
aljával játszadozott, mintha ezzel kitölthetné az utána következő
csendet. – Mint ahogy mondtam, úgy tűnik, jól érezzük
magunkat együtt. Mit gondolsz?
– Hát persze. – Mike leült az ablak melletti karosszékbe, és
valahogy úgy gondolta, hogy úgy néz ki, mint egy Bond-főgonosz
a városi égbolt hátterével. Már csak egy fehér macska hiányzott
neki.
Jamie felé fordult, hunyorogva bámult a fényes ablakba. –
Nagyon jól érzem magam veled, és egyáltalán nem olyan vagy,
mint amilyenre számítottam, ami arra késztet, hogy talán
megpróbálhatnánk jobban megismerni egymást. Mit gondolsz?
– Jamie hangja minden egyes szóval halkabb lett, de Mike még
mindig értette minden egyes szavát.
Mike nyelt, a vére felgyorsult. – Velem akarsz jönni Vegasba?
– ejtette ki. Az erős fényben Jamie még sápadtabbnak tűnt, mint
általában. Ennyire ideges volt?
– Ha akarod. Úgyis kiérdemeltem egy kis szabadságot,
úgyhogy választhatnánk egy úti célt, és mehetnénk. – Jamie
megköszörülte a torkát. – Tudom, hogy nagyon szűkös a
pénzed, úgyhogy... tudod, folytathatnánk a jelenlegi
megállapodást. A részleteket megbeszélhetnénk, miután
visszajöttem...
Mike döbbenten megnyalta az ajkát. – „Jelenlegi
megállapodás”? – Jamie továbbra is fizetni akart neki a
társaságért? Bármennyire is szerette Mike a pénzt, és szüksége
volt rá, ez a legjobb esetben is kellemetlen érzéssel töltötte el.
Jamie csak ennyit gondolt róla és a szexükről és... dolgaikról?
Mike szó szerint le volt égve, de a helyzet megváltozott az utolsó
két nap óta. Most már más dolgokat akart. Még csak nem is arról
volt szó, hogy kurvának érezze magát, három napig hajlandó
volt némi szart is elviselni, de ő nem volt holmi „üdülési
csomag”. Mi volt ez? Mike all inclusive?
– I-igen... – ejtette ki végül.
James feszülten mosolygott rá, és átsietett a szobán, hogy
megfogja Mike kezét. – Később visszajövök. Vacsorázhatnánk
valahol, ennyi ember nélkül – mondta, és mélyen Mike szemébe
nézett.
Mike bólintott, bár már minden étvágya elment. A vacsorát
James állta, mert Mike Miller szart sem tudott kifizetni. Ez
egyáltalán nem tetszett neki. Valahogy úgy gondolta, hogy a
megállapodásuk eloszlik a kellemes semmiben, mint egy fújás a
Febreze sprayből. – Gondolom.
 James az ajkába harapott, és kinyitotta a száját, hogy
mondjon valamit, de a csendet a furcsa csengőhang törte meg.
Úgy hangzott, mintha egy kilencvenes évekbeli videojáték
zenéje lenne. James felnyögött, de felvette. – Igen, tudom, most
azonnal visszamegyek. Mondd meg neki, hogy várjon meg –
mondta a beszélgetőpartnerének. Egy rövid „köszönöm”-mel
fejezte be a hívást, és rámosolygott Mike-ra. – Mennem kell. Az
éjjeliszekrény fiókjában ott van az ígért kétezer, csak hogy tudd,
nem akarlak becsapni.
Mike erőltetett mosollyal nézett rá, képtelen volt egy szót is
kinyögni. A saját átkozott hibája volt, hogy egyáltalán ilyen
helyzetbe keveredett. Mike Miller, első osztályú csődörhús egy
milliomosnak. Az imént elfogyasztott ebéd felgyülemlett a
torkában, és azzal fenyegetett, hogy kiszabadul. El kellett tűnnie
innen. A légkondicionált szoba már nem tűnt annyira hűvösnek
és kényelmesnek. Az enyhe csókot, amit James az arcára
nyomott, úgy érezte, mintha megbélyegezték volna. – Szóval...
néhány óra múlva találkozunk. Pihenj egy kicsit. Úgy hallottam,
remek nappali spa van – mondta James, és lassan elindult
vissza az ajtó felé, ahol már várta az aktatáskája.
– Viszlát. Akkor... alszom egyet – motyogta Mike, teljesen
kívülállónak érezve magát. Nem tartozott ide. Nem ez volt az a
menetrendszerűség, ami az életében volt. Drága szállodák,
éttermek, drága márkájú nadrágok. Az egész hamis volt, és
idegesítette. A szex Jamesszel csak azt mutatta meg Mike-nak,
hogy mi hiányzik neki, mit akar valójában. És amit ő akart, az
valami igazi volt. Az, hogy azért fizettek neki, hogy játékszer
legyen, nem volt elég. Mike nem az a fajta srác volt, akit Mr.
Jaguár keresett.
James még egyszer utoljára intett neki, és eltűnt. A
hátrahagyott üresség ördögi füstként töltötte be a szobát, és
azzal fenyegetett, hogy megfojtja Mike-ot. A kényelmes kanapé,
a tévé a falon, még a hálószobából kikukucskáló nagy ágy is
mintha arra készült volna, hogy ráugorjon.
Átment a másik szobába, és kinyitotta az ágy melletti fiókot,
ahol egy borítékot talált az ígért pénzzel. Elvehetné, és
elmehetne Las Vegasba, de olyan mocskosnak érezte a kezében,
hogy még egy magafajta koldus sem venné el. Ahol ő valami
mély és jelentőségteljes dolog lehetőségét látta, ott James egy
fényűző kalandot látott. Egy módot arra, hogy a haverjai orra alá
dörgölje, és egy jó kis szexuális élményt. Bizonyos értelemben
Mike nem hibáztathatta őt. James nem tudhatta, milyen
intenzív lesz az egész egy olyan meleg-szűz számára, mint Mike.
Elővett egy papírlapot a szálloda logójával ellátott füzetből, és
gyorsan írt:

Köszönöm az ajánlatot, de kiderült, hogy ennél sokkal

intenzívebb volt számomra. Azt hiszem, más dolgokat
keresünk. Majd megtalálom a magam módját, hogy
megkapjam, amit akarok. Azért nagyszerű volt. XXX Mike.

Mike gúnyosan nézte a cetlit. Szánalmasan nézett ki, és még

a felét sem közvetítette annak, amit érzett. A kézírása olyan
rossz volt, mintha a vastag, krémszínű papírt sértette volna.
Éppen úgy, mintha folt lenne James életén. Ő csak egy
kellemetlenség lett volna számára.
Miután meghozta a döntését, elkezdte a James által kapott
ruhákat rendezett kupacokba hajtogatni. Nem akarta, hogy kosz
vagy furcsa szagok legyenek rajtuk. Amik nem fértek bele a
zsákba, azokat egy nagy, az áruház logójával ellátott műanyag
zacskóba gyömöszölte, és még egy utolsó pillantást vetett a
szobára. A tekintete azonnal az ágyra tapadt, és azon kapta
magát, hogy sajnálja, hogy a szobalány megcsinálta. Ha még
mindig szétzilált, megfontolta volna, hogy odasétáljon, és
megszagolja a párnát, amit James tegnap este használt, de most
úgy tűnt, hogy valakinek a munkáját tenné tönkre.
Ha a legrosszabbra fordulna a helyzet, és Vega nem adná
vissza Mike-nak az állását, valószínűleg eladhatná a ruhák egy
részét az eBay-en. Alig tudta elhinni, hogy ilyen gondolatok
alkotják újra az életét.
 Kilencedik fejezet

Mike zsibbadtnak érezte magát, amikor az ócska, öreg busz

megállt néhány száz méterre a Vega's Gas & Moteltől. A
gondolattól, hogy újra szembe kell néznie a főnökével, meg kell
magyaráznia, hogy valójában nem dugta meg Vanessat, és hogy
mostantól rendes alkalmazott lesz, fizikailag rosszul lett. De
mivel alig volt pénze a buszjegyre, nem volt más megoldás.
Vissza kellett térnie a tervezéshez. Most, hogy ízelítőt kapott egy
másik életből, még motiváltabb lesz, hogy félretegyen egy kis
pénzt, és végül Vegasba költözzön. Egy év múlva, ha szerencséje
volt.
Végigsétált az aszfalton, a kosz az arcába szállt. Már szinte
érezte a benzin szagát, és ez émelyítő emlékeket idézett fel benne
a hosszú, semmi fontosság nélküli napokról, a büdös szobáról,
amelyben csak egy ágy fért el, és a beteljesülés teljes hiányáról.
Megint ez lett volna az élete. Legalább kezdett sötétedni, így
nem kellett elviselnie az égből áradó kínzó hőséget. Körülötte
minden olyan lilás árnyalatot öltött, amitől még a száraz föld is
túlviláginak tűnt a lába alatt. Nem bánta volna, ha Jamie-vel
együtt sétálhatna ezen az úton.
Egy autó hajtott ki a töltőállomásról, és halk zúgással
elhajtott mellette. A motel mellett néhány jármű parkolt, de az
állomás eléggé kihaltnak tűnt. Ez volt az, a szégyenkezés útja, a
rémálma. Úgy tartotta a táskát a karján, hogy a tenyere izzadt
volt. Mike már messziről is látta, hogy Vega feláll a kopottas,
öreg székből, és az ajtó felé veszi az irányt. Ez nem lesz szép
látvány.
Vega olyan erővel lökte ki az ajtót, hogy az zörgött, amikor a
falnak ütközött. Kissé széttárt karral állt meg a bejáratnál, a
sörhasa kilátszott egy régi trikó alól, ami valaha fehér volt, de
most valamiféle egészségtelenül sárgás színű. Legalább nem volt
nála fegyver.
– Hé, Vega úr! – Mike mosolyt erőltetett az arcára, ahogy
odalépett egykori és remélhetőleg leendő főnökéhez.
– Nocsak, nocsak, csak nem a tékozló fiú az – vigyorgott
Vega.
Mike nevetett, bár semmi vicces nem volt a helyzetében. Ez
kellett, hogy legyen élete legmegalázóbb napja. Még annál a
napnál is rosszabb, amikor a testvére melegpornót talált a
számítógépén. – Igen, azt hiszem. A dolgok pénteken kicsit
kicsúsztak a kezünkből, nem igaz?
Vega felhorkant, és keresztbe fonta a karját a hasa feletti
dombon. – Nem számítottam rá, hogy felbukkansz az előadás
után.
Mike egy homlokráncolással lépett Vegahoz, amely
remélhetőleg bocsánatkérőnek tűnt. – Igen, én valahogy... be
voltam drogozva. Ismeri Mr. Jaguárt? Kokaint adott nekem a
garázsban, és én valahogy megőrültem. Elnézést kérek érte.
Soha nem feküdtem le Vanessaval. Nagyon tisztelem őt.
Vega a homlokát ráncolta. – Mindezek után meg kellene
csókolnod a lábát! Bár kétlem, hogy valaha is szóba állna veled.
Mike lenézett a lába előtt kúszó bogárra. Most így érezte
magát. Vega lábai előtt mászik. És amikor ezt gondolta, Vega
rálépett arra a valamire, és a piszkos cipőjével eltörte a kis hátát.
– Igen, úgy lesz. Soha többé nem kokózom, főnök.
– Ó, szóval most már főnök? – horkant fel Vega. – Azt hittem,
abban a pillanatban kirúgtalak, amikor elővettem a
pisztolyomat.
– Mi lenne, ha két hétig ingyen dolgoznék, hogy kárpótoljam
a stresszért, hmm? – Mike a drága ruhákat tartalmazó műanyag
zacskó fogantyújára szorította a kezét. Itt volt az ideje, hogy az
összes cuccát felrakja az eBayre.
Vega összehúzta a szemét. – Nem tudom... mi a garancia arra,
hogy nem teszed meg újra?
– Ígérem, ember. Ismersz engem, nem szoktam levadulni. –
Mike mélyet szippantott a forró levegőből, és zsebre dugta a
kezét.
– Egy hónap. Enni kapsz – mondta Vega, és Mike már tudta,
hogy ez olcsó pirítóst és lejárt szavatosságú élelmiszert jelent a
boltból. Szörnyű, de vállalta a kockázatot.
– Köszönöm a lehetőséget, Mr. Vega – motyogta Mike, és
kezet rázott vele. A háttérben zümmögés hallatszott, így talán
egy eltévedt sofőr vetett véget Mike szenvedésének?
– És egy dollárral csökkentjük az órabéred, amíg úgy nem
döntök, hogy újra megbízhatok benned – mondta Vega. A szeme
lassan összeszűkült, ahogy megcélzott valamit Mike válla fölött.
Mike kifújta a levegőt és összeszorította a fogát, de átnézett a
válla fölött a hangzavar miatt bosszankodva. A szája tátva
maradt, amikor látta, hogy nem egy autó zavarja meg a
beszélgetést. Egy fekete helikopter ereszkedett le a motel
melletti üres parkolóba, porfelhőt kavarva maga körül.
– Mi a f... – mondta Vega, alig hallhatóan a zajban.
A kosz és a szemét hömpölyögni kezdett mindenfelé, amit a
száguldó levegő mozgatott, amikor a gép az épület mellett
landolt.
– Ez egyáltalán legális? – kérdezte Vega, miközben figyelte,
ahogy a helikopter ajtaja kinyílik, és egy férfi alak jelent meg. A
fickó kiszállt a parkolónál, és az üzlet felé sietett, nyakkendője
és öltönykabátja a levegőben lebegett.
Mike állkapcsa még lejjebb esett, amikor felismerte, hogy a
férfi nem más, mint James. Mi a fenét keresett itt? Mike leejtette
mindkét táskáját, és csak bámult. A helikopterrel a háta mögött,
abban az elegáns öltönyben James olyan előkelően nézett ki,
hogy Mike szíve megdobbant.
James kocogni kezdett, az arca nyílt és őszinte volt, ahogy
közeledett Mike felé, aki ott állt Vega boltja előtt. Két méterre
tőle megállt, és egy pillanatnyi tétovázás után tett még egy
lépést. Pislogott egyet. – Szia.
– Szia – szólalt meg Mike.
– Mi a faszt keres itt Mr. Jaguár? Kokaint adsz Mike-nak, te
szarházi? – Vega elsétált Mike mellett, és James mellkasát
bökdöste.
– Mi van? – James megrázta a fejét, tekintete Mike-ra siklott.
Elpirult és kifulladt. – Hogy mi? Nem, csak kávét ittam.
Mike a homlokára csapott, és azt kívánta, bárcsak eltűnhetne.
– Mit keresel itt?
James visszanézett a helikopterre, Vegara, majd ismét Mike-
ra. – Magunkra hagyna minket, kérem?
Vega kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de Mike egy
nyögéssel megállította. – Majd én elintézem, jó? – mondta, és
megragadta James karját, magával húzta, el Vegatól.
– Annyira örülök, hogy itt találtam rád – suttogta James, és
úgy követte, mint egy bábu. – Már attól féltem, hogy Isten tudja,
hová mentél, és nem érlek utol.
Mike a homlokát ráncolta, amikor meglátta a kötést James
kezén. Ez sokkal könnyebb téma volt. – Mi történt veled? Mit
keresel itt?
James pislogott, és a fehér anyagra pillantott. – Ó, ez?
Megütöttem Richardot, és... igen, még sosem csináltam ilyet,
úgyhogy megsérült a kezem.
– Miért ütötted meg? Úgy értem... valószínűleg
megérdemelte, de miért?
 James széttárta a karját. – Azt mondta, hogy látott téged
elmenni, és tett egy olyan megjegyzést, amitől... egyszerűen...
bekattantam.
Mike felvonta a szemöldökét. Szóval Jamesben mégiscsak
volt valami.
A csend csak a helikopter zúgása miatt volt elviselhető. James
az ajkába harapott, és annyi levegőt szívott be, hogy a mellkasa
mintha egy mérettel nagyobb lett volna. Megfogta Mike arcát, és
enyhe homlokráncolással közelebb lépett hozzá.
– Sajnálom.
Mike megpróbált másfelé nézni, de lehetetlen volt,
különösen, hogy az érintés olyan meleg volt a bőrén. – Semmi
baj. Azt hiszem, csak más dolgokat keresünk.
James megrázta a fejét, és megkereste Mike kezét, és erősen
megszorította. – Ne menj el.
– Nem tehetem meg a pénzért, Jamie. Azt hittem,
megtehetem, de nagyon furcsa érzés olyasvalakivel, akit
kedvelsz. – Mike mély levegőt vett, próbálta lelassítani a
mellkasában dübörgő szívét.
James kiengedett egy borzongató lélegzetet, és bólintott, a
haja lebegett a mozgó levegő hatására. – De ezt próbálom
elmondani neked. Én is kedvellek téged. Csak gondoltam...
furcsán éreznéd magad, ha elvárnám, hogy két együtt töltött nap
után csak úgy, a semmiért tarts velem.
– Nem mintha lett volna különösebb tervem. – Mike végre rá
mert mosolyogni Jamesre. Lehet, hogy Jamie ugyanígy
érezhetett iránta? Az egész teste lángra lobbant a gondolatra,
hogy nem ő az egyetlen, akit lenyűgözött az együtt töltött idő.
Jamie ádámcsutkája megmozdult. Az arca lágynak és frissnek
tűnt a lenyugvó nap lilás fényében, amitől apró mosolya még
édesebb volt. – Tudom, hogy furcsa, de még sosem éreztem így.
Nem akarlak eltemetni a múltam többi részével együtt –
mondta, és erősebben megszorította Mike kezét.
– Nem? – Mike kicsit közelebb lépett, képtelen volt megállni,
mintha a kék szemek magukhoz vonzanák.
James bólintott, a szeme elsötétült. – Amikor veled voltam,
olyan... jó érzés volt. Minden; a hangod, ahogy megérintettél. –
Nyelt egyet, és suttogni kezdett. – Ahogy te bennem vagy...
valóságosnak érzem magam tőle.
Mike nem tudta megállni, hogy ne szélesedjen ki az arcán a
vigyor. Imádta ezt hallani. Ezt mindig is szerette volna hallani.
– Igen, utána nem tudtam megtartani a pénzt. Bármennyire is
szükségem lenne rá. Nem a büszkeségről van szó, nem akartam,
hogy kevesebbnek tűnjön, mint ami volt.
Jamie keze lecsúszott Mike arcáról, és megszorította Mike
mindkét kezét, olyan közel állt hozzá, hogy a mellkasuk
majdnem összeért. – Szóval... velem jössz?
– Miért? Elviszel a helikoptereddel? – horkant fel Mike, és a
dicső gépre pillantott, amely éppúgy nem illett a ronda motel
elé, mint egy repülő szőnyeg.
Jamie szeme csillogott. Jóképű arca túlvilági volt, mint egy
filmben. Itt csókolóznak a szereplők a végén. – Gondoltam,
szívesen repülnél egy ilyennel, mielőtt elkezdesz dolgozni a
jogosítványodért.
Mike az ajkába harapott, és úgy megszorította Jamie kezét,
hogy fájtak az ujjai. – Nagyon szeretnék.
Jamie kinyitotta a száját, de aztán hang nélkül becsukta.
Közelebb hajolt, mellkasa Mike mellkasának dőlt, és a szájuk
találkozott. Jamie-é puha, buja, biztonságos volt.
Mike belemosolygott a csókba, és a kezét Jamie hajába
csúsztatta. Nem voltak szavai arra, hogy leírja, mit érzett, de
remélte, hogy a csókja mindent elmond. Jamie karja szorosan a
nyaka köré fonódott, ahogy a csók elmélyült. Egy rövid
pillanatra olyan volt, mintha máshol lennének, de végül James
elhúzódott, és elmosolyodott.
– Bárhová mehetünk, ahová csak akarunk. Te választasz.
Mike ötletekkel teli fejjel a helikopterre nézett. Úgy tűnt, hogy
a világ végre megnyílik Mike Miller előtt. – Walmart.

VÉGE