Medzsik Só

Sámán

Barlangrajzok és egyéb történelmi leletek alapján kijelenthető, hogy i. e. 50.000 évvel (szóval nem is
olyan régen) az ősemberek különféle vallási szertartásaik során mágikus rituálékat hajtottak végre. A
kor varázslói, a sámánok kiváltságos ismeretekkel rendelkeztek a természet törvényeit illetően, illetve
ismertek különféle gyógyhatású (és kábító, fogyasztóját spirituális élményekkel megajándékozó)
növényeket.

Mindemellett bizonyosan elég meggyőzőek voltak, hiszen egész nap kábulatban ültek, misztikus
szertartásokat hajtottak végre, melyek során tudatmódosult állapotban próbáltak valamilyen felsőbb
hatalommal kommunikálni, a törzs mégis gondoskodott ellátásukról, sőt a kor viszonyait tekintve
jólétben éltek.

Legelső írásos emlékek

A legelső irásos emlék, mely bűvésztrükköt ír le, Egyiptomból származik és nagyjából 4500 éves. Beni-
Hassan sírjainak falán látható egy bűvész, amint a pohárjátékot mutatja be, bár újabban azt
hallottam, hogy a képen sokkal inkább a kenyérsütés rejtelmeiről tudhatunk meg részleteket.

Inkvizízió

A középkorban mondhatni mindenki hitt a különféle – gyakran a valláshoz kapcsolt – varázslatokban.

Érdekes, hogy már ezekben a korai időben is voltak, akik megpróbálták megkülönböztetni a
kézügyességi bűvésztrükköket az üldözött és a legkevésbé sem tolerált „varázslástól”. Robert Bacon
ferences szerzetes 1240-ben próbálta meggyőzni az embereket és az egyházat, hogy a
bűvésztrükköknek vajmi kevés köze van az ördöghöz. Az egyház viszont nem szívlelte a korabeli
szakmabelieket, a 18. századig nagyjából 50.000 embert, főleg nőt égettek meg a máglyán,
boszorkányság miatt. Így aztán a középkor, főleg az inkvizíció időszaka nem a bűvészek fénykora.

1. bűvészkönyvek

1584-ig kellett az első bűvész könyvre várni. Az angol Reginald Scott által jegyzett „The Discoverie of
Witchcraft”-ra. Sajnos azonban az 1500-as évek végén még kevesen tudtak olvasni, így a könyvet
jellemzően a gazdagok forgatták, akik aztán igyekeztek a ritka tudást a javukra fordítani (varázslatnak
adták el a trükköket). Ennek eredményeképp a király a könyv összes példányát elégettette gyakran a
tulajdonosával együtt.

Vásári mutatványosok

A középkortól a 18. századig a bűvészek jellemzően az utcán bűvészkedtek. Vásárokon, karneválokon

és egyéb felvonulásokon szórakoztatták az egybegyűlteket, de a nemesek rezidenciáján is
megtalálhatók voltak. Ekkoriban a bűvészek még leginkább zsonglőrködtek, de foglalkoztak
kardnyeléssel és tűzevéssel is.

Gyakran állatidomárokkal, énekesekkel, táncosokkal utaztak és léptek fel. Mindezek mellett

alkalomadtán bemutattak egy-egy trükköt is, jellemzően a pohárjátékot, az elvágott és újra
egybeforrasztott kötéltrükköt, valamint a 14. századtól kártyatrükköket is. Bevett szokás volt, hogy a
bűvész előadása alatt az előadó egy titkos társa kizsebelte az érdeklődő nézőket.
A modern bűvészet hajnala

A 18. század előrehaladtával a bűvészek műsoraikat egyre inkább színpadokon adták elő. A bűvészet
egyre divatosabb lett Európa szerte. A 19. század környékén már több száz bűvész adott elő
szórakoztató céllal műsorokat. Sokan béreltek színházakat, egyesek még építtettek is, saját
igényeiknek megfelelően. Ekkor jöttek létre a nagy színpadi trükkök és illúziók elődei, melyek
előszeretettel használtak a színpadba épített csapóajtókat és egyéb titkos szerkezeteket. Ezen
előadók közül emelkedett ki a modern bűvészet atyjaként tisztelt Jean-Eugéne Robert-Houdin (1805-
1871), aki nem összetévesztendő a Budapesten született Erik Weisz-szel, azaz Harry Houdini-vel! Róla
kicsit később. Robert-Houdin kétségtelenül a bűvészetről kialakult kép megfestője, jellemző volt rá az
elegancia, valamint a kifinomult és kreatív megoldások alkalmazása. Hamar ismert lett, 1845-ben
Párizsban megnyitotta az „Elbűvölt estek színházát”, mely évekig teltházzal működött és elképesztő
sikert és ismertséget hozott Houdin-nak. Hírességeknek és méltóságoknak is fellépett, sőt a francia
diplomácia is igénybe vette szolgálatait Algériában a békekötés előremozdítása érdekében.

A Vaudeville / Varieté születése

Az 1850-es évek környékén járunk, amikor Charles Morton Angliában megnyitja az első olyan
úgynevezett „Music Hall”-t, ahol a vendégek azért fizettek, hogy egy bizonyos műsort lássanak. A
korábbi hasonló intézményekben jellemzően az elfogyasztott italokért fizettek a vendégek, és néha
volt egy-egy műsor is, természetesen ingyen. Morton Canterbury-ben épült Music Hallja lett a
Vaudeville, vagyis a Varieté alap intézménye.

Harry Houdini (azaz Erik Weisz, azaz Ehrich Weiss)

Harry Houdini született Weisz Erik (Budapest, 1874. március 24. – Detroit, 1926. október 31.) magyar
származású amerikai illuzionista és bűvész. Minden idők legnagyobb szabaduló és a modern kor egyik
legnagyobb előadóművésze. George Bernard Shaw szerint a legtöbbet emlegetett nevek a világon:
Jézus, Sherlock Holmes és Houdini. A VII. kerületben született Budapesten, de mégis azt állította,
hogy az Amerikai Egyesült Államokban látta meg a napvilágot, ámbár lehet ez is hozzátartozott az őt
körülvevő mítoszhoz és kialakult legendákhoz. Fiatal srácként volt cipőpucoló és újságkihordó fiú is,
majd felismerte a lehetőséget a bűvészetben. Trükkjei miatt kezdetben a „Kártya királya” (The King of
the Cards) majd később a „Bilincsek királya” (The King of Handcuffs) névvel illették. De nem csak a
bűvészetben jeleskedett, hiszen 1916 és 1923 között öt filmet is készített. Halálával kapcsolatos
hiedelmek szerint a McGill egyetem hallgatóinak tartott bemutatót, amikor kijelentette, hogy
hasizmai olyan erősek, hogy bárki hasba ütheti, semmi baja nem lesz. Az egyik egyetemista kapott is
az alkalmon, és tényleg behúzott neki minden figyelmeztetés nélkül. Komolyabb problémát nem
okozott akkor neki, de mint utóbb kiderült, az ütés hatására a vakbele gyakorlatilag szétrobbant. Az
igazság azonban az, hogy komoly vakbélgyulladása volt, amellyel nem volt hajlandó orvoshoz
fordulni, az egyetemen történtek után nem sokkal később, 52 évesen halt meg.

Frakk, cilinder, sétapálca

A 20. század közepére a bűvészet népszerű hobbi lett. A gyerekek karácsonyra vagy születésnapjukra
bűvészdobozt kértek, a könyvesboltban bűvészkönyveket lehetett venni. A Close-up is további
kategóriákra oszlott, létrejött az önálló kártyabűvészet, az érmebűvészet, a kötélbűvészet stb.
valamint fejlődtek a bűvészettel rokon előadói ágak is, mint a mentalizmus, a hasbeszélés, az
árnyjáték, vagy a színpadi zsebtolvajlás.
Las Vegas Több, nagyobb, fényűzőbb

A nevadai sivatag közepére épített fényűző város a 70-es évekre a bűvészek játszótere lett. Eddig
soha nem látott produkciókat vittek színpadra. Színházakat építettek sztárbűvészeknek, aztán
hozzácsaptak még egy kaszinót, csak úgy, mellékesen.

David Copperfield és a német Siegfried és Roy duó ennek az érának a tökéletes képviselője.
Előadásaikat estéről estére nézők ezrei látták, a közvélemény bűvészekről alkotott képét elképesztő
mértékben formálták át. Las Vegas ekkor lett a bűvészek városa, ahol egy kaszinó elképzelhetetlen
bűvész nélkül.

A Close-up felcseperedik

Ha belegondolunk, manapság már mindenki ismer egy-két kártyatrükköt. A nagypapák és apukák

bármikor tudnak pénzérmét varázsolni a kis gyerekek füle mögé. A Close-up megjelent a TV-ben is, a
Table-hopping bűvészek látványa már nem szokatlan éttermekben, bárokban, vagy privát
rendezvényeken. A bűvészet a Close-up-nak hála, széles kör számára elérhető hobbivá tette a
bűvészetet.