Professional Documents
Culture Documents
Robinson Crusoe
***
***
1 A mű teljes címe: Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepô ka
landjai: Aki huszonnyolc évet élt egyedül egy lakatlan szigeten Amerika partjai
nál, a nagy Orinoco folyó torkolatától nem messze; egy hajótörés kényszerítette
a szigetre, amiben rajta kívül minden ember meghalt. Egy beszámolóval, végül
hogyan került a kalózok kezébe.
Daniel Defoe 27
***
***
***
Daniel Defoe 37
***
Sok mindent sejtet, hogy például máig sem sikerült kideríteni, mikor
született a Robinson Crusoe szerzôje. 1660-ban? 1661-ben? E bizonyta-
lanságban pedig benne van, mint egy érdekes foglalatban, a kor képe is.
Hogyan is találhatták volna meg akár a legszorgosabb kutatók a
Cripplegate St. Giles anyakönyvében James Foe gyertyaöntô fiának ada-
tait az 1660 körüli zavaros idôkbôl? A módos polgárapa az 1640-es
angol forradalom pártján állott: hite az anglikán egyházi tanokkal
szembeszálló dissentereké volt.
1660-ban a trónra az a II. Károly került, akinek apját a forradalom
végeztette ki; s a puritán prédikátorok szószékét a hivatalos államval-
lás hirdetôi, az anglikán papok foglalták el. A restauráció üldözte a
dissentereket, puritánokat. Egy dissenter gyermekének születési ada-
tait nem mindig jegyezték fel ez idôkben: Károly parlamentjei hozták
sorra azokat a törvényeket, amelyek hét esztendei deportálást ígérnek
mindazon személyeknek, akik a dissenterek gyülekezetét látogatják.
38 A hódító képzelet
***
***
***
***
Moll Flanders
***
Daniel Defoe 51
***
hôs szájába adja: kínos gonddal ügyelt az illúzióra, hogy nála a mezte-
len valóság jelenik meg.
A valósághűséget megkövetelték az olvasói; a hitelességet után-
zó művészi formára pedig az ábrázolásra kerülô életanyag nyújtott
lehetôséget. A defoe-i kor valósága nem balzaci kísértetvilág, ahol az
élet törvényei álarcot öltenek, s másnak mutatják magukat lényegüknél.
A dolgok mélyét még nem takarják függönyök és kulisszák. Nyomor,
árulás és hűség nyíltan és brutálisan jelennek meg; az életnek szinte
minden mozzanata önmagában érthetô, önmagáért beszél, közvetlenül
és nyersen mutatja belsô törvényeit.
Ennek a közvetlen, nyílt és brutális világnak tükre a defoe-i laza,
a szerkesztésre és sűrítésre gyakran nem is ügyelô, szélesen és aprólé-
kosan mesélô, tárgyilagos ábrázolási mód. Bármily szabados és meg-
szerkesztetlen azonban egy-egy Defoe-mű – minden sora szikrázik az
életességtôl, minden mondatán a nyers valóság ihletése érzik. Ezért oly
művészi e hanyag művészietlenség, ezért oly poétikus a defoe-i lompos
tény- és adatszerű írásmodor.
Defoe legnagyobb mentsége végül is e hatalmas, korszakalkotó mű
vészet. Igaza lehet Virginia Woolfnak, amikor finoman céloz rá: nem
az a lényeg, hogy Defoe megjárta a börtönt. Nem is az, hogy tudta, mi
a szegénység, s hogy közös sorsot vállalt a védtelenekkel, az életükért
harcolókkal. Hanem az, hogy ezt a harcot ô egyszersmind a művészet
tárgyává is tette.
Talán sikerült meggyôznöm az olvasót, hogy becstelenség helyett
legalábbis tragikumot lásson Defoe életében. Egy nagy géniusz tragi-
kumát, aki minden tudása, „vétke” ellenére nyílt bátorsággal, naiv hit-
tel járta végig sorsa görbe útjait és útvesztôit. Bonyolult élete – miként
munkássága – széles és ragyogó tükre egy nagy kor ellentmondásainak.