XIBALBA HERCEGEI

Közép-Amerika ősi kultúrái, civilizációi az Olmék a Maja vagy az Azték

társadalom mindegyike, magas fejlettségi szintet ért el, számos
tudomány területén, különös tekintettel a Csillagászat a Matematika,
vagy pl. az Építészet terén. Az említett tudományok alapjait—a
nevezett kultúrák a mitológiai utalásaik alapján az égi lényektől, a
„Kukorica-istenektől” örökölték.
A kukoricát—mint a valamikori élelmezés alapját;-- és annak
megismerését, termesztését a közép és dél-amerikai kultúrák az égi
lényektől tanulták, ennek révén a kukorica az elmúlt évezredekben, de
még napjainkban is szent növénynek minősül a közép-amerikai népek
hitvilágában. A kukoricát—az ősi Közép-amerikai kultúrák,
azonosították isteneikkel és Páchá-Mámá-val azaz a Földanyával.
Későbbiekben;--az erőszakolt katolikus hittérítés elől, a közép-
amerikai kultúrák és népei a fából, kőből és rajzokon megörökített
istenei, istenszobrai—a föld alá kényszerültek és évszázadokon
keresztül csak titokban, földalatti ünnepségeken emlékeztek meg a
nagy szemű „Kukorica-istenekről”.
A Maja birodalom és kultúra Kr. u. 3OO-8OO között létezett a közép-
amerikai térségben. Létezésük, egyenlő volt a vérözön korszakával,
mivel az istenek iránti hitük, a vezető papi személyek hibájából,
eltorzult felfogásukból eredően az uralkodási vágy és a nép félelmének
kiváltása érdekében, olyan szokást és törvényt alkottak (Isteneikre
hivatkozva ) amely, fiatal férfiak, nők, vagy gyermekek, megölését
szentesítette. Az emberáldozatok szokását, a fiatalok áldozati
kőoltáron.
Az emberek feláldozását, mellüknek obsidián késsel történő
felhasítását és a még élő testből a dobogó szív kitépését és az ég felé
történő felmutatását, mint az isteneknek szóló áldozatot azzal
igazolták, hogy a Maja nép, csak a rendszeres emberi áldozatok árán
részesülhet—az istenek részéről—eső érkezésébe és jó termésben.
Az eltorzult szokás a múló idővel olyan mély gyökeret eresztett a maja
társadalomban, hogy azok a szülök, akik feláldozták gyermeküket,
magas megbecsülésnek örvendtek a maja társadalomban. A maja
mitológia lejegyzése értelmében volt olyan ünnepi periódus, hogy a
királyi városállamok területén; Copánban, Tikálban, Palenquében,
Chichen Itzában, Uxmalban, Mayapanban—néhány éjszaka alatt, az
őrjöngő tömeg egyetértése mellett, mintegy 20 ezer fiatal emberi lényt
öltek meg a piramisok tetején a szertartásokat vezető papok.
Úgy tűnik, hogy az istenek és a teremtők megelégelték a vérözönben
fuldokló, kiégett Maja társadalom létezését. Az egyik véráztatta
„ünnepi” éjszakán, az égen sok fénylő és cikázó mozgást végző, gömb
alakú jelenség tűnt fel, amellyel megérkezett a maják földjére—a Maja
Messiás a Megváltó Arkhon, azaz Yax Kuk Mo, hogy rendet teremtsen a
szétzilálódó Maja társadalomban.
Az előzőekben említett—vérözönben fuldokló ünnepségsorozatot
követő hajnalon, „a reggeli pirkadatkor, a felkelő Nap aranyló
sugarainak kíséretében a nagy Égi-bárka leereszkedett a földre Copan
város külterületén. Előjött belőle a hatalmas termetű Yax Kuk Mo, a
maja Messiás, számos aprótermetű lény kíséretében. „ A Maja Messiás
emlékére felállított kőszobor felületén olvasható (az időközben
megfejtett szöveg…) a maja képírás szótagokat alkotó szövege szerint
a következő;--„
Megérkezett, kísérőivel az ég felől, valahonnan más felől Yax Kuk Mo
—a szigorú Isten, akinek érkezése után kezdődtek a maják részére a
borzalmak”. Az isteni lény aprótermetű, nagy szemű, furcsa kísérői, a
rendteremtés céljából, szétszéledtek a maja birodalom városaiba,
kíméletlenül elpusztítva a bűnös papi és városi vezető személyeket. Az
isteni rendteremtés folyamata több évtizedig tartott, amelynek
befejeztével, gyakorlatilag megszűnt a városállamok laza
szövetségéből teremtett maja birodalom. A rendteremtő isteni lény
kísérői is, megörökítésre kerültek a földreszállás helyszínén—
Copanban.
A Popol Vuh a majákhoz tartozó kicse nép irodalmának szent
történelmi–mitológiai könyve a „Tanács Könyve”.
A Popol Vuh egy sokrétegű, összetett és bonyolult mű, amely egy nép
egész tudását és hagyományát tartalmazza, gyakran
ellentmondásosan. Kialakulása, megformálása, feltehetően hosszú
ideig tartott, valószínű, hogy a kicséket körülvevő népek mítoszai,
legendái, mondái is beleszövődtek, torzítva a kicse mitológiát, annak
eredeti formáját.
A mitológiai jellegű alkotás elmeséli a világ és az emberek teremtését,
aztán a főistenek háborúját, végül a maja-kicse nép csodás eredetét.
Vannak a könyvnek olyan fantasztikus részei is, amelyekre nehéz
választ találni. Pl arra, miként került ebbe a könyvbe a vízözönnek
olyan vagy hasonló leírása, amelyeket az ókori Közel-Keletről
ismerünk. Hasonló a helyzet azzal, amit az Ősatyák tengeren való
átkeléséről ír a könyv. Úgy tűnik Atlantisz létezésének egy újabb
bizonyítékát láthatjuk a maja szentkönyvben.
Az Atlantisziakból leszármazott maja civilizáció csodálatos volt, a Világ
nevelői voltak.
Sosem fogjuk elfeledni a szertartási maja nyelv azon mondatát,
amelyik szó szerint így hangzik: „ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? ”,
amelyet Jézus is elmondott a keresztrefeszítésekor.
Ezek a szavak magyarul: Istenem, Istenem miért hagytál el engem?
Talán nem szorul magyarázatra ez a kérdés, ha megértjük, hogy
áldozati szertartások alkalmával hangzott el. Jézus mint Arkhon
tisztában volt ezzel.
Történelmileg megállapított, hogy a Tudomány-Vallás, amit Krisztus
megismert Egyiptomban, Indiában és Tibetben, maja volt.
Létezett egy mélyreható maja okkultizmus, amelyet Krisztus
kétségkívül ismert, és ő ezeket (a maja) szimbólumokat választotta a
termékenyítő szeretetről szóló elveinek a tanújeleivé.
Már nem feltételezhetjük véletlennek azt a tényt, hogy a maja
keresztet, a Szentháromságot, a tizenkét apostolt és sok más
szimbólumot választott, hogy kiemelje a prédikációinak az óriási
tudományos-vallási jelentését.
Több mint nyilvánvaló, hogy az atlantiszi maják elvitték a vallás-
bölcsességüket Közép-Amerikába. Kétségbevonhatatlan, hogy ők
népesítették be Tibetet, Babilóniát, Görögországot, Indiát stb. Minden
kétséget kizáróan maja volt Jézus szertartási nyelvezete…
Néha úgy érezzük, hogy a maja kicsék nem a természetet
személyesítették meg és nem csupán a totemállatokat imádták, hanem
nagyon is megközelítették az elvont, egyetlen Isten képének
kialakítását. Vagyis a duális természetistenek helyett a nonduális Isten
felé fordultak az arkhonok érkezésének hatására.
A Popol Vuh egy igazi, kimeríthetetlen gnosztikus bölcsességforrás,
amely sok időn át apáról fiúra (mesterről tanítványra) szállt. Már csak
annyi maradt hátra, hogy a chumayeli Csilam Balammal együtt a maja
nép egy másik ékszerét is megemlítsük:
„Akik tudják, azok a mi nagy nemzetünkből, a maják közül valóak. Amikor
olvassák, akkor ők érteni fogják a jelentését annak, ami itt áll. Akkor látni
fogják és el fogják magyarázni, és akkor a katún rejtett jelei tisztázódnak”.
Minden szent könyv egyúttal egy kozmogóniai könyv is, amely a
végtelen világmindenség eredetéről tudományos pontossággal beszél,
és ez pedig maga az emberi lényben létrejövő szexuális alkímiai
Transzmutációnak a tudománya.
A maja kozmológiát szemügyre véve, nagyon mély ezoterikus
tanítások birtokába juthatunk. Következzék hát a maja Univerzum-
model bemutatása, ami hihetetlen látnokiságról tanúskodik.
 YOC CAB

Yoc Cab az Világmindenség titkos neve.

Yoc Cab Tizenhárom szféra Univerzuma.
A kozmikus Föld alatt még kilenc szféra húzódik, amelyek az alvilágot
alkotják. A kozmikus Föld közepén a kékeszöld színű világtengely
emelkedik ki, átszelve a Végtelen Univerzumot.
Ez a hatalmas Világfa a Galaxis-kereszt, amely kijelöli a Négy Világirányt.
A kozmosz csillagóceánjában úszó Iguána hátán fekszik a kozmikus föld,
melynek négy sarka van a négy világiránynak megfelelően.
Négy Chaac-fenevad ül egymással szemben.
Dél oltalmazója a Sárga Fenevad: a Tűzisten. A meleg, a termékenység, és az
arany. Szimbóluma a tengeri csiga.
Kelet oltalmazója a Vörös Fenevad: a Jaguáristen. A kopják, az aszály, a
várakozás és a Remény. Szimbóluma spirális kagyló.
Észak oltalmazója a Fehér Fenevad, a Hold az ezüst és a bőség.
Szimbóluma teknőspáncél.
Nyugat oltalmazója a Fekete Fenevad a teknősbékák uralkodója, a halál a
reménytelenség, a sötétség. Szimbóluma a pókháló.
A Négy Chaac-fenevad istene: Ab Muzen Cab.
A mélyföldi maják, akik a mai Yucatán-félszigeten, Honduras és Belize
területén éltek, hasonló kozmológiával rendelkeztek, melyről a Chilam
Balam („A jaguárpap könyve”) néven ismert könyvben található leírás.
A maják kozmológiája szerint a világ rétegekből áll. Ebben a lapos
Földet több égbolt és alvilági réteg veszi körül, amiket különféle
istenek és démonok irányítanak.
Úgy gondolták, hogy a Föld felülete négyzet alakú, és az élek iránya a
négy fő égtáj felé mutat, amiknek szimbolikus színe van: kelet = piros,
észak = fehér, nyugat = fekete, dél = sárga. A négyzet négy sarkát bacab
néven ismert istenek tartják. Az égbolt a négyzet minden sarkában
különböző fajtájú fára támaszkodik. A maja univerzum közepén nő a
világfa, ami összeköti az alvilág kilenc (összességében “Xibalba” nevű -
„a csodálat helye”) rétegét a földdel és az égbolt tizenhárom rétegével.
Az egyes rétegekben más-más isten uralkodik.
Az univerzum három rétegre bomlik, ezek a látható föld és a
láthatatlan égbolt, valamint alvilág ("Xibalba"). A felső, égi rétegben
(ennek neve "Oxlahuntiku" - oxlahun = 13, és ku = “isten”) tizenhárom
isten uralkodik. Az alvilágban kilenc réteg van, ezek mindegyikében
egy-egy alvilági isten uralkodik (az ő nevük bolontiku).
Ezekben a rétegekben voltak megtalálhatók az elhunytak lelkei is, attól
függően, hogy milyen halált haltak. Az erőszakos halált haltak
valamelyik felső rétegbe kerültek (a halál mibenlétének megfelelően),
míg akik békésen hunytak el, azok a kilenc alsó rétegbe kerültek.
A kilenc alvilági réteg tükröződik majdnem minden maja lépcsős
piramis szintjének számában.
A Szellem terén az Egy az Atya, aki titkon van, a Kettő az Istenanya, aki
az Atya kettőződése. A maják szent könyve, a Popol Vuh szerint Isten
az embert agyagból teremtette ami az ásványvilág denzitására utal.
A későbbiekben (negyedik denzitás) fából teremtette (ez az atlantiszi
faj), Ez az Eddában is visszatükröződik, ahol faemberekről szól az írás.
Az Atlantisziak azonban megfeledkeztek az „Atyáikról és Anyáikról”,
megfeledkeztek az „Ég Szívéről”, majd jött egy nagy özönvíz és
mindannyian elpusztultak, bementek a barlangokba, és azok
összeomlottak (Atlantisz elmerülésére utal). Mindenkinek megvan
tehát a saját Isteni Atyja és Anyja, akik nagyon szentségesek.
Az Atya a Pingala az Anya pedig az Ída nádinak felel meg, ami a
Kundalini Energiában a Fiúban testesül meg.
...Ha mélyebben elemezzük, akkor felfedezünk egy nagyon érdekes
formát; az 1-es szám az Atya, aki titkon van, a Monád, és innen születik
Kundalíni Istenanya, a Duád; a maga részéről ez a 3-as számba
kettőződik, aki az Atya, az Anya és a Fiú; ez minden teremtmény Isteni
és Halhatatlan Szelleme, és ez a három, Ozirisz Atya, Ízisz Anya és
Hórusz Fiú alkotja azt, amit a maják szent könyve, a Popol Vuh az „Ég
Szívének” nevez.

Atlantisz elsüllyedése az özönvíz mondákban lett konzerválva. Ezt a

Popol Vuh szentírása így mondja el:

A világ és az emberek teremtése

„Elmélkedtek (az istenek), és íme, megvilágosodtak, megjelent az

Ősfényhajnal, és terveikben megjelent az ember.
Ennek utána elgondolták a teremtést, elgondolták a fák és folyondárok
növekedését, az élet születését és az ember alkotását és a sötétségben
és fénytelen éjszakában ekképpen szerezte mindezt Égszíve, az, akit
Hurakánnak mondanak...
Miképpen legyen élet, és miképpen jöjjön létre világosság? Kinek kell
gondoskodnia táplálékról és betévő falatról?
- Jöjjön immár, és legyen! Népesüljön be az üresség!
- Húzódjanak félre a vizek, és hagyják el helyüket! Tűnjenek elő a
szárazok, és szilárduljanak! Legyen!
Így szóltak.
- Legyen élet és legyen világosság az égen és a földön! És ne legyen
ragyogás, nagyság és dicsőség művükben és teremtésünkben, míg nem
alkottunk embert, míg testet nem öltött az ember!
Így szóltak. És utána megcselekedték és így megteremtették a földet.
Igen, így volt, így teremtették a földet. Nem volt föld, és így szóltak:
- Föld! - És egy szempillantás alatt létrejött a föld...
Ekképpen teremtetett a föld, így teremtetett általa, kinek neve Égszíve
és Földszíve, és aki termékennyé tette a földet, mikor még várakozás
borult az égre, és víz borult a szárazra.
Így történt, hogy teljessé vált a mű, és ekkor elmélkedtek és
megvilágosodtak, és gondolkodtak és megcselekedték.
Ennek utána megteremtették a bércek vadjait, az erdők démonait és a
hegyek szellemeit, őzeket, madarakat, pumákat, jaguárokat, kígyókat,
csörgőkígyókat, viperákat és a liánok démonait...
Azt kívánták, hogy minden földi élő imádja őket.
De az állatok nem értették egymás beszédét, ezért nem mentek
semmire, és nem tudtak tenni semmit. Így hát áldozatul adták mindet,
és a föld állatai arra ítéltettek, hogy megölessenek, és táplálékul
szolgáljanak.
Ekkor a Teremtő és az Alkotó, a Nemző és a Szülő elhatározták, hogy új
kísérletbe kezdenek, megteremtik és megalkotják az embert...
Teremtsünk hát engedelmes és tisztelettudó lényeket, akik táplálnak
és eltartanak minket.
Így szóltak.
Ezután következett a teremtés és a formálás. Földből és sárból alkották
a húsát. De látták, hogy nem jó...
És az emberi alakokat fából azonnal elkészítették. Olyanok voltak, mint
az emberek, beszéltek, mint az emberek, és benépesítették a föld
színét.
Éltek és sokasodtak, lányaik voltak, fiaik voltak a fából alkotott
embereknek, de nem volt lelkük, nem volt értelmük, és nem
emlékeztek a Teremtőre és az Alkotóra.
Elfelejtették Égszívét, és ezért elveszítették kegyelmét...
Égszíve vízözönt bocsátott rájuk, és a hatalmas vízözön a fából
teremtett alakok fejére zúdult.”
 AB MUZEN CAB

Ab Muzen Cab a Méhek istene. A Méh szimbólum az, ami áthidalja a

természeti világot és az alvilágot. A méhkaptár a sírokat szimbolizálta.
A méhek a Vénuszról származó szent rovarok, melyek a nektárt
gyűjtik. A Titkos Tanítás arról szól, hogy 18 millió évvel ezelőtt a
Kumárák a földre érkeztek és méheket hoztak magukkal a Vénuszról.
Ez már önmagában olyan mély kozmikus misztérium ami a Kumara
Tantrával van összefüggésben. De ezek csak misztériumkulcsok
amelyeknek az intuitív Éberség fényében ki kell forrnia, hogy ennek
értelme feltárulhasson. Más mitológiai területen is megjelennek a
Méhek istenei de többnyire női formában. A Minoszi - Mükénéi
"Mistress", a "Tiszta Anya Méh". Ennek papnői megkapták a Melissa
nevet ami Méhet jelent. A Delphi papság is a Méhpapság néven futott.
A Méhpapok a titkos tudás nektárjának őrzői voltak. Ők gyűjtötték
össze a kultuszhoz szükséges tudást. A látnoki bölcsességhez való
tudást a méhecskék vagy szűz istennők kapták meg.
Három szűz istennő volt abban a Méh-Háromságban amit az Égei
görög istennők testesítettek meg. Ezek a szűz méhistennők szárnyas
lények voltak ahogyan a méheknek is van szárnyuk, de ez a szimbolika
egyértelműen az arkhoni szüzekre a Kumárákra utal, akik az isteni
Akarat a Tudás és Aktivitás sárkányai.
A tudás szűz sárkányai akik androgün természetűek, ezért ábrázolják
istenként vagy istennőként a Méhek Urát. Indiában a Méh-istennő
Brahmari. Ő a Shakti istennő megtestesülése . Bhramari a méhek
istennője vagy a fekete méhek istennője. Az egyiptomi mitológiában a
méhek a nap Isten istenének könnyeitől származtak, amikor a sivatagi
homokba szálltak.
Azt mondják, hogy a történelmet a győztesek írják, de mi történik, ha a
győztesek nem mondanak semmit? Minden, ami korábban jött, elvész.
Események, mitológia, akár identitás. A győztes - a túlélő - bárki lehet.
Még Istenek is. Ab Muzen Cab gyanúsan hiányzik a múltból, de a
méhek Istene élvezi az istentisztelet és az ünnepség kiváltságait.
Ab Muzen Cab az Ég Ura Colel Cab-hoz, egy maja föld istennőhöz
kapcsolódik, aki szintén felelős a méhekért és a mézért.
A Méh szimbólum arra az Ősi misztériumra utal ami 18 millió évvel
ezelőtt történt, amikor a Vénuszról érkező Kumárák a Földre szálltak.
A Méh szimbólum tehát ezoterikus értelemben az alászállást jelenti.
Egy olyan Lény alászállását aki a titkos tudás nektárját hozza a földre.
Ezek a Mudman Kumárák nem voltak teremtő istenek. Ők Szüzek
voltak akik nem érinthették a Manifesztum területét alkotómunkával.
Ezért Vadászni kezdtek. Áldozatuk a Négy Bacab fenevad lett akiket
fogságba ejtettek és rabszolgaságban tartva a Teremtői munkára
kényszerítették őket.

Ab Muzen Cab a Négy Atlasz Chaac-fenevad istene. Ő az Atlaszok

Uralkodója. Négy Éden felett trónol.
A Négy Éden Négy színben jelenik meg.
Sárga színű Déli Éden ahol az Esőisten lakozik.
Vörös színű keleti Éden, a Napisten és az elesett hősök otthona.
A Fehér színű Északi Éden, ami a Holdisten Paradicsoma.
A Fekete színű Nyugati Éden a Kukoricaisteneké és az anyáké.
Régen az eget négy földi Éden alkotta. Ezeket az Édeneket a Négy
Chaac-Fenevad alapította. A Chaac fenevadakat Bacabnak is hivták.
Valójában a Bacabok foglyok voltak, akiknek kötelességük volt
teljesíteni Mudmen parancsolatait. Mudmen valószínűleg Ab Muzen
Cab volt, aki fogságba ejtette ezeket a Chaac-fenevadakat, és a
Teremtési munkálatoknál alkalmazta mágikus szolgálataikat.
Ab Muzen Cab Mudment félelemmel tisztelték a Bacab Chaac
fenevadak és panaszkodás nélkül elvégezték feladatukat. Létrehozták
a Négy Édent. Ahogy említettem a Föld felülete négyzet alakú, és az
élek iránya a négy fő égtáj felé mutat, amiknek szimbolikus színe van:
kelet = piros, észak = fehér, nyugat = fekete, dél = sárga. A négyzet négy
sarkát Bacab néven ismert istenek tartják.
A Bacab fenevadak Atlaszként támasztották alá a Föld négy sarkát. Ez a
rabszolgaság egészen addig tartott, amíg az Arkhoni Rudra Nagyurak
el nem árasztották özönvízzel a Földet.
Az Ég ekkor összeomlott és az emelkedő tengerbe zuhant.
Ekkor a Bacab Chaac fenevadak megragadták az esélyt a szabadulásra
és elmenekültek. Abban a szörnyű viharban eltűntek, soha többé nem
látták őket.
Később ahogy a tengerek visszavonultak, Ab Muzen Cab újra feltűnt.
A vadászat újraindult és új Bacab lépett be, hogy felemelje az eget.
A föld újjászületett, és az emberiség következő gyökérfaja megjelent.
Az istenek és Chaacok megjelenésével az élet fenntartó ereje, mint
például a mezőgazdaság és a termékenység beindult. Ahogyan a
méhek szorgoskodnak, hogy begyűjtsék a mézet, úgy az emberiség is
szorgos munkába kezdett. A civilizáció felépült, a méz megalkotta,
megédesítette, gyógyította a civilizációt, végül elérkezett a Méhrituálé
ideje.
A Bacab Chaac fenevadak fellázadtak és hatalmas háborút
kezdeményeztek Ab Muzen Cab Nagyuraival.
A Mennyek seregei és a fenevadak összecsaptak. Az Eddában ezt az
eseményt Ragnaröknek írják le, a Bibliában pedig Armageddoni
csatának. Ez a csata minden Mahayuga végén azaz a „világvégén” zajlik
le az úgynevezett Ászok és fenevadak között. Az Új világ teremtését ez
a Nagy Jihad vezeti be.
Ez a Bacab és Mudmen háború tehát a Mennyei és az alvilági istenekre
és démonokra vetül ki.
Yoc Cab a Világmindenség, melynek 13 égi szintje van. Ez megfelel a
Kabbala életfájának 10 szefirájának, illetve az Emanátum 3 szintjének
amit az Ain Soph Aur képvisel.
A Tizenhárom Égi szintnek Tizenhárom istene alkotja az
OXLANHUNTIKU istencsoportot.
„Oxlanhuntiku” a Tizenhárom szint Egységének neve.
oxlahun = 13, és ku = “isten”
A Ku szó istent jelent. Olyan istent aki Egységet alkot. Ku tehát a Fiú
aki Egységbe hozza Má-t (az Anyát) és Rá-t (az Atyát).
Oxlahunban lakik a 13 Ku. Akik egyesítik Márát.
Mára önmagában a dualitást jelenti és a Buddha történetben is Mára
mint démon jelenik meg. A dualitás tehát egy démon ezért kell a Ku
istenfiú aki megköti Márát, vagyis Egységbe hozza az Atyát és az Anyát,
a transzcendenciát az Immanenciával. Ezért a Kumara a tökéletes
nondualitást jelenti.
Az univerzum három rétegre bomlik, ezek a látható föld és a
láthatatlan égbolt, valamint alvilág ("Xibalba"). Összesen 24 szint.
A Bibiliában 24 vén az aki leborul az Egek Urának trónja előtt.
A Szánkhja filozófiában 24 tattva van ami a Természeti világot alkotja.
A Seidr rúnamágiában 24 rúna található.
A Tarot lapjainak száma szintén 24.
A számmisztikában a 24 es szám a szerelem száma, ami arra mutat,
hogy a szerelem az az erő ami a teremtés alapja.
A numerológiában az összetett számoknak kivételes szerepük van.
A páros számok nőies energiát jelölnek míg a páratlan számok férfias
energiákat. A 24 es szám kétszer tartalmaz páros azaz női energiát,
ezért ez duplán saktira utal, ahogy a tantrákban is az szerepel, hogy a
Teremtés Sakti alkotása.
A Huszonnégyes szám tehát egyfajta Teljesség szám a noumenonok
szintjén. Ezért a 24 es szám jelzi a teremtést a Xiul Kridát.
Ha összeadjuk a két számot akkor a 6 os számot kapjuk, és nem
véletlen hogy a Bibliában „Isten 6 nap alatt teremté az eget és a földet.”
A 6 os szám a harmóniára törekvésre utal. A tökéletességet keresi. Ezt
a tökéletes Teljességet a hetes szám adja meg neki.
A hetedik nap a pihenés. Ez a cikluszárás száma.
Látható a számok nyelvén a Mátrix felépítése, hogy bármelyik titkos
tudományban is kutassunk mindig ugyanarra találunk utalásokat,
mert a szinkronicitás törvénye fejezi ki a Mátrixot.
A 6 os szám a beavatkozás száma. A beavatkozás vagy beavatás addig
tart amíg a tökéletességet el nem éri a Szimuláció. Ezért az Aeon
ciklusokban meghatározott időszakokban mindig megjelennek a
Mátrix hekkerek, hogy beavatkozzanak a Mátrix menetébe, és
beavatásokkal emeljék fel a tudatot denzitásról denzitásra mígnem
eléri a hetes fokozatot.
A Mátrixnak vannak őrei is. Ők az alvilág urai. Az Alvilág neve Xibalba.
Ennek 9 szub-dimenziója van a világfán. Ezeket a szub-dimenziókat
vagy Árnyék-szimulációkat vezérlik a Bolontiqe arkhonok.
A Yoc Cab Univerzum két Erő feszültségében nyeri el a mozgást. Ezek
ellentétes erők, de mégis együtt dolgoznak.
A Tejtenger köpülése a puránákból ismert, ahol az istenek és a
démonok kötélhúzó versenyt tartanak, és így alkotják meg az
Univerzum szimulációit. Ezek az ide-oda rángatózások egy erővonal
vibrációt jelentenek, amely mentén a szuperholografikus Szimuláció-
rendszer fenn tud maradni a program szerint meghatározott ideig
vagyis az Aeon ciklus végéig.
Ezt a két ellentétes Erőt Naperőnek és Holderőnek hivják.
A Naperő : Kinich Ahau a Szolaritás, az Éberség Fénye, az Ihlet
Atyja,az Intuiciók kiárasztója, az aktív ragyogás.
A Holderő: Ix Chel a Lunaritás ,Az álomvilág úrnője, az Asztrális víz, az
éjszakai Fény őrzője, a Passzív ragyogás.
Oxlanhuntiku és Bolontiqe állandóan harcban áll egymással, ez a jó és
gonosz tudásának háborúja, ami az emberi lélekben is dúl.
A „jó” vagy az ég az Univerzum legfelsőbb rétege.
A „gonosz” vagy föld pedig a mulandó formák illuzórikus világa.
A gonosz kifejezés a föld esetében nem teljesen helyénvaló hiszen a
föld csak egy köztes tér a lélek számára. A föld a stabilitás,amely a
gonoszra vagyis az alvilági régiókra támaszkodik.
Ez a kozmikus Iguána vagy sárkánykígyó, ami nagyjából a Midgard
Kígyóval vagy Niddhögg sárkánnyal kapcsolatos aki az Yggdrasil
világfa gyökerét rágja.

Xibalba régiója a kabbalista szóhasználat szerint a Qlippoth vagy

pokol, de valójában a Kilencterű Árnyékbirodalom. Itt lakik a Végzet
Démona, a Háború Ördöge, vagy a Pokol Ura, aki uralkodik a Káosz
felett. Szövetségese a Hazugság Atyja, a Deviátor vagy a Nagy Felbujtó
aki háborút szít. Rajta kívül a Sötét Mélység Ura és a hét gyors
halálisten. Ezek a Húsevő vöröskígyó, a bagoly, és a Moan-Madár
démonikus seregéhez tartoznak.
Végül de nem utolsósorban ide sorolható Kan Uay Tun a Hatalom
Felügyelője a politika és a törvénykezés szelleme.

XIBALBA RÉGIÓJA

Xibalba a maja alvilág, amely fontos szerepet játszott a Popol Vuh-ban.

A nyugati hagyományokban ezt a szerkezetet az Életfa szimbolizálja.
Az Életfa 10 Szefirát foglal magába. De van egy Árnyéka is az Életfának
ami a Halálfa.
Ez a Qlippoth vagy az aztékoknál Mictlan.
Az Élet fája az arkhonitás magasabb szintjeit jelöli,de a megismerés a
fa árnyékával kezdődik, a természet legkisebb dimenziói, mivel ez a
létezés szintje, amit naponta tapasztalunk.
Ha megértjük az árnyékvilágot és a bennük lappangó démonok
szerepét, jobban megérthetjük, hogyan érhetjük el a fölöttünk lévő
világokat.
Minden vallásban a legalacsonyabb anyagszintet pokolnak, averno-
nak, inferno-nak, avitchinek, qliphoth-nak vagy más neveken nevezik.
Héber nyelven ‫ קליקלות‬Qlippoth. Ez azt jelenti, hogy "a kagylók
világa". E szintek megértésével megérthetjük világunk és a mi elménk
állapotát, és ezáltal a szenvedésektől való szabadulás szükségességét
és módját.
Xibalba durván lefordítva „ a félelem helye”, Ez a neve az alvilágnak a
K'iche” Maya mitológia , A Xibalba hercegei pedig azok az arkhonok
akik uralják az Alvilágot. Ezek együtt dolgoznak a maja halál
istenekkel és segítőikkel.

A klippoth szó bőröket, héjakat, borításokat, membránokat, héjakat,

anyagokat stb. jelent. A kabbalisztikus rendszerben mindig a "kagyló"
(klippoth) szó szerepel.
amelynek gyökere Kolauf, Kalof,magyarul hámlás. Olyan mint a
levedlett kígyóbőr.
Ez nem más, mint az anyag maga, és az attól függő szenvedélyek.
Ezek a legkeményebb és legfejletlenebb formák, a létezés "héja",
röviden mindaz, ami a tiszta élet, a bölcsesség és a rend hiányát jelzi.

Az anyagban ezt a gonosz elv mindenütt megtalálható a sötét

vákuumban, amely a végtelen (tzimtzum) hatására jött létre, hogy
helyet biztosítson a jelenségek véges világának. Spanda tzimtzum a
Fényét kivetítette amely a sötét médiumokban a teremtés sokoldalú
megnyilvánulásait az ún. Mátrix szimulációkat létrehozta.

De néhány médium, amely képtelen volt elviselni a fény beáramlását, a

végtelenből ("Ain-soph") kisült, és elszakadt. A médium- edények vagy
Shevirath Ha-kelim a fenti világok romlását idézték elő, valamint a
káosz és a zűrzavar megjelent az alsóbb világokban.

A világegyetem egységes diffúziója helyett a végtelenből besugározott

fény szikrákká szétszóródott, a fizikai teremtés bizonyos részeit
megvilágítva, míg más részeket a sötétben hagytak, egy olyan
állapotot, amely önmagában negatív energia. Így kezdődött a fény és a
sötétség, a jó és a gonosz a világ mestere.A dualitás vagy Maya.
Adam Kadmon szemei megnyíltak, de nem a harmadik szem hanem a
két fizikai szem amellyel az anyagi világot szemlélte. Az Egység
látásához ugyanis elegendő a Dangma szeme,de a dualitás látásához
két szemre van szükség.

A Qlippoth úgynevezett poklok, amelyek az erkölcsi világ összes

rendellenessége és az őket követő torzítások szisztematikus vázlatát
mutatják. Ott láthatjuk az emberi szív minden szenvedélyét, minden
vádat és minden gyengeséget, amely egy démonba öltözött, amely
azoknak a gyötrelmévé lett, akiket ezek a gonoszságok elraboltak. Itt a
vágy és a csábítás, a harag és az erőszak, továbbá a durva szennyezés, a
démon a magányos csalások, máshol bűnözés, bálványimádás,
büszkeség. Ezek a különleges királyságok amelyekben a megtévesztett
lelkek élnek,és mindegyik birodalmat valami szellemi perverzitás tart
fenn. Így a mélység fokozatosan bontakozik ki, egyik mélység a másik
mélységben kap helyet.
A Qlippoth tanítás azért fontos mert megmutatja „milyen mély a nyúl
ürege”.

A "Qlippoth" szó a Qoph-Lamed-Peh-Heh betűkből áll. Jelentése üres

héj.vagy kagyló. De szokták tojáshéjjal is azonosítani.

Qlippoth pokol-szimulációi az Assiah világa alatt fekszenek, amelybe

Ádám a bukáskor leereszkedett. Itt hozta létre az utódait akiket
pogányoknak neveznek. A pogányok azok az üres héjak, vagy kagylók
akikből hiányzik a shekina, vagy gnózis. (aktinikus erő).Ezért a
pogányok a démonok hatalma alatt raboskodó árnyék-emberiséget
alkotják. A pogányok elutasítják az Istent. A nemzetek politikai
erejében bíznak, és a szuverenitásukban. A zsidó nép pedig
nemzetközi nacionalizmust követel. Ehhez használja fel a demokrácia,
a liberalizmus eszméit. Ezekkel álcázza viráguralmi törekvéseit.

A világuralom a Qlippoth erőinek megszerzését támogatja, ezért ha a

demokratikus vagy liberális politikai pártok uralkodnak, azok az
Univerzum kiegyensúlyozatlan erőit akarják kordában tartani. De egy üres
világot nem lehet kordában tartani, mivel a zűrzavar Bábeli erői ezt nem
engedik. A világot csak akkor lehet kordában tartani ha az nem üres hanem
meg van töltve tartalommal. Ez a tartalom a Dharma. Az isteni törvény.
De a Qlippothban az isteni törvény sárba van taposva és helyette az emberi
törvények a mérvadóak. Ezek a pokol törvényei, mivel ellentétesek az
isteni törvénnyel. A pokol törvényei a korrupció, a hazugság, az
igazságtalanság, az erőszak és a visszaélés melegágyai.
A Qlippoth negatív démoni erői annyira mélyen beleivódtak már az Assiah
világába, hogy a gonoszságot lehetetlen társadalmi és politikai szinten
semlegesíteni. Azért nem lehetséges mert ez a művelet egy mágikus
rituálésorozatot követelne meg amit csak magasan fejlett Beavatottak
ismernek. A politikusok és filozófusok ehhez üres héjak, nincs sem
tudásuk sem tapasztalatuk, hogy ilyen mágikus műveletet el tudjanak
végezni. Ezért annak látszatát teremtik meg a karhatalom és a hangzatos
ígéretek által. A politikai választások a hitegetés jegyében állnak, mivel az
üres héjak a Qlippoth szolgálatában állnak, ezért valódi változást és jólétet
nem képesek hozni. Nincs hatalmukban ilyen Mágikus képesség. Ezt a
képességet csak isteni küldöttek birtokolják, és nem adják azt a pogányok
kezébe.
A pogányok azok az üres kagylók akik a védikus tanítás szerint nem
rendelkeznek belső spirituális tartalommal. Akik a testtel azonosítják
magukat és a világot egy formának tartják csupán, nem szellemi
emanációnak. Akik a samsarában megnyugvást találnak. A pogányok azok
akik a Manifesztumban szabadságot és életet látnak.
A Védák azt mondják,
„Te nem test vagy hanem lélek.”

De a pogányok ezt nem értik, és tagadják a lélek létezését. A test örömeit

keresik, és a szexualitás minden boldogságuk forrása. Ez Lilith vonzódása.
Ami a Qlippoth héjaihoz láncolja őket.
A démonok pedig lakmároznak a szennyes érzelmeikből.

A Klippoth a "Démonok vagy kagylók világa" Ez Samael, a sötétség

hercegének lakóhelye. Az asszony-társa Isheth Zenunim - a prostitúció
nõje, a nagy parázna, vagy Lilith anyja, a Nagy Babilon.

A Klippothban él a Sátán légiója, akik az ego szolgálatában álló gonosz

erők.Ezek olyanok mint a sötét felhők akiknek feladata, hogy
eltakarják az Isteni Nap fényét, hogy a lélek ne ismerje fel Önmagát.
A démoni felhő kaotikus, turbulens anyag, ami illuzórikus köntösbe
öltözteti az Arkhonokat.

A démonok a Qlippothból átlépnek az Assiah világába ( fizikai világ) és

ezt a turbulens anyagot használják fel hogy megjelenhessenek az
emberek között. Ez az alakváltás minden esetben szükséges hogy a
démonok a fizikai síkon tudjanak mozogni és tevékenykedni.
Természetesen elsődlegesen a mentál-síkon és asztrálsíkon
cselekszenek de vannak olyan feladatok amelyek csak a fizikai síkon
oldhatóak meg, ezért folyamodnak az alakváltáshoz.

A démonok asztrál és mentálsíkon Klippoth ego-projekteket futtatnak.

A yogi az Egyedüllétet keresi, hogy el tudjon mélyülni és
meditálhasson. Az egyedüllét egy áldásos állapot,de a Klippoth ego-
projekt ezt meghamísítja hogy cselekvésre ösztönözze a yogit. A
cselekvések minden esetben a karmát hozzák létre, ezért a démonok
arra törekszenek, hogy az embert lebeszéljék a meditációról,és
helyette cselekvésekbe taszítsák. Ezt úgy teszik meg hogy az
egyedüllétet a negatív oldalról mutatják be a yoginak és a yogi
magányosságot érez. A magány tehát egy ego-vetítés. Amikor valaki azt
mondja:

„Olyan magányosnak érzem magam,

tennem kell valamit ,hogy ez az érzés megszűnjön.”

Az ego sajnáltatja magát, és azt sugallja, hogy a magány állapota üres

ezért ezt ki kell egyenlíteni. Tenni kell valamit, különben megőrül.
Amikor ezt a yogi elfogadja és tevékenységbe kezd a Klippoth erői már
meg is ragadták, hiszen , csak olyan mesterséges vagy felszínes
változásokat tud tenni, amelyek a magányt nem szüntetik meg csupán
enyhítik. Tehát a csalás észrevehető. A magány érzése a háttérben mint
ego-project fut tovább a tevékenységek alatt is.
Amikor a tevékenység megáll a magány érzése ismét felerősödik és
újabb cselekvéseket követel. Ez tehát egy ördögi kör. A szamszkárák
tovább gyűlnek, és a meditáció elmarad.
A yogi akkor győzheti le a Klippoth ego projectet ha megérti, hogy Ő
nem magányos, hiszen a Mindenség részese. Minden összefügg
mindennel,ezért a magány egy illúzió. A meditációhoz viszont kell az
egyedüllét. Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. Aki egyedül akar
lenni annak senkire sincs szüksége. Ő szabad mert független. A
magányos ember másoktól függ. Ezért a magány rabja. A magány tehát
a függőség érzete. A gyengeség, az elhagyatottság érzete, ami félelmet
és szorongást idéz elő. Az egyedüllétet élvező yogi nem fél és nem
szorong, mert érzi az isteni erőt és annak gondviselését mindenhol
minden pillanatban.

A magányos emberekben a démonok tökélyre fejlesztik az

öngyűlöletet. A magányos ember változni akar, de nem képes
változtatni,csak a felületét érinti a változásnak. Nem hajlandó igazi
lépéseket tenni azért hogy megváltozzon ezért mindig visszatér a
gyengeség érzetének kebelébe, és ezért gyűlöli magát. Újabb
szorongásokat generál és ezekkel körbegyűrűzi magát. Ezzel készíti el
a talajt a Qlippoth számára.
A magány utat nyit a végtelen unalom állapotába.Ez a teljes
érdektelenséget szüli meg. Az élet így sivárrá válik.
Az egyedüllét viszont megadja azt a szabadságot hogy az ember
önmagával foglalkozzon. Aki egyedüllétben van azt nem zavarja meg
semmi,és nem tériti el senki a céljától. Az érdeklődés így önmaga felé
irányul ami elvezeti a yogit a felszabaduláshoz.

A magányos ember öngyűlölete az önértékelés hiánya depresszióba

csap át és belső segítségkérés szakad fel belőle. A depressziós ember
nem lát semmiben értéket, és hiába zabál és harácsol nem lesz
gazdagabb tőle sőt ellenkezőleg egyre sivárabb lesz és csömört érez.
A segítséget bár igényli de mégis elutasítja. Ezzel megerősíti magában
a téveszméit, és mélyebbre zuhan. De a Klippoth projectnek nem az a
szándéka, hogy elvegye a létezés örömét, hanem az hogy a szenvedést
generálja. Szenvedést csak a létező tapasztalhat. A magány érzése
ezért a démonok kínzóeszköze. Ahogyan a depresszió és az unalom is
az.
Az ember akit a Klippoth projekt kínoz, a depresszióban segítségért
kiált de nem talál meghallgatásra, eljut arra a pontra, hogy véget kell
vetnie az életének, és öngyilkos lesz. Ez egy drasztikus formája a
menekülésnek, de valójában nem old meg semmit. Szükségszerűnek
látszik ugyan és elhiteti magával az ember, hogy talán az
öngyilkossággal véget ér a Klippoth kínzása, de téved. A halál után még
fájdalmasabban gyötri a Klippoth mint életében, mivel a test halála
csak a forma ledobása, a lelket nem szünteti meg ez az állapotváltás.
A kínzó gyötrelem ugyanis nem fizikai jellegű, hanem mélyebb szinten
működik.

Az összes negatív érzés gyökere az illuzórikus "én" vagy ego teljes

bevonása. Ez az ego, amely minden negatív érzelemhez vezet. Ha az
egot fenyegeti valami, azonnal védekezik, ha ez nem megy neki akkor
támad. Ezek primítív módszerek, de az ego leggyakrabban ezeket
használja.

A Qlippoth megértéséhez fontos tudni mi az Élet fája,és hogyan

működik a Teremtés. Ezért most visszakanyarodunk a maja
teremtéstörténethez.
 ITZAM NA

A Kezdet, az Ég Ura : Itzam Na. Ő alkotta a Mindenséget a Napot a Földet.

Ő volt a Kozmikus Iguána háza. Létoka az egész Univerzumnak.
Ő volt a Két Kehely formálója.
A Föld a Zöld Kehely
Az Ég a Kék Kehely.
A Zöld Kehely kezdetben még a Káosz vizein lebegett a Sötét Mélységben.
Hét Világformáló Energia áramlott ki Itzam Na szívéből, akik tündöklő
Fényt gyújtottak.
Mennykövek zúgtak és villámlások cikáztak a Zöld Kehely körül, mígnem a
mennydörgés kimondta az Igét. A Föld ekkor teljes pompájában megjelent
az első Idea éteréből.
Felszínét tengerek,hegyek boritották,völgyek árkolták és növények
zöldelltek rajta.Ezután a Hét Világformáló Erő manifesztálta a növények
őrzőit az állatokat.
Így alakították ki a táplálkozási láncot.
Az Első Embert a föld porából alkották,de ezek érzelemmentesek és
értelemnélküliek voltak. A Hét Világformáló Erő ezért elpusztitotta őket.

A történet az ásványi denzitásban teremtett Embert mutatja be a

kezdet gyökérfajt. Ez az Öntudatlan állapot szinonimanalógiája.
Itzamna egy felső isten és teremtő istenség neve, aki az ég felett lakik.
Sajnos kevés információ maradt fenn róla, ezért annyi bizonyos csak
hogy Ő egy nagyon ősi Istenség aki a Teremtési folyamatot elinditotta.
Itzamna a Gyík háza,vagy Iguána háza. Az itz egy olyan gyök, amely
mindenféle szekréciót jelez (például harmat, zsák és sperma),
valamint a varázslatot. Az egyébként az itzam jelentése lehetett
„boszorkánymester” is. A korai gyarmati források különböző módon
összekapcsolják és néha azonosítják Itzamnát Hunab Ku-val (egy
láthatatlan magas isten), Kinich Ahau-val (a nap istenségével) és
Yaxcocahmut-val (énekes madár).Itzamna aktív alkotó Isten volt,
Általánosabban fogalmazva, Itzamna az emberiség alkotója,a Föld
belsejének négyszerese istensége. Egy alternatív hagyomány szerint,
Itzamna nemzett tizenhárom Ixchel fiait is jelentheti , akik közül kettő
teremtette a földet és az emberiséget.
Itzamna ábrázolásai közt többször megtaláljuk a Madár alakzatot. Egy
Nagy Madár aki csőrében Kígyót tart. Ez hasonló a puránikus Garuda
Madár szimbolikájára.

A Garuda egy legendás madár vagy madár-szerű lény a hindu ,

buddhista és Jain mitológiában. Ő a hindu Visnu isten hátasállata vagy
járműve. Ő az a Yaksa, aki védi a Dharmát.
Garudát a madarak királyaként írják le . Vagy zoomorf formában
(óriási madár részlegesen nyitott szárnyakkal) vagy antropomorf
formában (ember szárnyakkal és néhány madárjellemzővel) mutatják.
Garuda általában oltalmazó hatalommal van reprezentálva, akinek a
kígyó az ellensége.
Garuda gyöke a gri ige , melynek jelentése: beszélni. A Rik (ritmusok),
Saman (hangok), Yajna (áldozatok) és az atman (Önvaló, legmélyebb
tudatszint) metaforája.

Garuda az Intuitív Éberség szó szerinti megtestesülése, és az arkhoni

Én, aki a Legfelsőbb Énhez (Visnu) kötődik és elválaszthatatlan tőle.
Ez tehát az Önvaló aki elválaszthatatlan az Emanátumtól.

Garuda a Kozmikus Iguána vagyis Visnu háza, vagy otthona. Ami azt
jelenti, hogy az Intuitív Éberségben lakozik az Arkhoni ÉN. Ez az
Iguána vagy Gyík egy hüllőre utal és ez nem más mint a Végtelenséget
szimbolizáló Ananta Sésa Nága Visnunak a Kígyóágya.

A Kezdet, az Ég Ura : Itzam Na. Ő alkotta a Mindenséget a Napot a Földet.

Ő volt a Kozmikus Iguána háza. Létoka az egész Univerzumnak.
Ő volt a Két Kehely formálója.

Visnu is a két kehely Ura hiszen ő alkotja az Emanátumot és

köldökéből nő ki a Manifesztum. Ő a Kezdet akit Laksmi szolgál mint a
Bőség saktija, aki megtölti a Kelyheket élettel.
A „Nap” teremtése a szoláris Emanátumra utal vagy Brahmajyotirea
ami az Anupadaka létsík. A „Föld” teremtése pedig a Manifesztumot
vagy Zöld kelyhet jelenti, amiben a Szimulációk zajlanak.
Az intuitív Éberség a Kozmikus Iguána háza. Ebben az Éber
Tudatosságban rejlik az Emanátum esszenciája.

„A Zöld Kehely kezdetben még a Káosz vizein lebegett a Sötét Mélységben.

Hét Világformáló Energia áramlott ki Itzam Na szívéből, akik tündöklő
Fényt gyújtottak.”

A Manifesztum kezdetben még kaotikus volt. Sok számsor és betű

keveréke. Ahogy egy program is ebből áll. Ezt a Hét Világformáló
Prajapati Energia Manifesztálja a formák szintjén. A kozmokrátor
Energiák Itzam Na szívéből áradnak ki,vagyis Visnu az Emanátum
Szívéből vagy centrális központjából az Emulátorból ami a Hét Kumára
lángoló bölcsessége. A Prajapatik tüze ebből a Szűz lángból gyújt
világosságot „és Lőn világosság”.

„Mennykövek zúgtak és villámlások cikáztak a Zöld Kehely körül, mígnem

a mennydörgés kimondta az Igét. A Föld ekkor teljes pompájában
megjelent az első Idea éteréből.
Felszínét tengerek, hegyek boritották, völgyek árkolták és növények
zöldelltek rajta. Ezután a Hét Világformáló Erő manifesztálta a növények
őrzőit az állatokat.”

A Manifesztum Zöld Kelyhe a Fohat éteri elektromosságával telik meg.

Mígnem a Mantraszubjektumok vibrációja az éteri Ideát vagy Prakritit
Vikriti-anyaggá alakította át. Megjelenik az első denzitás az
ásványvilág, Majd később a növények és az állatok is végül az ember.
Jól látható a Popol Vuh felsorolásában mennyire hűen követi a
denzitások sorrendjét.
Az Első Embert a föld porából alkották, de ezek érzelemmentesek és
értelemnélküliek voltak. A Hét Világformáló Erő ezért elpusztitotta őket.

Az Ember teremtése több felvonásban szerepel, ami arra utal hogy

valóban szimulációprogramok futnak. Az első próbálkozás nem
sikerül. Ezért törlésre kerül és újraindítás következik. Ez többször
megismétlődik, hiszen most az ötödik gyökérfaj szimulációs
programját futattják velünk, és még két szimulációs kör hátravan.
Eddig Négy Emberiséget teremtettek és el is pusztitották őket.
Ezeket úgy ismerjük mint Polarisz – Hyperborea – Lemúria – Atlantisz.

Az Emberiség akkor éri el a tökéletességet amikor az érzelemvilága és

az értelme tiszta lesz, vagyis harmóniába kerül az Agy és a Szív. Ezt a
Szexualitás szublimálásával lehet elérni, ami a Tantra körébe tartozik.
Ez a gyakorlat a Maithuna, vagy szent szexualitás. Ez vezet el a Szűz
állapotba a titkos tudás kapuján át.
A szexualitás egy olyan Erő ami mind az értelemre mind az érzelmekre
kihatással van. Amíg a szexuális erő nem kerül uralom alá addig a szív
és az agy sem uralható tökéletesen.

A maják Popol Vuhjában a madár és a kígyó a Világegyetem szexuális

teremtőiként jelennek meg. Tepeu és Kukumatc a nagy élet végtelen
tengerébe egy karvalyt küldenek, hogy hozza el a Kígyót, amelynek a
csodálatos vére megdagasztja a sárga és fehér kukoricát. A Popol Vuh
szerint Tzakol isten az emberek húsát ebből a kígyóvérrel vegyített
sárga és fehér kukoricavérből készítette.
A madár az Egyetemes Életszellemet jelképezi. A Kígyó a Harmadik
Logosz szexuális tüzét jelképezi. A Kígyó vére a Teremtés vizeire, a
Nagy Egyetemes Spermára, az Ens Seminis-re vagy az arkhoni Magra
utal, amelynek a vizeiben található minden élet csírája. Ezek a vizek a
maja filozófus szerint a föld vérét képezik. Koatlikve az élet és a halál
anyja (az Ens Seminis).
Valójában a Harmadik Logosz szexuális tüze termékenyíti meg az élet
vizeit, hogy a Világegyetem megjelenjen.
A maja teogóniában két isten avatkozik be a teremtésbe: az egyik
életet és alakot ad az embernek, a másik pedig Tudatot. A Harmadik
Logosz megtermékenyíti az élet vizeit, és amikor már
megtermékenyültek, beavatkozik a Második Logosz, Tudatot lehelve
minden szervezetbe. Minden Logoszi erő cselekvő közegét a
kifejezhetetlen istenek alkotják.
Mik ezek a Logoszok? A Kabbala Életfájának első Három Szefirái.
A Kether a Chokmah és a Binah.
Vagyis a Három Emanációs Arkhon: Sana Kumara – Kapila Kumara –
Sanat Sujata Ribhu. Az Akarat a Bölcsesség és az Aktív tudás.
A Szentháromság úgy ismert, mint Kakulha, Csipi Kakulha és Rasa
Kakulha, és ők alkotják az Ég Szívét.

KUKULKAN- A héja - a Harmadik Logosz teremtő hatalmának jelképe

A héja a Harmadik Logosz teremtőerejének a szimbóluma. Hun
Hunahpu az emberi szellemet jelképezi. A labdajáték a Maithunával
végzett munka, avagy a felsőbbrendű szexológia szimbóluma.

H'csúj a karvaly, Mo az ara papagáj, S'Cen Cen Bak, a vörös vércse,

Tzimink a tapír, Aas és Kán, a kígyó – ezek a maja teremtésmítosz
alapvető elemei. Ezek a szimbólumok használhatóak exoterikusan és
ezoterikusan. Exoterikusan, avagy nyilvánosan a törzs tetteit, a
történelmi eseményeket stb. jelképezik. Ezoterikus, avagy titkos
formájában a kérdés nagyon tudományos, mélyen filozófiai,
magasztosan művészi és rettentően vallásos.
A majáknál Tamoancsán a földi Paradicsom, a Kígyómadár szent helye.
A tamoancsániak tulajdonképpen a kígyó beavatottjai.
A tamoancsániak mítosza a Kígyómadár mítosza. A tamoancsániak a
toltékok, az olmékok és a maják közül származnak.

„A földi Paradicsom, a Kígyómadár szent helye.”

A földi paradicsom a Négy Éden esszenciája vagyis a szexualitás

szublimálása. Ez a Maithuna lényege. A kígyó a szexuális energia a
Garuda Madár az, ami ezt elragadja és a csőrébe veszi vagyis
szublimálja azt. A szublimáció az Intuitív Éberség által vitelezhető ki.
Ekkor Xibalba hercegei megsemmisülnek, és a pokollal együtt
eltűnnek a Sötét Mélységben. Ez a Misztérium már a Felszabadulás
kulcsát rejti és ezt a tanítást alaposan ki kell fejteni, hogy megértésre
találjon. Amikor az Értelem és az Érzelem kitisztul a szexuális
forradalom bekövetkezik és a Szűz tantra állapota beáll. A földi
paradicsom megnyilvánul és szent helyként funkcionál addig amíg a
Négy Éden esszenciája fel nem tárul az Önmegvalósítás útján.
 „Az első emberteremtési kísérlet nem sikerült ezért új szimuláció
futtatására került sor. A második verzió az Erdei Ember volt akik fákon és
fák közt éltek. Tudtak beszélni,noha csak artikuláltan,de végtagjaik
erőtlenek voltak. Négykézláb jártak és rángatóztak.
Értelmük állatias volt,mert a mintát az ösztönlényektől örökölték.
A Világformáló Erők eltörölték őket a Föld színéről egy hatalmas özönvízet
zúdítva rájuk. A Faemberek akik túlélték a katasztrófát az erdőkben
elrejtőzve majmokká váltak.”

Ekkor a Teremtő és az Alkotó, a Nemző és a Szülő elhatározták, hogy új

kísérletbe kezdenek, megteremtik és megalkotják az Embert...
„Teremtsünk hát engedelmes és tisztelettudó lényeket,
akik táplálnak és eltartanak minket.”

Az Ember akkor válik tökéletessé amikor tisztelettudó és engedelmes

lesz,vagyis összhangba kerül az Isten Akaratával. Ekkor képessé válik
megszerezni a tudás nektárját amivel önmagát táplálhatja. A tudás a
tantrák szerint táplálék. Ez az ami fenntartja az Univerzumot.
Sarasvati Sakti Teste az Univerzum, amely lótuszvirág alakú. Ez a virág
áraszt jó illatot. A Tudás nem más mint Sarasvati istennő testének
illata. A Tudás illata lengi be az Univerzumot,és a szellőfuvallat az a
szellem ami ezt a jó illatot szállítja mindenhová. Ezek a szellőfuvallatok
az avatarok, akik időközben alászállnak és iniciálják a tudatot a Tudás
jó illata által. Ez kétségkívül magas misztérium ami szintén a Kumára
Tantra fényében aktuális. A Tantra Tudása teremt engedelmes és
tisztelettudó Embereket a földön. Ennek a Tudásnak a hiánya pedig
makacs egoista embereket teremt akiket az érdekei hajtanak előre.

Ezek gyakorlatilag nem érhetik el a negyedik denzitást ami az Emberi

minőséget jelöli, ezért egyenrangúak a majmokkal. Az erdei emberek
leszármazottjai a majmok. Ezt a Lemúriai korszakot a Ramayana
eposzban is megtaláljuk Hanumán és társai történetében.
A majmok valamikor emberek voltak. Egy előző Emberiség
maradványai. Tehát ez a tradicionális tény merőben tagadja a Darwini
evolúció legfontosabb tételét miszerint az Ember a majmoktól
származna. A „közös ős” tétel sem állja meg a helyét hiszen a teremtés
több kísérletről szól nem kialakulásról. A Lemúriai emberfaj kihalt, és
akik megmaradtak ma nem emberekké váltak hanem majmokká.
 Az Ember teremtése az Antediluviális korszak lezárulását követően
folytatódott. Egy új Aeon vette kezdetét majd út nyílt a Kukoricaemberek
eljöveteléhez. A Negyedik Teremtési ciklusban érkeznek meg az indiánok.
Ők már értelmes lények voltak: a Hajnal Fiai.
Bölcsességük tiszta volt mint a Nap. Elmélkedésükben kitartóak mint az
istenek. Nagyszerű és szép emberi alakjuk volt, fürkésző szemük és éles
elméjük mindent észrevett. Ők valóban léteztek, mert látnoki
képességükkel megismertek mindent ami az ég alatt és az Ég felett van.
Figyelték a Kék Kehely boltozatán felbukkanó csillagcsoportok égi
vándorlását. Univerzális sámánok voltak akik egy helyben ülve képesek
voltak beutazni a világfa régióit.

Kolumbusz tévedése alapján az Amerikába érkező európaiak ezeket a

népeket az indián gyűjtőnév alá sorolták. A bennszülöttek számára
ebben az időben nem létezett e népek közös fogalma, de az utóbbi két
évszázadban mégis kialakult az indián identitástudat, Az angol
nyelvben az indian szó indiánt és indiait egyaránt jelenthet, így az
angol szó alakjában őrzi Kolumbusz tévedését, a magyar nyelvben
azonban a két jelentés két szóalakra vált szét.
A bennszülött amerikai népek kultúrája, életmódja már az európai
hódítás előtt nagyon változatos volt. Egyesek vadászó-gyűjtögető
életmódot folytattak, mások mezőgazdasággal és vízkultúrával
foglalkoztak, máig maradandó örökséget hagyva maguk után. Egyes
társadalmaik erősen a mezőgazdaságtól függtek, mások életmódja a
földművelés, vadászat és gyűjtögetés keverékére épült. Egyes
régiókban a bennszülött népek monumentális épületeket emeltek,
nagy, jól szervezett városokat hoztak létre. Társadalmaikat egyes
főnökök uralta területek, államok, sőt hatalmas birodalmak
jellemezték.
Amerikában legalább ezer bennszülött nyelvet beszélnek, ezek közül
néhányat, mint a kecsua, a guaraní, a maja és a navatl több millióan.
A legtöbb bennszülött nép a keletről bevándorolt népek életmódját
vette át, de helyenként változó mértékben sokan megőriztek régi
vallási, társadalmi és életmódbeli hagyományokat. Léteznek olyan
bennszülött népek, amelyek viszonylagos elszigeteltségben, ősi
életmódjukat őrizve élnek, sőt valószínűleg olyanok is, akik még mind
a mai napig a modern civilizációtól teljesen elzárva élnek.

Bölcsességük tiszta volt mint a Nap. Elmélkedésükben kitartóak mint az

istenek. Nagyszerű és szép emberi alakjuk volt, fürkésző szemük és éles
elméjük mindent észrevett. Ők valóban léteztek, mert látnoki
képességükkel megismertek mindent ami az ég alatt és az Ég felett van.
Figyelték a Kék Kehely boltozatán felbukkanó csillagcsoportok égi
vándorlását.

Az ókori maják úgy vélték, hogy a jelenlegi univerzum létrejötte után

az emberiség feladata a csillagok megfigyelése, a napok számlálása és
az istenek imádása.

Bár vannak azonos kulturális elemek a különféle maja népcsoportok

között, mégis különbséget kell tenni a felföldi és a mélyföldi maják
között, akik teljesen eltérő környezetben éltek.

A felföldi (vagy kicse-maják) a mai Guatemala területén, El Salvador

részein és Chiapasban (Mexikó egyik állama) éltek. Kozmológiájukat a
Popul Vuh néven ismert teremtéstörténet írja le.

Az ősi Amerikában az emberek sok istenben és szellemben hittek, akik,

hitük szerint, nemcsak az égben, hanem mindenütt a természetben – a
hegyeken, fákban, barlangokban és tavakban – jelen voltak. Sokarcú
lények voltak ezek, olykor jóságosak, máskor gonoszak, de egyéb
jellemző emberi tulajdonságokat is mutattak. Az emberek elképzelése
szerint az istenek nagy befolyással voltak az életükre.
Az emberek nagy erőfeszítéseket tettek, hogy imáikkal és áldozati
adományaikkal elnyerjék isteneik kegyét. A maják különösen Chaac
esőistent tisztelték, akinek a neve az aztékoknál Tlalocra változott. A
kukoricaisten igen fontos volt a maja parasztok számára, K’awiil pedig
királyaik védelmező patrónusa volt. Az aztékok törzsi istene volt
Huitzilopochtli. Ő vezette a népet a hosszú vándorlás idején, és az ő
segítségében bíztak a harcok során. Az inkák vallása még
hangsúlyozottabban természeti vallás volt. Teremtő istenük, Viracocha
mellett tisztelték az anyaföldet, a szent hegyeket, a tengert, a
szivárványt, illetve a Holdat és a csillagokat. Legnagyobb istenségük
azonban a Nap volt, a birodalom valamennyi alattvalójának őt kellett
imádnia. A leigázott népek mindezek mellett továbbra is tisztelhették a
saját isteneiket. Az is előfordult, hogy a maják, az aztékok és az inkák
átvettek egyes isteneket a meghódított népektől.

Chicomecóatl, más néven Silonen a zsenge kukorica anyja, a kukorica,

az étel és a bőség istennője az azték mitológia középső időszakában.
Szinteotl kukorica isten jelképe egy kukoricacső volt. Ez gyakorlatilag
fallikus jelképnek minősül, ami a Siva Lingam ábrázolása.
A termékenység kultusz tehát megfigyelhető, hiszen a bőség és
táplálék szimbóluma lett a kukorica. A szexuális vonatkozás tehát nem
kizárt a jelkép értelmezésében.

A jelképek azonban félreérthetőek, és ez meg is történt.

Minden szeptemberben egy fiatal lányt áldoztak fel, aki az istennő
megszemélyesítője volt. A papok lefejezték a lányt, majd az
összegyűjtött vérével behintették Chicomecóatl szobrait. A testet
megnyúzták, az egyik pap pedig magára húzta a bőrt.

Chicomecóatl nevének jelentése hét kígyó. Ez talán sokat mond

azoknak akik a brutális emberáldozatok szimbolikáját mélyen
megértik. Ez a Kumara Tantra misztériumát tartalmazza nagyon
rejtetten.

A fiatal lány a szűz jelkép, ami a kumárákra utal.

A Lány lefejezése az avatarra utal aki alászáll a földre, és meg kell
válnia arkhonitásától. Le kell tennie isteni hatalmát, hogy a földön
képes legyen működni. A vér a tudást jelenti, ezzel hintik be a
szobrokat. A szobor nem más mint az istenség képe. Így idézik meg az
istenséget, hogy behintik vérrel. Ez a Szüzesség elvesztését
szimbolizálja. Amikor a nondualitás a dualitásba érkezik. Elveszíti a
tisztaságát és ártatlanságát. A pap a közvetítő aki a szűz bőrét magára
húzza, hogy felöltse a Hét Kígyó esszenciáját.
 „Bölcsességük tiszta volt mint a Nap.
Elmélkedésükben kitartóak mint az istenek.”

Mit jelentett ez? Talán azt hogy a szimuláció-rendszer túl jóra sikerült?
Még idő előtt eléri a tökéletességet? A Hajnal Fiai korán érkeztek, az
időzítés kissé elcsúszott. Ezt sugallja a Popol Vuh következő szakasza.

„Ám az istenek aggódni kezdtek, hogy az emberek olyanná válnak mint Ők.
Mert a Hajnal Fiai mindent megértettek.
Látták a Nagy Teremtést és a pusztulásokat, melyeket a Hét világformáló
istenség hajtott végre, a Négy Elem fegyverét bevetve.
A Levegőt, mely viharával mindent letarolt.
A Földet, mely meghasadva és megrázkódva lerázta magáról a tudatlan
lényeket. A Vizet, mely elárasztotta a világot.
A sötét Kor végén pedig a Tüzet, mely elhamvaszt mindent.”

A Bibliában is olvashatunk erről a teremtési fázisról:

„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt:

férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót
és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakítson az
élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen És kiűzé az embert, és oda
helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó
pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.”

A spanyolok érkezésekor a ragyogó maja kultúra már hanyatlott, a

társadalom felbomlott, és nem ápolták a régi hagyományokat.
A királyok és a maja társadalom fejlett intézményei már a spanyolok
érkezése előtt eltűntek, megkönnyítve ezzel a hódítók feladatát, akik
1541-re már csaknem az egész Yucatán-félszigetet az uralmuk alá
hajtották; bár néhány csoport, például az itzák, még csaknem két
évszázadon át folytatták az ellenállást.
Fontos megjegyezni, hogy bár a klasszikus maja civilizáció elpusztult
ugyan, de a népcsoport a mai napig létezik Mexikó, Guatemala és
Belize államok területén.
Az Élet fájának útját lángpallosú Kérubok őrzik. Ezért ennek az
Életfának a megismerése nagyon nehéz. Viszont az árnyéka láthatóvá
teszi azt. Ezt az Árnyékot nevezték Xibalbának.
A maják tehát szerettek volna hozzáférni az Élet fájához de arra nem
volt mód, ezért a Fa árnyékában vettek menedéket és a Xibalba
hercegeinek titkát felfedték, hogy ezáltal utat nyissanak az Élet
fájához.

XIBALBA HERCEGEI

A Xibalba-t a Popol Vuh-ban írják le, mint a Föld felszíne alá tartozó
bíróságot, amely a halálhoz kapcsolódik, és tizenkét isten vagy
erőteljes uralkodó alkotja, ők a Xibalba urai.

Xibalba hercegei az Árnyék-arkhonok tanácsát képezik. Ezek valójában

démonok és elég bizarr külsővel ábrázolták őket. A Pokol Nagyurai,
akik betegséget, éhezést, félelmet, csalódást, fájdalmat és végül halált
okoznak. Xibalba hercegei párban dolgoznak:

Xiquiripat és Cuchumaquic
Ahalpuh és Ahalgana
Chamiabac és Chamiaholom
Ahalmez és Ahaltocob
Xic és Patan
Xibalba hercegei 10 démoni nagyúr, akik a pokollakók királyai.
Ugyanakkor a Földön élő emberek is Xibalba hercegeinek hatása alatt
állnak. Xibalba az alvilág ugyan de ezek az alvilági szintek a Föld alsó
rétegeit jelentik amelyekben a tudat tartózkodik. Egyrészt a halottak
lelkei tartózkodnak Xibalba régióiban, másrészt az élő emberek is
akiknek tudata érzelmei és gondolatai nem tiszták.

Az alvilágban kilenc réteg van, ezek mindegyikében egy-egy alvilági

isten uralkodik akiket bolontique-arkhonoknak hívnak. Ezek
megfelelnek a kereszténységben is ismert ördögöknek.

Xiquiripat és társa Cuchumaquic démoni jellegű istenségek; akik

Xibalba alvilágában élnek. Ezek az istenségek okozzák a vérontást az
emberek között. A gyilkosság vérszomjas démonai. Ők az
Emberáldozatoknál rendszeresen megjelentek, és a rituálé alatt
lakmároztak a szennyes érzelmekből. A tömegmészárlásoknál a
háborúknál mindig jelen vannak.
Másokat Ahalpuh-nak és Alganá-nak hívtak, akik szintén démonurak
voltak. Az ő művük az volt, hogy feldagasztották, felpuffasztották az
embereket és gennyes váladékot ömlesztettek ki a lábaikból, és
sárgára festették arcaikat, melyet Chuganalnak hívtak. Ez volt Ahalpuh
és Alganá munkássága.
Chamiabac és Chamiaholum Xibalba hadseregének parancsnokai
voltak, kiknek pálcája csontból készült. Ők elsorvasztották az
embereket, míg semmi más nem maradt belőlük, csak a csont és bőr,
majd meghaltak. Ekkor elvonszolták őket, miközben gyomruk és
csontjaik szétterültek.
Ahalmez és Ahaltocob uraknak hívták a többieket, kiknek feladata az
volt, hogy szerencsétlenséget, katasztrófát hozzanak az emberekre
amint azok hazafelé mentek, vagy otthonuk előtt, és őket sebesülten,
szétterülve, arccal felfelé a földön, holtan találták meg.
Közvetlenül utánuk következtek azok az urak, akiket Xic-nek és Patán-
nak neveztek, és akik hatása az volt, hogy az embereket holtan találták
meg az úton, melyet hirtelen halálnak hívnak. Hatásukra vér szökött
ezen emberek szájába amíg meg nem haltak a vér hányásától. Ezek az
istenek hatalmukba kerítették az embereket, összeszorították torkukat
és mellkasukat, így az emberek holtra váltak az úton, és vér ömlött fel
a torkukon miközben jártak.
És miután tanácskozásra összegyűltek, megvitatták, hogyan kínozzák
meg Hun-Hunahpú-t és Vucub-Hunahpú-t. Arra vágyakoztak Xibalba
urai, hogy megszerezzék a játékszereit Hun-Hunahpú-nak és Vucub-
Hunahpú-nak - a bőr vértjét és gyűrűit és kesztűjét és koronáját és
maszkjait, melyek Hun-Hunahpú és Vucub-Hunahpó játszóeszközei
voltak.
A Xibalba fennmaradó lakosai úgy gondolták, hogy a démon urak
egyikének uralma alá esnek, és a Föld felszínén haladnak, hogy
elvégezzék a számukra kijelölt feladatokat. A kínzások a teszthez
igazodtak minden esetben,ami egy programszerűségre utal.

Ez a gonosz elv az anyagban mindenhol megtalálható, a kabbala szerint, a

sötét vákuumban, amely akkor alakult ki, amikor a végtelen „rezgés”
(tzimtzum) a jelenségek véges világának megteremtésére szolgált; A fényét
vetítette előre, ugyanakkor biztosította azt a „hordozókkal”, amelyek
médiumként szolgálnak a teremtés sokrétű megnyilvánulásaihoz.
De néhány olyan hordozó, amely nem tudta elviselni a végtelen („Ain-
soph”) által kibocsátott fényt, a tágulás közben eltört. Mivel nem volt
megfelelő a kapacitása erre a Fényre. A hordozó vagy Shevirath Ha-
kelim törése a fenti világok romlását okozza, a káosz és a zűrzavar
kialakult az alsóbb világban.

A végtelenből sugárzó fény szétterjedt szikrává, a fizikai teremtés

bizonyos részeinek megvilágítására, a többi rész pedig sötétben
maradt, míg más részeket sötétségben hagyott, az állapot, amely
önmagában egyfajta negatív energia. Így a világosság és a sötétség, a jó
és a gonosz elkezdett harcolni a világ mestereiért.
Amint azt korábban említettük, a Qlippothot 10 egyedi sefiroth alkotja.
Az első két fok nem más, mint az az állapot, amelyben a genezis a hat
napot megelőzően képviseli számunkra a földet, azaz: minden látható
forma és minden szervezet hiányát. A harmadik a sötétség székhelye:
ugyanaz a sötétség, amely az elején lefedte a mélység arcát.

Ha követjük a hét szintet, vagyis az úgynevezett pokolokat, amelyek

szisztematikusan bemutatják az erkölcsi világ minden zavarát, és az
ezekhez kapcsolódó minden gyötrelmet. Ott látjuk az emberi szív
minden szenvedélyét, minden démonban megszemélyesített
gyengeség, amely azoknak a szenvedésévé válik, akik ezek a hibákat
elkövették,vagyis hibáztak. Itt a vágy és a csábítás, a harag és az
erőszak, továbbá a durva tisztátalanság, a bántalmazás démonja,
máshol bűnözés, bálványimádás, büszkeség.

Ez a 7 szint osztja el a mélységek rétegeit,és minden fajta

perverzitásra jut, egy démoni királyság, és így a mélység fokozatosan
bontakozik ki minden rétegében és hatalmában.

Amikor a Földi élet játéka a végére ér a lélek Xibalba hercegei elé járul
akik az Árnyékszimulációk tesztpályáira állítják.

Xibalba az Alvilág vagy Qlippoth ahol a tesztpályák el vannak helyezve.

A lélek asztráltestben megy végig a pályákon.
Első egy sötét pálya, a második egy skorpiókkal telt folyó, a harmadik a
tűz pályája a negyedik a jeges pokol.és így tovább. mig a kések és
pengék csarnokában a pengék élén kell táncolnia a jelöltnek. Xibalba
hercegei végigkísérik figyelmükkel a teszteket és döntenek a válogatott
kínzások felől, amelyekkel a jelölt kitartását tesztelik és a törekvés
mértékét. Akiben nagy a lelkesedés és optimista törekvés az
megkínozzák de visszaengedik a földre vagy akár a mennyei régiókba
is. Akik elbuknak Xibalba urainak pokoli tesztjein azok millió évekig
lesznek pokollakók. Akik a földön nem törekedtek spirituális
értelemben és pesszimizmus hatotta át őket. A büntetésük a földi
pályán az ateizmusba, a materializmusba süllyedés és a lelki sötétség.
Őket Xibalba hercegei nem kínozzák meg, hanem még mélyebb
sötétségbe és reménytelenségbe taszítják. Ők pokollakók lesznek amíg
az ébredés csirája nem virágzik ki bennük. Ekkor állítják csak
tesztpályára őket.

A tesztpályákra minden lélek rálép ha az emelkedés fázisába kerül.

Minél magasabbra törekszik annál nehezebb megpróbáltatások elé
néz. Aki gyengeségében marad annak imádkoznia kell és áldozatokat
bemutatni, hogy erőt nyerjen, különben lehull a poklok mélységeibe.
Az emberáldozat egy kegyetlen bestiális cselekedet,és az istenek nem
kérnek ilyen áldozatot, ellenben Xibalba hercegei folyton erre az
áldozatra éhesek. Az emberáldozatok ezoterikus értelme az hogy a
tesztpályákon haladó emberek áldozzák fel magukat az ösvény oltárán.
Szenteljék életüket a Legfelsőbb Tudatosságnak, szívüket tépjék ki az
egojuk mellkasából, és vessék azt a lobogó Lángok tüzébe. Azaz
ajánlják fel szívüket a Lángok urainak, az Arkhoni Kumáráknak,vagy
Isten Fiainak. Aki erre az emberáldozatra nem képes, az az ego révén
pokollakóvá lesz. Az emberáldozat titkos értelme az hogy a Tudat vagy
Lélek áldozza oda az emberi részét az istennek. Mondjon le arról hogy
Ő ember. Amíg a lélek ragaszkodik az emberi denzitásához addig nem
emelkedhet magasabb isteni régiókba, és nem válhat Oxlanhuntikuvá.
Ezért csak egy irány marad számára az áramlásban, ez pedig a
Bolontique démonok világába vezet vagyis pokollakóvá válik.
Ez arra is rámutat, hogy az emberi Élet sem több egy tesztpályánál.
Nincs stagnálás soha, Az isteni Energia áramlik nem ragadhat le sehol,
nem korlátozhatja semmi. Az ego egy korlát, ezért az energia irányát
kijelölheti. Az ego megtartása pokolakóvá teszi a lelket, az ego
feláldozása viszont felemeli őt a Tudatosság régióiba.

Quetzalcoatl

Az azték mitológiában Tollaskígyó a tudás és tanulás istene, az első

istenpár harmadszülött fia. Sok megjelenési formája volt, de
legfontosabb jelentéseként a természet erejét szimbolizálta: az
összetekeredett tollas kígyó felemelkedik a földről, farka vizet ér,
vihart és port kavar, mielőtt esőt hozna.

Ő volt az emberiség teremtője, továbbá a Kelet (égtáj) ura, egy

megjelenése a Vénusz hajnalcsillag volt. Ikertestvére Xolotl, a
balszerencse istene. Az azték teremtésmítoszban a világ első korában
megelégelte Tezcatlipoca hatalmát, és letaszította őt az égből. A
második korban ő lett a nap, de ezúttal Tezcatlipoca döntötte meg az ő
uralmát. A harmadkornak is ő vetett véget, amikor nagy esőt küldött a
Földre, az ötödkorban pedig, miután az istenek megállapodtak, és
elindították a Napot, ő teremtette meg az embereket a korábbi
generációk csontjaiból.

Ő állt a Nappal a legközelebbi kapcsolatban; neki köszönték az aztékok

a tudományokat, a jó erkölcsöt, a bölcs törvényeket. Ő nem kívánt
emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak. Az
embernek a mezőgazdaságot és az írás tudományát adományozta.
A legenda szerint csodatételei miatt nem fért össze a többi istennel,
ezért távoznia kellett közülük, és keletre menekült. Az aztékok sokáig
visszavárták, de mivel nem akarták elveszíteni a többi isten kegyeit,
inkább nekik hódoltak. Quetzalcoatl tisztelete mégis megmaradt; főleg
a kereskedők voltak azok, akik igazi istenüknek továbbra is a
Tollaskígyót tisztelték.

Korábban valószínűleg a tolték mitológia főistene lehetett; tiszteletét

tőlük vették át az aztékok. A száműzetés mítosza egyes elképzelések
szerint onnan ered, hogy a toltékok egyik királya maga is felvette a
Quetzalcoatl nevet, és akkor még senki nem sejtette, hogy ezzel egy
félezer évvel későbbi birodalom bukásához járul hozzá. A jóságos
uralkodót ugyanis papjai elűzték, és ő híveivel elhajózott keletnek, de
megígérte, hogy egy napon visszatér. A hódító spanyolok alapvetően
azért ütköztek viszonylag kevés ellenállásba, mert az aztékok babonás
félelemmel hitték, a Tollaskígyó tért vissza, hogy visszakövetelje
trónját – és egyúttal azt is, hogy elérkezett a világ ötödik korszakának
vége. Mindezt jelentősen elősegítette, hogy a Tollaskígyót gyakran
ábrázolták szakállas, fehér bőrű embernek.

A Vénuszra történő utalásban visszacseng a Kumárák érkezésének

misztériuma. Quetzalcoatl tehát a Kumárákra vonatkozik,akik a tűz
sárkányfiai voltak, és az emberiség teremtői. Az Árnyéka Xolotl
ikertestvéreként jelenik meg. Ez a Xibalba hercegeinek megjelölése az
aztékoknál.

Tollaskígyó a tudás és tanulás istene,vagyis a harmadik Isvara aki a

Jnana sakti erejével van felruházva. Ezért kapcsolatos Kapila
Kumárával a Bölcsesség lángoló Sárkányával. Ugyanakkor mint
harmadik a sorban az aktivitás modalitásában szemlélhető ez a
tudás,vagyisd avatarra kell gondolni,nem az eredeti Kumárára mint
Forrásra.

A mítosz szerint egyszer megjelent Tulában Quetzalcoatl vetélytársa,

Teszkatlipoka, rábeszélte Kecalkoatlt, hogy kóstolja meg az oktlit (az
agávé leveléből erjesztett bódító ital). A lerészegült Quetzalcoatl
vérfertőzés bűnébe esett húgával.
Quetzalcoatl bódító italt iszik ami azt jelenti, hogy az avatar lemond
arkhoni hatalmáról és az illúzió kábítószerének hatása alá kerülve
elveszíti szüzességét vagy nondualitását. Ekkor a szexualitás erejének
hatalma alá kerül, és hugával vérfertőzésbe keveredik. A „huga”
kifejezés itt nem más mint az alsóbb erők vagy saktik bűvköre.

Amikor kijózanodott és rádöbbent, hogy elvesztette a tisztaságát,

azután önkéntes száműzetésbe vonult. Teszkatlipoka pedig
csapásokkal sújotta Tollant.

A mítosz nagyon beszédes annak aki ismeri az ezoterikus tantrát.

Az avatar önkéntes száműzetést jelent. Teszkatlipoka pedig Xibalba
hercegeinek szimbóluma, akik Xolotl (vagy Lucifer) sötét oldalát
mutatja be.

Quetzalcoatl (“zöld tollakkal borított kígyó”, “Tollaskígyó” vagy

“drágakő-ikertestvér”) a három főisten egyike a mezo-amerikai
indiánok mitológiájában a világ megteremtője, az emberek és a kultúra
megalkotója. Ő az elemek ura, a Hajnalcsillag és az ikrek istene. Ő a
papság és a tudomány pártfogója, a tolték főváros, Tula kormányzója.
Számos megjelenési formája volt, amelyek közül a fontosabbak: Eekatl
(szélisten), Tlauiszkalpantekutli (a Vénusz bolygó istene) ,Xolotl (az
ikrek és a szörnyek istene). Apja Miskoatl, anyja Csimalmat.
Az Azték Birodalom lakóinak kultikus életében, vallásában mindig is
központi helyet foglalt el a véráldozat. A vérnek mitikus őserőt
tulajdonítottak: úgy hitték, a vér működteti az egész mindenséget, ez
az az életnedv ami erőt ad a létezésnek.

Az 52-es szám igen különleges volt számukra hisz a naptárukban is 52

év szerepelt, a birodalmuk bukását is egy 52-es évre jósolták.

Az aztékoknak rengeteg istenük és istennőjük volt, akiket mind egy

vagy több tevékenységhez, illetve természeti jelenséghez kapcsoltak.
Hitük szerint a bőséges termés, a katonai siker, az egyéni boldogulás,
egyszóval életük minden elképzelhető eleme egy-egy megfelelő isten
kegyétől függött.
Legfőbb istenük Nezavalkojotl, a láthatatlan, teremtő isten volt, akit
csak a legnagyobb szükségben szólítottak meg. Az égatyát és éganyát
Tonakatekutlinak és Tonakaivatlnak, vagy (Omelekutlinak és
Omekivatlnak is) nevezték. Kettejük fia az emberiség teremtője,
Quetzalcoatl, aki jelentős kultusszal bírt. Quetzalcoatl a tolték törzsek
régi, hosszú orrú istenét (az éjszakai égbolt megszemélyesítőjét), a
maják, illetve a kicse-maják (Popol Vuh) Kukulkán vagy Kukumatz
néven ismerték.

Tenocstitlán lakóinak legfőbb hadi istene Vitzilopocstli volt, de egyben

napisten, és a hajnalcsillag és minden déli csillag képviselője is. Ő volt
az, aki legyőzte nővérét a holdistennőt, és megalapította a véres
emberáldozatokat. Vitzilopocstlinak volt a legnagyobb kultusza az
aztékok között. Tezkatlipoka, a féllábú isten (akinek a másik lábát az
alvilág becsapódó ajtaja vágta le, amikor mint a lemenő nap istene az
alvilágba szállt), a nava törzsek mindenható istene volt. Tezkatlipoka
sok minden képviselt: a jutalmazást, a büntetést, az északot és az
éjszakát, a halált, a hideget, a háborút, az ünnepeket és a tivornyákat,
de az örök ifjúságot is.

Neve a négy égtájhoz kapcsolódott: észak volt a fekete Tezkatlipoka;

kelet a fehér Tezkatlipoka (ellenfele Ketzalkóatl); nyugat a vörös
Tezkatlipoka (Sipe, a termékenységisten); dél a kék Tezkatlipoka
(Vitzilopocstli, a háború istene).

Ez a négy irány a Chaac fenevadakhoz köthető ahogy már láthattuk a

maja mitológiában. Ezért a Négy Tezkatlipoka valószínűleg a
Bacabokra utal.

Quetzalcoatl viszonyát Tezkatlipokához kettőjük csillagtermészete is

meghatározta: Tezkatlipokához a Nagy-Göncöl volt hozzárendelve,
Quetzalcoatlhoz a Skorpió állatövi jegye. Ketten egyszerre azonban
soha nem voltak az égen, csak felváltva.

Tlalok eső- és mennydörgés-isten valószínűleg már Teotivakánban

nagy szerepet játszott. Segédei, a Thalkvesek osztották ki az eső
különböző fajtáit. Felesége, Csalcsiutlikve a drágakő ruhájú istennő, a
vizek úrnője. Az esőistenhez hasonlóan a tavaszistennek, Sipének
(nyugat vörös Tezcatlipocája) is régtől fogva jelentős szerep jutott.

A „meggyötört istennek” (aki minden ősszel újra meg újra meghal) egy
hadifoglyot áldoztak. Lenyúzták a bőrét, amelyet az áldozatot
bemutató pap magára öltött, ezzel jelképezve a természet körforgását.
Csikomekoatl, a „Két kígyó” volt a gazdaság alapját jelentő kukorica
istennője, a holdat és a csillagokat pedig Koatlikve istennő szülte.

Az istenek tisztelete mellett fennmaradt egyes állatok ősi tisztelete is.

Természetfölötti erőt tulajdonítottak a sasnak, ami a harciasság és a
fény, a Nap szimbóluma volt.

Az éjjeli csillagos égbolt a kozmikus Jaguár pettyes bőre. A Fény Jaguár

éjszaka vadászik, ezért láthatóak a sötétben a csillagpettyek.

A Jaguárban a hatalom és a bátorság jelképét látták, a kígyó vedlése

pedig a világ folytonos megújulását és ugyanakkor változandóságát,
hullámzó mozgásával pedig a vizet és így a termékenységet jelenítette
meg.

Az aztékok három túlvilági birodalmat ismertek: Miktlan a halottak

birodalma, (Ez Xibalba a majáknál) ,amelyet sötét színekkel írnak le;
Tlalokan az esőisten birodalma, ahová a villámsújtottak, a vízbefúltak,
a bélpoklosok, a köszvényesek és mindazok kerülnek, akik fertőző
betegségben szenvedtek; a Nap háza, ahová a hős harcosok jutnak.
Fontos szerepet játszottak a papok, akik a teokrácia élén állva
bemutatták az áldozatokat, és sok egyéb teendőik mellett őrködtek a
vallásos előírások megtartása felett is.

Az aztékok vallásosságát nemcsak az emberáldozat iszonyatos rítusa

határozta meg, hanem bensőségesség is. Imádságaikban mély
bűnbánat, az ínséget szenvedők iránti részvét, a vezeklésre való hajlam
nyilvánul meg.

Bár vallási szokásaik mai szemmel kegyetlennek és barbárnak tűnnek,

erkölcsi normáik roppant szigorúak voltak. Ha valaki eltulajdonított
egy darab földet, vagy többet művelt, mint ami járt neki mint
családtagnak, vagy túllépett a kiszabott földterület határán, akkor
súlyosan, akár halállal is büntethették. A házasságtörés is járhatott
fővesztéssel, és hasonlóan bírálták el a részegséget is. Enyhébb
esetekben megengedték a "vezeklést" és volt "bűnbocsánat", de náluk
mindenki csak egyszer indulhatott újra "tiszta lappal".

A halál utáni létet is uralta a társadalmi meghatározottság: a dicső

harcosok minden további küzdelem nélkül örülhettek a boldog
újjászületésnek; másokra viszont fáradságos és veszélyes út várt a
túlvilág különböző szintjein. Azaz Xibalba kegyetlen tesztpályáin.

A Tollaskígyó búcsúja

Volt idő, amikor az indiánok boldogan és elégedetten éltek. Bölcs

királyuk Quetzalcoatl, a fehért isten volt, aki hajdan még emberi
alakban élt alattvalói között. De élt még az országban Tezkatlipoka, az
fekete isten, s egy napon igencsak megirigyelte Kecalkoatl hírnevét és
gazdagságát. Egyre azon töprengett, hogyan is árthatna neki. Támadt
egy jó ötlete. Volt Quetzalcoatl királynak egy lánya, akit mindenkinél
jobban szeretett. A lány már ugyancsak eladósorba lépett, ám az apja
senkit sem talált méltónak hozzá. Tudomást szerzett erről
Tezkatlipoka, és mivel ő maga is isten volt, értett a varázslás
tudományához, így hát szép legénnyé változott. Akkor fogott egy
paprikával teli kosarat, és kiállt vele a piacra, pont szemben a királyi
palotával.
– Paprikát vegyenek! Paprikát tessék! – kínálta a portékáját.
Hamarosan egy csapat ember sereglett köréje, mert olyan szép
paprikát nem árult más a piacon. A nagy tolongás zaja, a piaci zsivaj
elhallatszott egészen a királyi palotáig. A királykisasszony kíváncsian
az ablakhoz lépett, ugyan mi az a nagy lárma ott lenn. Hát, ahogy
kinézett, pillantása egyből a szép árusra esett, s bizony egy csapásra
beleszeretett a fiúba. Erre várt csak a fekete isten, úgy megbabonázta a
lányt, hogy az a szerelemtől ágynak esett, beteg lett. Gyógyítók és
varázslók egymásnak adták a kilincset a palotában, de senki sem tudta
meggyógyítani a szomorú királylányt. Végül a hatalmas Quetzalcoatl
kitalálta a titkos kór okát:
– Nemde beleszerettél a paprikaárusba? – kérdezte a lányát.
– De óva intelek téged, verd ki a fejedből, mert nem az a fiú ő, akinek
kiadja magát! Nagy bajt hozhat még ránk! A királylány hiába akart
engedelmeskedni az apjának, a szívéből csak nem tudta kihúzni a
szerelmet. Látta Quetzalcoatl, hogy a lánya napról napra csak fogyott,
már a lélek is csak hálni jár belé, ezért parancsot adott alattvalóinak,
hogy keressék meg és hozzák el az ismeretlen fiút. De a szolgák hiába
járták, kutatták át az országot, a fiúnak nyoma veszett, senki sem
hallott, tudott róla semmit. A királylány már a halálán volt, amikor
váratlanul betoppant a palotába a paprikaárus fiú.
– Csakhogy előkerültél – üdvözölte Quetzalcoatl -, a lányom
belebetegedett a sóvárgásba utánad! Nem tudom ki vagy és honnan
jössz, de tudom, hogy egyedül csak te gyógyíthatod meg a lányomat.
– Messze földről jövök, a nevem Tuejo – hazudta a fekete isten. –
Meggyógyítom a lányodat, egy feltétellel, ha hozzám adod feleségül s
vele egész királyságodat. Mit lehetett szegény Quetzalcoatl?
Odaígérte hát a lányát és a királyságát az ékes tollpalástot terített a
vállára és a királylány ágyához sietett. Alig hogy megpillantotta a
királylány, a betegsége elszállt, mint a kámfor. És bizony apja
intelméről is megfeledkezett, egyetlen vágya volt csupán, hogy
mielőbb Tuejo felesége lehessen.
Meg is ülték a menyegzőt, és Tuejo király lett. Quetzalcoatl szíve igen
nehéz volt, mert egyre csak attól félt, hogy Tuejo bajt hoz az országra.
Egy napon aztán Tuejo megint kiállt a piactérre, de most nem paprikát,
áruit, hanem elővett egy pipát. Nem akármilyen pipa volt ez. Nem
füstöt, hanem édes dallamot lehetett előcsalogatni belőle. Az emberek
most is odatódultak és táncra perdültek mind.
Tuejo meg fújta, fújta a talpalávalót. A táncosoknak mozgott a lábuk
megállás nélkül, egy idő után azonban már szívesen abbahagyták
volna, de a különös zene csak nem akart félbeszakadni. Járták hát
tovább, ki-ki, amíg csak bírta s félholtan össze nem csuklott.
– Híres táncosok vagytok! – csúfolódott velük Tuejo. –
Legszívesebben kővé változtatnálak valamennyiőtöket! Úgy hevertek
itt mind, akár a kő! Ám még ki sem mondta az utolsó szót, a piacteret
élettelen kődarabok lepték el, ember nem maradt ott még
hírmondóban sem.
A madarak hangos vijjogással szétrebbentek az új király szörnyű tette
láttán. Azzal Tuejo, mint aki jól végezte dolgát, sarkon fordult és a
palotába indult. Ott mar várta Quetzalcoatl.
– Milyen rémséget cselekedtél? – vonta kérdőre a hetyke legényt. – Mit
vétettek neked ezek a szerencsétlenek?
– Én vagyok a király, vagy nem? ! –húzta ki magát dölyfösen Tuejo. –
Azt teszek, amit akarok!
Quetzalcoatl remegett a dühtől.
– Csakhogy elfelejted, ezeket az embereket mind én teremtettem! –
ágált a fehér isten.
– Isten vagyok magam is – vetette oda foghegyről Tuejo -, mégha nem
is ismersz rám ebbe n az alakomban. Én vagyok Tezkatlipoka, fiatalabb
és erősebb vagyok nálad. Azzal egy tükröt húzott elő a köpenye alól s
odatartotta Quetzalcoatl elé:
– Nézd csak meg magad! Megöregedtél, a te időd lejárt. Quetzalcoatl
megadóan bólintott.
– Belátom, most te vagy az erősebb. A sötétség győzedelmeskedik a
nappal fölött. Elmegyek hát, de nem örökre. Egy napon még újult
erővel visszajövök. És mielőtt még az első hajnali napsugarak
felderengtek volna, Quetzalcoatl óriási tollas kígyóvá változott és
méltóságteljes szárnycsapásokkal a magasba emelkedett. Az
indiánok pedig azóta is várják visszatértének pillanatát.

A maják szerint a Világ egy mágikus hely, melyet benépesítenek a

különböző fajok és betölti az isteni mágia, ami összeköti a földi és a
mennyei világot. A vallási érzület szorosan összefüggött az élettel és ez
a rituálékon is kifejezésre jutott. E rituálék során az emberek
istenekké és természetfeletti lényekké alakultak át, akik ezt az isteni
mágiát szimbolizálták.

A király egyik legfontosabb szerepe volt a teremtési mítoszból Hun Nal

Yeh, a Kukoricaisten felidézése. Ő nemcsak az Első Atya, vagyis a
Világfa felállítója a maja mitológiában, hanem a táncosok első
megjelenítője is, szimbóluma teremtésnek, életnek és halálnak.
A kukorica, a mezoamerikai népek fő kultúrnövénye volt az alapja az
élet, az elmúlás és az újjászületés mítoszának és így az ember és a
túlvilág kapcsolatának. A burkoló levelek, amelyek a fejlődő magvakat
védik, nem engedik a növényt szaporodni emberi közreműködés
nélkül, ha a magvakhoz hozzá szeretnénk férkőzni, a burkoló leveleket
el kell távolítanunk, csak így lehet a magvakat elvetni, és csak így lesz
belőle élelem.
Az ember munkája és társadalma viszont nem maradhat fenn az
istenek segítsége – a maják hite szerint az istenek vére – nélkül, így az
istenek mindig visszatérnek, és az embert áldozathozatalra késztetik.
A maja rituálék menetét lényegében ez a kényszer-képzet magyarázza.
Ez az elgondolás jutott érvényre a Popol Vuh-ban is említett és a
maják által gyakorta megismételt labdajátékok során is, amikor
kinyitották a túlvilágba vezető kaput, melyen átlépve a vesztes (vagy
éppen ellenkezőleg, a győztes?) csapat kapitánya átléphetett a
túlvilágba és ily módon a teremtés mítosza lejátszódott.
Meggyőződésük szerint a holtak táncok és rituálék révén tovább élnek.

Ami a labdajátékot illeti, tömör gumilabdával játszották, így a

játékosok testrészeit komolyvédelemben kellett részesíteni, ugyanis a
labda nemcsak súlyos volt, de gyorsan is mozgott. Védelemre szorult a
mellkas, a has, a térd, a könyök és az alkar egyaránt; a védőöltözékhez
faanyagot, pálma leveleket, állatbőröket használtak. Volt egy játékos,
akinek a kezében a célnak megfelelő kődarab volt, ő szervált. Ha az
egyik játékosnak sikerült átjuttatni a labdát a játéktér oldalfalán
elhelyezett gyűrűn, a mérkőzés eldőlt, de a hibapontokat is
folyamatosan számba vették, a labda a gyűrűn átjutva, nem
csapódhatott túl magasan a falhoz, nem kerülhetett a földre, a
játékosnak nem volt szabad a kezét vagy a lábát használni, stb. A gyűrű
nélküli játéktereken a pontokat a jelző kövek segítségével számlálták,
melyek a kiszögelléseknél voltak elhelyezve, egymástól szabályos
távolságban. Egy-egy oldalon három-három jelzőkő ma is jól látható pl.
Copanban, ahol a jelző kövek papagájfej alakját veszik fel. A
labdajátékon többnyire fiatal férfiak vettek részt, nők részvételéről
nincs adatunk. Ezzel ellentétben állhat némelyik kerámiaedényen lévő
rajzos ábrázolás, de a nők feltehetőleg csak a feláldozási
szertartásokban vehettek részt.
A részvevők számról is megoszlanak a vélemények, pl. a Popol Vuh-ban
csak ketten játszottak, más források szerint 4-4, 5-5, Chichén Itzában
pedig 7-7 lehetett a küzdők száma. A rajzokon olyan játékos is látható,
akin nincs védőruha, valószínűleg ő szervált. A labdát jobbára csípővel
vagy vállal továbbították, a kezét csak a szerváló játékos használhatta.
A Popol Vuh-ban a labda egy nyúl, ill. egy koponya volt. Ami a labda
méreteit illeti, adat gyanánt szolgál, hogy a gyűrű belső átmérője kb.
50 cm, a labda tehát akár emberfejnyi lehetett, a tömör gumiban
valószínűleg tényleg lehetett koponya, hogy könnyebb legyen,
ezenkívül visszautalt a Popol Vuh-ra. A labdákon glyphák láthatók,
ezek vízi liliommal, a tengerrel vagy számokkal hozhatók kapcsolatba,
ez utóbbiak jelentőségét nem tudjuk.

A majáknál a klasszikus korszak panteonja igen népes és bonyolult

felépítésű volt. Eleinte helyi istenségek alkották, akik a
törzsszövetségek, államalakulatok növekedésével egységes genealógiai
rendszerré rendeződtek.
A panteonban megkülönböztettek istencsoportokat: a termékenység
és a víz istenét, vadászisteneket, a tűz, a csillagok és a bolygók isteneit,
a halál és a háború isteneit és másokat.
A maja mítoszok szerint, akárcsak a nauráknál a világmindenség 13
égből és 9 alvilágból állt. Az indián források gyakran emlegetik az egek
urainak, az Oxlahun-Ti-Ku isteneknek a csoportját. Ezek az istenek a
tizenhárom napos heteknek voltak a pártfogói (pontos nevüket nem
ismerjük) és harcban álltak egy másik istencsoporttal, a föld alatti
világ uraival, a Bolon-Ti-Kuval.
E két csoportot gyakran egynek fogták fel.
A maják hite szerint a világmindenség közepén áll a világfa, amely az
égnek mind a 13 rétegén áthatol és az ég sarkainál, vagyis a négy
világtájnál négy másik fa áll: vörös (kelet), fehér (észak), fekete
(nyugat) és sárga (dél). A négy világtájjal azonosították a Chaacokat,
vagyis az esőisteneket, a Pavahtunokat (szélistenek) és a Bakab
isteneket, akik az eget tartották vagy hordozták. Ők a világfán
tanyáztak és a világtájnak megfelelő szín szerint különböztek
egymástól. A vörös chaaok, pavathunok és bakabok keleten, a fehérek
északon voltak. Egy-egy szín hármas csoportja irányította az éveket.
A maja panteonban jelentős helyet foglalt el az ifjú kukoricaisten, aki
kukoricacsőszerű fejdíszt viselő, fiatal férfinak ábrázoltak. Az égi
istenek között a főhelyen Icamná, a világ ura állt, akit fogatlan szájú,
ráncos öregembernek képzeltek, hatalmas, szétágazó orra a tűz
stilizált jelét idézi.

A klasszikus korban antropomorf ábrázolásai is előfordulnak. A többi

isten közül említeni kell a völgyek istenét, a vadászistent, a szarvasok,
a halál istenét, a jaguáristeneket. Nagyon meghatározott ikonografikus
megjelenése volt a teherhordó istennek: arca és teste fekete, szeme
különleges, orra előreugró, alsó ajka lefittyedő és homlokán a
teherhordáshoz használt bőrszíj.

A nőistenségek népes seregében főhely illette meg a "vörös istennőt",

akit ragadozó állat lábaival s fejdísze helyén kígyóval ábrázoltak.
Említést érdemel Ix-chel, a holdistennő is, a szövés, a
gyógyítótudomány és a gyermekszülés pártfogója. Egyes istenek állat
vagy madár alakúak voltak.

Az olmék hagyományban gyökerező jaguáristenek különösen összetett

jelenséget alkottak, szoros kapcsolatban álltak a vadászattal, az
alvilággal, a halállal ls a hadi kultuszokkal. A fekete és a vörös jaguár az
esőistenhez és a világtájakhoz kapcsolódott. A klasszikus korban a
jaguár ezekívül feltehetően több városállam dinasztiájának nemzetségi
istene lehetett. A maja panteonban az egyik legsokrétűbb mitológiai
alak Kukulkan volt. A kései maják Kukulkant (mint Kecalkoatlt)
szélistenként és a Vénusz bolygó isteneként tisztelték.

A főisteneken kívül létezett egy sereg helyi, valamint nemzetségi isten.

Közéjük tartoztak az isteni rangra emelt ősök és a hősök is. A
klasszikus kor végén Mezo-Amerika népeinél olyan mitológiai
komplexum formálódott ki, amelynek alapja az a képzetrendszer, hogy
az istenek csak rendszeresen kapott embervérrel tudják fenntartani
életüket. Fokozott jelentőséget nyert a napisten "etetése", enélkül nem
tudta megtenni mindennapos útját az égbolton.
A hegyi maják (kicse, kakcsikel, kekcsi) panteonját kevésbé kutatták,
mivel mitológiájuk vonatkozásában csak két fő forrás maradt fenn: a
Popol Vuh című kicse eposz és Bartolome de Las Casas művei.

A mítosz fő változata szerint a világ teremtésében több istenházaspár

működik közre: a "teremtő anya" és "teremtő apa"; a "szülőanya, nagy
anya" és a "fiak nemzője, nagy atya"; "a hatalams hódító (anya)" és a
"zöld tollakkal borított kígyó (Tollaskígyó)".

A mítosz másik változatában a világot Tepeu istennő és két isten,

Kukumac és Hurakán teremtte. Létrehozták a földet, a hegyeket és
völgyeket, a növényeket és állatokat, megpróbáltak embert is formálni
agyagból, de alkotásuk szétfolyt, mozogni nem tudott és a bosszús
istenek megsemmisítették. Akkor fából faragtak embereket, azok meg
tisztelenetlenebbek és engedetlenebbeknek bizonyultak. Az istenek
özönvízt támasztottak és az szinte minden embert elpusztított. Akik
meg tudtak menekülni, kis majmokká változtak.
Az istenek a következő alkalommal készítettek négy embert.
Ezek viszont túlságosan értelemesre és jó felfogóképességűekre
sikerültek, ami nem tetszett az isteneknek, ezért Hurakán ködöt lehelt
a szemükre - ettől fogva sok minden titokzatossá és érthetetlenné vált
számukra a világon. Miközben a négy kukoricaember aludt, az istenek
négy asszonyt teremtettek és nekik adták. Ez a négy emberpár lett a
kicsék és más népek ősszülője.
 Xbalanque és Hunahpu

Az ikererő a Nap és Hold. A férfi és nő. Az Ég és a Föld. Ida és Pingala

egymást kiegészítő erői.

Számos kicse mítosz beszéli el az ikeristenek, Hunahpu és Xbalanque

eredetét, harcát a holtak birodalmának tizenkét urával és istenével, a
Xibalba arkhonokkal.
Xibalba hercegeinek egyik lánya Xquic beszélt az apja levágott fejével.
A koponya pedig megtermékenyítette Xquic méhét. Egy iker jött létre
Hunahpu és Xbalanque.
A fiatal ikreket az idősebb fivérek meg akarták ölni irigységük miatt. A
két ikerfiú úgy nőtt fel hogy nem szálltak szembe idősebb gonosz
fivéreikkel. Az idősebb fivérek egész nap játszottak és azt tették
amihez kedvük volt míg fiatal fivéreiket kemény munkára
kényszerítették. Hunahpu és Xbalanque madarakra vadászott és egy
nap nem sikerült nekik hazavinni a zsákmányt az idősebb fivérek
pedig kérdőre vonták őket emiatt. A fa hirtelen megnőtt ami az ikrek
természetfeletti erejét bizonyította. A két fiú megalázta idősebb
fivéreit és később legyőzte a Hét Macawot. Majd végigjárták Xibalba
tesztpályáit. A labdajátékban is kitűnőek voltak, és Xibalba hercegei
egyre durvább és nehezebb tesztpályákra küldte őket, hogy
elpusztuljanak. De a fiuk állták a sarat, és végül legyőzték Xibalba urait
is. Amikor dicsőséges győzelmet arattak az alvilágban ismét
visszatérhettek a földre de nem álltak meg ezen a szinten hanem az
egekbe törekedtek. Egyikük lett a Nap másikuk a Hold.

A történet elmondja az involúció és az evolúció kétirányú útját.

Az idősebb fivérek az Asurák vagy involutív, lehúzó erők, a fiatalabb
fivérek pedig a Surák vagy evolutív emelkedő erők.
Azok a lelkek akik a Xibalba Qlippothban vannak el kell szenvedniük
Xibalba démonjainak tesztjeit. Ezek a Xibalba hercegei az
Árnyékszefirák akik a Kabbalában a következőképpen vannak
megnevezve.
 QLIPPOTHIKUS KAGYLÓDÉMONOK

1. THAUMIEL ez az ikerdémon. A korona vagy Kether szefirának az

árnyéka. Az ikrek úgy tesznek, mintha a Legfelsőbb Koronával
egyenlőek lennének. Démoni uralkodója Molokh vagy Sátán

2. OGHIEL a Bölcsesség árnyéka. A Chokmah szefirának a Klippotja.

Uralkodó démonja Beliál.
3. SATHARIEL aki az Intelligencia árnyoldala, aki elrejti az Isteni
Kegyelem arcát. A Binah Szefira kagylódémona Lucifuge.

4. GASH KHALAH Chesed szefira Árnyéka, kagylódémona pedig

Azariel.

5. GOLACHAB A Geburah szefira kagylókérge. Démoni uralkodója

pedig Asmodeus.

6. THAGIRION A Tiphereth szefira vagyis a Szív qlippothja. a negyedik

denzitás sötét oldala, melynek uralkodó démonja: Belphegor.

7 . SAMAEL a Netzah szefira Qlippothja, kagylódémona pedig

Mammon.

8. KUEZ ZARAK a Hod szefira Qlippotja asztrális kagylódémona pedig

Adramelek.

9. GAMALIEL a Yesod Szefira sötét oldala. az obszcén perverz

kagylódémonja
Ez az éteri síkon a szexualitással függ össze.

10. LILITH vagy NAHEMA a fizikai sík sötét oldala. Ez a Malkuth

szefira kagylódémona.
A Qlipphoth nem az ellenkezője a Sephirotnak, hanem az árnyéka.
Ezek a kaotikus erők, amelyek akkor szabadulnak fel, amikor az egyik
Sephirot nem áll egyensúlyban a többiekkel. Amikor az Éberség beáll
megvalósul az egyensúly vagy szefirák harmóniája. Ez fordítva is igaz.
Amikor a szefirák harmóniába kerülnek egymással mind a 7 tudati
dimenzióban, akkor a spirituális Éberség is beáll.
Ahhoz hogy a szefirák vagy arkhoni minőségek harmóniában legyenek
egymással tudni kell mi a szefirák funkciója és mikor működnek az
Isteni Akarat szerint, és mikor funkcionálnak asurai lehúzó erőként.
Xibalba hercegeinek legyőzése csak akkor lehetséges ha felszámoljuk
az ezzel kapcsolatos tudatlanságot. Ezért meg kell ismerni Xibalba
hercegeinek vagy kagylódémonoknak a működését, és azokat az aktív
tudás által le kell győznünk. Vagyis vissza kell állítanunk az arkhonitás
eredeti édeni állapotát önmagunk tudatában.

A kabbalista gondolkodás alapvetése, hogy mindenütt Istennel

találkozhatunk, mert a világ azonos Istennel. A felemelkedés végső
célja pedig ebből logikusan kikövetkeztethető: az unio mystica, az
Istennel való azonosulás. A kabbala Istene három fátyol mögé rejtőzik.
Sorrendben az 1. Ain (semmi),
2. Ain Soph (végtelenség, változatlanság, örökkévalóság, amely nem
függ semmitől) és az
3. Ain Soph Aur (végtelen fény). Az Ain Soph a tiszta létezés, az ős idea
gondolata, maga az ős egység.
Ha és amikor Isten megnyilvánul, akkor a 10 Szefiróton keresztül teszi.
A Szefirót voltaképpen tíz isteni erő, vagyis tíz emanáció, amely az
Életfát alkotja. Ezek a Szerfirák 22 lehetséges módon kapcsolódnak
össze, amely 22 utat jelképez. A felemelkedésnek nevezett folyamat
fokozatosan, életről életre valósul meg az Életfa egyes állomásain
keresztül.
A Szefirót (egyes számban Szefira, Sephirah) héber szót sokféleképpen
fordítják: számozások, nevek, erők, koronák, fények, állomások,
tükrök, jelzők, attribútumok stb. Ebből következik, hogy
megszámlálhatatlan megjelenési formájuk van a Szefirótnak. Úgy
mesélik, hogy mindegyik Szefira önmagán belül teremt világokat, ily
módon bontakoznak ki a végtelenségig az isteni, szent erők
önmagukon belül.
Az istenség tíz alkotó ereje, ősideája, világideája vagy ősformája a
következő az „egyezményes” kabbalista hagyományok szerint:
Keter/Kether Eljon – jelentése: Korona vagy öncélú létezés, amely
önmagával azonos
Chokmah/Chochmak – jelentése: Bölcsesség
Binah – jelentése: Megértés vagy Intelligencia
Cheszed/Heszed – jelentése: Kegyelem
Geburah – jelentése: Szigorúság vagy Igazságosság
Tiferet/Tipheret – jelentése: Szépség vagy Fenség
Netzah/Nezah – jelentése: Győzelem vagy Szilárdság
Hod – jelentése: Dicsőség vagy Dicsőség
Jeszod/Isod – jelentése: Alap
Malkuth/Malchut – jelentése: Királyság, Világi Birodalom
A tíz Szefira és a 22 ösvény együttesen alkotja azt az elrendezést,
amelyet Életfának neveznek. Amennyire egyszerűen hangzik ez a
kijelentés, annyira bonyolult és annyi vitára ad okot a felosztása és az
értelmezése.

A démonidézéshez a betűk és szavak fordítottját használják fel. Amikor

ugyanis az Életfát megfordítjuk a Qlippothot találjuk.
Ezért minden eredeti szimbólum a szefirákhoz tartozik annak forditott
verziója pedig démoni szimbólumokká válnak.
 Thaumiel

A kabbalisztikus életfa árnyéka a Halálfa.

Míg a legfelső Szefira az Életfán a Kether (korona) az arkhonitás csúcsa
ami az Isten egységével foglalkozik, Thaumiel (Az Iker-Arkhon)
képviseli a kettős harcoló erőket, A küzdelmet, és két óriás fejjel,
denevérszerű szárnyakkal ábrázolják a Halálfán.
Thaumiel tehát a korona vagy Kether szefirának az árnyéka. Az ikrek
úgy tesznek, mintha a Legfelsőbb Koronával egyenlőek lennének.

Thaumiel voltaképpen a kereszténységben ismert Sátán. A Sátán a

legendában az angyalok vezetője, aki olyan helyzetben volt, mint
Kether. Az Első Emanáció az Ain Sophból létrehozza a Tudatosságot,
vagyis a hatalmas ürességből kristályosodik a Bölcsesség, de anélkül,
hogy a másik sefiróta erőit kiegyensúlyozná,ezárt megjelenik Kether
Árnyéka is Thaumiel. A Qliphoth nem a Sephirot ellentéte, hanem az
árnyék. Ezek a kaotikus erők akkor szabadulnak fel, amikor az egyik
Sephirot nincs egyensúlyban a többiekkel.

Mivel azonban az összes paradicsomi és lázadó erő, amely Keteren

keresztül bocsátott ki, Malkuthban találja meg a végső pihenését és
felbontását, fennmarad az egyensúly és Isten egysége.
Az iszlám legendája szerint, miután Isten létrehozta az embert, Sátán
és angyalai nem voltak hajlandóak meghajolni Ádám előtt.
Thaumiel az a rosszindulatú elv, hogy "amely ellenáll az önmegvalósító
törekvésnek, és arra törekszik, hogy létre hozzon egy másik
objektumot (teremtést), és ragaszkodik a tiszta szellem és
transzcendencia kizárólagos jogához, ez az oka annak, hogy Sátán
megtagadta, hogy engedelmeskedjen Isten parancsának.

Ezt kabbalisztikus módon látva, azt jelenti, hogy Kether, a tiszta

szellem megtagadja a befejezést és az önmegvalósítást a kibocsátás és
a teremtés útján, amely Malkuthban végződik. A Sátán tehát szellemi
büszkeséget és arroganciát képvisel.
„Másodszor, ez az elv is ragaszkodik a kozmikus élet és a lényeg
különálló valóságához, és tagadja a Lélek minden elsőbbségét. Más
szóval, ez az elv, amely arra törekszik, hogy ragaszkodjon a két pólus
különálló valóságához, a másik rovására, és ezáltal az isteni élmény
eredeti valóságának, mint a valóságnak a kárára, próbálva
megszakítani a „saját” és a „másik” közötti minden fontos kapcsolatot,
és mindkettőt kölcsönösen kizáró elzárkózáshoz szállítani.

Thaumiel nem más mint a Kether perverziója. Ez a Valódi uralkodói elv

megcsúfolása visszaélés a hatalommal, vagy zsarnok despotizmus.
A világuralom a Qlippoth erőinek megszerzését támogatja, ezért ha a
demokratikus vagy liberális politikai pártok uralkodnak, azok az
Univerzum kiegyensúlyozatlan erőit akarják kordában tartani. De egy üres
világot nem lehet kordában tartani, mivel a zűrzavar Bábeli erői ezt nem
engedik. A világot csak akkor lehet kordában tartani ha az nem üres hanem
meg van töltve tartalommal. Ez a tartalom a Dharma. Az isteni törvény.
De a Qlippothban az isteni törvény sárba van taposva és helyette az emberi
törvények a mérvadóak. Ezek a pokol törvényei, mivel ellentétesek az
isteni törvénnyel. A pokol törvényei a korrupció, a hazugság, az
igazságtalanság, az erőszak és a visszaélés melegágyai.
A Qlippoth negatív démoni erői annyira mélyen beleivódtak már az Assiah
világába, hogy a gonoszságot lehetetlen társadalmi és politikai szinten
semlegesíteni. Azért nem lehetséges mert ez a művelet egy mágikus
rituálésorozatot követelne meg amit csak magasan fejlett Beavatottak
ismernek. A politikusok és filozófusok ehhez üres héjak, nincs sem
tudásuk sem tapasztalatuk, hogy ilyen mágikus műveletet el tudjanak
végezni. Ezért annak látszatát teremtik meg a karhatalom és a hangzatos
ígéretek által. A politikai választások a hitegetés jegyében állnak, mivel az
üres héjak a Qlippoth szolgálatában állnak, ezért valódi változást és jólétet
nem képesek hozni. Nincs hatalmukban ilyen Mágikus képesség. Ezt a
képességet csak isteni küldöttek birtokolják, és nem adják azt a pogányok
kezébe.
A Klippothban él a Sátán légiója,akik az ego szolgálatában álló gonosz
erők.Ezek olyanok mint a sötét felhők akiknek feladata hogy eltakarják
az Isteni Nap fényét,hogy a lélek ne ismerje fel Önmagát.
A démoni felhő kaotikus, turbulens anyag, ami illuzórikus köntösbe
öltözteti az Arkhonokat.

A démonok a Qlippothból átlépnek az Assiah világába ( fizikai világ) és

ezt a turbulens anyagot használják fel hogy megjelenhessenek az
emberek között. Ez az alakváltás minden esetben szükséges hogy a
démonok a fizikai síkon tudjanak mozogni és tevékenykedni.
Természetesen elsődlegesen a mentál-síkon és asztrálsíkon
cselekszenek de vannak olyan feladatok amelyek csak a fizikai síkon
oldhatóak meg, ezért folyamodnak az alakváltáshoz.
A klippoth szó bőrt, héjat, borítékot, membránt, hámlást, anyagot stb.
Jelent.
A kabbalista rendszerben a démonok - akiket mindig a „kagyló”
nevével hívnak (klippoth), amelynek gyökere Kolauf, Kalof (a vágás, a
héj, a héj kivágása) - semmi más, mint önmagában, és a szenvedélyek,
amelyek attól függnek.

Ezek a legszegényebb és leginkább tökéletlen formák, a létezés

„kagylói”, röviden mindaz, ami az élet, az intelligencia és a rend hiánya.

Az angyalokhoz hasonlóan 10 szefirót alkotnak, tíz fokot, ahol a

sötétség és a szennyeződés egyre sűrűbbé válik, mint Dante köreiben.

Ezek a sötét Qlippothok és a bennük uralkodó démonhatalmak

Kether : Thaumiel – Molokh/ Sátán

Chokmah : Oghiel - Belial
Bina : Satariel- Lucifuge
Chesed: Gash Khalah -Azariel
Geburah : Golachab - Asmodeus
Tiphereth: Thagirion -Belphegor
Netzah : Samael- Mammon
Hod : Kuez Zarak- Adramalech
Yesod : Gamaliel -Nahema Chavajoth
Malkuth : Lilith - Succubus
A modern emberek nem ismerik a metafizikai világokat és az azokhoz
tartozó Arkhoni Rendeket. Ezért a tiszta Szűz Tantra elveit sem tudják
alkalmazni. Nem tudják megkülönböztetni a jót a gonosztól, mert annyira
összefonódtak ezek az erők. Ezért a legtöbb tantrikus irányzatban az
emberek csak az Assia univerzumát magukban foglaló technikákat
használják, ami az alacsonyabb angyalokhoz kapcsolódik. De ezek az
alacsonyabb angyalok a démonokkal érintkeznek, ezért nem tökéletesen
tiszta arkhonokról van szó.
Az elementálok szintjén a Qlippoth így fest:
Tűz: Arrogancia
Levegő : Felesleges beszéd
Víz: Szexmánia
Föld: Melankólia

Hogyan lehet legyőzni Thaumiel hatásait?

„Legyetek tehát gyorsak és aktívak, de kerüljétek a fivolitást és a szeszélyt.
Legyetek energikusak és erősek, de kerüljétek az ingerlékenységet és az
erkölcstelenséget. Legyetek rugalmasak és figyelmesek de kerüljétek a
tétlenséget és a változékonyságot. és legyetek türelmesek, de kerüljétek a
durvaságot és a szörnyűséget.”
 Oghiel

A Bölcsesség árnyéka. A Chokmah szefirának a Klippotja. Néha

CHAIGIDIEL-nek is nevezik. Chaigidiel specialitása a hipnózisban és a
pszichés képességekben rejlik, amely által irányítja a karaktert.
Chaigidiel, Zogiel és Oghiel mellett, más néven Belial.vagy Ghagiel , a
Qliphah, amely megfelel az Sephirah Chokmah-nak az életfán, a
Kabbala hitrendszerében. A Bölcsesség árnyékában vannak a
Hindererek, Ezek a vakhit és fanatizmus démonai.
Sötét gonosz óriásoknak nevezik őket, akik kigyószerűen tekerednek
egymásba, Ezek a hazugsághoz és anyagi megjelenéshez kapcsolódnak,
szemben a valósággal és a bölcsességgel. Ezek a hazugság démonai.
Amikor Beliál gyermekeiről van szó akkor a farizeusokról beszélünk.
A farizeusok egy ókori, szigorú vallási elveket valló zsidó párt volt, akik
életüket azáltal kívánták Istennek szentelni, hogy az előírásokat
szigorúan megtartották. A mai szóhasználatban a farizeus szót a
képmutató, álszenteskedő emberekre használják, pejoratív
értelemben. A farizeus név a héber perushim-ból ered, ami a parash,
„elválasztani” szóból származik. az ószövetségi törvények betűihez
szigorúan ragaszkodó, nagy buzgóságot mutató farizeusokat Jézus
külsőséges vallásosságúnak tartva sokat bírálta, és gyakran kapcsolta
nevükhöz a képmutató jelzőt.
"Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok
a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig
holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák" (Máté, Újszövetség)
(Krisztusi lelkület)
• Korábbi vagy jelenlegi körülményeitől függetlenül minden emberben
Istentől származó értéket látok.
• Hiszem, hogy Isten mindenkié.
• Látom, hogy Isten működik az emberek életében, azokéban is, akik
nem engedelmeskednek neki.
• Fontosabb felismertetni az emberekkel, hogy Isten az övék, mint
tudatosítani bennük, hogy tudatlanok.
• Szánom azokat, akik nem engedelmeskednek Istennek és
erkölcstelen dolgokat tesznek.

(Gőgös, farizeusi viselkedés)

• Szoktam mondani, hogy az életemben az a legfontosabb, hogy Isten
törvényeinek engedelmeskedjem.
• A bűneimről és a küzdelmeimről nem szoktam beszélni; ezek csak
Istenre és rám tartoznak.
• Kerülöm az erkölcstelen személyek társaságát.
• Szeretem szóvá tenni, ha valaki téved egy teológiai vagy tanbeli
kérdésben.
• Szívesebben segítek a templomba járóknak, mint kívülállóknak.

(Gőgös, farizeusi lelkület)

• Nem barátkozom olyanokkal, akik szemlátomást mindig rosszat
tesznek.
• Nem az én dolgom, hogy segítsek azokon, akik nem segítenek
magukon.
• Hálát érzek, hogy hívő vagyok, amikor látom mások kudarcait és
hibáit.
• Hiszem, hogy ki kell állnunk azokkal szemben, akik
szembehelyezkednek a szent értékekkel.
• Akik megtartják Isten törvényeit, jobbak, mint azok, akik nem.

A farizeusok gondolkodásának mélyén a hit hiánya húzódik meg. Úgy

gondolják, hogy Isten iránti tiszteletüket azzal tudják kifejezni, ha
ügyelnek arra, hogy elkerüljék a tisztátalannak minősített dolgokkal
való érintkezést. Vallásosságuk másik lényeges eleme, a szabályok
pontos betartása, illetve betartatása másokkal. A vallási életben
mindig megvan az a kísértés, hogy megelégedjünk bizonyos külső
cselekedetekkel. Ez a Beliáli kísértés nehezen észrevehető és nem
könnyű ellene küzdeni. A vallásosság hamar kiüresedik, elveszíti lelki
tartalmát, ha valaki csak a vallási, egyházi törvények megtartására
törekszik, s a kötelességteljesítés szintjére csökken nála minden vallási
megnyilvánulás. Amikor valaki azt gondolja magában „megtaláltam az
igaz közösséget már jó helyen vagyok”,akkor az Beliál hazugságának
bedőlt.
Azokat nevezzük farizeusoknak, akik álszent módon mást mutatnak,
mint élnek, s másként beszélnek, mint éreznek. Bort isznak Vizet
prédikálnak. Nem élik éber módon a spirituális életet,csak
külsőségekben tetszelegnek. Beliál másik hazugsága és csapdája a
szektásodás. Amikor valaki azt gondolja:
„Az egyetlen üdvözítő út az, amin én járok, mások mind tévelygők”
Aki nincs velem az ellenem van,pusztuljanak mind akik máshogy
gondolkodnak, és akik elutasítanak engem és az utamat”.
Sürgősen meg kell értenünk a vallási büszkeséget. Ha nem
tapasztaljuk meg, és nem vagyunk alázatosak, akkor csak vak hitünk
van. Amikor a pap üzletszerűen dolgozik bármilyen szentséggel,
akkor Belial gyermeke.
Hogyan védekezhetünk Chaigidiel Belial ellen:
„Váljunk tökéletes úriemberré, és tanuljuk meg, hogyan tiszteljünk
másokat. Ne tetszelegjünk a vallásos ember szerepében csupán a hírnév
kedvéért. Ne okozzunk aggodalmat másoknak se tetteinkkel, se
gondolatainkkal, se szavainkkal. Tanuljunk meg béketűrőnek lenni még
akkor is, ha provokálnak bennünket. Tanuljuk meg, hogyan kerüljük el a
kétszínűséget másokkal való kapcsolatainkban. Ne örvendjünk, ha jó
történik velünk, és ne legyünk elkeseredve, ha valami nemkívánatos
eseménnyel kell szembenéznünk. Tudnunk kell, hogy mindkét érzés az
elme játéka csupán. Váljunk tudóssá, filozófussá, aki a lelki tudomány
mélységeit kutatja, és ismerjük fel, hogy a lelki tudást örökre
megtarthatjuk, míg az anyagi a test halálával véget ér.”
 Satariel

Az Intelligencia vagy Bina szefira árnyéka, Satariel.

Ez nem más mint a megértés hiánya, vagy hülyeség. Ez
gyakorlatilag egyenlő az idiotizmussal, vagy sztupiditással.
Az idióta lehet egy szellemi fogyatékosságot kifejező, vagy egy
pejoratív jelző, amit nehéz felfogású, vagy ostobaságot művelő
emberekre vagy egyéb lényekre (esetleg objektumokra)
használnak. A köznyelvben gyakran pejoratív jelentéssel bír.

Korábban az orvosi szaknyelv használta a debilis, imbecillis, idióta

szavakat az egyre súlyosabb fokú értelmi fogyatékosságra.Az
idióta kifejezés görög eredetű. A késő latinban jelentése
tanulatlan, érdektelen ember volt. A szó a latinban a laikus,
tudatlan, járatlan ember, kontár jelentést kapta. Van, aki azoknak
a teljesen hétköznapi szavaknak a jelentését sem képes
értelmezni, amiket ő maga is használ.

Hülye azt jelenti, hogy tisztában van vele, hogy annak, amit tesz,
lesznek következményei, és azok rajta fognak csattanni, mégis
megteszi, nem törődve azzal hogy mi lesz belőle. Ilyen
értelemben a felelőtlenség is az ostobaság egyik formája.

Az ostoba egy Nehéz felfogású(személy), akit könnyen

megtévesztenek mások; könnyen befolyásolható, nincs önálló
véleménye.
Ostoba ember az, akit hiába tanítanak, semmire sem tudja
használni a tudást. Az ostoba ember saját vesztébe rohan. A csaló
kihasználja az ostoba ember hiszékenységét. Az ostoba birka
nem veszi észre a veszélyt. Az ostoba szinonimái:
badar, balga, bamba, botor, buta, együgyű, értetlen, esztelen,
debil, hülye, korlátolt, stupid, stb

Lucifuge akkor jelenik meg amikor az Intelligencia nincs jelen.

Az intelligenciát sokféleképpen határozták meg, a komplex
fogalom a megértés, a felfogás a tudatosság, a tanulás, az érvelés,
a tervezés, a kreativitás és a problémamegoldás kapacitásaira
vonatkozik. Az emberi intelligencia az ember intellektuális
bátorsága, amelyet komplex kognitív hatások, magas szintű
motiváció és öntudat jellemez. Intelligenciájuk révén az emberek
képesek tanulni, fogalmakat alkotni, megérteni, alkalmazni a
logikát és az érveket. Ide értendők a felismerési képességek, az
ötletek megértése, a tervek megtervezése, a problémák
megoldása, a döntéshozatal.
Az intelligencia az elme elemző és megkülönböztető képessége.
Az értelem - az új követelményekhez alkalmazkodó képessége
elménknek. Az intelligencia komplex képesség, ami a
problémamegoldásra irányul. Ide tartozik például az
összefüggések átlátása, az emlékezőképesség, a gondolkodás
gyorsasága.

Krsna a Gítában a gúnyolódókra érti az ostoba szót. Mindazok

akik képtelenek felismerni az emberi forma mögött az arkhoni
lényeget azok ostobák.

avajānanti māṁ mūḍhā

mānuṣīṁ tanum āśritam
paraṁ bhāvam ajānanto
mama bhūta-maheśvaram

„Az ostobák kigúnyolnak, mikor alászállok emberi alakomban. Nem

ismerik transzcendentális természetem, s nem tudják, hogy mindenek
Legfelsőbb Ura vagyok.”
A Binah szefira az az Értelem ami képes látni az istenséget a
formák világában is. Az Értelem egy isteni Fény.

A "Lucifugus" név két latin szóból származik: lux ("fény";) és

fugio ("menekülni"), ami azt jelenti, "aki menekül a fényből".
Lucifuge démonról azt mondják, hogy a Satariel Qlippothikus
uralkodója. A gonosz birodalmát nevezik még Sitra Achra néven
is. Ez a sötét birodalom a Deviátor területe aki a Szellemi
akadályok ura. Ezért megegyezik a bálványimádással, a
paráznasággal a szennyeződés gyökerével, ha a téves dualizmust
az Istennek tulajdonítják.

A tanulás képessége olyan isteni adomány, amelynek segítségével

a tudás elsajátítható. Aki Isten segítségével képessé Valik arra,
hogy kiteljesítse, vagyis tökéletessé tegye tudását, az olyan
állapotba kerülhet, amely minőségileg más, mint a hétköznapi
tudás külsődleges ismeret-halmaza, amely önmagában nem
elégséges ahhoz, hogy az ember megértse létének legvégső
ontologiai alapját, az Istennel való rokonságot. Ha az ember csak
a lexikális bemagolt műveltségben él, a külsődleges, lényegében
idegen világ rabja marad.

Minden ember rendelkezik, bizonyos fajta intelligenciával,de

az Istenhez való felemelkedés egyedüli eszköze csakis a spirituális
megértés.
Az emberi élet célja nem más, mint alkalmassá lenni e képesség
használatára. Akik elvetik az isteni üzenet értelmét, azok az ész
emberei, akik nem tettek szert az értelemre. Ebből a szempontból
nézve az ész emberei sem többek az ostobáknál.

Aki tehát nem él értelmével, vagyis pusztán a tudás egy

külsődleges,
nem intuitív formájára törekszik, elveti lehetséges tudásának tárgyát
is, megmarad a „racinalizmusának” (az oktalan állatok felismerési)
szintjén.
 Gash Khalah

Chesed Isten abszolút, korlátlan jóindulatát és kedvességét fejezi ki.

Ez a Szefira az Isten legfőbb attribútumait hordozza,,mint Jóság,
szeretet, kedvesség, jóindulat, szívesség, irgalmasság.

Gash Khalah a Chesed szefira Qlippothja.

Gash Khalah démonjai Azariel másnéven Gamchicoth, vagy Gog
Sheklah, és Ashtaroth ezeknek az árnyékait fejezi ki, vagyis a
gonoszságot, rosszindulatot, gyűlöletet, mogorvaságot,
irgalmatlanságot.

Kedvesnek lenni valójában sokkal többet takar, mint

léleksimogató szavakat, vagy gesztusokat nyújtani a másik felé.
Mikor valaki kedves, hajlandó is, nyitott. Készen áll rá, hogy
bármi is történjék, magába fogadja, majd tovább engedje, így
támogatva a tökéletes áramlást.

A kedvesség gyakorlása igazi művészet, az egyik legszebb

ajándék, amit nyújthatunk a világ és Önmagunk felé. A kedves
embereknek jóval könnyebb dolguk van az élet nagy ügyeire
tekintve, hiszen szárnyalnak, ezzel pedig nem csak magukat
repítik a fellegekbe, hanem azon társaikat is, akik nem rég még
kedvetlenek voltak. Aki kedves, az hajlandó, van kedve, tehát
hajlandó bizonyos dolgok megtételére, segítésre, cselekedetre,
támogatásra, stb.. tehát nyitott. Mikor kedvetlen valaki, akkor
zárt, nem hajlandó, nem ad és így kapni sem tud, bármennyire is
szeretne, csak stagnál.

Az irgalom enyhíti a szenvedést, orvosol, gyógyít és segít.

Ki irgalmas? Aki nem azt adja, amit megérdemelnénk, de ad sok
olyan jót, amit nem érdemlünk meg. Az irgalmas ember nem
személyválogató. Egyetlen motivációja, hogy szükség van rá. És
soha nem mérlegeli, megéri-e. Azt sem, hogy visszakapja-e, amit
adott. Az tud igazán irgalmas lenni másokhoz, aki tudja, milyen
sok irgalmasságot kapott Istentől. Nem önmagától nagylelkű és
áldozatkész, csak továbbadja, amit kapott. Az Újszövetség eredeti
görög szövegében az irgalom szó azt jelenti: megmozdulnak a
belső részei. Szép magyar kifejezéssel: összeszorul a szíve. Tehát
van érző és együtt érző szíve, s ennek következtében mozdul a
keze és a lába is, és segít.

Azariel legyőzhető a figyelmesség, tapintat, gyengédség,

együttérzés által.
Ne csak azokkal legyünk irgalmasok, akikről feltételezhetjük,
hogy bánják a bűneiket vagy már a kegyelem állapotában vannak.
Éppen ellenkezőleg: Jézus is arra tanít, hogy
„Tegyünk jót ellenségeinkkel is, azokkal is, akik átkoznak és
bántanak bennünket. Legyünk irgalmasok, mert a mennyei Atyánk
irgalmas, és felhozza a napját jókra és gonoszokra egyaránt.”

Az „irgalom” régi szó. Hosszú története során nagyon gazdag

jelentésre tett szert. Az Újszövetség görög változatában az Eleos
rendszerint a héber chesed szó megfelelője. Ez az egyik legszebb
szó a bibliában- gyakran fordítják egyszerűen szeretetnek.

„Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek”

(Máté 5,7)

A könyörületesség és az irgalom a létezés szinonimáiként

szerepelnek. Ezt erősíti meg az Isteni név harmadik
kinyilatkoztatása is:
„Uralkodó Úr, irgalmas és kegyes Isten, hosszantűrő, nagy
könyörületességű és hűségű”
(Kivonulás. 34,6).
 Golachab

Geburah – jelentése: Szigorúság vagy Igazságosság. Az ítélet (DIN) és

korlátozás lényege, megfelel a tűz elemének. Ezért az aszkézis tartozik
hozzá, az önfegyelem,önmegtartóztatás. Ez a szigor, a törvény
betűjének abszolút betartása és az igazságosság szigorú betartásának
alapja. A Geburah elteszi az útból azt, ami szükségtelen a kozmoszban,
elpusztítja a gonoszokat, harcol a gonoszsággal és az
igazságtalansággal, és fenntartja az egyensúlyt.

A Geburah szefira kagylókérge. Golachab Qlippoth melyhez

Asmodeus démon tartozik. Másnéven „Usiel” a tüzes kígyók
árnyékdémona. A félelem és rettegés a kaotikus erők területén akkor
létezik ha a Geburah szefira kiegyensúlyozatlan.
Golachab képviseli az irányíthatatlan radikalizmust és zsarnokságot,
amely nem tűri az ellenállást és kivégzi minden ellenfelét. Amikor ez
az erő kiegyensúlyozatlan, akkor túlságosan pusztító hatású, és folyton
ítélkezik, hanyagolva az irgalom és a kegyelem minden formáját.
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal
fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal
mérnek majd.”
(Máté evangéliuma)

Az ítélkezés úgy hat, mint a sav. Mar. Sebeket okoz. Maradandó károk
keletkeznek miatta. Aki sokat ócsárol másokat, az elmarja maga mellől
a társakat, embereket.
Az ítélkezés általában részinformációkon nyugvó, és negatív
indulatokkal erősen átitatott szubjektív nézőpont.
Aki a másikat leértékeli, az egy „huszárvágással” fölé is kerekedik. Ez
az instant öröm igen vonzó, hiszen semmiféle erőfeszítésbe nem kerül.
Néhány becsmérlő, lekicsinylő megjegyzés, és máris úgy érezheti,
javult a saját pozíciója.
Aki rendszeresen mások tökéletlenségén lovagol, nagy valószínűséggel
képtelen elfogadni a saját tökéletlenségeit. Saját hibáit, köztük az
indulatait sem képes kezelni. Ezeket a feldolgozatlan negatív érzéseket
kivetíti a környezetében élőkre. Máris mennyivel könnyebb a léleknek.
A rossz kívülre került, így már fel lehet venni ellene a harcot.
Amíg a másik „hülyesége" a téma, addig sem a saját hiányosságaival
foglalkozik. Amíg a másik elfogadhatatlansága fölött pufog, addig a
sajátjával nem kell foglalkoznia. Az ítélkezők általában abban az
illúzióban ringatják magukat, hogy képesek átlátni a helyzetek
komplexitását, és eszükbe sem jut, hogy mindannyian a saját kis
szubjektív szemüvegükön át szemlélik a világot, így az ember nem
lehet az abszolút igazság tudója. Láthatja-e bárki is azt, hogy mi van a
másik ember szívében és megítélheti-e, illetve meg kell-e ítélnie ez
alapján vagy ez egyedül csak Istenre tartozik?
A megítélést sokan azonosnak tekintik az ítélkezéssel, pedig a két
fogalom között nagy különbség van. A megítélés fogalma nem feltétlen
negatív jellegű, hiszen önmagában csupán állásfoglalást jelent jó és
rossz között.Sok emberben a bíráskodás, elítélés, illetve ítélkezés
fogalma negatív asszociációkat szül és eleve rossz lelkületet feltételez,
amennyiben nem Isten az, aki ítél, elítél stb. A megítélés azonban az
igazság és a jó megismerése iránti vágyból fakad, és segíteni akar azzal,
míg e cél hiányában teljesen jogos és igaz vélemény is szeretetlen és
könyörtelen bíráskodássá válik.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal
ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért
nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem
veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor
atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad
szemében ott a gerenda? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a
gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia
szeméből a szálkát. (Máté 7:1–5)
Az ítélkezés jó barátja az irigység, a düh, és a büszkeség, amelyeket
halálos bűnöknek is tekintenek többek között.
„A büszkeség úgy tűnik, hogy az erények koronája; mert erősebbé teszi
azokat, és nem található meg nélkülük. Ennélfogva nehéz tényleg
büszkének lenni, lehetetlen a nemesség és a karakter jósága nélkül.”
A büszkeség egy "örömteli, néha üdítő érzelem, amely a pozitív
önértékelésből származik" A legtöbb ember úgy tekint magára, mint
aki értéktelen és nem szerethető. Így nincs önbizalmuk.
A rendkívüli önértékelést kevélységnek nevezik. A büszkeség
elfajulása; míg a büszke ember nagy becset tulajdonít személyes
tulajdonságoknak, birtoknak, származásnak, kitüntetésnek, de azért
nem néz le szükségképen másokat, csak a magáét tartja nagyra, esetleg
joggal, addig a kevély, főleg másokkal szemben, kiket lenéz, tartja
magát nagyra, nagyobbra mint szabad. A büszke a maga érdemét
beszéli; a kevély mások érdemét lenézi. A kevély ember rendesen hiú
is, a kevélység az öntudat túltengése.
Mások megvetésében megnyilatkozó büszkeség; felfuvalkodottság;
dölyf; önteltség. A gőg az alázat ellentétje. A „gőg”-nek és „gőgös”-nek
fordított görög, illetve héber szavak alapvetően azt a jelentést
hordozzák, hogy valaki ’kimagasló’, ’felmagasztalt’, ’kiemelkedő’ és
’kiváló’ személynek tünteti fel magát. A gőgös azt gondolja magáról,
hogy felsőbbrendű másoknál, és embertársai fölé emeli magát. Emiatt
rendszerint több tiszteletet és figyelmet követel magának, mint ami
megilleti, és tiszteletlenül, szemtelenül viselkedik másokkal.
A gőg nem csupán hibás gondolkodás, hanem egy rossz tulajdonság,
illetve jellemvonás. Jézus Krisztus együtt említette a gyilkossággal,
tolvajlással, káromlással és más helytelenségekkel, és azt mondta,
hogy mindezek „az emberek szívéből” jönnek elő.
Még az is, aki korábban alázatos szívvel szolgálta Istent, gőgössé válhat
amiatt, hogy gazdagságra vagy hatalomra tesz szert, mert szép,
sikeres, bölcs, vagy mert mások dicshimnuszokat zengnek róla.
Hogyan kerülhető el a gőg? Az embernek óvakodnia kell attól, nehogy
a gőg beférkőzzön a szívébe. Különösen akkor kell résen lennie, amikor
sikereket ér el, vagy amikor fontosabb, felelősségteljesebb megbízatást
kap.
Észben kell tartania, hogy „az összeomlás előtt büszkeség jár, a botlás
előtt gőgös szellem” Ezért kerülnie kell a hízelgést, amely gőgössé
tehet másokat. Egy példabeszéd szerint „az az életerős férfi, aki hízeleg
társának, hálót vet annak lába elé” .
Az önértékelésünk helyreállítása érzelmi egészségünk szempontjából
is fontos. Vajon hol húzódik a határ az egészséges büszkeség és a
szemmel látható arrogancia között? ha békében vagyunk
önmagunkkal, kreatívnak, termékenynek érezzük a munkánkat, és
szociális szempontból is a helyünkön érezzük magunkat, érzelmileg,
tudatosan stb. A másik az ún. hübrisztikus büszkeség, amely magában
foglalja az önzést, a gőgöt, a nem szerencsés szociális
viselkedésmódokat, mint az agresszivitás, az önértékelési zavar,
fokozott szégyenérzet stb.
Az önértékelés javítása tehát egyértelmű, el kell jutnunk a hübrisztikus
büszkeségtől az autentikus büszkeségig... és el kell hagynunk az
arrogáns, kellemetlen viselkedésformákat.
„Valójában, az autentikus büszkeség motivál bennünket, Ugyanakkor a
hübrisztikus büszkeség uralkodni kíván, arrogáns, agresszív, és
ellenséges.”
Az irigység másnak örömén érzett fájdalmunk, amivel rokon érzés, ha
másnak fájdalmán örömet érzünk. Ahhoz, hogy gyökeret verjen az
emberben az irigység, három feltételnek kell teljesülnie. Először is
szembe kell találd magad valakivel, akinek magasabb pozíciója,
eredményei, sikerei vagy minőségibb élete van hozzád képest.
Másodszor, ezt a minőséget magunknak kell kívánni, vagy legalább azt,
hogy a másiknak ne legyen. Majd harmadszor szükséges az is, hogy az
ezekkel kapcsolatos érzéseink fájdalmat ébresszenek bennünk.
Tehát összességében elmondható, hogy az irigység nem más, mint a
fájdalom, melyet mások előnyös helyzete iránti vágyunk gerjeszt.
Alattomos érzés az irigység, sokszor még magunknak sem valljuk be,
nem vesszük észre, hogy éket vert életünkben. A fogalom
elkülönítendő a féltékenység jelentésétől. Amennyiben az irigység a
vágy mások előnye után, úgy a féltékenység inkább olyan fájdalom,
félelem, hogy elveszíthetjük előnyünket másokhoz képest, „csak
nehogy nekünk rossz vagy rosszabb legyen a dolgunk másokénál”.
 Thagirion

Eredetileg Baál-Peór Zomiel vagy Belphegor.

Beelphegor egy démon, a középkori hagyományok szerint egyike a
Pokol hét hercegének, aki felfedezésekhez segítheti az embert. Szintén
a középkori elképzelések szerint a hét főbűn közül a restség démona.

Thagirion a központi démon ami az Egocentrizmus: a Lélek teljes

feledése.

A Tiphereth szefirát szívvel azonosítják. A Tiphereth az okozati

(kauzális) testet használja járműként. A Tiphereth jelentései a "
spiritualitás ", " egyensúly ", " integráció ", " szépség ". A héberben a
Tiphereth azt jelenti: „dicsőség”, vagy „pompa”.
A Tiphereth Qlippotja Thagirion. amelyet a Belphegor Archdemon
irányít .
Néhány okkult és hasonló írásban az archdemon egy spirituális
entitás, kiemelkedően fontos az infernális hierarchiában, mint a
démonok vezetője. az arkangyalok gonosz árnyékai az arkdémonok
vagy gonosz Arkhónok. A Sophia mítoszban Yaldabaoth arkhónjai is
valójában arkdémonok.

Amikor Sophia a Bölcsesség elhagyja eredeti helyét teljesen

elfeledkezik a lélek önmagáról és megszüli Yaldabaothot az Egoizmus
démonát, aki létrehozza a gonosz arkhónokat, hogy elnyomás alatt
tartsák a lelket.
Mi az Ego?
A spirituális pszichológiában az ego kifejezés az elme szerkezeteire
utal, amelyek csapdába ejtik a tudatot. Valódi természetünk csapdába
esett az Egoban.
A szellemi pszichológiában kulcsfontosságú az ego tarthatatlansága és
megbízhatatlansága. Az egoista „önérzetünk” átmeneti, olyan erőknek
van kitéve, amelyeket nem vagyunk képesek ellenőrizni, és végül
mindig szenvedéshez vezetnek. Így a bölcs ember arra törekszik, hogy
stabil, megbízható, jótékony alapot találjon pszichéjében, de az
erőfeszítés sikeréhez nagyon pontos képzés és sok éves spirituális
munka szükséges.
A Yoga lényege a Transzperszonális Énnel való kapcsolódás ami az ego
halálához vezet. A Transzperszonális Én a valódi Arkhon ami a
Tipherethtel kompatibilis, és nem Yaldabaoth- Belphegor arkhónjai
azok.

Hogyan győzhető le Yaldabaoth- Belphegor ? A Kolossébeliekhez írt

levélben ezt a megoldást ajánlja Pál apostol:

“Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Öldököljétek meg azért a ti

démonjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz
kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás; Most pedig vessétek el
magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és
szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Öltözzetek föl azért mint
az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet,
jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Mindezeknek fölébe
pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele.
Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő
cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása
van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt.”
 Samael

A Netzach szefira jelentése: Győzelem.

A győzelem az erőteljes törekvésben rejlik. A Netzach tehát
szenvedélyes a kitartásban az erősségben és a türelemben.
A spirituális út törekvés nélkül nem gyümölcsöző.
Ha a Netzach nincs kiegyenlitve akkor annak qlippotja jelenik meg
Samael ami az ego sikerét,hasznát,érdekét teszi a törekvés céljává.
Ennek uralkodó démona a Mammon.

Azok, akik pénzben, gazdagságban akarnak sikereket elérni a fizikai

világ síkjára helyezik a törekvésüket,és a Mammon imádása lesz
számukra a kijelölt vallás.

Az evangéliumok kijelentik:
"Nem imádhatjátok Istent és Mammont."

A Mammon = Siker, gazdagság, hírnév, bolond büszkeség.

Aki nem alázatos az híres akar lenni, Ez egy olyan hamis és bolond
büszkeség ami belefojtja az embert a siker hajszolásába. A gazdagság
megvakítja, és a pénz harácsolása lesz az egyetlen eszköz ennek
megvalósítására. Azt gondolják, hogy aki sok vagyonnal rendelkezik az
boldog. Ez egy Samaeli kísértés, aminek mindenki bedől, aki nem az
Istent imádja hanem a saját érdekeit teszi előtérbe.
A Mammon jelentése: vagyon, tulajdon.
Az Újszövetségben Jézus úgy beszél a Mammonról, mint valami
személyről, démoni hatalomról, melynek szolgálata Isten szolgálatával
ellenkezik.

A középkorban is gyakran megszemélyesítették, mint egy istenséget,

néha szerepel a pokol hét hercege egyikeként.A Mammon szó a
magyar nyelvben nem szerepel, viszont gyökerei a késői latin
mammona 'gazdagság' szóhoz nyúlnak vissza, amit nagy részben a
Vulgatában használtak (együtt Tertullian mammonas kifejezésével).
Egyes elméletek szerint ez a görög μαμωνᾶς szóból van kölcsönözve,
mely megjelenik az Újszövetségben, amely úgy szint kölcsönzi e szó
valódi eredetét az arámi ‫ מאמוננאא‬māmōnā szóból, egy nyomatékos szó a
'gazdagságra, nyereségre', ami valószínűleg egy szír tájszólásból ered.
A keresztények elkezdték használni a mammont, mint egy pejoratív
kifejezést, amit arra használtak, hogy leírják a torkosságot, túlzott
materializmust, a kapzsiságot, igazságtalan világi nyereséget.

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda

megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek
magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem
emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.Mert ahol a
kincsed van, ott lesz a szíved is. Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy
az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a
másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

A középkorban a Mammont gyakran megszemélyesítették, mint a

gazdagság, s a kapzsiság démonját.Mammon némileg hasonlít a görög
istenre, Plutoszra, és a görög-római Hadészre a leírásában, és
valószínű, hogy valamikor az ő alapjukra támaszkodva született;
különösen, mivel Plutosz megjelenik az Isteni színjátékban, mint egy a
gazdagságot szimbolizáló farkas-démon, mivel a farkasokat a
gazdagsággal szimbolizálták a középkorban. Aquinói Tamás átvitt
értelemben leírja a kapzsiság bűnét, mint

"Mammont egy farkas hozza fel a pokolból, azért, hogy mohósággal

gyújtson lángot az emberi szívben".
A siker megfogalmazása egyénenként változó. Függ attól, hogy rövid-,
vagy hosszú távban gondolkodunk, mi számít fontosnak az életünkben,
milyen érzéseink vannak különböző dolgok kapcsán

„Mi a siker? Az az érzés, hogy mindennap nyugodt lélekkel fekhetsz az

ágyba.” Aki ezzel a fogalommal azonosulni tud, rögtön nem egy tárgy,
vagy pénzösszeg megszerzésére gondol sikeresség kapcsán, inkább
egy nyugodt lelkiállapot elérése a célja.Ilyen egyéni mögöttes tartalom
lehet a hatalom birtoklása, önmagunk elfogadása, örömök megélése,
munkában vagy sportban elért eredmények.stb.

Az emberek szerénykednek, zavarba jönnek, de titkon dajkálják

magukban a vágyat, hogy a világ elismerje őket.

A hírnév nem más mint személyes dicsőség, amikor egy személyt vagy
közösséget sok ember elismer, sokan beszélnek róla. Rendszerint
kiváló tulajdonságokkal és tettekkel, eredményekkel szerzett és
általánosan elismert tisztelet vagy csodálat.
Aki hírnévre vágyik, arra vágyik, hogy értékeljék és jól bánjanak vele.
De a hírnév erre mégsem képes. A pletykalapok és sztárok magánéleti
katasztrófái ennek ékes példái. Persze, vannak nyilvánvaló előnyei. De
ott vannak a letagadhatatlan hátrányok. Ha egy híresség összeomlik,
élete széthullik vagy őrült módra viselkedik a nyilvánosság szeme
láttára, úgy kezelik, mintha ez az ő hibája, szerencsétlensége lenne. S
nem mint a hírnév áldozatának.

Aki híres szeretne lenni, azt szeretné, ha kedvesek lennének hozzá. De

a világ nem olyan, hogy hosszú ideig képes lenne erre. Egyszerű az ok:
a siker sokszor azt jelenti, hogy másokkal szemben emelkedik ki.
Mintha ő különb lenne a tömegtől. Az ellenérzéseket egy ideig
kordában lehet tartani. Eleinte több a tisztelet és a csodálat. Aztán
jönnek a megjegyzések: hogyan nézett ki a legutóbbi díjátadón, smink
nélkül jár vásárolni, milyen párt választ magának, milyen elhanyagolt a
családja, és a legutóbbi filmje- az a mélypont!
A hírnév nemhogy erőssé tesz, hanem sérülékenyebbé: ezután
korlátlanul lehet kritizálni, gúnyolódni rajta. A sértés senkinek sem
esik jó, de a híreseknek azok vágják az arcába, akik amúgy nem
tehetnék meg, ha az internet, az újságok nem adnának erre
lehetőséget. Sosem volt ennél egyszerűbb gyűlölködni. Pszichológiai
szempontból éppen a híres emberek azok, akik a legkevésbé képesek
ezt jól kezelni. Azért vágytak hírnévre, mert nem elég vastag a bőrük. A
hírnév ezen csak ront.
Minden magunkkal kapcsolatos félelem- hogy nem vagyunk elég
okosak, szépek, értékesek- naponta megtalálja a szem előtt élő
hírességeket. Van, amikor a bántás csak annak szól, hogy végre
célpontot talált a gyűlölködő felgyülemlett frusztrációja. De van,
amikor fájdalmasan betalál és érzékeny pontot érint. És van, amikor
teljesen értelmetlen- de akkor is létezik egy ok, akármilyen abszurd,
ami miatt nem szerethető. A legrosszabb, ha ezek a megjegyzések,
kritikák úgy beágyazódnak, hogy semmilyen kártérítési per vagy
varázsló nem tünteti el. A megbántódott hírességet pedig kevesen
sajnálják. Miért állt ki? Senki nem kényszerítette, hogy ne legyen
hétköznapi ember.

„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat
szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem
szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Az egoizmus nem más mint önzés vagy Önző érdek. Az embert az

önszeretet érzése mozgatja ezért úgy gondolja nem is
engedelmeskedhet másnak mint érdeke törvényének. Az érdek-
motivált cselekvések ezért racionálisnak tűnnek,és ezért sokan meg
sem kérdőjelezik saját érdekeiket. Ezért az önzés általánosan
elfogadott dolog,mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Az önző érdekekről való lemondás pont emiatt abszurdnak és
értelmetlen irracionalitás.

Csakhogy az “érdek” hozzákapcsolódik a haszonszerzés,és harácsolás

cselekedeteihez ,ami életrekelti a kapzsiságot, telhetetlenséget, és
becstelenséget.
 Kuez Zarak

A Hod jelentése: ragyogás,dicsőség.

Amikor ez a szefira nincs jelen akkor az árnyéka dominál.Ez Kuez
Zarak. A Halálfa qlippothjának nagy ambíciójú démoni vezére:
Adramalech.

Adramalech a démonok szenátusának elnöke,a Sátán

felügyelője,általában emberi törzstel, öszvér fejjel és páva farokkal
ábrázolják. Adramalech képviseli az álszentséget a
köpönyegforgatást,és a képmutatást.

Adramalech generálja a szenteskedő, szemforgató, hipokrata sunyi,

kétszínű, képmutató, alakoskodó, álnok, alamuszi, alattomos, orv,
csalárd, gerinctelen, galád, számító, patkány, fondorlatos,
köpönyegforgató, ravasz, sumák, alantas, aljas, hitvány viselkedést.

Álszenteskedésnek (hipokrita viselkedésnek vagy cselekedetnek)

nevezzük azt a gyakorlatot, amikor valaki olyan hitről, hiedelemről,
érzésekről vagy erényekről prédikál, amelyek belőle hiányoznak, vagy
amelyek neki nincsenek.
Az álszenteskedéssel kapcsolatos a köpönyegforgatás, amikor valaki
álszent módon mindig az uralkodó nézet képviselőihöz csatlakozik
(sokszor ellentétes, vagy ellenséges nézetek közt váltva), kizárólag
személyes előnyök szerzése céljából.

A latin hypocrisis, szerepjátszás, színlelés szóból, a görög hupokrisis,

hupokrnesthai szavakból, szerepet játszani, színlelni: hupo-, hypo- +
krnesthai, magyarázni, a krnein középső mód, megítélni, eldönteni;
krei indo-európai gyökök között.

A képmutató személyek bőséges szellemi felfrissülést ígérhetnek, de

végül „víztelen felhőknek” bizonyulnak, amelyekből nem esik eső. A
gyümölcstelen fákhoz hasonlóan a csaló nem terem valódi,
gyümölcsöt.
"Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok
a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig
holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák" (Máté, Újszövetség)
A képmutatás Megtévesztő magatartás vagy megnyilatkozás, amellyel
egy személy erkölcsi vagy anyagi haszonért nemes érzelmeket, nemes
jellemet színlel.
A képmutató ember Álnok, kétszínű, mert mást mutat és mást gondol,
ahogyan azt a szó pontosan ki is fejezi. Ezek a írástudók beszélnek,
ítélkeznek, de mást gondolnak – ez képmutatás. A képmutató mindig
talpnyaló, többé vagy kevésbé, de mindig hízeleg.
A hízelgés rossz szándékkal történik. Az írástudók esete jól példázza
ezt, akik próbára teszik Jézust. Előbb hízelegnek, aztán olyan kérdést
tesznek föl neki, amivel megpróbálják tőrbe csalni:
„Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”
A köpönyegforgatóknak két arca van. De Jézus átlát álnokságukon,
ezért világosan kimondja:
„Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!”.
Jézus mindig a valósággal válaszol a képmutatóknak és az ideológia
embereinek. A valóság ilyen, minden más képmutatás vagy ideológia.
De ez a valóság: hozzatok ide egy dénárt. És megmutatja, milyen a
valóság – az Úr bölcsességével válaszol: „
Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az
Istené!”. Ugyanis a dénáron valóban a császár képe volt.
Az álszent képes tönkretenni egy közösséget. Szépen beszél, de
csúnyán elítél másokat. A képmutató gyilkos.Először is meg kell
tanulnunk felismerni a képmutatókat, ez pedig nem mindig könnyű.
„Amikor irgalmas adományokat adsz, ne kürtölj magad előtt, mint a
képmutatók [a színészkedők, akik színészkednek, teszik a zsinagógákban
és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek”
Lehetnek ugyan olyan emberek, akik a legnemesebb célokat vallják a
magukéinak, és úgy tűnik, mintha náluk őszintébb szinte már nem is
lehetne senki, ám ésszerű mértékben elővigyázatosnak kell lennünk,
és nem szabad mindenkit a látszat alapján a bizalmunkba fogadnunk.
Vajon nem ellenőriznénk gondosan a hozzánk kerülő papírpénzt, ha
tudnánk, hogy hamis pénz van forgalomban?
A ’szemünk nyitva tartása’ azt jelenti, hogy nem engedjük, hogy
becsapjon valaki, aki szeretetteljes személynek látszik, de valójában
énközpontú, és az Isten Szavával ellentétes nézeteket mozdít elő.
“Mint a békés víz felszíne alatt húzódó, hegyes szikla, az ilyen személy az
elővigyázatlanok szellemi hajótörését okozhatja.”

Igen, résen kell lennünk az ilyen csalókkal, ám eközben nem szabad

mindenkinek az indítékait megkérdőjeleznünk. Ha őszinte a
szeretetünk és a hitünk — önzéstől és csalárdságtól mentes —, akkor
mások bízni fognak bennünk. Valódi erő és buzdítás forrásai leszünk a
körülöttünk levőknek.

A ragyogás és dicsőség szefiráját az őszinte hitből fakadó szeretet és

együttérzés adja meg,nem pedig az álszent színészkedés. A csaló
mindig bűntudatban ég mert állandóan szeme előtt lebeg a lebukástól
való félelem. Ha mégis lebukna elmenekül vagy rosszabb esetben
aggresszív támadásba lendül.
 Gamaliel

A Yesod szefira jelentése: Alapzat vagy Dicsőség.

A szexualitás rejtélyeit a Yesod szefira alapzata tartalmazza.

Amikor ez az ékszer nem ragyog Gamaliel veszi át a helyét.
Gamaliel központja Nahemah az “Obszcén Perverzió” aminek
démoni neve Chavajoth. A Zoharban Nahemah a rosszindulatú
szépség, a szenvedély és a prostitúció anyja.
Chavajoth tisztátalan szexualitást tanít. Feketemágiát vagy
perverz tantrát.

A szexuális erő két jodra vagy polaritásra oszlik;a negatív Jod vagy a
női polaritás ‫ יסוד‬Yesod-ban található, a szexuális szervek, a női
vizek, az Ens Seminis.

A szexuális szerv ‫ אשת‬Eshoth (többes számú nőies tűz) Eshoth,

nőnemű, alkímiásan beszélve. A nő méhe és petefészke
nyilvánvalóan ‫ אשת‬Eshoth, nőies.
Tehát ‫ אשת‬Eshoth, a tűz nőies többes számú kifejezése a szexuális
szervet képviseli, Éva - a Genesis könyve szerint az élő anya - előtte,
Ádám (agyi gerinc folyadék) pedig hátul. Ma ‫ ים‬Hamayim: ez a két víz.
Nahemah a szennyes pornográf kéjes örömök generátora,a
kurvaság démona aki Lilithbe árasztja sötét energiáit,és démonát
Chavajothot.

Chavajoth egy feketemágus aki vörös tunikát és egy piros

turbánt visel. Ez a démon átalakítja a szexuális erők rejtélyeit a
feketemágia erőinek titkaivá.

Chavajoth kabalista módon olvasható Chava-Jod ; ez azt jelenti,

hogy Chava ( szexuális szervek) akik fellázadnak a paráznaságon
keresztül a Jod (agy) ellen. Így a szex uralja az agyat.
Chavajoth tehát egyfajta durva szexmánia,obszcén perverzió.
A Bibliában Éva személyesíti meg Chava-t és Ádám személyesíti
meg Jod-ot. Az eredendő bűn tehát mint perverz szexualitás
ismeretes,ami rávilágít arra is hogy nem az alma megevése
okozta az eredendő bűnt hanem Nahemah-Chavajoth démonja.

Az Obszcenitás durván szeméremsértő durván illemtelen, trágár

megnyilatkozás, amely nyíltan megsérti a nemi erkölcsöt,
rombolja az ezzel kapcsolatos erkölcsi érzéket.

A perverzió az emberi viselkedés azon formáira vonatkozó

kifejezés, amelyek eltérnek a hagyományostól és normálisnak
tekintettől. Eredeti definíciója szerint "elhajlás az eredeti
jelentéstől ", szó szerint elfordulás a normáktól.

A perverz szót többnyire pejoratív értelemben használjuk az

ilyen viselkedést követő személyekre. A perverzió különbözik a
deviáns viselkedéstől, ami a társadalmi szabályok szándékos
felrúgását jelenti (bár a kettő vonatkozhat egyazon fajta
viselkedésre). Manapság leginkább a szexuális perverziókra, a
parafíliákra használjuk. Lazábban használva jelenthet egyszerűen
olyasvalakit is, akinek "piszkos", "erkölcstelen" gondolatai
vannak.
Mindannyiunkban vannak "perverz" érzések. Még aki ezt tagadja,
az is inkább önvizsgálatra szorul, mintsem szexuális
továbbképzésre. Ezek azonban csak akkor válnak károssá, ha
neurotikusak, ha viselkedéssé válnak, ha megszállottan
ismétlődnek.

Egyedül az emberi általános erkölcsi norma adhat magyarázatot

rá, mi az ami perverziónak számít. Talán úgy lehetne
egyértelműen megfogalmazni: minden felnőttek között létrejött
szexuális aktus elfogadható, melyben egyik partner sem
használja ki a másikat sem testileg, sem érzelmileg annak akarata
ellenére, s az aktus mindkét részről önkéntes. A perverzió
kifejezést tehát ennek fényében csak olyan szexuális
tevékenységekre használjuk, melyek kényszeresek, bűntudattól
vezéreltek, kárt okoznak rövid, vagy hosszú távon az abban
résztvevő személyek bármelyikének.

A szexualitás nem bűn de a perverzió már démoni

megszállottság. A perverzió viszont bűn mert a következő
dolgokat idézi elő:

Erőszak, molesztálás, szexuális zaklatás – házasságon, vagy

párkapcsolaton belül is, akár szóban, akár
tettlegesen.Fájdalomokozás, kényszerítés, megcsalás, kihasználás
megrontás Szexuálisan felelőtlen viselkedés.
 Lilith

A Malkuth szefira jelentése: királyság, alázat.

Malkuth másnéven sekina , a tizedik sephira a kabbalista Életfa
alján, Yesod alatt található.A másik kilenc sephirával ellentétben
Isten olyan tulajdonsága, amely nem közvetlenül az Istentől
származik. Inkább Isten teremtményeiből származik - amikor ez
a teremtést tükrözi és megmutatja Isten dicsőségét önmagában.

Annak ellenére, hogy Malkuth az Isteni Forrástól "legtávolabb"

található, mégis az Élet fáján van, és ezért megvannak a maga
egyedi szellemi tulajdonságai. Malkuth kézzelfogható formát ad
a többi emanáció számára. Az isteni energia leesik, és ezen a
síkon fejezi ki magát, és emberi lényünk célja az, hogy ezt az
energiát visszakapcsolja az arkhoni áramkörbe.

Malkuth Qlippothja Lilith, a Nagy Anya, aki uralkodik a test, a

természet, az anyag, az ösztönök, a termékenység és a szexualitás
felett. Ő Istár, a Nagy Csábító, a Szent Szajha, a Nagy Istennő
papnője.
Lilith, az első nő, akit Isten még Éva előtt teremtett.

Lilith szeme kék, gyönyörű nőként írják le, meztelen felsőtesttel,

és gyönyörű, hosszú hajjal.
Néha szárnyakat is ábrázolnak hozzá. Az ókori sumér domborzatokon
több szarvat is tettek a fejére.
A zsidó hagyomány szerint Ádám eredeti felesége, nem Éva,
hanem a fekete hajú, bódítóan gyönyörű Lilith volt. Ádám első
felesége, akit Isten a férfi teremtése után fennmaradt szennyes
porból formált meg. Lázadó természetét az magyarázza, hogy az
anyag, amiből őt formázták, a bukott arkangyal, Samael nyálával
volt megmérgezve. A monda szerint később Samael felesége lett.
Ezzel a "sötétség úrnőjévé" vált, a pusztulás és a halál démonává
kiáltották ki.

Voltaképp női démon volt.

A kezdetek kezdetén Ádám együtt élt ezzel a tüneménnyel, kinek
a legenda szerint szépségénél csak a függetlensége,
szuverenitásra való törekvése volt nagyobb. Különlegesnek
gondolta magát, olyan lénynek, ki senkihez nem hasonlítható, kit
nem lehet egy szinten emlegetni Ádámmal.

Lilith mint önálló teremtett lény Ádámtól függetlenül tudott

boldogulni az életben, élete fenntartásához nem volt szüksége a
férfi segítségére, szilaj volt, erős, és büszke.

Egy közösülésük során Lilith feltette a kérdést Ádámnak: "Miért

kell nekem alattad feküdnöm? Én is porból lettem, egyenlő
vagyok veled."
Lilithnek az alárendeltség, és alázat teljesen idegen volt, hiszen
szabad volt, és egyenrangú, és ezt esze ágában sem volt feladni.
Lilith megtagadta, hogy férjével egyenrangúnak tekintse az Úr,
ellenállása a szexuális aktus egyes formáival szemben is
megnyilvánult.

Ádám nem volt képes uralkodni Lilithen. Mindketten győzni akartak a

másik felett, a hasonló erők birtokában ez lehetetlen volt. Ádám egyik
része kötődött Lilithez másik részét taszította az asszony erős
határozott volta, erőszakkal parancs szóval akarta megoldani ezt a
problémát.

Ellenállása miatt Lilithet Isten száműzte a paradicsomból , amit

Ádám -tekintettel a női adottságaira- nem helyeselt.
Az ősi szépség azonban ellenállt. Nem kívánt a paradicsomi
együgyűségben megmaradni, nem akart Isten és ember által
felállított szabályok szerint létezni. Lilith függetlenségi
törekvéseinek eredményeképpen demonizálódott és száműzötté
vált .
Végül otthagyta férjét, és a Vörös-tenger mellékén tanyázó buja
démonok közé ment; ezeknek ezerszámra szülte a lilin nevű ártó
szellemeket. Mivel még a bűnbeesés előtt elvált Ádámtól, rá nem
vonatkozott a halandóság büntetése.
De Ádámra visszatérve: sosem tudta feledni első asszonyát.
Ádám, Lilith távozása után folyamatosan vágyakozott az erős asszony
után, régi szeretkezéseik íze és illata fogva tartotta érzékeit,
gondolatait. Hiányzott számára nő szellemisége. Bár kiegyensúlyozott
és boldog volt, de az izgalom, amit a démonná vált entitás okozott
tovatűnt….elillant. Nem maradt utána más csak az üresség érzése…..
Amikor Ádám már nagyon magányosnak érezte magát, bordájából egy
szófogadó, alázatos asszonyt teremtett neki az Úr. Ő volt Éva.Ádám és
Éva végül is boldogan éltek, azonban idővel Ádám unatkozni
kezdett Éva mellett. Hiányzott neki az izgalom. Egyre jobban
vágyakozott a makrancos Lilith után. Hiányoztak neki szeretkezéseik,
de az okossága, szellemisége is, és a keresésére indult.
Lilith az éjszaka leple alatt horrorisztikus-erotikus álmokkal
ajándékozta meg ex-férjét. A démoni lény fokozatosan kiszívta az
életerőt a tehetetlen, alvó emberből . Sok légió succubi démon
született Lilith erőteljes éjszakai támadásainak eredményeképpen.
Lilith ezt követően a Gonosz egyik jelképévé vált. Idővel olyan neveket
kapott, mint az éjszakai boszorkány , éjszakai szörny , a vámpírok
úrnője. Lilithet azonban mindenekelőtt a succubik királynőjeként
tartjuk számon.
Ádám szólt a Teremtőnek hogy hozza vissza Lilithet, de Lilith démon
nem jött vissza. Isten ezért új asszonyt teremtett Ádámnak, Évát. Éva ,
Ádám oldalbordájából teremtődött. Mint az oldalának egy része Éva
Ádám résztulajdonává vált. Ádám szerette Évát, csodálta szépségét,
aki mint ahogy az az isteni teremtésben elrendeltetett, alázatos, lágy és
befogadó volt.
Éva odaadó hűséges asszonyi mivolta biztosította Ádám számára, hogy
az emberiség ősapja, a család feje legyen, de mindenre kiterjedő
szellemi testi lelki kielégülést, katarzist nem hozott.

Az Évával való élet biztosította számára az uralmat a nő, az asszony, és

miden teremtett lény felett, de igaz ősi valóját nem tudta már kiélni,
bár Éva mindenben a társa volt,
Lilith volt „a ki nem ismert”, „a félbemaradt”, „a le nem igázott” „az
izgalom” „az inspiráló”…. az álom......................................
amit a férfi (azóta is minden férfi) valahol minden nőben keres…

Ádám megpróbálta Lilithet visszaszerezni, de ez sem sikerült neki, így

visszaballagott a kissé unalmas, de odaadó Évához.
Azonban Éva is felismerte a benne rejlő női képességeket, amit csak a
tudás fája gyümölcsének megkóstolása után tudott kibontakoztatni.
Lilith a paradicsomi kígyót használta fel arra, hogy Évával beszéljen,
sőt az a hír is járta, hogy ő maga volt a kígyó. Lilith egyszerre volt
gyönyörű, ám kegyetlen és veszélyes is.
Lilit (sumer LIL.DU/LIL.LU, akkád Līlīṯu, héber: ‫ )לילית‬női démon, a
magyar irodalomban sokszor Lilith.
Egy régi sumer istenség, a nagy magasságok szelének istennője, akinek
a világ teremtésében játszott szerepe homályos, és akit végül
gonoszsága miatt száműztek Inanna édenkertjéből. Az etimológiája
vitatott. Egyes nézetek szerint az akkád nyelvben jövevény, és a sumer
LIL (=levegő) az eredeti alakja. Más vélemény szerint a LIL és a līlu
nincs egymással kapcsolatban, önálló szó „éjszaka” jelentéssel.
Ugyanezt jelenti a héber l-y-l is. A sumer LIL titkos tudás, szél, szellő,
felhő, baj, betegség, bűn értelmű, sőt őrületet, bolondságot is kifejez.
Ennek párja az akkád lillu (szintén őrület, bolondság értelemben),
azonban szoros kapcsolatban van a lilû szóval, ami egyértelműen
démont jelent.
„És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott
nyugszik meg az éji boszorkány (liyliyth) és [ott] lel nyughelyet magának.”
Ézsaiás 34:14

Rabbi Hanina mondta:

„Senki se aludjon egyedül a házban, mert Lilithnek hatalma van afölött,
aki egyedül alszik egy házban.”

A Talmudból úgy is ismert mint csábító succubus, aki a férfiaknak

félelmet, rémálmokat és pollúciót okoz. (Shabbath 151b) Lilithnek
köszönhető az alvási paralízis, illetve a holdkórosság.
Lilith a középkori rabbinikus legendák női alakja, és a talmudi
hagyományoknak, majd a kabbalisztikus irodalomnak egyaránt fontos
ártó szelleme. Lilith alakja Babilonból került Izráelhez. Héber neve
Liyliyth. Értelmezését minden bizonnyal a népi etimológia határozta
meg.

Lilith démon a Nagy Babilon akit egy angyal mutat meg látomásban
János apostolnak:

„És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam, hogy egy asszony ül egy
skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, és hét feje
és tíz szarva volt.
Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és
gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és
paráznaságának tisztátalanságaival, és a homlokára írva ez a titokzatos
név: A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja.
Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a vértanúknak vérétől, és
amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam.”
Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve. A Skarlát Élénkpiros szín;
ilyenre festett kelme. A színezőanyagot egy pajzstetűfajtából nyerték
és rendkívül tartós volt. Mint kelme luxuscikk, a Bíbor párja Jelentése
keveredik is ezzel. A Bíbor szintén Drága és előkelő ruhák színező
anyaga, amelyet a Földközi-tenger partjainál található bíborcsigából
nyertek. A festék gyártása bonyolult és költséges volt, valamint hosszú
ideig tartott. Több ezer apró csigát kellett összegyűjteni, héjukat
összetörni, és testüket eltávolítani.

A bíbor és skarlátvörös szín mindig az előkelőség, drágaság

fogalmával párosul. Bíbor színű tógát viseltek a római arisztokraták,
később a Bizánci és a Német-Római Birodalom császárai hordták,
illetve 1464-ig a római katolikus bíborosok. Japánban szintén a császár
és az arisztokrácia színe. A türoszi bíbor a királyok, nemesek, papok és
előkelők színe lett a Mediterráneumban.
 „Tele volt utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival”

A kánaáni szokások a Bibliában mind utálatosságoknak vannak

említve A legszembetűnőbb utálatos szokásuk a bálványimádás volt.
Ezen kívül a spiritizmus, ideértve a szeánszokat, az megigézést és a
jövendőmondást, valamint a gyermekek feláldozása tűzben. Ezek mind
Lilith boszorkányságának kellékei voltak, és a mai napig is azok.
A paráznaság nyilván nem csupán házasságtörést jelentett a
homoszexualitás undorító szokása is ide tartozott.
A Héber Iratok többi részében a ta·ʽávʹ és a tó·ʽé·váʹ szó az alább
felsoroltakkal együtt szerepel, amelyek mindegyike „utálatos” Isten
szemében: üzleti csalás, hazugság házasságtörés , rablás, kapzsiság, a
szegények elnyomása , büszkeség, illetve ha valaki ártatlan vért ont,
álnok tervet forral, hamisan tanúskodik és viszályt támaszt a testvérek
között.Ha valaki ilyesmiket tett, annak az áldozata, de még az imája is
„utálatos” volt Istennek.

'Így szólt hozzájuk az Úr : „Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan

esküsztök, áldozati füstöt füstölögtettek Baálnak, más istenek után jártok,
akiket nem is ismertetek, és akkor idejöttök, megálltok előttem ebben a
házban, amely a nevemet viseli, és azt mondjátok: »Meg fogunk
szabadulni«, miközben mindezeket az utálatosságokat művelitek? Hát
rablók barlangja lett a szemetekben ez a ház, amely a nevemet viseli?”
(Jr 7:9–11)
Amikor Jézus megjelent a Jeruzsálemi templomban Mindezeket az
utűlatosságokat felfedezte a zsidó nép vallási életében és ostorral űzte
ki a templomból Lilith legaljasabb szolgáit: a kufárokat.
„Ezután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a
templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a
galambárusok székeit pedig felborította, és ezt mondta nekik: „Meg van
írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává
teszitek.”

Btk. 381. § (1) Aki más rászorult helyzetét kihasználva olyan különösen
aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amely
alkalmas arra, hogy annak teljesítése a megállapodás kötelezettjét, a
megállapodás kötelezettjének a vele közös háztartásban élő hozzátartozóját,
illetve a megállapodás kötelezettje által tartási kötelezettség alapján eltartott
személyt súlyos vagy további súlyos nélkülözésnek tegye ki, bűncselekményt
követ el.
 Lilith „az asszony részeg a szenteknek és a vértanúknak vérétől,”

Vámpirizmusnak lehet nevezni, hogy egy lény más lényektől nyer

valamilyen formában energiát. Egyiptomban voltak vérivó istenek és
istennők, szörnyek, akik embervéren éltek és emberi áldozatokat
követeltek. Az ókori görögök is ismertek ilyen emberszerű démonokat,
akik a vérünket szívják és betegségeket terjesztenek. Empusának
hívták azt a vérivó nőstény dögöt, ami az ókori görög színművekben
kísértett; ugyanígy nevezték őket lámia vagy brukolakhosz néven is.
Korábban vérivóknak, vérivó vagy emberevő démonoknak,
szellemeknek, boszorkányoknak, lidérceknek, stb. nevezték őket.
Formájuk besorolástól tekintve lehetett többféle is, és alakváltoztató
képességük is bonyolítja a dolgot. A szellemek és boszorkányok,
akikhez vérivást kötnek, már szinte kivétel nélkül humanoid
formájúak, vagy általánosságban mondhatjuk, hogy főként emberi
alakban vannak (elsődleges forma), de szinte kivétel nélkül tudnak
alakot váltani. Lilith nevét ismerték a hettiták, az egyiptomiak, a
görögök, az izraeliták és a rómaiak is.
Később „átköltözött" az északi népek köztudatába.
Ő képviselte a káoszt, a szexualitást, és hittek abban, hogy képes
elvarázsolni az embereket. Hozzá kapcsolódnak az első
vámpírtörténetek is. A vámpír, a vérszívó, a vérivó lény motívuma
azonban olyan eleme az emberiség mondáinak, hogy a földön élő
valamennyi nép kultúrájában megtalálható, kivétel nélkül.
Lilith „a szajháknak és a föld utálatosságainak anyja.” Nagy Babilon
kezében egy olyan aranypohár volt, amely a föld királyaival folytatott
paráznaságának az utálatosságaival volt tele. A földi királyságokat
uraló Samaelt egy jelképes fenevad szimbolizálja, amelynek a hátán ül
ez a szajha, Ez utal Lilith és Samael frigyére, és láthatóan Lilith van
felül. Isaac rabbi is párosként jellemezte „Samaelt és Lilith”-et akik a
bal oldali Emanáció központi hatalmai. A kapcsolat nem lehet
maradandó, mert Samael hatalma nagyobb mint Lilithé,és ezt Lilith
lázadó természete nem ismeri el. Lilith az egyenjogúságra hivatkozva
képes csak meglovagolni Samaelt. Ezért elkerülhetetlenül eljön az idő,
amikor ez a „Fenevad” tovább nem tűri el ezt az arcátlanságot és többé
nem hajlandó vinni Lilithet, hanem ellene fordul, és teljesen kifosztja.
Samael mint tudjuk az Önérdek démona. Lilith utálatos démoni
hatalma csak erre tud támaszkodni. De az Egoizmus ha túl nagy
méretet ölt vége a luxusnak és a kizsákmányolás rendszerének,mert
Samael romba dönti egy pillanat alatt a kereskedelmet és mindazt ami
az uzsorára és a profithajászásra épült.
János látnoki víziójában így számol be erről:
„Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: halál, gyász és éhínség; és
tűzben fog elpusztulni, mert erős Úr az Isten, aki megítéli őt. Sírni és
gyászolni fognak miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és
dőzsöltek, amikor látják a tűzvész füstjét. Gyötrelmétől való
félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon,
te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet.
A föld kereskedői is sírnak és gyászolnak miatta, mert áruikat senki
sem vásárolja többé: az aranyat és az ezüstöt, a drágakövet és a
gyöngyöt, a gyolcsot és a bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle
tujafákat és az elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy
ércből, vasból és márványból készült eszközöket, Ez a fahéjat, a
balzsamot, a füstölőszereket, a kenőcsöket és a tömjént, a bort és az
olajat, a finomlisztet és a gabonát, a marhákat és a juhokat, a lovakat és
a kocsikat, a rabszolgákat és a foglyokat.
A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled, minden bőség és
pompa elpusztult körülötted, és nyomuk sem lesz többé.
Akik ezekkel kereskedtek, és ezekből gazdagodtak meg, gyötrelmétől
félve távol megállnak, sírnak, és gyászolnak, Ez és így szólnak: Jaj, jaj a
nagy városnak, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba volt öltözve,
arannyal, drágakővel és gyönggyel volt ékesítve, mert egyetlen óra
alatt pusztult el ekkora gazdagság! És a kormányosok, a hajósok, az
evezősök és akik a tengeren dolgoznak, mind megálltak távol, és
amikor látták a tűzvész füstjét, így kiáltoztak: Van-e hasonló a nagy
városhoz? És port hintettek fejükre, és sírva, gyászolva kiáltoztak: Jaj,
jaj a nagy városnak, ahol az ő jólétéből meggazdagodott mindenki,
akinek hajói voltak a tengeren: egyetlen óra alatt elpusztult!”