Részletek ebből a könyvből:

Tanulás területei és fajtái

A tanulás területi egymásra épülve, egymással egységet alkotva működnek.

• Mozgástanulás

• Perceptuális (észlelési) tanulás

• Verbális (szavak által közvetített információfeldolgozás) tanulás

• Érzelmek elsajátítása

A tanulás fajtái:

• Direkt (szándékos) tanulás

• Indirekt (közvetett) tanulás

A tanulás és a tanulás folyamatának oktatáselméleti felosztása

Nagy Sándor a neveléstudományok egyetemi tanárának máig érvényes munkája

• az ismeretek megértése, tanulása

• az ismeretek alkalmazását biztosító műveletek tanulása

• problémák, problémahelyzetek elemzése és megoldásuk tanulása

• különböző gyakorlati cselekvések (pszicho-motoros készségek) tanulása

• a tanulás módszereinek a tanulása

• a gondolkodás eljárásainak (formáinak) tanulása

• a társadalmilag kívánatos szociális viszonyulások és magatartásformák tanulása

Az anyanyelv elsajátítása, a beszédtanulás

A tudományos kutatások arra irányulnak, hogy felderítsék, mit, miért, hogyan tanul meg a gyermek a beszéd
elsajátítása során. Ezek a kutatások nem öncélúak, hanem főként a gyógyítást szolgálják. A tudósok egyik
része azt vallja, hogy a beszédet a szülők tanítják meg a gyermeküknek, és a beszédtanulás olyan tanulás,
mint a többi. Osgood 20. századi neves pszichológus szerint a beszéd is tanulás eredménye. Chomsky
amerikai nyelvész azt állítja, hogy a nyelv az emberi génekben kódolva van, a beszéd az idegi éréssel
összhangban, az értelmi funkciókkal párhuzamosan kialakul, kifejlődik. Rumelhart úgy véli, hogy az emberi
elmében veleszületetten ott a készség arra, hogy az embergyermek a környezetétől utánzással megtanulja a
beszédet. így fogja fel a beszédtanulást. Az ő munkásságán alapszik jelenkori megértése az agy
idegsejtjeinek és az idegi-vezetés, idegi-hálózatok működésének.

Osgood szerint ilyen egyszerű a beszédtanulás: a beszédtanulás kezdeti szakaszában a gyermek érzékeli,
észleli a játékát a labdát. A nevelő megnevezi a tárgyat. A gyermek környezetéből érkező auditív észlelés a
„labda” szó. Ez az a szó, amit a gömbölyű tárgy észlelésekor többször, rendszeresen hall. A „labda” szó a
szókincs részévé válik, mivel a mintát utánozva, ő is ilyen hangadással, a labda szó kimondásával jelöli meg
kezdeti kommunikációja során a gömbölyű játékot. Ugyanakkor az egyező jegyek megragadásával, minden
gömbölyű tárgyat, amit érzékel, észlel, labdának nevez. Általánosít, így a környezetében lévő dolgok
hasonlóságát megragadva egy konkrét dolog nevével jelöli meg a különböző dolgokat. Pl.: minden gyermek
„baba”, minden állat hangutánzással megjelölve: vau-vau. Az ismeretanyag növekedésével, mely
gyarapodása az éréssel párhuzamosan történik, a különbözőségi jelek felismerésével, az általánosból kiválik
újra a konkrét, a gyermek különbség megragadására képes. Már saját nevén nevezi a Napot, az almát, a
labdát, a gombócot.

Lenneberg 20. századi német származású Brazíliában alkotó neurológus és pszichológus az 1960 években
vezette be a ’kritikus időszak’ fogalmát a beszédtanulás elméletébe. Lennerberg szerint bizonyos biológiai
események, amelyek szükségesek a nyelvelsajátításhoz, csak a megfelelő időben, megfelelő életkorban
történhetnek meg. Amikor megszületünk, agyunk két féltekéje között még nincsenek tökéletesen elosztva az
agyi funkciók, hanem ez az úgynevezett „lateralizáció” a gyerekkor során zajlik le. Szerinte a „lateralizáció’
folyamata 2 – 5 éves kor között viszonylag gyorsan zajlik, majd lelassul, és a pubertás korra befejeződik.

Agyunk egész életünk folyamán folyamatos átalakulásban van. A serdülőkor végére érkezik el abba a
stádiumba, amikor minden pszichés funkció a legteljesebb mértékben működik. Ezek közül sok olyan van
(például a beszéd, az olvasás, az írás, a számolás stb.), amelyek valamelyik agyféltekéhez köthetők. Ez a
féltekei elrendeződés a lateralizáció.

A Lennerberg feltételezésének a másik része az, hogy a gyermeknek beszélő környezetre van szüksége
ahhoz, hogy a gyerek jól el tudjon sajátítani egy nyelvet. Feltételezte, hogy ha a gyermek nem jut elég nyelvi
ingerhez, akkor később már egyáltalán nem fog megtanulni egyetlen nyelvet sem. Ez utóbbi állítást
támasztják alá a modernebb kori farkasgyerekek esetei is. Maugli vagy Tarzan a valóságban nem tudna
emberi nyelven beszélni. A 7 éves Ramu, akit 1960-ban találtak Indiában a vadonban, minden segítség
ellenére sem tudott megtanulni beszélni.

Idős korban elszenvedett stroke, (agyvérzés) afáziát, a nyelv használatának a zavarát okozhatja. Logopédiai
foglalkozásokon a nyelvi zavarok csökkenthetőek, a beszédképesség, az írás, az olvasás képessége
visszaállítható.

A beszédtanulás külső, belső feltételei

Felice Affolter (1926 – ), svájci pszichológus, logopédus, úttörő munkát végzett a beszédzavarok okainak
felderítésben és a beszédfejlesztés módszereinek kidolgozásában. Az 1970-es években kutatásai alapján
megállapította, hogy a beszéd fejlődését számos előkészítő folyamat előzi meg. Fontos a beszédtanulás előtti
életszakaszban a látás, hallás, tapintás, szaglás, a megfelelő érzékszervek jól működő érzékelése és az
agyban ezeknek a beérkező ingereknek a pontos észlelése. Jelentős szerepe van a beszédtanulás előkészítő
szakaszában mozgásfejlődésnek is, ami meghatározott sorrendben, meghatározott ütemben megy végbe az
embergyermek fejlődése során. Nagy szerep jut a mindezekkel párhuzamosan fejlődő értelmi fejlődésnek, a
figyelemnek, a megfigyelő képességnek, a gondolkodásnak és az emlékezetnek.
Affolter hangsúlyozza, hogy mindezek fejlettségének el kell érnie az elegendő fejlettségi szintet ahhoz, hogy
a gyermek beszédtanulásra kész legyen. Az emberi beszédtanulásban központi szerepet játszik az értelmi, az
érzelmi és mozgásfejlettség összehangolt működése. Alapvetően ennek az összehangolt együttműködésnek
az alapja az ép érzékszervek megfelelő érzékelése, észlelése.

A gyermeknek koordinált (összehangolódott) szenzo-motoros (érzékelő-mozgásos) képessége, a kognitív

funkciók (értelmi képességek) épsége, a gyermek érzelmi kötődése, érzelmi biztonságérzete, a
környezetében pedig a beszédpéldát mutató felnőttek jelenléte, azok az együttesen ható feltételek, amelyek
teljesülése esetén a gyermek meg tanul beszélni.

Hangoskodás

A hang, zaj, zörej…

A hallható hangoknak a fizikából ismert két jellemzője van, a rezgésszáma és a hangereje. Az, hogy milyen
rezgésszámú, hány dB-es (dB a hangerősség mértékegysége) hang észlelhető, függ a hangforrás és az emberi
fül távolságától is. Az emberi beszéd rezgésszáma 1000 — 4000 Hz. (Hz, a hangmagasság mértékegysége).

A társalgási beszéd hangereje 60-70 dB. A mély hangok alacsonyabb, a magas hangok magasabb
frekvenciájúak, (rezgésszámúak). Azonos hangerő mellett a magasabb hangok hangosabbnak hallhatók, mint
a mélyek. A hangnak van hallható kezdete és vége, tehát időben is meghatározható.

Ezeknek a fizikai ismérveknek az ismerete főként a szakemberek számára fontosak, de a szülő tájékozottsága
is nagyon fontos, hogy pontosabban meg tudja figyelni a csecsemő hallását. A szülő a legkisebb kétség
felmerülésekor kérje a gyermekorvos segítségét a hallásvizsgálat szükségességének megítéléséhez!

A beszédtanulásban a hallás, a hangfelismerés alapvető szerepet kap. Az emberi beszéd a szavakba öntött
gondolatok közlése mellett, érzelmeket is közvetít. A hangszín a hang jellemző tulajdonsága, és a mondatok
hangsúlya az, ami az emberi beszédben az beszélő érzelmeit fejezi ki. Grossmann, a Londoni Egyetem
kutatója 2006-ban közölt tudományos szakcikkben írja le kutatása eredményeit. Az agyterületek aktivitását
vizsgálva úgy találta, hogy a hangfelismerés megkülönböztető képessége négy és hét hónapos kor között
alakul ki.

7 hónapos kor körül a csecsemők már képesek együtt felfogni és megérteni a mimikát, és a hallott beszédet
és a beszélő feléjük sugárzott érzelmeit is felismerik.

A hallás épsége alapvetően meghatározza a gyermek tanulási képességeit. Csecsemőkorban tanulja meg,
hogy aminek kezdete van, vége is van (idő fogalom alapja), hallás útján tapasztalja meg az alapvető
relációkat (kisebb-nagyobb fogalma), így tapasztalja meg az irányokat, ez a téri-orientáció, azaz a térbeli
eligazodás kezdete. A testi kontaktuson hatásain (simogatás) felett megérzi és megtanulja az érzéseket. A
későbbiekben a szavak, mondatok tartalmát (információit) is felfogja, megérti. Ez mind együttesen a
beszédértés és a gondolkodás alapja is egyben.

Felmerül a kérdés, a siketen született gyermekek hogyan vállnak mégis, mindezek hiányában értelmes
felnőtté. A válaszom erre az, hogy másképpen, máshogyan kanyarog a fejlődésük útja, más megismerő
funkciók váltják fel a hallás szerepét a fejlődésükben.

A kommunikáció kezdetei

Sírás 0-3 hó
A kommunikáció alapja és kezdete az, hogy a szülők jelentést tulajdonítanak a kisdedük gesztusainak,
gagyogásának, testbeszédének. A legelső kapcsolat a szemkontaktus és a simogatás. Topál József (1964 – )
MTA viselkedés kutató közlése szerint vizsgálatokkal bizonyított tény, hogy a szemkontaktus és a simogatás
hatására a gyermek szervezetében oxitocin (un. szeretethormon) termelődik. Ennek a hormonnak a társas
kapcsolatokra való képesség kialakításában is nagy szerepe van. A csecsemő sírása jelzés, „közlés” a
külvilág számára a baba testi állapotáról, közérzetéről. Nagy odafigyeléssel bár, de hamar meg lehet tanulni,
hogy a csecsemő sírása miről árulkodik.

A kommunikáció fejlődése hónapról-hónapra, évről évre

Beszédértés Beszédfejlődés
0 – 3 hónap
Sír. A csecsemősírás értelmezhető.
Születéskor felsír.
6-8 hét Gőgicsélni kezd ( a, ő, e, o, u
Hangra összerezzen, viselkedése, testtartása hangoztatása)
megváltozásával reagál.
Megjelennek a gőgicsélésben az öröm hangjai
Sírással, nyöszörgéssel jelzi testi igényeit. (hangszín, hangadás hossza, ritmusa,
hangerejének váltakozása)

Sírása jellegzetessé válik, a kifejezni kívánt

6-8 hetesen mosolyog, amikor beszélnek hozzá
igényének megfelelően.
(szociális mosoly).
Mosolyog, amikor közelednek hozzá.

3 hónaposan kb. 200-féle hangot képes

Felismeri a szülők a hangját, megnyugszik, ha produkálni, mely a világ minden tájának
meghallja. nyelvében előfordulnak (pl. az afrikai
torokhangokat is).

4 – 6 hónap
Gagyogni kezd, különböző hangokat próbálgat,
Szemével, figyelmével a hangforrás felé fordul, az a, ő, e, o , u mellett előjön a p, b, m, g
keresi és figyeli merről, honnan jön a hang. Véletlenszerűen szavakhoz hasonló hangcsoport
ad ki a hangzók gyakorlása során. Anyanyelve
Odafigyel a zenére.
jellemző hangokat hallat, az „idegen hangzók”
Örül a hangot kiadó játékoknak, mozgatja, rázza, elmaradnak.
figyeli.
Nevet. Ha izgatott vagy nem tetszik valami,
Hanggal válaszol a hangra. hangokkal fejezi ki.

Hosszan gagyog, amikor egyedül maradt, és a

szülővel való játék során is. (Funkció öröm)

7 hónap – 1 év A gagyogásban megjelennek a ’bűbájszavak’,

(tetete, tatata, bibibi, upupu, papapa stb.)
Élvezi a mozgással kísért, mondókás játékokat. hosszabb, rövidebb csoportokba rendezve ejti ki
Teljes testtel odafordul a beszélő felé. Odafigyel, ha a begyakorolt hangzókat.
beszélnek hozzá, a beszélő arcát, szájmozgását Figyel a beszédre, zenére, hangokra.
figyeli.
Kommunikációját gesztusokkal,
A szociális mosolyt felváltja az adekvát (megfelelő) kézmozdulatokkal, testbeszéddel, mimikával
mosoly. gazdagítja.
Idegen emberekre már nem mosolyog. Kérésre utánozza különböző beszédhangokat.
Kimondja, megérti azokat a szavakat, amelyeket Néhány szót mond, pl. baba, mama, papa, kutya,
sokszor hall. Hangutánzás kérést teljesít. labda. Nem minden hang szabályosan képzett,
Egyszerű kérésekre tettel reagál. Pl. Gyere ide! (pl. jabda, lapta, tuta), de a szülő megérti.

1 – 2 év

Kérésre környezetében állandóan jelenlévő tárgyakra Gyarapodik a (passzív és aktív) szókincse,

rámutat. (Főnevek, személyek, tárgyak neveit sokszorozódik az ismert főnevek száma, több
ismeri.) nevét kimondja.

Kérésre saját testrészeire rámutat. A kimondott hangok közé újabb mássalhangzók

Egyszerű parancsokat teljesít, pl. (Tedd le! Ne nyúlj
hozzá! Gurítsd a labdát!)
Megérti az egyszerű kérdéseket. (Pl. Kérek egy
puszit! "Hol van a cipőd?").
használata lép be, kezdetben főként a szó elején.
Új megfelelő helyen használt hangok: k, g, f, t,
d, j, vagy l.
Kérdez: „Mi az?” „Mi ez?” „Ez mi az?”

Figyelmesen végig hallgat egyszerű, rövid mesét, Két szavas mondatokat alkot. Pl. Kér tejcsi!
dalt, mondókákat.
„Add ide!” = Kérem szépen!
A tárgyak, személyek képét, rajzát felismeri,
Használja a ’nem!’ tagadószót.
könyvek illusztrációira kérésre rámutat.
Néhány ige szófajú szót megfelelően helyez el a
Megérti a cselekvést jelentő szavakat. (Igék,
2-3 szavas mondatban, de nyelvtanilag nem
cselekvést, történést, létezést jelentő szavak).
egyeztet még. Pl. Jön az autók! Vannak baba!

2 – 3 év Mondatai már nem tőmondatok, bővített

mondatokat mond. (Alany (főnév) + jelző
Megérti az ellentétes szavak jelentésbeli (melléknév) +állítmány (ige). Pl. Anya nagyon
különbségeit. szép. Apa nagyon erős.
Irányt, és összehasonlítást jelentő szavakat ért. A magyar nyelv összes hangját használja,
Pl. Fel-le, alatta-felette, rajta-benne, kicsi-nagy, sok- artikulációs (beszédhangok képzéséhez
kevés. szükségek izmok, idegek, hallás képességek
összessége) ügyességtől függően helyesen képzi,
Egy mondatban két kérést, utasítást megért és teljesít. de esetenként hangzókat felcserél. Pl. r = l, v = f,
sz - s stb.
Hosszasan figyel és élvezi a meséket, történeteket.
Beszéde folyamatos, de néha szótagot, szavakat
Már tud figyelni képre és szavakra egy időben. ismétel, ez fiziológiás (élettani, fejlődéssel járó)
pöszeség, az elakadás nem dadogás.

3 – 4 év
Ha távolabbról szólítják is meghallja, reagál rá.
Helyesen mutat rá a megnevezett színekre.
Biztonsággal felismeri a főszíneket: fekete, fehér,
piros, kék, sárga. Kérésre a mellékszíneket is
megmutatja zöld, lila, narancssárga.
Formákat felismeri, rámutat, kör, karika, négyzet.
Érti a családi viszonyokat kifejező szavakat: testvér, Különböző formák neveit meglelően használja.
nagyszülők, nagybácsi.
4 – 5 év
Sorrendiséget ért.
Pl. Előző, jelenlegi, következő
Időfogalom rendeződik, érti a napszakok, reggel,
délben, este, éjszaka tartalmát, megérti a tegnap, ma, színes-színtelen stb.
holnap értelmét.
Téri irányokat jelentő szavakat felfogja, tetteiben
kifejezi. Pl. jobbra, balra, fel, le.
A beszéd érthető. Kéréseit, esetenként már
érzelmeit is kifejezi. (Szeret, örül, fél, mérges).
Helyén használja az ’igen’ szót. Leggyakoribb
(és a szülő érzése szerint a végtelenségig
ismételt) kérdése a ’miért’.
Aktív szókincsében a szavak száma meghaladja
a 200 szót. Nyelvtanilag helyesen toldalékol és
helyesen ragoz. Ennek sorrendje (Gósy – Kassai
– Lányiné kutatásaiból kiemelve): tárgyrag,
-ba, -be, birtokjel (é), birtokos személyrag, (m,
d, e) azután a többes szám jele. Ezután a
-ban, -ben helyragok, -val, -vel
eszközhatározó, további helyragok (-ra, -re;
-nál, -nél; -hoz, -hez, -höz), és igeragok, egyes
szám, többes szám).
Helyesen használja az igeidőket. Pl. volt, van,
lesz.
Emlékszik rá és beszámol a vele történtekről. 4-
5 mondatot összefüggően múlt időben
fogalmazva elmond magáról.
Határozó szókat helyesen foglal mondatba. Hol,
mikor, kivel kérdésekre megfelel.
Gördülékenyen fűzi mondatokká a szavakat.
Bővített, esetenként „körmondatokban” beszél,
mesél.
(Alany (főnév) + jelző (melléknév) +állítmány
(ige) + határozószó (hely, idő, mennyiség, társas,
eszköz stb).
Beszéde és a kérdésekre adott válasza adekvát, a
lényeget pontosan tükröző; megfelelő.
Szókincse jelentősen megnő, mondataiban a
minőség jelzők használata általánossá válik. Pl.:
Kicsi-nagy, lassú-gyors, alacsony-magas,
sovány-kövér. édes-savanyú, érdekes-unalmas,
Beszélgetésre, társalgásra képes, felnőttekkel, és
a kortárs csoportjával.
Fantáziája alapján kitalált történetet mesél.
Relációkat megért. Pl. sok-kevés, több-kevesebb.

Számok nevét ismeri, de még nem hordoznak

elegendő tartalmat számára.

Egy felszólításban 3 utasítást megért és képes

kivitelezni. Pl. Rajzolj egy kört, rajzolj bele egy
almát, színezd ki!

Beszédértése kialakult. A legtöbb információt

megérti, mind az otthonában, mind más társas
környezetben.

5 – 6 év

Szókincse újabb főfogalmi és fogalmi csoportok Megnevezi a gyűjtő fogalmakat, rokonok,

megnevezésével bővül. bútorok, állatok, járművek, növények,
élelmiszerek, tisztálkodó szerek, és a csoportnak
Képessé válik a gyermek a szavak hangszínt szerinti megfelelően csoportosítja a tárgyakat,
részekre bontására, vagyis egy hangsorban fel személyeket.
tudja ismerni a különböző magánhangzókat és
mássalhangzókat. A beszédhang-egymástól való Pl. ’Család’ >’apa>anya> testvérek.’
megkülönböztetése és az azonos hangok azonosítása
’Élelmiszerek’ főfogalma alá elhelyezi a
biztossá válik.
’tejtermékek’ fogalmi csoportot, tagjait kérésre
Mennyiség fogalmom szavai megtelnek tartalommal, felsorolja.
érti a több, kevesebb fogalmát.
’Járművek’ >’vizijárművek>’hajó, vitorláshajó,
Számok nevei megfelelő mennyiséghez csónak’.
kapcsolódnak 10-ig.
Szókincse a számnevek és számtani relációk,
Az ’adjál hozzá’, a ’vegyél el belőle’ műveleti műveletek szavainak használatával bővül.
utasításokat megérti, eszközzel elvégzi.
Nyelvtanilag egyeztetett, az összes szófajhoz
Érdeklődik a szimbólumok, jelek iránt. Pl.: metró, tartozó szavakból álló, bővített mondatokkal,
busz, kórház, a betűk jelrendszere is felkelti a tisztán ejtett hangokkal, folyamatosan beszél.
kíváncsiságát.

Iskoláskorú gyermekek beszédfejlődése

Iskola kezdéskor már érti az ok-okozat Szókincse a tantárgyaknak megfelelő fogalmak

összefüggéseit. neveivel bővül.

Analógiákat felfog, megért. Szókincse bővül, megfelelő összefüggésben

használja, az okfejtést, „ha, akkor abból az
Konvertáló képessége birtokában: meglévő tudás következik” típusú mondatokat. Válaszaiban az
átalakításával új tudást hoz létre, feladatokat megold. analógiás gondolkodásról kapunk képet: Pl. ”Ha
Pl. Szöveges számtan feladatot számtani műveletek ez így kell megoldani, akkor azt is így”…
felírásával megold.
Logikai okfejtéseit életkorának, megszerzett
 ismereteinek megfelelően, mások számra is
érhetőn fejezi ki.
Rendszerező képesség birtokában összehasonlít,
azonosít, felismeri a sorrendet, több elemet összevon,
csoportosít.
Gondolkodásnak és közlése, érvelése szándéka
Összefüggéseket felismer, logikusan következtet. szerint és annak megfelelően használja a
viszonyszavakat.
10-14 év
Pl. Kapcsolatos (és, meg, is, sőt, sem, se, is...is,
A gondolkodásban a lehetőség számba vételével és sem..sem, se.. se, nemcsak...hanem...is)
kombinatív képességével új következtetésekre jut.
Ellentétes (de, pedig, azonban, ellenben, mégis,
Egyedi tapasztalatokból, példákból általános mégse, viszont, csak, hanem, ámde, dacára)
következtetéseket von le. (Induktív gondolkodás
képessége). Az általánosan érvényes szabályokból az Választó (vagy, akár, vagy...vagy, akár...akár)
egyedi megoldásokhoz jut el. (deduktív gondolkodás
Következtető (ezért, tehát, hát, így, ennélfogva)
képessége).
Magyarázó (ugyanis, hiszen, tudniillik, azaz,
vagyis, ha, amennyiben)