1.

Az AM és az FM jel vizsgálata

1.1. Alkalmazott műszerek

Tápegység (12 VDC; 100 mA);

Hanggenerátor vagy funkciógenerátor (Uki ≥ 10 V);
Oszcilloszkóp (fmax ≥ 1 MHz);
Spektrumanalizátor;

A mérés tárgya: házi előállítású VCO, mint FM oszcillátor és kapcso1óüzemü AM modulátor.

1.2. Elméleti alapok

Az amplitúdómodulált (AM), a frekvenciamodulált (FM) és a fázismodulált (PM) jelek

matematikailag jól leírhatók. A leírást adó függvények az időtartományban is, a frekvencia-
tartományban is egyértelműen jellemzik a modulált jeleket. A leíró függvények segítségével
megadhatók az időtartományban az összetett rezgésképek (időfüggvények) és megadhatók a
frekvenciatartományban az egyes, a frekvenciában különböző komponensek is (frekvenciaspektrum).
A modulált jelek időfüggvényének és frekvenciaspektrumának ismerete azért fontos, mert sok
esetben az egyikkel, sok esetben a másikkal egyszerűbb a probléma megoldása. A méréstechnikai
eszközök is általában vagy az időtartományban, vagy a frekvenciatartományban adnak lehetőséget
mérések végzésére.
A méréstechnikában időfüggvények ábrázolására, kiértékelésére az oszcilloszkópia ad
lehetőséget képernyős ábrázolással, közvetlen megszemléléssel, manuális kiértékeléssel.
Mintavételezéssel és számítástechnikai módszerekkel automatikus kiértékelés is lehetséges.
A frekvenciaspektrumok spektrumanalizátorokkal egyrészt láthatóvá tehetők (képernyős
ábrázolás), másrészt szintén manuális vagy gépi számítással értékelhetők. Ezen utóbbi módszerek
legkezdetlegesebb formája a keskenysávú mérővevővel való pontonkénti mérés.
Az AM, az FM és a PM jelek matematikai leírásának ismeretében egy-egy vizsgálandó modulált
jelről egyértelműen megállapíthatóak annak műszaki paraméterei.

Az AM jel:

ahol a modulációs tényező; Uv a vivő amplitúdó; Um a moduláló jel amplitúdó; ωv a vivő

körfrekvenciája; ωm a moduláló jel körfrekvenciája.
Az kifejezését az idő (t) függvényében az 1.1. ábra mutatja.
 A kifejezés három különböző frekvenciájú tagot tartalmaz. Ezek amplitúdóit a frekvencia (ω)
függvényében ábrázolva a spektrumot kapjuk (lásd az 1.2. ábrát).
 Az FM jel:

ahol mVM = Um/fm a modulációs tényező; ∆f a frekvencialöket; fm a moduláló jel frekvenciája; ωv a

vivő körfrekvencia:ωm a moduláló jel körfrekvencia; Uv a vivőamplitúdó; J0; Jl; J2; az un. elsőfajú
nullad-, első-, másodrendű Bessel-függvényeket jelöli mFM függvényében.
A függvényeket az 1.3. ábrán láthatjuk. Az kifejezését az idő függvényében az 1.4. ábra
mutatja. A kifejezés a vivő mellett elvileg végtelen sok olda1frekvenciát tartalmaz, azonban a vivőtől
távolabb fekvők egyre kisebb amp1itudójuak.
 A spektrumra az 1.5. ábra mutat példát néhány löket és moduláló jel frekvencia esetében.

Az AM-et létrehozó modulátorok érzékenységét, vagy másképpen meredekségét a kimeneti

modulációs index és a bemeneti moduláló feszültség hányadosaként definiáljuk.
 Az FM-et létrehozó modulátorok érzékenységét, meredekségét a kimeneti frekvencialöket és a
bemeneti moduláló feszültség hányadosaként definiáljuk.

1.3. A mérés leírása

A mérés során az AM és az FM jelet vizsgáljuk oszcilloszkóppal és mérővevővel. A mért FM és

AM modulátor a fejezet vévén az 1.11. ábrán látható.
Az AM jel vizsgálatának mérési összeállítása az 1.6. és
az 1.7. ábrán látható.
Oszcilloszkópos mérésnél, modulációs tényező meghatározásnál, mivel Uv leolvasása nehézkes
(lásd az 1.1 ábrát)célszerű A és B leolvasása. Belátható, hogy ekkor

(lásd a "Megjegyzéseket"!)
A mérővevővel való méréskor a mérővevő egyetlen spektrumkomponens esetén frekvenciában
két helyen is kitérést ad,A vevő szupervevő, tehát van tükör-vétel. Ezért több spektrumkomponensnél
ügyelni kell a megfelelő frekvencia beállításokra.
 1.7. ábra. AM jel vizsgálata spektrumanalizátorral

Az FM jel vizsgálatának mérési összeállítása az 1.8. az 1.9. ábrán látható.

1.9. ábra. FM jel vizsgálata spektrumanalizátorral

A frekvenciamodulált jel pillanatnyi frekvenciája a moduláló jel függvényében változik, ezzel

változik a jel pillanatnyi periódusideje is. Az oszcilloszkóppal a periódusidőt mérhetjük, egyrészt a
legrövidebbet, másrészt a leghosszabbat; azaz meghatározhatjuk a pillanatnyi frekvencia szélső értéke-
it. Az oszcilloszkópon a vizsgált jelet jelenítjük meg, annak néhány periódusát. Ha a vízszintes eltérítés
szinkronozása a vizsgált jelre történik, úgy a felrajzolt periódusok közül az első kezdete mindig azonos
helyre esik.
A további néhány periódus azonban a pillanatnyi frekvenciának megfelelően a képernyőn
előbbre. vagy hátrább tolódik. A szélső értékű periódus idővel rendelkező pillanatnyi periódusok
azonban az ernyő ábrán megkülönböztethetők. Az ernyő baloldalára rajzolt "első" periódus az 1.10.
ábrán Tm minimális és TM maximális periódusidővel rendelkezik. Ezekkel a frekvencialöket:

Amint az 1.3. ábrán látható, a frekvenciamodulált jel spektrumában az egyes komponensek

amplitúdói a modulációs indextől függenek, frekvenciájukat, pedig a moduláló jel frekvenciája szabja
meg. Elvileg tetszőleges modulációs index a spektrum letapogatásával meghatározható. Ez azonban
hosszadalmas eljárás. Bizonyos meghatározott modulációs indexeknél azonban a spektrum egyes
komponensei nulla értéket vesznek fel. Ilyenkor ennek az egyetlen komponensnek az indikálása
elegendő ahhoz. hogy az ehhez tartozó modulációs index értékében biztosak legyünk. Miután egy-egy
komponens több modulációs indexnél is nulla lehet (ld. Bessel-függvényeket). Mérés közben kell
dönteni, hogy melyik nulla helyről van szó. Ezt egyszerűen úgy tehetjük meg, hogy a modulációs
indexet (a moduláló jel amplitúdóját) nullától folyamatosan változtatjuk, s az indikáló műszer
segítségével megszámláljuk, hányadik nullahelyig jutottunk el. A Bessel-függvények nullahelyeinek
ismeretében a modulációs indexet ezen pontokban ismerjük.
A löketet számítjuk:

∆ ∙
Ezzel a módszerrel elsősorban diszkrét löket értékek határozhatók meg nagy pontossággal Ezért
ez az eljárás elsősorban hitelesítésre (pl. löketmérő műszer) használható.
 A mérés folyamán a spetrumanalizátor markerét állítsuk a vivőre. Akkora moduláló feszültséget
állítsunk be, amekkoránál a vivő először eltűnik (minimum helyet kell keresni). Ezzel a nullarendű
Bessel-függvény első nullahelyét kapjuk. Tovább növelve a modulációt, tetszőleges nullahelyig jutunk.
Más, pl. szomszédos spektrumkomponensekre a mérővevővel ott célszerű áthangolni, ahol az előbbi
(vivő) komponens nulla, mert ekkor a szomszédos nem az, tehát biztosan megkereshető. Ezután a
moduláció növelésével juthatunk e komponens diagramból követhető pl. k-adik nullahelyéhez.

Megjegyzések:

a)
1.12. ábra. Az áramkör tömbvázlata
1.4. Mérési feladatok

1. A mérésvezető által beállított AM jel modulációs tényezőjének meghatározása

oszcilloszkóppal!
2. Az előbbi AM jel modulációs tényezőjének meghatározása mérővevővel (lásd a
megjegyzéseket!)!
3. A "szűrő" előtt, az AM modulátor kimenetén oszcilloszkóp ábra segítségével számadatok
nélkül adjuk meg a jel spektrumát! .
4. Mérjük meg az AM modulátor modulációs meredekségét, a modulációs tényezőre
vonatkoztatva (%/V dimenzióban!)!
5. Mérjük meg az FM jel löketét oszcilloszkóppal.
6. Határozzuk meg az FM modulátor meredekségét Hz/V dimenzióban! Ehhez az f0 vivő első
nulla helyét keressük meg, s a löket értékét úgy határozzuk meg! (Moduláló jel frekvencia kicsi
legyen!)
7. Mérjük meg az FM modulátor löket meredekségét a vivő másik nullahelyén is. (Moduláló jel
frekvencia megválasztásához vegyük figyelembe a megjegyzésekben írottakat!)