2/19/A

Ismetess a szinuszos jel előállításának módját és az oszcilláció feltételeit! Rajzoljon fel LC és RC oszcillátorokat! Elemezze
működésüket, és ismertesse minőségi jellemzőiket!

Az oszcillátor működési elve és felépítése:

Az oszcillátorok vagy rezgéskeltők olyan elektronikus áramkörök, amelyek egyenáramú tápenergiát
felhasználva csillapítatlan periodikus elektromos feszültséget vagy áramot állítanak elő.
Az előállított periodikus jel lehet:
- nem szinuszos, összetett, nagy felharmonikus tartalmú jel
- szinuszos időbeli lefolyású
A szinuszos elektromos rezgéseket előállító áramköröket harmonikus, vagy szinuszos oszcillátornak
nevezzük.
Bármilyen oszcillátornál szükség van egy frekvencia-meghatározó elemre, amely megszabja az előállított rezgés
frekvenciáját és a frekvencia időbeli stabilitását.
A rezgőkör energiatartalma a veszteségek következtében folyamatosan csökken. A rezgések fenntartása csak úgy
lehetséges ha a rezgőkör egy aktív elektronikus elem áramkörébe kerül, amely képes a veszteségek
kompenzálására.
A csillapítatlan, szinuszos jellegű elektromos rezgések előállítására két módszer van:
- negatív ellenállású karakterisztika-szakasszal rendelkező elem alkalmazásával
- pozitív visszacsatolással

Negatív ellenállást felhasználó oszcillátorok (belső visszacsatolással rendelkező oszcillátorok):

A negatív ellenállású szakasz felhasználható egy rezgőkör veszteségeinek a kiegyenlítésére. A rezgőkör
veszteségei tehát kompenzálhatók, ha vele párhuzamosan vagy sorosan kapcsolunk, egy a veszteségi
ellenállással megegyező értékű negatív ellenállást. Az ily módon kiegészített rezgő-rendszer csillapítatlan
rezgéseket fog szolgáltatni.
ΔU
Az alagútdióda esetében a ΔI negatív dinamikus ellenállást kis értékű U feszültségváltozás hozza létre. A
keletkező rezgések amplitúdójának határolására az LC rezgőkört a diódával párhuzamosan kapcsoljuk a
váltakozó áramú helyettesítő képben. Az alagútdióda csak igen magas frekvencián működik megfelelően ezért a
felhasználásával készített oszcillátor csak magas frekvenciatartományban működtethető.

Az egyátmenetű tranzisztor esetén a negatív dinamikus ellenállás kis értékű áramváltozások esetén jön létre.
Ezért a keletkező áram-rezgések amplitúdójának a határolása a tranzisztor bemeneti körével sorosan kapcsolt,
soros rezgőkörrel valósítható meg.
Visszacsatolt oszcillátorok:
Pozitív visszacsatolás esetén egy erősítő eredő erősítése növekszik a visszacsatolás-mentes állapothoz képest:
Ha a hurokerősítés értéke megközelíti az 1-et, akkor az erősítés nagysága az előbbi összefüggés szerint végtelen

nagy értékűvé válik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a visszacsatolt erősítő a

β⋅A u =1 érték elérésekor

bemeneti jelet, mivel uv

A →∞ . Ilyen feltételek mellett a visszacsatolt erősítő saját maga hozza létre a
szükséges vezérlőjelet, vagyis begerjed, és oszcillátorrá alakul. A gyakorlatban a hurokerősítés értékét nem lehet

pontosan egységnyire beállítani. Ennek az a következménye, hogy

β⋅A u < 1 eset az oszcilláció leállásához a
β⋅A u >1 eset pedig végtelen nagy amplitúdó növekedéshez vezet. Állandó amlptúdójú kimeneti jelet úgy
tudunk biztosítani, hogyha a hurokerősítést meghatározó két tényező közül valamelyik amplitúdófüggő. Ebben
az esetben a hurokerősítés szabályozható, és a kimeneti jel amplitúdójától függ. Külső visszacsatolással
rendelkező oszcillátor működése az eddigiekben elmondottak alapján két feltétel együttes teljesülése esetén
lehetséges. Az első a fázisfeltétel, vagyis a pozitív visszacsatolás jelenléte, a második az amplitodó feltétel a
hurokerősítés egységnyi, vagy n-nél nagyobb értékű. A keletkező rezgések frekvenciáját egy
frekvenciameghatározó elem határozza meg. E szerint az elem szerint a szinuszos oszcillátorok lehetnek:
- LC,
- RC,
- Kvarcoszcillátorok.

LC oszcillátorok:
AZ LC oszcillátorok frekvencia-meghatározó eleme egy LC-kör, a rezgőkör csillapításának kompenzálását egy erősítő
biztosítja. AZ LC oszcillátorokat főleg magasfrekvenciás tartományban alkalmazzák, mivel alacsony frekvencián a szükséges
kapacitások és induktivitások nagyon nagyok. A rezgőkör feszültsége igen szélsőséges működési feltételek mellett is
szinuszos.
Meissner-oszcillátor:

Transzformátoros visszacsatolással működik, és a frekvencia-meghatározó elem a primer tekerccsel párhuzamosan kapcsolt

kondenzátorral kialakított rezgőkör. A rezgőkört alkotó L tekercs és C kondenzátor képviseli a váltakozó áramú
munkaellenállást. A maximális kimeneti feszültség a tranzisztor kollektorán rezonanciafrekvencián lép fel.
A pozitív visszacsatolás megvalósítására a kimeneti feszültség egy bizonyos részét az L 2 tekerccsel lecsatolják, és az Rv, Cv
soros tagon keresztül visszavezetik a tranzisztor bázisára. A visszacsatolási tényezőt a visszacsatoló tekercs (L 2) és a
rezgőköri tekercs (L) menetszámarányával, a csatolás nagyságával és az R v ellenállás érékének változtatásával állíthatjuk be.
A kapcsolásban nagyon fontos az L és L2 tekercsek menetiránya, mivel a visszacsatolt jel a tekercsek menetirányának
megfelelően azonos vagy ellentétes fázisban kerül vissza a kollektor körből a bázisra. A tekercsek fázisfordító bekötésével
biztosítható az oszcillátor fázisfeltétele.

Hatley-oszcillátor:
Az oszcillátor különlegessége, hogy a rezgőkörhöz a tekercs három ponton kapcsolódik. A rezgőkör induktivitását megosztva
alakítunk ki harmadik csatlakozási pontot. Az L és C elemekből álló rezgőkör határozza meg a rezonanciafrekvenciát, és az
oszcillátor kimeneti feszültségének a frekvenciáját.
Az Rv, Cv soros tagon keresztül a tranzisztor bázisára olyan feszültség jut, amely a kollektor feszültséggel ellentétes fázisban
van és így létrejön pozitív visszacsatolás. A visszacsatolási tényező a két tekercs (L, L 1) menetszám-arányával és az Rv
ellenállás értékének változtatásával állítható be.

Colpitts- oszcillátor:

A pozitív visszacsatolás nagyságát kapacitív feszültségosztó határozza meg. A hangoló kapacitás értéke:
C=C a×C b
Az RE emitter ellenállás negatív áram visszacsatolást valósít meg, amely a rezgések amplitúdóját stabilizálja.
Az oszcilláció beindítása után a bázisosztó állandó potenciálon tartja a bázis egyenfeszültségét. Ha a rezgések amplitúdója
növekszik, az emitter áram is nő, és az emelkedő emitter feszültség a tranzisztor munkapontját záróirányban tolja el. Ennek
eredménye az automatikus szintszabályozás.

RC-oszcillátor:
Kis frekvenciás tartományban olyan oszcillátorokat alkalmaznak, amelyekben RC hálózatok határozzák meg a rezgési
frekvenciát, kiküszöbölve a nagy értékű és méretű induktivitásokat. Előnyük a LC oszcillátorokhoz viszonyítva, hogy sokkal
C max
szélesebb frekvenciatartományt képesek lefedni egy adott
C min arány esetén.
Fázistolós RC oszcillátor:

A legegyszerűbb RC oszcillátornak tekinthető. A berezgés feltételét, vagyis a 180 0-os fáziseltolást három RC tag hozza létre
egy bizonyos frekvencián. Ahhoz hogy a berezgés bekövetkezzen, csillapítást erősítéssel kell egyensúlyozni, méghozzá
akkora erősítéssel, mint amekkora a csillapítás. Az oszcilláció frekvenciája olyan értékű lesz, amelynél az RC tagokból álló
lánc pontosan 1800-os fázist fordít.

Wien-hidas RC oszcillátor:
Az egyik legelterjedtebb és legegyszerűbb RC oszcillátor. A híd kimeneti feszültsége rezonanciafrekvencián (vagyis ha a híd
kiegyenlített) nulla. Ebben az esetben a Wien híd nem használható visszacsatoló hálózatként, mivel az erősítő bemenetére
nem jut feszültség.
Az oszcillátoroknál ezért a Wien hidat kis mértékben kiegyenlítetlenné teszik, és R 3, R4 frekvencia független osztó
megválasztásával az erősítő bemenetére jutó jel szabályozható. A hatékony szintszabályozás akkor valósítható meg, ha a
frekvencia független osztó osztásarányát a kimeneti jelszinttől függővé tesszük.
A pozitív visszacsatolást a Wien híd R1C1, R2C2 elemeivel valósítják meg, amelyek ugyanakkor rezgési frekvenciát is
meghatározzák.
A negatív visszacsatoló hálózat feladata a rezgési amplitúdó határolása, és stabilizálása. R 4 változtatható ellenállástól függ a
létrehozott rezgések amplitúdójának nagysága.
Az oszcillátor rezgési frekveniáját folyamatosan tudjuk változtatni egy kettős potencióméter alkalmazásával, vagy fokozatban
a C1 és C2 kapacitások értékének átkapcsolásával.
Kvarcoszcillátorok:

A frekvenciapontosságot számszerűen relatív frekvenciastabilitással jellemzik

Az oszcillátorok tervezése során a legnagyobb nehézséget a tranzisztor paraméterei okozzák, mert ezek a legváltozékonyabb
mennyiségek.
Különösen jó frekvenciastabilitás érhető el rezgő kvarc (piezoelektromos kristály) alkalmazásával. A piezoelektromos
kristály az egymással szemben levő oldalaira kapcsolt váltakozó feszültség hatására bizonyos frekvencián mechanikai
rezgéseket végez. Ezek a mechanikai rezgések két oldalon elektromos rezgéseket (oszcillációt) eredményeznek.
A rezgőkvarcnak soros és párhuzamos rezonanciája is van.
A kristály rezonanciafrekvenciáját az Ls és a Cs elem határozza meg.
Nagy jósági tényező az oka a kvarckristályokkal épített oszcillátorok nagyon nagy frekvenciastabilitásának.
Gyakran a rezgőkvarccal párhuzamosa, vagy sorosan egy trimmer kondenzátort kapcsolnak, amellyel az oszcillációs
frekvencia pontosan beállítható. Az esetek többségében a kistályt saját frekvenciáján (a soros rezgőkör rezonancia
frekvenciáján) működtetik, mert itt nagyobb a rezgés stabilitása.