2/18/A

Ismertesse az egyenfeszültség erősítésének problémáin keresztül az integrált műveleti erősítők felépítését és jellemző
részáramköreit! Rajzolja fel a műveleti erősítős alapkapcsolásokat értelmezze váltakozó áramú jellemzőiket! Ismertesse a
munkapontbeállítás módját és áramköreit, soroljon példákat műveleti erősítők alkalmazására!

A műveleti erősítők, bonyolult kapcsolástechnikával felépített, sokoldalúan felhasználható egyenáramú erősítők. Előállításuk
kezdetben egyedi alkatrészeket igényelt. A kész darabot műgyantából kiöntött modulként árulták. Később megjelent a
monolit integrált áramkörös technika, ami a gyártást tömegessé tette, a piaci árakat pedig levitte.
A monolit integrált áramkörös technika lényege, hogy az egész áramkört egyetlen szilíciumkristályon alakítják ki. Így a
kapott komplett áramkör egyetlen tömbből (monolit) áll. A gyártás során arra törekednek, hogy a szilíciumkristály, amire az
áramkör kerül minél kisebb legyen. Ennek köszönhetően sokszor egyszerű ellenállás hálózatok helyett bonyolult
tranzisztoros megoldásokat dolgoznak ki. Ez azért van így, mert például egy nagyobb értékű ellenállás kétszer annyi helyet
foglal el, mint egy közepes tranzisztor.

Egyenáramú erősítők:
Ezek az erősítők igen kis frekvenciájú, lassan változó jelek erősítésére kiválóan alkalmasak. Ezek az erősítők
legegyszerűbben közvetlen (galvanikus) csatolású fokozatokból állíthatók össze, ami kedvezőtlen tulajdonságai miatt igen
korlátozott számú felhasználási területet biztosít. AZ egyenáramú erősítők nagyon fontos adata a legkisebb jel, amelynél már
megvalósítható az erősítés, valamint a nullpont-vándorlás (drift). A nullpont-vándorlás az a jelenség, mikor vagy a
tápfeszültség, vagy pedig a környezeti hőmérséklet változása folytán a munkapont elmozdul, és ezzel együtt az erősítő
paraméterei megváltoznak. A közvetlen csatolás miatt a bemeneti áram kicsiny változása nagy változást okoz a kimeneten.
Ha azonban a bemeneti fokozat szimmetrikusan van kialakítva, az ilyen hőmérsékleti hatások kiegyenlíthetők.

Integrált műveleti erősítők

Az integrált műveleti erősítőknél is a bemenő fokozat egy differenciál erősítő, mivel itt is a drift kisszinten tartása a cél. A
kimeneten nincs szükségünk szimmetrikus jelre, ezért a szimmetrikus jelünket valamelyik fokozatnál átalakítjuk
aszimmetrikussá.
A műveleti erősítő belső felépítése:

A bemeneti fokozatban levő differenciálerősítő nagy érzékenységet és erősítést biztosít. A következő fokozatban a
fázisösszegző a szimmetrikus jelből aszimmetrikust állít elő, amit újabb feszültségerősítő fokozat megfelelő szintre erősít.
Egy szinteltoló fokozat után kerül a jel a kimeneti fokozatra, amit túlterhelés ellen áramkorlátozó elektronikával látnak el.
Műveleti erősítő rajzjele:
A „-” jellel jelölt bemenetet invertáló, vagy fázisfordító bemenetnek nevezzük. Az ide vezetett jel a kimeneten fordított
polaritással és 180ْ-os fáziseltolással jelenik meg.

Differenciálerősítők:
A műveleti erősítőknél a bemenő áram- és feszültség drift kis szinten tartásának érdekében a bemeneten differenciál
fokozatokat alkalmaznak. A differenciál erősítők két szimmetrikus erősítőfokozatból épülssnek fel.
A tranzisztorok két bázisa képzi a földhöz képest szimmetrikus bemeneteket. A szimmetrikus kimeneti feszültség (U kis) a két
kollektor pont között jelenik meg. A differenciálerősítő ideálisnak tekinthető, ha a két tranzisztor paraméterei, valamint a
megfelelő ellenállások megegyeznek. Ekkor teljesen szimmetrikus a kapcsolás.
A differenciálerősítő adatai:
o Ube1=Ube2;
o Ic1=Ic2=0,5*IE;
O Uki1=Uki2=>Ukis=Ube1-Ube2=0
Természetesen a valóságban nem tudjuk elérni ezt a szimmetriát, csak megközelítése lehetséges. Ennek ok, hogy sehogy
sem tudunk két teljesen egyforma alkatrészt előállítani. Lehet az ellenállás, vagy tranzisztor, nincs két teljesen egyforma.
A nemkívánatos aszimmetria miatt, 0 bemenő jel esetén U kis≠0. Ennek kompenzálására az offsetkiegyenlítés (nullázás)
módszerét alkalmazzuk. A két kollektor ellenállás közé beköthetek egy potmétert, majd azzal beállíthatom az U kis=0
értéket, vagy a bemenetekre a kapcsolás aszimmetriájának megfelelő aszimmetrikus feszültségeket kapcsolok.
Ezen a rajzon látható a potméterrel történő offsetkiegyenlítés kapcsolása.
A differenciál erősítők vezérlése két féle lehet a bemeneti jeltől függően:
o Differenciális vezérlés: ilyenkor a két bázist a földhöz képest különböző jelek vezérlik.
o Közös módusú vezérlés: a vezérlőjel közös, a két bázist a földhöz képest azonos nagyságú és azonos
fázishelyzetű jel vezérli.

Fázisösszegző áramkör:
A fázisösszegző áramkör feladata, hogy a differenciálerősítő szimmetrikus kimeneti jeléből aszimmetrikus jelet készítsen.

A T3 tranzisztorral kialakított emitter követő kapcsolás bemeneti jelét a differenciálerősítő egyik felének kimeneti feszültsége
szolgáltatja. Hátránya, hogy a differenciálerősítő erősítésének csak a felét használja ki

Darlington kapcsolás:
Gyakran előfordul, hogy a tranzisztorok áramerősítése túl kicsi. Ilyenkor használható eredményesen a Darlington kapcsolás.
Ez az áramköri elrendezés egy összetett tranzisztornak felel meg E, B, C kivezetésekkel, melynek bemeneti ellenállása és
áramerősítése sokkal nagyobb, mint az egyedi tranzisztoroké. A Darlington kapcsolású tranzisztor áramerősítési tényezője, az
egyedi tranzisztorok áramerősítési tényezőinek szorzatával egyenlő. A kapcsolás nagy előnye, hogy a bemenő bázis-áram
igen kicsi. Hátránya, hogy a két bázis -emitter- feszültség összeadódik, így megnő a drift. A tranzisztor páros közös zaja is
nagyobb az egyetlen tranzisztorénál.

C
B

E
Tranzisztoros áramgenerátorok:
Az ideáli áramgenerátorok állandó értékű áramot képesek szolgáltatni egy terhelésen keresztül, függetlenül a rajta eső
feszültségtől, és a különböző zavarásoktól. Persze a valóságos áramgenerátor bizonyos mértékben függ a fent említett
tényezők. A függés nagyságát a belső ellenállás értéke határozza meg, amit célszerű minél nagyobbra választani.

Az első ábrában a bázis- feszültséget a bázisosztó biztosítja, míg a második ábrán már egy Zener diódát használunk a bázis-
feszültség stabilizálására. A diódás megoldás annyiból jobb, hogy a bázis- feszültség független a tápfeszültség esetleges
ingadozásától. A bázis- emitter feszültség hőfokfüggésének elhanyagolhatóságának érdekében célszerű a generátor
feszültségét UB >>UBE értékűre választani. Ezeknek az áramköröknek hátrányuk a kimeneti áram igen nagy hőfokfüggése
(2mV/Celsius fok).
A fent említett kimeneti áram hőfokfüggési problémájának megoldására egy diódát kötünk nyitó irányban a bemenő körbe.

Az It és I REF arányossága miatt az ilyen áramgenerátorokat áramtükörnek is szokták nevezni.

H azonban a dióda helyett egy tranzisztort kötünk be, akkor a hő-kompenzálás pontosabb lesz.

Műveleti erősítők kimeneti fokozatai:

A műveleti erősítők kimeneti fokozatának feladata a szükséges teljesítményerősítés elvégzése. Erre leggyakrabban emitter-
követő kapcsolást alkalmaznak. A műveleti erősítő fokozatainak galvanikus csatolása miatt a fokozatok kimenetén általában
egyenfeszültség van jelen, akkor is ha nincs vezérlés. Így az utolsó fokozatot úgy kell kialakítani, hogy vezérlés nélküli
esetben nulla potenciálon legyen.

A D1 és D2 diódák a T1 és T2 tranzisztorok nyitó irányú előfeszítését biztosítják a telítés határáig, kiküszöbölve ezzel a
tranzisztorok átviteli karakterisztikájának vezérlésre nem alkalmas szakaszát. Így a T 3 kollektor- feszültségének pozitív
félperiódusában T1 tranzisztor azonnal vezet, a negatív félperiódusában pedig T 2 kerül azonnal vezetésbe.
A diódák és az emitter- ellenállások a T1 és a T2 tranzisztorok munkapont-stabilizálását is biztosítják.

Nem invertáló kapcsolások:

+
UD - U Ki RV
RV A UV = =1+
UBe UKi
U Be R1
R1 U Ki
U1 A U 0= =>U Ki = AU 0⋅(U Be −U 1 )
UD

+ U Ki RV
UD - A UV = =1+
UBe UKi U Be R1
alapján
U1
0
A UV =1+ ∞ => A UV =1
RV azért nulla (rövidzár), mert ebben a kapcsolásban nem
szerepel. R1 pedig azért végtelen, mert GND-re szoktuk
kötni, ott pedig most nincs semmi (szakadás).
Invertáló kapcsolás:
R1 RV U Be +U D U Ki +U D
I N =I Be + I V = +
IN R1 RV
UBe UD - UKi U Be U Ki
+ I Be + I V = + =0
R 1 RV
R U
A UV =− V = Ki
R1 U Be
A UV
R Ki=RV ⋅
RBe =R 1 AU 0