14. Kirchoff törvények. A Joule-törvény integrális alakja.

Kirchoff
törvények alkalmazása. Ellenállás-ok soros és párhuzamos kapcsolása.
Wheatstone-híd kapcsolás. Mérőműszerek méréshatárának kiterjesztése.

Összetett áramkörök (vonalas hálózatok):

Tekintsünk a továbbiakban vonalas vezetőkből és áramforrásokból összeállított hálózatokat.

Csomópont a hálózat azon pontja ahol kettőnél több vezeték fut be. Ág a hálózat olyan
szakasza, amelynek két vége csomópont a belsejében azonban nincs több csomópont. Egy
ágon belül az áramerősség mindenütt megegyezik. Az egy ágon belüli elemeket sorosan
kapcsoltak nevezzük. A hurok a hálózat olyan zárt irányított vonala, amely a hálózat ágaiból
épül fel. Párhuzamosnak nevezzük a fogyasztók kapcsolását akkor, ha a megfelelő sarkaik
azonos potenciában vannak.

Kirchoff I. törvénye (csomóponti törvény):

Stacionárius esetben a töltésmegmaradás törvénye: ∫ J ⋅ dA = 0 . Ha ezt vékony vonalas
A
n
vezetőkben folyó áramokra alkalmazzuk, akkor ∑I
i =1
i = 0 egyenletet nyerhetjük. Egy

csomópontba befolyó és onnan kifolyó áramok algebrai (előjeles) összege zérus. Az

előjelezés az alábbiak szerint történik: I > 0 ha J ⋅ dA > 0 , és I < 0 ha J ⋅ dA < 0

I5 I3 dA

I4

I2 I1

Pl.: I 3 + I 4 + I 5 − I1 − I 2 = 0

Kirchoff II. törvénye (hurok törvény):

Egy hurok mentén a feszültségek algebrai összege zérus.

n

∑U
i =1
i =0

A hálózatszámítás menete:
- az egyes ágakban tetszés szerinti áramirányokat vesszük fel,
- felírjuk az egymástól független csomóponti törvényeket,
- megfelelő számú hurokban tetszőleges körüljárási irányt veszünk fel,
- felírjuk a hurok törvényeket, ellenálláson áthaladva megegyező áramirány és
körüljárás esetén +IR egyéként –IR, ideális áramforráson áthaladva előbb pozitív
pólusát érintve + E egyébként – E ,
- a csomóponti és huroktörvények alkotta, az áramokban lineáris egyenletrendszert
megoldjuk az ismeretlenekre.
A Kirchoff törvények alkalmazásai:
1. Ellenállások soros kapcsolása: A Kirchoff törvények alkalmazásával könnyen
belátható, hogy a soros kapcsolás helyettesítő vagy eredő ellenállása az egyes ellenállások
összege.
=
R1 R2 Rn Re
n
A helyettesítő vagy eredő ellenállás: Re = ∑ Ri
i =1
2. Ellenállások párhuzamos kapcsolása: Ha az ellenállásokat párhuzamosan kapcsoljuk,
akkor az eredő ellenállás reciproka egyenlő az egyes ellenállások reciprokainak összegével:
1 n
1
=∑
Re i =1 R i
R1

R2
Re
=

Rn

3. Feszültségosztó (potenciométeres) kapcsolás. Gyakran előfordul az, hogy egy fix

feszültségű áramforrás segítségével változtatható feszültséget kell előállítanunk. Ezt a
feladatot valósíthatjuk meg terheletlen feszültségosztó kapcsolás segítségével:
A B
Rx

R
I

E
E
A főkörben folyó áramerősség I = , így az Rx ellenálláson eső feszültség
R
R
U AB = Rx I = E x . A terheletlen potenciométer két kapcsán megjelenő feszültség lineáris
R
függvénye az Rx ellenállásnak, és 0 ≤ U AB ≤ E .
U AB
E

O R Rx
Terhelt potenciométeres kapcsolás esetén a változtatható feszültséget egy fogyasztóra kötjük.
Ilyenkor a karakterisztika már nem lineáris.
 RK U AB
A B E
Rx
RK 1 > RK 2
R RK 1
I
RK 2

E O R Rx
4. Feszültségmérő és árammérő műszerek méréshatárának kiterjesztése
Feszültségmérő előtét ellenállásának méretezése. U feszültséget akarunk mérni egy Um
méréshatárú műszerrel, ilyenkor egy Re ellenállást alkalmazunk.
U

Ue Um
V
I Re Rm
Um + Ue = U .
U U R
Re és Rm soros kapcsolása miatt I = m = e , az előtétre eső feszültség U e = U m e .
Rm Re Rm
Re ⎛ R ⎞
U = Um +Um = U m ⎜1 + e ⎟
Rm ⎝ Rm ⎠
U R
A méréshatár n-szeres kiterjesztése esetén n = = 1 + e , tehát, az előtét ellenállás: Re
Um Rm
Re = ( n − 1) Rm

Árammérő sönt ellenállásának méretezése. I áramot akarunk mérni egy Im méréshatárú

műszerrel, ilyenkor egy Rs ellenállást alkalmazunk.
I Im Rm
A
Is
Rs

I = Im + Is
Rm
Rs és Rm párhuzamos kapcsolása miatt I m Rm = I s Rs , így a sönt árama I s = I m .
Rs
Rm ⎛ R ⎞
I = Im + Im = I m ⎜1 + m ⎟
Rs ⎝ Rs ⎠
I R
A méréshatár n-szeres kiterjesztése esetén n = = 1 + m tehát a sönt ellenállás Rs
Im Rs
R
Rs = m .
n −1
5. Ellenállásmérés Ohm törvénye alapján mutatás műszerekkel
 U
„Kis ellenállás” mérése: Rx RV . Ilyenkor Rx = , és a mérés relatív hibája
I
Rx R
ε1 = ≈ x
Rx + RV RV

V
R
U V
I A
Rx

„Nagy ellenállás” mérése esetén ha RA Rx , inkább az alábbi kapcsolást alkalmazzuk:

V
R
U V
I A
RA Rx

E
U R
Az ismeretlen ellenállás ilyenkor is Rx = , és a mérés relatív hibája: ε 2 = A . A digitális
I Rx
műszerek pontosabbak, az áramköri viszonyokat gyakorlatilag nem befolyásolják. A digitális
műszerek pontosabbak, az áramköri viszonyokat gyakorlatilag nem befolyásolják. A digitális
feszültségmérőben alkalmazott tranzisztoros erősítő miatt a belső ellenállás nagy ∼ 10M Ω .
Az árammérést szintén feszültségmérésre vezetik vissza.
6. Ellenállásmérés Wheatstone-híddal
Tekintsük az alábbi kapcsolást, legyen Rx az ismeretlen ellenállás, R2 pedig egy
szabályozható ellenállás. Az elrendezést összeállítva a galvanométeren áram fog folyni. Az
R2 ellenállást addig szabályozzuk, amíg a híd árammentes nem lesz, I G ≈ 0 . Ekkor a
Wheatsone-híd kiegyenlített állapotban van. Az ilyen mérési módszert nullmódszernek
nevezzük. Az alkalmazásához egy érzékeny árammérő úgynevezett galvanométer kell. A
kiegyenlített állapotra felírhatóak az alábbi hurokegyenletek:
I Rx
2
R2

+ G +
I3
R3 R4

R
E
I 2 Rx − I 3 R3 = 0 , és I 2 R2 − I 3 R4 = 0 .
 I 2 Rx = I 3 R3
I 2 R2 = I 3 R4
R
Végül az ismeretlen ellenállás: Rx = R2 ⋅ 3 .
R4
A Wheatsone híd 1Ω − 106 Ω tartományban használható ellenállás mérésére.

A stacionárius áram munkája és teljesítménye:

Ha a fogyasztó be és kivezetése közötti feszültség U12 és rajta t idő alatt Q = It töltés áramlik
át, akkor a mező munkája: W = QU12 = U12 I t . Ez annak a munkának az értéke, amit a mező
végez, az U12 feszültségű szakaszon t idő alatt miközben a vezetékben I erősségű áramot hajt.
Az elektromos mező munkája megegyezik a vezeték belső energiájának növekedésével. Az
Ohm törvény segítségével ezt két további alakban is kifejezhetjük. Amennyiben a fogyasztó
U2
ellenállása R, az elektromos áram munkája: W = U12 I ⋅ t = I 2 R ⋅ t = 12 t . Homogén fémes
R
fogyasztó esetén termikus egyensúlyban a fogyasztó éppen annyi úgynevezett Joule hőt ad le
a környezetének, mint amennyi munkát az elektromos mező végez. A stacionárius áram által
végzett munka mértékegysége joule, de a gyakorlatban használják a kWh egységet is:
U2
1kWh = 3,6 ⋅106 J . A stacionárius áram teljesítménye pedig: P = U12 I = I 2 R = 12 .
R
Teljes áramkör esetén az idegen erők munkája az áramforrásban:
W =εQ =ε I t = I
∗ 2
(R + r)t =
ε 2
t
R+r
P∗ = ε I
Belátható, hogy egy R ellenállású homogén fémes fogyasztót, és ε elektromos erejű r belső
ellenállású áramforrást tartalmazó teljes áramkörben a generátor munkája maradéktalanul
Joule-hővé alakul.