Elektrotechnika 4

ISMÉTLÉS

Kirchhoff I. törvénye szerint az áramkör

csomópontjaiba be- és kifutó áramok
összege egyenlő. Az áramok előjeles
összege =0
Az eredő ellenállás kiszámításának képlete Kirchhoff első törvényéből vezethető le..

I1  I 2  I 3  I  0, vagy tömörebben :  I  0
1
G .
R

Ellenállások párhuzamos kapcsolása esetén az eredő vezetés egyenlő az egyes vezetések

: összegével.
A kis ellenállású anyag jól, a nagy ellenállású rosszul vezet, vagyis az
ellenállás és a yezetőképesség fordítottan arányos egymással. A
vezetőképességet G-vel jelöljük, mértékegysége 1/ Ω = S (Síemens,német
fizikusról).
A csomópont egyben az elektromos kötés helyét is
jelöli. Elágazásoknál mindig egyértelmű, hogy
kötés van, ezért a számítógéppel készített
kapcsolásokban ma sok esetben nem teszik ki a
csomópont jelét. Háromnál több vezeték
találkozása esetén a pontot feltétlenül ki kell tenni,
mert ez különbözteti meg a kötés nélküli
kereszteződést az elektromos kötéstől. Nem is
beszélve arról, hogy a kapcsolási rajz
megvalósítása esetben megkönnyíti a feladat
megoldását. Meg kell számolni a csomópontba
csatlakozó vezetékek számát és a kapcsolás
kialakításában is pont ennyi vezetéket kell
bekötni. Természetesen fel kell ismerni a
csomópontokat.
 A hurok törvény
Kirchhoff II. törvénye soros kapcsolásra (hurokra) vonatkozik,
másik neve ezért hurok törvény.
Bármely zárt hurokban az áramköri elemeken lévő
feszültségek előjel helyesen vett összege nulla. Tömörebben:

U  0
Egyszerű soros kapcsolásra a törvényt az alábbi formában szoktuk
alkalmazni:

Kirchhoff II. törvénye: U  U1  U 2  U 3  ...

 Feszültségosztás törvénye

Az Ohm és Kirchhoff törvényeket nevezetes kapcsolásokra alkalmazva további

fontos törvényszerűségeket állapíthatunk meg.
Ellenállások soros kapcsolásából vezethető le a feszültségosztás törvénye (27. ábra).
Ekkor az ellenállásokon azonos az áramerősség, miközben R1-en U1, R2-n pedig
U2 feszültség lép fel. Külön-külön felírható az Ohm törvény:

Az összefüggést a feszültségmérők
méréshatárának bővítése esetén használjuk.
ÁRAMOSZTÓ

A két ellenállásos áramosztó lényegében két ellenállás

párhuzamos kapcsolásával realizálható. Kirchhoff csomó-
ponti törvénye alapján igazolható, hogy a két ellenállás
áramának (mellékági áramok) összege azonos a főági
áramerősséggel (a generátor árama): I =I 1+ I 2 Mint
ismeretes, a párhuzamos kapcsolás ismérve:
KÖZÖS A FESZÜLTSÉG
Az egyes mellékágak ellenállásai és a mellék-
ági áramok ismeretében írjuk fel a kapocsfe-
szültségeket!
U0=R1⋅I1 és U0=R2⋅I2
Mivel a két ellenállás párhuzamosan van kap-
csolva, a feszültségük közös, vagyis ugyanaz,
így felírható, hogy R1⋅I1=R2⋅I2
A csomóponti törvény értelmében: I=I1+ I2 .
Ebből következik, hogy I1=I−I 2 . Helyettesítsünk
be I1 helyére:R1⋅( I−I 2)=R2⋅I2
R1⋅I−R1⋅I2=R2⋅I 2 /+ R1⋅I 2
R1⋅I=R2⋅I 2+ R1⋅I 2
Ebből következik: R1⋅I=( R1+ R1)⋅I2 /: (R1+R2)
 Tehát az áramosztó egyenlete két
ellenállás esetén: U0=R1⋅I1

Szavakban: adott ellenállás (pl.: R1 ) ágáramát ( I1 ) megkaphat-

juk, ha a főági áramot ( I ) megszorozzuk a másik ág ellenállá-
sának ( R2 ) és az egyes mellékágak ellenállásösszegének
( R1+R2 ) hányadosával. Az összefüggést az árammérők mérés-
határának bővítése esetén használhatjuk.
 Ismétlés MÁGNESESSÉG
Mágneses kölcsönhatás: A mágnesek egymásra és a vastárgyakra erőhatást fejtenek ki.

Északi pólus: a mágnes északi irányba mutató pólusa déli pólus: a mágnes déli
irányba mutató pólusa, földrajzi észak = fizikai déli mágneses pólus

vonzó és taszító erő

Mágneses
pólusok
 Mágneses dipólus
Az elektromos töltések és a mágneses dipólusok

Elektromos töltések „monopólus” létezik, viszont a mágneses pólusok nem választhatók szét.

Magnetosztatikai (állandó mág-

neses) mező állandó
mágnesek, vagy egyenáramok
hatásaként jön létre.

A mágneses mező vasreszelékkel szemléltethető

Állandó mágnesek mágneses erővonalainak, a mágneses tér képe
Állandó mágnesek mágneses erővonalainak, a mágneses tér képe
patkómágnes esetében
 Az áram mágneses hatása
Oersted „véletlen felfedezése”, kísérlete - 1820

Az áram bekapcsolásával egy időben az iránytű kitér az észak-déli irányból, a

kitérés irány az áram irányától függ!
Következtetés: a mágne-
ses mező forrása az elek- Hans Christian Oersted
tromos áram, tehát az ál- (1777-1851) dán fizikus,
landó mágnesek eseté- vegyész
ben is a villamos töltések
a mágneses tér létrejöt-
tében. Az anyag speciális
jellemzője!
 Az áram mágneses hatása
Árammal átjárt vezetők által létrehozott mágneses mező képe

A mágneses teret erővonalakkal ábrázoljuk, jellemezzük.

 Az áram mágneses hatása
Tapasztalat: Ha két vezetőben áram folyik, akkor ezekre a vezetőkre erő hat.
Árammal átjárt vezetők kölcsönhatása: azonos áramirány esetén vonzás,
ellentétes áramirány esetén taszítás tapasztalható.
„ Az amper olyan állandó elektromos áramerőssége, amely
két párhuzamos, egyenes, végtelen hosszúságú,
elhanyagolhatóan kicsiny kör keresztmetszetű és vákuumban
egymástól 1 m távolságban levő vezeték között méterenként
N erőt hoz létre.”

André Marie Ampère (1775-1836) Francia matematikus, fizikus

 Lorentz erő

Erő irányának
meghatározása:
jobbkéz- szabály
alkalmazásával

Egy mágneses mező megfelelően elhelyezett áramjárta vezetőre erőt fejt

ki. A legnagyobb Lorentz erő akkor észlelhető, ha az egyenes vezető
merőleges a mezőre. Ez a villamos forgógépek és a mutatós műszerek
működési elvének alapja
 Mágneses indukció
A mágneses indukció vektormennyiség mely a mező erősségét és
irányát adja meg a mágneses mező adott pontjaiban.
A mágneses indukció (B) egyenesen arányos a mezőbe he-
lyezett az egyenes áramjárta vezetőre ható maximális erővel
és fordítottan arányos a vezetőben folyó áramerősséggel és
a vezeték hosszával. Képletben megfogalmazva:

Ha a vezető párhuzamos a mező indukcióvonalaival, akkor

A mágneses indukció mértékegységének meghatározása: Egységnyi a mág-

neses indukció (B), ha az előző összefüggés szerint 1 A áramot vivő 1 m
hosszúságú egyenes vezetőre 1 N erő hat.
1 J = 1 N· 1 m
1J=1W·1s
 Mágneses indukció nagyságának és irányának
meghatározása
A mérést magnetométerrel (forgókerettel) végezzük, amely a mágneses tér
hatására létrejövő forgatónyomatékot mutatja ki.
A mágneses mező a magnetométerre
ható maximális forgatónyomaték
egyenesen arányos: a magnetomé-
teren folyó áramerősséggel ( I ), a
magnetométer területével ( A ), menet-
számával ( N ) , a mágneses mező
indukciójával (B). Képletben kifejezve:

A mágneses indukciót kifejezve:

A forgatónyomaték maximális, ha a keret síkja párhuzamos a mező

indukcióvonalaival . A forgatónyomaték nulla, ha a keret síkja merőleges a
mező indukcióvonalaira.
 A mágneses indukció vektor iránya:
Az egyensúlyi helyzetbe beállt próbatekercs, vagy iránytű déli pólusából az
északi pólusa felé mutató irány.
A mágneses indukció mértékegysége: T ( tesla)

Nikola Tesla
(1856-1943)
Horvát születésű fizikus, dolgo-
zott a budapesti Ganz gyárban,
majd Párizsban és Londonban.
1884-től az USA-ban Edison
munkatársa volt.
 Mágneses indukció meghatározása a vezető adataival
Nagyon hosszú egyenes vezetőtől „r” távolságban

Áram iránya

Mágneses indukció iránya

Jobbkéz szabály a mágneses indukció meghatározására

 Mágneses indukció

N” menetes, „ l ” hosszúságú
egyenes tekercs belsejében:

A tekercs belsejében a mező homogén!

 Az indukcióvonalak tulajdonságai

Azonos irányú indukcióvonalak taszítják egymást!

 Mágneses indukcióvonalak
Mágneses indukcióvonalak olyan zárt görbék, melyeknek bármely
pontjába húzott érintő megadja a mágneses indukció vektor irányát.
A mágneses indukció nagyságát a mágneses indukcióvonalak sűrűsége
jellemzi.
 Mágneses indukció körvezetékben
B az „r”„ sugarú körvezető középpontjában:

B „r”„ középsugarú, „ N „menetszámú körtekercs belsejében

Toroid

A toroid tekercsben a legnagyobb a mágneses tér, mert ebben a

geometriai formában a legkisebb a szórt fluxus
 Mágneses térerősség
A mágneses térerősség vagy pontosabb, de nem elterjedt nevén
mágneses gerjesztettség a mágneses tér és az elektromos áram
kapcsolatát leíró fizikai vektormennyiség. Jele H, mértékegysége A/m.
Nem tévesztendő össze a mágneses tér erősségét valójában jelentő
mágneses indukcióval , amely szintén vektormennyiség. Mindkettő a
Maxvell-egyenletek alapvető mennyisége!

Nem állandó anyag és hőmérséklet függő ,ezért az

egyenlőséget inkább nem lineáris arányosságnak kell
tekinteni!
 Mágneses térerősség
Mágneses térerősség: Az mennyiség, amely az
egyenes vezetőben folyó „I” áramot körülvevő
„ r” sugarú kör kerületének hosszegységre jutó
áram.

Jele: H
Mértékegysége:
Összefoglalava a mágneses permeabilitás vagy abszolút perme-
abilitás a B mágneses indukció és a H térerősség közötti össze-
kötő arányossági tényező. Jele: a µ (mű), mértékegysége a
Henry/méter, 1 H/m = 1 V•s/A•m A B és H között nem lineáris a
kapcsolat
A Ferromágneses (mágnesezhető) anyagok relatív permeabilitása válto-
zó, de egynél sokkal nagyobb (µr >> 1) A permeabilitás sok tényezőtől
függ, például a hőmérséklettől, a külső mágneses tér erősségétől, és a
mágneses telítettségüktől. Egy bizonyos hőmérséklet, a Curie pont fölött
elveszítik ferromág-nesességüket.
A permeabilitás két tényező szorzatára bontható:
a vákuum permeabilitása vagy mágneses konstans:

A µr relatív permeabilitás a közeg relatív permeabilitása, dimen-

zió nélküli szám, amely megmutatja, hogy a mágneses indukció
hányszor lesz nagyobb, ha a teret vákuum helyett valamilyen
anyag tölti ki. Vákuum esetén µr = 1.
A Ferromágneses anyagokból állandó mágnes készíthető, a
külső mágneses tér megszűnése után is mágnesesek marad-
nak. Ezeket az anyagokat a mágnes mindkét pólusa vonzza. A
ferromágneses anyagokban az elektronok spinje külső mágne-
ses tér hiányában is bizonyos mértékben rendezettek, egysé-
ges mágnesezettségű tartományok,domének alakulnak ki. Kül-
ső mágneses tér hatására a domének átrendeződnek: a mág-
neses térrel egyezően mágnesezett domének megnőnek, az
ellentétes irányúak összeszűkülnek. A telítési tartományban az
összes domén a külső mágneses tér irányába fordul!
 Hiszterézis görbe

Állandó mágnes

Külső mágneses tér hatására a domének átrendeződnek: a mágneses

térrel egyezően mágnesezett domének megnőnek, az ellentétes
irányúak összeszűkülnek. A telítési tartományban az összes domén a
külső mágneses tér irányába fordul!
A Paramágneses anyagok relatív permeabilitása egynél egy kicsit na-
gyobb (µr >~ 1). Mágneses térben kis mértékben magukhoz vonzzák az
erővonalakat, enyhén növelik az indukció erősségét. A mágnes mindkét
pólusa vonzza őket egy kicsit. A paramágneses anyagokban az atomok
egy vegyértékűek.
A Diamágneses anyagok relatív permeabilitása egynél kisebb (µr < 1). Mágneses térben
kiszorítják magukból az erővonalakat, csökkentik az indukció erősségét. Ezeket az
anyagokat a mágnes mindkét pólusa, és az inhomogén mágneses tér kis mértékben
taszítja. A legerősebb diamágnesek a szupravezetők, amelyeknek nulla értékű a perme-
abilitása. A diamágneses viselkedést az atomok két szabad vegyértéke okozza. A nem-
fémek jellemzően diamágnesesek
Minden atom valamilyen módon reagál a mágneses mezőkre, de az atommagot
körülvevő elektronok konfigurációjától függően eltérően reagálnak. Ettől a kon-
figurációtól függően az elem lehet diamagnetikus, paramágneses vagy
ferromágneses. A diamagnetikus elemeket gyengén taszítják a mágneses
mezők, míg a paramágneses elemek gyengén vonzódnak és mágneseződ-
hetnek. A ferromágneses anyagok is képesek mágneseződni, de a
paramágneses elemekkel ellentétben a mágnesezés állandó.
A paramagnetizmus és a ferromagnetizmus is erősebb, mint a diamagne-
tizmus, tehát az olyan elemek, amelyek paramagnetizmust vagy
ferromagnetizmust mutatnak, már nem lehetnek dia magnetikusak!
µ Mágneses permeabilitás (áteresztőképesség)

µ=µ0* µR
Mágnesesség
Minden olyan anyagot, amely állandó mágnes lesz egy külső mágne-
ses tér hatására, és megtartja a mágnességét akkor is, ha a külső
mágnesező teret eltávolítottuk a környezetéből, ma vagy ferromá-
gneses vagy ferrimágneses anyagnak neveznek. Korábban minden
olyan anyagot, ami spontán mágneses tulajdonságokat mutatott,
ferromágnesnek neveztek. A hétköznapi életben még ma is ez a
szóhasználat. Ma már azonban megkülönböztetünk két esetet a
spontán mágneses szerkezet rendezettsége szempontjából. Ha a
kristályos anyag elemi cellájában szereplő ionok mágnesessége
azonos irányítású, akkor ferromágnesnek, ha viszont az elemi cella
kétféle ionjának a mágnesessége két különböző főirányú, akkor
ferrimágnesnek nevezik a mágneses anyagot. Ha az elemi cella
kétféle ionjának a mágnesessége ellentétes irányú és egyenlő
nagyságú, akkor az anyag kifelé nem mutat mágnességet: ezt az
anyagot antiferromágnesnek nevezik. Mindezek a mágneses
jelenségek egy kritikus hőmérséklet alatti tartományban fordulnak
elő. A ferromágneses és ferrimágneses anyagokra ennek neve Curie
hőmérséklet, az antiferromágneses anyagokra ennek neve Néel
hőmérséklet.
 Ferrimágneses rendezettség Ferromágneses rendezettség

Vas:770 °C
Kobalt:1130 °C
Nikkel:358 °C
Gadolilínium: 19,3 °C
AlnicoAlxNiyCo 800-860 °C

Curie-hőmérséklet felett meg-

szűnik a rendezettség,
paramágnesessé válik az anyag.
Mágneses tulajdonságaik – mint ahogyan az előző diákon is láthattuk- az anyago-
kat általában három nagy csoportba osztjuk. Vannak paramágneses, diamágneses és
ferromágneses (ill. antiferromágneses) anyagok. A pata ill. diamágneses hatás általában
igen gyenge, ezért kimutatásuk sem egyszerű. A mágneses tulajdonságok leírása tulaj-
donképpen csak a modern szilárd-testfizika (kvantummechanika) módszereinek
segítségével adható meg. Most nem ezt az utat mutatom be, hanem néhány egysze-
rűsítő, szemléletes képpel próbálok magyarázatot adni a jelenségekre. A paramágneses
anyagokban a mágneses dipólmomentummal rendelkező atomok külső tér hiányában a
hőmérsékleti rendezetlenség miatt nem orientálódnak; ilyenkor az anyag nem mutat
mágneses tulajdonságot. A külső mágneses tér hatására azonban az - atomi köráramok-
ból adódó - elemi dipólmomentumok igyekeznek a tér irányába beállni, így a paramág-
neses mintának makroszkópikus dipólmomentuma lesz . Ha például egy ilyen anyaghoz
egy rúdmágnessel közelítünk, akkor az anyagdarabra ható erők eredője vonzó jellegű
kölcsönhatást eredményez. Általánosságban elmondható, hogy egy paramágnes a
nagyobb térerősség hely felé igyekszik elmozdulni.
A diamágneses anyagok éppen fordítva viselkednek; ezeket az anyagdarabokat a
permanens mágnesek taszítják. A diamágneses anyagok atomjainak nincs eredő mág-
neses momentumuk. a Lenz-törvénynek megfelelően a külső térrel ellenkező irányú
mágneses nyomaték indukálódik bennük. A klasszikus atommodell szerint az atommag
körül keringenek az elektronok. Egy körpályán keringő elektron – melyet az elektro-
sztatikus vonzóerő tart körpályán – úgy viselkedik, mint egy köráram, azaz mágneses
momentuma van. Most tételezzük fel, hogy egy körpályán két elektron kering egy-
mással ellentétes irányban azonos sebességgel, de közöttük nincs kölcsönhatás; ekkor
az atom eredő momentuma zérus. Ha azonban külső mágneses indukciós térbe helyez-
zük az atomot, akkor a Lorentz erő az egyik elektron esetében erősíti, míg a másik
irányban keringő elektron esetén gyengíti a centripetális erőt. A körpálya sugara nem
változhat, ezért az egyik elektron sebessége nagyobb lesz, míg a másiké kisebb. Ez a
különbség természetesen a két "köráramhoz" tartozó, ellentétes irányba mutató dipó-
lmomentum nagyságának különbségében is megjelenik, ezáltal lesz az atomnak mág-
neses dipólmomentuma , ahol a kis körök a kép síkjából kifelé mutató B indukciós teret
jelölik. Az előzőekben elmondottak alapján könnyű belátni, hogy az atomnak az eredeti
indukciós térrel ellentétes irányú mágneses momentuma alakul ki, azaz egy makrosz-
kópikus diamágnes a kisebb térerősségű hely felé igyekszik elmozdulni. Vannak
anyagok, amelyek egyszerre para és diamágneses tulajdonsággal is rendelkez-
nek
A permalloy precíziós vasötvözet (18-55 %) és Nickel (45 – 82%),
amelyet lágy mágneses tulajdonságok jellemeznek. Ezenkívül ötvöz-
hető több más alkotórésszel is, például, Molibdén , Réz Króm és
Szilícium. A mágneses eszközök könnyen mágnesezhetők.
A Permalloyt transzformátorlemezek gyártására használják.
Továbbá mágneses felvevő fejek, mágneses mezőre érzékeny
(áramkörök és tekercsek, a chipek) védőburkolataiként is használ-
ják. Az MRI berendezések, elektronmikroszkópok és egyéb érzé-
keny műszerek mágneses köreiben is alkalmazzák. Mechanikai
szempontból puha és korrózióálló anyag:
- elektromos ellenállása kicsi,
– telítettség indukció akár 2 T
-nagy a mágneses permeabilitása (a maximális relatív
mágneses permeabilitás μ ~ 100 000),
- a permalloy elektromos ellenállása megváltozik a
határértékben 5%, az aktuális mágneses tér erősségétől és
irányától függően.
Ismétlés: szinuszosan váltakozó feszültség előállítása
Mozgási indukció
Fontos!
1.ábra Váltakozó ennyiségek effektív értéke
(ismétlés)

2.ábra
 Az első ábra a szinuszos áramerősséget (i),a feszültséget (u,) valamint
pillanatnyi teljesítményt ábrázolja. A teljesítmény meghatározására
négyzetes összefüggést alkalmazva a váltakozó áram hőtermelése T idő alatt
egyenlő a teljesítmény (p) görbéje alatti területtel. Beláthatjuk, hogy ez a
terület egyenlő annak a téglalapnak a területével, melynek egyik oldala T,

másik, pedig :
A váltakozó áram hőtermelése:

Az effektív érték meghatározása :

Tehát a váltakozó áram effektív értéke:

Váltakozó feszültség (áramerősség) effektív értéke alatt azt az

egyenfeszültséget (egyenáramot) értjük, mely energetikai
szempontból "ugyanolyan hatású", mint a váltakozó áram.
Konkrétan, amely egy R ohmikus fogyasztón azonos idő alatt
ugyanakkora Joule-hőt fejleszt.
 Ellenállások váltakozó áramú áramkörben
Tiszta ohmos ellenállásnak azt az ellenállást nevezzük, amely
egyen- és váltakozó árammal szemben is ugyan-akkora ellenállást
mutat. Tiszta ohmos ellenállás jelenlétét kísérletileg a
következőképpen lehet kimutatni:

Készítünk két áramkört. Az egyikbe egyenáramú generátort, a másikba

váltakozó áramú generátort kapcsolunk.
Az egyenáramú generátor feszültsége megegyezik a váltakozó áramú
generátor feszültségének effektív értékével.
Mindkét áramkörbe ugyanakkora ohmos ellenállást, és az ellen-
állásokkal sorosan ugyanakkora teljesítményű izzót kapcsolunk.
Azt tapasztaljuk, hogy mind az egyen, mind a váltakozó áramú
áramkörben az izzó ugyanakkora fényerővel világít.
A tiszta ohmos ellenállás esetén az ellenállás értéke csak az anyagi
minőségtől, a geometriai mérettől és a hőmérséklettől függ.

Ώ
Ha egy ellenálláson áram folyik, akkor melegszik az. - az áram időbeli
változásától függetlenül. Az egyenáramú hálózatokban úgy számoltuk
az ellenállás teljesítményét, hogy az áramát és a feszültségét össze -
szoroztuk. Váltakozó feszültség esetén, mivel az áram és a feszültség
folyamatosan változik, csak azok azonos pillanatértékeit szorozhatjuk
össze, ami az adott pillanat teljesítményét adja. Ennek időbeli alakulá-
sát leíró függvény a teljesítmény időfüggvénye
 Induktivitások váltakozó áramú áramkörben

Ebben az esetben is elvégezhetjük az előzőhöz hasonló kísérletet. Az

egyen és váltakozó áramkörben két egyforma izzó van. A váltakozó
áramú áramkör feszültségének effektív értéke megegyezik az
egyenáramú feszültségforrással, ennek ellenére a 2. izzó halványab-
ban világít. Így a 2. áramkörben nagyobb az eredő ellenállás, ami a
tekercsnek a következménye. A tekercsben a váltakozó áram egy
időben váltakozó mágneses mezőt hoz létre. Ez minden pillanatban
egy olyan feszültséget indukál, ami ellentétes a generátor pillanatnyi
feszültségével. Ez okozza az ideális tekercsnek (nincs ohmos
ellenállása) a váltakozó árammal szemben tanúsított ellenállását.
Ha a tekercsbe vasmagot helyezünk az izzó még halványabban világít.
Feszültség és áram kapcsolata ideális tekercsben
Azt vizsgáljuk, hogy egy egyenáramú áramkörben az
áramkör zárásának és nyitásának pillanatában milyen lesz
a feszültség és az áramerősség viszonya. Az áramkör
zárásának pillanatában a gyors változás miatt az indukált
feszültség maximális lesz. Ugyanakkor
az áram Lenz-törvénye miatt csak lassan növekszik.
Az áramkör nyitásakor a mágneses mező gyorsváltozása
nagy feszültséget indukál, ami az előzővel ellentétes irányú.
Ez késlelteti az áram megszűnését. Tehát tekercs jelenlétében
az áram késve követi a feszültséget. Ideális esetben az áram
900 -os fáziskéséssel követi a feszültséget.
Tekercs szerepe a váltakozó áramú áramkörben
1. megváltoztatja az áramkör ellenállását,
2.késlelteti az áramerősséget a feszültséghez képest.
A vasmag megnövelte a tekercs önindukciós együtthatóját, így a
benne indukált feszültséget is. Ha növeljük a váltakozó áram
frekvenciáját, a gyorsabb mágneses mezőváltozás a tekercsben
nagyobb feszültséget indukál!
A tekercsnek a váltakozó árammal szemben tanúsított ellenállását
induktív ellenállásnak nevezzük. Az induktív ellenállás egyenesen
arányos a váltakozó áram frekvenciájának és a tekercs induktivitá-
sának a szorzatával az arányossági tényező a 2π. Jele: XL

Feszültség és áram kapcsolata ideális tekercsben:

Azt vizsgáltuk, hogy az egyenáramú áramkörben az áramkör
zárásának és nyitásának pillanatában milyen lesz a feszültség és az
áramerősség viszonya.
Egy kis ismétlés: B mágneses indukció vagy idegen nyelven
mágneses fluxussűrűség a mágneses tér erősségére jellemző (vektor)
mennyiség.
Mértékegysége: T (Tesla)=

Mágneses fluxus a mágneses erővonalak összessége (a felületre

merőlegesen áthaladó erővonalak energia összessége)
 Egy kis emlékeztető
Mágneses permeabilitás (áteresztőképesség)
Mágneses térben ható erő nagysága -azaz a mágneses indukció
értéke- is függ a teret kitöltő anyag minőségétől. Ezt jellemző
mennyiség a mágneses permeabilitás, ami a mágneses indukció és a
térerősség között létesít kapcsolatot B= *H
(Az anyag permeabilitása egyenlő a vákuum és az anyag-
ra jellemző permeabilitások szorzatával)

A relatív permeabilitás dimenzió nélküli szám ,megmutatja, hogy az

indukció hányszor lesz nagyobb, ha a teret vákuum helyett valami-
lyen anyag tölti ki. Vákuum esetén µr = 1
 A kapcsoló zárásakor az áram-
erősség nagysága a tekercsben a
nullához képest folyamatosan nő,
ezért a tekercs belsejében a
bekapcsolással egy időben vál-
tozó mágneses tér alakul ki. Ez a
változó mágneses tér feszültsé-
get indukál a tekercsben (önin-
dukció). Lencz törvény értelmé-
ben az indukált feszültség által
indított áram akadályozza az a
létrehozó okot, amely jelen eset-
ben a bekapcsolt áram növekedé-
Lencz törvénye: se!

Az indukált feszültség mindig olyan irányú áramot indít,

amelynek hatása akadályozza az őt létrehozó jelenséget.
Az áramkör nyitásakor az áram
csökkenése a tekercsben, időben
változó mágneses teret eredmé-
nyez. Ez egy olyan feszültséget
indukál a tekercsben, amely által
indított áram akadályozza az
áram-erősség csökkenését.
Lencz törvénye
Feszültség és áramviszonyok az ellenálláson, illetve a tekercsen
Soros R-L kör

Feszültség és áram viszonya az ellenálláson Feszültség és áram viszonya az induktivitáson

 Csak tekercsben önindukció útján keletkező feszültség mindig
megegyezik a generátor feszültségével! Csak ellenállást tartalmazó
áramkörben pedig az ellenálláson keletkező feszültségesés tart
egyensúlyt a generátor feszültségével. Amennyiben váltakozó-
feszültségre nem ideális tekercset kapcsolunk (tehát van ohmos
ellenállása is), akkor az előző dián látható két (passzív) áramköri
elemet tartalmazó áramkörben az ellenálláson keletkező
feszültségesés és a tekercsben indukált feszültségek együttesen tar-
tanak egyensúlyt a tápforrás feszültségével!
Tekintettel arra, hogy soros körről van szó, megállapítható, hogy
közös az áram. Noha a soros egyenáramú köröknél megtanultuk,
hogy Kirchhoff II. törvénye (Huroktörvény) szerint a részfeszültségek
összege egyenlő a tápforrás feszültségével. Ebben az esetben az egy-
szerű matematikai összegzés nem járható számítási mód, a valós el-
lenálláson eső feszültség és a tekercsben önindukció útján kelet-
kező feszültségek által bezárt szög miatt.
 A feszültségeket vektorokkal ábrázolva
Az alábbi ábrán követhetjük nyomon a soros RL-kör feszültségv-
iszonyait. A feszültségeket vektorokkal ábrázolva: Az induktivitás
és a valós ellenállás feszültségének vektoriális összege adja a so-
ros RL-kört tápláló áramforrás feszültségét (komplex feszültség).
Az (UL) feszültségvektor egyszerű eltolással kapjuk a b) ábra
szerinti háromszöget .

A tekercsben indukált feszültség, és az ellenálláson eső feszültség

eredőjét a Pitagorasz-tétel alkalmazásával határozhatjuk meg!
U0 =
 Az áram – feszültség vektorábra származtatása

Az ábra szerinti elrendezésben a következőkre lehetünk figyelmesek:

• A forrás feszültsége a két feszültség-komponens vektoriális összege;
• A (ϕ ) szög a forrás feszültsége es az áramerősség vektor között
értelmezett;
• Az ellenálláson eső feszültség és a rajta átfolyó áramerősség mindig
azonos fázisú, így a vektoraik azonos irányúak. Mindebből az
kivetkezik, hogy a (ϕ ) szög a forrás, valamint az ellenállás
feszültségének vektora között is értelmezhető;
• Ha az impedancia induktív jellegű, akkor a forrás feszültségéhez
képest az áram késik!
Nézzük meg ismét az előzőekben rajzolt ábrát, mely
szerinti eltolással kaptunk egy derékszögű háromszöget.
A háromszög két befogója az UR és az UL feszültség-
komponens, az átfogó pedig az U0 forrásfeszültség.
Trigonometriai ismereteinket felelevenítve belátható, hogy
az UR vektor az U0 vektor koszinuszos vetülete:
UR=U0⋅cosϕ , az UL vektor pedig a szinuszos vetülete:
UL=U0⋅sinϕ .
 Az impedancia-vektorábra elkészítése
Néhány fogalom:
Ohm törvénye alapján tudjuk, hogy az ellenállás úgy számítható ki, hogy a
két póluson eső feszültséget elosztjuk a rajta átfolyó áramerősséggel. Ez ig-
az valós ellenállás esetén! Hasonlóan számítható az induktivitás látszólagos
ellenállása is, vagyis a reaktancia.
A reaktancia (vagy más elnevezéssel meddő ellenállás )
Ismételjünk néhány vonatkozó fogalmat! Ellenállás: az impedancia valós része:
A tekercs induktív látszólagos ellenállása: induktív reaktancia,
(induktancia), az impedancia induktív képzetes része:
Impedancia: komplex ellenállás, amely valós ellenállasból és látszólagos
ellenallasból tevődik össze. Mivel az impedancia képzetes es valós része nem
azonos fázisú ( 90 -fokosos szöget zárnak be), ezért az impedancia
kiszámítása a Pitagorasz-tétel segítségével lehetséges:
Z= =
XL=ω⋅L = Ha ω nő , akkor ω L, vagyis X L nő

Az eddigiekben már tanultuk, hogy az induktív, reaktancia frekvenciafüg-

gő. Induktív reaktancia: XL=ω⋅L=2⋅π⋅f⋅L , valamint frekvenciafüggése: XL∼f
Az impedancia fogalmának összefoglalása
Az áramkorlátozó hatást jellemző mennyiség általános megne-
vezésére az impedancia kifejezést használjuk. Jele: Z.
Az értelmezés tehát változatlan: az áramkör valamely szakaszá-
nak áramkorlátozó hatását az illető szakasz impedanciájának
nevezzük, és nagyságát a szakasz végpontjai között mérhető
feszültség és áram effektív értékének hányadosával adjuk meg.
Mértékegysége az ohm.
A vezetőképesség általános megnevezése: admittancia.
Jelölése: Y, mértékegysége a Siemens(S).
Az R jelölés tehát ezután csak olyan impedanciát jelent, amelyet
kizárólag fogyasztó kölcsönhatás hoz létre. Megkülönböztető
elnevezése rezisztencia vagy ohmos ellenállás.
Az induktivitás vagy kapacitás által képviselt impedanciát
kizárólag olyan kölcsönhatás hozza létre, amely nem jár
energiafogyasztással. Az ilyen impedanciát megkülönböztetésül
X betűvel jelöljük, és reaktanciának nevezzük
Amennyiben tehát egy adott soros RL- kapcsolás eseten változtatjuk a
frekvenciát (f ,ω) , úgy az induktív reaktancia értéke is változik, akkor is,
ha a forrás feszültséget (U0) nem változtattuk. Ha az induktív reaktancia
(XL) értéke változik, vele együtt az impedancia (Z) értéke is változik. Az
impedancia változása maga után vonja az impedancia és a valós
ellenállás által bezárt szög (ϕ ) , valamint az áramkör áramának (I )
változását is. Ha csökkentjük a frekvenciát, akkor az induktív reaktancia
csökken, vele együtt a (ϕ ) szög es az impedancia is, az áram viszont nő.
Ha növeljuk a frekvenciat, megfordul a helyzet: az induktív reaktancia
értéke nő, vele együtt a (ϕ ) szög es az impedancia is, miközben az áram
csökken. Amennyiben a feszültség vektorábra valamennyi komponen-
sét elosztjuk a soros RL-kor egyetlen koszos mennyiségével (vagyis az
árammal), akkor az impedancia komponenseket kapjuk eredményül.
Lassúk meg, hogy az eredményül kapott impedancia-vektorábra a
feszültség-vektorábrával aranyos. Az impedancia koszinuszos vetülete az
ellenállás, a szinuszos vetülete pedig az induktív reaktancia.
Az impedancia-vektorábra származtatása
 A teljesítmény vektorábra elkészítése

Egyenáramú körök esetében megtanultuk, hogy egy valós

terhelésen (ellenállás) hővé alakuló a felvett teljesítmény, amely az
ellenállás kapcsain mérhető feszültség, valamint a rajta átfolyó
áramerősség szorzataként számítható. Hővé alakuló teljesítmény
(valós) jön létre az ellenálláson váltakozó áramú kőrben is, ilyenkor
a pillanatnyi teljesítményt, csúcsteljesitményt, valamint effektív tel-
jesítményt értelmezünk. Valós teljesítmény csak valós (ohmos, re-
zisztiv) ellenálláson tud létrejönni, amely kétpóluson eső feszült-
ség és a rajta átfolyó áramerősség azonos fázisú.
Egyenáramú teljesítmény: P=UR⋅IR
Váltakozó áramú teljesítmény: Pillanatnyi teljesitmeny: p=uR⋅iR
(a pillanatnyi értékeket kisbetűvel jelöljük)
Csucsteljesitmeny: PCS =UCS⋅*ICS
Effektiv teljesitmeny: Peff =Ueff * Ieff = ???
Peff =Ueff * Ieff =
 Az induktív reaktancia teljesítménye
Az induktív reaktancia áramához képest a feszültsége pontosan 90
fokot siet. Az ábrán látható, hogy ebben az esetben negyed periódusig
azonos, a következő negyed periódusban pedig ellentétes előjelű a fe-
szültség es az áram iránya. Ennek megfelelően negyed periódusig telje-
sítményt vesz fel a hálózatból, mely teljesítményt a következő negyed
periódusban leadja. Lényegében teljes periódusra vonatkoztatva
elmondható, hogy az induktív reaktancia teljesítménye nulla, tehát nincs
hatásos teljesítmény (ΣP=0) .

Az induktív reaktancia teljesítménye

Az induktív reaktancia
teljesítménye
Összegezve a tekercs (reaktancia) feszültsége és a rajta
átfolyó áram szorzata tehát nem ad valós teljesítményt
Ez a teljesítmény az úgynevezett meddő teljesítmény:
Q=UL⋅I [Var].

Az induktív reaktancia teljesítménye

 Az ellenállás teljesítménye

1. felperiodus:
P(1)=U⋅I=(+)⋅(+)=(+)
=> felvesz;

Az ellenallas teljesitmenye 2. felperiodus:

P(2)=U⋅I=(-)⋅(- )=(+)
=> felvesz

Az ábrán jól megfigyelhető , hogy az ellenálláson bármely félperiódus

eseten az áram és feszültség szorzata pozitív értékű, tehát az ohmos
(rezisztiv ) terheléseken mindig valós, más néven hátasos (hővé,
fénnyé,mozgasi energiava alakulo) a teljesitmeny.
Amennyiben a feszültség vektorábra valamennyi komponensét meg-
szorozzuk a soros R-L-kör egyetlen közös mennyiségével (vagyis az
árammal), akkor a kör teljesítmény komponenseit kapjuk eredményül.
Megfigyelhető, hogy az eredményül kapott teljesítmény vektorábra a
feszültség vektorábrával aranyos.

A soros R-L-kor vektorábrája (feszültség-, impedancia- és teljesítmény)

P=UR⋅I [W] ; QL=UL⋅I [VAr ] ; S=U0⋅I [VA] .

U0 =
 A soros R-L-kor vektorábrája (feszültség-, impedancia- és teljesítmény-)
Az induktív reaktancia meddő teljesítményének, valamint az ellenállás
valós teljesítményének vektoriális összege a hálózatból felvett komplex
teljesítmény, vagyis a látszólagos teljesítmény. Mindezek tükrében az is
belátható, hogy a komplex teljesítmény illetve látszólagos teljesít-
mény, (S ) koszinuszos vetülete az ellenálláson létrejövő valós, vagyis
a hátasos teljesítmény (P). A látszólagos teljesítmény (S) szinuszos
ve-tülete pedig az induktív reaktancia meddő teljesítménye.
P=S*⋅cosϕ és QL=S*⋅sin ϕ P=U*I
Háromfázisú fogyasztó esetében a a hatásos teljesítmény
számítása

Ha azonos a fázisok terhelése:

Szimmetrikus háromfázisú teljesítmény számításával a villamos gépek tanulmányozása

során fogok foglalkozni!
 Soros R-L kör villamos mennyiségeit összefoglaló
táblázat

A két függőleges vonal között lévő jelölés komplex mennyiséget jelent.

 Nézzünk egy számpéldát!
Állítsunk össze egy soros R-L-kört! Az adatok
következők:
R=1 kΩ ; L=10H ; U0=100V ;

Keszisük el a feszültség-, az impedancia-, valamint a teljesítmény

vektorábrát két különböző frekvenciájú feszültségforrás esetén! A
feladat megoldásából következtethetünk arra, hogy különböző
frekvenciákon hogyan változik a feszültség, az ellenállás, a teljesí-
tmény, és a fázisszög. A vektorábra elkészítéséhez mely villamos
mennyiségeket kell kiszámítani?

9
cos ϕ (a feszültség-vektorábrából):

A ϕ fázisszög (a feszültség-vektorábrából), 50 Hz esetén,

A tekercs meddő teljesítménye:

ϕ fázisszög (a feszültség-vektorábrából), 25 Hz esetén,

https://www.youtube.com/watch?v=HQiLLNAgJP0

Határfrekvencia
 Számított adatok összehasonlítása

A tekercs feszültsége, UL 95,29V 84,35V

 50 Hz-es frekvenciaju forras eseten

*I

/I
/I
Feszültség-, impedancia- és teljesítmény
vektorábrák

25 Hz-es frekvenciaju forras eseten

A vektorábrákból megállapítható, hogy csökkenő frekvencia
eseten a tekercs reaktanciája csökken, a hátasos teljesítmény
növekszik, de a hatásos teljesítményhez képest a meddő
teljesítmény arányaiban csökken, valamint csökken a ϕ fázisszög
is. A cos ϕ értéke nő, így az impedancia kevésbe induktív jellegű.
A feladatban szereplő soros R-L kör áram- és
feszültség--viszonya, valamint a teljesítmény
vektorábrája 50 Hz ese-tén ( U0=100V , I=30,33mA
, ϕ=72,54 )

A feladatban szereplő soros RL-

kor aram- es feszultsegviszonya,
valamint a teljesitmeny vektoráb-
ráját 25 Hz eseten ( U0=100V ,
I=53,7mA , ϕ=57,52o )
Összegezve az előzőekben szereplő feladat megoldásának
eredményeit, amennyiben csökken a frekvencia, a csökkenő induktív
reaktancia emiatt a hátasos teljesítmény és a meddő teljesítmény
aranya javul, a ϕ szeg csökken, a cos ϕ értéke nő. Ennek eredménye
az, hogy a soros RL-kör, mint impedancia egyre kevésbe mutat
induktív jelleget. A teljes periódusra vonatkoztatott hátasos (felvett)
teljesítmény egyre nagyobb.
 Párhuzamos RL kör
A párhuzamos kapcsolás esetén a feszültség a közös
mennyiség a két áramköri elemen, tehát ennek a felrajzolásával
kezdjük a vektorábrát. A közös feszültség hatására az
ellenálláson vele fázisban lévő IR, az induktivitáson hozzá
képest 90°-kal késő IL alakul ki.

https://www.youtube.com/watch?v=jKkr9K5L6UU
Az eredő áramerősség a feszültséghez képest φ szöggel késik.
Párhuzamos kapcsolásoknál az impedancia vektorábra helyett célszerű
mindig, annak reciprokát, az admittancia vektorábrát felrajzolni !

Ha matematikailag átrendezzük ezt az összefüggést, és kifejezzük

az impedanciát
 Matematika:

Elvégezve a tört összeadását

Rendezve a egyenletet Z –t kifejezve:

Az eredő fázisszögét most is a hasonló háromszögek miatt többféleképpen

kifejezhetjük, leginkább a következőt szoktuk használni
A határfrekvencián az induktív ellenállás értéke megegyezik az ohmikus ellenállásértékével,
vagyis a két ág árama megegyezik, a két ampermérő ugyanazt az értéket mutatja. A
függvénygenerátorra kapcsoljunk pl. 3V amplitúdójú szinusz jelt, és addig változtassuk a
frekvenciát, amíg a két ampermérő ugyanazt az értéket mutatja

https://www.youtube.com/watch?v=jKkr9K5L6UU
 A párhuzamos kapcsolás impedanciája és fázisszöge is frekvencia-
függő . Azon a frekvencián, ahol az R = XL feltétel teljesül
határfrekvenciának nevezzük.
Határfrekvencia esetében az az induktív reaktancia ellenállása
egyenlő R értékével

Ebből kifejezve a határfrekvenciát fh

Ezen a frekvencián az eredő impedancia azonban R-nél -ször kisebb.

A soros kapcsoláshoz hasonlóan itt is a hasonló háromszögek
alapján:
 Mágneses mező energiája
Egy tekercs belsejében a mágneses mezőnek a kiépülése,
illetve megszüntetése nem pillanatszerű folyamat. Ez azt
jelenti, hogy a mágneses mező tehetetlenséggel rendelkezik,
amiből következik, hogy energiájuk is van.
Kísérlet: Amikor a kapcsolót az egyes állásból a kettesbe
átkapcsoljuk, akkor az izzó felvillan. Az átkapcsolás
pillanatában elkezd csökkenni a tekercs belsejében a
mágneses mező. Ez a fluxusváltozás egy feszültséget
indukál, amely által keltett áram a korábbi állapotot igyekszik
fenntartani. Az indukált áram által végzett munka a
tekercs belsejében lévő mágneses mező
energiájával egyezik meg.

Az indukált áram munkája:

 Elektrosztatikai jelenségek
Ebonit vagy üveg rudat megdörzsölve az az apró tárgyakat magához
vonzza. Két selyemmel megdörzsölt üvegrúd között taszítás, üveg-
rúd és gyapjúval megdörzsölt borostyánkő között vonzás lép fel.
Kétféle elektromos állapot. Megdörzsölt üvegrúd pozitív. Borostyán
negatív.

Egynemű töltések között taszítás, ellenkező neműek között vonzás lép fel!

Elektromos töltés: Jellemzője, milyen mértékben vesz rész egy

test az elektromos kölcsönhatásban.
Jele: Q SI mértékegysége: C (coulomb)
A térnek azt a részét, amelyben valamely töltésre erő hat villamos
(elektromos, sztatikus, elektrosztatikus) térnek nevezzük. A
villamos tér jellemzője a térerősség. A térerősség az egységnyi
töltésre ható erővel arányos!
 Elektromos töltések szétválasztása
Semleges test: pozitív és negatív töltések egyenlő mértékben
vannak jelen.
A töltés megmaradó mennyiség, viszont szétválasztható.
Elektromos megosztás, vagy influencia.
Vezetők: a töltések szabadon elmozdulhatnak. (pl. fémek; sók,
savak, bázisok vizes oldatai)
Szigetelők: a töltések csak néhány nanométert mozdulhatnak el.
(polarizáció). (pl. kvarc, gumi, porcelán)

Elektroszkóp
A töltések fizikai kontaktus során átvihetők egyik testről a másikra.
Vezető esetén a töltés szétterjed a test teljes felületére.
Töltött test közelében lévő fémben a töltések megoszlanak
 Villamos tér

A Q1töltés maga körül villamos teret létesít, amelyben egy

másik töltésre Q2 erő hat.

A térnek azt a részét, amelyben valamely töltésre erő hat villamos

(elektromos, sztatikus, elektrosztatikus) térnek nevezzük. A villa-
mos tér jellemzője a térerősség. A térerősség az egységnyi töltésre
ható erővel arányos.

A villamos térerősség jele:

 Coulomb törvénye
Inerciarendszerben (tehetetlenségi) nyugvó, pontszerű
elektromos töltésekre ható erő:
A vonatkoztatási rendszerek egyik speciális fajtája, melyben a
testek, magukra hagyva, vagy megtartják nyugalmukat, vagy
egyenes vonalú egyenletes mozgást végeznek. Egyszerűen
fogalmazva: Inerciarendszernek nevezünk minden olyan vonat-
koztatási rendszert, amelyben egy test mozgásállapotának
megváltoztatásához erőre van szükség.
Az elektromos töltések közti erőhatást Charles Coulomb (1736
– 1806) francia fizikus vizsgálta. A matematikai kifejezést
1785-ben találta meg. Vizsgálatait 1784 és 89 között torziós
mérleggel végezte. Ezt az eszközt Henry Cavendisch (1731-
1810) fejlesztette ki, és segítségével határozta meg a gravitációs
törvényben szereplő állandót
Fizika: A vonatkoztatási rendszerek egyik speciális fajtája az inercia rendszer, mely-
ben a testek, magukra hagyva, vagy megtartják nyugalmukat, vagy egyenes vonalú
egyenletes mozgást végeznek. Jelentősége az, hogy a Newton törvények inercia rend-
szerekben érvényesek, tehát meg kell vizsgálnunk, hogy egy rendszer egyáltalán iner-
ciarendszer-e, mielőtt alkalmazzuk a törvényeket. Például egy kanyarodó autó nem
inercia rendszer, emiatt benne a testek, látszólag külső erőhatás nélkül is elmozdulnak,
és mozgásba jönnek.

Az erő a két töltés egyenesé-

ben hat. Vonzó, ha a töltések
különböző, taszító, ha azonos
előjelűek.

Coulomb törvénye szerint két pontszerű Q1 és Q2 töltés

között ható erő egyenesen arányos a két töltés
szorzatával, és fordítottan arányos a közöttük lévő
távolság (r) négyzetével, azaz:
 F a két töltés között fellépő erő.
Q1 és Q2 a töltések nagysága
r a töltések közötti távolság
k=9. k a Culomb féle arányossági tényező, k=8,889

A töltések közötti Coulomb-fele kölcsönhatás, a töltések körül fel-

lépő elektromos térerősség (elektromos mező) energiájának kö-
szönhető. Minden töltés maga körül erőteret hoz létre. A térerős-
séget erővonalakkal szemléltetjük és egyezményesen a „+” töltés
erővonalai a töltés felől, míg a „−” töltése a töltés fele (irányába)
mutatnak.
Összefoglalva: a térnek azt a részét, amelyben valamely töltésre erő
hat villamos (elektromos, sztatikus, elektrosztatikus) térnek nevezzük.
A villamos tér jellemzője a térerősség. A térerősség az egységnyi töl-
tésre ható erővel arányos. E = F / Q [ N/C = J/mAs = VAs/mAs = V/m ]
Nyugvó villamos töltések által létrehozott villamos teret statikus
villamos térnek nevezzük. A statikus villamos tér idóben nem változik.

Villamos tér önmagában, a mágneses tér jelenléte nélkül

csak akkor létezik, ha időben nem változik!
A térerősségnek iránya és nagysága van. A villamos teret töltések
hozzák létre és erővonalakkal szemléltetjük (modellezzük).
Az erővonalak tulajdonságai:
- az azonos irányú erővonalak taszítják egymást,
- homogén térben párhuzamosak az erővonalak,
- a pontszerű töltésnek sugárirányú erőtere van.
- a pozitív töltésen erednek és a negatív töltésen végződnek,
- a test felületéről merőlegesen lépnek ki,
- rövidülni igyekszenek, energiájukat csökkentik,
- a teret egyenletesen töltik ki.
 Az erővonalak egy test felületén elhelyezkedő töltésekből
indulnak ki illetve töltésekre érkeznek, ezért a villamos
teret forrásos térnek nevezzük, ellentétben a mágneses
térrel, amely un. forrásmentes térrel. Az erővonalak száma
a villamos fluxus. (amekkora az elektron hiány vagy
többlet annyi erővonal) Az egységnyi felületen áthaladó
erővonalak száma a fluxus (töltés sűrűség), elnevezése
dielektromos eltolás. A dielektromos eltolás, melynek
jele: D = Q / A [ As / m² ]

- az azonos irányú erővonalak taszítják egymást,

- homogén térben párhuzamosak az erővonalak,
- a pontszerű töltésnek sugárirányú erőtere van.
- a pozitív töltésen erednek és a negatív töltésen végződnek,
- a test felületéről merőlegesen lépnek ki,
- rövidülni igyekszenek, energiájukat csökkentik,
- a teret egyenletesen töltik ki.
Ugyanakkora térerősség különböző anyagokban, különböző erő-
vonal sűrűséget hoz létre. Az egységnyi térerősség hatására kiala-
kuló fluxus sűrűség a dielektromos állandó vagy permittivitás.
Permittivitás (dielektromos állandó) az anyag minőségére jellemző állandó.

A dielektromos állandó értéke vákuumban:

A dielektromos állandó egy másik elnevezése a relatív permit-

tivitás. Használatos még a relatív dielektromos állandó és a
statikus dielektromos állandó elnevezés is. Ha egy térben elek-
tromos töltések halmozódnak fel, akkor a pozitív és negatív töl-
tések között elektromos térerősség jön létre, melynek nagysá-
ga függ a töltéseket körülvevő, a teret kitöltő anyagtól. A tér
anyaggal való kitöltése után a térerősség megváltozik.
A dielektromos állandó mértéke megmutatja, hogy egy
anyagra ható feszültség hatására tárolt elektromos energ-
ia milyen méretékben változik a vákuumhoz képest. Más
megfogalmazásban: a dielektromos állandó egy konden-
zátor (egy töltéstároló) kapacitásának aránya ahhoz ké-
pest, hogy ha ugyanez a kondenzátor lemezei között váku-
um lenne, azaz a relatív dielektromos állandó azt mutatja
meg, hányszorosára nő egy kondenzátor kapacitása, ha a
fegyverzetei közötti teret vákuum helyett a vizsgált dielek-
trikummal töltjük ki.
A dielektromos állandó hőmérséklet-, frekvencia-,és nyomás-
függő. Egy anyag dielektromos állandójának kondenzátorok-
nál van szerepe, mert ez határozza meg, hogy az anyag mek--
kora kapacitásnövekedést okoz a levegőhöz képest, melyet
egységként tekintünk. Vannak anyagok, melyek dielektromos
állandója változik a frekvenciával, növekvő frekvenciánál pl.
csökken. Például: epoxi műgyanta 3,7-3,4, papír 3,3-2,8,
polietilén 2-1.8, porcelán 5,4-5,0
 A szigetelő anyagok
molekulái villamosan
semlegesek vagy di-
polusok lehetnek.
Villamos térbe helyezett szigetelő
anyag erővonalakat köt le, mert az
eddig villamosan semleges mole-
kulák villamos súlypontja eltoló-
dik, illetve az eddig rendezetlen
dipólus molekulák rendeződnek.
Ezt a jelenséget nevezzük: dielek-
tromos polarizációnak,
A szigetelő anyagban a lekötött erővonalak miatt a térerősség -
az adott szigetelő anyagra jellemzően - lecsökken. A szigetelő
anyagban kialakuló térerősség és a szigetelő anyagon kívüli
(vákuumbeli) térerősség viszonya a relatív dielektromos
állandó. A relatív dielektromos állandó jele:
 Vezetők a villamos térben
Villamos térbe helyezett vezető elemi töltései a térerősség
hatására elmozdulnak. A töltések a vezető test felületén
felhalmozódva lekötik a villamos tér erővonalait, így a vezető
test belsejében nem alakul ki térerősség. Egy villamosan
semleges vezető test elemi töltéseinek - külső tér hatására
bekövetkező - szétválasztódását villamos megosztásnak
(influenciának) nevezzük.
 A csúcshatás
A töltések egy gömb alakú vezető test
felületén egyenletesen oszlanak el.
Ugyanakkora töltés nagyobb gömbfe-
lületen kisebb, kisebb gömbfelületen
nagyobb térerősséget hoz létre. Ha a
töltött vezető test nem gömb alakú, ak-
kor a nagyobb görbületű (csúcsos)
helyeken nagyobb térerősség alakul
ki, mint a felület kisebb görbületű ré-
szein. Nagy térerősség esetén a leve-
gő molekulái ionizálódnak és átütés,
szikrázás (villámlás) keletkezik .
(Átütési szilárdság [kV/cm]).
Gyakorlati hasznosítása: villámhárító,
gyújtógyertya
 Az árnyékolás

A megosztás miatt egy vezető anyag-

gal bezárt tér belseje, egy külső ere-
detű villamos tértől védett. Hasonló-
an egy vezető anyaggal bezárt tér kör-
nyezete egy belső eredetű villamos
tértől védett. Gyakorlati hasznosítása:
belső és külső villamos árnyékolás.
 A kondenzátor
Két, szembenálló, azonos méretű, egymástól
villamosan elszigetelt, párhuzamos vezető
felület síkkondenzátort alkot. A vezető felü-
leteket fegyverzetnek nevezzük. Az egyik
fegyverzeten az U feszültség +Q töltést hal-
moz fel, mely a másik fegyverzeten a meg-
osztás miatt -Q töltést hoz létre. A töltések az
A felületen egyenletesen oszlanak el, a fegy- A kapacitás jele:
verzetek között homogén villamos tér alakul
ki. A fegyverzetek d vas-tagságú levegő vagy Mértékegysége:
valamilyen más szigetelő réteget, dielektriku- A fegyverzetek
között a tér-
mot fognak közre. Az egységnyi feszültség erősség:
hatására felhalmozódó töltésmennyiséget
kapacitásnak nevezzük.
A fegyverzeteken a töltéssűrűség:

Az elrendezés kapacitása a geometriai adatokkal:

 1 Farad a kapacitás ha 1 V feszültség 1 C töltést halmoz fel.
A kapacitást megvalósító alkatrészeketkondenzátornak nevezzük.
Kondenzátor rajzjelei:

Kondenzátorok hálózatai
A sorosan kapcsolt kondenzátorokon azonos a töltés. (Töltésmegoszlás)

A hurok törvény alapján:

A töltéssel és a kapacitással kifejezve:

Az eredő kapacitás: A sorosan kapcsolt kondenzátorok akkora kapa-
citással helyettesíthetők, melynek értéke a rész-
kapacitások reciprok összegének reciprokával
egyezik meg. Két soros kondenzátor esetén
alkalmazható a replusz művelet.
 A párhuzamosan kapcsolt kondenzátorokon azonos a feszültség.

A csomóponti törvény alapján:

A feszültséget és a kapacitást alkalmazva:
Az eredő kapacitás:
A párhuzamosan kapcsolt kondenzátorok akkora kapacitással
helyettesíthetők, melynek értéke a részkapacitások összegével
egyezik meg.
 Kondenzátor töltése és kisütése
A kapcsoló zárása után a generátorból áram Az időállandó a végérték 63%-
indul meg, melyet a kezdeti szakaszban csak nak eléréséhez szükséges
az ellenállás korlátoz. Az I áramerősség t idő időtartam. Az időállandó jele:
alatt Q töltést szállít, ezért a kondenzátor töltő-
dik, a feszültsége nől. A töltődési folyamat alatt
a kondenzátor növekvő feszültsége szembe
kapcsolódik a generátor feszültségével. A
csökkenő különbségi feszültség a töltő áramot
A kapcsoló átkapcsolásakor az
is egyre jobban csökkenti. Amikor a kondenzá-
U feszültségre feltöltődött kon-
tor feszültsége eléri a generátor feszültségét,
denzátor az R ellenálláson ke-
a töltő áram megszűnik, a töltődési folyamat
resztül kisül. A kisütési folya-
véget ér. A töltődési folyamat ”teljes” időtar-
mat során a kondenzátor fe-
tama kizárólag az ellenállás és a kapacitás
szültsége csökken, ezért egyre
értékétől függ: kisebb ellenállással a nagyobb
kisebb áramot hajt át az ellen-
kapacitás ugyanannyi idő alatt töltődik fel mint
álláson. Amikor a kondenzátor
nagyobb ellenállással a kisebb kapacitás. A
fegyverzetein a töltések ki-
töltődési folyamatra az RC szorzat jellemző,
egyenlítődnek a kisütési folya-
melyet időállandónak nevezünk.
mat véget ér.
A kondenzátor töltéskor fogyasztó, kisütéskor generátor
jellegű kétpólus. A kondenzátor egyenáramú áramkör-
ben szakadás, váltakozó áramú áramkörben rövidzár.
 Kondenzátor szerepe váltakozó áramú áramkörben

A kapacitás áramköri viselkedésének, az áram és feszültség viszo-

nyának megállapítása érdekében ismét építsünk egyszerű áramkört.
Ha az egyenáramú áramkörben
kondenzátort helyezünk el, akkor
miután a kondenzátor feltöltő-
dött, nem folyik tovább az áram,
szakadás jön létre. Ha váltakozó
áramú áramkörbe helyezzük a Feszültség és áram kapcsolata ideális
kondenzátorban
kondenzátort, akkor nem jön létre
szakadás, mert a periódusidő
negyedrészében a kondenzátor
feltöltődik, majd kisül, a harma-
Egyenáramú
dik negyedben ismét feltöltődik
áramkörben
ellentétes polaritással, majd
ismét kisül.
A kondenzátornak váltakozó árammal szemben tanúsított ellenállását
kapacitív ellenállásnak nevezzük.
Mitől függ a kapacitív ellenállás?
A kondenzátor kapacitásától
Minél nagyobb a kondenzátor kapacitása, annál kisebb a kapacitív
ellenállása. Oka, a nagy kapacitású kondenzátor sok töltést tud tá-
rolni, ezért feltöltődéskor is, és kisüléskor is nagy a töltés áramlás.
Ez nagy áramerősséget eredményez, ami kis ellenállás
következménye.
A váltakozó áram frekvenciájától
A váltakozó áram frekvenciája és a kapacitív ellenállás között
fordított arányosság van, ha nagyobb a frekvencia, akkor 1s alatt
többször töltődik fel és sül ki a kondenzátor. Ez nagyobb töltés áram-
lást és kisebb ellenállást jelent. A kapacitív ellenállás egyenesen
arányos a váltakozó áram frekvenciájának és a kondenzátor kapacitá-
sának a szorzatából képzett mennyiség reciprokával, az arányossági
tényező:
 Feszültség és áram kapcsolata ideális kondenzátorban
A kondenzátor áram és feszültségviszonyának megállapítása érdekében
térjünk vissza a kísérleti áramkörünk vizsgálatára.

Ha az egyenáramú áramkörben kondenzátort helyezünk el, akkor miután a kon-

denzátor feltöltődött, nem folyik tovább az áram, szakadás jön létre. Ha váltako-
zó áramú áramkörbe helyezzük a kondenzátort, akkor nem jön létre szakadás, mert
a periódusidő negyedrészében a kondenzátor feltöltődik, majd kisül, a
harmadik negyedben ismét feltöltődik ellentétes polaritással, majd ismét kisül.
Kondenzátor szerepe váltakozó áramú áramkörben:
1. Megváltoztatja az áramkör ellenállását,
2. Késlelteti a feszültséget az áramhoz képest.
 A soros RC-kör
Az átmeneti jelenségek vizsgálatakor – soros RC-köben – egyértelművé
vált, hogy a kondenzátoron a feszültség késik az áramhoz képest. Válta-
kozó áramú körökben ez a késes, pontosan 90 fok. Ezt figyelhetjük meg
az alábbi ábrán. A valós ellenálláson a feszültség és az áramerősség
azonos fázisú. Így adódik az is, hogy a valós terhelésen (ellenálláson)
eső feszültséghez képest a kondenzátoron 900 -ot késik a feszültség.
Feszültság és áramviszonyok az ellenálláson, illetve a kondenzátoron
 Soros RC-kör kapcsolási rajza

Tekintettel arra, hogy soros körről van szó, megállapítható hogy

közös az áram. Noha a soros egyenáramú köröknél
megtanultuk, hogy Kirchhoff II. törvénye (huroktörvény) szerint
a részfeszültségek összege egyenlő a forrás feszültségével, itt
ez nem járható számítási mód, a valós ellenálláson és a
reaktancián eső feszültségek által bezárt szög miatt.
Az alábbi ábrán követhetjük nyomon a soros RC-kör feszült-
ségviszonyait. A kapacitás es a valós ellenállás feszültsége-
inek vektoriális összege adja a soros R-kört tápláló forrás fe-
szültségét (komplex feszültség). Mint már korábban is, a Pita-
gorasz-tétel alkalmazásával számíthatjuk ki. Az UC egyszerű
eltolással a ábra szerinti háromszöget kapva a számítás egy-
szerűen elvégezhető.
Fázisjavítás
Az elektromágneses hullámok energiát szállítanak (érezzük a Nap
melegét), és kölcsönhatásba lépnek a különböző anyagokkal. Ezért
vagyunk képesek a fény és a hősugárzás érzékelésére. Az elektromág-
neses hullámban az elektromos és mágneses tér változik! Ha nyílalak-
kal ábrázoljuk az elektromos mező térerősségét, az ábrán látható módon
lehet lerajzolni egy egyszerű elektromágneses hullámot.
Az energiát szállító egységek a fotonok.

Pillanatkép egy, az x tengelyen haladó

elektromágneses hullámról. Az elektro-
mos térerősségvektor (kék nyilak) és a
mágnesesindukció-vektor (piros nyilak)
merőlegesek egymásra és a hullám ter-
jedésének irányára, nagyságuk periodi-
kusan változik. Más szavakkal megfo-
galmazva, az elektromágneses hullám-
ban az elektromos és mágneses mező
szabályosan ismétlődve erősödik és
gyengül.
 AZ ELEKTROMÁGNESES HULLÁMOT JELLEMZŐ MENNYISÉGEK

Az elektromágneses hullámot hullámhossza, periódus ideje (frekvenciája)

terjedési sebessége az erőssége (intenzitása) jellemzi .A hullámhossz két
szomszédos hullámhegy távolsága, jele λ (lambda)
A hullám terjedése során a hullámhegyek a terjedés irányába
mozdulnak el. Sebességük a hullám terjedési sebessége, aminek
nagyságát c-vel jelöljük. (Fénysebesség)
A hullámhosszt a terjedési sebességgel elosztva megkapjuk, hogy egy
teljes hullám mennyi idő alatt halad át a tér egy pontján. Ez az idő
a hullám periódusideje. A periódusidő jele T. Tehát: T (periódusidő)=
𝜆 (hullámhossz) és a c (terjedési sebesség ) hányadosával .
A rezgés sűrűségét a gyakorlatban a periódusidő reciprokával adjuk
meg. Ezt a mennyiséget frekvenciának nevezzük, jele f.
Mértékegysége a Hertz (Hz). Ha a hullám frekvenciája 50 hertz,
akkor 1 s alatt éppen 50 teljes hullám halad át a megfigyelési ponton

Az elektromágneses hullámok mindenütt jelen vannak a környe-

zettünkben. Ilyen a látható fény, de ezenkívül még nagyon sok más
elektromágneses hullám – más néven elektromágneses sugárzás –
vesz körül bennünket. Ezeket gyakorlati okokból a levegőben mér-
hető hullámhosszuk alapján csoportosítjuk. A következő táblázat-
ban rendszerezve látjuk az elnevezéseket és a hozzájuk tartozó
levegőben jellemző hullámhosszakat:
Hullámhossz levegőben Elnevezés Felhasználás

méter, kilométer rádióhullámok rádióadások továbbítása

mikrohullámú sütő,
centiméter mikrohullámok
mobiltelefon

infravörös hullámok,
tized-ezred milliméter melegítés, távirányítók
hősugárzás

látható fény, ultraibolya

néhány száz nanométer látás, szolárium
10−9
sugárzás

röntgensugarak, röntgenátvilágítás,
pikométer
10−12 gammasugarak anyagvizsgálat

nagyenergiájú fizikai
pikométernél kisebb kozmikus sugárzás
kutatások
Az elektromágneses hullámok egyik fontos tulajdonsága, hogy
nagy sebességgel haladnak a térben vagy az elektromos
vezetékek, kábelek mentén. Ezért használjuk őket üzenetek,
adatok, képek, hangok gyors továbbítására, például a rádió, a
televízió és a telefon használata során.
AZ ELEKTROMÁGNESES HULLÁMOK KÖLCSÖNHATÁSA AZ
ANYAGGAL
Ha elektromágneses hullámok új anyaghoz érnek, részben
visszaverődnek a felületről, részben behatolnak az új anyagba,
ahol általában megváltozott sebességgel és irányban haladnak
tovább. Terjedésük során erősségük csökken, energiájuk egy
részét átadják a környezetükben lévő atomoknak, molekulák-
nak.
Az elektromágneses hullámok és az anyag kölcsönhatás sok
tényezőtől függ. Az egyik legfontosabb ilyen tényező a hullám
frekvenciája. Egy másik lényeges tényező az anyag felépítése,
elektronszerkezete, mert ez dönti el, hogy adott frekvenciájú
sugárzásból adott idő alatt mennyi nyelődik el egy anyagban.
 A kozmikus sugárzás olyan nagy energiájú sugárzás, amely
elsősorban a Naprendszeren kívülről, távoli galaxisokból
származik. Nagy energiájú részecskékből áll. Előfordul benne
elektron, proton, gamma-sugárzás és rengetegféle atommag.

Ezeknek a részecskéknek a mozgási energiája 14 nagyságrendet fog át!

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás az

elektromágneses sugárzás, ami az egész világegyetemet
kitölti. Energiaeloszlása 2,725 kelvin hőmérsékletű feketetest-
sugárzásnak felel meg, melynek maximuma a mikrohullámú
frekvenciatartományba esik
A fény általában visszaverődik a szilárd tárgyak felületéről, de
a mikrohullámok segítségével akár a föld alá vagy a falak
mögé is benézhetünk. A technikai alkalmazások egyik nagy
csoportját a különféle célra kifejlesztett radarok, képalkotó
eszközök jelentik.
Hogyan lép kölcsönhatásba az elektromágneses hullám az
anyaggal? Az anyag atomokból épül fel. Az atomokban töltött
részecskék, pozitív töltésű protonok és negatív töltésű
elektronok vannak. Amikor az elektromágneses hullámok
anyagba ütköznek, a bennük változó elektromágneses
mező kölcsönhatásba lép az anyagban lévő töltött
részecskékkel, erőt fejt ki azokra, energiát ad át nekik.
HŐMÉRSÉKLETI SUGÁRZÁS
Minden test elektromágneses sugárzást bocsát ki, amelynek
jellemző frekvenciája szoros kapcsolatban van a test hőmérsé-
kletével. Ezért hőmérsékleti sugárzásnak is nevezik. A meleg-
vérű élőlények hőmérsékleti sugárzása jellemzően infravörös
sugárzás.
Az egész világmindenséget egyenletes elektromágneses
háttérsugárzás tölti ki, amely 2,725 K értékű hőmérsékleti
sugárzás. Az ősrobbanáskor igen forró univerzum mostanra
ennyire hűlt le tágulása következtében. A világűrből nagy
energiájú gammasugárzás is érkezik a Földre, ami például
atomok, részecskék ütközésekor keletkezik, de érkezik a
kozmoszból rádiósugárzás is.
 Gyakran hallatjuk, olvashatjuk az elektronvolt kifejezést. A fogalom magyarázatához az
alábbi rövid összefoglalást állítottam össze.

Az elektronvolt az energia mértékegysége. Ha egy elektron

egy volt potenciálkülönbségen áthaladva felgyorsul, akkor a
mozgási (kinetikus) energiája éppen egy elektronvolttal nő
meg.

Hogy világos legyen: a volt nem energiaegység.

Az elektronvolt viszont már energiaegység.

Egy elektronvolt nagyon pici energiát jelent

1 eV = 1,602 × 10-19 joule