4. Fejezet.

Diódás egyenirányítók

4
Diódás
egyenirányítók
Számos érv szól amellett, hogy a villa-
mos energiát szinuszos váltakozó áramú háló-
zattal továbbítsuk: egyszerű előállíthatóság, át-
alakíthatóság (transzformálhatóság), torzulás-
mentes jelterjedés és egyszerű felhasználás. A
váltakozó hálózati feszültség azonban számos
eszköz számára közvetlenül nem felel meg,
mert azok egyenáramú tápforrást igényelnek.
Az egyenirányítók diszkrét alkatré-
szekből is megépíthetők és integrált formában
is kaphatók. Feladatuk, hogy már megfelelő
nagyságú csúcsértékkel rendelkező (a hálózati
Az egyenirányító emellett lehet egyutas
vagy kétutas aszerint, hogy a szinusz hullám
fél- vagy teljes periódusa vesz-e részt az egyen-
irányításban.
A fejezetben a következő egyenirá-
nyító kapcsolásokkal foglalkozunk: az egy-
szerű egyutas, a kétutas középleágaz-
tatásos és a szintén kétutas Gräetz-hidas
egyenirányító.
Integrált (Gräetz)
egyenirányító diódahi-
dak jellemző tokozásai

feszültségről letranszformált) váltakozó, szi-

nuszos jelet úgy alakítsák át, hogy az a továb-
biakban csak egyetlen polaritású feszültséget
képviseljen.
Ez azonban még nem jelent szükség-
szerűen egyenfeszültséget! Az egyenirányított fe-
szültség a legtöbbször még változó jellegű (AC),
annak ellenére, hogy nem váltakozó. Az egyenfe-
szültség azonban ideális esetben már egyáltalán
nem tartalmaz időfüggő komponenseket, azaz
tökéletesen konstans szintet (DC) képvisel.
Kialakítástól függően az egyenirányítók
rendelkezhetnek két, eltérő polaritású, de
egyetlen adott polaritású kimenettel is.

Amiről szó lesz

Miután megtanulta ezt a fejezetet, ismernie kell:

4.1. Diódás egyenirányítók

- Egyszerű egyutas egyenirányító
- Középleágaztatásos kétutas egyenirányító
- Gräetz-hidas egyenirányító

A fejezet néhány fontosabb új fogalma
Egyfázisú (egyutas). Az egyenirányítás folyamatában az
egyenirányítandó jelnek csak egyik polaritású feszültségme-
nete vesz részt.
Kétfázisú (kétutas). Az egyenirányítás folyamatában az
egyenirányítandó jelnek mindkét polaritású feszültségme-
nete részt vesz.
Földfüggetlen kimenet. A kimenetet alkotó vezetékpár
egyike sem a földpont. A kimeneti jelet a vezetékek egymás-
hoz mért potenciálkülönbsége formálja, külön, az egyes veze-
tékek jelei egy harmadik potenciálhoz (pl a tényleges föld-
ponthoz) képest definiálatlannak tekinthetők.
4.1. Egyenirányítók
Az egyenirányítók szinte minden olyan
eszközben megtalálhatók, melyek váltakozó
feszültségből egyenfeszültséget állítanak elő.
A diódás egyenirányítókat legegy-
szerűbben úgy osztályozhatjuk, hogy a beme-
netnek csak az egyik polaritású (egyfázisú),
vagy mindkét polaritású (kétfázisú) hullámme-
netét felhasználja-e az egyenirányított kime-
neti jel előállításához. Az előbbit egyutas, az
utóbbit kétutas egyenirányítónak is nevezik,
utalva arra, hogy a működés alatt az áram azo-
nos vagy eltérő áramutat fut be.
Az eszközök működést az ideális dió-
damodell használatával fogjuk elemezni, a nyi-
tófeszültség okozta eltérésekre csak az utoljára
mutatunk rá. A kapcsolások működésének
megértéséhez azt kell látnunk, hogy a beme-
neti jelet szolgáltató transzformátor kimenetei
földfüggetlenek, azaz egymáshoz képest vál-
toztatják periodikusan polaritásukat - csak azt
állapíthatjuk meg egy adott időpillanatban,
hogy a vizsgált kivezetések egyike pozitívabb-
e a másiknál.
63. A transzformátor kimeneti polaritásainak váltakozása
33
Földzár. Agresszív mérési hiba, mely annak a figyelmen
kívül hagyásával keletkezik, hogy a kérdéses mérőműszer
egyik kivezetése a hálózati földpont (pl. egyes oszcillo-
szkópok). A földzár akkor lép fel, mikor a vizsgálandó
áramkör egy részét a mérőműszer nulla bemenetén ke-
resztül rövidre zárjuk. Elkerüléséhez –fokozott figyelem-
mel - a mérést úgy kell elrendezni, hogy a mérőműszer
földpontja és a kapcsolást meghajtó generátor földpontja
közös legyen.
Búgófeszültség. Az egyenirányított jel időben változó
részében a pozitív és negatív csúcsértékek különbsége (a
változó jel abszolút nagysága)
Egyutas, egyfázisú, diódás egyenirányító
Talán a legegyszerűbb ilyen szerkezet;
mindössze egyetlen diódát tartalmaz:
64. Egyutas diódás egyenirányító
Működésének magyarázatához a be-
menet egyes fázisainak polaritásait és az ideális
dióda tulajdonságait kell figyelembe venni.
Gondolatban vegyük ki a diódát és
nézzük meg, hogy milyen polaritások jellem-
zik így a hozzá futó vezetékeket! Tegyük fel
elsőként, hogy éppen a transzformátor felső
kivezetése pozitívabb (a dióda katód oldala),
az alsó, legnegatívabb vezeték sehol sem csat-
lakozik a pozitívabb részhálózathoz, emiatt
szintén szakadt vezetékként kezelhető.
A potenciál szakadt vezeték mentén
korlátlanul tovaterjed (ellenállásokon, véges
ellenállású alkatrészeken keresztül is), így eljut
a dióda katódoldali bekötéséig is.
65. Egyutas egyenirányító – a nyitóirányú fázis potenciálviszonyai
34
A dióda helyén tehát nyitóirányú fe-
szültség van jelen. Mivel a diódát ideálisnak te-
kintettük, behelyezve ennek hatására kinyit, a
pozitív potenciált mintegy „rányitja Rt-re”,
amin ennek hatására áram indul meg
66. Nyitóirányú fázis
Az ideális viselkedést szigorúan véve nyitott álla-
potban a dióda mindkét oldalán ugyanaz a poten-
ciál jelenik meg, ám így, ha jól belegondolunk,
nem is lehetne tovább nyitva. Valójában, a nyitást
elősegítő potenciálkülönbség egy része a dióda
nyitva tartására fordítódik (nyitó/üzemi feszült-
ség). Ideális dióda esetén úgy foghatjuk fel, hogy
ez az „üzemi feszültség” szintén létező, de végte-
lenül kicsiny mértékű, „jóformán nulla”.
Tehát, ha Ube(t) pozitív, a kimeneten a
bemenetet látjuk.
Fordított polaritás esetén hasonlóan
gondolkodhatunk. Ekkor a dióda anódja lesz
negatívabb, a diódán záróirányú feszültség
képződik, így az szakadásként kezelhető;
mindkét kimeneti vezetékre a pozitívabb po-
tenciál kerül, melyek egymáshoz képest nulla
feszültséget jelenítenek meg.
67. Záróirányú fázis
Az előzőeknek megfelelően az alábbi
ábrán a vékonyabb vonallal jelölt szinuszos
bemeneti jelre megvastagítva rárajzoltuk a ki-
meneten megjelenő jelalakot (68. ábra).
Az előállított jel jól láthatóan csak po-
zitív feszültségértékekkel rendelkezik, de ko-
rántsem egyenfeszültség, hiszen egyfajta lükte-
tés jellemzi.
68. Az egyutas egyenirányító bemeneti (vékony vonallal) és kime-
neti (vastag vonallal) jele
Az ilyen egy polaritású, de nem kons-
tans jelet gyakran „változó” jelnek (a polaritást
is váltó jelet pedig „váltakozó” jelnek) nevezzük.
A jel további simítása a kimenettel (Rt-
vel) párhuzamosan kötött nagy kapacitású
kondenzátorral - amit puffer kondenzátor-
nak is nevezünk - érhető el.
69. Egyutas egyenirányító puffer kondenzátorral
Ez rendszerint nagy kapacitású (~0.1-
1F) elektrolit kondenzátor, így megfelelő po-
laritású bekötésére külön figyelmet kell fordí-
tani (mert felrobbanhat!).
Működésének lényege, hogy amikor a
dióda nyitva van, áramának egy része a kon-
denzátort tölti, amelynek feszültsége (és így a
kimenet is) jó közelítéssel követi a bemenetet.
Miután a bemenet elérte pozitív maxi-
mumát, csökkenni kezd. A dióda másik olda-
lán azonban a kondenzátor még mindig a ma-
ximum feszültséggel rendelkezik, emiatt a di-
ódán záróirányú feszültség lép fel, lezárva azt.
A kimeneti feszültséget ekkor már
csak a kondenzátor tartja fenn, amely viszont
az Rt-n való kisülése révén exponenciálisan
csökken. A dióda akkor nyit ki ismét, amikor
az ismét emelkedő bemenet meghaladja a ki-
sülő kondenzátor egyre csökkenő feszültségét.

70. Egyutas egyenirányító kimenete puffer kondenzátor alkalma-
zásakor
Világos, hogy a kimenet ingadozása ki-
sebb Rt, ill. kisebb kapacitás mellett nagyobb
(mert ekkor a kondenzátor gyorsabban veszti
el a feszültséget fenntartó pufferelt töltését),
azaz a simítás mértéke a kapacitás és az ellen-
állás növelésével javul. Extrém nagyságú kapa-
citás azonban mégsem alkalmazható, mert a
még töltetlen kondenzátor indításkor annyi
áramot képes rövid idő alatt felvenni, amennyi
a diódát akár tönkre is teheti.
Elhanyagolva a tranzienseket, a kime-
neti jel ingadozásának minimuma és maxi-
muma közötti különbséget búgófeszültség-
nek nevezzük. Az elnevezés onnan ered, hogy
egyenirányított, de nem egyenfeszültséget rá-
kapcsolva egy hangszóróra közepesen mély
búgást tapasztalhatunk, amit az 50Hz-es háló-
zati frekvenciát öröklő váltakozó komponens
okoz.
A kapcsolás előnye, hogy egyszerű, ke-
vés alkatrészt igényel és valós dióda esetén, a
kimeneten megjelenő jel csak a dióda üzemi
feszültségével (0.7-0.8V) kevesebb a bemenet
csúcsértékénél.
71. . Egyutas egyenirányító kimenete, puffer kondenzátor és va-
lós dióda esetén
35
Hátránya, hogy a jel negatív feszült-
ségű fél periódusait nem használja fel, így ke-
vésbé hatékony, a jel simításához - a kimaradó
fázisokat áthidalva - nagyobb kondenzátoro-
kat kell használni.
Kétutas, középleágaztatásos diódás
egyenirányító
Az előző kapcsolás szimmetrikus mű-
ködését megvalósító elrendezés. Lényege,
hogy a transzformátor szekunder tekercsének
középső kivezetésével egy „közbenső” poten-
ciált is elérhetővé tesznek, amihez képest ér-
telmezzük a kimenetet.
72. Kétutas, középleágaztatásos diódás egyenirányító
A működés megértéséhez azt kell
látni, hogy ez a közbenső potenciál minden
időpillanatban negatívabb, mint a legpozití-
vabb- és pozitívabb, mint a legnegatívabb ki-
vezetés, jó közelítéssel ezeknek az átlaga.
73. A középleágaztatásos transzformátor kivezetéseinek potenci-
álviszonyai az egyes fázisok esetén.
Fontos, hogy bár egy adott időpillanat-
ban a középleágaztatási pont tekinthető akár
egyfajta földfüggetlen nulla-pontnak is, ez
nem szükségszerűen egyezik a kimenetet kö-
vető kapcsolás földpontjával (amivel igény
szerint egyébként közösíthető).
Az így megosztott tekercseken ehhez
a ponthoz képest szimmetrikusan - az ábrán
36
bemenetként jelölt - feszültségnek csak a fe-
szültség fele indukálódik.
Tegyük fel elsőként, hogy transzfor-
mátor felső kivezetése pozitívabb, mint az
alsó.
Ekkor az előzőekben leírt elvek szerint
(a diódákat gondolatban eltávolítjuk, és meg-
nézzük a csatlakozó vezetékek polaritásait)
megállapítható, hogy a felső dióda nyitóirányú,
az alsó pedig záróirányú előfeszítést kap. A
pozitív saroktól ennek megfelelően indul meg
az áram Rt-n keresztül a leágaztatott pont felé.
Mivel az áram iránya Rt-n a kimeneti feszült-
ség mérőirányával azonos, így pozitív feszült-
séget (fél hullámot) mérünk.
Ellenkező polaritású bemenet esetén
felcserélődik a diódák szerepe. Az alsó dióda
lesz nyitóirányú, a felső pedig záróirányú elfe-
szítést kap. Az áram most is a pozitív sarok
felől indul meg a tekercs közepe felé és – ami
igen fontos – ismét a kimeneti feszültség mé-
rőirányával azonos irányban halad át Rt-n. A
kimeneten tehát ismét pozitív fél hullámot
mérünk, annak ellenére, hogy a bemenetet ké-
pező vezetékek polaritása felcserélődött.
74. A középleágaztatásos diódás egyenirányító működése az
egyes fázisokban.
A kimeneti jel tehát mindvégig pozitív,
olyan, mintha tükröznénk a bemeneti jelet a
vízszintes tengelyre (felfelé), csak feleakkorára
skálázva a középleágaztatás miatt.
75. A középleágaztatásos diódás egyenirányító kimenete ideális
diódákkal
Érdekes, hogy ha az ennél a kapcsolás-
nál kapott kimenetet hallgatnánk meg hang-
szórón keresztül úgy, mint azt tettük gondo-
latban előzőleg, hasonló erősségű, de maga-
sabb hangot hallanánk (100 Hz-es alapfrek-
vencia + magasabb frekvenciájú komponen-
sek), pedig a tápláló hálózat frekvenciája most
is 50 Hz.
Ezt az okozza, hogy a kimeneti jel vál-
tozó komponense feleakkora önismétlő ré-
szekre bontható, ami végeredményben beme-
neti jel alapfrekvenciájának megduplázódását
jelenti a kimenetben.
A kapcsolás előnye, hogy mindkét fá-
zist felhasználva lehetőséget ad a búgófeszült-
ség csökkentésére. Hátránya, hogy különleges
kialakítású transzformátort igényel, valamint,
hogy a kimeneten legfeljebb csak a bemenet
csúcsértékének a felét teszi elérhetővé. Valós
esetben ez még a dióda nyitófeszültségével is
kevesebb.
Mivel az egyfázisú egyenirányítónál ki-
vágott fázisok itt pozitív csúcsokként jelennek
meg, a jelet puffer kondenzátorral simítva ki-
sebb búgófeszültség érhető el; illetve kisebb
kondenzátorral is elérhető ugyanakkora búgó-
feszültség (a kondenzátornak kevesebb ideje
van kisülni).

76. A kapcsolás kiegészítése puffer kondenzátorral (fönt) és az
ekkor előálló kimenet alakja ideális (középen) és valós (lent) di-
óda esetén.
Kétutas, Gräetz-hidas egyenirányító
A szerkezet bizonyos szemszögből
egyesíti az előző két kapcsolás előnyeit.
Négy diódából épül fel, amit jellegze-
tes szimmetriája miatt Gräetz-hídnak is ne-
veznek.
77. A Gräetz-hidas egyenirányító
37
Működésének értelmezéséhez tegyük
fel először, hogy a transzformátor felső kive-
zetése a pozitívabb.
78. A Gräetz-híd működése az első félperiódusban
Az áram ebből a pontból csak a B-Rt-
D alkatrészeken keresztül juthat a negatív sa-
rokig.
Az A-n nem folyhat, mert annak ka-
tódja a rendszer legpozitívabb pontja, anódja
ennél – az ellenálláson eső feszültség miatt -
biztosan kisebb. B-n folyhat, mert annak
anódja a rendszer legpozitívabb pontja, zárt
körben a katód ennél csak negatívabb lehet. C
ismét záróirányban van, mert anódja a rend-
szer legnegatívabb pontja, katódja ennél ideá-
lis esetben az ellenállás feszültségével pozití-
vabb. D szintén nyitott, mert katódja a rend-
szer legnegatívabb pontja, ehhez képest az
anódja zárt körben csak pozitívabb lehet.
Látható, hogy ha a transzformátor
felső vezetéke pozitívabb, mint az alsó, a B-D
diódák nyitnak, míg az A-C diódák zárva ma-
radnak.
Ellentétes fázisban az áram szintén a
legpozitívabb pontból indul és a C- Rt-A al-
katrészeken keresztül halad. C nyit, mert
anódja a hálózat legpozitívabb pontja, zárt
körben katódja ennél negatívabb.
Ugyanekkor az A is vezet, mert ka-
tódja a rendszer legnegatívabb pontja, zárt
körben anódja ennél biztosan pozitívabb. B
anódja minden más potenciálnál alacsonyabb,
így lezár, hasonlóan D-hez, amelynek viszont
a katódja csatlakozik a legpozitívabb ponthoz.
Tehát, ha a transzformátor alsó veze-
téke a pozitívabb, az A-C diódák nyitnak, a B-
D diódák zárnak.
38

79. Gräetz-híd, második félperiódus

Az áram iránya az egyes fázisokban Rt-

n ismét a kimeneti feszültség mérőirányával
azonos, így a kimeneten mindkét esetben po-
zitív feszültséget mérünk.

80. A Gräetz-híd kimenete (ideális dióda esetén)

Fontos megjegyezni, hogy míg az

előző kapcsolásoknál szükség esetén kijelöl-
hető a transzformátor szekunder kivezetései
81. A Gräetz-híd pufferkondenzátorral kiegészítve, valamint a
közül olyan földpont (az egyfázisúnál a sze- kapcsolás kimenete ideális és valódi diódák esetén
kunder alsó vezetéke, a középleágaztatásos
A kapcsolás előnye, hogy kétfázisú,
esetben pedig maga a leágazási pont), melyhez
nem igényli a bemenet különleges kialakítását.
képest nem földfüggetlen műszerrel (pl. nor-
Hátránya – de ez valójában előnye is -, hogy a
mál oszcilloszkóppal) is lehetséges a kimenet
kimenet csúcsértéke valós diódák esetén csak
mérése, itt erre nincs lehetőség.
ezek üzemi feszültségével (2×0.7 V) lesz keve-
Ha ugyanis földeljük a szekunder alsó
sebb. Az egyik legelterjedtebb diódás egyen-
vezetékét és Rt-t pedig mérjük, annak alsó ki-
irányító, mely integrált formában is gyakori.
vezetése – a műszeren keresztül - szintén a
földpontra kerül. A kialakuló földzár a bal
alsó diódát (D) zárja rövidre. Amikor a felső
vezeték negatívabb, mint az alsó földelt, a bal
felső (A) dióda a mérőműszer földpontján ke-
resztül tápoldali rövidzár megjelenését
okozza. Ez normál esetben a dióda, de a be-
menetet szolgáltató eszköz vagy a transzfor-
mátor károsodását is okozhatja!
Természetesen ebben az esetben is be-
köthetünk kondenzátort a búgófeszültség 82. Növekvő (zöldtől a piros felé) kapacitású puffer kondenzáto-
csökkentésére. rok simító hatásának összehasonlítása