5. Fejezet.
Stabilizáló és határoló kapcsolások
5
Feszültségstabilizáló és
határoló kapcsolások
A logikai áramköröket, mikrovezérlő-
ket tartalmazó alkalmazások jól definiált, za-
vartalan és stabil egyenfeszültséget igényelnek.
A tápvonal bizonytalanságait, kisebb
zajait a feszültségstabilizátor képes elhanya-
golhatóvá redukálni. A legegyszerűbb ilyen
áramkör a Zener-diódás feszültségstabilizátor,
mely lényegében egy ellenállásból és egy
Zener-diódából álló feszültségosztó.
Hátránya, hogy működése feltételezi,
hogy az őt követő áramkör bemeneti ellenál-
lása jóval nagyobb, mint a Zener-dióda dina-
mikus ellenállása a munkapontban, és gondot
jelent még a kivehető áram mértékének szem-
pontjából a soros „előtét”-ellenállás nagysága
is, ami a dióda munkapontját állítja be.
Ezért általában a gyakorlatban alkal-
mazott feszültségstabilizátorok (lásd a jegyzet
végén, az alkalmazásoknál) kifinomultabb és
bonyolultabb szerkezetűek, általában néhány
passzív alkatrésszel paraméterezhető integrált
formában érhetők el.
Mivel a stabilizátorok mindegyike va-
lamilyen módon a Zener-dióda letörési tarto-
mányának tulajdonságaira alapoz, az egyszerű
Zener-diódás feszültségstabilizátor kiválóan
Amiről szó lesz
Miután megtanulta ezt a fejezetet, ismernie kell:
5.1. Zener-diódás feszültségstabilizátor
- Nagyjelű vizsgálat
- Kisjelű vizsgálat
alkalmas a stabilizálás lényegének, működésé-
nek bemutatására, értelmezésére.
A tápfeszültségre szóródó további za-
jokat védettebb áramkörök tervezésénél a táp-
vonal hidegítésével redukálhatjuk a táp és a
föld közé helyezett kapacitás segítségével, ami
szűrőként a váltakozó komponenst elvezeti.
Ilyenkor minden alkatrész tápellátása közvet-
lenül az alkatrész csatlakozásainál hidegített
(pl. táp- és földláb között ~10-100 nF).
Felmerülhet a kérdés, hogy mit kezd-
hetünk az eleve informális módon változó je-
lekre rakódó túllövések, feszültségtüskék ke-
zelésekor (pl. négyszögjelre rakódott zaj).
A vágókapcsolások jelformáló áram-
körök. Feszültségtüskék, túlfeszültségek eltá-
volítására, de szintmetszett (határolt) jelfor-
mák előállítására, így jelkondíció javítására is
használhatók: például szinusz jelből könnyen
trapézjelet (kvázi négyszögjelet) is előállítha-
tunk a segítségével, akár úgy, hogy annak ne-
gatív és pozitív csúcsértéke különböző legyen.
Előnyük, hogy analóg működésűek és
egyszerű kivitelűek; hátrányuk, hogy a vágási
feszültségküszöböt (treshold) biztosítani kell.
5.2. Diódás vágókapcsolások
- Soros diódás vágókapcsolás
- Párhuzamos diódás vágókapcsolás, határoló

A fejezet néhány fontosabb új fogalma
Előtét ellenállás (sönt ellenállás). Itt a Zener-diódás
feszültségstabilizátor munkaponti áramát beállító soros el-
lenállás.
„kisöntölés”. Két párhuzamos ellenállás eredője a kisebb-
nél lesz kisebb és jellemzőit tekintve is a kisebbre emlékeztet
inkább. Ilyekor szokás néha úgy fogalmazni, hogy a kisebbik
„kisöntöli” a nagyobbat.
Nagyjelű (egyenáramú) vizsgálat. A kapcsolás mun-
kaponti paramétereit beállító, azok kiszámítását, meghatáro-
zását lehetővé tevő összefüggések feltárása.
5.1. ZENER-DIÓDÁS FESZÜLTSÉGSTABILIZÁTOR
A legegyszerűbb feszültségstabilizátor
gyakorlatilag egy ellenállásból és egy záró
irányba kötött Zener-diódából álló feszültség-
osztó, melynek kimenete a diódán eső feszült-
ség:
83. A legegyszerűbb Zener-diódás feszültségstabilizátor.
Működésének lényege hogy a beme-
neti feszültség egy része a Zener-diódát a letö-
rési tartomány egy biztonságosnak ítélt mun-
kapontján tartja.
Itt a rendkívül magas meredekség ha-
tására a dióda néhány századnyi feszültségvál-
tozás hatására nagy áramokat képes áteresz-
teni – amit úgy is megfogalmazhatunk, hogy a
dióda itt változatos nagyságú áramok áteresz-
tésére képes, miközben feszültsége alig válto-
zik.
A munkapontban a dióda nyitva van,
rajta az annak megfelelő üzemi feszültség esik.
Mivel e környezetben jó közelítéssel rövidzár-
ként viselkedik, áramát mindössze Rs korlá-
tozza. Azaz, ha a bemenet kissé változik, az el-
lenálláson eső feszültség és a kör árama is ará-
nyosan követi, de a dióda feszültsége (mely
41
Kisjelű (váltakozó áramú) vizsgálat. A kapcsolás
munkaponti paramétereinek kismértékű megváltozásai
közötti összefüggések feltárása. Gyakran az adott jelátvi-
tel - erősítés vagy elnyomás - vizsgálatát jelenti.
Vágófeszültség. A diódás vágókapcsolásokban a fe-
szültség vágásának referenciaszintje, célszerűen egyenfe-
szültség.
Limiter. Kettős határoló, mely két párhuzamos diódás
vágókapcsolással van megvalósítva: két szintnél, maga-
sabb és alacsonyabb jelfeszültségnél is határoló jellegű.
egyben a kimenet is) gyakorlatilag állandó ma-
rad. A kimenet olyannyira kis változékony-
ságú, hogy gyakran alkalmazzák más kapcsolá-
sok számára referenciafeszültségként is (ter-
mészetesen a hőfüggést figyelembe kell
venni).
Néhány észrevétel mindezek alapján
már most is tehető:
- a stabilizálandó feszültségnek biztosan
nagyobbnak kell lennie minden időpilla-
natban, mint a dióda záróirányú letörési
feszültsége (Zener-feszültsége).
- a nagyobb áramok esetén jelentkező,
gyorsan halmozódó disszipált teljesít-
mény károssá válhat – az adott célfeszült-
ségre szánt feszültség-stabilizátorokat a
rendeltetési értéket jóval meghaladó fe-
szültség gyorsan felhevítheti, (ekkor nö-
vekszik a dióda saját zaja is) ezért szinte
minden esetben javasolt a hűtőborda
használata. Célszerű mindig olyan Zener-
diódát vagy feszültség-stabilizátort alkal-
mazni, melynek kimeneti (letörési) fe-
szültsége közel esik a stabilizálandó szint-
hez (de a kezelendő jel minden értéke na-
gyobb annál).
Kisteljesítményű Zener-dióda
jelformáló referenciafeszültsé-
gek kialakításához
42
A Fourier-felbontás alapján tudjuk,
hogy egy jelforma egyenáramú (DC) összete-
vője jól elkülönülő, önálló komponenst azo-
nosít. Azaz egy tetszőleges jelforma mindig te-
kinthető egy teljesen konstans és egy csak vál-
takozó komponensekből álló (tisztán változó)
jel szuperpozíciójaként. Feszültséggeneráto-
rokra nézve ezt a következő módon szemlél-
tethetjük:
84. Egy tetszőleges jelforma (Ube(t)) elvi megfeleltetése csak kis-
jelű (ube(t), tisztán változó) és csak nagyjelű (Ube, állandó feszült-
ségű, DC) generátorok együttesének
Korábban már értelmeztük a dióda
kis- és nagyjelű helyettesítő képeit, melyekkel
az előző felbontás értelmében lehetőség adó-
dik a feszültségstabilizátor esetében is a kis- és
nagyjelű viselkedését külön is elemezni.
Egyenáramú, vagy nagyjelű vizsgálat
A Zener-dióda munkaponti paraméte-
reinek beállításához, vizsgálatához általában a
dióda valamelyik nagyjelű (legtöbbször az
üzemi) helyettesítő képét használjuk:
85. A Zener-diódás feszültségstabilizátor nagyjelű helyettesítő
képe. Ube, Uki – a be- és kimenet egyenáramú komponense; Rs –
a sönt ellenállás; ID – az ideális dióda helyettesítő képe; UZ - a di-
óda Zener (záróirányú letörési) feszültsége; rd – a választott mun-
kapontot jellemző dinamikus ellenállás; Rt – a kapcsolást követő
„terhelő” áramkör bemeneti ellenállása
A vizsgálatkor két esetet érdemes
megnézni: hogyan viselkedik az áramkör, ha a
kimenete terheletlen és hogyan, ha terhelt.
Az elsőként a terhelt viselkedést vizs-
gáljuk meg, a terheletlen állapot az ábra jelölé-
seivel az Rt=szakadás esetnek felel meg.
Felírva a Kirchhoff-egyenleteket:
86. A Zener-diódás feszültségstabilizátor nagyjelű vizsgálata; kö-
rüljárási irányok és a csomópont felvétele
. 0
. 0
. 0
Terheletlen esetben pedig (a második hurkot
elhagyva, IS=Id figyelembe vételével):
. 0
A kapott összefüggések elegendő pa-
raméter és peremfeltétel mellett egyszerű be-
helyettesítéssel megoldhatók.
Változóáramú, vagy kisjelű vizsgálat
A kisjelű vizsgálatot arra használjuk,
hogy a kapcsolás változóáramú viselkedését,
átvitelét ( / arány) jellemezzük valamely
munkapontban.
A szuperpozíció elvén keresztül a vál-
takozó áramú komponenst szolgáltató generá-
tor kimeneti járulékát kell meghatároznunk:
ehhez a bemenetet előállító feszültséggenerá-
toron kívül minden más feszültséggenerátort
rövidzárral, az alkatrészeket pedig a nekik
megfelelő kisjelű helyettesítő képeikkel azono-
sítjuk.
Terheletlen kimenet esetén (Rt=sza-
kadás) esetén mindössze az Rs ellenállás és a
dióda kisjelű helyettesítő képét azonosító rd
van sorosan kötve, mely utóbbi jeleníti meg a
kimenet feszültségét is (87. ábra).
 43

87. A Zener-diódás feszültségstabilizátor kisjelű vizsgálata; a vál-

takozó kimeneti komponens kifejezése

A kimenet feszültségosztással:
88. A soros diódás vágókapcsolás

∙ azonosítható, terheletlen kimenetre is felkú-

!
szó – vágófeszültség jellemzi.
Azaz, mivel tipikusan a Zener-dióda
Amennyiben tehát a bemenet pozití-
munkapontjában a rd<<Rs, a bemeneti válta-
vabb, mint a vágófeszültség, a dióda nyit (és a
kozó komponens elhanyagolhatóvá válik (!).
bemenetet rányitja a kimenetre). Ha a beme-
Például, ha a bemeneten 2 V-nyi az ingadozás,
net negatívabb, mint a vágófeszültség, a dióda
Rs=100 Ω, rd=1 Ω, a kimeneti váltakozás csak
zárva marad, s a kimeneten továbbra is a vá-
0.02 V –ként jelenik meg.
gófeszültség mérhető.
Terhelés esetén annak a diódával való
párhuzamos kötése miatt az egyenirányítás Példaként legyen a soros diódás vágó-
minősége kis mértékben, de tovább javul: kapcsolás a fentebbi elrendezésű, a vágófe-
"
szültség pozitív, mondjuk 2 V, a bemenet pe-
∙ dig egy 5 V csúcsértékű szinusz jel. Ekkor a
! "
kimeneten a vágófeszültség, illetve az azt meg-
haladó jelformák jelennek meg.
4.2. Vágókapcsolások
A diódás vágókapcsolások jelformáló
alkalmazások, melyek a jelek bizonyos szint-
metszett alakjait képesek előállítani. Két alap-
típusát tekintjük át, a soros diódás és a pár-
huzamos diódás vágókapcsolást.
Soros diódás vágókapcsolás
A dióda itt a jelvezetéken van, a vágó-
feszültség szintjét (mely a jel által felvett érté-
kek között van) pedig az ellenállás alatti fe-
szültséggenerátor állítja elő a közös földpont-
hoz képest (88. ábra).
A működés áttekintéséhez tegyük fel,
hogy a dióda ideális, az anódját képező jelve-
zeték pedig elsőként pozitívabb, mint a vágó-
feszültség.
Ha a diódát gondolatban eltávolítjuk,
a kapcsolásban fellépő potenciálviszonyok 89. A soros vágókapcsolás kimenete ideális és valós diódák ese-
tén. Bemenet vékony; kimenet vastag vonallal jelölve; Uv=2V.
könnyen láthatóvá válnak:
A dióda anód oldalát a pozitív jelfeszültség,
katód oldalát – a most szakad vezetékként
44

Valódi diódák esetén azok fordított dióda miben változtat a kimenetet il-
nyitó/üzemi feszültsége levonódik a kimene- letően.
tet alkotó bemeneti jel csúcsértékéből (89.
ábra, alsó rajz).
Jó gyakorlási lehetőség, ha végiggon-
doljuk, hogyan változik a kimenet alakulása, ha
a vágófeszültség negatív, vagy ha a diódát
megfordítjuk!

Párhuzamos diódás vágókapcsolás

A dióda és az ezzel soros vágófeszült-
séget előállító generátor ebben a kivitelben a
kimenettel párhuzamosan kötődik, a beme-
nettel soros ellenállás pedig a túláram elleni vé-
delemről gondoskodik.

91. A párhuzamos diódás vágókapcsolás kimenete ideális és valós

dióda esetén. Bemenet vékony, kimenet vastag vonallal jelölve
(Uv=2V).

Ha a párhuzamos diódás vágókapcso-

90. A párhuzamos diódás vágókapcsolás lás diódás ágát egy olyan ággal egészítjük ki,
amelyben a vágófeszültség és a dióda is fordí-
A működés elemzéséhez az előbbihez tott polaritással jelenik meg, a „Limiter” (hatá-
hasonló gondolatmenetet követünk. roló) áramkört kapjuk.
A bemeneti jel az ellenálláson keresz-
tül éri el a dióda anódját, míg a katódon köz-
vetlenül a vágófeszültség található. Ha a be-
meneti jel pozitívabb, mint a vágófeszültség, a
dióda nyitóirányú előfeszítést kap és a vágófe-
szültséget „rányitja” a kimenetre (a dióda rö-
vidzárral helyettesíthető ilyenkor).
Ha jelfeszültség kisebb, mint a nyitó-
feszültség, a dióda zárva marad, ekkor a beme-
neti potenciál az ellenálláson keresztül eléri a
kimenetet, azaz a kimeneten a bemenet lát-
ható.
Az előző példa paramétereinél ma- 92. A határoló vágókapcsolás (Uv2<Uv1)
radva, ebben az esetben a kimeneten a beme-
Működése az előbb leírtak alapján már
net olyan alakja jelenik meg, amelyben a jelnek
könnyen értelmezhető azzal a feltételezéssel,
a vágófeszültség feletti része „le van vágva”
hogy Uv2<Uv1 (ekkor a két dióda nem lesz egy-
(91. ábra).
szerre nyitva soha).
Ennél a kapcsolásnál is érdemes végig-
gondolni, hogy negatív vágófeszültség, illetve
 45

Ha a bemeneti jel pozitívabb, mint az

Uv1 és Uv2 vágófeszültség és Uv2<Uv1; a bal ol-
dali dióda kinyit és levágja a bemenet Uv1 szint
feletti részét.
Ha a bemenet negatívabb, mint az Uv1
és Uv2 vágófeszültség, és Uv2<Uv1; a bal oldali
dióda kinyit és levágja a bemenet Uv2 szint
alatti részét.
A többi esetben a két dióda zárva van,
emiatt az ellenálláson keresztül a bemenet je-
lenik meg a kimeneten.

93. A határoló vágókapcsolás kimenete Uv1=2V, Uv2=-4V , és ide-

ális diódák esetén. Bemenet vékony, kimenet vastag vonallal je-
lölve.

A határoló kapcsolást leggyakrabban

jelátalakításra vagy felesleges tüskék, zavarok
levágására, jel feljavítására használják.
Vegyünk ugyanis pl. egy négyszögjelet
alapul, melyet 1/3 csúcsértéknyi zaj terhel ott,
ahol a jel nem nulla.
Majd kétszeres erősítést alkalmazva, s
a négyszögjel felső felét levágva, jelentősen
emelkedik a jelkondíció.