Gépszerkezettan

A gépelemek méretezésének
alapjai
1. A gépelemek méretezésének alapjai

A gépalkatrészeket leggyakrabban szilárdsági alapon, a

megengedhető feszültség figyelembevételével
méretezzük.
Szükséges: - az igénybevétel meghatározása
- a felhasznált szerkezeti anyag szilárdsági
tulajdonságainak ismerete
Az igénybevételek fajtái: - húzás - nyomás
- hajlítás
- nyírás
- csavarás
Az egyes igénybevételek hatására kialakuló feszültségek:

Húzás – nyomás

Hajlítás

Nyírás

Csavarás
Több egyszerű igénybevétel együttes hatása – öszetett
igénybevétel

Összetett igénybevétel: - egyirányú (csak egynemű

feszültség ébred)
- többirányú (σ és τ feszültség
is ébred) – σr egyenértékű
redukált feszültséget számolunk
2. A megengedett feszültség megválasztása,
a biztonsági tényező
- határfeszültség (az anyag kifáradását jelzi)

- biztonsági tényező

Határfeszültség: - Rideg anyag – Rm => szakítószilárdság

- Képlékeny anyag – ReH => folyáshatár
- magas hőmérsékletű helyen => melegfolyáshatár
- hosszú, nyomott rúd => törőszilárdság
- váltakozó igénybevétel => kifáradási határ

Biztonsági tényező: sok tényezőtől függő tapasztalati érték

A megengedett feszültség megválasztása

ReH
 meg  - acél, acélöntvény, könnyűfémek és ötvözeteik
n

Rm
 meg  - rideg anyagok
n

nymeg  Rm - öntöttvas és temperöntvény

 meg  0,65   meg  meg  0,7   meg  meg   meg

3. Kifáradási határfeszültség.
Az ismétlődő igénybevételek jellemzői.
Wöhler: az elemek ismételten váltakozó terhelés hatására a
statikus szilárdságnál kisebb feszültségen tönkremennek.

Wöhler görbe

nem csökken a törést csökken ismét nem változik

okozó feszültség
Bach, az ismétlődő igénybevételekről:

- Nyugvó terhelés (időben

állandó),

- Lüktető terhelés (egy felső

és alsó határ között változik,
előjelváltozás nélkül),

- Lengő terhelés (egy felső és

alsó határ között változik úgy,
hogy az egyik negativ a másik
pozitív).
A szinuszosan változó igénybevétel lényegében két adattal, a
középfeszültséggel (σm) és a feszültségamplitudóval (σa)
jellemezhető. Ezek egyértelműen meghatározzák a felső ( σmax) és
alsó (σmin) feszültséghatárt is.
 1. Kötőgépelemek, kötési módok
Kötés: két vagy több munkadarabot oldhatóan összekapcsolunk.

Pl:
• egyesítő eljárásokkal – ragasztással, forrasztással, hegesztéssel,
besajtolással – anyaggal záró kötések;
• alakítással – hornyolással, peremezéssel – alakkal záró kötések;
• kötőelemekkel – csavarral, szegeccsel, kapoccsal – erővel záró
kötések.
A kötés lehet:
Működés szempontjából: Szerelés szempontjából:
• teherviselő, • oldható,
• rögzítő, • nem oldható.
• fűző.
2. Menet és menetes kötés
A csavarvonal származtatása

- menetemelkedés szöge,
- menetemelkedés.
 A menetek csoportosíthatók:

• mentprofil (menetszelvény) alapján: normál (éles)-, trapéz-,

fűrész- és zsinórmenet, valamint egyéb menetszelvények
pl.: facsavarok és lemezcsavarok menete, izzólámpák és
foglalatok menete, páncélcsőmenet villamos szerelésekhez,…

• az alkalmazási cél alapján: kötőmenet (csavar és csavaranya)

vagy mozgatómenet (géporsó);

• elhelyezkedésük alapján: külső (csavarorsó) és belső menet

(csavaranya);

• a forgásirány alapján: jobbmenet és balmenet.

Szabványos élesmenetek
1. Normál métermenet
A leggyakrabban használt
metrikus csavarok és anyák
3. Normál Whitworth – menet (új konstrukcióban nem
használható!)
4. Hengeres csőmenet (finom Whitworth - menet)
 Mozgató csavarok profilja

1. Laposmenet (már nem szabványos)

2. Trapézmenet
Főleg mozgatóorsóként, egyszerű emelőként használják.
 3. Fűrészmenet
Mozgatóorsó meneteként, ahol az egyik irányú mozgatásnál
lényegesen nagyobb dinamikus hatások lépnek fel, mint a
másik irányban.
 4. Zsinórmenet
Dinamikus igénybevételnek kitett vagy különösen
szennyezett helyeken.
 2. Csavar és csavarkötés

A legtöbb csavaralak szabványos. A csavarok elnevezése

történhet a:

• csavarfej alakja alapján: hatlap-, hengeres-, süllyesztett-,

félgömb-, lencsefejű csavar, …
• felhasználási terület alapján: tőcsavar (ászokcsavar),
lemezcsavar, …
Csavaranyák
Alátétek
Hatlapfejű csavar MSZ EN 24016
Hatlapú csavaranya MSZ EN 24032
 Acélcsavarok és anyák szilárdsági tulajdonságai és
anyagminősége

Csavar: 8.8 - az első szám a min. szakítószilárdság 1/100-ad

része N/mm2-ben, vagyis az adott csavarra:
8*100=800N/mm2;
- a számok szorzata *10 pedig a minimális
folyáshatár, vagyis 8*8=64*10=640N/mm2.
Anya: az anyagminőséget egy számmal adják meg, amely
100-zal szorozva az anyag N/mm2-ben kifejezett
minimális szakítószilárdság adja.
A leggyakoribb csavarkötések:

Hatlapfejű csavar anya nélkül (közvetlen csavarkötés): olyan

alkatrészek összekötésére szolgál, melyek közül az egyiket
átmenő furattal, a másikat zsákfuratba készített menettel
alakítottak ki és a kötést nem kell túl gyakran oldani.

Hatlapfejű csavar anyával (közvetett csavarkötés): menet

nélküli furatokkal kialakított alkatrészek összekötéséhez. Az
alkatrészek átmenő furattal rendelkeznek és a csavar valamint
az anya kötik össze őket.
Csavarkötés tőcsavarral (ászokcsavarral): ott alkalmazzák
ahol a kötést gyakran oldani kell. A munkadarabba csak egyszer
kell becsavarni a csavart, így a menet megóvható a gyakori ki-
és becsavarás okozta igénybevételtől.

Belső kulcsnyílású (imbusz-) csavaros kötés: olyan helyeken

alkalmazzák, ahol a hatlapfejű csavart a fej kiemelkedés miatt
kerülni kell, vagy a csavar villáskulccsal nem húzható meg
(pl.:helyhiány) miatt.
Ilyen kötés létrehozására a hengeres- és a süllyesztett fejű
csavarok is alkalmasak, de a belső kulcsnyílású csavar sokkal
erősebben húzható meg
4. A csavarkötés hatásmechanizmusa

A csavarkötés erővel záró kötés, melyben az alkatrészeket a

csavarfejben, anyában, alátétben és az alkatrészben magában,
az egymással érintkező súrlódó felületeken ébredő súrlódási
erők tartják össze. A szükséges súrlódási erők létrehozásához
kellő nagyságú előfeszítő erőre van szükség, amelyet a
meghúzási nyomaték segítségével hoznak létre.
A menet jellemző méretei (métermenet):

• d, D – névleges menetátmérő,
• d2, D2 – menet középátmérő,
• d3 – orsómenet magátmérő,
• D1 – anyamenet magátmérő,
• P – menetemelkedés,
• H – alapháromszög magasság,
• Ψ – menetemelkedési szög,
 A csavarmeneteken keletkező erőhatások
Kötőcsavar meghúzása esetén az erők egyensúlya (laposmenet
esetén):

Súrlódási erő: Fs= μ * FN , μ=tgρ

FN – a felületeket összetartó erő

Kerületi erő: Ft = F*tg(Ψ +ρ), F – a csavar szárában ébredő

előfeszítő erő
A testre ható erők egyensúlya a lefelé való elmozdulás
(lazítás) esetére:

Az Ft kerületi erő abszolút értéke mindkét esetben Ft = F*tg(Ψ-ρ), értelme

azonban ellentétes.
Gyakorlatilag tehát a Ψ > ρ feltétel teljesülésekor erőt kell kifejtenünk a
test F erő hatására való lecsúszásának megakadályozására, ha pedig
Ψ < ρ, a test csak külön erő kifejtésekor csúszik le, azaz önzárás áll fenn.
A csavaranya vagy orsó forgatásához (meghúzásához ill.
lazításához) szükséges nyomaték nagysága:

A nyomatékszükséglet élesmenet esetén:

, a látszólagos súlódási tényező

amelyhez látszólagos súrlódási szög tartozik.

Végeredményben az erő tehát:

a nyomaték pedig:

A meghúzási nyomaték megoszlása

a különböző helyekre:

- menetsúrlódásra: 40…67%
- felfekvő felületek súrlódására:
16…50%
- előfeszítésre: 10…17%
 A csavarkötések szilárdsági méretezése

Csavaranya: a méretezést itt nem részletezve arra az eredményre

jutunk, hogy a csavaranya szükséges magassága 0,52d. A
szabványos anyamagasság m = 0,8d, tehát – a menetek
feszültséggyűjtő hatása ellenére is – a szabványos csavaranyák
szilárdsági szempontból megfelelők.
Csavarorsó:

Tengelyirányú terhelésnél az igénybevétel húzás nyomás:

d3 – magátmérő
σmeg – folyáshatárból számítható
(n=1,5…2,5).

Ha a terhelés közben az orsót meg is kell húzni, akkor csavaró

igénybevétel is fellép. Ekkor a Mohr elmélet szerinti redukált
feszültséget számítjuk:

(vagy tiszta húzásra méretezve: ).

Ha a csavarkötést szorosan meg kell húzni, a külső terhelés
okozta igénybevételt növeli az előfeszítés. Az előfeszítést a
méretezésnél úgy vesszük figyelembe, hogy az üzemi terhelés
alapján meghatározott magátmérőt megnöveljük, és figyelembe
vesszük a csavar gyártási minőségét is φ jósági tényezővel:

Az előfeszítés miatt megnövelt – végleges – magátmérő:

Nyíró igénybevétellel terhelt csavarkötés

4 F F
 max  1,4    meg F  Fs  Fe   p  pmeg
D 
2
D l
 Gépszerkezettan II

Feszültségtorlódások és csökkentésük
Terheléseloszlás: Változó keresztmetszetű csavar

Fej és szár átmeneténél levő

feszültségtorlódás csökkentése

Anyamerevség csökkentése
ún. nagy nyúlóképességű anyák
Gépszerkezettan II

Anyabetétek
Gépszerkezettan II

Menetes szerkezetek

Differenciálmenet: Mozgatóorsó:
A mozgatócsavarok méretezésének
szempontjai:

- a csavarorsók kellő szilárdsága,

- a menetek berágódásának elkerülése,
- a csavar mozgathatóságának biztosítása.

1,32 F
h    meg
A

F F
p   pmeg
zA  d 2   D12   
z   
 4 4 
p
mz
i
Csavarfej: a szilárdsági méretezés eredménye k = 0,5d, a
szabványos fejmagasság pedig 0,7d, tehát ez is megfelelő.

Az előzőek miatt, adott igénybevétel esetén szilárdsági

szempontból csak a csavar magátmérőjét szokás méretezni.
Csavarbiztosítások
A biztonságos kötés létrehozása és fenntartása érdekében a
csavar ill. a csavaranya meghúzása után valamilyen megoldással
biztosítani kell az orsó- és az anyamenet (általában a csavar és a
csavaranya) viszonylagos helyzetének állandóságát.

A csavarkötés biztosítása történhet:

• ellenanyával,
• rugós alátéttel,
• biztosító lemezzel,
• koronás anya – sasszeg kombinációval,
• biztosító huzallal,
• hornyos csapágyanya esetében fogazott (körtarélyos)
biztosítólemezzel.