Az amplitúdómoduláció (AM)

Amplitúdó moduláció esetén a vivő hullám pillanatnyi amplitúdója a moduláló jel pillanatnyi
amplitúdójával arányos.

u = [U v + U m cos(ω mt )] cos(ω vt ) 1. Egyenlet

Modulálatlan
vivőhullám
Ampl.

időfüggvénye

idő
A)
Moduláló jel
Ampl.

időfüggvénye

idő
B)
Amplitúdó
Ampl.

modulált jel
időfüggvénye

C)
idő
1. ábra Amplitúdó moduláció létrehozása

Az egyszerűség kedvéért cos-os moduláló jele felhasználásával mutatjuk be az amplitúdó

modulációt. A fenti egyenletben a vivő Uv amplitúdójához hozzáadjuk a moduláló időfüggvényt.
A kapott eredmény az amplitúdó moduláció általános egyszerűsített időfüggvénye. Az
egyszerűsítések hatásának bemutatása a részletes tárgyalásnál.
 Az amplitúdómoduláció előállítása
A szinuszos amplitúdómodulációnál az fm moduláló frekvenciához képest nagy frekvenciájú fv
vivőrezgést szinuszosan modulálják. Ez azt jelenti, hogy a modulált rezgés idődiagramja olyan
nagyfrekvenciás vivőhullám, amelynek burkológörbéje amplitúdóban és frekvenciában a modu-
láló rezgésnek felel meg (1. ábra). Ebből a vevőben végzett egyenirányítással nyerhetjük vissza
az információt.

Modulációs mélység
Amplitúdómodulációnál a vivő amplitúdóját a kisfrekvenciás moduláló feszültség amplitúdójával
arányosan változtatják. A vivő amplitúdót ∆Uv értékkel növelik vagy csökkentik (2. ábra).

A vivő ∆Uv amplitúdó változása arányos a moduláló jel amplitúdójával

m < 100%
Ampl.

idő
m = 100%
Ampl.

idő
Ampl.

m > 100%

idő
2. ábra Modulációs mélység

Ennek az amplitúdó változásnak a modulálatlan Uv vivő-amplitúdóhoz való viszonyát nevezik m

modulációs mélységnek.
 ∆U v
m= 2. Egyenlet
Uv

Ezt többnyire százalékban adják meg. Értéke a moduláció intenzitására jellemző. A ∆Uv és Um
közötti arányosság miatt beszéd- és zenei modulációnál igaz:

A modulációs mélység arányos a hangerővel.

AM-jel fajtái
Attól függően, hogy a modulációs termékek közül melyeket használjuk fel különböző amplitúdó
modulációs eljárásokról beszélünk. A különböző eljárásoknak különböző a kimeneti spektruma
és ezen keresztül különböző sávszélesség igénnyel rendelkeznek.

• A két-oldalsávos vivővel előállított amplitúdómoduláció az AM-DSB

• A kétoldalsávos vivő nélkül előállított amplitúdómoduláció az
AM-DSB-SC jel előállítása
• A egyoldalsávos vivő nélkül előállított amplitúdómoduláció az
AM-SSB-SC jel előállítása
• AM-VSB Csonkaoldalsávos Amplitúdó moduláció vivővel (részletesen nem
fioglalkozom vele)

A két-oldalsávos vivővel előállított amplitúdómoduláció az AM-DSB

A szinuszos amplitúdó moduláció esetén az Uv csúcsfeszültséggel és ωv körfrekvenciával
jellemzett vivő hullám feszültségét változtatjuk az Um csúcsfeszültséggel és ωm körfrekvenciával
jellemzett moduláló jellel.

u = [U v + U m cos(ω mt )] cos(ω vt ) 3. Egyenlet

Viszonyítva egymáshoz a vivő és moduláló jel amplitudóját azaz Um = ∆Uv és bevezetve a

modulációs mélység fogalmát ami

∆U v
m=
Uv 4. Egyenlet

A moduláció alapegyenlete a következő alakban írható

 ∆U v 
u = U v 1 + cos(ω mt ) cos(ωvt )
 Uv  5. Egyenlet

Az egyenlet átalakításából

mU v cos(ω vt + ω mt ) mU v cos(ω vt − ω mt )
u = U v cos(ω vt ) + +
2 2 6. Egyenlet
Az amplitúdó moduláció esetén a modulációs termék 3 részből áll

U t1 = U v cos(ω vt ) 7. Egyenlet

mU v cos(ω v t + ω mt )
Ut2 =
2 8. Egyenlet

mU v cos(ω v t − ω m t )
U t3 =
2 9. Egyenlet

Megállapítható ebből, hogy az amplitúdó moduláció a konstans vivőn túlmenően még két
oldalhullámot is tartalmaz, egyet a vevő fölötti frekvencián egyet pedig a vevő alatti frekvencián.
Az oldalhullámok amplitúdója csak a fele a mUv amplitúdójának. Amennyiben a moduláló
frekvencia ωm0 és ωm1 közötti sávban helyezkedik el az Ut2 oldalhullám egy ωv + (ωm0 és ωm1)
sávot míg az Ut3 oldalhullám egy ωv - (ωm0 és ωm1) sávot foglalja el. Ezeket a sávokat rendre
felső ill. alsó oldalsávnak nevezzük. Az oldalsávok hordozzák az információt.

3. ábra Az amplitúdó moduláció spektruma diszkrét fm frekvenciával való modulálás esetén

Maga a moduláló frekvencia nincs jelen az AM-ben.

 Oldalsáv teljesítménye
Egy oldalsáv Pos teljesítményének P összteljesítményhez való viszonya egy R ellenálláson

2
 ∆U v 
 
 2 
Pos 2R
=
P  2  ∆U v  2  ∆U v  2 
U v +   +  
  2   2  
2R 10. Egyenlet

Figyelembe véve a modulációs mélység fogalmát és annak négyzetét behelyettesítve

2
 m
 
2
=   2
Pos
P  m
1 + 2 
2 11. Egyenlet

Tehát 100%-os modulációs mélység esetén az oldalsáv teljesítménye

1
Pos = P
6 12. Egyenlet

Mivel a teljes teljesítmény 1/3-a van a két oldalsávban ezért jobb teljesítmény kihasználás
érdekében az információt nem hordozó vivőhullám kihagyásával valósítunk meg átvitelt.

AM-DSB demodulációja
Az AM-DSB demodulációját egyszerő egyenirányító segítségével lehet megoldani. A felső
burkoló leválasztását az (4. ábra) mutatja. Az egyenirányító segítségével a vivő jelet a 0V
átmeneteknél elvágjuk és a keletkezett jel a megfelelően beállított szűrő segítségével maximális
amplitúdójú moduláló jelet hoz létre, már csak az egyenfeszültségű komponenst kell leválasztani.

4. ábra AM-DSB demodulációja

A kétoldalsávos vivő nélkül előállított amplitúdómoduláció az
AM-DSB-SC jel előállítása
Az AM-DSB-SC jel közvetlen előállítása megoldható AM-DSB modulátor kimenetén
alkalmazott fv frekvenciára hangolt sávzáró szűrő segítségével. Megoldható továbbá oly módon
is, hogy az AM-DSB termékből kivonjuk a vivőjelet. Technikailag ezt úgy lehet megvalósítani,
hogy a vivő jel 180°-os (-1-szeres) változatát hozzáadjuk az AM-DSB termékhez. A művelet
eredmény egy AM-DSB-SC jel.
Gyakorlatban nem ezeket a megoldásokat választják, mivel létezik olyan szimmetrikus modulátor
kapcsolás mely segítségével megoldható, hogy a modulációs termékben nem is keletkezik a vivő.
Az ilyen megoldásokat kiegyenlített modulátoroknak nevezik. Abban az esetben ha a modulációs
termékben nem keletkezik vivő frekvenciájú komponens, beszélünk vivőre kiegyenlített
modulátorról, de hasonló módon előállítható moduláló jelre kiegyenlített modulátor is, valamint
létezik mind vivőre és moduláló jelre kiegyenlített modulátor is. Ez utóbbi a gyűrűs modulátor
melynek kapcsolási vázlata a (5. ábra) látható.

5. ábra Gyűrűsmodulátor

A gyűrűsmodulátor kapcsolásán látható változtatható ellenállások segítségével lehet beállítani a

vivő kiegyenlítést. A kiegyenlítés annak beállítását jelenti, hogy az egyik félperiódusban a D1-n
és D2-n azonos legyen az áram. A másik félperiódusban a D3-n és D4-n azonos legyen az áram.
Az elmondottakból következik, hogy a két változtatható ellenálláson minden időpillantban ≡ 0
feszültségesést hoz létre. A moduláló jel bemenetről a kimenet felé nem folyik áram mivel a jel
pozitív félperiódusában a D1 és D3 dióda nyitott a D2 és D4 dióda zárt állapotban van, negatív
félperiódusban pedig a D2 és D4 nyitott a D1 és D3 pedig zárt állapotban van. Az előző
meggondolások alapján belátható, hogy ez egy olyan modulátor mely mind vivőre mind
moduláló jelre kiegyenlített.
Az AM-DSB-SC jel leírása
Az AM-DSB-SC moduláció legegyszerűbb megvalósítása az un. gyűrűs modulátorral lehetséges.
A gyűrűsmodulátor kimeneti feszültségét lehet úgy is értelmezni, mint egy négyszögrezgés
szorzatát az információs rezgéssel. A négyszögrezgés alapfrekvenciája a vivőből származik.
Legyen az amplitúdó 1. Ha képezzük a négyszögrezgés (kapcsolófeszültség) és az információs
rezgés szorzatát, akkor a következő u feszültség keletkezik:

4 1 1 
u= 1cos(ω vt ) − cos(3ω vt ) + cos(5ω vt ) − ... + ... ⋅ U m cos(ω mt )
π 3 5  13. Egyenlet

Trigonometrikus alaptételekből következik

 
cos[(ω v + ω m )t ] + cos[(ω v − ω m )t ] − 
 
4 1  1 
u = ⋅ ⋅ U m − cos[(3ω v + ω m )t ] + cos[(3ω v − ω m )t ] + 
π 2  3 
 1 
+ 5 cos[(5ω v + ω m )t ] + cos[(5ω v − ω m )t ] − ... + ...
14. Egyenlet

Következésképpen ωm (információs frekvencia) és ωv (vivőfrekvencia) már nincs benne a

kimeneti feszültségben. Ezzel szemben van: ωv + ωm és ωv - ωm, valamint vannak kisebb (1/3,
1/5, ...) amplitúdókkal a félhullámokkal képzett összeg és különbségi frekvenciák: 3 ωv ± ωm,
5 ωv ± ωm, …
Az AM-DSB-SC moduláció előállítása ellenütemű modulátornál a vivőnek csak fél hullámait
használják ki. Ezért a modulációs terméket fel lehet fogni úgy, mint az információs rezgésnek
egy egyenáramú összetevő és egy olyan 1/2 amplitúdójú négyszögrezgés szuperpoziciójával
képzett szorzatát, amelynek alapfrekvenciáját ismét a vivő adja.

1 1 4  1 1 
u =  + ⋅ 1cos(ω vt ) − cos(3ω vt ) + cos(5ω vt ) − ... + ... ⋅ U m cos(ω mt )
2 2 π  3 5  15. Egyenlet

 
cos[(ω v + ω m )t ] + cos[(ω v − ω m )t ] − 
 
1 1 4  1 
u = ⋅ U m cos(ω m )t ⋅ ⋅ ⋅ U m − cos[(3ω v + ω m )t ] + cos[(3ω v − ω m )t ] + 
2 4 π  3 
 1 
+ 5 cos[(5ω v + ω m )t ] + cos[(5ω v − ω m )t ] − ... + ...
16. Egyenlet

Eltekintve a csökkent amplitúdóktól (az 1/4-es szorzótényezőtől), a modulációs termék csupán

abban különbözik a gyűrűsmodulátorétól, hogy még tartalmazza az információs frekvenciát (ωm).
Az AM-DSB-SC jel demodulálása
Az elnyomott vivőjű amplitúdó moduláció demodulálásához a vevőoldalon a vivőt újból hozzá
kell tenni a jelhez. E célból a vevőben előállítanak egy a vivőnek megfelelő feszültséget.
Ismeretes, hogy egzakt AM-nél teljesülni kell az amplitúdó-, frekvencia- és fázisfeltételnek. Egy
megfelelő teljesítményű oszcillátort nem nehéz úgy kialakítani, hogy a vivőamplitúdó legalább
kétszerese legyen egy oldalhullám előforduló maximális amplitúdójának. Kvarcvezérelt
oszcillátor alkalmazásával a frekvenciafeltétel is néhány Hz pontosságon belül teljesíthető. Ezzel
szemben a fázisfeltétel gyakorlatilag csak úgy tartható be, ha a vevőben rendelkezésre áll egy, az
adóoldali vivő fázisának megfelelő fázis. Ezt pl. azzal érik el, hogy mégis átvisznek némi
maradék vivőt, amelyet a vevőben kiszűrnek, erősítenek és a vevőben létrehozott vivő fázisának
utánszabályozására használnak. Csak ezután lehet a jelet egyenirányítással visszanyerni.
A demoduláció úgy is lehetséges, hogy az adóoldal gyűrűsmodulátorában szaggatott jelet a
negatív félhullámok vivőfrekvenciás ütemben történő megfelelő átkapcsolásával ismét eredeti
formájára hozzák (6. ábra).

6. ábra AM-DSB-SC demodulálása

De ekkor is először a kapcsolófeszültség fázisát kell megfelelő eljárással az adóoldali vivővel

összhangba hozni, különben a burkológörbe egyes összetevői eltorzulnak. A vivő visszanyerés
kétutas egyenirányítás, a kétszeres frekvencia kiszűrése és frekvenciaosztás útján történhet.
Könnyű belátni, hogy e modulációfajta a viszonylag nehézkes demoduláció miatt költséges. Ezért
kevés kivételtől eltekintve (pl.: sztereó rádió) a gyakorlat számára nem túl jelentős, kivált, hogy a
szokásos amplitúdómodulációhoz képest nem jelent sávszélesség megtakarítást. Előnye csupán
annyi, hogy alkalmazásával kis adóteljesítményű egyenfeszültség (pl. távmérésnél) is
feldolgozható.

A egyoldalsávos vivő nélkül előállított amplitúdómoduláció az

AM-SSB-SC jel előállítása
Az AM-DSB-SC jelhez hasonlóan a legegyszerűbb előállítási lehetőség az, hogy AM-DSB vagy
AM-DSB-SC jelet hozunk létre modulátor segítségével és annak egyik általunk használt (alsó,
vagy felső) oldalsávját szűrővel kivesszük a teljes jelből. Az oldalsáv szűrővel szemben
támasztott követelmények. Feltételezve, hogy a moduláló frekvenciasáv alsó széle 300Hz és a
vivő frekvenciája nem túl magas mondjuk 12kHz akkor a szükséges szűrő áteresztő tartománya
(felső oldalsáv hasznosítás esetén 12,3kHz és a záró csillapítását már 11,7kHz-en el kell érnie, ez
magas fokszámú bonyolult áramkör kivitelezését követeli meg. A fenti specifikációt vesd össze
az első és másodfokú boode tagról tanultakról azaz, hogy az elsőfokú tag 6dB/oktáv a másodfokú
tag 12dB/oktáv.
A fázismódszer elve az, hogy két (párhuzamosan dolgozó) gyűrűsmodulátor közül az egyikre
eredeti fázisban, a másikra 90°-kal eltolva vezetik a vivőt és az információt (7. ábra). A két
modulációs terméket a gyűrűsmodulátorok után összeadják. A 90°-os eltolás azt eredményezi,
hogy az egyik modulátor egyik oldalsávja, a másik modulátor megfelelő oldalsávjához képest
180°-kal elfordult és az összegezésnél kioltódik. Így csak egy oldalsáv marad meg. Hogy melyik
oltódik ki, az a 90°-os eltolás előjelétől függ. +90°-nál a felső, -90°-nál az alsó oldalsáv lesz ki-
oltva.
A fázismódszer előnye a szűrőmódszerrel szemben az, hogy megtakarítható a költséges
egyoldalsávos szűrő, ehelyett azonban szükség van a moduláló jel számára egy nem éppen
egyszerű szélessávú fázistolóra (7. ábra). Annak oka, hogy a módszer a gyakorlatban nem
túlságosan terjedt el, abban rejlik, hogy nehéz a 90°os eltolást a teljes információs spektrumra
egzaktul kivitelezni. Tehát az eljárás hátránya, hogy az o1da1sávelnyomás nem kielégítő a teljes
információs spektrumban. A fázishiba a 2 vagy 3 kHz-es beszédsávban csak néhány fok. Az
ebből számítható szűken 30dB szintkülönbséget a nem kívánt és a hasznos oldalsáv között
azonban gyakorlatilag nem lehet megvalósítani, figyelembe véve a fázistolók alkatrészeinek
öregedését és hőmérsékletfüggését.

7. ábra AM-SSB-SC előállítsa

Az AM-SSB-SC leírása
SSB -előállítás fázismódszerrel: A 5. ábra felső gyűrűsmodulátora a következőt adja, ha az
amplitúdóktól eltekintünk:

1 1
sin (ω vt )sin (ω mt ) = cos[(ω vt ) − (ω mt )] − cos[(ω vt ) + (ω mt )]
2 2 17. Egyenlet

Ha az alsó gyűrűsmodulátort 90°-kal siető szinuszos rezgéssel (vagyis koszinuszrezgéssel)

tápláljuk, akkor erre:

1 1
cos(ωvt ) cos(ωmt ) = cos[(ωvt ) − (ωmt )] + cos[(ωvt ) + (ωmt )] 18. Egyenlet
2 2

Összegezés után kiesik a második tag kiesik, és ténylegesen csak a különbségi frekvencia marad
meg.
Ha viszont a 7. ábra fázistolói -90°os fáziseltolást hoznak létre, akkor az öszszegezésnél a összeg
frekvencia kiesik, és marad a különbségi frekvencia összegfrekvencia.

Torzítások SSB-demodulációnál: A vevőben előállított segédvivővel gyűrűsmodulátorban

demodulálva legfeljebb ∆f frekvenciahiba keletkezik, ez is csak akkor, ha az adó és vevő oldali
vivő ∆f frekvenciával különbözik.
Fázishibára a fül nem reagál. Másként van ez burkoló demodulációnál. Ennél torzítás keletkezik,
mert a demodulált rezgés eltér a szinuszformától (8. ábra). Hasonlítsuk össze a kék előírt görbét a
piros valódi görbével. Az ábra baloldalán levő vektorábrából az időfüggő csúcsérték piros
összegvektorára [a koszinusztétel és a − cos γ = − cos(90° + ωmt ) = + sin(ωmt ) összefüggés
alkalmazásával] az adódik, hogy

U (t ) = U v2 + U os2 + 2U vU os sin(ωmt ) 19. Egyenlet

A burkológörbe nullátmenetei azokra a helyekre képzelhetők, ahol a vivő- és oldalsávvektor

egymásra merőlegesen áll. A piros összegvektor hossza ekkor:

2U vU os
U (t ) = U v2 + U os2 1 + sin(ωmt ) = A 1 + B sin(ωmt ) 20. Egyenlet
U v2 + U os2

ha az áttekinthetőség kedvéért a bonyolult amplitúdó kifejezéseket A-ra és B-re, rövidítjük.

Sorbafejtve a gyököt:
 1 
 
 + 1 B sin(ω t ) 
 2 m 
 
 − 1 B 2 sin 2 (ωmt ) 
 2⋅4 
U (t ) = A  21. Egyenlet
1⋅ 3 3 3
+ B sin (ωmt ) 
 2⋅4⋅6 
 1⋅ 3 ⋅ 5 4 4 
− B sin (ωmt ) 
 2 ⋅ 4 ⋅ 6 ⋅ 8 
± 

1 1
Figyelembe véve, hogy sin 2 (α ) = − cos(2α ) összefüggést a 2α a második harmónikus
2 2
torzítási tényezője a következő

1 1 2
⋅ B
felharmónikus 1 U os 1 1 U os
k2 = = 2 2⋅4 = ≈ 22. Egyenlet
alapharmónikus 1 2
4 U v 1 + U os 4 Uv
B
2 U v2

U os
az << 1 abban az esetben ha kicsi a demoduláció torzítása. A magasabb harmónikusok
Uv
torzítási hatása a gyakorlatban elhanyagolható!

Demoduláció SSB-nél
Elvileg kétféleképpen lehet demodulálni:
• Egy vevőben létrehozott és az adó oldali vivőve1 azonos frekvenciájú segéd vivőt a vett
oldalsávhoz hozzáadva és burkoló egyenirányítást végezve.
Ebben az esetben a jó visszaadás feltétele, hogy a hozzáadandó segédvivő amplitúdója
lényegesen nagyobb legyen az oldalsávénál. A 8. ábra mutatja a különbséget a nagy
amplitúdó és a kis amplitúdó esete között. Csak nagy vivőamplitúdónál lesz a szuperponált jel
burkológörbéje gyakorlatilag szinusz alakú (8. ábra felső része). Túl kicsi amplitúdóviszony
esetén a burkológörbe már nem szinusz alakú. A burkoló-demoduláció (egyenirányítás) után
az információ spektruma nemlineáris torzításokat tartalmaz egészszámú felharmonikusok
formájában, amelyek csak nagyobb információs frekvenciáknál nem esnek az információs
sávba.
• A vett oldalsávot egy vevőben előállított segédvivővel gyűrűsmodulátorban demodulálva. A
különbségi frekvencia felel meg az információnak.
Itt nincsenek nehézségek a torzítások szempontjából. A modulátor után helyezett aluláteresztő
leválasztja az összegfrekvenciát, és tovább engedi a különbségi frekvenciát, mint információt.
Mindkét esetben fennáll az adó oldali vivő és a vevőben létrehozott segédvivő
frekvenciaazonosságának problémája. Az adó és vevő oldali vivő közötti bármilyen
frekvenciakülönbség közvetlenül jelentkezik az alapsávban.
Példa:
fm ==400Hz-et, fv = 100kHz-re modulálunk. A moduláció eredménye 100,4kHz-es
oldalhullám melyet átviszünk a csatornán. A vevő oldali segédvivő térjen el 5⋅10-4 tényezővel,
és legyen 100 kHz helyett csak 99,95 kHz. Különbségi frekvenciaként fm = 100,4 kHz -99,95
kHz = 450 Hz keletkezik. A vett frekvencia a tényleges 400 Hz információs frekvenciától
akusztikailag egy egész hanggal különbözik. Ezért a vivő adó beli előállításához éppúgy, mint
a vevőbeli segédvivőéhez, kvarcvezérelt oszcillátorok szükségesek ±10-5…±10-6
pontossággal, a frekvencia tartománytól függően.
Nem kritikus az adóbeli vivő és vételi segéd vivő közötti fáziseltérés. Erre a fül érzéketlen.
Lényeges különbség ez az elnyomott vivőjű kétoldalsávos modulációdemodulálásához
képest.

8. ábra SSB-demoduláció burkoló egyenirányítással

Ellenőrző kérdések
Mi a szűrő feladata az SSB előállításánál?
Milyen előnyei vannak az SSB-nek az AM-mel szemben?
Legalább mekkora sávszélességűnek kell lennie egy szűrőnek SSB-nél?
Miért alkalmaznak SSB-nél gyűrűsmodulátorokat?
Miért könnyebb az SSB-t szűrőmódszerrel előállítani, ha a vivőt a, szűrő előtt már elnyomták?
Miért nem szokták közvetlenül, hanem középfrekvencia közbeiktatásával áttenni a beszédsávot a
végleges NFsávba?
Egy 0,3.. .3,4 kHz-es beszédsávval gyű'