1.1. Mit nevezünk függvénynek?

Az y  f ( x ) függvénykapcsolatban melyik a függő és melyik a független

változó? Ha derékszögű koordináta-rendszerben ábrázolunk egy kétváltozós függvényt, melyik tengely
reprezentálja a függő, és melyik a független változót?

Az egyváltozós függvények két mennyiség közötti leképezések, melyek valamely értelmezési tartomány
minden eleméhez az értékkészlet pontosan egy elemét rendelik hozzá. Y a függő változók értéke, x a
független változók halmaza.

1.2. Mit nevezünk egyenes és fordított arányosságnak? Soroljon fel néhány példát egyenes és fordított
arányosságokra!

A lineáris függvény két mennyiség közötti egyenes arányosságnak felel meg. Ebben az esetben a független
változót kétszeresére, háromszorosára növelve a függő változó is kétszeresére, háromszorosára nő. Ilyen
pl. a legtöbb egyenáramú áramköri komponensre érvényes Ohm törvény.

A reciprokfüggvény két mennyiség közötti fordított arányosságnak felel meg. Ebben az esetben a
független változót kétszeresére, háromszorosára növelve a függő változó felére, harmadára csökken. Ha
két mennyiség fordítottan arányos egymással, akkor szorzatuk állandó. Ilyen pl. az ideális gáztörvényben
egy adott n anyagmennyiségű gáz V térfogata – állandó T hőmérsékleten – fordítottan arányos a gáz p
nyomásával.

1.3. Írja fel az egyenes egyenletét! Mit nevezünk a lineáris függvény meredekségének és tengelymetszetének?

Egyenes egyenlete: y=mx+b

Meredekség: megmutatja, hogy a független változó egy egységnyi növekedésekor mennyivel változik a
hozzárendelt függvényérték. Ha +, akkor a függvény nő, ha -, akkor a függvény csökken.

Tengermetszet: megadja, hogy milyen értéket vesz fel a függvény az x=0 helyen.

1.4. Néhány példán keresztül jellemezze a hatványfüggvényeket, az exponenciális függvényeket és a

logaritmusfüggvényeket! Mit nevezünk természetes alapú logaritmusnak, hogyan jelöljük?

Az elsőfokú függvény a hatványfüggvények legegyszerűbb típusa. Hatványfüggvényeknek nevezzük az

y=a0*x0+a1*x1+a2*x2 általános alakú függvényeket, ahol az a1 együtthatók pozitív, negatív, illetve zérus
értékű állandók. A hatványfüggvény legmagasabb fokú tagjának megfelelően beszélhetünk nulladfokú,
elsőfokú, másodfokú, harmadfokú függvényekről. Pl. másodfokú függvény szerint függ a körmozgást
végző test w szögsebességtől a körmozgást fenntartó, kör középpontja felé mutató F cp centripetális erő
nagysága.

Az exponenciális függvényekre jellemző, hogy növekedésük üteme a függvényminden pontjában arányos

a függvény adott pontbeli értékével. Ilyen függvények írják le például az osztódó sejttenyészetek
méretének időbeli növekedését. Az exponenciális függvények általános alakja: y=a x, ahol a egy pozitív
állandó.

Az exponenciális függvény inverzei az y=logax alakú logaritmusfüggvények. Az a alapú logaritmus

szemléletesen azt mutatja, hogy hányszor kell az a alapot önmagával megszorozni ahhoz, hogy a
logaritmált számot kapjuk.

Az e alapú logaritmusfüggvényt természetes alapú logaritmusfüggvénynek nevezzük és az ln elölést

használjuk.

1.5. Mit értünk egy függvény differenciálhányadosán? Mi a differenciálás geometriai jelentése? Mit értünk
gradiensen? Mi a (határozott) integrál geometriai jelentése?

Egy függvény differenciálhányadosa egy olyan függvény, mely minden pontjában megadja az eredeti
függvényhez az adott pontban húzható érintő meredekségét.
 A függvény változási gyorsaságát a függvény meredeksége reprezentálja.

Az időszerinti differenciáláshoz hasonló módon képezhetők a helyváltozók szerinti

differenciálhányadosok. Egy fizikai paraméter valamely koordináta szerinti első differenciálhányadosát
aszóban forgó változó adott irány menti gradiensének is nevezzük. A valamely irány menti gradiens
szemléletesen megadja, hogy mennyit változik a szóban forgó mennyiség a tér adott iránya mentén
elhelyezkedő két egymástól egységnyi távolságban lévő pontja között.

2.1. Mit nevezünk mérésnek? Példákon keresztül mutassa be, mi a különbség a közvetlen és a közvetett mérés
között!

A mérés tervszerűen végrehajtott gyakorlati tevékenységek összessége, amelyekkel valamely mennyiség

nagysága, esetleg mennyiségek viszonya határozható meg.

Közvetlen mérés pl. a hosszúság méterrúddal történő mérése.

Közvetett mérés pl. az elektromos áram erősségét mérő Deprez rendszerű mérőműszerben a vezetőként
szolgáló tekercsdrótot átjáró elektromos áram, a vezető körüli mágneses tér és a mutatót rögzítő rugó
kölcsönhatása eredményezi a mérőműszer mutatójának kitérését, de a mérőműszer skálája már
áramerősségre van kalibrálva.

2.2. Mit nevezünk mérési hibának? Mit nevezünk abszolút és relatív hibának? Mi a különbség a véletlen és a
szisztematikus hiba között?

A mérést megismételve általában nem kapunk azonos mérési eredményeket, ezeket a fluktuációkat
jellemzi a mérési hiba.

Abszolút mérési hiba a mért érték és a valóságos érték különbsége. Relatív mérési hiba az abszolút hiba
és a valóságos érték hányadosa.

2.3. Töltse ki az alábbi táblázat hiányzó celláit!

mértékegység mértékegység
fizikai mennyiség
neve jele
hertz Hz frekvencia

newton N Erő, súly

pascal Pa nyomás, mechanikai feszültség

joule J Energia,munka, hő

watt W Teljesítmény

coulomb C elektromos töltés

volt V Feszültség, elektromotoros erő,

farad F Kapacitás

Ohm Ω elektromos ellenállás, impedancia, reaktancia

siemens S Elektromos vezetőképesség

meter m Hosszúság

kilogramm kg Tömeg

másodperc s idő

amper A Elektromos áramerősség

kilogramm kg tömeg

mól anyagmennyiség anyagmennyiség

kandela Cd fényerősség
2.4. Töltse ki az alábbi táblázat hiányzó celláit!

prefixum prefixum prefixum

neve jele számértéke
centi- C 10-1
hekto h 102

mikro µ 10–6
tera- T 1012
giga G 106

mega M 106
deci- d 10-1
milli m 10-3

kilo k 103
deka- da 101
piko p 10-12

nano n 10–9

3.1. Definiálja a következő fogalmakat: vonatkoztatási rendszer, helyvektor, inerciarendszer.

Egy pont helyzete megadható ha egy választott vonatkoztatási rendszerhez rögzített

koordinátarendszerben megadjuk a pont x, y, z helykoordinátát-

Az inerciarendszerek olyan vonatkoztatási rendszerek, melyekben érvényes a Newton-féle I. törvény, azaz

a tehetetlenség törvénye.

3.2. Mit nevezünk egy mozgás pályájának? Mi a különbség az elmozdulás és a megtett út között?

A tömegpont mozgásának pályája a tömegponthoz húzott helyvektor végpontja által az időben bejárt
görbe, a tömegpont által megtett s megtett út a mozgáspályájának hossza.

3.3. Definiálja a pillanatnyi sebességet és az átlagsebességet, adja meg SI-mértékegységeiket! Definiálja a

pillanatnyi gyorsulást és az átlaggyorsulást, adja meg SI-mértékegységeiket!

A pillanatnyi sebesség azt a sebességet adja meg, amellyel a test tovább haladna, ha hirtelen
megszűnnének a rá ható erőhatások. SI mértékegysége a m/s.

Az átlagsebesség nagysága a megtett út és a megtételhez szükséges idő hányadosa. Si mértékegysége:

m/s.

A pillanatnyi gyorsulás a pillanatnyi sebesség időszerinti első, illetve a helyvektor idő szerinti második
differenciálhányadosa. SI mértékegysége a m/s2.

Az átlaggyorsulás a pillanatnyi sebesség vektorának megváltozásának és megváltozásához szükséges Δt

időtartamnak a hányadosa.

3.4. Egyenes vonalú egyenletes mozgásnál hogyan függ a tömegpont sebessége, gyorsulása és a megtett út az
időtől?

A sebesség állandó, gyorsulás nincs, a megtett út a sebesség és az idő szorzata.

3.5. Egyenes vonalú egyenletes változó mozgás hogyan függ a tömegpont sebessége, gyorsulása és a megtett
út az időtől?
3.6. Definiálja a lendületet, adja meg az SI-mértékegységét! Mondja ki a lendületmegmaradás törvényét!
Említsen egy példát a törvény alkalmazására!

A lendület a test azon törekvésének mértéke, hogy megtartsa mozgásának sebességét annak irányával
együtt. A lendület vektormennyiség, egy tömegpont vagy test impulzus lendülete az m tömegének és a
sebesség átlagának szorzatával egyenlő. SI mértékegysége a N*s.

A lendület megmaradó mennyiség, azaz zárt rendszer összes lendülete állandó, ez a lendületmegmaradás
törvénye. A lendületmegmaradás törvénye szerint számíthatók az ütközési folyamatok.

3.7. Definiálja az erőt, adja meg az SI-mértékegységét!

Az erő olyan hatás, mely egy tömeggel rendelkező testet gyorsulásra késztet. Az F erő vektormennyiség,
és az erő hatására bekövetkező impulzusváltozás gyorsaságával definiálhatjuk. SI mértékegysége a N.

4.1. Mondja ki Newton I. és II. törvényét!

Newton I. törvénye kimondja, hogy minden test nyugalomban marad, vagy egyenes vonalú egyenletes
mozgást végez mindaddig, amíg ezt az állapotot egy másik test, vagy mező meg nem változtatja.

Newton II. törvénye kimondja, hogy egy pontszerű test lendületének megváltozása egyenlő a testre ható
erővel.

4.2. Mondja ki Newton III. törvényét és a szuperpozíció elvét!

Newton III. törvénye kimondja, hogy két test kölcsönhatása során mindkét testre azonos nagyságú,
egymással ellentétes irányú erő hat.

Newton IV. törvénye szerint ha egy testre több erő hat, a test úgy viselkedik, mintha kizárólag a rá ható
erők vektoriális összegeként számítható eredő erő hatna rá.

4.3. Definiálja a forgatónyomatékot, adja meg az SI-mértékegységét! Mi a merev test egyensúlyának feltétele?

Ha egy erő egy rögzített ponttal, vagy tengellyel rendelkező merev testre hat, akkor forgató hatást fejt ki
az adott testre. Ennek a forgató hatásnak a mértéke a forgatónyomaték. SI mértékegysége a Nm.

Egy merev test egyensúlyban van, ha a rá ható erők és forgatónyomatékok eredője külön-külön zérus.

4.4. Hogyan számítható ki a testek között fellépő gravitációs erő nagysága? Hogyan számítható ki a súlyerő?
Mekkora a gravitációs gyorsulás értéke a Földön?

A gravitációs erő nagysága egyenesen arányos a két tömegpont, vagy kiterjedt test m 1 és m2 tömegével,
mivel fordítottan arányos a köztük lévő r távolság négyzetével.

A földi gravitációra vonatkozó számítások során gyakran nem a gravitációs erő kiszámítására használandó
egyenletet használjuk, hanem az m1 tömeg helyére behelyettesítjük a Föld M tömegét, az r távolság
helyére a Föld R sugarát, az m2 tömeget pedig a továbbiakban m-mel jelöljük. Ezekkel a helyettesítésekkel
megkapjuk az m tömegű testre ható F súlyerőt, más néven a test G súlyát.

A Föld gravitációs gyorsulása g=9,81 m/s2.

4.5. Definiálja a munkát és az energiát, adja meg az SI-mértékegységüket!

 A munka az az energiamennyiség, amelyet az erő közvetít, miközben egy tömegpont vagy merev testet az
erő irányába elmozdít. W=F*s. SI mértékegysége a J.

Az energia a fizikában a testek pillanatnyi állapotát leíró mennyiség, állapotjelző. Egy fizikai rendszer
energiája azzal a munkamennyiséggel adható meg, amellyel valamilyen kezdeti állapotból a rendszer az
adott állapotba hozható. Az energiát sokszor a test vagy rendszer munkavégző képességével is definiálják.
A kezdeti referenciaszintnek nevezett állapot sok esetben nincs meghatározva, hanem önkényesen
kijelölhető. SI mértékegysége a J.

4.6. Hogyan számítható ki egy tömegpont mozgási energiája? Hogyan számítható ki a gravitációs és a rugalmas
potenciális energia?

A gravitációs potenciális energia a tömegpontnak vagy merev testnek más tömeggel rendelkező objektum
gravitációs terében elfoglalt helyzetéből származik. A Föld felszínéhez közel egy m tömegű test U
gravitációs potenciális energiája: U=m*g*h.

A rugalmas potenciális energia az az energiamennyiség,mely egy összenyomott vagy megfeszített

rugalmas testben tárolódik. Ha egy test rugalmassági állandója D a lineáris alakváltozás pedig delta x
akkor az U rugalmas potenciális energia: U=1/2 D(Δx) 2.

Tömegpont mozgási energiája: E=1/2 mv2.

4.7. Mondja ki a munkatételt, az energiamegmaradás tételét és a mechanikai energia megmaradásának

tételét!

Az energiamegmaradás tétele kimondja, hogy zárt rendszer teljes energiája időben állandó.

Mechanikai energia megmaradásának törvény kimondja, hogy zárt rendszerben a mechanikai energiák
összege időben állandó.

4.8. Definiálja a teljesítményt és a hatásfokot, adja meg az SI-mértékegységeiket!

A teljesítmény a test egységnyi idő alatt végzett munkája. A P teljesítmény kiszámítható ha a W

munkavégzést elosztjuk a munkavégzéshez szükséges t időtartammal. P= W/t.

4.9. Definiálja a körmozgás következő jellemzőit, adja meg SI-mértékegységeiket: periódusidő, fordulatszám,
szögsebesség, szöggyorsulás.

A körmozgás T periódusideje az egy körfordulás megtételéhezz szükséges idő, SI mértékegysége a s.

Az n fordulatszám az adott időtartam alatt megtett körfordulások száma, SI mértékegysége a s -1.

A lineáris mozgás során definiált sebesség és gyorsulás mennyiségekhez hasonlóan a szögelfordulás idő
szerinti első differenciálhányadosa a szögsebesség, SI mértékegysége a s-1, a szögelfordulás idő szerinti
második differenciálhányadosa a szöggyorsulás, SI mértékegysége a s -2.

4.10. Mit nevezünk centripetális erőnek, hogyan számítható ki? Mi az összefüggés a kerületi sebesség és a
szögsebesség között?

Newton I. törvénye értelmében a körmozgás fenntartásához erőre lenne szükség, ennek hiányában a
tömegpont egyenes vonalú egyenletes mozgást végezne. A körmozgást fenntartó F erőt centripetális
erőnek nevezzük. A centripetális erő a körpálya középpontja felé mutat, nagysága: F cp=mvker2/r

A körmozgást végző test körpályájával érintőleges irányú v kerületi sebessége a körmozgás

szögsebességével és a mozgás pályájának sugarával arányos.

5.1. Mit nevezünk rezgőmozgásnak? Melyek a harmonikus rezgőmozgás jellemzői (időfüggés, visszatérítő erő)?
 Harmonikus rezgőmozgásnak nevezzük azokat a periodikus, egydimenziós mozgástípusokat, amelyeknél a kitérés az
idő harmonikus (szinusz, vagy koszinusz) függvénye szerint változik. Az egyensúlyi helyzetbe visszatérítő, ún.
harmonikus erő nagysága arányos az egyensúlyi helyzettől mért kitéréssel és mindig az egyensúlyi helyzet felé
irányul.

5.2. Definiálja a harmonikus rezgőmozgás következő jellemző mennyiségeit, adja meg SI-mértékegységeiket:
amplitúdó, periódusidő, rezgésszám, frekvencia, kezdőfázis.

A test nyugalmi helyzettől való legnagyobb kitérését amplitúdónak nevezzük, SI mértékegysége: m. A

periódusidő az egy teljes rezgés megtételéhez szükséges időtartam, SI mértékegysége: s. A rezgésszám
valamely t idő alatt megtett rezgések száma, SI mértékegysége: 1/s. A frekvencia az időegység alatt
megtett rezgések száma, SI mértékegysége: Hz. A kezdőfázis a rezgőmozgás fázisát adja meg a t=0
időpontban, SI mértékegysége: radián.

5.3. Írja fel a harmonikus rezgőmozgás frekvenciája (f) és periódusideje (T) közötti összefüggést! Írja fel a
harmonikus rezgőmozgás körfrekvenciája (ω) és periódusideje (T) közötti összefüggést!

f=1/T

ω=2*π/T

5.4. Írja fel a harmonikus rezgőmozgást végző tömegpont kitérésének, sebességének és gyorsulásának
időfüggését (y(t), v(t), a(t))!

y(t)=Asin(ωt+ φ0)

v(t)=Aωcos(ωt+ φ0)

a(t)=Aω2sin(ωt+ φ0)=-ω2y

5.5. Harmonikus rezgések összeadódása során mikor jön létre maximális erősítés, maximális gyengítés, illetve
kioltás? Mit nevezünk lebegésnek, mekkora a lebegési frekvencia?

Harmonikus rezgések összeadódása során akkor jön létre maximális erősítés, ha az egyes rezgések fázisa
azonos, ilyenkor az eredő rezgés amplitúdója az összetevő rezgések amplitúdójának összege.

Maximális gyengítés akkor lép fel, ha a rezgések ellentétes fázisúak, ekkor az eredő rezgés amplitúdója az
összetevő rezgések amplitúdójának különbsége.

Ha az ellentétes fázisú rezgések amplitúdója megegyezik, akkor a két rezgés kioltja egymást.

Közeli frekvenciájú rezgések összegződésekor az amplitúdó időben lassan változik a zérus nagyságú és a
két amplitúdó összegének megfelelő amplitúdók között. Ezt a jelenséget lebegésnek nevezzük. A lebegés
frekvenciája az összeadódó rezgések frekvenciáinak különbsége.

5.6. Mit nevezünk szabad rezgésnek, kényszerrezgésnek és rezonanciának?

Szabad rezgés alakul ki, ha egy mechanikai rendszert kitérítünk az egyensúlyi helyzetéből és hagyjuk, hogy
az a saját frekvenciáján, szabadon rezegjen. Ennek példája a megütött hangvilla.

Kényszerrezgés során a mechanikai rendszerre periodikus gerjesztőerő hat, mely folyamatos energia-
utánpótlás biztosít. Példa erre a hintázó gyermek.

A rezonancia gerjesztett rezgéseknél léphet fel olyankor, ha a gerjesztés frekvenciája és a rendszer saját
frekvenciája közel esnek egymáshoz. Ilyen esetben a gerjesztés által a rendszerbe egy-egy kitérés alatt
bevitt kis energiaadagok fokozatosan összegződnek és nagy rezgésamplitúdót okoznak.

5.7. Definiálja a hullám fogalmát, és csoportosítsa a hullámokat! Mi a különbség a longitudinális és a

transzverzális hullámok között?
 A hullám egy rendszer olyan állapotváltozása, amely időbeli és térbeli periodicitást mutat. Más
megfogalmazásban a hullám valamely térben terjedő periodikus zavar.

A transzverzális hullámok terjedési iránya a rezgésre merőleges. (pl: szabad elektromágneses hullámok)

A longitudinális hullámok terjedési iránya párhuzamos a rezgési iránnyal. (pl: legtöbb hanghullám)

5.8. Definiálja a hullámhosszat, adja meg SI-mértékegységét! Írja fel a hullámok terjedési sebessége (c),
hullámhossza (λ) és frekvenciája (f) közötti összefüggést!

A hullámhossz a hullám két szomszédos azonos fázisú pontja közötti távolság valamely rögzített
időpillanatban. A hullámhossz jele λ, SI mértékegysége a m.

A hullámok terjedési sebessége, hullámhossza és frekvenciája közötti összefüggés: c=λ*f

5.9. Írja fel a harmonikus hullámokat leíró egyenletet! Hogyan számítható ki a hullám intenzitása? Adja meg
az intenzitás SI-mértékegységét!

Hullámegyenlet: Ψ(x,t)=Asin[ω(t-x/c)+ φ0

Hullám intenzitása: I=E/A*t

5.10. Melyek a hullám-visszaverődés és a hullámtörés törvényszerűségei?

A hullám-visszaverődés során a közeghatárt elérő hullám nem hatol be a közeghatár túloldalán levő
közegbe, hanem a következő törvényszerűségek szerint megváltoztatja terjedési irányát:

 A visszaverődő hullám a beeső hullám és a beesési merőleges síkjában halad

 A γ visszaverődési szög egyenlő az α beesési szöggel.

A törés esetén a hullám belép a közeghatár túloldalán lévő közegbe, miközben a terjedési iránya az
alábbiak szerint változik meg:

 A megtört hullám a beeső hullám és a beesési merőleges síkjában halad tovább

 Az α beesési szög szinuszának és a β törési szög szinuszának hányadosa a két közegre jellemző
állandó, az ún. n2,1=sinα/sinβ=c1/c2

5.11. Mit nevezünk hangnak, ultrahangnak és infrahangnak? Milyen frekvenciatartományba esik a hallható
hang? Definiálja egy közeg akusztikus ellenállását!

A hang mechanikai hullám: egy közegben lezajló, térben és időben periodikus nyomásingadozás, mely a
közeg részecskéit rezgésre kényszeríti. Az emberi fül 20 Hz és 20 kHz frekvenciatartományba eső
hanghullámokat képes észlelni, a 20 Hz-nél kisebb frekvenciájú hangokat infrahangnak a 20 kHz-nél
nagyobb frekvenciájú hangokat ultrahangnak nevezzük.

5.12. Mit nevezünk interferenciának és diffrakciónak? Mit mond ki a Huygens–Fresnel-elv?

Hullámok találkozásakor az amplitúdók és fázisok a hullámtér minden pontjában előjelesen

összeadódnak, így a hullámok erősíthetik illetve gyengíthetik egymást, sőt akár ki is olthatják egymást. Ezt
a jelenséget interferenciának nevezzük.

Diffrakcióról akkor beszélünk, amikor akadályba ütköző hullámok - az interferencia törvényszerűségeit

követve - eredeti terjedési irányuktól eltérve haladnak tovább, „elhajlanak”.

A diffrakció a Huygens-Fresnel elv alapján tárgyalható, melynek tézisei a következőképp fogalmazhatók

meg:
  A hullámfelület minden pontja elemi gömbhullámok kiindulópontja

 Egy adott pontban tapasztalható hatást az elemi hullámok interferenciája alakítja ki.

5.13. Elsősorban milyen fizikai mennyiségektől függ a hangerősség, a hangmagasság és a hangszínezet?

A hangerősség a rezgés frekvenciájától függ: minél nagyobb a hanghullám frekvenciája, annál

magasabbnak érezzük a hangot. A hangerősségen, vagy hangintenzitáson a hanghullám intenzitását
értjük, mely a rezgések amplitúdójától függ. A hangszínezetet az alaphanghoz csatlakozó felhangok
frekvenciája és relatív erőssége, vagyis a hang frekvenciaspektruma határozza meg.

5.14. Mire szolgál a decibelskála? Hogyan fejezhető ki decibelben a hangerősség? Adja meg a hallászküszöb
és a fájdalomküszöb értékét dB-ben!

Az emberi fül nagyon széles 10-12 W/m2 és 100W/m2 közötti intenzitástartományban érzékel, ezért a
hangerősséget egy logaritmikus,ún. decibelskálán mérjük. A viszonyítási alap az 1000Hz-es hangnak
megfelelő hallásküszöb, mely az I0=10-12 W/m2 értéknek felel meg. A hang intenzitását decibelben az
n=10*log I/I0 összefüggés adja meg.

5.15. Milyen hatásai vannak az ultrahangnak?

Az ultrahangok nagy frekvenciájuk miatt nagy energiát szállítanak, mely az ultrahang terjedése során a
közegben részben elnyelődik és hővé alakul át, ami jelentős hőhatással jár. A közeg részecskéinek
rezgését kísérő erők olyan nagyok lehetnek, hogy képesek a közeg molekulái között kohéziós erőt
felbontani és ezáltal apró folytonossági hiányokat kelteni a szilárd vagy folyékony aanyagokban. Ezt a
jelenséget kavitációnak nevezzük. Az ultrahang kémiai hatása jórészt ugyancsak a kavitáción alapul:
gyökök keltésével jelentősen befolyásolja a reakciókészséget valamint diszperziót és koagulációt is
okozhat.

5.16. Mit nevezünk Doppler-effektusnak? Ismertessen néhány példát!

Az ultrahangos képalkotás egyik speciális válfaja a Doppler-ultrahang. Doppler-effektuson azt a jelenséget

értjük, amikor egymáshoz képest mozgó hullámforrás és észlelő esetén az észlelő által tapasztalt
frekvencia különbözik a forrásból eredetileg kibocsátott frekvenciától.

6.1. Mit nevezünk nyomásnak, adja meg a nyomás SI-mértékegységét!

Nyomásnak nevezzük azt a hatást, amely akkor jelentkezik, ha egy erő valamely felületre hat. A p nyomás
az erő F nagyságának és az A felületnek a hányadosa. P=F/A, SI mértékegysége a pascal.

6.2. Mit nevezünk hidrosztatikai nyomásnak? Hogyan számítható ki a hidrosztatikai nyomás?

A folyadékok súlyából származó nyomást hidrosztatikai nyomásnak nevezzük. A hidrosztatikai nyomás a

p=G/A=m*g/A=ρ*A*h*g/A összefüggéssel számolható.

6.3. Definiálja a sűrűség fogalmát, és adja meg SI-mértékegységét!

Egy anyag ρ sűrűségének az anyag egységnyi térfogatának tömegét, azaz szilárd testek esetén a test m
tömegének és V térfogatánal hányadosát nevezzük. ρ=m/V, SI mértékegysége a kg/m 3.

6.4. Mit mond ki PASCAL törvénye? Mit nevezünk felhajtóerőnek? Mit mond ki ARCHIMÉDESZ törvénye?

Pascal törvény: az összenyomhatatlan folyadékot a rájuk ható nyomást egyenlő mértékben továbbítják a
tér minden irányába.

Hétköznapi tapasztalat, hogy a folyadékba merített testek könnyebbnek tűnnek. Ennek ok,a hogy a
folyékony vagy légnemű közegben lévő testekre a gravitációs erővel ellentétes irányú felhajtóerő hat,
melynek nagysága egyenlő a kiszorított folyadék súlyával. F felh=mkisz*g=ρfoly*Vtest*g
 Ez Archimédesz törvénye. Az előző egyenletben g a gravitációs gyorsulás, m kisz a kiszorított folyadék
tömege, ρfoly a kiszorított folyadék sűrűsége,és Vtest a test folyadékba merülő részének térfogata.

6.5. Mit mond ki HOOKE törvénye? Mit nevezünk relatív hosszváltozásnak? Mit nevezünk mechanikai
feszültségnek? Mit nevezünk YOUNG-modulusnak, mi az SI-mértékegysége?

Az deformálható testek leírásához használt fontos idealizált modell a rugalmas alakváltozás. Az ideális
rugalmas alakváltozást leíró Hooke-törvény az alakváltozás okaként a testet érő mechanikai feszültséget
jelöli meg, és feltételezi, hogy a test nem szenved maradandó alakváltozást, azaz a mechanikai feszültség
megszűntével visszanyeri eredeti alakját.

A test relatív alakváltozásán az erőhatás irányába eső hosszirányú méret Δl megváltozásának, valamint
ugyanezen irányú kiindulási l0 méretnek a Δl/l0 hányadosát értjük; a mechanikai feszültség pedig az erő F
nagyságának és a test erőre merőleges A keresztmetszetének F/A hányadosa. Ezekkel a jelölésekkel a
Hooke-törvény: Δl/l0=1/E*F/A, azaz a test relatív alakváltozása egyenesen arányos a testre ható
mechanikai feszültséggel. Az arányossági tényező reciprokát az adott anyagra jellemző E rugalmassági
modulusnak, vagy Young-modulusnak nevezzük.

6.6. Mit nevezünk nyírásnak és kompressziónak? Írja fel a nyírás és a kompresszió során bekövetkező
deformációkat leíró egyenleteket!

A nyírás során a deformáció oka a τ=F/A nyírófeszültség, a deformáció pedig a γ= Δx/l=tan Θ

szögelfordulással jellemezhető. Ezekkel a jelölésekkel a Hooke törvény nyírásra vonatkozó alakja: τ=G* γ,
ahol G a test nyírási modulusa.

Kompresszió esetén a deformáló testet körülvevő közeg p=F/A nyomása idézi elő, a deformációt pedig a
κ=ΔV/V relatív térfogatváltozás jellemzi. Az egyenlet kompresszió esetén: p=-K*κ, ahol K a test
kompressziómodulusa.

6.7. Mit nevezünk súrlódásnak? Milyen típusai vannak a súrlódásnak? Hogyan számítható ki a súrlódási
erő?

A súrlódás két érintkező felület között fellépő erő, illetve az az erő, amellyel egy közeg fékezi a benne
mozgó tárgyat. A súrlódás oka a felületek részecskéi között fellépő vonzóerő.

Kétféle súrlódási erőt különböztetünk meg: tapadási és csúszási súrlódási erőt. A tapadási súrlódási erő az
az erő, amely a nyugalomban lévő felületek között ébred, miközben azokat el akarjuk mozdítani
egymáson.

Az egymáson elmozduló felületek között ébredő súrlódási erő a csúszási súrlódási erő, amely Fsúrl
nagysága arányos a felületek egymáshoz nyomó erő Fnyomó nagyságával: F súrl.= μ*Fnyomó ,ahol a μ-t
súrlódási együtthatónak nevezzük.

7.1. Mit nevezünk elektromágneses sugárzásnak? Mekkora az elektromágneses sugárzás (fény) terjedési
sebessége vákuumban? Hogyan viszonyul egymáshoz az infravörös és ultraibolya sugárzás, valamint a
látható fény hullámhossz, illetve frekvenciája?

Az elektromágneses sugárzás egymásra merőlegesen haladó, oszcilláló elektromos és mágneses tér,

amely a térben hullám formájában terjed, miközben energiát és impulzust szállít. Az elektromágneses
hullámok c terjedési sebessége légüres térben a vákuumbeli fénysebességgel egyenlő, vákuumtól
különböző közegben ettől kisebb érték: c=1/ √ ε*μ

Az elektromágneses sugárzásra ugyancsak érvényes a c= λ*f összefüggés, így egy adott közegben a kisebb
hullámhosszú elektromágneses sugárzáshoz nagyobb frekvencia társítható.

Az infravörös a legnagyobb az ultraibolya sugárzás pedig a legkisebb hullámhosszú elektromágneses

sugárzás.
7.2. Mit nevezünk spektrumnak? Sorolja fel sorrendben az elektromágneses spektrum tartományait! Mi
alapján különítjük el az egyes tartományokat!

Egy fizikai mennyiség energia szerinti eloszlását spektrumnak nevezzük Az elektromágneses sugárzás
fajtáit hullámhosszuk(illetve a hullámhossznak megfelelő frekvenciájuk vagy energiájuk) szerint
különböztetjük meg és az egyes hullámhossztartományokat az elektromágneses spektrum szemlélteti. Az
elektromágneses spektrum tartományai: gamma sugárzás, röntgensugárzás, UV sugárzás, látható fény, IR
sugárzás, rádióhullámok, mikrohullámok.

7.3. Milyen hullámhossztartományba esik a látható fény? Mi határozza meg a látható fény intenzitását és
színét? Transzverzális vagy longitudinális hullám a fény? Mit értünk a fény polarizációján?

A látható fény olyan elektromágneses sugárzás, amely a 380nm és 780nm közötti hullámhosszával az
infravörös és az ultraibolya sugárzások tartományai közé esik. A látható fény intenzitása az elektromos és
mágneses térerősség-komponensek amplitúdójával van összefüggésben, a színét pedig a fény
frekvenciája, vagy hullámhossza határozza meg. A fény polarizációján a rezgés irányát értjük, amelyet az
emberi szem normál körülmények között nem érzékel.

7.4. Soroljon fel példákat az infravörös sugárzás alkalmazásaira/előfordulására! Mit nevezünk

termográfiának? Soroljon fel példákat az ultraibolya sugárzás alkalmazásaira/előfordulására!

A termográfia módszere megfelelő detektorok segítségével a tárgyak, élőlények infravörös tartományába

eső kisugárzást jeleníti meg. Az infravörös sugárzás alkalmazása, előfordulása: helyi gyulladások,
daganatok felismerése, építőiparban a házak hőszigetelésének vizsgálatánál.

UV sugarak alkalmazása, előfordulása: közreműködik a D-vitamin keletkezésében, fokozza a

pigmentképződést, használható sterilizálásra, de bőrgyulladást és bőrrákot is okozhat.

7.5. Mi a különbség a fékezési és a karakterisztikus röntgensugárzás keletkezése között?

A fékezési röntgensugárzás keletkezésekor közömbös az elektronok származása, annál fontosabb a

sebességük, ugyanis ettől függ a létrejövő sugárzás energiája. Karakterisztikus röntgensugárzás keletkezik,
amikor a nagy sebességű elektron az atommag körül valamelyik energianívón lévő kötött elektront löki ki.

7.6. Mit nevezünk fotoelektromos hatásnak? Mit nevezünk fotonnak? Hogyan határozható meg a foton
energiája (PLANCK-törvény)?

A fotoelektromos hatás során valamely küszöbszintnél nagyobb frekvenciájú elektromágneses sugárzás

egyes fémeket elektronkibocsátásra kényszerít. Nincs elektronkibocsátás, ha a sugárzás frekvenciája nem
éri el a küszöbfrekvenciát, még abban az esetben sem, ha növeljük a megvilágító fény intenzitását.

A fotonelmélet szerint az elektromágneses sugárzás tömeg nélküli részecskékből, fotonokból áll, mely az
elektromágneses jelenségek lezajlásáért felelősek.

A foton energiája meghatározható az E=h*f összefüggéssel, ahol h=6,63*10 -34 Js.

7.7. Mit nevezünk hőmérsékleti sugárzásnak? Mit nevezünk abszolút fekete testnek? Mit mond ki a STEFAN–
BOLTZMANN-törvény? Mit mond ki a WIEN-féle eltolódási törvény?

A testek hőmérsékletüknél fogva elektromágneses sugárzást bocsátanak ki, ezt nevezzük hőmérsékleti
sugárzásnak.

Az abszolút fekete test egy idealizált test, amely tetszőleges hullámhosszú elektromágneses sugárzást
képes elnyelni, vagy kibocsátani, és értelemszerűen a rá eső sugarakat nem veri vissza.

Az abszolút fekete test által kibocsátott teljes E energiafluxus a Stefan-Boltzmann törvény értelmében
arányos a test T abszolút hőmérsékletének negyedik hatványával. E= σT 4, ahol σ=5,67*10-8Wm-2K-4, a
Stefan-Boltzmann állandó.
 A feketetest-sugárzás maximumához tartozó λmax. hullámhossz T abszolút hőmérséklettől való függését a
Wien-féle eltolódási törvény írja le: λmax=b/T.

7.8. Mit nevezünk abszorpciós és emissziós színképnek? Milyen spektrális bontóelemeket ismer? Ismertesse
röviden a spektrofotométer működését!

Ha egy anyagi rendszert különböző hosszúságú fénnyel világítunk meg, és megvizsgáljuk, hogy ezekben az
igen keskeny hullámhossztartományokban a megvilágító fény mekkora hányadát nyeli el a minta,
megkapjuk a vizsgált anyag abszorpciós színképét. A keskeny sávszélességű megvilágító fény ún.
monokromátorral állítható elő. Az abszorpciós színkép felvétele úgy is történhet, hogy széles
hullámhossztartományba eső, összetett fénnyel világítjuk meg a mintát, és a mintán átjutott fény
spektrumát elemezzük megfelelő spektrális bontóelem segítségével. Ha ez utóbbi módon egy fényt
kibocsátó objektum által kibocsátott sugárzást tanulmányozzuk, az ún. emissziós képhez jutunk.

7.9. Mit mond ki a BEER–LAMBERT-törvény? Definiálja a következő fogalmakat: transzmisszió, extinkció, optikai
denzitás.

Ha I0 kezdeti intenzitású fénynyaláb halad keresztül oldatokon vagy átlátszó szilárd testeken, az intenzitás
az anyagban megtett x út exponenciális függvénye szerint gyengül: T=I/I 0=e- μx. A fenti egyenletben I a
mintán áthaladt fényintenzitás, T a minta transzmissziója, μ pedig az adott anyag abszorpciós állandója.
Ez a Lambert-Beer törvény, híg oldatok esetén a fenti egyenletet gyakran T= ε*c*x alakba írják át, ahol c a
koncentráció, x a küvettahossz, ε pedig a moláris extinkciós koefficiens.

Transzmisszió: Ha I0 kezdeti intenzitású fénynyaláb fénynyaláb halad keresztül oldatokon vagy átlátszó
szilárd testeken, az intenzitás az anyagban megtett x út exponenciális függvénye szerint gyengül: T=I/I 0=e-
μx
.

Extinkció/optikai denzitás: A minta fényelnyelő képességére jellemző mennyiség.

8.1. Sorolja fel a geometriai optika négy alapfeltevését!

Geometriai optika négy alapfeltevése:

1. A fény, vagy fénysugár végtelen kicsiny keresztmetszetű fénynyaláb,amely egyenes vonal mentén
terjed.

2. Különböző közegek határán a fény részben visszaverődik, részben megtörve folytatja útját.

3. A fénysugarak függetlenségének elve kimondja, hogy a tér egy pontján keresztül akárhány fénysugár
áthaladhat egymás zavarása nélkül

4. A fénysugár megfordíthatóságának elve szerint ha a fénysugár a tér egyik pontjából egy bizonyos
úton halad a tér másik pontjába, akkor az onnan visszafelé indított fénysugár ugyanazon az úton fog
haladni.

8.2. Melyek a fényvisszaverődés és a fénytörés törvényszerűségei?

Fényvisszaverődés törvényei:

1. A visszaverődő fénysugár a beeső fénysugár és a beesési merőleges síkjában halad

2. A γ visszaverődési szög egyenlő az α beesési szöggel.

Fénytörés törvényei:

1. A megtört fénysugár a beeső fénysugár és a beesési merőleges síkjában halad tovább

2. Az α beesési szög szinuszának és a β törési szög szinuszának hányadosa a két közegre jellemző
állandó az ún. relatív törésmutató. n2,1=c1/c2
8.3. Mit nevezünk relatív és abszolút törésmutatónak? Mi az összefüggés közöttük?

Relatív törésmutató: Az α beesési szög szinuszának és a β törési szög szinuszának hányadosa a két
közegre jellemző állandó az ún. relatív törésmutató. n2,1=c1/c2

Abszolút törésmutató: Egy anyag vákuumra vonatkoztatott törésmutatóját az adott anyag n abszolút
törésmutatójának nevezzük. n=c/c0

Két közeg n1 és n2 abszolút törésmutatója, valamint a közegek egymásra vonatkoztatott n2,1 relatív
törésmutatója között a következő összefüggés van érvényben: n2,1=n2/n1

8.4. Mikor lép fel teljes visszaverődés? Sorolja fel a teljes visszaverődés néhány gyakorlati alkalmazását! Mit
reprezentál a teljes visszaverődés határszöge, hogyan határozható meg?

A fényvisszaverődés speciális esete a teljes visszaverődés. Ha a fény egy optikailag sűrűbb közegből egy
optikailag ritkább közeg határához érkezik, kellően nagy beesési szög esetén a teljes fénymennyiség
visszaverődik a határfelületről. A teljes visszaverődés határszöge a 90°-os törési szögenek megfelelő
beesési szög, így erre az αh szögre teljesül a következő egyenlet: sinαh=n2,1

8.5. Milyen lencséket különböztetünk meg geometriai kialakításuk és fénytörési viselkedésük alapján?
Definiálja a következő fogalmakat: optikai tengely, optikai középpont, fókuszpont, fókusztávolság,
görbületi sugár!

Geometriai kialakításuk és fénytörési viselkedésük alapján a lencséket két csoportba osztjuk, beszélünk
gyűjtő- és szűrőlencsékről.

Optikai tengely: a lencse szimmetriatengelye

Optikai középpont: az optikai tengely és a lencse metszéspontja

Fókuszpont: a gyűjtőlencsék a fókuszpontba gyűjtik a fénysugarakat

Fókusztávolság: a fókuszpont és a lencse fősíkjának távolsága

Görbületi sugár:

8.6. Írja fel a lencsekészítők egyenletét, mi az egyenlet jelentősége!

A lencsék fókusztávolsága a lencse anyagának törésmutatója, valamint a lencse felszíneinek görbületi

sugarai ismeretében a lencsekészítők egyenletének segítségével kiszámolható: 1/f=(n-n 0)[1/R1+1/R2]

8.7. Írja fel a lencsék leképezési egyenletét! Hogyan határozható meg az optikai leképező rendszerek
oldalnagyítása? Mi a különbség a valódi és a virtuális kép között?

1/f=1/t+1/k, ahol t a tárgytávolság, k a képtávolság és f a fókusztávolság.

Az optikai leképező rendszerek oldalnagyítása kiszámítható az N=-k/t=K/T egyenlettel, ahol k a

képtávolság, t a tárgytávolság, K a kép nagysága és T a tárgy nagysága.

Attól függően, hogy a kép egy ernyőn felfogható vagy sem valódi, vagy virtuális képről beszélhetünk.

8.8. Röviden ismertesse a gyűjtőlencsék és a szórólencsék leképezési tulajdonságait! (fókusztávolsághoz

viszonyított tárgy- és képtávolság, kép állása, nagyítás)

Szórólencse: a tárgy helye a képhez képest bárhol lehet, a kép helye t>k, típusa látszólagos, állása
egyenes, mérete kicsinyített.

Gyűjtőlencse: ha a tárgy helye 2f<t<∞, a kép helye f<k<2f, akkor a típusa valódi, állása fordított, mérete
kicsinyített; ha a tárgy helye t=2f és a kép helye k=2f, akkor a típusa valódi, állása fordított, mérete
 azonos; ha a tárgy helye t<f és a kép helye |k|>t akkor típusa látszólagos, állása egyenes mérete pedig
nagyított.

8.9. Mit nevezünk törőerőnek, mi az SI-mértékegysége? Hogyan határozható meg a vékonylencsékből álló
lencserendszer eredő fókusztávolsága, illetve törőereje?

A lencsék jellemző paramétere a D törőerő, amely az f fókusztávolság reciproka: D=1/f, SI mértékegysége

1/m, amit dioptriának is neveznek.

A vékonylencsékből álló lencserendszer esetén a lencserendszer eredő D törőereje az egyes tagok D i

törőerejének összege: D=D1+D2+D3…

A törőerő egyenletének értelmében a fókusztávolságok reciprokosan adódnak össze.

8.10. Mit nevezünk rövidlátásnak, távollátásnak és asztigmatizmusnak? Milyen lencsékkel korrigálhatók?

A rövidlátásban szenvedő személynél a szemgolyó szemtengelye túl hosszú, így a végtelen távoli pontból
érkező párhuzamos sugarak a retina előtt fókuszálódnak, a retinán pedig éles pont helyett egy életlen folt
keletkezik. Ez a látáshiba szórólencsével korrigálható.

Távollátás esetén a szemtengely rövidebb a normálisnál, ezért a közelről beeső sugarak a retina mögött
fókuszálódnak, a retinán pedig homályos folt keletkezik. A távollátás gyűjtőlencsével korrigálható.

Az asztigmatizmus oka, hogy az optikai tengelytől viszonylag távol eső tárgypontból kiinduló fénysugarak
közül a lencsén való áthaladást követően a vízszintes, illetve függőleges sugarak nem ugyanabban a
pontban egyesülnek,mint a függőleges síkban haladók.

8.11. Vonjon párhuzamot a lencsék és a gömbtükrök képalkotására! Egy-egy példán keresztül ismertesse a
gömbtükrök gyakorlati alkalmazását!

A homorú gömbtükör a gyűjtőlencsének, domború gömbtükör a szórólencsének feleltethető meg.

Domború tükör alkalmazása: visszapillantó tükör, nehezen belátható kereszteződésekben.

Homorú tükör alkalmazása: kozmetikai tükör, fényszóró.

9.1. Röviden írja le (vagy vázolja fel) az egyszerű mikroszkóp képalkotását! Hogyan számítható ki a mikroszkóp
névleges nagyítása?

Az egyszerű mikroszkóp leképező rendszere két korrigált gyűjtőlencse-rendszerből, az objektívből

(tárgylencse) és az okulárból (szemlencse) áll. A kis tárgy erős megvilágítását a gyűjtőlencsékből
összeállított kondenzorlencse biztosítja. Az objektív a gyújtópontján valamivel kívül eső tárgyról valódi,
nagyított és fordított állású képet ad, amelyet az okulár mint lupe szintén megnagyít, így
végeredményben a tárgyról erősen nagyított, virtuális és fordított állású kép keletkezik. Mivel az okulárt
és az objektívet úgy helyezik el, hogy az objektív által létrehozott kép az okulár fókuszsíkjában
keletkezzen, a végső kép végtelenre akkomodált szemmel nézhető.

A mikroszkóp névleges nagyítása kiszámolható az Nnévl=Nob*Nok= Δ/fob*s/fok

9.2. Mi a különbség a transzmissziós és a reflexiós fénymikroszkópok között? Mire használják a

sztereomikroszkópokat?

A transzmissziós mikroszkópok alsó megvilágítással dolgoznak, így segítségükkel a tárgyak áteső fényben
vizsgálhatók. Konstrukciójukból következik, hogy ezzel az eljárással csak olyan objektumokról alkotható
kép, amelyek a beeső fénynek valamekkora hányadát átengedik

A reflexiós mikroszkópok a tárgyról visszaverődő fénysugarakat képezik le, így átlátszatlan tárgyak
vizsgálatára alkalmasak. Ennek megfelelően a reflexiós mikroszkópiában az alsó megvilágítás nem
 alkalmazható, hanem felső megvilágításra van szükség. A reflexiós mikroszkópok gyakran alsó
megvilágítási lehetőséggel is rendelkeznek, így transzmissziós mikroszkópként is használhatók.

A sztereomikroszkóp segítségével kiegyenlíthető a két szem közötti éleslátásbeli különbség.

9.3. Mi a ferde beesésű megvilágítás és a sötét látóterű képalkotás előnye?

Egyes reflexiós mikroszkópos vizsgálatoknál (pl. felületek simaságának ellenőrzése) előnyös lehet a ferde
beesésű vagy a sötét látóterű felső megvilágítás. Ferde beesésű megvilágításnál a megvilágító nyaláb az
árnyékhatásnak köszönhetően háromdimenziós jellegű képet eredményez. Sötét látóterű felső
megvilágítás esetén a megvilágító sugarak nem jutnak át az objektíven, így közvetlenül nem világítják meg
a tárgyat. Ebben az esetben a mikroszkópos képen csak a tárgy felszíni kiemelkedései vagy bemélyedései
jelennek meg fényesen, az objektív tengelyére merőleges sík felület pedig sötét marad, hiszen a
szabályosan visszaverődő fénysugarak ismét kikerülik az objektívet, és nem vesznek részt a
képalkotásban.

9.4. Mi a különbség az amplitúdó- és a fázistárgyak között? Mikor hasznos a fáziskontraszt-mikroszkóp?

Míg az amplitúdótárgyak a rajtuk áthaladó fény amplitúdóját (intenzitásának) modulálják, és

hagyományos optikai mikroszkópiai képük jól strukturált, a fázistárgyak jellemzően a rajtuk áthaladó fény
fázisát változtatják meg, és csak speciális, kontrasztnövelő eljárásokkal lehet róluk részletgazdag képet
alkotni. Fázistárgy lehet például egy olyan minta, amelynek a törésmutatója állandó, azonban vastagsága
helyről helyre változik, illetve amelynek állandó vastagság mellett a törésmutatója változik. A valós
tárgyak nem tisztán amplitúdó- vagy fázistárgyak, hanem azok keverékei.

A fáziskontraszt-mikroszkóp kifejlesztéséért Fritz Zernike 1953-ban Nobel-díjat kapott. A fáziskontraszt-

mikroszkóp leegyszerűsítve a tárgy egyes részeinek optikaiúthossz-különbségét alakítja át
intenzitáskülönbséggé.

9.5. Mit nevezünk lumineszcenciának? Mi a fluoreszcencia-mikroszkóp képalkotásának elve?

Azt a fénysugárzást, amely nem hőmérsékleti sugárzásból származik, lumineszcenciának nevezzük.

Lumineszcenciasugárzás keletkezésekor egy molekularendszer gerjesztett állapotba kerül, általában igen
rövid idő alatt visszatér egy alacsonyabb gerjesztett állapotba, végül ez utóbbi gerjesztett állapotból
relaxálódik, miközben az átmenetnek megfelelő energiakülönbséget az annak megfelelő hullámhosszú
foton formájában sugározza ki.

Az úgynevezett lumineszcencia- vagy fluoreszcenciamikroszkópok csak abban különböznek a közönséges

mikroszkópoktól, hogy a kondenzort és a tárgylemezt ultraibolya sugarakat átbocsátó üvegből
(kvarcüvegből) készítik. Ezenkívül a mikroszkópban – rendszerint az objektívlencserendszer
frontlencséjénél – olyan, ún. dikroikus szűrőt alkalmaznak, amely a tárgyon keresztüljutott fényből a
megvilágító (általában ultraibolya) sugarakat teljesen elnyeli, illetve visszaveri, azonban a
fluoreszcenciafényt átengedi. Megvilágításra rendszerint higanygőzlámpát vagy fémelektródokkal
működő ívlámpát használnak, amelyek fényéből a látható fényt teljesen kiszűrik, hogy az a
lumineszcenciafényt ne zavarja.

9.6. Mi a konfokális mikroszkópos képalkotás elve?

A konfokális mikroszkópoknál a tárgyat megvilágító fény – általában lézerfény – egy lyukdiafragmán át

lép be a mikroszkópba, és az objektíven keresztül (tehát fókuszálva) érkezik a kiválasztott sík egy pontjára. A tárgy
e pontjáról visszaszóródott fényt – vagy a megvilágított tárgypontban keletkező lumineszcenciafényt – az objektív
részben áteresztő tükör közvetítésével egy másik lyukdiafragmára gyűjti, azaz leképezi rá a tárgypontot. A két
diafragma optikailag azonos távolságra van az objektívtől (konfokális diafragmák). Ez az elrendezés biztosítja
egyrészt azt, hogy a leképezendő tárgypont fókuszált megvilágítást kap, másrészt pedig azt, hogy csak a
tárgypont képe éles a második diafragmán, tehát főleg a tárgypontból jövő fény jut át a diafragmán át a
detektorra, amely még akkor is megfelelő jelet szolgáltat a számítógép számára, ha a tárgypont és az objektív
között a tárgynak további fényt szóró és fényt elnyelő részletei vannak. A kiválasztott tárgysíknak (valójában a
tárgy egy vékony szeletének) a képe pásztázás közben pontról pontra alakul ki. Mind a pásztázás vezérlését, mind
a leképezett pontok koordinátáinak és fényességadatainak rendezett gyűjtését és tárolását számítógép végzi.
9.7. Definiálja a következő fogalmakat: feloldóképesség, mélységélesség, numerikus apertúra!

Feloldóképesség: az elkülönítéshez szükséges minimális távolságot adja meg.

Mélységélesség: a hullámhosszal egyenes arányban, az objektív numerikus apertúrájával pedig inverz

négyzetes arányban csökken: DOF~ λ/NA2

Numerikus apertúra: a leképező elembe jutó fénysugár u félnyalábszöge szinuszának és a közeg n

törésmutatójának szorzata: NA=n*sinu

9.8. A RAYLEIGH-kritérium értelmében mekkora a mikroszkóp feloldóképessége? Hogyan javítható a

mikroszkópok feloldása?

Rayleigh-féle feloldási kritérium: a két képpont akkor különböztethető meg egymástól, ha a két
intenzitásmaximum távolsága legalább annyi, hogy az egyik elhajlási kép maximuma a másiknak az első
minimumával esik egybe. Ennek matematikai megfogalmazásaként a leképező elem R feloldóképessége
(azaz az egymástól még éppen elválasztható képpontok távolsága) a következőképpen adható meg:
R=0,61* λ/NA, ahol λ a megvilágító fény hullámhossza és NA a leképező elem numerikus apertúrája.

A feloldóképesség javítható, ha a hullámhosszat csökkentjük.

10.1. Definiálja a hőmérsékletet, írjon le néhány hőmérséklet-mérési elvet! Mondja ki a termodinamika 0.

főtételét!

A hőmérséklet az anyagi rendszerek egyik állapotjelzője, intenzív fizikai mennyiség. Ez utóbbi azt jelenti,
hogy az extenzív fizikai mennyiségekkel szemben a rendszerek összeadódásakor nem adódik össze,
hanem hőcsere útján a kiegyenlítődésre törekszik.

A hőmérséklet-mérés a termodinamika 0. főtételén alapul, ha a testtel termikus egyensúlyba hozunk egy

másikat, ami hőmérőként funkcionál, és ennek a hőmérséklete valamilyen hőmérsékletfüggő fizikai
jellemzőjén keresztül kalibrálást követően mérhető.

A termodinamika 0. főtétele szerint az egymással termikus egyensúlyban lévő testek hőmérséklete

megegyezik.

10.2. Mit nevezünk hőmozgásnak? Mi az összefüggés az ideális gáz részecskéinek négyzetes középsebessége
és a gáz abszolút hőmérséklete között?

A hőmozgás az anyag atomjainak, molekuláinak hőmérséklettől függő mozgása. Minél nagyobb

sebességgel végzik a molekulák mozgásukat, annál melegebb a test.

Az ideális gáz részecskéinek négyzetes középsebessége és a gáz abszolút hőmérséklete közötti

összefüggés: T= M*v2/3R, ahol M a gázrészecskék molekulatömege és R az univerzális gázállandó.

10.3. Jellemezze a lineáris, a felületi és a térfogati hőtágulást, említsen néhány gyakorlati vonatkozást!

Lineáris hőtágulás: ha egy α lineáris hőtágulási tényezővel rendelkező I 0 hosszúságú test hőmérséklete T0,
akkor ΔT=Tk-T0 hőmérsékletváltozás hatására a hossza: lk=l0+ Δl=l0+l0αΔT=l0(1+αΔT), a lineáris hőtágulási
együttható: α=Δl/ ΔTl0, mértékegysége: 1/K, pl: kerámiák, fémötvözetek.

Felületi hőtágulás: ha egy α lineáris hőtágulási tényezővel rendelkező A 0 felületű test hőmérséklete T0,
akkor a ΔT=Tk-T0 hőmérséklet-változás hatására a felülete: Ak~A0(1+2αΔT)

Térfogati hőtágulás: ha egy α lineáris hőtágulási tényezővel rendelkező anyag V 0 térfogatú test
hőmérséklete T0, akkor a ΔT=Tk-T0 hőmérséklet-változás hatására a térfogata: Vk=V0(1+ βΔT)

10.4. Írja fel az ideális és a reális gázok állapotegyenletét!

Ideális gázok állapotegyenlete: pV=nRT=NkT, ahol R=8,314 J/mol*K és k=1,38*10 -23 J/K
 Reális gázok állapotegyenlete: p=RT/Vm*b

10.5. Mit nevezünk hőnek? Definiálja a fajhő, a mólhő és a hőkapacitás fogalmát!

Fajhő: megadja, hogy mennyi hőt kell közölni egy egységnyi tömegű anyaggal ahhoz, hogy a hőmérséklete
egy fokkal megemelkedjen. Jele: c, mértékegysége: J/kg*K. c=dQ/mdT

Mólhő: megadja, hogy mennyi hőt kell közölni egységnyi anyagmennyiségű anyaggal, ahhoz hogy a
hőmérséklete egy fokkal megemelkedjen. Jele: Cm, mértékegysége: J/mol*K. Cm=dQ/ndT

Hőkapacitás: megadja, hogy mennyi hőt kell közölni a rendszerrel, hogy hőmérséklete egy kelvinnel
emelkedjen. Jele: C, mértékegysége: J/K. C=dQ/dT

Hő: az energia egyik formája, a testek hő állapota a hőmérséklet.

10.6. Jellemezze a hővezetést, említsen néhány gyakorlati vonatkozást!

Hőáramlás a szilárd, vagy nyugalomban lévő fluid halmazállapotú rendszerekben, hőmérsékletkülönbség

hatására jön létre, nincs anyagáramlás.

Nagyobb hőmérsékletű hely felől a kisebb hőmérsékletű hely felé történik, pl: kihűl a forró tea a
szobában.

10.7. Jellemezze a hőáramlást és a hősugárzást, említsen néhány gyakorlati vonatkozást!

Hőáramlás: anyagáramlással együtt járó energiatranszport, a hőenergiát a közeg részecskéi viszik

magukkal a melegebb helyről a hidegebb felé, lehet természetes, vagy kényszer hatására bekövetkező, pl:
időjárás kialakulása, alulról melegített folyadék.

Hősugárzás: a közbülső anyag nem melegszik fel, légüres térben is megvalósul, a testek hőenergiájuk egy
részét elektromágneses sugárzási energia alakjában is ki tudják bocsátani, pl: így kap a Föld a Naptól
hőenergiát.

10.8. Írja fel a Newton-féle lehűlési törvényt! A lehűlés szempontjából mi a jelentősége a felület/térfogat
aránynak?

Newton féle lehűlési törvény: T=Tkörny+(Tmax-Tkörny)*e-κ*t,pl: a környezeténél magasabb hőmérsékletre

felmelegített és magára hagyott test.

m= ρ*V, nagy felület/térfogat arány->gyors lehűlés.

10.9. Mondja ki a termodinamika I., II. és III. főtételét!

Termodinamika I. főtétele: a termodinamikai rendszer belső energiájának változása egyenlő a rendszerrel

közölt hő és a rendszeren végzett munka összegével. ΔE=Q+W

Termodinamika II. főtétele: A hőmennyiség alacsonyabb hőmérsékletű helyről a magasabb hőmérsékletű

helyre magától nem megy át. Ez csak külső munka árán, tehát egy a környezetben létrejövő más változás
árán hozható létre. Nem lehet olyan periodikusan működő készüléket szerkeszteni, melynek működése
kizárólag abból állna, hogy a hőtartály hőtartalmát teljes egészében mechanikai munkává alakítja át.

Termodinamika III. főtétele: Az abszolút 0 hőmérséklet elvileg tetszőleges pontossággal megközelíthető,

de el nem érhető.

11.1. Ismertesse az elektromos töltések és az elektromos erővonalak alapvető tulajdonságait!

Elektromos töltés: néhány elemi részecske alapvető megmaradó tulajdonsága, amely meghatározza, hogy
milyen mértékben vesz részt az elektromágneses kölcsönhatásban. SI mértékegysége a coulomb, jele: C.
 Elektromos erővonalak: az elektromos teret elektromos erővonalakkal is megjeleníthetjük, a tér minden
irányába mutatnak, száma a töltés nagyságával arányos, sűrűsége a térerősséggel arányos.

11.2. Mit mond ki Coulomb törvénye?

Két pontszerű Q1 és Q2 töltés között ható erő egyenesen arányos a két töltés szorzatával és fordítottan
arányos a közöttük lévő távolság négyzetével. F=k*Q1*Q2/r2

11.3. Definiálja az elektromos térerősséget, adja meg SI-mértékegységét!

Az elektromos tér által töltéssel rendelkező testekre kifejtett erő hatása és annak mértéke a villamos
teret annak minden pontjában jellemző térvektor. SI mértékegysége: V/m, jele: E

11.4. Definiálja az elektromos potenciált és a feszültséget, adja meg SI-mértékegységüket!

Elektromos potenciál: az a mechanikai munka, amit az egységnyi töltés lassú mozgatásakor kell végezni az
elektromos teret létrehozó töltésellenében. SI mértékegysége: V, jele: U.

Elektromos feszültség: ehy kiválasztott ponthoz viszonyított potenciálkülönbség.

11.5. Ismertesse a kapacitás fogalmát, adja meg SI-mértékegységét. Hogyan számolható ki az eredő
kapacitás kondenzátorok soros, illetve párhuzamos kapcsolásánál?

Kapacitás/töltésbefogadó képesség: a vezetőre rávitt töltés és a létrejött potenciál hányadosa. SI

mértékegysége: F(Farad), jele: C.

Eredő kapacitás soros kapcsolásnál: C=C1+C2

Eredő kapacitáspárhuzamos kapcsolásnál: a kondenzátorok kapacitásai összeadódnak.

11.6. Mit nevezünk elektromos áramnak és áramerősségnek? Adja meg az áramerősség SI-mértékegységét!

Elektromos áram: a töltéssel rendelkező részecskék rendezett áramlása.

Áramerősség: a keresztmetszeten áthaladó összes töltésmennyiség és a közben eltelt idő hányadosával

jellemzett fizikai mennyiség. I= ΔQ/ Δt, SI mértékegysége: A(Amper)

11.7. Mit nevezünk ellenállásnak? Mit mond ki Ohm törvénye? Hogyan számolható ki az eredő ellenállás
ellenállások soros, illetve párhuzamos kapcsolásánál?

Ellenállás: az anyagnak azon tulajdonsága, ami az áram folyását gátolja és az I2*R villamos teljesítményt
hővé alakítja.

Ohm törvénye: az elektromosan vezető anyagok a bennük áramló töltések mozgásával szemben a
közegellenálláshoz hasonlítható elektromos ellenállással rendelkeznek.

Eredő ellenállás soros kapcsolásnál: RE=R1+R2+R3

Eredő ellenállás párhuzamos kapcsolásnál: 1/RE=1/R1+1/R2+1/R3

11.8. Mondja ki Kirchhoff I. törvényét (csomóponti törvény) és II. törvényét (huroktörvény)!

Kirchhoff I. törvénye: egy hálózat minden elágazási pontjára igaz, hogy a beérkező és a kifolyó áramnak
erőteljes összege zérus. ∑IK=0

Kirchoff II. törvénye: egy hálózat bármely zárt hurkot alkotó részében az ellenállásokra jutó feszültségek
összege egyenlő a körben levő elektromos erők összegével. ∑I j*Rj=∑U0

11.9. Hogyan számítható ki az elektromos teljesítmény, mi az SI-mértékegysége?

 P=W/t=UI-I2R=U2/R, SI mértékegysége: W(Watt)

11.10. Röviden ismertesse az elektromágneses indukció jelenségét!

Az elektromágneses kölcsönhatás, amely során egy vezetőben elektromos feszültség indukálódik, lehet
mozgási(pl: dinamó) vagy nyugalmi(pl: transzformátor).

11.11. Mit mond ki a Lenz-törvény? Hogyan számolható ki az indukált feszültség?

Az indukált feszültség által létrehozott áram iránya olyan, hogy hatásával gátolja az őt létrehozó mozgást.

U=P/I

12.1. Ismertesse a lézersugárzás legalább három jellegzetes tulajdonságát!

 Koherens fényforrások, azaz időben és térben állandó interferenciakép kialakítására képesek

 Olyan rövid időtartamú fényimpulzusok gerjeszthetők lézerekkel, amelyek más fényforrásokkal

megközelíthetetlenek

 A lézerek spektrális sávszélessége jóval kisebb, mint a hagyományos lámpáké.

12.2. Röviden ismertesse a lézerek működését!

Működési alapjuk az indukált vagy kényszerített emisszió. Egy foton kölcsönhatásba lépve egy elektronnal
azt gerjesztett állapotba juttatja,miközben a gerjesztett elektront sugárzásra kényszeríti.( A gerjesztés
lehetséges villanólámpával).Az így kibocsátott fotonokat rezonátor segítségével visszavezetjük az aktív
térbe, ezáltal a fény felerősödik. Ha az aktív térbe visszajuttatjuk a fotont az újabb fotonokat kelt. A
rezonátor két tükörből áll. A rezonátor tükrein többször visszaverődő fényhullám felerősödik, így nagy
intenzitású fény lép ki.

12.3. Soroljon fel három lézertípust a hozzávetőleges hullámhosszukkal és egy-egy alkalmazásukkal együtt!

 Rubin: hullámhossza 0,694, alkalmazása: bőrgyógyászat, sebészet, szemészet

 Kripton: hullámhossza: 0,647, alkalmazása: szemészet

 Argon: hullámhossza: 0,488, alkalmazása: szemészet, gasztroenterológia

12.4. Soroljon fel három példát a lézerek orvosi alkalmazásaira!

 Szemsebészet

 Retinaleválás

 Szemfenék fotokoagulációja

 Zöldhályog kezelése

 Vérzés nélküli operáció lézerszikével

12.5. Mit nevezünk spontán és késleltetett emissziónak, emelje ki a köztük lévő különbséget!

A mindig jelenlévő, a tér minden irányába sugárzó spontán emisszió az aktív közegben haladva az indukált
emisszióval felerősödik, majd kilép az aktív anyagból és legnagyobb része végleg távozik a rezonátorból.

12.6. Csoportosítsa a lézereket működési módjuk, és az erősítőközeg anyaga alapján, az egyes kategóriák
rövid jellemzésével!
  Szilárdtestlézerek: a lézerátmenet kristályokba, vagy üveganyagokba szennyezőként bevitt fémionok
energianívói között jön létre, jellemző rájuk az igen nagy impulzusteljesítmény, és a rövid impulzusidő,
általában vörös, vagy infravörös spektrumtartományban sugároznak, pl: rubinlézer, neodímium-YAG
lézer

 Gázlézerek:

 Festéklézerek: a fényerősítő közeg szerves festékek híg oldata, széles az abszorpciós spektrumuk, ezért
optikailag könnyen gerjeszthetők

12.7. Röviden ismertesse a periodikus jelek Fourier-felbontásának elvét, valamint a módszer egy alkalmazási
területét!

12.8. Röviden ismertesse a zajszűrés módszereit, emelje ki a különbséget az aluláteresztő, felüláteresztő,

valamint a sávszűrő között!

12.9. Soroljon fel néhány példát arra vonatkozóan, milyen hibákat okozhat az elektronikus mérőrendszerek
és digitális jelfeldolgozás alkalmazása!