Langer Ingrid Elektrotechnika Peldatar

Forrás: https://doksi.
net
Elektrotechnika
példatár
Langer Ingrid
Forrás: https://doksi.net
Tartalomjegyzék
Előszó................................................................................................................................ 2
1. Egyenáramú hálózatok ................................................................................................ 3
1.1. Alapfogalmak ............................................................................................................. 3
1.2. Példák passzív hálózatok eredő ellenállásának kiszámítására ................................... 6
1.3. Impedanciahű átalakítások ....................................................................................... 12
1.4. A feszültség és az áramosztás törvénye ................................................................... 24
1.5. A Thévenin és a Norton tétel ................................................................................... 29
1.6. Módszerek több generátort és fogyasztót tartalmazó
elágazó hálózatok ágaiban folyó áramok kiszámítására .......................................... 50
2. Váltakozó áramú hálózatok......................................................................................... 97
2.1. Alapfogalmak ........................................................................................................... 97
2.2. Kidolgozott és gyakorló példák a váltakozó áramú áramkörök számításához ...... 102
1
Előszó
A példatár az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai mérnöki

Karán a Mechatronikai mérnök BSc képzésen oktatott Elektrotechnika tárgy egyenáramú és
váltakozó áramú hálózatok számításával kapcsolatos anyagának elsajátításához szeretne
segítséget nyújtani. A tantermi gyakorlatok nem mindig elegendőek ahhoz, hogy a hallgatók
a számítási módszereket első hallásra megértsék, illetve levelező tagozaton idő hiányában a
részletes magyarázatok gyakran elmaradnak. A példatár ezért sok, részletesen kidolgozott
feladatot is tartalmaz, amelyben a számítás menetét lépésről lépésre követni lehet, de
minden témakörhöz tartoznak olyan gyakorló feladatok is, amelyeket önállóan kell
megoldani, segítségként csak a végeredmény van megadva.
Remélem, hasznos segítség lesz a zárthelyi dolgozatokra és a vizsgára való
felkészülésben.
2013. augusztus
A szerző
2
1. EGYENÁRAMÚ HÁLÓZATOK
1.1. Alapfogalmak
1.1.1. Villamos áram (jele: I)

Egységnyi felületen egységnyi idő alatt átahaladó töltésmennyiséget áramnak nevezzük:
𝑑𝑄
𝐼= [𝐴]
𝑑𝑡
ahol Q – töltésmennyiség [C]
t – idő [s]
1.1.2. Villamos feszültség (jele: U)

A tér két pontja közötti potenciálkülönbség.
Elektromos potenciál: egységnyi töltésnek a tér egyik pontjából a másikba mozgatásához
szükséges energia:
𝐵 𝐵
𝑊𝐴𝐵 = ∫ 𝑄 ∙ 𝐸𝑑𝑙 = 𝑄 ∫ 𝐸𝑑𝑙 = 𝑄 ∙ 𝑈𝐴𝐵

𝐴 𝐴
𝐵
𝑊𝐴𝐵 𝐽
𝑈𝐴𝐵 = ∫ 𝐸𝑑𝑙 = [ = 𝑉]
𝑄 𝐶
𝐴
ahol WAB – Q töltésmennyiség A pontból B pontba mozgatásához szükséges munka [J]

E – elektromos térerősség [N/C]
1.1.3. Ellenállás (jele: R)

Fém vezető ellenállása:
𝑙
𝑅 =𝜌∙ [Ω]
𝐴
Ω∙𝑚𝑚2
ahol 𝜌 – a fajlagos ellenállás [ ]
𝑚
l – a vezető hossza [m]

A – a vezet keresztmetszete [mm2]
3
(A fajlagos ellenállás hőmérsékletfüggő, a hőmérséklet növekedésével a fém vezetők

ellenállása nő.)
Villamos áramkörökben az ellenállások árama és feszültsége közötti kapcsolatot az
Ohm-törvény írja le:
𝑈
𝑅=
𝐼
(Az ellenállás reciprokát vezetőképességnek hívjuk, jele G, mértékegysége S (Siemens)
1
𝐺 =𝑅)
1.1.4. Villamos áramkörök
Az egyenáramú villamos áramkörök aktív elemekből, azaz energiaforrásokból

(feszültség vagy áramgenerátorokból), passzív elemekből, azaz fogyasztókból
(ellenállásokból) és az őket összekötő vezetékekből állnak.
A generátorok villamos energia előállítására alkalmas készülékek. (Villamos energiát

számos energiafajta átalakításával előállítható, pl. vegyi energia (galvánelemek,
akkumulátorok), fényenergia (napelemek), mechanikai energia (egyen- és váltakozó
áramú generátorok) átalakításával.
Ideális feszültséggenerátor: Kapcsai között a feszültség a rá kapcsolt fogyasztóktól
függetlenül állandó.
Ideális áramgenerátor: Árama a rá kapcsolt fogyasztóktól függetlenül állandó.
Jelölések:
+ +
Ug Ig
- -
Ideális feszültséggenerátor Ideális áramgenerátor
1-1. ábra
1.1.5. Kirchhoff törvények

a) Kirchhoff csomóponti törvénye:
Csomópont definíciója a villamos hálózatban: Kettőnél több vezeték találkozási pontja.
Villamos hálózat csomópontjába befolyó és kifolyó áramok előjeles összege nulla.
4
I1 𝐼1 − 𝐼2 − 𝐼3 + 𝐼4 − 𝐼5 = 0
I4
I2 𝑛
I5 ∑ 𝐼𝑖 = 0
I3 𝑖=1
1-2. ábra
b) Kirchhoff hurok törvénye:

Hurok definíciója a villamos hálózatban: A hálózat azon ágainak összessége, melyeken
végighaladva úgy érhetünk vissza a kiindulási pontba, hogy minden ágon csak egyszer
haladtunk végig.
Villamos hálózatban bármely zárt hurokban a generátorok és fogyasztók
feszültségeinek előjeles összege nulla.
Ug2
I2 UR2
R2
Ug1
I1 UR3
R3 𝑛
∑ 𝑈𝑖 = 0
UR1
R1 UR4 I3 𝑖=1
I4
R4
𝑈𝑔1 − 𝑈𝑔2 + 𝑈𝑅2 + 𝑈𝑅3 − 𝑈𝑅4 − 𝑈𝑅1 = 0
1-3. ábra
1.1.6. Ellenállások kapcsolása
a. Ellenállások soros kapcsolása
𝑛
R1 R2 Rn = Re 𝑅𝑒 = 𝑅1 + 𝑅2 + ⋯ + 𝑅𝑛 = ∑ 𝑅𝑖
𝑖=1
1-4. ábra
5
b. Ellenállások párhuzamos kapcsolása

𝑛
R1 1 1 1 1 1
= + + ⋯+ =∑
R2
𝑅𝑒 𝑅1 𝑅2 𝑅𝑛 𝑅𝑖
𝑖=1
= Re
1 1
𝑅𝑒 = =
1 1 1 1
∑𝑛𝑖=1
Rn 𝑅1 + 𝑅2 + ⋯ + 𝑅𝑛 𝑅𝑖
jelölésben: 𝑅𝑒 = 𝑅1 × 𝑅2 × … . .× 𝑅𝑛
(Az ×-szel jelölt művelet elnevezése replusz , jelentése:
reciprok értékek összegének a reciproka)
1-5. ábra
1.2. Példák passzív hálózatok eredő ellenállásának

kiszámítására
1.2.1. A és B pontok között számítsa ki az eredő ellenállást!
R1=4Ω
A R1 R3 R5
R2=3Ω
R3=3,6Ω
R2 R4 R7 R8 R4=4Ω
R5=1,8 Ω
B R6 R6=3 Ω
R7=2 Ω
R8=3 Ω
1-6. ábra
A megoldás menete:
Keressünk sorba vagy párhuzamosan kapcsolt ellenállásokat és cseréljük ki ezek
eredőjével az eredeti ellenállásokat!
6
A R1 R3 R5 A R1 R3 R5
R2 R4 R7 R8 R2 R4 R78
R2
B R6 R6
B
𝑅7 ∙ 𝑅8 2∙3
𝑅78 = 𝑅7 × 𝑅8 = = 𝑅5678 = 𝑅5 + 𝑅6 + 𝑅78 = 1,8 + 3 + 1,2
𝑅7 + 𝑅8 2 + 3 =6Ω
= 1,2Ω
1-7. ábra
A R1 R3
A R1 R3
R2 R45678
R2 R4 R5678
B B
6∙4 𝑅345678 = 𝑅3 + 𝑅45678 = 3,6 + 2,4 = 6 Ω

𝑅45678 = 𝑅5678 × 𝑅4 = = 2,4Ω
10
A R1 A R1
R2345678
R2 R345678
B B
6∙3 𝑅𝐴𝐵 = 𝑅12345678 = 𝑅1 + 𝑅2345678 = 2 + 4

𝑅2345678 = 𝑅345678 × 𝑅2 = =2Ω
9 =6Ω
1-8. ábra
1.2.2. Számítsa ki az ellenállás hálózat eredőjét A és B pontok között!
7
R1=1,8Ω
C E R2=2Ω
F R2 R5
R3=3Ω
R4=7Ω
R1 R3 R6
R5=3 Ω
R6=6 Ω
A R4 R7 R7=2 Ω
B
D
1-9. ábra
Megoldás:
A C-D pontok és a B-E pontok egy-egy ellenállás nélküli vezetékdarabbal vannak
összekötve (rövidre vannak zárva), ezért a két csomópont összevonható. Így látható,
hogy az R5 R6 és R7 ellenállások a B-D pontok között párhuzamosan vannak
kapcsolva. Ugyanez igaz az R2 és R3 ellenállásokra a D-F pontok között:
R2×R3
R1
A R4 R5×R6×R7
B
1-10. ábra R7
Az R1 és az R23 ellenállások egymással sorban, ketten együtt az R4-gyel

párhuzamosan vannak kapcsolva. Eredőjük pedig az R567-tel sorba kapcsolódik.
Így AB között az eredő ellenállás:
𝑅𝐴𝐵 = {𝑅4 × [(𝑅2 × 𝑅3 ) + 𝑅1 ]} + (𝑅5 × 𝑅6 × 𝑅7 )
2∙3 3∙6
𝑅𝐴𝐵 = {7 × [(2 × 3) + 1,8]} + (3 × 6 × 2) = [7 × ( + 1,8)] + ( × 2)
2+3 3+6
7∙3 2∙2
= + = 3,1 Ω
7+3 2+2
8
R1=8 Ω
A R1 R2 R3 B R2=20Ω
R3=30Ω
1-11. ábra
Megoldás:
Vegyük észre, hogy a rövidre záró vezetékek miatt mindhárom ellenállás A és B
pontok közé van bekötve, vagyis a három ellenállás A és B pontok között
párhuzamosan kapcsolódik egymáshoz.
A kapcsolás átrajzolva:
R1 𝑅𝐴𝐵 = 𝑅1 × 𝑅2 × 𝑅3
A R2
B 8 ∙ 20 ∙ 30
𝑅𝐴𝐵 = = 4,8Ω
R3 8 ∙ 20 + 8 ∙ 30 + 20 ∙ 30
1-12. ábra

R1=20 Ω
R2 R4 R6 R2=40 Ω
R3=30 Ω
R1 R3 R4=10 Ω
R5=60 Ω
R6=70 Ω
R5 R7
A B R7=30 Ω
R8
R8=20 Ω
1-13. ábra
(Megoldás: 𝑅𝐴𝐵 = ({[(𝑅1 + 𝑅2 ) × 𝑅3 ] + 𝑅4 } × 𝑅5 × 𝑅8 ) + (𝑅6 × 𝑅7 ) = 31𝛺

9
1.2.5. Számítsa ki az ellenállás hálózat eredőjét A és B pont között!
R1 A R1= 1 Ω
R2= 6Ω
R5 R3 R3= 3 Ω
R4= 3 Ω
R5= 5 Ω
R7 R4 R2 B R6= 2Ω
R7= 4 Ω
R6
1-14. ábra
(Megoldás: 𝑅𝐴𝐵 = 𝑅1 + 𝑅2 + (𝑅3 × {𝑅5 + [𝑅4 × (𝑅6 + 𝑅7 )]}) = 9,1𝛺)
1.2.6. Számítsa ki A és B pont között az eredő ellenállást!
R1= 2 Ω
R1
B R2= 4Ω
R5 R3 R3= 6 Ω
R4= 3 Ω
R4 R2
R5= 5 Ω
A
R6
R6= 7 Ω
1-15. ábra
(Megoldás: 𝑅𝐴𝐵 = {[(𝑅1 + 𝑅2 ) × 𝑅3 ] × 𝑅5 } + (𝑅4 × 𝑅6 ) = 3,975𝛺)
10
A B R1=10 Ω
R2=30 Ω
R4 R8
R3=10 Ω
R4=12 Ω
R5
R1 R3 R7 R5=80 Ω
R6=40 Ω
R2 R6 R7=60 Ω
R8=60 Ω
1-16. ábra
(Megoldás: 𝑅𝐴𝐵 = [({[(𝑅1 + 𝑅2 ) × 𝑅3 ] + 𝑅4 } × 𝑅5 ) + (𝑅6 × 𝑅7 )] × 𝑅8 = 24𝛺
R1=6 Ω
R1
R2=30Ω
R3=30Ω
A R2 R3 R4 B R4=30 Ω
R5=90 Ω
R5
1-17. ábra
(Megoldás: 𝑅𝐴𝐵 = 𝑅1 × 𝑅2 × 𝑅3 × 𝑅4 × 𝑅5 = 3,6𝛺)
R1=15 Ω
R2 R6 R2=25 Ω
R3=20 Ω
R1 R3 R7 R8 R4=30 Ω
R5=60 Ω
R4 R9 R6=40 Ω
R7=60 Ω
R8=16 Ω
R5 R10
R9=40 Ω
R10=30 Ω
A B
1-18. ábra
11
(Megoldás: 𝑅𝐴𝐵 = [(𝑅1 + 𝑅2 ) × 𝑅3 × 𝑅4 × 𝑅5 ] + {[(𝑅6 × 𝑅7 ) + 𝑅8 ] × 𝑅9 × 𝑅10 } =

20𝛺)
1.2.10. Az ábrán az emberi test ellenállásának egyszerűsített modellje

látható. Számítsa ki 150 V egyenfeszültség hatására a testen
átfolyó áramot, ha a feszültség a(z)
a) A-B
b) B-C
c) B-E
d) A-E
pontok között hat.
A R1=40 Ω
R1
R2 R3 R2=35 Ω
R3=35 Ω
R6 R7
R4 R5 R4=120 Ω
R5=120 Ω
R8
B C R6=480 Ω
R9
R7=460 Ω
R10
R8=20 Ω
R9=800 Ω
D E
R10=850 Ω
1-19. ábra
(Megoldás: 𝑎) 𝑅𝐴𝐵 = 𝑅1 + 𝑅6 + (𝑅2 × (𝑅3 + 𝑅4 + 𝑅5 )) = 551𝛺, 𝐼𝑎 = 0,27𝐴
𝑏) 𝑅𝐵𝐶 = 𝑅6 + 𝑅7 + [(𝑅2 + 𝑅3 ) × (𝑅4 + 𝑅5 )] = 994,2𝛺, 𝐼𝑎 = 0,15𝐴
𝑐) 𝑅𝐵𝐸 = 𝑅6 + (𝑅4 × (𝑅2 + 𝑅3 + 𝑅5 )) + 𝑅8 + 𝑅10 = 1423,6𝛺, 𝐼𝑎 = 0,11𝐴
𝑑) 𝑅𝐴𝐸 = 𝑅1 + [𝑅2 + 𝑅4 ) × (𝑅3 + 𝑅5 )] + 𝑅8 + 𝑅10 = 987,5𝛺, 𝐼𝑎 = 0,15𝐴 )
1.3. Impedanciahű átalakítások
 Nem minden kapcsolás bontható fel soros és párhuzamos kapcsolások sorozatára.

Ilyen esetben segítséget jelenthet a delta-csillag vagy a csillag-delta átalakítás: a
hálózat egy részét kicseréljük más ellenállás-kombinációra oly módon, hogy a
hálózat többi részében semmi változás ne történjen és az eredő impedancia a hálózat
12
bármely két pontja felöl nézve változatlan maradjon. Ezt a hálózat impedanciahű
átalakításának nevezzük.
a. Delta-csillag átalakítás
Az 1-2-3 pontok közé ún. delta (Δ) kapcsolásba kötött ellenállásokat cseréljük ki
ugyanezen pontok közé csillag (Y) kapcsolásba kötött ellenállásokkal úgy, hogy
bármely két pont felöl nézve az eredő ellenállás a Δ és a Y kapcsolásban
megegyezzen.
1.
1.
R1
R12 R13
R2 R3
R23
2. 3. 2. 3.
Delta kapcsolás Csillag kapcsolás
1-20. ábra
Az 1-2 pontok között az ellenállás, ha a 3. pont nincs csatlakoztatva:

(1) 𝑅1 + 𝑅2 = 𝑅12 × (𝑅23 + 𝑅13 )
Az 2-3. pontok között az ellenállás, ha az 1. pont nincs csatlakoztatva:
(2) 𝑅2 + 𝑅3 = 𝑅23 × (𝑅12 + 𝑅13 )
Az 1-3. pontok között az ellenállás, ha a 2. pont nincs csatlakoztatva:
(3) 𝑅1 + 𝑅3 = 𝑅13 × (𝑅12 + 𝑅23 )
Az (1) és (3) egyenletek összegéből kivonva a (2) egyenletet:
𝑅12 ∙ (𝑅13 + 𝑅23 ) 𝑅13 ∙ (𝑅12 + 𝑅23 ) 𝑅23 ∙ (𝑅13 + 𝑅12 )

2 ∙ 𝑅1 = + −
𝑅12 + 𝑅13 + 𝑅23 𝑅12 + 𝑅13 + 𝑅23 𝑅12 + 𝑅13 + 𝑅23
13
𝑅12 ∙ 𝑅13 + 𝑅12 ∙ 𝑅23 𝑅13 ∙ 𝑅12 + 𝑅13 ∙ 𝑅23 𝑅23 ∙ 𝑅13 + 𝑅23 ∙ 𝑅12
2 ∙ 𝑅1 = + −
𝑅12 + 𝑅13 + 𝑅23 𝑅12 + 𝑅13 + 𝑅23 𝑅12 + 𝑅13 + 𝑅23
Így a Y kapcsolás R1 ellenállása:
𝑅12 ∙ 𝑅13
𝑅1 =
𝑅12 + 𝑅13 + 𝑅23
Az (1) és (2) egyenletek összegéből levonva a (3) egyenletet, megkapjuk a Y kapcsolás

R2 ellenállását:
𝑅12 ∙ 𝑅23
𝑅2 =
𝑅12 + 𝑅13 + 𝑅23
És végül a (2) és (3) egyenletek összegéből levonva az (1) egyenletet, megkapjuk a Y

kapcsolás R3 ellenállását:
𝑅13 ∙ 𝑅23
𝑅3 =
𝑅12 + 𝑅13 + 𝑅23
b. Csillag-delta átalakítás
Az 1-2-3 pontok közé csillag (Y) kapcsolásba kötött ellenállásokat cseréljük ki

ugyanezek pontok közé delta (Δ) kapcsolásba kötött ellenállásokkal úgy, hogy
bármely két pont felöl nézve az eredő ellenállás a Y és a Δ kapcsolásban
megegyezzen.
14
1. 1.
R1
R12 R13
R2 R3
R23
2. 3.
2. 3.
Csillag kapcsolás Delta kapcsolás
1-21. ábra
Az átalakítás képletének levezetéséhez képzeletben kössük össze (zárjuk rövidre) a 2 és

3 pontot. Impedanciahű átalakítás esetén a csillag kapcsolásban az 1 és a 2-3 pontok
közötti eredő ellenállás meg kell, hogy egyezzen a delta kapcsolásban az 1. és a szintén
összekötött 2-3 pontok közötti ellenállással. Ez csillag kapcsolásban a R1 soros
kapcsolását jelenti R2 és R3 párhuzamos eredőjével. Delta kapcsolásban a rövidzár miatt
R23 ellenállás nem szól bele az eredő ellenállásba, ami így az R 12 és R13 ellenállások
párhuzamos eredőjével lesz egyenlő:
(1) 𝑅13 × 𝑅12 = 𝑅1 + (𝑅2 × 𝑅3 )
a “replusz” jelölést képletként felírva:
1 1
(1) = 𝑅1 +
1 1 1 1
𝑅13 + 𝑅12 𝑅2 + 𝑅3
A fenti gondolatmenetet követve az 1 és a 3 pontok összekötésével az eredő ellenállás a 2 és
1-3 pontok között csillag és delta kapcsolásban:
(2) 𝑅12 × 𝑅23 = 𝑅2 + (𝑅1 × 𝑅3 )
a “replusz” műveletet képletben felírva:
1 1
(2) = 𝑅2 +
1 1 1 1
𝑅12 + 𝑅23 𝑅1 + 𝑅3
Végül az 1 és a 2 pontok összekötésével a 3 és az 1-2 pontok között az eredő ellenállás
csillag és delta kapcsolásban:
(3) 𝑅13 × 𝑅23 = 𝑅3 + (𝑅1 × 𝑅2 )
azaz
1 1
(3) = 𝑅3 +
1 1 1 1
+ +
𝑅13 𝑅23 𝑅1 𝑅2
15
A fenti összefüggésekben az ellenállásokat cseréljük ki reciprok értékükkel, vezessük be

a 𝐺 = 1/𝑅 jelölést. (G a vezetőképesség jele, mértékegysége Siemens, [S])
Az (1) egyenlet így a következőképpen írható:
1 1 1
(1) = +
𝐺13 + 𝐺12 𝐺1 𝐺2 + 𝐺3
1 𝐺1 (𝐺2 + 𝐺3 )
𝐺13 + 𝐺12 = =
1 1 𝐺1 +𝐺2 +𝐺3
+
𝐺1 𝐺2 + 𝐺2
A fenti összefüggés formailag nagyon hasonlít a delta-csillag átalakításnál az ellenállásokra

felírt összefüggésre.
Az (1) egyenlet mintájára a (2) és a (3) egyenletek a következőképpen írhatók:
𝐺2 (𝐺1 + 𝐺3 )
(2) 𝐺12 + 𝐺23 =
𝐺1 +𝐺2 +𝐺3
𝐺3 (𝐺1 + 𝐺2 )
(3) 𝐺13 + 𝐺23 =
𝐺1 +𝐺2 +𝐺3
Az (1) és (2) egyenletek összegéből kivonva a (3) egyenletet:
𝐺1 (𝐺2 + 𝐺3 ) 𝐺2 (𝐺1 + 𝐺3 ) 𝐺3 (𝐺1 + 𝐺2 )
2 ∙ 𝐺12 = + −
𝐺1 +𝐺2 +𝐺3 𝐺1 +𝐺2 +𝐺3 𝐺1 +𝐺2 +𝐺3
𝐺1 ∙ 𝐺2 + 𝐺1 ∙ 𝐺3 𝐺1 ∙ 𝐺2 + 𝐺2 ∙ 𝐺3 𝐺1 ∙ 𝐺3 + 𝐺2 ∙ 𝐺3
2 ∙ 𝐺12 = + −
𝐺1 +𝐺2 +𝐺3 𝐺1 +𝐺2 +𝐺3 𝐺1 +𝐺2 +𝐺3
𝐺1 𝐺2
𝐺12 =
𝐺1 + 𝐺2 + 𝐺3
Visszaírva R-eket a képletbe:
1 1
1 𝑅1 ∙ 𝑅2
=
𝑅12 1 1 1
+ +
𝑅1 𝑅2 𝑅3
1 1 1
𝑅12 = ( + + )𝑅1 𝑅2
𝑅1 𝑅2 𝑅3
𝑅1 𝑅2 + 𝑅1 𝑅3 + 𝑅2 𝑅3
𝑅12 = ∙ 𝑅1 𝑅2
𝑅1 𝑅2 𝑅3
16
𝑅1 𝑅2
𝑅12 = 𝑅1 + 𝑅2 +
𝑅3
A (2) és (3) egyenletek összegéből kivonva a (1) egyenletet:

𝐺2 (𝐺1 + 𝐺3 ) 𝐺3 (𝐺1 + 𝐺2 ) 𝐺1 (𝐺2 + 𝐺3 )
2 ∙ 𝐺23 = + −
𝐺1 +𝐺2 +𝐺3 𝐺1 +𝐺2 +𝐺3 𝐺1 +𝐺2 +𝐺3
𝐺2 𝐺3
𝐺23 =
𝐺1 + 𝐺2 + 𝐺3
𝑅2 𝑅3
𝑅23 = 𝑅2 + 𝑅3 +
𝑅1
Végül az (1) és (3) egyenletek összegéből kivonva a (2) egyenletet:
𝐺1 (𝐺2 + 𝐺3 ) 𝐺3 (𝐺1 + 𝐺2 ) 𝐺2 (𝐺1 + 𝐺3 )

2 ∙ 𝐺13 = + −
𝐺1 +𝐺2 +𝐺3 𝐺1 +𝐺2 +𝐺3 𝐺1 +𝐺2 +𝐺3
𝐺1 𝐺3
𝐺13 =
𝐺1 + 𝐺2 + 𝐺3
𝑅1 𝑅3
𝑅13 = 𝑅1 + 𝑅3 +
𝑅2
1.3.1. Számítsuk ki három azonos nagyságú…

a) …deltába kapcsolt R ellenállással egyenértékű csillag kapcsolás
ellenállásainak értékeit!
?
R R
? ?
R
1-22. ábra
Alkalmazzuk a delta-csillag átalakítás képlet három azonos nagyságú

ellenállásra. Behelyettesítve R-t mindhárom ellenállás helyére látjuk, hogy elég a
csillag kapcsolás egyetlen ellenállásának kiszámolása, hiszen az átalakítás után is
mindhárom ellenállás azonos nagyságú lesz:
17
𝑅∙𝑅 𝑅
𝑅Y = =
𝑅+𝑅+𝑅 3
Tehát egy R ellenállásokból álló delta kapcsolás R/3 nagyságú ellenállásokból álló
csillag kapcsolással helyettesíthető.
b) …csillagba kapcsolt R ellenállással egyenértékű delta kapcsolás

ellenállásainak értékeit!
R
? ?
R R
?
1-23. ábra
𝑅∙𝑅
𝑅Δ = 𝑅 + 𝑅 + = 3𝑅
𝑅
Tehát egy R ellenállásokból álló csillag kapcsolás 3R nagyságú ellenállásokból álló

delta kapcsolással helyettesíthető.
1.3.2. Számítsa ki A és B pont között az eredő

ellenállást!
C
R1=2Ω
R2=3Ω
R1 R4
R3=5Ω
R4=4Ω
A R3 B
R5=6Ω
R2 R5
1-24. ábra
1.3.2.1. Megoldás delta-csillag átalakítással
18
Cseréljük ki ACD pontok között a delta kapcsolású R1, R2, R3 ellenállásokat a velük
egyenértékű csillag kapcsolású RA, RC, RD ellenállásokra!
C C
R1 R4 RC R4
R3 RA
A B A B
R5 RD R5
R2
D D
1-25. ábra
𝑅1 ∙ 𝑅2 2∙3
𝑅𝐴 = = = 0,6Ω
𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅3 2 + 3 + 5
𝑅1 ∙ 𝑅3 2∙5
𝑅𝐶 = = = 1Ω
𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅3 2 + 3 + 5
𝑅2 ∙ 𝑅3 3∙5
𝑅𝐷 = = = 1,5Ω
𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅3 2 + 3 + 5
5 ∙ 7,5
𝑅𝐴𝐵 = 𝑅𝐴 + [(𝑅𝐶 + 𝑅4 ) × (𝑅𝐷 + 𝑅5 )] = 0,6 + [(1 + 4) × (1,5 + 6)] = 0,6 +
5 + 7,5
𝑅𝐴−𝐵 = 3,6 Ω
1.3.2.2. Megoldás csillag-delta átalakítással
Cseréljük ki ADB pontok között a csillag kapcsolású R1, R3, R3 ellenállásokat a velük
egyenértékű delta kapcsolású RAB, RAD, RBD ellenállásokra! (Megjegyzés: C pont az
R1, R3, R3 ellenállások csillagpontja, ami az átalakítás után eltűnik)
19
R1 R4
R3 RAB
A B A B
R5 R2 R5
R2
RAD RBD
D D
1-26. ábra
𝑅1 ∙ 𝑅3 2∙5
𝑅𝐴𝐷 = 𝑅1 + 𝑅3 + = 2+5+ = 9,5Ω
𝑅4 4
𝑅3 ∙ 𝑅4 5∙4
𝑅𝐵𝐷 = 𝑅3 + 𝑅4 + =5+4+ = 19Ω
𝑅1 2
𝑅1 ∙ 𝑅4 2∙4
𝑅𝐴𝐵 = 𝑅1 + 𝑅4 + =2+4+ = 7,6Ω
𝑅3 5
𝑅𝐴−𝐵 = 𝑅𝐴𝐵 × [(𝑅𝐴𝐷 × 𝑅2 ) + (𝑅𝐵𝐷 × 𝑅5 )] = 7,6 × [(9,5 × 3) + (19 × 6)]
9,5 ∙ 3 19 ∙ 6 7,6 ∙ 6,84

= 7,6 × [ + ] = 7,6 × 6,84 = = 3,6Ω
12,5 25 7,6 + 6,84
R1=1Ω
R1
R2=3Ω
R2
C R3 R3=4Ω
A R4 B
D
R4=2,5Ω
R5
R5=4,5Ω
1-27. ábra
20

Az ACD pontok között R1 R2 R3 ellenállások delta kapcsolásban vannak kötve.
Cseréljük ki ezt a három ellenállást három csillag kapcsolású ellenállásra!
D
A RA RD R4 B
RC
R5
C
1-28. ábra
𝑅1 ∙ 𝑅2 1∙3
𝑅𝐴 = = = 0,375Ω
𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅3 1 + 3 + 4
𝑅1 ∙ 𝑅3 1∙4
𝑅𝐷 = = = 0,5Ω
𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅3 1 + 3 + 4
𝑅2 ∙ 𝑅3 3∙4
𝑅𝐶 = = = 1,5Ω
𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅3 1 + 3 + 4
Az eredő ellenállás A-B pontok között:
𝑅𝐴−𝐵 = 𝑅𝐴 + [(𝑅𝐷 + 𝑅4 ) × (𝑅𝐶 +𝑅5 )] = 0,375 + [(0,5 + 2,5) × (1,5 + 4,5)]
= 2,375Ω
R1
D
A RAD R4 B
RDB
RAB
1-29. ábra
21
Az R2, R3, R5 ellenállások A-D-B pontok között csillagba vannak kapcsolva. Cseréljük ki
ezeket RAD, RAB, RDB delta kapcsolású ellenállásokra. A C pont (csillagpont) az
átalakítás során eltűnik.
𝑅2 ∙ 𝑅3 3∙4
𝑅𝐴𝐷 = 𝑅2 + 𝑅3 + =3+4+ = 9,667Ω
𝑅5 4,5
𝑅3 ∙ 𝑅5 4 ∙ 4,5
𝑅𝐷𝐵 = 𝑅3 + 𝑅5 + = 4 + 4,5 + = 14,5Ω
𝑅2 3
𝑅2 ∙ 𝑅5 3 ∙ 4,5
𝑅𝐴𝐵 = 𝑅2 + 𝑅5 + = 3 + 4,5 + = 10,875Ω
𝑅3 4
𝑅𝐴−𝐵 = 𝑅𝐴𝐵 × [(𝑅𝐴𝐷 × 𝑅1 ) + (𝑅𝐷𝐵 × 𝑅4 )] = 10,875 × [(9,667 × 1) + (14,5 × 2,5)]
9,667 ∙ 1 14,5 ∙ 2,5

= 10,875 × [ + ]
10,667 17
10,875 ∙ 3,0386
= 10,875 × 3,0386 = 2,375Ω
10,875 + 3,386
1.3.4. Számítsa ki A-B pontok között az eredő ellenállást!
R1=6Ω
R2=3Ω
R1 R2
R3=3Ω
R3 R6 R4=4Ω
R5=8Ω
R4 R5
R6=6Ω
A R7 B R7=12Ω
1-30. ábra

R1 és R2 ellenállások párhuzamosan vannak kapcsolva, ezért helyettesíthetők egyetlen
R12=R1×R2 ellenállással. Az így kapott csillagba kapcsolt R12, R4, R5 ellenállásokat
helyettesítsük a deltába kapcsolta RAC, RBC, RAB, ellenállásokkal!
22
C C
R12
R3 R6 R3 RAC RBC R6
R4 R5
RAB
A R7 B A R7 B
1-31. ábra
𝑅1 ∙ 𝑅2 6∙3
𝑅12 = 𝑅1 × 𝑅2 = = = 2Ω
𝑅1 + 𝑅2 6 + 3
𝑅12 ∙ 𝑅4 2∙4
𝑅𝐴𝐶 = 𝑅12 + 𝑅4 + =2+4+ = 7Ω
𝑅5 8
𝑅4 ∙ 𝑅5 4∙8
𝑅𝐴𝐵 = 𝑅4 + 𝑅5 + = 4+8+ = 28Ω
𝑅12 2
𝑅12 ∙ 𝑅5 2∙8
𝑅𝐵𝐶 = 𝑅12 + 𝑅5 + =2+8+ = 14Ω
𝑅4 4
𝑅𝐴−𝐵 = [𝑅7 × 𝑅𝐴𝐵 ] × [(𝑅3 × 𝑅𝐴𝐶 ) + (𝑅𝐵𝐶 × 𝑅6 )] = [12 × 28] × [(3 × 7) + (14 × 6)]
= 8,4 × (2,1 + 4,2) = 3,6Ω
1.3.4.2. Oldja meg a feladatot delta-csillag átalakítással! (Pl. R12, R3, R4 delta
kapcsolás csillaggá alakításával.)
R1=9Ω
R2 R2=9Ω
R1
R3=4,5Ω
A R3 R4 B R4=1Ω
R6 R5=3Ω
R5 R7
R6=6Ω
R7=6Ω
1-32. ábra
23
R1 és R3 ellenállások párhuzamosan vannak kapcsolva, ezért helyettesíthetők egyetlen

R13=R1×R3 ellenállással. Az így kapott deltába kapcsolt R13, R5, R6 ellenállásokat
helyettesítsük a csillagba kapcsolt RA, RC, RD, ellenállásokkal!
R2
R2
C A RA RC R4 B
A R13 R4 B
C
R6 RD
R5 R7
R7
D D
1-33. ábra
𝑅 ∙𝑅 9∙4,5
𝑅13 = 𝑅1 × 𝑅3 = 𝑅 1+𝑅3 = 9+4,5 = 3Ω
1 3
𝑅13 ∙ 𝑅5 3∙3
𝑅𝐴 = = = 0,75Ω
𝑅13 + 𝑅5 + 𝑅6 3 + 3 + 6
𝑅13 ∙ 𝑅6 3∙6
𝑅𝐶 = = = 1,5Ω
𝑅13 + 𝑅5 + 𝑅6 3 + 3 + 6
𝑅5 ∙ 𝑅6 3∙6
𝑅𝐷 = = = 1,5Ω
𝑅13 + 𝑅5 + 𝑅6 3 + 3 + 6
𝑅𝐴−𝐵 = {𝑅𝐴 + [(𝑅𝐷 + 𝑅7 ) × (𝑅𝐶 +𝑅4 )]} × 𝑅2 = {0,75 + [(1,5 + 6) × (1,5 + 1)]} × 9
7,5 ∙ 2,5
= (0,75 + ) × 9 = 2,625 × 9 = 2,03Ω
10
1.3.5.2. Oldja meg a feladatot csillag-delta átalakítással! (Pl. R13, R4, R6 delta
kapcsolás csillaggá alakításával.)
24
R1=3Ω
R2=2Ω
R1 R2 R3
R3=6Ω
R4=6Ω
A R4 R5 B R5=12Ω
R6=4Ω
R7
R6 R8 R7=2Ω
R8=8Ω
1-34. ábra
(Megoldás: Pl. R1 R2 R3 és R6 R7 R8 csillag kapcsolások delta kapcsolássá alakításával RAB=4Ω)
1.4. A feszültség és az áramosztás törvénye

a) A feszültségosztás törvénye
Sorba kapcsolt ellenálláslánc elemei a rájuk kapcsolt feszültséget az ellenállások
arányában osztják le. A soros ellenálláslánc minden tagján ugyanaz az áram folyik
keresztül, ezért:
I
UR1 R1 𝑈𝑏𝑒 𝑈𝑅1 𝑈𝑅2 𝑈𝑅3 𝑈𝑘𝑖
𝐼= = = = =
𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅3 𝑅1 𝑅2 𝑅3 𝑅2 + 𝑅3
Ube UR2 R2 𝑅1
𝑈𝑅1 = 𝑈𝑏𝑒 ∙
Uki 𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅3
UR3 𝑅2 + 𝑅3
R3 𝑈𝑘𝑖 = 𝑈𝑏𝑒 ∙
𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅3
1-35. ábra
b) Az áramosztás törvénye
Egy áramkör párhuzamosan kapcsolt ágainak áramai fordítottan arányosak az egyes
ágak ellenállásaival. A párhuzamos ágakon eső feszültségek megegyeznek, ezért:
25
I
IR1 IR2 IR3 IRn 𝑈𝑏𝑒 = 𝐼𝑅1 ∙ 𝑅1 = 𝐼𝑅2 ∙ 𝑅2 = 𝐼𝑅3 ∙ 𝑅3 = ⋯ = 𝐼𝑅𝑛 ∙ 𝑅𝑛
= 𝐼 ∙ 𝑅𝑒
1
Ube 𝑅𝑒 = 𝑅1 × 𝑅2 × 𝑅3 × … × 𝑅𝑛 =
R1 R2 R3 …. Rn 1 1 1 1
+ + + ⋯+
𝑅1 𝑅2 𝑅3 𝑅𝑛
𝑅𝑒
𝐼𝑅𝑛 = 𝐼 ∙
𝑅𝑛
1-36. ábra
Speciális eset: két párhuzamosan kötött ellenállás esetén az áramosztás törvénye:
I
IR1 IR2 𝑈𝑏𝑒 = 𝐼𝑅1 ∙ 𝑅1 = 𝐼𝑅2 ∙ 𝑅2 = 𝐼 ∙ 𝑅𝑒
1 𝑅1 ∙ 𝑅2
𝑅𝑒 = 𝑅1 × 𝑅2 = =
1 1 𝑅1 + 𝑅2
Ube +
R1 R2 𝑅1 𝑅2
𝑅𝑒 𝑅2 𝑅𝑒 𝑅1
𝐼𝑅1 = 𝐼 ∙ =𝐼∙ , 𝐼𝑅2 = 𝐼 ∙ =𝐼∙
𝑅1 𝑅1 + 𝑅2 𝑅2 𝑅1 + 𝑅2
1-37. ábra
1.4.1. Az áramosztás törvényének segítségével számítsa ki a

feszültséggenerátor feszültségét, ha az R5 ellenálláson 1,8 A áram
folyik keresztül.
I2
R2
R1 I4 R1=6Ω
R4
I3 R2=60Ω
R3
I1 R5 R3=28Ω
I5=1,8 A
R4=30Ω
U=? R5=20Ω
1-38. ábra
Az áramosztás törvényét I5 áramra és a csomópontba befolyó I3 áramra felírva:

𝑅4 𝑅4 + 𝑅5 30 + 20
𝐼5 = 𝐼3 ∙ ⇒ 𝐼3 = 𝐼5 ∙ = 1,8 ∙ =3𝐴
𝑅4 + 𝑅5 𝑅4 30
26
I1 és I3 áramra felírva:
𝑅2 𝑅2
𝐼3 = 𝐼1 ∙ = 𝐼1 ∙
𝑅2 + 𝑅345 𝑅2 + 𝑅3 + (𝑅4 × 𝑅5 )
R345 az R2 ellenállással párhuzamosan kapcsolt ág eredő ellenállása
𝑅2 + 𝑅3 + (𝑅4 × 𝑅5 ) 60 + 28 + (30 × 20)
𝐼1 = 𝐼3 ∙ = 3∙ = 5𝐴
𝑅2 60
A feszültséggenerátor feszültsége:
𝑈 = 𝑅𝑒 ∙ 𝐼1 = 30 ∙ 5 = 150 𝑉
Re az egész áramkör eredő ellenállása:
𝑅𝑒 = 𝑅1 + [𝑅2 × (𝑅3 + (𝑅4 × 𝑅5 ))] = 6 + [60 × (28 + (30 × 20))] = 30Ω
1.4.2. Számítsa ki az alábbi áramkör ellenállásain eső feszültségeket!
R1 R2 R1=2Ω
UR1 UR2 R2=4Ω
U UR3 R3 R4 UR4 R3=6Ω
R4=9Ω
U=12V
1-39. ábra U2=14V
U3=16V
A feszültségosztás törvényét felírva az egyes ellenállásokra:

𝑅1 𝑅1 2 2
𝑈𝑅1 = 𝑈 ∙ =𝑈∙ = 12 ∙ = 12 ∙ = 2,5 𝑉
𝑅𝑒 𝑅1 + 𝑅2 + (𝑅3 × 𝑅4 ) 2 + 4 + (6 × 9) 9,6
𝑅2 4
𝑈𝑅2 = 𝑈 ∙ = 12 ∙ = 5𝑉
𝑅𝑒 9,6
𝑅3 × 𝑅4 6×9 3,6
𝑈𝑅3 = 𝑈𝑅4 = 𝑈 ∙ = 12 ∙ = 12 ∙ = 4,5 𝑉
𝑅𝑒 9,6 9,6
(UR3(=UR4) értékét természetesen az 𝑈𝑅3 = 𝑈 − 𝑈1 − 𝑈2 = 12 − 2,5 − 5 = 4,5 𝑉
összefüggésből is megkaphattuk volna.)
27
1.4.3. Számítsa ki az alábbi áramkör egyes ágaiban folyó áramokat!
R1=1Ω
R2=2Ω
I R1 R2 R3 R4 R3=3Ω
R4=4Ω
I=24A
U2=14V
1-40. ábra
U =16V
(Megoldás: 𝐼1 = 11,52 𝐴, 𝐼2 = 5,76 𝐴, 𝐼3 = 3,84 𝐴, 𝐼4 = 32,88 𝐴)
1.4.4. Számítsa ki az alábbi áramkör áramgenerátorának és R3

ellenállásának áramát, ha az R2 ellenállás árama 5 A.
R1=5Ω
R2
R2=8Ω
I R1 R3 R4 R3=7Ω
R4=3Ω
IR2=5A
1-41. ábra
(Megoldás: I=10,1 A, IR3=1,5 A)
1.4.5. Számítsa ki a feszültséggenerátor feszültségét, ha az R3

ellenálláson eső feszültség 18 V!
R1=3Ω
R3
R2=2Ω
U R3=6Ω
R1 R4 R5
R4=2Ω
R2
R5=3Ω
UR3=18V
1-42. ábra
(Megoldás: U=42V)
28
1.4.6. Számítsa ki az alábbi áramkör feszültséggenerátorának

feszültségét, és R7 ellenállásának áramát, ha az R2 ellenállás
árama 1,5 A!
R1=6Ω
R3 R2=6Ω
R1 R3=4Ω
R4 R4=6Ω
U=? R2 R7
R5=2Ω
R5
R6=8Ω
R7=5Ω
R6
IR2=1,5 A
1-43. ábra
(Megoldás: U=24 V, IR7=1 A)
1.4.7. Számítsa ki az áramgenerátor áramát, ha az R6 ellenállás árama

4 A!
R1=12Ω
R4 R2=4,8Ω
R3 R3=1,2Ω
R5 R4=1Ω
R2 R5=4Ω
R7
R6=1,8Ω
R6
I R1 R7=2Ω
R8
R8=3Ω
IR6=4 A
1-44. ábra
(Megoldás: I=15 A)
29
1.4.8. Számítsa ki a feszültséggenerátor feszültségét és az R6 ellenállás

áramát, ha az R1 ellenálláson eső feszültség 21 V!
R1=14Ω
R4
R2=2Ω
R2
R5 R3=3Ω
R1 R4=10Ω
R6 R5=20Ω
R3
R6=30Ω
U R7 R7=40Ω
UR1=21 V
1-45. ábra
(Megoldás: U=30 V, IR6=0,24 A)
1.5. A Thévenin és a Norton tétel
A Thévenin tétel szerint minden, fogyasztókat és generátorokat tartalmazó villamos

hálózat bármely két pontja felöl helyettesíthető egyetlen ideális feszültséggenerátorral
(U0) és egy vele sorba kapcsolt belső ellenállással (Rb).
A helyettesítő feszültséggenerátor forrásfeszültségét úgy kapjuk, hogy a helyettesítendő
részt leválasztva az eredeti hálózatból kiszámoljuk a felnyitott kapcsok közötti
feszültségét. A belső ellenállást megkapjuk, ha a helyettesítendő áramkör rész minden
feszültséggenerátorát rövidre zárjuk, minden áramgenerátorának áramkörét
megszakítjuk, majd az így kapott passzív hálózat eredő ellenállását a felnyitott kapcsok
felöl kiszámítjuk. (1.47. ábra)
A Norton tétel szerint minden, fogyasztókat és generátorokat tartalmazó villamos hálózat
bármely két pontja felöl helyettesíthető egyetlen ideális áramgenerátorral (I0) és egy
vele párhuzamosan kapcsolt belső ellenállással (Rb).
Az helyettesítő áramgenerátor forrásáramát úgy kapjuk, hogy a helyettesítendő részt
leválasztva az eredeti hálózatból kiszámoljuk a rövidre zárt kapcsok között folyó áramot.
A belső ellenállást megkapjuk, ha a helyettesítendő áramkör rész minden
feszültséggenerátorát rövidre zárjuk, minden áramgenerátorának áramkörét
megszakítjuk, majd az így kapott passzív hálózat eredő ellenállását a felnyitott kapcsok
felöl kiszámítjuk. (1.48. ábra) (A Norton és a Thévenin generátor belső ellenállása
megegyezik)
Az összefüggés a Norton és Thévenin generátor között (1.46. ábra):
30
A A
A Rb
= I0N
= U0T Rb
B B
B
𝑈0𝑇ℎé𝑣𝑒𝑛𝑖𝑛 = 𝐼0𝑁𝑜𝑟𝑡𝑜𝑛 ∙ 𝑅𝑏
1-46. ábra
A A
I U0
Uk
R
B
B A Thévenin generátor forrásfeszültségének

meghatározása
Helyettesítendő hálózat rész
A
A
I
Rb
Rb Uk R
U0
B
A Thévenin generátor belső ellenállásának A Thévenin-féle helyettesítő generátor

meghatározása
1-47. ábra
31
A A
I I0
Uk
R
B
B A Norton generátor forrásáramának

meghatározása
Helyettesítendő hálózat rész
A
A
I
Rb
I0 Rb Uk R
B
A Norton generátor belső ellenállásának
meghatározása A Norton-féle helyettesítő generátor
Kidolgozott példák a Thévenin és a Norton tétel alkalmazására
Az alábbi példákat gyakorlásként mindkét tétel alkalmazásával kiszámoljuk, bár látni

fogjuk, hogy a példától függően hol az egyik, hol a másik tétel alkalmazása ad egyerűbb
megoldást. Ezért a példa megoldása előtt érdemes átgondolni, melyik módszerrel lehet
egyszerűbben, kevesebb számolással megkapni az eredményt.
32
1.5.1. A Thévenin és a Norton tétel segítségével számítsa ki az alábbi

áramkör R1 ellenállásának áramát és feszültségét!
R1 R4 R1=10Ω
R2=20Ω
U
R2 R3=30Ω
R3 R4=60Ω
U=30V
U2=14V
1-49. ábra U3=16V
1.5.1.1. Megoldás a Thévenin tétel segítségével
a) Először távolítsuk el R1 ellenállást az áramkörből, majd a visszamaradó

hálózatrészben számítsuk ki a feszültséget a felnyitott A-B kapcsok között. Ez a
feszültség lesz a Thévenin generátor forrásfeszültsége:
A U0 B
R4
U
R2
R3
C=A
1-50. ábra
33
A felnyitott ág miatt R2 ellenálláson nem folyik áram, így rajta nem esik feszültség,
ezért U0 feszültség megegyezik az R4 ellenálláson eső feszültséggel. (Ami pedig
egyenlő U feszültségforrás és az R3 ellenálláson eső feszültség különbségével. (ld.
Kirchhoff hurok tv.) A feszültségosztás törvényét felírva R4 ellenállásra:
𝑅4 60
𝑈0 = 𝑈 ∙ = 30 ∙ = 20 𝑉
𝑅3 + 𝑅4 30 + 60
b) Zárjuk rövidre U feszültségforrást, majd számítsuk ki A és B pontok között az

eredő ellenállást. Ez lesz a Thévenin generátor belső ellenállása:
A B
RAB=Rb R4
R2 R3
1-51. ábra
𝑅3 ∙ 𝑅4 30 ∙ 60
𝑅𝑏 = 𝑅2 + (𝑅3 × 𝑅4 ) = 𝑅2 + = 20 + = 40 Ω
𝑅3 + 𝑅4 30 + 60
c) Rajzoljuk fel a Thévenin-féle feszültséggenerátort, a kapcsaira csatlakoztassuk

R1 ellenállást, majd számoljuk ki R1 áramát és feszültségét:
34
IR1
U0
R1
UR1
Rb
1-52. ábra
𝑅1 10
𝑈𝑅1 = 𝑈0 ∙ = 20 ∙ =4𝑉
𝑅1 + 𝑅𝑏 10 + 40
𝑈𝑅1 4
𝐼𝑅1 = = = 0,4 𝐴
𝑅1 10
1.5.1.2. Megoldás a Norton tétel segítségével
a) Először távolítsuk el R1 ellenállást az áramkörből, majd a visszamaradó

hálózatrészben számítsuk ki az áramot a rövidre zárt A-B kapcsok között. Ez az
áram lesz a Norton generátor forrásárama:
I0
A B
R4
U
R2
R3
C=A
1-53. ábra
Az 1-53. áramkör eredő ellenállása:

𝑅𝑒 = 𝑅3 + (𝑅2 × 𝑅4 ) = 30 + (20 × 60) = 45 Ω
Árama:
𝑈 30 2
𝐼= = = = 0,667 𝐴
𝑅𝑒 45 3
35
I0 áramra az áramosztás törvényét felírva:

𝑅4 2 60
𝐼0 = 𝐼 ∙ = ∙ = 0,5 𝐴
𝑅2 + 𝑅4 3 20 + 60
b) A belső ellenállás kiszámítása megegyezik a Thévenin generátor belső
ellenállásának kiszámításával. Zárjuk rövidre U feszültségforrást, majd számítsuk
ki A és B pontok között az eredő ellenállást. Ez lesz a Norton generátor belső
ellenállása (ld. 1-51. ábra):
𝑅3 ∙ 𝑅4 30 ∙ 60
𝑅𝑏 = 𝑅2 + (𝑅3 × 𝑅4 ) = 𝑅2 + = 20 + = 40 Ω
𝑅3 + 𝑅4 30 + 60
c) Végül rajzoljuk fel a Norton-féle áramgenerátort (1-54.ábra), a kapcsaira

csatlakoztassuk R1 ellenállást, majd számoljuk ki R1 áramát és feszültségét:
IR1
I0 Rb R1
UR1
1-54. ábra
Az áramosztás törvénye IR1 áramra:

𝑅𝑏 40
𝐼𝑅1 = 𝐼 ∙ = 0,5 ∙ = 0,4 𝐴
𝑅𝑏 + 𝑅1 40 + 10
Végül UR1 feszültség:
𝑈𝑅1 = 𝐼𝑅1 ∙ 𝑅1 = 0,4 ∙ 10 = 4 𝑉

36
R3 R5 R1=4Ω
R2=6 Ω
R3=2Ω
R1 R2 R4 U
R4=3Ω
R5=6Ω
U=24V
1-55. ábra
A
R3 R5
R1 U0 R4 U
1-56. ábra
𝑅𝑒 = 𝑅5 + (𝑅4 × (𝑅1 + 𝑅3 )) = 6 + (3 × (4 + 2)) = 8 Ω

Az 1-56. áramkör árama:
𝑈 24
𝐼= = =3𝐴
𝑅𝑒 8
R1 és R3 ellenállásokon folyó áram az áramosztás törvényéből:
𝑅4 3
𝐼𝑅13 = 𝐼 ∙ =3∙ =1𝐴
𝑅1 + 𝑅3 + 𝑅4 4+2+3
A Thévenin generátor U0 forrásfeszültsége egyenlő az R1 ellenálláson eső
feszültséggel, így:
𝑈0 = 𝑅1 ∙ 𝐼𝑅13 = 4 ∙ 1 = 4 𝑉
A Thévenin generátor belső ellenállását U feszültségforrás rövidre zárása után az A-
A
R3 R5
R1 RAB=R R4
b
37
1-57. ábra B
B pontok közötti ellenállás kiszámításával kapjuk:
𝑅𝑏 = 𝑅1 × [𝑅3 + (𝑅4 × 𝑅5 )] = 4 × [2 + (3 × 6)] = 2 Ω

Rajzoljuk fel a Thévenin-féle feszültséggenerátort, a kapcsaira csatlakoztassuk R2
ellenállást, majd számoljuk ki R2 áramát és feszültségét:
A
IR2
U0=4V
R2
UR2
Rb=2Ω
1-58. ábra
𝑅2 6
𝑈𝑅2 = 𝑈0 ∙ = 4∙ = 3𝑉
𝑅2 + 𝑅𝑏 6+2
𝑈𝑅2 3
𝐼𝑅2 = = = 0,5 𝐴
𝑅2 6
Mielőtt megoldanánk a feladatot a Norton tétel alkalmazásával, a Thévenin generátor
adataiból a Norton generátor adatai egyszerűen kiszámíthatóak. A Norton generátor
forrásárama:
𝑈0 4
𝐼0 = = =2𝐴
𝑅𝑏 2
A belsőellenállás mindkét helyettesítő generátornál ugyanaz.
A
R3 R5
I0
R1 R4 U
1-59. ábra
38
I0 forrásfeszültség kiszámításához R2 ellenállás eltávolítása után rövidre zárjuk a

visszamaradó áramkört A és B pontok között. I0 egyenlő az A és B pontok között
folyó árammal. A rövidzár miatt R1 ellenálláson nem folyik áram, az áramkör árama
a két párhuzamosan kapcsolt R3 és R4 ellenállás között oszlik meg.
Írjuk fel a feszültségosztás törvényét R5 és a két párhuzamosan kapcsolt ellenállás,
R3 és R4 eredőjére. A párhuzamos ágak feszültsége:
𝑅3 × 𝑅4 2×3
𝑈𝑅34 = 𝑈 ∙ = 24 ∙ = 4𝑉
𝑅5 + (𝑅3 × 𝑅4 ) 6 + (2 × 3)
R3 ellenállás árama:
𝑈𝑅34 4
𝐼0 = = = 2𝐴
𝑅3 2
A belső ellenállás kiszámítása megegyezik a Thévenin generátornál leírtakkal (1-57.
ábra), így Rb=2Ω.
Rajzoljuk fel a Norton-féle áramgenerátort (1-60.ábra), a kapcsaira csatlakoztassuk
R2 ellenállást, majd számoljuk ki R2 áramát és feszültségét:
IR2
I0=2A Rb=2Ω R2
UR2
1-60. ábra

𝑅𝑏 2
𝐼𝑅2 = 𝐼 ∙ =2∙ = 0,5 𝐴
𝑅𝑏 + 𝑅2 2+6
𝑈𝑅2 = 𝐼𝑅2 ∙ 𝑅2 = 0,5 ∙ 6 = 3 𝑉

39
R2 R4 R1=60Ω
R2=15Ω
R3=50Ω
R1
I R3 R5
R4=30Ω
R5=20Ω
I=5A
1-61. ábra
A A
R2 R4 R2 R4
R1
I U0 R5 R5
R1 Rb
B B
1-62. ábra
R3 eltávolítása után a visszamaradó áramkör két párhuzamos ágat tartalmaz (1-62. ábra). Az
egyik ágban R1, a másikban a sorba kapcsolt R2, R4 és R5 található. Az áramgenerátor I
árama e két ág között az áramosztás törvényének megfelelően oszlik meg:
𝑅1 60
𝐼𝑅245 = 𝐼 ∙ =5∙ = 2,4 𝐴
𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅4 + 𝑅5 60 + 15 + 30 + 20
A Thévenin generátor U0 forrásfeszültsége az R4 és R5 ellenállásokon eső feszültségek

összegével egyenlő:
𝑈0 = 𝐼𝑅245 ∙ (𝑅4 + 𝑅5 ) = 2,4 ∙ (30 + 20) = 120 𝑉
A Thévenin generátor belső ellenállását az áramgenerátor áramkörének megszakításával A

és B pontok közötti ellenállás kiszámításával kapjuk (1-62. ábra)
𝑅𝑏 = (𝑅1 + 𝑅2 ) × (𝑅4 + 𝑅5 ) = (60 + 15) × (30 + 20) = 30Ω
Rajzoljuk fel a Thévenin-féle feszültséggenerátort, a kapcsaira csatlakoztassuk R3

40
A
IR3
U0=120V
R3
UR3
Rb=30Ω
1-63. ábra
𝑅3 50
𝑈𝑅3 = 𝑈0 ∙ = 120 ∙ = 75 𝑉
𝑅3 + 𝑅𝑏 50 + 30
𝑈𝑅3 75
𝐼𝑅3 = = = 1,5 𝐴
𝑅3 50
A A
R2 R4 R2 R4
R1
I I0 R5 R5
R1 Rb
B B
1-64. ábra
R3 ellenállás eltávolítása után a visszamaradó áramkört A és B pontok között rövidre

zárjuk. Az itt folyó áram lesz a Norton generátor forrásárama. A rövidre zárás miatt R4
és R5 ellenállásokon nem folyik áram, ezért I áram a párhuzamosan kapcsolt R 1 és R2
között oszlik meg. I0 áram az R2 ellenállás áramával egyenlő:
𝑅1 60
𝐼0 = 𝐼 ∙ = 5∙ =4𝐴
𝑅1 + 𝑅2 60 + 15
41
A belső ellenállás kiszámítás a 1.5.3.1. pontban leírttal megegyező módon történik, így
Rb=30 Ω.
Rajzoljuk fel a Norton-féle áramgenerátort (1-65.ábra), a kapcsaira csatlakoztassuk R3
IR3
I0=4A R3
Rb=30Ω UR3
1-65. ábra

𝑅𝑏 30
𝐼𝑅3 = 𝐼 ∙ =4∙ = 1,5 𝐴
𝑅𝑏 + 𝑅3 30 + 50
𝑈𝑅3 = 𝐼𝑅3 ∙ 𝑅3 = 1,5 ∙ 6 = 75 𝑉

R1
R1=6Ω
R2 R3 R2=6Ω
R3=6Ω
R5
R4=2Ω
R4 R6
R5=2Ω
U
R6=2Ω
U=30 V
1-66. ábra
42
C
R1
A B R1 I1 I R3 I2
R3 C
U0
A B
R5 U0 R6
R4 R6 R4 R5
U
U
D D
1-67. ábra
A Thévenin féle helyettesítő generátor U0 forrásfeszültségét úgy kapjuk, hogy az R2

ellenállás eltávolítása után a visszamaradó áramkör felnyitott A és B pontjai között
kiszámítjuk a feszültséget. Az 1-67. ábrán mindkét rajz ugyanazt az áramkört ábrázolja, csak
a jobb oldali ábra jobban áttekinthető.
Az 1-67. ábrán lévő áramkör eredő ellenállása:
𝑅𝑒 = 𝑅3 + 𝑅5 + (𝑅6 × (𝑅1 + 𝑅4 )) = 2 + 6 + (2 × (6 + 2)) = 9,6 Ω

Az áramkör árama:
𝑈 30
𝐼= = = 3,125 𝐴
𝑅𝑒 9,6
I1 áramra az áramosztás törvényét felírva:
𝑅6 2
𝐼1 = 𝐼 ∙ = 3,125 ∙ = 0,625 𝐴
𝑅6 + 𝑅1 + 𝑅4 2+6+2
Az 1-67. ábrán látjuk, hogy A és B pontok közötti feszültséget, (ami egyben a Thévenin
generátor forrásfeszültsége), az alábbi módon tudjuk felírni:
𝑈0 = 𝐼 ∙ 𝑅3 + 𝐼1 ∙ 𝑅1 = 3,125 ∙ 6 + 0,625 ∙ 6 = 22,5 𝑉
A Thévenin generátor belső ellenállásának kiszámításához az 1-67. ábra áramkörének

feszültséggenerátorát rövidre zárjuk, majd kiszámítjuk A és B pontok között az ellenállást.
43
R1
A B C
Rb R3
A C B
R1 R3
R4 R5 R6
R6
R4 R5
D
D
1-68. ábra
Az 1-68. ábrán mindkét rajz ugyanazt az ellenállás hálózatot ábrázolja. A jobboldali ábrából
jól látszik, hogy az eredő ellenállás kiszámításához csillag-delta vagy delta-csillag
átalakításra van szükség. Például az R4, R5, R6 ellenállások alkotta csillag kapcsolást
átalakítsuk át delta kapcsolássá.
A C B
R1 R3
RAC RBC
RAB
1-69. ábra
𝑅4 ∙ 𝑅6 2∙2
𝑅𝐴𝐶 = 𝑅4 + 𝑅6 + = 2+2+ = 6Ω,
𝑅5 2
𝑅5 ∙ 𝑅6 2∙2
𝑅𝐵𝐶 = 𝑅5 + 𝑅6 + = 2+2+ = 6Ω,
𝑅4 2
𝑅4 ∙ 𝑅5 2∙2
𝑅𝐴𝐵 = 𝑅4 + 𝑅5 + = 2+2+ = 6 Ω,
𝑅6 2
Most már fel tudjuk írni A és B pontok között az eredő ellenállást:
𝑅𝑏 = [(𝑅1 × 𝑅𝐴𝐶 ) + (𝑅3 × 𝑅𝐵𝐶 )] × 𝑅𝐴𝐵 = [(6 × 6) + (6 × 6)] × 6 = 3 Ω
Végül rajzoljuk fel a Thévenin-féle feszültséggenerátort, a kapcsaira csatlakoztassuk R2
44
A
IR2
U0=18,462V
R2
UR2
Rb=2,615Ω
1-70. ábra
𝑅2 6
𝑈𝑅2 = 𝑈0 ∙ = 22,5 ∙ = 15 𝑉
𝑅2 + 𝑅𝑏 6+3
𝑈𝑅2 15
𝐼𝑅2 = = = 2,5 𝐴
𝑅2 6
IR1 R1
R1
I0 B IR1
A A=B
R3 C R3 C
IR4
R5
IR4 IR3
I R5
R4 R6 R4 R6
U U
D D
1-71. ábra

24
𝑅𝑒 = 𝑅5 + (𝑅4 × [(𝑅1 × 𝑅3 ) + 𝑅6 ]) = 2 + (2 × [(6 × 6) + 2]) = Ω
7
𝑈 7
𝐼= = 30 ∙ = 8,75 𝐴
𝑅𝑒 24
Az 1-71. ábra bal oldali áramkörénél az A pontra felírt Kirchhoff csomóponti egyenletből a
Norton generátor I0 forrásáramára a következő egyenletet kapjuk:
𝐼0 = 𝐼𝑅1 + 𝐼𝑅4
Ebből IR4 áram:

45
(𝑅1 × 𝑅3 ) + 𝑅6 (6 × 6) + 2 5
𝐼𝑅4 = 𝐼 ∙ = 8,75 ∙ = 8,75 ∙ = 6,25 𝐴
(𝑅1 × 𝑅3 ) + 𝑅6 + 𝑅4 (6 × 6) + 2 + 2 7
A maradék áram R1 és R3 ellenállásokon oszlik meg. Mivel R1 és R3 azonos nagyságú, a

rajtuk átfolyó áram is azonos nagyságú lesz.
𝐼𝑅1 + 𝐼𝑅3 = 𝐼 − 𝐼𝑅4 = 8,75 − 6,25 = 2,5 𝐴
𝑅3 6
𝐼𝑅1 = (𝐼𝑅1 + 𝐼𝑅3 ) ∙ = 2,5 ∙ = 1,25 𝐴
𝑅1 + 𝑅3 6+6
A Norton generátor I0 forrásáramára tehát:

𝐼0 = 𝐼𝑅1 + 𝐼𝑅4 = 1,25 + 6,25 = 7,5 𝐴
A Norton generátor belső ellenállásának meghatározása a Thévenin tételes számításnál az

1.5.4.1. pontban megtalálható.
Végül rajzoljuk fel a Norton-féle áramgenerátort (1-72.ábra), a kapcsaira csatlakoztassuk R2

IR2
Rb=2,615Ω
I0=7,06A R2
UR2
1-72. ábra

𝑅𝑏 3
𝐼𝑅2 = 𝐼 ∙ = 7,5 ∙ = 2,5 𝐴
𝑅𝑏 + 𝑅2 3+6
𝑈𝑅2 = 𝐼𝑅2 ∙ 𝑅2 = 2,5 ∙ 6 = 15𝑉
46
1.5.5. Számítsa ki az alábbi áramkör R3 ellenálláson kívüli részének

Thévenin és Norton féle helyettesítő generátorának paramétereit,
majd ennek segítségével számítsa ki R3 ellenállás feszültségét és
áramát!
R1=2Ω
R2
R2=3Ω
R1 U2 R3=8Ω
R3 R4
R4=5Ω
U1
U1=120V
U2=90V
1-73. ábra
U2=14V
U3=16V
R3 ellenállás eltávolítása után számítsuk ki az A és B pontok közötti feszültséget, ami a
Thévenin generátor forrásfeszültségével lesz egyenlő.
A
R2
I
R1 U2
U0 R4
U1
1-74. ábra
Írjuk fel Kirchhoff hurokegyenletét 1-74. ábrán látható áramkör áramának kiszámításához:
𝐼 ∙ (𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅4 ) + 𝑈2 − 𝑈1 = 0
𝑈1 − 𝑈2 120 − 90
𝐼= = = 3𝐴
𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅4 2 + 3 + 5
A Thévenin generátor U0 forrásfeszültsége:
𝑈0 = 𝑈1 − 𝐼 ∙ (𝑅1 + 𝑅2 ) = 120 − 3 ∙ 5 = 105 𝑉 (𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑈0 = 𝑈2 + 𝐼 ∙ 𝑅4 = 105 𝑉)
A Thévenin generátor belső ellenállásának meghatározásához mindkét feszültséggenerátort
rövidre zárjuk, majd kiszámítjuk A és B pontok között az eredő ellenállást:
47
A
R2
I
R1
R4
1-75. ábra
𝑅𝑏 = (𝑅1 + 𝑅2 ) × 𝑅4 = (2 + 3) × 5 = 2,5Ω
Végül rajzoljuk fel a Thévenin-féle feszültséggenerátort, a kapcsaira csatlakoztassuk R3

A
IR3
U0=105V
R3
UR3
Rb=2,5Ω
1-76. ábra
𝑅3 8
𝑈𝑅3 = 𝑈0 ∙ = 105 ∙ = 80 𝑉
𝑅3 + 𝑅𝑏 8 + 2,5
𝑈𝑅3 80
𝐼𝑅3 = = = 10 𝐴
𝑅3 8

Az R3 ellenállás eltávolítása után zárjuk rövidre az áramkört A és B pontok között, majd
számítsuk ki az A-B pontok között folyó áramot:
48
U2
A
R2
IR12 IR4
R1
I0 R4
U1
1-77. ábra
A rövidzár miatt U1 feszültségforrás teljes feszültsége R1 és R2 ellenállásokon esik, U2

feszültségforrás teljes feszültsége pedig R4 ellenálláson.
𝑈1 120
𝐼𝑅12 = = = 24 𝐴
𝑅1 + 𝑅2 2 + 3
𝑈2 90
𝐼𝑅4 = = = 18 𝐴
𝑅4 5
Kirchhoff csomóponti törvényét felírva az A csomópontra a Norton generátor I0 forrásárama:
𝐼0 = 𝐼𝑅12 + 𝐼𝑅4 = 42 𝐴
A belső ellenállás kiszámítása megegyezik az 1.5.5.1. pontban leírtakkal, így Rb=2,5Ω.

Rajzoljuk fel a Norton-féle áramgenerátort (1-78.ábra), a kapcsaira csatlakoztassuk R3
IR3
Rb=2,5Ω
I0=42A R3
UR3
B
1-78. ábra

𝑅𝑏 2,5
𝐼𝑅3 = 𝐼 ∙ = 42 ∙ = 10 𝐴
𝑅𝑏 + 𝑅3 2,5 + 8
49

𝑈𝑅3 = 𝐼𝑅3 ∙ 𝑅3 = 10 ∙ 8 = 80𝑉
Gyakorló példák a Thévenin és a Norton tétel alkalmazására

1.5.6. A Thévenin vagy a Norton tétel segítségével számítsa ki az alábbi
R1 R4 R1=10Ω
U R2=20Ω
R2
R3=30Ω
R3
R4=60Ω
U=30V
U2=14V
1-79. ábra
U3=16V
(Megoldás: U0=15 V, I0=1 A, Rb=15 Ω, UR4=12 V, IR4=0,2 A)

R3 R5 R1=4Ω
R2=6Ω
R3=2Ω
R1 R2 R4 U
R4=3Ω
R5=6Ω
U=24V
1-80. ábra
(Megoldás: U0=8 V, I0=1,818 A, Rb=4,4 Ω, UR3=2,5 V, IR3=1,25 A)
50
1.5.8. A Thévenin vagy a Norton tétel segítségével számítsa ki az

alábbi áramkör R4 ellenállásának áramát és feszültségét!
R2 R4 R1=60Ω
R2=15Ω
R3=50Ω
R1
I R3 R5
R4=30Ω
R5=20Ω
I=5A
1-81. ábra
(Megoldás: U0=120 V, I0=4 A, Rb=50 Ω, UR4=60 V, IR4=2 A)

R1
R1=6Ω
R2 R3 R2=6Ω
R3=2Ω
R5
R4=2Ω
R4 R6
R5=2Ω
U
R6=6Ω
U=30 V
1-82. ábra
(Megoldás: U0=10 V, I0=3 A, Rb=3,333 Ω, UR1=6,429 V, IR1=1,071 A)
1.5.10. Számítsa ki az alábbi áramkör R2 ellenálláson kívüli részének

Thévenin vagy Norton féle helyettesítő generátorának
paramétereit, majd ennek segítségével számítsa ki R2 ellenállás
feszültségét és áramát!
51
R1=2Ω
R2 R2=3Ω
R1 U2 R3=8Ω
R3 R4 R4=2Ω
U1 U1=120V
U2=90V
1-83. ábra
U2=14V
(Megoldás: U0=48 V, I0=13,33 A, Rb=3,6 Ω, UR2=21,818 V, IR2=7,272 A)
U3=16V
1.6. Módszerek több generátort és fogyasztót tartalmazó

elágazó hálózatok ágaiban folyó áramok
kiszámítására
Az alábbiakban négy módszer, a Kirchhoff-törvények, a szuperpozíció tétel, a

csomóponti potenciálok és a hurokáramok módszere alkalmazásával ismerkedünk
meg. A módszerek ismertetése példákon keresztül történik, az első három példánál
mind a négyfajta megoldás bemutatásra kerül, hogy lássuk, hogy példánként
változik, hogy melyik megoldási mód vezet kevesebb számolással gyorsabb
eredményre.
1.6.1. Számítsuk ki az alábbi áramkör egyes ágaiban folyó áramokat!
R1=1Ω
R1 R4
R2=2Ω
U1 I1 I3
R3 R3=3Ω
+ I2 + U3 R4=4Ω
R2
U2 U1=35V
U2=14V
U3=16V
1-84. ábra
52
1.6.1.1. Megoldás Kirchhoff törvények segítségével
a) Jelöljük be az ágak áramait! (I1, I2, I3) Az áramirányok felvétele önkényes, ha a valós
áramirány a feltételezettel ellentétes, eredményként negatív értéket fogunk kapni.
b) Jelöljük be a hurkokban a pozitív körüljárás irányát!
c) A három ismeretlen ágáram meghatározásához három független egyenletből álló
egyenletrendszer felírása szükséges. Ez esetünkben két hurok és egy csomóponti
egyenletet jelent.
Hurok egyenletek (Az ellenállásokon eső feszültségek iránya a rajtuk átfolyó áram irányával
megegyező.):
(1) 𝑅1 ∙ 𝐼1 + 𝑅3 ∙ 𝐼2 − 𝑈2 + 𝑅2 ∙ 𝐼1 − 𝑈1 = 0
(2) −𝑅4 ∙ 𝐼3 + 𝑈2 + 𝑈3 − 𝑅3 ∙ 𝐼2 = 0
Csomóponti egyenlet:
(3) 𝐼1 − 𝐼2 + 𝐼3 = 0
Behelyettesítve a megadott értékeket:
(1) 𝐼1 + 3 ∙ 𝐼2 + 2 ∙ 𝐼1 = 14 + 35
(2) −4 ∙ 𝐼3 − 3 ∙ 𝐼2 = −14 − 16
(3) 𝐼1 − 𝐼2 + 𝐼3 = 0
(1) 3 ∙ 𝐼1 + 3 ∙ 𝐼2 = 49
(2) 4 ∙ 𝐼3 + 3 ∙ 𝐼2 = 30
(3) 𝐼1 = 𝐼2 − 𝐼3
(1) 3 ∙ (𝐼2 − 𝐼3 ) + 3 ∙ 𝐼2 = 49
(2) 4 ∙ 𝐼3 + 3 ∙ 𝐼2 = 30
(1) 6 ∙ 𝐼2 − 3 ∙ 𝐼3 = 49
(2) 3 ∙ 𝐼2 + 4 ∙ 𝐼3 = 30
11 ∙ 𝐼3 = 11
𝐼3 = 1𝐴
53
30 − 4 ∙ 1 26
𝐼2 = = = 8,67 𝐴
3 3
26 − 3 23
𝐼1 = = = 7,67𝐴
3 3
1.6.1.2. Megoldás a csomóponti potenciálok módszerével
R1=1Ω
UA
R1 R4 R2=2Ω
U1 I1 I3 R3=3Ω
R3
R4=4Ω
I2 U3
U1=35V
R2
U2
U2=14V
U3=16V
UB=0
1-85. ábra
Az ágak áramai az ágak két végpontja közötti potenciálkülönbségtől függnek. Az ábrán

mindhárom ág egyik végpontja UA, másik végpontja UB potenciálon van. Mivel az áram
szempontjából csak a két potenciál különbsége számít, az egyik értékét tekinthetjük
nullának. Legyen UB=0.
Az ágáramok a csomóponti potenciálok segítségével kifejezhetők:
𝑚𝑖𝑣𝑒𝑙 𝑈𝐵 =0 𝑈1 −𝑈𝐴
(1) 𝑈𝐴 − 𝑈𝐵 = −𝑅1 ∙ 𝐼1 + 𝑈1 − 𝑅2 ∙ 𝐼1 ⇒ 𝐼1 = 𝑅1 +𝑅2
𝑚𝑖𝑣𝑒𝑙 𝑈𝐵 =0 𝑈𝐴 +𝑈2
(2) 𝑈𝐴 − 𝑈𝐵 = 𝑅3 ∙ 𝐼2 − 𝑈2 ⇒ 𝐼2 = 𝑅3
𝑚𝑖𝑣𝑒𝑙 𝑈𝐵 =0 𝑈3 −𝑈𝐴
(3) 𝑈𝐴 − 𝑈𝐵 = −𝑅4 ∙ 𝐼3 + 𝑈3 ⇒ 𝐼3 =
𝑅4
Így mindhárom ágáram csak UA csomóponti potenciáltól függ. UA kiszámításához pedig

elég egyetlen Kirchhoff csomóponti egyenlet felírása.
𝐼1 − 𝐼2 + 𝐼3 = 0
Behelyettesítve a csomóponti potenciálokkal kifejezett áram értékeket:

𝑈1 − 𝑈𝐴 𝑈𝐴 − 𝑈2 𝑈3 − 𝑈𝐴
− + =0
𝑅1 + 𝑅2 𝑅3 𝑅4
35 − 𝑈𝐴 𝑈𝐴 − 14 16 − 𝑈𝐴
− + =0
3 3 4
54
4(35 − 𝑈𝐴 ) − 4(𝑈𝐴 − 14) + 3(16 − 𝑈𝐴 ) = 0

11𝑈𝐴 = 132
𝑈𝐴 = 12 𝑉
Visszahelyettesítve UA értékét (1), (2), (3) egyenletekbe:

𝑈1 − 𝑈𝐴 35 − 12 23
𝐼1 = = = = 7,67 𝐴
𝑅1 + 𝑅2 3 3
𝑈𝐴 − 𝑈2 12 + 14 26
𝐼2 = = = = 8,67 𝐴
𝑅1 + 𝑅2 3 3
𝑈3 − 𝑈𝐴 16 − 12
𝐼3 = = =1𝐴
𝑅4 4
1.6.1.3. Megoldás a hurokáramok módszerével
R1=1Ω
R1 R4 R2=2Ω
U1 I1 I3 R3=3Ω
R3
R4=4Ω
I s1 I2 I s2 U3
U1=35V
R2
U2
U2=14V
U3=16V
1-86. ábra
A hurokáramok módszerénél feltételezzük, hogy az ágak áramait az áramkör egyes zárt

hurkaiban folyó ún. „hurokáramok” eredője hozza létre, vagyis azon ágak áramai,
melyek két hurokhoz is tartoznak, kiszámíthatók a hurokáramok előjeles összegéből. Ez
által az ismeretlenek száma a független hurokegyenletek számára csökken. Ez ennél a
példánál azt jelenti, hogy két Kirchhoff hurokegyenletből álló kétismeretlenes
egyenletrendszert kell megoldani.
1. Jelöljük be az ágak áramait! (I1,I2,I3) Az áramirányok felvétele önkényes, ha a valós
2. Jelöljük be a hurkokáramok irányát minden hurokban!
3. Írjuk fel a valós ágáramok és a fiktív hurokáramok közötti az összefüggéseket!
Amelyik ág csak egy hurokhoz tartozik, ott az ágáram és a hurokáram nagysága
megegyezik, de az előjelre itt is figyelni kell!
55
𝐼1 = 𝐼𝑠1
𝐼2 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2
𝐼3 = −𝐼𝑠2
4. Írjuk fel Kirchhoff hurokegyenleteit Is1 és Is2 segítségével:

(1) 𝑅1 ∙ 𝐼𝑠1 + 𝑅3 ∙ (𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 ) − 𝑈2 + 𝑅2 ∙ 𝐼𝑠1 − 𝑈1 = 0
(2) 𝑅4 ∙ 𝐼𝑠2 + 𝑈2 + 𝑈3 + 𝑅3 ∙ (𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠1 ) = 0
(1) (𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅3 ) ∙ 𝐼𝑠1 − 𝑅3 ∙ 𝐼𝑠2 = 𝑈2 + 𝑈1

(2) −𝑅3 ∙ 𝐼𝑠1 + (𝑅4 +𝑅3 ) ∙ 𝐼𝑠2 = −𝑈2 − 𝑈3
(1) 6 ∙ 𝐼𝑠1 − 3 ∙ 𝐼𝑠2 = 49

(2) −3 ∙ 𝐼𝑠1 + 7 ∙ 𝐼𝑠2 = −30
11 ∙ 𝐼𝑠2 = −11
𝐼𝑠2 = −1 𝐴
7 ∙ 𝐼𝑠2 + 30 23
𝐼𝑠1 = = = 7,67 𝐴
3 3
Így a valódi ágáramok:
𝐼1 = 𝐼𝑠1 = 7,67 𝐴, 𝐼2 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 = 7,67 − (−1) = 8,67 𝐴, 𝐼3 = −𝐼𝑠2 = −(−1) = 1 𝐴
1.6.1.4. Megoldás a szuperpozíció tétel segítségével

Több feszültség és/vagy áramgenerátort tartalmazó hálózat bármely ágának árama egyenlő
azon áramok összegével, amelyet a csak egy-egy generátor hozna létre, ha a többi áram-
és/vagy feszültségforrást kiiktatnánk, vagyis a feszültséggenerátorokat rövidre zárnánk, az
áramgenerátorok áramkörét megszakítanánk.
56
R1=1Ω
UA
R1 R4 R2=2Ω
U1 I1 I3 R3=3Ω
R3
I2 U3 R4=4Ω
R2 U1=35V
U2
U2=14V
UB U3=16V
1-87. ábra
R1 R4 R1 R4
I ’1 I ’3 I’’1 I’’3
U1 R3 R3
I ’2 I’’2
R2 R2
U2
1-88. ábra
R1 R4
’’’ ’’’
I 1 R3 I 3
’’’ U3
I 2
R2
1-89. ábra
1. Jelöljük be az ágak áramait! (I1,I2,I3) Az áramirányok felvétele önkényes, ha a valós

2. Rajzoljuk fel az egyenként a három rész áramkört, melyeket egy feszültséggenerátor
meghagyásával, a két másik kiiktatásával kapunk. Jelöljük be az áramirányokat!
Ezeknek az áramoknak az iránya már nem vehető fel tetszőlegesen, mert a
feszültséggenerátorok feszültségei által adottak!
3. Számítsuk ki egyenként a három áramkör ágaiban folyó áramokat!
57
𝟑∙𝟒
𝑹′𝒆 = 𝑹𝟏 + 𝑹𝟐 + (𝑹𝟑 × 𝑹𝟒 ) = 𝟏 + 𝟐 + = 𝟒, 𝟕𝟏𝟒 𝛀
𝟑+𝟒
𝐔𝟏 𝟑𝟓
𝐈𝟏′ = ′
= = 𝟕, 𝟒𝟐𝟒 𝐀
𝐑 𝐞 𝟒, 𝟕𝟏𝟒
𝑅4
𝐼2′ = 𝐼1′ ∙ = 4,242 𝐴, 𝐼3′ = 𝐼1′ − 𝐼2′ = 7,424 − 4,242 = 3,182 𝐴
𝑅3 +𝑅4
(1+2)∙4
a) 𝑅𝑒" = 𝑅3 + [(𝑅1 + 𝑅2 ) × 𝑅4 ] = 3 + = 4,714 Ω
1+2+4
𝐔𝟐 𝟏𝟒
𝐈𝟐" = = = 𝟐, 𝟗𝟔𝟗𝟕 𝐀
𝐑"𝐞 𝟒, 𝟕𝟏𝟒
𝑅4
𝐼1" = 𝐼2" ∙ = 1,697 𝐴, 𝐼3" = 𝐼2" − 𝐼1" = 2,9697 − 1,697 = 1,273 𝐴
𝑅1 + 𝑅2 +𝑅4
(1+2)∙3
b) 𝑅𝑒′′′ = 𝑅4 + [(𝑅1 + 𝑅2 ) × 𝑅3 ] = 4 + = 5,5 Ω
1+2+3
𝐔𝟑 𝟏𝟔
𝐈𝟑′′′ = ′′′
= = 𝟐, 𝟗𝟎𝟗 𝐀
𝐑𝐞 𝟓, 𝟓
𝑅3
𝐼1′′′ = 𝐼3′′′ ∙ = 1,4545 𝐴, 𝐼2′′′ = 𝐼3′′′ − 𝐼1′′′ = 2,909 − 1,4545
𝑅1 + 𝑅2 +𝑅3
= 1,4545 𝐴
4. A kapott eredményekből írjuk fel az eredeti áramkör áramait!
𝐼1 = 𝐼1′ + 𝐼1′′ − 𝐼1′′′ = 7,424 + 1,6969 − 1,4545 = 7,67 𝐴

𝐼2 = 𝐼2′ + 𝐼2′′ + 𝐼2′′′ = 4,242 + 2,969 + 1,4545 = 8,67 𝐴
𝐼3 = −𝐼3′ + 𝐼3′′ + 𝐼3′′′ = −3,182 + 1,2727 + 2,0909 = 1 𝐴
58
U2 R1=10Ω
R3 R2=10Ω
R3=5Ω
R1 R4=15Ω
R2 R4 R5=20Ω
I0
U1 U1=90V
U2=45V
R5 I0=6A
1-90. ábra
1.6.2.1. Megoldás a Kirchhoff törvények alkalmazásával
A kapcsolási rajzon jelöljük be az ismeretlen ágáramokat! Az áramok irányát

tetszőlegesen felvehetjük, ha a számítások végén negatív előjelet kapunk, az azt jelenti,
hogy a tényleges áramirány a feltételezettel ellentétes irányú.
U2
A B
R3
I1 I3
R1
R2 R4 I4 I
+ I2 + 0
U1
I3
R5
C D
1-91. ábra
Az ábrából látszik, hogy négy ismeretlen ágáramot kell meghatározni. Ehhez egy négy
egyenletből álló négy ismeretlenes egyenletrendszerre van szükség. (R3 és R5
ellenállások áramai megegyeznek, hiszen a B és a D csomópontba a befutó ágak közül
kettő azonos, így a harmadik ág áramának is azonosnak kell lenni.)
A négy egyenlet két csomóponti és két hurokegyenletet jelent. Csomóponti egyenletet
írhatunk fel pl. az A és a B csomópontra, hurokegyenletet pl. az ábrán bejelölt két
hurokra:
Hurok egyenletek:
(1) 𝑅1 ∙ 𝐼1 + 𝑅2 ∙ 𝐼2 − 𝑈1 = 0
(2) 𝑈2 −𝑅3 ∙ 𝐼3 + 𝑅4 ∙ 𝐼4 − 𝑅5 ∙ 𝐼3 − 𝑅2 ∙ 𝐼2 = 0
59
Csomóponti egyenletek:
(3) 𝐼1 − 𝐼2 + 𝐼3 = 0
(4) 𝐼0 − 𝐼3 − 𝐼4 = 0
(1) 𝑅1 ∙ 𝐼1 + 𝑅2 ∙ 𝐼2 = 𝑈1
(2) −𝑅2 ∙ 𝐼2 − (𝑅3 + 𝑅5 ) ∙ 𝐼3 + 𝑅4 ∙ 𝐼4 = −𝑈2
(3) 𝐼1 − 𝐼2 + 𝐼3 = 0
(4) 𝐼3 + 𝐼4 = 𝐼0
Az egyenletrendszer megoldása tetszőleges módszerrel történhet, egyik lehetőség pl. a

Gauss elimináció alkalmazása.
Az egyenletrendszer mátrixos alakja:
𝑅1 𝑅2 0 0 𝐼1 𝑈1
0 −𝑅2 −(𝑅3 + 𝑅5 ) 𝑅4 𝐼 −𝑈
[ ] ∙ [ 2] = [ 2]
1 −1 1 0 𝐼3 0
0 0 1 1 𝐼4 𝐼0
Behelyettesítve a megadott értékeket:

10 10 0 0 𝐼1 90
0 −10 −25 15 𝐼 −45
[ ] ∙ [ 2] = [ ]
1 −1 1 0 𝐼3 0
0 0 1 1 𝐼4 6
A bővített mátrix:
10 10 0 0 90
0 −10 −25 15 −45
[ ]
1 −1 1 0 0
0 0 1 1 6
A Gauss elimináció lépései:
10 10 0 0 90 10 10 0 0 90
0 −10 −25 15 −45 0 −10 −25 15 −45
[ ]→[ ]
0 20 −10 0 90 0 0 −60 30 0
0 0 1 1 6 0 0 1 1 6
10 10 0 0 90
0 −10 −25 15 −45
→[ ]
0 0 −60 30 0
0 0 0 90 360
60
Az utolsó lépésként kapott mátrixból felírható:

90 ∙ 𝐼4 = 360
𝐼4 = 4 𝐴
−60 ∙ 𝐼3 + 30 ∙ 4 = 0
𝐼3 = 2 𝐴
−10 ∙ 𝐼2 − 25 ∙ 2 + 15 ∙ 4 = −45
𝐼2 = 5,5 𝐴
10 ∙ 𝐼1 + 10 ∙ 5,5 = 90
𝐼1 = 3,5 𝐴
U2
UA UB
R3
I1 I3
R1
R2 R4 I4 I
I2 0
U1
I3
R5
UC=0 UD
1-92. ábra
Ha megnézzük az 1-92. ábrát, látjuk, hogy négy különböző potenciálú csomópont

található a kapcsolásban, amelyikből egynek a potenciálját 0-nak vehetjük, de így is
marad 3 ismeretlen csomóponti potenciál. Az előzőekben, amikor a Kirchhoff-törvények
segítségével oldottuk meg a feladatot, láttuk, hogy csak 2 egymástól független
csomóponti egyenlet írható fel, márpedig a csomóponti potenciálok módszerénél a
csomóponti egyenletek számával megegyező egyenletet tudunk felírni az ismeretlenek
kiszámításához. A látszólagos ellentmondást az okozza, hogy a kapcsolás 2 ágában is I3
áram folyik, vagyis I3 kifejezhető nemcsak UA és UB, hanem UC és UD csomóponti
potenciálok segítségével is, vagyis ha UC-t nullának vesszük, UD kifejezhető UA és UB
segítségével.
Fejezzük ki az ágáramokat!
𝑈1 −𝑈𝐴
(1) 𝑈𝐴 = 𝑈1 − 𝑅1 ∙ 𝐼1 ⇒ 𝐼1 = 𝑅1
𝑈𝐴
(2) 𝑈𝐴 = 𝑅2 ∙ 𝐼2 ⇒ 𝐼2 =
𝑅2
𝑈2 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵
(3) 𝑈𝐴 − 𝑈𝐵 = 𝑈2 − 𝑅3 ∙ 𝐼3 ⇒ 𝐼3 = 𝑅3
61
𝑈𝐵 −𝑈𝐶
(4) 𝑈𝐵 − 𝑈𝐶 = 𝑅4 ∙ 𝐼4 ⇒ 𝐼4 = 𝑅4
𝑈
(5) 𝑈𝐷 = −𝑅5 ∙ 𝐼3 ⇒ 𝐼3 = − 𝑅𝐷
5
A (3) és az (5) egyenletekből UD kifejezhető:

𝑈2 − 𝑈𝐴 + 𝑈𝐵 𝑈𝐷 𝑈2 − 𝑈𝐴 + 𝑈𝐵
𝐼3 = =− ⇒ 𝑈𝐷 = − ∙ 𝑅5
𝑅3 𝑅5 𝑅3
UD behelyettesítve a (4) egyenletbe I4 kifejezhető:

𝑈2 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐵 𝑈2 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵
(4) 𝑈𝐵 + 𝑅3
∙ 𝑅5 = 𝑅4 ∙ 𝐼4 ⇒ 𝐼4 = + ∙ 𝑅5
𝑅4 𝑅3 ∙𝑅4
Írjuk fel a csomóponti egyenleteket A és B csomópontra!

(A) 𝐼1 − 𝐼2 + 𝐼3 = 0
(B) 𝐼0 − 𝐼3 − 𝐼4 = 0
𝑈1 −𝑈𝐴 𝑈 𝑈2 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵

(A) − 𝑅𝐴 + =0
𝑅1 2 𝑅3
𝑈2 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐵 𝑈2 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵

(B) 𝐼0 − − − ∙ 𝑅5 = 0
𝑅3 𝑅4 𝑅3 ∙𝑅4
90−𝑈𝐴 𝑈 45−𝑈𝐴 +𝑈𝐵

(A) − 10𝐴 + =0
10 5
45−𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐵 45−𝑈𝐴 +𝑈𝐵
(B) 6 − − − ∙ 20 = 0
5 15 5∙15
(A) 90 − 𝑈𝐴 − 𝑈𝐴 + 90 − 2 ∙ 𝑈𝐴 + 2 ∙ 𝑈𝐵 = 0
(B) 90 − 135 + 3 ∙ 𝑈𝐴 − 3 ∙ 𝑈𝐵 − 𝑈𝐵 − 180 + 4 ∙ 𝑈𝐴 − 4 ∙ 𝑈𝐵 = 0
(A) −4 ∙ 𝑈𝐴 + 2 ∙ 𝑈𝐵 = −180
(B) 7 ∙ 𝑈𝐴 − 8 ∙ 𝑈𝐵 = 225
(A) −16 ∙ 𝑈𝐴 + 8 ∙ 𝑈𝐵 = −720
62
(B) 7 ∙ 𝑈𝐴 − 8 ∙ 𝑈𝐵 = 225
(A)+(B)
−9 ∙ 𝑈𝐴 = −495
𝑈𝐴 = 55 𝑉
𝑈𝐵 = −90 + 2 ∙ 𝑈𝐴
𝑈𝐵 = 20 𝑉
Az eredményeket behelyettesítjük az ágáramokra felírt összefüggésekbe:
𝑈1 −𝑈𝐴 90−55
(1) 𝐼1 = 𝑅1
= = 3,5 𝐴
10
𝑈𝐴 55
(2) 𝐼2 = 𝑅2
=
10
= 5,5 𝐴
𝑈2 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵 45−55+20
(3) 𝐼3 = = = 2𝐴
𝑅3 5
𝑈𝐵 −𝑈𝐷 45−𝑈𝐷 20+40
(4) 𝐼4 = = = =4𝐴
𝑅4 𝑅4 15
𝑈
(5) 𝐼3 = − 𝑅𝐷 ⇒ 𝑈𝐷 = −𝑅5 ∙ 𝐼3 = −20 ∙ 2 = −40 𝑉
5
U2
A B
R3
I1 I3
R1
R2 R4 I4 I
Is1 I2 Is2
0
U1 1 1
I3
R5
C D
1-93. ábra
Először írjuk fel a hurokáramok és a tényleges ágáramok közötti összefüggéseket!

(1) 𝐼1 = 𝐼𝑠1
(2) 𝐼2 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2
(3) 𝐼3 = −𝐼𝑠2
(4) 𝐼4 = 𝐼𝑠2 + 𝐼0
63
A két ismeretlen hurokáram az 1-93. ábrán bejelölt két hurokra felírt

hurokegyenletekből kiszámítható:
(1) 𝑅1 ∙ 𝐼𝑠1 + 𝑅2 ∙ (𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 ) − 𝑈1 = 0

(2) 𝑈2 + 𝑅3 ∙ 𝐼𝑠2 + 𝑅4 ∙ (𝐼𝑠2 + 𝐼0 ) + 𝑅5 𝐼𝑠2 + 𝑅2 ∙ (𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠1 ) = 0
(1) (𝑅1 + 𝑅2 ) ∙ 𝐼𝑠1 − 𝑅2 ∙ 𝐼𝑠2 = 𝑈1

(2) −𝑅2 ∙ 𝐼𝑠1 + (𝑅2 + 𝑅3 + 𝑅4 + 𝑅5 ) ∙ 𝐼𝑠2 = −𝑈2 − 𝑅4 ∙ 𝐼0
(1) 20 ∙ 𝐼𝑠1 − 10 ∙ 𝐼𝑠2 = 90

(2) −10 ∙ 𝐼𝑠1 + 50 ∙ 𝐼𝑠2 = −135
(1)+2∙(2):
90𝐼𝑠2 = −180
𝐼𝑠2 = −2 𝐴
90 + 10 ∙ (−2)
𝐼𝑠1 = = 3,5 𝐴
20
A fenti eredmények segítségével megkapjuk a valós ágáramokat
(1) 𝐼1 = 𝐼𝑠1 = 3,5 𝐴

(2) 𝐼2 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 = 3,5 − (−2) = 5,5 𝐴
(3) 𝐼3 = −𝐼𝑠2 = −(−2) = 2 𝐴
(4) 𝐼4 = 𝐼𝑠2 + 𝐼0 = −2 + 6 = 4 𝐴
1.6.2.4. Megoldás a szuperpozíció tételével
Az áramkör két feszültség- és egy áramgenerátort tartalmaz, a megoldáshoz három rész

áramkörre bontjuk a kapcsolást.
64
U2
a)
R3 R3
I1 I3 = I1’ I3’ +
R1 R1
R2 R4 I4 I R2 R4 I3’
I2 0 I2’
U1 U1
R5 R5
U2
b) R3 c) R3
I1’’ I3’’ + I1’’’ I3’’’

R1 R1
R2 I2’’ I3’’ R4 R2 I2’’’ I4’’’ R4
I0
R5 R5
1-94. ábra
A rész áramkörök áramainak kiszámítása:

a)
𝑅𝑒′ = 𝑅1 + (𝑅2 × (𝑅3 + 𝑅4 + 𝑅5 )) = 10 + (10 × (5 + 15 + 20) = 18 Ω
𝑈1 90
𝐼1′ = = =5𝐴
𝑅𝑒′ 18
𝑅3 + 𝑅4 + 𝑅5 5 + 15 + 20
𝐼2′ = 𝐼1′ ∙ = 5∙ = 4𝐴
𝑅2 + 𝑅3 + 𝑅4 + 𝑅5 10 + 5 + 15 + 20
𝐼3′ = 𝐼1′ − 𝐼2′ = 5 − 4 = 1 𝐴
b)
𝑅𝑒′′ = (𝑅1 × 𝑅2 ) + 𝑅3 + 𝑅4 + 𝑅5 = (10 × 10) + 5 + 15 + 20 = 45 Ω
𝑈2 45
𝐼3′′ = = = 1𝐴
𝑅𝑒′′ 45
𝑅1 10
𝐼2′′ = 𝐼3′′ ∙ =1∙ = 0,5 𝐴
𝑅1 + 𝑅2 10 + 10
𝐼1′′ = 𝐼3′′ − 𝐼2′′ = 1 − 0,5 = 0,5 𝐴
c)
𝑅3 + 𝑅5 + (𝑅1 × 𝑅2 ) 5 + 20 + (10 × 10)
𝐼4′′′ = 𝐼0 ∙ = 6∙ =4𝐴
𝑅3 + 𝑅5 + (𝑅1 × 𝑅2 ) + 𝑅4 5 + 20 + (10 × 10) + 15
65
𝐼3′′′ = 𝐼0 − 𝐼4′′′ = 6 − 4 = 2 𝐴
𝑅1 10
𝐼2′′′ = 𝐼3′′′ ∙ = 2∙ =1𝐴
𝑅1 + 𝑅2 10 + 10
𝐼1′′′ = 𝐼3′′′ − 𝐼2′′′ = 2 − 1 = 1 𝐴
A rész áramkörök áramainak összegzésével megkapjuk a valódi ágáramokat. Az összegzés

során figyeljünk az áramirányokra! (A feladatot a rossz előjelekkel lehet legkönnyebben
elrontani, ezért a végén mindig érdemes a végeredményt a Kirchhoff csomóponti
egyenletekkel ellenőrizni)
𝐼1 = 𝐼1′ − 𝐼1′′ − 𝐼1′′′ = 5 − 0,5 − 1 = 3,5 𝐴

𝐼2 = 𝐼2′ + 𝐼2′′ + 𝐼2′′′ = 4 + 0,5 + 1 = 5,5 𝐴
𝐼3 = −𝐼3′ + 𝐼3′′ + 𝐼3′′′ = −1 + 1 + 2 = 2 𝐴
𝐼4 = 𝐼3′ − 𝐼3′′ + 𝐼4′′′ = −1 + 1 + 4 = 4 𝐴
R1=2,5Ω
R3 R2=10Ω
R3=3Ω
U2 R4=6Ω
R4
R5=8Ω
U1 R6 R6=8Ω
R2 R5 U1=25V
U2=40V
R1 U3
U3=64V
1-95. ábra
1.6.3.1. Megoldás a Kirchhoff törvények alkalmazásával

Jelöljük be az áramokat (az áramirányok felvétele tetszőleges, ha a végén negatív értéket
kapunk, akkor az azt jelenti, hogy a berajzolttal ellentétes a valódi áramirány):
66
U2
R3
+ I3
A R4
B
I1 I4
U1 I6 R6
R2 I2 I5 R5
+ + +
R1 U3
1-96. ábra
A hat ismeretlen ágáram kiszámításához a Kirchhoff törvények segítségével hat

egyenletet, 2 csomóponti- és 4 hurokegyenletet lehet felírni:
Hurok egyenletek:
(1) 𝑅1 ∙ 𝐼1 + 𝑅2 ∙ 𝐼2 − 𝑈1 = 0
(2) −𝑅2 ∙ 𝐼2 + 𝑅4 ∙ 𝐼4 − 𝑅5 ∙ 𝐼5 = 0
(3) 𝑈2 − 𝑅3 ∙ 𝐼3 − 𝑅4 ∙ 𝐼4 = 0
(4) 𝑈3 − 𝑅5 ∙ 𝐼5 − 𝑅6 ∙ 𝐼6 = 0
Csomóponti egyenletek:
(5) 𝐼1 − 𝐼2 + 𝐼3 − 𝐼4 = 0
(6) −𝐼3 + 𝐼4 − 𝐼5 + 𝐼6 = 0
Mátrixos formába rendezve az egyenleteket:
𝑅1 𝑅2 0 0 0 0 𝐼1 𝑈1
0 −𝑅2 0 𝑅4 𝑅5 0 𝐼2 0
0 0 𝑅3 𝑅4 0 0 𝐼3 𝑈2
∙ =
0 0 0 0 𝑅5 𝑅6 𝐼4 𝑈3
1 −1 1 −1 0 0 𝐼5 0
[0 0 −1 1 −1 1 ] [𝐼6 ] [ 0 ]
Írjuk be a megadott értékeket a paraméterek helyébe:
67
2,5 10 0 0 0 0 𝐼1 25
0 −10 0 6 8 0 𝐼2 0
0 0 3 6 0 0 𝐼3 40
∙ =
0 0 0 0 8 8 𝐼4 64
1 −1 1 −1 0 0 𝐼5 0
[0 0 −1 1 −1 ]
1 [𝐼6 ] [ 0]
Látjuk, hogy az együttható mátrix főátlójában a 4. sorban nulla van, ezért cseréljük fel a 4.
és az 5. sort és a Gauss elimináció elvégzéséhez a bővített mátrixot már így írjuk fel. Ezek
után végezzük el a főátló alatti helyek „kinullázását”:
2,5 10 0 0 0 0 25 2,5 10 0 0 0 0 25
0 −10 0 6 8 0 0 0 −10 0 6 8 0 0
0 0 3 6 0 0 40 0 0 3 6 0 0 40
→ →
1 −1 1 −1 0 0 0 0 12,5 −2,5 2,5 0 0 25
0 0 0 0 8 8 64 0 0 0 0 8 8 64
[0 0 −1 1 −1 1 0] [ 0 0 −1 1 −1 1 0]
2,5 10 0 0 0 0 25 2,5 10 0 0 0 0 25
0 −10 0 6 8 0 0 0 −10 0 6 8 0 0
0 0 3 6 0 0 40 0 0 3 6 0 0 40
→ →
0 0 −1 4 4 0 10 0 0 0 18 12 0 70
0 0 0 0 8 8 64 0 0 0 0 1 1 8
[0 0 −1 1 −1 1 0 ] [ 0 0 0 9 −3 3 40]
2,5 10 0 0 0 0 25 2,5 10 0 0 0 0 25
0 −10 0 6 8 0 0 0 −10 0 6 8 0 0
0 0 3 6 0 0 40 0 0 3 6 0 0 40
→
0 0 0 18 12 0 70 0 0 0 18 12 0 70
0 0 0 0 1 1 8 0 0 0 0 1 1 8
[0 0 0 0 18 −6 −10] [ 0 0 0 0 0 24 154]
Az utolsó mátrix 6. sorából felírható:

24 ∙ 𝐼6 = 154
154
𝐼6 = = 6,4167 𝐴
24
Az 5. sorból:
𝐼5 + 𝐼6 = 8
𝐼5 = 8 − 6,4167 = 1,5833 𝐴
A 4. sorból:
18 ∙ 𝐼4 + 12 ∙ 𝐼5 = 70
68
70 − 12 ∙ 1,5833
𝐼4 = = 2,833 𝐴
18
A 3. sorból:
3 ∙ 𝐼3 + 6 ∙ 𝐼4 = 40
40 − 6 ∙ 2,833
𝐼3 = = 7,667 𝐴
3
A 2. sorból:
−10 ∙ 𝐼2 + 6 ∙ 𝐼6 + 4 ∙ 𝐼4 = 0
3 ∙ 2,833 + 4 ∙ 1,5833
𝐼2 = = 2,9667 𝐴
5
Az 1. sorból:
2,5 ∙ 𝐼1 + 10 ∙ 𝐼2 = 25
25 − 10 ∙ 2,9667
𝐼1 = = −1,8667 𝐴
2,5
Az I1-re negatív értéket kaptunk, tehát az áram iránya az ábrába berajzolttal ellentétes. (A
többi áram irányát jól vettük fel.)

Az előző (1.6.3.1) megoldásnál láttuk, hogy az áramkörre két csomóponti egyenlet írható
fel. Ez azt jelenti, hogy a csomóponti potenciálok módszerének alkalmazásával a hat
ismeretlenes egyenletrendszer két ismeretlenesre egyszerűsödik. Így ennél a példánál
valószínűleg ez a módszer adja a legegyszerűbb megoldást.
U2
R3
UA I3
R4
UB
I1 I4
U1 I6 R6
R2 I2 I5 R5
R1 U3
UC=0 UC=0
1-97. ábra
Jelöljük be a csomóponti potenciálokat! Az alsó két csomópont azonos potenciálon van,

válasszuk ennek az értékét 0-nak.
69
Fejezzük ki az ágáramokat a csomóponti potenciálok segítségével:

𝑈1 −𝑈𝐴
(1) 𝑈𝐴 = 𝑈1 − 𝑅1 ∙ 𝐼1 ⇒ 𝐼1 = 𝑅1
𝑈𝐴
(2) 𝑈𝐴 = 𝑅2 ∙ 𝐼2 ⇒ 𝐼2 = 𝑅2
(3) 𝑈𝐴 − 𝑈𝐵 = 𝑈2 − 𝑅3 ∙ 𝐼3 ⇒ 𝐼3 = 𝑅3
𝑈𝐴 −𝑈𝐵
(4) 𝑈𝐴 − 𝑈𝐵 = 𝑅4 ∙ 𝐼4 ⇒ 𝐼4 = 𝑅4
𝑈𝐵
(5) 𝑈𝐵 = 𝑅5 ∙ 𝐼5 ⇒ 𝐼5 = 𝑅5
𝑈3 −𝑈𝐵
(6) 𝑈𝐵 = 𝑈3 − 𝑅6 ∙ 𝐼6 ⇒ 𝐼6 = 𝑅6
Írjuk fel a csomóponti egyenleteket A és B csomópontra!

(A) 𝐼1 − 𝐼2 + 𝐼3 − 𝐼4 = 0
(B) −𝐼3 + 𝐼4 − 𝐼5 + 𝐼6 = 0
𝑈1 −𝑈𝐴 𝑈 𝑈2 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐴 −𝑈𝐵

(A) − 𝑅𝐴 + − =0
𝑅1 2 𝑅3 𝑅4
𝑈2 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐴 −𝑈𝐵 𝑈𝐵 𝑈3 −𝑈𝐵

(B) − + − + =0
𝑅3 𝑅4 𝑅5 𝑅6
25−𝑈𝐴 𝑈 40−𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐴 −𝑈𝐵

(A) − 10𝐴 + − =0
2,5 3 6
40−𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐴 −𝑈𝐵 𝑈𝐵 64−𝑈𝐵

(B) − + − + =0
3 6 8 8
(A) 12 ∙ (25 − 𝑈𝐴 ) − 3 ∙ 𝑈𝐵 + 400 − 10 ∙ 𝑈𝐴 + 10 ∙ 𝑈𝐵 − 5 ∙ 𝑈𝐴 + 5 ∙ 𝑈𝐵 = 0

(B) −320 + 8 ∙ 𝑈𝐴 − 8 ∙ 𝑈𝐵 + 4 ∙ 𝑈𝐴 − 4 ∙ 𝑈𝐵 − 3 ∙ 𝑈𝐵 + 192 − 3 ∙ 𝑈𝐵 = 0
(A) −30 ∙ 𝑈𝐴 + 15 ∙ 𝑈𝐵 = −700

(B) 12 ∙ 𝑈𝐴 − 18 ∙ 𝑈𝐵 = 128
(A) −6 ∙ 𝑈𝐴 + 3 ∙ 𝑈𝐵 = −140
(B) 6 ∙ 𝑈𝐴 − 9 ∙ 𝑈𝐵 = 64
(A)+(B)
70
−6 ∙ 𝑈𝐵 = −76
76 38
𝑈𝐵 = = = 12,667 𝑉
6 3
3(A)+(B)
−12 ∙ 𝑈𝐴 = −356
356 89
𝑈𝐴 = = = 29,667 𝑉
12 3
Az eredményeket behelyettesítjük az ágáramokra felírt összefüggésekbe:

89
𝑈1 −𝑈𝐴 25−
(1) 𝐼1 = 𝑅1
= 3
= −1,8667 𝐴
2,5
89
𝑈𝐴
(2) 𝐼2 = 𝑅2
= 3
= 2,9667 𝐴
10
89 38
𝑈2 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵 40− +
(3) 𝐼3 = = 3 3
= 7,667𝐴
𝑅3 3
89−38
(4) 𝐼4 = = 3
= 2,833 𝐴
𝑅4 6
38
𝑈𝐵
(5) 𝐼5 = = 3
= 1,5833 𝑉
𝑅5 8
38
𝑈3 −𝑈𝐵 64−
(6) 𝐼6 = = 3
= 6,41667 𝐴
𝑅6 8
Az eredmények megegyeznek az 1.6.3.1. pontban kapott értékekkel.

Ezzel a módszerrel most négy hurokegyenletből álló négy ismeretlenes
egyenletrendszert kell megoldanunk.
U2
R3
Is3 I3
R4
I1 I4
U1 I6 R6
R2 I2 I5 R5
Is1 Is Is4
R1 2 U3
1-98. ábra
71
Először írjuk fel a hurokáramok és a tényleges ágáramok közötti összefüggéseket!

(Amelyik ág csak egy hurokhoz tartozik, annak árama (figyelembe véve a berajzolt
áramirányokat) az hurokárammal megegyezik, amelyik ág két hurokhoz tartozik, annak
árama a hurokáramok előjeles összegével egyenlő.)
(1) 𝐼1 = 𝐼𝑠1
(2) 𝐼2 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2
(3) 𝐼3 = −𝐼𝑠3
(4) 𝐼4 = 𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠3
(5) 𝐼5 = 𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠4
(6) 𝐼6 = −𝐼𝑠4
Írjuk fel a hurokegyenleteket az 1-98. ábrán bejelölt négy hurokra:
(1) 𝑅1 ∙ 𝐼𝑠1 + 𝑅2 ∙ (𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 ) − 𝑈1 = 0

(2) 𝑅2 ∙ (𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠1 ) + 𝑅4 ∙ (𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠3 ) + 𝑅5 ∙ (𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠4 ) = 0
(3) 𝑅4 ∙ (𝐼𝑠3 − 𝐼𝑠2 ) + 𝑈2 + 𝑅3 ∙ 𝐼𝑠3 = 0
(4) 𝑅6 ∙ 𝐼𝑠4 + 𝑈3 + 𝑅5 ∙ (𝐼𝑠4 − 𝐼𝑠2 ) = 0
(1) (𝑅1 + 𝑅2 ) ∙ 𝐼𝑠1 − 𝑅2 ∙ 𝐼𝑠2 = 𝑈1

(2) −𝑅2 ∙ 𝐼𝑠1 + (𝑅2 + 𝑅4 + 𝑅5 ) ∙ 𝐼𝑠2 − 𝑅4 ∙ 𝐼𝑠3 − 𝑅5 ∙ 𝐼𝑠4 = 0
(3) −𝑅4 ∙ 𝐼𝑠2 + (𝑅3 + 𝑅4 ) ∙ 𝐼𝑠3 = −𝑈2
(4) −𝑅5 ∙ 𝐼𝑠2 + (𝑅5 + 𝑅6 ) ∙ 𝐼𝑠4 = −𝑈3
Mátrixos alakba írva az egyenletrendszert:
(𝑅1 + 𝑅2 ) −𝑅2 0 0 𝐼𝑠1 𝑈1

−𝑅2 (𝑅2 + 𝑅4 + 𝑅5 ) −𝑅4 −𝑅5 𝐼𝑠2 0
∙[ ]=[ ]
0 −𝑅4 (𝑅3 + 𝑅4 ) 0 𝐼𝑠3 −𝑈2
[ 0 −𝑅5 0 (𝑅5 + 𝑅6 )] 𝐼𝑠4 −𝑈3
Írjuk be a megadott értékeket:
12,5 −10 0 0 𝐼𝑠1 25

−10 24 −6 −8 𝐼 0
[ ] ∙ [ 𝑠2 ] = [ ]
0 −6 9 0 𝐼𝑠3 −40
0 −8 0 16 𝐼𝑠4 −64
72
A Gauss- eliminációhoz írjuk fel a bővített mátrixot, majd végezzük el az együttható mátrix
főátló alatti értékeinek kinullázását!
12,5 −10 0 0 25 12,5 −10 0 0 25
−10 24 −6 −8 0 0 8 −3 −4 10
[ ]→[ ]
0 −6 9 0 −40 0 −6 9 0 −40
0 −8 0 16 −64 0 −8 0 16 −64
12,5 −10 0 0 25
0 8 −3 −4 10
⇒[ ]⇒
0 0 27 −12 −130
0 0 −3 12 −54
12,5 −10 0 0 25
0 8 −3 −4 10
⇒[ ]
0 0 27 −12 −130
0 0 0 96 −616
Az utolsó mátrix 4. sorából felírható:

96 ∙ 𝐼𝑠4 = −616
616
𝐼𝑠4 = − = −6,4167 𝐴
96
A 3. sorból:
27 ∙ 𝐼𝑠3 − 12 ∙ 𝐼𝑠4 = −130
12 ∙ (−6,4167) − 130
𝐼𝑠3 = = −7,667 𝐴
27
A 2. sorból:
8 ∙ 𝐼𝑠2 − 3 ∙ 𝐼𝑠3 − 4 ∙ 𝐼𝑠4 = 10
10 + 3 ∙ (−7,667) + 4 ∙ (−6,4167 )
𝐼𝑠2 = = −4,833 𝐴
8
Az 1. sorból:
12,5 ∙ 𝐼𝑠1 − 10 ∙ 𝐼𝑠2 = 25
25 + 10 ∙ (−4,833)
𝐼𝑠1 = = −1,8667 𝐴
12,5
A hurokáramokból felírhatjuk a valódi ágáramokat:
(1) 𝐼1 = 𝐼𝑠1 = −1,8667 𝐴
(2) 𝐼2 = −1,8667 − (−4,833) = 2,9667 𝐴
(3) 𝐼3 = −𝐼𝑠3 = 7,667 𝐴
(4) 𝐼4 = 𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠3 = −4,833 − (−7,667) = 2,833 𝐴
(5) 𝐼5 = 𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠4 = −4,833 − (−6,4167) = 1,5833 𝐴
(6) 𝐼6 = −𝐼𝑠4 = 6,4167 𝐴
73
Az eredmények megegyeznek az 1.6.3.1. és 1.6.3.2. pontban kapott értékekkel.

1.6.3.4. Megoldás a szuperpozíció tétel használatával
Ezzel a módszerrel három, egy feszültségforrással rendelkező áramkör ágaiban kell
meghatározni, majd a végén összegezni az áramokat. Előny, hogy nem kell több
ismeretlenes egyenletrendszerek megoldásával bajlódni, a három „rész áramkör” áramai
nagyon hasonló, viszonylag egyszerű számolási műveletekkel meghatározhatók, hátrány
viszont, hogy a 6 különböző ágáramot háromszor is ki kell számolni.
U2
R3 a) R3
I3 = I’3 +
R4 R4
I1 I4 I’1 I’4
U1 I6 R6 U1 R6
R2 I2 I5 R5 R2 I’2 I’5 R5 I’6
R1 U3 R1
U2
b) R3
c) R3
+ I’’3 + I’’’3
R4 R4
I’’4 I’’’1 I’’’4
I’’1 I’’2 I’’6 R6 I’’’6 R6
R2 I’’5 R5 R2 I’’’2 I’’’5 R5
R1 R1 U
3
1-99. ábra
A rész áramkörök áramainak kiszámítása:

a)
𝑅𝑒′ = 𝑅1 + (𝑅2 × [(𝑅3 × 𝑅4 ) + (𝑅5 × 𝑅6 )]) = 2,5 + (10 × [(6 × 3) + (8 × 8)]) = 6,25 Ω
𝑈1 25
𝐼1′ = = =4𝐴
𝑅𝑒′ 6,25
Az áramosztás törvényét I2’ áramra felírva
(𝑅3 × 𝑅4 ) + (𝑅5 × 𝑅6 ) (3 × 6) + (8 × 8) 6
𝐼2′ = 𝐼1′ ∙ = 4∙ = 4∙ = 1,5 𝐴
𝑅2 + (𝑅3 × 𝑅4 ) + (𝑅5 × 𝑅6 ) 10 + (3 × 6) + (8 × 8) 16
A csomóponti törvény értelmében 𝐼1′ = 𝐼2′ + 𝐼3′ + 𝐼4′ , és 𝐼3′ + 𝐼4′ = 𝐼5′ + 𝐼6′ , vagyis 𝐼1′ − 𝐼2′ =
𝐼3′ + 𝐼4′ = 𝐼5′ + 𝐼6′ áram oszlik meg az áramosztás törvényének megfelelő arányban
𝑅3 , 𝑅4 valamint 𝑅5 , 𝑅6 ellenállások ágai között.
𝐼3′ + 𝐼4′ = 𝐼1′ − 𝐼2′ = 4 − 1,5 = 2,5 𝐴
74
𝑅4 6
𝐼3′ = (𝐼1′ − 𝐼2′ ) ∙ = 2,5 ∙ = 1,667 𝐴
𝑅3 + 𝑅4 3+6
𝐼4′ = 𝐼1′ − 𝐼2′ − 𝐼3′ = 2,5 − 1,667 = 0,833 𝐴
𝑅6 8
𝐼5′ = (𝐼1′ − 𝐼2′ ) ∙ = 2,5 ∙ = 1,25 𝐴
𝑅5 + 𝑅6 8+8
𝐼6′ = 𝐼1′ − 𝐼2′ − 𝐼5′ = 2,5 − 1,25 = 1,25 𝐴
b)
𝑅𝑒′′ = 𝑅3 + (𝑅4 × [(𝑅1 × 𝑅2 ) + (𝑅5 × 𝑅6 )]) = 3 + (6 × [(2,5 × 10) + (8 × 8)]) = 6 Ω
𝑈2 40 20
𝐼3′′ = = = = 6,667𝐴
𝑅𝑒′′ 6 3
Az áramosztás törvényét 𝐼4′′ áramra felírva:
(𝑅1 × 𝑅2 ) + (𝑅5 × 𝑅6 ) 20 (2,5 × 10) + (8 × 8) 20 6
𝐼4′′ = 𝐼3′′ ∙ = ∙ = ∙
𝑅4 + (𝑅1 × 𝑅2 ) + (𝑅5 × 𝑅6 ) 3 6 + (2,5 × 10) + (8 × 8) 3 12
= 3,33 𝐴
A csomóponti törvény értelmében 𝐼3′′ = 𝐼1′′ + 𝐼2′′ + 𝐼4′′ , és 𝐼1′′ + 𝐼2′′ = 𝐼5′′ + 𝐼6′′ , vagyis
𝐼3′′ − 𝐼4′′ = 𝐼1′′ + 𝐼2′′ = 𝐼5′′ + 𝐼6′′ áram oszlik meg az áramosztás törvényének megfelelő
arányban 𝑅1 , 𝑅2 valamint 𝑅5 , 𝑅6 ellenállások ágai között.
𝐼1′′ + 𝐼2′′ = 𝐼3′′ − 𝐼4′′ = 6,667 − 3,333 = 3,333 𝐴
𝑅2 10
𝐼1′′ = (𝐼3′′ − 𝐼4′′ ) ∙ = 3,333 ∙ = 2,667 𝐴
𝑅1 + 𝑅2 2,5 + 10
𝐼2′′ = 𝐼3′′ − 𝐼4′′ − 𝐼1′′ = 3,333 − 2,667 = 0,667 𝐴
𝑅6 8
𝐼5′′ = (𝐼3′′ − 𝐼4′′ ) ∙ = 3,333 ∙ = 1,667 𝐴
𝑅5 + 𝑅6 8+8
𝐼6′′ = 𝐼3′′ − 𝐼4′′ − 𝐼5′′ = 3,333 − 1,667 = 1,667 𝐴
c)
32
𝑅𝑒′′′ = 𝑅6 + (𝑅5 × [(𝑅3 × 𝑅4 ) + (𝑅1 × 𝑅2 )]) = 8 + (8 × [(3 × 6) + (2,5 × 10)]) = Ω
3
𝑈3 64
𝐼6′′′ = = =6𝐴
𝑅𝑒′′′ 32
3
Az áramosztás törvényét 𝐼5′′′ áramra felírva:
(𝑅3 × 𝑅4 ) + (𝑅1 × 𝑅2 ) (3 × 6) + (2,5 × 10) 4
𝐼5′′′ = 𝐼6′′′ ∙ =6∙ =6∙ = 2𝐴
𝑅5 + (𝑅3 × 𝑅4 ) + (𝑅1 × 𝑅2 ) 8 + (2,5 × 10) + (8 × 8) 12
75
A csomóponti törvény értelmében 𝐼6′′′ = 𝐼3′′′ + 𝐼4′′′ + 𝐼5′′′ , és 𝐼1′′′ + 𝐼2′′′ = 𝐼3′′′ + 𝐼4′′′ , vagyis
𝐼6′′′ − 𝐼5′′′ = 𝐼1′′′ + 𝐼2′′′ = 𝐼3′′′ + 𝐼4′′′ áram oszlik meg az áramosztás törvényének megfelelő
arányban 𝑅1 , 𝑅2 valamint 𝑅3 , 𝑅4 ellenállások ágai között.
𝐼6′′′ − 𝐼5′′′ = 𝐼1′′′ + 𝐼2′′′ = 6 − 2 = 4 𝐴
𝑅2 10
𝐼1′′′ = (𝐼6′′′ − 𝐼5′′′ ) ∙ =4∙ = 3,2𝐴
𝑅1 + 𝑅2 2,5 + 10
𝐼2′′′ = 𝐼6′′′ − 𝐼5′′′ − 𝐼1′′′ = 4 − 3,2 = 0,8 𝐴
𝑅4 6
𝐼3′′′ = (𝐼6′′′ − 𝐼5′′′ ) ∙ =4∙ = 2,667 𝐴
𝑅3 + 𝑅4 3+6
𝐼4′′′ = 𝐼6′′′ − 𝐼5′′′ − 𝐼3′′′ = 4 − 2,667 = 1,333 𝐴
A rész áramok összegzésével, a berajzolt áramirányok figyelembe vételével számoljuk ki a

teljes áramkör ágáramait:
𝐼1 = 𝐼1′ − 𝐼1′′ − 𝐼1′′′ = 4 − 2,667 − 3,2 = −1,867 𝐴
𝐼2 = 𝐼2′ + 𝐼2′′ + 𝐼2′′′ = 1,5 + 0,667 + 0,8 = 2,967 𝐴
𝐼3 = −𝐼3′ + 𝐼3′′ + 𝐼3′′′ = −1,667 + 6,667 + 2,667 = 7,667 𝐴
𝐼4 = 𝐼4′ + 𝐼4′′ − 𝐼4′′′ = 0,833 + 3,333 − 1,333 = 2,833𝐴
𝐼5 = 𝐼5′ − 𝐼5′′ + 𝐼5′′′ = 1,25 − 1,667 + 2 = 1,583 𝐴
𝐼6 = −𝐼6′ + 𝐼6′′ + 𝐼6′′′ = −1,25 + 1,667 + 6 = 6,417 𝐴
Az eredmények megegyeznek az 1.6.3.1., 1.6.3.2. és 1.6.3.3. pontban kapott értékekkel.
Gyakorló példák
Az alábbi példák az előző pontokban bemutatott módszerek mindegyikével megoldhatók.
Minden példánál egyfajta megoldás ki van dolgozva, de ajánlott gyakorlásként a többi
módszerrel is elvégezni a számításokat.
1.6.4. Számítsa ki az alábbi áramkör ágaiban folyó áramokat a Kirchhoff

törvények, a szuperpozíció tétel, a csomóponti potenciálok és a
hurokáramok módszere segítségével!
76
R1=30 Ω
U
R2=70 Ω
R2 I
R1 U=100 V
I=5 A
1-100. ábra
1.6.4.1. Megoldás a Kirchhoff törvények segítségével
R1=30 Ω
U I1
R2=70 Ω
R2 I2 I
R1 U=100 V
I=5 A
1-101. ábra
Csomóponti egyenlet:
(1)𝐼1 − 𝐼2 + 𝐼 = 0
Hurok egyenlet:
(2) 𝑅1 ∙ 𝐼1 − 𝑈 + 𝑅2 ∙ 𝐼2 = 0
(1)−𝐼1 + 𝐼2 = 5
(2) 30 ∙ 𝐼1 + 70 ∙ 𝐼2 = 100
100 ∙ 𝐼2 = 250
𝐼2 = 2,5 𝐴
𝐼1 = 𝐼2 − 5 = −2,5 𝐴

77
R1=20 Ω
U1 U2
R2=10 Ω
R2 I R3=15 Ω
R1 R3 U1=60 V
U2=10 V
I=2 A
1-102. ábra
UA
U1 U2
R2 I
R1 R3
I1 I2 I3
UB=0
1-103. ábra
Az áramkör három ismeretlen áramára két hurok és egy csomóponti egyenlet írható fel. A
csomóponti potenciálok módszerével elég UA-ra egyetlen egy ismeretlenes egyenletet
felírni, UA-ból mindhárom ismeretlen ágáram kiszámítható:
𝑈1 +𝑈𝐴
(1) 𝑈𝐴 = −𝑈1 + 𝑅1 ∙ 𝐼1 ⇒ 𝐼1 =
𝑅1
𝑈
(2) 𝑈𝐴 = −𝑅2 ∙ 𝐼2 ⇒ 𝐼2 = − 𝑅𝐴
2
𝑈2 −𝑈𝐴
(3) 𝑈𝐴 = 𝑈2 − 𝑅3 ∙ 𝐼3 ⇒ 𝐼3 = 𝑅3
A csomóponti egyenlet:
−𝐼1 + 𝐼2 + 𝐼3 − 𝐼 = 0
𝑈1 + 𝑈𝐴 𝑈𝐴 𝑈2 − 𝑈𝐴
− − + −𝐼 =0
𝑅1 𝑅2 𝑅3
60 + 𝑈𝐴 𝑈𝐴 10 − 𝑈𝐴
− − + =2
20 10 15
−180 − 3 ∙ 𝑈𝐴 − 6 ∙ 𝑈𝐴 + 40 − 4 ∙ 𝑈𝐴 = 120
−13 ∙ 𝑈𝐴 = 260
𝑈𝐴 = −20 𝑉
78
UA-t behelyettesítve megkapjuk az áramokat:

𝑈1 + 𝑈𝐴 60 − 20
𝐼1 = = = 2𝐴
𝑅1 20
𝑈𝐴 −20
𝐼2 = − =− = 2𝐴
𝑅2 10
10 − (−20)
𝐼3 = =2𝐴
15

I
R1=4 Ω
R3 R2=10 Ω
R3=8 Ω
U1
R4=2 Ω
R2 R4
U1=3 V
R1
U2=4 V
I=1 A
U2
1-104. ábra

I
I
R3
I1 I3
U1
Is1
R2 I2 Is2 I4 R4
R1
U2
1-105. ábra
79
A négy ismeretlen áram kiszámításához két hurok és két csomóponti egyenlet írható fel.
A hurokegyenletek módszerével a két hurokegyenlettel egy két ismeretlenes
egyenletrendszer megoldásával az ismeretlenek meghatározhatók.
Az 1-103. ábrán berajzoltuk a hurokáramokat. A hurokáramok és a valódi ágáramok
közötti összefüggések:
(1) 𝐼1 = 𝐼𝑠1
(2) 𝐼2 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2
(3) 𝐼3 = 𝐼𝑠2 − 𝐼
(4) 𝐼4 = 𝐼𝑠2
Hurokegyenletek Is1 és Is2 hurokáramokkal:

(1) 𝑅1 ∙ 𝐼𝑠1 + 𝑅2 ∙ (𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 ) − 𝑈1 = 0
(2) 𝑅2 ∙ (𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠1 ) + 𝑅3 ∙ (𝐼𝑠2 − 𝐼) + 𝑅4 ∙ 𝐼𝑠2 − 𝑈2 = 0
(1) (𝑅1 + 𝑅2 ) ∙ 𝐼𝑠1 − 𝑅2 ∙ 𝐼𝑠2 = 𝑈1

(2) −𝑅2 ∙ 𝐼𝑠1 + (𝑅2 + 𝑅3 + 𝑅4 ) ∙ 𝐼𝑠2 = 𝑅3 ∙ 𝐼 + 𝑈2
(1) 14 ∙ 𝐼𝑠1 − 10 ∙ 𝐼𝑠2 = 3

(2) −10 ∙ 𝐼𝑠1 + 25 ∙ 𝐼𝑠2 = 8 + 4
5(1)+2(2):
50 ∙ 𝐼𝑠1 = 39
𝐼𝑠1 = 0,78 𝐴
25 ∙ 𝐼𝑠2 = 10 ∙ 𝐼𝑠1 + 12
10 ∙ 0,78 + 12
𝐼𝑠2 = = 0,792 𝐴
20
Az ágáramok:
(1) 𝐼1 = 𝐼𝑠1 =0,78 A

(2) 𝐼2 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 = 0,78 − 0,792 = −0,012 𝐴
(3) 𝐼3 = 𝐼𝑠2 − 𝐼 = 0,792 − 1 = −0,208 𝐴
(4) 𝐼4 = 𝐼𝑠2 =0,792 A
80

U1
R1
R1=10 Ω
R2 R2=20 Ω
R3=10 Ω
U2
R4=5 Ω
R4 I
U1=40 V
R3
U2=20 V
I=2 A
1-106. ábra
Az áramkör négy ismeretlen áramára két hurok és két csomóponti egyenlet írható fel.
UA-ból és UB-ből mindhárom ismeretlen ágáram kiszámítható:
U1
R1
UA I1 UB
R2
U2 I2
R4 I
R3 I3 I4
UC=0
1-107. ábra
81
(1) 𝑈𝐴 − 𝑈𝐵 = 𝑈1 − 𝑅1 ∙ 𝐼1 ⇒ 𝐼1 = 𝑅1
(2) 𝑈𝐴 − 𝑈𝐵 = 𝑅2 ∙ 𝐼2 ⇒ 𝐼2 = 𝑅2
𝑈2 −𝑈𝐴
(3) 𝑈𝐴 = 𝑈2 − 𝑅3 ∙ 𝐼3 ⇒ 𝐼3 = 𝑅3
𝑈𝐵
(4) 𝑈𝐵 = −𝑅4 ∙ 𝐼4 ⇒ 𝐼4 = − 𝑅
4
A csomóponti egyenletek:
(A) 𝐼1 − 𝐼2 + 𝐼3 = 0
(B) −𝐼1 + 𝐼2 + 𝐼4 − 𝐼 = 0
𝑈1 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐴 −𝑈𝐵 𝑈2 −𝑈𝐴

(A) 𝑅1
− 𝑅2
+ 𝑅3
=0
𝑈1 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐴 −𝑈𝐵 𝑈

(B) − 𝑅1
+ 𝑅2
− 𝑅𝐵 − 𝐼 = 0
4
40−𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐴 −𝑈𝐵 20−𝑈𝐴

(A) − + =0
10 20 10
40−𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐴 −𝑈𝐵 𝑈𝐵

(B) − + − −2=0
10 20 5
(A) 80 − 2 ∙ 𝑈𝐴 + 2 ∙ 𝑈𝐵 − 𝑈𝐴 + 𝑈𝐵 + 40 − 2 ∙ 𝑈𝐴 = 0
(B) −80 + 2 ∙ 𝑈𝐴 − 2 ∙ 𝑈𝐵 + 𝑈𝐴 − 𝑈𝐵 − 4 ∙ 𝑈𝐵 = 40
(A) −5 ∙ 𝑈𝐴 + 3 ∙ 𝑈𝐵 = −120
(B) 3 ∙ 𝑈𝐴 − 7 ∙ 𝑈𝐵 = 120
(A) −15 ∙ 𝑈𝐴 + 9 ∙ 𝑈𝐵 = −360
(B) 15 ∙ 𝑈𝐴 − 35 ∙ 𝑈𝐵 = 600
−26 ∙ 𝑈𝐵 = 240
82
240
𝑈𝐵 = − = −9,23 𝑉
26
120 − 7 ∙ 𝑈𝐵
𝑈𝐴 = = 18,46 𝑉
3
Végül helyettesítsük be UA és UB értékeket az áramokra felírt összefüggésekbe:
𝑈1 − 𝑈𝐴 + 𝑈𝐵 40 − 18,46 + 9,23
𝐼1 = = = 1,23 𝐴
𝑅1 10
𝑈𝐴 − 𝑈𝐵 18,46 + 9,23
𝐼2 = = = 1,3845 𝐴
𝑅2 20
𝑈2 − 𝑈𝐴 20 − 18,46
𝐼3 = = = 0,154 𝐴
𝑅3 10
𝑈𝐵 9,23
𝐼4 = − = = 1,846 𝐴
𝑅4 5

R1=10 Ω
R1 R2
R2=20 Ω
U1 U2 R3=30 Ω
R3
R4=20 Ω
R4 R5 R5=10 Ω
U1=60 V
U2=90 V
I I=5 A
1-108. ábra
R1 R2
U1 I1 I2 U2
Is1 R3 Is2
I3
R4 R5
I4 I I5
1-109. ábra
Az öt ismeretlen áramra két hurok és három csomóponti egyenlet írható fel. A hurokáramok
módszerével egy két ismeretlenes egyenletrendszerből a hurokáramok, a hurokáramokból az
ágáramok meghatározhatók.
83
Összefüggések a hurokáramok és az ágáramok között:

(1) 𝐼1 = 𝐼𝑠1
(2) 𝐼2 = −𝐼𝑠2
(3) 𝐼3 = 𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠2
(4) 𝐼4 = 𝐼 + 𝐼𝑠1
(5) 𝐼5 = 𝐼 + 𝐼𝑠2
Hurokegyenletek Is1 és Is2 hurokáramokkal:

(1) −𝑈1 + 𝑅1 ∙ 𝐼𝑠1 + 𝑅3 ∙ (𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 ) + (𝐼 + 𝐼𝑠1 ) ∙ 𝑅4 = 0
(2) 𝑅2 ∙ 𝐼𝑠2 + 𝑈2 + 𝑅5 ∙ (𝐼𝑠2 + 𝐼) + 𝑅3 ∙ (𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠1 ) = 0
(1) (𝑅1 + 𝑅3 + 𝑅4 ) ∙ 𝐼𝑠1 − 𝑅3 ∙ 𝐼𝑠2 = 𝑈1 − 𝑅4 ∙ 𝐼

(2) −𝑅3 ∙ 𝐼𝑠1 + (𝑅2 + 𝑅3 + 𝑅5 ) ∙ 𝐼𝑠2 = −𝑅5 ∙ 𝐼 − 𝑈2
(1) 60 ∙ 𝐼𝑠1 − 30 ∙ 𝐼𝑠2 = 60 − 5 ∙ 20

(2) −30 ∙ 𝐼𝑠1 + 60 ∙ 𝐼𝑠2 = −5 ∙ 10 − 90
9 ∙ 𝐼𝑠1 = −22
𝐼𝑠1 = −2,444 𝐴
9 ∙ 𝐼𝑠2 = −32
𝐼𝑠2 = −3,555𝐴
𝐼1 = 𝐼𝑠1 = −2,444 𝐴
𝐼2 = −𝐼𝑠2 = 3,555 𝐴
𝐼3 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 = 1,111 𝐴
𝐼4 = 𝐼 + 𝐼𝑠1 = 2,555 𝐴
𝐼5 = 𝐼 + 𝐼𝑠2 = 1,444 𝐴
84

I01
R1=4 Ω
R1 R2=2 Ω
R3=2 Ω
U
R4=1 Ω
R2 R4
R5=5 Ω
R3
U=10 V
I01=3 A
R5
I02=6 A
I02
1-110. ábra
1.6.9.1. Megoldás a szuperpozíció tétellel
I01 I01
a)
R1 R1
I1 I’1
U I’4
I2 I4 I’3
R2 R4 = R2 R4 +
R3 R3
I3 I5 I’2 I’4
R5 R5
I02
1-111/a. ábra
85
b) c)
R1 R1
I’’2 I’’’1 I’’’4

I’’4 U
I’’’1
+ R2 R4
+ R2 R4
R3 R3
I’’2 I’’3 I’’5 I’’’3 I’’’4
R5 R5
I02
1-112/b. ábra
a)
𝑅2 + [𝑅3 × (𝑅4 + 𝑅5 )] 2 + (2 × 6)
𝐼1′ = 𝐼01 ∙ = 3∙ = 1,4 𝐴
𝑅1 + 𝑅2 + [𝑅3 × (𝑅4 + 𝑅5 )] 4 + 2 + (2 × 6)
𝐼2′ = 𝐼01 − 𝐼1′ = 3 − 1,4 = 1,6 𝐴
𝑅4 + 𝑅5 1+5
𝐼3′ = 𝐼2′ ∙ = 1,6 ∙ = 1,2 𝐴
𝑅3 + 𝑅4 + 𝑅5 2+1+5
𝐼4′ = 𝐼2′ − 𝐼3′ = 1,6 − 1,2 = 0,4 𝐴
𝐼5′ = 𝐼4′ = 0,4 𝐴
b)
𝑅4 + [𝑅3 × (𝑅1 + 𝑅2 )] 1 + (2 × 6)
𝐼5′′ = 𝐼02 ∙ =6∙ = 2𝐴
𝑅5 + 𝑅4 + [𝑅3 × (𝑅1 + 𝑅2 )] 5 + 1 + (2 × 6)
𝐼4′′ = 𝐼02 − 𝐼5′′ = 6 − 2 = 4 𝐴
𝑅1 + 𝑅2 6
𝐼3′′ = 𝐼4′′ ∙ = 4∙ = 3𝐴
𝑅3 + 𝑅1 + 𝑅2 8
𝐼2′′ = 𝐼4′′ − 𝐼3′′ = 4 − 3 = 1 𝐴
𝐼1′′ = 𝐼2′′ = 1 𝐴
86
c)
𝑅𝑒′′′ = 𝑅3 + [(𝑅4 + 𝑅5 ) × (𝑅1 + 𝑅2 )] = 2 + (6 × 6) = 5Ω
𝑈 10
𝐼3′′′ = = =2𝐴
𝑅𝑒′′′ 5
𝑅4 + 𝑅5 6
𝐼1′′′ = 𝐼2′′′ = 𝐼3′′′ ∙ = 2∙ =1𝐴
𝑅1 + 𝑅2 + 𝑅4 + 𝑅5 12
𝐼4′′′ = 𝐼5′′′ = 1 𝐴
𝐼1 = −𝐼1′ + 𝐼1′′ − 𝐼1′′′ = −1,4 + 1 − 1 = −1,4 𝐴
𝐼2 = −𝐼2′ − 𝐼2′′ + 𝐼2′′′ = −1,6 − 1 + 1 = −1,6 𝐴
𝐼3 = −𝐼3′ + 𝐼3′′ + 𝐼3′′′ = −1,2 + 3 + 2 = 3,8 𝐴
𝐼4 = 𝐼4′ + 𝐼4′′ + 𝐼4′′′ = 0,4 + 4 + 1 = 5,4 𝐴
𝐼5 = −𝐼5′ + 𝐼5′′ − 𝐼5′′′ = −0,4 + 2 − 1 = 0,6 𝐴

R1=2 Ω
U1
R2=4 Ω
R3 R3=5 Ω
R1 R2
R4=3 Ω
R4 R5=6 Ω
U1=15 V
U2
R5 U2=20 V
1-113. ábra

Az áramkörben öt ismeretlen ágáramot kell kiszámítani. Az 1-111. ábrán látható, hogy a
kapcsolás négy csomópontjához négy különböző csomóponti potenciál tartozik. Ebből
az egyiket választhatjuk 0-nak. Ha UD-t 0-nak vesszük, UC csomópont potenciálja U2-vel
lesz egyenlő, így a két ismeretlen, UA és UB kiszámításával mind az 5 ismeretlen ágáram
kiszámítható:
87
UA
U1
R3
I1 R1 R2
I2 I3
UB R4 UC=U2
I4 UD=0
U2
R5
I5
1-114. ábra
(1) 𝑈𝐴 − 𝑈𝐵 = 𝑈1 − 𝑅1 ∙ 𝐼1 ⇒ 𝐼1 = 𝑅1
𝑈𝐴
(2) 𝑈𝐴 = 𝑅2 ∙ 𝐼2 ⇒ 𝐼2 = 𝑅2
𝑈2 −𝑈𝐴
(3) 𝑈𝐴 − 𝑈2 = −𝑅3 ∙ 𝐼3 ⇒ 𝐼3 = 𝑅3
𝑈𝐵
(4) 𝑈𝐵 = −𝑅4 ∙ 𝐼4 ⇒ 𝐼4 = − 𝑅
4
𝑈𝐵 −𝑈2
(5) 𝑈𝐵 − 𝑈2 = 𝑅5 ∙ 𝐼5 ⇒ 𝐼5 = 𝑅5
(A) 𝐼1 − 𝐼2 + 𝐼3 = 0
(B) −𝐼1 + 𝐼4 − 𝐼5 = 0
𝑈1 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈 𝑈2 −𝑈𝐴

(A) − 𝑅𝐴 + =0
𝑅1 2 𝑅3
𝑈1 −𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐵 𝑈𝐵 −𝑈2

(B) − + − =0
𝑅1 𝑅4 𝑅5
15−𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐴 20−𝑈𝐴

(A) − + =0
2 4 5
15−𝑈𝐴 +𝑈𝐵 𝑈𝐵 𝑈𝐵 −20

(B) − − − =0
2 3 6
(A) 150 − 10 ∙ 𝑈𝐴 + 10 ∙ 𝑈𝐵 − 5 ∙ 𝑈𝐴 + 80 − 4 ∙ 𝑈𝐴 = 0
88
(B) −45 + 3 ∙ 𝑈𝐴 − 3 ∙ 𝑈𝐵 − 2 ∙ 𝑈𝐵 − 𝑈𝐵 + 20 = 0
(A) −19 ∙ 𝑈𝐴 + 10 ∙ 𝑈𝐵 = −230
(B) 3 ∙ 𝑈𝐴 − 6 ∙ 𝑈𝐵 = 25
(A) −57 ∙ 𝑈𝐴 + 30 ∙ 𝑈𝐵 = −690
(B) 15 ∙ 𝑈𝐴 − 30 ∙ 𝑈𝐵 = 125
−42 ∙ 𝑈𝐴 =−565
𝑈𝐴 = 13,452 𝑉
3 ∙ 13,452 − 25
𝑈𝐵 = = 2,559 𝑉
6
Végül helyettesítsük be UA és UB értékeket az áramokra felírt összefüggésekbe:
𝑈1 − 𝑈𝐴 + 𝑈𝐵 15 − 13,452 + 2,559
𝐼1 = = = 2,053 𝐴
𝑅1 2
𝑈𝐴 13,452
𝐼2 = = = 3,363 𝐴
𝑅2 4
𝑈2 − 𝑈𝐴 20 − 13,452
𝐼3 = = = 1,3096 𝐴
𝑅3 5
𝑈𝐵 2,559
𝐼4 = − =− = −0,853 𝐴
𝑅4 3
𝑈𝐵 − 𝑈2 2,559 − 20
𝐼5 = = = −2,9068 𝐴
𝑅5 6

89
R1
U1 R1=3 Ω
R2 R2=6 Ω
R3=4 Ω
R4
R4=2 Ω
R3 R5
R5=6 Ω
U2 U1=60 V
U2=90 V
1-115. ábra
R1
I1
I2 U1
Is1
R2
I4 R4
R3 Is2 Is3 R5
U2
I3 I5
1-116. ábra
Az öt ismeretlen áram kiszámításához három hurok és két csomóponti egyenlet írható

fel. A hurokegyenletek módszerével, a három hurokegyenlettel egy három ismeretlenes
(1) 𝐼1 = 𝐼𝑠1
(2) 𝐼2 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2
(3) 𝐼3 = 𝐼𝑠2
(4) 𝐼4 = 𝐼𝑠3 − 𝐼𝑠2
(5) 𝐼5 = 𝐼𝑠3
90
Hurokegyenletek Is1, Is2 és Is3 hurokáramokkal:

(1) 𝑅1 ∙ 𝐼𝑠1 + 𝑅2 ∙ (𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 ) − 𝑈1 = 0
(2) 𝑅2 ∙ (𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠1 ) + 𝑅4 ∙ (𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠3 ) + 𝑅3 ∙ 𝐼𝑠2 + 𝑈2 = 0
(3) 𝑅4 ∙ (𝐼𝑠3 − 𝐼𝑠2 ) + 𝑈1 + 𝑅5 ∙ 𝐼𝑠3 − 𝑈2 = 0
(1) (𝑅1 + 𝑅2 ) ∙ 𝐼𝑠1 − 𝑅2 ∙ 𝐼𝑠2 = 𝑈1

(2) −𝑅2 ∙ 𝐼𝑠1 + (𝑅2 + 𝑅3 + 𝑅4 ) ∙ 𝐼𝑠2 − 𝑅4 ∙ 𝐼𝑠3 = −𝑈2
(3) −𝑅4 ∙ 𝐼𝑠2 + (𝑅4 + 𝑅5 ) ∙ 𝐼𝑠3 = 𝑈2 − 𝑈1
Az egyenletrendszert mátrixos alakba rendezve:
𝑅1 + 𝑅2 −𝑅2 0 𝐼𝑠1 𝑈1
[ −𝑅2 𝑅2 + 𝑅3 + 𝑅4 −𝑅4 ] ∙ [𝐼𝑠2 ] = [ −𝑈2 ]
0 −𝑅4 𝑅4 + 𝑅5 𝐼𝑠3 𝑈2 − 𝑈1
9 −6 0 𝐼𝑠1 60
[−6 12 −2] ∙ [𝐼𝑠2 ] = [−90]
0 −2 8 𝐼𝑠3 30
Oldjuk meg az egyenletrendszert a Crammer-szabály használatával:

Az együttható mátrix determinánsa:
9 −6 0
𝐷 = |−6 12 −2| = 540
0 −2 8
Képezzük Di determinánsokat az együttható mátrix i. oszlopába az eredménymátrixot
illesztve:
60 −6 0
𝐷1 = |−90 12 −2| = 1560
30 −2 8
9 60 0
𝐷2 = |−6 −90 −2| = −3060
0 30 8
91
9 −6 90
𝐷1 = |−6 12 −90| = 1260
0 −2 30
A Crammer-szabály értelmében az ismeretlen hurokáramok:

𝐷1 1560
𝐼𝑠1 = = = 2,889 𝐴
𝐷 540
𝐷2 −3060
𝐼𝑠2 = = = −5,667 𝐴
𝐷 540
𝐷3 1260
𝐼𝑠3 = = = 2,333 𝐴
𝐷 540
Végül írjuk fel a valódi ágáramokat:
(1) 𝐼1 = 𝐼𝑠1 =2,889 A

(2) 𝐼2 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 = 2,889 − (−5,667) =8,556 A
(3) 𝐼3 = 𝐼𝑠2 = −5,667 𝐴
(4) 𝐼4 = 𝐼𝑠3 − 𝐼𝑠2 = 2,333 − (−5,667) = 8 𝐴
(5) 𝐼5 = 𝐼𝑠3 = 2,333 𝐴

92
I0
R R
U1 U2 R=5 Ω
R R U1=10 V
U2=20 V
R R
1-117. ábra

Az áramkör hat ismeretlen áramára három hurok és három csomóponti egyenlet írható
fel. A csomóponti potenciálok módszerével a négy különböző potenciálú csomópontból
egynek az értékét 0-nak választva megmaradó három ismeretlen csomóponti potenciállal
a hat ismeretlen ágáram kifejezhető, a három csomóponti egyenlettel a három
csomóponti potenciál kiszámítható.
I0
UA UB UC
R R
R=10 Ω
U1 I1 I4 U1=10 V
U2
U2=20 V
R R
I0=2 A
R I2 I3 I5 R I6
UD=0
1-118. ábra
𝑈𝐵 −𝑈𝐴
(1) 𝑈𝐴 − 𝑈𝐵 = −𝑅 ∙ 𝐼1 ⇒ 𝐼1 = 𝑅
𝑈1 −𝑈𝐴
(2) 𝑈𝐴 = 𝑈1 − 𝑅 ∙ 𝐼2 ⇒ 𝐼2 = 𝑅
𝑈𝐵
(3) 𝑈𝐵 = 𝑅 ∙ 𝐼3 ⇒ 𝐼3 = 𝑅
𝑈𝐵 −𝑈𝐶
(4) 𝑈𝐵 − 𝑈𝐶 = 𝑅 ∙ 𝐼4 ⇒ 𝐼4 = 𝑅
𝑈2 −𝑈𝐶
(5) 𝑈𝐶 = 𝑈2 − 𝑅 ∙ 𝐼5 ⇒ 𝐼5 = 𝑅
93
𝑈𝐶
(6) 𝑈𝐶 = 𝑅 ∙ 𝐼6 ⇒ 𝐼6 = 𝑅
(A) 𝐼1 + 𝐼2 − 𝐼0 = 0
(B) 𝐼0 − 𝐼1 − 𝐼3 − 𝐼4 = 0
(C) 𝐼4 + 𝐼5 − 𝐼6 = 0
𝑈𝐵 −𝑈𝐴 𝑈1 −𝑈𝐴
(A) 𝑅
+ 𝑅
= 𝐼0
𝑈𝐵 −𝑈𝐴 𝑈𝐵 𝑈𝐵 −𝑈𝐶
(B) 𝐼0 − − − =0
𝑅 𝑅 𝑅
𝑈𝐵 −𝑈𝐶 𝑈2 −𝑈𝐶 𝑈𝐶
(C) + − =0
𝑅 𝑅 𝑅
(A) 𝑈𝐵 − 𝑈𝐴 + 𝑈1 − 𝑈𝐴 = 𝐼0 ∙ 𝑅
(B) 𝑈𝐵 − 𝑈𝐴 + 𝑈𝐵 + 𝑈𝐵 − 𝑈𝐶 = 𝐼0 ∙ 𝑅
(C) 𝑈𝐵 − 𝑈𝐶 + 𝑈2 − 𝑈𝐶 − 𝑈𝐶 = 0
(A) −2 ∙ 𝑈𝐴 + 𝑈𝐵 = 10
(B) −𝑈𝐴 + 3 ∙ 𝑈𝐵 − 𝑈𝐶 = 20
(C) 𝑈𝐵 − 3 ∙ 𝑈𝐶 = −20
Az egyetlenrendszer mátrixos alakja:

−2 1 0 𝑈𝐴 10
[−1 3 −1 ] ∙ [ 𝑈𝐵 ] = [ 20]
0 1 −3 𝑈𝐶 −20
Oldjuk meg az egyenletrendszert a Crammer-szabály használatával:

Az együttható mátrix determinánsa:
94
−2 1 0
𝐷 = |−1 3 −1| = 13
0 1 −3
Képezzük Di determinánsokat az együttható mátrix i. oszlopába az eredménymátrixot
illesztve:
10 1 0
𝐷1 = | 20 3 −1| = 0
−20 1 −3
−2 10 0
𝐷2 = |−1 20 −1| = 130
0 −20 −3
−2 1 10
𝐷1 = |−1 3 20| = 130
0 1 −20
A Crammer-szabály értelmében az ismeretlen csomóponti potenciálok:

𝐷1 0
𝑈𝐴 = = =0𝑉
𝐷 13
𝐷2 130
𝑈𝐵 = = = 10 𝑉
𝐷 13
𝐷3 130
𝑈𝐶 = = = 10 𝑉
𝐷 13
Végül a kapott eredményekből számítsuk ki az ágáramokat:
𝑈𝐵 − 𝑈𝐴 10 − 0
𝐼1 = = =1𝐴
𝑅 10
𝑈1 − 𝑈𝐴 10 − 0
𝐼2 = = =1𝐴
𝑅 10
𝑈𝐵 10
𝐼3 = = =1𝐴
𝑅 10
𝑈𝐵 − 𝑈𝐶 10 − 10
𝐼4 = = =0𝐴
𝑅 10
𝑈2 − 𝑈𝐶 20 − 10
𝐼5 = = =1𝐴
𝑅 10
95
𝑈𝐶 10
𝐼6 = = =1𝐴
𝑅 10

hurokáramok módszere
segítségével!
R1=2 Ω
R1 R2 R2=4 Ω
R3=8 Ω
R3
U1 U2 R4=2 Ω
R4 R5
R5=4 Ω
R6=2 Ω
R6 R7=4 Ω
R8=8 Ω
R7 R8
U1=102 V
U2=34 V
1-119. ábra
A 8 ismeretlen áram kiszámításához négy hurok és négy csomóponti egyenlet írható fel.
A hurokegyenletek módszerével, a négy hurokegyenlettel egy négy ismeretlenes
I1 I2
R1 R2
I3
Is1 R3 Is2
U1 U2
R4 R5
I4 I5
Is3 R6 Is4
I6
R7 R8
I7 I8
1-120. ábra

(1) 𝐼1 = 𝐼𝑠1
(2) 𝐼2 = 𝐼𝑠2
96
(3) 𝐼3 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2

(4) 𝐼4 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠3
(5) 𝐼5 = 𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠4
(6) 𝐼6 = 𝐼𝑠3 − 𝐼𝑠4
(7) 𝐼7 = 𝐼𝑠3
(8) 𝐼8 = 𝐼𝑠4
Hurokegyenletek Is1, Is2 és Is3 hurokáramokkal:

(1) 𝑅1 ∙ 𝐼𝑠1 + 𝑅3 ∙ (𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 ) + 𝑅4 ∙ (𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠3 ) − 𝑈1 = 0
(2) 𝑅2 ∙ 𝐼𝑠2 − 𝑈2 + 𝑅5 ∙ (𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠4 ) + 𝑅3 ∙ (𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠1 ) = 0
(3) 𝑈1 + 𝑅4 ∙ (𝐼𝑠3 − 𝐼𝑠1 ) + 𝑅6 ∙ (𝐼𝑠3 − 𝐼𝑠4 ) + 𝑅7 ∙ 𝐼𝑠3 = 0
(4) 𝑅5 ∙ (𝐼𝑠4 − 𝐼𝑠2 ) + 𝑈2 + 𝑅8 ∙ 𝐼𝑠4 + 𝑅6 ∙ (𝐼𝑠4 − 𝐼𝑠3 ) = 0
(1) (𝑅1 + 𝑅3 + 𝑅4 ) ∙ 𝐼𝑠1 − 𝑅3 ∙ 𝐼𝑠2 − 𝑅4 ∙ 𝐼𝑠3 = 𝑈1

(2) −𝑅3 ∙ 𝐼𝑠1 + (𝑅2 + 𝑅3 + 𝑅5 ) ∙ 𝐼𝑠2 − 𝑅5 ∙ 𝐼𝑠4 = 𝑈2
(3) −𝑅4 ∙ 𝐼𝑠1 + (𝑅4 + 𝑅6 + 𝑅7 ) ∙ 𝐼𝑠3 − 𝑅6 ∙ 𝐼𝑠4 = −𝑈1
(4) −𝑅5 ∙ 𝐼𝑠2 − 𝑅6 ∙ 𝐼𝑠3 + (𝑅5 + 𝑅6 + 𝑅8 ) ∙ 𝐼𝑠4 = −𝑈2
Az egyenletrendszer mátrixos alakja:
𝑅1 + 𝑅3 + 𝑅4 −𝑅3 −𝑅4 0 𝐼𝑠1 𝑈1

−𝑅3 𝑅2 + 𝑅3 + 𝑅5 0 −𝑅5 𝐼 𝑈
[ ] ∙ [ 𝑠2 ] = [ 2 ]
−𝑅4 0 𝑅4 + 𝑅6 + 𝑅7 −𝑅6 𝐼𝑠3 −𝑈1
0 −𝑅5 −𝑅6 𝑅5 + 𝑅6 + 𝑅8 𝐼𝑠4 −𝑈2
12 −8 −2 0 𝐼𝑠1 80
−8 16 0 −4 𝐼 40
[ ] ∙ [ 𝑠2 ] = [ ]
−2 0 8 −2 𝐼𝑠3 −80
0 −4 −2 14 𝐼𝑠4 −40
Az egyenletrendszer megoldása Gauss-eliminációval:
12 −8 −2 0 80 12 −8 −2 0 80
−8 16 0 −4 40 0 16 −2 −6 140
[ ]⇒[ ]
−2 0 8 −2 −80 0 −8 46 −12 −400
0 −4 −2 14 −40 0 −4 −2 14 −40
12 −8 −2 0 80
0 16 −2 −6 140
⇒[ ]⇒
0 0 90 −30 −660
0 0 −10 50 −20
97
12 −8 −2 0 80
0 16 −2 −6 140
⇒[ ]
0 0 90 −30 −660
0 0 0 420 −840
Az utolsó mátrix utolsó sorából felírható:
420 ∙ 𝐼𝑠4 = −840

𝐼𝑠4 = −2 𝐴
A 3. sorból:
90 ∙ 𝐼𝑠3 − 30 ∙ 𝐼𝑠4 = −660
30 ∙ 𝐼𝑠4 − 660 −60 − 660
𝐼𝑠3 = = = −8 𝐴
90 90
A 2. sorból:
16 ∙ 𝐼𝑠2 − 2 ∙ 𝐼𝑠3 − 6 ∙ 𝐼𝑠4 = 140
2 ∙ 𝐼𝑠3 + 6 ∙ 𝐼𝑠4 + 140 2 ∙ (−8) + 6 ∙ (−2) + 140
𝐼𝑠2 = = =7𝐴
16 16
Az 1. sorból:
12 ∙ 𝐼𝑠1 − 8 ∙ 𝐼𝑠2 − 2 ∙ 𝐼𝑠3 = 80
8 ∙ 𝐼𝑠2 + 2 ∙ 𝐼𝑠3 + 80 8 ∙ 7 + 2 ∙ (−8) + 80
𝐼𝑠1 = = = 10 𝐴
12 12
Végül írjuk fel a valódi ágáramokat:

(1) 𝐼1 = 𝐼𝑠1 = 10 𝐴
(2) 𝐼2 = 𝐼𝑠2 = 7 𝐴
(3) 𝐼3 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠2 = 3 𝐴
(4) 𝐼4 = 𝐼𝑠1 − 𝐼𝑠3 = 10 − (−8) = 18 𝐴
(5) 𝐼5 = 𝐼𝑠2 − 𝐼𝑠4 = 10 − (−2) = 12 𝐴
(6) 𝐼6 = 𝐼𝑠3 − 𝐼𝑠4 = −8 − (−2) = −6 𝐴
(7) 𝐼7 = 𝐼𝑠3 = −8 𝐴
(8) 𝐼8 = 𝐼𝑠4 = −2 𝐴
98
2. VÁLTAKOZÓ ÁRAMÚ HÁLÓZATOK
2.1. Alapfogalmak
Ebben a fejezetben szinuszosan váltakozó áramú/feszültségű generátorokból és passzív
áramköri elemekből (ellenállás, kondenzátor és induktivitás) álló egyszerű villamos
hálózatok számításával foglalkozunk. A feladatok célja a váltakozó áramú hálózatok
komplex mennyiségek használatával történő számításának megismerése és gyakorlása.
2.1.1. Szinuszos váltakozó feszültség/áram megadása
𝑖(𝑡) = 𝐼𝑚𝑎𝑥 ∙ sin(𝜔𝑡 + 𝜑)

𝑢(𝑡) = 𝑈𝑚𝑎𝑥 ∙ sin(𝜔𝑡)
𝑇
∆𝑡 = 𝜑 ∙
2𝜋
2-1. ábra
Umax [V], Imax [A] a feszültség/áram amplitúdója (csúcsértéke)

ω [1/s] körfrekvencia (𝜔 = 2𝜋 ∙ 𝑓)
t [s] idő
φ fázisszög, (fáziseltérés)
2.1.2. Szinuszos mennyiségek középértékei

Effektív érték (négyzetes középérték)
A gyakorlatban a váltakozó áram/feszültség nagyságának megadására általában nem az
amplitúdót, hanem az effektív értéket, más néven a négyzetes középértéket használják.
Váltakozó áram/feszültség effektív értékén azt az egyenáramot/feszültséget értjük, amely
ugyanakkora ellenálláson ugyanannyi idő alatt ugyanannyi hőt fejleszt, mint a váltakozó
áram. R ellenálláson egységnyi idő alatt hővé alakuló teljesítmény:
𝑈2
𝑃 = 𝐼2 ∙ 𝑅 =
𝑅
A keletkezett hő az áram/feszültség négyzetével arányos, ennek átlagértéke egy periódus

alatt:
99
𝑇 𝑇
2 1 2 1
𝐼á𝑡𝑙 = ∫ 𝑖 2 (𝑡)𝑑𝑡 𝑈á𝑡𝑙 = ∫ 𝑢2 (𝑡)𝑑𝑡
𝑇 𝑇
0 0
Az effektív érték e mennyiségek négyzetgyöke:
1 𝑇 1 𝑇 𝐼𝑚𝑎𝑥
𝐼𝑒𝑓𝑓 = √𝑇 ∫0 𝑖 2 (𝑡)𝑑𝑡 = √𝑇 ∫0 (𝐼𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑠𝑖𝑛𝜔𝑡)2 𝑑𝑡 =
√2
1 𝑇 1 𝑇 𝑈𝑚𝑎𝑥
𝑈𝑒𝑓𝑓 = √𝑇 ∫0 𝑢2 (𝑡)𝑑𝑡 √𝑇 ∫0 (𝑈𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑠𝑖𝑛𝜔𝑡)2 𝑑𝑡 =
√2
i2(t)
2
𝐼𝑚𝑎𝑥
2
𝐼𝑚𝑎𝑥
𝐼𝑒𝑓𝑓=
√2
i(t)
2-2. ábra
Abszolút középérték
Váltakozó áram/feszültség abszolút középértékén azt az egyenáramot/feszültséget értjük,
amely egy adott idő alatt ugyanannyi töltést szállít, mint a váltakozó áram. A
töltésmennyiség arányos az árammal, de független az áram irányával, ezért az egy
periódus alatt szállított töltésmennyiség az áram abszolút értékének időbeli átlagával
arányos.
|𝑖(𝑡)|
2
𝐼𝑘= ∙𝐼
𝜋 𝑚𝑎𝑥
2-3. ábra
1 𝑇 1 𝑇 2
𝐼𝑘 = 𝑇 ∫0 |𝑖(𝑡)|𝑑𝑡 = 𝑇 ∫0 |𝐼𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑠𝑖𝑛𝜔𝑡|𝑑𝑡 = 𝜋 ∙ 𝐼𝑚𝑎𝑥
100
1 𝑇 1 𝑇 2
𝑈𝑘 = 𝑇 ∫0 |𝑢(𝑡)|𝑑𝑡 = 𝑇 ∫0 |𝑈𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑠𝑖𝑛𝜔𝑡|𝑑𝑡 = 𝜋 ∙ 𝑈𝑚𝑎𝑥
Összefüggés a szinuszos jel effektív és középértéke között:

𝜋
𝐼𝑒𝑓𝑓 = ∙ 𝐼𝑘
2 ∙ √2
2.1.3. A váltakozó áramú hálózatok passzív áramköri elemei
a) Ellenállás
Az összefüggést váltakozó áramú áramkörbe kapcsolt ellenállás árama és feszültsége
között most is az Ohm-törvény adja:
𝑢(𝑡) 𝑈𝑚𝑎𝑥
𝑖(𝑡) = = ∙ 𝑠𝑖𝑛𝜔𝑡 = 𝐼𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑠𝑖𝑛𝜔𝑡,
𝑅 𝑅
vagyis az ellenállás árama arányos a feszültséggel és a két mennyiség fázisban van

egymással
b) Kondenzátor
A kondenzátor töltése arányos a rá kapcsolt feszültséggel, az arányossági tényező a
kondenzátor kapacitása C [F, Farad]
𝑄 = 𝐶 ∙ 𝑈 [𝐶]
ahol Q a kondenzátor töltése.
A kondenzátor áramköri jele:
Az összefüggés a kondenzátor árama és feszültsége között:

𝑑𝑄(𝑡) 𝑑𝑢(𝑡) 𝑑(𝑈𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑠𝑖𝑛𝜔𝑡)
𝑖(𝑡) = =𝐶∙ =𝐶∙ = 𝐶 ∙ 𝜔 ∙ 𝑈𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑐𝑜𝑠𝜔𝑡
𝑑𝑡 𝑑𝑡 𝑑𝑡
= 𝐼𝑚𝑎𝑥 ∙ sin(𝜔𝑡 + 900 )
𝑈𝑚𝑎𝑥 𝑈𝑒𝑓𝑓 1
ahol = = = 𝑋𝐶 [Ω] az ún. kapacitív reaktancia
𝐼𝑚𝑎𝑥 𝐼𝑒𝑓𝑓 𝐶∙𝜔
(A reaktancia reciprokát szuszceptanciának hívják, jele: B [1/Ω]

𝐵𝐶 = 𝐶 ∙ 𝜔, kapacitív szuszceptancia)
101
A fenti összefüggésből látszik, hogy a kondenzátor árama 900-kal siet a feszültséghez

képest.
c) Önindukciós tekercs, induktivitás

Váltakozó áramú tekercsben az áram hatására kialakuló váltakozó mágneses fluxus
feszültséget, ún. önindukciós feszültséget hoz létre. Az önindukciós feszültség arányos az
áram időbeli megváltozásával.
Az induktivitás áramköri jele:
𝑑𝑖(𝑡)
𝑢(𝑡) = 𝐿 ∙
𝑑𝑡
=𝐿
𝑑(𝐼𝑚𝑎𝑥 ∙ sin𝜔𝑡)
∙
𝑑𝑡
= 𝐿 ∙ 𝜔 ∙ 𝐼𝑚𝑎𝑥
∙ 𝑐𝑜𝑠𝜔𝑡
= 𝑈𝑚𝑎𝑥 ∙ sin(𝜔𝑡
+ 900 )
𝑈𝑚𝑎𝑥 𝑈𝑒𝑓𝑓
ahol = = 𝜔 ∙ 𝐿 = 𝑋𝐿 [Ω] az ún. induktív reaktancia
𝐼𝑚𝑎𝑥 𝐼𝑒𝑓𝑓
1 1
(𝐵𝐿 = 𝐿∙𝜔 [Ω], induktív szuszceptancia)
A fenti összefüggésből látszik, hogy az induktivitás árama 900-kal késik a feszültséghez

képest.
2.1.4. Váltakozó áramú teljesítmény

A teljesítmény pillanatnyi értéke, ha a feszültség és az áram szinuszosan változó
mennyiségek, amik nincsenek fázisban egymással:
𝑃(𝑡) = (𝑈𝑚𝑎𝑥 ∙ sin 𝜔𝑡)(𝐼𝑚𝑎𝑥 ∙ sin(𝜔𝑡 + 𝜑)) = 2 ∙ 𝑈𝑒𝑓𝑓 ∙ 𝐼𝑒𝑓𝑓 ∙ sin 𝜔𝑡 ∙ sin(𝜔𝑡 + 𝜑)
A teljesítmény időbeli átlaga:

𝑇 𝑇
1 1
𝑃 = ∫ 𝑃(𝑡)𝑑𝑡 = ∫ 2 ∙ 𝑈𝑒𝑓𝑓 ∙ 𝐼𝑒𝑓𝑓 ∙ sin 𝜔𝑡 ∙ sin(𝜔𝑡 + 𝜑) 𝑑𝑡 = 𝑈𝑒𝑓𝑓 ∙ 𝐼𝑒𝑓𝑓 ∙ cos 𝜑
𝑇 𝑇
0 0
Ez a mennyiség az ún. hatásos (wattos) teljesítmény: 𝑃 = 𝑈𝑒𝑓𝑓 ∙ 𝐼𝑒𝑓𝑓 ∙ cos 𝜑 [𝑊]
A meddő teljesítmény: 𝑄 = 𝑈𝑒𝑓𝑓 ∙ 𝐼𝑒𝑓𝑓 ∙ sin 𝜑 [𝑣𝑎𝑟]
102
A látszólagos teljesítmény: 𝑆 = 𝑈𝑒𝑓𝑓 ∙ 𝐼𝑒𝑓𝑓 [𝑉𝐴]

𝑃
A = 𝑐𝑜𝑠𝜑 értéket, ami a feszültség és az áram közötti fázisszög koszinusza,
𝑆
teljesítménytényezőnek nevezzük.
2.1.5. Komplex mennyiségek bevezetése

Szinuszos váltakozó áramú hálózatok számításánál a feszültség és áramértékeket
komplex mennyiségként kezelve matematikailag lényegesen egyszerűbb összefüggéseket
kapunk, mint ha az idő tartományban szögfüggvényekkel végeznénk a számításokat.
𝑢(𝑡) = 𝑈𝑚𝑎𝑥 ∙ sin 𝜔𝑡 = 𝐼𝑚[𝑈𝑚𝑎𝑥 (cosωt + j ∙ sinωt)] = 𝐼𝑚[𝑈𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑒 𝑗𝜔𝑡 ],
𝑖(𝑡) = 𝐼𝑚𝑎𝑥 ∙ sin(𝜔𝑡 + 𝜑) = 𝐼𝑚[𝐼𝑚𝑎𝑥 (cos(ωt + φ) + j ∙ sin(ωt + φ)] = =

[𝐼𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑒 𝑗(𝜔𝑡+𝜑 ],
ahol 𝑗 2 = −1 az imaginárius egység

A komplex feszültség és áram:
𝑢̅(𝑡) = 𝑈𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑒 𝑗𝜔𝑡 ,
𝑖̅(𝑡) = 𝐼𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑒 𝑗(𝜔𝑡+𝜑)

𝑢̅ é𝑠 𝑖̅ komplex időfüggvények a komplex számsíkon ω szögsebességgel forgó
𝑈𝑚𝑎𝑥 é𝑠 𝐼𝑚𝑎𝑥 nagyságú forgó vektorok, melyek egy adott pillanatban a valós tengellyel
ωt illetve ωt+φ szöget zárnak be.
t=0 időpontban rögzítve a komplex forgó vektorokat a komplex feszültség és a komplex
áram amplitúdója a következő összefüggéssel definiálható:
̅𝑚𝑎𝑥 = 𝑈𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑒 𝑗∙0 = 𝑈𝑚𝑎𝑥
𝑈
̅
𝐼𝑚𝑎𝑥 = 𝐼𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑒 𝑗𝜑
A gyakorlatban az amplitúdó helyett az effektív értékét használjuk, a komplex effektív
érték így:
̅ ̅
̅ = 𝑈𝑚𝑎𝑥 = 𝑈𝑒𝑓𝑓 , 𝐼 ̅ = 𝐼𝑚𝑎𝑥 = 𝐼𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑒 𝑗𝜑 = 𝐼𝑒𝑓𝑓 ∙ 𝑒 𝑗𝜑
𝑈
√2 √2 √2
Ezeket a komplex számsíkon álló síkvektor ábrázolja, amit fázornak hívunk.
2.1.6. A komplex impedancia

A feszültséghez hasonlóan a váltakozó áramú hálózatok passzív elemeinek paramétereit
is kezelhetjük komplex mennyiségekként. Ezeket összefoglaló néven komplex
impedanciáknak nevezzük. Jele: Z [Ω]
103
Rezisztív impedancia (ellenállás):

̅ 𝑈 ∙ 𝑒 𝑗𝜔𝑡
𝑈
𝐼̅ = = = 𝐼 ∙ 𝑒 𝑗𝜔𝑡
𝑅 𝑅
̅
𝑈
= 𝑅 = 𝑍𝑅̅
𝐼̅
Kapacitív impedancia:
̅
𝑑𝑈 𝑑(𝑈 ∙ 𝑒 𝑗𝜔𝑡 )
𝐼̅ = 𝐶 ∙ =𝐶∙ ̅
= 𝐶 ∙ 𝑗 ∙ 𝜔 ∙ 𝑈 ∙ 𝑒 𝑗𝜔𝑡 = 𝑗 ∙ 𝜔 ∙ 𝐶 ∙ 𝑈
𝑑𝑡 𝑑𝑡
̅
𝑈 1
= = −𝑗 ∙ 𝑋𝐶 = 𝑍̅𝐶
𝐼̅ 𝑗 ∙ 𝜔 ∙ 𝐶
Induktív impedancia:
𝑑𝐼 ̅ 𝑑(𝐼 ∙ 𝑒 𝑗𝜔𝑡 )
̅=𝐿∙
𝑈 =𝐿∙ = 𝐿 ∙ 𝑗 ∙ 𝜔 ∙ 𝐼 ∙ 𝑒 𝑗𝜔𝑡 = 𝑗 ∙ 𝜔 ∙ 𝐿 ∙ 𝐼 ̅
𝑑𝑡 𝑑𝑡
̅
𝑈
= 𝑗 ∙ 𝜔 ∙ 𝐿 = 𝑗 ∙ 𝑋𝐿 = 𝑍̅𝐿
𝐼̅
A fenti összefüggésekből látható, komplex mennyiségek használatával az Ohm-törvény
kiterjeszthető az induktív és kapacitív impedanciákra is.
Az általános Ohm-törvény:
̅
𝑈
𝑍̅ =
𝐼̅
Komplex teljesítmény
𝑆̅ = 𝑈
̅ ∙ 𝐼 ̅ = 𝑈𝑒𝑓𝑓 ∙ 𝐼𝑒𝑓𝑓 ∙ cos 𝜑 + 𝑗 ∙ 𝑈𝑒𝑓𝑓 ∙ 𝐼𝑒𝑓𝑓 ∙ sin 𝜑 = 𝑃 + 𝑗 ∙ 𝑄
2.2. Kidolgozott és gyakorló példák a váltakozó áramú

áramkörök számításához
A következő részben öt részletesen kidolgozott és további 13 gyakorló példa
található.
2.2.1. 50 Hz-es szinuszosan váltakozó, 230 V effektív feszültségű

feszültségforrásra kapcsolunk sorosan egy ellenállást és egy
indukciós tekercset. Számítsa ki az áramkör eredő komplex
104
impedanciáját, áramát, az ellenállás és a tekercs feszültségét, a

hatásos, a meddő és a látszólagos teljesítményt. Rajzolja fel a
fázor ábrát!
L R
U=230 V
f=50 Hz
L=1,432 H
~ R=300 Ω
2-4. ábra
(Megjegyzés: A továbbiakban az alsó index nélkül jelölt feszültség és áram érték az

effektív értéket jelöli.)
A induktív impedancia:
𝑍𝐿 = 𝑗 ∙ 𝑋𝐿 = 𝑗 ∙ 𝜔 ∙ 𝐿 = 𝑗 ∙ 2𝜋 ∙ 𝑓 ∙ 𝐿 = 𝑗 ∙ 2𝜋 ∙ 50 ∙ 1,432 = 𝑗 ∙ 450 Ω
Ez egy olyan komplex mennyiség, melynek csak képzetes koordinátája van. A komplex
számsíkon ábrázolva a képzetes tengelyen helyezkedik el. Exponenciális alakban felírva:
0
𝑍𝐿 = 450 ∙ 𝑒 𝑗∙90 Ω
A rezisztív impedancia:
𝑍𝑅 = 𝑅 = 300Ω
Ez egy olyan komplex mennyiség, melynek csak valós koordinátája van.
Exponenciális írásmóddal:
0
𝑍𝑅 = 300 ∙ 𝑒 𝑗∙0 Ω
Az eredő impedancia kiszámítására az egyenáramú hálózatoknál az ellenállásokra felírt
összefüggések érvényesek, de természetesen itt a komplex mennyiségekre vonatkozó
szabályokat kell figyelembe venni. Vagyis sorba kapcsolt komplex impedanciák eredője
az egyes impedanciák összegével egyenlő. Párhuzamos kapcsolás esetén az eredő
impedancia reciproka egyenlő az egyes impedanciák reciprokának összegével.
Az impedanciák ábrázolása a komplex számsíkon:
105
Im 𝑍𝑒𝑟 = 𝑍𝑅 + 𝑍𝐿 = (300 + 450 ∙ 𝑗)Ω
|𝑍𝑒𝑟 | = √|𝑍𝑅 |2 + |𝑍𝐿 |2 = √3002 + 4502 = 540,83Ω
ZL 𝐼𝑚(𝑍𝑒𝑟 ) 450
Zer 𝜑 = artg = artg = 56,30
𝑅𝑒(𝑍𝑒𝑟 ) 300
0
φ 𝑍𝑒𝑟 = 540,83 ∙ 𝑒 𝑗∙56,3 Ω
ZR Re
2-5. ábra
(A számításoknál a feszültségforrás feszültségének fázisszögét 0-nak vesszük, ehhez
viszonyítjuk a többi mennyiség fázisszögét)
0
̅
𝑈 230 ∙ 𝑒 𝑗∙0 0
𝐼̅ = = = 0,4252 ∙ 𝑒 𝑗∙(−56,3 ) 𝐴
̅
𝑍𝑒𝑟 540 ∙ 𝑒 𝑗∙56,30
A fenti számításból látszik, hogy a komplex mennyiségekkel való számolással nemcsak

az áram effektív értékét kaptuk meg (I=0,4252 A), hanem a feszültség és az áram közötti
fázisszöget is (φ= ̶ 56,30). A mínusz előjel azt jelenti, hogy az áram késik a feszültséghez
képest.
Az ellenálláson eső feszültség:
0 0
𝑈𝑅 = 𝐼 ∙ 𝑍𝑅 = 0,4252 ∙ 𝑒 𝑗∙(−56,3 ) ∙ 300 = 127,58 ∙ 𝑒 𝑗∙(−56,3 ) 𝑉
Az induktivitáson eső feszültség:
0 0 0
𝑈𝐿 = 𝐼 ∙ 𝑍𝐿 = 0,4252 ∙ 𝑒 𝑗∙(−56,3 ) ∙ 450 ∙ 𝑒 𝑗∙90 = 191,34 ∙ 𝑒 𝑗∙(33,7 ) 𝑉
A feszültségek és áramok nagyságát és fázis viszonyait az ún. fázorábrán szemléltetjük.
A fázorábra a komplex számsíkon ábrázolja a kérdéses mennyiségeket, úgy, hogy a 0
fázisszögű feszültség effektív értékét mérjük a függőleges tengelyre, ami ebben az
esetben a valós tengelyt jelenti. (Olyan, mintha a komplex számsík valós és képzetes
tengelyeit óramutató járásával ellentétesen 90 fokkal elfordítanánk.) A pozitív szögeket a
valós tengelytől óramutató járásával ellentétesen, a negatív szögeket az óramutató
járásával megegyező irányban mérjük fel.
106
Re
UL
φ UR
I
Im
2-6. ábra
A hatásos teljesítmény megegyezik az ellenállás teljesítményével:

𝑃 = 𝑈 ∙ 𝐼 ∙ 𝑐𝑜𝑠𝜑 = 230 ∙ 0,4252 ∙ cos 56,30 = 54,26 𝑊
𝑃𝑅 = 𝑈𝑅 ∙ 𝐼𝑅 = 127,58 ∙ 0,4252 = 54,26 𝑊 = 𝑃
A meddő teljesítmény megegyezik a tekercs teljesítményével:
𝑄 = 𝑈 ∙ 𝐼 ∙ sin 𝜑 = 230 ∙ 0,4252 ∙ sin 56,30 = 81,36 𝑣𝑎𝑟
𝑃𝐿 = 𝑈𝐿 ∙ 𝐼𝐿 = 191,34 ∙ 0,4252 = 81,36 𝑣𝑎𝑟
A látszólagos teljesítmény:
𝑆 = 𝑈 ∙ 𝐼 = 230 ∙ 0,4252 = 97,796 𝑉𝐴

feszültségforrásra kapcsolunk párhuzamosan egy ellenállást és
egy kondenzátort. Számítsa ki az áramkör eredő komplex
impedanciáját, áramát, az ellenállás és a kondenzátor áramát, a
hatásos, a meddő és a látszólagos teljesítményt. Rajzolja fel a
fázor ábrát!
C
U=100 V
f=100 Hz
R
C=9,947µF
R=120 Ω
U ~
2-7. ábra
A kapacitív és a rezisztív impedancia:
107
1 1 1
𝑍𝐶 = −𝑗 ∙ = −𝑗 ∙ = −𝑗 ∙ = −160𝑗 Ω
𝜔∙𝐶 2𝜋 ∙ 𝑓 ∙ 𝐶 2𝜋 ∙ 100 ∙ 9,947 ∙ 10−6
0
= 160 ∙ 𝑒 𝑗∙(−90 ) Ω
0
𝑍𝑅 = 120 Ω = 120 ∙ 𝑒 𝑗∙0 Ω
Az eredő impedancia:
1 𝑍𝑅 ∙ 𝑍𝐶 120 ∙ (−160𝑗) 3 ∙ (−160𝑗) −480𝑗 ∙ (3 + 4𝑗)
𝑍𝑒𝑟 = = = = =
1 1 𝑍𝑅 + 𝑍𝐶 120 − 160𝑗 3 − 4𝑗 25
𝑍𝑅 + 𝑍𝐶
0
= −19,2𝑗 ∙ (3 + 4𝑗) = (76,8 − 57,6𝑗)Ω = 96 ∙ 𝑒 𝑗∙(−36,87 ) Ω
Im
ZR
Re
Zer
ZC
2-8. ábra
𝑈 100 0
𝐼= = 𝑗∙(−36,78)
= 1,0467 ∙ 𝑒 𝑗∙36,78 𝐴
𝑍𝑒𝑟 96 ∙ 𝑒
Az ellenállás árama:
0
𝑈 100∙𝑒 𝑗∙0
𝐼𝑅 = 𝑍 = 0 = 0,833 Ω, tehát az áram és a feszültség fázisban vannak egymással
𝑅 120∙𝑒 𝑗∙0
A kondenzátor árama:
0
𝑈 100∙𝑒 𝑗∙0 0
𝐼𝐶 = 𝑍 = 0 = 0,625 ∙ 𝑒 𝑗∙90 𝐴 = 𝑗 ∙ 0,625 𝐴, tehát az áram 900-kal siet a
𝐶 160∙𝑒 𝑗∙(−90 )
feszültséghez képest.
Az áramkör áramát Kirchoff csomóponti törvényéből is megkaphatjuk:
0
𝐼 = 𝐼𝑅 + 𝐼𝐶 = 0,833 + 𝑗 ∙ 0,625 = 1,0467 ∙ 𝑒 𝑗∙36,78 𝐴
Az áramkör fázorábrája:
108
Re
IR
I φ
IC
Im
2-9. ábra
A hatásos teljesítmény megegyezik az ellenállás teljesítményével:

𝑃 = 𝑈 ∙ 𝐼 ∙ 𝑐𝑜𝑠𝜑 = 100 ∙ 1,0467 ∙ cos 36,780 = 83,3 𝑊
𝑃𝑅 = 𝑈𝑅 ∙ 𝐼𝑅 = 100 ∙ 0,833 = 54,26 𝑊 = 𝑃
A meddő teljesítmény megegyezik a kondenzátor teljesítményével:
𝑄 = 𝑈 ∙ 𝐼 ∙ sin 𝜑 = 100 ∙ 1,0467 ∙ sin 36,780 = 62,5 𝑣𝑎𝑟
𝑃𝐶 = 𝑈𝐶 ∙ 𝐼𝐶 = 100 ∙ 0,625 = 62,5 𝑣𝑎𝑟
𝑆 = 𝑈 ∙ 𝐼 = 100 ∙ 1,0467 = 104,67 𝑉𝐴

feszültségforrásra kapcsolunk sorosan egy ellenállást, egy
indukciós tekercset és egy kondenzátort. Számítsa ki az áramkör
eredő komplex impedanciáját, áramát, az ellenállás, a tekercs és a
kondenzátor feszültségét, a hatásos, a meddő és a látszólagos
teljesítményt. Rajzolja fel a fázor ábrát! Számítsa ki az áramkör
saját frekvenciáját!
L C R
U=15 V
f=150 Hz
L=26,53 mH
R=10 Ω
~
C=106 µF
U
2-10. ábra
109
A induktív, a kapacitív és a rezisztív impedancia:

0
𝑍𝐿 = 𝑗 ∙ 𝑋𝐿 = 𝑗 ∙ 𝜔 ∙ 𝐿 = 𝑗 ∙ 2𝜋 ∙ 𝑓 ∙ 𝐿 = 𝑗 ∙ 2𝜋 ∙ 150 ∙ 26,53 ∙ 10−3 = 25𝑗 = 25 ∙ 𝑒 𝑗∙90 Ω
1 1 1 0
𝑍𝐶 = −𝑗 ∙ = −𝑗 ∙ = −𝑗 ∙ −6
= −10𝑗 = 10 ∙ 𝑒 𝑗∙(−90 ) Ω
𝜔∙𝐶 2𝜋 ∙ 𝑓 ∙ 𝐶 2𝜋 ∙ 150 ∙ 106 ∙ 10
0
𝑍𝑅 = 10 Ω = 10 ∙ 𝑒 𝑗∙0 Ω
0
𝑍𝑒𝑟 = 𝑍𝑅 + 𝑍𝐿 + 𝑍𝐶 = 10 + 25𝑗 − 10𝑗 = (10 + 15𝑗)Ω = 18,027 ∙ 𝑒 𝑗∙56,3
Im
Zer
ZL
ZC ZR Re
2-11. ábra
𝑈 15 𝑗∙(−56,30 )
𝐼= = 0 = 0,832 ∙ 𝑒
𝑍𝑒𝑟 18,027 ∙ 𝑒 𝑗∙56,3
A tekercs, a kondenzátor és az ellenállás feszültsége:
0 0 0
𝑈𝐿 = 𝐼 ∙ 𝑍𝐿 = 0,832 ∙ 𝑒 𝑗∙(−56,3 ) ∙ 25 ∙ 𝑒 𝑗∙90 = 20,8 ∙ 𝑒 𝑗∙(33,7 ) 𝑉
0 0 0
𝑈𝐶 = 𝐼 ∙ 𝑍𝐶 = 0,832 ∙ 𝑒 𝑗∙(−56,3 ) ∙ 10 ∙ 𝑒 𝑗∙(−90 ) = 8,32 ∙ 𝑒 𝑗∙(−146,3 ) 𝑉
0 0 0
𝑈𝑅 = 𝐼 ∙ 𝑍𝑅 = 0,832 ∙ 𝑒 𝑗∙(−56,3 ) ∙ 10 ∙ 𝑒 𝑗∙0 = 8,32 ∙ 𝑒 𝑗∙(−56,3 ) 𝑉
Kirchoff huroktörvénye a komplex mennyiségként értelmezett feszültségekre is érvényes,
így
𝑈 = 𝑈𝐿 + 𝑈𝐶 + 𝑈𝑅
Ezt, illetve az áramot a fázorábrában ábrázolhatjuk:
110
Re
U
UL I
φ
UR
UC
Im
2-12. ábra
A hatásos, a meddő és a látszólagos teljesítmény:

𝑃 = 𝑈 ∙ 𝐼 ∙ 𝑐𝑜𝑠𝜑 = 15 ∙ 0,832 ∙ cos 56,30 = 6,922 𝑊, ami megegyezik az ellenállás
teljesítményével: 𝑃𝑅 = 𝑈𝑅 ∙ 𝐼 = 8,32 ∙ 0,832 = 6,922 𝑊
𝑄 = 𝑈 ∙ 𝐼 ∙ sin 𝜑 = 15 ∙ 0,832 ∙ sin 56,30 = 10,382 𝑣𝑎𝑟, ami meggyezik a tekercs és a
kondenzátor teljesítményének különbségével:
𝑃𝐶 = 𝑈𝐶 ∙ 𝐼 = 8,32 ∙ 0,832 = 6,922 𝑊, 𝑃𝐿 = 𝑈𝐿 ∙ 𝐼 = 20,8 ∙ 0,832 = 17,3 𝑊
𝑆 = 𝑈 ∙ 𝐼 = 15 ∙ 0,832 = 12,48 𝑉𝐴
A saját frekvencia kisámítása:
1
Az eredő impedancia képletéből 𝑍𝑒𝑟 = 𝑍𝑅 + 𝑍𝐿 + 𝑍𝐶 = 𝑅 + 𝑗(𝜔𝐿 − 𝜔𝐶 ) látszik, hogy
létezik egy olyan ω körfrekvencia (vagy f frekvencia), amelynél az impedancia képzetes
része 0, az áramkör áramát csak az ellenállás határozza meg. Ezt a frekvenciát nevezik saját
frekvenciának, kiszámítását megadó összefüggést Thomson-képletnek:
1 1
𝜔𝐿 − =0 ⇒ 𝜔2 =
𝜔𝐶 𝐿𝐶
1 1 1
𝜔= ; 𝑓= = = 9,49 𝐻𝑧
√𝐿𝐶 2𝜋 ∙ √𝐿𝐶 2𝜋 ∙ √26,53 ∙ 10−3 ∙ 10,6 ∙ 10−3
2.2.4. Számítsa ki az alábbi áramkör eredő impedanciáját, áramát, a

kondenzátor és a párhuzamos tag feszültségét, az ellenállás és a
tekercs áramát, rajzolja fel a fázor ábrát!
111
R
C
U=230 V
L f=50 Hz
L=1,274 H
R=500 Ω
C=31,83 μF
~
U
2-13. ábra
Az elemek komplex impedanciája:

0
𝑍𝐿 = 𝑗 ∙ 𝑋𝐿 = 𝑗 ∙ 𝜔 ∙ 𝐿 = 𝑗 ∙ 2𝜋 ∙ 𝑓 ∙ 𝐿 = 𝑗 ∙ 2𝜋 ∙ 50 ∙ 1,274 = 400𝑗 = 400 ∙ 𝑒 𝑗∙90 Ω
1 1 1
𝑍𝐶 = −𝑗 ∙ = −𝑗 ∙ = −𝑗 ∙ = −100𝑗
𝜔∙𝐶 2𝜋 ∙ 𝑓 ∙ 𝐶 2𝜋 ∙ 50 ∙ 31,83 ∙ 10−6
0
= 100 ∙ 𝑒 𝑗∙(−90 ) Ω
0
𝑍𝑅 = 500 Ω = 500 ∙ 𝑒 𝑗∙0 Ω
𝑍𝑅 ∙ 𝑍𝐿 500 ∙ (400𝑗) 2000𝑗
𝑍𝑒𝑟 = 𝑍𝐶 + (𝑍𝑅 × 𝑍𝐿 ) = 𝑍𝐶 + = −100𝑗 + = −100𝑗 +
𝑍𝑅 + 𝑍𝐿 500 + 400𝑗 5 + 4𝑗
2000𝑗 ∙ (5 − 4𝑗)
= −100𝑗 + = −100𝑗 + 195,12 + 243,9𝑗
25 + 16
= (195,12 + 143,9𝑗)Ω = 242,44 ∙ 𝑒 𝑗∙36,4 Ω
𝑈 230 0
𝐼= = 𝑗∙36,4
= 0,949 ∙ 𝑒 𝑗∙(−36,4 ) 𝐴
𝑍𝑒𝑟 242,44 ∙ 𝑒
A kondenzátor feszültsége:
0 0 0
𝑈𝐶 = 𝐼 ∙ 𝑍𝐶 = 0,949 ∙ 𝑒 𝑗∙(−36,4 ) ∙ 100 ∙ 𝑒 𝑗∙(−90 ) = 94,9 ∙ 𝑒 𝑗∙(−126,4 ) 𝑉
A tekercs és az ellenállás áramának kiszámításához felírhatjuk az áramosztás törvényét
hasonlóképpen, mint az egyenáramú hálózatoknál, csak ellenállások helyett
impedanciákra:
𝑍𝐿 𝑍𝑅
𝐼𝑅 = 𝐼 ∙ , 𝐼𝐿 = 𝐼 ∙
𝑍𝑅 + 𝑍𝐿 𝑍𝑅 + 𝑍𝐿
𝐼 = 𝐼𝑅 + 𝐼𝐿
Először számítsuk ki a törteket:
112
𝑍𝐿 400𝑗 4𝑗 4𝑗 ∙ (5 − 4𝑗) 0
= = = = 0,39 + 0,49𝑗 = 0,626 ∙ 𝑒 𝑗∙51,48
𝑍𝑅 + 𝑍𝐿 500 + 400𝑗 5 + 4𝑗 41
𝑍𝑅 500 5 5 ∙ (5 − 4𝑗) 0
= = = = 0,61 − 0,49𝑗 = 0,782 ∙ 𝑒 𝑗∙(−38,77 )
𝑍𝑅 + 𝑍𝐿 500 + 400𝑗 5 + 4𝑗 41
𝑍𝐿 0 0 0
𝐼𝑅 = 𝐼 ∙ = 0,949 ∙ 𝑒 𝑗∙(−36,4 ) ∙ 0,626 ∙ 𝑒 𝑗∙51,48 = 0,594 ∙ 𝑒 𝑗∙15
𝑍𝑅 + 𝑍𝐿
𝑍𝑅 0 0 0
𝐼𝐿 = 𝐼 ∙ = 0,949 ∙ 𝑒 𝑗∙(−36,4 ) ∙ 0,782 ∙ 𝑒 𝑗∙(−38,77 ) = 0,742 ∙ 𝑒 𝑗∙(−75 )
𝑍𝑅 + 𝑍𝐿
A két párhuzamos ág feszültsége természetesen megegyezik, ellenőrzésként számoljuk ki

mindkettőt!
0 0
𝑈𝑅 = 𝐼𝑅 ∙ 𝑍𝑅 = 0,594 ∙ 𝑒 𝑗∙15 ∙ 500 = 297 ∙ 𝑒 𝑗∙15
0 0 0
𝑈𝐿 = 𝐼𝐿 ∙ 𝑍𝐿 =0,742 ∙ 𝑒 𝑗∙(−75 ) ∙ 400 ∙ 𝑒 𝑗∙90 = 297 ∙ 𝑒 𝑗∙15
Végül rajzoljuk fel a fázor ábrát:
Re
U
UL=UR
φ I
IR IL
Im
UC
2-14. ábra
2.2.5. Számítsa ki az alábbi áramkör eredő impedanciáját, áramát, az

egyes elemek feszültségét, a párhuzamos ágak áramát, rajzolja fel
a fázor ábrát!
113
R1 L
U=24 V
R3 f=80 Hz
C R2 L=0,159 H
C=33,16 μF
R1=10 Ω
R2=20 Ω
R3=5 Ω
~
U
2-15. ábra
A komplex impedanciák:
0
𝑍𝐿 = 𝑗 ∙ 𝑋𝐿 = 𝑗 ∙ 𝜔 ∙ 𝐿 = 𝑗 ∙ 2𝜋 ∙ 𝑓 ∙ 𝐿 = 𝑗 ∙ 2𝜋 ∙ 80 ∙ 0,159 = 80𝑗 = 80 ∙ 𝑒 𝑗∙90 Ω
1 1 1 0
𝑍𝐶 = −𝑗 ∙ = −𝑗 ∙ = −𝑗 ∙ −6
= −60𝑗 = 60 ∙ 𝑒 𝑗∙(−90 ) Ω
𝜔∙𝐶 2𝜋 ∙ 𝑓 ∙ 𝐶 2𝜋 ∙ 80 ∙ 33,16 ∙ 10
0
𝑍𝑅1 = 10 Ω = 10 ∙ 𝑒 𝑗∙0 Ω
0
𝑍𝑅2 = 20 Ω = 20 ∙ 𝑒 𝑗∙0 Ω
0
𝑍𝑅3 = 5 Ω = 5 ∙ 𝑒 𝑗∙0 Ω
(𝑍𝑅1 + 𝑍𝐿 ) ∙ (𝑍𝑅2 + 𝑍𝐶 )
𝑍𝑒𝑟 = [(𝑍𝑅1 + 𝑍𝐿 ) × (𝑍𝑅2 + 𝑍𝐶 )] + 𝑍𝑅3 = + 𝑍𝑅3
(𝑍𝑅1 + 𝑍𝐿 ) + (𝑍𝑅2 + 𝑍𝐶 )
0
𝑍𝑅𝐿 = 𝑍𝑅1 + 𝑍𝐿 = (10 + 80𝑗)Ω = 80,62 ∙ 𝑒 𝑗∙82,87 Ω
𝑍𝑅𝐶 = 𝑍𝑅2 + 𝑍𝐶 = (20 − 60𝑗)Ω = 63,25 ∙ 𝑒 𝑗∙(−71,565) Ω
(10 + 80𝑗) ∙ (20 − 60𝑗) (10 + 80𝑗) ∙ (20 − 60𝑗)
𝑍𝑅𝐿 × 𝑍𝑅𝐶 = =
10 + 80𝑗 + 20 − 60𝑗 30 + 20𝑗
(1 + 8𝑗) ∙ (20 − 60𝑗) 500 + 100𝑗 (500 + 100𝑗) ∙ (3 − 2𝑗)
= = =
3 + 2𝑗 3 + 2𝑗 9+4
= 130,77 − 53,846𝑗
𝑍𝑒𝑟 = (𝑍𝑅𝐿 × 𝑍𝑅𝐶 ) + 𝑍𝑅3 = 130,77 − 53,846𝑗 + 5 = 135,77 − 53,846𝑗
0
= 146,06 ∙ 𝑒 𝑗∙(−21,633 ) Ω
𝑈 24 𝑗∙21,630
𝐼= = 0 ) = 0,1643 ∙ 𝑒 𝐴
𝑍𝑒𝑟 146,06 ∙ 𝑒 𝑗∙(−21,633
114
R3 ellenállás feszültsége:
0 0
𝑈𝑅3 = 𝐼 ∙ 𝑍𝑅3 = 0,1643 ∙ 𝑒 𝑗∙21,63 ∙ 5 = 0,8215 ∙ 𝑒 𝑗∙21,63 𝑉
Az áramosztás törvényével számoljuk ki a párhuzamos ágak áramát:
𝑍𝑅𝐶 𝑍𝑅𝐿
𝐼𝑅𝐿 = 𝐼 ∙ , 𝐼𝑅𝐶 = 𝐼 ∙
𝑍𝑅𝐿 + 𝑍𝑅𝐶 𝑍𝑅𝐿 + 𝑍𝑅𝐶
𝑍𝑅𝐶 20 − 60𝑗 20 − 60𝑗 2 − 6𝑗 (2 − 6𝑗) ∙ (3 − 2𝑗)
= = = =
𝑍𝑅𝐿 + 𝑍𝑅𝐶 10 + 80𝑗 + 20 − 60𝑗 30 + 20𝑗 3 + 2𝑗 9+4
0
= −0,46 − 1,69𝑗 = 1,751 ∙ 𝑒 𝑗∙254,77
(Megjegyzés: Mivel a fenti komplex szám mindkét koordinátája negatív, a komplex
számsíkon ábrázolva a 3. síknegyedben helyezkedik el, a valós tengellyel bezárt szöge
ezért 254,770, vagy ha negatív irányban, óramutató járásával megegyező irányban
számoljuk, akkor -105,230.)
𝑍𝑅𝐿 10 + 80𝑗 1 + 8𝑗 (1 + 8𝑗) ∙ (3 − 2𝑗)
= = = = 1,46 + 1,69𝑗
𝑍𝑅𝐿 + 𝑍𝑅𝐶 30 + 20𝑗 3 + 2𝑗 13
0
= 2,233 ∙ 𝑒 𝑗∙49,18
𝑍𝑅𝐶 0 0 0
𝐼𝑅𝐿 = 𝐼 ∙ = 0,1643 ∙ 𝑒 𝑗∙21,63 ∙ 1,751 ∙ 𝑒 𝑗∙254,77 = 0,288 ∙ 𝑒 𝑗∙276,4
𝑍𝑅𝐿 + 𝑍𝑅𝐶
0
= 0,288 ∙ 𝑒 𝑗∙(−83,6 ) 𝐴
𝑍𝑅𝐿 0 0 0
𝐼𝑅𝐶 = 𝐼 ∙ = 0,1643 ∙ 𝑒 𝑗∙21,63 ∙ 2,233 ∙ 𝑒 𝑗∙49,18 = 0,367 ∙ 𝑒 𝑗∙70,81 𝐴
𝑍𝑅𝐿 + 𝑍𝑅𝐶
A párhuzamos ágak feszültsége:
𝑈𝑅𝐿 = 𝑈𝑅𝐶 = 𝐼𝑅𝐶 ∙ 𝑍𝑅𝐶 = 𝐼𝑅𝐿 ∙ 𝑍𝑅𝐿
0 0 0)
𝑈𝑅𝐿 = 0,288 ∙ 𝑒 𝑗∙(−83,6 ) ∙ 80,62 ∙ 𝑒 𝑗∙82,87 = 23,2 ∙ 𝑒 𝑗∙(−0,73
0 0)
𝑈𝑅𝐶 = 0,367 ∙ 𝑒 𝑗∙70,81 ∙ 63,25 ∙ 𝑒 𝑗∙(−71,565) = 23,2 ∙ 𝑒 𝑗∙(−0,75
(A két érték közötti különbség a számolás során alkalmazott kerekítések
pontatlanságának eredménye.)
A két párhuzamos ág elemeinek feszültsége:
0 0
𝑈𝑅1 = 𝐼𝑅𝐿 ∙ 𝑍𝑅1 = 0,288 ∙ 𝑒 𝑗∙(−83,6 ) ∙ 10 = 2,88 ∙ 𝑒 𝑗∙(−83,6 ) 𝑉
0 0 0
𝑈𝐿 = 𝐼𝑅𝐿 ∙ 𝑍𝐿 = 0,288 ∙ 𝑒 𝑗∙(−83,6 ) ∙ 80 ∙ 𝑒 𝑗∙90 = 23,04 ∙ 𝑒 𝑗∙6,4 𝑉
0 0
𝑈𝑅2 = 𝐼𝑅𝐶 ∙ 𝑍𝑅2 = 0,367 ∙ 𝑒 𝑗∙70,81 ∙ 20 = 7,34 ∙ 𝑒 𝑗∙70,81 𝑉
0 0 0
𝑈𝐶 = 𝐼𝑅𝐶 ∙ 𝑍𝐶 = 0,367 ∙ 𝑒 𝑗∙70,81 ∙ 60 ∙ 𝑒 𝑗∙(−90 ) = 22,02 ∙ 𝑒 𝑗∙(−19,2 ) 𝑉
A fázor ábrát a jobb áttekinthetőség érdekében két részletben rajzoljuk fel:
115
Re Re
U URL=URC
U
UL
URL=URC UC
IRC
I IRL
UR3 UR2 UR1
Im Im
2-16. ábra

feszültségforrásra kapcsolunk párhuzamosan egy ellenállást és
egy indukciós tekercset. Számítsa ki az áramkör eredő komplex
impedanciáját, áramát, a feszültség és az áram közötti fázisszöget,
az ellenállás és a tekercs áramát, a hatásos, a meddő és a
látszólagos teljesítményt. Rajzolja fel a fázor ábrát!
L
U=9 V
f=100 Hz
R
L=79,6 mH
R=40 Ω
U ~
2-17. ábra
(Megoldások: 𝐼𝑅 = 0,255 𝐴; 𝐼𝐿 = 0,18 𝐴; 𝜑𝐿 = −900 ; 𝐼 = 0,288 𝐴; 𝜑 = 38,660 ,

0
𝑍𝑒𝑟 = 31,23 ∙ 𝑒 𝑗∙38,66 Ω; 𝑃 = 2,024 𝑊; 𝑄 = 1,619 𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 2,592 𝑉𝐴)
2.2.7. 50Hz-es, szinuszosan váltakozó, 400 V effektív feszültségű

feszültségforrásra kapcsolunk sorosan egy ellenállást és egy
kondenzátort. Számítsa ki az áramkör eredő komplex
116
impedanciáját, áramát, az áram és a feszültség közötti fázisszöget,

az ellenállás és a kondenzátor feszültségét, a hatásos, a meddő és a
látszólagos teljesítményt. Rajzolja fel a fázor ábrát!
C R
U=400 V
f=50 Hz
R=200 Ω
~ C=31,83 μF
U
2-18. ábra
(Megoldások: 𝐼 = 1,79 𝐴; 𝜑 = 26,5650 ;
𝑈𝑅 = 357,78 𝑉; 𝜑𝑅 = 26,5650 ; 𝑈𝐶 = 179; 𝜑𝐶 = −63,40 ;

0
𝑍𝑒𝑟 = 223,6 ∙ 𝑒 𝑗∙(−26,565 ) Ω; 𝑃 = 640,41 𝑊; 𝑄 = 320,2 𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 716 𝑉𝐴)
2.2.8. 60Hz-es szinuszosan váltakozó, 110V effektív feszültségű

feszültségforrásra kapcsolunk párhuzamosan egy ellenállást, egy
indukciós tekercset és egy kondenzátort. Számítsa ki az áramkör
eredő komplex impedanciáját, áramát, fázisszögét, az ellenállás, a
tekercs és a kondenzátor áramát, a hatásos, a meddő és a
látszólagos teljesítményt. Rajzolja fel a fázor ábrát! Számítsa ki az
áramkör saját frekvenciáját!
C U=110 V
f=60 Hz
C=88,42µF
R L=53,05 mH
R=50 Ω
U ~
2-19. ábra
(Megoldások: 𝐼𝑅 = 2,2 𝐴; 𝐼𝐿 = 5,5 𝐴; 𝜑𝐿 = −900 ; 𝐼𝐶 = 3,667 𝐴; 𝜑𝐶 = 900 ;
𝐼 = 2,86 𝐴; 𝜑 = −39,80
0
𝑍𝑒𝑟 = 38,4 ∙ 𝑒 𝑗∙39,8 Ω; 𝑃 = 241,7 𝑊; 𝑄 = 201,38 𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 314,6 𝑉𝐴
117
𝜑0 = 73,48 𝐻𝑧
2.2.9. Számítsa ki az alábbi áramkör eredő impedanciáját, áramát,

fázisszögét, az R1 ellenállás és a párhuzamos tag feszültségét, az R2
ellenállás és az L induktivitás áramát, rajzolja fel a fázor ábrát!
R2
R1
U=60 V
L f=40 Hz
L=99,47 mH
R1=20 Ω
R2=15 Ω
~
U
2-20. ábra
0
(Megoldások: 𝑍𝑒𝑟 = 31,72 ∙ 𝑒 𝑗∙12 Ω; 𝐼 = 1,89 𝐴; 𝜑 = −120 ;
𝑈𝑅1 = 37,89 𝑉; 𝜑𝑅1 = −120 ; 𝑈𝑅2 = 𝑈𝐿 = 24,2 𝑉; 𝜑𝑅𝐿 = 190
𝐼𝑅2 = 1,62 𝐴; 𝜑𝑅2 = 190 ; 𝐼𝐿 = 0,971 𝐴; 𝜑𝐿 = −710

𝑃 = 110,92 𝑊; 𝑄 = 23,58 𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 113,4𝑉𝐴)
2.2.10. Számítsa ki az alábbi áramkör eredő impedanciáját, áramát és

fázisszögét, C1 kondenzátor, R1 ellenállás és a párhuzamos tag
feszültségét, az R2 ellenállás és C2 kondenzátor áramát, a
hatásos, a meddő és a látszólagos teljesítményt és rajzolja fel a
fázor ábrát!
R2
C1 R1
U=230 V
C2 f=50 Hz
C1=17,68 μF
R1=120 Ω
C2=53,05 μF
R2=80 Ω
~
U
2-21. ábra
0
(Megoldások: 𝑍𝑒𝑟 = 264,27 ∙ 𝑒 𝑗∙(−55,73 ) Ω; 𝐼 = 0,87 𝐴; 𝜑 = 55,730 ;
𝑈𝑅1 = 104,44 𝑉; 𝜑𝑅1 = 55,730 ; 𝑈𝐶1 = 156,66 𝑉; 𝜑𝐶1 = −34,20 ;
118
𝐼𝑅2 = 0,522 𝐴; 𝜑𝑅2 = 2,60 ; 𝐼𝐶2 = 0,696 𝐴; 𝜑𝐶2 = 92,60
𝑈𝑅2𝐶2 = 41,6 𝑉; 𝜑𝑅2𝐶2 = 2,60

𝑃 = 112,68 𝑊; 𝑄 = 165,36 𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 200,1 𝑉𝐴

fázisszögét, a két párhuzamos ág áramát, az ellenállás és tekercs
feszültségét, rajzolja fel a fázor ábrát!
R L
U=50 V
C f=1 kHz
L=4,77 mH
C=3,18 μF
R=20 Ω
~
U
2-22. ábra
0
(Megoldások: 𝑍𝑒𝑟 = 63,74 ∙ 𝑒 𝑗∙11,31 Ω; 𝐼 = 0,784 𝐴; 𝜑 = −11,30 ;
𝐼𝐶 = 1 𝐴; 𝜑𝐶 = 900 ; 𝐼𝑅𝐿 = 1,387 𝐴; 𝜑𝑅𝐿 = −56,310 ;
𝑈𝑅 = 27,74 𝑉; 𝜑𝑅 = −56,310 ; 𝑈𝐿 = 41,61 𝑉; 𝜑𝐿 = 33,690

𝑃 = 38,46 𝑊; 𝑄 = 7,685 𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 39,225 𝑉𝐴

fázisszögét, az ellenállás és a párhuzamos tag feszültségét, a
párhuzamos ágak áramait, az R2 ellenállás és az induktivitás
feszültségét, a hatásos, a meddő és a látszólagos teljesítményt és
rajzolja fel a fázor ábrát!
119
R2 L
R1 U=10 V
C f=500 Hz
L=6,366 mH
R1=5 Ω
C2=21,22 μF
R2=10Ω
~
U
2-23. ábra
0
(Megoldások: 𝑍𝑒𝑟 = 33,24 ∙ 𝑒 𝑗∙(−46,2 ) Ω; 𝐼 = 0,3 𝐴; 𝜑 = 46,20 ,
𝑈𝑅1 = 1,5 𝑉; 𝜑𝑅1 = 46,20 ; 𝐼𝐶 = 0,6𝐴; 𝜑𝐶 = 83,10 ; 𝐼𝑅𝐿 = 0,402 𝐴; 𝜑𝑅𝐿 = −70,40 ;
𝑈𝑅2 = 4,2 𝑉, 𝜑𝑅2 = −70,40 ; 𝑈𝐿 = 8,04 𝑉; 𝜑𝐿 = 19,60

𝑃 = 2,076𝑊; 𝑄 = 2,165 𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 3 𝑉𝐴

fázisszögét, az R1 ellenállás, az induktivitás és a párhuzamos tag
feszültségét, a párhuzamos ágak áramait, a hatásos, a látszólagos
és a meddő teljesítményt és rajzolja fel a fázor ábrát!
R2
R1 L
C U=10 V
f=1 kHz
L=0,238 H
R1=2 kΩ
C2=53,05 nF
~ R2=1 kΩ
U
2-24. ábra
0
(Megoldások: 𝑍𝑒𝑟 = 3,14 ∙ 𝑒 𝑗∙22,5 𝑘Ω ; 𝐼 = 3,18 𝑚𝐴; 𝜑 = −22,50 ;
𝑈𝑅1 = 6,37 𝑉; 𝜑𝑅1 = −22,50 ; 𝑈𝐿 = 4,78 𝑉; 𝜑𝐿 = 67,50 ;
𝐼𝑅2 = 3,025 𝑚𝐴; 𝜑𝑅2 = −40,90 ; 𝐼𝐶 = 1,019 𝑚𝐴; 𝜑𝐶 = 49,10 ;
𝑈𝑅𝐶 = 3,025 𝑉; 𝜑𝑅𝐶 = −40,90 ;
𝑃 = 29,42𝑚𝑊; 𝑄 = 12,18 ∙ 10−3 𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 31,85 ∙ 10−3 𝑉𝐴
120
2.2.14. Számítsa ki az alábbi áramkör eredő impedanciáját, áramát,

fázisszögét, a két párhuzamos ág áramát, az ellenállás, a tekercs
és a kondenzátor feszültségét, a hatásos, a meddő és a látszólagos
teljesítményt és rajzolja fel a fázor ábrát!
R1 L C
U=230 V
R2 f=50 Hz
L=1,273 H
C=5,305 μF
R1=250 Ω
~
R2=400 Ω
U
2-25. ábra
0
𝐼𝑅2 = 0,575 𝐴; 𝜑𝑅2 = 00 ; 𝐼𝑅𝐿𝐶 = 0,719 𝐴; 𝜑𝑅𝐿𝐶 = 38,660 ;
𝑈𝑅1 = 179,69 𝑉; 𝜑𝑅1 = 38,660 ; 𝑈𝐿 = 287,5 𝑉; 𝜑𝐿 = 128,660 ;
𝑈𝐶 = 431,25 𝑉; 𝜑𝐶 = −51,340
𝑃 = 260,99 𝑊; 𝑄 = 103,07 𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 280,6 𝑉𝐴)

fázisszögét, a kondenzátor és a párhuzamos tag feszültségét, a
párhuzamos ágak áramait, az R ellenállás és az induktivitás
feszültségét, rajzolja fel a fázor ábrát!
R1 L
C
U=110 V
R2 f=60 Hz
C=8,84 μF
R1=400 Ω
L=0,796 H
R2=500Ω
~
U
2-26. ábra
0
𝑈𝐶 = 99,75 𝑉; 𝜑𝐶 = −49,10 ; 𝐼𝑅2 = 0,176𝐴; 𝜑𝑅2 = 53,30 ; 𝐼𝑅𝐿 = 0,176 𝐴; 𝜑𝑅𝐿 = 22,50 ;
121
𝑈𝑅1 = 70,4 𝑉; 𝜑𝑅1 = 22,50 ; 𝑈𝐿 = 52,8 𝑉; 𝜑𝐿 = 112,50

𝑃 = 27,45 𝑊; 𝑄 = 23,77 𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 36,3 𝑉𝐴

fázisszögét, az R1 ellenállás, a kondenzátor és a párhuzamos tag
feszültségét, a párhuzamos ágak áramait, a hatásos, a látszólagos
és a meddő teljesítmény és rajzolja fel a fázor ábrát!
R2
C U=24 V
R1
f=80 Hz
L R1=20 Ω
R2=50 Ω
C=33,16 μF
L=159 mH
~
U
2-27. ábra
0
𝑈𝑅1 = 7,125 𝑉; 𝜑𝑅1 = 33,850 ; 𝑈𝐶 = 21,375 𝑉; 𝜑𝐶 = −56,150 ;

𝐼𝑅2 = 0,3 𝐴; 𝜑𝑅2 = 65,850 ; 𝐼𝐿 = 0,189 𝐴, 𝜑𝐿 = −24,50 ;
𝑈𝑅2 = 𝑈𝐿 = 15 𝑉; 𝜑𝑅2𝐿 = 65,850 ;

𝑃 = 10,56𝑊; 𝑄 = 7,085 𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 12,72 𝑉𝐴

fázisszögét, az R1 ellenállás, a kondenzátor és a párhuzamos ágak
áramát, a kondenzátor és a párhuzamos tag feszültségét, a
hatásos, a látszólagos és a meddő teljesítmény és rajzolja fel a
fázor ábrát!
C U=12 V
f=100 Hz
R1=20 Ω
U ~ R1 L R2 R2=25 Ω
C=53,05 μF
L=63,69 mH
2-28. ábra
122
0
𝐼𝑅1 = 0,6 𝐴; 𝜑𝑅1 = 00 ; 𝐼𝐶 = 0,461 𝐴; 𝜑𝐶 = 46,230 ;
𝐼𝑅2 = 0,391 𝐴; 𝜑𝑅2 = 78,230 ; 𝐼𝐿 = 0,244 𝐴; 𝜑𝐿 = −11,770 ;
𝑈𝑅2 = 𝑈𝐿 = 9,77 𝑉; 𝜑𝑅2𝐿 = 78,230 ; 𝑈𝐶 = 13,83 𝑉; 𝜑𝐶 = −43,770

𝑃 = 11,03𝑊; 𝑄 = 4𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 11,736 𝑉𝐴

fázisszögét, az egyes impedanciák áramát és feszültségét, a
hatásos, a látszólagos és a meddő teljesítmény és rajzolja fel a
fázor ábrát!
R2 L2 U=100 V
R1 L1 f=100 Hz
C1 L1=0,398 H
R3
L2=0,795 H
C2 R4 R1= R2= R3=R4=500 Ω
C1=4,244 µF
C2=2,122 µF
~
U
2-29. ábra
0
𝐼𝐶2𝑅 = 0,11 𝐴; 𝜑𝐶2𝑅 = 56,310 ; 𝐼𝑅𝐿1 = 0,102 𝐴; 𝜑𝑅𝐿1 = −14,930 ;
𝐼𝑅𝐿2 = 0,0,063 𝐴; 𝜑𝑅𝐿2 = −58,90 ; 𝐼𝑅𝐶1 = 0,072 𝐴; 𝜑𝑅𝐶1 = 22,90 ;
𝑈𝑅1 = 51,26 𝑉; 𝜑𝑅1 = −14,90 ; 𝑈𝐿1 = 25,63 𝑉; 𝜑𝐿1 = 75,10 ;
𝑈𝑅2 = 31,78 𝑉; 𝜑𝑅2 = −58,90 ; 𝑈𝐿2 = 31,78 𝑉; 𝜑𝐿2 = 31,10 ;
𝑈𝑅3 = 35,94 𝑉; 𝜑𝑅3 = 22,90 ; 𝑈𝐶1 = 26,95 𝑉; 𝜑𝐶1 = −67,10 ;
𝑈𝑅4 = 55 𝑉; 𝜑𝑅4 = 56,310 ; 𝑈𝐶2 = 82,5 𝑉; 𝜑𝐶2 = −33,690 ;
𝑃 = 16,06𝑊; 𝑄 = 6,51 𝑣𝑎𝑟; 𝑆 = 17,33 𝑉𝐴
123
Irodalomjegyzék
1. Uray-Szabó: Elektrotechnika, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998.
2. Nagy István: Elektrotechnikai példatár, BMF 2001.
3. Hodossy-Tomozi: Elektrotechnika jegyzet, Széchenyi István Egyetem

Automatizálási tanszék, 2004.
4. Paul-Nasar-Unnewehr: Introduction to Electrical Engineering, McGraw-Hill

Inc.,1992.
5. Morris: Electrical circuit analysis and design, Macmillan, 1993.
124

Langer Ingrid Elektrotechnika Peldatar

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Langer Ingrid Elektrotechnika Peldatar

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: https://doksi.

2. Váltakozó áramú hálózatok......................................................................................... 97

2.1. Alapfogalmak ........................................................................................................... 97

A példatár az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai mérnöki

1.1.1. Villamos áram (jele: I)

1.1.2. Villamos feszültség (jele: U)

𝑊𝐴𝐵 = ∫ 𝑄 ∙ 𝐸𝑑𝑙 = 𝑄 ∫ 𝐸𝑑𝑙 = 𝑄 ∙ 𝑈𝐴𝐵

ahol WAB – Q töltésmennyiség A pontból B pontba mozgatásához szükséges munka [J]

1.1.3. Ellenállás (jele: R)

l – a vezető hossza [m]

(A fajlagos ellenállás hőmérsékletfüggő, a hőmérséklet növekedésével a fém vezetők

1.1.4. Villamos áramkörök

Az egyenáramú villamos áramkörök aktív elemekből, azaz energiaforrásokból

A generátorok villamos energia előállítására alkalmas készülékek. (Villamos energiát

1.1.5. Kirchhoff törvények

b) Kirchhoff hurok törvénye:

𝑈𝑔1 − 𝑈𝑔2 + 𝑈𝑅2 + 𝑈𝑅3 − 𝑈𝑅4 − 𝑈𝑅1 = 0

1.1.6. Ellenállások kapcsolása

a. Ellenállások soros kapcsolása

b. Ellenállások párhuzamos kapcsolása

1.2. Példák passzív hálózatok eredő ellenállásának

1.2.1. A és B pontok között számítsa ki az eredő ellenállást!

6∙4 𝑅345678 = 𝑅3 + 𝑅45678 = 3,6 + 2,4 = 6 Ω

6∙3 𝑅𝐴𝐵 = 𝑅12345678 = 𝑅1 + 𝑅2345678 = 2 + 4

1.2.2. Számítsa ki az ellenállás hálózat eredőjét A és B pontok között!

Az R1 és az R23 ellenállások egymással sorban, ketten együtt az R4-gyel

1.2.3. A és B pontok között számítsa ki az eredő ellenállást!

1.2.4. A és B pontok között számítsa ki az eredő ellenállást!

(Megoldás: 𝑅𝐴𝐵 = ({[(𝑅1 + 𝑅2 ) × 𝑅3 ] + 𝑅4 } × 𝑅5 × 𝑅8 ) + (𝑅6 × 𝑅7 ) = 31𝛺

1.2.5. Számítsa ki az ellenállás hálózat eredőjét A és B pont között!

(Megoldás: 𝑅𝐴𝐵 = 𝑅1 + 𝑅2 + (𝑅3 × {𝑅5 + [𝑅4 × (𝑅6 + 𝑅7 )]}) = 9,1𝛺)

1.2.6. Számítsa ki A és B pont között az eredő ellenállást!

(Megoldás: 𝑅𝐴𝐵 = {[(𝑅1 + 𝑅2 ) × 𝑅3 ] × 𝑅5 } + (𝑅4 × 𝑅6 ) = 3,975𝛺)

1.2.7. Számítsa ki A és B pont között az eredő ellenállást!

(Megoldás: 𝑅𝐴𝐵 = [({[(𝑅1 + 𝑅2 ) × 𝑅3 ] + 𝑅4 } × 𝑅5 ) + (𝑅6 × 𝑅7 )] × 𝑅8 = 24𝛺

1.2.8. Számítsa ki A és B pont között az eredő ellenállást!

(Megoldás: 𝑅𝐴𝐵 = 𝑅1 × 𝑅2 × 𝑅3 × 𝑅4 × 𝑅5 = 3,6𝛺)

1.2.9. Számítsa ki A és B pont között az eredő ellenállást!

(Megoldás: 𝑅𝐴𝐵 = [(𝑅1 + 𝑅2 ) × 𝑅3 × 𝑅4 × 𝑅5 ] + {[(𝑅6 × 𝑅7 ) + 𝑅8 ] × 𝑅9 × 𝑅10 } =

1.2.10. Az ábrán az emberi test ellenállásának egyszerűsített modellje

(Megoldás: 𝑎) 𝑅𝐴𝐵 = 𝑅1 + 𝑅6 + (𝑅2 × (𝑅3 + 𝑅4 + 𝑅5 )) = 551𝛺, 𝐼𝑎 = 0,27𝐴

𝑏) 𝑅𝐵𝐶 = 𝑅6 + 𝑅7 + [(𝑅2 + 𝑅3 ) × (𝑅4 + 𝑅5 )] = 994,2𝛺, 𝐼𝑎 = 0,15𝐴

𝑐) 𝑅𝐵𝐸 = 𝑅6 + (𝑅4 × (𝑅2 + 𝑅3 + 𝑅5 )) + 𝑅8 + 𝑅10 = 1423,6𝛺, 𝐼𝑎 = 0,11𝐴

𝑑) 𝑅𝐴𝐸 = 𝑅1 + [𝑅2 + 𝑅4 ) × (𝑅3 + 𝑅5 )] + 𝑅8 + 𝑅10 = 987,5𝛺, 𝐼𝑎 = 0,15𝐴 )

1.3. Impedanciahű átalakítások

 Nem minden kapcsolás bontható fel soros és párhuzamos kapcsolások sorozatára.

Delta kapcsolás Csillag kapcsolás

Az 1-2 pontok között az ellenállás, ha a 3. pont nincs csatlakoztatva:

Az (1) és (3) egyenletek összegéből kivonva a (2) egyenletet:

𝑅12 ∙ (𝑅13 + 𝑅23 ) 𝑅13 ∙ (𝑅12 + 𝑅23 ) 𝑅23 ∙ (𝑅13 + 𝑅12 )

Így a Y kapcsolás R1 ellenállása:

Az (1) és (2) egyenletek összegéből levonva a (3) egyenletet, megkapjuk a Y kapcsolás

És végül a (2) és (3) egyenletek összegéből levonva az (1) egyenletet, megkapjuk a Y

Az 1-2-3 pontok közé csillag (Y) kapcsolásba kötött ellenállásokat cseréljük ki

Csillag kapcsolás Delta kapcsolás

Az átalakítás képletének levezetéséhez képzeletben kössük össze (zárjuk rövidre) a 2 és

A fenti összefüggésekben az ellenállásokat cseréljük ki reciprok értékükkel, vezessük be

A fenti összefüggés formailag nagyon hasonlít a delta-csillag átalakításnál az ellenállásokra

A (2) és (3) egyenletek összegéből kivonva a (1) egyenletet:

Végül az (1) és (3) egyenletek összegéből kivonva a (2) egyenletet:

𝐺1 (𝐺2 + 𝐺3 ) 𝐺3 (𝐺1 + 𝐺2 ) 𝐺2 (𝐺1 + 𝐺3 )

Visszaírva R-eket a képletbe:

1.3.1. Számítsuk ki három azonos nagyságú…